Freud és a lélek. szekularizációja

.GYIMESI JÚLIA.

.Freud és a lélek. szekularizációja

J

nek, a pszichoanalízis gondolkodóit igen gyakran arra sarkallták, hogy a bírálatot ne bírálatként, hanem a pszichoanalízisnek való ellenállásként fogják fel.1 Noha a pszichoanalízist érint√ viták hevessége és széls√ségessége olykor valóban túlmutat a tudományosság kérdésén,2 fontos világosan látni, hogy a diszciplína ingatag tudományos státusza körüli ellentmondások egyid√sek a pszichoanalízis történetével. Freud törekvése már a pszichoanalízis hajnalán sem volt más, mint hogy világosan kijelölje a lélek vizsgálatának oly módszerét, amely megbízhatóságával garantálja a tudományosságot. E módszert a pszichoanalitikus technika jelentette, egzakt szabályrendszert nyújtva a psziché átfogó vizsgálatához, a módszer hátterét pedig a pszichoanalízis alaptételei – a szexualitás elmélete, az Ödipusz-komplexus, az elfojtás tana – biztosították.3 Szemben a korabeli kísérleti pszichológiával, amely a Fechner és Weber neve által fémjelzett pszichofizika hátterén a lélek vizsgálatának objektív és kvantifikálható módszerét kínálta, a pszichoanalízis csak részben tudott megfelelni a tudományos racionalizmus elvárásainak. Racionális elvek mentén közelítette meg ugyan a pszichét, a kor tudományfelfogásában elterjedt mechanisztikus modellt alkalmazva m∫ködésére, vizsgálatának tárgya azonban – legalábbis abban a formában, ahogyan azt a pszichoanalízis reprezentálta – kihívást jelentett a tudománynak. A pszichoanalízis által reprezentált psziché ugyanis az irracionálist érintette, egy olyan személyiségrészt, amely explicit módon nem válhatott a tudományos megismerés tárgyává, csupán kerül√utakon. Ilyen kerül√utat kínált az álmok, elszólások, fantáziák és tünetek vizsgálata, amely minden eset-

onh J. Cerullo sokatmondó, ám kissé rejtélyes fogalma – a lélek szekularizációja – azon 19. századi tudományos és nem tudományos vonulatokra utal, amelyek racionális elveket követve igyekeztek az emberi lelket a lehet√ legteljesebb módon leírni és megérteni. E feladatban éppúgy osztozott a korabeli kísérleti pszichológia, mint a pszichoanalízis, noha Cerullo els√sorban a modern okkult mozgalom egyes vonulataihoz köti e törekvést. A lélek racionális megértésének vágya éppúgy meghatározta a tudományos lélektan vizsgálódási körét, mint a múlt századforduló emberének önazonosságát. A pszichoanalízis különleges helyet foglalt el e folyamatban, és a szekularizált lélek napjainkig meghatározó interpretációját nyújtotta. Mindezt egy olyan tudományosság talaján tette, amely elég nyitott volt ahhoz, hogy integrálja elméletébe az emberi psziché ellentmondásosságát és kiismerhetetlenségét, ugyanakkor e nyitottságával jó néhány – tudományos és tudományon kívüli – kritikát generált. A pszichoanalízis tudományos státuszát illet√en az 1900-as évek elejét√l kezdve napjainkig számtalan elmélet látott napvilágot, amelyek hol üdvözölték a pszichoanalízis eszmerendszerét mint a lélek felderítésének és kezelésének tudományos módját, hol pedig – sokszor heves indulatok közepette – kereken elutasították. A pszichoanalitikusan orientált gondolkodó számára ezen elutasítások a múltban és a jelenben is számtalan kérdést vetnek fel, nemcsak a pszichoanalízis tudományosságát illet√en, hanem az elutasítás hátterében álló motivációk és dinamikák tekintetében is. A nem ritkán heves indulatok, amelyek közepette a pszichoanalízis bírálói hangot adtak véleményük-

73

Gyimesi Júlia

vetett fel, és egyre meghatározóbbnak bizonyult a múlt századforduló emberének önazonosságában. A tudományos lélektan reakcióid√-mérései, a patológia által közelít√ charcot-i iskola és az annak nyomdokain haladó pszichoanalízis egyaránt az emberi tudatosság vizsgálatát célozta meg, pontosabban annak változatait, fokozatait vagy hiányát. Az új szubjektivitás, amely lépten-nyomon a felvilágosodást okolta a lélek feltételezett egységének elvesztéséért, egyfajta enigmatikus önazonossággal ajándékozta meg a fin de siècle emberét, akinek ezután életfeladata lett rejtélyeinek feltárása, titkainak leleplezése és a benne szunnyadó megismerhetetlen minél alaposabb feltérképezése. A pszichoanalízis a modern ember e feladatát szolgálta, hasonlóképpen a pszichológia különböz√ irányzataihoz. Ám míg a pozitivista lélektan a lélek kvantifikációjának útján a metodológiája által garantált objektivitás útján közelítette meg az embert, addig a pszichoanalízis már-már szemtelen szókimondással tárgyalta az emberben rejl√ irracionálist, egyéni tapasztalatokra, saját el√feltevéseire és intuíciójára támaszkodva. Eközben természetesen nem tévesztette szem el√l a kor tudományosságának követelményeit; kezdetben ezeket szolgálta a lélek mechanisztikus modellje, az ösztöntan és a biológiai redukció kísérlete. De mindezek egy olyan lelki instanciára reflektáltak, amely mégis kívül esett a tudományosság kérdésén – a tudattalanra, amelynek legf√bb jellegzetessége, hogy tudományos eszközök számára közvetlenül nem hozzáférhet√, létezésére csupán következtetni lehet az álmokban, a viselkedésben vagy elszólásokban felismerhet√ jelekb√l. E jelek olvasásának mikéntjét határozta meg a pszichoanalitikus elmélet és technika, minduntalan a tudomány és valamiféle spekulatív filozófia határán egyensúlyozva. A múlt századforduló szubjektivitás-problematikája azonban nem csupán a pszichológia számára vetett fel kérdéseket, így a fragmentált psziché nempszichológiai magyarázatai sokszor vetélkedtek, kiegészültek, vagy éppen összemosódtak a pszichológia megállapításaival. A pszichológia eltér√ területei által reprezentált psziché nem volt független azoktól a hatásoktól, amelyeket az adott tudományterület befogadhatott vagy elutasított, sokszor olyan tanokat integrálva a pszichológia tudományába, amelyek nem feleltek meg a tudományos racionalizmus követelményeinek. Köztudott, hogy a pszichoanalízis által „feltárt” tudattalan korántsem volt idegen az európai közgondolkodástól. Boehme, Schelling, Schopenhauer vagy

