—
—
FÖLDTAN I KÖZLÖNY 7-8. FÜZET.
1912 JÚLIUS-AUGUSZTUS.
KÖTET.
XLII.
.AZ IJ.IVIDÉKÍ L'RÓBAFÜRÁSOK. írta:
— Újvidék szab.
gyjtkutak
A
város
kir.
Pálfy Mór 41
— 42.
annyira érdekesek
haladtak,
hogy
ismerése szempontjából,
szelvényben
észak-déli
Alföldünk
meg-
altalajának
eredményeit a következkben
fúrások
a
években vízvezetéki
nyugatra próbafúrásokat végez-
csaknem
fontosak
és
1911.
és
létesítése végett, a várostól
Ezek a próbafúrások, amelyek
tetett.
—
ábrával.
1910.
az
dr.
röviden közölni óhajtom.
A I.
sz.
próbafúrások helyeit a 41. ábrán közölt térképvázlat
fúrás azon a
ponton
Az
a budapesti fvonaltól.
XIV — XX. fekszenek.
sz.
Az Y
1
V.
sz.
XIII.
fúrásokat
sz.
elágazó
egymástól
Az
és a bajai vonal alkotta szögleten fúrták.
nes
ÉÉNy — DDK-i
fúrások iránya
vonalon vannak, míg a
majdnem egészen
tehát két részbl áll: az I IV., X., XII.,
fúrások
XIV — XX.
adatait,
—IV.
sz.
fúiások
fúrások
A
magasságban fekszenek
80
a XVII.
sz.
és
mellett
fiírás
mély aknát mélyítettek.
es
m
Feltn
a
messze, a fvonal
sz.
fúrások egy egye-
XIV
— XX.
sz.
közölt szelvény
irányából és a
A
iránytól
többi esnek,
oldalt
adatok a szelvény áttekint-
77
— 78
m
tengerszín
mélységig hatolnak
közvetlenül, attól
történt,
északi irányából.
egyenes
fúrások átlag
— 90
I
nem
—V.
IV., X., XII.,
közel
minthogy azok ezen
Az
vonal mentén
bajai
A 42. ábrán ÉÉNy — DDK-i
északi.
elhagytam, mert a szelvény irányán kívül
hetségét zavarták volna.
fvonal mentén
fúrás a
pedig a fvonaltól
fúrások
rögzíti.
zombori vasúti vonal elágazik
történt, ahol a
alig 8
— 10
le.
feletti
Ezenkívül
m-re egy
különbség mutatkozott
itt
4(J
szelvényében és az öblít módszerrel végzett fúrás szelvényében
m
akna
az s
ezt a
különbséget mindenesetre az öblít módszerrel való adatgyjtés tökélet-
lenségének rovására kell írnunk.
nyeiben legfelül
1
—
.j
m
A
IV-töl északra
lev
fúrások
vastagságban sárga szín iszapos
szelvé-
képzdményt
mely legjobban talán az átmosott löszhöz hasonlít (I). Ez alatt azután homokrétegek következnek, amelyek mint a XVII. fúrás mellett lev akna szelvénye bizonyítja vékony agyagrétegekkel váltakozlátunk, a
—
Fütdtani Küzlüny. XLII. küt. lOiS.
—
35
— 522
D!
Az öblít
nak.
rendszerrel fúrt fúrásokban
nem
agyagrétegeket
PÁLFV MÓR
mutatták
sárgaszínüek, lefelé azután szürkébe
pikkelyeket tartalmaznak
—
látható
(II).
természetesen
E homokrétegek
ki.
mennek
vékony
ezen
közelebb
a felülethez
A
Mindvégig apró csillámhomokréteg alatt mint a szelvénybl
egy kavicsos rétegcsoport
át.
—
következik a XII
XIX.
sz.
fúrá-
—
különböz fúrásokban 20 30 m mélyen értek el (III). A X. sz. fúi-ásban még nyomát sem találták meg. de a tle 400 m-re lev XII. számúban vékony rétegben megtalálták a kavicsot, amely alatt durva homok s azután ismét vékony kavicsréteg követközött, amelyet a
sok
A XIV. fúrásban a homokrétegek alatt a felszíntl mintegy 30 m-nyire 10 m vastagságban fúrták már át a tiszta kavicsréteget. A XV XVI. sz. fúrásokban a kavicsréteg közepette egy homoklencsét kezett.
—
st
találtak,
észak
XV.
vastagságát
és
—
is
ket is
—
18 m,
ebbl
XVI.
a XVI.
agyagréteg
ékeldik
is
sz.
fúrásokban
van
fúrásokban
sz.
a
is.
A
kavicsréteg a felszín
legmélyebben
hozzászámítva a közbetelepült agyag fúrás
sz.
a kavics-
ez az agyagréteg a kavicsréteg között folytatódik
s
a XVII. és XVIII.
felé
alatt a
még vékony
az utóbbiban
réteg fels része alá
táján
a tiszta kavics kb. 12
A
legnagyobb
s
homokrétege-
hol összes vastagsága miutegj^
éri el,
m.
és
kavicsréteg észak felé a XVII.
fúrásig nyúlik, ahol ismét felhajlik, de vastagsága
még
itt
a közötte
sz.
lev
agyaggal együtt 15 m, amelybl közel 10 m még a kavics. A 400 m-nyi}-e lev XIX. sz. fúrásban kavicsrétegnek már nyomát sem találták meg, hanem helyette homok van a megfelel helyen a fúiásban és egy vé-
kony agyagréteg, amely
A
kavicsréteg észak
felé és dél
szelvénybl tehát
homok
lencseszerüen
közé
a kavicsrétegek
folytatásába esik.
felé
elvesz,
és agyagréteg
települt
kétségtelenül
agyagrétegnek a
kitnik
hogy a
az,
közepe táján lehajlik
s
közéje
vagy ágyazva.
Ez a kavicslerakódás legjobban egy folyómeder átmetszetének felel meg. Kevésbé valószín az a feltevés, hog\- az esetleg eg\' kisebb medence kitöltése lenne ennek ellentmondanak különben az alábl) leírandó :
viszonyok
hidi-ologiai
A
is.
kavicsréteg alatt kiszélesed és elkeskenyed,
ékül vékonyabb és vastagabb homok és agyagrétegek következnek IV. Amíg azonban a déli részen fleg az agyag van túlsúlyban, addig északon a homok játszik lényegesebb szerepet. majd
teljesen ki is
A
IV.
sz.
fúrástól
délre
az
I
— III.
kép, amit az északibb fúrásokban láttunk. találjuk itt
már
már a
alatt
aUg
azt az átmosott löszszerü
felszínen sárga,
mintegy 20 1
— 1-5 m
közel 90 rétegeket
m
m
—
Ezen fúrásoknál
anyagot,
mint
majd szürke homok van
mélységig. Alatta
vastag
fúrásokban megváltozik az a
kavicsréteg
legfelül
északon,
nem
hanem
és ez tart a felszín
mindhárom fúrásban vékony következik.
Innen
lefelé
—
addig a
mélységig, ameddig a fúrások lehatolnak, túlnyomólag agyag-
találunk,
amelyek
közé
csak
alárendelten
van homokréteg
VasKapu
41. ábra.
Az újvidéki próbafiirások helyszínrajza. .3.5*
524
D:
közbetelepülve.
A
felismerhet 20
— 25
m
vastag agyagréteg következik,
sz.
(lla.).
áll
lev
a 20 m-nél I.
fúrásban
szin, néha
le,
alatt
hanem
részleteket és III.
II.
is
sz.
tartalmazó
íúrásokban
agyagréteg
között
m
egy 9
homokréteg van, úgy De nemcsak az agyagréteg fels szintje
lehajlik.
itt
az
és
alatt
és finom sárga csillámos
iszajj
ebben a fúrásban az
lehajlik
agyagréteg
az
szenes
agyagréteg a
az
kavicsréteg
hogy az agyagréteg
Ez
Ez
kavicsréteg alatt közvetlenül következik, de a legdélibb a
vastag íinom sárga
hajlik
minden fúrásban mely sárgás szürke,
kavicsréteg alatt egy jól jellegzett és
sárga, olykor rozsdavörös
finom agyagból
PÁLFY MÓR
azután
alatt
agyagrétegek és gyéren közbetelepült
szürkés
hasonló
agyag alsó határa és
szin
csillámos
már inkább
rétegek következnek, a melyek kifejldése
is.
szín homok-
sárgásszürke
hasonlít az észa-
kibb fúrások mélyebb szintjének anyagához. (IV.)
A
fúrások alkalmával több
legnagyobb
ponton találtak kövületeket, amelyek azonban a XII XVIII. sz. fúrások között feltái-t
része
—
kavicsrétegbl származik. Természetesen legtöbb került
lev
mellett
nyén
aknából.
— 15
A
el
a XVII. fúrás
kövületek elfordulási helyeit a fiírások szelvé-
számokkal jelöltem meg
ugyanazon sorrendben sorolom Kobmos Tivadak. t. kollegámnak hálás köszönetemet kell kifejeznem azon szíves fáradságáért, a meUyel az alább felsorolandó kövületek túlnyomó részét meghatározta.
is
1
az alábbiakban
E
fel.
helyen
s
dr.
AJ Kavicsi'éteg feletíi honiokréterjböl 1.
2.
XVI.
C. Pfe.,
mbl:
mbl
:
Sjiliaeriwii revicolmn IiEacb..
Siívcinca oblovya Deap., Síiccinea oblomja
K.,
i:ara hunrjarica 4.
— 21
Valvuta flnviatUis Colb., MelaneUa Hi>hntdri Fér. Kút, 30'70— 31'40 m-bl: l'lanorbis marginalus Deap., Vivi-
agonosloma 3.
19-GO— 35-80
fúrás.
Kút, 20
(II).
Kút, 31
Hazay.
— 33
m-hö\:
Planorins corncufi
He lix
(Trichio) sp.
Clausilia
?
Hcmisinus arindaris Fée.,
L.,
pumila
(Z)
íseritina sp.
ínmsversolis'?
B) 5.
sp.,
Kút, 33
— 36
A
m-böl
kavicsi-é(e{|bl (DL). :
Hclix (Trichia) marqinatus Mull., Bilhynia fed,
Zoiiiloides nitidus Mull.,
F'lanorhis corneus L., Planorbis
Valmla pisdnalü Mull., Valvatd mairoxioma sp.,
Hemüimis 6.
XVII.
Steenb.,
lÁllioglyphus
acictilaris Fée. sz.
fúrás
35-8— 3!)-5 m-bl:
Valtuda
fluviatilis
Colb.,
Unió Semseyi Halav. 7. XIX. sz. fúrás 30— 30-2 m-bl. (Homokból, de a kavicsréteggel egy szintbl) (Uaudlia sp., Succinefi oblnnga agonodonia K., PlcmorVivipara hungarica Hazay., Nerüinn
:
sp.,
525
AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK.
Valvala
bis spiroillis L.,
Valrata
Mull.,
j)iscinalis,
jlnuUililis
Colb.,
Lithoijlíjphtis naticoides Fér. 8.
XX.
sz.
fúrás,
ll'.j
— 37
mböl. (Minthogy
nem
pontos helye nincs megadva,
lehet
tudni,
a kövületek közelebbi
hogy azok elfordulási
helye a kavicsréteg szintája alatt volt-e vagy felette
Valvala
Steenb., 9.
Unin
.s/.tVor/u'.s
Kút.
Seyiisei/i
Kút,
10.
sp.,
L.,
Pimlium amnicum Mull. m-bl. (Kavicsréteg között lev agyagból)
sp.,
39"7
Vitriiia elonrjata
:
Helix sp., Limnophysa truncatula Mull., Valvata piscinalis Mull., Valvala macrostoma
Drap., Helix (Trichia)
Pkniorlds
'?)
— 40-2
:
Halav. 4:5
— 46
m-böl. {Kavicsréteg alsó részébl)
Vivipara Vu-
:
Nerühia sp., Lithogh/pltuíi naticoides Fér., Hemiüinus Esperi Fér. Hemibinns acicularis Fér., Unió sp., Viuipara sp. 11. XVII. sz. fúrás, 45 47 m-bl. (A kavicsréteg alsó részébl: kotinovici Frauenf.,
—
Zonitoides laiidvs Mull.,
Valvala
sp,,
Valvala fluviatilis Colb.,
Val-
vala macrostoma Steenb., Valvala piscinalis Mull., Bitltynia podwiensis
Neum.,
Hemisinus acicularis Fér.,
Lithogh/phus naticoides Fér.,
Melanella Holnndri Fér., Nerilina
t
ransversalis Ziegl., Corbicula flu-
minalis Mull., Unió Semsey Halav.
C)
XV.
12.
Limnaea bia
sp.,
sz.
sp. juv.
A
kavicsi-éteg alól
fúrásból, 52 (stagnalis,
L.
?),
Striatell a slriata Mvhi,. (jnv.),
Valvata
fluviatilis
Mull.,
Hydro-
Hrmisi7ivs acicularis Fér., Corbicula fluminalis Mull., (ValBilhynia, Hydrobia, Helix
vala, Hemisinus, Melánia, 13.
XVIII.
sz.
.50-2— 51'7
fúrás,
Unió Semseyi Halav., Unió 14.
Vivipara
XVIII.
sz.
fúrás,
sp.)
m-bl: Vivipara Pauli
Brus.,
sp.
52'7
— 65-5
m-bl: Planorbis corneus
L.,
sp.
15. XX. sz. fúrás. 57 Semsey Halav., Unió sp.
Ha
—55 m-bl:
(IV.).
—
(lü'S
m-böl:
Vivipara
Pauli Brus., Unió
a fennebbiekben felsorolt kövületeken végig tekintünk, akkor azt
hogy a kavics feletti rétegekbl oly fauna került ki, amelyet a diluviumhoz kell számitani(II.). Valószínleg ide kell számitanunk a XX. fúrásból kikerült <S. sz. faunát is, amelynek elfordulási helye 11 '5 m-tl 37 m-ig van megadva. Származhat tehát ez úgy a kétségtelen diluviumból, mint a kavicsrétegnek alább leírandó szintájából mégis a benne szerepl és diluviumra valló alakokat tekintetbe véve, valószínbb, hogy ide kell szá-
látjuk,
;
mitanunk, bár hasonló, a diluviumra utaló fajok a kavicsréteg ségtelen levanteiben
is
szerepelnek. (L. kövületek jegyzéke
5.
alatt,
és
a két-
12.
sz.)
526
D;
>
s
o E o
>
tsJ-
PALFY MOR
AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK.
A
kavicsréteg fels részébl, a XVII.
527
fúrásból
Unió Semseyi, amely
kétségtelenül fels levantei alak, az
artézi kútjainak fels levantei rétegeiben igen közönséges,
ból
még
bl
(5.
eddig
nem
ismeretes.
Amig
lev XYII.
faj
az
els
az Alföld
de a diluvium-
a kútban a kavicsréteg fels részé-
kétségtelenül a levantei korra utaló
sz.)
el
került
nem
faj
került el, addig
megfelel szintájából, hacsak egy példányban is, elkerült a levanteire jellemz U)no Sei)iseiii. Bár nem lehetetlen, hogy ez az egy példány bemosott alak is lehet, mégis tekintetbe véve, hogy a kavicsréteg alsóbb részében ez az unió már igen gyakori, valószín, hogy a kavicsréteg fels részét is a levanteibe kell helyeznünk s nem választhatjuk el az alsó résztl. Hogj' az alsó részt pedig a levantei korba kell helyezni, megersíti a kavicsréteg alsóbb részébl származó elég gyakori Unió Semseyin kívül a Vivtpara a közvetlenül mellette
Viikotinovici letek
A
is.
már mind és egy
bizonyítana. kavicsréteg
Ha
kavicsréteg alatl feltárt rétegcsoportból kikerült kövü-
közöttük, amely
sincsen
lev homokrétegeket váltakozó
és vele
vagyok hajlandó
fúrás-
mellett
ezért az I
—
(IV.)
az
alatta
fels levanteihez
a
míg kavicsréteg msga éppen átmeneti tagot
sorolni,
szelvény déli részérl s
diluviumhoz,
a
(II.)
agyagrétegeket
éltek a diluviumra és fels levanteire
A
sz.
amelyek a diluviumra
kizárólag a levantei
képvisel a diluvium és fels levantei között
kövületek
XV.
utalnak, kivéve a
alatt felsorolt kövületeket,
sz.
tekintetbe vesszük a faunának ezen eloszlását, akkor a
felett
lev homok
fúrás
a fels levantei korra
ból kikerült és 12.
jellemzk
sz.
III.
—
sz.
(III.),
jellemz
még vegyesen
a hol
fajok
is.
— nem állanak rendelkezésemre
sajnos
fúrások
szelvényét
nem
is
lehet szin-
tekre biztosan beosztani.
Említettem már, hogy mind a három
fúrásban kb. 20
gig ugyanolyan sárga és szürke homokréteget fúrtak északi
részének
diJuviális
Ez
részén.
alatt
kavicsréteg következik, amelynek helyzete a Xll-ik fúrásban
a
kavicsréteg
agyagréteg következik 20
— 25 m
részén feltárt rétegekkel
nem
a
három
és
egy alig szintje
fels szintjével,
de
m
mélysé-
mint a szelvény
át, 1
— 1-5 m
vastag
még megegyeznék alatta
egy
olyan
vastagságban, melyet a szelvény északi
lehet
párhuzamba
állítani (lla.).
Az az egy
fúrásból kétségtelenül megállapítható, hogy ezen agyagrétegnek
alsó határa dél felé
dül
s
föléje az
I.
sz.
fúrásban kb. 9
m
vastagság-
ban egy olyan rétegcsoport települ, a melyik a két másik fúrásban hiányzik. Az agyréteg alatt feltárt agyag és közételepült vékony homokrétegek már inkább megegyeznek a IV. fúrástól északra, a kavicsréteg alatt feltárt rétegekkel (IV.). Nem merem biztosan állítani, de valószínnek tartom, hogy a IV-ik fúrástól délre a fels levantei rétegeknek egy része el van mosva és az elmosott rész helyébe a fennebb említett
20—25
m
vastag agyagréteg rakódott
le,
st
a szelvény legdélibb részén
528
palfy mok
d:
még
föléje rakódott
következik a közel
homok
a sárga
iszapréteg
és
csak
és
is
vékony kavicsréteg.
települt
vízszintesen
fölött
e
Talán
fel
lehetne ezt a települést úgy fogni, hogy a fels levantei rétegek lerakó-
dása után az a folyómeder, amelybl levantei
diluvium
és
határán
a
szelvény
kavicsréteg
a
délre vándorolt s ott a fels levantei rétegekbe
azután agyaggal tem.
töltött
szelvényen
medret, a
Hogy
m
19o'4
amely kút a III
gatja,
vonallal
a diluviális rétegek alsó részét
azt az 1897-ben fúrt
mosta be medrét, amelyet
Ezt az agyagréteget,
fel.
szaggatott
ik sz.
újvidéki
illetve az itt feltételezett
tüntettem itt
részén a fels
északi
lerakódott, a diliiviuniljan
fel
és II«-al jelöl-
ilyen melyre lehet helyezni,
kút
artézi
fúrástól keletre alig
1
szelvénye
km-re van
támo-
is
és
amely-
Adda Kálmán 45'7 m mélyen vonta meg.' Hasonló mélységre esnék (I-3 — 45 m) a diluviális agyag határa az én feltevésem szerint is. Adda ugyan az újvidéki mélyfúrásban 33''.) 45'7 m között diluviális homokos löszt emlit ez azonban ben a
képzdmények
diluviális
határát
—
;
bizonyára tévedés, amit talán a fúrópróbák összecserélése okozott.
A
fennebb közölt adatok megersítik azt a
vonalán
Alföld
az
medencéje
kimutatta a péterváradi
mint
azt
Adda
kútnál
artézi
feltételezte.
ha
sülyedt,
Hogy
—
feltevést,
—
nem
mint oly
is
a levantei rétegek a
di-.
hogy a Duna Koch Antal-
nagy mértékben,
Duna
oldalán
bal
mélyebb szintben vannak, mint a Fruskagora lejtin, azt talán nem is annyira az Alföld alapjának sülyedésére vezethetjük vissza, mint inkább a lerakódott agyag összeülepedésére.
A
szelvény északi részén,
kielégít
találtak
vizet,
fejezése
után
fúrás mellett
át
s
Ezen
emelkedett.
szivattyúzták
sülyesztették
dóan 40 állandó
liter
XII.
a
fúrástól
északi-a
lev
kísérleti
eredménnyel jártak, amennyiben azok mindenikében amely azonbaji nem szállt a felszínre. A fúrások beegy 46 m mély aknát ástak közvetlenül a XVII. sz.
fúrások
le.
az
itt
létesített
kútból 1911 a
vizet
a
víz
a
már
hogy a vizszinét 10 m-es depresszióval a
vizet
Ezen
kútban
szeptembeiében
úgy,
közel hat
hónapon
a felszín alatt
10 m-re
kút mindvégig
szolgáltatott másodpercenként.
vízmennyiség
megersíti
azt
a
felszm alá 4'2 m-re
feltevést,
állan-
Ez a tekintélyes és a szelvénybl
amit
ki lehet olvasni, hogy itt, a IV. sz. fúrástól északra, egy folyómeder átmetszetével van dolgunk, mert lia a kavicsnak egy kisebb medenceszer lerakódását tételeznk fel, akkor nem magyarázhatnék meg a belle kikerül nagy és állandó vízmennyiséget. Hogy itt egy folyómeder feltevése indokolt, azt a kút körül lemélyesztett megfigyel is
1
Az újvidéki városi
artézi kútról. (Földtani
Közlöny XXIX.
köt. p.
13. 1S99.)
^ Petrovaradinon 1900-bau fúrt kisérltti artézi kút geológiai szelvénye. (Földtani Közlöny
XXXVII.
köt. p.
llü,
1907.)
-
AZ ÚJVIDÉKI PRÓBAFÚRÁSOK.
csövek délre
A
támogatják.
is
m
500
kúttól
ug;\auis
529
keletre,
nyugatra,
távolságra megfigyel csöveket mélyesztettek
állandóan megfigyelték a
szivattyúzás
le
alatt a víz állását
északra és
szintjének
és
ingadozását. Ezeknél a megfigyel csöveknél azt észlelték,
azokban
és
a kúttól
hog;\-
észak-déli irányban elhelyezett csövekben a szivattyúzás alatt egyáltalán
semmi vizszíningadozás nem csövekben érezhet
volt,
leten kisebb, nyugodton nag.yobb.
sából azt
lehet következtetni,
is
A
még
lev
pedig ke-
vizszin depressziójának ezen eloszlá-
hogy
itt
nyugatról keleti
a viz
irány-
megersíti azt a feltevést, hogy a szelvény északibb kimutatott és a középen lehajló kavicslerakódásban egy folyó-
ban áramlik részén
ellenben a keletre és nyugatra
volt a szivattyúzás okozta depresszió,
ez
s
is
meder átmetszetével van dolgunk, a mely a diluvium elején alakult
levantei kor
legvégén és a
ki.
Az újvidéki sorozatos pról)afúrások az Alföld felslevantei képzdményeinek lencseszerü, inkább fluviatilis kifejldése mellett bizonyítanak, és ellene mondanak annak a feltevésnek, minthogyha ezen a területen akkor tófenék
volna.
lett
Kelt Budapesten,
1!)12
május hónap
1-én.
TALAJELEMZES MÓDSZEREI.
A
Irta Gedroic Konstantin, a szentpétervári gazdasági intézet agrikultur kémikusa.
Fordították
:
Szintéi JIerse Zsigmond és Treitz Péter.
Elszó. A U.
nemzetközi agrogeológiai
konferencia
elhatározta,
elemzés
körében
alkalmazott" eljárásokat
jobbakat kiválogassa.
megyetemi
már
eddig
ezek
s
a
talaj
a
leg-
konferencia ezen bizottság elnökéül dr. 'Sigmond Elek
dolog,
hogy Oroszországban a
talajvizsgálat terén igen sok
mködik, akik nagyobbrészt egyöntet módszerek is
az
közül
tanárt választotta meg.
Köztudomású szaktudós
A
összegyjtse,
hogy kebelébl
hogy
nemzetközi kémiai bizottságot küld ki azzal a megbízással,
szerint dolgozván,
rendkívül sok talajelemzési adat fölött rendelkeznek.
adatokat, úgyszintén az elemzési módszereket
a
nemzetközi
számára hozzáférhetkké tegyük, elhatároztuk, hogy az
Hogy ezen
kémiai
bizottság
Oroszországban
hasz-
német nyelvre lefordítjuk. A fordítás megjelenését a tudományok közismert Mecénása: dr. semsei Semset Andor nagybirtokos, frendiházi tag, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagja
nálatos elemzési eljárások leírását
tette
lehetvé, akinek
vánítjuk.
magyar
és
nagylelkségéért e helyen
is
hálás
köszönetünket nyil-
GEDROIC KONSTANTIN
530
Budapesten 1911. december havában. Tbeitz Péter m. kir. agi-ofgeolóMerse Zsigmond m. kir. geológus, vegyészmérnök.
gus. SzDJYEi
I.
A arra.
FEJEZET.
elkészítése az elemzésre.
talaj
A talajmintát papiroson szétteregetjük a laboratóriumban és ügyelünk hogy a levegben semmiféle, a megejtend elemzést befolyásoló gáz ne
legyen
így a talaj
;
id
több-kevesebb
alatt légszárazzá válik, ^liután ezt elér-
kaucsukvég pálcával szétdörzsöljük, s 1 mm-es nyílású szitán Az átszitált talajszemcséket becsiszolt dugójú üvegedénybe tesszük
tük, a talajt átszitáljuk.
a részt használjuk azután az elemzéshez.
el és ezt
csak az
1
mm-nél kisebb átmérj
A
kémiai elemzéshez tehát
talajszemcséket használjuk
többi részét nem. Szükséges azonban az elemzéshez vett
fel,
a
és
a talajminta
maradt
szitán
ennek alapján az elemzési zatban kitüntetnünk, hogy az összes anyagnak hány %-a ment át a Most az ilyen módon elkészített talajból meghatározzuk a nedvességet. talaj mintarészek
súlyviszonyát ösmernünk,
s
A nedvesség meghatározása. Lemérünk
:>
táblászitán.
gr talajt becsiszolt
fedel mér üvegcsében és 5 órán keresztül 105 C°-nál szárítjuk. Némely esetben, mint pl. a vizes talaj kivonatok elemzésénél, tehát midn az a feladatunk, hogy valamely talajmintában a vízben oldható vegyületeket határozzuk meg, nem szárítjuk azt ki és nem szitáljuk át (a levegn való kiszáradás alkalmá-
minségi
val a talajnak vízben oldható alkatrészei ugyanis
tozásokat szenvednek), kézzel,
hanem
vagy ha nagyon
szárazak, kaucsukvégü
fapálcikával
üvegdugós edényben eltesszük. Egy részébl meghatározzuk
mérünk
azután ennek alapján annyit
mennyiségi vál-
és
a talajmintát jól összekeverjük, a talaj morzsákat
le
a talajból,
szétdörzsöljük
és
nedvességet
és
a
hogy az a
benne
foglalt
100 gr) súlyú legyen. (így pl., ha i5% nedvesség van a talajban, akkor a vizes kivonat számára 100 gr száraz talaj\iztartalom leszámításával a kívánt
jal
egyenérték 133'3 gr nedves
cm^=467 em^
(pl.
talajt
mérünk
le,
s
ehhez
5x1'"^)
cm-^— 33
vizet adunk.)
n. FEJEZET.
A A
sósavban
oldható
sósavas kivonat.
anyagok meghatározására mezgazdasági kémiai 10%-os forró sósavval készült oldat hasz-
laboratóriumainkban kizárólag a nálatos.
A)
A 10%-os sósavas kivonat készítése. Lemérünk
légszáraz talajt,
gr légszáraz
ban
amennyi 50
talajt,
hol az
.-1
gr
kiszárított
a légszáraz talajban
Ezután a lemért talajt 1 tesszük és hozzátöltünk 500 cm^ lO"o-os kifejezve).
talajnak
liter
lev
annyi
megfelel (azaz {^^^éi} nedvességet jelenti '^o-ok-
üi-tartalmú Erlenmayer-lombikba
(1-050
f.
s.-ú)
sósavat.
szénsavas vegyületeket tartalmaz, akkor töménvebb sósavat
Ha
a
talaj
alkalmazunk, azaz
annyi ST'ío-os (1'19
f.
531
TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
A
sósavat,
s.-ú)
amennyi 5U gr
szénsavtartalmának
talaj
2x73
44=;0-83xrt gr sósavat, hol a a száraz talajban lev széndiosydot (CO,) jelenti százalékokban kifejezve; vagy máskép l'87xít cm* 1-19 fajsúlyú sósavat). A lombik tartalmát jól összerázzuk, s azután a lombikot (tehát o
megfelel
vizfürdöre téve, gyakori (óránkénti) rázogatás közben 10 óra hosszat melegítjük.
A
10 óra elteltével megkezdhetjük a szrést
15
cm
;
la tölcsér
átmérje
történjék, s e célból elször az oldatot visszük a
szrre,
dékot, melyet hig sósavas vízzel öblítünk ki a lombikból,
addig mossuk
nem
adva,
cm.
a
szröpapiros
Schleicher és Sehüll. 2S" 589). Gondoskodunk arról, hogy a szrés gyorsan
vízzel,
míg
a
csak azután a mara-
s
A szrn lév maradékot
lecsepeg mosóvíz egy kis részletéhez rhodánkáhumot
észlelünk többé színváltozást (az esetleg jelentkez vörös szín a vas jelen-
létét bizonyltja).
Mivel aránylag nagy
hosszabb idt vehet igénybe, halasztanunk
ez
;
azonban
s
ezért
mennyiség annak
talajt
dolgoztunk
befejezését esetleg
fel.
a kimosás
más napra
kell
lehetleg elkerülend, mert akkor sokkal nehezebb
Az átszrt
teljesen kimosni a maradékot.
oldatot a mosóvízzel együtt porcellán-
csészébe öntve vízfürdre tesszük (a jelzett csészéül legalkalmasabb a 16
talajmennyiség
cm átmérj). Ha
cm' tömény
számára
bepároló
az oldat kb. 20tl cm'-re páro-
adunk hozzá, hogy Most a csészét befedjük óraüveggel, a száraz tömeget kevés királyvízzel megnedvesítjük és ha a pezsgés m.ár megsznt, az óraüveget levesszük, s ismét szárazra pároljuk a csésze tartalmát. Ezt a müveletet a talaj kisebb vagy nagyobb húmusztartalma szerint 2 3-szor megismételjük. A szerves anyagok elroncsolása után az oldható kovasavat oldhatlan módosulatba visszük át azáltal, hogy a száraz maralódott be, akkor 25
a szerves anyagokat ekoncsoljuk,
saléti-omsavat (1'4 s
f.
s.-ú)
ezután szárazra pároljuk.
—
dékot körülbelül
elnye
az az
1
órán át
homokfürdn
Ennek az eljárásnak még nem sikerült teljesen szárazra páhomokfürdn végezhetjük, üvegbottal szárítjuk.
van, hogy ha a vízfürdn
is
rolni a maradékot, a teljes kiszárítást a
való folytonos kevergetés közben. királyvlzzel megnedvesítjük,
A
szárítás befejeztével
vízfürdn szárazra pároljuk
s
a ;
kihlt maradékot azután a salétrom-
sav elzése céljából kevés
tömény sósavat adunk hozzá és ismét szárazra párolmaradék további. feldolgozása, nemkülönben a kovasav elválasztása a következképen történik Mindenekeltt lemossuk a csésze fölött a befödésre használt óraüveget, melyre az oldatból valamelyes mennyiség ráfröcscsenhetett, s ezután annyi vizet adunk még az oldathoz, hogy a csésze tartalma kb. 100 cm' legyen. Most a csészét forró vízfürdre tesszük, s a felmelegített oldathoz lassanként annyi, nem túlságosan tömény sósavat adunk, hogy
juk.
A
száraz
:
a vasoxyd teljesen feloldódjék.
A színnek
visszamaradó kevés
oldhatlan
résznek
(kovasav)
nem
szabad
sárga
ha pedig mégis ilyen volna, akkor az oldatot ismét bepároljuk, a maradékot királyvízzel megnedvesítjük, bepároljuk és végül a salétromsav elzése céljából sósavval bepároljuk. Az oldatot most 500 cm'-es lombikba szrjük (Schl. és Sch. ÍC° 589, 7 cm átmérj szrpapiroson) és a szrön lev lenni
;
kovasavat addig mossuk 1%-os meleg sósavas vízzel, míg a lecsepeg folyadékban
már nem tudunk kimutatni. Azután a szrt kovasa\'val együtt szárító edényben vagy lemért platina tégelyben óvatosan megszárítjuk, a szr-papirost kis vasat
532
6EDR0IC KONSTANTIN
láng fölött elégetjük és a tégelyt ersen kiizzitva. lehlés után mérlegezzük. így megkapjuk az SiO.-, súlyát, melynek 2-vel való szorzata adja a talajban lev sósavban oldható kovasavat %-okban kifejezve. A lombikba leszrt oldatot
lehlés után a
jelig feltöltjük, jól összerázzuk és
ebbl határozzuk meg
a többi
melyen a talajnak sósavban nem oldható részét leszrtük, befedjük papiroslappal és gyorsabb kiszárítás céljából meleg helyre tesszük miután a szrn lev maradék már megszáradt, kiszórjuk egy elalkotórészeket. Azt a tölcsért, a
;
zetesen lemért porcelláncsészébe (9
cm
átmi. a
szrt
szébe tesszük a maradékhoz.
A
dék légszáraz állapotba jut
(errl többszöri
csészét
ezután az anyagot jól összekeverve,
s
a
tapadt
rajta
kevés
hamut szintén a csélevegn hagyjuk, míg a benne lev mara-
együtt platinatégelyben elhamvasztjuk,
talaj részlettel
s
a
gyzdünk
mérlegezéssel
a durvább szemcséket
kával szétdörzsölve, megmérjük a csésze súlyát.
A
meg) és
achát
kis
pálci-
lev anyagot
csészében
azu-
tán jól záró mérüvegcsében eltesszük a késbbi vizsgálatra.
A sósavas kivonat elemzése. A
B)
sósavas kivonat egyik rész-
letében meghatározzuk a foszforsavat, a másikban a Mn-t.
harmadikban pedig a kénsavat,
iV(í-ot és
A foszforsav meghatározása. A (10 gr talaj) határozzuk meg.
Az
ammóniával
azután
s
fölös
akkor
sósav,
a
az
salétromsavval
neutralizáljuk. salétromsavval
hozzáadunk 5Ü cm^ molybdénoldatot
nyítjuk,
Mg-ot, a
100 cm^ oldatból
foszforsavat
oldatot hengerüvegbe öntjük,
mennyiség ammóniát öntünk hozzá, vagy ha sok benne oldatot elbb bepároljuk szárazra, majd a maradékot híg oldjuk, az oldatot
Ca-ot és
A'-ot.
fel-
gyengén megsava-
és üvegbottal jól összekeverve, a
—
s ott 24 órán keresztül 40 60 C°-ú Ezen id elteltével meggyzdünk arról, hogy a foszforsav tökéletesen levált-e és ha igen, akkor kis szrn (7 cm átm.) átszrjük az oldatot, miközben ügyelünk arra, hogy a csapadékból mentl kevesebb jusson a szrre. A csapadékot többször dekantáljuk olyan 15°ó-os ammóniumnitrát oldattal, melyben literenként 10 cm^ tömény salétromsav van. Ezután a csapadékot is a szrre visszük és ott több-kevesebb ideig mossuk mennél agyagosabb ugyanis a talaj, annál több id szükséges a vas- és fleg az aluminiumsóknak tökéletes eltávolítására. Ha az összes foszforsav le volt választva,
befödött hengerüveget sötét helyre visszük,
hmérsékleten
tartjuk.
;
akkor a szüredék molybdénoldat rosodik meg. vagy legföljebb
A
belle.
hozzáadása és felmelegítés
fehér,
molybdénsavból
után
nem
csapadék
álló
zava-
válik
ki
csapadékot addig mossuk, míg az átcsepeg mosóvíz egy kis részleté-
hez ammóniát és oxálsavas ammóniumot öntve,
De megjegyzend, hogy némely
esetben
még
nem
látunk többé
a zavarodás
zavarodást.
elmaradásából
következtethetünk egész bizonyossággal a tökéletes kimosásra.
A
sem
kimosott csa-
padékkal azután a következképen bánunk el A csapadékot tartalmazó tölcsér alá 100 150 cm^-es hengerüveget állítunk és a csapadékra annyi 5%-os ammó:
—
niát öntünk,
hogy az
teljesen feloldódjék.
Azután a
suk 5%-os ammónia oldattal és ha a kapott oldat
szrt zavaros
is
teljesen
(ami
azt
kimosjelenti.
hogy a csapadékot nem mostuk ki eléggé), akkor salétromsavval megsavanyítva, 5 10 cm^ molybdénoldattal elegyítjük és 24 órára meleg helyre tesszük, mi-
—
által
a
foszformolybdénsavas
ammónium
leválik belle.
A
továbbiakban
úgy
533
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
járunk
mint az els
el,
padékot 5
—
leválasztásnál, csakhogy ez utóbbi esetben elég a csa-
6-szor kimosni. Most a foszformolybdénsavas
tömény
niás oldatához addig öntünk
már
tnik
csak lassanként
el.
ammóniumnak ammó-
míg a keletkez sárga csapadék
sósavat,
Ezután a teljesen lehlt oldathoz folytonos kever-
cm' magnézia elegyet öntünk és ügyelünk arra, hogy az üvegbottal ne érjünk a hengerveg falához (ennek meggátlása céljából kaucsuk sapkát húzunk az üvegbot végére). Ily módon a csapadék kristályosan válik le és azután gyorsan a fenékre üllepedik öt perc múlva az oldathoz kb. egyharmad mennyiségének megfelel tömény ammóniát adunk,
getés közben, cseppenként
10
;
üvegbottal megkeverjük,
s a poharat óraüveggel betakarva kb. 4 óra hosszáig Azután leszrjük a csapadékot (N° 589 Schl. és Sch. 7 cm átm.) 2'5%-os ammóniával addig mossuk, míg az átcsepeg mosóvíz egy kis rész-
állni hagyjuk.
és
letéhez salétromsavat és ezüstnitrát oldatot
dékkal együtt megszárítjuk,
s
már nem
csöppentve,
szrpapirost
ezüstchloridból álló fehér zavarodás. Most a
elre lemért platinatégelybe
elliamvasztjuk. azután a tégelyt lassan felmelegítve végül
Ha
kiizzítjuk.
csapadék
a kiizzított
nem
tiszta fehér,
salétromsavval megnedvesítjük, óvatosan kiszárítjuk,
s
a rajta
ers
csapa-
kis láng fölött
téve.
akkor 2
keletkezik
lév
lángon
fujtató
— 3 csepp tömény
azután ismét kiizzítjuk
;
szorozva a PjO-%-át eredményezi a száraz
a kapott csapadék súlya 6'3757-el talajra vonatkoztatva.
n u m-. mangán-, mész- és magnéziumoxyd Ezeknek az alkatrészeknek a meghatározására 100 cm' oldatot veszünk (10 gr talaj), s ebben egymásután határozzuk meg: 1-ször a
A vas-,
a
1
u
m
i
i
meghatározása.
Fe20^+Al^0^ + P,0--öt (külön
az
2-szor
Fe^O^-at).
a
a Ca-ot
3-szor
.l/n-t,
és 4-szer a Mg-ot. 1.
A FjJg + Al^()g+ 1\0^ meghatározása. Az
lag bázisos ecetsavas sók alakjában
oxydokat
választjuk le az oldatból
;
az
kizáró-
ammóniával
való legegyszerbb és leggyorsabb leválasztási módszert mi nem alkalmazzuk, mert az mész jelenlétében nem ad elég pontos eredményt. Az ecetsavas sók leválasztása céljából az oldatot hengerüvegbe öntjük és semlegesítés után ecet-
savas sót adunk hozzá
;
ammóniával vagy szódával végezzük, a
a semlegesítést
kicsapást pedig szükség szerint vagy ecetsavas
nátriummal.
A
szódával való semlegesítést
és
ammóniummal, vagy ecetsavas
az
kicsapást akkor alkalmazzuk, mikor a szüredékböl a Mn-t tani
;
ha azonban ez
nem
szükséges, akkor inkább
is le
ammóniát
ecetsavas
nátriummal való akarjuk válasz-
és ecetsavas
ammó-
niumot használunk, mert ez utóbbi esetben az oldat a semlegesítés alatt nem pezseg és továbbá a csapadékból könnyebb a vasat és az alumíniumot kimosni.
A különböz
semlegesítési és leválasztási eljárások közül vizsgálataink alapján
legjobbnak bizonyult a következ
adunk, hogy az kissé lúgos
:
Az oldathoz annyi ammóniát vagy szódát
kémhatást mutasson
szódával való semlegesítéskor az oldatot
badult szénsavat kizzük, mert különben
fel a
is
(próba
lakmuszpapiros
A
gyengén lúgos oldatot ecetsavval juk, hozzáöntünk 25 cm' 10%-os ecetsavas nátrium vagy legesítés megtörténtét.
azután összerázva körülbelül kétszeres
lakmuszpapirossal)
kell forralnunk,
mennyiség
nem kissé
hogy a jelzi
a
sem-
megsavanyít-
ammónium
forró vízzel
;
felsza-
oldatot,
felhígítjuk
és
GEDROIC KONSTANTIN
534
gázlángon felforraljuk
két percnyi forralás után lakmuszpapirossal megvizsgál-
;
hogy nem fokozódott-e nagyon az oldat savanyúsága
juk,
lásnál bázisos eeetsavas sók válnak le és ecetsav
szabadul
és
ha igen
fel),
csepp ammóniát (vagy szódát) adunk az oldathoz és megszrjük. betartottuk a fenti utasításokat, akkor a keletkezett
lev folyadék
pedik és a fölötte
színtelen.
A
la
forra-
akkor néhány
Ha
pontosan
csapadék gyorsan
leülle-
szürds alatt a csapadékot
tartal-
mazó hengerüveget forró vízfürdre tesszük, mert lehléskor a csapadék részben oldódik. A csapadékot azután forró vízzel, melyben egy kevés ecetsavas nátriumot vagy
ammóniumot
oldottunk
jól
fel.
kimossuk.
Ha
a csapadék
er-
sen tapad a poliár falához, akkor kimosás után az odatapadt csapadékot néhány csepp sósavval feloldjuk és kevés ammóniával vagy szódával ismét leválasztjuk.
A kimosást addig folytatjuk, míg a mosónzben chlórt, vagy oxálsavas ammóníummal Cu-ot már nem tudunk kimutatni. A kimosott csapadékot kevés vízzel hengerüvegbe mossuk át és lü"o-os meleg sósavval feloldjuk. Az oldatot ugyanazon a szrön át, a melyen a csapadék volt 200 cm^-es lombikba szrjük a hengerüveget és a szrt jól kimossuk melea sósavas vízzel. Kihlés után a lombik tartalmát vízzel feltöltjiik a jelig és két egyenl részre osztjuk; :
részbl a Fe,0^-ot. Al,0^-ot és a P^O^-ot együttesen határozzuk meg,
az egyik
a másik részbl csak a Fe,0gOt.
Az egyik
henger-pohárba öntjük, kevés ammóniát adunk hozzá és
részt
addig forraljuk, míg az
A
egy része oldódik).
ammónia
már nem érezzük (különben az .1/ forrón leszrjük és ammóniás forró
szagát
csapadékot azon
mód
eltnéséig mossuk. Ezután a csapadékot a szrövei együtt elre lemért platínatégelyben elhamvasztjuk, kiizzitjuk és mérlegezzük. A másik részbl vagy leválasztjuk a vasat ammóniával és oldjuk forró ö'íó-os kénsavban, vagy az oldatot magát porcellán csészében fölös mennyivízzel a chlórreakció
kiszárítjuk és
ség
kénsavval a sósav
teljes
elzéséig
többször
bepároljuk.
Az
így
kapott
kénsavas vasoldatot normál lombikba öntjük ía lombik körülbelül félig legyen tele) és a vasat 5 10 cm'* tömény kénsav hozzáadása után vasmentes cink-
—
A
kel vízfürdn redukáljuk.
zárjuk ció
s
el.
redukálás alatt a lombikot
még
az oldatba
gyorsabban menjen végbe.
kis
platina
Ha már
egy csepp rhodánkálíum hozzáadására
darabkát
is
Bunsen-féle teszünk,
az összes cink feloldódott és
nem
szeleppel
hogy a reakaz
oldat
vörösödik meg, megtöltjük a lombi-
kot a jelig vízzel és bedugva jól összerázzuk. Azután kipipettázunk belle meghatározott mennyiséget és hengerüvegben tízed, vagy ötvened
permangánát 2.
ségét
Az alumínium meghatározása. Az
megkapjuk,
Fe^O^+PJJ3.
normál kálium-
oldattal megtitráljuk.
A
ha
a
alumíniumoxid mennyiFe,0g-\-AL0^ + P,0f, együttes súlyából levonjuk a
súlyát.
mangán meghatározása.
A
foszforsav csapadékáról leszrt oldatból legelször
vasosyd, is
alumíniumoxyd
a iVn-t
liatározzuk
és
meg.
Az oldatot kisebb térfogatra pároljuk be és ha eközben még vasoxyd és alumíniumoxyd pelyhek válnának ki, akkor azokat leszrjük, kimossuk, a szrpapirossal együtt elégetjük és lemérjük
adjuk
a
korábban
nyert
;
a kapott súly kétszeresét pedig hozzá-
F^Og-i-ALO^+P.O^
együttes súlyához.
Az
így
ka-
-
A TALAJELEMZKS MÓDSZEREI.
535
pott közönbös vagy gyengén savanyú oldathoz 10 csepp brómvizet öntünk ós vízfürdn addig melegítjük, míg teljesen elszíntelenedik és a mangánperoxyd
pelyhes csapadék alakjában kiválik.
A
csapadókot leülepedés után kisebb szrön
leszrjük és forró vízzel kimossuk (némelykor mosás közben a csapadék megvörösödik; ekkor a mosást ammóniás vízzel folytatjuk). Az átszrt oldatba ismét
öntünk pár csöpp brómvizet
meggyzdjünk. Ha
elemzéseknél szokott lenni,
hogy a
és melegítjük,
a csapadék
nem
tökéletes leválasztásáról
Jlfi?
amennyi
sok. azaz annyi,
a rendes talaj
akkor a szröpapirost óvatosan összehajtva lemért
platinatégelybe tesszük, elégetjük és kiizzítva mint mangánoxyduloxydot i^fu^O^)
mérlegezzük. Az így kapott súlyt megszorozzuk 0'93-mal mikor az
Ha
Mnü
súlyát
mangánszuperoxyd nagyobb mennyiség, akkor ajánlatos szénsavas mangánná átváltoztatni, hogy az alkáliáktól könnyebben megszabadíthassuk. Ekkor a szürpapiroson lev mangánszuperoxyd csapadékot hengerpohárban forró sósavval feloldjuk az oldatot a pohárban szárazra pároljuk, a maradékot kevés vízben oldjuk, s közönbös szénsavas ammónium oldatot öntvén hozzá, gyengén megmelegítjük. Meleg helyen való 12 órai állás után a levált csapadékot leszrjük, meleg vízzel kimossuk s a szröpapirossal együtt platinatégelybe téve elégetjük, kiizítjuk és mint Mn^O^-ot mérlegezzük. Ez utóbbi eljárásnak az a hátránya, hogy a szénsavas mangán csapadékból nem kapunk tiszta Mn^O^-ot. tehát ha a talajban kevés a Mn. jobb azt az elbbi leválasztási móddal meghatározni. 4. A mész meghatározása. A mangános csapadékról leszrt oldatot kissé bepároljuk, ecetsavval gyengén megsavanyítjuk, forrásig melegítjük és forró, telített oxálsavas ammónium oldattal leválasztjuk belle a CV<-ot. Négy órai állás után (meleg helyen) a csapadékot leszrjük, meleg oxálsavas ammónium oldattal a chlórreakcíó eltnéséig mossuk és kissé megszikkasztva szrpapirossal együtt lemért platinatégelybe tesszük, hol óvatosan kiszárítjuk, majd a szrpapirost elégetve 15 20 percig forrasztó láng fölött izzítva mint CaO-oí kapjuk meg.
a levált
:
—
mérlegezzük.
A
5.
magnézium meghatározása. A
kis
térfogatra
bepárolt
szüredéket ammóniával gyengén lúgossá tesszük, dinátriumhydrofoszfát oldatot és 24 óráig állni hagyjuk. A jelzett padékot leszrjük és 2' 2%-os ammóniával kimossuk
öntünk hozzá el,
mint a foszforsav meghatározásánál.
A
id ;
elteltével a kivált
csa-
a továbbiakban úgy járunk
kapott magnéziumpyrofoszfát súlyát
0'36243-mal szorozva megkapjuk a lemért talajmennyiségben foglalt Mr/O súlyát.
A kénsav
és az
oldatból (20 gr talaj)
10% -OS
forró báriumchlorid oldatot s
az oldatot
még
adunk
(a
forró és
nem
sós
arról,
meg.
ersen savas oldathoz talajoknál elég néhány
kb. 15 percig forraljuk, azután pedig az üvegfedövel
betakart poharat 24 órán át vízfürdn melegítjük. Ezen
gyzdünk
200 cm^ sósavas
a kénsavat, azután az alkáliákat határozzuk
A kénsav meghatározása. A
1.
csepp),
alkáliák meghatározása.
elbb
hogy az összes kénsav
kot (7 cm-es sziíröpapiros, Schl. és Sch.
levált-e.
N°
id
Azután
589"),
forró
elmultával
meg-
leszrjük a csapadésósavas
vízzel
ki-
mossuk, kiszárítjuk és szröpapirossal együtt, elre lemért platinatégelybe téve kiizzítjuk és mérlegezzük.
GEDROIC KONSTANTIN
536
Az
2.
a
1
k á
1
i
á
k
meghatározása. A
báriumszulfátról leszrt ol-
vízfürdn szárazra pároljiik. a maradékot körülbelül '-2 órán át homokfürdó'n szárítjuk, s kihlés után a csészébe kevés vizet öntve achát törövel óvatosan szétdörzsöljük majd vízzel kiegészítjük az oldat mennyiségét körülbelül Í200 cm^-re, mésztejet adunk hozzá határozott lúgos reakcióig (kurkuma papiros megbarnul) és a csészét üvegfedvel betakarva körülbelül egy órára vízfürdre tesszük. Ezután az oldatot megszrjük (7 cm-es szröpapiros, Schl. és Sch. N° 597) és a maradékot addig mossuk forró vízzel, míg a mosóvíz kb. 1 P/a liternyi lesz. Az átszrt oldatot a mosóvízzel együtt kb. áOO cm^-re bepároljuk, 25 cm^ 10% -os szénsavas ammónium oldaporcelláncsészében
datot
;
—
ammóniát öntve
tot és
hozzá, az edényt
óraüveggel
lefödjük
I2
és
órán
át
vízfürdn melegítjük. A keletkezett csapadékot leüllepedése után leszrjük, meleg vízzel kimossuk és a szüredéket szárazra párolván, a kapott maradékot ammóniumsó hozzáadása után kihevitjük majd kevés vízben feloldjuk, az oldatot átszrjük, a szüredéket vízfürdn töméuyítjük, s a fent jelzett módon ;
A
újra leválasztjuk belle a meszet.
leszrt oldatot ismét szárazra pároljuk, a
száraz maradékot kiizzítjuk, kevés vízben feloldjuk és átszrjük.
