FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA 106. KÖTET TARTALOMJEGYZÉK - СОДЕРЖАНИЕ - CONTENU ÉRTEKEZÉSEK НАУЧНЫЕ СТАТЬИ -

FÖLDTANI KÖZLÖNY A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT FOLYÓIRATA

106. K Ö T E T

TARTALOMJEGYZÉK ÉRTEKEZÉSEK

-

СОДЕРЖАНИЕ -

— Н А У Ч Н Ы Е СТАТЬИ -

CONTENU

MÉMOIRES

DB. D A N K V . : Elnöki megnyitó

333-338

DB. H Á M O R G . : Főtitkári beszámoló

339-345

S Z É K Y N É DR. FTTX V I L M A : Dr. Jugovics Lajos emlékezete

346—352

D B . B A L D I T . , B. DK. В И К Е M Á B I A , H O R V Á T H M A R I A , D R . K E C S K E M É T I T . , D R . M O N O S T O R I M . és N A G Y M A R O S I

A. : A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei — Alter und Bildungsverhältnisse der Hárshegyer Sandsteins D E . N É M E D I V A R G A Z . — S Z I L Á G Y I T.: Amfibolandezit-xenoagglomerátum a komlói területről — Hornblende

andésite xenoagglomerate from the Komló area

353—386

387—406

D R . B A L D I T. : A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja — Correlation between the Transdanubian and N-Hungarian Oligocène

407—424

H O R V Á T H Z S . — D R . SCHEUER G Y . : A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata — Engineering-

geological investigation of the river bank slide of Dunaföldvár KEREKESNÉ TÜSKE MÁRTA—KERNERNÉ

425 —440

S Ü M E G I K A T A L I N : A Nagyveleg — 2 . sz. fúrás eocén rétegsorának

mikropaleontológiai vizsgálata

441—447

S Z É K Y N É D R . F U X V I L M A : Treiber János emlékezete ( 1 9 1 3 - 1 9 7 5 )

448-450

HÍREK.ISMERTETÉSEK-COOBmEHHfl,PEUEH3HH-N0TICES,REVUEBIBLI0GuAPHIQTJE

451-454

ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny,

Bull, of the Hungarian geol. Soc. (1976)

106. 333—338

Elnöki megnyitó dr. Dank

Viktor

Tisztelt K ö z g y ű l é s ! Közgyűlésünket rendkívül pezsgő tudományos, műszaki, gazdasági tevékeny­ ség közepette rendezzük meg az idén, hiszen magunk m ö g ö t t tudjuk a I V . öté­ ves tervet és ez az év V . ötéves tervünk kezdő esztendeje. N e m szándékozom ismertetni azokat az eredményeket, melyeket az elmúlt tervperiódusban t u d o m á n y o s és gyakorlati vonatkozásban elértünk, mert ezzel a témával hiva­ talból is foglalkoztunk valamennyi szakosztályban amikor az idei munkatervet összeállítottuk és a munkahelyeken is. A z o k r a az eredményekre és prognózi­ sokra épül a mostani ötéves tervünk. Elmondhatjuk, h o g y jelentős fejlődést értünk el a földtani munkálatok — a kutatási és bányászati, az elméleti és operatív tevékenység — területén. Működésünk eredményeként megismert természeti erőforrásainkra alapozva számos új létesítmény kezdte meg munkáját, v a g y épül folyamatosan, h o g y hozzájáruljon termelési, gyártási, terveink megvalósításához. Szakembereink, tagtársaink derekasan helyt álltak nemcsak munkahelyei­ ken, hanem társadalmi téren is igen aktív tevékenységet fejtettek ki a Társulat keretén belül. P e d i g n e m v o l t k ö n n y ű ez az elmúlt 5 esztendő. K ü l ö n ö s e n az energiahordozók árának, elsősorban a kőolajáraknak megváltozása, néhány é v ó t a tartó t ö b b - k e v e s e b b megszakításokkal tarkított, de folyamatos növekedése minden más vonatkozásban is a korábbinál kedvezőtlenebb körülményeket teremtett számunkra. Tőlünk, az ásványi nyersanyagokkal foglalkozó szakem­ berektől ugrásszerűen megnövekedett intenzitással várja az ország, h o g y a lehetőségekhez képest a leggyorsabban a legtöbbet adjuk, fokozzuk termelé­ sünket v a g y annak lehetőségeit, mert többszörösére nőttek a beszerzési ellen­ tételezések; romlottak a cserearányok a világpiacon a nem-energiahordozók kárára. Kereken e g y esztendővel ezelőtt ugyanitt rendezett tisztújító közgyűlésün­ k ö n az erre v o n a t k o z ó helyzetképet felvázoltam: „ g y o r s fejlődés és n a g y fela­ d a t o k előtt a hazai f ö l d t a n " című elnöki megnyitómban. Helyes és k e d v e z ő jelenségként állapítható meg, hogy Társulatunk alkotó tagsága egyre korszerűbben törekszik erőit a megoldandó országos feladatokra összpontosítani. A z országos célkitűzésekkel összehangoltan vizsgálta az egész országban szakosztályi keretek között, vándorgyűléseken, központi rendezvé­ nyeken a gazdaságosabb nyersanyag- és energia ellátás lehetőségeit, a még

* 1976 március 19-i közgyűlés elnöki megnyitója.

1 Földtani Közlöny

334

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

nem ismert v a g y nem hasznosított források kiaknázását és az ezzel kapcsolatos t u d o m á n y o s - , oktatási- és továbbképzési problémaköröket is. Ma már nem teljes mértékben határolható el a társulati-társadalmi munka, más társadalmi jellegű szakmai tevékenységtől, éppen ezért k i b ő v ü l működési körünk, ha a munkatervünkben rögzített feladatok végrehajtásán túl számba vesszük azokat a jelentéseket, beszámolókat, közleményeket, koncepciókat, összefoglaló tanulmányokat, melyeket tagtársaink különböző szervekben szak­ értőként, O M F B tanulmányként v a g y a M T A különböző t u d o m á n y o s bizott­ ságaiban v a g y más tárcákat is érintő tárcaközi v a g y e g y é b kooperáció keretén belül készítettek — társadalmi és n e m hivatali munkaként. Ily m ó d o n tehát a Társulat tagjainak munkája, tevékenysége t o v á b b gyűrű­ zik a társadalmi, tudományos, műszaki, gazdasági életünk valamennyi szférá­ ján. Nézzünk e b b ő l néhányat közelebbről: — Célkitűzése v o l t vezető politikai és gazdasági szerveinknek, hogy a tag­ egyesületek vizsgálják meg, hogyan érvényesülnek tudománypolitikai irány­ elveink, mik a tapasztalataink országos távlati, t u d o m á n y o s terv megvalósí­ tása terén. E vonatkozásban Társulatunk szép eredményeket ért el, mert bekap­ csolódik az M T A által felügyelt és a K F H által kimunkált és koordinált ,,az ország természeti erőforrásainak kutatása és feltárása" tárcaszintű kutatási főirány témáinak kimunkálásába, kiterjedt együttműködési hálózat alakult ki a különböző intézményekkel, kutatóhelyekkel. T o v á b b kell erősítenünk kapcsolatainkat a M T E S Z társegyesületei között és Társulatunk nevében a M T E S Z közgyűlésén 1976. január 30-án hozzászó­ lásomban fel is hívtam valamennyi érdekelt társegyesület figyelmét a szoro­ sabb együttműködésre, a hazai ásványkincsek felkutatása, termelése, felhasz­ nálása érdekében. A j ö v ő b e n alaposabb, részletesebb tájékoztatást kell adnunk a K G S T munkájáról, valamint arról a tevékenységről, melyet mi fejtünk ki a K G S T keretén belül, akár mint közös programban résztvevők, akár mint téma­ felelősök v a g y témakimunkálók. J o b b a n meg kell ismertetnünk szakmai közön­ ségünkkel az itt folyó munkát, a baráti országok elért eredményeit és azok magyarországi meghonosítását. N a g y tartalékok rejlenek ezen a vonalon a közös e g y ü t t m ű k ö d é s előnyén túlmenően takarékossági szempontok tekinteté­ ben is. — A műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében figyelemmel kell kísérni azokat a módszereket és eszközöket, melyek a nemzetközi szakágazatokban kialakultak, hatásosak és adaptálhatók. K ü l ö n ö s hangsúlyt kapnak itt az összehasonlítható, összemérhető k ö z ö s feldolgozási alapú és módszerű infor­ mációk, melyek hiányában közös egyértelmű földtani értékelésről nem beszél­ hetünk. A földtani kutatás műszaki fejlesztése nemcsak a geofizikai, fúrási, aknamélyítési stb. berendezésekre, eszközökre terjed ki, hanem a korszerű anyagvizsgálati műszerekre, melyek j ó kihasználtságuk összehangolt működ­ tetése még n e m minden területen megoldott. — A földtani munka az első láncszeme egy olyan társadalmi tevékenység­ sorozatnak, melynek végső eredménye e g y gyártmányfajta v a g y iparcikk, v a g y energiaszolgáltatás, a hőerőmű és benzinkút egyaránt. N a g y o n nagyfokú komplexitást igényel annak megítélése, hogy mit és mennyiért érdemes kutatni, bányászni mert sarkalatos kérdés, h o g y van-e fogyasztó, felhasználó, igénylő arra a b i z o n y o s ásványi nyersanyagra. Ennek megítélését elősegítheti az egye­ sületek, szakosztályok közötti munkakapcsolatok erősítése, közös tanácskozá­ sok szervezése, az egymáshoz csatlakozó munkafolyamatok elemzése és kritikai

Dank:

Elnöki

megnyitó

335

értékelése. Bizonyára számos lehetőség kínálkozik az alaposabb vizsgálatok után arra, hogy jelenleg importált anyagokat hazaiakkal helyettesíthessünk és a termékszerkezetet számunkra előnyösen befolyásolhassuk. Korszerűen elő­ készített földtani kutatással, termelésföldtani tevékenységgel sok-sok deviza is megtakarítható és a t u d o m á n y o s kutatások eredményének gyors gyakorlati alkalmazása az ilyen nagy értékű ásványi nyersanyagok esetében ugrásszerű termelékenység-növekedést, önköltség csökkentést is jelent. A földtani és ipari készlet-vagyonok újrendszerű értékelése lehetőséget teremt egyrészt a közös bázisú összehasonlítására, másrészt annak elkülöníté­ sére, h o g y a tevékenység láncolatban mennyi a földtani tevékenység konkrét értéke, illetve értékaránya. Jól mérhetővé teszi a geomunkálatok hatékonysá­ gának elemző értékelését. Ezen a bázison azután meggyőző érvek rendszere kerülhet kimunkálásra ismételten a földtani kutatások anyagi érdekeltségének érvényesítése, az oktatás, szakemberképzés és -igény elismertetése érdekében. E vonatkozásban nem sokat j u t o t t u n k előre, noha 1974. őszén k ö z p o n t i nagy­ rendezvény keretén belül került ismertetésre, megvitatásra, t o v á b b á az ipará­ gak a K F H és a N I M irányításával kimunkálták a konkrét érdekeltségi rend­ szert és az igazságos jutalmazás formáit, kereteit, számítási módszerét. Mégsem sikerült ú g y elfogadtatni, hogy anyagi bázis is teremtődhessék (a felkutatott v a g y o n o k ,,in situ" értékének arányában) érdemi alkalmazásához. E helyről ismételten a Társulat tagsága nevében felemelem szavamat annak érdekében, h o g y a földtani kutatás, tevékenység megítélése, értékelése a j ö v ő b e n ne az ún. „naturális m u t a t ó k " alapján történjék. A naturális m u t a t ó k : a lefúrt méterszám és a berendezés teljesítmény fajlagos mutatói a bemért km-hossz, vágathajtás-hossz stb. kétségtelen szükségesek a technikai, a műszaki tevé­ kenység méréséhez. D e ennek nincs automatikus és egyértelmű függvénykap­ csolata a földtani kutatás eredményeivel. K o n k r é t példát is m o n d o k erre. A magyarországi szénhidrogénkutatások a I V . ötéves tervben előírtakon felül 7,5 Mt ipari kitermelhető szénhidrogénkészlet többletfelhasználásával gazdagí­ t o t t a az országot. H a ezt ma a világpiacon meg kellene vásárolni 750 M $-t, azaz 38 G Ft-ot kellene érte adnunk. A különféle jelentések szerzői azonban mégsem azon örvendenek, h o g y terven felül egy „Budafa"-előfordulás nagy­ ságrendű készlet megismerése a földtani kutatás dicséretes erőfeszítésének eredménye, hanem azon sajnálkoznak, h o g y a méterterv csak mintegy 8 0 % ban teljesült. ( K ü l ö n b ö z ő import szállítási, korábbi visszafejlesztési stb. o k o k miatt.) A földtani szakvezetés és hivatalos állami hatósági vezetés evvel n e m ért egyet, harcol ez ellen a szemlélet ellen, mégsem anyagi-megfoghatóságúan mértékadó ez a logikus felfogás. E z é r t t a r t o m igen fontosnak és elengedhetet­ lennek a földtani munkák gazdasági elemzését, hatékonyságának szüntelen regisztrálását és megalapozott, konkrét információk nyújtását az állami vezetés számára, ezzel folyamatosan alátámasztva a szakemberigény, képzés, t o v á b b ­ képzés, létszámfeltöltés, kiegészítés jogos és indokolt óhaját. N e m v o l t i d ő m és m ó d o m felmérni, de becsléssel is elég j ó l érzékelhetően megállapítható, h o g y pl. 1949-ben a V A D Á S Z Elemér professzor megalkotta magyar geológusképzés, majd k é s ő b b geofizikusképzés idején, amikor 20—30-as létszámú évfolyamok „beiskolázására" került sor, kisebb termelési volumenek mellett, kisebb ered­ m é n y e k alátámasztásával n a g y o b b támogatásban részesült a geo-szakma a képzés, létszám vonatkozásában. Most amikor országos viszonylatban szinte valamennyi ásványi nyersanyag tekintetében az „ i n situ" érték, a termelési volumen és annak relatív, de abszolút értéke is többszörösen meghaladja az

1*

336

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

említett időszakét, probléma van a létszámmal, sőt nemcsak relatív, de abszo­ lút létszámcsökkenés is megfigyelhető egyes ágazatokban. K ö z b e n a felfedezett és termelésre előkészített v a g y már bányászatba vett nyersanyagelőfordulások alapján hatalmassá terebélyesedett az „ e g y é b " a korábban nem, v a g y kisebb mértékű és létszámú „ f e l é p í t m é n y " , mely ellen országosan küzdünk a bürokrá­ ciaellenes harc jegyében, de amely nemcsak eltartatja magát létrehozóival, de szüntelen tennivalóval (szakmán kívüli tennivalóval !) is ellátja. Sajnos a köz­ ponti vezetés helyes argumentumai, a vezetőképzőkön tanított, kimunkált, modellezett és szimulált esettanulmányok erőteljes torzulásokat szenvednek a megvalósítás nagyfokú tortuozitású útvesztőiben. E z e k ellen elsősorban össze­ fogott, összehangolt precíz szaktevékenységgel és j ó eredményekkel lehet fel­ lépni és a felismert összefüggéseket, igazságokat egybehangzóan az összes rendelkezésre álló csatornán a társadalmi munka hálózatain keresztül is ter­ jeszteni, ismertetni kell, támogatva a hivatalos földtani, hatósági vonalvezetés logikus törekvéseit. — A z egész geológus társadalmat felölelő Társulatunk problémakörében valamennyi generáció igénye tükröződik. Elődeink, idős, megfáradt szaktár­ saink megbecsülése, a „ d e r é k h a d aktuális küzdelmei és törekvése" a j o b b , hatékonyabb munka érdekében é p p ú g y hozzátartozik profilunkhoz, mint a j ö v ő n k e t építő, munkánkat t o v á b b v i v ő ifjúság szakmai képzése, helyének perspektíváinak alapozása. Ezen a vonalon, bár jelentős fejlődés tapasztalható, mégis nagyon sok a tennivalónk. N a g y o n helyes kezdeményezés a „ f ó r u m o k " szervezése és dicsé­ retes, hogy Társulatunk prominens tagjai más tagegyesületekben is vállalnak funkciót. T o v á b b kell még fejlesztenünk a fiatalok részvételi arányát, aktív közéletünkben és szakmai, gazdaságpolitikai részterületeken is. Egyes ipará­ gaknál, vállalatoknál, az egyesületben való aktív közreműködést elismerik közérdekű társadalmi munkaként és a minősítéseknél is figyelembe veszik, másutt nem. A z egyetemista fiatalokkal, technikumi diákokkal való foglalko­ zásunkat intenzifikálni kell. Örvendetes, hogy a szakmai érdeklődés — társa­ dalmi területen is — nőtt a fiatalságban. A létszámok is n ö v e k v ő e k és távlati­ lag elő lehet készíteni azon kedvezménynyújtási javaslatok kidolgozását, me­ lyek végigkísérik majd az e szakmát választó fiatalokat. Diplomaterv, pályá­ zati kiírások, tanulmányi kirándulások, ankétok szervezése a pályakezdés problémáiról stb. — lehetőségeinkhez mérten. A t u d o m á n y o s v a g y gyakorlati termelőmunkában már részt v e v ő fiataljainkat pedig bátran kell terhelni, hiszen az a 30 é v alatti és a végzés közötti életszakasz a legtermékenyebb, a legmélyebb b e n y o m á s o k a t szerző időintervalluma a fiatal szakembernek. Lendületes munkájukra, megnövekedett feladataink megoldásához fokozottan szükségünk lesz. — Terveinket, tevékenységünk vezérfonalát képező ezévi programunkat is alulról építettük fel. A szakosztályok javaslatainak összesítését kiadtuk és a választmány megtárgyalta, értékelte, módosította, majd elfogadta. Szorosan illeszkedik és egyes területeken folytatódik az elmúlt évihez. E helyről is szeretnék néhány szót szólni a rendezvények kérdéséhez és erre a legutóbbi választmányi ülésen a választmánytól felhatalmazást is kaptam. K ö z t u d o t t a n érzékelhető, hogy rendezvényeinket szerényebb keretek k ö z ö t t bonyolítjuk, mint korábban erre az általános takarékossági intézkedések hiva­ talos szabályzókat is foganatosítottak. E z érthető és nem is esett ellene kifogás. A rendezvények kezdésének idejére v o n a t k o z ó a n azonban n e m minden gazda-

Dank:

Elnöki

megnyitó

337

sági intézmény értelmezése kedvező. A munkaidő utáni merev kérdés-értelme­ zés lehetetlenné tenné társadalmi-társulati életünket. D e ha megvizsgáljuk ezen társadalmi munka tartalmát, akkor azt tapasztaljuk, h o g y az v a g y a t o v á b b k é p z é s t szolgálja, v a g y konkrét vállalati ágazati kérdéseket vitat meg, s lép előre a vita alapján az ügy. Ilyen alapon felfogva a kérdést bizonyára minden vállalat támogatni fogja t o v á b b r a is azt az időbeosztást, m e l y a hoszszú évek gyakorlata során alakult ki és vált be közmegelégedésre. A Társulat­ nál t e v é k e n y k e d ő tagok rendkívül sokféle munkahelyen és fizikai értelemben vett távoli területen is dolgoznak. Munkaidőn kívüli összejövetel megszervezése lehetetlen, hiszen nem e g y zárt gyáregység gyűléséről van szó. A gyakorlat eddig az v o l t , h o g y a n a g y o b b lélegzetű 1 — 2 napos tanácskozásokat reggel kezdik, ebédszünet után folytatják, vitával, szakmai bejárással. Technikai k ö v e t e l m é n y az odautazás, részvétel, étkezés, (szállás), visszatérés. A n e m ankét-jellegű általános társulati szakosztály-életben szokásos előadások általá­ ban a k o r a délutáni órákban kezdődnek, ezeket vita követi. I l y m ó d o n a kezdés belenyúlik 2 — 3 órával a munkaidőbe, de gyakran ugyanennyivel t o v á b b is tart, mint a munkaidő vége. Bárhogyan is nézzük, vizsgáljuk ezt a kérdést, az alapállás az kell legyen az elkéredzkedő szakember a társulati tag és a részt­ vételt engedélyező felettes részéről, h o g y — információ nélkül a legjobban képzett szakember is idővel elszigetelődik, lemarad; — t o v á b b k é p z é s és vita nélkül nincs fejlődés, látókörnövekedés; — a k ö z ö s érdeklődésű szakemberek korra és nemre való tekintet nélkül mindig tanulhatnak egymástól; — ez a tanulással szerzett többletismeret v a g y ha tetszik ismerettöblet hasznos a vállalat részére is, ezen keresztül országos érdek; — a rendezvények tehát szakmai munkaként sőt annak önként vállalt t ö b b ­ leteként t o v á b b k é p z é s k é n t is felfoghatók (magam részéről a szakágat érintő kérdéseket illetően kötelezővé tenném a részvételt). E b b ő l következik, h o g y a költségtérítést igénylő nagyrendezvényekre a vál­ lalatok szívesen fogják t o v á b b r a is elküldeni (befizetni) szakembereiket, mert felismerték annak hasznosságát. Ezzel egyidejűleg a geo-szakvezetés gondos­ kodjék viszont arról, h o g y ne ürüljön ki a „ h á z " , maradjon o t t h o n is felelős szakember minden p o s z t o n és az ilyen szakmai részvétel és szakmai bejárás ne „ j u t a l o m k i r á n d u l á s " legyen, hanem a témakört művelő, abban legérdekelt e b b szakemberek juthassanak el továbbképzésre. Es ugyanez vonatkozik az egyes előadásokon való részvételre is. E z a kicsit „ a ló másik o l d a l a " ú g y született, h o g y egyes helyeken a tervkészítés, beszámolás v a g y mérlegkészítés időszakában elnéptelenedett a munkahely és nem találtak otthon kompetens embert, mert a szakgárda kollektíven valahová kivonult. Késett a jelentés, a felettes bírálatot kapott stb. stb. Tisztelt K ö z g y ű l é s ! A M T E S Z 1976. január 30-i közgyűlése körülbelül ugyanazon p r o b l é m a k ö ­ rökkel foglalkozott, hasonló kérdéseket vetett fel — összevontan és általáno­ sabb fogalmazásban természetesen — mint amilyenekkel mi foglalkoztunk egy é v v e l ezelőtti közgyűlésünkön. Szóba került a n a g y és kis rendezvények viszonya, aránya, a vidéki és központi szervezetek kapcsolata, az érdekképvi­ selet, a t o v á b b k é p z é s kérdése és az ifjúsággal kapcsolatos tennivalók. Minden-

338

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

képpen pozitív értékelést k a p o t t azonban az önként vállalt közhasznú, sok áldozatot követelő társadalmi munka, í g y a társulati működés is, mely t o v á b b i haladásunk változatlan feltétele. Társulatunk ma egy olyan szövetség tagja, melynek 31 tagegyesülete össze­ sen 130 000 főt számlál és melynek 7900 szakmai rendezvényén 430 000 szak­ ember fordult meg az elmúlt évben. A Magyarhoni Földtani Társulat 1000— 1100 fős taglétszámát tekintve n e m tartozik a n a g y egyesületek közé. A rendkí­ vül heterogén összetételű és jellegű munkahelyeken d o l g o z ó tagsága azonban mégis az ország legfontosabb gazdasági alapjánál a nehéziparnál foglalkoztatott, v a g y áll közvetett úton valamilyen kapcsolatban azzal. E z pedig azokat a nagyvállalatokat, trösztöket fogja össze, amelyek a nemzeti jövedelem leg­ n a g y o b b hányadát adva a legsúlyosabb milliárdokat teszik b e az ország közös kasszájában, h o g y onnan azután újra osztható legyen. Befejezésül engedjék meg, h o g y a M T E S Z közgyűlési hozzászólásom felhívását ismertessem. A Magyarhoni Földtani Társulat felhívással fordul a tagegyesületekhez : — Működjünk n a g y o b b felületen szorosabb kapcsolatban együtt „hazánk természeti erőforrásainak" f o k o z o t t ütemű és hatékonyságú felkutatása — feltárása — bányászata és hasznosítása területén. — E z az a munkaterülete m a a szakemberek széles táborának, ahol igen jelentős nemzeti jövedelemnövelés, devizamegtakarítás érhető el okos, szer­ vezett, átgondolt összefogással. A hazai föld ásványkincseinek kutatása, megismerése fejlett, és egyre fejlettebb eszközöket, műszereket, anyagokat igényel. A z e g y ü t t m ű k ö d é s b e a feladat k o m p l e x jellegénél fogva tehát a Magyar Geofizikusok Egyesületén, az Országos Magyar Bányászati és K o h á ­ szati Egyesületen, az Energiagazdálkodási T u d o m á n y o s Egyesületen, a Magyar Hidrogeológiai Társaságon kívül, melyekkel eddig is v o l t kontaktusunk, számos más egyesület is bekapcsolódhat. Tisztelt K ö z g y ű l é s ! E z e k n e k a feladatoknak sikeres megoldása érdekében kívánok minden tag­ társunknak n a g y vállalkozásunk szép terveink kezdő évében j ó egészséget, szakmai-tudományos eredményeket és sok személyes b o l d o g s á g o t . A z 1976. évi márciusi h a g y o m á n y o s közgyűlésünk házigazdájának, a köz­ gyűlés valamennyi szervezőjének, létrehozójának köszönetet m o n d o k . A közgyűlést ezennel m e g n y i t o m .

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Oeol. Soc. (1976)

106. 339—345

Főtitkári beszámoló dr. Hámor Géza

Tisztelt K ö z g y ű l é s ! Társulatunk fennállásának 128. munkás évéről szóló beszámolónkat azokra való emlékezéssel kezdem, akik sajnos m á r nem lehetnek körünkben. 1975. é v során e l h u n y t a k J U G O V I C S L a j o s ,

PANTÓ

Dezső, R E N N E E János,

KÖBTVÉ-

L Y E S S Y István, B A L Y I K á r o l y tagtársaink. Távozásukkal egyformán űröket hagytak maguk után: Ök részei voltak a Társulat életének. Á l d o z z u n k emléküknek néhány pillanatra néma felállással.

fájó

Tisztelt K ö z g y ű l é s ! Ami mai közgyűlésünk aktualitását adja, ami kiemeli az egymás után sora­ k o z ó (valljuk b e őszintén — n a g y o n gyorsan sorakozó) évek sorában, tény, h o g y népgazdaságunk, a szocialista építés jelentős ö t évét zártuk az 1975-ös évvel (mint erre már E l n ö k ü n k megnyitójában utalt). S z a k t u d o m á n y u n k és a földtani-bányászati iparág élete, fejlődése szempont­ j á b ó l a I V . ötéves tervet jelentősnek, az elért eredmények szempontjából kiemelkedően sikeresnek ítélhetjük. A szilárd és nem szilárd halmazállapotú ásványi nyersanyagok felkutatása és termelése, ezen belül az energiahordozók termelése nagymértékben hozzájárul az ország gazdasági erőforrásainak növe­ léséhez, n a g y szerepe v o l t abban, h o g y fejlődésünk nem kis nehézségek árán de töretlenül haladt előre. E n n e k kihatásait gazdasági életünk stabilitására úgy érzem e körben n e m kell részleteznem. F o n t o s új vonása v o l t az elmúlt ö t évnek, h o g y szakmánk, a földtudomány, az élet olyan új területeit hódította meg, ahol már korábban is szükség lett volna közreműködésünkre. Olyan új szálak, kapcsolatok, sokszor ma még csak hajszálerek alakultak ki, melyek a mi belső vérkeringésünket is felfrissítik, d e j ó t é k o n y hatásúak egész gazdasági életünk vérkeringésére. Egyidejűleg óriási felelősséget, új feladatok tömegét, t o v á b b i erőfeszítések igényét is jelenti ez az eredményes ö t é v : ha a legnehezebb időkben, különböző válságok bennünket is meg-meglegyintő szele közepette eredményeket tud­ t u n k produkálni — akkor ezt, a remélhetőleg most már következő szélcsendesebb, n y u g o d t a b b időszakban is — elvárják, megkövetelik és számonkérik tőlünk. Munkánk üteme — d e legalább hatékonysága — mindenképpen csak n ö v e k e d h e t ; és mi tudjuk, h o g y e követelmények reálisak, az igények megala­ p o z o t t a k , szellemi, anyagi és eszközbeli feltételeink pedig messzemenően rendel­ kezésre állnak e feladatok teljesítéséhez — ha sokszor egyik v a g y másik rész­ letében hiányosan v a g y nem kellő időben is. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha mindannyiunk véleményét kife­ jezve kijelentem: ú g y érezzük ezekben az eredményekben benne v a n tagtár-

340

Földtani

Közlöny

108. kötet,

4.

füzet

saink erőfeszítése, a Társulat egészének munkája, hatása, sajátos eszközű együttműködésünk, építő, j a v í t ó szándékú kritikai észrevételeink, a közösen létrehozott t u d o m á n y o s színvonal és a közösség kollektív erejének sodró len­ dülete is. N e m feladatom természetesen e kérdés részletes taglalása; ez hamarosan meg fog történni méltó keretek k ö z ö t t az 5 éves tervankéton, ahol meghívott aktívák előtt kerülnek e kérdések magasszintű tárgyalásra. Tisztelt K ö z g y ű l é s ! És most, h o g y alátámasszam az előbb elmondottakat, társulati életünk krónikájának és adatainak tükrében szeretném bemutatni 1975. évi tevékeny­ ségünket. A világgazdaságban előállott új helyzet a hazai gazdaságpolitikai intézkedé­ sekben is megjelent az elmúlt é v során. A Gazdaságpolitikai Bizottság kiemel­ ten foglalkozott a hazai energiahelyzet és nyersanyagkutatás problémáival. Társulatunk Elnöksége a K ö z p o n t i Földtani Hivatallal egyetértésben soron­ kívüli és intenzív munkával meghatározta ennek alapján a szaktudományi egyesületre v o n a t k o z ó feladatokat. Már 1974. évi programunk egy részét e kiemelt fontosságú feladatok érdeké­ ben csoportosítottuk át és nagy súlyt helyeztünk a feladatok szaktársadalmi szinten történő széleskörű ismertetésére. Kiemelkedő jelentőségű volt e téren a barnakőszén és lignit szerepének újravizsgálata az ország energiaellátása szempontjából. A z Északmagyarországi Területi Szakosztály által szervezett és kiemelkedően eredményes lignitanké­ tot követően 1975. évi nagyrendezvényünket a jelenleg legnagyobb perspektí­ vát nyújtó Nagyegyháza-mányi terület kérdéseinek vizsgálatára fordítottuk. A z Északkelet-Dunántúl eocén barnakőszénbányászatát k ö z p o n t b a állító vándorgyűlésünket október 2 — 3-án Tatabányán rendeztük. A z első napon a földtani előkutatás helyzetéről, feladatairól, problémáiról és az ÉK-Dunántúli eocén barnakőszenek bányatelepítési, közgazdasági, ásványvagyon-védelmi kérdéseiről kaptunk áttekintést. E z t követően a Tatabánya—Nagyegyháza— mányi területek földtani-kőszénföldtani-bauxitföldtani-hidrológiai kérdéseiről, az Oroszlány-Márkushegyi terület földtani viszonyairól és az aknatelepítés vízföldtani-mérnökgeológiai problémáiról, valamint az Esztergom környéki lencse-hegyi bányatelepítés földtani kérdéseiről rendeztünk vitát. A rendkívülien barátságos környezet — melyért e helyről is hálás köszöne­ tünket fejezzük ki a vendéglátó Tatabányai Szénbányák vezetőségének és dolgozóinak —, a kiemelkedő színvonalon szemléltetett és dokumentált előadá­ sok, nemkülönben tagtársaink aktivitása igen eredményessé, hatékonnyá tette a plenáris ülés programját. A második napi földtani tanulmányút, melyen az Országos Földtani K u t a t ó és F ú r ó Vállalat és az Oroszlányi Szénbánya Vállalat, s részben a Bauxitkutató Vállalat vendégszeretetét élveztük, foghatóvá tette az előző napon szerzett szakmai ismereteket. A vándorgyűlés munkájában részt v e v ő előadóknak és vendégeknek külön kifejezzük köszönetünket, h o g y a rendelkezésükre állott r ö v i d idő ellenére magas színvonalú, mértéktartó, kitűnő áttekintést nyújtó összefoglalásaikkal kiemelték az É K - D u n á n t ú l i területek d ö n t ő szerepét szénalapú energiabázi­ sunk fejlesztésében és távlatainak meghatározásában, és melynek kapcsán a

Hámor:

Főtitkári

beszámoló

341

kérdés k o m p l e x földtani, bányászati, gazdaságpolitikai összetevőit is bemutat­ ták. A kérdés komplexitását aláhúzza az a tény, h o g y Magyarországon először került sor ikertermékes bányászati művelésre, azaz a szén és bauxit együttes kitermelésére. A vándorgyűlés egyértelmű sikeréhez nagymértékben hozzájárul az, h o g y Társulatunk konkrét munkával is részt vett ezen kiemelkedő fontosságú eredmények megalapozásában. Alkalmi munkabizottságokat h o z t u n k létre a N I M illetékes főosztályának felkérésére a soronkívüli kutatási feladatok t á m o ­ gatása, egyes részfeladatok megoldása érdekében. Tekintettel a program gyorsított kivitelezésére és az erők koncentrációjának szükségességére, úgy éreztük, hogy a feladat nagysága indokolja társulati erő­ ink rendelkezésre bocsátását. A z e munkában részt vett tagtársaink eredményes munkája Társulatunk éves p é n z ü g y i mérlegét is kedvezően befolyásolta. Megítélésünk szerint e nagyrendezvényünk tudománypolitikai jelentőségét elsősorban szaktársadalmunk szemléletének helyes irányba terelése, aperspektívák m e g n y u g t a t ó és egyértelmű tisztázása szolgálta, az egyértelmű és magas­ szintű állásfoglalások biztos alapot nyújtottak t o v á b b i gazdaságpolitikai lépé­ sek megtételéhez. U g y a n e b b e n a témakörben — amely a nyersanyagigények hazai erőforrá­ sokból történő fokozott kielégítését célozza — Társulatunk kiemelten foglal­ k o z o t t az új, Magyarországon eddig nem ismert és nem használt, j ö v ő b e n lehet­ séges energiaforrások vizsgálatával. A dunántúli olajpala előfordulások tudo­ m á n y o s alapkérdéseinek felvetése és tisztázása (melyben oroszlánrészt vállalt J Á M B O R Á r o n tagtársunk), nagy lépést jelentett e kérdés előbbre vitelében. A t é m á t központilag és a Közép-Dunántúli Területi Szakosztály programjában is szerepeltettük. U g y a n e z t a célt szolgálta az Alföldi Területi Szakosztálynak az A g y a g á s ­ ványtani Szakosztállyal közösen rendezett ankétja, melyen a Pannon-medence kőzettani és agyagásványtani problémáit tárgyaltuk, különös tekintettel szén­ hidrogén-földtani kapcsolataikra. H é z a g p ó t l ó jelentőségű v o l t elmúlt évi tevékenységünkben az Általános Földtani Szakosztály által szervezett tektonikai ankét. A z ankéton b e m u t a t o t t 20 előadás markánsan aláhúzta azt a rendkívüli érdeklődést, amely szaktudo­ m á n y u n k e részét általában kíséri. T ü k r ö z t e (különösen az előadások e g y részé­ ben) az alapkutatás, a nyersanyagkutatás azon igényét, amely a szerkezeti elemzés elkerülhetetlenségéből és szükségességéből fakad. A z ankét szervezőinek kétségbevonhatatlan érdeme, hogy igyekeztek a teljes problémakör áttekintését a geofizikai, kéregszerkezeti, nagy tektonikai, mezotektonikai részeit nagy létszámú előadói gárdával biztosítani. A z ankét egységes képet a d o t t az elmúlt évtizedek nagyvolumenű ipari (helyenként alaptudomá­ nyi) kutatásainak szer kezetföldtani eredményeiről. E z a kép azonban rendkívül élesen feltárta ismereteink hézagosságát, a hazai tektonikai iskola sajnálatos hiányát, felhíva egyben a figyelmet a legégetőbb hivatalos és társadalmi, vala­ mint oktatási úton egyaránt megoldandó szaktudományi problémákra. Meg kell teremteni a szükséges arányt a konkrét, alapozó jellegű analitikus munkák és a kritikai szemléletű, szintézis jellegű összefoglalások között. Sajnálatos helyzet, m e l y szakmánkban már nem először fordul elő, hogy a tornyosuló feladatokat n e m a t u d o m á n y természetes belső fejlődési rendje, hanem — kényszerhelyzetben — a különböző részfeladatok és fázisok szinkronmegoldásá-

342

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

val kell biztosítani. E feladat rendkívül nehéz, de ugyanakkor lelkesítő is. Tipikusan testreszabott társulati feladatnak tűnik, mivel a t ö b b n y i r e lokális észlelések rendszeres bemutatása, kritikai értékelése, az összefüggések fokoza­ tosan táguló körű feltárása messzemenően igényli a teljes szaktársadalom, sztratigráfusok, bányageológusok, fúrásos kutatást végző szakemberek össze­ hangolt, valamilyen utóképzéssel is t á m o g a t o t t kollektív együttműködését. P o n t o s lépésnek tartjuk a hazai regionális tervezés építésföldtani, mérnök­ geológiai tevékenység kérdéseinek napirenden tartását. E célokat kitűnően szolgálták Déldunántúli Területi Szakosztályunk regionális rendezvényei: k o ­ rábban Tolna-, 1975-ben S o m o g y m e g y e területének k o m p l e x földtani, víz­ földtani, építésföldtani, környezetvédelmi kérdéseivel foglalkozó ankétjai. Példájuk máris követésre talált, ez évben az Északmagyarországi Területi Szakosztály is átveszi az új formát. Gazdaságföldtani Szakosztályunk n a g y súlyt helyezett a környezetvédelmi geológiai kérdések előbbre vitelére, a földtani természetvédelem időszerű és egyre n ö v e k v ő fontosságú feladatainak megoldására. A víz — mint egyik legfontosabb nyersanyagunk és e g y b e n a környezetvé­ delem egyik kiemelt objektuma — f o k o z o t t szerephez j u t o t t már az év folya­ mán és 1976. évi terveink gerincét fogja képezni. Figyelemre méltó e téren az Eszakmagyarországi Területi Szakosztály felszínalatti vizekkel foglalkozó ankétja, a mérnökgeológia-építésföldtani Szakosztály szarvasi tanulmányútja, a Déldunántúli Területi Szakosztály Győr-soproni hidrogeológiai tanulmány­ útja, a Középdunántúli Területi Szakosztály dunántúli ankétjának vízföldtani része, valamint az említett regionális ankétok vízföldtani programjai — hogy csak a fontosabbakat említsük. R e n d e z v é n y e i n k sorában utolsóként említem — n e m csökkentve azonban jelentőségét — a CMNS V I . nemzetközi bratislavai kongresszusának magyar­ országi utókirándulását, melynek szervezésére a kongresszus rendezőbizottsága kérte fel Társulatunkat. A kis létszámú (24 fő), de a nemzetközi neogén kutatás vezető egyéniségeinek részvételével lezajlott tanulmányúton méltó keretek k ö z ö t t mutattuk be a hazai felsőoligocén-neogén reprezentatív szelvényeit és ismét alkalmunk nyílott megvitatni vendégeink által színvonalasnak ítélt hazai kutatási eredményeinket. A z erkölcsi sikeren túlmenően jelenleg egyetlen önerőből szerzett devizatartalékunk e rendezvénynek köszönhető. A rövidre f o g o t t beszámoló keretében szakosztályaink két t o v á b b i problé­ máját k í v á n o m megemlíteni. A K ö z é p d u n á n t ú l i Területi Szakosztály névmódosítási javaslattal fordult Elnökségünkhöz, melynek keretében működési területét ki kívánja terjeszteni a Dunántúl É-i részére is. Javaslatukkal teljesen egyetértve, s felkérve e terü­ leten dolgozó szaktársainkat a csatlakozásra, a kérdés formai részét az Alap­ szabálymódosító Bizottság hatáskörébe utaltuk (utóbbi munkájára még viszszatérünk). Nehezebb helyzet állt elő a két é v előtti közgyűlésünkön bejelentett Mélyfú­ rási Szakosztály életre hívásával. Sajnálatosnak tartjuk, h o g y az akkori igen lelkes előkészítő bizottság nem t u d o t t úrrá lenni a nehézségeken és a szakosz­ tály érdemi megalapítására, valamint működésére mindmáig nem került sor. T o v á b b r a is fentartjuk azt a véleményünket, mely szerint kutatási felada­ taink t á v l a t b a n az egyre n a g y o b b kutatási mélységek irányába fognak elto­ lódni. E z megköveteli a fúrástechnológiai, kőzetfizikai, e g y é b kapcsolódó kér­ dések napirenden tartását, alkotó továbbfejlesztését, társtudományi kapcsola-

Hámor:

Főtitkári

beszámoló

343

taink előmozdítását. í g y Elnökségünk nem vette le ezt a kérdést a napirend­ ről, s ez alkalommal is nyomatókkal felhívja érdekelt tagtársaink figyelmét a feladat hatékony és eredményes megoldására. Elnökségi bizottságaink közül változatlan aktivitással m ű k ö d i k az Ifjúsági Bizottság. Bár 1975-ben t o v á b b k é p z é s t nem szerveztek, sokrétű munkát fej­ t e t t e k ki az ifjúság érdekképviselete terén, a középiskolai földtan-oktatás és a közművelődés szaktárgyi problémáinak megvitatásával a Társulat Oktatási Bizottságának és a szövetség megfelelő bizottságának: a K O B - n a k közremű­ ködésével. A közelmúltban megrendezték a 35 éven aluliak baráti találkozóját. E n n e k sikere, eredményessége önkéntelenül felveti azt az igényt, hogy az Ifjúsági Bizottság következő lépésként a „ t ú l k o r o s " társulati tagok ismerkedési lehetőségeinek megteremtésével is segítse elő a társulati élet színesebbé tételét. Eontosnak tartjuk még az Ifjúsági Bizottság patronáló szerepét is megemlíteni, m e l y e t a Szabó József Geológiai Szakközépiskolában m ű k ö d ő ifjúsági tagjaink részére rendezendő előadássorozat keretében végez. Nemzetközi Bizottságunk eredményes munkáját dicséri, h o g y 1975. folya­ m á n Társulatunk méltóképpen vehetett részt nemzetközi rendezvényeken. H é t ország 13 ankétján, konferenciáján, tanulmányútján vett részt összesen 23 tagtársunk. E z a szám lényegesen magasabb, mint a megelőző években volt. Hangsúlyoznunk kell, hogy az e célra fordított 80 000 F t költséget javarészt saját erőnkből biztosítottuk, éppen az előzőekben említett kollektív társulati munkavállalás eredményeképpen. Társulatunk elnökségi szinten képviseltette magát három jelentős nemzetközi rendezvényen: az Európai Földtani Társulatok első találkozóján az angliai R e a d i n g b e n , a Bécsi Földtani Intézet 125. éves jubileumi ünnepségem, vala­ mint a Szlovák Földtani Társulat X X . Kongresszusán, Kassán. Ú j vonása v o l t nemzetközi tevékenységünknek az Alföldi Területi Szakosz­ tály által szervezett kamara-ankét, melyen osztrák kollégákkal közösen vitat­ t u k m e g a triász üledékföldtani kérdéseit. Ú g y gondoljuk, a nemzetközi tudo­ m á n y o s életben túltengő, széles spektrumú nagyrendezvények helyett ilyen típusú, céltudatosan konkrét sávra korlátozott, magas szintű konzultatív eszmecsere kívánatos és társulati életünk hatékonysága szempontjából is célra­ vezetőbb. A nemzetközi események sorában ö r ö m m e l jelentem b e a közgyűlésnek, h o g y R E M E N Y I K Tibor, évtizedek ó t a az Egyesült Államokban élő geológus kollégánk magánkönyvtárát Társulatunknak a d o m á n y o z t a , mely még az é v folyamán Budapestre érkezik. Â Földtani K ö z l ö n y szerkesztőbizottsága eredményes munkájaként k ö n y ­ velhető el, hogy az előző éveknél ütemesebben megjelenő évi 4 füzet mellett két külön szám kiadását is folyamatba tettük. A recski ércföldtani különszám költségeit a már említett saját erőforrásból, az 1974. évi szénhidrogénföldtani ankét anyagának külön füzetét pedig az Országos K ő o l a j és Gázipari Tröszt anyagi támogatásával tudjuk megjelentetni. A z elmúlt é v l e g n a g y o b b nehézsége, melynek megoldási módozatát még n e m találtuk meg, éppen a Földtani K ö z l ö n y társulati tagjainkhoz történt eljut­ tatásában jelentkezett. Ennek ismertetéséhez meg kell említeni, h o g y társulai taglétszámunk az elmúlt évek során folyamatosan, 1975-ben 135 fővel növe­ kedett, jelenleg 1122 tagot számol. A z ismert papírbeszerzési és nyomdaipari nehézségek miatt K ö z l ö n y ü n k példányszámának emelését egyelőre nem tudtuk m e g n y u g t a t ó m ó d o n rendezni. Hasonló a helyzet a Földtani Kutatás példány-

344

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

számával, mert a K ö z p o n t i Földtani Hivatal azonos o k o k miatt nem tudja az általunk kívánt példányszámot biztosítani. A z előállott helyzet következté­ ben azon tagtársaink folyóirat igényét, akik késéssel fizették be tagdíjukat, egy-két esetben nem tudtuk kielégíteni. A probléma megoldásával foglalkozunk, s remélhetőleg j ö v ő évi közgyűlé­ sünkön már eredményről is beszámolhatunk, mert ellenkező esetben az Alap­ szabály Bizottságnak kell a kérdést más m ó d o n megoldania. Itt térek ki arra, h o g y az Alapszabály Bizottság ismert határozataink értel­ mében n a g y erővel munkálkodik a társulati alapszabály revízióján. Megbíza­ tásuk értelmében az 1977. évi közgyűlésen sor kerül a feltárt problémák meg­ vitatására, néhány akut kérdés megoldására, indokolt esetben érdemi módosí­ tásokra. R ö v i d e n tájékoztatom az igen tisztelt közgyűlést pénzügyi helyzetünkről: Bevétel, évi állami támogatásunk összege Egyéni tagdíjakból Jogi tagdíjból Megbízásos munkákból maradt Társulatunknál. E b b ő l társulati nagyrendezvényekre fordított támogatás összege

200 61 47 525

000 000 500 000

Ft Ft Ft Ft

176 000 Ft.

Tisztelt K ö z g y ű l é s ! R ö v i d számvetésünk után ú g y érzem k ö n n y ű a feladatom, amikor 1976. évi feladatainkat m e g p r ó b á l o m összefoglalni. 1976'. évi munkatervünket a szakosztályi munkatervek alapján állítottuk össze. A múlt évi közgyűlésünkön elhatározott irányelvek megvalósításának elemei már fellelhetők a munkatervben: növekedett a s z i n t é z i s i g é n y ú témák és rendezvények száma, fokozottan előtérbe kerültek a t u d o m á n y o s megvitatást igénylő alapkérdések, folytatódik legfontosabb nyersanyagaink intenzív kutatása, b ő v ü l a szakterületek közötti információ és együttműködés köre, új elemként egyre gyakoribbak a környezet- és természetvédelmi kérdé­ sek. A munkaterv összeállításakor igyekeztünk erőinket koncentrálni néhány kiemelt feladatra. A munkatervet Elnökségünk olyan keretnek tekinti, mely tartalmazza az eredményes munka feltételeit, lehetőségeit és biztosítékát. Keretei mennyiségi tekintetben korlátozottak, minőségi-tartalmi tekintetben korlátozás nélkül b ő v í t h e t ő k az év v a g y a későbbi munka során. A z eddigiektől eltérően, legutóbbi választmányi ülésünkön új módszerrel, tematikus rendszerben vizsgáltuk át terveinket, ettől a tematikus és területi szakosztályok, valamint a vezető testületek egészséges önkontroll ját, a m ó d ­ szerek átvételét és újak meghonosítását várjuk elsősorban; a terv értékelése során pedig megállapítottuk, hol szükséges központi segítséggel (esetleg rendez­ vényekkel) elősegíteni a fő feladatok megoldását. A teljesség igénye nélkül ezek közül néhányat kiemelnék; a sort 1976. évi, a t o v á b b k é p z é s t is szolgáló vándorgyűlésünkkel kezdem, melynek témája a „ H i d r o g e o l ó g i a aktuális kérdései" lesz a I I I . negyedévben. A tektonikai témakör továbbfejlesztését szolgálja 4 n a g y o b b rendezvény, regionális rendszerben. A földtani szintetizáló munka eredményeit a Zalai Területi A n k é t és 3 tematikus ankét kívánja összefoglalni.

Hámor:

Főtitkári

beszámoló

345

A nyersanyagkutatások eredményességét célzó korábbi célkitűzéseink folya­ matosságát biztosítja a szénhidrogénkutatási témakör 1 1 , a bauxitkutatási t é m a k ö r 1 1 , a szénkutatási témakör 1 0 — 1 2 előadása. A z intenzív érckutatást nem tükrözi kellően a betervezett 4 előadás, ezért Elnökségünk a Magyar Geofizikusok Egyesületével együttesen elhatározta 1 9 7 7 - b e n B ö r z s ö n y - h e g y ségi érckutatási ankét vándorgyűlés keretében történő megszervezését. A t o v á b b r a is nagyszámú földtani ismeretközlő előadás mellett társtudomá­ n y i kapcsolataink fejlődését tükrözi a bányaföldtani, geofizikai, technológiai t é m a k ö r ö k előzőkhöz viszonyított ugrásszerű megnövekedése. A gazdaságföldtani kiértékelést figyelemre méltó új t é m a k ö r ö k megjelenése (közgazdasági témakörök, természeti potenciál regionális értékelése, stb.) és 2 0 o l y a n előadás segíti elő, amely úgyszólván az összes földrészről származó gazdaságföldtani adatok széles spektrumával ismerteti meg társulatunk tag­ jait. A T u d o m á n y t ö r t é n e t i Szakosztály előkészítő munkájára vár régi és becsület­ beli adósságunk törlesztése: V A D Á S Z Elemér professzor, örökös díszelnökünk emlékének méltatása, melyet szülővárosában elhelyezendő emléktábla lelep­ lezéssel és az 5 0 éves magyar bauxit tudománytörténeti jelentőségének egyi­ dejű értékelésével kívánunk méltó keretek k ö z ö t t megvalósítani. Mint terveinkből látható, következetesen igyekszünk végrehajtani t ö b b éves p r o g r a m u n k a t , melynek hatékonyságáról a bevezetőben említett I V . ötéves terv eredményei — az állami és tudománypolitikai célkitűzések ismeretében — ismételten m e g g y ő z ő d h e t t ü n k . Ilyen értelemben 1 9 7 6 . évi tevékenységünk egye­ nes folytatása lesz előző évi munkánknak, s t o v á b b v i t e l e Társulatunk 1 2 8 éves működésének. E h h e z , valamint az V . ötéves terv eredményes megvalósításához kíván El­ n ö k s é g ü n k a Társulat minden tagjának J ó szerencsét !