ben az ember ember általi interpretációját követelte meg, szemben például a reakcióid√-mérések instrumentális egzaktságával. A kísérleti lélektan által reprezentált psziché – jóllehet a jelenségek sz∫kebb körét ölelve fel – így tökéletesen illeszkedett a tudományos racionalizmus igényeihez, míg a pszichoanalízis mind tárgyával, mind pedig módszerével annak határait feszegette. A pszichoanalízis speciális helyzete azonban nem csupán az el√bbi sajátosságokból fakadt, hiszen a kísérleti lélektan nagy alakjai – így Gustav Theodor Fechner vagy Wilhelm Wundt – szintén azon a véleményen voltak, hogy a lélektannak nem szabad a reakcióid√mérésekben és az érzékelés vizsgálatában kell kimerülnie, hanem a lélek komplexebb funkcióit is meg kell ismernie.4 Ez utóbbiak vizsgálata azonban már túlmutatott a tudományos materializmuson. Mi tette akkor a pszichoanalízist oly speciális tudománnyá? Mi biztosította elméletében a tudományosságot, és mi veszélyeztette azt? Miben különbözött elmélete és gyakorlata a vallás tanaitól és gyakorlatától, amelyhez a pszichoanalízis „ellenfelei” oly gyakran hasonlítják? E kérdések nem csupán a pszichoanalízist érintik, hanem a múlt századforduló bontakozó pszichológiatudományának egészét, így megválaszolásuk is tágabb perspektívát igényel.

A PSZICHOANALÍZIS LEGITIMÁCIÓS HARCA – AZ OKKULTIZMUS MELLETT ÉS ELLEN

A

pszichológia a 19. században tette meg els√ lépéseit a tudományos legitimáció útján. Kitüntetett id√szak volt ez Németországban, ahol 1879-re Wundt már önálló pszichológiai tanszékkel büszkélkedve lépett a pozitivista lélektan megbízható útjára, de hasonló módon meghatározó volt e néhány évtized Franciaországban is, ahol Jean Martin Charcot a patológia fel√l közelítve alapozta meg az emberi lélekr√l szóló medikális diskurzust. A psziché tudományos vizsgálatának igénye minden addiginál határozottabb formát öltött, melynek gyökerében a modernitás oly sokat emlegetett „új szubjektivitása”5 állt. Ezen új szubjektivitás alapját a fragmentált psziché tapasztalata szolgáltatta, amelyben az egyén önmaga számára viszonylagosan idegennek, érthetetlennek és kifürkészhetetlennek t∫nt fel. Ezen idegenség a karteziánus filozófia számára is egyre több kérdést

74

Freud és a lélek szekularizációja

Hartmann munkáiban is kifejez√dik az emberiben munkálkodó ismeretlen gondolata; a freudi pszichoanalízis az el√z√khöz képest a tudattalan fogalmának explicitté tételével és szisztematikus vizsgálatával nyújtott újat.6 A század pszichológiatörténete számára azonban e lépése rendkívül meghatározónak bizonyult, mivel a pszichoanalízis a tudattalan posztulátumával beemelte a tudományos diskurzusba annak fogalmát. Ez nem csupán a dinamikus pszichoterápiák és a pszichopatológia aspektusából t∫nt dönt√ lépésnek; a pszichoanalízis ezzel a tudattalant a tudomány területére utalta, és megkísérelte egyszer s mindenkorra elvágni bármely tudományon kívüli interpretációtól. Mindez els√sorban azért volt különösen kívánatos, mert a 19 században növekv√ népszer∫ségnek örvend√ okkult mozgalom bizonyos vonulatai is egyre többet beszéltek valamiféle ismeretlen emberi potenciálról, amely érdekes hasonlóságokat mutatott Freud tudattalan-koncepciójával. Mi több, a század pszichológiatudományának egészében is számos olyan törekvés rejlett, amely felt∫n√en hasonlított az ugyanezen id√szakban bontakozó okkultizmus célkit∫zéseihez. E párhuzamok a két terület igen hasonló kérdésfeltevésein alapulnak, amelyek mögött tárgyuk azonossága sejthet√. Az okkultizmus ugyanis éppúgy a lélek megismerését t∫zte lobogójára, mint a bontakozó pszichológia, így nem véletlen, hogy az 1900-as évek elejéig igen termékeny együttm∫ködés alakult ki az okkultizmus és a pszichológia eltér√ irányzatai között. Összefonódásaik és elkülönböz√déseik vizsgálata nem csupán a pszichológiatörténetet gazdagítja, hanem a megváltozott szubjektivitást helyezi új megvilágításba és annak teljesebb megértésével kecsegtet. A pszichoanalízis a múlt századforduló pszichológiájának olyan irányzatának mutatkozott, amely módszeréb√l és alapposztulátumainak természetéb√l fakadóan különösen alkalmas volt arra, hogy a korabeli okkultizmussal kapcsolódási pontokat találjon. E kapcsolatok azonban csupán igen speciális körülmények között t∫ntek a pszichoanalízis számára kívánatosnak, hiszen az okkult mozgalom célkit∫zései távol álltak attól a tudományos racionalizmustól, amelyet a pszichoanalízis is szeretett volna magáénak tudni. Az okkultizmus azonban heterogén jelenség volt, és kezdetben éppúgy helyet kapott benne a tudományos interpretáció igénye, mint a holt lelkekbe vetett feltétlen hit. Az okkultizmus tudományos vonulatának nem volt más törekvése, mint hogy feltárja a lélek azon er√forrásait, amelyek a szeánszokon

