FÖLDTANI KÖZLÖNY A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. Az ábrával. Hővezető

FÖLDTANI KÖZLÖNY XLIV. KÖTET.

1 9 U .JANUÁR-FEBRUÁR,

l ~ t FÜZET.

A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. I r ta

Szádeczky

G y u la

d r.1

— Az 1 — 12. ábrával. —

Hővezető. Az 1913. évnek kétségkívül legjelentősebb geológiai eseménye a k an ad a i nem zetközi geológiai kongresszus. A kongresszus ülései ugyan T o r o n t ó b a n, K a n a d á n a k az Ontario p a rtjá n elterülő egyik legele­ venebb váro sáb an t a r t a t t a k meg augusztus 7 —1-1-ig, de azért épenséggel nem lehet to rontói kongresszusnak nevezni, nem csak azért, m ert a szoká­ sos kirándulások behálózták K a n a d á n a k geológiáikig érdekesei)!) összes ism ert részeit, hanem főleg azért, m ert az üléseket megelőző 1’2 kirándulás közül <S a Szent Lőrinc folyó p a rtjá n fekvő M o n t r e a l városból in dult ki és részben oda fu to tt vissza. M ontreal, K a n a d á n a k ez a legnagyobb, gazdag, fele részben fran cia­ nyelvű, rendkívül gyorsan fejlődő városa teh á t sok nap on át volt a h a j­ léka főleg azoknak a kongresszistáknak, akik a kongresszus előtti k irán ­ dulásban résztv ettek . Ez okból ebben az időben M ontrealban a híres M c G i 11 U n i v e r s i t y szom szédságában lévő deák-klub fényes helyi­ ségében rendes iro dája volt a kongresszusnak. Öröm m el üdvözöltük itt a stockholm i kongresszus alkalm ából jól ism ert Q u e n s e l b a rá tu n k a t, az upsalai egyetem en a k őzettan m a g á n ta n á rá t, akit az intézőbizottság segítségül kért fel a kongresszus idejére. E b b en az iro dáb an k a p tu k meg nem csak az inform ációkat, leveleinket, hanem olvasóterem is volt itt, sőt a k irándulásokkal kapcsolatos gyűjtéseinket ta rtalm az ó ládák befoga­ dására is volt egy külön helyiség. A d a m s , a m ontreali M c G i l l e g y e t e m geológia ta n á ra volt a kongresszus elnöke is. I t t volt alkalm am először látni A m erikában, hogy a város legszebb helyén m ilyen kényelm esen pavillonrendszerben van el1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1913 december hóna]) 3-án tartott szak ülésé n. Földtani Közlöny. X L I V . k<>t. 1914.

1

0

1>'; SZÁDECZKY GYULA

helyezve az egyetem . Az egyes épületek tágas, pázsitos terekkel v an n ak egym ástól elválasztva, a városi p a rk k á a la k íto tt Mont R oyal dom b tövében. Hasonló fényesen és kényelmesen v a n elhelyezve a torontói egyetem is, óriás területen, am elyen Toronto ta rto m á n y p arlam ent épületének is he­ lyet a d o tt. Úgy látszik, a tudom ány os intézetek előkelő elhelyezése, m eg­ becsülése általános A m erikában. De K an ad a-biro dalom n ak (dominion) fővárosa, az előbbieknél kisebb és kedvezőtlenebb helyzetű O t t a w a város is vendégül lá tta augusz­ tus 1-én a kongresszusnak am a tag ja it, akik az ülések idejét megelőző legnagyobb kirándulásokon resztvettek. Ha formális iroda nem is volt O ttaw áb an beállítva, de az újon nan épült «Victoria Memorial Museum»-

1. ábra. Cobalt, Coniagas ( =zCo, N i, Ag, A s .) bányatelep.

bán a geológusok m inden szükséges ú tb aig a zítást m eg k a p tak és a v en ­ dégek fogadására, kalauzolására itt is alakult helyi bizottság. Ha tu d ju k azt, hogy a kongresszus fő titk á ra Brock, a kan adai központi földtani in té z et­ nek igazgatója (épen úgy, m in t a kongresszus iro dájának többi tagja) o t t a ­ wai lakos, valam int a tisztekjtbeli alelnökök, a miniszterelnök, bányam iniszter, v a sútm in iszter is o ttaw ai lakosok, ha tek in tetb e vesszük a ki­ rán d u lá so k a t, ak k o r m egértjük, hogy ez a kongresszus igazán egész K a n a ­ dára kiterjedt. U gyanaz az arányos megosztás felé való törekvés nyilvánul meg ebben, am i az Egyesült-Á llam ok fő városává nem a legnagyobb, leggaz­ dagabb New-Yorkot, hanem a félreeső kisebb W ashingtont tette , K anada fővárosává pedig a gazdagságra, lakosok szám ára nézve jelentéktelenebb ( )t taw át. A m erikának legnépesebb területe a földrésznek E urópa felé néző

A KANADAI X I I . N E M ZETK Ö ZI G E OLÓGIAI K O N G R E S SZ U S.

8

keleti része, te h á t term észetes, hogy a kongresszus főmozgalmai ezen a részen vo ltak. De az ülések u tá n i nag y kirándulások a kongresszus ta g ­ ja in a k jelentéken y részét á tv itté k az egész kontinensen. E zeket a tag o k a t siettek megvendégelni a többi jelentékeny városok is. Az Am erika közepén végighúzódó N agy Alföld k an adai részének főhelye, a fiatal (1881-ben 7985 lakosa volt) de m áris kétszázezer lakosú W innipeg szónoka, e város volt polgárm estere am erikai merészséggel m o n d ta a C x kirándulás résztvevői­ nek a d o tt b a n k e tte n , hogy igazi k a n ad a i k u ltú rá t eddig nem lá ttu n k , csak m ost fogjuk ezt látni. H a g a b o n a k u ltu rá t é rte tt volna a szónok, úgy szavát kom olyan leh etett volna venni, m ert W innipegbe fu tn ak össze a nagy

2. ábra. Porcupin, az aranybányászkodás kezdete.

k a n ad a i Alföld kereskedelm i szálai. A zonban a szónok a k u ltú rá v al k a p ­ csolatban a zt is m eg em lítette, hogy az ő v áro su k b an 47 nyelven beszélnek. Tudniillik W innipeg város a k an ad ai kivándorlás kö zpo ntja és az álla m ­ n a k egy a k iv án d o rlást szabályozó h iv a ta la v a n itt, ahol a kivándorlók egy hétig ingyen lakást és ellátást k ap n ak . In n e n o sztják el őket a nagy alföldön. A k an adai b a n k e tte k á lta lá b a n lényegesen különböznek a m ieink­ től és pedig nagy egyszerűségük által. A teá n vagy kávén kívül rendesen csak hideg étel kerül az asztalra. Szeszesital eg y általáb a n nincs. E zt a jegesvíz pótolja. Üdvözlések, beszédek az evés befejezése u t á n k ö v e t­ keznek, és a. szónokok nevei a b a n k e ttla p o n előre fel v a n n a k sorolva. Ezek sorozata a király éltetésével, s a hagyom ányos «God savé the King» eléneklésével kezdődik. K ü lö n v o n a tu n k o n igen jó volt az ellátás és sört is lehetett, h ab ár 1*

D! SZADECZKY GYULA

4

jó drágán kapn i.1 íg y a b a n k e tte k nem csináltak különös ölöm et. E z t nagyon jól kifejezte C's e r n i s e v , az orosz geológiai intézetnek im m á r boldogult igazgatója, a Y III-ik kongresszus elnöke, kinek neve re n ­ desen o tt állt a b an k ettla p o n , winnipegi köszöntőjében, m ondván, hogy ő életében sohasem iv o tt jegesvizet. I t t azonban k örü lö tte m indenki a z t iszik, am itől nyelve a n n y ira m egderm edt, hogy nem tu d beszélni. K ivétel volt a torontói hivatalos b a n k ett, am ely fényben v e te k ed e tt a m i b a n k ettjein k k el. A m enü t követő beszédek k özött zene és ének is v o lt. Fényes volt M ontreal egyik k lu b já b a n az elnök részéről kisebb t á r ­ sa sá g n ak a d o tt diner is, amelyen a Mc Gill egyetem néh án y tan á ra is ré sz tv e tt. Mindezekben a városok ban fogadóbizottságok alak u ltak , am elyek részletesen m egállap ított program ul szerint m u ta t tá k be a városnak és környékének »nevezetességeit, úgy hogy a kongresszus tag ja in a k bőségesen volt alk alm u k megismerni K a n a d á n a k nem csak geológiai viszonyait, hanem roham osan fejlődő, rendkívül gazdag városait, azok pezsgő életét, tö rek ­ véseit. A kongresszus előtti A3 (Sudbury, Cobalt, Porcupin) kiránduláson az ú jo n n an felfedezett bányavidéken a roham osan növekedő községek fej­ lődésének teljes sorozatát volt alkalm un k látni. V an nak itt ez 1—2 bányavállalat épületeiből álló egyesztendős telepektől kezdve p á r esztendős és több ezer lakosú városokon (Cobalt) át a fejlődés m inden fokán lévő községek. S udbury város alig 10 esztendős és máris van vagy 50,000 lakosa. A csendestengeri vasút n y u g a ti végénél fekvő V ancouvre város pedig mindössze 22 esztendős, t. i. a Canadian Pacific Iiaihvay (C. P. R.) v a sú t m egnyilvánulása alkalm ával keletkezett és van vagy 200,000 lakosa, ren d ­ kívül nagy ipara, kereskedelme és gazdagsága.

giai kirándulások az illéseket m egelőzőleg A3 és A7. K a n a d á n a k , ennek az E u ró p áv a l m ajdnem egyenlő nagyságú óriás terület legérdekesebb ism ert részeinek geológiai szerkezetét rendkívül nagy m unka és fáradságos előkészítés u tá n mind b e m u ta ttá k a kongreszszusnak a torontói ülések előtt, a la tt és u tán , összesen 31 kiránduláson. Hogy mit végzett e tek in tetb e n ennek az aránylag fiatal országnak mérsékelt szám ú geológustestülete, az szinti' hihetetlennek tűn nék fel, ha

1 J e l l e m z i ) a z a m e r i k a i v i s z o n y o k r a , h o g y h á l ó k o c s i n k n é g er i na s a t él e n á t e g y e ­ temi hallgató.

Mé g különösei )}) az, a m i t e l n ö k ü n k A d a m s m o n d o t t , h o g y e g y n y á r i s z ü n ­

időbe n e g y pásztor levéllel kere ste meg, m i n t le en dő ta ná rát, ho g y szerezzen neki M o n t ­ realban

tel i én

mellett

e g y e t e m e t v é g e z 11 i .

foglalkozást,

mert

mint

szegény ember,

m ásk én t nem

t u d n á az

A KANADAI X II. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.

nem tu d n ó k , liogv K a n a d a mái' 1903-ban, a bécsi ülés alkalm ával m eghívta a kongresszust. E k k o r azonban a mexikói meghívás fo g a d ta to tt el, a m e ­ lyet, hogy e g y m ásu tán 2 am erikai kongresszus ne legyen, a stockholm i k ö v e te tt. Igv 10 év állott az előkészületre. E nnél, valam int a k irá n d u lá ­ sok vezetésénél is segítségül jö tte k az Egyesült-Á llam ok geológusai. íg y a kanadai K ordillerák tekintélyes részét az egyesültállam i tan u lm án y a i fo ly ta tásak é n t D a l y a cam bridgei H a rw a rd U niversity geológustanára és W alcott ta n u lm á n y o z tá k . D a l y írta le a kongresszus szám ára készült v ezetőkönyvben a K ordillerák geológiájáról szóló általános részt és itt a vezetésnek jelen ték en y részét is ő vállalta m agára. A Sziklás-hegység cam bri rétegeinek tan u lm án y o zásáv al, leírásával nagy érdem eket szerzett W a l c o t t pedig a K ord illerák ban (Field) egy előadással örvend eztette meg a C’i kiránduló társaságot. L a w s o n a kaliforniai egyetem geoló­ g u sta n á ra a Felsőtó környékén volt egy kiránduláson vezetőnk. A térképekkel, képekkel gazdagon felszerelt v e z e t ő k ö n y v r ő 1 (Guide) azt kell m ondani, hogy K a n a d a m odern geológiáját m ag ában foglalja. Összesen 1908 lapra terjed, 154 legnagyobbrészt színes térképpel, 2(>7 képpel. 39 rajzzal és szelvénnyel v an illusztrálva. Az (A3) Sudbury C ob alt-P orcu pine kirándulás volt az első, am elyen a kongresszus előtt résztv ettem . E rre július 23-án reggel in d u ltu n k külö n v o n ato n M ontreal ból. Ez a v o n a t lá to tt el b en n ü n k et augusztus 2-ig állan dó an lakással és étkezéssel is. E zen a kiránduláson kitű nő a lk a l­ m u n k volt m egism erni a H ú ro n és O ntário-tótól északra elterülő leg­ régibb ism eretes részét a földkéregnek, am elyet S u e s s E. a k a n a d a i p a i z s n a k nev ezett. R en d k ív ü l erősen v a n i t t kifejlődve a precam bri csoport. E n n e k a Szt. Lőrinc képződm ény, (laurentian) g rán it és gneiszé­ nél idősebb üledékeit («Sudbury sorozat») legalább 6000 m-re becsüiik. De ez a la tt m egvan a «keewatin» v asat term ő zöldköves és zöldpalás soro­ zata, valam in t a «Grenville sorozat» üledék csoportja is. A Szt. Lőrincz képződm énynél fiatalabb rétegek cso p o rtjáb an a «Huronian» alap k on glom eráttal kezdődik, felső ta g já n a k rétegei közö tt pedig vulkáni tu fa is előfordul. A H u ro n ia n -t á ttö ri, teh á t annál fia ta ­ labb egy igen érdekes norit-féle, m edencealakú lakkolitos telér («basinsliaped laccolithic sill») am elyik alsó érintkezésén a világ ezidőszerinti leggazdagabb n ik k elb án y ászata folyik. Ez a norit az ellenkező, felső oldalán fokozatosan sav an y ú b b m ik ro p e g m atitn a k nevezett kőzetbe megy át. A gazdag v a s é r c előfordulásokat ezen a kiránduláson Moose M oun­ tain és T em agam i-tó vidékén ism ertük meg. Sok helyü tt elképzelhetetlen tisztá n feltártá k ezeket az érceket a negyedkori gleccsersúrolások. [Megismertük itt (' o b a 1 t város vidékén 1903-ban a vasút építése» kor felfedezett cziist és };obalt-\elepeket, (1 ábra), to v áb b á P orcupin egészen

(i

Dl SZÁDECZKY GYULA

új a ra n y b á n y á it. (2. ábra). Az a ra n y leginkább term és állap otban , kv arc­ érben p rec a m b risa v an y ú erupciók term ék e k é n t fordul elő. É rdekes, hogy ezen a terü lete n nem csak Cobalt város v a n elnevezve az érc u tá n , h a n em egyik b á n y áju k , am elyben kobalt, nikkel, ezüst, arzén v a n , (Co, Ni, Ag, As,) Coniagas nevet k a p o tt. A járáso k pedig kiváló geoló­ gusok u tá n is v a n n a k elnevezve, Coleman, K em p, Miller stb. A világ m inden részéből összeverődött bányászok színtelen öltözetű és kedvetlen arcú csoportja egészen m ás ben yo m ást tesz itt, m int a mi régi kedélyes b án y ászn ép ü n k . De az a ra n y b á n y á s z a t se fog addig ta rta n i,

3. ábra. Montreal felett Mont-Royal, essexit-bánya. Az előtérben balról L a c r o i x , jo bbról T e r m ie r .

m in t E rdélyi É rchegységünk a ra n y b á n y á sz a ta , m ert itt hihetetlen erővel esnek az a ra n y kiterm elésének, an n y ira, hogy p á r év a la tt egyik b á n y áb a n m á r 500 m éterre h a to lta k le a mélybe. E n n e k a k iránd ulásn ak utolsó n a p já n É szak-A m erik a egyik legbájosabb ta v á n , a Temagam in h a jó k á z tu n k és m egism ertük ennek keewatin és fiatalabb precam bri képződm ényekből álló k ö rn yék ét, az itt lévő m ägnetittelepeket, diluviális gleccserektől lesúrolt felülettel. E zek azon ­ ban jó val szegényebbek, m in t a M oos-M ountainiak, ennélfogva egyelőre nem mívelik. I t t lá ttu k B aer Islandon az első indián telepet, m egism ertük nyirfakéregből készült rendkívül könnyű csónakjaikat, m egcsodáltuk a csónakkal

A KANADAI X I I .

N EM Z ET K Ö Z I GEOLÓGIAI K O N G R E S S Z U S .

rr

i

való b á n ásb a n végtelen ügyességüket. A H u d so n b ay társasá g n a k v a n itt egyik állom ása. R égebben kizárólag ez a társaság k ö z v etíte tte az in diáno k­ kal a kereskedést. E rrő l a kirándulásról visszatérőben e jte ttü k ú tb a Ottawát, K a n a d a fővárosát, hogy rész tv eg y ü n k au gu sztus 1-jén a kongresszus tiszteletére ren d e z ett ünnepségeken, am elyre id e jö tte k a több i kirándulások részt­ vevői is. M eg láto gattu k a k a n ad a i p a rla m e n t épü letét is, mely g othikus fo rm ájáv a l a m agyarországira em lékeztet, de a m iénknél kisebb m éretű. A k o rm án y és a város által a d o tt b a n k e tte n h a llo ttu k töb b ek kö zött be­ szélni K a n a d a m iniszterelnökét és bány am in iszterét. M egism ertük az új

4. ábra. A kanadai R ock y Mountains, Laggan állomásától délre Miror laké.

V ictoria M úzeum ot, m elyben ebből az alkalom ból zene is m u la t ta t ta a kö­ zönséget, am iben egyébként sokkal r itk á b b a n és szegényesebben v a n része a közönségnek K a n a d á b a n és á lta lá b a n A m erikában, m in t nálun k. Vil­ lamos kocsikon b e m u ta ttá k nem csak a v árost, han em a város környéké­ nek legnevezetesebb helyeit is. M egcsodáltuk K a n a d a m agas fokon álló gazdasági m in ta in té zm é n y ét, am elyben — hogy csak egyet em lítsek — a szom jas teh enek m ag uk n y itjá k és z árják a vízvezetéket és csak olyan helyzetben fekhetnek le, am elyben ü rü lék ü k közvetlenül egy leöblíthető csato rn áb a kerül. A következő n apo n, au gusztus 2-án volt a m ontreali n a p , am időn délelőtt a Mc Gill egyetem 1 díszdoktorai sorába ik ta to tt n éh án y külföldi 1 Az egyetem alapítója Mc G i l l sk ót származású polgár. Sok skót eredetű polgára van a városnak és a tanárok közt is vannak skótok.

!>' SZÁDECZKY GYULA

8

képviselői. Délben a helyi bizottság a d o tt luncheont a W indsor H otel b a n ­ k ett-term éb en , délután pedig egy külön v on ato n Lachine-be, innen pedig hajó n egy (Cauglinawaga) indián faluba m en tün k, ahol az indiánok tisz­ teletün kre csónakversenyt rendeztek, b e m u ta ttá k lacrosse já té k u k a t, végül törzsfőnökké a v a ttá k a kongresszus elnökét és két más geológust, nemzeti szokásuk szerint az ő nagyon sajátságos tán cu k és zenéjük kísére­ tében. Vissza hajón a Lachine zugon á t jö ttü n k . A katon azen ekarral is elláto tt, úgy látszik túlságosan m egterhelt hajónk azonban olyan erővel ü tő d ö tt a fenékből kiálló sziklához, hogy — am int a következő n ap az újságból olvastuk — életünk komoly veszélyben volt, am ennyiben ki­ szállásunk u tá n csak nehezen tu d tá k a kapott résen át betódult vizet ki­ szivattyúzni. Augusztus 8-án a Mount R oyal parko t néztü k meg (3. á b r a ) , ezt a geológiáikig is rendkívül érdekes, uralkodókig essexitből álló kincsét a városnak, m ealyben olyan gyönyörű cam p to nit, tinguait és egyél) teléreket lehet látni a kitünően gondozott ú ta k bevágásai m entén, hogy ez itt az egyetem közelében geológiai m ú zeum n ak is beillik. Valóságos áldás a nagy terjedelm ű és gyönyörű kilátást n y ú jtó m agános dom b a városra nézve, am it a sport m inden ágának mívelésére is jól felhasznál­ n a k .1 A gyorsan fejlődő város egészen körülnövi a Mount R oy alt, úgy hogy a la tta jelenleg alagút készül. A lkalm unk volt n é h án y u n k n a k augusz­ tus 4-én ezt az épülő ala g u tat is m egtekinteni, ahol lá ttu k , hogy az ordovician (alsó silur) tren to n m észkövet különböző, essexithez tartozó telérek szelik át. Augusztus 5-én és 6-án volt a M t Roijal-n&k és a Szent Lőrincz folyón túl eső M l Jolim on nevű, szintén essexit kúp hegynek az A7 kirándulás kapcsán való m eglátogatása elnökünk, A d a m s vezetésével.

A torontói ülések ideje: aufj. 7 —1 4 . Augusztus 7-én kezdődtek a kongresszus ülései T orontóban, ebben a rendkívül eleven vasúti és vízi forgalmú és kereskedelmű, 350,000 lakosú gazdag városban, melynek lakossága 10 esztendő a la tt 138% -kal szapo­ rodott és am elynek a 13ri11 birodalom ban London u tán a legnagyobb üz­ letei vannak. A városnak rendezőbizottsága m indent elkövetett, hogy a kongreszszus tagjai jól érezzék m agukat. Az egyetemmel kapcsolatos d iák -é s diáknő-

1 T é l e n át r e n d k í v ü l n a g y és híres d o h o g á n p á l y a

t eszi

v o n z ó v á ezt a t e r ü l e t e t ,

a m e l y e t n y á r o n át k oc s i k és g y a l o g k i r á n d u l ó k n a g y t ö m e g e lep el. A z e g y e t l e n , a m i a z él ő t e r m é s z e t b e n

való gyön yörk ödés harmóniáját

zavarja a Mount

Rovaton, a temető,

a m i jó e u r ó p a i s z o k á s szerint itt is a v ár o s f elelt lévé» m a g a s l a t r a kerül t .

A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.

o tth o n o k b a n az ülések idejére, az am erikai viszonyok szerint nagyon olcsó szállást és ellátást a já n lo tta k fel. E zenkívül a város autom obilokat bocsá­ t o t t rendelkezésre a város és környéke nevezetességeinek m egtekintésére. A hölgj'bizottság többször délutáni teáv al kedveskevett az ülések m ellett lévő kerti helyiségben. N agyon kellemes volt egy dúsgazdag b á n y a b irto ­ kosnak, D u n l a p ú rnak, a város külső, villaterületén szép növényzetű diluviális völgyszegélyen fekvő rem ek p a rk já b an ta r to tt garden p a rty ja . Azonkívül hogy a váro sban nagy szám m al lévő klubok ■vendégül h ív ták m eg a kongresszus idejére az ism ertebb kongresszistákat, egy csolnakázó klub velencei estélyt rendezett az ő szigetén, ahová saját hajóján v itte el a résztvevőket. A városházán a polgárm ester és a városi tanács is adott egy fogadóestét, amelyen, am erikai szokás szerint m inden egyes résztvevőt külön b e m u ta tta k a polgárm esternek és nejének. E zenkívül egy nagyon fényes b a n k e tte t a d o tt K an ada a kongresszus tag ja in a k tiszteletére, tov ább á a torontói egyetem is rendezett egy ü n n e ­ pélyt tiszteletbeli doktori cím adom ányozása céljából. A hölgybizottság pedig luncheonnal tisztelte meg a hölgy tag ok at. A to rontói tagok egyébként is m indent elkövettek, hogy a kongresszistáknak kellemessé és élvezetessé tegyék az itt tartó zk o d á st. T a n á r­ társain k részéről is számos m eghívásban volt részünk. E n n e k a sok szívességnek, figyelemnek m egvolt az az eredm énye, hogy a to ron tó i n ap o k a legszebb em lékeket h a g y tá k a résztvevőkben, kiknek szám a hozzávetőleges becslés szerint 500 lehetett. A jelen tk ezett delegátusok és tagok szám a július 4-éig 1152 volt. Az ünnepélyes m egnyitás augusztus 7-én déli 12 órakor tö rté n t az egyetem nagy gyűlésterm ében (C’onvocation Hall). A kongresszus tisz­ teletbeli elnöke, a kan adai birodalom főkorm ányzója, ő királyi fensége The D uke of Connaught nevében, aki ekkor nem volt K a n a d á b a n , h e ly e t­ tese, a k an ad ai legfőbb itélőszéknek elnöke n y ito tta meg az ülést. E z u tá n üdvözölte a kongresszust a kanadai ko rm án y nevében K an ada m iniszterelnöke, O ntario ta rto m á n y nevében Ontario bányászati m inisztere, Toronto város nevében a főpolgárm ester, a torontói egyetem , a házigazda n e v é ­ ben az egyetem elnöke. Az üdvözlések u tá n a megelőző (svédországi) kongresszus elnöke és fő titk ára a d tá k át a kongresszus ügyeit; utóbbi felolvasta az intézőb izott­ ság részéről jav aso lt intézőbizottsági és v álasztm ányi tagok névsorát, am it az ülés elfogadván, az új elnök foglalta el az elnöki széket, a fő titk á r pedig az intézőbizottság m űködéséről te tt jelentést. B e m u ta tta a Coal Resour­ ces of tlie World (a világ szénkészlete) cím ű m u n k á t, am ely a X I. ko n­ gresszus h a tá ro za táb ó l készült és am elyet e nap d élu tán ján a közgyűlés részletesen tárgy alt. E bben a 3 vaskos kötetet m ag ában foglaló, összesen 1370 nagy negyed lapra terjedő m u n k áb a n , am elyhez egy 4tt lapból álló

10

IM SZÁDECZKY GYULA

térképatlasz is van mellékelve, a M agyarországra vonatkozó részt fő titk á ­ runk. dr. P a p p K á r o l y írta m eg .1 A 961—1012. lapokon v a n M agyarország ism eretes szénelőfordulásainak ism ertetése, m elynek összes m ennyisége 357.,958,418 to n n á ra becsültetett. E hhez a d v a a valószínűnek ta r t o t t 1,359.749,000 to n n á t, az összes m ennyiség 1,717.707,418 ton na. A kongreszszus fő titk á ra elismeréssel em lékezett meg a m ag y a r m un kálatró l. Ma­ gyarország u tá n következik benne (1013 1073. lapon) A usztria szénkész­ lete P e t r a s c h e k W .-től, azu tán Bosznia és Hercegovina szénkészlete dr. K a t z e r F r i g y e s - í ő I (1075—1089. lapon). Összesen 64 ország szénkészlete v a n ebben a nagy m u n k á b a n tárg yalv a. A b e m u ta tá st követő v ita t-

5. ábra. A Sziklás hegység Laggan állomása vidékén Lake Agnes (alsó devon).

kozás folyam án hangsúlyozták azt, hogy a szén m eghatározásánál leg­ nagyobb értéke a m ikroszkóp a la tti petrograliai m eghatározásnak van , hogy a kémiai elemzés egym agában vajm i keveset ér. E ste de M a r g e r i e népszerű előadást ta r to tt a világ geológiai té r­ képéről. A következő napon a közgyűléseken kívül egyidőben 3 különböző osztály ban folytak az előadások és megbeszélések. Az első osztály tá rg y a ­

1 Les Resources Houilléres de la Hongrie. Rapport rédigé pár C h a r l e s d e P a t f , docteur és Sciences. Géologue de l'E tat h ongrois.au nőm de M. L o u is de L ó c z y , Professeur d ’U niversité, Directeur de l’In stitu t Géologique R oyal Hongrois.

A KANADAI X I I .

11

N E M Z ET K Ö Z I GEOLÓGIAI K O N G R E S SZ U S.

lási körébe u t a l t a t o t t a praecam brian, to v á b b á a gazdasági geológia, petrológia, m ineralógia stb., a m ásodik osztály körébe a palaeontológia, sztratigrafia, a h a rm a d ik osztályba pedig a glacialis geoológia és fiziografia. A v ita tk o zá sra k itű z ö tt főbb tá rg y a k so ro zatát a F ö ld tan i Közlöny 1912. évi X L I I . k ö tete 921. la p já n lehet olvasni. A v á la sz tm á n y , am elynek m in t egyik m eg v álaszto tt alelnök, én is ta g ja voltam , m inden reggel 9-kor tanácskozásra gyűlt össze. Délelőtt üléseztek a különböző bizottságok is, am elyek a megelőző kongresszuson k ü ld e tte k ki bizonyos kérdések megbeszélésére. 10 órakor kezdődtek a köz­ gyűlések, d élu tán 2.80 órak or pedig a szakosztályi ülések. »

6. ábra. Laggan. Le Froy hegy és glecser, Szikláshegységben.

E zek a tá rg y a k augusztu s 8-ikától kezdve az összes iilési n a p o k a t igénybe v e tté k , kivéve a v a sá rn a p o t és augusztus 12-ikét, am ely n a p egészen k irán d u lásn ak volt szentelve. H a z á n k a t közelebb érdeklő előadás csak egy volt, am elyet az első szak osztályb an t a r t o t ta m angol nyelven az erdélyi földigázról. A hozzám in té z e tt sok kérdésből lá tta m , hogy elő­ adásom igen sok jelenlévőt nagyon közelről érdekelt úgy tudom ány os m in t gazdasági te k in te tb e n egyaránt. A többi, kö ztü k sok n agyon érdekes előadásnak csak cím ét is felso­ rolni messzi vezetne, hiszen ném ely szakosztályban egy-egy délután 10 előadás is volt. Ezek közül egyedül K r u s c h berlini ta n á r n a k az elsődleges és m ásodlagos ércekről t a r t o t t előadását em lítem meg, m elynek végén

Dl

12

SZÁDECZKY GYULA

arra a következtetésre j u to t t , hogy az ércképződés tanulm ány ozásán ál a m ikroszkópos vizsgálatot többé nélkülözni nem lehet. E lőadása u tá n az egyik am erikai felszólaló, aki előbb m egjegyezte, hogy az európai szakem berek nem m éltatják figyelemre az ő az ércképződésre vonatkozó okoskodásaikat, k in y ilv á n íto tta, hogy K r u s c h előadásából azt kell következtetnie, hogy ebben a tek in tetb e n E u ró p á b a n to v áb b v a n n ak , m int ők. A ugusztus 12-én egyrészt a N iagara eséséhez és sellőihez v ezetett egy kirándulás, m ásrészt pedig azok, akik a N iagarát m á r előbb lá ttu k , T oronto közelében a Don völgy téglavetőjének feltárását n éztük meg, (B .,) am i K an ad a legszel)!) pleistocén feltárásaihoz tartozik, ahol a lorraine (ordovician) rétegeken konkordans településsel fekszenek a pleisztoczén interglaciális jól rétegzett üledékek és a későbbi réteges lerakódások. A Niagarához kétnapos kirándulást is vezettek a kongresszus ülései előtt (-J4). amelyen a N iagarának silur szelvényén kívül a pleistocén el­ jegesedésvégi Iroquois tó lerakódásait m u ta ttá k be H am ilton m ellett. A kongresszus záróülése aug. 14-én d. e. volt. A legközelebbi X I II-ik kongresszusi ülés helyéül Belgium m eghívását elfogadva, Brüsszel tű z e ­ te tt ki. T ekintettel arra, hogy A rgentínából is érkezett meghívás és tek in ­ te tte l az utó bb i ülések helyének szabályos v áltakozására E urópa és Am e­ rika között, valószínű, hogy a X IV . ülés Buenos Ayres-ben lesz m eg tartv a.

Transzkontinentális kirándulás. A k o n g re ssz u s k ir á n d u lá s a i k ö zü l le g v o n z ó b b a k v o l t a k az ülések u t á n következett nagy t r a n s z k o n t i n e n t á l i s

k i r á n d u 1 á s o k, a m e ­

l y e k T o r o n t ó b ó l a C s e n d e s - Ó c e á n h o z v e z e t t e k és *23 n a p o t v e t t e k i g é n y b e . K é t i l y e n , k ö r ü l b e l ü l 100 és 1 2 0 g e o l ó g u s b ó l á l ló t á r s a s á g i n d u l t T o r o n t ó ­ ból e g y i d e j ű l e g (C\ és C2). A z első a u g . 1 4 - é n (Cj), a m e l y i k b e n a K o r d i l l e ­ r á k t e k t o n i k á j á r a v o lt a f ő s ú lv h e l y e z v e , v o l t a v o n z ó b b , e r r e j e l e n t k e z t e k l e g t ö b b e n , k ö z ö t t ü k é n is. E n n e k a k o n g r e s s z u s e l n ö k e v o l t a z á l t a l á n o s v e z e t ő j e és b e n n e i g e n s o k k i v á l ó g e o l ó g u s v e t t r é s z t a fold m i n d e n r é s z é ­ ről. A k a n a d a i g e o l ó g u s t a n á r o k k ö z ü l C o l e m a x , A l l a x , ( í o o d w i x . a z a m e ­ rik aiak közül W a l c o t t , L a w s o x , L a x k , D a l y ta n á r o k v e tte k részt, L a w s o x és D a l y ta n i intézet

m int

vezetők.

Készt

igazgatója, I í ö m e r

vett

to v á b b á T i h t z e az o s z trá k föld­

a le m b erg i e g y e te m e n a geografia ta n á r a .

A n ém ete k közül tö b b e k k ö z ö tt o tt volt S t e i x m a x n (B onn), S t i l l e (L e ip ­ zig), M i l c h (Ik x til,

szok intézet

(
IíORY, M a r g k r i e ,

közül

C sekxisev,

igazgatója

kongresszusom

az

D k p r a t ; a sv é d e k közül B ä c k s t r ö m : az o r o ­

L o ew ix so x -L essix g

indiaié

E erm or

stb.

;

H i MEa,

kairói

M agyarországból

földtani az

egés z

én v o l t á n a z e g y e d ü l i r é s z t v e v ő . S a j n á l a t t a l kell k o n s t a ­

A KANADAI XII. XKMZKTKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS.

13

táln om , liogv a svédországi kongresszus u tá n , ahol L ó c z y felsorolása sze­ rin t, am elyből az én nevem k im a rad t, 19-én, te h á t összesen legalább 20-án v e ttü n k részt, egyszerre ennyire lecsappant a résztvevők száma. H iszen egy em beröltőn tö bb é vissza nem jö n az alkalom ennek az óriás te rü le t­ nek ilyen kitűn ő vezetés és kényelmes m ódon való tanu lm án yo zására. A zu tán ezeken a hosszú kirándulásokon éjjel-nappal a föld legkülönbözőbb részein élő és dolgozó kiváló szakem berek társaság áb an a tap a sz ta lato k kölcsönös k iv áltására, vélem énycserére, értékes ism eretek szerzésére olyan kiváló alkalom nyílik, am ely m inden m ást fölülmúl. A kü lönben nehezen hozzáférhető vidéken a gyűjtés külön v o n a tu n ­ kon ren dk ív ü l kényelmes volt egyrészt azért, m ert a legérdekesebb helye ken a szükséges időre m egálltunk, m ásrészt a gyűjtés céljaira külön kocsit készített szám u nk ra a C anadian Pacific R ailw ayco m pan y (C. P. R.), a m e­ lyen m indenkinek m egvolt a m aga ládája és a csomagoláshoz szükséges tá rg y a k is állandóan rendelkezésre állottak . Ez a hosszú kirándulás jó a lk a lm a t a d o tt É szak-A m erika kan ad ai részéről, a vasú tvo nal m entén általános és a közelebb ta n u lm án y o z o tt legérdekesebb részekről részletes geológiai képet szerezni. Á tszeltük K a n a d á n a k 3, egym ástól lényegesen különböző geológiai egységét, nevezetesen ú tu n k első szakában az Ontario, H úron és Felsőtótól északra eső praecam b ri terü lete t, m elynek a lau ren tian gneiszgránit a főtömege. E n n ek a régi kéregrésznek a közepén m egnéztük a Felsőtó­ n ak , a világ eme legnagyobb ta v á n a k p a rtjá n C o l d w e l l nefelin-szienitjé t (laurvikit), am i á ttö ri a keew atin zöldköveit és a la u ra n tia n g rán itb a látszik átm enn i. E b b e n is v a n n a k p e g m a tit és c am p to n it telérek, a k á r csak a mi clitióvidéki nefelin-szienitünkben. M egnéztük to v áb b á A tik o k a n 1 vidékén a keew atin üledékeket, a Steeprock tó p a rtjá n a laurentian grá­ n ito t és az alap k o n g lo m eráttal erre ra k ó d o tt alsó liuronian üledékeket, m elvnek m észkövében kövületek is előfordulnak. A keew atint huronian-nél fiatalab b (keweenawan) diabáz töri át. Legközelebbi m egállásunk M in e Centre állomás volt, m elynek köze­ lében a k e ew atin t a n o rth o sit és lau ra n tie n gránit töri át, am i a ra n y a t, ezüstöt és rezet hozott a felületre. A b á n y á sz a tn a k azonban (Golden S tar Mine) csak tűztő l elpusztúlt m a ra d v á n y a i lá th a tó k jelenleg. A zu tán R a i n y L a k e vidékén tö ltö ttü n k egy fél n a p o t, hogy a keewatin-nél is idősebb «Coutchiching» csillámpalaféle üledékeket m eg­ ism erjük, am elyen keew atin gabbró és algom an (liuronian) grán it, szienit to rt á t . E zt az óriás precam bri területet a negyedkor nagy eljegesedése 1 Nem érdektelen, hogy Atikokán állomás postamestere 14 év előtt Székesfehér­ várról kikerült magyar ember, aki azonban már alig tud magyarul.

14

D! SZÁDECZKY GYULA

mélyen lesúrolt a. L ekopott a régi m állott felület, alacsony dom bos vidék lett belőle, am elyen a tavas-m ocsaras lan k ásn ak se vége se hossza. K e ­ véssé lak ott vad vidék ennek a területnek legnagyobb része. Hosszú különv o n a tu n k ringva m ent át a nagy lapos területen. A bevágásokban az el­ h a lv á n y o d o tt, elkaolinosodott gránit hom okot lá ttu k . E ttő l a régi paizstól keletre és n y u g a tra terül el K a n a d a jo b b a n benépesített része. U tu n k n a k emez első részétől élesen különbözik a következő, a m á s o ­ d i k n a g y g e o 1 o g i a i e g y s é g , az É szak-A m erika közepén végig­ húzódó A l f ö l d k an adai része. Az ennek keleti szegélyén épült W i n n i]) e g városban, M anitoba fővárosában és környékén egy n a p o t tö ltö ttü n k . A Nagy-Alföldnek a prérieknek az a része, am elyen a glacialis Agassiztó terült el, síkságánál fogva nagyon hasonlít a mi Alföldünkhöz. Fokozza a hasonlóságot a nagy ga b o n ak u ltu ra , am elynek kereskedelm i központja W innipeg város. Óriás terjedelm e van ennek a 200,000 lakosszám m al biró v áro s­ nak. am elynek 10 év előtt még csak 40,000 lakosa volt. W innipeg köze­ lében S t o n y M o u n t a i n-on és S t o n e w e 11 e n m eggyőződtünk arról, hogy z av a rta la n települési! ordovician és g o th la n d ian (silur) rétegekből áll itt az altalaj. Az alacsony dom bok letisz títo tt tetején a mészkőben kitünően v a n n a k m egm arad va a különböző irány ú gleccsersúrolások, am elyek egyikét a L abrador, a m ásikát a K eew atin gleccsernek tu la j­ d on ítják. K ét éjszakán és egy egész napon szeltük át ezt a kréta és laramierétegekből álló Nagy Alföldet, am elynek keleti részén W innipeg és Sas­ katchew an fővárosa R e g i n a közt több m agy ar község: E szterházy , K ap osvár, Zeneta, O tth o n stb. van. Az Agassiz-tó területén kívül eső része az Alföldnek többé nem olyan sík, m in t a mi Alföldünk. Ezen a fokozatosan emelkedő területen 3 lépcsőt Sok lefolvásnélküli ta v a t is lá ttu n k a 2-ik és 3-ik le h e t m egkülönböztetni. O *7 szinten, melyek környékén sós vízre valló növényzet veresük. Úgy látszik a csapadék mennyisége nem elég a folyórendszer ki képződésére. A C ana­ dian Pacific vasút m entén a terü let távolról sem olyan term ékeny, mint a mi Alföldünkön. Nem sok épület és álta lá b an véve gyér lakosság m u tatk ozik itt, de azért az igénytelen vasúti állomásokon is rendesen v a n n ak ele­ vátorok. E ste érkeztünk meg a harm adik szint dombos területén eső M ed ic*i n H a t városkába, am elynek néhány év a la tt Ifi,000-re szaporodtak lakosai. Közelebbről érdekelt ez a hely engem, mert területén sok gáz kút van. A g áztartó rétegeknek tek to n ik áját azonban ezen a félrébb e^ő területen kevésbé ismerik, de annál jo b b an kihasználják a gázat, a m i­ ből szárm azó olcsó energia jelentős iparnak a fo n ása. Az általános anyagi jólétnek m u ta tó ja a rengeteg (400-nál több) autom obil, ami ebben a kis

A KANADAI X I I .

N E M ZETK Ö ZI G EOLÓ G IA I K O N G R E S S Z U S .

15

v áro sban van. A utom obilon h o rd ta k b e n n ü n k et a város m egtekintésére, am ely nek bizonyos u tcá ib an a kertes kis h á z a k n a k úgyszólván m indenike előtt lá ttu n k egy-egy au to m ob ilt . Alkonyat kor a z u tá n a városka felett lévő m ag a slatra v itte k ki egy ú jo n n an elkészült gázkúthoz, ahol tiszteletü n kre pokoli lá tv á n y t ren deztek azáltal, hogy m eg n y itv án a gáz­ vezető csövet, m e g g y ú jto ttá k a kiáram ló g ázát, am i rendkívül n agy zú­ gással, lobogással v agy 10 m éter hosszú lángoszlopot a d o tt. A városka lakó ; is k ijö ttek a u tó ik o n erre a sp e k tá k u lu m ra és tetszésüknek az au tó ten g er m indenféle elképzelhetetlen h an g ú jelzősíp koncertjével a d ta k kifejezést.

7. ábra. Laggan Lake Móráin.

A fogadásnak gyors és zavaros részletei m ia tt csak nehezen tu d ta m valam elyes inform ációt szerezni a gázra vonatkozólag. A nn yit azonban m e g tu d ta m , hogy a Medicin H a ttó l n y u g a tra vagy 50 km -re m ég tö bb a gáz, ah o n n an Calgary városba vezetik. Medicin H a t v áro snak m ag á n ak tö b b elzárt g á z k ú tja v a n , de a C. P . E . v asú t és m agánosok tu la jd o n á b a n is v a n n a k g á z k u ta k . E zek m ind 122—304 m mélységből, krétakori. n a g y o b b ára szárazföldi hom okos ré te ­ gekből (Belly E iv e r series) k a p já k a gázt. T ekintve azt, hogy a ttó l az északra és délre húzódó k ré ta te rü le t­ től, m elyen Medicin H a t fekszik, keletre v a la m in t n y u g a tra is laramierétegek v a n n a k a felületen; úgy látszik itt is antiklin álisan kiemelkedő rétegekben gyűlt meg a földigáz.

lt)

Ii’ SZÁDKl'ZKY (ÍYI I.A

A Konlillerak láneolata. .Még ezen az éjszakán átszeltük az Alföld n y u g a tra eső dombos te rü ­ letét. valam int az előhegyeknek (foothill) ráncos, sz ak g a to tt v o n u la tá t i<. úgy. hogy a következő nap reggelén m á r a K o r d i l l e r á k keleti sze­ melvén, a S z i k i á s-li e g y s é g b e n lévő B a 11 f f nevű nagy és előkelő fürdőhelyen állott meg vo n atu n k . Az eddigi tikkasztó hőségből, amellyel kapcsolat bán W innipeg és Regina közti területen óriás zivataron f u to tt át az első éjjel v o n a tu n k , egyszerre hideg havasi kiim ába ju to ttu n k . Banff, ez a 1400 111 m agasságban, igen kedvesen fekvő nagy fürdőhely tö bb tek in ­ tetben emlékeztet ami T átrafü red ü n k re. Lényeges különbség a k ettő közt az. hogy Banfftól n y u g a tra fokozatosan m agasabb hegyláncolatok hosszú sorozata következik, am elynek gleccsereiről jőve, egy tekintélyes folyó, a l i i i w szeli át Banff területét, h a b ár a helyi p ata k o k vízben sokkal szegé­ nyebbek. m int a mi T á trá n k b a n . A másik különbség, hogy T átrafürediink íenvőerdeje sokkal szebb, m int az itteni. E lju to ttu n k a h a r 111 a d i k 11 a g y g e o 1 ó g i a i e g y s é g b e, utu nk legérdekesebb és egyes részeiben legjobban á tta n u lm á n y o z o tt ré­ szébe, amelyről megelőzőleg m ár annyi szépet h a llo ttu n k K a n a d á b a n . Az északam erikai K ordillerák terjedelm ükre nézve 3‘2 -szer olyan nagyok, mint az Alpesek, és az az arány lag keskeny rész, am elyet mi á tszeltü nk , légvonalban 700 km -t, a vasút (illetőleg hajóút) m entén Yictoriáig 1050 kilométert tesz ki. A Kordillerák eme tája geológiáikig 3 részre osztható. Keleten és nyugaton egy-egy hatalm as összegyűrt, leszakadt vonulat van, egyrészt a Sziklás-hegység keleti része, másrészt a belső öv alacsonyai)!) területe es a P a r t i L á n c o l a t (C’oast Range). M indkettő egv-egy régi nagy geoszinklinalisnak a helye, am elyen a praecam britól (beit) kisebb-nagyobb m egszakításokkal a mezozoos aera végéig lerakódások m en tek végbe. Az eocén kezdeti, laramida revolucio végképen kiemelte és összeráncosította ezeket a területeket, létrehozva a későbbi változásokkal, n yu gaton sok eruj.tivus működéssel együtt a keleti és n y ug ati hosszú láncolatot. A két nagy láncolat közt erősen kiemelkedik a cam bri és precam bri ü l e d é k e k b ő l álló, n yugodt, m ajdnem táblás szerkezetű legm agasabb rész, amelyen a k o n t i n e n t á l i s v í z v á 1 a s z t ó h ú z ó d i k. Ehhez csatlakozik n y u g a tra a S e 1 k i r k és K o 1 11 111 b i a v o 11 u 1 a t 11 a k szintén cambri és precam bri, de m ár z a v a rta b b településit hegysége. lianffnál a Sziklás-hegység vonulata keleti részének egyik igen ér­ dekes szelvényében g yö ny örk ö d h ettü n k remek tiszta időben. A palaeozoos rétegek (devon mészkő, karbon, permi üledékek) sokszorosan m eg­ szakadva elvetődve, pikkelyes szerkezetet m u ta tv a rátolódnak a keleti oldalon lévő krétaüledékekre, amelyek közt an th racith o z közel álló szenet

A KANADAI X I I . N E M ZETK Ö ZI GEOLÓGIAI K O N G R E S SZ U S.

17

is bányásznak B ank head on . B an ffnak ásványos meleg forrásai (egész 45.6° C-ig) a szakadás és vető désvonalak egyikén tö rn ek elő devon m ész­ kőből, am elyen tö bb h e ly ü tt h a ta lm a s m észtufa lerakódás halm ozó­ d o tt fel. F e lm e n tü n k a meleg források felett emelkedő 2447 m m agas S u 1p h u r-li e g y r e , a h o n n an gyönyörű kilátás nyílik a Bow R iv er m enti erősen összeszaggatott m onoklinalis szerkezetű hegycsoportra és e m egett a vízválasztó környékén a n y u g o d t települési!, uralkodólag cam bri réte ­ gekből álló, gleccsereket hordó hegyekre. N agyon szépen lá ttu k innen

8. ábra. K anad ai R ock y Mts. Field állomás alatt N atu ral-bridge, alulról nézve.

keletre a k ré ta v o n u la t depresszióját, am elyre rá v an tolva a palaeozoos rétegsorozat. N e m z e t i p a r k k á v a n a v a tv a ez a fenyőerdővel, e felett m agas m eztelen csúcsokkal, gleccserekkel, gleccsertavakkal, vízesésekkel tark á z o tt rem ek, m integy 14,000 k m 2 terü let, am elyen 3 n a p o t tö ltö ttü n k . A következő n ap o n Laggan vasútállo m ásról a L ake Louise gleccserét és környékén a cam bri hegyeket, (amelyeken tö b b h e ly ü tt k itű n ő Trilobes lelőhely ismeretes) és rem ek gleccsertavakat, (Miror, Agnes, M orraine laké), lá to g a ttu k meg (4—7. ábra). A negyedkori gleccserektől széles tek nő alakra súrolt Bow R iv er völgyének túlsó, É K -i oldalán óriás kanyonszerű m ere­ dek falán lá ttu k a p raecam b ri rétegekre szabályosan, m ajd nem szintes­ nek látszó településsel következni az egész cam bri sorozatot. W a l c o t t Földtani Közlöny. X LIV . köt. 1914.

2

Dt SZÁDECZKY GYULA

18

nagyon részletes tan u lm á n y o k a t végezett ezen a területen az u tó b b i időben. A h a rm a d ik n a p o t a vízválasztó n y u g a ti oldalán F i e l d állomás környékén levő csodálatosan szép és fenséges terü letnek szenteltük. Idem enet m egállt v o n a tu n k az A l b e r t a és B r i t t K o l u m b i a állam okat egym ástól elválasztó, 16*25 m m agasan eső nagy k ontinentális vízválasz­ tón. I t t az óriás hegyek a la tt egy o tro m b a k a p u g r e a t d i v i d e (nagy vízválasztó) felírással vonja m agára am erikai m ódra a figyelmet, zavarva a term észet fenséges h a rm ó n iájá t. Az esetlen k a p u m ellett szerényen h úzó­ dik meg az első k u ta tó k egyikének, H e c t o r n a k igénytelen emléke, aki 1876-ban felfedezte ezt a negyedkori gleccserektől vagy 8 km szélesre v á jt jelentéken y m élyedést. Az A tlan ti és Csendes-tenger közti vízválasztóról a Columbia R iver felé a Kicking Horse p a ta k rendkívül m eredek völgyén ereszkedett le v o n a ­ tu n k , hurokszerű k a n y aru lato k k al. Field állomásról m eg lá to g a ttu k a sm aragdzöld színéről E m e r a 1 d l a k é n a k nevezett tó gyönyörű vidékét, to v á b b á a p á ra tla n szépségű Y o h o v ö 1 g y posztglacialis k a n y o n já t és a m ellette lévő £7-alakú glacialis völgyrészt. A Kickinghors p a ta k o n v an egy nagyon érdekes látványosság, a N a t u r a l bridge (term észetes híd, 8. ábra), am elynél a kelet felé n y u ­ g o d t településű cam bri rétegeknek legfelső m észkőképződm énye hirtelen igen m eredeken esik dél felé. Ez a m ajd n em feje tetején álló m észkőréteg, am elyről a gyorsan rohanó víz eséssel zuhan a mélybe, alkotja a term é­ szetes h idat. G yönyörű fenyőerdő környezi az E m erald lakét. Az egyes fák törzse % m éternél nem vastag abb , de m agasságuk elér 80 m étert is.1 A Sziklás-hegységnek ez a vízválasztó vidéke nem csak tájképileg, hanem geológiáikig is elsőrendű jelenség, am ennyiben ezek az egészbenvéve táblás szerkezetű régi, cam bri üledékek ilyen nagy területen, ilyen szépen feltárva alig v an n ak m á su tt. A C. P. R. v a sú ttá rsa sá g n ak igen n a g j\ elsőrendű hoteljei van n ak a legszebb helyeken és a tu ristá k részére kényel­ mes kocsik állanak rendelkezésre; to v áb b á egész ménes cowboyokkal, egyes helyeken alpesi vezetők k ön nyítik a szép helyekhez való ju tá s t. A vasút felett szédítő m agasban lá ttu n k , a Kickinghors p a ta k bal­ oldalán, közel a vízválasztóhoz egy b á n v am ű v et, amelyhez fedett fel­ vonó vezet. F ekete palás réteg m entén fejtenek itt g a l e n i t e t és s z f a 1 e r i t e t. Nevezetes dolog, hogy a Sziklás-hegységnek ebben az első csoportjában eruptivus kőzet nem ism eretes, mindössze ettől a b á ­ n y á tó l délre vagy 17 km-re van egy áttörés. A hegyek felső részén h a ta lm a s függő gleccserek lógnak, a völgyek 1 S z é p e r dő t a Kordi lleráki«' va
nem

v é k o n y törzsíi f á k a t .

volt

a lk a lm u n k látni, de a nná l t ö b b kiégett .

A KANADAI X I I .

N E M ZETK Ö ZI GEOLÓGIAI K O N G R E S S Z U S .

19

m e n té n pedig, különösen a Yoho-völgy m en té n szépen látn i a negyedkori gleccser völgy lej tőnek sok h e ly ü tt 4 p á rk á n y á t. E n n ek a gyöny örű vidéknek felejt hét len emlékeihez egy szom orú incidens is fűződik. T orontói kollégánk, a m indenkitől szeretett és nagyrabecsült C o l e m a n ta n á r, sudburv-i k irán d u lásu n k o n vezetőnk, a Stephenhegy közép cam bri híres trilo b ita lelőhelyére te tt kiránduláson eltörte a láb át. Fieldről a negyedik n ap o n gyorsan h a la d t v o n a tu n k lefelé a Kickinghorse folyó m entén, am elynek alsó l'-ala k ú la g m e g tö rt része a Beawerfoot praeglacialis völgyének a K o lu m b iáb a való lecsapolásával képződött. E b b e n

9. ábra. Field vidékén Joh o völgy, posztglaciális kanyonja, M ont Cathedral.

a szak aszb an csak G 1 e n o g 1 állom áson á lltu n k m eg kis időre, hogy a szilur p a lá b an g ra p to lith o k a t g y ű jtsü n k . Goldennél h a g y tu k el a Sziklás-hegység első, szorosabb értelem ben így nevezett v o n u la tá t, itt szeltük át a K o lu m b iá n a k északra ta rtó folyá­ sát. A K olu m bia eredete vagy 100 km -re D K -re v a n innen, 140 km r-e E N y -ra a z u tá n hirtelen déli irá n y b a n v isszakan yaro dik. E g y n a g y v e tő ­ dés v á la sz tja el a K o lum b ia völgyében az o rdoviciant a tőle n y u g a tra k ö v e t­ kező alsó cam bri és uralkodólag p raecam b ri (beltian)-nek t a r t o t t képződ­ m ényekből álló P u r c e l l - h e g y v o n u la tá tó l. Igen m eredeken, sokszor a fejü k tete jé n állanak itt igen erősen összeráncosodva a beiti palás és d u rv a kvaréit rétegek, am elyeknek szinklinalisaiban többször ism étlődik 2*

20

m

SZADECZKY GYULA

az alsó cam brinek v e tt k varcit. A B eaver p a ta k törési völgye h a tá ro lja n y u g atró l a P u r c e 11 v o n u l a t o t . A S e l k i r k v o n u l a t k ö v etk ezik erre, ahol v ad alpesi vidéken, a hó ellen v a stag fatörzsekből é p íte tt hosszú védőkön á t j u to t t u n k a K o ­ lum bia folyó k ét ága közti vízválasztóhoz, a R o g e r P a s s h o z ( 1 3 1 1 m), ahol a K ordillerák eme részének legszebb gleccserei v a n n ak . E zek közül egyesek óriási firnmezőből táplálkoznak. G l a c i e r á l l o m á s n á l a gleccserek közvetlen közelében igen nagy, kényelm esen berendezett hotelje v an a C. P. R . v a sú ttá rsu la tn a k , a h o n n an félórai könny ű sétával elértük a K ordillerák legszebb gleccserét, az Illecillewaet-et. E ttő l a v a sú ti állom ástól n éh án y 100 m emelkedéssel jó tú ris ta u to n olyan m agaslatra ju tu n k (O bservation point), ah on nan ezeknek az alsó cam bri és beit lerakódásokból álló, egészben véve szinclinalist alkotó hegycsoportnak geológiai szerkezetét, rem ek alpesi form áit kitűnő e n lá th a ttu k . D a l y volt itt a vezetőnk, akinek legutóbbi felvételéből szárm azó térképe, szelvényei rendelkezésünkre állo tta k és szem léltető m ag y a ráz a ­ tai a la p ján tiszta képet k a p tu n k erről a v ad , gyönyörűen feltárt vidékről. H osszan h ú zó dn ak a vonu latok , ezek m en tén a vetődések igen sokszor a legjelentősebb völgyek irá n y á t jelölik ki (K olum bia, B eaver v o n u lat 850 km hosszú). E zek m agukon h o rd ják az egész hegyrendszer képét. D a l y a laram ie revolucio idejéből sz á rm a z ta tja ezeket az elsőrendű vetődéseket, de feltételezi, hogy a v on ulat később, valószínűleg a pliocén végén még felem eltetett. A K ord illerákn ak általános (É-tól 30° Ny-ra) É N y —DK -i csapása ebben a csoportban kitün ően meg v an ta r tv a . E m lítésre m éltó, hogy a legnagyobb kiem elkedéseket nem antiklinálisok, hanem igen g y a k ra n a szinklinálisok alsó cam bri k v a rc itja (Sir Donald és Ross k v a r­ cit) alko tja. A m odern vasútépítésn ek valóságos rem ekeivel találkozunk ezen a vonalrészen, ahol hosszú a la g u tak k al és földalatti h uro kalakú nagy k a n y aru lato k k a l kezdik hetyettesíteni a régi ú ta t, am elynek fenn­ ta r tá s a a hó ellen való költséges védekezés folytán is igen sokba került. A Selkirk-hegység n y u g a ti részében az A l b e r t k a n y o n csoport­ j á b a n rendkívül nagy vastagságban van meg a b e l t i képződm ény, főleg a n n a k középső tagja, a sötétszínű laurie m etargillit. E n n ek m agának a v a stag ság át 4500 m éterre becsüli D a l y és azt ta r tja , hogy selymes p alá­ nak át kristályosodása nem a dinam ikai ráncosodásokból szárm azó n y o ­ m ások, hanem a felette lévő kőzetcsoport s z t á t i k a i n y o m ásán ak következm énye. Egyenes folytatása ez a dél felé lévő M ontana és Id ah o hasonló sorozatának. E z az óriás vastagságú üledék pegm atit és aplittól á tt ö r t régi eruptivus, p r a e b e 1 t i-nek vett tömegre rakódott le, am ely D a l y felfogása szerint egykori felületén rendkívül vastagságban elm állott és arkózává

A KANADAI X I I . N E M ZETK Ö ZI GEOLÓ G IA I K O N G R E S S Z U S .

21

lett, m ielőtt azzá a nagy geoszinklinálissá v ált, m elynek fenekén a m etargillit agyagos üledéke ra k ó d o tt rá. D a l y nem csak a m etargillit képződését, h an em a többi m eta m o rf jelenségeket is sz ta tik a ’ m etam orfizm us eredm ényének tekinti. Egészen az a petrografiai jellege v a n a m etargillit a la tt előforduló, sok h e ly ü tt sű rű palás részektől m egszaggatott gneisznak, m in t a m i kristályos p a la ­ hegységeinkben, p. o. a Gyalui h a v a so k b a n lévő injiciált, g y a k ra n szemes gneisznak. V etődést tételeznek fel a K o lum bia folyó m á r m ost dél felé haladó völgye m en tén is, ennek a praebelti e ru p tiv töm egnek h a tá rá n , amely egyszersm ind a Solkirk-vonulat határa*

10. ábra. Columbia Rangé, Clanwilliam állomástól K-re 1 km. D a l y tanár b a l o l d a l o n

kiemelkedve magyaráz.

A K o 1 u m b i a- v o n u 1 a t, következik ezután, am ely még mindig^a p r a e b e 1 1 i n e k v e tt kristályos palából és ebbe in tr u d á lt g rá n it­ m agból áll. Á ltalá b an véve nagyobbszem ű, jo b b a n á tk ristá ly o so d o tt töm eg ez, am ely erősen injiciálva v a n p e g m a tittal. P arag neisznak veszik, m ert nagyobb m észkővonulat v a n benne. Tovább n y u g a tra a B e l s ő p l a t ó v o n u la tá b a ju to t t u n k . 1200 1500 m éter m agas platóféle dom bos vidék ez, am elynek terü letén triász és ju r á b a n feltört gránitos erupciók szelik á t a régi üledékeket, amelyekből m á r hiányzik a sok p e g m a tit és aplitos áttö rés. E n n e k n y u g a ti részén igen n a g y terü leten fordul elő triász és ju raüledékek kel k ev erten , főleg bázisos term észetű kiömlési kőzet is, am ely nek tu fái és á lta lá b a n piroklasztos üledékei sű rű n szövődnek az üledékek közé. E z t a triász és alsójura kép-

22

D' SZÁDECZKY GYULA

ződm énv sorozatot Nicola-csoport néven foglalják össze az am erikai geo* lógusok. A X icola-csoportot feltételesen jurab elinek v e tt b a t h o 1 i t h e s g r á n i t töri á t legtöbbször, a P a r t i v o n u 1 a t b a n pedig posztjura sőt részben h a rm a d k o rin a k t a r t o t t gránitos kőzet. E zekre a különböző k ép­ ződm ényekre a z u tá n diszkordánsan harm adkori (oligocén) b azalt és a n ­ dezit folyt (a kamloops sorozat tagja) igen nagy területen. Még nag y o b b terü letet .foglalnak el a fiatal eruptivus kőzetek to v áb b délre az E gyesültÁ llam okban a p arti v onulat fo lytatásáb an. E hhez tartozó egyik, jelenleg is m űködő vulkáni kúphegyben, a hóval ta k a r t 8*290 m éter m agas M t B a k e r távoli im pozáns k ú p jáb a n több ízben g y ö n y örkö dtün k nem csak a tenger felé vezető ú tu n k o n , hanem Victoriából jö v e t a tengeren is. A n y ug ati terü letnek legnagyobb része teh á t eru ptivu s anyagból áll, am i benn ün ket közelebbről érdekel, m ert m in t látni fogjuk, a Vlegyásza és B iharhegységünk eruptivus kőzeteihez hasonló tagokkal is találkozunk itt. E n n ek kialakulását a következőleg á lla p íto ttá k meg az am erikai geo­ lógusok. Már a karbonkorú csendestengeri geoszinklinálisban zöldkő törtki. A palaeozoikum végén kiem elkedett ez a terület, de a triaszban ismét lesülyedt és ú jra erős erup tiv us m űködésnek volt a színhelye. Az alsó j u r á ­ itól tengeri lerakódás van, de a felső ju rá b a n hegyképző folyam atok gy ö tö r­ ték, m elyekkel kap cso latban h atalm as b a th o lith in tru d á lt a p a rti v o n u lat keleti részében. Az alsó k ré tá b a n ismét víz alá siilyedt helyenként, de az­ u tá n kiem elkedett an ny ira, hogy a nagy erózió folytán a b a th o lith is m i­ h a m a r a felületre került. A laram ie revolucio hozta létre a legnagyobb felemelést és keleti á tto lást an ny ira, hogy gleccsereket is feltételeznek ebben az időben. E ttő l kezdve száraz volt a terület, am ely a h a rm a d ik időszak fiatalabb részében (miocén végén, D a l y szerint talán m ár az oligocénben) újabb erős vulkáni m űködés és emelkedésnek volt színhelye. E n n ek a legfiatalabb kiemelkedésnek következtében a m egelevene­ d e tt folyók mély völgyeket m o stak a Belső plató testébe. Fjordszerű, lioszszan kanyargó keskeny tav a k v an n ak most ezeknek a helyén, melyek közül ném elyik a tenger színéig is lemélyed. Adam s laké 860 m éter méty, m ellette Sicamous község, melynél a Belső plató területe kezdődik, 850 m m agasan fekszik a tenger színe felett. Ezek közül a Shuswaplake 150 km hosszú. Pleisztocén gleccserek lerakódásai zárták el ezeknek a régi völgyeknek le­ folyását. Maga a Thompson-völgy is, m elynek m entén több glaciális terraszm a ra d v á n y t látu n k , ilyen szárm azású. A nagy pleisztocén gleccserek a K o r­ dillerák irán y áb an déltől 85° a la tt keletre hú zódtak. A folyó tö bb h e ly ü tt á tv á g ta a glaciális lerakódásokat és bemélyedt a szálban álló karbon, mezozoos vagy h a rm a d k o n kőzetekbe*, szűk kanyonokat hozva létre. Ez a vidék kezd m ár nagyon száraz lenni. A növényzet, am i az Albert kanyon tá já n még nagyon szép volt, itt e lsatny ult, úgy hogy K am loopson, ezen a fontos kereskedelmi helyen, a h ov á egy m ásik v asút, a Canadian

A KANADAI X I I .

N EM ZETK Ö ZI GEOLÓGIAI K O N G R E S SZ U S.

23

N o rth ern is jö n az északi T hom pson völgyén, m á r csak öntözéssel lehet k u ltu r á t létesíteni. B r itt - K olum bia esőben szegény, s e m i a r i d u s öve ez. T ovább Savonától n y u g a tra kiégett száraz dom boldalak szegélyez­ ték u t u n k a t, am elynek a m eztelen oldalain sok h e ly ü tt mindössze egyegy fa ten g ő d ö tt. Ahol azo n b an m esterséges öntözés van, o tt nagyon te r ­ m ékeny az eru p tiv u s kőzetek m áladákéb ól szárm azó talaj. Indiánoké m a r a d t ez a vidék, ap ró elszórt h á za ik a t lá tju k itt - o t t ; v a la m in t bekerí­ te tt, kereszttel e llá to tt te m e tő jü k is feltűnik a v a sú t m entén. Óriás m ennyiségben h ú z ó d ta k ez id ő tá jt a F ra se r-folyón fel a lazacok a n n y ira , hogy egyes helyeken egészen veres volt tő lü k a folyó. Az indiánok

11. á b r a . S a v o n a á l l o m á s t ó l D N y - f e l é d i l u v i á l i s t e r r a s z .

egyszerűen kim erítik őket és m egszárítva, télire elteszik. Nem csoda te h á t, ha életük et ilyen k önnyen biztosítva, ellustulnak. E gy m ásik foglalkozá­ suk az aranym osás. K am loopstól kezdve a Thom psonon és L y tto n tó l a Fraser-völgyön k é t v a sú t is vezet a tenger felé, t. i. a 22 év ó ta m egn yílt C. P . R. v a sú to n kívül a C anadian N o rth ern vo n ala is készül a völgy túlsó oldalán. L y tto n n á l kezdődik a P a r t i L á n c h e g y s é g (Coast Range). M inthogy ez a Belső P la tó n á l m agasabb v o n u la t fogja fel a Csendes-ten­ gertől jövő nedves meleg csapad éko t, innen kezdve a tenger felé fokozato­ san szebbé, g azd ag ab b á válik a n övényzet, úgy hogy a F ra se r alsó folyásá­ ban a legbujább vegetációban g y ö n yö rkö dh etü nk . V ancouvre term észetes p a rk já b a n pedig, 5 —6 m éte r átm érővel biró fehér cédrus és Douglas fa­ óriáso kat csodáltam meg, am elyekből valóságos őserdő van itt.

24

d; szá d ec zk y

gyula

A K ordilleráknak n y ug ati felén keyés és rövid megállással ro han t keresztül v o n a tu n k . Igv ennek a h a ta lm a s v o n u la tn a k kőzeteire azokból a granodiorit kőzetdarabokból k öv etk eztethetek, am elyeket legelőször L y tto n tó l délre 48 km-re, X o r t h B e n d állomáson szedtem fel, am elyeket az ezen vidéket ismerő geológusok typusos Coast R a n g t b ath o lith n a k m o n d ta k . Külső m egjelenésében nagyon hasonlít ez a kő­ zet Biharhegységünk és B ánságunk b a n a titn a k , d a k og ránitn ak, és granodioritnak stb. nevezett kőzeteihez. X éhány km-rel to v áb b C h i n a B a r állomás közelében H e i l s g a t e szorosban (12. ábra) pár percre megállt v o n a tu n k és itt szálban is lá tta m nem csak a granodioritot, hanem a kissebesi dacithoz hasonló, csakhogy ennél nagyobbszem ű granitoporfiros kőzetet, am elyet még vékony aplit-erek is átszelnek. Egészen olyan társasága ez a különböző kőzeteknek, am inő ami Bihar-Ylegyásza v o n u latu n k b a n is van. A kissebesi dacit közelében én tö bb h ely ü tt ta lá lta m m ikrogránitos és aplitos ereket és riolit fedőt. Ezek összefüggésének m egértésére jó szolgálatot tesz az a szelvény, amelv a kongresszus 9. szám ú, a C2 kirándulásra iro tt Guide B ook ján ak 110. lapján van és H edley vidéke granodiorit b a th o lith já n ak érintkezését m u ta tja a karbonkori mészkő, kv arcit és argillittel. I t t az in tru d á lt m a g m a ­ tömeg tetején riolit, kvarcporiir vált ki, m int m eggyűlt könnyebb alk otó ­ rész, sőt kvarcér is, amely részben benyom ult a fedő kőzet hasadékaiba. A kissebesi dacitb an — am elyet szintén régibb burok a la tt m egkem é­ n yed ett intruziónak ta rto k — is ismerek egészen tiszta kvarcból álló meggyiilemlést. A hedlev-i granodioritot, valam int savan yú borítékát és karbonos fedőjét vékony «dioritporphvrit» erek szelik át. H edley H ellsgatetól D K -i irán y b a n vagy 110 kin-re esik. Ezzel kapcsolatban m egem lítem , hogy ennek a hatalm as v o n u la tn a k n y u g a ti részén, V a n c o u v r e városból szerencsém volt dr. G o o d w i n úrral, a kingstoni (K anada) School of Mining igazgatójával és L o e v i x s o x L k s s i n t , kollégámmal és asszisztensével GiNSBERG-gel a bányigazgató szívességéitől egy kirándulást tenni a várostól északkeletre vagy 20 km -re eső Scott Goldie Q uarry nevű. nem rég m egkezdett kőbányába. I tt a k ő ­ bányától DXy- ra % km-re a tengeröböl szintjén szálban diorit van, de a tetőről andezit darabokat is hoz le a víz. A kőbánya kőzete egészen a n d e ­ zit es jellgeű, sok breccsiás és epidotos, helyenként pirites részlettel. T udva, hogy a kissebesi dacit sok h e ly ü tt, főleg a tetőkön andezites dacit ba megy át, ebben az andezites kőzetben egy másik közös vonást látok. A P a r t i V o n u 1 a t h o z tartozó g ran od ’oritnak , to v áb b á gabbrodioritnak nevezett kőzeteket az em lített helyeken kívül a Csendes óceánban fekvő Yancouvre-sziget Victoria városában is lá tta m a tenger p a rtjá n jól feltárva.

A KANADAI X I I .

NEM ZETK Ö ZI GEOLÓGIAI K O N G R E S S Z U S .

25

Kordillerai gyű jtésem m ég nem érkezett meg, azért részletesebb vizsgálatokkal nem tá m o g a th a to m ezidőszerint a lielyszini megfigyelé­ seimet, de hiszem, hogy a részletes vizsgálatok is megerősíteni fogják ezeket. Megemlítem m ég a zt is, hogy ezen a vidéken (am int a Guide Book No 9. 120. és következő lapjain leírva találjuk), H ellsgatetól D K -re vagy 60 km -re T u 1 a m e n közelében a jurakori g rá n it és granodioriton kívül peridotit,. p iroxenit és gabbróból álló intrúzio is v a n a triaszképződm ényekb en, am elyek p l a t i n á t é s g y é m á n t o t is ta rta lm a z n a k . En-

12. ábra. Hells Gate, China bar közelében.

nek az összesen vagy 4 km széles in trúzión ak közepe p eridotitból áll. am ely kifelé fokozatosan átm e g y piroxenitbe, a z u tá n gab bró ba és egy h e ly ü tt augit szienitbe (122. lap, szelvény). T e h á t ez kétség nélkül ugyanazon m a g m á n a k elkülönülési term éke, am elynél a legbázisosabb rész v an legbelől. A p erid o titb a n sz ám talan ap ró b b chrom itér segregatio van. ez t a r ­ talm azza a p la tin á t és a g y é m á n to t különböző m ennyiségben. Az apró gyém ántszenek erecskéket a lk o tn a k a ch rom itban. Apró r u b i n o k is előfordulnak ezekkel e g y ü tt. Ez u tó b b i a mi bihari képződm ényeinkkel kap cso latb an is érdekelhet b en nü nk et, m ert a bázisos m agnetites szegre­ gációk, sőt ezekkel k ap cso latb an k o r u n d a B ih arb a n is m egvannak. A Coast R ange e ru p tiv képződm énye É szak-A m erika átn ézeti geo-

26

D' SZÁDKCZKY GYULA

lógiai t é r k é p e i n e k tan úsága szerine Am erika n y u g a ti p a rtja in összefüggő, széles v o n u latb an húzódik le A laskától a F ra se r folyóig, sőt kisebb-nagyobb m egszakadásokkal, amelyek nag yobbára a fiatal h arm ad ko ri nagy kiömlé­ sek rovására esnek, Sierra N evadán átm eg y K aliforniába. Ezeken a té r ­ képeken azonban egyszerűen «gránit stb.»-nek van jelölve (K anad ai geo­ lógiai intézetnek 1913-ban kiad o tt 1:6,336.000 m érték ű térképén Map. 91. A.), vagy pedig «postcam brian intrusives»-nek (az A m erikai E gyesültÁllamok geológiai intézetének 1911-ben k ia d o tt 1:5,000.000 térképén). Ez azt m u ta tja , hogy eme coastrangei erup tiv us vonulat fokozatos m eg­ ismerésének sorrendje is hasonlít a V legyásza-Biharhegység m egismerésé­ hez, ahol az em líte tt granitoporfiro.s kőzetekkel e g y ü tt előforduló egé­ szen gránitos szerkezetű kőzeteket régebben ősgránitnak v ették . T ehát a K ordillerák v o n u latá b an a n y u g a ti részén találju k a h a ta l­ mas eru p tiv töm eget, a mi K á rp á tja in k ivében a belső részben v an meg, így a Csendes-tenger felel meg Alföldünk harm ad k o ri tengerének. A K á r ­ p á t ráncos külső ivét pedig a K ordillerák v o n u la tá n a k keleti Banff kör­ nyékén lévő, pikkelyesen á tto lt részéhez h aso n líth atju k . Ezek a főbb vonások jól k itű nn ek az összehasonlítás kapcsán, csupán a m érték ben v an igen nagy különbség A m erika ja v á ra . A m éretekben való ez a nagy különbség nem csak itt, hanem É szak-A m erika m ás területén is az igazi alapja Am erika gazdagságának. Bizonyára ez egyik lényeges ru ­ gója az am erikai merészségnek, vállalkozási kedvnek is. A C, kirándulás n agy o b b ára a m ár m egtett úto n m ent vissza T oron­ tóba. Eli a nagyon kedves és tanulságos victoriai kirándulás u tá n , am elyen a Csendes-óceánnak feledhetetlen szépségében volt alkalm un k gyönyör­ ködni, búcsút v e tte m a nagy társaságtól, am elyben a geológiai tu d o m á n y sok jelesét volt szerencsém közelről megismerni. N éhány geológus ú titársam m al, köztük L o e w i x s o n L e s s i x g pétervári kollegával, az ő asszisztensével G i n s b e i h s úrral az Egyesült-Á llam ok felé v e ttü k ú tu n k a t, hogy ott elsősorban a Y e 11 o \v ü t ő n e p a r k o t közelebb m egism erjük, l tu n k n ak ezt a részét azonban, m inthogy nem tartozik a X I I . nem zetközi geológiai kongresszus körébe, nem is ösmertetem . Kelt K olozsvárott, 1913 decem ber 1-én. S zádeczky G

yula

eg yet em i ny. r. tauór

dr.

KIRÁNDULÁS A HORVÄT TENGERPARTRA. Irta

K

lüpfel

W

alther

.

— A 13 — 17. ábrával. —

Alábbi rövid közleményemben azon megfigyeléseket bocsátom közre, amelyeket 1912. évi husvét táján hét napon át a horvát tengerparton tettem .1 Az adatok az 1 : 75,000 mértékű térképre, a Fium e—Delnice lapra vonatkoznak. A csapásirányának mérésénél még 8° elhajlás leszámítandó. F e l s ő-k r é t a é s k ö z é p e o c é n . Fiúmétól délnyugatra Susak felé a vasútátjárónál fehéresszürke, merev, kagylós törésű, vastag pados, sokszögek­ ben morzsolódó márványokat látunk, melyek hússzínű foltokkal és vörösesbarna réteglapokkal vannak ellátva (csapás É N y—DK; dülés 75° K). A vasútaluljáró mellett a meszek minden irányban erősen repedezettek, úgy hogy a rétegezés fel sem ismerhető. Mintegy 200 lépésnyire a vasútaluljárótól (Vezica), laza mésztömbökben radiolitek észlelhetők. Közvetlenüül a híd előtt az orehovicai úton szürke, vastag pados, repedezett és sok apró repedést felmutató krétameszek állnak szálban (csapás 65° É N y —DK, dülés függőleges). A híd melletti vasútbevágásban a padok kissé nyugatra dűlnek. Néhány lépésre a hídtól északnyu­ gatra a mészen sima, dombos felületek észlelhetők. A völgy egy, mindkét oldalon hasadékokkal ellátott, árokhoz hasonló meredek lejtőjű, szűk teknőt alkot. Az ismert buccari-i hasadékvölgyben vagyunk. A meredek lejtőket kívül felső rudistamész képezi, melyet befelé közép­ eocénből származó nummulitestartalmú mész borít, amihez még másodlagos breccsaképződmények csatlakoznak. A völgyfenéket összenyomott flis tölti ki és a csupasz mészlejtőkkel ellentétben vizes rétekkel, legelőkkel és szőlőkkel van borítva. A flis és mész határán számos forrás bukkan elő. A Draga Brege felé vezető országúton haladva baloldalt sárgás nummulitestartalmú meszek terülnek el, melyek sok fehér nummulites keresztmetszetet m utatnak és a völgy felé dűlnek. A magaslaton ismét a felső-kréta meszei és breccsái m utat­ koznak. A 1 s ó - k r é t a. A Skrljevo mögötti úton Jelovka irányában a vasiitalul-

1

Időközben m egjelent

dr. S c h u b e r t R

ik á rd

: «Der geologische Führer durch

die nördliche Adria» c. könyve, (Berlin-Borntraeger kiadása, 1912.), m ely a Fuscine Plase vonalat szintén behatóan tárgyalja (185 — 196. 1.).

28

KLÜ PFEL WALTHER

járón breccsák, fehér mészpáteres, sötét bűzmeszek, füstös szürke dolomitok és leraezesmárgák Ny felé dűlnek (csapás 130° É N y —DK, dülés 30° DNy). Innen meglehetős laposan hullámos rétegzésű öv következik, melynek összes dülése Ny-i irányú. Fönt Hreljinben füstös szürke, erősen gyűrődött meszekbe és brecscsákba jövünk, melyek erős elkarsztosodást m utatnak. A kilátás Ny felé mor­ fológiai tekintetben érdekes. Arauzic-i útkanyarulaton (c-nél) homokos-márgás dolomitbreccsa-rétegek húzódnak (csapás 30° É N y—DK, dülés 10—20° ÉK). Majd az úton vastag mészpadok következnek, melyeket sok csúszott lappal és pikkelylyeel ellátott hasadékhálózat borít és a legközelebbi (512 m-es) útkanyarulaton lemezes, homo­ kos, szürke rétegek vannak közbeiktatva, azután ismét karsztmeszek következnek. Torlasztások stb. következtében csapás és dülés gyakran váltakozik. Plase mel­ lett a világossárgás, szürke és fehér szín között változó, alkristályos márványt épület kőnek dolgozzák fel. Állítólag Sito vice-bői származik. Plase-ből igen hálás a kilátás EK-lelé. K r é t a - j u r a. Plase és az állomás között lapos, vastag pados, kékesszürke, fehér mészpáterekkel átjárt meszek húzódnak, melyek eddig kövülete­ ket nem szolgáltattak (csapás 40° ÉNy, dülés 20° Ny). Ezen meszeket az állomás előtt mészégetésre használják (cs. 60—70° ÉNy, dülés 10—30° Ny). Az állomásnál a pados elkarsztosodás jól észlelhető (cs. 40° ÉNy, dülés 25° Ny). A réteghézagok és hasadékfelületek ki vannak maratva, a falszerű négyszög­ letes tönkök karr-képződést m utatnak és rajtok mészpáterek húzódnak. A vasút­ állomási bevágásnál a padok dülése DNy felé jól látható. Nyomban a plase-i átjáró után előtűnnek fehér és vöröses szín közt váltakozó el nem mállóit luesz­ nek sokszögű darabjaival ellátott homályos breccsák (csapás 25° É K —DNy, dülés 26° DNy). Az ú t baloldalán egy részben vékony lemezes, homokos, márgás részlet észlelhető, mely igen nagy mértékben gyűrődött és torlaszolt. A meszek majd egészen lapos települést, majd K felé igen csekély dülést mutatnak. Az útkanyarulaton (a kovácsműhelytől D-re) a mész között púpos gyűrődésű, erő­ sen zúzott, homokos, márgás részleteket találunk. F e 1 s ő - j u r a. Ahol az út a nagy dolinát keresztezi, kezdődnek a kövü­ letekkel telt szürkéskék meszek, utánok szarukőszínű pad nélküli, szabálytalan tönkös, elkarsztosodott, feltornyosuló breccsák következnek, melyekben rhi/nchonella találtatott. Feljebb, a kovácsműhely és a kereszt között és a kereszt­ házikó mögött szürke mészpadok észlelhetők, melyek tipikus felső-jura-k öv il­ letékben, korallokban (Cladocoropsis és mások), nagy kerek erinoidákban, spongiákban, cidarita-tövisekben, ostreában, limában, pectenben és más kéthéjúakban és gasztropodákban bővelkednek (Schubert itt még nerineákat és dicerasokat is tudott kimutatni). D o g g e r . Zlobintól ENy-ra a magaslaton feketén kékes, vastag pados lueszek vannak az erdőszélen feltárva, melyek fehér mészpáterekkel vannak bo­ rítva (csapás 35° ENy, dűlés 25° Ny; a tűerdő felé a feltárásban csapás 75° ENy. di'ilés 45° DNy). L i a s z. Brdo mellett az országút kanyarulatánál dolomitok és lemezes márgák állnak szálban, melyek alatt sötétszürke köviiletdús mészpadok feküsz-

C m i vrh

KIRÁNDULÁS A HORVAT TENGERPARTRA

I. F iu m e — Skrljevo —Hreljin - Zlobin —B en k o v a c — Fuzsine L ic s — Lökve. II ac L ökve —Mrzla v o d i c a - J e l e n j e — K am en jak —Grobnickokameno p o lje —S o b o lje - Padhum —Zastenice —Cavle

Svilno —

F iu m e községeken át.

CD

30

KLÜPFEL WALTHER

nek. Ezen utóbbiak nucula és terebratula, valamint gasztropoda keresztmetszetek­ kel (melania) vannak megtöltve.1 F e l s ő - t r i a s z . Távolabb az országút bevágásában vörösre festett, erősen kilúgozott és részben pátdús, kemény meszek és fönt a magaslaton vilá­ gosszürke, homokos, mésztartalmú dolomitok, márgák és mészpadok következ­ nek, megannyian meredek düléssel DNy felé. Közép-triasz. Felső-Benkovac mellett az országút bevágásában erupciós kőzet jön felszínre. Sokszögekben elmállott, igen kemény diorit (porfirit)2 ez, melyet utaknak kaviccsal való burkolására használnak.

14. ábra. Diorit-porfirit 2 5 J-szeres nagyításban Felsőbenkovácról. Plagioklász és amfibol a^plagioklászból, amfibolból, kloritból és m agnetitből álló alapanyagban nagyobb zárvá­ n yokat képeznek.

Az erupciós kőzet a hosszirányú zavarodási vonalon feküdni látszik, mely É N y —DK-i haladásában a Lepenica-tavat követi, azután Felső-Benkovac fölött Lic felé követhető. Ennek következtében a werfeni pala és kagylós mész hiányzanak, a felső-triádi dolomitokból pedig nyomban oly rétegekbe jutunk, melyek a karbonhoz, részben talán már a permhez tartoznak. Palák és durván klasztikus üledékek és kvarckonglomeratum-padok vannak itt, melyek különösen Fusőine-ben gyakran vannak feltárva ; így pl. a templom és a Licanka-tó között 1 S c h v b e r t itt Megalodus pu m ilu s-t és LithiolÍ8 problémaiica-t ( Cochlearites) is talált.

2 A mikrofotográfiai felvételeket dr. C a c i i o t úr volt szíves átengedni.

KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA.

81

(csapás É É K —DDNy, dülés Ny). A vasúti híd mögött kékesszürke, rozsdás, elmállott, szabálytalanúl palás, csillámos homokkövek állnak szálban (csapás 25° ÉÉK , dülés 28° Ny; csapás 10° ÉÉK , dülés 25° Ny). A táblás homokkövek­ ben helyenként flisduzzanat és növényszecska fordulnak elő. Majd kibővül a völgy és előttünk fekszik a lic-i Polje. Banovine (Vranjak) mellett az út melletti kő­ fejtőben jól padozott, vastag, sokszögben szétmálló, füstszürke dolomit lueszeket látunk (csapás 75° K É K , dülés 25° D), melyeket helyenként nucula tölt ki és melyek a felső-triászhoz tartoznak. Piroviste nyugati lejtőjén hasonlóan erős déli dülés észlelhető. Banovinetől Piroviste felé terjedő úton a Polje barna homokos agyagjait látjuk, melyekben lapos karbonkavics, kvarckova (mely a konglomerá­ tumból származik) és porfirit kavics van szétszórva, Mészalkatrészek teljesen hiányoznak, Polje altalaját nyilván tisztán lágy karbon képezi, melyet Ny-on és K-en a felső-triasz felé zavarodási vonalak határolnak. Az ÉK-i zavarodás a Suha-Becina-Vrata-vonal folytatását képezi. Fuscine állomás ÉNy-i részén jelennek meg először a tömbszerű karbonhomokkövek. A völgy túlsó oldalán az alsó-triasz dolomitja 10°-ra DNy felé dűl. A vratai Polje kisebb karbonfeltörésen terjed ki, melyet az alsó kagylós mészdolomit határol. Lökve állomás mellett a felső-triád mészpadokat látjuk északra dűlni. A helységhez vezető utón aztán rosszul padozott kékesszürke, diploporanyomokkal biró mészbe jövünk (csapás 60° ÉK , dülés 18° É; csapás 40° ÉNy, dülés 9° ÉK). A Lokve-ba ve­ zető úton a kagylós mészbe való átmenetet szépen követhetjük. Jól padozott sötétszürke, gastropoda-keresztmetszeteket tartalmazó mész tűnik elő, mely a kápolna előtt levő útkanyarulatig terjed. Majd a kápolna egy négy szögű, darabokba széteső, vékony pados, lemezes dolomit, utána sávos, derékszögű darabokra széteső lemezes dolomitréteg következik, mely még a felső kagylós mészhez tartozik (csapás 80° ÉK , dülés 20° ÉNy). Ezen kövületmentes dolomitpadok Lökve előtt magas falat képeznek (csapás 85° NyÉNy, dülés 16° ÉKÉ). A helység keleti oldalán az első házaknál zavarodás húzódik E N y felé és közvet­ lenül a werfeni pala vastag ibolyavörös, lemezes agyagrétegzésben tűnik elő, mely világos szürkészöldes színű, sokszögű homokos márgapadokkal váltakozik. Tarka, homokos É-i és ÉNy-i dülésű agyagok tárulnak fel az úton. Lokvetől Ny-ra pompás szelvényben a werfeni rétegek és az alsó kagylós dolomit közti lassú átmenetet követhetjük. Lökve és a fürészmalom között alul vörös homokkövek, fölöttük mintegy 2 m-es szürke sokszögben széteső márgapadok, ezen utóbbiak fölött 85 m szürke és vörös agyagok, közben zöld és vöröses márgapadokkal vál­ takoznak. A vízvezetéken kis vető látható; túlnan világos és sötétszürke dolo­ mitos, sokszögben elmálló mészpadok részben zöldes palás agyagbetétekkel t ű n ­ nek elő. Ezeket köröskörül jól padozott sziklameszek követik, melyek sziklatorlaszokat képeznek, mely utóbbiak felülete elmállás folytán összevagdaltnak tűnik, továbbá vastag, kemény, homogén mészpadok (csapása EK —DNy, dülése laposan ÉNy felé). Mielőtt a nyugati karbonterületre lépnék, fel akarom hívni a figyelmet a barlangokra, melyeket néhány lokvei úr szíves vezetése mellett megtekinthettem. A nagy barlang (Óriás barlang), melyet aránylag még csak rövid idő ót;i fedez­ tek föl és a fentebb említett kápolna közelében a lejtőn mintegy 7^0 m magasság-

32

K L Ü P F E L WALTHER

bán fekszik, igen nagy kiterjedésű. A barlang a mészpadok ÉK-i di'ilését követi, változó szélességben a mélységbe vezet és pompás cseppkő-képződményeket mu­ tat; kövületeket azonban nem szolgáltatott. A barlang bejáratánál és a magas­ ban az egész lejtőn ellenben kvarc- és homokkő kavicsok voltak észlelhetők, melyek a karbonból keletkeztek. Egy másik, aránylag sokkal kisebb barlang, a «Medvebarlang», mely szintén jelentékeny magasságban (mintegy SOO m) az erdőben el van rejtve, ugyanazon lejtőn az előbbitől északnyugatra fekszik. Ezen barlang barna agyaggal meg van töltve, melyben meglehetős nagy kvarc- és homokkő-kavicsok dúsan vannak szétszórva, s ezek a távolabb nyugatra szál-

15. ábia. A <•Medvebarlang»-ból való Ursus jyriscus-nak emberi kéz által megmunkált csontjai.

bán álló karbon- és werfeni rétegekből valók. Ezen konglomeratumban jó meg­ tartású csontok vannak besülve. Legtöbbnyire a grizzly-hez hasonló Ursus priscus csontjai, mely az Ursus spélacustó\ különösen kétgyökerű első priimolárisa, az Ursus ardustól pedig az alsó állkapocs harmadik premolárisának hiánya által különbözik. Ezen csontok néhányat, különösen a keményebb bordákat, emberi kéz munkálta meg és gyalulta árhoz hasonló szerszámokká. Mások rágcsáló nyo­ mokat és mélyen bemetszett rovátkákat mutatnak. Állítólag még egy harmadik "barlang is van ugyanazon magasságban a Polje déli lejtőjén. Ezen barlangok egy régebbi tó lefolyó lyukainak benyomását keltik, me-

38

KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA.

Iveket a Polje kavicsai töltöttek meg. Koruk a csonttartalom szerint fiatal diluviálisnak mondható. Említésre méltó amaz időnek ahhoz megkívánt magas víz­ állása. Ma a Poljet vízzel ellátó Velica-tó Lokve-től keletre 60—80 m-rel mélyebben a triaszmészben levő levezető lyukban tűnik el. Nyugat felé a lágy karbon szelíden lekerekített, sok vízeséssel és jól meg­ nedvesített réttel ellátott magaslatokat és dombokat képez, és szélein werfeni rétegekkel van körülvéve, melyek morfologiai tekintetben a karbontól csak keveset különböznek. Azután magasabb szegély gyanánt az alsó kagylós mészdolomit következik, míg a legmagasabb szegélyt színkör módjára a felső triász­ mész képezi. A szerkezetnek feltűnő jellegét a sok kis és nagy hasadék képezi, melyek a feltörés területét annyira körülveszik, hogy a rögök a karbonnak fel­ törési magja körül minden oldal felé gyakran lépcsőzetesen lesülyednek. Ilyen viszonyokat pl. Ertictől északra a fürészmalommal szemben a vízesésen igen jól észlelhetünk, ahol kagylós mész, werfeni rétegek és karbon egymásra lesülyedtek. I tt a karbon szferosziderit-konkréciókkal és széntartalmú növényszecskát ta r ­ talmazó homokkőpadokkal váltakozó kék palásagyagokból áll. H a az út mentén Mrzla vodica felé haladunk, vastag konglomerátumpadokat, kalamiteseket és (Velika-vodánál) ílisduzzanatokat tartalmazó, kék homokköveket és változó lapos düléssel biró sötét palákat észlelünk. A lejtők mindenkor púposán félre­ csúsztak és dús növényzettel borítvák. Közvetlenül Mrzla vodica előtt meg nem határozható széntartalmú növénymaradékok észlelhetők. A zelini országúton nyugatra fehéresszürke, homokos, kilúgozott mészpadok jönnek felszínre, melyek keresztrétegezést m utatnak, ezekben kövületeket nem találtam. A mészvonulat láthatóan több lencséből áll, melyek É N y —DK-i irányban is a Mrzla vodicán áthúzódnak. A templomtól délre a karbonhomokkövek és konglomerátok pirittal vannak impregnálva; némely helyen ezeket kutatták ia. A templom déli részén levő domb morfologiai tekintetben igen érdekes kilátást nyújt Risnajak felé. Sleme mellett a werfeni rétegek gyengén Ny DNy felé dőlnek. Az Osoj melletti útkanyarulatnál balfelől werfeni és alsó kagylós lueszeket látunk (csapás 40° ÉNy, dülés 38° DNy). A völgyön át É N y —DK irányban a Suha RecinaOsoj zavarodása húzódik, melyen a kagylós mészdolomitpadok a werfeni réte­ gek felé sülyednek. A vetőnek túlsó oldalán levő magaslaton a felső kagylós mész (csapás 50° ÉNy) tűnik elő. Az útkanyarulatnak egyik feltárásán alul vékonyan padozott, fölül tömör és sziklás dolomitos meszek lépnek fel, melyek Rovno Podolj mellett zöldes palaagyaggal vannak borítva (csapás ÉD). Mintegy 500 m-re, D-re Podolj felé az alsó kagylós mészdolomitok 25° DNy dülést mutatnak (DNy-ra Lepenice felé, csapás ÉÉK , dülés 24° Ny). Sopac mellett vastag lemezes, részben sávos, sokszögben széteső dolomitok állnak szálban (csapasa ÉD, dülése 200 Ny). F e l s ő - t r i á s z . A Sopac melletti levő hágó magaslatán kemény, vastag pados, világos szürkésfehér mész tűnik elő, mely a banovine-i mészhez hasonlít (csapása 36° ÉNy, dülése 16° Ny), Jelenje mellett pedig gyűrődés folytán a rétegezésre merőlegesen elkarsztosodott falszerű sziklarészletek keletkeznek, m e l y e k apró kéthéjúakat és gasztropodákat tartalmaznak (csapás ED, d ü l e s *21 Ny; FöMtani Közlöny X L I V . köt. lí>14.