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1976) 106. 346 — 352

Dr. Jugovics Lajos emlékezete (1887—1973) Székyné

dr. Fux Vilma

Dr. J U G O V I C S Lajos geológus, c. egyetemi tanár, a Magyarhoni Földtani Társulat tisz­ teleti tagja, v o l t főtitkára, választmányi tag, K ö z l ö n y é n e k szerkesztője, rendezvényeinek t e v é k e n y résztvevője, t ö b b mint 6 évtize­ den át hűséges tagja, a múlt században 1 8 8 7 ben született. Kortársa v o l t tiszteleti tag­ jaink k ö z ü l az ugyanez évtizedben szüle­ t e t t M A U R I T Z Bélának, P A P P K á r o l y n a k , P A P P Simonnak,

VENDL

Aladárnak, S C H R É -

T E R Zoltánnak, P Á V A I - V A J N A Ferencnek, T E L E G D I R O T H K á r o l y n a k . 9 0 évéhez közel utolsóként ö t á v o z o t t el közülük. Nincs is k ö z t ü n k élő kortársa. K o r b a n , i d ő b e n messze áll tőlünk. Csak csendben végzett munkás­ ságának g o n d o s áttanulmányozása és a hoz­ zá o l y a n közelálló F E R E N C Z K á r o l y t ó l k a p o t t nagyszámú adat, szerető emlékezés tette le­ h e t ő v é , h o g y megpróbáljam méltó m ó d o n és hitelesen felidézni szakmai munkásságát és személyiségét. Hosszú és indulását tekintve nehéz életpálya az ö v é . H a s o n l ó nevű édesapja 1 8 5 8 - b a n N e m e s - D ö m ö l k ö n született. í g y apai ágon Vas m e g y é b ő l szárma­ zott. Édesapja (aki ipari mesterséget sajátított el) szüleivel, testvéreivel Cell­ d ö m ö l k ö n élt, majd innen került Budapestre. I t t k ö t ö t t házasságot a monori származású K U L I K Líviával. J U G O V I C S Lajos 1 8 8 7 . dec. 1 7 - é n Budapesten, a Józsefvárosban született. Édesapját hamar, még kis diák korában elvesztette. J ó tanuló v o l t , s h o g y ö z v e g y édesanyján segítsen, munkát, tanítást vállalt az Országház akkori igazgatójának családjánál. S ő t édesanyja újabb férjhez­ menése után is ennél a családnál maradt, és bíztatásukra a Fasori Evangélikus G i m n á z i u m b a iratkozott be. A kiváló gimnáziumban, neves tanárok, t ö b b e k k ö z ö t t M I K O L A Sándor, tanították. Még az érettségi előtt K R E P U S K A o r v o s professzor családjával is kapcsolatba került, fiait tanította és egyik fiával, K R E P U S K A Lajos orvossal, annak viszonylag korán bekövetkezett haláláig, meleg baráti kapcsolatban maradt, sírját élete végéig gondoztatta. Érettségi után a Tanárképző Főiskolát végzi el, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett, m a j d a P á z m á n y Péter T u d o m á n y e g y e t e m Bölcsészettudo­ m á n y i K a r á n 1 9 1 2 - b e n K R E N N E R J ó z s e f professzornál doktorált. K R E N N E R

Székyné

F их:

dr. Jugovics

Lajos

emlékezete

347

József professzor n a g y hatással v o l t reá már hallgató korában is. Mellette dol­ g o z o t t 1 9 1 0 — 1 1 - b e n mint szakgyakornok a Nemzeti M ú z e u m Á s v á n y - és Oslénytárában. 1 9 1 1 — 1 2 tanévben már az Á s v á n y t a n i Tanszéken m b . tanár­ segéd. 1 9 1 2 - t ő l tanársegéd, majd adjunktus. 1 9 1 9 őszen az Erzsébet Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolára nevezik ki rendes tanárnak az Á s v á n y t a n - V e g y ­ tan Tanszék élére. 1 9 2 8 - t ó l , amikor a Főiskolát a kultuszminiszter Szegedre helyezte át, 4 évig Szegeden oktatott. 1 9 3 2 - b e n ismét vissza kerül Budapestre, és a Minisztériumban dolgozik. 1 9 3 3 - b a n köt házasságot H A H N építész és épü­ letszobrász leányával, Margittal. Haláláig, e g y ü t t éltek. 1 9 3 6 - t ó l megszakítás nélkül 1 9 4 8 - i g a Magyar K i r á l y i József N á n d o r Műszaki és G a z d a s á g t u d o m á n y i E g y e t e m Közgazdasági K a r á n a k Gazdasággeológiai Tanszékén dolgozik mint beosztott főiskolai m a j d mint c. egyetemi tanár, L Ó C Z Y Lajos egyetemi tanár, a Földtani Intézet akkori igazgatója mellett. A z itt t ö l t ö t t 1 2 é v életének egyik l e g b o l d o g a b b korszaka v o l t . Á s v á n y t a n i és kőzettani előadásokat tartott. Szakmai és baráti kapcsolatba került a Gaz­ dasággeológiai Tanszék akkori fiatal oktatóival, munkatársaival, hallgatóival. Bíztatta, b á t o r í t o t t a , segítette őket, szorgalmával, tárgyszeretetével példát m u t a t o t t . I t t d o l g o z o t t együtt S Z E N T E S Ferenccel, S Z E B É N Y I Lajossal, E R D É L Y I F A Z E K A S Jánossal, N A G Y E m ő k é v e l és itt k ö t ö t t e g y életre szóló barátságot F E R E N C Z K á r o l l y a l . E t t ő l k e z d ő d ő e n életük szorosan összekapcsolódik. F E ­ R E N C Z K á r o l y kíséri el földtani kiszállásaira, vele beszéli meg a szakmai és egyéni élete problémáit. A F ö l d t a n i Intézet már akkor is második otthona. Tanszékvezetőjének, az Intézet igazgatójának d R . L Ó C Z Y Lajosnak barátja, t u d o m á n y o s titkára. A z Intézet minden gondját, baját ismerte. Élete e korszakának L Ó C Z Y kül­ földre t á v o z á s a után 1 9 4 8 - b a n a Gazdasággeológiai Tanszék megszűnése v e t e t t véget. A Tanszék műszer és k ö n y v á l l o m á n y a az E ö t v ö s L . T u d o m á n y e g y e t e m Földtani Intézetének állományába o l v a d t be. Dr. J U G O V I C S L a j o s professzor másfél évig szintén az E L T E Földtani Tanszékére kerül és a J ö v e d é k i Mélyku­ tatásnál d o l g o z i k . 1 9 5 0 - t ő l csaknem haláláig a Magyar Állami Földtani Intézet aktív munkatársa. Egész életét szakmájának szeretete töltötte b e . A z t lehet mondani, h o g y a magánéletében is csak ezzel foglalkozott. K e v é s i d ő t h a g y o t t arra, amit még szeretett, a j ó társaságra, a klasszikus zenére, opera előadásokra. Mindig ö r ö m e telt, ha a részben családi örökségből, részben saját keresetéből vásárolt szőlő­ jében, M o n o r o n néhány napot, néhány órát eltölthetett. Szeretett utazni, t ö b b s z ö r járt Párizsban, Bécsben, Olaszországban. Kívánsága szerint 1 9 7 5 . d e c e m b e r 2 2 - é n szülei sírjába a monori t e m e t ő b e n helyezték ö r ö k n y u ­ galomra. Szakmai tevékenységében két korszakot t u d u n k elkülöníteni. Tevékenységé­ nek első korszakában K R E N N E R József vezetése alatt elsajátította mindazokat a precíz, g o n d o s ásványtani vizsgálatokat, amelyek a kőzetek vizsgálatában nélkülözhetetlenek. Első munkája ( 1 9 1 2 - b e n ) a Nemzeti Múzeum Annales-ében még az á s v á n y o k részletes kristálytani vizsgálatával foglalkozik. í g y jellemzi a kósdi markazitot, a kósdi gipszet, a tusnádi amfibolt, adatokat ad az olivin optikai ismeretéhez. Első n a g y o b b lélegzetű munkája, az apai szülőföld terü­ letére eső „ B o r o s t y á n k ő i hegység geológiai és kőzettani v i s z o n y a i " címen a Földtani Intézet 1 9 1 6 . É v i Jelentésében jelent meg. Már ekkor is erős figyelem­ mel fordul a kisalföldi bazaltok és bazalttufák felé ( 1 9 1 6 ) . Főiskolai tanársága alatt i n k á b b népszerűsítő cikkeket publikál. Igazi t u d o m á n y o s tevékenysége

348

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

a kezdeti szép indulás után a Gazdasággeológiai Tanszékre kerülésekor bonta­ kozik ki. A z ásvány- és kőzettani előadások mellett teljes figyelmével fordul a magyarországi bazaltvulkánosság k é p z ő d m é n y e i felé. Feldolgozásra kerül a medvesi takaró, a celldömölki Ság-hegy, a burgenlandi Pál-hegy bazaltos kőzete. Érdekes közlésben számol be a cserháti Sulyomtető aszfalt n y o m o k a t tartalmazó andezitjéről. Értékes adatokat közöl a N ó g r á d - G ö m ö r i bazalthe­ gyekről, a Somoskő, Salgótarján és Barna környéki bazalt-előfordulásokról, a Béna-hegyi aragonitról, a Várgéde és Korláti környékének bazaltjáról, a Tátika-Prága-Sarvaly hegyek vulkanológiai felépítéséről, a torjai Büdös-hegy vulkanológiai viszonyairól, a Zalaszántó-zsidi medence bazalthegyeiről és a T a p o l c a környéki bazalttufa-előfordulásokról. 1 9 4 9 - b e n ezekkel az eredmények­ kel zárul példamutató oktatói és a hazai vulkáni kőzeteket, elsősorban a hazai bazaltokat kutató és ismertető tevékenysége. E k k o r már 6 2 éves. Tulajdon­ képpen b e is fejezhetné szakmai tevékenységét, n y u g d í j b a m e h e t n e , de J U G O V I C S Lajos nem ezt csinálja. Tárgyszeretete, aktív alkotókészsége t o v á b b i tevé­ kenységre ösztönzi. 1 9 5 0 - b e n indul szakmai tevékenységének második korszaka a Magyar Állami Földtani Intézetben. E z t a korszakot eddig megszerzett tudásának, tapaszta­ latainak, ismereteinek a gyakorlati célú kutatás szolgálatába való állítása jel­ lemzi. A k ő b á n y á k államosítása után nehéz volt a háborús évek alatt tönkre­ ment kőbányászat beindítása, korszerűsítése, új életre keltése. A z állami kőbá­ nyászat felfejlesztésében hathatós segítség J U G O V I C S Lajos tevékenysége. E g y ­ más u t á n jelennek meg dolgozatai a Földtani Intézet É v i Jelentéseiben, az É p í t ő a n y a g c. folyóiratban. E z i r á n y ú tevékenységének legfontosabb eredménye a Gulács-hegy és a B a d a c s o n y bazaltbányászatának megszüntetése, természetvédelmi területté v a l ó nyilvánítása, illetve áttelepítése a Balaton partjáról. Semmi munkát és fáradságot n e m sajnált e cél elérése, hazánk egyik földtanilag legérdekesebb és legszebb területének megmentése érdekében. Munkásságának ebben a sza­ kaszában a hazai kőbányászattal kapcsolatban közel 5 0 publikációja jelent meg. N e m is számítva a Földtani Intézet Adattárában elhelyezett nagyszámú kéziratos jelentését. V o l t olyan esztendő, amelyben ( 1 9 5 2 ) 1 3 kéziratos szak­ v é l e m é n y t is készített. N a g y o n jól jellemzi ezt a tevékenységet a saját maga által 1 9 7 1 . december 1-én lezárt t u d o m á n y o s publikációinak jegyzékében az utolsó dolgozat címe: „ B a z a l t b á n y á s z a t u n k fejlesztése a negyedik ötéves tervidőszakban." Építő anyag, 1 9 7 1 . Mikor ezt írja, 8 4 éves. Még ezután is t ö b b dolgozata jelent meg. Életének utolsó évében, már előrehaladott betegsége alatt dr. K R E N N E R József életrajzával foglalkozott. D e ez már befejezetlen maradt. K R E N N E R Józsefről t a r t o t t a utolsó előadását is 2 hónappal halála előtt, 1 9 7 5 . októberében a Föld­ tani Társulat T u d o m á n y t ö r t é n e t i Bizottságának akadémikusokat idéző ülésén. Befejezetlen maradt K I S F A L U D Y S T R Ó B L Népstadion úti műtermében a művész és a professzor halála miatt a g y a g b ó l formált mellszobra is, s hiányzik a Föld­ tani Intézetből utolsó időkig szálfa egyenes alakja, kedves beszédmodora, közvetlen egyénisége. A geológus professzor lehet t u d o m á n y t előrevivő, messze előre mutató, iskolát indító tanár. D e minden megbecsülés megilleti azt a geológus o k t a t ó t — idézünk az É p í t ő a n y a g hasábjain megjelent 8 5 évének szóló köszöntéséből — aki ifjúkorában szerzett sokoldalú t u d o m á n y o s és gyakorlati szakismeretét töretlen lelkesedéssel és korát meghazudtoló céltudatos munkabírással a ma-

S z é k y n é

F их:

dr. Jugovics

Lajos

emlékezete

34.9

gyar k ő b á n y á s z a t előrevitelére és felvirágoztatására fordította. E z é r t g o n d o ­ lunk őszinte tisztelettel körünkből eltávozott dr. J U G O V I C S Lajos geológus professzorra. Dr.

Jugovics

Lajos

szakirodalmi

munkássága

1. Kristálytani tanulmányok magyar ásványokon. Kristallographische Studien an ungarische Mineralien. A n n . Mus. N a t . Hung. X . 1912. p. 301 — 318. 2. Ásványtani Közlemények. Mineralogische Mitteilungen. A n n . Mus. N a t . Hung. X . 1912. pp. 5 9 3 - 5 9 8 . 3. K ó s d i Markazit. Markazit von Kósd. Földt. K ö z i . X L I I I . 1913. p . 202 — 204. 4. A d a t o k az olivin optikai ismeretéhez. Beiträge zur Kenntniss der optischen Eigen­ schaften des Olivins. A n n . Mus. N a t . Hung. X I . 1913. p. 3 2 3 - 3 3 5 . 5. Ásványtani Közlemények. Mineralogische Mitteilungen. (Amfibol Tusnádról Kósd-i gipsz.) Földt. K ö z i . X L V . 1915. p. 1 7 4 - 1 7 8 . 6. Kőzettani és földtani megfigyelések a Borostyánkő-Rohonczi hegységben. Petrographische und geologische Beobachtungen in Borostyánkő-Rohonczer Gebirge. Földt. Int. É v i Jel. 1914. p. 4 7 - 5 2 . 7. A z A l p o k keleti végződése alján és a vasvármegyei K i s Magyar Alföldön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. Die am Fusse der östlichen Endigung der A l p e n und im kleinen ungarischen Alföld (Tiefland) im Komitat V a s , auftauchenden Basalte und Basalttuffe. M . kir. Földt. Int. É v i Jel. 1915. p . 4 9 - 7 3 . 8. A Borostyánkő-i hegység geológiai és kőzettani viszonyai. Geologische und petrographische Verhältnisse des Borostyánkőer Gebirges. M . Kir. Földt. Int. É v i Jel. 1916. p. 7 7 - 9 7 . 9. A z A l p o k keleti végződése alján és a veszprémmegyei K i s Magyar Alföldön felbukkanó bazaltok és bazalttufák. Die am Ostfusse der Alpen und in der kleinen ungarischen Tiefebene im Komitate Veszprém auftretenden Basalte und Basalttufe.M. k. Földt. Int. É v i Jel. 1916. p . 6 3 - 7 6 . 10. A német délnyugat-afrikai gyémántterületek. Uránia, ГУ. 19. 1918. p. 112 — 116. 11. A nefelin gyakorlati alkalmazása. Termtud. K ö z i . Pótfüzetek. 12. A világ aranytermelése az utolsó két évtizedben. Termtud. Közi. 62. 1931. p. 552 — 561. 13. Dazitvorkommen in Börzsöny-Gebirge. (Ungarn) Min. und Petr. Mitteil. B d . 4 3 . 1932. 14. Einschlüsse von Basaltjaspis in dem Ság-Berges (Ungarn). Min. u. Petrogr. Mitteil. B d . 4 4 . 1933. p. 6 8 - 8 2 . 15. Cordierit-tartalmú zárványok a Sághegy-i bazaltban. M . Tud. Akad. Mat. és Termtud. Ért. 5 1 . 1934. p. 4 7 2 - 4 9 3 . 16. Gyémántbányászat és ipar válsága. Bány. és K o h . Lapok 1934. p. 1 — 11. 17. Der Kristalltuff (Basalttuff) von Medves-Berg in Ungarn. Geologie in M i j b o u w v a n Maart. 1935. 18. A medvesi bazalttakaró felépítése és kristálytufája. M . T u d . A k a d . Math, és Ért. 5 1 . 1934. p. 4 4 3 - 4 7 0 . 19. A . , M ARCHET-tel közösen: Der Ságberg in Ungarn und seine Ergussgesteine. Min. u. Petr. Mitt. 4 9 . B d . 1937. pp. 3 6 9 - 4 H . 20. A Sághegy felépítése és vulkanológiai viszonyai. M . Tud. Akad. Math, és Termtud. Ért. 5 6 . k. 1937. pp. 4 4 3 - 4 7 0 . 2 1 . Krenner József dr. (Megemlékezés). „ A K i s Akadémia negyvenkét esztendeje az-ezre­ dik előadásig" c. könyvben. Budapest 1899 — 1941. 22. K o c h A n t a l dr. (Megemlékezés). U o . jelent meg. 2 3 . Lőrenthey Imre dr. (Megemlékezés). U o . jelent meg. 24. Die Basalte des Pauliberges im Burgenland. „Chemie der E r d e " 12. B d . 1939. p . 158-207. 25. A z elcsatolt nyugatmagyarorazági Pál-hegy geológiai viszonyai és bazaltkőzetei. M . Tud. A k a d . Math, és Termtud. Ért. 58. 1939. p . 2 5 5 - 2 7 5 . 26. Spanyolország bányakincsei. Term. Tud. Közi. 70. 1939. p. 1 — 12. 27. Der Asphaltspuren führende Andesit des Sulyomtető im Cserhát-Gebirge. (Ungarn). Scheiz. min. Petr. Mitt. B d . 19. 1939. p. 3 1 0 - 3 2 4 . 28. A Sulyomtető aszfaltnyomokat tartalmazó andezitje a Cserhát-hegységben. M . T u d . Akad. Math, és Termtud. Ért. 59. 1940. p . 2 7 5 - 2 8 8 . 29. A Nógrád —Gömöri bazalthegyek. Termtud. K ö z i . 71. 1940. 2

Földt ani Közlöny

350

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

30. A z é s z a k c e l e b e s z i G o r o n t a l o g r a n o d i o r i t j a . D e r G r a n o d i o r i t v o n G o r o n t a l o a u f N o r d c e l e b e s . F ö l d . K ö z i . L X X . 1940. p . 1 - 2 3 . 3 1 . S m a r a g d b á n y á s z a t a keleti A l p o k b a n . F ö l d t . É r t . 1940. p . 1 — 8. 32. A d a t o k a S o m o s k ő és R ó n a b á n y a k ö r n y é k i b a z a l t e l ő f o r d u l á s o k i s m e r e t é h e z . B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s s der B a s a l t v o r k o m m e n aus der U m g e b u n g v o n S o m o s k ő u n d R ó n a b á ­ n y a . ( U n g a r n . ) M . Á l l . F ö l d t . I n t . É v i Jel. 1935. p . 1 5 1 1 - 1 5 1 6 . 33. A B é n a h e g y - i a r a g o n i t N ó g r á d m e g y é b e n . A r a g o m ' t v o m B é n a h e g y i m K o m i t a t N ó g r á d . F ö l d t . K ö z i . L X X I . 1941. p . 1 - 8 . 34. Salgótarján és B a r n a k ö r n y é k é n e l ő f o r d u l ó b a z a l t o k és b a z a l t t u f á k . D i e in der U m g e ­ b u n g v o n Salgótarján u n d B a r n a b e f i n d l i c h e n B a s a l t u n d B a s a l t t u f f V o r k o m m e n . F ö l d t . I n t . É v i Jel. 1 9 3 6 - 3 7 . p . 9 5 7 - 9 8 5 . 35. A v o l t n é m e t g y a r m a t o k b á n y a g a z d a s á g i j e l e n t ő s é g e . T e r m t u d . K ö z i . P ó t f ü z e t e k . 1942. p . 1 2 - 2 1 . 36. S o m o s k ő — F ü l e k — A j n á c s k ő k ö z ö t t t e l e p ü l ő b a z a l t e l ő f o r d u l á s o k . D i e sieh zwischen d e n G e m e i n d e n S o m o s k ő — F ü l e k — A j n á c s k ő lagernden B a s a l t v o r k o m m e n . ( U n g a r n ) . M . Áll. F ö l d t . I n t . É 9 i Jel. 1 9 3 9 - 4 0 . p . 6 4 3 - 6 6 8 . 37. A d a t o k a N ó g r á d — G ö m ö r i b a z a l t t e r ü l e t ismeretéhez. B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s s der o b e r u n g a r i s c h e n , i m K o m i t a t e N ó g r á d u n d G ö m ö r b e f i n d l i c h e n B a s a l t e u n d Basalt­ tuffe. B e s z á m o l ó a M . Áll. F ö l d t . I n t . V i t a ü l é s e i n e k m u n k á l a t a i r ó l . 6. szakülés, 1944. p. 2 7 7 - 3 2 9 . 38. A s z á z é v e s b a u x i t . T e r m t u d . K ö z i . 74. 1943. p . 1 — 10. 39. V á r g é d e és K o r l á t i k ö r n y é k é n e k b a z a l t és b a z a l t t u f a előfordulásai G ö m ö r és N ó g r á d vármegyékben. Die Basalt und Basalttuff-vorkommen der U m g e b u n g v o n Várgéde u n d K o r l á t i , in d e n K o m i t a t e n G ö m ö r u . N ó g r á d . ( U n g a r n ) . M . All. F ö l d t . I n t . É v i Jel. 1 9 3 9 - 4 0 . p . 6 9 3 - 7 1 6 . 40. A z á s v á n y i n y e r s a n y a g o k v i l á g g a z d a s á g i és h a d á s z a t i j e l e n t ő s é g e . 1943. évi k ö z i g a z ­ gatási t o v á b b k é p z ő tanfolyamon tartott előadás. Megjelent: „ A m a i m a g y a r honvé­ d e l m i i g a z g a t á s " 1943. p . 1 —16. 4 1 . A d a t o k a székesfehérvári m é l y f ú r á s k ő z e t a n y a g á n a k ismeretéhez. B e i t r a g zur K e n n t ­ niss der aus der székesfehérvárer T i e f b o h r u n g g e w o n n e n e n G e s t e i n e . F ö l d t . K ö z l L X X I V . 1944. p . 3 2 - 4 7 . 42. A z U r á n é r c e k . T e r m t u d . K ö z l . 1944. p . 1 4 - 2 1 . 43. A d a t o k T á t i k a — P r á g a — S a r v a l y - h e g y e k v u l k a n o l ó g i a i felépítéséhez. B e i t r ä g e z u m v u l k a n o l o g i s c h e n A u f b a u der B e r g e T á t i k a — P r á g a — S a r v a l y . F ö l d t . K ö z l . 1948 L X X V I I I . p. 196-205. 44. K ő z e t t a n i és g e o l ó g i a i m e g f i g y e l é s e k a L á n z s é r i - h e g y s é g b e n ( B u r g e n l a n d ) . Petr. u g e o l . B e o b . i m Landsee-er G e b i r g e ( B u r g e n l a n d . ) Jel. a J ö v . M é l y k ú t . 1947 — 48. m u n ­ kálatairól, p . 32 — 44. 45. A d a t o k a Cserhát-hegység andezitjeinek ismeretéhez. D a t e n z u r K e n n t n i s s der A n d e ­ zité des C s e r h á t - G e b i r g e s ( U n g a r n ) . F ö l d t . K ö z l . L X X I X . 1949. p . 4 3 4 — 453. 46. A torjai B ü d ö s h e g y v u l k a n o l ó g i a i v i s z o n y a i . D i e v u l k a n o l o g i s c h e n Verhältnisse des B ü d ö s b e r g e s bei T o r j a ( S i e b e n b ü r g e n ) . É v i Jel. M . Á l l . F ö l d t . I n t . 1 9 4 1 — 4 2 . 47. Z a l a s z á n t ó — Zsidi m e d e n c e b a z a l t h e g y e i n e k (Tátika c s o p o r t ) felépítése. D e r A u f b a u der B a s a l t g e b i r g e des Z a l a s z á n t ó — Z s i d e r B e c k e n s (Tátika G r u p p e ) . É v i Jel. M . Á l l . F ö l d t . I n t . É v i Jel. 1 9 4 5 - 4 7 . p . 2 5 9 - 3 0 9 . 48. T a p o l c a - k ö r n y é k i b a z a l t t u f a e l ő f o r d u l á s o k . L e s o c c u r e n c e s d e t u f basaltique dans les e n v i r o n s de T a p o l c a . M . Á l l . F ö l d t . I n t . 1944. É v i Jel. p . 1 3 - 2 5 . 49. A torjai B ü d ö s h e g y h i d r o g e o l ó g i a i v i s z o n y a i és á s v á n y v i z e i . H i d r o l o g y a n d Mineral­ springs o f t h e M o u n t B ü d ö s N e a r T o r j a . H i d r . K ö z l . 1947. p . 8 8 - 9 4 . 50. Á z ö m l e s z t e t t b a z a l t . M a g y a r T e c h n i k a , 1949. 8. s z . p . 1 — 12. 51. T a p o l c a - k ö r n y é k i b a z a l t b á n y á s z a t . I . rész. ( B a d a c s o n y t o m a j gulács-i b a z a l t b á n y á k r ó l . É p í t ő a n y a g , 1949. 7 - 8 . f ü z . p . 1 - 1 2 . 52. T a p o l c a - k ö r n y é k i b a z a l t b á n y á s z a t . I I . rész. Diszeli b a z a l t b á n y a . É p í t ő a n y a g , 1 9 5 0 . 1 1 - 1 2 . füz. 53. T a p o l c a - k ö r n y é k i b a z a l t b á n y á s z a t . I I I . rész. H a l á p i b a z a l t b á n y a . É p í t ő a n y a g , 1951. éyf. 3 - 4 . füz. p . 7 1 - 7 7 . 54. Ú t é p í t ő k ő b á n y á s z a t u n k fejlődése az u t ó b b i é v e k b e n . É p í t ő a n y a g , 1951. évf. 11 — 12. füz. p . 2 1 7 - 2 2 2 . 55. A v u l k á n i tufák, m i n t é p í t ő k ő z e t e k . É p í t ő a n y a g , 1954. 11. f ü z . p . 399 — 407. 56. B e i t r ä g e z u r K e n n t n i s s der Gesteine v o n Ost-Celebes. A d a t o k K e l e t - C e l e b e s k ő z e t e i ­ n e k i s m e r e t é h e z . G e o l o g i c a H u n g a r i c a T o m u s 8. 1950. p . 1 — 112. 57. A d u n á n t ú l i b a z a l t b á n y á s z a t f e j l ő d é s é n e k k ő z e t t a n i a d o t t s á g a i . É p í t ő a n y a g 1957. 3. f ü z . p . 1 2 2 - 1 3 7 .

Széhyné

F их:

dr. Jugovics

Lajos

emlékezete

351

5 8 . A déli B a k o n y és a B a l a t o n f e l v i d é k bazaltterületei. L e s o c c u r e n c e s d e B a s a l t e d u B a k o n y m e r i d i o n a l e t d e s e n v i r o n s d u lac B a l a t o n . M . Á l l . F ö l d t . I n t . É v i J e l . 1 9 5 3 . I . rész. p . 6 5 — 8 8 . 5 9 . K R E T Z O I Miklóssal — C S Á N K E l o m é r n é v e l k ö z ö s e n : F e l s ő j é g k o r i e m l ő s m a r a d v á n y o k a B a d a c s o n y b a z a l t k ú p j á r ó l . M . Á l l . F ö l d t . I n t . É v i J e l . 1 9 5 3 . I . része. p . 8 9 — 9 5 . 6 0 . C S Á N K E l e m e m é v e l k ö z ö s e n : A t a p o l c a i H a l á p - h e g y b a z a l t j á n a k f e k v ő és f e d ő h o m o k ­ j a i . L e s sables sous-jaeents e t les sables d e t o i t d u B a s a l t e d u M o n t H a l á p à T a p o l c a . M.

Áll. Földt. Int.

É v i Jel.

1954. p.

69-75.

6 1 . Balaton-környéki bazalthegyek. Termtud. K ö z l . 9 0 . 1959. p . 5 9 — 6 2 . 6 2 . N é h á n y építésre és f a l a z ó t ö m b előállítására a l k a l m a s v u l k á n i t u f a t e r ü l e t ü n k k ő z e t ­ a n y a g á n a k sajátságai és b á n y á s z a t u k . É p í t ő a n y a g 1 9 5 8 . 1 2 . f ü z . p . 4 3 1 — 4 4 5 . 6 3 . Uzsai bazaltbánya. É p í t ő a n y a g 1 9 5 9 . 5 . füz. p . 1 5 7 — 1 6 3 . 6 4 . Tállyai Kopasz-hegy piroxénandezitje. M . Áll. Földt. Int. É v i Jel. 1 9 5 5 — 5 6 . p . 1 3 7 — 151.

6 5 . A H a l á p - h e g y i b a z a l t k ő z e t t a n i vizsgálata. M . Á l l . F ö l d t . I n t . É v i J e l . 1 9 5 5 — 5 6 . p . 123-136.

66. Újabb M.

v u l k a n o l ó g i a i és k ő z e t t a n i

Á l l . Földt. Int.

É v i Jel.

megfigyelések a Tátika-csoport

1 9 5 5 - 5 6 . p.

bazalthegyein.

153-178.

6 7 . C S Á N K E l e m e m é v e l k ö z ö s e n : A d a t o k a T á t i k a - b a z a l t c s o p o r t fekü- és f e d ő h o m o k j a i ­ nak

ismeretéhez. M . Á l l . F ö l d t . Int. É v i Jel. 1 9 5 5 - 5 6 . p .

179-190.

6 8 . Á t t e l e p í t i k - e a k ő b á n y á k a t a t ö r t é n e l m i b o r v i d é k r ő l ? K e r t é s z e t és Szőlészet, 1 9 5 7 . V I I . lapjában, p . 1 4 . 6 9 . G u l á c s h e g y i b a z a l t b á n y á s z a t áttelepítése a B a l a t o n partjáról a diszeli H a l y a g o s hegyre. Építőanyag, 1 9 6 0 . 1 0 . füz. p . 3 5 2 - 3 5 7 . 7 0 . G E R Ő L.-el k ö z ö s e n : B a d a c s o n y h e g y i b a z a l t b á n y á s z a t áttelepítése a v i n d o r n y a s z ö l l ő s i Kovácsi-hegyre. Építőanyag, 1 9 6 0 . 5 . füz. p . 1 6 1 — 1 7 5 . 7 1 . A n e m e s g u l á c s i és diszeli b a z a l t b á n y á k egyesítése a diszeli H a l y a g o s - h e g y e n , k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l a t e r m é s z e t v é d e l m i és g a z d a s á g i v o n a t k o z á s o k r a . É p í t ő a n y a g , 1 9 6 1 . 1 1 . füz.

p.

413-414.

7 2 . K ő b á n y á s z a t u n k fejlesztése c é l j á b ó l 1 9 4 8 — 1 9 6 0 . é v e k a l a t t v é g z e t t g e o l ó g i a i k u t a t á ­ sok g y a k o r l a t i e r e d m é n y e i . I . rész: b a z a l t k u t a t á s o k , É p í t ő a n y a g , 1 9 6 3 . 3 . f ü z . p . 1 1 6 — 1 2 0 . I I . rész: a n d e z i t k u t a t á s o k , É p í t ő a n y a g , 1 9 6 2 . 4 . füz. p . 1 4 2 — 1 4 8 . 7 3 . Mesterséges t ó a n y u g a t i M á t r á b a n . F ö l d r . Értesítő, I V . 1 9 6 2 . p . 5 0 6 — 5 0 9 . 7 4 . A z útépítési k ő b á n y á s z a t g e o l ó g i a i kutatásai 1 9 4 8 — 1 9 6 4 . é v e k b e n . M é l y é p í t é s t u d o ­ mányi Szemle. 1 9 6 5 . p . 5 1 5 — 5 2 3 . 75. Balatonparti bazaltbányászat. Veszprémi Bakony-Múzeum kiadványa. 76. Termelő bazaltbányáink anyagának kőzettani-kőzetmeehanikai viszonyai. Építő­ anyag 1966. 4 . 7. 8. füz. 7 7 . Petrographisch onderzoek v a n de o p den oostarm v a n Celobes verzemalde eruptief g e s t e n t e n e n kristallijne Schieten. G e o l o g i s c h M i j u b o u w k u n d i g G e n o t s c h a p v o o r N e d e r l a n d - K o l o n i e n . G e o l o g i s c h e Serie D e e l X . D e r b e S t u k - B l a d z . p . 2 1 9 — 3 2 2 . 7 8 . A p o l g á r d i m é s z k ő f ö l d t a n i k u t a t á s a . É p í t ő a n y a g , 1 9 6 7 . 1 1 . füz. p . 4 0 6 — ^ 4 1 3 . 7 9 . A K a r a n e s - h e g y a n d e z i t j é n e k k ő z e t t a n i — k ő z e t m e c h a n i k a i vizsgálata. É p í t ő a n y a g , 1969.

p.

332-341.

8 0 . A d u n á n t ú l i b a z a l t és b a z a l t t u f a - t e r ü l e t e k .

M . Áll. Földt. Int. É v i Jel. 1 9 6 7 . p .

7 5 - 8 2 .

8 1 . A d a t o k a hazai m é s z k ö v e k és d o l o m i t o k k é m i a i összetételének i s m e r e t é h e z . M . Á l l . Földt. Int.

É v i Jel.

1967. p.

143-188.

8 2 . L e p u s z t u l á s i térszín a t o k a j i N a g y - h e g y e n . F ö l d r a j z i K ö z l e m . X I X . 1 9 7 0 . 2 . f ü z . p . 187-190.

8 3 . i d . L ó c z y L a j o s ( 1 6 4 9 — 1 9 2 0 . ) é l e t m u n k á j a . M a g y a r lélek — M a g y a r m u n k a írásban és k é p b e n . ( S z e r k e s z t e t t e : R A D I S I C S E l e m é r , 1 9 4 3 . ) 8 4 . N o p c s a F e r e n c b r . é l e t m u n k á j a ( 1 8 7 7 — 1 9 3 3 ) . M a g y a r lélek és M a g y a r m u n k a . 1 9 4 3 . (Szerkesztette: RADISICS Elemér. 1 9 4 3 ) 8 5 . K r e n n e r J ó z s e f dr. ( M e g e m l é k e z é s ) . T e r m é s z e t v i l á g a . 1 9 7 0 . 3 . s z . p . 1 3 8 . 8 6 . i d . L ó c z y L a j o s a H i m a l a y a első m a g y a r k u t a t ó j a . T e r m é s z e t v i l á g a . 1 0 2 . 1 9 7 1 . 2 . füz p . 7 0 . 8 7 . A B a l a t o n - f e l v i d é k és a T a p o l c a i m e d e n c e b a z a l t t e r ü l e t e i n e k felépítése. M . Á l l . F ö l d t . Int.

É v i Jel.

1968. p.

88. Észak-magyarországi Évi

Jel.

1968. p.

223-244.

— Salgótarján

k ö r n y é k i b a z a l t területek. M . Á l l . F ö l d t . I n t .

145-165.

8 9 . K a b h e g y és a k ö r ü l ö t t e t e l e p ü l ő b a z a l t t e r ü l e t e k Int.

2*

Évi

Jel.

1968. p.

245-255.

(Kabhegyi csoport). M . Áll. Földt.

352

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

90. Bazaltbányászatunk és fejlesztése a I V . ötéves tervidőszakban Építőanyag, 1971. 9. füz. p . 3 2 1 - 3 2 6 . 91. A pomázi Kis-Csikóvár andezitjeinek kőzettani és kőzetmechanikai vizsgálata. M . Áll. Földt. Int. É v i Jel. 1971. 92. Balaton-parti bazaltbányászat. A Veszprémmegyei Múzeumok Közleményei 12. 1973. 93. A Ság-hegy. A sághegyi bazaltbányászat. Vasi Szemle. X X V I I I . 1. sz. 1974. Nagyszámú kéziratos jelentés a Magyar Állami Földtani Intézet Adattárában.

Földtani Közlöny, BuU. of the Hungarian Qeol. Soc. (1976) 106. 3S3—3S6

A Hárshegyi Homokkő Formáció kora és képződési körülményei Dr. Bálái Tamás*, B. dr. Веке Mária,** Horváth Mária,* dr. Kecs­ keméti Tihnr***, dr. Monostori Miklós**** és Nagymarosi András* (7 ábrával, 6 táblázattal, б táblával)

Ö s s z e f o g l a l á s : Szerzők elsőként írnak le értékelhető és aránylag gazdag nannoplanktont, kisforaminifera-faunát, Lepidocyclina dilatata-tournoueri-rauiini — Nummulites vascus összetételű nagyforaminifera-faunát, molmszkafaunákat és ostracodákat a Hárshegyi Homokkőből. A települési viszonyok, valamint a fenti csoportok biosztratigráfiai vizsgalatának eredményei egybehangzóan a. Hárshegyi H o m o k k ő felsőrupélien (kiscellien) korát tanúsítják. A Hárshegyi Homokkő a Kiscelli Agyag transzgressziós bázis­ konglomerátuma ill. a medence-peremeken helyettesítő, heteropikus fáciese. Szerzők vá­ zolják a középsőoligocén ősföldrajzi képét, az események fejlődésmenetét a Hárshegyi H o m o k k ő elterjedési területén (Budapest tágabb környéke). Kimutatják a Kiscelli A g y a g Ny-felé való kiékelődésének módját, eredményeiket szintézisbe hozzák a Dorogi-medencé­ ben korábban kialakított rétegtani képpel.

A Hárshegyi H o m o k k ö v e t t ö b b , mint évszázada, a magyar nyelvű földtani irodalom első klasszikus monográfiáinak megjelenése ó t a ismerjük. B á r H O F M A K N K . ( 1 8 7 1 ) és K O C H A . ( 1 8 7 1 ) sokat t u d t a k e k é p z ő d m é n y r ő l , isme­

reteink azóta lényegi kérdésekben alig gyarapodtak, a Hárshegyi H o m o k k ő e g y i k enigmatikus formációnk maradt. K o r á t az eltelt száz é v folyamán szer­ zők sora a formáció települési helyzete, v a g y puszta spekuláció alapján a felső­ eocéntől a felsőoligocénig terjedő intervallumon belül a l e g k ü l ö n b ö z ő b b e m e ­ letekben jelölte meg. Hasonlóan ellentmondásos nézetek terjedtek el a H á r s ­ hegyi H o m o k k ő fácieséről is, melyet — bár az első megfigyelések m á r határo­ z o t t tengeri jellegét rögzítették — k é s ő b b V A D Á S Z E . ( 1 9 6 0 ) az irodalom átte­ kintése alapján mégis í g y jellemzett: „jellegzetes partszegélyi, helyenként deltakeletkezést m u t a t a partszegély változóan szárazföldi és vízzel b o r í t o t t átmeneti v o l t á v a l . . . " , m a j d : „szárazulati-édesvízi, mocsári -tavi és partsze­ gélyi k é p z ő d m é n y " ( p . 2 1 8 ) . A bizonytalanság okát két tényezőben látjuk: 1. a k é p z ő d m é n y t — lerakodása után — agresszív kioldás és hidrotermális k o v á sodás alakította részben át, mintegy leárnyékolva eredeti jellegeit és s o k h e ­ lyen megsemmisítve kövületeit; 2. a megmaradt, réteg- és fáciestanilag hasz­ nosítható d o k u m e n t u m o k anyagvizsgálata, értékelő elemzése elmaradt. A z első körülményre, a Hárshegyi H o m o k k ő utólagos elváltozásaira v o n a t k o z ó vizsgálatok e r e d m é n y e i t

BÁLDI

T . & N A G Y M A B O S I A . ( 1 9 7 6 ) már k ö z ö l t e . A

jelen d o l g o z a t célja a második helyen említett hiány pótlása, mely — nézetünk szerint — a magyarországi oligocén egy-két kulcsproblémájára is választ adott. G o n d o l u n k itt például T E L E G D I - R O T H K . ( 1 9 1 2 ) t ö b b mint fél évszázada m e g -

*ELTE Földtani Tanszék. "Magyar Állami Földtani Intézet. •••Természettudományi Múzeum Föld- és öslénytar. • • • • E L T E Őslénytani Tanszék.

Földtani

354

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

fogalmazott, azóta is csak hipotetikus szinten megközelített tételére: a kiscelli agyagnak nincs parti, sekélytengeri heteropikus fáciese (a Hárshegyi H o m o k k ő r ő l ő ezt írta: ,,a Budai Márga parti fáciesénél fiatalabbnak n e m tekinthetjük").

1.

Települési helyzet

(BÁLDI

T.)

A Hárshegyi H o m o k k ő transzgressziós jellegét, vagyis azt, h o g y abráziós alapkonglomerátummal települ a triász és eocén különböző szintjeire, már száz é v v e l ezelőtt megfigyelték. A mai napig lényeges kérdésnek tartották azonban, h o g y a fekvőben észlelt formációk közül melyik a legfiatalabb. K ü l ö n ö s jelen­ tőséget tulajdonítottak annak a ténynek, h o g y a B u d a i Márga és a Tardi A g y a g sosem figyelhető meg a Hárshegyi H o m o k k ő fekvőjében, sosem talál­ ható vele e g y szelvényben. Mi kezdettől fogva kritikával fogadtuk ezt az elterjedt álláspontot, mivel feltűnőnek találtuk, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő mindig csak kemény kőzetre települ (függetlenül annak korától), és feltételeztük, h o g y a lágy Budai Márga és esetleg a Tardi A g y a g is az igen hatékony infraoligocén denudáció ( T E L E G D I R O T H K . 1 9 2 7 . ) áldozatául esett a kiemeltebb v o n u l a t o k o n , a peremterületen, tehát épp ott, ahol később a Hárshegyi H o m o k k ő lerakódott. U g y a n c s a k feltűnő v o l t a fedő hiánya a felszínen. Bár Ü r ö m környékén már K O C H A . ( 1 8 7 1 ) „ k i t é r k é p e z t e " a Kiscelli A g y a g o t a Hárshegyi H o m o k k ő feletti helyzetben, mégis némileg meg t u d t u k érteni J Á M B O R et al. ( 1 9 6 9 ) szkepticiz­ musát, m e l y szerint a Hárshegyi H o m o k k ő „ o l i g o c é n kora, fedő hiányában, kétségbe v o n h a t ó " . STRATTSZ L. ( 1 9 2 3 ) - t ó l tudjuk, h o g y S C H R É T E R Z . sokáig felsőoligocénnek vélte e formációt, és e b b ő l érthető, miért tulajdonított később o l y a n n a g y jelentőséget a Hárshegyi H o m o k k ő r e települő Kiscelli A g y a g o t átfúró pilisborosjenői fúrásnak ( S C H R É T E R Z . 1 9 0 9 ) . Szerintünk a fedő felszíni hiányának szintén geomorfológiai oka v a n : a kiemelt r ö g ö k ellenálló, kovásod o t t Hárshegyi H o m o k k ö v e dacolt az erózióval, m i k ö z b e n lágy, Kiscelli A g y a g fedője ezeken a helyeken törvényszerűen lepusztult. Teljes rétegsort tehát csakis az árkokban várhattunk. Nehezíti még a helyzetet az összefogazódás hiánya is, ami miatt a „laterális n y o m o n k ö v e t é s " korrelációs módszerét nem alkalmazhattuk. А М А И Börzsöny-hegységi térképezőmunkálatai során H Á M O R G. által telepített Berkenye-4. sz. fúrás tárta fel az első olyan szelvényt, melyben a Kiscelli Agyag és a Hárshegyi Homokkő váltakozását megfigyelhettük és ezzel a két formáció laterális érintkezésére v o n a t k o z ó első települési bizonyíték birtokába jutottunk. A solymári terület szelvényeinek elemzése, a biosztratigráfiai eredmények birtokában, világosan mutatta, h o g y itt a Kiscelli A g y a g n a g y részét Hárs­ hegyi H o m o k k ő helyettesíti, az u t ó b b i fedőjében ui. csak n a g y o n v é k o n y , nem típusos Kiscelli A g y a g van. A Hárshegyi H o m o k k ő települési' viszonyairól kialakított képet az 1. ábra szelvénysorában foglaltuk össze. A z ábrából kiderül, h o g y a B u d a i Márga és a Tardi A g y a g rétegtani helyzeté­ nek ismerete nem mellőzhető a Hárshegyi H o m o k k ő településének teljes meg­ értéséhez. Tudománytörténeti o k o k b ó l is röviden érintenünk kell ezt a témát — bár meghaladja e tanulmány kereteit — , mivel a mai napig általános nézet szerint ezek a Hárshegyi H o m o k k ő heteropikus fáciesei. A Budai Márgával való összefogazódás legcsekélyebb n y o m á t sem találva, j o g o s a n vonhatjuk le azt a következtetést, h o g y e hiány o k a az, h o g y a Hárs-

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

355

hegyi H o m o k k ő fiatalabb a Budai Márgánál. M O N O S T O R I M . ( 1 9 7 3 ) szerint a Budai Márga partközeli fácieseit nummuliteszes mészkő és mészmárga képvi­ selheti. * B o n y o l u l t a b b a Tardi A g y a g g a l való kapcsolat kérdése. A Buda-pilisi terüle­ ten a Rózsadomb-Fillér-utcai fúrás, valamint a csillaghegyi téglagyári profil tanulmányozása n y o m á n ú g y találtuk, hogy a Tardi Agyag három tagozatra o s z t h a t ó ( B Á L D I et al. 1 9 7 3 , 1 9 7 4 ) . E z e k alulról felfelé a k ö v e t k e z ő k : a) A priabonien mészmárgából folyamatosan kifejlődő laminit-összlet mész­ márga betelepülésekkel, kaolinosodott tufazsinórokkal, tengeri faunával. A nannoplankton В . В Е К Е M . szerint az N P — 2 1 — 2 2 (alsóoligocén) zónát jelzi, alsóoligocénre utal a foraminifera-fauna is (SZTRÁKOS K . 1 9 7 4 ) . E z a tagozat azonos lehet a J Á M B O R et al. ( 1 9 6 9 ) által „andezittufa, lemezes a g y a g m á r g a " néven leírt összlettel. b) 1 5 — 3 0 m vastag tufás (kaolinos) homokko-oeiefe?^«« halfogakkal, cápa­ fogakkal (Csillaghegy). c) Laminit (legalább 2 0 m) édes- és csökkentsósvízi faunával („édesvízi halak és teknősök, rengeteg n ö v é n y m a r a d v á n y " a „ B o h n - f é l e " téglagyárból I D . N O S Z K Y J . ( 1 9 3 9 ) szerint; Halitherium és Miliammina-Ammobacidites fauna Csillaghegyről H O R V Á T H

M . szerint in B Á L D I et al. 1 9 7 4 ) .

E z a felső t a g o z a t

v á l t a k o z v a m e g y át fedőjében a Kiscelli A g y a g b a (Szépvölgy: L E L K E S G Y . 1 9 7 0 ; Csillaghegy: N A G Y M A R O S I A .

1974).

A Tardi Formáció hasonló hármas tagozódását a mezőkeresztesi területen B. M A K K

A. ( 1 9 7 5 )

m u t a t t a ki.

S Z T K Á K O S K . (1975) a fenti a d a t o k i s m e r e t é b e n l e g u t ó b b a b) és c) t a g o z a t o t — sze" r i n t ü n k n e m kielégítő biosztratigráfiai alátámasztással — a k ö z é p s ő o l i g o e é n b e s o r o l j a és a tufás h o m o k k ő b e t e l e p ü l é s t transzgressziós b á z i s k é p z ő d m é n y n e k tartja. E l e i n t e m i is h a j l o t t u n k arra, h o g y a fenti h o m o k k ő v e t a H á r s h e g y i F o r m á c i ó b e é k e l ő d ő „ n y e l v é n e k " t e k i n t s ü k . A h o m o k k ő r e települő l a m i n i t édes- és c s ö k k e n t s ó s v í z i jellege a z o n b a n s e h o g y s e m k o r r e l á l h a t ó a t ú l n y o m ó a n tengeri k i f e j l ő d é s ű H á r s h e g y i H o o m o k k ő v e l . E g y é b k é n t s e m l e h e t transzgressziós a z o l y a n édes- és c s ö k k e n t s ó s v í z i k é p z ő d m é n y , m e l y k é t tengeri f o r m á c i ó k ö z ö t t (alsó T a r d i és K i s c e l l i A g y a g ) foglal h e l y e t f o l y a m a t o s r é t e g s o r b a n , h a n e m é p p az e m e r z i ó m a x i m u m á t j e l z i ! A tengeri, transzgressziós H á r s h e g y i H o m o k k ő m e d e n c e b e l s e j i m e g f e l e l ő j e a felső t a r d i l a m i n i t n á l m é l y e b b és n y í l t a b b tengeri m i l i ő t t ü k r ö z ő , f e d ő tengeri f o r m á c i ó , t e h á t a K i s c e l l i A g y a g l e h e t . T e r m é s z e t e s e n a felső t a r d i l a m i n i t f i n o m - r é t e g t a n i , k o m p l e x ö k o l ó g i a i - b i o s z t r a t i g r á fiai v i z s g á l a t a m é g h á t r a v a n és c s a k e z d ö n t h e t i el v é g l e g e t a g o z a t regressziós, transzgreszsziós, v a g y é p p e n s t a g n á l ó j e l l e g é t .

E g y e s szelvényekben a Hárshegyi H o m o k k ő transzgressziója oszcillációs jel­ legű v o l t (Pesthidegkút-Tökhegy, Pilisszentkereszt-Szurdok, PilisvörösvárŐrhegy), amit brakkvízi betelepülések jeleznek. A Dorogi-medence D K - i pere­ mén (pl. Kesztölc) n e m ritkák a, b) típusú Hárshegyi H o m o k k ő b e n ( B Á L D I T . & N A G Y M A R O S I A . 1 9 7 6 ) a lemezesen hasadó, néha majdnem laminitnekminősít­ hető betelepülések (? a tardi laminittel való összefogazódás). Mindezek alapján nem zárható ki teljesen, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő legal­ só rétegei egyes szelvényekben a felső-Tardi laminittel egyidősek. Valószínűbb­ nek látszik azonban, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő bázisa — legalább is a Buda-pilisi területen — a Tardi A g y a g és Kiscelli A g y a g váltakozó átmeneti részével korrelálható, vagyis az áramlások erősödésének, a tengeri miliő tér­ hódításának kezdetén indult meg lerakódása a peremeken. " A kézirat lezárása után mi is észleltünk az FTV József-hegy-4. sz. Mandula utcai szelvényben a Budai Márgába közbetelepülő gradált flecsuszamlásból eredő) nummuliteszes mészkőpadokat.

