272
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
Rátérek néhány szívderítőbb dologra. Szeretném néhány szóban méltatni tagságunk összetételében a fiatalodás tendenciáját. A belépési nyilatkozatok azt bizonyítják, hogy a húszévesek nemzedéke lassan kezd bízni bennünk. Szívesen használják könyvtárunk gyarapodó állományát, jövőképükbe beiktatják a továbbtanulásukat biztosító ösztöndíj-lehetőségeket, és ami ennél is fontosabb, egyesületi kereteink között alkotóműhelyeket hoznak létre a maguk számára, és vállalkoznak például olyan kutatások folytatására, amelyekre az indíttatást hajdan élt tagtársainktól nyerték. Ismeretes, hogy a botanikusok régebbi nemzedéke példaszerűen feldolgozta a kolozsvári Szénafuvek néven ismert kistáj növényvilágát, nos nemrégiben fiatal tagtársaink arra vállalkoztak, hogy számba vegyék és feldolgozzák ennek ma élő állatvilágát. Beszámolóikat hallgatva nemcsak gimnazista korom szép bogárgyűjtő-emlékei jutottak eszembe, hanem az is tudatosodott bennem, hogy a mai húszévesek között nő fel az a nemzedék, amely remélhetőleg felvirágoztatja az új erdélyi magyar tudományt. Jó híreim vannak a Böhm Károlyra emlékező fiatal filozófusokról, a latin nyelvet szorgalmasan tanuló s már forrásfeltárásra is vállalkozó történészekről, az Erdély köveit tanulmányozó geológusokról. Mindent elkövetünk, hogy Szakosztályaink megteremtsék azokat a feltételeket, amelyek kö-, zött előbb-utóbb Egyesületünket igazi otthonának tekintheti a tudományban életcélt kereső és találó iljúság. És ha már szóltam az ifjúságról, engedtessék meg, hogy befejezésül néhány j ó szót ejtsek egyelőre pótolhatatlan öregjeinkről is. Különösen hálás vagyok Kiss András főtitkár úrnak és Soó Tamás gazdasági tanácsos úrnak, hogy életéveiket meghazudtoló frissességgel, nagy-nagy szeretettel építik az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, az építés eredeti és átvitt értelmében egyaránt. Kívánom, hogy az ők buzgósága, önzetlensége ragadjon rá Egyesületünk valamennyi, minapi összesítésünk szerint 3125 tagjára. És ezzel mondandóm végére értem.
Főtitkári jelentés az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1996. évi munkájáról Amióta lehetőség nyílt arra, hogy ismét szervezett keretek között folytathassuk szinte másfél évszázados tudományművelési tevékenységünket annak az erdélyi múzeumi szellemiségnek jegyében, amit az Egyesülettel együtt a hatalomnak nem sikerült megbénítania, immár hatodik jelentésünket is azzal kell kezdenünk, hogy nem történt változás sem szerzett jogaink helyreállítása, sem azok érvényesíthetősége tekintetében. Egyesületi vagyonunk tulajdonjogát illetően továbbra is a jogfosztottság állapotában élünk, sőt még jogfolytonosságunk is vitatott. Szeretnénk hinni a változásban, de - és azt hisszük, ez általános érvényű - azt mi csupán az említettek érvényesíthetőségének viszonylatában érzékelhetjük. Jogainkat nem a türelmetlenség és a megértés hiánya miatt igényeljük következetesen. Arról ugyanis, hogy miként éljünk jogainkkal, mindig készen voltunk és vagyunk tárgyalni. De azt csak egyenlő félként tehetjük meg, jogaink birtokában. Ezért nézetünk szerint első lépésként szükség lenne - már a tárgyaló és megoldást kereső készség kifejezéseként is - mindenekelőtt a polgári jogrendet sértő törvénytelen intézkedéseket hatálytalanítani. Úgy véljük, hogy ezt is általános érvényűén kellene megtenni. Részünkről pedig - ez után - a bizalom és a készség jegyében megvan a tárgyalásos megoldás akarata. Az egyesületi élet kibontakozását mindenképpen fékező változatlanság mellett a következőkben arról kívánunk beszámolni, amit saját erőnkből és támogatásainkkal sáfárkodva végeztünk.
