FORUM
MODERN KÖLTŐ -
RÉGI MASZKBAN
A H E T V E N É V E S ILLYÉS G Y U L Á R Ó L
Soha valamirevaló kritikus n e m kételkedett abban, h o g y a Nehéz föld ér a Fekete—fehér írója m o d e r n költő. D e a hatalmas Illyés-irodalomban — néhány rövid elemzést n e m számítva — egyetlen alapos t a n u l m á n y sem található, melynek ez v o l n a a fő tétele: Illyés Gyula és a m o d e r n líra. Talán éppen azért, m e r t a t é n y oly nyilvánvaló; m i n e k hát ismételni vagy bizonyítani, a m i t mindenki tud. Minek? Az úgy látszik n e m is olyan n a g y o n nyilvánvaló igazságról az évek során lassacskán megfeledkezt ü n k . Megírták m á r Illyés Gyuláról, h o g y közösségi író, a próza nagymestere, m ű f a j t e r e m t ő egyéniség, a n e m z e t élő lelkiismerete. Méltánytalanul kevés szó esett azonban lírájának forradalmian ú j hangjáról, költészetének m o d e r n vonásairól. Arról például, h o g y „versei — saját szavaival élve — alig f ö d n e k föl valamit szerzőjük . . . magánszemélyiségéről". Arról, h o g y költészete n e m k ő b ő l és n e m f é m b ő l épült, h a n e m törékeny s e n g e d ő anyagból, amilyen a f ű , a lösz, a sás s az asszonyi test. M e r t „ N e m sziklakockából rakott e r ő d " , h a n e m „a lágyan / m e g n y í l ó k lettek a legerősebbek. / M i n t ágyék s keblek / a csont- és izom-védte v á r b a n : / donzsonjaitokban, asszonyi testek" — figyelmeztet maga a költő Ditirambus a nőkhöz című költeményében, amely tulajdonképpen n e m is szerelmes vers, h a n e m az életmű egészét bevilágító ars poetica. Illyés vára n e m szuronyokkal védett r é g i m ó d i erőd, h a n e m megnyílni v á g y ó fiatal szerelmes test, amely saját anyagává formálja a féktelen elemeket. A nőkhöz írott himnusz, amely az emberi megmaradásnak állít emléket, az írói m ű h e l y legféltettebb titkait feltáró vallo927*
872
Forum
más. Aligha véletlenül írja Illyés, h o g y „a toll / ereje hozott i d e " — az asszonyi test védelmet n y ú j t ó és jövőt n e v e l ő melegéhez. Mint a h o g y az sem véletlen, h o g y „a vessző, a viasz, a t o l l " , vagyis az írói hivatás s z i m b ó l u m a i a h a j l é k o n y s ellenálló nád és sás szinonimáiként k e r ü l n e k a versbe. N e m c s a k a művész magatartását minősítve, d e a költemény végső indíték á t is feltárva. Illyés költészete — a vers egy másik képével élve — „a m e g f o r d í t o t t vánkos", az otthoni élet fénye, a családi tűzhely parazsa. S bár némi merészségnek látszik egy férfi férfias tettei, m a r a d a n d ó m ű v e i m ö g ö t t az életet m e g ő r z ő , a vánkost f o r g a t ó , az ablakon k i t e k i n t ő asszony h a l v á n y sziluettjét felvillantani, most mégis szükséges, ha e líra igazi természetéhez a k a r u n k közel férkőzni. Vagy tán m a g á h o z a líráh o z és a művészet legmélyebb régióihoz férkőzünk közel vele? Hiszen oly sokan megírták m á r , h o g y minden művész kétn e m ű lény. Illyést a szegény zsellérség, a m a g y a r parasztság tanította e r r e az ismeretre. A puszták népe, amelyről ezt írja híres k ö n y vében : „ E b b e n a f o j t o t t , ősi világban, a m e l y összességében a n n y i t m e g ő r z ö t t a törzsek m e l e g s é g é b ő l , m i n d e n c s a l á d b o k o r b a n a n ő k u r a l k o d t a k , az a n y á k . . . A n ő k ö n f o r d u l t m e g . . . m i n d e n . H a a család e m e l k e d e t t v a l a m i t , az asszony e r e j é t m u t a t t a , ha l e z ü l l ö t t , az asszony puhaságát."
Képzeljük a puszták népe helyébe a magyar népet, az asszon y o k helyébe a k ö l t ő t , s máris e l ő t t ü n k van Illyés költészetén e k alapvető képlete. A családfő feladatát, amit a k ö l t ő a pusztai asszonyoktól tanult, Lukács G y ö r g y a m a g y a r i r o d a l o m főszerepének nevezi. Illyésről szóló tanulmányában azt m o n d j a , h o g y a magyar i r o d a l o m összes igazán jelentékeny képviselői a társadalom alapvető fontosságú kérdéseire kerestek választ. A z író súlyát n á l u n k azon lehet lemérni, mit m o n d népének a nehéz órákb a n . N e m vitás, h o g y a puszta szülötte a m a g y a r irodalom e g y i k legjelentősebb h a g y o m á n y á t folytatja a közösség szol-
Forum
873
gálatának tudatával, a m i végigkíséri pályáján, áthatja l e g ú j a b b m ű v e i t is. Ez az örökség azonban puszta ismétlés lett v o l n a , ha n e m táplálja a g y e r m e k k o r i tapasztalatok éltető forrása, n e m csak fogalmi ismeretekben, h a n e m olyan képzetekben is, amelyek már a költészet szűkebb birodalmának tartozékai. Illyés Gyuláról azért szoktunk közhelyeket m o n d a n i , mert a m a g y a r irodalmi fejlődés jellegzetes képviselője, a közhely pedig o l y a n igazság, melyet századok kollektív tapasztalata csiszolt lapossá. M á r p e d i g van-e m a g y a r költő, aki t ö b b szállal kapcsolódik a haza múltjához, m i n t é p p e n ő, akár történelemismeretben, akár magatartásával, akár gazdag nyelvével? N e m szólva e szilárd kapcsok mellett azokról a hajszálgyökerekről, amelyek n y u g talan szellemét táplálják az irodalom csaknem v a l a m e n n y i műfajában. V a g y tán szelleme táplálja e f i n o m hajszálereket? P e t ő f i r ő l írott k ö n y v é b e n a f o r r a d a l o m és a n e m z e t nagy k ö l t ő j é n e k műveit igyekszik átszivárogtatni egyrészt a magyar o l v a s ó k gondolatvilágába, másrészt a külföld irodalmába. O l y a n n a g y szerű elemzésekkel, m i n t a Szeptember végén bemutatása, a m e l y ről é p p e n ő írja m e g , h o g y csupa közhely, képben és g o n d o l a t ban, költői m o n d a n i v a l ó b a n egyaránt. S mégis: világirodalmi remeklés. Illyés Gyula művészete szebbnél szebb címszavakba f o g l a l ható. Az egyszerűség mellett, amelyhez bonyolult útvesztőkön á t j u t o t t el, beszélni s z o k t u n k lírájának népiességéről, g o n d o l a t rendszerének magyarság-tudatáról, d r á m á i n a k forró a k t u a l i tásáról. A legritkábban e j t ü n k szót azonban arról a „ m é g i s " ről, a m e l y ezeket az üres fogalmakat eleven élettel tölti fel, s amely ü n n e p p é tette indulását a húszas évek végén. Babits Mihály, aki n e m is olyan régen még azt panaszolta volt, h o g y az ú j nemzedék tagjai k ö z ö t t nincs tehetséges fiatal lírikus, és h o g y a fiatalok n e m t u d n a k igazán n a g y verset írni, a m a g a törekvéseinek megvalósulását, a m a g y a r líra ú j hajtását látja a Három öreg alkotójában, aki akkor m á r a Nyugat állandó munkatársa. A két generáció kézfogása pontos fogalmazásra int. S v a l ó -
874
Forum
ban : ami m a m á r alig kap h a n g o t a kritikákban és a tanulmán y o k b a n , a k k o r , Illyés pályájának elején állandó téma volt. Babits M i h á l y rövid méltatása n e m azt hangsúlyozza, h o g y Petőfi és A r a n y hangja szólal m e g ú j köntösben, h a n e m inkább azt, amit Illyés Gyula így fogalmazott m e g ö n m a g á r ó l : „ K o r o m g y e r m e k e v o l t a m . " N e m c s a k azért igaz ez a megállapítás, m e r t véletlenül ez is közhely, hiszen senki s e m fordíthatja vissza a történelem kerekét. Sokkal fontosabb számunkra az, h o g y Illyés Gyula azonosulni t u d o t t a korabeli m a g y a r társadalomra és ezen belül az irodalomra váró feladatokkal. D r á mai h a n g o n ábrázolta versben és prózában a falu n y o m o r á t , a szegény e m b e r kisemmizettségét, a költői cselekvés szűkösre szabott lehetőségeit, m a j d később, az elboruló i d ő b e n , a háború szenvedéseit. D e máris előrefutottunk a g o n d o l a t m e n e t b e n . M a r a d j u n k csak ott, h o g y Illyés művészete akkor b o n t a k o z i k ki, amikor m é g tényleges társadalmi cselekvéshez k a p c s o l ó d i k : a népi írók, a f a l u k u t a t ó k m o z g a l m á h o z , ami szintén korfeladat volt, nemcsak Magyarországon, de szerte az a k k o r i Európában. Tehát a k k o r erősödik fel a hangja, amikor határozott jelzést kap a költői megnyilatkozásra, és akkor bizonytalanodik el, amikor m á r a költői cselekvés helyébe a fegyveres harcnak v a g y a fegyveres ellenállás lírájának kellett v o l n a lépnie. M i n d ez természetesen csak a művészi gondolatkör legáltalánosabb területeit érinti. Illyés és k o r a kapcsolatát a z o n b a n a szó szoros értelmében vett költői feladatok is pontosan jelzik. Babits a m á r említett kritikájában m o d e r n k ö l t ő r ő l beszél, akinek t ö b b köze v a n a jelenhez, m i n t a múlthoz. N e m a tizenkilencedik század népiessége, h a n e m a feudál-kapitalista M a g y a r ország e l n y o m o t t népe: a parasztság nyelve, gondolkodása, élete és n y o m o r a szólalt m e g verseiben: „ M i n t a h o g y A r a n y J á n o s ( m o n d h a t n á m azt is: Shakespeare) frisseséget és e r ő t t u d o t t szívni a p o n y v a m e g v e t e t t k l a p a n c i á i b ó l , ez a m o d e r n és n a g y o n k u l t u r á l t fiatal k ö l t ő is n a i v és félszeg versezetek h a n g j a i t idézi, szinte a H a z a f i V e r á i J á n o s o k r a e m l é k e z t e t v e o l y k o r , h o g y a félszeg f o r m a meztelenségében annál l á t h a t ó b b legyen a
Forum
875
m o z d u l a t , az i n t i m attitűd, m e l y e g y j ó l - f e d ő ö l t ö n y sablon-sziluettjében elveszne."
E g y é r t e l m ű Petőfi-hatásról m á r csak azért sem beszélhetünk, mert Illyés úgynevezett népies verseiben megszólal a magyar líra csaknem m i n d e n jelentős képviselője: Berzsenyi és C s o k o nai, Arany és Vörösmarty, A d y és József Attila. A gondolatközlés újszerűségét emeli ki N é m e t h László egyik korai kritikája is: „ A m i Illyés verseiben először ü t ö t t m e g , az a t á v o l e s ő v e r s ö s z t ö n ö k s p o n t á n összehangoltsága v o l t . . . N é p i e s k ö l t ő t e h á t ? S e m m i e s e t r e sem!" f
A mostani ünnepi alkalom n e m alkalmas arra, h o g y a népiesség t u d o m á n y o s értelmezésébe b o n y o l ó d j u n k . E g y tény: akkor, a m i k o r a népiesség új h u l l á m o t kavart a m a g y a r irodalomban, Illyés népiessége modern költészetnek számított. Mert „a p o n y v a m e g v e t e t t klapanciáiból" támadt ú j életre. Illyés későbbi kritikusai már elsősorban Petőfi hatását hangsúlyozták, m i n t ami legyőzte benne k o r á b b i korszakának szürrealista vonásait is. N e m csoda, h ó g y R ó n a y G y ö r g y a Nyitott ajtó című fordításkötet kapcsán m á r szinte félve említi föl ,,A m o dern Illyés"-t, akiről egyszerűen megfeledkeztünk. Mintha lehetséges v o l n a , h o g y egy n a g y költő a száz évvel azelőtti korszak nyelvi, gondolkodási és poétikai ismereteivel dolgozza fel korának f ő problémáit: „ A látszat. . . sokszor csal . . . [Illyés] látszólagos k o n z e r v a t i v i z m u s a sokszor: . . csak k e m é n y c s o n t h é j , esetleg m a g á r a n ö v e s z t e t t páncél, m e l y e t á t kell törni, h o g y lejussunk az alatta r e j t e z ő »újh o z «. . . "
Illyés legtöbb kritikusa hangsúlyozza a h a g y o m á n y o k jelentőségét: f o r m á b a n és költői magatartásban. Pedig a műfordítás is a h a g y o m á n y o s közé tartozik: Illyés életművének éppoly szerves része, m i n t saját versei. R e v e r d y , Cocteau, Eluard, Tzara, Guillevic m o d e m verseinek fordítójáról azonban éppoly ritkán olvashatunk, mint Illyés m o d e r n költészetéről. Az az érzésem, egymástól n e m függetlenül.
90 8
Forum
„Kevés olyan k ö l t ő n k van, akiben az elmúlt évtizedek t ö r ténelmi ellentmondásai oly őszintén és szenvedélyesen fejeződn é n e k ki, m i n t Illyésnél" — írja Sőtér István; „Illyés Gyula lírája korlátaiban is htí tükre a m a g y a r parasztság vágyainak s cselekvése gátjainak a H o r t h y - k o r s z a k b a n " — olvashatjuk N a g y Péter cikkében; „Hatásának igazi ereje . . . erkölcsipolitikai aktualitásában v a n " — m o n d j a T ó t h Dezső a Kegyencről, amelynek l e g f ő b b jellemzője „ m á b ó l merített ihlete, m á nak szóló szenvedélye". M é g a k ö l t ő is ezt írja: „ O h a d d k e z e m b e ezt a k o r t ! E k o r n a k / l e l k é t . . . " Ú g y látszik tehát, h o g y Illyés Gyula a k o r költője, aki n e m zárkózik elefántcsontt o r o n y b a . Mégis bizonytalan érzése t á m a d az embernek, ha az Illyés művészetére v o n a t k o z ó stíluskritikai megjegyzéseket, netán a művészi m u n k a m ó d s z e r é t vizsgáló adatokat próbálná csokorba gyűjteni. K i d e r ü l ugyanis, h o g y egy m ú l t századi k ö l t ő áll előttünk, aki t u l a j d o n k é p p e n elfelejtette egykori szerelm é t : a szürrealizmust, el Supervielle-t, el Cocteau-t, el A r a g o n t és Tzarat, Eliotot és a m o d e m naiv művészetet, m i n t h a csak a népdalok, Petőfi és A r a n y m ű v e i h a t o t t a k volna rá. Az igazság azonban az, h o g y Illyésnek e l ő b b volt élménye P e t ő f i és csak aztán következett Párizs, a m o d e r n művészet m e g a n n y i vívmányával. E l ő b b f o r m á l t m a g á n a k ars poeticát A XIX. század költői alkotójának élete és é l e t m ű v e n y o m á n — és aztán szürrealista költő lett. A tizenhat—tizenhét éves kamaszfiú lelkesedésétől Petőfi iránt egyenes út vezet a szürrealizmushoz és innen a húszas é v e k végén kialakuló ú j lírai f o r m a n y e l v h e z , m e l y b e n a múlt század r o m a n t i k u s népiessége és a m o d e r n költészet érzékenysége egyaránt képviselve van. N é m i e g y szerűsítéssel : adva v a n e g y költő, aki k o r á b ó l meríti témáit és gondolatait, és akit m é g s e m s z o k t u n k m o d e r n k ö l t ő n e k n e vezni. Mintha csak az számítana m o d e r n művésznek, aki e g y e nesen kerékbe töri a vers testét. Ily m ó d o n nemcsak Illyés életm ű v é t szegényítjük — akarva, n e m akarva egy késői P e t ő f i e p i g o n n a k tekintjük —, h a n e m a m o d e r n művészet f o g a l m á t is kétes értékű vállalkozásokra szűkítjük. Azokat az apologetikus elméleteket t á m o g a t v a , amelyek a huszadik századi m ű -
Forum
877
veszet történetéből Breton ellenében szeretnék kirekeszteni a k o m m u n i s t a A r a g o n és Eluard költészetét. N e m véletlenül hivatkoztam e g y olyan irodalmi jelenségre, az avantgardizmus és a szocialista realizmus kapcsolatára, amely n é l k ü l nem érthető m e g Illyés életműve, m o d e r n s é g e sem. Illyés ugyanis n e m a múlt század népiességét melegítette fel, h a n e m saját k o r á b ó l merített t é m á t , gondolatot és f o r m á t . E z é r t m o n d j a Babits, h o g y szakadt öltözéke van : a jól szabott r u h a ugyanis elfedné a f i n o m — a valóság új tényeit rögzítő — mozdulatokat. M e g i n t más kérdés, h o g y egy olyan tudatos k ö l t ő , mint Illyés, pontosan ismeri és fel is használja, ahol csak t u d j a , elődeinek eredményeit. Az ő népisége azonban a korabeli európai i r o d a l o m nagy fordulatára rímel és n e m valami nosztalgikus elvágyódás a múltba. A változás a húszas évek m á s o d i k felében, a harmincas évek elején következett be. A m i k o r Aragon 1931-ben a Szovjetunióba látogat, Illyés m á r m e g tette a fordulatot, a m e l y a fiatalabbakat is fegyvervizsgálatra késztette. A
líra
regényéből
tudjuk, hogy
V a s I s t v á n t a Nehéz
föld,
Illyés 1927-ben megjelent verseskötete ébresztette rá arra, h o g y , , . . . egy nemzet m o d e r n költészetének meg kell valamit őriznie a nemzeti j e l l e g b ő l . . . " . A fogalmazásból világosan kiderül, h o g y az ú j nemzedék a m o d e r n költészet e r e d m é n y e i nek védelmében f o r d u l t a h a g y o m á n y o k h o z és vetette fel a n e m z e t i karakter kérdését. Illyés lírájának m o d e r n alapja mellett bizonyít a pálya további alakulása is: költészete, mely a későbbi évtizedekben többször is m e g ú j u l t , a harmincas évek népies korszakából n ő t t ki. N e felejtsük el azt sem, h o g y például a harmincas évek egyik reprezentatív verse, A Kacsaidbonforgó Vár sorait a szabad vers törvényei szerint szabja hosszabbrar ö v i d e b b r e a költői indulat. A hatvanas években született v e r sek k ö z ö t t egyaránt találunk k ö t ö t t és szabad f o r m á j ú a k a t . A t é n y puszta ö n m a g á b a n jelzi, h o g y az ő életművében a m a gyaros verselés a m o d e r n költészet e g y i k új kifejezési f o r m á j a lett. „ P e t ő f i és Erdélyi [József] k ö z t csak olyan hasonlóságot lehet megállapítani, a m e l y még száz j ó költőre is v o n a t k o z h a t "
90 8
Forum
— írja Illyés Gyula a pályatárs és j ó barát költészetéről, akinek „régies f o r m á i ellenére is elevenre tapintó korszerűségét" igyekszik m e g m u t a t n i . A régies f o r m á k b a n elevenre tapintó korszerűség teszi jelentőssé Illyés m ű v e i t , különbözteti m e g verseit Petőfi költeményeitől: B o l d o g ó r á k szép e m l é k e k é p e n R ó z s a f e l h ő k úsztak át az é g e n . L e g m e s s z e b b r ő l r á m m e r e n g v e néztek K ö d ö n át a m á r m a r o s i b é r c e k . (Petőfi: A N a g y í v b e n j ö n n e k át a f e l h ő k n a p f é n y űzte á r n y é k a i , váltakozva hullnak a kettős p a r t r a az é g játékai. (Illyés: A Dunánál
Tisza)
Esztergomban)
Első olvasásra csak a vers távlati k é p e figyelmeztet a k ü l ö n b ségre: Petőfi szavai élesen kirajzolódnak, Illyés sorait azonban h o m á l y o s n a k érezhetjük. Ha j o b b a n szemügyre vesszük a részleteket, kiderül a csalafintaság. P e t ő f i rímeinek alig v a n szerepe a költői jelentésben, Illyés versében azonban éppen az „ á r n y é kai—játékai" r í m p á r teremt feszültséget, és indítja m e g a g o n dolatok áramlását. A „ h u l l " ige, a m e l y a f o l y a m a t katalizát o r a k é n t m ű k ö d i k , az olvasó tudatában felcseréli a két szót. K ö n n y ű dolga van, m e r t az ú j szerkezetek is értelmes egységet a l k o t n a k : napfény űzte játékai, az ég árnyékai. í g y egyszerre n é g y k ü l ö n b ö z ő , egymás jelentését hatványozó, szókapcsolatnak v a n érvénye. H o g y a n is m o n d t a N é m e t h László? ( „ A m i Illyés verseiben először ütött m e g , az a távoleső versösztönök spontán összehangoltsága v o l t . . . " ) Az elvont szavak hideg f é m t ü k r é b e n bonyolult optikai játék keletkezik, a m i éppen o l y a n újdonság a m o d e r n költészetben, mint a képzőművészetb e n az acélból és üvegből alkotott szobrok. A harmincas években A r a g o n szintén klasszikus álarc alatt rejtőzik. Költészetének m o d e r n vonásai azonban P e t ő f i sorain a k tükrében világosan kirajzolódnak, Illyés művészetének k o r szerűsége mellett is t a n ú s k o d v a :
Forum A f o l y ó oly simán, o l y szelíden B a l l a g o t t le parttalan m e d r é b e n , N e m akarta, h o g y a n a p sugára M e g b o t o l j é k habjai f o d r á b a ' . (Petőfi: A
879
Tisza)
H a este visszanéz a nyári n a p sugára A j k á n b ű v ö s m o s o l y a f é n y l ő r e i m s i táj ( A r a g o n : Szebb mint a
könny)
Aligha véletlen, h o g y a fordító — Mészöly Dezső — a francia költő szürrealista korszakát k ö v e t ő új hangját Illyés Gyula népies verseihez közelíti. O l y a n versformát használ, a m e l y b ő l kihallik azért az ütem is, s o l y a n fordulatot („nyári n a p sugára") épít a versbe, amely egyértelműen Petőfi és A r a n y verseit juttattja eszünkbe. Az azonosságok mellett a z o n b a n m é g nyilvánvalóbbak a különbségek. A r a g o n első sora egyszerű és e g y n e m ű képlet, szinte n e m is utal keletkezési korára. A m á sik annál inkább: hasonlatok és megszemélyesítések olyan szublimációja, amelyre n e m igen találunk példát a r é g m ú l t költészetében. A képszerű leírás helyébe képzettársítás lép, a m e l y b e n a költő és a külvilág egymáshoz hasonulva o l v a d össze e g y magasabb egységben. A hasonlat itt már n e m f o g ó d z ó a látvány és az élmény érzékeltetéséhez, h a n e m ezek bonyolult viszonyának tükröződése. A talajminták, m e l y e k e t a két p r ó b a f ú r á s hozott felszínre, annyit máris elárulnak, h o g y Illyés költészete m o d e r n k ö l t é szet. Népiessége, a m e l y n e k természetesen megvan a m a g a sajátos szerepe a m a g y a r szellemi életben is, a század egyik n a g y áramlatához kapcsolódó jelenség : akkor bontakozik ki, a m i k o r A r a g o n és Eluard szürrealizmusa, Brecht és Becher expresszionizmusa, Majakovszkij futurista konstruktivizmusa átfejlődik a szocialista i r o d a l o m b a . Most már n e m is szükséges k ü l ö n hangsúlyozni : ez a m o d e r n klasszicizmus alapvetően más i r á n y zat, m i n t Petőfi, Puskin v a g y Heine művészete. A 19. század költője, ezt mutatták az idézetek is, leírást ad, pontos és h ű képet. A m o d e r n költőt a z o n b a n elsősorban a valóság mozgása, változása, elemeinek alakuló viszonya izgatja. Az ő világa m o z -
90 8
Forum
g ó kép. M i k é n t a festő vásznán a f o r m á t ó l elváló vonalak és színek, a versben az egymásra t o r l ó d ó szavak közvetítik az olvasónak v a g y a hallgatónak a költői teremtés, a világ m e g h ó d í tásának és értelmezésének f o l y a m a t á t . A m o d e r n vers a szem ü n k láttára születik ; éppen olyan m o z g ó h a l m a z k é n t jelenik m e g előttünk, m i n t a valóság, amelyhez tartozik. K i tudná ezt j o b b a n , m i n t Illyés Gyula, aki ezt írta Petőfi alkotómódszeréről: „ V e r s f o g a l m a z v á n y a i t . . . m i n d eltüzelte. . . N y i l v á n k o r s z a k á n a k hatása alatt t e t t e ; a r o m a n t i k a — és h a j d a n a s á m á n o k k o r a — élt a b b a n a k ü l ö n ö s h i e d e l e m b e n , h o g y az igazi k ö l t ő r é v ü l e t b e n a l k o t , s í g y a j k á r ó l v a g y t o l l á b ó l e g y v é g t é b e n , azon készen f o l y i k a vers, mert vagy súg a Múzsa, vagy n e m . "
Illyés m o d e r n költői arculatát bizonyítja az is, h o g y ő n e m t ü zelte el versfogalmazványait. Ellenkezőleg : jegyzeteit az elmúlt évben Abbahagyott versek c í m m e l adta ki. Befejezett verseiben is v a n valami, ami a versfcgalmazványokat is kész k ö l t e m é n y e k ké teszi: a nyitottság. A b b a n az értelemben, h o g y a költemény n e m tehet p o n t o t a d o l g o k végére. A legtöbb m o d e r n költő ezért állandóan vitatkozik önmagával, m i n d u n t a l a n felborítja a már megírt k ö l t e m é n y rendjét. „ U t á l o m , persze, h o g y amire, / tegnap azt m o n d t a m , h o g y fekete, / ma azt m o n d o m , fehér", de „ H a j a m , a tegnap m é g fekete, / idenézz, f e h é r " — fogalmazza m e g Illyés azt a p a r a d o x o n t , amely a m o z g ó valóság és a m a r a d a n d ó k ö l t e m é n y feszültségéből fakad. Persze, ezzel a magyarázattal sem elégszik m e g . Ismét felborítja a már késznek látszó k ö l t e m é n y t , m a j d m e g i n t átrendezi a sorokat. Ez m i n d a d d i g tart, a m í g a k ö l t e m é n y cseppfolyós elemei szilárd kristályszerkezetbe rendeződnek. A vers a k k o r m á r olyan r u galmas, m i n t a nád v a g y a sás. Ezért alapvetően más az ő epilógusa, m i n t az A r a n y Jánosé, b á r m e n n y i r e emlékeztetnek is a hangulati elemek és az a p r ó részletek a n a g y előd m ű v é r e : N e m v o l t ló, csak l e n g ő s ö r é n y . N e m v o l t cél m á r , csak vágtatás. N e m v o l t szerelem, csak „ s z e r e t l e k ! " Szív se, csak d o b o g á s , — D a d o g á s , k a p k o d á s ! Hiszen j ö v ő se m á r , csak elmúlás.