Földtani

356

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Országos léptékben a Tardi A g y a g önálló formáció-jellege s o k helyen meg­ kérdőjelezhető. В . В Е К Е M. R e c s k környékéről m u t a t o t t ki N P 2 1 — 2 2 zónába tartozó, tehát a Tardivál egyidős Kiscelli A g y a g o t , míg az Egerszalók—2 fúrásban és Eger mellett a Kis-egedi szelvényben, t o v á b b á a 2 . sz. téglagyárban laminites kifejlődésű Kiscelli A g y a g o t találunk. Ilyen értelemben van középsőoligocén „ T a r d i " is, ezért helyesebb ú g y fogalmazni, h o g y a Tardi A g y a g általában n e m más, mint a Kiscelli A g y a g laminites fáciese. Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, h o g y a Hárshegyi H o m o k k ő — tele­ pülési helyzete szerint — a Kiscelli A g y a g transzgresszív bázis-képződménye, mely a peremeken helyettesítheti is azt. A temporalis transzgresszió elvének megfelelően ( B Á L D I , 1 9 7 1 ) heterokron kőzettest, a peremek felé haladva fiata­ lodó jelleggel. A Budai Márga egésze, a Buda-vidéki Tardi Agyag n a g y része, v a g y teljes egésze idősebb a Hárshegyi H o m o k k ő n é l .

2.

A Hárshegyi Homokkő kőzetfáciese

(NAGYMAROSI

András)

K ő z e t t a n i vizsgálataink viszonylag kevéssé alkalmasak a keletkezési kör­ nyezeti v i s z o n y o k rekonstruálására, mivel egyrészt a Hárshegyi H o m o k k ő utólag k o v á s o d o t t , másrészt a párhuzamosan f o l y ó faunavizsgálatok az üle­ dékképződés környezetére vonatkozólag p o n t o s a b b információkat nyújtanak. H a a kovásodás o k o z t a kőzettani változásoktól eltekintünk, a formáció két fő kőzettípusra osztható: v á l t o z ó szemcsenagyságú h o m o k k ő r e és a lencsésen betelepülő tűzálló agyagra. A homokkőrétegek közepes szemcseátmérője a konglomerátumos durvaho­ m o k k ő t ő l a h o m o k o s aleuritig változik. E g y - e g y vertikális szelvényben kevés szemcsenagysági változás észlelhető. A Hárshegyi H o m o k k ő F o r m á c i ó n belül horizontálisan általános szemcsefinomodás tapasztalható nyugati, illetve déli irányban. E z a h o m o k s z e m c s é k nagyságán, a kavicsanyag és az agyagfrakció gyakoriságán is lemérhető. A legdurvább h o m o k k ő - és konglomerátumrétegek a budai vonal mellett vannak. Lényeges különbség tapasztalható az elkovásod o t t és az eredeti Hárshegyi H o m o k k ő k ö z ö t t szemcsenagyság tekintetében is. A k o v á s a) típusú h o m o k k ö v e k d u r v á b b szemcséjűek, mint a n e m k o v á s b) típusú finomszemcsés agyag- és aleurittartalmú h o m o k k ö v e k . A j ó permeabilitású d u r v a h o m o k ö v e k általában átkovásodtak, míg a magas agyagtartalmú, rossz permeabilitású h o m o k k ö v e k általában nem. Aza) típusú h o m o k k ő általában j ó l , mérsékelten j ó l szortírozott, a b) típusú aleuritos, agyagos h o m o k k ö v e k t ö b b n y i r e rosszul szortírozottak. A durva­ szemcsés v á l t o z a t o k rétegzése makroszkóposán n e m szembeötlő. Ezek áramló vízben ülepedtek le, keresztrétegzést is észleltünk néhány feltárásban. Hullám­ fodrot e g y helyen találtunk (Solymár, Várerdő-hegy). Általában gyakori a Hárshegyi H o m o k k ő b e n a szenes v a g y limonitos, teredós uszadékfa. A Hárshegyi H o m o k k ő karbonáttartalma az a) típusnál gyakorlatilag nulla, a b) típusnál k b . 1 0 — 2 0 % . A hárshegyi formáció tűzálló agyagbetelepülései főleg szabálytalan lencsék formájában jelentkeznek. E z e k n e k vastagsága gyakran csupán néhány d m , de a R o m h á n y i - r ö g területén közel 8 0 m vastag. A Buda-Pilisi-hegységben csak v é k o n y a n fejlődtek ki. A Hárshegyi H o m o k k ő anyaga csaknem kizárólag k v a r c , elvétve kevés földpátot és muszkovitot tartalmaz, 1 % körüli mennyiségben. Törmelékes

/. ábra. A Hárshegyi Homokkő települési helyzete néhány jellemző profilban a Buda-pilisi területen és a Cserhátban Abb. 1. Lagerungsposition des Hárshegyer Sandsteins in einigen charakteristischen Profilen im Buda-Pilis-Baum und im Cserhát

Báldi

et al. : A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

357

eredetű nehézásványai: cirkon, rutil, turmalin, gránát, epidot, disztén ( K A S Z A N I T Z K Y F. 1 9 5 6 , és saját vizsgálataink), és monomineralikus jellege jelzi esetleg t ö b b s z ö r is át halmozott, érett üledék voltát. A Hárshegyi H o m o k k ő anyagának magmás-metamorf eredetét a kavics­ anyagvizsgálat is alátámasztja ( H A R T A I É . 1 9 7 5 ) . A z összlet bázisán s o k helyütt néhány d m v a g y m vastagságú karbonátka­ vicsréteget találunk. E z az abráziós konglomerátum minden esetben a fekvő karbonátos k é p z ő d m é n y anyagából származik. A karbonátos törmelékanyag mennyisége a rétegsorban felfelé haladva csökken, m a j d kimarad (az a) típusú h o m o k k ő esetében).

2. ábra. A Hárshegyi Homokkő fontosabb kövület-lelőhelyei a Budai-hegységben és a Pilisben. J e l m a g y a r á z a t : 1. Kövületlelőhely 2. Wichtigere Fossilfundorte im Hárshegyer Sandstein aus dem Budaer Gebirge und dem Pills. Z e i c h e n ­ e r k l ä r u n g : 1. Fossilfundort

Abb.

358

A Hárshegyi Homokkő kavicsainak anyaga, mérete és görgetettségi értékei (HARTAI É . 197b) Lithologische Zusammensetzung, Korngrösse und Abrollungswerte der Gcrölle des Hárshegyer Sandsteins <ß. IIARTAI 1975) I. táblázat — Tabelle I A minta száma

1

Felsőpetény Ж—25 37,1 m

A mintavétel helye

kvarcit

Kavicsok mennyisége és mérete

grafitpala

3

Felsőpetény M—25 34,1—35,6

Felsőpetény Szarvas-

4

Felsőpetényi út felett

D

6

PilisborosKövesbérc

Budapest Hárshegy Ii

Pesthidegkút Tökhegy

8

9

10

Budapest Hárshegy hkő alja

Pilisszent-

Üröm Ezüsthegy

A.

88% 2-8 mm

90% 2 - 2 0 mm

74% 2-20 mm

85% 1 - 4 mm

87% 3 - 8 mm

86% 2 - 8 mm

2

5% 2—10 mm

5% 2—6 mm

6% 2—10 mm

8% 2—10 mm

1—i^mm

3-8

6% mm

10% 2 - 8 mm

8% 2 = 1 5 mm

7% 2-5

i% 2—5 mm

17% 2—10 mm

10% 1 - 3 mm

2-6

7% mm

3

4% 5 mm

mm

S db 4 - 5 mm

egyéb

fcovásodott fa, kovacsík

Méret

7

87% 2—20 mm

dolomit

Kvarckavicsok OPV vizsgálata

5

8—8

mm

8—8

mm

3—8

mm

4 db 2 - 3 mm

Fehérhegy

90% 8 mm

95% 2 -25 mm

2-6

7% mm

2% 8 - 1 0 mm

2-4

3% mm

3% 3 -20 mm

2

2 db 3 mm

100% 4—30 mm

csillámpala 1 db 7 mm

3—8

mm

2-3

mm

3-8

mm

3—8

mm

3-8

mm

0%

30

26

23

32

37

44

46

49

p%

60

60

59

55

50

49

44

41

10

14

18

13

13

7

10

10

5-12

58

25

17

mm

Földtani Közlöny 106. kötet, á. füzet

kvarc

2

Báldi

et al. : A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

359

A magmás és m e t a m o r f kavicsok m a x . 6 — 7 cm-es betelepülésekben, dur­ v a h o m o k k a l keveredve jelentkeznek. E g y e d i méretük és összmennyiségük a Cserháttól D-re haladva fokozatosan csökken. R o m h á n y b a n nem ritka a 1 0 cm-es kavics, a Budai-hegységben a kavicsok max. 1-2 cm-esek. A vizsgált 1 0 minta kavicsainak anyagát a mellékelt I. táblázat tünteti fel, egyértelműen igazolva a magmás-metamorf eredetet. A magmás kvarcit és a m e t a m o r f palás kvarcit mellett rendszeresen található fekete grafitpalakavics is, amelynek mennyisége a Cserháttól D-felé haladva szintén csökken. A C P V vizsgálatok 3 — 8 m m 0 - ű kavicsokon történtek. A cserháti minták kavicsai kevésbé kerekítettek, mint a buda-pilisi kavicsok ( 3 . ábra). A cserháti minták kavicsanyaga ( 1 — 4 . sz.) kétmaximumos szemcseeloszlási görbéket ad, a buda-pilisi kavicsminták (5 — 8., 1 0 . sz.) szemcseeloszlása e g y m a x i m u m o s . A 9 . sz. minta abráziós. konglomerátumát t ö b b m a x i m u m o s görbe jellemzi. Összefoglalva: a Hárshegyi H o m o k k ő képződése sekély, É É K — D D N y csapású üledékképződési medencében történt. E z t K - e n a Budai-vonal hatá­ rolta le, ahol feltehetőleg egy vízalatti zátonysor húzódhatott. M a is megfigyel­ hető jelenség, hogy ha a partot, v a g y zátonysort viszonylag állandó szélirány mellett, szögben érnek a hullámok, akkor határozott partmenti irányú áramlás (longshore current) alakul ki (KTJKAL 1 9 7 1 ) . Ezeknek sebessége gyakran az 1 , 2 5 m/sec-t is elérheti, ez pedig elég ahhoz, hogy akár 7 0 0 — 8 0 0 g-os kavicso­ kat is görgessen ( T W E N H O E E L 1 9 5 0 ) . E t t ő l az áramlási m a x i m u m t ó l Ny-ra rakodtak le a Hárshegyi H o m o k k ő finomabb szemcséjű változatai. Bár a lehordási terület magmás-metamorf jellege bizonyítható (ez jellemző a Buda-pilisi-hegységben a felsőeocénre és az egész oligocénre is), eltérő véle­ m é n y e k alakultak ki a lehordási terület helyét illetően. V E N D L A . ( 1 9 3 2 ) és S Z T R Ó K A Y K . ( 1 9 3 3 ) a Kiscelli A g y a g és a Budai Márga nehézásványait a Velencei-hegységből származtatta. A Hárshegyi H o m o k k ő esetében e g y esetle­ ges délnyugati lehordási terület óhatatlanul szolgáltatott volna priabonien andezitkavicsot is, m e l y azonban a Hárshegyi H o m o k k ő b ő l teljesen hiányzik. KASZAINITZKY ( 1 9 5 6 ) a k é p z ő d m é n y lehordási területének a V e p o r kristályos alaphegységét tekintette. A kavicsok minőségi és mennyiségi eloszlása az É-i irányból történt szállítást valószínűsíti szerintünk is. A tűzálló a g y a g o k kaoli­ nitjét ugyancsak E-i eredetűnek tartja R A D N Ó T H Y E . (előadási közlés).

p

3. ábra. A Hárshegyi Homokkő kvarckavicsainak görgetettségi értékei (HARTAI E. 1975) Abb. 3. Abrollungswerte der Quarzgerölle des Hárshegyer Sandsteins ( Й . H A R T A I 1975)

Földtani

360

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

3. A Hárshegyi Homokkő nannoplanktonja ( В . ВЕКЕ M . ) A Hárshegyi H o m o k k ő üledékképződési körülményei a nannoplankton részé­ re nem v o l t a k kedvezőek. A kőzetet ért utólagos hatások (karbonát oldás) még a meglevő nannoplankton megtartási állapotát is rontották, v a g y akár teljesen el is tüntették a coccolithokat. É p p e n ezért a hárshegyi h o m o k k ő összletébe t a r t o z ó f i n o m a b b szemcsés h o m o k , h o m o k k ő , aleuritos agyag illetve tarka a g y a g o k a t vizsgáltam gondosan. A z e r e d m é n y n a g y o n változatos, gyakran a minták legfeljebb 1 — 2 nanno­ plankton elemet tartalmaznak: pl. a Szendehely 5 . fúrásban feltárt hárshegyi h o m o k k ő 8 6 , 0 — 1 2 2 , 1 m k ö z ö t t , a felsőpetényi fúrások Foraminifera tartalmú tűzálló agyagja ( M . 1 9 . 2 4 , 8 — 4 5 , 9 m k ö z ö t t és F P 2 9 2 . 1 4 6 , 6 — 1 5 2 , 9 m ) , a Budakeszi 2 . fúrás 6 , 5 — 1 3 7 m közötti 2 2 mintája, a Budakeszi 4 . fúrás 7 7 , 2 — 7 8 , 2 m , és Budakeszi 6 . fúrás 1 7 , 6 — 9 8 , 4 m közötti n é g y mintája. A solymári Várerdőhegyről és a Pilisszentkereszt alatti S z u r d o k v ö l g y bejá­ ratánál g y ű j t ö t t minták nannoplanktonja rendkívül gyér, a túlnyomórészt áthalmozott alakokon kívül a rossz megtartású néhány autochton faj a k é p z ő d ­ m é n y oligocénen belüH helyzetét n e m adja meg. A Várerdőhegyen mindössze néhány Gyclocargoliihus floridanus ( R O T H et H A Y ) példány nem áthalmozott, míg a Pilisszentkereszt, Szurdokvölgyi szelvény 1 0 mintája közül ötben for­ dultak elő coccolithok, eocén és kréta fajokon kívül gyér példányszámban Gyclocargoliihus floridanus ( R O T H et H A Y ) , Êricsonia muiri ( B L A C K ) , Goccolithus eopelagicus ( B R A M L . et R I E D . ) , Reticulofenestra bisecta ( H A Y et al.), Zygrhablithus bijugatus ( D E F L . ) és Braarudosphaera bigelowi ( G R A N et B R A A R T J D ) . Rétegtanilag értékelhető nannoplanktont a Budakeszi 4 . és Budakeszi 6 . fúrások 1 — 1 mintájában, a Berkenye 4 . fúrás m é l y e b b részén ( 1 7 0 — 2 8 2 m között) és N a g y k o v á c s i községtől Ny-ra, a nagy k ő b á n y a bejáratától a faluba vezető ú t bevágásából g y ű j t ö t t agyagos aleurit mintában találtam ( I I . táb­ lázat). A hárshegyi h o m o k k ő nannoplanktonja hasonló a kiscelli agyagéhoz, vala­ mennyi faj a kiscelli agyagban is megtalálható. Rétegtanilag az N P 2 4 nanno­ plankton zónánál ( M A R T I N I 1 9 7 1 ) idősebb nem lehet, a Gyclocargoliihus abisectus ( M Ü L L E R ) és Reticulofenestra lockeri M Ü L L E R fajok jelenléte alapján. A középsőoligocén szintezése a zónajelző Sphenoliihus-ók fejlődési sorára alapul. N e m trópusi területen ezek azonban ritkán találhatók. Ezért helyette­ sítésül az N P 2 4 z ó n a bázisául általánosan elfogadott a Cyclocargolithus abi­ sectus belépése ( M Ü L L E R 1 9 7 0 , R O T H , BATJMANN et B E R T O L I N O 1 9 7 1 , B U K R Y

1 9 7 3 ) . A Reticulofenestra lockeri M Ü L L E R fajt M Ü L L E R ( 1 9 7 0 ) az N P 2 3 zónától (rupélien) k e z d ő d ő e n jelzi, alsóoligocénből Németországban sem ismert. A z N P 2 3 z ó n a helyzete a Paratethysben még tisztázatlan, m é l y e b b oligocén, tardi rétegekből (pl. Budapest R 8 / 3 Fillér utcai fúrás) a Reticulofenestra lockeri nálunk is hiányzik, a kiscelli agyagtól kezdve azonban általánosan elterjedt az oligocénben.

4.

Kisforaminifera-fauna

(HORVÁTH

MÁKIA)

Kisforaminifera-faunát a Hárshegyi H o m o k k ő b ő l eddig egyedül M A J Z O N L . ( 1 9 5 2 , 1 9 6 6 ) említett, R o m h á n y környékén gyűjtött finomszemű h o m o k k ő b ő l .

A nannoplankton a Hárshegyi Homokkőben Nannoplankton im Hárshegyer Sandstein

Cyclocargolithus abisectus (MULLER) Discolithina enormis LOOKER

а

а

Т

278,2—282,

233,1—234

а

265,2—271,

223,9—228

а 250,4—253,

1

а

258,7—262,

а

213,3-215

178,5—178

190,0—192

а

. о

о

1 а

1

а

1

О

ООО

Reticulofenestra lockeri MULLER Cyclocargolithus floridanus (ROTH et H A T )

ООО

WILC.)

Reticulofenestra bisecta ( H A T et al.)

а

•о

170,3—173

О

а

О

О

X

о

X

О

X

О

О cf

cf Discolithina Discolühina Discolithina Discolithina Zygrablithus

latelliptica BÁLDI ВЕКЕ multipara (KAMPTNER) pulchra (DEFL.) segmenta Виквт et PERC. bijugatus (DEFL.) Sphenolühus morijormis (BRONN, et STRADNER) Braarudosphaera bigelowi (&RAN et BRAAHUD)

Áthalmozás: eocénből

felsőeocénből krétából

О X •

О

о

о

х

A Hárshegyi Homokká Formáció

а

NAGY­ KOVÁCSI

et al.:

Ericsonia muiri (BLACK) Chiasmolühus alius (BUKBY et РЕНО.) Helicopontosphaera cf. compacta (BRAML. et

а

о

a

Nannoplankton

BUDA­ K E S Z I 4.

II.

Bald г

6.

76,2—82 m

4.

1. minta fin homokos

BERKENYE

táblázat — Tabelle

2. minta ag;

II. BUDA­ KESZI

о

= gyakori «• elég gyakori = ritka

361

362

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Jól értékelhető, autochton kisforaminifera-faunát találtunk az alábbi fúrá­ sok, ill. felszíni minták Hárshegyi H o m o k k ö v é b ő l és a hozzá kapcsolódó aleuritokból, agyagokból: — B u d a k e s z i — 2 , — 3 , — 4 . sz. fúrások: finomszemű hárshegyi h o m o k k ő — felsőpetényi területen: M — 1 9 . sz. fúrás 3 3 , 7 — 3 6 , 0 m k ö z ö t t tűzálló agyag 2 0 , 0 — 2 4 , 8 m k ö z ö t t kiscelli agyag M — 2 5 . sz. fúrás 3 2 , 5 — 3 3 , 5 m k ö z ö t t tűzálló agyag F P — 2 9 2 . sz. fúrás 1 4 6 , 6 — 1 5 2 , 9 m k ö z ö t t hárshegyi h o m o k k ő — Szendehely—5. sz. fúrás 8 6 , 0 — 8 7 , 5 m k ö z ö t t hárshegyi homokkő/kiscelli agyag átmenet 8 3 , 0 — 8 6 , 0 m k ö z ö t t kiscelli agyag bázisa — B e r k e n y e — 4 . sz. fúrás 2 3 3 , 1 — 2 6 2 , 0 m k ö z ö t t kiscelli agyag betelepülés hárshegyi h o m o k k ő b e n 1 7 8 , 5 — 1 7 9 , 0 m k ö z ö t t hárshegyi h o m o k k ő — ürömi márgabányából f i n o m h o m o k o s , agyagos aleurit — pilisszentkereszti Szurdokból f i n o m h o m o k o s , agyagos aleurit. A budakeszi fúrásokban talált kisforaminifera-faunák azonosak, szinte kizá­ rólag agglutinált házú formákat tartalmaznak. Legjellemzőbb alakjai a Cyclammina-, Haplophragmoides-, Trochamminaés Rhabdammina-félék. Réteg­ tanilag legfontosabb faj az asszociációkban a Triplasia aff. hungarica, mely M A J Z O N L . szintbeosztása alapján a rupéli négyes szint jellemző alakja. A faunaösszetétel és a Triplasia faj alapján a finomszemű Hárshegyi H o m o k k ő ezen a területen a Kiscelli A g y a g formáció alsó szakaszának felel meg. A foraminifera-faunák h o m o k o s aljzatú, normálsósvízi tengerben, középső selfterületen élhettek, 3 0 — 5 0 m-es mélységhatárok között. A felsőpetényi területen az M — 1 9 . sz. fúrás szelvényében a 2 0 , 0 — 2 4 , 8 m közötti Kiscelli A g y a g bázisrétegekben a budakeszihez hasonló faunát talál­ tunk. A Siphonina reticulata ( C Z J Z E K ) és Uvigerina hantkeni CTJSHMAN et E D ­ W A R D S fajok gyakorisága figyelhető meg a 4 2 , 0 — 4 5 , 0 m k ö z ö t t harántolt tűz­ álló agyagban. A z M — 2 5 . sz. fúrás 3 2 , 5 — 3 3 , 5 m közti tűzálló agyagjából előkerült kisforaminifera-faunában jellemzők a Gyclammina-, Haplophragmoides-iélék, a Tritaxia szabói és a Triplasia aff. hungarica. E faunák összetétele és jellege is hasonló a budakeszi fúrások faunáihoz. Legérdekesebb az F P — 2 9 2 . sz. fúrás Hárshegyi H o m o k k ö v é n e k bázisáról meghatározott kisforaminifera-fauna. A kvarcszemcsés iszapolási maradékból Tritaxia szabóis asszociációt sikerült kiválogatni. A fenti kisforaminifera-faunák a u t o c h t o n o k , az egyedek megtartási állapota és a sok echinida vázelem alapján. A z echinida vázelemek gyakorisága a foraminifera-faunák paleoökológiai körülményeinek megítéléséhez is segítséget ad. A z echinidák csak normál sótartalmú tengervízben élnek, a nagyméretű vázelemek áthalmozása n e m valószínű. A kisforaminifera-faunák élettere nor­ mál sósvízi, nyílttengeri sekélyself környezet lehetett, k b . 5 0 m-es vízmélység­ gel. A z F P — 2 9 2 . sz. fúrás Hárshegyi H o m o k k ö v é b ő l kiválogatott foraminiferafaunához hasonló, de annál gazdagabb fauna került elő a Szendehely—5. sz. fúrás 8 6 > 0 — 8 7 , 5 m-es mintájából, mely a Hárshegyi H o m o k k ő és a Kiscelli agyag határáról származik. A faunában a Tritaxia szabói mellett gyakoriak a Vulvulina-k, Spiroplectammiria-k, Karreriella-k. A 8 3 , 0 — 8 6 , 0 m közti szakasz

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

363

a Kiscelli A g y a g legalsó rétege. í'oromwi/ero-faunájában g y a k o r i b b á válnak a mészvázú foraminiferák, az asszociációk heterolepás-uvigerinás jellegűek, nagy Cyclammina-'kal, gyakori Tritaxia szabói-ved. A z alsó minta asszociációja sekélyself környezetre, míg a magasabb minta faunája külsőselfre, esetleg felsőbatiális zónára, normál sósvízi körülményekre, legalább 50—100 m-es vízmély­ ségre utal. A Berkenye—4. sz. fúrás 233,1 — 262,0 m közötti Kiscelli A g y a g betelepülése kisforaminifera-faunájában a Heterolepa-k, Gyclammina-k jellemzők, gyakoriak a Quinqueloculina seminula faj kőbelei. E fauna a Quinqueloculina-k kivételével hasonló a Szendehely—5. sz. fúrás h o m o k o s aleuritjából előkerült faunához. A 178,5—179,0 m k ö z ö t t i Hárshegyi H o m o k k ő minta kisforaminifera-faunájá­ ban a Spiroplectammina carinata faj kiugró egyedszámú. A pilisszentkereszti agyagos aleurit kisforamfnifera-faunája rotaliás asszo­ ciáció, uralkodó fajok a Rotalia kiliani és R. propinqua. Egyetlen mintában plankton foraminifera egyedek is voltak, melyek megtartási állapota eltérő a mészvázú bentoszétól. Jelenlétük az eocénből történt áthalmozással v a g y egyidejű tengeráramlattal való besodródással magyarázható. A z ürömi márgabánya finomhomokos, agyagos aleuritjának iszapolási mara­ dékában Ammomarginulina-Ammobaculites-Rhabdammina összetételű fauna található. Ehhez hasonló kisforaminifera-fauna került elő a Pilisvörösvár-Őrliegy-i Hárshegyi H o m o k k ő b ő l . A rotaliás és ammomarginulinás faunaegyüttesek rétegtani helyzetét erős fáciesfüggőségük miatt nehéz megítélni. Irodalmi adatokra, ül. a települési helyzetre támaszkodhatunk a korkérdés tisztázásánál. Jelen vizsgálatok alap­ ján N . G E L L AI Á. (1966, 1973) megállapítása valószínűsíthető, aki az említett asszociációkat M A J Z O N L . 4-es szintje heteropikus fácieseként értékelte. A z ammomarginulinás faunák sekélyvízi öblökben éltek, mely csökkentsósvízű öblök időszakosan összeköttetésben állhattak a normál sósvízű nyíltten­ gerrel. Ennél kissé m é l y e b b vízinek tekinthetjük a rotaliás asszociációkat, melyek uralkodóan 10—30 m-es mélységű, még csökkentsósvízű közegben élhettek. E b i o t ó p kapcsolata a nyílttengerrel állandóbb lehetett. Összefoglalva: a különböző Hárshegyi H o m o k k ő fáciesekben talált kisfo­ raminifera-faunák a Kiscelli A g y a g alsó szakaszának faunáival összehasonlít­ hatók. K ö z ö s fajok: Triplasia aff. hungarica ( M A J Z O N ) , Tritaxia szabói ( H A N T ­ K E N ) , Uvigerina hantkeni C U S H M A N et. EDWABJDS, Cyclammina-k, Heterolepa-k {III. táblázat). Ezek közül csak a Triplasia aff. hungarica „szintjelző" ( M A J z o N - f é l e 4-es szint, ill. S z T E Á K O S - f é l e Cassidulina vitálisi-s fácies). A többi faj vertikális elterjedése n a g y o b b , de együttelőfordulása a középsőoligocénre jellemző. A Hárshegyi H o m o k k ő foraminifera asszociációit a Kiscelli A g y a g g a l azonos korúnak tekinthetjük, azaz középsőoligocénnek.

5.

A

solymári Lepidocyclinák

(KECSKEMÉTI

Tibor)

A z oligocén k é p z ő d m é n y e k k o m p l e x újravizsgálata során ismét előtérbe került a solymári Várerdőhegy régóta és sokat vitatott eocén-oligocén szelvé­ nye, melynek felső meszes h o m o k k ő rétegei Orbitoid-típusú nagyforaminiferákat tartalmaznak. A régebbi irodalomban ( K O C H A . , 1871; H O F M A N N K . , 1871) ezek Orbitoides papyracea néven szerepeltek. K é s ő b b R O Z L O Z S N I K P . (1925) Lepidocyclinákat

Földtani

364

Közlöny

A Hárshegyi Homokkő és a közbetelep ült Kleinforaminiferen-Pauna des

106.

kötet,

4.

füzet

Kiscelli Agyag kisforaminifera-faunája

Hárshegyer Sandsteins und

des

dazwischen gelagerten Kisceller Tones

III.

táblázat — Tabelle

n Rhabdammina abyssorum M . SAKS Rhabdammina aff. anniUata ANDREAE Rhabdammina disrecta BRADY

X

Bathysiphon filiformis M . SABS Bathysiphon taurinense SACCO Saccammina sphaerica M . SARS Ammodiscus incertus (ORBIGNY)

Glomospira charoides (J. et P.) Reophax pilulifera M . SABS

Reophax sp. Haplophragmoides canariensis (ORB.)

Haplophragmoides aff. deforme (Aim.) Haplophragmoides aff. glomerulus (BR.) Haplophragmoides latidorsatus (BORN.)

Haplophragmoides sp. Cyclammina Cyclammina Cyclammina Cyclammina

cancellata BRADY acutidorsata (HANTKEN) emaciaia ( B R A D Y ) rotundidorsata (HANTKEN)

Ammobaculites sp. Ammomargimdina aff.

foliacea (BRADT)

Ammomarginulina sp. Triplasia aff,

hungarica (MAJZON)

X

X

X

x

X

X

X

X

Rhabdammina sp. Hyperammina sp.

X X

X

X

X X

X

X

X

x

X

X

X

X X X X

x x

X X X X X X X

X

x

x

X X

X X

x

Triplasia sp.

x

x

x

Spiroplectammina carinata ( O R B I G N Y ) Spiroplectammina deperdita ( O B B I G N T ) FwZîmZtiia capréolus OBBIGNT FMÍuwZma pectinata HANTK.EN Textularia agglutinans ORBIGNY Textularia goesi CUSBMAN Textularia trochus ORBIGNY Textularia sagittula (DEFRANCE) Textularia subflabeüi formis ( H A N T K E N ) Bigenerina nodosaria OBBIGNY Trochammina aff. inflata (MONT.) Trochammina aff. squammata (MONT.)

X

X

x

Trochammina sp. Gaudryna rugosa ORBIGNY

X

Lagena sulcata ( W . et Lenticulina div. sp.

X X

x x x x

X

X X

X X

X X

X X

X X

X

x

x

x

x

X X

X X

x

X X

X X X X x

x

x

X

X X

X

X

J.)

Marginulina bullata ORBIGNY Marginulina pediformis BORNEMANN Marginulinopsis fragaria (GÜMBEL) Pseudonodosaria disrecta (REUSS) Vaginulinopsis gladius (PHTLIPPI) Plectofrondicularia striata (HANTKEN)

x

X

X

Quinqueloculina sp. Pyrgo inornata (ORBIGNY) Sigmoilina celata (COSTA) Triloculina tricarinata ORBIGNT Nodosaria spinicosta OEBIGNY Dentalina pungens REUSS Amphicoryna marginuliniformis (NYIRÔ) Lagena striata (ORBIGNY)

x

X

Tritaxia cubensis ( C . et B . ) Tritaxia havanensis ( C . et B . ) Tritaxia szabói (HANTKEN) JDoTothia textilaroides (CUSHMAN) Karreriella siphonella (REUSS) Martinottiella communis (OBBIGNT) Cyclogyra involens (REUSS) Cyclogyra polygyra (HANTKEN) Quinqueloculina agglutinans ORBIGNY Quinqueloculina seminula (XTNNE)

1

r>>

P.szent

ényi

1

Berken

f

ë

Szende

1

1

СП

48

•s

III.

x

x

X X

X X

Homokkő

Formáció

Guttulina probléma ORBIGNY Guttulina probléma deltoidea REUSS Pyrulina fusiformis (BOEMER) Glandulina laevigata ORBIGNY Fissurina laevigata (REUSS) Neobulimina budensis (HANTKEN) Sphaeroidina bulloides ORBIGNT Sphaeroidína variabilis REUSS Stilostomella approximata (REUSS) Stilostomella elegáns (ORBIGNY) Stilostomella verneuili (ORBIGNY ) Praeglobobulimina ovata (ORBIGNY) Praeglobobulimina pupoides (ORBIGNY) Praeglobulimina pyrula (ORBIGNY)

365

с

Berkenye- 4. sz. fnrás

A Hárshegyi

Felsőpetényi terület

et al.:

Budakeszi terület

Báldi

1

x

X

x X X X X

x X X X

X X

üvigerina hantkeni C . et В . Valvulineria sp. Siphonina reticulata (CZJZEK) Rotalia kiliani (ANDREÁÉ) Rotálta propinqua REUSS Cribrononion hiltermanni ( H A G N ) Cribrononion minutum (REUSS) Globigerina officinalis SUBBOTINA Globigerina praebulloides BLOW S. 1.

X

X X X X

X

X X X

Globigerina sp. Neoeponides schreibersii (ORBIGNY) Planulina costata (HANTKEN) Planulina umeüerstorfi (SCHWAGER) Cibicides tenellus (REUSS) Caucasina oligocenica (KHALILOV) Fursenkoina schreibersiana (CZJZEK) Allomorphina trigona REUSS Alabamina tangentialis (CLODIUS) Gyroidina sőtdanii (ORBIGNY) Anomalina affinis (HANTKEN) Anomalina cryptomphala (REUSS) Anomalinoides granosus (ORBIGNY) Anomalinoides grosserugosus (GÜMBEL)

X x

X X

X X

x X

X X

X

X

X

X X

X

Cibicidoides pseudoungerianus (CuSfíMAN) Cibicidoides ungerianus (ORBIGNY) Heterolepa bullata (FRANZENAU) Heterolepa costata (FRANZENAU) Heterolepa dalmatina (VAN BELLEN) Heterolepa dutemplei (ORBIGNY) Heterolepa propinque (REUSS) Almaena osnabrugensis (ROEMER)

X

X

X X

X X x

ismert fel ezekben, majd M É H E S K . ( 1 9 4 3 ) megerősítve R O Z L O Z S N I K P . felis­ merését és határozását Lepidocyclina dilatata ( M I C H E L O T T I ) fajt közöl innen, s a bezáró k ő z e t korát alsóoligocénnek adja meg. A z Orbitoid-tbpueú Foraminiferák feldolgozására irányuló vizsgálatainkat nagyrészt B Á L D I T . és munkatársai, kisebb részben pedig M O N O S T O E I М . ( 1 9 6 4 ) által felvett szelvények anyagán végeztük. A legjobban feltárt szelvény (a Várerdőhegy D-i feltárása) alsó tagjai (echinoideás mészkő, nummuliteszes mészkő, discocyclinidás mészkő) a felsőeocénbe t a r t o z n a k , de a tarkaagyag, ill. homokos-agyagos-kavicsos réteg közbeiktatá­ sával erre települő meszes h o m o k k ő — melyben a kritikus OriníoiíZ-házalkotású Foraminiferák is vannak — kora mindeddig tisztázatlan és vitatott volt : az egyik v é l e m é n y felsőeocénnek, a másik alsóoligocénnek tartotta.

3

Földtani Közlöny

366

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

A meszes h o m o k k ő b ő l származó minták (20 d b ) közül 14 d b tartalmazott Lepidocyclinákat. Gyakoriságuk általában nem n a g y ; 5 mintában találtunk kőzetalkotó mennyiséget. A vizsgálatok főleg felületi csiszolatokon, kisebb részben vékonycsiszolatokon történtek. A metszetek meglehetősen rossz megtartású Lepidocyclinafaunát tártak fel, emiatt csak néhány equatoriális metszetet sikerült nyernünk. A p é l d á n y o k zömben tangenciális, kisebb mértékben axiális metszetek, melyek­ ben inkább csak az alakkör-, mint faji-bélyegek vizsgálhatók, í g y a t a x o n o k p o n t o s meghatározása sok esetben nehéz. A fajok leírásától e keretek közt el kell tekintenünk, így itt csak a fontosabb faunisztikai és rétegtani eredményeket rögzítjük. A Lepidocyclina faunában három taxont különítettünk el: az Eulepidina dilatata ( M I C H E L O T T I ) , az Eulepidina raulini ( L E M O I N E & R . D O U V I L L É ) és a Lepidocyclina (Nephrolepidina) tournoueri ( L E M O I N E & R . D O U V I L L É ) . K ö z ü ­ lük leggyakoribb az eulepidin embrionális apparátusú Eulepidina dilatata. E z a viszonylag könnyen meghatározható faj a lepidocyclinás minták mindegyi­ kében előfordul, néhány mintában mindkét generációjával. N a g y méreténél fogva jelenléte szembetűnő s azt a b e n y o m á s t kelti, mintha egyedül ebből az e g y fajból állna a Lepidocyclina-íaxma,. Utána számszerűleg az ugyancsak eulepidin embrionális apparátussal rendelkező Eulepidina raulini következik. E n y h é n kiemelkedő u m b ó j ú házai t ö b b n y i r e töredékekkel vannak képviselve. A kicsi ( 4 — 5 m m átmérőjű), korongalakú, erőteljes u m b ó j ú Lepidocyclina (Nephrolepidina) tournoueri csak néhány példányban mutatkozik, de jelenléte nephrolepidin elrendeződésű embrionális apparátusa miatt igen fontos. A z előforduló fajok mindegyike meglehetősen tág rétegtani határok között (tulajdonképpen a teljes oligocénben) egzisztál, így a fauna a pontos kort nem jelzi. K ö z e l e b b jutunk azonban a lepidocyclinás k é p z ő d m é n y e k korának p o n t o ­ sításához, ha az embrionális apparátus filogenetikai fejlettségi állapotát vesszük alapul. Ismeretes, a Lepidoeyclinák embrionális apparátusának e g y isolepidin —• nephrolepidin ->- eulepidin —*• pliolepidin fejlődési tendenciája, melyben, bár időben átfedően következnek egymásra, a fejlettebb, specializáltabb típusok egymást k ö v e t ő szakaszos fellépésével e g y n a g y o b b időszakasz kisebb egysé­ gekre b o n t h a t ó . Esetünkben csak a nephro- és eulepidin típus jöhet számításba. A Nephro­ lepidina subgenust reprezentáló nephrolepidin típusnak a lattorfi és rupéli sporadikus előfordulása után, fő elterjedése a „katt-akvitánig", az Eulepidina genust megtestesítő eulepidin típusnak pedig a rupeltől a „katt-akvitánig" tart. Mivel Lepidocyclina-ajíj&guiíkbaurí az eulepidin típus (E. dilatata és E. rau­ lini) 95%-ban, a nephrolepidin típus pedig csak 5%-ban van képviselve, ez arra utal, h o g y faunánk kora rupélinél idősebb nem lehet. Felfelé a határt a nephrolepidin típus igen gyér előfordulása a rupéli/katti határig szorítja le, bár egyértelműen nem zárja ki. A z egyértelmű lezárást a Nummulitesek bizto­ sítják (Nummulites vascus J O L Y & L E Y M . A ) , melyek ha n e m is nagy számban, de a minták többségében a Lepidocyclinákkal együtt vannak jelen, s melyek az eddigi adatok szerint a rupéli/katti határt nem lépik át. A Lepidoeyclinák mellett, a Hárshegyi H o m o k k ő legalsó rétegeiben áthal­ m o z o t t Discocyclina és Nummulites fabianii is előfordul, mely körülmény sokáig gátolta a szelvény korának helyes megállapítását.

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

Makrofauna

(BÁLDI

Tamás)

6.

367

A Hárshegyi H o m o k k ő b e n csak kevés helyen találunk makrofaunát és o t t is nehezen észlelhető-gyűjthető. Indokolatlan azonban a Hárshegyi H o m o k k ö ­ vet

, , k ö v ü l e t m e n t e s n e k " minősíteni. Már H O F M A N N K . ( 1 8 7 1 )

és K O C H

A.

( 1 8 7 1 ) utal tengeri molluszkák előfordulására e k é p z ő d m é n y b e n , majd S C H A F A E Z I K F . ( 1 9 0 2 ) 2 5 t a x o n b ó l álló faunalistában összegzi a Földtani Intézet gyűjteményében őrzött, Solymárról és Budakesziről származó makrofossziliákat. Mostani munkánk során 11 lelőhelyen észleltünk és gyűjtöttünk makrofau­ nát a Budai-hegység, a Pilis és a Cserhát erősen k o v á s o d o t t , a) típusú Hárs­ hegyi H o m o k k ö v é b ő l . Fentieken kívül még n a g y o n s o k feltárásban találtunk teredós uszadékfa-maradványokat, Csobánka mellett pedig Halitherium bor­ dákat. A megtartás majdnem kizárólag kőbeles, lenyomatos (ez a kalcit-teknőkre is vonatkozik). a) Solymár, Várerdőhegy. A lelőhely már K O C H A . ( 1 8 7 1 ) ó t a ismert. A z álta­ la említett néhány fajt F U C H S T H . határozta m e g és a kövületek korát alsó­ oligocénnek ítélte. Vizsgálatainkat M O N O S T O R I M . réteg szerint gyűjtött, d e feldolgozatlan 1 9 6 4 . é v i gazdag anyagára alapoztuk, melyet saját gyűjtéssel egészítettünk ki. A várerdőhegyi fauna a jelenleg rendelkezésre álló leggazda­ g a b b , legjobb megtartású molluszkafauna nemcsak a Hárshegyi H o m o k k ő b ő l , hanem az egész magyarországi, sekélytengeri i d ő s e b b oligocénből. A megtar­ tási viszonyok itt ui. szerencsésen alakultak: a karbonátos aljzat felett néhány m vastagságban a p H csak minimális kioldást és kovásodást engedett m e g (BÁLDI T . & NAGYMAROSI A. 1976),

í g y — b á r az aragonit-héjakat

kalcit-

pszeudomorfóza helyettesíti — a héjfelszín díszítése sok példányon tanulmá­ n y o z h a t ó . M O N O S T O R I M . ( 1 9 6 4 ) is megfigyelte már, h o g y a kevésbé ellenálló házú formák a rétegsorban felfelé haladva, tehát a karbonátos aljzattól t á v o ­ l o d v a kimaradnak, m í g n e m a h o m o k k ő k o v á s o d o t t , felső részében csak p o r l ó dolomitkavicsok és OAZawM/s-lenyomatok észlelhetők, majd végül ezek is eltűn­ nek. A várerdőhegyi szelvény ( 1 . ábra) í g y kivételes bepillantást enged a Hárs­ hegyi H o m o k k ő kovásodás előtti gazdag faunájába, és e g y b e n illusztrálja azt is, h o g y a hidrotermális f o l y a m a t o k a „ d o k u m e n t u m o k " milyen bőségét sem­ misítették m e g máshol. 5 1 t a x o n t határoztam m e g a faunából ( I V . táblázat), nagy hányadukat faji ill. alfaj i szintig. A fauna így jól értékelhető. A pectinidák gyakorisága alapján legalább 1 5 — 2 0 m tengermélységre következtethetünk. A Chlamys-Eucrassaiella-Loxocardium-Olobularia — közösségnek minősíthető együttes normál­ sósvízi, 1 5 — 3 0 m k ö z ö t t i vízmélységet jelez, az epi- és infauna v e g y e s előfor­ dulása pedig azt bizonyítja, h o g y a lágy mésziszapos aljzaton kemény tárgyak (a meszes h o m o k k ő b e n valóban megtalálható eocén és triász karbonátkavi­ csok) sem voltak ritkák. A tetemes mélység ellenére a karbonát-sziklás part akár száz méteren belül húzódhatott. A fauna kora kétséges v o l t az eocénből történt bemosások, átiszapolódások miatt (pl. Discocyclinák). A I V . táblázat azonban meggyőzően bizonyítja, h o g y a priabonien mészkőre diszkordánsan települő h o m o k k ő faunája nemcsak a priaboniennél, hanem az alsóoligocénnél is fiatalabb. A z elterjedési „átfedé­ s e k b ő l " egyértelműen középsőoligocén (kiscellien, rupélien, N P 2 3 és N P 2 4 alja) adódik. Feltűnő az erős mediterrán befolyás, mely felsőoligocénünkben általában n e m ilyen határozott. A merőben eltérő fácies ellenére 1 8 t a x o n elő3*

Földtani

368

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

A solymári Várerdo-hegy Hárshegyi Homokkövének molluszkafaunája Molluskenfauna des Hárshegyer Sandsteins des Várerdő-hegy bei Solymár

IV.

táblázat — Tabelle

IV.

7 1=

ш

Рч Й

I M Pscten arcuatus BROCCHI, 1 8 1 4 Chlamys biarritzensis AROHIAC, 1846 (= Ch. thorenti АКСШАС, 1 8 4 6 ) Ch. oligosguamosus SACCO, 1 8 9 7 Ch. ex aff. miocenicum MICHELOTTI, 1 8 6 1 Ch. cf. deleta MICHELOTTI, 1 8 6 1 Ch. sp. Lentipecten cf. denudatum SOWERBY, 1 8 2 1 Lima guembeli M A T E R in GÜMBEL, 1 8 6 1

H

Й

1

Рч Й

Е

К

и

ж

Е

M

M Е

К К

Е

к к

Е Е Е Е Е

M M

— .

.

M M M

_

M M M

к

«к

M M

Lucina sp. Callista vülanovae DESH. in STUDER (= c. crenata SANDBERGER, 1 8 6 3 ) C. exintermedia SACCO, 1 9 0 0 (= ? C. heberti DESHAYES, 1 8 6 0 ) Palecyora politropa ANDERSON, 1 9 5 8

к

Panopea meynardi angusta NYST, 1 8 3 6 Thracia pubescens bellardi PICIÉT, 1 8 5 5 (=

Th. scabra EOENEN, 1 8 9 4 )

Е Е

к

Е

к

Е

M

в

M M M

в в

M

в

Teredo sp. Turritella archimedis BRONGNIART, 1 8 2 3 T. incisa BRONGNIART, 1 8 2 3 T. asperula simplicula SACCO, 1 8 9 5 T. conofasciata SACCO,1895 vagy T. catagrapha B.OVERETO, 1 9 0 0 T. cf. geinitzi SPEYER, 1 8 6 6 Ceriihium intradentatum DESHÄTES in SANDBERGER, 1 8 6 3 Pirenella ex aff. corrugata BRONGNIART, 1 8 2 3 Diastoma grateloupi ORBIGNY, 1 8 5 0 s. str. Globularia gibberosa GRATELOUP, 1 8 2 7 s. 1.

M

M M M

Е

к

в в M M M

Е Е

Globularia sp. Amaurellina ex aff. scaligera BAYAN, 1 8 7 3

M

Natica sp. Cypraea sp. Drepanocheilus speciosus SCHLOTHEIM:, 1 8 2 0 s. 1. Galeodes dalpiazi VENZO, 1 9 3 7 Ficus oligoficoides SACCO, 1 8 9 1 F. condita BRONGNIART, 1 8 2 3 Semicassis rondeleti BASTEROT, 1 8 2 5 Cassidaria nodosa SOLANDER in BRANDER, 1 7 6 6 Horum dunkeri SPEYER, 1 8 6 2 Babylonia caronis BRONGNIART, 1 8 2 3 Ancilla glandiformis anomala SCHLOTHEIM, 1 8 2 0 AtMeta italica FUCHS, 1 8 7 0 (= ? A. rathieri HEBERT) Lyria ex aff. decora BEYRICH, 1 8 5 3 Acteon gmelini B A Y A N , 1 8 7 0

Conus sp.

а

M

К К

Spondilus sp. Ostrea sp. Megacardita arduini roveretoi VENZO, 1 9 3 7 Cardiocardita laurae BRONGNIART, 1 8 2 3 Eucrassatella carcarensis MICHELOTTI, 1 8 4 7 E. carcarensis protensa MICHELOTTI, 1 8 6 1 E. sulcata speciosa MICHELOTTI, 1 8 6 1 Loxocardium pallasianum BASTEROT, 1 8 2 5 Nemocardium anomalum MATHERON, 1 8 4 2 Laevicardium parile DESHÄTES, 1 8 6 0

a.

2

Pu

S

Е

M M M M M M

к

к к к к

Е Е Е

M M M

к

[

J

1

J e l m a g y a r á z a t : К = kiscelli agyag, E = egri emelet, M = mediterrán, В = boreális; * = gyakori, ** = igen gyakori — * = häufig, = sehr häufig

в

в в в в в в в в

1

1

I

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

369

Csobánka, Hosszú-hegy (I—IV.) Hárshegyi Homokkövének molluszkafaunája Molluskenfauna des Hárshegyer Sandsteins von Csohánka, Hosszú-hegy (I—IV)

V. táblázat — Tabelle V

7

7 Рч 25

мJ

|I Ő Barbatia sp. Glycymeris obovata LAMARCK, 1 8 1 9 csoportja Chlamys cf. biarritzensis ARCHIAC, 1 8 4 6 vagy Ch. oligosquamosus SACCO, 1 8 9 7 Ch. cf. deleta MICHELOTTT, 1 8 6 1

Ch. sp. indet. (sűrű bordás) Ostrea sp. indet Isocardia sp. indet. Megacardita arduini roveretoi VENZO, 1 9 3 7 Cardiocardita laurae BROGNNIART, 1 8 2 3 Arctica cf. rotundata BRAUN, 1 8 4 5 Diplodonta rotundata MONTAGU, 1 8 0 3 ( = D. parais COSSMANN, 1 9 2 5 ) és/vagy D. fragilis SAÍJDBERGER, 1 8 6 1

Loxocardium sp. indet. Petecyora politropa ANDERSON, 1 9 5 8 Callista cf. beyrichi SEMPER, 1 8 6 1 С. subarata SANDBERGER, 1 8 6 1 vagy C. beyrichi SEMPER, 1 8 6 1 juv. C. vülanovae D E S H . in STUDER, 1 8 5 3 C. exintertnedia SACCO, 1 9 0 0 Teliina sacyi COSSM. & PEYR., 1 9 1 1 vagy T. ancestralis В ALDI, 1 9 7 3

Teliina ? n. sp. Corbula cf. similis PUCHS, 1 8 7 0 Thracia pubescens bellardi PICTET, 1 8 5 5

Thracia sp. indet. Teredo sp. Turritella conofasciata SACCO, 1 8 9 5 vagy T. catagrapha ROVERETO, 1 9 0 0 T. turgida KOENEN, 1 8 9 1 ? vagy T. archimedis BRONGNIART, 1 8 2 3

T. cf. incisa BRONGNLART, 1 8 2 3 Tympanotomy labyrinthum NYST, 1 8 3 6

Рч 2ч Рч 25

1

я

Я

33

Й

3

11 я

я

I I

Е

II III

I—IV

Ii—in I, I V II I I—III I—IV II—III

I, IV II—III I - I V

II-III

в

к к

Е Е

M M

к к

Е Е Е

M M M

к

В

M

в

к

Е Е

M

в в в в

I I - I V

Е

I—II I I I - H I IV I I—IV

Е

M

к

Е

M M

II II-III

к

Е

II IV II-III II I

к

Е

'-

I

M M

в

в

M M M

в

M

в в

vagy T. marqaritaceus calcaratus GRATELOUP, 1840

Xenophora sp. indet. Ampullina crassatina LAMARCK, 1 8 0 4

Globularia sp. indet. Cypraea sp. indet.

