Fogarassy Zoltán
A szamossályi református egyház története születésétől 1849-ig helytörténeti pályázat
Debrecen, 2009
1. A sályi református egyház kialakulása, története a 16-17. században A sályi egyház már a reformáció előtt önálló plébánia volt.1 A hitújítás igen korán, valószínű már a XVI. század közepe táján elérte, amit Csenger közelségének, illetve földesurai, a Csaholyi és a Briberi Melith család protestáns hitre térésének köszönhetett. Bartha és Kiss2 csak a XVII. század végétől ismerik név szerint református lelkészeit. Papját a tizedösszeírások első ízben 1573-ban említik: ˇ plebano posessionis Portsalma et Salyˇ . Tehát a két falunak már ekkor is – a XVI. század végéhez és a XVII. század első feléhez hasonlóan – közös a lelkipásztora. Lelkészét először 1582-ből említik a források név szerint: Bélley Mihályt3, aki Porcsalmán lakozó sályi prédikátornak nevezi magát. Porcsalma leányegyházaként lelkésze 1588-ban Károlyi János, 1590-ben Szentkirályi Péter, 1591-1626 k. Porcsalmi Sebestyén. 1609-ban – Bartha: Emlékezés… 111. p. szerint - önálló anyaegyházként tűnik fel.4 1631–1634 körül Sárossi János 1636-ben Vadászi M. János 1639-1645 körül Mórici János, 1647-ben Csepei András, 1648-ban Gyarmati István a lelkész 1655-ben még fília. Először 1661-ben tűnik fel anyaegyházként. 1662-ben lelkésze Végardai István. 1665-ben ismét fília, 1666-ban újra ˝ pastori Salyien. ˝-t említ az összeírás. 1667-ben Melith Zsigmond az itteni református egyháznak zálogosítja el Takács nevű kertjét. 1669-ben lelkésze Gencsi János. 1
Bartha Mór: Emlékezés gyakorló lelkészi pályámra, Db.,1896,110. p. Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története, Kecskemét, 1878 3 Zoványi Jenő: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tizedjegyzékek mellett.. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár XIII. k., 1929, 103. p. E feldolgozás azonban meglehetősen hibásan dolgozza fel a tizedjegyzékek melletti nyugtatványokat: Bélley Mihályt sályi lelkésznek tartja, ő azonban Porcsalmán lakozó sályi lelkésznek mondja magát, Sályit csak 2 évből ( 1590, 1645 ) jegyzi Porcsalma fíliájaként, holott ez a porcsalmi lelkészek többi nyugtatványából is egyértelműen kitűnik. Az 1647-ben Porcsalmán szolgáló Csepei Andrást pedig itt egyáltalán nem tünteti fel ( csak 1631-1634-ben Batízban és 1636-ban Jánkon ). Őt, tudomásom szerint jelen dolgozat azonosítja először porcsalmi lelkészként. 4 Ezzel szemben a források ( SzSzB Lt. mikrofilm – Regesta decimarum 1609 ) szerint továbbra is Porcsalma filiája. 2
2
Az egyházmegye jegyzőkönyvei néhány válóperes ügyet említenek a faluból az 1670 és 1720 közötti időből. 1686-ban Pótor András a sályi ekklézsiának egy 2 és ¾ iccés kannát ajándékoz. Ebben az évben, március 6-án a szatmári egyházmegye Sályiban közgyűlést tart5, amelyen megerősíti az 1685-ös nagyari gyűlésen hozott rendelkezéseit. A református egyházban a később általánossá váló egyháztanácsot ekkor még a földesurak és a polgári elöljárók helyettesítették, gondnokválasztásra általánosan csak az 1734-es bodrogkeresztúri zsinat után került sor. Addig az egyházközség világi elöljárója és pénztárnoka az egyházfi volt. E tisztséget Sályiban 1689-ben Varga Tamás, 1691-ben nemes Csaholyi Péter töltötte be6. 1691-97 lelkésze Ináncsi András7. Az 1693-as tizedösszeírás szerint a helység lelkészének 1600 kereszt búzája termett, 1694-ben dézsmálták Ináncsi Andrást is – 8 kéve gabonája volt. 2. Az egyházközség a 18. század első felében 1697-1707 k.8 lelkésze Szőllősi András. Szolgálata alatt, 1700.március 3-án, a szatmári esperesi kerület ismét Sályiban tartja gyűlését, amelyen a Tiszántúli egyházkerület 1699-es krasznai zsinatán hozott döntéseket erősíti meg9. Az egri katolikus püspök ez évben készült összeírása a sályi templomot is mint a kálvinisták által elfoglaltat említi10. A belhivatalnoki fizetésekről először 1705-ből tudósítanak az egyházmegyei jegyzőkönyvek ( Bélteki : Matricula usualis, 75. lap ) Ekkor: 1, minden örökséggel bíró gazda ad 2 kereszt búzát s 9 poltúrát, ha búzája nincs, 1 forintot. A zsellér 1 kereszt búzát vagy 22 poltúrát. 2, Minden gazda egy boglya szénát. 3, Annyi fát ( talán az egyház erdejéből – kiegészítés Kiss i. m., Barthánál nem szerepel ), amennyi elégséges. 5
Kiss Áron: Adatok a szatmári helv. hitv. egyházmegye történetéhez in: Sárospataki Füzetek , 1859, 451. p. SzSzB Lt. mikrofilm – Reg. dec. 7 Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története c. műve szerint 1691-ben, Bartha szerint 1691-97 közt volt sályi lelkész. 8 SzSzB.Lt. IV.A.506. Fasc.2 Nr. 31., Bartha és Kiss is tévesen 1705-öt adja meg szolgálata végének. 9 Ld. 5. sz. lábjegyzetet. 10 Kandra-Leskó: Adatok az egri egyházmegye történetéhez 6
3
4, Minden nyomáson van 2 parochiális szántóföld, melyet 2-szer megszántanak, és a lelkész búzájával bevetnek. 5, Használ egy kertet a Nagykerten. 6, Halotti prédikálásért 1 forint., keresztelésért 1 tyúk s egy kenyér, esketésért, ha paraszt, 1 forint., ha nemes, amint megegyeznek. (későbbi kéz: ha háznál, 1 tallér) 7, A pátyodi ekklézsiához Gyáni Györgyné által hagyományozott féltelek 9 db. szántófölddel, míg valami vérrokon kiváltja, mikor is árán úrasztali készletek szerzendők. 8, Az özvegyek adnak 5 sing vásznat, melynek egyharmada a tanítóé.11 1707-ben még Sályi filiája a pátyodi református gyülekezet, amely 1709-17 közt pusztul el végleg, a pestis, majd az utolsó tatárjárás következtében. 1713-ban ordinálják lelkészét, Matolcsi Istvánt12, aki hihetőleg 1723-ig szolgál a faluban. 1715-ben Majos Eszter egy úrasztali terítőt, 1716-ban Orbán Kata asszony egy kenyértakaró kendőt készít az egyháznak. 1720-ban az egri püspök visszaköveteli a sályi templomot. Időről időre azokat a templomokat követelték vissza a katolikusok, amelyekről bizonyítható volt, hogy már a reformáció elterjedése előtt is fennálltak. Az egri püspök már korábban, 1700. február 18-án, az esztergomi érsekhez írt levelében többek közt a sályi templomot is olyannak említi, mely most a kálvinisták fennhatósága alatt van13. 1724-43 Almási János lelkész. 1727-ben az egyházmegyei jegyzőkönyv ˝florens ecclesia˝-nak nevezi a sályi egyházat, a templomépítésben tanúsított buzgalma miatt. Szatmár megye már az 1726. augusztus 21-i, csengeri gyűlésén foglalkozott a sályi templom építésével, és segítségnyújtásképpen úgy határozott, hogy a falu 8 forintnyi tartozását elengedi. 1729 Erdőhegyi Miklós és felesége, Erzsébet asszony egy kendőt ajándékoz az egyháznak.