3

34

KLÜ PFEL WALTHKli

csapás 55 ÉÉNy. dülés 25—30° Ny). Továbbá Jelenje mellett a A'//-felé dűlő mészpadok a hegyeken követhetők. Jelenje-től DNy-ra a buccari-i országúton meszek vannak feltárva, melyek nagymennyiségű gasztropodákat stb. tartalm az­ nak és kétségtelenül a raethez tartoznak (csapás 50° ÉNy, dülés 30° Ny). Külö­ nösen az útkanyarulatnál vannak a padok nuculákkal és gasztropodákkal megtelve (csapás 40° ÉNy, dülés 20—25° Ny). Ugyanezen nuculapadok láthatók a Skrebutnjak felé vezető úton is, ahol igen jól padozott szürkéskék meszek sötét, ho­ mokos, lemezes bűzmész-rétegekkel váltakoznak. Különösen az út lejtőjén a nagy kövületdús lemezek, gasztropodák és kéthéjú kagylók, korallok, trochus, natica. cardium, nucula fehér héjait és fehér mészpátzsinórokat tartalmaznak (csapás 20° ÉÉNy, dülés 25—27° Ny). Utána tűzkőszürke mész jelentkezik, mely később sötétebb lesz. A «III Meilen von Fiume» jelzésű kilométerkövön vékony, sötét,, lemezes meszek vannak beágyazva (csapás 20° ÉNy, dülés 35° Ny), a sok púpos, X)/K-\ irányú vért pedig zavarodásokra m utat (csapás 13° ÉK, dülés 22° Ny). L i a s z. Mintegy 100 m-re a mértföldkő után az útkanyarulat előtt szürke, igen kemény, márgás, hullámos felületű és sok vérttel biró mészpadok m u tat­ koznak, melyek terebratulákkal és osztreákkal vannak megtöltve. Utána kitü­ nően vékony, pados, szürke meszek (csapás 22° ÉNy, dülés 33° Ny): majd a völgyben gyűrődött rétegek következnek, melyek sok vértet és ismét nuculameszeket tartalmaznak (csapás 12° ÉNy, dülés 38°). A magassági vonulat vilá­ gos sávozású, kékesszürke és részben rhizokorallszerű duzzanatokkal ellátott, foltos márgás lueszekből áll (csapás 35° ÉNy, dülés 45c Ny). Majd métervas­ tagságú sötét, kemény mészpadok következnek, melyek a hegyekből lépcsőzete­ sen kiállanak és kétségkívül a közép-jurához számítandók. Az úton levő védőfal­ lal szemben sötétszürke, szálkás mész következik (a kilométerkőnél É 113 : csapás ÉNy, dülés 35° Ny). Skrebutnjaknál a rétegfelületek sajátos hálószerű hasadékokat és repedéseket mutatnak. Skrebutnjaktól Ny-ra (csapás 25° ÉNy, dülés 45' Ny) sötét szálkás breccsákat kavicsnak használnak (csapás 10—20 ENyNy, dülés 50—52 Ny). F e 1 s ő - j u r a. Majd egy szürke, lemezes, koralldús mész tűnik elő (csa­ pás 2 0 ' ENv. dülés 11 Ny), mely a fölötte levő szabálytalan világosszürke krinoidamcsz koralokkal és krinoidákkal van megtöltve (csapás 5 —10' ENy, dülés 20 ; csapás 45 NyE és dülés 25 DNy). Dülése és csapása változik. Némely pad apró szemekkel van megtelve, melyek néha keresztrétegezésben vannak elrendezve. A mikroszkopikus vizsgálatból kitűnt, liogy a kőzet részlten kerek, rész­ ben sarkosan szétrombolt és ismét szegélyezett, kalcitos és dolomitos kitünően koncentrikus, szövetű oolitszemcsékből áll. Közben világos márványok lépnek föl (csapás 27° Ny Ny, dülés 5f> Ny: csapás 23 ENy. dülés 4(5° Ny). A tulaj­ donképen a felső-jurához tartozó oolit a kamenjaki első házakig húzódik (csapás 11° ÉNy, dülés 47 DNy). Oolitra rétegezetten sziklameszek és durva karsztbreccsák következnek, melyeknek nagy mészdarabjai vöröses alapanyag­ ban vannak elosztva. Ezen öv szürke, óriási módra tornyosuló sziklatorlaszai­ ról m e s s z e felismerhető. A gyakori p i k k e l y e n kívül különíts érdekes a

K IR ÁN D U LÁS A HORVÁT T E N G E R P A R T R A .

35

mésznek golyós elkülönülése az oszlop melletti útkanyarulatnál (DNy-ra 559°tól). A métervastagságú golyók koncentrikus mészhéjakból vannak felépítve, me­ lyeknek sugárirányú repedései mészpáttal vannak kitöltve. A golyós képződés, úgy lehet, nyomó hatásra vezethető vissza. Innen fölül­ ről szép áttekintést nyerünk a Grobnicko kameno polje-n, mely részben törési vonalaknak köszöni keletkezését. Igv Jelenjétől ÉK-i irányban egy nagyobb zavarodást látunk húzódni, (Kacjak jarak), melyet egy közel ÉD-i irányú vonal (/■venjski pút) keresztez. Igen szépen észlelhető É-on egy kiegyenlítő sík, mely a rétegfejeket simán elmetszi. (Lásd a 13. ábrán a II. c szelvényt.) Ezen

16. á b r a . O o l i t a k a m e n j a k i f e l s ő - j u r á b ó l , 2 5 2- s z e r e s n a g y í t á s b a n .

sík a. castuani karszt peneplenjének folytatásául tekinthető. Keletkezése szá­ mításaim szerint a miocénbe tehető; emelkedése és elhajtása az alsó- és középpliocén között történt. Újbóli emelkedése a közép- és felső-pliocénben. Az elren­ dezés és kitöltés, a polje terraszképződése a diluviumba és alluviumba esik. A kő­ mező sima mint az asztal és mogyoró- és fejnagyság között váltakozó kerek, világosszürke mészkavicsokkal van borítva. A mészhomok kölesszem nagyságú, melyben a kavics szabálytalanul van szétszórva. Helyenként sárga agyagerek vannak beágyazva, metyek iszapolt terra rossa-nak tekinthetők. Az épület ho­ mok gyanánt becsült anyag pl. a Zastenice melletti lejtőn mintegy 8 m-re mélyen egy homokárokban van föltárva, ahol finom murva agyagos rétegekkel változik és ahol apró mészkavicsoknak és a lejtő törmelékrétegeinek zsebeit láthat3*

KLÜPFEL WALTHER

36

Rétecjtani áltekintés. I. Fium e-Lökve. Diluvium illetve neogén

ü . Lökve—Fiume, 4

. T .v.

, . ,

,

i .

1. *Litfi, vratai es beloseloi kavics.

Lökve

Grobnicko polje-i mészhomok.

4. Márga és homokkövek.

Flis

g | N um m uliteses mész

Nummulises mész

* ) Alveolinás mész I tt cozinarétegek nem ülepedtek le.

Alsó-eocén

6. Yil. szürke és rózsavörös

Felső-kréta

2. Polja-kitöltés (és barlangagyag)

márványm eszek részben radiolitekkel (Susak).

31. Világos szürke rudistameszek. (Északi Jelenje).

7. Breccsák, sötét büzmeszek, 30. Szürke homokos dolomitok és

Alsó-kréta .

füstszürke homokos dolo­ mitok és lemezes márgák (Jelovka). Füstszürke karsztmeszek és breccsák (Hretjin). Mész és lemezes márga. K arsztmeszek.

fehér homokkövek.

29. Szürke meszek.

8. Kékesszürke

Jura-kréta

Felső-jura

padmeszek (Plase). 9. Breccsák és homokos márgameszek.

10. Szürkéskék meszek. 11. Karsztbreccsák. 12. Koralltartalmú meszek (Zlobin).

Közép-jura

13. Feketéskék padmeszek (ÉK . Zlobin).

14. L emezes meszek, részben

Liasz

kövületdúsak, (Megalodus pumilus,Lithiotis) (Brdo).

28. Szürke meszek.

27. Rétegezetlen szikla meszek és durva breccsák (K amenjak Tvrh).

26. krinoidák- 1 koraüok } 00111

25. Sötétszürke meszek. Világos szalagozott kékes. szürke meszek (Skrebutnjak).

24. Terebratulamész. 23. Nuculás és gastropodás mész ( ?Rhíet).

22. Padm ész nuculával Banovine 15. Vörös meszek és világos

Felső-triász

szürke mésztartalmú d o ­ lomitok és márgák. K em én y meszek.

mellett.

21. Rosszul padozott kékes szürke mész diploporákkal ? Jól padozott sötét mész gastro-podákkal.

20. Lemezes dolomitok és v a s ­ Közép-triász

Alsó-triász Permo-karbon

16. Diorit-porfirit (FelsöBenkovac).

Zavar miatt hiányzik.

17. Palák, konglomerátok és homokkövek ( F u seine1.

* A számok (i szelvényekre vonatkoznak.

tag kemény mészpadok (Lökve). Szik lat orla sz- m eszek, melyek romalakokat képeznek.

19. Werfeni

rétegek

d olom it­

padokkal.

18. Mrzla

Vodica mellett mészlenesékkel és vaskővel.

KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA.

37

juk. Im itt-am ott a murva rétegenként van megerősítve és duzzanatokat mutat. Gyakori a diszkordáns rétegezés; úgy látszik azonban, hogy a lerakódásokat kisebb zavarodások járják át. Szerves maradványokat nem találtam. Itt minden való­ színűség szerint egy egykori tó lerakódásaival van dolgunk. A mező — jelentet­ ték nekem a gazdák — különösen esős években maiglan is részben le van öntve és szívó lyukak táplálják. A karsztvíz emelkedését a sziklazúgok minden­ nemű állatainak kibúvása jelzi. A jura- és krétamész átmenete rendkívül nehezen állapítható meg. Sobolj mellett az úton szürke mészpadok állnak szálban (csapás 17° ÉNy, dülés 77 — 90°), melyek már a krétához tartoznak. A kőzet a juramésznél kissé sötétebbnek és padozottabbnak látszik. A Hűm Vrh-on kőzetkülönbség nem észlelhető. Polje nyugati lejtőjén, Jelenjétől É-ra kis kőfejtő van a világosszürke, kagylós törésű, igen vastag pados mészben, mely ritkán rudistákat tartalmaz. Podrevanjtól északra az útkeresztezésen breccsameszek (csapás 16° ÉNy, dülés 36° Ny) és a Grobnick felé vezető út keresztezésén meszek állnak szálban (csapás 30 ' ÉNy, dülés 50° Ny). Majd sűrűn változó, de mindig lapos réteg következik. Na­ gyobb hippuritákkal biró mésztömbök a nyugati lejtőről valók, míg a podrevanji dolomitos, szürke, kilúgozott homokkövek az alsó-krétához számítandók (csapás 65° ÉNy, dülés 10—20° ÉK). A Cavlebe vezető úton hófehér homok­ kövek törnek ki (csapás 32° ÉNy, dülés 32° Ny). Oavle déli oldalán levő útkanyarulatnál a rudistameszek Ny-ra meredeken dűlnek (csapás 40° ÉNy, dülés 25° Ny). Vastag fehértől vöröses színig változó mészpadok (Északon 304°) tűnnek elő Cavle és Rajci között, ahol púpos vértek és gyorsan váltakozó csa­ pások és dülések torlasztásokat stb. jeleznek. Svilno-tól kissé K-re az útkanyarulat előtt fehér pados meszek vannak feltárva világos foltokkal, melyek nummuliteseknek bizonyúltak. A cozinarétegek itt is teljesen hiányzanak és a felső­ kréta és a közép-eocén között észrevehetetlen az átmenet (csapás 32° ÉNy, dülés 32° Ny). A völgyben a teknő magvában flis tűnik elő (csapás 25° ÉNy, dülés 50° Ny), majd Orehovicánál ismét nunnnuliteses mész, azután rózsa vörös rudistameszek, melyek változó csapásuk és dülésük folytán (a vízesésnél csa­ pás 15° ÉK, dülés 45° Ny) további sajátos gyűrődéseket m utatnak (a papír­ gyárnál csapása 55°, dülése 26° ÉNy). Kelt Elsass-Strassburgban 1913 november 13-án. K

lüpfel

W

%

alther

geologus.

A SZAKI lí.VDSIMA TŰZHÁNYÓ KITÖRÉSÉ JAPAN BÁN. Irta Y a k i m i c z u T e t c s u g o h o tokyói egyetemi tanár.1 — A 17’ á b r á v a l . —

Szakuradsim án, a Cseresnyefák Szigetén újból m egm ozdult a Föld, k itö rt a kis sziget hasonló nev ű tű zhán yó ja. Az 1148 m éter m agas v u lk án a h ag yo m ány szerint m ár tizedszer tö rt ki, elp usztítva a virágzó cseresnyefaerdőket, és narancsligeteket, eltem etve K agoshim a városa egy részét, számos emberével, p u sz tu lá st és gyászt okozva Nippon birodalm ában. A Londonon át érkezett újsághírek szerint kétszáz földlökés előzte meg a borzalm as kitörést, és a v u lk án ja n u á r 11-én v asárn ap oly erővel kezd ett m űködni, hogy bo m b áit 30 kilom éternyire röp ítette. A tű zhány ó kö rny ékét ham ueső lepte el, s valószínűleg K agoshim a városa is, m in t egy jelenkori Pom péi, egy részében vulkáni h am u alá került. Az újsághírek szerint 5 m éter m agas h a m u ta k a rja a festői vidéket. De ha tú lz o tta k is talá n ezek a hírek, mégis n agy katak lizm a tö rté n h e te tt itt. Összeszorúl szívem a szomorú hírek olvasása közben, s távol h a z á m ­ tól, remegő kézzel vetem pap írra a tű zh án y ó környékének leírását. A ja p á n szigetek, beleértve C hishim át (Kurili szigetcsoport), K arafuto ( = Sachalin) déli felét, H o kk aido t, H onsiut, Sikokut, K iusiut, Riukiut és Taiwant ( = Fonnoza) részei az ú. n. csendestengeri vulkános v o­ nalnak, amely <■ tengert övezi. E zé rt J a p á n t az egész világ m int elsőrendű vulkános országot ismeri és valóban J a p á n n a k közel ‘2 00 v ulkán ja van, am elyek közül m integy 30 m űködik; ez a la tt azt kell értenü nk , hogy 30 v ulkán m űködéséről v an n ak biztos történelm i ad atain k , noha e m ű k öd é­ sük nem állandó. A S zakuradsim a (neve szószerint fordítva a «Cseresnyék szigete*), am ely legújabb kitörésével oly borzalmas k a ta sz tró fá t idézett elő, egyike ezen 30 v ulkánnak. Maga a tűzh ány ó (1143 m magas a tenger színe felett)

1 V a k i m i c z t T e t s i ; g o r o dr. japán birodalmi egyetem i tanár úr jelenleg ta n u lm án y­

úton Budapesten tartózkodik, ahol a m. k. földtani intézet agrogeológiai laboratóriumá­ ban T r e i t z P é t k r m. kir. agrofögeológus úr mellett talaj vizsgálati tan u lm ányok at végez. K özvetlenséggel megírt tanulm ányához T r e i t z P é t e r úr révén jutottunk.

A

s z a k u r a d s im a

tűzhányó

k it ö r é s e

ja pá n b a n

.

39

egy hasonló nevű kis kerek szigetet alk ot 40 km kerülettel, am ely a Satsu m a öböl közepén, K iusiu legdélibb végén fekszik. A hagyom ány m integy tíz kitörésének a d a ta it őrzi és ezek közt az 1779-ben bekö vetkezett egyike a J a p á n történelm i idejében emlékezetessé v á lt két legnagyobb vu lkáni kitöréseknek, míg a m ásik az A sam a tű zhány óé volt 1783-ban. Az 1779-iki kitörés alkalm ával a tű zh án y ó k ráterébő l k iv e te tt finom h a m u t n y u g a ti szelek a m integy 1000 km távo lság ban fekvő Tokio városig elsodorták, ahol még n e h á n y cm v astag ság b an m in d e n t ellepett a vulkáni h a m u . A k itö rést követő n e h á n y héten keresztül a n a p színe b a rn á n a k lá t­ sz o tt a lebegő finom h a m u következtében, am iként az a K ra k a to a 1888-iki

17. ábra. A Szakuradsitna-vulkán környéke, Japán legdélibb fokán.

kitörésekor is észlelhető v o lt.1 A tű zh án y ó keleti lejtőjén lerohanó vulkáni iszap több falu t elsodort és azt az 1 km széles tengerszorost, am ely a szigetet és a szem közti Osumi ta r to m á n y p a r tjá t egym ástól elválasztja, an n y ira k itö ltö tte iszappal és törm elékkel, hogy n eh án y éven keresztül száraz láb b a l já r h a tó volt, m ígnem lassanként ism ét ki nem m osta a tenger h u l­ lám verése. N oha ily h a ta lm a s m éretek et ö ltö tt az akkori kitörés, K ago ­ shim a városa, am ely a m ostani hírek szerint elpusztúlt, a szélirány­ nyal ellenkező helytezénél fogva nem szenv edett lényegesebb k árt. K agoshim a városa, am elynek m integy 70,000 lakója van, a fönnebb e m ­ líte tt Satsum a-öböl n y u g a ti p a r tjá n fekszik, festői kilátással a S akuradsim a 1 L ó c z y L . : A K rakatoa

vulkánnak 1883-ik évi kitörése (Földtani K özlön y X I V köt. 1884. 17 — 38. 1. 1 térképpel).

40

YAKIMICZU TETCSL'GORO

tű zhán yó ra. m iként Nápoly a Vesuvióra. A K agoshim a és Szakuradim a közti tengerszoros közel 4 km széles és a tű zh án y ó csúcskráterének tá v o l­ sága a várostól légvonalban legalább 8 km. Azt hiszem, hogy a legújabb kitörés a v u lk án n a k egy déli kráteréből in d u lh a to tt ki, m inthogy h á ro m k rá te r v an a hegytetőn és K agoshim a városa épen a szél árn y é k á b an fekh etett. R o p p a n t fájdalm as eset, hogy egy oly szép és virágzó város eshetett a vulkáni tűz áldozatául. H a a pusz­ tulás nem is olv óriási, m int am ilyennek a londoni tá v ir a to k festik, fájdal­ m am mégis nagy. M ié r t'? Két okból. Először, m ert o tt sok b a rá to m van az állami mezőgazdasági intézet és a felsőbb középiskola ta n á ra i közt. Másodszor, m ert e város sok kiváló ja p á n államférfiú és kato nai személyi­ ség szülővárosa volt: m ert O y a m a marsall. T o g o m arsall, K u r o k i gene­ rális, néhai N o d s u generális, K a m i m u r a adm irális (valam ennyien az orosz­ ja p á n háború győztesei), a jelenlegi miniszterelnök .Ta m a m o t o gróf, M a t s i ' k a t a m árki, K a h a y a m a gróf, végül a néhai nagy S a i g o és O k u b o , nem zeti m egújhodásunk nagy államférfiai, mind Kagoshim a városában születtek. Kelt B ud apesten , 1914 ja n u á r 14-én.

ÉRTEKEZÉSEK.

ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. (Első közlemény).

Irta B a l l ó R e z s ő dr.1

A dolomit-keletkezés elméletének évszázados története, tanulságos bizony­ ságát adja, hogy a föld anyagának t őrt énét ét, változásait megérteni és értelmezni csak az anyag tudománya, a kémia törvényeinek ismeretében lehet. Valamely kőzet keletkezéséről csak az esetben adhatunk minden tekintetben helytálló magyarázatot, ha mindenekelőtt tudjuk, hogy az elemi alkotórészek mily vegyül« ■teket.azok melyik módosulatát alkotják, szóval ha ismerjük a kőzet ásványos öszszetételét . Ennek ismeret élten foghatunk tulajdonképeni munkánkhoz, azon fo­ lyamatok. körülmények megállapításához, amelyek eredményi“ az illető kőzet. A természetben eszközölhető megfigyelések a legtöbb esetben nem adnak a kelet­ kezés egész folyamatáról, összes feltételeiről felvilágosítást, aminek megállapí­ tása a laboratóriumi munka kísérleti megfigyeléseire hárul. E kísérletek hivatása az egyes ásványok, ásványtársaságok keletkezése, esetleg (másodlagos) átala1 E lő adt a a Ma gy arh on i Fö ld ta n i Társulat

1012. é v j ú n i u s h a v i s z ak ü l és é n.

ADATOK A DOLOMITKELETKKZÉS ELMÉLETÉHEZ.

41

kulásai körülményeire és feltételeire világot vetni és az így nyert adatokat a ter­ mészetben eszközölt megfigyelésekkel egybevetve megállapítani azon lehetősé­ geket, amelyek egv-egy kérdés megoldásánál számba jöhetnek. Természetesen az egyes tényezők értékelésénél tárgyilagosaknak és szigo­ rúaknak kell lennünk, nehogy hatásukat vagy érvényüket túlbecsülve a termé­ szet lehetőségei ellenére általánosítsuk és így valamely elmélet alapjává tegyük. Ne felejtsük el, hogy a föld kérgének állománya anyag, még pedig ugyanazon anyag, amelynek törvényeit épen a laboratóriumi vizsgálatokkal igyekeznek meg­ állapítani. E megállapítások érvényessége teljes mértékben fennáll a laborató­ rium falain kívül is, ha nem is tudjuk a természet nagy tömegeit és a hosszú időt kísérleteink tárgyává tenni. Tehát minden oly kérdésnél, amelynél a föld kérgé­ nek anyagi természete szerepet játszik, e megállapításokat a legnagyobb mél­ tánylásban kell részesítenünk. Ily szempontból nézve és a mai tudásunk birtokában, csak csodálkozhat unk, hog}' annyi és oly kiváló hívet ( A r d u i n o , H e i m , B u c h , F r a p o l i és D u r o c h e r ) szerzett, azon ma már csak történeti érdekességgel biró elmélet, amely szerint a mészkő m a g n é z i a g ő z ö k hatására alakulna át dolomittá. M o r l o t t , 1 M a r i g n a c és F a r r e , 2 valamint még mások ohTas megállapításainak, hogy a kal­ cium és magnéziumsó karbonátok jelenlétében magas, ISO—200°-nyi hőmérsék­ leten dolomitot adnak, a bevezető sorokban jelzett kritikai szempont mellőzé­ sével tulajdoníthatott D a n a , J a c k s o n , H a u s m a n n és még sok más búvár oly jelentőséget, hogy véle a dolomitkeletkezés kérdését megoldottnak véljek, el­ felejtvén, hogy az ily különleges körülmények a természetben ha egyáltalán, úgy akkor is csak nagyon szűk határokon belül valósulhatnak meg. Hasonlóan az óvatos bíráló álláspontjára kell helyezkednünk G r a n d j e a n , V o l g e r és B i s c h o f f elméletével szemben is, akik abból indulnak ki, hogy a ten­ ger mészkarbonátja mindig tartalmaz magnéziát, amelyből a víz, a mész kioldá­ sával szaporítaná fel a karbonátok csekély magnézia karbonátját a dolomit összetételéig. Ami pedig azon elméleteket illeti, amelyek szerint a dolomit vizes oldatból közvetlenül válna le, vagy pedig vizes oldatok hatására, kettős cserebomlás útján keletkezne, mint ezt L e u b e , C o q u a n d , D e l a n o n e , S t . H u n t , L i e b e , G u m b e l , F o r c h h a m m e r , C o r d i e r és még mások elgondolták, igazi értéküket és érvényüket csak akkor állapíthatjuk meg, ha a dolomit-keletkezés körülményeit kísérletileg teljesen tisztáztuk. Sokan és sokat dolgoztak, hogy kísérleti megfigyelésekkel és a dolomit szintézisét célzó munkákkal vessenek világot e kérdésre. És e sok munka dacára sem rendelkezünk teljes egészében elfogadható elmélettel, ami okát talán abban leli, hogy nem hasznosították eléggé az elméleti kémia megállapításait és elméleti vezérfonal hiján a kísérleteket javarészt empirikus alapon végezték. E tiszteletre­ méltó munkák hosszú sorából K l e m e n t 3 és P f a f f 4 F . W. vizsgálatai szolgál­ 1 H a i d i n g e r , Naturwissensch.

Abhandl. 1. 305. old. (1847.) 2 Biblioth. univ. de Généve 1849.

3 T r e l l e r m a k , Min, Petrogr. Mitt. 1895. 14. 520.

4 X. Jb. Min. Geol. etc. Beil. b. 23. (1907) 529.

42

]>' BAI.LÓ REZSŐ

tatnak a további vizsgálatokhoz értékes adatokat és így csak özekkel foglalkozom részletesen. K lement kísérletei alapjául a következő megfigyeléseket fogadta el : I. A valódi, tömeges dolomitok javarészt korall-zátonyok alakjában, vagy ezekkel kapcsolatban lépnek fel. Az atollok mutatják a legtökéletesebb dolomitosodást. II. D a n a közlése szerint M e t i a korallsziget lagúnája mellől származó kar­ bonátos kőzetben 88*07% MgCO^-t találtak, holott a korallok csak nyomokban bírják. D a n a megjegyzi, hogy a magnézium valószínűleg a laguna tömény tenger­ vizéből ered. amelynek hőmérséklete sokszor bizony nagyon magasra emelkedik. III. S o r b y tüzetes vizsgálatai megerősítették D a n a azon gyanúját, hogy a korallok mészkarbonátja nragonit. Minthogy az aragonit kémiai viselkedése eltér a kalcitétól, ebben vélte meglelni a «Dolomiträthsel« nyitját. Amikor az elővizsgálatai megerősítették feltevését és tényleg igazolták, hogy a tengervíz arányának megfelelő tömény konyhasós magnéziumszulfát illetőleg chlorid oldatok, bizonyos körülmények közepette a finoman porított aragonitot, szenbem a kalcittal kisebb-nagyobb mértékben magnézium karbo­ náttá alakítanak, áttért a koncentráció és a hőmérséklet hatásának tanulmá­ nyozására. Az ú r v ö 1 g y i aragonittal végzett kísérleteinek eredménye, hogy a mag­ néziumszulfát 6 0 5 hőmérséklettől fölfelé fejti ki hatását, amennyiben 50—c5° hőmérsékleten tartott kísérleteknél, még 10 nap múltán is legföljebb csak nyo­ mokban volt kimutatható az aragonitban a magnézium. 60° fölött az aragonitra levált magnézium mennyisége az időtartammal és a hőmérséklettel egyenes arány­ ban állott, amint a következő táblázatból látható : (12 ' kísérleti hőmérsékleten 144 óra múltán l ‘30/0. 68'" kísérleti hőmérsékleten 48 óra múltán 1%, 96 óra múltán 6 6 °'0, 72" kísérleti hőmérsékleten 24 óra múltán l'7 °/0, 67 óra múltán 9 8°l0, 9-j óra múltán 12 4°l0. 77" kísérleti hőmérsékleten 24 óra múltán 21°j0, 48 óra múltán 12'l°/0, 72 óra múltán 14'9°(). 89 kísérleti hőmérsékleten 20 óra múltán 241°/0. 90" kísérleti hőmérsékleten 90 óra múltán 38°jQ, 140 óra múltán &$%. 91.; kísérleti hőmérsékleten 48 óra múltán 34'6°'0, 96 óin múltán 4/° 0, 144 óra múltán 41'ö°j0. 100" kísérleti hőmérsékleten 10 óra múltán 24°ji). magnéziumkarbonátnak megfelelő M<j-1. talált. 9l°-nyi hőmérséklet már 90 órai hatás után 41% M y CO:!-tal egyenértékű Mtj válott le, ami pedig közel áll már a normál dolomit összetételéhez. Második kísérlet sorozatában az oldatok koncentrációjának szerepét vizs­ gálta. l'i kísérletekből kitűnt, hogy az oldatok hígításával rohamosan csökkent a szilárd fázis M
ADATOK A DOLOMITKKLETKEZES ELMÉLETÉHEZ.

48

létéiből kitűnt, hogy konyhasó hiányában, csak nagyon tömény kesm'ísó-olclatból válik le valamelyes magnézium és hogy a Mg Cl2 oldat hatása hasonló, de kisebb mérvű, mint a keserűsóé. Teljesség kedvéért Madrepora pohjfera, Műdre pora huni il is és Stglophora digitata korallfajokkal is végzett hasonló kísérleteket, amelyekből kitűnt, az eredeti 0 8 —0 4% Mg tartalom 90° hőmérsékleten már 47 óra múltán 88'"> — 41*9% Mg C03~nak megfelelő mennyiségig szaporodott fel. Ebből nyilvánvaló, hogy a korall Ca C03-ja az aragonithoz hasonlóan viselkedik. E nagyjelentőségű megállapításokkal megoldottnak véli E l e m e n t az egész dolomit-kérdést. Bizony közelfekvő ezek tudatában azon gondolat, hogy a korall­ zátonyok anyagát a bezárt, a repedésekbe, csövecskékbe felszívódott, sok eset­ ben beszáradásig töményített tengervíz vagy épen kristálykása, amelynek hő­ mérséklete; a «Loango expeditm megfigyelései szerint eléri a kísérletileg megálla­ pított szükséges hőmérsékletet, dolomittá alakítja. Ha el is tekintünk jelen alkalommal azon nagyon is megvizsgálandó kér­ déstől, hogy a dolomitkőzetek minden esetben korallzátonyokban lelik e eredé­ sieket, nem szabad elfelejtenünk, hogy E l e m e n t termékei aragonitnak és még nem határozott összetételű és állapotú (talán víztartalmú, sőt esetleg még bazikus) magnéziumkarbonát keveréke, amely (mint E l e m e n t maga is elismeri) még nem dolomit. E keverék még csak annakutána kellene másodlagosan átalakulnia dolo­ mittá. E l e m e n t vizsgálatai bár nem nyújtanak teljes képet a dolomitkeletkezés egész folyamatáról, mégis egyik legnehezebb kérdésnek, a m a g n é z i u ni t a r t a l o m f e l s z a p o r o d á s á n a k , ha talán nem is általános érvényű, de nagyon is elfogadható szép magyarázatát adják. P f a f f abból, hogy nem sikerült nagy nyomás alatt vízmentes Mg előállítani, valamint hogy Ca Cl2 és Na Cl jelenlétében sem sikerült ilyet levá­ lasztani, továbbá hogy még 500 atmoszféra nyomás alatt 48 óra múltán kelet­ kezett csapadék is csak 1%-os ecetsavban könnyen oldódó bazikus magnézium­ karbonát volt, azon következtetést vonta le, hogy d o l o m i t k ö z v e t l e n ü 1 m é g n a g y n y o m á s a l a t t s e m k e l e t k e z i k . Megerősíteni látszik ezen meggyőződését régebbi kísérlete,1 amivel sikerült híg savakban még melegen is csak nehezen, a normál dolomit összetételéhez közelálló anyagot nyernie. Kísér­ letét oly módon végezte, hogy finoman porított kalciumkarbonát és magnézia alba keverékét tömény sóoldatban kénhydrogén gáz bevezetésével oldotta, amikor talán «calcium-magnesiumstűfuret» névvel jelölhető vegyület keletkezett, amely C02 folytonos hatása közben beszáradó oldatból egyebek között az említett anyag alakjában válott le. A másodlagos dolomitkeletkezés folyamatainak megvilágítása céljából 2 az anhidrit és a kalcit átalakulásait vizsgálta. A vizsgálataiból kitűnt, hogy a finoman porított anhydrit nagy nyomás alatt Mg Cl2 és Na2COz, konyhasóoldat jelenlétében kifejlett hatására rhomboederek kristályosodnak, amelyeket ugyan nem elemzett meg, mégis dolomitnak tartja, mert híg savakkal csak melegen 1 Beilage Band I X . 483. 2 1. c.

44

1)[

BALLÓ REZSŐ

fejleszt ettek C02-t. Hasonlóan csak erősebb savakban oldódó M y dús kéreg borí­ totta ezt az anhidrit port amikor ezt C02 jelenlétében Mg S 0 4 illetve Mg Cl2 h atá­ sának tette ki. Úgy véli, hogy ezen észlelései megmagyarázzák a konyhasótelepek mentén a gipszhez fellépő kis dolomit lencséket. A kalciumkarbonátnak tömény magnéziumszulfát és konyhasóoldat h atá­ sára nagy nyomás alatt lefolyó eldolomitosodását oly módon vizsgálta, hogy az anyagokat egymás fölé rétegezte és 4—14° között ingadozó hőmérsékleten nagy nyomás alatt több napig hagyta egymásra hatni. A kísérletek eredménye, hogy a 2%-os ecetsavban fel nem oldódott m ara­ dékban annál angyobb volt a Mg tartalom: I. mennél tökéletesebb volt az alkotórészek keverődése, II. mennél finomabbra volt porítva a Ca C0Z, III. mennél tovább tarto tt a hatás. Megállapítása szerint a reakció már 40 légköri nyomás alatt megindulna, de 60 légköri nyomásnál sokkal gyorsabb az átalakulás. 200—200 atmoszféra alatt is észlelt átalakulást, de hogy a nagy nyomások mily irányban befolyásol­ ják, nem tud véleményt mondani. A magasabb (40—50°) hőmérsékletnek reakció gyorsító hatását észlelte. Ezután még a tengezvíz átalakító hatását is tanulmányozta. Amíg a közön­ séges tengervíz hatására csak nagyon kevés nehezen oldódó anyagot kapott, addig a tízszeres töménységű tengervíz hatására híg savakban való oldás után oly anyag maradt vissza, amely 21/7% Mg COs-t tartalmazott. Bármily csábító is e két vizsgálat csoportra felépíthető elméletekben, amelyek egyikének körülményeit talán a sekély, a másikéit a mély tengerek viszonyaival állíthatnék párhuzamba — dolomitkérdés megoldását látnunk — még sem fogad­ hatjuk el a magyarázatot általános és végérvényűnek, ha el is tekintünk attól, hogy a folyamatok feltételei minden dolomitkeletkezésre alkalmazhatók volná­ nak-e, mert csak azon kétségbe nem vonható eredménnyel bírnak, hogy az em­ lített kísérletek egyebek között, híg savakban nehezen oldódó különböző Mg ta r­ talmú anyagot szolgáltattak. Hogy ez anyagok megfelelnek-e a dolomitnak azt nem tudjuk. Es e kérdésre nem is felelhetünk hamarjában. Hiszen a dolomit név fo­ galmi és tartalmi köre sincs szabatosan meghatározva. Mi a dolomit? A dolomit oly kőzet, amelynek anyaga szénsavas mész és magnézia. Ha azonban végig te­ kintünk a dolomitok, a dolomitos meszek és a mésztartalmú magnezitek nagy számban ismeretes analízisein, úgy láthatjuk, hogy az összetételük a carrarai márványnak alig tizedpercentekben kifejezhető magnéziumkarbonát tartalmától, a magnezitek összetételéig a leg teljeseb b átmenetet mutatják. A petrografus megoldja a kérdést, amennyiben egy segédfogalom, a <<normaldolonnt» bevezetésé­ vel külön választja azon kőzeteket, amelyekben a két karbonát molekuláinak aránya 1 : 1 és dolomitoknak nevezi mindazon szénsavas kőzeteket, amelyekre híg sósavat csöppentve nem észlel erősebb pezsgést, nem törődve azzal, hogy valamely anyag reakcióképességét, chemiai összetétele mellett nagy mértékben befolyásolja még a fizikai állapota és körülményei. A kémikus zavara n a g y o b b , mert ő nem az elnevezés kérdését látja ebben,

45

ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ.

amennyiben már jól tudja, hogy az analízis szolgáltatta adatokból csak az alkotó­ részek viszonylagos mennyiségét állapíthatja meg, de nem azt, hogy mily módo­ sulatban van jelen a vegyület, sőt bonyolódottabb összetétel esetén még azt sem, hogy mily vegyületet alkotnak az alkotórészek. így a dolomit esetében nem tudja, hogy a különböző összetételű kőzetekben a két karbonát mint kaiéit és magnezit (illetve valamelyik a polymorph módosulat), vagy pedig mint kettőssó és emellett az összetételnek megfelelő mennyiségű kaiéit, illetve magnezit van-e jelen vagy nem-e elegy kristállyal,* esetleg szilárd oldattal (adsorptios vegyülettel) van-e 2

1

3

4

?

6

9

8

7

!

—

2 - 8 7

s

MgO

8 - 7 9

CaO

4 4 - 5 2

...

4

....

I

5

0 - 3 1

\C d s J

0 - 2 5

FeS.2

0

ao3

_ _ _ _ _ _ _ _

o M l i a t l a n

s

z

1 0 - 8 0

1 8 - 1 7

1 9 - 1 9

0 - 1 4

4

3 2 - 1 7

2 9 - 4 1

0

" 4 4

e

r ó s z

s

e

n

4

3

0

- 8

1

2 - 2 3 !

—

1 9 - 6 8

2

3 2 - 9 9

1 - 5 2

2 - 9 8 !

—

—

—

—

|

2 - 8 9 6

2 - 9 8 5

0 - 5 3

2 1 - 3 0

3 2 - 5 6

3 0 - 0 3

2 1 * 8 "

’

1 2

1 1 —

1

—

2 2 - 0 5

2 2 - 7 1

2 2 - 9 1

3 0 - 3 4

2 8 * 2 5

2 7 - 7 3

0 * 4 5

0 - 7 9

3 0 - 3 7 _

1 - 2 6

2

ZnS\

s

2 - 8 6

—

9 - 9 8

0 - 5 0

0 - 1 9

ZnO

Ö

2 - 8 4 3

l

FeO

/

■—

1 0 l

°

—

—

—

—

_

—

—

8

0

4 2 - 7 1

—

4

6 - 5 3 —

9 - 4 6 !

4 6 - 3 6 —

1 0 0 - 2 0

4 6 - 8 7

4 7 - 3 6 —

4 - 4 3 !

1 0 0 - 0 0

9 9 - 5 8 . 1 0 2 - 7 9

4 4 - 9 7

9 9 - 5 2

—

—

1 0 0 - 0 3

4 —

9 9 - 9 6

7 - 5 0 I

4 7 - 6 8 )

—

4 7 - 8 9

4 7 - 2 1

4 7 - 7 5

—

9

1 0 0 - 0 9

9

0

- 5 4

1 0 0 - 2 8

9 8 - 6 2

9

0

6

9 - 2 4

j Átszámítva carlioiiíítokra

í

i

1

1

1 1 1

MgCO,

1 6 - 7 1 !

2 0 - 8 7

2 2 - 7 4 !

C a C 03

7 9 - 4 8

7 1 - 6 3

73-66

FeCO*

0-30

i 1

1

0 - 8 3

3 - 6 0

!

' 3

5

8

7

0

- 4

0

0

4 0 - 1 3 1

I

15

11

2 - 4 9

4-80! 2-45

i

4 1 - 1 8

42-75

4 4 5 5 45-78

58-82

5

5 3 - 5 8

_

1

7

" 2 5

—

[ 2-03

54-22 1 J

_

4 6 * 1 0 5

3

0

■— -

í

1

i

4 7 - 4 9

48

5 0 - 4 1

4 9 - 8 0

0

1

1-27

0 - 7 7

ii í

1. D u rva kristályos sárga dolom it, am ely a mikroszkóp alatt homogénnek m u ta t­ kozott B l e i b e r g K a r i n t h i a , analizálta: G iull F. W. Z. f. K ryst. 3. 100 (1870.). 2. K ristályos d olom it V a l S a r e z z ó r ó l

(Olaszország). Összetétele 17 CaGO:i).

6 J/gfC03)-nak felel meg. Anal.: B e n t i v o g l i o T. Alh. Soc. N at. Modena 26:11. 84. 1802. 3. K ristályos és «derbe Masse» (ezért kétséges egynem űsége) S c h w a r z l e o-ról Leogagig mellől ( S a l z b u r g ) Anal.: B u c h d r u c k e r L. Z. f. K ryst. 19. 130. (1801). 4. K ristályos dolom it T h o l a b e r g r ő l (Redwitz m e l l e t t ) Fichtclhegység. R = 106° 10'. Anal.: H a u s h o f e r K. Sitzber. K. bayr. Ak 11. 220. (1881.). 5. G yönyörű szép víztiszta kristályok, a greineri asbestből Z i l l e r t a l

(Tirol)

Anal.: H a u s h o f e r 1. c.

* Anélkül, hogy a kalcit és a magnezit, valam in t a dolom it izomorfiájának kér­ désére ez alkalom mal kitérnék, e lehetőség feltételezésének indokolására néhán}' e g y ­ nemű, lehetőleg vasban szegény dolom itkristály analízisét közlöm. E gyedül a 3. sz. anyag eg yn em ű sége lehet esetleg kérdéses.

1

46

D5 BALLÓ REZSŐ

dolga. E kérdések tisztázásának nagy a jelentősége, hiszen egészen más körül­ mények között válik le a két egyszerű karbonát, mint amikor kettőssóvá egyesül és mások az egyensúlyi feltételei annak is, hogy a különböző összetételű kőzetet két kristályos fázis vagy pedig a homogen elegy kristálynak, illetve szilárd oldatnak egy fázisa alkotja-e. Es az egész dolomitkérdés megoldása e körül forog. Ha tudjuk mily fázisokból áll a kőzet és mik e fázisok egyensúlyi (keletkezési) feltételei, akkor megadhatjuk azon körülményeket is, amelyek közepette az illető kőzet keletkezett. Úgy, hogy teljesen elfogadható elméletek felépítésének előfeltétele, hogy tudjuk m i a d o l o m i t é s m i k a k a 1 c i u m é s m a g n e z i u m k a rbonátok egyensúlyi viszonyai. Az első kérdés megoldásának nehézsége a kalcit, a dolomit kettőssó és a magnezit kristálytani hasonlóságában rejlik; I n o s t r a n z e f f 1 úgy véli, hogy a kalcit kristályokat a V>B (0112) szerinti ikker-rovatkosságuk megkülönbözteti, az ettől mentes dolomit kristályoktól. Ez ismertető jel értékét veszti, mert amint már D o e l t e r is reá mutat nagyon gyakran a kalcit is rovatkoltság nélkül lé]» fel, amint ezt L e m b e r g szépen igazolta a karrarai márványon; amelyben nagy arányszámban talált ily kristálykákat, holott alig ]/3% a Mg tartalom. Hasonlóan értékelendő K e n a r d és L i e b e azon megfigyelése, amely szerint a dolomit szépen kifejlődött kristály egy énei mellett a kalcit csak hézagtöltő torz alakokban lép föl. Jobbak, ha nem is abszolút értékűek azon módszerek, amelyek a kalcit és a dolomit különböző reakcióképességén alapulnak. A kalcit a dolomittal szem­ ben nagyobb reakcióképességgel bír és így a vékony csiszolatban vagy a kőzet­ porban sokkal erősei)!) elváltozást (színeződést) mutat, mint a dolomit. Így vasklorid és kénammonium ( L e m b e r g ) zöldesfeketére, A l2Clz-\- kékfafőzet ibolyára. A f i N O . ^ K . / . ' r O i ) ( T h u g u t t ) vörösre festi. E reakciók érvényessége is korlátolt. Az első csak akkor használható, ha a dolomit vasmentes és általában az össze­ tevők megkülönböztetésén* csak az esetben használhatók, ha a kristályegyének elég nagyok és az összes feltételek teljesítésére ügyelünk. Azonkívül nem nyúj­ tanak módot a dolomit mellett a magnezit felismerésére sem, úgy hogy keresnünk kell még módokat, amelyekkel egyetemben az első kérdésre határozott választ nyerhet illik. (>. D o l o m i t

M o n t e S o m m a-ról ( V e z ú v ) .

A n a l . : H a u s h o f e r 1. c*.

7. D o l o m i t k r i s t á l y O u 1 .r-ról D o r a R i ]) a r i a. A n a l . : C o l u m b a L. A t t i . d. R. Ac. d. S or. T o s c a n a 33. 770. ( 1 8 9 8 . ) 8. Az ö. a l a t t I KH- KK

Se m i i

1.

jelzésű

anyaggal

azonos

er edés it

és

tulajdonságú.

Anal.:

H a i s-

(Ceylon).

Anal.:

C.

9.

Yíztiszta

kh

C h r ., Z. f. K r v s t . 33. 209. ( 1 9 0 0 . )

10.

rhomboederek

Ugyanazon

W a t t o d é n n á r ó 1 K a n d y-nal

anyagból.

1 I. S e rp e n t i n be n t a l á l t

dolomitkristály.

W e r e h-N e u w i r i s k

(Mursmskája-

h e g y k ö z é p C ra l b a n . ) . A na l . : S a y t r e f f A.: M e m. d. C o m. g eol . S t . P e t e r s b u r g 4. 12.

T al k

palában

lelt

dolomit kristály.

A n a l . : S a y t z k k f A.: 1. e. 1 J. k. k. gi-ol. P . - A. 22. 4 ö ( I S 7 2 ) .

\Y e r c h n e - T a g i 1 s k.

(Közéj)

(1887.) Ura l. )

ADATOK A DOLOMITKELETKKZÉs ELMÉLETÉHEZ.

47

Sajnos, az ásványok egyik jellemző sajátságának a fajsúlynak meghatá­ rozása ez esetben nem vezet eredményre, mert a fajsúlyok különbségei nagvon kicsinyek, az észlelhető ingadozásokhoz képest. Határozottabb választ látszik Ígérni ezen anyagok oldási és tensio viszo­ nyainak vizsgálása. Ha két különnemű kristályos anyagot, mesterszóval élve. fázist oldunk, úgy a t e 1 5 1 e 11, a k r i s t á l y o s f á z i s o k k a l o g y e :i s ú l y b a n á l l ó oldat összetétele teljesen független attól, hogy az oldatlanul visszamaradt részben mily arányban van a két anyag jelen és így hogy m ilyui az oldatlan rész összetétele. Ha azonban a két anyag kristályosán elegyedik, vagyis egA'nemű tömeget alkot és így csak e g y kristályos fázist ad, úgy a fázis szabály értelmében, a telített oldat összetétele függvénye a szilárd anyag ö s s z e ­ tételének. Ennek következtében, ha a különböző összetételű kőzetekben két kris­ tályos alkotórész van jelen, akkor a telített oldat összetétele a z o n o s h ő m é r ­ s é k l e t e n é s n y o m á s o n mindig ugyanazon összetétellel birna, függet­ lenül, hogy milyen az alkotórészek viszonylagos mennyisége, de függően, hogv m i l y m ó d o s u 1 a t b a n vannak jelen; ha egynemű kristályokat alkotnak, akkor a kristályok összetételétől függ az oldat összetétele is. A karbonátok bom­ lási (2? C 03 = E 0-\-C 02) tensiójára vonatkozólag hasonló gondolatmenettel levezethetjük, hogy mindig a maximális tensiójú anyag nyomását fogjuk észlelni, függetlenül, hogy vannak-e mellette más anyagok is. Az összetételtől való füg­ gést csakis oly esetben észlelhetnőnk, ha az anyag összetételének változása mel­ lett is homogen marad. A dolomitokkal nagyszámban végeztek oldási kísérleteket, amelyek azon­ ban ezen szempontból használhatlanok, mert az egyensúlyi követelményeknek nem tettek eleget. Még a legújabb kísérleteknél sem ügyeltek erre mint pl. P f a f f 1 F. W. oly módon végezte ily irányú kísérleteit, hogy szitafalú porcellán tölcsérl e helyezte a porított anyagot, amelyet nagyobb edénybe helyezve óvatosan híg (1%-os) ecetsavval öntött le. 24 órai nyugodt állás után dolgozta fel az oldatokat. H ogy mily távol maradt ez esetben egyensúlyi állapottól az oldat, talán azon előkísérletem érzékelteti legjobban, amelyet a kis-gellérthegyi dolomitporral végeztem. Ez anyag finomra dörzsölt porából 10 gr.-t Erlenmayer-féle lombik­ ban 2%-os ecetsavval öntöttem le. Naponta többször felráztam. Két hét múltán légmentesen eldugaszoltam, hogy a temperált rázókészülékben az egyensúlyt beállítsam. Erre azonban nem került a sor, mert a bedugaszolás után összerázva még oly heves volt a C 0 2 fejlődés, hogy a palack a kezemben széjjel robbant. A/ oldási kísérletekből csak az esetben következtethetnénk, ha az összes egyensúly tani követelményeknek (C0.2 nyomása stb.) eleget teszünk. Talán világot vet az ily észlelésekből vont következtetések különböző­ sége, sőt merőben ellentétes volta okára, hogy pl. G o r u p - B e s a x e z egyik ért­ hetetlen hibával biró kísérlet sorozatát felhasználják, sőt a legújabb munkák (pl. D o e l t e r kézikönyve) is átveszik, anélkül hogy a hibát észrevennék. G o r u p B e s a n e z 2 C 0 2 tartalmú vízzel oly kőzetet kezelt különböző időtartamig, amely 1 N. Jahrb. f. Mm. etc. Beilb. 23. (1907.) 2 Z. I ) t s c h . ge ol . Ge s . 27. 500. (187ö.)

48

\y ,

55.03% 40.90% 1.60% 1.03

BALLÓ REZSŐ

Ca C 03-t Mg C03 FeC03 Si 0 2-\-Al20 3 stb. tartalmazott.

A hiilrokarbonátos oldatban a két karbonát a r á n y a :

Ca C0.3 Mg C 03

5 55*2 °/ /o 44*7 °/ /o

8 55*8 °/ /o 43-9 0/ /o

21 nap múlva 57-8 % 42-1 %, a maradékban

Ca C 03 Mg C03

56*74 43*26

0/ /0 0/ /o

55-85 /O 44-15 0/ /o

57-54 % 42-26 %

Az eredeti kőzetben a két karbonát százalékos menmúsége, a mellékes alkotó részek levonása után 57-865 % Ca C 03 42*635 % M gC G 3. Ha ezt a kísérleti adatokkal összehasonlítjuk, meglepve tapasztaljuk, hogy az oldat és a maradék összetétele egyiránvban változott. Öt illetve nyolc nap múltán az oldatban kisebb a Ca C 03 viszonylagos mennyisége (56"2 % és 55-S %) mint az erdeti kőzetben (57 "365 %) a M g C 0 3-e természetesen nagyobb. A maradékban ennélfogva több Ca C03 maradt vissza, mint Mg C03 és mégis az adatok szerint a Ca C 03 százalékos mennyisége csökkent és Mg C03-é szaporodott. 21 napi hatás után pedig a Ca C03 szaporodott a maradékban, dacára, hogy többet oldott ki belőle. Hasonlóan meglepő adatokat találunk még más pl. V e s t e r b e r g 1 újkeletű munkájában is, amelyben Pfitsch környékéről származó dolomittal végzett kísérletek erdménve a következő: O A két karbonát aránya: Az eredeti kozetlvn

Ca C 0 3 M gC03

Az oldatban

A maradékban

55'1 44'9

55"o 43-3

54-7 % 45-7%

E néhány adat felsorolása azt hiszem indokolja azon óvatos álláspontot, amelyet ezen adatokkal és a belőlük vont következtetésekkel szemben elfoglal­ tam. .Tói tudom, hogy az egyensúlyi feltételek szigorú betartása csak ép azon kísérleteknél indokolt, amelyekkel a kőzet ásványos összetételére akarunk követ­ keztetni. Amidőn azt kutatjuk, hogy vájjon a folytonos kioldások mily irányban tolják el a kőzet összetételét, nem indokolt, sőt talán célját tévesztett dolog is volna e kettős folyamatot valamely adott körülmények teljes egyensúlyáig követni, hiszen a természetben, a keringő víz ily es körülményei is folyton változnak, azon­ ban, amidőn a legellentétesebb következtetések okát kutatva ily kísérleti ada­ tokra bukkanunk, legalább is óvatosaknak kell lennünk velük szemben. 1 Hull. of tln* ( icnl. I n s t. <>f U p s a l a

1ÍI02.

49

ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ.

A kőzet ásványos szerkezetére csakis a teljesen beállított egyensúlyok adatai­ ból következtethetünk. Túlságos reményt azonban nem szabad ez eredmények­ hez fűznünk, mert hiszen C'02 mentes vízben, közvetlenül csak nagyon kevés mértékben oldódnak az anyagjaink, híg savak és C 0 2 tartalmú víz oldásánál pedig a kettőssó hasadása födheti el az egyensúlyt. A tensió mérése több sikerrel bíztat, mert könnyebben végezhetők a kísér­ letek. Valamely zárt területen mindig a legnagyobb tensiójú anyag nyom ását mérjük. A dolomit «kettőssó» (ha csak nem hasad előbb ketté Ca C'o3-ra és M<j Co3-ra r) a kalcit, a magnezit thermikus dusocidtiája oly nagy különbségeket sejtet, hogy az ezúton nyert adatok a százalék összetétellel egybevetve módot nyújtanak arra, hogy a kőzet ásványos összetételére következtessünk. A legértékesebb adatok azt hiszem ez anyagok relativ energia tartalmának és így a dolomit kettőssó keletkezési hőjének megállapítása fogja nyújtani. Amíg az oldási és a tensió mérések legföljebb qualitativ, addig ily módon quantitativ adatokat nyerhetünk. Ezt oly módon remélem elérni, hogy megállapítom a kalcitnak, a magnezitnak és a kettőssónak valamely pl. sósavval való cserebomlásá­ nak reakció hőjét. H a tényleg létezik a dolomit kettőssó, akkor ennek reakcióhője okvetlenül különbözik az összetevő vegyületek reakcióhőjének összegétől és e különbség a kettőssó keletkezési hője. A keletkezési hő ismeretével — ha az oly nagy, hogy gyakorlatilag értékesíthető — megállapíthatjuk bármely kőzetről a reakcióhőjének és százalékos összetételének egybevetésével, hogy az összetevők mily módosulatban és e módosulatok mily arányban vannak jelen. A második feladat a dolom it sintezis feltételeimek negállapítása. E meg­ állapításnak azonban hosszú sora van. Eldöntendő, hogy elegyedik-e kristályosán a két karbonat, ha igen, mily körülmények és határok között; mik a kettőssó kelet­ kezésének és bomlásának feltételei, mily körülmények között állhat egymással a kristályos CaC0.3 és Mg COs valamint az anyalúg egyensúlyban; ha pedig a komplex vegyület vagy a két összetevő vegyület nem keletkezhetik közvetlenül valamelyes oldatból, mily közbülső anyagok minemű átkristályosodásának a termékei és mindeme folyamatokra a számbavehető tényezők: a külső és a belső nyomás, hőmérséklet stb. mily befolyást gyakorolnak, — szóval a k a 1 c i u m és m a g n é z i u m k a r b o n á t o k e g y e n s ú l y i v i s z o n y a i n a k t e l ­ jestisztázása. És ha mindezeket megoldottuk, csak akkor gondolhatunk arra. hogy a vizsgálatok eredményét a geológiai tapasztalatokkal egybevetve a dolomitkelet­ kezés, valószínűleg sokféle módjának elméletét felépítsük. 1

Időközben m egjelent F r i e d r i c h tan u lm án ya (Zentrbl. f. Geol. Min. etc. 1!)12. é v i .

171. és 207. old.), am elyben F r i e d r i c h az alkali karbonatthermikus dissociácioját thermoanalyzissel figyelte meg. Vizsgálatai szerint a kalcitnál 895 — 910°-nál, a m agnezitnél 570 — 600°-nál, a dolom itnál 745 —760°-nál és 890 —910°-nál észlelhető endotherinikus v á l t o ­ zásra utaló nagyobb hőfogyasztás. A dolom itnál két hőreakció, am elyek közül a második a magasabb hőmérsékletre eső egyezik a k alcit bomlás hőmérsékletével, az első azonban nem felel meg a m agn ezitbom lás hőmérsékletének, arra utal, hogy a dolomit kettőssó 750° körül széjjelhasad. E zen kérdéssel és F r i e d r i c h adatainak értékelésével behatóan, a hasadás m egállapítását célzó jelenleg folyó vizsgálatok befejeztével foglalkozom részletesen. Földtani KözlöDy XLIV. köt. 1914.

4

ÚJ LI.MA FAJ A ZALATHNAVIDÉKI ..HELYI ÜLEDÉKÉBŐL. Irta G a á l I s t v á n dr. — A 18— 19. ábrával. —

dr., kedves tanítványom , a múlt, 1913. évi nyár folyamán Zalatna környékén végzett földtani kutatásai, illetve részletes fölvételei alkal­ mával P l a n d e r G é z a bányafőmérnök úr szívességéből egy igen érdekes Lima jobb teknő kőbele birtokába jutott, amelyet meghatározás végett nekem adott át. A szóban forgó példányt P l a n d e r főmérnök úr Zalatna tőszomszédságában a Felső-Kénesd (Alsó-Fehérm.) határában levő M a g o s LÁzÁR-féle kőbánya hányóján találta. Fogadják mindketten hálás köszönetem, amiért így módot nyújtottak nekem, hogy egy minden tekintetben szerfölött érdekes lelettel foglalkozhassam. A lelőhelyre vonatkozó közelebbi adatokat is F e r e n c z i úr szívességének köszönöm. Közlése szerint a M a g o s LÁzÁR-féle kőbánya a táborkari térképen Fa$a Boiloru-nak (832 m) nevezett hegy tövében van. A bányászat tárgyát ké­ pező homokkő durvaszemű (légióként kvarc). Kötőanyaga mész, sokszor kovasavas anyag is: igen szívós. Mindenkép élénken emlékeztet ugyan a lelőhely köze­ lében (1—2 km-nyi távolságban) már régebben megállapított f.-krétakorú kár­ páti homokkőre, de viszont FERENCzi-nek igen érdekes és fontos eltérő saját­ ságokat is volt alkalma megfigyelnie, melyekre alább még visszatérek. A lelőhelynek és környékének rétegtani viszonyaira illetve a bezáró üledék korára semmiféle b i z t o s következtetést nem vonhattam az irodalomból sem. Legújabban P á l f y M.1 hangoztatta azt a nézetet, hogy a zalatnai és verespataki helyi üledék m i o c é n korú, s ezt egy a verespataki «helyi üledékből» ré­ gebben előkerült Comis sp. kőmagjával is támogatta. Ezzel szemben S z á d e c z k y G y . 2 főként az eruptivus kőzetek nagyobb területen való összehasonlítása alap­ ján, — N o p c s a F . 3 fölfogását osztva — a szóbanforgó képződményt f e 1 s ők r é t a korúnak m ondja; míg F e r e n c z i I. doktori értekezésében4 újból a miocénba sozozza. F erenczi István

1 P á l f y M. A b r u d b á n y a kö rn yé ke . (M a g y a r á za to k a m ag y. kor. or sz ága ina k részi,

g e o l . térk.) Bp e st,

1908.

2 S zádeczky (J y .: V er esp a ta k kőzeteiről. (F ö ld t. K öz i. ) B p e s t. 1909. 3 X opcsa F.: A Gyu la fe hé rvár , D é v a , K u s z k a b á n y a és a r o m áni ai határ közé eső vid ék geológiája. ( Föl dt. Int. K vk.) B p e s t , 1905. 1 F ekknczi I. Z a l a tn a k ö r n y é k é n e k geo lo^ ia i v i s z o n y a i (Múz. Fiiz. K o l o z s v á r 1913.)

Ú J LIMA FAJ A ZALATHNAVJDÉKI «HELYI ÜLEDÉKÉBŐL.

51

Az őslénytani irodalomban a miocéntől kezdve kerestem a felső-kénesdi L i m a-val leginkább megegyező fajt. Yégiil O r b i g n y A . egyik művében 1 akad­ tam elég gazdag L i m a faunára, de a leírt fajok egyike sem azonosítható a felsőkénesdi alakkal. a krétából leírt nagyobb fajok közül leginkább a L. simplex •O r b . 2 szolgálhat összehasonlítás alapjául. Igaz, hogy a felsőkréta korú, nagy ter­ metű L i m a-k között a L. simplex szerényebb méretű, de mind általában az alak, mind pedig a többi jellemző bélyeg szempontjából ez áll legközelebb fajunkhoz. O r b i g n y - tői

18. ábra. L i m a grandis n. sp. fölülről nézve. (Az eredeti nagyság ®/io része.)

Kiemelendő megegyező sajátságok: általában lapos teknő, a hátsó (analis) perem-szél kivájt (concav) volta, valamint a mellső (buccalis) fül tökéletes kör­ szelet formája.3 Fölemlíthetem végül a héj dísznek is azt a valószínű megegyezé­ sét, hogy miként L. simplexen, az iij fajon is a fölület általában sima vagy legf'ölebb csak igen gyöngén bordázott lehetett. Erre utal az a körülmény, hogy a kő­ bélen néhány erősebb növedék-vonal benyomata is jól látszik, valamint a kifá já sb a n is jól láthatók a hosszanti barázdák s így annál inkább föltehető, hogy a fejlettebb bordák nyomai is észrevehetők lennének.

•cés.

1 O r b i g n y A.: Description des m ollusques et rayonnés fossiles. III. Terrains crétaParis, 1843 — 47.

2 L. c. p. 544., 418. tábla, 6 — 7 á. 3 A töb b i leírt faj m indegyikének háromszögű füle van. 4*

52

m

GAÁL ISTVÁN

Viszont igen föltűnök az eltérések is. Mindenek előtt tetemes a nagyság­ különbség: a L. simplex csak mintegy felényi, alakja pedig kerekded, ( O r b i g n y szerint kissé háromszögű), míg az új faj nyúlánkabb, szinte tökéletes kerülék alakú s valamivel laposabb is.1 A hátsó perem-vonal egyenes lefutása (a coneav részletet is beleértve) aránylag rövidebb az új fajon, mint a L. simplex-en. A meg­ levő fül (a hátsó ugyanis hiányzik) tökéletes körszelet formája mellett az új faj­ nál simán beleilleszkedik a körrajz kerülék-vonalába s aránylag kesken}Tebb és kisebb is, míg L. sirnplex-é az általános körvonalból mintegy kirí. A búb alkotására — sajnos — csak következtetnünk lehet, de azt hiszem, a meglevő adatokból s a közelrokon fajok alakjából a hiányzó rész rekonstruk-

10. ábra. A Lim a grandis n. sp. teknője oldalról. (Az eredeti nagyság fele.)

ciója nem okozna különösebb nehézséget. Itt ugyanis meg kell említenem, hogy ami általában az alapméretek arányát illeti, a felső-kréta (senon) L. abrupta O r r . szinte azonosnak lenne mondható. íg y a megegyező körrajzon kívül főleg a teknőnek ép oly menedékesen való boltosodása tűnik föl, s így a búb az új fajnál is valószínűleg ép úgy kissé hátra kihajlott, mint a L. abruptn-n. Ez utóbbi faj különben a többi bélyegekben lényegesen eltér, miután bordázott, füle három­ szögű, a záróperem más alkotású, s nagyság tekintetében is csak harmadannyi.

1 A legnagyobb hosszúsági és szélességi méret aránya: — L. simplex 3*5 : 2*5; új f a j 3 : 2 — ú gy Ítélem, nem fejezi ki eléggé azt az alakbeli különbséget, "amely a k ét faj között tényleg rögtön szembeötlik.

I J LIMA FAJ A ZALATHXAVIDÉKI «HELYI ÜLEDÉK»-BŐL.

53

A f.-kénesdi új L i 111 a-faj a következőkben írható le : A l a k j a c s a k n e m t ö k é l e t e s k e r ü 1é k ; a t e k n ő g y ö n g é n boltozott, a h éj minden valószín űs é g szerint sima lehe­ tett, csupán egyes n ö v e k e d é s i periódusok teszik némi­ l e g h u l l á m o s s á . A z a n a 1 i s p e r e m s z é 1 k i v á j t, s a k i v á j á sban pár v o n a l a s b a r á z d á k f u t n a k végig. A b u c c a l i s fül a r á n y l a g k e s k e n y , t ö k é l e t e s k ö r s z o l e t a l a k ú , s az á l t a ­ l á n o s k ö r r a j z b a b e l e i l l e s z k e d ő . A búi) valószínűleg kissé hátra kihajló. Méretei: legnagyobb hosszúság 134 mm; legnagyobb szélesség 84 mm: az összetett két teknő vastagsága kb. 44 mm. Az új fajt Lima grandis néven óhajtom az irodalomba bevezetni. A leírt példány az Erdélyi Nemzeti Múzeum (Kolozsvár) gyűjtem é­ nyében látható.

S most még néhány szót a Lima grandis n. sp. bezáró kőzetének koráról. Előre kell bocsátanom, hogy fölfogásom szerint sem szabad egyetlen faj, (még hozzá új faj) s különösen egyetlen példány alapján az illető réteg korát el­ döntenünk. Esetünkben súlyosbítja a helyzetet az is, hogy vitás területen, s csak egyetlen kőbél áll rendelkezésünkre, s ami a legfőbb, hogy a bezáró üledék h o ­ m o k k ő . El nem mulaszthatom ugyanis itt is megjegyezni, hogy a törmelékes képződményekben előforduló szerves maradványoknak korhatározó értéket magam részéről csak akkor tulajdonítok, ha azok az ellenpróbák elgondolható minden fajtáját kétségtelenül kiállották. Mindezek szem előtt tartása mellett is — egyrészről az Erdélyi Érces­ hegység ú. n. «helyi üledékei» korának régóta vitás problémája, másrészt az ős­ lény tanilag is rendkívül érdekes L i m a lelet — indokolttá teszik, hogy a sztratigrafiai vonatkozásokat is érintsem. Amint említettem, a «helyi üledék»-et egyes kutatók a miocénbe, míg mások a krétába (cenomon-danien) helyezik. F e r e n c z i megfigyelései szerint vannak olyan mozzanatok, amelyek a M a g o s LÁzÁR-féle kőbánya homokkövének kréta kora ellen szólanak. Ilyen elsősorban az a tény, hogy míg a környék kárpáti ho­ mokköve mindég erősen dislokált és soha sincs kapcsolatban r h y o l i t t u f á v a 1, addig a Fata Boiloru homokköve rhyolittufa padokat zár magába, telepü­ lése pedig oly nyugodt, mint a közelben levő miocén képződményé. Viszont a z o n ­ ban — ugyancsak F e r e n c z i szerint — a L i m a-tartalmú homokkőre a kétség­ telenül miocén koró ü le d é k 1 — agyag, kavics, — diszkordánsan (SMl', TI , 3 0 —20°) települt; s ugyancsak ebbe a Picnodonta cochlear-r&l jellemzett miocén takaróba illeszkednek bele a fölületen több helyütt térképezhető andezit- és dacittufa-padok is, amelyekből egyrészt T ü l o g d i J. Laurus primigenia U nó. 1 A F .-K én esd hez közel fekvő N agy-A lm áson, az itten i felső tem plom tól fekvő hegyélen Picnodonta cochlear P o L i - t g y ű jtö tt F e r e n c z i . E zt a réteget t e l j e s b iz­ tossággal k ö v eth ette a M a g o s L.-féle k őbányáig is.

If-re

54

1K GAÁL ISTVÁN

és Cinnomomum Sclieuchzeri H eer fajokat határozott meg, Orbitulina, Truncatulina, Bolivina, Textularia, Globigerina (G. bulloides Orb .) héjacskákat a közbe­ zárt márga vékony-csiszolataiban pedig magam láthattam. (A L i m a-s homokkő vékony-esiszolatában szerves maradványnak csak kétséges nyoma m utatko­ zott, amit L ő r e n t h e y tanár úr volt szíves közölni.) Ami pedig a Lima grandis alapján való tájékozódást illeti, a következőkre lehetünk figyelemmel. Az irodalom adatai szerint Dél-Franciaország felső krétá­ jára nézve a nagy termetű L i m a fajok valósággal jellemzőknek mondhatók. A genus eddig ismert legnagyobb fajai: L. santonensis Orb., L. rapa Orb ., L. maxima Arch., L. Gallienniana Orb., L. simplex Orb ., L clypeiformis Orb ., L. Dujardini D e s h . a túron és senon emelet rétegeiből kerültek elő. De legvégül is csak azt ismétlem, hogy olyan bonyolódott, aránylag kevéssé átkutatott, s kövületekben szegény területen, mint az Erdélyi Érceshegység, egyet­ len faj egyetlen példánya alapján nem tartom helyénvalónak a szóban levő vitás kérdés e l d ö n t h e t é s é t . A tájékoztatás szempontjából azonban igen nagy szolgálatot tett nekünk a Lima grandis. Kelt Budapesten, 1913 nov. 1-én. Gaál I stván dr.

A 0E1ÍEÜSEHEGYSEG KÖZÉPSŐ LIASZKOHIJ KÉPZŐDMÉNYÉI. Irta K

ulcsár

K álmán

dr.

— Az I . —II. táblával és a 2 0 —21-ik ábrával. —

E g y e te m i h allgató korom ban dr. K

och

A ntal

e g y e te m i tanár úr

k ívá n sága alapján az e g y etem i föld és ő slén y ta n i in téz e tb e n le v ő H a n t K isN -féle

gerecsei g y ű jté s t v e t t e m m u n k á b a . K e z d e tb e n a felső liász am -

m on itesz a n y a g g a l foglalk oztam , a m e ly b ő l e g y e te m i p á ly a m u n k á u l a Har-

poceraiidae család ot d o lgoztam fel. A z 1911. év n yarán a geológiai v is z o ­ n y o k m egism erése céljából h árom hétre a G erecsébe m e n te m . A h ely szín i vizsgálatok a lk a lm á v a l igen sok egészen új észlelést te h e tte m , tö b b ek kozott azt ta lá lta m , hogy a középső liászkorú k é p z ő d m én y ek n e k n a g y o b b szerepük v an , mint az az irodalom ból k itű n ik . T a n u lm á n y a im e red m én y ét a M a g y a r h o n i F ö 1 d t a n i T á r s u 1 a t 1912 jú n iu s hó 5-én ta r ­ tott szakülésén a d ta m elő. A m ú lt év a u g u sz tu s h a v á b a n dr. S c i l v f a r z i k F e r e n c m ű eg y e te m i tan ár úr szíves m egb ízásáb ól ism ét a Gerecsébe m e n tem s ez alk alom m al a középső liászkorú k ép ződ m én yek et újból b eható ta n u l­

A GERECSEHEGYSÉG

KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYÉI.

55

m á n y o z á sn a k v e t h e tte m alá. A réteg ta n i és a települési v iszo n y o k r a v o n a t ­ kozó

m e g fig y e lé se im et

a

Ma g y a r honi

F ö 1d t a n i

T ársulat

1913 ja n u á r 8-án ta r to tt sza k ü lésén a d ta m elő, a m e ly e t azzal fe je z te m v o lt be, h o g y m e g fig y eléseim és ta n u lm á n y a im alapján m o st m ár ab b an a h e ly ­ zetb e n v a g y o k , h o g y h o z z á fo g h a to k a G erecsehegység jú rarétegein ek m o n o ­ grafikus

feld olg ozásáh oz.

íg é r e te m e t

teljesíten d ő ,

a

k ev ésb b é

ism ert

közép ső liászkorú k é p z ő d m é n y e k k e l k ez d e m m eg m u n k á m a t. K edves fejezem

ki

k ö tele ssé g e t s z e r e te tt

am iért le h e tő v é eszk özök

teljesítek

akkor,

m ester e im n ek :

te tte ,

dr.

hogy m unkám at

fe lh a sz n á lá sá v a l

v é g e z h e tt e m

am ik or K och

hálás

A n ta l

in té z e té b e n és

k ö sz ö n e te m e t tan ár

úrnak,

a szü kséges s eg é d ­

dr. L ő r e n t h e y

Im re

tanár

úrnak, ki szív es ta n á c s a iv a l v o lt seg ítségem re. H á lá v a l tartozom dr. S c h a fa r z ik

Ferenc

m ű e g y e te m i

tan ár

úrnak,

szeretett

főn ök öm n ek ,

am a

m e g tisz te lő m eg b ízá sért, a m e lly e l le h e tő v é te tte , h o g y a G erecsehegységhen fö ld ta n i

m e g fig y e lé se k e t eszk ö zö lh essek , v a la m in t alk alm at n y ú j t o t t

ta n u lm á n y a im végzésére. K ö s z ö n e te m e t fejezem ki végül dr. V a d á s z M. E le m é r

e g y e te m i a d ju n k tu s úrnak, m u n k á lk o d á so m idején e llá to tt s z a k ­

szerű ú tb a ig a z ítá sa ié rt; dr. L i f f a

A urél

o sz tá ly geológus úrnak, am iért

v o lt szív es a m é g k éziratb an le v ő ‘2 5,000. ream bulált térk ép ét lem ásolá s céljából á te n g e d n i

s

h aszn os ta n á cso k k a l ellátn i,

F ö 1d t a n i I n t é z e t

m úzeum ában

le v ő ,

ta n u lm á n y o z á s r a

T ek in te te s

H an tk en

v a ló

g y ű jté sé b ő l

v a la m in t

a m a g v kir.

I g a z g a t ó s á g á n a k szárm azó

is a

k ö v ü le t-a n y a g n a k

á te n g e d é séé r t.

A középső liász kifejlődése a Gerecsében. A

Gerecsére v o n a tk o z ó

legrégibb irod alo m b an

(P e te r s ,1 H a u e r ,2

A V i n k l e r 3) a középső liászról nincs em lítés té v e .

A közép ső liászt elsőn ek H a n t k e n M i k s a 4 m u ta tta ki a X a g y p isz nice, K isgerecse és a tardosi B á n y a h e g y e n az Ammonites Hantkeni S c h l o e n b . a la p já n . A k ö zelm ú ltb a n S t a f f J á n o s 5 fo g la lk o z o tt a (íe r ec seh eg y sé g sztratigrafiai v isz o n y a iv a l. S t a f f H an tk en

m egfigyelései alap ján a középső liászt, bár

k ö v ü le te k k e l m ár e lő tte k im u ta tta , n em tu dta m egtaláln i. Mun-

1 P e t e r s : Die U m gebung von Visegrád, Gran, T o tis und Zsámbék. Jahrb. d. k. k.

geol. R. A. X . (1859.) pag. 483. 2 H a u e r : Das Ungarische Mittelgebirge. Jahrb. d . k. k . R . A . X X . (1870.) pag. 474. 3 W i n k l e r : A Gerecse- és V érteshegys. geol. viszonyai.

Földt. Közi. X I II . köt.

1883. pag. 287. 4 H a x t k e x : Jelentés a m. kir. földt. int. 1879. évi működéséről, pag. 10. 6 S t a f f : Adatok a Gerecse hegys. stratigr. és tekton. viszonyaihoz. M. kir. f ö l d t .

in téze t év k ön yve, X V . k. 1906. pag. 164.

5(>

I)': KULCSÁR KÁLMÁN

kajában 1 azonban felhozza, hogy a gerecsei júrasorozatban «a legalsó ré­ tegek kövületben szegények, szürkés-sárgák, sárgák, vöröses-sárgák és húsvörösek és majd kisebb, majd nagyobb szabálytalan töm egekben fol­ tosak. Állítólag crinoidea m aradványok találhatók bennök, am elyek H of ma x x szerint az alsó és középső liászra u t a l n á n a k » . .. , sőt még tovább m egy az irodalom alapján s HoFMANN-nak az Asszonyhegy, Tekehegy és a X agysom lyóhegyről felsorolt határozottan alsó liászkorú faunáját elemezgetve, arra az eredményre jut, hogy ez is a középső liászt képviseli, mert szerinte alsó liász csakis a Gerecsehegység szélén (Tata) van, míg a belsejében nem fordul elő. Ú ja b b a n dr. L i f f a fe lv é te le k e t S t a f i -u I

s H

ofm ann

A urél -

2 e szk ö zö lt a Gerecsében

e m líte tt,

főleg

brachiopod ákból

agrogeológiai álló

fa u n á já t,

elle n té tb en , szin tén alsó liászkorúnak tartja. L i f f a 3 ezen kívül

a P u ch ó- és H o s sz ú v o n ta tó -h e g v e k r ő l a m m o n ite sz e k e t is em lít; az előbbi helyről Lytoc. lineatum Schloth. sp .-t; a H o s sz ú v o n ta tó r ó l p ed ig e g y Aego-

ceras s p .-t,4 m e ly közeli ro k onságban van az Aegoc . Jamesoni S o w . és Aegoc. Leckenbyi W r i g h t fajokkal . . . «m inélfogva a P u ch ó - és H o s sz ú v o n ta tó h e g v k örn yék én talált ezen két alak a n n y it k é tsé g te le n ü l eld ön t, h o g y a szób anforgó réteg k o m p le x u s a közép liász alsó e m e letéb e tartozik». A z e m ­ lített k ö v ü letek et a F ö ld t. In t. Ig a z g a tó sá g á tó l m e g k a p v a , közelebbről ta n u lm á n «y o z h a tta m . M ielőtt azon b an «. eb b en az iráno yb an tett v iz sg á la ta im eredményéről szólnék, ki kell emelnem, hogy WRiGHT-nek a H e n 1 e yz ó n á b ó 1 leírt és ábrázolt Lytoc. Uneahnn-n nem azonos S c h l o t h k i m Lytoc. lineatu.s-ával, am elyet pedig újabban P o m p e c k j 5 a Lytoc. fimbriatum S ow .-val egyesített. Ami pedig a Lytoc. fimbriatum S o w . függőleges elterje­ dését illeti, a középeurópai júraöv Aegoc. Daróci-, valamint az Amaltheus viargaritatus szintjében gyakorinak m ondható. Azonban tekintettel arra, hogy mind a déli Bakonyban, mind a Gerecse más előfordulási hetyein, mind pedig a mediterrán júraövbe tartozó képződm ényekben épen az Anhtlth. viargaritatus szinthez van kötve, azt hiszem nem tévedek, hogyha a p u c h ó h e g y i v ö r ö s, m a n g á n e r e s m és z kö v e ke t a k ö z é p s ő l i á s z f e 1 s ő e m e l e t é b e é s p e d i g a z A m a 1 1 h. m a r g á r i t a t u s s z i n t b e s o r o 1 o m. A m i végü l a H o s s z ú v o n ta tó h e g v e n talált Aegoceras sp .-t illeti, úgy 1 L. c. p ag. 2 L tf f a :

171.

Megjegyzések

»Staff J . « A d a t o k

a (íerecsehegys.

stratigr.

v i s z o n y a i h o z » c. m u n k á j a s t r at i gr . r é s z é h e z . M. kir. f ö l dt . i nt . é v k ö n y v e , p ag .

és

tektonikai

X V I . k. 1007.

1 I. :i L. e. pag.

12.

1 B ö e k h H u g ó ( i e o l ó g i á j á n a k II. k ö t e t é b e n ( 55 5 . o ld .) t é v e s e n Aeyoca'fts J a m e s >nn ak

van véve. P o m p e c k i : Heitr. z. ein. R e v i s i o n d. A m i n . d. s c h w ä b . J u r a . p a g . 2í)4.

200

A OF.RECSEHEGYSÉO KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYÉI.

ta lá lta m , h o g y az n em e g y éb , m in t az alsó Húszból ism eretes Ectocentritc -s

Petersi H a u . lak ók am ra töredéke., m i n é l f o g v a a z a z t t e g e k a z a l s ó 1 i á s z b a s o r o l a n d ó k.

bezáró

ré­

A G erecseh egység n v u g o ti részén a ta ta i K á lv á r ia d o m b elszak ad t rögének fö ld ta n i v is z o n y a it dr. K o c h

N á n d o r 1 is m e r te tte

s a középső

liászt s ö té tv ö r ö s színű, crinoideás m é s z k ö v e k alak jáb an m u ta tta ki, m elyek a z e m líte tt e m elet alsó részét k ép viselik . A z irodalom a lap ján te h á t a középső liászkorú k ép ző d m én y ek n e k igen alárendelt szerepük v a n a h e g y s é g felép ítéséb en . E z z e l sze m b en m e g ­ figy eléseim és ta n u lm á n y a im alap ján arra az ered m én y re j u t o t t a m , h o g y a k özép ső liász a G erecsében á lta lá n o sa n elterjed t, k iv é te lt a keleti- (bajóti Ö regkő), ille tv e a n y u g o ti szárn y (A s sz o n y h e g y , T ek eh eg y , N a g y so m ly ó h e g y , H o s s z ú v o n ta tó h e g y stb.) képez, ahol a rétegsor az alsó liászkorú k é p z ő d m é n y e k k e l záródik le.

É rd ek es, h o g y to v á b b m e n v e n y ű g ö t felé, a

k özép ső liász ism ét m egjelen ik a ta ta i K á lv á r ia d o m b o n . A h ely szín i v iz sg á la to k a lk a lm á v a l tö r e k e d te m s zin te k szerint való g o n d o s és p o n to s gy ű jté sr e, a m e ly term é sz e tese n , m iv e l a b e g y ű jté st fők én t a

v örösszín ű

m é szk ő n ek

nagy

arányokban

v a ló

fejtése

k ö v e tk e z té b e n

k e le tk e z e tt feltárások h á n y ó in v é g e z te m , sok e se tb en n em v olt k e r esz tü l­ v ih e tő . í g y p. o. N a g v e m e n k e s h e g y d élk eleti old alán a m últ é v ek b e n lé t e ­ s íte tt m á r v á n y b á n y a h á n y óján sa já tsá g o s vörh e n v e s-sz ü r k e sz ín ű m é s z k ő ­ ből n a g y m e n n y is é g ű b rach iop od át, n e h á n y k a g y ló t s az A rieticeras nem re u ta ló k a n y a ru la t tör e d é k e t g y ű j tö tte m . A m é s z k ö v e t a z o n b a n szálb an a le g n a g y o b b fáradság m e lle tt sem sikerült m e g ta lá ln o m , m in élfo g v a n a g y o n v a ló szín ű , h o g y ezen a h e ly e n c se k é ly v a s ta g sá g a m ia t t teljesen le fe jte tté k . Á lta lá b a n sikerült s zin te k szerint g y ű jte n e m , a m e n n y ib e n részint a k ö v ü ­ le te k e n m a r a d t k őzet fo szlá n y , részint p ed ig a k ő z e ta n y a g a lap ján m e g tu d ta m á lla p íta n i az e g y e s alak ok h o v a ta r to z á s á t. A

külszíni

v iz sg á la to k ,

v a la m in t

a

fau na

r ész letta n u lm á n y o z á sa

a lap ján a gerecsei k özép ső liászra v o n a tk o z ó v iz sg á la ta im a t a k ö v e tk e z ő k ­ ben fo g la lh a to m össze.

Kőzettani kifejlődés és fauna. A

G erecseh egység

kö zép ső

liász

r éteg e it

uralkod ólag

vörösszínű

m é s z k ö v e k k ép v iselik . A m é s z k ö v e k k ő z e tta n i kifejlődés és a fauna alapján a

b r a c h i o p o d á s-

és

a

c e f a 1o p o d á s

f á c i e sbe sorolh atók.

A lá b a tla n i «Tölgyhát» n e v ű k ő fejtő b e n a z o n b a n lokális kifejlőd ésb en a g y ag o s

f á oie s

is

fellép.

1 K o c h X. : A tatai

k öt. 1909.

K álváriadom b

földtani

viszonyai. Földt. Közi. X X X I X

öS

1)' KULCSÁR KÁLMÁN

A

I) r a e h i o p o d á s

h elv en k in t

fá c i e s

m é szk ö v ei általáb a n s ö té tv ö r ö s e k ,

azo n b an a szín árn yalat egész sorozatát m u ta tjá k , a g y a g b a n

igen sze g é n y e k , tö m ö tte k , v a g y du rva szem cséjű ek . F a u n á ju k c sa k n em kizárólag b rachiopod ákból és kagyló k b ó l áll, az a m m o n ite s z e k a z o n b a n igen alárendelt szerepet já tsz a n a k .

A

c efalop od ás

fácies

m ész­

k ö v ei e g y sé g e se b b színűek, főként vörösek, tö m ö tte k ; fau n áju k u r a lk o d ó ­ lag a m m o n ite sze k b ő l áll.

Az

agyagos

fácies

p ed ig s ö té tsz ü r k e ,

le v e lese n v á ló agya g g a l v a n k é p v ise lv e .

1. S ö t é l v ö r ö s színű, hrncltiopodás m észkő. A z id eta rto zó

k é p z ő d m én y ek

kim erítő je llem zését

m ár K

och

X .1

m u n k á já b a n m e gtalá lju k , a m elyet szószerint id ézh etü n k is: «E m é s z k ö v e k ­ nél a sö té tv ö r ö s szín uralkodó, de helyenkint a szín árn yalat egész soro­ z a tá t m u ta tjá k .

E g észen

v ilág os, sárgásszínű és tö m ö tte b b

sz ö v e tű n e k

lá tszó darabok m ellett d u rvá b b szem csés rózsaszínű és világos vörös dara­ bok is lá th a tó k , m íg a m á llo tta b b részek vörös foltok k al ta r k á z o tta n fehérek. X e h á n y c siszo la tb a n du rva k ristályosán szem csés sz ö v e tű n e k látszan ak . M ikrofaunájuk igen gazd ag, főleg erinoideákb an bővelk ed ik , de foramin.iferák sem ritkák». F a u n á já t — m e ly n e k b eh ató ta n u lm á n y o z á sá t K

och

X.

m ásold alú elfoglaltsága m iatt n ek em en g e d te át - - alapos ta n u lm á n y n a k v e t v e alá. kissé g a zd agab b n ak ta lá lta m , m in t az K

o cii

X . m u n k ájáb ól

kitű n ik . I ’g yan is a k ö v e tk e z ő a la k o k a t sikerült m egh atározn o m :

Terebrahda adnetensis S u e s s . Terebraiula (P yyope) aspasia M oh. Tcrebratula (Pytjopc) aspasia M o h .

var.

M yrto

Waldhcimia cfr. appennin ica Z i t t . Waldhcimia cfr. E u a h li Ó im *. Pcctcn cfr. ci injnlafus P h i l l i p s . Diolis Janus Mein. sj). Posidonomya sp. Léda s j). Ceromya cfr. Jíaiellii. E u c . 11hacophyll ifes s ]). J ’hylloccms sp. (cfr. Ph. Wühncri ( í k m m .) Lytuceras s p . (a L. audax M g h . alakköréből). I lelem ni tcs sp.

M oh.

■*

E zek en kivid egy közelebbről m eg nem h a tározh ató k agyló is van. A fauna dr.

K

ocii

N

ándor

ő slén y ta n i intézet tulajdona. 1 ]. c. pag. 2(»1.

g y ű jté sé b ő l szárm azik és az e g y e te m i föld és

59

A C. K HE CS UH EGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

A s ö té tv ö r ö s szín ű brachiopod ás m é sz k ö v e k a ta ta i K á lv á r ia d o m b o n bu k k a n n a k felszínre és p ed ig v a g y a világos vörösszínű alsó liászkorú m é s z ­ k övek re, v a g y pedig a vörösszín ű , cefalop od a ta r ta lm ú k ép z ő d m én y ek re te le p ü lv e .

2. V ö r ö ss z in ü c e ía l o p o d á s m é sz k ő . A tulajdonképem Gerecse k özép ső liászrétegei vörösszínű ceíalop od ás m é s z k ö v e k a lak jáb an v a n n a k k ifejlő d ve. A m é s z k ö v e k általáb a n s ö té te b b , vagy

v ilá g o sa b b

vörös

szín ű ek ,

h e lv e n k in t

azon b an

vörh en yes-sziirk e,

v a g y szü rk és-fehér fo lto k is észlelh etők . A g y a g b a n szeg én y ek , tö m ö tte k , szív ó sa k , v a g y ridegek, faragásra alk a lm a sa k . K é p z ő d m é n y e in k e t K rafft 1 «vörös

c e ía lo p o d á s

m in d W ähn er « t a r k a

mészkő»

fáciesével

c e ía lo p o d á s

a z o n o síto m ,

m e ly e k

m é s z k ő»-vei tői, m in d pedig

az «a d n e t i f á c i e s»-től k ü lö n b ö z n e k s a k e ttő k ö z ö tt m in te g y á tm e n e ti ta g u l szolgáln ak . A z id e ta r to z ó m é s z k ö v e k szerves m a r a d v á n y o k b a n gazd a g o k . A fauna e g y ré szé t H a ntk en M iksa , n a g y o b b részét p ed ig m aga m

g y ű j tö tte m

s

r ész in t a m . kir. F ö ld ta n i I n té z e t m ú ze u m á b a n , részint a b u d a p e sti e g y e ­ te m i és m ű e g y e te m i g y ű j te m é n y b e n v a n e lh e ly e z v e . A vörös ceía lo p o d á s fácies k ő z e tta n i kifejlődés és a fauna alap ján k é t részre ta g o lh a tó :

a)

8 ö t é t v ö rö s

Az

id e ta r to z ó

U ra lk o d ó la g

színű,

m észkövek

s ö té tv ö r ö s

m a n g á n g u m ó s

k ö z v e tle n ü l

szín űek,

az

alsó

m a n g á n g u m ó sa k

á tjá rta k , fo lto n k in t szü rk és-fehérek

mészkő. liászra

vagy

telep ü ln ek .

m a n g á n erek k el

v a g y vörh e n y e s-sz ü r k é k . N a g y e m e n -

k e sh e g y d élk eleti old a lán le v ő feltárás h á n y óján ta lá lt szívós, h e lv e n k in t d u rva szem ű , vör h e n y e s-sz ü r k e színű m észk ő — a m e ly tö m ö tt,

k alcittal

(N odosaria sp. Glandulina laerigata d ’ORB. sp.) és crin oid eák at ta rta lm a z; m a k ro fa u n á ja p ed ig n a g y m e n n y i­ á tjá rt

a la p a n y a g á b a n

foram in iferák at

s é g ű brach iop od áb ól áll, de h e ly e n k in t k a g y ló k , sőt az A rieticeras nem re u ta ló

k a n y a ru la ttö r e d é k e k

is

előfordulnak

— v a ló szín ű le g

id etartozik .

A m é s z k ö v e k szív ó sa k , e g y e n e tle n fe lü le tte l h asad ó k , v a s ta g p ad osak . V a s­ ta g s á g u k 5 — 6 m -re te h e tő . V é k o n y c sisz o la tla n tö m ö tt a la p a n y a g a te lv e v a n apró szerves m a ­ r a d v á n n y a l. Crinoidea és b rach iop od a át m e ts z e te k e n k ívü l a k ö v e tk e z ő foram iniferák

v o lta k

1 K r a f f t : Über

pag. 209.

felism erh etők :

Cornuspira sp., Layena

sp.,

Nőd»-

d. Lias d. Hagengebirges. Jahrb. d. k. k. R. A. XLVII. (1897.)