M

Jelek) mint а IV. táblázaton.

fordul a Kiscelli A g y a g b a n is, míg a rokon-fáciesű egeriennel mindössze 20 t a x o n k ö z ö s . A fauna a Kiscelli Agyaggal egyidős, sekély tengeri miliőben élt a középsőoligocénben. b—d) Csobánka ÉNy, Hosszúhegy. A z erdős hegyvonulat négy pontján g y ű j ­ t ö t t ü n k molluszkafaunát. A lelőhelyek az alábbiak: A 338 m m. p.-tói D K - r e a gerinc tájékán (Csobánka I), c) A Szentkúttól É-ra k b . 1 km-re elhagyott kis k ő f e j t ő k (Csobánka II és III), d) A Szentkúttól D N y - r a kis kőfejtő az erdei út elágazásánál (Csobánka IV). S T R A U S Z L. (1923) tesz említést a csobánkai Hárshegyi H o m o k k ő kövületességéről minden t o v á b b i adatszolgáltatás nélkül, egyébként e lelőhelyekre az irodalomban még csak utalást sem talál­ tunk.

370

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Mind a négy ponton erősen kovásodott, baritteléres, a) típusú durva- ill, középszemű h o m o k k ő b e n találhatók a kövületek. A kőbelek és lenyomatok alapján sok esetben csak közelítő v a g y „alternatív" lehetett a meghatározás. E n n e k ellenére ismételt gyűjtéseink során 31 t a x o n gyűlt össze (V. táblázat). Mind a négy fauna tengeri, sekélyszublitorális eredetű. Felismerhető e g y glycymeridás közösség ( I I és I I I ) , melyben a n a g y teknőjű Glycymeris-e\t olyan gyakoriak, mint a felsőoligocén „ p e c t u n c u l u s z o s " ( = glycymeridás) h o m o k o k b a n . E l k o v á s o d o t t „ p e c t u n c u l u s z o s " h o m o k r ó l beszélhetünk. A kovásodás egyébként akkor érte a h o m o k o t , mikor a Glycymeris teknők kissé már elmállottak, k b . olyan mértékben, ahogy jelenleg az egerien (felsőoligocén) h o m o k b a n találjuk őket. A z I. és I V . lelőhelyen diplodontás-tellinás asszociáció ismerhető fel. Mindkét közösség normál-sósvízi, túlsúlyban infauna, ami laza aljzatra, a solymárinál kissé g y e n g é b b , de nem jelentéktelen áramlásokra, szuszpenzió-filtráló táplálkozásra utal. A n a g y Glycymeris teknők gyakran kettősen maradtak fenn, ami alátámasztja a g y e n g é b b áramlásokra v o n a t k o z ó következtetéseinket, hiszen e kagylók igen kis mélységre ássák be magukat. A tenger vízmélységét 15—30 m közöttire becsüljük. A faunák biofáciesei erősen emlékeztetnek a felsőoligocénre. A Solymár Várerdőhegyi faunával v a l ó azonosság azonban bizonyosnak látszik, t o v á b b á a Turritella, a,Tympanotonus és még egy-két t a x o n az egeriennél valamivel idő­ sebb jelleget ad, ezért a középsőoligocén felső része valószínűsíthető, ennél i d ő s e b b kor megnyugtatóan kizárható e) Budakeszi Ny, Hosszúhajtás-hegy ENy-i részén művelt k ő b á n y a . 1 8 taxonból álló egyed-gazdag fauna került elő. A bezáró kőzet kaolinos, k o v á s , fehéres;

Budakeszi, Hosszúhajtós-hegy, Hárshegyi Homokkő molluszkafauna Molluskenfauna des Hárshegyer Sandsteins von Budakeszi, Hosszúhajtás-hegy

VI. táblázat — Tabelle VI.

7 Я

и я

Й

1 •о

й

S

&

РЗ

? Glycymetis sp. indet. Chlamys cf. biarritzensis AROHIAC, 1 8 4 6 ragy Ch. oligosquamosus SACCO, 1 8 9 7

Cardiocardita sp. indet. Eucrassatella ex aff. sulcata SOLANDER, 1 7 7 6 Diplodonta cf. rotundata MONTAGU, 1 8 0 3

Saxolucina sp. indet. Cavilucina sp. indet. Loxocardium cf. pallasianum BASTEROT, 1 8 2 5 Pelecyora polytropa ANDERSON, 1 9 5 8 P. polytropa koeneni NOSZKY. 1 9 3 9 Callista beyrichi SEMPER. 1 8 6 1

к к к к

C. exintermedia SACCO, Í 9 0 0 C. splendida MERIAN, 1 8 5 8

Pholadomya sp. indet. Panopea meynardi angusta NYST, 1 8 3 6 Thracia pubescens bellardi PICTET, 1 8 5 5 AmpuUina crassatina LAMARCK, 1 8 0 4

Jelek mint a IV. táblázaton.

в в в

к

M M

M M

Е

j

Е

Е Е Е

M M

— —

я

s

1

Е Е

Tellina nysti DESHAYES, 1 8 6 0

s !

я

—

M M M

м в в в в в в в

M

Bálái

et al.:

A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

371

szürke finom-homokkő. A kövületek kőbelek és lenyomatok formájában marad­ tak fenn, különösen a csigákon gyakori a plasztikus deformáció. Már H O F M A N N K . (1871) említ Budakeszi Hárshegyi H o m o k k ö v é b ő l makrofaunát, de lelőhelye valószínűleg nem azonos az általunk tanulmányozottal. A V I . táblázatból kitűnik, h o g y Pelecyora—Panopea-Ampullina közösséget találtunk, mely a lágy iszapban m o z g ó , ott élő, szuszpenzió filtráló ill. raga­ d o z ó infauna volt. Normál-sósvízi, a csobánkainál valamivel kisebb energia­ szintű, 5—30 m mélységű környezetet jelez. N e m zárható ki a sótartalom igen ritka ingadozása sem. A fauna erősen felsőoligocén-képű (pl. Callista beyrichi), azonban a kevés adat miatt a középső- és felsőoligocén megnyugtató szétválasztása itt n e m lehetséges. Középsőoligocénnél idősebb kor kizárható. Megemlítjük még, h o g y a lelőhely és Budakeszi falú k ö z ö t t mélyített hat fúrás profilja szerint a Hárshegyi H o m o k k ő felfelé slirre emlékeztető finom­ h o m o k o s aleuritba m e g y át, mely utóbbiban Spatangida, Chlamys cf. biarritzensis fordulnak elő szórványosan. f) Pesthidegkút É, Budaliget, 262 m m. p.-tói É N y - r a levő telken, házalapo­ zásból. Sárgásbarna, középszemű, kovás h o m o k k ő b ő l nagy mennyiségben ke­ rült elő a Chlamys cf. biarritzensis-oligosquamosus alakkörhöz tartozó Pectinida kőbelek és lenyomatok formájában. Áramló, normális sótartalmú tengervízre, 15 — 30 m mélységre utal. g) Pesthidegkút ÉK, Tök-hegy, kőbánya. K o v á s o d o t t , aprókavicsos durva h o m o k k ő egyetlen réteg-lapján a Polymesoda cf. convexa B R O N G N I A R T köbeiéit találtuk tömegesen, melyek k o n v e x oldalukkal felfelé fordított helyzetben kagyló-kövezetet (Muschelpflaster) alkotnak. Mezohalin-brakk (3—10% ), igen erősen áramló vízről tanúskodnak. h) Pilisborosjenő Ny. Kövesbérc Ny-i lejtője, vízmosásos árok. K o v á s h o m o k ­ k ő b e n Chlamys biarritzensis-oligosquamosus fajok valamelyike ( v a g y m i n d k e t t ő ) , Ch. cf. deleta és e g y sűrű bordás, apró Chlamys fordul szórványosan elő. U g y a ­ nitt levéllenyomatok is találhatók, melyek H A B L Y L . szerint az alábbi formák­ hoz tartoznak: Daphnogene bilinica ( U N G . ) K V A C E K & K N O B L O C H , Laurus cf. nobilis L . Celastrus sp. ? v a g y Terminállá sp. ? i) Csobánka K, Csúcs-hegy (357 m ) , kőbánya. A sok teredós uszadékfa mel­ lett e g y osztriga-pad halvány nyomait ismertük fel (valószínű 0. cyathula L A M A R C K ) . E Z partmenti, időnkint ingadozó sótartalmú tengerre utal. A kőzet baritos, kovás. j) és к) Romhány Ny, két kőbánya. N e m ritka a Chlamys biarritzensis és/vagy oligosquamosus. A kőzet kaolinos, k o v á s o d o t t homokkő. Fáciestanilag azonos a pilisborosjenői, v a g y budaligeti faunákkal. Af—k) lelőhelyek faunái közelebbi korhatározásra alkalmatlanok. o

7. A pilisszentkereszti Hárshegyi Homokkő Ostraeoda vizsgálata ( M O N O S T O R I Miklós)

faunájának

A pilisszentkereszti-Szurdok feltárás iszapolási maradékának ostracoda faunájáról a következőket lehetett megállapítani. a) A fauna egyedszámban gazdag, az egyedek szinte kivétel nélkül kettősteknőjűek. A vázak többségét belül kristályos kalcit tölti ki, ezért azok nem választhatók teknőikre, a belső bélyegek nem vizsgálhatók. E z o k b ó l a fajok

372

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

nem bizonyíthatók teljesen kielégítően, sőt az egyik leggyakoribb forma gene­ rikus besorolása is bizonytalan. b) A rétegsorból a következő ostracodák kerültek elő. Cytherella? sp., Cypridae indet., Leguminocythereis cf. lienenklausi OEETLI, Leguminocythereis sp., Costa sp., Pterygocythere sp., Cytheretta cf. variabilis O E E T L I Cytheridea sp. 1., Cytheridea sp. 2., Hemicyprideis cf. helvetica ( L I E N E N ­ K L A U S ) , Hemicyprideis sp. (aff. H. parvula M A L Z et T E I E B E L ) , Schuleridea rauracica O E E T L I , Krithe papulosa ( B O S Q U E T ) , Loxoconcha cf. favata K U I P E E , Loxoconcha sp. с J A z előkerült formák közül — alsóoligocénből leírt fajokhoz hasonló: Hemicyprideis sp. (aff. H. parvula M A L Z et

TEIEBEL)

— rupéliből ismert fajokhoz hasonló: Cytheretta ef. variabilis OEETLI, Hemicyprideis cf. helvetica ( L I E N E N K L A U S ) , (felsőoligocénben is megtalálható) Schuleridea rauracica O E E T L I , Krithe papulosa ( B O S Q U E T ) , (a miocénbe is áthúzódik), Loxoconcha cf. favata K U I P E E — a katti emelet aljáról leírt fajhoz hasonló : Leguminocythereis cf. lienenklau­ si

OEETLI

A fauna ezek alapján rétegtanilag legnagyobb rokonságot az európai rupéli ostracoda faunákkal mutatja. d) A fáciesviszonyokat az ostracoda fauna alapján a következőkben jellemez­ hetjük. V a l a m e n n y i réteg faunája erősen kevert, az alakok egyidőben e g y élőhelyen n e m élhettek. A z egyes alakok ökológiailag az erősen kiédesedett lagunafáciestől az euhalin medencebelseji fáciesig terjedő képet mutatják. Ezen belül a biztosan erősen kiédesedett vízre utaló Hemicyprideis (a fenotipikus d u d o r o s alakok uralkodó megjelenésével !) a magasabb rétegekben sok­ szorosan g y a k o r i a biztosan normális sótartalmú tengeri Leguminocythereis — Costa — Pterygocythere — Cytheretta — Krithe alakok számával szemben. A legfelső rétegben mennyiségük közel egyensúlyban van. A faunakép alakulása arra mutat, h o g y a vizsgált területen csökkentsósvízi laguna alakult ki, melybe időről időre betört a nyílt tenger vize. Ezeket a betö­ réseket kísérték a normális sótartalmú tenger jellemző formái. E z a hatás felfelé erősödő v o l t . 8.

Következtetések

(BÁLDI

Tamás)

A z előző fejezetekből egyértelműen kitűnik, h o g y mind a települési helyzet, mind a fauna a Kiscelli Agyaggal kapcsolja össze a Hárshegyi H o m o k k ö v e t . A nannoplankton az N P 24-es zónánál n e m idősebb, ami felsőrupélient jelent. A nannoplankton mellett a foraminifera fauna is megegyező a m é l y e b b Kiscelli A g y a g é v a l (kissé sekélyebb-tengeri fáciesben megfelel M A J Z O N L . négyes c ö n o z ó j á n a k ) . Különösen érdekes v o l t a solymári Várerdőhegy nagyforaminiferáinak vizsgálata, melynek alapján a Lepidocyclina dilatata- L . tournoueri — Nummulites vascus együttes (Miogypsina nélkül) középsőoligocén korú.* Hasonló lepidocyclinás együtteseket ugyan L O E E N Z ( 1 9 6 9 ) a Pied* A kézirat lezárása óta a pilisborosjenői Kálvária-dombon találtunk a Hárshegyi Homokkő alsó részébe települő nummuliteszes homokos mészkőlencséket, valószínű szintén N. vascus-sml.

В áld

i

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

373

monti-medencében „felsőstampienbe" helyezett, de a N. vascus tartalmú szelvények szerinte is „középsőstampienek". A molluszkák, ugyancsak a vár­ erdőhegyi szelvényben, világosan középsőoligocén kort jeleznek. Általában, ahol a Hárshegyi Homokkőben egyáltalán van értékelhető molluszkafauna, az mindenütt viszonylag „fiatal" jellegű, bár az egerientől többé-kevésbé j ó l elkülöníthető. A pilisszentkereszti szelvény ostracodáinak kora is középsőoli­ gocén. V a l a m e n n y i vizsgált ő s m a r a d v á n y c s o p o r t így a középsőoligocén k o r t tanú­ sítja. A z összefogazódást a Berkenye 4 . sz. fúrás profilja bizonyítja legjobban, ahol a Kiscelli A g y a g és a Hárshegyi H o m o k k ő váltakozását figyelhettük meg. A Hárshegyi Homokkő a Kiscelli Agyag báziskonglomerátuma, a peremeken helyettesítő fáciese. E n n e k megfelelően módosul a Hárshegyi H o m o k k ő n e k , mint formációnak kiterjedéséről alkotott eddigi képünk. A 4 . ábrán az a) és b) típusú Hárshegyi H o m o k k ö v ö n kívül ehhez a formációhoz kellett kapcsolnunk azt a vastag

4. ábra. A Hárshegyi Homokkő különböző fácieseinek elterjedése. J e l m a g y a r á z a t : 1. Alig kovás, meszes-kaolinos Hárshegyi Homokkő ( „ b . típus"). 2. Túlnyomóan erősen kovásodott Hárshegyi Homokkő („a. típus"). 3. Alig kovás, vastag, finomszemű Hárshegyi Homokkő sok agyagos aleuritbetelepüléssel, finomhomokkővel, a Kiscelli Agyaggal váltakozó, átmeneti fáciesben. 4. Barnaköszéntelep vagy indikáció. 5. Budai vonal Abb. 4. Verbreitung der verschiedenen Fazies des Hárshegyer Sandsteins. Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Hárshegyer Sandstein, kaum verkieselt, kalkig-kaolinführend (Typ ,,b"), 2. Hárshegyer Sandstein, vorwiegend stark verkieselt (Typ „ a " ) , 3. Hárshegyer Sandstein, kaum verkieselt, mächtig, feinkörnig, in einer, mit dem Kisceller Ton wechsella­ gernden Übergangsfazies, 4. Braunkohlenflöz oder -Indikation, 5. Linie von Buda

374

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

aleuritos finom homokkőösszletet is, mely a Kiscelli A g y a g alatt foglal helyet Esztergomtól Cinkotáig, és melyet a Dorogi-medencében SIPOSS Z . ( 1 9 6 5 ) „alsó h o m o k k ö v e s összletnek" nevez. E z t az összletet harántolta az Esztergom 2 0 . sz. fúrás 3 3 0 — 5 6 5 m k ö z ö t t , a 4 4 9 — 5 5 2 m-es mélységközben sok tarka agya­ gos, kőszenes betelepüléssel, brakkvízi Polymesoda-Tympanotonus faunával ill. Miliammina-Ammobaculites mikrofaunával (N. GELLAI A . 1 9 7 3 ) . D e a Dorogi-medencén túl is követhetjük ezt az „alsó h o m o k k ö v e t " a pilismaróti és visegrádi fúrások szelvényeiben, a Szentendre 2 . sz. fúrás profiljában, a gödi és cinkotai fúrásokban. A z utóbbiakban SZTRÁKOS K . (in B Á L D I et al. 1 9 7 3 ) szerint a Tardi és a Kiscelli A g y a g közé települ konkordáns rétegsorban. A z „alsó h o m o k k ő " tehát Göd-Cinkota irányában „ á t l é p i " a budai vonalat. D K felé haladva azonban — ú g y tűnik — szemcsenagysága finomodik, a kőszén­ zsinórok és a tarkaagyagbetelepülések vastagsága erősen csökken, sőt meg­ szűnik, váltakozhat a Kiscelli A g y a g g a l , fáciese tehát n y í l t a b b tengeri lesz. N e m kétséges, h o g y az „alsó h o m o k k ő " a Hárshegyi H o m o k k ő v e l laterálisán összefüggő egységes kőzettestet alkot és ezért a Hárshegyi F o r m á c i ó h o z soro­ landó ( v ö . Rétegtani Irányelvek, F Ü L Ö P J . et al. 1 9 7 5 ) . A térképről ( 4 . ábra) az is kitűnik, h o g y e formáció a budai vonaltól K-re n a g y területeken hiányzik, vagyis e régiókban a Tardira közvetlenül a Kiscelli A g y a g következik homokkő betelepülések nélkül. Mindenesetre SIPOSS Z . ( 1 9 6 5 ) igen j ó l megközelítette a kérdés megoldását, mikor „ E s z t e r g o m v i d é k i hárshegyi típusú, rupéli homokkő­ r ő l " ír (p. 1 2 7 ) , v a g y kijelenti, h o g y „ a rupéli emelet alján találunk olyan k é p z ő d m é n y e k e t , melyek a hárshegyi h o m o k k ő v e l azonos m ó d o n keletkeztek" (p. 1 2 7 ) . Ennek ellenére elkülönít „ v a l ó d i " , alsóoligocén Hárshegyi H o m o k k ö ­ vet, melyet azonban ő maga is csak egy-két szelvényben tudott felismerni (nyilván ott, ahol törések közelében az „alsó h o m o k " bázisrétegei kötöttebbek, k e m é n y e b b e k voltak). A z 5 . ábrán a Kiscelli A g y a g elterjedését és vastagság-térképét tüntettük fel. Csak az összefüggő, m o n o t o n , agyagmárgás aleuritot soroltuk a Kiscelli A g y a g h o z , ezzel — különösen a szénhidrogénkutató perspektivikus fúrások szelvényeiben — a Kiscelli A g y a g vélt vastagsága tetemesen csökkent a Hárs­ hegyi H o m o k k ő („alsó h o m o k " ) javára. A térképről leolvasható, h o g y a Kis­ celli A g y a g N y felé gyorsan kiékelődő tendenciát mutat (Solymáron pl. alig 3 0 m vastag), ugyanakkor E — D csapású, D felé kinyíló árkot találunk Pest alatt. A Dorogi-medence öblöt formált a Telegdi-Roth hátságtól (GIDAI L . 1 9 7 1 ) É-ra. Bizonytalanabb a kiterjedés kérdése a fenti hátságtól D-re, a Balaton-vonal csapásában (a Csákvár 3 3 . sz. fúrás Kiscelli A g y a g j á n a k kora a mikropaleontológiai adatok szerint alsóegerien, a molluszkák alapján lehet esetleg felsőkiscellien is). A budai vonal fácies-határoló szerepe a Kiscelli A g y a g képződésének fiatalabb szakaszában (felsőkiscellien) már n e m tükröző­ dik. Fentiek alapján könnyen megrajzolhattuk az ősföldrajzi térképvázlatot ( 6 . ábra) és e g y átfogó szelvényt ( 7 . ábra). A Tardi A g y a g alsó tagozatainak lera­ kódása után, tehát a középsőoligocén elején ( N P 2 3 kronozóna) a medence­ peremek kiemelkedtek és ekkor játszódott le e kiemelt területeken az infraoligocén denudáció ( T E L E G D I - R O T H 1 9 2 7 ) . A peremi részekről lepusztult a lágy Budai Márga és a Tardi A g y a g (egyes részeken persze még mélyebbre ha­ tolt a denudáció). A medence belsejében ezalatt pangó vizű, euxin fáciesű kör­ nyezetben a Tardi A g y a g felső tagozatának regressziós arculatú üledékei kép­ ződtek, édes- és csökkentsósvízi faunát, bőséges szárazföldi flórát zárva maguk-

Báldi

et ál.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

375

5. ábra. A Kiscelli Agyag elterjedése és vastagságtérképe Budapest tágabb környezetében. J e l m a g y a r á z a t 1. 0 - 1 0 0 m vastagság 2 . 1 0 0 - ? 0 0 m S. 200 - 300 m 4. 3 0 0 - 4 0 0 m 5. 4 0 0 - 5 0 0 m. Nem számítottuk a Kiscelli Agyag­ hoz a homokkővel sűrűn váltakozó, vagy túlsúlyban homokkőből álló mélyebb tagozatot, mivel az utóbbit a Hárshegyi Homokkő 4. ábrán jelölt (3. szám) átmeneti fáciesének tartjuk. A Kiscelli Agyagon kizárólag a monoton, összefüggő, agyagmárgás aleurit-testet értjük Abb. 5. Verbreitung des Kisceller Tones und seine Mächtigkeitskarte in der weiteren Umgebung von Budapest. Z e i ­ c h e n e r k l ä r u n g : 1. о bis 100 m-Mächtigkeit, 2. 100 bis 200m 3. 200 bis 300 m 4. 300 bis 400 m 5. 400 bis 500 m. Das mit dem Sandstein dicht wechsellagernde oder vorwiegend aus Sandstein bestehende, tiefere Glied ist nicht zum Kisceller Ton gerechnet, da dieses für einen Übergangsfazies des Hárshegyer Sandsteins (Abb. 4, Zeichenerklärung 3.) gehalten wird. Unter Kisceller Ton wird ausschliesslich der monotone, zusammenhängende Aleurit-Körper verstan­ den

ba. A z infraoligocén denudáció tehát jelentős területen a középsőoligocén ele­ jére k o r l á t o z ó d o t t (hogy mekkora v o l t ez a terület, azt nehezen ítélhetjük meg a Tardi A g y a g Ny-felé való eredeti kitérjedési határát n e m ismerve). A középsőoligocén fiatalabb szakaszában, az N P 24-es kronozóna idején általános, K - r ő l N y felé terjeszkedő transzgresszió indult meg. E n n e k első lépcsőjeként az infraoligocén denudáció sújtotta terület K - i sávja megsüllyedt, és itt, a budai vonaltól Ny-ra, megindult a Hárshegyi H o m o k k ő képződése diszkordáns településű bázisrétegekkel. Erősen m e g n ő t t a medencébe kerülő, É-ról szállított terrigén anyag mennyisége (az Északnyugati Szárazulat jelen-

376

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

в. ábra. A középsőoligocén ősföldrajzi térképe Budapest tágabb környékén. J e l m a g y a r á z a t ' Л. Hárshegyi Homokkő az alaphegységen diszkordáns településben, fedőjében a Kiscelli Agyag hiányával, fokozatos átmenettel a Törökbálinti, esetleg a Mányi Formációba, tehát a felsóoligocénbe. Peremi fácies, partvidék. 2. Hárshegyi Homokkő diszkordáns településben az alaphegységen, fedőjében Kiscelli Agyag (NP 24-es zóna) folyamatos átmenettel. 3. A fekvőben Tardi Agyag, melyre a Hárshegyi Formációhoz kapcsolandó finom homokköves összlet települ fokozatos átmenettel felfelé a Kiscelli Agyagba. Folyamatos meriencebelseji rétegsor. 4. A Tardi Agyagból Kiscelli Agyag fejlődik ki folyamatosan a Hárshegyi Homokkő teljes hiányával. Folyamatos, mélyebb medencebelseji rétegsor. 5. Barnakő­ széntelep, vagy indikáció. 6. Budai vonal Abb. 6. Paläogeographische Karte des mittleren Oligozäns in der weiteren Umgebung von Budapest. Z e i c h e n e r ­ k l ä r u n g : 1. Hárshegyer Sandstein in diskordanter Lagerung auf dem Grundgebirge, im Hangenden mit allmähhchem-Ubergang in die Formation von Törökbálint, eventuell in die von Many, d.h. ins obere Oligozän. Sandfazies, Kustenraum, 2. Hárshegyer Sandstein in diskordanter Lagerung auf dem Grundgebirge, im Hangenden der Kisceller Ton (Zone ЖР 24) mit kontinuierlichem Übergang, 3. Im Liegenden der Ton von Tard, der von dem zur Formation von Hárshegy rechnendem Feinsandsteinkomplex überlagert wird, mit allmählichem Obergang in den Kisceller Ton. Kontinuierliche Schichtenfolge des Beckeninneren, i. Aus dem Ton von Tard entwickelt sich kontinuierlich der Kisceller Ton, mit völligem Fehlen des Hárshegyer Sandsteins. Kontinuierliche Schichtenfolge des tieferen Teiles d e Beckeninneren, 5. Braunkohlenflöz oder indikation, 6. Budaer Linie s

t ő s e b b emerziója m i a t t ? ) , és ezt a hordalékot az üledékgyűjtőbe kerüléskor E É K — D D N y irányú, erős partmenti áramlás (logshore current) ragadta magá­ val. A b u d a i vonal víz alatti zátonysora mentén és az attól Ny-ra elterülő sekélyselfen lerakta a durva a n y a g o t és a kaolinit egy részét, míg a finomabb frakciók z ö m e a medence m é l y e b b és n y í l t a b b része fölé sodródott és itt üle­ pedett le, felépítve a Kiscelli A g y a g o t . A Kiscelli A g y a g b a n a n y í l t a b b tenger-

Báldi

et al.: A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

377

Folyamatos üledékképződés süllyedés a kőzépsöoligocénben gyorsul 7. ábra. Lito- és kronosztratigráfiai szelvény a Mányi-medencétől Cinkotáig az oligocén formációkról az oligocén végi helyzetnek megfelelően. J e l m a g y a r á z a t : 1. Triász + eocén. 2. Tardi Agyag (alsóoligocén). 3. Hárshegyi Ho­ mokkő: kovás-kaolinos durva homokkő (középsőoligocén, kiscellieu). 4. Hárshegyi Homokkő: átmeneti fácies, aleuritos inom homokkő (középsőoligocén, kiscellien). 5. Kiscelli Agyag (középsőoligocén + alsóegerien). 6. Mányi Formáció (felsőoligocén, egerien). 7. Törökbálinti Homokkő (felsőoligocén, egerien) Abb. 7. l i t h o - und chronostratigraphisches Profil der oligozänen Formationen vom Mányer Becken bis Cinkota. Lage am Ende des Oligozäns Z e i c h e n e r k l ä r u n g : 1. Trias + Eozän, 2. Ton von Tard (unteres Oligozän). 3. Hárshegyer Sandstein verkieselt, grobkörnig, kaolinführend (Mitteloligocen, Kiscellien), 4. Hárshegyer Sandstein, Übergangsfazies, aleuritführender Feinsandstein (mittleres Oligozän, Kiscellien), 5. Kisceller Ton (mittleres Oligozän + unteres Egerien), 6. Formation von Many (oberes Oligozän, Egerien), 7. Tőrökbálinter Sandstein (oberes Oligozän, Egerien)

ben stabilabb illit került túlsúlyba, míg a budai vonaltól Ny-ra elterülő' sekély self-tenger és a kapcsolódó lagúnák agyagos üledékeiben a partközeli, sava­ n y ú b b vizekben stabil kaolinit dúsult. A Hárshegyi H o m o k k ő a mélyself-tengeri Kiscelli A g y a g sekélyszublitorális és lagunáris heteropikus fáciese. F ő t ö m e g e , különösen a budai vonal környe­ zetében, 30 m körüli mélységben, normál sósvízi közegből r a k ó d o t t le, amint azt a foraminiferák és molluszkák ökológiai elemzése bizonyítja. A z üledékgyűjtőt N y - o n sok helyütt mészkő és dolomit-sziklákból álló mere­ dek p a r t o k határolták, abráziós törmelékükkel gyarapítva a Hárshegyi H o ­ m o k k ő anyagát. A z o n b a n a Dorogi-medencében (Pilisvörösvár—Pilisszentke­ reszttől Esztergomig) jelentékeny lagúnák alakultak ki, melyekben átlagát tekintve finomabb szemű üledék, j ó v a l t ö b b tarka agyag, kőszénzsinór, sőt kőszéntelep is k é p z ő d ö t t . A transzgresszió itt oszcillációs rétegsorokat hagyott hátra marin-brakk faunákkal. K i s e b b lagúnák (esztuáriumok) B á n k és Felsőp e t é n y k ö z ö t t is kialakulhattak (banki kőszéntelep: id. N O S Z K Y J. 1940, sok tűzállóagyag, bár ez u t ó b b i a sekélyselfen is lerakódhatott a foraminiferavizs-

378

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

gálatok szerint). Összefoglalva: a budai v o n a l vízalatti zátonysora mentén v o l t a legélénkebb a vízáramlás, itt k é p z ő d ö t t a legjobban o s z t á l y o z o t t , legdurvább Hárshegyi H o m o k k ő . E t t ő l K - r e a Kiscelli A g y a g , v a g y f i n o m h o m o k k ő , N y - r a kevésbé j ó l osztályozott, b) típusú Hárshegyi H o m o k k ő k é p z ő d ö t t . A középső/felsőoligocén fordulóján, az egerien kezdetén, az egész TelegdiR o t h hátság süllyedni kezdett, és megindult az addig száraz, infraoligocén denudációnak kitett hátságon a Mányi F o r m á c i ó képződése. Egyidejűleg a medence belsejében is s o k helyen e l k e z d ő d ö t t a Törökbálinti H o m o k k ő lera­ kódása, feltehetően az áramlási v i s z o n y o k megváltozása, a partmenti áramlás szétosztályozó hatásának megszűnése k ö v e t k e z t é b e n . E h h e z hozzájárulhatott az üledókgyűjtő t ö b b pasztában v a l ó megemelkedése is, amelyeken a Kiscelli A g y a g képződése megszűnt. Más sávokban a Kiscelli A g y a g lerakódása biosztratigráfiailag igazolható m ó d o n az egerien elején is f o l y t a t ó d o t t (Budafok, Cinkota, B e r k e n y e ) . A Kiscelli A g y a g Ny-felé v a l ó kiékelődése alapján várható, és ki is mutat­ ható a középsőoligocén üledékgyűjtőnek olyan sávja, ahol a Kiscelli A g y a g kimaradásával a n a g y o n fiatal (legfelsőkiscellien) Hárshegyi H o m o k k ő r e köz­ vetlenül a Mányi F o r m á c i ó , v a g y a Törökbálinti H o m o k k ő felsőoligocén réteg­ sora települ folyamatos üledékképződéssel (Budakeszi—Solymár-stb.). S Z E N T E S F.* és W E I N G Y . * * földtani térképei, melyeken pl. Budakeszitől N y - r a a — téve­ sen — Oj-nek jelölt Hárshegyi H o m o k k ő r e konkordánsan települő felsőoligocént rajzolnak, a valóságot fejezik ki, csakhogy a Hárshegyi H o m o k k ő kora 0 , és térképeik í g y érthetővé válnak. 2

Fenti k ö v e t k e z t e t é s e i n k újak. F E R E N C Z I I . ( 1 9 2 5 ) , R O Z L O Z S N I K P . ( 1 9 2 5 ) , B A R T K Ó L . ( 1 9 4 8 ) , S I P O S S Z . ( 1 9 6 5 ) és legfrissebb nézete szerint S Z T R Á K O S K .

( 1 9 7 5 ) egyes részletekben u g y a n megközelítették k o n c e p c i ó n k néhány elemét, azonban biosztratigráfiai b i z o n y í t é k o k és átfogó szintézis nélkül.

Táblamagyarázat

Tafelerklärung

I . tábla — Tafel I . 1. Pilisszentkereszt, Szurdok. Parkolóhely bekötőútjának bevágása (ma már növény­ zet takarja). J = ostraeodás-foraminiferás agyagos aleurit Pilisszentkereszt, Szurdok. Einschnitt der Verbindungsstrasse des Parkplatzes (heut­ zutage schon mit Pflanzen bedeckt). J = Toniger Aleurit m i t Ostracoden und Foraminiferen 2. Solymár, Várerdőhegy. А —С = priabonien mészkő; D = tűzálló agyag; E = molluszkás-lepidocyclinás meszes homokkő; homokos mészkő, konglomerátum; F = ková­ sodott, limonitos homokkő ( D —F = Hárshegyi Homokkő) Solymár, Várderdő-hegy. А —С = Priabonien-Kalkstein, D = feuerfester Ton, E = Kalksandstein, sandiger Kalkstein und Konglomerat m i t Mollusken und Lepidocyclinen, F = verkieselter limonitischer Sandstein ( D — F = Hárshegyer Sandstein) II.

tábla — Tafel I I .

1. Glycymeridás („pectunculuszos") Hárshegyi Homokkő (Csobánka, Hosszúhegy I I ) Hárshegyer Sandstein m i t Glycymeriden („Pectunculus-Sandstein")

"Melléklet „Budapest természeti képe" Budapest 1958-hoz. **MÁPI nyomdában, kézirat a Budai-hegységi Mrándulásvezetöhöz 1971.

Báldi

et al.:

A

Hárshegyi

Homokkő

Formáció

379

2. Chlamyszos („pectenes") Hárshegyi H o m o k k ő (Pesthidegkút, Budaliget, G

H

S

'(J t

i e g

k)

e r

S

a

n

d

s

t

e

i

n

m

i

t C

h

l

a

m

y

s

(„Peeten-Sandstein")

3. Teredos Hárshegyi H o m o k k ő (Budakeszi, Hosszúhajtás Hárshegyer Sandstein m i t Teredo (Budakeszi,

III.

tábla

-

(Pesthidegkút,

telek) Budaliget,

hegy)

Hosszúhajtás-hegy)

Tafel I I I .

1. Molluszkás H á r s h e g y i H o m o k k ő (Csobánka, Hosszú-hegy I I I ) Hárshegyer Sandstein 2. Globularia

m i t Mollusken

gibberosa

3 . Ampullina 4. Amaurellina

e x aff.

scaligera

3. Chlamys

biarritzensis

2. Diplodonta

rotundata

vei

(2x)

4 — 5. Loxocardium

pallasianum

6. Callista

vei

subarata

2. Pirenella

ex

3. Turritella

7.

Amaurellina

-

(1,5X)

Csobánka, Hosszú-hegy ( 1 , 5 X ) Solymár,

Solymár, Várerdő-hegy

I

Várerdő-hegy

j u v . (2 X ) Csobánka, Hosszú-hegy

tábla

-

(2 x ) Solymár,

corrugata

Tafel I V .

I.

Tafel V . Várerdő-hegy

(2 x ) Solymár,

Várerdő-hegy

(2 X ) Solymár, Várerdő-hegy

rondeleti

5 — 6. Turritella 8. Turritella

aff.

incisa

4. Semicassis

tábla

Ch. oligosquamosus

C. beyrichi

intradentatum

Hosszúhajtás-hegy

( 2 , 5 X ) Solymár, Várerdő-hegy

V. 1 . Cerithium

III)

Várerdő-hegy

( 1 , 0 X ) Budakeszi,

IV. I.,

(Csobánka, Hosszú-hegy

( 1 , 5 X ) Solymár,

crassatina

(2 x ) Solymár,

asperula e x aff.

archimedis

simplicula

scaligera

Várerdő-hegy

( 1 , 7 X ) Solymár, Várerdő-hegy

(2,5 X ) Solymár, Várerdő-hegy

(2 x ) Solymár,

Várerdő-hegy

Irodalom — Literatur B Á L D I T . (1971): A rétegtani osztályozás és nevezéktan elvei. ösl. Viták, 17, pp. 23—54. B A L M T . , H O R V Á T H M . és N A G Y M A R O S I A . (1973): A Kiscelli Agyag mint formáció. Jelentés, M Á I T , Budapest, kézirat. B Á L D I T . , H O R V Á T H M . és N A G Y M A R O S I A . : (1974): Jelentés az oligocén formáció-vizsgálatokról. M Ä F I , Budapest, kézirat. B Á L D I T. & N A G Y M A R O S I A . (197b): A Hárshegyi Homokkő kovásodása és annak hidrotermális eredete. F . K . , 106, nyomdában. B A R T K Ó L . (1948): Előzetes jelentés a Romhány környékén végzett földtani kutatásokról. Jel. jöv. mélykút. 1947/48 évi munkáiról, Budapest, p p . 149 — 156. В. M A K K A . (1975): A Mezőkeresztes környéki eocén és oligocén üledékes kőzetek foraminiferidás fáciesei. F . K . , 105, pp. 344— 356. B U K R Y , D . (1973): Low-Latitude Coccolith biostratigraphic Zonation. Initial Rep. of the D S D P , 15, pp. 685—703. F E R E N C Z I L . (1925): Adatok a Buda-Kovácsi-hegység geológiájához F. К . , 55, pp. 196—211. F Ü L Ö P J., CSÁSZÁR G., H A A S J. és J. E D E L É N Y I E . (1975): A rétegtani osztályozás, nevezéktan és gyakorlati alkalma­ zásuk irányelvei. Magyar Rétegtani Bizottság, Budapest, 32, p. G I D A I L . (1971): A Vértes-Gerecse és a Buda-Pilis hegységek közötti infraoligocén (Telegdi Koth) küszöb. M Á F I Évi Jel. 1969-ról, pp. 1 1 5 - 1 2 1 . H Á M O R G. (1972): A Börzsöny-hegység déli részének ősföldrajzi vázlata. M Á F I Evi Jel. 1972-ről, Budapest 1974, pp. H A R T A I È . (1975): A Hárshegyi Homokkő kavicsainak vizsgálata. E L T E Földtani Tanszék, diákköri dolgozat, Buda­ pest, kézirat. H O F M A N N K . (1871): A Buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. Földt. Int. Evk., I , pp. 1—61. J Á M B O R Á . , K O R P Á S L . , K R E T Z O I M . , P Á L Í A L V Y I . és R Á K O S I L . (1969): A dunántúli oligocén képződmények rétegtani problémái. M Á F I Évi Jel., Budapest 1972, pp. 1 4 1 - 1 5 4 . K A S Z A N I T Z K Y F. (1956): A z alsóoligocén (hárshegyi) homokkő ásvány-kőzettani vizsgálata. F. K . , 8 6 , pp. 244—256. K O C H A . ( 1 8 7 1 ) : A Szt. Endre-Visegrádi és a Pilis Hegység földtani leírása. Földt. Int. Evk., 1, pp. 1 — 60. K U K A L , Z . (1971): Geology of recent Sediments. Academia, Prague, 490 p. L E L K E S G Y . (1970): A szépvölgyi „kiscelli agyag" foraminifera faunájának vizsgálata. Osl. Viták, 16, pp. 9 — 18. L O R E N Z , С. R . (1968): Contribution a l'étude stratigraphique de l'oligocène et du miocène inférieur des confins LiguroPiemontais (Italie). Atti dell'ist. di geológia délia Univ. Genova, 6, pp. 255—888. M A J Z O N L . (1952): Adatok Romhány és Ipolyszög környékének földtanához. M A F I E v i jel. 1948-ról, p p . 19—30. M A J Z O N L . (1966): Foraminiferavizsgálatok. Akadémiai Kiadó, Budapest, 939 p. MARTINI, E . (1971): Standard Tertiary and Quaternary Calacareous Nannoplankton Zonation. Proo. of the I I . Planktonic Conf., Roma, pp. 739—785. M É H E S К . (1943): Alsó oligocén Lepidocyclinás képződmény előfordulása Solymáron. Besz. VitaüL munkálatairól, M Á F I , évi jel. függ. p p . 3 0 3 - 3 0 7 .

Földtani

380

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

MONOSTORI M. (1964): Üledékföldtani vizsgálatok a Budai-hegység paleogén rétegem. E L T E Földtani Tanszék, szak­ dolgozat, Budapest, kézirat. MONOSTORI M. (1973): Budai márga-tardi fácies-kiscelli agyag a Budai-hegységben. F. K . , 103, pp. 58—62. M Ü L L E R , С. (1970): Nannoplankton-Zonen der unteren Meeresmolasse Bayerns. Geol. Bavarica, 63, pp. 107 — 118. N. G E L L A I Á . (1973): Oligocén foraminiferák Dorog környékéről. M Â F I ÉVk., 55, pp. 421—495. N A G Y M A R O S I A . (1974); À z Észak-budai kiscelli agyag kôzetrétegtani és fáciestani feldolgozása. E L T E Földtani Tan­ szék, szakdolgozat, Budapest, kézirat. N O S Z K Y J. SEN. (1939): A kiscelli agyag molluszkafaunája. I. Lamellibranchiata. Annal, mus. Nat. Hung., pp. 19— 146. N O S Z K Y J. SEN. (1940): A Cserháthegység földtani viszonvai. M A F I , Budapest, 283 p. ROZLOZSNIK P. (1925): Adatok a Buda-kovácsi hegység óharmadkori rétegeinek ismeretéhez. Földt. Int. cvi jel., Budapest, 1935, pp. 65—86. R O T H , P. H . , B A U M A N N , P. & BERTOLINO, V. (1971): Late Eocene-Oligocene Calcareous Nannoplankton from Central and Northern Italy. Proc. of I I ; Planktonic Conf., Borna, pp. 1069—1087. SCHAFARZIK F. (1902): Budapest és Szentendre vidéke. Magyarázatok földt. térképekhez, Földt. Int., Budapest, 61 p. SOHRÉTER Z . (1909): A pilisborosjenői mélyfúrás geológiai eredményei. F. K . , 39, pp. 8 — 11. SIPOSS Z . (1965): A Buda—Esztergom-vidéki oligocén üledékösszlet fácieselemző vizsgálatának módszertani kérdései és eredményei. M Á F I évi jel. 1963-ról, Budapest, pp. 121—131. STRAUSZ L. (1923): A csobánkai felső-eocén. F. K . , 53, pp. 43—48. SZTRÁKOS K . (1974): Paleogene Planktonic Foraminifera! Zones in Northeastern Hungary. Fragm. Min. et Pal., Budapest, 5, pp. 29—80. SZTRÁKOS К . (1975): A Budapesttől északkeletre elterülő terület paleogénjének ősföldrajza. I. Rész: A felső lutécientől a kiscelli agyag/tardi agyag határáig. Ősi. Viták, 22, pp. 51—80. SZTRÓKAY K . (1932): A budai márga kőzettani vizsgálata. F. K . , 62, pp. 81—186. T E L E G D I - R O T H K . (1912): A Magyar Középhegység északi részének felső oligocén rétegeiről, különös tekintettel az Eger-vidéki felső oligodénre. Koch A . emlékkötet, Budapest, pp. 111 — 126. T E L E G D I - R O T H K . (1927): Infraoligocén denudáció nyomai a dunántúli Középhegység északnyugati peremén. F. K . , 57, pp. 3 2 - 4 1 . T W E N H O F E L , W . H . (1950): Principles of Sedimentation. New York, 673 p. V A D Á S Z E . (1960): Magyarország földtana. Akadémiai Kiadó, Budapest, 646 p. V E N D L A . (1932): A kiscelli agyag. Földt. Int. Evk., 29, pp. 93—155.

Alter und Bildungsverhältnisse des Hárshegyer Sandsteins Dr.

T. Báldi,

Dr. M. Báldi-Beke, und

M. Horváth, Dr. T. Kecskeméti, A. Nagymarosi

Dr. M.

Monostor}

Der Hárshegyer Sandstein ist eine im R a u m von A b b . 4 — 6 verbreitete Formation deren wichtigste Fazies sind, wie folgt: a) Stark verkieselter, hydrothermal veränderter, grober Sandstein längs der Linie von B u d a ( B Á L D I und

NAGYMAROSI 1976);

b) Weniger kieseliger, hauptsächlich kalkiger Sandstein mit kaolinischen aleuritischen Einlagerungen ; c) Feinkörniger, toniger Sandstein, im N W m i t Einlagerungen von buntem Ton und Kohle. Der Hárshegyer Sandstein von T y p a) und b) ist immer in transgressiver Lage und lagert diskordant auf harten Trias- und Eozängesteinen. T y p c) befindet sich im SO zwi­ schen dem unteroligozänen Ton von Tard und dem mitteloligozänen Kisceller Ton. Der Hárshegyer Sandstein wurde bisher im allgemeinen für unteres Oligozän gehalten. Die Lagerungsverhältnisse und die biostratigraphischen Ergebnisse der Verfasser zeugen jedoch von einem wesentlich jüngeren Alter. Das Nannoplankton ist nicht älter, als die Zone N P 2 4 , was im Sinne M A R T I N I ' S oberes Rupélien bedeutet (M. B . - B E K E ) . Neben dem Nannoplankton ist auch die Foraminiferen-Fauna dieselbe, wie die des tieferen Kisceller Tones. (In etwas seichter Meeres­ fazies entspräche sie der Zönozone 4 von L . M A J Z O N . ) Besonders interessant war die Untersuchung der Grossforaminiferen des Hárshegyer Sandsteins von Várerdőhegy bei Solymár (T. K E C S K E M É T I ) , wonach die Vergesellschaftung von Lepidocyclina dilatata — L. tournoueri — Nummulites vascus (ohne Miogypsina) ein mitteloligozänes Alter andeu­ tet. D i e Mollusken (T. B Á L D I ) — ebenfalls im Profil von Várerdőhegy — zeugen deutlich von einem mitteloligozänen Alter. Diese, im lepidocyclinenführenden, kalkigen Sandstein angetroffene Molluskenfauna ist die reichste und best erhaltene neritische MolluskenGesellschaft nicht nur im Hárshegyer Sandstein, sondern, auch im ganzen tieferen Oli­ gozän von Ungarn. W o im Hárshegyer Sandstein überhaupt eine auswertbare Mollusken­ fauna vorhanden ist, ist sie überall von verhältnismässig jungem Charakter, obwohl sie v o n jener des Egeriens ± gut abgesondert werden kann. A u c h die Ostracoden des Profils von Pilisszentkereszt sind von mitteloligozänem Alter (M. M O N O S T O R I ) . Somit bezeugen alle untersuchten Fossilgruppen das mitteloligozäne Alter. Die Ver­ zahnung m i t dem Kisceller Ton bezeugt am besten das Profil der Bohrung Berkenye — 4 ,

Báldi

et al. : A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

381

wo die Wechsellagerung von Kisceller Ton und Hárshegyer Sandstein zu beobachten ist. Der Hárshegyer Sandstein ist das Basiskonglomerat des Kisceller Tones, an den Rändern ist er seine Ergänzungsfazies, ein heterochroner Gesteinskörper mit einem den Rändern zu jünger werdenden Charakter. Seine chronostratigraphische Position ist: Kiscellien = oberes Rupélien, Chronozone NP 24. Der Hárshegyer Sandstein ist in seiner Hauptmasse marines Sediment, das nach der ökologischen Analyse der Foraminiferen und Mollusken sich auf einem ca. 30 m tiefen Flachwasser-Shelf von normalen Salzgehalt ablagerte. Sogar die meisten innerhalb des Sandsteins gelagerten feuerfesten Tonlinsen haben sich — aufgrund ihrer reichen Foraminiferenfauna — auf dem seichten Shelf gebildet. I m Doroger Becken, das nördlich vom Telegdi Roth-Rücken eine Bucht bildete, ist eine lagunäre Ausbildung mit Oszillations­ schichtenfolgen vorzufinden. A m Ostrand des Telegdi Roth-Rückens wurde dagegen das Sedimentationsbecken von steilen Felsenküsten begrenzt. Längs der Budaer Linie erstreckte sich eine Reihe von submarinen Riffen, hier war die Strömung am stärksten. Westlich von dieser Stelle bildete sich der feinkörnigere Hárshegyer Sandstein von T y p b), östlich dagegen der Feinsand bzw. Kisceller Ton. In der Umgebung von Buda­ keszi-Solymár gibt es eine Zone, wo der Hárshegyer Sandstein unmittelbar von der Mányer Formation (Egerien) bzw. dem Törökbálinter Sandstein konkordant überlagert wird.

4

Földtani Közlöny

382

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

I. t á b l a — Tafel I .

В áld

i

et al.:

A Hárshegyi

Homokkő

Formáció

383

I I . tábla — Tafel П .

4*

384

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet I I I . tábla — Tafel H L

Báldi

et al.:

A Hárshegyi

Homokkő

Formáció I V . tábla -

3g5 Tafel I V .

386

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

V . tábla -

Tafel V .

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Qeol. Soc. (1976) Î06. 387—406

Amfibolandezit-xenoagglomerátum a komlói területről Dr. Némedi

Varga Zoltán—Szilágyi

Tibor*

(5 ábrával, 3 táblázattal, 5 táblával)

Ö s s z e f o g l a l á s : A komlói andezitbánya területén 1972-ben mélyült K o m l ó — 170. sz. kőszénkutató fúrással feltárt andezitösszlet, valamint a kőbányához vezető völgy elején, a völgy D N y - i oldalán 1971-ben létesített futballpálya építésekor megbontott hegyoldalban felszínre került amfibolandezit-xenoagglomerátum részletes ásvány-kőzet­ tani, vulkanológiai és földtani vizsgálata újabb fontos megfigyelésekkel és adatokkal járult a komlói andezitvulkánosság kérdéséhez.

A megismerés története A k o m l ó i andezittel kapcsolatban andezittufáról ül. andezitagglomerátumrói először F E R E N C Z I I . ( 1 9 3 1 )

és R O Z L O Z S N I K

P . (1937)

tesz említést a k o m l ó i

területről szóló kéziratos jelentéseikben. T E L E G D I — R O T H К . ( 1 9 4 8 ) a R o z L O z s N i K - f é l e felvétel felhasználásával készí­

t e t t földtani térképvázlatán ( 1 6 8 . o . ) az andezitterület D N y - i határán, a K — 3 / a . sz. kutatófúrás szomszédságában andezittufát jelöl. B A L K A Y B . — BALOGH

K . — I M R E H L . — V É G H S. ( 1 9 5 4 )

kéziratos jelentésükben úgyszintén

említik az andezittufát. A z 1 9 4 9 — 5 3 k ö z ö t t , ü t v e m ű k ö d ő berendezéssel mélyült K o m l ó — 2 3 . sz. kőszénkutató fúrás kéziratos földtani naplójában W E I N G Y . agglomerátumos andezittufát írt le. T O K O D Y L . ( 1 9 5 5 ) részletes ásvány-kőzettani vizsgálatai a m a k r o s z k ó p o s kőzetleírás helyességét igazolták. A z ötvenes é v e k elején a B é t a - b á n y a ü z e m I . szintjén kihajtott főkeresztvágat andezitagglomerátumnak meghatározott kőzetben állt meg. А К — 1 7 0 . sz. fúrást megelőzően az andezitlepelt átfúrt 3 3 d b kutatófúrás közül a kéziratos fúrási földtani naplók tanúsága szerint mindössze néhány esetben írtak le a fúrásokat d o k u m e n t á l o k agglomerátumos-tufás k é p z ő d m é ­ nyeket. NÉMEDI VARGA

Z . (1967)

a

karotázsmérések

alapján

t ö b b fúrásban

az

andezittömeg I . szintjeként különítette el az agglomerátumszerű kőzetekkel képviselt kőzetszakaszt. E g y b e n megjelent közleményében részletesen foglal­ kozik az andezit megismerés történetével. 1 9 7 2 - b e n az állandó magvétellel, gyakorlatilag 1 0 0 % - o s magkihozatallal mélyült K — 1 7 0 . sz. kőszénkutató fúrás 3 7 , 7 m vastagságban vulkáni törmelé­ kes k é p z ő d m é n y t harántolt, melynek kisebb szakaszai lavoklasztikus, más részei piroklasztikus jelleget mutattak.

