Fogyasztás és boldogság
• Azt feltételeznénk, hogy ha a GDP nő, nő az állampolgárok boldogságérzete is
• Easterlin paradoxon: nincs kapcsolat a nemzet gazdasági fejlettsége (egy főre jutó GDP) és a boldogsága között.
1
Fig . 1. H ap piness and Real GD P per Capita, U nited States, 1972-2002 3.00
3 500 0
2.80
3 300 0
3 100 0
Happiness
M e an ha ppines s
2.40
2 900 0
2.20
2 700 0
2.00
2 500 0
1.80
2 300 0
1.60
2 100 0
G DP per C apita
1.40
G DP P er C a pita ( 19 96 D ollars )
2.60
1 900 0
1.20
1 700 0
1.00
1 500 0 1 97 2
19 74
19 76
1 97 8
19 80
1 98 2
1 98 4
19 86
1 98 8
19 90
19 92
1 99 4
19 96
1 99 8
200 0
20 02
Ye ar S ourc e : D av is a nd S m ith, 20 02 ; U.S. B ur ea u o f th e Ce ns us, 20 03 .
2
Azt is megfigyelték, hogy a jövedelem egységnyi növelésével, a boldogság kisebb mértékben nő
3
Az élettel való megelégedettség az egyes országokban • Probléma: az elégedettség mérése mivel szubjektív kategória, csak megkérdezéssel mérhető – befolyásolja a kultúra (a magyarok rutinból panaszkodnak, az amerikai akkor is azt mondja, hogy „thank you, fine” ha szörnyen érzi magát…)
Bulgária
5,03
Olaszo.
7,24
Oroszo.
5,37
Argentína
7,25
Románia
5,88
UK
7,48
Magyaro.
6,03
Chile
7,55
India
6,21
Finnország
7,68
Cseh Közt.
6,4
USA
7,71
Nigéria
6,4
Irország
7,87
Japán
6,53
Svédo.
8,02
Franciao.
6,76
Dánia
8,16
Kína
7,05
Svájc
8,39
4
Magyarország – az anyagiakkal vagyunk a legkevésbé elégedettek
5
Mit értünk bolgodság alatt? 3 szint: 1: pillanatnyi érzések: öröm, élvezet 2: érzésekre vonatkozó ítéletek: jól-lét, megelégedettség 3: életminőség: eudaimonia (Aristotelész): az egyéni lehetőségek megvalósítása utility vs. boldogság
• Az előbbiek közül a mélyebb rétegeket a külső körülmények nemigen érintik – a dolgok megszerzése csak pillanatnyi örömöt ad, boldogságot nem – állandóan több és újabb kell – ez hajtja előre a gazdaságot, az elégedett ember nem jó fogyasztó – a gazdaság érdeke tehát az, hogy az emberek a boldogságot továbbra is folyamatosan ott keressék, ahol úgysem találják meg, vagyis az anyagi javakban – ezért tekint ellenségesen a fogyasztói kultúra az olyan jelenségekre, mint a hagyományok, a vallás vagy akár a család » (Széchy Anna)
6
A jövedelemegyenlőtlenségek éles növekedése nem csökkentette a boldogságot
Amerikában 1975 és 1997 között minden évben megvizsgálták az egy főre jutó reál GDP és a boldogság kapcsolatát.
7
A kormányzati kiadások növelése nem vezetett a boldogság növekedéséhez
Boldogság mérése A boldogságot egyszerűen mérték:a megkérdezettek a következő válaszlehetőségek közül választhattak: „nem boldog”, „enyhén boldog”, „nagyon boldog”.
8
• A boldogságindexet (H) a következő módon számolják ki • 1= nem boldog 2= enyhén boldog 3= nagyon boldog
Eurobarometer survey (1973-2002): Az Európai Közösség, EU tagállamok polgárainak élettel való megelégedettségét .
9
Természetesen a boldogsághoz még sok dolog hozzájárul, például: • kulturális jellemzők, • családi élet, • egészség, • hit, • a lakókörnyezet, • kormányzat, • szabadidő, • bűnözés, • állampolgári jogok, • nemek közötti egyenlőség…
Boldogság mérésének problémái: • Alábecsülik az immateriális tényezők jelentősségét • Boldogság mérésének eszköze a fogyasztás, nem a jövedelem • Referenciacsoport kiválasztása • Más egyénhez/országhoz való viszonyítás • Laboratóriumi körülmények • 1 plusz dollár pozitív hatása kisebb, mint 1 elvesztett dollár negatív hatása
10
People don't need enormous cars; they need respect. They don't need closets full of clothes; they need to feel attractive and they need excitement and variety and beauty. People don't need electronic entertainment; they need something worthwhile to do with their lives. People need identity, community, challenge, acknowledgment, love, joy. To try to fill these needs with material things is to set up an unquenchable appetite for false solutions to real and never-satisfied problems. The resulting psychological emptiness is one of the major forces behind the desire for material growth. A society that can admit and articulate its nonmaterial needs and find nonmaterial ways to satisfy them would require much lower material and energy throughputs and would provide much higher levels of human fulfillment. D.H. Meadows, D.L. Meadows and J. Randers, 1992, Beyond the Limits, Chapter 8 “Overshoot but Not Collapse” pp223-224.
“Human progress is neither automatic nor inevitable. We are faced now with the fact that tomorrow is today. We are confronted with the fierce urgency of now. In this unfolding conundrum of life and history there is such a thing as being too late…We may cry out desperately for time to pause in her passage, but time is deaf to every plea and rushes on. Over the bleached bones and jumbled residues of numerous civilizations are written the pathetic words: Too late.” Martin Luther King Jr. ‘Where do we go from here: chaos or community’ Oscar Wilde once defined a cynic as “someone who knows the price of everything and the value of nothing”.
"Socialism collapsed because it did not allow prices to tell the economic truth. Capitalism may collapse because it does not allow prices to tell the ecological truth." Øystein Dahle (Worldwatech Institute)
11
Forrás: H E L E N J O H N S A N D P A U L O R M E R O D (2007): Happiness, Economics and Public Policy. The Institute of Economic Affairs PEGGY SCHYNS (1998): CROSSNATIONAL DIFFERENCES IN HAPPINESS: ECONOMIC AND CULTURAL FACTORS EXPLORED. Social Indicators Research 43: 3–26 BETSEY STEVENSON- JUSTIN WOLFERS (2008): Economic Growth and Subjective Well-Being: Reassessing the Easterlin Paradox. Brookings Papers on Economic Activity, Spring Andrew E. Clark et al.(2006): Income and happiness: Evidence, explanations and economic implications. Paris-Jourdan Sciences Economiques, September
12