60

r>! KULCSÁR KÁLMÁN

sárin sp., CristeUaria crepidula F. e t M. sp., Glandulina laevigata d ’ORB. sp., Frondicularia sp.-ek. A sötétvörös színű, mangángum ós mészkövekből, bár a törési felület

lelve van szerves m aradványok keresztm etszetével, nem igen tudtam gyűjteni, mivel a kövületek a kőzet anyagával szorosan összenőttek; de annál jobb megtartású példányok kerültek ki a szürkés-fehér és vörhenyes-szürke foltokból. Faunájuk főleg annnoniteszekből áll, m elyek két példány k iv é ­ telével kőbelek; alárendelten brachiopodák és kagylók is szerepelnek, m elyek ke vés kivétellel héjas megtartásnak. A m eghatározott alakok a kö­ vetkezők : Spiriferina sp., Bhynchonella Hagaviensis B ö se ., Terebratula p u n c­ tata S o w ., Terebratula erbaensis P ict ., Terebratula aurita S topp ., Terebra­ tula (Pygope) aspasia M cíh. var. minor Z itt ., Terebratula (P ygope) aspasia M gh . var. M yrto M gh ., Inoceramus ventricosus S o w . sp., Pecten (Velopecten) cfr. Lidiiéi S tol ., l ’ecten ( Entolium) Hehlii d ’ORB., Pecten (Chlam ys) subulatus M ü n s t ., lseden sp., N autilu s cfr. tricarinatus V a d ., Bhacophyllites e.rimius H a u . sp., Bhacophyllites lariensis M gh . sp., Phylloceras Hantkeni SciíLOENB., Phylloceras L ipo ldi H a u . sp., Phylloceras frondosum R e y n . sp., L'hylloceras sp., Phylloceras Capitanei Ca t . sp., Lytoceras Sutneri G e y ., Lytoceras fimbriatum S o w . sp., Lytoceras fimbriatum S o w . var. alta V a d ., Lytoceras postfinibriatum P rinz ., Lytoceras trium plinum H a u . sp., Arieticeras Algovianum O p p . sp., Arieticeras Bert randi K i l i a n sp., Arieticeras sp.. Ariéticcras dolosum F u e ., Harpoceras ( Cycloceras) bipunctatum Bőm. sp., Harpoc-eras (Grammoceras) Normannianum d ’ORB. var. costicillata F u c ., Atractites Italiens M i c h . sp.

b)

V i 1á g o s v ö r ö s s z í n ű

m é s z k ő.

A sőt ét vörös színű, m a n g á n g u m ó s m é s z k ö v e k felett k on kordánsan v ilágosvörös

színű

m é szk ö v ek

k ö v e tk e z n e k .

U ralk od ó lag

vilá g o sv ö rö s

szín űek, h elven k in t sárgás-fehérek. A láb atlan i «Tölgyhát» n e v ű k ő f e j tő ­ ben h elven k in t m an gán n al v a n n a k á tit a tv a s egészen sö té tb a r n a szín ű ek , k a g y ló s törésűek; a N a g y p isz n ic e n v u g o ti oldalán a K o n k o ly -fé le k ő fe jtő ­ ben

pedig a v ö r h e n y e s piszkos-fehér m észk ő repedéseit aragonit a n y a g

tölti ki, a m e ly helvenkint szép tűalakú k ristály ok b an fejlőd ött ki. Az arag o n it

jelen létéb ő l m eleg fúrásokra k ö v e tk e z te th e tü n k . A m é szk ö v ek tö m ö tte k

rid eg ek ,

sima törésűek, v é k o n y p ad osak , v a g y táblásak.

M ikrofaunájuk igen gazdag, a m e ly ostracod a és csiga á tm e ts z e te k e n kívül foram iniferákból áll. A töm ött kalcittal átjárt a la p a n y a g b a n a k ö v e t ­ kező foram inifera nem ek vo lta k

lina sp., CristeUaria crepidula F. L1'rondicularia sp.

m e gh atáro zh atók : Nodosaria kt

sp. Dcnta-

M. sp., (Jristellaria sp.. Glandulina ^p.,

61

A r.ERECSEHKGYSÉG KÖZÉPSŐ ÍJÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

M akrofaunája csak n em kizárólag cefalop od ák b ól áll, m ely ek k iv é te l n élk ü l kőb elek. A g a z d a g fau n át m eg h a tá ro zá sa im alapján a k ö v e tk e z ő ala k o k képezik:

Terebratula erbaensis P i c t . , N autilus cfr. inortiatus d '( ) r h ., N autilus semistriatus d ’ORB. var. globosa P r in z ., N autilus truncatus S o w ., Bhaco­ phyllites eximius H a u . sp., Bhacophyllites lariensis Mgh. sp., Bhacophyl­ lites libertus Gemm. sp., Bhacophyllites cfr. stella S o w . sp., Phylloceras H<mtkeni S c h l o e x b ., Phylloceras sp., Phylloceras L ipoldi H au . sp., Phylloceras oenotrium F u c ., Phylloceras Zetes d ’ORB. sp., Phylloceras Zetes d ’ORB. var. Bonarelli B e t t . , Phylloceras sp., Phylloceras Calais Mgii., Phylloceras sp. ind. V ad., Phylloceras sp., Phylloceras tenuistriatum Mgh., sp., Phylloceras cfr. sylrestre H e r b . var. rectisulcata Vad., Phylloceras E m eryi B e t t . , P hyllo­ ceras sp., Phylloceras Capitanei Cat. sp., Phylloceras alontinum Gemm., Phylloceras Semseyi P r in z ., Lytoceras fimbriatum Sowr. var. alta Vad., Lytoceras postfimbriatum P r in z ., Lytoceras ovimontanum G ey . var. humilis Vad., Amaltheus spinatus B r u g . sp., Harpoceras (Grammoceras) N o rm a n ­ nianum d ’ORB. var. costicillata F u c ., Harpoceras cfr. Meneyhinii Vad., Harpoceras cfr. K u r ria n u m Opp. sp., Harpoceras Curionii Mgh. sp., H a r ­ poceras (Lioceras) boscense R e y n . sp., Harpoceras ( Lioceras) boscense R e y n . var. tenuis Vad., Harpoceras (Lioceras) pectincitum Mgh., Atractites italicus Mich. sp. A s ö té tv ö r ö s szín ű, m a g á n g u m ó s- és v ilá g o sv ö r ö s színű m é sz k ö v e k m in d e n ü tt, ahol csak m e g fig y e lh e tő v o lt, e g y ü tte s e n lép n ek fel; nagyol>b kiterjed ésű , összefü g g ő ta k a ró t a z o n b a n sehol sem képeznek. L á b a tla n ­ tól délre a P o c k ő h e g y észak i oldalán e lh a g y o tt k ő fejtő b e n v a n n a k fel­ tá r v a . D e felszínre b u k k a n n a k a B e r z se k h e g y «Tölgyhát» n e v ű , üzem b en le v ő k ő fejtő jé b e n is, ahol a te lep ü lési v is z o n y o k n a g y o n szépen ta n u lm á ­ n y o z h a tó k (‘2 0. ábra). N a g y e m e n e k s h e g y d élk eleti old alán szin tén fel va n n a k tá r v a , v a la m in t a tőle délre fe k v ő T örök bük k é sza k k eleti csú csán s a Kisp iszn icétől

keletre

eső «Domoszló» n e v ű

e lh a g y o tt

k őfejtőb en .

E zeknél

n a g y o b b k iterjed ésb en a N a g y p isz n ic e déli oldalán lép n ek fel, de előford u l­ n a k K isgerecsén , P u c h ó h e g y e n és a tardosi B á n y a h e g y e n is.

3. Sötétszürke színű aíjyag. A sö té tsz ü r k e szín ű, le v e lese n v á ló a g y a g B er z se k h eg y «Tölgyhát» n e v ű k ő fejtő jé b e n b u k k a n felszínre. K ö v ü le t e k e t a leg n a g y o b b fáradságom m e lle tt sem ta lá lta m benn e. V adász 1 m e g v iz sg á lv á n az a g y a g o t, n agym e n n y isé g ű h a lfo g a t ta lá lt benne a foram iniferák teljes h iá n y á v a l.

1

V as­

V a d á s z : Üledékképződési viszonyok a Magyar K özéph egységb en a juraidoszak

alatt. Math, és tcrmtud. Értesítő, 1913. X X X I . köt. 1. fűz. pag. lO ö .

62

KULCSÁR KÁLMÁN

\r

tagsága 5 0 — 60 cm -re te h e tő .

K ö z v e tle n ü l a középső liászkorú v ilá g o s ­

vörös szín ű m é szk ö v ek re települ, fedője p ed ig az a g y a g o s felső liász s ö t é t ­ vörös m é s z k ő . É rd ek es, h o g y ez a g y a g r éteg e t seh ol m á s u tt n e m észlel­ h e tte m s íg y T ö lg y h á to n való fellépése lokális k ifejlőd ésn ek v een d ő . * A k ő z e tta n i kifejlődés leírása, a fauna és az előfordulási h e ly e k fel­ sorolása

u tá n

rátérh etü n k

k é p z ő d m é n y e in k

réteg ta n i

h e ly é n e k

p o n to s

kijelölésére. A tatai K á lv á r ia d o m b sze g é n y e s fau n ája n e m igen en ged i m e g a közelebbi szint m e g á lla p ítá sá t. K o c h

X . 1 e m é szk ö v ek rétegtan i

h e ly é t

a középső liász alsó részében je lö lte ki. F u c i n i 2 M onte Calviról a ta t a i­ hoz hason ló faunát írt le, m e ly e t szin tén a k özép ső liász e m e let alsó részébe h e ly e z e tt v o lt. H a p ed ig te k in te tb e v e ssz ü k m é g a szo m sz éd o s terü let k özép ső liász fa u n á já t is, m e ly a ta ta itó l teljesen e lü t, ú g y K o c h X . k ö v e t ­ k e z te té sé t m e g e rő síth etjü k , v a g y is a K á lv á r ia d o m b szób anforgó m é sz k ö v e i a k özép ső liász alsó részébe ( Q u e n s t e d t : liász y) sorolan dók. A tulaj don képeni Gerecse közép ső liásza a ta ta itó l m in d a k ő z e t­ tan i k ifejlődésb en , m in d p ed ig faunára n é z v e teljesen eltér. Az ö sszfa u n á t m e g h a tá r o z á sa im szerint 56 faj kép viseli. A fau n áb an leg n a g y o b b szerep et az a m m o n ite sz e k viszik, m e ly e k 42 fajjal v a n n a k k é p v ise lv e s az egész fau na 71 °/o‘át teszik. A töb b i á lla to sz tá ly o k n a k alárendelt szerepük v a n , e g y ü t t v é v e a fau nának m in te g y 20 % -á t teszik s a Terebr. erbaensis P i c t . és a Terebr. aspasia M g h . k iv é te lé v e l m in d e g y ik faj egy, ritk áb b an k ét v a g y három p éld á n n y a l v a n k ép v iselv e. A cefalopodák 8 n em b e tarto zn ak , m e ly e k közt a Phylloceras n em le g n a g y o b b fa jszám m al szerepel, ezek fajai u gyan is az összes a m m o n i­ teszek 84 °/0-át teszik. U tá n u k a Harpoceras- ok 14, Lytoceras-ok 11, Bha-

copJn/llites-i'k 7, Arieticeras- ok 7 s az Amaltheus-ok k ö v e tk ez n e k az összes a m m o n ite sz e k 2 °/0-val. A Phylloceras, Lytoceras és Harpoceras- okn ak fau n án k b an való n a g y szerepe a G erecsehegység vörösszínű ceía lop o d ás m észk ö v ein ek az alpesi hem ip elágik u s fáciesbe való tartozását b iz o n y ít­ já k . l>ái- az egyes alakok a középeurópai szegély fácies területéről is ism ere­ te s e k .3 1 K o m X.: 1. c., ]>ag. 2G3. 2 Jm c ím : Foss. d. Lias m. d. Monte Calvi, Paleolit. Italica. 1890. 3 Tudvalevő dolog, hogy U u l i o az alpesi és középeurópai jura-üledékeket, melyek különböző kifeljődését N e u m a y r különböző klimaövekre vezette volt vissza, «mediterrán kaukázusi júrabirodalom» néven foglalta össze, kiemelvén, hogy míg a NEUMAYR-féle «mediterrán jura» a pelágikus, addig a középeurópai a sekélytengeri (litoralis, neritikus) fáeieseket foglalja macában. Legújabban nálunk V a d á s z foglalkozott ezzel az érdekes kérdéssel s az eddigi adatok alapján arra az eredményre jutott, hogy a «mediterrán juraöv

A GERECSEHKOYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

A fau na földrajzi elterjed ését fe ltü n te tő táb lázat kijelöli azokat a h e ly e k e t, ah ol rétegein k h ez legközeleb b álló k é p z ő d m én y ek fordulnak elő. E z e k közül első h e ly e n e m líten d ő a déli B a k o n y , H in terschafberg, Hagongebirge és a déli A lp o k . K é p z ő d m é n y e in k réteg ta n i h e ly é n e k m eg állap ításán ál a brachiopod á k a t és k a g y ló k a t figyelm en k ív ü l h a g y ju k s a szint pon tos m e g á lla p ítá ­ sánál kizárólag az a m m o n ite sze k r e leszü n k te k in te tte l. A felsorolt fau na k é tsé g telen ü l m eg á lla p ítja rétegeink nek a, középső liász felső részébe ( Q u e n s t e d t : liász ő ) v a ló ta rto zá sá t. H a pedig az eg y es

(Phylloceras Hantke ni S c h l o e n b . , Phylloc. Zetes d ’O r b . sp., Phylloc . Calais M g h . , Phylloc. Capitanei G a t . sp., Phylloc. alontinum G e m m . , Phylloc. frondosum P i e y . sp., Phylloc. Semseyi P r i n z , Lytoceras Sutneri G e y . , Arieticeras Algorianum O p p . sp., Arieticeras Bertandi K i l i á n sp., Harpoceras boscense B e y n . sp.. Harpoc. pectinatum M g h . ) az Amaltheus margaritatus zónára utal. E g y e se k a la k o k a t

n ézzü k ,

azt

találju k ,

hogy

a

leg tö b b

( Phylloceras L ipoldi H a u . sp., Phylloc. oenotrinm F u c ., Phylloc. tenuistriatum M g h . sp., Lytoceras fimbriatum S o w . sp., Harpoceras bipunctatum B ő m . sp.) k ö z ö m b ö se k , ezek u g y a n is a m é ly e b b szin te k b ő l, e g y ese k alsó liászb ól is ism eretesek ; az Amaltheus spinatus B r u g . sp. p ed ig rétegeink fiatalabb korára u ta ln a .

A maltheus margaritatus z ó n á t tu d v a le v ő le g k ét részre ta g o lt a . A z alsó rész je lle m e z v e v a n az által, h o g y az Amaltheus marga­ ritatus M o n t f . it t jelenik m e g o ly a la k o k társaságáb an , a m e ly e k mélyei)!) szin tek re je lle m z ő k ; a felső részt p ed ig te lje sen úi fajok n é p e sítik be, a m e ­ ly e k a n u m m isin á lis m árga ( Q u e n s t e d t : liász y) kihalt alakjai h elyéb e O p p e l 1 az

lép n ek . E z e k e t te k in te tb e v é v e k ijelö lh etjü k rétegeink p o n to s sztratigrafiai h e ly é t, a m e ly e k fau nájuk ra n é z v e lá tsz ó la g e g y ez n e k , de eltérést találu n k k ö z ö ttü k , ha a fauna

e g y es e lem eit, v a la m in t a települési v is z o n y o k a t

v e ssz ü k te k in te tb e . K ö z v e tle n ü l az alsó liászra telep ü lő sö té tv ö r ö s szinű, m a n g á n g u m ó s m é szk ő fau n ája, bár az Amaltheus margaritatus M o n t f . nincs benne k é p ­ v is e lv e , o ly ala k o k b ó l áll, m e ly e k az Amalth. margaritatus M o n t f . társa­ sá g á b a n

(Phylloceras Capitanei C a t . sp., Phylloc. frondosum B e y n . sp..

a m m o n ite s z e s a g y a g o s fáciese n em

n evezh ető

p e lá g ik u s ü le d é k n e k , h a n e m

p e la g ik u s ü le d é k , m e ly n e k a n a ló g ja a m a i ü le d é k e k

k ö z ö t t n in c s » .

fo ssilis h em i-

V a d á s z felfog ását e l­

fo g a d h a tó n a k ta lá lta m s n é z e té t t e k in te tb e v é v e , a fa u n a fö ld ra jzi e lte r je d é sé t fe ltü n te tő tá b lá za tb a n

Ü H L iG - n a k

a

jú ra ü led ék ek re

von atk ozó

g en etik u s

beosztását

ily

értelem ­

b e n m ó d o s í t o t t a m . U g y a n i t t U h l i g «nerifische R a n d z o v e » k i t é t e l é t «szegéh/ f áci es» g y a n á n t h a szn á lta m n y o k , pag.

s értv e

a la tta

a

jú ra ten g er

p arti

fá ciesét

(V adász:

1 1 4 .).

1 O p p e l : Die Juraformation, 18f>ö. pag. 237. és 2f>0.

Ü led ék k ép ződ ési

viszo ­

DS KULCSÁR KÁLMÁN

64

A gerecsei középső liász M e d i t e r r á n A l p e s i Bakony

N — Alpok fi5

w ><

0)

A fajok nevei

N H

^ Ti .C ö0‘< 50 & a 3 sb 32

Zü csfl Q < >

s

zM 05 Ph^ o a

o05 O

'-í w <3 :0 w

J■♦3VI—I ÍZ H a r* cí «< kS

~ K Ii > WI Ö : s: d 0) s

bho O ©^ *3 bo o 'S .ö « J3 w 02 3 a

3

© fc£ *« ® -J § bC

t í pH

ffi w

Rhynchonella Hogaviensis Böse. T e r e b r a t u l a p u n e t a t a Sow .

+

T e r e b ra tu la adnetensis Suess. T e r e b r a t u l a e r b a e n s i s P i c t . ......... T e r e b r a t u l a a u r i t a Stopp.

......

T e r e b r a t u l a a s p a s i a M gh.

+ !

T e r e b r a t u l a a s p a s i a M gh . vcu\ m i n o r Z i t t . T e r e b r a t u l a a s p a s i a M gh . v a r . M y r t o M g h . W a l c i h e i m i a cfr. E w a l d i Opp..... W a l d h e i m i a cfr. a p p e n n i n i c a Z i t t . Inoceramus

ve n t r i co s u s S ow .

P ecten cfr. 1 i ollei S t o l .

sp.

_

Pecten Hehlii d' Orb.

_

P ec te n s u b u l a t u s M ü n s t. D i o t i s j a n u s Mgh. sp.

.................. .. ....... . ,

C e r o m y a cfr. B a t e l l i i F u c . N a u t i l u s cfr. i n o r n a t u s d ’ Orb. X a u t i l u s t r u n c a t u s S ow .

+

X a u t i l u s cfr. t r i c a r i n a t u s Vad.

+

Pihacojdu/llites e x h n i u s H a u . sp.

+

It ha co ph yH ite s l a r i en si s M gh . sp. l i h a c o p b y l l i t e s l i b e r t á s Gkmm. sp. l i h a c o p h y l l i t e s cfr. s t e l l a S ow . sp.

+

Phylloccnts l k o d k é n t S c h l o e n b .

+

P h y l l o c e r a s L ijm ld i I I a u . s p .

-l_

P h y l l o c e r a s oe n o triu)n F r c . I ’hi/llncerds Zctrs
( ) i:b .

sp.

I ’ht/ll occras Z r t r s d' Ui;b. va r. Iio>iarelli B k t t

-j- i _L

+

Földtani Közlöny

+

+

+

M e d o l o (M e n e g h i n i )

+

V a l T r o m p ia (H auer)

-h

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+

+ +

+

+

+ +

+

+

+

+

+

+ +

+

+

OQ

+

+

+

+

+ +

+

00 »-+a 80'

Közp. A p p en n in ok (Z i t t e l )

+

+

Közp. A p p en n in o k ( F ucini)

O söco N O

M o n te C alvi ( F u c ini)

Ul

+

+

+

Schw aben (Q u en sted t)

+

Ju ra form atio n (O p p e l)

+ +

+

+

+

A v e y r o n (R eynés) R ajna m e d e n c e ( D um o rtier)

£. n;

Q1 M* o

cd

a

cd-

CD

pj e>

j

00 JT* W

N Q CTQ

C:

N ®>s*

s

i

Ül

SP

B

A n a t ó li a ( P o m p e c k j é s Vadász)

a

go

1

+

P 4

M on te di C etona ( F u c ini)

+

s

OQ M-

j—•

N ém et­ ország

+

t r-í

M t. C a lv i, a s p a s i a r é t e ­ g e k (L evi)

! Kis' Ázsia

+

®

N P' OQ

G alati, a s p a s ia r é te g e k (G em m ella ro )

+

tsi

C -J.

£

L o m b á rd ia és a k özp . A p p e n n in . (M en eg h in i)

+

O:

*—>

B r e s c i a ( B et to ni)

+

w

©

B r ia n z a (B onarelli)

+

p

P

KÉPZŐDMÉNYE

+

+

+

+

+

+

Pl

M«

S p e z i a ( F uc ini)

+

+

+

B

> o

+ +

+

+

+

+

C

LIÁSZKORÚ

+

V a l T ro m p ia ( D el C am p an a )

8>

KÖZÉPSŐ

-H

1

W

GERECSEHEGYSÉG

XLIV. köt. 1914.

+

+

Ul 1

cr ®

o

a

QD B n P ' N

a

S 'S . 2 .> ö

(D 00 OQ m .

O* Ol

66

1>! KULCSÁR KÁLMÁN

A gerecsei középső liász 1 1 i 11i 1i 11

M e d i t e :r r á n A 1p e 8í Bakony

! cte

c N

C T. G >

ifi 1 1 5

P h y l l o c e r a s C a l a is M g h .

+

P h y l l o c e r a s f r o n d o s u m Iíeyn. sp. P h y l l o c e r a s t e n u i s t r i a t u m M g h . sp.

+

:0 ' •rH^ ^ 1 Q tí ^ K1 cá -< ! u: — 00 O •W w i : 1 í 1 1 1 11 1 1

+ _L_

+

P h y l l o c e r a s a l o n t i n u m Gemm.

+ J_

P h yllo cera s S e m s e y i Prinz.

1

1 1

+

I

1

L y t o c e r a s S u t n e r i Gey.

í +

+ +

! +

+

L y t o c e r a s f i m b r i a t u m Sow . sp. v a r a l t a Vad.

L y t o c e r a s t r i u m p l i n u m H a u . sp.

—

í +

-U ‘

í 1

|

L y t o c e r a s o v i m o n t a n u m G ey. v a r . liu m i l i s Vad. A m a l t h e u s s p i n a t u s B r u g . sp.

1

-j_ 1

P h y l l o c e r a s C a p i t a n e i Cat. sp.

L y t o c e r a s p o s t f i m b r i a t u m P r in z .

©« Sd55 s w ® t£ 2© Ct — H

+

.

L y t o c e r a s f i m b r i a t u m Sow. sp.

!

© ^O te ph aj

_U +

+

P h y l l o c e r a s cfr. s y l v e s t r e H e r b . va r . r e c t i s u l c a t a Vad.

« te K ÉH tn O H O *3 -«NJ £ S

Ilinterscb (G eyer)

1 11 i, N 1^ ’1^ 's' G G

PRINZ)

A fajok nevei

Ph yllo cer a s E m e r y i B e t t .

N — Alpok

+

11

+

l

A r i e t i c e r a s A l g o v i a n u m Opp. sp.

+

A r i e t i c e r a s B é r t r a n d i K i li a n , sp.

i I1 í

A r i e t i c e r a s d o l o s u m F u c. I 1

_u

a..

1 1 1

1

_

L

1 1

H a r p o c e r a s b i p u n c t a t u m Bőm. sp.

i1 1

H a r p o c e r a s N o r m a n n i a n u m eV Orb. v a r . co s ticilla ta F u c.

1

H a r p o c e r a s cfr. M e n e g h i n i i Vad. 1

H a r p o c e r a s cfr. K u r r i a n u m Opp. sp.

1

H a r p o c e r a s C u r i o n i i Mgh. sp. H a r j to c e r a s

boscense

1 _L

Kkyn. sp.

-i-

■ -i 1 1 1

-i..

!1 -h 1

_1-

H a r p o c e r a s bosce)tse Kkyn. v a r . t e u u is Vad.

-

1

1

H a r p o c e r a s p e c t i u u t u m Mgh.

I

~.i -

1

-

1

A t r a c t i t e s i t a li c u s M ich. sp.

-j-

. . . - ! •

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+ +

+

+ +

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+ + +

+

+ +

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+ +

+

+

+

+

+ +

+ +

+

+

B r i a n z a ( B o n a r el li)

+

S p e z ia ( F ucini)

+

L o m b a rd ia és a közp. A p p e n n i n . (M e n e g h i n i )

+

+

+

+

K özp. A p p en n in ok ( F uc ini)

+

M o n te C a lv i ( F uc ini)

+

M t. C a lv i, a s p a s i a r é t e ­ g e k (L evi)

+

M on te d i C etona ( F uc ini)

+

+

A n a t ó li a ( P ompeckj és V adász)

+

Schwaben (Q u en sted t)

+

+

+

Ju ra fo rm a tio n (O pp e l )

+

+ +

> *5“

►o ©

o *-

+

e>

fi K

OQ i-*»

ÍSJ

A v e y r o n (K e y n é s ) R ajn a m e d e n c e (D um ortier)

CD

MC-i.

É oo

fr 4 P

o >-«• 00 N O * -i 0Q N A3' CFQ

<s> Ui

CT M-

o ps> ►—» o 5

G alati, a s p a s ia réteg ek (G emmellaro)

+

+

B

w

0

+

+

GG 11

B r e s c i a ( B etto ni)

+ +

+

+

ír ©

Közp. A p p en n in ok (Z i t t e l )

+

+

+

+

+

+

M e d o lo (M en eg h in i)

V al T ro m p ia ( D el Campana)

'

+

+

+

+ +

+

+

+ +

+

+ +

+

V al T ro m p ia (H auer)

+ +

+

t* E 2. » P ‘ o *-1 S Poq

^ CD' B s w CD I I ^ CD fcj o s H P 2.*ö OQ P
!)■

KULCSÁR KÁLMÁN

Lytoceras Sutneri G e y ., Lytoc. trium plinum h a u . sp., Arieticeras Algovia num Orr. sp., Arietic. Bertrancli K ilian sp.) fordulnak elő, de fellépnek még olyan fajok is (Phylloceras LipokU H a u . sp., Lytoceras fimbriatum S ow . sp., Harpoceras bipunctatum K öm . sp.), am elyek m éh rebb szintekből (Q u e n ­ s t e d t : liász /') ismeretesek. Ennélfogva faunánk m egfelelvén az Amaltheus margaritatus zóna alsó részére adott OppEL-féle jellemzésnek, a z a z t bezáró képződményeket tehát s z i n t én az A m a 1t h e u s m a r g a r i t a t u s s z i n t a l s ó r é s z é b e s o r o 1 j u k. Ami pedig a sötétvörös, mangángum ós m észkövekre konkordánsan települő világosvörös színű m észköveket illeti, azok faunájában az ArieUtes jellegű Harpoceras-ok ( Arieticeras nem) helyét a tulajdonképeni H a r poceras-ok (Harpoceras boscense R e y n . sp., Harpoc. pectinatum Mgh., Harpoc. cfr. Meneghinii Vad.) foglalják el, egyes alakok pedig közösek az előbbi rétegek faunájával (Phylloceras H antkeni S c h lo e n b ., Phylloc. Lipoldi H a u . sp., Phylloc. Capitanei Cat. sp., Lytoceras fimbriatum S ow . var. alta Vad., Lytoc. postfimbriatum P r in z , Harpoceras N orm annianum d'Orb. var. costicillata F u c .) , más alakok meg (Phylloceras Zetes d ’Orb. sp., Phylloc. Zetes d'Orb. var. Bonarelli B e t t . , Phylloc. Calais Mgh., Phylloceras E m eryi B e t t . , Phylloc. alontinum Gemm. stb.) ezekre a rétegekre szorítkoznak; de előfordul az Amaltheus spinatus B r u g . sp. is, am ely m aga­ sabb szintre jellemző. Ezeket tekintetbe véve a v i l á g o s v ö r ö s s z í n ű m é s z k ö v e i u k e t az A m a 1t h e u s m a r g a r i t a t u s s z i n t f e l s ő r é s z é b e k e l l h e 1 y e z n ü n k. A láb atlan i «Tölgy 1iái» k őfejtőjéb en feltárt, lokális kifejlődésű s ö t é ts z ü r k e s z í n ű a g y a g m egk özelítő kora, k ö v ü letek híján, a te le ­ pülési v isz o n y o k alapján á lla p íth a tó m eg s a k ö z é p s ő és f e l s ő l i á s z h a t á r á r a t e e n d ő. A G e r e c s e h e g y s é g k ö z é p s ő 1 i á s z k o r ú k é p z ő dm én y ei t e h á t három fá c i e s b en v a nnak kifejlődve s míg a 1) )• a c h i o p o d á s f á c i e s s ö t é t v ö rö s szí n ű m é s z k ö v e i (t a t a i K á 1 v á r i a d o m b) a k ö z é p s ő l i á s z 1 s ó r é s z é b e (Q u e n s t e d t : liász y) t a r t ó z n a k, a d d i g a c ef a 1 o p o d á s f á c i e s v ö )■ ö s s z í n ű m é s z k ő v e i (t u 1 a j d o nl< é p e n i G e r e c s e) a z A m a 1 t h e u s m a r g a r i t a t u s s z i n t a 1 s ó é s f e 1 s ő r é s z é t k é p v i s e l i k ; a, l o k á l i s k i f e j 1 őd é s íí a g y a g o s f á c i e s p <* d i g a k ö z é p s ő é s f e l s ő l i á s z b a 1 á r á r a li e 1 y e z e n d ő. E zek szerint tehát a Gerecsében a középső liász alatt az ü led ék k ép ződ ést folytonosnak kell vennünk, amiből következik, hogy azokon a helyek en , ahol a fauna alapján az összes szintek nem m u ta t­ hatók is ki, sziikségszerííleg az egész rétegösszlet jelenlétével kell számol­ nunk. A gerecsei középső liászkorú faunához legközelebb áll a déli Bakony

A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

60

h ason ló korú fau nája. A szen tgáli T ű z k ö v e sh e g y fa u n á já v a l 11 faj egyezik s az ezek et bezáró rétegek szin tb en a sőt ét vörös színű, m a n g á n g u m ó s m é s z ­ k ö v e in k k e l e g y ezn ek ; az úrkú ti fau n áb ó l p ed ig 22 faj került elő a G erecsé­ ben. A z ú rk ú ti rétegek k el a v ilá g o sv ö rö s színű m é szk ö v ek e g y ez n e k m eg szin tb e n .

B

öckh

az úrkúti r éteg ek et «adneti m észk övek nek» n e v e z te , a szent-

gáli rétegek fácieséről a zo n b a n n e m szólt. V a d á s z 1 a k ő z e tta n i kifejlődés és a k ö v ü le te k jo b b m e g ta r tá si m ó d já b ó l k iin d u lva s a GEYKR-nél leírt hason ló korú schafbergi rétegek fáciesét is te k in te tb e v é v e , a bakonyi k özép ső liászkorú cefalop ód ás m é s z k ö v e k e t mészkő» fá c ie sé v e l a z o n o s íto tta . R osen berg2

a

Ivratzalpok

Ha

W ähner

azon b an

középső

«tarka

te k in te tb e

liászkorú

ceíalop od ás

v e ssz ü k ,

k é p z ő d m én y eit

h ogy

K ra fft

«vörös cefalo p od ás mészkő» fáciesével a z o n o s íto tta , a z t h iszem n e m té v e d e k , ha a szo m sz éd o s H in tersch a fb erg m é s z k ö v e it is ide sorolom , a n n y iv a l is in k áb b ,

m iv e l G e y e r 3 leírása

szerint

k ő z e tta n i

kifejlődés

teljesen e g y ez n e k a Ivratzalpok m é sz k ö v e iv e l. A d é l i kövei

kőzettani

ben

gerecsei

s

a

így

azok a t is

kifejlődés, középső K ra fft

liász «v ő r ö s

illetve

te k in te té b e n

Bakony

fácies

tekinteté­

mészköveivel c e f a 1o p o d á s

m ész­

egyeznek

m é s z k ő» f á -

c i e s é v e 1 a z o n ő s í t ő m.

P hyl­ loceras Hantkeni s c h l o e n b ., Phylloc. Semseyi P r i n z , Lytoceras Sutneri G e y . , Lytoc. fimbriatum S o w . sp., Arieticeras cfr. A lg o v ia m m O p p . sp.. P r i n z 4 a csernyei k özép ső liász vörös színű m é sz k ö v e k b ő l a

Harpoceras boscense R e y n . sp. és a Coeloceras pettos Q u e n s t . alak ok at sorolja fel. E z a k ö v ü letso r o z a t igen e m lé k e z te t a gerecsei s ö té tv ö r ö s, m a ­ g á n g u m ó s m é s z k ö v e k faunájára, m in é lfo g v a e zek et is az Amaltheus mar­ garitatus szint alsó részébe h e ly e z h e tjü k . A külföldi előfordulások közül első h e ly e n e m líten d ő H in te rsc h a f­ berg. G e y e r 55 fajt sorol fel, a m e ly e k b ő l 18 a G erecsében is előfordul. É rd ek es, h o g y az Aegoceras n e m fa u n á n k b a n e g y e tle n a lakk al sincs k é p v i­ selv e, h o lo tt Sch afb ergen m e g le h e tő s szerep et já tsz ik . A K r a tz a lp o k fa u n á ­ já v a l 13 faj közös. A déli A lp ok területéről kiem elen d ő B re scia , M edolo. B rian za, Y a l T rom pia, a m e ly e k fau n ája szin té n igen hasonlít a gerecsei fau n áh oz. F u c i n i a M onte di C etona-ról írt le fau n án k h oz hasonló faunái s m íg ezzel 17 faj e g y ezik , ad d ig a K ö z p o n ti A p p e n n in e k é v a l

16, M onte Calvi fa u n á já v a l pedig 7 faj közös. F a u n á n k k e v ésb é h o z h a tó von a tk ozásb a a k özépeurópai sze g é ly fácies területéről ism ert fa u n á val, a m e n n y ib e n csak 9 o ly a n fajt ta lá lta m , a m e ly közös.

1 Vadász:

A déli B akon y júrarétegei, pag. 20.

2 R o s e n b e r g : Die lias. Cephalop. d. Kratzalpe im Hagenbirge, 1900. p. .530 — 331.

3 CfEYER: Mittell. Cephalop. d. Schaf berges, 1893. pag. 73. Az északkeleti Bakony júrakorú rétegei. 1904.

4 P rin z:

Dí KULCSÁR KÁLMÁN

70

A rétegek települési viszonyai .1 A szép en

középső

liászkorú

ta n ú lm á n y o z h a tju k

képződm ények a

települési

v is z o n y a it

lá b a tla n i «Tölgyhát» n e v ű

nagyon

k őfejtő b e n

(20.

ábra), ahol az egész jú ra so ro za t fel v a n tá rv a . A k ő fejtő északi láb án ál a k é p z ő d m é n y e k tö résv o n a l m e n té n v é g e t érnek s a transgredáló e o c é n ­ tenger ü led ék ei r a k ód tak rájuk. A v e tő d é s É N y — D K -i irán yú , a m e ly n y il­ v á n az eocén e lő tt j ö t t v o lt létre. F e n t a k ő fejtő b e n ism é t találu n k e g y az e lő b b iv el m e g e g y e z ő irán yú v e tő d é s t, a m e ly k elet felé a N a g y b e r z se k h e g y és az e ttő l délre fe k v ő nyergesúj falusi «Mártonkút» n e v ű m á r g a b á n y a eocénD N y Nagyem enkes.

ÉK

(1 : 12500. A : M = 1 : 2 . ) 1. Dachstein mészkő. 2. Világosvörös színű, brachiopodás mészkő (alsó liász). 3. Vörösszínü, ceíalopodás mészkő (alsó liász). 4. Sötétvörös színű, mangángumós mészkő (kö­ zépső liász). 5. Világos vörös színű mészkő (középső liász). 6. Sötétszürke színű agyag (középső liász). 7. Sötét vörös színű agyagos mészkő (felső liász). 8. Világosvörös színű mészkő (alsó dogger). 9. Alsó doggerkorú tűzkő. 10. Aptychusos mészmárga (alsó neokom). 11. Eocén. 12. Lösz.

korú éd esvízi m é szk ö v eit is e lv e te tte . E z a v e tő d é s az eocén kor u tán k e le t­ k ezett. A tö lg y h á ti kőfejtő északi részén a dach stein m észk őre lá tszó la g kon kordánsan

telep ü lő

alsó

liászkorú

v ilágosvörös

színű,

brachiopodás

m észk ő v a n feltárva; a déli m ered ek oldalon p ed ig legalul a szin tén alsó liászkorú

c eíalop od ás

m észk ő

bukkan

felszínre, m ely re

egy k ö z ö se n ,

az

e g y m á s k özt is kon kordáns települési! töb b i jú rak orú k é p z ő d m én y ek k ö ­ v e tk ezn ek . A rétegek 15h felé dű lnek 15 °-n y ira . A vörös színű ceíalop od ás m észk ő felett a k özép ső liász s ö té tv ö rö s színű m a n g á n g ú m ó s m észk ő v a s ta g padjai h ely e z k e d n e k el, m elyre a v ilágosvörös színű m é szk ö v ek v é k o n y padjai k ö v e tk ez n e k . A középső liász sö tétszü rk e színű, leveles a g y a g r é te g ­ gel záródik le. E felett a felső liász sö té tv ö rö s színű, a g y a g o s, v é k o n y táblás,

1 Az ide vonatkozó megfigyeléseim a tulajdonképeni Gerecsére vonatkoznak, amennyiben a tatai Kálváriadomb földtani viszonyait K och N. már behatóan tan u lm á­ nyozta (K o r n X.: 1. r*. p;\L'. 2 7 1 —27.*).).

71

A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

rep ed ésekkel átjárt

m é sz k ö v e k

vannak,

m elyre

a m észb en

g a zd agab b ,

v é k o n y táb lás, v ilá g o sv ö r ö s színű alsó doggerkorú m é szk ö v ek telep ü ln ek . Az alsó dogger felsőbb rétegei tű z k ö v e s fáciesbe m en n ek át. H a p ed ig déln y u g o t felé m e g y ü n k , ú g y a zt találju k , h o g y a H o s sz ú h e g y te te jé t lösz borítja, m ajd ennek déli oldalán a D K — E N y irányban haladó erósiós v ö lg y b e n

az

alsó

n eok om k orú

a p ty c h u so s

m észm á r g á t

látju k

feltá rva.

A m észm árga D N y felé dűl 2 5 °-n y ir a , v a g y is a júrakorú rétegekre diskord án san h e ly ezk ed ik el. T ováb b m e n v e d ű lésb en ism ét e g y É N y — D K -i irányú v e tő d é s t fig y e lh etü n k m eg, a m e ly u tá n a N a g v e m e n k e sh e g y északn y u g o ti szárn yán ak d a c h ste in m é s z k ö v e bu k k an felszínre, m e ly n e k v a s ta g padjai 16h felé dű lnek 2 0 °-n y ira .

Őslénytani függelék. R h y n ch on ella H agaviensis

B öse.

(I. tábla, 1a—c. ábra.)

1897. Rhynchonella Hagaviensis B ö s e , Mittellias. Brachiop. d. östl. Xordalpen, pag. 206, Taf. X V , Fig. 1 0 - 1 3 .

A lul le k e r ek íte tt h árom szög alak ú k ö rvonala v a n . A kis tek n ő dom borúbb, m in t a n a g y tek n ő; szélessége k evéssel n a g y o b b , m in t m agassága. A n a g y te k n ő búbja kicsi, h e g y e s s a kis te k n ő t n e m érinti. M indkét tek n ő n 4 — 4 széles, lapos borda v a n , a n a g y te k n ő n a k ét közép ső erősebb, v a la m in t a kis te k n ő n is, de n e m an n yira, m in t az előbbin. Az old alm ező jó l fejlett, élekkel h a tá ro lt. A z o ldalperem e g y en es, a h o m lo k p e r em p ed ig a n a g y te k n ő felé g y e n g e ív e t form ál. A héj k o p o tt, de a rostos szerkezet, v a la m in t a k on cen trik u s n ö v e k e d é s i v o n a la k jó l lá th a tó k . B öse

leírásával p é ld á n y u n k jó l e g y ez ik , eltérés csakis ab b an m u ­

ta tk o z ik , h o g y a h o m lo k p erem a típ u sn á l

e g y en es v a g y a kis tek n ő felé

hajlik, ad d ig ala k u n k n ál ép en ellen k ezőleg a n a g y tek n ő felé igen g y e n ­ gén ív e lt. E z t a c se k é ly eltérést n e m ta r to m

elégségesn ek elkülönítésre

a n n y iv a l is in k á b b , m iv e l fiatal p é ld á n n y a l v a n dolgu nk. N a g y e m e n k e s hegy

v ö r h e n y e s-sz ü r k e színű m é s z k ö v é b ő l e gy

p é ld á n y b a n került elő.

Terebratula adnetensis

Suess.

1855. Terebratula Adnetensis S u e s s , Die Brachiop. d. Hallst. Schicht, pag. 31. 1897. Terebratula Adnetensis B ö s e , Mittellias. Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag.

161,

Taf. X I , Fig. 1 - 6 , 9.

E g y jó l m e g ta r to tt,

alap ján le k e r ek íte tt, széles három szöges kör­

v o n a lú , dom ború n a g y te k n ő t sorolok ide, m e ly észlelh ető jellegeib en e fajjal teljesen m eg e g y ez ik .

])! KULCSÁR KÁLMÁN

72

A

tatai

K á 1v á r i a d o m b

durva szem csés, vörösszínű m é sz ­

köveitől K o c h N á n d o r dr. g y ű j tö tte .

Terebratula erbaensis Pict. (I.

táb la, 2
3a — c.

ábra.)

1852. Terebratula diphya var. S u e s s , Sitzungsh. d. k. Akadem ie V III, pag. 557, Taf. 31. Fig. 18 — 19. / 1867. Terebratula Erbaensis P i c t e t , Mél. pal. III. E tudes monogr. d. Terebr. de la grouj r_* de la T. diphya, pag. 184, Pl. 33, Fig. 8. 1896. Terebratula Erbaensis O r e c o , II Lias s u p . nel Circ. di Rossano Calabro, pag. 99 Táv. I, Fig. 2a —2b.

Terebratula diphya C o l . -hoz, a m e ly jellegeib en teljesen eltér tőle. P i c t e t a terebratillákról írt m onografikus m u n k á já b a n a T. diphya CoL.-ból k ik ü lö n íte tte és előfordulási h e ly e u tán Terebratula erbaensis- nek n e v e z te v olt el, m in é l­ fo g v a az elsőség őt illeti. H á ro m szö g es körv on alú alak, m e ly n é l a szélesség és m a g a ssá g e g y ­ m ásh oz va ló v isz o n y a ren d k ívü l ingad ozó. A n a g y tek n ő dom ború, le g ­ n a g y o b b v a sta g sá g á t m a g a ssá g á n a k felső harm ad áb a n éri el. A n a g y te k n ő Suess

az E rb a h egyről e g y

sa játságos ala k o t sorolt a

búbja begörbült, kerek n y ílá ssa l átfú rt, de a kis tek n ő búbját, n e m érinti. A z old alm ező a búb tájáról k iin d u lva a h o m lo k p erem ig n y ú lik , közepén n é m e ly p éld án yn ál erősen b em é ly e d , m in élfo g v a körvonala a palackhoz h asonló. A toknők érintkezési von ala e g y en es lefutású , a h om lokperem szin tén eg yen es, de erősebben v a g y g y e n g é b b e n le k erek ített; a két t e k n ő érintkezési v o n a la éles v a g y le to m p íto tt. F e lü le té t

körkörös n ö v e k e d é si

v o n a la k díszítik. K özeli rokonságban van a T. adnetensis S u e s s - o I, de k ü lön b özn ek e g y m á s tó l a tekn ők dom b orú ságá b an , va la m in t az oldalperem lefu tá sá b a n . U g y a n is a T. adnetensis S u E S S - n é l a kis tek n ő is m e g le h e tő s dom ború, az oldalperem pedig a n a g y tek n ő felé h ajo lv a íva la k b a n fu t le, ad d ig a T.

erbaensis P i c T . - n é l a kis tek n ő lapos, az oldalperem pedig e g y en es lefu tású . F ia ta l korban hosszúk ás, ovális k örvon alú , le g n a g y o b b vastagságát m a gasságán ak felső h arm ad ában éri el s a h o m lok p erem felé e g y en letesen c sö k k e n v e a tok nők egész éles v o n a lb a n érintkeznek. M agasság

11 m in

30*5 m m

32 m m

34 m m ('? )

Szélesség

8

«

24

«

2 7 ‘5 «

33

«

V a sta g sá g

5

«

12

<<

14

15

«

N agyon A p p en in o k b ő l,

elterjedt B ösk

faj. M e n e g h i n i ,

« Z ittk l,

Ca n a v a r i

37 m m ?

«

14*5 « a

K ö z p o n ti

az észak k eleti A lpokból; újabban V a d á s z A n a tú lié ­

ból em lítik. Ivldigi ism ereteink szerint, a középső liászban gyakori, de e lő ­ fordul a felső liászban is. A

(ierecsó-ből

m in tegy (>() péld án yb a n került elő. Igen gyakori

A

GEIíKCSEIIKClYSÉG

KÖZKI'SŐ

LIÁSZKOÜT

78

KKPZODMKNYKI.

N a g y e m e n k e sh e g y o n és D o m o szló n . » (‘hán yat azo n b an a k ih alla n i «Tölgy hát» k őfejtő b e n is ta lá lta m . T öm egesen legin k áb b a v ö rh en v es-szü rk e é:s ö té tv ö r ö s színű m é szk ő b e n fordul elő. de X a g v e m e n e s k e n a világosvörös szín ű m észk őb ől is g y ű j tö tte m .

In oceram u s ventricosus

Sow. sp. d . tábla, I. ábra )

1823. Crcnatnla vcntricosa S o w e r b y , Miner. Conch. pl. 443. 1803. Inoceramus nobilis ( í o l d f u s s . Petrcfacta Cermaniae Fig. 4. 1809. Inoceramus ventricosus D u m o r t i e r ,

II.,

pag.

103,

Táv.

(IX

Depots jurass. d . hassin d. Rhone, III. ] a Lr.

134, Pl. X X I , Fig. 5 — 0.

M egleh etős

d om ború,

héjas

bal

tekn őt

sorolok ide.

K örvonala

a

búb felé k ih ú zott ellip tik u s alakú. A búb h e g y e s, előre h ú zo tt. Egyenvrlen felületét n ö v e k e d é si v o n a la k díszítik , m e ly e k közül egyesek erősebben k iá lla n a k . P é ld á n y u n k az Inoceramus nobilis GoLDF.-al jó l egyezik , eltérés a felü leti díszítésb en v a n , a m e n n y ib e n a germ án alakon csakis az alsó perem közeléb en lépnek fel e g y es k on cen trik u s n ö v e k e d é si v o n a la k . E zzel szem b en gerecsei p é ld á n y u n k o n a finom n ö v e k e d é s i v o n a la k a bú bon is észlelhetők . H a a z o n b a n te k in te tb e v e ssz ü k , h o g y G o l d f u s s alakja kőbél, p é ld á n y u n k p ed ig héjas m e g ta r tá sú , ú g y ez a k ü lö n b ség m a g á tó l m egdől. N a g y e m e n k e s h e g y

v ö rh en v es-szü rk e színű m é szk ö v éb ő l e g y

p é ld á n y b a n került elő.

P ecten (V elopecten) 1 8 (il.P í( 7 t« Rollei S t o l i c z k a , Gastropoden

u.

cfr.

R o llei

S tol.

Accph. Hierlatzschicht.

pag.

197.

Tat.

VI, Fig. 5 — (i. 1 9 1 2 . Pecten ( Velopecten) Rollei H a a s , Die Fauna d. mittl. Lias v. Ballino, pag. 2 8 1 .

T ö b b é -k ev é sb b é jó l m e g ta r to tt n é g y bal tek n ő jellegei alapján le g ­ in k á b b S t o t i c z k a fajával h o z h a tó v o n a tk o z á sb a . A m a gasab b m in t széles, le k e r ek íte tt

tek n ők

sugaras

bordákkal és széles,

kon centrik us

védőkkel

v a n n a k d ísz ítv e ; a bordák a tek n ő k oldalai felé e lg y e n g ü ln ek és sűrűbb en állan ak . A fülek a lak ju k b an és díszítésü kre n é z v e S t o l i c z k a

leírásával

és áb rájával egy ez n e k . P é ld á n y u n k felületi díszítése em lé k e ztet a 1*. snbreticnlatiis S T O L . - r a , de k örvon alu k , alakjuk egészen m ás, a m e ly e k b e n pedig a P. Bollei S T O L . - v a l teljesen e g y ez n e k . A P. Bollei S t o l . -tói a felületi diszítéslx'n térnek ei a m e n n y ib e n a sajátság os hordázás fo ly tá n k eletkezett

rácsokban p é ld á ­

n y a in k n á l a ferdén álló finom lécecskék nem észlelh etők . A P. Bollei S t o l . az alsó liászban (H ierlatz) igen ritka, ellenben a

74

D; KULCSÁR KÁLMÁN

középső liászban m e g le h e tő s gy a k o rin a k m o n d h a tó (Schafberg, B icico la , R a jn a -m e d e n c e, G ozzano, B rian ca, B rescia, B allin o). X a g y e m e n k e s h e g y T ö 1g y h á t g y ű jté sé b ő l

v ö r h e n v e s - szürke

m é sz k ö v é b ő l

két,

s ö té tv ö r ö s szín ű m é sz k ö v é b ő l e g y , v a la m in t K o c h N . ta ta i ( K á l v á r i a d o m b)

szin tén

eg y ,

összesen

te h á t

négy

p é ld á n y b a n került elő.

P ecten (Chlamys) subulatus 18(53. Pecten subulatus Münst. in

Goldfuss,

Petrefacta

M ü n st.

Gerinaniae

II, pag. 69, Táv.

X C V II I, Fig. 12. 1909. Pecten (Chlamys) subulatus T r a u t h , Die Grest. Schicht, d. öster. Voralpen, pag. 90.

E g y h iá n y o s bal tek n ő , k örvonala teljesen n e m lá th a tó , k ie g é sz ítv e a z o n b a n G o l d f u s s leírásával és ábrájával m e g e g y ez ik . A búb táján erős, sűrűn

álló k on cen trik u s n ö v e k e d é si v o n a la k v a n n a k ,

m e ly e k

a bú b tó l

tá v o lo d v a , ritk áb b ak k á v á ln a k . A le n y o m a t m a gasság án ak alsó h a r m a ­ dáb an finom , sűrűn álló, sugaras irán yb an fu tó bordácskák lépnek fel. A m ellső fül széles, élesen le fű z ő d ö tt; a h á tsó fül kisebb és k e sk e n y e b b . Az alsó és középső liászból ism eretes. X a g y e m en k e s h e g y

vörh en yes-sziirk e színű m é szk ö v éb ő l e gy

p éld á n y b a n került elő. T k a u t h a pécsi alsó liászból is em líti.

D i o t i s j a n u s M g h . sp. (II. tábla, 1. ábra.) 1853. Posidonomya Ja n us M e n e g h i n i , N ou vi fossili toscani, pag. 27. 1890. Diotis Ja n us F u c i n i , F o s s . d. lias m. d. Monte Calvi, pag. 218, Táv. X X I V , F i g . 5-10. 1905. Diotis J an u s F u c i n i , Lamellibranchi, pag. 67, Táv. I II , Fig. 11.

E z az érdekes faj K o c h X . g y ű jté sé b ő l került ki három p éld án yb an . K örvon ala csak n em

köralakú, felülete sűrűn álló körkörös s ritkáb ban

elh elyezk ed ő sugaras bordákkal v a n d íszítv e. Az egyik jo b b tek n őn a m ellső fül is észlelh ető, a m e ly e n a k on cen trik u s bordák g y e n g é n fo ly ta tó d n a k . A Diotis janus M g h . sp. az alsó liászból és a középső liász alsó részéből

Terebr. aspasia M g h . tarta lm ú réte ­ geknek m egfelelő k é p z ő d m é n y e k b ő l ism eretes. P éld á n y a in k a tatai K á 1 v á r i a d o m b durva szem csés, vörös színű m é sz k ö v e k b ő l kerültek elő. (K özp on ti A p p en n in ek ),

a

szicíliai

N autilis semistriatus d ’Orb var. globosa

P u in z.

(I.

tábla,

ö n — b ábra.) 1906. Xautilis semistriatus d'Orb. var. globosa P r i n z , Die Xautiliden d. unt. Juraperiode, IV. Annales Mus. Xat. Hun#., ]>ag. 210, Fi«. 1.

A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

Á tm érő ( A )

75

.......................................................62 m m

K ö ld ö k b ő s é g ( K ) ............................................ ..1 6 % M agasság a k a n y a r u la tig ( M )

.................42 %

M agasság a k öld ök ig ( R ) ........................... ..55 % S zélesség ( S z )

................................................. ..48 %

K a n y a r u la to k b orítk ozása

P rinz a N . semistriatus

d ’O rb

...........................1 3 %

var. globosa-t H a ntk en egyk ori fel­

je g y z é s e ala p já n a N a g y e m e n k e sh e g y r ő l írta le és felső liászk orú n ak m on d ja. A k őb él a n y a g á t ö s sz e h a so n líto tta m g y ű jté s e m m e l és ú g y ta lá lta m , h o g y a k özép ső liászb ól v a ló az. A k a n y a ru la to k alak ja p arabola, a m a g a ssá g n a g y o b b a szélességnél; le g n a g y o b b

szélesség a k a n y a ru la to k alsó h arm ad ára esik. A z old alak

g y e n g é n d om b orú ak , a le k e r e k íte tt külső perem k ö z v e títé s é v e l é s z r e v é t­ le n ü l m e n n e k á t a külső oldalra. A k öld ök m é ly , fala m ered ek , perem e le k e r e k íte tt. A szífó közel k öz p o n ti, v a s ta g sá g a 62 m m átm érő m e lle tt 2 m m . A k a m r a v á la sz tó fa la k egyszerű ek , a m ered ek k ö ld ö k fa lo n v é g ig fu tv a a le k e r e k íte tt k ü ld ö k p er e m b e n hátrafelé irán yu ln ak s az old alon e g y e t le n ív e t k é p e z v e m e n n e k á t a k ü lső oldalra.

P rinz a d a t a it h e ly e sb íte n e m k e lle tt; azo k u g y a n is a kanj^arulatok a la k já t eg észen m á s a la k b a n t ü n te tik fel, a m e n n y ib e n eszerint szé le se b ­ bek, m in t m ag a sa k ; h o lo tt a v a ló s á g b a n jó v a l m a g a sa b b a k , m in t szélesek. A k a n y a ru la to k a la k já t a m e llé k e lt rajz sem tü n te ti fel h ív e n , m iv e l kissé szélesek s az old a la k is erősen d om b orú ak .

P éldányunk legközelebbi von atk ozásb an van a N . semistriatus d ’O r b .-val, am ellyel a szífó helyzetében, a kamaraválasztófalak lefutásá­ ban teljesen egyezik, különbözik azonban ettő l köldökbőségben s a ka­ nyarulatok alakjában: varietásunk ugyanis tágabb köldökű, kanyarulat alakja pedig parabola, m íg a típusé külső oldalán letom p ított ellipsis. A fel­ sorolt eltérések alapján alakunkat joggal veh etjü k a N . semistriatus d ’O rb . v áltozatán ak , m int azt már P rinz is tette. Varietásunk em lékeztet m ég a N . baconicus VAD.-ra is, m elytől tágabb köldöke, főleg pedig a szífó helyzete által különbözik. A N . semistriatus d ’O rb . és a N . baconicus V a d . k ö z ö tt fenn álló h a ­ so n la to ssá g b ó l V adász 1 a zo n n é z e té n e k a d o t t k ifejezést, h o g y e két faj közös eredetre v e z e th e t ő v issza. Gerecsei v a r ie tá su n k ezt a fe lte v é sé t m e g ­ erősíti, m iv e l jellegei a lap já n a k é t faj k ö z ö tt á tm e n e ti tagu l szolgál. N agyem en kesh egy szürkés-fehér színű m észkövéből példányban került elő, am ely H antk en gyűjtéséből származik. 1 V adász:

A déli B a k on y júrarétegei, pag. 46.

egy

76

D5 KULCSÁR KÁLMÁN

P h ylloceras Calais

M gh.

1807 — 81. Phylloceras Calais M e n e g h i n i , F o s s . d . M e d o l o , pag. 24. P!. III, Fig. 1 —2. 1Ú0Í).

Phylloceras Calais V a d á s z , A d . B akon y júrarétegei, pag. 56.

A : 20 m m

M : 35 %

K : 25 %

E : 50 % Sz : 47 %

F ia ta l példánj'unk tágk ü ld ök ű , a k a n y a ru la to k alakja le k e r e k íte tt n é g y szö g ; az oldalak lap osak , a külső oldal kissé dom ború. A sugaras le ­ fu tá sú barázdák szám a az u to lsó k a n y a ru la to n h a t. A le k e r ek íte tt perem ű k öld ök fal m eredek. A kam ravarrat hét old alk arélyb e ól áll,7 az első oldalkarélv m in te g y e g y ö tö d é v e l m é ly e b b a szífonális karélynál. M e n e g h i n i leírásával p é ld á n y u n k jó l e g y ezik , c se k é ly eltérés a k a ­

n y a r u la to k szélességéb en m u ta tk o z ik ; a lak u n k u g y a n is v a la m iv e l széleseb b .

A Ph. Calais M gh . előfordulása a mediterrán júraövre szorítkozik. M en eg h in i Medoloról írta le elsőnek, F ucini Mte Pisanoról, Mte Cahiról s a K özponti Appanninekből, B onarelli pedig Brianzából említi, de előfordul Urkúton is, m indenütt középső liászkorú képződm ényekhez kötve. P o c k ő világosvörös színű m észkövéből két példányban került elő.

P h y lloceras alontinum

G emm.

1884. Phylloceras A lontinum G e m m e l l a r o , Sui foss. degli strati a Terebr. Aspasia stb., pag. 9, Táv. I, Fig. 7, Táv. II, Fig. 18 — 20. 1909. Phylloceras A lo ntinum R o s e n b e r g , Die lias. ( ’eph. d . Kratzalpe, pag. 213, Taf. X, Fig. 16, 17a —b, 18.

A : 43 m m

M : '?

K:14°0

B : 51 % Sz : 35 °/0

G kmmkllako

faja

a

( Jerecsehegy ségb en

m eg leh ető s

gyakori. T ág

k öld ökű, az oldalak laposak, v a g y p ed ig kissé d om b orú ak s ekkor a k e ­ r esz tm e tsze t a h áti oldal felé k esk en ved ik . A külső oldal g y e n g é n d o m ­ ború. K ő b élen az utolsó k a n y a ru la to n öt barázda észlelh ető, m e ly e k le ­ futása teljesen m egegyezik P ompeckj leírásával. A köldök m ély , m ered k falú. Az első oldalkaréj egy h arm a d ával m élyeb b a szifonális karélynál. A Ph. alontinum G emm . n a g y elterjedési!, m elyet a p aleo n to ló g u so k

M eneghini M edoloról, m in t Ph. Nilssoni H i'ib. és Ph. Capitanei Cat . írta le; G eyeu H in terschafbergről a Ph. Capitanei Cat . -hoz, B onarelli pedig B rianzából a Ph. Get/eri B o n . -hoz sorolta; de előfordul G alatinál (Szicília), a K özponti A ppennia legkülönbözőbb

ala k ok h oz

soroltak:

így

77

A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

n e k b en ,

K r a tz a lp o k b a n ,

Ih k ú to n ,

A n a tó liá b a n ,

sőt

F ran ciaország b an

(A v e y r o n ) is, a h o n n a n R e y n é s A m m . N ilsson i HÉB.-nek írta le. E lőford u lása kizárólag a k özép ső liászra szorítk ozik . P o c k ő g o sv ö rö s

sárgás-fehér m é sz k ö v é b ő l

m é s z k ö v é b ő l k ét,

ö t,

N a gy e m enkes

T ö rö k b ü k k r ő l

egy

s

D o

111

v ilá ­ o s z 1ó

v ilá g o sv ö r ö s m é sz k ö v é b ő l e g y , összesen te h á t kilenc p é ld á n y b a n került elő.

L ytoceras Sutneri

G ey.

— b ábra.)

(II. táb la,

1893. Lytoceras Sutneri G e y e r , Mittellias. Cepk. d . H interschafberges, pag. 52, Taf. VII, Fig. 10. 1904. Lytoceras Sutneri P r i n z , A z északkeleti B ak o n y júrarétegei, pag. 48. 1909. Lytoceras Sutneri R o s e n b e r g , Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 237.

A : 122 m m

M : 42 % M: 9 R : 38% Sz : Sf, %

190 m m

46% 34% 35% 38%

A k a n y a r u la to k közel köralakú ak, kisebb á tm érő (122 m m ) m e lle tt m a g a sa b b a k m in t szélesek; n a g y o b b á tm érő (190 m m ) m e lle tt a szé le s­ ség felü lm ú lja a m a g a ssá g o t. A héj d íszítése a belső k a n y a ru la to k o n sűrűn álló

finom

bordák ból

szám a elágazás

áll,

m e ly e k

és közbeszú rás álta l

n ö v e k e d ik . A külső k a n y a ru la t bor­ d á za ta m ár k e v ésb é oly finom s r it­ káb b an álló, m íg a la k ó k a m r á t d u rva, e g y m á s tó l A

tá v o l álló

lak ók am ra

bordája

k ö zti

bordák

k é t-k é t tért

fedik.

szom széd os

h a r á n tirá n y b a n

elh e ly e zk ed ő lécecsk ék ta g o ljá k , am iálta l felü leti d íszítése sa já tsá g o s r á ­ c so z a to t tü n te t két

fel.

A

old a lk arélyb ól áll.

karélv

és

figyelh ető

az első m eg;

az

kam ravarrat A

szifonális

old aln yereg első

n em

oldalkarély

h e g y e i m é ly e b b e n fekszen ek a m á s o ­ dik karély h egyein él. Az antiszifon ális karély két h e g y e kissé rövid eb b , m in t a m ásod ik old alk arély h egyei. A köldök éle a h arm ad ik n yereg belső á g á t m etszi, a m ilta l az an tiszifon ális

21. ábra.

A Lytoceras Sutneri G e y e r

kanyarulat alakja 1/ 3-ra kisebbítve.

78

Dr KULCSÁR KÁLMÁN

oldalra esik, de k eresztü lm egy az an tiszifon ális karély m ellék ágán is, m e ly ­ nek v é g e az oldalra jö n ki. P é ld á n y u n k kissé tága b b köld ökű m int a t ip u s ;

de kü lön b özn ek

e g y m á s tó l k a n y a ru la ta la k b a n is. A Lytoc. Sutneri G e y . lakók am rája ép oly m a gas, m in t széles; a lak u n k ellen b en 190 m m átm érőn él j ó v a l széleseb b , m e g v á lto z ta tá sá r a m ár G e y e r

m in t m agas. A k a n y a ru la to k a lak ján ak

is u ta lt, h o g y t. i. a belső k a n yaru latok relative m aga sab b ak , m in t a külsők, H a ezt te k in te tb e v e ssz ü k , arra az eredm én yre ju tu n k , h o g y az e g y én i fejlődés b iz o n y o s szak án a k a n y a ru la to k m a g a sa b b a k , m int szélesek; m ajd a fejlődés e g y későbbi stá d iu m á b a n ép oly szélesek, m in t m agasak , m íg id őseb b

korban

a szélesség

felülm úlja

a m a g a ssá g o t.

V éger e d m é n y b e n

ge re c si

p é ld á n y u n k a Lytoc. Sutneri G e y . kin őtt alak ján ak te k in te n d ő ,

a m it e házdísz fejletteb b v o lta is igazol. a Lytoc.

Sutneri G e y . Schafbergen kívül előfordul m é g Csernyén. ah on n an P rinz , v a la m in t a K ra tz a lp o k b a n , ah on n an p ed ig R osenberg em líti. H é ja s p é ld á n y u n k H antken g y ű jté sé b ő l P iszkéről szárm azik, k ö z e ­ lebbi lelőh elye azonban sajnos, ism eretlen . A házat k itö ltő k ő z e ta n y a g alap ján egész h a tá r o z o tta n e k lö n th e tő , h o g y a sö té tv ö rö s, m a n g á n g u m ó s m észk ő b ől szárm azott. H a pedig te k in te tb e v e ssz ü k , h o g y ezt a m é s z k ö v e t H antken idejében N a g y p isz n ic én fe jte tté k n a g y arán yb an , ú g y le g v a ló ­ szín űbb , h o g y p éld án yu n k is inn en került elő, am it P iszk e lelőh ely-jelzése is m egerősít.

L ytoceras trium plinum

Hau. sp. (I. tábla, (ia— b ábra. )

1861. Ammon ites trompianus H a v e r , Amm. a. cl. Medolo, pag. 407, Taf. I, Fig. 3 — 5. 1900. Lytoceras triumplinum B e t t o n i , F oss . d o m e r i a n i d i B r e s c ia , p a g . 30. 1900. Lytoceras trompianum D e l C a m p a n a , Cefalop. d. Medolo di Valtrompia, pag. 581, Táv. VII. Fig. 36 — 37.

A ..................... .................

39 m m

K .................... ................. 29 % M .................... ................. ^7 % l i .................... ................. 41 % S z ................... ................. 44 %

34 m m 2» % 37% 41 / 4:1 °/o 47 * • 07o

A k an ya ru latok kerekded alak ú ak , szélesebbek m int m agasak . Az oldalak lajtosak, a külső oldal dom ború. A köldökfal m eredek, a köld ökperem lek erek ített.

K őbélen az oldalak sűrűn álló, egyszerű bordákkal

v a n n a k d íszítve. A bordák a köldökből ind uln ak ki. a m eredek k ö ld ö k ­ falon s az oldalakon v é g ig fu tv a a lek erek ített külső perem ben m e g s z ű n ­ nek. Az egym ásra k övetk ező k an yaru latok kevéssé fedik egym ást (a k a ­ nyaru latok borítkozása 39 min átm érő mellett 4 % -ot tesz ki).

79

A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI.

P é ld á n y u n k H auer leírásával és áb rájával jó l e g y ezik , c se k é ly el­ térés a k a n y a ru la to k szélességéb en m u ta tk o z ik , ez azo n b an m é g v á lto z a tfelállítására

sem jo g o s ít, a n n y iv a l is k ev ésb é,

m iv e l a lak u n k on

kisebb

á tm ér ő m e lle tt a szélesség szin té n n a g y o b b . T ö rö k b ü k k

vör h e n v e s-sz ü r k e

m é szk ö v éb ő l

egy

p é ld á n y b a n

került elő, a m e ly e t a tu d. e g y e te m föld- és ő s lé n y ta n i g y ű jte m é n y é b e n ta lá lta m s K och A ntal tanár úr g y ű jté sé b ő l szárm azik.

A m altheus spinatus

B eug . sp.

1842. A m mon ites spinatus B r u g u i é r e , E ncycl. m éthod., pag. 40, Táv. I. 1896. Amaltheus spinatus F u c i n i , Faun. d. lias m. d. Spezia, pag. 129, Táv. II, Fig. 2. 1909. Am alth eu s spinatu s V a d á s z , A déli B a k on y jura-rétegei, pag. 73.

A ..................... .................

52 m m

45 m m

K .................... ................. M .................... .................

44%

44%

27%

27 % 32 / O-j °/0

B .................... ................. 33 % S z ................... ................. 31 %

97 07 /o

B r u g u ié r e faja e g y jó m e g ta r tá sú p é ld á n n y a l s a m . kir. F ö ld ta n i I n té z e t

m úzeum ából

való k a n y a ru la t-tö re d é k k el v a n

k é p v ise lv e ,

m ely

u tó b b i H a n tk en g y ű jté sé b ő l szárm azik. A k a n y a r u la to k alakja h o ssz ú k á s n é g y sz ö g . A z old a la k lap osak , a kü lső p erem b en b ü ty k ö k b e n v é g z ő d ő b ord ák k al d is z ítv é k . A külső oldal lap o s, k őb élen a taraj c sip k é z e tt, a kísérő b arázdák szélesek.

P éld á n y u n k D ’ORBiGNY-nál ábrázolt Amalth. spinatus BRUG.-nál kissé tágabb köldökű, de a kanyarulatok is keskenyebbek. E zen különb­ ség azonban előállhat az egyéni fejlődés folyam án, m inélfogva alakunkat teljes joggal azonosíthatjuk a szóbanforgó fajjal. A z Amalth. spinatus B r u g . igen elterjed t fa j. E lő fo r d u l A ngol-, F r a n c ia és N é m e to r sz á g b a n , de ism eretes a m ed iterrán jú r a ö v b ő l is, n e v e ze te sen : I tá liá b ó l (P ia n -d ’E rb a, M edolo, Sp ezia, B rianza), h a z á n k b a n p ed ig Ú r ­ kút ról. N a g y e m e n k e s h e g y dányban,

Pockő

v ilá g o sv ö r ö s szín ű m é s z k ö v é b ő l e g y p él­

szü rk és-fehér m é s z k ö v é b ő l p ed ig e g y k a n y a ru la t tö r e ­

d ék e k erü lt elő.

A rieticeras B ertrandi

K ilian sp.

(I.

tábla, l a — b ábra.)

1889. Hildoceras Bertrandi K i l i a n , Mission d ’Andalousie, pag. 609. Táv. X X V , Fig. 9 — 10. 1899. Arieticeras Bertrandi F u c i n i , Amm. d. Lias m. d. Appenn. centr. pag. 179, Táv. X X I V , Fig. 3.

80

\)\

KULCSÁR KÁLMÁN

1009. Sf ( { U( nsi c( ras Bertrandi K o s e n b e r g , Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 249, Taf. XV. Fig. őr/ — b.

P é ld á n y u n k jellegei alap ján teljesen m e g e g y ez ik F u c i x i - n a k a K ö z ­ p on ti A p p en n in ek b ő l leírt és ábrázolt ala k já v a l. A lábat lani

« T ö l g y hát»

k őfejtő vörh en yes-szü rk e m é szk ö v éb ő l

három p éld án yiján került elő. K elt B u d a p e s te n , 1918 m árcius 16-án. K

ulcsár

K álmán,

kir. József műegyetemi tanársegéd.

UJ PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON. Irta L i f f a

A urél

dr.

— A 22 - 28. ábrával. —

Dr. L ó c z y L a j o s egyetemi ny. r. tanár úr, a magy. kir. Földtani Intézet igazgatója, a Balaton mellékének geológiai tanulmányozása alkalmával a bada­ csonytomaji Nagykőfej tőben 100 m vastag bazalt alatt egy körülbelül 20 m vas­ tag, szintesen települt aglomerátos bazalt tufára akadt, amelynek hézagait rend­ kívül apró, igen erősen csillogó, színtelen, átlátszó kristálykák töltik ki. Több­ nyire elszórtan, de nem ritkán kisebb csoportokba verődve lépnek fel, mely utóbbi esetben helyenként apróbb halmazokat, helyenként vékonyabb bekérgezést alkotnak. L ó c z y tanár úr ezen rendkívül érdekes anyag megvizsgálásával engem bízott meg, amiért legyen szabad e helyen is hálás köszönetemnek kifejezést adni. A vizsgálat eredményét röviden a következőkben foglalom egybe: A kristálykákat finom tűalakú vésővel leválasztva a kőzetről, mindenek­ előtt arról lehetett meggyőződést szerezni, hogy keménységük a kalciténál észre­ vehetően nagyobb, a kvarcénál ellenben jóval kisebb, s így a 4 —5 között foglal helyet. A keménységi fokozatnak pontosabb meghatározása nem volt lehetséges, mert legnagyobb dimensiójuk átlagban alig éri el a 0'3 mm-t. Erre való tekin­ tetből meghatározásuk mikroskópiai úton Ígérkezett leginkább hozzáférhetőnek. Mikroskop alafct karcsú, teljesen víztiszta átlátszó, oszlop szerint megnyúlt, egyszerű rhombos kristályoknak látszottak, tetőzve meglehetősen tompa dóma, illetőleg piramis lapoktól. Lesülyesztett kondensornál a szemlélő felé fordult véglap s a mellső termináló lapok igen finom, a középélekkel egyközes csíkozást mutattak, mely a simmetria síkba futó s itt metszésbe jutó vonalrendszert alkot. A kristálykák másik része a mikroskóp alatt igen jól kivehető penetrált ikrekből állott, amelyek egymást a hosszabb közös tengely körül 90° alatt for­ gatott helyzetben növik át. A simmetria síkban összefutó vonalrendszer a kvis tálykák e részénél is jól kivehető.

81

U J PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON.

Minthogy a penetrátió ezen formája nem oly nagyon gyakori, az első pil­ lanatban p h i l l i p s i t r e emlékeztetett, jóllehet az; ikeregyének a hosszabbik tengelyük körül csoportosuló lapjai, a phillipsit megszokott formáitól — miként azt a 22. ábra is mutatja — némi eltérést mutattak. De nem kevésbbé emlékez» tettek egész simmetrikusan és egyenlő nagyságban kifejlődött egyénekből álló ikreik (1. a 28. ábrát) az a d u l á r n a k « = { 0 2 1 } = 2 P oo szerint összenőtt négyes bavenoi ikreire is,1 melyeknek az {110} prizma T és l jelű lapjai hasonló, váltakozóan ki- és beugró szögeket alkotnak. Míg azonban ezeknél az egyes ikeregyé­ nek T és l lapjai által képezett és a simmetria tengelybe futó élei meg vannak törve, addig a vizsgálat tárgyát képező ikreknél, ezek töretlenül találkoznak a simmetria tengelyben. Ez a körülmény pedig a kristálykák adulár voltát kizárja.

22. ábra. K ettős, penetrációs phillipsit

23. ábra. Középalakszerü kettős penetrációs

iker, Badacsonytomajról.

phillipsit iker, Badacsonytomajról.

E fe lte v é stő l teljesen fü g g e tle n ü l, a k r istá ly k á k ren d szeres m e g h a tá r o z á ­ s á h o z l á t t a m . Még p e d i g m i v e l a p r ó s á g u k m i a t t m á s m ó d s z e r p o s i t i v e r e d m é n y ­ nyel

nem

ig en b íz ta to tt,

leg a lk a lm a sa b b n a k

ta lá lta m

azok

k özép -törésm u tató­

já n a k , m in t o ly je lle m z ő tu la jd o n sá g n a k a m e g h a tá r o z á sá t, a m e ly e g y é b o p tik a i és k r is tá ly ta n i tu la jd o n s á g a ik ism e r e te m e lle tt a k érd éses á s v á n y p o n to s id en tifi­ k á lá sá h o z v e z e t.

E célb ó l S c h r o e d e r

van

d e r K o l k eljárását 2 k ö v e tv e , k ö z é p ­

erősségű fén y törő fo ly a d ék g y a n á n t b e n z o l t tatóját

egy

az

in té z e t

b irto k á b a n

lev ő

h a szn á lta m , a m ely n ek

törésm u­

A B B E-C zA PSK Y -féle r e f r a k t o m é t e r

seg ít­

n = l " 501- n e k h a t á r o z t a m m e g . Ebbe ágyazva a kristálykákat, lesülyesztett kondensornál és szűkre fűzött irisnél, törésmutatójuk 1'501 -nél kisebbnek bizonyult. Ez a körülmény pedig ségével:

1 V. ö. N a u m a n n - Z i r k e l : E lem ente der Mineralogie. Leipzig 1907. pag. 729. ábra 11. 2 J. L. C. S c h r o e d e r v a n d e b K o l k : K urze Anleitung zur m ykroskopischen K rys tallbestim m ung. Wiesbaden 1898. J. L. C. S c h r o e d e r v a n d e r K o l k — E. H. M. B e e k m a n : Tabellen zur m ikro­ skopischen B estim m un g der Mineralien nach ihrem Brechungsindex. Wiesbaden 1906. (II. kiadás.)

Földtani Közlöny XLIV. köt, 1914.

82

D' LIFFA AURÉL

kizárja a kérsédes anyag adulár voltát, mert ennek közép-törésmutatója S c h r o e ­ der van der K o l k idézett munkája szerint,1 még a benzol törésmutatójánál is nagyobb, amennyiben n = 153, míg D k s C l o i z e a c x 2 szerint j j h = l ' -5237-nek felel meg. A törésmutató alsó határát keresve, tetrachlormethánt vettem, amelynek törésmutatóját az említett készülékkel: n = l ' 4 6 - nak határoztam meg. Ezen indikáló oldatba ágyazva a kristálykákat, törésmutatójukat a tetrachlormethánénál nagyobbnak találtam. Ezek szerint a kérdéses anyag törésmu­ tatója n - 1 5 0 1 —1 4 6 között keresendő. Minthogy a benzol nem volt eléggé tiszta, helyette a valamivel alacsonyabb fénytörési! n = 1 4 9 5 xi/lolt elegyítettem körülbelül egyenlő mennyiségben a tetrachlormethanhoz, miáltal a törésmutató felső határa: n = 1'485-re sülyedt. Ebbe ágyazva a kristálykákat. szegélyük már lesüllyesztett kondensornál is alig volt látható; az indikáló közeg törésmutatója tehát igen közel áll a vizsgálat tárgyát képező anyag közép-törésmutatójához. S c h i í o e d k r v a n d e r K o i .k eljárása azon­ ban azt igazolta, hogy az indikáló anyag fénytörése még mindig nagyobb. A kris­ tálykák törésmutatója e szerint n = 1’4S5 és 1/4G között fekszik. A xylol és a tetrachlormethán ezen elegyét tovább hígítva tetrachlonnethánnal, a kristálykák határai teljesen eltűntek, majd lassan láthatókká kezdtek lenni aszerint, amint a tetrachlormethán gyorsabb párolgásával kapcsolatosan mind­ inkább a xylol maradt túlnyomóan hátra. Az indikáló oldatok ezen elegyének törésmutatója tehát az, mely a vizsgált anyag keresett közép-törésmutatójának felel meg. líefraktometerrel meghatározva értékét n = 1'48-nak találtam. Ismerve már most a törésmutatót és a kristálykák ama tulajdonságát, hogy vízben nem oldódnak, hevítve ellenben könnyen átlátszó üveggömbbé ol­ vadnak, a törésmutató ezen értéke mellett csak hj/drotiephelit, nafrolith és 2 >hiUipsit jöhettek szólta. Minthogy a hydronephdit sugaras, nyélszerű, ritkábban apró hatszöges pik­ kelyeket szokott alkotni, kristályformájánál fogva ki van zárva s így csak a natroJith és phillipsit vehetők tekintetbe. Megkülönböztetésük, illetőleg a phillipsit több tulajdonságának felismerése céljából, a kérdéses anyag további optikai vizsgálatára tértem. Ez alkalommal mindenek előtt feltűnt, hogy parallel poláros fényben az egyszerűeknek látszó kristálykák, — hosszabbik tengelyüket beállítva az okulár pókszálkeresztjére — két eltérő árnyalatban fellépő egyénből állanak és ikreket alkotnak. Hogv a kioltási irányoknak az ikerhatárhoz mért helyzetét ezen rendkívül apró kristálykákban megállapíthassam, az ikerhatár pontos beállítására a főtengelyre merőlegesen csiszolt kvarc lemezt használtam, miáltal az egyik (■gyén n a r á n c s, a másik pedig k é k színben jelent meg. A kioltási szög értékének meghatározására külön e célra alkalmas kristály­ kákat válogattam ki s apróságukra való tekintetből, lehetőleg megbízható jó középértékekre törekedtem. Ezért három ikerkristályon, azok ikerhatárához. 1 1. c. 31. lap. 2 A. 1) e s ( ’i . o i Z K .v r x : Manuel de Mineralogie. Paris 18(>2. 331. lap.

U J PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON.

83

illetőleg a vele egykőzes a tengelyhez mért egyik kioltási irányt az egyik egyén ben 26, a másik egyénben pedig 27 mérés középértékéből nyertem, s azt találtam, hogy ez — miként a mellékelt 24. ábra is feltünteti — mind a két egyénben egyenlő s c • a, = 15°-ot tesz ki. Megjegyez­ hetem egyúttal, hogy a kioltás határ­ -r értékei c : a = 14—17° között inga­ doztak. A kristálykák tehát — mi­ ként az imént említett mérési adatok ból is kitűnik — úgy voltak orientálva, hogy az ikersík merőleges a szemlélő felé fordult (010) s a vele egykőzes 24. ábra. Egyszerű ju xtap ositiós phillipsit lapra, amit egyébként a közös (010) iker kioltási irányai. lapnak az eddigiekben már ismertetett linóm csíkoltsága is elárul. összevetve már most a kioltási irányok helyzetének e kristálykákban talált értékeit a p h i 11 i p s i t é v a 1, azt találjuk, hogy ez utóbbiban a + hegyes bisektrixnek a c = (001) laphoz, illetőleg a vele egyközű a tengelyhez való hajlása D a n a szerint: 1 c : á = 15°—2 0 c, illetőleg a (001) lap normaléjához számítva = 75°—70° között ingadozik. S chroeder

mondja; míg

B

van

der

osenbusch

2 a kioltás maximális határértékét 20°-nak szerint: 3 K

olk

c ; a• = 11°—18° L a n g e m a n n L . 4 a Niddaról származó phillipsitnek a (010 )-\al egyközű metszetén az á tengelyhez, illetőleg a vele egyközű c = (001) véglap nyomához

c : a = 13° 30'—14°-t mért. Mely adatok, miként a fentebbiekből látható, az általam mért kioltás alsó határértékeinek felelnek meg. Hogy a kioltás nagyságát a fent idézett adatokon kívül, erre alkalmas egyéb lelőhelyről származó anyag értékeivel összehasonlíthassam, egy pár mérést a ScHAFARZiK-tól5 Salgótarján vidékén felfedezett s birtokomban levő medvesi phillipsiten is végeztem. Hat mérés átlaga gyanánt a két iker egyénben a következő értéket nyertem: c : « = 14° 30' Mindezeket

egybevetve kitűnik, hogy

a badacsonytomaji kristályokon

1 E. S. D a n a : The system of Mineralogy. 1892. pag. 580. 2 S c h r o e d e r v a n d e r K o l k : 1. c. pag. 27. 3 H. R o s e n b u s c h : Mikroskop. Physiographie. S tu ttgart 1905. Hülfstabellen III. 4 L a n o e m a n n L . : Beiträge zur Kenntnis« der Mineralien . . . stb. Neues Jahrb. 1886. II. 123. 5 S c h a f a r z i k F e r e n c : Évi jelentés 1888. pag. 130. 0*

84

D! LIFFA AURÉL

inért kioltás értékei — amennyiben az itt felsorolt adatok határértékeit meg nem haladják — ezekkel teljes összhangzásban vannak. Sőt ha a kristálykák főövének a charakterére is kívánunk figyelemmel lenni, úgy ez a phillipsetnek

b = á , a : c = 15 -2 0 ° orientálásánál fogva, csak + lehet, amit az elsőrendű vörös gipsz kompenzátor­ ral vizsgálva, annak is találtam. Már most az a kérdés merül fel, hogy a vizsgálat tárgyát képező kristálykák imént ismertetett optikai állandói mennyiben térnek el a n a t r o l i t h é i t ő l ? Mint ismeretes a natrolith prizmatikus, ritkábban az u = (301) dóma sze­ rint megnyúlt rhonibos kristályokat alkot, amelyek optikai orientálása:

a = a ; b = b; c = c Az optikai tengelysík e szerint egyközű a b = (010)-\ al. A phillipsitnél ellenben azt láttuk, hogy az a klinotengellyel 15—20°-nyi szöget alkotva a b = (010)- ra merőleges. A natrolith kristályainak főöve, azok prizmatikus kifejlő­ dése esetében + , ha pedig a fennebbi dóma szerint megnyúltak ± , aszerint amint a kristály legnagyobb a vagy legkisebb c elasticitási iránya esik össze a kom­ penzátor legnagyobb elasticitási irányával. De legszembetűnőbb különbséget a kristályformájával járó kioltási viszonyok adják. A natrolith kioltásai azonban nem mindig egyenesek, mert B r ö g g e r s z e r in t1 az Arő-Sclieeren-ről származó natrolith kristályok egy része monoklin, amelyek optikai orientálása a rhonibos natrolithéval csaknem azonos. E zt fel­ téve, a prizmatikusan kifejlődött kristályoknál a c és a elasticitási irányoknak bizonyos fokú ferde kioltást kellene mutatnia. Erre vonatkozólag azonban mind­ eddig egyedül LuKDECKE-nek a megfigyelései vannak az irodalomban közölve.2 aki A ussig és S a l e s e l - i ’ŐI való natrolith kristályokon a prizma élhez 5 —6°-nyi ferde kioltást mért. Mivel ezen adatok a vizsgált anyagon talált értékekkel nem egyeznek, a monoklin natrolith szóba nem jöhet. Teljesen kizárja a natrolith jelenlétét az eddigieken kívül még az a körülmény is, hogy míg a natrolith kettős törése igen közel áll a kvarcéhoz, addig a phillipsité — miként azt e kristálykákon is meg­ figyelhettem, — ennél jóval gyöngébb. Kizárja végre még az e kristályokon kon­ statált ikerképződés és annak alábbiakban ismertetett módja is, amennyiben ez ideig az irodalomban natrolith ikrek ismeretlenek. Míg phillipsit mellett bizonyí­ tanak az említetteken kívül, a kristályokon végzett mikrochémiai vizsgálatok eredményei is, amelyek szerint K-on kívül spektroskopikus úton még a Ca jellemző zöld vonalát is lehetett konstatálni. Hogy a vizsgált kristálykáknak a phillipsittel való azonosságát még köze­ iéi jbről beigazoljam, erre alkalmas példányokon nehány mikroskópiai mérést végeztem. Az így talált eredmények szembeállítva a számítottakkal a követ­ kezők : 1 VV. ('. B r ü c c k r : Dió Mineralien der Syenitgänge der Südnorwegischen Augitii. Nephelinsyenite. (Zeitsch. f. K ryst. X V I. 1890. p. 007 —617.) 2 O. I,uei>e< kk: Mesolit und Skolezit. (Neues Jahrb. für Min. .stb. 1881. II. pag. 7.)

U J PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON. mérve:

számítva:

(001). (100) =

56°

55°37'

(100). (200)=

68 ° 88 '

68°46'

Számítás alpjául a D a n a kézi könyvében idézett adatok szolgáltak.1 Az első értéket mintegy 6, a másodikat pedig 8 mérés középértéke gyanánt nyertem. Lásd a projekciót, 25. ábra. Jóllehet a mikroskópiai szögmérések csak közelítő pontosságúaknak tekint­ hetők, annak dacára — miként a fennebbiekből látható — a mért és szám ított értékek elég jól hangzanak egybe. Összegezve az eddigiekben is­ m ertetett eredményeket, nem szen­ ved kétséget, hogy ezen aglomerátos bazalttufa hézagjaiban elszórt kris­ tálykák p h i l l i p s i t-ből állanak. Amióta ezen anyag meghatái ozásával elkészültem, L ó c z y tanár úr ugyanezen lelőhelyről egy újabb példányt volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Kristályai ugyan már jóval 25. ábra. A phillipsit projekciója. nagyobbak, amennyiben egyik-másik 1 mm hosszúságot is meghaladt, de goniometrikus mérésre nem nagyon alkalmasak, mivel úgy a prizma, valamint a klinovéglapjaik az általuk képezett élekkel egykőzesen rostosak voltak. Ezért tehát mindössze csak egy kristályt mértem, melynek mérési adatai, összehason­ lítva a számított értékekkel a következők: m é rv e:

számítva

(010). (110) =

59 °0 6 '. . . ca

59°39'

(110). (110) =

60°46'

60°42'

(110). ( 7 / 0 ) =

59°23'

58°20'

( 110). ( 001) =

60°33

60°50'

Miként e táblázatból is látható, az élszögek mért értékei közül egyik-másik a számítottól meglehetősen jelentékeny eltérést mutat, jóllehet a mérést a Ei e s s íéle nagy goniometer kicsinyítő távcsövével végeztem. Ennek dacára kielégítők arra, hogy mikroskópiai észleléseimet goniometrikus megfigyelésekkel kiegészít­ sem s az előzők egybevetésével, e kristálykák részletesebi) ismertetésére térjek. Kifejlődésük szerint több típust engednek felismerni. A mikroskopikus dimensiójú kristálykák túlnyomó része a c = {001) szerint összenőtt juxta positiós ikrekből áll (1. 26. ábrát), amelyek részlten a c = {001) szerint táblásán, rész1 1. c. p a g . f>79.

D! LIFFA AURÉL

86

ben a (001) és (010) lapok egyenlő kifejlődése esetében, négyzetes oszlophoz ha­ sonlóan vannak kiképződve. Formáik nagyságuk szerint rendezve: c = (001), 6 = (010), a = (100) Az ikervarrat a legtöbb vizsgált egyén (010) lapján, lesülyesztett kondensomál egy finom de éles egyenes alakjában észlelhető, amelyben a két egyén (010)

26. ábra. Egyszerű juxtapoziciós phillipsit iker, Badacsonytomajról.

27. ábra. Egyszerű juxtapoziciós phillipsit iker, Badacsonytomajról.

(100) éleivel egykőzes finom vonalrendszer metszi egymást. Az (100) valamint a (001) lapok mikroskop alatt egészen fényeseknek látszanak.

a

b

28. ábra. Szimmetrikus kifejlődésü kettős penetrációs phillipsit iker Badacsonytomajról.

E típushoz sorolható a kristályok ama már valamivel ritkább melyet c = (001), b = (010), m = (110), a = (100)

része, a

lapok határolnak. L. a 27. ábrát. A mikroszkopikus dimenziójú kristályokon kívül leginkább a nagyobb termetűikből kerül ki, amelyek között egy példányon az 1 1 1 .7 ) 1 élet egy keskeny a lappal, míg más mikroskopikus példányon az a.b éleket egy-egy keskenyen kifejlődött m lappal tompítva volt alkalmam megfigyelni.

U J PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON.

87

Jellemző ezekre, hogy a klinovéglapon kívül az oszloplapok is az m.b élekkel egykőzesen rostozottak. A másik típust képviselik ama p e n e t r á 1 1 i k r e k , amelyeknél két juxtapositiós ikerpár, (011) szerint, közel 90° alatt növi át egymást. Ezek kifej­ lődésükben ismét többfélék: egyrészüknél — 1. 22. ábrát — a penetráló iker sok­ szor csak alig észrevehető sarokkal áll ki a nagyobb ikerpár c = (001) lapjából és táblás. Más részük inkább négyzetes oszlophoz hasonló, amennyiben a két penetrált ikerpár hol középalakszerűen, — 23. ábra — hol pedig e határokat elhagyva, teljesen egyenlő mértékben van kifejlődve. V. o. a 28« és 286 ábrákat. Formák tekintetében azonban változatosságot nem mutatnak, mivel csupán a már em ­ lített alakok alkotják. Ugyanezeket a formákat észlelte Szigliget vidékéről való, de ezeknél jóval nagyobb — 1 —2 mm - termetű penetrátiós phillipisit ikreken H u l y á i c is,1 aki azonban azonosságukat, mérésre kevésbbé alkalmas voltuk miatt, azok fajsúlya révén m utatta ki. Összegezve ezek után már most a phillipisitnek eddig ismert hazai előfor­ dulását, kitűnik, hogy mind ez ideig egyedül e fent említett három helyen lép fel: Salgótarján vidékén, Szigligeten és Badacsonytomajon. Kelt Budapesten, 1913 november 1-én. L if f a A u r é l dr.

műegyetem i m agántanár, m. k. osztálygeológus.

TÁESULATI ÜGYEK. A) SZAKÜLÉSEK. 1.

Jegyzőkönyv az 191«}. nov. ő-i szűkülésről.

A Magyarhoni Földtani Társulat 1913 nov. 5-én a m. k. Földtani Intézet előadótermében szakülést tartott. A szakülés kezdete délután 5 óra. Elnök: S c h a f a r z i k F e r e n c dr. műegyetemi tanár. J e l e n v a n n a k : B a l l e n e g g e r R ó b e r t , B a l l ó R e z s ő d r ., B r a u n G y u l a d r ., E mszt

K álmán

d r .,

F ranzenau

Á goston

d r.,

H o r u sitzk y

H e n r i k , I losvay

L a j o s d r . , J u g o v i c s L a j o s , K o c h A n t a l d r ., K u l c s á r K á l m á n d r ., L á s z l ó G á ­ bor

d r ., L ó c z y L a j o s d r ., L ő w M á r t o n

d r . , M á l y S á n d o r , M a u r i t z B é l a d r .,

M o d r a i - K o v á c h A n t a l , P a v l a n s z k y E d e , P i t t e r T i v a d a r , P o s e w i t z T i v a d a r d r .. t e l e g d i R ó t h K á r o l y d r ., S c i i r é t e r Z o l t á n d r ., S t e i n b a c h G y u l a , S t r e d a R e z s ő d r . , S z é k á n y B é l a d r .,

D. S z e ö k e I m r e , S z o n t a g h T a m á s d r ., T r e i t z P é t e r .

Y e n d l A l a d á r d r ., V i g h G y u l a d r ., Z i m á n y i K á r o l y d r ., Z s i g m o n d y Á r p á d .