Ha
másodszor
is
még
mutatkozik
kevés zavarodás
niumtól, akkor a leválasztást megismételjük dást észlelünk, úgy negyedszer
is
;
a
ammó-
szénsavas
ha pedig harmadszor
zavaro-
is
szükséges a leválasztást megismételni
;
rend-
elegend lesz. A legutolsó lecsapásból származó szüredéket szárazra pároljuk, a maradékot miután óvatosan ammó-
szerint azonban háromszori leválasztás
niát adtunk hozzá
—
—
feloldjuk
kevés
vízben és a szénsavas
kis porcellán csészében sósavval szárazra pároljuk
nálunk
platina
edényt, mert a visszamaradt
A
hatására platinachlorid juthat az oldatba).
alkáliák oldatát
nem
bepároláshoz
(a
hasz-
mennyiség salétromsav
csekély
sósavval való bepárolást 3
— 5-ször
megismételve a kapott chioridokat kevés vízzel ismert súlyú platinacsészébe mos-
melyben az oldatot szárazra pároljuk. Ezután a csészét óraüveggel bemajd szabad lánggal óvatosan gyenge vörös izzásig hevítjük és az ammóniumchlorid eltávozása után lehlve mérlegczzük. A kapott súlynövekedés az alkálichloridok mennyiségének felel meg. A kálium suk
át,
fedve 2 órán át 130 C°-on tartjuk,
meghatározása végett az alkáüchloridokat kevés
10% -os
vízzel
átmossuk
egy
platinachlorid oldatot öntünk.
porcelláncsészébe és az
oldathoz
öntend mennyiségnek
kiszámítása a következ
módon
történik
:
kicsiny
A
hozzá-
Föltesszük,
hogy az összes alkálichloridok csak nátriumcliloridból állnak az ennek megszámítjuk ki, hogy az alkálichloridok súlyát megszorozzuk 4-1-el. miáltal megkapjuk a szükségelt platinachlorid oldat mennyiségét em^ ékben. Az ilymódon kiszámított mennyiség teljesen elegend az alkálichlori dóknak lekötésére minden talajban, kivéve a sós talajokat, melyekben a káliumtartalom felülmúlja a nátriumtartalmat ennélfogva sós talajok;
felel platinachlorid mennyiséget úgy
;
nál a fent kiszámított platinachlorid mennyiségnél többet kell alkálichloridok mennyisége U'l gr-nál több, akkor rendszerint fel
az egész oldatot,
hanem annak
csak egy részét
100 cm"-es mérölombikba mossuk be és belle, a mennyi O-l gr-nak
felel
meg.
:
Ha
az
használjuk
Az alkálichloridok
feltöltve a jelig,
A
venni.
nem
oldatát
csak annyit veszimk
platinachloriddal
elegyített
alkáli-
— 537
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
clüorid oldatot vizfürdöu
szétnyomkodjuk.
szirupsrüségre pároljuk
IJ percig kevergetjük és a
alkoholt ailva hozzá,
Ha elegend
alkohol hozzáöntése után
még öntünk hozzá
is
be,
kivált
s
80% -os
kihlés után
kristályokat
óvatosan
platinaehloridot használtunk, akkor az oldat
sötétsárga
szín
;
az
ha netán világossárga volna, akkor
egy kevés platiníichloridot, sósavval megsavanyítjuk és ismét
bepároljuk szirupsürségig. 15 percnyi állás után a tiszta
oldatot
szrn
kis
átszrjük, ügyelve arra, hogy a csapadókból lehetleg kevés jusson a szrre.
A
SO^o-os
azután
csapadékot
oldjuk és pedig
elre lemért platinaesészét teszünk,
alá
míg a
kimosott káliumplatinachlorid csapadékot az
alkohol elpárologtatása utnu forró vízben
A szr
mossuk dekautálva,
addig
alkohollal
A
mosóvíz teljesen színtelen lesz.
s
következképen mely a
a
:
a porcelláncsészébe,
csapadék legnagyobb részét tartalmazza, kevés forró vizet töltünk és kis melegítjük (nem forraljuk
fölött
kavarjuk. Ezután az oldatot leszrjük, de úgy,
A
csapadék ne kerüljön a szrre.
láng
a tartalmát idnként üvegpnlcikával meg-
föl),
fel
tünk, melegítjük, az oldatot leszrjük
nem ezt
s
hogy a még
fel
nem
oldott
oldott részre ismét forró vizet ön-
addig
folytatjuk,
míg
az
egész
tömeg feloldódott. Ily módon az egész káliumplatinachlorid csapadékot 30 40 cm-^ forró vízben fel lehet oldani. A káliumplatinachlorid oldatot ezután a platinacsészében vízfürdn szárazra pároljuk, s a szilárd maradékot szárító szekrényben í órán át szárítjuk 130 C°-on. A kihlt csészét megmérjük ós a kapott súlytöbbletbl 0-19411 -el való szorzás által megkapjuk a talaj K^O tartalmát. A iVa^O tartalmat úgy számítjuk ki, hogy a chloridok súlyából levonjuk a KCl súlyát, melyet a káliumplatinachlorid súlyából 0'3071-el való szorzással kapunk meg. A kapott számot átszámítjuk az összes alkálichloridok mennyiségére (feltéve, hogy az oldatnak csak egy részét használtuk fel a kálium meghatározására),
s
módon
az ily
NaCl mennyiséget 0"53076-
kiszámított
Na^O tartalmát. A sósavval való oldás után visszamaradó oldhatlanrész elemzése. A talajnak sósavval való kivonatolása után vissza-
tal
szorozva megkapjuk a lemért talajnak C)
maradt légszáraz oldhatlan részébl meghatái'ozzuk 2.
A
:
1.
Az
ízzitásí veszteséget,
kovasavat, melyet a sósav a kovasavas ásványokból felszabadított. 1.
Az
izzításí
veszteség meghatározása. Lemérünk
az oldhatlan maradékból és platínacsészében addig hevítjük, szerves
anyagok
lángot
fokozatosan
platinafedó'vel.
teljesen elégnek.
ersítjük;
Izzítás
A
hevítést eleinte kis lánggal kezdjük és a
izzítás
után exikkátorba
Az els lemérés ntán ismét 10 és
az
— 15
egyszer
meg
kell ismételni.
A
befejezése
eltt a csészét
helyezzük és kihlés
befödjük
után lemérjük.
percig izzítjuk a csészét, azután lemérjük
ha a két mérés egybevág, akkor nem
még
5 gr-ot
míg a benne lev
izzítjuk tovább; egyébként az ízzítást
lemért súlyt átszámítjuk az egész oldhat-
mely a sósavval való kivonatolás után visszamaradt, s az eredvonatkoztatva (ha 50 gr talajt vettünk feldolgozás alá, akkor az eredményt megszorozzuk 2-vel), megkapjuk a talajnak sósavban nem
lan maradékra,
ményt 100 gr
talajra
oldható ásványi részét, százalékokban kifejezve. 2.
A kovasav meghatározása. A
ványokból
sósav
hatására
levált
Földtani Közlöny. XLII. köt. 19IS.
talajban
lev kovasavas
ás-
kovasavat 10%-os szódaoldattal kivonhatjuk 36
538
GEDROIC KONSTANTIN'
az oldliatlan maradékból
A
(:298-4-
gr [Xi(,C()^
kovasav kioldását a következ
dékból lemérünk 5 gr-ot, tül
s
azt platina
pálcikával való kevergetéssel siettetjük. az elpárolgó vizet
s
azon forrón gyorsan
idnként
:
A
vagy ezüst csészében*
leszíírjük (9
—
A
szüredéket
körülbelül
A
liter
1
vízre).
légszáraz oldliatlan mara-
;
tlz
az
órán kereszoldást platina
csészét a digerálás tartama alatt le-
pótoljuk.
Tíz órai fzés után az oldatot
cm átmérj
Schleiclier- és Schüll-féle 589j
számú szr-papiroson), de ügyelünk rre.
veend
10 H^O]
em^ 10%-os szódaoldattal vízfürdn digeráljuk
100
födjük,
+
módon végezzük
1
arra, liter
hogy a maradék ne jusson a szrtartalmú üvegpohárban gyjtjük
szíírés
melybe elzetesen 250 cm^ 5%-os sósavat öntöttünk. A üvegpoharat a alatt lefödve tartjuk. Azután a csészében lev talaj maradékot forró
vízzel
kétszer
össze,
szíírjk
felkavarjuk és leüllepedés után a folyadék tisztáját
szrn.
a
módon
Ily
a szódaoldat lassanként
sósavas
szintén át-
oldattá alakul
át, s így kikerüljük az oldatnak lassú és körülményes közönbösítését, nemkülönben meggátoljuk, hogy a forró szódalúg az üveg anyagát megtámadliassa. A kimosás bevégzése után a szrre került talajrészecskéket visszamossuk a
ismét
csészébe,
szódaoldatot (50 cm^) öntünk hozzá és további 5 óra hosszat
A jelzett id elteltével az oldatot ugyanazon a szrön leszrjük szintén a nagy üvegpohárba; végül a maradékot is rámossuk a szrre és, hogy mosás alkalmával a parányi talajszemcsék ne menjenek át a digeráljuk a vízfürdn.
mosóvízzel együtt a desztillált vízzel,
dékben
ezután
szr
likacsain, a
szrn lev
maradékot elbb csak forró
utóbb pedig híg ammóniumnitrát oldattal mossuk.
meghatározzuk a kovasavat.
Mindenekeltt
jól
A
szüre-
összerázzuk a
hogy a szénsavat kizzük belle, s azután megvizsgáljuk lakmuszhogy elegend volt-e a savmennyiség (rendes körülmények között 50 cm^ 5%-os sósav elegend 15 gr Na^CO^ semlegesítésére). Az ersen savas hatású oldatot, melyben a kivált SiO^ pelyhes csapadék alakjában látható, átöntjük egy nagyobb porcellán csészébe (18 19 cm átmérj a legalkalmasabb) és vízfürdn szárazra pároljuk. A kikristályosodó konyhasó rendesen felhúzódik a csésze falaira hogy emiatt veszteségünk ne legyen, a kikristályosodásnak induló oldatot többször megkeverjük, vagy pedig bekenjük a csésze szélét vékonyan tiszta vazelinnal. Legtöbbet segít azonban, ha elég nagy csészében végezzük a beszárítást. A kivált kovasavat 1 órai homokfürdön való hevítéssel oldhatlanná tesszük, ezután a szilárd maradékot tömény sósavval megnedvesítjük, s homokfürdn ismét kiszárítjuk, de most már csak a óra hosszáig hevítjük (a homokfüi-d hmérséklete 130 C°). Ezután vizet töltünk a maradékra, s az oldatot leszrjük (a szr-papiros 9 cm átmérj és 589 számú legyen). A szrön lev kovasavat addig mossuk forró vízzel, folyadékot,
papirossal,
—
;
'
míg a mosóvíz chlorreakciót már nem ad együtt s
platinatégelybe tesszük, hol a
azután a tégelyt lemérjük.
*
Az
kell tartani,
elkészített
szrt
és
ezután a csapadékot
elégetjük, a
A mérés eredményét
szódaoldatot
felhasználásáig
maradékot
szrvel kiizzítjuk
átszámítjuk az összes old-
platina
mert a porcellán csésze mázából kovasavat von
vagy ezüst csészében ki.
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
mely
hatlan maradékra,
a sósavval
való
539
után
oldás
visszamaradt,
azután
s
50 gr-ból készítettük, kovasav meghatározásának ellenrzésére a
100 gr talajra vonatkoztatjuk
{ha a sósavas
akkor kettvel megszorozzuk).
A
kivonatot
talajnak szódalúggal végzett kilúgzása után visszamaradt részét platinatégelybe
vagy csészébe lemérjük
szrt
helyezzük, a
elégetjük,
maradékot pedig kiizzítjuk, megkapjuk a talaj 10%-os só-
a
súlyát 100 gr talajra átszámítva,
és
savban és 10%-os szódalúgban oldhatlan részét százalékokban.
Ha
az ered-
ményt a sósavban nem oldódó talajrész százalékos mennyiségébl kivonjuk, akkor a maradék a 10%-os szódalúgban oldódó kovasavat fogja mutatni.
A
számítás
nyert
iitján
nagyobb, mint az, melyet mert a szódalúg egyes ásványokból
kaptunk,
útján
még
a kovasavon kívül
azonban rendesen
adat
meghatározás
közvetlen
bázisokat
old
is
fel.
m. FEJEZET.
A
talaj teljes
elemzése.
Az izzítási veszteség és az ásványos rész meghatározása. 5 gr légszáraz talajt platinacsészében kiizzítunk, miközben platinafokozatosan a hevítést
Az
megkeverjük.
többször
pálcikával
ersítjük a csésze beszüntetjük,
kezdjük
lánggal
az összes szerves
kihlés
tartalmát
a csésze
s
izzítást kis
Ha már
alatt.
után
a lángot
s
anyag
isreét
elégett,
össze-
jól
keverjük, azután kivesszük belle a platinapálcikát, a reá tapadt talajszemcséket kis ecsettel izzítunk.
melyet ismét kb. 10 percig ersen
visszaseperjük a csészébe,
után
Izzítás
exikkátorba tesszük és lehlés után megmérjük.
Mint-
nagyon hygroszkópos. egy lemérés nem lesz elegend, tehát a csészét megismételt kiizzítás és lehlés után líjra megmérjük. Az ily módon meghatározott súlycsökkenést megszorozzuk 20-al. a szorzatból levonjuk a légszáraz talajban lev hygi'oszkópos víz mennyiségét, s az eredményt hogy a
kiizzított
átszámítjuk
a
talaj
száraz
(azaz
talajra
faktorral
^°°;ioo-A
szorzunk,
A
hol
a
Az eredmény a száraz talaj izzítási mutatja százalékokban kifejezve. Az így kiszámított adatot 100-ból
légszáraz talaj nedvessége százalékokban). veszteségét
levonva,
a
Ha
meg.
a talaj
százalékokban
talajnak
száraz
földfémkarbonátokat,
kifejezett
kapjuk
ásványtartalmát
bikarbonátokat és chloridokat
alkáli
is
tartalmaz, akkor az izzítás alkalmával a szerves anyagokkal és a vízzel együtt a szénsav
az
lesz,
és
a chloridok
ásványos
hibát a következ sítjük let
eltávolodnak,
eljárással
állandó
súlyig
melyeknél az
ammónium
izzítás
segítségével
pedig következleg kisebb.
el
oldatával
és
szárítjuk.
sem kapunk kielégít eredményeket. jok,
így az izzítási veszteség nagyobb
s
értékszáma
kerülhetjük
ammónium
szénsavas
mellett
is
alkotórészek
alkalmával pótolni,
:
A
kiizzított
megnedve-
C°
hmérsék-
150
szárítóban
Ezt a
talajt
azonban még ezzel az eljárással Egyrészt azért, mert vannak olyan talaNélia
elillant
másrészt
megköti a szénsavas ammóniumot, hogy
szénsavat
azért,
azt
nem
tudjuk szénsavas
mert némely
hozamosabb
annyira
talaj
szárítással
sem va-
3G*
540
GEDEOIC KONSTANTIN
gyünk képesek kizni. Mind a két esetben az izzítási veszteség meghatározására legcélszerbb a talajt annyira kiizzítani, hogy a szénsavas sók is elbomoljanak és a szénsav eltávozzék. Ennek elérésére a talajt Teclu-féle lámpával, gáz hiányában pedig Bartel-féle alkohol-, vagy benzinlámpával
izzítjuk ki. s
után lemérjük. Az észlelt súlyveszteségböl azután levonjuk a talmát, melyet külön határoztunk meg.
súlycsökkenést
kell
el
hanyagolnunk
A ez
;
talaj
lehlés
szénsav tar-
chloridok elillanása által elidézett
különben
rendszerint oly kicsiny,
is
hogy nem befolyásolja lényegesen az eredményt. Az izzítási veszteséget gyakran a Gustavson-féle húmuszmeghatározásra lemért talajrészböl szokták meghatározni, csakhogy a talajt tartalmazó csónaknak a csbl való kihúzása és lemérése közben a nagyon is hygroszkópossá vált száraz talaj igen mohón nyeli el a leveg nedvességét, tehát a mérés nem szolgáltat helyes adatot.
A szénsav meghatározása. A
közönségesen használt szénsav-
meghatározási eljárást alkalmazzuk, vagyis 10%-os sósavval kizzük a talajból
50% -os
a szénsavat és ezt
juk
A
fel.
kálilúggal
meghatározáshoz
2—10
többet vagy kevesebbet
szerint
—
megtöltött szénsavelnyel edényben fog-
gr
talajt
(elzetes
mérünk
kísélettel
le
a szénsavsótartalom
közelítleg meghatároz-
zuk a szénsavat), s desztillált vízzel felkeverve, egy óra hosszáig szénsavtól megszabadított levegt hajtunk rajta keresztül, hogy a talajszemcséken felületileg megkötött szénsavat kizzük. Ezután hozzáöntjük a sósavat. Ha az elemzésbl az tnnék ki, hogy a talajban 0-05% szénsavnál kevesebb van, akkor a
talajt
szénsavsómentesnek tekintjük.
A nitrogén meghatározása. A kiszedjük az összes
gyökereket és más
és csipesz
növényi részeket,
s
segélyével
az így elkészített
—
mennyisége szerint 5 20 gr-ot mérünk le. A lemennyiségének megállapítása alkalmával az legyen irányadó,
talajból a nitrogéntartalom
mérend
valamint a humusz
nitrogén,
meghatározására szolgáló mintából elzleg nagyító üveg
talaj
hogy a megtitrálandó kénsavból desztillált
ammónia
porcellán
vagy
legalább
nikkel
5,
szedbe 40 cm^ kénsavat teszünk)
(a
de legfeljebb 25 cm^-t használjon
csészében
mérjük
le,
s
el.
platinadrótból készült
az át-
A
talajt
ecsettel
bese25erjük a Kjeldahl lombikba (közönséges szrecsetet nem szabad használni, mert abból szrszálak juthatnak bele a lemért talajba). A lombikba 25 cm' tjmény kénsavat öntünk úgy, hogy az a lombik nyakán végigfolyva az eset'
leg odatapadt
talajszemcséket lemossa.
lombikba,
összerázzuk,
megkezdhetjük a
nélkül
Ua
jól
a forralást
*
s
2
—3
forralást,
Ezután 2
óráig
—3
csepp higanyt teszünk a
meleg helyre
téve
melyet természetesen fülke
közvetlenül a kénsav
minden további alatt
végzünk.
hozzáadása után akarjuk végezni, akkor
Magától értetdik, hogy a felhasználandó kénsav nem tartalmazhat nitrogén Minthogy ilyen kénsavat nehéz nálunk beszerezni, a következképen
vegyületeket.
segítünk
magunkon
25 cm^ savban a fent
leírt módszer szerint meghatározzuk a üvegben tartjuk el oly helyen, melynek l3vegöjébe nem juthatnak ammúniás gzök. A nitrogén meghatározása alkalmával pedig az elhasznált kénsav mennyiségének megfelel nitroi,'ént a kapott eredmény-
nitrogént,
bl
s
:
a savat légzáró diif;óval ellátott
levonjuk.
:
MÓDSZEREL
A TALAJELEMZÉS
hevítjük a lombikot,
hogy a hab
nem
szünben kot, míg
igen kis lánggal
ne fusson (a lombikot megrázzuk, vagy ha ez vagy étert cseppentünk bele). Ha a habzás
alkoholt
csepp
megnagyobbítjuk a lángot
akkor
van,
csak
eleinte
;
mivel a folyadék nagyon ersen habzik, ügyelünk arra,
s
az üveg száján ki
2—3
segít,
óvatosan kell kezdeni
rendkívül
a melegítést
541
addig
s
forraljuk a folyadé-
Miután így a talajnak szerves vegyületekhez kötött nitrogénjét átalakítottuk kénsavas vegyületté (részben amid vegyületté [Ifg AV/jJjSO^), a lombikot kihlésig félre állítjuk, s azután megkezdhetjük az ammónia ledesztillálását '. A desztilláló készülék szedjét képez 250 cm^ rtartalmú Erlenmayer-féle lombikba pontosan lemért mennyiség (25 — 40 cm'^) n/ii) kénsavat öntünk és a szedt úgy kötjük össze a csövével, hogy annak vége a folyadék felszíne alá érjen. A desztilláló lombikba (amely renszíntelen
lesz.
:
ht
desen
^,4
—
öblítve,
rtartalmú) körülbelül
liter
1
beleöntjük a kénsavas
azután óvatosan
1
n,
Ha
ii
s
megkezdjük az ammónia
ledesztillálását^
után a lítö végét kiemeljük a savból, leöblítjük vízzel 10
báriumhydrosyd
megtitráljuk,
oldattal
desztillálást
uem végezzük
után, akkor a kénsavas oldatot úgy tesszük Ebbl a célból az oldatot porcelláu, vagy alatt
öntünk,
vizet
hogy
A
desz-
és a savat
ammónia
az
savmennyiséget megállapíthassuk. Indikátor gyanánt lakmoidot,*
által elhasznált
'
desztillált
a lombikot kevés vízzel ki-
vízben) töltünk a lombikba és kevés cinkport szórván
liter
bele gyorsan bedugaszoljuk,
kihlése után
s
fzölombikba öntjük. Ezután 80 cm^ nátronlúgot- (50 gr
ezt is a
náti'iumhydroxyd tillálás befejezése
cm^
100
oldatot,
tömény kénsav
közvetlenül
a
kénsavval
való
forralás
hogy ahhoz animóniagáz ne férhessen. üvegcsészébe öntjük és ezt üvegharang
el,
helyezzük.
fölé
A nátronhigban nem szabad ammóniának módon gyzdünk meg 10 cm' nátronlúgba híg -
a következ néhány csepp indigó
lenni. Tisztaságáról
kénsavat,
:
tömény kénsavat öntünk (2-5 gr finom indigót lassacskán, kis adagokban, folytonos keverés és htés közben tömény kéusavban oldunk úgy, hogy 6 rész kénsavra 1, rész indigó essék az így nyert oldatot feltöltjük 300 cm'-re). oldatot és utána 10 cm''
;
Ha kék
a nátronlúgban nincs színét,
ammónia, akkor a keverék hosszú
ha azonban van, akkor elsziutelenedik
;
állás
után
ez esetbon a lúgot
is
megtartja
elbb
jól
ki
kell fzni.
3
Amikor
kénsavhoz öntjük, a lombijobbkezünkben lev mérhengerbl a kénsav alatt rétegzdjék, naiáltal elkerül-
a nátronlúgot a desztilláló lombikba a
kot balkezünkben kissé
ferdén tartjuk,
hogy
a
öntött lúg a lombik falán fusson végig és jük azt, hogy a két oldat id eltti keveredése alkalmával ammóniumfejldés és egyben veszteség álljon el. A lúg beöntése után hamar beleszórjuk a lombikba az elre elkészített cinkport és most a lombikot visszabillentvón az egyenes állásba,
gyorsan összekötjük a htvel. * A kereskedésbon kapható lakmoid rendesen nem tiszta minél tisztább, annál könnyebben oldódik forró vízben, tehát ha a lakmoid forró vízben nem ad ;
sötétkék oldatot,
akkor
nom
tiszta.
A
lakmoidoldatot
8 gr finomra rölt lakmoidot leöntünk 100 cm^ '/í
óráig
vízfürdn melegítünk.
alkoholt töltünk hozzá.
20%
a
következkép készítjük
alkoholt tartalmazó
Azután az oldatot leszrjük
és
100
vízzel és
cm'
tiszta
GEDROIC KONSTANTIN
542 congóverest, * vagy
ban
rosolsavat -
báriumhydroxyddal
lyet eredetileg a í
^Yri
—
és
ezt
szedbe öntöttünk
^~D3g)'
meghatároztuk a párlatamely a lepárolt ammónia a mennyiséget levonjuk abból, amea különbséget megszorozzuk 0'0014-el Miutí'm
savmennyiséget,
még megmaradt
után
lekötése
használimk.
a
azt
és
megkapjuk grammokban
'íkkor
elemzéshez
az
lemért
talajmennyiség nitrogéntartalmát.
A humusz meghatározása. A
humusz meghatározáshoz
nálandó talajmintából, mint azt már a nitrogén ttik,
nagyító
üveg és finom
segélyével
csipesz
Az elemzésre
részeket és gyökérdarabokat.
2
—5
meghatározásánál kiszedjük gr talajt
is
felhasz-
említet-
összes növényi
az
mérünk
benne
le a
lev humusz mennyisége szerint. Oly talajoknál, melyekben szénsavas mész van, Knopp eljárása szerint, mésztelen talajoknál pedig Gustavson eljárása szerint határozzuk meg a humuszt.
A Knopp-féle humusz meghatározás. A vonatkozólag a következket jegyezzük meg:
járásra
Knopp-féle
el-
Az elemzéshez ugyanazt
a készüléket használjuk, mint a szénsavmeghatározáshoz (54U-ik lap), de a következ részekkel kiegészítve humusz elégetésére szolgáló! lombik és a közé U alakú 1. A csövet iktatunk, melyben fényesre csiszolt vasdrót vau a kénsav által kizött :
ht
foszforhydrogén és sósavgáz megkötésére.
Az elnyel készülék mögé (melyben kénsav van) U alakú csövet kapmelybe víztelenített rézgálieot teszünk a kénhydi-ogén megkötésére, mely némely talaj hevítésekor keletkezik. A lemért talajt kevés vízzel belelombikba és híg kénsavval öntjük le, hogy a szénsavat kizzük, mossuk a mint azt a szénsavmeghatározáskor tenni szoktuk (abban az esetben, ha a szénsavat is meg akarjuk elbb ezen részletbl határozni, elször kiszivatjuk a lombikban lev levegt és tiszta szénsavmentes levegvel töltjük azt meg). A szénsav Idzése után a csapos tölcséren keresztül 10 15 cm' tömény kén2.
csolunk,
fz
—
eresztünk
savat
a
lombikba
cm
CrO^-ot véve 100
oldatra).
talom szerint állapítjuk meg.
utána
és
közvetlenül
A Ha
chromsavoldat
chromsavoldatot
(50
mennyiségét a humusz
meg-
a keveredés után a reakció lassanként
sznik, a folyadékot fokozatosan forrásig hevítjük,
s
10
— 15
gr tar-
percen keresztül
forrásban tartjuk.
Humusz meghatározás A
meghatározás
útján
elégetés
mennyiségébl számítjuk
ki a húmusztartalmat.
hezen olvadó üvegcsövet használjuk. 2
— IV2
cm
és
az
égetéssel, Gustavsonszerint. égés alkalmával képzd CO^
történik, s az
elnyel
A cs
készülékek
felé
Az égetéshez
a szokásos
es
részén két azbeszt vagy vörös-
réz sodronyhálóból készült dugó vau benne, egymástól körülbelül 10
*
'
i
ne-
hossza körülbelül 50 em, átmérje
cm
távol-
gr kongóverest felolduuk 90 cm^ vízbeu, melyhez azután 10 cm^ 96"o-os
alkoholt ailuuk. ^
öntünk.
'/i
gr rosolsavat feloldunk
50
cui-'
alkoliolban és az oldathoz 50
cm'
vizet
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
melyeknek köze darabos
ságra,
kaucsukdugóval zárjuk
543
rézoxyddal van kitöltve.
A
csö
végét egy-
melybe egy a közepén gömbbé szélesed még jobb, hu kaucsukdugóval való elzárás helyett az üvegcs van tolva üvegcs végét vékonjTa kihúzzuk és szurony alakiü-a hajlítván kaucsukcs segítségével a gömbös üvegcsvel kötjük össze. Ezt ismét egy tömény kénsavat furatú
el,
;
elnyel-készülékhez
tartalmazó köti
meg
ciós
cs
ezután következik
;
a szénsav
mely az
kapcsoljuk,
a két
U
elégésnél
fejld
vizet
alakú nátronrésszel megtöltött abszorp-
elnyelésére és végül
chlormésszel
egy
megtöltött szárító
leveg nedvességét nyeli el, illetve tartja vissza a nátronmésszel töltött csbe való jutástól. Az égetöcs másik végét egyfuratú kaucsukdugóval zárjuk el, s a furatban lev csövet tömény kálilúgot tartalmazó mosópalackkal kapcsoljuk össze, hogy az égetéshez használt leveg, vagy oxigén szénsavmentes legyen. A csnek azt a részét, melyben a rézoxyd van, kívülmely
torony,
rl
a
kétszer-háromszor körülcsavarjuk rézhálóval, melyet azután vörösrézdróttal
A
ersítünk a cshöz.
csövet most állványba
teljesen vízszintesen feküdjék.
bunsenlámpával lassan
lángú
Az
elégetést a
és folytonos
fogjuk és ügyelünk arra, hogy következképen végezzük: Széles
mozgatás közben felmelegítjük az
éget csövet, s ha ez megtörtént, a lámpát a csnek azon része alá áUínjuk, melyben a rézoxyd van. Ha a cs még nem volt használva, akkor az égetés eltt az egész csövet ki kell izzítani, hogy a ruhaszálak elégjenek, melyek a tisztítás alkalmával a cs falára tapadva visszamaradtak különösen azt a részét kell jól kiizzítani, melyben a rézoxyd van, hogy a rézsodi'onyegész
;
hálóból készült két dugó is oxydálódjék. A használatlan csövek kiizzításakor oxygén áramot kell a csövön keresztülhajtani, a már használt cs kiizzítását pedig elegend leveg áramban eszközölni. Mialatt a rézoxyd réteg izzik, lemérjük a két nátronmésszel töltött csövet és keskeny, 10 13 cm hosszú porcellán-, vagy platinaesónakban az elégetend talajmennyiségefc (a meghatározáshoz 2—5 gr talajt veszünk a húmusztartalom mennyisége szerint). Azután összekötjük a két nátronmészcsövet az égetöcsövel, melynek hátsó végébe betoljuk a talajt tartalmazó csónakot. Most elzárjuk a csövet az átfúrt
—
melynek a csövét kaucsukcs segélyével a mosópalackkal és kötjük össze. Ezután megindítjuk a légszivattyút, hogy a csben lev levegt oxygénnel kizzük, s a cs alá ott, ahol a csónak van, egy másik bunsenlámpát állítva megkezdjük az elégetést. A hevítést kaucsukdugóval,
az
oxygéntartállyal
eleinte
igen kis lánggal
sebbel,
minél több
tovább
toljuk a csónak
akkor
szenesedett,
kezdjük a csónak hátulsó végén és pedig annád
humusz van
a talajban.
A
lángot
kis-
a csö alatt lassanként
másik végéig, s ha a csónakban lev talaj már elmegkezdjük az elszenesedett résznek az elégetését teljes
lánggal.
A még detén
el
mozgatva a csónakot ers izzásba hozzuk hevítjük, hogy a falára lecsapódott, s desztillátumot is elégessük. A humuszból az elégetés kezazután bomlási és elégési termékek; amint ezen utóbel,
lámpát állandóan ide-oda
és végül a csö
nem víz
fels
égett
pái'olog
rtszét
is
izzásig
biak az izzó rézoxyd rétegen áthaladnak, teljesen oxydálódnak. szén
szénsavvá, a hydrogén
meg
vízzé ég
el
;
a nitrogén
A bennük lev
részben
nitrogén-
544
GKDROIC KONSTANTIN
oxydokká alakul. Az oxycláció folyamata alatt a rézoxyd osyclullá redukálódik, de oxygén jelenlétében ismét oxydálódik. Amint az égési termékek az égetöcsö végéhez kapcsolt gömbbel ellátott csbe jutnak, a vízgz egy része víz alakjá-
ban lecsapódik legnagyobb része azonban az ezután következ tömény kénsavas edényben köttetik meg. Ugyancsak a kénsav nyeli el a niti-ogéuoxydo;
kat
Errl
is.
hoz
élénk kék színt tott
módon gyzdhetünk meg, hogy
az elégetés után oly
diphenylamint ölt.
szénsavat a két
{[C^H.]^NH)
A
adunk,
víztl és a nih-ogénoxydoktól
nátronmésszel
töltött
a kénsav-
mely nitrogénoxydok jelenlétében
csben
módon megszabadíel. Ha már az
ily
nycletjiik
anyagok elégtek, amit a csónakban izzó talaj színérl ítélhetünk meg, akkor a lángot fokozatosan kisebbítve az izzítást beszüntetjük. Ha a he-
összes szerves
hagyjuk abba, akkor az égetöcsö hamarosan tönkremegy, de, ha fokozatosan kissebb és kiesebb lánggal folytatjuk, és csak akkor oltjuk el a lámpákat, ha a cs már nem izzik, akkor egyetlen csben negyven, vagy még vítést hirtelen
több égetést
is
A cs kihlése
végezhetünk.
után szivattyú segélyével
1
—
1', 2
levegt hajtunk a csövön meg az elnyel készülékeken keresztül, s ezután a két nátronmeszes csövet lemérjük a súlyszaporulat a humuszban lev szénbl keletkezett szénsav súlyának felel meg. száraz és szénsavtól megtisztított
liter
;
Az elemzés
hogy mennyire óvatosan végeztük a talaj elzeanyagok elszenesítését. Továbbá a szerves anya-
sikere attól függ,
tes izzítását, illetve a szerves
gok
illó
bomlási
termékeinek
igen
lassan kell
az
hatolniok. hogy azok tökéletesen oxydálódjanak.
izzó
rézoxyd
Ha nem
rétegen
vigyázunk
át-
erre, ak-
el nem égett bomlási termékek az égeteshöz kapcsolt gömbbel ellácsben, a vízzel együtt barna folyadékcseppek alakjában rakódnak le, vagy a kénsavba is eljutnak, melyet sárga színre festenek. Az ilyen elemzés persze hibás, eredményei hasznavehetetlenek. Ha több húmuszmeghatározást szándékozunk egymásután végezni, akkor nem szükséges az égetcs kihlését
kor az tott
bevárni,
st inkább
azt a részét,
melyben
a rézoxyd
van állandóan izzásban
tartjuk és csak a nátronmeszes edényeket és a talajt tartalmazó csónakot cse-
réljük
egy
ki.
óra,
Egy égetés idtartama, ha az elégetést oxygén áramban végezzük, ha levegáramban, körülbelül másfél óra. A kénsavat 3 4 elemzés-
—
A két nátronmeszes cs közül nem mutat súlyszaporodást. A
hez használhatjuk. a Idsérlet
után
azt helyet: osítjnk ujjal,
amelyik
meszes talajokban lev szénsa-
mész a hevítés alkalmával elbomlik s a szénsav elillan belle. Tehát a húmuszmeghatározás alkalmával ez a szénsavmennyiség az elemzésben hibát vas
okoz, melyet a
mért
talajt
következ módon kerülhetünk
el:
Loges azt
ajánlja,
hogy a
vékonyfalú Hofmeister-féle csészében híg foszforsavoldattal
vízfürdn pároljuk
le-
öntsük
Azután kis mozsárban összetörjük a csészét csónakba. A foszforsav kizi a szénsavas mészbl a szénsavat, a szerves anyagok elégésére pedig nem gyakorol semminemíí befolyást. A meghatározott szénsavmennyiségbl a talaj húmusztartalmát a következ módon számítjuk ki: 4-4- súlyrész szénsavban 12 súlyrész szén le,
s
szárazra.
és tartalmával együtt beleszórjuk a
foglaltatik,
tehát
1
súlyrész
humuszban átlagosan 58% musznak felel meg. vagyis
CO.-ben van szén
1
van,
12 44 súlyrész C.
súlyrész szén,
—
Minthogy a
C 100 súlyrész hu100/58 súlyrész humusznak felel
tehát 58 rúlyrész
545
A TALAJELEMZés MÓDSZEREI.
—
100
Ha már most
számot
12 44-el megszorozzuk:
X X
12
r-r— akkor az 44 eredmény az egy súlyrész szénsavnak megfelel liúmuszmennyiséget mutatja
meg. °
e
l-t
58
,
;
azaz 0"471
humusz
súlyrész
esik egy súlyi'ész
vizsgált talajban
kapjuk
talaj s
elégetésénél
megkapjuk a
lev liúmuszmennyiséget.
Kémiailag kötött (a veszteséget
A
471 -el,
eszerint megszorozzuk
szénsavmennyiséget
fejldött
szénsavra.
víz.
Ha
a száraz
izzítási
talaj
veszteségébl
%-baii kifejezve) levonjuk annak húmusztartalmát, akkor meg-
kémiailag kötött víz mennyiségét százalékokban.
a
A talaj ásványos részének teljes elemzése.
A
ásványos részének
talaj
teljes
íluorhydrogénnel
elemzését
való
fel-
abban az esetben, ha a kovasav és kénsav meghatározása is kívánatos, alkalmazzuk a nátriumkarbouátos feltárást. A) A talaj feltárása fluor savval. Mindenekeltt achát-mozsárban a talajmintát igen finom porrá dörzsöljük, mert minél apróbbak a végezzük és csak
tárással
feltárandó
annál
talajszemcsék,
majd a
történik
rövidebb
id
alatt
Az elemzéshez 5 — 5 gr
feltárás.
és
talajt
annál
tökéletesebben
mérünk
le;
az egyik
adagból az összes foszforsavat határozzuk meg, a másikból a vasat, az alumíniumot,
a
egyrészt,
fogy
grammot egy tömegben nem célszer
Tíz
mert igen hosszú ideig
a feltárásnál.
el
mangánt, a meszet, a magnéziumot, a káliumot
foszforsavat, a
H nátriumot.
noman megrölt
A
talajból
—5
következképen végezzük: '
mérünk
le
A
fi-
és kevés vízzel
tömény kénsavat adunk hozzá; most a megkeverve a csészét fülke alá visszük, s
cm''
platinapálcikával
tartalmát
és
feltárni
másrészt mert ai'ánytalanul sok kémszer
mííveletét a
platinacsészében 5 gr-ot
felkavarva kis részletekben 3 csésze
tart,
feltárás
fluorsavval
25 cm* 33%-03 fluorsavat- öntünk kevergetés
közben 5 órán
óráig forraljuk a vízfüi'döt, fel
nem
tárt
át s
bele. Majd vízfürdre tesszük és gyakori 80 C° hmérsékleten tartjuk. Ezután még fél ha a platinapálcika alatt már nem érzünk többé
ásványos részeket (nem csikorog), akkor a feltárás be van fejezve
ellenkez esetben ismét öntünk hozzá fluorsavat,
s
a feltárást az említett
;
mó-
don megismételjük. Ha a talaj kovasavas ásványait ily módon feltártuk, akkor a szerves anyagok elbontásához és a fölös fluorsav elíízéséhez fogunk."
*
Hogy
a kapott
eredmények átszámítását elkerüljük, célszer lesz a légamennyi a kiszárított talaj 5 grammjának megfelel.
száraz talajból annyit lemérni,
100 azaz -T-7j
X5
gr légszáraz
talajt,
hol a a légszáraz talajban foglalt hj'groszkópos
víz százalékszámát jelenti.
-
A
8
Az
nagyon mérges, belélegzése igen ártalmas. néha igen fáradságos és nehéz feladattá válik. Sokkal könnyebb volua a talajt a fluorsav hozzáadása eltt kiizzítani ugyanabban a csészében, amelybe a fluoi-savat fogjuk önteni, de sajnos ezt uem telietjük, mert az izzítás alkalmával fluorsav
elégetés
egyéb veszteségek
is
léphetnének
fel.
GEDEOIC KONSTANTIN
5>46
E
célból a csészét
addig
erösebbel
hálóra helyezve eleinte kis lánggal, azután
aszbeszt
míg a
hevítjük,
A
szerves anyagok elégnek.
talajban volt bázisok kénsavas és foszforsavas sók alakjában
míg
a kovasav,
sósavval
alakjában
sziliciumtetraíliiorid
porcellánesészébe
(15
cm átmérj) mossuk míg
folytonos pótlása közben addig melegítjük,
A
elillant.
mind
feltárás
után a
maradnak
vissza,
maradékot 10%-os
át,
az elpárolgó
s
teljesen feloldódott.
víz
Ha marad
valami
kis
gramm
súlyú lehet. Az oldatot vagy pohárba (ha a foszforsavat akarjuk meg-
zavarodás
vagy
határozni),
szrjük
A
át.
(szénrészecskék, kovasav)
lombikba
félliteres
úgy
néhány
csak
milli-
meg) ha a maradék
(ha a többi alkotórészt határozzuk
használt szüröpapirost megszárítjuk és elégetjük
talajmennyiség 1%-ánál több, akkor azt sósavban oldva az elbb kapott oldathoz önteni.
az egész és
ez
fel
kell
:
tárni
fiuorsavval
A sósavas oldat elemzése. Az összes foszforsav meghatározása. A fenti eljárás szerint nyert oldatot vízfürdn szárazra pámaradékot lehetleg kevés
roljuk,
a
nyítjuk
és a
vízben oldva,
továbbiakban úgy járunk
mint
el.
salétromsavval
megsava-
azt a sósavas oldat elemzésé-
nél leírtuk.
A vas, alumínium mangán, mész és magnézium meghatározása. A felsorolt alkotórészek meghatáiozására az 500 cm^-nyi oldat-
cmM
200
ból
meg
niumot,
veszünk
gr talajnak
(2
a foszforsavat
felel
meg),
le
belle
választjuk
eczetsavas
ammóniummal. A szüredékbl
oxálsavas
ammóniummal
magnéziumot választjuk
a meszet
le.
Az
végül
és
elször a vasat, az alumi-
ecetsavas
nátriummal, vagy
mangánt határozzuk meg, majd
a
foszforsavas
kapott
ecetsavval
s
ammóniummal
a
csapadékot sósavban oldjuk
200 cm^-re egészítjük ki és 100 cm^-böl ammóniával alumíniumot és foszforsavat (534--ik lap) a másik 100 cm^-ben pedig káliumpermanganáttal megtitráljuk a vasat. Az a 1 k á 1 i á k meghatározása. 200 cm^ oldatot (a fent emh'tett 500 cm^-bl) felforralunk, báriumchloriddal levála-ztjuk a kénsavat belle és az oldatot
(534- ik lap),
leválasztjuk a vasat,
;
tovább
ugyanúgy járimk
tettük.
Az
talaj
tából
el,
mint
mennyiségét
alkáliák
azt a sósavas oldat .50-el
emlí-
B) A talaj feltárása olvasztással. A finomra rölt talajminlemérünk 5 gr légszáraz talajnak megfelel mennyiséget és 1:1 arány-
ban elegyített kálium-
és
nátriumkarbonáttal jól összekeverve platinatégelyben
vagy tokos kemencében
felett,
IVi óráig hevítjük. Kihlés után a tégelybl kivett olvadékot
gerpohárba tesszük,
s
kevés vízzel leöntjük
;
fedrl '
Hogy
kevés sósavas vízzel leoldjuk
a megömlesztett
az
anyagot a tégely
esetleg
falától
rájuk
be ne ömöljék.
lepény összerepedezik,
s
A
gyors lehlés
alkalmával
a tégely falától elválik.
magas hen-
A
tégelybl
tapadt
olvadék-
könnyen elválaszthassuk,
a forró tégelyt többször hideg vízbe mártjuk, de csak olyan mélyen, tégelybe
'
ezután lO^o-os sósavat adunk a
hengerüvegbe és gyenge melegítés közben feloldjuk az olvadékot. és a
már
összes alkália tartalmát.
óvatosan megolvasztjuk, majd Teclu-féle lámpa
1—
elemzésinél
szorozva megkapjuk százalékokban a
a
hogj' a víz a
megmerevedett kovasavas
;
547
A TALA.IELEMZÉS MÓDSZEREI.
is a többi oldathoz öntjük. Most az oldatot csapadékostul pormossuk át és a kovasav leválasztása céljából vizfürdön szárazra pároljuk. A száraz maradékot homokfürdön 1 óra hosszat 130 C^-ou szárítjuk, majd néhány csöpp tömény sósavval megnedvesítve elbb vízfürdn, azután ismét homokfürdön kiszárítjuk. Mivel a szárítás folylán a Fe^Cl^ egy
részeket és ezt
cellánesészébe
része Fc^Og-dá alakul át és így nehezen oldódik, ajánlatos a csésze tartalmát
második kiszárítás után királyvízzel megnedvesíteni és vízfürdn szárazra Ezután a maradékot feloldjuk meleg híg sósavban, az oldatot melegen leszrjük (melegen gyorsabban megy a szrés), a kovasavat jól kimossuk,
a
párolni.
megszárítjuk és szüröpapirossal
után lemérjük,
kiliülés
s
együtt platinatégelyben
a súlynövekedést
A
száraz talaj százalékos kovasavtartalmát.
20-al
kiizzítjuk.
megszorozva,
A
tégelyt
megkapjuk a
kovasavról leszrt oldatban a kén-
sav leválasztása és meghatározása után a foszforsavat határozzuk meg, a fluorsavval
csak a vasat, az alumíniumot, a földfémeket
részben pedig
feltárt
és
az alkáli fémeket.
IV.
A lemérend
A
és az oldás vizes
kivonat
vizes kivonat.
talaj siilya,
idtartama. készítését
A
Soils megállapította.
FEJEZET.
úgy
Az
eszközli,
lemért
a
itteni
szükséges vízmennyiség laboratórium az utóbbi
mint
azt az északamerikai
talaj mennyiséget
idkben a Bureau
of
ötször annyi desztillált vízzel
le, három percig rázzuk, s azután anélkül, hogy a zavarodásnak idt engednénk a leüllepedésre, a folyadékot rögtön leszrjük. Ha a vizes kivonatban az egyszer szénsavas sókat és azt a savtartalmat is meg akarjuk határozni, mely a szabad szénsavtól ered, akkor az oldat készítéséhez olyan vizet kell alkalmaznunk, melybl a szénsavat már elzleg fzés által kiztük. A vizes kivonat készítésére szükséges talaj mennyiséget elre megállapítani nem lehet a használandó talaj mennyisége attól függ, hogy milyen a talaj jellege, t. i. agyagos-e, vagy homokos és, hogy hány alkotórészt akarunk az oldatból meghatározni. Tekintettel arra, hogy a legtöbb talajban rendkívül kevés vízben oldható alkotórész van (sok talajban száz grammonként alig van néhány milligramm oldható rész, st sokszor a milligrammnak csak tized vagy szá-
öntjük
zadrésze is
;
így például a talajban
kevesebb oldódik vízben,
lev
foszforsavból csak O'OOOl gr vagy ennél
kovasavból
néhány milligramm
stb.),
oly
nagy
mennyiséget kellene a talajból venni, hogj- egyrészt annak feldolgozása gyakorlati
nehézségekbe ütköznék, másrészt
meg
ily
nagy tömegek elemzésénél
a hiba-
források megnövekedése és megsokasodása az eredmény helyességét kétségessé teszik (így
például
A
:
vízben
pontossággal
dolgozhassunk,
oxydok
és a
kovasav
legtöbb
talaj
vizes
oldható foszforsav meghatái'ozására, hogy kell
legalább
10
kg
talajt
kellene
meghatározására szintén néhány
kivonatának
teljes
felhasználni.
kg-ot).
Éppen
Az
ezért a
elemzését a közönséges elemzési eljárá-
sokkal (súly szerinti és térfogatos elemzés)
nem
eszközölhetjük.
Meg
kell tehát
GEDROIC KONSTANTIN
548
elégednünk a következ alkotórészek meghatározásával A vízben oldható anyagok összessége, a vízben oldható ásványi anyagok mennyisége, a lúgok, a sarak és a chlór ezeket elegend pontossággal határozhatjuk meg minden talajban. Továbbá sok talajban meg lehet még határozni a meszet és a kénsavat. Sós természet talajokban természetesen a közönséges eljárásokkal még több :
:
is határozhatunk meg. Ismeretlen összetétel talajok melyek esetleg igen kevés vízben oldható anyagot tartalmaznak, annyit kell bellük lemérni, hogy a fent felsorolt vízben oldható alkotórészeket meg tudjuk határozni (azaz, hogy a vízben oldható alkotórészek összességének, az ásványi anyagoknak, a lúgosságnak, a savaknak és a chlórnak meghatározására elég legyen). E célra 200 gr rendszerint elegend. Az elemzés eredményébl azután megítélhetjük, hogy a fent felsoroltakon kívül még milyen alkotórészeket határozhatunk meg.
vízben oldható alkotórészt
elemzése
alkalmával,
A vizes kivonat leszrése. A oher- és SchüU-féle
szrpapirosok közül
tatkozott a legmegfelelbbnek.
mennek
át,
szrdik
Ha
az
vizes kivonat leszrésére a Sehlei-
a 602. számvi
átszrt
akkor az els részletet visszaöntj ük
oldat ;
«Extra harta mu-
els
cseppjei
ezután rendesen
zavarosan
már
tisztán
szr
(Pasteur-szr) használásától óvakodnunk kell, mivel az agyagszrö mindég tartalmaz vízben oldható anyagokat, úgymint krisztalloid anyagokat (abszorpció révén) és kolloidális anyagokat (a szrölikacsok parányisága következtében). Minthogy továbbá az agyagszrö a vassók
Agyagból
az oldat.
oldatából
felszabadul, ez a
vasat
szr
készült
ki, a vasnak megfelel savmennyiség pedig megtámadja, és a belle kioldott anyagok a vizes
választ
falát
oldat összetételét megváltoztatják.
A vizes kivonat elemzése. A nem
megfeledkeznünk
vizes kivonat elemzése alkalmával
hogy a legtöbb alkotórész vizsgálata céljából mindég friss talajoldatot kell készíteni. A rövidebb vagy hosszabb ideig álló vizes oldat elemzése ugyanis hamis eredményeket szolgáltathat, mert a talaj kivonat könnyen bomló anyagokat tartalmaz, továbbá a benne lev baktériumok elszaporodhatnak, s az oldat egyes alkotórészeit felbontják (a tiszta oldat megzavarodik és íiledék támad benne, s elszaporodásuk révén a vizes oldat szerves alkotórészeinek mennyiségét növelik meg). A kivonat reakciójának megállapítása alkalmával, szintúgy a lúgok és a kovasav meghatározásánál még egy körülményt kell figyelembe vennünk, nevezetesen a vizes oldatnak az üvegedények anyagára gyakorolt oldó hatását, melynek folytán ezen meghatározások liamis eredményt szolgáltathatnak. Ezért az oldat savas vagy lúgos szabad
arról,
reakciójának meghatározását közvetlenül annak készítése után végezzük
el.
A vízben oldható anyagok mennyiségének meghatározása (a száraz maradék). Í250 cm^ vizes kivonatot (50 gr száraz megfelel mennyiséget) vízfürdn lemért platinaedényben szárazra A száraz maradékot szárító szekrényben 105 C° mellett három órán keresztül szárítjuk, s ezután megmérjük. Az elbb említett vizes kivonat menynyiség (250 cm^) a legtöbb talaj minségnél elegend, csak igen ritka esetekben, nevezetesen a csenwzem talajok mélyebb rétegeibl készített kivonatok elemzésekor kell többet venni. Olyan talajoknál azonban, melyek nagyobb talajnak
párolunk.
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
mennyiség kénsavat sok
tartalmaznak, a 250 cm-^ oldat hogy sok száraz anyagot nyerjünk, melynek a szerves anyagok elégetése a célja,
és szénsavas
alkáliákat
Általában kerülnünk kell
lehet.
is
mert a lemérést követ
Ö49
izzítá.s,
azt,
igen nehézzé válik.
A vízben oldható ásványi anyagok összessége. A lemért száraz
és
rított
maradékot a platinacsószében szabad láng
hogy az oldatban feloldva
zítjuk,
mény
volt szerves
kiszá-
fölött kiiz-
anyagok elégjenek. Pontos ered-
elérése céljából eleinte kis lánggal kezdjük a hevítést és lassan nagyob-
ásványi sók
elpárolognak.
is
nem égnének
nem
de a Bunsen-égöt
bítjuk a lángot,
Ha
különben
nyitjuk ki teljesen,
els
az
az OIó
alkalmával a szerves anyagok
izzítás
akkor a száraz maradék sóit kevés forró vízben vízfürdn szárazra pároljuk, s a maradékot iijra kiiz-
teljesen,
el
feloldjuk, az oldatot zítjuk.'