Forum
881
Illyés Gyula e g y i k t a n u l m á n y á b a n azt írta, h o g y a kritikusok nálunk viszonylag keveset foglalkoznak verstannal és ezért n e m értékelik kellőképpen Szabó Lőrinc költészetét. Ú g y vél e m , a m o d e r n prozódia alaposabb ismerete n é l k ü l n e m lehet közel jutni Illyés költészetéhez s e m , amely a m a g á r a növesztett páncél alatt nemcsak témavilágával tart kapcsolatot a korral, d e a szorosabb értelemben vett k ö l t ő i problémáival is.
VADAS JÓZSEF
K Ö S Z Ö N T É S ÉS M E D I T Á C I Ó A 80 É V E S K O M L Ó S A L A D Á R L E G Ú J A B B K Ö T E T E : VERECKE ÉS DÉVÉNY
Komlós adja mégis
őket
Aladár
arra ösztönöz,
zeledjünk
művei
a kezünkbe. legutóbbi
állandó
kísérőink,
Születésnapja, hogy
éveinek
fogékonyabban, terméséhez.
TANULMÁNYKÖZT
nem egy-egy e szép
frissebb — A
évforduló
és kivételes tekintettel
ünnep kö-
szerk.
I. Sokoldalú és eredeti k ö n y v e k n e k sokféle a megközelítési m ó d j a is. Az írói életrajzokra kíváncsi olvasó j o g g a l dicséri K o m l ó s Aladár k ö n y v é b e n a találóan kiválogatott levelesládát, a m e l y Kosztolányitól Salamon E r n ő i g , 1921-től 1966-ig kíséri m a g y a r írók küzdelmes sorsát, f o r r o n g ó , erjedő, o l y k o r erősen egyoldalú nézeteit. Aki mélyebbre tekint, azt a lírikus-arck é p e k köthetik le. M e n n y i indulat, vitatkozó k e d v feszül a Vajda-esszében, s m i l y e n biztos, t ö m ö r í t ő vonásokkal, széles világirodalmi háttérrel rajzolja fel K o m l ó s K o m j á t h y Jenő k ü l ö n ö s szellemi pályafutását a halálának hetvenedik é v f o r d u l ó jára írt cikkében. N é h á n y hónapja m é g — jó pár tucat irodai-
90 8
Forum
márral együtt — könnyedén összetévesztettem Peterdi Andort Peterdi Istvánnal. Egy virtuális szigorlaton a harmadrangú kismesterek közé soroltam volna mindkettőt. Ám az itt megjelent 1926-os tanulmány eloszlat minden tévedést: Peterdi István gyökeresen eredeti tehetségnek bizonyul, aki Füst Milántól, talán Szabó Lőrinctől sem esett messze korai elnémulása előtt. Ha irodalomtörténész-énünket engedjük szóhoz jutni, akkor mégsem az érzékeny, árnyalt lírikus-portrékra esik szavazatunk, hanem a generációkat, korszakos érvényű folyamatokat bemutató dolgozatokra, amilyen A Nyugat születése, A „második nemzedék" útja, az Ignotus, s mindenekelőtt a címadó Verecke és Dévény közt. Ez utóbbi valóságos kismonográfia, oly szintézise a szerző korábbi kutatásainak, amely megérdemli, hogy ne csak társaival együtt szóljunk róla, rokon módszerekre s erényekre rávilágítva, hanem külön is. Érdemes lesz később szálait fölfejtenünk, új voltát kimutatnunk, a levonható következtetéseknél elidőznünk. Komlós Aladár sohasem tartozott a közvéleményhez alkalmazkodó, vagy eltérő ítéleteit burkoltan fejtegető tudóstípushoz. Péterfy Jenő magatartása, aki Beöthy Zsolt tragikumelméletével vitázó két alapvető cikkét csupán íróasztalfiókjának írta, egészen távol esik tőle. Az ötvenes évek leegyszerűsítő, „átpolitizált" nézetei ma sem haltak ki egészen, ha fogatlan oroszlánként vicsorognak is ránk. A Haladó hagyomány-e a Nyugat?, valamint A Nyugat születése egyaránt küzd ama nézet ellen, amely mindenáron egymástól erősen elkülönített jobb- és balszárnyra kívánja osztani ezt a nagyszerű folyóiratot és mozgalmat. E polémiához az első esetben jócskán kellett erkölcsi bátorság, mivel megírására 1952-ben, megjelentetésére 1956-ban került sor. A szerző ellentmond a ma oly divatos „hazai elkésettség"-elméletnek is. Szerinte korántsem volt elkésett a nyugatosok szimbolizmusa, nem áll fenn az avantgardnak, vagyis Kassák körének fejlődéstörténeti elsőbbsége velük szemben. Sőt Komlós az európai avantgard dicsőségét is alaposan megtépázza egy immár 45 esztendős írásának újraközlésével. Utóbbi gesztusát merevnek érzem szigorúan tu-
Forum
883
dományos szempontból, ámde bátor őszintesége ezúttal is megfog, ha laikus olvasóként mérlegelem magatartását. Termékenyebb magvakat szórtak a földbe az izmusok, mint ő vélte 1927-ben, kihívó szélsőségeik, s kivált az értük való sznob lihegés azonban hajdan és ma egyaránt tiltakozásra ingerel. A tudós eszményéhez azonban nemcsak a közösségi előítéletekkel, divatokkal, diktátumokkal való öntudatos szembeállás tartozik oda, hanem saját nézeteinek folytonos felülvizsgálata is. Nem látványos önbírálatokról van szó, hanem arról, hogy régebbi megállapításainkat, főbb tudományos elveink rendszerét minduntalan szembesíteni kell az anyaggal, mások hasonló irányú kutatásaival, a kor kiemelkedő szintéziseivel. 1950 táján Komlós Aladárt is magával ragadta az áramlat, amely 1849 — 1867 között csak sivárságot látott, Petőfi fényes évtizedének nemesi szellemű, táblabírói józanságú tagadását. Kivált Vajda János-monográfiája mutatja, mennyire Vajda röpiratai, Tolnai Lajos haragtól fuldokló támadásai hatottak rá ekkor Gyulai, sőt Arany János értékelésében is. De ebből az indulatos sematikusságból a legelsők között gyógyult ki. Irodalmi ellenzéki mozgalmak (1956) c. tanulmányában már mindkét fél valódi értékeinek elismerésére törekszik, s a népnemzeti irányzatot a nagyobb összefüggéseket felismerő történész szemével nézi. Tisztán látja annak a hazai élethez kötő, reális szerepét idegen beolvasztás, romantikus utóvédharc, kései szentimentalizmus közepette, másfelől rámutat arra : az eredetileg helyes elvek új históriai közegben már gátló funkciót nyertek, s részben el is torzultak a hetvenes évektől kezdve. Az igazabb összkép kialakulását segítette magának a szerzőnek Gyulai-kutatása (melynek gyümölcse Bisztray Gyulával szerkesztett közös ediciója a lappangó írásokról) a fiatalabb nemzedék (Kovács Kálmán, Somogyi Sándor) erőfeszítései e területen, s még inkább Sőtér István nagyszabású összefoglalása, a Nemzet és haladás. Igaz, ez utóbbival lényeges terminológiai kérdésben joggal polemizál Komlós Aladár, ám a vita jellege ugyancsak tanúskodik e szintézis gondolatébresztő voltáról. Komlós Aladár nem a nép-nemzeti virágkorában érzi ottho-
90 8
Forum
nosan m a g á t , inkább a századvégen, s m é g i n k á b b a Nyugat első évtizedében. K e z d e t b e n , a Verecke és Dévény közt első fejezetét olvasva olyan v é l e m é n y támadt b e n n e m , hogy a kelleténél e g y s í k ú b b és t a r t ó z k o d ó b b e p e r i ó d u s ábrázolása, érettség és hanyatlás szakasza eléggé összemosódik benne. Ú g y t ű n t fel, m i n t h a az író i n k á b b az elutasító k é z m o z d u l a t o t emlegetné, amellyel A r a n y Baudelaire-t bírálja, s hallgatna az angol realisták a k k o r i kultuszáról, G o g o l meg P u s k i n hazai fölfedezéséről, Erdélyi, Gyulai, A r a n y , sőt a kisebbek Portugáliától Indiáig b a r a n g o l ó folklorisztikus szomjúságáról. Egészében a k i e g y e zés előtti k o r kevésbé v o l t a nemzeti elzárkózás foglya, j o b b a n t ö r e k e d t e k nagyjai (pl. A r a n y is) a p o l g á r i életformákra, g o n dolkodásra, mint a Vajda-röpiratok v a g y e szép esszé föltünteti. Aztán felötlött b e n n e m figyelmeztetőül e g y Szabó L ő r i n c idézet: „ H a mindent m e g é r t e k , hol m a r a d o k én?" V a j o n m i n dent m a g u n k é v á t e h e t ü n k - e egyéniségünk elvesztése nélkül, v a j o n ha minden évszakot egyformán magasztalunk, b á r m e l y égtájat egyaránt szeretünk — vannak-e m é g erős, egész v a l ó n kat m e g m o z g a t ó érzéseink? Aligha! K o m l ó s Aladár a h a t á r o zott i g e n e k és n e m e k e m b e r e , s ha igazi kutatóként sikerrel k ü z d is az elfogultság k á r o s mértéke ellen, ízlésének, b e f o g a d ó képességének m e g v a n a m a g a sajátos gravitációja. M é l y vonzalma a századfordulóhoz m ó d s z e r é t is összetettebbé f o r m á l t a . R i t k á n f i g y e l h e t ő meg m ű v e l ő d é s t ö r t é n e t ü n k b e n oly plasztikusan a művészetek kölcsönös hatása e g y m á s r a , m i n t e k k o r . Hiszen A d y mellett B a r t ó k és Kodály indulását, Lechner m a j d Kós K á r o l y sikereit is s z á m o n kell t a r t a n u n k . T ö r e k v é s ü k egy p o n t o n föltétlenül k ö z ö s : mindnyájan n e m zetibb művészetet a k a r t a k , olyat, amely b ő v e n merít a parasztság szellemi kincseiből, vélt vagy valódi keleti r o k o n o k a l k o tásaiból. A láncreakció — a t a n u l m á n y m e g g y ő z ő érvelése szerint — az iparművészetben k e z d ő d ö t t , h o g y építészeten, muzsikán át kiterjedjen a költészetre is 1905 táján. E f o l y a m a t nemcsak r e m e k m ű v e k létrejöttéhez v e z e t e t t ! Követőinek eszmevilága se m o n d h a t ó egységesnek: B e ö t h y volgai lovasa, Jókai m e g Herczeg egyes m u n k á i é p p ú g y a sodrában keletkez-
941
Forum t e k , m i n t a Magyar
képek
Bartóktól vagy Adynak a Gangesz
m o t í v u m á t m e g z e n d í t ő szuggesztív versei. U j bizonyítéka ez A régi
tételnek:
n a g y o b b s z e r f i szellemi
törekvés
soha
politikai—eszmei sokarcúság nélkül. É p p azért, mert
sincs külön-
b ö z ő r é t e g e k r e s n e m z e d é k e k r e h a t . P e r s z e K o m l ó s széles l á t ó k ö r e n é l k ü l n e m lehetett v o l n a szó e s o k m i n d e n t
megmagya-
r á z ó , m o d e l l n e k is s z á m í t ó j e l e n s é g p o n t o s l e í r á s á r ó l . 2. E g y szöveg létrejöttét n y o m o z n i n e m c s a k izgalmas detektívinunka, hanem mintegy
a szerző szellemi m ű h e l y é b e
é l e t r a j z á t is m é l y e b b e n f e l t á r j a . A Verecke
és Dévény
vezet,
közt
azt
mutatja, m i k é p p kereste s z é p i r o d a l m u n k a m a g a nemzeti jellegét a r o m a n t i k á t ó l
a d i a d a l m a s szecesszióig ( v a g y K o m l ó s e l -
nevezésével: a magyar art nouveau-ig). Legtávolabbi v i d é k e e k k é n t m é g az e g y e t e m i é v e k b e n
forrás-
(1910—1$.)
hető, amikor Beöthy Zsolt hasonló témájú, á m
keres-
konzervatív-
ságában gyökeresen m á s szemléletű előadásait hallgatta.
1930
után a n é m e t hódítás veszélye állandóan ébren tartotta a n e m zeti karakterológia kérdéseit, s így n e m csoda, h o g y a jelen t a n u l m á n y g o n d o l a t m e n e t e f ő b b e l e m e i b e n m á r elkészül 1948r a . E k k o r j e l e n i k m e g Irodalmunk
társadalmi
háttere
c. i r o d a l o m -
szociológiai dolgozata. B e n n e m á r t ö m ö r e n kirajzolódik
ma-
g y a r s á g és e u r ó p a i s á g k é t n a g y t a l á l k o z á s á n a k k é p e k ö l t é s z e tünkben:
P e t ő f i és A r a n y
szintézis",
A d y m e g a Nyugatét
megoldását
c. f e j e z e t e k b e n f o g l a l j a össze.
„A
„Az
népiesen
európaian európai
népies szintézis"
Végtanulsága:
, , A n é p i és n y u g a t i e l e m e k n e k n e m a m e n n y i s é g e , csak a b e o l v a s z tási m ó d j a k ü l ö n b ö z ő n á l u n k . . . A r a n y n a g y i d e g e n m ű v e l t s é g e m e l l e t t m i n d e n k é p p e n m a g y a r a k a r t lenni, A d y m é l y m a g y a r g y ö k e r e i ellenére n y u g a t i a s . . .; de m i n d k é t k ö l t ő a k é t i r á n y szintézisére m u t a t o t t p é l d á t . " (130.) A kis k ö n y v , a m e l y e t 1950 k ö r ü l jogosulatlan,
dogmatikus
t á m a d á s o k értek, j ó irányba mutatott, bár m é g sok
mindent
h o m á l y b a n h a g y o t t . F ő k é n t az n e m látszott, m i é r t n e m
7 Irodalomtörténet
bizo-
90 8
Forum
nyúlt kielégítőnek Arany—Petőfi történelmi tette, miért volt erősen elütő módszerekre szükség a 20. század elején. Általában kívánatos volt a szellemi környezet bővebb felvázolása, hiszen még csak a csupasz fővonalakat lehetett végigkövetni, a színek, a háttér, a légkör hiányzott. A következő esztendőkben — munkásságát áttekintve — lépten-nyomon koncepciója érlelődésének jeleire bukkanunk. Komlós jól látta, hogy a népnemzeti hanyatlásának fontos bizonysága a 80-as években „a kozmopolita költészet pöre". A városiasságra, az újabb világirodalmi hatások asszimilációjára irányuló vágy ekkor még inkább cikket, programadó lírai verset termett, mint valóban átfogó alkotást. Miután e mozzanatot két változatban, egyre növekvő filológiai alapossággal (1948., 1953.) kidolgozta, a magyar szecesszió nyitányára fordult figyelme. A nemzeti művészet nyomában (1955) c. nagyjelentőségű írásában mutatott rá arra, mennyire központi, közös törekvés ekkor nálunk az archaikus forrásokból táplálkozó, eredeti magyar művészet akarása. Nemcsak Párizs, Debussy vagy Baudelaire kellett, hanem az ötfokú skála, az ősi népdal, Károlyi Gáspár nyelve, turáni hit, valamint a szimultán verselés ! A gondolatmenet fő lépcsőfokai ezzel kialakultak, a hátra levő másfél évtized már a részletek finomításához adott új anyagot, szempontot. Monografikus feldolgozásai (A magyar költészet Petőfitől Adyig, 1959., Gyulaitól a marxista kritikáig, 1966) nagyobb távlatba állították a népiességet s a tőle való elszakadást, jobban tisztázódott bennük mindkét tábor ereje, gyengesége, átmenetei, ideológiával—politikával való összefüggése. Ne feledkezzünk el egy másik fontos, közvetlen előzményről, A fiatal Ady nyomában (i960) cikkről. Ebben végigkísérte a nyelv és képkincs elszakadását a Heine—Reviczky vonaltól „a gyökér eresztést a régi magyar költészetbe". Hangsúlyozta azt, mennyire hatnak még 1900 után is a korabeli „középosztály" felületi népiességének bálványai: Dankó és Blaha Lujza a forrongó nagyváradi újságíróra. Mindez a népiesség kerülőútjait, buktatóit villantotta fel, ráirányította szemünket arra, hogy a nemzetit meg az „általános emberi"-t egy-
Forum
887
aránt lehetett korszerűtlenül, a stagnáló rétegek ízlése szerint művelni.