el√álló furcsa jelenségekért felel√sek. Az angol okkultizmus történetével foglakozó Alex Owen a következ√képpen jellemzi a pszichoanalízis és az okkult ezen összefonódását: „A médiumizmus, amely a tudatos kontrollról való lemondáson alapult, egy olyan állapotot hozott létre, amelyben a megszokott személyiség és világ percepciója háttérbe szorult. Elképzelhet√, hogy a médiumi transz-technikák fejl√désében, amelyekben kés√bb Freud az »elfojtott visszatérését« fedezte fel, a tudattalan lélek fejez√dött ki. A pszichoanalízis aspektusából mondhatjuk, hogy a spiritualista gyakorlat a psziché rejtett és elfojtott komponenseit fedezte fel a szellemidézések sorozatában, és feltárta azokat a feltételeket, amelyek között a látszólag egységes és koherens én létrejött és fennmaradt. Ebben az értelemben a médiumizmus kihívást jelentett az én látszólagos autonómiája számára azzal, hogy felfüggesztette az identitást garantáló tudatosságot (…) [A spiritualizmus] a szociális és pszichés követelések feszültségének megelevenítése és eljátszása volt, mégpedig a kulturális aréna egy különleges színterén, amely a pszichoanalitikus elméletben még teljesebben és öntudatosabban fejez√dött ki.”7 A pszichoanalízis ebben az összefüggésben nemcsak a spiritualista szeánszokon el√álló transzállapotokra szolgál magyarázatul, hanem tágabb kulturális kontextusba helyezve a szociális és individuális igények konfliktusának szószólója. Mozgatórugója ugyanazon széttöredezett szelf-érzet, amely az okkult jelenségek számtalan formájának alapját alkotja. Ám az okkultizmus a 20. századra a pszichoanalízis legf√bb ellenségévé lép el√, és Freud mindent meg is tesz, hogy a szexualitás elméletének pajzsával megvédje tudományát az okkultizmus „fekete szennyáradatától”.8 A továbbiakban e harc néhány állomását fogom bemutatni, amelyek ismerete új megvilágításba helyezheti a pszichoanalízis sokat vitatott tudományos státuszának és öndefiníciójának kérdését. Az okkultizmus történészei a pszichoanalízist igen gyakran olyan diszciplínának tüntetik fel, amely helyet adott az okkult jelenségek vizsgálatának és értelmezésének.9 Mindezt többnyire Sigmund Freud, Ferenczi Sándor és els√sorban Carl Gustav Jung esetében látják igazoltnak, annak ellenére, hogy a pszichoanalízis e három kulcsfigurája igen különböz√képpen viszonyult az okkultizmushoz. Ferenczi Sándor az okkultra irányuló vizsgálatai során – Freud jó tanítványaként – soha nem tévesztette szem el√l a pszichoanalízis alapelveit, és bár személyes érdekl√dését feltehet√en nem csupán a pszichoanalitikus

75

Gyimesi Júlia

magyarázat megtalálása motiválta, munkáiban nem lépte túl a tudomány racionalizmusa által szabott határokat.10 Freud, Ferenczihez hasonlóan, komoly érdekl√déssel, ám munkáiban szigorúan pszichoanalitikus elveket követve tárgyalta az okkult jelenségeket, tudományának intrapszichikus kauzalitásra épül√ alapelveire támaszkodva.11 Az okkultizmus valódi képvisel√je a pszichoanalízisben Jung volt, akinek okkultizmushoz való köt√dése egészen gyerekkorára nyúlik vissza. Édesanyja, anyai nagyszülei és több unokatestvére is különleges képességekkel volt felruházva; hallucinációik valamiféle médiumizmusról tanúskodtak, így nem véletlen, hogy Jung az 1902-ben napvilágot látott doktori disszertációjában unokatestvére, Hélène Preiswerk transzállapotait és az ezekkel együttjáró szokatlan jelenségeket (például különböz√ tárgyak repülését a leveg√ben) tette vizsgálat tárgyává. Soha nem tárta a nyilvánosság elé, hogy a disszertációjában S. W.-ként szerepl√ Hélène valójában unokatestvére, mint ahogyan azt sem, hogy a vizsgálatsorozat végére bebizonyosodott, hogy S. W. fondorlatos trükkökkel generálta természetfeletti képességei jó részét.12 A Freud és Jung közötti szakítás hátterében is részben Jung okkult érdekl√dése állt, noha az okkultizmus csak egy eleme volt a pszichoanalízissel össze nem egyeztethet√ eszmerendszerének. Jung ugyanis a libidó fogalmának kiterjesztésével – miszerint az nem csupán szexuális energiát ölel fel – a szexualitás elméletének meghatározó szerepét szerette volna felszámolni a pszichoanalitikus elméletben. Ez azonban elfogadhatatlan volt Freud számára, aki a szexualitás elméletében látta a pszichoanalízis tudományosságának biztosítékát. A szexualitás elmélete – a pszichoanalízis alaptételeihez hasonlóan – ugyanis garantálta, hogy az értelmezés mindenkor a racionális okság talaján maradjon, mégpedig úgy, hogy ezen okság nem lép túl az egyén szintjén. A szexualitás elméletének kiiktatásával Jung a lelki jelenségek magyarázata során egy olyan összefüggésrendszerre támaszkodott, amely túlmutatott az egyén szintjén, és egyfajta transzcendens okságot feltételezve utat nyitott a kollektív tudattalan kimeríthetetlen tartalmai felé. Így az egyéni psziché rejtelmeit egy olyan rendszerre támaszkodva magyarázta, amely még homályosabb volt és még több kérdést vetett fel, mint a magyarázni kívánt entitás.13 Freudon, Ferenczin és Jungon kívül további pszichoanalitikusoknak is jelentek meg az okkult jelenségeket tárgyaló írásai. Helene Deutsch14, Fodor Nándor15, Jule Eisenbud16, Georges Devereux17, s√t még

a pszichoanalízis racionalizmusa felett √rköd√ Ernest Jones18 is azok közé tartozott, akik el√szeretettel alkalmazták a pszichoanalitikus elméletet egyes okkult jelenségek magyarázatára. Ám Junggal ellentétben a hith∫ pszichoanalitikusok nem transzcendens elméletekre támaszkodva, hanem a pszichoanalitikus magyarázat céljával közeledtek az okkulthoz. Ez a látszólag érthetetlen jelenségek érthet√vé tételét szolgálta, mégpedig mindig a pszichoanalízis által meghatározott racionalitás talaján. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a pszichoanalízis számára az okkultizmussal való bárminem∫ kapcsolat rendkívüli veszélyeket tartogatott, mivel ellenfeleink a pszichoanalízist mindig is szerették volna az okkultizmus egy ágaként elkönyvelni. Nem véletlen, hogy Freud oly határozottan utasította vissza Jungot, jól felismerve azt az okkult és tudományon kívüli személetmódot, amelyet Jung szakításuk után ki is bontakoztatott. Az okkultizmus és a pszichoanalízis e vonzásai és taszításai els√sorban a pszichoanalízis tudománytörténeti szerepér√l árulkodnak, arról, ahogyan a lélek megismerésének tudománya elhatárolódott azon nem tudományos vonulatoktól, amelyek pedig a pszichológiáéhoz igen hasonló célokat tudhattak magukénak. Az okkultizmus történetében jócskán találhatunk olyan pontokat, amelyek pszichológiai vonatkozásai nem elhanyagolhatóak, már csak azért sem, mert a pszichológia és az okkult e találkozásai túlmutattak a pszichoanalízisen. Az okkult mozgalom ugyanis éppúgy megérintette a német kísérleti lélektant és az amerikai pszichológiát, mint a pszichoanalízist, ám természetesen nagyon különböz√ módokon.19 Míg a német kísérleti lélektan számára teljességgel elfogadhatatlan volt az okkultizmus árnyéka is, addig Amerikában – els√sorban William James jóvoltából – a misztikus élmény vizsgálatával egyetemben az okkult bizonyos megnyilvánulásai is helyet kaphattak a pszichológia fiatal tudományában.