Ha hatású
kivonatban
a vizes
talajból
ammónium
szénsavas
szénsavas
sók
kivonat)-
készült a vizes
is
akkor
vannak (ha csak nem savas kiizzítás után a maradékot
oldatával nedvesítjük meg, ezután
kiszárítjuk és a szá-
rítóban 150 C° liömérséklet mellett állandó súlyig szárítjuk.
radék
súlya
csekély
mint 0'05
(kisebb
gr),
Ha
akkor 3 órai
a száraz ma-
szárítás
teljesen
elegend.
A talajkivonat savas vagy lúgos hatásának meghatározása. Kételyek
elkerülése céljából mindenekeltt tisztáznunk kell azt, hogy mit nevezünk lúgos hatású és mit savas hatású talajnak. Lúgos hatású minden talaj, mely szénsavas sókat tartalmaz (vagy más lúgos hatású sók vannak
benne)
savas hatású az a
;
teljesen
kötött
melynek
talaj,
A
szerves sav van.
vizes kivonatában szabad
talaj kivonatot
akkor
is
vagy
nem
lúgosnak mondjuk
határozunk meg benne, ha az szabad, vagy félig kötött szénsavat savanyúnak csak abban az esetben mondjuk, ha szerves savat tarsavasság és lúgosság meghatározására két indikátort használunk
és lúgosságot
tartalmaz
;
A
talmaz.
:
Methyloranget
és phenolphtaleint.
gok sárgára, a savak pirosra sav,
A
szerves savak)
phenolphtalein
oldatban
is
vat,
gyenge savak iránt
festik,
talaj kivonatok
és ezért savas
semleges hatású test
megpirosodik.
érzékeny a gyenge
Az elbbi semleges hatású
Gyenge
lúgok
savakkal szemben,
vagy bikarbouátokat tartalmaz,
;
nem
vizsgálatára
Ha
'
az
nem
ismételt kiizzítás
érzékeny (szén-
nem
alkalmas.
savas oldatban színtelen marad, lúgos iránt
ezért,
érzéketlen,
ellenben
rendkívül
ha a talajkivonat szabad szénsa-
phenolphtalein hozzáöntése
telen marad, akár csak szabad szerves sav volna az oldatban.
innek ezt a tulajdonságát
a lúgos anya-
;
A
után
is
szín-
phenolphtale-
szabad szem ell téveszteni akkor, ha ismeret-
nem
vezet célhoz, akkor a kiizzitott maradékot
szrön átszrjük, a szröpapirost kimossuk néhány csepp megszárítjuk és a rajta lev maradékkal együtt platinacsészében el-
feloldjuk vízzel, igen kis
meleg
vízzel,
az átszrt oldatot ezután beöntjük a csészébe a szürpapiros hamujához, vízfürdn szárazra pároljuk, ismét kiizzitjuk és lemérjük. - Nem tartalmaz ellonmonilást, mert némely savas hatású talajból készült vizes kivonat izzítási maradéka tartalmaz szénsavas sót.
égetjük
;
;
550
GEDROIC KONSTANTIN
len összetétel talajok oldatát vizsgáljuk, különben oly talajokat, melyek bikar-
bonátokat tartalmaznak (de normális karbonátokat nem) és melyeket az újabb felfogás szerint a lúgos hatásúakhoz sorolnak, savas hatásúaknak ítélnénk.
Ha
ilyen
talajból
készített
marad
oldat színtelen
vizes
oldathoz
phenolphtaleint adunk,
akkor az van szükségünk. Hogy tehát
és megpirosításához lúgra
ezen sók okozta lúgosságot meghatározhassuk,
vagy fel kell forralni az oldavagy methylorangeal kell a titrálást végezni. Ha a savas hatás, mely a phenolphtaleinnel szemben mutatkozik, a bikarbonátok szénsavától származik, akkor az els esetben rózsaszínvé válik az oldat a szénsavnak forralás követ-
tot,
keztében való elillanása miatt
a
:
második esetben pedig
piros szín eléréséhez több savra van szükségünk
savat tartalmaz, akkor forralás után
a
methylorangeal való
csak annyi savra van
titrálás
;
titrálás
alkalmával a
továbbá ha az oldat szerves
sem pirosodik meg a phenolphlaleintól
alkalmával
pedig az
megpirosításához
oldat
amennyi ugyanannyi desztillált víz megpirositására kellene (nevezetesen 1 — 2 csöpp n 100 sav). Tehát, ha a vizes oldat a phenophtaleintöl
nem
szükség,
pirosodik meg. akkor a talaj reaki-jójának megítélése céljá-
ból a phenolphtaleines oldatot okvetlenül
zdés
a vizes oldat
^ 4
fel kell
mely szabad vagy
talajjal
van dolgunk,
Ha
oldat a forralás után megpirosodik,
az
gálattal
már
forralnunk,
ha a piros színeakkor oly
s
részének elpárolgása után sem következik be,
eldöntöttük,
savat tartalmaz.
félig kötött szerves
akkor lúgos.
hogy az oldat savas vagy
Ha minleges
higos,
vizs-
akkor hozzáfogha-
tunk ezek mennyiségi meghatározásához. A)
A
A vizes kivonat lúgossági fokának meghatározása.
vizes kivonat
és a
lúgos
hatását
földfémeknek szénsavas
Annak meghatározására, hogy módszerünk
;
összhatásának
mi csak
többféle só okozhatja,
sói,
úgymint az alkáliáknak
az alkáliáknak kovasavas és szerves savas sói.
a lúgosságot e sók közül melyek okozzák, nincs
a lúr/os hatás összességét határozhatjuk
eredménye.
meg. mely
e sók
Általában azonban a lúgosság a legtöbb talajban a
sóktól ered. Az összlúgosságot okozó bázisokat két csoportra lehet Az egyik csoportba tartoznak a normális szénsavas sók (szénsavas altúlnyomó részben szénsavas nátrium: Sa^f-Os', ide tartoznak minden
szénsavas osztani.
káliák,
valószínség
szerint az alkáliáknak szerves sói és kovasavas sói)
kettedszénsavas sók.
A
másik csoportba a földfémek szénsavas
sói.
és az összes
A
lúgosság
mely 100 gr talajból* készült oldat közömbösítéséhez szükséges. Azt a lúgosságot, mely a normális karbonátoktól ered, (VO'á iónokban, a kettedszénsavas sóktól eredt pedig HCO'i iónokban fejezzük ki, és minthogy a földfémek karbonátjai az oldatban túlnyomó részben kettedszénsavas sók alakjában vannak jelen, tehát a meg határozott HCO'^ iónok összegét feloszthatjuk a Ca és a ,\« között. Az elemzést
fokát legcélszerbb a n 100 sav cm^-einek számával kifejezni,
legcélszerbb a normális karbonátoktól ered lúgosság meghatározásával elkezdeni.
' Az elhasznált sav inennyiségéuek grammokban való kifejezése nem célszer, minthogy a különböz laboratóriumokban más-más savat használnak, s így az elemzési eredmények összehasonlítása alkalmával az adatokat egységes alapra kellene
átszámítani.
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
551
A normális szénsavas sóktól ered lúgosság meghatározása, vagyis a CO3' iónok mennyisége. Kis üvegedény-
—
—
ben lev 25 50 cm^ talajkivonathoz 1 2 csepp phenolphtaleint teszünk; ha az oldat megpirosodik, akkor az annak a jele, hogy normális karbonátok vannak benne. Ebben az esetben az oldatot n 100 • kénsavval, vagy sósavval titráljuk meg A piros színezdés eltnése a reakció befejeztet jelenti. Nagyobb
hogy a titrálás határát biztosan megállapíthassuk, melyben a titrálást végezzük hasonló nagyságú üvegpoharat ebbe ugyanannyi talajkivonatot öntünk, mint az elsbe.- Mind
pontosság elérése céljából, a pohár
mellé,
helyezünk
és
Abba a pohárba, amelyben a phenolphtalein adunk n/lOO savat, míg a két pohárban lev folyadék színe megegyezik. Minthogy a titrálás alkalmával a piros szín csak akkor tnik el, midn már az összes normáUs karbonátokból kettedszénsavas só képzdött, a kapott cm^-ek számát megszorozva kettvel, megkapjuk a vizes oldatban lev összes karbonátokat 100 gr talajra^ vonatkoztatva; megszorozva a kapott számot 00003-al (1 cm^ n 100 savnak 0-0003 gr CO3 ión felel meg), megkapjuk az alkáhákhoz kötött CO3 iónok súlyát 100 gr talajban. Ha ellenben a cm^-ek számát 0'000a.30ü-el szorozzuk meg, akkor a 100 gr talajban lev A^fljCOg súlyát kapjuk meg, minthogy 1 cm^ n 100 savnak 00005305 gr A'í/jCOg felel meg. Ha a phenolphtalein hozzáöntése után az oldat nem pirosodik meg, ez arra mutat, hogy benne a kettedszénsavas sók vannak túlsúlyban (vagy a talajoldat savas kémhatású). A phenolphtalein rendszerint nem is színezdik, csak nagyon széksós terraszék foltokból (különösen az oszlopos
a két poharat fehér lapra állítjuk. van, cseppenként addig
elválású szintbl) származó talajminták vizes kivonatában, továbbá
lia
a talaj-
minta sokáig hevert a laboratóriumban, midn nagyobb mennyiség normális karbonát keletkezik benne. Vonatkozással az itt közölt elemzési eljárásra, a következket jegyezzük még meg. Elször is, ha normális karbonátok meghatározásáról van szó, akkor a talajkivonat készítéséhez oly vizet hasznáhmk, melyben szénsav nincs. Másodszor szem eltt kell tartanunk azt. hogy a phenolphtalein a normális karbonátoktól éppen úgy megpirosodik, mint a kovasavas és szerves savas alkálisóktól
;
ennélfogva a fent
leírt titrálás
alkalmával
az összes karbonátokkal együtt az alkáliáknak kovasavas és szerves savas sóit
Ha mi
a lúgosságot csak karbonát képében hozzuk mert nincs még olyan eljárás, melynek segélyével ezen sókat külön-külön lehetne egymás mellett meghatározni másrészt, mert hatásukban és tevékenységükben, melyet a talajra és a talajt borító növényi takaróra gyakorolnak, közelebb állnak a normális karbonátokhoz, mint a kettedszénsavas sókhoz, minthogy mind a háromféle vegyület tartalmaz hydroxyl
is
megtitráljuk.
tehát
kifejezésre, ez azért történik,
;
(0//)iónt.
Az összes lúgosság meghatározása. *
-
Ugyanabba
a pohárba,
Vagy n/50 savval, de semmi esetre sem ersebbel. Ez a segítség különösen olyan talajkivonatoknál ajánlatos, melyeket
anyagok színesre festenek. 8 Ez a súly a legalkalmasabb a számítás
alapjául.
szerves
:
GEDROIC KONSTANTIN
melybe
akár
cseppentettük,
jíhenolphtaleint
a
hígosságot titrálással meghatároztuk, akár
methyloranget teszünk mellyel a
Mint az
elz
esetben,
talaj
úgy
itt
annyi
és
oldatban van.
—2
csepp
ugyanavval a savval, mint
mig
az oldat
újra
a,
megpirosodik.
a titrálandó folyadék színváltozásának pon-
is
methyloranget
A
színösszehasonlítást így végezzük.
egyenlnek
teszünk,
kezdetén a folyadékok színének
titrálás
tel-
közben a két pohár tartalmának a színét titrálás akkor van befejezve, ha abban a
kell lenni, s titrálás
figyelemmel
állandóan
1
veszünk és ebbe annyi mint amennyi a titrálandó Mind a két poharat fehér alapra egymás mellé állítjuk, s a
kivonatot
jesen
mutatkozó
a
hasonló nagyságú poharat
végett
tosabb megfigyelése
s
a színe,
változott
és folytatjuk a titrálást
•
megkezdtük volt addig,
titrálást
megpirosodott,
nem
A
kisérjük.
amelybe a savat csepegtetjük a folyadék színe gyengén rózsaszín árnyalatot kap. Eövid gyakorlat után egészen biztosan észrevesszük a legcsepohárban, kélyebb
színváltozást
is.
Az
savmennyiség,
összes
valamint a methylorange jelenlétében átszámítva talajban
mek fok
cm^-ben kifejezve adja az összes lúgosság
és
lev
melyet a phenolphtalein
szénsavas,
összes
vízben
kissebb
(pld.
nem
fokát.
Ez a szám a
kovasavas és szerves savas alkáliák és alkáli földfé-
oldható mennyiségét fejezi
mezségi
a legtöbb
ki.
Ha
az így kapott lúgossági
semhogy
fekete földben),
azt az egyes
más oknál fogva
közt eloszthatnánk, vagy ha valamely
alkotórészek
100 gr talajra
titrálásra elhasználtunk,
a külön-
eredményt legcélszerbb mint a talajnak összes lúgosságát megjelölni. Ily esetben, minthogy az összes lúgosságot választás
volt tervbe véve, akkor az
legtöbbször a bikarbonátok ségével fejezzük
0-00061-el
sav
cm^-einek számát megszorozzuk
cm^ n 100 savnak 000061 gi- HCO3 ión felelvén meg). Ellenkez eredmény arra fog szolgálni, hogy belle az összes lúgosságot okozó
(1
esetben az többi
okozzák, a lúgosság fokát a HCO'^ iónok mennyi-
tehát az elhasznált
ki,
alkotórészt
kiszámíthassuk.
Ekkor
Itt két eset lehetséges:
1.
A
oldatban
vizes
normális
karbonát
az összes lúgosság
meghatározására elhasz-
nált sav
cm^-einek számából levonjuk azt a számot,
melyet a phenolphtalein
indikátorral
átszámítva
való a
is
van.
titráláskor
talajnak
kaptunk.
földfém
A
maradéka
kivonás
bikarbonát
tartalmát
adja.
100
A
gr
talajra
kapott számot
megszorozzuk 0'00061-el, kötött
gr
s ekkor megkapjuk az alkatiakhoz és a földfémekhez HCO'3 iónok százalékos mennyiségét (1 cm^ n 100 sav megfelel O-OOOöl
HCJI'i iónnak).
Ekkor
az összes
2.
A
vizes
oldat
nem
lúgosság HCO'^ iónokban
alkália és földfém
tartalmaz normális
fejezhet
ki,
s
e
karbonátokat.
szám a talajnak
Annak a megítélésére, mennyi a földfémekhez kötve,
bikarbonát tartalmát fogja mutatni.
hogy mennyi HCO's ión volt az alkáliákhoz a következ eljárás ad felvilágosítást
és
A szénsavas alkáliáktól származó lúgosság meghatározása. Ezen meghatározás kivonatból.
eltt leválasztjuk
a
szénsavas
Tapasztalataink alapján a következ eljárás
meszet
a
vizes
bizonyult a legcélsze-
* Minél kevesebb indikátort aduuk a titrálandó folyadékhoz, annál pontossabban lehet a titrálási határt észlelni némely már említett vizsgálatnál 50 cm^-hez elég egy csepp indikátor. ;
553
A TALAJKLEMZÉS MÓDSZEREI.
50 cm'^ vizes kivonatot piatimicsészében vizfürdó'u szárazra párolunk, maradékot anélkül, hogy a csésze lehlne, kevés forró vízzel leöntjük és kaucsukvégü üvegpálcikával felkeverjük. Ezután a forró oldatot kis szrön
rübbnek s
:
a
s
oldást kevés forró vízzel többször ismételjük (mintegy
Az
leszrjük.
szrpapirost
utoljára a
egy-egy
vízmennyiséget veszünk jesen a száraz
maradék
az a szüröpapiroson
A
lemérünk.
forró
kiöblítjük
10-szer),
Minél
kissebb
Ha
ki tel-
alkálikarbonátoknak a
lesz az
tökéletesebb
elválasztása.'
vízzel.
annál hamarabb lúgzódik
feltöltésre,
és annál
földfémkarbonátoktól való volt,
kétszer
is
az oldatban
sok földfémkarbonát
meglátszik, melyet ez esetben kiszárítunk és külön
is
szüredékben az alkálikarbonátok normális és kettedszén-
kapott
s meghatározásukat methylorange indikátor éppen úgy. mint azt az elz fejezetben elmondottuk volt. t. i. az oldatot rózsaszín árnyalat megjelenéséig titráljuk savval. A reakció befejezésének pontos megállapítása céljából itt is egy második üvegpoharat állítunk a titrálandó oldatot tartalmazó pohár mellé, melybe ugyanannyi
savas sók alakjában vannak jelen, segítségével
végezzük
hogy színárnyalata megegyezzék methylorange jelenlétében való titráláskor elhasznált n 100 sav cm^-einek számát átszámítjuk 100 gr talajra és megszorozzuk 0-OOOGl-el, akkor a talaj azon HCO'^ ión tartalmát fogjuk megkapni százalé-
oldat és ugyannyi csepp methylorange teend,
a titrálandó oldatéval.-
kokban
Ha
natban
a
mely kizárólag
kifejezve,
részint normális,
Ha
eltt
az alkáliákhoz volt kötve, s a lepárlás
részint kettedszénsavas só alakjában volt jelen a vizes kivo-
az összes
iónok összegébl kivonjuk az
lúgosságot kifejez HCO's
alkáliákhoz kötött részt, akkor a maradék a lúgosságnak azt a részét képezi, melyet a szénsavas földfémsók okoztak. Minthogy továbbá a vizes kivonatban rendesen kettedszénsavas mész van túlnyomó mennyiségben, a HCO'g iónok ezen részét anélkül, hogy valami nagy hibát követnénk el,_ a mészhez kapcsolhatjuk, s az eredményt a kettedszénsavas mész [CmIHCO^]^) mennyiségében fejezzük ki, mely célból a HCO'^ iónok mennyiségét megszorozzuk 1'33-mal. Továbbá, hogy megtudhassuk azt, vájjon az alkáli- és földfémbikarbonátok összegébl mennyi esik az alkálibikarbonátokra, a líCO'z iónok százalékos összegébl, melyben mind a kétféle elemcsoport által lekötve tartott rész bentfoglaltatik, kivonjuk azt a részt, mely tisztán a földfémek által volt lekötve, akkor a maradék adja a keresett értéket, azaz az alkáliákhoz kötött IK'.O'i iónok százalékos mennyiségét. Minthogy az alkáli tartalmú talajokban majdnem tisztán csak szénsavas nátrium van, ennélfogva feltehet, hogy a HCO'i ión nagyrésze
nátriumhoz van kötve
és
pedig savanyú szénsavas só alakjában,
a HCO's iónok e részét nátriumsó alakjában fejezhetjük
A
'
fürdn
mész leválasztását oly módon
kis térfogatra bepároljuk
pontos,
;
is
végezhetjük,
ki.
gr
1
hogy a
HCOi
s
vizes oldatot víz-
tapasztalásuuk szerint azonbíin ez az eljárás
mert némely vizes oldatból
még
besrítés után
sem
ezért
1"38 gr
válik
le
nem
az összes
mésztartalom. 2
E
célból a
dékot vetünk
alá,
s
következképen járunk el A egyenl két pohárba szrjük
hogy a szrök kimosására
:
is
fent leírt eljárásnak két rész folyale
egyenl mennyiség
Földtani Küllüny. XLll- köt. 191S.
ket,
azonkívül ügyelünk arra,
vizet használjunk.
3'
::
GEDKOIC KONSTANTIN
554
NaíICOg-nak megkapjuk a
nem
felel
meg;
lia
tehát az iónok mennyiségét
nátriumbikarbonát
talaj
Ha
tartalmát.
1 -SS- al
megszorozzuk,
az eredeti vizes
kivonat
tartalmazott normális szénsavas alkáliát, akkor az a savmennyiség, melyet
cm" talajkivonat megtitrálására methylorange
a beszárított és újra feloldott 50
mennyiségét
Ha
jelenti.
megszorozzuk, l[Ci>[;
az
elhasználtunk,
mellett
akkor
eredeti
oldatban
savanyú
volt
megkapjuk
a
szénsavas
100 gr talajra
ezt az értéket átszámítjuk
cm^ sav 0-00061 gr
(1
.Vf(/7C'>3-nak felel
meg)
;
ha a talajnak
llt:Oli
a
ezt
alkálisó
0*0(l061-el
alkálibikarbonátokban
talajnak
ión tartalmát; ha pedig 0-00084-1-el szorozzuk meg.
tartalmát nyerjük
s
lekötött
akkor a NnllCO^
vagy 0-000841
iónnak,
gr
%-os ióntartalmát az összes
lúgosságot százalékokban kifejez számból levonjuk, akkor azt a HC.D'i ión mennyiséget kapjuk meg, mely tisztán mészhez volt kötve.
Következtetések. Az elmondottak alapján a vizes oldatban a következ alkotórészeket hatámeg: 1. A normális szénsavas alkálisókat. 2. A savanyú szénsavas alkálisókat. 3. A földfémek savanyú szénsavas sóit. Ezen három adaton kívül mindazon talajoknál, melyeknek vizes kivonatában normális karbonátok vannak, rozhatjuk
az elemzési
táblázatban
még egy negyedik
adatot
is
feltüntethetünk, neveze-
tesen a HCO's iónoknak azt a mennyiségét, melyet az oldatnak beszárítás után
methylorange indikátorral való megtitrálása révén határoztunk meg, s e számot 100 gr talajra átszámítva, mint HCO's ión tartalmat, vagy mint yaHCO'^
szám mutatja a szénsavas alkáliáktól ered lúgosság normális és savanyú szénsavas sói között lév arány nagyon ingadozó, s annak változásaira a következ tényezk hatnak A mintavétel ideje, az elraktározás módja a laboratóriumban és a raktározás idejének tartama. A bikarbonátok folytonos változásnak vannak alávetve, a tartalmat tüntetjük fokát.
A
fel
;
ez a
földfémek és aliiíliák
normális karbonátok ezzel szemben sokkal állandóbb alkotórészei a talajnak, s ennélfogva ezeknek megjelölése nagyobb fontosságú. Ha a mintában nincsen normális szénsavas
akkor az alkáhkarbonát fogja
só,
Altalános tudnivalók. Ha akkor a vizes oldat sötét szín vetlenül
megtitrálni
színezdés,
illetve
;
ilyen
lesz,
esetben
ezt az adatot pótolni.
sok a szénsavas alkália.
a talajban
sokszor annyira, hogy az
oldatot
annyira
a színváltozás megállapítható legyen.
nem
is
lehet köz-
felhígítjuk,
Természetes,
hogy a hogy a
hígításhoz szénsavmentes, kifzött vizet használunk.
A lúgosság meghatározását és annak kiszámítását tárgyaló példák. I. 50 .4^ A kivonat tartalmaz normális karbonátokat. cm" 1.
vizes
kivonat
Phenolphtalein
2x0-00030
(10 gr száraz
talaj)
indikátorral 2 cm";
= 0-0120%'
í.'Og ión,
elhasznált
n 100 lí^SO^
számítva 20 cm". 20:^
mely alkáliához van kötve. 2. Ugyanez a folyatitrálva 8 cm" 100 gr talajra 80 cm";
dék methylorange jelenlétében tovább •
titrálására
100 gr talajra
:
Ezentúl mindég 100 gr talajra srámítva.
;
:
::
555
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
ebbl: a) összes lúgosság 80 em' + 20 cm^=100 cm^ n/100 sav, vagyis lOOx 40 cm^ = GO cm^ lúgosság alkálifém0-U0ü61=ü-061Ü% HCO'í; b) 100 cm'' és földfémbikarbonátnak megfelelen, vagy 60x0-0006 1=0-0366% //COk ión, mely alkáliákhoz és földfémekhez van kötve. IL Ugyanebbl a vizes oldatból 50 em^-t szárazra párolunk, s a száraz maradókot forró vízben oldva, s megtitrálva, a n 100 //jSO^-ból methylorange indikátor mellett 7-5 cm^ savat, azaz 100 gr talajra 75 cmM használtunk el; ebbl: 1) 75x0-00061 0-0457% lúgosság szénsavas alkáliákra vonatkoztatva (mind normális mind :
—
=
savanyú szénsavas sókra), ha a lúgosságot HCO'í iónokban fejezzük ki, vagy másként 0-0630%, ha a lúgosságot NaHCO^-han fejezzük ki. 2) 0-0610%
HCO'í
—
lúgosságból)
(összes
kifolyólag)
=0-0153%
//f.'Oa
0457% HCO's (a
(az alkálikarbonát
tartalomból
földfémkarbonát tartalomból kifolyólag), vagy
máskép: 0-0153x1-33=0-0203% CaiUCO^)^. 3)0-0366% HCO's (az alkálifóm0-0213% 0-0153% HCO's (a földfémkarbonátokból) és földfémkarbonátokból) 0-0294% HCO's alkáliákhoz kötve, vagy máskép kifejezve: 0-0213x1-38 NuHCO^. Az esetben, ha az összes lúgosságot a titráláshoz elhasznált összes sav mennyiségével fejezzük ki és az eredményt nem számítjuk át HCO^ iónra, akkor a két utolsó [2), 3)] számítást a következ módon végezzük 2) 75cm^-40 cm3=35 cm-^ 35x0-00061=0-0213% HCOs ión (alkálifémhez 0-0153% 0-0213 0-0294% NaHCO^. 3)0-0366 kötve), azaz 35x0-00084 HCO's ión (földfémhez kötve), azaz 0-0153x1-33=0-0203% Ca{HCO^)„_^. Ezek 0-0120% COl ión alkáháklioz kötve, vagyis szerint 100 gr vizes kivonatban van 0-0212% ArtjCOg; 0-0213% HCO's ión alkáliákhoz kötve, vagyis 0-0294% NaHCOg-, 0-0153% HCO's ión földfémekhez kötve, vagyis 0-0203% Ca{HCOs)^;
—
= =
—
=
=
:
:
ós
végül
az
lúgossága,
oldat
melyet
alkálikarbonátok okoznak
az
0-457
:
%
HCO's, azaz 0-0630% NaHCO^. B) A tal aj kivonatban nincs normális karbonát. I. 50 elfogyott 4 cm^ n 100 kivonat titrálásakor methylorange mellett cm^ folytán Összes lúgosság ennek 40 cm^ talajra kellene vagyis 100 gr H.SOi,
—
:
;
40
nlOO
cm^*
sav,
azaz
40x0-00061=0-0244%
50 cm^ oldat száraz maradékából kioldott megtitrálva,
a
titrálásra
cmM
elhasználtunk
1
részt cm''
HCO's.
ü.
Kiszárítás után
methylorange indikátor mellett n 100
//jS'O^-at,
azaz
100 gr
10x0-00061=0-0061% HcÓ's alkálifémhez kötve, 0-0061=0-0183% HC&^ vagyis 10x0-00084=00084% NaHCOy 2) 0-0244 földfémhez kötve, vagyis l)-0183x 1-33 = 0-0243% Ca{HCO^\. Ezek szerint 100 gr talaj vizes oldatában van: 0-0061% HCO's ión alkáliákhoz kötve, vagyis 0-0084% NaHCO^; 0-0183% HCO^ ión földfémhez kötve, vagyis 0-0243% Ca{HCO s)t. 10
talajra
B)
A
;
ebbl:
1)
—
A vizes kivonat savtartalmának meghatározása.
vizes kivonat savas hatása a szabad szénsavtól és a szabad
szerves savaktól eredhet.
A
vagy
félig kötött
savas hatás pontos meghatározására alkalmas eljárás
Ennek oka abban
nincs.
csekély,
'
rejlik, hogy a savanyúság foka a legtöbb talajban oly hogy annak meghatározására még a rendkívül érzékeny phenolphtalein*
Az indikátorok
I.
cBoportjába tartozók (Glasner osztályozása szerint) éppeu-
37*
GEDROIC KONSTANTIN
556
De
sem alkalmas. ságáról
;
ugyanis
mely
savanyúságát, savaktól
nem
ered.
'2.
az
ez
indikátor mégis ad
meg
segítségével
lehet
némi képet
állapítani:
A
1.
a
savanyú-
talaj
oldat összes
vizes
szénsavtól és a szabad vagy félig kötött
a szabad
Azt a savanyúságot, mely tisztán a szabad,
A
szerves
vagy teljesen
le
els meghatározás eredményének a különbségébl megállapíthatjuk azt a savanyúságot, mely tisztán a szabad szénsavtól ered. Magától értetdik, hogy ezen meghatározásokhoz csak olyan vizet használhatunk, mely szabad szénsavat nem tartalmaz, továbbá, hogy a savas hatás meghatározására mindég friss talaj kivonatot készítünk. szerves savaktól
kötött
1.
ered. 3.
két
Az összes sav tart alom meghatározása.
50
—
l(tn
cm''
hozzáadása
után hengerpohárban egy csepp phenolphtalein n 100 Ba(OH)a oldattal megtiti-álunk a titrálás akkor vau befejezve, ha a piros színezdés nem tnik többé el. Az elhasznált lúg mennyiségét átszámítvizes
kivonatot
;
juk 100 gr
talajra.
A vizes kivonatban lev szabad és teljesen le nem kötött szerves savaktól ered savanyúság meghatározása. 2.
50 s
— 100
cm'
a forralást
Ezután
párolgott.
kivonatot a szabad
vizes
addig
míg
folytatjuk,
csepp
1
szénsav
kizése céljából
eredeti oldatmennyiség
az
phenolphtaleint
adva hozzá,
átszámítjuk 100 gr talajra,
ben fejezzük 3.
s
s
része
el-
n/100
megtitráljuk
Az elhasznált lúg n 100 lúg cm^-ek-
Ba(OH)^-áal. míg maradandó piros színezdés jelentkezik.
mennyiségét
felforralunk, ^
a savanyúságot
ki.
A szabad szénsav okozta savanyúság meghatáro-
zása. A szabad szénsav okozta savanyúságot úgy kapjuk meg, ha határozáskor kapott
számból
kivonjuk
a
i.
az
1.
meg-
meghatározáskor kapott számot.
Az eredményt megszorozzuk 0-000:>:2-vel (1 cm^ n 100 BaidHVna'k 0-000i)'2 gr COj felel meg), s így a vizes kivonatban lev CO^ mennyiségét nyerjük grammokban kifejezve.
A chlór meghatározása. 25— 50 cm' vizes kivonatot hengervagy porcelláncsészébe öntünk. Ha az oldat savanyú vagy lúgos,
pohárba,
akkor savas
elbb közönbösíteni kálium
a reakció
kell.
Közönbösítés után 2
adunk hozzá
oldatot
és
—3
n 100 ezüstnitrát
végét az oldat színének pirosra változása
jelzi.
csepp
telített
chróm-
oldattal megtitráljuk;
A színezdés pontomennyiség
sabb meghatározása céljából ajánlatos ugyanolyan pohárba hasonló vizes oldatot önteni. 2
— 3 csepp chrómsavas
alatt a folyadék színváltozását
kálium oldattal elegyíteni,
állandóan összehasonlítani
ezzel.
Ha
s titrálás
az oldatban
sok a chlór és a titrálás közben kiváló eziistchlorid a színösszehasonlítást megnehezítené,
akkor
az
nem alkalmasak
összehasonlító
folyadékba
is
annyi
n 100
AgIS'(\-ot
savanyúság mennyiségi meghatározására. Lakmoid még ez sem alkalmazható minden esetben a folyadék savtartalmának mennyiségi meghatározására. Ami a methylorauget illeti, tapasztalatunk alapján csak egyetlen esetben voltunk képesek ennek az indikátornak segítségével egy nagyon elpodzolosodott talajnál, melyet a levegn hosszabb idu át nedves állapotban tartottunk, a savanj-ú reakciót kimutatni, s azt meghatározni. seggel
használható
volna,
a
ámbár
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
557
amennyi a vizsgálandó folyadékbau van. s a titrálást csak Az elhasznált ezüstnitrát cm^-ek számát 100 gr talajra átszámítjuk, s megszorozzuk 0'0003545-el (1 cm'"' n 100 Agl^'O.^ megfelel 0-()0(io45 gr chlórnak), miáltal megkapjuk a talaj chlórtartalmát. Ha a kivonat nagyon kevés chlórt tartalmaz, de annak pontos meghatározása mégis kívánatos, akkor több oldatot veszünk, s azt 50 cm^-re bepároljuk. Minthogy a desztillált vízben is szokott néha chlór lenni és ilyenkor a piros szin eléréséhez több ezüstnitrát kell, mint amennyi az oldat chlórtartalmának megfelel, szükségessé válik, hogy a desztillált vízbl elzetesen ugyanolyan mennyiséget titráljunk csepegtetünk,
ezután
folytatjuk.
'
mint amennyit azután az oldatból használunk a chlór meghatározására elhasznált ezüstnitrát cm'^-ek számát az oldat titrálásakor elhasznált
meg, és az
ezüstnitrát cm'^-ek számából levonjuk.
A kénsavhoz kötött mész Némely natból
talajban
is
annyi a kénsavas
elegend pontossággal
tos elemzéssel Ilyen esetben
és alkáliák meghatározása. hogy ezen alkotórészeket a vizes kivo-
só,
vagy térfoga-
lehet meghatározni mennyiségi
fekete széktalaj) a fentemlített alkotórészek
(pld.
mindegyikét egy és ugyanazon oldatmennyiségböl határozzuk meg. Erre a célra 500 1000 cm-^ vizes kivonatot (100 200 gr talajnak megfelel mennyiség)
—
—
porcellán csészében szárazra párolunk,- a szerves anyagokat királyvízzel elron-
hozzáadásával vízfürdn elzzük. Ezután a maradékot homokfürdn kiszárítjuk, hogy a kovasavat oldhatlau módosulatba hozzuk, majd híg sósavban feloldjuk (az oldást melegítéssel siettethetjük), s azután leszrjük.^ A kovasav, mely a szrn marad, rendesen olyan kevés, hogy nem is mérhet. A leszrt oldatban elször a meszet, azután a kénsavat esoljuk és a salétromsavat sósav
és végül az alkáliákat határozzuk
meg.
A mész meghatározása. A ammóniával közönbösítjük, felforraljuk,
Négy
a meszet forró oldatban
s
kovasav leszrése után kapott oldatot
megsavanyítjuk néhány
azután
oxálsavas
órai állás után (meleg helyen) a tiszta oldatot
a csapadékról, a csapadékot forró vízzel,
csepp ecetsavval,
ammóniummal szrön
választjuk
le.
keresztül leöntjük
melyben kevés oxálsavas ammóniumot s ezután még néhányszor
oldottunk addig mossuk, míg a chlórreakció eltnik, forró vízzel
A még *
tek
kimossuk a
szrbl
csapadékból az oxálsavas
és a
nedves csapadékot vízzel belemossuk
Savanyú talajkivouathoz, hogy
eltávozása
mennyiség
révén
veszteség
lúgot öntünk,
titrálás olött a fólös
s
egy
a
ammóniumot.
szrhöz
tapadt
a bepárlás alkalmával az illó chlór vegyüle-
ne keletkezzék,
csak
pohárba,
ezután
bepárlás
pároljuk
be
az
eltt
pontosan lemért Természetesen
oldatot.
lúgmo.nuyiséget savval közönbösítjük.
Magától értetdik, hogy a fent jelzett talajkivonat mennyiség csak olyan talajokra vonatkozik, melyekben kevés a kénsavas só. Ha sok van a talajban, akkor kevesebb kivonatot szárítunk 'le. -
A kéusavnak és az alkáliáknak azon maradékból való meghatározása, melyet az összes szilárd maradék meghatározása céljából pároltunk szárazra és '•^
izzítottunk ki, ehllan.
Ebbl
nem
ajánlatos,
minthogy az
izzítás
alkalmával
a maradékból legföljebb a meszet lehet
elég van belle a kiizzított maradékban.
ezen
sók egyrésze
meghatározni, föltéve, hogy
— GEDROIC KONSTANTIN
558
csapadékrészeket forró híg kénsawal feloldjuk és forró vízzel szintén a pohárba
mossuk. Ezután öt csepp tömény kénsavat adunk a csapadékhoz, vízzel felhígítjuk (az oldat összes mennyisége kb. 200 cm^ legyen), felmelegítjük 60 C°-ra és az oldatot n/50 káliumpennangánát oldattal megtitráljuk a titrálás ;
megmaradó
a
befejeztet
színezdés
piros
jelzi.
cm'*
1
n
.50
A'iWhO^
oldat
O-OOO.jG gr í;« 0-nak felel meg.
kénsav
A
meghatározása.
Az oxálsavas mész
leszrt oldatot sósavval megsavanyítjuk, felforraljuk,
BaCU
oldattal
A
a kénsavat.
leválasztjuk
csapadékáról
a forró oldatból lü%-os
s
továbbiakban úgy járunk
el.
mint
a sósavas oldatban végzett kénsav meghatározásnál.
meghatározása. A
Az alkáliák
cm átmérj
leszrt oldatot kb. 12
kénsavas bárium csapadékáról
porcellán csészében szárazra pároljuk és a
100 cm^ vizet és annyi mésztejet öntünk, hogy az oldat
száraz maradékhoz kb.
úgy, mint azt a sósavas oldat elemzésénél Minthogy a mésztej hozzáadása után keletkez csapadék nem sok, tehát igen kis szrön is leszrhetjük az oldatot, s a mosóvízzel együtt pohárban fogjuk feL Az oldattal most tovább úgy járunk el. amint az a sósavas kivonat elemzésérl szóló fejezetben részletesen le volt írva. Minthogy a vizes oldatban a nátrium mennyisége jóval felülmúlja a káliumét, az eredmény ki-
határozottan lúgos hatású legyen láttuk.
nem
mennyiségót
számításánál a platinachlorid összes
hanem
5-el,
4'1-el szo-
rozzuk meg.
FEJEZET.
V.
Koloi'imetriás talaj-elemzési módszerek.
A lehet
minden
határozni
;
leginkább
módszereket
kolorimetriás
alkalmazzuk. Az elbbi
fejezetben
láttuk,
alkotórészt a szokásos
ily
a
hogy
talaj
mennyiségi
ket.
E
tömeg
fogva
;
felülmúlja
majdnem mind
nevezetesen
percig rázzuk vele.
szó,
tehát
mikor a súly
kellene hasznáLnuuk, gyorsaság,
Minthogy
azt.
színesek,
a
okvetlenül
talaj kivonatok
színteleníteni
amit a «Bureau of Soils» (U. 500 gr oldathoz 3 a gr szenet ' adunk és
A
Leszrés után
az oldatot koloriméterben desztillált vízzel
ha még nem lenne teljesen színtelen, következkben felsoroljuk a fc'chreiner 0.
hasonlítjuk össze, ismételjük.-
is
anyagot
célra legalkalmasabb az az eljárás,
S. A.) dolgozott ki "iO
nagy
pontosság tekintetében
húmusztartalmuknál kell
nem
módszerekkel meg-
esetekben van helye a kolorimetriás meghatározási módszernek,
szerint való elemzéshez
st
vizsgálatára
vizes kivonatából
elemzési
mely, ha igen kis mennyiségek meghatározásáról van
de
kivonatok
vizes a
s
A
a színtelenítést
és Fayler
G.
megáltal
Petróleum nagy világító gáz koromszenet a következ módon készítik képzdött kormot liidef; porcellán lapokon fölfogják, összegyjtik, 8 forró desztillált vízzel többször kimossák végül szröpapiroson kiteregetve megazáritják, de nem teljesen, mert kissé nedves állapotban hatásosabb, mint teljesen 1
:
tökéletlen elégésekor
;
kiszárítva.
2
A szintelenítési eljárás kétségkívül
hibát
is
okoz, a
szerves anyagokkal együtt az azok által abszorbeált
mennyiben a szén a színez
ásványi anyagokat
is
kivonja.
559
A TALAJBLEMZÉS MÓDSZEREI.
kidolgozott és a uBureau of Soils»-ban használatos kolorimetriás eljárásokat a vizes talajkivonat alkotórészeinek a meghatározására.
Az ammónia meghatározása. Az
kémszer
eljárás a Nessler-féle
tömény oldatban csapadékot idéz eló', híg ban csak sárga szlnezdést, melynek élénksége egyenes arányban áll az ban lev ammónia mennyiségével.
oldat-
felhasználásán alapszik, mely
oldat-
Használandó oldatok: 1.
Ammóniamentes víznek újból
nyított desztillált
nem mutat
víznek
tillálandó
Gyorsabb
ha annak
színváltozást a Nesslerféle kémszer hatására.
pároljuk
részét
* 5
következ
eljárás a ''4
dával és
csak
Ezt kénsavval megsava-
akkor kezdjük gyjteni,
csak
desztillátumot
savat mellözziik és a
100 cm^-e már
desztillált víz.
való ledesztillálásával nyerhetjük, vagy a kén-
:
A
részét elpárologtatjuk
desztillált ;
az utolsó
le,
A
desz-
elöntjük.
részt
5
gyengén meglúgosítjuk
vizet
megmaradó
a
'
^ 4
részben
ammónia
szó-
nincs, s
eszerint alkalmas a kolorimetriás vizsgálatokhoz. 2.
Szénsavas nátrium
3.
Xessler-féle kémszer: Jódkálium
oldat. cm^ vízben)
(35 gr 100
és
7 gr 300 cm^ vízben) készítünk. A higanychlorid oldatból annyit öntünk a jódkálium oldatba, míg a keletkez csapadék már nem oldódik
higanyohlorid oldatot
fel.
(
1
Ezután a keveréket 20% -os nátronlúggal 1 A kémszer színe halványsárgás
üvegbe öntjük.
higanyehlorídot kell
még
literre egészítjük ki és jól záró
ha teljesen
;
önteni hozzá. Idközönként nagyon
akkor
színtelen,
híg
ammónium-
chlorid oldattal ellenrizzük az érzékenységét.
Ammóniumchlorid
4.
oldunk
1
liter
vízben,
az
alapoldatot.
ammóniumchloridot Ezen oldat 10 cm '-ét
gr
melynek minden cm^-ében 0'ü05 mgr NH^}. Kolorimetriás alapoldat: Az ammóniumchloridos alapoldat
500 cm^-re hígítva olyan
müligi-amm 5.
oldat: 07405
képezi
ez
s
oldatot
iN7/^ foglaltatik
kapunk,
(vagy 0-0047
10 cm'-ét vízzel 90 cm^-re hígítjuk és 4 cm' Nessler-féle oldatot
(3.)
öntünk 0'5
hozzá,
s
ezután vízzel 100
cm '-nyíre
töltjük
fel.
Ezt az oldatot, mely t-t-
mgr NHi-ot
—
1,000.000
•'
tartalmas cm'-ként, egyszerre készítjük a vizsgálandó oldattal.
Az elemzés menete. Ha
a
vizsgálandó
oldat
színtelen
és
nem
tartalmaz olyan sókat, melyek a vizsgálatot akadályozzák, akkor minden további elkészítés nélkül hozzákezdhetünk a vizsgálathoz szódával lúgossá tesszük és lepároljuk. ki és az oldatnak
legalább
'^,
3
részét
;
ellenkez esetben az oldatot
A szedt ammóniamentes vízzel mossuk pároljuk át. A tulajdonképeni vizsgálat
eltt hozzávetlegesen megállapítjuk az oldat töménységét
tünk belle egy kémcsbe és Nessler-féle kémszerrel csapadék, akkor az oldatot fel kell hígítani annyira,
:
Néhány cm'-t
elegyítjük.
Ha
ön-
keletkezik
hogy a kémszer hozzá-
adása után csak világossárga szín legyen. Az így felliigított oldatból kb. 45 cm^-t véve, 2 cm' Nessler-féle kómszert adunk hozzá és vízzel 50 cm'-re töltjük fel;
ezzel egyidejleg készítjük el a kolorimetriás alapoldatot,
elvégezzük az összehasonlítást.
A kálium meghatározása.
s
15 perc alatt
560
GEDEOIC KONSTANTIN
Használandó 1.
oldatok: Hígított kéusiiv.
Sósav
2.
—
(1
1).
oldat: 1-73 gr PlCl^ 25 cm'^ vízben ohlvii. i d n a c h 1 o r i d a 1 a p o 1 d a t Atki-istályosított káliumplatínachloridból lemérünk 0-06:21 gr-ot s feloldjuk 1000 cm^ vízben. Minden em" oldatban van 0-01 mgr K (vagy 0-012 mgr Kt,0). 3.
P1atiuach
-i.
Ká
5.
Tisztított azbeszt.
tökéletesen
u
1 i
mp
a
1
kimosunk
mentes alkobolban is
1
or
t
i
:
vízzel,
jól záró
használhatunk, de ezt
is
Szálas azbesztet sósavval digerálunk.
platinaedényben
üvegben teszünk
elbb
jól ki kell
kiizzítunk el.
Azbeszt
és
azután
ammónia-
tiszta
helyett szííröpapirost
mosni, hogy az ammóniát eltávo-
lítsuk belle. 6.
7.
Alkohol (80»o-os). S t a nn c h o r d oldat: 1
75 gr darabos vagy
i
porszeríí
ónt 400
cm^ tömény sósavban forralással feloldunk, s jól záró edényben tartjuk el, melybe azonkívül fém ónt is teszünk. 8. Ko lo rí m e tr iás alapoldat: 50 cm'' káliumplatiuachlorid oldatot (4.) kb. 90 cm^-re hígítunk, 6 cm^ stannochlorid oldatot (7.) adunk hozzá s feltöltjük 100 cm^-re. Az oldatot mindég frissen készítjük a vizsgálathoz. Más töménység oldat készítésekor is 100 cm^ oldathoz mindég 6 cm* stannochloridot
(7.)
adunk.
Az elemzés menete. A
vizsgálandó oldatból veszünk 50 cm^-t és
cm* kénsav hozzáadása után porcellán csészében vízfürdn szárazra pároljuk, s ezután szabad lángon az ammóniumsók és a kénsav elíizése céljából gyengén kiizzitjuk. Az izzítást kis lánggal kezdjük és a lángot lassanként ersítjük, hogy a szerves anyagok is elégjenek. Kihlés után néhány csepp sósavat (2.) és platinachlorid oldatot (3.) adunk hozzá. A platinaehlorid mennyisége arányos legyen a száraz maradék mennyiségével. A csésze tartalmát rövid, legömbölyített vég pálcikával jól összekeverjük, s vízfürdn majdnem teljesen szárazra pároljuk. Ezután levesszük a csészét a vízfürdrl és 5 cm* alkoholt öntvén
0-5
bele,
lemossuk vele
a csésze falaira
majd
az oldatot kis
Gooch-tégelyen
semmi
a csapadékból
se
és a
pálcikára tapadt száraz maradékot;
keresztül leszrjük, ügyelvén arra,
'
jusson a tégelybe. Az els
mosást még 4-szer ismételjük 3
—3
cm*
Hogy
kis részletekben forró vizet
lyen szrjük
45 cm*
lehet).
feltöltjük
'
ból
(5.),
át
(a
a csészében
öntünk rá
feloldásra és
a
Lehlés után 30 cm*
50 cm*-re
;
egyidejleg
Ezután 50 cm*
félretesszük ket,
lev káliumplatinachloridot kimosására
használt
stannochlorid oldatot elkészítjük
a
(7.)
kolorimetriás
míg
tel-
feloldjuk,
Gooch-tége-
és felkavarva az oldatot a
szr
hogy
leszrése után a
felöntésével.
alkoliol
alkohollal kimossuk a tégelyt és a csészével együtt
jesen megszáradnak.
felöntés
víz
legföljebb
adunk hozzá
és
összehasonlító
A Gooch tégelyt a következ módon készítjük el a szrésre Az alkoholmelyben a kimosott azbeszt lebeg, aimyit öutüuk a tégelybe, hogy annak
fenekén vékony, de tömött azbfisztréteg keletkezzék, leszivatjuk.
:
s
az
alkoholt
légszivattyúval
A talajklemzés módszerei.
Ha
alapoldatot.
vizsgálandó oldat
a
akkor vagy 100
mennyiséget veszünk vizsgálandó
hígítjuk
cra''-re
ellenben az alapoldat
az
alapúidat,
tömény a
túlságosan
akkor amazt hígítjuk
viszonyítva,
fel
kívánalmak-
a
hogy az ammónium is ad platinaohluriddal hogy sem a használandó oldatokban, sem vízben, de még a laboratórium levegjében se legyen ammónia.
nak megfelelen. .Ismeretes
tény,
tehát igen fontos,
sárga csapadékot, a desztillált
lumt
töméuyebb,
sokkal
vagy a töménységének megfelelen kisebb
fel,
Ha
belle.
folyadéklioz
561
A magnézium meghatározása.
Használandó kémszer ck: Tiszta kovasavmentes víz: A 1.
bl
kovasavat old ki
ha találunk bpnne kovasavat, akkor újból üvegben tesszük el.'
ledesztilláljuk,
üvegedények-
megvizsgáljuk és paraffinnal bevont
s
Ammónia.
2.
Telített oxálsavas ammónium oldat. F o s z f o r s a V a s kálium oldat: 7'4 gr h\HPO^-ot
3. 4.
(NH^)
desztillált víz az
az alább felsorolt kémszerekkel
ezért
;
10 gr
és
1
=
0'9) 900 cm^ vízben feloldunk és 50 cm^ tömény ammóniát (fs. adva hozzá, feltöltjük egy literre. Az oldat minden cm^-e 2'4 mgr magnéziumot
Cl-ot
választ
le.
Ammóniás mosóvíz:
5.
vízzel hígítunk
az
ammóniát elzetesen
Mo
7.
vízben
1
y bdéu
oldunk,
az
üvegben tesszük
s
(fs.
aVa
oldatot
egy
leszrjük,
oldat: 50
literre
= 0'9)
9 rész
gr sót kovasavmentes
egészítjük ki
ós
paraffínos
el.
0-37 71 gr vegytiszta diuátríumhydrofoszfátot
(NuaHPO^. 12 H„0) kovasavmentes vízben oldunk
és
az oldatot
egy
Minden
cm'"* O'l
paraffínos üvegbe vagy kaucsukpalackba öntjük.
feltöltve,
(fs.
=:1-Ü7).
ammónium
s
Foszfát alap oldat.
8.
tömény ammóniát
rész
1
szabad kovasavat tartalmazni, ezért ajánlatos
ledesztillálni.
Salétromsav
6.
nem
az oldatnak
;
literre
mgr
PO^-et tartalmaz (vagy 0-1747 mgr P^O.-ot).
Ko
9.
70 em'^
1
o r
vízzel
i
metr
i
á s
felliigítunk,
a
1
a p o
1
da
t.
Az alapoldatból
(8.)
hozzáöutünk 10 cm^ salétromsavat
molybdénsavas animóniuraot
s
(7.),
az
egészet
10 cm^-t kb. és 8
(6.)
100 cm-'-re töltjük
fel.
cm' Húsz
perc eltelte után az oldat használható.
S
10.
z
ü
r
])
ap
cm átmérj
számú, 5
i
r o s
:
A
Schleicher
Az elemzés menete. A vizsgálandó oldatból 50 cm'-t csepp ammóniát
1
A
(á.)
és
SchüU-féle
589.,
veszimk,
s
vagy
590.
porcellán csészébe öntve, egy
két-három csepp oxálsavas ammóniumot
desztillált víz eltartására
paraffinnal bevont üveget
A
és
használható.
az amerikai talajvizsgálati
liasználuak.
A
paraffínos üvegeket
a
(3.)
cseppen-
laboratóriumokban
következ módon
bevonandó üveget megmelegítjük és megolvasztott paraffint öutvén bele, gyorsan körbo forgatjuk, hogy belsejét a paraffin egészen bevonja. A forgatást addig folytatjuk, míg a paraffin megmered. készítjük
:
GEDKOIC KONSTANTIN
562
tünk
Ezután vízfürdn szárazra pároljuk. Lehlés után
cm^ foszforsavas adunk hozzá, üvegpálcával óvatosan összekeverjük, s két óráig hagyjuk. Majd kb. 5 cm' ammóniát (5.) öntünk hozzá, lemossuk vele a bele.
káliumot állni
1
(4.)
csésze falára tapadt
részecskéket,
az oldatot
s
átszrjük.
szüró'papiroson (10.)