• A római
kút
S z ö k k e n s lehull a v í z s u g á r , betölti m á r v á n y k a g y l a j á t , m e l y f á t y o l o s a n önti m á r a fölöst más kagylóba át; egy harmadikba dől tovább az ár, m e l y n e m fér e b b e s e m , kap mindegyik s m i n d e g y i k ád, árad s pihen (ford. Sárközi György)
C . F. M e y e r r e m e k e p i g r a m m á j á r a K o m l ó s Aladár is céloz a nemzeti és európai elv összeolvadásáról beszélve. Szerinte a népi m i n t á k n y o m á n megtisztult n e m z e t i művészet elve „ ú g y ö m l ö t t egyik művészetből a másikba . . . mint a víz a r ó m a i k ú t egyik csészéjéből a másikba . . . " . A híres s z ö k ő k ú t ezen túl a kiemelkedő t u d o m á n y o s pályák jelképe is lehet. Ezekben sincsenek elzárt szögletek, makacs kerítések, az e g y i k területen kiharcolt e r e d m é n y titkosan, felületes szemlélőnek láthatatlanul táplálja a másutt folyó kutatást. U g y a n a k k o r az egész a szüntelen mozgás, gazdagodás ellenére is összhangban v a n önmagával, ugyanazon belső t ö r v é n y e k n e k e n g e d e l meskedik. A fentiekben talán sikerült i g a z o l n o m azt, h o g y K o m l ó s Aladár életműve ezek közül való. nagy
7*
miklós
90 8
Forum
RÉGI UDVARHÁZ: TÖRTÉNELEM ÉS E L I D E G E N E D É S * Az elidegenedés, ez a 18. század második felében sarjadó, a 19. században kibomló, m a j d a 20. században elburjánzó jelenség, számos aspektusból vizsgálható. 19. századi terjeszkedését e g y n e m r é g megjelent m ű a történelmi tudat elmélyülésével hozza összefüggésbe. 1 T ö r t é n e l m i tudat itt annyit jelent, h o g y az ember e g y r e jobban érzékeli a különböző k o r o k sajátos jellegét, különösen azét, amelyben él (consciousness of an o w n age). Ez az élmény, melyben tudatosodik az emberi életformák és é r tékek i d ő p o n t h o z , történelmi k o r h o z való kötöttsége, az elidegenedésnek előhírnöke, az anakronizmus f o g a l m á n a k pedig, ú g y g o n d o l j u k , előfeltétele. Elidegenedés, korhoz kötöttség és anakronizmus összefonódó p r o b l é m á i n e m egy epikus művet határoznak m e g a 19. század m á s o d i k felének m a g y a r irodalmában. A sort, 1854-ben, a Toldi estéje nyitja meg. T o l d i egyénisége, fiatalabb k o r á b a n , összhangban volt a korával, egy p o n t o n azonban rajta is beteljesül a bizonyos f o k i g egyetemes sors: az alkalmazkodáshoz már egész lényét kellene megváltoztatni, lemarad, leválik az eleven életről. Asboth János regényében (Álmok dlmodója, 1876) az elidegenedés a kor jellegének f o g é k o n y érzékeléséből f a k a d . Az írót taszítják a kapitalizmus külső megvalósulási jegyei, s korát mint egyfajta történelmi öregkort, túlfejlettséget érzékeli, mely külsőségeiben veszedelmesen fejlődik, valahol azonban elmaradt belőle a szellem. Ú g y látja, h o g y a kor, m e l y főhősét idegen közegként veszi körül, elvesztette integritását, külsőleg érettebb, mint belsőleg, s a külső fejlettségnek m e g f e l e l ő világnézet súlyát az ember m é g n e m bírja el. A sort M i k s z á t h két regénye folytatja: Beszterce ostroma (1895) és Új Zrínyiász (1898). Jellegzetességük, h o g y * E z a d o l g o z a t egy s z a k m a i m u n k a k ö z ö s s é g k e r e t é b e n j ö t t l é t r e , m e l y n e k t a g j a i (elsősorban G y a p a y M á r t a , L i p t a y Katalin, S z e g c d y M a s z á k M i h á l y , Szörényi László, Vajda K o r n é l és Veres A n d r á s ) kritikai m e g j e g y z é s e i k k e l s e g í t e t t é k megszületését. 1 DEKIC REGÍN: Sources of Cultural Estrangement — H á g a . 1969. 40, 9 1 — 92, 96. 106.
Forum
889
az elidegenedést n e m az emberi élet egy p o n t j á n fölfakadónak és lassanként beteljesedőnek m u t a t j á k , hanem a k o r b a b e - n e m illés a két főalak számára eleve adott. Ezzel szemben az emberi életen fokozatosan eluralkodó idegenség-élmény témája csendül ki Gárdonyi regényéből, Az öreg tekintetesből. Akár a Toldi estéjé ben, az elidegenedés egyik hordozója itt is az öregség, a másik azonban — 1905-ben írta! — a kapitalizálódó nagyváros, mely n e m tudja t ö b b é a személyesség melegét adni, ahol már nincs m e g a közösség-érzet. Ebbe a f o l y a m a t b a illeszkedik bele Gyulai Pál kisregénye: Egy
régi udvarház
utolsó gazdája
( 1 8 5 7 ) . M ű v é s z i és g o n d o l a t i
sűrűsödési p o n t j a az ember, aki természetesen simult bele egy k o r b a , o t t h o n érezte magát benne, cselekvő részese volt, egyéniségének egész struktúrája annak megfelelően szerveződött m e g . S az a kor, az 5 kora, melynek törvényeit, vélte ő, „ s e m m i világi hatalom el n e m törülheti", 2 a történelem fölgyorsult változásával, visszavonhatatlanul eltűnt. Á m Gyulainál, akinek történelemszemléletében az egyéni lét a nemzeti létnek v a n alárendelve, 3 az egyén elidegenedésének p r o b l é m á j a csak ú g y kerülhetett középpontba, ha e g y b e n nemzeti s z e m p o n t b ó l is jelentős kérdéskör hordozója volt, ha összefonódott a nemzeti jellem, általában a h a g y o m á n y o k és az ú j kor, a polgárosodás, kapitalizálódás követelménye közti ellentéttel. így a regényben a k o r n a k a nemzeti jellemtől elidegenedő irányultsága, Zeitgeist és Volksgeist föltételezett széthajlása, divergenciája, elválaszthatatlanul összekapcsolódik az egyén fokozatos elidegenedésének folyamatával. E g y történelmi k o r h o z kötött nemzeti p r o b l é m á t — szintén történelmi korba á g y a z ó d ó — ontológiai v e t ü letén át érzékeltet Gyulai, átvilágítva az elidegenedés e g y történelemtől független, egyetemes alkotóelemét is: az öregkort. 4 1 GYULAI P . : Egy régi udvarház utolsó gazdája. H a r m a d i k kiadás. B u d a p e s t 1883. 41. 8 V ö . GYULAI P . : Emlékbeszédek — B u d a p e s t . 1902. I —II. II. 40. 1 L d . k é s ő b b Estély előtt c. versét (1900), v a g y l e m o n d ó levelét a K i s f a l u d y - T á r s a s á g e l n ö k i tisztjéről. GYULAI P . : Bírálatok, cikkek, tanulmányok — B u d a p e s t . 1961. 292.
90 8
Forum
Az öregedésben l a p p a n g ó elidegenedés gyorsítója itt a k o r f o r d u l ó s a személyes gyökerek e g y m á s utáni kiszakadása. R a d n ó t h y Elek 1848 őszétől 1850 kora tavaszáig n e m volt o t t h o n , betegen f e k ü d t Kolozsvárott. Közben felesége m e g halt, udvarházát földúlták, kirabolták s eltűnt a rendi M a g y a r ország, az ő kora. A tiszttartó fejéhez is vágja a h a z a t é r ő n e k : „ N e m o d a B u d a ! M á s i d ő b e n é l ü n k , nincs t ö b b é v á r m e g y e , a s z e g é n y e m b e r n e k is p á r t j á t f o g j á k , m é l t ó s á g o d sem alispán m á r — hála Istennek — n e m á m . . , " 6 (A h a s o n l ó utat szintén m e g j á r ó , d e azt legendás é l e t e r e j é n é l f o g v a k i h e v e r ő Gyulai í g y s ó h a j t f ö l Otthon c í m ű , 1 8 5 1 - b e n í r o t t v e r s é b e n : É n istenem, mit vetettem. H o g y itthon idegen lettem?)
R a d n ó t h y is o t t lesz idegen, ahol o t t h o n volt. Alig ismer birtokára, írja róla Gyulai, de a b i r t o k is alig ismer őrá. Hazatérő, bécsi kisasszonnyá nevelt lánya sem az ő kislánya m á r , de az Erzsiből lett Elisabeth sem ismeri m e g alaposan m e g v á l t o zott apját. A h o g y a leány az ezredesnével hazajött: „ R a d n ó t h y most már idegenebb lőn o t t h o n , m i n t volt csak azelőtt is." 6 Lánya mindig az ezredesné pártját fogta apjával szemben, s ráadásul a két n ő sokszor beszélt egymással németül, amit R a d n ó t h y nem is szeretett, n e m is n a g y o n értett. Ez m e g i n t növelte idegenség-élményét: „ M á r m a g a a h a n g fölingerelte, aztán azt hitte, h o g y róla beszélnek, a m i k o r n e m beszéltek is róla . . . " 7 A régi patriarkális világ eltűnt, R a d n ó t h y és István kapcsolatának rendi különbségekre épülő, mégis patriarkális melege egyre elszigeteltebbé válik az ú j világban. Ezzel a világgal R a d n ó t h y egyre j o b b a n szembekerül: egyre t ö b b „ p ö r e " lesz. S n e m ú g y van, m i n t régen, h o g y saját személyében is pörösködhetett az e m b e r : ügyvédet kell fogadni. A m a g y a r u l írt beadványt elolvasás nélkül k ü l d i k neki vissza. E g y szász papot kell megkérni, h o g y fordítsa le, természetesen n e m barátság5
GY. P . : Egy
E
GY. P . :
'GY.
UO.
P.: U o .
régi udvarház. 50-51. 52.
. . 15.
Forum
ból, hanem pénzért. R a d n ó t h y , i d ő t ő l elszakadt ö r e g , a benne élő régi világhoz alkalmazkodva viselkedik, így p ö r e i tovább szaporodnak: m á r öt különféle kihágás van a rovásán. A tárgyalásra megidézett falusiak hazatérvén e l m o n d j á k , „ h o g y m e n n y i t írnak, m á r összeírtak e g y szekér p a p í r t " . 8 Az aktarengeteg nő, s m e r t R a d n ó t h y m é g Bécsbe is m e g í r t a kifogásait az ú j rendszerrel kapcsolatban, az ügy bekerül a személytelen és lassú államgépezet kerekei közé. S az idegenségnek e b b ő l a helyzetéből már nincs k i v e z e t ő ú t : a k ö r bezárult. A m i k o r katonafia betegségéről k a p o t t hírt, „egyenesen Milánóba akart indulni s magával vinni leányát beteg fia ápolására. Aztán eszébe j u t o t t , h o g y ő kezességre kibocsátott rab, aki n e m lépheti át az ország határát; n e k i otthon kell ülni és várni, m í g egy fekete pecsétes levél érkezik, fiát idegenek temetik el, a régi család kihal s az ősi jószág i d e g e n kézre j u t . " 9 Hűséges cselédje, az utolsó g y ö k é r is kiszakad: „Istvánban utolsó támasza dűlt ki és s e m m i sem maradt, a m i t ö b b é az élethez kösse." 1 0 í g y végül m á r „ n e m volt senki, aki megszakítsa az irtóztató csöndet". 1 1 S az ö r e g nemes, más éghajlat alá került n ö v é n y , elpusztul. K ö z b e n a gépezet döntése is megérkezett. R a d n ó t h y vádirata, m e l y b e n íveket „írt össze arról, h o g y m i k é p kell rendezni az ország ügyeit s visszaállítani a régi r e n d e t " , 1 2 végül célhoz ért. „ E terjedelmes iratok e g y darabig olvasatlan hevertek az illető i r o d á k b a n , de végre sor került rájok is. Innen is, o n n a n is k e m é n y parancsolat ment a kerületi biztoshoz, h o g y tüstént fogassa le s fenyítse meg e v a k m e r ő e m b e r t . " 1 3 A letartóztatásra érkező csendőrök é p p e n a temetésre t o p p a n n a k be. (Zárójelben jegyezzük meg: K a f k a Kastélyának, a létidegenség e szuggesztív jelképének, egyik inspirálója szintén a M o narchia bürokratagépezete volt. O t t azonban i d e g e n n e k -
8 9 10 11
U O . 43. U o . 58. G Y . P . : U O . 82. G Y . P . : U O . 81.
GY. P.:
GY. P.:
12
GY. P. UO.
13
GY. P.: UO.
47-
85.
90 8
Forum
születésről v a n szó, m í g itt idegenné válásról. O t t az időnek, k o r n a k , általában a változásnak nincs szerepe, m i n d e n eleve és befejezettként adott, amelyen az e g y é n n e m is t u d n a segíteni, itt az elidegenedést változások h o z t á k létre, tehát létezett harm o n i k u s állapot is. O t t a főhős n e m érti az egész szituációt, itt szintén n e m érti idegen nyelven beszélő lányát, de v a l a m i k o r értette. O t t az é l m é n y időtlen, itt történeti. S itt R a d n ó t h y nak, ezt Gyulai érezteti is, volna bizonyos lehetősége befolyást gyakorolni a történelemre.) Az elidegenedés tehát k ö z p o n t i p r o b l é m a a Régi udvarház . . . - b a n . 1848—49, a k o r f o r d u l ó , a sűrített történelmi változás, sűrítetten, fölnagyítva érzékeltette a változással általában járó elidegenítő tendenciákat : a történelmi élmény szinte a felszínen érzékelhetővé tette a létidegenség metafizikai élményét, melyet e sűrített megtestesítés nélkül legföljebb n é h á n y , metafizikai p r o b l é m á k r a érzékenyebb alkat — Gytdai s e m m i k é p pen 1 4 — érzékel. D e ez a 19. századi, történelemhez kötött idegenség-élmény nemcsak szembeötlőbb, k ö z v e t l e n ü l kitapinthatóvá lett változata s nemcsak előképe a 20. századi elv o n t a b b , történelmi gyökereitől és az időtől magát f ü g g e t l e n nek érző metafizikai létidegenség-élménynek. A k e t t ő viszonya ennél sokrétűbb, gazdagabb. H a a 20. századi polgári filozófiáb ó l és r e g é n y e k b ő l ismert létidegenség-élményt összehasonlítjuk a Régi udvarház . . . problémájával, egy sor, olyan k ü lönbség j ö n napvilágra, mely Gyulai történelemszemléletével, világképével f ü g g össze. Elsőként adódik, h o g y a 20. századi elidegenedés az egyén problémája, s e század az egyén problémáit n e m akarja mindenáron föloldani, i n k á b b feloldhatatlanságát, abszurditását m u tatja föl, az e m b e r i lét vizsgálatánál akkor is elfogadja a végeredményt, ha az n e m pozitív, n e m harmonikus. í g y a létidegenség megvilágítása is az i n d i v i d u u m teljes elszigeteltségével való szembenézés: nemcsak a n e m - e m b e r i világ más r e m é n y 14
VŐ. RIEDL FRIGYES: Gyulai
Pál. B u d a p e s t . 1911. 2 1 .
Forum
893
telenül, h a n e m m é g az emberi kapcsolatok is külsődlegesek. N e m í g y Gyulainál. Nála, mint e m l í t e t t ü k , az egyéni lét f o n tosságban a nemzeti létnek van alárendelve: a k ö z é p p o n t b a állított egyéni p r o b l é m a természetellenesen fölnagyított, yöngeségről, ö n f e g y e l e m és belátás hiányáról tanúskodik. Gondolkodásának nemzetközpontúsága az egyén p r o b l é m á ját szűk térre szorította: a nemzeti szemponthoz képest az egyénit partikulárisnak vélte, a személyes érzelmek, általában a szubjektív szempont eluralkodását n e m tartotta helyesnek. 1 5 Innen érthető, h o g y a Régi udvarház . . . -ban n e m veszi át R a d n ó t h y szempontját, n e m azonosul hősével. N e m c s a k iróniájával határolja el m a g á t tőle, h a n e m sok más írói eszközzel is. Például: pontosan megmutatja a tényeket s a z u t á n elm o n d j a , h o g y R a d n ó t h y miként értelmezi azokat. M i n d i g szembeállít hőse szubjektivitásával e g y objektív világot, s ez utóbbit tartja elsődlegesnek. Azzal, h o g y az egyén problémáját n e m az egyén s z e m p o n t j á t átvéve elemzi és állítja középpontba, összefügg, h o g y az elidegenedést, m a g á n y t n e m hagyja végletesen kiéleződni, az e m b e r i kapcsolat e n y h í t ő lehetőségét, a föloldhatóságot m i n d végig megtartja. A 20. századi tendenciával ellentétben nála az e m b e r helyzetének vizsgálatakor a végső szemléleti egésznek csak pozitív előjele lehet, m i n d e n k é p p e n h a r m o n i k u s n a k kell lennie. (Ezt a végső f o k o n a vallásos világképben g y ö k e rező, f o n t o s szemléletbeli mozzanatot megtalálhatjuk a 19. század első felének l e g á t f o g ó b b történetfilozófiai rendszerében is: Hegelnél. 1 6 ) í g y Gyulai az elidegenedés problémájánál is elkerüli a negatív v é g e r e d m é n y t , azaz a föloldhatatlanságot, a bajok változhatatlanként és metafizikai eredetűként v a l ó f ö l mutatását. Lássunk n é h á n y példát. U r á t István „vigasztalni b á t o r k o d o t t " . „Sokszor m e g is vigasztalta" — teszi hozzá 15
V ö . GY. P . : Emlékbeszédek. II. 40. I. 1 9 3 — 9 4 . GY. P . : Kritikai dolgozatok 1854 — 6 1 . B u d a p e s t . 1908. 198. GY. P . : Blrdlatok, cikkek, tanulmányok. 64. 16 G. W . F. HEGEL: Vorlesungen über die Philosophie der Weltgeschichte — B e r l i n . 1970. I —II. I. 48 49.
90 8
Forum
az í r ó . 1 7 R a d n ó t h y n e m eshet o l y a n mélyre, h o g y sorstársa ne m a r a d j o n : halála előtt még a kis n y o m o r é k M á n y i is sokat jelent neki. Az ö r e g nemes m i n d i g tud beszélni valakivel: az elszigeteltség sosem teljes itt : az egyedi lét súlya r o k o n vállak o n képes megoszlani. S nemcsak h o g y n e m teljes ez az elszigeteltség: n e m is metafizikai, azaz nem a lét természetéből f a k a d , mint egyes polgári filozófusoknál a 20. században, han e m a sors hozza magával, esetenkénti. S míg azoknál az emberi közösség mesterkélt valami, az egyének k o n g l o m e r á t u m a , a d d i g Gyulainál az egyén a mesterkélt, absztrakció a közösségből. Ezért is n e m idegenedhet el végletesen. A Gyulai-fölfogta e m b e r lényegével n e m fér össze a metafizikai eredeztetésíí elszigeteltség. H o g y a n épül bele Gyulai történelemszemléletébe ez a kisregény? Azon keresztül, h o g y m i k é n t értékeli az í r ó hőse sorsát, hogyan v i s z o n y u l hozzá. Közvetlen értékelést hiába is keresnénk a R é g i u d v a r h á z b a n : filozofikummal telített, de n e m filozofáló r e g é n y : a f i l o z o f i k u m formai e l e m e k b e n oldódik benne föl. H o r d o z ó j a elsősorban a regény sajátos hangulata. Ezt h á r o m elem együtthangzása adja : a rokonszenvé, az iróniáé és a megrendültségé. Mindig jelen van m i n d a h á r o m , de változó hangsúllyal. A hazatérést ábrázoló jelenetekben a r o konszenv e m e l k e d i k ki, m a j d , a visszafoglalási kísérletnél, az irónia, végül, az utolsó fejezetekben, a megrendülés. A h á r o m meglehetősen k ü l ö n b ö z ő hangulati elem közül e g y i k sem érvényesül annyira, h o g y m e g z a v a r n á az események és lelki folyamatok részletezően p o n t o s , választékosan emelkedett rögzítését. A m é r t é k t a r t ó modalitás csak részben fakad érett művészetéből, mesterségtudásából, valóságszcretetéből, v a g y a h á r o m h a n g u l a t i elem e g y m á s t kiegyensúlyozó hatásából. Részvét és érzelmi visszafogottság együttese, s mindenekelőtt Gyulai történelemszemlélete határozza m e g ezt a visszaf o g o t t modalitást. A h á r o m hangulati elem m e g a n n y i viszonyulás az elbeszélt tartalomhoz, elemzésükkel közelebb j u t h a 17
G y . P . : Egy
régi udvarház.
. . 28.