A PARAPSZICHOLÓGIA INTÉZMÉNYESÜLÉSE: PSZICHÉS KUTATÁS TÁRSASÁGA

A

z okkultizmus történetéb√l azonban kiderül, hogy a pszichológia és az okkult kapcsolatai csak nagyon korlátozott körülmények között bizonyultak m∫köd√képesnek. A részben spiritualista gyökerekre vissza-

76

Freud és a lélek szekularizációja

tekint√ modern okkultizmusnak – bármilyen megA Pszichés Kutatás Társasága els√sorban a gondolep√ – létezett egy tudományos vonulata, amely a latátvitel, a mesmerizmus, a hipnózis, a clairvoyance, spiritualizmussal szemben nem az örök élet bizonyí- a levitáció, a szeánszokon el√álló materializációs jetékát, hanem a természet feltáratlan titkait látta meg lenségek, illetve a médiumok különleges képesaz okkult jelenségekben. Els√sorban az okkultizmus ségeinek leírásával és tanulmányozásával foglalkoez utóbbi, tudományos ambíciókkal jellemezhet√ vo- zott. Napjainkban a parapszichológia területén is nulata kapcsolódott a pszichológiai kutatásokhoz. tekintélyes folyóiratával gazdagítja a paranormális Ez utóbbi irányzatot képviselte az 1882-ben Angliá- jelenségek pszichológiáját.21 ban alakult Pszichés Kutatás Társasága (Society for Pszichológiatörténeti szempontból különösen Psychical Research, S. P. R.). A társaságot William figyelemreméltó, hogy az amerikai pszichológiát képBarrett és Edward Dawson Rogers alapította London- visel√ fent említett William James és a francia salban azzal a céllal, hogy a spipetrière-i iskola jeles psziFodor Nándor és Sigmund Freud levelezése ritualista szeánszokon el√chológusa, Charles Richet a azonban a társaságon belül olyanok is, akik lehet√séálló jelenségeket részletes Akadtak társaság elnökeiként koget láttak a pszichoanalízisben, és a két terület együttm∫ködévizsgálat tárgyává tegyék. sét szorgalmazták. E törekvés legjelent√sebb képvisel√je Fodor moly szerepet vállaltak anMíg a Pszichés Kutatás Tár- Nándor, magyar származású pszichoanalitikus volt, aki több- nak életében. James esetésaságának alapító tagjait száz oldalt szentelt annak, hogy megvizsgálja, a pszichoanalízis ben ez korántsem mellékes alakjai – különösképpen Freud és Jung – életében és munkezdetben a spiritualista lel- nagy körülmény, hiszen munkáskáiban milyen szerepet játszott az okkultizmus.1 Némileg ellent20 kesedés f∫tötte, addig hu- mondásos módon, Freud két levelét idézi annak bizonyítékául, sága rendkívül meghatároszadik századi képvisel√i hogyan támogatta meg a Mester a pszichoanalízis és az okkult zónak bizonyult az amerikai egyre szigorodó módszerta- labilis együttm∫ködését. Támogatásra ugyanis szükség volt, mi- pszichológia történetében. Fodor komoly ellenségeket szerzett magának a Pszichikus ni követelményeket követ- vel A misztikus élmény vizsgáKutatás Társaságán belül, mikor felvetette, hogy az úgynevetek, így kés√bb a társaság – zett pszichés jelenségek mögött esetleg tudattalan indulatok, lata pszichológiájának fonels√sorban Joseph Banks s√t szexuális elfojtások állnak. Freud a következ√képpen kom- tos területét képezte, ameRhine jóvoltából – a para- mentálta 1938-ban Fodor nagy port kavaró írását: lyet The Varietes of the pszichológiához csatlakozReligious Experience cím∫ va találta meg identitását. Tisztelt uram! m∫vében tárt az olvasók A Pszichés Kutatás Társa- Talán el se tudja képzelni, hogy mennyire bosszantó ilyen vizs- elé. Az okkultizmussal szemságának komolyságát mi gálati anyagokról, óvintézkedésekr√l, tanúk bizonyítékairól és ben azonban James kezdetsok másról olvasni egy olyan embernek, aki számára a tersem bizonyítja jobban, mint még ben bizalmatlan volt, egémészetfeletti jelenségek elfogadása nem jelent sokat, különöazon nagyhír∫ tudósok sora, sen akkor, ha azok olyan ostoba trükköket érintenek, mint az szen addig, amíg össze nem akik a tagok között foglaltak úgynevezett poltergeist jelenség. Ám kitartottam, és b√séges ju- találkozott Mrs. Leonora Pihelyet. A Brit Pszichés Kuta- talomban részesültem. perrel, a médiummal, aki ígéa mód, ahogyan érdekl√dését arról a kérdésr√l, hogy a megtás Társaságának eddigi el- Az retessé tette számára az okfigyelt jelenségek valódiak-e vagy hamisak, a médium pszichonökei többségében egyetemi lógiai tanulmányozása felé fordítja, beleértve ebbe el√történe- kult jelenségek kutatását. professzorok voltak, akik tének vizsgálatát, megfelel√ lépésnek t∫nik nekem egy olyan Mrs. Piper a társaság törigen jelent√s akadémikus vizsgálat megtervezéséhez, amelyek a kérdéses jelenségek va- ténetének egyik legmegbíztekintélynek örvendhettek. lamiféle magyarázatához vezetnek. hatóbb médiuma volt; rendTízen közülük a Royal Society tagjai, egyikük – Arthur kívüli képességeivel elkápráztatta Jamest, olyannyira, James Balfour – pedig kés√bb miniszterelnök lett. hogy az Amerikai Pszichés Kutatás Társaságának alaA Nobel-díjas filozófus Henri Bergson és szintén No- pító tagjaként James a továbbiakban intézményes bel-díjas fizikus John Strutt mind azok tudósok közé formában propagálta az okkult jelenségek vizsgálatartoztak, akik a társaság elnökeiként szívükön visel- tát. Mrs. Piper a pszichés kutatás híres médiuma lett, ték a pszichés kutatás ügyét. és az egyébként konzervatív és csöndes asszonyt válKülönösen érdekes, hogy számos nagyhír∫ pszi- tozatos módokon tették vizsgálat tárgyává. Az 1900chológus is részt vállalt a társaság mindennapjaiban. as évek végén Stanley Hall és Amy Tanner vizsgálta Az amerikai pszichológus William James, a Nobel-dí- Piper képességeit – meglehet√sen kegyetlenül; a jas Charles Richet, az angol William McDougall és a transzállapotban bekövetkez√ öntudatvesztés mélyparapszichológus J. B. Rhine a társaság elnökeként, ségét durva és fájdalmas beavatkozásokkal mérték C. G. Jung és Sigmund Freud pedig tagként osztozott (melyek következtében Mrs. Piper nyelve megdagadt a pszichikus kutatásban. és felhólyagosodott). Ezek után Mrs. Piper nem kí-

