Fotókiállítás Esztergomban

www.prohaszka.gy or.hu

2

h íre k • k e r í h • k e r í h hírek • hírek • Fotókiállítás Esztergomban A világ, ahogy én látom - digitális pillanatok címmel hirdetett országos fotópályázatot az esztergomi Féja Géza Közösségi Ház. A legjobbnak ítélt 25 képből kiállítást rendeztek, aminek ünnepélyes megnyitójára szeptember 8-án került sor. A kiállításon Gál Teodóra 12. osztályos növendékünk fotója is szerepelt. A kép címe: Dagályban úszhatna, de apályban lépked. A kép a nyári londoni út folyamán készült, Baumgärtner Félix közreműködésével. A tenger visszahúzódásakor egy vakmerő társunk a sárba gázolt.

Családi nap Dunaszegen Az 1.a osztály Dunaszegen töltötte szeptember 10-én a családi napját. Míg a gyerekek a Koppány csárda udvarában játszottak, fociztak, tollasoztak, a szüleik egymással beszélgettek, ismerkedtek. Közben sok finomság került elő a kosarakból. Ezt követően a nagy csapat a Morotva tóhoz kirándult, hogy felfedezze a környék élővilágát.

Lendvai Anna meghódította a Kékest…

Gólyabál a Prohászkában Szeptember 23-án, immár hagyományosan megrendezésre került a gimnazisták gólyabálja a tornateremben és az aulában. A gólya osztályok (7.H, 9.N) bemutató műsorai után a gólyáknak több nehéz feladatot is teljesíteniük kellett, hogy eljussanak a várva várt avatásig. Ezután este 9 óráig a tornatermi discoban „állt a bál”. Jó hangulat, vidámság, a büfében finom sütemények, tánc, beszélgetés – gyorsan eltelt az este. Köszönet a szervező osztályoknak (8H, 10N és osztályfőnökeiknek: Jakab Gábor, Niederland Zsófia) és a fotósnak: Gál Teodóra (12)

Lendvai Anna, volt prohászkás diákunk álma valóra vált: második tüdőtranszplantációja után – kevesebb, mint egy évvel – több mint 350 lelkes kísérőjével együtt a Veronika-rétről felért a csúcsra, az ország legmagasabb pontjára. Iskolánkból több diák és kedves szülő is csatlakozott ehhez a szép, testet és lelket nemesítő megmozduláshoz. Anna bebizonyította, hogy hittel és sok áldozattal elérhetetlennek tűnő magasságokat is el lehet érni. No és nem utolsó körülmény, ha az ember egészen közelről és kézzelfoghatóan megtapasztalja, hogy nincs egyedül. A hegytetőn Isten szeretetét megérezni az emberek szeretetén át – katartikus érzés… Horváth-Hutás Rita tanárnŐ

A Prohászka Ottokár Orsolyita Gimnázuim Általános Iskola és Óvoda lapja. Megjelenik évente kétszer. Felelõs kiadó: Németh József igazgató. Szerkesztõség: 9022 Gyõr, Újkapu utca 2-4. Telefon: 06 96-510 380. Fax: 06 96-510 381. Honlap: www.prohaszka.gyor.hu, e-mail: [email protected]. Fõszerkesztõ: Jakab Gábor. A szerkesztõbizottság tanár tagjai: Boros Emese, Botosné Mészáros Krisztina, Fekete Katalin, Horváth-Hutás Rita, Horváthné Nyikovics Mónika, Marek Péter, Niederland Zsófia, Szobonya Edina, Virágné Bertalan Éva. A szerkesztõbizottság diák tagjai: Alpár Fruzsina, Áder Bálint, Bogdányi Rózsa, Fömötör Flóra, Horváth Dorina, Horváth Veronika, Józsa Viktória, Keszeg Máté, Kovács Kinga, Pápai Sára, Sterkovitz Izabella, Somogyi Dalma, Somogyi Márk, Szalai Filoména, Szédelyi Bence, Vida Zsófi. Nyomdai elõkészítés: Konrád Kiadványszerkesztõ Kft. Nyomtatás: Palatia Nyomda, Gyõr. Kéziratokat és fotókat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. A kéziratok rövidítésének jogát fenntartjuk.

3

Isten nem adja már reggelire a vacsorát Nemrégen egy középkorból származó, kissé modernizált legendát olvastam. „Élt egyszer egy nagyon vallásos ember. Alig érintkezett emberekkel, még a családjával is keveset. Minden idejében azt kutatta: mi lesz a halál után. Olykor titkos társaságok, misztikus eszközök segítségével szellemeket idéztek, s azoktól próbáltak több tudást kicsikarni a másvilágról. Így telt az élete, és egy napon vége szakadt. Az Isten elé került, aki ezt mondta neki: - Te, barátom, egy életen át csak azzal törődtél, hogy mi lesz az élet után, és így jóformán mindent elmulasztottál, ami életedben rád bízatott. Ezért az lesz a büntetésed, hogy – háttal az örökkévalóságnak és üdvösségnek – egyre csak azt kell szemlélned, mit mulasztottál el életedben hazáddal, családoddal, gyermekeiddel szemben...” Ma talán kevesebb ember múlatja életét azzal, mi lesz a halál után; de annál többen teszik tönkre magukat az állandó izgalommal: mi lesz holnap, jaj, mit hoz az újesztendő? Gyakran vádolják azzal a keresztényeket, hogy idealisták. Egy biztos, hogy Jézus nem volt idealista, és akik Őt követik, akik közvetlenül Tőle tanulják a kereszténységet, azok nem elméleteket, hanem életet, valóságot nyernek. Az új esztendő kezdetén ilyen élettel teli, reális üzenete: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap miatt, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai miatt. Elég minden napnak a maga baja!” (Mt 6, 34). Ez az üzenet nem valami könnyelműségre, „úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna” gondolkodásra való felhívás. De nem is valami használhatatlan ideát, csengő-bongó szép mondatot ad, amit aranymondásként felakasztunk az ágyunk fölé, miközben nem tudunk aludni a ránk zúduló gondok miatt. Jézus életre, békességre, nyugalomra váltható erőt is kínál ebben az üzenetben. Orvosságot, altatót, ajánl idegességünk és idegeskedésünk ellen. Ha egy kicsit belegondolunk, be kell vallanunk, hogy feszült idegállapotunk egyik fő oka a jövő miatti okoskodás, aggodalmaskodás. Ha csak egyszer, csak egy órácskát szakítanánk magunknak, hogy papírt és ceruzát véve egészen őszintén leírnánk magunknak, mi is az, ami izgat, ami miatt aggódunk: rá kellene döbbennünk, hogy mi tulajdonképpen a jövőből importáljuk a gondjainkat. Január elején az előttünk álló egész esztendőért aggódunk, télen a nyárért, nyáron a télért. Gondoljuk csak végig talán este – ha lesz rá időnk –, hogy mennyi minden miatt aggódtunk: „ez biztosan meg fog történni velünk és gyermekünkkel!” és mennyi aggodalmunk bizonyult feleslegesnek. Azaz: nem volt felesleges, mert remekül rombolta álmainkat, szívünket, családi békénket és rövidítette életünket. Higgyük el végre: Isten nem hagy bennünket erőnkön felül kísérteni! (vö. 1Kor 10, 13) Mi állítjuk magunkat erőnkön felül próbák elé, aztán csodálkozunk, hogy belebetegszünk. Mert Isten a mai napon ad annyi erőt, testi-

lelki erőt, hogy a mai nap gondját nyugodtan, mosolyogva, szelíden, idegeskedés nélkül elhordozhatjuk. De ma nem ad annyi erőt, hogy a holnapi vagy a még messzebbről importált gondjainkat elhordozhatnánk. Ő a mai kenyérért tanított meg bennünket imádkozni, nem pedig a holnapi zsák lisztért. Isten nem adja már reggelire a vacsorát. Úgy, mint a szülők is: nagyjából tudják, hogy mire van szüksége gyermeküknek és – normális esetben – csak akkor adják azt, és annyit, amikor és amennyire szüksége van (mert a több ártana) – miért tételezzük fel mennyei Atyánkról, hogy nem tudná? Ő tudja, hogy a mai nap pontosan mire és mennyire van szükségünk; hogy a szívünk meg ne hasadjon, a fejünk ne fájjon, idegzetünk el ne pattanjon és életünk ki ne boruljon. Mert a mindennapok elég bajához Ő elég erőt ad! De nem előre! Mert elég minden napnak a maga baja! Befejezésül, gondoljuk át ennek a titokzatos szónak, hogy „ELÉG” sokszínű görög jelentését. Több dolgot is jelent azon kívül, hogy „elég”. Eltávolít: Igen, amit már nem tudunk elhordozni; eltávolítja minden nap a bajt. Megsegít: Isten segít minden nap elhordozni a bajt. (A holnapit nem!) Kitart: Ő minden nap kitart mellettünk. Használ: Igen, használ minden napnak a maga baja. Nem bosszankodásunkra van a baj, hanem hasznunkra, épülésünkre, csiszolásunkra, növekedésünkre való minden napnak a maga baja. DE! A jövőből importált lelki dolgok miatt kínlódni – az nem használ. Az importált gondok idő előtt elhasználnak bennünket! Ugye nem akarunk elhasználódni, összeroppanni, álmatlanul vergődni éjjelről éjjelre? Akkor fogadjuk el: „Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap miatt, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai miatt. Elég minden napnak a maga baja!” (Mt 6, 34). „ELÉG neked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12, 9) Minden napon! Németh József igazgató www. prohaszka.gyor.hu

4

• k e r í h • k e ír h • k e r í hírek • hírek • h Játékdélután a 4. c osztályban

Családi nap — 3. a Október 1-jén, egy gyönyörű, nyarat idéző szombati napon a 3. a osztály Győr egyik legszebb és legizgalmasabb játszóterén találkozott. Vidám hangulat, sok játék és jó beszélgetések közepette múlattuk az időt. A sok hazai finomság mellett a helyben sütött szalonnából is jót lakmározott mindenki.

