Főpásztori vizitáció 2014 nagyböjti gondolatok

PESTI FŐTEMPLOM A BELVÁROSI NAGYBOLDOGASSZONY FŐPLÉBÁNIA LAPJA

I. évf. 4.szám

2014. március 9.

Nagyböjt Tartalom:

Főpásztori vizitációnagyböjti gondolatok Beszámoló a főplébánia életéről A nagyböjt szelleme Emlékezz ember… A hónap szentje Hogyan teljesül a Tízparancsolat Bi-Pi a béke harsonása A bűn és a böjt Musica Sacra Belvarosiensis Ifjúsági lelkigyakorlat Csobánkán Férfi zarándoklat Az élet értelme a modern pszichológiában

Programjaink

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia, 1056 Budapest, Március 15. tér 2. Tel: 318 3108 [email protected] Miserend: hétköznap: 18 vasárnap: 8.30, 10, 12 és 18 irodaszolgálat: H-Sz-P: 9 - 12 és 15.30 - 17.30

Főpásztori vizitáció 2014 – nagyböjti gondolatok Szeretettel hívom meg a testvéreket arra a találkozásra, amelyre március 28-30-án kerül sor. Ennek keretében Dr. Erdő Péter bíboros, főpásztor meglátogatja Plébániánkat (mind az öt templomot és a belváros egyházi intézményeit). Képviselőtestületünk tagjai és a közösségvezetők 28-án, pénteken este találkozhatnak vele, a hívek közössége pedig 29-én, szombaton a 18 órai szentmise keretében, ami a vizitáció csúcspontja. Ekkor bérmálja majd meg fiataljainkat és avatja akolitussá (az oltárszolgálatot végző lelkipásztori kisegítő) Bitter Lajost. Hálásak vagyunk a Gondviselő Istennek, hogy éppen a mi korszakunkra esett a látogatás. Utoljára 1933-ban történt hasonló. Az erre való készület számos jótéteménnyel ajándékozott meg minket. Egy sor új felismerésre tettünk szert és rákényszerültünk arra, hogy újra gondoljunk szempontokat, közös életünk ügyeit. 667 kérdésre kellett választ adnunk annak a kérdőívnek a keretében, amelyet minden Plébánia megkapott. Ez kiterjedt egyházközségünk életének minden területére mind tárgyi, mind személyi, mind közösségi vonatkozásban. Teljes körű leírást kellett adnunk templomunkról, tulajdonunkat képező értékeinkről, a Plébániáról, közösségi helységeinkről. Ezekkel kapcsolatban teljes, aktuális leltárt kellett készítenünk. Számot kellett adnunk az itt szolgálókról, az istentiszteleti és szentségi életünkről. Be kellett számolnunk az idejáró hívek vallási és erkölcsi életéről létszámáról, közösségeinkről és az eseményekről, melyek egyházközségünkben zajlanak. Ugyancsak az anyakönyvezésről, irattárról, Plébániai levéltárról és könyvtárról. Utalnunk kellett a területünkön lévő szerzetesközösségek és egyházi intézmények életére. Ennek nyomán találtunk rá újonnan olyan értékeinkre, mint például azok a csodálatos miseruhák, amelyeket jelenleg ugyan aktuálisan nem használunk, de pénzben szinte kifejezhetetlen értéket képviselnek. Rácsodálkoztunk arra az ezer éves múltra, melynek gazdagsága a miénk. Ismét érdemes megemlítenünk, hogy Egyházközségünk 966 éves, melyet az 1048-as dátumú pecsétünk igazol. Ezer éves templomunkban két évvel korábban 1046-ban temették el vértanú, Szent Gellért püspököt. Az

-2-

anyakönyvezés 1688-tól folyamatos több, mint 70 anyakönyvünk sértetlen. Iratanyagunk páratlan történelmi dokumentum, amely a Prímási Levéltárban, Esztergomban csak 105 irattartó dobozban fért el és 32 iratfolyómétert tesz ki. Az Egyházközségünket vezető plébánosokat pedig 1235-től ismerjük. Könyvtárunk igen értékes anyagát immáron az esztergomi Bibliotheca őrzi szakemberek felügyelete alatt. Természetesen nem élhetünk pusztán a múltunkból, nem is kívánunk ilyet tenni, de mindaz, amit ajándékba kaptunk elődeinktől kötelez minket. A jelenben kell életerővé változtatni örökségünket mindannyiunkban a jövő érdekében. Egyet kell értenünk Szalézi Szent Ferenccel, aki a vallásosság megújításának eszméjét hirdette meg egy olyan korban, amelyik a különböző felekezetek közötti gyilkos indulat ideje volt. Maga is megvalósította, hogy a hétköznapokban, jártunkbankeltünkben, a magunk életének egyéni adottságai közepette találjuk meg a megszentelődés lehetőségét és eszközeit. Nemcsak a kolostorokban lehet szent életet élni, hanem arra mindannyian meghívást kaptunk. Meg kell találnunk vallásos életünk megújításának módját, újabb formáit, lehetőségeit. A nagyböjti időszak kezdetén Jézustól örök érvényű eszközöket kapunk a kezünkbe: az alamizsna (jótékonyság, adakozás), az imádság és a böjt. Ezen eszközökkel kettős célt akarunk elérni: azonosulni Jézussal és elérni végső célunkat, örök üdvösségünket. Hasonlóvá válunk Krisztushoz, aki a legfőbb jót Istent hozta számunkra önmagát ajándékozva nekünk. Szegénységünkben, ínségünkben ajándékozó isteni bőkezűséggel fordult hozzánk. Böjtjével és imádságával (egész megváltói műve imaesemény), maga is átélte az Atyára szorultságát és a szeretetük utáni éhségét, szomjúságát. Ma is üzeni nekünk egymásból élünk, mindenek előtt Mennyei Atyánk gondviselő szeretetéből, üdvösség tervéből és körülöttünk élő embertársaink jóságából. Legyen tehát a nagyböjt ezen az úton megszentelődésünk ideje, megújult vallásos életünk alkalma. Kívánom, hogy büszkeségre okot adó múltunk reménységgel teli üdvös jövőt alapozzon meg.