77

Gyimesi Júlia

vánta többé elveszíteni öntudatát a Pszichés Kuta- szekularizációjának kísérlete, amely „azt állítja, hogy tás Társaságának képvisel√i el√tt, médiumi képessé- a »szellem« felfogható az érzékek által, hogy a lélek gei egy id√re el is vesztek, ám kés√bb az automati- egy empirikusan igazolható entitás”.22 A Pszichés Kukus írás formájában ismét megjelentek. tatás Társaságának vizsgálódásai mögött is e törekCharles Richet és a pszichikus kutatás kapcsolata vés állt; a lélek létezésének bizonyítása, mégpedig szintén fontos pszichológiai relevanciával bír. Richet egy olyan léleké, amely független a testt√l, a fiziolóugyanis Charcot közvetlen munkatársaként megha- giától, a neurológiától, és radikálisan szembehelyeztározó szerepet vállalt a hisztériáról szóló diskurzus kedik mindenfajta pszichológiai materializmussal. tudományossá tételében. Charcot óriási érdeme, A társaság legels√ elnöke, a cambridge-i erkölcsfilohogy megtisztította a hisztériát a hozzá tapadt okkult zófia professzor, Henry Sidgwick osztozott e törekés misztikus magyarázatoktól, kizárólag orvosi szem- vésben, csakúgy, mint a klasszika-filológus Frederic pontból tárgyalta. Mindez Myers, akinek kutatásai és Sajnálatos, hogy a Pszichés Kutatás Nemzetközi Intézete nem természetesen bizonyos hajlandó Önt ebbe az irányba követni. Ezenfelül nagyon is el- elméleti következtetései jártasságot követelt meg az képzelhet√nek tartom azt az eredményt, amelyre a konkrét nemcsak elismertséget hozalternatív magyarázatok- esetben jutott. tak a pszichikus kutatásnak, ban – így a demonológia, a Természetesen kívánatos lenne azt a személy valódi analízisé- hanem a legteljesebben boszorkányság és feltehe- vel igazolni, de ez nyilvánvalóan nem valósítható meg. Az írá- illeszkedtek is annak szelsa befejezett. t√leg az okkultizmus irodal- Köszönöm, hogy elküldte nekem ezt az érdekes anyagot. lemiségéhez. A Pszichés Kumában is. Richet – Jamestatás Társaságának képviTisztelettel sel√i a vallástól elfordulva, hez hasonlóan – azon Sigm. Freud2 ám a racionalizmus ellen a tudósok közé tartozott, akik az okkult jelenségek tekinvégs√kig küzdve keresték a Egy másik – jóval korábbi, 1921-ben kelt – Freudtól származó tetbe vételével és részletes levélrészletet szintén nagy lelkesedéssel t∫ztek zászlajukra a lélek bizonyítékát, hogy vizsgálatával b√víteni tud- Pszichés Kutatás pszichoanalízisre nyitott tagjai. A levél Fodor azonosítsák és igazolják anták a pszichológia tudomá- barátjának, Hereward Carringtonnak szólt, aki felkérte Freu- nak halhatatlan, szavakkal nyának látókörét. Esetük- dot arra, hogy legyen az Amerikai Pszichés Intézet tanácsadó- ki nem fejezhet√ potenciálben az okkultizmus nem ja. Noha a levél tartalma a felkérés elutasítása, az els√ bekez- jait.23 Els√rend∫ feladatukdés sokáig nem hagyta nyugodni sem a pszichoanalízis, sem fenyegetést jelentett, ha- pedig a pszichés kutatás képvisel√it: nak a tudományos szkeptinem a pszichés jelenségekcizmussal való szembefornek olyan tárházát, amely Tisztelt Uram! dulást tartották, amelyet nemcsak hogy integrálható Sidgwick a társaság alapítáNem tartozom azok közé, akik a kezdetekt√l fogva elítélik az a pszichológiába, hanem a úgynevezett sakor a következ√képpen okkult pszichológiai jelenségek vizsgálatát mint tulélek és a lelki mechanizmu- dománytalan, megvetend√, s√t veszélyes vállalkozást. Ha tudo- jellemzett: „Nem várhatunk sok teljesebb megértésével mányos karrierem kezdetén állnék, nem pedig ahogy most, semmilyen dönt√ hatást elkecsegtet. Ez feltehet√leg a végén, akkor talán nem választanék más területet, minden s√dleges célunk tekintetéolyan elméleti hátteret kö- ne hézség ellenére sem. Mindazonáltal arra kérem, hogy tar- ben, sem az ember józan tózkodjon nevem használatától vállalkozásával kapcsolatban, vetelt meg, amelyet nem mégpedig eszét√l, sem bármilyen biszámos okból: rengethettek meg az okkult zonyítéktól, bármennyire is jelenségek, és els√sorban olyan metodológiát, teljes az. A tudományos hitetlenség oly régi és nöamelynek minden eleme illeszkedett a tudomány dik- vekv√, és olyan sok és olyan er√s gyökere van, hogy tálta racionalizmushoz. csak megölni tudjuk, ha egyáltalán képesek vagyunk A Pszichés Kutatás Társasága – spiritualista megölni, élve eltemetve a tények tömege alatt… gyökerei ellenére – éppen ezen integráció mellett Tényt tényre kell halmoznunk és kísérletezést kísérkötelez√dött el, ám a tudományos szemléletmód letezésre, s azt mondom, ne legyen egyetlen összeérvényesítése nem bizonyult minden esetben zök- t∫zés sem a kételked√ kívülállókkal, hanem bízzuk a ken√mentesnek. John J. Cerullo az angliai társaság meggy√zést a bizonyítékok sokaságára.”24 történetét bemutató, A lélek szekularizációja cím∫ Sidgwick elnöklése alatt az általa „a misztikus könyvében azt a sajátos ellentmondást boncolgatja, iránti tudománytalan szerelemnek” min√sített spiriamely a spiritualista vagy okkult tapasztalat és a tu- tualizmus egyre inkább háttérbe szorult. E folyamat dományos racionalizmus között feszült. Véleménye mögött többek között Myers állt, aki az okkult jelenszerint a spiritualizmus nem volt más, mint a lélek ségek magyarázata során a halhatatlan lelkek helyett