273 EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
Szervezés Nyilvántartásunk szerint jelenlegi taglétszámunk 3125 (ebből 100 alapító tag), több, mint az elmúlt esztendőben. Ez részben nagyváradi fiókegyesületünk beindulásának, részben a könyvtárainkat látogató diákok újabb beiratkozásainak tulajdonítható. Az elmúlt esztendei beszámolónkban bejelentett, a kutatást és a tudományos tájékoztatást szolgáló műhelyek megkezdték szervezett munkájukat. A kutatást illetően az ezekben a műhelyekben dolgozók száma háromra gyarapodott, ugyanis a magyar nyelvtörténeti és az Erdély írásos kultúrája tárgykör már régebbi két kutatója mellé 1996-ban alkalmazott harmadik kutatónk a romániai magyar értelmiségi potenciál felmérését kapta feladatul. A tudományos tájékozódást - a szakosztályi kézikönyvtárakon kívül - két könyvtárrészlegünk szolgálja: a Jordáky Lajos-könyvtár (Hajdeu - Kőkért utca 39. sz.) és a nyelv- és történettudományi szakkönyvtár (Lácátujului - Lakatos utca 3. sz.). Ez utóbbi a mellette kialakuló kézirattárral, amelyben új gyűjteményeink számára teremtünk tárolási és kutatási lehetőséget. Működik továbbá az EME-házban (Ion Ghica - Tamás András utca 12. sz.) kialakított előadótermünk. Ez nemcsak Egyesületünk rendezvényeinek adott helyet, hanem más - munkánkkal kapcsolatot tartó - közösségi testületeknek is rendelkezésére bocsátottuk. Az EME-ház nyújtotta lehetőségek j ó kihasználását jelzi, hogy abban kapott helyet két szakosztályunk: a Természettudományi és Matematikai, valamint a Műszaki Tudományi, mindkettő az ott kialakuló kézikönyvtárával. Biztató jelenségnek tartjuk az egyetemi hallgatók két szervezett testületének: a Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesületének (KOMATE) és a biológia szakos hallgatók ÖKOSTÚDIUM csoportjának bekapcsolódását egyesületi munkánkba, akik munkásságuk során jól használják ki az EME-ház adta lehetőségeket. Szakosztályaink, kutatóműhelyeink Egyesületünk megalapítása óta a magyar nyelvű tudományművelés szolgálatában áll. Jelenleg ez kétféle szervezett keretben folyik: a szakosztályokban és a már említett kutatói műhelyekben. A szakosztályok feladata elsősorban a szakterületi kutatások megszervezése, összhangba hozása, elősegítése, hangsúlyosabban az elért eredmények közlése szóban (felolvasóüléseken, ülésszakokon) és írásban (kiadványokban). Ugyanakkor szakosztályaink részt vesznek a közművelődési jellegű ismeretterjesztésben is. Munkásságukról évi közgyűléseiken számolnak be, eredményeik kiadványaikban és az Erdélyi Múzeumban évenként közölt eseménynaptárban követhetők (1996-ra vonatkozóan az 1996. évi 3-4. számban). Amint az eseménynaptárból is kitűnik, egyesületi rendezvényeinken kiemelten emlékezünk meg nemzetünk vagy Egyesületünk viszonylatában nagy jelentőségű évfordulókról. A honfoglalásról, ebben a térségben 1100 esztendős építő, de kudarcoktól sem mentes jelenlétünkről ünnepi közgyűlésünkön Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagja értekezett. Az Erdélyi Múzeum ugyancsak a honfoglalási évforduló jegyében jelentette meg 1996. évi 1-2. számát. Hasonlóképpen jelen voltunk a Wesselényi-évfordulón, a Márton Áron emlékév alkalmával, valamint a Szabó T. Attila születésének 90. évfordulóján rendezett megemlékezéseken. A kutatási eredmények elsődleges közlési módja: a felolvasóülés még mindig a szakosztályok eredményközlési és viták folytatására alkalmas kerete. Vannak azonban olyan vélemények is, amelyek szerint hatékonyabbak az évente egyszer vagy kétszer megtartott szélesebb körű tudományos ülésszakok, hasonlóan azokhoz, amelyeket a Természettudományi és Matematikai Szakosztály, valamint a Műszaki Tudományi Szakosztály szervezett.