Dr. Osztie Zoltán plébános

Beszámoló a plébánia életéről 1.Templomunk A világörökség részét képező templomunk páratlan értékét lelkiségi, történelmi és kulturális múltja egyaránt alátámasztja. Ezt mutatja, hogy 1046-ban a vértanú Szent Gellértet már ide temették el, s azóta minden történelmi korszak és művészettörténeti irányzat rajta hagyta keze nyomát. Vele kapcsolatban be tudjuk mutatni a római helyőrségi tábor szintjét, a román templomot, a XIV. században már álló gótikus részt, a XVIII. században épült barokk részt, s mindez ma is élő szentély. A plébánosok névsora 1235-től folyamatos; az anyakönyvek 1688-tól azok; a levéltári anyag 31,2 irat folyóméter (105 doboz). A plébánia pecsétje pedig 1048-at mutat.

kívül szakemberek és házaspárok is bekapcsolódnak. Ugyancsak a fiatal nemzedék szolgálatát végzi ifjúsági csoportunk, ministráns közösségünk, valamint hittan csoportjaink. A hit és erkölcstan tanítását az önkormányzati iskolában is ellátjuk. Életünk középpontjában természetesen a liturgikus élet áll, amelyet európai színvonalon működő templomi kórusunk és egyházzenészeink szolgálnak. Ezek között Liszt díjas orgonaművész és zenepedagógusok egyaránt megtalálhatóak. Egészen egyedi az a lehetőség, amelyet a vasárna-, ponkénti, déli szentmisékkel kínálunk: a régi rítus szerint végzett liturgiába való bekapcsolódás. Ugyancsak ősi hagyományt elevenítettünk fel, amikor a Szentháromság testvériséget újra szerveztük.

2. Lelkipásztori körülmények

3. Egyházközségi és társadalmi kapcsolataink

Minden nap akadályt és korlátot jelent a Plébánia ház hiánya. Óriási erőfeszítéssel teremtettük meg a szétszórtan megtalálható, önkormányzati tulajdonú helységcsoportok használatának lehetőségét, mind a közösségi élet, mind a karitatív élet számára. A kerület elöregedő lakosságú, s a lakások idegen kézbe kerülnek, kiürülnek. A hívek – szó szerint – 40 km-es körzetből járnak hozzánk, közösségeink 80 %-a nem kerületi lakos. Néhány négyzetkilométeres körzetben (a Duna és a kis körút által határolt terület) öt templom található. A plébános különös felelőssége, hogy az itt szolgáló nagy létszámú papságot összefogja, szolgálatukat összehangolja (pl. a liturgia egységes végzése; a városmisszió alkalma), belőlük igazi paptestvéri közösséget formáljon. Hasonló módon számos történelmi egyház temploma található a kerületben. Ezek közösségeivel és lelkipásztoraival hagyományosan baráti, személyes és imádságos kapcsolat köt össze bennünket. Ilyen az orosz és szerb ortodox; az evangélikus; a református gyülekezet. A lelkiségi mozgalmak közül a házas hétvége és a cursillo jelenléte különösen fontos. Törődünk az elváltak lelkipásztori gondozásával is. Emellett idős testvéreink közösségbe kapcsolásáról nyugdíjas klubunk gondoskodik. Különösen büszkék vagyunk a 90 éves múltra visszatekintő 221. számú Anonymus Cserkészcsapatunkra; példaértékű és szerteágazó szolgálatot végző karitász csoportunkra, melyet egyházközségünk állandó diakónusa vezet; valamint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Belvárosi Csoportjára, mely közéleti szerepet is vállal; s ugyancsak nagycsaládos és ifjú családos közösségeinkre. Az ifjúság családi életre nevelésének páratlanul fontos alkalmai a 15 estéből álló jegyes kurzus, melyet gondosan felépített teológiai és életprogram párosítása alkot. Végzésükbe a plébánoson

Következetesen személyes és gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk az önkormányzattal, a képviselőkkel. Kihasználjuk a kerület testvérvárosi kapcsolatait. Ennek köszönhető a kárpátaljai Rahó egyházközségével kötött együttműködési megállapodás, melynek keretében segítséget tudunk nyújtani magyar testvéreinknek. Ugyancsak jelentőségteljes hittanosaink nevelésében az elcsatolt területeken megrendezett nyári, hittanos táborok sora, amelyek mind a Felvidéken, mind Erdélyben zajlottak. Páratlan a testvérvárosok lelkészeinek összetartása, évente kétszeri rendszeres találkozása. Az önkormányzat képviselőinek támogatásával, és pályázati lehetőségein keresztül a plébániai programok támogatására jelentős összeget nyerünk.

-3-

4. Terveink A jövőben meghatározó jelentőségű lesz az idei esztendőben kezdődő régészeti munkák sora, melynek segítségével feltárják a román templomot. Így a jelenlegi padlószint alatt egy kb. 200 m2-es kiállító- és közösségi élettér alakul, amelynek segítségével bemutathatóvá válik a különböző korok rétege, és ugyanakkor közösségeink számára is helyet kapunk. Ehhez kapcsolódóan kell biztosítanunk a jelentős idegenforgalom méltó kiszolgálását, amely egyben missziós feladat is. Az egyházközség összetartásának további erősítése érdekében a vasárnapi nagymisét követően meghívjuk a híveket személyes találkozásra, beszélgetésre. Ehhez is kapcsolódik az a lelkipásztori szolgálat, amellyel - élve Istentől kapott hatalmunkkal – nagy számú hívő lelki vezetését és gyóntatását végezzük.

Dr. Osztie Zoltán plébános

A nagyböjt A megváltás ünnepeinek közelebbi előkészülete (Szunyogh Xavér misszálé)

A nagyböjt szelleme „Itt van számunkra a bűnbánat ideje, hogy bűneinkért vezekeljünk és így lelkünket megmentsük”, mondja az Egyház a zsolozsmában. Szent Benedek, aki Regulájában az ősegyház szellemét őrzi meg számunkra, azt mondja: „Bár a keresztény ember egész életének folytonos nagyböjtnek kellene lennie, mégis legalább ezeknek a szent napoknak a megtartásában tanúsítsunk teljes buzgóságot, hogy a többi idő hanyagságait helyrehozzuk.” […] A természetben most folyik a tél és a tavasz közti küzdelem, de már a hó és a jég elmúltak, már új csirák rügyeznek, új virágok fakadnak. A liturgiában is lelki tavasz van, tart még a közöny tele és a bűn sötétsége, de bontakozik az új élet is. A kegyelem kipattantja a lélekcsirákat és bontakoznak az új, a szebb élet mennyek számára nyíló virágai. A „vita nuova”, melyről Dante énekel, ez a tavasz ígérete a természetben és a lélekben, és ennek az új életnek a szolgálatában áll a liturgia. […]

A nagyböjt kialakulása A nagyböjt kialakulásában több fokozatot látunk: a.) A böjt maga fejlődött ki legelőször. Szent Iréneusz püspök (†202) értesítése szerint a második században a húsvéti böjt csak egy vagy két napig tartott, Nagypénteken és Nagyszombaton, mikor az Isteni Vőlegényt kiszakították övéi közül, s azok utána szomorkodtak. A harmadik századból való feliratok szerint (például Szent Ipoly püspök szobrán levő felirat szerint a lateráni múzeumban) már kb. két hétig tartott a böjt. A negyedik században már majdnem általános volt a „quadragesima”, a negyven napos böjt. Ez a mai első böjti vasárnappal kezdődött, de mivel vasárnap nem böjtöltek, ezért tulajdonképpen csak 36 napon át tartott. Valószínű Nagy Szent Gergely pápa csatolta még ide a Hamvazószerdától vasárnapig terjedő négy napot, hogy teljes legyen a negyven nap, amint az Úr Jézus is negyven napig böjtölt.