78

Freud és a lélek szekularizációja

a tudat rejtett er√forrásaira támaszkodott. A telepá- juttatják el egymáshoz üzeneteiket. Mivel a pszichés tia jelenségéb√l kiindulva Myers a tudatot többrét∫ kutatás képvisel√i egyik legfontosabb feladatuknak entitásként fogta fel, olyan képességekkel ruházva a csalók leleplezését tekintették, nem késlekedtek a fel ezzel az embert, amelyek messze túlmutatnak a következtetések levonásával. Myersnek mindez kotudományos materializmuson. Mindez nemcsak a te- moly csapást jelentett, mivel koncepciója jelent√s lepátiát, az automatikus írást vagy a médiumizmust mértékben támaszkodott a Creery gyerekekkel végigazolta, hanem bizonyítékul szolgált a testt√l füg- zett vizsgálatokra. Végül azonban nem bukott meg a getlen lélek létezésére. A spiritualisták azonban nem telepatikus elme elképzelése, részben annak köszönakarták felcserélni a szellemeket a telepatikus elmé- het√en, hogy az 1890-es években a Pszichés Kutatás re. 1885 márciusában a következ√ anonim írással til- Társasága pszichológiai körökben egyre növekv√ néptakoztak a társaságon belüli szemléletváltás ellen, szer∫ségnek örvendett. Myers a már említett Mrs. Piamelyet a Myers telepátiaper-rel végzett kísérletekre El√ször is azért, mert teljességgel laikus és járatlan vagyok az elmélete indított el: „Azt hi- okkult területén, és semmiféle autoritást nem követelhetek támaszkodva a tudós köhetnénk, hogy a Pszichés ezen a téren, zönség elé tárta a másodlaKutatás Társaságának veze- Másrészt azért, mert élesen elhatárolom a pszichoanalízist – gos én fogalmát, amely t√i hisznek a Pszichében, de amiben nincs semmi okkult – a tudás meg nem hódított terü- kés√bbi, tudatalatti én (subletét√l, és nem adok lehet√séget semmiféle félreértésre ebben ha igaz a telepátia-elmélet, a tekintetben, liminal self) elméletébe ilakkor a társaságot át kell Végül, mert nem tudok megszabadulni bizonyos szkeptikus-ma- leszkedve a pszichoanalízisnevezni a Tele-cerebrális terialisztikus el√ítéletekt√l, és átvinném azokat az okkult ku- hez nagyon hasonló módon Kutatás Társaságának vagy tatásába is. Ezért teljességgel alkalmatlan vagyok arra, hogy »a közelítette meg a tudatoshalál utáni életet« mint tudományos lehet√séget tekintetbe veaz Okkult Fiziológia Kutatás gyem. Az »ideoplazmával« sem tehetek mást. ság problémáját. A MyersTársaságának. Azt hiszem, Azt hiszem, hogy jobban teszem, ha továbbra is a pszichoanalí- féle tudatalatti én – a freudi jogos, ha a szívünkre vesz- zisnek szentelem magam. koncepcióhoz hasonlóan – szük, hogy amióta létezik a a tudat lehasított részeit Nagy tisztelettel társaság, nem vállalta fel az Freud.3 testesítette meg, amelyek emberi szervezett√l függetvalamiféle alternatív személen elmében, lélekben vagy E két levél nemcsak Freud el√vigyázatosságáról tanúskodik – lyiségekként funkcionáltak. szellemben való hitet; de amely mindenképpen indokoltnak t∫nt azután, hogy a pszicho- Ám Freuddal ellentétben analízis számos harcot megvívott tudományos legitimációja teadott nekünk egy telepátia- rén4 –, hanem arról a nagyon világos határvonalról is, amely Myers a tudatalatti ént a elméletet, amely gyakorla- a pszichoanalízist és az okkultizmust elválasztotta. materializmus cáfolataként tilag azt mondja, hogy az elfogta fel, amely újat nyújme, a lélek és a szellem, 1.Jegyzetek tott a lélek minden addigi (Fodor N.: The haunted mind: a psychoanalyst looks at the supernaamennyire tudjuk, csupán tural. Garrett, New York, 1959; Fodor N.: Freud, Jung and, Occultism. elméletéhez képest: „[A tuUniversity Book 0s, New Hyde Park, New York, 1971. a mozgás kérdései.”25 datalatti én] igazolta, hogy 2. Idézi Fodor, i. m., 1959, 8–9. o.) Myers elmélete a spiritua- 3. Idézi Fodor, i. m., 1959, 12–13. o.) az emberi lények valóban 4. Jones, E.: Occultism. In: Jones: The Life and the Work of Sigmund listák tiltakozása ellenére valamiféle lényeggel vannak . Basic Books, New York, 1957, 375–408; Jones, E.: Sigmund Freud rövid id√n belül meghatá- Freud felruházva (vagyis a tudatélete és munkássága. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983 rozta a társaság egészének alatti énnel), amely alapveszemléletét. Nem mell√zve a hipnotizmus koncep- t√en »más«, mint a materiális test (ahogyan azt a telecióját és a salpetrière-i iskola hatásait, Myers a te- pátia természete igazolta), habár a test tartalmazza e lepatikus elme m∫ködését tekintette a személyiség lelket. Ez volt a szekularizált lélek. A lélek e változaegyfajta szubsztanciájának, amelyben megnyilvánul- ta meglehet√sen különbözött az abban az id√ben elnak mindazok a rejtett tartalmak, amelyek a hipnó- terjedt felfogásoktól. Nem igazolta a halál utáni életet, zis vagy a hisztéria állapotát jellemzik. mint a spiritualisták felfogása. Nem implikált meghaMyers telepatikus elméletének empirikus hátterét tározott erkölcsi elvárásokat és viselkedéses a telepátia jelenségét igazoló kísérletek adták, ame- el√írásokat, mint az egyházak lélek-felfogása. Teljelyeket szép számmal végeztek a társaságon belül. Kü- sen különböz√ volt.”26 A telepatikus tudatalatti én a lönösen fontosak voltak a Creery gyerekekkel vég- numinozitást az emberbe és a világba helyezte. zett vizsgálatok, akiket látszólag egészen különleges A társaság képvisel√i mindeközben tisztában volképességekkel áldott meg a sors. 1888-ban azonban tak Freud egyre határozottabb formát ölt√ tudattafény derült rá, hogy a gyerekek csalnak, titkos kóddal lan-koncepciójával is, és szinte irigykedve figyelték,

