csupa titokzatosság az egész és az emberiség lesi, m i t hoz a h o l nap és a holnap n e m fújja el a háború ócska, orrfacsaró füstjét,sőt terjed a láng és még bűzösebb a légkör, h o g y szinte nehé& lélekzeni, v a g y tényleg az a céljuk, háborúba f o j t a n i m i n d e n t és m i n d e n k i t , h o g y a háború gépezete simábban mozogjon, csak nem beszélnek róla? A sok utazgatás közül jelentőségében k i e m e l k e d i k Molotov* szovjet külügyi népbiztos b e r l i n i látogatása-i A tengely sajtójá nak előzetes ós utólagos jelentéseiből kielemezhető, h o g y a hár mas p a k t u m aláíró h a t a l m a i n a k , de különösen Japánnak és Olasz országnak a háború folytatásához mindenképen új n y e r s a n y a g forrásra k e l l szert tenniök. Olaszországot A n g l i q , gazdasági blo kádja elzárja eddigi nyersanyagpiacaitól, m i g az U S A piacának bezárulása Japánt hozta súlyos helyzetbe és talán a német gaz dasági életnek is v a n n a k olyan szükségletei, amelyeket csak a Szovjetunió piacairól v a g y segítségével elégíthet k i .
*
A háború 15-ik hónapjában v a g y u n k , de a vége még látha t a t l a n (messzeségben ködlik, örüljünk, h o g y v a n n a k még álla mok, melyek elég erősek ahhoz, hogy a be nem avatkozást m e g is tudják valósítani, m e r t eljön m a j d az idő, a m i k o r a békesze rető államok szavát fogja lesni az emberiség ós a háborús uszí tók és a háborút csinálok „meghalt a n y j u k n a k visszarínak az ölébe." 1940. november 14. SZÁNTÓ ÁRPÁD* I I I I I I I I I Í 9 I B B I I I I I I I I I I I I H I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I
Magyar múlt (Folytatás
és
befejezés)
U g y a n a k k o r Dózsa Ceglédről kiáltvánnyal f o r d u l t az egész ország parasztságához, m e l y t u d a t j a vejük, hogy „ hitszegő ne mesek ellenünk ártani v á g y ó kezekkel ifölkeltek, h o g y üldözze* nek, háborgassanak és zavarjanak'*. És felszólítja őket, h o g y a f o r r a d a l m i táborhoz csatlakozzanak: „siessetek, • h o g y a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen és gonosz nemeset erejét |és kezét korlátozni, megfékezni és zabolázni t u d j a " . (Már k i : I . m . 187. o<) M i n t láttuk, sem a beszéd, sem a kiáltvány n e m t a r t a l m a z o l y a n határozott világos és részletekre is kiterjedő tervszerűségű p r o g r a m m a o t , m i n t például a német iparasztforradalmak kö* vetélései, Dózsa nem a k a r j a megdönteni a királyságot, hanem csak demokratikussá tételét követeli. Ezekhez p e d i g okvetlenül
szükséges /a nemesség hatalmának megdöntése és kiváltságaik eltörlése. í g y természetszerűleg f o r r a d a l m a is elsősorban a főne messég ellen irányuL A rossz törvények kijavítását, a dolgozó tömegek szabadságának 'biztosítását és a nemesek vagyonának a nép javára való elkobzását, tehát (Márki következtetése szerint is) ,az ősi vagyonközösség állapotának vis&zaállítását követeli. Az a felfogás pedig, m e l y m e g n y i l a t k o z i k akkor, midőn Dózsa „minden fontosabb dologban" aláveti magát a nép akaratának, erősen emlékeztet a régi törzsszervezet elöljárói v a g y vezéri tisztségeinek tartalmára. A f o r r a d a l m i parasztsereg demokra tizmusa különben is a régi időkre emlékeztet. Vezérét m i n d e n csapat m a g a választotta., A z új rend, m e l y e t a parasztnyúzó feudalizmus helyére akar. l a k megteremteni — h a bizonytalan (körvonalakban is, m i n t a felszabadult parasztok és egyéb dolgozó rétegek testvéri együtt élése lebegett Dózsa és hallgatósága előtt, lamely az egykorú ' feljegyzések szerint is mindvégig helyesléssel és lelkesedéssel i t t a be a vezér szavait. A