Vidám játékdélután Nem sokkal a jól megérdemelt őszi szünet előtt osztályfőnökünk, Zimonyi Kati néni, vidám játékdélutánra hívott bennünket. Már reggel izgatottan vártuk a közös programot. Otthonról hoztunk finom süteményeket, tortát és sós rágcsálnivalót, hogy még kellemesebben teljen az együtt töltött idő. A délután során csapatokban játszottunk és természetesen rengeteget nevettünk. Reméljük, még sok hasonló élményben lesz részünk! 5. a osztály

Október végén negyedik alkalommal szerveztük meg „hagyományos” játékos foglalkozásunkat a 4. c osztályban. Az volt a célunk, hogy mindenki jól érezze magát és a kedvenc szabadidős elfoglaltságával megismertesse barátait, együtt tudjon szórakozni osztálytársaival. A gyerekek otthonról hozták el a legkedvesebb

játékaikat, amelyekben voltak a logikus gondolkozást, a kreativitást és az együttműködést fejlesztő feladatok. Reméljük, hogy ez a kellemes délután az osztályban kialakult baráti kapcsolatokat erősítette az új tanuló számára pedig a beilleszkedést könynyítette meg.

A Gyôri Balett legújabb elôadásán jártunk December végén nagy élményben volt része mindazoknak, akik megcsodálták Shakespeare örökérvényű drámájának előadását, ezúttal a tánc eszköztárán keresztül. A Rómeó és Júlia című darab témája klasszikusnak számít, több filmfeldolgozás is készült

már belőle. A táncban modern és klasszikus elemeket is láthattunk. S mivel érettségi tétel, érdemes a művet ebben az interpretálásban is megismerni. Nagy örömömre nagyon sok diákunk élt a lehetőséggel. Az irodalomórákon még beszélgetünk róla. Horváth-Hutás Rita tanárnŐ

Népdalos sikerek Ábrahám Rita 12. osztályos növendékünk népdalos sikereiről szeretnénk hírt adni. Rita elindult a Vass Lajos Népzenei Szövetség által szervezett XI. Vass Lajos Népzenei versenyen. Ez a verseny két éves ciklusokban szerveződik, és a két évvel ezelőtti döntőben Rita az ifjúsági mezőnyben, szólóban nagydíjas lett. Így most már nem indulhatott ugyanabban a kategóriában, hanem egy népdalos társával együtt párban nevezve a Kárpát-medencei döntőben kiemelt nívódíjat szerzett. Rita sok éves munkájának népdalkincsét - nagy örömünkre -, sikerült egy lemezfelvételen is bemutatni. A

lemez kiadását Rita szülőfalujának közössége támogatta. A lemez bemutatóján, Rita és tanára, Farkas Katalin meséltek közös útjukról, amit a népdal megismerésében és szeretetében együtt jártak be. A műsorban szerepeltek Ábrahám Rita, a lemezen is közreműködő zenészek, és a Nyúli Borbarátok kórusa, akik lelkes támogatói Ritának. A szép sikerekhez szívből gratulálunk! (A lemezen közreműködtek: Farkas Katalin – citera, Papp János – furulya, Nagy Noémi – ének, citera)

• hírek • hírek • hír e k • híre k • h í rek 8. H adventi lelki napja Fertôszentmiklóson December 3-án Fertőszentmiklósra indultunk. Azért ide, mert osztályfőnökünk, Jakab Gábor azt találta ki, hogy az osztály mikulás ünnepei minden évben egy Szent Miklósról elnevezett településen legyenek. Szerencsére sok ilyen van a környéken. Lelki napunkra elkísért minket hittan tanárunk, Mogyorósi Márk atya is. Oda érkezve Németh István atya, a város plébánosa fogadott minket. Ő 2000-ben érettségizett iskolánkban, a Prohászkában. Első programként – a meglepetés kalácsok és a meleg tea elfogyasztása után – a Szent Miklós és a három leány című dramatizált legenda szerepeit osztottuk ki majd olvastuk fel. Ezt követően csoportokba rendeződtünk. Néhány kulcsszót, témát csoportvezetőink kiemeltek a legendából: pénz, gazdagság, szegénység, tervek. Ezekhez kapcsoltak kérdéseket, melyre egyenként, egymást meghallgatva válaszoltunk. Aztán egy másik körben olyan kérdések kerültek elő a szabadító, hálaadás, dicséret hívószavak kapcsán, hogy kitől vagy mitől szabadulnánk meg, mikor voltunk utoljára hálásak, fontos-e számunkra a dicséret, mi szoktunk-e dicsérni, kitől esne

jól a dicséret. Bár már évek óta ismerjük egymást, de mégis meglepő volt, hogy egy-egy gondolatról kinek mi jutott az eszébe, mit árult el magáról. Ezeket a beszélgetéseket Márk atya és osztályfőnökünk koordinálta. Az is izgalmas volt, amikor ők árultak el olyat magukról, amit eddig nem is sejtettünk. Házi feladatul azt kaptuk, hogy gondoljuk végig, hogy szerintünk milyen lesz a legendában szereplő apa viszonya leányaival 10 év múlva? Írnunk kell erről 10 mondatot. Használnunk kellene a rabság, szabadulás, hála, dicséret, pénz, gazdagság, szegénység, boldogság, terv, rendbetétel szavak közül hatot. Ha tudjuk, úgy kell kerekítenünk, hogy így fejeződjön be az általunk írt történet … s ajándékként ajánlották fel további életüket. Már kitaláltuk, hogy minden csoporttag, minden fogalomról leírja, hogy mit gondol, és azt dolgozzuk össze végül történetté. Ez azért jó, mert az elkövetkező osztályfőnöki és hittan órákon is tovább

gondolkozhatunk a Fertőszentmiklóson elkezdetteken. A kiscsoportos megbeszélések után átmentünk a templomba. Itt a gyönyörűen felújított közel 300 éves Szent Miklós faoltár előtt imádkoztuk el a napközi imaórát István és Márk atya vezetésével. Ezt követően Szent Miklós oltára előtt ajándékoztuk meg egymás Mikulás alkalmából. Az egyik helyi étteremben elfogyasztott bőséges ebéd után megnéztük a városban található kilátó tetejéről a panorámát. Sétánkból viszszatérve a közösségi házba záráskánt Márk atya és Gábor bácsi több mint egy órán át válaszolt az általunk feltett kérdéseinkre. Hazafelé a vonaton megegyeztünk, hogy nagyböjtben egy hasonló napot szervezünk. 8. H osztály

Tizedikesek adventi lelkigyakorlatos hétvégéje Advent utolsó hétvégéjét a két tizedik osztály Győrújbaráton töltötte közös ráhangolódásként a karácsonyi ünnepre. Az együttlétet péntek este Vlaj Márk atya bevezető gondolataival indítottuk, ezután közösségépítő játékokat játszottunk. A szombati nap is az egymás megismerése és elfogadása jegyében telt közös beszélgetéssel és játékos feladatokkal. Sokat beszélgettünk az osztályközösség megtartó erejéről, a kitaszítottságról, hogy hogyan lehet az ember közösségben is egyedül. A szombati napot gyónási alkalmat követően a két osztály szolgálatával zajló misével zártuk. Vasárnap délelőtt kihasználva a helyi környezeti

adottságokat meditációs séta alkalmával kerestük fel a győrújbaráti kilátót. A séta célja a hétvégén elhangzottakon történő elmélkedés lett volna, amit többékevésbé sikerült megvalósítani. A három nap nem nélkülözte a vidám együttléteket, a meghitt beszélgetéseket és az őszinte megnyilvánulásokat.

Niederland Zsófia és Botosné Mészáros Krisztina osztályfŐnökök www. prohaszka.gyor.hu

5

6

Óvoda • Óvoda •

o v Ó • a d o v Ó Óvoda •

– Dicsértessék a Jézus Krisztus! Befogadják-e a Szent családot. – Hogyne fogadnánk, nálunk otthonra talál, és a szívünkbe zárjuk. Ez a szép köszönés az adventi időszakban nagyon sok családunknál elhangzott, amikor a szálláskereső Szent családdal útnak indultak.

Szálláskeresés a Prohászka óvodába Ennek a szép szokásnak a felelevenítése hagyomány az óvodánkban. Már a gyerekek is tudják, amikor Mária és József az összeírásra Betlehembe mentek, ott szállást keresve nem találtak befogadó családra. A gyerekek örömmel viszik házról-házra a betlehemi jászolban helyet kapott Máriát, Szent Józsefet és a kis Jézust. Már nagyon várják, hogy ki viszi hozzájuk, illetve ők kihez vihetik tovább. Ezzel a szokással az egymásra való odafigyelés, a gyermekek, szülők és családok óvodai közösségének erősítését szeretnénk segíteni. A szállás keresésének indítása mindig az adventi játszóház

Nagyon szép hagyomány, hogy óvodánkban évről évre az adventi készülődésünket a Szentcsalád-járással is elmélyíthetjük. A Szentcsalád-járás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a Gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak. „Békesség e háznak és minden lakójának! Fogadjátok hajlékotokba ezt a képmást, s vele fogadjátok szívetekbe a megtestesült Ige áldását, szent Anyjának, Máriának alázatosságát, Szent Józsefnek tisztaságát és szolgáló lelkületét. Remélem, szívesen adtok neki szállást!” „Üdvözlégy, Mária! Hogyan lehet az, hogy az én Uram anyja jön hozzánk? Hogyan érdemeljük meg, hogy Teremtőnk és Megváltónk, akit az egész világ nem tud befogadni, a mi szerény otthonunkban vegyen szállást? Szeretettel és tisztelettel foga-

napján történik, amikor a kápolnában a szülőkkel közösen az első adventi gyertyát meggyújtjuk, ezzel átadjuk az első családoknak a kis betlehemeket. Azért, hogy erre a Szent Családra gyermekeink még jobban tudjanak vigyázni, és érezzék, hogy ez nem játék, József Atya a reggeli szentmise keretében megáldotta a csoportok kis betlehemeit. Az adventi időszaknak egyik legszebb élő hagyománya a mi óvodánkban a szálláskeresés. Mi, itt dolgozók örülünk, hogy ez már 15 éve él, és egyre jobban átlátják, megérzik ennek lényegét családjaink is. És mit gondolnak a kedves szülők erről? Talán az ő általuk leírt sorok is bizonyítják, hogy érdemes ezt a hagyományt ápolni. Köszönjük, hogy időt szántak rá, és megosztották véleményüket, tapasztalataikat a szálláskeresésről. Virágné Bertalan Éva óvodavezetŐ

dunk, ó Jézus, szent anyáddal, Máriával és a Szent Szűz Jegyesével, a te tiszteletreméltó gyámoddal, Józseffel együtt. Hozzál e ház lakóinak lelki megvilágosodást, tisztulást, szent örömet és békességet, hogy méltó szívvel várjuk Karácsony ünnepét.” A Szentcsalád fogadása és továbbvitele a családok közös baráti együttlétére, éneklésére illetve imádságára is lehetőséget ad, a vidám beszélgetések és gyermekeink önfeledt játéka mellett. Minden évben öröm egy újabb családot így közelebbről is megismerni, vendégül látni otthonainkban, ezzel is tovább építve és erősítve óvodánk családos közösségét. Minél inkább – figyelembe véve a kicsiny gyermekeink türelmét – komolyan vesszük ezt a szép eseményt, annál több kegyelem forrásává válik. A „gyakorlott” Szent-család járók az alábbi, jól bevált hagyományos forga-