Az ammóniával való oldást ötször ismételjük és utoljára a szrt is kimossuk az ammóniás mosóvízzel (az oldat és a mosó^-íz együttvéve legfeljebb 5Ü cm' legyen). Most a csészét és a szrt még kb. 5 cm-^ hideg vízzel öblítjük ki. Majd a mosóvizet tartalmazó poharat elvesszük a szr alól, s egy másikat állítunk
melybe a csapadék
alá.
salétromsavat
szrre
az oldatot óvatosan ráöntjük a sedjék, a csészét forró vízzel
hez) és a
szrt
legföljebb
40 cm'
(7.)
öntünk a
kerül.
'^oldata
teszünk (az üvegpálcával
(6.)
is
ötször
a
E
célból
csésze
szr
úgy, hogy a
kiöblítjük
cm'
(5
csészébe
a
falait
átnedve-
teljesen
is
5 em^
benedvesítjük),
is
vizet véve
egy öbh'tés-
kimossuk, ügyelve arra, hogy az oldat a mosóvízzel együtt
Lehlés után 4 cm' molybdénsavas ammóniumot
legyen.
50 cm'-re
szürlethez,
hasonlítjuk az alapoldattal
A
(9.).
felhígítjuk
koloriméterben
a
és
koloriméteres
össze-
percnél tovább
vizsgálat 20
ne tartson.
Ha romsav
és
s
cm' salétromsav
Mg
lehet össze-
felhígítjuk. 5
cm'
salét-
ammónium csak akkor elegend, ha 50 cm^ mgr Mg van. Ha több van benne, akkor többet adunk
hozzá a kémszerekbl, az oldatot pedig annyira kevés
jobban
4 cm' molybdénsavas
oldatban legföljebb 0-3
5
nem
az oldat szinezödése oly sötét, hogy az alapoldattal
hasonlítani, akkor kevesebbet veszünk belle,
és
4 cm' molybdénsavas
van az oldatban, hogy
higítj uk,
ammónium
a színezdés igen
hogy minden 50 cm'-re essék
ha ellenben oly
;
akkor a kolori-
gyenge,
metriás alapoldatot kétszeresen higitva használjuk.
mangán meghatározása.
A
Használandó kémszerek: 1. Olomszuperoxyd: Könnyen híg salétromsavból. Természetesen
Tömény salétromsav. Pe r m angán sa va s kálium alapoldat:
2.
3.
permangánsavas káliumot oldunk
tiszta
készíthetjük sárga
még nyomokban sem
M)i.-t
^•izben és
ólomoxydból és tartalmazhat.
0-81.36
az oldatot 10
gr
vegy-
cm' tömény
literre. Minden cm' oldatban 0'05 hamar elbomlik. Az elemzés menete. 100 cm' vizsgálandó oldatba 10 cm' salétromsavat (2.) öntünk és azután felforraljuk; majd 0-5 gr olomszuperoxyd (1.) hozzáadása után még egy ideig forraljuk. Lehlés után 100 cm' térfogaira
salétromsav hozzáadása
mgr
Mn
egészítjük
szrn
ki,
után
mgr MnO)
(0-065
A szrn
következ részletbl öntünk szinezdésének
(3.),
míg
erssége s
a két
zetes kísérlettel telen,
akkor
Az
egy
oldat
gyorsan felmelegítjük, ismét lehtjük,
átszrjük.
vizet öntünk,
feltöltjük
van.
a
s
óvatosan összekeverve kis
átcsepeg els folyadékrészietet elöntjük,
s
csak a
mennyit az oldat koloriméter másik edényébe desztillált
a koloriméter csövébe annyit, a
megenged.
A
bürettából addig csepegtetünk hozzá kolorimetriás alapoldatot
edényben lev folyadék színe egymással megegyezik. Egy el-
meggyzdünk
a
kémszerek
Ha
tisztaságáról.
kémszerek egyike sem tartalmaz mangánt
;
ha
a 1
szrlet szín-
cm' KMri O^
A TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
563
hozzáadásii után az elállt színezdés lassan eltnik, akkor ez azt jelenti,
redukáló
az oldatban
hogy
A szrpapiros kissé redukáló
anyagok vannak.
hatású, de ha betartjuk a föntebb említett elvigyázati szabályt, vagyis elöntjük a szrlet
els
akkor
részletét,
Lehet azbeszten
is
szrni
papirosnak
a
kiküszöbölhetjük.
hatását
a
ezt
amint azt a kálium
folyadékot,
a
meghatározá-
sánál leírtuk.
A vas meghatározása. Használandó kémszerek: 1.
Khodánkálium
oldatot 100 cm^-re hígítjuk -2.
3.
Sa
1
é
Vas.
t
r
a
1
o
msaV
a p o
t
:
megsavanyítjuk, a ferrovasat permangán-
oldunk, az oldatot kénsavval
\'ízben
lU gr vegytiszta sót Tízben oldunk és az
30 cm'^ tömény salétromsavat 100 cm^-re hígítunk. 0-3502 gr átkristályosított vasammóniumszulfátot
:
d a
1
oldat:
fel.
savas káliummal l'errivassá oxydálj uk és az oldatot 5
mgi^Fo (vagy 0'0143 mgr FeJD^) 4.
Ko
1
o r
i
me
t
r
i
á
s
a
1
ap o
ben
rész he.
1
1
és
d a
t
A
:
vas alapoldatból
cm^ salétromsav
5
hozzáadása után 100 cm'^-re
(1.)
Ebbl O'Ol
van.
mennyiséget kb. 80 cm^-re hígítunk
rhodánkálium oldat
fel.
Minden cm-^-ben
az oldatból 100 cm^-t veszünk és azt egy literre hígítjuk.
(3.)
töltjük
10 cm''-nyi
meg
5 cm^ Minden cm--
(2.) fel.
vagy 1-43 rész Fe^O^ van milliomod hígításban.
Az elemzés menete.
A
mennyiséget kis térfogatra (2-5 cm^)
vizsgálandó
folyadékból
párolunk be
és
meghatározott
salétromsav
(2.)
hozzá-
permangánsavas káliummal oxydálj uk. Az így nyert oldatot kb. 40 cm^-re hígítjuk, 2'5 cm"'' rhodánkálium oldatot öntünk hozzá és az egészet 50 cm^-re töltjük fel. Ezzel egyidejleg elkészítjük a kolorimetriás alapoldatot, s a kettt a koloriméterben összehasonlítjuk. adása után a
ferrovasat
A nitrátok meghatározása. Használandó kémszerek: 1.
cm^
1'84
leten
Phenoldiszulfosav f.
tartjuk.
3 gr kristályos phenolt összekeverünk 37 gr (20* 1
:
kénsavval és a keveréket 6 órán keresztül 100 C°
s.-ú)
A
kész
terméket üvegpalackba
öntjük,
hmérsék-
melyet csak gyöngén
be ós a kísérlet tartamára forró vízbe állítunk. Hideg idben a kémszer kikristályosodik, tehát használat eltt felmelegítjük és az elpárolgott
dugaszolunk
vizet pótoljuk, 2. 3.
hogy ismét folyós halmazállapotú legyen.
Ammónia:
Tömény ammóniát
Nitrát alap oldat:
felényi vízzel felhígítunk.
(0-9 ís.-ú)
Vegytiszta
káliumból 0'1631
salétromsavas
gr-ot oldunk vízben, s az oldatot egy literre töltjük
fel.
Ebbl
az oldatból 100
cm^-t egy literre hígítva kapjuk az alapoldatot. Minden cm-'-ben O'Ol (vagy O-O0871 4.
el vele,
mgr NO^
van.
Kolorimetríás alapoldat:
eelláncsészében
járván
mgr N^O^)
10
vízfürdn szárazra párolunk
cm^ és
nitrát alapoldatot (3.) por-
az
a kapott oldatot 100 cm'''-re hígítjuk.
alábbi
útmutatás
Az oldatban
1
szerint
rész AV)^,
vagy 0'871 rész A'oOs van milliomod hígításban.
Az elemzés menete. 50 cm^ nitrát
vizsgálandó oldatot
(ha
igen
kevés
van az oldatban, többet) porcelláncsészében vízfürdn szárazra párolunk
GEDKOIC KONSTANTIN
564 és
amint ez bekövetkezett, rögtön hozzáadunk
iivegpálcával szétkenünk a
1
cm'^ phenoldiszulfosavat, melyet
10 perc múlva 15
csészében.
cm'
vizet
annyi
és
öntünk hozzá, amennyi az oldat lúgossá tételére szükséges és térfogatát vízzel 50 vagy 100 cm'-re egészítvén ki, összehasonlítjuk a kolorimetriás alapoldattal (4.). Ha a vizsgálandó oldat szinezdése oly ers, hogy nem tudjuk a kolorimetriás alapoldattal összehasonlítani, akkor 50 vagy 100 cm'-nyi vizsgálandó oldatból csak egy részt veszünk és azt hígított állapotban hasz-
ammóniát
náljuk
(:2.)
Ha nagyobb mennyiség
a vizsgálathoz.
oldatban, akkor azt kénsavas ezüst oldatával szilárd állapotban is
van
salétromsavval
Némely esetben a netére
egyrészt
;
nitrátokat gével
használhatjuk, azonban tudnunk
szennyezve,
oldatban igen kis
hogy az gyakran
kell,
a
tisztaságáról.
káros hatást gyakorolnak a vizsgálat me-
is
Ilyenkor
átalakítani.
A nitritek meghatározása. A dolgozott
vizsgálandó
a
kénsavas ezüstöt
hogy a sárga szíiiezödést elfedik, másrészt, hogy a célszerbb a nitránokat cink. vagy réz segítsé-
azáltal,
elbontják.
ammóniává
A
elbb meggyzdünk
ezért
szerves anyagok
van
chlorid
leválasztjuk.
eljárással
Az
meg.
határozzuk
nitriteket
eljárás
Ilosvay
az
által
szulfanUsavnak
a
lev a-naftilaminra gyakorolt hatásán alapszik mennyiség salétromossav jelenlétében piros színt
az
;
ki-
ecetsavas
ugyanis
oldat
ölt.
Használandó kémszerek: 1.
Szulfanilsav oldat:
ecetsavban 2.
=
s.
(f.
0-5
gr
vegytiszta
szulfanilsavat
cm'
1.50
l'Ol) oldunk.
Ecetsavas
a-n a
vízben forralás közben
f
t
i
1
m
a
feloldunk
i
oldat:
n
és az oldatot
O'l
cm'
gr n-naftilamint 20
180 cm' ecetsavba
(fs.
= 1'04)
csepegtetjük bele. 3.
Nitrit reagens: Az
geket veszünk a jele,
és
a
és
(1.)
azokat összekeverjük.
Ha
(2.)
oldatból
egyenl mennyiséannak
a keverék megpirosodik, ez
hogy az elegyrészek valamelyikében salétromossav van; ebben az
eset-
ben az oldatot cinkporral összerázzuk és rázás után leszrjük. 4.
N
á
t r i
u
mn
i
t r
i
t
a
1
a p o
Na Cl
oldunk vízben és az oldathoz
t
:
ü-083tí gr vegytiszta AgJS'O^-et fel-
adunk. Ekkor az ezüstchlorid
liigítjuk.
0-1
mgr
módon készül, hogy tömény káliumnitrit .oldatot öntünk lecsapódó
;
el.
A
vizsgálathoz 10 cm'-t
záró üvegben vagy 0'00082ü gr A'oOg van. A
kész oldatot jól
.VOj,
Ki rész
ezüstnitrit oly
A
A
tömény
az összeöntést
ezüstnitrit oldatba
feloldjuk, s
azután
szrjük
az oldatot lehtjük.
sötét tiszta
10 rész
megelzleg mindkét
ezüstnitritet nyomáscsökkentéssel
tleg kevés forró vízben újra
ki-
oldva. Ezt az oldatot vízzel feltöltjük
összerázzuk és sötét helj'en tesszük
jól
veszünk belle és 100 cm'-re helyen tartjuk. Minden cm'-ben
felmelegítjük.
d a
marad
válik és az oldatban a nátriummitrit
200 em'-re.
1
oldatot
oldatot
és lehe-
A leh-
léskor kikristályosodó sóról az anyalúgot leöntjük és a sót vízfürdn kiszárítva jól záró 5.
SO cm'-t
üvegedényben
sötét helyre tesszük.
Kolorimetriás alapoldat: A összeöntünk,
milliomodrész
yO.^-ot
s
a keveréket
vagy 0"82B
Az elemzés menete. A
(4.)
oldatból 10 cm'-t. a (3.)-ból
100 cm'-re töltjük
milliomodrész
fel.
Az
oldat
egy
i\\<)^-ot tartalmaz.
vizsgálandó oldatból 40 cm'-t veszünk,
s
.
565
A TALAJELtMZÉS MÓDSZEREI.
a
oldatból 8 cm^-t öntvéu
(3.)
50 cm^-re. Ezzel egyidejleg
kiegészítjük
bele,
elkészítjük a kolorímetriás alapoldatot
is.
s
percnyi állás után összehason-
l.j
a két oldatot a koloriméterben.
lítjuk
meghatározása. Woodmann
A foszforsav
Cayvan módszere.
és
Használandó kémszerek: Desztillált víz
1.
Salétromsav Molybdénsavas
2.
(f.
3.
(kovasavmentes). s.
= 1-07). ammónium
oldat:
-tO
vegytiszta
gr
molybdénsavas ammóniumot feloldunk vízben, s az oldatot egy literre egészítjük ki. Oldáshoz és feltöltéshez csak olyan vizet használliatunk. melyben egyáltalában nincs kovasav. Az oldatot paraÖ'innal kiöntött üvegben tesszük el. 4.
H,0)
1-2
Fo
s z f
or
s
aVa
kiöntött üvegben tesszük I'.,Or,
.").
a
p o
1
d a
t
:
0-37 7 1 gr átkristályositott
egy
Minden cm'^-ben
el.
töltjük
literre
fel
(NuJIPO^
és paraffinnal
mgr Pn^ vagy
0-1
Kolor metr iás alap oldat: A i
ammóniumot után
/'3O5
1
0'0747
mgr
van.
cm'^-re hígítunk,
állás
a
s
sót feloldunk vízben, az oldatot
s
miután 10 cm^ salétromsavat adtunk
(3.)
hozzá,
koloriméterbe
a
feltöltjük
(2.)
vízzel
és 8
cm^ molybdénsavas
100 cm^-re
Az oldatban 10
öntjük.
10 cm-^-t kb. 80
oldatból
(i.)
és
20 percnyi
rész P0^. vagy 7'47 rész
van milliomod hígításban. 6.
S
z
íí
r ö
pap
i
r o s
:
A
szröpapirosnak
is
lenni (Schleicher- és Sehüll-féle 589. és 590. számú, 5
kovasavmentesnek
cm
kell
átmérjií).
Az elemzés menete. A
vizsgálandó oldathoz 3 cm^ salétromsavat vízfürdn szárazra pároljuk. A maradókot szárítóban 100 C° mellett (magasabbra semmi esetre sem szabad mennünk a hmérséklettel) két órán keresztül szárítjuk. A száraz maradékot addig lúgozzuk hideg vízzel, míg kb. 40 cm^ oldatot kapunk, melyet ha zavaros, átszrünk. (2.)
öntünk
és porcellán csészében
Azután 5 cm^ salétromsavat (2.) és 4 cm^ molybdénsavas ammóniumot (3.) öntve hozzá, feltöltjük 50 cm^-re. Ezzel egyidejleg elkészítjük a kolorímetriás alapoldatot (5.) és az összehasonlítást 20 perc leforgása alatt elvégezzük. Ha a vizsgálandó oldatban sok a mész és a magnézium, akkor az oldatot kétszer pároljuk be salétromsavval és az els bepárolás után megszrjük (Veítsch). Miután a száraz maradékot 2 óra hosszat 100 C°-on szárítottuk. 5 cm^ salétromsavban feloldjuk, az oldatot megszrjük és a szrt meg a csészét annyi vízzel
mossuk
P'zután
még
hogy az oldat a mosóvízzel együtt legföljebb 45 cm^ legyen. ammóniumot (3.) adunk hozzá, vízzel
ki,
4 cm^ molybdénsavas
50 cm^-re egészítjük
ki és koloríméterrel
meghatározzuk a koncentrációját.
A kovasav meghatározása. A
vizes oldatban
oldott állapotban
lév kovasav ugyanolyan színezdést ad molybdénsavas ammóniummal. mint a foszforsav, tehát a színezdés ersségét
táéval hasonlítjuk össze. Miután az
a
foszforsav kolorímetriás alapolda-
egyenl koncentrációjú kovasav
sav oldptok színezödései Veítsch szerint úgy viszonylanak, mint O'il
ner szerint O'IO is
:
1),
ennek
az alapján a kovasavtartalom
meghatározható.
Használandó kémszerek:
és foszfor:
1
(Schrei-
bármely más oldatban
OEDROIC KONSTANTIN
566
A
meghatározásánál
foszforsav
kovasav meghatározásához
használt
használhatjuk:
is
kolorimetriás
10 rész foszforsav
alapoldatot 1
a
millió rész
egyenérték 4 rész kovasawal ugyanannyi vízben.
vízben
Az elemzés menete. A^ A foszforsav meghatározása. A foszforsav meghatározását elz fejezetben leírt módon végezzük, s az eredmény a foszforsavtartalmat
az
milliomodrészekben kifejezve mutatja.
és a kovasav együttes meghatározása. ugyanannyi oldatot veszünk, mint amennyit a foszforsav meghatározásához vettünk ezt elbb kb. 4Ü cm^-re hígítjuk, azután 5 cm^ salétromsavat (2.), s 4 cm^ molybdénsavas ammóniiimot (3.) öntünk hozzá és feltöltjük 50 cm-^-re. A kolorimetriás alapoldattal való összehasonlítást 20 perc leforgása alatt keU elvégezni. A kovasavtartalmat a kapott eredménybl a következ módon számítjuk
A foszforsav
B)
A
meghatározásához
kovasav
:
ki
Jelöljük a foszforsav mennjnségét .4-val, a foszforsav és a kovasav együttes
:
mennyiségét
B-vel
A = 0-4
ebbl
kovasav mennyiségét
és a
A'-el
;
akkor
B^A +
X -r—
,
és
(B~A).
Megjegyzések zásához. ScHREiNEE
foszforsav és
a
felfogása
kovasav meghatáro-
a
a kovasav által elidézett sárga szín-
szerint
árnyalat erssége nagyrészt attól függ. hogy a
salétromsavat a molybdénsavas
ammóniummal
az oldatba.
vagy
utána
öntjük
Ha késbb
öntjük
színezdés sokkal gyengébb, mintha rögtön utána öntöttük leggyengébb pedig akkor, ha a salétromsavat legalább egy órával a
hozzá, akkor
volna
egyszerre,
;
a
molybdénsavas
A
ha azokat
tanúsít,
szerint
ammónium
beöntése után adjuk az oldatba.
hatás különbözsége,
1
ellenben
:
melyet
vagy kikerekítve
0-49,
a
két
egyszerre, vagy egy órai 1
5
:
egyenl ersség színezdést
kémszer a kovasawal szemben idközben alkalmazzuk, Schreiner
aránylattal
fejezhet
ki.
A
foszforsav
okoz. akár egyszerre, akár egy órai
id-
ammóniumot a vizsgálandó molybdénsavas ammóniummal
közben, öntjük a saléti-omsavat és a molybdénsavas
A foszforsavnak és a kovasavnak a szemben tanúsított ezen eltér viselkedésére alapította Schreiner a módszerét, melyet a következkben ismertetünk. oldatba.
Használandó kémszerek: Az elbb (7.),
(8.)
lev
tíz
felel
Mg
meghatározásánál)
leírt
itt
is.
eljárás szerint készített
A
(1.), (6.),
kolorimetriás alapoldatban
(9.)
miUiomodrész foszforsav ^P0^) négy milliomodrész kovasavnak (SiO,) meg.
Az
elemzés
mennyiséget romsavat
A
(a
és (9.) kémszereket használjak
menete.
és felhígítjuk kb.
(6.),
4
cm'^
4U
A
vizes
cm^-re
:
kivonatból
ezután
molybdénsavas ammóniumot
színösszehasonlítást húsz percen belül végezzük
Ha
az így kapott
eredményt A-val a
foszforsav mennyiségét A'-el jelöljük, akkor
A
(7.),
s
bizonyos
cm^
5
feltöltjük
salét-
50 cm^-re.
el.
kovasav =: Y.
lemérünk
hozzáöntünk
-^
mennyiségét Y-nal 1
).
és a
— A
567
TALAJELEMZÉS MÓDSZEREI.
Ugyanannyi vizes kivonatot veszünk, mint az elbb, ezt is kb. 40 s 4 cm'^ molybdénsavas ammóniumot (7.) öntvén bele. pontosan egy óra hosszat állni hagyjuk. 6U perc eltelte után 5 cm^ saléti-omsavat (6.) adunk hozzá, feltöltjük 50 cm''-re, összerázzuk és a koloriméterbe öntve, a színösszehasonlitást ismét 50 percen belül végezzük el. Ezután
cm^-re hígítjuk,
Az eredményt itt is a foszforsav milliomodrészeiben fejezzük ki és B-vel jölöljük. Ez a szám mindenesetre kissehb lesz, mint az els meghatározásnál kapott .4. mert az utóbbi esetben a kovasav gyengébb, körülbelül fele oly ers szinezödést okoz, mint az elbb említett eljárásnál. így tehát
B=
Ob-~ 0-4
Y+
2).
második egyenletbl kiszámíthatjuk a kovasav mennyiségét, IB A. A' a foszforsav mennyisége pedig A kénsav meghatározása. Az eljárás azon alapszik, hogy a kénsavnak chrómsavas báriummal való leválásakor a kénsawal egyenérték
Az els
ugyanis
Y
=
és a
O'S.
(A—B)
chróinsav szabadul
a szinéböl következtetünk
ennek
fel és
=
:
:
—
oldat koncen-
az
trációjára.
Használandó kémszerek: Chrómsavas bárium: Forró
báriumchlorid
1.
annyi
oldatba
chrómsavas kálium oldatot öntünk, míg az oldat sárga színt ölt. A csapadékot dekantálással mossuk, utóbb szrre visszük és ecetsa^-val gyengén megsavanyított vízzel, majd tiszta vízzel kimossuk; azután kiszárítjuk és porrá törjük.
Tömónysósav.
2. 3.
Nátronlúg.
4.
Chrómsavas kálium alapoldat:
Az alapoldat készítéséhez
használt sót elször átkristályosítással megtisztítjuk (kikristályosodás közben az oldatot állandóan
Az
keverjük).
közt megszikkasztjuk és 100
aprószem
110C°-on
A
gr-ot vízben oldunk és az oldatot feltöltjük egy literre
soká
az oldat .SYJj
eláll
változatlanul
;
1
tömeget
kristályos
kiszárítjuk.
em'^-ben
1
mgi-
szrpapiros
száraz anyagból 1"533
Jól záró üvegpalackban
S0^,
vagy 0-S33 mgr
van.
Az elemzés menete. 150-200
—
10 cm' adunk és szabad lángon felforraljuk. Teljes kihlés után annyi nátronlúgot (3.) adunk az oldathoz, míg annak egy csöppje a piros lakmuszpapirost megkékíti (fölös mennyiség lúg hozzáadásától óvakodunk). Ezután az oldatot ketts szrpapiroson átszrjük és minthogy az els részlet rendesen zavarosan megy át, azt elöntjük és csak a teljesen tiszta oldatot fogjuk fel. Ebbl 100 cm^-t öntünk a koloriméter egyik hengerébe, a másik hengerbe meg 100 cm'' vizet teszünk, melyet pár csöpp nátronlúggal meglúgosítottunk és ezután bürettából chrómsavas kálium alapoldatot csepegtetünk hozzá, míg a két folyadék színe teljesen megegyezik. Ha sok chrómsavas káliumot kellett a vízhez adni. akkor nagyobb
sósavat
(2.)
pontosság
és O'l
elérése
— 0'2
cm'^ vizsgálandó oldathoz 5
gr chrómsavas báriumot
céljából
a
öntünk, hogy a két hengerben
vizsgálandó
(1.)
oldathoz
is
annyi
lev folyadékmennyiség egyenl
desztillált
legyen.
vizet
Az
el-
.
568
GEDEOIC KONSTANTIN
fogyasztott cm^-ek számát 10-el szorozva
megkapjuk
SO^
oldatban az
liter
1
milligrammsúlyát, vagy 8-33-al szorozva az SO^ milligrammsúlyát.
Számításba olyképen. hogy 6'!)
kell
az
azonban venni
eredménybl
bárium
chrómsavas
a
8-2
milligrammot,
oldhatóságát ISO^
az
illetve
is
súlyából
milligrammot levonunk.
TAETALOMJEGYZÉK. FEJEZET.
I.
Lap
A
talaj elkészítése az elemzésre
A
nedvesség meghatározása
,_
BJ
A A A A A
sósavas kivonat
vas-,
A
„.
.,
_
...
_ + P^O^
_.
...
.,_.
_ _
_.
Az alumínium meghatározása
4.
A mangán meghatározása A mész meghatározása
5.
A magnézium
kénsav 1.
A
A)
_.
530 530 532
__.„__.„
532
.,.,
.„.
,,
2.
Az
_
,_
.._
_.
.__
alkáliák meghatározása
,_
,._
„. .
„
..
...
A
izzításí veszteség
...
.„
_,
Í7,zítási
elemzése
„.
...
szénsav meghatározása
537
53S
FEJEZET.
_
.. _.
_,.
_ „
....
_
meghatározása égetéssel
„
talaj
feltárása fluorsavval
sósavas oldat elemzése
teljes
_
_,
_ _
_„
...
_.
„.
_.
...
._
_.
elemzése_ ...
_
._
_ ._
_ ...
_
542 .')45
_ _
539 540 540 242
_
_
_
...
„ _. .. _ _ ._ .^
_._____._
Gustavson szerint
_ .
.
_.
_
._
ásványos részének
..
_..._.__„
Knopp-féle humusz meghatározás
539
.
...
._
.„
talaj
537
_.
._
veszteség és az ásványos rész meghatározása
nitrogén meghatározása
r)3()
_
.
kovasav meghatározása
talaj teljes
535
_.
..
_ _
meghatározása
534 534 535 535
...
.,
533 533
.")35
....
sósavval való oldás után visszamaradó oldhatlan rész elemzése
Az
_.
...
_ .„ ^ „ „ _.
...
...
..„
._
„
....
__
_
..
_
_
„_
_
...
,_
_
meghatározása
kénsav meghatározása
Humusz-meghatározás Kémiailag kötött víz
A A A
_
.„.
_
.
_
meghatározása
és az alkáliák
A humusz
A
„.
meghatározása
III.
A A
_
„.
alumínium-, mangán-, mész- és magnéziumoxyd
2.
2.
Az
_
Fe^Og-'r Ai„Og
1
A
_ _
_.
...
.,.
1.
3.
C)
...
sósavas kivonat elemzése
„,.
FEJEZET.
_. ._
foszforsav meghatározása
_
.
IC-o-üs sósavas kivonat készítése
meghatározása
A
_
^._
II.
A)
530 530
._.
....
_
...
545 545 545 „ 51ö ...
569
A TALAJELEMZÉ8 MÓDSZEREI.
Lap
A
vas, alumínium, mangán, mész Az alkáliák megliatározása
]'J
A
talaj
A
__..__..
talaj
idtartama
A
__.
„ _
„
....
„
_.
....
___._.
FEJEZET. ...
._
_.
„
_
...
,.
_
....
_.
_..
,_,
_.
vízben oldható ásványi anyagok összessége...
...
____..___.___„._...„ „
vizes kivonat lúgossági fokának meghatározása
ered
normális szénsavas sóktól
_.
...
548 549
_
._
549
550
._
lúgosság meghatározása
_ _ _
összes lúgosság meghatározása
...
_ _
_. _..
talajkivonat savas vagy lúgos hatásának meghatározása
_
„.
_
_
_.___.
szénsavas alkatiaktól származó lúgosság meghatározása
_.
._
551
552 554
__„__„__
meghatározása..
_
„ _ _ „ 2. A vizes kivonatban lev szabad és teljesen le nem kötött szerves savaktól ered savanyúság meghatározása _ _ ,„ ._ 3. A szabad szénsav okozta savanyúság meghatározása _ _ A chlór meghatározása _. „. _ „ _ A kénsavhoz kötött mész és alkáliák meghatározása _. _ ,„ A mész megliatározása... _ __ „ 1.
Az
összes savtartalom meghatározása
.._
....
....
....
....
....
.„
...
....
A Az
kénsav meghatározása_ alkáliák meghatározása
__
.._
__
,_
....
_..
..
V.
.._
....
...
__
_
._.
_.__._
....
„ ._.
A kálium meghatározása A magnézium meghatározása ______..„ _ _ _. __ _ A mangán meghatározása _ ._ _______.._. ,_ __ „ _ _ A vas meghatározása ._ .„ _. A nitrátok meghatározása ___._„_„ _ A nitritek meghatározása ______„_.___...______ A foszforsav meghatározása __ A kovasav meghatározása... _.__________.__„_ A kénsav meghatározása... ._ ,._
,_.
....
...
_____
...
....
köt. 1912.
555 556 556 556
556 557 557
558 558
FEJEZET.
Kolorimetriás talajelemzési módszerek Az ammónia meghatározása _____
FólJtani Közlöny. XLII.
551
_ _
__
lúgosság meghatározását és annak kiszámítását tárgyaló példák vizes kivonat savtartalmának
548
548
A A A A
maradék)
_..
.„
vízhen oldható anyagok összes mennjdségének meghatározása
A A A
547 547
...
A
Az
_.
.___„__„___._„._.._.__
vizes kivonat elemzése
(száraz
546 546 546
súlya, a szükséges vízmennyiség és az oldás
vizes kivonat leszrése
A
540
magnézium meghatározása
vizes kivonat_
A lemérend
B)
és
_
feltárása olvasztással..,
r\-.
AJ
_ _ „ _
Összes foszforsav meghatározása
Az
38
558 559 559 561
562 563 563 564 565 566 567
»
:
[KOI (ALOM.
A
1.
kissármási gázkitörés elbírálása
Ezen a címen
Lapok
1Ü12 június
amelyben az 1911.
Fehék Makó dr. 1-i 11. számában
joíji
s/.einpoiithól.
Bányászati
a
a 6Ö7
— 666.
Kohászati
és
oldalakon
cikket
közöl,
évi október :29-iki kissármási gázkitörést jogilag bírálja el.
Fejtegetéseinek lényege a következ
:
Minthogy a gázerupciót földrengéssel kapcsolatos tektonikus elmozduláminthogy a tektonikus elmozdulás vis majort képez sok idézték elö mindezeknél fogva a kissármási gázerupcióról az a jogi véleményünk, hogy (I
;
.
a kitörés okozta vagyoni károkért és testi
sértésekért senkit
sem büntetjogi úton felelsségre vonni nem lehet. Fehék Manó dr. érveit arra alapítja, hogy
ban
van mutatva
ki
(!)
elö.
A
12 vitatkozó
napnál
szakférfi
%' i 1
szakférfiú képvisel.
(?)
Feelér
Manó
A
kiváló
A
közeli
.
két tagból
kisebbségnek az
álló
.
:
s
a btektíz
amelyet csak a
véleménye
gázkútnak helytelen elzárása okozta.
következket
érveléseire a
dr.
á go
ugyanis
közül
ezen a véleményen van, szemben a kisebbségi szakvéleménnyel, két
.
sem magánjogi,
hogy a gázkitörést földrengéssel kapcsolatos
az.
tonikus elmozdulások idéztek
hogy a gázerupciót a
.
megjegyeznünk.
kell
nemcsak numeráinak, hanem ponderálnak ísb, legnagyobbrészt a m. k, pénzrgy minisztérium kérte fel szakértül, tehát a napnál világosabb, hogy a szóbanforgó szakférfiak leg«tíz
nagyobbrészt
a
szakférfiút,
akiknek
szakérti
kincstár
nevei
Hogy
voltak.
az
ellenfélnek,
tehát
báró
Bánffy Ferenc birtokosnak voltak-e. vagy sem szakérti, azt nem tudjuk, annyit azonban tudunk, hogy minden felkérés nélkül mondjuk akár hívatlanul
—
—
Károly
tehát
tisztán
a
tudomány szempontjából Cholnokt Jen
és Pfeifbr Ionác dr,
a kissármási gázkitörést úgy 1910-ben. mint az elzárása okozta,
geológus
s
A három
a harmadik
gondolatra, hogy
t.
i.
—
1911-ben
ellenzéki -zakférti
vegyész
bölcsjétl kezdve ismeri
dr.,
Papp
határozottan azt a véleményt hangoztatták, hogy
—
s
mind
a
:
három
egymástól teljesen
a
11,
számú gázkútnak
az egyik geográfus,
a kissármási
függetlenül
a gázkút végleges lefojtása okozta
az
jött
1911
a
másik
gázkutat
a
ugyanarra a okt.
29-iki
helytelen elzárása volna a kitörés oka, egyik szakért sem akarta állítani. Mert akár helyesen, akár helytelenül zárják el a gázkutat, addig ameddig csak egy fúrás volt a környéken, a repedékes mezségi márgákon át kitört volna ott a gáz, bármily mélyen tömíkitörést.
Azt azonban, hogy
a
gázkút
tik is azt a fúrást. Továbbá egyik ellenzéki szakférfi sem akarta még csak távolról sem a kiváló érdem gázkutatókat okozni a szerencsétlen kil-
»
571
IRODALOM.
résért,
hanem
az
is
természetes, hogy a természetvizsgáló az okok kutatásában
egj-ik, sem a másik fél éi'dekei után. Amikor Fehér Manó dr. erltetett fejtegetéseit olvassuk, szinte elibünk tárul Cholnoky jENÖnek a Természettudományi Közlöny 191Í2. évi Mindezek oly világításba helyezik az március 1 5-iki számában írt mondása ha a robbanás uem veteti ügyet, hogy egészen nyugodtan kimondhatjuk
nem
indulhat sem az
:
«
:
volna
fel felelösségi-e
sem jutott volna eszébe másnak rbb, legközelebb fekv oknak. t. 2.
vonatkozó kérdéseket
és kártérítésre
I^renthey Imre
is,
soha
senkinek
tulajdonítani a robbanást, mint a legegyszea gázkút lezárásának.
i.
dr.
Ujabb luiutok liudapest környéke Itarmad-
:
(Matliematikai és Természettudományi 118—139. old., 2. füzet 515—535. oldalakon.) Értesít XXIX. köt. 1. els részében a szerz a budai márgának újabb munkájának Sorozatos idöszaki
üledékduek
geológiáiahoz. füzet
pteropodás szintjét mutatja
ki
és részletesen ismerteti a Zöldmáli-úti föltárás-
nak a Pusztaszeri-úttal szemben lev rétegsorozatát. Majd a rákosszentmihályi Anna-telep téglagyári gödrében a Peclumulux obovatus tartalmú rétegeknek új lelethelyét írja le. Kifejti, hogy Eákosszentmihály, Czinkota és Csömör környékén sokkal nagyobb az alsó mediterrán elterjedése, mint azt Halaváts GTtTLA «A neogén korú üledékek Budapest környékem) cím munkájában kialapján Löbenthey kiemeli, hogy a pesti oldal jelölte. Újabb megfigyelései alsó mediterránjának (burdigaleni emelet) rétegsora megbvült, s párhuzamba állítható a gödi rétegsorral, amely mindakét helyen anomiás homokkal kezddik, s fölfelé átmegy a Pectcn prne^cabnusculus tartalmú homokba vagy kavicsba.
Munkájának második részében
a
riolittufa pontosabb
geológiai ko-
BEKiczKi-féle kavicsbányá-
amely a czinkotai ban tanulmányozható. Az itt föltárt pectcn prcescubriusculusos homokba nagy riolittufa tömbök vannak beágyazva. «Ú)abb adatok a felsmediterrán kifejldéséhez és faunájához » cím fejezetben cáfolja Halaváts Gyula munkáját,
ráról szól azon föltárás alapján,
amely nézete szerint nem nyújtja helyes képét a felsömediterrán kifejldésének, sem faunájiinak. Végül fölemlíti a Budapest nyugati határán lev katonai út bevágásában feltárt szarmáti mészkövet, amelyben szírtszerü bryozoás tömegeket fedezett fel. A Halaváts GvuLÁval folytatott vitában a szerz ellenfelének nevét állandóan Hlavács GyuLÁnak írja. 3. A neoí)én koi-ú üledékek liudapest környékén cím közleményéül és hiráliita A Magyar Tudományos Akadémia i904-ben a EözsAY-díjjal jutalmazandó pályázatot hirdetett egy természettudományi dolgozatra. Megírandó munkám ('.').
tervezetével pályáztam rá.
s
gylése a megírással meg
is
az
Akadémia 1904. évi május 11-én tartott nagyMunkámmal, melynek lényeges része a
bízott.
székesfváros dunabalpartí részén Icmélyesztett fúrólyukak
szelvényeinek, s a
önálló
kutatáson alapuló
belölök levonható következtetések
új adatoknak a közlése
volt,
tárgyalása,
tehát
mimellett jónak láttam bevezetésképen, irodalmi 38*
IRODALOM.
572
korú üledékeknek a felszínrl való ismertetését is addig alsó-mediterránnak mondott rétegsorozatnak azonban az adni, amiben adatok alapján a neogén
az akvitaniai és burdigaleni emeletre
februárius 28-án lettem készen,
s
való
szétosztása
adat,
iij
—
1906. évi
benyújtottam az Akadémia ftitkári hivatalá-
Koch Antal egyetemi tanár miután a pályamunka egészben véve sikerültnek mondható és Budaszolgálapeit környéke geológiai viszonyainak teljesebb megértésére
ban. Innét kiadatván bírálatra, a birálók egyike dr.
úr
volt, ts
kitn
fog
tot
amiért
tenni;
az
is
osztály
egyhangulag
a
kiadását
díj
ja-
vasoljál).*
Tlem nem függ körülmények következtében közleményem csak 1910. május hóban jelent meg nyomtatásban, még pedig a történeti hség kedvéért változatlanul úgy, amint én azt 1906. évi februárius 28-án befejeztem. Tartoztam ezzel, mert a Magyar Tudományos Akadémia ezt a müvemet juévi
talmazta a EózSAí-díjjal,
nem
valamelyes
pedig
más,
utólagosan
átdolgozott
munkámat. Közleményem megjelenése után Löeentei Imke- szokásához képest, melylyel valamely közleménybl lényegtelen passzust kiragad s arról bírálatot (?) ebben az esetben pedig képzelt, a történeti ténynek meg kiindulva, közleményemet nagyon felületes és rossz n a k mondja.^ Kíváncsi vagyok rá, hogy mit szól ehhez
ix,
ból
egyetemi tanár
úr,
munkámról
aki
a
fentebb
idézett
KózsAY-dijjal való jutalmazásra érdemesnek találta;
temi tanár
mesnek
a m.
úr,
Magam
XVn.
ülésén
lenik meg,
szóbanforgó
megismertetni
és a
m.
kir.
munkáját
(1.
müvem
késbb megjelent közleményrl,
indító
nem
oka
az
a
idézem, rövi-
1906. évi februárius 28 ika eltt je-
közleménye
mindenesetre idézem,
egyik régibb
Koch Antal mondta s a
Lóczy Lajos egyeközleményemet érde-
részérl Löeentei Imre bírálatával, amelynek föltevés, hogy egyik közleményét
Ha
dr.
bírálatot
kötetében kinyomatni.
minden alapot nélkülöz den végzek.
felel alap-
kompiláció-
és dr.
földtani intézet igazgatója, aki
Akadémia egyik nyilvános
látta az
földtani intézet
kir.
nem
aminthogy nem hagytam figyelmen kívül 288., 289., 291. oldalait) sem. Valamelyes
a dolog természeténél fogva,
nem
szerezhetek
tudomást.
Ami végül dor I.
cs.
az
ügy személyes oldalát
és kir. vezérkari alezredes urat,
illeti
a
m.
osztályának vezetjét és dr. Telbibz Imre m.
:
fölkértem volt Belitska Sán-
kir. kir.
honvédelmi minisztérium urat, hogy
rnagyhadbiró
Akadémiai Értesít, XVII. kot. 201. 1. A m. kir. belügj-minisztérium levéltárában saját szemeimmel meggyzdtem arról, az illet akta kezemben volt, hogy a lielü};yminisztérium 1877. évi december 10-én 50,954. sz. a. kelt rendeletével Würmb Imre budapesti lakosnak és hasonnev fiának megengedi, hogy vezetéknevket, régi nemességük elismerésével, LRBNTEl-ro megváltoztassák. A vezetéknévnek t h és y-nal írása tehát nem jogos, s abuzuson alapszik. 3 Ujabb adatok Budapest környéke harmadidszaki üledékeinek geológiájához 1
-
(Mathem.
és term. tud. értesít
XXIX.
köt.
11.
l.|
573
IRODALOM.
LóKENTEi Imre úrtól &z engem ért súlyos támadásért LöRENTEi úr a megnevezett urak eltt kijelentette, hogy
elégtételt
vegyenek.
szintén sajnálja a
megtörténteket és értök bocsánatot kér.
Végeztem. Budapest. 191'i május 30-áa.
Halaváts Gyula. 4.
Halaváts Gydla m.
gemnek
—
kir.
niejijecjyzés.
fbányatanácsos
és
fögeológus
úrnak
föntebbi
nagyérdem és tudós szaktársunk iránti hozzá társulatunknak nem is tagja — ezt tenni kötelesséamiként nem helyeslem azt, Megjegyzem azonban, hogy
közöltem, minthogy
cikkét szószerint tiszteletbl.
Szerkeszti
aki
tartottam.
—
hogy oly kiváló tudós, mint Lörenthey Imre dr. egyetemi tanár úr, ellenfelének nevét Hlavács szóra elferdítve írja, épúgy nem helyeselhetem Halamegjegyzését sem, amellyel a fbányatanácsos úrnak föntebbi Gydla váts LÖBENTEi név írásmódját indokolja. Mert a Földtani Közlöny, mint hazánk anélkül, hogy a név eredetét kuegyik legrégibb tudományos folyóirata mindenkor úgy írta, s a jövben is úgy fogja írni a szerz nevét, tatná, amiként azt maga az illet szerz használja. Budapesten, 1912 július hónap 1-én. Papp Károly dr.
—
—
—
szerkeszt.
TÁRSULATI ÜGYEK. A) Szakülési
Jegyzkönyv
jegyzkönyvek.
az 1912 január 24-iki szakülésröl. Az ülés a m. k. eladótormébeu délután 5 órakor kezddik. Elnök Schafabzik Ferenc dr. ui. k. bányatanácsos, megyetemi ny. r. tanár. Megjelentek Éhik Gyula, Kormos Tivadar, Krausz Emma, Nyiry Istvánné és SzEKE Imre dr. vendégek. Továbbá Ascher Antal, Ballenegger Kóbert, Balogh Margitka dr., Emszt KÁLMÁN dr., GÁSPÁR JÁNOS dr., Grósz Lajos, Horusitzky Henrik, Kadic Ottokár dr., KocH Antal dr., KocH Nándor dr., Kormos Tivadar dr., Kulcsár Kálmán, Lasz Samu dr., László Gábor dr., Lenhossék Mihály dr., Liffa Aurél dr., Litsohaubr Lajos, Lörenthey Imre dr., Löw Márton dr.. Maros Imre, Pálfy Mór dr., PávayVajna Ferenc dr., Pitter Tivadar, Posewttz Tivadar, Eeithofer Károly, KozlozsNIK PÁL, SCHRÉTBR ZOLTÁN dl'., SCHOLTZ PÁL KORNÉL, StEINHAUSZ GyüLA, StRÖMPJÜ GÁBOR, Szeöke Imre dr., Szontagh Tamás dr., Timkó Imre, Treitz Péter, Túzson JÁNOS, Vargha György dr., Vendl Aladár dr., Vigh Gyula dr., Vizer Vilmos tagok. Elnök az ülést megnyitván, felhívja a titkárt jelentésének megtételére. VoGL Viktor dr. másodtitkár bejelenti a január 3-iki választmányi ülésen -•
földtani intézet :
:
:
megválasztott tagokat.
TÁRSULATI UOYEK.
574
Elnök ezután fellii%'ja Éhik Gídla vendéget A b r a s s ó i p r e
fauna
1
i
;
—
egy pár
pleisztocénbl
eddig
nem
került el belle, s olyanok is, baranyamegyei preglaciális faunával. inaradványai kép\dselik, mely a hazai pleiszto-
ismert állat
melyek igen érdekes kapcsolatot nyújtanak Gjnijtéseinek díszét egy Hystrix-íaj
cénbl eddig nem
A
a
volt ismeretes.
befejezésben
mutat az
—
eladó
utal
hogy a brassói fauna nagy hasonlatosságot idbe helyezi. Eggyel faunáinknak a száma, melyek átmenetül szol-
arra.
ázsiai steppék állatvilágával, s korát a preglaciális
ismét szaporodott azoknak a gálnak a pliocén idszakból a pleisztocénbe. Dr. Kormos Tivadar üdvözli eladót, kinek eladása kapcsán kifogásolja
azt,
hogy a külföldön magyar helységneveinket nem veszik
leg-
tehát
tekintetbe, amire
Toula
líjabb fajelnevezései («kronstadtensis») újabb például szolgálnak.
Dr. ScHAFARZiK Ferenc
maga
takat ö
szintén
üdvözli
az
eladót.
A
KoEMOStól kifogásol-
sajnosán tapasztalta, de nézete szerint ez ellen bajosan lehet tenni.
is
«Herrengrundit» (Urvölgyit) esetére.
IJtal a
Elnök ezután
felkéri P.vlfy
Mór
dr.
választmányi tagot bejelentett eladásá-
nak megtartására. 2.
P-tLFY
MÓR dr. m. kir. fgeológus, választmányi tag «A medencék tekintettel az cr dél y részi medence antikliná-
gyrdésérl, lisaira» címmel a medencéket
tartott eladást,
kitölt rétegeknek
amelyben azon nézetének adott
gyrdését
igen
sokszor
nem
kifejezést,
hogy
kell általános tek-
okokra visszavezetni, mert ennek ellentmond az a körülmény, hogy a medencék legszélén, közvetlenül az alaphegységre települt rétegek gyakran ninc.-.enek gyrve, hanem a gyrdés okát a medence fejldésében kereshetjük. Eladó kiindulva abból a feltevésbl, hogj' például az erdélyrészi medencének legalább is 1500 m-re tehet medencetölteléke nem úgy képzdött, hogy ott hasonló mély tenger volt, ami azután a medencét feltöltötte, hanem úgy, hogy a medence árkos, vagy a medence körvonalának megfelel sülyedések sorozata mentén lassan sülyedt, még pedig úgy, hogy az els sülyedések valahol a medence közepe táján kezddtek é.^ a sülyedési terület lassan növekedett a medence szélén késbb keletkezett sülyedási vonalak mentén. Minthogy azonban a medence alapjának további sülyedése akkor is tovább tartott, amikor a medencében már tekintélyes vastag volt a lerakóilás, a sülyedések mentén keletkezett törési vonal behatolt a medence töltelékébe is. legalább els Ha tekintjük azt az általános szabályt, hogy e vetdési síkok stádiumukban a lesüljedt rész felé dlnek, akkor a medence alapjával együtt KÜlyed medencetöltelékuek a vetdési síkok között kisebb területre kell összeszorulni, ami csak úgy lehetséges, ha összeráncosodik. Ez az összeráncosodás pedig legersebben éppen a sülyedési vonalak mentén következik be. Ha tekintetbe vesszük Paulcke karlsruhei megyetemi tanárnak tektonikus kísérleteit, akkor feltehetjük, hogy a sülyedési vonalak felett a sülyedés és a felsrész nyomása következtében c^y ferde red képzdik, amelynek fekvje mentén lehet feltételezni a törési vonalat. Végeredményben tehát átdöf red (plis dia-pier) jönne létre. Minthogy a medence
tonikai
—
—
TÁRSULATI ÜGYEK.
575
idvel kisebbek lesznek, s végre egészen meg is sznhetlassan elsimul, úgy hogy míg a mélyben igeu meredeken állanak a rétegek, a felszínen talán éppen csak a redk nyomai mutathatók ki. Eladó a felvetett eszmét megkísérelte alkalmazni az erdélyrészi medencére. Eszerint az ott kimutatott párhuzamos antiklinálisok a medence sülyedésénél keletkezett helsejébcn a sülyedések
nek, a
red
fels része
vonalak
sülyedési
is
felett
volna
alakultak
meredeken álló ferde redöbe mennének Minthogy a medence széle felé vannak keletkezett redövonulatok
—
ben, ahol széle
felé
leülepedett
már
a
alig
nincsenek sülyedö
felé
Ezen nézet
is.
antiklinálisok
sülyedési
legfiatalabb
annyira eltakarva, felett
—
red
áthajló
alkalmazta
szerint a kissármási
lenne,
feltételezni a törésvonalat. le
rész
a
az
s
lefelé
egy olyan
amelynek fekvjében törésvonal van.
red
a
területek, az ott
mint a medence elsimul.
belsejé-
Ezért a medence
meredekebbek lennének a redk. A medence legszélén pedig, ahol a részt sülyedés nem érte, g3'rdést sem találunk. Az eddig megjelent
irodahni adatok alapján az eladó
sokra
is
ki át,
kifejtett
amelyiiék fekvjében,
A
minden eredmény nélkül
tehát
nagysármási fúrás a
Oí27
m-re,
míg
eszméjét a kissármási fúrá-
nagysármási fúrás között egy kelet
és
keleti
red
a keleti
szárnya alatt lehetne
nyugati
szárnyban,
szárnyában hatolt hol a fúrás helyén
egy másodlagos red van már 302 m-ig az ismeretes erecknényt szolgáltatta. Eladó szerint ha fennebb kifejtett nézete beigazolást nyerne fel lehetne tenni, hogy a gázkútban 302 mélységben megközelítették a red fekvjében lev törésvonalat, amelybl a gáz a fúi'ásba 28 atm. nyomással átdiffundál. A törésvonal, amelyben természetesen nagyobb nyomást lehet feltételezni, talán a Bolygó-réten jönne ki a felszínre. Ezen a területen törésvonal feltevését támogatják az 1911 október 30-iki
—
—
m
gázerupciót
megelz
földi-engési jelenségek.
Hasonló redkkel esetleg megmagyarázhatónak véli eladó a sótömzsök felgyrését is, ami akkor következhetett be, amikor a lassan sülyedö terület, a melyen a só lerakódott, hirtelen mélyre sülyodt. A tárgysorozat harmadik pontja Kormos Tivadar r. tag eladása volt, aki a luarosujvári sóbányászatról szólt, s eladását számos vetített kép bemutatásával kísérte, melyek között különösen a bányában magnézium-fény mellett felvett képek arattak tetszést. Schafarzik Ferenc elnök az eladóknak köszönetet mondott, majd egyéb tárgy hiányában a szakülést esti 7 órakor berekeszti. 2. k.
Jegyzkönyv az 1912 március
6-iki
szakíilésröl.
Az ülés a
m
földtani intézet elöadótei'mében délután 5 órakor kezddik.
