Fodor László MULTIFUNKCIONALITÁS ÉS KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG*
1. Fogalmi keretek A címbeli fogalmak együtt a közös agrárpolitika (KAP) területén értelmezhetők, amely az Európai Unió minden bizonnyal legösszetettebb – gazdasági, társadalmi és immár környezeti célkitűzéseket követő – integrációs területe. A KAP jelenleg újabb reform elé néz, amelynek 2014-től – az új költségvetési időszak kezdetére – kell hatályba lépnie. A tervezett változtatásoknak számos, különböző, s egymásnak gyakran ellentmondó kihívások állnak a hátterében.1 2010-ben az Európai Bizottság közlemények formájában hozta nyilvánosságra ez irányú elképzeléseit, amelyekre széleskörű egyeztetési folyamat keretében az érintett uniós intézmények, a tagállamok kormányai, illetve társadalmi szervezetek is reagáltak. 2011-ben aztán megjelentek a legfontosabb (a támogatási rendszert érintő) jogszabály-tervezetek is.2 Mi sem bizonyítja jobban a téma aktualitását, az agrárpolitika jelentőségét, s az e téren körvonalazódó érdekek sokszínűségét, mint hogy a bizottsági javaslatok nyomán 2012-re immár közel hét és félezer (!) módosító javaslat született.3 A következőkben a (környezeti) fenntarthatóság és a multifunkcionalitás fogalmi körébe eső szempontok alapján említek meg néhány, az európai mezőgazdaságot érintő, időszerű kihívást. A multifunkcionalitás és a fenntarthatóság két különböző, de egymással mégis összekapcsolódó, sőt, bizonyos értelemben átfedésben is lévő jelentéssel bíró kifejezés. A KAP szempontjából mindkettő a ’90-es évek második felében vált meghatározóvá, és a hagyományos értelemben vett agrárpolitika tárgykörének kiszélesítését jelenti. A multifunkcionalitás4 az Agenda 2000 c. bizottsági dokumentum (1997) szerint az „európai mezőgazdasági modell” sajátossága. Eszerint az agrárium gazdasági-társadalmi szerepe nem korlátozódik a mezőgazdasági termékek (élelmiszer, takarmány, nyersanyag, s újabban energiahordozó) előállítására, hanem amellett számos egyéb funkciót is betölt. Munkát ad, hagyományokat őriz, gondozza a vidéki (kultúr-) tájat, az élőlényeknek élőhelyet biztosít, kikapcsolódást nyújt a városi polgároknak, stb. A mezőgazdaság támogatása és a vidék népességmegtartó képességének, felzárkóztatásának az elősegítése, valamint a környezetvédelem ily módon összekapcsolódik egymással. A sokszínűség nem csak a vidéken jellemző tevékenységekre nézve, hanem a mezőgazdasági tevékenységen belül is fontos követelmény, hiszen a diverzifikálás a gazdának több lábon állást, a piacon kevesebb felesleget, a társadalomban nagyobb elfogadottságot, környezeti szempontból pedig (pl. a klímaváltozásra vagy a biológiai sokféleségre tekintettel) *
A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. 1 Ezek áttekintésére ld. Härtel, Ines: Biologische Vielfalt zwischen Nachhaltigkeit und Nutzung: Der Beitrag des ökologischen Landbaus in seiner rechtlicher Ausgestaltung, Zeitschrift für Umweltrecht (ZUR), 2008/5, 233235.; Köck, Wolfgang: Eine umweltgerechte Reform der europäischen Agrarpolitik ist dringend erforderlich!, ZUR, 2011/1, 1-2. 2 http://ec.europa.eu/agriculture/cap-post-2013/legal-proposals/index_en.htm. 3 Fókusz: Reform előtt a közös agrárpolitika, az Európai Parlament Sajtószolgálata, 2011 (20110526FCS20313). 4 Fogalmára és a fenntarthatósággal való kapcsolatára ld. Käb, Peter: Agrarrechtliche probleme einer multifunktionalen Landwirtschaft, Baden-Baden, Nomos, 2010, 55-61.