274
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
Biztató jelenségnek tartjuk a vándorgyűlések felelevenítését is. Az 1996. esztendőben a második világháborút követően első egyesületi vándorgyűlést Szilágysomlyón tartottuk, jó eredménnyel. Úgy tűnik azonban, hogy az egyesületi vándorgyűlések helyett inkább megszervezhetők és eredményesebbek a szakosztályi vándorgyűlések. Ilyennek tekinthetjük az Orvostudományi Szakosztály évenként más-más helységben tartott tudományos ülésszakait, 1996-ban pedig a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály ismételte meg Székelyudvarhelyen a tavaly először Dicsőszentmártonban megtartott szakosztályi vándorgyűlését a Haáz Rezső Kulturális Egyesülettel együtt és egy időben a Közgyűjteményi Szakemberek III. találkozójával. Úgy véljük, hogy a székhelyünkön kívül munkálkodó tagtársaink összefogására, a kapcsolatok elevenebbé tételére és nem utolsósorban jelenlétünk érdekében a szakosztályi vándorgyűlések megszervezése az egyik leghatékonyabb út. Ugyancsak az említetteket kívánja szolgálni a fiókegyesületi élet megszervezése is. Ezen a területen ebben az esztendőben a marosvásárhelyi fiókegyesület alakult meg, amit feltehetően az ajánlásként kidolgozott fiókegyesületi szervezeti és ügyrend alapján - más helységekben munkálkodó tagjaink is követnek. Kiadványaink Rendszeresen megjelenő szakosztályi kiadványaink: az Erdélyi Múzeum (a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság és Társadalomtudományi Szakosztály folyóirata), a Múzeumi Füzetek (a Természettudományi és Matematikai Szakosztály évkönyve), az Orvostudományi Értesítő (az Orvostudományi Szakosztály szemléj e ) az 1996. esztendőben is megjelentek. Az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozatunkban a 222. számként megjelent Jakó Zsigmond Ezerszáz esztendő című értekezése. Az 1995. esztendőhöz hasonlóan 1996-ban is jelentkeztünk önálló kötetekkel. Jakó Zsigmond professzor, Egyesületünk tiszteleti tagjának nyolcvanadik születésnapjára kiadtuk a barátai, tanítványai, tisztelői írásaiból összeállított Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára című kötetet, amelyet az EME-házban adtunk át az ünnepeltnek. A kötet egyúttal — a Kelemen Lajos-Emlékkönyvhöz hasonlóan - a romániai magyar történeti kutatás eredményeinek jelentős bemutatása is, ez alkalommal azonban a cenzúra és , j ó tanácsok" béklyóitól mentesen. A kötet megjelenését a Collegium Budapest, az Európa Institut, a Gróf Mikó Imre Alapítvány, a História Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia és a Pro Professione Alapítvány támogatása tette lehetővé. Entz Géza munkájának a megjelenés idején nagy könyvsikerként elkönyvelt építészettörténeti első kötete után a Gróf Mikó Imre Alapítvány és a Pro Professione Alapítvány támogatásával megjelentettük ennek folytatását Erdély építészete a 14—16. században címmel. Ösztöndíjak A tavalyi jelentéshez viszonyítva az ösztöndíjakat illetően csak számbeli különbségek vannak. Két ösztöndíjtípus esetében továbbra is közvetlenül Egyesületünk ajánlása alapján történik a döntés. Ezek közül nagyon jelentős az az öt egyéves ösztöndíj, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia ajánlott fel Egyesületünknek. Ezeket pályakezdő, kiváló eredménnyel végzett, az egyetemi besorolásokkor számba vehető vagy már elhelyezkedett fiatalok számára hirdettük meg. A pályázatok elbírálása alapján 1996-ban egy vegyész, egy patológus szakorvos, egy szociológus, egy közgazdász és egy építészmérnök részesült ebben az ösztöndíjban. Az Európa Institut által rendelkezésünkre bocsátott kéthetes ösztöndíjakat már önálló eredményeket fel-