d.) A vezeklőkre és a hittanulókra való tekintettel, nagyböjt alatt Rómában minden nap volt stáció. Ezek határozott befolyással voltak a mai miseszövegekre. Nagyböjt idején különösen figyeljünk erre. Rómának azt a helyet kellene elfoglalnia a katolikus hívők lelkivilágában, minőt Jeruzsálem foglalt el a hithű ószövetségi zsidóság lelkében. A megértett és átélt liturgia hathatósan hozzásegít, hogy igazán „római” katolikusok lehessünk és lélekben egyesülhessünk legalább a stációs napokon a Szentatyával és a köréje sereglő római hívőkkel. e.) Az Úr Jézus szenvedése az első négy hétben még nem domborodott ki a liturgiában, csak az utolsó kettőben. Az első négy hét azonban már lelkileg arra készített elő, hogy a szenvedés hetén és a nagyhéten teljesen együttérző lélekkel vegyünk részt az Úr Jézus keresztjében. A későbbi középkor áhítata inkább a liturgián kívüli ájtatosságokat teremtette meg, aminő a keresztúti ájtatosság. A liturgiában a szenvedésről szóló votív-misék és a Fájdalmas Szűz ünnepe tanúsítja a középkor áhítatát. A keresztény ókor nem a szenvedő Emberfiát szemlélte elsősorban, hanem a kereszt által győzelmes és megdicsőült királyunkat. Ezért az utolsó történelmi motívum:

b.) Amikor Európa népei még jórészt pogányok voltak, akkor ez a negyven nap arra szolgált, hogy a katekumeneket, a keresztségre kijelölt hittanulókat előkészítsék a szent keresztség felvételére, melyet Húsvét vigiliáján, azaz Nagyszombat éjszakáján szolgáltattak ki. Ez Rómában a IV. és V. században virágzott, de Európa többi országaiban a VII. századig tartott. Ez az oktatás különféle vizsgákkal és szertartásokkal járt, amelyek a mai miseszövegekben is megtalálhatók.

f.) A húsvét misztériuma, a halál és az élet csodálatos megjelenítése előreveti diadalmas lényét, és át- meg átszövi a nagyböjt miséit is a megváltott nemzedék misztériumos lelkülete. Erről nem szabad megfeledkeznünk. Ezen hat motívum közül domborodik ki valamelyik mindegyik szentmisében, hogy azután ezeknek az összetétele adja meg azt a lelkületet, amely keresztény őseink lelkivilágát oly széppé tette.

c.) A kora középkorban még egy másik komoly szertartás is járult a nagyböjthöz: a nyilvános bűnösök vezeklése. Ez nagyböjt elején kezdődött, amikor a vezeklők elhagyták a közösséget és nagycsütörtökön fejeződött be az ünnepélyes visszafogadással. Ez a szokás körülbelül a XII. századig volt szokásban. Ma is megvan a nyoma a hamvazásban és a nagycsütörtöki szertartásban.

-4-

Emlékezz ember, hogy porból lettél… ellenére, hogy nem követtek el főbenjáró bűnöket. Ez a szokás a XI században már általánosan elterjedt és azóta minden hívó a nagyböjt kezdetén beáll a vezeklők sorába. A hamu minden földi dolog múlandóságának jele. Hamuszenteléskor az előző évben szentelt virágvasárnapi barkák elégetéséből nyert hamut használjuk. A pap imával kéri Isten segítségét a nagyböjti bűnbánati cselekedetek gyakorlásához, hogy az Egyház közbenjárására a hamu gyógyító erőt nyerjen, és ébressze fel lelkünkben az igazi bűnbánatot, hogy általa egy új és jobb életre feltámadjunk. A pap minden hívő homlokára hamuval keresztet rajzol és így szól: Emlékezz ember, hogy por vagy és visszatérsz a porba. A hamu elfogadásával elismerjük, hogy méltán kapjuk a halált, a földi test széthullását bűneink büntetéseként, de Isten, aki a porból is tudott embert teremteni, képes Krisztus halálának és feltámadásának erejében a bűnbánat által megtisztult és megújult embert új, halhatatlan, istengyermeki élettel megajándékozni. Nagyon kifejezők a hamvazkodásra hivatalosan előírt antifónák: „A templomcsarnok és az oltár között sírjanak az Úr papjai, hangos szóval kiáltozzanak az Úr szolgái: Kíméld, Urunk, népedet, kíméld, ne hagyd, hogy elhaljon ajkunkon dicséreted. Tegyük jóvá, amit tudatlanságunkban vétkeztünk, nehogy váratlanul érjen minket a halál órája. Akkor már hiába keresünk rá módot, nem lesz már időnk a bűnbánatra”.

A nagyböjti időszak egészen a VIII. századig nagyböjt 1. vasárnapjával kezdődött. Mivel azonban így csak 36 böjti nap marad húsvétig (a vasárnapokat leszámítva, mivel azokon soha sem böjtöltek), a buzgó hívek négy nappal korábban kezdték el a böjtölést, hogy így meglegyen a bűnbánatot, megtisztulást jelentő negyvenes szám. A szokásból törvény lett, amelyet II. Orbán pápa az 1091- es beneventi zsinaton megerősített. Így született meg a hamvazószerda, a maga jellegzetes szentelményével: a hamuszenteléssel és a hamvazkodással. A hamu ősrégi jelképe a bűnbánatnak, mivel természetszerűleg az elmúlásra, a halálra figyelmezeti az embert. Már az Ószövetségben is ilyen értelemben használta Dávid király, Jónás próféta és a sokat szenvedett Jób, amiről Jézus is megemlékezett (v.ö. Mt 11,21). Ezt a szokást már a IV századtól átvette az Egyház, amikor a súlyos, nyilvános bűnösöket, akik nagyböjt elején elkezdték az elégtételként kapott nyilvános vezeklésüket, szőrzsákba öltöztette és hamut hintett a fejükre. Ezután kiutasították őket a templomból, egy megrázó szertartás keretében a következő szavak kíséretében: „Íme kiűzünk titeket az Anyaszentegyház küszöbéről bűneitek és gonoszágaitok miatt, amint Ádám, az első ember is vétkéért kiűzetett a paradicsomból”. A vezeklés imádságból, önmegtagadásokból, böjtből, jótékonykodásból állt egészen a nagycsütörtöki ünnepélyes feloldozásig. Így volt ez egészen a középkorig. Egyes hívők azonban alázatból közösséget vállaltak a vezeklőkkel és közéjük álltak hamvazkodni, annak