1
kevesebb terhelést és a változásokhoz való nagyobb fokú alkalmazkodó képességet eredményez. A fenntarthatóság követelményének (céljának) többféle értelmezése, illetve szintje alakult ki. Leegyszerűsítve létezik annak egy környezeti, gazdasági és társadalmi „pillére” is. Az egyes pillérek legalábbis egyenrangúak (a döntéshozóknak egyformán kell érvényesíteniük őket). Ehhez a KAP a többes célrendszerével szinte kínálja magát az érvényesítés mintaterületéül. Hozzátartozik továbbá a fenntartható fejlődés értelmezéséhez a hosszú időtávban való gondolkodás, a következő nemzedékek érdekeire tekintettel (úgy használjuk a természeti erőforrásokat, hogy azzal ne korlátozzuk utódaink lehetőségeit). A fenntartható fejlődés gondolata a környezetvédelemhez képest többet és mást is jelent, de ennek részleteitől itt eltekintek, azokkal könyvtárakat lehet immár megtölteni. Utalnom kell azonban arra, hogy miközben a társadalom nagyobb része még a fenntarthatóság és a környezetvédelem közti különbséget emészti, s az értelmezési (és egyben követelmény-) szintek különbségeit sem érti még (legfeljebb, hogy az erős vagy ökológiai fenntarthatóság a többi szintnél jobban érvényesíti a környezeti érdekeket, pl. a gazdaságiakkal szemben), addig a környezeti politika kutatói – a fenntartható fejlődés kudarca nyomán – már a nemnövekedésről, a fenntartható visszavonulásról, vagy újabban a rezilienciáról beszélnek (a több lábon állás, kockázatmegosztás és az ebből fakadó nagyobb alkalmazkodó képesség értelmében). Egy bizonyos: a KAP gerjesztette mennyiségi szemléletű termelés (intenzív földhasznosítás, kemizáció, monokultúra, gépesítés, stb.) számtalan környezeti problémához vezetett.5 Van tehát mit jóvátenni, ami bizony nem csak a környezetállapot (talaj- és vízminőség romlás, diverzitás-csökkenés, stb.) tényszerű adataiban, hanem az európai polgároknak a KAP-pal szembeni elégedetlenségében is megmutatkozik. 2. Alkotmányos alapok A KAP alapjait az EGK-t alapító Római Szerződés (1957) rögzítette, s azokat a szerződési jog a mai napig, a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés nyomán is őrzi (ld. az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés – EUMSz – 38. és következő cikkeit). Az egykori alapítók célul tűzték ki a termelékenység növelését, az önellátást, a piaci egyensúlyt, a mezőgazdaságból élők életszínvonalának növelését és a fogyasztók számára is elfogadható árszínvonalat. Az egykori célkitűzések fenntartása ma már anakronizmus,6 hiszen az ágazat helyzete radikálisan megváltozott: – dióhéjba foglalva a KAP első 3 évtizedének történetét – a KAP intézkedései nyomán a legfontosabb termékekből túltermelés alakult ki azzal, hogy emelkedtek az árak és az agrárstruktúra is sokat javult (nőtt az átlagos üzemméret, a gépesítettség, javult a korösszetétel, stb.); a piaci egyensúlytalanság (hiány helyett túlkínálatként) immár a KAP hatására áll fenn, a külkereskedelemben az export vált meghatározóvá; az életszínvonal nőtt; s mint arra már utaltam, az árszínvonal is többszörösére emelkedett (amit ugyanakkor más gazdasági folyamatok a fogyasztók számára elviselhetővé tettek). A célok ilyen értelemben vett túlteljesítése ugyanakkor együtt járt bizonyos mellékhatásokkal is, mint a már említett környezetromlás, továbbá az óriási teher a közös költségvetés kiadási oldalán (55%), a presztízscsökkenés az európai polgárok szemében, s
5
6
A mezőgazdaság környezeti hatásaira ld. Ekardt, Felix, Heym, Andreas, Seidel, Jan: Die Privilegierung der Landwirtschaft im Umweltrecht, ZUR 2008/4, 169-170. A mezőgazdaság és a környezetvédelem között feszülő ellentéteket szemlélteti a célkitűzések elemzésén keresztül: Frenz, Walter: Ökologie und gemeinsame Agrarpolitik, Natur und Recht (NuR) 2011, 771-774.