277 EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
mutató, kutatómunkát végző tagjaink részére vesszük igénybe. Jellegénél fogva ez a rövid id tartamú ösztöndíjtípus folyamatban levő kutatásokat szolgáló kiegészítő tájékozódásokat, k tatásokat tesz lehetővé, foként társadalomtudományi vagy ezekkel összefüggő tematikák eset ben. Erről tanúskodnak az ösztöndíjban részesültek visszatérése után készült beszámolók i 1996-ban 9 tagtársunk vette igénybe ezt az ösztöndíjtípust. Együttműködési megállapodásul keretében levéltári kutatásokat végző tagjaink számára a Magyar Országos Levéltár által bizt sított vendégszoba-használatban 7 tagunk részesült. Nagyszámú jelentkezőt vonzanak a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium ált biztosított ösztöndíjformák: a legfeljebb 6 hónapig terjedő posztgraduális ösztöndíjak, másoddiploma megszerzésére biztosított ösztöndíjak, valamint a hároméves doktorandusi ös töndíjak. 1996-ban 80 személy kapott összesen 100 hónapot kitevő posztgraduális ösztöndíj* 25 másoddiploma megszerzését szolgáló ösztöndíjat és 22+31 (pótösztöndíj) doktorandu ösztöndíjat ítélt oda az említett minisztérium keretében működő ösztöndíjtanács. Meg kell j gyeznünk, hogy a doktorandusi ösztöndíjak esetében a tulajdonképpeni döntés kulcsa a m gyarországi egyetemek kezében van, mert a jelölteknek ott kell már a pályázat benyújtása ele felvételi vizsgát tenniük. Tavalyi megállapításainkat ezekről az ösztöndíjtípusokról ma is helytállóknak véljük. Ös töndíjpályázataink kezelésében kezdettől fogva Egyesületünk elsődleges célja mind a tudom nyos kutatás elősegítésében, mind a fiatal végzettek további szakosításában a bennünket jog san megillető kolozsvári magyar tudományegyetem jövendő oktatóinak képzése és továbbfeji dése volt. A rövid időtartamú ösztöndíjak esetében nem merül fel kétség, hogy az ezekb részesülők visszatérnek, és itt értékesítik többlettudásukat. Viszont nagyon kérdéses az, ho] mennyire hatékonyan fogják szolgálni tudományegyetemünk szükségleteit a hosszabb idő kiküldött, szolgálati viszonyban még nem álló ösztöndíjasaink. A lehető legalaposabban vál gatott és ellenőrzött akadémiai ösztöndíjasok közül az 1990-1996 között kiküldött 25 ösztö díjasunkból 13 személy (59%) nem tért vissza. Ezek közül 11 személy (a külföldön tartózkodi 84%-a) továbbra is ösztöndíjasként (PhD) maradt a határon túl. A visszatérést illetően ezi szerint az akadémiai ösztöndíj lejárta után szerzett más jellegű ösztöndíjak élvezésének bef jeztével állapíthatjuk meg a ténylegesen kinnmaradtak számát. Azok esetében, akik háro esztendőt töltenek Magyarországon, a visszatérést illető kérdés szintén még megválaszolatlan. Adományok, támogatások Az 1996. esztendőben is szüntelenül megnyilvánult tagjaink és pártolóink támogatási kés sége mind pénzbeli, mind könyv- és egyéb tárgyi adományok formájában. Ezek sorából ki k< emelnünk Szabó T. Attila örököseinek (ifj. Szabó T. Attila, özv. Szabó Ádámné és Szal Áron) felajánlását, akik részben szimbolikus összegért, részben adományként/letétként juttatti Egyesületünknek édesapjuk, az Erdélyi Múzeum-Egyesülethez egész munkásságával kötőt kiváló nyelvtudósunk városunkban őrzött hagyatékát, bútorzattal együtt. Hasonlóképpen j á r t el dr. Kós Károly jeles néprajzkutatónk örökösei (Kós Géza, Béla és Zoltán), valamint Egyes létünk egykori titkárának, Nagy Jenő neves nyelv- és néprajzkutatónknak örökösei (Szobovics Pálné Nagy Sarolta, Szilágyi Sándorné Nagy Mikolt Erzsébet és Nagy Judit), ak édesapjuk szellemi hagyatékát Egyesületünknek adományozták, illetve ott helyezték letétbe, dr. Kós Károly-hagyaték esetében a könyvtári polcokkal, a Nagy Jenő-hagyaték esetében ped a könyvespolcokon kívül számos bútordarabbal együtt. Ez utóbbi két hagyaték szervesen kial kult néprajztudományi könyvanyagát és összetartozó, hasonló tárgyú kéziratos anyagát Egyes létünk tulajdonaként tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyeztük el, me
