Predáció - ragadozó megtámadja az (élő) zsákmányt és részben vagy egészében elfogyasztja - kétféle osztályozás: rendszertani jellegű: húsevők – állatokat esznek növényevők – növényeket mindenevők - mindkettőt
funkcionális jellegű: - valódi ragadozók több áldozatot is megölnek életük során és megeszik őket, gyakran egészében pl. tigris, katicabogár, bálna - legelők sok zsákmányt megtámadnak, de csak részeket fogyasztanak belőle, támadásuk nem halálos pl. szarvasmarha, pióca
- paraziták (élősködők) támadás egy vagy néhány zsákmányra összpontosul, ritkán halálos, gyakran szoros kapcsolat gazda és parazita között pl. galandféreg, májmétely, gubacsdarazsak - parazitoidok főleg hártyásszárnyúak, élő rovarokba petéznek és végül elpusztítják a fejlődő lárvák világ fajainak kb. 10%-a
- ragadozás: hatékony eszköze a biológiai védekezésnek pl. kaliforniai citrus-ültetvényeket károsító pajzstetű (Icerya purchasi) kiirtása katicabogár (Rodolia cardinalis) segjtségével de, van ellenpélda is: sülzanót (Ulex europaeus) ormányosbogár (Apion ulicis) magpredátora nem volt sikeres Ausztráliában
Ragadozók hatása - közös vonás: mindegyik ragadozó a zsákmányból nyeri forrásait és ezzel csökkenti annak túlélését, szaporodását Amerikai fűz (Salix cordata): letális hatás erősebb aszálykor
Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca): több Trypanosoma a későn érkezőkben, kisebb szaporodási siker
- két szempont a ragadozók káros hatásának árnyalásához: 1. zsákmány kiválasztása általban nem véletlenszerű, „gyengébb” egyedek fele tolódik fiatalok, öregek, betegek pl. Thompson-gazellák mortalitása a Serengeti parkban: lassúak, nem kitartóak,nem tudnak manőverezni, nem ismerik fel a ragadozót 2. csökkentheti a megmaradó egyedek versengését
Zsákmány hatása - általában, mint tápláléké, pozitív: növekedésre, fejlődésre, szaporodásra, túlélésre - pozitív hatás nem növelhető végtelenségig, ragadozó „jóllakik” ennek kihasználására: tömeges magtermések ciklikusan pl. makk, fenyő, új-zélandi flóra nagy része
Étrend összetétele - monofág: egy zsákmány - oligofág: kevés zsákmánytípus - polifág: sok zsákmánytípus vagy: - táplálékspecialisták (mono- és oligofág) - generalisták (polifág)
Táplálékválasztás és preferencia - oligo- és polifág ragadozók is előnyben részesítenek bizonyos tápláléktípust - elemzés: összehasonlítani az elfogyasztott táplálékot az elérhető kínálattal - választási döntéskor: helyettesíthető vagy kiegészítő táplálék? húsevőknél egyértelmű: befektetés/nyereség energiaaránya
- ragadozó/zsákmány kölcsönhatás jellegzetesen, ún. csatolt oszcillációként jelentkezik Hiúz (Lynx canadensis) és sarki nyúl (Lepus americanus)
A predáció hatása a közösségek szerkezetére
A legelők (herbivorok) hatása Darwin (1859): a pázsit-nyírás magasabb diverzitást tart fenn
Nyulak: válogatós pázsit-nyírók nyúl-üregek környékén jóval gyakoribbak a számukra fogyaszthatatlan növények, pl. csalán, gyalogbodza, nadragulya, ebszőlő csucsor Angliában nem őshonos a nyúl, valamikor a XII. században vihették be - kizárással: csökken a diverzitás, csak néhány faj dominálja a gyepet - myxomatózis: drasztikusan csökkent a nyúl-állomány egyes virágos évelő fajok jelenléte (pl. orchideák), később ismét néhány magas, önárnyékoló fűfaj kezdte dominálni a közösséget
Hollandia, Fríz-szigetek – nyulak legelésének intenzitása és a flóragazdagság
- a nyulak legelése visszaszorítja az agresszív, domináns fajokat. Viszont nagyobb denzitásban a nyulak áttérnek a kevésbé preferált, nem domináns fajokra is, ami el is pusztíthatja őket ragadozó-herbivor által közvetített koegzisztencia – amikor a predáció segíti elő olyan fajok fennmaradását a közösségben, amelyek amúgy a kompetitív-kizárás elve alapján eltűnnének