79

Gyimesi Júlia

hogy a tudományos világ jóval nagyobb hajlandósággal fogadja be, mint Myers elméletét. T. W. Mitchell, aki hamar felismerte a freudi elképzelés el√nyét, a következ√képpen nyilatkozott Myers tudatalatti énjének és a freudi tudattalan fogalmának különbségér√l: „Freud tudattalanja valójában nem nagyon különbözik Myers tudatel√ttijét√l, de úgy t∫nik, hogy sokkal elfogadhatóbb a tudományos világ számára, amennyiben csupán a normális és abnormális jelenségeket érinti, és támogatóit nem tereli a természetfeletti jelenségekben való hit felé”.27 A Pszichés Kutatás Társasága – eredeti célkit∫zéseit kissé háttérbe szorítva – rövid id√n belül orvostudományi tagozatot hozott létre, hogy a társadalmi és tudományos elvárásokhoz igazodva hasznos tudáshoz juttassa a világot. 1912-ben felkérték Freudot, hogy legfontosabb folyóiratuk orvosi különszámába publikáljon, amit Freud – levelez√ tagként – meg is tett. Tanulmányát a következ√ – igen határozott – szavakkal indította: „Szeretném néhány szóban kifejteni, olyan egyszer∫en, amennyire csak lehet, hogy mit jelent a »tudattalan« kifejezés a pszichoanalízisben, és csak a pszichoanalízisben.”28 Ekkorra Freud feltehet√leg már tisztában volt azzal, hogy a társaság ideológiájának központi koncepciója, a tudatalatti én, már-már veszélyesen hasonlít a pszichoanalízis tudattalan-fogalmához. Myers azonban az okkult jelenségek talaján alkotta meg elméletét, abból az okkultizmusból táplálkozva, amelyt√l Freud szakemberként rendkívül fontosnak látott megfelel√ távolságot tartani. A pszichoanalízis egyedülállósága els√sorban abban rejlett, hogy az emberi lelket nem tette teljes egészében a tudományos materializmus áldozatává, hanem a tudattalan koncepciójával meg√rizte kifürkészhetetlenségét. Az általa reprezentált psziché így nemcsak a múlt századforduló széttöredezett szubjektivitásának felelt meg, hanem a lélek végs√ redukciójának tarthatatlanságát is implikálta. A tudatalatti én koncepciója er√t és inspirációt ígért az embernek, amely messze állt attól az értékmentes objektivitástól, amely meghatározta a 20. század tudományfelfogását. A psziché rejtett potenciáljai ugyanakkor csak annyiban tárulhattak fel a pszichoanalízisben, amennyiben azt a freudi elmélet alapelvei lehet√vé tették. Ezen alapelvek a tudományosságot is garantálták, és az emberben rejl√ megismerhetetlent szexualitásra, ösztönökre vagy agresszióra vezették vissza. Ezzel szemben Myers tudatalatti én fogalma e megismerhetetlent valamiféle numinózumként kezelte, amely erkölcsi, szellemi és érzelmi táplálékul szolgál az ember számára. Mindez rendkívül messze állt attól

az objektivitástól, amelyet a tudományos racionalizmus diktált; valójában éppen annak cáfolatát szolgálta. Ez volt az oka annak, hogy – bár Freud és Myers nagyon hasonló módon közelítette meg a tudattalan fogalmát – a tudós közösség mégsem támogatta Myerset. Természetesen Myers kudarca nem független attól, hogy elmélete alapjául az okkult jelenségek szolgáltak, amelyek id√nként még a Pszichés Kutatás Társaságának is gyanakvásra adtak okot. A populáris okkult mozgalom nemcsak szélhámosságai miatt vetett rossz fényt az okkult jelenségek tudományos kutatására, hanem azért is, mert a világ megismerésének alternatív – tudománytól idegen – módját kínálta. A 20. századra pedig világossá vált, hogy a világról való tudás megszerzése a tudomány fennhatósága alá tartozik.29 A Pszichés Kutatás Társasága sötét id√k elé nézett, és egyre nyilvánvalóbb lett, hogy nem találják a helyüket sem a tudományon belül, sem azon kívül. Mindezt – sokszor egészen széls√séges módon – tevékenységük inadekvát voltával magyarázták, miszerint a világnak láthatólag nincs szüksége Myers tudatalatti énjére és emberképére, és helyette Freud tudattalanját választja. A lélek titkos potenciáljai leleplez√dtek, ám a pszichés kutatás csalódott képvisel√i szerint a kor nem az öröm és inspiráció forrását ismerte fel benne, hanem a nemi vágy és destruktivitás torzóját. A Pszichés Kutatás Társasága – mivel nem a patológiát érintette, és nem tudott olyanfajta gyakorlati haszonnal büszkélkedni, mint a pszichoanalízis – a lélek létezésének bizonyítási kísérletét elfeledve, lassan beleolvadt a parapszichológiába.30 Freud – a neki tulajdonított titkos okkultizmus ellenére – egész életében világosan látta, hogy meddig terjednek a pszichoanalízis határai; mi az, amit magáévá tesz a tudományos racionalizmusból, és mi az, amit elutasít az okkultizmusban. Tudta, hogy a pszichoanalízis a szexualitás elméletével, az elfojtás tanával és a tudattalan koncepciójával vívja ki létjogosultságát. Bármely alaptétel megrengetése a pszichoanalízis egészét veszélyeztette volna. Noha Myers, Freudhoz hasonlóan, az emberben munkálkodó ismeretlent magára az emberre vezette vissza, ezen ismeretlennek mégis valamiféle numinozitást tulajdonított. A freudi elmélet – többek között a sokat emlegetett freudi emberképnek köszönhet√en – kizárta érveléséb√l e numinozitást. Cserébe a szexualitást adta, elméletében és gyakorlatában egyaránt a racionalitásra támaszkodva. Integrálta elméletébe a lélek titkait, de soha nem tett ígéretet arra, hogy e titkok mögött találhatunk mást is, mint magát az embert.