P. Kovács Ervin Gellért OPraem

A hónap szentje: Szent Mátyás apostol „Krisztus kegyelme rád maradt, a méltatlan helyébe lépsz, Péter szól, ám a Lélek az, ki intéz szót és sorsvetést.” Így szól egy himnusz Mátyásról, utalva arra, hogy Iskarióti Júdás helyébe választották meg apostolnak. Pontosabban fogalmazva sorsolták. Júdás öngyilkossága után Péter felvetette, hogy válasszanak új apostolt Jézus árulójának helyére. Olyan embert akartak választani, aki velük együtt kezdetektől fogva követte Jézust. Barnabás és Mátyás neve merült fel, köztük vetettek sorsot, a Szentlélekre bízva a döntést. A sors Mátyásra esett, így ő lett az új apostol. Ettől kezdve Júdeában és Etiópiában prédikált. Életéről keveset tudunk, azt viszont biztosan tudjuk, hogy vértanúvá lett. Megkövezték, majd lefejezték, ezért kövekkel, bárddal vagy szekercével szokták ábrázolni. A néphagyomány szerint ezzel a szekercével töri meg Mátyás a jeget, ezzel a tél hatalmát. Ha viszont Mátyásnapon nincsen fagy, akkor nem töri, hanem csinálja a jeget. Innen a mondás: Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál. Ő osztja ki a sípokat is a madaraknak, hogy a tavasz beköszöntével újra csiripeljenek. Ha késik a tavasz, a hiedelem szerint Mátyás éleztetni adta csákányát. Az évi termésről is árulkodik ez a nap: Ha hideg van, jó lesz a termés, ha viszont esik is, a jég elveri a termést, ha pedig fúj a szél, kevés lesz a tojás. Ha Mátyás-napon fogunk halat, akkor egész évben jó kapásunk lesz. Habár gazdag népi hagyomány társul ehhez az ünnepnaphoz, tisztelete csak a XIV. századtól terjedt el Magyarországon. Minden bizonnyal az Aachenbe zarándokló hívők terjesztették el, miután útba ejtették Triert, ahol a szent ereklyéit őrzik, melyeket még Ilona császárné vitetett oda a 4. században. Igazi szentté egyrészt vértanúsága tette, másrészt az, ahogyan ezt megélte. Mikor Júdeában csodái miatt bevádolták, ennyit mondott a főpapnak: „A gaztettekről, amelyekkel vádoltok, nem sokat tudok mondani, mert kereszténynek lenni nem gaztett, hanem a legnagyobb dicsőség!” Azoktól, akik megkövezték, azt kérte, hogy a köveket temessék el vele együtt. Halálát kitárt karokkal várta, Krisztushoz hasonulva.

Gyarmati Bálint

-5-

… György atya: Hogyan teljesül a Tízparancsolat? Mit tegyen a hívő amikor tudja, hogy mit ne tegyen? IV-V. parancsolat IV. Parancs: „Atyádat és anyádat tiszteljed” 1. A szüleit szeretettel és tisztelettel pártfogolja 2. Engedelmeskedjék nekik 3. Segítsen nekik mindenben (főleg betegségük idején, idős korukban) 4. Imádkozzon értük, betegségük idején gondoskodjon a számukra szükséges szentségek felvételéről 5. Elhunyt szerettei lelki üdvösségéért mondasson szentmisét. Egyházi temetésben részesítse őket, és gondozza sírjukat V. Parancs: „Ne ölj!” Isten az élet teremtője. Senkinek nincs joga, hogy kioltsa a maga, vagy más ember életét, ne is sebesítse, csonkítsa meg, károsítsa meg testi, lelki épségét. Se az élet kezdetén abortusszal, sem a „kegyes halállal” ne öljön, mert az gyilkosság. 1. Óvja a maga és a mások egészségét, ápolja testi - lelki épségét. 2. Szeresse önmagát helyesen: a) ismerje meg önmaga szellemi, lelki, testi adottságait, képességeit, mint Istentől számára kijelölt életfeladatokat. b.)Fogadja el személyi értékeit, úgy, ahogy van, korlátjaival együtt. (ne vesse meg magát, vélt, vagy valós hibáiért) Alakítsa magát Krisztus Jézus életpéldája, mintája szerint. c) Szeresse önmagát, mint Isten remek alkotását. Ezért mint feladatot kapta az önképzés lehetőségét. 3. Szeresse felebarátait helyesen. Azt tegye, amire a felebarátnak leginkább szüksége van. Személyi méltóságát becsülje, szabadságát tisztelje. Jézus példája nyomán viselje el, tűrje szerettei hibáit, gyöngeségeit. Legyen együttérző, szolidáris velük. Legnagyobb kincs az Istenhit, Isten kegyelme, Isten szeretete. Ezt őrizze meg a maga számára, és segítse hozzá felebarátait. 4. Szeresse a közösséget, mely megtartja számunkra az igazi értékeket. Ezért kötelesség az igazi értékeket megvédeni, értük szót emelni, előmozdítani a megvalósulásukat. Ezért kell anyagilag is támogatni az államot, az egyházat adományokkal. Végül lemondani anyagi érdekeinkről is, ha kell s a rászorulókat segíteni tehetőségünk mértéke szerint. 5. Szeresse az ellenségét is. Mert ez Jézus kifejezett tanítása és maga is számos példát adott rá. Ezért tartózkodjon a bosszútól. Magunk is rászorulhatunk ellenségeink jóindulatára, segítségére. 6. Szeresse a természetet. Ápolja, védelmezze a környezetében élő növényzetet, fákat, élő állatvilágot.. Óvja a környezetét a kártékony anyagoktól, szennyezéstől (falfirkáktól). A levegőt, a földet, a vizeket kímélje és ne pazarolja. A hulladékot, ha lehet célszerűen gyűjtse a hasznosítás érdekében a rend és tisztaság kedvéért. 7. Szeresse a tudatlanokat és tájékozatlanokat. A rábízottakat oktassa tudományra, technikára , jó életvitelre, jó viselkedésre. Csak a biztos igazságokat adja tovább. A keresztény hitigazságokra, erkölcsi szabályokra szóval és jó példával oktassa. Ne okozzon megbotránkoztatást senkinek. 8. Szeresse a testi-lelki ínségben szenvedőket. Irgalmas szeretettel nyújtson segítséget a rászorulóknak, nem lenézve, hanem bíztatva őket az újabb erőfeszítésre és önsegélyezésre.. Ne adják fel a reményt. 9. Szeresse a saját és a felebarátai örök üdvösségét. Ezért imádkozzon értük, intse őket a jóra, és hogy a megtérésre törekedjenek. A keresztény szeretetet megalapozzák az „ Irgalmasság testi cselekedetei”. Szabályai:1. Az éhezőknek ételt adni 2. a szomjazóknak inni adni 3. szegényeket felruházni 4.Utasoknak szállást adni 5. Fogságban lévőkért imádkozni (kiváltani) 6. Betegeket meglátogatni 7. Halottakat eltemetni, értük imádkozni, temetésen részt venni. Az „Irgalmasság lelki cselekedetei” szabályai: 1. A bűnösöket meginteni 2. A tudatlanokat tanítani 3. A kételkedőknek jó tanácsot adni 4 A szomorúakat megvigasztalni 5. Az ellenünk vétőknek megbocsátani 6. A bántalmakat békével eltűrni 7. Élőkért és holtakért imádkozni.