Elnök
Schafarzik Ferenc dr. Berkó József dr.. Brenndürfer János dr., Brenndörfer Jánosné, Erdélyi N., Frednd István dr., Gerlai Vilmos, Ha.tdd Lajos dr., Hellingeu Henrik, MiCHNAY Árpád di-., Noth Eudolf dr., Supka Géza dr., Sztáray Sándor gróf, Tassonyi Ern, Tomor Ern dr. vendégek. Továbbá Ascher Antal, Ballenegoer Eóbert, Balló Eezsö, Balogh Margitka dr.. Bryson Piroska, Bockh Hugó dr., Emszt Kálmán eh-., Éhik Gyula di-., Fricke Henrik, Frohner Komán, Grósz Lajos, György Albert, Horusitzky Henrik, KocH Antal dr., Kohn Gyula és fia, Liffa Aurél dr., Litschauer Lajos, Lörenthey Imre th-., Löw Márton dr.. Maros Imre, Mauritz Béla di\, Marzsó Lajos, MoDRAi KovÁCH Antal, Palkovics József, Pálfy Mór dr., Pantó Dezs, Papp Károly di-., Pitter Tivadar, Pommerantz K., Posewitz Tivadar, Przyborski Mór' KOZLOZSNIK PÁL, SaSS LÓRÁNT, SCHRÉTER ZoLTÁN dr., StEINHAUSZ GvULA, SzONTAGH Tamás eh-., Telegdi Rotu Károly dr., Telegdi Both Lajos. Treitz Péter, Timkó :
Megjelentek
:
:
TÁRSULATI ÜGYEK.
576 Imre,
Vargha György
Vendl Aladár
dr.,
Vogl Viktor
dr.,
Volkó Jámos,
dr.,
"Weszelszky Gyula dr., Ziuányi Károly di-. és Zsigmondy Árpád tagok. Összesen 62-en. Elnök az ülést megnyitván, felhívja az elsötitkárt jelentésének megtételére.
Papp Károly dr. elstitkár erre bejelenti mányi ülésen m;eg%'álasztott 17 rendes tagot. Elnök ezután felkéri Noth Gyula rendes
az 191í2 jan. 24-én tartott
választ-
hogy az
Orange-Eiver
dólafrikai köztársaság petróleum-telepeirl
hirdetett eladását
tagot,
kezdje meg. 1. Noth Gyula barwineki (GaUcia) geológus «Adatok a délafrikai Oranje-River köztársaság petroleumelöfordulásának isme-
retéhez" címen
szól. Az angol haditengerészet hajógépeit petróleummal szánEnnek következtében megindult a petróleumkutatás az angol gyarmatokon, így Délafrikában is. Itt társaság alakult, mely kikérte eladó véleményét is. Eladó csakugyan talált olajnyomokat, de csak szórványosan intruziv közetek-
dékozik fteni.
ben, azonkívül kontakt közetekben,
melyeket az izzó
ezt az elfordulást mélybeli organikus
nem
további kutatást
Noth nemcsak
anyagok
magma
átváltoztatott.
Eladó
származtatja, ezért
desztillációjából
A magma hhatása nem terjedt messzire, amint ezt hanem Magyarországon is például Ungvár, Szobránc, Ezért eladó nem ismeri el Szajnocha tanár amaz elmé-
ajánlott.
Délafrikában,
Váralja mellett észlelte.
mely szerint a petróleum a menilith-palákból származik. A szacsali (Máramaros m.) petróleumelfordulás igazat adott NoTHnak, mert beigazolódott, hogy a Kárpátoknak nemcsak É-i, hanem D-i lejtin is van petróleum. Noth Gyula ezután arról a kérdésrl értekezett, hogy vájjon az érdé ly letét,
földigáz közös eredet ü-e a petróleummal, s vájjon hogyani volna ez Magyarországon legjobban értékesíthet? Ha a földigáz közös eredet volna petróleummal,
akkor olajat kellene legalább nyomokban fedrétegekben meg kellene találni. Ilyen olajnyomokat azonban nem mutattak ki, úgy hogy Noth kétségbe vonja azt, hogy a
tartalmaznia,
s
ezt
az
olajat
a
földigáz és olaj között genetikus kapcsolat van.
hogy
Áttérve a gáz
értékesítésének kér-
kohóknál vagy pedig nagyobb városok világítására lehetne használni. Hasznosítható ásványi telepek Kissármás környékén nincsenek, úgy hogy a gáznak kohókban való felhasználásáról eleve le kell mondani. Ipart lehetne ugyan teremteni, de az ilyen mesterségesen életrekeltett ipar mindig csak üvegházi növény. Maradna a városok világítása. Hogyha a gázt erre a célra akarnák felhasználni, nagj' befektetésekre volna szükség, azonkívül a gáz tulajdonosának, az államnak kezességet kellene vállalnia azért, hogy a gázt bizonyos, hosszabb ideig szállíthatja. Kezességet pedig, ahogj- a dolgok ma állnak, sem az állam, sem pedig valamely geológus nem vállalhat. Minden jel arra mutat, hogy az Alföld alatt is sok gáz van. Hogyha sikerülne valamely nagy alföldi város mellett gázt feltárni, ennek Magyarországra nézve beláthatatlan elnyei désére, kifejti,
ezt
vagy
ipari üzemeknél, esetleg
volnának. Dr.
mert
Noth Eudolf
— bár
kifejti,
hogy Erdélyben már azért sem
vái-ható petróleum,
Románia
geológiai viszonyai nagyjában egyeznek a petróleumban gazdag
—
Erdélyben hiányzik a meotiai emelet, mely Romániában fgyjtje a petróleumnak. határos részeivel
2.
A
második eladó Weszelszky Gyula
pesti hévvizek radioaktivitásáról mind
tekintélyes
aktivitással
bírnak.
dr.
kémikus
értekezett.
Legaktivebbek a
A
aki
volt,
budapesti
Gellérthegy
buda-
a
héwizek
körül
fakadó
források vizei. Ezek vetekednek, illetve a Gasteini-, Baden-Badeni- és Ishia-szigeten
fakadó források kivételével
fölülmúlják
az
eddig
ismert
összes
ásványos
vizek
TÁRSULATI ÜGYEK.
?i77
miután Gautier a radiumemaiiaciót a vizek juvenilis alkotós tanulmányából azt következteti, hogy a budapesti hévvizek juvenilis eredetek nem lehetnek s egyáltalában kétségbe vonja, hogy az ú. n. juvenilis vizek olyan elterjedtek legyenek, mint azt sokan állítják. Elnök köszönetet mondva mindkét eladónak, az ülést estéli 7 órakor beaktivitását.
részének
Szerz,
tartja, e
kérdés tanulmányozásával foglalkozik
rekeszti.
3.
Jpoyzkönyv
az 1912 április ;:-iUi szakülésrl. Az ülés a m. k. eladótermében délután 5 órakipi- kezddik. Iglói Szcsitaüh Tamás di'. királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet
földtani intézet
Elnök
:
aligazgatója,
s
a Földtani Társulat másodelnöke.
Balooh Margit dr., Trkitz Péterné, Emszt Kálmán dr., Grosz Horváth Béla dr.. Kormos Tivadar dr., Liffa Aurél di-., László Gábor dr., PÁLFY MÓR dr., Papp Károly dr,, Reithofer Károly, Sass Lór.ánt, Schböder Gyula, Schréter Zolt.án dr., Telbgdi Eóth Károly dr., Telfgdi Róth L.vtos, Timkó Imrk, Treitz Péter, Vizer Vilmos, Vogl Viktor, Zimányi Károly dr. Elnökl másodelnök az ülést megnyitván, felkéri az elstitkárt jelentésének Jelen vajának
:
Lajos,
megtételére.
Papp Károly dr. elstitkár bejelenti az 1912 március hónap 6-iki választmányi ülésen megválasztott 17 rendes tagot, majd Loczka József rendes tagnak f. évi március hó S-án történt váratlan elhunytát.
Elnök felhívására a szakülés
tagjai
felállásukkal
elhunyt tagtársunk iránt tanúsított részvétüket
Elnök
felkéri
Tkeitz
Péter m.
k.
s
fejezik ki az élete
delén
tiszteletüket.
agrofögeológust bejelentett eladásainak
megtartására. a t a 1 a j a 1 a k u á s r a Arad következket adja el: A talajalakulás folyamataira a klimatíkai tényezk nagy hatást fejtenek ki.- E hatások közremködése folyományaként egyenl klíma alatt hasonlók az uralkodó talajtípusok. E természeti jelenség, amennyiben az nagyon különböz klímára vonatkozik (pl. Németország északi része, Földközi tengermellék) már régen ismeretes. A kis területen aránylag egy térszíni magasságban fekv egymáshoz közel es 1
.
Treitz Péter erre a) «A
hegyalján* cím
talajtípusok
kialakulásában a klímának
fed
hegyalját
klíma hatása
eladásában lényegében
talajtípusok
1
a
nem
eddig
tulajdonítottak szerepet. Arad-
tanulmányozása azonban arról
gyz meg
bennünket,
tényezknek közvetlen és közvetett hatása a legersebb, minden egyéb mállási tényez ei'ejét túlszárnyalja. A vizsgálatból megállapítást nyert az si növényzet, ebbl pedig a ^-idék felett uralkodó hogy
a talajok
kialakulásában a meteorológiai
klíma egyes ténj-ezinek fokozatos változása növekedése, illetve apadása volt konstatálható. A bejárt területen ugyanis a légkör Paulistól Borossebesig fokozatosan szárazabb lesz, mind kevesebb benne a vízgz, a légköri szárazság-változásának nemcsak a talajalakulásra gyakorolt hatása fontos, hanem sokkal nagyobb jelentség az a befolyás,
amelyet
e
változás a növények
különböz egyedeit nedvességbeli igényeik
életére
gyakorol,
A
vad növények
szerint látjuk zónánkint elszaporodni
vagy kultúrnövények épúgy ^-iselkednek pl. a szl a vidék felett uralkodó légkör összetétele szerint rendkívül eltér minség bort ad. A nagyon száraz légkör hatása alatt a szl aszúvá érik, nedvesebb légkör hatása alatt megszaporodik benne a savtartalom, elegend cukortartalom mellett ilven körülmények között terem a ^-ilághir zamatos asztali bor, a magyarddi stb. eltnni.
A
A különböz
;
talajok kifejldésére
gyakorolt
klimatíkai hatások tanulmányo-
TÁRSULATI Ü«YEK.
Ö7S znsa
es
uzukfii
a
különböz talajtípusokon termelt kulturnövények kvalitásainak
talajismcret körébe vágó fontos eredményeket szolannak a kérdésnek megoldásához szolgáltatott adatokat, mely minden agrogeológiai talajvizsgálatnak a végcélja, hogy kint a helyszínen, valamint a laboratóriumban végzett vizsgálatok eredményeibl megmondhassuk az illet talajon termelend kultúrnövény legalkalmasabb fajtáját és az elérhet termény minségét. Az eladó szóbanforgó eladását számos talajminta bemutatásával teszi szem-
összehasoulítása
a
gyakorlati
gáltatott, nevezetesen
lélhetvé.
Ugyancsak Teeitz Petek választmányi tag ezután második eladását
meg 6^«A
porond szerkezete'
címen.
Eladó bemutatja
tartja
a többféle származású
homok- és kavicslerakódás szerkezetét. A tanulmányokból megállapítható, hogy a különböz építer, a szél, a folyóvíz, a folyó vízbl ártéren, tóban, porondon anyag szerkezete igen különböz. A szerkezethi mindig meg lehet állaaz ert, amely a lerakódást létrehozta és azt a helyzetet, illetve környezetet, amelyben a lerakódás történt. Az elhangzott eladás után Szontagh Tamás dr. másodelnök figyelmébe ajánlja az eladónak azt. hogy porond és törmelék hegyomlások útján is képzdhetik^ magasabb hegységek lábánál. Majd mindkét nagybecs tanulmányért köszönetet mond az eladónak. Elnökl másodelnök ezután felkéri Telegdi Róth Károly dr. rendes tagot bejelentett eladásának megtartására. vidékének fels oligocén 2. Telegdy Róth Károly dr. Eger rétegeinek faunája cím eladásában bemutatta azt a nemcsak igen gazdag és kitn megtartási állapotú, hanem egyszersmind összetételében is igen érdekes faunát, amelyet az Eger melletti WiND-féle téglagyárban föltárt föls oligocén rétegekbl Legányi FEKENCcel egyetemben gyjtött. A téglagyár kövletes homokrétegének faunája sok miocén-elemet és egynéhány sajátos alakot tartalmaz és közeli rokonságot juutat az iigyancsak eladó tanulmányozta helembai (Hont m.) faunával (gyjtötték Schafaezik Ferenc ih-. és Szontagh Tamás di'.). Eladó szerint lerakodó
pítani
azt
föls oligocén legmagasabb, a törökbálintinál valamivel íiatalabb részét Ezekhez eladó néhány általános megjegyzést fzött a Magyar Középhegység tiatalabb harmadidszaki rétegeinek sztratigrafiai viszonyairól. Nevezetesen a neogént bevezet aquitániai rétegeket a régibb kutatókkal egyetértve az anómiás homokban s az azzal egyenérték képzdményekben hajlandó keresni, a középs oligocént pedig a föls oligocén rétegek fekvjében, tehát általánosságban a kiscelli agyagnak nevezett rétegcsoport magasabb részében. A kiscelli agyag tengere a középhegység északi részét teljesen elborította, a szakadatlan mélytengeri rétegsort csak a föls
e faunának a jelzik.
oligocénben váltotta föl féle
íi
téglagyár kövletes
oligocén
fekv agyag
Az elhangzott hogy
a tisztelt
tenger visszavonulásával kapcsolatos parti üledék.
homokrétegével
szoros
kzettani összefüggésben
A Windálló
föls
módon még a kiscelli agyag legföls részének mondható. eladáshoz Kormos Tivadar dr. megjegyzéseket fz. Igen örül, ily
tagtárs
A
úrnak sikerült átmeneti faunát kimutatni.
bemutatott
í.henopus különösen jó bizonyíték a fejldéstan elleni újabb támadásokkal szemben. Elnökl másodelnök az eladónak köszönetet mondva, felkéri Zimányi
KÁROLY
dr.-t
soronkívüli eladásának megtartására.
Zimányi Károly választmányi tag Ásványtani K ö z e m é n y e k et terjesztett el. Az eladó ismertette a hematitot az Aranyi hegyrl, Déváról és néhány újabb megfigyelését a pyritrl, amely utóbbi a Földtani Közlöny folyó évi 3.
kötetében egész terjedelmében
1
meg
fog jelenni.
:
579
TÁRSULATI ÜGYEK.
Az Aranyi hegyen a hematit a vöröses antlcsit hasadékain és üregeibon egymagában, vagy más kristályodott ásványokkal. Az apró kristályok a megállapított alakok kombinációi egyszerek, táblásak vagy rhomboéderesek található
;
c{0001}. a{112b}, r{10ll}, u {10T4}.
A Déva a c
mellett
{OlT-i}, t {Oll-i},
lev rézbányában
amphibolandesiteu
szürke
i?
;
az
apró,
{0001}, a {1120}, )-{10íi}, e{0lT2},
z
.«
{0ll5}.
a hematit
pyrittel
liatszöges
táblákon
{±2ll},
n
{i-2tö}
;
'
el
és calcittal fordul
felismerhet alakok ezek közül uralkodó a :
véglap, szélesek, de rostosak alapjai a {1120} oszlopnak.
Elnökl másodelnök
az
eladónak köszönetet mondva,
az ülést estéli
fél
nyolc
órakor berekeszti. '*•
J<'ijyzökönjv az lt)12 április 17-en tartott szakülésröl. Az
ülés
eladótermében délután öt órakor kezddött. Elnök Schafaezik Ferenc di-. megyetemi tanár. Megjelentek Batz Vjlmos belga geológus Brüsszelbl, Harder Pal dr. dáu állami geológus Kop])euhágából, Kormos Tivadakné, Liffa Aueélné, Treitz Péttkné és ScHOLTZ PÁL KoRNÉLNÉ úruök mint vtndégek. Tdvábljá Balogh Margitka dr., Emszt Kálmán dr., Erdélyi Béla, Erödi KÁLMÁN tb., Éhik Gyula, Grosz Lajos, Horusitzky Henrik, Kadic Ottokár dr.. Kormos Tivadar th-., László Gábor dr., Liffa Aurél di-., Lörenthey Imre di., Maros Imre, Marzsó Lajos. Millbkker Rezs út., Pantó Dezs dr., Papp Károly dr., PÉCSI Albert di., Pitter Tivadar, Reithofer Károly, Rozlozsnik Pál, Schréter Zolt.án (b., Scholtz Pál Kornél. Steinhausz Gyula, Strömpl Gábor di-., Szontagh Tamás (h-., Telegdi Eótu Károly dr., Telegdi Róth Lajos, Treitz Péter, Vargha György dr., Vogl Viktor di'., Volkó János, Zimányi Károly dr. Összesen 40-en. a m. k. földtani intézet :
:
:
Elnök az ülést megnyitván, felkéri az elstitkárt jelentésének megtételére. Papp Károly dr. elsötitkár bejelenti az 1912. év március hónap 6-iki választ-
mányi ülésen megválasztott 17 rendes tagot. Schafarzik Ferenc dr. elnök ezután felkéri Harder Pál ih-. dán geológus urat, mint vendéget, hogy Izland sziget délkeleti részének arculata címen hirdetett eladását tartsa meg. Harder P.ál dr. koppenhágai Izland
szigetén
éven
két
mködését,
gletsereknek
keresztül
hatását
geológus
állami geológiai
németül
felvételeket
tanulmányozta.
Izland
elmondja,
végzett. sziget
dán
hogy
Különösen birtok,
a
oly
hogy az északi csúcsán a sarkkör húzódik nyáron hvös, minden nap es, de a telek melegebbek mint nálunk. Az egész ország \-ulkáni kzetekbl van felépítve, keleten és nyugaton harmadkori bazalt-platók emelkednek 1000 — 2000 m magasra. Az országot keresztülszeli egy újabbkuri vulkáni erupcióból származó bazalt-zóna. A magasabb hegyekrl széles jégár-folyók ereszkednek alá s helyenként egész a tengerig érnek le. Az eladó két éven a délkeleti partWdéken végezte észleleteit, ahol az összes
magasan fekszik
Atlanti óceánban,
az
keresztül. Klímája nedves és
domborzati alakok a jég mködésének eredményei. A bejárt terület három részre oszlik partvidék, a hegység és a jégtakaró, mely a hegyekrl a tengerjiart sík :
földjére ereszkedik alá.
A
partvidék
jégár hordalékával van beterítve.
tengeri üledékbl áll, részint a zátonyok kisebb-nagyobb lagunákat
részint
földje
Magas
parti
zárnak be.
A hegyek
kizárólag bazaltból állanak
mind cirkusz-völgyek 1
V.
ö.
Földt.
és
teknöalakúak
Közlöny
1908. 38.
s
átlagban 1000
s
gletser
a
189.
1.
m
magasak. A völgyek az eredményei.
munkájának
TÁRSULATI ÜGYEK.
580
A
víz eróziónak hatását alig
Vatna
lhet rajtok
A
látni.
nagy kiterjedés jégtakaróról
a
hosszú jégfolyam ereszkedik a sík tengerpartra. A morénak és a gletser-patakok, folyók tanulmányozása a dániai és északnémet glaciális eredet lerakódások képzdését magyarázta meg. A gletser végén egy nagy kavicsterület
u
ö k
j
1-ról
kezddik 100 km' kiterjedésben, melyen a jégtakaró olvadási vize folyik keresztül. Ez a kavicsmez teljes sivatag, növényzet nincs rajta; a rendkívüli erej északnyugati viharok nemcsak a homokot kavarják fel róla, hanem
még
a kavics-szemeket
is
messzire
kesként
ködarabok igazi
röpített
Ilyen
elröpítik.
a
viharok alkalmával
a
széltl
legel juhnyára hullanak és sokat agyonver-
szél persze a repül homokkal a kavicsdarabokat leéles kavicsot formál bellök. Még egy nagyon fontos eredménye nagy szeleknek, nevezetesen a homokkal együtt még sok finom port is kavar
nek bellök. Ilyen nagyerej koptatja,
van
e
fel.
úgy hogy ezen a nedves vidéken, ahol majd minden nap esik az es, a szelek annyi por kerül a levegbe, hogy igazi porfelh üli meg a tájat.
alkalmával
A
amidn
porból,
vastag földréteg
lehull,
alacsony bokrok mindig porból
rétegek
alakult
Hardee
szolgáltattak
a
dr.
porrétegeken
fvegetáció, valamint az
telepednek
száiinazására
földtakaró
hazánkba, hogy Treitz
kolléga
A
alakul.
meg. A hazai lösznézve fontos és érdekes adatokat tanulmányai, amely adatok földolgozása céljából jött a dán ezeken
Péter m.
k,
agrófgeológus mellett végezze tanul-
mányait.
Az eladó végül az izlandi kis ponik szivósságáról, nagy erejérl emlékszik meg. Ezek a kis lovak 80 — 90 kg teherrel a hátukon 10 li2 óráig képesek etetés nélkül hegyen-völgyön rendkívül fáradságos úton haladni. Etetésük csak annyiból áll. hogy rövid pihenk alatt eleresztik s amennyit a gyér fbl le tud legelni, az az abraka. Ezek nélkül a szívós állatok nélkül egyáltalán nem lehetne a szigeten utazni, vizs-
—
A
dán expedíció, amelyet J. P. KocH dán gyalogos kapitány vezet fog egy évig tartózkodni s ott természettudományi \-izsgálatokat végezni, szintén visz magával több izlandi lovacskát, melyek a szánkókat fogják húzni. Kutyákat ott már nem lehet használni, mert nagyon ers emelkedés a jé^'hát s a kutyák nem tudják a szánkót rajta felhúzni. Hardkr eh, mintegy 70 vetített képpel illuszti-álta eladását, amely érdekes és tanulságos voltával mindvégig lekötötte úgy a szaktársak, mint a vendégek gálatokat végezni.
a Grönland-fed jégtakaróján
figyelmét.
ScHAFARZiK Ferenc rendszeres figyelmét
eladásáért.
úx.
kavics-telepben
a
elnök
A magyar
köszönetet
viszonyok
mutatkozó
nagy
mondott a dán kollégának igazán
szempontjából legjobban megragadta
lyukak
elrendezkedése,
amelyekhez
vannak, Schafarzik elnök ezen tölcsérek eredetét már harmadéve folyó jégnek tulajdonította, azonban hiányoztak hozzá neki a közvetlen bizonyítékok. Most Haeder eladása után talán majd
hasonló tölcsérek a Budapest vidéki kavics-telepekben
i'ilágosság
kolléga
is
derül
ezen
lyukakra,
is
különösen ha budapesti tartózkodása alatt a dán
megtekinti ezeket a helyeket.
Egyéb tárgy hiányában elnök az ülést 7 órakor berekeszti, felkérvén mánvi tagokat a választmányi gylésen való ottmaradásra,
Jegyzkönyv
a választ-
az 1912 május 1-i sznkülésrl. Az ülés a m, kir. eladótermében délután 5 órakor kezddik. Elnök Schafarzik Ferenc dr. m. kir. bányatanácsos, megyetemi ny, r, tanár. Megjelentek Krécsy Béla dr.. Kormos Tivadarné és Liffa Aürélné vendégek. Továbbá Ascher Antal, Balogh Margitka dr., Balló Rezs dr., Éhik Gyula, Horüsitzky Henrik, Kadic Ottokár eh-., Koch Antal dr,. Kulcsár Kálmán, 5.
földtani intézet :
:
:
581
TÁRSULATI ÜGYEK.
LiFFA Aurél, Lóczy Lajos, Löw Márton, Mauritz Béla, Pantó Dkzsö, Pálfy Mór. Papp Károly, Posewitz Tivadar, Rozlozsnik Pál, Rózsa Mihály, Sass Lóránt. Schréter Zolt.ín, Szontagh Tamás, Telegdi Rótk Károly dr., Telegdi RÓTH Lajos, Vendl Aladár th-., Vogl Viktor eb. és Zsivny Viktor. Összesen 30-an. Elnök az ülést megnyitván, iulvözli Lóczy Lajos dr. tiszteleti tagot, abból LÁszi-ó GÁBOR,
hogy
az alkalomból, öt,
mint a m.
a
m.
k.
földmívelésügyi miniszter úr elterjesztésére felsége
k. földtani intézet
ezután
Elsötitkár
igazgatóját az V. fizetési osztályba kinevezte.
meg-
ülésen
bejelenti az 191á április 17-iki választmányi
megemlékezik Siegmeth KÁROLYról, a Barlangkutató Bizottság elhunyt elnökérl, s Válya Miklós székesfvárosi polgári
választott
örökít
1
és
rendes
8
tagot,
s
iskolai igazgató elhunytáról.
Elnök ezután felkéri Kormos Tivadar dr. választmányi tagot bejelentett eladásának megtartására. Kormos Tivadar di-. választmányi tag A magyarországi preglaciális fauna származástani problémájáról tartott eladásában 1 .
rámutatott arra, elhatárolni
nem
hogy a geológiai harmad- és negyedidöszakot egymástól élesen A pliocén kor végén, amikor a szubtrópusi éghajlathoz alkal-
lehet.
mazkodott állatvilág utolsó napjait
élte
nálunk,
északról, a terjeszkedni
kezd
jég-
nyomult délnek, amely a plioeén fauna még életben lev reliktumaival keveredett. Egyes, harmadidszaki eredet állatok pedig, részben alkalmazkodás folytán, részben pedig védett helyeken, mint például meleg források vizében, átélték a jégkorszakot is és napjainkig fennmaradtak. Az eladó takaró ell
új.
arktikus
idevágó tanulmányainak
hogy a
fiatalabb
állattársaság
eredményében újabb, fontos bizonyitékát
az
korszakok
geológiai
állat-
növényvilága
és
látja
annak,
csak a törzsfejldés
útján elrehaladottabb, közvetetlen folytatása az idsebbének.
Kormos
di-.
eladásához hozzászólt Lóczy Lajos
dr. tiszteleti tag,
megvilágítva
az ázsiai preglaciális faunát. :2.
A
második eladást Rózsa Mihály
rendes tag tartotta
di-.
Az óceáni
sóle rakod ások periodikus rétegeirl. Elmondotta, hogy vizsgálatai
révén
megállapíthatta,
hogy a
kálisó-telepek
több
évi
tényleges összetételei és
tömegviszonya van't Hoff kristályosodási sémáival jobban egyeztethetk össze, ha nagy képzdési hket tételezünk fel. Az erdélyi sóstavak felmelegedésének termál és dinamikai tényezit tekintetbe véve, eladó a kálisótelepek keletkezésénél a hmérséklet oscillálását diffúziós folyamatokkal kapcsolatosan tárgyalja. Reámutatott arra az ellentétre, és
Everdino
mely a Hartsalztelepek létesüléaének értelmezésénél van't Hoff petrografiai ada-
felfogásai között mutatkozik és a geológiai, valamint
toknak a fiziko-kemikus kísérleteivel
összeegyeztetését
való
szükségesnek
tartja.
Kéri a földtani társulat támogatását, hogy a Zechstein-sótelepeket a helyszínén is tanulmányozhassa, mert a fokozódó bányaüzem a sórétegek fokozatos feldulásával jár s így megfigyelésük késedelme a tudomány rovására történik. A hazai sótestek összetételének tüzetes átvizsgálása
kémiai
körülményeket
is,
alapján
megállapíthatónak
véli
azokat a fizikai-
melyek a besrsödés mindenkori .stádiuma alkalmával
fennállottak.
Végül a Magyarhoni Földtani Társulat erkölcsi támogatását
kéri,
hogy
vizs-
gálatait folytathassa.
Eladásához hozzászólott Balló adózik Rózsa
dr.
Rezs
dr.
rendes tag,
tanár úi-nak, bár a fiziko-kémiai
aki
nagy elismeréssel
vizsgálatok talán ellent
is
mon-
danak egyik-másik kijelentésének. Reméli azonban, hogy a késbbi vizsgálatok biztosan eldöntik, hogy mi a helyes, s mi a helytelen Rózsa tanár vizsgálataiban. Majd LóczT Lajos tiszteleti tag szólal fel és elismerését fejezi ki Rózsa
TÁRSULATI ÜÜYEK.
582
tanárnak \-izsgálataiért. Felhívja figyelmét arra a tényre, hogy az ázsiai G o b isivatag környékén nemcsak a pliocén korszakban, de még ma is váltakozik a sivatagos, aszályos klíma a nedves idszakokkal. A tibeti sóstavak körül Sven Hédin
hogy a mocsaras vidékekrl nyáron még az ember
is észlelte,
nedvesség miatt, míg télen ismét
ma
is
bizonytalan probléma,
s
szárazság lép
ezért
föl.
A
is
elköltözik a sok
borax-tavak keletkezése
még
nagyon ajánlaná a vizsgálatokat Ázsia sivatagos
\-idékeire is kiterjeszteni.
EÓZSA tanár megjegyzi,
hogy Szentpétervárról egy
fiatal
geológus máris
fel-
hívta figyelmét Délszibéria idszakonkint fölmeleged sós tavaira.
ScHAFABZiE Feeenc
amely
sótelepek
a
dl',
elnök nagyon fontosnak
keletkezését
teljes
Köszönetet mondva az eladónak, az ülést 6.
Jegyzkönyv
délután 5 órakor a m.
Elnök
:
Kózsa tanár elméletét,
véli
iparkodik
bonyolódottságában estéli 8
megfejteni.
órakor berekeszti.
az 1011 június 5-éu tartott szakülésrl. Az
kir. földtani intézet
Szontagh Tamás
dr.
királyi
ülés
eladótermében kezddött. tanácsos,
a
m.
kir,
földtani
intézet
aligazgatója, a földtani társulat alelnöke.
Ascher Antal, Bájoló Rezs dr., Balogh Margitka dr., Bruck Horváth Béla ilr.. Illés Vilmos, Koch Antal, Kormos Tivadar
:
JÓZSEF, Ehik Gyula, Grósz Lajos,
fejezi ki tiszteleti
tagunknak.
Koch Antal megható szavakkal köszöni meg az ünneplést. Elnökl másodelnök, a titkári beterjesztések után. felkéri Ballö Rezs
dr.
Dolomitképzdé s-rl hirdetett eladását tartsa meg. Rezs dr. A dolomit képzdés ismeretéhez cím el-
rendes tagot, hogy a 1.
Ealló
:
adásában elmondja, hogy az eddig végzett kísérletek javarésze eredménytelenségének oka abban van, hogy figyelmen kívül hagyták az elméleti kémiának eddigi eredményeit, A dolomitképzödés megismerésénél mindenekeltt két feladatot kell megoldani 1. azon kérdésre felelni, hogy mi a dolomit á. a kalcium ós magnézium karbonátok egyensúlyi viszonyait tisztázni, mert csak ezek ismerete után lehet a ;
:
természeti viszonyok tekintetbe vételével az elméletet kiépíteni. oly értelemmel bírt, hogy a dolomit kzetekben — 100% között ingadozik, amelyekben a MrjCO^ tartalom mily módosulatban vannak jelen a komponensek, kalcit és magnezit, a ketts só és mellette az összetételnek megfelel arányban a kalcit, illetve magnezit, vagy
Az els kérdés mész stb.
(dolomitos
beállítása
I,
pedig elegykristálj'ok alakjában-e
A
?
petrografusok (Inostnanzeff, Renard és Liebe, valamint LembergI ajánlotta
módszerek nem váltak
be.
Reménnyel kecsegtetett
a fázis-szabálynak a dolomit
oldási jelenségeire való
—
TÁKSULATI ÜGYEK. alkalmazása,
azoubau az eddig ismert
583
kísérletek
egyikénél
sem
tartották
szem
eltt az egyensúlytan követelményeit, úgy liogj' azok nom értékesíthetk. Sokat remél az eladó a kalcit, magnezit és dolomit relatív energia-tartal-
mának ján,
melynek ismeretével, termokémiai úton állapítható meg, komponensek módosulata, hanem az összetétellel való egybevetés alap-
megállapításától,
nemcsak
a
azok pontos aránya.
A
kalcium és magnézium karbonátok egyensúlyi viszonyainak megismerésékarbonátok képzdési feltételeinek mérlegelése folytán azon eredményre jut, hogy a rendszeren kívüli tényezkrl (nyomás, hmérsékleti mellett nagy szerep jut a molekuláris erknek, amelyek közül tanulmányának jelen részében az ozmózis n^-omás és a rendkívül lassított reakciók folytán, az Ostwald-Frankenheim szabályának megfelelen képzd energia dúsabb és reakcióképesebb módosulatok hatását tanulmányozta. A két romboederes, vízmentes karbonát képzdési feltételeit oly módon vélte közelíteni, hogy a közönséges hmérsékleten víztartalommal leváló magnéziumkarbonátokat a reakcióközeg ozmózis nyomásával akarta vízteleníteni. Ezen felnél
kristályvízmentes
a
tevése elméletének kifejtése után áttér a kísérleteinek ismertetésére.
módon
hogy nagyobb hengeralakú edénybe két kisebb megfelel töménység NaCl oldatban különböz arányban MgCl^ és NaCh a másikban pedig NaCl oldatban pedig aequivalens mennyiség iVa^COj-t helyezett el. A nagy edényt COj-dal telített különböz (3 á/'ö^o) töménység Na(J oldattal volt ann^vira megtöltve, hogy a két kisebb hengert 1 — á cm-rel ellepje. A felül csiszolt nagy hengert csapzsírral bekent üvegKísérleteit oly
végezte,
hengert helyezett, amelyek egyikében ,
talppal
zárta
fázisok
leválani.
érdekes
el
adatokat
Rövidebb-hosszabb id multán kezdettek a szilárd reakciótartam 3 20 hónapig tartott. A vizsgálatok rendkívül
légmentesen.
A
—
szolgáltattak a diffúzió jelenségeket és a karbonátok egyensúlyát
illetleg, de egyszersmind bebizonyult, hogy közönséges nyomáson és alacsony hmérsékleten nem képzdik dolomit. Mivel azonban a természetben tényleg képzdik ily körülmények között, okvetlenül valamelyes katalizatorként ásványképznek közremködését kell feltételeznünk, ami mellett egyes kísérleti tények
mköd
is
szólnak.
Az elhangzott eladáshoz hozzászólt Rózsa Mihály
kísérleteinek fontosságát hangoztatta.
érdekes ^•izsgálataiért, amiket részben a SzABÓ-alap költségén végzett. második eladást Kulcsár Kálmán dr. megyetemi tanársegéd tartotta liasz a Gerccsehegységben címen. Részletesen eladta múlt nyári vizsgálatait, amiket Schafabzik Ferenc dr. megyetemi tanár megbízásából végzett. Több ponton helyesbítette Liffa Aürél dr. geológus felvételeit és meghatározásait. Kiterjeszkedett a Liffa dr. és Staff úi: között fölmerült vitára is. Elnökl másodelnök buzdító szavakat intézett a lelkes eladóhoz. Kulcsár Kálmán tagtárshoz, aki ez alkalommal tartotta társulatunkban els nyilvános
tagtársnak •2.
i.gen
A
Középs
eladását.
Egyéb tárgy hiányában Szontagh Tamás
di.
másodelnök, a nyári
szünetek
tartamára a tagtársaknak kellemes üdülést és sikeres foglalkozást kívánva, az ülést 7
órakor berekeszti.
584
TÁr.SULATI ÜGYEK.
Választmányi ülések jegyzkönyvei. Jegyzkönyv az 1912 március 6-iki váíaszlináuyi ülésrl. B)
1.
Az
fél kileuckor a in. kir. földtani intézet eladótermében kezddik. Schafarzik Ferenc dr. Megjelentek Szontagh Tam.ís tlr. másodelnök. Telegdi Eóth Lajos tiszteleti tag, Emszt Kálmán di-., Horüsitzky Henrik, Lörexthey Imre di-.. Lifpa Aurél dr., Maüritz Béla dr., Pálfy Mór dr., Treitz Péter, Zimányi Károly eb-, választmányi tagok. Tapp Károly di: elsötitkár. Vogl Viktor másodtitkár, Ascher Antal pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzkönyv hitelesítésére felkéri Emszt Kálmán és LiFFA Aurél dr-. választmányi tagokat. Ezután elsötitkár felolvassa az 191:2. évi január :24-iki ülés jegyzkönyvét, amelynek egyes kifejezéseit Szontagh Tamás dr. másodelnök úr javaslatára a választ-
ülés este
Elnök
:
:
mány
helyesliíti.
Elnök ezután felhívja az elstitkárt a titkári jelentés elterjesztésére, amire Papp Károly dr. elsötitkár bejelenti, hogj- az 1912 jan. l24-iki választmányi ülés óta a következ testületek és urak jelentkeztek rendes tagokul 1. M. kir. erdöhivatal Tótsóvár, Sáros vm., ajánlja a m. kir. földmiv. miniszter. 2. M. kir. erdöhivatal Dés, ajánlja a m. kir. földmivelésügyi miniszter. 3. M. kir. állami erdhivatal Ungvár, ajánlja a m. kir. földmiv. miniszter. 4. M. kir. állami erdöhivatal Nagykároly, aj. a ni. kir. földmiv. miniszter. 5. M. kir. erdöri szakiskola Vadászerd, Temesvár, ajánlja a m. kir. föld:
mivelésügyi miniszter. 6.
Községi fgimnázium Ujverbász, ajánlja a
7.
ODESCALtiHi LóliÁNT herceg nagybirtokos Vatta, Borsod
titkár.ság. vni.,
ajánlja a Bar-
hmgkutatü Bizottság. 8. Berkó József dr. egyet, tanársegéd Budapest, aj. Emszt Kálmán dr. vál. t, 9. BoLDOGH Gusztáv székesfvárosi tisztvisel, aj. a Barlangkutató Bizottság. 10. Gallasy István dr. nagybirtokos Bogács, Borsod vm., ajánlja a titkárság. U. Éhik Gyula tanárjehilt Budapest, ajánlja Kormos Tivadar dr. Iá. Lambrecht Kálmán m. kir. ornitológiai gyakornok Budapest, ajánlja a Barlangkutató Bizottság.
LoziNSKi W. dr. cs. kir. könyvtárnok Lemberg, aj. Treitz Péter vál. tag, Nagy Imre egyetemi gazdasági hivatali tisztvisel Budapest, ajánlja ReitHOFER KÁROLY r. tag. 1.5. NoTH EuDOLF dr. egyetemi tanársegéd Bécs, ajánlja Noth Gyula. Ki. Tassonyi Ernö m. kir. bányaesküdt Budapest, aj. Ballenegger Róbert. 17. Vollmann Ferenc tanító Brogyán, Bars vm., aj. Emszt Kálmán dr. vál. tag. 13.
14.
A
választmány a felsoroltakat egyhangúlag a társulat rendes tagjaivá választja. Ezután szót kér Papp Károly elsötitkár, s a következket adja el «Igen tisztelt Választmány Az 191-2 január á4-iki választmányi ülés jegyzökönyvében Lörenthey Imke dr. vál. tag úr kifogásolja azt, hogy a posta és az irodai kiadások tétele túlnagy, s különösen a postai kiadások luigysága semmin aránj'ban nincs a társulattal. Hivatkozik a Természettudományi Társulatra, amely 90üO taggal alig költ többet postára és irodára. Lörenthey Imre választmányi tag úr téved, amikor társulatunk postakölt:
!
ségét
más
összehasonlítja. Ugyanis társulatunk múlt évi 1457 kor. nemcsak a levelezések tétele vau. hanem az összes expediálások Ellenben más nagy társulatoknál az ú. n. expediálás költsége rend-
társulatokéval
postaköltségében költsége
is.
szerint a kiadott
közlönyük tételében
foglaltatik.
«
585
TÁnSDLATI ÜGYEK.
Ennek
van
bizonyításául
szerencsém K. Karlovszky Geyza úrnak levelét
«K. M. Természettudományi Társulat. Tiszkövetkezkbon van szerencsém válaszolni. A Társulatunk
bemutatni, amely a következkép szól
Uram
telt
Kérdésére
!
a
:
zárószámadásábau föltüntetett postaköltségben a folyóiratok újságbélyege kiadó
folyóiratot
Állattani
(Chémiai,
szakosztály
elkönyvelve. Tisztel híve
K. Karlovszky
:
nem
fog-
az illet folyóirat (Közlöny, PótfüzetI, illetve a
Ez minden esetben
laltatik benne.
Geyza
rovatában van magy. Természettudományi
Növénytani)
és
a kir.
Társulat pénztárnoka.
Ezek
K
2265 díj
tételével,
tételében
magy. Term.-tud. Társulat zárószámadásában kitüntetett semmikép sem hasonlíthatjuk össze a mi kis társulatunk posta-
szerint a kir.
postadíjat
mert
ott az expediálások költsége a
foglaltatik.
Épúgy nem
Közlöny
hasonlíthatjuk
s
Pótfüzetek 45.340 K-nyi
kiadásokat sem,
össze az irodai
mert a hatalmas társulat iroda s telefon alatt szerepl 1550 K-ás tétele egy megszabott tétel, míg nálunk az irodai tétel alatt mindennem, s nagyon sokféle apró kiadás szerepel, amelyekre a Természettudományi Társulatnál külön tételek, például oklevelek kiállítása, kis nyomtatványok stb. vannak. Ha összehasonlítani akarunk, úgy nem ilyen nagyarányú, hanem magunkcélszer.
fajta kis társulatéval lesz ez s
Á
ezért a
Magyar
Földrajzi Társulatot,
megtaláltam 1909. évi zárszámadását, amelyben az van választva a Földrajzi Közlemények tételétl.
FökU-ajzi Társulatnak
expedíció költsége
Magyar
még
szét
Földrajzi Társaság,
Orsz.
számadása' 1514 taggal:
1909.
Expedíció
Postabérek
„
...
....
Összesen
A
Vegyük
a Bányászati és Kohászati Egyesületet.
.
.
„
Magy. Bányászati s Koh. Egyesület, számadása- 1073 taggal:
1910.
813-65
K
Postaköltség
417-84
«
Ujságbélyegek
1-231-49
K
expediált,
az
Országos
_
Magyar
K
431-32 634-
—
«
K
1065-32
Összesen
K 49 f Kohászati Egyesület költséggel, míg ezekkel szem-
kg súlyú kiadványt 1231
J\Iagyar Földrajzi Társulat tehát 1514 tagnak 2
postaköltséggel
..
s befizetési l apok
Jíáuyászati
s
1073 tagnak S'/i kg svílyú kiadványt 1065 K 3-2 f ben Társulatunk 700 tagjának 6 kg súlyú kiadványt 1457 K 74 f költséggel küldött. Társulatunknál azonban nemcsak a sokkal nagyobb súly emeU a postaköltséget, hanem azonkívül a 100-at meghaladó külföldi csereviszonyos és külföldi tag, akiknek hirlapbélyeggel nem, hanem csakis a drága postabélyeggel küldhetünk
minden kiadványt.
Ha
úgy a
az irodai kiadásokat jjrobáljnk összehasonlítani,
Magyar
Természettudományi Társulat
Földrajzi Társaság
1911-ben:
1909-ben:
Iroda
.
Oklevél
....
5967-48
«
_
6767-37
K
64-—
Nyomtatványok Ülések költségei Összesen
...
_
K
735-89
Iroda
..
...
,„
Nyomtatványok Eladások
.„.
Összesen költött a
'
-
nekünk megfelel
Földrajzi
Közlemények
38. köt.
19IS.
1910,
K
643-60
«
1705-30
«
1460-60
«
5359-60
K
irodai kiadásokra.
Bány. és Koh. Lapok 1910,
Földlani Közlöny. XLll. kot
.„
1550-10
191. old.
51. köt. 472. old.
39
TÁRSULATI ÜGYEK.
586
Tohát a Természettudományi Társulatnál 5359 K 60 f s a Magyar Földi-ajzi 6767 K áll szemben a mi 854 K 15 f-t kitev irodai kiadásainkkal. Természetesen ez az összehasonlítás is sántikál, mert a mi egyszer szakeladásaink Társulatnál
aránytalanul kevesebbe
kerülnek,
mint
Természettudományi vagy a Földrajzi
a
Társulat fényes estélyei.
Épen
ezért
nem épen
egymás mellé
kiadása, amiket
meg van
utalványozott nyugtatványra
hogy minden expedícióhoz
a
egyik társulatot a másikkal össze-
maga különös
sajátsága,
s
különös
állítani szinte lehetetlen.
Társulatunk pénztárosa minden
tl
dolog
tapintatos
hasonlítgatni. Mindegyik társulatnak
a
számlát a titkártól ellenjegyzett,
A postai
fizet.
postai
és
s
az elnök-
költségekben annyira óvatos vagyok,
hii-lapbélyegeket az ezt vásárló
szolgával
nyugtatom, míg a havi levelezésekben minden egyes levél föl van írva, minden egyes vevény mellékelve a postai költségek jegyzékéhez. Ezekben azt hiszem, hogy megnyugtatom Lrenthey Imre választmányi tag urat, hogy a titkári hivatal a társulat pénzét nem pazarolja. Azonban azt beláthatja
a
mélyen
fejleszteni
A
nem
tag
választmánj'i
tisztelt
úr,
hogy
levelezés nélkül a társulatot
lehet."
föntebbi
mint
magyarázatot úgy a választmány,
Lörknthey Imre
választmányi tag úr is tudomásul veszi. 2. Elsötitkár egy másik ügyben is tisztázni kívánja az elnökség
Ugyanis a
álláspontját.
jan.
tagsági helyre választást
24-iki választmányi
rendelt
három rendes
három
s
a titkárság
választmányi
új
elfelejtett jelölni.
közgylésnek az
tagot,
a
Az elnökség erre a közgylésen legtöbb azonkívül kilenc rendes tagot a tudományos
ugyan, de
saját felelsségére jelölte a februári
szavazatot nyert
ülés
dr.
s
1910. évi
körökbl. Minthogy alapszabályainkban sehol semmi nyoma sincs annak, hogy a választmányi tagokat föltétlenül a választmánynak koll jelölni, azért az elnökség azt véli, hogy a három új választmányi tag urat az 19 \± évre történt s
gyakorlati
megválasztatásukról szabályszeren értesítheti.
A
választmány az elnökség föntebbi intézkedését jóváhagyja. 163. tétel alatt Böckh János szobrára 5931-94 K, Elstitkár jelenti, hogy 1 164. tétel alatt Magyar Leszámítoló s Pénzváltóbanktól lOU K érkezett újabban, tehát összesen a BöCKH-szoborra 603 1-94 K készpénz gylt egybe. 4. A beérkezett iratok közül elsötitkár bemutatja Lóczy Lajos dr. úrnak
—
3.
amely szerint a tiszteleti tagságot a legnagyobb hálával elfogadja. LÖRENTHEY Imre dr. vál. tag úr levelét, amelyben az ,58 kötet ajándékkönyvért köszönetet mond. Tudomásul szolgálnak. 6. Löw Márton dr. a maga s Balló Rezs nevében a SzABÓ-alapból meg-
köszön
levelét,
5.
bízatásra kapott 400 K-t rendelkezésére
bár
szomorúan,
pályázók
az
de
tudomásul veszi
összeget
visszatéríteni
bocsátja a választmánynak.
A
választmány
megbízatás visszaadását, s amennyiben a óhajtják, ezt a SzABÓ-alaphoz csatolni ela
rendeli. 7.
A
Liptóvármcgyei
Múzeum
Egyesület Rózsahegyen bejelenti megalakulását.
Örvendetes tudomásul szolgál. 8. Ugyancsak a Turáni Társaság megküldi alapszabályait és a Földrajzi Társaság értesít a Gazdasági Szakosztály megalakulásáról. nev sendali japáni császári egyetem csere9. A Tohoku Teikoku Daigaku
viszony megkötését kéri. Megtörténik. 10. Kormos Tivadar a társulat levelezjéül ajánlja Schreinkr Antal téglagyárost Borbolyán. Minthogy az alapszabályok 31. §-a szerint a választmány levelez
TÁRSULATI ÜGYEK.
cimet adhat mindazoknak,
akik
a
társulat
587
céljait
elsegítik,
a
választmány az
ajánlottat levelezvé választja. II. Alapszabályaink ál. §-a szerint a választmánj' évenként pénztárost választ. Elnök javaslatára a választmány kimondja, hogy ezentúl a választmány mindenféle személyi ügyben titkos szavazással fog dönteni. Iá. Elnök nyomban el is rendeli a titkos szavazást, amelynek eredménye gyanánt az összes szavazatok Ascher Antal úrra esnek. A választmány a pénztárvizsgáló bizottságot is felkéri, névszerint Ilosvay Lajos dr., Lkenthey Imre dr. és Petrik Lajos urakat a pénztár vizsgálatára. Egyéb tárgy hiányában elnök estéli 9 órakor az ülést bezárja. Jegyezte Papp K.\roly dr. elstitkár.
:
2.
Jegyzkönyv
ülésrl. Az
az 19V2 április Iiónap 17-én tartott választmányi
ülés a m. kir. földtani intézet
eladótermében
estéli fél
nyolc
órakor
kezdöcUk.
Schafarzik Perenx dr. kir. József-megyetemi ny. r. tanár. Szontagh Tamás tlr. másodelnök, Emszt Kálmán di-., Horusitzky Henrik, Kormos Tivadar di-., Liffa Aurél di-., Lrenthey Imre dr., Zimáityi KÁROLY dr. választmányi tagok, Papp Károly dr. elsötitkár, Vogl Viktor (h-.
Elnök
:
Megjelentek
:
másodtitkár.
Elnök az ülés jegyzökönyvének Liffa Aurél dr. választmányi tagokat.
Majd
hitelesitésére
felkéri
Emszi Kálmáx
múlt ülés jegyzökönyvének felolvasására. Ez meghogy van-e valakinek észrevétele a jegyzkönyv ellen,
a választmány tagjai a felolvasott jegyzökönyvet helybenhagyják. Elnök felhívja az elstitkárt jelentésének megtételére. Erre Papp Károly dr. elsötitkár a következ jelentést terjeszti el tisztelt
választmányi
óta új tagokul jelentkeztek
1.
Frohner Román
Emszt Kálmák
di-.
3.
4.
5. 6. 7.
1
A.
f.
évi
március
6-iki
választmányi ülés
ih-.
örökít tagnak:
vegyész,
társulatunknak
1909
óta
tagja
Budapest,
választmányi tag.
II.
á.
ülés
:
:
I.
ajánlja
és
felhívja a titkárt a
történvén, elnök kérdésére,
"Igen
dr.
rendes tagnak:
M. kir. állami erdhivatal Nyitra, ajánlja a m. kir. földmiv. minisztérium. SzTÁRAY Sándor gróf földbirtokos Nagymihály, ajánlja Noth Gyula r. t. GoLDBERGEK A. L. kfaragómoster Vágujhely, ajánlja a titkárság. Károlyi Lajos téglagyáros Sopron, ajánlja Bella Lajos r. t. V. Kiss Béla polgári iskolai tanár Máramarossziget, aj. Schock Lipót r. t. Kvári Ern dr. tb. megyei forvos Vajdahunyad, ajánlja a Barlangkutató
Bizottság. tanárjelölt Vác, ajánlja Vendl Al.adár dr. r. t. Zalányi Béi.a székesfvárosi polg. iskolai tanár, aj. Méhes Gyula dr. r. t. A felsoroltakat a választmány a társulat tagjaivá választja." «A miként már a múlt szakülésen is bejelentettem, Loczka József a Magyar 8.
Majer I&tván
9.
39*
— TÁRSULATI
588
ÜYEK.
Nemzeti Múzeum igazgatóöre, társulatunknak 1883 óta i'endes tagja, f. évi március hónap 8-án 57 esztends korában elhunyt. Temetésén társulatunk részérl Szontagh Tamás r. másodelnök úr személyesen jelent meg, s az elnökség az özvegyhez, s a Magyar Nemzeti Múzeuau igazgatóságához részvétiratot intézett." Szomorú tudomásul szolgál. A folyó ügyek sorából a következ jelentések kerülnek sorra :
1.