11
Kiss K. : A szatmári ref. Egyházmegye története Bár Barcsa J. : A Tiszántúli Református Egyházkerület története I k.-e biharsályi lelkészként hozza, az általa is hivatkozott egyházkerületi jegyzőkv.-i bejegyzés csak a helység nevét tartalmazza – Sályi – nem utal annak sem polgári sem egyházi igazgatási hovatartozására sem. Mindemellett a Bihar vármegyei Sályi a középkorban és a török hódoltság utáni újratelepülését követően is a váradi káptalan birtoka, s mint ilyen, kevéssé valószínű, hogy ott református lelkész működött volna a XVIII. Sz. elején. Kiss a következő településekről ismeri: 1707 gyarmati rektor, 1723-27 nábrádi lelkész, 1727 egyházmegyei ülnök, 1730-35 kisari, 1735-40 mándi, 1740-42 szamosújlaki pap, meghalt 1743-ban. Ez szintén szatmári egyházmegyei működése mellett szól. 13 Ld. A 10. sz. lábjegyzetet. 12
4
1730 Igó főesperes elmozdítása, Almási levélben védi, s az ellene támadók megbüntetését szorgalmazza.14 Ugyanebben az évben a lelkész tanú egy boszorkányperben. Valamikor az 1734-es bodrogkeresztúri zsinat után gondnokot válasz az egyház, presbitérium felállítása, valószínű később történik. 1735-ben, a hermánszegiek kérésére, a vizitáció beleegyezik, hogy falujuk Jánktól elváljon és Sályi filiája legyen, de a források szerint ezután is Jánkhoz tartozik a település. 1736 Erdőhegyi Zsigmond exkommunikálása, mivel eklézsiát követni nem akar. 1743 Almási János meghal pestisben, a templomban temetik el. 1744-47 Szatmári Sámuel a lelkész, őt 1746-ban minden ismert ok nélkül el akarja bocsátani az egyház, de a vizitáció nem engedi. Az 1744-es vizitáció egy két férjű asszonyt a világi hatóság kezére ad, s a konzisztóriumot bízza meg, döntse el melyik férjéé legyen. Ugyanekkor exkommunikálnak egy 60 éves férfit, mert az fiatal feleségétől született gyermekét nem ismerte el sajátjának. 1746 Dombrády Jánost exkommunikálják, mert az egyház földjét elfoglalta. Exkommunikálnak még 40 templomkerülő embert. 1747-49 Kecskeméti István lelkész. A sályi református egyház élete 1749 és 1849 között 1749-68 lelkésze Gáti János15, ki ellen 1766-ban hosszú prédikáció miatt panaszkodnak. Szolgálata alatt készül a templom egyik harangja, 1766-ban. A sályi ref. egyház meglévő anyakönyveinek első bejegyzése 1765-ből való.16 A halálozások okairól csak a XIX. sz. 30-as éveitől szólnak a bejegyzések, ez előtt csak az újszülöttek halálozásait jelölik meg külön. Ahogy Bartha Mór is megjegyzi17, és az anyakönyvekből is kitűnik, a falu soha nem szenvedett jelentősnek mondható veszteségeket emberéletben, sem járványos betegségek sem természeti csapások következtében.18
14
Kiss. K.: i. m. 1764-ben, sályi szolgálata alatt nemeslevelet kap – lásd: Szinyei József :Magyar írók 16 házasságkötés, az első születés 1773-ból, az első halálozás 1786-ból 17 Bartha M.: i. m., 107.p. 18 Árvízről a korszakban csak 1840-ből szól a jegyzőkön6yv, akkor is csak a tanítás szünetelése okán 15
5
A XVIII.-XIX.sz. fordulóján több évben is igen nagy a csecsemőhalandóság.( pl. 1794, 1799, 1800, 1819 ) Kiugróan magas a halottak száma 1831-ben, ekkor ˝epekórság˝ pusztít a faluban, és az átlagosnak mondható 20 halálozás helyett 60 halott van. A kolera 1837-ben újra feltűnik Sályiban, ekkor azonban a halottak száma nem jelentős. 1842-ben a 25 születés mellett 58 halálozás történik, ezek jelentős része himlő miatt. Sályi népességi adatai 1785-1849 között év 1785 1786 1787 1788 1789 1790 1791 1792 1793 1794 1795 1796 1797 1798 1799 1800 1801 1802 1803 1804 1805 1806 1807 1808 1809 1810 1811 1812 1813 1814 1815 1816 1817 1818
születés 21 18 22 24 28 17 33 30 31 26 28 24 31 29 33 26 39 34 27 33 30 20 20 25 36 17 28 33 34 25 31 26 22
házasság 1 3 4 9 4 3 8 9 3 9 5 9 8 6 6 12 14 5 6 6 6 8 13 4 6 11 5 11 10 8 9 4 4 14
halálozás 10 31 21 10 15 9 10 10 22 11 6 10 7 39 20 14 14 19 15 17 26 34 23 17 17 22 27 36 16 13 21 24
6
év 1819 1820 1821 1822 1823 1824 1825 1826 1827 1828 1829 1830 1831 1832 1833 1834 1835 1836 1837 1838 1839 1840 1841 1842 1843 1844 1845 1846 1847 1848 1849
születés
Házasság
halálozás
24 24 28 21 39 30 30 26 24 23 41 23 25 22 27 30 27 25 26 27 35 29 30 25 23 31 28 32 26 32 30
8 8 17 7 10 6 8 6 13 6 11 2 7 7 9 2 9 7 5 8 7 9 9 5 12 15 8 4 10 12 8
30 21 14 22 22 17 13 21 15 10 16 19 60 19 14 41 16 27 8 7 25 19 21 58 17 26 24 34 30 30 28
A sályi egyház jegyzőkönyveit 1796-tól vezetik, bár az első kötetben, másolatban, az 1767-es vizitációról is találhatók feljegyzések. Előtte, 1769-ben annyit jegyez meg a jegyzőkönyv, hogy az ekklézsia ládáját a templomban őrizzék, annak kulcsa egy „authentica persona”-nál legyen. A ládát felnyitni az egyházfi jelenlétében lehet. Az egyházközség ládáját az 1786. január 29-n tartott egyháztanácsi gyűlés rendeli átteni a lelkészlakba, a kulcs őrzését pedig a kurátorra bízza. Erre, a valószínűleg első szélesebb körű egyházi gyűlésre Domahidy Ferencnél került sor, összehívásának oka az „ekklézsia hibáinak kijavítása” volt. Ugyanitt megszüntetik a halottért való esti harangozás szokását és azt a másnap esti harangozás előtt egy órával rendelik megtartani.