Forum
895
tunk Gyulai történelemfilozófiájához, legalább a m e n n y i r e ez a r e g é n y b e n megnyilatkozik. A r o k o n s z e n v a feleségét és otthonát elvesztő embernek szól, és a pusztulást megelőző élet meleg színeinek. Gyulai m a g a írja az előszóban, h o g y másfél évvel a f o r r a d a l o m után E r d é l y ben „ m é l y e n hatott r e á " a pusztulás képe. „Épületek r o m j a i , feldúlt k ö z - és magánviszonyok, megtört szívek és csiiggedező lelkek k ö z ö t t b o l y o n g t a m , " — emlékezik. Hőse mintegy m e g ismétli az ő hazatérését, k o m o r hangulatát í g y nagyon is m e g érti az író. Irónia akkor k e z d hangjába v e g y ü l n i , amikor R a d n ó t h y a letűnt világot vissza akarja állítani. Az emberveszteségeket, a holtakat m é g e g y ü t t siratja hősével, m é g odáig is e l m e g y , h o g y sajnálja az elpusztult világ értékeit, a nemesi h á z h a g y o m á n y b a gyökerező bútorait, az ebédre h í v ó csengettyűt. A letűnt világot visszaállítani akaró szándék azonban G y u l a i számára értelmetlen: a m i m á r megtörtént, véli ő, abba j o b b beletörődni, h o g y m a r a d j o n energia azon változtatni, a m i n m é g lehet. Gyulai tudja, intenzíven érzékeli, h o g y az idő m e g fordíthatatlan. Iróniája részben R a d n ó t h y érthető, de m é g i s csak m e g m o s o l y o g n i való erőfeszítésének szól, amellyel az i d ő r ő l n e m akar tudomást venni. Másrészt a z o n b a n ez az irónia e g y szigorúbb bírálatot is rejt magában, mely Gyulai történelemszemléletével szorosan összefügg. Empirikus alkat, a történelem egészére n e m alkalmazott apriorisztikus fejlődési sémát, f o r mulát. É l e t m ű v é b ő l egyértelműen kiderül, h o g y számára a t ö r ténelem n e m a priori fejlődés, de fejlődés lehet : akkor az, ha az e m b e r azzá teszi. 1 8 így az egyén felelőssége is megnő. E b b ő l fakad, h o g y , m i n t előszavából is kihallik, gondolkodásában tétlenség, m e d d ő busongás és álmodozás e g y a r á n t f ő b e n j á r ó b ű n n e k számított. N e m a m ú l t b a n vagy a j ö v ő b e n kell élni, h a n e m józanul fölmérni a jelent és „férfiasan megküzdeni az idők mostohaságával". 1 9 M e g é r t ő iróniája nemegyszer n e h e z telőbe csap át, amikor R a d n ó t h y elől a m ú l t elfödi a jelen 18
19
Ld. G y . P . : Bírálatok, cikkek, tanulmányok. 434, 268. G y . P . : Emlékbeszédek. II. kötet. 36 — 37. G y . P . : F.gy régi udvarház. . . 3, 5.
90 8
Forum
feladatait, sérelmei megtorlásán fáradozva elhanyagolja birtokát. M i n d i g megérti hősét, ezeken a p o n t o k o n azonban k i csendül a m a g a valóságérzéke: az ideálok e g y részét föl kell adni ahhoz, h o g y lényegesebb részüket m e g t u d j u k valósítani, a szubjektív világot az objektívhez kell m é r n i , alkalmazkodni kell a valósághoz, el kell f o g a d n i az idővel ö r ö k ö s e n változó arányait és fegyvernemeit, k ü l ö n b e n elszakadunk tőle, keresztül gázol r a j t u n k és ráadásul n e m használtunk semmit. Gyulai R a d n ó t h y h o z húz Elisabeth-tel szemben, a n e m z e t i jellemet f ö n n szeretné tartani az idő ellenében, de azért m ű v é n e k végső k i csengése hasonló Aranyéhoz Lajos király és az ö r e g Toldi utolsó párbeszédében: m i n d k e t t ő t m e g kell tartani: a polgárosodást is, m e l y elől kitérni ú g y s e m lehet, meg a n e m z e t i jellemet is, mely szintén létkérdés. M ó d s z e r k é n t történelemszemléletének dinamikus részét ajánlja: e g y ü t t kell futni az idővel, megőrizni az energiákat és a rugalmasságot, „ott kell l e n n i " . A nemzeti jellemtől és h a g y o m á n y o k t ó l n e m szabad u g y a n elidegenedni, azonban e g y részüket, az ú j idővel össze n e m f é r ő t , föl kell adni. Bizonyíték lehet ezen a p o n t o n az a bevezető, melyet A r a n y László k ö l t e m é n y e i elé írt. Itt, A hunok harcát ismertetve, érezhető, h o g y az alapgondolat mennyire tetszett Gyulainak. „ V á l t o z o t t tér és f e g y v e r s m o s t a k ü z d e l e m leszállott a föld g y o m rába, a b á n y á k üregébe, a g é p e k odújába. N e m is a l ő p o r k ü z d , hanem a kőszén. . ." —
fogalmazza újra a k ö l t e m é n y t , majd e g y e t é r t ő e n mondanivalóját:
összegezi
„ N e m C s a b a szellemi t á b o r a , n e m a m a g y a r o k istene v é d t e m e g e d d i g is a m a g y a r n e m z e t e t , h a n e m h o n s z e r e l m e , m e l y vész i d e j é n m i n d i g e r ő t a d o t t neki, b á t o r szíve, ép, j ó z a n esze, mellyel b ö l c s e n az i d ő k s z e l l e m é h e z t u d o t t s i m u l n i s ha s z u n n y a d o z o t t is, soha e l n e m a l u d t . Fel m u n k á r a ! " 2 0
Persze Gyulai ezt 1898-ban írta, 1857-ben a d o l g o k iránya m é g n e m lehetett előtte ilyen világos. A Régi udvarház . . . bevallott 20
G y . P . : Emlékbeszédek.
II. 171—72.
Forum
897
célja azonban, h o g y a fásultakat és tétleneket fölrázza, arra m u t a t , h o g y úgy látta: a veszteségekbe bele kell n y u g o d n i , a jelent m e g kell m u n k á l n i , ehhez a z o n b a n a valóság adta keretek tiszta meglátása és elfogadása szükséges: a meglátás és elfogadás a változtatás föltétele. Általában, mint osztályfölfogása 2 1 és a cenzúrával kapcsolatos n é h á n y állásfoglalása 22 mutatja, a valóság egy részét hajlamos volt a d o t t n a k venni, h o g y egy más részén alakíthasson. A cselekvés hatékonysága és az energiával való gazdálkodás érdekében f o l y a m o d o t t ehhez: mintha azért kellett volna n e k i a korlát, h o g y legyen mihez képest változtatni. Az összes korlát áttörésétől idegenkedett, a való helyzet elhanyagolását, ignorálását elítélte. R a d n ó t h y v a l szembeni iróniája is nagyrészt a valóság f ö l ö t t szemet h u n y ó e m b e r nek szól. Nincs arról szó, h o g y n e m érti m e g hősét. Lélektanilag mélyen megérti a h ő s é b e n túlságra j u t o t t általános e m b e r i tendenciát: n e m tudja a világot úgy elviselni, ahogy v a n , belevetíti vágyait, m a g á h o z hasonítja. Gyulai n e m is ú g y írja meg R a d n ó t h y sorsát, h o g y a volt alispán tiszta öntudattal fölismeri a benne t o v á b b élő világ és az őt k ö r ü l v e v ő világ közti k ü l ö n b séget és tudatosan a r é g i visszaállítására törekszik. Ez csak kis része az igazságnak. M e r t R a d n ó t h y b a n egy különös emberi mechanizmus dolgozik, amely a szubjektumnak idegen világ érzékelése közben, tehát mintegy f é l ú t o n megakadályozza, h o g y az idegen világot m i n d e n szubjektív áthangolás nélkül fölfogja. A probléma szinte ismeretelméleti. R a d n ó t h y fölfogja a tényeket, csakhogy képtelen ( n e m tudja? n e m akarja?) tárgyilagosan értelmezni azokat. Gyulai ezt a lélektani m o z z a natot n a g y beleéléssel dolgozza ki. A bebörtönzött R a d n ó t h y t az ezredesné közbenjárására szabadon bocsátják: ,,A p á r t f o g á s és a betegség nagy bajjal megnyitották a lábadozó R a d n ó t h y 21
GY. P . : Bírálatok, cikkek, tanulmányok. 448-49. GY. P.: Levelezése 1843-tól 1867-ig — B u d a p e s t . 1961. 41. 9 6 . 113. J ó példa itt a Régi udvarház. . . k e t t ő s m e g í r á s a is: ld. PAPP FERENC: Gyulai Pál. I—II. B u d a p e s t . 1935 és 1941. I. 534 — 62. v a g y GY. P . : Egy régi udvarház utolsó gazdája. 4 — 5. 22
90 8
Forum
b ö r t ö n é t . Ő egészen egyébnek tulajdonította a k e d v e z ő f o r d u l a t o t . Azt hitte, h o g y mind a polgári, mind a k a t o n a i hatóság megszeppent, s m o s t az e n y h é b b , udvariasb eljárással akarják őt kiengesztelni s elsimítani az egész ügyet." 2 3 A m i k o r vádiratát visszakapja, h o g y fordítsa le németre, így d o h o g : „Jól, n a g y o n jól m e g í r t a m . Bezzeg szeretnének elnémítani." 2 4 Másk o r ezen zsémbel: ,, . . . régen a m a g a személyében is pörölhetett az ember, m o s t ü g y v é d kell h o z z á . Félnek a p e n n á m t ó l . " 2 5 E z a szubjektív látás az időtől v a l ó elmaradásban gyökerezik, s talán m é g a lélek m i n d e n k o r i félelme az idegentől áll mögötte. M i n d e z t az egyénre figyelő Gyulai megérti, a n e m z e t r e és tört é n e l e m r e figyelő Gyulai elmarasztalja. Ennek megfelelően kétarcú iróniája is, elnéző és elmarasztaló egyszerre. Megérti u g y a n , h o g y R a d n ó t h y nem szívesen veszi t u d o m á s u l a történelemnek számára oly kegyetlen művét, de ártalmasnak tartja. A t ö r t é n e l e m b e n lát egyfajta kegyetlenséget, de, mint a h o g y a pusztulást általában, ezt is tragikusnak és természetesn e k látja egyszerre, tragikusnak e g y é n i érzelmeink felől nézve, természetesnek az élet felől. Az e g y é n i szempontot R a d n ó t h y m á r n e m tudja e l n y o m n i magában, ezért felőrlődik. D e Gyulai n e m ítéli el, hiszen öreg is, szerencsétlen is. Az ö r e g nemes halála n e m a Gyulai-féle Világrend büntetése, n e m í r ó i igazságszolgáltatás. Az erkölcsi Világrend, a hclyreálló harmónia, az eszményi szférából vett ellensúly, amit a kortárs Greguss Á g o s t hiányolt a regényből, 2 6 itt, szerencsére, csakugyan hiányzik. A r e g é n y n e k mégis v a n katartikus hatása: ezzel elérk e z t ü n k a h a r m a d i k hangulati e l e m vizsgálatához. A h a r m a d i k hangulati elem, azaz a harmadik féle viszonyulás az elbeszélt a n y a g h o z : a megrendiiltség. Ez a legemelked e t t e b b szólam a h á r o m közül, az egyetemes e m b e r i sorsot kíséri. M e r t egyéni jelentőségén és történelmi v e t ü l e t é n kívül R a d n ó t h y utolsó évének leírásával Gyulai az életből való ki23
GY. P . : Egy
24
GY. P.:
26
GY. P . :
28
UO.
régi udvarház.
. . 44.
47.
U o . 73GY. P . : Levelezése
1843-tól
1867-ig.
339.
Fortim
899
kopás, a szervetlenné válás általános természetrajzát is adja. A t t ó l a pillanattól kezdve, a m i k o r az ember e l m a r a d az élet friss hullámától, a z o n keresztül, a m i k o r az ö r e g e m b e r b e n kisebb dolgainak rendbehozása is aránytalanul n a g y életerőt emészt föl és m i n d e n fölindulás súlyos fáradtságot h a g y hátra, egészen addig a pillanatig, a m i k o r a kéz végképp elereszti a világot, és az e m b e r e g y sor d o l o g m ö g ü l kiérzi az ürességet, ö n k é n y t . A megrendültség is végigkíséri a r e g é n y t , még a visszafoglalási jelenetet is, ezért n e m tudunk igazán nevetni R a d n ó t h y anakronizmusán. Csúcspontra természetesen az utolsó két fejezetben (VII—VIII.) j u t . Ezekben a fejezetekben világosodik m e g , h o g y a Régi udvarház . . . , általánosan szólva, a visszafordíthatatlan időről szól, az i d ő vetületeiről, a pusztulás k ü l ö n b ö z ő nagyságrendű egységeiről, melyeknek mintegy foglalata az idő. Az ú j pillanat m ú l t b a tolja a régit, ezzel pusztul a történelmi kor, meghal az e m b e r és változik a mindenség. (A VII. fejezet, amelyet Szinnyei Ferenc „világirodalmi rem e k n e k " tartott, 2 7 különösen szép példája Gyulai emelkedett, hármas szemléletének: az őszi tájban ember, kor és természet pusztulása keveredik.) A h o g y R a d n ó t h y Elek lassan kisodr ó d i k az életből és közelít a halálhoz, Gyulai f ö l m u t a t j a az e m beri élet kettős beágyazottságát : az emberélet egyszerre része a történelem és a m i n d e n s é g folyamatának. A t ö r t é n e l m i kor határozza meg életünk felszínét, a mindenség az alapréteget. R a d n ó t h y b a n a t ö r t é n e l m i kor sajátos társadalmi reflexekben, függőségi viszonyok tudatában, h a g y o m á n y o k h o z v a l ó érzelmi kötődésben nyilatkozik meg. A m i n d e n s é g adta alapréteg pedig Gyulainál biológiai és transzcendens meghatározottságot jelent egyszerre. Szerinte az e m b e r i természet „siillyedtségében is elárulja isteni eredete n y o m a i t " , 2 8 s a dráma szereplői sem lehetnek m e g g y ő z ő e k , ha „nincs r a j t u k Isten k é p e , tudniillik a lélek k ü z d e l m e i n e k hű kifejezése . . . ". 2 9 E m b e r k é p e , SZINNYEI F.: Novellaés regényirodalmunk I —II. B u d a p e s t . 1939 és 1941. II. 340. * 8 GY. P . : Emlékbeszédek. II. 251—252. " G Y . P . : U O . 226.
a
Bach-korszakban.
90 8
Forum
az e m b e r i lényeg isteni eredetűként v a l ó fölmutatása, mely történelemszemléleténél szorosabban t a p a d a h a g y o m á n y o s , vallásos világképhez, tisztán föltárul az utolsó két fejezetben: R a d n ó t h y t és Istvánt, a halál közeledtével, egyre i n k á b b az alapréteg határozza m e g . A történelmi k o r megszabta felszíni r é t e g e k egymás után válnak le róluk, v é g ű i úr és szolga helyén két ö r e g e m b e r m a r a d , akik ragaszkodnak egymáshoz : „ M i ó t a r á b o r u l t és megölelte, megszakadt a r é g i viszony. István többé n e m cselédje volt, h a n e m barátja, r o k o n a , dajkája. A szeretet és f á j d a l o m csatolta ő k e t össze s m e g h a t ó gyöngédség fejlett ki k ö z t ö k . N e m titkolt előtte semmit, keblébe öntötte panaszát, általa közlekedett az ügyvéddel, a számtartóval, a lelkésszel, az egész külvilággal." 3 0 Ez azért is m e g t ö r t é n h e t e t t , m e r t rendi k ü l ö n b s é g r e épülő kapcsolatukban egész életükben v o l t egy patriarkális, személyes vonás. R a d n ó t h y gyermekeit István valaha „ölben h o r d o z t a " , 3 1 a kis Gézát „ t á b o r n o k n a k szánta". 3 2 A cseléd az ebédnél kínálgatta urát, s ha az öreg R a d n ó t h y sokat akart enni: lebeszélte róla. István mindig szívesen szolgálta gazdáját, élete utolsó hónapjaiban pedig „ m i n d i g tartog a t o t t v a g y szerzett ura számára n é h á n y kötés szűz dohányt s n a g y ö r ö m e telt benne, ha szolgálhat neki". 3 3 A m i k o r már h a l d o k l i k , egyetlen g o n d j a , h o g y u r á r ó l g o n d o s k o d j é k : a kis M á n y i n a k töviről-hegyire elmagyarázza a tennivalókat. S a h o g y elmondja ! Csak ú g y süt belőle m u n k á j a szeretete, annak m i n d e n részletét, szertartását elősorolja, mintegy ő is utoljára á t g o n d o l j a őket, szemlét tart f ö l ö t t ü k , búcsút vesz t ő l ü k . R a d n ó t h y és István úr és szolga m i v o l t u k b a n is ragaszkodtak egym á s h o z , ebből az úr-szolga v i s z o n y volt a történelemhez t a p a d ó rész, a ragaszkodás, megértés, sallangmentesség pedig az alapréteghez. A halál előcsarnokában már csak az alapr é t e g m a r a d és e g y r e nagyobb szerepet kap.
30
GY. P.: Egy
31
GY.
P.:
UO.
32
GY.
P.:
UO.
27.
33
GY.
P.:
UO.
71.
régi udvarház. 27.
. . 72.
Forum
901
Mar а második fejezetből kiderül, hogy R a d n ó t h y foglalkozott a halál közellétével : „ . . . neje halálának emléke egészen felújult benne . . . el sem temethették illendően, ideiglenesen a városi t e m p l o m sírboltjába tették le holttetemeit s csak később szállították ki a családiba, n e m is tudja mikor, ő akkor már n a g y o n beteg volt, halálos beteg, most is az, talán sohasem g y ó g y u l m e g egészen." 3 4 (Gyulai egyes szám h a r m a d i k személyben beszél, de világos: hőse gondolatmenetét, tudatáramát rögzíti.) A harmadik fejezet elején ismét f ö l b u k k a n a halálm o t í v u m : „Megszállotta a halál gondolata . . . " 3 S S az egész regényt behálózzák a R a d n ó t h y b a n súlyosodó fáradtságra való utalások. A halál közeledtével m i n d e n leválik r ó l u n k , aminek az alapréteg szempontjából nincs tartalma. Ú g y is m o n d h a t j u k , R a d n ó t h y r a kisarkítva: minél befejezettebben idegenedik el a történelemtől, annál j o b b a n nyilatkozik meg b e n n e a lényegi. Élet és történelem k o n k r é t u m a i , a h o g y egyre távolabb kerül tőlük, egyre kevésbé fedik el előle a lét lényegi p o n t j a i t : a mindenség közömbösségének, a közelgő halál lehének hidegségét a két öregember a kölcsönös ragaszkodás és szeretet melegével viseli el. Kiderül, h o g y csak e n n e k van igazi értéke, minden más értékről bebizonyosodik, h o g y önkényesen kinevezett, külsődleges. M á r R a d n ó t h y sem az elveszett úri méltóság tűntén kesereg, többé n e m tesz szánalmas és anakronisztikus erőfeszítéseket annak visszaállítására. Most, m i k o r észjárása nehézkes, emlékezete k i h a g y s ő magatehetetlen, e g y ü g y ű öregember, érkezik el végső érettségéhez. M i k o r a gyöngeségtől már alig t á m o l y g ó cselédet félreérti és m e g b á n t j a , így g o n d o l k o d i k : Megkérlelem. Miért ne? Ö r e g emberek v a g y u n k , ki tudja, melyikünk hal m e g holnap reggelig. Búcsúzatlanul válj u n k - e el? . . . Jól m o n d o t t a szegény István. Félreértettem. Hijába! N e m igen t u d j a jól kimagyarázni magát, csak két osztályt járt N a g y e n y e d e n , ellenségei voltak a classis praeceptorok, ráfogták, h o g y n e m f o g az esze, aztán n e m tanult, elkeseredett, kibujdosott, Szegény István! Megkérlelem, aztán lefekszünk, 34 35
GY. GY.
P. : Uo. 20. P.: U O . 27.
8 Irodalomtörténet
90 8
Forum
s r e g g e l r e vidáman é b r e d ü n k . " 3 6 M e n n y i újdonság e n é h á n y m o n d a t b a n , m e n n y i m i n d e n , amire az eleven élet k o n k r é t u m a i k ö z ö t t R a d n ó t h y sosem j ö t t volna rá! Sajnálja Istvánt és e g y ü t t érez vele, beismeri ö n n ö n hibáját. S bocsánatot akar k é r n i saját szolgájától ! Az idézet utolsó mondata m é g azt is elárulja, h o g y az ö r e g R a d n ó t h y a bocsánatkéréstől valamiféle m e g k ö n n y e b bülést v á r . S itt e m l é k e z n ü n k kell arra, h o g y a II. fejezetben Gyulai leírja: R a d n ó t h y egyik éjjel a n e k i szintén j ó t akaró, tanáccsal szolgáló feleségével is összeveszett „s aztán egész éjjel se aludni, se d o l g o z n i nem t u d o t t " . 3 7 Most, halála előtt, szolgájával van így, aki i m m á r lelkiismeretét érintő, f o n t o s személy! Minderre, ismételjük, a halál közelsége tanítja m e g . ( Z á r ó j e l b e n : a halál m i n t megvilágosító erő, mely a 19. század m á s o d i k felének i r o d a l m á b a n Tolsztojnál szerepel hangsúlyos m o t í v u m k é n t , 3 8 Gyulainál máskor is fölbukkan. 3 9 ) Érdekes, a szemlélet mélyére világító összefüggés: R a d n ó t h y előtt a végső értékek a k k o r nyílnak föl, a m i k o r történelemről és társadalomról már v é g k é p p levált, m i k o r ezt már ő is t u d j a , m i k o r m á r m a g a is l e m o n d o t t arról, h o g y a k o n k r é t történelemhez k ö t ö t t életbe visszakerüljön. Ebből a szemléletből fakad például, h o g y Gyulai, bár az embereket e r e d e n d ő e n egyenlőeknek tartotta, n e m bízott az egyenlőség társadalmi megvalósíthatóságáb a n : világlátására az ideálisan tiszta,illetve a megvalósult állapot egészében feloldhatatlan dualizmusa jellemző : az egyenlőséget l e g f ö l j e b b megközelíteni lehet. G y u l a i egy t ű n ő k o r legjobb lehetőségeit r a g y o g t a t j a ki R a d n ó t h y és István kapcsolatának v é g s ő letisztulásával. A kort n e m kívánja vissza, hiszen R a d n ó t h y visszafoglalási kalandját m e g é r t ő e n , de iróniával fogadja. N e m tesz mást, m i n t m e g nyugvással és p o n t o s a n az ú j elé tárja mindazt, ami a régiben é r t é k volt, jó lehetőség. így, noha rokonszenv, irónia és m e g 86
GY. P.:
UO.