-6-

Bi-Pi a béke harsonása Emlékezés a cserkészet alapítójára, a világ első és egyetlen főcserkészére Bi-Pi: kimondott két angol betű és milyen hosszú név, milyen tartalmas életút rejtőzik mögötte LORD BADEN POWELL ROBERT STEPHENSON SMITH OF GILLWELL a „The piper of Pax – A béke harsonása ”, „ Mafekingi oroszlán”, „A farkas aki nem alszik ”, „ A fiúk királya ” A Szent Mihály és Szent György nagykereszt, a Viktória rend nagykereszt, a Bath rend középkereszt, a jeruzsálemi Szent János rend középkereszt, az első osztályú Magyar Érdemkereszt, a görög Phoenix rend nagykereszt, a portugál Christus rend nagykereszt, a lengyel Polonia Restituta rend nagykereszt, a spanyol XII. Alfonz rend nagykereszt, a csehszlovák Fehér oroszlán rend nagykereszt, a görög Üdvözítő rend nagykereszt, a dán Danebrog rend lovagkereszt, a francia Becsületrend középkereszt kitüntetettje. A világ főcserkészének életpályája: szül. London, 1857. február 22 – †Nyeri (Kenya), 1941. január 7. Walesi családból származik, édesapja a hittudomány és a fizika doktora, a királyi tudóstársaság, a Royal Society tagja. Édesanyja a Smith család leánya. A család őse John Smith kapitány, aki 1606-ban megalapította a mai Virginiát és még Magyarországon is járt, részt vett a török elleni harcban. A család ősi walesi jelmondata a Baden Powell gyerekek köztük, Robert számára is mértékadó gondolat: „Ar nyd yw pwill, pyd yw. – Nagy a baj, ha hiányzik a bajtársiasság. ” Katonai pályát választ, Indiában szolgál a 13. lovasezrednél. Részt vesz a pakisztáni háborúban. A ranglétrán előrehaladva Dél-Afrikába vezénylik. 1900-at írunk. Az angol – búr háborúban fontos szerephez jut Mafeking város védelmében, ahol eredményesen visszaveri a búr csapatokat. Az angol gyarmati birodalom győzelmi jelképe lesz. Mafeking védelménél alkalmazza először azokat a módszereket, amelyek később a cserkészpedagógia részévé válnak: nevezetesen a védelmi erőket mentesítendő, a városba rekedt ifjakból szervez csapatokat civil feladatok ellátására. Üzenetek, utasítások továbbítása, sebesültek, lőszeres ládák, élelmiszer, ivóvíz szállítása volt az ifjú különítmény feladata. Tábornoki kinevezése és az ünneplések sorozata sem tántorítja el attól, hogy nevelési módszerét békés körülmények között is kipróbálja. Erre a Wight szigetcsoport Brownsee nevű szigetén 1907-ben került sor, ahol 24 fiú, középiskolai tanulók, etoni diákok, külvárosi Lord Baden Powell a világ főcserkésze 1937-ben, Búcsúszavai üzenet a mának:

szegény gyerekek, nyolc napos együttlétét Bi-Pi, tartalommal tölti meg. Az első tábortűznél megfogalmazódik a mozgalom esszenciája: „A cserkészet, amit most elindítunk, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy igazi polgárokat neveljünk a hazának, új lovagokat. Azért lesz egyenruhánk, és azért lesz az egyenruha egyszerű, mert közöttünk mindenki egyforma, nincsenek gazdagok és szegények, csak cserkészek vannak, akik egymás közösségét szolgálják, a haza érdekeit képviselik és hisznek Istenben! Ezért is próbáltam összefoglalni bizonyos törvényeket, amelyek a becsületet hirdetik, a szülőkhöz, a hazához és a munkaadóhoz való hűséget...” A gazdag eredménnyel zárult tábort követően a cserkészet rohamléptekben terjed városról városra, országról országra. 1908- ban megszületik a „Scouting for boys – Cserkészet fiúknak” kézikönyv Bi-Pi tollából, és százszámra alakulnak a csapatok a világ minden táján, ahova híre eljut. Magyarországon a nagybecskereki piarista gimnázium „Értesítője” közli elsőnek Bi-Pi könyvét 1909-ben, ezután sorban alakulnak az első csapatok. Bi-Pi élete ettől kezdve elválaszthatatlan a cserkészettől. A világtalálkozók, jamboree-k: London 1920, Koppenhága 1924, Birkenhead 1929, Gödöllő 1933, Vogelenzang 1937, mind újabb mérföldkövek a mozgalom kiteljesedésében. 80 évesen találkozik utoljára a világ fiatalságával.

„Szeretnék Tőletek egy pár szóval elbúcsúzni. Azt hiszem ez az utolsó alkalom, amikor Hozzátok szólhatok, így vegyétek, amit mondok. Nagyon boldog életem volt és azt szeretném, hogy Nektek is ilyen boldog életetek legyen. A helyes út a boldogság eléréséhez az, ha másoknak szereztek boldogságot. Kíséreljétek meg ezt a földet egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok. Legyetek résen tehát, hogy boldogan élhessetek és halhassatok. Legyetek hűek fogadalmatokhoz, akkor is, ha már kinőttetek a fiúkorból, és... Isten legyen Veletek. ”

Köszönjük, Bi-Pi; emléked sok millió ifjú szívében tovább él.