"Előadták a MFT Dél-dunántúli Területi Szakosztályának 1974 május 14-iki szakülésén.

388

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

íja ábra. A komlói andezitterület kutatófúrásainak áttekintő térképe. Fig. lia. Location map of the Komló andésite area with indication of the exploratory boreholes.

E vulkanoklasztos k é p z ő d m é n y n e k tisztán piroklasztikus jellegeket mutató megfelelője két felszíni feltárásban is tanulmányozható ( l / a ábra). A k ő b á n y á v a l feltárt andezittömeg felső határfelületén, valamint t ö b b fel­ színi feltárásban, hasonló helyzetben ismeretes bronzitos amfibolandezitpszeudoagglomerátum és amfibolandezit-pszeudoagglomerátum. Pszeudoagglomerátumos, pszeudotufás kőzetekkel jelenleg nem foglalkozunk.

Vizsgálati munkamódszer A K — 1 7 0 . sz. fúrás harántolta, s a felszínen a két feltárásban megtalálható vulkanoklasztikumok részletes makroszkópos leírását, az ásványos összetétel és a törmelékes szerkezetek vékonycsiszolatos vizsgálatát végeztük el. A kőzetkemizmus megállapítására, s a hipo-metamagmás elváltozások vizsgálatára kémiai és derivatográfiás vizsgálatok is készültek. A z ásványtani vizsgálatok­ nál a fő cél az á s v á n y o k összetételének optikai úton, FEDOROV-asztallal történő pontosítása, különösen a fúrásszelvényben, ahol a vulkanoklasztikum felett a fúrás viszonylag nagy vastagságú l á v a k é p z ő d m é n y e k e t is harántolt. A plagioklászok esetében ezúton lehetővé vált a m o l % - o s összetétel, s az ikertörvények megismerése. A z amfibolok azonosításánál csak a kioltási szög, valamint a pleokroizmus alakulása nyújtott t á m p o n t o t . A lávakőzetben v á l t o z ó mennyiségben előfor­ duló r o m b o s piroxének összetételét is vizsgáltuk FEDOROV-asztallal, s optikai jellegeik, valamint a 2V értéke alapján meghatároztuk mol % - o s összetételü­ ket.

A vulkanoklasztikus képződmények megjelenése, és elterjedése A K — 1 7 0 . sz. fúrással feltárt andezittest kőzetanyagának vizsgálata során a kőzetgenetika és ásványos összetétel alapján három fő kőzettípust (1/b ábra) lehetett elkülöníteni: 1. 112,5 — 74,8 m: Xenoagglomerátumos amfibolandezit 2. 7 4 , 8 - 6 4 , 0 m: Amfibolandezit (zöldamfibollal) 3. 64,0— 3,0 m : Bronzitos amfibolandezit (bazaltos amfibollal)

Némedi

V a r g a—iS z ilá g y i: A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum

389

lib ábra. А К — 1 7 0 sz. kutatófúrás felső szakaszának földtani és geofizikai szelvénye. J e l ­ m a g y a r á z a t : 1. Andezittörmelékes, löszös agyag (holocén), 2. Bronzitos amfibolandezit, 3. Amfibolandezit, 4. Xenoagglomerátumos amfibolandezit (2—4. felsőeocén), 5. Diagenizálódott lejtőtörmelék és fosszilis talaj (felsőeocén), 6. Foltos mészmárga (alsóliász, felsőszinemuri) Fig. lib. Geological and geophysical logs of the upper part of exploratory borehole K — 1 7 0 . L e g e n d : 1. Loessy clays with andésite debris (Holocene), 2. Bronzitic hornblende andésites, 3. Hornblende andésites, 4. Xenoagglomeratic hornblende andésite (2—4. Upper Eocene), 5. Diagenized talus and fossil soil (Upper Eocene), 6. Mottled calcareous marl (Lower Liassic, Upper Sinemurian)

A genetikai sor e g y viszonylag heves törmelékszórással in­ duló, fokozatosan bázisosodó lávát szolgáltató vulkáni mecha­ nizmust mutat. A lávakötésű agglomerátumnak ( P A N T Ó G . in S Z Á D E C Z K Y K A B D O S S E . 1958), agglomerátumos amfibolandezitnek (SzÁDECZKY-KABDOSS É . — P A N T Ó G.—SZÉKYNÉ

F T J X V . 1960),

ill.

amfibolandezit-agglomerátumnak nevezhető kőzetféleség vizs­ gálata eddig m é g nem történt meg, így részletesebb ásvány­ tani ismertetésére ezúton térünk ki. E b b e n a vulkanoklasztos összletben igen jelentős, de 5 0 % - o t meg n e m haladó a vul­ káni alépítményből felszakított, illetve a felszínen bekebelezett szedimentogén és magmás törmelék mennyisége, ezért indokolt nevezéktani s z e m p o n t b ó l e tény figyelembevétele a „ x e n o " jelző alkalmazásával (Munkaközösség: 1962). Vizsgálataink szerint e vulkanoklasztos kőzetkifejlődés t o v á b b i két altípusra különíthető el. A feltételezett kitörési k ö z p o n t ­ tól 400—500 m-re telepített K — 1 7 0 . sz. kutatófúrás lavoklasztos kőzetet, xenoagglomerátumos amfibolandezitet harántolt. A z andezitelőfordulás peremi részein, a k ő b á n y á h o z vezető v ö l g y elején, а К — 2 3 . sz. kutatófúrás közelében létesült fel­ tárásban, és az andezitterület D N y - i szegélyén a K — 3 / a sz. kutatófúrás melletti régóta ismert feltárásban pedig összesült piroklasztikum, amfibolandezit-xenoagglomerátum került a fel­ színre ( l a ábra). A z andezitösszlet I. szintjeként elkülönített agglomerátumos kőzetkifejlődés ( N É M E D I V A B G A Z . 1967) az andezitterület n a g y részén megtalálható, vastagsága néhány méter és 50 méter k ö z ö t t változik, átlagosan 20 m-nek adható meg (2. ábra).

A közvetlen fekvőképződmények A z andezittestet átfúrt kőszénkutató fúrások felsőtriász, alsóliász (kőszénte­ lepes-, fedőhomokkő-, fedőmárga- és foltos mészmárga csoport) és középsőliász (foltosmárga- és h o m o k k ö v e s tagozat) k é p z ő d m é n y e k e t harántoltak, a m e l y e k felső szakasza (1,0—5,0 m, néha ennél t ö b b ) a vulkanizmust megelőző száraz­ földi időszak hatásaként t ö b b é - k e v é s b é b o n t o t t v o l t . А К — 1 7 0 . sz. fúrás és a n a g y feltárás adatai szerint az agglomerátumösszlet v é k o n y világosbarna fosszilis talaj ( K — 1 7 0 : 112,5 — 112,8 m ) és világosszürke, v á l t o z ó mésztartalmú, agyagos k ö t ő a n y a g ú , diagenizálódott lejtőtörmelék (breccsa) ( K —170: 112,8—115,0 m ) közbeiktatódásával települ a v á l t o z ó mér-

390

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

/. ábra. Földtani szelvény az andezitterületről. J e l m a g y a r á z a t : 1. Alsóliász, hettangi-alsószinemuri emelet (kőszéntelepes összlet), 2. Alsóliász, felsőszinemuri alemelet, alsó tagozat (fedőhomokkő csoport), 3. Alsóliász, felső­ szinemuri alemelet, középső tagozat (fedőmárga csoport), 4. Alsóliász, felsőszinemuri alemelet, felső tagozat (foltos mészmárga csoport), 5. Amfibolandezit-xenoagglomerátum, 6. Amfibolandezit, 7. Bronzitos amfibolandezit (5—7. felsőeocén), 8. Középsőmiocén, helvéti emelet, 9. Szerkezeti vonal Fig. 2. Geological section across the andésite area. L e g e n d : 1. Lower Liassic, Hettangian-Lower Sinemurian Stage (coal measure), 2. Lower Liassic, Upper Sinemurian Substage, lower member (overlying sandstone sequence), 3Lower Liassic, Upper Sinemurian Substage, middle member (overlying marl sequence), 4. Lower Liassic, Upper Sine­ murian, Upper member (mottled calcareous marl sequence), 5. Hornblende andésite xenoagglomerate, 6. Hornblende andésite (5 — 7. Upper Eocene), 8. Middle Miocene, Helvetian Stage, 9. Tectonic line

tékben bontott, helyenként barnásvörös foltos kőzetekkel képviselt alaphegy­ ségre. A paleofelszínt növényi vegetáció borította, melyet a vulkáni működés pusztított el.

A vulkáni törmelékes összlet alsó határképződménye А К — 1 7 0 . sz. fúrás az agglomerátumösszlet alsó határképződményeként 2 m vastagságban világosszürke, világoszöldesszürke xenoagglomerátumos amfibolhidroandezitet harántolt. A világosszürke, erősebben bontott (agyagosodott) amfibolandezit láva kötőanyagban hasonló színű és anyagú amfibolan­ dezit darabok (0,5 — 10,0 cm), valamint apróbb (0,2—2,0 cm) sötétszürke-feke­ te, kontakthatást szenvedett üledékes eredetű kőzetdarabkák mutatkoztak. A fúrási magmintában szembetűnőek a jelentős mennyiségű növényi anyag bekebelezéséből származó fekete, szenesedett szervesanyag-foszlányok (I. tábla 1.; I V . tábla 3.4.). (A kőzet szervesanyag-tartalma: 0,6%; karbonáttartalma: 3,4%.) A talajjal érintkező határfelületén szenesedett famaradvány is mutatkozott. Az eredetileg porózus, jelentősebb víz és feltehetően humusztartalmú talaj és laza, meszes lejtőtörmelék-együttes, valamint a rátelepülő granodioritos ké-

N é m e d г V a r g a—S z il à g y i:

A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum

39 ]_

mizmusú vulkanoklasztit közötti erőteljes transzvaporizációs kapcsolat olyan hipovulkanitot ( S Z Á D E C Z K Y - K A R D O S S E . 1958) eredményezett, amely viszony­ lag élesen elkülönül mind a szedimentogén fekvőjétől, mind a lényegileg azo­ nos kőzetanyagú, de gyakorlatilag csak metamagmás hatás jegyeit h o r d o z ó fedőjétől. A n a g y feltárásban mintegy 1 m vastagságú, világosszürke, puha, erősen b o n t o t t kőzetként mutatkozott. A hipomagmás, majd az azt k ö v e t ő metamagmás hatások következtében a k ő z e t nedvesen legtöbbször kézzel szétmorzsolható, agyagos-bentonitos meg­ jelenésű, a korábban mélyített fúrások fúradékmintáiban néhány esetben riolit- v a g y dácittufaszerű k é p z ő d m é n y n e k írták le. A mostani és a korábbi fúrási a d a t o k b ó l arra lehet következtetni, h o g y e b b e n a szintben a kürtő tájékán ( K — 1 7 0 . sz. fúrás) feltárt xenoagglomerátu­ mos amfibolhidroandezitet a peremi részeken (a n a g y feltárás, a K — 1 2 9 . sz. kutatófúrás, К — V I I I . Sz. térképező fúrás) bentonit-jellegű amfibolandezitxenotufa v a g y amfibolandezitxenoagglomerátum helyettesíti a törmelékszórás­ sal k e z d ő d ő vulkánosság kétségtelen bizonyítékaként.

Xenoagglomerátumos amfibolandezit А К — 1 7 0 . sz. fúrásban az előzőleg ismertetett határképződményre 36,7 m vastagságban xenoagglomerátumos karbohidroamfibolandezit települ, amely az uralkodó Színárnyalatok, a strukturális jellemzők, valamint a szedimento­ gén és m a g m a t o g é n komponensek gyakorisága alapján két Szakaszra osztható. A z alsó szakasz (86,5—111,5 m ) szürkéssárga, szürkésvilágossárga, sárgás­ szürke, hamuszürke kőzetféleségei fokozatosan mennek át a felső szakasz vilá­ gosszürke, világos-zöldesszürke, zöldesszürke, sötétebb zöldesszürke, viszony­ lag gyorsan v á l t o z ó színárnyalatú kőzeteibe. A z összlet teljes egészében meta­ m a g m á s átalakulást szenvedett alulról felfelé haladva csökkenő intenzitással. A z alsó részében l e g t ö b b helyen erősen b o n t o t t , a g y a g á s v á n y o s o d o t t ( m o n t m o rillonit), helyenként üreges-sejtes ( I . tábla 2.) a kilúgozás nyomaival, v á l t o z ó mésztartalmú ( 1 — 5 % ) kőzetek ismeretesek. A felső részben kemény, helyen­ ként k ö z é p k e m é n y kissé b o n t o t t és puha, szétmorzsolható, érdes tapintású, földes megjelenésű kőzetek váltakoznak. A xenoagglomerátumos andezitben néhol elszórtan, máshol tömegesen mu­ t a t k o z n a k kisebb-nagyobb (0,5 — 15,0 c m ) , valamivel világosabb szürke sza­ bálytalan, legtöbbször g ö m b ö s formájú ( I I . tábla 1.) és sötétebb szürke ü d é b b v a g y teljesen elbontott szögletes ill. kissé görbült felületű ( I . tábla 4.) amfibolandezitdarabok. Valamivel ritkábban, úgyszintén szabálytalanul elszórtan 1 —10 cm-es nagyságú, szögletes- sarkos, kontakthatásra fekete, alacsony mész­ tartalmú, legtöbbször mészmentes, pelites kőzetdarabok ( I . tábla 3.) és kisebb (1 — 5 c m ) szürke, zöldesszürke v á l t o z ó szemcsenagyságú h o m o k k ö v e k mutat­ koztak. 94,5—95,4 m mélységközben különösen sok az üledékes kőzetkomponens. E g y helyen (89,7 — 89,9 m) e g y 20 c m átmérőjű, zöldesszürke, durvaszemcsés h o m o k k ő d a r a b o t is megfigyeltünk. A h o l sok az üledékes eredetű kőzetdarab o t t az andezitnek kisebb mésztartalma is van. A metamagmás hatásoktól elte­ kintve a fúrással feltárt ösSzletet a következő kőzetfajták alkotják: amfibolan-

Földtani

392

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

10000 3. ábra. A komlói amfibolandezit és a xenoagglomerátumos amfibolandezit andezit-litoklasztjainak szemcseeloszlási diagramja. J e l m a g y a r á z a t : 1. Amfibolandezit, K —170 sz. kutatófúrás, 71,6—71,7 m, 2. Xenoagglomerátumos amfibolandezit láva kötőanyaga, K — 1 7 0 sz. kutatófúrás, 91,7—91,9 m 3. Xenoagglomerátumos amfibolandezit láva kötőanyaga, K—170 sz. kutatófúrás, 94,0—94,2 m 4. Amfibolhidroandezit, K —170 sz. kutatófúrás, 111,5—112,5 m Fig. 3. Grain size distribution diagram of andésite lithoolasts in the hornblende andésite and xenoagglomeratic horn­ blende andésite of Komló. L e g e n d : 1. Hornblende andésite, borehole K—170, 71,6—71,7 m 2."Xenoagglomeratic hornblende andésite lava matrix, borehole K—170, 91,7—91,9 m 3. Xenoagglomeratic hornblende andésite lava mat­ rix, borehole K—170, 94,0—94,2 m 4. Hornblende hydroandesite, borehole K—170 111,5 — 112, 5 m

dezit, xenoagglomerátumos amfibolandezit, xenotufás amfibolandezit, amfibolandezit-xenoagglomerátum, amfibolandezitlávabreccsa. A vulkanoklasztos összlet kőzetei változatos szöveti bélyegeket mutatnak. A k é p z ő d m é n y felső részén az uralkodóan lávából álló szakaszokban gyakori a folyásos s z ö v e t hipokristályos porfiros ill. mikroholokristályos porfiros kristá­ lyossági fokkal. A litoklasztok dominanciájával jellemezhető szakaszon a kristályossági fok erősen csökken (3. ábra). A porfiros generációt az amfibol és a plagioklász képviseli. A vulkanoklasztos k o m p l e x u m teljes szelvényében a fenokristályok közül a zöldamfibol dominál. H i p i d i o m o r f léces kristályai erős rezorbciót szenvedtek. A rezorbcióval létre­ j ö t t beöblösödéseket alapanyag tölti ki. Gyakran megfigyelhető (100) szerinti ikeralkotásuk. Pleokroizmusuk élénk, j ó l észlelhető: a = világos zöldessárga, ß = y = sötétzöld. Méretük v á l t o z ó , n e m ritka a 2 — 3 mm-es kristály. A kevés kristálytöredék k ö z ö t t is gyakori a zöldamfibol, erősen töredezett, szi­ lánkos megjelenéssel. A porfiros plagioklászok a jelentős mérvű rezorbció miatt kerekdedek, x e n o m o r f o k . Poliszintetikusan ikerlemezes szerkezetűek, a zónás illetve zónás-ikres felépítésű ritka. A z ikerlemezesek maximálisan négy-öt, Széles ikertagból épülnek fel. Minden esetben nagy mennyiségű k ő z e t ü v e g z á r v á n y t tartalmaznak szabálytalan v a g y zónás elrendeződésben. Néha a k ő z e t ü v e g z á r v á n y o k a kristály belsejében kon­ centrálódnak. A zónás kristályok maximálisan három-négy zónából épülnek fel, s a mérések alapján a l e g t ö b b kristály inverz zónásnak bizonyult. A por­ firos plagioklászok összetétele tág határok k ö z ö t t változik. A z átlag A n _ a m a x i m u m A n , a minimum A n . L e g g y a k o r i b b ikertörvény az albit (ala) 4 8

6 9

5 0

3 0

J_[100] ^ (karlsbadi) _=LE?_£LL míg az egyszerű ikertörvény ritkább. &Ybit (010) (010) A méretük átlagosan 700—1200 mikrométer, maximálisan elérik a 2—3 mm-t. g

a

z

6

f

6

J

N é m e d г V a r g a—S z ilá

g y i:

A komlói

amfibolandezit-xenoagglomerátum

393

Amfibolandezit és xenoagglomerátumos amfibolandezit kémiai összetétele I. táblázat

SiO, ТЮ, A1,0, Fe,0, EeO MnO MgO OaO K,0 Na,0 P»0 —H O •1-HjO СО, 5

a

Összesen:

1

2

3

4

%

%

%

%

62,08 1,38 15,23 3,65 1,27 0,04 2,20 4,57 1,86 2,99 0,30 0,48 1,49 1,10

52,93 1,60 14,79 2,41 2,86 0,05 4,05 5,58 1,92 2,51 0,30 1,74 7,52 1,63

61,07 1,44 15,23 1,61 2,70 0,07 3,45 5,27 0,80 1,83 0,14 0,57 3,38 1,06

56,09 0,94 15,14 1,76 3,02 0,05 4,50 5,15 0,80 1,93 0,18 1,18 8,09 0,26

'98,64

99,88

98,62

99,02

Elemző: PÁNCZÉL É. M a g y a r á z a t : 1. Amfibolandezit, К—170. kutatófúrás, 71,6—71,7 m, 2. Xenoagglomerátumos amfibolandezit, К—170. sz. kutatófúrás, 91,7—91,7—91,9 m, 3. Xenoagglomerátumos amfibolandezit, К—170. sz. kutatófúrás, 94,0—94,2 m, 4. Amfibomidroaudezit, К—170. sz. kutatófúrás, 111,5—112,0 m

Igen ritkán az alapanyag-plagioklászhoz hasonló zárványmentes, hipidiomorf léces plagioklász is előfordul, ennek mérete az átlag alatt marad. A z alapanyagot uralkodóan a léces plagioklász, kevés magnetit, esetenként augit és apatit alkotja. Metamagmatito kban jelentőssé válik a kalcit és az agyagásvány, viszonylag kisebb m e n n y iségben pirit, opál, kalcedon, zeolit és limonit is előfordul.

Az andezitláva és a vulkáni törmelékes összlet lávakötőanyagának %-os összetétele //.

Plagioklász Amfibol Agyagásvány Kalcit Apatit Magnetit Pirit Kőzetüveg Összesen:

1

2

3

4

%

%

%

%

75,74 11,65 0,14 0,35

54,59 11,54 4,12

61,35 9,96 2,87

—

—

10,75

— 5,64

—

57,62 11,85 11,50 —

1,37

28,23

19,29

— 1,33 17,70

100,00

100,00

100,00

100,00

0,06 7,47

táblázat

—

M a g y a r á z a t : 1. Amfibolandezit, К—170. sz. kutatófúrás, 71,6—71,2 m, 2. Xenoagglomerátumos amfibolandezit lávás kötőanyaga, K170. sz. kutatófúrás, 91,7—91,9 m, 3. Xenoagglomei'átumos amfibolandezit lávás kötőauvaga. К—170. sz. fúrás, 94,0—9*4,2 m, 4. Attifibolhidroandezit, E—170. sz. kutatófúrás, 111,5—112,5 m.

A plagioklász kristályok léces termetűek, maximálisan két ikertagból épül­ nek fel, s a kőzetben gyakran folyásos elrendeződésűek. A fúrásszelvényben, s e g y mintán belül is jelentős az összetételbeli változás, ingadozás. A szélső értékek A n — A n , ilyen mérvű ingadozás néha e g y mintán belül (111,5 — 112,5 m ) is előfordul ( I I I . táblázat). 3 0

7 5

Földtani

394

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

A plagioklászok összetételének változása a K — 1 7 0 . sz. kutatófúrás 111,5—112,5 m mélységközéből vizsgált andezitmintában III. táblázat

Összetétel

szám

1.

An /An

ÍB

2.

An /An

3!

JB

31

3.

An„/An„

4.

An. /An

i s

5.

An /An

ï 2

6.

An /An

s

ï 5

î 2

ï 2

Ikertörvény

albit (ala) -

^ (ПО)

albit (ala)

^

Ásvány generáció

porfiros generáció porfiros generáció

-

[100]

alapanyag generáció alapanyag generáció

aklin és periklin [010]

alapanyag generáció

aklin és periklin [010]

alapanyag generáció

A mélység függvényében a fúrásszelvényben vizsgáltuk a fenokristályok és az alapanyag-plagioklászok An-tartalmának kapcsolatát. A plagioklász fenokristály mint „hipabisszikus generáció" k ö z v e t v e jelzi az eredeti magmakémizmust, az alapanyag-kristályok összetétele és változásai a m a g m a felnyomulása során b e k ö v e t k e z e t t változásokra adnak felvilágosítást. A z értékelésnél az a

20

Í0

60

80 An %

4. ábra. A K — 1 7 0 sz. kutatófúrás vulkáni törmelékes összletében az andezit porfiros- és alapanyag plagioklászainak A n %-os korrelációja. J e l m a g y a r á z a t : 1. Porfiros generáció, 2. Alapanyag generáció Fig. 4. Correlation in terms of An % of Porphyrie and groundmass plagioclases of the andésites in the volcanoclastic complex in exploratory borehole K—170. L e g e n d : 1. Porphyrie generation, 2. Groundmass generation

Némedi

V a r g a—S z il à g y i:

A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum

395

t é n y v o l t a kiindulási alap, hogy az alapanyag-plagioklász mint a főkristályosodás egyik utolsó kiválási terméke s a v a n y ú b b összetételű, kevesebb A n mole­ kulát tartalmaz, mint a korábbi kiválású porfiros generáció (4. ábra). A korrelációs diagram alapján az amfibolandezit, illetve a xenoagglomerátu­ m o s amfibolandezit összletben az alapanyag An-tartalma három esetben (71 — 73 m , 104,0—104,5 m, 111,5 — 112,5 m,) túlhaladja a fenokristály A n tartalmát. A szelvényben a két generáció An-értékei különben is rendkívüli mértékben megközelítik egymást. Mindez jelzi, h o g y a m a g m a a felnyomulás során a mezozóos aljzatból jelentősebb mennyiségű Ca-t vett fel. A z alapanyagban alárendelt mennyiségű, 80 — 120 mikrométer nagyságú apatit erősen rezorbeált, lekerekített körvonalú, xenomorf, uralkodóan léces termetű kristályként jelenik meg. A magnetit (50 mikrométer alatti) ugyancsak x e n o m o r f hintésként mutatkozik. A kismérvű metamagmás átalakulást szenvedett kőzetek alapanyaga vál­ t o z ó mennyiségben világosbarna színű kőzetüveget is tartalmaz, melyben tekintélyes mennyiséget érnek el a tűszerű kristálycsírák. Vékonycsiszolatban a lapillik, illetve b o m b á k érintkezési v o n a l a „varrat­ v o n a l s z e r ű " az intenzív összeolvadás következtében. A „ v a r r a t v o n a l " két oldalán gyakori az alapanyag-plagioklászok eltérő folyási irányítottsága, s az irányok n a g y m é r v ű eltérése a k é p z ő d m é n y szórt törmelékes eredetű felfogását támogatja ( I V . tábla 1. 2.). Néha a „ v a r r a t v o n a l " utólagos hatásra felszakadt, s az endometamagmás folyamatokhoz kapcsolódó karbonátosodás a varratvo­ nal mentén fejlődött ki ( I V . tábla 1.).

Amfibolandezit-xenoagglomerátum A feltételezett kráter középpontjától mintegy 900 — 1000 m-re létesített új feltárásban, valamint az 1,2 — 1,3 k m távolságra található, régen is ismert fel­ tárásban világossárga, sárgásszürke, erősen b o n t o t t , összesült amfibolandezitxenoagglomerátum ( I I . tábla 2.) található, mely a K — 1 7 0 . sz. kutatófúrásban feltárt lavoklasztikum peremi megfelelője. E z t a piroklasztikus k é p z ő d m é n y t k ü l ö n b ö z ő méretű, genetikájú és kristá­ lyossági fokú amfibolandezit litoklasztok, valamint más magmatogén, illetve szedimentogén kőzetek alkotják. A k ő z e t domináns színét a d ó andezittöredé­ kek hialinos, hialopilites, illetve mikroholokristályos porfiros szövetűek, ural­ k o d ó a n vulkáni hamu és lapilli méretűek (V. tábla 2.). Porfiros ásványuk a zöldamfibol és a plagioklász; alaki sajátságaik, optikai viselkedésük, s össze­ tételük egyezik a fúrással feltárt xenoagglomerátumos amfibolandezitével. Szembetűnő a szürke, sötétszürke színű, csaknem üde, sarkos-szögletes, t ö b b c m - t is elérő, hipomagmás üregeket tartalmazó andezit, mely a piroklasztikum t ö b b i törmelékétől élesen elkülönül. Hasonló törmelék a K — 1 7 0 . sz. fúrásban is előfordul, de méretük a mm-es nagyságrendet alig éri el ( I I I . tábla 1, 3.). E felszín alatt megszilárdult, majd a kitörés alkalmával felszaggatott és fel­ színre került kőzetdarabok a mikroszkópos vizsgálat szerint holokristályos ill. hipokristályos porfiros szövetű amfibolandezitnek bizonyultak. Ásványfázi­ saik épek, esetleg gyengén bontottak, hipomagmás ásványként üregkitöltés, illetve az üregek bevonataként nontronitszerű agyagásványt tartalmaznak. N é h á n y alig koptatott, kissé b o n t o t t , sötétebb szürke diabázanyagú (trachidolerites) törmeléket is sikerült kiszabadítani az agglomerátumból, melynek

Földtani

396

Közlöny

106. kötet, 4.

füzet

ásványos összetétele, szövete teljességgel egyezik a kőszénkutató fúrások által feltárt, s a felszínen is megfigyelhető diabáztelérek (trachidolerittelérek) ásvá­ nyos összetételi és szöveti jellegeivel. Szövete interszertalis, porfiros viszonylag ép, léces plagioklászból, kloritból, s hintésként magnetit, ilmenit, leukoxén anyagú o p a k ásványból áll. A magmatogén törmelékanyagban mennyiségileg alárendeltek a mikrosz­ kopikus méretű, maximálisan 800—1000 mikrométer nagyságú diorit, mikrodiorit anyagú kőzettöredékek ( I I I . tábla 1.). H i p i d i o m o r f szemcsés szövetűek, a plagioklász mellett biotitot és amfibolt, v a g y biotitot és augitot tartalmaz­ nak. A töredékek szabálytalan alakúak, rezorbeáltak v a g y kalcitos környezet­ tel rendelkeznek. N a g y o b b gyakorisággal a K — 1 7 0 . sz. kutatófúrásban 82,0— 82,1 m fordulnak elő. A z agglomerátum o l y k o r 20—30%-át adó, kontakthatást szenvedett, válto­ zatos összetételű, üledékes eredetű kőzetanyag alak szerint két csoportra osztható. A határozott élekkel rendelkező kőzetdarabok általában kisebbek, s ezek megegyeznek a K — 1 7 0 . sz. fúrás összletében található kőzetekkel. A másik csoportra az enyhén koptatott élek és a n a g y o b b méretek ( d m — m ) jellemzők. A kontakthatásra érzékenyebb agyagos (márgás) kőzetek a hematit-limonit feldúsulása következtében kivörösödtek, mikroszkópban félig opak anyagként mutatkoznak, n a g y o b b hőhatás esetén részleges megolvadásuk is megfigyelhető (V. tábla 3, 4.). A kőzetlisztes kőzetdarabok többségükben megtartották ere­ deti szöveti bélyegeiket. Ásványaik kvarc, agyagásvány, szeriéit és néha szer­ ves anyag. A mikroszkópi méretű h o m o k k ö v e k általában finomszemcsések. Kontaktizáltságuk természetesen kisebb mérvű, csupán a helyileg megfigyelhető kötő­ anyag mutat zeolitos átalakulást. A z ásványos összetételben uralkodó kvarc mellett kevés ortoklász, agyagásvány és szerves anyag figyelhető meg. A d m — m nagyságú h o m o k k ö v e k durvaszemcsések és igen kemények. 3

3

3

3

Magmás és üledékes eredetű idegen kőzetdarabok származási helye A makroszkópos, illetve mikroszkópos megfigyeléssel három magmás kőzet­ típust sikerült kimutatni. A K — 1 7 0 . sz. fúrás xenoagglomerátumos amfibolandezitjében alárendeltek és viszonylag kisebbek, míg a n a g y o b b feltárás piroklasztikumában gyakoriak és n a g y o b b a k (1 — 20 c m ) a bezáró kőzettől élesen elkülönülő sarkos-szögletes, szürke, sötétebb szürke viszonylag ü d é b b amfibolandezitdarabok. Miután ezek és a bezáró kőzet k ö z ö t t kölcsönhatás nem mutatható ki ezek az „ i d e g e n " amfibolandezit-darabok a tanulmányozott andezitvulkánosságnak egy koráb­ bi, a felszín alatt lejátszódó mozzanatára utalnak s jelenlegi ismereteink szerint legvalószínűbben a felszín alatt megmerevedett amfibolandezittest felszagga­ t o t t darabjaiként értelmezhetők. E z t a feltevést támogatja az a megfigyelés is, h o g y az andezit anyaga mind makroszkóposán, mind. v é k o n y csiszolatos kőzetmegfigyelés szerint megegyezik a fúrásokkal és a kőszénbányákban (Anna bányaüzem, Zobák-bányaüzem) feltárt andezittelér (NÉMEDI VARGA Z . 1967) kőzetanyagával. A z andezitláva mélységi megfelelőjének jelenlétére utalnak a mikroszkópi méretekben kimutatott mikrodiorit és dioritanyagú töredékek.

Némedi

V a r g a—S

z i l á g y i:

A komlóiamfibolandezit-xenoagglomerátum

397

A feltárásban k ü l ö n b ö z ő nagyságú és bontottságú alkálidiabáz (trachidolerit) törmelékek a vulkánosságot megelőző szárazföldi felszínről származnak. Különösen a K — 1 7 0 . sz. fúrásban feltárt xenoagglomerátumos amfibolande­ zit tartalmaz sok sarkos-szögletes, a kontakthatás eredményeképpen fekete agyagkő- és aleurolit kőzetdarabot, amelyek eredetileg karbonáttartalmú kőzetek (agyagmárga, márga, mészmárga, foltos mészmárga) lehettek, de a hőhatásra a karbonáttartalmukat elvesztették. A z agyagos kőzetek mellett gyakoriak a különböző szemcsenagyságú, a kontakthatásra kevésbé érzékeny zöldesszürke h o m o k k ö v e k . K ő z e t t a n i ana­ lógiák alapján ezek a kőzetek a felszínközeli liász fedőrétegsorból származnak, a kitöréskor felszakított alaphegység felső részének darabjai. A mélyebben ( 4 8 0 m alatt) elhelyezkedő kőszénösszletre jellemző rétegzett kőzetek e g y esetben sem mutatkoztak. A felszíni nagy feltárásban figyelhetők meg az 5 cm-től 1 m átmérőig ter­ jedő, uralkodóan 1 0 — 3 0 cm-es sötétszürke, barnásszürke, fekete ritkán barnás­ vörös enyhén k o p t a t o t t , lekerekített élű agyagkő-aleurolit ( I I . tábla 3 . ) és zöldesszürke durvaszemcsés h o m o k k ö v e k ( I I . tábla 4 . ) . A z agyagkövek és aleurolitok ebben az esetben is eredetileg karbonáttartalmú kőzetek lehettek, s a kontakthatást megelőzően — kőzetanyagukat illetően — a felszínközelről az előzőekben ismertetettekkel e g y helyről is származhattak volna, ellenben a sarkok, élek enyhe lekoptatása gyenge felszíni, időszakos vízfolyások által történt erőművi hatásra utal. Tehát alakjuk és helyzetük szerint legvalószínűbben a vulkáni kitörést meg­ előző őstérszín törmelékanyagai lehetnek. Erre utal az is, h o g y az agyagos k ő z e t d a r a b o k kisebbek, míg a h o m o k k ö v e k nagyobbak.

Az andezitösszletben észlelt hipo-metamagmás hatások А К — 1 7 0 . sz. fúrás felső, láva szakaszában, az andezitbányában és más felszíni feltárásban változatos endo- és exometamagmás folyamatok hatására elváltozott kőzetek találhatók (SZÁDECZKY-KARDOSS E.—SZÉKYNÉ FTJX V.—BALOG K.—HERRMANN M. 1 9 5 6 , HERRMANN M. 1 9 5 7 , RAVASZ CS. 1 9 6 9 ) . A К — 1 7 0 . sz. fúrásban mind a hipomagmás, mind az metamagmás folyamat hatása megtalálható, s elsősorban agyagásványosodásban éskarbonátosodásban nyilvánul meg. A K — 1 7 0 . sz. fúrásban a lávakőzet felszínhez közeli szakaszá­ ban az amfiboloknak csak opacitszegélyes negatívja fordul elő. Mélység felé megjelenik az oxiamfibol, s közvetlenül a vulkanoklasztikum felett a zöldamfi­ b o l mint a sorban a legalacsonyabb redoxviszonyokat jelző tag. A vulkanoklasztikumban gyakori amfibolkristály-töredék ugyancsak zöldamfibol nem­ csak a K — 1 7 0 . sz. fúrásban, hanem a felszíni feltárások képződményeiben is. A metamagmás karbonátosodás elsősorban repedésekhez k ö t ö t t . A kőzetet behálózó erek t ö b b n y i r e kalcittal kitöltöttek, a kőzet anyaga csupán k ö z v e t ­ lenül a repedés környezetében mutat karbonátos átalakulást. A hidromagmatit esetében főleg az eredetileg hipokristályos alapanyag mu­ tat erőteljesebb agyagásványosodást. A z amfibolok is érzékenyen reagáltak a m e t a m a g m á s hatásokra. Gyenge szegélymenti opacitosodás szinte mindenütt észlelhető, ugyanakkor a kristályok belsejében tapasztalható erőteljesebb agyagásványosodás. A vulkanoklasztos összlet alsó határképződménye a hipomagmatitképződés б

Földtani Közlöny

398

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

egy speciális esetének tekinthető. A nedves térszínre hulló vulkáni anyag tekintélyes mennyiségű vizet vett fel, s í g y a kőzet kristályossági foka lecsök­ kent hialopilites, hialinos kristályossági fokra, s az alapanyag teljes egészében montmorillonittá alakult. A z alapanyagban az uralkodó montmorillonit mellett a léces alapanyagplagioklászok teljesen épek, bomlatlanok. A ritkán előforduló amfibol szintén ép, átalakulást nem szenvedett.

A vulkanoklasztos kőzetösszlet^képződése A mostani vizsgálataink szerint a k o m l ó i andezitvulkánosság első mozzana­ taként feltehetően csak szubvulkáni szintben megrekedt andezittestek kelet­ keztek. E z t k ö v e t ő e n zajlott le a tulajdonképpeni felszíni andezitvulkánosság, amely amfibolandezit-xenoagglomerátumot szolgáltató erős explózióval kez­ d ő d ö t t , m a j d amfibolandezittel folytatódott és végül bronzitos amfibolandezittel fejeződött b e . A kitöréskor a fekvővel létrejött transzvaporizációs kapcsolat, majd meg­ szilárdulást k ö v e t ő e n vulkáni utóműködésként felszálló oldatok a xenoagglo­ merátumos kőzetösszletben igen jelentős, az amfibolandezitben helyenként jelentős, a bronzitos amfibolandezitben alárendeltebb elváltozásokat hoztak létre. A viszonylag üde amfibolandezitben és a bronzitos amfibolandezitben a repedések mentén oxiandezitképződés, kalcithálós montmorillonitos repedés­ kitöltések j ö t t e k létre. A felszíni hatások v á l t o z ó intenzitással, d e figyelemre méltó átalakulást idéztek elő. E z hidrovulkanit, valamint pszeudoagglomerátum és pSzeudotufa képződésben nyilvánult m e g .

Táblamagyarázat — Explanation o f plates I . tábla -

Plate I .

1. Világosszürke, xenoagglomerátumos amfibolhidroandezit, sötétszürke-fekete szer­ vesanyag-tartalmú kőzetfoszlányokkal. К — 1 7 0 . kutatófúrás, 111,5 — 112,5 m, kb. ter­ mészetes nagyság Light grey xenoagglomeratio hornblende hydroandesite with dark grey to black rook debris containing organic matter. Exploratory borehole jK —170, 111.5 —112.5 m, appro­ ximately natural size 2. Sárga, bontott üreges-sejtes xenoagglomarátumos amfibolandezit. К —170. kutató­ fúrás, 103,9—104,0 m, k b . természetes nagyság Yellow, decomposed, vesicular-cellular, xenoagglomeratio hornblende andésite. Boreho­ le K —170, 103.9—104.0 m, approximately natural size 3. Szürkéssárga, bontott xenoagglomerátumos amfibolandezit, fekete, sarkos üledékes eredetű kőzetdarabbal. K — 1 7 0 . kutatófúrás, 98,4 — 98,5 m, kb. természetes nagyság Greyish-yeUow, decomposed, xenoagglomeratio hornblende andésite with black, angu­ lar rock fragment of sedimentary origin. Exploratory borehole K — 1 7 0 , 98.4 — 98.5 m, approximately natural size 4. Szürkéssárga, bontott amfibolandezit-xenoagglomerátum. К —170. kutatófúrás, 89,7 — 89,9 m, kb. természetes nagyság Greyish-yellow, decomposed hornblende andésite xenoagglomerate. Exploratory borehole K — 1 7 0 , 89.7 — 89.9 m, approximately natural size

Némedi

V a r g a—S z i là g y i:

A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum

I I . tábla -

399

Plate I I .

1. Világos szürkéssárga xenoagglomerátumos hidroamfibolandezit. К —170. fúrás 76,4—76,5 m, k b . természetes nagyság Light greyish-yellow xenoagglomeratic hornblende hydroandesite. Borehole K —170, 76.4—76.6 m, approximately natural size 2. Szürkéssárga amfibolandezit-xenoagglomerátum. N a g y feltárás, természetes nagyság Greyish-yellow hornblende andésite xenoagglomerate. Large exposure, natural size 3. Barnásvörös, kontakt hatást szenvedett, kissé koptatott agyagkő amfibolandezitxenoagglomerátumból. N a g y feltárás, a természetes nagyság fele Brownish-red, eontact-metamorphosed, slightly rounded argillite from hornblende andésite xenoagglomerate. Large exposure, half of natural size 4. Zöldesbarna, kissé koptatott, középszemesés homokkő amfibolandezit-xenoagglomerátumból. N a g y feltárás, a természetes nagyság negyede Greenish-brown, slightly rounded, medium-grained sandstone from hornblende andé­ site xenoagglomerate. Large exposure, a quarter of natural size I I I . tábla -

Plate I I I .

1. Augitos biotitdiorit töredék xenoagglomerátumos amfibolandezitben. К —170" kutatófúrás, 8 2 , 0 - 8 2 , 1 m, N = 65 X , + N Augitic biotite diorite fragment in xenoagglomeratic hornblende andésite. Borehole K - 1 7 0 , 8 2 . 0 - 8 2 . 1 m, 6 5 х , + N 2. Uralkodóan kristálytörmelékből álló részlet amfibolandezit lávakőzetben. K—170. kutatófúrás, 9 4 , 0 - 9 4 , 2 m, N = 65 X , 1 N . Detail, consisting predominantly of crystal debris, in hornblende andésite lava rock. Exploratory borehole K - 1 7 0 , 9 4 . 0 - 9 4 . 2 m, 65 X , 1 N 3. Amfibolandezit litoklaszt amfibolandezit lávában. К—170. kutatófúrás, 83,2 — 83,4 m, N = 65 X , 1 N Hornblende andésite lithoclasts in hornblende andésite lava. Exploratory borehole K - 1 7 0 , 8 3 . 2 - 8 3 . 4 m, 6 5 x , 1 N 4. A bezáró lávakőzettől eltérő szöveti jellegekkel rendelkező andezittörmelék és üve­ gesen megmerevedett, agyagásványosan bontott lapillik amfibolandezitben. K—170. kutatófúrás, 8 2 , 0 - 8 2 , 1 m, N = 65 x , I N Andésite debris showing textúrái features different from the enclosing rock and argillized lapillis of vitrified solidification in hornblende andésites. Exploratory borehole K — 170, 8 2 . 0 - 8 2 . 1 m, 6 5 X , 1 N

I V . tábla -

Plate I V .

1. Törmelékes eredetre utaló szöveti kép. Eltérő alapanyag-irányítottságú törmelékek érintkezési vonala mentén kalcitos repedéskitöltés. K —170. kutatófúrás, 83,2 — 83,4 m N = 65 X , 1 N Texture pattern suggesting a detrital origin. Calcitic fissure-fill along the contact of debris of different groundmass orientation. Exploratory borehole K — 1 7 0 , 83.2 — 83.4 m, 65 X , 1 N 2. A törmelékek újraolvadása, s összesülése révén kialakult „varratvonal" amfibolan­ dezitben. K - 1 7 0 . kutatófúrás, 9 1 , 7 - 9 1 , 9 m, 65 X , 1 N ,,Suture line" due to re-melting and welding of debris in hornblende andésite. Explora­ tory borehole K - 1 7 0 , 91.7 — 91.9 m, 65 X , I N 3 — 4. Szenesedett famaradvány amfibolhidroandezitben. K — 1 7 0 . kutatófúrás, 111,5 — 112,5 m, N = 6 5 X , I N Coalified wood remnant in hornblende hydroandesite. Exploratory borehole K — 1 7 0 . 1 1 1 . 5 - 1 1 2 . 5 m, 6 5 X , 1 N V . tábla -

Plate V .

1. Karbonátosodott porfiros plagioklász és alapanyag amfibolkarboandezitben. К — 170. kutatófúrás, 7 4 , 0 - 7 4 , 1 m, N = 65 X , + N Carbonatized porphyric plagioelase and groundmass in hornblende carboandesite. Borehole K - 1 7 0 , 7 4 . 0 - 7 4 . 1 m, 65 X , + N

5*

400

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

2. Amfibolandezit-xenoagglomerátum xenotufás részlete (szervesanyag-tartalmú ho­ mokkő, aleurolit, andezit). N a g y feltárás, N = 65 X , 1 N Xenotuffaceous detail in hornblende andésite xenoagglomerates (sandstone, siltstone, andésite containing organic matter). Large exposure, 65 X , I N 3. Részlegesen újraolvadt agyagkő. N a g y feltárás, N = 65 X , 1 N Argillite partly remolten. Large exposure, 65 X , 1 N 4. Részlegesen újraolvadt aleurolit. A kisvasút bevágása alatti völgy, N = 65 X , 1 N Siltstone, partly remolten. Valley beneath the cutting of narrow-gauge railway 65 X , 1 N " '

i r o d a l o m — References B A L K A Y В . — B A L O G H К . — I M R E H L . — V É G H S. (1954): A Pécs—Komlói kőszénvonulat. Kézirat, M A P I adattár. FERENCZI I. (1931): Jelentés a komlói Magyar Királyi Kőszénbányahivatal villamos központjának vízellátása érdeké­ ben végzett geológiai vizsgalatokról. Kézirat, M Á F I adattár. Н А М О К G. (1984): A K-i Mecsek miocén képződményeinek vizsgálata. Földt. Int. Évi Jel. 1961-ről, pp. 109—117. H Á M O R G. (1964): A mecseki miocén ősföldrajzi kapcsolatai. Földt. Int. Evi Jel. 1962-ről pp. 19 — 30. H Á M O R G. (1970): A Kelet- Mecseki miocén. Földt. Int. Évk. 53. к. 1. f. pp. 1—483. H E R R M A N N M . (1957): A komlói andezitterület újabb vizsgálata. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. V I I I . pp. 23—28. M A U R I I Z B. (1913): A Mecsek-hegység eruptivus kőzetei. M . к. Földt. Int. Évk. X X . 6. pp. 152—190. Munkaközösség. (1962): Klasszifikácija vulkanogenüh oblomocsnüh porod. Geoszgeolizdat. Moszkva. N E M E M V A R S A Z . (1967): A Mecsek hegységi andezitvuliánosság. Földt. Közi. 97. 4 pp. 396—413. N O S Z K Y J. (1952): A komló- környéki kőszénterület földtani viszonyai. Földt. Int. É v i Jel. 1948 évről pp. 65—76. P A N T Ő G. (1954): A z eruptivumok földtani helyzete Diósgyőr és Bükkszentkereszt között. Földt. Közi. 84. pp. 137 — 145. R A V A S Z CB. (1969): Mineralogical-Petrographical Study of Andésite Occurences from the Mecsek Mountain. Ann. Hist. Nat. Mus. Nat. Hung. Tom. 6 1 . p p . 5—43. B.OZLOZSNIK P. (1937): A komlói kincstári szénbánya és közelebbi környékének rövid földtani vázlata. Kézirat, M A I T Adattár. S Z Á D E C Z K Y - K A R D O S S E . (1967): On igneous rock textures, mineraloglcal composition and cooling curves. Acta Geol. Akad. Sei. Hung. T. 11 ( 1 - 3 ) , pp. 2 2 1 - 2 5 2 . S Z A D E O Z K Y - K A R D O S S E . (1958): A vulkáni hegységek kutatásának néhány alapkérdéséről. Földt. Kőzi. 88. pp. 171— 200. S Z Á D E C Z K Y - K A R D O S S , E . — P A N T Ó , G . — S Z É K Y — F Ü X , V . (1960): A Preliminary Proposition for Developing a Uniform Nomenclature of Igneous Hocks. Int. Geol. Oongr. Вер. X X I . Sess. Copenhagen. X I I I . p. 260. SzÉKYNÉ F u x V . (1957): Adatok a Dunántúli medence harmadkori vulkánosságához. Földt. Közi. 87. pp. 63—68. T E L E G D I - K O T H K . (1948): A Komlón 1936—1943 években végzett bányászati kutatások eredménye. Bány. és Koh. Lapok 8 1 . pp. 161—169. T O K O D Y L . (1955): Komlói andezittufa. Földt. Közi. 85. pp. 220—221. T O K O D Y L . (1955): Komlói bentonit. Földt. Közi. 85. pp. 389—390. V A D A S Z E . (1935): A Mecsek hegység. Magyar Tájak Földtani leírása I . V A D Á S Z E . (1959): Die Frage der Komlóer Amphibolandesits. Ann. Univ. Sei. Budapest. Ser. Geol. Tom. 1. pp. 99 — 102. V A D Á S Z E . (1960): Magyarország földtana. Akadémiai kiadó. V E T O I . (1962): A komlói amfibolandezit földtani viszonyai. Szakdolgozat.

Hornblende andésite xenoagglmerate from the Komló area Dr.

Z. Némedi

Varga—T.

Szilágyi

The petrological and geological study of the andésite complex uncovered b y the coalexploratory borehole K o m l ó — 1 7 0 put down in 1972 in the territory of the andésite quarry of K o m l ó has contributed new important observations and data to the understand­ ing of the andesitic volcanism of K o m l ó . Three main types of rock could be distinguished b y examining the rock material recovered b y that drilling. Here they are: 1. 112.5 to 74.8 m: xenoagglomeratic hornblende andésite 2. 74.8 to 64.0 m: hornblende andésite (with green hornblende) 3. 64.0 to 3.0 m: bronzitic hornblende andésite (with basaltic hornblende) The genetical succession shows the presence of a volcanic mechanism beginning with a relatively heavy eruption of pyroclastics and then yielding lavas of gradually more basic composition. Put down close to the supposed crater, the borehole K — 1 7 0 intersected, a 2.00 m thick, light grey to light greenish-grey xenoagglomeratic hornblende hydroandesites (hypovolcanite) as the basal boundary formation of the agglomerate complex overlying, with intervention of a thin fossil soil layer and diagenized talus the surface of the

N é m e d г V ar g a—S z il á g y i:

A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum

401

Mesozoic basement. In the matrix of the light grey, heavily decomposed (argillized) horn­ blende andésite, fragments of hornblende andésite of similar colour and pétrographie composition and smaller debris of dark grey to black, contact-metamorphosed rocks of sedimentary origin could be observed. Black, eoalified patches of organic matter originat­ ing from incorporation of considerable amounts of plant material were conspicuous in the core samples recovered from the borehole. The boundary formation is overlain, in 36.70 m thickness, b y xenoagglomeratio hornb­ lende carbohydroandesites which can be subdivided into two members on the basis of the predominant colour shades, structural characteristics as well as sedimentogenic and magmatogenic components. Irrespective of metamagmatic effects, the lavoclastic sequen­ ce explored b y drilling is constituted b y the following rock varieties : hornblende andésite, xenoagglomeratio hornblende andésite, hornblende andésite agglomerate, xenotuffaceous hornblende andésite, hornblende andésite lava breccia. In the new exposure made at 900 to 1000 m distance or so from the centre of the sup­ posed vent and in an old exposure some 1.2 to 1.3 k m farther away light yellow to yellowishgrey, heavily altered, welded hornblende andésite xenoagglomerates representing the marginal equivalent of the lavoclastics uncovered in borehole К — 1 7 0 could be observed. This pyroclastic formation is constituted b y hornblende andésite lithoclasts of different size, genesis and crystallinity degree as well as b y other magmatic and sedimentary rocks. A s shown b y the author's investigations, it is only andésite bodies jammed at the subvolcanic level that were formed as the first episode of the andesitie volcanism of K o m l ó . This was followed b y the surface andesitie volcanism proper which began with the heavy explosion that yielded the hornblende andésite xenoagglomerate and which continued with hornblende andésites and finally ended with bronzitic hornblende andésites. The transvaporisatory connection with the footwall at the time of the eruption and then the solutions that ascended after solidification, as a manifestation of the postvolcanic activity, brought about significant alterations in the xenoagglomeratio rock complex, locally significant ones in the hornblende andésites and changes of subordinate importance in the bronzitic hornblende andésites (montmorillonitization, etc.). W i t h varying intensity though, the surface effects led to considerable transformations manifested b y the forma­ tion of hydrovolcanites, pseudo-agglomerates and pseudotuffs.