USA, tengerpart: az árapály övezet legfontosabb herbivor faja a Littorina littorea csiga. Több algát eszik, de preferálja az Enteromorpha zöldmoszatokat. Kevésbé szereti a keményebb vörös algát (Chondrus crispus) és a barnaalgákat (Fucus sp) apály idején visszamaradó sekély tavacskák egy részét a Chondrus, másik részét az Enteromorpha intestinalis dominálja
Kísérlet csiga áthelyezéssel: - kontroll Chondrus tavak: maradt minden változatlanul - kivették a csigákat: az Enteromorpha és néhány más algafaj szaporodni kezdett és domináns lett, beárnyékolta a Chondrus-t, ami elpusztult → egyértelműen a Littorina jelenléte miatt volt domináns a Chondrus egyes tavakban - ha a csigát betelepítették Enteromorpha dominálta tavakba, egy év múlva borítási százaléka a majdnem 100%-ról 5% alá csökkent. A Chondrus lassan kolonizál, de idővel átveszi az Enteromorpha helyét, ahonnan azt a csiga kiette
Miért van egyes tavakban csiga és másokban nincs? - bár a tavak kolonizálási esélye ugyanakkora mindkét esetben, az Enteromorpha takarásában élő rák (Carcinus maenas) megeszi a fiatal csigákat - ahol viszont nem tudnak elbújni a rákok az algatakarásban, a sirályok kieszik a rákokat és a Chondrus tovább szaporodhat
A csiga... mikor hiányzik, az Enteromorpha dominál, diverzitás alacsony közepes denzitás: Enteromorpha visszaszorul, más fajokkal együtt van koegzisztencia magas denzitás: minden ehetőt megesznek, marad a kemény Chondrus, diverzitás újra csökken
Van-e hasonlóság a két ábra között?
általánosítva: a szelektív predáció fenntartja a közösség magas diverzitását, feltéve, ha a preferált táplálék az illető közösség domináns faja Juhok: szintén elősegítik magas fajszámú gyep-közösségek fennmaradását, kedvencük az angol perje (Lolium perenne) és a fehér lóhere (Trifolium repens)
De mi van akkor, ha a preferált táplálék nem jó kompetítor? újra tengerpart: állandóan víz alatt levő szubsztrátumok Itt rendszerint a barna és vörösalgák dominálnak és csak kevés zöldalga él rajtuk. - ha megjelenik a csiga, még ha kis vagy közepes denzitásban is, csökkenti a diverzitást
Húsevők (karnivorok) hatása Csendes óceán, sziklás partvidék közössége - csúcsragadozó: tengeri csillag (Pisaster ochraceus) - puhatestűek: Balanus glandula, Mytilus californianus, stb. - tengeri szivacs - négy makroszkopikus algafaj
Kísérlet a tengeri csillag kizárásával: - kontroll: semmi nem változott - eltávolított: előbb sikeresen megjelennek a Balanus-ok, aztán teljesen dominál a Mytilus 15 eredeti fajból csak 8 marad, algából egy sem a tengeri csillag utat nyit a gyengébb kompetítorok előtt újra: predátor által közvetített koegzisztencia hullámverés hatása is hasonló lehet
Táplálékváltás és frekvencia-függő szelekció - ritka az olyan predátor, aki sorba veszi a potenciális prédafajokat és sorban kipusztítja mindegyiket mielőtt áttérne a következőre vegyes az étrend - előfordulhat az is, hogy hirtelen váltanak egyikről a másikra. Elméletileg ez a ritkább fajok nagy diverzitásához vezethet, egyfajta frekvencia-függő predátor által közvetített koegzisztenciaként
Gyakorlatban a táplálékváltást csak igen ritkán figyelték meg: - trópusi fák magvait inkább eszik ha azok nagy sűrűségben vannak jelen (fák alatt és körül) - Battus philenor lepke hernyója, keresési képet alakít ki a két lehetséges tápnövény egyikéről és utána csak azt eszi, függetlenül attól, hogy melyik a gyakoribb
Bodorka (Rutilus rutilus) - ha az általa preferált nagyobb termetű planktonikus vízibolha denzitása a 40/l érték alá eszik, akkor áttér a szediment-lakó kisebb vízibolhára
- egyes fajok annyira specializálódtak valamilyen táplálékra, hogy a váltás náluk szóba se jöhet pl. panda – bambuszrügyek - néha egy ragadozó kipusztíthat több fajt is úgy, hogy közben egy másik tartja el pl. Guam-szigete (Japán és Új-Guinea között), Boiga irregularis betelepített kígyó, 18 madárfaj száma drasztikusan csökkent és 7 közülük ki is halt azóta, miközben a fő táplálékát kis gyíkok alkották