79.
"
GY. P.:
UO.
18.
38
E r r ő l részletesen: G . W . SPENCE: Tolstoy the Ascetic 1967. 2 8 — 78. ( D e a t h a n d I l l u m i n a t i o n с. fejezet). 39 Beteg-tígyon c í m ű , 1850-ben í r o t t k ö l t e m é n y é b e n .
— London.
Forum
903
rendiiltség összhangjából egyfajta elégikus l é g k ö r veszi k ö r ü l a történést, n e m az érzelmek elmosódó k ö r v o n a l ú elégiája a r e g é n y : a visszafogott modalitás, a veszteségek együttérző, d e higgadt és pontos számbavétele az idő visszafordíthatatlanságára m u t a t n a k , s a Gyulai számára mindig o l y fontos jelenre. davidházi
HŐS VAGY ILLYÉS
GYULA
ÉS A
NÉMETH
péter
ÁRULÓ? LÁSZLÓ
VÁLTOZATAI
GÖRGEY-TÉMÁRA
A m a g y a r i r o d a l o m szívesen ábrázolja történelmünket a gyökeres és felemás megoldások vitájaként. Sok m ű egyenesen azt vizsgálja, milyen e m b e r az, aki nemzeti sorsfordulókon középen áll, v a g y félszívvel halad e g y irányba. A felszabadulás után a forradalmi osztályszövetség és az értelmiség különböző csoportjainak viszonya ellentmondásos volt. Ez a helyzet tartotta napirenden a köztes álláspontot elfoglaló embertípus — többek k ö z ö t t — irodalmi elemzését is. D é r y T i b o r Farkas professzora a Feleletből, aki az értelmiség f o r r a d a l o m r a találását jelképezte volna, akkortájt m a r a d t töredékes, a m i k o r G ö r gey alakja megjelent Illyés Gyula és N é m e t h László kéziratpapirosán. Ez az egybeesés jellemző a korra, s egy irodalomszociológiai kérdéssort vet fel: miért tesz a történelmi helyzet éppen ilyen embertípust érdekessé az irodalom számára; miért é p p e n a népi tábort foglalkoztatja ez a típus; milyen okból csihol ki ugyanaz a szituáció ennyire eltérő válaszokat a két íróból; eltérő filozófiai nézetrendszereik milyen eltérő műformálást teremtenek, beleértve a szóban f o r g ó embertípus teljesen eltérő interpretálását is? 7*
90 8
Forum
Ez az összefüggés így ábrázolható : a t ö r t é n e l m i helyzet —> az írói filozófia -> a m ű f o r m á l á s az alak értelmezése, d r á m a i funkciója. A t ö r t é n e l m i helyzetet nemcsak az ö r ö k ö l t értelmiségi f ó biák jellemezték. A kor i r o d a l o m — és n e m c s a k i r o d a l o m politikájának hibái is megnehezítették, h o g y a köztes álláspontnak művészi értelemben is hiteles kritikáját a k o m m u n i s t a írók adják m e g . így ez a problematika o l y a n alkotókat ösztönzött, akik szemléletükben n e m azonosultak az adott f e j l ő déssel, v a g y csak fenntartásokkal fogadták el. A népi í r ó k válasza e történelmi helyzetben nemcsak ellentmondásos, h a n e m egyes vonatkozásokban találóbb is a f o r r a d a l o m írói v á laszánál. P á n d i Pál szerint „Miller, D ü r r e n m a t t és társaik j o b b drámát a l k o t n a k a m a g u k pozíciójából, m i n t a mi drámaíróink a m i feltételeink k ö z ö t t " . 1 Ezt a különbségtételt m e g kell tegyük a k o m m u n i s t a és a szövetséges, illetve útitárs i r o d a l o m vonatkozásában is. A n é p i irodalom d r á m a i művei m i n d e n esetre k o r a i , éles és m é l y kritikai válaszok a proletárdiktatúra társadalmi ellentmondásaira. Illyés G y u l a , N é m e t h László és Sarkadi I m r e irodalomtörténeti elsőséget élveznek ebben a társadalombírálatban. A z elsőség a z o n b a n n e m ö n m a g á b a n érték. A m a i újraolvasó ú g y érzi, h o g y ezeknek az alkotásoknak társadalmi értéke a n n á l nagyobb, m i n é l inkább a f o r r a d a l o m önbírálata ez a kritika. Ez a s z e m p o n t a Fáklyaláng és az Áruló d r á m a i értékeinek mércéje, m i n d a sematikus d r á m á k k a l szembeállítva őket, m i n d a két m ű k ö z v e t l e n összevetése k a p csén. Illyés Gyula és N é m e t h László c s a k n e m egyidőben d o l g o z ták fel ugyanazt a t é m á t . E tény elsősorban a hasonlóságot emeli ki: h o g y ti. a két d r á m á b a n a népi i r o d a l o m f o r r a d a l m á r és r e f o r m e r ága fogalmazza m e g álláspontját a szocialista forrad a l o m r ó l általában, d e különösen a n n a k a személyi kultusz által eltorzított változatáról. (A Fáklyalángot 1952-ben m u 1 PÁNDI P. : Évtizedünk és a magyar dráma — É l ő i r o d a l o m . T a n u l m á n y o k a felszabadulás u t á n i m a g y a r i r o d a l o m t ö r t é n e t é b ő l . B p .
1969.
905
Forum t a t t i k b e . É l m é n y v i l á g a h a s o n l í t a z Egy
mondat
a
zsarnokságról
c. költeményéhez. Az Áruló 1954-ben készül el. Élményalapja a korábbi évek személyes megpróbáltatásai.) 2 M i n d k e t t ő j ü k
1 „Lecke, a m e l y e t a szerző élete kétségbeesett p o n t j á n a d n i a k a r t " ( F i l m , Színház, M u z s i k a , 1966. dec. 23.), „ . . . h o g y az e t i k u s h a j l a m ú e m b e r h o g y a n k é s z ü l j ö n f ö l a . . . m e g b é l y e g z é s elviselésére." ( H é t f ő i
Hírek,
1966. dec.
Érdemes
volna
12.) R é s z l e t e k egyszer
N É M E T H LÁSZLÓ
megírni
a
nyilatkozataiból.
GÖRGBY-motívum
irodalmi
ú t j á t , h i s z e n a t á b o r n o k m a r k á n s a l a k j á b a t ö b b a l k o t ó n k is s z í v e s e n vetítette bele a m a g a MIKSZÁTH
szerint
gondolatait. —
ahogy
KRISTÓFFY
JÓZSEF:
Magyarország
háborús kálváriája c. visszaemlékezéseiben o l v a s h a t j u k ( B p . 1927.: 26.) — „ h á t persze, h o g y G ö r g e y n e m v o l t áruló. D e ezt n e m szabad m o n d a n i , h a n e m ellenkezőleg, f e n n kell tartani azt a h i e d e l m e t a n é p b e n , h o g y V i l á g o s n á l G ö r g e y a d t a el a hazát. M e r t a n e m z e t s o h a s e m veszíthet, s ha m é g i s m e g e s i k e g y ilyen szerencsétlenség r a j t a , azt le kell t a g a d n i , s valami b ű n b a k r a f o g n i . . . m e r t h a egyszer a n e m z e t r á j ö n , h o g y g y e n g e , h o g y h i b á s lehet, elveszti ö n é r z e t é t , n e m z e t i büszkeségét, a m e l y e k e g y e d ü l képesek n a g y t e t t e k r e sark a l l n i . " M i k s z á t h m a g a is „ r e á l p o l i t i k u s n a k , az e g y o l d a l ú ráció e m b e r é n e k " t a r t o t t a G ö r g e y t , s s z e m é b e n az v o l t a l e g n a g y o b b é r d e m e , h o g y „ e g y h o s s z ú e m b e r ö l t ő n k e r e s z t ü l megadással és b é k e t ű r é s s e l " viselte a h a m i s látszatot. E z a k é t m o t í v u m b e l e s z ö v ő d ö t t ILLYÉS G Y U L A é s N É M E T H LÁSZLÓ G ö r g e y - é r t e l m e z é s é b e
is.
M o s t , 1972-ben a h i d e g f e j ű , m é r l e g e l ő h a d v e z é r n e k ú j j e l l e m é r t e l m e z é s e kelt é l e t r e GALAMBOS LAJOS d r á m á j á b a n . A Fegyverletétel G ö r g e y j e l é n y e g é b e n v á l t o z a t l a n t u l a j d o n s á g o k k a l e m e l k e d i k a d a r a b b a n „ a g y a k o r l a t i a s , cselekvő, t a k t i k u s f o r r a d a l m á r " m e g s z e m é l y e s í t ő j é v é . (FARKAS LÁSZLÓ é r t e l m e z é s e : Ú j í r á s , 1 9 7 2 . 5 . : 1 0 3 . )
E n n e k a hízelgő beállításnak k é t ú j s á g a v a n : az, h o g y G ö r g e y — f o r r a d a l m á r , de az is, h o g y a k o r m á s i k n a g y társadalmi típusa, a R a j o n g ó F o r r a d a l m á r m o s t n e m K o s s u t h n é p v e z é r i alakja, h a n e m a k i s e m b e r : az é r t e l m i s é g i d r á m a h ő s , K e n é z I m r e . K e n é z f i g u r á j á t G a l a m b o s a t á v o l s á g t a r t á s és szeretet k e t t ő s s é g é b e n a l k o t t a m e g . B e n n e a szocialista átalakulás k e z d e t é n e k jellegzetes f o r r a d a l m i m a g a tartását idézi n o s z t a l g i k u s iróniával. A n o s z t a l g i a a n n a k a h i t n e k szól, a m e l y a szavak és m a g a t a r t á s pátoszával a k a r g y ő z n i az e l l e n t m o n d á s o s v a l ó s á g o n . Az irónia p e d i g a t a p a s z t a l a t o k szülte k é t k e d é s t állítja s z e m b e e g y mítosszal, a m e l y e t az e m b e r i cselekvés a u t o n ó m i á j á n a k e l v o n t értelmezése a l a k í t o t t ki. K e n é z I m r e e n n e k illúziójában él és cselekszik. Az e s e m é n y e k e t m a g a b i z t o s a n ítéli m e g e g y e l v o n t f ó r r a -
90 8
Forum
válasza azonban önálló felelet, talán m é g több különbséggel, m i n t hasonlósággal. Az elemzés részben tehát abból áll, h o g y e g y r e f o r m e r és e g y demokrata n é p f o r r a d a l m á r nézeteit hasonl í t j u k össze. A világnézeti mozgástér, amelyet át kell tekinteni, í g y ábrázolható : F O R R A D A L O M reform
demokratikus
szocialista torzított n e m torzított
•* Áruló
===
Fáklyaláng "
*
^
*
_
E b b e n a mozgástérben keressük a két író társadalombírálatának egyezéseit és különbségeit. Ezek lényegében a f o r r a d a l o m ról, m i n t olyanról, és a szocialista forradalom természetéről vallott nézetekben f o g a l m a z ó d n a k m e g , beleértve azt a nagyon f o n t o s részletkérdést is, h o g y a két író elutasítása mennyire árnyal a jelenségek megítélése során. A közös és eltérő jegyek áttételesen jelennek meg a d r á m á k b a n . így a feladat másik fele az, h o g y helyzetekben és a l a k o k b a n keressük m e g e nézetek
d a l m i etika s z e m s z ö g é b ő l , s é p p e n e z é r t m é r i fel rosszul h e l y z e t é t és l e h e t ő s é g e i t . S z e m é b e n G ö r g e y , K o s s u t h és P e t ő f i e g y eszmény h á r o m megtestesítője. Ez a hős a k a r G ö r g e y oldalán Posa márki l e n n i , s — m i l y találó fricska e g y m a g a t a r t á s n a k ! — e g y e t l e n j ó tanácsa a h á b o r ú n a k szól, az is — k i v é g z é s e h a j n a l á n . P e d i g az í r ó u d v a r i a s K e n é z z e l : a s z í n m ű G ö r g e y j e m é g első n a g y h a d i t e t t e k ü s z ö b é n áll. E z a fiatal p a r a n c s n o k m é g n e m e m e l k e d i k a n n y i r a Kenéz f ö l é , h o g y ezt a t ö r t é n e l m i statisztát vitatárssá és t a n á c s a d ó v á n e e m e l j e . N e m G ö r g e y n a g y s á g a , h a n e m K e n é z s ú l y t a l a n s á g a az oka, h o g y vele s z e m b e n G ö r g e y n e k v a l ó b a n f ö l é n y e és h i t e l e v a n . M é g a k k o r is, h a a h a d v e z é r erényei a Fegyverletétel teljes t ö r t é n e l m i színk é p é b e állítva, j ó v a l k i s e b b n e k t ű n n e k . T á v o l r ó l s e m p r o b l é m á t l a n d ö n t é s t e h á t , h o g y a d a r a b V i l á g o s t előlegező s ú l y o s m o n d a t á t : — „ S z e g é n y f o r r a d a l o m ! " — a s z e r z ő é p p e n G ö r g e y szájába adja.
Forum
907
tükröződését. A m ű v e k drámai ereje jórészt a történelmi p á r h u z a m o k tárgyi igazságán múlik, a m i k e t viszont a kifejezni szándékozott nézetek alakítottak ki. A történelmi példázat — e g y é b k é n t — részletekig azonos nyersanyagot dolgozott fel. A f i g u r á k között G ö r g e y n e k jut kitüntetett szerep. Az egyik m ű b e n ő a főszereplő, d e a másik m ű b e n is kulcshelyzetben van. í g y talán nem erőltetett megoldás — elsősorban benne vizsgálni a k é t író felfogását. Mindkét író — k i tudja véletlenül-e? — G ö r g e y sorsából u g y a n a z o k a t a t é n y e k e t és emberi m o t í v u m o k a t választotta ki. E r r ő l a G ö r g e y r ő l is, miként a t ö r t é nelmi alakról kiderül, h o g y tettei, tehetsége, akarata elválasztották az átlagembertől; én-kultusza a demokráciától; n a c i o nalizmusa a romantikus érzelem-vallástól; katonai a k a r n o k sága p e d i g a feudális, p o l g á r i és népi t á b o r minden más á r n y a latától. G ö r g e y mindkét í r ó megformálásában társadalmi típus: az clméletalakító, szervező és cselekvő értelmiségi egyik fajtája. Az az e m b e r , akit a f o r r a d a l o m n e m szeret, de akivel számolni kénytelen, mert eredetében hozzá kapcsolódik, s a cselekvés i d ő p o n t j á b a n befolyása, hatalma van. A történelmi és a s z í n m ű hős G ö r g e y egyaránt f ö l e m e l k e d ő típus, n e m az elbukó m ú l t p r o d u k t u m a , helye a f o r r a d a l o m b a n m á r ezért is lényeges kérdés. A két dráma szövetébe beledolgozták a problémát : szövetséges lehet-e vagy útitárs. Az már v a l ó b a n a két író személyes helyzetéből adódott, h o g y ebben a forradalmat befolyásoló, de m é g s e m forradalmi gondolkodású t á b o r n o k b a n mit láttak : a f o r r a d a l m a t vállaló r e f o r m e r t v a g y számító akarnokot. Ettől f ü g g ö t t , hogy az í r ó azonosult-e vele vagy k í v ü l r ő l nézte: főhősnek tette-e m e g , vagy csak e g y kulcsszereplőnek a többi k ö z ö t t . A két í r ó voltaképpen csak abban egyezik m e g , h o g y G ö r g e y a f o r r a d a l o m hadvezére u g y a n , de n e m f o r r a dalmi hadvezér, számára a helyzet kényszerhelyzet. A m a l g r é lui f o r r a d a l m á r b ó l Illyés és N é m e t h László ábrázolásában e g y f o r m á n a józan ész beszél. T e k i n t s ü k röviden mértékét.
át
szemléleti r o k o n s á g u k jellegét
és
90 8
Forum
1. M i n d k é t író kölcsönös függésben látja e g y m á s t ó l a nép és nemzet sorsát. Nincs d o k u m e n t u m arról, m i t szóltak a népi lendület manipulatív leszereléséhez, ami o l y jellemző volt a személyi kultusz időszakára. A g g o d a l m u k a t drámáik mégis kifejezik, bár elsősorban a Fáklyaláng foglalkozik vele. Illyés a n é p b e n tükrözteti az egymással szembeállított két vezető személyiséget. N é m e t h László viszont az egyéniségben szemléli és tárgyalja a kor v a l a m e n n y i közösségi problémáját. 2. M i n d k é t író európai látókörrel és kultúrával fordul a m a g y a r sorskérdésekhez. D r á m á i k is erről szólnak. Más-más arányban u g y a n , de elemzési m ó d j u k n a k e g y a r á n t ismertető jegye a racionális elemzés, a szkepszis és a közösségi ügyek m o rális kezelése. Különbség a b b a n van k ö z ö t t ü k : csak a racionalitás vezeti-e őket, kételkedésük mindent kikezd-e, és mit tartanak morális cselekedetnek. 3. Közösek h a g y o m á n y a i k b a n is. M i n t h o g y az ország sorsát az 1945-ös n a g y fordulótól keltezik, természetesen nyúlnak vissza az — akkor m i n d k e t t ő j ü k számára autentikus — f o r r a d a l o m h o z : 1848-hoz. Illyés szemében a z o n b a n nemcsak 1848, h a n e m a 48-as fogantatású agrárszocializmus is h a g y o m á n y , arról n e m is beszélve, mit lát egyikük 48-ban, s mit a másik. 4. M i n d k é t író hisz a cselekvő emberben, akik — riesmani tipológiában mérve — m é g „belülről irányított e m b e r e k " . A két d r á m á b a n küzdelem folyik az a u t o n ó m e m b e r i lét m e g teremtésének feltételei k ö r ü l . C s a k h o g y gyökeresen eltér a véleményük, m i l y e n cselekvési m ó d helyes, és a k o n k r é t társadalmi helyzet (illetve annak t ü k ö r k é p e a dráma társadalomrajzában) ad-e kibontakozást az e m b e r i autonómiának. 5. M i n d k é t íróra jellemző, h o g y a konfliktusokat a kor v e zető alakjaiban ragadják m e g . Egészen eltérő véleményük v a n azonban a forradalmár v e z e t ő alakjáról. Ez húzódik m e g a
Forum
909
puszta racionalitás v a g y a dialektikusan cselekvő értelem állandóan előtérben levő vitája mögött. Talán kiderül m i n d e b b ő l , hogy nézeteik közös jegyei elsősorban a népies szemlélet legáltalánosabb egyezéseiből erednek. Felfogásuk eltérő vonásait viszont jelentősen befolyásolta az irodalompolitika magatartása. 3 Illyés Gyula a k i b o n t a k o z ó f o r r a d a l o m cselekvő részese, az a paraszti forradalmár, aki átment a f o r r a d a l m i (kommunista) m u n k á s m o z g a l o m iskoláján is. A Fáklyaláng — tudvalevően — egy n a g y n é p f o r r a d a l m i trilógia k ö z é p s ő darabja. Megelőzi a Dózsát, követi az Ozorai példát. Illyés e m ű b e beleírta a n é p ből j ö t t értelmiségi lelkiismereti d i l e m m á j á t (Nem menekülhetsz ) ; bele a felszabadult népi energiák csodatételeiből f a k a d ó bizalmát és belső erejét, továbbá — r e j t v e — súlyos kételyeit is, h o g y az új népfi-vezetőréteg nem ú g y bánik a vezetettekkel, ahogy azt a győztes f o r r a d a l o m nemzeti egysége megkívánná. N é m e t h László helyzete sokkal egyszerűbb. M e g b é l y e g z ő mellőzöttsége eleve k í v ü l tartotta a f o r r a d a l m i t á b o r o n : m é g annyira sem kapcsolódott bele a kulturális építésbe, a m e n n y i r e r e f o r m e r értelmiségi pozíciója e g y é b k é n t megengedte volna. Szocializmus-koncepciójának nemcsak szocialista voltát, han e m haladó jellegét is tagadták. N é m e t h László tehát a m a g á nyos, sértett szemlélő helyzetébe szorult. R é g i kétségei, ellenszenvei megerősödtek. M i n t írja — a Galilei-per hat m ű v e 3 A Fáklyaláng lelkes f o g a d t a t á s á b a , j ó l l e h e t az egykori k r i t i k á k b ó l m a is k i é r e z h e t ő az í r ó i t e l j e s í t m é n y e n é r z e t t ö r ö m és b ü s z k e s é g , napi e l g o n d o l á s o k is b e l e j á t s z o t t a k . PÁNDI P . szerint ( N é p s z a b a d s á g , 1968. j a n . a i . : 9.) „ A m i k o r a F á k l y a l á n g o t először b e m u t a t t á k . . . . m á r s o k a k eszmélkedése k e z d t e o d a r a j z o l n i a kételyek k é r d ő j e l e i t a »belső ellenség«, az »árulás« g y a k o r l a t i é r t e l m e z é s e mellé. S Illyés d a rabja — a b b a n a h e l y z e t b e n — , m i n t h a t ö r t é n e l m i l e g hiteles a l a p o k h o z v e z e t t e v o l n a vissza a f o r r a d a l m a s lelkesedést és az árulás g y ű l ö l e t é t . " MÁTRAI BETEGH В . a f e l ú j í t á s a l k a l m á v a l m e g í r j a , h o g y 1952-es k r i t i k á j á n a k lelkes h a n g j á é r t s z e m r e h á n y á s t k a p o t t . Tanulságos ö s s z e h a sonlítani m i n d k é t írását, m e r t a hangsúly e l t o l ó d á s a , s a h a n g n e m m ó dosulás j ó l m u t a t j a , m e n n y i v o l t első c i k k é b e n a m e g k ö n n y e b b ü l é s és hála túlzása. ( M a g y a r N e m z e t , 1952. dec. 25. : 6 . , és 1969. jan. 1 4 . : 11.)