402

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

I . tábla — Plate I .

Némedi

V a r g a—S z i là g y i:

A komlói amfibolandezit-xenoagglomerátum

403

I I . tábla — Plate П .

404

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

I I I . tábla — Plate I I I .

Némedi

Varga—Szilágyi:

A komlói amfibolandezit-xenoagglomeráturn

405

I V . tábla — Plate I V ;

406

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

V . tábla — Plate V.

Földtani

Közlöny, Butt, of the Hungarian Qeol. Soc. (1916)

106.

10Т—Ш

A Dunántúli Középhegység és Észak-Magyarország oligocénjének korrelációja* Dr. Báldi

Tamás**

(19 ábrával, 9 táblázattal)

ö s s z e f o g l a l á s : Míg Észak-Magyarországon az oligocén vertikális értelemben vett hármas tagozódása megkönnyítette a települési viszonyok alapján történő kronosztratigráfiai tájékozódást, addig a dunántúli oligocén litológiai egyosztatúsága nyomán nem­ rég felvetődött az a probléma, hogy ez utóbbi — a hagyományos felfogással ellentétben — nemcsak a felsőoligocént képviseli, hanem ekvivalense az Észak-magyarországi Kiscelli Agyagnak is, gyakorlatilag az egész oligocénen át képződött. Ez az üledékföldtanilag egyébként logikus feltevés ellentétben állt a biosztratigráfiai eredményekkel. Ebben az értekezésben olyan üledékföldtani modellt dolgoztunk ki, mely összhangban van a bio­ sztratigráfiai adatokkal, és a Hárshegyi Homokkő feldolgozása kapcsán kialakított ú j , ősföldrajzi képpel. Foglalkozunk a molluszkák jelentőségével a hazai tercier rétegtani korrelációs problémáinak megoldásában. A kronogrammok alkalmazásának új módszeré­ vel ismételten alátámasztjuk a dunántúli oligocénre vonatkozó korábbi biosztratigráfiai megállapításainkat. A K-ről Ny-felé lépcsőzetesen haladó transzgresszió a Dunántúl nagy részét csak a felsőoligocénben érte el. A piliscsabai fúrások és a vértesszőllősi felszíni feltárás molluszkafaunája ebben az értekezésben kerül először publikálásra.

Üledékföldtani modell A z É s z a k - m a g y a r o r s z á g i oligocén jellegzetes vertikális tagolódást mutat, a Tardi A g y a g és/vagy Hárshegyi H o m o k k ő , a Kiscelli A g y a g , valamint az ege­ rien formációk egymásutánjával. E z megkönnyítette az oligocén rétegsor alsó-, középső- és felsőoligocén emeletekre bontását, e g y s z ó v a l a kronosztratigráfiai tájékozódást (bár ez módszertanilag kifogásolható eljárás v o l t ) . Más a helyzet a D u n á n t ú l o n , ahol vertikális értelemben csak egyetlen litosztratigráfiai egy­ ségből áll az oligocén, melyet a B a k o n y b a n Móri ( = Csatkai), a Vértes-Gerecse körüli m e d e n c é k b e n M á n y i F o r m á c i ó n é v v e l jelölünk ( B Á L D I T. 1 9 6 9 ) . A teljes

egészében limnikus Móri F o r m á c i ó laterális összefogazódását a

marin-brakk

M á n y i F o r m á c i ó v a l már tíz é v e felismertük ( B Á L D I T . 1 9 6 5 , 1 9 6 7 , 1 9 7 3 ) .

így

a dunántúli oligocén korrelációjának problémája a Mányi F o r m á c i ó helyzeté­ nek tisztázására szűkíthető le. A D o r o g i - m e d e n c e és a Budai-hegység területére lépve már az Észak-Magyarországra jellemző hármas litosztratigráfiai tagoló­ dással találjuk magunkat szembe. Hosszú i d ő n át — főleg kőzettani alapon — a M á n y i F o r m á c i ó t , illetve az egész dunántúli oligocént felsőoligocénnek tar­ t o t t á k ( V A D Á S Z E . 1 9 6 0 és S o k a n m á s o k előtte). E z jelenleg kialakuló, modern sztratigráfiai nomenklatúránk értelmében azt jelenti, h o g y a Mányi F o r m á c i ó a Törökbálinti H o m o k k ő és a K o v á c o v i F o r m á c i ó laterális ekvivalense. A z u t ó b b i két f o r m á c i ó a Budai-hegységben és a Dorogi-medencében a Kiscelli

* Elhangzott a MFT Őslénytani és Rétegtani Szakosztálya 1976 május 3-i előadóülésén. * * E L T E Földtani Tanszék.

408

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4. füzet

к

K o r p á s L.1974 ( m ó d o s í t v a ) 1. ábra. A dunántúli oligocén formációk helyzete a Kiscelli Agyaghoz, Hárshegyi Homokkőhöz és a Törökbálint H o ­ mokkőhöz viszonyítva KORPÁS L . ( 1 9 7 5 ) nyomán (rajztechnikai módosításokkal) Fig. 1. Position of the Oligocène formations of Transdanubia as compared to the Kiscell Clay, the Hárshegy Sandstone and the Tőrökbálint Sandstone, after L . KORPÁS ( 1 9 7 5 ) (with some modifications by drawing techniques)

A g y a g r a települ. A dunántúli oligocén korával kapcsolatos hagyományos, régi megállapítást a hatvanas években, a Mányi-, Nagyegyházai- és Solymári­ m e d e n c é b ő l , valamint a Szentendre—Visegrádi-hegység, Budai-hegység és Pilis területéről származó gazdag molluszkafauna feldolgozása alapján bizo­ nyítottam ( B Á L D I T. 1 9 6 5 , 1 9 6 7 , 1 9 6 9 ,

1973).

J Á M B O R Á . et al. ( 1 9 6 9 ) és K O R P Á S L . ( 1 9 7 5 ) ú g y vélik, h o g y a dunántúli

oligocén részben a Kiscelli A g y a g megfelelője, szerintük gyakorlatilag a teljes oligocént képviseli. E z t a megállapításukat kőzettani érvekre alapítják, í g y pl. a szápári és esztergomi kőszéntelepek korrelációjára, a h o m o k b a n helyenkint m u t a t k o z ó kaolinit-tartalomra, laterális nyomonkövetésre stb. Ervelésük üldékföldtani szempontból logikusnak tűnik, mivel feltételezi, h o g y az üledék­ gyűjtő akkor érte el legnagyobb kiterjedését, mikor a medence belsejében

B ó t d i T. 1976 2. ábra. A dunántúli oligocén formációk helyzete a Kiscelli Agyaghoz, Hárshegyi Homokkőhöz és a Törökbálinti Ho­ mokkőhöz viszonyítva a szerző szerint Fíq. 2. Position of the Oligocène formations of Transdanubia as compared to the Kiscell Clay, the Hárshegy Sandstone and the Törökbálint Sandstone, according to the author

Dr.

Báldi:

A Dunántúli

Középhegység

és.

409

Solymár, Várerdő-hegy. A molluszkákat Lepidocyclina dilatata és L. tournoueri, valamint Nummulites vascus kíséri Solymár, Várerdő-hegy, The molluscs are accompanied by Lepidocyclina dilatata and L. tournoueri and Nummulites vascus I. táblázat — Table

Chlamys ex aff. miocenicus MICHELOTTI Turritella catagrapha BOVERETO Mor urn dunkeri SPEYER Chlamys oligosquamosus SACCO Ch. cf. deleta MICHELOTTI Callista exintermedia SACCO Panopea meynardi angusta N Y S T TuTTitella asperula simplicula SACCO Cerithium intradentatum DESHAYES Drepanochelius speciosus SCHLOTHELM Galeodes dalpiazi VENZO Ficus oligoficoides SACCO Semicassis rondeleti BASTEROT Lima guembeli MAYER Megacardita arduini roveretoi VENZO Eucrassatella carcarensis MICHELOTTI E. carcarensis protensa MICHELOTTI Loxocardium pallasianum BASTEROT Nemocardiwn anomalum MATHERON Thracia pubescens belardii PICTET Turritella archimedis BRONGNIART T. incisa BRONGNIART Globularia gibberosa GRATELOUP S. 1. Amaurellina ex aff. scaligera BAYAN Ficus condita BRONGNIART Babylonia caronis BRONGNIART Ancilla glandiformis anomala SCHLOTHEIM Athleia italica FUCHS ( = A. rathieri HEBERT) Pecten arcuatus BROCCHI Chlamys biarritzensis ARCHIAC Cardiocardita laurae BRONGNIART Eucrassatella sulcata speciosa MICHELOTTI Laevicardium partie DESHAYES Callista villanovae DESHAYES Pelecyora polytropa ANDERSON Pirenella ex aff. corrugata BRONGNIART JDiastoma grateloupi ORBIGNY S. str. Cassidaria nodosa SOLAHDER Lyria ex aff. decora BEYRICH Acteon gmelini BAYAN

(Észak-Magyarországon) a legmélyebb és legnyíltabb tengeri formáció, a K i s ­ celli A g y a g k é p z ő d ö t t . K O R P Á S L.-nak ( 1 9 7 5 ) ezt a k o n c e p c i ó t vázoló rajzát a nyilvánvaló rajztechnikai elírások elhagyásával, de a lényeget n e m m ó d o s í t v a az 1. ábrán k ö z l ö m . Fenti korrelációs megoldással szemben eddig a legsúlyosabb ellenérvet a biosztratigráfia jelentette. Már k o r á b b a n k i m u t a t t a m , h o g y a M á n y i F o r m á c i ó molluszkafaunája egyértelműen felsőoligocén korra utal ( B Á L D I T. 1 9 6 5 , 1 9 6 7 ) . L e g u t ó b b azonban a Hárshegyi H o m o k k ő középsőoligocén (kiscellien) korának bizonyításával ( B Á L D I et al. 1 9 7 6 ) sikerült megfelelő, alternatív üle­ dékföldtani modellt is kidolgozni, m e l y összhangban van a Mányi Formációra v o n a t k o z ó biosztratigráfiai eredményekkel. A Hárshegyi H o m o k k ő a Kiscelli A g y a g partmenti, sekély tengeri, laterális helyettesítő fáciese és egyben bázis­ konglomerátuma ( B Á L D I T . et al. 1 9 7 6 ) . Ezzel a Kiscelli Agyag tengerének partja a Telegdi—Roth-hátság ( G I D A I L . 1 9 6 9 ) mentén kijelölhető. A z infra-

I.

410

Földtani

Közlöny

106. kötet, 4. füzet

Máriahalom, homokbánya. Egerien faciosztratotípus

Máriahalom, sand pit. Faciostratotype of the Egerien

II. táblázat — Table

II.

Semicorbula cf. nadali C. & P. Lentidium tournoueri M A Y E R Diloma amedei BRONGNIART Anadara diluvii LAMARCK Cardita monilifera DUJARDIN Mytilus aquitanicus M A Y E R Polymesoda convexa brongniarti BASTEROT

Divalinga omata AGASSiz Cardium neglectum HÖLZL Callista undata BASTEROT Tellina serrata RENIER T, perrandoi MAYER Gari protracta M A Y E R Corbula carinata DUJARDIN

Lentidium modellt HÖLZL Theodoxus grateloupianus FEROUSSAC Nerita plutonis BASTEROT Terebralia bidentata DBFRANCE Protoma cathedralis BRONGNIART P. diversicostata SANDBERGER

Melanopsis impressa hantkeni HOFMANN Globularia rothi COSSMANN Polinices josephinia olla SERRES Hadriana cf. egerensis G-ÁBOR Ocinebrina crassilabiata trivaricosa BÁLDI OcinebHna schoenni HÖRNES Bullia hungarica GÁBOR В. gr adata WOLFF Euthriofusus cf. burdigalensis DEFRANCE Galeodes ex gr. semseyiana ERDŐS Athleta rarispina LAMARCK A. ficulina LAMARCK Olivella clavula vindobonensis MEZNERICS Egerea cf. collectiva GÁBOR Ringicula auricutata paulucciae MORLET Glycymeris obovata LAMARCK csoport juv. Isognomon cf. heberti OossM. & LAMBERT Congeria basteroti DESHAYES Linga columbella LAMARCH Saxolucina bellardiana MATER Diplodonta rotundata MONTAGU B. fragilis BRAUN Corbula basteroti HÖRNES Theoâoxus pictus FÉRUSSAC

Calliostoma tournoueri О. & P . Turritella geinitzi SPEYER Babylonia caronis BRONGNIART B. eburnoides átm. Turricula cf. reguláris KONTNCK Ostrea cyathula LAMARCK

Anomia ephippium L . Polymesoda convexa BRONGNIART Pirenella plicata BRUGUTERE Tympanotonus margariiaceus BR00CHI

Potamides lamarcki Polinices catena D A COSTA s. 1. Pelecyora polytropa ANDERSON Ampullina crassatina LAKARCK Volema ex aff. subcarinata LAMARCK Ellobium n. sp. ex aff. vicentina Î U C H S

oligocén denudáció ( T E L E G D I - R O T H K . 1 9 2 7 ) a kiemelt Hátságon egészen a felsőoligocénig tartott, és csak ekkor k e z d ő d ö t t az a lassú, oszcillációs transzgresszió, melyet a Telegdi-Roth-hátság egerienben kezdődő süllyedése o k o z o t t . A z üledékgyűjtőnek ezen a peremi részén n y o m o n tudjuk követni a Kiscelli

Dr.

Báldi:

A Dunántúli

Középhegység

és.

4X1

VértesszÖllös, Baromállás. 7 / 7 . táblázat - Table

III.

Qlőbularia cf. rothi COSSMANN Glycymeris latiradiata SANDBERGER in GÜMB. S. 1. Divalinga ornata AGASSiz Callista undata BASTEROT Protoma ex äff. guadricanaliculata SANDB. Bullia hungarica GÁBOR Athleta rarispina LAMARCK Babylonia caronis BRONGN. — B. e. umbilicosifotmis Melanopsis impressa hantkeni HOFMANN Polymesoda convexa BRONGNIART S. str. jcv. Pirenella plicata BRTIGtHEKE ]uv. Tympanotonus margaritaceus BROCCHT JUT. Turritella es aff. archimedis BRONGNIART Ampullina crassaíina LAMARCK Volema ex aff. subcarinata LAMARCK

X = a máriahalmi faunából hiányzik X = absent at Máriahalom

Zsámbék 43. fúrás: 5 7 , 2 - 2 0 3 , 0 m IV. táblázat — Table IV

Turritella venus ORBIGNY Teliina postera BATRICH Thracia pubescens PULTNET Camptonectes incomparabilis EISSO Callista beyrichi SEMPER Flabellipecten cf. angustus BÁLDI Bullia cf. hungarica GÁBOR Cardium neglectum intersulcatum BÁLDI Yoldia glaberrima variáns WOLFF Gari protracta MATER Cardium bojorum M A T E R Teüina nysti DESHATES Thracia cf. ventricosa Ртттт.тррт Laevicardium cyprium BROCCHI Theodoxus pictus FÉRIISSAC Nucula comta GOLDFUSS Cuspidaria clava BETRICH Ostrea cyathula LAMARCK Brepanocheilus speciosus SCHXOTHEIM Laevicardium tenuisulcatum N T S T JUT. Anomia ephippium L. Polymesoda convexa BRONGNIART Tympanotonus margaritaceus ВВОССШ Phobadomya puscM GOLDFüSS Pelecyora polytropa ANDERSON Dentalium fissura LAMARCK

412

Földtani

Közlöny

106.

kötet,

4.

füzet

Zsámbék 43. sz. fúrás: 203,0—273,7 m

V. táblázat — Table V.

Callista undata BASTBROT Callista beyrichi SEMPER Viviparus ventTicosus SANDBERGER Cultellus budensis BÁLDI Nucula schmidti GLIBERT Cardium bojorum M A T E R Diplodonta rotundata MONTAGU Theodoxus pictus PÉRUSSAC Ostrea cyathula LAMARCK Melanopsis impressa hantkeni HOPMAN Tympanotonus margaritaceus BROCCHI Turritella cf. archimedis BRONGNIART Pirenella plicata BRUGUIERE Polymesoda conveza BRONGNIART Peücyora polytropa ANDERSON

Piliscsaba 2. fúrás: 49,8—241,5 m

VI. táblázat — Table

Camptonectes incomparabilis EiSSO Callista beyrichi SEMPER Pteria phalaenacea LAMARCK Polymesoda convexa brongniarti BASTEROT Teliina postera BEYEICH Turritella venus ORBIGNY Glycymeris latiradiata SANDBERGER Cerastoderma thunense M A T E R Nucula schmidti GLIBERT Cyclocardia orbicularis subparvocostata BÁLDI

Astarte gracilis degrangei 0. & P. Cardium neglectum HÖLZL Nuculana solymarensis BALDI Cultellus budensis BÂLDI Cardium bojorum M A T E R Lutraria oblonga soror MATER Diastema grateloupi turritoapenninica SACCO Bullia hungarica GÁBOR Gari protracta M A T E R Laevicardium cyprium BROCCHI Teilina nysti DESHATES Theodoxus pictus FÉRUSSAO Corbula gibba OLTVI Cuspidaria clava ВЕТШСН Streptochetus elongatus N T S T Ostrea cyathula LAMARCK Ficus concinna BETRICH Polymesoda convexa BRONGNIART Tympanotonus margaritaceus BROCCHI

Anomia ephippium L . Pireneüa plicata BRTJGTJIERE Callista splendida MERIAN Pelecyora polytropa ANDERSON

VI.

Dr.

Báldi:

A Dunántúli

Középhegység

413

és. . .

Piliscsaba 2. fúrás: 243,5 — 402,0 m

VII.

táblázat — Table

VII.

Turritella venus ORBIGNY Corbula carinata DUJARDIN

Astarte gracilis degrangei C. & P . Cardium bojorum M A Y E R Callista beyrichi SEMPER Gari protracta MAYER Diastoma grateloupi turritoapenninica SACCO Bullia hungarica GÁBOR Diplodonta rotundata MONTAGU Congeria basteroti DESHAYES Theodoxus pictus FÉRUSSAC Theodoxus crenulatus K L E I N Teliina nysti DESHAYES Ostrea cyathula LAMARCK Melanopsis impressa hantkeni HOFMANN Teliina ancestrális BÁLDI Polymesoda convexa BRONGNIART Pirenella plicata BRUGUIÉRE Tympanotonus margaritaceus BROCCHI

Piliscsaba S. fúrás: 22,4—141,5 m

VIII.

Callista beyrichi SEMPER Teliina postera BETRICH Corbula carinata DUJARDIN Polymesoda convexa brongniarti BASTEROT Turritella venus ORBIGNY

Astarte gracilis degrangei C . & P. Cardium bojorum M A Y E R Nuculana solymarensis BÁLDI Diastoma grateloupi turritoappeninica SACCO Gari protracta MAYER Ocinebrina crassilabiata trivaricosa BÁLDI Cardium cf. neglectum HOLZL Isocardia subtransversa abbreviata SACCO Protoma diversicostata SANDBERGER Anadara cf. guembeli M A Y E R Cavilucina droueti schloenbachi N Y S T Ensis hausmanni SCHLOTHELM Cultellus budensis BÁLDI Protoma quadricanaliculata SANDBERGER Palliohim mayeri-unguiculus MAYER alakkör Laevicardium cyprium BROCCHI Corbula gibba ÖLIVI Arcopagia faba-subelegans ORBIGNY alakkör Theodoxus pictus FÉRUSSAC

Calyptraea chinensis L . f, minor Melanopsis impressa hantkeni HOFMANN Tympanotonus margaritaceus BROCCHI Drepanocheilus cf. speciosus SCHLOTHEIM Polymesoda convexa BRONGNIART Laevicardium cf. tenuisulcatum NYST Pelecyora polytropa ANDERSON

6

Földtani Közlöny

táblázat -

Table

VIII.

414

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Püiscsaba 3. fúrás: 141,5—287,0 m

IX.

táblázat — Table

IX.

Thracia pubescens PULTNEY Saxolucina bellardiana SACCO Gari protracta M A T E R Cardium neglectum HÖLZL JUT. Cultellus budensis BALDI Theodoxus pictus PÉRUSSAC Corbula basteroti HÖRNES Teliina nysti DESHATES Diplodonta rotundata MONTAGU Melanopsis impressa hantkeni HOFMANN Polymesoda convexa BRONGNIART

Tympanotonus margaritaceus Вноссш Pirenella plicata BRUGULERE Potamides cf. lamarcki BRONGNIART Callista splendida MERIAN Pelecyora polytropa ANDERSON

A g y a g kiekelődését (pl. Solymár), majd ettől Ny-ra olyan sávot találunk, ahol a Hárshegyi H o m o k k ő r e közvetlenül a M á n y i F o r m á c i ó települ (Budakeszitől Ny-ra, Nagysáptól Ny-ra stb.). E b b e n a sávban a két formáció szétválasztása valóban nehéz lehet, de a sáv Szélessége n e m nagy, mivel a Mányi Formációnak már az alsó rétegeiben is egerien molluszkafauna található. A „diplodontás együttes-zóna" ( B Á L D I T . 1 9 6 7 ) n e m azonosítható a Hárshegyi H o m o k k ő v e l annál valamivel fiatalabb (vö. k r o n o g r a m o k ) , noha diplodontás asszociációt a esobankai Hárshegyi H o m o k k ő b ő l is leírtunk ( B Á L D I in B Á L D I T . et al. 1 9 7 6 ) . Fenti üledékföldtani modellünket a 2 . ábra szelvényén foglaltuk össze.

Я. ábra. A kronogramm szerint értékelt makrofaunák lelőhelyei Fig. 3. Localities of the macrofaunae evaluated according to the chronogram

Dr.

B á l d i :

Л Dunántúli

Középhegység

és. . .

4. ábra. Solymár, Várerdő-hegy, Hárshegyi Homokkő molluszkafaunájának

415

kronogrammja

Fig. 4. Chronogram of the mollusc fauna of the Hárshegy Sandstone, Solymár, Várerdő-hegy

A folyamat fejlődéstörténeti értelmezése szerintünk az alábbi. R ö v i d d e l a középső/felsőoligocén (kiscellien/egerien) fordulója után az üledékgyűjtő egyes pasztákban megemelkedett ( B Á L D I T . 1 9 7 3 ) , az áramlási irányok is megváltoz­ tak, kezdetét vette az egerien viszonylag d u r v á b b törmelékes üledékképződése. E z a felsőoligocén kezdeti regresszió azonban csak epizodikus v o l t , rövidesen k ö v e t t e az egerien elején e g y transzgresszió. A Budafok 2 . sz. fúrás szelvényé­ ben a Kiscelli A g y a g r a előbb a h o m o k b a n gazdagabb alsó Törökbálinti H o ­ m o k k ő települ és csak erre következik a f i n o m a b b szemű felső tagozat ( B Á L D I T. 1 9 7 3 , H O R V Á T H M . & M A K K Á. 1 9 7 3 ) , mely utóbbi az említett egerien transz­ gresszió jelzője. U g y a n e z t a transzgressziót jelzi az egri és novaji szelvényben az egerien bázisát képező glaukonitos h o m o k k ő r e és lithothamniumos-lepidocyclinás mészkőre települő molluszkás agyag ( B Á L D I T. 1 9 7 3 , В . В Е К Е M . és B Á L D I T . 1 9 7 3 , B Á L D I T . és S E N E S J .

1975).

A z egerien Ó z d - S e r é n y f a l v a

kör­

n y é k é n a z említett nagyforaminiferás, glaukonitos h o m o k k ő v e l m á r közvetle­ nül a z alaphegységre települ ( B A L O G H K . és H O R V Á T H M . szóbeli közlése). A Solymár 7 2 . sz. fúrásban a Kiscelli A g y a g és a szintén tengeri Törökbálinti H o m o k k ő k ö z ö t t t ö b b mint száz méter vastag tarkaagyag és kőszénzsinóros h o m o k k ő található csökkentsósvízi és limnikus faunaszintekkel, az epizodikus regressziót k ö v e t ő egerien transzgresszió világos egymásutánját tükrözve ( B Á L ­ D I T . 1 9 6 5 , 1 9 7 3 , B Á L D I T . e t al.

6*

1976).

416

Földtani

Közlöny

5. ábra. Csobánka, Hosszú-begy, Hárshegyi Homokkő molhiszkafaunájának kronogrammja Fig. 5. Chronogram of the mollusc fauna of the Hárs­ hegy Sandstone, Csobánka, Hosszú-hegy

106. kötet,

4.

füzet

6. ábra. Budakeszi, Hosszúhajtás-hegy, Hárshegyi Homokkő molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 6. Chronogram of the mollusc fauna of the Hárshegy Sundstone, Budakeszi, Hosszúhajtás-hegy

A fentiekben említett egerien transzgresszió azonos azzal a tengerelöntéssel, m e l y a Telegdi-Roth hátságot elborította. A Süllyedés átterjedt a Bakonyra is, ahol limnikus m e d e n c e alakult ki. Következtetésünk tehát az lehet, hogy az egerien viszonylag önálló üledékciklust reprezentál, a medence peremein túlterjedő transzgresszióval.

A harmadidőszaki molluszkák korrelációs értékéről A z u t ó b b i húsz é v folyamán bebizonyosodott, h o g y a harmadidőszak tengeri üledékeinek világméretű korrelációjára, és ezért globális tagolására csak a nannoplankton és a plankton-foraminiferák alkalmasak. A molluszkákkal, a tercier h a g y o m á n y o s „ v e z é r k ö v ü l e t e i v e l " , csak „ h e l y i " , kontinensen belüli korrelációt tudunk végezni. N y i l v á n v a l ó v á vált az is, h o g y a vastag pelágikus formációk (globigerinás márgák stb.), a flis és e g y é b turbiditek korrelációjánál a molluszkák köréből legfeljebb Csak a Pteropodákra lehet számítani. A hang­ súly a tercier-biosztratigráfiában a mikropaleontológiára t e v ő d ö t t át, és ezt a folyamatot csak elmélyítették az óceáni üledékek profiljainak korrelá­ ciójával kapcsolatban felmerült igények ( J O I D E S , D S D P programok). A Paratethys és ezen belül a Magyar-medence vonatkozásában azonban nem alkalmazható korlátlanul és kritikátlanul e világtrendként jelentkező új mód­ szer. M a már kellő mennyiségű tapasztalat h a l m o z ó d o t t fel a hazai nannoplank­ t o n és plankton-foraminifera együttes rétegtani jelentőségével kapcsolatban. Különösen a nannoplankton jelentősége a paleogén korrelációjában és ezen belül az oligocén vonatkozásában is vitathatatlan, és sok tekintetben előre vitte és viszi rétegtani problémáink tisztázását. A z oligocén plankton-foraminiferákról ez nem m o n d h a t ó el, amit bizonyít, h o g y S Z T R Á K O S K . (1974) „ e n d e m i k u s " , magyar zónát v o l t kénytelen felállítani a Kiscelli A g y a g plank­ tonjára, m e l y egyáltalán n e m bizonyult a globális zónákkal korrelálhatónak. U g y a n a k k o r a molluszkák biosztratigráfiai jelentősége n e m csökkent Magyar­ országon t ö b b o k b ó l : 1. A hazai tercierben nincsenek igazi pelágikus üledékek, az itt kialakult intramontán molassz-medencékben sekélytengerek voltak, melyek elég gazda­ g o k molluszkákban, és ugyanakkor n e m mindig gazdagok planktonban.

Dr.

В ál d i: A Dunántúli

Középhegység

és. . .

417

2. A harmadidőszak éghajlat-romlása, mely az oligocéntől erősen éreztette hatását, markánsan jelentkezik az ekkor már magasabb szélességi körökre „tolódott" Paratethys-térségben. A planktonforaminiferák diverzitása a víz­ hőmérséklet csökkenésével erősen csökken. Ez megnehezíti a trópusi zónákkal való korrelációt. 3. A hazai igények, főleg a gyakorlati igények szempontjából nem döntő kérdés az interkontinentális korreláció, első lépcsőként megelégedhetünk az Európán, vagy akár a Paratethys-területen belüli korrelációs kérdések megol­ dásával. A környező országokban hasonló a helyzet, ezért alakítottuk M a Középső-Paratethys-terület regionális emelet-rendszerét (egerien, eggenburgien stb.), melyet a Mediterrán Neogén Rétegtani Bizottság (RCMNS) 1975. évi, pozsonyi kongresszusa jóváhagyott. 4. A tapasztalat szerint Magyarországon mélyfúrásokból is bőséges molluszka-anyag kerül ki, még az olyan viszonylag nyíltabb tengeri üledékből is, mint pl. a Kiscelli Agyag.

7. ábra. MÁRIAHALOM, HOMOKBÁNYA, M Á N Y I FORMÁCIÓ MOLLUSZKAFAUNÁJÁNAK Fig.

KRONOGRAMMJA

7. CHRONOGRAM OF THE MOLLUSC FAUNA OF M A N Y FORMATION, SAND PIT, MÁRIAHALOM

Földtani

418

Közlöny

8. ábra. VértesszôHôs, Baromállás-hegy, Mányi formáció molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 8. Chronogram of the rnoUusc fauna of Many For­ mation, Baromállás-hegy, Vértesszölős

106. kötet,

4. füzet

9. ábra. Zsámbék 43. fúrás, Mányi formáció, alső-polymesodás-diplodontás együttes-zóna (203,0 —273,7 m) molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 9. Chronogram of the mollusc fauna of the lower Polymesoda—Diplodonta assemblage-zone, Many For­ mation, borehole Zsámbék 43 (203.0—273.7 m)

5. Maguk a mikropaleontológusok is arra a megállapításra jutottak, h o g y ahol csak lehet, fel kell használni a korrelációra alkalmas v a l a m e n n y i eszközt (METJLENKAMP J . 1 9 7 5 : R C M N S jelentés). Szerintük az „integrált sztratigráf i á é " a j ö v ő , és ebben a molluszkák helyzete sem jelentéktelen. Hazai gyakor­ latunkban v o l t a k é p nem újdonság az „integrált sztratigráfia", hiszen hosszú idő ó t a gyakoroljuk, ebben nevelkedtünk és erre nevelünk, csak éppen „ k o m p ­ lex módszerek a rétegtani vizsgálatokban" címen szoktuk emlegetni.

4

ш о" о о

2:

10. ábra. Zsámbék 43. fúrás, Mányi formáció, incomparabilises és tellinás együttes-zóna (57,2—203,0 m ) molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 10. Chronogram of the mollusc fauna of the Incomparabilis and Tellina assemblage-zones, Many Formation, borehole Zsámbék 43 (57.2—203.0 m)

11. ábra. Piliscsaba 2. fúrás, Mányi formáció, alsó-polymesodás és diplodontás együttes-zóna (241,5 —402,0 m) molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 11. Chronogram of the mollusc fauna of the lower Polymesoda-Bi-plodonta assemblage-zone, Many Formation, borehole Pilisesaba 2 (241.5—402.0 m)

Dr.

Báldi:

A Dunántúli

Középhegység

és.

419

]2 laxon 12. ábra. Piliscsaba 2. fúrás, Mányi formáció, incomparabilises és tellinás együttes-zóna (49,8—241,5 m) molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 12. Chronogram of the mollusc fauna of the Incomparabilis and Tellina assemblage-zones, Many For­ mation, borehole Piliscsaba 2 (49.8—241.5 m)

13. ábra. Piliscsaba 3. fúrás, Mányi formáció, alsó-polymesodásés diplodontás együttes-zóna (141,5—287,0 m ) molluszkafaunájának kronogrammja ' Fig. 13. Chronogram of the mollusc fauna of the lower Polymesoda-Diplodonta assemblage-zone, Many Formati­ on, borehole Piliscsaba 3 (141.5—287.0 m )

14. ábra. Piliscsaba 3. fúrás, Mányi formáció, incomparabilises és tellinás együttes zóna ( 2 2 , 4 - 1 4 1 , 5 m) molluszkafaunájának kronogrammja Fig.

14. Chronogram of the Incomparabilw and Teliina assemblage-zone, Many Formation, borehole Piliscsaba 3

420

Földtani

Közlöny

uj о

о" о

106. kötet,

4.

füzet

z

15. ábra. Solymár 72, fúrás, Törökbálinti Homokkő molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 15. Chronogram of the mollusc fauna of the Törökbálint Sandstone, borehole Solymár 72

Oligocén sekélytengeri formációk korrelációja a molluszkák alapján Észak-Magyarországon és a Budai-hegységben, ahol az oligocén a korábban említett kőzetrétegtani háromosztatúságot mutatja, a sekély tengeri, felsőoligo­ cén molluszka-faunákat elég j ó l megismertük és dokumentáltuk. Ugyanez v o n a t k o z i k a dunántúli egyosztatú oligocénre is (BÁLDI T. 1 9 7 3 ) . A Kiscelli A g y a g molluszkafaunáját már sokkal kevésbé ismerjük, v o l t a k é p p id. NOSZKY J . ( 1 9 3 9 , 1 9 4 0 ) újlaki feldolgozása szolgálhatott összehasonlítási alapul, hozzá­ v é v e ehhez publikálatlan adataimat az ország különböző részeiből, elsősorban Recskről. A fő nehézség az v o l t , h o g y a nyíltabb és m é l y e b b tengeri Kiscelli Agyag-fauna nehezen v o l t összehasonlítható az egerien formációk sekély„ s e l f " és lagunáris faunáival. A megoldást jelentősen előbbre vitte a Hárshegyi H o m o k k ő molluszkafaunájának feldolgozása (BÁLDI T. in BÁLDI et al. 1 9 7 6 ) , melynek révén végre képet t u d u n k alkotni a hazai, Kiscelli A g y a g alatti, ill. a Kiscelli A g y a g g a l egyidős sekélytengeri molluszkafaunákról is. A Hárshe­ gyi H o m o k k ő molluszkafaunája fiatal középsőoligocén korúnak bizonyult. A kérdés most az, h o g y az egyosztatú dunántúli oligocén sekélytengeri, partmenti faunája egyidős-e, v a g y fiatalabb-e a Hárshegyi H o m o k k ő molluszkáinál. Mint korábban kifejtettem, elég e b b ő l a szempontból a M á n y i Formá­ ció összehasonlítása egyrészt a Hárshegyi H o m o k k ő v e l , másrészt a Dorogi­ medence és a Budai-hegység felsőoligocén képződményeivel, mely utóbbiak alatt már megtaláljuk a Kiscelli A g y a g o t .

Dr.

Báldi:

j 2 taxo

A Dunántúli

r

16. ábra. Budafok 2. fúrás, Törökbálinti Homokkő alsó tagozat (224,2—319,2 m) molluszkafaunájának krono­ grammja Fig. 16. Chronogram of the mollusc fauna of the lower member of the Törökbálint Sandstone, borehole Buda­ fok 2 ( 2 2 4 . 2 - 3 1 9 . 2 m)

Középhegység

és.

421

]2(axon 17. ábra. Budafok 2. fúrás, Törökbálinti Homokkő felső tagozat (108,2 —224,2 m) molluszkafaunájának kronogrammja Fig. 17. Chronogram of the mollusc fauna of the upper member of the Törökbálint Sandstone, borehole Buda­ fok 2 (108.2 - 2 2 4 . 2 m)

A z összehasonlító biosztratigráfiai vizsgálat módszere az alábbi v o l t . K i v á ­ lasztottunk 15 faunát felszíni és mélyfúrási profilokból. E faunákról tábláza­ t o k a t készítettünk, melyeken a t a x o n o k a t nem rendszertani, hanem „ b e l é p é s i " (első megjelenési i d ő p o n t szerinti) sorrendben tüntettük fel a legfiatalabbaktól az idősebbek felé haladva. A z „eltűnési d á t u m o k a t " egy-egy belépési csoporton belül v e t t ü k figyelembe. A fajöltőket i l y m ó d o n rendszerező táblázatokról kron o g r a m m o k a t készítettünk, melyek csupán annyiban térnek el a táblázatoktól, h o g y a t a x o n o k n e v e nincs kiírva, a t a x o n o k a t egységnyi magasság reprezen­ tálja. A k r o n o g r a m m o k elvének j o b b megértése céljából néhány kevéssé ismert, v a g y publikálatlan fauna táblázatát is mellékeljük.

IS. ábra. Budafok 2. fúrás, Budafoki Homokkő (50,50— 108,2 m ) molluszkafaunájának kronogrammja Fíq. 18. Chronogram of the mollusc fauna of the Buda­ fok Sandstone, borehole Budafok 2 (50.5—108.2 m)

19. ábra. Szentendre 2. fúrás, Kovácovi formáció mol­ luszkafaunájának kronogrammja Fig. 19. Chronogram of the mollusc fauna of Kovácov Formation, borehole Szentendre 2

422

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

üzef

A kronogrammok használhatósága természetesen nagy mértékben függ a taxonok vertikális elterjedésének kielégítő ismeretétől. Ez utóbbihoz itt rep­ rodukálhatatlan méretű irodalmi anyagot használtunk fel, mely kiterjedt Európa valamennyi jelentősebb tengeri oligocén területére. A klasszikus és modern monográfiákra egyaránt támaszkodtunk, a lelőhelyek, szelvények kronosztratigráfiai helyzetét helyszíni, vagy irodalmi tanulmányok alapján, lehetőleg a nannoplankton és plankton-foraminifera-tartalom szerint revízió alá vettük. A z alsó-, középső-, felsőoligocén értelmezésénél az E-német sztratotípusokhoz igazodtunk. Az alábbi faunákat ábrázoltuk kronogrammban (lelőhelyek térképe 3 . áb­ rán). — Hárshegyi Homokkő. (Fekvője preoligocén, fedője Kiscelli Agyag.) 1. Solymár, Várerdőhegy (I. táblázat, 4 . ábra, vö. BÁLDI T. in BÁLDI et al. 1 9 7 6 ) . 2 . Csobánka, Hosszúhegy (I—IV) ( 5 . ábra, vö. BÁLDI et al. 1 9 7 6 ) . 3 . Budakeszi, Hosszúhajtáshegy ( 6 . ábra, BÁLDI et al. 1 9 7 6 ) . — Mányi Formáció. (Fekvője preoligocén, fedője posztoligocén.) 1. Mária­ halom, homokbánya, egerien faciosztratotípusa (II. táblázat, 7 . ábra, vö. BÁLDI T. & CSÁGOLY É . in BÁLDI T. & SENES J. 1 9 7 5 ) . 2 . Vértesszőllős, Baro­ mállás, M—l-es autópálya bevágása (III. táblázat, 8 . ábra, eddig publikálatlan molluszkafauna, egy szelvényben a HABLY L . 1 9 7 6 által feldolgozott makroflórával). 3 . Zsámbék 4 3 . fúrás, Szomor és Zsámbék között, az országút K-i oldalán (két-két együttes-zóna bontásában, I V . és V. táblázat, 9 . és 1 0 . ábra, vö. BÁLDI T. 1 9 6 7 , 1 9 7 3 ) . 4 . Piliscsaba 2 . és Piliscsaba 3 . fúrások, a falutól DNy-ra (két-két együttes zóna bontásában, V I — I X . táblázatok és 1 1 — 1 4 . áb­ rák, eddig publikálatlan, TÓTH K . határozásai revíziónk során jónak bizonyul­ tak). — Törökbálinti Homokkő. (Fekvője Kiscelli Agyag, fedője eggenburgien Budafoki Homok.) 1. Solymár 7 2 . fúrás ( 1 5 . ábra, vö. BÁLDI T. 1 9 6 5 és 1 9 7 3 ) . 2 . Budafok 2 . fúrás (alsó és felső tagozatra bontva, kiegészítésül a Budafoki Homok faunájának kronogrammja is feltüntetve, 1 6 — 1 8 . ábra, vö. BÁLDI T. 1 9 7 3 és BÁLDI T. & SENES J. 1 9 7 5 ) . — Kovácovi Formáció. (Fekvője Kiscelli Agyag, fedője diszkordánsan mio­ cén.) Szentendre 2 . fúrás ( 1 9 . ábra, vö. BÁLDI Т. 1 9 6 5 , 1 9 7 3 ) . A kronogrammokra való egyszerű rátekintéssel meggyőződhetünk, hogy a Mányi, a Törökbálinti és a Kovácovi Formáció esetében a taxonok megoszlása azonos, nevezetesen szembeötlő a felsőoligocénben „belépő" taxonok nagy száma, míg az idősebb taxonok (az egy Volema ex aff. subcarinata kivételével) mind élnek az oligocén végéig. Természetesen a Törökbálinti Homokkő alsó tagozata, valamint a Mányi Formáció legalsó része (alsó polymesodás és dip­ lodontás együttes-zónák) valamivel idősebb kronogrammot adott, de még mindig jóval több a felsőoligocén forma, mint a Hárshegyi Homokkőben. A Hárshegyi Homokkő kronogrammjaira jellemző a középső- és alsóoligocénben, valamint az eocénben „belépő" taxonok nagy száma, szemben az alig egy-két felsőoligocén formával. A fajok egy része a középső-/felsőoligocén határon eltű­ nik. A budakeszi kronogramm valamivel fiatalabb képet mutat, mint a soly­ mári és csobánkai, azonban még mindig idősebb jellegű, mint a Mányi Formá­ ció bármelyik kronogrammja. A módszer érzékenységét mutatja, hogy a Buda­ fok 2 . fúrás profiljának molluszkafaunája az egymásra következő szakaszok­ ban — a Törökbálinti Homokkövön belül is — felfelé haladva egyre fiatalabb.

Dr.

Bálái:

A Dunántúli

Középhegység

és. . .

423

Irodalom — References B Á L D I T. (1965) : A felsőoligocén pektunkuluszos és cyrénás rétegek települési és ősföldrajzi viszonyai a Dunazúg-hegységben. Földt. Közi., 95, pp. 4 2 3 - 4 3 6 . B Á L D I T. (1967): A Mány—Zsámbéki-medence felsőoligocén makrofaunája. Földt. Közi., 97, 1967, pp. 437—446. B Á L D I T. (1969): On the Oligo-Miocene Stages of the Middle Paratethys Area and the Egerian Formations in Hungary. Annal. Univ. Sei. Sectio geol., 12, pp. 19—28. В A L D I T. (1973): Mollusc Fauna of the Hungarian Upper Oligocène (Egerian). Akadémiai Kiadó, Budapest, 511 p. BÁLDI T. (1974): A kiscellien, egerien és eggenburgien paratípusaként javasolt Budafok-2 szelvénye és makrofaunája. Főldt. Közi., 104, p p . 4 0 - 5 9 . B Í L D I T. & SENES, j . (1975): OM Egerien. Chronostratigraphie und Neostratotypen, 5, V E D A , Bratislava, 577 p. B Á L D I Т . , В . В Е К Е M., H O R V Á T H M . , K E C S K E M É T I T . , MONOSTORI M. és N A G Y M A R O S I A. (1976): A Hárshegyi Homokkő kora és képződési körülményei. Földt. Közi., 106, nyomdában. G I D A I L . (1971): A Vértes-Gerecse és a Buda-Pilis hegységek közötti infraoligocén (Telegdi Roth) küszöb. M A F I Evi Jel. 1969-ről, pp. 115 — 121. H Á B L Y L . (1976): A vértesszőllősi Baromállás felsőoligocén korú flórája. Szakdolgozat, E L T E , kézirat. H O R V Á T H M . & T. M A K K Á. (1974): A Budafok-2 oligo-miocén típusszelvény üledékföldtani és mikropaleontolőgiai elemzése. Földt. Közi., 104, pp. 8 9 - 1 0 4 . J Á M B O R A . , K O R P Á S L . , K R E T Z O I M., P Á L F A L V Y I. és R Á K O S I L . (1969): A dunántúli oligocén képződmények rétegtani problémái. M Á F I É v i Jel. Budapest 1972, pp. 141 — 154. K O R P Á S L . (1975): Csatkai formáció. M R B Oligocén munkabizottság, Budapest, kézirat. M E U L E N K A M P , J. (1975): Report of the Working Group on Micropaleontology. Rep. on Activity of the R C M N S , Bratislava, pp. 10—29. SZTRÁKOS К . (1974): Paleogene Planktonic Foraminiferal Zones in Northeastern Hungary. Fragm. Min. et Pal., 5, Budapest, pp. 29—80. T E L E G D I - R O T H К . (1927): Infraoligocén denudáció nyomai a dunántúli Középhegység északnyugati peremén. Földt. Közi., 57, pp. 32—41.

Correlation between the Trans danubian and N-Hungarian Oligocène Dr.

Tamás

Báldi

In N"-Hungary one can easily recognize the three lithostratistratigraphic units of the Oligocène, namely the Tard Clay — Kiscell Clay — Eger Formation (Törökbálint and K o v á c o v Sandstone) sequence. In Transdanubia, W of Budapest, one single unit represents the Oligocène (Many Formation). After earlier views the age of this single unit would be of late Oligocène and this w a y laterally equivalent with the Egerian Törökbálint Sandstone, etc. On the ground of some new field works, however, A . J Á M B O K and L . K O E P Á S have stated the Many Formation to be an equivalent, at least partially, of the Kiscell Clay. The present paper gives first an evaluation of applying molluscs in Tertiary chronostratigraphie correlations within Europe, stressing the importance of mollusean correlation in such rather high latitude intermountain, sometimes isolated basins, poor in planktonies, as parts of the Middle-Paratethys area were. Then a comparison is given between the mollusc faunas of the Transdanubian and N-Hungarian Oligocène. W e have compared 15 mollusc faunas, the major part of t h e m was collected and described earlier ( B Á L D I 1973, B Á L D I and S E N E S 1975). Out of

the 15 faunas 3 originates from the Hárshegy Sandstone ( B Á L D I et al 1976), 8 from the M a n y Formation, 3 from the Törökbálint Sandstone, 1 from the K o v á c o v Formation. The Hárshegy Sandstone is partly overlain b y the Kiscell Clay, partly interfingering with it. Their age is of late Rupelian (or late Kiscellian) ( N P 24 biozone). The facies is shallow sublittoral. The Transdanubian Many Formation is one of the debated single unit, bordered b y uncoformities, overlying upon preoligocene and overlain b y postoligocene. The facies is marine and brackish. The Törökbálint Sandstone is overlying upon the Kiscell Clay and the same is true for the K o v á c o v Formation. Both are younger after their stratigraphie position than the Kiscell Clay. Their facies is marine t o brackish. If the Transdanubian M a n y Formation would be an equivalent of the Kiscell Clay, as it has been stated b y J Á M B O R and K O K P Á S , it ought t o yield a mollusc fauna chrono-

logically identical with the Hárshegy Sandstone, since the fauna of both formations are of shallow marine. The method of comparison was based on the compiling of chronogramme. The chronogramme are mere abstractions of tables, on which the taxa are tabulated in the succession of their first appearence. The entering and extinction datums are based on a large

424

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

quantity of data derived from old and new literature. The subdivision of the Oligocène follows the patterns of the N W - E u r o p i a n stratotypes. Studying the chronogramme the result is obvious : the Hárshegy Sandstone fauna contains large number of taxa entering in the Lower and Middle Oligocène. The Many Formation yields faunas chronologically similar to faunas, which can be found above the Kiscell Clay. The significant number or even the majority of the species both in the Many and Törökbálint Formations have their first appearence in the Upper Oligocène. W e can conclude an Upper Oligocène age for the M a n y Formation and for the entire Transdanubian Oligocène.

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian OeoLSoc. (1976)

106. 425 —440

A dunaföldvári partrogyás mérnökgeológiai vizsgálata Horváth Zsolt* — dr. Scheuer

Gyula*

(15 ábrával)

Összefoglalás: A dunaföldvári magaspartnál a hídtól 600 m-re D-re k b . 4 0 0 m hosszúságban kb. 30 m szélességű anyag mozdult meg 1970. szeptember 15.-én. A mozgásban kb. 1,0 mill, m anyag vett részt és hatására a Dunában a régi parttól kb. 150 m távolságra is szigetek keletkeztek. E partrogyás is beletartozik azokba a mozgá­ sokba, amelyek a dunai magaspartokra annyira jellemzőek. Ezek a mozgások veszélyez­ tetik többek között a partközeli lakótelepüléseket, ipari létesítményeket, a folyami közlekedést és a jég levonulásának zavartalanságát. A partrogyást követően azonnal meg­ indultak az ideiglenes partrendezési munkálatok és a mozgás okainak tisztázása annak ér­ dekében, hogy a további mozgások megszüntetésére a hatékony védelmi intézkedéseket megtegyék, mert ilyenek már esetleg veszélyeztetnék a dunaföldvári hidat. A megindult feltárási ós kutatási munkálatok tisztázták a partrogyás környezetének földtani, víz­ földtani és mérnökgeológiai viszonyait és a mozgást előidéző okokat. A vizsgálatok szerint antropogén tényezők a partrogyás kiváltásában nem vettek részt, csak a természeti okok játszottak szerepet. Lényegében ugyanazon hatótényezők okozták a mozgást Duna­ földvárnál, mint amelyek az egyéb magaspartoknál is kiváltó tényezőkként ismeretesek. A z elvégzett vizsgálatok eredményeként felvázolhatok, mind azok a tényezők, amelyek a dunaföldvári magaspartok állékonyságát befolyásolják és az egyes területszakaszok mozgásveszélyességét meghatározzák. 3

1. Bevezetés A magyarországi mozgás-veszélyes területeken belül külön önálló típust képviselnek a D u n a j o b b partján kialakult magaspartoknál ismeretes mozgá­ sok. A magaspartok É r d - és Mohács k ö z ö t t k b . 180 km-es hosszúságban kisebbn a g y o b b megszakításokkal kísérik a Dunát. A dunaföldvári magaspartok is ezeknek sorába tartoznak. A partmozgások kiváltásában a helyi t é n y e z ő k ö n és az emberi beavatkozáson túlmenően az általánosságban mindenütt érvé­ nyesülő természeti a d o t t s á g o k is közrejátszanak. Ezért a magaspartok gyakori mozgásai recens denudációs tényezőnek tekinthetők, vagyis a lepusztulás egyik megnyilvánulásának, amelyeket különböző természeti hatások váltanak ki. E z t a természetes folyamatot az emberi tevékenység jelentősen befolyásol­ hatja pozitív és negatív irányba egyaránt. E g y e s munkálatok elősegíthetik v a g y kiválthatják a mozgást mint pl. a helytelenül végzett mederkotrás, de v a n n a k olyanok, amelyek a magaspart állékonyságát biztosítják. Ilyenek a Dunaújvárosnál készült partvédelmi létesítmények (Víztelenítő kutak, terep­ rendezés, p a r t v é d ő m ű v e k ) . A dunai magaspartok mozgásaira a Dunaújváros építésével kapcsolatos fela­ d a t o k — kikötő, vízműépítés — és ezek megoldására v o n a t k o z ó vizsgálatok

« Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat.