2
nemzetközi feszültségek az agrár-világpiac szereplői közt (pl. az uniós lefölözések és exporttámogatások miatt).7 Tény persze, hogy a szerződés egyes rendelkezéseinek az értelmezése során tekintettel kell lenni a többi rendelkezésre is. Ilyen értelemben pedig történtek érdemi változások, különösen, ha az időközben megerősödött illetve „alkotmányos” rangra emelkedett környezeti politikára, fogyasztóvédelemre, energiapolitikára, s más szerződési rendelkezésekre gondolunk. A környezeti politikát illetően (itt most a hatályos szabályokra korlátozódva) kiemelendő az EUMSz 193. cikke (amelyik e szakpolitika céljait, elveit rögzíti), s még inkább a környezeti szempontoknak a többi uniós politikába való beépítését célzó rendelkezések köre. A 11. cikk szerint ez kifejezett elvárás a politikákkal szemben. Emellett az Európai Unióról szóló Szerződés (2. cikk) szerinti elsődleges integrációs célkitűzés – a belső piac – megvalósításához hozzátartozik (pl. a magas foglalkoztatottsággal, kiegyensúlyozott gazdasági növekedéssel, mint a fenntarthatóság társadalmi és gazdasági indikátoraival együtt) a környezeti fenntarthatóság is. Az EU Alapjogi Kartája (ha nem is jogként, de a jogok korlátozására felhatalmazást nyújtó elvként) szintén rögzíti a környezeti szempontok beépítésének követelményét, a fenntartható fejlődésre, illetve a jövő nemzedékeire tekintettel.8 Figyelemre méltó, hogy a magyar alkotmány szintjén is nemrég változtak a szabályok, s hogy ezek a mezőgazdaságot is érintik. A 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény előzmény nélküli rendelkezéseket tartalmaz, mint pl. az egészséghez való jog megvalósításának módjai közt említett követelmény, amely szerint a magyar mezőgazdaságnak mentesnek kell lennie a genetikailag módosított élőlényektől (GMO; XX. cikk). Emellett ide kapcsolódik, pl. a termőföld, az erdők, a vízkészlet és a biológiai sokféleség (kiemelten a honos növény- és állatfajok) megőrzésének kötelezettsége (P cikk), az egészséges élelmiszerhez való hozzáférés biztosításának feladata (XX: cikk) és a környezethez való jog deklarálása is (XXI. cikk).9 Ezek az alkotmányos alapok megteremtik a lehetőségét és egyben igényét annak, hogy a KAP-ot megvalósító ezernyi másodlagos jogforrásban a multifunkcionalitás és a fenntarthatóság követelményei érvényesüljenek. A lehetőségnek – az eddigieknél hatékonyabb – kiaknázása a pénzügyi-gazdasági válság,10 vagy az azzal összekapcsolódó globalizáció negatív hatásai miatt is szükségesnek látszik. 3. „A reform” folyamata Mára már nem csak a KAP létrehozását eredményező gazdasági és társadalmi körülmények változtak meg, de – a másodlagos jog szintjén – más maga a KAP is. Ennek oka az a felismerés, hogy a KAP eredeti kereteiből ki kell lépni.11 Egy régi magyar kabarétréfa szerint a beteg elmegy az orvoshoz, aki gyógyszert ad neki. A gyógyszernek mellékhatásai lesznek, 7
Fertő Imre: Az Európai Unió közös agrárpolitikájának gazdaságtana I., Közgazdasági Szemle, 1999/7-8, 712713. 8 Jarass, Hans D.: Der neue Grundsatz des Umweltschutzes im primären EU-Recht, ZUR 2011/12, 563-565. 9 Raisz Anikó, Szilágyi János Ede: Az agrárjog és kapcsolódó területeinek (környezetjog, vízjog, szociális jog, adójog) fejlődése az Európai Unióban, a nemzetállamokban és a WTO-ban, Agrár- és Környezetjog, 2012 (12) 111. 10 A válságra hivatkozva idehaza gyakran szorítják háttérbe a környezeti érdekeket, figyelmen kívül hagyva a gazdasági és a környezeti szempontok bonyolult viszonyrendszerét. Ehhez képest a környezetpolitika lehetőségei és a válság viszonyának egészen más értelmű áttekintését adja Kiss Károly: A környezetvédelmi intézkedések szerepe a gazdaság stabilizálásában válság idején, nemzetközi kitekintés, Lélegzet Alapítvány, Budapest, 2010.; Vö. még Knopp, Lothar, Piroch, Ingmar: Umweltschutz und Wirtschaftskrise: Verschärfung des Spannungsverhältnisses Ökonomie-Ökologie? ZUR 2009/9, 409-410. 11 Az első reformhoz vezető okok rendszerezését ld. Halmai Péter (szerk.): Az Európai Unió agrárrendszere, Mezőgazda, Bp., 2002, 86-87.