z ellenséges oldalról származó ráfogás, m e l y szerint Dózsa Cegléden „parasztkirállyá" kiáltatta k i magát, közönséges rágagalom, melynek valótlanságát senki sem m e r i kétségbevonni. A NAGY MAGYAR PARASZTFORRADALOM A f o r r a d a l o m nem f o r d u l t a király ellen. Dózsának, m i k o r még Pest a l a t t állott, nem okozhatott v o l n a nagyobb nehézséget Ulászló királlyal végezni. A f o r r a d a l m i parasztság inkább szá n a l o m m a l , m i n t gyűlölettel t e k i n t e t t a csekély hatalmú, a fő u r a k játékszerévé l e t t Ulászlóra. Ez azonban egy csöppet sem gátolta a királyt abban, hogy tőle telhető legnagyobb eréllyel fel ne lépjen a iparasztok ellen. Már május 15-én, tehát a Dózsá nak küldött fenyegetőhangú levél napján, v a g y i s még mielőtt a nemesek kihívó erőszakosságaira a parasztok is fegyverrel felel hettek volna, elzálogosította a budai harmincad-vámjövedelmeket, hogy az így n y e r t 1045 f o r i n t o t & keresztesek ellen való ké szülődésre fordítsa. Május 26-án Bakócz Tamás érsek végleg el t i l t j a a kereszteshadjáratot. H a t nappal később pedig az ország egyházi és világi fejei tanácskozásra gyűltek öss,ze Budán. A tanácskozást a király n y i t o t t a meg. Felszólította a főurakat, hogy „bátran, erős kezekkel i n d u l j a n a k ja haza v é d e l m é r e " . . . „Menjünk ós verjük le a parasztok h a d a i t és törjük ú g y össze, hogy i l y e n lázadásra többé még késő unokáik se merjenek gon dolni" U g y a n e k k o r azt is hazafias kötelességüknek tartják, hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége ellen idegen k a t o n a i segítséget hívjanak. Telegdy István kincstartót Moldvába és Lengyelországba küldik k a t o n a i támogatásért. U g y a n a k k o r a tanács a csehekh^z és morvákhoz f o r d u l , t e k i n t v e , hogy Ulászló névleg az ő királyuk is. A május 31-én B e r t a l a n münstenbergi herceghez, K o m o r a u urához intézett felszólításuk í g y végződik: „ A r r a kérjük uraságodat, őfelségének és hazánknak ebben.
az időben méltóztassék segítségére l e n n i , f i a aztán v a l a m i k o r úgy jönne a sora, hogy uraságod is segítségre szorul, m i v i szont uraságodnak adunk segítséget, hasonlóért hasonlóval aka r u n k fizetni és javát a k a r j u k " . (Márki Sándor közlései. 260. b.) Míg a főurak tanácskoztak és |külső segítségért áhítoztak, a p a r a s z t f o r r a d a l o m a maga erejéből nyílegyenesen haladt tovább a megkezdett úton. M i k o r Dózsa Pestről e l i n d u l t , serege még csak két harcászati elemből állott: lovasságból és gyalogságból. Ellenséges érzelmű történetírók szeretnék fegyelmezetlen ban dának feltüntetni Dózsa hadait. K a t o n a i teljesítményeik azon ban — még ellenséges megvilágításban is — ennek pont a# el lenkezőjét mutatják. Dózsa serege röviddel az elindulás után új elemmel bővült: a tüzérséggel. Sőt fel k e l l tételeznünk, h o g y némi műszaki csapattal v a g y legalább n a g y o n ügyes muszáj vezetőkkel is rendelkezett, m e r t enélkül némely teljsítményét megmagyarázni nem tudnánk. A z a hadsereg, m e l y a legrövi debb idő (alatt l)evette az ország legerősebb várai közül A r a d o t , Lippát, Sólymot és más számtalan kisebb erődöt, nem lehetett v a l a m i lazán szervezett gyöleVész (társaság., Más bizonyítékaink is v a n n a k erre. A Tiszán o l y a n hajóhidat építettek, m e l y e n nem csak gyalogosok és lovasok, hanem ágyúk és társzekerek is baj nélkül átkelhettek. Temesvár ostrománál a Béga folyót más me derbe osatornázták, hogy ágyúikat lőtávolságban {tudják elhe l y e z n i . I l y e n teljesítményekre csak a k o r harcászati