90 8
k ö z ü l (Galilei,
Forum I I . József,
Petőfi
Mezôberétiyben,
Apáczai,
a
Szörnyeteg es az Áruló) éppen ez utóbbi a magyarázat, öngyógyítás és viselkedési minta. Innen nézve teljesen érthető, h o g y N é m e t h László miért G ö r g e y felnövesztett alakjában próbálta megragadni mindazt, a m i t Illyés Gyula Kossuth—Görgey—Józsa hármasságában exponált. A
népdráma
látóhatára
Illyés történeti népdrámát írt. E g y győztes társadalmi osztályszövetség e g y i k reprezentánsaként ábrázolásmódja átfogó és dialektikus. K ö z p o n t i hőse a n é p (értsük: a szegényparasztság) mint vonatkoztatási keret, m i n t szervező k ö z p o n t , mint típussá emelt hős. Ez a nézőpont teljesen összhangban van a történelem menetével, ami lehetővé teszi a totális ábrázolást, beleértve az időleges torzulások f o r r a d a l m i bírálatát is. A Fáklyaláng abban a társadalmi pillanatban született, amikor m é g a szegényparaszti n é z ő p o n t az egész n é p nézőpontja is, s í g y a nemzeti méretű kérdéseket csonkítás n é l k ü l lehet erről az alapról elemezni. Józsa figurája a legjobb bizonyíték rá, h o g y ezeket a m e g állapításokat n e m erőltetjük rá a drámára, h a n e m azok valób a n benne is v a n n a k . О az a tengely, amely m a g a körül f o r gatja a darabot, í g y az a személy is, akinek révén Illyés „antropomorfizálhatja a T ö r t é n e l m e t " . Az ő személyes tulajdonságai lényegítik át emberivé a t ö r t é n e l e m ábrázolt tendenciáit. A dráma Tiborca : Józsa — egyszerre antik és l e g m a i b b , jelképes és reális, ideálkép és a m i n d e n n a p o k hőse. A n t i k , jelképes és ideálkép m i n t egyszemélyes k ó r u s . Olyan közösségi érvényű e m b e r i értékrendszer h o r d o z ó j a , amely — Illyés szemléletében — végső és elpusztíthatatlan. Mai és reális, amennyiben öntudatos, felszabadult és cselekvő ember. V á l t o z ó ember is, akinek látóköre és szervezőképessége a darabban is fejlődik. A III. felvonásban a csongrádi kubikusok egyik Kossuth-körének elnökeként látjuk viszont. Józsa alakja így arra is alkalmat ad Illyésnek, h o g y költői eszközökkel kiemelhesse a szocialista
Forum
911
h a g y o m á n y o k agrárdemokrata előzményeit, m i n t amely híd kell h o g y legyen az 1848-as n e m z e t i és demokratikus forradal o m h a g y o m á n y á h o z . Józsa a 48-as h o n v é d és 84-es agrárvezér értelmes, leleményes férfi, az ország vezetőivel virtuálisan egyen-» r a n g ú hős. Erkölcsi ereje m é g s e m gyakorlati síkon, h a n e m jelképesen, Kossuthhoz ffíződő viszonyában érvényesül. Az a gondolat, h o g y a n é p n e k méltó vezér kell, aki a m a g a értékeit m e g n e m tagadva m e g kell h o g y nemesedjen, a n é p r e találván, r e f o r m k o r i m ó d o n demokrata elképzelés. K ö z é p ú t o n áll az Erdélyi—Arany-féle „beemelni a n é p e t a j o g o k b a " elv és „a n é p magát teszi u r a l k o d ó v á " f o r r a d a l m i elve k ö z ö t t . Illyés n é p f o g a l m a hasonlít Petőfiére, aki szerint a nép m a g a alkotja történelmét, de a történelemalkotásban megáll az egyenlővé válás mozzanatánál. Amivel a n é p egyenlő lesz, azt legjobb vonásaiban Kossuth képviseli. Béládi Miklós jegyzi m e g , hogy az első felvonás nemesi Kossuthja a harmadik felvonás forrad a l m i demokrata vezérévé válik. 4 D e h o g y azzá válhasson, a néppel kell szövetkeznie, h o g y hozzá, általa és vele fejlődhessék tovább. Illyés Gyula dialektikus látásmódja m á r ettől is markánsabban j u t kifejezésre Kossuth ábrázolásában, mint Józsáéban. D e — ezen túlmenően — Kossuth k ö z p o n t i helyzetét a cselekvésben olyan tartalmi hűséggel adja vissza, h o g y az e g y f o r m á n igaz a történelmi Kossuthra, a dráma f i k t í v k o r mányzójára, és a m ű megírásának belső viszonyaira. A nemzeti egységet megszemélyesítő Kossuth csak Görgeyn keresztül t u d cselekedni a darabban, rá van utalva és ki van szolgáltatva neki. „ F á j megint csak az " — m o n d a t j a vele Illyés —, „ a m i az e m b e r és az ember, n é p és nép, haza és haza között r o b b a n t , esett szét, és n e m f o r r össze." E z a jelennek szóló burkolt figyelmeztetés. Illyés aggodalm á t két más — m e r ő b e n esztétikai — jellegzetesség is elárulja. Kossuth a nagy dialógusban többször is önmagát „gerjeszti". G ö r g e y kisszerű, de valóságos érveire átérzett, de az adott helyzetben üresen csengő általánosságokkal válaszol. Ezzel 4
BÍLÁDI M . : A drámaíri
Illyés Gyula
— Ú j H a n g 1956.: 3.
90 8
Forum
érzékelteti Illyés, h o g y Kossuthnak az a d o t t helyzetben nincs t a r t a l m i érve, s az e l v h ű s é g csak e l v o n t a n segít : az e l l e n t m o n d á s f e l o l d h a t a t l a n . G ö r g e y ennek ellenére h á r o m s z o r is m e g h a j o l K o s s u t h ékesszólása előtt. N e m n e h é z e b b e n a színi f o g á s b a n Illyés meghajlását l á t n i a f o r r a d a l o m lényegéhez t a r t o z ó n e m zeti illúziók előtt. Állásfoglalása m é g i s ambivalens, a m i b e n v i s z o n t azt é r z é k e l h e t j ü k , h o g y a m a g y a r társadalom életében m á r n y i l v á n v a l ó v á v á l t 1951-re az e l v h ű s é g g e l és az illúziókkal v a l ó visszaélés. Ilyen helyzetben a m ű h a r m a d i k felvonása, a t u r i n i találkozás is t ö b b é r t e l m ű v é v á l i k . N e m c s a k a katarzish o z o l y szükséges távlatot adja K o s s u t h és Józsa kapcsolatán a k , h a n e m idilljével feloldja a b u k á s t r a g i k u m á t is. Kifejezi, h o g y a bukás n e m végleges; de a n n a k feltételét — a n e m z e t i e g y s é g e t — csupán az elvont j ö v ő b e n tudja jelezni. E z a dram a t u r g i a i m e g o l d á s , m i v e l é p p e n e g y „rossz v a l ó s á g " f o r r a d a l m i m e g j a v í t á s á n a k szándékával született, a k o n k r é t jelen h a t á r o z o t t k r i t i k á j a is. E kijavított j ö v ő b e n Illyés Kossuthja m á r f ü g g e t l e n í t e n i t u d j a t ö r t é n e l m i cselekvését G ö r g e y t ő l . G ö r g e y e d a r a b b a n m i n d v é g i g a partikularitást képviseli a n e m b e l i — e g y e t e m e s — é r t é k e k k e l szemben. A h o g y H e r m a n n István m o n d j a : a valóság kisszerű felfogása „ G ö r g e y n e m e s i szemléletével f ü g g össze. A b b ó l az életérzésből táplálk o z i k , m e l y n e k k ö v e t k e z t é b e n a m ű paraszti h ő s é n e k . . . lelépést vezényel, s szeretne a b t r e t e n t vezényelni m i n d e n p a rasztnak."5 A Fáklyaláng G ö r g e y j e — a m a g a m ó d j á n — é p p ú g y i d ő t len és k o r h o z k ö t ö t t típus, m i n t J ó z s a . Időtlen v o n á s a , h o g y J ó z s a archaikus nagyságával s z e m b e n ő az összefoglalóan kisszerű. K o n k r é t m e g n y i l v á n u l á s a i b a n viszont j e l e n t é k e n n y é n ő a n é p t r i b u n Kossuth p r o t a g o n i s t á j a k é n t . Helyesebben szólva : j e l e n t é k e n y e g y jelen i d ő b e n : a f o r r a d a l o m m e g h a t á r o z o t t szakaszában. Ismét csak a dialektika az, a m e l y G ö r g e y j e l l e m é t változatlanul hagyja (ellentétben a másik k é t főszereplővel), s a v á l t o z o t t helyzetet a II. és III. felvonás c s e l e k m é n y é 5
HERMANN
I.: Szent
Iván éjjelén. B p . 1969.: Г69.
Forum
913
b e n G ö r g e y n e k juttatott színi jelentőséggel jelzi. U g y a n a z az e m b e r küld szőlőt az uralkodónak, m i n t aki teljhatalma birt o k á b a n f u t n i h a g y j a Kossuthot. Az egymásra talált Józsa és Kossuth szemében azonban az e g y k o r i diktátor rosszindulatú és jelentéktelen m a g á n e m b e r csupán. A Fáklyaláng, azáltal h o g y n é p d r á m a , a változás d r á m á j a is. A cselekvő, ö n m a g u k a t teremtő h ő s ö k szemében G ö r g e y az ellenforradalomba törpül, mert társadalmi lényege ellenforrad a l m i volt m á r 1848-ban is. Illyés meggyőződése szerint részese a nemzeti bukás felelősségének. Ez n a g y o n súlyos megállapítás, mert a d r á m a í r ó n e m a nacionalista bűnbakkeresés logikájával ítéli el G ö r g e y t . Szerinte a n e m z e t i tragédiákat m i n d i g a néppel szemben felelőtlen vezetőrétegnek k ö s z ö n h e t j ü k . G ö r g e y magatartása csupán egy variánsa ennek.
Az
intellektuális
magány
drámájának
látóköre
„Volt pillanat" — morfondíroz Kossuth Görgeyről — „az én s z e m e m b e n ő v o l t a t e t t e r ő . K e m é n y k a t o n a v o l t . D e csak k a t o n a v o l t , hazafi m á r n e m t u d o t t lenni. Összetévesztette seregét a n e m z e t tel. Zsoldos, eljátszotta j á t é k á t . A t ö r t é n e l e m ilyen picire n y o m t a össze."
Ezt egy, magát a n é p segítségével autentikussá e m e l ő hős állapítja m e g a haladástól magát é p p o l y tudatosan elhatároló problematikus hősről. N é m e t h László drámája töretlen ívű polémia a p r o b l e m a t i k u s hős v é d e l m é b e n . Az í r ó azonosul a bukásra ítélt figurával, s egyetlen törekvése, h o g y ezt a történelmi ítéletet semlegesítse. M ű v e — f o r m a i tekintetben — m é g inkább apológia, önigazolásos vádbeszéd, m i n t az Eklezsia-megkövetés volt. A z ő Görgeyje a „ t ö r p e zsoldos"-ra, amely az írót ért v á d a k analógiájának t ű n i k a néző előtt, f ö l f o k o z o t t öntudattal vágja vissza, h o g y „a magasztos magyarországi eszmék piacán tán tíz olyan embert sem találtam, akinek a jellemét, köznapi ruhául, hordani h a j l a n d ó v o l n é k " . A kirekesztettség alaphelyzete a szembenállás társadalomkritikáját szólaltatja m e g a m o d e r n m a g y a r dráma legmélyebb azonosulásból
90 8
Forum
született alakjában. G ö r g e y talányos helyzete a következetes ellenforradalom és a következetes forradalom k ö z ö t t , alkalmasnak látszott kifejezni N é m e t h László valóságos kettős k ö t ö t t ségét, és a mesterségesen kikényszerített senki földjére szorulását a forradalmi m u n k á s m o z g a l o m és a polgári restauráció tábora közt. Mit kifogásol N é m e t h — G ö r g e y ? 1. A nemzeti illuzionizmus o k á b ó l a forradalmi lelkesedés és illúziók társadalmi erejét és a személyi kultusz voluntarizmusát — egyszerre; 2. a dialettantizmus ü r ü g y é n az ú j vezetőréteg kezdeti gyakorlatlanságát és — a ma m á r elkerülhetőnek felismert — lelkiismeretlen dilettantizmust — egyszerre; 3. a f o r r a d a l o m n a k tulajdonított általános immoralitásban a forradalmi h a t a l o m erkölcsét és a hatalmat g y a k o r l ó csoport valóságos politikai erkölcstelenségét. (A Fáklyaláng b a n Illyés G ö r g e y morálkritikáját egyszerűen ,,az udvarházak és nemesi g r a n á r i u m o k féltésé"-nek tulajdonítja.) G ö r g e y m o n d j a , de m i N é m e t h László személyes véleményének érezzük az alábbi mondatokat : „ H a e g y o r s z á g h e l y é n csak r o m h a l m a z m a r a d , d e ez a szabadság n e v é b e n t ö r t é n t — ő [ti. K o s s u t h ] ezt kész j o g o s n a k ítélni. . . T á n é p p e n ez a d ö n t ő k ü l ö n b s é g , a m e l y az újmódi f o r r a d a l m á r t az egyszerű patriótától elválasztja, ö az e s z m é t n é z t e , én a h a z á t . . . s a becsületet."
Ez a m o n d a t az Áruló politikai kulcsmondata. Az „egyszerű patrióta" kifejezés pontos megfelelője annak, a m i t H e r m a n n István „kisszerű realitás"-nak jellemez a Fáklyaláng G ö r g e y j é nek viselkedésében. A „realitás" fogalma hegeli értelemben ellentéte a „ v a l ó s á g " - n a k . Ezzel visszaérkeztünk a „ j ó z a n ész" és a dialektikus értelem n é z ő p o n t j á n a k értelmezéséhez. Az egyszerű, a h é t k ö z n a p i racionalitás t ö b b s z e m p o n t b ó l is korlátozott. M i n d e n e k e l ő t t a m a g á n e m b e r morálja. G ö r g e y erkölcse, amikor v e z e t ő posztján állva, a haza becsületét szegezi szembe az eszmével, a védekező ember érve. A drámából,
Forum
915
m i n t h o g y G ö r g e y szemével nézzük a világot, ki van rekesztve a nép. (Kivéve azt a m e l l é k m o n d a t o t , amelyben ide-oda lengő, asszonymódra befolyásolható képletként tűnik fel.) Ez a szemléleti korlátozás két vezetési koncepció szalonvitájává fokozza le a d r á m á t . A népre vonatkoztatás hiánya továbbá egy szintre hozza az elsőrendű és másodrendű társadalmi m o t í v u m o k a t . Szubjektív értékrendet teremt N é m e t h László pusztán azáltal is, h o g y G ö r g e y becsületfogalmának közösségi vonatkozásait egyáltalán n e m elemzi. Erre csak Illyésnél találunk utalást: a II. felvonás n a g y párbeszédének abban a részében, amely a cári tisztikar becsületességének, lovagiasságának értelmezése körül folyik. E becsületfogalom kisszerűségét abban ragadja m e g Illyés, h o g y tartalmába csak az uralkodóosztály (a két tisztikar) fér bele, a nép m á r n e m . Az Áruló ugyanennek a bccsűl e t f o g a l o m n a k az egyén felé fordított arcát tárja elénk. A becsület e g y sztoikus férfi virtusa, aki a sorsot áttekinthetőnek, de befolyásolhatatlannak látja. 6 ,,A sors is v e g y t a n " — halljuk Görgeyt — ,,az embert beleöntik százada lombikjába — s ott végzetes törvények szerint lefolyik a reakció." Ez a sztoicizmus a n a g y sorsfordulóhoz későn érkezett racionalista r e f o r m e r megoldási kísérlete, h o g y autentikussá, t ö r ténelmi mértékkel érvényessé tegye magatartását. G ö r g e y az a vezető, aki n e m tudja m á r irányítani az eseményeket, csak a részvételhez keres és talál morális támaszt. „ É n attól a perctől f o g v a " — vallja be —", h o g y Schwechatnál a visszaszaladó népfelkelőket láttam, n e m h i t t e m t ö b b é a m i k ü z d e l m ü n k b e n . " E n n e k ellenére kitart. „ É n k ü z d ö k , r e m é n y t e l e n " , m e r t „ami szerepet k a p t u n k a sorstól, abban kell e m b e r n e k lenni." Ez a magatartás a f o r r a d a l o m b a sodródott ideológusé, aki a n é p m o z g a l o m céljaival részben egyetért, módszereit azonban kereken elutasítja. E történelmi kettős kötöttségnek mély gyökerei v a n n a k a m a g y a r közéletben: találkozhatunk vele 6
„ A t r a g i k u m o t n e m felidézi az e m b e r : az l e b o n y o l ó d i k az e m b e ren. . . ha arra t e r m e t t é i " — írja m á r a felszabadulás e l ő t t .