Anonymus cserkészcsapat

Bánki Sándor

-7-

A bűn és a böjt A nagyböjt a bűnbánat ideje. A bűn ténye evidencia, de az eredete, és annak formáira használt vallásos kifejezések: a bűnbeesés, áteredő bűn, elvont fogalmaknak tűnnek, amelyeknek a bűn hétköznapi valóságához mintha nem is lenne közük. Pedig az, hogy a bűn történelmi folyamatosságban van jelen, egy megcáfolhatatlan mindennapi tapasztalati valóság. Ahogy Benedek pápa idézi barátját, akit nagyon kritikus embernek titulál: „sok dogmával van nehézségem, de van egy, amelyet nem szükséges hittel elfogadnom, mivel minden nap átélem, s ez az áteredő bűn.” Az ember eszmélődése óta egy törésvonalat fedezett fel saját magában, valamilyen, a lényének mélyén lévő zavart: azt, hogy nem az, aki lehetne, akinek lennie kellene. Nem a bűn ténye tehát a kérdés, hanem folyamatos jelenlétének az oka, és az eredete. A Teremtés könyve az említett zavart, mint a történelem kezdetét sejteti, ami egyben a világon túl is mutató misztérium, és világosan tudatosítja, hogy az emberek mindig hajlottak a bűnre. A tanítás gyökere Szent Pál Rómaiaknak írt levelében is megtalálható. Pál a Teremtés könyvét Krisztus fényében olvasva már azzal a felismeréssel él, hogy a leírás az egész történelmet mondja el. Mi a bűn, és mért van bűn? A kérdésre adott ismert keresztény válasz az ember szabadságát és felelősségét jelöli meg ennek lehetőségeként, amely szabadságot és felelősséget az ember világán túlmutató misztérium szerepe sem szüntet meg : Isten szeretetből teremtett, aminek feltétele a szabadság, amivel azonban visszaélni is lehet. Ez utóbbi a forrása a bűnnek. De miért lesz áteredő? Ez utóbbira adott válaszát saját élettapasztalatára és a Teremtés könyvének leírására alapozta Szent Ágoston az áteredő bűn tanában, amely azóta is egy hevesen vitatott tétel. A „miért van ez?” kérdésre korunk gondolkodói is megpróbálnak válaszolni. Ez a válasz jól tükrözi a realitást. Azt állítja, hogy a rossz, a bűn ugyan valóságosan létezik, de ez csak egy „ontológiai görcs”, amelyet a folytatódó evolúció, vagyis az ember a saját tudományával majd kiküszöböl. Mit bizonyít ezzel az állításával? Azt amiről a Szentírás tudósít: az emberben kezdettől fogva megvolt az a gőg, hogy birtokolja a tudás, sőt az élet kulcsát, hogy elég önmagának, és nincs szüksége Istenre. Vagyis Isten magához hasonlóvá teremtette, úgy hogy istenivé válásának módja az Istené lenni akarás legyen (Szt. Ágoston:

„magadnak teremtettél minket Uram, és nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”), az ember viszont folyamatosan a saját magától való Istenné válást választja. A Szentírás a kezdet leírásával képekben az egész történelmet tárja elénk. Ez az egész történelem tényállása, amiről napjainkban is kapjuk a megcáfolhatatlan bizonyítékokat. Ez a tényállás azonban csak akkor válhatott világossá, amikor megjelent egy ennek gyökeresen, a gyökerében ellentmondó személy, Jézus Krisztus, aki maga (Ő maga, a személye) azonos volt az Atyának való engedelmességgel, a bűn ellentétével. Így tudhatjuk, hogy a bűn lényege az, hogy az ember emberségét alkotó transzcendens vonatkozása roncsolódott. A bűn áteredő volta ebben áll, amelybe beleszületünk, és rászorulunk a helyreállításra. Ugyanis az ember transzcendens vonatkozásának sérülése „alulról”, „emberileg” nem hozható helyre. Azonban ha az áteredő bűn „betegségéről” úgy beszélnénk, hogy arra Isten eleve nem adta meg a gyógyulást is, saját istenségét a mi bűnbeesett, véres történelmünkbe „oltva”, annak következményével együtt, az teljes abszurditáshoz vezetne. Evangéliumi nyelvezettel: Isten Krisztusban teremtette meg a világot. A megváltás a teremtésben már „adva van”. Mivel tehát az ember transzcendens vonatkozásának sérülése „alulról”, „emberileg” nem hozható helyre, Isten a teremtésben és „történelmileg” is cselekedett Istenként, és ugyanakkor emberként. Így az a személy, akiben ez megvalósult, isteni személy, akiben pedig az emberség semmilyen értelemben nem lehet hiányos, hanem ellenkezőleg: benne jut el az emberlét egyszeri és teljes beteljesülésére. Hogyan függ ez össze a nagyböjttel, mint a bűnbánat idejével? Mit jelent ezek után a bűn, és a böjt? A 20.század egyik legnagyobb teológusa Hans Urs von Balthasar elfogadta ugyan, de nem találta kielégítőnek a perszonalista filozófia megállapítását, mely az emberi személy „létrejöttét” a kapcsolatban való léttel magyarázza. E szerint a személy csak kapcsolatban létezik, az „én” és a „te” egymás által „van”. Ahhoz, hogy egy ember önmaga, és saját megismételhetetlenségének tudatára ébredjen valóban szükséges, hogy egy másik emberi személy mint számára értékeset szólítsa meg (anya-gyerek), ám senki nem mondhatja meg neki, hogy ő önmagában, mástól függetlenül ki is, pedig életének tulajdonképpeni

-8-

értelmét csak az jelentheti. Ezért az emberi személy kérdése, a „ki vagyok én?”, csak Isten felől válaszolható meg. Az ember személy-léte és élete tulajdonképpeni értelme egybeesik, vagyis a „ki vagyok?” és a „mi végett vagyok?” kérdésre adott válasz maga a személy. Egyedül Isten mondhatja meg, hogy ki vagyok én, ami azonos azzal, hogy az Ő számára ki vagyok. (Ez „dogmatikus” megfogalmazásban a lélek teremtése a fogantatáskor). Egyedülálló értelemben a „ki vagyok?” és a „mi végett vagyok?” személy-lét alkotók mint azonosság csak Istenben állnak fenn. Ez Jézus Krisztusban az istenség kifejeződése. A tökéletes személy-létről annak archetipusáról ezért csak az ő esetében beszélhetünk. Az ember szubjektum-léte úgy válik személyessé, hogy ebből az eredeti személy-létből részesedik. (E nélkül csak értelmesebb állat, ahogy ezt az evolúcionizmus – nem az evolúció – állítja is.) Az ember szubjektum-léte ezért annyiban válik személyessé, amennyiben a „ki vagyok? „mi végett vagyok?” kérdésre Krisztus életében való részesedésben keresi, és találja meg a választ. (Ami nem azt jelenti, hogy a nem keresztények nem lehetnek akár az autentikusabb személy-lét szintjén, amennyiben az igazságot hűségesen keresik és akarják.) Krisztus istensége, feltámadásának az ember személyébe hitben történő integrálása azt jelenti,

hogy bennünk Krisztus titokzatosan és valóságosan újra éli életét, böjtöl, szenved, meghal, és feltámad. Az ember így Isten egyszülött Fiának látható formájává és szentségi jelévé válik. Mi következik tehát mindebből a bűn és a böjt helyes értelmezésére? Az, hogy mivel „a bűn” eredeti sajátos értelemben személyünk transzcendens vonatkozásának, Istennel való kapcsolatunknak sérülése, annak megjelenési formája, a „mi bűneink”, Krisztustól, az Ő tényleges bennünk-való jelenvalóságától nem választhatóak el. A böjtölésben lemondunk valamiről, ami a miénk, vagy ami a miénk lehet. Krisztus böjtje önmaga teljes átadása az Atyának: belépése abba a feneketlen, sötét szakadékba, a „gonosz semmibe”, a kísértésnek arra a helyére, ahonnan a bűnnek való ellentmondása és saját halálában történt győzelme révén új utat nyitott az Istennel való egyesüléshez. A mi böjtünk a keresztény böjt tehát nem azonos Krisztus böjtjével, mégis, legmélyebb értelme szerint abban áll, hogy saját magunknak Krisztussal szívből történő egyesítése által, azért könyörgünk, hogy böjtölésünket tudja sajátjának, és így az az Ő kísértésének, az ember bűntől való megszabadításának része, a mi megváltásban való részvételünk is legyen. BL

