Foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek és évi adatai a fôváros illetékességi területén

BUDAPESTI NÉPEGÉSZSÉGÜGY 2006. 2. SZÁM

Foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek 2004. és 2005. évi adatai a fôváros illetékességi területén DR. KÓSA ILONA ÁNTSZ BUDAPEST FÔVÁROSI INTÉZETE Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Osztály

A foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek bejelentése az utóbbi 5 évben a tömeges mérgezési eseteket figyelmen kívül hagyva továbbra is egyenletesen csökken.

Az 1. ábra a fôváros illetékességi területén bejelentett megbetegedések számát mutatja.

I. táblázat

146

Keresôképtelen 2005.

Összes bejelentett/ nem elfogadott 2005.


Mûszeres vizsgálat 2005.


A-1 A-2 A-18 B-01 B-08 B-10 B-35 B-44 B-45 B-46 B-48 B-49 B-50 B-51 B-54 B-55 C-10 C-11 C-12 C-13 C-18 D-1 D-2 Összesen

Keresôképes 2005.

Kód

Bejelentett és nyilvántartásba vett foglalkozási megbetegedések Budapesten

3 – – – – – – 2 5 – 1 2 – – – 1 1 – – – 1 2 1 19

– 1 – 3 1 – – 2 4 – – – – – – – – – 2 1 – 2 – 16

3/2 1 – 3 1/1 – – 4 9/1 – 1 2/1 – – – 1 1 – 2 1 1 4 1 35/5

2/1 1 1/1 19 – 1 8 11/1 14 1 1 2 1 1 1 2 – 3 5 – – 2 – 76/3

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – 1 – – 1

– – – 1 – – – – – – – – 1 – – – – – – – – – – 2

1. ábra Foglalkozási megbetegedések száma

A 27/1996. (VIII.28.) NM rendelet alapján bejelentett és az OMFI szakmai megalapozottságot bizonyító vizsgálatát követôen elfogadott és nyilvántartásba vett foglalkozási megbetegedések számát, kórformák, keresôképtelenség szerinti megoszlását, valamint a kivizsgálás során végzett mûszeres vizsgálatok gyakoriságát az I. táblázat mutatja be. A II. táblázat az I. táblázat adatain túl a 2005. évi kerületi szinten elfogadott, de az OMFI által még nyilvántartásba nem vett bejelentéseket, mint folyamatban levô foglalkozási megbetegedések hasonló adatait tartalmazza. Az I–II–III. táblázatokban szereplô kódok jelentése a 27/1996. (VIII. 28.) NM rendeletnek megfelelôen: A-1 zaj okozta halláskárosodások A-2 helyileg ható vibráció okozta betegség A-8 foglalkozással kapcsolatban egyéb fizikai kóroki tényezôk okozta megbetegedések B-1 ólom és vegyületei által okozott megbetegedések B-4 higany és vegyületei által okozott megbetegedések B-8 króm és vegyületei által okozott megbetegedések B-10 nikkel és vegyületei által okozott megbetegedések B-35 formaldehid által okozott megbetegedések B-44 vegyi anyagok által okozott kontakt irritatív dermatitisz B-45 vegyi anyagok által okozott kontakt allergiás dermatitisz

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

+2 +8 +2 +1 +4 +1 +1 +19

+1 +1 – – – – – +2

A táblázatok számszerû megoszlása alapján megállapítható: 1. 2004-ben a bejelentések 55%-a, míg 2005-ben (a folyamatban levô esetek nélkül) a 45,7%-a járt keresôképtelenséggel. 2. A bejelentett foglalkozási megbetegedések közül az OMFI 2004-ben 3 esetet, 2005-ben 5 esetet nem vett nyilvántartásba. A 2005. évi bejelentések száma rendkívül alacsony, így a nem elfogadott bejelentések aránya emelkedô tendenciát mutat. 3. A mûszeres munkahigiénés vizsgálatok száma mindkét évben a bejelentések számához hasonlóan igen

III. táblázat

Fokozott expozíciós esetek

A-1 B-1 B-1 (tömeges mérgezésbôl B-04 Összesen:



– 8 1 1 2 1 – 13

2005-ben: 1. kémiai 2.-3. biológiai 2-3. nem optimális igénybevétel 4. fizikai



2 – 1 – 2 – 1 6

2004-ben: 1. kémiai 2. biológiai 3. fizikai 4. nem optimális igénybevétel

Elfogadott/ nem elfogadott 2004.

Keresôképtelen 2005.

A-1 B-01 B-45 B-48+ B50 B-49 B-50 C-11 Összesen

Keresôképes 2005.

Kód

A 2005. évi kerületi szinten elfogadott bejelentésekkel kapcsolatban folyamatban levô ügyek, foglalkozási megbetegedések:

Elfogadott/ nem elfogadott 2005.

II. táblázat

alacsony, de figyelembe kell vennünk, hogy a foglalkozási megbetegedések kivizsgálási jegyzôkönyveiben gyakran utalnak a korábbi évek mûszeres vizsgálatainak eredményeire, amelyek a megbetegedések foglalkozással való összefüggésének alapját képezik, s a jelen regisztrációban nem szerepelnek 4. A nyilvántartásba vett megbetegedések kórformák szerinti megoszlása alapján (I. táblázat ) a kórformák sorrendje 2004-ben: mérgezési esetek (27), vegyi anyagok okozta kontakt allergiás –irritatív dermatitisz (25 ), fertôzô bezegségek (8). 2005-ben: vegyi anyagok okozta kontakt allergiás –irritatív dermatitisz (12), csontok, izületek, izmok, inak betegségei ill. egyoldalú igénybevétel (4), ólom és vegyületei által okozott megbetegedések (3). A 2005. évi folyamatban levô eseteket tekintve kiemelendô a tömeges ólom mérgezés 8 esete valamint 4 egyedi bejelentésként szereplô szilikózis. A nyilvántartásba vett esetek között 2005-ben a fertôzô megbetegedések, a zaj okozta halláskárosodás diagnózisai visszaszorultak. 5. A bejelentett betegségek kóroki tényezôinek sorrendje az elôzô évek tendenciáinak megfelelôen alakult, a kémiai kóroki tényezôk jelentôségére valamint a kémiai biztonsággal kapcsolatos szabályozás betartására hívja fel a figyelmet a szórványosan elôforduló biológiai kóroki tényezôk mellett.

Kód

B-46 vegyi anyagok által okozott egyéb bôr és nyálkahártya megbetegedések B-48 egyéb szerveknek a külön jogszabályban szereplô vegyi anyagok által okozott daganatos betegsége B-49 szilikózis B-50 azbesztózis B-51 talkózis B-54 egyéb pneumokóniózis B-55 foglalkozási asthma, rhinitis C-10 egyéb zoonózis C-11 foglalkozással kapcsolatban keletkezett hepatitisek C-12 foglalkozással kapcsolatban keletkezett tuberculozis C-13 fertôzô betegségek által okozott idült egészségkárosodás, ha az a foglalkozással kapcsolatban keletkezett C-18 foglalkozással kapcsolatos biológiai kóroki tényezôk okozta egyéb megbetegedések D-1 csontok, izületek, izmok, inak betegségei illetve egyoldalú igénybevétel D-2 térdizületi meniszkusz sérülése