tókönyvet alapul véve tölthetik el ezt a közös, Karácson-váró órácskát: „A szobrot/ képet a házi oltárként elhelyezett asztalra vagy más tiszta, feldíszített helyre állítják. Gyertyát gyújtanak előtte, imádkoznak, énekelnek. A szállást adó család tagjai igyekeznek a Szent Családhoz hasonló lelkületet kialakítani. Aznap vagy még előtte gyónnak, áldoznak. Nyelvüket fékezik, egymással, embertársaikkal békességben élnek, önmegtagadásokat gyakorolnak, jót tesznek rászorulókkal, szentírást olvasnak, a családdal együtt imádkoznak.” Érdemes minden adventben vállalkozni erre a közös családi „lelki kalandra”, mert a programoktól és a (valljuk be, sokszor felesleges) rohanástól túlterhelt év végi hetekben lehetőséget biztosít a karácsonyra való méltó készületre, ezzel is megélve óvodánk lelki, katolikus, keresztény értékrendjét. Pongrácz család

o d a • Óv o d a • Ó v o d

7

a • Óvod a • Óvoda „A mostani adventi időszakban immár harmadszor veszünk részt a szálláskeresés szép hagyományának gyakorlásában. Számunkra mindez azért fontos, mert a csoport betlehemének befogadásával nem csak a Szent Családot, hanem egy másik családot is beengedünk otthonunkba. Gyermekeink számára ez mindig emlékezetes, hiszen

„Az első évben, mikor megkaptuk a Szent Családot, meghatódottan álltunk és próbáltuk énekelni a hozzá tartozó éneket, valahogy úgy éreztük magunkat, mintha ténylegesen a Szűz anya és Szent József látogatott volna el hozzánk. A betlehemet olyan helyre tettük, ahol a gyermekek is jól láthatták, s aznap este az előtt mondtuk el az esti imánkat, s énekeltünk is a Szent Családnak. Másnap vittük tovább, ott tényleg olyan volt, mintha minket is befogadtak volna a családjukba arra a kis időre. Mi voltunk olyan szerencsések, hogy volt olyan év, amikor háromszor élhettük át ezt az élményt, mikor mind a három gyermekünk óvodás volt. E szép szokás felelevenítése bennem egy gyermekkori élményt elevenített fel, amikor otthon a saját szálláskereső szent család képünk előtt adventben minden este elimádkoztuk a „Köszöntjük a Szent Családot, mert megáldja a világot” kezdetű imát, s énekeltünk. Ez a szép kép a gyermekeink szobájában vigyáz az év minden napján rájuk.” Zadraveczné Jámbor Anett

„Mindannyiunk életében jelen vannak nagyon várt pillanatok, napok, időszakok. A gyermekeknek fontos lehet egy születésnap, egy találkozás a nagyszülőkkel, a szünidő kezdete, egy szép nyaralás, vagy éppen az iskolakezdés. A felnőttek már egy nyugodt hétvégének is nagyon örülnek, egy családi nyaralásnak még inkább, és izgalommal teli boldogsággal tölt el bennünket egy ünnepi készülődés is. A mi életünk nagy várakozásai között feltétlenül helye van az adventi időszaknak, a Megváltó születése felett érzett örömünknek. Ilyenkor minden este elcsendesedünk, meggyújtjuk a gyertyákat, közösen imádkozunk, énekelünk. 2009 decemberében - mely évben legnagyobb gyermekünk elindult az óvodába - járt nálunk első alkalommal a Szent Család, mely a Betlehembe érkező, és ott hajlékot kereső József és a gyermekét váró Mária fáradozását eleveníti föl. Felemelő érzés volt már első alkalommal is, hogy nálunk töltötték az éjszakát és nagy szeretettel vittük őket másnap tovább.

Eleinte próbáltuk úgy szervezni, hogy ismerős családokkal, a gyermekeink barátaival osztozzunk e gyönyörű találkozásokon. Később rájöttünk, hogy még nagyobb az öröm, a várakozás - és talán a szálláskereséshez is jobban illik -, ha ilyenkor olyan családok és gyermekek jönnek el hozzánk, majd olyan családokhoz megyünk tovább, akiket kevésbé ismerünk. Csak a számunkra megfelelő egymást követő két estét jelöltük meg, a többit a “véletlenre” bíztuk. Sok új barátot szereztünk, rengeteg szép élménnyel gazdagodtunk ezeken a meghitt, közös együttléteken keresztül. Közelebb kerültek szívünkhöz azok a családok, akikkel együtt örültünk az Úr közelgő születésének. Sajnáljuk, hogy ebben az adventben járt nálunk utoljára a “prohászkás” Szent Család. Talán az iskolában is folytatni kellene ezt a csodálatos hagyományt, mely az adventi gyertyák fénye és melegsége mellett még közelebb hozza hozzánk az isteni szeretetet.”

az együtténeklés és a Betlehem átadása után megláthatják, hogy ovis társaik hol laknak, milyen a szobájuk, megismerhetik egymás szüleit, testvéreit, és végre kötetlenül játszhatnak egymással is. Mi, szülők pedig a rohanó hétköznapok egymásnak elejtett köszönésein és pár szavas beszélgetésein túl úgy ismerhetjük meg egymást, hogy nem egyszerűen a Marci, a Zsófi vagy a Rozi szülei vagyunk, hanem annál sokkal többek: anyukák és apukák. Így már nem csak a gyerekek, hanem akár a szülők között is szorosabb kapcsolat alakulhat ki.” Nemes Rozália szülei

Fűke Géza és Klára www. prohaszka.gyor.hu

8

hírek • k e r í h • k e r í h • hírek • hírek Alsós lelkigyakorlat Programokkal teli december az 1. b osztályban December 6-án izgatottan készültek a kis elsősök a Mikulás fogadására. Csodálkozva és nagy örömmel fedezték fel a meglepetés-csomagot az ajtó előtt. Később a Mikulás-délutánon szép gondolatokkal és jókívánságokkal is megajándékoztuk egymást. December 13-án a Luca-napi szokásokat elevenítették fel és játszották el az általános iskolában és az óvodában. Meséltek a Lucázás hagyományairól, az ilyenkor szokásos jóslásokról és régi falusi szokás szerint kotyoltak, jókívánságokat, tiltásokat verseltek, énekeltek. December 14-én szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket is köszöntötték a hagyományőrző műsorral, majd karácsonyi versekkel, dalokkal és az elkészített kis ajándékokkal.

15-én reggel a Cserépkályha Múzeumban ismerkedtek termésjátékokkal, régi konyhai eszközökkel, a tűzrakás és tűzgyújtás fejlődésével. Megcsodáltak számtalan különböző mintázatú és formájú cserépkályhát. A kályhásmesterség győri történetéről mesélt Vera néni - sőt a hatalmas kemencébe is bebújhattak. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk!

Advent a várakozás ideje. Négy héten át készültünk Jézus születésének ünnepére. Reggelente az adventi koszorú fénye mellett imádkoztunk, osztályról osztályra vittük a Szentcsaládot jelképező betlehemet és kértünk áldást tanulásunkra, osztályunkra és családjainkra. Az év utolsó napján pedig lelki gyakorlaton vettünk részt. A 3. a osztály verseit és énekeit követően osztályfőnökünkkel egy történeten keresztül végig gondoltuk, hogy milyen ajándéknak örülne Jézus. A cselekedetekben megnyilvánuló szeretetnek. Mivel mindazt, amit embertársainkért teszünk, úgy tekinti, mintha neki tettük volna. Az elmélkedést a 3.b osztály betlehemes műsora és az alsó tagozat közös éneke zárta.

Horváthné Nyikovics Mónika

Mariazeller Advent Marek Péter bácsi szervezésében december 10-én, szombaton 6 órakor indultunk Mariazellbe. Nagyon hideg volt aznap reggel, és bár a buszsofőr nagyon kedves volt, az út elején a busz hátsó soraiban sem volt sokkal melegebb. Odafelé Péter bácsi mutatott nekünk egy tipikus osztrák boltot, ahol mindenki kedvére vásárolhatott. Amikor megérkeztünk Mariazellbe, a fő téren egy népviseletbe öltözött zenekar köszöntött bennünket, majd mindenkinek volt egy fél órája, hogy egy kicsit szétnézzen a belvárosban. Ezután elindultunk a Pirker Mézeskalács üzembe, ahol nagyon sok érdekességet hallottunk a gyártás folyamatáról és megkóstolhattuk mind a négy féle mézeskalácsot. Utána megkínáltak minket kétféle nevezetes itallal, és megtekinthettük a mézeskalácsból épített Mariazellt. Távozásunk előtt az egyik vendéglátónk hegedűn eljátszotta nekünk a Stille Nachtot.

Ezt követően felsétáltunk egy magánházhoz, ahol egy olyan mozgó Betlehemet építettek fel, amely 130 „szereplővel”, 12 újtestamentumi jeleneten keresztül mutatja be Jézus életét a születésétől a feltámadásáig. A „betlehemi program” után, akinek volt kedve, a városka központjából induló kabinos felvonó segítségével felmehetett a közeli Bürgeralpera. A több, mint 1200 méter magasságból a környező hegyek és a város gyönyörű látképe tárult elénk. Ezután a szabad program keretében szétnézhettük a városban – pl. a jellegzetes háromtornyú Bazilika, Európa legnagyobb adventi koszorúja, stb. – illetve nézelődtünk a karácsonyi vásárban. Kissé átfagyva, de rengeteg jó emlékkel és persze fájós szívvel hagytuk ott ezt a gyönyörű mesebeli várost. Elhatároztuk, hogy ide egyszer még biztosan eljövünk! Alpár Fruzsina 9. H

Adventi barkácsolás

December 9-én izgalmasan indult az 1.A osztály délutánja. Körbesétálták az adventi forgatagot. Az állatbarátok megsimogatták a kedvenc kecskéjüket illetve bárányukat. Megcsodálták a kisvasutat, a betlehemet. Felültek a kisvasútra. Az iskolában forró tea mellett elfogyasztották a kürtöskalácsot, majd egy gyönyörű ajándékot készítettek a szüleiknek.