Földtani

426

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

és megfigyelések hívták fel a figyelmet. Bár k o r á b b a n is találunk ezekre utalá­ sokat ( B U L L A B ) de ezek az általános megállapítások szintjén maradtak. A z ötvenes évek elején a dunaújvárosi partmozgásokkal D Ó M J Á N J . és G A L L I L . ( 1 9 5 2 ) foglalkoztak részletesen, és ismertették a mozgást kiváltó o k o ­ kat és a mozgás mechanizmusát. A z 1 9 6 4 — 6 5 - ö s években bekövetkezett dunaújvárosi m o z g á s o k okainak megállapítása, t o v á b b á a mozgások megszüntetése érdekében Szükséges part­ védelmi létesítmények és m ű v e k legcélszerűbb módozatainak kiválasztása érdekében igen részletes k o m p l e x vizsgálatok (mérnökgeológiai, üledékföld­ tani, hidrológiai) történtek. E vizsgálatok eredményeit számos cikkben ismer­ tették. T ö b b e k

között

KEZDI

A.

(1970),

EGEI

GY.—PÁRDÁNYI

J.

(1968),

K A E Á C S O N Y I S.—SCHETJEK G Y . ( 1 9 6 9 ) .

A dunaújvárosi vizsgálatok eredményei lehetőséget adtak a magaspartok állékonyságának átfogó értelmezésére t ö b b általános érvényű következtetés levonására, a kutatási módszerek kialakítására, amelyek alkalmazása kiter­ jeszthető az egész dunai magaspartokra. Ilyen e l ő z m é n y e k után, amikor az 1 9 7 0 . szeptember 1 5 - é n bekövetkezett dunaföldvári partrogyás vizsgálatára a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat

1. ábra. Helyszínrajz a partrogyás és a fúrási pontok feltüntetésével. J e l m a g y a r á z a t : 1. Az alsó Öreg-hegy területe, 2. A magaspart pereme, 3. Megcsúszott partszakasz, 4. Feltorlódások a Duna-mederben Fig. 1. Location map of the slide-affected area with indication of boreholepoints. L e g e n d : 1. Area of the lower Öreg­ hegy. 2. Margin of high bank. 3. Slide-affected river stretch. 4. Pilings-up in the Danube's streambed

Horvát

h—S с heuer:

A dunaföldvári

partrogyás

mérnökgeológiai

vizsgálata

427

m e g k a p t a a megbízást, a dunaújvárosi tapasztalatok messzemenő felhaszná­ lásával és ott kialakított feltárási módszerekkel indultak meg Dunaföldvárnál a kutatási munkálatok. A dunai magaspartok mozgásjelenségeit a különböző szerzők eltérő megne­ vezéssel írták le. Ezért ugyanazon jelenségnek a leírásakor találkozunk csúszás, suvadás, partcsuszamlás, partcsúszás, partrogyás, földmozgás megnevezések­ kel. A legújabb irodalmi adatok szerint morfológiailag a szeletes csuszamlások csoportjába tartozik ( P É C S I M. 1 9 7 0 ) , míg talajmechanikailag — ahol a kiváltó o k o k a t vették figyelembe — a partrogyások közé sorolhatók ( K E Z D I A . 1 9 5 9 ) . Miután dolgozatunkban a mérnökgeológiai viszonyokkal foglalkozunk, ezért a partrogyás megnevezést használjuk. A dunaföldvári partrogyással P É C S I M. ( 1 9 7 1 ) és B E N D E F I L . ( 1 9 7 2 ) is fog­ lalkoztak és publikálták megfigyeléseiket.

2. A feltárási munkálatok és azok eredményeinek ismertetése A vizsgált magaspart a dunaföldvári Alsó Öreg hegy keleti — a D u n a által alámosott eróziós peremmel végződő — k b . 1 5 0 m tengerszint feletti magasságú oldala ( 1 . ábra). A z általunk vizsgált szakaszon háromféle parttípust tudtunk megkülönböztetni. ( 2 . ábra). Míg a Kálvária hegynél az I. típus, a m e g r o g y o t t

2.ábra. A Dunaföldvár öreg-hegyi magaspartok típusai. J e l m a g y a r á z a t - I Eróziós magaspart mozaásfor mák nélkül, I I . Helyileg kialakult, kisebb csúszásokkal jellemezhető magaspart, I I I . Partrogyásokkal erősen tagolt magaspart; 1. Pleisztocén, felsőpannóniai üledékek, 2. Duna-kavics, 3. Megcsúszott anyag Mg 2. High bank types at Dunaföldvár, öreghegy. I. Erosional high bank without any form of movement. I I High bank with minor slides of local origin. I I I . High bank heavily dissected by river bank slides. L e g e n d - 1 Pleisto­ cene, Upper Pannonian sediments, 2. Danubian gravel. 3. Slide-transported material

428

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

partszakasz É-i oldalán a I I . típus, addig az ismételten m e g r o g y o t t partszaka­ szon a I I I . típus a jellemző. Feltűnő, h o g y míg a K á l v á r i a hegynél a magas­ part közel függőleges falat alkot, (3. ábra) addig a tőle D-re eső, 1970. szeptem­ ber 15.-i partrogyás területe a megelőző mozgások eredményeként k b . 50—70 m-t hátrált. A korábban m e g r o g y o t t területrészen 115 — 120 m tengerszint feletti magasságú lépcső jött létre, amely a D u n a p a r t o n meredek fallal végző­ d ö t t . E z a korábban megcsúszott anyag látszólag stabilizálódott, két kisebb ház is épült rajta. Tehát e partszakaszon a partrogyást megelőzően is voltak mozgások. A z 1970 évi „ i s m é t e l t " partrogyást hónapokkal megelőzően is repedéseket lehetett megfigyelni a magasparton a partéllel párhuzamosan. A repedések egyre tágultak és mélyebbre hatoltak. A rogyáskor k b . 400 m hosszban és 30 m szélességben mintegy 1 millió m földtömeg vertikálisan k b . 30 m-t zökkent eredeti szintjéhez v i s z o n y í t v a . A D u n a medréből, közel a parthoz, egymással majdnem párhuzamosan két szigetív emelkedett ki 2—5 m magasra a víz szintje fölé. Tágas repedések és kiemelkedett ill. lesüllyedt 2—4 m széles föld­ hátak tagolták fel a korábbi partrogyásból visszamaradt lépcsőt is 4. és 5. ábra). A dunaföldvári partrogyás feltáró munkálatainak megtervezésénél abból a t é n y b ő l indultunk ki, h o g y a m e g r o g y o t t partszakaszon ezt megelőzően is többször v o l t mozgás, tehát ezért a tőle É-ra és D-re levő területektől eltérő földtani, vízföldtani stb. adottságokat kellett feltételezni, amelyek a mozgás kiváltásában feltétlenül közrejátszanak. E n n e k figyelembevételével a különböző mélységű feltárófúrásainkat — számszerint 17 db-ot — a Dunára merőlegesen 4 d b szelvényben helyeztük el, o l y m ó d o n , hogy két szelvény (I. és I V . ) a partrogyás területétől északra ill. 3

3. ábra. A dunaföldvári magaspart. Előtérben a Kálvária-hegyi partszakasz, távolabb a Dunába mélyen benyúló megcsúszott anyag Fia. 3. The high bank of Dunaföldvár. Foreground: the Kálvária-hegy stretch of bank. Background: slide-transported material penetrating deep into the Danube

Horváth—Soheuer:

A dunaföldvári

partrogyás

mérnökgeológiai

vizsgálata

429

4. ábra. A partrogyás a Dana felől nézve. Előtérben a feltorlódott f e h j p m a ő . i m rétegek Fig.

4. River bank slide as viewed from the Danube. Foreground: upper Pannonian strata piled up

délre került kitűzésre e g y a partrogyás É-i peremén (II.) egy pedig a k ö z é p v o ­ nalában ( I I I . ) . A Dunaparton a szelvények közé a földtani, vízföldtani k é p j o b b tisztázása érdekében még egy-egy fúrást telepítettünk. A fúrásokon ke­ resztül megrajzolt K—JSTy-i és É—D-i szelvények segítségével a vizsgált terület földtani, vízföldtani viszonyai jól jellemezhetővé váltak. A feltárási adatok

Fig.

5. ábra. A Duna-mederben keletkezett szigetívek a külső és belső tóval 5. Island arcs formed in the Danube's streambed, with the outer and inner lakes

7 Földtani Közlöny

430

Földtani

Közlöny

106. kötet,

KÁLVÁRIA

4.

füzet

HEGY

6. ábra. Áttekintő keresztszelvény a dunaföldvári Kálvária-hegynél. J e l m a g y a r á z a t :

1. Lösz, homokos lösz,

2. Fosszilis talaj, 3. Iszapos finomhomok, 4. Idős agyagos mésztelen lösz, 5. Folyóvízi üledékek, 6. Agyag, iszap, 7 . Homok, 8. Pleisztocén-felsöpannon határ, 9. A fúrásokban észlelt víz Fig.

6. Outline cross section at Dunaföldvár, Kálvária-hegy.

Legend:

1. Loess, sandy loess. 2. Fossil soils.

3. Loamy fine sands. 4. Old argillaceous, limeless loesses. 5. Fluviatile sediments. 6. Clay, loam. 7 . Sand. 8. Pleistocene-TJpper Pannonian boundary. 9. Waters observed in boreholes

alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a feltárt kb. 1,5 km-es part­ szakaszon egymástól eltérő földtani és vízföldtani viszonyokat találunk. A vizs­ gált terület földtani és vízföldtani viszonyait a legjellemzőbb szelvények S e g í t ­ ségével ismertetjük. Az A — A szelvényt 4 db feltárófúrás adatai alapján szerkesztettük a Kálvá­ ria hegyen keresztül. (6. ábra). A vizsgált partszakaszon ez a terület látszik partrogyás feltételeinek kialakulása szempontjából a legkritikusabbnak, mert itt a legmeredekebb majdnem függőleges a partfal. A hegy Ny-i oldala bár szin­ tén meredek, sokkal lankásabb, mint a Duna felöli. A Kálvária hegyen lemélyített 1/3. sz. feltáró fúrásunkkal 82 m vastag pleisz­ tocén korú rétegsort tártunk fel, melynek felépítésében uralkodóan finom homo­ kos lösz, lösz és agyag, homokos agyagrétegek vesznek részt, olymódon, hogy a homokos agyag, agyagrétegek a szelvény alsó felére jellemzőek. A kőzetfizi­ kai vizsgálatok alapján agyagnak minősített képződmények genetikailag fosszilis talajok és átalakult, elváltozott löszféleségek. A fúrás talpáig pannó­ niai korú agyag, homokos agyag és homokrétegek települnek. A Kálvária hegy K - i lábánál lemélyített 1/2, ill. a Dunában lefúrt 1/1. sz. fúrással a Duna által lerakott holocén korú folyóvízi üledékek alatt folytatódik a Kálvária

Horváth—Scheuer:

A dunaföldvári

partrogyás

mérnökgeológiai

vizsgálata

431

7. ábra. Áttekintő mérnökgeológiai szelvény a megrogyott partszakaszon keresztül. J e l m a g y a r á z a t - 1 LOsz. homokos lösz, 2. Fosszilis talaj, 3 . Idős, agyagos lösz-féleségek, 4. Agyag, iszap, « . Homok, 6. Eredeti településéből k £ mozdult anyag, 7. Duna-kavics Fig. 7. Outline engineering-geological section across the slide-affected river bank stretch. L e g e n d - 1 Loess sandy lcess. 2. Fossil soils. 3. Old argillaceous loess varieties. 4. Clay, loess. 5. Sand. 6. Material removed from its originál situation. 7. Danubian gravel

. ábra. A partrogyás után keletkezett új függőleges partfal, amely egyben a csúszólap felső függőleges szakasza Fig. 8. New vertical bank face representing, at the same time, the upper vertical part of the sliding plane

7*

432

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

hegy alatt is feltárt pleisztocén korú fosszilis talajokat tartalmazó idős agyagos lösz-összlet, valamint a felsőpannóniai korú a g y a g , h o m o k o s agyag és e g y nagyvastagságú homokréteg. A Kálvária hegy Ny-i oldalán az 1/4. sz. fúrásunkkal feltártuk az irodalomból már ismert folyómedret. A folyóvízi h o m o k o k és kavicsrétegek alatt 12,30 m-től a már ismertetett pleisztocén és felsőpannóniai k é p z ő d m é n y e k találhatók. А В — В szelvény a m e g r o g y o t t partszakasz k ö z é p v o n a l á b a n helyezkedik el (7. ábra). Miután ebben a szelvényben tanulmányozhattuk legjobban a m o z ­ gást kiváltó természeti tényezőket, valamint a partrogyás után kialakult új helyzetet (8. ábra) a legtöbb fúrást, számszerint 5 d b - o t ebben a szelvényben helyeztünk el. A szelvényt vizsgálva az előző keresztirányú szelvénytől erősen eltérő föld­ tani képet látunk. Mindenekelőtt feltűnő a Dunában ill. a Dunaparton lemélyí­ tett fúrásokban a partrogyástól É-ra a Kálvária hegynél kimutatott k b . 20 — 30 m vastagságú pleisztocén rétegek teljes hiánya. A Dunában lemélyített I I I / 9 . sz. fúrásban a dunai hordalék alatt közvetlenül a felsőpannóniai rétegek helyezkednek el. A I I I / 1 0 . sz. fúrásban a mozgásban résztvevő anyag alatt rögtön az első pannóniai korú homokréteget ütöttük meg, amely a Kálvária hegynél teljesen hiányzik. E réteg vastagsága 4,0 m-nek a d ó d o t t és a szelvény minden fúrásával sikerült feltárni. í g y , egyértelműen megállapítható, h o g y az adott homokréteg közel vízszintes településű és a Dunameder — különösen a hajózási útvonalon mesterségesen is kotort szakaszon — belemetsz ebbe a rétegbe. A feltárt felsőpannóniai rétegösszlet alsó szakaszán e g y jól azonosítható a kutatási területen mindenütt k i m u t a t o t t ún. második homokréteg települ. Vastagságát p o n t o s a n meghatározni n e m tudtuk, miután a fúrások ebben áll­ tak m e g . A két homokréteg k ö z ö t t iszap, agyag, homoklisztes rétegek helyezkednek el kisebb homoklencsékkel tagolva.

9. ábra. Mérnökgeológiai hosszszelvény a Duna-parton. J e l m a g y a r á z a t : 1. Agyag, iszap, 2. Homok, 3. Fosszilis talaj, 4. Idős agyagos lösz-féleségek, 5. Eredeti településéből kimozdult anyag, 6. A mozgásban részt vett anyag határa. 7. Pleisztocén-felsőpannon határ, 8. A fúrásokban észlelt víz, 9. Megcsúszott partszakasz Mg. 9. Engineering-geological longitudinal section along the Danube's bank. L eg e n d : 1. Clay, loam. 2. Sande 3. Fossil soils. 4. Old argillaceous loess varieties. 5. Material removed from its original position. 6. Boundary of th, material involved in the movement. 7. Pleistocene-Upper Pannonian boundary. 8. Waters observed in boreholes, 9. Slide-transported stretch of bank

Horváth—Scheuer:

A dunaföldvári

partrogyás

mérnökgeológiai

vizsgálata

433

10. ábra. A partrogyás alsó szakasza a belső tóval és a régi kb. 15 m magas partfallal Fig. 10. Lower stretch of the river bank slide with the inner lake and the old escarpment of about 1 5 m height

А I I I / 1 0 b . fúrásunkkal elsősorban a csúszólap helyének megállapítására töre­ kedtünk. Egyértelműen megállapítható v o l t , h o g y a felsőpannóniai korú alsó homokréteget már n e m érte a partrogyás, — települése zavartalan — a csúszó­ lap vízszintes szakasza ennek felületén alakult ki. А С—С szelvényt a magaspart előterében a Dunaparton lemélyített fúráso­ kon keresztül szerkesztettük (9. ábra). E z e n a vizsgált partszakasz földtani képe összefoglalóan tanulmányozható. E z e k szerint az ismételten megcsúszott partszakasztól É-ra és D-re a magaspart alatt és annak előterében nagyvastag­ ságú pleisztocén és pannóniai agyagrétegek helyezkednek el. A z ismételten megcsúszott partszakaszon a pleisztocén korú rétegek hiányoznak (10. ábra) és a m e g r o g y o t t földtömeg alatt közvetlenül alsópannóniai homoréteget talá­ lunk, a m e l y D-i irányban fokozatosan e l v é k o n y o d i k és eliszaposodik. E z alatt iszap, agyagrétegek helyezkednek el kisebb homoklencsékkel, m a j d a feltárt mélységben e g y a kutatási terület teljes hosszában összefüggően települő homokréteggel zárul a szelvény. (A megkutatott partszakasz vízföldtani vonatkozásában a földtani adottsá­ g o k n a k megfelelően alakultak, ezért helyi, egyedi adottságok mutathatók ki.) A feltáró fúrásokkal a pleisztocén összletben talajvizet, a pannóniai korú ho­ mokrétegekben pedig n y o m á s alatti rétegvizeket tártunk fel. A löszösszlet talajvízének utánpótlódását az Alsó ö r e g h e g y N y - i oldalán levő p a t a k j ó vízvezető üledékeiből kapja, mert itt a vizsgálatok és megfigye­ lések szerint a vízszint a Dunapartján mért értékeknél átlag 6 m-rel magasabb. U g y a n a k k o r az Alsó Öreghegy ill. Kálvária hegy alatti talajvízáramlásnak csak korlátozott lehetősége v a n az uralkodóan rossz vízvezető pleisztocén korú rétegeken keresztül. A magaspart alatt átszivárgó talajvíz a D u n á b a n csapolódik m e g . Míg azonban a Kálvária hegynél a talajvíz szabadon áramlik a

434

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

11. ábra. A dunaföldvári partrogyás elvi vázlata Fig. 11. Sketch of the river bank slide of Dunaföldvár

Duna irányába, addig a megrogyott partszakaszon az ismételt partrogyások által átdolgozott rossz vízvezetői tulajdonságú nagy kiterjedésű és tömegű anyaga visszaduzzasztja a talajvizet, természetes megcsapolódását gátolja. Ennek eredményeként itt kb. 10 m-rel magasabban értük el a talajvíz szintjét, mint a Kálvária hegynél. Tehát egy talajvíz dómot mutattak ki a megrogyott partszakaszon a fúrások. A visszaduzzasztott talajvíz a megcsúszott földtömeg É-i és D-i oldalán a Dunaparton kishozamú források formájában csapolódik meg A felsőpannóniai homokrétegekben nyomásalatti rétegvizet tártunk fel. A megrogyott partszakaszon, ill. attól D-re elhelyezkedő első homokszintnek a rétegvíz nyomása 1 — 1,5 atm-nak adódott. Mint földtani leírásunkban már ismertettük a megrogyott partszakaszokon e homokréteg és a Duna között hidrológiai kapcsolat alakult ki, részben azért, mert a folyó a medrét a homokré­ tegbe bevágta, részben pedig azért, mert az 1 — 1,5 atm nyomású rétegvíz a felette települő a megbolygatott agyagrétegen keresztül közvetlenül a Duna­ mederben csapolódik meg. A rétegvíz nyomás értéke a Dunamederben volt a legalacsonyabb 94,85 m A f (1971. I X . 15.) szemben a Dunaparton mért 95,16 mAf (1971. I X . 7.) nyugalmi vízszint értékkel. A megrogyott partszakasztól D-re az adott homokréteg felett több méter vastag agyagréteg fekszik, tehát itt kizárt a Dunával való vízföldtani kapcsolat. A réteg nyugalmi vízszintje a feltárások idején 94,60 — 95,16 mAf értékek között változott. A nagyobb mélységben települt második homokréteg nyugalmi vízszintje a feltárások idején a Dunaparton 97,50 — 97,89 mAf értékek között változott a vizsgált területen, ami kb. 4 atm rétegvíznyomást jelent.

3. Megállapítások, következtetések A dunai magaspartok állékonyságával kapcsolatosan az utóbbi években szá­ mos közlemény és ismertetés jelent meg, amelyek a partmozgások okainak és törvényszerűségeinek feltárásával foglalkoznak. Ezért az ismétlések elkerülése érdekében e fejezetben olyan jelenségeket kívánunk ismertetni és azokra a figyel­ met felhívni, amelyek eddig nem voltak széles körben ismertek és nem csak

Horváth—Scheuer:

en

1

•s

2

A

dunaföldvári

partrogyás

^mérnökgeológiai

vizsgálata

435

£

; í

3

•% S л s ~~ о

В

5

О

72. ábra. A dunaújvárosi 38Н sz. vízszintfigyelŐ kútnál mért vízszintek összehasonlítása a Duna-vízállás változásokká Fig. 12. Comparison of the water levels measured in the observation well Dunaújváros 38H with the Danube's water level changes

a dunaföldvári magaspartokra jellemzőek, hanem általánosíthatók a teljes hazai dunai partszakaszra. a) Már az előző fejezetben kitértünk arra, h o g y a vizsgált partszakasz mor­ fológiai és földtani képe nem egységes, egymástól eltérő egységekre tagol­ hatok. A Kálvária hegyi szakasz e g y majdnem függőleges rogyásoktól mentes partfalat alkot. A D u n a eróziós, alámosó tevékenysége révén csak pergések, kisebb-nagyobb omlások fordulnak elő. E t t ő l teljesen eltérő morfológiai hely­ zetet találunk ettől D-re a megcsúszott partszakaszon. Ezen a területen a part­ rogyás előtt is a part él és a Dunapart k ö z ö t t 100—150 m szélességű már koráb­ ban megmozdult eredeti településéből kibillent anyag helyezkedett el. E mor­ fológiai különbségekből megállapítható az, h o g y a Kálvária hegyi partszaka­ szon korábban nem v o l t a k partrogyásra utaló mozgások, tehát állékony v o l t , míg a t ö b b i területek aktív mozgásos jelenségeket mutatnak.

436

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

Dunaföldvár ,0 pont magassága 89.58 m At.

Dunaújváros ,О'pont magassága 90.95 mAt.

13. ábra. A dunaföldvári és dunaújvárosi vízmércén mért havi WV és K Ö V Duna-vízszintek grafikonjai a partrogyások időpontjainak bejelölésével. J e l m a g y a r á z a t : l . A dunai vízállások havi NV-értékei, 2. A dunai vízállások havi KÖV-értékei. 3. A partrogyások időpontjai Fig. 13. Graphs of monthly high and mean water levels of the Danube recorded by gauges at Dunaföldvár and Duna­ újváros, with indication of the dates of river banks slides

Vizsgálva és keresve ennek okait megállapítható, h o g y az eltérő állékonysági adottságokat a két terület k ö z ö t t fúrásokkal kimutatott különböző földtani felépítésre kell visszavezetni. A Kálvária hegynél a D u n a közép vízi szintje alatt még k b . 30 m vastagságú j ó állapotú pleisztocén rétegek települnek. E b b ő l a rétegösszletből teljesen hiányoznak a j ó vízvezető és n y o m á s alatti vizet tározó homokrótegek. A partrogyásokkal szabdalt területen pedig a Duna Szintjében v a g y annak közelében az előbbivel ellentétben rögtön kezdődik a felsőpannóniai üledékösszlet, amelyet t ö b b szintben tagolnak nyomásalatti vizeket tartalmazó homokrétegek és ezek az állékonysági vizsgálatok szerint jelentős Szerepet játszanak a mozgási folyamatban. A Dunaföldvárnál tapasztalt adottságok alapján levonható tehát az az általános, a hazai magaspartokra vonatkoztatható következtetés, h o g y ahol a D u n a szintje alatt k b . 30—40 m mélységig hiányoznak a rétegvizet tározó homokszintek azok kevésbé csúszásveszélyesek és a partfal alakításában az eróziós folyamatok a döntőek. Ezzel magyarázható a Kálvária hegyihez ha­ sonló magaspartoknál a jellegzetes mozgásformák hiánya és azok állékonysága. b) A z ismételten megcsúszott partszakasz nemcsak földtani, de vízföldtani vonatkozásban is lényeges eltérést mutat a tőle É-ra és D-re levő partszaka­ szoktól. Először is a megcsúszott földtömeg m ö g ö t t a talajvíz visszaduzzadt. Ennek hatására a talajvíz szintje 10 m-rel magasabban helyezkedik el, mint a K á l v á ­ ria hegynél. A megemelkedett talajvízszint a megcsúszott földtömegre ható vízszintes tömegerő megnövekedését eredményezte.

Horvát

h—S с h e и e r: A dunaföldvári

partrogyás

mérnökgeológiai

vizsgálata

437

14. ábra. A dunaújvárosi vízmércén mért Duna-vízállások napi értékei a partrogyások időszakában Fig. 14. Daily values of the Danube's water stage as recorded by the gauge of Dunaújváros at the times of the river bank slides

A csúszási feltételek kialakulásában a megemelkedett talajvíz mellett a fel­ színközeli — a D u n á v a l közvetlen vízföldtani kapcsolatban levő — pannóniai h o m o k r é t e g b e n levő nyomásalatti rétegvíznek van döntő szerepe (11. ábra). A pannóniai korú homokrétegekre telepített észlelőkutak adatai egyértel­ műen bizonyítják, h o g y a víztartó h o m o k b a n levő nyomásalatti vizek piezométeres nyomását a D u n a mindenkori vízállása befolyásolja. A D u n a vízállásának hatása a rétegvizek vízszint változásaira és az összefüg­ gések kimutatására a Dunaújváros térségében létesített megfigyelő kutak 8 éves adatsora áll már a rendelkezésre. A mérési eredmények egyértelműen jelzik (12. ábra), h o g y a rétegvizek nyugalmi S z i n t j e jelentős ingadozást mutat és ez szoros kapcsolatban van a mindenkori folyóvíz állással. A 7. ábrán a D u n a p a r t o n levő 38 H jelű figyelőkút adatait adjuk m e g az e l m o n d o t t a k alátámasztására. A kútban a maximális vízszintingadozás mértéke megközelí-

438

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

15. ábra. A dunaföldvári vízmércén mért Duna-vízállások napi értékei a partrogyások időszakában Fig. 15. Daily values of the Danube's water stage as shown by gauge readings at Dunaújváros

tette a 4 m-t. E g y periódus keretében — vízszint emelkedés, süllyedés — a leg­ n a g y o b b vízszintváltozás az l-es jelű rétegnél 3,95 m , a 2-es jelű rétegnél pedig 2,75 m-nek adódott. A 2 m-t meghaladó egyidejű vízszint növekedés az 1 rétegnél 2 esetben, a 2-esnél pedig 4-szer volt kimutatható. A z észlelési adat­ sorból egyértelműen megállapítható, h o g y a megfigyelés alatt álló rétegvizek­ nél t ö b b m-t elérő vízszintingadozás mutatható ki és a vízszintváltozás érzé­ kenyen követi a D u n a vízállás változásait azzal együtt emelkedik és süllyed. A vízszintváltozás a D u n a hatására nemcsak a folyóparton, hanem attól t á v o l a b b — többszáz méter távolságban — a magaspart belsőbb részein levő kutaknál is kimutatható volt, természetesen csökkenő értékkel. E z e k a kimutatott hidrológiai v i s z o n y o k visszahatnak a magaspartok állé­ konyságára is. D Ó M J Á N Jenő (1952) éppen a víztartórétegben létrejött vízszintemelkedésből eredő nyomásnövekedéssel magyarázza a csúszólap helyének kialakulását és a mozgás megindulását. A dunaföldvári megcsúszott partsza­ kaszon lemélyített fúrások adatai alapján egyértelműen megállapítható volt, h o g y a kialakult csúszólap helye teljesen megegyezett az elméletileg feltételeztt csúszólap helyével. E jelenségek azt bizonyítják, h o g y a rétegvizek és a D u n a k ö z ö t t hidrológiai kapcsolat van, amely lehet közvetlen v a g y közvetett. A közvetlen hidrológiai kapcsolat a víztartóréteg és a D u n a k ö z ö t t ott ala­ kult ki, ahol a folyó medre átmetszi a homokréteget v a g y abban alakult ki. A k ö z v e t e t t hidrológiai kapcsolat a m é l y e b b e n 20—30 m mélységben települő rétegeknél mutatható ki. E n n e k okaira vonatkozóan többféle magyarázat van azonban ezek bizonyítására még t o v á b b i adatok és megfigyelések szükségesek.

Horvát

h—S с heu

er:

A dunaföldvári

partrogyás

mérnökgeológiai

vizsgálata

439

A D u n a szerepe természetesen n e m merül ki a pannóniai korú homokrétegekben levő rétegvíz nyomásának alakításában. Ennek igazolására felraktuk (13. ábra) a Dunavízállások havi N V és K Ö V értékeit a z o k b a n az időszakok­ ban, amikor az ismert partrogyások voltak. í g y a dunaföldvári dunavízállási adatok 1969 — 1975 éveit raktuk fel. A z adott időszakban 1970-ben és 1975-ben v o l t a k partrogyások Dunaföldvár térségében. A dunaföldvári partrogyásokat ellentétben a dunaújvárosiakra az a jellemző, h o g y itt a partrogyások felté­ teleit az antropogén t é n y e z ő k n e m befolyásolták. A grafikonból j ó l látszik, h o g y mindkét partrogyás kiemelkedően magas Dunavízállást k ö v e t ő e n k ö v e t ­ kezett b e . A dunaújvárosi partrogyások időszakára v o n a t k o z ó dunavízállási adatokat szintén felraktuk (14. ábra). I t t is feltűnő, h o g y az 1965. évi partrogyások o l y a n időszakban következtek b e , amikor a Dunán az évszázad legmagasabb és leg­ tartósabb árhulláma v o n u l t le. Igaz annak ellenére, h o g y a dunaújvárosi partro­ gyásokat közismerten elsősorban a kedvezőtlen antropogén hatások okozták. E z az o k a annak, h o g y az 1964 é v i mozgások viszonylag n e m magas dunavíz­ állások idején k ö v e t k e z t e k b e , bár az adott évben a legmagasabb dunavíz szinteket éppen a partrogyás időpontjában mérték. A 15. ábrán felraktuk a dunaföldvári és dunaújvárosi partrogyások idősza­ kaiban a napi dunavízszinteket. A napi dunavízállási adatok alapján egyértel­ műen bizonyítható, h o g y a partrogyások olyan időszakokra estek, amikor hir­ telen t ö b b méteres dunavízszint csökkenések következtek b e . E z e k b ő l az a d a t o k b ó l tehát levonható az a következtetés, h o g y amennyiben a természetes és mesterséges tényezők egymásrahatásaként valamely magas­ part állékonysága kritikussá válik, a D u n a az, amelynek a partfal állékonysága szempontjából negatív hatása kiválthatja a mozgást. A magas dunavízállások után bekövetkezett mozgások keletkezése t ö b b tényezőre vezethetők vissza, amelyek szerepe azonban n e m azonos nagyságrendű. Lényeges, de n e m d ö n t ő a magas vízállások idején m ű k ö d ő fokozott eróziós tevékenység, amely csökkeni a magaspartot megtámasztó földtömeg mennyiségét. A z apadó vízszint miatt csökken a magaspart lábát „megtámasztó" víznyomás. A z árvízi tetőzése utáni fokozatos v a g y rohamos apadásról egyidőben a folyó felé megnövekszik a talaj­ víz és vízállás közötti magasságkülönbség az áramlási nyomás, így állandóan fokozódik, amely kifelé n y o m j a , részben a magaspartot, részben pedig annak előterében települő anyagot. E z döntő tényezőként értékelhető. T o v á b b i negatív hatásként értékelhető, hogy hirtelen dunavízszint csökkenés esetén a pannóniai homokrétegekből a D u n á b a kiáramló rétegvíz homokszem­ cséket ragadhat magával, ez csökkenti a magaspart lába alatt elhelyezkedő homokréteg tömörségét és í g y nyírószilárdságát. Összefoglalásul megállapíthatjuk, h o g y az adott magaspart állékonyságát a természetes t é n y e z ő k közül a morfológiai, földtani, vízföldtani adottságok, valamint a D u n a állandó kölcsönhatása befolyásolja elsősorban. I r o d a l o m — References Á D Á M L . — M A R O S I S . — S Z I L Á R D J . ( 1 9 5 9 ) : A Mezőföld természeti földrajza. Földrajzi Monográfiák 2 . Akadémiai Kiadó. Budapest, p. 1 — 5 1 4 . B A R T H A F. és munkatársai ( 1 9 7 1 ) : A magyarországi pannonkori képződmények kutatásai. Akadémiai Kiadó. Budapest, p.

1—172.

B U L L A B. ( 1 9 3 4 ) : A magyarországi löszök és folyóteraszok problémái. Földrajzi Közlemények. 6 2 . p. 1 3 6 — 1 4 9 . B U L L A B. ( 1 9 6 2 ) : Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó. Budapest, p. 1 — 1 7 8 . D Ó M J Á N J . ( 1 9 5 2 ) : Középdunai magaspartok csúszásai. Hidrológiai Közlöny. 3 2 . p. 4 1 6 — 4 2 2 . E R D É L Y I M . ( 1 9 5 5 ) : A Dunavölgy nagyalföldi szakaszának víztároló üledékei. Hidrológiai Közlöny 85. p. 1 5 9 — 1 6 9 .

440

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

G A L L I L . (1952): A dunai és balatoni magaspartok állékonyságának törvényszerűségei. Hidrológiai Közlöny 3 2 . p . 409—416. H O R V Á T H Z S . — S C H E U E R G Y . — V Á a ó I . - N É (1971): A dunaföldvári magaspart csúszásvizsgálata. F T I . szakvélemény, kézirat. H O R V Á T H Z S . — V Á S Ó I . - N É (1974): A dunaföldvári partcsúszás hidrológiai és talajmechanikai vizsgálata. Műszaki Tervezés 7. p. 3 8 - 4 0 . K A R Á C S O N Y I S . — S C H E U E R G Y . (1969: Vízföldtani megfigyelések Dunaújváros környékén. Hidrológiai Közlöny. 49. p. 115-126. K A R Á C S O N Y I S . — S C H E U E R G Y . (1972): A dunai magaspartok építésföldtani problémái. Földtani Kutatás 15. p. 71 —83. K A R Á C S O N Y I S . — S C H E U E R G Y . (1972): A dunai magaspartok vízföldtani sajátosságai. Hidrológiai Közlöny 52. D . 375-383. K E Z D I Á . (19591: A létesítmények épségét veszélyeztető tényezők. Műszaki Földtan. Műszaki Könyvkiadó Budapest, p. 257—293. K E Z D I Á . (1969): Talajmechanika 2. kiadás I . kötet. Tankönyvkiadó. Budapest, p. 1—618. K E Z D I Á . (1970): A dunaújvárosi partrogyás. Mélyépítéstudományi Szemle 20. p. 281—298. K R I V Á N P. (1955): A közép-európai pleisztocén éghajlati tagolódása és a paksi alapszelvény. Földt. Int. Évkönyve. 43. p. 3 6 3 - 4 4 0 . K R I V Á N P. (1960): A paksi és villányi alsó pleisztocén kifejlődésének párhuzamosítása. Földtani Közlöny 90. p. 303— 321. M O L N Á R B. (1971): A dunaújvárosi felsőpannoniai és pleisztocén képződmények földtani vizsgálata. Földtani Közlöny 101. p. 3 4 - 4 3 . P É C S I M . (1959): A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Földrajzi Monográfia. 2. Akadémiai Kiadó. Budapest, p. 1 — 346. P É C S I M . (1971): A z 1970. évi dunaföldvári földcsuszamlás. Földrajzi Értesítő. 20. p. 233. 236. P É C S I M . — P E V Z N E R M . A . (1974) Paleomágneses vizsgálatok a paksi és a dunaföldvári löszösszletben. Földrajzi Köz­ lemények 2 2 . p. 220 —224. P Á R D Á N Y I J . — S C H E U E R G Y . — S Z I L V Á G Y I I . (1975): Lejtők állékonyság vizsgálata. F T I . Kiadvány. Tervezési Segédlet. 25. szám p. 1—37. H Ó N A I A . (1956): A magyar medencék talajvize, az országos talajvíztérképező munka eredményei. Föld. Int. Évkönyv. 46. p. 3—245. R Ó N A I A . — B A R T H A F . - K R O L O P P E . (1969): A kulcsi löszfeltárás szelvénye. M AFI. Évi Jel. 1963-ról p. 1 6 7 - 1 8 7 . R Ó N A I A . — S Z E N T E S F . és munkatársaik (1972): Magyarázó Magyarország 2000 ООО-es földtani térképsorozatához. Székesfehérvár. Budapest, p. 5—179.

Engineering-geological investigation of the river bank slide of Dunaföldvár Zs.

Horváth

— Dr. Oy.

Scheuer

The right bank of the Danube to the south of Budapest is characterized b y high banks traceable, with smaller or greater interruptions, up to the country's border. Rising about 30 to 50 m high above the river, these belong to the country's characteristic, unstable areas. Recently, a characteristic movement took place, i. a., at Dunaföldvár, where a mass of 30 m width slid over a length of some 4 0 0 m or so. This movement resulted in the formation of islands as far as 150 m away from the water's edge of the river. River bank control measures and recovery works aimed at clarifying the causes of movement and preventing eventual further movements were undertaken in the slide-affected area. The recovery works and investigations have cleared up the geological, hydrogeological and engineering geological conditions of the river bank slide and the causes responsible for the movement. A s shown b y the results, no antropogenic factors have been involved in the development of the phenomenon, just physical agents played their role in it. The investigations have also shown that the agents responsible for the river bank slide of Dunaföldvár had been the same as those observed elsewhere on the Danube's high banks. Numerous factors are involved in the generation and development of movements of this kind. These, however, are not the same, nor similar, as far as their role and importance are concerned. Of the effective agents, let us quote the geological structure the hydrogeo­ logical conditions and the behaviour of the Danube itself. According to the results, the slide develops above a sand layer comprising a confined aquifer. The horizontal stretch of the sliding plane will always develop above this. This is where laboratory tests and measurements do show such a failure in the sedimentary rock environment as m a y trigger of a movement within the rock mass. Wherever these water-bearing sand layers are absent or lie at greater depth, —30 to — 50 m underground, the given river bank stretch is stable or less liable to sliding. The movements take place, as a rule after the fall of the river's water level subsequent to the Danube's high water stage. This is due to several causes. In addition to the accelerated erosion and the bank-supporting effect of the high water body, the river will increase the water pressure in the various aquifers and a sudden fall in the water level of the river will let enormous quantities of sand flow into the Danu­ be. A l l in all, it can be concluded, that the stability of the high banks is influenced b y numerous factors, of which the geological and hydrogeological conditions and the behavio­ ur of the river are crucial.

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Oeol. Soc. (1976)

106. 441—447

A Nagyveleg-2. sz. fúrás eocén rétegsorának mikropaleontológiai vizsgálata Kerekesné

Tüske

Márta — Kernemé (1

Sümegi

Katalin

táblázattal)

A N a g y v e l e g — 2 . sz. perspektivikus kőszénkutató fúrást a Dunántúli K ö z é p ­ hegység átfogó barnakőszén kutatási programja keretében az 1 9 6 9 — 7 0 - e s évek­ ben mélyítették a Bakony-hegység E-i előterében. A fúrást a nagyvelegi t e m p l o m t ó l É N Y - r a k b . 1 3 0 0 m-re, a K ö v e c s e s - p a t a k Ny-i partján, attól k b . 1 5 0 m-re dr. KOPEK G. tűzte ki. A fúrás elsődleges célja a kőszénkutatás, másodlagos célja pedig az eocén rétegek É-i b a k o n y i t o v á b b n y o m o z á s a v o l t . Kivitelező munkáit az O F K F V Dunántúli Üzemvezetősége végezte. A fúrás vázlatos rétegsora a k ö v e t k e z ő : 0,0— 1,0 1,0— 1,3 1,3—421,4 421,4—623,7 623,7—866,6

m-ig m-ig m-ig m-ig m-ig

holocén talaj pleisztocén lösz oligocén-alsómiocén agyagmárga, homok, kavics eocén molluscás márga, homok szenes agyag kréta agyagmárga, tarka agyag

A fúrást 6 3 3 , 7 0 m-től a V I T U K I megrendelésére karsztvíz-megfigyelés cél­ j á b ó l mélyítették t o v á b b 1 9 7 1 — 7 2 - b e n . A t o v á b b m é l y í t é s szakaszában cenomán-albai-apti rétegeket harántolt. 8 6 6 , 6 0 m-ben apti agyagsorozatban állt le a berendezés. A kőzetminták terepi feldolgozását a kivitelező részéről HERNÁDY L . , BUDA T . , a M Á F I részéről pedig KORPÁS L . , DR. KOPEK G. és CSÁSZÁR G. g e o l ó g u s o k végezték. A z anyagvizsgálati tervet utóbbiak készítették a fúrás 0 , 0 0 — 6 1 9 , 9 0 m-ig terjedő szakaszának vizsgálatához. A vizsgálatokat az O F K F V K o m l ó i Anyagvizsgáló Laboratóriumában rendelték meg. A z 1 9 7 0 - b e n elkészült laboratóriumi vizsgálatok feladata a kőzettani kifej­ lődésnek és a kor viszony oknak a p o n t o s a b b meghatározása volt. E n n e k kap­ csán került sor a fúrás 4 2 1 , 4 0 — 6 1 9 , 9 0 m-ig terjedő eocén összletének nannop­ lankton és Foraminifera vizsgálatára is, amelyek eredményét az alábbiak­ b a n ismertetjük. A vizsgált eocén S z a k a s z összevont rétegsorát KOPEK G. ( 1 9 7 0 ) kőzettani leírása alapján állítottuk össze ( 1 . táblázat). A z e o c é n szelvény — k é p z ő d m é n y e i t tekintve — az É K - i B a k o n y északi előterében elhelyezkedő medence-fáciest képviseli. Faunaképéből, a partszegélyi kifejlődésekben annyira jellegzetes Nagyforaminiferák csaknem teljesen hiányoznak. Makrofauna tekintetében, a v é k o n y ­ héjú, kistermetű molluszkákon kívül halpikkelyek, Pteropoda félék gyakoriak, gyéren a Tubulostium spirulaeum is előfordul. E rétegösszlet biosztratigráfiai felbontásában, valamint f i n o m a b b szintezé­ sében a plankton Foraminiferákra és nannoplanktonra támaszkodhatunk.

I . táblázat

442

A vizsgált eocén szakasz összevont rétegsora ( K O P E K G . , 1 9 7 0 , kőzettani leírása alapján)

Földtani Közlöny 106. kötet, 4. füzet

K e r e k e s n é—К

e r n e r n é : A Nagyveleg

2. fúrás eocénjének

mikropaleontológiája

443

Hazai viszonylatban a vizsgálatok e téren a Bakony-hegységi földtani őslény­ tani feldolgozó munka során történtek. A terület nannoplankton ját nagyrészt BÁLDINÉ ВЕКЕ M . (1964—69) kisebbrészt BONA J. és К. TÜSKE M . (1966 — 68) dolgozta fel, ill. vizsgálta. A Nagyforaminiferák, a plankton Foraminiferák vizsgálati eredményeivel össz­ hangban, a nannoplankton tartalmú rétegek csak a középső- és felsőeocént képviselik. BÁLDINÉ (1969) elvégezte a bakonyi eocén nannoplankton szintezését. Figyelembe vette a nannoplankton fauna alapján HAY által (1967) végzett tercier zónabeosztást, amely alkalmazható a hazai eocén anyagra. HAY a lutéciai emelet aljára a Discoaster sublodoensis zónát teszi. Alsólutéciai korú jól értékelhető nannoplankton fauna a Bakony-hegység területéről nem ismert, így a D. sublodoensis zóna sem igazolható. A Chiphragmalithus quadratus- és Discoaster tani nodifer zóna határát HAY a lutéciain belül jelöli. A bakonyi anyagból a Chiphragmalithust eddig nem, a Discoaster tani nodifert viszont csak a felsőeocénből lehetett kimutatni. Ezért BÁLDINÉ (1969) a középsőeocénen belül 3 lokális jellegű, egyenlőre csak a Bakonyra érvényesített szintet, a felsőeocénben viszont 2 általános érvényű biozónát különített el. A középsőeocén szintek jól egyeztethetők a KOPEK—KECSKEMÉTI—DUDICH (1966) által kidolgozott Nagyforaminifera szintekkel (1. táblázat). A fentiek ismeretében, a Nagyveleg—2. fúrás eocén anyagán végzett nannoplankton-vizsgálatok során is el tudtuk végezni a szintek szerinti tagolást (1. táblázat).