I mre

Távolmaradását kimentette: P a p p K á r o l y dr., elsőtitkár. Jegyző: M a r o s másodtitkár. 1 H ulyák

V.:

Földtani

K özlö n y 1903. X X X I I I . köt. pag. 04.

88

TÁRSULATI ÜGYEK.

Elnök megnyitja az ülést és üdvözli a nyári pihenő óta első ízben egybegyült szaktársakat, majd felszólítja a másodtitkárt előterjesztéseinek megtételére. Másodtitkár jelenti, hogy az 1913 június 4-én tartott választmányi ülés társulatunk örökítő tagjaiul választotta: 1. S c h r é t e r Z o l t á n d r. m . k . g e o l ó g u s u r a t , a k i 1 9 0 6 ó t a r e n d e s t a g , é s 2 . V e n d l A l a d á r d r. m . k . g e o l ó g u s u r a t , a k i 1 9 1 0 ó t a r e n d e s t a g , m i n d k e t t ő t L i f f a A u r é l d r. v á l a s z t m á n y i t a g a j á n l a t á r a .

Örvendetes tudomásul szolgál. Ezután az Elnök átadja székét

dr. alelnöknek. 1. S c h a f a r z i k F e r e n c dr. műegyetemi tanár «Ujabb ásványlelőhelyek Budapest környékén» címen több ritka ásványt tartalmazó kőzetet mutat be Budapest környékéről, nevezetesen s i l l i m a n i t o s c s i 11 á m p a 1 á t és c y a n i t o s g r á n u 1 i t o t, mint a Duna által odasodort pleisztocén görge­ teget Czinkotáról és egy c i r k o n b a n bővelkedő r i o 1 i 11 u f á t a kistétényi szarmatakorú mészkőpadok közül, utóbbit mint egy szarmatakorú v u 1 k á n i h a m u s z ó r á s eredményét. Az előadáshoz szót kér L ó c z y L a j o s dr. tiszteleti tag. Elmondja, hogy láva­ ömlések nélküli hamuszórások nemcsak a harmadkornak az előadásban fel­ sorolt emeleteiben, hanem már sokkal régebben is jelentkeztek, és pedig a deltiroli pachycardiumos tufák analógiájára a bakonyi felső kagylós mészkőben, egészen a tridentinus mészkőig. A régmúlt idők vulkáni tevékenységének beszé­ des tanúi ezek. Nagyon érdekesek azok az óriási kavicstömegek, melyek a gráci meden­ céig és Wienig nyúlnak törmelékkúpok alakjában, s amelyekhez a most bemuta­ tott czinkotai görgetegek is csatlakoznak. E kavicstömegek köpenyként veszik körül a Lajt«hegységet és egyrészt Bécs, másrészt felénk lejtenek.SuEssel egyet­ értve nem az Alpokból, hanem a Morvahegységekből származtatja őket. Ács ts Bábolna körül H o r u s i t z k y és T i m k ó óriási kavicsokat leltek, amelyek méreteik szerint nem jöhettek az Alpokból. Felszólaló szerint nagy valószínűséggel Xyitra vármegye kristályos hegységeiből származnak. A budapestvidéki nagy kavicsokat sem a Duna hozta, erre kevés az esése. Az északmagyarországi hegységekből erednek, és pedig oly időkből, amikor siva­ tagi kiima uralkodott a inai Magyarországban. Viszontválaszában Előadó kifejti, hogy a bemutatott kőzetek annyira jel­ lemző és pregnáns kifejlődésüek, hogy összetévesztésük kizártnak látszik. B i z o ­ nyos, hogy hozzájuk hasonlók hazánkból nem ismeretesek. Legközelebb a AYien feletti Waldviertel-ben találhatók szálltán, s így onnan kell származtatni őket. Annyiban egyetért Hozzászólóval, hogy itt nem alpesi, hanem a Morvaország felé eső hegységekből származó kőzetekkel állunk szemben. A bemutatott pél­ dányok 10 kg-os tüskökből vannak leütve, amiknek idejutását talán a fenékjég és a tavaszi árvízhullám segíthette elő. Előadó ezek után elfoglalván elnöki székét, felkéri I í ó z s a M i h á l y dr. tanárt. «A németországi kálisót-elepek anyarétegeinek képződéséről és azoknak átalakulá­ sáról» szóló előadásának megtartására. S zontagh T amás

T ÁRS UL AT I

2 . R ózsa azoknak

Mihály

dr.

az

ifjab b

p o szth u n i-átalak u lá sá ró l

Ü GYE K.

zech stein i

tartott

k im erítő

S9

k á lisó telep ek

a n y a rétegeiről

s

elő a d á st.

Elnök köszönetét mond az érdekes előadásért, amely igen fáradságos be­ járások eredményét nyújtotta. Ismeri a német kálisótelepeket, s így tapasztalat­ ból mondhatja, hogy a látszatra alig megkülönböztethető sóféleségek rétegei között igen nehéz az eligazodás. Előadó eltér az O c H S E N i u s - f é l e magyarázattól, amely szerint a sótestek egységes és legfellebb megismétlődő folyamatok ered­ ményei. Rámutat arra, hogy tektonikai mozgások vertikális helyzetváltozásokat okoztak a medencékben, amikor a plasztikus sótestek összegyűrődtek, a meden­ cék lúgjai pedig ismételten átömlöttek a szomszédos medencékbe, diszkordáns rétegeket rakva le ottan. Hozzájárul ehhez még a descendens vizek kilúgozó mű­ ködése, amely egyrészt ismételten megváltoztatta a sótestek összetételét, más­ részt újabb lerakódásokra adott alkalmat. Mindeme körülmények rendkívül bonyolultakká teszik e sótelepek viszo­ nyait, amelyeknek felderítésében Előadó sok tekintetben eredeti utakon jár. Kívánatos volna, hogy érdekes eredményei mielőbb közkézre kerüljenek. 3. Ezután Elnök felkéri Z s i g m o n d y Á r p á d bányamérnököt, társulatunk tagját, « G ö r ö g o r s z á g i v a s é r c - e l ő f o r d u l á s o k * című előadása meg­ tartására. Zsig m o n d y ismerteti I. az A ttalanta—Psakna vidékén levő vasércvonulatot, II. a kakosalesi vasércelőfordulást, III. az Athéntől nyugatra elter­ jedő vasérceket, s IV. Seriptos-sziget és V. Amorgos-sziget vasérctelepeit. Meg­ jegyzi végül, hogy a Balkán újabb politikai alakulásai a görögországi vasérc­ telepek termelésére igen előnyösek fognak lenni. K och

A ntal

d r.

tisz te le ti

tag

az

ism ertetett

v a sércelő fo rd u lá so k b a n

a

f r u s k a g o r a i é r c e k a n a lo g o n j a it lá tja . O t t is a le g fe ls ő k r é t a k o r ú m é s z k ö v e k és a szerp en tin

határán

fordul

elő

a

barnavasérc,

a h a em a tit

és

m agn etit,

am ely

u tó b b in a k e g y e s darabjai p olárosán m á g n esesek .

Különösen a ledincei völgy északi oldalán talált nyomokat, melyek azon­ ban gyakorlatilag keveset Ígérnek. Kontaktmetamorf-képződést tételez fel, oly értelemben, hogy a pikritek és lherzolitok elbomlása és szerpentinné alakulása közben felszabaduló vas hatott a mészkőre. Ajánlatos volna ezeket az ércelőfordulásokat részletesen megvizsgálni. Elnök végül köszönetét mondva az előadó uraknak igen becses és érdekes előadásaikért, több tárgy hiányában a szakülést 7 órakor berekeszti. Jegyezte M a r o s I m r e másodtitkár.

2.

Jegyzőkönyv az 1913 decem ber 3-i szűkülésről.

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök: S c i i a f a r z i k F e r e n c dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: G l o e t z e r J ó z s e f , G ö n c z y K á r o l y , J o l e s z B é l a . K o t r b a G éza, K o l l á r Géza. K o lu m b á n S á n d o r. L észai F e r e n c , P é c h y F e r e n c . R e -

90

TÁRSULATI ÜGYEK.

Kien S á n d o r , S c h e r f E m i l , S z o l i n s z k y J e n ő , T u l o k I s t v á n , “W e i s z R e z s ő és V akim iczu T e t c s u g o Továbbá:

(Tokyo) vendégek.

B allexegger

B raun

G yufa

dr., D i c e n t y

D ezső,

dr., H i l i .e b r a n d J e n ő dr., I I o r u s i t z k y H e n r i k , H o r v á t h B é l a dr., I l o s v a y L a j o s dr., I n k e y B é l a , J u g o v i c s L a j o s dr., Kocii A n t a l dr., K o r m o s T i v a d a r dr., K r e n n e r J ó z s e f S á n ­ d o r dr., K u l c s á r K á l m á n dr., K u n A t t i l a , L á s z l ó G á b o r dr., L ó c z y L a j o s dr.. L ő w M á r t o n dr., M a j e r I s t v á n dr., M a r o s I m r e , M a r z s ó L a j o s , M a u r i t z B é l a dr., M o d r a i K o v ác ii A n t a l , P a n t ó D e z s ő , P a l k o v i c s J ó z s e f , P a p p K á r o l y , P á l f y M ó r dr., P o s e w i t z T i v a d a r dr., P i o z l o z s n i k P á l , S a s s L ó r á n t , S i g m o n d E i. e k dr., S t e i n h a u s z G y u l a , S t r ö m p l G á b o r dr., S z á d e c z k y G y u l a dr., S z i n y e i M e r s e Z s i g m o n d , S z o n t a g h T a m á s dr., S z ő t s A n d o r , T ef , e g d i K ó t h L a j o s , T i m k ó I m r e , T r e i t z P é t e r , U l i c s n y Iv á r o l y , V e n d l A l a d á r dr., V i g h G y u l a dr., V i z e r V i l m o s , V o g l V i k t o r dr., Z i m á n y i K á r o i . y dr., és Z s i g m o n d y Á r p á d t a g o k . Összesen 65-en. Az elnök az ülést megnyitván, felhívja a titkárt jelentésének megtételére. P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár bejelenti a november 5-iki válas/tm ányi ülésen meg­ választott tagokat. Elnök azután felkéri S z á d e c z k y G y u l a dr. kolozsvári egye­ temi tanár urat előadásának megtartására. 1. S z á d e c z k y G y u l a jelentést tesz a X II. n e m z e t k ö z i g e o l ó g i a i k o n g r e s s z u s r ó l , amely ez év nyarán Kanadában tartatott, s amelyen a magyar királyi kormány és a kolozsvári egyetem képviseletében jelent meg. A kongresszus ülései Torontóban tartattak meg 1913 augusztus 7 —14-dike közt, de az ülések előtt július 23-án kezdődtek a kirándulások és tartottak szeptember hó végéig. Ezenkívül a nagyobb városok is bemutatták nevezetességeiket a kon­ gresszusnak, úgy hogy kitűnő alkalom nyílott nemcsak Kanada földje eddig ki­ k u ta to tt geológiai viszonyainak, hanem Kanada legnevezetesebb helyeinek gaz­ dagsága rohamos fejlődése, törekvéseinek megismerésére is. A kongresszusnak 1200 beiratkozott tagja volt, de ezek közül csak 500 tag vett részt, ezek között Magyarországból egyedül a jelentést tevő, holott a Stock­ holmban tartott X I. kongresszuson 20 magyar tag jelent meg. líöviden vázolta nemcsak a kongresszus üléseinek lefolyását, hanem azokat a kirándulásokat is, amelyeken résztvett. Ezek elsője a Húron és Ontariotól északra eső, nemrég felfedezett gazdag bányavidékre volt vezetve (Sudbury, Cobalt, Porcupin), amelyen a világon ez idő szeriFit leggazdagabb nickelérc-bányászat van, továbbá gazdag ezüst-, arany-, vas-, kobalt- bányák is vannak itt. A másodikon, Montreal vidékén, a Monteregian-dombok alkalikus erup­ tivus kőzeteit, a harmadikon, Toronto vidékén, a Don völgyének glaciális lerakó­ dásait ismertették meg. A negyedik végigvezetett Kanada egész földén, a Csendes-tengerben fekvő Vancouvre-szigetie, Victoria városba. Ezen főleg a Kordillerák szerkezetét volt alkalom megismerni. Ennek nyugati vonulatában a Bihar-hegvség és Vlegvásza eruptivus kőzeteihez hasonló kőzettársaságot ismert fii. Ezeken kívül a Xiagarát és az Egyesült-Államok csodás szép Yellowstone-parkját is meglátogatta jelontésttevő a kongresszus kereten kivid. E mszt K á l m á n

dr., E

Köbért,

ndrey

E l e m é r , Gaál I stvá n

TÁRSULATI ÜGYEK.

91

Elnök az előadónak köszönetét mond rendkívül érdekes előadásáért, s egy­ úttal azért, hogy a kanadai X II . geológiai kongresszuson társulatunkat képviselni szíves volt. 2. ’S i g m o n d E l e k dr. műegy. tanár «A t a l a j m e c h a n i k a i é s f i z i ­ k a i v i z s g á l a t i m ó d s z e r e i r ő l » szóló előadásában a módszerek tudo­ mányos és gyakorlati jelentőségét saját és mások tapasztalatainak egybevetése alapján domborította ki. R ám utatott arra, hogy a mechanikai elemzésből csak durva különbségek vagy szélsőségek eseteiben vonhatunk gyakorlati következ­ tetéseket. A talaj gyakorlati minősítése szempontjából sokkal értékesebbek azok a fizikai sajátságok, melyek bizonyos körülmények közt állandók, u. m. a talaj szilárdsága, gyúrhatósága, tapadóssága, összetartása. A talaj időszakos fizikai állapotáról pedig hasznos felvilágosítást nyerünk a változó fizikai sajátságok meghatározása alapján. Ezek közül előadó ezúttal csak a porusvolumen, vízfoghatóság, levegőkapacitás és a víztartalom-változás meghatározására v on a t­ kozó módszereket ismertette és ezek gyakorlati jelentőségét tapasztalatokkal indokolta. Előadása folyamán a módszereket és a szükséges műszereket be is mutatta. Elnök ’S i g m o n d E l e k műegyetemi tanár úrnak alapos és szemléltető elő­ adásáért a társulat nevében köszönetét mond. 3. B a l l e n e g g e r R ó b e r t m. k. geológus, rendes t a g : A t a l a j o k o s z t á l y o z á s á r ó l tartott előadást, kapcsolatban a Földtani Közlöny idei 7 —9. füzetében magyar és francia nyelven megjelent «A talajok jellemzése vizes kivánatuk segélyével» című értekezéséhez. Elmondotta, hogy a talajok kialakulását megszabó tényezőket két főcso­ portba oszthatjuk, ezek 1. a kőzet, melyből a talaj keletkezett, 2. azok a folya­ matok, melyek segélyével a kőzet-törmelék egy a növények tenyészésére alkalmas közeggé vált. A tényezőknek ezt a két csoportját a múltban nem különböztették meg elegendőképen, főleg a második csoportbelieket hanyagolták el, ennek a követ­ kezm énye az volt, hogy nagyon eltérő természetű talajokat soroztak egy-ugyanazon osztályba, csupán csak azért, mert ugyanolyan kőzetből alakultak. Ezen tényezők szerepének taglalása után előadó reámutat azokra a nehézségekre, melyekkel egy természetes talajosztályozási rendszer felállítása jár. Az eddig felállított talaj osztályozások mind a talajok egy bizonyos saját­ ságán, vagy a talajképződés egy bizonyos tényezőjén alapultak, míg egy termé­ szetes rendszernek az összes főbb talajképződési tényezőket tekintetbe kell vennie. Ilyen természetes rendszer az, amelyet a m. kir. Földtani Intézet agrogeológusai fogadtak el és dolgoztak ki. Ennek az alapja az a megfigyelés, hogy minden talaj több szintre különül, melyek között genetikus összefüggés áll fenn. Az egyes talajszintek sajátságos karaktere és állandóan ugyanolyan elhelyeződése lehetővé teszik, hogy azok alapján a talajokat osztályozzuk. A főbb talajtípusok, melyek hazánkban nagyobb területeket foglalnak el, a szürke erdei talajok, a barna erdei talajok, a mezőségi talajok és a kérges-oszlopos székes talajok. Ezek morfológiá­ jának és genezisének ismertetése után szerző reátér saját vizsgálataira, melyeket az egyes talajtípusok jellemzésére a talajok vizes kivonatán végzett. Ezen vizs­ gálat eredményei, melyek a Földtani Közlöny 1 9 1 3 . évfolyamában a 3 1 7 — 3 2 4 .

9*2

TÁRSULATI ÜGYEK

oldalakon olvashatók, újabb bizonyítékai annak, hogy a magyar agrogeológusok által elfogadott talajosztályozási rendszer valóban megfelel azoknak a követel­ ményeknek, melyeknek egy természetes rendszer megkell hogy felelnie. B a l l e n e g g e r R ó b e r t r. tag előadásához szót kér H o r v á t h B é l a dr. m. kir. geológus és vegyész, rendes tag, aki a következőket mondja. 4. H orváth B éla h o zzá szó lá sa :

«Tisztelt Szakülés! H a B a l l e n e g g e r úr, kedves kollégám, úgy mostani érdekes előadásában, valamint a Földtani Közlöny múlt számában megjelent közleményében (1913. pag. 317.) a talajok jellemzése alatt azok osztályozását is gondolta a vezetőképes­ ség alapján, — miként én azt az említett cikk végén feltüntetett táblázat alapján következtethettem, mely táblázatban a talajok vezetőképességük szerint vannak osztályozva, — akkor ezen osztályozás lehetőségét részemről ez idő szerint két­ ségesnek találom. Kétségesnek találom három okból, és pedig 1-ször mélyen tisz­ telt előadó barátonmak saját vizsgálati eredményei alapján, 2-szor az én hasonló irányú vizsgálataim alapján, és 3-szor azon körülmény alapján, hogy a talaj mesterséges megváltoztatása, pl. szántás vagy műtrágyázás által a vezetőképes­ ség értéke, mint azt vizsgálataim is bizonyítják, megváltozik. 1. Az első aggályomat tehát, mely a talajoknak vezetőképesség szerint való osztályozására irányul, a cikkben közölt vizsgálatok képezik, amelyek éjjen azt bizonyítják, hogy a talajokat a vezetőképesség alapján ez idő szerint osztá­ lyozni nem lehet. A fent említett közleményben feltüntetett táblázatok szerint az egyes talajok vezetőképessége a következő határok közt ingadozik: Erdei szürke talaj (4) x 106 ............................................... 18*4—49\S. Erdei barna talaj (2) « 106 ................................................. 75-6 —138*4. Réti agyag (2) * 106 ............................................................... 7 1 3 —77 7, Mezőségi fekete talaj (1) x 106 ............................................. 51 *9, Mezőségi barna talaj (7) x 106 ............................................. 69'2—203, Székes talaj (2) * 106 ............................................................... 1 7 6 - 1 3 6 4 . A ( ) zárjel között lévő szám jelenti, hogy hányféle talaj vezetőképessége lett meghatározva. Ezen táblázat szerint többféle talajtípus egybeesik, tehát szabatos elkülö­ nítésük a vezetőképesség alapján kétségessé válik, ugyanis: erdei barna erdei barna réti agyag mezőségi barna

= réti agyag, = mezőségi barna, = mezőségi barna, - székes talaj.

2. A második aggályomat, mely a talajoknak vezetőképesség szerint való osztályozására vonatkozik, saját vizsgálati eredményeim képezik. H at talajnak legfelsőbb rétegét vizsgáltam meg, amely talajokat a földtani intézet agrogeológiai osztálya bocsájtotta rendelkezésemre, és amelyek T r e i t z P é t e r főgeológus barátom szóbeli bemondása szerint mind típusos zonális talajok voltak. A vizes

TÁRSULATI

1)3

ÜGY HK.

oldatot úgy készítetten), mint a hogyan G e d r o i c előírja, a meghatározásokat kétféle elektródokkal végeztem 18°-on, egy olyan pontos termostatban, melynél az ingadozás legfeljebb ± 0 05° volt, s a kapott eredmények középértékét vettem . A nyert eredmények a következők: Erdei szürke talaj x 106 ................................................................... 80 3, Erdei barna talaj nem állott rendelkezésemre, Réti agyag x 106 ............................................................................. 88*23. Mezőségi fekete talaj x 106 ...........................................................133*75, Mezőségi barna talaj x 106 ........................................................... 159*05. Székes talaj x 106 ............................................................................ 309*5, 290*96. Ezek szerint tehát egyedül a mezőségi barna talaj vezetőképességének értéke esik B a l l e n e g g e r kollégám által meghatározott értékhatárok közé, míg a többi talaj féleségnél az általam megállapított értékek egyike sem egyezik meg azokkal. 3. A harmadik aggályomat azon körülmény okozza, hogy mivel a talaj vezetőképessége a mélységgel változik, mint azt egy mezőségi fekete talajjal végzett vizsgálatom bizonyítja, ugyanis 0 — 10 cm-nyi mélységben

x 1 0 6 ............................................................133*75,

1 0 -20

«

«

«

«

............................................................ 98*27.

2 0 -3 0

«

«

«

«

.........................................................

80*90

3 0 — 40

<<

«

«

«

............................................................

72*70.

6 0 — 70

<<

«

«

«

............................................................

75*79,

8 0 — 100 «

«

«

<<

............................................................

56*38,

következik, hogy ha a talaj rétegeinek egymásutánját mesterségesen megboly­ gatjuk, pl. szántás vagy kapálás által, a legfelső szint — (ennek a vezetőképessége alapján csoportosítja ugyanis a fent említett cikk a talajokat) — vezetőképessége szintén megváltozik. íg y , mikor a szántást utánozandó a 0 —10 és 10—20 cm-nyi mélységű mezőségi fekete talajrétegeket egyenlő mennyiségben összekevertem, a vezetőképesség 114*67 volt, mikor pedig 0 —10, 10—20 és 2 0 —30 cm-nyi mély ségű talajrétegeket kevertem össze, a vezetőképesség 105*55 volt. Az elmondottak azt hiszem mind támogatják azon véleményemet, hogy a talajoknak vezetőképességük alapján való osztályo­ z á s a l e g a l á b b ez i d ő s z e r i n t n e m v a l ó s z í n ű . Végül megjegyzem, hogy az elektromos vezetőképesség értékeinek válto­ zásában mutatkozó rendszertelenség folytán ezen értékek még jellemző adato­ kul sem használhatók fel a talajok leírásánál.» H o r v á t h B é l a ezen felszólalására S i g m o n d E l e k megjegyzi, hogy B all e n e g g e r és H o r v á t h urak vizsgálatai nem állanak szemben egymással, mert csak a felfogásban és az adatok értelmezésében van az eltérés. B a l l e n e g g e r szán­ dékosan hagyta ki a szélső adatokat. Azt nem mondotta, hogy ez kritériuma, csak azt, hogy ez jellemzője a talajnak. A HoRVÁTH-féle típus-áttolódások csak

94

TÁRSULATI ÜGYEK.

kivételesek, ugyanis H o r v á t h úr olyan talajt vizsgált, amelynek felszínén a sók koncentrálódtak. A talajon a szántás is változtat, de ennek csak rögtön vizsgálva van értelme, mert ha egyszer a felsőrész átérik és a párolgás közbelép, úgy ismét a régi adatok fognak előállani. T r e i t z P é t e r felszólalásában megjegyzi, hogy a H o r v á t h B. dr. úrnak hivatalból átadott talajok között levő szürke erdei talaj jelzésű szelvény nem típusos hegyi erdei talaj, minthogy az Bács megye déli részéről egy elkékesedő mocsári erdőitől származik. B a l l e n e g g e r B o b é r t reflektálva a felszólalásokra, konstatálja, hogy H o r ­ v á t h B é l a úr azon téves felfogásból indul ki, mintha ő a talajok vizes kivona­ tának vezetőképessége alapján kívánná a talajokat osztályozni. Ő ezt sohasem mondta, mai előadásában is csak arra utalt, hogy a vizes kivonatokon végzett vizsgálatok az agrogeológusok által elfogadott morfológiai osztályozás helyességét új oldalról bizonyítják. A H o r v á t h úr által végzett meghatározások is ezt bizo­ nyítják. mert ha a szürke erdei talajtól eltekintünk, amely T r e i t z P é t e r fel­ szólalása szerint nem típusos erdei talaj, a többi érték egészen jól összevág az általa a Földtani Közlöny 324. oldalán közölt táblázat értékeivel, amely csak típusos talajokon nyert értékeket tartalmaz. H o r v á t h B é l a ennek a táblázat­ nak számadatait önkényesen megváltoztatta, amennyiben olyan értékeket helyet­ tesített bele, melyeket B a l l e n e g g e r nem típusos talajokon nyert, amely talajok átmeneti jellegét az említett dolgozatban ki is emelte. •Tervezte P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár.

ü.

•IcMjyxőkőnyv az 11)14 január 7-i szűkülésről.

Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután ö órakor kezdődik. Elnök: í g l ó i S z o n t a g i i T a m á s dr. királyi tanácsos. Megjelentek: B u g a r s z k y I s t v á n dr., G l o e t z e r J ó z s e f , K o t r b a G é z a , V a t t a y I s t v á n és V a k i m i c z u T e t c s u g o (tokyói tanár) vendégek. Továbbá: B a l l e n e g g e r R ó b e r t dr., B a l l ó R e z s ő dr., B e r k ó J ó z s e f , IvMSzr K á l m á n dr., H i l l e b r a n d J e n ő dr., H o r u s i t z k y H e n r i k , H o r v á t h B é l a dr.. J u g o v i c s L a j o s dr., K a d i c O t t o k á r dr., K o r m o s T i v a d a r dr., K r e n n e r J ó z s e f S á n d o r dr., K u l c s á r K á l m á n dr., L ó c z y L a j o s dr., L ő w M á r t o n dr.. M a r o s I m i i é , M o d r a i K o v á c h A n t a l , P a n t ó D e z s ő , P a p p K á r o l y dr.. P á l f y M ó r dr., R o z l o z s n i k P á l , S a s s L ó r á n t , S u h a f a r z i k F e r e n c dr., S c h e r f E m i l . Sciioi/rz P á l K o r n é l , S i g m o n d E l e k , S o m o g y i K á l m á n , S t e i n i i a u s z G y u l a . T i m k ó I m r e . T o b o r f f y Z o l t á n dr., I l k s n y K á r o l y . V ig h G y u l a , W e s z e l s z k y G y u l a dr. és Z s i g m o n d y Á r p á d tagok, összesen 40-en. E lnöklő

m ásodelnök

az

illést

m e g n y i t v á n , f e lh í v j a

az e l s ő t i t k á r t t i t k á r

je le i 11éséli(*k m e g l é t elére. Pa p p

K á r o l y dr. e l s ő t i t k á r b e je le n t i az 1913 d e c . 3-ik i v á l a s z t m á n y i ü l é ­

sen m e g v á l a s z t o t t (» t a g o t . l’iln ö k lő

m ásodelnök

elő a d á sá n a k megtartá«ára.

felkéri

H orváth

B éla

dr. r e n d e s ta g o t

b ejelentett

TÁRSULATI ÜGYEK.

1. H o r vá ti t B é l a dr., «A t a 1 a j m a n g á 1 1 1 a r t a 1 111 á n a k m e n yn y i s é g i m e g h a t á r o z á s á r ó l » ) szóló előadásában mérései alapján ki­ mutatja, hogy az eddig használatos ammoniás és acetátos clierniai módszerekkel a talaj mangántartalma pontosan nem mutatható ki. Az előadó azután ismertet egy colorimetriás módszert, mellyel a mangán gyorsan és pontosan kim utat­ ható. A módszer lényege az, hogy a mangánt persulfáttal permanganáttá oxi­ dáljuk, melynek koncentrációja azután ismert erősségű permanganáttal való összehasonlítás által colorimetriás úton könnyen meghatározható. Az előadó felhívja a szakülés figyelmét, hogy a földtani intézet 1011. és 1912. évi jelentésében közölt talajelemzési adatainál egy számítási hiba csúszott be. Ugyanis a grammaequivalensek kiszámításánál a kovasavnál csak a sósav­ ban oldódó kovasavat vette számításba, de nem vette hozzá még — amint S i g m o n d professzor szerint kellett volna — a nátronlúgban oldódó kovasavat is. Innét származik az oxygénmaradék magas értéke. Ezek majd igy helyesbítve fognak újítói sajtó alá kerülni. Elnöklő másodelnök az előadónak köszönetét mondva előadásáért, felkéri W e s z e l s z k y " G y u l a rendes tagot előadásának megtartására. 2 . W e s z e l s z k y G y u l a dr.: H e r k u l e s t i'i r d ő f o r r á s a i r a d i o ­ a k t i v i t á s á n a k v i z s g á 1 a t a című előadásában kifejti, hogy a liaszagvagpalákból fakadó Ferenc, Erzsébet I., Erzsébet II. és Szapáry-források olyan radioaktiv hatásúak, mint az átlagos magyar ásványvizek, tehát 0*1—0 ‘5 x 10(> Millicurie radioaktivitásuak. Ezekben a forrásokban H2 S is van. Ellenben a mészkőből fakadó Lajos, Herkules és Károly-források, ame­ lyekben H 2 S nincs, jóval erősebb radioaktivitásuak, mint a magyar ásványvizek, körülbelül olyan erősek, mint a budai Gellért-hegy melegvízű forrásai. A herkulesfürdői hévvizek radioaktivitása: I. Liaszagvagpalából fakadó kénhidrogén tartalmú hév­ vizek

Ferenc-forrás . . . . Erzsébet I. forrás . Erzsébet II. forrás . . Szapáry-forrás . . .

O .lO x l O - 6 Millicurie 0 .2 3 x l0 “ 6 « 0 . 3 4 x l 0 -6 « 0 .3 3 x l0 ~ 6 «

II. Mészkőből fakadó kén­ hidrogént nem tartalmazó hévvizek

Lajos-forrás . . Herkules-forrás. Károly-forrás .

1 .4 4 X 1 0 “ 6 2 .5 1 x l O - 6 6 .5 9 x 1 0 -*

A herkulesfürdői források ingadozó hőmérséklete a bonyolódott hid­ rosztatikai viszonyok, meleg, hidegvíz keveredés és duzzasztás következménye. A vizek keveredése nem mélyen, hanem a barlangban történik. Sem a radioakti­ vitás, sem a kénhidrogén-tartalom nem mutat juvenilis eredetre; mert az első csoportbeli források kénhidrogén-tartalma bizonyára a liaszpalákból ered. W e s z e l s z k y G y u l a előadásához többen hozzászólnak. L ó c z y L a .j o s üdvözli az előadót érdekes vizsgálataiért, s fölemlíti, hogy a múlt hónapban a madridi balneológiai kongresszuson végighallgatta M a u r k a u tanár előadását, aki nagy apparátussal igyekezett kimutatni, hogy a francia vizek fontos alkotórésze a rádium-emanáció, s hogy a radioaktivitás es a ritka

TÁRSULATI

ÜGYEK.

gazok között szerves összefüggés van. M a u r e a u vizsgálatai a K e v u e S c i e nt i f i q u e-ben fognak megjelenni, s ezeket fontosabbaknak tartja a német vizs­ galatoknál. A herkulesfürdői vizsgálatokat inkább a téli hónapokban kellene végezni, amidőn a fürdő üzeme nem zavarja a vizsgálatokat. Kiemeli, hogy a buda­ pesti és herkulesfürdői hegység tektonikai szerkezete nagyon különbözik, s ezért az előadónak ebbeli összehasonlítása kissé sántik/'1. S z o x t a g h T a m á s dr. másodelnök ráutal arra, hogy a herkulesfürdői hévvizek időszakonkint való megzavarodása vizsgálatai szerint a Cserna-patakból ered, mel}’m-k felsőbb szakaszán eltűnő vize a hasadékokon át a barlangüregbe szivárog s ott a hévvizeket összezavarja. Köszöni a m .kir. Földmívelésügvi Minisztériumnak, hogy alkalmat adott előadónak a vizsgálatokra, s óhajtja, hogy a m. kir Pénzügy­ minisztérium is vizsgáltassa meg Selmecbányán a Ferenc-akna melegvizeit. Emez óhajával az ülést esti 7 órakor berekeszti. Jegyezte P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár.

B ) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. a)

Kivonat az 1ÍH3 novem ber 5-én tartóit ülési jegyzőkönyvéből.

Elnök: Dr. S c h a f a r z i k F e r e n c m ű egyetem i tanár. Jelen vannak: E m s z t K á l m á n dr., F r a n z e n a u Á g o s t o n dr,. H o r u s i t z k y H e n r i k , I l o s v a y l a j o s dr., K o c h A n t a l dr., L ó c z y L a j o s dr., M a u r i t z B é l a dr., S c h r é t e r Z o l ­ t á n dr., S z o n t a g h T a m á s dr. é s T r e i t z P é t e r urak.

T ávolm arad ásuk at kim entették: P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár, és L i f f a választm án yi tag. Jegyző: M a r o s

Im re

A urél

dr.

másodtitkár.

Elnök 7 órakor megnyitja az ülést, üdvözli a választm án y t és harmonikus e g y ü t t ­ működést kíván az új ülésszakon. Ü dvözli továbbá L ó c z y L a j o s dr. tiszteleti tagot, abból az alkalomból, hogy balatoni nagy munkája megjelent és közkincscsé lett. Még a nyáron alkalma volt egy másik tiszteleti tagunkat: I l o s v a y L a j o s dr.-t is üdvözölhetni társula tunk nevében, és pedig a Lipót rend lovagkeresztjével történt legfelsőbb kitüntetése al­ kalmából. Szomorú érzéseket is kellett tolmácsolnia: V á m b é r y A r m i n

halála alkalmából a

Magyar Földrajzi Társaságnak, T e l e k i G é z a gróf halála alkalmából pedig az Orsz. Magy. B ányászati és K ohászati E gyesületnek fejezte ki társulatunk részvétét. Elnök ezután felszólítja a másodtitkárt előterjesztéseinek megtételére. Másodtitkár jelenti, hogy az 1913 június 4-iki választm ányi ülés óta rendes tagokul jelentk eztek: 1. T u d o m á n y-e g y e t e m i n ö v é n y t a n i

i n t é z e t, Kolozsvár. Ajánlja:

R i c h t e r A l a d á r dr. 2. S o ni o g y i

k ö n y v t á r, Szeged. Ajánlja: T ö m ö r k é n y i I s t v á n . 3. R e f o r m á t u s e g y h á z i t a n í t ó i s z a k k ö n y v t á r, Debrecen. Ajánlja: a titkárság. 4. B á r t a K á r o l y állami szakiskolai főm űvezető, Zalatna. Ajánlja: a titkárság. f>. J e k e l t u s

<>. ( » . j o n o v i c s István

r. t.

K k i c h tanárjelölt, Budapest. Ajánlja: a titkárság.

B ertalan

M iklós

császári tanácsos, Castelnuovo.

Ajánlja:

Gaál

TÁRSULATI ÜGYEK.

7. G e r e c z e Szakosztály.

P éter

8. R u d n y á n s z k y osztály.

dr. főreáliskolai tanár, főszolgabiró,

L á sz ló

97

Pestújhely.

R áckeve.

Ajánlja:

Ajánlja:

Barlangkutató

Barlangkutató Szak ­

A jelentkezőket a vá lasztm án y rendes tagokul megválasztja. Örökítő tagul jelentkezett : 9. K a r c z a g I s t v á n földbirtokos, K eszthely. Ajánlja: a titkárság. Örvendetes tudom ásul szolgál. Meghalt : 1. H e l t a i F e r e n c dr. székesfővárosi főpolgármester. Ajánlotta: Papp K á r o l y dr. 1910-ben. Szomorú tudom ásul szolgál.

K ilépésüket jelentették : 2. K

B é l a polgári iskolai tanár,

iss

Mármarossziget. Ajánlotta: S c h o k L i p ó t

1910-ben. 3. L e i d e n f r o s t G y u l a dr. tanár, Budapest. Ajánlotta: V a d á s z M ó r E l e m é r 1910-ben. 4. L e n k J e n ő tanár, Selmecbánya. Ajánlotta: V a d á s z M ó r E l e m é r 1910-ben. 5. M a d a r a s s y B e c k G y u l a , B udapest. Ajánlotta: a titkárság 1910-ben. I mre

6. R i c h t e r A l a d á r dr. egyetem i tanár, Kolozsvár. Ajánlotta: L ő r e n t h e y dr. 1909-ben. 7. R é v é s z S á m u e l oki. mérnök, B udapest. Ajánlotta: a titkárság 1910-ben. L ó c z y L a j o s dr. tiszteleti tag hangsúlyozza, hogy a kilépések csak az esetben v e h e ­

tők tudom ásul, ha az illetők fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. E lnök elrendeli a m ú lt ülés je g yzők ön yvén ek felolvasását, am e ly n ek m egtörténte u tán m egem líti, h ogy a kanadai geológiai kongresszuson S z á d e c z k y G y u l a dr. kolozsvári e g ye tem i tanár ur v e t t részt társulatunk képviseletében. Végül S z o n t a g h T a m á s dr. alelnök jelenti, hogy B ö c k h J á n o s szobrának a g y a g ­ m intája S t r ó b l A l a j o s mester m űterm ében készen áll és ruszkicai m árványból másfél életnagyságban fog kidolgozásra kerülni. Örvendetes tu dom ásul szolgál. Más tárgy nem lévén, Elnök az ülést 7 ó. 30 p.-kor berekeszti. J e g y e z te M a r o s I m r e másodtitkár.

b)

Kivonat az 1 9 1 3 decem ber 3-án tartott választmányi ülési jegyzőkönyvéből. Az ülés a kir. Magy. T erm észettu d om ányi Társulat üléstermében esti 8 órakor

kezdődik. E l n ö k : S c h a f a r z i k F e r e n c dr. m ű e g y e t e m i n y . r. t a n á r és d é k á n .

Megjelentek: T e l e g d i R o t h L a j o s tiszteleti tag, továb b á E m s z t K á l m á n dr., H

o r usitzk y

H

e n r ik ,

K

ormos

T i v a d a r dr., P á l f y M ó r dr., T im kó I m r e és T r e i t z P é t e r

választm á n yi tagok, S z o n t a g h T a m á s dr. m ásodelnök, P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár, Ma r o s I m r e m ásodtitkár és A s c h e r A n t a l pénztáros.

Elnök az ülést m eg nyitván , a mai jegyző k ön yv hitelesítésére felkéri P á l f y M ó r dr. és T im k ó I m r e

választm án yi tagokat.

Majd felhívja a titk árt jelentésének megtételére. P a p p K á r o l y dr. e l s ő t i t k á r erre a k ö v e t k e z ő k e t j e l e n t i :

«Igen tisztelt V álasztm ány! Tisztelettel jelentem, hogy a f. évi november 5-iki vá­ lasztm á nyi ülés óta r e n d e s

tagukol

Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914.

jelentkeztek: ^

98

TÁRSULATI ÜGYEK.

1. B a u m g a r t E r n ő kőiparos, Berlin. Ajánlja: a titkárság. 2. C z e l l e r

T ib o r

bölcsészethallgató,

Vác.

Ajánlja: K

ormos

T iv a d a r

dr. v á ­

lasztm ányi tag. 3. K l ü p f e l W a l t e r geológus, Strassburg. Ajánlja: a titkárság. 4. S t r a s s e r A l b e r t m é r n ö k , B u d a p e s t. A já n lja : a titk á r s á g . 5 . T e l k e s P á l m . k. földt. int. könyvtáros, Budapest. Ajánlja: M a r z s ó L a j o s r. t. 6. S c h e r f

E m il

oki. vegyészmérnök,

B udapest.

Ajánlják: S i g m o n d

E lek

és

S chafarzek F e r e n c .

A válastm án y a felsorolt urakat rendes tagokká megválasztja. Kilépésüket jelentették : 1. L ecieza V i k t o r székesfővárosi leánygim názium tanár, tagul ajánlotta: S t a u b M ó r 1874-ben. 2. H u l y á k 1900-ban.

Valér

3. Z s i l i n s z k y

kir. kát. főgimn. tanár.

E ndre

dr. földbirtokos,

Tagul ajánlotta : L i f f a A u r é l dr.

Békéscsaba.

Tagul ajánlotta:

T re itz

P é t e r 1895-ben. 4.

Pöstyén

f ü r d ő

1911-ben. Maghalt : 5. S t a r n a S á n d o r

igazgatósága

Pöstyén, tagul ajánlotta: H o r u s i t z k y

H en r ik

L a jo s

m. k. bányafőmérnök, Hodrusbánya. Tagul ajánlotta: C s e h

1885-ben.» A bejelentések tudom ásul vétele után a választm ány a folyó ügyek tárgyalására

tér át. A folyóügyek sorából a következők kerülnek sorra: 1. I l o s v a y " L a j o s dr. úr, társulatunk tiszteleti tagja értesíti a Választm ányt, hogy a kir. magy. Term észettudom ányi Társulat üléstermét társulatunknak a december, január s február első szerdájára engedélyezi. A választm án y a terem átengedéséért a kir. Magy. T erm észettudom ányi Társulat T ekintetes V álasztm ányának k öszönetét mond. 2 . A m. k. Pénzügym inisztérium R ó z s a M i h á l y dr. kálisótanulm ányainak közzé­ tétele ügyében átír az elnökséghez oly értelemben, hogy R ó z s a tanár külföldi ta n u lm á n y ­ ú j á r ó l a jelentést közvetetlenül a m. k. Pénzügym inisztérium hoz terjessze. A jelentés beérkezése után fog dönteni a tanulm ánynak a Földtani K özlön yben kért közzététele ügyében (1 4 0 — 1913. Földt. Társ. Elnöki és 145,611 sz. m. k. Pénzügyminiszteri iratok). 3. S z i l á d y " Z o l t á n dr. nagyenyedi kollégiumi tanár kéri a T ekintetes V álaszt­ m án yt, hogy a B e n k o F e r e n c emlékére indított gyűjtésben a B ethlen-kollégium ot t á ­ mogassa. A választm ány B e n k ő F e r e n c , az első magyar ásván ytan írója emlékének m e g ­ örökítését a legmelegebben pártolja, s az emlék megörökítésére irányult gyű jtést szívesen tám ogatja. Felhatalm azza a titkári hivatalt, hogy 300 gyű jtő ív et a Magyarhoni Föld tani Társulat költségére a társulat tagjainak szétküldhessen. 4 . B e l l a L a j o s a B arlangkutató Szakosztály alelnöke a szakosztály v á la sztm á ­ nyának nevében kéri az an yaegyesü let választm ányát, hogy az «üdvös együ ttm ű k öd és érdekében ejtse módját annak, hogy a Barlangkutató Szakosztály vezetőiről szóló szem é­ lyes ügyek a Földtani K özlönyben nyilvánosan közzé ne tétessenek.» P álfy

M ór vá la sz tm á n y i tag m egjegyzi, hogy a v á la sz tm á n y b a n

is h a n g o z t a t t a ,

hogy a jegyzőkönyvek

csak k iv o n a t o s a n

közöltessenek,

már k ét ízben s különösen a

s z e m é l y e s ü g y e k a n y o m t a t á s b ó l m a r a d j a n a k ki.

Többek hozzászólása után Elnök kimondja, hogy a választm ányi ülések je g y ző ­ könyvei a jövőben a Földtani K özlönyben csak kivonatosan, s a személyes természetű ügyek kihagyásával közölt essenek. r>. Az E g y e t e m i T é r m é s z e t r a j z i S z ö v é t s é g

elnöksége kéri a v á -

99

TÁRSULATI ÜGYEK.

lasztm án yt, h ogy hátralékos tagsági díjait elengedve, a F öldtani K ö zlö n y t díjtalanul en ged élye zze . E lsőtitkár javaslatára a vála sztm án y kim ondja, h ogy a Természetrajzi Szövetség É v i Jelentéseivel hajlandó csere viszonyba lépni, hogy így a Szövetség a F ö ld tani K ö z ­ l ö n y t anyag i áldozatok nélkül megszerezhesse. 6.

E lsőtitkár jelentést tesz az általa kezelt forgótőke állásáról. Eszerint az 1 —

669. sz. tételek ala tt bevétel 16,977 K 62 f, az 1 —207 sz. tételek alatt kiadás 16,265 K 95 f. K észp én z m aradván y 711 K 67 f. A bejelentést a v á lasztm án y tudom ásul veszi. E g y éb tárgy híján E lnök az ülést esti félkilenc órakor berekeszti. K elt B udapesten, 1913 december 3-án. J eg y e zte P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár.

<■)

Kivonat az 1 9 1 4 január 7-én tartott választmányi ülési jegyzőkönyvéből. Az ülés a kir. magy. T erm észettu d om ányi Társulat üléstermében estéli fél n y o lc

órakor kezdődik. Elnök: S z o n t a g h T a m á s dr. királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet aligazgatója. Jelen vannak: L ó c z y L a j o s dr. tiszteleti tag, tov áb b á E m s z t K á l m á n dr., H o r u s i t z k y H e n r í k , K o r m o s T i v a d a r dr., P á l f y M ó r dr., T im k ó I m r e választm án yi tagok, K a d i c s O t t o k á r dr. rendes m e g h ív o tt tag, m int a B arlangkutató S zakosztály titkára, P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár, M a r o s I m r e m ásodtitkár és A s c h e r A n t a l pénztárnok.

Elnöklő m ásodelnök az ülést m egnyitván , jelenti, hogy S c h a f a r z i k F e r e n c dr. eln ök úr a m ű eg y e tem i tanácsban m ost folyó tanácskozás m iatt nem jelenhet meg a mai ülésen. E lnök i bejelentéseit örvendetes hírrel kezdi. U gya n is I l o s v a y L a j o s dr. m ű e g y e ­ te m i tanár urat, társulatunk tiszteleti tagját Őfelsége tegnap, azaz január 6-án vallás- és közok tatásü g yi államtitkárrá n evezte ki. A v á lasztm án y felhatalm azását kéri, h ogy a tár­ sulat v á lasztm án ya nevében az elnökség írásban üdvözölje magas méltóságba ju to tt régi, buzgó tagtársunkat. A vála sztm á n y a legnagyobb örömmel járul hozzá I l o s v a y L a j o s dr. állam titk ár úr üdvözléséhez, s felkéri az elnökséget, hogy legm élyebb tisztelete to lm á c so ­ lása kapcsán az üdvözlő iratot minél előbb I l o s v a y tiszteleti tagunkhoz juttassa. Elnöklő másodelnök ugyancsak üdvözli T im k ó I m r e választm ányi tagtársunkat főgeológusi előléptetése alkalmából, valam in t K a d i c s O t t o k á r tagtársunkat o sztá ly g e o ­ lógussá és M a r o s I m r e m ásodtitkárt I. osztályú geológussá történ t kineveztetése a l­ kalmából. E m ez örvendetes hírek m ellett szomorú esem én y is történt. U gyan is A s c h e r A n t a l pénztárosunk neje: szül. W e i s z A n t ó n i a házasságuk 20-ik évében múlt év december 24-én elh ún yt. A vála sztm án y a nagy csapásban m ély részvétét fejezi ki A s c h e r A n t a l p é n z ­ táros úrnak. Elnöklő másodelnök ezekután felhívja az elsőtitkárt, hogy a m últ ülés je g y z ő k ö n y ­ v é t olvassa fel. Ennek m egtörtén te után a mai ülés je gyzők önyvének hitelesítésére fe l­ kéri H o r u s i t z k y H e n r i k és T im k ó I m r e választm ányi tagokat. Majd felhívja a titkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár jelenti, h ogy az 1913 december 3-iki választm ányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek: 1. M. k. á l l a m i E r d ó h i v a t a l , Szom bathely. Ajánlja: a m. k. Földmívelósü gyi Minisztérium. 2. D öm ö t ö r J á n o s bányam érnök, Buják. Ajánlja: N o s z k y J e n ő r. tag. 3. S i l b e r s t e i n A r n o l d f ő s z e r k e s z t ő , B u d a p e s t . A j á n lj a : a t i t k á r s á g . 7*

100

TÁRSULATI

4.

B áró

W attenwyl

Ida,

ÜGYEK.

Pusztavesz.

Ajánlja:

H o r u sit z k y

H en r ik

v á la sz t­

m á n y i tag.

A választm án y a felsoroltakat rendes tagokul megválasztja. A folyóügyek sorából a titkár jelenti, hogy a társulat: 1. A

nagyenyedi B e t h l e n- k o l l é g i u m tanári karának gy ű jtőívét: B e n k ő F e r e n c mineralógus emlékének megörökítésére 300 példányban szétküldötte. Tudom ásul szolgál. 2. K o r m o s T i v a d a r dr. választm ányi tag az Adria-E gyesület nevében csereviszony kötését kéri. Megtörténik. 3. A minnesotai egyetem könyvtára kéri a F öld tan i K özlön y régi évfolyam ait csere fejében. A választm ány felhatalmazza a titkárt, hogy a meglevő készletekből küldhessen. 4. A n e m z e t k ö z i P a n a m a k i á l l í t á s rendezősége m eghívja a társulatot S.-Franciscoba 1915 febr. 20-dika és december 4-dike között bármely napon felolvasások tartására. A választm ány annak idejében a kiállításra elutazó tagtársak közül fog valakit felkérni a képviseletre. 5. A X . n e m z e t k ö z i F ö l d r a j z i Kongresszus R óm áb an a föld dombormü térképének k iadását határozta el, kéri ennek közlését a Földtani K ö zlö n y ­ ben. A v á lasztm án y a közlést megengedi. 6. S e m s e y A n d o r dr. úr tiszteleti tagunk megköszöni 80 éves születésének é v ­ fordulóján 1913 december 22-én történt üdvözlését. Elnöklő másodelnök jelenti, hogy S e m s e y A n d o r urat Tátraszéplakon személyesen üdvözölte ez alkalommal a m. k. földtani

intézet nevében, amikor a társulat jók ivánatait is kifejezte. 7. S c h r é t e r Z o l t á n dr. tagtársunk lemond választm ányi tagságáról, m inthogy soknemü elfoglaltsága m iatt üléseinken részt nem igen vehet. A választm ány nem kívánja egy tagjától sem, hogy minden ülésen megjelenjen, s ez okból S c h r é t e r tagtársunk lem on ­ dását sem fogadja el, hanem óhajtja, hogy működését a lehetőség szerint a hátralevő trienniumban is folytassa a társulatban. 8. A m . k. B e l ü g y m i n i s z t e r U r

1913 júl. 11-én kelt 103,071. I. A. sz. á t ­

irata kapcsán társulatunk m ód osított alapszabályait visszaküldi oly megjegyzéssel, hogy a fiókegyesületek s külön szervezettel biró szakosztályok szervezete és az a n yaegyesü let­ hez való viszonya az alapszabályokban meghatároztassék. Ezen leiratot a székesfőváros tanácsa 1913 nov. 17-én kelt A. 96,674. X IV . ü. o. számú átiratával közli dr. S c h a f a r z e k F e r e n c elnök úrral. Elnöklő m ásodelnök a felolvasott leirattal kapcsolatban felhívja az elsőtitkárt, hogy terjessze elő a Barlangkutató Szakosztály átiratát is, m inthogy a két ügy szorosan összefügg. 9. Elsőtitkár erre felolvassa a B a r l a n g k u t a t ó S z a k o s z t á l y n a k 1914 január 6-án kelt és a N agytek in tetü Választm ányhoz intézett 2. számú b e a d v á ­ n y á t , amelynek lényege az, hogy a Szakosztály örökítő és alapító tagjainak helyzete tisztáztassék. Ugyanis a Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének 8. pontja szerint a 1 ap í t ó és ö r ö k í t ő tag az, aki 100 illetőleg 200 K összeggel előfizet, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e vagy sem az anyatársulatnak. A Földtani Társulat 1913 június 4-iki választ mányi ülése viszont kim ondotta, hogy az Ügyrend szelleme az, hogy a szakosztálynak örökítő s alapító tagjai is csak azok lehetnek, akik az anyaegyesületnek is tagjai. E m e határozatot a szakosztály sérelmesnek tartja és kéri a választm ányt, hogy eme határoza­ t á t vonja vissza. P a p p K á r o l y elsőtitkár szerint a határozat visszavonása teljesen tárgytalan, m inthogy a Belügyminisztérium Alapszabályaink m ódosítását eddigelé nem engedélyezte, s ilymódon a szakosztályi ü g y ren d eddigelé am úgy sem érvényes.

TÁRSULATI ÜGYEK.

101

H o r u s it z k y H e n r i k é s K o r m o s T iv a d a r v á l a s z t m á n y i t a g o k n é z e t e s z e r in t a s z a k ­ o sz tá ly és az a n y a e g y e sü le t k ö z ö tt le v ő e lle n té te t o ly m ó d o n le h e tn e k ie g y e n líte n i, h o g y a z Ü g y r e n d v ilá g o sa n m o n d ja k i a z t, h o g y a la p ító és ö r ö k ítő ta g s á g i d íja t b á rk i fiz e th e s ­ sen is

a sza k o sz tá ly n a k ,

azonban

m űködő

tag

csak

az leh essen ,

aki az a n ya eg yesü letn ek

ta g ja . Többek

h o zzászólása

u tán

eln ö k lő

m á so d e ln ö k

k im o n d ja ,

hogy

a

v á la sz tm á n y

t ö b b s é g é b e n a z a n é z e t a la k u l t k i, h o g y a s z a k o s z t á ly n a k a la p ít ó j a , ö r ö k ít ő je b á r k i l e h e s ­ sen, a z o n b a n jo g o k a t a s z a k o sz tá ly b a n csa k a z g y a k o r o lh a sso n , a k i az a n y a e g y e sü le tn e k is t a g j a .

E z e k u tá n in d ítv á n y o z z a , h o g y ú g y a z a la p sza b á ly m ó d o sítá so k ra , m in t a sz a k ­

o sztá ly i ta g o k

h ely z etén ek

tisztázására

b izo ttsá g

k ü ld e s sé k

k i, a m e ly n e k

ta g ja i

E m szt

K á l m á n d r., P á l f y M ó r dr. é s T im kó I m r e v á l a s z t m á n y i t a g o k l e g y e n e k .

Ezen bizottság közvetlenül tárgyaljon a B arlangkutató Szakosztályból kiküldött bizottsággal. Elsőtitkár ajánlja, hogy a két bizottság minél előbb közös tárgyalást kezdjen, s m ih elyt m egegyezés történik, a másodelnök úr elnöklete alatt közös határozatot hozzon, am ely határozat a január 28-iki választm án yi ülés elé kerüljön. A választm án y ezért felkéri S z o n t a g h T a m á s dr. másodelnök urat, h ogy a két bi­ zottság m űködését vezetni szíveskedjék. A közös határozatot a január 28-iki választm án yi ülés, illetőleg a februári közgyűlés lesz h iv atva szentesíteni. S ch afarzik F e r e n c e ln ö k úr 8 óra e l ő t t 5 p e r c c e l a v á l a s z t m á n y i ü lé s e n m e g j e le n v e , szin tén ó h a jtja , h o g y az a n y a e g y e sü je t v á la s z tm á n y a a sz a k o sz tá lly a l m in él elő b b b ék és m eg eg y ezésre jusson. P a p p K á r o l y titkár kéri a vá lasztm ányt, hogy az alapszabálym ódosításokkal k a p ­

csolatban a 20. szakasz is olykép módosíttassák,: «Az elsőtitkár vezeti az ü gyek et és az ülések jegyzők önyvét; a s z e r k e s z t ő b i z o t t s á g

k ö z r e m ű k ö d é s é v e l szer­

keszti a kiadványokat». A választm án y a szerkesztőbizottságnak alapszabályszerű kim ondását nem tartja szükségesnek, mert a szerkesztés kérdését a v álasztm á n y csak ügyrendbeli dolognak v é l ­ vén, a szóbanforgó választm án yi megállapodást nem óhajtja ilyen állandó módon rög­ zíteni. 10.

Titkár jelenti, hogy a februári közgyűlés a pénztárvizsgáló bizottság tagjaiul

I l o s v a y L a j o s , L ő r e n t h e y I m r e és P e t r i k L a j o s urakat kérte fel. Elnök ajánlja, h ogy

a nagy m értékben elfoglalt I l o s v a y L a j o s tiszteleti tag úr helyettesítésére a választm án y E m s z t K á l m á n dr. választm án yi tag urat kérje fel. Elnöklő másodelnök ezekután kimondja,

h ogy f. hó 25-én tartandó pénztárvizsgálaton I l o s v a y L a j o s űr helyettese gy a n á n t E m s z t K á l m á n dr. úr fog megjelenni.

Elnöklő másodelnök végül m egköszönvén a B arlangkutató Szakosztály titkárának a mai ülésen való szíves közreműködését, estéli negyed kilenc órakor az ülést berekeszti. J e g y e zte P a p p K á r o l y dr. elsőtitkár.

GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 1.

Scliafarzik Ferenc einlékbeszéde Höckh Jánosról.

A Magyar Tudományos Akadémia 1914 február 28-án esti 6 órakor összes ülést tartott, amelyen S c i i a f a r z i k F e r e n c levelező tag e m l é k ­ b e s z é d e t tartott N a g y s ú r i B ö c k h J Á N O sr ó l, a m. kir. földtani intézet volt i g a z g a t ó j á r ó l , aki a Magyar Tudományos Akadémiának levelező t a g j a volt. A hangulatos emlékbeszéd meghallgatására nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe. A családtagok közül ott láttuk B ö c k h H u g ó dr. m. kir. főbánya­ tanácsost, a S e l m e c b á n y á i főiskola r. tanárát. B ö c k h B É L Á t, a SiemensSchuckert budapesti elektromos cég főmérnökét és B ö c k h B é l á k é úrhölgyet. Megjelentek t o v á b b á a következő vendégek : B á r d o s s y A n t a l m . k ir . fő b á n y a ta n á c sós, a m. k ir . p én zü g y m in isztériu m képviseletében, D e v e c i s D e l V e cch io d r .,

mán

m.

F erenc

szék esfővárosi

földtani

k ir .

in té z e ti

K á r o l y n é , H o rusitzk y" H e n r ik dasági

ak ad ém ia i

A ntal

m ű eg y etem i tanársegéd,

J jÁ sz ló Gábor

nyug.

o sztá ly g eo ló g u s

m . k ir .

i g a z g a t ó , a m . k ir . f ö l d m í v e l é s ü g y i K ulcsár

Papp

nyug.

m.

fő g eo ló g u s,

B o z l o zsn ik

forrástulajdonos, Z oltán Tamás

dr. dr.

m.

szobrászm űvész, Zsed én y i b ó l,

S ciiafarzik

m . kir.

a B éla

P ál

m.

kir.

Z sig m o ndy" Á r pá d

dr. g a z ­

m i n is z t é r iu m b ó l, K ovách tan ársegéd ,

L a j o s m . k ir .

főszerk esztője,

fő b á n y a ­

K issá r m á si

M ór d r . m .

k ir .

Má ly

fő g eo ló g u s,

m.

K álmán

kir.

g eo ló g u s,

F erencné,

m in iszteri

Osztr.

Sa x l e iin e r S c h m idt

özv.

aliga zga tója,

V endl tan ácsos

A ladár a

ta n á r, S zontagh

S trobl dr.

m.

fö ld m ív elésü g y i

Magy. A l l a m v a s u t

gyógy­

Sá n d o r n é , S c h r é t e r

E lek dr. m ű e g y e t e m i

intézet

V a l é r ia ,

az

G ötz

T i v a d a r m . k ir .

fö ld tan i

Tavaszy

özv.

Kál­

K ö z lö n y sz e r k e sz tő je , P o se w it z

g e o ló g u s, S igm ond kir.

vegyész,

K á l m á n d r. m ű e g y e t e m i

kir. m in is z t e r i t a n á c s o s , P á l f y

dr. a F ö l d t a n i

E mszt

K ároly' B ezső

dr. m . kir. o s z t á l y g e o ló g u s , L it s c h a u e r

K ároly

ig a zg a tó , és

főg eo ló g u s,

tanácsos, a Bányászati s Kohászati Lapok Sá ndo r

k özép itési

L ajos k ir .

tanár,

g eo ló g u s,

m in isztériu m ­

Társaság nyug. f ő f e l ­

ü gy elő je.

A M . Tud. Akadémia tagjai közül jelen voltak : P l ó s z S á n d o r másod­ elnök elnöklete alatt báró F ö r s t e r G y u l a tiszteleti tag, továbbá B a i . l a g i A l a d á r , B é k e f i B e m i g , Conciia G y ő z ő , Cs á n k i D e z s ő , id. E n t z G é z a , báró E ö t v ö s L ó r á n d dr., F e j é r p a t a k y L á s z l ó , F r ö h l i c h I z i d o r , G o l d z iiier

I g n á c , H e g e d ű s I s t v á n , H orváth G éza, I losvay L a jo s , K l e in G y u l a ,

K och

A ntal,

M éitely

K ö v k slig eth y

L a jo s, M unkácsi

B adó, K r e n n e r

B ernát, N émethy

J ó z s e f , M a tlek o vics Géza, B ados

Sá ndo r,

G usztáv, B é t h y

103

GEOLÓGIAI ESEM ÉN Y EK .

M ór,

S im o n y i

Z sig m o n d ,

Továbbá Á l d á s y F in á c z y Ede,

E rnő,

Ó nodi

A n ta l,

H oór

A d o lf,

M ór,

és S z i n y e i J ó z s e f rendes tagok. C s á s z á r E l e m é r , ifjú E n t z G é z a , F e j é r L i p ó t , S zily

K á lm á n

K om árom y

S c h a fa r z ik

X avér

A ndrás, Ferenc,

L őren th ey

Im re,

M a h le r

Szarvasy

Im re,

T ö ttö sy

levelező tagok, és H e i n r i c h G u s z t á v főtitkár. Távolmaradásukat k im e n te tté k : L ó c z y L a j o s egyetem i tanár, földtani intézeti igazgató, M a t t y a s o v s z k y J a k a b nyug. osztálygeológus Pécsett, S ö p k é z S á n d o r és Z i e l i n s z k i S z i l á r d műegyetemi tanárok. D a r á n y i I g n á c tiszteleti tag a következő táviratot küldötte a M. Tud. A k ad ém iá n ak : «Élénk sajnálatomra az emlékbeszéden nem lehetvén jelen, az ünnepelt nemes emlékének, noha a távolból, de hű kegyelettel adózom.» B é la ,

T uzson

János,

V isz o ta

G y u la ,

Z em p lén

G yőző

2. Dr. S u ess Ede halála. Folyó évi április 26-án hunyt el 82 éves korában a bécsi műegyetem első geológiai tanszékének nyugdíjban lévő világhírű tanára: S u e s s E d e , a Magyar­ honi Földtani Társulatnak 1886 óta tiszteletbeli tagja. Utolsó akaratához képest az elhunytat április 29-én d. u. 5 órakor Márcfalván Sopron-megyében, az ágostai evangélikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. Temetésén különösen a bécsi körökből számosán jelentek meg. A gyászszertartáson a Magyarhoni Földtani Társulatot elnöke: D r . S c h a ­ f a r z i k F e r e n c műegyetemi tanár, a m. kir. földtani intézetet pedig D r . V o g l V i k t o r kir. geológus urak képviselték, akik megbízóik meghagyásából két babérkoszorút helyeztek el a megboldogult tudós sírjára. A búcsúbeszédek sorában S c h a f a r z i k F e r e n c elnök nemcsak kettőjük, hanem az összes magyar geoló­ gusok nevében is a következő beszéddel búcsúztatta el a sír szélén a nagyrabecsült halottat: «Mélyen tisztelt gyászoló Gyülekezet! Mi mint a Magyarhoni Földtani Társulat és a m. kir. Országos Földtani Intézet küldöttjei jelentünk meg itten, hogy S u e s s E d é - í ő I a geológiai tudás világbajnokától búcsúzzunk! Mély megindultsággal tekintünk S u e s s E d e nyilt kriptájára s alig nyugodhatunk meg abba a tudatba, hogy Ő, a felejthetetlen vezér már nincsen többé az élők sorában. A geológus világ ugyanis több mint 60 év óta hozzászokott volt ahhoz, hogy Ő tőle okulásban részesüljön és halha­ tatlan műveiből tudást merítsen. Meggyőző szavai messzire hallatszottak el tan­ terme falain kívül is és irányt szabtak földünk geológiai fölépítése és fejlődéstörténete tekintetében még a legtávolabb állók számára is. Mély járású kutató-, írói- és tanári működését a Magyarhoni Földtani Társulat elismerte az által, hogy Öt, a szellemes tudóst mintegy 80 év előtt tiszteletbeli tagjává megválasztotta. Az immár Megboldogult különböző munkáiban, főleg azonban az «A n 1 1 i t z d e r E r d e» (F ö 1 d ü n k a r c u l a t a ) című nagy művében ismételten fog­ lalkozott Kárpát övezte hazánk geológiai viszonyaival, s igaz örömmel láttuk, hogy a magyar föld mindig jobban nőtt hozzá a szívéh ez; valamint észrevettük azt is, hogy viszont irányunkban is mindenkor meleg baráti érzéssel viseltetett. Magyarország földje oly annyira kedves volt neki. hogy magasan szárnyaló gon­

104

GEOLÓGIAI ESEM ÉNYEK.

dolatait sehol nyugodtabban rendbe szedni nem tudta, mint az ő csendes és kedve9 Márcfalváján. Távol a világvárosias zajtól zavartalanul mélyedhetett bele a nya­ ralója erkélyéről jól látható Alpok bonyodalmas szerkezetébe és innen pillantott (3 bele szinte látnoki képességgel még távoli kontinensek fölépítésébe, sőt még tekintélyes mélysékekig egész földünk belsejébe is! Mi magyarok kiváló megtiszteltetésnek érezzük, hogy az általánosan ked­ velt és tisztelt Mester utolsó akarata szerint a már előbb dicsőült élettársa olda­ lán magyar földben óhajtotta örök álmát aludhatni. Ú gy vesszük, mint melegen érző szívének nagybecsű zálogát, amelyet őszinte szeretettel tisztelni és m eg­ becsülni kötelességünk lészen. Legyen nekünk mélyen tisztelt gyászoló közönség ez a sír, pihenést nem ismerő áldásos életének utolsó állomása itten, Márcfalva hangulatos temetőjén, egy olyan kegyeletes jelvény, amely arra lesz hivatva, hogy a két egymásra oly annyira ráutalt testvérállam között a kölcsönös baráti megbecsülés érzését ébren ta r tsa ! — Ilyenformán S u e s s E d e soha el nem múló s életében mindig a szabadelvű eszméknek hódolt szelleme túl fog majd emelkedni a szűkebb szakkörök látóhatára fölé és mintegy földfölötti magasságok fényében példaadó szimbóluma lesz a két állam népei közti egyre bensőbbé alakuló csere­ viszonyának l1 Isten áldja S u e s s E d e szellemét és dicső emlékét!» *

Ezen rövid bejelentéshez még csak azt tesszük hozzá, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat nagynevű tiszteleti tagjáról jövő közgyűlésén még különösen fog megemlékezni. A S zerk esztőség .

J A z eredeti, német nyelven elm ondott szöveget 1. e füzet 225. oldalán.

SUPPLEMENT ZUM

F Ö L D T A N I K Ö ZLÖ NY XLIV. BAND.

JANUAR-FEBRUAR 1914.

1-1 HEFT.

ÜBER DEN XII. INTERNATIONALEN GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. — Mit den Figuren 1 —12.

Von Prof. Dr. J u l i u s v . S z á d e c z k y . 1

E in le itu n g . Das hervorragendste geologische Ereignis des Jahres 1913 war unstreitig der Geologenkongeß in Kanada. Obzwar die Sitzungen des Kongresses vom 7. bis 14. August in Toronto, einer der belebtesten kanad:sc-hen Städte am Ontario-See, abgehalten wurden, kann dennoch nicht von einem Torontoer Kongresse gesprochen werden, u. zw. nicht nur infolge der konventionellen Ausflüge, welche sämtliche geologisch wichtigen Gegenden Kanadas berührten, sondern haupt­ sächlich darum, weil nicht weniger als 8 vor dem Kongresse organisierte Exkur­ sionen aus der am St.-Lorenz-Flusse gelegenen Stadt Montreal abgingen und teilweise dahin zurückkehrten. Montreal, diese größte, sich unglaublich rasch entwickelnde Stadt Kanadas, war daher tagelang der Versannnlugsort aller Kongressisten, die an diesen vor­ hergehenden Exkursionen teilnahmen, zu welchem Zwecke der Kongreß im Stu­ dentenklub der Mc Gill-University ein temporäres Auskunftsbureau für Montreal eröffnete. Mit Freuden begrüßten wir allhier unseren, vom Stockholmer Kongresse wohlbekannten Freund Q u e n s e l , Privatdozent der Petrographie an der U niver­ sität Upsala, der für den Zeitraum des Kongresses zur Hilfe des E xekutivkom ités gewonnen wurde. In diesem Bureau erhielten wir nicht nur die Informationen. Postsendungen usw., sondern fanden auch einen Lesesaal und sogar ein separa­ tes Lokal für unsere von den Ausflügen heimgebrachten Sammlungen. Herr A d a m s , Professor der Geologie an der Mc Gill-Universität, war auch gleichzeitig der Präsident des Kongresses. Hier bewunderte ich schon zum ersten­ mal den pavillonmäßigen Bau und die überaus schöne Lage der amerikanischen U niversitäten, welch letzter Umstand ganz augenfällig die hohe Wertschätzung beweist, deren sich die Wissenschaften in Amerika erfreuen.

1 Vorgetragen in der Faehsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 3. Dez. 1913.

106

D! J U L I U S V. SZÁDECZKY

Die kleinere und unvorteilhafter gelegene Hauptstadt Ottawa des Kana­ dischen Reiches (Dominion of Canada) empling am 1. August ebenfalls jene Mit­ glieder des Kongresses, welche an den großen Exkursionen teilnahmen. Obgleich liier kein regelrechtes Zentralbureau eingerichtet worden war, erhielten die Geo­ logen im neuerbauten «Victoria Memorial-Museum» alle nötigen Auskünfte, wobei sich einige Lokalkomités uns mit dankenswerter Hingebung zur Verfügung stellten. Aber auch schon jener Umstand, daß der Generalsekretär des Kongresses, Herr B r o c k , Direktor der zentralen geologischen Antalt Kanadas, sowie zahl­ reiche hervortragende Funktionäre des Kongresses ständige Insassen von .Ottawa sind, bürgt für das allgemeine Interesse, inmitten dessen der Geologen-

Fig. 1. Cobalt: Grube Coniagas.

kongreß tagte. Der a undichtesten bewohnte Teil des Kanadischen Deiches ist die östliche Hälfte, weshalb denn auch die Hauptmomente des Kongresses sich in der Europa zugekehrten Hälfte des Kontinentes abspielten. Auf den Kongi'eß folgende große Exkursionen führten aber die an denselben teilnehmenden querüber durch den ganzen Kontinent. Der Hauptort des zentralamerikanischen Tieflandes in Kanada ist die Stadt Winnipeg, welche in 1881 nur noch 7985, gegenwärtig aber berseits mehr als 200,000 Einwohner zählt. In Winnipeg treffen sämtliche Verkehrslinien des kanadischen Tieflandes zusammen, und ebenda unterhält der Staat seine größte Auswandererzentrale. In allen berührten Städten waren eigene Empfangskomités beflissen, nach vorherfestgestellten Programmen den Kongressisten alles Sehenswerte zu zeigen und zu erklären. So hatten die Teil­ nehmer an einer vor dem Kongresse organisierten Exkursion (A 3: Sudbury, Cobalt, Porcupine) Gelegenheit, eine ganze Stufenfolge der neu angelegten und in steter Entwickelung begriffenen Ansiedelungen zu besichtigen. Hier wachsen die geringsten Grubenorte binnen 10 Jahren (wie z. B. Sudbury) zu Städten mit 50.000 Einwohnern, und Vancouver zählt bereits ihrer 200.000, obwohl bloß

D E R X I I . INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA.

107

N vor etwa 22 Jahren, nach der Eröffnung der Pacifique-Eisenbahnlinie (C. P. R.) gegründet.

G eologische Ausflüge (A3 mul A?) vor der Tagung des Kongresses. Im Verlaufe von 31 Ausflügen, welche vor, während und nach den in Toronto abgehaltenen Sitzungen organisiert wurden, konnten alle berühmtesten und inter­ essantesten geologischen Sehenswürdigkeiten des mit ganz Europa nahezu gleich­ großen Kanadischen Reiches den Kongreßmitgliedern vorgeführt werden. Was die verhältnismäßig geringe Zahl der kanadischen Geologen zu diesem Zwecke

Fig. 2. Porcupine: Neu angelegte Goldmine.

vorgearbeitet haben, würde ganz unglaublich erscheinen, wenn uns nicht bekannt wäre, daß bereits anläßlich der Wiener Tagung (1903) der Kongreß nach Kanada eingeladen worden ist. Es wurde jedoch damals die mexikanische Einladung ange­ nommen, worauf der nächstfolgende Kongreß — um nicht zweimal nacheinander Amerika zu besuchen — sich in Stockholm versammelte. So standen zur Vor­ bereitung des kanadischen Kongresses 10 Jahre zur Verfügung, welche Frist von unseren kanadischen Kollegen auch ehrlich ausgenützt wurde. Es waren ihnen bei dieser Arbeit, sowie bei der Organisation der Ausflüge die Geologen der Ver­ einigten Staaten behilflich, wie z. B. in den Kordilleren die Herren Geologen D a l y und W a l c o t t , am Oberen See Herr L a w s o n , Professor der Geologie an der Uni­ versität von Kalifornien, u. a. m. Von den auch an Kartenskizzen und Abbildungen besonders reichen ge­ druckten Führern (Guide) sei nur bemerkt, dass sie auf 1908 Seiten das Ganze der modernen geologischen Kenntnisse über Kanada zusammenfassen.

108

D! J U L I U S V. SZÁDECZKY

Die «A3: Sudbury-Cobalt-Porcupine» betitelte Exkursion war die erste, an welcher ich vor den Sitzungen des Kongresses teilnahm. Die Abfahrt war am •23. Juli von Montreal mittelst einem Extrazuge, der uns bis zum 2. August ausschließlich beherbergte. Bei dieser Gelegenheit besuchten wir den, nördlich von den Seen Huron und Ontario gelegenen, bisher als den ältesten bekannten Teil unserer Erdrinde, welchen E. Sven mit dem Namen «Kanadisches Schild» bezeichnet hatte. Hier ist die präkambrische Gruppe besonders mächtig entwikkelt, da diese Sedimentreihe (Sudbury-series) auf wenigstens 6000 m geschätzt wird. Darunter lagern aber noch die eisenhaltigen Grünsteine und Grünschiefer

Fig. 3. Essexitlager auf Mount Royal bei Montreal.

der Keewatin-Serie, sowie die Sedimente der Grenville-Serie. In der Schichten­ folge, welche jünger ist als die Laurentian-Formation, beginnt das Huronian mit einem Grundkonglomerate, und enthält in seiner oberen Abteilung auch vulkanische Tuffe. Das Huronian ist von einem jüngeren, noritartigen Gange in der Form eines beckenförmigen Lakkolites (basin-shaped laccolitic sill), durch­ brochen, an dessen unterem Kontakte das allerreichste Nickelerz der Welt abgebaut wird. In seinen oberen Partien verwandelt sich hier der Norit in ein mehr saures Gestein, den Mikropegmatit. Reiche Eisenerzlager sahen wir bei dieser Gelegenheit in der Gegend des Moose-Mountain und des Sees Tamagami, wo stellenweise quartäre Gletscher­ schliffe diese Erze gänzlich freigelegt hatten. In der Umgebung der Stadt Cobalt besuchten wir die in 1903, bei einem Eisenbahnbaue entdeckten Silber- und KobaltLager, sowie die neuesten Goldgruben bei Porcupine. Das Gold kommt hier haupt­ sächlich in gediegener Form, als ein Produkt präkambrischer Eruptionen in

D E R X I I . I N T E R N A T I O N A L E G E O L O G E N K O N G R E S S I N KANADA.

109

Quarzgängen vor. Sehr ckarakteristisch ist übrigens hier der Umstand, dass nicht nur allein die Stadt Cobalt, sondern noch etliche weitere Ansiedelungen ihren Namen von ihrer jeweiligen Erzführung erhalten haben, ja eine Grube, aus welcher Kobalt, Nickel, Silber und Arsen gewonnen wird, ganz einfach Coniagas benannt ist, u. zw. nach den chemischen Zeichen dieser Metalle (Co. Ni. Ag. As.). Außer­ dem sind einige Distrikte nach hervorragenden Geologen, wie Coleman, Kemp, Miller, u. a. benannt. Allenfalls machen die aus allen Weltgegenden zusammenge­ strömten Bergleute mit ihrer farblosen Kleidung und düsteren Gesichtern einen um vieles weniger gemütlichen Eindruck als die unseren daheim. Aber auch der hiesige Goldbergbau wird weniger lange dauern als wie im siebenbürgischen

Fig. 4. Die kanadischen Rocky Mountains südlich von der Station Loggan.

Erzgebirge, da er mit einer solchen Intensität betrieben wird, daß z. B. in einer Grube binnen einiger Jahre eine Teufe von über 500 m erreicht worden ist. Am letzten Tage dieser Exkursion besuchten wir zu Schiff die Gegend eines der anmutigsten nordamerikanischen Seen, des Tamagami, wobei wir die Keewatinund jüngeren präkambrischen Gebilde, dann die von diluvialen Gletschern ober­ flächlich abgeschliffenen Magnetitlager sahen. Letzere sind ärmer als jene bei Moos-Mountain und werden deshalb gegenwärtig noch nicht abgebaut. Auf der Insel Baer-Island betraten wir zum erstenmal eine Niederlassung der Indianer; die Hudson-Company, welche früher ausschließlich den Handelsverkehr mit den Indianern vermittelte, hat auf genannter Insel auch eine Ansiedelung. Am Rückweg hielten wir uns noch in Ottawa, der Hauptstadt Kanadas auf, um an den zu Ehren des Kongresses veranstalteten Festlichkeiten teilzu­ nehmen, und dort trafen wir auch mit den Teilnehmern aller übrigen Exkursionen zusammen. Es wurden besichtigt das Parlamentsgebäude, welches im Stil dem unseren ähnlich ist, dann das neue Victoria-Museum. Mittelst elektrischen Wagen

110

IX J U L I U S V. SZÁDECZKY

Durchkreutzten wir die ganze Stadt mit ihrer Umgebung, und besichtigten ihre staunenswerte landwirtschaftliche Musterwirtschaft. Der folgende Tag war für Montreal bestimmt, wo am Vormittag die Mc Gill-Universität etlichen ausländischen Vertretern feierlichst die Ehrendoktor­ würdeverlieh. Noch am selben Tage statteten wir unweit Lachine (einem Indianer­ dorfe) unseren Besuch ab und kehrten zu Wasser mit einem Dampfschiffe die Stromschnellen des Lac-hine-Flusses passierend zurück. Den 3-ten August verbrachten wir im Mount-Royal-Park, der schon deshalb unser ungeteiltes Interesse erweckte, weil in ihm nicht nur überwiegend der Essexit,

Fig. 5. Devonlandschaft am Lake Agnes unweit Loggan.

sondern Schritt für Schritt die schönsten Camptonit- und Tinguait-Gänge zu beobachten sind. So beschaffen, ist dieser Park ein wahrer geologischer Garten in der nächsten Nähe der Universität. Da die Stadt sich bereits um den ganzen Berg herum ausgebreitet hat, wird gegenwärtig durch letzteren ein Tunnel ge­ bohrt, wodurch es uns möglich wurde, im Tunnelschachte den untersilurischen (Ordovician) sog. Trentonkalk von mannigfaltigen Essexitgängen durchdrungen zu sehen. Die nächstfolgenden zwrei Tage (5. und 0. August) waren mit der Exkur­ sion A 7 ausgefüllt, wobei wir unter der Leitung unseres Präsidenten, Herrn A d a m s , die weiteren Essexitvorkommen am Mt. Royal und am Mt. Johnson jenseits des St.-Laurence-Flusses besichtigten.

DER XII.

INTERNATIONALE

0 K O L O G E N KONG RESS I N KANADA.

1]1

KongreßsitzuiHjcii in Toronto. 7 .— 14. August.

Die eigentliche Zentrale des ganzen Kongresses, Toronto, ist, was Handel lind Verkehr anbelangt, nach London die zweitgrößte Stadt des britischen Reiches; auch wies ihre Einwohnerzahl binnen 10 Jahren einen Zuwachs von etwa 138% auf. Ganz überwältigend war der edle Wettstreit, welchen die Regierung, die Stadt, die Universität, Klubs- und Privatleute, nicht minder unsere dortigen Kollegen entfalteten, um den etwa 500 anwesenden Ivongressisten — im Ganzen waren 1152 Mitglieder angemeldet — die in Toronto zugebrachten Tage unver­ geßlich zu machen. Die feierliche Eröffnung des Kongresses fand am 7. August um 12 Uhr mittags statt, zu welcher Gelegenheit wir uns in der großen Aula (Convocation hall) der Universität versammelt hatten. Zuerst ergriff der Präsident des aller­ höchsten Richterstuhles von Kanada das Wort, um im Namen des abwesenden Ehrenpräsidenten, seiner königlichen Hoheit dem Duke of Connaught, uns zu begrüssen. Dann folgten die übrigen Ansprachen, in welchen der Minister­ präsident von Seiten der Regierung, der Bergwerks- und Finanzminister im Namen des Staates Ontario, der Lord Mayor von Toronto und der Präsident der gastgebenden Universität den Kongreß willkommen hießen. Im weiteren Verlaufe der Eröffnungssitzung legten der Präsident und der Generalsekretär des Stockholmer Kongresses ihre Ämter ab, worauf letzterer die Liste der künf­ tigen Administrations- und Aussehußkomites verlas, dann der neue Präsident und Generalsekretär an ihre Stelle traten. Es wurde hierauf das im Aufträge des XI. Kongresses erschienene Werk «Coal resources of the world» vorgelegt und noch am selben Tage in der Generalsitzung eingehend erörtert. In diesem aus 3 Quartbänden von zusammen 1370 Seiten und einem 48 Kartenblätter enthaltenden Atlas bestehenden Werke ist der Ungarn betreffende Teil von un­ serem Generalsekretär, Herrn K arl v . P app verfaßt worden.1 Verfasser hat hierin die bekannten Kohlenlager auf 357,958.418 Tonnen, die vorausgesetzten auf 1.359,749.000 Tonnen, demnach den gesamten Kohlenvorrat Ungarns auf 1.717,707.418 Tonnen geschätzt. Der Generalsekretär des Kongresses äußerte sich sehr anerkennend über diesen ungarischen Bericht. Diesem folgt die Mono­ graphie W. P etraschecks über den Kohlenvorrat von Österreich, dann eine ähnliche über Bosnien und Herzegovina von F r . K atzer geschildert. Es haben zu diesem monumentalen Werke nicht weniger als 64 Länder mit je einer Monographie beigetragen. Im Laufe der Diskussionen wurde betont, daß bei der Beurteilung der Kohlen die mikroskopisch-petrogräphisclie Untersuchung besser verwendbare Anhaltspuukte bietet als die rein chemische. Abends hielt Herr M a r g e r i e einen populären Vortrag über die geologische Karte der Welt. 1 «Les resources houilliéres de la Hongrie. • Rapport rédigé par C h a r l e s d e P a p p , docteur des sciences, géologuede l’état Hongrois, au nom de Mr. Louis d e Lóczy, profes seur de l’université, directeur de l’Institut Cléologique Royal Hongrois.

11*2

D; J U L I U S V. SZÁDECZKY

Am nächsten Tage begannen die parallelen Sitzungen in 3 verschiedenen Sektionen, deren erste das Präkambrium, die praktische Geologie, die Petrologie und Mineralogie, die zweite die Paläontologie und Stratigraphie, die dritte die Glazialgeologie und Physiographie zum Gegenstände hatte. Die Reihe der zur Diskussion bestimmten Fragen ist im XL1I. Bande (1912) des «Földtani Közlöny» (S. 921) bereits mitgeteilt worden. Der Ausschuß, dessen Mitglied auch ich war, versammelte sich täglich morgens um 9 Uhr zur Beratung. Am Vormittage waren auch die Sitzungen jener Komités abgehalten, welche der vorherige Kongreß zur Besprechung ein­ zelner Spezialfragen delegiert hatte. Um 10 Uhr begannen die Generalsitzungen,

Fig. (J. Gletscher am Berge Le Fray in Viktoria.

nachmittags um 2‘30 Uhr die Sektionssitzungen. Unmittelbar Ungarn berührend war bloß mein englischer Vortrag über die siebenbürgischen Erdgase. Aus den zahlreichen Nachfragen ersah ich, daß dieser Gegenstand so manchen Kongressisten wissenschaftlich und wirtschaftlich interessiert hatte. Über allen übrigen, zumeist ganz besonders wertvollen Vorträgen zu referieren wüide hier nicht am Orte sein. Es sei nur der Vortrag des Berliner Professors K ruscii hervorgehoben; er sprach über die primären und sekundären Erze und konkludierte dahin, daß bei dem Studium der Erzbildung heutzutage das Mikro­ skop unerläßlich geworden sei. I nter dem Eindrücke dieses Vortrages äußerte sich ein amerikanischer Geologe dahin, daß obzwar er früher der entgegenge­ setzten Meinung war, er von jetzt an überzeugt ist, daß hinsichtlich der Erzbildungsfrage Europa ihnen überlegen sei. Am 12-ten August waren zwei Ausflüge organisiert, u. zw. einer zum Nia-

DER

XII.

I N T E R N A T I O N A L E G E O L O G E N K O N G R E S S IN KANADA.

113

garafall, der andere ( B 2) zu den schönen pleistozänen Aufschlüssen unweit von Toronto, im Tale des Don gelegen, wo auf die Lorraineschichten (Ordovician) unmittelbar die interglazialen und noch jüngeren Sedimente konkordant auf­ gelagert sind. Übrigens führte auch vor den Sitzungen eine zweitägige Exkursion ( A 4) zum Niagara, um dessen sibirisches Grundprofil und die postglazialen Sedimente des pleistozänen Iroquois-Sees bei Hamilton zu demonstrieren. Die Schlußsitzung des Kongresses wurde am 14-ten August vormittags abgehalten. Als Versammlungsort des nächsten (XIII.) Kongresses wurde Brüssel gewählt und da gleichzeitig auch aus Argentinien eine Einladung vorlag, wird bei der neueren Tendenz des Kontinentwechsels der nächstfolgende (XIV.) Kongreß voraussichtlich in Buenos-Aires tagen.

Transkontiiientale Exkursion. Von allen Exkursionen des Kongresses hatten die nach den Sitzungen organisierten großen transkontinentalen entschieden den größten Reiz. Sie dauerten 23 Tage und führten von Toronto quer über Kanada zum Stillen Ozean. Zwei solche, je 100 resp. 120 Teilnehmer zählende Gruppen (C\ u. C.,) fuhren am 14. August von Toronto gleichzeitig ab. E in e to n ik

in

d ie s e r

den

E x k u rsio n en

K o r d i ll e r e n

u nter

h atte

zum

H a u p tz iele

d er L e i t u n g

des

das S tu d iu m

d er

K o n g r eß -P r ä sid en ten ,

T ek­ w obei

i h m d ie H e r r e n C o l e m a n , A l l a n u n d G o o d w i n a u s K a n a d a , d a n n d ie H e r r e n "Wa l ­ cott,

Law so n, Lane und D aly

aus

d e n V e r e i n i g t e n S t a a t e n b e h il f li c h w a r e n .

T e i l n e h m e r w a r e n u n t e r a n d e r e n T i e t z e , D i r e k t o r d er ö s t e r r e i c h i s c h e n g e o l o g i ­ s c h e n R e i c h s a n s t a l t , R ö m e r , P r o f e s s o r d e r G e o g r a p h i e a n d er U n i v e r s i t ä t L e m ­ b erg ; a u s D e u t s c h l a n d S t e i n m a n n ( B o n n ) , S t i l l e ( L e i p z i g ) , M il c h ( G r e ifs w a ld ) u nd P a ulcke (K a rlsru h e); aus F ra n k reich T e r m ie r , G e n t il , L o r y , Ma rg er ie und D eprat;

aus

S c h w e d e n €$ ä c k s t r ö m ; a u s

L o e w in so n -L e s s in g ; H

um e,

D irek tor

R u ß la n d

d er g e o l o g i s c h e n

T schernyschew A n s t a l t zu

und

K a iro , u n d

F e r m o r z u C a l c u t t a . A u s U n g a r n w a r ic h d er e i n z i g e K o n g r e s s i s t u n d m u ß t e m i t B e d a u e r n s e h e n , d a ß n a c h d er r e g e n T e i l n a h m e a m S t o c k h o lm e r K o n g r e s s e d i e s m a l d ie Z a h l der u n g a r i s c h e n M it g lie d e r s ic h s o a u f f a l l e n d v e r m i n d e r t h a t . W ir d

s ic h

doch

g ew iß

d ie

G eleg en h eit

n ic h t

so

b a ld

w ied erh o len ,

u m das

S t u d i u m d ie s e s a u s g e d e h n t e n G e b i e t e s b ei e in e r s o a u s g e z e i c h n e t e n L e i t u n g u n d O rgan isatio n

zu

erm ö g lich en . In

d e n s o n s t s c h w e r e r r e ic h b a r e n

G egenden

war

u n s d as S a m m e ln n ic h t nur d a d u rch erleich tert, daß unser E x tr a z u g an jed er i n t e r e s s a n t e n S t e l l e g e r a u m e Z e it a n h i e l t , s o n d e r n d a ß a u c h ein s e p a r a t e r W a g e n m it allen n o tw e n d ig e n P a c k g e r ä te n u n se ren S a m m lu n g e n zu r V e r fü g u n g sta n d .

Auf solche Art durchquerten wir drei, von einander ganz veischiedene geologische Regionen Kanadas, u. zw. am Beginne unserer Reise das nördlich von den großen Seen gelegene präkambrische Gebiet, wo der laurentische Gneis­ granit prädominiert. Im zentralen Teile dieses uralten Rindenstückes der Erde besichtigten wir bei Coldwell (am Oberen See) den Laurvikit genannten Nephe­ linsyenit, welcher die Grünsteine der Keewatin-Serie durchbricht und in den laurentischen Granit überzugehen scheint. Auch hier enthält er, wie unser NeFöldtani Közlöny XLIV. köt 1914.

8

114

m

J U L I U S V. SZÁDECZKY

phelinsyenit von Ditró, Pegmatit- und Camptonit-Gänge. Wir sahen bei Atikokan die Keewatinschichten, beim Steeprock-See den laurentischen Granit und die mit einem Grundkonglomerate darübergelagerten unterhuronischen Sedimente, in deren Kalken auch Petrefakte eingebettet sind. Das Keewatin ist von einem Diabase durchbrochen, dessen Alter (Koweenawan) dem Huronian nahe steht. Bei Mine Centre, unserer nächsten Station, sahen wir das Keewatin von Anorthosit und laurentischem Granit durchbrochen, wobei Gold, Silber und Kupfer an die Oberfläche gebracht wurde. Dann brachten wir einen halben Tag in der Gegend des Rainy-Lake zu, um die noch älteren «Coutchicbing» genannten gliin-

Fig. 7. Lake Morain bei Loggan.

merschieferartigen Sedimente zu studieren, welche ihrerseits wiederum von Keewatin-Gabbro und Algonian-Granit und Syenit (Huronian) durchbrochen sind. Die quartäre Vereisung hat diese mächtige präkambrische Formation tief aus­ geschliffen. Die einstige Verwätterungsrinde ist abgetragen worden und es ent­ stand das scheinbar endlose sumpfigmorastige Hügelland, welches größtenteils öde und unbewohnt ist. In den Bahneinschnitten war nur der ausgebleichte kaolinisierte Granitsand zu sehen. Ganz verschieden ist die nächstfolgende geologische Region, über welche unser Weg uns führte, nämlich der kanadische Teil des zentralen nordamerika­ nischen Tieflandes der Prairie. Ihre große Ebene, wo ehemals der glaziale AgassizSee lag, ist unserer heimischen Tiefebene, dem Alföld, nicht unähnlich. Dieser Vergleich wird noch durch den ganz vorwiegenden Getreidebau unterstützt, dessen kommerzieller Mittelpunkt die Stadt Winnipeg, Ilauptort des Distriktes Manitoba ist. In ihrer Nähe konnten wir die ungestörte Lage des ordovician

115

D E R X I I . I N T E R N A T I O N A L E G E O L O G E N K O N G R E S S I N KANADA.

und sibirischen Untergrundes beobachten. Die kahlen Hügelrücken tragen die markantesten Spuren der verschieden orientierten Gletscherschliffe, welche eines­ teils dem Labrador-, anderesteils dem Keew'atin-Gletscher zugeschrieben wer­ den. Ein Tag und zwei Nächte vergingen, bis wir dieses aus Kreide- und Laramieschichten zusammengesetzte Tiefland durchfahren hatten. Das Gebiet außer dem Agassiz-See ist keine absolute Ebene mehr, sondern ein sanft ansteigendes Gelände, das in drei Stufen aufgelöst werden kann. Auf der 2-ten und 3-ten Stufe sahen wir manche abflußlose Seen, an deren Ufern die für Salzböden karakteristische rötliche Vegetation zu erkennen war. Es scheint, daß die Nieder­ schläge zur Entwickelung eines Flußnetzes unzureichend sind. Auch ist das Gebiet

Fig. 8. Natürliche Brücke bei Field.

bei weitem nicht so fruchtbar, wie unser Tiefland, weshalb auch die Bevölkerung spärlich ist. In Medicin Hat, einer Stadt auf der hügeligen 3-ten Stufe gelegen, interes­ sierten mich die dortigen Erdgasquellen besonders. Es scheint jedoch über die tek­ tonische Lage der gasführenden Schichten hier große Ungewißheit zu herrschen, was jedoch die intensive Ausnutzung des Gases zu Kraftanlagen nicht ausschließt. Soviel konnte ich dennoch erfahren, daß hier nicht nur die Stadt, sondern auch die kanadisch-pacifische Eisenbahngesellschaft und einige Privatleute im Be­ sitze solcher Gasbrunnen sind, welche aus einer durchschnittlichen Tiefe von 122—304 m und aus überwiegend nicht marinen sandigen Kreideschichten (Belly River series) gespeist sind. Westlich von Medicin Hat, in einer Entfernung von etwa 50 km sei noch mehr Erdgas angebohrt und in die Stadt Calgary geleitet. Abends wurde uns zu Ehren sogar ein, auf einem nahen Hügel neu angelegter 8*

116

Di J U L I U S V. SZÁDECZKY

Gasbrunnen geöffnet und das unter starkem Getöse hervorströmende Gas an­ gezündet, wobei die etwa 10 m hohe Flamme ein überwältigendes Bild bot. Der Umstand, daß sowohl westlich als östlich dieses Kreidegebietes die Laramieschichten zu Tage treten, scheint dahin zu deuten, daß auch hier das Gas sich in antiklinalen Falten angesammelt hat.

