Fontosabb dátumok. Felhívás. Könyvárusítás Budán elsõ negyedévében. Mindenkit szeretettel várunk!

HÍREK

Fontosabb dátumok

Felhívás

2011 elsõ negyedévében

Az egyre sûrûbben elõforduló katasztrófaesemények miatt a közvetlen környezetünkben is szükség lehet hozzáértõ segítségre. A károk lehetséges megelõzése, enyhítése elméleti és gyakorlati felkészülést, illetve szervezett, szakszerû beavatkozást igényel. Önkéntes segítõket keresünk, akik lehetõségeikhez mérten részt tudnak venni a katasztrófavédelmi, polgári védelmi ismeretek megszerzésében és a segítségnyújtásban. 1. Az önkéntes segítõk vállalják az egyszerû polgári védelmi, katasztrófavédelmi ismeretek elsajátítását interneten küldött anyagok segítségével • ismereteik megosztását a környezetükben élõkkel • rendkívüli helyzetekben a tanultak alkalmazását. 2. Akik az elméleti képzés mellett vállalni tudják, részt vehetnek a Kerak megalakítandó önvédelmi mentõ szervezetében, mentési, helyreállítási munkák végzésében • feladatuk az emberi élet, az anyagi javak mentése, szervezeti egységek és közösségi ingatlanok mûködõképességének helyreállítása, felkészülés polgári védelmi, katasztrófavédelmi mentési, helyreállítási feladatok ellátására, mentéshez szükséges eszközök központi beszerzésen kívüli gyûjtése, szállítása stb. • a felmerülõ igények szerint akár a lakóhelytõl távol is részvétel a mentési munkákban • együttmûködés a mentést vezetõ hatósági személyekkel, az önkormányzatok megbízottaival, a polgári védelmi és katasztrófavédelmi szervezetekkel.

Keresztség: Budapest, Zugliget, 2011. január 16., március 27. Lelkészértekezletek Budapesten: 2011. január 10–13., március 17. Körzeti konferencia: 2011. február 26–27. Sola Scriptura Teológiai Fõiskola – konzultációs napok: Budapest, Ménesi u., 2011. február 20., március 20. – szakirányú továbbképzések: Budapest, Zugliget, 2011. február 13., március 6. Intézmény-, osztályés alapítványvezetõk találkozója és továbbképzése Zugliget, 2011. március 3. Tanácsadó bizottsági ülések: 2011. január 9., február 6.

Jelentkezni 2010. december 5-éig lehet a következõ címen: [email protected] Kérdéseket, javaslatokat, véleményeket szívesen fogadok a 20/957-1217 (flottás) telefonszámon. Faddi Zoltán

Könyvárusítás Budán Bibliai ismeretterjesztõ és egészséges életmóddal kapcsolatos könyvek és CD-k árusítása és kölcsönzése a Biblia-házban: Budapest XI., Bertalan Lajos u. 21. Nyitva tartás: hétfõ, kedd, szerda 15–19 óráig

Mindenkit szeretettel várunk! 2 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL

„Ki-ki társát segíti…” „Ki-ki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs! És bátorítja a mester az ötvöst, a kalapáccsal simító azt, aki az üllõt veri. Így szól a forrasztásról: Jó az, és megerõsíti szegecsekkel, hogy meg ne mozduljon.” (Ésa 41,6–7)

M

irõl is szól ez a két Bibliavers? Szó van benne társakról, barátokról, mesterekrõl, gyakorlott szakemberekrõl, de tapasztalatlan, ám jó szándékú, igyekvõ emberekrõl is. Ami rögtön a szemünkbe ötlik, hogy öszszetartanak, egymást segítik, bátorítják és kiegészítik. A kitûzött cél elérése érdekében tehetségük, képességeik és erejük szerint vesznek részt a közös munkában. Ha valamelyik segítségre szorul, biztosan számíthat a társára. Ha az egyik csügged, ott a barátja, aki rögtön bátorítja: „Légy erõs!” Vannak jól képzettek, mesterek, de vannak olyanok is, akiknek még nincs annyi ismeretük vagy tapasztalatuk, mégis jó munkát végeznek. Azért, mert a mestertõl nem csak kritikát, hanem bátorítást is kapnak. Néha szükségünk van emberek bátorítására is. Oda kell figyelnünk egymásra, akármilyen munkát végez valaki. Egymás munkatársai vagyunk. Lehetne becsmérelni a forrasztás minõségét, de mivel a kolléga látja, hogy a másiknak csak ennyire tellett, így szól: „Jó az” – és megerõsíti szegecsekkel, hogy meg ne mozduljon. A probléma csak az, hogy a szövegösszefüggés szerint az Ige nem Isten népérõl és egyházáról írja le mindezt. Sajnos a történelem is csak ritkán, a háttérszereplõk eseElhangzott a 2010. szeptember 26-ai zugligeti konferencián.

tében igazolta, hogy a csapatmunka így valósult volna meg a szervezett egyházban. Ézsaiás leírja, hogy mivel az egyház nem teljesítette a küldetését, ezért Isten veszedelmet támaszt: olyan nemzetek fognak támadni északról, amelyek alapjaiban rendítik meg a választott nép életét. Az Ézsaiás korabeli Asszír, késõbb Babiloni Birodalom valóban egységbe kovácsolta a környezõ népeket, Izrael pedig hamis magabiztossággal továbbra is a belsõ hatalmi harcaival volt elfoglalva. Nem különb a helyzet a próféciában jelzett idõben, Jézus testtélétele idején sem. Keresztelõ János „útkészítése” (Ésa 40,1–5, vö. Lk 3,8–9 – „a fejsze immár a fák gyökerére vettetett… teremjétek a megtéréshez illõ gyümölcsöket!”) egyáltalán nem hozta meg a kívánt eredményt az egyházra nézve. Pedig tényleg a fák gyökerére vettetett a fejsze! Mindkét esetben láthatjuk, hogy a „szigetek, a földnek végei” érzékelve a veszélyt, egységbe tömörülve készültek a jövõre, Isten népe pedig tovább forgácsolta az erejét. Ézsaiás megállapítása mintha visszhangja lenne Jézus példázatbeli szavainak: „E világ fiai eszesebbek a világosság fiainál a maguk nemében.” (Lk 16,8) A hamis sáfárról szóló példázatban Jézus bemutatta, hogy még a korrupt, istentelen emberek között is megvalósul az összetartás, egymás kisegítése, ha jön a vesze-

delem – mennyivel inkább elvárható lenne ez az egyháztól, a „világosság fiaitól”, azoktól, akikre Isten az evangélium képviseletét bízta. A példázat jelképes nyelvezete arról tájékoztat, hogy Istenhez bejelentés érkezett Sátántól: az ügyintézõd nem jól kezeli a rábízott javakat, tékozol. A tékozlás nem abban valósul meg, hogy mindenkinek hozzáférhetõvé teszik a tiszta evangéliumot – hiszen éppen erre szólt volna a megbízatás –, hanem hogy nem teszik, kisajátítják maguknak a rájuk bízott kincseket. Ez jellemezte az egyházat Ézsaiás korában, és Keresztelõ János idején is. Isten prófétákon keresztül hirdette meg: elérkezett az elszámolás ideje, és bizony megfosztja õket a sáfárságtól. A figyelmeztetés nyomatékosítására különféle nemzeteket küldött rájuk, ez szembesíthette volna õket azzal, hogy mit vár el tõlük Isten. Mi történt? Az, hogy a közelgõ veszedelmet látva a pogányok rendezték soraikat, felkészültek a nehéz idõkre, Izráel pedig valami hamis biztonságérzettõl vezéreltetve továbbra is a maga istentelen útján járt. Milyen nehéz sorsa lehetett ebben az idõben annak a hívõ maradéknak, amely híven szerette volna teljesíteni Istentõl kapott feladatát! Õket szólítja meg, róluk szól a következõ szakasz Ézsaiás 41–44. fejezeteiben. Ez a prófécia a Jézus második eljövetele elõtti idõben, a második AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 3


útkészítés idején is idõszerû. Isten megint felszólítja az egyházát, hogy számoljon el sáfárságával, mert bejelentés érkezett, mely szerint nem a megbízása szerint végzi a szolgálatot. A laodiceai üzenet – „ki foglak vetni téged a számból, ha meg nem térsz!” – erre utal. Itt is megtaláljuk a gyõzteseknek szóló ígéreteket és bátorításokat Jézustól csakúgy, mint Ésaiás 41. fejezetében, mert csak velük tudja folytatni a munkát. Vajon vonatkoznak-e ránk ezek a bátorítások és ígéretek? Annyiban, amennyiben az alapigénkben jelzett összefogás is megvalósul. Eddig nem nagyon volt jellemzõ népünkre, egyházunkra ez a leírás: „Ki-ki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs!” Hogy bátorította volna a mester az ötvöst, a kalapáccsal simító azt, aki az üllõt veri. Hogy kiegészítettük volna egymást, elfedve mások hibáit és gyengeségeit. Sajnos nem így ismert meg bennünket a világ. Pedig vannak közöttünk – nem is kevesen – jó képességû, tehetséges testvérek, akik húzóerõként hathatnak a gyengébb képességûekre. Sajnos az igaz barátság is nagyon ritkán nyilvánul meg sorainkban a testvérek és a munkatársak között az adventtörténelem tanúsága szerint. Szeretnék hitvallást tenni arról, hogy még lehet változtatni. Meg-

valósulhat a mi életünkben is ez a példaértékû összetartás, segítés, bátorítás és kiegészítés. Nem földi célok elérése érdekében, hanem Isten országa építéséért. Hiszek ebben, mert másképp soha nem fejezõdne be a történelem, soha nem jönne el Jézus Krisztus. Nem biztos, hogy a szervezett egyház minden tagja igényli, de vannak és lesznek, akik igen. Isten így szól hozzájuk: „Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izrael, én megsegítelek – szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje.” (Ésa 41,13–14) Azután a jövõt vázolja fel nekik: „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs. Nyelvük a szomjúságban elepedt. Én, az Úr, meghallgatom õket, én, Izrael Istene, nem hagyom el õket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok, a rónák közepén forrásokat. A pusztát vizek tavává teszem, és az aszú földet vizek forrásaivá. A pusztában cédrust, akácot nevelek, mirtuszt és olajfát plántálok, a kietlenben ciprust, platánt, sudárcédrussal együtt. Hogy lássák, megtudják és eszükbe vegyék, megértsék mindnyájan, hogy az Úr keze mûvelte, Izrael Istene teremtette ezt.” (Ésa 41,17–20)

Az Úr keze mûveli ezt. Ennek a jegyében kezdjük el a mai munkánkat. Tavasszal elindítottunk egy folyamatot, hogy tervszerûen összefogva, meggondoltan végezzük a feladatunkat mindannyian. Az adventtáborban is megerõsítettük, hogy megfogalmazzuk célkitûzéseinket mind a lelkészek, mind a gyülekezetek részérõl. Bekérjük ezeket a terveket a munkacsoportoktól, osztályoktól, intézményeinktõl, és a hozzánk kötõdõ alapítványainktól is. Miért? Azért, mert csak így tudunk tervezetten és számon kérhetõen haladni a szolgálatainkkal. A mai csoportos foglalkozásainkat is ennek fényében valósítjuk meg. Külön csoportban tartanak megbeszélést a gyülekezetvezetõk, a keresztségi felkészítõk, a szombatiskolai munkában tevékenykedõk, a gyermekmisszióban foglalatoskodó testvéreink, a könyvterjesztõk, a szociális munkában, az internetes munkában érdekelt, valamint a gyülekezetek anyagi ügyeit intézõ testvérek. A bejáratoknál elhelyezett regisztrációs lapok szerint több mint kétszázan jelentkeztek ezekbe a munkacsoportokba. Isten áldja meg a munkánkat, hogy a felolvasott ige jegyében valósuljon meg minden tevékenységünk. (mj)

ADVENTVIDEO

Az év vége felé közeledve szeretnénk figyelmetekbe ajánlani olyan DVD-ket, amelyeket ajándékozni is lehet:

• Menjetek

• Betlehemi

elõre!

csillag

Ted Wilson generálkonferenciai beszéde magyar hanggal az adventvideo.hu internetes oldalon

Jótékonysági hangverseny, Holló Péter igehirdetésével

• Istennel

A szülõk gyakori problémáira keres válaszokat a 4 részes elõadás-sorozat (Végh József, Horváth Gábor, Tóth Gábor, Bánhidi Tibor)

járni ma?

David Gates elõadása

• Szeretve

nevelni

A kiadványok megrendelhetõk: www.adventvideo.hu • 06-30/905-2096 4 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.


„Isten meghallgatta õket, mert Õbenne bíztak…” A

címben idézett Biblia-vers a nyár folyamán, igetanulmányozáskor szólított meg engem, és úgy gondolom, hogy egy ilyen tanácskozás lezárásaként hasznos szempontot adhat mindnyájunk számára. A rúbeniták, gáditák és Manassé fél nemzetsége a hagarénusok ellen háborúztak. „És gyõzedelmesek lettek azokon, és kezükbe adattak a hagarénusok, és mindazok, akik velük voltak, mert Istenhez kiáltottak harc közben, és Isten meghallgatta õket, mert Õbenne bíztak.” (1Krón 5,20) Két nagyon egyszerû dologról szól ez a vers. Azért gyõzhetett ez a két és fél nemzetség, mert Istenhez kiáltottak harc közben, és mert Õbenne bíztak. Kövessük azt, ami ebben az igében van leírva! Sokszor vagyunk úgy, hogy Istenhez kiáltunk harc elõtt, és Istenhez kiáltunk harc után. De ki ér rá erre harc közben? Sokszor annyira belefeledkezünk a harcba, hogy már nem is kiáltunk Istenhez. Jó szándékúak vagyunk, de elragad az emberi természet bennünket, elragadnak a körülmények, és végül vereséget szenvedünk. Ezek az izraeliták Istenhez fordultak harc közben, és gyõztek. Gyõzelmük második összetevõje: „…mert Õbenne bíztak.” Bíztak Istenben, miközben harcoltak – és Isten adta nekik a gyõzelmet. Mindent meg kellett tenniük a gyõzelemért, nem mondhatták azt, hogy majd Isten ha-

Elhangzott a 2010. szeptember 26-ai zugligeti konferencia befejezéseként.

dakozik. Jó, ha ez mindig tudatosul bennünk. A hit általi gyõzelem az, hogy azt teszem, amit Isten mond. Ha Isten azt mondja, most maradj veszteg, és állj, lásd meg a szabadításomat, akkor az a hit általi gyõzelem, hogy veszteg állok, és látom, nézem Isten szabadítását, bármennyire is ahhoz lenne ked-

„

sére támaszkodtak, Istenhez kiáltottak, és gyõztek, mert valóban bíztak Istenben. Mert miközben minden erõfeszítésükkel harcoltak, nem a saját erejükre támaszkodtak, hanem Istenben bíztak, aki a gyõzelmet adhatja. Szeretném, ha a mai tanácskozásoknak valóságos gyakorlati eredménye lenne azokon a mun-

Hit által gyõzni azt jelenti: pontosan azt teszem, amit Isten mond.

vem, hogy harcoljak. Van azonban, amikor Isten nem ezt mondja. Van, amikor azt mondja, hogy fogd meg a fegyvert, indulj neki és harcolj! Ekkor nem az a hit általi gyõzelem, hogy veszteg állok és várom, hogy Isten gyõzelmet arat. Ekkor harcolnunk kell, Isten akaratának megfelelõen. Van, amikor Isten azt mondja, hogy készülj a harcra, de csak akkor indulj, amikor „az eperfák tetején hallod a harci szekerek robogását”, mert akkor Isten elõtted megy, és te vele együtt fogsz haladni. Jegyezzük meg: hit által gyõzni azt jelenti: azt tesszük, amit Isten mond. Akkor is, ha kedvünk lenne mást tenni, akkor is, ha erõfeszítésbe kerül, akkor is, ha nehéz. Hit által gyõzni azt jelenti, hogy pontosan azt teszem, amit Isten mondott. Mert bízom benne, hogy amit Õ mond, azon lesz az áldás. Ezek az izraeliták gyõztek, mert harc közben is Isten vezeté-

katerületeken, amelyekkel kapcsolatban a csoportok megbeszéléseket tartottak. De ez csak akkor fog megvalósulni, ha ez a három dolog együtt lesz: 1. Bizalom abban, hogy Isten vezetni, munkálkodni fog, változást munkál és eredményt ad. 2. Nem a láthatókra, a realitásokra nézünk, hanem Istenre támaszkodunk, és segítségül hívjuk Õt. 3. Amit megértettünk Isten akaratából, azt pontosan követjük. Befejezésül a Jézus élete címû könyv 301. oldaláról idézem a következõ mondatokat: „Miközben komolyan kell dolgoznunk az elveszettek megmentéséért, idõt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra, Isten Igéjének tanulmányozására is. Csak a sok imával megvalósított és Krisztus érdemeivel megszentelt munka bizonyul elégségesnek, jónak.” Hites Gábor AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 5

ÉBREDÉS ÉS REFORMÁCIÓ

FELHÍVÁS : IMÁDKOZZUNK, HOGY A

„KÉSÕI

ESÕ” EREJÉVEL

FEJEZHESSÜK BE A MUNKÁT

Isten megígért ajándéka Térden állva megszavazott kezdeményezés

A

H. N. Adventista Egyház végrehajtó bizottsága 2010-es éves ülésének több mint háromszáz küldöttje a bizottság október 11-ei, hétfõ reggeli ülésén térden állva és imádkozva szavazott meg egy „ébredésre, reformációra, tanítványságra és evangelizálásra vonatkozó, sürgetõ felhívást”. A szavazást egyórás istentisztelet és imaalkalom elõzte meg. Dwight Nelson, a Michigan állambeli Berrien Springsben mûködõ Pioneer Memorial Church lelkésze áhítatában felszólította az adventistákat, hogy imádkozzanak a Szentlélek erejének a „késõi esõ” idején megvalósuló kiáradásért, hogy beteljesítsék a mozgalomnak adott evangelizációs megbízást. „Az Úr be akarja fejezni ezt a munkát, és korlátlan mértékben szeretné kitölteni a Szentlelket” – mondta Ted N. C. Wilson, az adventista egyház elnöke a találkozó során. A megszavazott dokumentum szerint, amely az Isten megígért ajándéka címet viselte, az adventisták egyedülálló, ugyanakkor még megvalósulatlan megbízást kaptak: „Az egyház növekedésének üteme egyszerûen nem tart lépést a világ rohamosan növekvõ népességével. Ha õszintén méglegre tesszük jelenlegi evangelizációs erõfeszítéseinket, és ezeknek a világra gyakorolt hatását, arra a következtetésre juthatunk, hogy ha nem történik drámai változás, a jelen nemzedékben képtelenek leszünk teljesíteni a mennyei megbízást. Terveink, stratégiáink és eszközeink még legjobb szándékunk ellenére sem képesek elérni, hogy küldetésünket Isten dicsõségére teljesítsük be a földön.” A dokumentum hozzáteszi: „Semmi sincs fontosabb annál, mint hogy megismerjük Jézust, és hivatkozzunk ígéretére, s így a Szentlélek kései esõként kiáradó ereje nyomán eleget tehessünk evangelizációs megbízásunknak.” 6 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

DWIGHT NELSON REGGELI ÁHÍTATOT TART OKTÓBER 11-ÉN, AZ ADVENTISTA EGYHÁZ KÖZPONTJÁBAN (SILVER SPRING, MARYLAND). A KÉP JOBB SZÉLÉN TED WILSON, A GENERÁLKONFERENCIA ELNÖKE

A dokumentum kijelenti, hogy az ébredésnek és reformációnak megvan a maga szerepe. A tanulmány Ellen G. White-nak, a mozgalom egyik alapítójának az Advent Review and Sabbath Heraldban 1902. február 25-én megjelent írását idézve rámutat: „Az ébredés nem más, mint a lelki élet megélénkülése, a szív és az elme képességeinek újjáéledése, feltámadás a lelki halálból. A reformáció pedig átszervezõdést, az eszmék és elméletek, a szokások és a gyakorlat változását jelenti. A reformáció csak akkor teremheti meg az igazság jó gyümölcsét, ha a Lélek által elindított ébredéssel társul.” A dokumentum ennek megfelelõen a következõk melletti elkötelezõdésre szólítja fel az egyház vezetõit és tagjait: 1. Mindnyájan tegyük az elsõ helyre Isten keresését annak érdekében, hogy bekövetkezzék a lelki ébredés, és a Szentlélek ereje a késõi esõ formájában megnyilatkozzék személyes és családi életünkben, valamint szolgálatunkban. 2. Egyénileg is jelentõs mennyiségû idõt szenteljünk a Teremtõnkkel való naponkénti közösség ki-

ÉBREDÉS ÉS REFORMÁCIÓ

építésére, imádság és Isten Igéjének tanulmányozása Patrick Mulindwa, a kelet-ugandai terület tisztségáltal. viselõje ezt mondta a küldötteknek: „Hálás vagyok 3. Vizsgáljuk meg szívünket, és kérjük a Szentlel- Istennek ezért a nagyszerû kezdeményezésért, éppen ket: gyõzzön le bennünk mindent, ami megakadá- idõben jött.” lyoz abban, hogy Jézus jellemét tükrözzük. KészséHeather-Dawn Small, az adventista világegyház ges szívre vágyunk, hogy az életünkben semmi ne nõi misszióért felelõs vezetõje hozzátette: „A doakadályozza a Lélek erejének megnyilatkozását a ma- kumentum olvasásakor szabadságérzetem támad. ga teljességében. Mindnyájan felébredhetünk és megújulhatunk, hogy 4. Az egyházi szolgálattevõket buzdítsuk imád- megosszuk másokkal az evangéliumot, nemi hovakozásra, Isten igéjének tanulmányozására és Isten tartozástól függetlenül.” gondolatainak kutatására, Az egészségügyi szolhogy megérthessék, mi a gálat igazgatóhelyetteterve egyháza számára. se, Peter Landless sze5. Minden egyházi szerrint a dokumentum „jóAz ébredés nem más, vezetet arra biztassunk, kor jött, és már éppen mint a lelki élet megélénkülése, hogy tisztségviselõik, lelszükség volt rá”, tokészeik, egészségügyi munvábbá hozzáfûzte: „Rea szív és az elme képességeinek kásaik, kiadóvállalati munmélem, hogy felismerújjáéledése, feltámadás a lelki katársaik, tanáraik, diákjük a mennyei bölcsesjaik és minden alkalmazott séget abban a szöveghalálból. A reformáció pedig számára biztosítsanak idõt részben, mely szerint átszervezõdést, az eszmék Jézus keresésére, és arra, ez nem egy új kezdeés elméletek, a szokások hogy a Szentlélek megígért ményezés, hanem az kiárasztását kérjék Isten egyház irányvételének és a gyakorlat változását jelenti. igéjének tanulmányozása szerves folytatása.” A reformáció csak akkor és imádság által. Herbert Brugger, az teremheti meg az igazság jó 6. Minden médiafelüleegyház ausztriai elnöke tet, konferenciát és szelkifejtette, hogy országa gyümölcsét, ha a Lélek által lemi mûhelyt arra hasz„szekularizált társadaelindított ébredéssel társul. náljunk fel, hogy az egylom, szekularizált egyNyissuk meg szívünket háztagokat a Jézussal való házzal, és gyakorta kekapcsolat kialakítására öszresünk kifogásokat ara Szentlélek életet megújító tönözzük, a megígért ébrera, miért nem gyakorohatalma elõtt, amely át fogja dés és reformáció elõmozlunk semmilyen hatást dítása érdekében. a társadalomra. Kérlek alakítani személyes és családi 7. Egyházunk teljes tagbenneteket, imádkozéletünket, szervezeteinket ságát szólítsuk fel, hogy zatok ausztriai gyüleés közösségeinket. együtt nyissuk meg szíkezeteinkért!” Válaszávünket a Szentlélek életet ban Wilson kifejtette, megújító hatalma elõtt, hogy az ébredés éppen amely át fogja alakítani személyes és családi életün- az Ausztriához hasonló országokban fog összpontoket, szervezeteinket és közösségeinket. sulni, ahol a szekularizált környezet megnehezíti az A dokumentum a következõ állásfoglalást is tar- evangelizációt. talmazza: „Felszólítunk minden egyháztagot, hogy Paul Brantley, az egyház egyik területi titkára megaz egyház vezetõivel és a többi, sok millió adventis- jegyezte, hogy „az ébredés kétségtelenül ünnepélyes tával együtt a hét minden napján reggel vagy este hét kifejezés, de itt még nem ér véget a dolog, hanem az órakor keresse a mélyebb közösséget Jézussal, és evangelizációval és a tanítvánnyá válással folytatókérje a Szentlélek kiáradását. E felhívásunkat komoly dik”. Kérte továbbá, hogy a dokumentumba „konkkérlelésnek szánjuk, és a föld minden részére el kí- rét és gyakorlati” szempontokat is foglaljanak bele vánjuk juttatni. Felhívunk mindenkit, hogy teljesen arra vonatkozóan, hogy az egyház tagjai „hogyan teszentelje oda magát Jézusnak, és tapasztalja meg a hetnek bizonyságot az ébredés gyümölcseirõl”. Szentlélek életadó erejét, amelyet az Úr vágyva váA végleges dokumentumban még várható néhány gyik kiárasztani.” megfogalmazásbeli módosítás, de az ébredésre és reWilson hozzátette: „Szívünk minden vágya az, formációra vonatkozó nyílt és egyértelmû felszólítás hogy ébredés történjen az egyházban, így az üzenet változatlan marad. (Fordította: Takács Szabolcs) mindnyájunknak szól.”