9 „A derű az élők halhatatlansága.” Ernest Hemingway

Kedves Szülôk, Diákok és arany kis Óvodásaink! A farsangi idő közeledtén ismét szeretetszolgálatra hívom kedves Mindnyájukat. A derű, a mosoly segít feledtetni a bút, a szenvedést. Arra buzdít minket, hogy meglássuk, van kiút, minden gondra létezik megoldás. Abban segít, hogy észre tudjuk venni, nem vagyunk egyedül, hiszen a minket oly nagyon szerető Isten minden nap küld felénk jeleket, embereket, bennünket, hogy FÉNYt vigyünk egymás életébe. Arra készülök most is diákjaimmal, hogy elvigyük a FÉNYt olyan emberekhez, akik életében most ez csak pislákolóan látszik, vagy talán nem is észrevehetően. Ehhez az úthoz kérem ismét, ahogy sok-sok éve már, az Önök segítségét kedves Szülők és a Ti hozzájárulásotokat kedves diákok. Diákjaimmal február 8-án, egy szerdai napon reggel 8 órakor indulok el, hogy szeretetünk szétosztásával gazdagodjon a Föld, távolodjon a bú, és töltekezzünk ezzel mi magunk is. Kérem, hogy akinek lehetősége, készsége van, segítse szeretetszolgálatunkat. Osztható édességet, csoko-

ládét, süteményt, könyvet, színezőt és színes ceruzát, játékot, kézműves foglalkozásokhoz kelléket, esetleg kinőtt és megunt jelmezt, lufit és bármilyen ötletet szívesen fogadunk, mely ezt a nemes és szép ügyet szolgálja. Ezúttal is meglátogatjuk az ápolási osztályok idős lakóit, a téti

otthon és a győri kórház gyermekosztályainak betegeit. A felajánlásokat a szokásos módon a gimnázium portáján várjuk február 8-án reggel 8 óráig. Horváth-Hutás Rita tanárnŐ

Kedves Szülôk és Tanárok, kedves diákok és óvodások! Immár 11 éves a kapcsolat a Prohászka iskola és a Lurkó Győri Kórház Gyermekosztályért Alapítvány között, ezért nagy öröm számomra, hogy lehetőségem adódik köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen formában segítették a kórház gyermekosztályán fekvő kis betegeket, valamint az ápolási osztályon és a téti kórházban kezelt felnőtteket. Minden ünnepnap: Mikulás, karácsony, farsang, húsvét, gyermeknap az iskola diákjai az ünnephez illő műsorral igyekeznek elterelni a gyermekek figyelmét betegségükről. Köszönöm a felkészítést, az áldozatos munkáját és embertársi szeretetét Horváth-Hutás Rita tanárnőnek. Leírhatatlan az örömük a kis betegeknek a felajánlott játékokért, ruháért, édesség felajánlásokért és a szülők által készített házi süteményekért. Az ápolási osztály vezetőjének köszönő levele is adjon mindannyiuk-

nak az új év minden napján erőt: „Az ápolási osztály nevében szeretnénk megköszönni az Önök segítségét, hogy ápoltjaink karácsonyának méltó megünnepléséhez hozzájárultak személyes látogatásukkal, műsorukkal nagy nagy örömet okoztak mindenkinek, akik a családjuktól távol töltötték ezeket a napokat. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. Köszönettel: Pozsgai Márta Kívánok mindannyiuk családjának Istentől áldott békés új esztendőt! A jövőben is minden azon múlik, menynyit leszünk képesek megőrizni a karácsony lelkületéből. Benne bízhatunk, kegyelméből erőt meríthetünk. Köszönettel: Zajovicsné Vizer Bernadett Lurkó Alapítvány Kuratórium elnöke

www. prohaszka.gyor.hu

10 A gimnázium 1956-os szabadságharcra emlékezô ünnepségén mondott beszédet a miniszter úr.

Ezt a mesét hagyni kell! Beszélgetés Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel – A világ legfontosabb embereivel találkozik nap, mint nap. Hogyan ad ehhez erôt a kereszténysége? – Manapság, amikor a legsúlyosabb kihívásokkal néz szembe a mi közösségünk, az európai közösség, akkor valahonnan erôt kell meríteni. Ez egyértelmûen a magyarság, és egyértelmûen a kereszténység. Ha nem lennénk büszkék a magyarságunkra, nem lennénk büszkék a kereszténységünkre, akkor adódna a kérdés, hogy miért is állunk ki valójában? Mindaz, amit csinálunk, az nem önmagáért való. A külpolitika nem azért van, hogy külpolitika legyen, a politika nem azért van, hogy politika legyen, hanem valami magasztosabb célok állnak a háttérben. A mi magasztosabb célunk Magyarország. Magyarország, mint egy keresztény ország. Amikor a politikánkat összeállítjuk, amikor a képviselendô szempontjainkról döntést hozunk, akkor mindig ez áll a háttérben, még akkor is, amikor nem beszélünk róla. Mi ezt evidensnek tekintjük. Keresztény és magyar politikát, keresztény és magyar külpolitikát folytatunk. Minden ennek az alapján áll. – Kell-e aggódnunk a kereszténységért Európában? – Képmutatás volna azt mondani, hogy nem, mert minden rendben van… Érdemes reálisnak lenni! Európa bajai is nagyrészt abból táplálkoznak, hogy nem vagyunk reálisak, nem vagyunk ôszinték egymással. Elfedjük a gondokat, hogy politikailag korrektnek tûnjünk. Ha a kérdés az, hogy Európa és a kereszténység kihívások elôtt áll-e? Igen. Ha a kérdés az, hogy ez minden idôk egyik legsúlyosabb kihívása-e? A válasz az, hogy igen. Nekünk, európaiaknak, magyaroknak, keresztényeknek igen is tennie kell azért, hogy a keresz-

ténység elôtt álló kihívásoknak meg tudjunk felelni. Jól láthatóan, magát a keresztény civilizációt is érik támadások. Nemcsak Magyarországot, nemcsak Európát, hanem magát a keresztény civilizációt is. Világossá kell tennünk, hogy természetesen a civilizációk tudnak élni egymás mellett, kell is hogy tudjanak élni egymás mellett, mert ha nem tudnának, ez vezetne az igazi bajhoz, de hogy erôszakosan azt köve-

telni, hogy ezek a civilizációk keveredjenek össze, vagy hogy valamelyik adja fel magát a másikért, nem helyes. Sajnos vannak ilyen hangok. Ezen hangok ellen nekünk küzdenünk kell. Kereszténységünkre büszkéknek kell lennünk, és meg kell ôrizni a kereszténységet, a keresztény civilizációt. – Egy iskolában beszélgetünk. Mit gondol, milyen lesz a most ide járó diákok élete? Milyen jövô vár rájuk? – Hát, ha én ezt meg tudnám mondani, akkor egy jósgömböt is be kellene hozni. Egy azonban biztos! Ahogyan 1956-ban is az akkori fiataloknak meg kellett küzdeniük a szabadságukért, a mostani fiataloknak is meg kell küzdeniük a szabadságukért napról napra. Ez persze nem abban a formában kell, hogy megvalósuljon, mint akkor, hanem már más formában. Büszkének kell lenniük a magyarságukra, a kereszténységükre, arra, hogy prohászkások, arra, hogy

gyôriek. Nem szabad feladni az örökségünket, a kultúránkat, a hagyományainkat, amiket a családtól, a nemzettôl, a hittôl, a vallástól kapunk, nem szabad feloldódnunk egy nagy olvasztótégelyben. Sokan szeretnék egy nagy olvasztótégelyként látni a mai világot, amibe mindenki beleugrik és egyformán mászik ki, mindegy, hogy keresztény volt, magyar volt, innen jött vagy onnan jött. Ennek van jelentôsége! Ezt igenis fenn kell tartani, a fiataloknak is ki kell állniuk önmagukért, a magyarságukért. Napról napra meg kell küzdeniük a szabadságukért. A jövôben pedig ez egyre inkább így lesz. Ahogy gyorsulnak fel a folyamatok, ahogy szûkül össze egyre inkább a világ, úgy lesznek egyre csábítóbbak ezek a mindent felolvasztani akaró törekvések. Ezekkel szembe kell szállni! – Abban az életritmusban, amiben egy külügyminiszter él, hogy jut ideje a személyes hite erôsítésére? – Ha nem jutna, akkor nagy bajban lennék. Akkor lehet, hogy nem is lennék itt. Hogyha erre nem tudunk idôt szakítani, akkor szerintem nagyon végesek az emberi kapacitások! Az számomra evidens, hogy a bencéseknél megtanult és korábban a családból magammal hozott magatartásnak megfelelôen a hitre, a családra, és a gyerekek vallásos nevelésére igenis idôt kell szakítani. Én már fiatalként is nagyon furcsálltam azokat a megnyilatkozásokat vagy válaszokat, amikor azt mondták, nincs idôm templomba menni, nincs idôm imádkozni. Szerintem ezt a mesét hagyni kell, mert az ember vagy akarja, hogy legyen rá ideje, vagy fontosnak tartja, hogy legyen rá ideje, vagy nem. Sok nehéz helyzetben nem sikerült volna helytállni, ha ez a hit, a személyes hit megerôsödése nem állt volna ott mögöttem. Jakab Gábor

11

Kirándulás Recskre Az őszi szünet első napján iskolánk néhány diákja az – 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából kiírt pályázat keretében – ellátogatott a recski munkatáborba. Reggel 8 órakor indultunk az iskola épülete elől és hosszú utazás után körülbelül 13 órakor megérkeztünk Recskre. Az út során szemünk elé tárult az Északi-középhegység csodás őszi tája. Mikor megérkeztünk úti célunkhoz már finom ebéddel vártak bennünket. Miután végeztünk az étkezéssel elindultunk az egykori munkatáborba. Először egy kiállítást tekintettünk meg,

melynek segítségével bepillantást nyerhettünk a munkatábor mindennapjaiba és az akkori kommunista rémuralom történelmébe. A tábor 1950 és 1953 között működött és körülbelül 1500 „foglyot” deportáltak ide teljes titokban. Megtekintettük egy újjáépített barakkot is, amiben rönkökből épített ágyszerűségek és egy kiállítás volt látható. Úgy hiszem a festői tájba bele

kellett és bele lehetett képzelni azokat a borzalmakat, melyek az itt raboskodó emberek átéltek. Ez a tábor volt az egyik legnagyobb és legborzasztóbb munkatábor Magyarországon. Nem véletlenül volt ez a tábor jelmondata: „Nem marad más, csak a remény, ki itt belépsz!” Miután megtekintettük a tábort visszaindultunk Győrbe. Ismét hosszú utazás során körülbelül 19 órakor megérkeztünk. Úgy hiszem ezzel a kirándulással megint „Emberek lehettünk akkor is, mikor az emberek nem akartak emberek lenni.” Kovács Kinga, Sterkovitz Izabella 11. HN osztály