Die Gebirgskette der Kordilleren. Noch in derselbigen Nacht durchfuhren wir das westliche Hügelland und das stark gefaltete Vorgebirge (Foot-hills) der Kordilleren und hielten am fol­ genden Tage bereits in Banff, einem großen und vornehmen Badeorte der Kocky

Mountains. Aus der bisherigen schwülen Hitze des Tieflandes gelangten wir dies­ mal unvermittelt in ein kühles alpines Klima. Aus den im Westen immer höher ansteigenden Gebirgen sammeln sich die Gewässer bei dem 1400 in hoch gele­ genen Badeorte Banff bereits zu einem ansehnlichen Flusse (Bow river). Hier betraten wir die dritte, interessanteste und am besten aufgeklärte geologische Region unseres Weges, die Kordilleren. Diese nordamerikanische Gebirgskette hat im Vergleiche mit den europäischen Alpen eine 32-mal größere Ausdehnung. An der verhältnismäßig schmalen Strecke, welche wir diesmal durchquerten, mißt ihre Breite bis Victoria 700 km in der Luftlinie und 10'>0 km in der Weglinie. Die Gebirgskette der Kordilleren gestattet hier eine geologische Dreiteilung, da zwischen beiderseitigen mächtig gefalteten Zügen (im Osten Rocky Mountains, im Westen Coast Range) eine mittlere, etwas niederere Zone zu unterscheiden ist. Beide Rand-

DER

X II.

IN T K K N A T IO X A L E

G KO L O G K N K O XG R ES S

IX KANADA.

H 7

zonen sind aus je einer großen Geosynklinale entstanden, wo vom Präkambrium (Belt) angefangen bis zum Schlüsse des Mesozoikum mehr-weniger unterbrochene Sedimentationen stattfanden. — Am Beginne der Eozänperiode wurden diese Gebiete durch die laramidische Revolution stark zusammengefaltet und dazu trugen im Westen auch noch die eruptiven Phänomene bei. Zwischen diesen beiden Zügen liegt der aus kambrischen und präkambrischen Sedimenten in ungestörter, tafelförmiger Lage — bestehende mittlere Teil der Gebirgskette, wo die kontinentale Wasserscheide sich entlang zieht; im Westen schließen sich ihm die gleichalterigen, jedoch mehr zerklüfteten Selkirk- und Kolumbia-Ketten an. Bei Banff sind die paläozoischen Sedimente gut aufgeschlossen und zeigen klar, wie sie mannigfaltig zerrissen, verworfen sind und schuppenförmig auf die öst­ licheren Kreidegebilde übergreifen, aus welchen bei Bankhead auch eine anthrazitartige Kohle gewonnen wird. Die warmen Mineralquellen (bis 45'6 °C) von Banff entspringen auf einer Bruchlinie des devonischen Kalkes und haben stellenweise mächtige Kalktuffablagerungen hinterlassen. Wir bestiegen den über dem Bade­ orte sich bis 2447 m erhebenden Sulphur-Berg, von wo sich ein lohnender Über­ blick bietet einesteils auf das zerklüftete, monoklinál aufgebaute Gebirge am Bowflusse, andernteils auf die ruhige Masse des kambrischen /^ntralstockes mit seinen Gletschern und Firnen; übrigens ist diese ganze, 14,000 km2 umfassende Gegend zum Nationalparke deklariert worden. Am nächsten Tage besuchten wir von der Station Loggan aus den LakeLouise-Gletscher und etliche Gletscherseen (Mirror-, Agnes-, Moraine-Lake). An den nordöstlichen Steilwänden des Bow-River-Tales, welche quartäre Gletscher breit ausgehöhlt hatten, sind über dem Präkambrium die kambrischen Schichten in nahezu horizontaler Lage sichtbar. Unlängst hat W a l c o t t a n ihnen sehr ausführliche Studien unternommen. Der nächstfolgende Tag war der Gegend an der westlichen Seite der Wasser­ scheide gewidmet. Unterwegs hielt unser Eisenbahnzug am 1625 m hoh^n Punkte der Wasserscheide, an der Grenze von Alberta und Britisch-Kolumbia. Hier, am Fuße hoher Berge, steht ein geschmacklos großes Tor mit der Inschrift* Great divide (große Wasserscheide) und daneben ein bescheidener Gedenkstein, dem ersten wissenschaftlichen Pioniere, H e c t o r , gewidmet, der diese 3 km lange Glet­ schermulde in 1876 entdeckt hatte. Von dieser Höhe aus fuhr unser Zug in schlingenförmigen Windungen das steile Tal des Kicking-Horse-Baches hinunter. Unterwegs stiegen wir bei Field aus, um uns den Emerald lake anzusehen, der seinen Namen von stiner smaragd­ grünen Farbe erhielt, dann das postglaziale Canontal des Yoho-Baches und ein U-förmiges Glazialtal in der nächsten Nähe. Am Kicking-Horse-Bache ist unter anderen ein interessantes Naturphänomen, die natürliche Brücke (Natural bridge) zu sehen, wo die obersten Kalksteingebilde der horizontal gelagerten kambri­ schen Schichten plötzlich steil nach Süden abfallen und über einem reißenden Wasserfalle die natürliche Brücke bilden. Überhaupt ist diese Geg. nd der Kor­ dilleren mit ihren zahlreichen natürlichen Aufschlüssen nicht nur der geologisch interessanteste Teil des Gebirgszuges, sondern auch landschaftlich ohne Gleichen. Auch unterhält die C. P. R. Gesellschaft an den schönsten Punkten erstklassige Hotels und es ist hier in jeder Hinsicht für die Bedürfnisse der Touristen gesorgt.

118

D\ J U L I U S V. SZÁDECZKY

Auf der linken Seite des Kicking-Horse-Baches sahen wir in schwiudelnder Höhe ein Bergwerk, wohin ein gedeckter Aufzug führte. Aus schwarzen Schiefern wird hier Galenit und Sphalerit gewonnen. Ganz auf lallend ist der Umstand, daß in diesem Teile des Gebirges kein eruptives Gestein vorkommt; nur etwa 17 km südlich von diesem Bergwerke ist ein solcher Durchbruch beobachtet worden. Von Field angefangen kam unser Zug rasch das Kickin-Horse-Tal entlang vorwärts; letzteres bildet an seinem unteren Ende eine F-förmige Krümmung (Beawerfoot), welche aus einer gegen Kolumbier entwässerten präglazialen Talmulde entstand. Auf dieser Strecke hielten wir nur bei der Station Glenogl, um im Silurschiefer Graptolithen zu sammeln. Bei Golden verließen wir den eigentlichen Gebirgszug der Bocky Moun-

Fig. 10. Columbia Range, Clanwilliam.

tains und betraten das Tal des Kolumbia-Flusses, der nach einem 300 km langen NW-lichen Lauf sich gegen Süden wendet. In diesem Tale ist das Ordovician durch eine große Verwerfung von dem westlichen Kambrium und Präkambrium (Beltian) des Purcell-Gebirges abgegrenzt. Steil, hin und wieder ganz vertikal aufgerichtet sind diese gefalteten beitischen Schliefer- und Quarzitgebilde. Noch weiter gegen Westen beginnt mit dem Bruchtale des Biewer-Baches das SelkirkGebirge, wo wir den Roger-Pass (1311 m) besuchten. Dieser liegt auf der Wasser­ scheide der beiden Kolumbia-Flußarme und ist mit Gletschern und Firnen bedeckt. Von der Station Glacier ist der Illecillewaet-Gletscher kaum eine halbe Stunde entfernt. Nach einem Anstieg von etwa 100 m erreichten wir dann einen Aussichts­ punkt (Observation point), von wo der tektonische Aufbau und die alpinen Formen des ganzen Synklinal-Gebirges zu übersehen war. An der Hand ausführlicher Demonstrationen unseres Führers, Herrn D a l y , wurde uns der geologische Cha­ rakter dieser wilden Gebirgslandschaft klar dargelegt.

DER

X I I . I N T E R N A T I O N A L E G E O L O G E N K O N G R E S S I N KANADA.

119

Die Richtungen der Täler bezeichnen große Bruchlinien, welche — nach D a ly — in der Laramie-Revolution entstanden sind; außerdem muß angenommen werden, daß der Gebirgszug nachträglich, etwa am Ende der Pliozänperiode, noch emporgehoben wurde. Das allgemeine NW—SO-liche Streichen der Kordilleren-Ketten ist hier ganz augenfällig. Auch ist es bemerkenswert, daß die höchsten Gebirgsrücken nicht Antiklinalen darstellen, sondern meistens aus den unterkambrischen Quarziten (Sir Donald und Ross Quarzit) der Synklinalen bestehen. Im westlichen Teil edes Selkirk-Gebirges, namentlich im Albert CanonGebiete sind die bei tischen Sedimente, und von diesen besonders der mittlere LaurieMetargillit stark entwickelt. Schon allein diese Stufe soll nach Daly etwa 4500 m mächtig sein und ihre Metamorphose zu den seidig glänzenden Schiefern sei nicht aus dem Seitendrucke der Faltung, sondern bloß aus dem statischen Drucke der überlagernder Gesteinschichten abzuleiten. Diese gewaltige Sedimentgruppe ruht auf einer präbeltischen, von Pegmatit und Aplit durchsetzten eruptiven Masse, welche an ihrer einstigen Oberfläche tief zersetzt war und sich in eine Arkose verwandelte, bevor sie noch jene große Synklinale bildete, an deren Grunde sich nachträglich der tonige Metargillit sedimentierte. Herr D a l y hält die hiesigen metamorphischen Prozesse überhaupt für statisch-metamorphische. Nebenbei sei erwähnt, daß der unter dem Metargillit liegende, schieferig unterbrochene Gneis große Änlichkeit mit dem injizierten körnigen Gneis unserer kristallinen Schiefergebirge (z. B. in den Gyaluer Alpen) aufweist. Auch im unteren, gegen Süden verlaufenden Talabschnitte des KolumbiaFlusses wird eine Verwerfung supponLrt, an der Grenze der präbeltischen erup­ tiven Masse und dem gleichzeitigen Rande des Selkirk-Gebirges. Hier beginnt der sogenannte Kolumbia-Gebirgszug, welcher ebenfalls noch aus präbeltischen kristallinen Schiefern und intrudiertem Granitkerne besteht. Sein von Pegmatitadern durchsetztes Gestein ist grobkörniger und da in ihm kristalliner Kalk vorkommt, kann es als ein Paragneis betrachtet werden. Weiter gegen Westen erreichten wir die mittlere Gebirgszone, welche ein hügeliges Hochplateau (1200—1500 m) darstellt. In diesem Gebiete sind die für triassiseh und jurassisch gehaltenen Graniteruptionen vorherrschend, hingegen fehlen die pegmatitischen und aplitischen Gänge. Mit den mesozoischen Sedimenten wechsellagernd sind auch schon basische Effusivgesteine verbreitet, deren Tuffe und verschiedene pyroklastische Gebilde recht abwechslungsreich sind. Diese frühmesozoische Serie wird von den amerikanischen Geologen mit dem Nanein «Nicola-Gruppe») bezeichnet. Sie ist meistens von batholithischem, mit Vorbehalt als jurassisch angesehenem Granite, im Coast Range sogar von einem noch jüngeren, teilweise vielleicht tertiären Granite durchbrochen. Auf diese Gruppe folgen in diskordanter Lage die tertiären (oligozänen) Basalt- und Andesit-Effusionen (Glieder der Kamloops series) in großer Ausdehnung. In den südlicheren Teilen dieses Gebirgszuges sind die jungeruptiven Gesteine noch mehr verbreitet und die schneebedeckte, 8290 m hohe Spitze des noch tätigen Vulkanes Mt Baker bekamen wir zum wiederholten male in Sicht. Den Entwicklungsgang dieses überwiegend eruptiven Gebietes, das in einzelnen Gliedern Analogien zu unserem Vlegyásza- und Bihargebirge aufweist, deuten die amerikanischen Geologen folgendermaßen: nach den karbonischen

120

K

J U L I U S V. SZÁDECZ KY

Grünsteineruptiouen der pazifischen Synklinale hob sich am Schlüsse des Paläozoi­ kums das ganze Gelände, um in der Trias mit gleichzeitigen starken Eruptionen von neuem niederzusinken. Im unteren Jur abildeten sich Meeresablagerungen, wo hingegen im oberen Jura gebirgsbildende Bewegungen eintraten, von mächtiger batholithischer Intrusion begleitet. In der unteren Kreide war das Gelände teil­ weise von neuem mit Salzwasser bedeckt, hob sich aber nachträglich dermaßen, daß infolge\ler großen Erosion der batholitische Kern auf die Oberfläche zu liegen kam. Die Laramie-Revolution verursachte die größte Emporhebung und öst­ liche Überschiebung des Gebirges und in dieser Epoche mochten auch Gletscher mitgewirkt haben. Von dieser Zeit blieb das Gelände ein trockenes Festland, auf welchem nur noch im jüngeren Tertiär (im Miozän oder vielleicht im Oligozän) neuere vulkanische und hebende Kräfte einwirkten. Infolge dieser jüngsten Be-

Fig. 11. Diluviale Terrasse hei Savona.

wegungen traten die fließenden Gewässer in das zentrale Plateau und spülten die Täler aus, in welchen gegenwärtig schmale und langgestreckte (Shuswap lake ist 150 km lang), fjordartig gewundene und auffallend tiefe Seen liegen. Pleistozäne Gletschersedimente haben diese Täler abgesperrt und wurden nachträglich mitsamt den darunter liegenden älteren Gebilden von den Flüssen canonartig ausgehöhlt. Dieses Gebiet ist schon bedeutend trockener als bei Albert canon. so daß in der Gegend von Kamloops, einem nicht, unbedeutenden Handelszentrum, die Kultur nur mit Bewässerung möglich ist. Das ist die regenarme, semiaride Zone Britisch-Kolumbiens, wo meilenweit nur kahle und ausgedörrte Hügel­ ketten und Berglehnen zu sehen sind, der Boden aber künstlich bewässert sehr fruchtbar zu sein scheint. Die Bevölkerung ist ganz spärlich und besteht aus­ schließlich aus Indianern. Von Kamloops führen über die Täler des Thompson- und des Fraser River

DER

X II.

I N T E R N A T I O N A L E G E O L O G E N K O N G R E S S I N KANADA.

121

xwei Bahnlinien zur See; die Canadian Northern baut nämlich eine parallele Linie mit der vor 22 Jahren eröffneten Canadian Pacific Eisenbahnlinie, jedoch auf der entgegengesetzten Talseite. Bei Ly tton beginnt das Coast Range Gebirge und bildet einen buhen Wall zwischen dem zentralen Hochplateau und dem Seegestade. Darum ändert sich auch das Landschaftsbild an dem westlichen Abhange dieses Ketten-Gebirges und am unteren Laufe des Fraser-Flusses herrscht bereits die üppigste Vegeta­ tion. In diesem westlichen Flügel der Kordilleren hielt unser Zug nur selten und

Fig. 12. Hells gate bei China bar.

auf kurze Zeit, so daß mir wenig Gelegenheit geboten war, die petrographischen Charaktere dieses Gebirges näher kennen zu lernen. Dennoch konnte ich bei North Bend, dann unweit von China Bar im Hellsgate-Passe jenes batholithische Gestein sehen und sammeln, welches auffallend an die Bánátit, Dacogranit, Granodiorit. usw. genannten Gesteine unseres Bihar- und Banater Gebirges erinnert. Stellenweise war nicht nur unser Granodiorit, sondern auch Dazit von Kissebes mitsamt den schmalen Aplitadern. und überhaupt eine auffallende Analogie mit den Eruptivgesteinen des Bihar-Vlegyásza-Gebirges zu erkennen. Zur Erklärung solcher petrographischer Verhältnisse trägt das Prolii im 3-ten Bande des Führers (S. 110) nicht wenig bei, indem es die Berührung des batholithisehen Granodiorites mit karbonischem Kalkstein, Quarzit und Argillit von Hedley darstellt. Da ist an der Oberfläche der Intrusionsmasse Rhyolith und Quarzporphyr, untergeordnet auch Quarz ausgeschieden, das ganze ist aber von schmalen Dazitporphyrit-Bändern durchzogen. Eine ähnliche Analogie mit unseren granodioritischen Gesteinen fand ich ferner noch später in einem Steinbruche

122

D: J U L I U S V.

SZÁDECZKY

(Scott Goldie quarry) unweit Vancouver, wohin uns der Direktor der School of Mining in Kingston, Herr G o o d w in führte. Bei diesem Steinbruche ist in der tiefsten Lage ein Granodiorit aufgeschlossen, welchen aber ein andesitischer Dazit bedeckt, was wiederum an das Vorkommen des andesitischen Dazites bei Kissebes erinnert. Die Granodiorite und sog. Gabbrodiorite des Coast Range waren auch noch auf der im Stillen Ozean gelegenen Insel Vancouver am Endziele unserer Exkursion recht charakteristisch ausgebildet zu sehen. Noch einen Umstand muß ich bei dieser Gelegenheit erwähnen, u. zw, daß — laut Führer IX, pp. 120. u. ff. — etwa 60 km südlich von Hellsgate, bei Tulamen, in der Trias außer den jurassischen Graniten und Granodioriten auch noch aus Peridotit, Pyroxen und Gabbro bestehende Intrusionen bekannt sind, welche Platin und Diamanten führen. Die mittlere Partie dieser etwa 4 km breiten Intrusion besteht aus Peridotit u nd‘weist einen allmäligen Übergang in Pvroxenit, dann in Gabbro, ja stellenweise sogar in Augitsvenit auf; ein Beispiel der Magmen­ differenzierung, wobei das am meisten basische Produkt eine zentrale Lage ein­ nimmt. Die zahllosen Chromitausscheidungen im Peridotit enthalten das Platin, in kleinen Adern die Diamantkörner, manchmal auch Rubine. Auch für dieses Vorkommen finde ich etliche Analogien mit den basischen magnetitisehen Aus­ scheidungen im Bihargebirge, wo sogar auch Korunde nachgewiesen worden sind. Auf den geologischen Übersichtskarten Nordamerikas ist die große Aus­ dehnung dieser eruptiven Coast Range-Gebilde von Alaska bis Kalifornien zu verfolgen; sie waren jedoch früher bloß als «Granit etc.»> oder «Postkambrian intrusives» bezeichnet, bis das nähere Studium ihren wahren geologischen Wert nicht aufgeklärt hat. Wenn ich nun eine Parallele zwischen den Kordilleren und unseren Kar­ pathen ziehen wollte, könnte die eruptive Masse des Coast Range mit der inneren Zone der Karpathen, der Stille Ozean also mit dem tertiären Meere unseres Tief­ landes verglichen werden, wobei der äussere, stark gefaltete Karpathenzug den östlichen, schuppenförmig überschobenen Teilen der Kordilleren (z. B. bei Banff) entsprechen würde. Der größte Unterschied liegt eigentlich nur im Maßstabe beider Gebirgszüge, und zwar zum Vorteile Amerikas, weil die große Unterneh­ mungslust und der Reichtum dieses Kontinentes hauptsächlich in dem allgemei­ nen großen Maßstabe der Dinge zu wurzeln scheint. Kolozsvár, am 1. Dezember 1918. Prof. Dr. J u l i u s v . S z á d e c z k y .

EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. — Mit den Figuren 13 —1<5. —

Von

W alther

K lüpfel.

Im Folgenden möchte ich einen kurzen Bericht liefern über einige Beobach­ tungen, die ich auf einer siebentägigen Exkursion ins Kroatische Küstenland (Ostern 1912) gesammelt habe.1 Die Angaben beziehen sich auf die Spezialkarte 1 : 75000, Blatt Fiume-Delnice. Bei den Messungen der Streichrichtung sind noch 8° Deklination abzurechnen. 0 b e r k r e i d e u n d M i 11 e 1 e o z ä n. Wenn man sich von Fiume südwestlich gegen Susak zuwendet, so sieht man beim Bahnübergang weißgraue, spröde muscheligbrechende, dickbankige, polyedrisch zerbröckelnde Marmore mit fleischroten Flecken und rotbraunen Schichtflächen (Streichen obs. NW-SO; Fallen 75° E). Bei der Eisenbahnunterführung sind die Kalke nach allen Pach­ tungen stark zerklüftet, sodaß die Schichtung nicht erkennbar ist. Etwa 200 Schritt vor der Eisenbahnunterführung (Vezic-a) wurden in losen Kalkblöcken Radioliten beobachtet. Kurz vor der Brücke am Wege von Orehovica stehen graue, dickbankige zerklüftete und von vielen kleinen Sprüngen durchsetzte Kreidekalke an. (Str. 65° W; F. senkrecht.) Im Eisenbahneinschnitt bei der Brücke fallen die Bänke sogar etwas gegen Westen ein. Einige Schritte nordwest­ lich der Brücke sind am Kalk glatte buckelige Flächen wahrnehmbar. Das Tal stellt eine auf beiden Seiten von Spalten begleitete grabenähnliche enge Mulde mit steilen Gehängen dar. Wir befinden uns in dem bekannten S p a 11 e n t a 1 v o n B u c c a r i. Die Steilgehänge bildet außen Oberer Rudistenkalk, der nach innen zu von mitteleozänem Nummulitenkalk überlagert wird, wozu sich noch sekundäre Breccienbildungen gesellen. Die Talsole ist von zerdrücktem Flysch erfüllt und im Gegensatz zu den nackten Kalkgehängen mit nassen Wiesen, Wei­ den und Weinkulturen bedeckt. An der Grenze von Flysch und Kalk entspringen zahlreiche Quellen. Ich folge der Fahrstraße nach Draga Brege, wo man links an der Straße gelbliche Nummulitenkalke mit vielen weißen Nummulitendurch­ schnitten, steil gegen das Tal zu einfallen sieht. Auf der Höhe stellen sich wieder Kalke und Breccien der Oberkreide ein. L i n t e r k r e i d e . Am Wege hinter Skrljevo in der Richtung nach Jelovka zeigen sich an der Bahnunterführung Breccien, dunkle Stinkkalke mit weißen Kalkspatadern, rauchgraue Dolomite und Plattenmergel flach nach TF einfallend 1 Inzwischen ist der Geologische Führer durch die nördliche Adria von Dr. R ic h a r d S c h u b e r t erschienen (Berlin, Borntraeger-Verlag 1912), in dem die Strecke Fuscine-Plase ebenfalls eingehend besprochen wird. (S. 185 — 196.)

Crm vrh

K a m enjäk Melohosf

st,»

Polje

5

SJ»

WALTHER

KLÜPFEL

J U ).

Fiume —Skrljcvo — H r e l j in —Zlobin—Benkovac Fuzsine Lies Lokvc. H a —c. Lokve —Mrzla vodica- J e le n j e Kamenjak-Grobnickokam eno polje-S ob olje - Podhum —Z astenice-C avle

S v iln o -F iu m e .

EIN E

EXKURSION

INS KROATISCHE K Ü STENLAN D.

125

(Str. X 50° AV, F. 80° SW). Von hier an folgt eine Zone von ziemlich flach wel­ liger Lagerung, deren Gesamteinfallen nach IT erfolgt. Oben in Hreljin kommt man in rauchgraue, stark verknetete Kalke und Breccien, welche eine starke Verkarstung aufweisen. Der Ausblick gegen Westen ist morphologisch interessant. An der Wegebiegung (bei c von «Ruzic») stehen sandig-mergelige Lagen von Dolomitbreccien an (Str. 30° NW—SE F. 10-20° NE). Dann folgen an der Straße dicke Kalkbänke, die von Spaltennetzen durchzogen mit vielen Rutschflächen und Har­ nischen bedeckt sind und an der nächsten Wegebiegung (512 m) sind plattig san­ dige graue Zwischenlagen eingeschaltet, dann folgen wieder Karstkalke. Infolge von Stauchungen usw. wechselt Streichen und Fallen oft. Bei Plase wird ein hellgelbgrauer bis weißer subkristalliner Marmor als Werkstein verarbeitet. Er stammt angeblich von Sitovice. Sehr lohnend ist der Ausblick von Plase gegen NE. K r e i d e - J u r a . Zwischen Plase und der Station lagern ziemlich flach dickbankige blaugraue mit weißen Kalkspatadern durchsetzte Kalke, die bis jetzt keine Fossilien geliefert haben. (Str. N 40° W; F. 20° E). Sie werden vor der Station zum Kalkbrennen gewonnen. (Str. N 60—70° W; F. 10—30° W). Bei der Station ist die bankige Verkarstung sehr deutlich (Str. N 40° W ; F. 25° W). Die Schichtfugen und Kluftflächen sind ausgefressen und die mauerartig recht­ eckigen Klötze zeigen Karrenbildung und sind vielfach von Kalkspatadern durch­ zogen. Im Stationseinschnitt ist das Einfallen der Bänke nach Südwesten gut zu sehen. Gleich nach dem Bahnübergang von Plase erscheinen dunkle Breccien mit polyedrischen Stücken eines weißen bis rötlichen unverwitterten Kalkes. (Str. X 25° E; F. 26° SW). Dann kann man links am Wege eine dünne zum Teil dünnplattige sandig mergelige Partie beobachetn, die sehr stark gefaltet und gestaucht ist. Die Kalke zeigen bald eine ganz flache Lagerung oder ein sehr geringes Einfallen nach Osten. An der Wegebiegung (bei S von «Schmiede») sieht man buckelig gefaltete stark verquetschte sandig-mergelige Partien zwischen dem Kalk. O b e r-J u r a. Da wo die Straße die große Doline durchquert, beginnen graublaue Kalke mit Fossilien, dann folgen hornsteinfarbige ungebankte unregel­ mäßig klotzige verkarstete, aufgetürmte Breccien, in denen sich eine Bhynchonella fand. Weiterhin kann man zwischen Schmiede und Kreuz und hinter dem Kreuzhäuschen graue Kalkbänke beobachten, die reich sind an typischen OberJura fossilien: Korallen (Cladoeoro'psis u. andere), grosse runde Crinoiden, Spongien, Cidaritenstacheln, Ostrea, Lima, Pecten und ändern Zweischalern und Gastropoden. (Schubert konnte hier außerdem Xerineen und Diceras nachweisen.) D o g g e r . Auf der Höhe XW von Zlobin sind schwarzblaue dickbankige Kalke mit weißen Kalkspatadern am Waldrand gut aufgeschlossen. (Str. N35° W; F. 25 W; im Aufschluß nach dem Nadelwald Str. X 75° W; F. 45° SW). L i a s . An der Straßenumbiegung bei Brdo stehen Dolomite und Platten­ mergel an, die von dunkelgrauen fossilreichen Kalkbänken unterlagert werden. Letztere sind mit den weißen Schalen von Xucula und Terebratula und mit Gastropodendurchschnitten (Melania) erfüllt.1 1 S c h u b e r t f a n d h ier a u c h

learites).

Megalodus

pumilu s u n d Lithiotis problematica (Coch*

126

WALTHER KLÜPFEL

O b e r-T r i a s. Weiterhin folgen im Straßeneinschnitt rotgefärbte stark ausgelaugte und z. T. spatreiche harte Kalke und ganz auf der Iiöhe hellgraue sandige kalkhaltige Dolomite, Mergel und Kalkbänke, alles gegen SW steil ein­ fallend. M i 1 1 e 1-T r i a s. Bei Ober-Benkovac kommt im Straßeneinschnitt ein Eruptivgestein zu Tage. Es ist ein polyedrisch zerklüfteter sehr harter Diorit (Porphyrit),1 der zur Straßenbeschotterung verwendet wird. Das Eruptivgestein scheint an einer longitudinalen Störungslinie zu liegen, die in NW—SO Verlauf etwa dem Lepenicabache folgt, dann über Ober-Benkovac gegen Lic zu sich

Fig. 14. Diorit-Porphyrit von Ober-Benkovac in 252-facher Vergrößerung. Plagioklas und Hornblende bilden größere Einsprenglinge in der aus Plagioklas, Hornblende, Chlorit u. Magnetit bestehenden Grundmasse.

verfolgen läßt. Es fehlen infolgedessen Werfener Schiefer und Muschelkalk und man gelangt aus den obertriadischen Dolomiten sofort in Schichten, die dem Carbon u. z. T. vielleicht schon dem Perm angehören. Es sind Schiefer und grob­ klastische Sedimente und Quarzkonglomeratbänke, die besonders in Fuscine vielfach aufgeschlossen sind, z. B. zwischen Kirche und Licanka-Bach (Str. NNO— SSW; F. W.). Hinter der Eisenbahnbrücke stehen blaugraue rostig verwitternde unregelmäßig sehiefrige glimmerige Sandsteine an (Str. N 25° E, F. 28° W; Str. N 10° E, F. 25° W). Stellenweise kommen in den plattigen Sandsteinen Flysch1 Die mikrophotographischen Aufnahmen verdanke ich der Freundlichkeit des Herrn Dr. G a c h o t .

EIN E

E X K U R S I O N I N S KRO A TISCH E K Ü S T E N L A N D .

127

wülste und Pflanzenhexel vor. Das Tal weitet sich nun und wir sehen das Polje von Lic vor uns. Bei Banovine (Vranjak) sieht man im Steinbruch an der Straße gutbekante, dicke, polyedrisch verwitternde, rauchgraue dolomitische Kalke (Str. N 75° E, F. 25° S), die stellenweise von Nucula erfüllt sind und wohl der OberTrias angehören. Am Gehänge westlich Proviste ist ebenfalls starkes südliches Einfallen zu bemerken. Auf dem Wege von Banovine nach Piroviste sieht man die braunen sandigen Lehme des Polje, denen flache Carbonschotter, Quarzkiesel (aus dem Konglomerat) und Porphyritgerölle eingestreut sind. Kalkbestand­ teile fehlen ganz. Der Untergrund des Polje wird vermutlich ganz von weichem Carbon gebildet, das im W und E gegen die Obertrias von Störungslinien begrenzt wird; die nordöstliche Störung bildet die Fortsetzung der Linie Suha-RecinaVrata. Im NW der Station Fuscine erscheinen zuerst klotzige Carbonsandsteine. Jenseits des Tals stellt sich Dolomit der LTntern Trias ein 10° gegen SW einfal­ lend. Das Polje von Vrata dehnt sich auf einem kleineren Carbonaufbruch aus, der von unterem Muschelkalkdolomit umgrenzt wird. Bei der Station Lokve sieht man die obertriadischen Kalkbänke nach N einfallen. Auf dem Wege zum Ort kommt man in einen schlecht gebankten blaugrauen Kalk mit undeutlichen Diploporen. (Str. N 60° E; F. 18° N, Str. N 40° W; F. 9° NE.) An der Straße nach Lokve läßt sich der Übergang zum Muschelkalk verfolgen. Es erscheint ein gutgebankter dunkelgrauer Kalk mit Gastropodendurchschnitten bis zur Wege­ biegung vor der Kapelle. (Str. N 40° W; F. 25° NO.) Dann folgt ein in viereckige Stücke zerfallender dünnbankiger Plattendolomit vor der Kapelle, darauf eine Folge von gebändertem in rechteckige Stücke zerfallendem Plattendolomit, der wohl noch dem oberen Muschelkalk angehört. (Str. N 80° E; F. 20 NW.) Diese fossilleeren Dolomitbänke bilden vor Lokve eine hohe Wand. (Str. N 85° W: F. 16° NEN.) Bei den ersten Häusern am Ostausgang des Orts zieht eine Störung nach NW durch und es erscheint direkt Werfener Schiefer in mächtiger Schichten­ folge von violettroten blättrigen Tonen, welche mit hellgraugrünlichen polyedrisch-sandigen Mergelbänken wechsellagern. Bunte sandige Tone sind im Hohl­ weg aufgeschlossen mit N und NW Einfallen. Am Westausgang von Lokve läßt sich in einem prachtvollen Profil der allmähliche Übergang zwischen Werfener Schichten und unterem Muschelkalkdolomit verfolgen. Lokve liegt in einem von Störungen durchsetzten kuppelförmigen Aufbruch. Zwischen Lokve und der Sägemühle hat man unten rote Sandsteine, darüber etwa 2 m graue polyedrisch zerfallende Mergelbänke, darüber etwa 85 in graue und rote Tone mit grünen und rötlichen Mergelbänken dazwischen. An der Wasserleitung ist eine kleine Verwerfung zu sehen; jenseits erscheinen dann hell- und dunkelgraue dolomitische polyedrisch verwitternde Kalkbänke z. T. mit grünlichen schiefrigen Tonein­ lagen. Darüber folgen ringsum gutgebankte Felskalke, Felspakete bildend, deren Oberfläche durch Verwitterung wie zerhackt erscheint, ferner dicke harte homo­ gene Kalkbänke. (Str. N E —SW, F. flach nach NW.) Bevor ich in das westliche Carbongebiet eintrete, möchte ich noch auf die Höhlen aufmerksam machen, die ich unter der liebenswürdigen Führung einiger Herren aus Lokve besichtigen konnte. Die große Höhle (Riesengrotte) ist erst seit relativ kurzer Zeit entdeckt worden und liegt am Gehänge in der Nähe der oben erwähnten Kapelle etwa in 780 m Höhe und besitzt eine außer-

WALTHER K L Ü P F E L

ordentliche Ausdehnung. Sie folgt dem NE Einfallen der Kalkbänke, führt mit wechselnder Breite in die Tiefe und weist prachtvolle Tropfsteinbildungen auf, hat aber keine Fossilien geliefert. Dagegen konnten am Eingang der Höhle und hoch am ganzen Gehänge Quarz und Sandsteingerölle, die dem Carbon ent­ stammen, beobachtet werden. Eine andere verhältnismäßig viel kleinere Höhle, die «Bärenhöhle», welche ebenfalls in beträchtlicher Höhe (etwa 800 m) im Walde versteckt liegt, befindet sich am selben Gehänge nordwestlich der ersteren. Diese Höhle ist stark angefüllt mit einem braunen Lehm, in dem reichlich ziemlich große Quarz- und Sandsteingerölle eingestreut sind, die dem viel weiter west-

Fig. 15. Von Menschenhand bearbeitete Knochen von Ursus priscus aus der «Bährenhöhle» bei Lokve.

lieh anstehenden Carbon und Werfener Schichten entstammen. In diesem Conidomerat sind wohlerhaltene Knochen eingebacken. Weitaus die meisten gehören dem grizly ähnlichen Bären Ursus priscus an, der sich von dem Ursus spélaeus besonders durch den Besitz eines zweiwurzeligen ersten Prämolaren, vom Ursus arctos aber durch das Fehlen des dritten Prämolaren im Unterkiefer unterscheidet. Einige dieser Knochen, besonders die härteren Rippen sind von Menschenhand bearbeitet und zu pfriemenartigen Werkzeugen zugehobelt. Andere zeigen Nage­ spuren und scharf eingeschnittene Kerben. Eine dritte Höhle befindet sich angeb­ lich am südlichen Gehänge des Poljes in ähnlicher Höhe. Diese Höhlen machen ganz den Eindruck von Abzugslöchern eines früheren Sees, der mit seinem Geröll das Polje erfüllte. Das Alter läßt sich nach der Knochen-

EIN E

129

E X K U R S I O N INS K RO A TISCH E K Ü S T E N L A N D .

führung als jung diluvial bezeichnen. Bemerkenswert ist der dazu nötige hohe Wasserstand für jene Zeit. Heute verschwindet der das Polje bewässernde Velicabach östlich Lokve C>0—80 m tiefer in einem Abzugsloch im Triaskalk. Ich wende mich nun gegen Westen. Das weiche Carbon bildet sanftgerun­ dete Höhen und Hügel mit vielen Wasserrissen und gut bewässerten saftigen Wiesen und ist am Rande von Werfener Schichten umgeben, die sich morpho­ logisch aber wenig vom Carbon unterscheiden. Dann folgt als höhere Umrahmung der untere Muschelkalkdolomit und die höchste Umrandung bildet amphitheatralisch der obere Triaskalk. Ein auffälliges Merkmal des Aufbaus bilden die vielen kleinen und größeren Spalten, die das Aufbruchsgebiet so umgeben, daß nach allen Seiten hin die Schollen um den carbonischen Aufbruchskern herum oft treppenförmig abgesunken sind. Solche Verhältnisse kann man z. B. sehr gut am Wasserfall nördlich von Ertic„ gegenüber der Sägemühle beobachten, wo Muschelkalk, Werfener Schichten und Carbon gegeneinander abgesunken sind. Das Carbon setzt sich hier aus blauen Schiefertonen mit Sphärosideritkonkretionen und Sandsteinbänken mit kohligem Pflanzenhexel zusammen. Folgt man der Straße nach Mrzla vodica, so bemerkt man dicke Konglomeratbänke, blaue Sandsteine mit Calamites und Flyschwülsten (bei Velika voda) und dunkle Schiefer mit wechselndem flachen Einfallen. Die Gehänge sind immer buckelig verrutscht und mit reicher Vegetation bedeckt. Kurz vor Mrzla vodica winden unbestimm­ bare kohlige Pflanzenreste beobachtet. An der Straße nach Zehn und westlich 839 treten weißgraue sandige ausgelaugte Kalkbänke zu Tage, welche Kreuz­ schichtung zeigen; Fossilien konnte ich keine darin entdecken. Der Kalkzug besteht scheinbar aus mehreren Linsen, die auch in NW—SO Richtung durch Mrzla vodica hindurchziehen. Südlich der Kirche sind die Carbonsandsteine und Konglomerate mit Pyrit imprägniert und man hat an einigen Stellen danach geschürft. Der Hügel südlich der Kirche zeigt einen morphologisch sehr interes* santen Ausblick gegen den Risnjak hin. Bei Sleme fallen die W’erfener Schichten leicht nach WSW ein. An der Wegebiegung (bei Osoj) sieht man links obere Werfener und untere Muschel­ kalke (Stri N 40° W; F. 38° SW). Durch das Tal zieht in NW—SE Richtung eine Störung: Suha Recina-Osoj, an der die Muschelkalkdolomitbänke gegen die Wer­ fener Schichten abgesunken sind. Auf der Höhe jenseits der Verwerfung erscheint der obere Muschelkalk (Str. N 50° W). In einem Aufschluß an der Wegschlinge treten unten dünngebankte, oben massige und felsige dolomitische Kalke auf, die bei Rovno Podolj von grüdlichen Schiefertonen überlagert werden (Str. NS). Etwa 500 m (SW) nach Podolj zeigen die unteren Muschelkalkdolomite 25° Ein­ fallen gegen SW (Südwestlich Lepenice Str. NNE; F. 24. W). Bei Sopac stehen dickplattige z. T. gebänderte polyedrisch zerfallende Dolomite an. (Str. NS; F. 20. W.) O b e r - T r i a s . An der Paßhöhe bei Sopac erscheint ein harter dickbankiger hellgraublauer Kalk, dem von Banovine gleichend. (Str. N 36° W; F. 16 W) und bei Jelenje entstehen durch Klüftung senkrecht zur Schichtung ver­ karstete mauerartige Felspartien, die kleine Zweischaler und Gaslrojwden führen (Str. NS; F. 21° W u. Str. N 55° W; F. 25—30° W). Weithin sind bei Jelenje die nach Westen einfallenden Kalkbänke an den Bergen verfolgbar. Südwestlich Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914.

9

130

WALTHER K LÜPFEL

von Jelenje an der Straße nach Bnccari sind Kalke aufgeschlossen, welche reich­ lich Gastropoden usw. führen und wohl dem Rhät angehören. (Str. N 50° W; F. 30. W.) Besonders an der Straßenbiegimg sind die Bänke erfüllt mit Nucula und Gastropoden (Str. N 40° W: F. 20—25° W). Dieselben Nuculabänke sind an der Straßo nach Skrbutnjak zu sehen, wo sehr deutlich gebankte graublaue Kalke mit Lagen von dunkelm, sandigem, plattigen Stinkkalk wechseln. Beson­ ders an der Wegeböschung enthalten die großen fossilreichen Platten weiße Schalen von Gastropoden und Zweischalern (Korallen, Troehus, Natica, Cardium, Nucula) und weiße Kalkspatschnüre. (Str. N 20° W: F. 25—27° W). Dann erscheint ein feuersteingrauer Kalk, der später dunkel wird. Am Kilometerstein «III Meilen von Fiume» sind dünne dunkle Plattenkalke eingelagert (Str. N 20° \V; F. 35° W) und viele bucklige Harnische in der Richtung AVE zeugen von Störungen. (Str. N 13° E: F. 22° W.) (L i a s). Etwa 100 m nach dem Meilenstein erscheinen vor der Wegbie­ gung graue sehr harte mergelige Kalkbänke mit welliger Oberfläche und mit vielen Harnischen. Diese sind erfüllt mit Terebratula und Ostrea. Dann folgen ausgezeichnet dünnbankige graue Kalke (Str. N 22° W. F. 33° W): dann im Tal zerknetete Schichten mit vielen Harnischen und wieder Xuculakalke (Str. N 12° W, F. 38°). Der Höhenzug setzt sich aus hellgebänderten, blaugrauen und z. T. fleckenmergelartigen Kalken mit rhizokorallienartigen Wülsten zusammen. (Str. N 35° W; F. 45° W.) Dann folgen meterdicke dunkle, harte Kalkbänke, die an den Bergen stufenartig hervortreten und wohl dem Mittel-Jura zuzu­ rechnen sind. Gegenüber der Schutzmauer an der Straße folgt ein dunkelgrauer splittriger Kalk (bei Kilometerstein N 113°; Str. NW, F. 35° W). Bei Skrbutnjak zeigen die Schichtflächen eigentümliche, netzartige Zerrnngsrisse und Sprünge. Westlich von Skrbutnjak (Str. N 25° W; F. 45° W) werden dunkle splittrige Breccien als Schottermaterial verwendet. (Str. N 10—20° W; F. 50—52° W.) Ober-Jura. Sodann erscheint ein grauer plattiger Kalk, reich an Korallen Oätr. N 20° W; F. 11° W), darüber unregelmäßiger, hellgrauer Crinoidenkalk, von Korallen und Oinoiden erfüllt. (Str. N 5—10° W; F. 20°; Str. N 45° W und F. 25° SW.) Fallen und Streichen wechseln. Manche Bänke sind mit kleinen Körnchen angefüllt, die zuweilen in Kreuzschichtung angeordnet sind. Der mikroskopische Befund ergab, daß das Gestein aus z. T. runden, z. T. eckig zertrümmerten und wieder umrindeten calcitischen und dolomitischen Oolithkörnchen von ausgezeichnet konzentrischem Aufbau besteht. Dazwischen treten helle Marmore auf. (Str. N 27° W; F. 55° W; Str. N 23° W; F. 4f>° W.) Der wohl dem Ober-Jura angehörende Oolith hält an bis zu den ersten Häusern von Kamenjak (Str. N 12° W; F. 47° SW. Auf den Oolith folgen ungeschichtete F e l s k a l k e und grobe Karst breccien. deren große Kalkstücke in einer rötlichen Grundmaße verteilt sind. Diese Zone ist weithin erkennbar dnivb il.re grauen gigantisch aul'getürmten Felspakete. Außer den häufigen Harnischen ist von besonderem Interesse eine kugelige Absonderung des Kalkes an der Wege­ biegung bei der Säule (SW von 55D°). Die meterdicken Kugeln sind aus kon­ zentrischen Kalkschalen aufgebaut, deren radiale Sprünge mit Kalkspat erfüllt sind. Vielleicht läßt sich die Kugelbildung auf Druckwirkung zurückführen. Von hier oben aus hat man eine schöne Übersicht über das Grobnicko kameno

EIN E

E X K U R S I O N INS K R O A TIS CH E K Ü S T E N L A N D .

181

polje, das z. T. Einbruchslinien seine Entstehung verdankt. So scheint von Je­ lenje eine größere Störung in der Richtung nach NO zu ziehen (Kacjak jarak). die gekreuzt wird von einer nahezu NS Linie. (Zivenjski put.) Besonders schön läßt sich un N eine Verebnungsfäche beobachten, die die Schichtköpfe glatt abschneidet. (Vergl. Profil II. c) Fig. 13.) Sie kann als Fortsetzung der Pene­ plain des Castuaner Karsts gelten. Ihre Entstehung fällt nach meinen Berech­ nungen ins Miozän; Hebung und Verbiegung erfolgte zwischen Unter- und MittelPliozän. Eine abermalige Hebung zwischen Mittel- und Ober-Pliozän. Die An­ lage und Ausfüllung, die Terassenbildung des Poljes fällt wohl ins Diluvium und

Fig. 16. Oolit aus dem Ober-Jura von Kamenjak in 252-faeher Vergrößerung.

Alluvium. Das Steinfeld ist eben wie ein Tisch und mit haselnuß- bis kopfgroßen runden, hellgrauen Kalkgeröllen bedeckt. Der Kalksand ist von Hirsekorn­ größe, die Schotter sind unregelmäßig darin verstreut. Zuweilen sind gelbe Lehmsc-hmitzen eingelagert, welche man als eingeschwemmte Terra rossa deuten kann. Das als Bausand geschätzte Material ist z. B. am Gehänge bei Zastenice etwa 8 m tief in einer Sandgrube erschlossen, wo feiner Grus mit lehmigen Lagen abwechselt und wo man Taschen kleiner Kalkgerölle und einzelne Gehänge­ schuttlagen beobachten kann. Zuweilen ist der Grus lagenweise verfestigt und zeigt Fließwülste. Diskordante Schichtung ist häufig, doch scheinen die Abla­ gerungen von keinen Störungen durchsetzt zu sein. Organische Reste fand ich keine. Allem Anschein nach haben wir es hier mit den Ablagerungen eines ehe­ maligen Sees zu tun. Noch heute, so berichteten mir die Landleute, werde das 9*

13*2

K LÜ P FE L WALTHER

Stratiyraphische Uebersioht. I. Fiume—Lokve. Diluvium bezw. Neogen

ü . Lokve—Fiume. 1. * Schotter von , i un e ose o.

Lií, Vrata 1 2‘ Poljenausfüllung (u. Höhlenlehm) Lokve. Kalksand des Grobnicko polje.

^

4. Mergel und Sandsteine.

Flysch

g | Nummulitenkalk.

Nummulitenkalk

* \ Alveolinenkalk.

Untereocän

Cozinaschichten wurden hier nicht abgelagert.

6. Hellgraue und rosenrote Ober-Kreide

Marmorkalke z. T. Radioliten (Susak).

mit

31. Hellgraue Rudistenkalke. (Nördl. Jelenje).

7. Breccien, dunkle Stink­ 30. Graue sandige Dolomite und kalke, rauchgraue sandige Dolomite und Plattenmer­ gel (Jelovka). Rauchgraue Karstkalke u. Breccien (Hreljin). Kalku. Platten­ mergel. Karstkalke.

Unter-Kreide

weisse Sandsteine.

29. Graue Kalke

8. Blaugraue Jura-Kreide

Ober-Jura

9.

Bankkalke (Plase). Breccien u. sandige Mer­ gelkalke.

10. Graublaue Kalke 11. Karstbreccien 12. Korallenführende Kalke

28. Graue Kalke. 27. Ungeschichtete Felskalke und grobe Breccien (Kamenjak [vrh) Korallen j

26. Crinoiden 1 Qo]ith

(Zlobin).

Mittel-Jura

13. Schwarzblaue Bankkalke (N. 0 . Zlobin).

14. Plattige Kalke z.T. fossilLias

25. Dunkelgraue Kalke. Hellge-

reich (Megalodus pumilus, Lithiotis) (Brdo).

24. 23. 22.

15. Rote Kalke u. hellgraue Ober-Trias

kalkhaltige Dolomite u. Mergel. Harte Kalke.

21.

bänderte blaugraue Kalke. (Skrbutnjak). Terebratelkalk. Nucula- u. Gastropodenkalk (?Rhät). Bankkalk bei Banovine. m. Nucula. Schlechtgebankter blaugrauer Kalk m. ? Diploporen. Gutgebankter dunkler Kalk m. Gastropoden.

20. Plattendolomite u. Platten­ Mittel-Trias

Unter-Trias Permo-Karbon

16. Diorit-Porphyrit (Ober Benkovac).

fehlt wegen Störung

17. Schiefer, Konglomerate und Sandsteine. (Fuzinei.

* Die Zahlen beziehen sich auf die Profile.

kalk. Dicke harte Kalkbänke (Lokve). Felspaket kalke. Ruinenformen bildend.

19. Werfener Schichten m. Dolo­ mitbänken.

18. Bei Mrzla Vodica mit Kalk­ linsen und Eisenstein.

KINK E X K U R S I O N

INS K R O A T IS C H E K Ü S T E N L A N D .

188

Feld besonders in regenreichen Jahren teilweise überschwemmt und von Saug­ löchern gespeist. Das Hervorkommen von allerhand Getier aus den Felsverstecken zeige das Steigen des Karstwassers an. Der Übergang von Jura- und Kreidekalk ist äußerst schwierig festzu­ stellen. Bei Sobolj an der Straße stehen graue Kalkbänke an (Str. N 17° W; F. 77—90°), die wohl schon der Kreide angehören. Das Gestein scheint etwas dunkler und gebankter als der Jurakalk zu sein. Auf dem Hum Vrh ist kein Gesteinunter­ schied zu bemerken. Am westlichen Abhang des Poljes nördlich von Jelenje be­ findet sich ein kleiner Steinbruch in hellgrauem muscheligbrechendem, sehr dickbankigem Kalk, der selten Rudisten enthält. An der Wegekreuzung nörd­ lich Podrevanj stehen Breccienkalke (Str. N 16° W; F. 36° W), und an der Kreu­ zung der Straße nach Grobnick Kalke an (Str. N 30° W; F. 50° W). Dann folgt eine rasch wechselnde, aber immer flache Lagerung. Kalkblöcke mit großen Hippuriten stammen vom westlichen Gehänge, während die dolomitischen grauen ausgelaugten Sandsteine in Podrevanj wohl der Unterkreide zuzurechnen sind (Str. N 65° W; F. 10—20° NE). Am Wege nach Cavle treten schneeweiße Sand­ steine heraus (Str. N 32° W; F. 32° W). An der Wegbiegung südlich Cavle fallen Rudistenkalke steil gegen W ein (Str. N 40° W; F. 25° W). Dicke weiße, bis röt­ liche Kalkbänke erscheinen (bei P 304) zwischen Cavle und Bajci, wo bucklige Harnische und rasch wechselndes Fallen und Streichen Stauchungen u. s. w. anzeigen. Etwas östlich von Svilno sind vor der Straßenbiegung weiße Bankkalke mit hellen Flecken, die sich als Nummuliten erweisen, aufgeschlossen. Die Cozina* schichten fehlen auch hier vollständig und es findet zwischen Ober-Kreide und Mitteleozän ein unmerklicher Übergang statt (Str. N 32° W; F. 22° W). Im Tal erscheint Flysch im Muldenkern (Str. N 25° W; F. 50° W), später bei Orehovica nochmals Nummulitenkalk, dann rosenrote Rudistenkalke, die durch ihr wech­ selndes Streichen und Fallen (beim Wasserfall Str. N 15° E; F. 45° W) weitere Spe­ zialfaltungen anzeigen. (Papierfabrik Str. 55°, F. 27° NW.) Straßburg i. E. den 13 November 1913. W alther K l ü p f e l .

UN THE REGENT ERUPTION OF SARURAJIMA VOLOANO IN JAPAN. by

Prof. Dr. T. —

Fig.

17.

W a k im iz u .

—

The Japanese islands, ineluding Chishima (Kuril isl.) Southern half of Karafuto (Sachalin), Hokkaido, Honsiu, Sikoku, Kyusiu, Piyukyu and Taiwan (For­ mosa) form a part of tlie so-called «Pacific volcanic zone» surrounding tlie great basin of the Pacific. Therefore Japan is known as the land of volcanoes on the whole world; indeed, it bas above 200 volcanoes, of whicli about 80 are active; that is to 3ay,30 volcanoes have the records of ervi]>tion in the history, though they are not always active. The Sakurajima (that means «Cherry island» in English) which has made r e c e n t l y g r e a t eruption and c a u s e d a terrible c a t a s t r o p h e , is o n e of tliese 30 active volcanoes. The volcano itself (about 1143 m high above the see) forms a small round island (40 km in circumference) bearing the same name and lies on the middle of Satsuma Bay n e a r t h e S o u th e r n end of Kyusiu. It bas t l i e re co rd of n e a r l y ten times eruptions. Among t l i e s e historic eruptions that in 1779 is the greatest, which is known as one of the two great eruptions in the bistoric age of Japan, with the eruption of Mt. Asama in 1783. At the time of tliis great eruption in 1779, fine ashes ejected upwarcl from the crater were conveyed by western wind to so wide a distance, as even Tokyo, which is remote abuot 1000 kilometers from the volcano, was also covered witli a few inclies of very fine ashes of the volcano. The sun looked quite brown during some weeks after the eruption on account of fine ashes flowing on the sky, as it was the case of Krakatoa eruption in 1883.1 The mudflow from the crater rushed down the eastern side of the mountain, swept away many villages on that side and the narrow strait (1 km wide), between tlie island and Osumi Province on the opposite side, was entirely filled in with mud-flow and débris, so that the strait, during some years after the catastrophe, had beeil ]>assed by the peoples of the • nvirons, untill tliis temporal passage was again gradually washed away by the wave. Though the catastrophe on that period was so great and tremendous, the citv of Kogoshima, which is said to have been total ly demolished by tlie recent eruption, has not suffered an actual damage, because tlie city was situated on the windward direc.t i<»i. 1 Prof. L . v. L ó c z y : i.’hcr die Eruption des Krakatoa im .Jahr»' IMS.'}. (Földtani Köz­ löny Bd. X I V . (1K84) pp. 122 1 4 *i.)

ON T H E R E C E N T E R U P T I O N OF S A K U R A J I M A VOLCAN O I N J A P A N .

135

The city of Kogoshima, which is inhabited by ca. 70,000 peoples, lies on the western coast of the above-mentioned Satsuma Bay, with a very fine picturesque view of Sakurajima volcano, like Naples with the view of Vesuvio. The strait between Kagoshima and Sakurajima measures about 4 km, and the crater on the top of Sakurajima volcano is distant about 8 km írom the city. I think, the reeent eruption would have been taken piacé on the south cra­ ter of the volcano (the volcano has three craters on the top), and the city of Kago-

N Fig. 17. Sakurajima Volcano in Japan.

shima just stood in leeward. It is a very lamentable event, that so a beautiful and flourishing city was visited by the monstrous fire of the volcano. If the catastrophe was so great as the London Telegraph runs, my lamentation is especially great. W hy V I have two reasons. Firstly, because I have there many friends, who were occupied themselves as professors on the State College of Agriculture and the Higher Middle School. Secondly, because the city is the birthplace of many distinguished statesmen and military persons in Japan; indeed Marshal Oyama, Marshal T o g o , General K u r o k i , the laté General Nonzu, Admiral Kamimura (above all are the world-known names as the conqueror of the Russo-Japanese war), the present Minister President Count Y a m a m o t o , Marquis M a tsu k a ta , Count Kaboyama, the late Saigo the Great and Okubo, very famous as veterán statesmen of the Restoration, are all born in Kagoshima. Budapest, 14. Jan. 1914. Prof. Dr. T. W a k i m i z u .

ABHANDLUNGEN. ÜONTRIBÜTIONS A LA THEORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOM1E. i. Par

R odolphe

B a l l ó .1

L ’histoire séeulaire des théories de la formation de la dolomie montre clairement qu’on ne peut comprendre et expliquer l’histoire et les changements de la matiére de la Terre qu’á l’aide de la chimie. Nous ne pouvons donner une explication correcte de la formation d’une röche que si nous savons quels sont les élements et les combinaisons des éléments qui la constituent, en un mot si nous connaissons la Constitution minéralogique de la röche en question. C’est seulements lorsqu’on posséde ces données qu’on peut se mettre á l’étude des réactions chimiques et des circonstances dönt la röche est le résultat. Les observations faites en plein air ne nous renseignent pás, d’ordinaire, sur le cours entier de la formation de la roche, á cette fin, il fant avoir recours aux expériences de laboratoire. Ces expériences ont pour bút de nous renseigner sur la formation et la transformation des minéraux, en coniparant ces résultats avec les données des observations faites en plein-air on peut déterminer les possibilités qu’il fant prendre en considération pour résondre la question. II est tout natúréi qu’on dóit peser objectivement les divers facteurs pour ne pás exagérer leur importance. II ne faut pás oublier que l’écorce de la Terre est constituée de matiéres dönt les travaux de laboratoire cherohent a déterminer les lois. Ces lois sont valables aussi liors du laboratoire, mérne quand nous ne pouvons soumettre ä l’expérience les grandes masses et les longues périodes de la natúré. Ainsi dans chaque question oíi il s’agit des matiéres de l’écorce de la Térre. il laut prendre ces lois en considération. A ce point de vue et en ]>ossession de nos connaissances actuelles nous ne pouvons qu’étre étonnés dt' ce que la théorie selon laquelle le calcaire se transforme en dolomie sous l’action de vapeurs de magnésie ait été adoptée pár tants de savants éminents ( A h d i n o , I I e i m , B u c i i , F h a p o l i et D u u o c i i e r ). Ce n’est qu’en négligeant l(is principes de critique mentionnés plus haut <|u’il s’cst fait que D a n a . J a c k s o n , H a u s m a n n et d’autres 1 (Jonférencc failc ;i la sóanco dti ö. juin l!(12 tlu Magyarhoni Tülcitani Társulat.

C O N T R I B U T IO NS

Á

LA T H E O R I E D E

LA F O R M A T I O N D E LA D O L O M I E .

187

-savants ont attribué tant d’importance aux travaux de M o r l o t t ,1 M a r i g n a c •et F a b r e 2 selon lesquels des sels de calcium et de magnésium se transforment en dolomie en présence de carbonates á des températures de 180 ä *200 qu’ils ont déclaré résolue la question de la formation de la dolomie. Ils ont oublié que ces conditions spéciales ne se réalisent pás dans la natúré, et que si elles le font, ■ce n ’est que dans des limites fort restreintes. H f a u t a u s s i a c c e p t e r s o u s r é s e r v e la t h é o r i e d e G r a n d j e a n , V o l g e r e t B i s c h o f f q u i p a r t a n t d u f a i t q u e l e c a l c a ir e d ’o r i g i n e m a r in r e n f e r m e t o u j o u r s d e la m a g n é s i e , o n t e x p l i q u é la f o r m a t i o n d e la d o l o m i e p á r

la

lessiv a tio n du

•calcaire.

On ne pourra juger de la valeur des théories selon lesquelles la dolomie se íormerait pár précipation directe dans une solution aqueuse ou pár réaction double dans des solutions aqueuses, comme le disent L e u b e , C o q u a n d , D e l a n o n e , A. H u n t , L i e b e , G ü m b e l , F o r c h h a m m e r , C o r d i e r et d’autres, que si Tón a complétement reconnu pár des expériences les lois de la formation de la dolomie. De nombreux savants ont fait des expériences concernant la synthése de la dolomie. Cependant nous ne possédons pás de théorie entiérement admissible. La cause probable en est qu’on n’a pás suffisamment pris en considération les résultats de la chimie théorique et qu’ainsi l’on a fait les expériences sur une base empirique. Dans la longue série de ces travaux ce sont les recherches de K l e m e n t 3 et de F. W. P f a f f ,4 qui nous ont fourni de précieuses données, pár conséquent, nous nous en occuperons en détail. K l e m e n t a adopté comme base de ses recherches les observations suivantes. I. les vraies dolomies forment pour la plupart des récifs de corail ou leurs sont associées. Les atolles présentent la dolomitisation la plus compléte. II. Selon D a n a l’on a dósé dans unó roche calcaire provenant de la cőte -de la lagune do l’ile en corail de Metia 38'07 % de MgCO:i, tandis que dans 1« corail il n ’y en a qu’en traces. D a n a fait observer que le M g vient probablement de l’eau de mer concentrée de la lagune, qui s’écharffe parfois considérablement. III. Les recherches détaillées de S o r b y ont confirmé la supposition de D a n a que le calcaire des corails est de l’aragonite. C’est dans la divergence des propriétés chimiques de Faragónké et du calcite qu’il pense avoir trouvé la clef de l ’énigme de la dolomie. Lorsque ses expériences préliminaires ont justifié qu’une solution de Sul­ fate ou de chlorure de magnésium et de sei marin de la concentration de l’eau de mer transforme, dans certaines circonstances, l’aragonite finement pulvérisée «n carbonate de magnésium a un degré variable, contrairement au calcite, K l e ­ m e n t a commencé l’étude des concentrations et des températures. De ces expériences faites avec de l’aragonite de Urvölgv il résulte que le sulfate de magnésium exerce són action a partir de 60 dans les essais faits ä des températures de 50 a 55° l’aragonite ne contenait que des traces de M g 1 Haidinger, Naturwissensch. Abhandl. 1. p. 305. (1847). * Biblioth. univ. de Généve, 1849. 3 T s c h e r m a k , Min. Petrogr. Mitt. 1895, 14. p. 520. 4 N. .Tb. f. Min. (ieol. etc. Beilb. 23. (1907) p. 529.

R O D O LP H E BALLÓ

138

mérne au bout de 10 jours. Au dessous de 60° la quantité de carbonates de magné sium précipitée est en raison directe du temps et de la température, comme le montre le tableau suivant. Température

62° 68° 72° 77° 89° 90° 91°

’lVm ps

O oO

r—i

24 heures 24 20 — « 48 10 « «

«

M jC 03

1-7 1 0/ .0 2*1 24-1 — 34*6 « 24 « •

«

«

’lVmpj?

48 heures 67 48 — « 90 « 96 — «

«

MgCO 3

i % 9-8 « 12-1 — 38 « 41 « -«

T em ps

M yC 03

144 heures 1*8 % 96 6*6 95 12*4 72 14‘9 — — 38 « 140 « 144 « 41*5 « --«

«

«

«

«

«

Ainsi á la température de 91° il s’est déposé au bout de 90 heures une quantité de M g équivalente á 41% de carbonatc de magnésium, ce qui est déja íort rapproché de la eonstitutiou de la dolomie normale. Dans une seconde série d’expériences il a étudié le rőle de la conc-entration des solutions. II résulte de ces expériences que la teneur en M g de la phase solide diminue rapidement si l’on dilue la solution. Outre la concentration, la quantité du liquide joue aussi un rőle considérable. il s’agit ici probablement de la précipitation ou de la persistance en solution du sulfate de calcium qui se forme au cours de l’tássai. Puis il résulte des essais qu’en l’absence de sei marin il se dépose trés peu de M g et seulement dans solutions concentrées de sulfate de magnésium; l’effet des solutions de cblorure de magnésium est le mérne, mais a un moindre degré. Pour compléter les essais, il a encore fait des expériences avec les espéces de corail M a d re pora polyfera, M a d re pora humilis et Stglophora digitala ; il en résulte que la teneur originale de 0*3 á 0*4 % de M g a augmenté á une tempé­ rature de 90° et au bout de 47 heures a une teneur de 38*ő a 41'9 % de MgCOz. II n’est donc pás douteux que le C'uC03 du corail ágit de la mérne maniére que l’aragonite. Selon K l e m e n t la question de la formation de la dolomie est ainsi résolue. En effet, on peut étre porté á erőire a prés cela que les récifs de corail sont transformés en dolomie pár l’eau de mer indusé, ou imbibée pár les fentes et les canules et souvent concentrée jusqu’á dessiccation, dönt la température peut atteindre, selon les ubservations de l’expédition du Loango, le degré nécessaire á la transformation. Mérne si nous ne prenons pás en considération la question forte importante de savoir si ks roches dolomitiques se sont toujours iormées de récifs de corail, il ne faut ]>as oublier que les produits obtenus pár K i .e m e n t sont un mélánge d’aragonite et de carbonate de magnésie de composition iodéfinie (peut étre hydraté, ou mérne basique), qui n’est pás encore de la dolomie, ce que K l e m e n t lui-méme reconnait. (’e mélange dóit encore se transformer secondairement en dolomie. Quoique les reeherch.-s de K l e m e n t ne nous renseignent pás sur le cours entier de la formation de la dolomie. ils dolment pourtant une belle explication,

C O N T R I B U T IO N S

Á

LA T H E O R I E D E

LA F O R M A T I O N D E

LA D O L O M I E .

139

si D on générale, d ’u n e des questions les p lu s d if fic ile s , d e l ’a u g m e n t a t i o n de la teneur e n m a g n é s i u m . P f a f f est parti de l’observation qu’on n ’a pás réussi á produire du MgCOz anhydre sous grande pression; puis qu’il ne s’en forme pás mérne en présence de CaCl2 et NaCl, et que le précipité qui s’est formé sous une pression de 500 atmospliéres pendant 48 heures a été du carbonate de magnésium basique se dissolvant facilement dans de l’acide acétique ä 1%. II en a tiré la conclusion que la dolomie ne se forme pas directement, pás mérne sous une forte pression. Cette conclusion semble étre confirmée pár une expérience qu’il avait faite auparavant,1 dans laquelle il avait obtenu une matiére difficilement soluble dans les acides étendus chauds, dönt la composition était trés rapprochée de celle de la dolomie normale. II a exécuté l’expérience en introduisant de l’hydrogéne sulfuré dans une solution de sei contenant du carbonate de calcium et de la magnésie en poudre fine; sous l’action de l’hydrogéne sulfuré il s’est formé un produit qu’on pourrait dénommer «sulfurat de calcium et de magnésium,» ä la dessiccation ce corps a donné sous l’action du C 0 2 le composé mentiomié. Pour élucider les réactions de la formation secondaire de la dolomie il a étudié les transformations de l’anhydrite et du calcite.2 II résulte de ces expérien­ ces que sous une forte pression ranhydrite finement pulvérisé se transforme sous l’action de M gCl2 et X a 2C'03> en présence de NaCI en solution, en une matiére cristallisant en rhomboédres, qu’il n ’a pas analysée, mais qu’il pense étre de la dolomie, parce qu’elle ne dégage du C 0 2 avec des acides étendus qu’a chaud. Puis il a constaté qu’un enduit riche en M g et soluble seulement dans les acides forts se forme sur la poudre d’anhydrite, si celle ci est exposée ä l’action de M g S 0 4 ou de M gCl2 en présence de C 0 2. II pense que ces expériences donnent l’explic-ation des lentilles de dolomie qui se trouvent dans les couches de gyps accoinpagnant les gites de sei gemme. 11 a aussi étudié la transformation en dolomie du carbonate de calcium sous l’action de sulfate de magnésium et de chlorure de sodium en solution concentrée sous une forte pression, en pla^ant ces matiéres en couches superposées et en les conservant sous une forte pression pendant plusieurs jours á une température variant de 4 á 14°. II résulte de ces expériences que le résidu insoluble dans de l’acide acétique á 2% est d ’autant plus riche en M g, I. que la mixtion des corps réagissant a été plus compléte, II. que le CaCOz a été finement pulvérisé et III. que l’action a été prolongée. Selon ces observations la réaction commence déjá á une pression de 40 atmosphéres, mais ä une pression de 60 atmosphéres la transformation est beaucoup plus rapide. La transformation s’effectue aussi sous des pressions de 200 á 500 atmosphéres, mais il n ’a pas étudié en quel sens l’augmentation de la pres­ sion altére la réaction. II a aussi observé que la réaction est accélérée á des tem­ pératures élévées (40 á 50°). 1 Beilage Band IX. p. 483. 2 1. c.

140

RO D O L P H E BALLÓ

II a encore étudié l’action de l’eau de mer. Sous l’action de l’eau de mer simple il n ’a obtenu que trés peu de matiére difficilement soluble, tandisque sur l’action de l’eau de mer dix fois concentrée il s’est déposé une matiére qui c-ontenait, aprés traitement avec des acides étendus, 21*7% de M g C 0 3. Ces expériences jettent une vive lumiére sur la question de la formation de la dolomie, mais elles n’en donnant pás une solution compléte, puisque la ma­ tiére que les expérimentateurs ont obtenu n’est pás de la dolomie, mais un corps contenant du M g en proportions variables, difficilement soluble dans les acides étendus. La réponse á cette question n’est pás facile, parce que la dolomie est un corps un peu vaguement défini. En quoi eonsiste la dolomie? La dolomie est une roche composée de carbonates de calcium et de magnésium. Mais si l ’on passe en revue les nombreuses analvses de dolomies, de calcaires dolomitiques et de magnésites contenant du CuCOz, on voit que leur teneur en M g varié de quelques dixiémes de pour-cent jusqu’á la composition des magnésites. Le pétrographe résont la question á l’aide de la notion de la dolomie normale et il distingue les roches dans lesquelles le rapport des molécules des deux carbonates est de 1 : 1 et il appelle dolomies toutes les roches carbonatées qui ne présentent pás d’effervescence notable sous l’action de l’acide chlorhydrique dilué. II ne considére pás que le pouvoir réactif d’une matiére dépend non seulement de sa composition chimique mais aussi de són état physique. Le chimiste, lui, n’y voit pás une question de dénomination, parce qu’il n’ignore pás que sur les données fournies pár l’analyse, on ne peut établir que les quantités rélatives des composants, mais non la modification de la substance; dans les compositions compliquées on ne peut méme pás établir quelles sont les combinaisons formées pár les composants. Ainsi dans le cas de la dolomie nous ne savons pás si dans les roches de composition variées les deux carbonates se trouvent comme du calcite et du magnésite (en négligeant les modifications poly­ morphes), ou s’ils forment un sei double et l’excés est formé de calcite, ou de magnésite, ou bien si nous avons affaire ä des cristaux mixtes ou ä des solutions solides.1 Cette question e3t d’une haute importance, parce que les carbonates simples se forment dans d’autres conditions que le sei double; les conditions d’équilibre sont aussi tout autres si la roche d’une composition variable est formée de deux phases solides et d’une seule phase du cristal mixte homogéne ou de la solution solide. La question de la formation de la dolomie est contenu dans ce probléme. Si nous savons quelle sont les phases de la roche et quelles sont les conditions d’equilibre de ces phases, nous savons aussi les conditions dans lesquelles la roche* en question s’est formée. Pour établir une théorie ac-ceptable de la formation de la dolomie nous devons donc d’abord savoir ce qu’est la dolomie et quelles sont le s conditions d’équilibre des carbonates du calcium et du magnésium. La difficulté de la solution du premier probléme se trouve dans la ressem1 San« vouloir discutor la question de l'isomorphie du calcite, du magnésite ct de la dolomie nous donnons ici des analvses de cristaux homogenes de dolomie pauvre en fér pour montrer la plausihilité de cette supposition. (T/homogénite de la matiére N c 3 est douteuse).

CO N T R I B U T IO N S

2

1

Á

LA T H E O R I E D E

LA F O R M A T IO N D E LA D O L O M I E .

3?

4

5

6

—

2-843

—

2*86

7

!

9

U>

2-896

11

12

—

—

s

2-87

—

MgO

8-79

9-98

10-80

18-17 19-19

19-68 20-53

21-30| 21-89

22 05 | 22-71 22*91

44-52 40-14

40*44

32-17 29-41

32-99 32-56

30-03 30-37

30-34 28-25 27-73

0-50

t>-23!

2-98! 1•:>•_>

—

—

—

CaO .... .

FcO ZnO

....

/ZnS\ \C d S j Fe.% . C ö 2 ._ — Mat. insol. Total Calculé en carbonales

0-19

—

8

i i

141

—

—

—

—

2*985'

1-26

—

—

0-45

—

—

—

0-79

1 52 0-31 0-25 008

43-80 42-71 —

9-46!

46#53 —

—

46-36 44-97 —

4-43!

---

47-36 46-87

47-50 47-68

—

—

—

1 —

—

47*89 47*21 47*75 —

—

006

99-58 102-79 10000 100-20 '99-52 100-03 99-96 100-09 99-54 100*28 98*62 99*24 i !

1

í

MgCO,

10-71 20-87

22-74

38 00 40-13

CaCO^

79-48j 71-63

73-66

57-40 52*49

0-83

3-60

4-80! ! 2-45 Í

FeCO:{

0-30

1 1

i

41’IS 142*75 44*55 45*78 46*1(' 47*49 i48-11 58‘82i 57*25I 53-58 54*22 53«tr 50*41 49*80 _ ! 2-03 --— ! 0*77 1*27 ~ j

1. Cristaux grossiers de dolomie jaune, vus au microscope ils étaient homogenes, Bleiberg , Carinthie , anal. F. W. G i n t l (Z. f. Kryst. 3. 100 (1879). 2. Dolomie cristallisée de Val Sarezzo (Italic), sa composition peut étre représentée par la formule 17 C a C 0 3. 6 MgCOz , anal. B e n t i v o g l i o , Atti Soc. Nat. Modena, 26. II. 84. (1892.) 3. Dolomie cristallisée d’homogénité douteu.se, de Schwarzleo prés de Leogagig ( S a lz bourg), anal. L. B u c h d r u c k e r Z. f. Kryst. 19. 139 (1891). 4. Dolomie cristallisée de Tholaberg (prés de R edw itz) Fichtelgebirge R = 106° 10'> anal. K. H a u s h o f e r . Sitzber. K. bayr. Ak. 11. 220 (1881). 5. Cristaux incolores trouvés dans de l’amiante ä Gr einer, Zillertal, Tijrol . Anal. H a u s ­ h o f e r 1. c. 6. Dolomie du Monte Somma (V ésu ve ), anal. K. H a u s h o f e r 1. c. 7. Cristal de dolomie d'Oulx , Dora R i p a r i a , anal. L. C o l o m b a , Atti d. R. Acc. d. Sei. Toscana, 33. 779 (1898). 8. Mérne matiére que sous 5. Anal. K. H a u s h o f e r , 1. c. 9. Rhomboédres clairs, incolores de Wnttegama, K a n d y (C rylan ), anal. C h r . S c h i f ­ f e r , Z. f. Kryst. 33. 209. (1900). 10. Le mérne. 11. Cristaux de dolomie trouvés dans de la Serpentine, Werch. X eu w n isk ( U r a l ) , anal. S a y t z e f f : Mém. d. Com. géol. A. Pefcersbourg, 4 (1887). 12. Cristaux de dolomie trouvés dans un schiste ä talcum, Werchne-Tagilsk, UraL Anal. S . S a y t z e f f , 1. c.

142

RO D O L P H E BALLO

blance cristallographique du calcite, de la dolomie (sei double) et du magnésite. Selon I n o s t r a n z e f f les cristaux de calcite différent des cristaux de dolomie par des rayures jumelées selon R (01l2j. Mais, comme l’a démontré D o e l t e r 01 1 trouve fréquemment des cristaux de calcite sansrayures jumelées; ce qui a été prouvé aussi par L e m b e r g , qui a trouvé en grand nombre de ces cristaux dans le niarbre de Carrare, quoique la teneur en M g soit ä peine de 1/3%. L ’observation de R e n a r d et L i e b e , selon laquelle le calcite ne se présente que sous la figure de matiéres de remplissage informe ä cöté de cristaux de dolomie bien developpés a la mérne valeur. L es méthodes basées sur la différence du pouvoir réactif du calcite et de la dolomie ont plus de valeur. La calcite posséde un pouvoir réactif plus élévé que la dolomie et montre une coloration plus forcée, en lames minces et aussi en poudre. Ainsi l 1'e2Cl6 et ( H ^ N jH S (L e m b e r g ) le colorent en noir verdátre, A l 2CI3 + hämatoxyline en violet. A g X 0 3 + K 2Cr()4 (T h u g u t t ) en rouge. Mais la valeur de ces réactions est limitée. Ainsi l’on ne peut se servir de la premiere, que si la dolomie ne contient pás de fér, en général on ne peut se servir de ces réactifs que si les cristaux sont suffisamment gros et si l’on fait l’essai trés soigneusement. Puis un autre défaut de ces méthodes c’est qu’ elles ne permettent pás de distinguer le magnésite de la dolomie; on dóit donc rechercher encore d’autres méthodes. On ne peut pás se baser non plus sur la détermination du poids spécifique, parce que les poids spécifiques différent trés peu. L ’étude de la solubilité et de la tension de ces substances semble promettre une réponse plus direc-te. Si nous faisons une solution de deux corps cristallins (phases). la composition de la solution saturée, c’est-á-dire on équilibre avec les phases cristallines. est indépendante de la. proportion des deux phases solides. Mais si les corps solides forment des cristaux mixtes et ne sont ainsi qu’une seule phase solide, alors la composition de la solution concentrée est une fonction de la composition de la phase solide. Par conséquent, s’il y a dans les roches de composition variée deux composants cristallins, la composition de la solution saturée est la mérne (a la mérne température et la méme pression) indépendamment de la quantité relative des composants, mais dépendant des modifications de ces corps: si les composants forment des cristaux homogénes la composition de la solution saturée dépendra de la composition des cristaux. Quant á la tension de la décomposition des carbonates ( R C 0 3 71 RO-\-CO.J on peut déduire par le méme ordre d’ideés, qu’on observera toujours la tension de la matiére á tension maximale, indépendamment des autres composés présents. La tension ne dépendra de la composition que si la matiére roste homogene tout
C O N T R I B U T IO N S

Á LA T H E O R I E DF, LA F O R M A T I O N D E

LA D O L O M I E .

143

Aprés un répos de 24 heures il a analysé les solutions. Ce systéme était lóin d’étre •en équilibre, ce qui est démonstré p. ex. par notre premiére expérience d’orientation faite avec de la pondre de dolomie du Kisgellérthegy. Nous avons piacé 10 g de dolomie finement pulvérisée dans un flacon d ’ERLENMAYER, puis nons y avons ajouté de l’acide acétique a 2 % . Nous avons agité le flacon plusieurs fois par jour. Au bout de 15 jours nous avons bouché le flacon hermétiquement pour le placer dans l’agitateur. Mais en l’agitant le dégagement de C 0 2 a été si fort que le flacon a éclaré entre nos mains. On voit donc qu’on ne peut tirer des conclusions des expériences de solubilité que si les conditions d’équilibre sont toutes réalisées (tension du C 0 2, etc.). Pour montrer ä quels résultats contradictoires on arrive en négligeant ces principes, nous citerons le cas de G o r u p - B e s a n e z . G o r u p - B e s a n e z 1 a traité avec de l’eau contenant du C 0 2 une roche de la composition suivante: 55-03 % 40*90 « 1-60 « 1*03 «

de « « «

C aC 03, M(fC0.3, FcCOz. S i 0 2 + A l 2Oz etc.

Dans la solition hydrocarbonatée le rapport des deux carbonates a été le suivant: au bout de 5 jours 8 jours 21 jours CaCOz 55-2 % 55*8 % 57‘8 % MgCÓs 44-7 « 43*9 « 42*1 * et dans le résidu fixe O V I -t

MgCOz

()

43-26 <«

»-J

/0

44-15 «

OI O t

/0

42'26 «

Dans la roche servant a l’expérience le rapport des deux carbonates était de 57-365 % de CuC'03 et 42*635 « « M(jCOz (oinission faite des constituants accessoires). En comparant ces cliiffres avec les résultates de l’expérience on voit avec surprise que la composition de la solution et c-elle du résidu ont changé dans le méme sens. Au bout de 5 et de 8 jours la teneur relative de la solution en CaCOz (55*2 et 55"8 %) était moindre que c-elle de la roche (57*365 %), le teneur en MgCOz, était plus élevée. Dans le résidu il est donc resté plus de CaC03 que de M g C 0 3 malgré cela le pourcent du C aC 03 a baissé et celui du M g C 0 3 a augmenté. Au bout de 21 jours, c’est la teneur en CaCOz du résidu qui a augmenté, quoique il en ait dissous une quantité plus c-onsidérable. Nous trouvons des résultats surprenants dans l’ouvrage plus récent- de V e s t e r b e r g .2 L’auteur a fait des essais 1 Z. Dtsch. geol. Ges. 27. 500 (1875). 2 Bull. of the Geol. Inst, of Upsala 1902.

144

R O D O LP IIE BALLÓ

de solubilité avec de la dolomie des environs de Pfitsch; les résultats sont les. suivant-s. Rapport des carbonates: C aC03 M gC03

dans le roche 54-7 % 45'7 «

dans la solution 551 % 44'9 «

dans le résidu 55-6 % 43'3 «

L ’énumeration de ces résultats justifie la méfianee avec laquelle nous avons accepté les conclusions qu’on en a tirées. Nous savons bien que la réalisation des eonditions d’équilibre n ’est néc-ossaire que si nous voulons tirer des conclusions concernant la composition minérale de la roche. Mais on ne doit pas attendre beaucoup de ces expériences, parce que nos matiéres se dissolvent trés difficilement dans de l’eau distillée exempte de C'02; lors de la solution dans des acides faibles et dans de l’eau contenant du C02 l’équilibre peut étre altéré pár la décomposition du sei double. La mesure de la tension semble promettre des résultats plus complets et les expériences sont faeiles ä exécuter. Dans un récipient clos on mesure toujours le pression de la substance dont la tension est maximale. La dissociation thermique du «sei double» dolomie (pourvu qu’il ne se décompose pas déjá plus tót en C aC 03 et M g C 0 3) } du calcite et du magnésite présente probablement des valeurs suffisamment éloignées pour qu’on puisse en tirer des conclusions concernant la composition minérale de la roche. L etude de l’énergie relative de ces substances dóiméra les résultats les plus probants. Tandis que les mesures de la solubilité et de la tension ne donnent que des résultats qualitatifs, pár cette derniére méthode nous obtiendrons des résultats quantitatifs. Nous pensons les obtenir en déterminant la chaleur de réaction que donnent le calcite, le magnésite et le sei double avec de l’acide chlorhydrique. Si le sei double existe, sa chaleur de réaction doit diíférer de la sonnne de la chaleur de réaction des composants. En comparant la chaleur de réaction avec la com­ position centésimale d ’une roche, nous pouvons établir quelles sont les combinaisons formées pár les composants et aussi le rapport de ces combinaisons. Le second probléme est d’établir les eonditions de la synthése de la dolomie. Mais ee probléme consiste en une longue suite de questions spéciales. R íaut établir dans quelles eonditions et entre quelles limites le CaC'03 et le J\IgC03 forment des cristaux mixtes: quelles sont les eonditions de la formation et de la décompusition du sei double; quelles sollt les eonditions d'équilibre du CaC'03 et M
C O N T R I B U T IO N S

Á

LA T H E O R I E D E

LA FO R M A TIO N D E

145

LA D O L O M I E .

ne se forment pás directement dans une solution, quelles sont les combinaisons intermédiaires et quel est l’effet des faeteurs extérieurs, température, pression, etc. En un mot il s’agit d’élucider les conditions d’équilibre des carbonates du calcium et du magnésium. Quand cette question sera résolue 011 pourra, en comparant les résultats avec les observations des géologues, établir la théorie de la formation. probablement multiple, de la dolomie.

EINE NEUE LIMA-ART AUS DEM «LOKALSEDIMENT* IN DER UMGEBUNG VON ZALATHNA. Von Privatdocent Dr.

St.

v.

Ga á l .

— Mit den Figuren 18 — 19. —

Einer meiner Hörer, Herr Dr. S t e f a n F e r e n c z i gelangte im letzten Sommer (1913), während er sich in der Umgebung von Zalatna mit geologischen Untersuchungen, bezw. mit geologischen Detailaufnahmen befaßte, durch die Freundlichkeit des Herrn Ober-Bergingeneurs G éza P l a n d e r in den Besitz eines gut erhaltenen Steinkerns der rechten Schale einer sehr interessanten L i m a-Art, welche er mir behufs Bestimmung übergab. Den in Rede stehenden Steinkern fand Herr G. P l a n d e r auf der Halde des L a zar M a g o s 'sehen Stein­ bruches, welcher sich in der Gemarkung der Gemeinde Felső-Kénesd (Komit. A.-Fehér), in der Nachbarschaft von Zalatna befindet. Ich spreche den beiden Herren, die mir zur Beschreibung eines in jeder Beziehung sehr interessanten Fundes freundlichst verholfen haben, meinen besten Dank aus. Ich verdanke auch die auf die näheren Verhältnisse des Fundortes sich beziehenden Daten der Freundlichkeit des Herrn F e r e n c z i . Laut seinen Mitteilun­ gen liegt der L azar MAGOs’s c lie Steinbruch am Fuße der auf der Generalkarte (1 : 25,000) mit dem Namen Fata Boilor (8‘32 m) bezeiclmeten Höhe. Das Mate­ rial des Steinbruches ist ein grober, zäher Quarzsandstein, mit festem Kalk- mid Kieselbindemittel. Dieser erinnert uns zwar lebhaft an den in der Nähe (in E nt­ fernung von 1—2 km) bereits früher festgestellten oberkretazißchen Karpathen­ sandstein, derselbe weist jedoch — laut den Äußerungen des Herrn F e r e n c z i — auch auffallende und wichtige Unterschiede auf. Auf diese komme ich noch am Ende dieses Aufsatzes zurück. Man kann eine Folgerung auf die stratigraphischen Verhältnisse des Fund­ ortes und Umgebung, bezw. auf das Alter des einschließenden Sedimentes aus der geologischen Fachliteratur nicht ziehen. Neuerlich war es M. v. P á l f y ,1 1 M. v . P á l f y : Die Umgebung v o n Abrudbánya (Erläuterungen zu d. geol. Karten d. ung. Kronländer) Bpest 1908. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914.

10

146

Dí BT. v. GAÁL

dei die Ansicht aussprach, daß das Zalatnaer und Verespata kér <'Lokalsediment>> miozänen Alters sei, und zwar auf Grund eines C o n u s-Steinkernes. welcher bereits írüher in Verespatak gefunden worden ist. G y . v . S z á d e c z k y 1 äußerte sich auf Grund seiner petrographischen Untersuchungen — sich auch auf Dr. N opcsa 2 berufend — im Gegenteil so, daß die in Rede stehenden Bildungen oberkretazischen Alters seien; F e r e n c z i l.3 wieder stellt sie ins Miozän. In der paläontologischen Literatur suchte ich vom Miozän an d!e der F.Kénesder L im a sp. am besten entsprechende Art. Ich fand endlich in einem Werke

Fig. 18. Lim a grandis n. sp. von oben gesehen. 6/ Jft.

4 eine ziemlich reiche L i m a-Fauna, doch war keine der daselbst beschriebenen Arten mit der Form von F.-Kénesd zu identifizieren. Von den von d O r b i g n y aus der französischen Oberen Kreide beschrie­ benen größeren Formen kann am meisten L im a sivvplex d ’O r b . zum Vergleiche herangezogen werden.5 Diese Art steht zwar in der Größe den oberkretazischen, großen L i m a formen ziemlich nach, doch sowohl der Bau im Allgemeinen, d

Or big n y s

1 G y . v . S z á d e c z k y : Über Gesteine v o n Verespatak. (Földt. Közl.) Bpest 19 00. B r . F. v . N o p c s a : Geologie des zwischen Gyulafehérvár—D é v a —Ruszkabánya und der rumänischen Landesgrenze liegenden Landesteilc (Jahrb. d. ung. geol. Reichsanstalt). B p e s t 1 905. 3 F e r e n c z i : Zalatna környékének geológiai viszonyai (Ungarisch) Kolozsvár 1 913.

4 A. v. d ’O r b i g n y : Description des mollusques et rayonnés fossile. III. Terrains crétacés. Paris, 1 8 43 — 47. 5 L. c. p. 144. Taf. 418. Fig. f i - 7 .

EIN E

NEUE

L IM A - A R T AUS D E M «L OKA LSE DIM ENT ».