80

Freud és a lélek szekularizációja Jegyzetek

1. Freud, S. [1925]: Ellenállás a pszichoanalízissel szemben. In: Er√s Ferenc (szerk.): Sigmund Freud M∫vei I. Önéletrajzi írások. Cserépfalvi, Budapest, 1993. 141–151. 2. Crews, F.: The Memory Wars: Freud’s Legacy in Dispute. New York Review, New York, 1995; Webster, R.: Miben tévedett Freud? B∫n, tudomány, pszichoanalízis. Európa, Budapest, 2002. 3. Freud, S. [1914]: A pszichoanalitikai mozgalom története. In: Er√s Ferenc (szerk.) Sigmund Freud M∫vei I. Önéletrajzi írások. Cserépfalvi, Budapest, 1989. 65–119. 4. Hothersall, D.: The History of Psychology. McGraw-Hill, New York, 1990; Pléh Cs.: Pszichológiatörténet: A modern pszichológia kialakulása. Gondolat, Budapest, 1995. 5. Owen, A.: The Place of Enchantement. British Occultis and the Culture of the Modern. The University of Chicago Press. Chicago and London, 2004. 6. Ellenberger, H. F.: The Unconscious before Freud. In: Laurence Spurling (ed.): Sigmund Freud. Critical Assessment. Routledge and Kegan Paul, London, New York, 1997. Vol. I. 7. Owen, A.: The Darkened Room: women, power and spiritualism in the late nineteenth century England. Camden Town, Virago, London, 1989, 204. o.) 8. Jung, C. G.: Emlékek, álmok, gondolatok. Európa, Budapest, 1997; Jones, E.: Occultism. In: Jones: The Life and the Work of Sigmund Freud. Basic Books, New York, 1957, 375–408. 9. Owen, i. m., 2004; Treitel, C.: A Science for the Soul. Occultism and the Genesis of the German Modern. The Johns Hopkins University Press. Baltimore and London, 2004. 10. Ferenczi S.: Spiritizmus. Gyógyászat, 1899, 30, 477–479. 11. Freud, S.: Dreams and Occultism. In: The Standard Edition of Complete Psychological Works of Sigmund Freud, Trans. and ed. James Strachey in collaboration with Anna Freud. The Hogarth Press and the Institute of Psycho-analysis, London. 1932, 1953–1974. 12. Fodor N.: Freud, Jung and, Occultism. University Books, New Hyde Park, New York, 1971. 13. Ferenczi S. [1919]: Jung libido-elméletének bírálata. In: Er√s Ferenc (szerk.): Ferenczi Sándor. Új Mandátum, Budapest, 2000. 181–191. 14. Deutsch, H.: Occult Processes Occuring during Psychoanalysis. In: George Devereux (ed.) Psychoanalysis and the occult. IUP, New York, 1973. 15. Fodor N.: The haunted mind: a psychoanalyst looks at the supernatural. Garrett, New York, 1959; Fodor, i. m., 1971. 16. Eisenbud, J.: Telepathy and Problems of Psychoanalysis. Psychoanalytic Quarterly, 1946, 15, 32–87. 17. Deutsch, i. m., 1973. 18. Jones, E.: Beliefs Concerning the Nightmare. In: Psycho-Myth, Psycho-History. Hillstone, New York, 1974, Vol. II. 110–114. 19. Treitel, i. m., 2004; Cerullo, J. J.: The Secularization of the Soul: Psychical Research in Modern Britain. Institute for Studies of Moderns Issues, Phliadelphia, 1982. 20. A spiritualizmus Amerikában született meg, bevezet√ epizódja pedig a híres Fox n√vérekhez köthet√. 1848 március 31-én, egy kis falucskában, Hydesvilleben, John D. Fox két lánya, a tizennégy éves Margaret és a nyolcéves Kate furcsa kopogásokra lett figyelmes a házban. Még aznap este felfedezték, hogy ujjuk csettintgetésével kommunikálni tudnak a „kopogásokkal”. Édesanyjuk, Mrs.

Fox ezek után megkérte a „kopogásokat”, hogy válaszoljanak kérdéseikre, mégpedig úgy, hogy a két kopogás „igent”, a csönd pedig „nemet” jelentsen. Így rövid id√n belül kiderült, hogy a kopogásokért nem emberi lény, hanem egy szellem felel√s. Nemsokára elözönlötték a házat a szomszédok, hogy kérdéseket tegyenek fel a kísértetnek. Kiderült, hogy a szellemet öt évvel ezel√tt meggyilkolták Foxék házában, jóval azel√tt, hogy a család odaköltözött volna. Ezek után nem késlekedett a család és a szomszédság, felásták a területet, ahová a szellemet saját elmondása szerint temették, és öt láb mélységben valóban emberi maradványokat találtak. (Tymn, M. E.: Heroes and Highlights of Psychical Research Before 1882. Journal of Spirituality & Paranormal Studies, 2006/3. 162–174.) A Fox n√vérek története hirtelen nagy nyilvánosságot kapott, nagyrészt id√sebb n√vérüknek, Mrs. Leah Fish-nek köszönhet√en, aki gyorsan felfogta húgai médiumi képességeinek (els√sorban anyagi természet∫) jelent√ségét, és elkezdett otthonukba szeánszokat szervezni. Minél nagyobb nyilvánosságot kapott a két fiatal lány, minél többen látogattak el hozzájuk, annál több és illusztrisabb szellem jelent meg a házban, és annál különösebb jelenségeknek lehettek tanúi az összegy∫ltek. A Fox n√vérek nemsokára nemzeti sztárokká váltak, újonnan megszaporodó pártfogóik segítségével Spiritualista Társaságot alapítottak azzal a céllal, hogy mások is megismerhessék esetleges médiumi képességeiket. Amerika-szerte egyre szaporodtak a furcsa zajok, kopogások és asztaltáncoltatások. Egyre több médium jelent meg, akik a legkevésbé sem zárkóztak el attól, hogy pénzt kérjenek szolgáltatásaikért. Rövidesen azonban konfliktusok jelentkeztek a társaságon belül. 1855-re a Fox n√vérek alkoholisták lettek, Margaret a katolicizmus felé fordult, majd 1888ban New Yorkban azt állította, hogy a spiritualizmus szélhámosság és a gonosz m∫ve, valamint hogy n√vérével az elmúlt hosszú években mindvégig csaltak. Kés√bb visszavonta ez utóbbi kijelentését, de ellentmondásos viselkedése addigra már komoly károkat okozott a spiritualizmusnak. 1892-ben Catherine belehalt súlyos alkoholizmusába, Margaret pedig nyomorban halt meg egy barátja házában 1893-ban (Nickell, J.: Secrets of the Supernatural. Prometheus Books, 1988.). 21.Cerullo, i. m., 1982; Koestler, A.: A dajkabéka esete. A vakvéletlen gyökerei. Európa, Budapest, 2002. 22. Cerullo, i. m., 1982, 18. o. 23. Myers e törekvésének gyökerei egészen gyermekkorára nyúltak vissza. Egy halott vakond láttán súlyosan megrémült attól a gondolattól, hogy a vakond a halállal teljes egészében megsz∫nt létezni. Attól való félelme, hogy a lélek nem létezik, ezen élményére vezethet√ vissza, és ezek után végigkísérte életét (Cerullo, i. m., 1982). 24. Idézi Cerullo, i. m., 1982., 59. o. 25. Idézi Cerullo, i. m., 1982. 26. Cerullo, i. m., 1982., 105. o.) 27. Idézi Cerullo, i. m., 1982., 160. o. 28. Freud, S.: A Note on the Unconscious in Psycho-Analysis. In: The Standard Edition of Complete Psychological Works of Sigmund Freud, Trans. and ed. James Strachey in collaboration with Anna Freud. The Hogarth Press and the Institute of Psycho-analysis, London, 1912, 1953–1974. Vol. 12. 29. Treitel, i. m., 2004. 30. Cerullo, i. m., 1982.

81