Szigethy Gábor elôadása 1956-ról 2016. november 8-án az 1956os forradalom 60. évfordulója alkalmából Szigethy Gábor, irodalomtörténész tartott előadást iskolákban. Előadásában beszélt a forradalom politikai háttérről, és megosztotta velünk személyes élményeit is, amelyből a legfontosabb tanulság a mai fiatalság számára, hogy egy történelmi esemény résztvevői nem csak hősök és bűnösök lehetnek, hanem a kép ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb. Gondolatébresztőjében rávilágított arra, hogy a változtatás igénye politikai körökben Magyarországon már 1953ban, Sztálin halálával megfogalmazódott. 1956 kapcsán már számos megemlékezésen vettünk részt, de ennek a beszélgetésnek a személyes hangvétele sokkal közelebb hozta hozzánk a tankönyvek lapjairól megismert történése-

ket. 60 év a történelemben nem nagy idő, de egy ember életében annál inkább. Az utolsó pillanatban vagyunk, hogy a forradalom időszakában élők elmondhassák nekünk személyes élményeiket. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nagyszüleimmel sokat beszélgethetek a hatvan évvel ezelőtt történtekről. A hősök így válhatnak élővé és az ilyenfajta megemlékezés nem engedi feledni hazánk bátor kiállását a szabadságért. Horváth Veronika 12. HN osztály www. prohaszka.gyor.hu

Szent László ábrázolás Móser Zo

a veleméri templomból. ltán fotója.

14 Hónapra pontosan tíz éve, hogy iskolánk természet iránt fogékony hegyi vándoraival – és néhány szülővel – megvetettük lábunkat a Semmering és a Schneeberg között fekvő Raxalpe hatalmas sziklafennsíkján. Ebből született az ötlet, hogy egy őszköszöntő gyalogtúra alkalmával keressük fel ismét a keleti Alpok egyik szimbolikus hegyét. Mostani túránk legfiatalabb tagjai még meg sem születtek akkor...

Visszatérni mindig érdemes — Raxtúra 2016. Október 1-jén kora reggel a város még a közvilágítás fényébe öltözött, amikor kicsikkel és nagyokkal teljesen megtöltött autóbuszunk kigurult a Duna parti megállóból. Közel három órás utazást követően érkezünk meg a

Rax hegytömbje alatti Reichenau városka határában lévő Rax Seilbahn alsó állomásához. (A hely nevezetessége, hogy itt épült meg Ausztria első kabinos felvonója, amely az idén 90 éves. Természetesen a közel egy évszázad alatt többször is felújították.) A több mint 1000 méter szintkülönbséget nem egész 10 perc alatt legyűrő felvonó segítségével jutottunk fel az 1545 méter magasan fekvő Rax-fennsíkra, a Berggasthof épületéhez valamint a mögötte található kilátóteraszhoz. Innen indultunk el a kb. 10 km-es körtúrára, amelynek első állomásaként az Otto menedékházat jelöltük meg. Útközben a kényelmes kavicsos úton haladva jobb kéz felől a Schneeberg tömb kiemelkedő 2076 méteres Klosterwappen nevű kúpjában gyönyörködhettünk, amely a környék legmagasabb csúcsaként uralkodik a táj fölött. Az Otto házhoz érve tartottunk egy rövid pihenőt, majd délkeleti irányba nekivágtunk a csúcskereszttel

ékesített Jakobskogel oldalában futó, embermagasságú törpefenyőkkel körülvett meredek kis ösvénynek. Menet közben két – egészen messziről érkező - paplanernyős tette tiszteletét előttünk. A széles sziklafallal

helyenként elő-előbújt a Neue Seehütte épülete, amelyhez alpesi barangolásunk második felében tettünk egy kis kitérőt. A napsütésben fürdő menedékház „udvarát” teljesen megtöltötté azok a kirándulók, akik erre a napra – velünk együtt – a természetet választották útitársnak. Kiindulópontunk felé visszakanyarodva a Großes Höllental hatalmas sziklafala előtt, a Schneeberggel szemben vezetett bennünket a turistaút, miközben az újra „karnyújtásnyi” távolságban elénk táruló Klosterwappenben gyönyörködhetünk. Amikor a délután második felébe kanyarodott

leszakadó fennsík pereméről káprázatos kilátást élvezve jutottunk el túránk célállomásához, a Preiner Wand 1783 méteres magasságban állított csúcskeresztjéhez, a Preinerwand-Kreuzhoz. Valósággal elkápráztatott bennünket a Preiner Wand gigászi, csupasz sziklaszakadéka mellől az alattunk elterülő völgyek alpesi hangulatú falvainak látványa. Az emlékképek elkészítésekor egy sziklamászó csoport tagjaival „osztoztunk” a kereszt előtti köveken, majd a finom hazai falatok elfogyasztása után a kék jelzésen haladva egy keskeny szurdokban folytattuk utunkat – ezúttal lefelé. A felső szakaszról már

óránk mutatója, ismét megpillantottuk az Ottohaus épületét. Újra a menedékházhoz érve az addig szinte tavaszias hőmérséklet az idő előrehaladtával kezdett érezhetően csökkenni, így ezzel együtt mi is jobbnak láttuk, ha egy rövid technikai szünetet követően indulunk is vissza a felvonó hegyállomásához. Miután a csoportunk részére fenntartott mindhárom járat leért a völgyállomásra, egy közös fényképpel elbúcsúztunk a Raxtól, buszra szálltunk és elindultunk hazafelé. Útközben többen már megfogalmazták a következő - tavaszi – úti célt: Schneeberg. Legyen így! Marek Péter testnevelŐ tanár

15

Természet tudományi verseny

„Kiskutatók” Szeptember utolsó napján a 4. c osztály tanulói a Széchenyi István Egyetem és a Mobilis Interaktív Kiállítási Központ szervezésében megrendezett játékos foglalkozáson vehettek részt. A tanítóképző főiskola biztosította a helyszínt ennek az érdekes programnak. A gyerekek játékosan juthattak olyan ismeretekhez, amelyeket a hétköznapokban, gyakorlatban is tudnak majd hasznosítani. A tizenhárom állomáson az egyetem hallgatói foglalkoztatták a tanulókat. Az első helyszínen az egészséges táplálkozás fontosságára hívták fel figyelmüket. Egy rövid étel- és italkóstolón vehettek részt a gyerekek, melyet nagyon élveztek. A következő állomásokon növényekhez, termésekhez kapcsolódó történeteket, hiedelmeket és népszokásokat ismertettek meg a tanulókkal. Megmutatták milyen liszt készül a búzából, rizsből, mandulából. Jó volt szemmel, tapintással és szaglással információkat szerezni. Láthatták a csíráztatás lépéseit, és mikroszkóp alatt csicseriborsót vizsgálhattak. Gyufaszálakat felhasználó, gondolkodtató, logikai feladatok is vártak a diákokra, melyeket a tanító nénik is nagyon élvezetek. Az iskola udvarán fejezték be a „kutakodást” a gyerekek, a külső helyszínen kedvelt volt a „sportos akadályok” leküzdése. Jó hangulatban, nevetgélve, vicces feladatokat végrehajtva tanulhatott az ifjúság. Hasznos volt, jól érzeték magukat. Gyorsan telt el az idő, nehéz volt visszaindulni az iskolába. Reméljük, hogy ez a nap el fogja érni célját! Jó lenne, ha a gyermekek elgondolkodnának azon, amit az egészséges életmódról hallottak. Hiszen már akkor nyertünk, ha legalább egy valaki a napi édesség adagját gyümölcsre vagy zöldségre cseréli. Tegyünk mi is így!

Iskolánk névadója, Prohászka Ottokár születésnapjához kapcsolódva idén is megrendezésre került a 7. és 8. évfolyamosok számára a természettudományi verseny. Október 6-án, a gimnázium épületében a 10 induló csapat írásbeli teszt feladatsort oldott meg, és 8 helyszínen a tanárok bemutatói, kiselőadásai, kiadott anyagai alapján adott számot tudásáról. Az idei téma a barlangok világa volt. A verseny eredményhirdetését október 15-én tartjuk, a Prohászka Ottokárra emlékező szentmise (amelyen Veres András püspök

atya is részt vesz) után. Ezt követően 10 órakor Berentés Ágnes geológus, múzeumpedagógus, barlangkutató nagy érdeklődéssel várt előadására kerül sor, akinek barlangi fotóiból összeállított kiállítása október 10-től látható az aulában. A természettudományos verseny helyezettjei a mostani díjazáson kívül májusban izgalmas jutalom kirándulásra is számíthatnak.

Október 15-én emlékeztünk meg Prohászka püspök születésnapjáról. Az ünnepi szentmise főcelebránsa Dr. Veres András megyéspüspök volt.

Prohászka Ottokár születésnapi megemlékezés Hagyományosan ezen a napon hirdetjük ki a természettudományi vetélkedő helyezéseit. A rendkívül szoros versenyben végül a második helyen hármas holtverseny alakult ki, így a püspök atya öt csapatnak nyújthatta át a megérdemelt nyereményeket és a helyezést elismerő okleveleket. További jutalomként, a tavalyi évhez hasonlóan, a helyezett csapatok részt vehetnek a reál munkaközösség közös terepgyakorlatán. A versenyt a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt. nyereményekkel támogatta. Ünnepségünket az erdőgazdaság képviselője is megtisztelte. Nagy doboz ajándékkal érkezett, így minden résztvevő csapatot megjutalmazhattunk egy kis meglepetéscsomaggal. A verseny helyezettjei: I. helyezett csapat: Csizmazia Laura Zizi, Füsi Péter, Kiss Patrícia, Tarbay Zsófia. II. helyezett csapat: Csonka Rozália, Sándor Emese, Vida Zsófi, Barta Kris-

tóf, Costantini Marco, Pajor Ádám, Fábián Mihály, Medgyesi Ádám, Nagy Zsombor. III. helyezett csapat: Dóbiás Hanna, Molnár Mónika, Szakács Júlia, Veszprémi Lolita Az eredményhirdetést követően Prohászka püspök Föld és Ég című könyvéből hallhattunk egy részletet, Boros Klaudia 12. n osztályos tanuló előadásában, majd Berkes Anna 10. N osztályos tanuló játékában gyönyörködhettünk. Anna, J. Massenet Thais című operájából a Meditációt adta elő, óriási sikerrel. A műsor után Szabó György tanár úr köszöntötte az előadót, Berentés Ágnes geográfust, geológust, barlangászt, barlangi fotóst és múzeumpedagógust, majd bemutatta, a „Csend világa” című ünnepi fotókiállítást. A nap záróprogramja Berentés Ágnes előadása volt, aki igazán élményszerű és szakmailag is igényes előadást tartott barlangokról, barlangászatról, kitartásról és emberségről, ember és természet viszonyáról. www. prohaszka.gyor.hu

16 Iskolánk diákjai közül öt tanulónak lehetősége nyílt részt venni a Rákóczi Szövetség által szervezett XX. Felvidéki Sétán, amelyet idén október 14–16. között hirdettek meg.