színvonalán álló, fegyelmezett sereg lehetett képes és az, hogy az i l y e n se reg megszervezése a n n y i r a rövid idő a l a t t sikerült, az egy kép érdeme a Nagytehetségű és Audású vezérnek és a f o r r a d a l m i parasztságnak. E g y másik vád szerint a keresztesek (akiket a l a t i n c r u x kereszt után mindinkább k u r u c o k n a k neveztek) fosztogattak, g y i l k o l t a k ós nőket becstelenítettek meg. Ezzel szemben Márki is kénytelen elismerni, h o g y ja keresztesek szegény embertol „ e g y tojást" sem vettek el ellenszolgáltatás nélkül. A z jelien n e m állókat nem bántották. Igaz, hogy a nemeseket a sereg szükség letei szerint megsarcolta, de a vasút és gőzhajó, ja gyors szál lítási eszközök feltalálása előtt m i n d e n hadsereg í g y tett. On nan vette az élelmiszereket, ahonnan éppen t u d t a . A iparasztf o r r a d a l o m serege pedig egyéb okoktól e l t e k i n t v e már azért sem vehette máshonnan, m i n t a nemesektől, mért his,zen a job bágyaktól már nem is v o l t m i t elvenni. Két hadtestbe osztott főseregével Dózsa május 15-én e l i n d u l t az lAlföldre, hogy az Alföld f o r r a d a l m i parasztságának magá hoz vonásával elég erős legyen a főnemesekkel való leszámolás hoz. Pár nap a l a t t Ceglédre ért. I t t t a r t o t t a fentebb már ismer tetett beszédét, azután átkelt a Tiszán és Mezőtúron, Déváványán !és Békésen keresztül G y u l a ellen v o n u l t . Közben serege állandóan növekedett a hozzácsatlakozókkal. G y u l a ostrom alá vétele ismét csak a f o r r a d a l m i vezérkar t a k t i k a i ügyességét b i zonyítja. G y u l a B r a n d e n b u r g i G y ö r g y őrgróf t u l a j d o n a v o l t . E v a g y o n t a l a n u l Magyrországra jött lovag a király jóvoltából
i d e g e n létére 252 m a g y a r falunak lett tulajdonosa. E g y i k e v o l t tehát az ország leggazdagabb u r a i n a k és az ellene intézett tá madás csak rokonszenvet támaszthatott. G y u l a otromát azonban félbe k e l l e t t szakítani, taiert Dózsának hírül hozták, hogy Csa nádban a nemesség erősen fegyverkezik és támadásra készül. Dózsa B a l o g h István tanítót jkisebb csapattal előre küldte, h o g y gázlót keressen a Maroson. B a l o g h o t Báthory István és Csáky Miklós püspök a Maros mellett megtámadta és heves harc után a második r o h a m m a l beleszorította a Marosba, ahol a pa rasztok közül sokan odavesztek. A nemesek n a g y o n örültek a d i a d a l n a k és N a g y l a k o n dús lakomával ünnepelték győzelmü k e t B a l o g azonban elmenekült és n y a k u k r a hozta Dózsát. Május 27-én rőzsével körülhordták a dáridózó u r a k n a g y l a k i kastélyát és kifüstölték őket. ííáthorynak, k i még félig részegen feküdt ágyában, — mezítláb és alsóruhában u g y a n — sikerült a mene külés. H a m a r össze is szedte csapatait, ám most nem egy elő őrssel álltak szemben s az u r a k mulatozása nagyon rosszul vég ződött. Csak az erdőben korábban jelentkező a l k o n y a t mentette m e g Báthory csapatait attól, hogy utolsó szálig elvesszenek. Csáky hadát teljesen szétverték, bevették Csanádot, sőt elfogták Csákyt is. De nem a püspök v o l t az egyetlen előkelő fogoly. D ó z s a kezébe került Ravaszdy Péter alispán, több tekintélyes nemes, sőt az oláh segítségért utazó Telegdy István kincstartó is. Vád és bizonyíték v o l t ellenük bőven és a Pesten felkarózott mezőtúri parasztok kínos halála bosszút kívánt. Először Csákyv a l végeztek. Teljes főpapi ornátusban karóra húzták. Ugyanez a sors várt Telegdyre, 120 f a l u urára és a többi bűnösöknek talált /nemesekre is. (Lehet, hogy a m a i k o r némely embere, a k i mindennap lát u g y a n hasonló kegyetlenségeket, de tele v a n álszenteskedéssel, hazugsággal és képmutatással, megborzad ettől a népítélettől, de ne felejtse el, hogy a csanádi kivégzések csak feleltek a főurak hasonló kegyetlenségeire $ az erőszakot nem <>k alkalmazták először.) A kivégzések, ha nem is emberségesek,