3 2

4 4

1 –

– –

– 5

4 1 13

– 1

1 1 2

147


A bejelentett esetszám a foglalkozási megbetegedésekhez hasonlóan 2004-hez képest csökkent. 2005-ben valamennyi fokozott expozíció nyilvántartásba vételre került az OMFI szakvéleménye alapján. A 2005. évi folyamatban levô bejelentések között 6 fokozott zajexpozíció szerepel, amelyeket egy munkahelyen történt szûrôvizsgálat alkalmával jelentettek be. A biológiai monitorozással felismert bejelentések száma változatlanul rendkívül alacsony, emiatt a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók felé figyelem felhívása szükséges. 2004-ben 2/1 zaj eredetû halláskárosodást és 4/0 zajeredetû fokozott expozíciót vettünk nyilvántartásba. 2005-ben a zaj eredetû halláskárosodással kapcsolatos bejelentések aránya a folyamatban levô eseteket is beleértve figyelemre méltóan nôtt, de foglalkozási megbetegedésként 1 esetet, fokozott expozícióként 3 esetet vettünk nyilvántartásba. A bejelentések mögött a szûrôvizsgálatok végzése valamint a kártérítés lehetôsége rejlik. A jogi szabályozás újabb változásával e betegség csoport nyilvántartásba vételénél további csökkenés várható. A nyilvántartásba vett foglalkozási megbetegedések vonatkozásában kiemelendô: – az elôzô évekhez hasonlóan tovább csökken a bejelentések száma – az utóbbi évben is tömeges mérgezéses esetek jelentek meg (2004-ben 27 eset, 2005-ben 8 eset ). A tömeges mérgezések minden alkalommal súlyos munkahigiénés hiányosságok, illetve a biológiai monitor vizsgálatok elmulasztása miatt fordulhattak elô. – halállal végzôdô foglalkozási megbetegedés nem volt – a foglalkozási daganatos bejelentések elôfordulása szórványos – a vegyi anyagok expozíciója miatt keletkezô bôrgyógyászati kórképek bejelentése az elôzô évhez képest ugyan csökkent(25-13), de a bejelentések között a legjelentôsebb kóroki tényezôként szerepelnek – a foglalkozással összefüggô fertôzô megbetegedések száma tovább csökkent. 2004-ben 8 eset, 2005ben 4 eset volt. 2005-ben regisztrált foglalkozási eredetû hepatitis nem fordult elô, TBC pulmonum diagnózissal 2 eset került nyilvántartásba vételre. – a munkahelyi zaj eredetû halláskárosodással nyilvántartott esetek száma a bejelentések esetleges megemelkedése mellett is csökkent. A bejelentések nemzetgazdasági ágazatok szerinti megoszlása: Az összes bejelentést alapul véve 2004-ben (89 eset) 27 a feldolgozóiparból, 24 az építôiparból, 18 az 148

egészségügybôl, 15 a szolgáltatásból, 5 a kereskedelembôl származott.

2. ábra Bejelentések nemzetgazgasági ágazatok szerint 2004-ben

2005-ben (65 eset) több ágazatból érkezett bejelentés: 12 a szolgáltatásból, 11 az egészségügybôl, 11 a gyógyszergyártásból, 11 az egyéb ipar területérôl, 10 az építôiparból, 4 a gépgyártásból, 2 a feldolgozóiparból, 2 a kereskedelembôl, 1 a vendéglátásból, 1 a közigazgatásból.

3. ábra Bejelentések nemzetgazdasági ágazatok szerint 2005-ben

A bejelentést végzô orvosok megoszlása a 27/1996 (VIII. 28.) NM rendelet alapján: 2004-ben 2005-ben foglalkozásegészségügyi szolgálatok 23 eset (26%) 21 eset (32%) OMFI szakorvosai 62 eset (70%)

32 eset (50%)

egyéb intézmény orvosai 4 eset (4%) 12 eset (18%) Évek óta az OMFI szakorvosai jelentik be a legtöbb megbetegedést, fokozott expozíciót.


A hatósági munka jellemzôi: 2004-ben a tömeges mérgezéseket követôen határozott hatósági intézkedésekre került sor, amely magában foglalta a munkavégzés felfüggesztését, kötelezô határozat kiadását, munkavédelmi bírság kiszabását. 2004-ben ezen kívül a 89 bejelentett eset kivizsgálása során 8 alkalommal hozott kötelezô határozatot hatóságunk, egyéb szankció nem volt. 2005-ben egy alkalommal fordult elô tömeges mérgezés. 8 esetet jelentettek be ólommérgezésként, szakvéleményezésük jelenleg folyamatban van, így nem szerepelnek a 2005. évi nyilvántartásba vett esetek között. Egy vidéki munkavégzés alkalmával, ipari kémény bontása során szenvedtek akut ólommérgezést a munkavállalók, akik egy fôvárosi kórház toxikológiai osztályára kerültek kezelésre. A bejelentést a kórházi kezelôorvos tette meg. A munkavégzés helye szerint illetékes városi ÁNTSZ munkatársai felfüggesztették a munkálatokat, míg a cég székhelye szerint illetékes ÁNTSZ munkavédelmi bírságot szabott ki a munkáltató részére. A helyszíni szemlén tapasztalt hiányosságok a következôk voltak: elôzetes és idôszakos munkaköri alkalmassági vizsgálatok hiánya, nem megfelelô egyéni védelem, hiányos kockázatelemzés, a munkavállalók magatartása.

Összefoglaló A fôváros illetékességi területén tett bejelentéseket tekintve kedvezôtlen a bejelentett esetek évrôl-évre való folyamatos csökkenése mellett megjelenô tömeges mérgezések elôfordulása. Szintén kedvezôtlen jelenség a mi statisztikánk alapján tapasztalható biológiai monitor – és munkahigiénés mûszeres vizsgálatok alacsony száma. A kockázatelemzések munkahigiénés vonatkozású megközelítésének fokozottabb érvényesítése, azok jogszabályok szerinti rendszeres felülvizsgálata, amely a munkáltatók érdeke is, emelheti ezen vizsgálatok számát a jövôben. A foglalkozási megbetegedések valamint a foglalkozással összefüggésbe hozható megbetegedések száma, diagnózisai a technológiák változásával folyamatosan változnak. A bejelentések alkalmával még nem figyelünk fel idôben eléggé azon diagnózisokra, amelyek jelentôsen megnövelik az orvoshoz fordulás számát, a kezelések igényét, a gyógyszerfogyasztást. A bejelentések csak néhány diagnózisra korlátozódnak, mert a XXI.században a jéghegy csúcsának felszínét regisztráljuk. (4. ábra)

A 2005-ben folyamatban levô ügyeket is figyelembe véve 65 foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíciós eset kivizsgálása 8 esetben zárult kötelezô határozat kiadásával, 12 esetben jegyzôkönyvi intézkedéssel. Egyéb szankció nem történt. Meg kell jegyeznünk, hogy a jogutód nélkül megszûnt munkahelyekre vonatkozó bejelentések elbírálása is hatóságunk feladata, ahol már nem áll módunkban intézkedést foganatosítani a munkáltatókkal szemben. A hatósági intézkedések aránya 2005-ben javuló tendenciát mutat, bár minden igazolt, elfogadott megbetegedés súlyos munkahigiénés hiányoságra enged következtetni, amely feltétlenül indokolja a munkáltatóval szemben a hatóság hatékony fellépését az egészséget nem veszélyeztetô, biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása érdekében.

4. ábra A bejelentett foglalkozási megbetegedések száma a fôvárosban

Az egészséget nem veszélyeztetô, biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosításához a megfelelô munkáltatói érdekeltség megteremtése szükséges, mert ehhez a hatóságok kényszere kevés. Emellett nem elhanyagolható, hogy ez az igény társadalmi jellegûvé váljon.

149


A budapesti hálózati víz mikroszkópos képének összevetése a korábbi tapasztalatokkal és az egészségügyi kockázatok változása DR. BARRETO SÁRA – DR. NÉMEDI LÁSZLÓ Á N T S Z B U D A P E S T F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E , K Ö Z E G É S Z S É G Ü G Y I B I O L Ó G I A I L A B O R AT Ó R I U M

Kulcsszavak: ivóvíz, mikroszkópos vizsgálat, szervezetszám, kifogásoltságok, fertôtlenítés, parti szûrés, paraziták, íz- és szagrontás A hálózati víz mikroszkopikus képének változását több tényezô befolyásolhatja: a nyersvíz minôsége, a partiszûrés folyamata, a kavicságy állapota, a kutak védettsége, a Duna vízszintje, a vízfogyasztás mértéke, a gépházak terheltsége, a hálózati csövek állapota, a tározó medencék alakja és tisztítása, a fertôtlenítés milyensége, és valószínûleg még sok egyéb hatás. Felszíni víztisztítás esetén a tisztítandó nyersvíz minôsége és a tisztítási technológia típusa határozza meg a „végtermék” fogyaszthatóságát. Amíg a budapesti felszíni víztisztítómû mûködött, kevert víz került a fôvárosi fogyasztókhoz (pl. 1958 és 1962 között 75% parti szûrésû kútvíz és 25% tisztított Duna-víz). A mikroszkopikus biológiai vizsgálatok érzékenyen jelzik azt, hogy a szolgáltatott ivóvizet milyen módon nyerik, ugyanis több nagyságrenddel hatékonyabb a parti szûrésû kutak természetes biológiai szûrése, mint a Duna mesterséges tisztítása. Figyelemre méltó az a fajlista, amely 1965 és 1984

1. ábra Néhány jellemzô mikroszkópos szervezet elôfordulási gyakoriságának alakulása az 1965–1984-es idôszakban 150