147

wie auch die meisten charakteristischen Merkmale erinnern sehr lebhaft an unsere Versteinerung. Die hervorzuhebenden übereinstimmenden Merkmale sind: die im All­ gemeinen flache Schale, die Konkavität des hinteren Schloßrandes und haupt­ sächlich die vollkommene Kreissegmentform des vorderen (buccalen) Ohres.1 Es kann endlich hier auch erwähnt werden, daß — wie die Schale der L. simplex wahrscheinlich auch die der neuen Art unberippt war. Wir können auf diesen Umstand daraus schließen, da auf dem Steinkern selbst auch die Eindrücke der stärkeren Zuwachswellen gut sichtbar sind (gerade so wie die Längsfurchen in

Fig. 19. Lima grandis n. sp. 1/ 2.

der Aushöhlung gut zu beobachten sind), so daß also auch die Spuren der Rippen umso sicherer zu erwarten wären. Die Unterschiede sind aber auch auffallend. Vor Allem der bedeutende Größenunterschied: die L. simplex beträgt nur die Hälfte der neuen Art, und ist im Allgemeinen rundlich (nach d 'O r b i g n y etwas dreieckig), die neue Art ist da­ gegen schlank, beinahe vollkommen elliptisch,2 und sie ist auch etwas flacher. Die Form des vorderen Ohres (das hintere samt Wirbel fehlt), wie bereits er­ wähnt, ist vollkommen die eines Kreissegments, welcher bei der neuen Art ver1 Sonst haben die beschriebenen Arten alle dreieckige Ohren. 2 Die Proportion der größten Länge und Breite ist: L. sim plex 3'5 : 2 5; Lim a n. sp. 3 : 2. Diese Zahlen drücken meines Erachtens den auffallenden Unterschied, welcher bei Besichtigung dieser zwei Arten ins Auge fällt, nicht genügend aus. 10 *

148

J>: ST.

v. OAÁL

hältnismäßig kleiner und schmäler ist, und paßt glatt in die allgemeine Umrißlinie hinein, bei der L. simplex aber vielmehr auffällt, sozusagen her­ vorsticht. Der Wirbel — wie bereits erwähnt — fehlt zwar, ich bin aber der Meinung, daß dessen Rekonstruktion an der Hand der nahe verwandten Formen uns keine besonderen Schwierigkeiten bieten würde. Es ist nämlich zu erwähnen, daß was das Verhältnis der Grunddimensionen betrifft, die aus dem Senon beschriebene L. abrupto d ’O r b . mit der neuen Art sehr gut übereinstimmt. Außer der Über­ einstimmung des Umrisses fällt hauptsächlich die die neue Art bezeichnende mäßige Aufwölbung der Schale auf, und so ist der Wirbel wahrscheinlich auch bei Lima n. sp. gerade so ein wenig nach rückwärts und nach auswärts gebogen, wie bei L . abrupto. Diese letztgenannte Art ist sonst ziemlich abweichend, weil sie gerippt ist, ihre Ohren sind dreieckig, der Schloßrand ist anders gebaut und die Größe derselben ist blos ein Dritteil. Die Beschreibung der in F.-Kénesd vorgekommenen L i m a-Art dürfte also lauten: D er U m r i ß i s t b e i n a h e v o l l k o m m e n e l l i p t i s c h; d i e S c h a l e s c h w a e li g e w ö 1 b t (wahrscheinlich unberippt); e s s i n d a b e r s t ä r k e r e Z u w a c li s s t r e i f e n v o r h a 11 d e 11, d i e die 0 b e r f 1 ä c h e e t w a s w e l l i g g e s t a l t e 11. D e r a n al t ' S c li 1 o ßr a n d i s t e i n w e n i g k o 11 k a v, i 11 d e r A u s h ö h 1 u 11 g l a u f e n p a r a l l e l e L ä n g s f u r c li e 11 e 1 1 1 1 a n ", D a s v o r d e r e O h r i s t 1 ni V e r h ä 11 n i s s c li ni a 1 u n d h a t d i e F o r m e i n e s K r e i s ­ s e g m e n t s , welcher in den allgemeinen Umriß hineinpaßt. Der Wirbel ist ziem­ lich nieder, und wahrscheinlich etwas nach rückwärts gebogen. Dimensionen: größte Länge...................... 134 mm größte Breite .................... 84 « die Dicke des Tieres cca. . . 44 « Ich denke diese interessant** neue Art unter dem Namen Lim a grandis in die Fachliteratur einführen zu dürfen. Das beschriebene Exemplar befindet sich in Klausenburg in der Sammlung des Erdélj'i Muzeum. Und jetzt noch einige Bemerkungen über das Alter der die L. grandis 11 . sp. einschließenden Schichten! Ich betone auch meinerseits nachdrücklich die Auffassung: das Alter einer Bildung auf Grund einer einzigen Versteinerung bestimmen zu wollen ist sehr unratsam. In unserem Falle wird die Lage noch schwieriger durch die Umstände, daß wir blos einen Steinkern besitzen und das Gebiet geologisch ein strittiges ist. Das allerwichtigste ist aber, daß es sich um einen S a n d s t e i n handelt. Man sollte nämlich meines Erachtens in der Beurteilung der organischen Reste der Sandsteine und Konglomerate mit verdoppelter Vorsicht und Strenge Vor­ gehen, und ich mag diesen eine alterbestimmende Rolle nur so zu erkennen, falls sie die Krftik in jeder Beziehung tadellos bestehen. Und trotz all’ diesem sei es hier gestattet, die stratigraphischen Verhältnisse kurz zu berühren. Es mögen dies einerseits das offene Problem des «Lokalsedi-

KINK

NKUK

LIMA-AKT

149

AUS 1>KM «LOKALSK D IM KNT».

mentes» des Siebenbürger Erzgebirges, anderseits die an und für sich sehr interes­ sante neue L i 111 a-Art rechtfertigen. Wie schon erwähnt, gibt es Forscher, die das Lokalsediment in das Miozän, andere wieder in die Kreide (Cenoman-I)anien) versetzen wollten. Laut dein Berichte F e r e n c z i s fehlen nicht die Anzeichen, welche gegen das kretazische Alter des L. MAGOs’schen Sandsteines sprechen würden. Solch’ ein Moment ist in erster Linie die Tatsache, daß die Karpathensandsteine der Gegend ausnahmslos stark disloziert erscheinen, und mit Rhyolittuff nie im Zusammenhange stehen. Der Sand­ stein der Fata Boiloru weist dagegen eine ungestörte Lagerung auf, gerade wie die miozänen Gebilde der Umgebung, und schließt Rhyolittuffbänke in sich ein. Anderseits aber, — wie gerade auch F e r e n c z i behauptet — ist eine Discordanz zwischen dem L i m a -Sandstein und dem zweifellosen Miozän1 (Ton und Schot­ ter) sicher festzustellen. Ferner sind auch die auf der Oberfläche mehreren Orts kartierte Andesit- und Dazittuffbänke in diese, mit Ostrea (Picnodonta) cochlear P o l i bezeichneten Miozändecke einzureihen. Die Tuffbänke enthalten — laut den Untersuchungen des Herrn T u l o g d i — Laurus primigenia und Cinnamomnm Scheuchzeri . Abdrücke; ich selbst fand in den Dünnschliffen der Mergelzwischen­ lager Orbitulina. Truncatidiua. Bolivina. Tcxtidaria, Globigerina bulloidcs d ’O r b . (Im Dünnschliffe des L . M A G os’s c h e n Sandsteines kamen — wie es mir Herr Prof. L ő r e n t h e y freundlichst mitteilte — kaum die zweifelhaften Spuren v o n Organismen vor.) Sonst alier, was die Orientierung auf Grund der Lima grandis betrifft, wäre folgendes zu berücksichtigen. o o Laut den Literatur-Angaben sind die großen L i m a-Arten für die Obere-Kreide Süd-Frankreichs wahrlich bezeichnend. Die bekannten größten Arten des Genus, wie Lima santoncnsis d ’O r b ., L. rapa d ’O r b ., L. maxima A r c h ., L. Gallienniana d ’O r b .. L. simplex d ’O r b ., L. chjpeiformis d ’O r b ., L. Dujardini D e s h . wurden aus den Schichten der Turon- und Senonstufe gesammelt. Ich möchte hier noch wiederholt betonen, daß auf einem komplizier­ ten. verhältnismäßig so wenig durchforschten und an Versteinerungen so armen Terrain, wie das Siebenbürger Erzgebirge, die Entscheidung der strit­ tigen Frage auf Grund einer einzigen Art bezw. eines einzigen Exemplares undurch­ führbar sei. Anderseits aber leistet uns die Lima grandis einen sehr guten, orien­ tierenden Dienst. Budapest, am 1. November 1913. Stephan

v.

Ga á l .

1 Iu der Gemarkung von Nagy-Almás, bei F.-Kénesd, an den westlich von dei oberen Kirche gelegenen Bergrücken, sammelte Herr F e r e x c z i zahlreiche Exemplare v o p Ostrea (P icnodonta) cochlear P o l i . Er konnte auch dieselbe Schicht b is zum L. MAGOs’schen Steiubruche mit Sicherheit verfolgen.

DIE MITTELLIASSISCHEN Bll,DUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. Von Dr.

K

olomax

K

ulcsár

.

— Mit den Tafeln I —II und den Figuren 20 —21.

Wählend meiner Universitätsstudienzeit habe ich nach den Intentionendes Herrn Universitätsprofessors Dr. A nton Koch die im geologischen und paläontologischen Institut der Universität befindliche HANTKEN’sche Gerecseer Sammlung in Arbeit genommen. Im Anfänge beschäftigte ich mich mit dem oberliassischen Ammonitenmaterial, von welchem ich die Familie der Harpoceratidae als Universitätspreisschrift bearbeitete. Um die geologischen Verhältnisse kennen zu lernen, begab ich mich im Sommer 1911 auf drei Wochen nach dem Gerecse. Gelegentlich der lokalen Untersuchungen konnte ich sehr viele ganz neue Beobach­ tungen machen und fand unter anderem, daß den mittelliassischen Bildungen ••ine größere Rolle zukomme, als dies aus der Literatur hervorgeht. Das Ergebnis meiner Studien habe ich in der am 5. Juni 1912 stattgefundenen Fachsitzung der U n g a r i s c h e n G e o l o g i s c h e n G e s e l l s c h a f t dargelegt. Im August des vergangenen Jahres begab ich mich zufolge eines ehrenden Auftrages des Herrn technischen Hochschulprofessors Dr. Franz Sciiafarzik abermals nach dem Ge­ recse und konnte bei dieser Gelegenheit neuerdings die Rassischen Bildungen einem eingehenden Studium unterziehen. Meine auf die stratigraphischen und Lagerungsverhältnisse bezüglichen Beobachtungen habe ich in einem Vortrage in der am H. Januar 1913 stattgefundenen Fachsitzung der «Ungarischen Geologi­ schen Gesellschaft» dargelegt, den ich damit beschloß, daß ich auf Grund meiner Beobachtungen und Studien jetzt schon in der Lage bin, die monographische Be­ arbeitung der Juraschichten des Gerecsegebirges in Angriff nehmen zu können. Indem ich nun mein Versprechen einlöse, beginne ich meine Arbeit mit den weni­ ger bekannten Rassischen Bildungen. Ich erfülle nur eine angenehme Pflicht, indem ich meinen verehrten Mei­ stern, den Herren Professor Dr. A n t o n K o c h und Professor Dr. E m e r i c h L o k e n t h e y meinen tiefsten Dank abstatte; erst erem dafür, daß er es mir ermöglicht hat, meine Studien mit Benützung der erforderlichen Hilfsmittel in seinem In­ stitute fortzusetzen; letzterem für seine freundlichen Ratschläge, mit welchen er mir behilflich war. Zu Dank verpflichtet bin ich dem Herrn Professor der techn. Hochschule Dr. F r a n z S c i i a f a r z i k , meinem verehrten Chef, für den mich ehrenden Auftrag, durch welchen er es mir ermöglichte meine geologischen Beobachtungen im Gerecsegebirge zu bewerkstelligen und mir Gelegeiül eit zur Beendigung meiner Studien geboten hat. Endlich danke ich dem Herrn Universitäts-Adjunkten Dr. M. E l e m é r V a d á s z für seine fachlichen Unterweisungen wälirend der Zeit

D IE

M ITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES

GE1Í ECS EG EBI RG ES.

151

meiner Tätigkeit; dem Herrn Sektionsgeologen Dr. A u r e l L i f f a für die gefällige Überlassung der noch nicht gedruckten reambulierten Karte im Maßstabe 1 : *25.000 behufs Abkopierung, sowie für seine nützlichen Ratschläge; ferner der Direktion der Kön. ung. Geologischen Reichsanstalt für die Überlassung des im Museum befindlichen, aus der Sammlung von H a n t k e n stammenden Petrefaktenmaterials zu diesen Studien.

Die Ausbilriuriff des mittleren Lias im Gerecse. In der auf das Gerecse bezüglichen ältesten Literatur ( P e t e r s ,1 H a u e r ,2 W i n k l e r 3) wird über den mittleren Lias keine Erwähnung gemacht. Als erster hat M a x v . H a n t k e n 4 den mittleren Lias am Nagypisznice, am Kisgerecse und am Tardoser Bányahegy auf Grund des A m m o n i t e s H a n t k e n i S c h l o e n b . nachgewiesen. In letzterer Zeit hat sich J ohann Staff 5 mit den stratigraphischen Ver­ hältnissen des Gerecsegebirges beschäftigt. Laut S taffs Bericht wurde der mitt­ lere Lias, obgleich von H antken schon früher durch Petrefakte nachgewiesen, von ihm nicht vorgefunden. In seinem Werke 6 bemerkt er jedoch, daß «die unter­ sten Schichten in der Gerecseer Juraserie arm an Petrefakten sind, daß dieselben graugelb, gelb, rötlichgelb und fleischrot und bald in kleineren, bald in größeren unregelmäßigen Massen gefleckt sind. Angeblich sollen sich in denselben Crinoidenreste finden, die nach H ofmann auf den unteren und mittleren Lias hinweisen würden . . .» er geht sogar auf Grund der Literatur noch wreiter und nachdem er die von H ofmann vom Asszonvhegv, Tekehegy und Nagysomlyóhegy auf­ gezählte, bestimmt imterliassische Fauna analisiert, gelangt er zu dem Resultat, daß auch diese den mittleren Lias repräsentiert, da der untere Lias nach seiner Ansicht nur am Rande des Gerecsegebirges (Tata) vorhanden ist, während er im Inneren desselben nicht vorkommt.

In jüngster Zeit hat Dr. A u r e l L i f f a 7 im Gerecse agrogeologische Auf­ nahmen vorgenommen und hält die von H o f m a n n erwähnte, hauptsächlich aus Brachiopoden bestehende Fauna des Gerecse, im Gegensatz zu S t a f f , eben­ 1 P e t e r s : Die Umgebung von Visegrád, Gran, Totis und Zsámbék. Jahrb. d. k. k.

geol. R. A. X. (1859), pag. 483. 2 H a u e r : Das Ungarische Mittelgebirge. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. X X . (1870), pag. 474. 3 W i n k l e r : Die geol. Verhältnisse des Gerecse- und Vértesgebirges. Földt. Közl. X III. Bd. 1883, pag. 337. * H a n t k e n : Jahresbericht vom J. 1879 über die Tätigkeit der k. u. Geol. Reichs­ anstalt pag. 10 (ungarisch). 5 S t a f f : Beiträge zu den stratigr. und tektonischen Verhältnissen des Gerecse­ gebirges. Jahrbuch der k. ung. Geol. Reichsanstalt, XV. Bd. 1906, pag. 188. 6 S. pag. 195 — 196. 7 L i f f a : Bemerkungen zu J. S t a f f s : «Beiträge zu d. stratigr. und tekton. Verhält­ nissen des Gerecsegebirges» im Jahrbuche der k. ung. Geol. Reichsanstalt, XVI. Bd. 1907, pag. 11 — 12.

152

1)' KOLOMAX KULCSÁR

falls für unterliassisch. L i f f a 1 erwähnt außerdem auch die Ammoniten von den Puchó- und Hosszuvontatóbergen: vom ersteren Orte Lytoc. Ihicatwii S chloth . sp., vom Ilosszuvontató hingegen eine Aegocems sp.,2 welche nahe verwandt ist mit den Arten Aegoc. Jamesoni Sow. und Aegoc. Leckenbyi W right , «demzufolge die in der Umgebung des Puchó- und Hosszuvontatóberges sich findenden zwei Formen zweifellos soviel entscheiden, daß dieser Schichtenkomplex zur unte­ ren Etage des mittleren Lias gehört». Nachdem ich die erwähnten Petrefakte von der Direktion der Geol. Reichsanstalt erhalten hatte, konnte ich dieselben näher studieren. Bevor ich indessen von den Resultaten meiner diesfälligen Untersuchungen spreche, muß ich bemerken, daß der von W right aus der H e nl e y z o n e beschriebene und abgebildete Lytoc. lineatum nicht identisch ist mit S ciilothkims Lytoc. linmtus. der übrigens von P ompeckj 3 mit dem Lytoc. fimbriatum Sow. vereinigt wurde. Was hingegen die senkrechte Verbreitung des Lytoc. jimbriutmti betrifft, kann derselbe in dem Aegoc. Dqvoei-. sowie in dem Amaltheus »Hirgaritatus-Iiorhcmte des mitteleuropäischen Juragürtels als häufig bezeichnet werden. Mit Rücksicht darauf jedoch, daß derselbe sowohl im südlichen Bakony, sowie an den sonstigen Orten ihres Vorkommens im Ge­ recse und in den zum mediterranen Juragürtel gehörigen Bildungen gerade an den Anndth. margaritatus- Horizont gebunden ist, glaube ich nicht zu irren, wenn ich die P u c h o h e g y er r o t e n. M a n g a n a d e r n f ü h r e n d e n K a l ks t e i n e i n d i e o b e r e E t a g e. u n d z w a r i n d a s Amcdth. mcirgaritatw}-'S, i v e a u d e s m i t t l e r e n L i a s e i n r o i h e. Was schließlich die am ] losszu vonta tó h eg y gefundene Acfioccras sp. betrifft, habe ich gefunden, daß dies nichts anderes als das aus dem unteren Lias bekannte Wohnkamnierfragnient der Fctoceutrites Petcrsi H a u . ist, d e m z u f o 1 g e d i e dieselbe ei n s c h 1i e ß e n d e n S c h i c h t e n i n de n u n t e r e n L i a s e i n z u r e i h e n s i n d.

Die geologischen Verhältnisse der abgerissenen Scholle des Tataer Kalvarienhügels am westlichen Teile des Gerecsegebirges hat Dr. F e r d i n a n d K och 4 beschrieben und den mittleren Lias in Form dunkelroter Crinoidenkalksteine nachgewiesen, welche den unteren Teil der erwähnten Etage repräsentieren. Auf Grund der Literatur kommt demnach den mittleren Liasbildungen im Aufbau des Gebirges eine sehr untergeordnete Rolle zu. Dem gegenüber bin ich nach meinen Beobachtungen und Studien zu dem Ergebnis gelangt, daß der mittlere Lias im Gerecse allgemein verbreitet ist; eine Ausnahme bildet der öst­ liche (Bajoter Öregkő), beziehentlich westliche Flügel (Asszonyhegy. Teke­ hegy, Nagysomlyóhegy. I losszuvontatóhegv usw.). wo die Schichtenreihe mit den unterliassischen Bildungen abschließt. Interessant ist es, daß man weiter 1 »S. pag. 12 - 13. 2 In der CJeologie v o n

Rico

R ö c k i i , II.

Rand

(p. fMf))

ist i r r t ü m l i c h

Atgoceras

J a m e s o n i a n g e g e b e n (un gar is ch ). 3 P o m p k c k .j : Reit r. z. ein. R e v i s i o n d. A m i n . d. s c h w ä b . .Iura, p a g. 2 9 4 u n d 29 9. 4 F. K o c h : Rd.

1909.

D i e geol. V e r h ä l t n i s s e d e s T a t a e r K a l v a r i e n h i i g e l s . F ül dt . K ö/ 1 . X X X 1 X .

D IK M I T T E L L I A S S I S C I IK N B I L D U N G E N DKS G E H E C S E G E B IR G E S .

158

gegen Westen schreitend, den mittleren Lias neuerdings auf dem Tataer Kalvarienliügel antrifft. Gelegentlich der lokalen Untersuchungen war ich bestrebt, eine sorgfältige und genaue Sammlung nach Niveaus vorzunehmen, was jedoch im Hinblick auf den Umstand, daß ich das Einsammeln auf den Halden durchführte, die infolge der Aufschlüsse bei dem bedeutenden Abbau der roten Kalksteine entstanden sind, natürlich in vielen Fällen nicht durchführbar war. So habe ich z. B. auf der Halde des auf der südöstlichen Seite des Nagvemenkeshegy in den letzten Jahren entstandenen Marmorbruches aus einem eigentümlichen rötlichgrauen Kalk­ stein Brachiopoden in großer Menge, einige Muscheln und ein auf Arieticeras hinweisendes Windungsfragment gesammelt. Es ist mir jedoch selbst bei der größten Mühe nicht gelungen, diesen Kalkstein anstehend aufzufinden, dem­ zufolge Orte wegen o es sehr wahrscheinlich ist. daß man denselben an diesem o seiner geringen Mächtigkeit gänzlich abgebaut hat. Im allgemeinen ist es mir insofern gelungen, nach Niveaus zu sammeln, da ich die Zugehörigkeit der ein­ zelnen Formen teils nach den an den Versteinerungen übriggebliebenen Gesteins­ resten, teils auf Grund des Gesteinsmaterials feststellen konnte. Auf Grundlage meiner Untersuchungen im Felde, sowie des Detailstudiums kann ich meine auf den Gerecseer mittleren Lias bezüglichen Ergebnisse im Folgenden zusammen­ fassen.

PelroyraphisH ie Ausbildung und Fauna. Die mittleren Liasschichten des Gerecsegebirges sind vorherrschend durch rote Kalksteine repräsentiert. Auf Grund ihrer petrographischen Ausgestaltung und ihrer Fauna können die Kalksteine in die B r a c h i o p o d e 11- und C e p h a1 o p o d e n f a z i e s eingereiht werden. Im lábatlanéi- Steinbruch «Tölgyhát» tritt indessen in lokaler Entwicklung auch eine t o n i g e F a z i e s auf. Die Kalksteine der B r a c h i o p o d e n f a z i e s sind im allgemeinen dunkelrot, stellenweise zeigen sie indessen eine ganze Reihe von Farbenschat­ tierungen, sind sehr tonarm, dicht oder grobkörnig. Ihre Fauna besteht fast aus­ schließlich aus Brachiopoden und Muscheln, die Ammoniten spielen jedoch eine sehr untergeordnete Rolle. Die Kalksteine der C e p h a 1 0 p o d e 11 f a z i e s sind einheitlicher ge­ färbt, hauptsächlich rot, und sind dicht: ihre Fauna besteht vorherrschend aus Ammoniten. Die t o n i g e F a z i e s hingegen wird durch dunkelgrauen, blättrig spaltbaren Ton repräsentiert. 1. D u n k e l r o t e r B r a c h i o p 0 d e 11 k a 1k s t e i 11. Eine ausführliche Charakteristik der hierher gehörigen Bildungen finden wir bereits in dem Werke von F. .K ocii 1 und können dieselbe auch wörtlich zitie­ ren: «Bei diesen Kalksteinen ist die dunkelrote Farbe vorherrschend, doch zeigen dieselben stellenweise die ganze Reihe der Farbenschattierungen. Neben ganz 1 S. pa
d; k o l o m a n

154

k u lc sá r

lichten, gelben Stücken von scheinbar dichtem Gefüge sind auch grobkörnige, rosenrote und hellrote Stücke sichtbar, während die mehr verwitterten Partien weiß und mit roten Flecken durchzogen sind. In manchen Dünnschliffen zeigen sie eine grobkristallinische, körnige Struktur. Ihre Mikrofauna ist sehr reich, hauptsächlich sind Crinoiden in großen Mengen vorhanden, aber auch Foramini­ feren sind nicht selten.» Die Fauna derselben — welche F. K och wegen seiner anderweitigen Inanspruchnahme behufs eingehenden Studiums mir überlassen hatte — habe ich nach gründlicher Prüfung etwas reicher gefunden, als dies aus der Arbeit von F. K och hervorgeht. Es ist mir nämlich gelungen, folgende For­ men zu bestimmen: Terebratula adnetensis S u e s s , 'Terebratula (Pygope) aspasia M g h ., Terebra­ tula (Pygope) aspasia M gh . var. M yrto M g h ., II ’aldheimia cfr. appenninica Z i t t . Waldheimia cfr. Ewaldi Opp., Pecten cfr. cingulatus P h i l l i p s . , Diotis janus M g h . sp., Posidonomya sp., Leda sp., Ceromya cfr. Batellii Fuc., Rhacophyllites sp., P h y l­ loceras sp. (cfr. Ph. "Wähnen Gemm.), Lytoceras sp. (ausdem Formenkreis L. audax M g i i .) Belemnites sp.

Außer diesen Formen kam auch noch eine nicht näher bestimmbare Muschel zum Vorschein. Die Fauna entstammt der F. KocH’schen Sammlung und ist Eigentum des geologisch-paläontologischen Institutes der Universität. Die dunkelroten Brachiopodenkalksteine treten auf dem Tataer Kalvarienliügel zutage, und zwar sind sic entweder über den hellroten unterliassischen Kalksteinen oder über den roten, Cephalopoden enthaltenden Bildungen ge­ lagert. 2. R o t e r C e p h a l o p o d e n k a l k s t e i n . Die mittelliassischen Schichten des eigentlichen Gerecse sind in Form roter Cephalopodenkalksteine ausgebildet. Im allgemeinen sind die Kalksteine dunkler oder heller rot gefärbt, stellenweise sind jedoch auch rötlichgraue oder grauweiße Flecken zu beobachten. Sie sind arm an Ton, dicht, zäh oder spröd, und zu Steinmetzarbeiten geeignet. Ich identifiziere unsere Bildungen mit der « r o t e n C e p h a l o p o d e n k a l k»-Fazies von K r a f f t ,1 die sich sowohl von der « b u n t e n C e p h a l o p o d e n k a l k»-Facies W ä h n e r s , als auch von der *a d n e t i s c h e n F a z i e s » unterscheidet und zwischen den beiden ungefähr als Übergangsglied zu betrachten wäre. Die hierher gehörigen Kalksteine sind reich an organischen Resten. Einen Teil der Fauna hat M a x v . H a n t k e n , den größeren Teil hingegen habe ich ge­ sammelt und ist dieselbe teils im Museum der kön. ung. Geologischen Reichsan­ stalt, teils in der Sammlung der Universität und der technischen Hochschule in Budapest untergebracht. Die petrographische Ausgestaltung der roten Cephalopodenfazies läßt sich nach der Fauna in zwei Teile gliedern: a) D u n k e l r o t e r K a l k s t e i n m i t M a n ga n k n o 11 en. Die Kalksteine dieser Partie lagern unmittelbar auf dem unteren Lias. 1

pag. 209.

K r a f f t : Über d. Lias d. Hagengobirges. Jahrb. d. k. k. G eol. R . A. XLYII. (1897),

D IB

MITTELLIASSISCHEN BILD UN G EN DES

G ERECSEGEB IR GES.

155

Dieselben sind vorherrschend dunkelrot gefärbt, mit Manganknollen, oder von Manganadern durchzogen, fleckenweise grauweiß oder rötlichgrau. Der auf der Aufschlußhalde an der südöstlichen Seite des Nagyemenkeshegy sich befindende Kalkstein ist zähe, stellenweise grobkörnig, rötlichgrau und enthält in seiner dichten, von Kalzitadern durchzogenen Grundmasse Foraminiferen ( Xodosaria sp. Glandulina lacvigata d ’O r b . sp.) und Crinoiden; seine Makrofauna hingegen besteht aus Brachiopoden in großer Menge, stellenweise kommen aber auch Muscheln vor, und selbst Fragmente von Windungen, die auf das Genus Arieticeras hinweisen, gehören wahrscheinlich hierher. Die Kalksteine sind zäh, mit unebenen Spaltungsflächen und treten in dicken Bänken auf, deren Mäch­ tigkeit mit 5—6 111 angenommen werden kann. In den Dünnschliffen ist seine dichte Grundmasse voll kleiner organischer Beste. Außer Crinoiden- und Brachiopoden-Querschnitten waren folgende Fora­ miniferen zu beobachten: Cornuspira sp., Lagena sp., Nodosaria sp., CristeUaria crepidula F. e t M. sp., Glandulina lacvigata d ’O r b . Frondicularia sp. Von den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen konnte ich, obzwar deren Bruchfläche voll von Querschnitten organischer Beste ist, nicht erfolg­ reich sammeln, indem die Petrefakte mit der Gesteinsmasse eng verwachsen sind; unisobesser konservierte Exemplare kamen dafür in den grauweißen und rötlichgrauen Flecken vor. Ihre Fauna besteht hauptsächlich aus Ammoniten, die mit Ausnahme von zwei Exemplaren Steinkerne sind; untergeordnet treten auch Brachiopoden und Muscheln auf, welche mit wenigen Ausnahmen in Form von Schalen erhalten sind. Die bestimmten Formen sind folgende: Spiriferina sp., Rhynchonella Hagaviensis B ö s e ., Terebratula punctata Sow., Terebratula erbaensis P i c t ., Terebratula aurita S t o p p ., Terebratula (Pygope) aspasia M g h . var. minor Z i t t ., Terebratula ( Pygope) aspasia M g h . var. M yrto M g h ., Inoceramus ventricosus Sow. sp., Pecten ( Velo pecten) cfr. Rollei S t o l ., Pecten (Entolium) Hchlii d ’O r b ., Pecten (Chlamys) subulatus M ü n s t ., Pecten sp., N a u ti­ lus cfr. tricarinatus V a d ., Rhacophyllites eximius H a u . sp., Rhacophyllites lariensis M g h . sp., Phylloceras Hantkeni S c h l o e n b ., Phylloceras Lipoldi H a u . sp., Phylloceras frondosum R e y n . sp., Phylloceras sp., Phylloceras Capitanei Ca t . sp., L y to ­ ceras Sutneri G e y ., Lytoceras fimbriatum Sow. sp., Lytoceras fimbriatum Sow. var. alta V a d ., Liitoceras postfimbriatum P r i n z , Lytoceras triumplinum H a u . sp., Arieticeras Algovianum O p p . sp., Arieticeras Bertrandi K i l ia n sp., A rieti­ ceras sp., Arieticeras dolosum Fuc., Harpoceras (Cycloceras) bipunctatum R ö m . sp., Harpoceras (Grammoceras) Normannianum d ’O r b var. costicillata Fuc., Atractites italicus 'Mi c h . sp. b) H e l l r o t e r K a l k s t e i n .

Über den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen kommen hellrote Kalksteine vor. Dieselben sind vorherrschend hellrot, stellenweise gelblichweiß. Im Lábatlaner Steinbruch «Tölgyhát» sind sie lokal mit Mangan imprägniert und ganz dunkelbraun, mit muschligem Bruch; im KoNKOLY’schen Steinbruch auf der westlichen Seite des Nagypisznice hingegen sind die Klüfte des rötlichen, schmutzigweißen Kalksteines von einer Aragonitmasse ausgefüllt, welche stellen­

150

1)í KOLOMAN KULCSÁR

weise in schönen, nadelförmigen Kristallen ausgebildet ist. Aus dem Vorhanden­ sein des Aragonits kann auf warme Quellen geschlossen werden. Die Kalksteine sind dicht, spröde, zeigen glatten Bruch und treten in dünnen Bänken auf oder sind tafelig gelagert. Ihre Mikrofauna ist sehr reich und besteht außer Ost rácodén- und Schneckenquerschnitten und aus Foraminiferen. In der von dichtem Kalzit durchzogenen Grundmasse konnten folgende Gattungen von Foraminiferen be­ stimmt werden: Nodosaria sp., Dental ina sp.. Cri stellar ia crepidula F. k t M., Cristellaria sp.. Glandulina sp., Frondicularia sp. Ihre Makrofauna besteht fast ausschließlich aus Cephalopoden, die aus­ nahmslos Steinkerne sind. Nach meinen Bestimmungen enthält die reiche Fauna folgende Formen: Terebrutula erbaensis P i c t . , Nautilus cfr. inornatus d ’O rb .. Nautilus scmistriatus d ’O eb . var. globosa P r i n z . Nautilus truncatus Sow.. lihacophyllites eximius H a u . sp.. lihacophijllites lariensis M gii. sp.. Hhacophyllites libertus Gkmm. sp.. Phacophyllites cfr. stclia Sow. sp., Phylloceras Hantkcni S c h l o e n b . , Phyllcceras sp.. Phylloccras Lipoldi H a u . sp., Phylloceras oenotrium Fuc., Phylloceras Zetcs d 'O r b . sp., Phylloccras Zetcs d 'O r b . var. Bonarelfi B e t t . , Phylloccras sp.. Phylloceras Calais M gh.. Phylloccras sp. ind. V a d .. Phylloccras sp.. Phylloceras tenuistriatuni M gh. sp.. Phylloceras cfr. sylvcstre IIerb. var. rcctisulcata V a d .. Phylloceras Fmeryi B e t t . , Phylloceras sp., Phylloceras Capitanei C at. sp.. P h y b loceras alonlintim Gemm.. Phylloceras Semseyi P r i n z . Lytoceras fitnbriatum Sow. var. cdta V ad.. Lytoceras postfhnbriatnm P r i n z . L y t o c e r a s oriniontanum G e y . var. humilis V ad .. Amaltheus spinatus B r u g . sp.. Harpoceras (Grammoceras) Normann ia-n um d ’Okb. var. costicillata. Fuc.. Harpoceras cfr. Meneghini V a d ., Harpoceras cfr. Kurrianum Opi*, sp.. Harpoceras Curionii M gh. sp., Harpoceras (TÄoccras) boscensr I í k y n . sp., Harpoceras (Lioceras) boscensc R e y n . var. tenuis V ad ., Harpoceras (Lioceras) pcctinatum M gh., Atractites itidicus M gh. sp.

Die dunkelroten Kalksteine mit Manganknollen und die hellroten Kalk­ steine treten überall, wo man es nur beobachten konnte, zusammen auf; eine ununterbrochene Decke von größerer Ausdehnung bilden sie jedoch nirgends. In dem aufgelassenen Steinbruch südlich von Lábatlan, auf der nördlichen Seite des Pockohegy, sind dieselben aulgeschlossen. Sie treten aber auch in dem im Betriebe stehenden Steinbruch «Tölgyhat» am Berzsekhegv an die Oberfläche, wo die Lagerungsverhältnisse sehr schön zu studieren sind (Fig. 20). Auf der süd­ östlichen Seite des Nagyemenkeshegv sind sie ebenfalls aufgeschlossen, ebenso auf dem südlich davon befindlichen nordöstlichen Gipfel des Törökbiikk und in dem östlich vom Kispisznice gelegenen aufgelassenen Steinbruch «Domoszlo». In größerer Ausdehnung als dieser treten sie auf der südlichen Seite des Nagypisznice auf, doch kommen sie auch am Kisgerecse, Puchóhegv und auf dem Tardoser Bányahegy vor.

D IE

MITTELLIASS1SCHEN BILD UN G EN DES

G E R E CS Ei í EBI KG E S .

157

3. D u n k e 1g r a u e r To n . Der dunkelgraue, blättrige Ton tritt im Steinbruch «Tölgylmt» am Berzsekhegy an die Oberfläche. Petrefakten konnte ich selbst mit der größten Mühe in demselben nicht finden. V adász 1 hat bei der Untersuchung des Tones Fisclizähne in großer Menge, bei völligem Fehlen von Foraminiferen in demselben gefunden. Die Mächtigkeit desselben kann mit 50—60 cm angenommen wer­ den. Der Ton ist unmittelbar auf den hellroten Kalksteinen des mittleren Lias gelagert, sein Hangendes ist der tonige oberliassische dunkelrote Kalkstein. Von Interesse ist es, daß ich diese Tonschichte sonst nirgends beobachten konnte, so daß deren Auftreten im Tölgyhát als eine lokale Entwicklung anzu­ sehen ist. Nach der Beschreibung der petrographischen Ausgestaltung und Aufzäh­ lung der Fauna und der Fundorte können wir nunmehr zur Erwägung des ge­ naueren stratigraphischen Platzes unserer Bildungen schreiten. Die spärliche Fauna des Tataer Kalvarienhügels gestattet kaum eine nähere Feststellung des Niveaus. F. K och 2 bezeichnet den stratigraphischen Platz dieser Kalksteine'im unteren Teile des mittleren Lias. F u c i n i 3 beschreibt eine der Tataer ähnliche Fauna vom Monte Calvi, welche er ebenfalls in den unteren Teil der mittleren Liasetage gestellt hat. Berücksichtigt man jedoch auch noch die Fauna des benachbarten mittelliassischen Gebietes, welche von der Tataer gänzlich abweicht, so kann man die Schlußfolgerung K ochs nur bekräftigen, das heißt die gedachten Kalksteine des Kalvarienhügels sind in den unteren Teil des mittleren Lias (Q u e n s t e d t : T Lias) einzureihen. Der mittlere Lias des eigentlichen Gerecse weicht von jenem von Tata sowohl hinsichtlich der petrographischen Entwicklung, sowie der Fauna gänzlich ab. Nach meinen Bestimmungen repräsentiert die Gesamtfauna 56 Arten. Die größte Bolle spielen in der Fauna die Ammoniten, die durch 42 Arten reprä­ sentiert sind und 71 % der ganzen Fauna ausmachen. Die anderen Tierklassen spielen bloß eine untergeordnete Bolle und machen zusammen etwa 20 % der Fauna aus, und wobei jede Art, mit Ausnahme der Terebr. erbaensis P ic t . und der Terebr. aspasia M g h ., durch ein, seltener durch zwei oder drei Exem­ plare vertreten ist. Die Cephalopoden gehören zu 8 Gattungen, unter welchen die Gattung Phylloceras mit der größten Artenzahl figuriert; diese Arten machen nämlich 34 % sämtlicher Ammoniten aus. Nach diesen folgen die Harpoceras mit 14, die Lytoceras mit 11, die Bhacophillites, Arieticerases mit 7—7 und die Amaltheus mit 2 % der sämtlichen Ammoniten. Die bedeutende Bolle, welche Phylloceras, Lytoceras und Harpoceras in unserer Fauna spielen, beweist die Zugehörigkeit der roten Ceplialopodenkalksteine des Gerecsegebirges zur alpinen hemipela1 V a d á s z : Sedimentbildungsverhältnisse

im Ungarischen Mittelgebirge während der Juraperiode. Math, és termtud. Értesítő, 1913. X X X I . köt. 1. fűz. pag. 105. (ungarisch). 2 F. K och: S. pag. 294. 3 F u cin i : Foss. d. Lias m. d. Monte Calvi, Paleont. Italien. 1890.

158

Dr KOL OMAN KULC SÁR

gischen Fazies, obzwar die einzelnen Formen auch aus dem Gebiete der mittel­ europäischen Randfazies bekannt sind.1 Die Tafel, welche die geographische Verbreitung der Fauna voranschaulicht, bezeichnet jene Stellen, wo die unseren Schichten am nächsten stehenden Bil­ dungen Vorkommen. Unter diesen sind an erster Stelle hervorzuheben: der süd­ liche Bakony, Hinterschafberg und die südlichen Alpen. Bei der Bestimmung der stratigrafischen Lage unserer Bildungen wollen wir die Brachiopoden und Muscheln außer Acht lassen und bei der genauen festStellung des Niveaus ausschließlich die Ammoniten berücksichtigen. Die aufgezählte Fauna bestimmt unstreitig die Zugehörigkeit unserer Schichten zum oberen Teil des mittleren Lias. ( Q u e n s t e d t : y Lias). Wenn man jedoch die einzelnen Formen betrachtet, findet man, daß die meisten auf die Amaltheus margaritatus-7ione hinweisen (Phylloceras Hantkeni S c h l o e n b . , Phylloc. Zetes d ’O rb . sp., Phylloc. Calais M g h ., Phylloc. Capitanei C a t. sp., Phylloc. alon­ tinum Gemm., Phylloc. frondosum R e y n . sp., Phylloc. Semseyi P r i n z , Lytoceras Sutneri G e y . , Arieticeras Algovianum Opp. sp., Arieticeras Bertrandi K i l i a n sp., Harpoceras boscense R e y n . sp., Harpoc. pectinatum M gii.). Einzelne Formen sind indifferent (Phylloceras Lipoldi H a u . sp., Phylloc. oenotrium Fuc., Phylloc. tenuistriatum M gii. sp., Lytoceras fimbriatum Sow. sp., Harpoceras bipunctatum Röm . sp.), diese sind nämlich aus den tieferen Niveaus, einzelne auch aus dem unteren Lias bekannt; die Amaltheus spinatus B r u g . sp. hingegen würde auf das jüngere Alter unserer Schichten hinweisen. O p p e l 2 gliedert bekanntlich die Amaltheus margaritatus- Zone in zwei Teile. Der untere Teil ist dadurch charakterisiert, daß Amaltheus margaritatus M o n t e . hier in Gesellschaft solcher Formen erscheint, welche für tiefere Niveaus cha­ rakteristisch sind ; den oberen Teil hingegen bevölkern ganz neue Arten, welche an die Stelle der ausgestorbenen Formen des numismalischen Mergels ( Q u e n s t e d t : y Lias) treten. Diese Formen berücksichtigend, können wir den genauen stratigrafischen Platz unserer Schichten bezeichnen, in welchem sie hinsichtlich ihrer Fauna 1 Bekanntlich hat U h l i u die alpinen und zentraleuropäischen Jurasedimente, deren verschiedene Ausgestaltung N e u m a y r auf verschiedene Klimazonen zurückführte, unter der Bezeichnung «mediterran-kaukasisches Juragebiet» zusammengefaßt, indem er her­ vorhebt, daß, während der N e u m a y r ’sc Iic «mediterrane Jura» die pelagischen Fazies, der zentraleuropäische hingegen die Dünenfazies (litorale, neritische Fazies) in sich schließe. In jüngster Zeit hat sich bei uns V a d á s z mit dieser interessanten Frage bechäftigt und ist derselbe auf Grund der bisherigen Daten zu dem Ergebnis gelangt, daß die tonige Am m o­ nitenfazies der mediterranen Jurazone nicht als pelagisches, sondern als fossiles hemipelagisches Sediment zu bezeichnen ist, zu welchem es unter den heutigen Sedimenten kein Analogon gibt». Ich fand die Auffassung V a d á s z ’s annehmbar und habe mit Berücksichti­ gung seiner Anschauung in der, die geographische Verbreitung der Fauna veranschaulichen­ den Tafel die auf die Jurasedimente bezügliche genetische Einteilung U h l i o ’s in diesem Sinne modifiziert. Gleichfalls habe ich hier auch den Ausdruck U h l i g ’s «n c r i t i s c h e R a n d z o n e» als «R a n d f a z i e s» übernommen und darunter die Fazies der Jurameeresküste verstanden. V a d á s z : Sedimentbildungsvcrhältnisse pag. 114 (ungar.). 2 O p p e l : die Juraformation, 18f><>, pair. 237. u. 250.

DIE

MITTELLIASSISCHEN BILD UN G EN DES

G ERECSEGEB IRGES.

159

scheinbar übereinstinnnen, doch finden wir unter ihnen eine Abweichung, wenn wir die einzelnen Elemente der Fauna, sowie die Ablagerungsverhältnisse in Betracht ziehen. Die Fauna des unmittelbar auf dem unteren Lias lagernden dunkelroten Kalksteins mit Manganknollen besteht — obgleich Amaltheus margaritatus Montf . darin nicht vertreten ist — aus solchen Formen, welche in Gesellschaft des Amaltheus margaritatus Montf . Vorkommen (Phylloceras Capitanci Cat . sp., Phylloc. frondosum R e y n . sp., Lytoceras Sutneri G e y ., Lytoc. triumplinum H a u . sp., Arieticeras Algovianum O p p . sp., Arietic. Bertrandi K ilian sp.), doch treten auch solche Formen auf (Phylloceras Lipoldi H a u . sp., Lytoceras fimhriatum Sow. sp., Harpoceras bipunctatum Röm. sp.), welche aus tieferen Niveaus bekannt sind {Q u e n st ed t : T Lias). Infolgedessen würde unsere Fauna der für den unteren Teil der Amaltheus margaritatus-Zone gegebenen OppEi/schen Charakteristik entsprechen und r e i h e n w i r d e m n a c h d i e d i e s e l b e n e i n s c h l i e ­ ß e n d e n B i l d u n g e n e b e n f a l l s in den u n t e r e n Tei l des Amaltheus margaritaius-H o r i z o n t e s e i n . Was hingegen die auf den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen konkorda nt lagernden hellroten Kalksteine betrifft, nahmen in deren Fauna die Stelle der Harpoceras mit Arietites- Charakter (Gattung Arieticeras) die eigent­ lichen Harpoceras (Harpoceras boscense R ey n . sp., Harpoc. pectinatum Mc.h., Harpoc. cfr. Meneghini V ad .) ein; einzelne Formen sind jedoch gemeinsam mit der Fauna der vorigen Schichten (Phylloceras Hantkeni Sch loen b ., Phylloc. L i ­ poldi H a u . sp., Phylloc. Capitanei Cot. sp., Lytoceras fimbriatum Sow. var. alta V a d ., Lytoc. postfimbriatum P rinz , Harpoceras N orm annianwn d ’O rb . var. eosticillata Fuc.); andere Formen wieder beschränken sich auf diese Schichten (Phylloceras Zetes d ’Orb . sp., Phylloc. Zetes d ’Orb . var. Bonarelli B e t t ., Phylloc. alontinum G emm . usw.), doch kommt auch die Amaltheus spinatus B rug . sp. vor die für höhere Niveaus charakteristisch ist. Mit Rücksicht hierauf müssen wir unsere h e l l r o t e n K a l k s t ei n e i n d e n o b e r e n T e i l d e s Amaltheus margaritatus- H o r i z o n t e s s e t z e n .

Das approximative Alter des im Lábatlaner Steinbruch «Tölgyhat» auf­ geschlossenen dunkelgrauen Tones lokaler Entwicklung kann in Ermangelung von Petrefakten nur auf Grund der Lagerungsverhältnisse festgestellt werden und ist dasselbe an die Grenze des mittleren und oberen Lias zu verlegen. D ie m i t t e l l i a s s i s c h e n Bildungen des Gerecseg e b i r g e s s i n d al s o in dr e i F a z i e s a u s g e b i l d e t , u n d w ä h r e n d die d u n k e l r o t e n K a l k s t e i n e der B r a c h i o p o d e n f a z i e s in d e n u n t e r e n T e i l des m i t t l e r e n L i a s ge­ h ö r e n (Qu e n st e d t : T L i a. s), r e p r ä s e n t i e r e n d i e r o t e n K a l k ­ s t e i n e d e r C e p h a l o p o d e n f a z i e s ( des e i g e n t l i c h e n Ge ­ r e c s e ) d e n u n t e r e n u n d o b e r e n T e i l d e s Amaltheus margaritatus-H o r i z o n t e s; d i e t o n i g e F a z i e s m i t l o k a l e r A u s g e ­ s t a l t u n g h i n g e g e n i st an die G r e n z e des m i t t l e r e n u n d o b e r e n L i a s zu s e t z e n . Diesen Umständen gemäß muß also die Sedimentbildung während des mittleren Lias als kontinuierlich angenommen werden, woraus folgt, daß man

160

m

KOLOMAX KULCSÁR

an jenen Orten, an welchen auch auf Grund der Fauna nicht sämtliche Niveaus nachweisbar sind, notwendigerweise mit dem Vorhandensein des ganzen Schichten­ komplexes zu rechnen habe. Der mittelliassischen Fauna des Gerecse steht die Fauna der gleichen Zeit­ periode des südlichen Bakony am nächsten. Mit der Fauna des Szentgáler Tűzkövesliegy stimmen 11 Arten überein und die dieselben einschließenden Schichten stimmen im Niveau mit den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen über­ ein; von der Urkuter Fauna hingegen kommen *22 Arten im Gerecse vor. Mit den l ’rkuter Schichten stimmen die hellroten Kalksteine im Niveau überein. B öckh hat die Urkuter Schichten «adnetische Kalksteine» benannt, von der Fazies der Szentgáler Schichten erwähnte er jedoch nichts. V adász 1 hat von der petrographischen Entwlickhmg und der besseren Erhaltung der Pctrefakte ausgehend und unter Berücksichtigung der von G eyer beschriebenen Fazies der Schafberger Schichten derselben Periode, die Bakonyer mittelliassischen Cephalopodenkalksteine mit der «bunten Cephalopodenkalk»fazies von "Wähner identifiziert. Berücksichtigt man jedoch, daß B osenberg 2 die mittleren Liasbildungen der Kratzalpen mit der «roten Cephalopodenkalk»fazies von K rafft identifizierte, glaube ich nicht fehl zu gehen, wenn ich auch die benachbarten Kalksteine des Ilinterschafberges hieher einreihe, umso mehr, da diese nach G e y e r s 3 Beschreibung rücksichtlich der petrographischen E n tstaltung mit den Kalksteinen der Kratzalpen vollkommen übereinstimmen. D i e K a l k s t e i n e d e s s i'i <11 i c h e n B a k o n y s t. i m m e n b e z ü g l i c h i h r e r p e t r o g r a p li i s c h e n A u s g e s t a l t u n g , r e s p e k t i v e F a z i e s, mit den K a l k s t e i n e n des Ge rec se er m i t t l e r e n Lias überein, u n d s o i d e n t i f i z i e r e i c h a u c h d i e s e m i t d e r «rö t e n C e p h a 1 op o d e n k a 1 k»-Fa z i e s v o n K rafft .

4 zählt aus den roten Kalksteinen des Csernyeer mittleren Lias fol­ gende formen auf: Phylloceras Hanlkeni S c h l o e n b ., Phylloc. Semseyi P r i n z , Lytoceras Sutneri G e y ., Lytoc. fimbriatum S o w . sp., Arieticeras cfr. Algovianum O p p . sp., Harpoceras boscense K k y n . s p ., und die Coeloceras pettos Q u e n s t . Diese Petrefaktenserie erinnert sehr an die Fauna der Gerecseer dunkelroten Kalksteine mit Manganknollen, infolgedessen man diese auch dem unteren Teile des A m a l­ theus margarit
1 Vadász:

Die J u r a s c h i c h t c n d e s sü dl . B a k o n y , p a g. 20 ( u n g a r i sc h ) .

2 R osenberc;:

Die lias. O p h a l o p . d. K r a t z a l p e i m H a g e n g e b i r g e , 1909, p. 330 —331*

3 O e y e r : Mittoll, (.-ophalop. d. »Schafberges, 1893, p a g . 73. 4 P r i n z : D i e J u r a s e h i c h t o n d es n o r d ö s t l i c h e n B a k o n y . ungar. G e ol og . R e i o h s a n s t . Bd . X V .

1904.

M i t t . a. d. J a h r b .

d. k gK

DIE

M I T T E L L I A S S I S C H E N B I L D U N G E N DES G E R E C S E G E B I R G E S .

161

eine unserer Fauna ähnliche vom Monte (li Cetona, und während mit dieser 17 Arten übereinstimmen, sind mit der Fauna der Zentralappenninen 16 und mit jener des Monte Calvi 7 Arten gemeinsam. Mit der aus dem Gebiete der zentraleuropäischen Randfazies bekannten Fauna kann unsere Fauna weniger in Be­ ziehung gebracht werden, sofern ich nur 9 solche Arten gefunden habe, die mit jener gemeinsam sind.

Laijeriimjsverhältiiisse der Schichten.1 Die Lagerungsverhältnisse der mittelliassischen Bildungtn kann man sehr schön im Lábatlanéi' Steinbruch «Tölgyhát» studieren (Fig. 20), woselbst die SW Nagyemenkes.

NE

Fig. 20. Lagerung der Bildungen zwischen dem Tölgyhát und Sagyemenkes. (1 : 12,500. Grundriß : Höhe = 1 : 2 . ) 1. Dachsteinkalk. 2. Hellroter Brachiopodenkalk (unt. Lias). 3. Roter Cephalopodenkalk (unt. Lias). 4. Dunkelroter Kalkstein mit Manganknollen (mittl. Lias). 5. Hellroter Kalk­ stein (mittl. Lias). G. Dunkelgrauer Ton (mittl. Lias). 7. Dunkelroter toniger Kalkstein (oberer Lias). 8. Hellroter Kalkstein (unterer Dogger). 9. Feuerstein des unteren Dogger. 10. Aptvehus-Kalkmergel (unter. Neokom). 11. Eozän. 12. Löß.

ganze Juraserie aufgeschlossen ist. Am nördlichen Fuße des Steinbruches endigen die Bildungen längs einer Bruchlinie und die Sedimente des transgredierenden Eozänmeeres haben sich darüber abgelagert. Die Verwerfung streicht NW—SElich, was ihre Entstehung vor dem Eozän beweist. Oben im Steinbruche findet man abermals eine Verwerfung, deren Streichungsrichtung mit jener der vorigen übereinstimmt und die gegen Osten auch die eozänen Süßwasserkalksteine des Nagyberzsekhegy und südlich davon jene des Nyergesujfaluer Mergel steinbruches «Mártonkut» verworfen hat. Diese Verwerfung ist nach der Eozän­ periode entstanden. Im nördlichen Teile des Steinbruches ist der auf dem Dachstein­ kalk anscheinend konkordant lagernde unterliassische hellrote Brachiopodenkalk aufgeschlossen; auf der südlichen steilen Seite hingegen tritt zu unterst der gleich­ falls unterliassische Cephalopodenkalk zutage, auf welchem parallel die anderen jurassischen Bildungen, die auch untereinander konkordant gelagert sind, folgen. 1 Meine diesbezüglichen Beobachtungen beziehen sich auf den eigentlichen Gerecse, da die zoologischen Verhältnisse des Tataer Kalvarienhügels bereits F. K o c h eingehend studiert hat. (F. K o c h s Werk pag. 304 —307.) Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914.

11

162

Di KOLOM AN KULCSÁU

(■o c H jra p liisch c » r h r o i t i i m j d ó r

M e d i t e r r a n A l p i n e Bakony

N— Alpen

Die Namen der Arten N fcc O 3^ *<

> sp

N *< Q < >

N Z

oOD o

- n

-O Q

o pq CA

^ :°

s- K ^:0 £< C■ £'

« tiC w i* w -2

Ö

&

* s*
£ P3

M

:s w

R h yn ch on e lla Hagaviensis B ö s e . T erebratula punctata Sow. T e r e b r a t u l a adneten sis S u e s s . T e r e b ra tu la erbaensis P ic t v

..........

T er e b ra tu la a u r ita S t o p p .

... _

+

...

Terebratula aspasia M g h .

4

-

T erebratula aspasia M g h . var. m i n o r Z i t t . T e r e b ra tu la aspasia M g h . v a r . M y rto M g h . W a ld h e i m ia cfr. E w a l d i O p p . W a l d h e i m i a cfr . appenninica Z i t t . I n o c e ra m u s ventricasus S o w .

sp.

Pecten cfr. Rollet S t o l . Pecten Hehlii d' O r b . Pecten subulatus M ü n s t . Diotis j a n u s M g h . s p .

..............

_

............

C e r o m y a cfr. R a te llii F u c. N au tilu s cfr. in o r n a tu s d' O r b . N au tilu s tru n c atu s S o w . N a u tilu s cfr. tr ic a r in a tu s V a d . Rh acojthyllites e xhnius H

au.

+

sp .

R h a co p h yllite s lariensis M g h . s p . Rh a co p h yllite s libertus G e m m . s p .

+ -L

Rh acoph yllites cf r . stella S o w . s p . Phylloceras í l a n t k e n i S c h l o e n b . P h y lloc e ras Lipoldi H

au.

sp.

44-

4

-

j-

Phylloceras orn otriu m Fuc. Phy lloc e ras Zetes d' O r b . s p .

-i-

Phylloceras Zetes d' O r b . v a r . HonarelU B e tt

-i-

4

j-

-

s

5 SC, Ci Í

+

+

+

Medolo

Val Trompia

+

+

+

+

+

+

V a l T ro m p ia (D el Campana)

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

Brescia

+

+

+ +

+

+

+ +

+

+

+

+

( F u cin i)

(Z it t e l ) (F u cin i)

+

+

Monte Calvi

+

(F u c in i)

l-H

O

©' 3

© Q D

Mt. Calvi, AspasiaSchichten ( L e v i ) Monte di Cetona

+

( F u c in i)

+ +

+

Schwaben

+

+

Juraformation

+

Aveyron

11* +

+

+

+

J

V adász) (Q u en sted t)

(K ey n é s)

Bheinbeckes (D

(O p p e l )

um o r tier )

cC pr cs ö s Pj o er • * 2 2.3 2-p er*i

1 1—« tteleuropäi Kandfaciei

+

+

i Klein* asien

+

Galati, Aspasia-Scliichten (Gemmellaro) Anatolien ( P o m p e c k j und

+

CD

o tr CD 00 f'“11

p

Zentralappennien

+ +

CH5 ■• CO O 1 er ©

( B etto n i)

Lombardié u. Zentralappennien ( M e n e g h i n i ) Zentralappennien

+

+

+

P

B r ia n z a (B onarelli)

O Q, © er 1 ©, ____ L

au CD oM* CD erh

CD

N-«

P

X cr> X A '.»

2 *3 £ p

CD 05 © (t *1 li

GERECSEGEBIRGES

+

+

+

Spezia +

> CD

+ +

+

B M. ►Ö ©

DES

+

+

G IO 1

BILDUNGEN

+

+

auer)

MITTELLIASSISCHEN

+

+

(H

W 0> 0 w SP CG M*

DIE

+

+

er ©

+

+

(M e n e g h in i)

o> CO

164

K

KOLO MA N KULC SÁR

Geographische Verbreitung der 1i

M e d i t e r r a

j. 1 ! 1 1 i1 ii

A 1 p i Ei e B akony

i

N — A lp e n

ii

CS K > o bo

Die Namen der Arten Ja § ' Nß i t£ Q C ! pqC *< Q i1 ' i r* -53 i. 3 § 1s * 1Ih 30 •D i

Phylloceras Calais M g h .

N 5M 5 , « ! I o g 800 O

)rd östl. A lp e n H auer, B öse)

I

W p H W O

© .—. tc o h G Q •§ « S 2 c P c5 w •

-4-3

Th

w ; ä

+

1

Phylloceras f r o n d o s u m R e y n . s p .

"i _L 1

Phyllo ceras te n u is t r ia t u m M g h . s p . Phyllo ceras c f r . sy lv e s tr e H var. rectisu lcata V a d .

n -

_L 1

i

+

1 —

erb.

_1_ i

.................

Phylloceras E m e r y i B e t t . ......... . ... .......... P h y llo c e r a s C apitanei C a t . s p .

_

+

Phylloceras a lo n tin u m G e m m .

+

P h y llo c e r a s S e m s e y i P r i n z .

+

L y to c e r a s S u t n e r i G e y . Lytoceras f i m b r i a t u m S o w . s p .

+

Lj/toceras f i m b r i a t u m Sow . s p . v a r a /ta V a d .

-h

+ +

—L_

I

_J_ 1I

Lytoceras t r i u m p l i n u m H a u . s p . L y toce ras o v im o n ta n u m G e y . var. h u m i l i s Y a d . A m a lth e u s spin atus B

rug.

sp.

+ i

+

A rieticeras A lgov ian u m Opp. s p . ...............

+

A r ie tic e r a s B e r t r a n d i K i l i a n , s p . A r ie tic era s dolosu m

—

_L

+

i

L y to ce r a s p o s t f i m b r i a t u m P r i n z .

1

1

-L

-U

-U

;

Fuc. 1

H arp o c e r a s b ip u n c ta tu m R o m . s p ............ H arpoceras N o r m a n n i a n u m d' Or b . var. costicillata Fuc. .... ..... . .._

i

_i_

H arpoceras c f r . M eneghin ii V a d . H arpoceras cfr. K u r r i a n u m Opp. s p . ...

+

H arpoceras Curionii M g h . s p .

í

H arpoceras boscense Ií k y n . Bp.

_i-

H a rpoc e ras boscense Kkyn. v ar. tenuis V a d .

+ _u

+

1 4- '

+

4-

4"

H arpoceras p e c ti u a t » m M g h . A tr a c titr s itolicus M i c h . s p .

| -L

+

+ +

4- : i

-h

-1

+

+

+

-h

+ +

+

+

+

-h

-f

-f

+

M c d o lo (M e n e g h i n i ) V al T ro m p ia (H auer)

+

GG

I

+

+

+

+

*■

+

+

+

+

> •íT CD

+

+

+

+

+

+

+

+

P

B

0

B r i a n z a ( B o n a r e l l i)

W

►ö

P

CD OQ

P

M P

P

/ X 5* «

CQ

+

+

+

+

+

+

+

+

4 -

+

B r e s c i a ( B e t t o n i)

+

ctq

O

>-*•

F

CO

+

+

S p e z i a ( F u c in i)

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

t r

L o m b a rd ié u. Z e n tr a l­ a p p e n n i e n (M e n e g h i n i )

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

+

CQ

CH

P

Z e n tra la p p e n n ie n ( F u c in i)

hH c t-

£<

M o n te C a lv i ( F u c i n i )

hi

P

O M •

CD

©

Ö

CO

on

0 o -

+

+

+

+

+

+ +

+ +

H-

G a la ti, A s p a s ia - S c h ic lite n ( G em m e l l a r o ) +

A n a to lie n (P ompeckj u n d V adász )

+

+

+

S c h w a b e n (Q u e n s t e d t )

+

+

+

J u r a f o r m a t i o n (O p p e l )

+

+ +

i—& ff

g

2 3 o' B *

® S:

pc

+ +

CD

Klein* asien

+

4. +

+

+

+

+

+

+

A veyron

ct* 1 5 ^O w « pJ p 1—1 er B ® i P j ff Hl H P o ©

(H e y n e s )

R lie in b e c k e n ( D u m o r t ie r )

CD

M -

1

t r

CD

GERECSEGEBIRGES

+

M o n te di C e to n a ( F u c in i)

C XD © CD 3

DES

+

+

M t. C a lv i, A s p a s ia S c l i ic h t e n ( L e v i)

N* P

CD

Z e n tra la p p e n n ie n (Z i t t e l )

+

®

BILDUNGEN

+

+

+

+

+

*5 #»•

a Í

+

2

üHH H MITTELLIASSISCHEN

+

d>

1

V al T ro m p ia ( D e l C ampana )

+

3

t r

05 c*

IK K 0 L 0 M A N KULCSÁR

Die Schichten fallen unter 15° gegen 15h. Über dem roten Cephalopodenkalk liegen die mächtigen Bänke des mittelliassischen dunkelroten Kalksteines mit Manganknollen, auf welche die dünnen Bänke der hellroten Kalksteine folgen. Der mittlere Lias schließt mit dunkelgrauen, blättrigen Tonschichten ab. Über letzteren befinden sich oberliassische, dunkelrote, tonige, dünnplattige, von Bissen durchzogene Kalksteine, auf welchen kalkreichere, dünnplattige, hellrote Kalk­ steine des unteren Dogger lagern. Die oberen Schichten des unteren Dogger über­ gehen in die Feuersteinfazies. Wendet man sich hingegen nach Südwesten, so findet man, daß der Gipfel des Hosszúhegy von Löß bedeckt ist und sieht so­ dann in dem auf der südlichen Seite dieses Berges von SE —NW fortschreitenden Erosionstale den unterneokomen Aptyclius-Kalkmergel aufgeschlossen. Der Kalkmergel fällt unter 25° gegen SW, ist also diskordant auf die jurassischen Schichten gelagert. In der Fallrichtung weiter schreitend, kann man abermals eine NW—SE-lich streichende Verwerfung beobachten, nach welcher der Dach­ steinkalk des nordwestlichen Flügels des Nagyemenkeshegy an die Oberfläche tritt, dessen mächtige Bänke unter 20° nach 16h fallen.

Píilíiontoloíjisclior Anhang. R h yn ch on ella H agaviensis (Taf. I. fig. 1897. R h y n c h o n t l l a Ilaguricn- sis Taf . X V , F i g .

B ö s e , M i t t e l li a s .

B

öse.

1 n — r) B r a c h io p . tl. öst l. N o r d a l p e n ,

pag. 2 0 ü ,

10 - 13.

Der Umriß ist unten dreieckförmig abgerundet. Die kleine Klappe ist stärker gewölbt als die große; ihre Breite ist um weniges größer als ihre Höhe. Der Wirbel der großen Klappe ist klein, spitzig und berührt die kleine Klappe nicht. An beiden Klappen befinden sich je 4 breite, flache Kippen; an der großen Klappe sind die zwei mittlerm Kippen stärker, ebenso auch dei her kleinen, je­ doch nicht so stark wie bei der ersteren. Das Seitenfeld ist gut entwickelt und von Schneiden begrenzt. Der Seitenrand ist gerade, der Stirnrand hingegen bildet gegen die große Klappe einen sanften Bogen. Die Kinde ist abgewetzt, doch sind die faserige Struktur und die konzentrischen Anwachslinien gut wahrnehmbar. Unser Exemplar stimmt mit der Beschreibung von B ö s e gut überein und eine Abweichung zeigt sich nur darin, daß der Stirnrand beim Typus gerade oder gegen die kleine Klappe gebogen ist, während dieser bei unserer l^orm gerade entgegengesetzt gegen die große Klappe sehr schwach gebogen ist. Diesen ge­ ringfügigen Unterschied halte ich für eine Trennung nicht genügend, umso weni­ ger, da wir es mit einem jungen Exemplar zutun haben. im rötlichgrauen Kalkstein am N a g y e m e n k e s h e g y kam dieselbe in einem Exemplar vor

D IE MITTELLIASSISCHEN B ILD UN G E N DES GERECSEGEBIRGES.

Terebratula adnetensis

167

S uess.

1853. Terebratula Adnetensis S u e s s , Die Brachiop. d. Hallst. Schicht, pag. 31. 1897. Terebratula Adnetensis Böse Mittellias. Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag. 161, Taf. XI, Fig. 1 - 0 , 9.

Hierher zähle ich eine guterhaltene, an ihrer Basis abgerundete, breite, gewölbte, große Klappe mit dreieckigem Umriß, die in ihren beobachtbaren Charakteren mit dieser Art vollkommen übereinstimmt. Dieselbe wurde von Dr. F. K och aus dem grobkörnigen roten Kalkstein des T ;\ t a e r K a 1 v a r i e p h ü g e 1 s gesammelt.

Terebratula erbaensis

P ict.

(Taf. I. Fig. 2 a —e, 3a —c). 1852. Terebratula diphya va r. S u e s s , S i t z u n g s b . d. k. A k a d e m i e VIII, p ag. 557, T a f . 31, Fig. 1 8 -1 9 . 1807. Terebratula Erbaensis P h t e t , Mél. pal. III. Etudes monogr. d. Terebr. de la groupe de la T. diphya, pag. 184, PI. 33, Fig. 8. 1890. Terebratula Erbaensis G r e c o , II Lias sup. nel Circ. di Rossano Calal)ro, pag. 99, Tav. I, Fig. 2a —2b. S u e s s hat eine eigentümliche Form vom Erbaberge zur Terebratula diphya C o l . eingereiht, die in ihren Charakteren vollkommen von dieser abweicht. P i c t e t hat sie in seinem monographischen Werk über das Genus Terebratula von der T. diphya C o l . abgesondert und nach dem Orte ihres Vorkommens Terebratida erbaensis benannt, demzufolge ihm die Priorität zukommt.

Form mit dreieckigem Umriß, bei welcher das gegenseitige Verhältnis der Breite zur Höhe außerordentlich schwankend ist. Die große Klappe ist ge­ wölbt und erreicht ihre größte Dicke im oberen Drittel ihrer Höhe. Der Wirbel der großen Klappe ist einwärts gebogen, von einer runden Öffnung durchbohrt, berührt jedoch nicht den Wirbel der kleinen Klappe. Das Seitenfeld reicht von der Wirbelgegend bis an den Stirnrand, bei manchen Exemplaren in der Mitte stark vertieft, wodurch der Umriß einer Flasche ähnlich wird. Die Kontaktlinie der Klappen zeigt einen geraden Verlauf; der Stirnrand ist gleichfalls gerade, jedoch mehr oder minder abgerundet; die Kontaktlinie der beiden Klappen ist scharf oder abgestumpft. Ihre Oberfläche schmücken elliptische Zuwachslinien. In naher Verwandschaft steht T. adnetensis S u e s s zu ihr, doch unterschei­ den sich beide durch die Wölbung der Klappen, sowie durch den Verlauf des Seitenrandes. Bei der T. adnetensis S u e s s ist nämlich auch die kleine Klappe ziemlich gewölbt, der Seitenrand hingegen verläuft gegen die große Klappe bogen­ förmig geneigt, während bei der T. erbaensis P i c t . die kleine Klappe einen flachen, der Seitenrand dagegen einen geraden Verlaut zeigt. Im jugendlichen Alter ist der Umriß länglich, oval; ihre größte Dicke erlangt sie im oberen Drittel' ihrer Höhe, und die gegen den Stirnrand gleichmäßig ab­ fallenden Klappen berühren sich in einer ganz scharfen Linie

168

J>; KOLOMAN KULCSÁR

Hőbe ..............................11 mm B re ite .............................. S << Dicke................................ 5 «

80’5 mm 24 << 12 <<

32 mm 27‘5 « 14 «

34 mm(?) 37 mm 3? << ? « 15 « 14*5 «

Eine sehr verbreitete Art. Mkxkc.hixi , Zittkl und Caxavari erwähnen dieselbe aus den Zentralappenninen, Bösk aus den nordöstlichen Alpen und Vadász in neuerer Zeit aus Anatolien. Unseren bisherigen Kenntnissen zufolge kommt sie im mittleren Lias häufig vor, doch findet sie sich auch im oberen Lias. Aus dem G e r e c s e kamen ungefähr 60 Exemplare zum Vorschein. Sehr häufig ist sie am Xagyemenkeshegy und in Domoszló, einige habe ich jedoch auch im Lábatlanéi- Steinbruch «Tölgyhat» gefunden. Massenhaft findet sie sich im rötlichgrauen und dunkelroten Kalkstein, doch halte ich sie auch aus dem hellroten Kalkstein am Nagyemenkes gesammelt.

Inoceram us ventricosus Sow. sp. (Taf. I. Fig. 4.) 1823. Crenaiula ventricosa S o w e r b y , Miner. Conch. pl. 443. 1863. Inoceramus nobilis G o l d f u s s . Petrefacta- Germeiniae II., pag. 103, Tav. CTX, Fig 4. 1869. Inoceramus ventricosus D u m o r t i e r , Dépóts jurass. d. bassin d. Rhóne, III. pag. 134, Pl. X XI, Fig. 5 - 6 .

Hierher zähle ich eine ziemlich stark gewölbte linke Klappe mit erhaltener Schale. Ihr LTmriß hat eine gegen den Wirbel ausgezogene elliptische Form. Der Wirbel ist spitzig, nach vorwärts gezogen. Ihre unebene Oberfläche schmücken Zuwachslinien, unter welchen einzelne stärker hervorstehen. Unser Exemplar stimmt gut mit der Inoceramus nobilis Goldf. überein; eine Abweichung findet man in der Verzierung der Oberfläche, sofern bei der germanischen Form nur in der Nähe tUs unteren Bandes einzelne konzentrische Zuwachslinien auf treten. Dem gegenüber sind bei unserem Gerecseer Exemplar die feinen Anwachslinien auch am Wirbel zu beobachten. Berücksichtigt man indessen, daß Goldfuss ’-Form ein Steinkern, unser Exemplar hingegen ein Schalen­ exemplar ist, so entfällt dieser Unterschied von selbst. Im N a g y e m e n k e s h e g y e r rötlichgrauen Kalkstein kam ein Exemplar davon vor.

P ecten (V elopecten) cfr. R o llei

S t o l.

1801. Pecten Ro l l ei S t o l i c z k a , Gastropoden u. Aceph. Hierlatzschicht. pau. 197. Taf. VI, Fi", ö —0. 1912. Pect en ( V e l o p e c t e n ) Ro l l ei H a a s . Die Fauna d. m i t 11. Lias v. Rallino, p. 281.

Auf (írund der Charaktere der mehr oder weniger gut erhaltenen vier linken Klappen kann dieselbe nm meisten mit der Art von S t o l i c z k a in Beziehung gebracht werden. Die aligerundeten Klappen, die höher als breit sind, schmücken strahlige

D I E MITTELLIASSISCHEN B IL D UN GE N D ES GERECSEGEBIRGES.

1(59

% Rippen und breite, konzentrische Falten; gegen die Seiten der Klappen verscliwächen sich die Kippen und stehen dichter. Die Ohren stimmen hinsichtlich ihrer Form und Verzierung mit der Beschreibung und Abbildung S t o l ic z k as überein. Die oberflächliche Verzierung unserer Exemplare erinnert an P. subreticiilatus S t o l ., doch sind Umriß und Form ganz verschieden, bezüglich welcher sie hingegen mit P. Pollei S t o l . vollkommen übereinslinmien. Von P. Polhi S t o l . weichen sie in der oberflächlichen Verzierung insofern ab, als zufolge des durch die eigentümliche Berippung entstandenen Gitters die schräg stehenden feinen Leistchen nicht wahrnehmbar sind. P. Eollei S t o l . ist im unteren Lias (Hierlatz) sehr selten, dagegen im m itt­ leren Lias ziemlich häufig (Schafberg, Bicicola, Rheinbecken, Gozzano, Brianca, Brescia, Ballino). Im rötlichgrauen Kalkstein des N a g v e m e n k e s h e g y kam dieselbe in zwei Exemplaren vor, im dunkelroten Kalkstein des Tölgyhát in einem, ebenso in F. K ochs Tataer Sammlung aus dem Kalvarienliügel, insgesamt also in vier Exemplaren.

P ecten (Chlamys) subulatus 1 86 3 . Pacten subulntus Münst.

M ü n st.

in G o l d f u s s , Petrefacta Germaniae II, pag. 69, T a v. X CVIII,

Fig. 12. 1909. Pecten (Chlmnys) subulatus T r a u t h ., Die Grost. Schicht, d. österr. Voralpen, pag. 90.

Eine mangelhafte linke Klappe, deren Umriß nicht vollständig zu beobach­ ten ist; im ergänzten Zustande stimmt sie jedoch mit der von G o l d f u s s gegebenen Beschreibung und Abbildung überein. In der Gegend des Wirbels finden sich starke, dicht stehende, konzentrische Zuwachslinien, die entfernter vom Wirbel immer seltener werden. Im unteren Drittel der Höhe des Abdruckes treten dicht stehende, in strahlenförmiger Richtung verlaufende Rippchen auf. Das vordere Ohr ist breit, scharf abgeschnürt, das rückwärtige kleiner und schmäler. Diese Spezies ist aus dem unteren und mittleren Lias bekannt. Im rötlichgrauen Kalkstein des N a g y e m e n k e s h e g y kam sie in einem Exemplar vor. T r a u t h erwähnt sie auch aus dem unteren Lias von Pécs.

D iotis janus Mgh. sp. (Taf. II. Fig. le) 1853. Posidonomya Jan u s M e n e g h i n i , Nuovi fossili toscani, pag. 27. 1896. Diotis Jan us F u c i n i , F oss . cl. L i a s m. d. M o n t e C a lv i, pa g . 218, T á v . XXIV, F ig . 5-10. 1905. Diotis Jan us F u c i n i , L a m e l l i b r a n c h i , pa g. 07, T a v. III, F ig . 11.

Diese interessante Art fand sich in F. K ochs Sammlung in drei ExemplarenIhr Umriß ist fast kreisförmig, die Oberfläche ist mit dichtstehenden elliptischen und spärlicheren radialen Rippen geschmückt. An einer rechten Klappe ist aueh das vordere Ohr zu beobachten, auf welchem sich die konzentrischen Rippen schwach fortsetzen.

170

1>; KOLOMAX KULCSÁR

Die Diotis janus M g i i . sp. kommt im unteren Lias und im unteren Teil des mittleren Lias (Zentralappenninen), in jenen Bildungen vor, welche den Terebr. aspasia M g i i . -Schichten Siziliens entsprechen. Unsere Exemplare landen sich in den grobkörnigen roten Kalksteinen am Ta t a er Kal va rienlmgel.

N autilus sem istriatus d’Orb. var. globosa

P rin z.

(Taf. I, Fi ü. .1 a —b . ) 11XM). X a u t i l u s sf inis tri at ks d'Orb.

I V . A n n a l e s Mus. N a t .

var. ylobosa P r i n z , Die Nautiliden d. unt. Juraperiode,

Hung., pag. 21(i, Fig. 1.

Durchmesser (])) ................ . Nabelweite ( X ) ...................... Höhe bis zur Windung ( II) .. Höhe bis zum Nabel (II) . . . Breite ( B ) ................................ Uberdeckung der Windungen

(>‘2 mm

hat den A7. semistriatus d ’Ü R ß nur. (jlobosa nach der einstigen Auf­ zeichnung H a x t k k x s aus dem Nagyemenkeshegy beschrieben und für oberliassisch erklärt. Ich habe das Material des Steinkernes mit meiner Sammlung ver­ glichen und fand, dali derselbe zum mittleren Lias gehört. Die Form der Windungen ist parabolisch, die Höhe ist größer als die Breite; die größte Breite fällt in das untere Drittel der Windungen. Die Seiten sind schwach gewölbt, durch Vermittlung des abgerundeten äußeren Bandes übergehen sie unmerklich auf die Außenseite. Der Nabel ist tief, seine Wendung steil, der Band abgerundet. Der Sipho ist nahezu zentral, seine Dicke beträgt bei 6*2 mm Durch­ messer 2 mm. Die Kammerscheidewände sind einfach, der steilen Nabelwand entlang laufend, in dem abgerundeten Nabelrand nach rückwärts gerichtet, und gehen seitlich, einen einzigen Bogen bildend, zur Außenseite über. Die Daten von P r i x z mußte ich berichtigen; dieselben veranschaulichen nämlich die Form der Windungen in ganz anderer Gestalt, sofern dieselben seinen Daten gemäß breiter als hoch wären, wogegen sie doch in Wirklichkeit bedeutend höher als breit sind. Auch die b igefügte Zeichnung gibt kein treues Bild von der Form der Windun­ gen, indem diese ein wenig breiter und auch die Seiten stark gewölbt sind. Unser Exemplar steht in nächster Beziehung zu A’. semistriatus d’OiiH.. mit welchem derselbe hinsichtlich der Lage des Sipho und des Verlaufes der Kam­ merscheidewände völlig übereinstimmt, unterscheidet sieh dagegen von diesem in der Nabelweite und in der Form der Windungen: unsere Varietät hat nämlich einen weiteren Nabel und die Form der Windung ist eine Parabel, während jene fies Typus eine an der äußeren Seite» abgestumpfte Ellipse ist. Auf Grund der aufgezählten Abweichungen kann man unsere Form mit Beeilt als eine Varietät des AT. semistriatus d’Onn. ansehen, wie dies auch schon P r i n z getan hat. Unsere Varietät erinnert auch noch an A\ baconicus V ad ., von welchem sie sich durch den weiteren Nabel, vornehmlich aber durch die Lage des Sipho unterscheidet. P

rixz

DIE MITTELLIASSISCHEN BILD UN GEN DES GERECSEGEBIRGES.

171

Über die zwischen dein N. seniisfi iatus d’OiiB.1 und dem N. baconicus Vad. bestehende Ähnlichkeit hat V a d á s z der Ansicht Ausdruck gegeben, daß diese zwei Arten auf einen gemeinsamen Ursprung zurückführbar seien. Unsere Gerecseer Varietät bekräftigt diese Annahme, indem dieselbe auf (írund ihrer Cha­ raktere als Übergangsglied zwischen beiden Arten dient. Aus dem grauweißen Kalksteine des Nagyemenkeshegy ist ein Exemplar bekannt, welches aus der HANTKENSchen Sammlung stammt.

P h y llo cera s Calais

M gh.

1867 —81. Phylloceras Calais M e n e g h i n i , F oss . d. M e d o l o , p a g . 24, P l. III, F ig . 1 —2. 1909. Phylloceras Calais V a d á s z , Die Juraschichten d. síid. Bakony, pag. 56 (ung.).

D: 20 mm H: 35 % N: 25 % R : 50 % B: 47 %

Unser junges Exemplar hat einen weiten Nabel, die Form der Windungen ist die eines abgerundeten Viereckes; die Seiten sind flach, äußere Seite schwach gewölbt. Die Zahl der radialen Furchen auf der letzten Windung ist sechs. Die Xabelwand mit abgerundetem Rand ist steil. Die Kammernaht besteht aus sie­ ben Seitenloben; die erste Seiteniobe ist ungefähr um ein Fünftel tiefer als die siphonale Lobe. Unser Exemplar stimmt gut mit der Beschreibung M e n e g h i n i s überein; eine geringe Abweichung zeigt sich in der Breite der Windungen: unsere Form ist nämlich etwas breiter. Das Vorkommen des Ph. Calais M g h . beschränkt sich auf die mediterrane •lurazone. M e n e g h i n i hat diese Art als erster von Medolo beschrieben, F u c i n i vom Monte-Pisano, Mte. Calvi und aus den Zentralappenninen, B o n a r e l l i hingegen erwähnt sie von Brianza, doch kommt sie auch in Úrkút vor, überall an die mittelliassischen Bildungen gebunden. Im hellroten Kalkstein von P o c k ő wurden zwei Exemplare gefunden.

P h y llo cera s alontinum

Gemm.

1884. Phylloceras A lontinum G e m m e l a r o , Sui foss. degli strati a Terebr. Aspasia usw., pag. 9, Táv. I, Fig. 7, Táv. II, Fig. 18 —20. 1909. Phylloceras Alontinum R o s e n b e r g , Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 213, Taf. X, Fig. 16, \ l a —b, 18. D: 43 min H: ?

R: 51 %

N :U % B: 35 o/o

G e m m e l a r o s Art ist im Gerecsegebirge ziemlich häufig. Der Nabel ist weit, die Seiten flach oder wenig gewölbt, in diesem Falle verschmälert sich der

1 Va d á s z :

Die Juraschichten des südl. Bakony, pag. 4
172

Di KOLOMAN KULCSÁR

Querschnitt gegen die rückwärtige Seite. Die äußere Seite ist schwach gewölbt. Am Steinkern sind an der letzten Windung fünf Furchen wahrnehmbar, deren Verlauf mit der Beschreibung P o m p e c k j s völlig übereinetimmt. Der Nabel ist tief und steilwandig. Die erste Seiteniobe ist um ein Drittel tiefer als die Siphonallobe. Phylloceras alontinum Gemm . hat eine große Verbreitung und ist von den Paläontologen unter die verschiedensten Formen eingereiht worden: so hat ihn Meneghini von Medolo als Ph. Nilssoni II éb . und Ph. Capitanei Cat . beschrieben; G eyer reiht diese Art vom Hinterschafberg zu Ph. Capitanei Cat . und B onarei j.i aus Brianza zu Ph. (Jei/eri B on . ein; sie kommt jedoch auf bei Galati (Sizilien), in den Zentralappenninen. in den Kratzalpen, in Urkut, in Anatolien und selbst in Frankreich (Avevron) vor, von wo sie R eynés als A mm. Nilssoni H eb . beschriebe)! hat. Ihr Vorkommen beschränkt sich fast ausschließlich auf den mittleren Lias. Im gelblichweißen Kalkstein von P o c k o wurde Ph. alontinum G e m m . in

fünf Exemplaren gefunden, im N a g v e m e n k e s h e g y e r hellroten Kalk­ stein in zwei, im T ö r ö k b ü k k und im hellroten Kalkstein von D om o 3 z 1 ó in je einem Exemplar, insgesamt also in neun Exemplaren. •

L ytoceras Sutneri

Gey.

(Taf. II, Fig. 2 a —b.) 1893. L y t o c e r a s S u t n e r i G e y e r , Mittellias. (A*ph. d. Hinterschafberges, pag. 52, Taf. VII, Fig. 10. 1904. Lytoceras Sutneri P r i n z , Die Juraschichten, d. nordöstl. Bakony, pag. 53. 1909. Ijytoceras Sutneri R o s e n b e r g , Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 237.

122 mm 42 0/ö .'l 38 0/ /o 30 0 0

190 46 34 35 38

mm 0/ /o 0/ /o

% 0/ /0

Die Windungen sind fast kreisförmig und bei kleinerem Durchmesser (122 mm) höher als breit; bei größerem Durchmesser (190 mm) übersteigt die Breite die Höhe. Die Verzierung der Schale bestellt aus dicht an den inneren Windungen stehenden feinen Kippen, deren Zahl durch Verzweigung und Einschaltung zunimmt. Die Berippung der äußeren Windung ist schon weniger fein und spär­ licher, während die Wohnkammer von groben, weit von einander abstehenden Rippen bedeckt wird. Der Raum zwischen je zwei benachbarten Kippen in der Wohnkammer wird durch <|uerliegende Leistclien gegliedert, wodurch die Aus­ schmückung der Oberfläche das Aussehen eines eigentümlichen Gitterwerkes erhält. Die Kammernaht, besteht aus zwei Seitenloben. Die Siphonallobe und der erste Seitensattel ist nicht wahrnehmbar: die Spitzen der ersten Seiteniobe liegen tiefer als jene der zweiten Seiteniobe. Die zwei Spitzen der antisiphonaleii Lobe sind ein wenig kürzer als dii* der zweiten Seiteniobe. Die Kanti* des Nabels schnei*

D IE MITTELLIASSISCHEN B ILD U N G E N DES GERECSEGEBIRGES.

178

det den inneren Ast des dritten Sattels, wodurch dieselbe auf die antisiphonale Seite fällt, jedoch auch durch den Seiten­ ast der antisiphonalen Lobe hindurchgeht, dessen Ende auf der Seite heraustritt. Unser Exemplar hat einen etwas breiteren Nabel als der Tvpus, doch unter­ scheiden sich die Exemplare auch durch die Form der Windung. Die Wohnkammer der Lytoc. Sutneri Ge y . ist ebenso hoch als breit; unsere Form dagegen ist bei 190 111111 Durchmesser bedeutend breiter als hoch. Auf die Veränderung der Form der Windungen hat auch Geyer schon hingewiesen, daß nämlich die inneren Windungen relativ höher sind als die äußeren. Diesen Umstand berücksichti­ gend, gelangt man zu dem Ergebnis, daß die Windungen in einem gewissen Zeit­ F*g. 21. Lytoceras Sutneri G e y e r . abschnitte der individuellen Entwicklung Die Form der Windung. 1/3 verkleinert. höher als breit sind; in einem späteren Entwicklungsstadium werden sie dann ebenso breit wie hoch, während im höheren Alter die Breite die Höhe übersteigt. Im Endresultat kann unser Gerecseer Exemplar als erwachsene Form des Lytoc. Sutneri Ge y . angesehen werden, was auch durch den entwickelteren Charakter des Gehäuseschmuckes gerechtfertigt erscheint. Lytoc. Sutneri Ge y . kommt außer dem Schafberg noch in Csernye vor, von wo ihm P rinz erwähnt, ferner auf den Kratzalpen, von wo R o s e n b e r g ihrer Erwähnung macht. Unser Schalenexemplar entstammt der HANTKEN’schen Sammlung von Piszke, doch ist leider der nähere Fundort unbekannt. Nach der Gesteinsmasse im Inneren des Gehäuses kann mit aller Bestimmtheit entschieden werden, daß das Exemplar aus dem dunkelroten Kalkstein mit Manganknollen stammt. Be­ rücksichtigt man aber, daß dieser Kalkstein zu H a n t k e n s Zeit in Nagypisznice im großen Maßstabe abgebaut wurde, so ist es am wahrscheinlichsten, daß auch unser Exemplar dort gesammelt wurde, was auch durch seine Fundortbezeichnung: Piszke bekräftigt wird.

L ytoceras trium plinum

Hau. sp.

(Taf. I, Fig. 6 a —6.) 1861. Ammonites trompianus H a u e r , Anim. a. cl. Medolo, pag. 407, Taf. I, Fig. 3 —5. 1900. Lytoceras trium plinum B e t t o n i , F o s s . domeriani di Brescia, pag. 30. 1900. Lytoceras trompianum D e l C a m p a n a , Cefalop. d. Medolo di Valtrompia, pag. 581, Táv. VII, Fig. 3 6 - 3 7 .

174

K

KOLOMAX KULCSÁR

/ ) ...................................... ...39 mm N .................................... ... 29 % H ....................................... 3 7 % I < ...................................... ...41 % n ...................................... ...« %

34 mm *29 % 37% 41 % 47 %

Die Windungen sind von rundlicher Form und breiter als hoch. Die Seiten sind flach, die äußere Seite gewölbt. Die Nabelwand ist steil, der Nabelrand ab­ gerundet. Am Steinkern sind die Seiten mit dichtstehenden einfachen Rippen geschmückt. Die Rippen gehen vom Nabel aug, laufen der Nabelwand und den Seiten entlang und verschwinden im abgerundeten äußeren Rande. Die aufeinander folgenden Windungen decken sich ein wenig (die Uberdeckung der Windungen macht bei 39 mm Durchmesser 4 % aus). Unser Exemplar stimmt mit der Beschreibung und Abbildung H auers gut überein: eine geringe Abweichung zeigt sich wohl in der Breite der Windungen, da bei unserer Form bei einem kleineren Durchmesser die Breite ebenfalls grö­ ßer ist. Lj/tnc. triumplinum H au . sp. kam aus dem rötlichgrauen Kalkstein von T ö r ö k 1- ii k k in einem Exemplar zum Vorschein, welches ich in der geologisch-paläontologischen Sammlung der Universität vorfand und das aus der Samm­ lung des Herrn Professors A. K och stammt.

A m altheus spinatus

Brug. sp.

Encycl. m é t h o d . , pag. 40 , Táv. I. 189 6. A m a l t h e u s s p i n a t u s F u c i n i , Faun. d. lias. m. d. Spezia, pag. 129, Táv. II, Fig. 2. 19 09 . A m a l t h e u s s p i n a t u s V a d á s z , Die Juraschichten d. siidl. Bakony, pag. 73 (ungarisch). 1842.

Am m onites spinatus B

ruguiére,

J ) ...................................... ....52

111111

» .................................... ....« % H .................................... ....2 7 % f t ...................................... ....83 % H ...................................... ....Ml %

45 mm 41 % 27% 82 % 27%

B ruguikres Art durch ein gut erhaltenes Exemplar und ein Windungsfragment aus dem Museum der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt vertreten, welch letzteres aus der HAXTKEx’schen Sammlung stammt.

Die Windungen haben die Form eines länglichen Viereckes. Die Seiten sind flach und mit Rippen, die im äußeren Rande in Knoten endigen, geschmückt. Die Außenseite ist flach, am Steinkern ist d e r Kamm gezackt, die begleitenden Furchen sind breit. Unser Exemplar hat einen etwas breiteren Nabel als der von d ’O r b ig n y abgebildete Amalth. spinatus B r u g ., aber auch die Windungen sind schmäler. Dieser Unterschied kann indessen im Laufe der individuellen Entwicklung hervor treten, demzufolge man unsere Form mit vollem Rechte mit der in Rede stehenden Art identifizieren kann.

DIK MITTKLLIASSISCHEN B ILD U N G E N DES GE RECSEGEBIRGES.

175

Amaltheus spinatus B r n o , ist eine sehr verbreitete Art. Sie kommt in Eng­

land, Frankreich und Deutschland vor, ist aber auch aus der mediterranen Jura­ zone bekannt, namentlich in Italien (Pian-d’Erba, Medolo, Spezia, Brianza), ferner in Ungarn bei Urkut. Im hellroten Kalkstein des N a g y e m e 11 k e s h e g y wurde ein Exemplar und im grauweißen Kalkstein des P o c k o ein Windungsfragment gesammelt.

A rieticeras B ertrandi ( T a f . I,

K ilia n sp.

F i g . l a — b.)

1889. Hildoceras Bertrandi K i l i a n , Mission d ’Andalousie, pag. ()09, Táv. XXV, Fig. 9 —10. 1899. Arieticeras Bertrandi F u c i n i , Anim. d. Lias m. d. Appenn. centr. pag. 179, Tav. XXIV, Fig. 3. 1909. Sequensiceras Bertrandi R o s e n b e r g , Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 249, Taf. XV, Fig.

Unser Exemplar stimmt nach den Charakteren vollständig mit der von F u c in i aus den Zentralappenninen beschriebenen und abgebildeten Form überein. Arietic. Bertrandi K il ia n sp. kam aus dem rötlichgrauen Kalkstein im Lábatlanéi’ Steinbruch «T ö 1 g y h á t» in drei Exemplaren zum Vorschein. Budapest, den 16. März 1913. Aus dem Ungarischen übersetzt von M. P r z y b o r s k i , Dipl. Bergingenieur, Berginspektor i. P .

EIN NEUES PHILLIPS1T-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. Von Dr. A u r e l L i f f a . — Mit den Figuren 22 —28.

Herr Prof. Dr. L. v. L ó c z y , Direktor der königl. ungar. geologischen Reichs­ anstalt, — der wie bekannt, die Umgebung von Balaton geologisch durchforschte,— stieß in dem Steinbruche Xagykőfejtő, nächst Badacsonytomaj auf eine circa 20 m dicke, horizontal gelagerte agglomerierte Basalttuffschichte, die von einer etwaa 100 m mächtigen Basaltdecke überlagert war. Die Lücken der Basalttuffe waren mit äußerst kleinen, jedoch auffallend glänzenden, farblosen Kriställchen ausgefüllt, die meistens verstreut, doch nicht selten auch zu kleinen Gruppen vereint vorzufinden waren. Im letzteren Fall bilden sie stellenwe se kleinere Aggre­ gate, stellenweise dünne Inkrustationen. Herr Prof. L óczy hatte die Güte mir dieses interessante Material behufs Untersuchung zur Verfügung zu stellen, wofür ich ihm auch an dieser Stelle meinen verbindlichsten Dank aussprechen möchte.

17.»

ly

AUREL LIFFA

Die Resultate der Untersuchung sollen kurz im Folgenden besprochen werden. Als ich die Kriställchen mittels einer flachgespitzten Nadel vom Gesteine loslöste., ließ sich leicht beobachten, daß ihre Härte merklich größer ist, als jene des Kalzits, hingegen bedeutend kleiner als die des Quarzes. Sie dürfte beiläufig zwischen 4— (írad liegen. Da wie erwähnt, die Kriställchen sehr klein waren — indem sie im Durchschnitt kaum die Länge von 0‘3 mm erreich­ ten, — war eine genauere Bestimmung der Härte nicht möglich. Demzufolge war auch die Bestimmung des Materials nur .auf mikroskopischemWege möglich. Ein Teil der einfachen Kristalle erschien unter dem Mikroskop vollständig durchsichtig, wasserklar, nach der Prismenzone gestreckt, von rhombischem Aussehen, begrenzt von ziemlich stumpfen Domen und Pyramiden. Bei gesenk­ tem Kondensor zeigen die dem Beschauer zugekehrten Quer- und die an diese anstoßenden Terminalflächen feine, eine den Mittelkanten parallele Streifung, die ein in die Symmetrieebene verlaufendes und hier zum Schnitt gelangendes Liniensystem bilden. Ein anderer Teil der Kristalle ließ unter dem Mikroskop ganz deutlich Penetrationszwillinge erkennen, die einander in der Richtung der gemeinsamen längeren Achse beiläufig unter 90° durchdringen. Das sich in der Symmetrieebene schneidende Liniensystem war auch bei diesen Kristallen gut sichtbar. Diese nicht allzu häufige Art der Penetration schien im ersten Augen­ blick an Phillipsit zu erinnern, obwohl die Ausbildung der um die längere Achse gruppierten Flächen der Zwillingsindividuen gewissermaßen — wie auch aus Fig. 22. ersichtlich, — von der üblichen Erscheinungsweise des Phillipsits abweichend ist. Nicht weniger erinnerten die ganz symmetrisch und gleichmäßig entwickel­ ten Individuen der Zwillinge — siehe Fig. 23 — an die nach (021) verwachsenen Bavenoer Vierlinge des Adulars, bei denen die Flächen T und / des Prismas (110 ) ebenfalls ähnliche ein- und ausspringe*nde Winkel bilden.1 Während aber bei diesen, die von T und l gebildeten Kanten der einzelnen Individuen in der Symmetrieachse gebrochen erscheinen, trefien sit-li jene ele*r untersuchten Zwillinge liierselbst ungebrochen. Schon dieser Umstand schließt die Möglichkeit de*s Adulars aus. Ganz unabhängig von diesen Annahmen, habe ich hierauf eine systema­ tische1 Bestimmung der Kriställchen vorgenommen. Unei zwar nachde'm ihrer Kleinheit wegen andere Methoden minde-T sicheren Erfolg verspracht*]!, gedachte ich am geeignetste*n durch die Bestimmung ihres mittlerem Brechungsexponenten ein derart charakteristisches Merkmal zu finden, welches nebst Kenntnis ihre*r übrigen optischen und kristallograpliiseiie*n Eigenschaften, zu ihrer genauen Identifizierung führen dürfte. Demzufolge habe* ich nach S c h r o e d e r v a n d e r K o l k s Methode,2 als mittelstark hreche*nde Flüssigkeit Benzol be*nützt, ele*ssen % 1 Vergl.:

N a u m a n n —Z i r k e l :

Elemente der Mineralogie. Leipzig, 1907, pag. 729.