3
amelyek miatt a beteg újból az orvosra szorul, ekkor újabb gyógyszert kap, újabb mellékhatásokkal, s ez így megy tovább, mire a beteg végül másik orvoshoz fordul. Annak javaslatára elhagy minden korábbi orvosságot, s esténként megiszik egy pohár tiszta vizet. Így végül minden panasza elmúlik. Valahogy így van ez a KAP esetében is: jelenleg a gyógyszerekről (az intervenciókról, termelési támogatásokról, vámokról, stb.) a tiszta vízre (a termelést nem ösztönző, környezetvédelmi szempontokat is érvényesítő kifizetésekre) való átállás zajlik. Egy lassú, lépésről lépésre kibontakozó átalakításnak lehetünk tanúi, amely érdemben az ún. McSharry-reformmal, éppen 20 éve kezdődött. Érdekes: néhány évig ezt hívták „a KAP-reformnak,” aztán az Agenda 2000 nyomán megszületett, új szabályozást (1999) a második reformnak, de mire a harmadik reformcsomag is megszületett (2003), addigra mindezeket, a jövőben szükséges, további változtatásokkal együtt kezdték el KAPreformnak nevezni. Ebben a megközelítésben benne rejlik annak a felismerése, hogy további lépésekre van szükség, s hogy a reformlépéseknek kirajzolódnak bizonyos közös, meghatározó irányai. A korábbi reformcsomagok céljai és elemei közül érdemes felemlíteni a következőket. 1992-ben célul tűzték ki a termelési támogatások csökkentését, amellyel egyidejűleg (kompenzációként) közvetlen támogatásokat nyújtottak a gazdáknak (pl. a gabonaágazatban a területpihentetést vállalóknak). A kistermelőket különböző kedvezményekben részesítették, felkínálták a választás lehetőségét (programok és támogatás, vagy az azokból való kimaradás között), intézkedéseket tettek az extenzifikálásra, s ún. környezetvédelmi támogatásokat is bevezettek (az erdősítés, a biogazdálkodás és a korai nyugdíjazás körében). A GATT mezőgazdasági egyezményének (1994) hatására megindult a lefölözések, exporttámogatások és különböző adminisztratív külkereskedelmi korlátok át- illetve leépítése is. Megjegyzendő, hogy a GATT/WTO liberalizációs szabályai megengedőek azokkal a támogatásokkal szemben, amelyek nem fokozzák a termelést, hanem pl. a környezet védelmére, a vidék felzárkóztatására vagy az üzemrendszer strukturális problémáinak kezelésére irányulnak. E körülmény erőteljesen kihat a reformfolyamatra. Nem véletlen, hogy néhány évvel később markánsabban fogalmazódott meg a világpiaci versenyképesség (árcsökkentés a támogatások csökkentésén keresztül), a rendszer egyszerűsítése (kevesebb és áttekinthetőbb szabályozás), igazságosabbá tétele (a nagy gazdaságok támogatásának maximálása), valamint az európai mezőgazdasági modell megőrzése. E modellnek környezetbarátnak és multifunkcionálisnak kell lennie, ezért többek közt bevezették az ún. kölcsönös megfeleltetés intézményét (a tagállamok a kifizetések feltételéül környezetvédelmi feltételeket támaszthattak), a nagygazdaságoknak ki nem fizetett támogatások egy részét is környezetvédelemre fordíthatták. Megszületett a mezőgazdasági vidékpolitika, a KAP második pilléreként. 