90 8
Forum
R á k ó c z i korában csakúgy, mint 1848-ban; de az októbrista és szociáldemokrata v e z e t ő k viszonya a Tanácsköztársasághoz a m i századunkban — m e g a n n y i változat erre az egy témára. N é m e t h László apológiájának lényege az, h o g y ezzel az elem e i b e n indokolt magatartással teljesen azonosul, h o g y n a g y o b b súlyt a d j o n a részlegesnek, mint a m i történelmi értelemben i n d o k o l t . Igaz az, h o g y ha a proletárdiktatúra szövetségi politikájának már a k k o r az az alapelve, h o g y „aki nincs ellenünk, az v e l ü n k v a n " , a k k o r N é m e t h Lászlónak a forradalmi t á b o r ban lett volna helye. Igaz az a felismerés is, ami az Áruló érvelését f ű t i át, h o g y a valódi egyéniség fölösleges a személyi kultuszban. Kérdés, következik-e m i n d e b b ő l a f o r r a d a l o m tagadása egy r e f o r m e r álláspont felmagasztalása révén. N é m e t h László ezt ú g y éri el, h o g y a n a g y kérdésektől m e g tagadja az árnyalást, azokat kívülről és elfogultan nézi; m i k ö z b e n a védendő É n - h e z közeledve, szinte csak árnyalatokat lát: a magatartás kritikáját n e m engedi m e g . Illyés hősei egységesek: cselekvésük alakítja jellemüket, j e l l e m ü k hat azokra a helyzetekre, a m e l y e k cselekvésük keretét alkotják : a rész és egész aránya n e m t o r z u l el. N é m e t h G ö r g e y je, m i n t h o g y a helyzeteket készen k a p j a , azokat kívülről m a gára kényszerítettnek — szerepnek — érzi, vissza kell h o g y v o n u l j o n a jellem sáncai közé. A m o d e r n társadalomlélektan szerint a szerep azoknak az igényeknek a g y ű j t ő f o g a l m a , a m e lyeket a környezet e g y társadalmi pozícióhoz fűz. E g y szerepet e l f o g a d n i v a g y elutasítani — ez választás a k o n f o r m i z m u s és n o n k o n f o r m i z m u s k ö z ö t t . Görgey szájába adva a tagadást, N é m e t h László kétféle k o n f o r m i z m u s r a m o n d n e m - e t . Arra a későpolgári változatra, amelyet m á r felszabadulás előtti m ű v e i b e n (Pl. a Villámfénynél, a Cseresnyés c. drámáiban is) t á m a d o t t ; és a személyi kultusz időszakának ú j k o n f o r m i z m u sára, amelyet kiábrándultsága az egész forradalomra vetített rá. G ö r g e y a korábbi d r á m a h ő s ö k vívódásait folytatja g y ö k e resen m á s viszonyok k ö z ö t t . A sztoicizmus így a m a g u k teljes emberségét utópikus megoldásokban kereső hősök válasza a m e g v á l t o z o t t világra. A z é az emberé, aki ragaszkodik eszmé-
Forum
917
nyeihez, de a történelem pereméről, hiszen oda szorult, az árnyalt megítélést csak önmagának t u d j a biztosítani. E b b ő l a s z e m p o n t b ó l az Áruló — monológ a becsületről. „ É n v a g y o k a legkülönb e m b e r e b b e n a társaságban" — jelenti ki G ö r g e y . M e r t — folytatódik a gondolatmenet — legkülönb az, aki k é t ségeit legyűrve aktív ; aki a vereség t u d a t á b a n józan számvetéssel, először ö n m a g á t győzi le, m a j d — elkülönülve a k ü z dőtársaktól — s z e m b e f o r d u l az ellenséggel. Ez a karakterrajz a kétlelkűséget magasztalja fel. Pesszimista, m e r t a kínálkozó távlatokat minden i r á n y b a n elutasítja; arisztokratikus, mert azt a. fárasztó k ü z d e l m e t a következetlenség következetes vállalásáért csak kevesen kísérlik meg : és m o r a l i záló, m e r t a következetes passzivitást és a k ö v e t k e z m é n y e k e t is vállaló aktivitást elveti egy absztrakt erkölcstan m é r c é j e alapján. G ö r g e y elítéli „ a lángészt, aki m a g á t a morál f ö l é helyezi" (Kossuthot), de elhatárolja m a g á t a puszta m a g á n e m b e ritől is, akit öccse személyesít meg. G ö r g e y István az e s e m é n y e kért felelősséget n e m vállaló átlagember tanácsát adja b á t y j á n a k : „ H a a kocsis őrült, inkább lépj le a kocsiról, m i n t s e m azt mondhassák, n e m is volt őrült, csak te f o g t a d le a kezét." E b b e n a tanácsban is van részigazság: ti. a következetes magatartás dicsérete, akár a félreállás, akár a szembefordulás következetességét választjuk is. H a G ö r g e y lírai és patétikus önámítása n e m az eseményeket utólag k o m m e n t á l ó helyzetben h a n g z a n é k cl, akkor a f ő h ő s kénytelen volna t u d o m á s u l venni a külvilág kritikáját. A Fáklyalángban Kossuth t á b o i a dühvel, G ö r g e y tábora (Molnár alezredes alakjában) türelmetlenül vár a d ö n tésre. Illyés ábrázolása — kívülről — megérezteti a n é z ő k k e l , h o g y a tiszta színvalláshoz képest m i n d e n kétértelmű helyzet kitérés, gyávaság, halogatás és zsákutca. Az Áruló ban m e g i n t csak G ö r g e y öccse m o n d j a ki a líraivá lágyított igazságot: „ A k i sokat moralizál, egyszer csak belemoralizálja m a g á t az erkölcsi v e r e m b e . " Az Áruló dramaturgiájában a tárgyilagosság alá van r e n d e l v e az önigazolásnak. M i n d a z o k , akiket az í r ó Görgey számára vitatársnak választ, k i s f o r m á t u m ú átlagemberek. így a p o s z t ó 9 Irodalomtörténet
90 8
Forum
gyáros, a b e a m t e r , a honvédtiszt, a kiadó, a hitves, a rajongó, a tisztiszolga — csak tükrök, a m e l y e k b e n a b u k o t t h ő s szemlélheti magát. A z o k a részigazságok, amelyeket e „ t ü k r ö m t ü k r ö m , m o n d d m e g n é k e m " játék során G ö r g e y hall, beleépülnek a védekezés érvrendszerébe. A vitafelek d r á m a i f u n k ciója: feladni a végszót a továbbtöprengéshez. Illyés Gyula társadalmi típusok összeütközését festi széles háttér előtt. Az Áruló viszont olyan gondolati k a m a r a d r á m a , melyben G ö r g e y egyetlen m é l t ó ellenfele — ö n m a g a . Az emlékezés és reflexió karikírozza az ellenfeleket: a n e m z e t e t és a bűnbakkeresőket e g y f o r m á n . Tárgyilagos G ö r g e y csak tegnapi ö n m a g á v a l t u d lenni: azt vizsgálván, szándékai és ösztönei mélyén n e m h ú z ó d o t t - e m e g áruló szándék. A z önelemzés perceiben v é g r e áttöri az írói őszinteség, a racionalista végiggondolás g y ö n y ö r e a moralizálás burkát. Fölsejlik, h o g y a n is láthatja ezt a magatartást a külvilág. Illyés d r á m á j á b a n a szereplők azok, a m i n e k látszanak. A tett és a szándék n e m m o n d ellent egymásnak. N é m e t h László Görgeyje a látszat ellen tiltakozik, a m i k o r e g y olyan ellenséges külvilággal polemizál, amely csak a tettekből ítélhet. A külvilág is a látszat leleplezésére tör, G ö r g e y is a külvilág szándékainak hamisságát bizonyítja ellenérveivel. A hazugság leleplezése k ö z b e n t ö p r e n g el, nincs-e az ellentábornak egyben-másban igaza. „ A z ellenség is azt érezte, h o g y az v a g y o k , m i n e k tetteim m u t a t n a k . N e m hőse ennek az ü g y n e k , h a n e m kedvszegője. Ezt jutalmazták m e g . " A Fáklyaláng Kossuthja így akarja m e g m a g y a r á z n i G ö r g e y n e k ezt az igazságot: „ A l e g á r t ó b b a k , a k i k m a g u k s e m hiszik e l l e n s é g n e k m a g u k . D e m é g i s azt segítik. D e m é g i s o d a h ú z n a k . . . A k i n e m f o r r a d a l m á r , m é g i s e f o r r a d a l m i sereg vezetését a k a r j a , az v a g y a t ö r t e t é s eszelőse és m a g á t is b e c s a p j a , v a g y p e d i g . . . a v i l á g o t c s a l j a . "
Ezt a k e m é n y h a n g o t m é l t ó ellenféltől az Áruló színi építkezése n e m bírná el. Ehelyett a felismerés sejtelme még egy lírába oltott önbíráló g o n d o l a t o t sugallt: hátha m é g i s van erkölcs és igazság mindabban, a m i t a hétköznapok rációja n e m rég a m ű első felvonásában hallucinációnak minősített.
Forum
919
„ N e m t é r ü l h e t m e g az a p e r c , a m e l y b e n e g y n e m z e t k i m o n d j a , a k á r m i t ö r t é n j é k vele, a m i a szívén v a n ? " A k é r d ő f o r m á b a ö l t ö z tetett elismerést e g y állítás k ö v e t i : „ K o s s u t h a z o k k ö z ü l való, a k i k n é l a tett i n d í t é k á t n e m a l é l e k b e n , h a n e m a h i s t ó r i á b a n kell k e r e s n i . . . í g y tett a n é p is, a m e l y j á r a t l a n a l é l e k t a n b a n , d e ismeri m ú l t j á t , kívánságait." • A -
Ezek az önbíráló m o z z a n a t o k viszik bele a dialektikát és az összeütközéseknek legalább a lehetőségét a darabba. A m i l y e n m é r t é k b e n távolságot t u d teremteni a s z í n m ű Görgeyje saját ideológiájától, olyan m é r t é k b e n lépte át a csak-szándék és a csak-tett alapján történő megítélés merev ellentétét N é m e t h László. É p p e n ezek a felismerések állítják vissza a valódi é r t é k különbséget a k ü l ö n n e m ű erkölcsi minőségek k ö z ö t t : a m o r á l mértéke ismét a történelmi cselekvés lesz. E g y pillanatra ú g y tűnhet, m i n t h a ezek az e l e m e k szemléleti fejlődést v i n n é n e k a darabba. Illyés színpadán, ahol az idő reális — társadalmi — idő, ez így is volna. Az Árulóban azonban a kimerevített jelen uralkodik. A lezárt j ö v ő árnyékában v a l a m e n n y i szereplő a f ő hős felé f o r d u l , aki következetesen a múltba néz. E kimerevítés fellazítja az események kapcsolatrendszerét, hiszen azok a f ő hős (és az író) szubjektív logikája szerint jelennek meg a m ű b e n , így az események rendje véletlen, s ez az önkényesség az egyes felismeréseket csak egymás mellé helyezi, de meggátolja, h o g y a néző okszerűen levezethesse egyiket a másikból. Az Áruló tipikusan annak az embernek a d r á m á j a (és színműve), aki a világot már — talán átmeneti i d ő r e — csak m a gyarázza. Cselekvési tér híján a színmű egységét az atmoszféra biztosítja, a m e l y lírai és patétikus. Pátosza közéleti, de egy olyan közéleti szerepet játszó hős szemszögéből, aki tagadja annak a közéletnek erkölcsi értékét, amelybe belekényszerült. T a g a d j a ugyanakkor az ellentábor közéletiségének értékeit is. Ez a h ő s megáll félúton, ezt a megállást mutatja hősiesnek. A visszaemlékező f o r m a az önsajnálat mozzanatát is magába rejti. Ezért érezzük lírainak az Árulót. Ez a líra átszövi a pátoszt is, de milyen lehet a sorsán szánakozó hős pátosza? A z író szándéka szerint felemelő. Ennek szolgálatába áll az erőteljes és egységes 7*
90 8
Forum
hangulatrajz. N é m e t h László drámaépítkezését — alkotóelemei alapján — e g y f o r m á n nevezhetnénk helyzet-, hangulat- v a g y akár j e l l e m d r á m á n a k is. N é m e t h László v i l á g k é p e mégis inkább a hős jelleméből vezeti le a helyzetet is, a hangulatot is. Görgey jelleme sajátos m ó d o n korlátozza a véletlen és változatlanság u r a l m á t a d r á m á b a n . Az idő u g y a n jelen idő, mégis magába zár bizonyos utalásokat a jövőre. A f ő h ő s az önvizsgálat felismerései után visszatér az önigazoláshoz, de a d r á m a végén mégis elismer annyit, h o g y más megközelítés is elképzelhető, m i n t az övé. G ö r g e y ugyanis így szól öccséhez : „ A z i g a z s á g szürke, s o k á g ú , n e m olyan r i k í t ó , m u t a t ó s , e g y s z e r ű , m i n t a h a z u g s á g . A h a z u g s á g s o k k a l j o b b a n h a s o n l í t az i g a z s á g h o z , s a h h o z , a m i t az e m b e r e k az i g a z s á g t ó l v á r n a k , m i n t m a g a az i g a z s á g . "
E b b ő l a tételből a sokoldalúság és a dialektika módszertani kényszere é p p ú g y következik, mint a haladás adott f o r m á j á val szemben érzett mély bizalmatlanság. A d r á m a utolsó m o n datai az 1953-as jelen kategorikus tagadását é p p ú g y a távoli jövőre utalással kapcsolják össze, mint a Fáklyaláng. G ö r g e y szerint „lassan a belátás, igazságszeretet kicsiny s z e k t á j á t lehet leválasztani a szószátyár n e m z e t r ő l . S ez s e m u t o l s ó szerep : a n e m z e t e t szerencsétl e n s é g ü n k k e l g o n d o l k o d á s r a és önismeretre t a n í t a n i . "
N é m e t h László j ö v ő r e utalása lényegesen erőtlenebb Illyés Gyuláénál. N e m a nép és e g y hozzá méltó vezetőréteg egysége rajzolódik k i a h o r i z o n t o n , h a n e m egy t é p e l ő d ő ember v á g y a a közösségre. Csakhogy számára a széles közösség, a n e m z e t , csupán a g o n d o l k o d ó f ő k kicsiny szektaközössége. Azoké, akik osztoznak a magányos szerző forradalom iránti kétségeiben és következetes ellenszenvében. A két
világkép
két
dráuiatípusa
A két d r á m a egy paraszti demokratikus forradalmár és e g y d e m o k r a t a í r ó válasza a személyi kultusz torzításaira. A két felfogás k ö z ö t t elsősorban a néphez és a f o r r a d a l o m h o z v a l ó
Forum
921
viszony alapján tehetünk különbséget. Mindkét dráma a néphatalom berendezésének ellentmondásait analizálja; azt várhatnánk, h o g y az élesebben bíráló m ű hatol mélyebbre. D e nem így van : a két d r á m á b ó l a Fáklyaláng a teljesebb, összetettebb, átfogóbb — a szó eredeti jelentésében —, radikálisabb. Ennek az a végső oka, h o g y nagyobb horderejű tett a f o r r a dalmi nép és a forradalmi hatalom viszonyának alapkérdéseit elemzi, m i n t az elutasított reformer értelmiségi reflexióit f o r mába önteni — még csak n e m is a hatalomról, hanem a visszautasítás által kiváltott lélekállapotról. A látószög megszabta a drámák megvalósulási lehetőségeit. B. N a g y László szerint, aki éppen a Fáklyalángból vonta el tételét, „a történeti m ű legbelső lényege a m e t a f o r a : rímpár, amelynek mindkét tagja e g y f o r m á n hiteles, egységes és átélhető". Illyés műve, m i n t népdráma, megfelel e n n e k a követelménynek. Az Лги/óban a metafora hasonlító és hasonlított tagja k ö z ö t t aránytalanság áll fenn. G ö r g e y — N é m e t h László párhuzama átélhető, de több vonatkozásban nem hiteles. Ennek esztétikai büntetéseként az Áruló n e m metafora, csak allegória. E n n e k mélyebb okát ismét csak a társadalmi viszonyokban találjuk. A reformátor sorsa a forradalom győzelme után n e m lehet — Almási Miklós f o r m u l á j á t kölcsönvéve — egy „ h á t h a " . Magyarországon a fordulat éve eldöntötte, h o g y a morális m e g újulás n e m a régi társadalmon belül folyik le, hanem a f o r r a dalom változásaiban. Ezt a végérvényességet függesztette föl egy időre a személyi kultusz. Ismét volt viszonylagos igazsága a reformgondolatnak. A b b a n a „mégis"-ben, ami Görgey alakjában elénk lép, a rezignáció és lírikus pátosz más vegyiilési arányban található, mint a felszabadulást megelőző N é m e t h László-drámákban, és Ibsennél, aki elsőként dolgozta fel világirodalmi szinten ezt a problémát. A magánélet lélektani d r á mája, amely valami kisszerűt dramatizál; lírával, patétikustragikus emelkedettséggel tagadja a kisszerűség k o m i k u m á t — most, e g y történelmi zsákutcában újra életre kel. Lehet-e azonban a félúton megálló hős közéleti pátosza hiteles? N e m azt látja-e Görgey hősiesnek, ami banális: magát a kitérést a
90 8
Forum
társadalmi konfliktus következetes megoldása elől? N e m a közéleti poszton álló átlagosság e g y i k esete-e az egész Görgeykérdés? H a ez az értelmezés helyes, a k k o r éppen a „harmadik ú t " apológiájának történelmi reménytelensége okozza a kifejezési f o r m a túlrajzoltságát. E z e n a ponton a z o n b a n ahol a g o n d o l a t m e n e t n e k utolsó láncszemeként logikus volna a két d r á m a összehasonlítását a Fáklyaláng esztétikai fölényének elismerésével zárni, valljuk be kételyünket az elemzés választott módszerével szemben. A filozófia és a dramaturgia belső összefüggései, ha m a g u k b a n igazak és lényegesek is, egyoldalú képet adnak e d r á m á k művészi értékeiről. Ezt bizonyítja a művek utóélete is. Az Áruló a maga teljességében egységes és részeib e n elmozdíthatatlan: drámatípusának jelessége. A Fáklyalánghói „a k e m é n y , drámai m a g — a második felvonás" v é g leges, m í g „a lágyabb m á s n e m ű b u r k o t az epikus első felvonást és a lírai u t ó j á t é k o t " (— h o g y Mátrai B e t e g h Béla szép szavait idézzük —) Illyés G y u l a átdolgozta. Ez a „ m a g " emeli d r á m a i r o d a l m u n k klasszikus alkotásai közé a Fáklyalángot. A felvonásnyi vitában a színrevitt t ö r ténelem n e m eszmeillusztráció, h a n e m belsővé vált drámaiság o t hordoz. A szavak nemcsak jelzik az életpályákat, hanem formálják őket. És még így is . . . ezek az e g y tartást m e g testesítő hősök vesztettek m e g g y ő z ő erejükből. Azóta kiderült a kor — történelmi értelemben jogos — illúzióiról, hogy illúziók, és m é g i n k á b b m e g f a k u l t a k a kor optimista reményeinek szentelt sorok. A nemzeti egység nehézségei m é l y e b b e n g y ö kereznek, m i n t az árulás és akarnokság, s amit e g y k o r úgy f o galmazott m e g a kritika, h o g y „az utójátékot a legendák melege hatja á t " , 7 az n e m vált valósággá. Józsa és Kossuth k a p csolatából Józsára az életben j ó v a l kisebb n y o m a t é k esik, m i n t azt Illyés Gyula sejtette és r e m é l t e valaha. Az ú j a b b Illyés-drám á k fényében ú g y tűnik: a Fáklyaláng értékei j o b b a n k ö t ő d -
' M a g y a r N e m z e t , 1952. d e c . 2 5 . : 6.
Forum
923
nek keletkezésének kivételes drámatörténeti pillanatához, mint az az olvasói köztudatban él. Az Árulónak viszont használt az eltelt idő. U g y a n a z az objektív történelmi folyamat, a m e l y a közönség szemében kissé devalválta a Fáklyaláng harmónia-igényének valóságértékét, ráirányította a figyelmet a G ö r g e y alakjában összesűrűsödő szkepszisre. A fejlődés mai ellentmondásai n e m az erkölcsi harmónia u t ó p i k u s és nehezen k ö v e t h e t ő N é m e t h László-i eszm é n y é t tették életteljesebbé, h a n e m a kételkedés erkölcsi rangját vonzóbbá. O l y a n helyzet állt elő, amelyben — ismét csak ideiglenesen — az értelmiség e g y része l e m o n d a n i látszik a rész- és egész igazság közötti p o n t o s különbségtételről. E helyzet következtében csökkent a „ t e t t " drámáinak vonzóereje, 8 s hangolódtak rá a nézők a partikularitás belső drámaiságára. Kedvelik és igénylik az árnyalatokat, s ezt az i g é n y ü k e t az Áruló kielégíti, legalábbis addig a pontig, amíg a m ű törésmentesen építi k i G ö r g e y jellemét. A tükröztetés dramaturgiája ú g y szembesíti őt a külvilág vádjaival, hogy a v e l ü k való szembefordulás m i n d i g magasabb látópontra viszi a d r á m a hősét — a kitörni akarás és a kitörni n e m tudás kettős szorításában. A drámaírói illúziók győzelme a z o n b a n nem engedi a konfliktust végpontig élezni, s a feszültség ezért lankad bele az utolsó felvonás érzelmességébe. Ugyanez az árnyalás-igény késztette a felújított Fáklyaláng rendezőjét, h o g y a színészekkel újraértelmeztesse szerepeiket. D e ez a törekvés, a m i az ibseni, csehovi, shawi s z í n m ű egyik m a i reprezentánsában: az Áruló b a n természetes volt, e g y más jellegű drámában visszaütött. A kritika egybehangzóan teátrálisnak ítélte U n g v á r i László Görgey-alakítását. T ö r t é n t ez a z o n a felújításon, amelyre a színész aprólékos jellemtanulmányozással készült fel. 9 Ezzel szemben sikert ért el a b e m u t a t ó n , 8 L d . SIKLÓS O . : 1970. 9
A
magyar drámairodalom
útja. 1945 — 1 9 5 7 . Bp.
V ö . RAPCSÁNYI LÁSZLÓ b e s z é l g e t é s e UNGVÁRI LÁszLÓval, s z e r e p é -
r ő l . E l h a n g z o t t 1968. m á r c . 15-én a K o s s u t h R á d i ó b a n . (Gépírásos s z ö v e g a S z í n h á z t u d o m á n y i Intézet d o k u m e n t á c i ó s t á r á b a n . )
90 8
Forum
a m i k o r egysíkúnak kellett ábrázolnia a tábornokot. 1 0 E z a példa rávilágít a g o n d o l a t i tartalom vitathatatlan elsőségére. A l e f u t ó évtizedek ismét módosítani f o g n a k valamit a k ö z ö n ség igényein, színpadi érzékenységén, d e mégsem m ó d o s í t h a t ják a történelemtől j ó v á h a g y o t t társadalmi igazságot. K i hát Görgey? Lezuhanó üstökös, a h o g y az Áruló b a n jellemzi magát, v a g y i n k á b b „zsoldos, aki eljátszotta j á t é k á t " és a történelem talonba tette? Az az erő, a m e l y az olvasót e m á sodik megoldás felé hajlítja, a f o r r a d a l o m belső önkritikájából született népdráma elhitető ereje, a m e l y m é g a színi f o g y a t é kosságokon is átsüt. KRONSTEIN
MÓRICZ
ZSIGMOND:
GÁBOR
BARBÁROK*
Ez egyike a kevés m a g y a r elbeszélésnek, amely f ö l ö t t tulajd o n k é p p e n sohasem volt vita: megjelenése óta t u d j u k , h o g y remeklés. S ezt a l'art pour l'art szemlélet, az impresszionista kritika é p p ú g y vallja, mint a marxista vagy akár a vulgárszociológiai : ki-ki más-más oldalát, vonását, vonulatát tartja d ö n t ő n e k vagy kiemclendőnek, d e bármelyik oldalról k ö zelítsenek, közelítsünk feléje, a v é g e r e d m é n y a tökéletesség feletti ámuló csodálkozás. M o n d h a t n ó k úgy is: olyan ez az elbeszélés, mintha Brancusi bazaltból csiszolt volna e g y hibátlan t o j á s - f o r m á t : a mesterségbeli biztonságnak ugyanaz az egyszerűsége, amelyen m á r n e m látszik a művesség, a m e l y e n már n e m marad v é s ő - n y o m , sem tisztázatlan felület; az ősiségnek, az ősi, primitív f o r m á k n a k ugyanaz a g y ö n y ö r k ö d ő tisztelete, s ugyanaz az erőfeszítés, e f o r m á k m o d e r n művészetbe-emclé10
„ A t ö r p e lelek kétségbeesett ö n t e l t s é g e és erőszakossága jellemzi G ö r g e y t . . . M a g a t a r t á s á n érződik, h o g y erőszakolt, d e az is, h o g y n i n c s m ö g ö t t e s e m m i e m b e r i " — í r t a elismerően SEBESTYÉN GY. a S z í n h á z és F i l m m ű v é s z e t - b e n (1953. I V . 183.). * A z í r ó h a l á l á n a k 30. é v f o r d u l ó j á r a .