íadalom diadalútját. Dózsa június 15-én már Temesvár, a D é l vidék és talán a r egész ország legerősebb vára alá ért- I d e szo r u l t Báthory István nádor és Dózsa azt remélte, hogy a rendkí vül megerősített vár bevételévél teljesen szilárd támpontot n y e r a további hadjáratra és, ha k e l l , Temesvárott k i is t e l e l h e t H o g y seregét megerősítse és az ostrom sikerét gyorsítsa, az egyéb v i dékeken harcoló parasztseregeket is Temesvár alá rendelte. 1
A P A R A S Z T F O R R A D A L O M ÉS A I A R S A D A L O M T Ö B B I OSZTÁLYAI A király mindjárt kezdetben a parasztok ellen f o r d u l t ós megengedte a földesuraknak, h o g y a „hatalmukba került bűnö söket felakasszák, kerékbe törjék, lenyakazzák, karóba húzzáHá v a g y más méltó büntetéssel végezzék k i " . A nemesség tőle tel* hetőleg igyekezett is eleget tenni a királyi parancsnak és n e m lehet s e m m i kétségünk, hogy Csáky püspök, Telegdy kincstartó* és társai legalább o l y a n kegyetlenséggel bántak v o l n a el a pa rasztokkal, m i n t lamilyennel őket végezték k i , — h a története sen a l k a l m u k l e t t volna rá. A z apátfalvi kivégzések azonban a. kegyetlenkedést saját kizárólagos jogának tartó nemesség köré ben hatalmas felháborodást váltottak k i . Különösen Telegdy ha* lálát fájlalták nagyon, m e r t benne egy vallásos, igazfiágszeretó derék m a g y a r u r a t gyászoltak. Telegdy u g y a n éppúgy sanyar g a t t a ía jobbágyságot, m i n t a többi n a g y u r a k . Tiszttartója, Szok o l i János 17 jobbágyot veretett egyszer félholtra, erdeiket i r tatta, szénaasztagjaikat elhordatta, Telegdy pedig n a g y o n meg v o l t elégedve tiszttartójával. Továbbra is vallásos, békeszerető ember m a r a d t és annak is t a r t o t t a őt m i n d e n vallásos ós békesze rető m a g y a r n e m e s . . . A birtokos nemességtől a m a g y a r parasztforradalom n e m \árhatott s e m m i jót, csak m i n d e n eszközt megengedettnek tartó eííenállásukra számíthatott. Ez szükségképpen következett a par ^ z t s á g és nagybirtokos nemesség éles osztályellentéteiből. A . társadalomnak némely, közbeeső rétege nem állott i l y e n éles ér dekellentétben a parasztsággal, sőt némelyiküknek érdeke egé szen közel állott a parasztságéhoz. Már az előzők folyamán i s láttuk, hogy az egy telkes nemesek és az alsó tpapság gazdasági helyzete erősen közel ál] a jobbágyságéhoz. Életnívójuk a l i g ma gasabb és ha kiváltságaik el is választják őket a nyomorgó pa rasztságtól, az ő gazdasági helyzetük sem (rófzsás, ők is m i n d na gyobb szükséggel küzdenek és óriási távolság választja el őket a nagybirtokos egyházi és világi u r a k mérhetetlen gazdagságától. Ezek a gazdasági tényezők természetesen a parasztforrada lom itartama a l a t t is éreztették hatásukat A már nyíltan f o r r a d a l m i parasztsághoz állandóan csatlakoztak egytelkes „kurtanemes«'k". Soknak közülük a nevét is ismerjük Í g y p l . G y u l a ostro mánál két környéki kurtanemes csatlakozott Dózsához: V a r ^ i n>i Gergely és N a g y Demeter. De r a j t u k kívü' is sok kisnemes csatlakozott az e l n y o m o t t a k szabadságharcához, ú g y h o g y a for radalom után külön j o g i kérdést jelentett, hogy ezeket mikép büntessék. Még a kisnemeseknél is jóval nagyobb számmal esat'akozott