Az anyag előkészítése és a vizsgálatok módszerei A fúrás eocén szakaszából 421,40—619,90 m-ig 36 db mintát tártunk fel és vizsgáltunk meg nannoplanktonra. A minták vizsgálatra való előkészítését a laza üledékekre kidolgozott módszer szerint TIMÁENÉ TALÁLT T . geológus­ technikus végezte. A vizsgálatot biológiai mikroszkóppal 640 x nagyítású száraz és 1600 x nagyítású olajimmerziós lencsével végeztük. A fénymikroszkópos S t a t i s z t i k u s vizsgálatok gyorsanalitikai ipari jellegű vizsgálatokhoz a legmegfelelőbbek. A vizsgált minták nagy része (4 kivételével) gazdag nannoplankton-együttest tartalmazott. Előfordultak a középső- és felsőeocént biztosan jelző fajok. Köz­ tük fontosak a : Neococcoliihes dubius (DEEL.), Ghiasmolithus grandis ( B E . et RIED.), G. solitus ( B E . et SULL.), Helicopontosphaera seminulum lophota (Вв. e t SULL.), Discoaster cf. crassus MARTINI lutécire utaló alakok, a Goccolithus pseudocarteri H A Y , MÖHLER et WADE, Cyclococcolithus neogammation B R . et WLLCOXON, Discoaster tani nodifer B R . et RIED., Gorannulus germanicus STEADNER, Ghiasmolithus oamaruensis (DEEL.) pedig a priabonaira u t a l ó alakok. Ezek fajöltője alapján választottuk el 619,90—515,30 m-ig a lutéciai — é s 515,30—421,40 m-ig a priabonai emeletet. A középsőeocén lutéciai emeletet (619,90—515,30 m) 2 részre tudtuk o s z t a n i . Alul a I . Reticulofenestra placomorpha-Pemma rotundum szintet 619,90 — 661,00 m-ig jelöltük. Gazdag felsőlutéciai nannoplankton-együttesében a két szintjelző faj végig magas dominanciával képviselt. Gyakori alakjai még a Neococcoliihes dubius ( D e f l . ) vékony-

Földtani

444

Közlöny

106. kötet,

4. füzet

termetű példányai, a Braarudosphaera bigelowi ( G R . et B R . ) , Pemma basquensis ( M A R T I N I ) , P. papillatum M A B T I N I , Zygrhablithus bijugatus ( D B P L . ) , Discoaster barbadiensis TAN. A szinten belül 603,70 — 580,00 m-ig csökkentsósvízi beütés van. A z innen vizsgált mintákból kettőben kevés nannoplankton volt, a 33 — 34-es sorszámúak pedig nem tar­ talmaztak nannoplanktont. E z a szakasz képviseli a kőszénösszletet és a nannoplanktonszegény szintet. M i n d e n szintben a l e g g y a k o r i b b a l a k o k a Coccoliihus pelagicus (WALLICH),

Cycloplacolithella formosa (KAMPT.), Reticulofenestra placomorpha (KAMPT.), Zygrhablithus bijugatus (DEFL.). A I I . robusztus Neococcolithes dubius-Discoaster floreus szintet 561,00 — 515,30 m-ig tudtuk kimutatni. Jellemzője a nagytermetű, vaskos vázú nannoplankton fajok uralkodó volta, a robusztus, vastag példányok jelenléte, emiatt a fajok nehezen határozhatók. A z ún. megvastagodás legszembetűnőbb a Discoastereknél, valamint a Neococcolithes dubius ( D E F L . ) faj formaváltozásán, miáltal a szint alsó és felső határa jól elkülöníthető. A szint­ jelző fajok mellett jellemzők a Discoaster trinus S T B A D N E R , D. aff. crassus M A B T I N I , Discoaster sp. „A forma", Helicopontosphaera seminulum lophota ( В в . et S U L L . ) és Ghiasmolithus grandis ( В в . et R I E D . ) fajoknak csak ebben a szintben való következetes elő­ fordulása, amelyek még felsőlutéciai alakok. A megvastagodás mértéke a szint alsó részén a legerősebb, felfelé haladva fokozatosan csökkenő tendenciájú a jelenség, amely nagy mértékben fáciestől függő fauna-együttesre utal. A felsőeocén, priabonai emeletet (515,30—421,40 m ) szintén 2 részre t u d t u k tagolni. A l u l a I I I . Discoaster tani nodifer zónában 515,30 — 456,20 m-ig az előzőtől élesen eltérő' általában vékonytermetű, kis példányok jelenléte a jellemző. Innen induló új fajok a Oyclococcolithus neogammation В в . et W I L O O X O N , Goccolithus pseudocarteri, H A Y , MOHLEB et W A D E , Gorannulus germanicus S T B A D N E R , amelyek már a felsőeocénre utaló alakok. E z e k a zóna alsó részén jelennek meg, 515,30 —499,80 m-ig, szórványosan nyomozhatok, de innen fölfelé rendszeresen magas dominanciával képviseltek. A Discoaster tani nodifer B R . et R I E D , zónajelző fajt csak 1 mintában 503,70 — 512,30 m-ig találtuk. Gyakori alak a Discoaster binodosus M A R T I N I , amelynél a fajon belüli nagymérvű változékonyság volt megfigyelhető. Jelen vannak a rövid-szélesebb karú, nagyobb középrésszel rendelkező példányok, a kisebb középrészes, keskeny-hosszú karú példányokkal együtt. E z utóbbiak között sok az átmeneti forma a Discoaster tani nodifer felé, esetleg egy részük már az is. Esetünkben elég rossz megtartásúak, amely a fajra való pontos határozást nagyon meg­ nehezíti. 492,80 m-től szórványosan vannak jelen a Ohiasmolithus oamaruensis (DEFL.) és Orthozygus aureus ( S T R A D N E R ) határozottan felsőeocént igazoló fajok. Egyéb gyakori alakok a Pemma segment, P. basquensis ( M A R T I N I ) , Braarudosphaera bigelowi ( G R . et B R . ) , Discoaster barbadiensis T A N , D. saipanensis В в . et R I E D . Általában, de különösen a zóna alsó részén 515,30 — 499,80 m-ig található nannoplankton formák rossz megtartásúak, dominanciájuk is nagyon változó. А I V . Isthmolithus recurvus zónát 456,20 — 421,40 m-ig. jelöltük, amely a Bakonyban a zónajelző faj megjelenésétől az eocént záró diszkordanciáig tart. A z Isthmolithus recurvus D E F L . zónajelző faj 456,20 m-ben jelenik meg először, majd végig követhető, felfelé egyre nagyobb gyakorisággal. Egyéb jellemző alakjai gyakorisági sorrendben a következők: Goccolithus pseudocarteri H A Y , M Ö H L E R et W A D E , Oyclococcoli­ thus neogammation В в . et W I L O O X O N , Discoaster tani tani B R . et R I E D . , Chiasmolithus oamaruensis ( D E F L . ) , Gorannulus germanicus S T R A D N E R (tömegesen), Orthozygus aureus ( S T R A D N E R ) . Kevesebb, de rendszeresen találhatók a Discolithina genus egyes fajai, a Discoaster binodosus hirundinus M A R T I N I , D. binodosus M A R T I N I , D. barbadiensis TAN, D. deflandrei В в . et R I E D , formák. Elszórtan, felsőkréta és alsóeocén allochton nannoplankton is volt, pl. a Nannotetraster sp. és a Marthasterites tribrachiatus ( B R . et R I E D . ) Az

ismeretetett

nannoplankton

szinteket-

és z ó n á k a t

azonosnak

tartjuk

BÁLDIKÉ ( 1 9 6 9 ) B a k o n y - h e g y s é g i e o c é n n a n n o p l a n k t o n szintjeivel ( 1 . táblázat), miáltal

elvégezhető

a

területről

kimutatott

Nagyforaminifera

(KOPEK—KECSKEMÉTI—DUDICH, 1 9 6 6 ) v a l ó korreláció is.

szintekkel

K e r e k e s n é—К

é r n e m é: A Nagyveleg

2.fúráseocenjénekmikropaleontológiája

4^.5

A plankton foraminifera vizsgálati eredménye A magyarországi eocén plankton Foraminifera vizsgálatok az utóbbi 10 é v b e n indultak meg. E z e k alapján történő szintezés sokkal j o b b eredményeket szolgáltat, mint a főleg helyi jellegű szintezésre alkalmas bentosz Kisforaminiferák. ( A z eocén rétegtani taglalásában is fontos szerepet játszanak, amelynek felismerése és hazai viszonylatban való alkalmazása elsősorban dr. KOPEK G á b o r érdeme. Neki köszönhető, h o g y a b a k o n y i eocén, plankton Foraminiferák alapján történő rétegtani taglalása m a m á r nagyrészt megoldódott.) E vizsgálatok zöme a Bakony-hegység területére esik és az elmúlt évek során az alábbi specialisták tanulmányozták a b a k o n y i eocén plankton Foraminiferaegyütteseket: SZŐTS E . , VITÁLISNÉ ZILAHY L . , MB. CITA, F. PROTO DÉCIMA, M. TOUMABKINE, I. SOLDAINI, 0 . SAMUEL és К . SÜMEGI К . L e g ú j a b b a n О. SAMUEL 1 9 7 2 - b e n megjelent munkája foglalkozik a B a k o n y hegységi eocén k é p z ő d m é n y e k plankton Foraminiferák alapján történő szin­ tezésével. A hegység területéről 8 fúrás anyagát ( S z — 4 2 ; M — 1 ; O t — 6 9 ; S r — 1 ; D — 2 3 3 ; D — 2 4 0 ; B a — 2 6 5 ) vizsgálta, amelyekben felsőlutéciai és 2 fúrás kivételével ( O t — 6 9 ; S r — 1 ) a priabonai képződményeket is kimutatta, de a priabonai emelet felső részét csak a Szápár—42. és M ó r — 1 . sz. fúrásban. A z 1. táblázaton feltüntettük SAMUEL ( 1 9 7 2 . ) plankton Foraminifera szinte­ zését, amelyet az említett területen végzett vizsgálatai során állapított meg. Mellette SAMUEL-SALAJ ( 1 9 6 8 . ) szlovákiai, valamint BOLLI ( 1 9 5 7 . ) trinidadi p l a n k t o n Foraminifera szintjeit. E z e k figyelembevételével végeztük a N a g y v e ­ l e g — 2 . fúrás eocén rétegsorának plankton Foraminiferák alapján történő tag­ lalását. A fúrás legmélyebb általam vizsgált mintája 5 8 8 , 7 0 — 5 8 0 , 0 0 m - b ő l v o l t , amely Foraminiferát n e m tartalmazott, az iszapolási maradék Mollusca töredékből állt. A z 5 6 1 , 0 0 m-ig terjedő szakasz t o v á b b i 4 mintája közül egyikben plankton Foraminifera n e m volt, néhány bentosz alakot tartalmazott csupán. A t ö b b i minta is viszonylag szegényes plankton Foraminiférákban, de összetétele alapján a „Turborotalia ( A . ) crassata densa" szintbe sorolható. A Turborotalia (A.) crassata densa (CUSHM.) viszonylag gyakori, és a fiatalabb szint Globigerináinak, Globorotaliáinak szórványos előfordulásával jellemezhető. 5 6 1 , 0 0 — 5 1 5 , 3 0 m közötti 8 d b minta igen gazdag plankton Foraminifera együttest tartalmaz, amelynek legjellemzőbb alakja a n a g y termetű, j ó l felis­ merhető Olobigerina eocaena GÜMB. A szintjelző Truncorotaloides rohri BRÖNN et BEBM. előfordulása igen ritka és eléggé variál a faj, így felismerése is bizony­ talanabb. Valószínűnek tartom, h o g y SAMUEL 1 9 6 5 - b e n megjelent NyugatK á r p á t i plankton Foraminifera szintezésénél ezt a szintet ezért is jelöli „Globigerina eocaena" szintnek. A m é l y e b b helyzetű mintákban a Globigerina frontosa SUBB., Globigerina linaperta FINLAY, Globorotalia-k gyakoriak, a Globigerapsis fajok és a Globigerina eocaena GÜMB. ritkább előfordulásúak. A szint középső részén a plankton Fora­ miniferák közül a Globigerapsis kugleri BOLLI, LOEBL. et TAPPAN, Globigerapsis index (FINLAY), Globigerapsis higginsi (BOLLI), valamint a Globigerinák n a g y termete és széles variációja, t o v á b b á a Turborotalia (T.J centralis (CUSHM. et BEBM.) átmeneti formái a Globigerina pseudoampliapertura BLOW et BANNER felé, és mindig j ó l felismerhető Truncorotaloides topilensis (CUSHM.) a szint

8 FOldtani Közlöny

446

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4. füzet

legjellemzőbb együttesét alkotják. A szint felső mintái is igen gazdagok plank­ t o n Foraminiferákban, d e ezek termete sokkal kisebb, ami valószínűleg íaciesváltozás következménye lehet, amely a m e g n ö v e k v ő glaukonittartalom alapján kézenfekvő. E z a „Truncorotaloides rohri" zóna a lutéciai emelet legfelső része. I t t v o n t u k meg a lutéciai-priabonai határt. 5 1 5 , 3 0 — 4 6 4 , 2 0 m-ig a tufitos h o m o k k ő és márgarétegek viszonylag kevés Foraminiferát tartalmaznak és különösen kevés plankton fajt. N e m hagyható figyelmen kívül, h o g y a legalsó minta iszapolási maradéka erősen glaukonitos volt, amelynek nagy részét plankton Foraminifera kőbelek alkották. A n n y i t mindenesetre mégis megállapíthattunk a kevés faj alapján, h o g y a kőzetek kora fiatalabb. Megjelenik a Turborotalia ( A . ) rugosoaculeata (STJBB.), amelyet SAMUEL a Bakony-hegységi már említett munkájában csak a felsőeocénből említ, t o v á b b á a szintjelző Globigerapsis mexicana (CTJSHM.) (= Globigerapsis semiinvoluta), bár e b b e n a rétegösszletben csak szórványosan fordul elő. Kísérő plankton együttese: A Globigerina tripartita KOCH. Globigerina eocaena com­ pacta STJBB. és a szórványos Globigerinita africana BLOW et BANNER. A z összlet mélyebb mintáiban m é g megtaláljuk a felsőlutéciaira o l y jellemző Truncoro­ taloides topilensis (CTJSHM.) fajt is, amely a folyamatos átmenet miatt termé­ szetes. 4 6 4 , 2 0 — 4 2 1 , 4 0 m-ig vizsgált 9 minta mindegyike igen gazdag plankton együttest tartalmazott. A formák általában nagyok, felfújt kamrásak, g ö m b ö ­ sek. Gyakori faja a szintjelző Globigerapsis mexicana (CTJSHM.) ( = Globigerapsis semiinvoluta), t o v á b b á a Globigerina tripartita KOCH, Globigerina corpulenta

STJBB., Globigerina eocaena compacta STJBB. Globigerina linaperta transdanubica SAMUEL új alfaja, amelyet a Bakony-hegységi alsópriabonai rétegekből írt le. Előfordulnak még a Turborotalia ( T . ) centralis (CUSHM. et BERM.), Globigerina pseudoampliapertura BLOW et BANNER, Globigerinatheka barri BRÖNN. Globigerinita africana BLOW et BANNER és más Globigerinita fajok. Szórványo­ san jelen v a n a Turborotalia ( T . ) cerroazulensis (CUSHM.) ( = Globorotalia cocoaensis) faj is, amely a felsőpriabonaiban válik szintjelzővé. A mélyfúrásból meghatározott Foraminifera-egyixttes alapján elkülönített legfelső zóna azonosítható a BOLLI ( 1 9 5 7 ) „Globigerapsis semiinvoluta" ( = Glo­ bigerapsis mexicana) sztenderd zónával, amelynek megfelelője SAMUEL-SALAJ ( 1 9 6 8 ) szlovákiai zónabeosztásában a ,,Globigerapsis index" zóna. A felsőeocén priabonai emelet itt jelenlevő rétegeit tulajdonképpen dominan­ cia értékek szerint két részre bontjuk, e g y alsó Foraminifera szegény: 5 1 5 , 3 0 — 4 6 4 , 2 0 m-ig és e g y felső Foraminifera gazdag, 4 6 4 , 2 0 — 4 2 1 , 4 0 m-ig tartó részre.

Összefoglalás A N a g y v e l e g — 2 . fúrás eocén rétegsorán v é g z e t t p l a n k t o n Foraminiferaés nannoplankton vizsgálatok eredményei alapján el tudtunk különíteni felső­ lutéciai- és alsópriabonai összletet. F i n o m a b b szintezése folyamán a felsőlutéciait két részre b o n t o t t u k :

1. Turborotalia (A.) crassata densa, illetve Beticulophenestra placomorphaPemma rotundum és 2. Truncorotaloides rohri, illetve robusztus Zygolithus dubius—Discoaster floreus szintekre.

Kerekesn

é—К ernerné:

A Nagyveleg

2. fúrás eocénjénekmikropaleontolágiája

447

A felsőeocén itt meglevő rétegösszlete a Globigerapsis mexicana szint együt­ tesével a priabonai emelet mélyebb részét képviseli. A z innen k i m u t a t o t t Discoaster tani nodifer- és Isthmolithus recurvus nannoplankton zónák határa a Globigerapsis mexicana szinten belül van.

Irodalom — References B Á L D I - B E K E M . (1971): The Eocene Nannoplankton of the Bakony Mountains, Hungary. Coll. Strat. Eoc. 1969. M. Áll. Földt. Int. Évk. vol. L I V . fasc. 4. pars. I . p. 1 1 - 3 9 . B Á L D I - B E K E M . (1972) : The Nannoplankton of the upper Eocene Bryozoan and Buda Marls. Act. Geol.Ac.Sci.Hung. Tom. 16. pp. 211—228. BOLLI H . M . (1957): Planktonic Foraminifera from the Eocene Navet and San Fernando Formations of Trinidad, B. W . I. United States Nat. Museum Bull. 215. p. 155 — 172. BRAMLETTE M . N. et W I L C O X O N J. A . (1967): Middle Tertiary Calcareous Nannoplankton of the Cipero section, Trini­ dad, W . I . Tulane Studies in Geology vol. 5. No. 3. p. 93—131. G A R T N E R S. J R . and SMITH, L. A . (1967): Coccoliths and related calcareous Nannofossils from the Yazoo formation (Jackson Late Eocene) of Lousiana. The University of Kansas Paleontological Contributions — Paper 2 0 . p. 1 — 7. pi. 1-1?. G A R T N E R S. J R . (1971): Nannofossil zraation of the Paleooene-Eocene sediments penetrated in Joides Blake Plateau cores J—3, J—4 and J—6 В Coll. Strat Eoc. 1969. M . Áll. Földt. Int. Évk. vol. L I V . fasc. 4. pars. I . p. 67—77. H A Y W . Vf., M Ö H L E R H . P., R O T H P. H . , SCHMIDT В . К . et B O U D R E A U X J . E . (1967): Calcareous Nannoplankton Zonation of the Cenozoic of the Gulf Coast and Caribbean—Antillean Area and Transoceanic Correlation. Transac­ tion of the Gulf Coast Ass. Geol. Soc. vol. 17. p. 428—480. K O P E K G . — K E C S K E M É T I T . — D U D I C H E . (1966): A Dunántúli Középhegység eocénjének rétegtani kérdései. M . Áll. Földt. Int. Évi Jel. 1964-r61 p. 2 4 9 - 2 6 4 . K O P E K G., D U D I C H E . JR., K E C S K E M É T I T. (1971): L'Eocene de la Montagne du Bakony. Coll. Strat. Eoc. 1969. M . Áll. Földt. Int. Evk. vol. L I V . fasc. 4. pars. I. p. 201—231. SAMUEL О. (] 965) : Zonárne clenenie paleogénnych sedimentov zápádnych Kárpát na základe planktonickych Foraminifer. Geol. práce, Zprávy 37. Bratislava, p. 183—198. (Abstr. Germ.) S A M U E L О. (1972): Planktonic Foraminifera from the Eocene in the Bakony mountains (Hungary). Zborn. geol. vied Bratislava p. 1 6 5 - 2 1 5 PI. X X X I I I - L V I I . (Abstr. Slovak.) SZŐTS E . (1968): Les Foraminifères planctoniques de „la marne a Bryozoaires et Orthophragmines" et de 1я marne de Buda s. s, (Ofner Mergel s. s.) et leur position s*ratigraphique (in Hungarian with French abstract.). Földt. Közi. 98, 2 . p p . 280—281. SZŐTS E . (1969): Les Foraminifères planktoniques et la position stratigraphique de la marne argileuse du mont „Antalhegy" a Mór (in Hungarian with French abstract.) Földt. Közi. 99; 3. pp. 264—266. ToUMARKiNE M . (1971): Étude des Foraminifères planctoniques de deux sondages ( H —849 et Pgyt—31) dans l'Eocene de la Montagne du Bakony (Transdanubie, Hongrie). Coll. Strat. Eoc. 1969. — M . Áll. Földt. *nt. Évk. vol. L I V . fasc. 4. pars. I. p. 283—300. VITÁLISNÉ Z I L A H Y L . (1969): Sur les formations priaboniennes du Bassin de Esztergom. (In Hungarian with French abstract.) Földt. Közi. 99, 4. pp. 3 6 8 - 3 7 8 .

8*

Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (1976)

193. 448—450

Treiber János emlékezete (1913—1975)

Székyné dr. Fux

Vilma

Egy évvel ezelőtt 1 9 7 5 . november 7-én távozott el az élők sorából Dr. TREI­ BER János geológus a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Földtani és Ásvány­ tani Tanszékének előadó professzora. Debrecenben született, itt járt először iskolába, majd 1 9 3 3 - b a n Szatmár­ németiben érettségizett. A kolozsvári Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett 1937-ben tanári diplomát, Az Egyetemre 1941-ben került vissza, mint gyakornok, 1943-ban nevezték ki tanársegédnek, 3 0 éves kora után dokto­ rált, 1948-ban lett adjunktus, majd 1 9 5 3 - b a n a kolozsvári Bolyai Egyetem előadó tanára. Ásványtant, kőzettant adott elő, több jegyzetet, tankönyvet írt. A Szerkezeti Kőzettant ő vezette be a kolozsvári geológusképzósbe. Tudományos tevékenységének jelentős része TÖRÖK Zoltán professzorhoz kapcsolódik, aki 1 9 4 5 után lett a kolozsvári Bolyai Egyetem professzora és akinek több éven keresztül munkatársa ós barátja volt. Több kitűnő munkája jelent meg a Kelemen-havasok, a Görgényi-hegység és a Hargita földtani szerkezetéről, vulkanológiájárói, kőzettanáról. Ásványtani-kőzettani és ké­ miai vizsgálatok alapján különíti el dolgozataiban a vulkáni kitörések egyes fázisait. A későbbiek során a Babes-Bólyai Egyetem munkatársaként ásvány­ tani irányú tevékenysége is jelentős, amelyből külön ki kell emelni a földpátikrek gyakoriságára vonatkozó vizsgálatait. Emellett — gyakran társszer­ zésben — korszerű módszerekkel, differenciál termikus analízis és radioaktív vizsgálatok alkalmazásával vizsgálta az említett hegységek agyagásványos zónáit, mineralizációját, az Erdélyi medence agyagos üledékeit, talajait. Utolsó nemzetközi előadását „Vulkanologie und Tektonik des Harghita Gebirges mit besonderer Rücksicht auf die Bildung der nützlichen Mineralien" címen 1 9 7 3 - b a n Bukarestben tartotta a vulkanizmus és ércesedés Nemzetközi Szimpóziumán. Utolsó dolgozatában (társszerzővel), amely már halála után jelent meg, a Bihar-hegység bauxitjainak részletes ásványtani vizsgálatával foglalkozott. Csendes, elmélyülő egyéniség volt. Szerető családi kört, barátokat teremtett maga körül. Mindig segítőkész társa volt kollégáinak, tanítványainak, de segített mindenkinek, aki kéréssel, problémával fordult hozzá. Kapcsolatot tartott hazai szakköreinkkel, gyakran járt Budapesten, gyakran kereste fel Debrecenben lakó szüleit. A súlyos betegség nagyon hamar, alkotókészsége teljességében ragadta el. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

S z éh y né:

Treiber

J ános

emlékezete

449

Treiber János irodalmi munkássága 1. Recherches géologiques dans les Monts Cälimani. In: С. R. Inst. Géol. Boum., 37 — 39, 1949 — 1952, p. 3 3 - 3 4 . 2. Vulcanologia çi tectonica Muntilor Gurghiului de Sud. I n : D. S. Oomit. Geol., 39, 1951 — 1952, p . 281 — 286; si în lb. francezä in: G. R. Comité Géol. Bucarest, 3 7 — 3 9 , 1949 — 1952, p . 285. 3. Cercetäri geologice in Muntii Cälimani si Harghita. In: D. S. Comit. Geol., 4 0 , 1952 — 1953, p. 156 — 167; si in lb. francezä in: C. R. Comité Géol. Bucarest, 4 0 — 4 1 , 1952 — 1954, p . 7 3 - 7 5 . 4. Studiul petrografic al formatiunii subvulcanice din regiunea Zebracului (Muntii Cälimani). In: St. Cerc. St. Cluj, 5,nr. 1 — 2, 1954, p. 219—230. 5. Hematita din Muntii Cälimani. (Seetorul izvoarelor Neagra). In: St. Cerc. Geol. Geogr. Cluj, 7, nr. 1 - 4 , 1956, p. 8 7 - 9 7 . 6. A Görgényi-hegység földtani szerkezetéről. I n : Kolozsvári Babes és Bolyai Egyet. Közl.-Természettud., 1 nr. 1 — 2, 1957, p . 195 — 203. 7. A d a t o k a Felcsíki medence és környékének geológiájához és tektonikájához. In: Csiki Múz. Közl., 1957, p. 4—22, (Társszerzésben). 8. Analize termodiferentiale asupra tremolitelor din unele dolomite cristaline (sectorul Izvorul Mures, reg. A u t . Maghiara). I n : St. Cerc. Geol. Georg. Cluj, 8. nr. 3 — 4, 1957, p. 3 1 7 - 3 2 7 . 9. Analize termodiferentiale la roci caolinoase din masivul eruptiv Gurghiu-Harghita. In: St. Cerc. Geol. Geo'gr. Cluj, 8, nr. 1 — 2. 1957, p. 71 — 82 (In colaborare). 10. Marosfő és közvetlen környékének geológiája különös tekintettel a konktaktövre. In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 1, 1958, p. 163 — 174. 11. A d a t o k a talajok szervesanyaga termodifferenciális analízisének kérdéséhez. I n : Agrok. Talajt., 8, nr. 1, 1959, p. 59 — 64. (Társszerzósben). 12. A d a t o k az Észak-Hargita geológiai felépítéséhez és a hargitai kaolinos kőzetek vizs­ gálatához. In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 1, 1959, p. 97 — 106. 13. A perjódsav új kobalt-III amin-származékai V . In: Studia. — Chem., fasc. 2, 1960, p. 85 — 94. (Társszerzésben). 14. Aplicarea metodei D T A ín cercetarea bauxitelor noastre din ímprejunimile localitätii Cälätele. In: Studia, — Geol., Geogr., fasc. 1, 1960, p. 73 — 80. 15. A d a t o k a Kolibica és közvetlen környékének geológiai és tektonikai viszonyairól. I.: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 2, 1962, p. 37 — 49. 16. Contributii la petrografia tufului de Ghiris. I n : St. Cerc. Geol., 7, nr. 1, 1962, p . 83 — 1 0 1 . ' 17. Contributii la studiul petrografic al rocilor eruptive din Muntii Gurghiului de nord. In: St. Care. Geol., 7, nr. 1, 1962, p . 1 8 1 - 2 0 6 . 18. D a t e analitice privind mineralele argiloase ale solurilor din Imprejurimile Clujului. In: St. Cerc. Agr., 13, 1962, p. 125 — 133. (In colaborare). 19. Consideratii asupra proprietätilor radioactive ale rocilor eruptive masive din Muntii Gurghiului de nord. In: St. Cerc. Geol., 8, nr. 1, 1963, p. 101 —109. (In colaborare). 20. Contributii asupra cercetärii proprietätilor radioactive ale rocilor subvulcanice din Muntii Cälimani de nord. In: St. Cerc. Geol., 8, nr. 1, 1963, p . I l l —124. (In cola­ borare). 21. Contributii la studiul mineralelor argiloase din solonceacurile din regiunea Cluj. In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 1, 1963, p. 29 — 32. (In colaborare). 22. Contributiuni la petrografia Mägurii Tebei cu privire specialä asupra compozitiei feldspatilor. In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 2, 1963, p . 15 — 22. 23. Die Häufigkeit der Gesetze der Feldspatzwillinge — eine angewandte Untersuchungsmethodik bei der Bearbeitung der Eruptivgesteine im Norden des Gurghiugebirges (Rumänien). In: Geologie, Berlin, 12, nr. 9, 1963, p. 1059 — 1064. 24. Petrografia rocilor eruptive si metamorfice. Bucuresti, Edit, didacticä si pedagogicä, 1963, 340. p. 25. Diasporul Muntii Gurghiului de nord. In: Studia. — Geol., Georg., fasc. 1, 1964, p . 17 — 22. 26. Studiul microscopic al sectiunilor orientate la solurile din imprejurimile Clujului. In: St. Sol., 2, nr. 2, 1964, p . ' 4 1 —48. (In colaborare). 27. Contributii asupra proprietätilor radioactive ale rocilor din Cälimanii de sud. I n : St. Cerc. 'Geol. Geofiz. Georg. '— Geol., 10, nr. 2, 1965, p. 503 — 512. (In colaborare). 28. Contributii la studiul distributiei clarkeice a fosforului în depozitele eocen supericare

450

Földtani

Közlöny

106. kötet,

4.

füzet

de la vest de Cluj. In: St. Cef с. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 10, nr. 2, 1965, p. 439— 449. (In colaborare). 29. Date de analizä la eorpul de bauxitä de la Fata Arsä (Valea Iaduluif. In: Studio,. — Geol., Georg., fase. 2, 1965, p. 21 — 27. 30. Date petrografiee asupra andezitelor subvulcanice si intruziunilor filoniene din Cälimanii de sud. In: Si. Gere. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 10, nr. 2, 1965, p. 399 — 409. 31. Consideratii asupra proprietätilor radioactive ale solurilor din împrejurimile Cluiului. In: St. So'l., 4, nr. 4, 1966, p. 26 — 31 (In colaborare). 32. Contributii la geológia si petrografia Harghitei de Nord eu privire specialä la geneza zäcämintelor de fier din regiunea Lueta-Vlähita. I n : Studia. — Geol., Geogr., fasc 2, 1966, p . 19 — 33. 33. Cercetari microtectonice în masicul daeitic Jidovina ( V . Ariesului). In: Studia. — Geol., Geogr., fasc. 2, 1967, p. 45 — 55. (In colaborare). 34. Contributii la distributia clarkeicä a fosforului din depozitele mezozoice din Pädurea Craiului (Muntii Apuseni). In: St. Oerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 12, nr. 2, 1967, p. 367 — 374. (In colaborare). 35. Contributii la structura unor acizi periodici eu cobalt III-amine. I n : Studia. — Ohem., fasc. 1, 1967, p . 23 — 32. (In colaborare). 36. Contributii la studiul minéralogie al argilelor refractare de la Suncuius (reg. Crisana). In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 12, nr. 2, 1967, p . 381 — 386. (In colaborare). 37. Mineralele argiloase din solurile brune de pädure din Transilvania. In: St. Sol., 5, nr. 3, 1967, p. 257 — 269. (In colaborare). 38. Prelucrarea materialelor mineralogice si petrografiee. Manual pentru studentii sectiei de géologie. Bucuresti, Edit. didacticä si pedagogicä, 1967, 472 p . (Ministeruí Invätämîntului, Universitatea Babes-Bolyai Cluj.) Litográfiát. 39. Analiza mineralogicä a rocilor caolinoase din Harghita de nord. In: St. Cerc. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 13, nr. 1, 1968, p. 267 — 272. 40. Study on the Radioactive Characteristics of Some Leached Chernozems from the Socialist Republic of Romania. (In coloborare). In: Publicatiile Academiei B. S. Bomânia, Bucuresti, I. F. A . IS-49, 1968, 18 p.; si în lb. romána în: Publicatiile Societatii Nationale Romane pentru Stiinta solului, Bucuresti, r r . 4, 1970, p. 177—190. 41. Contributii la studiul mineralelor argiloase ale solurilor podzolice din Transilvania. In: St. Sol., 7, nr. 1, 1969, p. 16 — 17. (In colaborare). 42. Studiul minéralogie al argilelor refractare din sectorul Suncuius. I n : St. Gere. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 14, nr. 2, 1969, p . 539—546. 43. Contributii la studiul radioactivitätii rocilor mezozoice din Pädurea Craiului (Muntii Apuseni). I n : Studia. — Geol., Mineral., fasc. 1 1970, p . 13 — 19. (In colaborare). 44. Observatii referitoare la delimitarea si corelarea teraselor pe baza studiului microscopic al solurilor. In: St. Gere. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 15, nr. 2, 1970, p . 527—531. (In colaborare). 45. Unele rezultate referitoare la nature mineralelor argiloase din solurile Harghitei de Nord-Est. I n : St. Sol., 8, nr. 3, 1970, p. 66 — 74. (In colaborare). 46. Contributii la studiul petrografic si pétrochimie al masivului eruptiv Sumuleu JigodinHarom (Harghita). In: St. Gere. Geol. Geofiz. Georg. — Geol., 16, nr. 1, 1971, p . 73 — 84. 47. Contributii la studiul radioactivitätii unor corpuri de bauxitä din Muntii Apuseni. I n : St. Gere. Geol. Geofiz. Georg. — Geol. 16, nr. 1, 1971, p. 255 — 264. (In colaborare). 48. Probléma rocilor piroclastice din masivul eruptiv Harghita I n : Studia. — Geol., Mineral., fasc. 1, 1972, p. 21 — 25. 49. Contributii la studiul petrografic si pétrochimie al lavelor periferice din Harghita de nord-vest (sectorul Homorodului). I n : Studia. — Geol., Mineral., fasc. 1, 1973, p. 1 3 - 1 8 . 50. Studiul aluneoärilor de teren de pe versantul sudic al Dealului Cetätuia-Cluj. I n : Studia. — Georg., fasc. 2, 1973, p. 19 — 28. (In colaborare). 51. Vulkanologie und Tektonik des Harghita Gebirges, mit besonderer Rücksicht auf die Bildung der nützlichen Mineralien. I n : International Symposium on Volcanism and Associated Metallogenesis, Bukarest (f. е.), 1973, p. 200 — 203.

HÍREK, ISMERTETÉSEK

Nemzetközi Hidrogeológiai Konferencia az üledékes nagymedencékről A Magyar Állami Földtani Intézet két nemzetközi hidrogeológiai ill. hidrológiai egyesület ( A I H , A I H S ) égisze alatt nagy­ sikerű konferenciát rendezett 1976. május 31 és június 5 között Budapesten. A konferencia témája az üledékes nagy­ medencék hidrogeológiája volt. Ebben a témakörben érkeztek vízföldtani tájleírá­ sok; hidrodinamikai jellegű dolgozatok; térképezési tapasztalatok és eredmények; víztermelés, vízkészlet és utánpótlódási tanulmányok. A konferencián minden kontinens kép­ viselve volt. 36 országból 244 hivatalos delegátus érkezett, 76 dolgozatot küldtek be és vitattak meg június 1-én és 2-án igen élénk üléseken. 7 főelőadó összefogó ismer­ tetése mellett 39 felszólaló ismertette véle­ ményét, néha igen élénken vetve fel a jelenségek különböző értelmezését. A vita-napokat 2 napos kirándulás követte, ezen 137-en vettek részt. A z útvo­ nal: Budapest, Jászberény, Kisköre, Hor­ tobágy, Balmazújváros, Debrecen, Kisúj­ szállás, Szarvas, Szentes, Tiszakécske, Kecs­ kemét (Méntelek) Budapest volt. Bemutat­ ták az Alföld felszínalatti vízben legsze­ gényebb és leggazdagabb területeit, a M Á F I rétegvízfigyelő kútjait, a kiskörei vízlépcsőt, Debrecen vízellátási problémáit, Szarvas öntözési főiskoláját és a Kísérleti Intézetet, a szentesi termálvíz-hasznosítást és a V I T U K I ménteleki hidrológiai meg­ figyelő telepét. A hidrogeológusok Nemzetközi Egyesü­ letének ( A I H ) vezetősége elhatározta, hogy a nagy üledékes medencék hidrogeológiai tanulmányozására a budapesti kezdemé­ nyezés folytatásaként nemzetközi projekt szervezését fogja indítványozni. A konferencia hazai támogatói a K ö z ­ ponti Földtani Hivatal, az Országos Víz­ ügyi Hivatal és a magyar U N E S C O Bizott­ ság elnökei voltak. Részt vett a rendezés­ ben a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Hidrológiai Társaság és több ma­ gyar földtani és vízügyi intézmény. A konferencia elnöke dr. K O N D A József,

a M Á F I igazgatója volt, főtitkára dr. R Ó N A I András, titkára O D O R László. GOGTJEIj professzor kiemelkedő tevé­ kenységéhez kapcsolódó tudományos jubi­ leumot tanítványai, barátai, munkatársai nemzetközi, magasszintű kollokviummá kívánják kiszélesíteni. Társulatunkat a kollokviumra meghívták és felkérték, hogy a rendezvényre tagtársaink figyelmét is felhívjuk. @ A kollokvium fő célja a földtudományok legújabb eredményeinek kritikai megbe­ szélése, a Földre vonatkozó konkrét mé­ rési adatok és hipotézisek összevetése alap­ ján. A Kollokvium az alábbi témeköröket tűzte ki megvitatás tárgyául: a földi erő­ terek mérése és értelmezése, különös te­ kintettel a földi nehézségi erőre, a külön­ böző mért adatok felhasználása a kőzet­ mechanikában, a mikrotektonikában és a regionális tektonikában, a geológiai és geofizikai jelenségek mechanikai és termi­ kus energiamérlege, a kvantitatív földtan aktuális tendenciái. Örömmel várják a témában érdekelt magyar geológusok részvételét. dr.

R Ó N A I András

Unsere Erde (Földünk). Szerk.: R . Н о н х . 328 о.,sok ábra, színes kép. Urania—Verlag, Leipzig — Jena — Berlin (Megjelenési év: impresszum szerint: 1974.) Nemcsak korszerű adatközlésével, föl­ építésével és tárgyalásmódjával, hanem kitűnő, nagyrészt színes ábraanyagával és egész kiállításával is — bízvást mondhat­ juk — a szocialista államok földtudományi legmagasabb szintű népszerűsítő kiadvá­ nyainak egyik messze kimagasló kötete ez a könyv. A kitűnő szerkesztő, a hallei egyetem nemrégiben emeritált professzora, R . H O H L , aki nálunk is gyakran megfordul és egyebek között a Magyar Hidrológiai Társaság tiszteleti tagja, nemcsak az anyag

452

Földtani

Közlöny

jó tagolásáról gondoskodott, hanem az egyes fejezetek szerzőiül legtöbbször a N é m e t Demokratikus Köztársaság legil­ letékesebb szakembereit is meg tudta nyerni. A z első fejezet H O H L tollából arra a kér­ désre válaszol: ,,Mi a földtan?" A természet­ tudomány sok ága foglalkozik a Földdel. Ezeket együttesen földtudományoknak ne­ vezzük. Ezek közül a földtan lényegileg a földkéreggel foglalkozik, de természetesen azokkal a kérgen belüli és kívüli erőhatá­ sokkal és folyamatokkal is, amelyek a kér­ get alakítják. Pontosan meghatározza, milyen kérdéseket vet föl a földtan, melyek vizsgálati céljai. Kutatási módszere a mai­ ság elvén alapul. Agai közül hangsúlyosan emeli ki az alkalmazott földtan jelentőségét és ismerteti az A . V . S Z I D O K E U K O értelmé­ ben vett anthropogeológiát, amelynek anyaga a földtan, földrajz, műszaki és gazdaságtudományok határterületéről adó­ dik. A legújabb kutatási eredmények (világűrkutatás, természetvédelem, gyó­ gyítás stb.) kapcsán ugyancsak világosan körvonalazza a földtan szerepét és kiemeli a földtan jelentőségét világképünk kialakí­ tásában. Ez utóbbi kérdéssel foglalkozik a követ­ kező fejezet, amelynek címe: Földtan és tudományos világkép. A szerző: M . GTXNTTATJ. E fejezet szemléltető anyagában A G E I C O I i A és L Y E L L vázlatain kívül a Földnek a világűrből készített fényképföl­ vételével is találkozunk. Mindebből nyil­ vánvaló, hogy GUNTATJ a világkép kiala­ kulását az ismeretanyag fejlődésének tük­ rében mutatja be. ,,A Föld mint bolygó" c. fejezetet M . R E I C H S T E I N írta. Foglalkozik a Föld hely­ zetével a naprendszerben, majd a bolygó­ rendszer kialakulásának kérdésével. Hang­ súlyozza, hogy minden bírálatot kiálló elméletet eddig még nem sikerült felállí­ tani, végeredményben azonban a naprend­ szernek „meleg úton" történt kialakulását látja legvalószínűbbnek. Ezzel kapcsolat­ ban írásban és képben hivatkozik a H o l d — kutatások eredményeire is. E . HuRTiGtól való „ A Föld belseje" c. fejezet, amely a geofizika alapjaival ismer­ tet meg könnyen érthető és szemléletes módon. E z után következik az a közel 100 olda­ las főfejezet, amelynek címe: „ A földkéreg — a geológus kutatásának tárgya". A főfejezet a kéreg építőanyagának ismerteté­ sével kezdődik. Ezen belül korszerű ásvány­ tani és kőzettani ismeretekkel gazdagít bennünket G. H O P P E . Majd R . Н о н х п а к rövid, szemléletes fejezete foglalkozik a földkéreggel és változásaival. Érdekes meg­ állapítás ebben, hogy „nincs m á r messze

106. kötet,

4.

füzet

az az idő, amelyben a földtudományok ugyanúgy az „ e x a k t " tudományok közé fognak tartozni, mint a fizika és a kémia, amelyben majd sikerül a komplex jelensé­ geket is ok és okozati összefüggéseikben tör­ vényszerűen magyarázni". Tudatosítja ben­ nünk az idő jelentőségét a földtörténeti változásokban s utal ezzel kapcsolatban a szárazulatok úszásának elméletére, illetve mai modell alapján: a lemeztektonikára is. ,,A külső erők alakítják a kérget" c. fejezet szerzője G. R Ö L L I G . Sok dicséret illeti az élénk fogalmazás mellett elsősorban az ábraanyagnak rendkívül gondos összeválogatásáért. „ A Föld belső erői alakítják a kérget" c. fejezet M . S C H W A B szerzőségét dicséri. A vulkánosság és plutonizmus ismertetése után „kővélett mozgások"ként foglalkozik a hegységképző (tekto­ nikus) erőkkel, ezek mai megnyilvánulásá­ val, a földrengésekkel, a hegységképződéssel kapcsolatos ismereteinkkel. A N D K terü­ letéről a sok egyéb kitűnő ábrán kívül a tektonikai emeleteket föltüntető térkép­ vázlatot is közöl. Zárórószekként a külön­ böző mélységekben lezajló mozgási jelen­ ségeket s ezzel összefüggésben a lemeztekto­ nikát és végül az ember kéregalakító sze­ repét tárgyalja. A következő főfejezet ,,Az élet fejlő­ dése a Földön" címet viseli, szerzője G. K R U M B I E G E L . A z óriási ismeretanyagot a szerző — kissé mostohán — 25 oldalra kényszerült összezsúfolni. Ennek ellenére sikeres az a törekvés, hogy az élet fejlődés­ történetét a szerző nagyvonalú áttekintés­ sel ismertesse meg. A z élet fejlődéstörté­ netének általános vonatkozásait a jól válogatott ábraanyaggal együtt élvezete­ sebben sikerült a szerzőnek ismertetnie, mint a növény- és állatvilág fejlődését a földtörténet folyamán. Ennek a résznek a képanyaga (a földtörténeti szakaszok idő­ tartamainak a magyarázó szövegben elő­ forduló elírásával) is kevéssé megnyugtató. A szerző védelmére viszont azt kell kér­ deznünk: adott terjedelem mellett lehe­ tett-e volna másként, jobban megoldani az illusztrálást Î „Földünk naplójából" címen ad a ná­ lunk is többször járt H . R A S T rendkívül színesen és érdekesen írt áttekintést Föl­ dünk fejlődéstörténetéről. REiCHSTEiNnel szemben Földünket „hidegen" létrejöttnek véli. A könyv szerkesztésének éppen az ad érdekes jelleget, hogy tényanyagbeli egy­ sége mellett a feltételezett, elméleti elgon­ dolások különböző egymástól eltérő fel­ fogásának is hangot ad. Míg K R U M B I E G E L fejezete, (mint arra címe is utal,) elsősor­ ban az élő anyag fejlődéstörténetét mutatja be, addig R A S T sorait inkább valamiféle szélesen megalapozott, de nem lemeztek-

Hírek,

ismertetések

tonikára épített földtudományi fejlődés­ történetnek tekinthetjük . „ A Föld arculatának alakulása" címen ismét R . Н о н х ismertet meg bennünket a korszerű szemlélettel és a szerzőre annyira jellemző világos és élvezetes stílusban azok­ kal a folyamatokkal, amelyek a Föld arcu­ latának formálásában szerepet játszanak. A szárazulatokon és óceánokon kívül a mintegy 1 5 éve ismert „világnagy hasadék­ rendszert" (World — Rift — System) említi, mint a földkéreg harmadik nagy szerkezeti egységét. Ehhez az a közel 8 5 ezer k m hosszú óceánközépi hátság tartozik, amely jelentős részben fölhasadt és 2 0 0 0 — 4 0 0 0 m magas hegyláncokként emelkedik ki a mély tengerek fenekéről. Pontosan s példák­ kal megfelelően szemléltetve határozza meg az epirogenezis és orogenezis mellett a tektonogenezis és taphrogenezis fogalmát. Ez a fejezet tkp. történeti visszapillantás­ sal elvezet a zsugorodási elmélettől a lemez­ tektonikáig. Megemlékezik közben H O H L E G Y E D László tágulási elméletéről és S C H M I D T Eligius Róbert geomechanikájáról is. „ A földtani térképről és a földtani tér­ képezésről" szóló szemléletes fejezet szer­ zője К . Н о т н . A következő fejezet, amely ,,Az ember megkeresi és felhasználja a Föld kincseit" címet viseli, ismét H O H L tollából való. A z üledékes érctelepek sorában a bauxittele­ pekre magyarországi példát mutat be. A fejezet egyébként a legtágabb értelemben vett teleptan fogalmát, a különböző ásvá­ nyi nyersanyagok előfordulási körülményeit és a kutatás korszerű módszereit ismerteti meg az olvasóval. A fejezet életközelségét külön is ki kell emelnünk. Az „Alkalmazott földtan" c. főfejezet közvetlenül kapcsolódik H O H L előbbi feje­ zetéhez. A z „Alkalmazott földtan" első része a földtan és építészet kapcsolatával foglalkozik. E z t a fejezetet K . B R E N D E L írta. A második rész a vízföldtant (hidro­ geológiai) tárgyalja. Ennek a szerzője HOHL.

A zárófejezet címe „ A jelen és jövő föld­ tana." Ennek is R . H O H L a szerzője! A fejezet a földtani kutatásnak a mai isme­ retanyagból való kiindulása mellett azokat a jövőbeli céljait és feladatait ismerteti, amelyek a kutatás még szélesebben meg­ alapozottá válásával a földtudományok egységes összefogását eredményezik majd. Ez a földtudomány az emberiség szolgála­ tában jelentős egységesítő eredményeket nyújt, amelyek a 3 . évezred emberének életét majd szebbé teszik, de bőven nyúj­ tanak alkalmat további kutatásokra is. A szerző itt is — mint már előbb is — hang­ súlyozza, milyen jelentős gondolkodásbeli

453

átalakulás következett be a biológiához, kémiához és fizikához hasonlóan a legu­ tóbbi években a földtudományban is. A könyv valóban megfelel alcímének: korszerű földtan. Örvendetes az az ú j , valóban a mai ismeretek alapján, egészen korszerűen és magas színvonalúan, minden szempontból igényesen kifejezésre jutó stílus, amely a könyvet jellemzi. BOGSCH L.

STANLEY,

STEVEN

M . : Relation

of

Shell

Form to Life Habits in the Bivalvia (Mol­ lusca). (A kagylóteknő alakja és az életmód közötti kapcsolat). Mémoires of the Geolo­ gical Society of America N o . 1 2 5 , p . 1 — 2 9 6 , 4 8 ábra, 4 0 tábla. Boulder 1 9 7 0 . Ez

a m ű hiánypótló, mert eddig D A V I -

T A S V I L I és M E R K L I N kézikönyvnek

mond­

ható munkáján kívül valóban csak nagyon szórványos adataink voltak a kagylók életmódjára és élőhelyére vonatkozólag s ezek alig tettek lehetővé elmélyült morphofunkcionális elemzést. D A V I T A S V I L I és M E R K L I N könyvét nem ismeri a szerző, legalábbis nem idézi irodalomjegyzékében. Nem használ olyan, az európai irodalom­ ban ismert szakkifejezéseket sem (pl. orthothetikus, pleurothetikus stb.), ame­ lyekkel sok körülírást egyszerűsíthetett volna. 2 9 családba tartozó 9 5 fajt vizsgált meg a szerző az Atlanti óceán észak-amerikai partvidékén. A zár jellegein és a váz finom szerkezetén kívül is sok olyan bélyeg ismer­ hető föl a kagylóteknőkön, amelyek vilá­ gosan tükrözik az életmódot és a kedvelt tartózkodási helyet. Számos jelleg nyúit jó alapot fejlődéstörténeti vizsgálatokhoz is. Nagyon érdekes RTJDWICK egyik megál­ lapításának ismertetése: filozófiailag ér­ vénytelen a funkcionális morfológia szoká­ sos tagolása az élő alakok „homológiája", ill. „analógiája" alapján. A helyes módszer alapja a mechanikai elemzés ! S T A N L E Y ezzel szemben azt állítja, hogy analógia esetében végeredményben valóban a me­ chanikai elemzés adatait használjuk föl, de homológia esetében nem mindig. S T A N L E Y szerint a kagylók alak-működésbeli elem­ zésének nagy előnye, hogy m a élő csoportok alapján a feltevések legtöbbször közvetle­ nül igazolhatók a múltra vonatkoztatva is. Hangsúlyozza a szerző a többféle hatást kiváltó tényezők vizsgálatának fontosságát s ezzel az örökléstani vizsgálatokét is a morphofunkcionális elemzésben. A z életmód osztályozásában az élő állat helyzetét illetően epifaunát, infaunát és

454

Földtani

Közlöny

semi-infaunát különböztet meg, a helyvál­ toztatást vagy rögzülést illetően bisszusszal rögzített, alzathoz cementált, „támasz­ kodó", úszó, ásó, fúró és „fészkelő" élet­ módot, táplálkozást illetően pedig lebegő anyagot kiszűrőket és üledékfalókat. Ismerteti azokat a környezeti tényezőket, amelyek a kagylók elterjedését nagy mér­ tékben befolyásolják, de az életmódra nyilván kevéssé hatnak (sótartalom, hő­ mérséklet). Ábrán szemléletesen mutatja be, hogy az alzat kemény vagy lágy jellege, a víz mozgatottsága, a táplálék pótlása hogyan függ össze egymással s mint hat a ragadozók elleni védekezéssel együtt a kagylók életmódjára s ezen át a teknő alak­ jára. A következő főfejezet a kagylóteknő alaktanával foglalkozik, ezen belül a mér­ tani viszonyok és a növekedés közti össze­ függéssel, a független sajátságok fogalmá­ val és a teknő méreteivel. Ezek közül különösen érdekes a YoNGE-tól megfogal­ mazott „független sajátságok fogalma", amely szerint a kagyló testének, valamint a köpenynek és teknőknek az alakja egy­ mástól független. Részletesen tárgyalja az előbbiekben ismertetett különböző életmódbeli alkal­ mazkodások függvényében létrejövő alakbeli változásokat. Ezzel egyrészt sok lehet­ séges vizsgálati nézőpontra hívja föl a figyelmet, másrészt számos pontos adattal gazdagítja ismereteinket. Végül rendkívül tanulságos a könyv azon fejezete, amelyben a szerző a vizsgált fajokkal kapcsolatban közli eredményeit. Minden fajról aprólékos teknő-leírást ka­ punk, felsorolva a gyűjtött példányok lelő­ helyét. Azután következik az élősúly saját­ ságainak pontos ismertetése s végül az életmód nagyon részletes elemzése. Tulaj­ donképpen ezek az egyes fajokra vonat­ kozó, személyes, közvetlen megfigyelése­ ken alapuló adatok szolgáltatják S T A N L E Y munkájának legérdekesebb, legértékesebb és legfontosabb részét. Ezek azok az ada­ tok, amelyek a fosszilis kagylóteknők elem­ zésében is a legnagyobb segítséget jelentik. S T A N L E Y könyve, amely sajnálatos mó­ don csak 4 évvel megjelenése után jutott hozzánk, így mindenképpen hasznos a paleontológusnak, még ha helyenként sti­ láris és terminológiai nehézségek jelentkez­ nek is. BOGSCH

L.

106. kötet,

é.

füzet

Előtervezés — mélyépítés (1950

— 1975)

A Fölmérő és Talajvizsgáló Vállalat közreadta alapításának 25. évfordulója al­ kalmából sorozatban negyedik évkönyvét. E jól szervezett és erőteljesen fejlődő válla­ lat megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy a szakközönséget időnként mű­ ködéséről, eredményeiről tájékoztassa. E tájékoztatók a földtan művelői számára is sok érdekes közlést tartalmaznak. A 82 szakcikkből álló 341 oldalas kiad­ vány anyagából itt az építőipari témákkal foglalkozó cikkekre hívjuk fel az olvasó figyelmét. A ..Méréstechnika-építőipari geodézia­ fotogrammetria" terén az F T V hivatása a régi közművezetékek műszeres felkutatása, szabatos közműnyilvántartási térképek szerkesztése. A földi fotogrammetria az ipari üzemek különböző szabad vezetékei­ nek gyors és szabatos felvételét végzi. Ezek térbeli helye, méretei, esetleges kor­ róziós állapota is rögzítésre kerül. A „Talaj­ mechanika-alapozás" fejezetből érdekesek az alapozási módok fejlesztésére vonatkozó cikkek. Külön felhívjuk a figyelmet az „Épületek földrengés elleni védelme" című cikkre. „ A mérnökgeológia kialakulása és fejlesztése" című cikk valamint az építés­ földtannal foglalkozó 5 cikk földtani vonat­ kozásai különösen figyelemre méltóak. A „vízszerzés-vízellátás-víztechnológia" te­ rén az ivó-, ipari- és kazántápvizek tisz­ títása, kezelése eredményeiről több cikk is számot ad. „ A robbanásveszély gázokat tartalmazó kútvizek gázmentesítésének komplex megoldása" című cikk országos jelentőségű probléma megoldásáról ad ismertetést. Ä z ,Epítőipari korrózióvéde­ lem" fejezetben több cikk foglalkozik a talajok és talajvizek agresszivitásának vizsgálatával, tér- és időbeli változásával. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a termovíziós vizsgálatot. A roncsolásmentes új gyorsvizsgálati eljárás az energiatakaré­ kosság és az épületgépészeti rendszerek esetleges meghibásodásainak felkutatása terén hatékony. A z évkönyvet gyakorlati használhatóság szempontjából is teljessé teszi, hogy közli a F T V munkatársainak teljes szakirodalmi tevékenységére vonat­ kozó bibliográfiát. Tekintettel arra, hogy az F T V évkönyvét minden érdeklődő vállalatnak, szakember­ nek díjmentesen bocsátják rendelkezésére, remélhető hogy a sokrétű szakcikkgyűjtemóny gyakran használt és hasznosított kézikönyvé válik. dr. R Ó N A I András

Ára: 1 0 , - Ft

I N D E X : 25299

Előfizetési díj egy évre: 40, —Ft

Felelős szerkesztő: DANK VIKTOR Technikai szerkesztő: MEISEL JÁN0SNB A szerkesztő bizottság tagjai: B Á L D I TAMÁS, F Ö L D V Á R Y N É VOGL M Á R I A , K O N D A JÓZSEF, K R I V Á N P Á L , S Z É K Y N É F U X VILMA, SZILVÁGYI IMRE

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbe­ sítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál ( K H I 1900 Budapest V . , József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalvá­ nyon, valamint átutalással a K H I 215—96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Egyes példányok beszerezhetők a 1055 Budapest V . , Bajcsy-Zsilinszky út 76. sz. alatti hírlapboltban. Előfizethető és példányonként megvásárolható az Akadémiai Kiadónál, 1363 Budapest V . , Alkotmány u. 21. Telefon 111—010. Pénzforgalmi jelzőszámunk 215—11488, az Akadémiai Könyvesboltban: Telefon: 1 8 5 - 6 8 0 .

1368 Budapest V . , Váci u. 22.

Előfizetési díj egy évre: 4 0 , - F t

AKADÉMIAI

KIADÓ,

BUDAPEST