2. ábra Néhány algafaj- és -nemzetség elôfordulási gyakoriságának alakulása az 1965–1984 között

között megvizsgált mintegy 4000 hálózati vízmintában talált szervezetek nevébôl áll össze (1. táblázat). A leggyakrabban megtalálható fajok, nemzetségek elôfordulási gyakoriságát ebben az idôszakban az 1. és 2. ábra tartalmazza (a gyakoriságértékek a következôket jelentik: 1. <10%, 2. 10-25%, 3. 25-75%, 4. 75-100%-os elôfordulás egy év alatt). A legtöbb faj és nemzetség esetén jól megfigyelhetô, hogy nagyjából 1975 környékén eltûntek a mintákból, és nem is jelentek meg a továbbiakban, egy-két kivételtôl eltekintve. Ennek magyarázata a víztermelés, vízkezelés és fôként a fertôtlenítés módjának változásában keresendô. A hetvenes évektôl kezdve folyamatosan javult a víztisztítási technológia, segédderítô-szerek alkalmazásával fokozták a derítést, javították a szûrés hatásfokát, optimalizálták klórozás hatékonyságát. A vas- és mangánbaktériumok gyakorlatilag máig


egyéb, a Dunára jellemzô szervezetekkel. A mikroszkópos vizsgálatok jelentôsége Budapesten és környékén azonban nagymértékben felértékelôdik például a dunai árvizek alatt, amikor a folyami szervezetek (fôként algák) megjelenése az ivóvízben arra utal, hogy a parti szûrésû kutakba szûretlen Dunavíz szivárgott be. A 4. ábrán nyomon követhetô, ahogy a Duna apadásával a dunai algák is fokozatosan eltûnnek a szolgáltatott vízbôl. Ebben a havária-helyzetben kiemelt fontosságú a folyamatos monitorozás, hogy egyes, elsôdlegesen érintett kutak, illetve hálózatok kizárása a rendszerbôl azonnal megtörténhessen. 3. ábra Kifogásoltsági arányok az algaszámok miatt az 1970–80-as évek folyamán

természetes elemei a kútvizeknek, vagy a használatból kikerült majd újra használatba vett csapvíznek. Elôbbi a kút természetes adottsága, utóbbi az állás, pangás következtében kialakuló biofilmrétegek leszakadásával magyarázható. Egyes Rotatoria (kerekesférgek) és házas amôba nemzetségek, de fôleg a Nematodák (fonalférgek) megjelenése az ivóvízben (legyen az kútvíz vagy hálózati víz) szintén olyan jelenség, amely nem szûnt meg, alkalomszerû elôfordulásuk várható, gyakoriságuk viszont erôteljesen csökkent az utóbbi 30 évben. Ezek a szervezetek kitûnô ökológiai viszonyokat találnak a talajban, illetve felszíni vízben egyaránt. Ma már nem jelentenek számottevô kockázati tényezôt. Az 1970-80-as évektôl szignifikáns algaszámcsökkenés is megfigyelhetô volt, ami szintén a víztermelés, vízkezelés és fertôtlenítés mértékének és módjának növekedésével és javulásával magyarázható (3. ábra). A budapesti felszíni víztisztítómû 1992-es leállásával pedig gyakorlatilag nem kellett többé számolni a szolgáltatott vízben megjelenô algákkal, és

4. ábra Az FV Zrt. Fôtelep 6. gépénak és egy III. kerületi hálózati víz algaszámának alakulása a 2006 tavaszi árvízének idején

5. ábra A megfelelô és kifogásolt mikroszkópos biológiai minták százalékos összesített aránya 4 év (2002–2006) alatt Budapest

Az igazán komoly problémák ugyan megszûntek, ami nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg – bár igen kis számban – idôrôl idôre kifogásoltságok (5. ábra). A kifogásoltságok mértéke ingadozik aszerint, hogy éppen milyen hatások érik a hálózati vízszolgáltatást. A problémák forrásai lehetnek a zárványhatás, a csövekben felszaporodó másodlagos szennyezés, a medencék pangó vizében felszaporodó másodlagos szennyezés, a hálózat és a medencék beszennyezése külsôleg. A minták kifogásoltsági aránya csökkenô tendenciát mutatott a nyolcvanas évektôl mostanáig, ami annak köszönhetô, hogy a probléma kezelése mind nagyobb fórumot kapott, mind gyakorlottabban álltak hozzá a szakemberek a szennyezô-források feltárásához és a megoldások kereséséhez. A vízkezelés hatékonysága a fejlesztések kapcsán igen nagy lett, ugyanakkor egy új keletû probléma jelent meg: a partiszûrésû kutak Európában egyedülálló szûrési hatékonysággal rendelkezô kavicságyának szerkezete megbomlani látszik. Az intenzív talajhasználat, a szennyezôanyagok mennyiségének növekedése ége151


Az 1965 és 1984 között feldolgozásra került mintegy Baktériumok Beggiatoa sp. Crenothrix fusca Crenothrix polyspora Diplococcus-forma Gallionella ferrugienea Leptothrix ochracea Leptothrix sp. Leptothrix trichogenes Metallogenium sp. Pediococcus sp. Pleurococcus sp. Sarcina-forma Siderobacter sp. Siderocapsa coronata Siderocapsa sp. Sideromonas sp. Spirillum sp. Spirochaeta plicatilis Streptococcus sp. Thiothrix nivea Vibrio-forma Zoogloea-forma Cianobaktériumok Anabaena circinalis Anabaena sp. Anabaena spiroides Dactylococcopsis raphidiodes Gomphospheria sp. Lyngbya limnetica Lyngbya martensiana Lyngbya sp. Merismopedia elegans Merismopedia glauca Merismopedia tenuissima Microcystis sp. Microcystis wesenbergi Nostoc sp. Oscillatoria granulata Oscillatoria lauterbornii Oscillatoria sp. Oscillatoria subtilissima Oscillatoria tenuis Romeria elegans Spirulina jenneri Spirulina major Algák Dinophyceae (barázdás moszatok) Ceratium hirundinella Peridinium sp. Chrysophyceae (sárgaalgák) 152

Synura uvella Xanthophyceae (sárgászöld moszatok) Bumilleria sicula

Bacillariophyceaea (kovamoszatok) Achnantes lanceolata Amphiprora sp. Amphora ovalis Asterionella formosa Caloneis amphisbaena Centrales forma Ceratoneis acus Cocconeis sp. Cyclotella bodanica Cyclotella meneghiniana Cyclotella sp. Cymatopleura elliptica Cymatopleura soleae Cymbella sp. Diatoma elongatum Diatoma hiemale Diatoma vulgare Diploneis sp. Epithemia sp. Eunotia sp. Fragilaria crotonensis Fragilaria sp. Gomphonema olivaceum Gyrosigma sp. Hantzschia amphioxys Melosira sp. Melosira varians Meridion circulare Navicula cryptocephala Navicula rhynchocephala Navicula sp. Neidium sp. Nitzschia acicularis Nitzschia actinastroides Nitzschia linearis Nitzschia sygmoidea Pinnularia sp. Pleurosigma sp. Rhoicosphaeria curvata Rhopalodia gibba Skeletonema potamos Stauroneis sp. Stephanodiscus astrea Stephanodiscus hantzschii Stephanodiscus sp. Surirella sp. Synedra acus

Synedra acus var. angustissima Synedra affinis Synedra amphicephala Synedra sp. Synedra ulna Tabellaria fenestra Tabellaria sp.