MUSICA SACRA BELVÁROSIENSIS 2014. március - április március 9. nagyböjt 1. vasárnapja 10ó

április 6. nagyböjt 5. vasárnapja 10ó

Introitus: „Invocabit me…” P. Canniciari: Missa in la O. Lassus: Scapulis suis F. Anerio: O salutaris hostia Harmat Artúr: A keresztfához megyek

Missa De Angelis

április 13. virágvasárnap 10 ó Werner Alajos: Mercedes-mise Passió turbák Bárdos Lajos: Ingrediente Domino Harmat Artúr: Tantum ergo

március 16. nagyböjt 2. vasárnapja 10 ó Missa De Angelis

április 15. nagykedd 19.30

március 23. nagyböjt 3.vasárnapja 10ó Introitus: „Oculi mei …” Halmos László: Missa in h Halmos László: Justitiae Domini Kodály Zoltán: Pange lingua Stabat mater

J. S. BACH: JÁNOS-PASSIÓ

április 18. nagypéntek 18 ó Harmat Artúr: János-passió turbák Victoria: Popule meus Croce: O vos omnes

március 30.nagyböjt 4.vasárnapja 10ó Introitus: „Laetare Jerusalem …” Halmos László: Laudate Dominum Népénekek Kodály Zoltán: Stabat mater

április 20. húsvét vasárnap 10 ó Christus vincit Introitus: „Resurrexi ...” J. Haydn: Nelson mise Halmos László: Terra tremuit W. A. Mozart: Ave verum A. Lotti: Regina caeli G. F. Händel: Halleluja

április 5. szombat 16 óra LISZT FERENC: VIA CRUCIS

-9-

Ifjúsági lelkigyakorlat Csobánkán

A Belvárosi Főplébánia Ifjúsági Csoportja, a Bérmálkozási Előkészítősök tagjaival kiegészülve februárban közös lelkigyakorlaton vett részt. Számunkra ez nagy élmény volt, sokunk most ment először lelkigyakorlatra, így nagy kíváncsisággal indultunk útnak Csobánkára a Segítő Nővérek Kongregációjába. A Batthyány téren a HÉV végállomásán találkoztunk, és mivel a résztvevők nem csak a két közösségből voltak, bemutatkozások kezdődtek. Az utazás alatt is lehetőségünk volt jobban megismerkedni egymással, és az átszállás után szerencsésen meg is érkeztünk Csobánkára, ahol még egy rövid sétát tettünk a Segítő Nővéreknél lévő szállásunkig, ahol Ági nővér már várt minket. Itt rövid elrendezkedés után vacsoráztunk, és vacsora után kezdődött el a lelkigyakorlat első igazi programpontja.

A lelki programok a Nagyteremben és a Kápolnában zajlottak, az elhelyezés pedig egy, vagy két fős szobákban volt. A szállás így nagyon alkalmasnak bizonyult az egyéni elmélyülésre, de a közös beszélgetésekre is. Rövid bemutatkozás után Ági nővér (aki végig vezette, kísérte a közös lelki hétvégénket) egy zsoltárversekből összeállított elmélkedést vetített végig. Következő reggel rövid imádsággal kezdtük a programot. A napunkat az elmélkedéseken, megosztásokon, szentmiséken, a szombati kiránduláson és az étkezéseken kívül imádságban, és együttlétben töltöttük, ki-ki igénye szerint. A bő másfél nap alatt egyre jobban megismertük egymást, egyre inkább ki tudtuk használni a csendes imaidőket. Mindannyian sokat töltődtünk ez alatt a rövid, együtt eltöltött idő alatt. A lelkigyakorlatot egy utolsó megosztás, visszatekintés zárta. Az elhangzottakból ítélve mindenki megtalálta az istenkapcsolatában a következő lépést, vagy a következő célt, utat, vagy legalábbis megérzett valamit az őt szólító Istentől. Mindenkinek, egyéni és csoportos érdeklődőknek is nagy szeretettel ajánljuk ezt az Istenhez közeledést szolgáló lehetőséget, lelkigyakorlatot, a csobánkai Segítő Nővérek vezetésével.

Bursics Ágnes

Férfi zarándoklat Makkosmáriára Indulás nyolckor. És honnan? Hát innen! Templomunk kapujától! Így indultunk, énekelve mentünk át a Lánchídon, a Vár tövében, a Városmajoron túl, fel a Normafához, onnan Makkos’ felé az erdőben. Valaha, úgy 1947-48 lehetett, mikor erre bolyongva hallottam a zarándokasszonyok könyörgő énekét: „Kegyelmes jó Anyánk tekints a foglyokra, ó Nagyirgalmú Szűzanyánk vezesd őket haza!” Utóbb, mikor már Bíboros Urunkat is elhurcolták, új énekkel esedeztek: „Oldozd meg szívünkön bűneink láncát, szüntesd a gyűlölet sátáni táncát!” Nemrég pedig vidám cserkészek kurjongattak: ”Három sárga citrongyt veszek, ha megeszem sárga leszek tüle, sárga leszek mint a citrongy, szeretem a csokoládét!” Mi, belvárosi férfiak, megálltunk egyik hős katonánk sírjánál. Megpihent teste számunkra figyelmeztetés, kinek mire, nekem a kötelességteljesítésre. Rövid fohász után énekkel indultunk tovább: Boldogasszony anyánk, …nagy ínségben lévén… - de mit nyavalygunk már megint! Lőnek ránk talán a bozótból? Vagy visznek fogságba, rabságba, körömtépők karmaiba? Minket otthon terített asztal vár, még söröcske is lesz tán rajta - vannak gyermekeink, unokáink, - vagy tán az a bajunk, hogy nyekken már a lábunk? Hazavisz az még,- nem kell azért nyavigolni! Kérnünk azonban igenis kell! Szüntelen kell! „Ó Nagy- irgalmú Szűzanyánk, tekints reánk, és nyisd fel szemünket, hogy lássunk! Ne feledkezzél el szegény magyarokról!” Így érkeztünk szent templomodba, Uram, a szent oltárhoz.