7
Kurátor és konzisztórium választása 1777-ben, szent Iván havának 7. napján történik először. A 2 kurátor mellé 10 konzisztoriális személyt (presbitert) választanak. A konzisztórium névsora először 1777-ből ismert. A konzisztóriumnak, felállása után legelső feladatai közé tartozott a lelkész természetbeni fizetése körüli hanyagság felszámolása, annak pontos beszolgáltatását rendeli el. Az egyházfi kötelességévé teszik a lelkész és a tanító állandó látogatását, panaszaik jelentését az egyháztanácsnak. Rendet kellett teremteni a gyülekezet tagjainak a szent szolgálatok alatti magaviselete körül is. A templomban veszekedőkre, verekedőkre, székválogatókra 25 pálca vagy nő esetén korbács várt a deresen. A nemesek a verést 3 forinttal válthatták meg. A főkurátor évenkénti számadással tartozott a konzisztórium felé. Kurátorok: 1777 Domahidy István /?/ 1787 Domahidy László /?/ 1788 Gacsályi Zsigmond 1792 Balla András 1794 Balla András, Bíró Mihály, vicecurátor Zombor István 1795 Domahidy László, Cséke György 1798 Balla László, egyházfi Móré István 1799 Barla András 1800 Szigethy Zsigmond 1801 Fogarassi János, egyházfi Vadász József 1802 Horváth István 1803 Domahidy László 1806 Fogarassi János 1807 Isaák Gáspár, Balla Sándor 1809 Fogarassi János 1812 Kolláth Albert 1815 Majos Ádám 1817-18 Bíró Mihály 1820-22 Csaholyi Zsigmond 1822-24 Bada László 1824-33 Horváth Ádám 1834-36 Sulyok Gedeon 1836-38 Domahidy András 8
1838-44 Majos Ádám 1842 Balla István 1844-46 Kolláth József 1846 Domahidy András 1847-51 Sulyok Ádám, helyettese, míg ő az erdélyi hadjáratban van, Szilágyi József Álljon itt azon pár évből, melyből ismert, a konzisztórium teljes névsora: 1777: Domahidy István, Gacsályi Zsigmond, Bíró Péter, Kollát Ferenc, Balla András, Zsigmond és Márton, Magyar Ferenc, Horváth József, Borbély György, Kőtő Mihály 1787: Domahidy László és Zsigmond, Sulyok László, Majos József, Gacsályi Zsigmond, Bíró Péter, Balla Zsigmond és Márton, Kollát Albert, Simon György, Csokai György, Badar András, Vadász János, Nagy Ferenc, Czine János 1794: Bíró Mihály, Majos József, ifj. Sulyok Sándor, Kollát Albert, Csokai György, Balla András, Cséke György, Gyulai István, Szigeti Zsigmond, Zombor István, Czine János, Móré István 1801: Fogarassi János, Bíró Péter, Badar András, Cséke György, Mihály és Miklós, Balla Sándor, Csokai János, Dálnoki Sámuel, Borbély Mihály, Zombor István, egyházfi Vadász József 1802: Horváth István, Bíró Péter, Sulyok Sándor, Kolláth Albert és Ferenc, Barla György, Barta Mihály, Gerzsenyi Ferenc, Nagy Ferenc, Pótor Mihály, Móré István 1809: Fogarassi János, Sulyok Sándor, Kolláth Albert, Ferenc, Horváth István, Cséke Miklós, Zombor István, Nagy Mihály 1849: Simon János, Komlósi Mihály, Ináncsi Zsigmond, Fási István, Simon László, Ecsedi Antal, Badar András, Varga Ábel Az egyházfegyelemmel komoly gondok lehettek ez idő tájt, hisz 1777-ben jegyzőkönyvbe került fegyelmező intézkedéseket még 1814-ben is megerősítik, sőt kiterjesztik az iskolások helyeit elfoglalókra is. A gondok azonban csak súlyosbodtak. 1794-ben aztán a kiszabott büntetések semmibevétele és a széthúzások miatt˝ utolsó árvaságra jutott az ekklézsia˝, a március eleji gyűlésen se kurátort, se egyházfit nem tudtak választani, ezért a március havának 27. napján tartott gyűlésen elhatározzák, hogy a konzisztóriumot megszüntetik. Meghatározzák, hogy ezentúl ne 1-2 személy döntsön az egyházközség dolgairól, a pap és a tanító béréről és marasztásáról, hanem az egész konzisztórium. Pénzbüntetés fenyegetésével igyekeznek elérni, hogy a presbiterek részt vegyenek a konzisztórium munkájában. Majd csak az év végén állítják fel újra a testületet, a december 1-i gyűlésen.