41 felkelőkhöz az alsó papság elégedetlen rétege. Közülük került i s i Mészáros Lőrinc ceglédi plébános, k i Dózsa jobbkeze, felvilá gosodott és kitartó ember v o l t . Dózsa m e l l e t t ő a parasztforrada l o m legnagyobb alakja. Keveset t u d u n k róla, de abból, hogy Dózsa éleshangú kiáltványait többnyire ő szerkesztette, követ keztethetünk kemény, meg nem alkuvó forradalmár voltára. Fzék a kiáltványok nemcsak a nemeseket fenyegetik, hanem még azokat a parasztokat is, a k i k gyáván húzzák tovább az igát és a forradalomhoz csatlakozni nem akarnak. Hadvezéri képességeinek is k e l l e t t lennie, különben a katonai -dolgokban o l y a n biztos kezű Dózsa a l i g h a bízta volna meg önál l ó a n működő hadsereg vezérletével. A m e n n y i r e a történteket ismerjük, vezéri tisztjét is s i k e r r e l látta el. H o g y m i l y e n tömeggel v e t t ré^zt az elsó papság a forrada l o m b a n , azV legjobban az bizonyítja, hogy egész sereg papforra dalmárnak a nevét a fennmaradt oklevelek |és az egykorú törté netírás i s feljegyezte* Lőrinc, a békési pap, A n d a i Kecskés T a -más» T u r k e v e y A m b r u s dévaványai pap, Borbás pap, Pál enyie-kei alesperes, Illés tolcsvai és János mester kassai plébános, Hen r i k mester kassai prédikátor. Péter sebesi, Benedek gencsei, M i hály köleséri pap, Máté a papkapitány, Mihály barát az erdé l y i e k ^kapitánya, a \ a r a d i és szászvárosi < gvardián és még sok más a világi örömök és gazdaság felé f o r d u l t íőpapsággal elége d e t l e n alacsonyabbrangú pap küzdött a f o r r a d a l m i parasztság 480Jaiban. (Márki I . m . 173. o.) A kisnemesek és az alsó papságon kívül azonban a l i g v o l t •Osztály, melytől a parasztok a legcsekélyebb segítséget i s vár hatták volna. A z egytelkes nemesség és az alsó papság sem sze repelt a parasztokkal szövetséges osztályként. Csupán tömegesen a k a d n a k lolyanok, a k i k felismerték a parasztsággal való érdek közösségüket. P e d i g a parasztságnak okvetlenül szüksége l e t t volna v a l a . m e l y más osztály szövetségére, m e r t bár vitézül h a r c o l t a k és szakszerű k a t o n a i vezetés a l a t t állottak is, híjján v o l t a k azok n a k a képességeknek, melyeknek birtokában a kiküzdött eredmé nyeket megszilárdíthatták, a megdöntendő régi rend helyébe új m i d e t állíthattak v o l n a . . . A parasztság jól harcolt, de fegy v e r r e l kiküzdött sikereivel nem állott (arányban p o l i t i k a i érett s é g e . A sok százados b a r o m i elnyomás t a r t a m a a l a t t nem v o l t a l k a l m a a r r a , hogy p o l i t i k a i iskolázottságra tegyen szert. Ez v o l t a baj már az 1437-es, a harcmezőn m i n d i g győztes erdélyi parasztforradalomban is. A z elért eredményeket nem tudták megszilárdítani. A nemesi p o l i t i k a f u r f a n g j a i t nem ismerték, győzelmükkel nem vudtak mihez kezdeni. Végül is áldozatul es tek a nemesek nagyobb kitartásának, nagyobb p o l i t i k a i ügyes^ gégének és szószegésének. A parasztság ideológiai szegénysége az 1514-es nagy paraszt forradalomban is azonnal kiütközött. N e m t u d t a k határozott, -élesen körvanalazott p r o g r a m o t adni. Támadták a meglevő rend szert, de csak bizonytalan elképzeléseik v o l t a k arról, hogy m i t fognak helyébe r a k n i . Inkább ösztönös, m i n t tudatos forradalmá r o k v o l t a k . Nagyrészük azt h i t t e , hogy egy-kettőre agyoncsap-