2003ban elhatározták a támogatások további csökkentését (a termelési támogatások a legtöbb ágazatban meg is szűntek), és egyszerűsítését (egységes támogatás, illetve az új tagállamok többségében 2013-ig egyszerűsített területalapú támogatás), a kölcsönös megfeleltetés pedig kötelezővé vált. A folyamat fő irányvonalához tartozik ezek szerint az ún. elválasztás (decoupling: a támogatások függetlenítése a termeléstől),12 a környezeti szempontok integrálása,13 illetve a vidékpolitika (diverzifikálás). Természetesen minden ágazat sajátos intézkedéseire (pl. a cukorkvóta jövőjére) itt nincs mód kitérni, így ez a bemutatás csupán arra lehet alkalmas, hogy a napjainkban megfogalmazódó igényeket viszonyítani tudjuk valamihez. Az igények jó része korábbról is ismerős, de vannak köztük újabbak is. Címszavakban fogalmazva: a versenyképesség javítása, a klímavédelem és a klímaváltozásra való felkészülés, több környezetvédelem – fenntarthatóság, jobb alkalmazkodás a világpiaci 12
Csák Csilla (szerk.): Agrárjog. A magyar agrárjog fejlődése az EU keretei között, Novotni, Miskolc, 2010, 392-395. 13 Eickstedt, von, Falk-Rembert: Vom Landwirt zum Landschaftspfleger, Baden-Baden, Nomos, 2010, 46-65.
4
folyamatokhoz, kevesebb bürokrácia (egyszerűbb és olcsóbb KAP), vidékfejlesztés.14 A magyar kormányzat részéről megfogalmazást nyert, hogy erős KAP-ra van szükségünk, amelynek kifizetései nem a történeti referenciákhoz (korábbi teljesítményhez, illetve támogatási szinthez) igazodnak, hanem a potenciált veszik figyelembe.15 Esetünkben azt, hogy egészséges és biztonságos élelmiszert tudunk előállítani, a termőföldek aránya magas, jó a környezetállapot, s a mezőgazdaság nálunk kiemelten fontos a munkahelyteremtés és a társadalmi felzárkózás szempontjából is. Egy konferencián elhangzott az is, hogy többet szeretnénk termelni, persze környezetbarát módon.16 Tegyük mindehhez hozzá, hogy a KAP átalakulásának jelentősége van a kialakulóban lévő hazai agrárjog (mezőgazdasági üzemi és termelői jog), s azon belül a mezőgazdasági földek tulajdoni és használati viszonyainak a rendezése szempontjából is. Mint közismert, 2014. május elsejéig tarthatjuk fenn a belföldi magánszemélyek és a tagállami polgárok jogszerzési lehetőségének eltérő szabályozását. A földforgalom azon túl is korlátozható lesz, de nem a hazai (magyar) termelők védelmében, hanem csakis a KAP közérdekű célkitűzéseivel összhangban, s persze mentesen a diszkriminációtól.17 Egyes tagállamok (ide értve a velünk együtt csatlakozókat is) más igényeket fogalmaztak meg (pl. a lettek kapják a legkevesebb támogatást, ők nyilván többet szeretnének; míg a hollandok, a franciák és társaik erre mit sem áldoznának saját támogatási jogaikból). Egy találó francia értékelés szerint ugyanakkor a nemzeti érdekek immár nem annyira a régi és új a tagállamok szerint különböznek, mint inkább az erős vagy gyenge KAPban való érdekeltség alapján. Számba véve a jelenlegi reformelképzeléseket, azok három szinten jelennek meg. Először is, a „több környezetvédelem” megvalósítására három szcenáriót dolgoztak ki: a reform folytatása, erőteljesebb (mélyebb) integráció és végül a KAP új alapokra helyezése, környezet- és klímapolitika szempontok alapján. A realitásokra tekintettel sajnos aligha valószínű, hogy az utóbbi változat válna meghatározóvá. A második szintet az elvek jelenthetik, úgy mint a koncentráltabb (hatékonyabb) támogatási rendszer, az ökologizálás (több környezetvédelem) vagy a jobb koordináció