„

AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 7

Lisszabon, 1755. november 1. S

zombat, mindenszentek ünnepe. Portugália fõvárosában, amely ekkoriban a maga kb. 275 ezres lélekszámával Európa negyedik legnagyobb városa volt, vallásos tömegek töltik meg a templomokat. Délelõtt 9 óra 40 körül félelmetes morajlás tör fel a föld alól, majd hatalmas földrengés rázza meg a várost három egymást követõ hullámban, tíz perc leforgása alatt. Ezek közül a második a legerõsebb, amely kb. 3–3,5 percig tart. Az épületek remegnek, inognak, és összedõlnek. A város talaját helyenként öt méter szélesen tátongó hasadékok szabdalják. A mai szakemberek a rengések erõsségét a pusztításról szóló feljegyzések alapján 8,6–9-es erõsségûre teszik az azóta bevezetett mérési skálák szerint. A pusztítás mértéke félelmetes: az épületek nagy része romokban hever. Amit az elsõ rengéshullám csak megrongálni tudott, a másik kettõ kevés kivétellel le is döntötte, így a város több mint húsz templomának – köztük hat katedrálisnak – a többségét is.

8 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

Már az elsõ percekben emberek tízezrei vesztek oda. A túlélõk megpróbáltak biztonságos helyet keresni. Erre a városnál a tengerbe torkolló Tajo folyó partja mutatkozott a legalkalmasabbnak, mivel kívül esett az omlással fenyegetõ beépített területeken. Részben az itt horgonyzó hajókon, részben pedig a tiszta márványból épült új rakparton reméltek menedéket találni. A rengések után fél órával azonban a tenger felõl hatalmas szökõár érte el a partot, amely a folyó torkolatán keresztül a városba is benyomult, három egymást követõ hullámban. Elsöpört mindent, ami az útjába került, majd hirtelen visszahúzódva magával ragadta. A hajókat felborogatta, a szilárd menedéknek látszó rakpartot pedig a szó szoros értelmében elnyelte a rajta lévõ emberekkel együtt. Utóbb sem találták semmilyen nyomát a hatalmas és maszszív építménynek a víz alatt.

A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN

Ami ezek után a városból még megmaradt, azt a napokig tartó tûzvész pusztította el, amit valószínûleg a mindenszentek ünnepe alkalmából gyújtott soksok gyertya és az ünnepi ebéd elkészítéséhez használt, de a katasztrófa miatt õrizetlenül maradt konyhai tüzek lobbantottak lángra. Az áldozatok számát csak Lisszabonban 60–100 ezerre becsülik. A várost gyakorlatilag teljesen újjá kellett építeni.

A lisszaboni földrengés jelentõsége A Bibliát olvasó ember számára a történteknek – a pusztítás megrendítõ voltán és mértékén túl – van egy mélyebb, távolabb mutató jelentõsége is: „Jelenések könyvének szerzõje így írja le a második advent elsõ jelét: »Nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szõrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.« (Jel 6,12) Ezek a jelek a 18. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyûbb földrengése.” (Ellen G. White: Korszakok nyomában, 272. o.) A lisszaboni katasztrófa tehát az egyik megjövendölt elõjele Jézus Krisztus közeli visszatérésének, így a történelem menetének fontos állomása a hívõ ember számára, akinek leghõbb vágya, hogy „jöjjön el a te országod”. Nem véletlen, hogy a fenti idézetet tartalmazó fejezet címe „A hajnal hírnökei”. Önmagunk és figyelmeztetésre szoruló embertáraink érdekében is fontos tehát tisztán látni, hogy miért éppen ebben a katasztrófában teljesedett a végidõ közelségét jelzõ, Jelenések könyvében megjövendölt földrengés.

nyomában c. könyvben olvasható tömör, tényszerû összefoglalás alapjául a forrásmegjelölés szerint az Amerikai enciklopédia szolgált.) Noha a rengések feltételezett középpontja az Ibériai-félszigettõl délnyugatra, a tenger mélyén lehetett, hatásuk még Skandináviában is érezhetõ volt tóingások formájában. A tengerrengés kiváltotta szökõár pedig (aminek magassága Lisszabonnál kb. 6 méter volt, más helyeken ennél is magasabb, Gibraltárnál 2 méterrel emelte meg a tengerszintet, pusztítása pedig a portugál partok mentén nagyobb volt, mint magának a földrengésnek), ha csökkent erõvel is, de Európa egész nyugati partvidékén érezhetõ volt, és az amerikai partokat is elérte az óceán túloldalán. A megrázkódtatás nyomán a figyelem a földrengések, azok okai és elõrejelzésük lehetõsége felé fordult, ezért ekkortól számítják a szeizmológia (földrengéskutatás) kezdeteit.

„

Kiterjedése, észlelhetõsége A tömegeknek szóló, felrázó erejû történelmi jeladásnak szükségszerûen megrendítõ erejûnek és széles körben érezhetõnek kell lennie. A lisszaboni földrengés éppen ezekben a vonatkozásokban tûnik ki a katasztrófák közül. „Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan súlyos volt, mint Európában. Algír nagy része romba dõlt. Marokkó közelében egy nyolctízezer lélekszámú falu teljesen eltûnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.” (I. m. – Az eseményekrõl a Korszakok

A pusztítás mértéke, jellege A katasztrófát különösen pusztító erejûvé tette, hogy három külön-külön is végzetes hatás halmozódott egymásra. A rendkívül erõs földrengés szökõárral pá-

A gazdagság és a pompa, amivel az ország és fõként a fõváros hivalkodott, jórészt gonosz forrásból származott. Nem véletlen, hogy a Lisszabont ért szörnyû katasztrófában a kortársak közül néhányan kifejezetten Isten büntetését látták.

rosulva sújtotta ugyanazt a sûrûn lakott területet, a part menti fõvárost, majd borzalmas tûzvész következett. A történtek híre mindenhova eljutott, a megrázkódtatás erejét pedig tovább fokozta, hogy Lisszabon nemcsak Európa egyik legnépesebb városa volt, hanem Portugália és ezzel együtt a korábbi gyarmatbirodalom fõvárosa, királyi székhely is, valamint Európa egyik legjelentõsebb kikötõje. (Maga a királyi család megmenekült, mert egyik gyermekük kérésére korán reggel vidékre utaztak.) Amikor a pusztítás mértékérõl és annak a korabeli társadalomra gyakorolt megrázó hatásáról akarunk képet alkotni, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a világ népessége akkoriban lényegesen kisebb volt, AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 9


mint napjainkban. A mai népsûrûség mellett az áldozatok száma is valószínûleg nagyobb lett volna, ezért nincs értelme a mai katasztrófákkal történõ számszerû összehasonlításoknak. Másrészt a kisebb népességhez mérten megrázóbb veszteségként élhették meg a kortársak az áldozatok számát. Azt se felejtsük el, hogy a mentés, a segítségnyújtás, majd az újjáépítés technikai feltételei (köztük a hírközlésé, szállításé is) lényegesen elmaradtak a maiaktól. Öszszességében tehát a katasztrófa a maga korában sokkal nagyobb hatást gyakorolhatott, mint az ma elképzelni tudnánk.

Idõi illeszkedés a többi próféciához A Biblia próféciáinak ismeretében a lisszaboni földrengés a bekövetkezés événél fogva is tökéletesen alkalmas arra, hogy jelül, „a hajnal hírnökéül” szolgáljon. Mindössze 34, illetve 89 évvel elõzte meg a próféciákban megjövendölt két nagy történelmi idõszak, az 1260 év és a 2300 év lejártát. Az utóbbi a vizsgálati ítélet 1844-es kezdete, amely egyúttal az emberi történelem kiértékelésének, lezárásának, vagyis a végidõnek is a kezdetét jelenti. A végidõ intõ elõjeléül szolgáló esemény sokkal korábban sem történhetett volna, és lényegesen késõbb sem, ekkortájt kell keresnünk.

Párhuzam a végsõ eseményekkel Úgy tûnik, hogy a Lisszabonban történtek nemcsak elõjelei, hanem bizonyos értelemben elõképei is a végidõ eseményeinek, az Istentõl elhajlott emberi társadalom megítéltetésének. Portugália jórészt gyarmatainak és kereskedelmének köszönhette gazdagságát. A portugálok hajózási tapasztalataik révén Dél-Amerikától Afrikán keresztül Kínáig és Japánig jelen voltak a világ tengerein. A gyengébb népeket leigázták és gyarmatosították (például Brazília, Mozambik, Angola), a jellemzõen ázsiai, népesebb társadalmak esetében pedig kereskedelmi telepeket hoztak létre. Gazdagságuk a színesfémek és a fûszerek jövedelmezõ kereskedelme és a gyarmatosítás mellett fõként a rabszolga-kereskedelembõl származott. Becslések szerint a hozzávetõleg három és fél évszázad alatt eladott kb. 10-11 millió rabszolga több mint felét, közel hatmilliót a portugálok „értékesítették”, fõként Észak-Amerikában. Lisszabon az egész gyarmatbirodalom központja volt, és – földrajzi helyzeténél fogva – hosszú idõn keresztül nemcsak Portugália, hanem egész Európa legfontosabb kikötõje is, és mint ilyen az emberkereskedelem egyik legfõbb haszonélvezõje. A gazdagság, a fényûzés és a pompa tehát, amivel az ország és fõként a fõváros hivalkodott, jórészt gonosz forrásból származott. Nem vé10 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

letlen, hogy a Lisszabont ért szörnyû katasztrófában a kortársak közül néhányan kifejezetten Isten büntetését látták. Ráadásul mindezt erõsen vallásos nemzetként követték el, ahol a szomszédos Spanyolországhoz hasonlóan az inkvizíció is tevékenyen mûködött. Az a gazdagság, amit a város az évszázadok során ilyen módon felhalmozott, és ami a korabeli Európa egyik legszebb, leggazdagabb, virágzó városává és kulturális központjává tette, tíz perc leforgása alatt rommá vált, semmivé lett. Hihetetlen gyorsasággal és nyomtalanul tûnt el minden, látszatvallásosságuk pedig nem menthette meg õket. Lisszabon megrendítõ tragédiája az elõzmények és körülmények vonatkozásában is feltûnõ hasonlóságot mutat a végidõ társadalmának Bibliából ismert állapotaival és végzetével. A jólét, a virágzás, a gazdagság hajszolása, kereskedni mindennel, ami csak hasznot hoz, akár emberekkel is. Visszaélés, kizsákmányolás, igazságtalanság árán építeni a saját világukat, miközben látszólag istenfélõk is, de a valóságban csak vallásosság mögé bújtatják az istentelenséget. Azt hiszik, hogy mindezt vég nélkül és büntetlenül folytathatják. Megérdemelt sorsuk azonban éppolyan bizonyosan utoléri õket, ahogyan Lisszabont is a több irányból, három különbözõ formában rátörõ csapás. Talán nem véletlen, hogy bizonyos vonatkozásaiban Lisszabonra is ráillik, amit egy másik, a végidõ legfõbb hatalmát jelképezõ város sorsáról olvasunk Jelenések könyvében: „Jaj! jaj! te nagy város, ... te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted!… elpusztult egy órában annyi gazdagság! És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának. És kiáltának, látván az õ égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz? És port hányván az õ fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában!” (Jel 18,10–19) Stramszki István

Források és ajánlott irodalom Ellen G. White: Korszakok nyomában, 17. fejezet, 272–273. o. http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=10843 Egy túlélõ beszámolója: http://stramszki.bplaced.net/cikkek/ lissabon_1755.html#tulelo http://geology.about.com/gi/dynamic/offsite.htm?site=http ://www.fordham.edu/halsall/mod/1755lisbonquake.html http://geology.about.com/library/bl/bllisbon1755eq.htm http://drgeorgepc.com/Tsunami1755Lisbon.html http://nisee.berkeley.edu/lisbon/

Egy túlélõ beszámolója CHARLES DAVY TISZTELETES AZ 1755-ÖS LISSZABONI FÖLDRENGÉSRÕL

S

oha senki nem látott még olyan szép reggelt, mint aznap, november elsején. A Nap teljes fényében ragyogott fel, az egész égbolt tökéletesen felhõtlen és tiszta volt, s a legenyhébb intõ jele sem mutatkozott a közelgõ eseménynek, amely ezt az egykor virágzó, fényûzõ és népes várost a teljes borzalom és pusztulás színterévé tette. Kivéve olyanokat, amelyek vészjelül szolgáltak, de alig egy pillanatnyi idõt hagytak az általános pusztulás elõli menekülésre. Ennek a végzetes napnak a délelõttjén, kilenc és tíz óra között a szobámban ültem, és éppen elkészültem egy levél megírásával, amikor a papír, amin írtam, enyhén megmozdult és remegni kezdett az asztalon. Ez igencsak meglepett, mivel nem éreztem, hogy szélmozgás támadt volna. Miközben azon töprengtem, hogyan lehetséges ez (anélkül azonban, hogy a leghalványabb sejtelmem lett volna a valós ok felõl), az egész ház az alapjaiig rázkódni kezdett. Ezt elõször a fõutcán dübörgõ néhány kocsinak tulajdonítottam,

mert rendszerint ez idõ tájt hajtattak Belembõl a palotába. Figyelmesebben hallgatva azonban hamarosan kijózanodtam, mivel rájöttem, hogy egy különös, félelmetes föld alatti zajnak tulajdonítható, ami távoli mennydörgés morajlására emlékeztetett. Mindez kevesebb mint egy perc alatt történt, és be kell vallanom, hogy ekkor kezdtem megrémülni, mivel természetesen felötlött bennem, hogy ez a morajlás egy földrengés elõfutára lehet, ugyanis emlékezem egyre, amelyik hat vagy hét évvel azelõtt történt Madeira szigetén. Az is ugyanilyen módon kezdõdött, bár alig vagy egyáltalán nem okozott károkat. Ekkor kiejtettem a tollat a kezembõl és talpra ugrottam. Egy pillanatig bizonytalankodtam, hogy a házban maradjak-e vagy az utcára fussak, mivel a veszély mindkét helyen egyformán nagynak tûnt, és még mindig azzal áltattam magam, hogy talán ennek a rengésnek sem lesz jelentõsebb hatása, mint annak, amelyet Madeirán éreztünk. Egy pillanat múlva azonAZ IDÕK JELEI 2010/4. • 11


ban a legborzalmasabb csattanás zökkentett ki az álmodozásból és kábított el azonnal. Mintha város öszszes épülete egyszerre dõlt volna össze. A ház, amelyben tartózkodtam, olyan erõvel rázkódott meg, hogy a felsõ szintek azonnal leomlottak, és noha az én lakásom (ami földszinten volt) akkor még nem osztozott a többi szint sorsában, mégis minden elrepült a helyérõl. Annyira, hogy nem kis erõfeszítésembe telt talpon maradni, és úgy tûnt, hamarosan agyonnyomnak majd a folyamatosan, félelmetes módon ide-oda himbálódzó falak, amelyek néhány helyen megnyíltak, és minden oldalon nagy kõdarabok zuhantak ki a törésekbõl. A legtöbb gerenda vége kezdett kiszakadni a tetõbõl. Ezt a félelmetes látványt tetézte, hogy az ég egy pillanat alatt olyan sötétté vált, hogy nem tudtam megkülönböztetni az egyes tárgyakat. Tényleg olyan volt, mint az egyiptomi sötétség, amit tapintani lehet. Ez kétségkívül az erõteljes rázkódások nyomán felszálló hatalmas por- és mészfelhõknek is volt köszönhetõ, és egyesek beszámolója szerint a kénes kigõzölgésnek, ezt azonban nem tudom megerõsíteni. Annyi azonban bizonyos, hogy tíz percen keresztül majdnem megfulladtam. Kisiettem a házból, végig a szûk utcákon, ahol az épületek vagy romokban hevertek, vagy folyamatosan omladoztak, és átmásztam a Szent Pál-székesegyház romjain, hogy elérjem a folyópartot, ahol úgy gondoltam, biztonságra lelhetek. Itt minden rendû, rangú és állapotú férfiakból és nõkbõl álló hatalmas embertömeget találtam, akik között láttam a patriarkális templom elöljáró kanonokjai közül egyeseket bíbor színû öltözetükben és karingjükben, mivel ezek mind püspöki ruhában járnak. Láttam néhány papot, akik az oltároktól menekültek el papi miseruhában a mise celebrálásának közepén, láttam nõket félig felöltözve, egyeseket pedig cipõ nélkül. Mindezek, akiket a közös veszély egy biztonságosnak látszó helyre gyûjtött össze, térden állva imádkoztak, halálfélelemmel az arcukon, mindegyikük a mellét verte és szüntelenül azt kiáltotta, Miserecordia meu Dios!… Az imádságunk kellõs közepén jött a második nagy erejû rengés, kicsit kevésbé heves, mint az elsõ, és teljessé tette azon épületek pusztulását, amelyek már sokat rázkódtak. A riadalom ekkor annyira általánossá vált, hogy a sikoltozás és a Miserecordia kiáltások a jelentõs távolságban lévõ Szent Katerina-domb csúcsáról is jól hallhatóak voltak, ahová hatalmas embertömeg vonult vissza hozzánk hasonlóan. Ugyanekkor hallottuk az ottani plébániatemplom összeomlását, aminek következtében sokan szörnyethaltak, mások pedig halálosan megsebesültek. Ennek a rengésnek az erejét megítélheti az olvasó, ha elmondom, hogy olyan heves volt, hogy alig tudtam a térdeimen maradni, azonban még az elõzõeknél is félelmetesebb körülmények kísérték. Hirtelen a tömeg kiáltását hallottam: „Betör a tenger, mindannyian elveszünk!” Erre a folyó felé fordultam, és láttam, 12 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

ahogy egészen szokatlan módon emelkedik és duzzad, miközben szél nem fújt. Egy szempillantás alatt jelent meg a közelben a hatalmas víztömeg, amely hegyként magasodott. Tajtékozva és morajlással közeledett, és annyira féktelenül száguldott a part irányába, hogy mindannyian azonnal futni kezdtünk olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, hogy mentsük az életünket. Sokakat valósággal elsodort, a többiek pedig – jókora távolságra a parttól – derékig érõ vízben próbáltak menekülni. A magam részérõl szinte reményem sem volt a menekülésre, és bizonyosan elvesztem volna, ha nem kapaszkodom meg egy földön fekvõ nagy gerendában, amíg a víz vissza nem tért a medrébe, ami szinte ugyanabban a pillanatban megtörtént, ugyanolyan gyorsan. Mivel most úgy tûnt, hogy legalább akkora veszély fenyeget a tenger felõl, mint a szárazföld irányából, és nemigen tudtam, hol keressek oltalmat, csuromvizes ruháimban hirtelen elhatározással visszatértem a Szent Pál-katedrális térségébe. Egy ideig itt álltam és figyeltem a hajókat, ahogy bukdácsoltak és hánykolódtak, mint erõs viharok idején; egyesek kötelei elszakadtak és a Tajo másik partjára sodródtak, mások pedig körben forogtak hihetetlen gyorsasággal. Néhány nagy hajó felborult, a hajógerinc felfelé állt, és mindez teljes szélcsendben történt, ami még meglepõbbé tette a látványt. A most említett eseményekkel egy idõben történt, hogy a roppant költséggel, teljes egészében márványból készült, szép új rakpartot mindenestõl elnyelte a tenger, az összes rajta tartózkodó emberrel együtt, akik biztonságot keresve oda menekültek, és joggal gondolták magukban, hogy egy ilyen helyen már nincsenek veszélyben. Ugyanekkor a közelben lehorgonyzott számos hajót és kis vízi jármûvet (mind ugyanígy tele emberekkel, akik ide vonultak vissza ugyanezen célból) elnyelt a tenger, mint egy örvényben, és soha többé nem kerültek elõ. Ez utóbbi félelmetes eseményt nem a saját szememmel láttam, mivel három vagy négy kõhajításnyira történt attól a helytõl, ahol akkoriban voltam, az elõbbi leírást azonban néhány hajóskapitánytól kaptam, akik 2-300 méternyi távolságon belül horgonyoztak a rakparttól, és az egész katasztrófát látták. Különösen egyikük számolt be nekem arról, hogy amikor a második rengés jött, látta, amint az egész város elõre és hátra hullámzik, mint a tenger, amikor a szél éppen fújni kezd. A föld mozgása annyira erõs volt még a folyó alatt is, hogy kiszakította a kikötõhelyrõl a hatalmas horgonyukat, ami az õ megfogalmazása szerint úszott a víz felszínén. Közvetlenül e rendkívüli rázkódás után a folyó egyszerre közel 6 méternyit emelkedett, és egy pillanat alatt visszasüllyedt. Ebben a pillanatban látta a rakpartot a rajta álló egész embertömeggel elsüllyedni, és ugyanakkor a közelében lévõ minden vízi jármûvet és hajót magával ragadott a mélységbe, ami a kapitány feltételezése szerint azonnal bezáródott felettük, anynyira, hogy a roncsok legkisebb jelét sem látta senki