Euglenophyceae Euglena viridis Euglena sp. Phacus ovum Phacus sp. Trachelomonas sp. Ulothricophyceae Koriella longiseta Microthamnion kuetzingianum Ulothrix tenerrima Ulothrix zonata Zygnematophyceaea Closterium sp. Cosmarium sp. Spirogyra sp. Staurastrum paradoxum Chlorophyceae (zöldalgák) Actinastrum hantzschii Actinastrum schroederia Actinastrum sp. Ankistrodesmus arcuatus Ankistrodesmus falcatus Ankistrodesmus longissimus Ankistrodesmus minutissimus Ankistrodesmus sp. Chlamydomonas sp. Chlorella vulgaris Chodatella quadriseta Closteriopsis sp. Coelastrum microporum Coelastrum sp. Coenococcus sp. Crucigenia quadrata Crucigenia sp. Crucigenia tetrapedia Dactylococcus sp. Didimocystis sp. Dyctiosphaerium pulchella Euchlorophyceae Eudorina elegans Gonium pectorale

Haematococcus sp. Hyaloraphidium contortum Kirchneriella sp. Lagerheimia genevensis Lagerheimia wratislawiensis Oocystis pelargica Oocystis sp. Oocystis submarina Pandorina morum Pediastrum boryanum Pediastrum duplex Pediastrum simplex Pediastrum sp. Pediastrum tetras Raphidium sp. Scenedesmus acuminatus Scenedesmus acutus Scenedesmus arcuatus Scenedesmus carinatus Scenedesmus denticulatus Scenedesmus ecornis Scenedesmus intermedius scenedesmus obliquus Scenedesmus opoliensis Scenedesmus pannonicus Scenedesmus quadricauda Scenedesmus sp. Scenedesmus spinosus Selenastrum bibrainanum Selenastrum gracile Sestosoma villosum Siderocelis sp. Siderocystopsis fusca Sphaerocystis sp. Tetraedron sp. Tetrastrum glabrum Tetrastrum sp. Tetrastrum staurogeniaeforme Gombák Alternaria konídium Fusarium konídium Mikoszkopikus gombaképletek Állatok

Egysejtû ostorosok Anthophysa vegetans Bodo caudatus Bodo globosus Bodo saltans Bodo sp. Monas sp.


1. táblázat 4000 fôvárosi hálózati vízmintában talált fajok és nemzetségek Pleuromonas sp. Rhynchomonas nasuta Színtelen flagellata

Amôbák Acanthocystis spinifera Actinophrys sp. Actinophrys versiculata Amoeba gorgonica Amoeba limax Amoeba proteus Amoeba radiosa Amoeba sp. Amoeba verrucosa Arcella sp. Arcella vulgaris Centropyxis acuelata var. oblonga Centropyxis aculeata Centropyxis discoides Centropyxis ecornis Centropyxis sp. Cochliopodium bilimbosum Cyphoderia ampulla Cyphoderia margaritacea Cyphoderia sp. Difflugia constricta Difflugia corona Difflugia globulosa Difflugia molesta Difflugia pyriformis Difflugia sp. Euglypha alveolata Euglypha ciliata Euglypha laevis Euglypha sp. Nebela collaris Nebela sp. Pelomyxa (?) sp . Phryganella haemisphaerica Quadrula simmetrica Rhizopoda Trinema enchelys Trinema lineare Csillósok Aspidisca lynceus Aspidisca sp. Chilodonelaa sp. Chilodonella cucullus Chilodonella dentata Chilodonella uncinata Ciliata formak Cinetochilum margaritaceum

Colpidium sp. Colpoda sp. Colpoda steini Condylostoma vorticella Cothurina cristallina Cyclidium glaucoma Cyclidium sp. Epistylis sp. Euplotes affinis f. tricirrata Euplotes charon Euplotes sp. Glaucoma pyriformis Halteria grandinella Hastatella sp. Lembadion magnum Lembadion sp. Lionotus fascicola Opercularia sp. Paramecium sp. Phascolodon vorticella Strombilidium gyranus Stylonychia sp. Trachelophyllum chilense Vorticella campanula Vorticella convallaria Vorticella microstoma Vorticella sp. Zoothamnium affine

Fonalérgek „juvenilis Nematoda” Actinolaimus macrolaimus Cephalobus sp. Cyatholaimus dolichurus Cyatholaimus terricola Diploscapter coronata Dorylaimus carteri Dorylaimus filiformis Dorylaimus sp. Ethmolaimus pratensis Hoplolaimus aquaticus Monhysteria similis Monhysteria vulgaris Monochus macrostoma Plectus cirratus Plectus geophilus Plectus parientinus Plectus sp. Prismatolaimus dolichurus Prismatolaimus intermedius Rhabdolaimus terrestris Trilobus gracilis

Tripyla setifera

Kerekesférgek Anurea aculeata Ascomorphy ecaudis Brachionus sp. Callidinia bidens Callidinia sp. Cephalodella forficula Cephalodella gracilis Colurella adriatica Colurella colurus Colurella obtusa Colurella sp. Colurella uncinata Diaschiza gracilis Diglena circinator Diglena gracilis Diglena sp. Dinocharis sp. Diplois sp. Distyla flexilis Distyla sp. Diurella sp. Euchlanis dilatata Euchlanis sp. Furcularia forficula Habrotrocha bidens Habrotrocha lata Henoceros falcatus Hetopidia ovalis Keratella cochlearis Keratella quadrata Keratella sp. Lecane flexilis Lecane gissensis Lepadella ovalis Lophocaris salpina Microdina sp. Monostyla arcuata Monostyla closterocerca Monostyla lunaris Monostyla pyriformis Monostyla sp. Monostyla stroszneri Monostyla vargae Noteus sp. Notholca striata Philodina citrina Philodina macrostyla Philodina roseola Philodina sp.

Proales minima Rattulus sp. Rotatoria formak Rotifer sp. Rotifer vulgaris

Csillóshasúak Chaetonotus larus Chaetonotus maximus Chaetonotus sp. Gyûrûsférgek Enchytraeus sp. Nais sp. Oligochaeta formák Medveállatkák Hypsibius schaudinni Hypsibius sp. Macrobiotus ampullaceus Macrobiotus sp. Tardigrada formák Rákok Alona costata Bathynella chappuisi Bosmania sp. Chappuisius inopinus Chydorus sp. Chydorus sphaericus Copepoda formák Cyclops languidoides sp. clandestinus Cyclops sp. Cyclops unisetiger Limnocamptus luenensis Nauplius lárvák Nitocrella omega Parastenocaris budapestiensis Parastenocaris entzii Parastenocaris germanica Parastenocaris pannonicus Parastenocaris similis Parastenocaris sp. Rovarok Chironomus lárva Culex lárva Diptera lárva Melolontha vulgaris Podura aquatica

153


tô problémává emelte a vízbázisvédelmet. A probléma elsôsorban mikrobiológiai jellegû, mivel a kavicsok biofilmrétege, és az abban zajló intenzív bakteriális szûrôtevékenység sérülhet nagymértékben. A vizsgálatok kapcsán felme6. ábra rülnek gyakorlati problémák is. Ilyen pl. a már említett zárványhatás kezelése: vajon ugyanolyan kockázati tényezôt jelent-e pl. az ivóvíz egy literében talált mikroszkopikus állati sejt élô és holt példánya. Szükséges-e számolnunk egy elpusztult amôba házában vagy egy elhalt kerekesféreg belében

elszaporodó baktériumok szennyezô hatásával (6. ábra)? Elég jó-e a vizsgálati módszer ahhoz, hogy megbízható eredményt kapjunk (pl. becslés pontatlansága a Bürker kamrás számlálásnál). Ezek a felvetések az utóbbi pár évben kerültek csak ki- és megbeszélésre a szakma nagyobb nyilvánossága elôtt. Visszatérve az 1965 és 1984 között figyelemmel kísért szervezetszám-változásokra, a klórozás mértéke külön is figyelmet érdemel, hiszen az élô és elpusztult egyedek arányát elsôsorban ez befolyásolja. Az elpusztult egyedek aránya a folyamatos klór érték növekedésével nô. Ugyanakkor az elpusztult egyedek a zárványhatás kockázati tényezôi, melynek vízminôségrontó hatása bizonyított. Húsz év alatt több mint 3-szeresére 2. táblázat

Az algák (és cianobaktériumok) által okozott szagok és ízek tulajdonságai (eredetiben átvéve: Dr. Hegedûs János és Dr. Némedi László 1999, kiegészítve a szerzôk által) Alga (ill. algáknál tárgyalt baktériumok)

Cyanophyceae (kékbaktériumok) Microcystis aeruginosa Phormidium tenue Snowella lacustris Anabaena flos-aquae Aphanizomenon flos-aquae Dinophyceae (barázdás moszatok) Ceratium hirundinella (fecskemoszat) Peridinium cinctum Chrysophyceae (sárgaalgák) Dynobrion divergens Dynobrion sertularia Hydrurus foetidus Mallomonas caudata Synura petersenii Synura uvella Uroglena sp. Bacillariophyceae (kovaalgák) Asterionella formosa Aulacoseira granulata Cyclotella bodanica Cyclotella radiosa Fragilaria crotonensis Fragilaria ulna Stephanodiscus hantzschii Tabellaria fenestrata Chlorophyceae (zöldalgák) Chlamydomonas globosa Eudorina elegans Gonium pectorale Pandorina morum Actinastrum hantzschii Dictyosphaerium pulchellum