1
Boldogult BöCKH JÁNOS szobrára újabban adakoztak az
— 163.
tétel alatt
164.
«
(I
165.
«
«
166.
"
«
167.
1.
1
168.
«
«
169.
«
«
170.
«
«
171.
«
«
kimutatott összeghez
_______
Magyar Leszámítoló Pénzváltó Bank_
_ _ _ PiEiTHOFER KÁKOLY m. kir. térképrajzoló _ ToBORFFY GÉZA m. kir. térképrajzoló— _ Verebélyi Marzsó Lajos köuyvtárnok„ _ Ilosvay Lajos dr. udvari tanácsos— LiFFA AuEÉL dl', megy. m. tanár _
Hkidt Dániel térképrajzoló Bryson Piroska gépírón _
_.„.„_ _ _ _ „
Összesen azaz hatezerhatvanegy korona 94
f,
Összes bevétel 1—335. tétol alatt
Összes kiadás 10—102. tétel alatt
szintén
K
100'
«
10'
«
10'
«
3-
«
3'
«
1"
«
1'
«
i' ...
—
»
6061 "94 K,
takarékba helyezve,
a
többi
Els
:
_______ ..._„___ Készpénz
K
5931'94
amely összeg fenntartással a Pesti Hazai
Takarékpénztár Baross-téri fiókjában van elhelyezve. 2. Anyatársnlatunk forgótkéjének mai állása
amelybl 4000
,„
_ _
ll,60á-70 6,82ö-76
K «
4,776-94 K,
pedig a folyó kiadásokra
a
titkári hivatalban riztetik.
Az
1., 2. pont alatt felsorolt jelentés tudomásul szolgál. SiEGMETH KÁROLY Úr, a Barlangkutató Bizottság elnöke f. évi márc. IS-áu kelt levelében elnöki tisztségérl lemond, minthogy Munkácsra költözik. Minthogy Sibgmeth úr lemondása megmásithatatlan, a választmány a lemondást tudomásul veszi és buzgó eredményes mködéséért Siegmeth úrnak köszönetet mondva, kéri öt, hogy odaadó támogatását a Barlangkutató Bizottságtól a jövben se vonja meg. Kapcsolatban ezzel Hoeusitzky Henrik vál. tag úr indítványozza, hogy a választmány mondja ki azt, hogy a Barlangkutató Bizottság a jövben ép úgy, mint az anyatársnlat szintén három évre válassza tisztikarát. A Barlangkutató Bizottság tehát 1913 január havában újból válasszon tisztikart, s ezt a választmánynak a tisztújító közgylést megelz ülésén jóváhagyás végett jelentse be,
3.
amely viszont a közgylésnek a Barlangkutató Bizottság választását bejelenti. Egyik tagtárs indítványozza, hogy Siegmeth Károly elnök lemondása után a bizottság az idén ne válasszon elnököt, hanem a másodelnök helyettesítse t egészen az 1913. évi tisztújító közgylésig.
Többek hozzászólása után a választmány ebben a kérdésben jelenleg nem az ügj'et a Barlangkutató Bizottsághoz utalja, mint amely legilletékesebb saját tisztikarának kiegészítése ügyében. Elvárja azonban a Bizottságtól, hogy határozatáról jelentést terjesszen a választmány elé. SzONTAGH Tamás di'. másodelnök indítványára a választmány kifejezi abbeli óhaját, hogy a Barlangkutató Bizottság a lemondott Siegmeth Károly elnök ui-at talán tiszteletbeli vagy örökös elnökéül választhatná ama szolgálatok elismeréséül, dönt,
hanem
TÁÜSULATI ÜGYEK.
589
amiket a lemondott elnök úi- a Barlan
—
Amennyiben társulatunk képviselt letet
az ülésre
nem
küldhetné,
Írásbeli üdvöz-
fog küldeni.
Osztrák Bányászok
Az
6.
ber 16
— áO-iki A
meghívják
társulatot
a
191:2
szeptem-
bécsi ülésükre.
választmány utasítja a titkárt, hogy tudakozódjék a magyar bányász urak vajjoa bányász tagtársaink közül ki vállalná emez ülésen társulatunk
sorából,
képviseletét. 7.
Balló Rkzsö beadványt
intéz a választmányhoz,
a társulattói nyert megbízatásról a dr.
Lw
MÁRiONtól
nem mond
hanem
amelyben
kijelenti,
kéri a választmányt,
hogy hogy
fölvett összeg felét neki utalja át.
Ez ügynek elzményei a következk
Lw
le,
:
MÁRTON
dr. és Balló Eezsö urak l'Jll április 24-iki beadványára társulatunk 1911 május 3-iki választmánj-i ülése megbízta a nevezett urakat a dolo-
mitképzdés eredetének
vizsgálatával, s erre a célra a Szabó Józskfemlékalapból nekik 600 K-t engedélyezett. Minthogj' az összes beadványokat úgy írásban, mint szóval Márton dr. úr végezte, a titkárság a 400 K elleget MÁRTON nyugtájára fizette ki, azzal a hozzáadással, hogy a fennmai-adó 200 K-t
Lw
Lw
az idei tavasz folyamán jelentésük beadása után vehetik
Eme
jelentés helyett
azonban
Lw
Márton
dr.
föl.
úr ez év március 4-én Liffa
Aurél dr. választmányi tag úr útján egy nyilatkozatot küldött, amelyben kijelenti, hogy a kapott összeget a választmány rendelkezésére bocsátja. Ezt a lemondást választmányunk idei március 6-iki ülése a jegyzkönyv tanúsága szerint el is fogadta. Ez eddig bármily szomorú is a dolog a tudomány szempontjából
—
—
de adminisztrative rendben volna.
Most jön a bonyodalom. Balló
Rezs
úr ugyanis kijelenti, hogy a megamely azonban jelenleg Márton dr. úrnál van, minthogy a titkárság a 400 K-t neki fizette ki a múlt évben. A mellékelt levelezésbl az tnik ki, hogy a két pályázó különböz véleményen van, s a közös munkálkodás ezekután lehetetlen. Már most beleegyezik-e a mélyen tisztelt választmány tisztán a dr. Ballófóle megbízásba, vagy sem, ezen fordul meg a lényeg ? Az elhangzott elterjesztésre Szontaqh Tamás dr. másodelnök úr megjegyzi, hogy a f. évi március hónap 6-iki ülés már határozott abban, hogy a közös megbízást a pályázók visszaadják, s így az üg.y tulajdonkép el van intézve. Ezért ajánlja, hogy Balló Rezs dr. úrnak új megbízás adassék, illetleg hogy a nevezett tagtárs új pályázat beadására szólíttassék fel, az eredeti 600 K-s pályadíj fele összegének, tehát 300 K-nak az erejéig. Lörenthey Imre dr.. Kormos Tivadar dr. hozzászólása, s az elstitkár felvilágosító megjegyzései után Elnök határozatilag kimondja, hogy a dr. Löw-Bali.ó-
bízatásra igényt tart és kéri a
féle
pályázat ezennel
visszafizetésére
igényt
tart,
ráes
dr.
összeget,
Lw
megszntnek tekintend, s a pályázók a felvett 400 K elleg Amennyiben Balló Rezs az egyoldalú pályadíjra
felszólitandók.
úgy 300
K
erejéig új tervezetet
nyiíjtsou be a választmánynak,
amely
590 Öt a
TÁRSULATI ÜGYEK. tauiilmáuyozásával
kérdés
A
megbízhatja.
fenninaradó 300
K
összeg pedig
a.
múlt ülés határozatának mcgfelelöeu a SzABÓ-alap tökéjéhez csatolandó. Egyéb tárgy hiányában Elnök az ülést estéli nyolc órakor lierekeszti. Kelt Budapesten 1912 április hó 17-én. Jegyezte: Papp Károly dr. elsötitkár.
Jegyzkönyv
3.
az 1912 május
Elnök
Schafaezik Ferenc
:
dr.
választmányi ülésrl. Az
1-jei
a m. kir. földtani intézet eladótermében estéli
megyetemi
ülés
nyolc órakor kezddött.
fél
ny.
r.
tanár.
KocH Antal dr., Telegdi Kóth Lajos tiszteleti tagok, HorusiTZKY Henrik, JIaurttz Béla dr., Pálfy Mór választ, tagok, Szontagh Tamás dr. másodelnök, Papp Károly dr. elsötitkár. Vogl Viktor dr. másodtitkár, Ascher Megjelentek
:
Antal pénztáros. Elnök üdvözölvén a határozatképes számban megjelent tagokat,
felhívja az
elsötitkárt jelentésének megtételére.
Papp Károly
mindenekeltt felolvassa az
dr. elsötitkár
1ÍJÍ2
17-iki
április
választmányi ülés jegyzkönyvét, amelyet a választmány egyhangúlag helyesnek
Majd
a
iilgen
következ jelentést terjeszti el tisztelt Választmány Az 191-2 !
talál.
:
április
rendes tagokul jelentkeztek 1. A cs. és kir. VII. hadtest vezérkari
17-iki
választmányi ülés óta
:
osztálya Temesvár,
aj.
a titkárság.
Schafaezik Ferenc elnök. Glinka K. D. dr. lanár Szentpétervár, ajánlja Timkó Imre vál. tag. Gráf József ékszerész Brassó, ajánlja a Barlangkutató Bizottság. Tikts Rezs kir. ferdmérnök Pilismarót, aj. a Barlangkutató Bizottság.
Fotó Gyula szénnagykereskedö Budapest,
i. 3.
4. 5.
Kérem
aj.
a nevezettek megválasztását.'
felsoroltakat a választmány a társulat rendes tagjai közé választja.
A.
Elstitkár a következkép folytatja
«A miként már a szakülésen
is
:
jelentettem, Siegmeth
igazgatóhelyettes, a Barlangkutató Bizottság elnöke
f.
évi április
Károly nyg. máv. hónap 20-án Mun-
kácson 67 éves korában elhunyt. A megboldogult társulatunknak 1879 óta rendes tagja, s 1910 óta a Barlangkutató Bizottság elnöke volt. A sors úgy akarta, hogy épen azon a napon hunyjon el, amikor a Bizottság örökös tiszteletbeli elnökivé épen megválasztotta. Temetésén társulatunkat Horusitzky Henrik választmányi tag úr képviselte, aki a megboldogult ravatalára társulatunk koszorúját is volt szíves elhelyezni. Horusitzky választmányi tag úr jelentésben számol be a szomorú
eseményrl.*
A
választmány Horusitzky Henrik úrnak köszönetet
mond megható
cselekedetéért.
Ugj'aucsak április 20-án himyt
el
igazgató, társulatunknak 1876 óta rendes
nak
munkatársa.
is
A
Válya Miklós székesfvárosi polgári tagja, s
szomorú események
iskolai
régebben a földrengési bizottság-
választmány szinte
fölött a
részvétét
fejezi ki. 1.
A
beérkezett
ügyiratok
Kereskedelmi Bank
közül
bemutatásra
április 23-áu kelt átirata,
kerül
a
Pesti
Magyar
amelyben ajánlkozik a pénz-
kezelés díjmentes elvállalására.
Többek hozzászólása után a választmány kimondja, hogy a szíves ajánlkozást megköszöni, azonban el nem fogadja, minthogy a jelenlegi pénzkezelés módjának megváltoztatására ok nincs, s különben is az alapszabályok megváltoztatása nélkül ez
nem 2.
is
igen vihet keresztül.
A Magyar Földrajzi Társaság
LóczY-alapra szóló meghívást.
megküldi közzététel
végett
a
TÁKSDLATI ÜGYEK.
Az
3.
Országos Mag var Bányászati
591 s
KohászatiEgyesület
megküldi közzétételre a Zsigmondy Vilmos, Pech Antal, Kkiípely Antal, Litschauer Lajos szobraira kibocsájtott gyüjtöivet.
Mind a két s
Közlöny legközelebbi számában közölhet, megindítható, amely részbon már meg is
felhívás a Földtani
a gyjtés a társulati
tagok között
is
történt.
A Barlangkutató Bizottság
4.
kezletének jegyzkönyvét,
amelyben
elnöknek választani javasolja.
A
megküldi április 20-án Siegmeth KÁEOLYt
tartott érte-
bizottság
a
boldogult
elhalálozása
tiszteletbeli
miatt ez az ügy most
már
tárgytalan. a)
A
Barlangkutató Bizottság
á6-án tartott
Ifllá ápr.
ülésének jegyzkönvve
Bizottság elnökévé egy hang lílag Lenhossék Mihály dr. egyetemi tanár urat választja*. A választmány Lenhossék Mihály úrnak a Barlangkutató Bizottság elnökévé szerint,
«a
történt megválasztását 6^
«Az április
örömmel
riO-iki
veszi tudomásul.
értekezlet szerint a Bizottság a választmánytól felhatal-
hogy a Bizottság épúgy mint az anyatársulat három évi ciklusban az anyatestületnek a tisztikart megújító közgylése eltti hónapjában". Eme kívánságot a választmány elfogadja, azzal a hozzáadással, hogy a Bizottság tisztikarát lehetleg a tisztújító közgylést megelz választmányi ülésig válassza meg. c) «A Bizottság kéri a Választmányt, hogy a társulat alapszabályait akként módosítsa, hogy a Bizottság mindenkori elnöke s eladója a választmányuak" hivatalból tagja legyen, s addig is hivassa meg a két tagot esetröl-esetre az ülésre*. A Barlangkutató Bizottság emez óhajára Pálfy Mór dr. vál. tag megjegyzi, hogy az alapszabályok megváltoztatása körülményes dolog, annál ínkábli, mert hiszen az új alapszabályokat csak nemrégen, az ftitkársága s KoCH Antal tiszteleti tag elnöksége idején, 1904-ben készítették. Javasolja azonban, hogy a választmány esetröl-esetre hívja be a Barlangkutató Bizottság elnökét vagy eladóját. Többek hozzászólása után Elnök a választmány határozatát a következkben «A Magyarhoni Földtani Társulat a Barlangkutató Bizottság miatt nem összegezi látja idszernek az alapszabályok módosítását, hanem elhatározza, hogy a Barlangkutató Bizottság tisztikara, ha fontos közleni valója van, a társulat választmányi ülésein esetröl-esetre megjelenhet s ezen a bizottság elnöke, másodelnöke vagy eladója személyesen terjesztheti el kívánságát, azonban szavazati jog nélkül, minthogy ezt társulatunk mai keretében csak a közgylés által választott tiszteleti
mazást
kér,
tisztikart választhasson,
:
és választmányi tagok gyakorolhatják*. ö. Elsötitkár bemutatja a vallás- s közoktatásügyi miniszter úrhoz intézend kérvény fogalmazványát, a pozsonyi s debreceni egyetemeken az ásványtani s föld-
tani tanszékek szétválasztása ügyében.
A
közgylésválasztmány mindenben helyesnek ítéli, s mielbbi felterjesztését a maga részérl is üdvösnek tartja. 6. Társulatunk forgótökéjének állása 19l!2 április 30-án
nek
elhatározása
értelmében
megokolt
felolvasott s az 1912 februári
fölterjesztést
a
:
Bevétel
Kiadás
_.__.„_
„ _
__.._„___ ...
Készpénz
_ _
12,269-07 7,416-97
K «
4,852-10 K,
amelybl 4000 K takarékkönyvben vau. Tudomásul szolgál. 7. A BöcKH .JÁNOS szobrára indított gyjtés állása
változatlan,
begyült
:
TÁRSULATI ÜGYEK.
592 összesen
Ugyanis
az
1
— 171.
tétel
alatt
G061
K
94
f,
amely összeg fenntartással
takarékijénztárban van. Tudomásul szolgál.
Löw MÁRTON
8.
mig
a
választmányi határozat alapján
K
300 K-t visszatérített a
Balló Eezsö dr. kezeiben van. Kapcsolatban ezzel, elstitkár elterjeszti Balló Rezs r. tag május lió 1-én kelt beadványát, amelyben a 600 K-uyi teljes összegre kér megbízást. Minthogy pályázó a június havi szakülésen eladást óhajt tartam eddig végzett kísérleteirl, a megSzABÓ-alapuak,
a 100
elleg
állítása
szerint
a szakülést követ választmán}-! ülésre hogy az idei év folyamára legföljebb 300 K-nyi összegre kaphat megbízatást, minthogy a múlt választmányi ülés határozata szerint a másik 300 K már a SzABÓ-alajitkéhez csatoltatott. Egyéb tárgy hiányában Elnök az ülést fél kilenckor berekeszti. Jegyezte Papp Károly dr. elstitkár.
bízatás
fölötti
halasztja,
azzal
döntést a
a
választmány
hozzáadással,
:
Jegyzkönyv az 1912 június o-iki vúlasztniányi ülésrl. Az m. kir. földtani intézet eladótermében délután 7 órakor kezddik. Elnök Szontagh Tamás dr. másodelnök, a m. kir. földt. intézet aligazgatója. Jelen vannak KocH Antal dr., Telegdi Eóth Lajos tiszteletbeli tagok, Kormos Tivadar dr., Pálfy Mór dr. választmányi tagok. 1'app Károly dr. elsötitkár, VoGL Viktor di-. másodtitkár s Aschkr Antal pénztáros. Elnökl másodelnök az ülést megnyitván, a jegyzkönyv hitelesítésére felkéri Kormos Tivadar dr. és Pálfy Mór dr. választmányi tagokat. Elstitkár felolvassa a fol^'ó évi május 1-jei választmánya ülés jegyzökönyvét, amely tudomásul szolgál. Elnökl másodelnök felhívja az elstitkárt titkári jelentésének megtételére. Papp Karoly elstitkár erre a következket terjeszti el • Igen tisztelt Választmányi A f. évi május 1-jei választmányi ülés óta ren4.
ülés a
:
:
:
des tagokul jelentkeztek 1.
M.
2.
KtJN Attila
3.
EÓNAY BÉLA mérnök Budapest, ajánlja a titkárság. Czek Valdemár tanárjelölt Biulapcst, ajánlja Küvesligeihy Eadó r. t. HHR H. az evangélikus gimnázium tanára Segesvár, ajánlja KocH Antal
4. 5.
kir.
kultúrmérnöki hivatal Nagyenyed, ajánlja a titkárság. megyetemi hallgató Budapest, ajánlja Sass Lóránt
r.
t.
tiszteleti tag. 6. Stopnevits András bányamérnök Stawroiiol. Kaukázus, ajánlja a titkárság. Valamennyit rendes tagul választják." 1. Elnökl másodelnök jelenti, hogy a Barlangkutató Bizottság legutóbbi ülésén az elnöki székbe Lenhossék Mihály dr. újonnan választott elnök urat bevezette, s öt a társulat nevében is üdvözölte. 2. A folyó ügyek sorából elsötitkár jelenti, hogy az Országos Iparegyesületet május 16-iki jubiláris díszközgylése alkalmából, amelyen 70 éves fönnállását ünne-
üdvözl irattal köszöntötte. KocH Antal tiszteleti tagunk tiszteletére negyvenéves egyetemi
pelte, az elnökség 3.
ubileuma alkalmából tartott ünnepségen társulatunkat Szontagh Tamás elnök úr volt szíves képviselni.
Az
—
dr.
tanári
másod-
1 3. pont alatt felsorolt ügyek tudomásul szolgálnak. RÓZSA Mihály r. tagunk, székesfvárosi tanár azzal a kéréssel fordult az elnökséghez, hogy az óceáni sólerakódások fiziko-kémiai vizsgálata céljából számára 1 évi szabadságot és 4000 K segélyt eszközöljön ki. Minthogy Rózsa tanár f. évi május 1-jei eladásában komoly készültségét ebben a kérdésben bcbizonyí-
4.
_
:
;
593
TAKSULATI UOVEK.
az elnökség a nevezett érdekében székesfváros közoktatásügyi osztályához oly 1 évi külföldi kiküldetését melegen ajánlja.
totta,
május
191:2
:20-iki
kelettel
átírt a
hogy Eózsa tanárnak
értelemben,
Azonkívül f. évi május 22-iki kelettel fölterjesztette pártolúlag a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz Rózsa tanár kérvényét, amelyben nevezett rendes tagnak vizsgálatai céljából 4000 K segélyt kérelmez. A választmány az elnökség intézkedését Rózsa tagtárs ügyében egyhangúlag
tudomásul veszi. .0. Balló Rezs rendes tag a dolomitképzödés
A-izsgálataira megbízatást kér-
mai szakülésen bebizonyította készültségét. Múlt választmányi ülésünk határozata értelmében a dr. Lw-féle visszaadott ilymódon a folyamodó s pályadíjat 300 K-t a Szabó JózsEt'-alaplioz csatoltuk csak a másik 30ü K-t kaphatja meg, illetleg a nála lev 100 K ellegen kívül 200 K készpénzt igényelhet, amely összeget pénztárunk azonnal kifizetheti neki. A választmány elismerését fejezi Id Balló tagtárs végzett vizsgálataihoz és felhatalmazza a pénztárost Balló dr. úr részére 'JOO K kiutalására. Elstitkár jelenvén, a
;
tést tesz a 6.
pénztár állásáról.
Forgótkénk
állása 1912 június
„
Bevétel
Kiadás
,
-
_.
_
.
1-én:
--
...
12.651-07
_
_ Készpénz
9.1S1-09
_ _
K «
3,4li9-98 K,
amelybl 3200 K a takarékpénztárban kamatozik. 6a. BöcKH JÁNOS szobrára adakoztak :
1
— 171.
tétel alatt
72.
«
«
173.
«
«
1
Összesen Gb.
GüLL
^'lLM0S sír-emlékére adakoztak újalilian
Glinka K. D. szentpétervári tanár Vadász Eleméé di-. Budapest jegyezve van 439
K
65
f
;
6001-94
.-
__
Pantó Dezs Verespatak TiMKÓ Imre Budapest _.
ebbl
befolyt
419
K
~ _ _ ._
._
f,
K «
«
6074--94 K.
:
_ 65
— 10- — 3-
_
a
_
._ .
..
_
3-50 6-
—
K «
K
sírk ára 400
;
készpénz
maradt tehát 19 K 65 f. A fennmaradt összegre vonatkozólag Pálfy Mór dr. választmányi tag indítványára a választmány kimondja, hogy az a sír fenntartása céljából külön takarékkönyvben kezeltessék. 6c. AscHER Antal pénztáros ezután a következket terjeszti el iTekintetes Választmány Tiszteletteljesen jelentem, hogy az 1912. évre szóló költségvetési elirányzatnak megfelelen a forgótkébl az alaptökéhez 1000 K-t csatoltam, továbbá az alaptökénél még rendelkezésemre állott készpénzbl 733 K 33 f-t, vagyis összesen 1733 K 33 f-t használtam fel 1900 K névérték 4%-os :
!
koronajáradék vásárlására.
Jelentem továbbá, hogy az alaptöke után 1912 június 1-én esedékessé vált kamatok fejében 788 K 05 f-t, a dr. SzABÓ-emlékalap tkéje után 1912 június 1-én esedékessé vált kamatok fejében pedig 161 K 70 f-t csatoltam a forgótkéhez, illetve a
SzABÓ-emlékalap kamataihoz.
Továbbá átvettem postai úton a titkárságtól a) Fkohser Komán Budapest örökít tagsági
díja fejében 200 K-t
TÁRSULATI ÜGYEK.
594 b)
A
földrengési
készülék
megmarailt részének
eladásából
befolyt
50 K-t
r
ezeket az alaptkéhez csatoltam.
Végül átvettem ugyancsak a titkárságtól (postán) megbizás fejében 300 K-t. A nálam rzött vagyonállailék ma a következ
Löw Márton
ár.
által
visszatérített
:
„___._
Alaptke értékpapírokban ._ Alaptöke takarékbetéti könyvecskében Dr. SzABÓ-emlékalap értékpapírokban tkéje
41,000-—
—
.
„
..-
könyvben tökéje Dr. SzABO-emlékalap kamatok takarékbetéti könyvben _ Dr. SzABÓ-emlékalap takarékbetétí
könyvecskében
_
-
Forgótöke
(társulati) lietétí
Forgótke
(barlangk. bizottság) betéti könyvecskében
.._
_
„
Összesen a titkár, mint a pénztáros jelentései örvendetes tudomásul szolgálnak. Egyéb tárgy hiányában elnökl Másodelnök estéli nyolc órakor az ülést be-
Úgy
zárja és kellemes nyaralást kíván a választmányi tagoknak.
Kelt Budapesten
l!)l-2
június 5-éu. Jegyezte: Papp Károly
dr.
elstítkár.
SUPPLEMENT ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY JÜLI-AÜGUST 1912.
XLIL BÁND,
7-8. HEPT.
DIE PROBEBOHRÜNGEN IN ÚJVIDÉK
—
Mit deu Figuren 41—42.
Von
Die
Freistadt
königliche
Sammelbrnnuen
Dr. Moeitz
Pálfy.
v.
Újvidék
—
lie6
zwecks Niederteufung von
in den Jahren
für ihre "Wasserleitung
1910 und 1911
—
von der Stadt an einem nahezu N S-lichen Profil Probehohrnngen ausführen. Das Profil dieser Probebobrnngen erscbeint mir
westlieh
für die Kenntnis der Untergrundes des Alföld so interessant tig,
daí3 ich es
und wich-
im folgenden kurz zu besprechen gedenke.
Die Bohrpunkte siud auf der Kartenskizze in Figur 41 angegeben. Die Bohrung No. I wurde an jenem Punkt niedergeteuft, wo die Eisenbahnlinie nach
Bohrungen aber
an
I
der
Baja. Die
Zombor von
—V
liegen
aus
die
an der Hauptstrecke, die Bobrungen
— XX
V — XHI wurden
nicht weit voneinander entfernt
Hauptstrecke und die Bajaer Linie eingeschlossenen
—
Bohrungen I V liehen Geraden. wáhrend die Bobrungen Ecke niedergeteuft.
XIV
der Hauptstrecke abzweigenden Eisenbabnlinie nach
Bohrungen
in der durch
der Eudapester Hauptstrecke abzweigt. Die
Die
liegen an einer
IV,
X,
XII,
NNW — SSEXIV
— XX
an
Das zu besprecbende Profil aus der NNW SSE-Uchen (Fig. 42) besteht demnach aus zwei Teilen Geraden der Bohrungen I IV und aus der nahezu nördlichen Linie XX. Die Daten der übrigen Bohrunder Bohrungen IV, X, XII, XIV auBer da dieselben von diesen Linien abseits fallen gen habé ich einer
fást
uördlieheu
Linie
gelegen
sind.
:
—
—
—
—
—
da solche nicht in die Eichtung des Profils entfallende Daten die bersichtlichkeit des Profils beeintráchtigt hátten. Die Bohrungen liegen durchschnittlich in 77 78 m Höhe ü. d. M. und dringen 90 m Tiefe hinab. AuBerdem wurde unmittelbar neben der in 80 Bohrung No. XVII, kaum 8 10 m von deuselben entfernt ein 46 m
Acht gelassen,
—
—
—
tiefer
des
Schacht niedergeteuft.
Es
zeigte
sich hier
zwischen
dem
Profil
Schachtes und des mittels Spülbohrung niedergeteuften Bohrloches
596
l>-
ein auffálliger ünterschied,
MOBITZ
V.
PÁLFY
welcher jedtufalls der UovoUstándigkeit in
dem DatfcDsammeln bei Spülbohrungeu zuzuschreiben ist. In den Bohrprofilen N-lic4i von der Bohrung No. IV zeigt sich zu 5 m Míichtigkeit eine gélbe scblammige Bildung, welcbe oberst in 1
—
an umgescbwemmten
TÍelleicht ehestens
gen
sodann
Sandscbicbten,
welche
—
I-öfi
—
erinnert
wie
sieh
(I).
Darunter
fol-
im Schacbt bei der
mit dünnen Tonschichten abwechseln. In Bohrung No. XVII zeigt Spülbohrung abgeteuften Bohrlöehern konnten dicse düuuen den mittels Tonschichten natürlich nicht nachgewiesen werden. Diese Sandscbicbten sind
náher
Oberflacbe
zur
gelb,
nach untén zu werden
durchwegs winzige Glimmerschüppchen XIX schicht folgt zwischeu den Bobrungen XII
führen
—
ersichtlich
—
—
sie
grau. Sie
ünter der Sand-
(II).
wie aus
dem
Profil
eine schotterige Schichtengruppe, welche in den verschie-
denen Bobrungen zwischen 20—30 m Tiefe erreicht wurde (III). In der Bohrung X wurde noch keine Spur von diesem Schotter angetroffen, 400 m weiter in der Bohrung XI fand ich jedoch bereits eine dünne Schicht dieses Schotters, unter welchem grober Sand, dann wieder eine dünne Sandschicht folgte. In der Bohrung Nr. XIY wurde die reine Schotterscbicht unter den Sandscbicbten von der Oberflacbe gerechnet i
bereits
in
30
Bohrlöehern
m
und
Tiefe
XV — XVI
No.
in 10 m Máchtigkeit durchbohrt. In den wurde inmitten der Schotterscbicht eine
Sandlinse gefunden. ja in letzterer keilt sich unter den oberen Teil der Schotterscbicht auch noch eine Tonlage ein, welche sich in der Schotterscbicht
gegen
N
bis
zu den Bobrungen XVII und XVIII
fortsetzt.
der gröfjten Tiefe befindet sich die Schotterscbicht in den Bobrungen
In
XV
und XVI und auch am máehtigsten ist sie einschlieljlich der zwischengelagei-ten Tonlage und Sandlinse in der Gegend der Bohrung No. XVI, wo ibre Gesamtmácbtigkeit etwa 18 m betrágt, wovon auf den reinen Schotter ungefábr
1-2
m
entfállt.
Die Schotterscbicht erstreckt sich gegen
wo
sie
neuerdings
aufwárts
liegt
doch
N
bis zur
Bohrung No. XVII,
betrágt ihre Máchtigkeit hier
samt der dazwischen befindlicben Sandlage noch 15 m, wovon fást 10 m auf den reinen Schotter entl'allen. In der 400 m entfernten Bohrung No. XIX fand sich von der Schotterscbicht bereits keine Spur, an ibrer Stelle befindet sich in der Bohrung an der entsprechenden Stelle Sand und eine dünne Tonschicht, die in die Fortsetzung der zwisehen der Schotterscbicht gelagerlen Tonlage entfállt.
Aus dem Schotterscbicht
gebogen
ist
gelagert
ist.
und
Profil
gegen
geht
dafi hier
Diese
alsó
S und
N
unzweifelbaft verliert,
hejvor,
der
dafi
sich
die
Mitte nach abwárts
zwisehen dieselbe linsenförmig Sand und Ton
Schottei-ablagerung
schnitt eines Flufibettes.
in
entspricht ehestens
Weniger wabrsiheinlicb
ist.
dem Durch-
dafi sie die
Aus-
Fig. 41. Plán dei- Probeliohrungeu
iii
Újvidék.
598
D;
MOEITZ
PÁLFY
V.
füUung eines kleineren Beckens wáre dem widersprechen übrigens auch die im weiteren zu besprecbenden bydrolugisclien Verbiiltnisse. Unter der Schotterschicht folgen bald máehtiger. bald dünner werdende, sogar ganz auskeilende Sand- und Tonscbicbten (IV). Wábrend jedoch in S Ton vorwiegt, spielt im N Sand eine wicbtigere Eolle. S-licb von der Bohrung IV, in den Bohrungen No. I III verandert sicb das Bild, welches wir in den N-lichen Bohrungen beobacbten. Zuoberst findet sicb in diesen Bobrungen bereits nicbt mehr jenes umgescbwemmte löBartige Matériái wie im N, sondern bier tritt bereits an der Oberfláche gelber, dann grauer Sand auf, welcher bis etwa 30 m Tiefe anhalt. Darunter folgt in allén drei Bohrungen eine dünne kaum ;
—
1
—
1'5
m
miichtige
—
—
Sehotterscbicht.
—
annáherud 1)0 worden sind
m
Sandschicbten
eingelagert
—
Tiefe
bis
wobin
Unter dieser íinden
überwiegend Tonscbicbten,
gut charakterisierte,
sind.
in jeder
Unter
sicb bis
Bohrungen niedergebracht
die in
welcbe nur untei'geordnet
der Schotterschicht
Bohrung kenntliche 20
folgt
— 25 m
eine
máchtige
Tonschicht, die aus gelblichgrauem, gélben, zuweilen rostroten, manchmal auch Kohlenschmitze führenden Ton besteht (II«). Diese Tonschicht folgt in den Bohrungen II und III unmittelbar unter der bei 20 m befindlichen Schotterschicht, in der S-lichsten Bohrung No. I befindet sich jedoch unter der Schotterschicht, zwischen dieser und der Tonschicht eine 9 m máchtige gélbe Schlamm- und feine gélbe ghmmerige
Sandschicht,
so
dafi
die
Tonschicht
Jedoch nicht nur das obere
nach abwárts gebogen
hier
Niveau der Tonschiclit
liegt
nach
ist.
abwfirts,
sondern in dieser Bohrung auch die untere Grenze des Tones.
Unter dieser Tonschicht lagern sodann grauliche und gelblichgraue Tonscbicbten, sowie
spárlich
zwischengelagerte,
merige Sandschicbten, derén Matéria!
liereits
Schichten der Nlichen Bohrungen erinnert
áhnlich gefárbte glim-
mehr an jenes der
tieferen
(IV).
wurden an mehreren Punkten Fossizum gröBten Teil aus der zwischen den Bohrungen No. XII XVIII aufgeschlossenen Schotterschicht stammen. Die meisten gelangten natürlich aus dem Schacht bei der Bohrung No. XVII zutage. Die Fundorte der Fossilien erscheinen auf dem Profil der Bohrungen mit den Zahlen 1 15 bezeichnet und in der.selben Eeibenfolge will ieh dieselben im weiteren aufzáhlen. Nur möcbte icb hier vorerst bemerken, dai3 der überwiegende Teil der Fossilien von meinem geehrten Kollegen Herrn Th. Kormos bestimmt wurden, wofür icb ihm auch an dieser Stelle meinen bestén Dank aussprecbe. Gelegentlich der Bohrungen
lien gefunden, die
—
—
60
o J2
-3
^
—
60
=4^"-^^4íi
m
<
Vrt\^=^
— 600
— U?
MORITZ
Aus der Samlschiclit
A)
PÁLFY
V.
der Si'hottcrschicht
(II) oltcr
Bohrung No. XVI, aus
1.
:
l'.tMjO
— 35'80
m
Tiefe
S])haeriitiH
:
rivi-
Leach.
coliun.
Brunnen
2.
ohlonga
rinea
20
aus
;
m
l'1
agonostonia
oblonija Drap., Suc-
Tiefe: Sncciaea Vah'aíft
K.,
Melanella
Colb.,
jluviatilis
Holanclri Fér.
BOTO— 31-40 m
Brunnen;
3.
Planorhis mnrfihutlify Drap.,
Tiefe:
Vivipara Imnrjanca Hazay.
m
Brunnen; aus 31—33
4.
jnimiln
Ncrilinn
Brunnen
Aus
aus 33
;
dei-
Schoüeischicht
— 36 m Tiefe eomeux
(Tricliia) sp., Planorbis
Zonüoides nitidus Mull., Hclix Vahuda püci-
:
Bil hynioi-'Deckel,
L.,
Bohrung No. XVII; aus 35-8— 395
m
Tiefe
CoLB., Vivipara Iiungarica Hazay, Ni'ritiiia sp..
Bohrung No. XIX, aus 30
7.
einem
der
agonostoma
K
,
Bohrungen No. XX, aus
:
Vitrina
MüLL.,
Valvala
Müii,.,
Bánd, jedoch Clausilia
:
spirorbis
sp.,
Valvala
L.,
Lühoglypkus natiroides Fér. Tiefe.
war,
láfit
dem Niveau
(Da der genauere es sich nieht fest-
der Schottersehicht
Helix (Trgchia)
Planorbis spirorbis
iiiacrostoina
amnicuni Mull. [). Brunnen, aus
Steenb..
L.,
Valvata
sp.,
Hclix
sp.,
Valvala piscisp.,
Pisidiutn
—
3!)'7 40 m Tiefe. Aus dem Scbotter zwischenUnió Semseyi Halav. Brunnen, aus 43 46 m Tiefe. (Aus dem unteren Teil der
gelagertem Tone) 10.
Drap.,
Sem^^ciji Halav.
(aus
Horizont)
— 37 m
ober oder unter
elongatn
Limnophysa truncatula nalis
11"5
nicht angegeben
Fossilieii
ob dieselben
steUen,
stammen)
ÍL'ndsinus
Valiutta jluviati-
:
Unió
Tiefe
Planorbis
piscinalis Mull., Valvata fhiviatilis Colb.,
Fundort dieser
m
'iOi
entsprechenden
Schottersehicht
oblouga
Succinea 8.
ap.,
Fér.
acicukiri.-<
lis
Fér.,
(III).
nalin MüLL., Valvata marroüotiia Steenb., Lithoglyphici
6.
Clmisilia
sp.,
Hemisinus acicularis
L.,
(Iransverfialis'-?)
sp.
B) 5.
Helix (Trichia)
Tiefe:
PlanorbiH rorneus
C. Pfr..
(Z.)
:
—
Schottersehicht):
Vivipara
Vukotinovici
Fraüenf., IScriiiiia
sp.,
Lillio-
glyphus naticoides Fée., Hemisinus Espcti Fér., Hemisinus acicularis Fér., Unió sp., Vivipara sp. 11.
Bohrung No. XVII, aus 45
Teil der Schottersehicht)
vata
fliwiatilis Colb.,
MLL.,
:
Zonitoides
—47
m
Tiefe.
nitidus Mull.,
Valvata macrostoma Steenb.,
liitlnjnia podiuiensis
(Aus
dem unteren
Valvata
sp.,
Val-
Valvata piscinalis
Neum., Litlioglyphus nalicoidcs Fér., Hcriii-
DIE l'ROBEBOHRUNGEN IN DJVIDÉK.
Nerüina
lliilandri Fér.,
Mrlíd/ella
suni>i (iriculiiri'< Fér.,
601
tr(insveff<(ilis
ZiEGL, Coiliidd fluininalis Mull., Unió Semseyi.
Üiiter der Srlioltei-schú-ht (IV).
C) 12.
ntriatn
Aus der Bohrung No. XV, aus
Mull.
Limnaea
íjuv.),
sp.
5::?— 55
juv. (starpiaUx
m
Tiefe
:
Striatella
Valvnta jhivinti-
!>.'>),
MÜLL., Hyihobin sp., Hcndainus (ficularin Fér., Corhvta jhuirinalk MÜLL., {Valvatn, Hemisinus, Melánia, Bithynia, Hydrobia, Helix sp.). ]'ii'iji(tra Paidi Brus., 13. Bohrung No. XVIII. öU-2—l-l m Tiefe ünio Someyi Halav., Unió sp. 14. Bohrung No. XVIII., aus .52"7 — 65"5 m Tiefe: Pianorbix ror-
liü
:
neiis L.,
Viviparn
sp.
—
Bohrung No. XX, aus 57 15. Brus., Unió Semseyi Halav., Unió sp.
Tiefe:
Betrauhtung der obigen Fossilien zeigt
Bei
Schichten cber
dem
Schotter eine
gezáhlt werden
mu
(II).
Bohrung
m
G6":2
XX
hervorgegangene
Fundpunlit die
Fauna kann
Hierher
Schichten
dem
die
dafi
Piritli
den
aus
zum Diluvium
wahrscheinlich auch die aus der
Fauna No. 8
zwiscben
alsó ebenso aus
sich,
Fauna hervorging,
muB
VivijKira
11 '5
gestellt
— 37 m
werden, als derén
angegeben sind. Die
sicheren Diluvium als auch aus
dem
Niveau des Schotters stammen. In Anbetracht der darin vorkommenden, für das Diluvium bezeichnenden Arten ist sie wahrscheinlich docb in das Diluvium zu stellen, obzwar weiter untén zu bespreehenden
im und 12.) Aus dem oberen Teil der Schotterschicht, aus der Bohrung No. XVII gelangte die erste levantinische Form, Unió Scnixeyi zutage, welche in den oberlevantinischen Schichten der artesischen Brunnen im Alföld
áhnliche
auf
Diluvium
sicheren Levantinischen
gewöhnlich
ist,
vorgegangen
ist.
aus diluvialen
für
auch
unter
dem
das
auch nur in
Schotter
(Vergl. die Fossillisten No. 5.
Schichten jedoch bisher noeh nicht her-
entschieden
Teil der
für die levantinische Stufe charak-
Arten nicht hervorgegangen sind, gelangte aus
dem
entspre-
Náhe befindlichen Bohiung No. XVII Art Unio Senixeyi, wenn einem Exemplar zutage. Obwohl es nicht unmöglich ist,
chenden Niveau der die
Arten
Wáhrend aus dem Brunnen, aus dem oberen
Schotterschicht (No. 5) leristische
deutende
vorkommen.
in unmittelbarer
Levantinische
charakteristische
eingeschwemmtes Exemplar ist, so ist es doch in Anbetracht dessen, dai3 diese Art in den tieferen Teilen des Schotters bereits sehr haufig ist, nicht unmöglich, daB auch der obere Teil der Schotterschicht in das Levantinische gestellt werden mufi und nicht vom dafi dies vielleieht ein
unteren Teil abgetrennt werden Földtani Kü-Uöny. XUI. küt. 191S.
darf.
Da6
aber der untere Teil in das '*'J
602
MORITZ
Dl
Levantinische
PÁLPY
mu6, das beweist auch
werden
gestellt
ziemlich hiiufigen Unió
V.
Seiiií
die
neben der
Vivipara Vukotinoi'ici.
auftretende
Die aus der unter der Schotterschicht aufgeschlossenen Schichten-
gruppe
zutage gelangten
oberlevantinische
Stufe,
Fossilien
deuten
mit Ausnahme
bereits
der aus
durchwegs
der
auf die
Bohrung No.
XV
hervorgegangenen und unter der Zahl 12 aufgezáhlten Fossilien, die für das Piluvium charakteristisch sind und unter denen sich kein einziges solches
befindet,
das
für
levantinische
die
Stufe zeugen würde. Diese
Verteilung der Fauna in Betracht gezogen dürften die ober der Scbotterscbicbt lagernden Sandscbicbteu
(II)
zum
Diluvium, die darunter befiud-
und damit wechsellagernden Tonschichten (IV) in die oberlevantinische Stufe zu stellen sein, wáhrend die Schotterschicht selbst (III), als Ubergangsglied zwischen dem Diluvium und Levantinischen aufzufassen ist, wo noch vermischt levantinische und diluviale Formen gelebt habén. Aus dem S-lichen Teil des Profils liegen mir leider keine Fossilien vor, weshalb sich das Profil der Bobrungen I— III auch nicht sicher
lichen Sand-
in
Horizonté gliedern
eine
lá6t.
Wie erwáhnt, wurde in allén drei Bohrungen bis zu 20 m Tiefe ebensolche gélbe und graue Sandsebicht durcbbohrt, wie in der
diluvialen
Partié
des
N-lichen
—
kaum 1 1'5 m máchtige mit dem oberen Teil der
Teiles
des Protils. Hierunter folgt eine
Schotterschicht in
einstimmen würde, darunter
folgt
jedoch in 20
solche Tonschicht, die sich mit keiner der
aufgeschlossenen diesen drei dieser
ist,
Schichten
parallelisieren
Bohrungen entschieden
Tonschicht gegen
No. I in etwa
9
m
und Niveau noch Bohrung der No. XII über-
Schotterschicht, derén Lage
S
einfiillt
Macbtigkeit
— 25 m
im N-lichen láí3t
festzustellen,
und
eine
dafi
solche
welche in den beiden anderen Bobrungen
(Ilfl).
Macbtigkeit eine Teil des Profils
Soviel
ist
aus
daB die untere Grenze
darüber in der Bohrung
Schichtengruppe gelagert fehlt.
Die unter der Ton-
Ton- und zwischengelagerten düunen Sandschicbten stimmen schon eher mit den N-Hch von der Bohrung No IV schicht
aufgeschlossenen
unter der Schotterschicht aufgeschlossenen Bildungen überein
(IV).
Ich will
zwar nicht entschieden bebaupten, doch erscbeint es mir wahrscbeinlich,
Bobrang IV weggeschwemmten Partié, die obenerwáhnte 20 25 m máchtige Tonschicht, ja im S-licbsten Teil des Profiles auch auf diese noch die gélbe Scblamm- und Sandsebicht abgelagert hat und erst hierauf die nahezu wagerecbt gelagerte dünne Schotterschicht folgt. Vielleicht könnte diese Lagerung auf die Art aufgefafit werden, da6 der Fluí5, in welchem sich an der Grenze des Diluviums und Oberlevantinischen im N-lichen Teil des Profils die Schotterschicht ablagerte, nach dem Levantinischen, im Diluvium nach S dafi
ein Teil
abgetragen
ist
der
und
levantinischen Schichten S-lich von der dafi
—
sich
an
Stelle
dieser
— DIE PROBEBOHRUNGEN IN ÚJVIDÉK.
603
"wanderte, dórt sein Bett in die levantinischen Schichten einschnilt
und
sodann mit Ton ausfüllte. Diese Tonschicht, bezw. das hier angenommene FluÖbett habé ich im Profil mit einer unterbrochenen dasselbe
Lioie und mit der
Daí5
Ilrt
bezeichnet. diluvialen Schichten hier so tief gelegt
untere Teil der
M'erden kanu, das wird auch durch
m
das Profil des 1897 niedergeteuften
Brunnen in Újvidék bekraftigt, welcher Brunnen sich kaum 1 km E-lich von der Bohrung No. Ili befindet und in welchem die Grenze der diluvialen Schichten von K. v. Adda in 45'7 m Tiefe gezogen worden sind.' lu ahnliche Tiefe (43 45 m) würde die 19'3'4
tiefen artesisehen
—
nach meiuer Auffassung entfallen. Adda erwáhnt zwar in der Tiefbohrung von Újvidék zwiscben 33*9
(rrenze j)e
457
des
m
diluvialen
Toues
auch
diluvialen sandigen Löfi
;
dies ist jedoch jedenfalls ein Irrtum,
verursacht durch Verwechslung der Bohrjjrobeu.
Die obigen Daten scheinen die Annahme bestátigen. daB sich das üecken des Alföld an der Linie der Donau gesenkt hat, wenn auch wie Prof. A. Koch bei dem artesisehen Brunnen von Potrovaradin nachgewiesen " hat nicht in dtm Mafie, wie Adda annahm. Dalj sich die ]evantinischen Schichten am linken Ufer der Donau in einem tieferen Niveau befinden, als an den Lehnen des Fruska gora-Gebirges ist viel-
—
—
leicht nicht so sehr auf die
Senkung des Alföld zurückzuführen,
als
auf
das Setzen des abgelagerten Tones.
Im
N-lichen Teil des Profils N-lich von der Bohrung No. XII er-
Probebohrungen befriedigende Piesultate, indem sich in jeder Wasser fand, wenn dies auch nicht an die Obertíáche stieg. Nach Beendigung der Bohrungen wurde unmittelbar neben der Bohrung No. XVII ein 40 m tiefer Schacht gegraben, in welchem das Wasser bis zu 4":2 m Höhe unter der Oberílache aufstieg. Aus diesem Brunnen wurde das Wasser im September 1911 bereits fást seit 6 Monaten gepumpt, so dafi das Wasser bis auf 10 m unter die Oberfláche sank. Jlit dieser Depression von 10 m lieferte der Brunnen bestándig 40 1 pro Sekunde. Diese ansehnliche und bestándige Wassermenge bekraftigt die Annahme, die auch aus dem Profil zu entnehmen ist, dal?) wir es hier, N-lich von der Bohrung No. lY mit einem FluBbett zu tun habén, da sich die groBe und bestándige Wassermenge nicht erkláren liefie, wenn wir den Schotter als die AusfüUung eines kleineren Beckens auf-
gaben
die
derselben
fassen würden.
DaB 1
hier
die
Annahme
eines
Flufibettes gerechtfertigt
ist,
wird
Der artesische Brunucn von Újvidék iFöldtani Közlöny Bd. XXIX. S. 107). Koch: Geologisehes Profil des im J.alire 1900 iu Petrovaradin abgeliolir-
2 A.
ten artesischcs Brimnens. Fokit. Közi. Bd.
XXXYII.
S.
167.
40*
604
Dl
íiuch
durch die
um
MOKITZ
V.
l'ÁLFY
den Brunnen herum
niedergeteuften Beobachtungs-
röbren bekráftigt. E-lich, W-licb, ö-licb und N-lich vom Brunnen wuide námlicb der Wasserstand und dessen Schwankungen wáhrend der Pum-
pung bestandig dafi
tet,
beobachtet. Bei diesen Beobacbtungsrohren wurde beobach-
das Niveau des Wassers in den N-lich und Slich
vom Brunnen
befindlichen Röhren überbaupt nicbt schwankte, dafi sicb die
Pumpung verursachte Depression vom Brunnen füblbar machte,
durch die
den Eöhren E-lich und W-lich zw. im E in geringerem, im in
nui- in u.
W
Btárkerem Mai5e.
Aus
dieser
Verteilung
geschlossen werden,
auch
dies bekráftigt
der
Schotterablagerungen
tun habén,
welches
sicb
mit
und
Wasserniveaus kann
des
daB das Wasser hier von die Vermutung, dafi wir
Teil des Profils nachgewiesenen
nen
Depression
W
gegen
es in
in der Mitte
E
strömt und
den im N-licheren
nach untén abgebogeeines Flufideltas zu
dem Durchschnitt
am Ende
des Levantinischen
und zu Beginn
des Diluviums ausbildete.
Die Probebohrungen von Újvidék sprechen l'ür die linsenförmige, fluviatile Ausbildung der levantinischen Schicbten des Alföld und widersprechen der Annahme, dalj sicb hier damals ein Binnensee
vielmehr
ausbreitete.
Budapest, den
1.
Mai [\)[±
ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE DIE
AM LANDWIKTSCHAFTLICHEN CHEMISCHEN LABOEATOEIUM Zü ST. PETERSBÜRG ANGENOMMEN SIND. Von Konstantin
Gedroiz.
Assistent des Laudw. Chem. Lab. zu St. Pétersboui-g.
Vorwort. Laut BeschluB der II. iutcriiationalcu Agrogeologenkonferenz soll ein internationales Komitee gebildet werdeu. welches aus den gebriiuchlichen Methoden der Bodenuntersuchung die bestén Methoden, welche allgemein angewendet und ohne unnötigen Zeitverlust durohgeführt werdeu können, aus-
wahlen soU.
Wie bekannt, sind in RuBland auf dem Gebiete der Bodenkundc hervorragende Leistungen zu verzeichnen und wurden dórt auf sehr groBen Ge-
ARBKITS-METHODKN DER CHEMISCHBN BODENANALYSE.
605
bieten die chemischen Analysen des Bodens nach denselben Methoden vorgenommen. Um die Eesultate dieser Bodenanalysen verstehen zu können und auch die Methoden selbst zum Vergleiche und zur Diskussion stellen zu kön-
nen, habén wir uns entschlossen dieselben zu übersetzen.
Wir V.
traten an unsern allbekannten Förderer der Wissenschaft Herrn. A.
Semsey, Ehrenmitglied
d.
Ungarischen
Geologischen
Gesellschaft,
mit der
Methoden in uugarischer und deutscher Sprache veröffentlicht werden können. Herr v. Semsey stellte mit liebenswürdigster Bereitwilligkeit die notwendigeu Mittel zur Verfügung, wofiir ihm auch an dieser Stelle im Namen aller beteiligten Kreise der beste Dank ausgesprochen sei. Der Zweck vorstehender Ubersetzung ist, die russichen Arbeitsmethoden der chemischen Bodenanalyse, als Methoden, welche einheitlich auf allgemein zugánglich zu einem gi'oBen Gebiete zur Ausführung gelangen machen. Budapest im Dezember 1911. Péter Treitz k. ung. Agrogcologe, Feanjo Sándor Prof. d. Bodenkunde, Leiter des kel. kroat. Bodenkundliehen Institutes. Bitté heran es zu ermögliclieu. daB diese
—
I.