azután. Ezt a beszámolót teljesen hitelt érdemlõnek tekinthetjük, mivel a hajók pusztulását mindenki megerõsíti. A rakpartot illetõen pedig magam mentem oda néhány nappal késõbb, hogy meggyõzõdjek az igazságról, és még a romjait sem találtam annak a helynek, ahol olyan sok kellemes sétát tettem, mivel ez volt a kereskedõtelep mindenki által használt találkozóhelye a hûvös estéken. Mindenütt mély vizet találtam, ami egyes helyeken alig átlátható volt. Tudomásom szerint ez az egyetlen hely, amit elnyelt a föld Lisszabonon belül, vagy annak környékén, noha sok nagy repedést és hasadékot láttam a város különbözõ részeiben. Egy különös jelenséget pedig nem szabad kihagyom, amelyet egy barátomtól hallottam, akinek egy háza és borospincéi vannak a folyó túloldalán. Tudniillik, hogy miután a lakóháza elõször rettenetesen megrázkódott, az egész családot menekülésre késztetve, egy hatalmas, magas szikla azonnal leszakadt a közelben. Erre aztán a folyó megemelkedett, majd visszatért a már leírt módon, és azonnal nagyon sok kis repedés jelent meg néhány szomszédos földdarabon. Ezekbõl nagy mennyiségû, finom fehér homok lövellt elõ rendkívüli magasságba. Kétség sem fér hozzá, hogy a föld belsõ részeinek kellett roppant mértékben felkavarodnia ahhoz, hogy ez a meglepõ jelenség történjen, de hogy a rengések az egymással keveredõ különbözõ ásványok okozta hirtelen robbanásnak voltak-e tulajdoníthatók, vagy a benn rekedt és kiutat keresõ levegõnek, vagy a magának utat keresõ, föld alatt összegyûlõ víznek, azt csak az Isten tudja. Ami a korábban említett heves kitöréseket illeti, azoknak szerintem nincs valóságalapja, noha annyi bizonyos, hallottam néhány panaszt erõs kénes szagra, szédülésre, émelygésre a gyomorban, és légzési nehézségekre, bár én magam semmi ehhez hasonló tünetet nem tapasztaltam. Nem régóta tartózkodtam a Szent Pál térségében, amikor megéreztem a harmadik rengést, amely valamivel gyengébb volt az elõzõ kettõnél, és amely után a tenger ismét betört, majd visszavonult ugyanazzal a gyorsasággal, én pedig térden állva maradtam a vízben, noha feljutottam egy kis magaslatra, kicsit távolabb a folyótól, ahol a közöttünk fekvõ néhány házrom megtörte a víz erejét. Ekkor vettem észre, hogy a víz olyan hevesen vonult vissza, hogy néhány hajót egészen a szárazon hagyott, amelyek különben hétölnyi

[3,5 méter] mély vízben jártak. A folyó így öntött ki és vonult vissza folyamatosan néhány alkalommal olyan módon, hogy joggal féltek attól: Lisszabon most ugyanarra a sorsra jut, mint amelynek néhány évvel korábban Lima városa esett áldozatul. Ez a hely kétségtelenül nyitott volt a tenger felé, a hullámok erejét pedig nem törte meg részben sem az öböl íve, az alacsonyabban fekvõ részei legalábbis teljesen megsemmisültek. A közvetlenül november elseje után érkezõ egyik hajó kapitánya azt mondta nekem, tényleg azt gondolta, hogy zátonynak ütközött, amíg ki nem vetette az ólmot és azt nem tapasztalta, hogy nem éri el a feneket. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet az oka, amíg az elpusztult város lehangoló látványa minden kétsé-

get ki nem zárt számára. Egyszóval az elsõ két rengés annyira erõs volt, hogy néhány révkalauz azon a véleményen volt, hogy a Tajo torkolatában fekvõ zátony helye megváltozott. Annyi bizonyos, hogy egy hajó, amely megkísérelt átjutni a szokásos csatornán, megfeneklett, egy másik homokpadra futott, és elõször lemondtak róla, végül azonban átjutott. Ezután még egy erõs rengés volt, amely nagymértékben érintette a folyót, de szerintem nem volt annyira erõs, mint az elõzõ. Noha néhányan azt bizonygatták, hogy miközben lóháton lovagoltak a Belem felé vezetõ széles úton, amelynek egyik oldala nyitott a folyó felé, a víz óriási sebességgel tört be, ezért kénytelenek voltak a lehetõ leggyorsabban vágtatni a magasabban fekvõ területek irányába, mert attól féltek, hogy elsodorja õket. Olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam, merre induljak: ha ott maradnék, a tenger veszélyeztet, ha távolabb húzódnék a parttól, a házak fenyegetnének biztos pusztulással. Végül elhatároztam, hogy a pénzAZ IDÕK JELEI 2010/4. • 13


verdébe megyek, ami egy alacsony és nagyon erõs épület, és nem sérült meg jelentõs mértékben, a folyóra nézõ néhány lakást kivéve. A katonák mulatozásának, ami mindennapos volt ezen a helyen, nyoma sem volt. Az egyedüli személy pedig, aki ott maradt, egy parancsnok volt, egy nemesember fia, tizenhét-tizennyolc év körüli, akit a kapuban állva találtam. Mivel a föld még mindig folyamatosan remegett, és a hely, ahol álltunk (csak 6–9 méternyire volt a szemközti házaktól, amelyek mind dülöngéltek) túlságosan veszélyesnek tûnt, s az udvar is tele volt vízzel, mindketten beljebb vonultunk egy kõ- és szemétkupachoz: itt beszélgetni kezdtem vele, és hangot adtam csodálatomnak, hogy egy ilyen fiatal emberben megvan a bátorság ahhoz, hogy az õrhelyén maradjon, miközben a katonái mind elhagyták a magukét. Erre azt válaszolta, hogy noha biztos volt benne, hogy a föld megnyílik és elnyeli, a gondolatát is megvetette, hogy elszökjön az õrhelyérõl. Röviden szólva e fiatalember nemes voltának volt köszönhetõ, hogy a pénzverdét, amelyben ekkor több mint kétmilliónyi pénz volt, nem rabolták ki. Én pedig tényleg nem tettem mást, csak elmondtam, ami igaz volt, hogy soha senkit nem láttam ehhez hasonló higgadtsággal és hidegvérrel viselkedni a mostaninál sokkal kevésbé félelmetes helyzetekben sem… Talán azt gondolja az olvasó, hogy a jelen szomorú történet itt véget ért, de sajnos nem. November elseje szörnyûségei egy egész kötetet betöltenének. Mihelyt besötétedett, egy másik látvány tárult a szemünk elé, nem sokkal kevésbé megrázó, mint az eddigiek: az egész város lángban állt. Annyira világos volt, hogy a fényénél könnyûszerrel lehetett olvasni. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a város legalább száz különbözõ helyen gyulladt ki egyszerre, és így égett folyamatosan hat egész napon keresztül, szünet nélkül. Folyton égett, megemésztve mindent, amit a földrengés meghagyott, az emberek pedig annyira levertek és rémültek voltak, hogy keveseknek vagy senkinek sem volt elég bátorsága lemerészkedni és megmenteni anyagi javaik bármely részét. Mindenkinek a tekintete a lángok felé nézett, és a fájdalomtól némán álltak, amit csak a nõk és gyermekek szenteket és angyalokat segítségül hívó kiáltásai és sikításai szakítottak meg, valahányszor a föld elkezdett remegni, ami nagyon gyakran megtörtént ezen az éjszakán, sõt valójában azt mondhatnám, hogy a kisebb-nagyobb rengések öszszességében egy negyedórára sem szüneteltek. Sohasem tudtam meg, hogy ez a rettenetes tûz valamilyen föld alatti kitörésnek volt-e köszönhetõ, ahogy egyesek arról beszámoltak, de három ok, amelyek idõben mind egybeestek, természetes módon felelõsek a szörnyû pusztításért, amit végzett. November elseje a mindenszentek ünnepe, ami nagy ünnep a portugáloknál. Minden templom és kápolna minden oltárát (egyesekben húsznál is több van) szokás szerint sok viaszgyertya és lámpa világította meg; ez lobbanthatta lángra a 14 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

rengéstõl lehulló függönyöket és fából készült elemeket. A tûzvész gyorsan átterjedt a szomszédos házakra, ahol a konyhai kemencék tüzével egyesült, olyan mértékig fokozódva, hogy az egész város könnyûszerrel megsemmisülhetett egyéb ok nélkül is. Ami azonban hihetetlennek tûnhet az olvasó számára, az a kevésbé publikus és ismert tény, hogy a börtönben lévõ megátalkodott gonosztevõk, amikor a falak az elsõ rengéskor leomlottak, kijutottak a börtönbõl, és serényen gyújtogatták azokat az épületeket, amelyek valami oknál fogva meg tudtak menekülni az általános pusztulástól. Nem tudom elképzelni, mi indíthatta õket erre a pokoli tettre, hacsak az nem, hogy növeljék a rémületet és zûrzavart, és ezzel jobb lehetõséget teremtsenek maguknak a zavartalan fosztogatásra. De nem volt szükség arra, hogy ezzel veszõdjenek, mivel biztosan e nélkül is véghezvihették volna a dolgaikat, hiszen az egész város annyira néptelenné vált az éj leszállta elõtt, hogy azt hiszem, egyetlen lélek sem maradt benne, csak azok a hitvány gonosztevõk és mások, ugyanabból a fajtából valók. Lehetséges, hogy némelyiküknek a rabláson kívül más indítéka is volt, mint például annak, akit miután õrizetbe vettek (azt mondják, egy mór volt, akit gályára ítéltek), bevallotta a bitó alatt, hogy a saját kezével gyújtotta fel a királyi palotát; és miközben kérkedett tettével, utolsó leheletével kijelentette, reméli, hogy az egész királyi család bennégett. Hasonló módon általánosan úgy tartják, hogy Mr. Bristow háza, amely rendkívül erõs épület volt, hatalmas kõ boltívekre épült, és nagyobb károk nélkül állta ki a rengéseket, ugyanilyen módon pusztult el. Röviden, a tûz ilyen vagy olyan módon, de mondhatjuk, hogy elpusztította az egész várost, legalábbis mindent, ami nagyszerû és értékes volt benne. Ami az épületeket illeti, megfigyelték, hogy amelyek összességükben a legszilárdabbak voltak, azok omlottak össze elsõként. Minden plébániatemplom, kolostor, zárda, palota és a közösségi épületek, végtelen sok magánházzal együtt, vagy összedõltek, vagy annyira súlyosan megrongálódtak, hogy veszélyes volt elmenni mellettük. Az odaveszett emberek teljes száma, azokat is beleértve, akik megégtek, vagy késõbb, miközben a romok között ástak, agyonnyomták õket a falak, a legvisszafogottabb becslések szerint is több mint hatvanezer; és noha a károkat más tekintetben nem lehet kiszámítani, mégis fogalmat alkothatunk róluk, amikor azt mondom, hogy ez a kiterjedt és dúsgazdag város most nem más, mint egy hatalmas romhalmaz, hogy a gazdag és a szegény jelenleg azonos szinten van, néhány ezer család, amelyek csupán egy nappal korábban könnyû körülmények között éltek, most szét vannak szórva a földeken, nélkülözve az élet minden kényelmét, és senkit sem találnak, aki segíteni tudna rajtuk. (Modern History Sourcebook, fordította: Stramszki István)

Földrengés San Franciscóban 1906.

április 12-én Ellen White elutazott otthonából, hogy részt vegyen a dél-kaliforniai éves konferencia-összejövetelen Los Angelesben, és két gyógyintézet – a San Diego melletti Paradise Valley és a San Bernardino-völgyben Loma Linda – megnyitásán. Az elsõ napokat Loma Lindában töltötte, s ez idõ alatt egy említésre méltó tapasztalata volt, amelyet röviden így írt le:

Megtorló ítélet „Amikor Loma Lindában voltam, 1906. április 16-án éjszakai látomásban egy magaslaton álltam, ahonnan azt láttam, hogy a házak úgy megrázkódtak, mint nád a szélben. Az épületek, nagyok és kicsik, összedõltek. Szórakozóhelyek, színházak, szállodák és a gazdagok lakásai mind rommá váltak. Sok ember meghalt, s mindenünnen hangzott a sebesültek kiáltása. Isten igazságot szolgáltató angyalai tevékenykedtek. Egy érintés, és épületek, melyeket szilárd alapokra építettek úgy, hogy mindenki biztonságban érezte magát bennük, pillanatok alatt romhalmazzá lettek.

Semmi sem nyújtott biztos menedéket. Én nem voltam veszélyben, mégsem találok szavakat a borzalmas jelenetek leírásához. Úgy látszott, hogy Isten hosszútûrése véget ért, és elérkezett az ítélet napja. Az angyal, aki mellettem állt, azt mondta, hogy csak kevés embernek van fogalma arról az istentelenségrõl, amely a világban és különösen a nagyvárosokban uralkodik. Megmagyarázta, hogy az Úr meghatározott egy idõt, amikor haragjában meglátogatja azokat, akik makacsul megvetik törvényét. Bármily borzalmas volt az elõttem lejátszódott jelenet, mégis az ezzel összefüggésben adott tanítás tette rám a legelevenebb benyomást. A mellettem álló angyal elmagyarázta, hogy Isten felsõbbségét és törvényeinek szentségét be kell mutatni azoknak, akik makacsul vonakodnak, hogy a királyok Királyának engedelmeskedjenek. Azokat, akik elõnyösebbnek tartják a hûtlenséget, irgalomból ítéletekkel kell sújtani, hogy ha lehetséges, felismerjék cselekedeteik bûnösségét. A következõ napon a látott jeleneteken és a kapott tanításon gondolkodtam. Délután Glendale-be utaztunk, Los Angeles közelébe, és a következõ éjjel látoAZ IDÕK JELEI 2010/4. • 15

másban egy gyülekezetben voltam, ahol Isten törvényének követelményeit tártam az emberek elé. A teremtés hetének végén adott szombatról és a Sínai-hegyi törvényrõl olvastam fel az Írásból, azután megmagyaráztam, hogy a szombatot, amely örök szövetség és jegy Isten és gyermekei között, mindig meg kell tartani, hogy tudhassák: õket az Úr, a Teremtõjük szenteli meg. Azután Isten minden földi uralkodó feletti felsõbbségérõl beszéltem. Törvénye minden cselekedet zsinórmértéke kell hogy legyen. Ne rontsuk le értelmünket és lelkünket mértéktelenség által, mert így lehetetlen megtartanunk Isten törvényét. Noha az isteni felség türelmes a tévelygõkkel szemben, mégsem tûr gúnyt, és nem fog mindig hallgatni. Több napig tartott, míg egy részét leírtam annak, amit azon a két éjszakán Loma Lindában és Glendaleben az Úr nekem kinyilatkoztatott. Április 18-án, két nappal azután, hogy látomásban épületek romba dõlését láttam, útra keltem Los Angelesbe, a Carr utcában lévõ templomban rendezett összejövetelre. Amikor a templomhoz közeledtünk, hallottuk, amint a rikkancsok kiáltották: San Franciscót földrengés pusztította el! Nehéz szívvel olvastam a sebtében nyomtatott elsõ hírt errõl a borzalmas szerencsétlenségrõl.”

Munkánk a városokban A konferencián Ellen White Isten törvényének szentségérõl beszélt, és határozottan figyelmeztetett a gyors cselekvés szükségességére: „Meg kell ismertetnünk az emberekkel mindazt, ami hamarosan bekövetkezik. A városokban úgy kell dolgoznunk, hogy nem telepedünk le bennük, hanem idõrõl idõre oda16 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

utazunk. Ki a városból! Ezt az üzenetet adta nekem az Úr. Földrengések jönnek, áradatok lesznek, és mi ne telepedjünk le az istentelen városokban, ahol az ellenségnek szolgálnak, és ahol Istent oly sokszor elfelejtik. Az Úr azt kívánja, hogy tiszta lelki látásunk legyen. Fel kell ismernünk a veszélyt, amely az ilyen istentelen városokban az intézetek alapításával jár. Bölcsen kell terveznünk, hogy a városokat figyelmeztessük, de eközben olyan helyen lakjunk, ahol megvédhetjük gyermekeinket és magunkat az erkölcstelen befolyásoktól.”

A rombolás jelenetei Két héttel késõbb Ellen White San Josén, Mountain View-n és San Franciscón keresztül tért vissza otthonába. Errõl a következõket írta: „Amikor északra utaztunk, láttuk a földrengés néhány hatását, és San Joséba érkezve láthattuk, hogy nagy épületek dõltek romba. Mountain View-ban az új postahivatal és a néhány nagyobb üzletház romokban hevert. Más épületek részint összedõltek, részint alaposan megsérültek. San Franciscóban láttuk e nagy város romjait.


Összeomlottak az épületek, amelyeket mindenféle rombolással szemben tökéletesen biztonságosnak véltek. Némelyik épület részben a földbe süllyedt. A város borzalmas képet mutatott.”

Intések és figyelmeztetések Azokról a tanításokról és intésekrõl, melyek a harmadik angyal üzenetének komoly hirdetését hangsúlyozták a városokban, a csapások láttán így írt Ellen White: „A San Franciscó-i földrengés óta néhány bírálat hangzott el a nyilatkozataimról. Egyesek azt állították, hogy megjövendöltem a San Franciscó-i tûzvészt és földrengést, és Los Angelest neveztem meg a következõ városként, amely szenvedni fog. Ez nem igaz. A földrengést követõ reggelen csak ezt mondtam: Földrengések jönnek, áradások lesznek, és ezek az Úr üzenetei, hogy ne telepedjünk le az istentelen városokban. Néhány évvel ezelõtt egy testvér, ki New Yorkban lakott, meglepõ cikket közölt a város pusztulásáról. Rögtön írtam az illetõnek, hogy nem bölcs dolog, ha ilyen cikkeket jelentetünk meg, mert ez nyugtalanságot kelthet, aminek egy fanatikus mozgalom lehet a következménye, és ez árthat Isten mûvének. Elegendõ, ha a nép elé tárjuk Isten igazságát. A nyugtalanító cikkek ártanak a mû elõrehaladásának.”

1903. augusztus 9-i keltezéssel ismét hasonló híresztelésekrõl írt: „Honnan származik ez az információ, hogy én azt mondtam, New Yorkot szökõár fogja elsodorni? Sosem állítottam ilyet. Azt mondtam, amikor a hatalmas épületekre néztem, hogy milyen borzalmas jelenetek lesznek itt, ha az Úr jön és megrázza a világot. Akkor beteljesednek a Jelenések könyve 18,1–3 szavai. Az egész 18. fejezet figyelmeztetés arra, ami a világot sújtani fogja. Azonban nem kaptam külön kinyilatkoztatást arról, hogy New Yorkkal mi történik, csak tudom, hogy egy napon a nagy épületeket az Úr mindent elpusztító hatalma ledönti. Olyan jelenetek lesznek, amelyeknek szörnyûségét el sem tudjuk képzelni.” Ellen White már 1902. szeptember 1-jén leírta: „Jól megrendezett sátor-összejöveteleket kell tartani a nagyvárosokban, például San Franciscóban, mert ezek a városok nemsokára Isten ítéleteit fogják elszenvedni. San Francisco és Oakland olyan lesz, mint Sodoma és Gomora, az Úr haragjában meglátogatja majd õket.” 1902. november 12-én így írt: „Közeledik az idõ, amikor a világ történelmének nagy válsága kitör, amikor az isteni kormányzás minden mozzanatát a legélénkebb figyelemmel kell követni. Gyors egymásutánban következnek Isten ítéletei – tûz, áradat és földrengés, háborúval és vérontással.” 1903. június 20-án kijelentette, hogy „Isten ítéletet tart hazánkban. Az Úr nemsokára eljön. Tûzáradat és földrengés által figyelmezteti a föld lakosait jövetele elõtt. Bárcsak felismernénk meglátogatásunk idejét! Nincs sok idõnk már, határozottabb erõfeszítéseket kell tenni, hogy a világ lássa meg: az ítélet napja elközelített.” 1903. június 3.: „Sokak szívében Isten Szentlelke hatalmas munkát végez. A világot sújtó ítéletek irgalmasságot jelentenek azoknak, akiknek nem volt alkal-


muk megismerni az igazságot. Az Úr szeretettel és részvéttel tekint rájuk. Kegyelemteljes szíve megindul, kezét még mindig kinyújtja a megmentésükre.” 1904. február 15-e: „Amikor legutoljára New Yorkban voltam, éjszakai látomásomban felszólíttattam, hogy figyeljem, amint az épületeket emeletrõl emeletre közelebb viszik az éghez. Ezek az épületek szavatoltan tûzbiztosak, és azért emelték õket, hogy tulajdonosaikat dicsõítsék. Mindig magasabbra tervezik õket, és nagyon sok értékes anyagot használnak fel az építésükre. Amikor ezek az épületek a magasba törnek, tulajdonosaik büszkélkednek, hogy volt pénzük énjük dicsõítésére… Sok pénzt, amit így használtak fel, a szegények sanyargatásából szereztek. A menny könyveiben pontosan feljegyeznek minden üzleti vállalkozást. Minden hamisságot, minden csalást felírnak. Eljön az idõ, amikor az emberek csalásai után pontot tesznek, amelyen túl az Úr nem engedi õket harácsolni, és tapasztalni fogják, hogy Isten hosszútûrésének van határa. A jelenet, amelyet elém tártak, egy tûzriadó volt. Az emberek a tûzbiztosnak vélt épületekre néztek, és azt mondták: Tökéletesen biztonságosak! De az épületek úgy pusztultak el, mintha kátrányból készültek volna. A fecskendõk nem bírták megfékezni a pusztítást. Tanítást kaptam, hogy ha az Úr ideje elérkezik, és még nem történt változás a büszke, becsvágyó szívekben, az emberek látni fogják saját mûveik semmivé válását.”