154

A szag jellemzése Mérsékelt mennyiségû alga

Nagy mennyiségû alga

Az íz jellemzése

fû, doh fû fû fû, doh, sarkantyúvirág fû, doh, sarkantyúvirág

rothadt, szeptikus, gyógyszer doh, fûszer fû rothadt, szeptikus, gyógyszer rothadt, szeptikus, gyógyszer

édes édes édes

hal uborka

rothadt, szeptikus, gyógyszer hal

keserû -

ibolya, hal ibolya, hal bûzös ibolya, hal uborka uborka, rothadt, gyógyszer, sárgadinnye hal

hal hal bûzös avas hal avas

-

fûszer, muskátli fû, fûszer, muskátli fû, fûszer, muskátli fû, fûszer, muskátli fû, fûszer, muskátli fû fû, fûszer, muskátli fû, fûszer, muskátli

hal doh hal hal doh doh, hal hal hal

-

doh, fû fû, sarkantyúvirág

hal, szeptikus, gyógyszer hal hal hal fû, doh hal

édes -


3. táblázat

Egyes toxintípusok és egészségügyi vonatkozásaik Toxin típusa

Hepatotoxinok Mikrocisztin

Neurotoxinok Anatoxin Szaxitoxin Neoszaxitoxin Irritáló anyagok Citotoxinok

Toxint termelô cianobaktérium nemzetség

Microcystis Anabaena Aphanizomenon Planktothrix Gleotrichia Anabaena Planktothrix Aphanizomenon Gleotrichia

Tünetek, egészségügyi vonatkozások

Gyengeség, étvágyvesztés, hányás, hasmenés. Hosszú távú kitettség: májtumor. Halált okozhat (órák-napok).

Egyensúlyvesztés, zihálás, rángógörcs, túlzott nyálképzés, orrfolyás, hasmenés. Halált okozhat (percek-órák). Fülcsengés, száj- és ajakzsibbadás, gyengeség, izom- és légzésbénulás

Viszketés, bôr- és szemirritáció. Nem halálos.

nôtt a bevitt klórmennyiség (míg a termelt víz mennyisége csupán másfél- kétszeresére). Jelenleg, normális körülmények között, 0,3-0,5 mg/l-ben állapítják meg a fertôtlenítésre szánt klór mennyiségét, ami optimális az ivóvíz megfelelô minôségének fenntartásához. A felszíni vizekben elôforduló, közegészségügyi szempontból leginkább jelentôséggel bíró paraziták a Giardia és a Cryptosporidium. Cisztáik és oocisztáik néhány esetben igen komoly, tömeges megbetegedést okoztak, fôként az Egyesült Államokban. A „legemlékezetesebb” eset Milwaukee-ban történt 1993-ban, amikor két hét leforgása alatt 400ezer ember betegedett meg, mert Giardia cisztákkal szennyezôdött a város két vízkezelômûve. Az eset óta nagy hangsúlyt fektetnek a paraziták immunmágneses szeparációs és immunfluoreszcensz meghatározására; világkonferenciákon egész szekciókat szentelnek a problémakörnek (pl. International Water Association világkongresszus, Berlin 2001). A meghatározás nagyon költséges vegyszereket és eszközöket kíván, ezért Magyarországon rutinszerûen csak kevés helyen végzik. A Giardia ciszták a hagyományos vízfertôtlenítô-szerekkel (klór, ózon) és az új fertôtlenítô eljárásokkal (UV) szemben is nagymértékben rezisztensek. (Az ózon emelt koncentrációban azért a klórnál hatékonyabb fertôtlenítônek tekinthetô.) A víztisztítás során alkalmazott technológiai lépések – ülepítés, derítés, szûrés – bizonyultak a leghatékonyabbnak a ciszták és oociszták eltávolításában. Az ÁNTSZ Környezetegészségügyi Laboratóriumának elsôdleges feladata, hogy feltárja a szolgáltatott és egyedileg feltárt vízben rejlô esetleges egészségügyi kockázatait. A vizeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy a közvetlen károkozás (fertôzés), közvetett károkozás (klórozási melléktermékek), esztétikai értékcsökken-

tés (íz- és szagrontás) lehetôségét hordozzák-e magukban. Míg a közvetlen károkozás könnyen visszavezethetô a vízminta mikroszkópos képe alapján (pl. egészségre ártalmas gombanemzetségek vagy a mikroszkópban könnyen felismerhetô Spirillum baktérium nemzetség), a klórozási melléktermékek rákkeltô hatását egyelôre nehéz bizonyítani. A szakemberek vitatkoznak azzal kapcsolatban, hogy melyik tényezô jelent nagyobb kockázatot: a vegyi anyagok vagy az elégtelen fertôtlenítésbôl származó mikroszkopikus élôlények jelenléte a vízben. A klórozás kiváltására több alkalmas módszer bevezetése is napirenden van (pl. ozonizálás, UV használata), azonban ezeknek a módszerek a tesztelése és üzembe állítása igen költséges. Az íz- és szagrontás ezzel szemben egy kis publicitást kapó probléma. Pedig ahol felszíni vízbôl nyerik az ivóvizet, a helyi vízmûvek nem egyszer kapnak panaszbejelentéseket a hálózati víz ízére, szagára vonatkozóan. Az íz- és szagrontásért általában bizonyos cianobaktérium, sárgaalga, zöldalga és egyes baktérium nemzetségek által termelt kémiai anyagok a felelôsek (2. táblázat). A két leggyakrabban szóba kerülô biogén eredetû kémiai komponenst, a cianobacteriumok (korábban kékalgák) által termelt földszagú geozmint és a 2-metil-izoborneolt (7. ábra) már ppt (vagyis ng/l) nagyságrendû koncentrációkban is megérzi az emberi orr. A legtöbb esetben csak esztétikai problémát jelentenek, de elôfordulhat közegészségügyi következménye is, abban az esetben, ha a nagy tömegben elszaporodó szervezetek toxint is termelnek (3. táblázat). A két legelterjedtebben alkalmazott teszt a szaghatárérték teszt (treshold odor test; TOT) és az ízprofil analízis (flavour profile analysis; FPA), melynek standard módszerét az Amerikai Közegészségügyi Társa155


ság adta ki. A tesztek egzaktsága természetesen megkérdôjelezhetô, hiszen orrunk szag-, ízlelôbimbóink ízérzékenysége egyéntôl függô. A tesztelést ezért minden esetben egy jól képzett, legalább 10 tagú csoportnak kell végeznie, és a tesztelôk legalább felének meg kell egyeznie abban a hígításban, amely az érzékelhetôségi határértéket jelenti. A 4. táblázat egy angliai vízvizsgáló laboratóriumban összeállításra került segédanyagot tartalmaz a szagok és ízek teszteléséhez. 4. tábázat

Minták ízének és szagának teszteléséhez használt minôsítô kódrendszer (forrás: Drinking Water Service, Snodland, Kent, Anglia) Kód

Íz leírása

1 2 3 4 5 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T Y V W X Y Z

Nincs íze Nagyon enyhe Enyhe Erôs Nagyon erôs Édes Keserû Savanyú Sós Fémes Csípôs Enyhe Dohos Klóros Hal Fenolos fertôtlenítôszer Mûanyag Száraz Föld Szappan Olajos Fû Uborka Ceruzaforgács Cement Istálló Oldószer Gumi Alga Kréta Egyéb (meghatározandó)

Kód

Szag leírása

1 2 3 4 5 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T Y V W X

Nincs szaga Nagyon enyhe Enyhe Erôs Nagyon erôs Föld Istálló Dohos Olaj Szennyvíz (friss) Szennyvíz (állott) Erdô Húsfeldolgozó üzem szaga Szappan Tej Gyümölcs Édeskés Fertôtlenítôszer Fényezôanyag Cianid/mandula Gáz Oldószer Ammónia Élesztô Klór Záptojás Rothadt Disznóól Siló

Z

Egyéb (meghatározandó)