XX. Felvidéki Séta Pénteken Győrből indultunk buszszal Beckó vára felé. A vár és a táj is nagyon szép volt, rengeteg fényképet készítettünk. Következő állomásunk a hámorosi emlékmű volt, amely a Rákóczi szabadságharcnak állít emléket. A nap utolsó helyszíne Trencsén volt, ahol a vár sajnos be volt zárva, de a városnézés nem maradt el. A városnézés után elfoglaltuk a szállást a sportgimnázium kollégiumában. A vacsorát követően egy rövid előadást tartottak számunkra a Rákóczi Szövetség tevékenységével kapcsolatban. Szombaton a reggeli elfogyasztása után ismét buszra szálltunk, és célba vettük Zsolnát, ahol megnéztük a főteret, illetve Cirill és Metód szobrát. Napunkat Sztrecsény várában folytattuk. A vár tornyában gyönyörű kilátás várt minket a Vág folyóra. Sajnos nem minden program nyerte el tetszésünket, ilyen volt a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeum néprajzi kiállítása. A múzeumlátogatás után szabadprogram következett

a városban. Második napunk utolsó állomása Zólyom volt, ahol a vacsorát követően elfoglaltuk szállásunkat. Utolsó napunkon, vasárnap Selmecbánya felé indultunk. Megkoszorúztuk Petőfi emléktábláját, majd megtekintettük a Kálváriát. Ezt követően bányalátogatáson vettünk részt, és egy rövid szabadidő után több órás utazás vette kezdetét hazafelé.

Köszönjük szépen a lehetőséget és a szervezők áldozatos munkáját! Somogyi Márk 11.NH, Somogyi Dalma 9. H, Szalai Filoména 10. H, Józsa Viktória 10. H, Szédelyi Bence 11. NH és Szobonya Edina kísérŐ tanár

Országismereti verseny Immár második alkalommal rendeztük meg országismereti versenyünket a karácsonyi szünet előtt a gimnazisták számára. A témája különböző országok karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásai volt. Nyolc-nyolc angol és német nyelvű prezentáció hangzott el soksok kreatív ötlettel, plakátokkal és süteményekkel színesítve. A háromtagú zsűri, Czéh Szabolcs, Matondo Diambu Péter és Bódis Rita, nyelvenként a két-két legkiemelkedőbb produkciót díjazta könyvutalvánnyal. Ők a következők voltak: Német nyelv: 9.H osztály: Csernák Csenge, Jánoki Zalán, Orosz An-

na, Péntek Alíz. Felkészítő tanár: Horváth-Hutás Rita. 12. osztály: Ábrahám Rita, Boros Klaudia, Kiss Alice Rita, Sebestyén Fruzsina. Felkészítő tanár: Hoffmann Anikó. Angol nyelv: 8.H osztály: Hoboth Anna, Pintér Borbála, Rozmán Lilla. Felkészítő tanár: Szobonya Edina. 9.H osztály: Alpár Fruzsina, Jámbor Anna, Vida Fanni (táncosok: Somogyi Dalma, és a 11. osztályból Dombi Richárd, Gunyhó Krisztofer, Kertész Soma, Varga Zoltán). FelkészÍtő tanár: Botosné Mészáros Krisztina A többi csapat sem távozott üres kézzel, az Yves Rocher cég jóvoltából mindenki átvehetett valami apró ajándékot.

Gratulálunk az összes résztvevőnek és tanáraiknak a színvonalas előadásokért! Jövőre folytatjuk! Nyelvi munkaközösség

17

Írországi testvériskola Október végén kolléganőmmel, Botosné Mészáros Krisztinával Írországba utaztunk, hogy személyesen is találkozzunk Galway megye Loughrea városában található St. Raphael's College képviselőivel. Nagy reményeket keltő megbeszélést folytattunk az iskola igazgatójával és a kapcsolatokért felelős tanárnőjével, valamint a kórus vezetőjével. Kapcsolatunk alapja az Írországból Győrbe került Mária kegykép kultuszának ápolása mindkét országban. Írország és Magyarország is Mária országa. Szent István királyunk 1038-as felajánlása nekünk magyaroknak közismert. Az ír nemzetet 1650-ben – az általunk most meglátogatott – Loughrea-ban helyezték Mária oltalmába azon a szentmisén, amelyen a kegyképet Győrbe hozó Walter Lynch ír püspök is részt vett. Hosszú menekülés után 1655-ben Bécsben találkozott Püsky János győri püspökkel, aki a menekülő ír főpásztort Győrbe hívta. Lynch püspök 1663. július 14-én halt meg Győrben. Hagyatékából az Írországból magával hozott Mária-kép a győri Székesegyházba került. Az északi hajóban, a mostani Szent Anna-oltár közelében

akasztották falra. A kép 1697. március 17-én, Szent Patrik, Írország védőszentjének ünnepén vérrel könnyezett, egy nappal azután, hogy Dublinban a parlament „halálra ítélte” az ír katolicizmust. Írországban több helyen tisztelik a győri kegyképet. Dublin, Galway, Fahy mellett Loughrea-ban is van másolata. Loughrea-ba 2003 őszén került a győri kegykép hiteles másolata. Ekkor Pápai Lajos győri püspök vezetésével küldöttség utazott a szigetre és ajándékba vitte a képet. A látogatás apropóját az adta, hogy abban az évben volt 350 éves évfordulója, hogy Walter Lynch elhagyta Írországot a képpel. Ezt a képet helyezték el a loughrea-i Szent Brendan székesegyházban. A kegykép által áthatott kapcsolat inspirált minket arra, hogy testvériskolát keressünk Loughrea-ban. Szerencsére nagyon nyitott, a történetet ismerő és a kultuszt ápoló kollégákra találtunk a St. Raphael’s College vezetőségében. A St. Raphael’ College története sok mindenben hasonlít a mi iskolánkéhoz. Irgalmasrendi nővérek alapították 1917-ben. Eredetileg lányok járhattak csak ide, de 1974 óta koedukált

iskola. Ma közel 600, 12-18 év közötti diák otthona. Kiváló sport csapatai, kórusa van. Akit érdekelnek a részletek, látogasson el az iskola www.saintraphaels.ie honlapjára. Megbeszélésünk alapján 2017 márciusáig az Erasmus+ program lehetőségeit kihasználva közös pályázati anyagot készítünk a kegykép kapcsolatot fenntartó és fejlesztő lehetőségeiről. Azt követően reményeink szerint már közös diákprogramok következnek. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak, hogy pályázati forrásból támogatta utunkat, és lehetővé tette, hogy egy hosszú távú kapcsolatot indítsunk útjára. Jakab Gábor

Spanyol csereprogram Az őszi szünetben, 18 barcelonai diák érkezett hozzánk két tanárukkal a Mercé Rodoreda középiskolából, hogy egy korábbi, Comenius projektbeli közös munkát más formában vigyünk tovább. Jelenlegi és volt prohászkások, valamint három külsős tanuló és szüleik vállalták, hogy egy hétre otthonukba fogadják őket, és megismertetik velük a magyar ízeket és vendégszeretetet. A számukra szervezett kirándulások célja az volt, hogy minél nagyobb betekintést nyerjenek kultúránkba, történelmünkbe, világörökségi kincseinkbe. Így csütörtökön Győr belvárosát és Pannonhalmát, pénteken Budapestet, szombaton pedig Balatonfüredet és Tihanyt látogattuk meg. Tihanyban épp egy halfesztivál kellős közepén találtuk magunkat, így a kézműves termékek és helyi

ételek is magukkal ragadták őket. A szombat estét egy jó hangulatú vacsorával zártuk Győr belvárosában. Az időjárás szombatig kegyes volt hozzánk, sajnos a vasárnapi családi programoknak az egész napos eső nem kedvezett. Ennek ellenére a csa-

ládok igyekeztek tartalmas időtöltést biztosítani vendégüknek. Hétfőn délelőtt a spanyol diákok még egy kicsit ismerkedtek iskolánkkal, majd a bécsi

repülőtérről hazaindultak. Az idegenvezetés minden helyszínen angolul folyt, illetve a kommunikáció nyelve is az angol volt, ami az összes résztvevő számára kiváló nyelvgyakorlási lehetőséget biztosított. A magyar gyerekek februárban viszonozzák a látogatást Barcelonában. Ezúton szeretném a vendéglátó szülőknek hálás köszönetemet kifejezni, azért a sok áldozatért, amit azért hoztak, hogy a cserediák a lehető legjobban érezze magát, és jó hírét vigye országunknak. Továbbá köszönöm Császári Ildikó és Szobonya Edina tanárnők önzetlen munkáját. Botosné Mészáros Krisztina koordinátor

www. prohaszka.gyor.hu

18

Year of the Rooster On 28th January 2017 we will welcome in a new Chinese New Year, the Year of the Rooster! What Is Chinese New Year? Chinese New Year is the most important of the Chinese holidays, and is a time of feasting with the family, celebration, fireworks and gift-giving. It is a 15-day holiday, beginning on the first day of a new

moon and ending with the full moon on the day of the Lantern Festival. The Chinese calendar is based on the lunar year, so the date of Chinese New Year changes every year. The Chinese calendar follows a 12-year pattern with each year named after

an animal. There are various stories which explain this. The simplest is that Buddha (or the Jade Emperor) invited all of the animals to join him for a New Year celebration, but only 12 animals turned up. To reward the animals that did come, Buddha named a year after each of them in the order that they arrived, starting with the Rat, followed by the Ox, Tiger, Rabbit, Dragon, Snake, Horse, Goat (or Sheep), Monkey, Rooster, Dog and Pig. Depending on the year you are born, you are believed to have the various character traits of that year's animal. Born a Rooster? You are practical and resourceful, and you use what you have to succeed without taking a lot of risks. A hard worker, you say what's on your mind and have a sense of style that sets you apart. If you were born in any of these years, you're a Rooster! 1945, 1957, 1969, 1981, 1993, 2005, 2017

Sources: http://kids.nationalgeographic.com/explore/chinese-horoscopes/ • https://www.activityvillage.co.uk/year-of-the-rooster Compiled by Bototosné Mészáros Krisztina

Rooster capable hard-working adventurous punctual

kind

www.activityvallage.co.uk – Keeping Kids Busy

Az oldalt készítette: Botosné Mészáros Krisztina

19

Halihalo! Habt ihr euch schon neue Vorsätze für das neue Jahr gesetzt? Wir zu viert schon! Was werdet ihr 2017 anders machen? Hier ist unsere Liste:

Aber bitte nicht vergessen, dass zu den Vorsätzen auch immer eine gute Umsetzung gehört! Einige "gefundene" Ziele, die natürlich sowohl weggelassen, als auch erweitert werden können! Wir wissen, dass man den Besuch der Heiligen Drei Könige auf dem Altarbild der Schule sehen kann. Hier ist ein kleines Geschenk von uns zum Kirchtag.