9
Bár az egyházközség normális működése helyreállt, szinte minden évből vannak feljegyzések, melyek a gyűléseken való megjelenésre illetve az azon való illő viselkedésre szólítják fel az egyháztanács tagjait. ( bejegyzés az 1777-es, 1794-es (ekkor 1 frt. büntetés terhe mellett), 1812-es, 1844-es gyűlésről ) 1797-ben elrendelik, hogy ha ezután a kurátorok adósságot csinálnak, tartoznak azt még hivatali idejük alatt behajtani. Hasonlóképpen az egyházfik is úgy távozzanak hivatalukból, hogy a tanító és a lelkész fizetése rendben van. Az egyházfi szolgálati éve alatt minden stóla- és tandíj fizetése alól mentesült. 1799-ben magát a kurátort kellett bírsággal sújtani, mert az egyháztanács rendelkezéseit megszegte, kedvezni akarván az Előrekettyéről fát vevő személynek. A konzisztórium a 11 frt. kár megtérítésére és 3 frt. bírságra ítélte. 1809-ben Horváth József konzisztóriumi tagot hasonlóért 1 frt.-ra, Simon Lászlót egy szál fa engedély nélküli levágásáért 18 frt.-ra (!) büntetik. 1812-ben két nemest az egyház számára hozatott fa elragadásáért 1-1 frt.-ra, 1815-ben egy másik nemest a széna rossz fizetéséért és a konzisztórium megkisebbítéséért 6 frt.-ra. Az évben a sályi egyházban is megesett a szinte valamennyi egyházban felbukkanó presztízsvita, az ún. székper, amit a konzisztórium a szokásos módon old meg: a vitára okot adó bútordarabot kiteteti a templomból. Ugyanekkor fogad az egyházközség harangozót, az addig az időig a feladatot ellátó gyermekek helyett. 1821-ben a disznait az egyház erdejében makkoltató Sulyok Sándort 28 frt. bírságra ítélik. Nagy vihart kavarhatott még ebben az évben Balla Gergely ügye, aki több ízben is botrányosan viselkedett a templomban a prédikáció alatt, amiért júniusban 1 frt.-ra büntették. Okt. 28-án a konzisztórium elé állították, de annak tagjait is szidalmazta. A nov. 4.-i egyházközségi gyűlésen, ahol a konzisztórium tagjain kívül több jeles egyháztag is jelen volt, a bűnöst 12 frt. bírságra és egyházkövetésre ítélték, aminek eleget is tett. Az utolsó, büntetésről szóló feljegyzés az időszakban 1832-ből való. Ekkor Végh Józsefet, mert a konzisztóriumot mások előtt megsértette, bár utóbb bűnét megbánta, 6 frt.-ra büntették. Mivel a nemesek gyakran éltek a papmarasztás jogával, 1794-ben előírták, hogy ezentúl se a pap, se a tanító ne távozzon hivatalából 1-2 személy akaratából, hanem csak a konzisztórium döntése után.
10
Ezután már szinte csak az egyházközség belső, gazdasági jellegű ügyiről szólnak a feljegyzések, főképp az egyház Előrekettye nevű erdejéről. Szabályozzák az onnan kivágott fa árát, s mivel a falu, a korabeli feljegyzések szerint is, mindig híján volt a fahordási lehetőségeknek, szigorúan megtiltják, hogy nem falubeli számára bárki fát adjon el, kivéve ha azzal más református ekklézsia számára segítséget nyújthat. 1794-ben 3 forint, vagy igásállata elvesztése terhe mellett tiltották meg mindenkinek, hogy illetéktelenek számára fát adjon el. 1799-ben a kurátort is figyelmeztetik, a konzisztórium tudta nélkül egy szál fát se adjon el, szintén 3 forint terhe mellett. Ebben az évben tiltják meg, hogy idegenek fát vehessenek az egyház erdejéből, sőt sályi lakos is csak hétfőnként tehette ezt. Valószínű ezekkel az előírásokkal nem érték el a kívánt eredményt, mert 1800-tól már az egész konzisztórium jelenlétéhez kötötték a fa eladását, s csak akkor lehetett fát venni, ha a lakosok az addigi tartozásaikat rendezték (ez alól a megszorítás alól csak a lelkész és a tanító kapott felmentést). 1821-ben a fa árát 20 forintban állapítják meg, Ebben az évben felvigyázót fogad az egyházközség az erdejére. Az egyház jövedelmének jelentős része az erdejéből árult fáért kapott pénzből és a bírságokból származott. Ehhez járult még az 1828-as országos összeírás tanúsága szerint, hogy a földesurak engedelméből a Szamoson közlekedő komp díját is a helyi református egyház szedhette. A XIX. század elejétől a legtöbb bejegyzés a tanítói és a paplak, az iskola és a templom épületének állapotával, javításaival és 1833-35-től az új templom építésével foglalkozik. 1794-ben a régi templomot újították, kitoldották. 1812-ben ismét a templomot és a tanítói lakot újítják. 1815-ben Majos Ádám kurátor új paplakot építtet, renováltatja az iskolát és a tanítói lakot. 1824-33 közt a kurátor a paplakot, iskolát és a tanítói lakot renováltatja. 1834-ben az 1815-ben épített paplakot egy másik telekre cserélik, a lelkész 5 évig ingyen lakhat a régi helyén. Megkezdik az új templom építésének előkészületeit: 192 ezer téglát vettetnek a kurátorok 1835-ben 100 köböl meszet vesznek Ez évben kötnek szerződést a templomtorony építésére, 4000 forint értékben. 1836-38 közt 337500 téglát vetnek, faragott köveket, vasat, fát, meszet vesznek 2280 forint 30 krajcár értékben, munkadíjként 1050 forintot fizetnek ki.
11
1838-44 közt az új templom falait teljesen felrakják. 1841-ben elkészül a kupola is, ezt azonban 20 év után le kell szedetni, amiért is hosszú pereskedés kezdődik az egyházközség és az ácsmester közt. A templom elkészültét követő örömünnepre 97 forint 10 krajcárt költenek. 1844-ben új ekklésia-ládát csináltatnak. 1844-6 közt rendezik a mesterekkel szemben fennálló tartozásokat, 1845-ben a régi templomot elbontják. Elkezdik az új lelkészlak építését, mivel a lelkész már 5 éve bérelt házban él, s 1846-ra be is fejezik. Az 1767-es vizitáció említi először a korszakban a belhivatalnoki fizetéseket. :- 1-1 szekér fát, -
halotti harangozásért, református esetén 24 pénzt, más vallású esetén 34 pénzt ( 1 máriást ) jelöl ki a pap és a tanító fizetéséül
Az 1786-os konzisztoriális gyűlés elrendeli, hogy: -
az egész gazdaságot tartó özvegyek egész bért fizetnek
-
.gazdaságot nem tartó özvegyek 1 máriást adnak
-
a feleséges szolgák ½ bért tartoznak fizetni.