A problémát célszerû még az elsô állomásán kezelni (hatékony víztisztítás), hogy megakadályozzuk a kellemetlen szagok és ízek megjelenését a hálózatban. Folyamatos monitorozás nélkül a kellemetlen ízt és szagot okozó mikroorganizmust sokszor nehéz tetten érni, mivel probléma túl kései észlelésekor elôfordulhat 156

az, hogy az okozó faj populációja már hanyatló fázisban van, helyét már egy ártalmatlan másik faj vette át. A túl késôi mintázás során így hamis következtetéseket vonhatunk le. Tenyésztéses kísérletek során a sárgaalgák közé tartozó Synura petersenii által termelt uborkaszagú 2,6-nonadienalt elôször a tenyésztés 8. napján lehet észlelni. Ezt követôen a vegyület koncentrációjának növekedése követi a sejtkultúra sûrûségének növekedését egészen a 16. napig. A 16. nap után az algák természetes tömeges pusztulása miatt a sejtsûrûség hirtelen csökkenni kezd, de a 2,6-nonadienal koncentrációja viszont nem csökken ugyanabban az ütemben, mivel az elhalt sejtekbôl felszabaduló anyag még több napig jelen van a vízben. A 2,6-nonadienal valószínûsíthetôen egy olyan másodlagos metabolit, ami allelopátiás szerként, negatívan hat a többi algára, így kompetitív elônyben részesíti a sok esetben monotípusos vízvirágzást okozó S. petersenii-t. Önmagában azonban a monitorozás sem elegendô, olyan hatékony vízkezelési technikák alkalmazására van szükség, ami a probléma elsô észlelésekor azonnal meg is oldja azt, mielôtt még elérne a fogyasztói csapokig. Összegezés Az 1950-es évek közepe óta a mikroszkópos biológiai vizsgálatok beépültek az ÁNTSZ ellenôrzô tevékenységébe. Abban az idôben, amikor a szolgáltatott ivóvíz egy része felszíni vízkivételbôl származott, a kifogásoltságok nagy része – az állandóan jelen levô vas- és mangánbaktériumokon kívül – a dunai szervezetek (algák, egysejtû állatok) megjelenésének volt köszönhetô. A víztisztítás hatékonyságának új technológiák bevezetésével történô növelése, a klórozás hatékonyságának optimalizálása, majd a felszíni vízkivétel megszûntetése fokozatos vízminôség-javulást vont maga után. A kifogásoltságok mértéke ma már elhanyagolható, és ahhoz, hogy a kiváló vízminôség a jövôben is fennmaradjon, az Európában egyedülálló partiszûrés rendszerét védeni kell. A vasbaktériumok, fonalférgek megjelenése a kutakban természetes adottság, a hálózatban inkább a csövek elégtelen karbantartásának, a víznyomás ingadozásának vagy a csap változó mértékû használatának eredménye. Folyamatos odafigyeléssel jelentôségük mára a minimumra csökkent. Ugyanakkor az utóbbi években Magyarországon is egyre többet foglalkoznak a Cryptosporidium és Giardia paraziták kiszûrésével, az íz- és szaganyagok megjelenésével, tesztelésével, illetve az alternatív fertôtlenítô eljárások elônyeinek és hátrányainak mérlegelésével.


IRODALOM: [1] DR. NÉMEDI LÁSZLÓ: A fôvárosi vízvezetéki víz mikroszkpoikus képének változása az elmúlt évtizedekben – Vízgazdálkodási Intézet [2] DR. HEGEDÛS JÁNOS: Ivóvízbiológia (Budapest ivó- és iparivíz ellátásával kapcsolatos biológiai tárgyú cikkeinek gyûjteményes kiadása), Budapest 1999 – Környezetügyi Mûszaki Gazdasági Tájékoztató, 6. kötet. [3] DR. HEGEDÛS JÁNOS ÉS DR. NÉMEDI LÁSZLÓ: A Duna algológiai és bakteriológiai viszonyai Budapest térségében (Duna-monográfiák), Budapest 1999 – Környezetügyi Mûszaki Gazdasági Tájékoztató, 7. kötet. [4] DR. HEGEDÛS JÁNOS: Parazitológia az ivóvízellátásban, Budapest 2000 – Környezetügyi Mûszaki Gazdasági Tájékoztató, 9. kötet. [5] HARGESHEIMER, E. E. & WATSON, S. B. 1996. Drinking water treatment options for taste and odor control. – Water Research 30: 1423-1430. [6] WEE, J. L. & AL. 1994. Production of the taste/odorcausig compound, trans-2, cis-6-nonadiénal, within the Synurophyceae. – Journal of Applied Phycology 6: 365369

[7] NICHOLLS, K. H. & GERRATH, J. F. 1985. The taxonomy of Synura (Chrysophyceae) in Ontario with special reference to taste and odour in water supplies. – Canadian Journal of Botany 63: 1482-1493.

Hasznos internetcímek az íz- és szagrontás témakörében: http://www.haki.hu/haki/kutjelen/02kutjel/0206je. htm http://www.safewater.org/PublicEducation/conference/proceedings/Sue_Watson.PDF http://ewr.cee.vt.edu/environmental/teach/wtprim er/taste2/frontpg3.html http://americancityandcounty.com/mag/government_matter_taste/index.html http://www.hc-sc.gc.ca/hecs-sesc/water/pdf/dwg/ odour.pdf http://www.environment-agency.gov.uk/commondata/ acrobat/171_taste__odour_in_water.pdf http://www.kisbalaton.sziriuszstudio.hu/ kutatasok/ mht98/borbely/borbely.htm

157


Molekuláris mikrobiológiai vizsgálati módszerek alkalmazhatósága a víziközmûvek HACCP rendszerében: elônyök és limitációk KOVÁCS GÁBOR Á N T S Z B U D A P E S T F Ô V Á R O S I I N T É Z E T E , K Ö Z E G É S Z S É G Ü G Y I B I O L Ó G I A I L A B O R AT Ó R I U M

Kulcsszavak: molekuláris diagnosztika, ivóvíz bakteriológia, PCR, in-situ hibridizáció

BEVEZETÉS: A molekuláris biológiai vizsgáló módszerek idestova másfél évtizede állnak a mikrobiológiai alap- és alkalmazott kutatás homlokterében. Noha e módszerek javarészt már polgárjogot nyertek a klinikai mikrobiológiai rutin gyakorlatában is, a közegészségügyi ill. környezeti mikrobiológiai területén a molekuláris alapú módszerek bevezetésének csak csírái lelhetôek fel. Ennek hátterében a szabványosított módszerek hiánya mellett a szakma jelenlegi idegenkedése húzódik meg. A leggyakrabban felmerülô kritikai észrevételek a szabványosítás hiányán kívül a drága infrastruktúrát, eszközöket, a vizsgálati költségeket, illetve az ezirányú szakképzettséggel rendelkezô szakemberek hiányát jelölik meg. Itt kell megjegyezni, hogy a fent felsorolt, részben jogos kifogások mellett számos érv szól a molekuláris gyorsdiagnosztikai eszközök bevezetése mellett. Amellett, hogy a környezeti mikrobiológiai területén számos új, többek között EU szabvány látott napvilágot, szemléletükben ezek sem haladják meg a múlt század 70’ évei mikrobiológiájának színvonalát! Figyelembe véve a környezetkémiában ugyanezen idô alatt bekövetkezett robbanásszerû metodikai fejlôdést, ez a lemaradás mára már nem tartható. A jelenleg alkalmazott, fôképp jogszabályban meghatározott módszerek viszonylagos lassúsága kritikus helyzetben (árvíz, vízjárványok, vízellátó rendszert érintô balesetek stb.) gyakran okoz komoly problémákat, melyeknek nem egyszer komoly költségvonzata is lelet. A klasszikus, tenyésztésen alapuló meghatározásoknak az idôigényességen kívül számos más buktatója is van. A szelektív táptalajokon történô tenyésztés és ezt követô azonosítás sikere jelentôsen függ a mikroba aktuális fiziológiai állapotától, amelyet pl. az ivóvíz klórozása is torzíthat. Ezért mindenképpen indokoltnak tûnik a molekuláris alapú vizsgáló módszerek legalább részbeni bevezetése. A víziközmûvek által szolgáltatott ivóvíz minôségi 158

követelményeit a nemzetközi gyakorlattal egyezôen hazánkban is jogszabály rögzíti. E kormányrendelet írja elô többek között az alkalmazható mikrobiológiai vizsgálati módszerek pontos körét is. A rendelet azonban lehetôséget nyújt – az egyenértékûség meghatározott módon történô igazolása mellett – alternatív vizsgálati módszerek használatára is. Jelen dolgozat az alkalmazható molekuláris vizsgálati módszerek körét, a teljesség igénye nélkül, elônyeiket és hátrányaikat kiemelve mutatja be.