Attila József

Drei Könige in Betlehem Attila József In: Ungarische Dichtung aus fünf Jahrhunderten. Corvina Verlag Budapest 1970 Deutsche Nachdichtung: Peter Hacks

Wohnt hier Jesus, daß wir ihn anschaun und die Krone ziehn? Wir sind weg zu Fuß, so eilig, über uns ein Stern hochheilig, und ein kleines Lämmlein weiset uns zur Tür rein. König Melcher, das wär ich. süßes Kind, höre mich.

Guten Tag, lieb Himmelslicht, sind keine alten Pfaffen nicht. Aber das kam uns zu Ohren, daß du unlängst seist geboren als der Armen König. Das ist viel, nicht wenig. Kasper, der tut vor dir stehen, ein gesalbter Souverän.

Az oldalt szerkesztette: Fekete Katalin

Kleiner Gott, Erlöser arm, wo wir her sind, ist es warm. Haben unsre Bratwurst gessen, unsre blanken Schuh zerrissen, bringen Gold sechs Handvoll, Weihrauch einen Topf voll. Ich bin König Baltasar, welcher schwarz ist ganz und gar.

Purpurrot wird die Marie. Engelscharen rings um sie. ein Gemuh von frommen Tieren, Alle Hirten musizieren. Wann um Himmels willen soll das Kind man stillen? Dank für das, was ihr gebracht, Könige, und gute Nacht.

www. prohaszka.gyor.hu

20

Vízi kalandok a Mosoni-Dunán és Rábán Kihasználva a dupla testnevelés órák adta kereteket, iskolánk diákjai évek óta lehetőséget kapnak arra, hogy külső helyszíneken ismerkedjenek meg a sporthoz kapcsolódó fizikai aktivitás különböző színtereivel. Ezen alkalmak remek feltételeket teremtenek a foglalkozások változatosabbá tételére, másrészt pedig szélesítik diákjaink rálátását a sportrekreáció sokszínű kínálatával kapcsolatban. Ennek a palettának egyik eleme a sárkányhajózás, amely azon túl, hogy fizikai téren is segíti az előrelépést, a közösségépítésben is kiemelt szerepet kaphat, hiszen a 20 fős legénység harmonikus együttműködése nélkül igencsak „döcögve” lehet előre jutni. Ebben a tanévben eddig a 7.H és a 10.H osztályokkal sikerült már hajóba ülni. Mindkét osztály közös jellemzője volt a jókedv és az eredményes közös munka iránti igény. Ezáltal a „kapitánynak és a dobosnak” igazán nem volt nehéz dolga. A kint töltött kora délutánról így ír Peredi Petra 10. osztályos diákunk: Az egyik dupla testnevelés órán sárkányhajózni indultunk. Mindenki az időjárásnak megfelelően és vizes ruha lehetőségével öltözött fel. A kettő segítette egymást, mert meleg és jó idő volt, a víz pedig kellemesen hűvös. Voltak, akik már próbálták a sárkányhajózást, viszont akiknek ez volt az

első próbálkozás, azokkal ismertették az alapszabályokat. Egy kis emlékezetfrissítés azonban senkinek sem ártott. Miután elméleti téren mindenki felkészült, kaptunk mentőmellényt és

ve, a stégről beugorhatott a vízbe. Összességében elmondható, hogy jól éreztük magunkat és remélem lesz még alkalmunk az ismétlésre. Ez a forgatókönyv ugyanígy jel-

evezőt. Következhetett a párba állás. Ezt viszonylag gyorsan letudtuk. Mindenki elhelyezkedett a hajóban, készültek fotók, Péter bácsi is elfoglalta helyét a dob mögött, és már indulhattunk is. Az elején még voltak összeakadások, de a tanácsok után, amiket a kísérőinktől kaptunk, hamar összerázódtunk. Nagyon sokat mentünk, de ez nem gátolt meg minket abban, hogy jól érezzük magunkat. Rengeteget nevettünk, és aki arra járt énekszót is hallhatott, hiszen közbeközbe egy-egy dal is felcsendült. Miután visszaértünk, akinek volt ked-

lemző volt a másik osztály esetében is és örömmel tapasztalhattuk, hogy körtúráink alkalmával – amelynek során a Mosoni-Duna és a Rába városi szakaszait fedeztük fel - mindkét csoport igazi „vikingekké vált”. A 7. H osztály esetében egyrészt a létszámból fakadóan, másrészt pedig az előképzettség adta lehetőségeket kihasználva az „anyahajót” négy „cirkáló” kísérte végig. Marek Péter testnevelŐ tanár

A 7. H pilótái a gokart pályán A 7.H fiai körében megfogalmazódott a gondolat, hogy valamelyik nap délután egy igazi fiús programot kellene szervezni. Több ötlet közül végül az az elgondolás győzött, hogy keressük fel a győrújbaráti gokart pályát, hogy a legények ott mérhessék össze ügyességüket. A gondolatot október 7-én, pénteken délután tettek követték. Megérkezésünk után gyorsan „letudtuk a papírmunkát”, majd meghallgattuk a biztonsági rendszabályokat, aztán irány a pálya…

Kisebb csoportokba szerveztük a versenyzőket, és már indultak is az időmérő futamok. Körről körre egyre jobb eredmények születtek, de persze voltak, akiken már a kezdetek során is látszott, hogy nem most ültek először a volán mögé. Volt minden, ami a gokart világához hozzátartozik: kicsúszások, „driftelések”, koccanások, előzések, stb. Amikor rendelkezésünkre álló idő végén a pályabíró az utolsó futamunkat is leintette és kijöttünk a pályáról, mindannyian úgy éreztük, hogy jó ötlet mellett döntöttünk. Marek Péter osztályfŐnök

21

25. Fertô tó kerülô bringatúra

Gördülô kerekek Jelentős jubileumhoz érkezett iskolánk történetének kétségkívül legrégebbi múltra visszatekintő közösségépítő turisztikai programja, a Fertő tó kerülő bringatúra. Az annak idején – a 90-es évek vége felé – egy bátortalan próbálkozásnak indult kezdeményezés mára már egy igazi családi programmá nőtte ki magát, hiszen diákjaink mellet egyre gyakrabban szülők is csatlakoznak a kerekezők csapatához. Nem volt ez másképp idén ősszel sem. Az elmúlt évek során megtett több, mint 2.500 összkm teljesítése során már 700 felett jár a programhoz csatlakozók száma, és vannak olyan – most már – volt diákjaink, akik legalább 10 alkalommal megtették velünk a kb. 110 km-es távot. Igazából már meg sem lepődtünk amikor azt tapasztalhattuk, hogy a peronra érve létszámunkból fakadóan ezúttal is kisebb fajta meglepetést okoztunk a vasút munkatársainak. A berakodás során hamar világossá vált, hogy a 40 fős csoportunknak (+ kerékpárok és csomagok) meglehetősen szűkösnek bizonyul a számunkra fenntartott hely. Induláskor izgatottan kémleltük az égboltot, tudván, hogy az előrejelzések alapján nem sok jó időben reménykedhettünk a két nap során. Fertőszentmiklóshoz közeledve azután helyenként már a Nap is ránk mosolygott. A biztonsági szempontok elmélyítését követően nyeregbe pattantunk, és elindultunk a fertődi határállomás felé. A rendszeresen velünk bringázóknak nem volt újdonság a magyar oldalon tapasztalható viszonylag gyenge mértékű ellenirányú kerékpáros forgalom. A „törzsgárdatagok” már tudták, hogy osztrák oldalon majd megélénkül az aktivitás. A pamhageni turista irodánál már régi kedves ismerősként üdvözölt bennünket az irodavezető hölgy. Az elmaradhatatlan fotózást követően megtudtuk tőle, hogy kb. két hetet csúsztatni kell a szüretet a tó keleti partján, mert az időjárás miatt a szőlő még nem elég érett. Ennek a hírnek többen nem igazán örültek... Ezúttal is a tervezettnek megfelelő tempóban tudtunk haladni. Már amikor tudtunk... Ugyanis a két nap során

nem kevesebb, mint 12(!) esetben kellett kerékpárt javítanunk. Ennek túlnyomó része defekt volt, de sikerült többek között csomagtartókat is és láncproblémákat is orvosolnunk. Ez utóbbiban a „Botsáska” névre keresztelt fél fekvő kerékpár jeleskedett a leginkább. Podersdofhoz közeledve meglehetősen zord felhők kezdtek el üldözni bennünket, ezért a gyönyörű kilátással kecsegtető kilátóba sem mentünk fel, hogy mentsük a bőrünket. Mint utóbb kiderült, jól tettük. Ahogy a kikötőnél „landoltunk”, leszakadt az ég. Voltak, akik a strand bejárata alatt húzták meg magunkat, de a bátrabbak a fagyizóig elfutottak,

mondván, hogy ott mégis csak jobb várni, még kitisztul az idő. Az utolsó km-eket magunk mögött hagyva – persze egy újabb defekttel meghintve – már 6 óra is elmúlt, amikorra befutottunk a szálláshelyünkre. A szobák elosztását követően a legutóbbi alkalommal felfedezett pizzériában jutalmaztuk meg magunkat egy könnyed vacsorával. A két nap közötti időszak „üdítő” körítése volt, hogy a nagyobbaknak sokáig egész egyszerűen nem jött álom a szemére, a kisebbek viszont reggel még a kakasokat is megelőzték... Másnap reggel az éhségünket elűzvén – hogy ne induljon unalmasan a nap – ismét egy gumicserével kezdtünk, ezúttal már külsővel együtt, amely előző este vált használhatatlanná. Elhárítva az akadályt, a tervezett időben elindultunk Sopron felé. Az északi oldal szőlőültetvényeit magunk mögött hagyva az előző nap még komor homályba burkolózó nyugati oldal vasárnapra már sokkal barátságosabb arcát mutatta. Persze Botsáska a második napon sem hazudtolta meg