ABTEILUNG.
Voi'bereituiig
überl'ührt.
Der
in
durch leichtes Zerdrücken
den lufttrockenen Zustand übergeführte Boden mit einem
Holzpistill. dessen
wird
Ende mit Kautschuk
und durchsiebt durch ein Sieb von 1 mm Mascheuwerdeu in einem Pulverglase (mit eingeschliffenem Stöpsel) gemischt und daraus die zur Analyse nötigen Mengen entnommen. Demzufolge wird bei uns nm- jener Teil des Bodens der chem. Analyse unterworfen, dessen KorngröBe unter 1 mm ist. Wir gebén aber in überzogen breite.
ist.
Die
zerrieben
Siebprodukte
den Tabellen das perzentuale Verháltnis dieses Bodenteiles gegenüber dem nicht erGesamtboden an. In dem Bodenanteile, dessen KorngröBe 1 reicht, bestimmen wir das hygroskopische Wasser.
mm
Bestimmung
des
hygroskopischen Wasser
s.
5 g
Boden
werden im Wágegláschen (mit eingeriebenem Glasstöpsel) im Trockenschrank bei 105° 5 Stunden láng getrooknet. In einigen Fallen (bei Bereitung der Wasserauszüge) wird der Boden bei uns weder gesiebt uoch getrooknet, weil durch das Trocknen an der Luft die qualitative und quantitative Zusammensetzung der wasserlöslichen Bestandteile geándert werden kann. Deshalb wird in all den Falién, in welchen eine Yeranderung der Löslichkeit der Bodenbestandteile des zu untersuchenden Bodens in Wasser (oder andern schwachen Lösungsmitteln) aus irgend einem Grundé verursacht werden kann, der Boden so zur UnterDie entuommene Bodenprobe wird auf suchung herangezogen wie er ist :
h
006
KONSTANTIN GEDUOIZ
einem Papierblatt innig gemischt,
Boden
h-ocken
bereits
Scholleu mit der
ilie
dem
mit
ist
Holzpistill
bröckelt uud zerki-ümmelt, daraus eine Probe
mit
Hand
(oder Avenu der
Kautschuküberzug)
zer-
zur Bestimmung des hygrosko-
entnommen. und die übrige Bodenprobe im verschlosseuen Davon werden uun mit Berücksichtigung des Wassergehaltes die Bodenmengeu zur Bestimmung der "Wasserlöslichkeit genommen um die Eesultate mit Bezúg auf die T r o c k e u s u b s t a n z angeben zu können. Es enthalte z. B. ein Boden 25% Feuchtigkeit d. b. in 100 g Boden sind 75 g Trockensubstanz enthalten. Will man nun 100 g (trocknen) Boden mit 500 g Wasser ausziehen so wird mau nacb dem Verhaltnis 100 75— x 100 133"3 g luftrockenen Boden uud 500—33-3 em^ = 466-6 cm^ Wasser nehmen. pischen Wassers
Glase aufbewahrt.
:
II.
Der
ABTEILUNG.
salzsaiire líodeiiaiiszug.
Von den Salzsáure-Auszügen rium nur
Boden
:
die
die
Methode
Art
der
benützt das Laudwirtschaftliehe
Einwirkung
Darstellung
der
:
und
heifier
die
Laborató-
lÜ%-iger Salzsáure
Analyse
auf den Lösung wird im
dieser
folgenden beschrieben.
A) H e r s t e 1 1 u n g der 10% sa 1 z s a u r e n B o d e u 1 o s u u g. Eine abgewogene Menge Bodens, welche 50 g trockenem Boden entspricht (d. i.
——
,^' 100
,
e
lufttrockenen
Bodens, wenu
li
seiu
Wassereehalt
in
%
ist)
wir in einem Erlenmeyer-Kolben von ea. 1 lubalt mit 500 cm3 10»o Salzsáure (sp. (i = 1.050, in 100 cm^ = 10.5 g HCi). Entbált der Boden Karbonáté, so fügt man noch soviel 37% Salzsáure (sp. G. 1.19)
übergieBen
liinzu, IK'.l,
cni^
als
1
dem Koblensáuregehait
a.'
entsprieht
(d.
73
i.
:= 0-83
x a Gramm
wenn a den Prozentgehalt CA\ im trockenen Boden angiebt oder 1-87. a HCl vom sp. G. 1.19). Der Kolbcninhalt wiid gehörig durchgeschüttelt
mit einem
Wasserbade
Nach
kleinen 10
kurzstengligen Trichter
Stunden
steheu
gelassen
verschlossen (jede
und im kochenden,
Stunde gut
durchschütteln).
dieser Zeit wird unverzüglich zur Filtration dureh ein aschefreies Filter
(9 cm Dm. Trichter, 15 cm Dm. Filter Schleicher & Schüll Xr. 589, 1) geschritten. Man trachte die Filtration dadurch zu beschleunigen, dafi man einerseits nur dekantiert. anderseits den Kolbeniuhalt warm erhalt. Dann "wáscht man den
Boden mit schwach (mit HCl) angesáuertem Wasser aus und bringt ihn aufs Das Auswaschen wird bis zum Verschwinden der Fe-Eeaktion (Eotfarbung mit Khodaukali) fortgesetzt. Da dieses Auswaschen des Bodens sehr
Filter.
—
3-maligem Ausdauert, so unterbrechen wir die Üperatiou nach á waschen und beenden sie nachsten Tag. Das Filtrat u. die gesammeltea Waschwasser dampfen wir in eiuer rorzellauschale (16 cm Dm) bis zu 200 cm-'' ein, fügén dann behufs Osydation der organischeu Substanzen 25 cm* konz. y/iVOg (sp. G.= l-4) hinzu, befeucliteu nach vollstandigem Eindampfen lange
ARBBITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. (oder so weit als möglichem}' deu Hückstand
höreu der
tum 1
organischer Substanz, wiederholeu
Male. Hienach überführen
-2
Königswasser,
stürmischen Eeaktiou mit einer Glasplatte
Bodeus an
des
bis
oft
mit
und bedecken
Schale wieder auf das kochende Wasserbad
IKU
wir die in
607
;
zum
Auf-
nach dem Eeich-
je
diese Operation
wir
gelöste Kieselsáure iu un-
Form über indem uir den Rückstaud auf dem Sandbade lm Falle die Lösung (iu Folge groí5er Mengen von
löslichc
stellen die
bis
sie
láng trockuen.
eine Stunde
CmC.I^ sich
Wasserbade nicht vollstándig eindampfen lieB, muB das Trocknen auf Sandbade vorsichtig imd unter fort-wiihreudem Umrühren mit dem Glasstabe
am
erfolgen.
Nach vollendetem Trocknen
laBt
man den
Trockenrückstand
erkalten,
ueuem auf das Wasserbad und dampft man zum Verjagen der Salpetersáure den
befeuchtet mit Königswasser, setzt von bis zur
Trockene
ein.
dann benetzt
nochmals ein. Behufs Auflösung des Eückstaud und Absclieidung der Kieselsáure verfahren wir wie folgt. Wir spülen mittelst der Spritzflasche die Deckplatte, an welclier TröpfRückstand
Salzsaure und dampft
mit
chen, von der Behandlung mit Königswasser
haften
könuen
ab,
und fügén
Wasser hinzu. daB die Gesamtmenge beiláufig 100 cm^ betriigt, setzen die Schale auf ein kochendes Wasserbad und fügén nun zur warmen Flüssigkeit naeh und nach und niolit zu viel konz. Salzsaure bis zur vollstándigen Lösung des Eisenoxyds. Der sich absetzende Niederschlag (Kieselsáure) darf nicht gefárbt sein, ist dies nicht zu erreichen,^ dann muB man von neuem abdampfen, mit Königswasser behandeln und die Salpetersáure mit Salzsaure verjagen. Die Lösung wird in einem MeBkolben von 5U0 cm^ durch noch so
viel
ein aschefreies Filter (Nr. 589/1, Schl. u.
Kieselsáure
am
Filter
mit
heiCer
1
%
Sch.
cm. Diám.)
7
abfiltriert,
die
Salzsaure so lange gewaschen bis das
Waschwasser auf Eisensalze keine Eeaktion mehr gibt das Filter mit der Kieselsáure wird entweder im Trockenkasteu (oder im schiefliegenden Platintiegel) getrocknet, dann im Tiegel verbrannt, geglüht und gewogen. Die gegibt den Prozentgehalt des fundene Kieselsáuremenge, multipliziert mit Bodens an Kieselsáure, welche in der angewendeten Salzsáurelösung war. Der Inhalt des MeBkolbens wird nun bis zur Marké aufgefüUt, giit durchgemischt und zur Analyse der so erhaltenen salzsauren Bodenlösung gesehritten. Der Trichter mit dem Bodenrest, der von der Behandlung mit Salzsaure geblieben war, wird mit Filterpapier bedeckt und an einem warmen Orte ;
'1
getrocknet,
dann
in eine tarierte Porzellanschale (von beiláufig 9
man den Boden
übertragen, mit der Vorsicht, daB Filter löst. tiegel
Das
Filter
samt
auch iu
1
auf
ist
(Wiederholtes Wagen)
die
als
Porzellanschale
Inhalt iu deu
so lange stehen gelassen, bis der
gangen
viel
cm Diám.) vom
möglich
anhaftenden Bodenteilchen wird im Platin-
deu
verbrannt und die Asche
so
;
lufttrockenen
man bestimmt nun
Bei Böden, die viel Kaik enthalteu, nicht durchzuführeu.
ist
das
geschüttet
und
Zustand überGewicht
dieses
das Eindampfen bis zur Trockene
dem Wasserbade
2 Zwecks Überganges von Fefi^ in dio iu Salzsaure lösliche Foi-m.
— KONSTANTIN GEDROIZ
608
Eückstandes, mengt
man
denselben
einem
mit
nicht sofrt zur Analyse schreitet
weiter),
und
gut dureh
Achatpistill
(siehe
überti-ágt
man
falls
ihn iu
Wágeglas mit eingeschliffenem Stopfen. B) Analyse des salzsauren Bodenauszuges. In einem Teile der salzsauren Bodenlösung wird die Phosphorsaure bestimmt, in einem zweiten die Sesquioxyde, das Mangán, der Kaik und die Magnesia und in ein
einem dritten Schwefelsaure, Nátrium und Kálium.
Bestimmung der Phosphorsaure. 100 em^
Die Phosphorsaure wird in
Lösung (10 g Boden) bestimmt. Die Flüssigkeit wird in ein Becherglas abgelassen und dann entweder sogleieh mit Ammóniák versetzt oder (wenn die Lösung viel Salzsaure enthált) nach dem Abdampfen zur Trockene und Aufnehmen des Eückstandes in wenig verdünnter Salpetersáure mit Ammóniák neutralisiert zu der mit Salpetersáure nochmals schwach angesáuerten Lösung fügén wir 50 cm^ Molybdáu-Eeagens bei,* misében mit einem Glasstabe gut durch und lassen Üí Stunden au einem warmen Orte (40° 60°), wonach "nir, nachdem wir uns durch einen Versueh von der vollstánder
;
digen Fállung überzeugt habén, dureh
Den Eückstand
tieren.
pro
\\aschen
10 cm^ konc. Salpetersáure
1.
dauert je nach
Niederschlages
n
e
wir mit
kleines Filter (7 cm Dm.) dekan15% Ammonnitratlösung (welcber
zugegeben
dem
wurden).
betreffenden
Das Auswaschen des
Boden
lange
oft
;
je toniger
der Boden. desto schwerer werden die Eisen und Aluminiumsalze ausgewaschen. Ist
normál,
die Ausfíillung
Niederschlag
der
zeigt
Molybdiinsáure (weiBliche Fiirbung des Niederschlags), so
genügt es
bei
20-mal zu waschen
Beimengung von
keine
er nicht krustenartig,
ist
an Sesqmosyden sind, den Niederschlag keinem Falle aber unterbreche man das Auswaschen.
Böden. die reich ;
in
solange das Filtrat mit
Ammóniák
getrübt wird, wobei zu bemerken
auch das Ausbleiben einer Trübung nicht in
aUen Fallen das
ist,
daB
erfolgte voll-
Ausnaschen des Niederschlags anzeigt). Nach beendetem Waschen wird der Niederschlag in 5% Ammóniák gewir führen dies in folgender Weise aus. Unter den Trichter, durch den
stándige
löst
;
filtriert
glas,
wurde. stellen wir ein Becherglas (100
welches die gröBte Menge des
— 150 cm^), gieBen in das Becher-
Niederschlags onthált,
niaklösung bis sich der Niederschlag ohne Eückstand
soviel ö°o
auflöst.
auf das Filter und spüleu das Becherglas 5-mal mit 5"o
Ammo-
gebén die Lösung
Ammonlösung
nach.
Weise das Filter gewaschen (bis mit FeiTocyankalium in salzsaurer Lösung keine Eotfarbung melír eintritt.) Die erhaltene Lösung des phosphormolybdiiusauren Ammons mu6 völlig klar sein, ist sie trüb (wegen ungenügendem Waschen). so muB sie mit Sal10 m^) Molybdán-Eeagenz gepetersáure neutralisiert und nochmals mit (5 f.illt, 24 Stunden an einem warmen Orte stehen gelassen und ebenso wie das
Danach wird
in derselben
—
1
Herstellung der Molybdánlösung
Wassev und gieCt G.
1,
ist
die
2
(4'2.3
cm
Lösung
die
Lösung
Salpeter.'^aure
gebraiichsfertig.
ín
vom
:
löO g (A"í/il» ,V()Oj löst man iu Strable iu 1 1 Salpetersáure
dünnem sp. G.
14 zimi Liter).
Nach
1
1
dest.
vom
sp.
2 tágigem Stelieu
ARBEITS METHODEN DER CHEJIISCHEN BODENANALYSE.
erstemal
behandelt werden. nur braucht der Niederschlag diesmal nur
weiter
5-mal gewaschen werden. Die ammoniakalische Lösuug des
Ammons
dánsaui'en
f)09
wird solange mit Salsáure
versetzt, bis
phospliormolybder sich bildeude
Niederschlag schwer verschwidet: danach fügén wir 10 cm^ Magnesiamischung
*
zu und zwar Tropfcn für Tropfen unter fortwáhrendem Mischen der Flüssig-
einem
mit
keit
Ammoniaks
konz.
Unter diesen
Glasstabe.
und rasch zu Boden
kristallinisch
Umstiinden
nach
;
dazu, welche \n der
Gesamtflüssigkeit
gut durch, bedecken das Becherglas mit einer stens
Stunden stehen. dann
4-
einem kleinen
Ammóniák
Filter (Xr. 589i Schl. Sch. 7 cm. Dm.),
mehr
gibt.
Das
minde-
lassen
wasehen ihn mit
Filter
Menge Niederschlags
mit Eückstaud
2Vs%
wird
Flamme verascht. nach dem Erkalten des
möglichst
kleiner
Eückstand nicht weiB, so feuchtet man ihn mit 2-3 Tropfen ííAT'j an, verjagt die Saure und
°/o
und
und sammeln den Niederschlag auf
filtrieren wir
schraggestellten Platintiegel bei
haltene
mischen
entspricht,
Glasplatte
so lange. bis das Filtrat, mit Salpetersáure angesáuert, mit Silber-
keine Chlorreaktion
nitrat
der Niederschlag
fiillt
Miuuten gebén wir eine Menge
5
glüht
Ist
im der
Tiegels
nochmals. Die er-
mit G-3757 die Menge PoO^ in
gibt multipliziert
des trockenen Bodens.
BestimmungderOxyde des Eisens. Aluminiumsund Mangán des Kalks und der Magnesia. Zu diesem Zwecke nelis,
men
wir 100
nach 3.
die
1.
cm-''
den Kaik und 1.
Lösung (10 g des Bodens) und bestimmen der Reihe Fp^O^-^ Al,0^ + P^O^ (und extra Fe^Og) 2. das Mangán:
der
Summe 4.
;
die Magnesia.
Bestimmung
des
Fe^O^+Al^O^ + P^O^. Wir
falién aus
Bodenlösun-
gen die Sesquioxide ausschlieBlich nur in Form ihrer basisch essigsauren Salze.
Die einfachere und schnellere Methode der Fálluug mit Ammóniák wird wegen ihrer Ungenauigkeit bei Anweseuheit von Kaik nicht angewendet.- Behufs Ausfállung der Sesquioxyde als basisch essigsaure Salze übertragen wir 100 cm'^ der Lösung in ein Becherglas und fállen nach vorhergegangener Neutralisation
mit essigsaurem Salz falién
wir neutralisieren
;
die Neutralisation mit
Soda und
wenn wir im
das
Filtrat
die
dann
vor, weil
die
Neutralisation
Magnesiamixtur
'
.3'.5
1
:
Ammóniák
oder
mit Soda und
mit Natriumacetat. Wir nehmen
Fállung mit
Natriumacetat dann
vor,
woUen wir das Mn Fállung mit Ammóniák und Ammonacetat weniger mühsara ist und der erhaltene
Mangán bestimmen
nicht bestimmen. so ziehen wir die
den in
mit
entweder mit Ammoniumacetat oder
wollen.-'
550 g Chlormagnesium und 1050 g Chlorammonium wergelöst, dann (i'ö 1 dest. Wasser hinzu gefügt, gut
á4% Ammóniák
—
und nach 1 2 Tageu filtriert. 2 Es wird bei dieser Methode mit den Sesquioxiden auch kohleusaurer Kaik
geschüttelt
mitgefallt;
weU
man
weieht dieser Fálluug auch mit frisch
destill.
Ammóniák
nicht aus,
wáhrend des Operation wieder Kohlensáure anzieht. 3 Wir nehmen gewöhnlich wegen der Bestimmung des Mn als Supero.\yd Natronsalze, da die Fálhmg des Mn in Gegenwart von Ammonsalzen keine volldieses
stándiee
ist.
KONSTANTIN GEDROIZ
IJlU
Niederschlag
cler
auszuwaschen
basischen Aeetate leichter
sehiedenen Durchführungsarten der folgende die günstigste
Neutralisation
Unter deu
ist.
naeh
ist
vei--
Ansicht
unserer
:
Zur Flüssigkeit fügt man Ammóniák oder Soda bis zur vollstándigen die Neutralisation Neutralisation der Saure hinzu (Probe mit Lakmuspapier) erfolgt erst nach Bildung eines Niederschlags. Bei der Neutralisation muB bei Anwendung von Soda die Flüssigkeit behufs Yertreibuug der Kohleusáure erwiirmt werden, da die letztere bei der Prüfung mit Lakmus hinder;
lich
Die
ist.
silure bis
zum
neutrale
schwacli alkalische Flüssigkeit
oder
Auftreten einer schwachen
mit
\vird
Essig-
sauren Eeaktion an-
deutlich
aber
gesauert (Probe mit Lakmuspapier). Nuu fügén wir 25 cm^ einer 10% Lösimg von Ammónium- oder Natriumazetat hinzu, verdünnen mit siedendem Wasser auf das doppelte Volumen und erhitzen die Flüssigkeit zum Kochen, erlialten die Flüssigkeit zwei Minuten im Sieden und prüfen nun ihre Eeaktion mit wie dies gewöhnlich der Fali ist stark sauer (weil Lakmus ist diese
—
—
;
durch die Siedehitze die normalen
uiums
in basische Salze
Tropfen
Ammóniák
und
essigsauren
des
Eisens und Alumi-
Siiure zerlegt werden), so
freie
um
hinzu
Soda)
(oder
Salze
schwáchen und schreiten daun zur sich mit seltenen Ausnahmen der
Filtration.
Unter
fügén wir einige
saure Reaktion abzu-
stark
die
diesen
Umstánden setzt Boden uud
flockige Niederschlag raseh zu
Der auf
die darüber stehende Flüssigkeit ist völlig farblos.
diese
Weise
erlial-
tene Niederschlag enthált nur schwer nachweisbare Spuren von Kaik, in jedem Falle nicht mehr, als
dann,
wenu man nur
bis
zum Erscheiuen
des Nieder-
schlags neutralisiert.
Zur Filtration benützt man einen (7
cm Durchmesser) uud
Schl. u. Sch.).
gröi?ieren
filtrierenden Trichter
rasoh
eutsprechend gi-oBes Filter aus Papier (Nr. 597
eiu
Die zu filtriereude Flüssigkeit
muB wahrend
der ganzen Operatiou
heiB gehalten werden (beim Erkalten löst sich der Niederschlag), deshalb bleibt
das Becherglas mit
dem
Niederschlage die ganze Zeit
Bei richtiger Fállung und sclmeU, so dafi ein
gutem Trichter
Erwármen
am
des Trichters nicht
siedenden "Wasserbade.
die
erfolgt
genügend
Filtration
not\\endig
ist.
Becherglas
und Niederschlag werden mit heiBem essigsauren Nátron oder ammonhaltigen Wasser ausgespült und gewaschen. Haftet der Niederschlag hartniickig an den Wánden des' Becherglases, so spült man dieses zweimal aus, löst dann den Niederschlag in möglichst wenig h-opíenweise zugesetzter Salzsaure und falit mit einigen Tropfen Ammóniák (oder Soda). Mit Rücksicht darauf, daB ein langes Waschen der basischen Azetate gefiilirlich ist (Sohleimigw érden und Lösung des Niederschlags), beenden wir es iioch vor der Entfernung der Chloride, jedenfalls aber nicht vor dem Momente, wo in den Waschwassern nach Hinzufügen einiger Tropfen von Ammóniák und oxalsaurem Ammon
zu
mehr angezeigt wird. Nach beendetem Auswaschen wird die Hauptmeuge
keine Auwesenheit von Kaik
mit möglichst wenig "Wasser
Erwármen mit 10%
vom
Filti-at
Niederschlages
wird in
wo
er
durch
Lösung auf das Filter einem Mefikolben von -200 cm'^ In-
Salzsaure gelöst wird und
zurückgebracht wird. Das
des
Filter in ein Becherglas gespült diese
;
611
ARBEITS-METHODEN DEE CHEMISCHKN BODENANALVSE.
und Filter werden mit heiBer verdünnter Salzgewasclie und der Inhiüt des MeÜkolbens nach dem Erkalten mit dest. Wasser bis zur Marké aufgefullt. Die so erlialtene Lösung wird ein zwei (gewöhnlich gleiche) Teile geteilt in dem eineu Teile bestimmt man die íáumme halt aufgefangen. Becherglas Síiure
:
im andern das Fl\0^ getrennt. Der erste Teil der Lösung wird in ein Becherglas übertragen, Ammoniaklösung in möglichst geringem Überschusse hinzugefügt (um Lösung des Aluminiums zu verhüten) zum Eochen erhitzt (í'alls zu viel Ammóder Sesquioxide,
niák zugefügt wui-de, mul3 das Sieden fortgesetzt werden, bis der ÜberschuO vertrieben ist, was man bei einiger Übung an einem besonderen Nicht-Ammoniakgeruch erkenuen kann) und
die heifie Flüssigkeit durcli ein rasch filtrie-
rendes aschefreies Filter (dessen GröBe von der Menge der erhaltenen Azetate abhangt)
filtriert,
der Niederschlag mit hoiBem, sehr sohwach ammonháltigem
Wasser so lange gewaschen, bis die Waschwásser keine Keaktion auf Cl-ion mehr gebén. Der ausgewaschene Niederschlag wird am Filter getrocknet in einen gewogenen Platintiegel gebracht usw. Der z w'e ite Teil der Lösung dient zur Bestimmuug des E i s e n s zu diesem Zwecke kann man entweder die Sesquioxyde. (wie oben angegeben) mit Ammóniák fállen (ein ÜberschuB von Ammóniák ist in diesem Falle nicht nachteilig) und nach erfolgtem Auswaschen des Niederschlags mit heiBem ammoniakhfiltigem Wasser (bis zur Eutfernimg des C'hlors) diesen in einem 200 :25Ü cm^ fassenden MeBkolben in heiBer 5% Schwefelsaure lösen ;
—
was bequemer ist, die Gesamtmenge der Lösung in einer Porzellanschale unter Hinzufügen von Schwefelsáure, bis zur Verjagung der Salzsáure eindampfeu (die Flüssigkeit mit Wasser verdünnen und nochmals eindampfen). und in einen MeBkolben übertragen. Zu der auf diese oder jené Weise erhaltenen oder
Eisensulfatlösung fügt
man noch
(5
— 10 cm^ konzentr.) Schwefelsáure hinzu und
verdünnt dann mit destilliertem Wasser
Nun
man
bis der
MeBkolben zur Halfte voU
ist.
Zink zu Ferrosulfat, verschlieBt wáhrend dieser Operation den Kiben mit einem Kautschukstopfen mit eingesetztem Bunsenventil, gibt ein Stückchen Platindraht dazu und erwármt. Nach beendigter Eeduktion (ein Tropfen der Flüssigkeit farbt sich mit Rhodan reduziert
das Ferrisulfat mit
erfolgter Lösung des Zinks gibt man rot) und im Kiben etwas Schwefelsiiure, füllt mit Wasser bis zur Marké auf, verschlieBt den Kiben, mischt gut durch und entnimmt mit einer Pipette eine bestimmte Menge der Lösung, láBt sie in ein Becherglas ílieBen und titriert mit Kaliumpermanganatlösung von bekanntem Gehalte. Wir verwenden gewöhnlich eine Lösung, von welcher 1 cm^ beilaufig 5 mg Fe^Og entspricht. (Im Liter einer solchen Lösung sind bei 2 g KMiiO^ enthalten sie
kaliumlösung nicht mehr zur
Flüssigkeit
;
ist
annáhernd 0'05 normál.)
SBestimmung des Aluminiums. Das Alumínium wird als Üxyd aus der Differenz der Summe der Sesquiosyde + Phosphorsaure und der Menge des Eisenosyds + Phosphorsaure berechnet. 3. B e s t i m m u n g des M a n g a n s. Im Filtrate, welches bei der Abscheidung der Sesquioxyde erhalten wurde, wird vor allém das Mangán be-
-;;
KONSTANTIN OKDROIZ
61 i
stimmt. Die Flüssigkeit wird auf ein
glaht,
möglichst
kleines
Fc{0H^)+AlHO^
Falién hiebei noch einige Flocken
Volum eingedampft.
filti-iert man, wáseht, wágt undzáhlt die Hálfte des Gewichtes zu der Menge .l/.Og + Fe.Og-f PjO,. Zum neutralen oder sch\\ach sauren Filtrat gieBen wir Bromwasser (ca
aus, so
am
10 Tropfen) bis zur deutlichen Gelbfárbung und erwarmen die Flüssigkeit
Wasserbade bis zum und Entfárbung der Flüssigkeit. siedenden
Den Niederschlag freies Filter
ToUstándiger
und
Erscheinen
man
láBt
Mangán superoxydflocken
der
absitzen, filtriert durch ein kleines asche-
beiRem Wasser* In Anbetracht etwaiger unwird dem Filtrat nochmals Bromwasser hinzu-
wáseht
mit
Ausfállung
und weiter wie vorher vorgegangen. Wenn die Menge des Niederschlags dies bei Böden ge-n-öhnlich der Fali ist. nicht groB ist, übertragt man samt dem Filter in einen gewogenen Platintiegel, wáseht und überführt Niederschlag durch Glühen in Mn^O^ und wágt. Die gefundene Menge 0'93 múlt. gibt den in der Bodenprobe enthaltenen Gehalt au MnO. Ist die Menge des erhaltenen Niederschlages grófi, so empfiehlt es sich
gefügt
nie ihn
den mit
denselben
man
löst
in
MnCO^
nimmt den Eückstand len
zu
Mn
Lösung das
weil
überfühi'en,
deshalb den Niederschlag
am
er gewöhnlich
Alkálién
Filter in heiBer Salzsáure.
enthált
dampft
ein,
wenig Wasser auf und falit in der neutramit Ammonkarbonat, erwármt schwach, láBt 12 Stunin möglichst
den an einem warmen Orte stehen, filtriert und wáseht mit heiBem Wasser das Filter samt Niederschlag übertragt man in einen Platintiegel, verascht
und glülit der Eückstand wird als Mn^O^ gewogen. Mit dieser nochmaligen Fállung vermeiden wir einerseits die Fehlerquelle, welche bei der ersten Aus;
fállung in der Vereinigung andererseits führen
des
Niederschlages
durch
die Alkalimetalle liegt.
da beim Glühen von Mangankarbonat neben Mn^O^ auch noch MnO^ entsteht. Deshalb ziehen wir mit Eücksicht auf den geringen Mangangehalt der Böden die einfache Fállung wir
neue
eine
Fehlerquelle
ein,
der doppelten vor.
Best
4.
i
mmung
lichkeit des osalsauxen
des K a
Magnesiums
löslichkeit des oxalsauren Kalks in
lung des
vom
Kalks in
schwach
il/»-Niederschlage
Ammóniák
mittelst
1
k
s.
Mit
Eücksicht auf die schwere Lös
in alkalischen
Flüssigkeiten
und
die
essigsaurer
Lösung
(entsprechend 10 g Boden)
aus,
indem wir das
etwas
*
Da
nur Wasser. 2
1
sich
Wenn man
es
oder Essigsáure zur schwach sauren Eeaktiou bringen.
das Filtrat beim
— 2-mal
Filtrat
eindampfen und
Zur kochenden Flüssigkeit fügén wir eine kochende gesáttigte von Ammoniumoxalat,^ lassen 4 Stunden an einem warmen Orte und flltrieren dann. nachdem wii- auf vollstándig erfolgte Fállung habén durch ein aschefreies Filter, waschen den Niederschlag mit
man
Un-
schwacher Essigsánre, füliren wir die Fál-
mit
reinem
Waschen mit reinem Wasser Wasser,
stehen geprüft
heiBem
oft fiirbt,
wáseht
dann mit schwach ammoniakliültigem
nicht mit siedenden Lösungen operiert,
Niederschlag, der leieht durchs Filter geht.
Lösung
so
erhált
man
einen
ARBEITS-METHODBN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
iimmonoxalatháltigem
Wasser
man
einen
in
Platintiegel,
ascht und glüht
dauu
15
zum
bis
'
Waschwasser. Deu Niederschlag
samt
trocknet
— 20
Min.
Vurscliwiuclen
Filter
Chlorreaktion im
(feucht oder fást trockeu) giebt
Flamme
schwacher
bei (je
tler
<>13
nach
der
das Filter, ver-
des Brenners)
Stiirke
am
indem man den Tiegcl auf ein Dreieek z\\ischen zwei Tonmuifel stellt. Der Niederschlag wird gewogen und als CaO berechnet. 5. Bestimmung der Maguesia. Das eingeengte Filti-at vom Oxalatniederschlage wird mit Ammóniák bis zur schwach alkalischen Reaktion versetzt und dann mit Ammónium oder Natriumphosphat versetzt, dann noch 3 des Gesamtvolums an 10%-igen Ammóniák beigefügt und 24 Stunden stelien gelassen. Ein so langes Stehenlassen ist bei Gegenwart gröBerer Men-
Teelu- odtr Bai-tel-Brenuer,
',
Ammoniumoxalat unbedingt notwendig,
von
gen
Magnesiumammonsalzes
verzögert.
Niederschlag von Mg!SII^^'0^
am
Nach Ablauf
weil
dieser
Filter gesammelt, mit
es
Zeit
Fállung
die
wird
filtriert,
des der
2"5% Ammoniaklösung
gewaschen und dann weiter verfahren, wie bei der Bestimmung der Phosphorsáure augegeben wurde. Die gefundene Menge Magnesiumpyrophosphat gibt multipliziert mit 0-36243 den üehalt an MgO an.
Bestimmung der Schwefelsáure und 200
der
cm-"*
der Alkálién.
Lösung (20 g Boden) wird vorerst
salzsauren
In
die Schwefel-
sáure bestimmt, dann die Alkálién.
Bestimmung
1.
Lösung
fügt
der Schwefelsáure. Zur siedenden man kochende 10% Baryumchloridlösung. Wenn kein
salzsauren
Salzboden
genügen zur Fiillung einige Tropfen des Pieaktivs, nach dem Hinzufügen desselben setzt man das Kochen unter fortwáhrendem Mischen der Flüssigkeit 15 Minuten fórt. dann bedeckt man das Becherglas mit einer Glasplatte und laBt dasselbe auf dem heifien Wasserbade 24 Stunden stehen. vorliegt,
Wenn man
kürzcre Zeit
stehen
lösungen keine vollstándige Fallung.
laBt,
erreicht
Nach Verlauf
man
bei
einigen Boden-
dieser Zeit prüft
man
auf
vollkommene Fallung (indem man einen kleinen Teil der klaren Lösung im Probierglase zum Kochen erhitzt und einige Tropfen Chlorbaryumlösung dazu tráufelt) und filtriert dureh ein dichtes aschefreies Filter (Nr. 580^ Schl. n. Sch., Diám. 7 cm) wáscht mit heiCem Wasser aus, das mit Salzsáure angesauert ist und trocknet oder übertrágt noch feucht in den Platintiegel, trocknet, glüht und wiigt. der Alkálién. Das Filtrat vom schwefelsauren 2. Bestimmung
Baryum wird stand
'
2
in einer Porzellanschale zur
Trockene
Stunde auf dem Sandbade getrocknet
;
eingedampft,
der
Piück-
nach dem Erkalten fügt man
Menge Wasser und zerreibt den Eückstand mit einem Achatpistill, man die Wassermenge auf beiláufig 200 cm^ und fügt Kalkmilch bis zum Elintreten deutlich alkalischer Eeaktion hinzu (Kurkumapapier wird gebriiunt). Die Schale wird nun mit einer Glasplatte bedeckt und eine eine geringe
darauf ergiinzt
Stunde
*
am Wasserbade
stehen gelassen
In 100 cm' heissen Wassers
löslich, in
Ammoniumoxalatháltigem
(die
alkalische
Eeaktion darf nicht
nach Eichards 0'0014.5 g Kalziumoxalat Wasser ist das Kalziumoxalat unlöslich.
sind
KONSTANTIN GEDEOIZ
614
Darnach
verschwinden).
7—9 cm
(Triehter
man
filtriert
stand so lange mit heiBem Wasser,
Man
mm
engt
durch ein
Diám., Papier Nr. 597
das
gesamte
Sclil.
man
bis
Filti-at
u.
in
1
rasch
Sch.)
— 1-5
einer
1
filtrierendes
Filter
und wascht den RüekFiltrat gesammelt hat.
Porzellansohale
bis
auf
ca.
200 cm^ ein, fügt beiliiufig 25 cm^ einer 10% mit Ammóniák versetzten Lösung von Ammonkarbonat hinzu und erwarmt, indem man die Schale mit einer Glasplatte bedeckt, halt eine halbe Stunde am Wasserbade, filtriert dann vom Kalziumkarbonat ab und wáscht mit heiBem gekochtem Wasser, dampft das Filtrat zur trockene ein und erhitzt,
um
Ammonsalze zu entfernen. Den filti-iert und wáscht wenn es notwendig erscheint, konzentriert man das Filtrat nochmals und führt die Kalkabscheidung nochmals durch. Das Filtrat wird dann nochmals zur Trockne eingedampft, die Ammonsalze verjagt, der Eückstand in wenig Wasser aufgelöst und filtriert. "Wenn nach wiederholtem Hinzufügen von Ammonkarbonat auch nur die geringste Trübung entsteht, muB man die Fiillung wiederholen, wenn auch nach dem drittmaligen Zufügen von Ammonkarbonat oine Trübung entsteht muB man die Fallung zum viertenmale vornehmen gewöhnlich geuügt dreifache Fallung. Der eingedampfte Trockenrückstaud des letzten Filtrats ^\•ird nach vollstandigem Verjagen der Ammonsalze in wenig Wasser gelöst, die Lösung in einer kleinen Porzellanschale mit Salzsíiure erwarmt. um die Alkalikarbonate in Chloride zu überfiihrcn. Wir führen diese Eeaktion absichtlich in Porzellanschálchen und nieht in der Platinschale durch, u. zw. aus folgenden Grundén. Bei der Herstellung der salzsauren Lösung wird die Salpetersaure nicht immer vollstándig entfernt. Terhiéiben von ihr auch nur Spuren. so kann bei Überführung der Karbonáté in Chloride in der Platinschale sich etwas Platinchlorid bilden. Nachdem die letzten Anteile Salpetersiiure aus der Lösung schwer zu entfernen sind, empfehlen wir die Überführung in Chloride im Porzellanschálchen durchzuführen und die Operation (3 5-mal) zu wiederholen, indem man nach jedesmaligem Hinzufügen von Salzsaure bis zur Eückstand
löst
man
in möglichst wenig
die
Wasser,
;
;
—
Trockne eindampft. Die in der Porzellansohale
gesammelten
Chloride
der Alkálién werdeu
nun mit möglichst wenig Wasser in eine gewogene Platinschale gespült. eingedampft und nach Bedeckung mit einem Uhrglase im Trockenschrank ca. 2 Stuuden bei 130° getrocknet, danach über
ginnenden dunklen Eotglut
freier
Flamme fást bis zur bis zum Aufhören
(nie bis zur hellén Eotglut)
be-
des
Knisterns erhitzt, im Exsikkator erkalten gelassen und ge^ogen, und in dieser M^eise die
Menge der vorhandenen AlkaUchloride bestimmt. Zur Bestimmung
des Káli übertrágt
zellanschálchen
man
und
fügt
die Chloride mit möglichst
dazu
Platinchlorwasserstoffsáure,
(im
welche
wenig Wasser in eiu Por-
geringen Überschusse)
10%
eine
Lösung von
kristallisiertes Platinchlorid
PCl^ +
8aq) enthált.
Die Menge des hinzuzufiigenden Eeaktivs bestimmen wir wie
nehmen
folgt
:
Wir
daB das vorliegende Gemenge der Alkalichloride nur Chloruatrium enthált, und berechnen nach der erhaltenen Gewiclitsmeuge die entsprechende an,
ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
Menge
Platinchlorid,
chloride mit 4 stofflösung
1
li.
wir miiltiplizieren das erhaltene Gewicht der Alkali-
und mit 10 und erhalten
oben
Böden genügt
d.
angegebener
die
so
615
so die
Anzahl cm^ der PlatiuchlorwasserBei Analysen vou salzarmen
Konzentratiou.
berechnete
Menge
Alkalichloride in Chlorplatinate. weil die
Eeaktivs zur Überfühiung der
des
Menge
des Kali in ihuen die
Menge
Bei Salzböden jedoch, die reich an Natrousalzen sind und gewöhnlich mehr Nátron- als Kalisalze eutlialten. wird man in einigen Fállen die Menge dts zuzufügenden Eeaktivs vergröBern. Wenn das Gesamtdes Natrons übertrifft.
gewicht der Alkalichloride
O'l
g
übersteigt.
dem
daun nehmen wir zur l'berfüh-
der beiliiufig 0"1 g ausmacht, inwir die Alkalichloride in einen MeBeylinder von lUO cm^ überti-agen und
rung in die Chlorplutiuate nur eineü
Teil,
den berechneten Teil abnehmen. Die Porzellanschale mit der Lösung der Alkalichloride und der hinzugefügten Platinchlorwasserstoffsaure setzeu wir auf eiu fást kocbendes Wasserbad mittelst einer Bürette
und dampfen den Inhalt bis zur Syrupdicke ein. Naeh dem Erkalten des Gemisches von Kálium- und Natriumplatinchlorid entfernen wir das Natriumplatincblorid, indem wir über das kalte Gemisch .SU"o Alkohol giefieu und 15 Minuten einwirken lassen uuter háuiigem Umrühren und Zerreiben der
War genügend Platinchlorwasserstoffsaure hinzugefügt. so erseheiut Lösung intensiv gelb gefarbt schwache Farbung zeigt an. daB die Menge des zugefügten Eeaktivs ungenügeud war. In diesem Falle fügt man noch vom Eeaktiv hinzu. sáuert mit Salzsáure an und dampft wieder bis zur Sirupdicke ein. Naeh 15 Minuten Stehen filtriert man die Flüssigkeit durch ein kleines Filter, indem man den Niederschlag so viel als möglich in der Schale zurückhált. ihn mit 80% Alkohol wascht und durch Dekantiereu vom Waschwasser trennt. Das Waschen wii-d fortgesetzt, bis die Waschwasser farblos filtrieren. Kristalle.
die
;
Der ausgewaschene Niederschlag wird naeh dem Verdunsten des Spiritus in heiBem Wasser gelöst. Wir stellen zu diesem Zwecke unter den Trichter, durch welchen filtriert wurde, eine gewogene Platinschale und gieBen nun über den Niederschlag in der Porzellanschale eine kleine Menge lieiBen Wassers, setzen die Porzellanschale auf ein Luftbad und erwarmen mit kleiner Flamme (nieht bis zum Sieden), hierauf gieBen wir die erhaltene Lösung auf das Filter, indem wir den eventuell noch vorhandeneu ten,
um
Niederschlag in der Schale zurückbehal-
von neuem mit einer kleinen Menge lieiBen Wassers zu lösen zur vollstándigen Lösung des Kaliumplatinchlorids. Auf diese Weise ihn
usw. bis
Gesamtmeuge des Chlorplatinats in einer verhiiltnismaBig kleinen Menge Wasser lösen (30 40 cm^). Die Lösung des Kaliumplatinchlorids wird láBt sich die
—
in der
Platinschale
auf einem
schwach
siedenden Wasserbade zur Trockene
eingedampft, der Eückstand im Trockenkasten (2 Stunden) bei 130° getrocknet
und dann gewogen.
Multipliziert
man
die erhaltene
Menge
des Kaliumplatin-
0Í9411, so erhált man die Menge AjO, welche in der geuommenen Bodenprobe enthalten war. Um die Menge des im Boden enthalten Sii^O zu bestimmen. bereclmet man die dem Kaliumplatinchlorid eutsprechende Menge KCl durch Multiplikation mit 0'30712 und reehnet daraus (falls zur Kalibestimmung nur ein chlorids
mit
:
KONSTANTIN GEDROIZ
6 Ki
Teil der Alkalichloride
Menge KCl
erhalteae
genommeD
den Gesamtgehalt an KCl. Die so Gesamtgewichte der Alkalichloride ab.
\Mirde)
man vom
zieht
Die Differenz ergibt die Menge Chlornaü-ium, woraiis man durch Multiplikation mit 0-53076 die in der genommenen Bodenprobe enthaltene Menge .Ya.,0 bereehnen kann.
CjAnalyse des na eh der Behandlung mit Salzsáure zurückgebliebenen Bodenrückstandes. In dem in den lufttrockenen Zustand iiberführten Eückstand des Bodens, nach dessen Behandlung mit Salzsáure (siehe Seite 606) bestimmen wir 1. den Glühriickstand und 2. die
durch
Einwirkung der Salzsáure aus den Bodensilikaten abgeschiedene
Kieselsáure.
mm
Besti 1 u n g des G 1 ü li r ii e k s t a n d e s. 5 g des Bodenrückstandes werdeu in der Platinschale bis zur vollstándigen Entfernung der orga.
nischen Stoffe allmáhlich,
Man
erhitzt.
gegen Ende
Flamme und steigert die EQtze man die Schale mit einem nach dem Erkaltem im Exsikkator ge^
beginnt mit kleiner
des
Ausglühens
Der Glühriickstand ^\ird dann noehmals 10—15 Minuten geglüht uud wieder gewogen.
Platindeckel.
wogen, beidé
bedeckt
Wágungen
^icht
man
übereinstimmen, wiederholt
Falls
das Ausglühen noch
Das erhaltene Gewicht des Glührückstaudes wird zuerst auf den Gesamtsalzsáurerückstand und dann auf lOO g ursprünglichen Beden umgerechnet (d. h. wenn man zur Bereitung des //Ci-Auszuges 50 g Beden verTvendet einmal.
hat, multipliziert
man
mit 2 und in dieser Weise
ist
der Gehalt des Bodens an
HCl unlöslich sind, bestimmt. des Kieselsáure. welche durch
Mineralbestandteilen, die in -2.
Bestimmung
Salzsáure aus
den im Boden vorhandenen Süikaten ausgeschiedeu wurde und in unlöslichen Zustand überging. Diese Kieselsáure wird dem Bodenrückstand durch Behandhmg desselben mit 10% Sodalösung (sp. G. 1 106 298-4. gr Na,C(\ + 10 aq. in 1000 cm-^ Lösung) entzogen. Wir verfahren zu diesem Zweeke wie folgt 5 g des lufttrockenen nach der Behandlung mit HCl übriggebliebeuen Bodenrückstandes werden in eiuer Platin- oder Silberschale ' mit 100 cm^ 10"n Sodalösung übergossen und 10 Stunden am kochenden Wasserbade unter oftmaUgem Umrühren mit einem Platinspatel erwármt. Die Schale wird mit einer Glasplatte bedeckt und das verdampfte Wasser von Zeit zu Zeit ergáuzt Nach Ablauf der 10 Stunden filtriert man die heiBe Flüssigkeit durch einen ;
rasch tiltrierenden Trichter mit aschefreiem Filter (9 u.
Sch.)
indem man Sorge
nichts auf das Filter halt), in
welchen
trágt,
gelangt,
man
in einen
vorláufig
cm Dm.
daB vom Bodenrückstand ca.
geráumigen Becher
250 cm^
5%
No.
öcSQj Schl.
selbst
womöglich
;
(beiláufig
Salzsáure gieBt
;
1
1
In-
wáhrend
der Filtratiou bleibt das Becherglas mit einer Glasplatte bedeckt.
Der Rückstand wird in der Schale zwei Male mit lieiBem Wasser ge waschen und die Waschflüssigkeit ohne den Bodensatz auf das Fiitor gebracht. * Der Auszug mit Sodalösung mufi in einer Platin- oder Silberschale erfolgen uud keinesfalls in einer Porzellanscliale, weil die Sodalösung aus der Porzellanschale bestimmt SiO, lösen würde.
-
ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
617
Bei dicsér Art der Filtratiou erfolgt die Uberführuug der Karbonáté iu Chlo-
und wird
ride allmáhlieh
dos sodabáltigeü
Filtrats
unliebsame
die langwierige
Arbeit der Ansiiiierung
mit Salzsaure und
auch die direkte Berührung der den Glaswanden vermieden. Nach vollendetem Aus-
heiBou Sodalösung mit wasehen wird das Filter samt dem darin befindlicben Teile des Bodenrück-
mit dem Platinspatel zerrührt und dann noehmals fünf Stunden mit 50 cm^ der 10% Sodalösung am kochenden Wasserbade ausgezogen. Xach Ablauf dieser Zeit filtriert man die Lösung mit standes in die Platinschale zurückgegeben,
Hilfe desselben
Trichters
Becherglas,
benützte
dureh ein ebensolches Filter in das früber schon auch den Bodenriickstand auf das Filter und
übertritgt
wiederholt
Wíischt ihn zuerst
mit heiBem Wasser und dann,
um
das Dureh
mit einer heifien verd nntcn Filtrate bestimmt man die Kieselsáure, wobei
laufen der feinsten Bodenteilchen zu vermeiden,
Lösung von Ammonnitrat. lm
man
den
Inhalt
des
Becherglases vorerst zur Entfernung
kráftig durehmischt, mit
Lakmus
und
priift
falls die
sauer reagiert, noch Salzsaure hinzufügt (250 cm^ stándig
zum
der Kohlensaure
Austreiben
der
Kohlensaure
Flüssigkeit nicht genügend
5%
aus 15 gr
Salzsaure genügen voll-
Sa^COg und
erteilen der
Die stark saure Lösung mit dem flockig ausgefallten S/Oa-Niederschlage wird in eine geráumige Porzellansehale über-
Lösung
stark saure Eeaktion).
eine
tragen (18
— 19
cm Dm.) und am Wasserbade
eingedampft
;
das kristallisierende
XaCl hat die Neigung, an den Wánden der Schale emporzusteigen man kann dem vorbeugen dureh Wahl einer geráumigen Schale, stetes ümrühren der ;
oder
conc. Flüssigkeit
Letztere
MaBregel
in die unlösliche
dem Sandbade verd.
Einreiben des
führt
Form
nieht
Randes der Schale mit reiner A'aseline. Ziele. Ziu* Überführung der ^70^
immer zum
wird der trockene líückstand in der Porzellansehale auf
(nicht unter 130°) beiliiuíig eine Stunde láng erhitzt,
Salzsaure befeuchtet, noehmals abgedampft und
Stunde
erhitzt.
Nun wird mit
destill.
lüselsáure abfiltriert (Filter No. 5S9j), 9
zum Verschwinden
am Sandbade
dann mit eine halbe
Wasser das XaCl gelöst und vou der mit heiBem dest. Wasser bis
cm Dm. und
Das nasse oder trockene Filter und dann gewogen. Die erhaltene Menge Kieselsiiure wird vorerst auf die Gesamtmenge des nach der Behandlung mit Salzsaure zurückgebliebenen Bodenrückstandes umgerechnet und dann auf 100 g ursprünglichen Bodens (d. h. wenn zur Bereitung der salzsauren Lösung 50 g Boden geuommen wurden, dureli Multiplikation mit 2). Neben dieser direkten Bestimmung der Kieselsáure im Bodenrückstande führen wir gewöhnlich zur Kontrolié eine Differenzbestimmung aus, indem wir den auf dem Filter gesammelten Kückstand nach der Behandlung mit Soda samt dem Filter in eine Platinschale oder einen Platintiegel überführen und bis zur vollstándigen Entfernung der org. Substanzen glühen. Die Menge dieses Glührückstandes, welche 100 g des zuerst genommenen trockenen Bodens entspricht, gibt den Prozentgehalt des Bodens an den in 10% Salzsaure und 10% Soda unlöslichen Mineralbestandteilen an. Zieht man diese Zahl von dem früher (Seite 616) bestimmten %-Gehaltes des Bodens an Mineralbestandteilen, der Cí-Eeaktion gewaschen.
mit der SiOa wird im
die
in
10%
Salzsaure
Platintiegel verglüht
unlöslich
Földtani Közlöny. XLII. köt. Í91S.
sind, ab,
so erhált
man
die
Menge der 41
in
'
KONSTANTIN QEDRÜIZ
618
10% Soda
löslichen Kieselsaure durch
Menge Kieselsaure Sodalösimg auBer
Lösung
ist
der
stets
etwas
erhalti'iie
unbcdt'utcmlf Meiigen von Bason in
aiieh
Kieselsiiure
Die auf diese Art
gröBer als die direkt bestimmte, weil die
bringt. III.
ABTEILUNG.
Paiisflialanalyse des Bodens.