Felhívás bûnbánatra Isten kegyelme, amely annyi ember életét megõrizte San Francisco és környékének borzalmai között, Ellen White szerint felhívás mindenki számára, hogy ismerjük el az Úr felsõbbségét és törvényeinek jogosultságát. Evangelizálást sürgetett a kikötõvárosban, hogy az emberek minden lehetséges segítséget megkapjanak, s felismerjék az elkövetkezõ ítéletek jelentõségét. Ezért a földrengés után több hónapig kitartó erõfeszítéseket tettek, hogy hirdessék a harmadik angyal üzenetét San Franciscóban és a többi kikötõvárosban. Ellen White mindent megtett, hogy az itt állomásozó evangelizátorokat bátorítsa, és többször meglátogatta az oktatással foglalkozó csoportokat. Ha olyanokkal találkozott, akik ismerték Isten szavának igazságát, az evangelizációt végzõk támogatására biztatta õket. „A törvényszegés szelleme uralkodik mindenütt, és ez különösen a nagyvárosokban tapasztalható – írta. – A városokban rettenetes gonosztetteket követnek el nap mint nap. Is18 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

ten ezt nem nézheti el sokáig. Már most kitölti ítéletét néhány városra. Az események sorozata megmutatja majd, hogy Isten a helyzet ura. Az igazságot tisztán és félreérthetetlenül fogják hirdetni. Mint közösségnek az Úr útját kell elkészítenünk, a Szentlélek vezetésével. Az evangéliumot a maga tisztaságában kell hirdetni. Mindenhol embereket hív el az Úr erre a munkára. Ha megtanulnak hatékonyan és eredményesen dolgozni, akkor hatalommal fogják hirdetni az igazságot. Az isteni elõrelátás csodálatos mûködése hegyeket mozdít el az útból. Az üzenetet, amely oly nagy jelentõségû a föld lakosai számára, meghallják és megértik. Az emberek megtudják, mi az igazság, míg Isten üzenete az egész világot meginti, és akkor jõ el a vég.” (Ellen Gould White: Életünk és munkánk) A San Franciscó-i földrengésrõl egy korabeli filmfelvétel is elõkerült, amely a http://hvg.hu/Tudomany/20101005_san_ francisco_foldrenges_video#rss lapon tekinthetõ meg.

AZ IGE MELLETT

Az isteni alázat „Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik, aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön?” (113. zsoltár 5–6)

M

ilyen különös ez az ige: Isten „magát megalázva tekint szét mennyen és földön”. Az alázattal kapcsolatban azt olvassuk a Bibliában, hogy az Istenhez való közeledésünk alapja. Bár az Úr magasságban és hozzáférhetetlen világosságban lakozik, ugyanakkor az alázatossal és megtört szívûvel is (Ésa 57,15; 1Tim 6,16). Tehát az ember részérõl az alázat elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten közösségben tudjon lenni velünk. De a zsoltárban nem errõl olvasunk, hanem arról, hogy Isten „magát megalázva tekint szét menynyen és földön”. Hogy az ember részérõl mit jelent az alázat, és mennyire alapvetõ, ezzel már sokat foglalkoztunk, de mit jelent Isten alázata?

Isten és a bûn Az isteni alázat valóban megrendítõ. Ebbõl látszik világosan, hogyan bánik Isten bûnbe esett teremtményeivel, és a bûnnel, annak bejövetelétõl kezdve. Hol van ebben az Õ alázata? Mit jelentett a bûn bejövetele? Amikor Sátán fellázadt a mennyben, lázadásának az egyik döntõ része volt, hogy vádolni kezdte Istent. Hamis színben tüntette fel, és vádak sokaságát zúdította rá. Ha bennünket teljesen igaztalanul vádolnak, olyan dolgokkal, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak, és ezeket mondják, terjesztik, mi szükséges ahhoz, hogy az ember ezt el tudja hordoz-

ni? Mérhetetlen alázat. Hiszen azonnal mire vágyunk? Tisztázni, helyretenni, elnémítani és leállítani a dolgot. Hogy mondhatnak ilyet? Az emberi büszkeség, az ember lénye ágaskodik, amikor a vádakat hallja önmagával kapcsolatban. Isten nem így reagált, amikor Sátán vádak sokaságát hangoztat-

ta, és az egész mennyben hamisságokat híresztelt róla. Õ mérhetetlen alázatában mindent megtett, hogy Sátánt és angyalait visszafordítsa a bûn útjáról. Eltûrte a vádakat anélkül, hogy hatalmával elhallgattatta volna, és azóta is folyamatosan tûri, amíg végérvényesen le nem zárhatja a bûn történelmét. AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 19

AZ IGE MELLETT

Micsoda alázat szükséges ehhez! A mennyben Sátán vádolta Istent, de azóta már kivettetett onnan. Ám azóta is milliárdok vádolják, tüntetik fel hamis színben a Teremtõt. Milyen lehet neki mindezt végignézni? És mit tesz? Szeretettel munkálkodik azokért, akik Õt vádolják. Mi hogy viszonyulunk azokhoz az emberekhez, akik esetleg pletykát terjesztenek rólunk? Tudjuk õket szeretni? Tudunk értük csendben munkálkodni? Tudunk értük teljes szívünkbõl imádkozni? Fontos végiggondolnunk ezt a párhuzamot, mert könnyen túllépünk azon, hogy Isten vád alá került. De gondolkozzunk el rajta, hogy az egyedül tiszta lényre milyen vádakat zúdítottak, és hogyan viselte ezeket. Mélységes alázattal és szelídséggel, és változatlanul teszi a jót azokkal, akik Õt vádolják, gyalázzák, hibáztatják mindenért. A bûnnel összefüggésben még más oldalról is szemlélhetjük az isteni alázatot. Amikor Isten majd végérvényesen lezárja a bûn történelmét, akkor alázata még mindig megnyilvánul a bûnnel szemben. Miután Jézus Krisztus visszajön, és magához veszi megváltottait, elkezdõdik számukra az örök élet, egy ezeréves idõszakkal. Ebben az idõszakban már senki nem térhet meg. Mindenki sorsa eldõlt. Mit tesz mégis Isten? Ismét megmutatkozik az alázata. Mindenkinek, akirõl már eldõlt, hogy nem élhet örökké, elõhozza az életét, és bevonja annak áttekintésébe a megváltott embereket. Az ezeréves idõszak folyamán elmondja, megmutatja nekik, miért döntött úgy, hogy az az ember nem méltó az örök élet elnyerésére. Isten köteles lenne ezt megmagyarázni? Köteles lenne nyilvánvalóvá tenni az okot minden egyes elveszett emberrel kapcsolatban? Nem. Az ember nyugodtan megbízhat az Õ igazságosságában, méltányosságában és szeretetében. De Õ mérhetetlen alázatában 20 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

bevonja a megváltott embert, hogy mindenki lássa: az ítélet igazságos. És csak amikor már mindenki megértette, az el nem bukott lények is, akik már most is tökéletesen látják a bûn természetét, de a megváltott ember is mindenkivel kapcsolatban tudni fogja, hogy az isteni ítélet teljes mértékben jogos és igazságos, sõt, amikor azok, akiktõl az életet visszavonják, szintén belátják, és leborulnak elõtte, magával Sátánnal együtt – csak akkor fogja az életet visszavenni. És akkor is, amikor örökre megsemmisíti a bûnt, ez részérõl „szokatlan” lesz, és az Õ „féltõ szeretete fogja megemészteni a Földet”. Istennek a bûnnel való bánásmódja a kezdetektõl egészen a bûn végsõ megsemmisítéséig az Õ mérhetetlen szeretetét és alázatát mutatja minden teremtményével szemben.

„Szolgai formát vett föl” Isten alázatát mutatja Jézus Krisztus testet öltése is. „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is. Aki, amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy õ az Istennel egyenlõ, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2,5–8) Jézus Krisztus emberré válása a megalázkodás legnagyobb mértéke volt Isten részérõl. Ezt azért nem tudjuk eléggé értékelni, mert nem tudjuk elképzelni azt a dicsõséget, fenséget, amelyben Isten él. Ezért nem értjük igazán, micsoda megalázkodás volt részérõl, hogy a Teremtõ a teremtmény létformáját veszi fel, a halhatatlan, örökkévaló leteszi halhatatlanságát. A bûn nélküli, aki soha bûnt nem ismert, felveszi a bûnre hajló emberi természetet. Valóban nem lehet szavakkal érzékeltetni ezt a megalázkodást.

Amikor az isteni terv valósággá vált, amikor Jézus testet öltött, már elõtte tudta, hogy a megalázkodásnak milyen lépcsõfokait kell végigjárnia. „Isten Fia úgy lépett ebbe a tervbe, hogy ismerte a megalázkodás összes lépését, amelyeken alá kell szállnia, hogy megbûnhõdjék a halálos ítélet alatt nyögõ világért. Milyen mély megalázkodás volt ez! Az angyalok elámultak rajta, nyelv soha le nem írhatja, az elme nem veheti be. Az örökkévaló Ige hajlandó volt emberi testet ölteni. Isten emberré lett. Csodálatos megalázkodás ez.” („A Te Igéd igazság…”, 142. o.) Igen, a legnagyobb alázat Isten részérõl Jézus Krisztus testet öltése. De nemcsak ez mutatja alázatát, hanem Jézus egész földi élete. Már a születése is a megalázkodását mutatja. Jászolban született, szegényes körülmények között. Ha a menny Ura, Teremtõje emberré lett, legalább méltó fogadtatás illett volna ehhez. De a legszerényebb körülmények közé született, szegénységben növekedett fel. Sokszor mélyen megrázott a gondolat, hogy a világok Teremtõje, mindenek Alkotója ezen a földön gyakran éhes, szomjas és fáradt volt. Annyira fáradt volt, hogy például mielõtt a samáriai asszonnyal beszélgetett, „az utazástól elfáradva azonmód leült” a forráshoz. Az örökkévaló, hatalmas Isten fáradt, éhes, szomjas, emberekre van utalva. Nem tudjuk elképzelni ezt a mérhetetlen megalázkodást. És az élete folyamán még sok megaláztatásnak volt kitéve. „De még ennél is mélyebbre szállt. Mint embernek is meg kellett alázkodnia, hogy elviselje a sértést, káromlást, gyalázatot, vádaskodásokat és bántalmazást. Nem volt biztos otthona tulajdon országában, helyrõl helyre kellett menekülnie.” (I. m., 142. o.) Micsoda megalázkodás ez Krisztus részérõl! Jézusnak mi mindent kellett elhordoznia és elviselnie földi életében, milyen megalázó megjegyzé-

AZ IGE MELLETT

seket tettek rá! Azt állították, hogy az ördögök fejedelme által ûzi ki az ördögöket, „ördög van benne”, „tudjuk, hogy bûnös”. A nép hitetõjének nevezték, és falánk, részeges embernek. Máskor – mivel nem hittek isteni származásában – gúnyosan azt mondták neki, hogy õk nem paráznaságból születtek, mint Jézus. Kegyetlen sértések, megaláztatások. És Jézus hogyan viszonyult mindezekhez? Megalázta magát, s nagyon sokszor úgy ment el az adott helyrõl, ahol ilyen módon sértegették, mintha nem is hallotta volna. Pedig mindent hallott, átérezte a megaláztatást, de Õ szeretett, menteni akart, és megalázta magát. Elhordozta ezeket a megjegyzéseket. Szólni csak akkor szólt, amikor valakinek a megmentése érdekében erre volt szükség, vagy el kellett gondolkodtatnia valamivel kapcsolatban. De nem kérte ki magának a becsületsértést, hanem továbbment, és dolgozott fáradhatatlanul, önfeláldozóan és szeretetteljesen. „Becsületsértést az életmódunkkal, nem pedig méltatlankodó szavakkal lehet hatástalanítani… Senki sem tud befeketíteni minket anynyira, mint mi magunk.” ( I. m., 77. o.) Jézus az életével, az alázatával mutatta, hogy a vádak, amiket mondanak rá, nem igazak. Földi életében Jézusnak még nagyon sok megaláztatást kellett elviselnie. Amikor elkezdte tanítói szolgálatát, sokak szívét megérintette, sokan csatlakoztak hozzá. De egy idõ után, amikor Isten országa lelki lényegérõl, természetérõl beszélt, kezdtek elfordulni tõle, egyre jobban apadt a hallgatósága. Végül ezt a kérdést kellett feltennie a tizenkettõnek: „Ti is el akartok menni?” Micsoda alázat szükséges mindennek az elviseléséhez, hogy csalódtak benne, otthagyták. És Jézus ezt is elhordozta. Nem azt fájlalta és sajnálta, hogy csökkent a népszerûsége, hanem azokat sajnálta, akik elfordultak tõle. „Sóvárgó szívvel nézte

egykori tanítványait, akik távoztak tõle, az ember világosságától és életétõl. Kimondhatatlan szomorúsággal töltötte el az a tudat, hogy együttérzését nem értékelték, szeretetét nem viszonozták, kegyelmét lebecsülték, megváltását visszautasították. Ezek az események tették õt fájdalmak férfiává, és szenvedés ismerõjévé.” (Ellen G. White: Jézus élete, 328. o.) Jézus életében sok olyan esemény történt, amikor nyilvánvalóvá vált mérhetetlen alázata. Hasonló eseteket mi is szinte nap

„

országában… Így reagáltak, amikor Jézus megpróbálta megosztani velük hatalmas lelki terhét, és szerette volna õket elõre felkészíteni erre az eseményre, figyelmeztetni, óvni mindnyájukat a csalódástól. Amikor Jézus a Getsemánekertben gyötrõdik, ott is egyedül marad. Egyetlenegyszer kért a saját maga részére valamit a tanítványaitól, hogy segítsenek neki virrasztani és imádkozni. És õk elalszanak. A mi énünk hogyan reagálna erre? Jézus pedig alázattal és szeretettel hordozta az Õt meg

Mérhetetlen megalázkodás Isten részérõl, ahogyan a visszautasított szeretetre reagál.

mint nap átélünk, és rendszeresen elbukunk ezekben az élethelyzetekben. Nem tudunk igazi alázatot tanúsítani. Például hányszor voltak az emberek hálátlanok Jézussal szemben? A mi emberi énünk, a büszkeségünk hogyan reagál, amikor velünk szemben hálátlanok, amikor sokat teszünk valakiért, és nem azt kapjuk, amit érdemelnénk? Jézus ezt is szelídséggel és alázattal hordozta el. Amikor lelki gondunkat, vívódásunkat, amit esetleg még senkivel sem osztottunk meg, egyszer elmondjuk valakinek, és az illetõ szinte oda sem figyel, vagy túllép rajta, nem érez együtt velünk, nem találunk megértésre – milyen megalázó érzés ez is! Amikor Jézus arról beszélt a tanítványainak, hogy mennyit kell szenvednie, meg kell halnia, de harmadnapon feltámad, mindez hatalmas terhet jelentett számára. El kellett határoznia magát, hogy Jeruzsálembe megy, és elvállalja a minden elképzelést felülmúló lelki és fizikai szenvedést. Amikor mindezt megosztotta a tanítványaival, csak néztek rá, csodálkoztak, vita alakult ki, hogy ki üljön majd jobb és bal keze felõl az

nem értõ tanítványokat, és rendületlenül munkálkodott tovább értük is. Életének utolsó napjait végiggondolva rádöbbenhetünk és átérezhetjük, mi volt a megalázkodás legnagyobb mélysége földi életében, amit értünk vállalt. „Tanítványa elárulta, legbuzgóbb követõje megtagadta. Gúnyt ûztek belõle, töviskoszorúval koronázták meg, véresre korbácsolták, keresztet tettek a vállára. Mélyen érezte a megvetést és a szégyent. Alávetette magát, de jobban átjárta a keserûség, mint bárki mást. Tiszta, szent, ártatlan volt, mégis gonosztevõk közé sorolták. A csodálatra méltó Megváltó a lehetõ legmagasabb helyrõl szállt alá. Lépésrõl lépésre megalázkodott, hogy meghaljon, mégpedig a legszégyenteljesebb, legkegyetlenebb halállal, kereszten, gonosztevõként. A világ szemében nem hõsként halt meg, tisztelettel körülvéve, mint a harcban elesett férfiak, hanem halálra ítélt gonosztevõként, ég és föld között függve. A szégyen lassú halálát halta, kitéve az elaljasodott, bûnökkel terhelt, züllött sokaság gúnyolódásának és szitkozódásának… ÉdesAZ IDÕK JELEI 2010/4. • 21

AZ IGE MELLETT

anyja tanúja volt megaláztatásának, és õ kénytelen volt látni, amint tõr járja át anyja szívét. Ám elviselte a keresztet, megvetette a gyalázatot. Nem tartotta soknak, amint arra gondolt, mit vív ki ezzel nem csupán ennek a porszem világnak, hanem az Isten teremtette egész mindenségnek… Az ember helyettesének gonosztevõként kellett meghalnia, mivel Õ állt az árulók helyén, az árulók összes felhalmozódott bûnével isteni lelkén. Jézusnak nem volt elég meghalnia, hogy teljesen megfizesse a megszegett törvény követelését, hanem szégyenteljesen halt meg.” („A Te Igéd igazság”, 142. o.) Naponta kellene elmélkednünk Jézus életérõl, különösen az utolsó nap eseményeirõl. Jézus megalázta magát. Jobban nem alázkodhatott volna meg. És mindezt értünk tette, hogy ne kelljen elvesznünk, hanem örök életet nyerhessünk. Az isteni megalázkodásnak mérhetetlenül nagy tanulsága van számunkra. Mennyire nem tudjuk elviselni a megalázó helyzeteket, mennyire tiltakozik a büszke énünk, de ha Jézus alázatára gondolunk, lehet-e akár csak egy „szemernyi dicsõségünk” is? Mennyiszer vagyunk önhittek, beképzeltek, büszkék, gõgösek! Ha nem is látványosan, de a szívünkben, a lelkünkben nincs igazi alázat. „Jézus áldozatára gondolva az embernek lehet-e akár szemernyi dicsõsége? Amint végigkísérjük Krisztus szenvedésekkel, megalázkodásokkal teli életét, fölemelhetjük-e kevély fejünket, mintha nem kellene próbákat, szégyent és megaláztatást elviselnünk? Krisztus követõi tekintsenek a Golgotára, és szégyenkezzenek önhitt gondolataikért. A menny felségesét a bûnös, elítélt emberért alázták meg. Krisztus mélyebbre és mélyebbre szállt a megalázkodásban, míg csak nem volt már mélység, amelyet elérhetett volna, hogy fölemelje az embert a szennybõl. Mindez értetek történt, akik elsõbbségre törtök, 22 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

akik emberi dicséretre, emberek magasztalására áhítoztok. Értetek, akik rettegtek, hogy nem részesültök mindabban a megtiszteltetésben az emberek részérõl, amely szerintetek megilletne benneteket.” („A Te Igéd igazság”, 143. o.) Gondoljuk végig mindezt Krisztus áldozata fényében. És tegyük fel magunknak a kérdést: krisztusi-e a viselkedésünk? „Krisztus meghalt, hogy engesztelést szerezzen, és követendõ példává váljék azok számára, akik a tanítványai szeretnének lenni. Beengedjük hát szívünkbe az önzést? És akik nem Jézust tekintik példaképüknek, azok magasztalják az érdemeinket? Semmi érdemünk nincs, csak ami Jézuson keresztül ér hozzánk… Micsoda szégyen, hogy embert emelünk magas polcra, hogy magunkat magasztaljuk, amikor a dicsõség Ura megalázkodott, gyötrelmeket és szégyenteljes halált szenvedett el értünk a kereszten.” (I. m., 143. o.)

„Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok?” Isten alázata isteni létformájában is megmutatkozik számunkra. „Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem, és hiábavalóságok után jártak, és hiábavalókká lettek? Még csak azt sem mondták, hogy hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földérõl, aki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földjén, amelyen nem vonult át ember, és amelyen halandó nem lakott.” (Jer 2,5–6) Hogyan érint bennünket az Úrnak ez a kérdése? Népének tagjai követik Õt, amikor kiviszi õket Egyiptomból, de utána rövid idõ alatt elhidegülnek és elidegenednek tõle. És Istennek fel kell tennie ezt a kérdést. Nem megalázó ez? A végtelen irgalmú, örök Isten kérdezi saját népétõl: „Micsoda hamisságot találtak bennem a ti

atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem?” Milyen mértékû alázatra mutat, hogy ezt a kérdést Õ, az Úr teszi fel. Miért fogyatkozott meg a te szereteted irántam, miért fordultál el tõlem? – kérdezi. „Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, nézzetek szét, és kérdezõsködjetek a régi ösvények felõl, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugalmat találjatok a lelketeknek. És azt mondták: Nem megyünk! Õrállókat is rendeltem föléjük, mondván: Ügyeljetek a kürt szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!” (Jer 6,16–17) Micsoda megalázkodás kell ehhez is! Amikor kérlel bennünket, hogy figyeljünk rá, és mi azt mondjuk, hogy nem figyelünk. Mondani akar valamit, szeretné, ha meghallgatnánk, de nem hallgatjuk meg. És mit tesz Isten? Megalázza magát, és újból szól, újból kérlel. Nem fordul el azonnal tõlünk. „Szüntelen szóltam és szóltam tinéktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek.” (Jer 7,13) Mérhetetlen megalázkodás Isten részérõl, ahogyan a visszautasított szeretetre reagál. Tudjuk, milyen érzés, amikor viszszautasítják a szeretetünket, amikor nem értékelik. Rendkívül megalázó. És Isten semmi rosszat nem tett. „Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok?” Õ csak jót tett, csak áldozatot hozott, szeretett, és az üdvösség útját munkálja az életünkben. Az ember mégis hátat fordít neki. Ennek ellenére Õ nem sértõdik meg, nem mondja büszkén, hogy akkor vess magadra, magadra hagylak, hanem „magát megalázva tekint szét mennyen és földön”, s újból és újból kérleli, hívja az embert megtérésre. A laodiceai üzenet rádöbbenthet bennünket Jézus mérhetetlen megalázkodására: „Az ajtó elõtt állok, és zörgetek.” Talán elõfordult már, hogy egy ajtó elõtt álltunk zörgetve, és nem nyertünk bebocsátást. Micsoda kellemetlen érzés, hogy az ember csenget vagy kopog, és nem nyitnak ajtót. Bizal-

AZ IGE MELLETT

matlanok, csak a zárt ajtón keresztül beszélnek velünk, vagy csak kilesnek, de nem jönnek ki, nem akarnak beengedni. Jézus ott áll a szívünk ajtaja elõtt, és nem engedjük be Õt. A Megváltómat nem engedem be. Sõt, ennél rosszabbat is teszek vele: idõnként résnyire nyitom az ajtót, kicsit beengedem. Utána azt mondom neki, hogy most menj ki! És Õ mit tesz? Újra ott áll az ajtó elõtt, és zörget. És ha megnyitom, újra bejön, és ha kiküldöm, újra kimegy. Nem megalázkodás ez a részérõl? Mennyit tûr nekünk az Isten! A menyegzõrõl és a nagy vacsoráról szóló példázatban azt olvassuk, hogy aki a menyegzõt szerzi, aki a nagy vacsorát készíti, meghívja az embereket. És a meghívottak azt mondják: Nem megyünk el! Átadja nekik a személyre szóló meghívót a szolgáin keresztül, és õk azt mondják: „Nem érek rá elmenni, mert…” Milyen megalázó a viselkedésünk Jézussal szemben! Mégsem mondja azt, hogy akkor magadra hagylak, ha ezt az utat választottad, járj nélkülem, elhagylak téged. Nem, hanem újból ott áll a szívünk ajtajánál, zörget és kérlel, hogy nyissuk meg elõtte, fogadjuk be Õt.

Hazaváró szeretet Nyilván sok szülõ ismeri a gyermeke viselkedése miatti szégyen érzését. Jaj, csak erre a szülõi értekezletre ne kellene elmenni! Most mi lesz, mit szólnak a többiek, hogy a gyerekem milyen? Szinte minden szülõ átélt már ilyen helyzetet. Istent, amikor mi vétkezünk, szégyen éri. Mi, akik azt valljuk, hogy szeretjük Õt és a követõi vagyunk, bûnt bûnre halmozunk az életünkben. Mi történik minden egyes bûn elkövetése után? Lejátszódik valami, amit mi nem látunk, de az Ige bepillantást enged a történésekbe: Sátán, aki rávett minket a bûnre, vádolóként jelenik meg. De nemcsak bennünket vádol, hanem Istent is. Vádolja a népe bûneiért:

„Ez az a nép – kérdezi –, amely elfoglalja majd helyemet a mennyben, és a velem tartó angyalok helyét? Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének, de vajon megtartják-e elõírásait? Nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját érdekeiket az Istennek végzett szolgálat fölé? Nem szeretik-e vajon a világ dolgait? Nézd csak bûneiket, amelyek irányt szabnak az életüknek! Figyeld, milyen önzõk, rosszindulatúak, hogy gyûlölik egymást! Engem angyalaimmal elûzöl magadtól, õket pedig – akik ugyanazokat a bûnöket követték el – megjutalmazod? Igazságosan nem teheted ezt, Isten! Az igazság az elítélésüket követeli!” (Ellen G. White: Próféták és királyok, 366. o.) A mennyei Szószóló pedig áldozatára hivatkozva védelmébe vesz bennünket. Istennek mennyi szégyent kell elviselnie miattunk, és micsoda megaláztatás ez számára. Mégsem mondja azt, hogy megtagadlak téged, semmi közöm hozzád, ne érjen szégyen többé miattad – hanem „magát megalázva tekint szét mennyen és földön”, és továbbra is azért munkálkodik, hogy bennünket a bûneinkbõl szeretettel kivonjon. A világmindenség Teremtõje jól ismeri az ellene lázadó ember életkörülményeit. Egy hajszál sem eshet le a fejünkrõl, hogy Õ arról ne tudna. Micsoda hatalmas alázat ez! Nincs olyan „apró” dolog, amivel Õ ne törõdne, ami bennünket érint. Foglalkozik perlekedõ, lázadó gondolatainkkal, értetlenkedõ kérdéseinkkel. Pedig Õ tökéletesen és csodálatosan intéz mindent az életünkben, és megpróbál bennünket az örök életre elvezetni, mégis hányszor vitázunk vele, hányszor értetlenkedünk. Jób sem értette Isten útját, õ is kérdéseket tett fel balgatagul, tudatlanul. De ezt mondta: „Ó, ha tudnám, hogy megtalálom Õt, elmennék szinte az Õ székéig. Elébe terjeszteném ügyemet, számat

megtölteném mentõ erõsségekkel. Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem, hadd érteném meg, mit szólna hozzám! Vajon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem, csak figyelmezne reám.” (Jób 23,3–6) Perelhetne velünk Isten az Õ nagy volta szerint? Szétnyomhatna bennünket, mint a molyt – ahogy a Biblia írja. De nem teszi. Csak hallgat és figyel, s megpróbálja lecsendesíteni a szívünket. Vak szemünket megpróbálja megnyitni, és nem sértõdik meg, hanem szóba áll lázadozó, sokszor Õt bántó gondolatainkkal. Jób is felteszi a kérdést: „Vajon nagy volta szerint perelne velem?” Perelhetne, de nem teszi, csak odafigyel ránk. Jézus Krisztus az utolsó vacsorán ezt mondta a tanítványainak: „Nem iszom a szõlõtõnek ebbõl a termésébõl mind ama napig, amíg újonnan iszom azt veletek az én Atyám országában.” Ebben az õ mérhetetlen, sóvárgó szeretetét mutatta meg irántuk. Nem iszik a szõlõ termésébõl egészen addig, amíg megváltottai ott nem lesznek vele együtt, és a mennyei vacsorán majd együtt ehet és ihat velük. Mérhetetlen megalázkodás, a szeretet és a megalázkodás együttese ez az Õ részérõl, hiszen ebben az egy mondatában benne van, hogy ember, hazavárlak téged! Várok rád! Te olyan sokszor elkerülsz engem. Járod a magad útját, vargabetûket teszel, nem engedsz be engem az életedbe, de én várlak téged. A tékozló fiú apja mindennap kiment, és várta, hogy hazajöjjön a fia. Alig várta, hogy a nyakába borulhasson, és visszafogadhassa. Milyen megalázkodás! És Jézus mindennap vár ránk. Nem iszik a szõlõ termésébõl egészen addig, amíg majd a megváltottaival együtt issza Atyja országában. Bárcsak Istennek ez a mérhetetlen alázata, rólunk lemondani nem akaró, hazaváró szeretete igazi megtérésre vezetne bennünket, és a szõlõ termésébõl együtt ihatnánk majd Õvele. Vigh Ágnes AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 23

AZ IDÕK JELEI

Egy fejezet a Vigasztalások könyvébõl M

indig érzékenyen érint bennünket, ha ránk vonatkozó bibliai igazságokról esik szó. Nem beszélve arról, ha a végidõ a téma. Hogyan tekintünk a korunk eseményeit megjövendölõ próféciákra? Egy prédikátor testvérünk egy általa nem ismert testvérnõ temetésére készülve kérte a rokonokat, hogy meséljenek valami jellemzõt a nénirõl, hogy az igehirdetés személyesebb lehessen. Õk többek között elmondták, hogy legkedvesebb olvasmánya a Jelenések könyve volt. „A Jelenések?” – kérdezett vissza a prédikátor. „Igen, mindig abból idézett nekünk, mert azt mondta, hogy az a Vigasztalások könyve.” Mi talán ezt sokszor másként gondoljuk, de különösen igaz a fenti kijelentés Jelenések könyve 17. fejezetére. Hiszen vigasztalásra éppen akkor van szükség, amikor sok az elszomorító jelenség. „Ahol a gonoszság megsokasodik, a kegyelem sokkal inkább bõvelkedik.” A 17. fejezetben a történelemben valaha megvalósult legnagyobb gonoszság teljességre jutásáról és bukásáról olvashatunk. Mikor válnak valósággá az itt leírtak? Jelenések 17,1 szerint a hét csapást közvetlenül megelõzõ idõkben. Ezért a hét poharat kitöltõ angyalok egyike mutatja be a végsõ válságot okozó eseményeket. Vagyis, amikor látjuk a beteljesülésüket, tudatosítsuk, hogy közel van Megváltónk dicsõséges visszajövetele! Ami kimondhatatlan öröm azoknak, akik Õt szeretik és várják. 24 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

„Jöjj, és megmutatom neked a nagy parázna kárhoztatását, aki a sok vízen ül…” Örömhírt hallunk, és egyben teljes leleplezését annak a kis szarvval jelképezett hatalomnak, amelyet már Dániel könyvébõl isme-

rünk. Erre utal a határozott névelõ is: „a nagy parázna” – ilyen nincs több és nem is lesz, mivel most utolsó tetteit hajthatja végre. A „sok víz” jelentését beazonosítja a 15. versben: „Népek azok, sokaságok, nemzetek és nyelvek.” Ezeken uralkodik, vagyis rájuk ül, el-

AZ IDÕK JELEI

nyomja õket. A második vers jelzi, hogy ez az asszony a föld vezetõ politikusaival paráználkodik, és annak lakosait részegíti le paráznasága borával. Azaz nem csupán politikai hatalom képe rajzolódik ki elõttünk – ami kiderül az aszszonyjelképbõl is –, hanem vallási hatalomé is. Mit jelent a „paráznaság bora” kifejezés? Ebben a gazdag jelképben összegzõdik az Istennel való kapcsolat ellenében házasságtörésre késztetõ egyház képe, amely az olcsó kegyelem, a könnyebb út hitetésével elaltatja az emberek lelkiismeretét, miközben megfosztja õket legdrágább kincsüktõl, a kegyelem iránti fogékonyságtól (vö. Habakuk 2,15–16). Nyilvánvaló, hogy valamelyik „nagy történelmi egyházról” jövendöl itt a Szentírás, annak is a vezetõirõl, akik a népeken „ülnek”.

„…lélekben elvitt engem egy pusztába” János látott egy kietlen pusztát. A puszta hely Istentõl távoli, következésképpen az élettõl is elkülönült térség vagy állapot jelképe. Itt látjuk az asszonyt, aki ül a másik, régrõl ismert lényen: a hétfejû, tízszarvú, vörös vadállaton. Ismertük már mindkettõt, de így összepárosítva még nem találkoztunk velük. Kiderül tehát, kivel csalja az asszony a törvény szerinti Urát. Jelenések könyve 12,3 és 9 már bemutatta és néven nevezte õt: nem másról van szó, mint magáról Sátánról. Amikor lóra ül valaki, akkor együtt haladnak: a ló lép, a lovas utazik. Egységet képeznek, ezért innentõl kezdve, amikor János az asszonyról ír, az a fenevadra is vonatkozik, és fordítva. Kérdés az, hogy ki kit irányít. Hihetetlennek tûnik, hogy van olyan egyház a világon, amelyet a sötétség ura közvetlenül kormányoz. Kimondhatjuk, hogy ha nincs is üdvözítõ egyház, van elkárhoztató egyház. (Igaz, csak a legvégsõ idõben válik

tisztán azzá, amikor már minden tagja – az isteni üzenet elutasítása miatt – biztos vesztese az üdvösségnek.) Innentõl lényegbevágó kérdéssé válik, hogy vajon melyik egyházat leplezi le a Szentírás. Vannak a Bibliában filmszerû részek, nem jelképesek, hanem olyanok, ahol látvány tárul elénk, és elég csak kinyitni a szemünket, emlékezetünk fiókjait, hogy beazonosítsuk, mirõl is van szó.

„Öltözött az asszony bíborba és skarlátba… kezében aranypohár volt” Hol láttunk hasonlót? Különösen figyelemre méltó az a bizonyos aranypohár. Melyik egyház istentiszteleteinek fõ mozzanata az aranykehely felemelése? Miért van tele „utálatossággal”, azaz bálványimádással, és miért ez a paráznaságának egyik legfõbb jele? Az utolsó vacsorán Krisztus saját áldozatára utalt, amikor vette a poharat, és ezt mondta: „Igyatok ebbõl mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik a bûnök bocsánatára.” (Mt 26,28) A fenti egyház ezt hamisítja meg, azt állítván, hogy hatalma van Krisztust megteremteni a borban és a kenyérben. Nem csupán teremteni, de Istent tud teremteni – teremtmény létére. És nemcsak megteremti, hanem meg is áldozza. Ezzel „fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik” (2Thess 2,4). Kinyilvánítja azt is, hogy Jézus egyszeri áldozata nem elég az üdvösséghez, hanem újból és újból meg kell történnie, mégpedig emberek erejével, képességével (vö. Zsid 9,25–28). Nélkülük nincs üdvösség, õk az üdvösség kapuja (vö. Jn 10,1–9). Hogyan lehet elhitetni mindezt a világgal, amikor semmi effélét nem támaszt alá a Szentírás? Az asszony homlokán ez a szó olvasható: „Titok”, vagyis misztérium. Ami nincs benne a Bibliában, azt

megmagyarázza azzal, hogy ezt „földi halandó” úgysem értheti, de a titokba beavatottak részei a csodának, még akkor is ha õk sem értik egészen pontosan… Nem is érthetik, hiszen minek van szükség Istenre, ha magunkat váltjuk meg, és önmagunkat kell jóvá tennünk, mielõtt az égiek elfogadhatnának? Nem csupán egyetlen szervezetre vagy vallásra utal itt Jelenések könyve írója, hanem a régi gondolkodásmódra (lásd: homlokra írt szó), amely a vég idején „a parázna asszonyban” ölt testet, de korábban is jellemzett vallásos embereket, mint például az ószövetségi idõben a Baál-papokat, egyiptomi varázslókat, káldeus papokat stb., akik jelképesen „ültek” a korabeli hatalmakon, az Újbabiloni Birodalmon, Perzsián, Görögországon, Rómán.

„…részeg volt a szentek vérétõl…” Az Ésaiás könyvében olvasható próféciából (47,4–11) kiderül, hogyan gondolkodik az asszony, és az is, hogy Isten Babilon kezébe adja a népét, amellyel Babilon nem cselekszik irgalmasan. „Részeg a szentek vérétõl.” Ahogy János szemlélte, „elcsodálkozott”. Nyilvánvalóan mélyen megdöbbent azon, hogyan ülhet a népek trónjára, miként nyer általános támogatottságot egy prostituált. De máson is elcsodálkozhatott: hogyan engedhette meg Isten, hogy az Õ nevében valaki káromolja Õt, tömegeket vezetve tévútra. Ugyanaz a megdöbbenés kerítette hatalmába, ami annak idején Dániel prófétát, aki arról értesült, hogy a kis szarv a Seregek Fejedelméig növekedik, és elveszi tõle a szüntelen szolgálatot, földre veti az igazságot, és cselekszik és jó szerencséje van, s kétezer-háromszáz évig tapostatik a Szenthely. Titok ez, de Jelenések könyve, az apokalipszis, a titkok feltárásáról szóló irat. AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 25

AZ IDÕK JELEI

Az elsõ kérdésre Jel 13,3–4-ben találjuk a választ. A parázna asszonynak még ma sem tulajdonítanak túl nagy jelentõséget, mivel valaha volt, és úgy tûnt, hogy elveszett, valójában azonban mindig létezett, titokban régóta készülõdött a nagy visszatérésre. Amikor ez megtörténik, csodálni fogják, látva, mennyire életképes, de fõként azért, mert a tömegek hatalmi istenképével megegyezik az, amit felkínál nekik. A többség ma sem hisz a mögötte álló bukott angyalfejedelem létezésében sem, akitõl legalább régen tartottak, ám ma inkább barátként, mentorként üdvözlik azok is, aki tudnak róla. Az utolsó idõk Babilonja annak az évezredes sátáni vágynak a megvalósulása, amely elérni reméli, hogy leborulva imádja õt az egész föld, és ezáltal annak teljhatalmú ura legyen. Évezredek óta tökéletesíti a különbözõ elnyomó állami gépezeteket, birodalmakat, hogy ezek által kényszerítsen minden embert az uralma alá. Minden korszakban a világ vezetõ hatalmait – a hét fõt – igyekezett úgy eltorzítani, hogy az õ ügyét támogassák. Ezért ültette föléjük az asszonyt minden korszakban. Mindig a hamis egyházak torzították el az államokat, és nem fordítva. Innen is láthatjuk, milyen jelentõsége van az állam és az egyház szétválasztásának. A következõ versben újabb támpontot kapunk Isten nagy ellenségérõl. Hogy könnyebb legyen felismerni, az eddigiekhez hozzáteszi: városa hét dombra épült. A hét fõ, a hét hegy és a hét király ugyanaz. Öt elesett. Ez a rövid kijelentés arra utal, hogy 26 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

máshol a Biblia részletesen már foglalkozott ezzel az öttel. Dániel könyvében olvashattunk az Újbabiloni, a Médó–Perzsa, a Makedón, az ókori Római Birodalomról, illetve az ez utóbbiból kinövõ középkori „Római Birodalom”ról. Bár ezt szokatlan birodalomnak nevezni, hiszen nem volt egységes – lásd „vas és cserép”, Dn 2. fejezetében –, mégis ebben a széttagoltságban vagy éppen ezért szilárdult meg leginkább az asszony hatalma az európai királyok fölött. Mindez tehát a múlt.

Nem az asszony változott meg De mi a hatodik fej? A 11. fejezet beszél az 1260 év leteltérõl, azaz a középkori Róma bukásáról, vagy-

is az ötödik fejrõl, amely halálos sebet kapott (vö. Jel 13,3). Ezután a mélységbõl feljövõ fenevad kezdett hadakozni az Isten beszédét jelképezõ két tanúbizonysággal, és legyõzte õket. A középkort lezáró nagy francia forradalmat írja le itt János apostol. Innen indult útjára az a hitetlenség, amely még a kereszténységet is átjárta: az ateizmus. Mi más lenne a hatodik fej, mint az ateizmusból kinövõ világhatalom. A Párizsban megfogalmazott Emberi és polgári jogok nyilatkozata elõtt nem sokkal fogadták el a Függetlenségi nyilatkozatot az Egyesült Államokban. Mindkettõ a szabadság nagy eszméjét hirdette, bár némi különbséggel. Utóbbi megfogalmazói a „szabadság”-on nem értették az Istentõl való függetlenülést. De ami Franciaországban elindult, az Észak-Amerikában teljesedett ki. Az Egyesült Államok, az újkori demokrácia bölcsõje, amelyet protestánsok alapítottak, és ahol a Bibliát magasra emelték, kezdetben nem tûnt a fenevad fejének, azonban Jel 13,11-et figyelembe véve látjuk, hogy azzá vált. A Bibliában említett többi fenevadra jellemzõen folyamatosan változott át báránybõrbe bújtatott farkas uralmává az a föld, amely egykor Isten népének adott menedéket. Miért hangsúlyozza az Írás a két szarvát? (Dániel könyve 8. fejezetében is láttunk már kétszarvú kost, amely a perzsa kettõs hatalmat jelképezte.) Mert kétpártrendszerre épülõ hatalom: demokrata és republikánus. De alapvetõen egy felfogás jellemezte az elmúlt kétszáz évben: a demokrácia eszméje. Függetlenség az államtól a gazdasági életben, állam és egyház szétválasztása, szabad val-

AZ IDÕK JELEI

lásgyakorlat, a szabadságjogok tiszteletben tartása. Mégis, észrevétlenül belopódzott és meghatározóvá vált saját messianisztikus szerepük érvényesítése a világban, a pénz imádata, és még valami: a vallás elõtérbe helyezése a politikában, vallási fogalmak szerepeltetése a politikai megnyilatkozásokban, és ítélkezés egy vélt erkölcsi fensõbbség alapján. Ez utóbbiak már nem demokratikus jelenségek. A szabadság védelme helyett annak megrontójává vált. „A másik van” – írja errõl a sárkányfejrõl a Biblia. Hosszú ideig van, épp akkor, amikor a legtöbben fogják olvasni a Jelenések könyvét a 19–20. században. Azonban ennek a hatalomnak egyszerre lejár az ideje, és felváltja egy még teljesebb elnyomó hatalom. De melyik? Ahogy gazdaságilag meggyengült (eladósodott) a demokratikus Egyesült Államok, beindultak azok az önvédelmi mechanizmusok, amelyeket az ókori Rómánál is megfigyelhettünk. A történelem ismétli önmagát. Meg kell keresniük azt a szövetségest, amely olyan támogatást nyújt számukra, amit politikai hatalom nem képes adni. Ez pedig egy „lelki hatalom”, a parázna asszony. Mi lesz a hetedik hatalom, amelynek „kevés ideig kell megmaradnia”? Az átalakult Egyesült Államok, amelybõl eltûnik minden demokratikus elem, és amely hatalomra emeli az Egyházat. Ekkor veszi át az irányító szerepet az egyik szarvtól (demokrata) a másik (republikánus). Ez a belsõ átalakulás már jó ideje elkezdõdött. Sokan belülrõl már annyira eltorzultak, hogy örömmel fedezik fel, mennyi a hasonlóság köztük és az asszony között. De nem az aszszony változott meg. Az emberi kapcsolatok szintjén is így jönnek létre a parázna

kapcsolatok. Belsõ meggyengülés után egy válság terheli a házasfelek kapcsolatát, és az ekkor belépõ harmadik könnyen elfogadásra talál. Hasonlóan szakad el a hívõ ember vagy közösség Istentõl.