önmagát, rendszeresen felhívta magára a figyelmet. Az oggaui emelkedőhöz érkezve a csapat oly’ mértékben összerázódott, hogy a kb. 400 méteres kaptató végén senkire nem kellet sokat várni. Amikor a települést magunk mögött hagytuk, a távolban már feltűnt Rust két jellegzetes épületének, a Halásztemplomnak és az evangélikus templomnak a tornya. Mindkettő bíztatóan hívogatott bennünket, hiszen az előzetes terveknek megfelelően itt egy hosszabb pihenőt iktathattunk a programba. Utunk utolsó határon túli településén, Mörbisch központjában egy szüreti vásárba csöppentünk, ahol az ünnepi kavalkádon csak gyalogszerrel tolt kerékpárokkal sikerült

átjutnunk – persze nem kis feltűnést keltve. A határ felé vezető mörbisci kaptatót leküzdve nagy örömmel „zártuk le” a határt egy fotó idejére, hiszen mindannyian tudtuk, hogy lassan a „célegyenesbe” fordulunk. A fertőrákosi lejtő és a Sopron előtti tómalmi erdő az „új versenyzőknek” tartogatott még néhány izgalmas pillanatot, azonban a hűség városába érve a sikeres kalandot követően ezúttal is mosolyogva büszkén csaphattunk egymás tenyerébe. Az akadályokkal tele tűzdelt túra azonban ezúttal is elérte célját, hiszen a remek hangulatú hétvége után hazafelé a vonaton sokan érezték úgy, hogy a tavaszi tókerülő alkalmával is a csapatban a helyük. Mindezen túl pedig az előzetes számítások alapján ismét bővül majd a „tízesek” tábora... Marek Péter testnevelŐ tanár

www. prohaszka.gyor.hu

22

Az elsô közös lépések — 7.H Minden újonnan alakuló közösség számára nagy jelentőséggel bír, hogy az első találkozások alkalmával hogyan sikerül „egymásra találni”. Természetesen nincs ez másképp az iskolai életben sem. A tanév indítását megelőzően gimnáziumunk hetedikes „gólyái” két alkalommal is találkoztak, hogy a társakhoz vezető első lépéseket az iskola falain kívül tegyék meg. A nyári szünidő utolsó napjait élve persze nem tűnt könnyű vállalkozásnak a közös órák életre hívása, hiszen voltak, akik épp a családi nyaralás miatt nem voltak itthon. A „közelben lévőkkel” azonban az egymás megismerésére való nyitottságuknak köszönhetően végül mégis csak sikerült egy hajóban evezni – képletesen is és a valóságban is. Az első nap kora délelőtt az Aranyparton volt a találkozó, ahol a bemutatkozást – és névtanulást - követően egy izgalmas méta csata vette kezdetét. A rendelkezésünkre álló terület méretei miatt hatalmas küzdelem alakult ki a csapatok között, és minden pontért nagyon meg kellett küzdeni. Már dél is elmúlt – a hőmérő higanyszála pedig a 30 fokot

súrolta – amikor a játék végeztével az utolsó befutó ember célba ért. Ezért azután az együtt töltött óráink zárásaként úgy határoztunk, hogy egy közös fagyizással teszünk pontot a délelőttre. Másnap reggel – már szülőkkel is kiegészülve – a vízitelepen találkoztunk, majd sárkányhajóba illetve túrakenuba ültünk, és irány győrzámolyi strand. Az időjárás ezúttal is kegyeibe fogadott bennünket, senki nem fázott... Már csak azért sem, mert odafelé haladva voltak olyan szakaszok, ahol szinte pihenés nélkül, folyamatos „lapátolással” tudtunk csak előre jutni az erős sodrás miatt. Az első győrzámolyi háztető felbukkanásakor már mindannyian érezhettük, hogy sikerült! Megérkezésünkre a „szárazföldi alakulat” már megterített, és a feltálalt chilis bab valamint a finomabbnál finomabb sütemények hamar feledtették az út nehéz pillanatait. Egy rövid „ejtőzés” után arra sem kellett sokat várni, hogy megteljen a víz... Voltak, aki önként, voltak, akik véletlenül, de olyan is akadt, aki „csak úgy” lett vizes. Persze a fiúk ezúttal is önzetlenül

segítettek a lányoknak a víz megközelítésében. Nagy volt a lelkesedés, amikor a szülői csapat elfogadta a kihívást egy közös játékra, amelynek során a labda több alkalommal a Dunában kötött ki, de mindig „mázlink volt”, ugyanis Mázli – a barátságos vizsla mindig készségesen visszahozta a játékszert... Az idő közben szinte észrevétlenül elszaladt, így összerakodtunk és a hajózó legénységgel ismét a fedélzetre léptünk, majd a partról érkező bíztatás közepette elindultunk visszafelé. A jutalomút közben „véletlenül” egy vízi ütközet alakult ki a két hajó között, amelyben – talán nem véletlenül – a kisebb hajó legénysége húzta a rövidebbet... Megérkezve a bázisra a legbátrabbak még egy közös csobbanásra is vállalkoztak, így néhányan Győrbe érkezve sem úszták meg szárazon. Az első lépéseket megtettük, szándékaink szerint folytatása következik... Marek Péter osztályfŐnök

Osztályunk augusztus közepén az Őrségben kirándult. A szállásunk Őriszentpéteren volt, ahol a helyi plébános, Ottó atya szeretettel fogadott bennünket. Focizás és a sátrak felállítása után osztályfőnökünktől, Rita nénitől helytörténeti feladatot kaptak a csapatok, amit sikerrel teljesítettünk. Másnap a középkori templomban misén vettünk részt. Délután a Borostyán-tóban fürödtünk. Harmadik napon az atya megmutatta és elmesélte a kommunista időszak fájó emlékeit. Az Őrségben, Rönökön is jártunk. Németújváron megnéztük a Batthyány-kriptát és a város fölé emelkedő várat, ahonnan libegővel jöttünk le. A szálláson Tamás bácsi megtanított minket fűzfasípot faragni. A nyári születésnaposokat tortával és jókívánságokkal köszöntöttük. A napot hosszas beszélgetéssel zártuk. Utolsó napon Ottó atya elmondta az őriszentpéteri templom történetét. Ezt követően kocsiba szálltunk, és elindultunk Velemérre. A

Ôrségi tábor

kis középkori templomban rövid előadáson vettünk részt, megismerhettük a „Fények templomának” freskóit. Ebéd előtt bepillantást nyertünk a fazekasok munkájába. A tábort a helyi specialitás, a tökös mákos rétes elfogyasztásával fejeztük be.

Az osztály nevében megköszönöm Rita néninek, férjének, Tamás bácsinak és Ottó atyának a nyári tábor megszervezését. Az együtt eltöltött négy nap szép és tartalmas élményekkel gazdagított bennünket. Áder Bálint 9. H

23

Fekete ég — Molnár Ferenc: A fehér felhô A Nemzeti Színház a történelmi magyar hősök emlékére szóló ifjúsági programsorozata részeként mutatta be a Fekete ég – Molnár Ferenc: A fehér felhő című darabját Budapesten, 2017. január 4-én. Az első világháború kitörésének 100. évfordulója alkalmából került színpadra Molnár Ferenc kevésbé ismert műve Vidnyánszky Attila rendezésében. A darab egyik érdekessége az volt, hogy az abban szereplő diákok, színinövendékek beleszőtték saját családjukban előfordult első világháborús emlékeket, egyegy mondat erejéig az előadás részévé tették. A színmű 1915-ben játszódik, ahol a magyar huszárok a sorsukra várnak az ellenség támadása közepette. Az otthon maradt feleségek, asszonyok várják vissza férjeiket,

szüntelenül írják a leveleket, mit sem sejtve arról, hogy a címzett már nem él, vagy haldoklik egy lövészárokban. A hátra maradt gyermekek pedig élnek egy álomvilágban, hisznek abban, hogy édesapjuk, a hős, a

Recept Mandulalikôrösfahéjas fánk Hozzávalók: 1 kg liszt, 6 dkg élesztő, fahéj, csipetnyi só, 1 dl mandulalikőr, 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 4 db tojássárgája, 6 dl tej. Valamint: olaj a sütéshez, baracklekvár, porcukor a tálaláshoz Elkészítés: 2 dl langyos tejben elkeverjük a porcukrot, majd felfuttatjuk az élesztőt. Összedolgozzuk a tészta hozzávalóit, hozzáadva a maradék 4 dl tejet. Addig dolgozzuk, míg teljesen

kiváló katona még életben van, s egy nagy fehér felhőn él… Nem csak Molnár Ferenc gyönyörű „álomdarabja”, de a rendezés is hozzájárult ahhoz, hogy megmutassa a jelen kor ifjúságának a lelkesedést, a hitet, a reményt, felvillantsa a kiszolgáltatottságot, a fájdalmat, de az el nem múló ragaszkodást is. Ma is mély érzelmeket vált ki és erkölcsi tartást ad minden fiatalnak és idősebb korosztálynak egyaránt, akik végig kísérik ezt a felejthetetlen mesét a valóság szülötteként. Külön köszönet Katona-Kerekes Réka tanárnőnek és Jakab Gábor tanár úrnak a velünk töltött közös programért, a diáktársaknak az utazás során szerzett közös élményekért és vidám percekért. Horváth Dorina 10. N

Rejtvény

sima, kicsit hólyagos tésztát nem kapunk. Meleg helyen hagyjuk kelni, majd átdolgozzunk, ismét kelesztjük fél óráig. Lisztezett felületen kinyújtjuk 1-2 cm vastagságúra a tésztát, üvegpohárral kiszaggatjuk. A formák közepét ujjal összenyomjuk, és forró, de nem túl sok olajban kisütjük. Lekvárral megtöltve, porcukorral leszórva tálaljuk.

Báli meghívó Kedves Szülőtársaink! Prohászka Szülői Bál: 2017. február 11. szombat 19 óra Széchenyi Étterem (Győr, Egyetem tér 1.) Zene: Csorba János tanár úr zenekara. Borválaszték: Borháló győri üzlete. Részletek a honlapon. Szeretettel várjuk! www. prohaszka.gyor.hu

Keszeg Máté 5. b

Pápai Sára 8. H

Fömötör Flóra 9. N

Bogdányi Rózsa 7. H

Vida Zsófi 7. H