Forum
925
sére, a m o d e r n művészet eme ősi f o r m á k által való újra-töltésére; ugyanaz a végsőkig ellenálló anyag, m e l y ha egyszer elnyerte f o r m á j á t , egyenlőként ellenáll a támadó nyílnak s a részletet kiemelni akaró vésőnek. H a j d a n á n m a g a m is vitatkoztam Kosztolányi D e z s ő elemzésével, m i n t amely a l'art pour l ' a r t esztétikának végletes kifejezése a Barbárok ü r ü g y é n ; ma m á r , újra olvasva, m e g é r t ő b b s g y e n g é d e b b lennék irányában, é p p e n érzékeny beleérző-készsége, mesterségbeli finomságai o k á n , melyekkel aligha veheti fel bárki is a versenyt. Kosztolányi, az írótárs v a l ó b a n annyira belülről érti a mívesség szépségeit és nehézségeit, m i n t az általa is példának idézett asztalos-mester a másik asztalos remeklését vizsgálva. D e ha ő — különösen hangütésében — a művészi öncélúság zászlaját szinte harciasan b o n t o t t a ki az elbeszélés ürügyén, ezt a m a g a történelmi összefüggéseibe ágyazva j o b ban m e g lehet érteni, mint kívülről s elvonatkoztatva szemlélt e n : hiszen Móriczot egyszerre kellett a harmincas évek elején m e g v é d e n i a progresszív irodalom táborán belül az esztéták lekicsinylésétől, akik műveiben csak elmaradt és csizma-szagú naturalizmust láttak, s az ellenforradalmi Magyarországon belül azok ellen, akik Móricz írásait n e m művészetnek, h a n e m gyanús és ü l d ö z e n d ő agitációnak tartották. De, m i n t m i n d e n kor-megszabta érvelés, ez is elmúlt az idővel, amely létrehozta ; maradtak a rész-megfigyelések s az egészről alkotott, n e m tévedő ítélet. M a m á r ezen túlléphetünk, szélesebben s aktualitástól clv o n a t k o z t a t o t t a b b a n nézhetjük az elbeszélést. Az ítélet akkor is m e g m a r a d : remeklés, bármely szemszögből nézzük is. Szerkezetileg: a h á r o m részre osztás egyszerre felel m e g a klasszikus retorika h á r m a s osztásának s a kabbalisztikus számmisztikának ; ez utóbbinak még annyiban is, h o g y a h á r o m rész m i n d e g y i k e h á r o m kisebb részre tagolódik (1: B o d r i juhász a pusztán, a látogatók, a gyilkosság; 2: az asszony kijövetele, a n a g y vándorlás, a felfedezés; 3: a teljes tagadás, az ö v , a teljes beismerés). Ez adja a belső arányosságnak, a m e g t á m a d h a t a t lan, lekerekített tökéletességnek azt az érzését, mely az elbeszé-
90 8
Forum
lés m i n d e n olvasóját — ha felismeri ezt a szerkezeti elvet, ha ráérez pusztán, v a g y ha n e m is próbálja az olvasás o k o z t a teljesség érzését elemezni — eltölti. A szerkezetnek ez a rendkívüli, részletekbe m e n ő arányossága azonban egy pillanatra sem válik kimértséggé, kicirkalm a z o t t s á g g á : elsősorban azért, m e r t az egyes részek között, sőt a részeken belül az író gyakran él a hirtelen tempóváltás eszközével: a lassú, m o n o t o n eseménytelenség hirtelen, egyik pillanatról a másikra v á l t át gyors, d r á m a i akcióra ; az eseménytelenség szenvtelen leírásában pusztán e g y - e g y jelzőben, felvillantott képben v a g y természeti jelenségben m e g n y i l a t k o z ó és e g y r e n ö v e k v ő feszültség váratlan és mégis szükségszerű m ó d o n kicsattan a f o r d u l a t b a n , m e l y az eddig látszólagos m o z dulatlanságot tragikus eseménnyé változtatja, m e l y az addig felhalmozódott feszültségeket kioldja s ugyanakkor ú j r a , m é g m a g a s a b b feszültségre tölti. És ez a f o l y a m a t az elbeszélés utolsó szaváig szakadatlan: a veres juhász beismerése, a v é g s ő b ü n tetés előtti büntetése s a bíró e l t ű n ő d ő utolsó szava k o r á n t s e m adja m e g az elbeszélés feszültségének v é g s ő feloldását, az olvasó megnyugtatását, ellenkezőleg: látszólag felold u g y a n , az elbeszélés ezzel eléri „végkifejletét" — d e a feszültség n e m szűnik m e g , m é g f o k o z ó d i k talán, mert áthelyeződik a szereplők közül az elbeszélés világa s az olvasó lelke közé, s ezt az utolsó szó — „ b a r b á r o k " — n e m feloldja, h a n e m a végsőkig felfokozza, szinte elviselhetetlenné teszi, m e r t szédítő szakadékot nyit a z o k között, a k i k r ő l az elbeszélés szól, s akik az elbeszélést olvasni tudják. E n n e k a zárt tökéletességnek h o r d o z ó j a a nyelvi közeg is, a m e l y e n megszólal. A szerző hangja m i n t h a eltűnt v o l n a alakjai s a táj m ö g ö t t : a párbeszédek a d o k u m e n t u m hitelességével csengenek az olvasó fülében, a párbeszédek k ö z ö t t i leírások p e d i g — a táj és alak, állatok és n ö v é n y e k , ég és cselekedet s az a kevés, ami érzésben m é g szóba k í v á n k o z i k túl a k i m o n d a t l a n szavakon — a természet tárgyilagos közvetlenségével és érzelemmentes rezzenéstelenségével. Sokszor-sokszor kell elolvasni ezt az elbeszélést és figyelmesen, h o g y az olvasó nyit-
Forum
927
jára jöjjön annak a varázslatos művészetnek, amellyel ez a szenvtelen, tárgyilagos próza értelmet és g o n d o l a t o t közöl, f e szültséget előkészít és előlegez, észrevétlenül tájat varázsol alakjai és eseményei köré. E n n e k részletes elemzésére sem m ó d u n k , sem terünk. D e lássuk az első mondatait ; bármely másik részét v e n n ő k , éppilyen bizonyító erejű lenne : „A kis kutya [tehát v a n más kutya is, n a g y o b b ] a puli, fülelt, szimatolt [a pontos megfigyelés : a kutya előbb a fülét hegyezi, m a j d orrát a szél irányába tartja, információt g y ű j t v e az ú j j e lenségről] s a következő percben vicsorítva [tehát a szokásosnál agresszívebben]
kezdett
ugatni.
— Mija ? — szólt rá a juhász. [Vagyis beszélgetni t u d n a k : a juhász kérdez, m e r t tud választ kapni. Amellett m e g t u d j u k itt, a második m o n d a t b a n azt is, h o g y a történet juhászok között zajlik.] A kutya
csak még jobban
ugatott.
[ N e k ü n k n e m , de neki felelt.
S ez már előlegezi azt a zárt világot, amelyben m i n d e n másként van, m i n t az olvasó világában: ember és állat, ember és t e r mészet más viszonyulásban léteznek, m i n t a civilizációban.] — Városifélék ? — kérdezte a juhász. [Vagyis az előbbi sejtések itt beigazolódtak: juhász és puli értik e g y m á s nyelvét, á r nyalatokig.] A kutya —
egy pillantásig
hallgatott.
Pusztabéli?
A kutya ugatni kezdett. [Tehát válaszol; s m i is m e g t u d j u k h o g y a juhász a pusztán juhász, s hozzá pusztaiak közelednek.] — Akkor mi bajod? [Vagyis: a pusztaiak egymás k ö z t , saját világukban érzik jól m a g u k a t ; velük szemben egyetlen veszély jelentkezik, a város, a városiak — legyen az adószedő, p a n d ú r v a g y b á r m i más. H a pusztabéli j ö n , m i n d e n r e n d b e n v a n ; m i n e k „vicsorítva" ugatni? Viszont ez visszahat: ha a p u l i annak ellenére, h o g y pusztabéli jön, vicsorítva ugat, itt v e szélyt v a g y rendellenességet szimatol; a feszültség m a g j á t már az első m o n d a t o k elhintik az olvasó lelkében.] A juhász
végigheveredett
a subáján,
többet nem törődött az egésszel.
a szamár
árnyékában,
és
[A m o n d a t súlya a második felé-
90 8
Forum
ben van. K é t fontos i n f o r m á c i ó : az egyik, h o g y a szamár árnyékában fekszik, tehát h o g y a pusztán r e k k e n ő nyár v a n , és sehol s e m m i árnyék, m é g a szamárét is ki kell használni; s h o g y a juhásznak szamara v a n , tehát n e m a legszegényebbek közül való. V é g ü l a m e l l é k m o n d a t , mely valójában előlegezi már a t r a g é d i á t : a juhász a pusztaiak iránti bizalmában r o h a n a vesztébe, a m i t a puli előre érzett.]" Ez az első kilenc m o n d a t a az elbeszélésnek; s ugyanígy lehetne végigelemczni a t ö b b i t , a Barbárok m i n d e n m o n d a t á t : valamennyi ennyire szűkszavú és jelentéssel, előre és h á t r a utalással terhes; v a l a m e n n y i b e n ennyire félreérthetetlenül és m é gis észrevétlenül vannak elrejtve a jelzések, amelyek előkészítik az eseményeket, a hangulatokat, a fordulatokat. S ez a n é h á n y m o n d a t arra is j ó példa : m i l y e n észrevehetetlenül és természetesen keveredik Móricz elbeszélő nyelvében — m i n d e n ü t t , de sehol tökéletesebben, m i n t ebben az elbeszélésben — a népnyelv és az irodalmi nyelv. B á r erre ez a részlet n e m egészen j ó példa: itt ú g y ítélhetnénk, h o g y a kettő élesen elválik egymástól, a n é p n y e l v a juhászok beszédére szorítkozik, m í g az írói közlendő irodalmi n y e l v e n szól. Ez igaz is, n e m is : az események során újra meg újra — s amikor felizzanak a kedélyek, felgyorsulnak az események, akkor sűrűbben s n a g y o b b n y o m a t é k k a l — enyhén keveredik a k e t t ő : az írói nyelv, az i r o d a l m i köznyelv felszíneződik, érzelmi tartalommal telítődik, népnyelvi, tájnyelvi áthallásokkal. N e m is a n n y i r a a szókincse (bár az is elő-előfordul), h a n e m i n k á b b a nyelvtani struktúrája: olyan beszélt nyelvi, paraszti nyelvi „lazaságok" csúsznak be, amelyek megszüntetik a szöveg szenvtelenségét, közvetlen kapcsolatot teremtenek az elbeszélő és hősei m e g története k ö z ö t t . A t ö r t é n e t és előadása í g y — észrevehetetlenül és ellenállhatatlanul — egyre inkább k ö z ö s szintre k e r ü l ; a kezdeti (s kezdetben is csak látszólagos) szenvtelenség m e g szűnik, h o g y a tárgyilagos h a n g látszatának megőrzése mellett is együtt lüktessen, izguljon és szenvedjen hőseivel. A k ö z l ő h a n g szenvtelensége s a m ö g ö t t e lüktető indulatok ; a f o r m a szinte generációk szájhagyományán át csiszoltnak látszó
Forum
929
hibátlansága ; a lassú, terjengős, ráérős előadás, m e l y hirtelen izgalomba csap át, h o g y m a j d újra m e g n y u g o d j o n , m a j d újra felcsattanva z ú g j o n , s az újra m e g újra f e l b u k k a n ó v e r s - e l e m e k : ritmikus f é l m o n d a t o k , az alliterációk megsűrűsödése, r í m szerűen egymásra csapó szavak és szóalakok — mindez e g y ü t t az elbeszélés hangját, menetét és benyomásait kissé kiemeli a széppróza medréből,'s a Barbárok at e g y másik elbeszélő-költészeti f o r m á h o z : a balladához közelíti. A hangnak ez a balladai rokonsága szinte m i n d e n olvasó számára szembetűnő a m ű második részében: a B o d r i juhász felesége mesés-irreális vándorlásában, férje-keresésében. H a ezt a részt m e g p r ó b á l n ó k valami naturalista-kisrealista szemszögből vizsgálni, m i n d e n bizonnyal m a r o k s z á m találnánk az olyan mozzanatokat, amelyekre kénytelenek lennénk k i m o n d a n i : ez í g y n e m volt, ez így n e m lehetett. D e a „magas fekete asszony vászonfehérben" n e m a realitás N a g y a l f ö l d j é n és D u n á n túlján jár, h a n e m a költészetében; ez a fáradhatatlanul és m e g szállottan v á n d o r l ó nőalak már n e m e g y anyakönyvileg m a t rikulált fehércseléd, h a n e m a n y u g o d n i n e m tudó lélek; talán az eposzivá n ö v ő asszonyhűség, talán bizony a B o d r i juhász halála megbosszúlásáig m e g n y u g o d n i n e m tudó, beléje k ö l t ö zött lelke. M i n t a h o g y célját elérve: férje s gyermeke hulláját fellelve s a p a n d ú r o k kezére adva, az asszony eltűnik az elbeszélésből, eloszhk a levegőégben : a h á b o r o d o t t lélek i m m á r megnyugszik, többé n e m bodászik sem nappal, sem éjjel a pusztaságban . . . S ez a részlet különösen, de az egész elbeszélés egészében sajnálatossá teszi, h o g y t u d t o m m a l folklorista m é g soha n e m próbálta ezt a m a g a nagyító üvege alá helyezni, m e g k e r e s v e : t é m á b a n , m o t í v u m b a n , hangban, m i az ebben, ami közvetlenül v a g y közvetve a m a g y a r balladában, különösen az alföldi balladákban gyökerezik. Ma m é g csak a megérzés szintjén m o n d h a t n i : bizonnyal sok m i n d e n ; de ha ez tisztázott és felderített lenne, valamivel többet t u d n á n k a m a g y a r ballada ter-
90 8
Forum
mészetéről is, és jóval többet Móricz alkotói módszeréről, ihletének forrásairól.* Mindezzel talán megközelítettünk valamit, v a g y legalább érzékeltettünk valamit abból, a m i miatt erre az elbeszélésre r á m o n d j u k , h o g y „szép". S ezt tán m e g is szerezhetnénk, m é g n e m vizsgált m o t í v u m o k k a l : az egyes szereplők leírásának m ó d szerével és részvételével az akcióban, a jelzésszerűen is alig érzéke lhető, mégis n y o m a t é k k a l jelen levő jellem-képletek körülírásával, kiteregetésével; s a k k o r még k ö z e l e b b j u t n á n k ahhoz, h o g y teljesebb igénnyel (bár a teljesség igényét sohasem remélve) mondhassuk k i : „ezért szép". D e megállhatunk-e itt? Igaz-e az, h o g y e g y i r o d a l m i alkotás azáltal válik remekléssé, h o g y remekbe f o r m á l t részeket p o n t o s arányérzékkel illeszt össze az író? Függetlenül attól, e részek, s az egész m i t m o n d a n a k , mit szuggerálnak (ha k ö z vetlenül n e m is m o n d a n a k ki) t ö b b e t és teljesebbet, m i n t a részletek technikai summázata? V a g y másfelől k ö z e l í t v e : igaza lenne Kosztolányinak végül is, a m i k o r azt állította róla, h o g y „ N e m , k o r f e s t é s ' ez, és n e m is .erkölcsrajz'. Állásfoglalás, bírálat n é l k ü l v e t ü l e l é n k a t ö r t é n e t , s f ö l ö t t e a természet i j e d e l m e s k ö z ö n y e . N i n c s b e n n e . e s z m e i m a g ' , n i n c s m ö g ö t t e .jelképes é r t e l e m ' s e m . C s a k az, a m i , és a n n y i , a m i , s e m m i v e l se t ö b b . C é l j a n i n c s . Ö n m a g a a célja, ö n c é l . "
V a g y m é g másképpen fogalmazva : miért kellett B o d r i juhásznak és suttyó fiának meghalni a csömöri pusztán? Pusztán azért, h o g y az í r ó kiélje „az elbeszélés ősi g y e r m e t e g ö r ö m é t " — vagyis az elbeszélés születése, m o t í v u m a i n a k keletkezése az alk o t ó egyéni lélektanában g y ö k e r e z i k , csak ott, és sehol másutt? Ezt az állítást, ezeket a megközelítéseket m a g a a m ű cáfolja, s a gyötrelem, amit az olvasó lelkében hagy. H a öncél lenne, * Félreértések elkerülése v é g e t t : ezt a v á n d o r l ó a s s z o n y - l é l e k m o t í v u m á r a é r t e m . E g y é b k é n t az elbeszélés i r o d a l m i és f o l k l ó r - f o r r á s a i val f o g l a l k o z o t t m á r PÉTER LÁSZLÓ (A folklorizmus kérdéséhez — E t h n . 1968. 1 6 3 — 9 . ) és SZELI ISTVÁN (A Barbárok egy lehetséges modelljéről. U t a k e g y m á s felé; F o r u m , Ú j v i d é k , 1969. 181—91.), a k o r á b b i i r o d a l m a t is f e l s o r o l v a .
Forum
931
ha — akarva, v a g y az író akaratától függetlenül, m i n d e g y — n e m mutatna túl ö n m a g á n , a k k o r az olvasás okozta ö r ö m m e l be is fejezte v o l n a funkcióját és funkcionálását: n e m tudna t o v á b b g y ű r ű z n i az olvasó tudatában és érzésvilágában. P e d i g с g y ű r ű k ö r ö k a fontosabbak, s nyilván ezek hordozzák m a g u k b a n a mélyebb írói célzatot; különösen, ha ezek összevágnak az í r ó hasonló irányba m u t a t ó más m ű v e i n e k tanúságával. A Barbárok világa — különös, m e g r e k e d t , m e g m e r e v ü l t v i l á g : a m o d e r n élet határán konzerválódott ázsiai élet. S az elbeszélés érzelmi viszonyulása ehhez az anakronisztikus ázsiai pásztorélethez szintén h á r o m fázison m e g y át: az első a furcsaság vonzalma, m e l y hirtelen vált át a „rettenetes Ázsia" d ö b benetévé, h o g y a v é g é n a javíthatatlanság-érthetetlenség szomorúságába torkolljék. M e r t a pásztorélet egyszerre aprólékos és n a g y v o n a l ú k é p é ben n e m pusztán a pásztoréletről v a n szó, h a n e m m i n d a r r ó l , a m i a magyar életben, a magyar paraszti mentalitásban és életf o r m á b a n ősi és elmaradott. S ez a világ Móriczot — egész é l e t m ű v e a tanúság rá — egyszerre v o n z o t t a és taszította ; p o n tosabban előbb v o n z o t t a , aztán taszította, de úgy, h o g y valami nosztalgiát, valami feléje hajló gyöngédséget m i n d i g m e g ő r zött iránta. Az elmaradottság, a barbárság, ami a Rojtos Bandiban m é g anekdotikus bonhómiával, a Sáraranyban túlfeszített egzaltációval, a Dohányosokban idillé édesítve-idealizálva jelenik m e g , itt — s n e m csak a Barbárok elbeszélésében, h a n e m a B a r b á r o k - k ö t e t t ö b b i elbeszéléseiben is — kapja m e g éles k r i t i k á j á t ; annak a bemutatását, h o g y ez élhetetlen élet, felháborító élet, emberhez n e m m é l t ó élet. S a k ö t e t t ö b b i elbeszélései k ö z ö t t n e m e g y van, amely a vizsgálóbiztos merengésén t ú l m e n ő nyíltsággal beszél arról, h o g y ha v a n m é g a megírás pillan a t á b a n ilyen élet Magyarországon, a k k o r azért az urak világa a felelős. A Barbárok, m i n t elbeszélés, ezt a felelősséget, ezt az ítélő— széket n e m nyitja m e g nyíltan; de annál súlyosabban annak a szakadéknak a tudatosításával, amelyről előbb szóltunk. N y í l tan e világ tarthatatlanságáról, elviselhetetlenségéről szól —
90 8
Forum
amelyből kitörni, ú j életet keresni a Komor ló f o g , s az utána következők. M e r t — s itt v a n elsősorban v i t á m saját k o r á b b i értelmezésemmel is — n e m lehet leszűkíteni az írás jelentőségét pusztán az u r a k világa elleni vádbeszédre ; az is b e n n e van, de benne a paraszti világ elmaradottsága, babonássága, brutalitása és kapzsisága elleni vádbeszéd is. Mi sem igazolja ezt j o b b a n , mint az egyik leghangsúlyosabb mozzanata az elbeszélésnek : a rézzel kivert b ő r ö v szerepe. Látszólag érthetetlen, b o g y a veres juhász, aki a b ő r ö v miatt j ö n Bodri juhászhoz s öli m e g azt, miért n e m n y ú l az övhöz, h a n e m a fiúval véteti le ; s ha m á r levetette s érte a gyereket is agyonverte, m i é r t n e m viszi el, h a n e m a B o d r i nyakára h u r kolva hagyja a kutyakaparta sírban. S aztán, a m i k o r az asszony hozzá jön, m i é r t az ö v r ő l beszél; s aztán, a m i k o r makacsul tagad, miért az öv láttán törik m e g — de úgy, m i n t aki kísértetet látott. Azért, mert valóban kísértetet lát : az ő világukban (s itt m e g i n t csak az összehasonlító folklorista t u d n á m e g m o n dani miért s mióta) ez a b ő r ö v a B o d r i juhász lelkének tárgyi megjelenítője; ezért n e m adhatja az el, ezért kell agyonverni érte, s ezért kell vele hagyni a sírban; mint a h o g y az övvel n e m a t á r g y : a B o d r i juhász lelke jelenik m e g a vizsgálóbiztos szobájában. (Ezt egyébként a biztos u g y a n ú g y tudja, mint a veres juhász.) M i ez, ha n e m a legősibb rétegek : az animizmus maradványa a pásztori lélekben; m i ez, ha n e m a n n a k a költői megjelenítése, amit a paraszti életben Móricz Z s i g m o n d e g y szerre csodál, furcsái és iszonyodva szemlél? S mert ezt a világot, ezt a gondolkodást egyszerre öleli szerelemmel m a g á h o z és taszítja iszonyodva el, m e r t ebben az egyre szűkülő és pusztuló világban valami visszahozhatatlanul nagyszerűt és valami elpusztítanivalóan szörnyűt egyszerre lát — azért válhatott ez az elbeszélés olyan m i n d e n ízében, szavában és fordulatában feszültté, a vonzás és taszítás kiegyensúlyozott erői által lebegésben tartott, zárt és érinthetetlen remekké. Ezért a Barbárok az egyik legcivilizáltabb írása a m a g y a r prózairodalomnak. Nagy
Pfter