ják a hitszegő gonosz urakaí és vazután m i n d e n rendben lesz. A . hadjárat azonban folytonos győzelmek dacára i s egyre húzódott* Négy hónap eltelt és nem bírták dűlőre v i n n i a harcot. A kato náskodáshoz n e m szokott parasztságra nyomasztólag h a t o t t a hozzátartozóiktól .való hosszas távollét, az o t t h o n m a r a d o i t a k nyomorának tudata. Talán azért, talán hiányos osztálytudatuk* kislekűségük sugallatára v a g y a király bűnbocsánatot igérő Tuáltványaitól megszédülve, kezdték o t t h a g y n i a tábort. A keresszegi, k e n g y e l i , köleséri k u r u c o k egyöntetűen v o n u l n a k el a se regtől és példájukat sokan követik* Mindez nem kövtekezik be, ha a f o r r a d a l m i parasztságnak v a n egy p o l i t i k a i l a g érett, társadalmi harcokban már tapaszta latokat szerzett szövetségese, k i vezetni, irányítani t u d j a őket és felkelésüknek ideológiai (eszmei) t a r t a l m a t ad. E z t á szövetsé get a f o r r a d a l m i parasztság egyedül csak nz i p a r i munkásság ban találhatja meg, az i p a r i munkásság azonban — m i n t f e n tebb már láttuk — ekkor még egészen gyenge. Tömegének nagy ságával is álig, hogy számottevő. A f o r r a d a l m i élcsapat (szerepé re egyelőre még a l k a l m a t l a n , de még í g y is természetes szövet ségese a mezőgazdasági dolgozóknak. Kitűnik ez magának a k i rálynak leveléből, m e l y június 22-én arról panaszkodik, h o g y : „ami csőcselék csak Budán és Pesten v a n , örül, h o g y a parasztok előrenyomultak és őket segíti ellenünk és a m i e i n k ellen. A m i k o r sereget küldtünk a parasztok ellen, a nép
nemesi felkelés vezérévé. N y u g o d t a n szervezheti hadait, m e r t Dózsát Temesvár ostroma köti le, Áz új sereg szervezésével ismét megjön a nemesek önbizal ma. Július 19-én Szapolyai már kemény hangon így rendelkezik: „ A bölcs |és körültekintő bíráknak és esküdteknek teljes ha t a l m a t és tekintélyt adok a r r a nézve, hogy azonnal elfogják és letartóztassák azokat, nemre való t e k i n t e t nélkül, a k i k k u r u c o k nak vallják m a g u k a t v a g y azok a k a r n a k lenni. Az elfogottakat és letartóztatottakat lefejezni v a g y menyúzatni, megsütni és tőlük telhető legnagyobb kínzásokkal megölni és k i i r t a n i teljes j o g u k legyen a királynak és vajdának felhatalmazása és t e k i n télye alapján." ((Márki 422. o.) Szapolyai Temesvár alá érkező felmentő serege július 15-én ütközött meg a parasztokkal. A z ütközet megkezdése előtt a v a j da kegyelmet h i r d e t e t t azoknak, a k i k leteszik a fegyvert. A k a d tak, a k i k h i t e l t adtak az Ígéretnek. Ezeket a nemesek — Ígére tükkel mitsem törődve — összekaszabolták. A túlnyomó többség azonban, m i n t m i n d i g , most is hősiesen harcolt. A jól szervezett, k i nem fárasztott nemesi seregnek azonban nem állhatott ellen. Dózsa személyes bátorsága m i n d e n nagyszerűségét c s i l l o g t a t t a ebben a harcban. Végül is súlyos sebesülten a v a j d a fogságába került. A csata pedig szörnyű mészárlássá f a j u l t . A „krisztustalan bosszú"-val a parasztokat vádló nemesek Temesvár falai a l a t t m i n t e g y 20 ezer forradalmárt g y i l k o l t a k le, de ez még nem v o l t elég nekik. A z ütközet után Dózsa György kivégzésére került a sor. Szapolyai parancsára izzó vastrónra ültették, fejére b i v a l y o k szájkosarából vörösre hevített tüzes vaskoronát n y o m t a k , m e r t ez i l l e t i meg a „parasztok királyát" De m é g hátra v o l t a legundorítóbb jelenet. Dózsa kiéheztetett fogolytársait kényszerítették, hogy nádsíp és fuvola hangjára körültáncolják a vastrónt. M i n d e n fordulónál harapniok k e l l e t t a vezér húsából. Amelyikük ezt megtagadta, azt o t t helyben levágták. A felkelés ezzel még nem ért véget. Mészáros Lőrinc m e g menekült a n a g y tömeggyilkosságból ós Erdélybe immt, hogy ott szervezze újjá a felkelést. Á m