„…kevés ideig kell megmaradnia” Mára minden eddiginél jobban felerõsödött a liberális–konzervatív ellentét. A protestáns egyházak – mint a nagy parázna leányai – egy-

ségfrontot képeznek, hogy „megmentsék” hazájukat, és általa a világot. Ilyen szervezet a National Association of Evangelicals (NAE). Az asszony és az Egyesült Államok között 1980 óta létezik diplomáciai kapcsolat, és azóta is egyre erõsödik a „jó viszony”. Ennek a régi hatalomnak a képét fogja újraformázni Jel 13. szerint. Egyre erõsebb az a nyomás, hogy változtassák meg az Egyesült Államok alkotmányát, egyre erõsebben követelik az egyház elõjogait érvényesítõ törvényeket. Jelen pillanatban nagy változás elõtt állunk: a hetedik fej fölemelkedésének idejében. De mit je-

lent az, hogy „kevés ideig kell megmaradnia”? Amikor az állam és az egyház egyesül, rövidesen az utóbbi kerül fölénybe, és sajátítja ki a hatalmat, ahogy ez a múltban sokszor elõfordult. A gyors átalakulás folytatódik tovább, és meg sem áll a nyolcadik fej megjelenéséig, amelyrõl azt olvassuk, hogy az maga a fenevad. Hogyan kell ezt érteni? A sárkány csak hétfejû, amin az asszony ül. A hét király akaratának megvalósítója, de végül nyíltan kezébe veszi az irányítást, az asszony alakjában, aki a nyolcadik. (Emlékezzünk vissza az asszony és a fenevad egységére.) Ekkor ismeri meg Sátán valódi arcát minden ember, ahogy még eddig nem. Mindezt a tíz királlyal jelképezett országok (az európai hatalmak) sem látják elõre, amikor egy a szándékuk, hogy „hatalmukat és erejüket” ennek az asszonynak adják, hogy cserébe õk is részesei lehessenek babiloni birodalmának. Olyanok õk, mint akik amatõrként sakkjátszmát játszanak a nagymesterrel: csak a következõ lépésig látnak elõre. Amikor az asszony felfedi valódi szándékát, illetve leleplezõdik elõttük, meggyûlölik, és bosszút állnak rajta, de ez már nem menti meg õket. A hét csapás borzalmaiban vele együtt semmisülnek meg (Jel 17,14).

„…a Bárány meggyõzi õket” Az eddigiekben a szemünk elõtt növekedett fel a történelem legnagyobb szörnyetege, amelynek mindenki odaadja magát: a globalizált gonoszság, egy hitetõ egyház vezetésével. Ami pedig mindezt ellensúlyozza, „csupán” egy vers: „Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyõzi õket, mert uraknak Ura és királyok Királya, és az õvele való hivatalosok és választottak és hívek is legyõzik õket.” (17,14) AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 27

AZ IDÕK JELEI • AZ IGE MELLETT

Éppen ezért fontos üzenetet tartalmaz számunkra. Jézus Bárányként gyõzi le az elsöprõ lendülettel támadó hatalmat. Gyõzelme olyan magától értetõdõ, mint annak a bizonyos kis kõnek a leszakadása Dániel könyvének 2. fejezetében. Nincs mit részletezni rajta: teljes és végleges gyõzelem. Ennek hátterében, a gyõzelem kulcsaként pedig a megölt Bárány lelkülete húzódik meg. Azé, aki „magát megalázta, engedelmes lévén a halálig, mégpedig a keresztfának haláláig”. Jézus megengedte, hogy igazságtalanul vádolják, kigúnyolják. Megengedte, hogy megkínozzák, kivégezzék, és látszólag mindent elvegyenek tõle: hitelét az emberek elõtt, igazságát, tanítványait, és végül az életét is. Eltûrte, hogy maga az Atya is elforduljon tõle,

mégsem roppant össze, mégsem szállt le a keresztrõl. Vajon miért? Most érkezik válasz arra a kérdésre is, amelyet János megdöbbenése kapcsán tettünk fel: Miért engedi meg Isten, hogy az aszszony káromolja? Jézus tudta, hogy az igazságot nem kell megvédeni emberi erõvel, mert nem is lehet, és az önmaga diadalmaskodik. Mi is rábízhatjuk ügyünket Istenre – ha vele vagyunk, gyõzni is fogunk vele –, ezért egészítettük ki a 14. verset értelemszerûen. Elengedhetjük a magunk elképzeléseit, elvárásait a jövõre nézve, sõt elengedhetetlenül fontos elengednünk – különben nem hiszünk, azaz nem tudjuk befogadni az Õ akaratát. Semmi dolgunk nincs a sárkánnyal és a rajta ülõ asszonnyal.

Sokan a sárkány erejét elemezve elveszítik a szemük elõl Krisztust. Sem félnünk nem kell tõle, sem szóba állni vele. Jelenések 17. leírása abban erõsít meg, hogy egyrõl beszéljünk és gondolkozzunk: csak Krisztus a mi menedékünk! Aki uraknak Ura és királyoknak Királya – nemcsak lesz, hanem most is az (vö. Ésa 8,11–16). Õt képviselhetjük a végsõ döntés elõtt, az örökkévaló evangélium hirdetésének idõszakában! Küzdelmünknek nem csupán egyéni boldogulásunk a célja, hanem Isten dicsõítése. Sejthetjük, milyen támogatást nyújt nekünk, milyen hadsereg sorakozik fel védelmünkre és megerõsítésünkre! Ezt azonban nem írja le János apostol, mert nem látszik, csak mi tudjuk. Mi, akik hiszünk. Fürj György

Dávid és Góliát küzdelme – a saját életünkben A

filiszteusok háborút kezdeményeztek Izrael ellen. Kialakult a csatarend a két sereg között. Az egyik a völgy egyik oldalán, a másik a völgy másik oldalán, és elkezdõdött egy igazán nem szokványos háború. A filiszteusok kiállítottak egy óriást, aki negyven napon át minden reggel és este átkiabált az izraelitáknak. A javaslata logikus volt: ne harcoljon mindenki, elég, ha egyvalaki áll ki és megküzd vele. Ha legyõzi, a filiszteusok szolgálják a zsidókat, ha viszont õ gyõz, a zsidók a filiszteusokat. De nemcsak ezt mondja, hanem szidalmazza az izraelitákat és Istenüket. Láttunk-e már ilyen háborút? A Szentírás feljegyez néhány különleges csatát:


• Addig áll gyõzelemre Izráel, míg Mózes felemelve tartja a kezét. • Jerikó falai leomlanak, noha az izraeliták semmilyen harci tettet nem hajtanak végre, csak… • Megáll a nap, amíg Józsué és a zsidók nem gyõznek. • Háromszáz ember gyõz fáklyákkal és cserépkorsóval sok ezer ember felett. • Volt olyan eset is, amikor az énekeseknek kellett elöl menni, hálaadó éneket énekelve, és amikor odaértek az ellenséghez, az már legyõzetett… Sorolhatjuk a különleges történeteket, de ilyen háborút még nem láttunk. Negyven napig szinte semmi nem történik, csak Góliát kiáltozik. Miért kiabál? Kit jel-

képez Góliát? A Góliát név jelentése: számûzetés, számûzött, menekült, elûzõ, fénylõ, varázsló, jós. Nem kell minden névnek jelentõséget tulajdonítani a Bibliában, de azt olvassuk Sátánról is, hogy „a világosság angyalává változtatja magát” (2Kor 11,14), „hogy elhitesse, ha lehet a választottakat is” (Mt 24,24), „mint ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). Számûzött, de elûzõ is egyben. Góliát arra szólítja fel a zsidókat, amire minket Sátán: vagy ti gyõztök le, vagy én gyõzlek le. Nincs más lehetõség. Vagy gyõzünk a rossz szokásainkon, vagy azok gyõznek le bennünket. Egyenként kell kiállnunk vele szemben.

AZ IGE MELLETT

A gonosz kísértései személyre szabottak, az egyházra nézve pedig gyülekezetre szabottak. Jól ismeri a gyengeségeinket. Ott támad, ahol elbuktathat. „Amikor a gonoszok megvonják az íjat… hogy a sötétségben az igaz szívûekre lövöldözzenek, mikor a fundamentumok is elrontatnak, mit cselekedett az igaz?” – teszi fel a kérdést Dávid (Zsolt 11,2–3). A zsidók esetében azt láthatjuk, hogy nagyon megijedtek. Az ellenség taktikája a megfélemlítés. Hányszor alkalmazta már a mi életünkben is! Minden reggel és este szembesít a kicsinységünkkel, nyomorúságos helyzetünkkel, hibáinkkal, hogy se kedvünk, se erõnk ne legyen ezek ellen harcolni. Mit tett Dávid? „(Góliát) megvetette õt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetû. És mondta Dávidnak: Eb vagyok én, hogy te bottal jössz rám? És szidalmazta Dávidot Istenével együtt.” Dávid nem sokat gondolkodott azon, mit kell tennie. Csak azt tudta, hogy ez nem mehet így tovább, nem tûrheti Isten nevének szidalmazását. Nem latolgatta az esélyeit, nem Góliát nagyságával volt elfoglalva. Tapasztalatból tudta, hogy ha a nyájából a medve vagy az oroszlán elvitt egy bárányt, neki vissza kellett hoznia. Bízott Istenében. Most is ez volt a terve. Saul király azonban nem bízott Dávid sikerében, ezért ráadta a saját harci ruháját. Ellen White feljegyzi a Pátriárkák és próféták c. könyvben, hogy amikor Dávid visszajött, mert nem bírt járni a páncélban, az emberek megkönnyebbültek: azt hitték, meggondolta magát, és így nem fog meghalni. Senki sem bízott a gyõzelmében. Hányszor vagyunk mi is így! Látjuk testvéreink, családtagjaink küzdelmét, de nem hiszünk a

gyõzelmükben. Pedig milyen bátorító lenne, milyen sokat segítene! „Ki-ki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs!” (Ésa 41,6) Dávid életében beteljesedett ez az Ige: „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tõletek.” Milyen egyszerû, mégis csak ritkán bízunk benne! Ellen White a következõket írja: „Amint a rosszra való késztetés elsõ érintését érzed, küldj egy imát a mennybe, és azután állj ellene szilárdan a kísértésnek, amely az Isten igéje által megítélt elgondolások irányába akar vonni téged. Ha a kísértés – mindjárt az elsõ megjelenésekor – ilyen határozott állásfoglalással találkozik, akkor soha többé nem ismétlõdik.” („Felettébb tiszta a Te beszéded”, január 15). Az Újszövetségben is találunk erre párhuzamot. Ha Krisztus, az erõsebb fegyveres beköltözik az életünkbe, legyõzi az erõset, és minket is erõssé tesz a gyõzelemre (Lk 11,19–26). „Aki Krisztus oldalán áll, fenntartva vele való egységét, Õt ültetve a trónra szívében, és engedelmeskedik parancsainak, az biztonságban van a gonosz csapdáitól… A Megváltóval együttmûködve Isten eszközévé válik. Ha jön az ellenfél, azt tapasztalja, hogy az Úr erõsebbé tette õt az erõsnél.” („A Te Igéd

igazság”, 120. o.) A hit pajzsa a gonosz minden tüzes nyilát megoltja. A 11. zsoltárban azt olvastuk, hogy a gonoszok célba veszik nyilaikkal az igazakat. Az Istenbe vetett hit viszont megóv ezektõl a nyilaktól. Állandó kapcsolatban kell lennünk Istennel, mert bár az erõsebb fegyveres legyõzi az erõset, de ha Krisztus nem lakik állandóan a szívünkben, visszatér a gonosz, és az utolsó állapotunk roszszabb lesz az elsõnél. Péter apostol így figyelmeztet: „…akit valaki legyõzött, az annak szolgájává lett. Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyõzetnek, az õ utolsó állapotuk gonoszabbá lett az elsõnél. Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól.” (2Pt 2,19–21) Szívleljük meg a figyelmeztetéseket, és adjunk hálát az ígéretekért és a biztatásért: „Óvakodjunk attól, hogy elhanyagoljuk a titkos imát és Isten igéjének tanulmányozását! Ezek a fegyvereink az ellen, aki akadályozni akar elõrehaladásunkban a menny felé. Az ima és a Biblia-tanulmányozás elhanyagolása könnyebbé teszi Sátán munkáját. A Lélek kérlelésével szembeni elsõ ellenállás utat készít neki, a szív megkeményedik, és a lelkiismeret szava elhalkul. De minden önmegtagadás könynyebbé teszi az újabb önmegtagadást, minden megnyert küzdelem utat egyenget a következõ gyõzelemhez. A kísértéssel szembeni minden ellenállás, a bûn felett aratott minden gyõzelem magvetés az örök életre.” („Felettébb tiszta a Te beszéded”, április 20.) Horváth Tímea AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 29

SZEMÉLYESEBB

Bózsvai ragyogás C

sütörtök délután hazafelé tartottam a zsúfolt távolsági járaton. Barátaimnál, Évánál és Eriknél jártam a helyi szociális otthonban, és nagyon vidám volt a szívem, mert sikerült nekik jó kedvet, örömet vinnem. A buszban zsivaj volt, ezért behunytam a szemem, és Istenhez bújtam. Elmondtam, mennyire hálás vagyok, és mennyire szeretem! Megköszöntem, hogy elvitt engem Bózsvára, és ott egy csodálatos hetet élhettem át. Végre sikerült eljutnom egy ilyen táborba, és amit ott kaptam az én Atyámtól és az én testvéreimtõl, az teljesen betöltötte a szívemet. Mióta hazajöttem, csak mesélek és mesélek! A családomnak, a falubélieknek, Évának és Eriknek, és minden embernek, aki hajlandó végighallgatni. Úgy indultam el Bózsvára, hogy minden percét, minden történését, minden látnivalóját, minden tanulnivalóját teljesen szeretném átélni. Mindenkivel szeretnék beszélgetni, mindenkitõl tapasztalatokat szeretnék gyûjteni, és én is szeretném elmondani szeretõ kapcsolatomat drága Megváltómmal, és az én igazi Atyámhoz fûzõdõ gyermeki ragaszkodásomat. Nehezen döntöttem el, hogy vállaljam-e a gyermektanítást. Végül mégis a gyermekek mellett döntöttem. Nagy igyekezettel készültem, és vártam a velük való találkozást. Imádkoztam, hogy az én Uram adjon a nyelvemre tiszta beszédet, gyermekeknek való megfogalmazást. A gyerekeket érintse meg a történetek szépsége, maradjon meg a fejükben, de a vidámság, játékosság és szeretet is legyen meg köztünk. A gyülekezeti gyermekeim is imádkoztak értem. Nagyon sok segítséget adott a gyermektanítóknak készített tanulmányfüzet mind a történetekhez kapcsolódó beszélgetések irányításában, mind a gyakorlati foglalkozásokhoz. Csodálatos meséket és énekeket is találtunk benne. Ezeket a füzeteket a gyerekek is megvették, így együtt tudtunk elõrehaladni, történetrõl történetre. Nagyon sokat köszönhetek a többi gyermektanítónak, a közös imáknak és megbeszéléseknek. Istenem, milyen jó volt együtt az én hasonlóan gyermeklelkû testvéreimmel! Mindenkire hálásan és szeretettel emlékezem. A rám bízott gyerekek elsõmásodik osztályos, vidám, értelmes emberkék voltak. Bizony néha olyan komoly dolgok felé terelget30 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

tek engem, kérdeztek és elmondták a véleményüket, hogy igazán rájuk csodálkoztam, és a lelkem hol mosolygott, hol elérzékenyült. Csak róluk oldalakon keresztül tudnék írni. Köszönöm, Istenem, hogy ilyen csodálatos szolgálatot adtál nekem! Bárcsak az agyam, a szeretetem, a vidámságom minél tovább lehetõvé tenné, hogy õket szolgáljam! Ott Bózsván az én nyitott szívembe ömlött az áldás. A hajnali együttlét Teremtõmmel, a csend, a levegõ, a felkelõ nap melegsége, a reggel hétórai torna a harmatos füvön, a többiek jókedve, a tréfás biztatások, a komoly tanítások! Mennyire hálás vagyok értük! Eszter jó étvágya, dundi lábacskái, és ahogy a puszit dobálta… A csodálatos kirándulások, amelyek közül messze a legjobban Vizsoly hatott rám. Megrendítõ volt látni a templomot, a nyomdát, és saját magam nyomtatni a drága könyv elsõ oldalát! Megismerni Károlyi Gáspár küzdõ életét, a nyomdászok önfeláldozó munkáját, mindazoknak az embereknek a hitét, akiknek a munkája nyomán hozzánk is eljuthatott az elsõ teljes Biblia. Írnom kell a boldogságról, hogy végre a záró istentiszteleten én is ott lehettem, és teljes figyelemmel hallgathattam az igét. Mélyen megrázott, amikor az istentisztelet végén egy drága, 92 éves testvérünk elmondta, hogy ellopták a hegedûjét. Majd elkérte a fúvószenekarban hegedülõ testvérünk hangszerét, s reszketõ kezével mégis eljátszotta és elénekelte a nekünk szánt éneket. Gyönyörû volt az esti tábortûz, az együtt éneklés, és ahogy Zsuzsa elmondta József Attila versét a tûzrõl, ahol melegednének az emberek. Köszönöm, Istenem, köszönöm, testvéreim! És ez mind nem volt elég az én bõkezû Uramnak, vasárnap még egy hatalmas ajándékot kaptam tõle: megismerhettem Telkibányán Vilma nénit, akinek élete és hite mindegyikünk számára tanulságos lehet. Bárcsak Isten engem is elvezetne ekkora hitre! Drága Bózsva! Remélem, hogy jövõre is láthatlak! Annyi fényt és vidámságot kaptam a nyolc nap alatt, hogy nagyon sok embernek jutni fog belõle. Minden este gondolatban ott vagyok, és zengenek bennem a hálaénekek Istenünknek, hogy ebben a sötétedõ világban is ad még az õ gyermekeinek fényt és szeretetet! Botos Alajosné Anikó

EVANGELIZÁCIÓ

Torontóban történt KÜLÖNLEGES TAPASZTALAT AMERIKAI UTUNKON

L

apunk elõzõ számában írtam nyári amerikai utunkról, fõként annak elsõ részérõl, a generálkonferenciai ülésszakról, amelyen Hites Gábor és Végh József testvérekkel együtt vettünk részt. A cikk végén röviden utaltam arra, hogy Hites Gábor testvérrel mi még tovább utaztunk Atlantából Chichagóba, ahol az ott élõ magyar testvéreink, Dudás Miklós és felesége, Terike látott vendégül bennünket. Nagy utakat tettünk meg velük együtt: látogatást tettünk az Andrews Egyetemen, az ottani múzeumban és könyvtárban, valamint ellátogattunk Battle Creekbe, ahol egyházunk központja volt korábban. Nagyon tanulságos, szép út volt, szinte megelevenedett számunkra az adventtörténelem. Különös érzés volt látni Battle Creekben a mû szerény kezdeteit, és ellátogatni a pionírok sírjaihoz az ottani temetõben, s látni Ellen G. White és családtagjai nyughelyét is. Mégsem ezekrõl a múltba visszavivõ, szép és tanulságos élményekrõl szeretnék most írni, hanem egy tervünkön kívüli útról, a kanadai Torontóba, ami azt hiszem, mind a négyünknek az egész utazás fénypontja volt. Kicsit hasonlított ez a történet ahhoz, ahogyan Isten elirányította Pál apostolt Troásból Macedóniába, az ott élõk lelki szükséglete miatt. Amerikába indulásunk elõtt körülbelül két héttel e-mailt kaptam egy ismeretlen személytõl Torontóból, aki azt írta, hogy az õ családja és egy másik magyar család felfedezte fõiskolánk honlapját, és nagyon szívesen hallgatják az elõadásokat. Aziránt érdeklõdött, hogyan szerezhetné meg azokat a könyveket, jegyzeteket, amelyekre az elõadások hivatkoznak. Mivel a néhány sor, amit írt, komoly érdeklõdésre vallott, válaszomban nemcsak a könyvek megszerzésének a lehetõségérõl írtam, hanem megadtam nekik Dudás testvérék telefonszámát, és az idõpontot, amikor náluk leszek majd, felajánlva a lehetõséget, hogy hívjanak fel ott, ha valami kérdésük lenne. Valóban meg is kerestek telefonon, és mivel szûkös volt az idõnk, úgy beszéltem meg velük, hogy hosszú autóutunk során hívom fel majd õket egy esti idõpontban. Akkor vendéglátóim mobiltelefonján tudunk hosszabban beszélgetni. Így is történt, de meglepetésemre a férfi, aki Magyarországra írt nekem, azt mondta, hogy a telefont kihangosítja, mivel

nyolcan vannak a lakásban, akiket érdekel a beszélgetés, mind szeretnék hallani a válaszokat a feltett kérdésekre. Több mint egy órán át folyt azután a kérdés-felelet beszélgetés. Idõnként megkérdezte a többiektõl, hogy megelégedtek-e a válasszal, majd a feleségének is átadta a telefont, hogy õ is személyesen feltehesse a maga kérdéseit. Feszült figyelmet igénylõ, csodálatos beszélgetés volt. Elámultam pontos, igényes, célratörõ kérdéseiken, s azon, hogy milyen készségesen fogadták el a biblikus választ. A beszélgetést azzal fejezte be a férfi, hogy nagyon szívesen látnának otthonukban, ha Torontóban járnék. Útitársaim csak az én válaszaimat hallhatták, de ebbõl is arra következtettek, hogy ez egy különleges beszélgetés. Hallották azt is, amint mondtam a telefonban, hogy a meghívást illetõen nem tudok mit mondani, mert nagyon szoros a programunk, igyekeznünk kell vissza Chichagóba. Ahogy befejeztem a telefonálást, Hites Gábor megkérdezte Dudás testvéréktõl: Mennyire vagyunk Torontótól? A válasz úgy hangzott, hogy másnapi úti célunktól, a Niagara-vízeséstõl, ahol találkoznom kellett egy tizenöt éve nem látott barátnõmmel, már csak két és fél órára volna Toronto. Erre mind a hárman lelkesen javasolták, hogy menjünk el másnap estére Torontóba, ha új ismerõseinknek alkalmas ez az idõpont. Visszahívtam õket, és õk boldogan mondták, hogy örömmel várnak bennünket. Másnap este kissé aggódtunk, hogy idõben oda tudunk-e érni, mert az esti csúcsforgalom idején kellett átszelni a nagyvárost, hogy elérjük a lakásukat. A jó Isten azonban megsegített bennünket, egyetlen elakadás nélkül odaértünk este hat órára. Örömmel fogadtak minket, a házaspáron kívül ott voltak felnõtt gyermekeik, és még egy család. Behoztak egy gyönyörûen feldíszített vendégfogadó tálat, de ezzel sem õk, sem mi nem foglalkoztunk a továbbiakban, mert mindnyájunk figyelmét teljesen lekötötte az ezután kibontakozó újabb csodálatos beszélgetés, ami este kilenc óráig tartott. Egyetlen fölösleges szó nélkül, kizárólag a Szentírás tanúságtétele volt a téma, különbözõ kérdésekrõl. Olyasmi élmény volt ez, mint amikor a cézáreai százados összegyûjtötte jó barátait a házába, és teljes készséggel, nyitottsággal azt akarták tudni, mit üzen nekik Isten. AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 31