az EU többi politikájával (pl. az energiapolitikával, hogy a biomassza, illetve a bio-üzemanyagok terjedése ne rombolja az agrárstruktúrát, és ne veszélyeztesse az élelmiszerellátást). A harmadik szintre az immár konkrét intézkedések kulcselemeit tehetjük, különös tekintettel a támogatási rendszer átalakítására. Az első pillérben (jelenleg itt vannak a közvetlen kifizetések, az egykori piaci támogatások „utódai”) lenne egy „alap-támogatás,” a pályakezdő gazdák támogatása, illetve a kisüzemek kedvezményei, amelyekkel szemben (az igazságosabb elosztás jegyében) a nagyobb üzemekre jutó kifizetések maximálása áll. Továbbra is megmarad a kölcsönös megfeleltetés rendszere (igaz, kevesebb követelménnyel, s a kisgazdaságokat azok alól is mentesítik), szempont lesz a helyi piacok kiépítése, csökken a jogszabályok száma, stb. Meghatározó elem továbbá a környezetvédelmi boríték, ami azt jelenti, hogy a támogatások 30%-át környezetvédelmi intézkedésekhez kötnék, a természeti erőforrások optimálisabb felhasználása érdekében. Ilyen a diverzifikáció (az üzemi területen legalább háromféle növényt kell egyidejűleg termeszteni, meghatározott maximális és minimális arányban), állandó legelők fenntartása, illetve az ökológiai tartalékok megőrzése (erre üzemi területek elkülönítése meghatározott arányban). 14
Popp József, Molnár András: Közös agrárpolitika 2013 után: kihívások és lehetséges válaszok, Gazdálkodás, 2010/1, 2-25. 15 Udovecz Gábor: A Közös Agrárpolitika reformja magyar (kutatói) szempontból, Gazdálkodás 2010/7, 717730. 16 http://eu.kormany.hu/a-novekedest-szolgalja-a-kozos-agrarpolitika. 17 E kérdéssel foglalkozik számos tanulmánya a következő kötetben: Csák Csilla (szerk.): Az európai földjogi szabályozás aktuális kihívásai, Novotni Alapítvány, Miskolc, 2010.
5
A második pillér (ez a mezőgazdasági vidékpolitika, illetve környezetvédelem, az egykori struktúrapolitika helyén) prioritásai között a tudástranszfer és az innovációk ösztönzése, az üzemek versenyképességének javítása, az élelmiszerlánc jobb szervezése, a mező- és erdőgazdaság ökológiai rendszereinek helyreállítása, a hatékonyabb erőforrás-felhasználás (kibocsátás-csökkentés és a klímaváltozásra való felkészülés), illetve a szociális különbségek csökkentése (a szegénység elleni küzdelem) szerepelnek. Az említett nagyszámú módosító javaslat gyakran kemény kritikával kapcsolódik egybe. A tagállamok jelentős része szerint, pl. túl sok a 30% a környezetvédelmi intézkedésekre, míg a zöld mozgalmak épp ellenkezőleg látják, s szerintük a reform környezetvédelmi eredményeit a tagállamok kiüresítik majd. Sokan vitatják, hogy csökkennee a bürokrácia, hiszen pl. az említett 30% kifizetésének feltételeit is ellenőrizni kell majd. A magyar álláspont is igen sarkos. Eszerint a tervezet a magyar gazdák 87%-a számára költségnövekedést hozna, de az sem elfogadható, hogy az említett környezetvédelmi intézkedések ismételt vagy szándékos elmulasztása az alaptámogatás mértékét is érintené.18 4. Zárógondolatok Hazánk uniós csatlakozása előtt az agrárüzemi rendszer felkészítése19 a változóban lévő KAPra elmaradt; annak ellenére, hogy – a támogatások igénybe vételének változó szempontjai miatt – közép- és hosszútávon komoly gazdasági