Fig. 11.

2 J. L. ('. S c h r o e d e r v a n d e r K o l k : Kurze Anleitung zur mikroskopischen Kristallbest im mung. Wiesbaden, 1808. .1. L. <\ S c h r o e d e r v a n d e r K o l k — E. H. M. B e e k m a n : Tabellen zur mikrosko ­ pischen Bestimmung der Mineralien nach ihrem Brechungsindex. Wiesbaden 1900 (II. Aufl.).

177

EIN N E U E S PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.

Brechungsexponent ich mittels eines kleinen ABBÉ-CzAPSKYSchen Refraktometers n — 1*501 bestimmt habe. Die in diese Flüssigkeit eingebetteten Kriställchen erwiesen [bei ge­ senktem Kondensor und stark eingeschnürter Iris einen von l ’SOl abweichend kleineren Brechungsindex, was ein zweiter Grund wäre, um die Existens des Adular auszuschließen, da dessen mittlerer Brechungsexponent nach den Angaben S c h r o e d e r v a n d e r K o l k s : n — 1*53,1 nach D e s - C l o i z e a u x ßg = 1*5287 ist..2 Um die untere Grenze des Brechungsexponenten zu finden, benützte ich Tetrachlormethan, dessen Brechungsindex sich mit dem erwähnten Refraktometer n = 146 bestimmen ließ.

Fig. 22. Phillipsit-DoppelzwiUing von Badacsonytomaj.

Fig. 23. Phillipsit-DoppelzwiUing von Badacsonytomaj.

In dieser Flüssigkeit erwiesen sich die eingebetteten Kriställchen höher brechend, wonach ihr Brechungsindex zwischen den Grenzen: n = 1‘501—D46 zu suchen war. Da das Benzol nicht vollständig rein war, habe ich statt dessen in nahezu gleicher Menge, das etwas niedriger brechende Xylol — mit n = 1’495 — dem Tetrachlormethan beigemengt. Dadurch sank die obere Grenze des Brechungs­ exponenten auf n =1*485. In dieser Flüssigkeit waren die Umrisse der ein­ gebetteten Kriställchen auch schon bei gesenktem Kondensor kaum mehr sichtbar. Demnach steht der Brechungsindex der Flüssigkeit sehr nahe zum gesuchten mittleren Brechungsexponenten des untersuchten Minerals. Die Anwendung der S c h r o e d e r v a n d e r KoLKSchen Methode ließ vermuten, daß der Brechungsindex der Flüssigkeit noch immer größer ist, als jener der Kriställchen, wonach die Grenze ihres mittleren Brechungsexponenten zwischen n = 1*485 und n — 1*40 liegt. Hierauf habe ich die Mischung dieser beiden Flüssigkeiten weiter mit Tetra­ chlormethan verdünnt; die Grenzen der Kriställchen sind nun vollständig ver­ 1 1. c. pag. 31. 2 A. D e s C l o i z e a u x : Manuel de Mineralogie, Paris 1862. pag. 331. Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914.

12

178

D; AUREL LIFFA

schwunden, bald wieder sichtbar geworden, je nachdem infolge rascherer Ver­ dunstung von Tetrachlormethan, allmählich Xylol übrig blieb. Der Brechungs­ index dieser Mischung starkbrechender Flüssigkeiten entspricht also dem gesuchten mittleren Brechungsexponenten des Minerals, der sich mittels des Refraktometers n = 1*48 bestimmen ließ. Die Kenntnis des Brechungsindexes, ferner jene Eigenschaft der Kriställ­ chen, daß sie im Wasser unlöslich sind, vor dem Lötrohr hingegen leicht zu einer durchsichtigen Kugel schmelzen, ermöglicht bei diesem Werte des Brechungsexponenten nur Hydronephclit, Natrolith und PhilUpsit in Betracht zu ziehen. Da Hydronephelit radiale, stengelige, seltener kleine hexagonale Schuppen bildet, ist seine Anwesenheit infolge seiner kristallographischen Beschaffenheit ausgeschlossen, es erübrigen also nunmehr bloß noch Natrolith und PhilUpsit. Um nun die beiden von einander zu unterscheiden, beziehungsweise noch weitere Eigenschaften des Phillipsits feststellen zu können, habe ich das fragliche Mineral noch folgenden kristalloptischen Untersuchungen unterworfen. Vor allem ist es bei dieser Gelegenheit aufgefallen, daß die im gewöhnlichen Licht scheinbar einfachen Kriställchen im parallel polarisierten Licht — indem ihre längere Achse an das Okularkreuz eingestellt wurde — aus zwei verschieden orientierten Individuen bestehen und Zwillinge bilden. Um die Lage der Aus­ löschungsschiefe zur Zwillingsgrenze in diesen äußerst kleinen Kriställchen fest­ stellen zu können, halte ich zur genauen Einstellung der Zwillingsgrenze eine zur Hauptachse vertikal geschliffene Quarzplatte benutzt, wodurch das eine Indi­ viduum oramjenrot, das andere hingegen blau gefärbt erschien. Zur Bestimmung der Auslöschungsschiefe, habe ich für diesen Zweck beson­ ders gut geeignete Kriställchen ausgewählt und mit Rücksicht auf ihre Kleinheit, möglichst zuverlässig gute Mittel­ werte angestrebt. Demnach habe ich an drei Zwillingskristallen für die zur Zwillingsgrenze, beziehungsweise mit dieser parallelen ä Achse gemes­ sene Auslöschungsschiefe, t-inen Mit­ telwert vor c : a — 15° erhalten, der sich bei einem Individuum auf Grund Fig. 24. Die Auslöschungsschiefe eines ein­ von 26, bei einem anderen von 27 Ab­ fachen Juxtapositions-Zwillings. lesungen ergeben hat und fand, daß derselbe — wie dies auch Fig. 24 dar­ stellt — in beiden Individuen gleich groß war. Es kann zugleich bemerkt wer­ den, daß die Grenzwerte der Auslöschungsschiefe zwischen c : o — ■ 14°—17° schwankten. Die Kriställchen waren also — wie dies aus den obigen Angaben und Figur ersichtlich — so orientiert, daß die Zwillingsebene vertikal auf dem. dem Beschauer zugekehrten (010) Flächenpaar stand, was übrigens schon auch die uns bekannte Streifung der gemeinsamen (010) Fläche verrät. Nehmen wir nun die Auslöschungsverhältnisse des Phillipsits näher in Be­ tracht und vergleichen wir mit diesen die. an den untersuchten Kriställchen gefundenen "Werthe, so ergibt sich, daß bei l’hillipsit nach Angaben von

E IN

179

N E U E S PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.

D a n a 1, die positive spitze

Bisektrix, mit der Fläche c = (001), beziehungs­ weise der, dieser parallelen ä Achse einen Winkel von: c: a = 15°—20°

zur Normale der Fläche (001) berechnet hingegen einen Winkel von: 7 5 °—70°

bildet. Nach Angaben von S c h r ö d e r van d e r K o l k 2 beträgt der Maximalwert der Auslöschungsschiefe: 20°, während dieselbe R o s e n b u s c h 3 c : ä = 11°—18° angibt. L . L a n g e m a n n 4 hat an (100) parallelen Schliffen des Phillipsits von Nidda

zur á Achse, beziehentlich dieser parallelen c = (001) Fläche, für die Auslöschungs* schiefe die Werte: c : d = 13°80'-14° bestimmen können. Wie aus dem obigen zu ersehen ist, bilden dieselben die unteren Grenzwerte der von mir beobachteten Auslöschungsschiefe. Um außer diesen Angaben die Größe der Auslöschungsschiefe noch u rt den Werten von anderen Fundorten stammenden Materials vergleichen zu können, habe ich einige Messungen an den von Prof. F. S chafarzik 5 im Basalte von 'Somoskő entdeckten und mir zur Verfügung stehenden Phillipsit Kristallen vor­ genommen. Ich habe au; Grund von 6 Ablesungen in je einem Individuum fol­ genden Mittelwert erhalten: c : a = 14°30'. All dies zusammengefaßt, ist es leicht zu ersehen, daß die an den von B ada­ csonytomaj stammenden Kriställchen beobachteten Werte der Auslöschungs schiefe — indem sie die Grenzwerte der angeführten Angaben nicht überschrei ten — mit diesen in vollständigem Einklang stehen. Wollen wir aber noch auch den Charakter der Hauptzone dieser Kriställchen in Betracht nehmen, so kann derselbe im Falle eines Phillipsits, seiner optischen Orientierung:

b = a ; ä : c = 15°-20° wegen nur positiv sein, was sich mit dem Gipskompensator, Roth I. Ordnung in der Tat feststellen ließ. Es kann nun nur noch die Frage aufgeworfen werden: wie weit die bespro* chenen optischen Konstanten der untersuchten Kriställchen wohl von jenen des Natroliths abweichen ? 1 E. »S. D a n a : The system of Mineralogy. 1892, pag. 580. 2 S c h r o e d e r v a x d e r K o l k : 1. c. pag. 27. 3 H. R o s e n b u s c h : Mikroskop. Physiographie. S tuttgart 1905. Hilfstabellen III. 4 L. L a n g e m a n n : Beiträge zur Kenntnis der Mineralien. . . usw. Neues Jahrb. 1886. II. pag. 123. 5 F. S c h a f a r z i k : Jahresbericht des königl. ung. (leologischen Anstalt für 1888. p. 152.

12*

180

PJ A UR E L LIFFA

AVie allgemein bekannt, bildet Natrolith prismatische, seltener nach dem Doma u = (301) gestreckte rhombische Kristalle, deren optische Orientierung; a = a; b= b; c—c

ist. Die optische Achsenebene liegt demnach parallel zu b = (010). Beim Phil­ lipsit fanden wir dagegen, daß sie mit der Klinoachse einen Winkel von 15°—20° einschließt, und zur Fläche b = (010) vertikal steht. Der Hauptzonencharakter des Natrolits ist, bei dessen prismatischer Ausbildung + , hingegen wenn die Kristalle nach dem angeführten Doma gestreckt sind, + , je nachdem die größte a oder die kleinste c Schwingungsrichtung mit der größten Schwingungsrichtung des Kompensators zusammenfällt. Doch würden den auffallendsten Unterschied, die durch die kristallographische Form bedingten Auslöschungsverhältnisse bieten. Die Auslöschungsschiefe des Natroliths ist jedoch nicht immer gerade, da B r ö g g e r 1 an den Kristallen von Arö-Scheeren fand, daß sich ein Teil derselben als monoklin erwies, mit einer Orientierung, die nahezu gleich dem rhombischen Natrolith ist. In Annahme dessen müßten dann die Schwingungsrichtungen c und a bei den prismatisch ausgebildeten Kristallen eine gewisse Auslöschungs­ schiefe zeigen. Diesbezügliche Beobachtungen sind aber bisher nur von L u e d e c k e 2 bekannt, der an den Natrolithkristallen von Aussig und Salesel, eine zur Pris.menkante gemessene Auslöschungsschiefe von 5°—f»° fand. Da diese Angaben mit den gefundenen Werten des untersuchten Mate­ rials nicht übereinstimmen, kann der monokline Natrolith nicht zum Vergleiche herangezogen werden. Das Vorligen von Natrolith wird außer dem bisher schon Besprochenen, vollständig auch noch durch die Beschaffenheit seiner Doppel­ brechung ausgeschlossen, indem diese bei Natrolith sehr nahe zu Quarz steht, hingegen jene des Phillipsits, — wie dies auch an den untersuchten Kriställchen zu konstatieren war — bedeutend kleiner ist. Endlich wird diese Eventualität auch noch durch die an den Kriställchen beobachtete und später noch zu be­ sprechende Art und Weise der Zwillingsbildung ausgeschlossen, da die Literatur bisher überhaupt keine Natrolith-Zwillinge aufweist. Es wird hingegen außer den angeführten Darlegungen wohl auch durch das Resultat der an den Kriställ­ chen durchgeführten mikrochemischen Untersuchungen unzweifelhaft erhärtet, daß sie dem Phillipsit angehören, weil außer K auf spektroskopischem Wege, auch noch die charakteristische grüne Linie des Ca-s zu konstatieren war. Um die Identität der untersuchten Kriställchen mit Phillipsit noch näher beweisen zu können, habe ich an gutgeeigneten Exemplaren einige mikrosko­ pische Messungen ausgeführt. Die beobachteten Winkelwerte, mit den berech­ neten verglichen, sind die folgenden: 1 W. C. B r ö c g e r : Die Mineralien der Syenitgänge der Südnorwegischen Augit- u. Nephelinsyenite (Zeitsch. f. Krystall. XVI. 1890. pag. 607 —617). 2 0. L u e d e c k e : Mesolit und Skolezit. (Neues Jahrb. für Mineralogie etc. 1881. II. pag. 7.

E IN N E U E S PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.

(001) : (100) = (100) ' (ÍOO) =

beobachtet: 563 68° 38'

181

berechnet: 55° 37' 68° 46'

Als Ausgangspunkt der Rechnung habe ich die im Handbuch von D a n a 1 angeführten Angaben benützt, um hauptsächlich den Wert der Zwillingswinkel bestimmen zu können. Siehe die Projektion, Fig. 25. Den ersten oben angeführten Wert habe ich als ein Mittel von 6, den zweiten von 8 Ablesungen erhalten. Obwohl die auf mikroskopi­ schem Wege bestimmten Winkelwerthe nur annähernd genau zu be­ trachten sind, stimmen die gemeßenen und beobachteten Winkel — wie dies aus den Obigen zu ersehen ist — trotzdem ziemlich gut überein. Es unterliegt nun keinem Zwei­ fel, — wenn wir die besprochenen Re­ sultate der Untersuchung zusammen­ faßen, daß die in den Lücken der agglo­ merierten Basalttuffe aufgesetzten Kriställchen aus PhilUpsit bestehen. Fig. 25. Projektion des Phillipsits. Nachher, als ich mit der Be­ stimmung dieses Materials schon fer­ tig war, hat mir Herr Prof. v. L óczy von demselben Fundort ein neueres Exem­ plar zur Verfügung gestellt. Die Kristalle dieses Handstückes waren wohl schon bedeutend größer, indem einige auch die Größe 1 mm-s überschritten, doch waren sie für goniometrische Messungen minder gut geeignet, weil sowohl die Prismen, als auch die Querflächen, den Prismenkanten parallel gerieft sind. Infolge dessen habe ich nur einen einzigen Kristall gemessen, dessen beobachtete Winkelwerte ich im folgenden den berechneten gegenüberstelle: (010) (110) (110) (110)

: : : :

(110) = (110) = (HO) =

(ÖÖl) =

gemessen: 59°06'—ca 60°46' « 59 °23' « 60°33' «

berechnet: 59°39' 60°42' 5S°20' 60°50'

Wie aus der vorstehenden Tabelle ersichtlich, zeigen einige der gemessenen Winkeln ziemlich bedeutende Unterschiede von den berechneten, obwohl die Messung mit dem d-Okular des großen FuEss-schen Goniometers ausgeführt wurde. Ungeachtet dessen genügen sie, um die mikroskopischen Beobachtungen mit den goniometrisehen zu ergänzen und die Kriställchen eingehender zu besprechen. 1 1. c. pag. 579.

182

Di AUR E L LIFFA

Ihrer Ausbildung nach kann man mehrere Typen an ihnen unterscheiden. Die Kriställchen mikroskopischer Dimension sind größtenteils nach c = (001) verwachsene Juxtapositionszwillinge — vergleiche Fig. 26 — die zum Teil nach c = (001) tafelig, zum Teil im Falle gleichmäßiger Ausbildung von (001) und

Fig. 26. Einfacher Juxtapositions-Zwilling von Badacsonytomaj.

Fig. 27. Einfacher Juxtapositions-Zwilling von Badacsonytomaj.

(010), tetragonalen Prismen ähnlich aufgebaut sind. Ihre Formen sind der Größe nach geordnet: c = (001); b = (010); a = (100) Die Zwillingsnath ist an der (010) Fläche der meisten untersuchten Kriställ­ chen, bei gesenktem Kondensor in Form einer scharfen, feinen Linie zu be-

F i g . 28. S y m m e t r i s c h e n t w i c k e l t e P e n e t r a t i o n s - Do pp clzwillinjjie v o n B a d a c s o n y t o m a j .

obachten, in der sieb je ein mit (010).(100) paralleles Liniensystem der beiden Individuen schneidet, während die Flächen (100) und (001) unter dem Mikroskop ganz glänzend erscheinen. Diesem Typus gehören jene, schon etwas seltener beobachteten Kristalle an. die durch die Formen:

EIN

N E U E S PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ.

183

c = (001); b = (010); in - (110); a = (100) begrenzt sind. Siehe Figur *27. Diese Art der Kristalle wird, außer jenen von mikroskopischer Dimension, hauptsächlich durch die größeren Individuen vertreten, an deren einem Exemplar ich Gelegenheit hatte die Kante m .m ' mit einer schmalen a Fläche, bei anderen von mikroskopischer Dimension hingegen die Kanten a.b mit je einer schmalen in Fläche abgestumpft zu beobachten. Für die, diesem Typus angehörigen Kristalle ist es charakteristisch, daß außer den Querflächtn auch die Prismenflächen mit der Kante m .b parallel fein gerieft sind. Den zweiten Typus vertreten jene Penetndionszwillinge, bei denen zwei Juxtapositionszwillinge nach dem Doma (011) einander nahe 90° durchdringen. Ihrer Ausbildung nach sind diese abermals verschieden: bei einem Teil dieser, — siehe Fig. 22 — springt der Penetrationszwilling mit kaum merkbaren Ecken aus der Fläche c = (001) des größeren Zwillingspaares hervor. Diese sind tafelig gebaut. Ein anderer Teil dieser ist wiederum mehr einem quadratischen Prisma ähnlich, je nachdem die beiden Penetrationszwillinge mehr eine Mittelform clarstelieu (Fig. 23), oder aber die Grenzen dieser Ausbildungsweise überschritten, ganz simmetrisch entwickelt sind, vergl. Fig. 28. ct—b. Bezüglich ihrer Formen weisen sie keine Mannigfaltigkeit auf, da sie nur durch die schon erwähnten aufge­ baut sind. Dieselben Formen des Phillipsits hat H ulyák 1 an bedeutend größeren — 1—2 mm großen — Penetrationszwillingen von der Gegend Szigliget beobachtet, und hat ihre Identität, infolge ihrer — für goniometrische Untersuchungen — minder guten Beschaffenheit auf Grund des spezifischen Gewichtes festgestellt. Schließlich sei erwähnt, daß der Phillipsits in Ungarn nur an den ange­ führten drei Fundorten: in Somoskő, in Szigliget und in Badacsonytomaj vorzu­ finden ist. Budapest, 1913, November.

1

V. H v l y á k : Földtani Közlöny. 1903. Bd. X X X I I I . pag. 175.

LITERATUR. 1. Geographie mul Geologie. — Rettexionen auf die Eröffnungsrede des Herrn Präsidenten Dr. F. S c h a f a r z i k . —

Ich konstatiere, daß es der erste ehrende L aut und die erste objek­ tive, von jeder Tendenz und persönlichen A nim osität freie Weise ist, mit welcher der hochverehrte Präsident der ung. Geologischen Gesellschaft mein Buch: « Di e G e o g r a p h i e d e r n a t i o n a l e n K u l t u r u n d d i e F a t a l i s t e n a u f d e r e n G e b i e t » in seiner Eröffnungsrede be­ handelt hat. Trotzdem erlaube ich mir als Erwiederung auf die Ausführungen des H errn P räsidenten folgende Bemerkungen vorzubringen. Es hängt wohl alles von der jeweiligen Einstellung ab. Behandelt m an die einzelnen Gebiete der Erde so, wie dies die modernisierende geologische, richtiger die naturwissenschaftliche Geographie tut, so bekom m t m an das N aturbild des betreffenden Gebietes. Das ist P a s s a r g e ’s «Landschafts­ bild». R äum t m an aber in dessen R ahm en auch der geographischen B e­ deutung des Menschen einen Platz ein, so entstellt das politische, hum ane oder k u l t u r e l l e B i l d — nicht des Gebietes, sondern des Landes: das K ulturbild. Beide zusammen bilden meiner Meinung nach die Geo­ graphie. So fassen die Aufgabe der Geographie jene gelehrten, ruhig den­ kenden Geographen, wie W a g n e r , H a r m s , P a r t s c h , O b e r h u m m e r auf, die den Beziehungen der N atur und dem W alten des Menschen auf die bewohnbaren Gebiete der Erde gleichen W ert zuerkennen. Diejenigen aber, die entweder zufolge strenger E xklusivität oder aber selbst nur gleichartiger Einstellung der Dinge das Ziel überschreiten und die Themata der Geographie m it sich reißen, bringen nur Unheil und Einsei­ tigkeit in die Geographie, wogegen P e n c k und H e t t n e r , als zwei Stützen der geologisierenden und morphologisierenden Geographie, am entschie­ densten Einspruch erhoben und ihren deutschen Kollegen den Vorwurf machten, daß sie die Geographie ihres wirklichen Charakters entkleiden und daraus eine Erdwissenschaft machen in dem Sinne, in welchem M. P e r t y und G e r l a n d aus der Anthropologie eine Zusammenfassung unseres, auf den Menschen bezüglichen, gesam ten Wissens m achen wollten. Dem tra t ich entgegen, indem ich m it voller Überzeugung behauptete, daß ein solches Verfahren k e i 11 e Geographie mehr sei.

LITERATUR.

185

E s m ag ein solches Studium Erdwissenschaft, Geogonie, Geosophie, G eophysik oder geographische P hysiologie (P assarge ) genannt werden, — der N am e hat nichts zur Sache — nur E r d b e s c h r e i b u n g kann m an es nicht nennen. D en n Geos ohne Anthropos ist gleichsam bloß eine leere Nußschale. — U m jede einzelne Bem erkung m einer Kritiker entspre­ chend zu bewerten, m üß te ich zu meiner K ultur-G eographie noch zwei E rgänzungsbände schreiben. Ich halte das kulturelle Bild des W ohnortes auf der Erde für wichtiger als dessen physisches, oder, w enn es beliebt, dessen physiologisches (R itter ) Bild. U nd nach jenen diametral en tgegen ­ gesetzten Darlegungen, welche D a w is , S u e s s , K reichgauer , B öhm , K ö n ig , L a pparent u s w . beim B ew eise ihrer Thesen, zur Begründung der geo­ graphischen Form en gebrauchen, halte ich die Topographie für eine p o s i ­ t i v e r e Basis, als die willkürlichen naturw issenschaftlichen E instellungen u n d Begründungen — bloß allein deshalb, weil das geographische F aktum im m er dasselbe bleibt, während E levation , K ontraktion, oder sonstige naturw issenschaftliche Theorien nur provisorische E rklärungen sind, obzwar ich anerkenne, daß es w enigstens Versuche zur E rläuterung der P lastik des B odens sind, die denn auch in der Geographie nicht völlig entbehrt werden können.

Deshalb nenne ich meine Stellungnahme den geographischen K o nkretismus. Versucht es aber die Naturwissenschaft die intellektuellen und m o ra ­ lischen Schöpfungen der Menschen ihrer Methode gemäß zu erklären, so stelle ich mich dem entschieden entgegen, wenngleich auch ein R i c h t h o f e n , H e t t n e r oder wer auch immer die genau ausgesteckten Grenzen dieser zwei heterogenen Welten, Mensch und N atur m it einander verwechselt. Nicht meine Schuld ist es, wenn ich nicht verstanden werde, oder wenn m an mich nicht verstehen will! Dr. G éza C z i r b u s z .

Redaktionelle I5cniei*kiiu<j. Bereitwillig haben wir den obigen Reflexionen des Herrn UniversitätsProfessors Dr. G éza C z ir b usz Raum geboten und fügen denselben bloß folgende Bemerkung hinzu. Gleichwie der Herr Präsident Dr. F. S cha far zik , erkennt auch die Redaktion des F ö l d t a n i K ö z 1 ö n y die Berechtigung der kulturellen Geographie an. doch geht selbst aus der obigen Entgegnung des Herrn Professors Dr. C zir b usz klar hervor, daß die physikalische und die kulturelle Geographie miteinander nicht vereinbart werden können. Wir betonen deshalb von neuem, daß es nach all dem Vorgefallenen unser sehnlichster Wunsch bleibt, daß an der Budapester Universität alle zwei berechtigten Wissenschaftszweige: sowohl die p h y s i k a l i s c h e , als auch die k u 11 u r e 11 e Geographie je früher von­ einander getrennte Lehrkanzeln bekommen mögen. Budapest, 10. April 1913. Die Redaktion.

186

1>; FRANZ SCHAFARZIK

II. Dr. Ludwicj von Lóczy: Geologie des lialaton und seiner Cin<|el>un<j. Erster Teil: Über die geologischen Formationen der Umgebung des Bala­ ton, sowie über deren Lagerungsverhältnisse an den verschiedenen Lokalitäten. I —VIII und 617 Seiten mit 15 Tafeln und zusammen mit 327 Klichées; Groß 8°. Gedruckt in V ik t o r ITo r n y á n s z k y ’s k. u. kön. Hofbuchdruckerei und erschienen mit Unterstützung des kön. unq. Ackerbau-, des Kultus- und Unterrichtsministe­ riums . sowie Kardinal Br. K a r l I I o r n i g ’s , Bischof von Veszprém, und Dr. A n ­ dor v. S e m s e y s , Herrenhausmitgliedes, als Ausgabe der ung. Geographischen Gesellschaft und im F r ie d r ic h K i l i a n ’s kön ung. Universitäts-Verlage, Buda­ pest, 1913. Mit ditsem voluminösen Bande erschien der wichtigste Abschnitt der wissen­ schaftlichen Beschreibung des Balaton, da gerade dieser Teil dazu berufen ist, Antwort auf die Frage zu erteilen, wie wohl der Balaton entstanden sein mag, und wie denn feiner die Umrahmung dieser glänzend schönen Perle Ungarns beschaf­ fen sei. Es liegt uns in diesem Bande eine Monographie im strengsten Sinne des Wortes vor. Jedoch muß sofort bemerkt werden, daß der Autor, L. v. L óczy mit den Zeilen dieses Werkes seine Ausführungen bezüglich der Geologie des Balaton noch nicht zum Abschlüsse gebracht hat, da er bei dieser Gelegenheit, wie er dies übrigens auch im Titel und im Vorwort deutlich ausgesprochen hat, vorder­ hand bloß d i e g e o 1 o g i s c h e n F o r m a t i o n e n d e r B a la t o n - U mg e b u n g , s o w i e d e r e n L a g e r u n g s v e r h ä 11 n i s s e n a c h d e n e i n z e l n e n G e g e n d e n» zu beschreiben die Absicht hatte. In einem weite­ ren, noch in Zukunft geplanten Bande stellt uns v. L óczy das eigentliche Schluß­ wort in Aussicht, in welchem die Zusammenfassung der seit etwa 20 Jahren in Flui.) befindlichen geologischen Forschung in tektonischer und palaeographischer Hinsicht erfolgen soll. Infolge dessen bildet daher der uns nun vorliegende Band eigentlich bloß die stratigraphisch-topographische Grundlage, gewissermaßen das rohe Baumaterial zu dem noch ausstehenden Abschlüsse des Gebäudes. Wenn sich aber die Sache auch derart verhält, so ist man sich dennoch sofort im Klaren, daß die bereits fertiggestellte topographisch-geologische Beschreibung den Löwenanteil des Ganzen ausmache, da die nun zu ziehenden Schlußfolgerungen wolil naturgemäß von dieser Grundlage herauskristallisieren müssen, und daß die Abfassung derselben wahrscheinlich bereits binnen kurzem erfolgen dürfte. v. L ó c z y ’s vorliegende wahrhaft monumentale Arbeit bedeutet aber auch schon an und für sich einen großen Gewinn für unsere heimatliche geologische Literatur, trotzdem daß gerade vor 10 Jahren von weil. J ohann B öckii über denselben StolT eine sehr (•ingehende Arbeit erschienen ist. Derselbe kar­ tierte den S-lichen Bakony im Maßstabe 1 : 28,800 und veröffentlichte diese

L. V. LÓCZY! GEOLOGIE DES BALATON.

187

Kartenblätter handschriftlich koloriert im Maße der alten Spezialkarte 1 : 144,000. Kurz darauf beschrieb auch der gewesene ausgezeichnete Chef­ geologe K a r l H o fm an n das Basaltgebiet des S-lichen Bakony. Es könnte daher nicht behauptet werden, daß wir etwa bislang die wissenschaftliche Beschrei­ bung des S-lichen Balaton, oder vielmehr des S-lichen Bakony entbehren hät­ ten müssen, — trotz alldem muß aber unumwunden anerkannt werden, daß v. L óc zy , abgesehen davon, daß er im weitestgehenden Sinne die ganze Um­ randung des Sees in den Bereich seiner Untersuchungen mit einbezog, selbst in Bezug auf den S-lichen Bakony, das eigentliche Spezialgebiet weil. B ö c k h ’s, mit einer solchen Masse von interessanten und neuen Detailbeobachtungen hervortrat, daß infolge dessen sein Werk selbst in diesem Teile weit entfernt davon ist, sich in einfachen Wiederholungen ergehen zu müssen. Autor beobachtete eine ganze Anzahl stratigraphischer und tektonischer Feinheiten im Bereiche des bearbeiteten Gebietes, die er dem Leser mit nachahmenswerter Detaillierung und Klarheit darlegt. Interessant ist ferner auch jener sein nicht alltäglicher Stand­ punkt, nämlich den älteren Gebirgsformationen weniger, umsomehr dagegen den jüngeren bei der Beschreibung einzuräumen, also gerade umgekehrt, wie es häufig ältere Autoren zu tun pflegen, und in dieser Hinsicht können wir nicht umhin, ihm Recht zu geben, da die Geschichte der jüngeren geologischen Zeit­ abschnitte des Balaton in der Tat die minutiöseste Darstellung verdient. Ist ja doch von der Zeit die Rede, die der Gegenwart unmittelbar vorangegangen war, deren Verlauf also für den Paläogeographen von höchster Bedeutung ist. Zu­ gleich ist dies Zeitalter vom Gesichtspunkte der Paläographie das dankbarste, weil die meisten Anhaltspunkte liefernde, wohingegen die Reihe unserer Erkennt­ nisse proportional mit dem wachsenden Abstande in der rückläufigen Zeitfolge sich leider immer spärlicher und lückenhafter gestaltet. Die Kunst einer streng s^ystematischen Anordnung des riesigen Beobach­ tungsmaterials sowie eine objektive kritische Behandlung des Stoffes charak­ terisieren v. L ó c z y ’s Werk; dabei ist es von einer Exaktheit, die selbst in den weiteren Kreisen Beachtung verdient. Autor trat seinerseits nicht eher an die Abfassung des zusammenfassenden geologischen Teiles der Balatonmonographie heran, bevor nicht das teils von ihm seihst, teils von seinen Arbeitsgenossen mas­ senhaft aufgesammelte petrographische und paläontologisclie Beobachtungsmaterial in seiner vollständigen Gänze aufgearbeitet worden ist. Nichts davon blieb unbestimmt. Okkupieren doch bloß die vorlaufenden petrographischen, geologischen und paläontologischen Monographien und längere oder kürzere Fachbeschreibungen in den «Wissenschaftlichen Ergebnissen» der Balatonforschung nicht weniger als 250 gr Lex S° Druckbögen mit ca. 100 Tafeln und zahl­ reichen Abbildungen. Seine spezielleren Mitarbeiter waren, abgesehen von jenen, welche die zoologischen, botanischen, geographischen, ethnographischen, praehistorischen und anderweitigen Beiträge zu dem großen Unternehmen geliefert haben, folgende Fachmänner: G ustav A r t h a b e r , R ob e r t B a l l e n e g g e r , F r . A. B a t i i e r , A l e x a n d e r B i t t n e r , J ohann B ö c k ii , K arl D i e n e r , ' K oloman E mszt , F r ie d r ic h F r e c h , J u l i u s H alaváts , O tto J ä c k e l , L u d w ig Tl osv ay , O ttokar K a d jc , E r n s t K i t t l , T heodor

K o r m o s , pp.

D e s i d e r i u s L aczkó , G a b r ie l L ászló , A u r e l L i f f a ,

183

I>! FRANZ SCHAFARZIK

E m er ic h L ő r e n t i i e y , J u l i u s M é h e s , G ustav M e l c z e r , J o s e f P a n t o c s e k , K arl P a p p , F ranz S cilvfarzik , Z oltán S c h r é t e r , E . S o m m e r f e l d t , P e t e r T r e i t z , S t e f a n . T u z s o n , E l e m é r V adász . A ladár V e n d l , P . V inassa de R e g n y , S t e f a n V it á l is und A r t h u r W e is z .

Schon die Verteilung der Rollen an und für sich erforderte nicht geringe Umsicht, außerdem aber Mar v. L óczy selbst unermüdlich an der Arbeit und es verging in den abgelaufenen 20 Jahren beinahe kein Monat, in dem er die Bala­ tongegend nicht aufgesucht hätte . . . Endlich erschien nun der langerwartete Band L óc z y ’s , minutiös seinem Inhalte nach und mit der ihm eigenen ungesuch­ ten Unmittelbarkeit im Style. Der Genuß und die zweckmäßige Benutzbarkeit dieses groß angelegten Werkes wird noch bedeutend erhöht durch die zahlrei­ chen angeschlossenen Kartenskizzen, geologischen Profile, ferner durch Klischees von photographischen Aufnahmen und anderweitigen Zeichnungen, sodaß man das Buch mit Vergnügen durchliest, entweder systematisch bis zu Ende oder aber auch nur in seinen einzelnen Kapiteln, die in lobenswerter Weise derart abgefaßt sind, daß jeder für sich ein selbständig abgegrenztes Ganze bildet. Ohne Übertreibung kann in der Tat ruhig behauptet werden, daß v. L óczy n i c h t b l o ß d u r c h s e i n e 1e b h a f t e A k t i o n d a s E r s c h e i n e n d e r S a m m e 1-M o n o g r a p h i e d e s B a l a t o n b e t r e f f e n d , s o n d e r n g a n z b e s o n d e r s d u r c h d i e H i n z u g a b e s e i n e s e i g e n e n ü b e ra u s w e r t v o l l e n B a n d e s s o w o h l s e i n V a t e r 1 a n d, a l s a u c h die u n g a r i s e h e W i s s e n s c h a f t z u a u f r i c h t i g e m D a n k e v e r p f l i c h t e t hat. Der Inhalt des im Titel angeführten Werkes ist in Kürze folgender: Die ä 11 e s t e n F o r m a t i o n e n in der Umgebung des Balaton sind der kristal­ linische Kalk (Szabadbattyán, Polgárdi), gewisse quarzitische Phyllite, Quarzit­ schiefer, Quarzitpoiphyre resp. Porphvroide (Urliida, B.-Főkajár), sowie Diabas­ tuff führende Schiefer (Liter, Tiefbohrungen im Komitate Somogy), welche tek­ tonisch überall die tiefst aufgeschlossenen Elemente vertreten. Alle diese er­ wähnten Gesteine sind unbedingt älter als die permisehen Sandsteine, da aber aus ihnen überhaupt keine organischen Reste zutage gelangt sind, ist ihre nähere stratigrapliische Horizontierung nicht durchführbar gewesen. Es ist nicht un­ möglich, daß sie das unterste Karbon und eventuell auch noch ältere Perioden vertreten. In der Pojána Ruszka. auf welche L óczy hinweist, kommen tatsäch­ lich in großer Ausdehnung seidenglänzende Phyllite, schwarze an lydische Steine erinnernde Quarzitschiefer und dolomitische kristallinische Kalke vor (R.-Gladna. Lunkány etc.), welche von den daselbst arbeitenden Geologen (Iía l a v á t s , Kadic. Schafarzik) ebenfalls als altpaläozoisch (wahrscheinlich präkarbonisch) gedeutet wurden. Bemerkenswert ist, daß diese altpaläozoischen Formationen in der Umgebung des Balaton an verschiedenen Punkten stark gefaltet erscheinen. Die nächstfolgende Formation bildet das p e r m i s c h e V e r r u k a n o , welches in der Gemarkung von l'aloziiak am Veresparthügel ungefähr in einer Mächtigkeit von 00 Metern unmittelbar, in manchen Fällen aber in diskordan­ ter Weise über altpaläozoischen Schichten gelagert ein Phyllitmaterial führendes Grundkonglomerat darstellt. Ul »er demselben folgen dann in grösserer Erstreckung

L. V. LÓCZY: GEOLOGIK DKS BALATON.

189

rote Sandsteine, welche mit dem Grödener identisch sind und petrographisch als Arkosensandsteine angesprochen werden konnten. Ihr Material entstammt einem abrodierten Granit, resp. einem Quarzporphyre. Sowohl auf Grund ihrer petrographischen Entwicklung, als auch zufolge phytopaläontologischer Funde (ülhnannites Rhodeamis) konnten dieselben, obwohl früher als untertriadisch (Bundsandstein) betrachtet, dem Perm zugezählt werden. Überdies ist noch zu bemerken, daß sich dieselben von den lebhafter gefalteten Werfener Schichten scharf abheben. Dieser permische Sandstein zieht sich über Kőcsitó, Felsőörs, Kővágóörs und Fülöp bis nach Tótihegy hin und ist an mehreren Stellen wellig gefaltet; außerdem ist seine Lagerung durch zahlreiche Wechselverwerfungen gestört, so sehr, daß die häutig staffelförmig aneinander gereihten Sandstein­ lager einen viel mächtigeren Komplex zu bilden scheinen, als es in der Tat der Fall ist (100—150 Meter); andererseits erkennt L ó c z y , daß die Riesensandsteinblöcke des <<Steinmeeres» nicht, wie bisher angenommen wurde, der permischen Formation, sondern der viel jüngeren politischen Sandsteinablagerung ange­ hören und deren harten ausgewitterten Quarzsandsteinknollen entsprechen. Sehr eingehend befaßt sich nun L óczy mit der T r i a s , die abweichend von dem Petrefaktenmangel oder wenigstens von der Armut an solchen sich durch einen ungewöhnlichen Reichtum an organischen Resten auszeichnet. Es ist zwar bekannt, daß schon J ohann B öckh seinerzeit ziemlich ausführliche Fossilien-Listen mitgeteilt hat, jedoch gelang es L óczy und seinem treuen Gefährten D e s i d e r i u s L aczkó , in den verschiedenen Stufen der Trias noch vielmehr or­ ganische Reste aufzusammeln, so daß man heute wohl auch im Allgemeinen den südlichen Bakony als eines der reichsten Fundgebiete der mediterranen Trias bezeichnen kann. Außerdem kommt diesem der Bakonyer Trias gewidmeten Abschnitt noch der nicht zu unterschätzende Wert zu, daß derselbe die vor mehr als 40 Jahren niedergeschriebene und selbst auf die Ausgestaltung der Stratigraphie der alpinen Trias von Einfluß gewesene Auffassung J oh ann B ö c k h ’s bezüglich der Bakonyer Trias im weitesten Sinne bestätigt hat. Auf Grund der neueren kritischen Studien L ó c z y ’s kann daher die Bakonyer Trias in noch höherem Maße als ein klassisches Beispiel der mediterranen Trias überhaupt angesprochen werden. Die untersten S e i s e r S c h i c h t e n lagern diskordant und gefaltet über permischem Sandstein (Arács) und ihre Haupt-Petrefaktenfundorte sind folgende: Vörösberény, Felsőörs, Almádi, Balatonkövesd, Balatonfüred, Arács und Csopak, von wo besonders die Arten Gervilleia Murchisonae, G e i n ., mut. pannonica, F r e c h ., Pseudomonotis aurita, H a u e r , Myophoria praeorbicularis, B i t t n ., Anoplophora canalemis, Ca t u l o ., BeUerophon Vaceki, B i t t n ., etc. in großer Anzahl herstammen. Pseudomonotis C'lami, welche einen tieferen Horizont

bezeichnet, wurde dagegen im Steinbruche am Recsekberge in Hidegkút (Komi­ tat Veszprém) in ganz bedeutender Anzahl vorgefundeii. Darüber folgen nun die u n t e r e n C a m p i 1 e r S c h i c h t e n , abwech­ selnd dünnplattige Sandsteine, geschieferte Tone und Kalksteinbänke, welch letztere häufig Gasteropodenoolite darstellen, während die Sandsteinplatten häufig Rippel-Marks oder Hieroglyphen an ihren Flächen aufweisen, welche Erscheinung auf ihre einstige Bildung in Seichtwasser hindeutet. Die untercam-

190

I)' FRANZ 8CHAFARZIK

piler [Schichten sind besonders von Pseudomonotis Laczk&i B i t t n ., Ps. Lóczyi, B i t t n ., P s aiuita, H a u e r , etc. massenhaft erfüllt, während die Gasteropoden* oolite große Mengen von Naiica cf. gregaria S c h a u r , Holopella cf. grocilior, S chaur etc. führen. Ihre Hauptfundorte sind: der Iszkaberg, Vörösberény, Almády. Csopak, Zánka, Köveskálla etc. Die m i t t l e r e n C a m p i l e r S c h i c h t e n sind durch schiefrige sandige Mergel und Kalksteinbänke vertreten. Dieselben enthalten: Tirolites cf. cassianus, Q u e n s t ., Dinarites dalmatinus, H a u e r , Natiria costata, M ü n s t ., Turbo rectecostatus, H a u e r , sowie außerdem noch zahlreiche Gervilleia, Pseudomonotis, Myophoria, Pecten-Arten etc. Bemerkenswertere Fundorte sind: Iszkaszentgyörgy,

Gelemérpuszta, Vörösberény, Almádi, Szentkirályszabadja, Felsőörs, namentlich aber Csopak, von woher die reichste Fauna herstammt. Die o b e r e n C a m p i l e r S c h i c h t e n sind vorwiegend durch zelligen Dolomit und Plattenkalke vertreten, von denen die ersteren petrefaktenlos sind, die letzteren aber die Arten Myophoria costata, Z e x k ., Gervilleia modiola, F r e c h ., Lingula tenuissima, S c iil o t h ., usw . enthalten. Ihre Hauptfund­ stellen sind im großen Ganzen dieselben, wie die der tieferen Campiler Schichten. B öckh hat von diesen die Plattenkalke als die Liegendpartie der mittleren Trias ängesprochen, L óczy dagegen zieht sie auf Grund petrographischer und palaeontologischer Momente zu den oberen campilischen Schichten. Diese zusammen die «Werfener Schichtern ausmachenden Ablagerungen liegen diskordant, ja sogar transgressiv über den permischen Sandsteinen, indem sie alle seine infolge tektonischer Ursachen oder durch Denudation entstandenen Unebenheiten ausfüllen. Stellenweise jedoch sind auch sie selbst gefaltet, so zum Beispiel bei der liodosto-Villa bei Balatonfüred. Der Komplex der "Werfener Schichten ist 500—700 Meter mächtig, von denen jedoch wenigstens 400—500 Meter auf den Werfener Dolomit und die Plattenkalke entfallen. Wenn man dabei noch in Betracht zieht, daß die Oberflächenausbreitung der Werfener Schichten 1\5—3*5 km beträgt, so muß diese bedeutende Ausdehnung auf wiederholt auftretende Wechsel Verwerfungen und horizontale Verschiebungen zurück­ geführt werden. Von diesen durchzieht auch die bereits seinerzeit von J. B öckh beobachtete berühmte Bruchlinie von Liter die Zone der Werfener Schichten ihrer ganzen Länge nach. Nach der Gruppierung der m i t t l e r e n T r i a s laut B i t t n e r ist die­ selbe im Bakony sowohl durch die a n i s i s c h e, als auch durch die höhere 1 a d in i s c h e S t u f e vertreten. Das unterste Glied der anisischen Stufe besteht aus dem dickbankigen D o l o m i t v o m M e g y e h e g y, welcher zwischen die oberen Campiler Plattenkalke im Liegenden und die eigentlichen Muschel­ kalke im Hangenden eingelagert ist. Seine Mächtigkeit ist bedeutend und eben deshalb stellt derselbe das auffallendste Formationsglied der Bakonyer Trias dar. Sein orogiaphisches Erscheinen wird noch dadurch erhöht, dass derselbe zu bei­ den Seiten der Litérer Bruchlinie auftritt, obzwar an deren NW-licher Seite bedeutend schmäler. In klassischer Weise kommt derselbe jedoch zwischen Vörös­ berény und Litér am Megyehegy vor, dessen Prolii seinerzeit schon von J . B ö c k h angegeben worden ist. Von hier aus aber kann derselbe noch weit hin sowohl nach NO, als auch nach SW zu verfolgt werden. Seine IVtrefaktenführung ist

L. V. LÓCZY: GEOLOGIK DES BALATON.

191

ziemlich spärlich; außer Krinoiden sind darin gefunden worden Spirigera Mentzeli, D u n k ., Sp. tngonella, S c h l o t h ., usw. und Balatonites balatonieus, M o j s ., welch letzteren B öckh im obersten Teile des megy eh egy er Kompexes entdeckt hat. Über diesem Dolomit folgt hierauf der eigentliche M u s c h e l k a l k , dessen Komplex jedoch bedeutend schmächtiger ist. Sein Gestein ist mergelig und leicht verwitterbar, so daß diese Stufe im Terrain nicht allzusehr in die Augen springt. In seinem Zuge kann man sowohl die untere Zone mit Rhynchonella de­ cin tata (Brachiopodenkalk von Recoaro), als auch die obere mit Ceratites trinodosus (Reiflinger Kalk und Mergel) unterscheiden. Diese beiden Zonen des Megyehegy sind selbst zusammengenommen nicht mächtiger, als 8 Meter; jedoch sind ihre Ablagerungen zufolge ihrer außerordentlich reichen Fauna geradezu klas­ sisch zu nemien. Ilire Petrefakten wurden seinerzeit von J. B öckh, L. v. R oth und J. S türtzenbaum aufgesammelt und in neuerer Zeit durch L. L óczy und D. Laczkó noch bedeutend vermehrt. Aus der Decurtata-Zone erwähnen wir Entrochus liliiformis, Lam., Dadocrinus, gracilis, B u c h . , Terebratula vulgaris, S chloth., Rhynchonella decurtata, Ger ., Spirigera tngonella, S chloth., Spiriferina Menzelii, D u n k , etc. aus der Trinodosus-Zone dagegen die Arten: Spiriferina Mentzelii, D unk ., var. baconica, B ittn ., Daonella Sturi, B e n ., D. hungarica, M o j s ., (íervilleia praecursor, G en ., Ceratites trinodosus, M o js ., Ptychites flexuosus, M o j s ., Atractites Böckhi, S türz ., u. a. Die Hauptfundstelle im Profile von Felsőörs ist der Forráshegy im Malomtale, ferner der Kopaszhegy bei Csopak, der Péterhegy bei Arács, der Tamáshegy bei Balatonfüred, der oberhalb Mezőmál befindliche Horoghegy bei Köveskálla etc. Dieselben sind alle diesseits der Bruchlinie von Litér gelegen, außerdem aber befindet sich deren eine ziemliche Anzahl auch jenseits derselben. Die mittlere Trias ist im Bakony in ihrer oberen oder nach B ittner in ihrer ladinischen Stufe sowohl durch die B u c h e n s t e i n e r S c h i c h t e n (untere Abteilung), als auch durch die W e n g e n e r S c h i c h t e n (obere Abteilung) reichlich vertreten. Die Buchensteiner Schichten, oder die sogenannte Protrachyceras Reitzi Zone besteht aus verkieselten Kalken, aus Ton, Mergel, Sandstein und Pietra verde Schichten. Bekanntlich wurde diese Zone durch weil. J. B ö c k h entdeckt und ihre Berechtigung wurde wohl am deutlichsten durch den Umstand erwiesen, daß dieselbe nachher auch in der Schichtenreihe der Ost­ alpen aufgefunden und anerkannt wurde. B ö c k h war diese Zone außer im Profile von Felsőörs bloß nur noch von einer beschränkten Anzahl von Lokalitäten be­ kannt, L ó c z y aber ist es gelungen dieselbe von Felsőörs bis nach Köveskálla hm zu verfolgen. Dieser sehr bemerkenswerte Horizont enthält außer zahlrei­ chen Foraminiferen Krinoiden, einige Lamellibranchier, namentlich aber Cephalopoden, darunter die charakteristischen Arten Protrachyceras Reitzi, B ö c k h ., Ceratites hungaricus, Mojs ., C. felsöörsensis, S türz ., C. Böckhi. R o t h , Hnngarites Mojsisovicsi , R o t h , Ptychites angusto-umbilicatns, B ö c k h , Plcuronautilus Lóczyi. F rech, Atractites Böckhi, S türz ., gleichzeitig stellt L ó c z y fest, daß Lecanites sibijllinus, F rech (determ. F rech) Monophyllit.es cfr. Suessi (determ. D i e n e r ) irrtümlicherweise in die Liste der Buchensteiner Fossilien geriet (F rech: Neue C’ephalopoden, Palaeont. Anhang pag. 16.), und daß derselbe eigentlich den den roten, feuersteinführenden Tridentinus-Schichten (Untere Weugener Schichten)

192

D' FRANZ SCHAFARZIK

aufgelagerten weißen kreideartigen mergelig-knolligen Kalksteinen entstammt. Ebenso gelangten auch bei J. B öckh (Jb. d. ung. Geol. Anst. II. pag. 151, und IX. Tafel, Abbild. 10) die Arten Joannites bathyolcus, M o j s . und J . trilabiatust M o j s . in die Liste der Ceratites Eeitzi Zone (Buchensteiner Schichten), da die­ selben ebenfalls, sowie auch L. sibyllinus aus den Hangendschichten der Tri(lentinus-Zone herrühren. Hier mag Erwähnung finden, daß D. L aczkó eine sehr interessante weiße Kalksteinfazies des Muschelkalkes und der Buchensteiner Schichten am Tóhegy, bei Hajmáskér und noch an einigen anderen Punkten entdeckt hat, welche die Faunen der erwähnten beiden Schichtengruppen, ja sogar auch noch die der Oassianer Schichten in sich vereint enthalten, so daß dieser Kalk noch am besten mit dem Reiflinger Vorkommen der Ost-Alpen verglichen werden könnte, welche Fazies wie bekannt ebenfalls sämtliche Faunen vom Muschelkalke an bis hinauf zu den Oassianer Schichten umschließt. Hierauf folgen nun die Wengener Schichten, deren obere Abteilung die Zone des Proarcestes subtridentinus, die untere aber die der Daonella Lommeli ist. Auf Grund der älteren Bezeichnung des Proarcestes subtridentinus (Arcestes tridentinus) werden die ersteren einfach als T r i d e n t i n u s - S c h i c h t e n benannt. Dieselben bestehen aus einem wenig mächtigen Komplexe eines geäderten Horn­ steinkalkes und eines grau-weißen Mergels, welcher von Hajmáskér SW-lich bis in die Gegend von Köveskálla hin verfolgt werden kann. Die saigere Schichten­ höhe dieser Zone beträgt 35*8 m. Aus ihrer reichen Cephalopodenfauna erwähnen wir: Proarcestes subtridentinus, M o j s ., P . Böckhi, M o j s ., Protrachyceras PseudoArchelaus, M o j s ., Celtites epolensis, M ojs". etc., Daonella Lommeli, W i s s m ., Bhynchonella linguligera, B ittn ., Terebratula cf. suborbicularis, Münst., var. semiplecta, K l i p s t . u. a. und hi eh er gehören ferner laut der bei Besprechung der Cera­ tites Beitzi Zone erwähnten Richtigstellung auch noch die Arten Lecanites sihjllinus, Joannites bathyolcus und J . trilabiatus. Die namhafteren Fundorte dieser Zone sind Vörösberény (Megyehegy), Felsőörs (Forráshegy), der ganz be­ sonders reichhaltig ist, Balatonszőllős (Megyehegy), Örvényes, Szentantalfalva, Csicsó etc. Teils zwischen die Tridentinus Schichten eingelagert, teils zwischen die Muschel- und Tridentinuskalke zwischengelagert — als ob sie die Ceratites Beitzi vertreten würden — kommen bei Örvényes, Aszófő, Vászoly etc. bald mürbe mer­ gelige, bald aber härtere plattige Tuffschichten vor, die durch das Auftreten der Posidonomya TVengensis, W i s s m ., Daonella Lommeli, W i s s m ., etc. charakterisiert sind. Dieselben stellen ‘typische Vertreter der südtyroler Wengener Schichten dar, mit denen ihre verwandtschaftlichen Beziehungen durch ihre tufföse petrographische Beschaffenheit nur noch erhöht wird. Die l a d i n i s c h e S t u f e würde hierauf mit dem «Füreder Kalk» ab­ schließen, jenem im allgemeinen petrefaktenleeren gelbfleckigen, flintarmen Kalk, den aber L óczy zufolge eines in ihm gefundenen Protrachyceras Aon, K l i p p s t . Exemplares in die karnische Stufe hinübergewiesen hat. B öckii hat den Füreder Kalk bei Lovas, Hidegkút u. a. 0. kartiert und vermeinte denselben auch noch in der N-lichen Gruppe bei Hajmáskér, Veszprém und Nagyvázsony zu erkennen. Diese letzteren Lokalitäten bewährten sich jedoch nicht und wurden deren Kalke

193

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

auf Grund von Petrefaktenfunden von L óczy und L aczkó in die obere Trias verlegt. Die obere Trias ist im Bakony mit ihren drei Stufen: der karnischen, der norischen und der räthischen vertreten. Die k a r n i s c h e S t u f e beginnt laut obigen Bemerkungen zuunterst mit dem F ü r e d e r K a l k e , über welchen dann, oder im Falle seines Aus­ bleibens, unmittelbar über den Tridentinusschichten mit unscharfer Grenze die o b e r e n M e r g e 1 folgen. Angesichts des allmähligen Überganges zwischen den beiden könnte man die Grenze dort ziehen, wo die Daonella reiiculata, Mojs. in größerer Menge aufzutreten beginnt. Mit dieser letzteren vergesellschaftet treten ferner auch noch andere Daonellen in diesen Kalkmergeln auf u. zw. D. latirostata, K i t t l . , D. cassiana, Mojs., D. esincnsis, Sal. etc. Im oberen Teile dieses letzteren Daonellenschichtenkomplexes findet man dicht eingestreut kleine Brachiopoden, Lamellibranchiaten, Ammoniten (Joannites cf. subtridentinus, Mojs., Trachyceras Aon, K lip st., Lobites), sodaß man in denselben die Äqui­ valente der Set. C a s s i a n e r S c h i c h t e n zu vermuten berechtig ist. Die neueren Untersuchungen rechtfertigen die seinerzeitige Auffassung J. B ö c k h ’s, nämlich daß diese Mergel bereits in die obere Trias zu stellen seien, in vollem Maße. Das Cassianer Niveau kann man jedoch im Bakony nicht vom Horizonte der oberen Mergel abtrennen, wie man übrigens die Set. Cassianer Schichten auch in den Süd-Alpen weder in petrographischer, noch auch paläontologischer Bezie­ hung von den Baibier Schichten nicht scharf abzutrennen vermag. Deshalb ver­ legten bereits M ojsisovics, W aagen und D ie n e r die Cassianer Schichten in den Bereich der karnischen Stufe, abweichend von B it t n e r , der dieselben be­ sonders in den nördlichen Alpen noch zur mitteltriadischen ladinischen Stufe geschlagen hat.

Die oberen Mergel, die sowohl in einer Zone entlang das Balatonufers, als auch jenseits der Bruchlinie von Liter Vorkommen, erstrecken sich in einer Länge von ca. 60 km gegen SW und zwar in einer Breite von 1 —3 km. Ihre Mächtigkeit beträgt bei Monoszló 773 m, doch wird zugegeben, daß dieses Aus­ maß infolge von Wechselverwerfungen wohl zu ausgiebig sein dürfte. Abgesehen von dem durch D. L aczkó speziell untersuchten Yeszprémer Mergel, erscheinen für das Studium der oberen Mergel sowohl in paläontologi­ scher, als tektonischer Hinsicht namentlich folgende Punkte als besonders ge­ eignet: Vörösberény, Felsőörs und Lovas, Csopak, Paloznak, Arács, Balatonfüred, Balatonszőllős, Pécsei, Vászoly, Dörgicse, Szentantalfalva, Monoszló, Diszel, Gyulakeszi, ebenso wie die Berge bei Keszthely, wo es nicht nur seinerzeit weil. J. B ö c k h , sondern in späteren Jahren auch L. L óczy gelungen ist, eine außer­ ordentlich reichhaltige Fauna zu sammeln, aus deren Bestimmung hervorgeht, daß die «Oberen Mergel» einesteils mit den karnischen Schichten der Süd-Alpen, als auch mit den Reingrabener Schiefern und Opponitzer Kalken in engster Ver­ wandtschaft sich befinden. L óczy unterscheidet auf Grund des reichlich vorliegenden paläontologischen Materials in der karnischen Stufe des Bakony in absteigender Reihen­ folge folgende Schichten. f) Kalk vom Sándorhegy mit zwischengelagerten Lumachellen. CidarisFöldtani Közlöny. XLIV. köt. 1914.

13

194

D; FRANZ SCHAFARZIK

Stacheln; Terebratula julica, B i t t n ., T. piriformis, S u e s s , var. Alexandrina, F r e c h , Physocardia Hornigi, B i t t n ., sp. Gonodus Mellingi, H a u ., Megalodus carinthiacus, H a u ., Ostrea montis-caprilis, K l i p s t ., es ist dies jener Horizont der bakonyer oberen Trias, welcher der alpinen Tropites subbullatus Zone (Torer

Schichten) entspricht, in welchem D. L aczkó am Jeruzsálem-Berge bei Veszprém die überaus interessante Schildkröte Placochelys placodonta, J a e c k e l aufgefun­ den hat. e) Mergelschichte, Lima austriaca, B i t t n . d) Blättermergel. Nucula carantana, B i t t n ., N . expansa, W issri ., Ctenodonta lineata. In den unteren Kalkmergeln und Sandsteinplatten dieses Kom­ plexes dagegen Pflanzenreste und Pecten filosus, H a u ., Halobia rugósa, H a u ., GerviUeia angusta, G o l d f ., Nucula cf. carantana, B i t t n ., Sirenites subbetulinus, F r e c h , Trachyceras austriacum, M o j s . (Raibler Niveau). c) Dunkelfleckiger Kalkstein mit eingestreuten Flintknollen. Rhynchonella tricostata, B i t t n ., Amphiclina sqamula, B i t t n ., Koninckina Leonhardi, W i s s m ., Gonodus cf. lamellosus, B i t t n ., Trachyceras austriacum, M o j s . b) Blätteriger Mergel und geschieferter Ton mit härteren Mergelplatten. Anoplophora Pappi, F r e c h , Rhynchonella- tricostata, B i t t n ., Halobia rugósa, H a u ., Gonodus astartiformis, M ü n s t ., Mysidi-a lithophagoides, F r e c h , Carnites floridus, "Wu l f ., Estheria Lóczyi, F r e c h . a) Dünne Kalksteinplatten mit Schief ertönen. Rhynchonella, cf. trico­ stata, B i t t n ., Waldheimia (Cruratula) carinthiaca, ( R o t h p l .) B i t t n ., Trachy­ ceras ( Anolcites) Hofmanni, B ö c k h , Tr. cf. Attila, M o j s ., Lobites delphinocephalus, H a u e r . Zuunterst liegen endlich lichtgraue gelbgefleckte Kalksteine mit Zweigen von Chondrites; ferner kommen darin vor Amphiclina squamula, B i t t n ., Daonella reticulata, M o j s ., D. cf. Pichleri, G ü m b . (Cassianer Niveau). Unter den

Chondrites-Bänken erblickt man bei Felsőörs und Arács jenen grauen gelbflecki­ gen Kalkstein, den J. B öckii als Füreder Kalk bezeichnet hat und der seiner­ seits über dem Tridentinuskalke gelegen ist. Die n o r i s c h e S t u f e ist im Bakony durch den Hauptdolomit, näm­ lich durch jene Formation vertreten, welche im ungarischen Mittelgebirge jen­ seits der Donau von Budapest an bis Keszthely eines der wichtigsten Glieder bildet. Bereits J. B öckh kannte aus ihm die Arten Megalodus complanatus, Gümb., M . triqucter, W ulf ., Myophoria Whatleyae, Turbo (Worthcnia) solitarius, B e n ., Waldheimia Hantkeni, B öckh. In letzterer Zeit aber wurden im Dolomite bei der Yeszprémer Jutaspuszta mehrere neue Megalodusarten gefunden, im Ge­ steine des Papod hegy bei Esztergái- dagegen Megalodus Böckhi, li. H örn ., Conchodus hungaricus, li. H örn ., GerviUeia n. sp. aff. praccursor, Qu.. Myophoria Goldfussi, A lb., Pleuromya (?) Lösehmanni, F rech, Capulus sp., Turbo (W or­ thcnia) Escheri (Stopp.), TI'. Gepidorum, K ittl., Amauropsis (?) crassilesta, K ittl., A. an (iradiella (?) papodensis, K ittl., Stephanocosmia dolomitica, K ittl., und Purpnroidea buconica, K itti,. Am Szőllőhegy bei Siimeg können zwei Hori­ zonte unterschieden werden: im oberen wurden neben Megalodonter. Dicero­ cardium inasum, F rech, im linieren dagegen D. vicdio-fasciatum, F rech, ge­ funden, die auf ihre Verwandtschaft, mit der rlnitischen Stufe hindeuten. Übri­ gens kann eine detailliertere Horizontierung des Hauptdolomites in der Balaton-

195

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE D ES BALATON.

Gegend derzeit noch nicht durchgeführt werden, und auch F r e c h s dahin ab­ zielender Versuch scheint noch verfrüht zu sein. Die r h ä t i s c h e S t u f e ist im Bakony durch zwei fazielle Ausbildun­ gen vertreten, nämlich durch den D a c h s t e i n k a l k und durch die K ö ssener Schichten. Die Kössener Schichten kommen S-lich von Szentgál bei der Baglyaköpuszta und in der Gegend von Keszthely S'-lich von Vallus vor, eben so ferner zwischen Keszthely und Rezi. Die Kössener Schichten sind dunkelgraue dünn­ plattige bituminöse Kalksteine, die ganz erfüllt sind von Petrefakten, unter denen folgende charakteristischer sind: Avicula contorta, P ortl., Anatina praecursor, Qu. Besonders reichhaltig zu nennen ist die Fauna der Schichten vom Akasztódomb bei Rezi, die seinerzeit von J. B ö c k h entdeckt worden ist und de­ ren durch die Aufsammlungen L ó c z y ’s beträchtlich vermehrte Arten neuestens ebenfalls — und zwar unmittelbar vor seinem Ableben — durch J. B ö c k h bear­ beitet wurden. J. B ö c k h und L. L ó c z y : Über einige rhätische Petrefakte aus der Gegend von Rezi im Komitate Zala (Palaeont. Anhang). Außer den erwähnten kommen daselbst noch vor Ostrea Haideriana, E mm., Avicula falcata, S topp ; Lima praecursor, Qu., Pecten Helilii, E mm., Gervilleia praecursor, Qu., Modiola 'minuta, Goldf., Cardita austriaca, H a u . , Corbis Lócziji, B ö c k h , Placochelys Gaumenzahn sp. In dem Kalk vom Typus des Dachsteingebietes befindet sich eine in vieler Beziehung ähnliche Fauna, indem von Szőcs z. B. folgende Arten herausgeschlagen werden konnten: Avicula cf. falcata S topp, Pecten Hehlii, E mm., Modiola cf.. minuta, Goldf., Myophoria cf. postera, Qu., Cardita austriaca, H a u e r , Corbis Lóczyi, B ö c k h , etc.

Interessant ist, daß sich die rhätische Stufe überall aus dem Dolomite entwickelt, und zwar zuunterst mit der Kössener Fazies, so wie z. B. am Pilis bei Esztergom (Gran), wo man ebenfalls erst über dieser den Dachsteinkalk antrifft. Während die Verbreitung des Hauptdoloinites im Bakony als zusammenhängend erkannt wurde, treten die beiden Zonen der rhätischen Stufe in zerstückelten Lappen auf, woraus D. L aczkó auf eine Diskordanz, L óczy dagegen auf eine durch NW—SO-lich gerich ete Blattverwerfungen verursachte Zerstückelung der ehemalig einheitlicheren Decke denkt, E. Vadász endlich (über die JuraSchichten des S-lichen Bakony p. 35—37) eine Regression des Jurameeres annimmt und dies um so mehr, als er bis zur Kreidezeit hin keine weiteren tektonischen Krustenbewegungen nachweisen konnte. Aus all dem Vorstehenden geht hervor, daß die Gliederung der Trias im .S’-lichen Bakony, die vor ca 40 Jahren von J. B öckii inauguriert worden ist, auf Grimd der auf breiteter Basis durchgeführten neueren Untersuchungen, in ihren wesentlichsten Hauptzügen glänzend bestätigt worden ist. Trotzdem scheint es mir nicht überflüssig zu sein,7 die Gliederung der Bakonver Trias auch tabellarisch vorzulegen, nicht nur um dem Standpunkte der neuesten Literatur gerecht zu werden, sondern auch um gewisse neue Ansichten L ó c z y ’s zum Ausdruck liringen zu können. WTenn wir nämlich die Schichtenreihe der Bakonyer Trias, wie sie in dem uns vorliegenden LóczY-schen Werke dargestellt ist, einerseits mit der Auffassung J . B ö c k h ’s im Jahre 1872, andererseits aber mit der gegenwärtig üblichen Stra­ O

O

i/

13*

196

Di FRANZ SCHAFARZIK

tigraphie der alpinen Trias (G. A rth ab er Lethaea 1903—8) näher vergleichen, so bemerken wir in derselben auf Grund dieser neuesten Untersuchungen in ver­ schiedener Hinsicht gewisse Abweichungen. Die Einteilung der Werfener Schich­ ten in der unteren Trias stimmt mit jener Böckh’s überein und schließt sich auch vollständig der alpinen Stratigraphie an; einzig ist nur zu bemerken, daß Lóczy die «Plattenkalke», mit denen Böckh die Reihe der Muschelkalkschichten be­ ginnen ließ, auf Grund paläontologischer Funde noch zur unteren Trias (obere Campiler Schichten) zählt. Infolge dessen fängt die mittlere Trias bei Lóczy mit dem Megyehegyer Dolomite an, über dem dann, so wie bei Böckh, der eigent­ liche «Muschelkalk» folgt (Bk. decurtata und C. trinodosus Horizonte). Über diesen nach der heutigen alpinen Nomenklatur anisischen Stufe folgt hierauf die obere, oder die ladinische Stufe der mittleren Trias. Obwohl nun in dieser die Reihen­ folge der Ablagerungen in ihren Hauptzügen dieselbe geblieben ist, so wie vor 40 Jahren bei Böckh, so ist dennoch das Gesamtbild zufolge der viel eingehen­ deren Studien Lóczy’s ein verwobeneres. Für die mittlere Trias ist es bereits nach F r. F rech (Neue Cephalopoden etc. Palaeont. Anhang) charakteristisch, daß von den Faunen zahlreiche ältere Arten in höhere Horizonte aufsteigen: so sind auf diese Weise gewisse Teile der Muschelkalkfauna in den auflagernden Cer. Beitzi (Buchensteiner Schichten) noch fortwährend vorzufinden, — anderer­ seits mischen sich Elemente dieser letzteren der Fauna der hangenden Wenge­ ner Schichten hinzu. Namentlich ist es die Ammonitenfauna der Trias, die in stetiger Entwicklung von den Werfener Schichten an bis hinauf zum Raibler Niveau beobachtet werden kann; und da dieselbe durch keinerlei wie immer ge­ artete Umstände in ihrer Entwicklung gestört worden ist, gilt die Bakonyer Trias auch allgemein als eines der klassischen Beispiele der alpinen Triasfazies selbst. Die ununterbrochene Ausbildung zwischen den einzelnen Horizonten und Stufen wurde auch von Lóczy bekräftigt, namentlich durch jene seine Beobachtung, der zufolge die Buchensteiner Schichten (Protrachyceras Reitzi Schichten) ta t­ sächlich in Form von einzelnen Zwischenlagern selbst noch im unteren Teile der Tridentinus-Zone vorhanden sind. Die prägnantesten Vertreter der alpinen Wengener Schichten im Bakony sind nach B öckii und L óczy die durch das Auftreten der Posidonia ivengensis, W i s s m . bezeichnet en Tuffe führenden Mergel, die entweder unmittelbar dem Muschelkalke (Trinodosus-Horizont) aufgelagert, oder aber zwischen die Protravhyccras Beitzi und Tridentinus-Schichten eingekeilt Vorkommen; vom Wengener Typus sind aber auch noch jene Mergelbänke, die in den Tridentinuskalken zwi­ schengelagert auftreten. Der «Füreder Kalk», den B öckii auf Grund der /). Lommeli, obwohl mit einem Fragezeichen in die Nähe der Wengener Schichten gestellt hat, gehört eigent­ lich nicht dahin, indem wir aus den Untersuchungen L ó c z y ’s entnehmen, daß diese gewisse />. Lommeli nicht dem Füreder Kalke, sondern einer mergeligen Bank des darunter liegenden Tridentinuskalkes, also einer typischen Wengener Schichte entstammte. Ebenso wird die Parallelisierung des Füreder Kalkes mit den Wengener Schichten von Seite Frf.ch’s hinfällig, weil derselbe zu seinen jüng­ sten Untersuchungen leider ein irrtümlich etiquettiertes Material erhalten hatte. Der Füreder Kalk gehört nach L ó c z y ’s Untersuchungen endgültig in ein über

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

197

dem Wengener gelegenes höheres Niveau, da es ihm in allerletzter Zeit geglückt ist in dem oberen, Chondriten führenden Teile des sonst versteinerungsleeren Füreder Kalkes ein Protrachyceras Aon Exemplar aufzufinden, also ein Fossil, das auf das Set. Cassianer Niveau hindeutet. Den Horizont von Set. Cassian, welcher im Bakony auf Grund einiger Formen bloß andeutungsweise vertreten ist, stellt L óczy nach seinen oben erwähnten Ausführungen (pag. 8.) bereits in die karnische Stufe sowie mit ihm zugleich und zwar auf Grund seines Protr. Aon. Fundes auch den «Füreder Kalk» dahin. Die «obere Mergel»-gruppe, die be­ reits B öckh richtig als obertriadisch erkannt hatte, wird von L óczy in sechs Horizonte geschieden, von denen die drei in die beistehende Tabelle auf­ genommenen charakteristischeren den alpinen Aon, Aonoides und bullatus Zonen entsprechen. Die Ablagerungen des J u r a-S y s t e m e s treten im S-lichen Bakony zerstückelt auf. Zwischen ihnen okkupieren das Terrain Kreide und tertiäre Sedi­ mente. Ihre Zerrissenheit kann anscheinlich auf NW—SO-lich gerichtete Ver­ werfungen des aus Trias-Sedimenten bestehenden Grundgebirges zurückgeführt werden. Im allgemeinen bilden die Juraablagerungen die Fortsetzung dieser im Hohen Bakony topographisch zusammenhängender auftretenden Formation. Der Jura ist im südlichen Bakony ausgebreiteter anzutreffen, namentlich zwischen Úrkút, Yároslőd, Herend und Szt. Gál, welches Terrain von E. V adász näher un­ tersucht wurde. V adász beschreibt aus dieser Gegend folgende Zonen (Die Jura­ ablagerungen das S-lichen Bakony, Palaeont. Anhang). U n t e r e r L i a s , den Etagen ß (Sinemurien) und y (Hettangien) ent­ sprechend 1. Kalke vom Typus des Dachsteinkalkes (Zone d. Psiloceras planorbis): 2. Feuersteinführende Kalke mit Bhynchonellen (Zone d. Schlottheimia marmorea und Arietitis rotiformis); 3. rote Brachiopodenkalke, adnether Fazies (Zone d. Arietites BncMandi ) ; 4. Krinoiden und Brachiopoden führende Kalk­ steine vom Typus der Hierlatz-Alpe (Zone d. Oxynoticeras oxynotum). Der m i t t l e r e L i a s entspricht der Etage J (Charmouthien) und be­ steht 1. aus einem Cephalopoden führenden Kalke (Zone d. Amaltheus margari­ tatus) und 2. aus dem Manganhältigen Badiolarien führenden Feuerstein (Zone d. Ammonites spinatus und Am. margaritatus). Der o b e r e L i a s , entsprechend der Etage e (Toarcien) umschließt 1. die Posidonomyen-Kalke (Zone d. Posidonomya Bronni) und 2. die verkieselten Mergel ( Hapoceras bifrons). Vom M a 1 m ist der Portland-Zone entsprechend die untere tithonische Stufe mit Terebratula diphya und Phyll. silesiacum vorhanden. Aus dem Angeführten geht hervor, daß der Dogger gänzlich fehlt und daß auch der Malm bloß durch das Tithon vertreten ist. Die Liasserie dagegen ist sehr reichlich entwickelt und zwar viel ungestörter wie in den Alpen, wo verwikkelte tektonische Bewegungen ihre Originallage verwirrt haben. Die ruhige Auf­ einanderfolge der Liasstufen, sowie die ungeschmälerten vertikalen Ausmaße ihrer Bänke sichert bei Beurteilung fazieller Verhältnisse dem Bakonyer Lias den Vorrang. In lebhaften Worten schildert E. V adász (L. c. pag. 35—37) die paläogeographischen Verhältnisse zur Liaszeit im S-lichon Bakony, die verschie­ denen Faziesausbildungen der liassisehen Ablauerunuen. sowie die Niveauschwann ~ C*

Venjleieliende

<íliedci‘(in<| der Bakonyer Trias.

861

ifi

ZXVHtf

M IZUW ÍYIUS

CQ 0) o

H

Protrachyceras líeitzi Horiz.

odor WettersteinKalke und Dolomit

Bu chensteiner Schicliten

Ceratites Iveitzi Horizont und verkieselte petrefaktenleere Schichten

m <x> Ü

o m

ü

c3

M

• rH s

c3

H 3 oá i-5

ÍH CD d • (—< a
cS

Weng. Mergel mitTuffeinlaBuchenstei[Posidonia wengensis [Protrachyceras \ Estheria Reitzi] \ minuta, \ Daonella \ Lomeli] ner Schlichten'

V T

o

m
co *3

Ceratites trino­ Trinodosus dosus Horizont Dunkle KnollenSchichten Kalke (Dolo­ Rhynchonella mite) Ranisau D olom it dccurtata Recoarokalko Horizont Natiria stanncnsis und Dado- Guttensteiner Scliicliten crinusgracilis Horizont

o

si

Arcestes Studeri Horizont [Reiflingerkalk |

3Cj «• c/< ^

R h ynchonella dccurt. Horiz. CD

D olom it vom M egyeh egy Gracilis Schichten

c3

ü in

D olom it vom M egyeh egy TBalatonites balatonicus, L ^ _ 7 Spirigera trigonclla]

Plattenkalke

a c/:

Zcllige Rauhwacke und D olom it

Cj CQ

Natiria costata H orizont

a> "o cfi

Sandstein und Mergel [Myophoria costata]

cn

A o

Ph B O c3

o 3
in

Ceratites trinodosus Horizont [Reiflingerkalk] [C. trinodo­ sus, Ptychites tíexuosus] Recoaro Brachiopodenkalk [Rhynchonella decurtata Spiriferina Mentzeli]

JVac/<- Frech und Lóczy: obere : Plattenkalke [Natiria costata, Gervilleia modiola, Rhyzocorallium] Sejtes dolomit m i t t l e r e : Tirolites K alk m er­ gel [Tirolites cassianus, N a ­ tiria costata, Turbo rectecostatus] untere : Gasteropoden Oolit [Pseudomonotis Laczkoi Ps. Lóczyi Myophoria Balatonis]

a Kalkiger oder dolomitischer © 5 'S Sandstein, Konglomerat om r* Oberer H o r i z o n t : [Ps.aurita] .

Psoudomonotis i Clarai Horiz. t

Seiser Scliicliten

Roter Sandstein und K on­ glomerat

©

y:

]

200

Dr FRANZ 8CHAFARZIK

kungen des Liasmeeres. Zur mittleren und oberen Liaszeit war das Meer ein viel tieferes (Cephalopodenfazies), wie vorher im unteren Lias (Brachiopodenfazies der Hierlatzkalke). Im oberen Lias hat sieh dann das Meer nach N zurückgezogen (Regression), infolge dessen das Terrain der Liasablagerungen während der Dog­ ger- und Malmperiode zu Festland wurde. Erst zur Tithonzeit und fortsetzungs­ weise in der unteren Kreide transgredierte das Meer wieder und überdeckte die liassischen Uferterrains. Die Liasfauna scheint nach der Meinung L ó c z y ’s die Charaktere der südund nordalpinen Fazies in sich zu vereinigen. Es wäre ferner eine dankbare Auf­ gabe, den Bakonyer Lias mit den in grestener Ausbildung befindlichen Ablagerun­ gen von Pécs (Fünfkirchen), von Nagyvárad—Királyerdő, von Stájerlak—Domán, von Berzászka und Brassó zu vergleichen. Die kohlenführenden Sedimente dieser letztgenannten Lokalitäten werden hierauf nach L óc z y ’s Auseinandersetzung bis hinauf zum Tithon von Jurastufen überlagert, die dem mitteleuropäischen Typus angehören. Daraus folgt, daß rings um die das große ungarische Alföld okkupierenden variscisclien Gebirge das mitteleuropäische Jurameer auch in unserem Vaterlande eine große Ausdeh­ nung gehabt haben muß. Ebenso ist es von hoher Bedeutung, daß dann dieses Gebiet schließlich von der Waag an entlang der Karpaten bis zu den Oltquellen hin wieder von Juraablagerungen alpinen Charakters umsäumt wurde. Die K r e i d e bildet von der Gegend von Csernye-Szápár an in SW-licher Pachtung einen ungefähr 68 km langen Zug bis nach Ajka; über diesen letzteren Punkt hinaus findet man sie weiterhin bloß in Gestalt einzelner Inseln bei LTrkiit, im Csingertale und um Sümeg herum. Von diesen fallen bloß die Kreideinseln von Ajka und Sümeg in den Bereich des S-lichen Bakony. Bei Ajka werden die Kreideablagerungen durch Caprotinenkalke (UrgoApt) und obere Kreideschichten (Gosau) vertreten. Bei Kislöd liegen die Caprotinenkalksehichten horizontal über unterliassischen Kalken, andererseits werden dieselben von Nummulitenkalk überlagert. Bei der Ujhuta von Úrkút kommt Lithiothis cretacica, L ö r e n t h e y massenhaft über einem nach H a n t k e n typischen liadiolitenkalk vor. Auf die Lithiothis-Schichte folgt dann ein Nerineenkalk, in dem aber auch liadiolites- und Sphaerulitesarten enthalten sind, hierauf aber­ mals eine Lithiothisbank in einer Mächtigkeit von 1 in, dann wieder ein Caprotinenkalk und schließlich im Hangenden das Eozän. Die gesamte untere Kreide besitzt eine Mächtigkeit von wenigstens 40 m. Die bezeichnenderen Petrefakte des Caprotinenkalkes sind Orbitul inen, liequicnid Lonsdali, D ’Orb., Iiadiolites sturiacus, Z itt., Sphacruliles cfr. neoco»liensis, D ’oijb., (Hobiconcha baconica, IIantk., (in litt.) aff. G. ovula, D ’Orb.

Die obere Kreide ist in der Gegend bei Ajka teils über Tag, teils in den dor tigen Kohlengrubenbauen aufgeschlossen. Dankbarer sind die letzteren. Die obere Kreide ist im Ganzen 17 —IS m mächtig. Dieselbe besitzt zu ihrem Liegen­ den die unterkretazischen Caprotinenkalke, zu ihrem Hangenden dagegen die eozänen Numnmlitenschichten. Der obere Kreideschicliten-Koniplex besteht aus Süßwasserablagerungen, zwischen denen 25 Kohlenilötze auftreten, jedoch zusammen bloß mit einer abbauwürdigen Mächtigkeit von 2 m. l ’ber ihnen folgt nun eine marine Schichteiiserie, die
L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

201

ligem Kalke und c) aus Hippuritenkalk besteht. Die* stratigraphischen Beziehun­ gen dieser letzteren zu der Süßwassergruppe scheint jedoch noch nicht völlig geklärt zu sein, da z. B. K a r l P a p p dieselben auf Grund der in ihnen aufgesammelten Fossilien (Cyclolites sp., Astarte latifrons, D e s c h ., Anomia Coquandi, Z i t t . , Gorbula angustata, Sow., Pecten oculte-striatus Z i t t . , Gryphaea vesicularis, Lam ., Trigonia limbata, D ’Orb ., Panopaea frequens, Z i t t . , u . a.) als dem Turonien zugehörig betrachtet, wohingegen er die limnischen Kohlenschiefer ins Da­ nién versetzt. Die phänomenale Fauna dieser letzteren wurde am genauesten von T a u s c h untersucht und aus seiner Fossilienliste mögen hier folgende Arten Erwähnung finden: Pyrgulifera Pichleri, H o e r n . , Melania Heberti, I I a n t k . , Paludina prisca, Lam., Hydrobia bcdatonica, T a u s c h . , Helix Biethmi'dleri, T a u s c h . , Bulimus Munieri, H a n t k . , Megalostoma rares pina tum , T a u s c h . , Strophostoma cretaceum, T a u s c h . , Cerithium balatonicum, T a u s c h . , u . A., von denen nach T a u s c h

nicht bloß eine Art mit manchen Formen der heutigen unter den Tropen befind­ lichen Landseen in naher Verwandtschaft stehen. 28 km SW-lich von den Kohlengruben im Csingertale erhebt sich bei Sü­ meg ganz isoliert der Sümeger Berg und das Plateau des Csúcsoshegy bei Rendek. Bei Sümeg fehlt der die untere Kreide vertretende Caprotinenkalk und beginnt die kretazische Schichtenserie hier sofort mit der oberen Kreide, und zwar zuun­ terst mit einem weißen, etwa 50 m mächtigen Kalksteinkomplex, in dem zahl­ reiche Hippurites cornu-vaccinum, B ronn ., H. inaequicostatas, Münst ., H. Gosaviense, D ouvillé z u erkennen sind. Die darüber liegende Zone wird von einer ca. 15 m mächtigen Mergelgruppe gebildet, welche namentlich im N-lichen Stadt­ teile anläßlich einer Brunnengrabung zahlreiche Gosaufossilien geliefert hat, die derzeit im DARNAY-schen Museum aufbewahrt werden. Dieselben wurden von K. P app bestimmt und erwähnt seien von ihnen folgende Arten: Calamophyllia multicincta, Rss., Cyclolites elliptica, Lam.. C. discoidea, Lam., Pholadomya granulosa, Zitt ., Cyclas gregana, Zitt ., Tellina Stoliczkai, Zitt ., Cuculaea austriaca, Zitt ., Limopsis calvus, Sow., Modiola sphenoides, Rss., Gryphaea vesi­ cularis, Lam., Tuntella disjuncta, Zk ., Omphalia Kefersteini, Zk., Acteonella brems, D ’Orb ; Turbo gosaviensis, Rss., Voluta crenata, Zk., Cerithium cognatum, Zk . u. A. In diesem Mergel befinden sich auch dünne Kohlenschnüre. Endlich be­ schließt die Reihe der kretazischen Ablagerungen der ca. 160 m mächtige obersenonische Mergelkalk, aus dem Pachydiscus A7eübergensis, H auer und Inoccramus Cripsii, Mant . gesammelt werden konnten, die für das obere Senon (Campanien) bezeichnend sind. Demnach müßten die unter ihnen gelegenen kohlen­ führenden Mergel, sowie der ganz untere Hippuritenkalk einer tieferen Stufe der oberen Kreide, etwa dem Turon oder Cenoman angehören.

Es ist daher ersichtlich, daß eine genaue Horizontierung der kretazischen Sedimente des S liehen Bakony bisher noch nicht durchgeführt werden konnte, ja daß sogar gewisse Widersprüche (K. P a p p ) bezüglich der kohlenführenden Gosauablagerungen obwalten. Alle diese Fragen können aber bloß erst dann endgültig gelöst werden, wenn einmal die bedeutend vollständigeren Kreide­ ablagerungen des Hohen Bakony genau studiert sein werden. K ä n o z o i s c h e B i 1 d u n g e n. Während die mesozoischen Forma­ tionen in konformer Lagerung aufeinander folgen, findet man die tertiären Schich­

202

I)'

FRANZ

SCHAFARZIK

ten in Imh 111 von Deeken und Ui'ersedimentationeii transgredierend über ihnenUnter sämtlichen känozoischen Ablagerungen nehmen die politischen die größ­ ten Terrainflächen ein, indem sie die Niederungen zwischen den älteren Schollen okkupieren. Und während die paläogenen und älteren neogenen Schichten durch die jüngsten tektonischen Brüche noch in Mitleidenschaft gezogen wurden, so daß sie infolge dessen in verschiedene Höhenlagen gerieten, werden anderer seits die sarmatischen und politischen Schichten überall in der gleichen, aber tie­ feren Höhenlage angetroffen, und zwar als umrandende Ufersedimente um die höheren Gebiigsttile und Schollen herum, woraus geschlossen worden kann, daß dieselben bloß durch eine gleichmäßig stattgehabte kontinentale Krustenbe­ wegung in ihre heutige Lage emporgehoben worden sind. Die im) z e 11 e Sekzion besteht nach J. B ö c k h aus zwei Horizonten, und zwar aus einem unteren: dem Nummulitenkalke (Pariser Grobkalk, Lutétien) und einem oberen: dem Orbitoiden-Mergel (Priabonaisches Bartonien). H a n t k e n dagegen zählte im Bakony nach dem Vorkommen von Nummuliten drei Stufen auf, u. zw. die Schichtengruppen 1. der AT. subreticulatae, 2. der A\ punctatae und explanatae und 3. der N. lacves oder sublaeves. Die erste Schichtengruppe war bei der Ujhuta bei Úrkút in einem alten Kohlen-Schurfschachte aufgeschlossen; 1909—10 dagegen hat man diesel­ ben anläßlich mehrerer Brunnengrabungen durchstoßen, wobei eine Unmasse von Fossilien zu Tage gefördert wurde. Li diesem Schichtenkomplexe kann man von unten nach oben folgende drei Gesteinsarten unterscheiden, sowie dies ehemals auch H an tk en beobachtet hatte, u. zw. a) einen grauen, foraminiferenreichen, namentlich Milliolideen führenden Mergel mit C orbul a plan ata, Z itt., Cardium gratum, Desh., Verna urkutica, H antk., Fusus Noae, Lam., Cerithium Fuchsi, IIantk., C. auriculatinn, Schl., Velates Schmideliana, Chemn., Diastoma costellata, Desii. u, a. Arten; b) Mergel mit wenigen Malakozoen, aber zahlreichen genetzten Nummuliten (N.Lamarcki, D ’A r c h ., At . laevigata, D ’O r b . etc. c) Kalkmergel mit einer Masse Pernen (Perna urkutica, ITantken^. 2. Die zweite Schichtengruppe besteht aus dem «Jlauptnummulitenkalke» mit seiner bekannten reichen Fauna: Lithothamnium sp. Orbitulitcs baconica, H a n t k e n , Xnmmulina Tschihatscheffi, D ’A rc ti., At. Lucasana. D e f r . , A\ fcrfo­ rt da, D 'O r b ., Conoclypus conoideus, A c., Schizaster D ’Archiaci, C o t t e a u , Harpactocarcinus quadriJobatus, D esm . etc. Der Hauptnuminulitenkalk besitzt zwi­ schen Városlőd, Úrkút, Boda-Csékút eine Mächtigkeit von 40—50 m, sowie eine ansehnliche Verbreitung in einer ungefähren Meereshöhe von 350 m. 3. Den dritten Horizont liefert die Schichtengruppe der glatten Nummu­ liten, deren Gestein aus mergeligem Grobkalk und Kalkmergel besteht. Derselbe wurde von Böckii am Wege zwischen Ujhuta und Padrag entdeckt, doch findet man diese Gruppe noch an weiteren drei Punkten. I nter den zahlreichen in ihm befindlichen Fossilien sind die Orbitoiden am bezeichnendsten, und mögen von seinen organischen Besten folgende auch namentlich angeführt werden. Glamilina cylindrica , H antk., Orthophragmina ( Asterocyclina) stcllata, d ’Arch., O. radians, d ’Arcii., Xunnnulina T schihat scheffi, d ’Arcii.. At. complanata, Lam., ] iourgetocrinus Thorcnti, D ’Aitui,. liafopora multiradial a , Ess., Honiéra, sp., Terebratula tenuistriata, Leym., Pholadomya rugósa, H antk., Ph. Piischi, Goldf.,(?)

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

Pecten Budakesziensis,

H o f m .,

Spondylus

203

radula. Lam., Miliobatus superbus,

etc. — B ö c k i i , H a n t k e n und H o f m a n n haben diesen Schichtenkomplex mit Priabona parallelisiert. Diese typischen obereozenen Mergel kommen noch im Veszpréméi- Komitate bei Urhida, u. zw. ebenfalls mit zahlreichen Petrefakten vor. Die paläogenen Stufen treten nach L ó c z y in einer ungefähren Mächtig­ keit von 100—150 m transgredierend über dem bereits früher zerstückelten meso­ zoisch-paläozoischen Grundgebirge, in einer mittleren Meereshöhe von 300— 400 m auf. Der Nummulitenkalk, von dem man in der Gegend von Esztergom (Gran) und Budapest mehrere Horizonte unterscheiden kann, tritt im Bakony in einer vereinten einheitlichen Masse auf und ist daselbst als eine zusammen­ hängende den Bakony an seinem NW-Rande umsäumende Zone zu beobachten. Zu bemerken ist ferner, daß diese in Bede stehende eozene Decke gegen das kleine Alföld zu geneigt ist, am SO-Rande des Gebirges aber total fehlt, woraus L ó c z y den Schluß zieht, daß sich zwischen dem Bakony und dem Inselgebirge von Pécs (Fünfkirchen) im Eozen ein den Bakony überhöhendes Festland befunden halién muß. Dasselbe befand sich selbst noch zur Miozenzeit an dieser Stelle, so daß infolge dessen bis zu diesem Zeitpunkte die hydrographische Abdachung nicht gegen SO, sondern gegen NW gerichtet war (miozene Schotterdecke in NW!). O 1 i g o z e n e Ablagerungen gibt es im S-lichen Bakony, ja selbst rings­ herum in der näheren Umgebung des Balaton keine. Nicht nur bezüglich der Stratigraphie der Bakonyer, sondern auch im Allgemeinen genommen der ungarischen paläogenen Ablagerungen divergieren die Auffassungen selbst heute noch, wie dies auch aus der synclnonistischen Über­ sichtstabelle ersichtlich ist, die Autor dem über das Paläogen handelnden Ka­ pitel angeschlossen hat. Bisher hatte man bei uns (namentlich nach K. H o f m a n n ) die limnischen kohlenführenden Schichten mit Gyrena c/randis, die brackisehen, sowie die marinen X . subpJanulatns, X . perforatus und V. striatus (Puszta Forna) Schichten alle als mitteleozen (Lutétien, Pariser Stufe) betrachtet; laut der envähnten Tabelle aber ist das Eozen überhaupt bloß in zwei Abteilungen geschieden, und zwrar derart, daß die erwähnten Horizonte von X . subplamdatus aufwärts ins untere, die darunter befindlichen Brack- und Süßwasserschichten dagegen in das unterste Eozen und zwar in die Landenien-Stufe ( L a p p a r e n t ) versetzt worden sind. Die n e o g e n e S e k z i o n. Als hieher gehörig wurden von J. B ö c k h die mediterrane, die sarmatische und die politische Stufe angeführt. Das M e d it e r r a n ist bei Márkó, Herend, Városlőd und Rendek in Form von groben Konglomerat-, Schotter-, Sand- und Tonschichten entwickelt. Bei Herend befin­ den sich zuoberst Schotter, darunter folgt dann eine scliotterige Tonlage (Pota­ mides Duboisi, A>ca diluvii etc.), ferner Ton, Sand, Süßwasserkalkschichten mit Kohlenspuren (Potamides pictus, P. Duboisi. Xerita picta, Pereira Gervaisi etc.), dann noch weiter unten ein sandiges Tonlager mit mehreren Kohlenschmitzen (Melanopsis impiessa, Melavia Escheri) und schließlich zuunterst schwache Lignitflötze führende Ablagerungen. Die Schichte mit Pereira Gervaisi gehört in das Niveau von Grund. Die mediterranen Konglomerate und Schotter liegen heute in der Gegend von Zircz, Bakonybél und Jákó in Meereshöhen von 300 m H

antk

.