EVANGELIZÁCIÓ • KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL

Kiderült az is, hogyan találták meg fõiskolánk honlapját. Vendéglátónk elmondta, hogy tizenhárom éve élnek Torontóban, és szinte mindnyájan zenészek. Még itthon voltak Magyarországon, amikor mintegy tizenöt évvel ezelõtt Kecskeméten egy újságíró barátjánál aludt. Az illetõ rész vett az elõadásainkon, amit akkoriban az ottani mûvelõdési házban tartottunk, és adott neki egy-két kazettát. „Én már akkor azt mondtam, hogy ez az a kereszténység, ami nekem szimpatikus, és szeretnék valamikor ezekkel az elõadókkal találkozni” – mondta a házigazdánk. Nem sokkal ezután, még Budapesten, õ és a felesége Istent keresve a Hit Gyülekezetéhez kerültek, és ott meg is keresztelkedtek. Kanadában is karizmatikus gyülekezetbe jártak, de elsõsorban a férfi és a lányuk teljesen kiábrándult ebbõl. A feleségnek is egyre több negatív tapasztalata és kételye volt már. Barátunk egy lelki válsága idején CD-t kapott postán Montrealból, alig ismert zenész kollégájától. Ez a CD ismét tõlünk származott, és döntõ segítséget je-

lentett neki akkori helyzetében. Ekkor elhatározta, hogy addig keres az interneten, amíg meg nem találja azokat, akik ezeket az elõadásokat tartották. Így jutott el fõiskolánk honlapjának a felfedezéséig. Nagy örömmel ért véget a találkozás. A jelenlévõk ezt kérdezték: „Most akkor mi milyen gyülekezetbe járjunk?” Megbeszéltük, hogy e-mailen folytatjuk a beszélgetést itthonról is, és Dudás testvérékkel is fenntartják a kapcsolatot. Ez az eset arra ébreszthet rá mindnyájunkat, hogy milyen óriási érték a tiszta, biblikus tanítás, amit Isten az adventmozgalomra bízott. Láthatjuk, milyen nagy a felelõsségünk: ne rejtsük véka alá ezt a világosságot, ne csak mi magunk élvezzük, hanem tegyünk erõfeszítéseket azért, hogy másokkal is megosszuk ezt a kincset. Azt is láthatjuk, hogy ismeri az Úr az övéit, keresi az Õt keresõket, de azokat is, akikkel összekapcsolhatja õket, hogy személyesen elvigyék hozzájuk üzenetét. Vankó Zsuzsa

„Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” II . ADVENTISTA FÚVÓSTALÁLKOZÓ VÁCON

A

z elsõ adventista fúvóstalálkozón, 2010 februárjában már megtapasztalhattuk a zenei szolgálatokban azt a csodálatos testvéri közösséget, amelyet számomra legjobban Jézus fent idézett szavai fejeznek ki (Mt 23,8). Isten kegyelmébõl szeptember 18án másodszor is találkozhatott a Hetednapi Adventista Egyház váci kápolnájában három zenekar: a Hozsánna Fúvószenekar, a Fehérgyarmati Fúvósegyüttes, valamint az Adventi Rézfúvós Kamaraegyüttes. „Ilyen még nem volt” – hangzott el az elsõ találkozón, a másodikon pedig mindannyian hálás szívvel örültünk az újbóli találkozásnak, közös zenélésnek, az együtt töltött szombatnapnak. A három együttes „bemutatkozott” mind a szombatiskolán – amelyet egy osztályban vettünk át, és tapasztaltuk a közös gondolkodás áldásait –, mind a délelõtti és a délutáni istentiszteleteken is, melyeken Czinkota András testvér hirdette az igét. 32 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

A reformadventisták Hozsánna Fúvószenekara hagyományos fúvószenekari felállásban szolgált közismert régi dallamokkal, melyeket apáink, nagyapáink is énekeltek. A Hetednapi Adventista Egyház fehérgyarmati együttese „majdnem rézfúvós kvintett” összeállításban szólaltatta meg a klasszikus és egyházzenei átiratokat. A fõként a Keresztény Advent Közösség tagjaiból álló Adventi Rézfúvós Kamaraegyüttes pedig evangéliumi énekekbõl, XVI. századi régi zenei feldolgozásokból és egyházzenei kórusmûvek átirataiból adott elõ válogatást. Az igeszolgálat keretében Czinkota testvér Péter apostol elsõ levele (2,1–5), valamint a grádicsok énekei közül a 126. zsoltár alapján tárta fel az adventmozgalom küldetését, ennek megélését személyes életünkben a hétköznapokon. A találkozó kapcsán személyes érzelmi érintettségérõl is beszélt, hiszen annak idején a reformadventista közösségben ke-


resztelkedett, majd mintegy két évtizeden keresztül dolgozott lelkészi szolgálatban a Keresztény Advent Közösségnél, jelenleg pedig a Hetednapi Adventista Egyház prédikátora. A nap egyik érdekességét a három együttes közös szolgálata jelentette a délutáni istentisztelet végén. Mintegy negyventagú nagyzenekar állt össze, kiegészülve több zenész testvérünkkel, akik nem tagjai egyik zenekarnak sem, de eljöttek, készültek a találkozóra, és elhozták a hangszereiket is. A kápolna alapterületének mintegy felét elfoglaló együttes meglehetõsen hangosan, de lélekemelõen szólalt meg. Vajon milyen lesz, amikor eljön az Úr „nagy trombitaszóval”, milyen lesz, amikor meghalljuk Jézus szavát, amit János apostol úgy hallott, mint „nagy szót, mintegy trombitáét”? Napjainkban egy kicsit körülnézve csoda, hogy ezek a zenekarok egyáltalán léteznek, fejlõdnek, dolgoznak, tíz-tizenöt év óta. Hála érte a Mindenhatónak, akinek segítségét tapasztalhatjuk mindennap.

De köszönetet mondunk a felkészítõ tanároknak is: Horti Sándornak, Fejes Mártonnak, Jakkel Mihálynak, áldozatos és türelmes erõfeszítéseikért, Nagy Imrének a szervezésért és a találkozók levezényléséért, a házigazda gyülekezetnek a szeretetteljes fogadtatásért és vendéglátásért, és végül, de nem utolsósorban a gyülekezeteknek, testvéreknek, akik értünk imádkoznak. Molnár Miklós

AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 33

Egészséghetek és építkezés Eleken A

z Idõk Jelei 2010/2. számában részletes beszámoló jelent meg az április 11–30. között tartott eleki egészségügyi képzésrõl, amelyen közel százan vettek részt, közöttük nyolc beteg, számos orvos és egészségügyi dolgozó. Szinte mindegyik betegünknek javult az állapota, de a testi gyógyulásnál is többet jelentettek a lelki gyógyulásokról szóló bizonyságtételek a turnus végén. Már akkor látszott, hogy jó lenne, ha folytatni tudnánk ezeket a turnusokat. Az eleki helyszín minden tekintetben megfelelõnek bizonyult, mindössze a szálláshelyek biztosítása jelentett gondot a nagy létszám miatt, de Isten segítségével ez is megoldódott.

Miért indultunk el ezen az úton? A folytatás megszervezésére leginkább Ellen White következõ bizonyságtételei késztettek bennünket: „Csak Krisztus módszerével lehet közel kerülni az emberekhez. A Megváltó azért ment az emberek közé, hogy a jólétükön munkálkodjon. Együttérzést tanúsított irántuk, segített rajtuk, és megnyerte bizalmukat. Azután így szólt hozzájuk: Kövessetek engem!” (A nagy Orvos lábnyomán, 143. o.) „Az igazságot mai is úgy kellene hirdetni, ahogyan Krisztus tette, amikor az emberek között élt. Azoknak a hívõknek, akik nagy központokban gyûlnek össze, meg kellene keresniük az elveszetteket, és értük kellene munkálkodniuk. Olyan helyekre kellene menniük, ahol még nem hallottak az igazságról, és imádkozniuk, 34 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

tervezniük, dogozniuk kellene, és tapasztalatot szerezni a gyakorlati munkában. Krisztus nincs ma ugyanúgy jelen a világban, mint amikor itt járt a földön? Nem tudja ugyanolyan jól meggyógyítani a betegeket, mint akkor? Alakuljanak kisebb szanatóriumok és kezelõhelyiségek, és képezzétek ki az embereket a betegségek egyszerû kezelésére. Azoknak, akik elkezdik ezt a munkát, gyarapodni fognak a képességeik, mivel láthatatlan mennyei lények segítik õket.” (An Appeal for Self-supporting Workers [Felhívás az önfenntartó munkásokhoz], 38–39. o.) Hitünk szerint az embereknek elsõsorban arra van szükségük, hogy megismerjék „az élet beszédét”. Szolgálatunk a test gyógyításán túl a lélek gyógyulását is célként szeretné kitûzni, ez pedig csak az Ige megismerése által valósulhat meg. A gyógyuláshoz nem elegendõek a különbözõ kezelési módszerek. Minden gyógyulás végsõ soron a Megváltóba vetett hit eredménye, ehhez szeretnénk hozzásegíteni betegeinket. Szeretnénk, ha Krisztus szeretetét tapasztalnák meg a gyógyító szolgálaton keresztül. Hisszük, hogy az idõnk nagyon rövid, ezért hatékonyan, gyorsan kell munkálkodnunk.

Tervek a következõ évekre Isten megsegített bennünket egy kis csapat toborzásában, amely vállalja az áprilisban megkezdett munka folytatását. Terveink a következõk: 1. Kis létszámú, egyhetes (2011-tõl tíznapos), gyógykezeléssel foglalkozó turnusok szervezése. Ezek

TESTI - LELKI EGÉSZSÉG

célja a népbetegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, ízületi gyulladás stb.) kezelése természetes gyógymódokkal. A turnusokat orvosok vezetik, a kezeléseket tapasztalt ápolók végzik. Minden beteg számára személyre szabott kezelési terv készül. A programban szerepelnek még orvosi és lelki témájú elõadások, reggel és este rövid áhítatok. A turnus után személyes kapcsolattartást tervezünk a betegekkel, legalább fél évig. 2. Elméleti és gyakorlati képzés a természetes gyógymódok témakörében. A képzési idõszakok 20 naposak, magukban foglalnak egy gyógyító turnust is, amelyen a tanulók segédápolóként vesznek részt. A képzés témakörei: gyakori betegségek felismerése és kezelése, hidroterápia, gyógynövények felhasználása, faszén, pakolások, masszázs, étrendtípusok, betegápolási alapismeretek stb.

Várható eredmények, hatások 1. Az egészségügyi misszió új útjának kialakulása és megszilárdulása: a nagy Orvos lábnyomán haladva gyógyító szolgálatot szeretnénk végezni. Elsõsorban a gyakori betegségekre összpontosítanánk, mint például szív- és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség, ízületi gyulladás, érelmeszesedés stb. Ezek kezelésére olcsó és hatékony módszert kínálunk. 2. Sok kívülálló bizalmának megnyerése, az elõítéletek megszûnése: az önzetlenül végzett szolgálatok és eredményeik állandó evangelizációs lehetõséget jelentenek. Évek alatt tömegek hallhatnak az evangéliumról. 3. Az elõítéletek megszûnése, a bizalom kialakulása új támogatókat is hoz. Mindez a munka további kiterjesztést, újabb gyógyító központok alapítását teszi lehetõvé.

Munkatársak, költségek Állandó munkatársaink: dr. Pásztor Judit, dr. Demény János, Farkas Andrea, Noske Csaba, Somogyi Lehel, Balog Tibor. A turnusokon segítenek: dr. Kovács Zsolt, Palatinus Judit, Verecki Anita, Németh Gábor, Bálint Éva, Szoboszlai Andrea, Szarka Endre, Kovácsné Dósa Mariann, Szücsné Horváth Lilla, Szilágyiné Havril Zsuzsa (gyógytornász), Szathmári Ilona és Mónika, Nagy Zsuzsa. A turnusok költséghatékonyságát figyelembe véve egyszerû, átlátható költségszámítás a célunk. Egységesen 4000 forint a napidíj, a betegek és a tanulni vágyók számára AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 35

TESTI - LELKI EGÉSZSÉG

egyaránt. Szeretnénk, ha a képzés, illetve az itt tartózkodás értékteremtõ, örömteli idõ lehetne. Szeretnénk ösztönözni az osztályokat és a gyülekezeteket, hogy támogassanak tanulni vagy gyógyulni vágyó résztvevõket, ha egyedül nem tudják vállalni a költségeket.

A vendégház eddigi munkálatai Szeptember elején megkezdõdött Eleken a közösség tulajdonában levõ egyik ingatlan felújítása és átalakítása. Megindító volt látni, hogy a szeptember 12-re szervezett tereprendezés és bontás munkálataiban mintegy harminc segítõkész testvér vett részt a megyébõl. Hálásak vagyunk, hogy a tervek gyorsan elkészültek és az engedélyeket megkaptuk. Reméljük, hogy a tél beállta elõtt a szerkezetkész állapotig eljuthatunk, és a belsõ munkálatokkal folytathatjuk az építkezést. Terveink szerint a felújított és kisebb mértékben átalakított ingatlanunk a Vendégház nevet fogja viselni. Ebben helyet kapnak a következõk: három kezelõ szoba, irodahelység, társalgó/elõadó, konyha, orvosi szoba/vizsgáló, raktárhelyiség. A vendégeknek külön lakosztályuk lesz, zuhanyzófülkékkel. Az épület mellett parkoló és egy üvegház épül. Az udvarban kisebb parkot szeretnénk kialakítani, ahol egy jurta is épül majd a kinti foglalkozásokhoz. Amíg ez elkészül (várhatóan 2011 tavasza), az idõsek otthona és az eleki gyülekezet biztosítja az egészséghetek és a képzés feltételeit.

Az õszi turnus tapasztalatai A 2010. szeptember 19–26-ig tartó turnuson hat beteg, két orvos, a kezelõ személyzet (kilenc fõ), gyógytornász és két szakács vett részt. Az egyhetes program során délelõttönként egészségügyi elõadásokat tartottunk, déluán pedig kezelésekre került sor. Minden beteg számára egyéni kezelési terv készült, amelynek kivitelezésérõl külön ápoló gondoskodott. A munka áldását tapasztaltuk mindannyian, és a betegek visszajelzése is arról tanúskodik, hogy még ez a rövidnek tûnõ egy hét is képes volt elindí-

Hitelesítések A tanácsadó bizottság 2010. szeptember 5-én Stramszki István testvért lelkésznek hitelesítette. A tanácsadó bizottság 2010. október 17-én Kulcsár Attila testvért gyülekezetközi igehirdetõnek hitelesítette.

Helyreigazítás Az Idõk Jelei 2010/3. számában a Keresztény Advent Közösség munkacsoportjai ismertetésénél a szociális 36 • AZ IDÕK JELEI 2010/4.

tani õket azon az úton, amit ügyes szervezéssel, kis családi segítséggel otthon is tudnak folytatni. Minden eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ennek a munkának van létjogosultsága, és egyre nagyobb igény is lesz rá. Tulajdonképpen itt nem gyógyítás folyik a szó mai értelmében, hanem egy olyan életformát szeretnénk bemutatni, amit ha valaki következetesen gyakorol, elindulhat a testi-lelki felépülés útján. Ezeket a turnusokat szeretnénk folytatni havonta egy alkalommal. Nem látványos, hanem alapos munkát szeretnénk elindítani, ami vonzóvá és érthetõvé teszi minden testvérünk számára az oly sokat vitatott egészségügyi üzenetet, amely a hármas angyali üzenet jobbkeze. Hisszük, hogy ez a gyakorlati munka tesz képessé arra, hogy jobban megértsük Jézus munkáját, amit az emberekért végzett. Célunk, hogy mind több testvér megfelelõ kiképzésére alkalmas helyet alakítsunk ki. Az indulásnál komoly segítség, hogy egy már meglévõ intézmény helyet ad számunkra, befogadnak bennünket, támogatják a munkánkat. Kérünk benneteket, imádkozzatok e tervek megvalósulásáért. Farkas Andrea, Somogyi Lehel, Balog Tibor

Idõszak

Fõ témák

2011. január 16–26. 2011. február 13–23.

Cukorbetegség Gyakori civilizációs betegségek 2011. március 20–30. Szív- és érrendszeri betegségek 2011. április 24.–május 4. Cukorbetegség Bõvebb információ, jelentkezés: Farkas Andrea (20/379-6217), [email protected]

Adományaitokat vagy bármilyen jellegû felajánlásaitokat köszönettel vesszük. Bankszámlaszámunk: K&H Bank 10201006-50285738

osztály munkacsoportjából kimaradt Istvánffi Zsuzsa neve. A szociális osztály névsora helyesen: Ottóné Bartalos Zsuzsa, Omischl Tibor, Kovács Tiborné, Istvánffi Zsuzsa, külsõ tanácsadók: Ócsai Gyula, Faddi Zoltán. A lelkészek felsorolásánál a nyugdíjas lelkészek közül kimaradt Geiger Miklós testvérünk neve. A felsorolás helyesen: Boda-Papp István, Egervári Oszkár, Erdõdi József, Geiger Miklós, Ócsai Gyula, id. Ömböli Gyula. A tanácsadó bizottság póttagjaiként jelöltek között helytelenül Dósa Juditot írtunk, helyesen: Dózsa Judit. Az érintettektõl elnézést kérünk.

EVANGELIZÁCIÓ

„Ha kapcsolatainkat védjük, az életünket védjük” A TÁRSAS JÁTÉKOK CÍMÛ ISMERETTERJESZTÕ SOROZAT KEDVEZÕ FOGADTATÁSA

–

BESZÉLGETÉS MOLNÁR IMRÉVEL ,

A TMLC LTD . VEZETÕJÉVEL – A vállalkozásodról elõször DVD-ken terjesztett elõadásokon keresztül értesültünk, amelyeket Kecskeméti Jánossal készítettél. – Országszerte nagyon sok elõadás hangzik el, amelyek iránt sokan érdeklõdnek. Ma nehéz utat találni a sok irányzat, gondolkodásmód között. Azok az emberek, akik keresik az utat és a megoldásokat, keresik a válaszokat is. Felgyorsult világunkban megtalálni az egyensúlyt önmagunkban, a házastárssal, a gyermekkel, családdal és a környezettel, ez talán jelenünk legnagyobb kihívása. Korunk tendenciája a sodródás. Akkora információtömeg bombázza az elménket minden pillanatban, hogy lassan a saját gondolatainkat is elveszítjük. Szinte lehetetlen elcsendesedni, nem vagyunk önmagunkkal, nem tisztázzuk az érzéseinket, gondolatainkat. Ezáltal teljesen befolyásolhatóvá válunk. Akik szeretnék ezt elkerülni, azoknak nyújt segítséget az elõadásokon elhangzott gondolatébresztés. Sok könyv és hanganyag állt rendelkezésre ehhez a segítségnyújtáshoz, azonban csak kevés film. Ez adta a gondolatot, hogy 25 perces részekbõl álló filmsorozatokat készítsünk. Kecskeméti Jánost kértük fel, hogy legyen a segítségünkre. Aktuális, napi problémáinkról szóló, képanyagokkal alátámasztott elõadásai adtak alapot arra, hogy egy teljesen más mûfajban is kipróbáljuk, hogyan lehet ezeket a tanácsokat és értékeket minél szélesebb körben továbbadni. Ezek voltak az elsõ DVD-n is megjelent filmek, például A depresszió és A homloklebeny szerepe a gondolkodásban. Olyan témák, amelyek megvilágítják, hogy a körülöttünk lévõ világban semmi nem mellékes. Jelentõsége van a gondolkodásunknak, hiszen a döntéseinket ez alapján hozzuk meg. A döntéseinknek viszont következménye van.

– Mi indított olyan sorozat készítésére, amely nemcsak DVD-n terjeszthetõ, hanem kábeltelevíziók mûsorában is megjelenhet? – A sorozat készítésénél a legfontosabb kérdés az volt, hogy mi a célunk. A felvetett témaköröknél megvizsgáljuk korunk felfogását, szokásait. Szakértõk segítségét kérve megkeressük, hogy a döntéseink hova vezetnek bennünket. Sok nehézséget és problémát el lehet kerülni a jó döntésekkel. Erre hívjuk fel a figyelmet. Célkitûzés volt, hogy minél több ember láthassa a filmjeinket, és olyan célközönséghez jusson el a sorozat, ahol eléri célját. Ezért vállaltuk, hogy a helyi televíziókon keresztül sugározzuk az adást. Az öszszesített nézettsége sokkal nagyobb ezeknek a televízióknak, mint a közszolgálati csatornáknak (m1, m2, Duna Tv). Olyan mûsorok mellé kerül a filmünk, amelyeknek a hitelessége, a mondanivalója közel áll az emberekhez. – Miért éppen ezt a témát választottátok? – A helyi televíziókkal egyeztetve alakult ki a mûsorszerkezet: beszélgetõs ismeretterjesztõ mûsor, szakértõkkel és egyéni megszólalókkal. Nincs fontosabb, mint az emberi kapcsolataink! Végh Józsefnek sikeres elõadásai voltak a párkapcsolatokról, Társas játékok címmel. Ennek a témának az alapján szerkesztettük meg az éves mûsortervet. Kecskeméti János volt a mûsor házigazdája és Végh József szerepelt szakértõként az elsõ 25 részben. Folytatásként a gyermek-szülõ kapcsolat 11 részben és a munkahelyi kapcsolatok 10 részben következik. Megpróbáltunk minden fontos területet érinteni. Nagyon tanulságos volt meghallgatni az emberek és a sok neves szakértõ véleményét. Gyermekpszichológiai sorozatunkban például Bagdy Emõke profeszszor, F. Várkonyi Zsuzsa, Vekerdy Tamás, Komlósi AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 37

EVANGELIZÁCIÓ

Piroska, Klaniczay Sára, a szakma kiválóságai szólalnak meg, Nagy Beáta és Síró Ágnes stúdióbeli szakértõk mellett. Párkapcsolati sorozatunk részeiben állandó szakértõnk, Kovács Károly addiktológiai szakpszichológus és családterapeuta mellett Pongrácz Tiborné, a Központi Statisztikai Hivatal NKI igazgatóhelyettese is nyilatkozik. Egy témát hadd emeljek ki a Házasság vagy együttélés? címû részbõl. Korunkban az együttélés társadalmilag elfogadott trend. Talán nem meglepõ, hogy nem mûködik, sõt hatalmas károkat okoz. A statisztikák is azt igazolják, hogy ez a családok széteséséhez fog vezetni. Itt nem csak egy formai változásról van csupán szó, hanem hozzáállásról is. A kapcsolatainkba is beszivárog a fogyasztói szemlélet. Nem mûködik, akkor dobd el! Cseréld másikra! A párkapcsolatok viszont másról szólnak. Az egyén viszi magával a hibáit. Ha az egyik kapcsolatban önzõ, a másikban is az lesz. Ha egy kapcsolat nem sikerül, ezt kudarcként éljük meg. Minél több kapcsolatban veszek részt, annál sérültebb leszek, és egyre alkalmatlanabb az együttélésre. Az emberek nagy százaléka el sem gondolkozik ezen, hanem a trendet követi, sajnos sok sérülést okozva saját magának és környezetének. Nagy szükség van arra, hogy gondolkodjunk azon, miként döntünk. Szeretnénk ebben segíteni. – Milyen terveitek vannak a folytatásra nézve? – Január végéig fut ki ez a sorozat. Természetesen vannak terveink, de ezekrõl még keveset tudok beszélni. A következõ sorozat a sportról és mozgásról fog szólni. Sajnos ebben is nagyon el vagyunk maradva a környezõ országoktól. Az életünk megváltozott, ha csak az elõzõ két generációt vesszük alapul. Egyre kevesebb a mozgás. Az egészségünk a tét! Tervben van, hogy további ismeretterjesztõ mûsorokat is készítsünk, mert nagy az érdeklõdés a mostani sorozat alapján. De az anyagi korlátok és nehézségek is gátolnak még bennünket. Bízunk abban, hogy minden a helyére kerül, és reményeinket eddig is meghaladta az az eredményesség, amit elértünk a filmjeinkkel. Az egyik partner televíziónk nyilatkozta: „Számolatlanul kapjuk a telefonokat a nézõktõl. Akik nem látták a sorozat elejét, azok kérik az újravetítést. Akik látták, azok megköszönték, hogy ilyen értékes mûsor is látható.” – Hogyan tudnánk mi, a Keresztény Advent Közösség tagjai bekapcsolódni a vállalkozás célkitûzéseibe?