MOLEKULÁRIS MÓDSZEREK AZ IVÓVIVÍZ MINÔSÍTÉSBEN Molekuláris és PCR-alapú vizsgálati módszerek Mára tagadhatatlan, hogy a molekuláris biológiai történetében a legnagyobb áttörést, a PCR (polimeráz láncreakció) felfedezése okozta. Alkalmazásával lehetôvé vált, hogy a vizsgált genetikai állomány tetszôleges szakaszát több milliószorosára szaporíthassuk. A módszer bevezetésének hozadéka a mikrobiális taxonómia és identifikáció területén messze meghaladja a jelen dolgozat kereteit, ezért itt csak az ivóvíz-mikrobiológiai minôsítése szempontjából releváns módszerek bemutatására szorítkozunk (1. táblázat). Az E. coli és Enterococcusok mint tradicionális higiéniás indikátorok kimutatása elengedhetetlen feltétele az ivóvíz minôsítésnek. Az Európai Ivóvíz Irányelv (European Drinking Water Directive) e két mikrobát kiemelten kezeli. A jelenlegi szabványok szelektív táptalajon történô tenyésztést követôen kevés, ún. „kulcs” biokémiai bélyeg azonosításán alapulnak, amely a részletesebb taxonómiai vizsgálatok tanúsága szerint gyakran okozhatnak téves identifikációt. A molekuláris módszerek elônye abban rejlik, hogy a kimutatás nem függ sem az alkalmazott szelektív táptalajok minôségétôl, sem a mikroba adott fiziológiai állapotától. A kimutatás alapjául szolgáló célmolekula általában ún. „szematofor” (taxonómiai relevanciával rendelkezô) molekula lehet, úgymint 16S és 23S rRNS ompA,


1. táblázat

A viziküzmúvek HACCP rendszerében alkalmazható molekuláris módszerek áttekintése (Simpson és msai., 2002 , valamint Scott és mtsai., 2002 nyomán) Módszer

Elônyök

Hátrányok

Kiváló reprodukálhatóság

Komplikált, drága és munkaigényes

Pulsed-field elekroforézis (PFGE) A genomi DNS „ujjlenyomat” vizsgálata ritkán hasító restrikciós enzimekkel történô kezelés utáni elektroforézissel

Rendkívül érzékeny a genetikai különbségekre Kiváló reprodukálhatóság

Esetenként túl érzékeny (faj alatti kategórák is elkülönülnek). Hosszú kivitelezési idô, adatbázis kiépítése szükséges

Denaturáló grádiens gélelekroforézis (DGGE)

A PCR termékek szétválasztása olvadáspontjuk alapján; a fajok elkülöníthetôek

Izolátumokkal dolgozhatunk Viszonylag friss fejlesztés. Eszköz és munkaigényes. A szimultán vizsgálható minták száma csekélyebb. Figyelembe kell venni a reprodukálhatóságot.

Repetitív DNS szekvenciák (rep-PCR)

Palindromatikus DNS-szakaszok felszaporítása (PCR) és elekroforetikus elemzése; a fajok elkülöníthetôek

Egyszerû és gyors

PCR hossz-heretogenitás (LH-PCR) Terminális –fragment-hossz polimorfizmus (T-RFLP)

A PCR termék hossza alapján elkülöníti Nem igényel tenyésztést a gazda-specifikus genetikai markereket és adatbázist A PCR termék spcifikus hasítását követô Nem igényel tenyésztést elektroforézis. Csak a fluoreszcensen jelölt végû fragmentet detektálják

Ribotipizálás

Leírás

A hasított genomiális DNS hibridizálása rRNS-specifikus próbákkal; elkülöníti a fajokat

gltA, stb.. A vizsgálat alapelveit példaként Frahm és Obst (2003) nyomán mutatjuk be A vízminta 100 ml-ét éjszakán át nem-szelektív pepton-levesben kell inkubálni. A sejttömeg lecentrifugálását követôen proteináz K kezeléssel a sejtek feltárhatóak, majd a felülúszó használható a PCR reakcióhoz. A célmolekula 23S rRNS, amely nagyobb méreténél és variabilitásánál fogva jobban alkalmas fajra szelektív primerek és próbák tervezéséhez. A kimutatás specifitása és érzékenysége Real-Time PCR alkalmazásával növelhetô. Az adott módszer a konvencionális vizsgálati módszerrel egybevetve 96% (Enterococcus) ill. 98% (E. coli) egyezést mutatott. A módszer kétségtelen elônye a gyors – az éjszakai inkubációt követô 5 órán belüli – eredmény. Hátránya viszont hogy az eredmények nem kvantifikálhatóak. Figyelembe véve, hogy az említett mikrobák jelenléte esetén –számuktól függetlenül – az adott víz ivóvízként nem fogadható el, a módszer alkalmazható az ivóvízellátást érintô közegészségügyi veszélyhelyzet gyors feltárására és monitorozására. Real-time PCR hiányában dioxigenin-jelölt próbákat alkalmazva a

Jelentôs adatbázis kell kiépíteni. A variabilitás növeli az adatbázis nagyságát.

Drága készülék, körülményes kivitelezhetôség. Drága készülék, körülményes kivitelezhetôség.

módszer ELISA-leolvasóhoz is adaptálható (Frahm és msai. 2001). Sajátos a helyezet a coliform baktériumok kimutatása esetén. Elôször is tekintetbe kell vennünk, hogy a „coliform” kifejezés nem taxonómiai kategória! A tradicionális definíció szerint coliform csoportba tartozónak kell tekinteni minden olyan mikrobát: amely aerob vagy fakultatív anaerob, gram-negatív, nem spóraképzô, pálca alakú baktérium, 48 órán belül 37 Co-on a laktózt sav és gázképzés mellett fermentálja. Jelenleg a definíciót kiterjesztették a β-D-galaktozidáz pozitivitásra ill. a citokróm-oxidáz negativitásra is. Ezek a bélyegek adták meg a molekuláris azonosítás célpontjait is. A PCR-alapú kimutatások a lacZ gén (β-galaktozidáz) kimutatásán alapultak. Ezt alkalmazva azonban néhány más faj nem volt kizárható. A késôbbiekben a 16S rRNS Enterobacteriaceae specifikus szakaszának alkalmazása szerencsésebb választásnak bizonyult.. Kétségtelen tény azonban hogy a szabvány szerint coliformként meghatározott baktériumok jelentékeny része taxonómiailag igen távol áll az Enterobacteriaceae családtól ezért e kategóriát – noha a 159


víz higiéniai minôsítése szempontjából egy kényelmesen alkalmazható indikátor paraméter – a jövôben indokoltnak tûnne átértékelni. A Pseudomonas aeruginosa kimutatása a víziközmûvek esetében szintén kitüntetett fontosságú. A felszíni vízre alapozott víztermelés és a vezetett vizek esetében a HACCP monitorozás során az egyike a leggyakrabban kimutatható mikrobáknak. Ez fôképp annak köszönhetô, hogy a vízelosztó rendszer számos pontján a Pseudomonasok biofilm formájában kitapadva másodlagosan is szaporodnak. Emtiasi és mtsai. (2004) parti szûrésû kutak és a vízelosztó rendszer biofilmjeit molekuláris alapú DGGE módszerrel vizsgálva több Pseudomonas fajt mutattak ki. Figyelemre számot tartó megállapítás továbbá, hogy a molekuláris azonosítás az élôbevonatban több Dechloromonas nemzetségbe tartozó baktérium jelenlétét is igazolta. Ezek a szervezetek klórvegyületekkel respirálnak, így a biofilm más klórózásra érzékeny baktériumainak védelmet nyújthatnak. A Pseudomonas aeruginosa kimutatása a viziközmûvek HACCP pontjain így kitüntetett fontosságú lehet. Sajátos tény emellett hogy a Ps. aeruginosa kimutatására hivatott szabvány által leírtakat követve több, a Pseudomonas fluorescens – putida csoportba tartózó baktérium is aeruginosaként határozható meg, ugyanis a szabványban leírt elkülönítô bélyegek nem diszkriminálnak kellôképpen. A Pseudomonas aeruginosa fajspecifikus kimutatását 23S RNS-re célzott próbákkal Real-time PCR segítségével detektálhatjuk. Megfelelôen tervezett és jelölt próbákkal az E. coli Enterococcus és Pseudomonas aeruginosa egy mintából szimultán kimutatható. In-situ hibridizáció A baktériumok kimutatására szolgáló ún. fluoreszcens in-situ hibridizáció (FISH) elsôsorban Rudolf Amman munkásságának köszönhetôen egy évtizede került igazán az érdeklôdés homlokterébe. Az eljárás kezdeti nehézségei miatt (jelentôs szakértelem és munkaigényesség, számos metodikai buktató.) úgy tûnt, hogy a módszer megmarad az alap és alkalmazott kutatás szintjén. Az utóbbi 2-3 évben azonban a módszer tökéletesítése és egyszerûsítése után talán a rutin vízmikrobiológiai vizsgálatok egyik legperspektivikusabb eszköze lehet. Az eljárás lényege hogy a fluoreszcensen jelölt, fajspecifikus oligonulkeotid próbát tárgylemezre fixált (vagy akár a szûrômembránon kifejlôdött) baktériumokkal reagáltatjuk. Hibridizációs termosztátba helyezve a próba csak az adott faj nukleinsavához fog specifikusan kötôdni, így a felesleges próba elmosása után a sejtek a megkötött próba következtében adott színû fluoreszcenciát mutatnak. Armisen és Sevalis (2004) 16S rRNS „Colinsitu” próbával megbízhatóan mutattak ki E. coli-t felszíni vízbôl (1. ábra) Jelenleg már több, kereskedelmi forgalomban is 160

hozzáférhetô, számos baktérium kimutatására alkalmas FISH kit áll rendelkezésre. A módszer jelenlegi fejlettsége mellett egy adott baktérium pontos azonosítása csak néhány óra, a kivitelezés egyszerû, és egy fluoreszcens mikroszkópon és termosztáton kívül egyéb speciális eszközt, mûszert nem igényel.