1777-ben az egyháztanács Szt. Mihály napját szabja határnapul a búza, széna beszolgáltatására, 1 napszámban és 34 pénzben állapítja meg az egyházfi kötelező szolgálatát. 1797-ben az egyházszolgát hivatali ideje alatt mentesítik mind a pap, mind a tanító számára teljesítendő fizetések és szolgáltatások alól. 1799: Ettől az évtől a falu egyik fele továbbra is szénát fizet a papnak, másik fele pedig annak árát. A tanítónak 2 helyett 3 sörfőzés ígértetik, ha maga mellé praeceptort állít. Az egyházközség harangozó felfogadását határozza el, s díjazására minden gazdától 4 garast szed be. Az egyházközség első díjlevele 1801-ből maradt fenn19. Ez a következőképp rögzíti a lelkész és a tanító fizetését: 1, a lelkészét: -pénzfizetése 28 forint
12
-keresztes búzabeli fizetése 127 krajcár -vékás élet 26 köböl -szénabeli fizetése 76 szekér -fabeli fizetése 44 szekér -a stólából 17 forint. A határ 3 fordulóra műveltetik, az egyik fordulóra van 2 köbölre második fordulóra 3 köbölre harmadik fordulóra 2 köbölre való. Az őszi vetés alá való földeket kétszer szántani szokta az ekklézsia. 1809-ben az alábbiak szerint állapítják meg a lelkész fizetését20: Minden gazda, akinek valamilyen igásállata és valamilyen vetése van, fizet 17 kévéből álló kereszt búzát. A földesurak pedig a 2 kereszt búzán felül, a maguk tehetsége szerint szoktak fizetni Az évben 99 kereszt gyűlt össze, melyből megrostálva, és a nyomtató részt leszámítva, lett 40 köböl. Minden gazda, vagy gazdaságot folytató özvegy, akiknek marhája nincsen, de gazdasága van, fizet 2 véka rostált búzát vagy életet, akik pedig ennél gyengébb tehetségűek, fizetnek 1 vékát. Az évben 26 köbölt tett ki. Minden keresztet, vagy 2 vékát fizető gazda fizet 27 dénárt, az 1 egy vékát fizetők 6 krajcárt, melyből az évben gyűlt 21 forint 43 krajcár. A sályi ekklézsia meg akarván változtatni a tiszt. tractus protocollumában lévő és 1803-ig szokásban lévő ezen fizetést,: ad minden gazda 1-1 boglya szénát, Ezután a feleséges cselédek, vagy szolgák is fizetnek 1 véka búzát. Az olyan özvegyek, kiknek semmi gazdaságuk nincsen, fizetnek 17 krajcárt, vagy 5 sing vásznat, ennek 1/3-a a rektoré. Minden igásállattal bíró ember tartozik fizetni 1 szekér fát, melynek 1/3-a a rektoré. A pap részére az évben 44 szekér lett. Minden fordulón van a prédikátornak, két két köblös földje, melyet az ekklézsia tartozik megszántani, és a prédikátor magvával bevetni és beboronálni. A fenekben van egy kis dinnye- vagy paszulyföldje, mintegy negyvened rész vékás kapacitású. A stóla úgy fizettetik amint az az óvári gyűlésben, 1808-ban, elfogadtatott.: 19 20
Tiszántúli Ref. Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár (TtRELt.) I. 1.u, 10. TtRELt I.1.s, 6
13
-A keresztelésért, ha a papi háznál, vagy a templomban lesz 4 forint, ha a szülők házánál 1 forint A koldusok gyerekei ingyen kereszteltetnek. -A házasok kihirdetéséért 3 garas, melyet előre le kell fizetni. -A házasok kihirdetése felől való testimonialis kiadásáért, helyben a prédikátornak 1 forintot fizet, más helységben házasodott vőlegény 2-t. -Annak a prédikátornak, aki a házasokat összeesketi, ha a templomban, vagy a papi háznál, 30 garast, ha a lakodalmi háznál 3 forintot. -A halotti prédikációért, ha búcsúztató nélkül van, kell 2 forint, ha azzal 3 forint. Lelkészei21: 1769-73 Szikszay István 1773-85 Komlósi András, akadémikus pap. Prédikátorsága idején készült a másik harang, ezt 1849ben ágyúöntésre átengedik. 1785
Komlósi Sámuel
Esete az egyházközség történetében talán a legnagyobb botrányt okozta. A vizitáció előtt megvádolják, hogy cenzorait tudatlannak nevezte, és azt állította, Jézusnak nem volt és nincs emberi lelke. Mivel állítását nem vonta vissza, eltiltották a szószéktől, de mivel a Helytartótanács épp ebben az időben tiltotta el a rektorokat a prédikálástól, nem meneszthették rögtön, mert lelkész nélkül maradt volna az egyház. A következő egyházmegyei gyűlés azonban megfosztja hivatalától. Az üggyel nem csak az egyházkerület, de a debreceni magisztrátus, sőt a Helytartótanács is foglalkozott. 1786-91 Kabay Ferenc, akadémikus pap. Mivel a nép fizetése leszállítását akarta, elment. Szolgálati ideje alatt 2 kimutatás készült a faluról 1786: a családok száma 104, az anyakönyvek, jegyzőkönyvek, egyházi és világi felsőbb hatósági körlevelek megvannak. A lelkész tudományára nézve ortodox, mind az ő, mind a családja erkölcse feddhetetlen. Hivatalát megfelelő gonddal látja el. Járandósága: 14 rhénes forint, 80 szekér vagy 20 köböl búza, 59 , fa amennyi kell. Hallgatói kellő számban vannak. A gyülekezet erkölcse: Komlóssi Pétert kell meginteni. Templom, temető és paplak van, állapotuk jó. Koldusok nincsenek. 1788-ból való az a cin-tányér, melyet Sulyok Julianna ajándékozott az egyházközségnek. 1791-94 Borbély János
21
Kiss K.: A szatmári ref. egyházmegye története 705. p.-től
14
1794-1803 Törös István, bár a vizitáció becsületes, józan életűnek mondja mind őt, mind családját, az egyházközség mindenféle haszontalan vádakat hoz fel ellene: pl., hogy Húsvétkor és Pünkösdkor először a lelkész nélkül lévő Porcsalmán szolgáltatta ki az úrvacsorát, hogy nem a rendes vékával mérte a maga számára a járandóságát. Először az ő lelkészsége idejéből van feljegyzés arról, hogy az egyházközség részben vagy egyáltalán nem adja be e lelkész szénabeli fizetését, s ez 1-2 év múlva súlyos következményekkel fog járni. Veszélyben az egyházközség léte 1803-05 Tóth István 1805-20 Nagy Gedeon Lelkészségük alatt, 1804-05 folyamán, magának az egyházközségnek a léte került veszélybe22. A vita a lelkész és a rektor részére történő szénabeli fizetés körül alakult ki. A sályi határ soha nem volt alkalmas arra, hogy a kiszabott mennyiségű szénát a falusiak megfizethessék. Amíg lehetett a pusztán lévő pátyodi határon kaszáltak, de, mint az a sályi egyháznak a püspökséghez írt leveléből kitűnik, azon épp ebben az időben tót telepesek szálltak meg. Az 1799-es konzisztóriumi gyűlésen elhatározták, hogy ezentúl a gyülekezet fele természetben fizesse a szénát, fele pedig a kirótt mennyiség árát, 1 forintot fizessen. A falu lakosai azonban ezt sem tudták teljesíteni, ezért 1803. május 20-án a szatmári esperesség, az ügyet kivizsgáló, küldöttsége levelet intéz az egyházkerülethez, melyben kéri, hogy a sályi belhivatalnokok szénabeli fizetését a következőképp szabályozza: a 2 keresztet, vagy 2 véka búzát fizetők 3 máriással váltsák fel a búzát, mégpedig minden évben Úr napjára fizessék azt be, és a szénát, amit a lelkész vesz rajta, a sályiak kötelesek minden fizetség nélkül a házához szállítani. Ezt a kérvényt maga az egyházmegyei közgyűlés azonban nem támogatta, attól félvén, hogy a sályiak példájára az egyházmegye több gyülekezete is kérni fogja a szénabeli fizetés pénzzel való helyettesítését. Az egyházmegye elöljárósága azt kéri a püspökségtől, hogy szólítsa fel a sályiakat a széna természetbeni fizetésére, ha pedig azok arra egyáltalán nem képesek, rendelkezzen az egyházközség leányegyházzá tételéről. Az egyházkerület ezt el is fogadja, és 1804. aug. 12-i gyűlésén kelt végzésében felszólítja az egyházmegye esperesét és főgondnokát, hogy személyesen vizsgálják meg a faluban az ügyet, és ha szükségesnek látja, tegyen javaslatot, mely szomszéd egyház filiájává lehetne tenni a sályit.