Siményi Vilmos - 10 -

Az élet értelmének kérdése a modern pszichológiában Nem vitatható, hogy az ember élete során folyamatosan, szisztematikusan kulturális környezetben, biológiai és pszichológiai változások sorozatán keresztül halad egy végpont felé. Ezt fejlődésnek nevezve a pszichológia a célként a személyiség integrálódását, az egyedivé válását jelöli meg. Az élet első szakaszában az „én vagyok” (ego), mint tudatos, kifelé forduló, életfeladatokhoz alkalmazkodó, „energia-, faló” egyén alakul. Jelentősége a tudatos individuum kifejlődésében, a szerepek és kapcsolatok kialakításában, az értékrend és az életstílus megválasztásában rejlik. A második szakaszban az ember feladata az, hogy ettől az „ego-srtukturaépítéstől” vonja el az energiákat azért, hogy cserébe azzá az „én vagyok”-á alakuljon, aki a valódi, integrált, egyedivé vált önmaga, (self) aki képes feladni korábbi tévedéseit, akár mindent, amit évtizedekig épített fel, mint fiatalkori ideálokat. Ebben a folyamatban emelkedik ki és válik hangsúlyossá az élet értelmének keresése. Ekkor valójában minden krízis spirituális válságnak tekint- hető. ( A spiritualitás az a folyamat, amely jelentést és értelmet keres, és ad az életnek). Az érthetetlenség és jelentéshiány esetén az ember szorong, szenved, egzisztenciális krízist él át. Az ifjúkor szenvedélye, a kérdések figyelmen kívül hagyása, majd később az absztrakt, formális logika szabályait egyedül elfogadó gondolkodásmód az ember végességével való szembesülés idején elégtelenek ahhoz, hogy az érthetetlen, de reális tapasztalatokban megjelenő paradoxonokkal szembenézzünk. Ehhez a gondolkodásmód megváltoztatására van szükség. Az individuációs folyamat (vallásos kifejezéssel: akivé Isten előtt válnunk kell, akinek teremtett fogantatásunkkor) legfőbb gátja a materializmus, mint gondolkodásmód, amely nem vesz tudomást arról, hogy az ember „self”-je nem azonos az „ego”-jával. (és amely egyébként a világ tudományos leírásában „jól működik”). Az ego nem tűri a belső konfliktust és paradoxont, merev, racionális álláspontba sáncolja magát, nem érdeklik a szimbólumok, intuíciók, a lélek. Ezért viszont azt az árat kell fizetni, hogy a gondolkodás komplex problémáira leegyszerűsített, direkt, merev válaszo-

kat adva, a fejlődés nem jut el az individuáció, az integrált személyiség szintjére. Az élet végső igazságainak befogadásához képessé kell válni arra, hogy két egymásnak látszólag ellentmondó állítást egy időben tudjunk szemlélni, és úgy megfogalmazni, hogy mindkettő igaz legyen. Az ilyen gondolkodásmódban a hit nem hiedelem, nem un. vallási tézisek gyűjteménye, ami csak a hívőt „kötelezi”, hanem az ember identitásához tartozó vonás, harc a közösségért, gondolkodásmód, a személyiségfejlődés központi dinamikáját megtestesítő valóság. Az ilyen hit tudatában van a paradoxonoknak, de ugyanakkor, vagy éppen ezért a látszólagos ellentmondásokban feltáruló igazságnak is, és képes egyesíteni az elmében és a tapasztalatokban feltűnő ellentéteket. Ez a vallásosság legmagasabb szintje, amely „második naivitási hitállapotnak” nevezhető. A pszichológia tudományának számos jelentős képviselője – a tömegesen jelentkező patológiás személyiségzavar okát kutatva – felismerte, hogy spiritualitás nélkül nehéz eljutni a személyes integritás állapotába. Az ebbe az irányba történő fejlődés feltétele az un. öntranszcendencia képességében rejlik. Ez alatt az értendő, hogy a személy képes arra, hogy határait saját magán belül (intraperszonálisan), kapcsolataiban (interperszonálisan), és saját magán túl (transzperszonálisan) kiterjessze, melynek megtörténtét a hozzájuk kapcsolódó élmények igazolják: A belső határkiterjesztést az önelfogadás és megnyugvás, az interperszonális határkiterjesztést az emberi kapcsolatokban való részvétel képessége jelzi, míg a transzperszonális határkiterjesztés az élet spirituális perspektívájának megélésében mutatkozik meg. Ezek eredményeként nyilvánulhat meg a személyes integráció három fő összetevője: 1. megbizonyosodás arról, hogy a személyes életnek értelme van, 2. annak megértése, hogy az önmagát meghaladó szeretet az, amelyen keresztül a világ rendje és a spiritualitás megvalósul, 3. a saját múlt, és élet teljes elfogadása. BL

A Pesti Főtemplom elektronikus változatát kérésre megküldjük. Igényét kérjük jelezze a [email protected] email címen! - 11 -

A PLÉBÁNIA PROGRAMJAI 2014. március

●február 28-március 2. Nagycsaládos lelkigyakorlat Leányfalun március 4. kedden hittan felvételi tájékoztatás a Váci utcai Ének Zene Általános Iskolában ●március 4. kedden 18 óra alsó tagozatos hittanosaink szüleinek megbeszélés a Szent Kinga Otthonban ●március 4. kedden 18 órától elváltak szentmiséje ●március 5. szerda, Hamvazószerda ●március 7. péntek, a szentmisét követően keresztúti imádság (Karitász csoport vezetésével) ●március 10-13. Belváros-Lipótváros egyházi vezetőinek ökumenikus találkozója Gyergyószentmiklóson a kárpátmedencei lelkésztalálkozó keretében ●március 14-16. Fiatal családos lelkigyakorlat ●március 16. vasárnap 10 óra Lengyel közösség papjaival szentmise ●március 13. csütörtökön 16.30 Szeretetláng imaóra ●március 22. szombaton 8 órától egész napos templom takarítás ●március 25. kedden 19 óra Képviselőtestületi gyűlés ●március 26. szerdán 19 óra Bérmálkozók gyónása és liturgikus próba ●március 27. csütörtökön 19 óra KÉSZ Belvárosi Csoport Zachar Péter előadása ●március 28-30. Főpásztori vizitáció ●március 29. szombat 18 óra bérmálási szentmise és akolitus avatás ●március 30. vasárnap 18 óra szentmise a választások sikeréért

PESTI FŐTEMPLOM Spirituális közösségi lap I. évf. 4. szám

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia lapja Kiadja: a Belvárosi Főplébánia Felelős kiadó: Dr. Osztie Zoltán Szerkesztő: Bitter Lajos Munkatársak: Herpy György Kovács E. Gellért Csorba Gábor Bánki Sándor Bursics Ágnes Gyarmati Bálint Siményi Vilmos Oberrecht Ádám Virágh András Lektorálás: Faga-Nagy Mária Szerkesztőség:

Nagyböjtben minden pénteken a szentmisét követően keresztúti imádságot végzünk.

Budapest 1056 Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108

Egyházközségi nagyböjti lelkigyakorlat lesz a Leányfalui Lelkigyakorlatos Házban április 4-6 ig. Jelentkezni lehet

E-mail: [email protected]

március 31-ig, a plébánia irodában. Megjelenik: 12 oldalon

Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia 1056 Budapest Március 15. tér 2. Tel/fax: 318 3108 E-mail: [email protected] Irodaszolgálat: Hétfő - szerda - péntek 9 -12 ; 15.30 - 17.30 Irodavezető: Rochlitz Kinga