2 7 6
EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
úgy véltük, hogy ott szolgálják leginkább a szakkutatást. A jeles történetkutató Pataki József szakkönyvtári és kéziratos anyagát özvegye, Kónyi Mária ugyancsak Egyesületünknek juttatta. Gyergyai Ferenc orvosprofesszor Németországból orvosi műszereket (automata parafinbeágyazó, fagyasztó mikrotom, hűtőpalack és hűtőberendezés, fagyasztó mikrotomba, parafinblokk hűtőberendezés) és szakkönyveket adományozott Egyesületünknek. Nagy mennyiségű könyvanyagot kaptunk a szegedi József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárától, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárától, a Gróf Mikó Imre Alapítványtól, az Akadémiai Kiadó Rt-től, néhai Kovács István fizikus fiától, a História Alapítványtól a folyóirat mappába helyezett 1994-1995. évfolyamait 80 példányban, Spira György Történelemtudományi Intézeti tudományos tanácsadótól pedig a Nagyvilág évfolyamait. Külön kell megemlítenünk azt, hogy a nehéz pénzügyi helyzet ellenére az Országos Széchényi Könyvtár Nemzetközi Csereszolgálat Osztálya a lehetőségekhez képest folyamatosan ellátja könyvtárunkat a legújabb kiadványokkal. Hathatós támogatásban részesültünk két nagyobb kötetünk kiadása során a kiadványainkról szóló részben megemlített önzetlen támogatóinktól. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület fenntartását és működését nagy részben a nyílt pályázatok alapján kapott támogatások is biztosítják, elsősorban az Illyés Közalapítvány támogatásai. Pályázattal a Soros Alapítványtól is kaptunk egy számítógépet. Nem tudunk arról, hogy a rendszeres állami szubvencionálás ügyében megtörtént volna a törvényes szabályozás, vagy előkészületek lennének ez ügyben. Éppen ezért a tények és körülmények ismerete hiányának tekintjük magyar kormányzati feladatokkal megbízott személy részéről annak az előrevetítését, hogy magyarországi támogatásaink - amelyeket az első világháborút követően minden felelős és legális magyar kormányzat legalábbis erkölcsi kötelességének tartott - a jövőben átháramlanak az itteni kormányzatra. Jóllehet nem sorolhatunk fel minden adományt, és nem nevezhetünk meg minden adományozót, ezúton köszönjük meg önzetlen támogatásukat. Ingatlanok, székhelyek, bérlemények A főtéri Wass Otília házért folyó perünkben az ítélőtábla elutasította keresetünket. Ezzel annak lehetősége, hogy hazai bírói úton keressük igazunkat, lezárult. Nem maradt más hátra, mint hogy nemzetközi bírósághoz forduljunk. Ennek előkészítése folyik. Úgy véljük azonban, hogy most ennek az ügynek a rendezése - más hasonlókkal - politikai síkra kell hogy terelődjék. Az előző kormányzat - tudjuk ugyan, hogy propagandacélból - törvényjavaslatot készített a kisebbségi testületek javainak rendezéséről. Annak idején a javaslattal kapcsolatban kiegészítéseket kértünk ugyan, de egészében elfogadhatónak találtuk azt. Nem látjuk akadályát annak, hogy jobb változatban ez a kormányzat is készítse el saját törvényjavaslatát, akár az általános rendezés során, akár olyan formában, mint a már említett törvényjavaslat. Ezért kérjük parlamenti érdekképviseleti választottjainkat, hogy járjanak el késlekedés nélkül ebben az ügyben. Az épületek javításának befejezésével kialakultak egyesületi életünk munkahelyei is: az EME-házban (Ion Ghica - Tamás András utca 12. sz.) van az egyesületi elnök