Dózsa és főseregének pusztu lása már eldöntötte a forradalom sorsát. A l i g . egy hónappal a temesvári csata után Mészáros Lőrincet is elfogták és Szapolyai \ a j d a vasrostélyon sütteti meg. Most már nincs senki, a k i a nemesek bosszújának útját állná. A z egykorú források szerint m i n t e g y 70 ezer paraszt (tehát körülbelül, m i n d e n Ihuszadik a másfél millióból) esett áldozatul dühüknek. A z uralkodó osztályt természetesen a t e n g e r n y i vér sem elé gíthette k i . Törvényhozásilag a jobbágyság egész osztályát súj tották kíméletlen büntetésekkel. A rendek kimondották, hogy a vezetőket és a nők bántalmazóit *meg k e l l ölni. Azokat, a k i k va lamelyes erőszakosságban részt vettek, ,.örökös szolgaság és pa rasztság járma alá k e l l v e t n i . H a pedig nőtlenek követtek v o l n a el i l y e t , azoknak atyját k e l l a m o n d o t t becstelenségre ítélni." Azokat, akik ellen i l y bűnök vádja nem v o l t , kártérítésre :
s
ítélték o l y módon, hogy a kártérítést összegét m a g u k a károsult u r a k ^állapítsák meg. A parasztság többé f e g y v e r t nem sí vélhet, akinél f e g y v e r t találnak, az jobbkarját ves,zítse e l , m e r t a b a l l a l fegyvert f o g n i már nem, de dolgozni .még t u d . A jobbágyszármazású papoknak a forradalomban való részvételét úgy torolták meg, hogy e l t i l t o t ták a paraszti származású papoknak püspökké v a g y érsekké va ló kinevezését. A z országgyűlés legfontosabb rendelkezése a hírhedt 18. tör•véhycikk volt, amely „hogy a jobbágyok árulásának emléke maradékaikra is átszálljon és hogy m i n d e n emberöltő megtudja, mekkora bűn az u r a k elleni lázadás, az ezen országban bárhol lakó összes p a r a s z t o k . . . iaz e g y i k helyről a másikra vaió költöztetés szabadságát elveszítsék és földesuraik feltétlen és öröké* szolgasága alá legyenek vetve". A nemesség tehát ürügyül használta a f o r r a d a l m a t a r r a , h o g y jazt, a m i t a g y a k o r l a t b a n már régen megvalósított, a job bágyok szabad költözködósi jogának elkobzását, törvényes for mába öltöztesse. A törvénynek egyik külön rendelkezése taaég az özvegyek és árvák szabad -költözködósi jogát is elkobozta, pedig ők nyilvánvalóan nem vettek részt a fegyveres lázadásban. A z uralkodó osztály nem elégedett meg a dúsan k i o n t o t t jobbágyvéfrel, hanem még a harcban Irészt nem vetteket is súj totta. És ezek után nem csodálhatjuk, hogy tizenkét évvel ké sőbb, m i k o r az immár )a röghöz kötött parasztság ötödét hívja fegyverbe a király parancsa, teljes részvétlenséggel szemlélik, hogyan semmisíti meg Mohácsnál a nemesek seregét a török hódítók e r e j e . > . A paraszt szabadságharc véráztatta' talajából egyelőre csak a szolgaság fája h a j t o t t még terebélyesebb lombokat. Azonban az 1514. évi f o r r a d a l o m mártír vezérének jóslata részben ímégis beteljesedett, a m i k o r azt hirdete, h o g y a „jelen becsülni és a jövő tisztelni fog bennünket!" Természetesen nem osztályéilenségekre, hanem dolgozó néprétegekre gondolt a forradalom vezére. Ebben igaza is lett. N y o m b a n a parasztlázadás leveretése után szóban, írásban e l v i t t e a hír a m a g y a r parasztság hőseinek tet t e i t külföldi országokba. Németországban !a forrangó parasztság buzgón olvasta a Dózsa felkeléséről írott , Grosses- Wunderjseichen"-t, a m i n t azt Z i m m e r m a n n és Engels történelmi munkáiból látjuk és hogy nem r i a d t a k vissza a f o r r a d a l m a t követő vére* megtorlástól, azt bizonyítja, hogy tíz évvel reá az egész német b i r o d a l m a t borította lángba a nagy német parasztforradalom. Stotte István Miklós ?