204

Di FRANZ SOHAFARZIK

an bis 450: ilnv Mächtigkeit beträgt im Maschinenschachte zu Szápár 26 m, an anderen Orten jedoch auch noch mehr. Im Ganzen bildet dieser Schotter eine weit ausgebreitete Decke, deren zwischen 300—450 m Seehöhe gelegene Teile durch Verwerfungen in diese ihre gegenwärtige ungleiche Lage gekommen sind. Über diese plateauartige Decke erheben sich die aus mittel- und obermesozoischen Formationen bestehenden Horste hoch empor, so z. B. der Somhegy bei Bakonybél (653 m), der Pápavárberg (532 m) u. a., wodurch die eigentümliche orographische Ausgestaltung der IV-lichen Partie des mittleren Bakony bedingt wrird. Petrographisch bestehen diese Schotter aus Amfibolandesit, Gneisz, Glimmerschiefer, schwarzem Tonschiefer, schwarzem (lydischen) Quarzitschiefer, rotem Sandstein und Konglomerat, ja sogar aus dunklem dichten Kalk und NummulitenkalkGeröllen. Die entlang von NW—SO-liehen Brüchen erfolgten tieferen Einsen­ kungen im Terrain aber hat das damalige Meer okkupiert, so z. B. bei der Bánt a puszta, woselbst in 180—200 m heutiger Seehöhe vollkommen horizontal gelagert unmittelbar auf Dolomit Leythakalk ( Ostrea lamellosa, Vola adunea etc.) beobach­ tet werden kann. Mediterrane Schotter kommen ferner in der Gegend von Keszt­ hely, sowie NO-lich vom Bakony (das Vértes- und Gerecse-Gebirge überspringend) auch noch bei Budapest vor. Während aber das zwischen Jákó und Zircz gele­ gene Schotterplateau zwischen 300—450 m hoch liegt, erreichen die beiden letzt­ genannten Schottergebiete durchschnittlich bloß eine Höhe von 200—230 m. Näher zum Balaton gelegen treten diese Schotter bei Herend und Városlőd am mächtigsten und gröbsten auf und befindet sich an diesen Stellen auch noch sehr viel Kalkstein- und Dolomit-Gerölle in ihnen. Von organischen Resten sind häufig anzutreffen Stücke eines versteinerten Holzes, das von T uzson als Magnolites silvatica angesprochen worden ist. In dieser Gegend zeigt diese Schotterdecke ein mäßiges Verflächen gegen W und ist stellenweise auf ihr das Vorkommen von Leythakalk oder sarmatischen Kalken zu beobachten. Unter dem Seespiegel des Balaton, sowie im Untergründe des Somogy er Hügellandes liegen die mediterranen Schichten 76—180 m tief u. d. Meeresspiegel: bei Tapolcza dagegen dieselben Schichten 180—200 m, bei Herend sogar 200— 300 m über dem Meere. Es ist dies gleichzeitig das Niveau, welches der Abra­ sionsfläche der Veszprém—Nagyvázsonver Hochebene entspricht. Während diesen bisher erwähnten Schottern, die an vielen Stellen allmäh­ lich in Leythakalke übergehen, ein untermediterranes Alter zukommt und die­ selben im Allgemeinen als Uferbildungen betrachtet werden können, sind die bereits 400 m hoch gelegenen Schotterdecken des Hohen Bakony wahrscheinlich bereits sarmatischen Alters und von kontinentaler Bildung. Den mediterranen Schotter mit seinen Quarzit-, Fillit-, paläozoischen Kalk-, Andesit- und Dazit-Geröllen leitet L ó c z y von einem zur Miozänzeit noch auf den Flachgebieten des Komitates Fehér und an der Stellt' des Hügellandes in Somogy bestandenen alten, von zahlreichen Eruptivgesteinen durchsetzten Gebirge her und einem ähnlichen Gedanken hat auch F. S c i i a f a r z i k Ausdruck verliehen (Petrographischer Anhang). Interessant ist, daß in der Gegend von Sümeg und Tapolca die untermedi­ terranen Schotter zufolge der pleistozänen Deflation zu Dreikantnern verwan­ delt wurden oder aber wenigstens einen gewissen Wüstenlack angenommen haben,

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE D E« BALATON.

205

etwa wie die ebenfalls untermediteiTanen Schotter bei Nográd, NW-lich von Budapest. Die Fossilien der mediterranen Stufe wurden von Z. S c h r é t e r von neuem bestimmt, namentlich die von den bedeutenderen Fundorten bei Devecser, Haláp, Tapolcza, Herend und Márkó herstammenden. Gleichzeitig konstatiert S ch r é ­ t e r , daß der Hydrobien führende Kalk von Nvirtid nicht sarmatisch (J. B öckh ) ist, sondern einer Süßwasser-Einlagerung des grunder Niveaus entstammt. Die s a r m a t i s c h e S t u f e wurde bereits von J. Böckh genau aus­ geschieden und führte derselbe von Balatonudvari und Tapolcza auch Fossilien an. Die Neubestimmung dieses Materials wurde ebenfalls von Z. S c h r é te r be­ sorgt, namentlich an den Fossilien, die von Devecser—Tapolcza, von Zánka— Akaii und von Balatonudvari herstammten. IInter einem macht er die Fach­ genossen darauf aufmerksam, daß die gewöhnlich als Cerithium pictum, B ast., bezeichnete Schneckenart richtig als Potamides (Pirenella) mitralis, Eichw. zu nennen wäre. Ferner stellt er fest, daß sowohl die sarmatischen Ablagerungen der Balaton-Gegend, als auch sämtliche übrigen ungarischen Vorkommen im Vergleiche zu den russischen und romanischen Lokalitäten, ausschließlich die untere sarmatische Stufe vertreten und daß St. G a á l ’s «mittlere» sarmatische Stufe aus dem Hunyader Komitate als fraglich zu betrachten sei.

Hierauf erörtert L ó c z y , daß der sarmatische Kalk allgemein ein tieferes Niveau im Terrain einnimmt als der mediterrane Leythakalk, indem seine gegen­ wärtige Lage bei Devecser 190 m, bei Tapolcza 150 m ü. d. M. entspricht. An dieser Stelle wird dann unter Heranziehung der K ar l JoRDÁN’-schen topographischen Aufnahme die unlängst im Weichbilde der Stadt Tapolcza entdeckte (sarmatische) Kalksteinhöhle mit ihrem unterirdischen Quellenteiche beschrieben. Die Oberfläche der sarmatischen Schichten wird von einer zerrissenen unzusammenhängenden Schotterdecke gebildet, deren Schotterelemente durch die Deflation ebenfalls poliert wurden. Dieser Schotter stammt vom Hohen Bakony her, von wo derselbe zur sarmatischen Zeit durch reißende Gebirgsbäche herabtransportiert worden ist. Wo die mediterranen und sarmatischen Ablagerungen unmittelbar auf dem mesozoischen Grundgebirge gelegen sind, erscheinen sie in ziemlich ebener und ungestörter Lagerung; stellenweise findet man aber auch etwas geneigt­ flächige Schichtenkomplexe, woraus geschlossen werden darf, daß die NO—SWlich gerichteten Brüche auch noch die unterneogenen Ablagerungen betroffen haben. Die p a n n o n i s c h - p o n t i s c h e S t u f e . Die hierher zu rechnen­ den Sedimente müssen nach L ó c z y ’s entwicklungsgeschichtlichen Darlegungen am besten pannonisch-pontisch benannt werden. Die Bezeichnung politisch bezieht sich auf den (von Wien bis zum Aralsee) zwischen den sarmatischen und levantinischen Stufen liegenden Horizont, während der Ausdruck pannonisch bloß dessen faziellen Ausbildungen zukommt. In diesem Sinne gibt es also pontische Schichten von pannonischer, bessarabischer, getischer, kaukasischer, etc. Fazies. Bei'Kéthely hat man die aus Ton-, Sand-, Süßwasserkalkschichten und Lignitflözchen bestehenden pontischen Sedimente bis 250 m tief aufgeschlossen; bei Faluszemes bohrte man 293 m tief, im Bohrloche von Siófok dagegen betrug

206

Dr FRANZ SCHAFARZIK

ihre Gesamtmächtigkeit 340 m. An den Gehängen des Balaton-Ufers schlängelt sich das schotterige Konglomerat als altes Strandgebilde in einer Höhe von 230— 250 m hin; die Basaltdeeken des Badacsony und des Szent-György dagegen ruhen in einer Meereshöhe von 280—290 m über ihnen. An anderen Punkten reichen dieselben noch etwas höher hinauf, sodaß die obere Grenze der pontischen Schich­ ten nach Abzug der 10—20 in betragenden Lößdecke etwa mit 250—270 m an­ gegeben werden kann. Die pontischen Sedimente des Bakony können nicht als in einem besonderen Becken abgesetzt, sondern bloß als ein aliquoter Teil der gesamten Sedimentation des großen ungarischen Alföldes betrachtet wer­ den. Die pontischen Schichten sind es, die um den Balaton herum am meisten dominieren. Die Vergangenheit des Sees knüpft an den Bestand der pontischen Schichten an. weshalb L ó c z y nach all dem bisherigen zu seinem eigentlichen Ziele, nämlich zur E n t w i c k l u n g s g e s c h i c h t e d e s B a l a t o n ge­ langt, sich mit ihnen am eingehendsten befaßt. Zwischen Várpalota und Veszprém erhebt sich das politische Terrain des Veszprémer Mezőföld nirgends höher als 200 111 . Bei Kenesse erreichen die pontischen Schichten mit 60—70 111 steil abgebrochenen Ufern den Seespiegel (104*57 111). Bei Várpalota belliidet sich ein 6 111 mächtiges Lignitflöz in ihnen, welches teils aus einer autochtonen Sumpffloia, teils aus der Anhäufung von Schwemmholz entstanden ist, ebendaselbst ist in den Aufschlüssen bei U jmajor nach Vadász und L örenthey in den dortigen Süßwasserschichten eine reiche Binnenfauna anzutreffen. Ausgezeichnete Aufschlüsse bietet ferner der zu Bruche gehende Steilrand zwischen Kenesse und Aliga, dessen am Fuße des Csitényberges ebenso wie auch die bei Kenesse gesammelte Fauna von J. H a l a v á t s beschrie­ ben worden ist. Die Abrutschungen des Steilrandes werden von L óczy durch zahlreiche Abbildungen illustriert, und L óczy war es, der auf die gefährliche Brüchigkeit dieser Schichten noch vor der Tunnelbohrung bei der Akarattyapuszta hingewiesen hat. Bei Siófok ist es besonders die Gegend von Fokszabadi, wo die politischen Schichten gut aufgeschlossen sind (Card. [AdacnaJ apertum. M ünst ., Congeria sp., Vivipara sp.) Zahlreiche Bohrungen sind besonders ent­ lang der Südbahn vorgenommen worden, und ebenso hat L óczy selbst am Grunde des Balatonsees Bohrungen von einer eigens zu diesem Zwecke konstruierten Plätte ausgeführt. Die Proben von diesen Bohrungen wurden von Z. S chréter genau untersucht, woraus hervorging, daß man sowohl an den Ufern, als auch vom Seegrund aus unter den holo- und pleistozänen Schichten die pontischen alsbald erreichen könne. Eine ganz besondere Beachtung verdient ferner das Bohrloch von Balatonföldvár zwischen 70—316*22 111 seines Proliles. Anfangs durchsank der Bohrer politische Schichten, hierauf von 70*02—181*17 111 Sand, Kalkstein, Tonmergel mit Polystomdla crispa, L am.. Bulla Lajoakaireana, B ast ., Tapes- Scherben, Ervilia podolica, E icnw . daher mit Arten, die für die sarmatische Stufe bezeichnend sind. Von 1S1 •17 bis 228*21 m konnte auf Grund von Osfreaund Pcc/m-Bruchstücken die obermediterrane Stufe erkannt werden. Von da an bis 285*59 folgten hierauf versteinerungsleere untermediterrane ('?) Ablagerun­ gen und schließlich bis ganz herunter auf 310*22 Glimmer- und sem itisch e Schie­ fer, die S c h r é t e r als archäische (*?) oder aber noch mit vielmehr Wahrscheinlich­ keit als altpaläozoische Bildungen bezeiclmete. Die politischen Sedimente sind

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

207

nach L óczy durch Verwerfungen gestört und auch die Terrasse am Balaton ist nichts weiter, als der Abbruch des Somogy er Plateaus (300 111) entlang des Sees. Das Somogyer Hügelland ist in seiner Allgemeinheit eigentlich die Fort­ setzung der südlichen Abdachung des Bakony. Die interessantesten Einbuch­ tungen dieses Hügellandes sind von der Seeseite aus die sogenannten «Berkek» (sing, berek) oder derartige Moräste, die vom offenen Spiegel des Balaton durch etwa 2 m hohe Strandwälle abgetrennt sind. Jeder dieser Moräste findet gegen SSO in tief eingeschnittenen Tälern seine Fortsetzung,'wobei zu bemerken ist, daß deren Leitlinien ebensovielen tektonischen Brüchen entsprechen. Diesem tektonischen System paßt sich auch der Basalttuff von Boglár an. Die reiche Fauna der politischen Schichten haben teils J. ITalaváts , teils E. L ő r e n t h e y beschrieben. Die politischen Schichten werden an zahlreichen Punkten, nament­ lich im Windschatten von gelbem Löß liedeckt und eben dasselbe kann auch von der niedrigeren Terrasse am Somogyer Ufer verzeichnet werden. Schöne Bild­ aufnahmen und Profile begleiten die detaillierte Beschreibung der Aufschlüsse des Somogyer Hügellandes. Zum Hügellande von Somogy rechnet Lóczy auch noch das Pliozän der H a l b i n s e l v o n T i h a n y hinzu, obwohl diese gegenwärtig mit der ent­ gegengesetzten NW-lichen Seite des Seebeckens zusammenhängt. Aus den nun folgenden 20 Seiten, die sich auf die Halbinsel Tihany beziehen, strahlt uns der hingehendste Eifer des Autors zu seinem Gegenstände entgegen. An der Zusammen­ setzung der Halbinsel beteiligen sich in ihrem Fundamente die politischen Schich­ ten, ferner eruptive Basalttuffe, von Geysern herstammende Quellkuppen. Süßwasserkalke und Kieselsinter und endlich der Löß. Die regellos hügelige Ober­ fläche der Halbinsel weist an zwei Punkten mit Wasser angefüllte Vertiefungen auf. Die Ausgestaltung der Hügel (160—229 m) wurde durch das Vorhanden­ sein der eruptiven Basalttutfe und der Geyserkegel eingeleitet. In besonders großer Anzahl gruppieren sich die letzteren an der SO-Seite des Belsőtó (Innerer Teich) und zugleich an der N-Flanke des Kerekdomb-Hügels. Das Gestein der Geyserkuppen besteht aus Süßwasserkalk und Chalzedon führendem Kieseltuff. Die Höhe der einzelnen Kuppen beläuft sich auf 20—30 m und zahlreiche schöne Abbildungen begleiten Lóczy’s lebhafte Schilderungen; ähnliche sind auch in der Abhandlung J. Vitális’ über die Basalte der Umgebung des Balaton (Geol. Anhang) enthalten. Die Geyserkuppen befinden sich in engstem Zusammen­ hänge mit der vulkanischen Tätigkeit der Basalte; stellenweise brachen die heißen Quellen auf besonderen Kanälen quer durch die politischen Schichten zu Tage, noch öfters jedoch bedienten sich die heißen Wasser der vorhandenen Basalt­ Eruptionsspalten als Ausflußkanäle. Am lehrreichsten kann in dieser Hinsicht Abbildung 169 bezeichnet werden, an deren Hand Lóczy in einem durch den Kopasz-, und Xyársasberg gelegten Profile die durch die horizontal gelager­ ten pontischen Schichten durchbrechende eruptive Basaltbreccie und zugleich auch die auf demselben Wege durchdringende Geyserquelle zeigt. Im ganzen hat Lóczy 8 Eruptionskanäle entdeckt, durch welche die Basaltbreccie empor­ gedrungen ist, — Geyserkuppen aber gibt es noch viel mehr, da man z. B. selbst auf der auf Tafel X III mitgeteilten Karte deren etwa 81 zählen kann. In den die Eruptionskanäle ausfüllenden Basalttuffen findet man häufig Kalkkonkretionen

208

])' FRANZ SCHAFARZIK

und Mergelstücke eingeschlossen, letztere erfüllt mit politischen Petrefakten. Dieselben wurden beim Durchbruche der Basaltbreccie mit emporgerissen. Endlich erwähnt L óczy , daß die zwei mit Wasser gefüllten Depressionen der Halb­ insel keine Maare, wie etwa der Laacher See am Rhein sind, sondern bloß durch Tuffanhäufungen ringsumher abgesperrte tiefer gelegene Stellen der Halbinsel. Die Halbinsel Tihany verdankt bloß dem Umstande ihre Ausgestaltung und ihren Bestand, daß sich über das lockere Material ihrer politischen Ablage­ rungen Basalttuffdecken ausgebreitet hatten, die dann den unter sich befind­ lichen Sockel vor der Denudation bewahrt haben. Der Ausbruch der Basaltbreccie erfolgte nach L óczy am Ende des Pliozäns, eventuell sogar auch noch während des älteren Pleistozän. Endlich wird erwähnt, daß die «Ziegenklauen» (C. ungulacaprae Schnäbel) durch den Wellenschlag eines um 2—5 m höheren pleistozänen ('?) oder eventuell altholozänen Wasserstandes an der Uferlinie abgerollt worden sind. Zu den sich isoliert erhebenden Bergen des Somogyer Hügellandes gehö­ ren vor allem diejenigen von Boglár und Fonyód, an deren Aufbau sich außer den ziemlich horizontal gelagerten pontischen Schichten auch noch die erup­ tiven Basaltbreccien beteiligt haben. Am Friedhofhügel von Boglár tritt dem Beschauer ein prächtig stockförmiger Basaltbreccien-Gang vor die Augen, wel­ cher die durchbrochenen pontischen Schichten kaum auf einige Centimeter in bloß geringfügiger Weise gefrittet hat. Einen ausgezeichneten kleinen Stratovulkan gibt auch der Sándorhügel ab; an der hohen Steilwand des Fonyód hingegen erblickt man politische Schichten mit Cong. balatonica, Vivipara Sadleri, durch die an den Kis- und Nagy várhegy kuppen Basalt emporgebrochen ist. Bezüglich der V e r b r e i t u n g d e r p o n t i s c h e n S c h i c h t e n bemerkt L óczy’ daß die W-liche Hügelgegend des Balaton besonders von Ton, Sand, dünnplattigen Sandsteinen und hie und da von Ligniten gebildet werden. In der Gemeinde Nemesboldogasszony fa wurde in einem 18 m tiefen Brunnen über einem Lignitflöz ein Mastodon longirostris I v a u p . Molar gefunden. Die radio­ aktive Therme von Ilévvíz entsteigt einem 36 m tiefen Trichter, dessen Wände (durch Taucher ermittelt) aus gegen S geneigten Sandsteinschichten aufgebaut sind. Gegen Keszthely zu treten dann dominierend Sandsteine auf, die in der Nähe der Ruinen von Rezivár in einer Höhe von 400 m gelegen sind. Diese hoch­ gelegenen Sandsteinlager müssen nach Lóczy bereits als kontinentale (durch Wind zusammengehäufte) Bildungen angesehen werden, deren Alter jedoch ungewiß erscheint, ob nämlich pliozän oder aber bereits pleistozän. Die tiefer liegenden Sandsteinvorkommen aber sind ganz sicher pliozänen Alters, wie dies im großen Steinbruche im Várivölgy beobachtet werden kann, aus denen nach Z. Schrétkiís Bestimmungen l n io cf. Halavátsi, Brus., ( 'on<j. cf. Neumayeri, B rus., Litnnocctrdiuvi cf. Pensln, Fuchs., Melanopsts (Lyrcaea) cf. M ar­ ti niun a , Fér., aufgefunden worden sind, also Arten, welche sich sowohl aus dem höheren, als dem tieferen Horizonte der pontischen Schichten rekrutierten. Was die Mächtigkeit der pontischen Schichten anbelangt, so erhalten wir darüber eine gewisse Vorstellung, wenn wir in Betracht ziehen, daß ihre Schichten durch das 150 m tiefe Bohrloch des artesischen Brunnens am Andrássy-Platze zu Keszt­ hely mit 94 m aufgeschlossen worden sind.

209

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

Um Tapolcza herum, sowie am Fuße des Hohen Bakony bestehen die auf Dolomit aufgelagerten pontischen Schichten aus IS—20 m mächtigen Schot­ tern und Schotterkonglomeraten, aus denen nach I I alaváts und S c h r é t e r Dreissenomya Schröckmgcn, F u c h s ., D. cf. Sabbae, B r u s ., Limnocardium, cf. Penslii , F u c h s ., also für den unteren Horizont bezeichnende Arten aufgefunden worden sind; darüber folgt dann eine Tonschichte und über dieser wechsellagernd Ton und Sandschichten. Diese letzteren vertreten bereits den oberen Horizont (Cong. imgulacaprae, M ü n s t ., Hipparion). Den ganzen, so ziemlich horizontal aufgebauten, oder aber bloß in mäßiger Neigung befindlichen Schichtenkomplex überdecken hierauf die Produkte der Basalteruptionen, wobei zu bemerken ist, daß die pontischen Schichten bloß an diesen Stellen, gleichsam durch die Basalt­ decken überschirmt, intakt als Anhöhen erhalten geblieben sind, während sonst die lockereren Massen der pontischen Schichten durch die pleistozäne Deflation ganz bis zu den unteren Schotterlagen herab weggescheuert wurden. Die zwischen den Basaltkuppen befindlichen Austalungen bestehen zumeist aus den tiefer­ liegenden Schottern. Bei Kapolcs findet man Süßwasserkalksteinlager zwischen die pontischen Ton- und Sandschichten eingelagert, weshalb sie L óczy mit den­ selben für gleichalterig hält, im Gegensätze zu S t . V it á l is , der dieselben für jün­ gere postvulkanische Quellenabsätze hielt. Jünger als die Basalteruptionen kön­ nen sie schon aus dem Grunde nicht sein, da die tiefstgelegene Basalteruption im Barátka-Walde durch sie hindurch aufgebrochen ist und da ferner Stücke von diesen Kalken zahlreich im Basalte selbst eingeschlossen verkommen. Die Gehänge der höher gelegenen Balaton-Gegend sind ganz besonders geeignet um die einstigen Strandlinien des p o 1 1 1 i s c h e n M e e r e s an ihnen zu verfolgen. Bei Balaton-Arács befinden sich die Schotterstraten des tieferen Horizontes in einer Höhe von 135 m, am Fülöphegy 140—150 111, b e i.Rév­ fülöp 160—170 111 , am Gehänge des Megyehegy sogar in 200 111 Höhe als die Zeugen einer einstigen Ufererosion. Dagegen reichen die obersten Süßwasserkalkbänke oder Kalksteinlinsen an den Gehängen des höheren Bakony selbst bis zu 220—250 m hinauf. Am X-W-liehen Gehänge des Bakony erscheinen die pontischen Schichten plateauartig, jedoch zufolge der subaerischen Erosion arg zerrissen, sowie teils durch die von den höher liegenden Hochebenen an der Raab herstammenden, teils durch die vom Hohen Bakony bis liieher herabziehen­ den Schotterdecken überlagert; trotzdem kann man aber am Haraszt bei Sümeg in einer Höhe von 260 m die groben Strandkonglomerate gut beobachten. Von Interesse ist es, daß der abrodierte Felsboden am X-liehen Rande des Bakony wenigstens um 200 m höher gelegen ist, als in der Xälie des Balaton: während nämlich bei Bakony-Szent-László die Basis der pontischen Alllagerungen noch in einer 40—45 111 ü. d. M. O gelegenen Höhe angetroffen o ~ , werden kann, wurden die Liegendflächen derselben Alllagerungen in der Tiefbohrung von Nagyatád (Somogy) bei 273 111, in der bei Lábod (Somogy) aber erst bei 358 m Tiefe erreicht. Da man aber im Bohrloclie von Nagyatád auch typische levantinische Schich­ ten durchteuft hat, von denen man am Somog}Ter Plateau unter der 800 m ü. d. Meere gelegenen Lößdecke nicht die geringste Spur kennt, ist es klar, daß die levantinischen Gewässer vom Alföld her über einen im Drautale abgesunkenen Teil der pontischen Tafel transgrediert sein mußten. L óczy schätzt die Gesamt] oMtani Közlöny. XLIV. kiit. 1914.

H

210

Di FRANZ SCHAFARZIK

mächtigkeit der pontischen Ablagerungen im Bereiche des Gebietes jenseits der Donau bloß auf etwa 250—300 m. L óczy sekziert aber die physiographische Beschaffenheit der pontischen Ablagerungen noch weiter und konstatiert, daß ihr Material W-lich vom Bakony, sowie von da an weit hinab ins Somogyer Komitat vorwiegend sandig ist; ebenso daß dasselbe ferner auch O-lich vom Bakony quer die Spalte von Moor hindurch vom kleinen Alföld her gleichfalls sandig er­ scheint; andererseits dagegen beobachtete er, daß abgesehen von den Strand­ konglomeraten am SO-lichen Rande des Bakony, also gewissermaßen von den im Schatten des Gebirges gelegenen Gebilden bis weit hinab ins Somogyer Komitat das vorherrschende pontische Sediment uns vorwiegend in toniger Ausbildung entgegentritt. L óczy erklärt diesen Tatbestand durch die Wirkung fließenden Wassers, welches den Bakony an seinen beiden Enden umgehend von NWher von den das kleine Alföld bedeckenden Seen aus sich in das seichte Becken des großen Alföldes zu solcher Zeit ergoß, als dessen Ufer in negativem Sinne stär­ ker zurückgegangen o o o waren. Die pontischen Sedimente rund um den Balaton herum sind im Allgemei­ nen horizontal abgelagert und breiten sich dieselben transgredierend über die paläo- und mesozoischen, ja sogar über die eozänen und miozänen Partieen des Grundgebirges aus, woraus erhellt, daß das höhere Bakony-Oberland, sowie auch der Hohe Bakony selbst seiner pontischen Umgebung gegenüber seit der postpliozänen Zeit keinen relativen Dislokationen unterworfen war. Trotzdem kann man aber doch die Erfahrung machen, daß am NO-lichen Ende des Bala­ ton die höchst befindliche pontische Strandlinie kaum mehr wie 200 m hoch gelegen ist, was mit dem tieferen Einsinken des Grundgebirges im Komitate Fejér im Zusammenhange stehen mag, wohingegen die Strandlinienhöhe im W des Gebir­ ges selbst 300 m übersteigt. Außerdem wurden aber die breiten Terrains der pon­ tischen Schichten in der Umgebung des Bakony auch noch durch die schnurge­ raden und Radspeichen gleich radial divergierenden Grabenverwerfungen berührt, die in Zala N —S-lich, im Somogyer Komitat NNW—SSO-lich und bei Budapest bereits NW—SO-lich verlaufen und in offenkundiger Weise überall von dem heutigen hydrologischen Geäder okkupiert worden sind. Diese Täler sind umso gewisser als Bruchlinien zu erkennen, da sie sich in vielen Fällen in der direkten Fortsetzung von bekannten Brüchen befinden. Die in der Balatongegend auftretende B a s a 11 f o r m a t i o n gehört topographisch mehreren Typen an. L óczy unterscheidet unter ihnen folgende: 1. Die hoch gelegenen und breiten Lavadecken (Kabhegy, Dobozierdő). 2. Die stutzkegelförmigen isolierten liasaltberge (Badacsony, Gulács). 3. Die tief gele­ genen kleinen Basalteruptionen (Hegyesd), Kereki-Hugel. 4. Die weit ausge­ dehnten Basaltplateaux (das Waldplateau von Monostorapáti). Die höher gelegenen (300—260 m) erklärt L óczy für älter, die tieferen dagegen für jünger, indem er diesen Umstand damit erklärt, daß die ersteren noch der ursprünglichen Oberfläche der pontischen Schichten aufgesetzt sind, während die letzteren sich bereits auf das um mehr wie 100 m erodierte, daher später ausgestalt et o Terrain placierten. Mit den Basalteruptionen befaßten sich bisher seit B k u d a n t , S tä c h e , .7. B ö c k h , und K. H o fm an n in neuerer Zeit sehr ins Detail gehend S o m m e r f e l d t

211

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE D ES BALATON.

iincl S t . V it á l is (Petrographischer Anhang); trotzdem verdanken wir L óczy manche wertvolle Date selbst in dieser Beziehung. So konstatierte derselbe z. B. daß es Basaltgerölle in den Tuffen nicht gibt; ferner daß die letzteren keine Konglomerate, sondern Breccien darstellen. Mit K. H o f m a n n ist er derselben Meinung, nämlich daß die Basaltbreccien entschieden von eruptiver Natur sind. Mit B öckh und H o fm a n n in völliger Übereinstimmung erkennt L óczy als die Zeit der Basalteruption das Alter der o b e r s t e n p o n t i s c h e n (Süßwasser­ kalk) Ablagerungen, im Gegensätze zu S t . V i t á l i s , der den Beginn der Basalt­ eruption zwischen das Zeitalter der Congeria balatonica und Unio Wetzleri Hori­ zonte herabzuverlegen geneigt war. Die Basalteruptionen erfolgten zur Zeit der Sedimentation der oberen pontischen Süßwasserkalke u. zw. zuerst in Form von in Wasser abgelagerten Tuffen, hierauf dann als Festlandseruptionen. Von da an hielten die Eruptionen unausgesetzt bis zum Beginne des pleistozänen Zeitalters an. Die Geysertätigkeit setzte erst da ein und erstreckte sich die Periode ihrer Aktivität noch weiter in die jüngeren Zeiten hinein. Als Einschlüsse in den erup­ tiven Tuffen, die besonders auf der Halbinsel Tihany bei den «Mönchswohnungen» besonders häufig angetroffen werden können, sind besonders die Phyllite, kri­ stallinischer Kalk, permischer Sandstein, Dolomit und Süßwasserkalk u. a. zu verzeichnen. Die Anzahl der Basalteruptionen in der Umgebung des Balaton beläuft sich auf mehr als 100 und an einzelnen Punkten erkannte S t . V it á l is drei (Szent György), resp. zwei (Tátika) Eruptionscyklen, nämlich den Basanit, den Limburgit und Limburgitoid und endlich den F e l d s p a t b a s a l t , welche aber nach L óczy höchstens für einzelne Vulkanindividuen, aber keinesfalls für die gesamte Basaltformation des Bakony (Ansicht V i t á l is ) von relativer chrono­ logischer Bedeutung sein dürften. Nicht bloß die Lavadecken, sondern wahr­ scheinlich auch die massigeren Kuppen und Dome verdanken ihre Entstehung gewiß mehreren und wiederholten Lavaergießungen. Die sich auf pliozäner Grund­ lage ergossenen Basaltdecken lieferten zusammen eine in einer Höhe von 260— 300 m gelegene ausgedehnte Plateaulandschaft, die in ihrer ursprünglichen Aus­ dehnung die größte in Europa gewesen sein mochte und die in vieler Beziehung an das Dekan’sche Plateau von Indien, sowrie an das nordamerikanische Basalt­ plateau erinnert, obgleich diese beiden letzteren bedeutend größere Ausmaße be­ sitzen. Gegenwärtig sind aber die ehemals weiter ausgebreitet gewesenen Lava­ decken zufolge der Erosion zerstückelt und verstümmelt und es befinden sich bloß nur noch ihre um die Ergußkanäle befindlichen Teile in einer gewissen Un­ versehrtheit. Viele Eruptionskanäle wurden durch eruptive Tuffe, nämlich durch die zuletzt emporgeförderten Ejecte verstopft. Dagegen konnten offene, auch derzeit noch erkennbare Krater nicht beobachtet werden. Bezüglich der Placierung der Basaltvulkane kam L óczy zu dem Resul­ tate, daß die von B öckh und H o fm an n vermutete Anordnung auf sich recht­ winkelig kreuzenden Spalten sich nicht aufrecht erhalten lasse, da auf den an­ gegebenen Bruchlinien tatsächliche Verwerfungen nicht nachgewiesen werden konnten. Betreffs sämtlicher Basalte jenseits der Donau zeigte L óczy , daß die­ selben teils in der Axe des Bakonvgebirges, teils an den Rändern einzelner Bekken auftreten, teils aber an Grabenverwerfer gebunden sind. Die im Terrain 14*

212

Di FRANZ SCHAFARZIK

zuhöchst gelegenen Basalte, wie z. B. das sich über Dolomit ergossene Kabhegyplateau (601 m), oder aber die (513 m) hohe Dobos-Agártető-Basaltdecke re­ präsentieren die einstig dünnflüssigste Lava. Gleichzeitig sind es diese Vor­ kommen, welche die ältesten sind. Ihnen folgten hierauf die auf einem Höhensoekd von 300 m ruhenden Basaltberge (Tótihegy, Gulács, Badacsony, SzentGyörgy), sowie die in die geomorphologische Axe des Bakonyer Oberlandes fal­ lenden Kuppen und schließlich zuletzt als die Jüngsten die bloß 140—150 m hoch gelegenen, welche am Balatonrande erumpierton und vorwiegend aus eruptiven Tuffen bestanden. Auf das Zeitalter der pontischen Schichten folgte hierauf das l e v a n t i n i s c h e. Jedoch gelang es L óczy nicht, weder im engeren Bereiche des Bakony, noch überhaupt im Bezirke jenseits der Donau Ablagerungen aus dieser Zeit ausfindig zu machen. Zur Zeit der levantinisclien Stufe formierten die in Rede stehenden Gebiete bereits ein ausgedehntes festes Land. Die eventuell dennoch entstandenen Sedimente von kontinentalem Charakter verschmolzen unvermerkt mit den unmittelbar ihnen nachfolgenden pleistozänen, mit denen sie vereint als diskordante Massen die pontischen Schichten überdecken. Abgesehen von der vulkanischen Tätigkeit, die sich bis ins Pleistozän hinein erstreckte, erscheint das letztere selbst gleichsam als die Fortsetzung der obersten pontischen Süß­ wasserkalke. Diese bereits pleistozänen Ablagerungen bestehen stellenweise eben­ falls aus Süßwasserkalken, in denen wie z. B. bei Mentshelv Petrefakte von unterpleistozänem Charakter aufgefunden worden sind, und zwar nach T. K o r ­ mos Bestimmungen: Zonites nitida, M ü l l ; Tachea hortensis, M ü l l ; Pupilla museorum, L.; Limneus stagnalis, L., etc. Auf der Halbinsel Tihany wurden aus Ton und kalkigen Schieferschichten Knochen von Bhinoeeros sp. ausgegraben, die wahrscheinlich auf ein unteres pleistozänes Alter schließen lassen. Zum Pleistozän rechnet L óczy schließlich noch sämtliche Govserprodukte auf der Halbinsel Tihany. Auch auf dem Plateau von Veszprém gibt es viel pleistozänen Süßwasser­ kalk und besonders ist es die aus Festlands- und Wasserbewohnern bestehende Mischfauna der Balatonfüreder Kalke, die dt*n Beweis liefert, daß diese Schich­ ten bereits am Ufer des Balaton zustande gekommen sind. Die Kalktuffbildung lauerte fort und selbst heute kann sie noch nachgewiesen werden an zahlreichen dem Hohen Bakony entspringenden Quellen und in vielen von seinen Höhen herabeilenden Bächen. Die kompliciertesten Bildungen der entfernteren Umgebung des Balaton, oder aber in weiterem Sinne des Gebietes jenseits der Donau sind jedoch die S c h o t t e i l a g e r, deren Altersbestimmung die größte Vorsicht erheischt. Petrographisch sind die verschiedenen Schotterschichten oft einander wohl sehr ähnlich, stratigraphisch dagegen können sie deshalb dennoch verschiedenen Altersstufen angehören. An Stellen, wo man ihr Liegendes und Hangendes ge­ nau beobachten kann, oder aber wo sich Fossilien auffinden lassen, bietet die Sache weiter keine Schwierigkeiten; hingegen in den Fällen, wo ihr ursprüngliches Material durch die Erosion zerstört und mit anderweitigen Schottern vermischt abermals zur Sedimentation gelangt**, wird die Altersfragt* bereits verwickelter. Schotterlager begleiten gewissermaßen alle Ablagerungen das ganze Tertiär

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

218

hindurch, ohne daß man in jedem einzelnen Falle im Stande wäre, ihre Prove­ nienz stets in befriedigender Weise zu ermitteln; viele von ihnen kommen bloß durch die Auflockerung älterer Schotterlager und nachherige Neuablagerung in tieferen Lagen zustande. Tertiäre Schotter und Grande kennt man bereits aus dem unteren Oligozän als sogenannten Hárshegyei’ (Lindenberger) Sand­ stein und Konglomerat (Umgebung von Budapest), ferner aus dem oberen Oli­ gozän (im Vértes), im unteren Mediterran (bei Budapest), im oberen Mediterran und im Sarmatischen (Bakony), in der pontischen Stufe und endlich im Pleisto­ zän (Bakony—Budapest), sowie im Holozän. In äußerst wertvollen Sonderkapiteln behandelt nun L óczy die geologi­ schen Verhältnisse der jüngeren Schotterlager in den verschiedenen Gegenden der Umgebung des Balaton. Als solche sind zu nennen die von Sárrét nach Sárbogárd im Komitate Fejér hinabziehenden pleistozänen Schotter, der Schotter von Kenesse—Városhidvég, der in einem ehemaligen Flußbette bis Ozora hin verfolgt werden kann. Ähnlich verhält sich auch der an der Sió befindliche Schot^ ter bei Városhidvég, in welchem Elephas antiquus und Rhinoceros etruscus Reste gefunden wurden, so daß dessen Alter ganz sicher als unterpleistozän erkannt werden konnte. Während in der S-lichen Umrandung des Balaton kein pleistozäner Schotter vorhanden ist, stoßen wir bei Zalaegerszeg abermals auf weit ausgebreitete Schotterdecken. Es sind dies die Schotter an der. Rába (Raab), die an der steierischen Grenze pliozän ( Mastodon longirostris. Dmotherium giganteum). dagegen von Szent-Gotthárd bis Győr (Stadt Raab) pleistozänen Alters sind. Diese letzteren formieren bloß am rechten Ufer der Rába eine wohlbemerk­ bare hohe Terrasse, während die linksseitig liegenden kaum wahrnehmbar allmählig bis zum Fuße der Ostalpen ansteigen, woselbst sie bei Kőszeg 300 111, vom Pinkapass S-lich dagegen sogar 450 m Seehöhe erreichen. Es sind dies weit­ läufige Schott er-Schuttkegel, die entweder in der allerletzten pliozänen Zeit, oder aber im älteren Pleistozän von den Alpen herab auf des Gebiet des kleinen Alföldes sich ergossen haben. L óczy spricht sie als Wüstenbildungen an und ver­ gleicht sie mit dem an der Nordseite des Nan-shan gebirges in der Gobi vor­ handenen Schotter. Es befindet sich in ihnen viel eckiges, an den Kanten bloß unvollkommen abgestoßenes Schuttgerölle, das augenscheinlich durch torrentielle Flußläufe von den Gebirgsgehängen herabtransportiert worden ist. Jüngere, über den pontischen Ablagerungen, jedoch noch unter dem Löß liegende Schotter und grandige Sandlager kommen auch im Bereiche der Zala vor, stellenweise durch Morastfaunen charakterisiert. L óczy teilt die Gesamtheit der Schotter jenseits der Donau in zwei Di­ strikte. Der eine umfaßt die mediterran-sarmatische Schotterdecke des Bakonv, welche die Urquelle aller übrigen aus ihr hervorgehenden jüngeren Schotter bildet. Aus ihr entstand zwischen Veszprém und Várpalota das an der Basis der pontischen Ablagerungen befindliche Schotterlager mit fluviatilem Charakter. An sekundäre und tertiäre Stellen gelangte das Material der Bakony er Schotter in den pliozänen, resp. unterpleistozänen Flußläufen teils NW-lich bis zu den Tälern der Rába und Marczal, teils SO-lich entlang der Sió fast bis an die Donau. Endlich noch jünger als diese sind die oberen pleistozänen, altholozänen und recenten Schotterlager, die um den Balaton herum in verschiedenen Niveaux anzutref-

214

m

FRANZ SCHAFARZIK

fen sind. Je jünger ein solches umgelagertes Schotterfeld ist, umso geringer wird seine Korngröße und um so mehr mischt sich demselben Material von lokaler Provenienz bei. Die Herkunft des einstigen mediterran-sarmatischen Schotters selbst ist noch in Dunkel gehüllt, jedoch ist es sehr wahrscheinlich, daß sein Ma­ terial aus einem ehemals den Bakony überragenden, seit dem Miozän aber ver­ sunkenen Gebirge abgeleitet werden darf. Von ganz anderer Abstammung dagegen ist jener Schotter, welcher an den Zala-Geländen, ferner oberhalb der Marczaleinmündung an der Rába, ebenso im allgemeinen auch von der Rába W-lich in großer Ausdehnung anzutreffen ist. Diesen Schotter erkannte L óczy auf Grund eingehender Begehungen als von den Cetischen Alpen herrührend. Das oberste, ca. 750 m über dem Meere gele­ gene Schotterbett gehört dem postpontischen (levantinischen ?) Zeitalter an, leider konnte aber aus demselben bisher keinerlei paläontologisches Beweismaterial aufgefunden werden. Dessen umgeschwemmtes und zu kleinerem Korne abgerolltes Material lieferte hierauf die beiden unteren Terrassen, von denen die tiefere (jüngere) bei Szent-Grot auf Mammuthfunde hin als pleistozän angespro­ chen werden konnte. Auf diesem SW-liclien Gebiete des kleinen ungarischen Alföldes werden die Zuflüsse der Rába von einem ganzen Netz altholozäner und recenter Schotterterrassen begleitet, ebenso wie auch die Rába selbst. Über die alpine Herkunft dieses Schottermaterials, das hauptsächlich aus Quarz und Quarz­ varietäten besteht, kann nach all dem Gesagten kein Zweifel obwalten. Von hervorragendem Interesse ist ferner auch noch jene Schotterbank, die in der Nähe der Donau zwischen Ács und Bábolna ungefähr 150 m hoch ge­ legen ist und deren über pontischen Schichten ausgebreitetes Material vorwie­ gend aus groben, nuß- bis straußeneigroßen Rollstücken besteht. Laut den in denselben enthaltenen Gesteinen, sowie auch seiner Situation nach schließt L ó c z y , daß dasselbe aus den kristallinischen Massiven des Komitates Nyitra herstamme. Es dürfte demselben wahrscheinlich ein pliozänes Alter zukommen. Am Ende dieses Kapitels zieht L óczy schließlich auch noch die BudapestéiSchotter in den Kreis seiner Betrachtungen hinein, wobei er der Meinung Aus­ druck verleiht, daß die höheren Schotterlagen bei Budapest, ebenso wie auch diejenige von Ercsi zu jener Zeit, als das kleine und große Alföld mit einander durch die Donau noch nicht verbunden waren, ihr Material durch von Oberungarn herabströmende torrentielle Zuflüsse erhalten haben mochten. Die Ausge­ staltung des Mittellaufes der Donau fällt hierauf nach L óczy ins obere Pleistozän und hieher gehören dann die bei Budapest ca. in einer relativen Höhe von 30 m befindlichen Flußterrassen mit Elejrfias pnmigenius. L óczy ging aber in Verfol­ gung dieses Themas noch um einen Schritt weiter und richtete in dieser schönen paläogeographischen und hydrographischen Studie seinen Blick auch noch auf die am Fuße der Alpen befindlichen steierischen Täler, sowie auch auf die Schotterfelder des Wiener Beckens mit dem Bestreben, dieselben soweit es das vorliegende paläontologischo Beweismaterial gestattete, in verschiedene Stufen einzureihen. Alle diese Beobachtungen und kritischen Betrachtungen faßte L óczy in einer synchronistischen Tabelle zusammen, in welche sämtliche Schot­ tervorkommen zwischen der Donau und Drau aufgenommen worden sind. Damit

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

215

stellt uns Autor ein übersichtliches und beredtes Bild vor die Augen, das gewiß allen künftigen Forschern eine wertvolle Basis darbieten wird. Der Boden des Balaton selbst war zu Ende der pontischen Zeit noch trocke­ nes Festland; während der levantinischen Zeit stellten sich jedoch starke D i s ­ l o k a t i o n e n ein, an welchen nach Ablagerung des E. antiquus (E. meridionalis) Schotters, vier nebeneinander liegende Einsenkungen entstanden. Der höchste Wasserstand des Ur-Balatons betrug 110 m, demnach 6 m mehr, als sein heutiger mittlerer Spiegel (104*57 m) und in dieser ungefähren Höhe liegen seine pleistozänen Seeablagerungen (Lithoglyphus, Planorbis etc.). Ebenso war auch das nördliche Ufer des Balaton ein Morast, wie dies die daselbst befindlichen 6—7 in über dem heutigen Wasserspiegel gelegenen pleistozänen Süßwasserkalksteinbänke beweisen. Pleistozäne Ablagerungen mit denselben Faunen von fluviatilem, morastoder binnenseeartigem Charakter befinden sich auch im Untergründe des Bala­ tonsees, wie dies die von der Plätte aus geleiteten 5—14 m tiefen Bohrungen erwiesen haben (Planorbis umbüicatus, Vivipara vera, Limnaea peregra, Litho­ gly phus naticoides, Pisidm m fossarium, Neritina danubialis, Sphaerium corneum, Anodonla cygnea). In einer Tiefe von 5—7 m stieß man bei dieser Gelegenheit

auf ein Torflager, das als ein Zeichen für einen unter dem heutigen liegenden tieferen Wasserstand betrachtet werden kann. Für die Entwicklungsgeschichte des Balaton ist es von Wichtigkeit, daß diese pleistozänen Sedimente, unter völ­ ligem Ausschluß der levantinischen Stufe, unmittelbar über den pontischen Schich­ ten gelegen sind. Ferner ist noch zu bemerken, daß sich in den in SW—NO-licher Richtung nebeneinander liegenden, jedoch anfangs voreinander noch getrennten kleinen Becken allmählig auch kontinentaler Schutt angehäuft hat, infolge des­ sen an den von Moor überzogenen Seerändern bloß wenig Raum für einen offenen Wasserspiegel erübrigte. Die pleistozäne Zeit hinterließ aber auch F e s t l a n d s b il d ü n g e n , und zwar Flugsand, Schotter, bohnenerzführenden Ton, Löß, Morastböden und Moore. Die Denudation des festen Landes dagegen wird durch das zahlreiche Vorhandensein von geglätteten Steinen, Dreikantnern und Fels-Windschliffen bezeugt. Alle diese Erscheinungen und Gebilde schließen sich auf das Engste an die pleistozänen fluviatilen und Seeablagerungen an, von denen sie aber weder in horizontaler, noch in vertikaler Richtung scharf abgetrennt werden können. Deshalb meint auch L ó c z y , daß die Stratigraphie der pleistozänen Ablagerun­ gen in der Umgebung des Balaton heute noch nicht streng durchgeführt werden können. F l u g s a n d tritt besonders in den Komitaten Zala und Somogy in größeren Flächen auf und zwar so sehr dominierend, daß neben ihm Löß garnicht zu beobachten ist, welcher Umstand wohl auf die hier ungehindert fegenden starken Nordwinde zurückgeführt werden kann. Der Sand selbst entstammt den ausgereuterten pontischen Sandschichten und sind es besonders seine feine­ ren Teile, die selbst auf die höchsten Terrainstellen, insbesondere auf die Basaltplateaux hinaufgeweht wurden. Im Komitate Somogy (Fonyód, Kaposvár) bildet der Flugsand gewaltige Lager, die speziell bei Kaposvár diskordant über dem Löß und bohnenerzführenden Tone liegen. Der auch bei uns sehr wohl bekannte eolische L ö ß besitzt im Bakony

D5 FRANZ SCHAFARZIK

eine hervorragende Verbreitung. Bemerkenswert ist aber vor allem der Umstand, daß der Löß auf der Veszprém—Fehérvárer Ebene an ganz bedeutenden Flecken gänzlich fehlt; ebenso vermißt man ihn an den N und W-Gehängen des Bakony. Im Komitate Zala tritt der Löß bloß in unzusammenhängenden Deckenpartieen auf, dagegen S-lich vom Bakony, also im «Schatten» der Nordwinde, bedeckt derselbe in mächtiger Decke das Land. Schon auf der Halbinsel Tihany, an den Hügeln des Szigliget und in den Mulden des kenesseer Ufers findet man typischen Löß, jedoch in noch bestimmterer Weise an den Südseiten der Somogyer Hügel. Inbezug auf seine Beschaffenheit muß zweierlei Löß unterschieden werden, und zwar einmal der an den höheren Gehängen und auf den Plateaux liegende feinere ungeschichtete Löß, und zweitens der sandig-grandige geschichtete Tal­ löß, von denen der letztere eigentlich bereits ein mit anderweitigen, durch die Denudation der umliegenden Formationen gelieferten Gesteinstrümmern ver­ mischter Löß ist. Zahlreiche ältere Talmulden, welche auf der ehemaligen pon­ tischen Oberfläche das Niveau der heutigen Wasserläufe übertieft haben, sind in dem darauffolgenden trockeneren quartären Klima durch den Löß wieder zugeweht worden, wie es z. B. die Lößtäler bei der Puszta Akarattya und Balaton-Aliga beweisen. Bezeichnend für das jüngere pleistozäne Alter des Löß ist der M a m m u t h f u n d von Zalaegerszeg, wo man an der Basis der Lößdecke, also unmittelbar über den pontischen Schichten auf das ziemlich unversehrte Skelett gestoßen war. Für den Tallöß ist es charakteristisch, daß derselbe ge­ schichtet und weniger kalkig ist, als der auf den Anhöhen befindliche, ebenso wie dal.» außer den Gehäusen der Trockenlandbewohner häufig noch Limnopliysaund Lithoglyphus Arten in demselben enthalten sind (Morastlöß H o r u s i t z k y ’s ) . Ferner kommen in der Umgebung des Balaton noch teils im Löß auskei­ lende Einlagerungen bildend, teils aber an seiner Basis, mitunter aber auch an seiner Oberfläche kalkfreie, dunkelbraune Eisenhydroxyd, oder zumeist ausge­ sprochene Limonitkügelchen, sog. B o h 11 e 11 e r z e f ü h r e 11 d e T o n e vor, die im Tale der Zala aufwärts schreitend immer zusammenhängender auf treten und schließlich sowohl in diesem, als auch im Kerka-Tale, also bereits an der steierischen Grenze dominierend werden. Hier an dem Übergange in die Steier­ mark vermißt man nun jede Spur vom vorhin erwähnten gelben Löß. L óczy äußert sich bezüglich der Entstehung dieses Bohnenerz führenden Tones nicht, obwohl es kaum fraglich erscheint, daß derselbe anders, als wie die gleichen Bil­ dungen im Banat und in Siebenbürgen zu Stande gekommen wären, nämlich durch den Einfluß größerer Feuchtigkeit und vermehrter Niederschläge. Im nächsten Kapitel, welches den h 0 1 o z ä 11 e 11 Bildungen gewidmet ist, erörtert L óczy die Entstehung der Sandflächen und die durch den starken Wind hervorgebrachten Veränderungen, ferner die Ausgestaltung der Balaton­ ufer, den in den Balaton fallenden Staut), den Seeboden, die Moorböden und das um den See *gelegene Kulturland. Alle, diese Gebilde sind beivits von den ’ o gegenwärtigen physikalischen Verhältnissen abhängig und in erster Linie als das Resultat des heutigen Klimas zu betrachten, weshalb von einer systemati­ schen Besprechung derselben an dieser Stelle Abstand genommen werden mag und sei es daher gestattet diesbezüglich auf das demnächst auch in deutscher Sprache erscheinende Originalwerk zu verweisen. Aus der Reihe dieser Erschei­ o

o

-

•

L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON.

217

nungen erwähnen wir bloß die jährlich einsetzenden, an Stärke der nordadriatischen Bora gleichkommenden Nordwinde, die im Balatongebiet eine nicht zu unterschätzende geologische Holle spielen. Durch sie, resp. durch den gleich­ zeitig aufgewirbelten Flugsand werden die einzelnen Schotterstücke poliert, sie verursachen die Entstehung der Kantengeschiebe und der Felswindschliffe, die besonders auf dem Hochplateau von Tapolcza zwischen Haláp und Sümeg so häufig angetroffen werden, wie z. B. in der Gobi-Wüste. Von hervorragendem In­ teresse ist es ferner, wie die zur levantinischen Zeit durch Einsenkungen entstan­ denen 4 kleineren Becken duieh den Wellenschlag sich zu einem g r o ß e n S e e vereinigen konnten, von dem heute nur noch der kleine Balaton bei Keszthely abgesondert ist. Der am Seeboden befindliche Schlamm, der 10—13, stellen­ weise — so an den Zalaer Ufern — selbst 25 m stark ist, ruht unmittelbar über den pontischen Schichten, wie es die vom Bohrschiffe aus unternommenen Probe­ bohrungen ergeben haben. Aus der petrographischen Untersuchung dieses Schlam­ mes geht hervor, daß sein Material völlig mit jenem feinen eolischen Staube über­ einstimmt, den L ó c z y in eigens auf Flößen exponierten und mit Wasser gefüll­ ten Gefäßen zwei Jahre hindurch aufgefangen hat. Der aus der Athmosphäre alisinkende Staub liefert jährlich eine 0'72 mm starke Schichte und mit Zu­ grundelegung dieser Date berechnete L ó c z y , daß zur Bildung der am Seeboden befindlichen, durchschnittlich 3-25 m mächtigen holozänen Schlammschichte 8421 Jahre erforderlich gewesen wären. Eine analoge Rechnung ergab für ein 10 m mächtiges, in der Nähe des Balaton gelegenes Berglöß-Lager eine Bildungs­ zeit von etwa 22,437 Jahren. Nun folgt die systematische Beschreibung der Bohrproben und deren svstematische ZusammenstellungO in Tabellen,7 aus denen ersichtlich ist. daß sich %j unter dem holozänen Schlamme noch ein tieferer, älterer Schlamm befindet, der an vielen Stellen, wTie z B. zwischen Boglár und Fülöp von der Seemitte ab­ wärts zwischen 4—8 m pleistozäne Faunenreste ( Lithoglyphus naticoides, Valvata piscinalis , Anodonta ci/gnea etc.) und von da ab zwischen 8—10 m Tiefe ähn­ liche, aber auch pliozäne Arten (Limnocardium ricinum, L. decorum) in reich­ licher Menge geliefert hat. Unter dem pleistozänen Schlamm erreichte der Boh­ rer an vielen Stellen Bachschotter, welcher von dem in der Umgebung gewesenen altpleistozänen Wüstenschotter hergestammt sein dürften, wie man dies auf Grund eines im Alsóörsei’ Seebecken aufgefundenen Kantengeschiebes wohl anzunehmen berechtigt sein darf. Schließlich werden die Resultate der Bestimmungen J o s e f P a x t o c s e k s mitgeteilt, die derselbe an den K i e s e l a l g e n des Balatonschlammes ausge­ führt hat; dieselben ergeben im Ganzen 356 recente Bazillarien-Arten und \ arie­ täten. G. L á s z l ó bespricht in einem besonderen Kapitel T o r f - u n d Mo* r a 8 t b ö d e n der Balatonumgebung, die im Soinogyer Komitate 2—3, um den kleinen Balaton herum 2—4, und südlich von Tapolcza ebenfalls 2—4 m mäch­ tige Torfschichten in sich bergen. R. B a l l e n e g g e r und G. L á s z l ó fixieren end­ lich auch noch vom agrogeologischen Standpunkte die B o d e n t y p e n der Umgebung des Balaton und zwar 1. den braunen Mezőség-Boden (in den bis zum Balaton reichenden Einbuchtungen des Großen Alföld), 2. die braunen Waldböden (Somogyer Hügelland), 3. die ausgebloieliten Waldböden (an den NW-lichen

•218

V EREIN S-N ACH RICH TEN.

Gehängen des Bakony), 4. die Wiesen-Tonböden und die Torfböden (Ablage­ rungen in stagnierenden Sumpfgewässern) und 5. die Skelettböden (durch Ver­ witterung des Grundgebirges entstandene Rohböden z. B. zwischen Fűzfő und der Akarattya Puszta). Zum Schlüsse bringt noch L óczy eine Abhandlung über die Q u e l l e n in der Umgebung des Balaton, indem er alle die in dem durchforschten Gebiete auftretenden Quellen nach ihren geologischen Positionen anführt, wofür ihm alle jene Dank zollen werden, die sich mit der Hydrologie der Balatongegend zu befassen gedenken. Budapest am 1. Oktober 1918. Dr. F ranz S cha farzik .

VEREINS-NACHRICHTEN. Mitteilungen ans den Faehsitzungen. ci) 5. No v .

1918. 1. Vorsitzender Prof. Dr. F ranz S chafarzik eröffnet die Sitzung und begrüßt die nach Ablauf der SommerierK n zum erstenmale versammelten Fach­ genossen. Er veranlaßt sodann die Verlesung der amlichen Mitteilungen des Se­ kretariats. Hierauf übergibt er das Präsidium dem Vizepräsidenten Dr. T homas v. S zontagh und bespricht in seinem Vortrag « Ü b e r n e u e r e M i n e r a 1F u n d o r t e i n el er U m g e g e n d v o n B u el a p e s t>> mehrere seltene Minerale führende Gesteine, namentlich einen Glimmerschiefer mit Sillimanit und einen Granulit mit Cyanit von Czinkota, welche als pleistozäne Gerölle von der Donau dorthin verscheppt wurden, ferner einen aus Zirkonkristallen reichen Rhyolittuff, welcher zufolge einer vulkanischen Aschen-Eruption zwischen die sarmatischen Kalksteinbänke bei Kistétény gelangte. Ehrenmitglied Dr. L u d w ig v . L óczy erwähnt, daß Aschen-Eruptionen ohne Lavaergüsse im Bakonygebirge auch in früheren Perioden, u. zw. den Pachycarelien-Tuffen Süd-Tirols entsprechend im oberen Muschelkalk stattgefunden haben. — Die ausgedehnten Schottermassen der transdanubischen Gebiete führt e*r mit Suess auf die* Gebirge Mährens zurück, die Schotter bei Budapest stammen jedoch wahrscheinlich aus den nordungarischen Gebirgen, u. zw. während einer Wüsten-Epoche. Vortragender erwidert hierauf, daß die vorgelegten Gesteine einem Typus entsprechen, welcher oberhalb Wien im "Waldviertel ansteht, also tatsächlich einer Mähren benachbarten Gegend herstammen. Prof. S chafarzik übernimmt hierauf das Präsidium, und ersucht Herrn Dr. M ichael R ózsa , seinen Vortrag abhalten zu wollen. Dr. R ó z s a spricht eingehend über die S t a m m s c h i c h t e n d e r j ü n g e r e n Z e c h s t e i n s a 1 z e u n d <1 e r e n p o s t li u m e U m w a n d1 u n g e n. Vorsitzender erwähnt in seinem Resumé, daß er aus eigener Erfahrung wisse, wie schwierig es sei, sich zwischen den äußerlich sehr ähnlichen Schichten

V E R EI X S- X A C'HRI CH T E X .

219

der verschiedenen Salzarten zurecht zu finden. Vortragender verwirft die Ochseniussche Erklärung, und zeigt, wie die Verhältnisse durch tektonische Niveau­ änderungen, ferner durch die auslaugende Tätigkeit der desceedenten Gewässer wiederholt gestört und die Salzstöcke umgewandelt worden sind. Vortragender betrat bei der Besprechung dieser Frage in mancher Hin­ sicht seine eigenen Wege, und verdient deshalb volle Anerkennung. 8. Schließlich bespricht Bergingenieur Á rpád v . Z sig m o x d y die E i s e n ­ e r z - V o r k o m m n i s s e G r i e c h e n l a n d s , u. zw. I. den Zug von Attalanta-Psakna, II. denjenigen von Kakosalesi, III. die Eisenerze westlich von Athen, IV. die Erzlager der Insel Seriphos und V. diejenigen der Insel Amorgos. Er schließt seinen Vortrag mit der Bemerkung, daß die politischen Umwälzungen des Balkans dem Eisenerzbergbau förderlich sein werden. Ehrenmitglied Prof. Dr. A x t o n K och sieht in den besprochenen Erzlagern Analogien zu denjenigen, welche ihm aus der Fruska Gora bekannt wird. Auch dort treten die Erze an der Grenze des jüngsten Kreidekalkes und des Serpentins auf, und dürften gelegentlich der Umwandlung der Pikrite und Lherzolite in Serpen­ tin durch die Einwirkung des freiwerdenden Eisens auf den Kalk zustande ge­ kommen sein. b) A m 3. D e z e m b e r 1913. 1. Prof. Dr. G y . v . S zádeczky erstattet seinen Bericht über den im Sommer 1. Jahres in Kanada versammelten XII. internationalen Geologen-Kongreß, an dem er sieh als Vertreter der kgl. ung. Regierung, der Universität Kolozsvár und der Ungarischen Geologischen Gesellschaft beteiligt hatte. Der Kongreß tagte vom 7—14. August in Toronto, die Exkursionen fanden vom 23. Juli bis Ende September statt. Auch die größeren Städte hatten den Kongreß zur Besichtigung ihrer Sehenswürdigkeiten eingeladen, wodurch den Teilnehmern eine glänzende Gelegenheit geboten wurde, sich nicht nur über die geologischen Verhältnisse der bisher erforschten Teile Kanadas, sondern auch über den Reichtum und die rapide Entwicklung der Hauporte dieses Landes zu orientieren. Der Kongreß zählte 1200 eingeschriebene Mitglieder, von denen jedoch nur 500 erschienen waren. Vortragender schildert in Kürze den Verlauf der Sitzungen und die Ausflüge, an denen er sich beteiligt hatte. Zuerst wurde das nördlich vom Huron und Ontario unlängst entdeckte, derzeit ergiebigste Nickelerz-Revier der Welt (Sudbury, Cobalt, Porcupin) besucht, woselbst auch reiche Silber-, Gold-, Eisen- und CobaltMinen vorhanden sind. Im zweiten Ausflug wurden die alkalischen Eruptivgesteine der Monteregian-Hügel in der LTmgegend von Montreal, — im dritten die glazialen Ablage­ rungen des Don-Tales bei Toronto besichtigt. Der vierte durchquerte das ganze Land bis zur Insel Vancouver im Stillen Ozean und bot ein sehr instruktives Bild über den Bau der Cordilleren. Im westlichen Zuge dieser Gebirgskette er­ kannte Vortragender eine Reihe von Gesteinen, die ihn an die Eruptionen der Bihar- und Vlegyásza-Gebirge erinnerten. Außer den Kongreßexkursionen hatte Vortragender auch noch den Niagara und den Yellowstone Nationalpark besucht.

220

V ICR EI NS-N A CH RICIIT E N .

2. Prof. Dr. A. v. ’S i g m o n d hob in seinem Vortrag über die mechanische und physikalische Bodenuntersuchung auf Grund eigener und von anderen Auto­ ren publizierter Erfahrungen die wissenschaftliche und praktische Bedeutung dieser Methoden hervor. Die mechanische Analyse gestattet nur in extremen Fällen praktische Schlüsse. Viel wertvoller für die Beurteilung des Bodens sind die unter gewissen Umständen konstanten physikalischen Eigenschaften, wie Festigkeit, Plastizität, Adhäsion und Kohäsion desselben. Über den jeweiligen physikalischen Zustand des Bodens liefert das Studium der variablen physikalischen Eigenschaften nützliche Auskünfte. Diesbezüglich bespricht Vortragender diesmal nur die zur Bestimmung des Porenvolums, der Wasser- und Luit-Kapazität und der Schwankungen des Wassergehaltes geeigne­ ten Methoden, deren praktische Bedeutung durch die Erfahrung erwiesen wurde. Im Laufe des Vortrages wurden sowohl die Apparate, als auch die Arbeitsmetho­ den demonstriert. 3. Kgl. ung. Geolog. Dr. K. B a l l e n e g g e r hält an seiner im diesjährigen Hefte No. 7—Í) des Földtani Közlöny veröffentlichten Aufsatz anknüpfend einen Vortrag über die Klassifizierung der Böden. Die Beschaffenheit des Bodens ist abhängig 1. vom Gestein, aus welchem der Boden entsteht, 2. von den Vorgängen, durch welche die Gesteinspartikel für die Vegetation günstig umgewandelt werden. Letztere wurden früher nicht gebührend beachtet, was zur Folge hatte, dal.» Bodenarten sehr verschiedener Natur in einer Klasse zusammengefaßt wurden, nur aus (U m einen Grunde, da sie aus dem nämlichen Gestein hervorgegangen sind. Nach Besprechung der Bolle dieser Faktoren weist Vortragender auf die Schwierigkeiten hin, mit welcher die natürliche Einteilung der Böden verbunden ist. Die bisherigen Versuche beruhen sämtlich auf einer bestimmten Eigenschaft o o des Bodens oder auf einem bestimmten Faktor seiner Entstehung, während ein natürliches System alle wichtigen Faktoren berücksichtigen muß. Ein solche? System wurde von den Agrogeologen der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt aus­ gearbeitet und angenommen. Der Ausgangspunkt desselben ist die Beobachtung, daß sich in jedem Boden verschiedene Horizonte unterscheiden lassen, zwischen denen ein genetischer Zusammenhang besteht. Die eigentümlichen Merkmale der einzelnen Horizonte und ihre stets identische Lagerung gestatten in Ungarn die Unterscheidung folgender weitverbreiteter Typen: grauer Waldboden, brauner Waldboden, Wiesenboden und prismatischer Sodaboden. Nach einer kurzen Darstellung der Morphologie und Genesis derselben bespricht Vortragender seine eigenen, mit wässerigen Bodenauszügen vorgenommenen Versuche, deren Resultate im 7—9. Hefte des Bandes 43 unserer Zeitschrift veröffentlicht worden sind. Diese Resultate liefern neue Beweise dafür, daß die in der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt übliche Einteilung der Boden allen Anforderungen gerecht wird, welche an ein natürliches System gestellt werden können. In der nachfolgenden Diskussion äußert kgl. ung. Geologe und Chemiker Dr. B. v. H o r v á t h gegen die Klassifizierung der Böden auf Grund der elektrischen Leitungsfähigkeit ihrer wässerigen Auszüge seine Bedenken, die er dreifach motiviert. 1. Die von B a l l e n e g g e r publizierte Tabelle (Földtani Közlöny, Jahrg. 1913, pag. 317) gibt für die Leitungsfähigkeit der verschiedenen Typen folgende Grenzwerte an:

221

VEREIXS-XACH HICHTEN.

Grauer Waldboden Brauner Waldboden

(4) K 10*’ ...................... 18*4— 49*8 (2) « 7.VG— 138'4 (2) « 7 1-8- 77-7 Schwarzer Wiesenboden (1) « ........................ 51’9 Brauner Wiesenboden (7) « ........................ G9'2— 203 Sodaboden (2) « ........................ 17G —1364 Die in () stehenden Zahlen geben an, wieviele Proben untersucht wurden. Nach dieser Tabelle fallen die Werte verschiedener Typen zusammen, wonach ihre strenge Unterscheidung auf Grund ihrer Leitungsfähigkeit zweifelhaft erscheint. Es bestehen nämlich folgende Möglichkeiten: Brauner Waldboden Brauner Waldboden

= - Brauner Wiesenhoden = Brauner Wiesenboden = Sodaboden.

Brauner Wiesenboden

2. Redner hatte von der agrogeologischen Klasse der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt gleichfalls Bodenproben erhalten, aus denen er unter genauer Ein­ haltung der Vorschriften von Gedroic Lösungen herstellte. Letztere wurden mit zweierlei Elektroden bei 18° in einem Thermostat untersucht, dessen maxi­ male Temperaturschwankung + 0*05 ° beträgt, wobei sich nachstehende mittlere Werte ergaben: Grauer Waldboden Brauner Waldboden

K 10'“.......................................... 80'3 « ........ stand nicht zur Verfügung «

88-23"

Schwarzer Wiesenboden Brauner Wiesenboden

« «

..........................................

'i i i i bodaboden

«

........................................ Ji 3G9‘.‘ . .. „. I 290’9b

1 33 ’75

159"65

Es fällt bloß die Leitungsfähigkeit des braunen Wiesenhodens zwischen die von Ballenegger angegebenen Grenzen, während alle sonstigen Werte ab­ weichen. 3. Die Gruppierung der Boden wurde auf das Verhalten des obersten Ho­ rizontes basiert. Die Leitungsfähigkeit ist jedoch in verschiedenen Tiefen ver­ schieden. Redner fand bei seinen Untersuchungen an einem schwarzen Wiesen­ boden folgende Werte: 0 - 10 cm Tiefe K 10“..................................................... 10— 20 20— 30 3 0 - 40 60— 70 80—100

« « « « «

« « « « «

« « « « «

188-75 98-27 80-90 72-70 75-79 56-38

Wird nun die Reihenfolg«* der Bodenschichten künstlich veränd« rt, so tritt gleichzeitig auch in der Leitungsfähigkeit der ob«jrsten Schichte eine Änderung ein.

22*2

VER EI NS - NACH R ICH T E N .

Als Redner zur Nachahmung der Einwirkung des Pfluges gleiche Mengen der Schichten 0—10 und 10—20 vermischte, erhielt er den Wert 114*67, die Mischung der 3 Horizonte 0—30 ergab 105*55. Redner gelangt also zu dem Schlüsse, daß eine Klassifizierung der Böden nach ihrer Leitungsfähigkeit zur Zeit wenigstens kaum durchführbar erscheint. Prof. Dr. A. v. ’S igmond bemerkt, daß die Untersuchungen der Herren B allenegger und H orváth einander nicht widersprechen, da sich die Diffe­ renz lediglich auf die Auffassung und Deutung der Resultate beschränkt. B al­ lenegger hatte die extremen Werte als nicht typische absichtlich weggelassen, überdies behauptet er nicht, daß die untersuchte Eigenschaft ein Kriterium der Bodentypen wäre, sondern nur soviel, daß sie für dieselben charakteristisch sei. Die Typenverschiebungen H orvatii’s sind lediglich Ausnahmen, und beziehen sich auf Proben solcher Boden, an deren Oberfläche eine Konzentration der Salze erfolgt ist. Schließlich wird zwar der Boden durch den Pflug verändert, doch läßt sich dies nur durch eine sofortige Untersuchung feststellen, da sobald die oberste Schichte reif ward und die Verdunstung eingreift, das alte Gleichge­ wicht von neuem zustande kommt. c) A m 7. J ä n n e r 1914.

1. Dr. B. v. H o r v á t h lieferte in seinem Vortrag über die quantitative Be­ stimmung des Mangangehaltes der Böden auf Grund eigener Messungen den Nachweis, daß sich das Mangan in den Böden mit Hilfe der bisher gebräuch­ lichen Ammoniak- und Acetat-Verfahren qualitativ nicht genau bestimmen läßt. Vortragender bespricht sodann seine kalorimetrische Methode, die eine rasche und sichere Feststellung des Mangangehaltes ermöglicht. Das Wesen seines Verfahrens besteht darin, daß das Mangan mittels Persul­ fat zu Permanganat oxydiert wird, dessen Konzentration sich durch Vergleichen mit einer Permanganatlösung von bekannter Konzentration auf kalorimetrischem W7ege leicht feststellen läßt. Vortragender ergreift die Gelegenheit, einen Berechnungsfehler zu berich­ tigen, der sich in seine in den Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kgl. ung. geo­ logischen Reichsanstalt für 1911 und 1912 veröffentlichten Bodenanalysen eingesclilichen hatte. Bei der Berechnung der Grammäquivalente berücksichtigte er nämlich nur die in Salzsäure lösliche Kieselsäure und vernachläßigte die in Natronlauge lösliche Kieselsäure, die nach Prof. Dr. ’S i g m o n d ebenfalls rnitgerechnet werden soll. Hiedurch ist der loc. eit. angegebene hohe Wert des Oxygen restes erklärlich. *2. Dr. G y . W e s z e l s z k y hält einen Vortrag über die Radioaktivität der Thermen von Iierkulesfürdo. Die aus kristallinischen Schiefern hervorbrechen­ den Quellen: Ferenc, Erzsébet I., Erzsébet II. und Szapáry besitzen die gleiche Radioaktivität, wie die durchschnittlichen ungarischen Mineralquellen, d. h. 0*1—0*5 x 10-1' Millicurie. Sie enthalten ]/.,S. Die aus Kalksteinen hervorbre­ chenden Quellen: Lajos, Herkules und Károly enthalten hingegen kein / / 2.S', eie sind bedeutend aktiver als die ersteren und erreichen ungefähr die gleichen Werte, wie die Thermen des Gellérthegy in Budapest. Vortragender fand nachstehende Resultate:

223

V ER EIN S -N A C H RICHTEN.

I.

Aua Rassischen Schiefem hervorquel­ lende Thermen mit H 2S

II.

Aus Kalkstein hervor­ quellende Thermen ohne H 2S

Ferenc Q uelle................ 0‘10 x 10-f! Millicurie Erzsébet I. Quelle . . . . 0‘23 x 10-fi « Erzsébet II. Quelle . . . . 0-34 x 10-r> « Szapáry Q uelle.............. 0*33 x 10-fi « Lajos Quelle ................ 1*44 X 10-,! Herkules Quelle .......... 2*51 x 10_K Károly Quelle................ 6 59 x 10~(i

« « «

Die schwankende Temperatur der untersuchten Thermen ist die Folge verwickelter hydrostatischer Verhältnisse, namentlich der Vermischung des aufsteigenden warmen und zusickernden kalten Wassers, welche durch die künst­ liche Stauung der Quelle in einer Höhlung unweit ihres Austrittes hervorgeru­ fen wird. Vortragender sieht keine Veranlassung zur Annahme eines juvenilen Ur­ sprunges dieser Quellen. Der H 2S Gehalt der ersten Gruppe stammt offenbar von den Schwefelerzen der liassischen Schiefer her, während die höhere Aktivität der zweiten auf radioaktive Ablagerungen zurückzuführen sein dürften, welche sich in den Hohlräumen des Kalksteines angesammelt haben können. Im Laufe der Diskussion macht Ehrenmitglied Prof. Dr. L. v. Lóczy auf die in der Sitzung des balneologischen Kongresses zu Madrid unlängst vorge­ tragenen Untersuchungen des Professors Maureau über die Radioaktivität der französischen Mineralwasser aufmerksam, deren Resultate in der Revue Scientifique erscheinen werden. Die Untersuchungen in Herkulesfürdő wären am zweckmäßigsten während der Wintermonate durchzuführen, da in dieser Jahres­ zeit der störende Einfluß des Badesbetriebes ausbleibt. Die ähnliche Akti­ vität der Thermen von Herkulesfürdő und Budapest läßt sich nicht etwa durch die geologischen Verhältnisse erklären, da der tektonische Aufbau beider Ge­ biete wesentlich verschieden ist. Vorsitzender Vizepräsident Dr. Th . v . S z o n t a g h erwähnt, daß die zeit­ weise bemerkbare Trübung der Quellen dem Cserna-Bach zuzuschreiben ist, dessen Wasser — wenn es eine gewisse Höhe erreicht — durch die Klüfte des Gesteines in die Kanäle der Thermen gelangt. Es ist sehr erfreulich, daß das kgl. ung, Ackerbauministerium dem Vortragenden die Durchführung seiner Unter­ suchungen ermöglichte. Hochinteressant wäre es nun, wenn auch das kgl. ung. Finanzministerium das Studium gewisser Thermen, z. P>. derjenigen des FerencSc-hachtes in Selmecbánya veranlassen würde.

GEOLOGISCHE NACHRICHTEN. 1. Franz Schafarziks’ Gedenkrede über weil. Johann v. Itöckli. In der Sitzung der III. Klasse der Ung. Akademie der Wissenschaften zu Budapest hat am 23. Februar Dr. F r a n z S c h a f a r z i k , korr. Mitglied eine Gedenk­ rede über weil. J o h a n n B ö c k i i von N a g y s ú r , dem korr. Mitgliede der Akademie gehalten. Diesem Vortrage, in welchem nicht nur die eigene Tätigkeit v. B ö c k h 's auf dem Gebiete der ungarischen Geologie gewürdigt wurde, sondern auch die vielfachen Beziehungen zwischen seiner wissenschaftlichen Persönlichkeit und der Entwicklung der k. ung. geologischen Anstalt eingehend erörtert worden sind, wohnten außer mehreren Familienangehörigen zahlreiche Mitglieder der ung. Akademie der Wissenschaften, ferner die [Mitglieder der kön. ung. geologischen Anstalt, sowie auch der ung. geologischen Gesellschaft an. Der mit Beifall angehörte Nekrolog wird demnächst mit dem Bildnisse des Verewigten in der Reihe der Gedenkreden der I ng. Akademie der Wissenschaften erscheinen.

2 . Todesanzeige Dr. Eduard S u e s s ’. Am 20. April d. J. ist der weltbekannte Geologe, gew. Professor an der ersten geologischen Lehrkanzel der Universität zu Wien Dr. E d u a r d S u e s s in seinem 82. Lebensjahre in Wien verstorben. Seinem letzten Wunsch gemäß wurde der Verblichene, der seit langen Jahren auch der ungarischen Geologischen Gesellschaft als Ehrenmitglied angehörte, unter zahlreicher Begleitung namentlich von wiener Kreisen, am 29. April •"> Uhr Nachmittag zu Márcfalva im Sopronéi* Komitat (Ungarn) nach evangelischer Einsegnung zur ewigen Buhe bestattet. Die ung. Geologische Gesellschaft ließ sich aus diesem traurigen Anlasse durch ihren Präsidenten Dr. F r a n z S c h a f a r z i k , Professor an der technischen Hoch­ schule zu Budapest, die kön. ung. geologische Reichsanstalt dagegen durch Herrn Staatsgeologen Dr. V i c t o r V o g l vertreten, die im Aufträge ihrer Mandatare zwei Lorbeerkränze als sichtbares Zeichen der besonderen Hochachtung der ungarischen Geologen für den heimgegangenen Meister an seinem Sarge niederlegten. In der l i e i h e anderer Redner richtete unser Präsident F r a n z S c h a f a r z i k für die beiden ungarischen Delegierten, sowie auch im Namen sämtlicher ungarischer Geologen ; ’ 11 die am offenen Grabe versammelte Trauergesellschaft folgende Worte: .Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet ! Hochverehrte trauernde Anwesende! Als eine Abordnung der uikj. (IcoUuiiscltcu
225

GEOLOGISCHE N AC HRIC HTEN.

Tief ergriffen umstehen wir die sterbliche Hülle Prof. E d u a r d S u e s s ’ ! — Schier unfaßbar will es uns scheinen, den unvergeßlichen Führer nicht mehr unter den Lebenden zu wissen. War doch die Geologenwelt um mehr als 60 Jahre hin­ durch gewohnt, von dem nunmehr Verblichenen Belehrung zu erhalten und aus seinen unvergänglichen Werken W issen zu schöpfen. Seine überzeugenden Worte hallten weit über den Ihn umschaarenden Schülerkreis hinaus und haben, was den geologischen Bau und die Entwicklungsgeschichte unseres Planeten anbe­ langt in den entferntesten Kreisen Richtung gewiesen. In wahrer Bewunderung seiner über- und über vollwiegender Forscher-, Schriftsteller- und Lehrtätigkeit hat die ungarische Geologische Gesellschaft Ilm, den geistreichen Gelehrten vor fast dreißig Jahren zu ihrem Ehrenmitgliede erkoren. In seinen verschiedenen Schriften, namentlich aber in seinem «Antlitz der Erde» hatte der Verewigte die geologische Beschaffenheit unseres, von den Kar­ pathen umfangenen Vaterlandes zu wiederholtenmalen in tiefsinniger Weise erörtert. Der ungarische Boden war Ihm zu unserer wahren Freude entschieden ans Herz gewachsen und ebenso wehte auch uns aus seinem ganzen Wesen stets ein wohltuend warmer freundschaftlicher Hauch entgegen. Ungarns Boden war ihm so sehr lieb geworden, daß Er — um seine hochragenden Gedanken ungestört, sammeln zu können, auf Erden kein trauteres Plätzchen kannte, als Márefalva. Ferne vom weltstädtischen Getriebe konnte Er sich geistig so recht unge­ stört in den verwickelten Bau der vor Ihm liegenden und von der Terrasse seines Landsitzes aus sichtbaren Alpen vertiefen und von hier aus hat sein heller Seher­ blick auch das Gefüge ferner Kontinente, sowie auch das Innere der ganzen Erde bis zu bedeutenden Tiefen erschaut! Wir Ungarn fühlen es einer ganz besonderen Ehrung gleich, daß es der letzte Wunsch des allseits geliebten und verehrten Altmeisters war, an der Seite seiner bereits früher lieimgegangenen Lebensgefährtin in ungarischer Erde ruhen zu dürfen. Es mutet uns an, wie ein teures Pfand eines warm empfindenden Herzens, das liebevoll zu achten und hochzuschätzen unser aufrichtigstes Bestreben sein wird! Dieses Grab, die letzte Stätte im rastlosen Wandel seines ersprießlichen Lebens, auf dem stillen Weihacker von Márefalva sei uns hochverehrte Anwe­ sende ein Wahrzeichen, berufen die edelsten freundschaftlichen Gefühle zwischen unseren beiden so sehr aufeinander angewiesenen Schwesterstaaten rege zu er­ halten! — E d u a r d S u e s s ’ unvergänglicher und stets von liberalen Ideen getra­ gener Geist wird sich auf diese Weise weit über die engeren Fachkreise hinaus­ erheben und wird sich gewissermaßen hoch oben in lichtumfluteten Höhen zu einem vorbildlichen Symbol gestalten für die stets innigeren Beziehungen zwischen hüben und drüben! Gott segne die Manen und das hehre Andenken E d u a r d S u e s s ’ ! Diesen vorläufigen Bericht ergänzen wir nur noch dahin, daß die ungarische Geologische Gesellschaft ihres obengenannten illustren Ehrenmitgliedes in ihrer nächsten Jahresversammlung noch eingehender gedenken wird. Die Redaktion. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914.

15

A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselői az

1 9 1 3 — 1915. évi id ő k ö zk en .

FUNKTIONÄRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Präsident): S c h a f a r z i k F e r e n c dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. Józsefműegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára és az egyetemes s vegyé­ szeti szakosztály dékánja, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, BoszniaHereegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizepräsident): Io lói S z o n t a g h T am á s dr.. királyi tanácsos é s m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretär): P \ r r K á r o l y dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretär) : M a r o s I m r e , m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (K assier): A s c i i e r A n t a l , műegyetemi kvesztor.

A B a r la n g k u t a t ó S z a k o s z t á ly tisztviselői. Funktionäre der Fachsektiun für Höhlenkunde. Elnök (Präsident): L e n h o s s é k M i h á l y dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi nv. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizepräsident): B e l l a L a j o s , nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretär): K a d i c O t t o k á r dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (Ausschußmitglieder) /. A M a g y a r o r s z á g o n lakó ti szteletbeli t a g o k :

(ín

Fugám

ic o h n h a f te E h r e n m i t g l i e d e r . )

dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Li]k)trend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka­ démia r. tagja és a királyi magvar Természettudományi Társulat elnöke: a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2 . P a l l i n i I n k e y 1>é l a földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelezős a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. P u s z t a s z e n ' 1' g y ö r g y i és T e t é t l e n i D a r á n y i I g n á c dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. 1. I l o s v a y L a jo s

227 4. K och A ntal dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 5. K ren ner J. S ándor dr., m . kir. u d v a r i t a n á c s o s , t u d . e g y e t e m i n y u g . tanár

és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. (i. Lóczi L óczy L ajos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója ; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 7. T e l e g d i K o t h L a jo s, m . k. fő b á n y a ta n á c s o s , fö ld ta n i in té z e ti n y u g . főg eo ló g u s,

az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 8. S emsei S emsey A ndor dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 9. S á r v á r i és F e l s ő v i d é k i g r ó f S z é c h e n y i B é l a , v . b. t. t . , fő r e n d i h á z i t a g , nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár­ toló tagja. II. Választott, tagok. (Gewählte Mitglieder.) 1. E mszt K álmán dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. 2. F r a n z e n a u Á g o s t o n dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia levelező tagja. 3. H

o r u sitzk y

H

en r ik ,

m . kir. a g r o - f ő g e o l ó g u s .

4. K ormos Tivadar dr., m. kir. I.

o s z tá ly ú geológu s.

5. L i f f a A u r é l d r., m ű e g y e t e m i m a g á n t a n á r , m . k . o s z t á l y g e o l ó g u s .

6. L őrenthey I mre dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező és a

Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 7. Mauritz B éla dr., tudomány- és műegyetemi magántanár, a tudományegyetemen az ásvány- s kőzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. 8. P álfy Mór dr., m. kir. főgeológus. 9. S chréter Z oltán dr., oki. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 10. T i m k ó I m r e , m . kir. f ő g e o ló g u s . 12. T r e i t z P é t e r , m . k ir . a g r o - f ő g e o l ó g u s .

dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelezős a Magyar Földtani Társulat örökítő tagja.

12. Zimányi K ároly

15*

A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉKEMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. 1900. I. A d a t u k a z I z a v ö 1 g y f e l s ő s z a k a s z a g e o 1 ó g i a i v i s z u-

1903.

1906.

1909.

1912.

n v a i n a k i s m e r e t é h e z , k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l az o t t a n i p e t r o 1 e u m t a r t a 1 m ú 1 e r a k u d á s o k r a. II. A h á r o m s z é k m e g y e i S ó s m e z ő és k ö r n y é k é n e k g e o l ó g i a i v i s z u n y a i, k ü l ö n ö s t e k i n t e t t e l a z o t t a n i ]> e t r o 1 e u m t a r t a 1 ni ú 1 e r a k o d á s o k r a. Mindkettőt írta B öckii J ános . Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. B öckh ’s über ungarische Petroleumgebiete). D i e G e o l o g i e d e s T á t r a g e b i r g e s. I. E i n 1 e i t u n g u n d s t r a t i g r a p li i s c h e r Te i l . II. T e k t o n i k d e s T á t r a g e b i rg e s. írta dr. U iilig V ik tor . Megjelent a Denkschriften der mathematischnaturwissenschaftlichen Klasse der kaiserlichen Akademie der Wissen­ schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. A s z o v á t a i m e 1 e g é s f o r r ó k o n y h a s ó s t a v a k r ó l , mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta K alecsinszky S ándor . Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. K alecsinszky ’s über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. I) i e K r e i d e (II y p e r s e n o n-) F a u n a d e s P e t e r w a r d e in e r (Pétervárader) G e b i r g e s (Fruska-Gora). írta dr. P etiio Gyula Megjelent a Palaeontographica LII. köte­ tében, Stuttgart. 1906-bau. A z Érdél y részi É r c h e g y s é g 1) á n y á i n a k f ö 1 d t a n i v i s z o n y a i

és

é r c t e 1é r e i .

írta dr. P álfy Mór Megjelent a m. k. Földtani Intézet Evkönvvé­ nek XVIII. kötetében. Budapesten. 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. PÁlfy s über das siebenbürgische Erzgebirge).

229

Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választm ánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kim ondotta, hogy nem szívesen látja azt, ha a szerző u gyanazt a munkáját, am ely a F ö ld ­ tani K özlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai va gy külföldi szakfolyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani K ö zlö n y tisztelt munkatársait, hogy a választm ánynak ezt a határozatát figyelem be venni, s esetleges kívánságaikat m unkájuk benyújtásakor velem közölni szíveskedjenek. Ugyan csak a vá lasztm ány 1911 május hó 4-i ülésén engem et arra utasított, hogy ezentúl külön len yom atot

csak a szerző

határozott kívánságára készíttessek. A külön-

len yom atok költsége 50 példányonként és íven kin t 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. E gyebekben a társulat választm ányán ak a régi határozatai ér v é­ nyesek. Az írói díj 16 oldalas n y o m ta to tt íven kin t eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia v ag y olasz n yelvű fordítást 50, s a n ém et n y elv ű t 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tar tott v álasztm ányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb m unkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyom dai költsége a szerző 120 K -t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéziratot, m int a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani K ö zlö n y tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni v agy gépeltetni szíveskedjenek, úgy azonban, h ogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra irányadó a F ö l d ­ tani

Közlöny

szabályzat,

1911 évi 41. kötetének 578 — 590. oldalain közölt h e l y e s í r á s i

am elyet az érdeklődő munkatárs uraknak szívesen megküldök.

K elt Budapesten, 1914 február 20-án. A Szerkesztő Bizottság n e v é b e n : P a p p K ároly dr. elsőtitkár.

Zur gefälligen Kenntnisnahme. Der Ausschuß sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daß er es nicht gerne sieht, wenn ein Verfasser eine Arbeit, die im Föld tani K ö zlön y erschien, in demselben Um fange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Beschluß beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen W unsch des V e r f a s s e r s gelifert, u. zw. auf K osten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K ä 50 St. und pro Bogen. Die H erstellungskosten eines allenfalls gew ünschten Titelaufdruckes am U m ­ schläge sind besonders zu vergüten. Das Honorar beträgt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen überschreitenden Teiles von dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Februar 1914. Dr. K. v. P a p p erster Sekretär.

PÁLYÁZATI HIRDETÉS A SZABÓ-ALAPBÓL A Magyarhoni Földtani Társulat 1914 március 4-i választmányi ülése elhatározta, hogy a S z e n t m i k l ó s i S z a b ó J ó z s e f nevét viselő emlékalapítvány kamataiból 300 koronás nyilt pályázatot hirdet a « B u d a p e s t i H á r m a s h a t á r h e g y , K i s c e l l i f e n s í k és a R ó z s a d o m b k ö z é e s ő t e r ü ­ l e t r é s z l e t e s s z t r a t i g r a f i a i és t e k t o n i k a i k i d o l g o z á ­ s á r a». Akik eme munka elvégzésére vállalkozni hajlandók, szíveskedjenek ter­ vezetüket a Földtani Társulat titkári hivatalának (Budapest VII., Stefánia-út 14.) f. évi junius hónap 1-ig benyújtani. Budapest, 1914. március 15-én. A titkárság.

AZ I. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal K

ulcsár

K

álmán:

A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei

l a — c. Rhynchonella Hagaviensis B ö s e

..........................

54

............................................................................................................

71

2 a —e. Terebratula erbaeyisis P i c t ...............................................................................................................

72

3 a —c.

(Fiatal p é l d á n y ) .......................................................................

72

5 a — b. Nautilus semistriatus d'Orb. var. globosa P r i n z

4. Inoceramus xentricosus S o w .................................................................................................................... ................................................................

74

6 a — 6. Lytoceras tr i u m p l in u m H a u ........................................................................................................................

78

7 a —b. Arieticeras Bertrandi K

79

«

«

«

il ia n

73

.................................................................................................................

Valamennyi ábra természetes nagyságban, csupán az l a —c van kétszer nagyítva. Az eredeti példányok a m. kir. Földtani Intézet gyű jtem én yéb en vannak.

E R K L Ä R U N G ZUR TA FEL I. Seite K . K ulcsá r : Die Mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebirges l a — c. Rhynchonella Hagaviensis B ö s e

...................................... 150

................................................................................................. 1 6 6

2 a —e. Terebratula erbaensis P i c t .............................................................................................................. 167 3 a —c. « « « (Junges Exem plar) ................................................................ 167 4. Inoceramus ventricosus S o w .............................................................................. ..................................... 168 5 a — 6. N au tilu s semistriatus d'Orb. var. globosa P r

in z

..........................................................................

1 70

6 a — b. Lytoceras trium plinum H a u ........................................................................................................................ 173 7 a —6. Arieticeras Bertrandi K

il ia n

.................................................................................................................

175

Die Figuren sind in natürlicher Größe abgebildet, mit Ausnahme l a —c, die zweimal vergrößert sind. Die Originalexemplare sind in der Sammlung der Königl. Ung. niedergelegt.

Geolog. A nstalt

A II. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal K

ulcsár

K á l m á n : A G e r e c s e h e g y s é g k ö z é p s ő l i á s z k o r ú k é p z ő d m é n y e i ................................

l. Diotis janus M g h . (Kétszer n agyítva)

............................................................................................

2 a —b. Lytoceras Sutneri G e y . (Felényivel valamivel nagyobb)

.............................................

54 74

77

Az eredeti példányok a m. kir. Tudom ány Egyetem föld- és őslénytani intézet g y ű j­ tem ényében vannak.

E R K L Ä R U N G ZUR TAFEL II. Seite

Die Mittelliassischen Bildungen des G er ecsegeb irges........................................ 150 l. Diotis janus M g h . ( Z w e i m a l v e r g r ö ß e r t . ) ................................................................................................. 169

K. K

ulcsár:

2a —6. Lytoceras Sutneri G e y . (Etwas größer als die H älfte.) ............................................... 173 Die Originalexemplare sind in der Sam m lung des geol.-paleontologischen In stituts der Universität niedergelegt.

F ö ld ta n i Közlöny. — B a n d XLIV. k ö te t (1914).

Tafel I. tábla.

Klösz Gy. és Fia, Budapest. K l

K

^ erecse* üasz kövületek. Lias Fossilien aus dem Gerecsegebirge.

F ö ld tan i Közlöny. — B a n d XLIV. k ö te t (1914).

Tafel II. tábla.

Klösz Gy. és Fia, Budapest. Gerecsei liasz kövületek. Lias Fossilien aus dem Gerecsegebirge.