22
TtRELt I.1.b, 814.sz.
15
Ezt megtudva a sályi gyülekezet, 1805. jan. 28-án levelet írt az egyházmegyéhez, melyben leírja a nem fizetés okát, mely nem a lelkész nem kedvelése, hanem a kaszáló szűkös volta, de mint írják, ezt duplán kipótolják pénzből és más egyébből. Ezért nem tartják megérdemeltnek a filiává tétellel való fenyegetést. Az egyházmegye, 1805. április 4-én azt jelenti a püspöknek, hogy egyedül a földesúr ígérte meg a 4 kereszt búza felett 1 szekér széna fizetését, a többi egyháztag 3 máriást fog fizetni, az 1803-as egyházmegyei küldöttség javaslatához tartva magát. Ezután arra próbálta rávenni az összegyűlteket a vizsgálatot tartó esperes, hogy legalább saját korábbi, 1799-es határozatuk szerint történjen a fizetés, de azok ezt sem fogadták el. A jelentésben leírják azt is, hogy voltak akik szénát adtak el, és saját tapasztalatuk szerint elég boglya szénát tapasztaltak az udvarokon. Az egyházmegye mindezekért azt javasolja a püspökségnek, hogy Sályi a hermánszegi egyház filiájává tétessék. 1805. Ápr. 21-én pedig levélben fordul Szatmár vármegye alispánjához, hogy az szolgabírói hatalommal hajtassa be a lelkész javadalmát. A vizsgálat után, mely 1805. ápr. 4-én történt meg, az egyházközség tagjai, a püspökséghez írott levelükben, kifogásolták annak módját. Szerintük nem azt vizsgálták, hogy képesek e megfelelő mennyiségű szénát kaszálni, hanem megtudván, hogy 2 szegény ember, szükségből, szénát adott el, azt a következtetést vonták le, hogy a sályiak nem akarják teljesíteni a szénabeli fizetést. Leírták, hogy az elmúlt években kétszeresére emelték a papi fizetést. Tagadták az egyházmegye azon véleményét, hogy a lelkészek iránti ellenségeskedés lenne az oka a nem fizetésnek, annak okául egyedül a kaszálók csekély voltát adja, mely miatt a gazdák még a maguk számára sem tudnak elég szénát szerezni, drága pénzen kell azt venniük. Mégis, ha a püspökség jobbnak látja, vállalják 20 szekér széna természetben történő szolgáltatását, noha ez, mint írják, a szűkebb esztendőkben a pénzbeli fizetésnél nagyobb terhet fog jelenteni a számukra. A szatmári egyházmegye 1805. évi ülésén megerősítette: esztendőnként 20 szekér búzát tartozzanak fizetni természetben, ki-ki a maga erejéhez képest egész szekérrel, ezen felül pedig azok akikre a természetbeni fizetés abban az évben nem esik, fizetnek 1 forintot. Ez az évben 72 forintot és 15 krajcárt tett ki. Bár a lelkészi fizetésről megegyezés született, a vizitáció még 1814-ben is annak pontos beszolgáltatására szólította fel a nemeseket. Nagy mégis újra összeütközésbe került a nemesekkel, a konzisztóriummal és a gondnokkal, akik egyáltalán nem törődtek az egyházközség javával. Számadást évekig nem készítettek, sőt Majos Ádám kurátor még az esperes dorgáló levelét sem hirdette ki. A lelkész mindezek miatt elment. 16
1820-26 Kovács Mihály, fizetéscsonkításról panaszkodott. 1827-32 Geczeő István 1832-37 Jankay Dániel 1833-ban szabályozták újra a belső személyek fizetését23. Prédikátori fizetés: 1. Keresztes élet 17 kévéjével számítva 80 kereszt. 2. A szegényebbektől vékás élet 28 ½ köböl. 3. A keresztes és vékás élethez járulni szokott pénzbeli fizetés kb. 18 forint . 4. Tűzifa 18 öl. 5. A pátyodi határon van az egyháznak két kaszálója, melyeken teremni szokott 20 boglya. A kaszálás, gyűjtés, behordás az ekklézsia gondja. 6. Szántói:
– a porcsalmai fordulón: két db. 2 köblös a Közép mezőn: két db. 2 1/2 köblös az angyalosi fordulón: két db. 2 köblös
Ezen nevezett földeket az ekklézsia szántatja és a prédikátor magvával beveti- a többi munka a prédikátorra vár. a pátyodi határon, mindjárt a falu alatt, az országút mellett, napkeletre, van egy köblös kenderföld, ezt műveltetni a prédikátor tartozik. A stóla a következő: 1, keresztelésért 12 krajcár. 2, esketésért templomban 1 for. 30 krajcár, háznál 3 forint. 3, házasulandók kihirdetéséért 9 krajcár. 4, házassági kihirdetésről szóló bizonyságlevél kiállításáért 1 forint. 5, matrikulai kiírásért, vagy az ú. N. keresztlevélért 1 forint. 6, prédikációs halottért 2 forint. 1837-45 Lukács István 1840-ben szabályozza az egyházközség a bába juttatását is: első gyermekért 1 forint 30 krajcár, a többi gyermekért 1forint. 1844-ben pedig új temetót nyitnak, mert az előző betelt. 1845-51 Nagy Lajos
23
Ld. 19. sz. lábjegyzetet.