következményekkel is számolni kellett. Helyette egy olyan konstrukciót sikerült elfogadtatni, amelyik aránytalan előnyökhöz juttatja a (nagyüzemi jellegű) szántóföldi növénytermesztést,20 miközben (számos, új tagállamhoz képest is) kisebb szerepet szán a környezetvédelemnek. Ennek fényében érthető, de aligha fenntartható az újabb reformcsomaghoz való hivatalos magyar viszonyulás. Jelenleg az új (bár részleteiben még nem végleges) reform, és azzal párhuzamosan a mezőgazdasági földek tulajdonszerzésének a szabályozására kapott moratórium közelgő lejárta is arra készteti a kormányzatot, hogy a KAP-pal összhangban álló mezőgazdasági üzemszabályozást vezessen be (mondhatni: születőben van a magyar agrárjog). Megjegyzendő: ennek a kívánalomnak nem felel meg egy egyszerű földtörvény, vagy földforgalmi törvény, annál sokkal többre van szükség, amire számos mintát szolgáltat Nyugat-Európa, illetve az Európai Bíróság eddigi joggyakorlata. A mezőgazdaságra nem csak az EUMSz 38. cikke alapján hozott intézkedések hatnak; erre példaként említhető a genetikailag módosított élőlények (GMO) termesztését és (a belőlük készített termékek) forgalmazását – engedélyezés alapján – lehetővé tevő szabályozás, illetve a megújuló energiahordozók (ide értve a mezőgazdaság által termelt biomassza és bio-üzemanyagok) terjedésének az ösztönzése. A fenntarthatóság (a termelési kapacitások megőrzése) szempontjából e területeken is komoly veszélyek leselkednek, amelyekre a szabályozásnak uniós és tagállami szinten egyaránt reagálnia kell.21
18
http://www.bruxinfo.hu/cikk/20111114-sokan-dragalljak-a-kap-kizolditeset.html. Varga Gyula: Agrárpolitikai teendőink az EU-csatlakozás tükrében, ISM-tanulmányok, Budapest, 1999, 21-22. 20 Ami környezeti szempontból önmagában véve sem fenntartható, ld. Csete László: Klímaváltozás és a fenntartható agrárgazdaság valamint vidék, in: Bulla Miklós, Tamás Pál (szerk.:) Fenntartható fejlődés Magyarországon: Jövőképek és forgatókönyvek, ÚMK, Bp., 2006, 305. 21 Ld. Tanka Endre: Adalékok a génmódosított növények hazai köztermeszthetőségéhez, Gazdaság és Jog, 2007/3, 20-26., rendelet-tervezet a genetikailag módosított szervezetek tagállami korlátozásáról, illetve tilalmáról, COM (210) 375 végleges; Steinhäußer, Reimund: Aktuelle Änderungen im Erneuerbare-EnergienGesetz (EEG) und die geplante Reform der Gemeinsamen Agrarpolitik der Europäischen Union (GAP): Konsequenzen für die umweltgerechte Bereitstellung von Bioenergie, NuR, 2012, 441-448. 19
6
MULTIFUNKTIONALITÄT UND NACHHALTIGKEIT Der Verfasser beschäftigt sich mit der aktuellen Herausforderungen für die europäische Landwirtschaft bzw. die Gemeinsame Agrarpolitik (GAP) der EU. Anhand einer begrifflicher Klarstellung gibt er eine Übersicht über die verfassungsrechtlichen Grundlagen der Ökologisierung der GAP und des ungarischen Agrarrechts. Die vom Europäischen Komission geplanten Elemente des vor der Tür stehenden GAP-Reforms 2014 werden im Lichte der Herausforderungen Ökologie bzw. Multifunktionalität bewertet. Der Verfasser gibt eine Kritik für den diesbezüglichen Ungarischen Standpunkt und weist auf die erforderliche Schaffung eines nationalen Regelung für landwirtschaftliche Betriebe bzw. deren Inhaber hin.
7