– A weboldalunkon (www.tmlcltd.com) sok információ látható a filmekrõl. Lehet szavazni, ami segíti a munkánkat. Képgaléria, képeslapküldés, vendégkönyv, videogaléria is elérhetõ. A vendégkönyvbe szívesen vesszük a javaslatokat, véleményeket. A videogalériában meg lehet nézni a filmek egy részét, kéthetente mindig újabbakat, és lehet értékelni õket. A weboldalon látható, mely televíziók vetítik a filmjeinket. Ezek számát szeretnénk növelni. Ha érkeznek hozzánk kérések a [email protected] címre, hogy mely területeken van nézõi igény a filmekre, akkor könnyebb a televíziókkal tárgyalni és megegyezni. Ismerõsöknek lehet ajánlani az oldalt. Akik látják a filmeket, azoktól szeretném kérni, hogy a fenti e-mail címre heti rendszerességgel jelezzenek vissza: ez nagyon sok segítséget jelent, mert a nézõi visszajelzések erõsítik kapcsolatunkat a televíziókkal. – Milyen tapasztalatokat szereztél az eddigi munkálkodás során? – A gondolkodás és a döntéseink az életünket védik meg. Kérdezni és meghallgatni az emberek válaszát, nagy tapasztalat, és csak így lehet megismerni igazán a másikat. Ha elhangzik egy kérdés, sok reakció lehet. Például hogyan neveljük a gyermekünket? Van, aki soha nem tette fel ezt a kérdést, pedig már két felnõtt gyermeke van. Van, aki ösztönösen, és van, aki a szüleitõl látott normák szerint nevel. Van, aki trendeket követ, mások pedig szabályokhoz ragaszkodnak. De ki teszi fel a kérdést, hogy miért cselekszik így vagy úgy? Pedig van válasz. Az ember legnagyobb lehetõsége a választás képessége. Csak a meggyõzõdve meghozott döntéseket tudjuk hitelesen képviselni. Tudjuk, hova vezet bennünket, látjuk a célt is. Ehhez viszont nemcsak gondolkozni, hanem átgondolni is kell a dolgainkat. Nem mindegy, hogy a környezetünk formál bennünket, vagy a tudatosan megvizsgált döntéseink. A törvények puszta betartása sem segít, ez meggyõzõdés és példamutatás nélkül nem mûködik, hiteltelenné válunk. Sajnos ez sokakban nem tudatosul. De hatalmas a reményünk, mert a jó választása az ember kezében van. Mózes tanácsa jut eszembe a választás fontosságáról: „Válaszd azért az életet, hogy élhess!” (5Móz 30,19) mj

AZ IDÕK JELEI

Emlékezés Kovács Gyuláné Nagy Erzsébetre L

apunk elõzõ számában, elhunyt testvéreink névsorában olvashattuk Kovács Gyuláné Nagy Erzsébet nevét. Igen magas kort ért meg, 99 évet élt: május 10-én halt meg, november 14-én lett volna 100 esztendõs. Talán sokan tudják, hogy Kovács Pál testvérünk édesanyja volt. Debreceni gyülekezetünk tagjai ismerték õt jobban, hiszen 1958-tól – amikor Pali fiával együtt megkeresztelkedett – ötven éven át hûséges tagja volt a gyülekezetnek. Csak az utolsó esztendõben kényszerült a szobájába, de mindennap felkelt, és nagyrészt el tudta látni önmagát. Leánya – Szabó Ferencné Kovács Magdolna, szintén gyülekezetünk tagja – családjával együtt hûségesen gondoskodott róla, és Pali fia is gyakran, olykor havonta többször is látogatta, vele töltötte a szombatot. Néhányszor nekem is sikerült meglátogatnom õt otthonában. Mindig mély benyomást tett rám: jó volt beszélgetni kedves, idõs testvérnõnkkel, aki örült a látogatásnak, és mély hittel, tiszta gondolatokkal, választékos szavakkal imádkozott, mielõtt elbúcsúztunk. 97. születésnapjára a család összehívta a rokonságot, és õ még saját verseit szavalta az ünnepségen, hibátlanul. Milyen jól tették, hogy amíg jó erõben volt, ilyen örömet szereztek neki, és alkalmat teremtettek arra, hogy bizonyságot tegyen Istenünkrõl derûjével, hívõ gondolataival a tágabb rokonságnak is. Mennyire idõben kell megtennünk szeretteinkért, amit csak tehetünk értük, amikor tudjuk, hogy immár a

búcsúzás éveibe léptünk! Menynyire fontos kifejeznünk a szeretetünket, megbecsülésünket irántuk, és alkalmat adnunk arra, hogy kedves személyiségük, bizonyságtételük ne tûnjön el nyomtalanul, hanem távozásuk elõtt benyomást tegyen még másokra is. Honnan ismertem Erzsikét, és miért örültem minden alkalomnak, amikor találkozhattam vele? 21-22 évesen a balatonlellei egyházi üdülõben dolgoztam gond-

Délutántól késõ éjszakáig folyt ilyenkor a nagytakarítás az egész házban, amiben mindnyájan részt vettünk, akik ott dolgoztunk. Erzsikének nem kellett volna, mert egy üdülõben a fõszakács olyan, mint a méheknél az anyakirálynõ. Õt azonban nem lehetett lebeszélni, hiába mondtuk, hogy neki holnap korán reggel ugyanúgy munkába kell állni, reggelit adni, majd ebédet készíteni. Mégis velünk dolgozott õ is, mint a töb-

nokhelyettesként, nyári diákmunkát végezve. Erzsike volt a fõszakács. Akkor szerettem meg, akkor tanultam meg értékelni õt. Egyetlen ideges szó nélkül, kedvesen, derûsen, gyorsan dolgozott a konyhán, és az ebéd hajszálpontosan kész volt mindennap fél tizenkettõre. Nagyon jó légkört teremtett maga körül. Úgynevezett forró turnusváltások voltak: az egyik vendégcsapat elment, és másnap délelõtt már érkeztek is az újabb vendégek.

biek, sokszor hajnali négyig, semmilyen munkától sem tartva távol magát. Teljes szolidaritást vállalt a többnyire fiatal lányokból álló munkacsapattal. Másnap pedig ugyanolyan derûsen, türelemmel és pontosan végezte a feladatát. Bárcsak ma is sok fiatal olyan iskolába járhatna, amit nekünk jelentett vele együtt dolgozni! Bárcsak észrevennénk az ilyen értékes, hûséges testvéreket, és tanulnánk tõlük, követve jó példájukat. Vankó Zsuzsa AZ IDÕK JELEI 2010/4. • 39

AZ IGE MELLETT

ELLEN G . WHITE

Az igaz szeretet A

z igazi szeretet nem elsöprõ, tüzes, féktelen szenvedély. Ellenkezõleg. Nyugodt és mély érzés. Túltekint a külsõ megjelenésen, a belsõ érték vonzza. Az igazi szeretet bölcs és körültekintõ, odaadása pedig valóságos és tartós. Isten az élet napi eseményeivel vizsgáztat és próbál meg bennünket. A jelentéktelennek tûnõ dolgokkal kapcsolatos magatartásunk árulja el, mi van a szívünkben. Apró figyelmességek, az élet nem feltûnõ eseményei, a szívbõl fakadó elõzékenység – mint megannyi tégla építik a boldogságot. A kedves, bátorító, szeretetteljes szavak elhanyagolása, az elõzékenység hiánya elviselhetetlen teherré, boldogtalanná teszi az életet. Végül mindnyájan rájövünk, hogy a mennyei feljegyzések zöme a körülöttünk élõk javára és boldogságuk érdekében tett lemondásokból áll. Az sem kerüli el mennyi Atyánk figyelmét, ha csupán magunkkal törõdünk, tekintet nélkül mások boldogságára és jólétére. Kedves testvérem! Az Úr fáradozik érted, meg fog áldani, és megerõsít a helyes úton. Eddig megértetted az igazság elméletét. Most pedig sajátíts el mindent, amit csak tudsz, Isten akarata és munkája felõl, hogy fel tudj készülni a felelõsségteljesebb feladatok elvégzésére, ha az Úr – látva, hogy azzal dicsõítené meg leginkább a nevét – erre fölszólítana. Neked elõbb fel kell ébredned. Eddig nagyon meggondolatlanul viselkedtél, túlságosan hatnak rád a körülmények. Isten meg akar erõsíteni, kiegyensúlyozottá, meg-


állapodottá tenni – ha attól kérsz õszintén és alázatosan bölcsességet, aki sohasem téved, és aki megígérte, hogy nem kérnéd hiába tõle. Amikor másokat tanítasz, veszély fenyeget, hogy kevés tapasztalatodhoz képest túlhangsúlyozottan szólsz. Te magad ugyan egyetlen pillantással fölméred a helyzetet, könnyen megérted a dolgok állását. Sokaknak azonban nincsen ilyen képességük, nem tudnak nyomon követni. Mégsem akarsz türelmesen, nyugodtan várni rájuk, hogy azok is mérlegeljék az érveket, akik nem fogják föl oly gyorsan a dolgokat, mint te. Veszély fenyeget, hogy nyomást gyakorolsz másokra, hogy máris úgy lássanak mindent, mint te, rögtön kövessék a lelkesedésedet, és belássák a tettek szükségességét, mint ahogy te belátod. Ha pedig nem sikerül, amit akarsz, a csüggedés és a nyugtalanság veszélye környékez, és máshová kívánkozol. Messze kerüld el a gáncsoskodást, az erõ-

szakoskodás lelkületét! Tartsd távol magadat a vádaskodó lelkülettõl. Isten nem támogatja, ha tapasztalt szolgái közül bárkiben ilyen lelkület uralkodik. Helyes, ha alázat és belsõ szépség díszíti a fiatalt, ha lobogó lelkesedés lángol lelkében. Azonban nagyon visszataszító, ha elhamarkodó, túlbuzgó és megbélyegzõ lelkület nyilvánul meg olyan fiatalokban, akiknek alig néhány éves tapasztalat áll a hátuk mögött. Semmi nem teszi tönkre a jó munkát olyan gyorsan, mint ez a fajta viselkedés. A türelem, jóság, gyengédség, hosszútûrés, reménység, mindennek az elviselése harag nélkül – e gyümölcsök teremnek a szeretet nemes, menynyei eredetû fáján. Ez a fa, ha öntözik, örökzöldnek bizonyul. Ága nem szárad el, levele nem fonnyadozik. Ha mindig a menny harmata öntözi, hervadhatatlan és örök marad. Roppant hatalom a szeretet, elvében szellemi és erkölcsi erõ rejlik, amelyet lehetetlen elválasztani tõle. A gazdagság hatalma megrontásra, pusztításra hajlik, az erõszak hatalma bántalmazásra. De a tiszta szeretet ereje abban rejlik, hogy jót, csakis jót tesz. Bármit végzünk is tiszta szeretetbõl, legyen bár jelentéktelen és megvetendõ az emberek szemében, akkor is tökéletesen gyümölcsözõ, mert amit szeretettel teszünk, azt Isten többre becsüli annál, hogy mennyit teszünk.

AZ IGE MELLETT

A szeretet Istentõl ered. A megtéretlen szívben nem növekedhet ez a mennyei növény, mert csak ott él és virul, ahol Krisztus uralkodik. A szeretet nem tud tétlenül élni. Minden tette csak növeli, erõsíti, kiterjeszti a szeretetet. Ahol az érvek és a tekintély semmire sem mennek, a szeretet ott is gyõzedelmeskedik. A szeretet nem haszonlesõ, jutalmat sem vár fáradozásáért. Isten mégis azt rendelte, hogy a szeretet minden tettének jelentõs nyereség legyen az eredménye. A szeretet, bár szétáradó és csöndes a mûködése, mégis hatalmasan céltudatos, hogy súlyos bûnöket, nagy gonoszságokat gyõzzön le. Hatása csillapító és átalakító, ezért megérinti a szíveket ott is, ahol más módszer eredménytelen. Bármily hatásos is a latba vetett szellemi képesség, tekintély vagy erõ, ha nem párosul szeretettel, akkor a bûnösök várakozó, elutasító álláspontra helyezkednek, és ellenállásuk egyre erõsödik. Jézus a béke fejedelme volt. Rendelkezésére állt a bölcsesség és az erõ a gonosz legyõzéséhez, mégis a szeretet bölcsességét és erejét használta. Ne

engedd meg, hogy bármi elvonja figyelmedet jelenlegi munkádtól, míg az Úr jónak nem látja, hogy más feladatot bízzon rád. Ne kergesd a boldogságot, mert amíg keresve keresed, sosem találod meg. Tégy eleget a kötelességeidnek! Végezz mindent megbízhatóan, és kérj alázatos szívet Istentõl! „Amit akartok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.” Az ilyen út gyümölcsei áldott eredményekben válnak láthatóvá. „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.” Ezek a szavak arra késztetnek mindannyiunkat, hogy tiszta szívvel, odaadóan szeressük egymást. Jézus Krisztus a példaképünk, aki mindenütt jót tett, mások áldására élt. A szeretet megszépítette, megnemesítette minden tettét.

Nem arra tanított bennünket, hogy magunkkal tegyük azt, amit akarunk, hogy mások tegyenek velünk. Amilyen mértékkel mérünk, ahogyan e mérték szerint cselekszünk, mindig azt kapjuk vissza. A valódi, tiszta szeretet közvetlen õszinteséggel fáradozik, s az ilyen indítékból fakadó cselekedet bármi más elvbõl fakadó tettektõl megkülönböztethetõ. A tekintélyszeretet, a nagyrabecsülés utáni vágy is eredményezhet rendezett életet, kifogástalan viselkedést. Az önmagunk nagyrabecsülése a gonoszság látszatának elkerüléséhez vezethet. Önzõ ember is véghezvihet jó tetteket, elismerheti a jelenvaló igazságot, alázatosnak és megnyerõnek tûnhet. Indítékai mégis tisztátalanok maradhatnak. Az ilyen szívbõl fakadó tettek híjával vannak az élet illatának, a megszentelõdés gyümölcsének – mert hiányzik belõlük a tiszta szeretet. Ápoljuk és mûveljük hát a szeretetet, mert általa Isten árasztja szét az áldásait. (Bizonyságtételek, II. kötet, 95–97.o.; az eredeti kiadásban: 134–136. o.)

Szombatiskolai tanulmány gyermekeknek Kedves Szülõk és Gyermektanítók! Szeretnénk felhívni a figyelmeteket, hogy elkészült a kisiskolásoknak írt gyermekszombatiskolai tanulmány, amely Kánya Andreánál szerezhetõ be: [email protected]. Akinek nehézségbe ütközik a kinyomtatás vagy a fénymásolás, kérjük, jelezze a gyülekezetvezetõnél! A kisebbek számára is készültek gyermektanulmányok, amelyek szintén a fenti e-mail címen rendelhetõk meg (Erdélybõl érkeznek ezek a negyedéves tanulmányfüzetek). A felsõ tagozatosoknak a Helykeresõ címû tanulmányokat ajánljuk, ezeket a BIK Könyvkiadó terjeszti. Jó tanulást kíván minden gyermeknek a gyermekosztály

HÍREK

Adatszolgáltatás a központi nyilvántartáshoz Kedves Testvéreink! A gyülekezeti jegyzõktõl kért havi adatszolgáltatást 2011. január 1-jétõl negyedéves gyakorisággal kérjük beküldeni. Kérjük a lelkészeket, gyülekezetvezetõket és a jegyzõket, hogy minden negyedév utolsó hónapjának elsõ hetében küldjék el elektronikusan a [email protected] e-mail címre, vagy postán a 1536 Budapest 114 Pf. 253 címre. A gyülekezeteket ellátjuk szükséges mennyiségû nyomtatvánnyal, kérjük, hogy minden gyülekezet és szórványcsoport töltse ki és küldje el, akkor is, ha nem történt változás az adatokban. Megértõ segítségeteket és együttmûködéseteket köszönjük. Makra Jenõ

NEGYEDÉVES ADATJELENTÉS Gyülekezet vagy szórványcsoport neve: .............................................................................................................

Más gyülekezetbõl érkezett, tagságát kérte: ..................... (Az új tagok adatlapjait kérjük elküldeni!) Házasságkötés (névváltozás): ..................................................... ...........................................................................................................................

Gyermekszületés (név, idõpont): ............................................. ...........................................................................................................................

Címváltozás: ........................................................................................... Külföldre távozott: ............................................................................ Halálozás: ................................................................................................. Kizárás: ....................................................................................................... Törlését kérte: ....................................................................................... Más gyülekezet tagja lett: .............................................................. A gyülekezeti választás utáni tisztségviselõk: Gyülekezetvezetõ: .............................................................................. Gyülekezeti jegyzõ: ........................................................................... Gyülekezeti pénztáros: ...................................................................

Létszáma: ..................................................................................................

A gyülekezet címének megváltozása:

Keresztség volt-e az elmúlt negyedévben? ........................

...........................................................................................................................

Idõpontja: .................................................................................................

Dátum: ........................................

Szavazás általi felvétel: .....................................................................

................................................................

Külföldrõl érkezett: ...........................................................................

gyülekezeti jegyzõ aláírása

Hirdetések az Agorán Internetkapcsolattal rendelkezõ testvéreink figyelmébe ajánljuk a kerak.hu/agora online apróhirdetõ rendszeres látogatását. Kérjük, hogy ne csak azok látogassák, akik eladni vagy vásárolni szeretnének, hanem aki csak teheti, rendszeresen „fussa át” a hirdetéseket, hogy segítséget tudjunk nyújtani egymásnak fontos információk vagy lehetõségek megosztásával is!


HÍREK

Keresztségek • 2010.

június 19., Elek: Ispány János (Sarkad) Oláhné Kiss Ilona (Gyula) • 2010.

augusztus 8., Csepreg: Balázsfiné Oláh Tímea Mária (Csepreg) Balázsfi Levente (Csepreg) • 2010.

szeptember 25., Elek: Farkas Ádám (Gyulavári) • 2010.

október 3., Budapest: Cselik Gábor (Vác) Csurgó Nóra (Budapest, Zugliget) Mátrainé Hadovári Ildikó (Eger) Misikné Szilvásy Krisztina (Budapest, Zugliget) Misik Zoltán (Budapest, Zugliget) Nagy István (Vác) Ohr Alajosné (Budapest, Zugliget) Tamasovszki Endréné (Budapest, Zugliget) Tanka Istvánné (Budapest, Zugliget) Tanka István (Budapest, Zugliget)

Velünk történt • 2010.

október 23., Miskolc: Bíró Dániel (Miskolc) Fekete Istvánné (Miskolc) Galuska Andrásné (Miskolc) Horváth Lászlóné (Karcag) Kuhárcsik Sándorné (Telkibánya) Sándor Jánosné (Miskolc) „Isten a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy amikor még bûnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt. Miután azért most megigazultunk az Õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen Õáltala. Mert ha mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az Õ Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az Õ élete által, miután megbékéltünk Vele.” (Rm 5,8–10)

Esküvõk Takács Tímea és Németh Tibor (2010. június 6.) Juhász Éva és Hiller Zoltán (2010. június 20.) Martin Mariann és Ispány János (2010. augusztus 1.) Gángó Erika és Erdõdi Péter (2010. augusztus 22.) Kaszás Szandra és Prancz Zoltán (2010. augusztus 29.)

„Áron vétettetek meg! Dicsõítsétek azért Istent testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi!” (1Kor 6,20)

Születés Eppel Tímea és Eppel Gábor gyermeke, Sára Laura (2010. október 14.)

„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3)

Halálozás Rajnai Károlyné (Budapest, Zugliget) Szalai Tamásné (Budapest, Bertalan L. u.)

„Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” (Jn 11,24)

Az Idõk Jelei • Kiadja a Keresztény Advent Közösség • 1121 Budapest, Remete út 16/A Telefon: 06-1/391-0205 • e-mail: [email protected] • http://www.kerak.hu • www.bikkiado.hu Felelõs kiadó: Hites Gábor • Készült Nágocson, a Reménység Alapítvány nyomdájában

Fontosabb dátumok. Felhívás. Könyvárusítás Budán elsõ negyedévében. Mindenkit szeretettel várunk!

Recommend Documents