17
3. A sályi református iskoláztatás Mint ahogy a dolgozat elején is említettem, Sályi és Porcsalma református egyházának korai története elválaszthatatlan egymástól. Ezért a falu reformáció utáni iskolázásának kezdeteit is Porcsalmán kell keresnünk. Valószínű, hogy a sályi gyermekeket is tanította az 1640 körül működő porcsalmi rektor; Kelemen diák. Porcsalma iskola-telkét 1642. ápr. 22-én Huszton kelt resolutiójával gr. iktári Bethlen István adta, meghagyva Csaholyi Gáspárnak, hogy keressen fel 1 puszta telket s az azután járó földeket adja oda Császár Andrásnak, ki a földek után a tizedet a skólához megadja. A nagybányai református kollégium anyakönyvében a következő bejegyzést olvasni 1646-ból : Georgius Uzoni 2da vice ingressus, tandem ductus Porchalminum .- Uzoni György … vitetett Porcsalmára.24 Ezt 1651-ben a következővel egészítették ki: …, illinc comiter discessit. - … ahonnan békével távozott. Úgy tűnik tehát, hogy Uzoni György is porcsalmi rektor volt, s mint ilyen, ő is taníthatta a sályi gyermekeket. A szatmárnémeti ref. kollégium anyakönyvében a következő olvasható, 1658-ból: Stephanus Szekeresi Ductus Portsalminum / ? / ad rectoriam.25 Szőllősi András lelkipásztorság alatt aztán 1703-ban külön tanítói állás szerveztetik a faluban26, ez idő előtt az önálló sályi egyházközségben minden bizonnyal a lelkész oktatta a gyermekeket. Ez idő tájt a következő osztályok voltak:
- abecisták - lektorok - rudimentisták - etimolgisták.
Az első, fennmaradt, 1705-ös belhivatalnoki fizetésszabályozás szerint a tanítói javadalmazás: 1,Minden ember ad 2 véka búzát, akinek ekéje nincs, egy vékát, a zsellér ½ vékát. 2, Minden gazda ad 12 dénárt. 24
valószínűleg rektóriára Szatmári diákok 1610 – 1852 Szeged, 1994, közreadja: Bura László .:43. p. 26 Bélteki: Matricula usualis 75. p.: Schola Salyiensis fund. 1703. tempore Pastoris Andrae Szőlősi in hac Matricula Proventus Ecclesiarum ex mandato sacrum Principalium annotantis. in Kiss K. : A szatmári ref. egyházmegye története 25
18
3, Kétszeri sörfőzés. Fát adnak elegendőt. 4, Tandíjul: abecistától a lektorig 16 poltúra, rudimentistától 25 poltúra, etimologistától 150 dénár. A falu iskolamestere 1707-ben Almásy Zsigmond.27 1725-től ismerjük többnyire folyamatosan a tanítók névsorát.28 A rektorok, többnyire Patakról jött, teológiát végzett ifjak voltak. 1725-26 Ecsedi István, dicsérik. 1727-30 Bodoki Sámuel. A szatmárnémeti ref. kollégium anyakönyvében a következő áll: 1729. die 3. Martii Andreas Beregi, rectoriam Sallyiensem suscepit.29 1730-33 Fányi N. rektort a vizitáció kóborlásért feddi, s 1732-ben azzal fenyegeti, hogy ha legalább 5 tanítványa nem lesz, elbocsátja. 1733-35 a tanítót jó embernek mondják, de iskolája nincs. 1735-36 T. Szatmári János tanítót dicsérik. 1737-39 Miszti István tanító, dicsérik, de nem marasztalják. 1736-43 Várady János, dicsérik. 1743-44 Técsi János tanító. 1744-45 Szoboszlai N. 1745-48 Sályi Ferenc, 1746-ban nem javasolja neki a vizitáció, hogy olyan helyen megmaradjon, ahol a kegyes prédikátort ok nélkül elbocsátják. 1748-49 Csekei János. 1749 Fányi János, rossz tanító lévén 1751-ben elbocsátatott. 1751-55 hiány a tanítói állásban. 1755-59 Tegze Pál, ki részeges lévén elküldetett. 1759-61 Kovács István 1761-62 Várady György, ki rossz tanító volt. 1762 Lengi Miklós 1763 Intze Sámuel 1764-67 Bíró Péter. 1767-71 Galambos Pál 1771 Gecző János
27
SzSzB. Lt. IV. A. 506. Fasc. 2 Nr. 31. Kiss K. és Bartha M. eltérően közli szolgálati idejüket. 29 Szatmári diákok 92. p. 28
19
1772-75 Kósa János 1775-76 Szabó István, korhely tanító 1776-87 Pataki Mihály Az első fennmaradt iskolai kimutatás 1785 körül készült30. E szerint 34 fiú és 22 lány járt, 6 fiú és 10 lány nem járt iskolába a gyermekek közül. A fiúk és lányok együtt tanultak. Magyar nyelven tanulták az írást, olvasást, aritmetikát, katekizmust, szent históriákat, éneket, dicséreteket és imádságokat. Egy 1786-os kimutatás szerint 23 fiú és 14 lány járt iskolába. 1787-91 Kovács Márton 1788-ban a század eleji 4-hez képest már csak 2 osztálya volt: a declinisták és a lectorok. A vizsgálat az órák erkölcsét jónak mondja, a tanítás minősége még vizsgálat alatt. 1788-ban 98 család lakja a falut.32 fiú és 22 lány járt, 4 fiú és 7 lány nem járt iskolába, ellenkező szülő nem volt. A tanítóról mindkét évből csak annyi megjegyzés van, hogy kap fizetést. A tanítás magyar és latin nyelven folyt. Sályi, valószínű a több nemes lakos igénye miatt, ahhoz a kevés településhez tartozott, melyben 1795 után is, amikor is az egyházmegye beszüntette a latin nyelvű oktatást, folyt tanítás latinul is. A gyermekek 2 évig tanultak. A vizsgált évben 14 declinista és 17 lector és collector tanult az iskolában. Ezek közül 19 nemes és 12 jobbágygyerek volt. Mindegyikük pontosan járt iskolába. Vallást 18 órát, latint 12 órát, aritmetikát, kalligráfiát 4 órát tanultak. Magyar nyelvet is tanultak. 1791-93
Vincze János
1793
Lovas Sámuel
1794-98
Homoki István
1798-1801 Lőrinczi Sámuel előbb dicsérik, majd hanyag lesz Meddő marad az a kísérlet, hogy a rektor mellé praeceptort is állítsanak, az 1799-es gyűlésen hiába ígérik meg a tanítónak, hogy 2-ről 3-ra emelik a sörfőzések számát, ha maga mellett segédtanítót is alkalmaz. 1801-02
Páris Ferenc, korhely tanító, a vizitáció elbocsátja
Egy 1801-es kimutatás szerint pénzfizetése 12 forint, vékás életbeli fizetése 40 köböl, fabeli fizetése 12 szekér, a didactrumból 35 forint. 1802-04
Kató Ferenc, szorgalmas
Egy 1804-es kimutatás ezzel szemben azt írja, hogy ekkor is Páris Ferenc volt a tanító. Az iskolának 62 fiú tanulója volt31. 30 31
TtRELt I.1. s, 23. Uo. I. 1. s, 8.