irodája, és amint említettük, a Természettudományi és Matematikai Szakosztály, valamint a Műszaki Tudományi Szakosztály munkahelye és könyvtára; ugyancsak ott van a munkahelye szociológiai kutatónknak, ott az előadótermünk és vendégszobánk. A titkárság továbbra is a római katolikus egyházközségtől bérelt lakrészben működik (Iuliu Maniu - Szentegyház utca 5. sz. III. em. 7.), ott van a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály, valamint a Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály munkahelye, az Orvostudományi Szakosztály kolozsvári
279 EGYESÜLETI KÖZLEMÉNYEK
csoportjáé, és ugyancsak ott van az Erdélyi Múzeum szerkesztősége is. A Jordáky Lajos könyvtár a Hajdeu - Kőkért utca 39. sz. alatti ingatlanrészünkben működik; a kutatóműhelyek valamint a nyelv- és történettudományi szakkönyvtár pedig a Lakatos utcai ingatlanunkbal található, és ott alakítjuk ki kézirattárunkat is. A Rhédey házban levő bérleményünk könyvrak tárul szolgál. Marosvásárhelyi lakrészünket az Orvostudományi Szakosztály használja, és itt kap helyet < marosvásárhelyi fiókegyesület is. A szilágysomlyói ingatlanunkat ottani csoportunk gondozza Nagyváradi fiókegyesületünk a helyi RMDSZ-től bérelt helyiségben működik. Kapcsolatok, együttműködések Kapcsolatainkat, együttműködéseinket igyekeztünk 1996-ban is fenntartani, továbbfejlesz teni. Hazai hasonló jellegű testületeink közül nagyon j ó az együttműködésünk a Kriza Jáno: Néprajzi Társasággal, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társasággal és a Románia Magyar Közgazdász Társasággal, de minden alkalommal készek vagyunk együttműködni mái közművelődési és gazdasági szervezettel. Egyesületünk együttműködési készségére példakén megemlítjük, hogy a Természettudományi és Matematikai Szakosztály megosztotta helyiségét < Romániai Magyar Közgazdász Társasággal, a Rhédey házbeli bérleményünkben pedig munka lehetőséget biztosítottunk a Matematikai Lapok szerkesztőségének, a lapot magát pedig tagtár saink is támogatják. Hasonlóképpen j ó kapcsolataink vannak a magyarországi intézményekké is. Egyesületünk tagjai ugyanakkor részt vettek mindazokon a közéleti rendezvényeken, ame lyek közösségünk érdekeit szolgálják. Tisztelettel kérjük a fentiek tudomásulvételét és jelentésünk elfogadását. Kolozsvárt, 1997. március 3-án Kiss Andrá:
Jelentés az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1996. évi gazdasági-pénzügyi tevékenységéről Nehéz pénzügyi évet zárt az EME. Az első és legjelentősebb nehézséget a Dacia Félix Rt-Banknál vezetett valuta-lej szám Iánknak a Bank ellen hozott intézkedések okozta zárolása jelentette. 1996. május 23-án 10 04'. USD - 29 900 000 lej értékű pénzünk vált hozzáférhetetlenné. Igaz, időnként sikerült 1 - 3 mii lió lejes összegeket felvenni, de bankközi műveletek nem voltak foganatosíthatók. Végül is i bíróság által kirendelt csődfelügyelőhöz benyújtott beadványunk eredményeképpen október 30 án 10 millió, 1997. január 15-én a még bent levő 14 millió lejünkhöz is hozzájutottunk. A második ok, ami pénzügyi helyzetünkben bizonyos fokú nehézséget idézett elő, az voll hogy az Illyés Közalapítványnál megpályázott és az EME 1996. évi működésének biztosításán megítélt támogatásnak az első felét csupán október 29-én utalták át a Kereskedelmi Bankná vezetett valutaszámlánkra. Ezek a nehézségek rányomták bélyegüket gazdasági tevékenységünkre. Az 1996. évi költségvetésben előirányzott nagyobb anyagi ráfordítást igénylő programjain! egy része halasztást szenvedett, vagy olyan tevékenységeink, melyek halasztást nem szenved hettek, mint pl. kiadványaink megjelentetése, egyes tervezett rendezvényeink teljesítése, végre