1. ábra I. Escherichia coli kimutatás FISH eljárással (a) II. eubaktérium specifikus próbával az E. coli (a) mellett más nem E. coli baktériumok is láthatóak (b) Armisen és Sevalis (2004) nyomán

Baktériumok tenyésztés nélküli kimutatása Az eredendôen Norman Pace által kidolgozott módszer a minta nukleinsav kivonásán alapul. Ez követôen a baktérium eredetû nukleinsav taxonómiai relevanciával rendelkezô szakaszait pl. 16S rRNS PCR-rel szelektíven felszaporítják és azonosítják. Így keresett mikroba tenyésztés nélkül is kimutatható. A módszer kétségkívül elegáns és lehetôséget nyújt a tenyésztésbe nem vonható ill. élô, de aktuálisan nem tenyészthetô ún. „dormans” állapotban lévô baktériumok kimutatására. Kovács és Zenke (2005) a módszer segítségével az egerszalóki hévforrás mikrobaközösségét térképezte fel (2. ábra). Jelentôs hátrány azonban, hogy alacsony abundancia mellett – márpedig az ivóvizet zömében ez jellemzi – a módszer nem megbízható illetve a keresett mikroba csak nagyobb mennyiségû (10-20 l) víz leszûrésével „fogható meg”. Ezen felül pl. a DNS jelenléte nem egyértelmû bizonyíték, hogy az egy élô baktériumból származott. Újabb kihívások: a vírusok és az ivóvizek A víz közvetítette vírusbetegségek köre a virológiai diagnosztika fejlôdésével párhuzamosan bôvül. Ezzel párhuzamosan egyre nô az igény, hogy a víziközmûvek HACCP rendszerében a vírusokat is figyelme vevô veszélyelemzés kidolgozásra kerüljön. Ivóvizek esetében az Enterovírusok, Rotavírusok, és újabban a Calicivírusok (Norovírus) jelentôsége a kiemelendô. Figyelembe véve hogy a régebben tisztázatlan hátterûnek tartott enteritiszek 45-50%-a e két utóbbi vírus


igénye nélkül felvonultatott molekuláris diagnosztikai módszerek közül egyesek, mint pl. a Real-Time PCRen alapuló módszerek és in-situ hibridizáció más most bevezethetôek, míg mások, példának okáért a DGGE mint mindennapi rutin vizsgálatok jelenleg nehezen képzelhetôek el. Mindazonáltal ez utóbbi jól alkalmazható a viziközmûvek kitermelési pontjainak, valamint vízelosztó hálózatának esetenkénti állapotfelmérésére, különös tekintettel a biofilmekre. Kétségtelen tény hogy a klasszikus mikrobiológián alapuló vizsgálatokhoz képest a molekuláris kimutatási módszerek jelentôsebb költséghányaddal járnak, és az eredmények nem, vagy csak nehezen kvantifikálhatók Ennek ellenére az eredmények megbízhatósága és gyorsasága mindenképpen mellettük szól. Ez az elôny elsôsorban a gyors reagálást igénylô veszélyhelyzetek feltárásában és nyomon követésében kamatoztatható, így jól kiegészítheti a jelenlegi bevett módszereket. IRODALOM 2 ábra Az egerszalóki hévforrás vizébôl származó DNS izolálásból nyert 16S rDNS szekvenciák filogenetikai pozícióját bemutató dendrogram

számlájára írható a fent említett igény nem meglepô. A hazai szabályozás csak a természetes fürdôk esetében ír elô –opcionálisan - vírusra határértéket (enterovírusok), ezt azonban legjobb tudomásunk szerint senki nem vizsgálja. Figyelembe véve, hogy a vizsgálat kivitelezése még mindig elég körülményes, ez nem is túl meglepô. Ehlers, Garbov és Pavlov (2005) üveggyapoton történô adszorpción alapuló módszer szövettenyészet közbeiktatásával RT-PCR segítségével mutattak ki kezelt és kezeletlen ivóvízbôl Enterovírusokat. Figyelembe véve, hogy a felszíni vizek 23-25%-ban tartalmazhatnak Enterovírusokat, ill. akár a felsôbb szakaszokon bevezetett kommunális szennyvíz esetében nagy valószínûséggel Rotavírusokat is, a vírusokra irányuló vizsgálatokat HACCP rendszer vízkivételi területre irányuló pontjain volna célszerû alkalmazni. Ennek sajnálatos módon még mindig gátat szab a kimutatásra irányuló módszerek viszonylagos kiforratlansága, bár az utóbbi években számos kereskedelmi forgalomban elérhetô kit jelent meg. ÖSSZEFOGLALÁS: A molekuláris diagnosztikai módszerek bevezetése a ivóvíz minôsítés és higiéne, valamit a viziközmûvek HACCP rendszereibe integrálása terén a közeljövôben nagy áttörés várható. Ennek alapját az alkalmazható módszerek kiforrottsága, a jelenlegi módszerek viszonylagos avultsága, a felgyorsult szabványosítási folyamatok, és végül de nem utolsósorban az ezek mögött meghúzódó piaci törekvések képzik. A teljesség

EHLERS, M.M., GRABOW, W.O.K., PAVLOV, D.N. (2005): Detection of enteroviruses in untreated and treateddrinking water supplies in South Africa, Water Research 39: 2253–2258 EMTIAZI, F., SCHWARTZ, T., MARTEN, S.M., KROLLA-SIDENSTEIN, P., OBST, U.(2004): Investigation of natural biofilms formed during the production of drinking water from surface water embankment filtration, Water Research 38: 1197–1206 FRAHM, E., OBST, E.(2003): Application of the fluorogenic probe technique (TaqMan PCR) to the detection of Enterococcus spp. and Escherichia coli in water samples, Journal of Microbiological Methods 52: 123– 131 FRAHM, E,. HEIBER, I.., LUDWIG, W., OBST,U.(2001): Rapid Parallel Detection of Hygienically Relevant Microorganisms in Water Samples by PCR and Specific Hybridization in Microtiter Plates, System. Appl. Microbiol. 24: 423–429 GARCIA-ARMISEN, T., SERVAIS, P. (2004): Enumeration of viable E. coli in rivers and wastewaters byfluorescent in situ hybridization, Journal of Microbiological Methods 58: 269– 279 KOVÁCS, G., ZENKE, P. (2005): Az egerszalóki hévforrás autochton termofil mikroba-közösségének csoport-specifikus meghatározása molekuláris módszerekkel, Budapesti Népegészségügy XXXVI. (4): 311-323 MEAYS, C.L., BROERSMA, K., NORDIN, R., , MAZUMDER, A. (2004): Source tracking fecal bacteria in water: a critical review of current methods, Journal of Environmental Management 73: 71–79 ROMPRE, A., SERVAIS, P., BAUDART , J.,,DE-ROUBIN M-R., LAURENT, P.(2002): Detection and enumeration of coliforms in drinking water:current methods and emerging approaches, Journal of Microbiological Methods 49: 31–54 STENDER, H., OLIVEIRA, K., RIGBY, S., BARGOOT, F., COULL, J.(2001): Rapid detection, identification, and enumeration of Escherichia coli by fluorescence in situ hybridization using an array scanner, Journal of Microbiological Methods 45:31–39

161

Foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek és évi adatai a fôváros illetékességi területén

Recommend Documents