20
1804-11
Kazai István
1811-14
Mándy István, korhely
1814-18
Varga István, jól tanít, de erkölcsére panasz van
1818-19
Réz István
1819-24
Adorján Mihály, szorgalmas
1824-ben úgy döntenek, hogy a rektor ezután csak 3 évig maradjon hivatalában, s erről a későbbiekben se legyen szó a gyűléseken. 1824-29
Lovas Dániel, szorgalmas
1829-32
Rákóczy Mihály
1832-35
Nyilas József
Az 1833-as tanítói díjlevél szerint a fizetés: 1. Szemes élet 34 köböl. 2. Tűzifa 6 öl. 3. Esztendőnként, míg a mester nőtlen, 2 sörfőzés kb. 100 gazdától. 4. Pénzfizetés 9 frt.. 5. Minden gyermektől 1 canicularis csirke. Az iskolába járó gyermekek tanításáért: 1. A betűket ismerni kezdőktől 24 kr. 2. Olvasóktól 50 kr. 3.
Könyv nélkül tanulóktól 1 frt.
A prédikációs halott felett éneklésért 1 frt. Koporsóba tételkori éneklésért 30 kr. Énekszós halottért 30 frt. Az oskolamester részére se földek, se kaszálók nincsenek. 1835-37
Kézi Balázs
1837-40
Szabó József
1840-43
Sinka Gábor
Nem cak az egyházmegye küldöttsége vizitálta a lelkészt és a tanítót, hanem mint azt egy 1843-as jegyzőkönyvi bejegyzés tanúsítja, a konzisztórium tagjai is felügyelték az iskolában folyó munka színvonalát. 1843
Horváth István
1844-48
Abosi Márton
1848-52
File János
21
Néhány adat alátámasztja, hogy nem hiába hagyta meg az egyházmegye a latin nyelv tanítását a faluban 1795 után. 1769-ben írt alá a debreceni kollégium anyakönyvében Gáti István, aki a losonci iskolában tanult korábban. 1770-ben Balla Mihály lesz a kollégium diákja, ő korábban a kisújszállási iskolában végezte tanulmányait. 1775-ben a máramarosszigeti református líceum diákja Komlósi Sámuel, 1780-ban Lajos.. Egy 1813-as összeírás Majos Józsefről jegyzi meg, hogy Lőcsén folytatja tanulmányait. 1826-28 közt a szatmári iskolában tanult Sulyok Ádám, aki innen a debreceni kollégiumba ment. Az 1827-28-as tanévben itt tanul Csaholyi Zsigmond, aki Patakról jött. Ugyanekkor Máramaroszigeten tanul Komlósi Sámuel. 1830-31-ben Kolláth Dániel, 1830-33 közt Cséke Sándor a szatmári iskola diákja. 1842-ben Sulyok László és testvére Antal, 1846-ban Rozsy Károly a máramarosszigeti iskola tanulója.. A szatmári római katolikus gimnáziumban tanult 1822-ben Simon József. 4. Az egyházközség és a közélet, 1848/49 A reformkor, az egyre szélesedő politikai aktivitás nyomot hagy a sályi egyházközség életében is. 1840-ben a táblabíróválasztás ügye is a konzisztórium elé kerül. A külvilággal, közélettel, politikával komolyabban először 1848/49-ben foglalkozik először a jegyzőkönyv. Az egyházközség belső ügyeihez képest azonban elenyésző a forradalommal és szabadságharccal kapcsolatba hozható bejegyzések száma: a febr. 13.-i ülésen a lelkész javaslatára, mivel az már a legtöbb egyházközségben megtörtént, a kisebbik harangot átengedik ágyúöntésre, a húsvéti istentiszteleten a szokásos legáció elmarad, mivel az iskolákban a tanítás szünetel, a fő- és algondnokot helyettesítik, míg azok nemzetőrként a táborban vannak ( 1848.okt 15.-dec. 3 ), illetve eleget tesznek a püspök 1849.máj. 9.-i rendeletének, mely a belügyminiszter felkérésére elrendeli, hogy az egyházmegyénként összehívandó gyűléseken minden egyházközség küldöttei útján esküdjön fel a Szemere-kormányra. Ezzel hagyja maga mögött a sályi református egyházközség a feudális kötöttségek, a rendiség és a vallási türelmetlenség időszakát, hogy egy új korszak megváltozott körülményei közt de egyenlő esélyekkel induljon a jövő felé.
22
Felhasznált források és irodalom: I.
Források:
Keresztelési, esketési és halotti anyakönyvek, Szamossályi Református Lelkészi Hivatal 1. kötet: 1767-1814 2. kötet: 1815-1839 3. kötet: 1840-1867 Egyházközségi tanácsülési jegyzőkönyvek, Szamossályi Református Lelkészi Hivatal 1. kötet 1796-1829 2. kötet 1830-1844 3. kötet 1844Itt szeretném kifejezni köszönetemet Nagytiszteletű Bartus Zoltán Lelkész Úrnak, a szamossályi ref. egyházközség lelkipásztorának, az egyházközség birtokában lévő források használatáért. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára 1. Egyházkerületi jegyzőkönyvek és iratok (I.1. a-b) 2. Egyházközségi díjlevelek (I.1.u. 10) 3. Iskolai kimutatások (I.1 s 8, 23) 4. Javak összeírása 1809 (I.1. s. 6) 5. Series studiosorum Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár: 1. Regesta decimarum 1570-1716 (mikrofilm) 2. IV.A.506. Fasc.2 Nr. 31. II.
Irodalom:
1. Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története, Kecskemét, 1878 2. Bartha Mór: Emlékezés gyakorló lelkészi pályámra, Debrecen, 1896 3. Barcsa István: A Tiszántúli református egyházkerület története, Debrecen, 1906 4. Sárospataki Füzetek, 1859 5. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár XIII. k., 1929 6. Szatmári diákok 1610 – 1852, Szeged, 1994, közreadja: Bura László 7. Kandra Kabos-Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történetéhez I-IV., Eger, 18851907
23