Bestimmung menge
des Gesamt-Glühverlustes und
schale geglüht.
von Zeit zu Zeit vorsichtig die
der Gesamt-
Boden wird in einer Platinwahrend des Gliihení^ wird der Boden mit einem Platinstiibclien durchgemischt. Man beginnt mit kleiner Flamme und verstiirkt
der Mineralbestandteile. 5 g
Flamme unter
lufttrockener
der Schalc. Sobald alles Organische verbrannt
ist,
wird
dann mit dem Platinstábchen der Inhalt umgerührt, die auf dem Stábchen haftenden Korner mit einem Pinsel in die Schale zuriickgeführt und wieder ea. 10 Minuten láng stark geglüht. Nach dem Glühen wird die Schale in einem Essikkator erkalten gelassen und gewogen. Ua der geglühte Boden áusserst higroskopisch ist, so genügt ein einmaliges Abnágen nieht. man muI3 das Glühen und Abwíigen wiederholen. Den so erhaldie Schale erkalten gelassen,
Gewichtsverlust multipliziert man mit 20. bringt das im lufttrockenen Boden vorhandene hygroskopische Wasser in Abzug und das Eesultat rechnet man auf Prozente um, indem man dasselbe mit dem Faktor 100: (100 .-1) multipliziert, wobei .4 den Prozentgehalt an Feuchtigkeit des lufttrockenen Bodens bedeutet. Das so erhaltene Eesultat gibt den Glühverlust des trockenen Bodens in Prozenten an. Wenn man nun diese GröBe von der Zahl 100 subtrahiert, so erhiilt man den Mineralgehalt des Bodens in Prozenten ausgedrüekt. Wenn der Boden kohlensaure Erdalkalien, Bikarbonate und Chloride der Alkálién enthált. so sind durch Yerflüehtigung der Kohlensaure und der Chloride bei der Veraschung Yerluste bedingt. Der Glühverlust ist somit immcr gröBer als der Wirkliehkeit entsprechend und der Zahlenwert der Mineral-
tenen
—
bestandteile folglieh kleiner. In solchen Fáilen.
wo
ein
Fehlen durch die Yer-
flüehtigung der Kohlensaure aus Karbonátén entstehen würde. kann
man
diesen
auf folgende Weise umgehen. Der geglühte Boden wird nach seiner Erkaltung
mit einer Lösung von kohlensaurem Ammóniák angefeuehtet und im Trockcnschranke bei einer Temperatur von 15(J° C. bis zum stándigem Gewicht getrocknet. '
lu
maucheu Fáilen stimmeu
die
Kesultate auch bei gauz gleicheu Opera-
Böden, in welcbeu man die beim Glühen verflücbtigte Kohlensaure durch koblensaures Ammóniák nicht zu restituiereu imstande ist, audernteils binden wieder andere Böden das kohlensaure .Vmmoniak so kráftig, dal3 auch ein lángeres Trocknen bei 150" C. es nicht zu verflüchtigen imstande tionen nicht übereiii.
Eiuesteils
gibt
es
lu beiden Fáilen ist es geraten, den Boden bis zur völligeu Yerflüehtigung der Kohlensaure zu erhitzen, bis die kohlensauren Salze zersetzt und die Kohlensaure ist.
ausgetrieben
wurde.
(Ein
Teclu-Gasbreuner
oder
ciue
B.^RTELsche Spiritus-
oder
Benzinlampe kann zu diesem Zwecke verwendet werdeu.) Zu dem so erhaltcnen Wert des Glühverlustes muí5 dann der Kohleusáuregelialt des Bodens. weklier auf andere Weise bestimmt wurde, zugcz.Thlt werden.
619
ARBEITS-METHODEN DER CHE5IISCHEN BODENANALYSE.
dem
Mit
Fehler, welcher diirch die Vcrflüchtigung der Chloride entsteht. müs-
sen wir uns zufriedeii gebén, dieser Fehler
kaum
er die Daten der Analyse
Est
üblich. den Glühverlust
ist
übrigens
ist
so gering.
daB
auch aus der Bodenprobe zu bestimmen,
welche bei der Humusbestimmung uaeli
Güstavson in SauerstoíTstrom in der
Verbrennungsröhre verascht wird. Dieses Verfahren
da der geglühte Boden
immer
merklicli andern wiirde.
iiuBerst hygroskopisch
ist
ist
und
aber
immer ungenau, nach dem
sich daher
Glühen schon in der Eöhre und wiihrend wir ihn aus dem Verbrennungsrohr
Wage bringeu der K o h
herausziehen und auf die
D bei uns
B
mit Feuchtigkeit vollsaugt.
mmung
1 e n s a u r e. Diese Bestimmung wird nach der gewöhnlichen Methode ausgeiuhrt, namlich die Kohlenstiure
e
i
e s t
i
der Karbonáté wird mit lü%-Salzsaure ausgetrieben und in einem Kaliapparat in
50%-Kalilauge aufgefangen. Zur Bestimmung werden je nach dem Gehalt 10 g Boden abgewogen. Bevor wir den Boden im Kiben
an Karbonátén 2
—
mu6
mit Salzsáure behandeln,
und die
lasse
man
vom Boden mechanisch
nach dieser
er mit destilliertem
Wasser übergossen werden
eine Stunde láng reine kohlensaurefreie Luft durchziehen, damit absorbierte
Operation verbinden
Kohlensaure ausgetrieben werde. Erst Kiben mit dem Kaliapparat und
wir den
den Boden. Stellt sich bei der Bestimmung heraus, daB im Boden weniger als 0'05% Kohlensaure enthalten ist, so nehmen wir an, daB in diesem Boden keine Karbonáté vorhanden sind. Die kleinen Mengen von Kohlensaure, die sich in diesem Falle so entwickelt habén, stammen entweder aus den organischen Stoffen, die durch die Salzsáure zersetzt worden sind, oder ist es ein Fehler der durch die Ungenauigkeit der Methode begieBen die Salzsáure auf
dingt wird.
Bestimmung
Die
welche znr Bestimmung des soU,
müssen
allé
des Stickstoffes. Aus der Bodenprobe, Humuses und des Stickstoffes verwendet werden
Wurzelreste und
andere orgauische Stoííe unter einem Ver-
gröBerungsglase mittelst einer Pinzette herausgelesen werden. Zur Bestimmung
wágen wir je nach dem gröBeren oder geringereh StickstofifDas abzuwiigeude Bodenquautum muB so gew-iihlt werlo Normál- Schwefelsáure den. daB die in dem AuffanggefaB befindhche (in dem Kiben sind 40 25 cm^ Vjo Norm. //^^'O^ enthalten) wenigstens 5 cm' und nicht mehr als 25 cm^ Ammóniák bei 40 em^ im AuffanggefaB zu absorbieren habé oder auf 15 cm* Ammóniák bei 25 cm^ H^SO^ im AuffanggefaB. Die Bodenprobe wird in einer Porzellan- oder Nickelschale abgewogen und des Stickstoffes
gehalt b
—
"20
g ab.
'
—
mittelst eines aus feinem Platindraht verfertigten Pinsels in den Kyeldahlkolben
gekehrt.
brauches
(Haarpinsel leicht
mit
Hierauf gieBen wir
*
ist
da aus diesem wahrend des Ge-
nicht zu verwenden,
dem Boden ein Haar in den Kiben 25 cm'
Selbstverstanillich
darf
die
in
den
Kiben
gelangen kann.)
konzentrierte Schwefelsáure.' Die
verwendete
Schwefelsáure
keine
Stickstoff-
Da
jedoch eine solche Schwefelsáure bei uns schwer zu beschaffen ist, so veiíahren wir bei den Stickstoffbestimmungen immer iu folgender "U'eise. Wir bestinimen den Stickstoffgehalt der Schwefelsáure in 25 cm^ und be-
"verbindungen enthalten.
41*
KONSTANTIN GEDRÜIZ
(JiO
den
Siuire soll in
Wiiudeu
dem
Kiben
Weise cingegosseu werdeu, iiB sie íiu den haftenden Köruchen in den Kelben spült. Nach-
in cler
abflieíSend, die hier
wir noch 2
—3
Tropfen
und
Qiiecksilber zugegeben
mischt habén, stellen wir den
Kiben
för 2
— 3 Stunden
Masse gut ver-
die
an einem warmen Ort
zur Euhe. Nach Verlauf dieser Zeit kann mit dem Erhitzen begonnen werdeu, welche Operation unter der Kapelle ausgefülirt wird. Soll die Verbrennung sogleich
nach der Zugabe der Sáure ausgefíihrt -nerden, so empfiehlt sich sehr vor-
Flamme
sichtig erst mit kleiner
stark schaumt,
(Wenn
ist
darauf zu
zu erhitzen.
ai'hten.
dafi
Da
die Flüssigkeit
Schaum
der
beim Erhitzen
nicht
herausspritzt.
ein einfaches Schütteln des Kolbens nicht genügt, so gieBen wir einige
Sobald die Flüssigkeit zu schaumen auf-
Tropfen Alkohol oder Ather hinzu.)
man
Flamme und erhitzt so lange, bis die Lösung klar und vollstándig farblos geworden ist. Nachdem nun auf diese Weise die Stickstoffverbindungen des Bodens in schwefelsaures Ammóniák (und teilweise Amidverbindungen = fííg.Yiíjlj. 50^=) überführt -wordeu siud, lassen wir den Kiben erkalten und sehreiten zur Abdestillation des Ammouiaks.^ geliört hat, vergröBert
die
Als Auffanggefáfi des Destillierapparates können wir einen ErlenmayerKolben oder einen gewöhnlieheu Kochkolben von "250 cm' Inhalt verwenden. in welchen (25 40 cm^) genau abgemessene Menge von ' lo Xorm. Schwefelgefüllt wird. Die Spitze des Destillationsrohres taucht in die Flüssigkeit. sáure
—
Als
Destillationskolben
Vi
1
—
schwefelsaure Lösung aus
Wasser
sorgfiiltig
man am
verwendet
Inhalt. In diesen füUt
1
man
ca.
destilliertes
dem Kyeldahlkolben, welch
auszuspülen
Hiernach
ist.
einen
bestén
100 cm'^
setzt
Kochkolben
von
Wasser, dann die
letzterer
noch mit wenig
man 80 cm^
salpcterfreie
g Nátron auf 1 1 Wasser), dann einige feine Körnchen Zink zu und verbindet raseh mit dem Destillationsrohr und beginnt mit der Destil-
Natronlauge
-
(.öOO
lation.^
wahreu
Sáure in einem
die
Glase mit
gut eingeschliffenem Glasstöpsel
in
einem
Earnne, wohin keine Ammouiaktlámpfe gelangen könneu. Bei der Berechuung wer-
den dem verbrauchten Sáurequautum entsprecheude Stickstoflmengeu
iu
Abzug
gebracht. Sollte die Destillation uicht uumittelbar
'
nach der Verbrennung ausgeführt
werden, so mufi die Lösung so aufbewahrt werden, daB zu ihr keine Ammouiakgase
gelaugeu könneu. Zu diesem Zwecke bringen wir die Kiben in eiue Porzellausehale und stellen dio letztere unter eine Glasglocke über konzeutrierte Sebwefelsáure. - Die Natronlauge soll ebenfalls arumoniakfrei sein. Von ibrer Eeinheit können wir uns auf folgeuder Weise überzeugen 10 cm^ Natronlauge werden mit verdünnter 2"5 g JavaSchwefelsaure und eiuigen Tropfen Indigó versetzt. (Indigo-Lösung :
:
man langsam
ludigo löst
in kleiuen
Portionén
unter
fortwáhreudom Mischeu und
Abkühleu
iu so viel konzentrierter Sebwefelsáure, da/3 auf
entfallen.
Die so bereitete Lösung
lauge kein
mau
1
Teil Lndigo 6 Teile Saurc
auf 300 cm^l Ist in der Natron-
Ammóniák
blaue Farbe pie
verdüuut
;
bei
enthalten, so behált die Mischung nach lángerem Stehen ihre Gegenwart von Ammóniák entfárbt sie sich. In diesem FaUe mu£
Lauge gut ausgekocht werden. •'
Wenn
wir die Natronlauge zu der im Destillationskolben befindJichen schwefel-
ARBEIIS-METHODEN DER CHKMISCHEN BODENANALYSE.
Die Dauer
der
Menge
sowie die
Destillation.
immer von
"wendeten Flüssigkeit hangt
di>r
zur
Konstruktion
der
621
Di'stilliition
ver-
Apparates ab
des
und muss für jeden Apparat erst bestimmt werden. Nach Beendigung der Operation heben wir die Spitze des Destillationsrohres aus der Siiure. spülen cs mit Wasser ab und titrioven nach erfolgter Abkühlung die Siiure mit lo Norm. Barytlauge. Als Lidikator verwenden wir Lakmoid,* Kongó und Rosolsaure,* Wenn wir mit ^'lo Barytlauge die Menge der Saure bestimmt habén, welehe noch nach Bindung des abdestillierten Ammoniakes übriggebheben ist. diese von der Gesamtmenge, welehe in das '
'^
AuffanggefáB Stickstoö"
gefiillt
Schwefelsaure
Boden enthaltene Menge
Me
t
hod
multiplizieren,
t
so
erlialten wir
der auf die
im
Grammén.
StiekstoÖes in
Humusbes
der
e
dem Faktor
wurde, substrahieren, diese Zahl mit
eingestellten
i
mmung
i
m Boden nach
Gds-
TAVSON. Das Prinzip der Methode zur
Humusbestimmung bcruht
Kohlenstoff der Humussubstanzen
Kohlensíiure überzuführen und diese zu
bestimmen.
Man
Proportion oder
x
:
nimrat dabei
58%
substanzen rund
=
wenn man
lOU
die
betrilgt. :
in
an,
dafi
der
Die Menge des
darauf,
den
Kohlenstoffgehalt
der
Humus-
Humus
man
aus der
(x)
findet
58 (wobei « die gefundene Menge Kohlenstofl's hedeutet,
gefundene Menge Kohlenstoff mit
—pö—
=
1
"724 multipli-
Man kann die Oxydation des Humus auf nassem oder auf trockenem Wege vornehmen. Der erste Weg wurde von Knopp vorgeschlagen. Man nimmt hierzu 5 g lufttrockenen Boden und oxydiert im Kiben mit Hilfe von Chromziert.
sáureanhydrit
oder
Kaliumbichromat
:
gewöhnlich mit einer Misehung
Humus
der Kohlenstoff des
\'on
Schwefelsaure
und
wird in Kohlendioxyd überführt
und dieses dann getrocknet und gewogen. Vor dieser Operation mu6 die in Form von Karbonátén im Boden vorhandene Kohlensaure entfernt werden man übergieBt deshalb die Bodenprobe im Kiben mit Schwefelsaure und verdrángt ;
die entwickelte Kohlensaure durch Einleiten
verbindet
man
den
Kiben
mit den
von kohlensaurefreier Luft, darauf und AbsorptionsgefáBen. dann
Trocken-
giefien, so haltén wir den Kolbcn in der linken Hand geneigt und Lauge an dor Wand desselben niederrinnen, die Lauge bleibt iinter der Schwefelsaure, ein Vcrlust an Ammóniák kann somit uicht entstehen. Nach Zugabe der Natroulauge soU sofrt der Ziukstaub zufresetzt werden und uacluleni dies geschehen, stellen wir erst den Kelben gerade und verbindcn ihu rascb mit dem
sauren Lösuug
lassen die
Destillationsrohre.
Dor káuriichc Lakmoid ist oft uicht reiu, je reiuer, desto löslicher in hclBem ist somit die Lösung eines Lakmoides in heiCem Wasser uicht dunkelblau, so ist das Práparat uicht verwendbar. Die Lösung wird bereitet indem wir 8 g feingeriebenes Lakmoid rait 100 cm^ 20% Alkohol euthalteudem Wasser übergieBen, erwármen und nach Erkalten filtrieren, zuletzt mit demselben Quantum '
Wasser,
Alkohol abs. versetzen. 2 Vs g Kongó wird in
í)0
3 Ví g Kosolsiiure wird Wasser hiuzugefügt.
cnr'
Wasser gelöst und 10
in 50 cm-*
cm'*
Alkohol gelöst und
(96%) hiuzugefügt. der Lösung 50 cm^
-
622 fügt
KONSTANTIN GEDROIZ
man
am Wasserbade. Nach beendeter OxydaApparat (mit Hilfe eiues Aspirators) kohlensaure-
KaCv^O-j zu und erwarmt
tion leitet
man
dureh
deii
freie Luft.
Die Untersuehungen von Wamngton,
Pick und
Loges habén be-
auch
wiesen, daB die nach der Kíioppschen Chromsaure-Methode erhaltenen Eesultate
der KohlenstoíTbestimmungen
Vorschriften von Wolff,
nicht erhalt
so
befriedigend sind. Hált
man immer
\\eniger
man
sich
an die
Kohlenstoff als bei
vergleichenden Kohlenstoffbestimmungen mittelst organ. Elementaranalyse. Defizit
an Kohlenstoff
nicht so gering, daB
ist
man
Das
es vernachlassigen könnte.
Aus den Analysen von Warington und Loges und auch den meinigen gelit hervor, daB sich in vielen Falién bis ein Viertel des im Boden als Humus enthaltenen Kohlenstofifes der Bestimmung entzieht, was seinen Grund darin daB nicht der gesamte Kohlenstoff der organischen Substanzen dureh Chromsáure in Kohlensáure überführt wird. So wurde z. B. gefunden (Loges), daB in dem Osydationsgemisch Oxalsáure unzersetzt bleibt. Da auch die übrigen Versuche, die Humussubstauzen mit andern Oxydationsmitteln zu behandeln, hat.
z.
B. mit
KMnO^
keinen
dung der Methoden der
Erfolg
hatten.
organ. Elementar-Analyse in seiner
AnwenObwohl der Gang der
blieb niehts übrig, als die
Elementar-Analyse.
organ.
Auwendung
auf
Humusbestimmung dadureh
vereinfacht war, daB nur der Kohlenstüfi'bestimmt zu werden brauchte, wich dieser Art der
Bestimmung trotzdem
aus, weil
man
man
zur Ausführung von organ.
Elementar-Analysen besonders konstruierter Ofen bedurfte, die eine besondere Aufstellung erforderten,
viel
Gas konsumierten
etc, so,
daB
viele agrikultur-
chemische Laboratorien ohne Gasinstallation entweder zum LiEBioschen Kohlén ofen zurückgreifen muBten,
oder
es
vorzogen,
trotz ihrer Ungenauigkeit, die
IvNOPPsche Methode beizubehalten.
stofl's
nun
ob sich die Bestimmung des Kohlen-
Es
galt
in
den Böden durch Verbrennung so weit vereinfachen
die
Frage
zu
lösen,
láBt,
daB
sie in
derartigen Laboratorien ebenso bequem, wie die KNOPPSche Methode ausgeführt
werden kann. Viele diesbezügliche Untersuehungen bewiesen, daB stándigen Yerbrennung des
Humus im Boden
es zur
voll-
keiner besonderen Ofen für die
organ. Elementar-Analyse bedarf. sondern dafi zur Erreichung des angestrebten Zieles zweier Berzelids-
Bestimmung
zusammengesetzt.
Man
Gaslampeu bedarf.* Der von mir zur Böden angewendete Apparat ist wie folgt
oder anderer
des Kohlenstoffes in
wáhlt ein sehwer schmelzbares,
rohr von einer derartigen
inneren Weite,
daB
man
ea.
ein
50
cm
langes Glas-
Platiuschiífchen für
5 g Boden in dasselbe leicht einführen kami. Li den vorderen Teil der Eöhre füllt man zwischen zwei Asbestpropfen gekörntes oder schuppiges Kupferoxyd (erhalten durch Ausglühen von
Kupferfolien
an der Luft) auf die Lángé von
10 cm.
Diesen Teil des Eohres umwindet
man von auBen
doppelt
mit
einem
Kupferdrahtnetz, welehes mit Kupferdraht festgehalten wird. Das Eohr wird in
'
weuden.
Bequemer sind
austatt
ileiii
BF.r.ZELius-Euiullirpnuei' Sclmittlircinipr zu ver-
ARBEITS-METHODKN DER CHEMISCHKN BODENANALYSE. liorizontale
dii'
623
Lage gebraeht uml mit dem rückwártigen Ende an ein Stativ daB mau die Beuzelius- oder anderweitigen Gaslampen
di'rart i'estgeklemmt,
daruuter stellen kaan.
zu gebén, wird
das
Um
dem Verbrt'Duungsrohr
vom Drahtnetze umgebene gelegt
uud
mittelst
mit einem
dieser
Durch
Stativ befestigt.
gestutzt.
Der nicht
Das vordere Ende der Eöhre wird H^SO^ gefüllt ist, ver-
der mit konz.
Kaliapparat,
Es
mit zwei Natroukalkröbren.
Kaliapparat (Geissler)
sichere Auflageriuig
Teil des Rohres wird in eine Kupferdrahtnetzrinne
Kork im
GEisSLEKschen
bnnden uud
eiue
vordere Eode mit eiuem Gabelstativ
ein
empfiehlt
zum Sammeln
Kugelglasrohr
vor den
sich
des Wassers
einzu-
Rohres ka,nn das Platinschiífchen eingeführt werden, mit Hülfe eines Stöpsels, durch welchen ein Glasröhrchen gesehoben wird, ist die Eöhre verschlossen. Man schlieBt nur einen Kaliapparat (zur leichtereu Eegulierung des Gasstromes) und darauf mit Natronschalten.
die rückwártige Oifniing des
kalk gefüllte Röhren au,
um
durch dieselben Sauerstoff oder Luft in die Eöhre
treten zu lassen.
Die Analyse selbst wird in folgeuder Weise ausgeführt
:
In
dem
Platin-
—
werden 2 5 g lufttrockenen Bodens abgewogen, je nach der dem Aussehen des Bodens nach zu erwartenden Kohlensauremenge. Das Platinschiffchen
schifl'ehen
wird in die Yerbrennungsrölire bis
zum
Asbestpfropfen vorgeschoben
und nuu mit der Flamme des einen Breuners (oder Lampe) die Kupferoxydschichte zum Glühen gebraeht, iudem zugleich das vordere Ende des Rohres mit dem GEissLER-Apparate in Yerbiudung gebraeht und durch das Eohr (kohlensáurefreie) Luft oder Sauerstoff hindurchgeleitet wird. Nun wágt mau die Absorptions-
lung
etwas
(Natronhalk-)
Röhren,
welche
verbindet
Chlorkalzium enthalten,
im obersten sie
Teile
untereinander
der
Fül-
mit
dem
und schreitet zur Verbrennung der Substanz. Es ist am günstigsten die Verbrennung im Sauerstoffstrome durchzuführen. es genügt aber auch Luft, nur dauert die Analyse danu statt einer-, auderthalb Stunden. Nachdem die Kupferoxydschicht ius Glühen gebraeht wurde, erhitzt mau mit der zweiten Lampe den vorderen Teil des Schiffcheus. Zu Beginn erwarmt man das Schiiícheu schwach diese erste Periode muss um so langer dauern. GEisSLER-Apparat
;
eicht aus dem Boden hauptsáchlich dem Kugelrohr vor dem GeisslerApparat ansammelt. Manchmal sammeln sich Wassertropfen auch hinter dem Schiffchen in dem Verbrennungsrohr. Dieses Wasser ist leicht mit dem Sauerstoffstrome in den vorderen Teil des Rohres zu überführen, wenn man
je
humusreicher der Boden
Wasser, welches sich auch
ist.
Zuerst ent
allmahlich
die betreffende Stelle mit einer
Schlusse dieser ersten Periode
.'.
in
kleinen
Spirituslampe gelinde erwarmt.
erscheinen die
íiüehtigen
Zum
Zersetzuugsprodukte
Humus. Nachdem man 15 bis 20 Minuten schwach erhitzt hat, vergröBert die Flamme, so daB sie nach einer halben Stunde (vom Beginn des Erwarmeus gerechuet) das Verbrennungsrohr völlig umspült. Jetzt bedeckt man das Eohr auch von obeu mit einer Einne aus Kupí'erdrahtnetz und verschiebt des
man
den Brenner, ohne die Flamme zu verkleinern, langsam gegen das rückwártige Ende des Schiffchens in dem MaBe als die Verbrennung des Humus vor sich geht.
Mau kann
das Verbrennen des
Humus
leicht
nach der Veránderung der
KONSTANTIN ftEDROlZ
624
Farbe des Bodens verfolgen. Nacli Beendigung der Analyse uud vollstaiidigem Erkalten der Natronkalkröhren leitet man behufs Uberführung etwaiger Kohlensaure in die Absorptionsröhren und Yerdriiuguug des Sauerstoffs einen Luftstrom durch den Apparat. Das Gelingen der Analyse des langsamen
vorgenommen, wickelten und
Erwíirmens
bleibt uugeachtet der
das langsame
ersten
Periode
Erwármen mit Geduld
Humus langsam entKupferosyds zu oxydieren, so
Zersetzungsprodukte des
so daB sich die Zeit hatten
hauptsachlich von der
liiiugt
Wurde
ab.
sich
mit Hilfe
des
kurzen Schicht Kupferoxyd die Schwefelsaure des Geisslee-
Apparates farblos und das Wasser in der Kugelvorlage enthált keine organischen Yerbindungen. Nach Beendigung einer Analyse braucht man nur die Natronkalkröhren zu wágen und kann sofrt eiue zweite Analyse beginnen.
man
das Platinschiffchen heraus, in dessen luhalt darf
und wagt
es.
Man
erhillt
annáhernd
in der
Man
zicht
keine Kohleteilchen bemerken Differenz zwischen
dem Ge-
wichte vor und nach der Yerbrennung untcr Berüeksichtigung der Hygroskopizitíit
die
dieselbe Zahl, die
als
Glühve;'lust
gefunden wurde. Es werden spater
Yeránderungen, -nelche der Boden beim Ausbreunen der orgau. Substauzeu
nach dieser Methode Die,
-wie
erleidet,
beschrieben,
noch besprocheu werden. uud im Stativ
vorbereitete
befestigte
Glasröhre
kann sehr lange dienen. Wir habén z. B. in einem Eohr über 40 Analysen ausgeführt. Die Schwefelsaure im Geisslbk- Apparat iindere man nach drei, bis vier Analysen. Die Anwendung der Schwefelsaure bezweckt nicht nur das Trocknen des CO^, Sauerstoffs oder der Luft vor ihrem Eintritt in die Natronkalkröhren, sondern auch das Zurückhalten der Stickoxyde, welche sich beim Yerbrennen der stickstoffli altigen Bodcnbestandteile entwickeln. Die Yerweu-
dung der Schwefelsaure wurde von Wabinqton empfohlen. Schwefelsaure, welche bei Humusanalysen verwendet worden war, farbt sich mit Diphenylaminsulphat iutensiv blau. Um zu priifen, ob sie Stickoxyde abgibt, wurde durch einen mit Schwefelsaure gefüllten GEissLEE-Apparat, der bereits vier Analysen gedient hatte und mit einem gewogenen Natronkalkrohr verbunden war, eine Stuude láng kohlensáurefreie Luft durchgeleitct. Es konnte keine Zunahme des Gewichtes der Natronkalkröhre gefunden werden. Daraus folgt, dafi auch die gröBten Stickoxydmengen, welche sich beim Gliihen des Bodens bilden, von der Schwefelsaure vollstandig zurückgehaltcn werden.
Es muB noch erwahnt werden, daB die bei der Yerbrennung erhalteneu Kohlensauremengen nicht ohne weiters als Ilumus gereohnet werden könneu, da ein Teil derselben eventuell auch aus Karbonátén stammen kann, welche in der Glühhitze Kohlensáure abgebeu. Anderseits kann ein Teil der aus den organ. Substanzen entwickelten Kohlensáure im Platinschiffchen als (Alkah) Karbonát zurückbleiben. Es muB alsó in diesen Falién sowohl der Kavbouatgehalt des Bodens als auch der des ausgeglühten Bodenrückstandes (im Platin-
kalkrohrs mit
C,
man
Gewichtszunahme des NatronBodens mit « und jenen des der Kohleusiiuregehalt D. welcher von den organ.
schiffchen) bestimmt werden. Bezeichnet
den Kohlensauregehalt
Glülu'ückstaudes mit
h,
so ist
Bodenbestandteilen herrührt,
D^ C —
die
des
+
b.
ARBEITSMETHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
I)
i
G
e
e s a
m
a u u
t
1
y
d
s e
c
M
i-
u
i
o r a
1
b e
s
t
u d
a
t
ei
I
o
625
d c
B
i-
ö d e d.
(Bauschanalyse.) Zitr üesamtaualyse der Mincralbestaudteile uird der Boden gewölmlich mit Fluorwasserstofl'saure aufgeschlossen, und in dem Falle wenn die Bestimmung der Kieselsaure, und der Schwefelsáure aucli erwünscht ist, wird der
Boden auch noch mit
Mischung von Kálium und Natriumkarbonat
einer
auf-
geschlossen.
Die
A)
A
u
f s
c
h
Yor den AufschlieBungl Staub
werden.
zerrieben
werden
eines iiuBerst
i
e
fi
ung
der
d
in
der
Staub
feiner
je
Bodeus
e s
Boden
mit
F
1
u
s s
a u r
e.
Achatmörser zu feinem
einem
rascher
desto
und
vollstán-
AufschlieBung. Das Zerreiben des Bodens soll so lange fort-
diger erfolgt die gesetzt
1
soll
der
bis
Staub
Mehles
feinen
den Fingern zerrieben das Gefühl Der Boden soll in mehreren kleinen
zwischen
erweckt.
Portionén gemalilen werden.
Zur Analyse wágen wir zwei Portionén zu je 5 gr ab. Die erste Menge zur Bestimmuug der Gesamtphospborsaure. die zweite zur Bestimmung der Summe der Sesquioxyde und der Phosphorsáure, des Mangans, des Kalkes, der Magnesia und des Kalis und Natrous. Zehn Gramm Boden auf einmal zur AufschlieBung zu nehmen ist nicht zweckmaBig, deuu einesteils dauert die AufschlieBung einer so groBen Quantitiit zu lange, zweitens braucht dient
man man
eine
vollstándige
wird
hiemit
viel teure Eeagentien,
AufschlieBung
schwer erreichen. Die AufschlieBung
die
einer
verteuert,
groBen
kanu
endlich
Quantitiit
nur
sehr
wird auf folgeude Weise ausgeführt.
selbst
5 gr des fein zermahlenen Bodens
Arbeit so
wird in einer Platinschale mit we-
'
nig Wasser angefeuchtet und gut durchgemischt, und dann werden 3
—5
kem
konz. Schwefelsaure in kleinen Portionén zugegehen.
Den chen,
der
Inhalt
und unter
die
Platinschale durchmischen
chem. Kapelle
—
Nun wird
gieBen
gesetzt,
mit einem
wir wir
ca.
Platinstíib-
25 kcm von
33%
das Ganzé
nochmals gut vermengt und auf das Wasserbad gesetzt, 5 Stunden láng auf einer Temperatur von ca. 8ü° C gehalten, zeitweise soll die Substanz immer ^\ieder vermengt werden. Zuletzt lassen wir noch eine halbe Stunde das Wasser unter der Schale sieden. FluBsiiure
Wenn so
bei
kann
-
hinzu.
dem Umrühren am. Boden die
setzten Falle
•
Um
sein von
AufschlieBung
muB
die Operation
ist,
entgegenge-
Umreclinuugen zu umgehen, wird es zweckmássig Boden so viel abzuwágen, wie viel genau 5 Gramm
die uiustandliclien
dem
luí'ttrockenen
die Feuchtigkeit des hifttrockeneu
- Flnssiiure
schadlich.
mehr fühlbar
werden, im
noch einmal wiederholt werden.
ausgetrockneteu Boden gleichkommt
«
der Schale kein Korn
beendet angesehen
als
ist
scbr
giftig,
;
d.
h.
^
gr lufttroekeuer Boden, wobei
Bodens in Prozeuteu bedeutet. das Einatmen seiner Dámpfe
ist
áussert
.
KONSTANTIN GfcDROIZ
626
Sind die Minei-albestimdteik'
aufgeschlossen, so folgt die Zerstörung der
und die Vertreibung der überschüssigen FluBwasserstoffsáure. Zu diesem Zwecke erhitzen wir die Sehale über eines Asbestplatte. Anfangs mit kleiner Flamme, luir allmáhlich darf die Flamme vergröfiert organisclien
Stoffe
Sehale wird
Die
werden.
so
lange
erhitzt,
bis allé
organischen
Stoffe ver-
Basen
phosphor-
brannt sind.'
Naeh vollendeter AufschlieBimg, befinden saure imd schwefelsaure Salze in der
sich die
Platinschale
;
als
die Kieselsaure w urde als
Siliciumflnorid wiihrend der Operation verflüchtigt.
Den Eüekstand waschen
cm
\\\r
mit 10"o Salzsiiure in eine Porzellanschale
wo
er bis zur voUstiindigen Lösung gekocht beim Kochen verdunstende Feuchtigkeit wird durch Wasser ersetzt. Gewöhnlich bleibt eine kleine Trübe ungelöst. die von Kieselsaure und Kohle-
(von
^\^rd,
15
ca.
Durchmesser),
die
teilchen herrührt, docb das Gewicht dieses ungelösten Eückstandes darf einige
zur Bestimmung der PhosBestimmung der Basen hingegen in einen Messkolben von 5U0 kcm Inhalt abfiltriert. Das Filter wird getrocknet und gewogen. Wenn der ungelöste Teil mehr als 1 % d. der abgewogenen Bodenprobe ausmacht, so mufi dieser nochmals aufgeschlossen und wie oben weiter behandelt werden, die jetzt erhaltene Lösung zur ersten Lösung zuge-
Milligrammé nicht übersteigeu. Die Lösung wird pborsiiure
fügt
in
einen
Kochbecher,
zur
werden.
1 B e s t i m m u n g der P h o s p h o r s a u r e. Die der Aufschhefiung von 5 gr Boden entspreehende Lösung wird auf dem Wasserbade eingedampft in möglichst wenig Wasser gelöst. mit etwas Salpetersáure angesáuert. und
weiter so behandelt, wie dies bei der salzsauren
(Siehe Seite
Die
2.
a
n
E
i
s
Lösung vorgeschrieben wurde
fi07).
e n,
Bestimmung des Gesamtgehaltes im Boden Alumínium, Kaik und M a g n e s a. Zur Bestimmung i
der angefühi'ten Bestandteile werden von der Lpsung.
schlieBung
von
5
gr
welche
wir
naeh Auf-
Boden gewonnen und auf 500 kcm ergánzt habén
200 cm^ abgemessen (entsprechend 2 g Boden). Vor allém wird die Gesamtmenge der Phosphorsaure mid der Scsquioxyde mittelst essigsaurem Ammon oder Nátron abgesehieden. Das Filtrat wird zur Bestimmung des Mangans weiter verwendet. Naeh Abscheidung des
Mangans
folgt die
Abscheidung des Kalkes mittelst oxalsaurem Ammon, dann
phosphorsaurem Ammon die Magnesia. Den Niederschlag bestehend aus phosphorsauren und basisch essigsauren Eisen- und Aluminiumverbindungen lösen wir in Salzsiiure auf. und erginzen die Lösung auf "200 kcm. Li einer Hálfte wird durch Abscheidung mit Ammóniák die Summe der Bestandteile mittelst
Die Verbrenuuug der organischen Stoffe wirJ iu manchen Fállen zu einer es wáre viel einfacher den Boden vor der Behandhmg mit FluBsaure zu glühen. Leider ist diese Methode uicht ausftihrbar, da beim Glüheu des Bodeus sich Yerlustc an Alkálién uud Phosphorsaure einstellen. 1
schwierigen Aufgabe,
AKBEITS-METHOUEN DER CHEMISCHEN BUDENANALVSE. Fe,0^-\- Al^0.j-r- F\yO^.
in
der
zweiteii
627
nucli volmnctri.sfhciii
Hiilfte
Verfalirpii
mittelst Kuliumperraangsniat das Eist'n.
Die Bestimmuiifi: der Ge s am
t a 1 k a c n. Von dcn oben 500 kcra worden weitcn' 200 keni abgemessen. aufgekocht, vorerst die Schwefelsiiure mittelst Chlorbarium abgesohieden. Zur vollstiindigen Abscheidung lassen -sv-ir die Lösung 24 Stunden auf dem kochenden Wasserbade. Nach Ablaut' dieser Zeit waschen wir die Lösung samt dem Níederschlage in eine Porzellanschale, dampfen sie auf dem Wasserbade ein
3.
1
i
bezeiehneten
und trocknen den Eückstand vollstándig
ein
wie
usw.
auf
Seitc
(113
au-
gegeben wurde.
Die erhaltenen Zablen des
NaJ> und KJ)
Gehaltes multiplizieren wir
mit 50 und. erhalten so den Prozentgehalt des Bodens an Alkálién.
B)
Von
Die AufschlieBung des Bodens mit Alkalikarbonat.
dem feingemahlenen
lufttrockenen Beden wird eine 5 gr getrockBoden entsprechende Menge abgewogen, und mit 15—20 gr eines aus gleichem Teilen bestehenden Gemisches aus geglühten kohlensauren Kálium und Nátrium gut vermengt und in einem Platintiegel erhitzt. Man soll mit kleiner Flamme beginnen und die Hitze allmáblioh steigern. Zur vollstiindigen neten
AufschlieBung wickeln kann,
genügt
wenn
die
ein
Hitze
die
ein
gewöhnlicher
Bunsenbrenner verwendet
Teclubrenner
muB
w ird, so
ent-
der Tiegel
schlieBlieh mit einem !Muffel bedeekt werden.
—
Nach 1 l'a Stunden láng fortgesetztem Schmelzen sung gewöhnlich beendet.
Xaehdem
der Tiegel abgekühlt wurde, iibertragen
ein geraumiges Beeherglas spülen
mit sehr
ist
wir
verdünnter
die Aufschlies-
die
Schmelze in
Salzsaure
die Tiegel
wíinde und den Deckel ab, fügén
noch so viel Wasser hinzu, daB die Gesamtmenge der Flüssigkeit etwa 50 kom betragt und gebén dann unter fortwáhrendem Misében der Flüssigkeit 10% -ige Salzsiiure nach und nach zu. Der Becher wird wáhrend der Auflösung mit einem Uhrglase bedeekt.
Nach
Lösung gieBen wir den
erfolgter
zellanschale (von ea. 16
Inlialt des
cm Durchmesser). Wenn
die
Glases in eine Por-
Schmelze aus dem Tie-
werden kann,' so gebén wir Tiegel und Deckel in das Wasser und dann verdünnte Salzsaure hinzu. Sobald die Schmelze im Tiegel sieh aufgelöst hat, heben wir den Tiegel und dann den Deckel mit einer Zange mit Platinspitzen aus der Lösung, spülen beidé ab und gieBen die Lösung in die Porzellanschale. Behufs Abscheidung der Kieselsáure wird die Lösung auf dem Wasserbade eingedampft und dann am Sandbade bei einer Temperatur von nicht gel nieht herausgelöst
Beeherglas,
unter 130° Salzsaure
fügén
C
eine
Stunde láng getrocknet. Hiernach wird noch
befeuchtet,
eingedampft
und
einmal mit nochmals Va Stunde getrocknet. Da
' Um tlie Schmelze von der Waudung des Tiegels zu trennen, tauchen wir noch heilüen Tiegel einige Male in kaltes Wasser, doch nur so tief, dafi das Wasser in deu Tiegel uicht hineiu gelangeu kann. Bei rascber Abkühluug zioht sicli die Schmelze zusammen und löst sich leicht der Tiegelrand ab.
(lou
628
KONSTANTIN GEDROIZ
nach dem Trocknen das Eisenchlorid sich in Einsenoxyd ver maiidéit, welche Verbindung sieh in yerdünnter Siiure nicht löst, so ist es zweckmassig nach dem letzten Trocknen den Eückstand in der Schale mit Königswasser zu bofeuchten und auf dem Wasserbade wiedei- einzudampien. Nach dieser Bebandlung die
löst sich der
Lösung wird
der Filtration die
Ti-ockenrückstand
filtriert,
die
soll
leicht
(Filterimpier
1 1
in
warmer verdünnter
cm Durchmesser)
Salzsáure,
zur Beschleuuigung
Lösung warm gehalten werden. Das Filter, auf welchem wird geti-ocknet, im Platintiegel veraseht. Der
Kieselsáure zurückbleibt,
Eückstand im Tiegel abgewogen, die Zahl
mit zwanzig multipliziert gibt den
Kieselsáuregehalt des Bodens in Prezenten an.
Wie oben ausgeführt wurde, soll die AufschiieBung mit Kaliumnatrium karbonát sauren Alkálién nur in dem Falle verwendet werden, wenn man die Bestimmimg der Gesamtkieselsaure und Schwefelsaure auszuführen
Wenn man
beal)sich-
Bodens mit kohlensaiu-en Alkálién aufgeschlossen hat, so soll die Gesamtphosphorsíiure auch in der Lösung der Schmelze bestimmt werden der mit FluBsiiure aufgeschlossene Teil wird nur zur Bestimmung der Baseu Eisen, Alumínium. Alkálién verwendet. In der Lösung der Schmelze wird nach Abscheiduug der Kieselsáure die Schwefelsaure. dann die Phosphorsáure abgeschieden bestimmt. tigt.
aber einen Teil des
;
:
IV.
ABTEILUNG.
Der Wasserauszug. Die Bereituug des Wasserauszuges.
1.
Das G e « e h des Bodens, das o und die Dauer d e r E n wi r k u n g. Uuser i
'\'
t
i
Bereitung des Wasserauszuges in neuester
durch die U.
S.
A.
Bureau
1
u
men
des
^^'
a
s s
er s
Laboratórium hált bei der
Zeit jené Vorschriften ein, welche
of Soils festgestellt -mirden.
Auf einen Teil lufttrockeuen Bodeu reehncn wir fünf Teile Wasscr. Der abgewogene Boden wird mit der fünfiacheu Menge destillierten Wassers übergossen, und damit genau drei Minuten láng geschüttelt. Nach dem Schütteln ohne Triibe Zeit zum Absetzen lassen, filtriert. Wenn wir in dem Wasserauszuge
von
der
Lösung
ueben den einfach freien
ein
Kohlensüure
destilliertes
saueren stamt,
Karbonátén auch bestimmen wollen.
Wasser verwenden.
welches
die
so
vorher
Aziditát.
welche
müssen wir zur sorgfáltig
aus-
gekocht wurde.
Die zum Wasserauszuge nötige Bodenmenge voraus zu bestimmen. sehr schwer. Diese
Menge hángt von der Natúr
des
Bodens imd davon
ist
ab,
bestimmen wollen. In Anbetracht dessen, dafi in den nur in sehr geringen Mengen vorhanden sind (in vielen Böden sind z. B. in 100 g. kaum einige Milligrammé Phosphorsíiure, oft uoch viel weniger, die Mengen der gelösten Kieselsáure sind ebenfalls so gering), so müBte man uiu diese gravimetrisch bestimmen zu wieviel Bestandteile wir
meisten Böden wasserlöshche Bestandteile
AEBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
können, eiue so grosse
MeDge
des
Bodens uehmen,
entstehen
von
Analyse
der
bei
groBen
dafi
verursachen
auBerordentliche technische Schwierigkeiten
629
derén Behaudluug
würde.
Mengen immer
so
daC dadiirch áie Eesultate der Analyse unzuverlassig werden
Andererseits viele
Fehler,
mau
(so miiBte
Bestimmung der wasserlöslichen Phosphorsaure, geuaue Eesultate bekommen zu können, wenigstens 10 Kilogramm Boden verwenden. Ebenso wiiren auch zur Bestimmung der Sesquioxyde und der Kieselsáure einige Kilogramm Boden notweudig). Eben deswegen kanu man die voUstándige Analyse der wasserlöslichen Bestandteile vieler Böden z.
bei der
B. iim
—
den
nacli
ausiulu-en.
begnügen
:
üblichen
gravimeti'ischen
oder
volumetrischen
Verfahreu
nicht
Wir müssen uns mit der Bestimmung folgender Bestandteile die Gesamtmenge der ^\ asserlöslichen Stoffe, die Gesamtmenge der
die Alkalinitát und der können wir in jedem Wasserauszuge mit genügender Genauigkeit feststellen. Weiter können wir noeh in vielen Böden den Kaik und die Schwefelsaure bestimmen. In Salzböden kann
der wasserlöslichen Mineralbestandteile,
die
Chlorgehalt des Wasserauszuges.
Daten
man auch
nocli
Diese
Aziditát,
andere wasserlösliclie Salze bestimmen.
Böden ist am bestén von der Annahme auszugehen, daB der Boden relativ wenig wasserlösliche Bestandteile enthált, und es muB daher so viel abgewogen werden, daB in Anbetracht der geringen Mengen der Bei unbekannten
wasserlöslichen Stofle, die Analyse doch ausführbar sei, d. h. daB die abgewogene Menge zur Bestimmung der wasserlöslichen Mineralsubstanzen, der Alkahnitát, der Aziditát
und des Chlors ausreichend sei. Zu diesem Zwecke reichen g. aus. Aus dem Eesultate der Analyse ergibt sich dann
erfahrungsgemaB ÍOO
noch auBer diesen nach den gewöhnlichen Metho-
weiter, welche Bestandteile
den bestimmt werden können.
Die Filtration des Wasserauszuges. trüben Wassers zeigte Schiill,
sich
als das geeignetste.
das
Papier Nr. 602
extra
Zur hart
Filtration
des
Schleieher
und
Sollte die erste Portion trüb durchs Filter laufeu.
müssen wir dasselbe zurüekgieBen und die Filtration durch dasselbe Papier von neuem beginnen. Das zweitemal ist das Filtrat gewöhnlich ganz klar. Zur Filtration von 200 Gramm Boden genügt ein Ti-ichter von 15 cm Diameter und ist durch ein Faltenfilter zu filtrieren. so
2.
Die Analyse des Wasserauszuges.
Bei der Analyse des Wasserauszuges dürfen m
daB zu den meisten Bestimmungen bérelten
sei.
Die Analyse
unbedingt
ein
eines Wasserauszuges,
ir
nicht auBer Acht lassen,
frischer
Wasserauszug zu
welcher lilngere Zeit gestan-
den hat, gibt fehlerhafte Eesultate, denu der Auszug ist ein Lösungsgemisch von solchen Stoffen, welche sich sehr leicht zersetzen und dann in Fáulnis libergehend viele niedrige Lebewesen enthált,
die sich in der
Lösung schnell
vermehren, einige Bestandteile zersetzen und zu ihrem Aufbau verweudeu
(die
Lösung trübt sich, es entsteht bald ein Bodensatz), die Vermehrung dieser kleinen Lebewesen im Auszuge erhöht den Gehalt an organischen Bestandteilen. klare
'
KONTAKTIN GEDROIZ
630
Bei der Bestimmuug der Reaktion
mnng
der Kieselsáure und der Alkalieu
des Auszuges sowie bei der Bestiin-
muB uoch
werden. namlich der lösenden Wirkiing. welche
Umstandes gedaeht Lösung auf die Wiinde
eines
diese
mancheD riillen könneu die gelösteu Mengen die EesulAnalysen veranderu. Aus diesem Grundé muB die Bestimmung dor Reaktion des Bodenauszuges sogleich nach der Herstellung des Bodenanzuges der Gefiisse ausübt, in tate der
vorgeuommen werden.
Die Bestimmung der {iesamtmenge der wasserlöslichen Subs tanzen. (Trockenrückstand.) 250 Kcm werden in einer gewogenen Platinschale auf dem Wasserbade eingedampft. Der trockene Rückstand im Trockenschrank bei 105° C drei Stundeu láng getrockuet und nachher gewogen. 250 Kcm des Wasserauszuges gebén bei den meisten Böden genügend genaue Eesultate. Nur in manchen (seltenen) Fállen z. B. von Schwarzboden
Horizonté müssen wir zur Menge cm^ nehmen. Von den Auszügen solcher Böden hingegen, welche viel kohlensaure und schwefelsaure Alkálién enthalten, wird man weniger als 200 cm^ nehmen. Jedenfalls ist zii verhüten, daB zu groBe Mengen der Lösung zum Eindampfen gelangen, da
(Tschernozjom) bei Untersuchungen
Bestimmung
unteren
der
des Trockenrückstands eine gröBere
hiedurch eiugetrockuet werden, das naehfolgende Glühen des Trockenrückstands
zum Zwecke
Zerstöruug
der
und Entfernuug der organischen
Stoiíe
sehr
erschwert werden kann.
Die Gesamtmenge der wasserlöslichen mineralischen Stoffe. Die eingedampfte und gewogene Trookensubstanz wird in der Platinschale
über freier
Flamme
geglüht,
damit
die
organischen
Stofl'e
yerbrannt werden.
Das Erhitzen miiB sehr
und
in
dem MaBe,
als
vorsichtig begonuen, die
die organischen
erst allmálich
verkohlen, vergrössert werden.
vöUig
geöft'net
Die Bunsenflamme darf auch
jetzt nicht
sich auch einige
verflüchtigen
Alkalisalze
Flamme
Stofi'e
(schwaehe
werden, sonst würden Rotglut).
Sollten
sich
nach dem ersten Glühen noch verkohlte orgauische Resté vorfinden, so muB man zu dem Rückstande heiBes Wasser hiuzufügen, um die Mineralbestandteile, welche die organischen Resté umhüllen, aufzulösen, die Lösung auf dem Wasserbade eindampfen und zum zweitenmale glühen. Kommen im ^Yasserauszuge auch kohlensaure Salze vor, wie immer, wenn kelne sauren Böden zur Analyse genommen werden sind, so müssen wir die Trockensubstanz mit einigen Ti'opfen einer Lösung von kohlensauereiu Ammon versetzen, dann eindampfen und im Trockensehranke bei einer Temperatur von 150° C bis zum stándigen Gewichte ti-oeknen. Ist die Menge
"Wenn ein wiederholtes Glühen auch noch uicht zum Ziele führen würde, Lösung dnrch ein kleines Filter (7 cm dm) trocknon und vcrasehen dasselbe samt dem darauf befindlichen Rückstand in der Platinschale, darauf wird das Filtrat in die Platin-schale zurückgegeben eingedampft, geglülit nnd gcwoscii. *
so lösen wir den geglühten Rückstand in wenig Wasser auf, filtrieren die
:
AKBKITSMETHÜDEN DKR CHEMISCHEN BOUENANALYSE.
Gramm),
des Eückstandes gering (weiiiger als 0'05
d c r
i
Um
allém folgendes vorausschicken
gesehen
\\
organischc
tigte
Böden der tat»
A
z
d
i
u u d
i t ii t
d e
r
A
1
ka
1 i
u
i t
á
t
Unklarheiteu zu vermeiden, müsseu wir vor
Da
als
alkalische
Böden solche Bödeu an-
érden, die Karbonáté (sowie andere alkalische Verbindungen, vergl.
untén), als saure
weiter
:
genügen drei Stimdeu
Ammons.
zur Vertreibung des kolileusauren
D e B e s t i m lu u n g des Wasserauszuges.
so
631
Böden aber
solche, die
und wir bestimmen darin
ersteren Ai-t als oalkalischo
dem
sogar in
oder nicht ganz gesát-
freie
Sauren enthalten, so betrachten wir die Wasserauszüge Palle,
wenn
halbgebuudener Kohlensaure
in
sie,
infolge der Anwesenheit
von
freier
der Lösiing, in Wirklichkeit sauer sind
bestimmen wir nur
Aziditát liingegen
in
denjenigen
aus
die nAlkali-
Böden. wo
sie
oder ;
die
durch
orgauische Sauren bedingt wjrd.
Zur Bestimmung der Alkalitat und Aziditát benützen wir zwei Indikationeu Methylorange ' und Phenolphtalein.- Methylorange fárbt neutrale und er ist gegen schwache alkalische Lösungen gelb. saure Lösuugen aber rot Sauren) unempfindlich organische und fárbt daher saure (Kohlensaure, Sauren Bodenauszüge gelb. Phenophtalein bleibt in neutralen und sauren Flüssigkeiten :
;
wáhrend er sieh in alkalischen rot fárbt, wobei er, im Gegensatz zu schwachen Basen gegenüber unempfindlich. hingegen Sauren gegenüber sehr empfindlieh ist. Daher bleiben solche Bodenauszüge, die freie farblos,
Methylorange,
Kohlensaure
oder
allé
wie
wenu
sie
ebenso,
Karbonáté
als
organische
freie
doppeltkohlensaure
Salze
enthalten.
Sauren eutbalten. in Gegenwart von bei Analyseu unbekannter Böden im
farblos. Das mu6 man Auge behalten. da man sonst einen Boden, der doppeltkohlensaure Salze (und
Phenolphtalein
normálé Karbonáté)
keine
nommenen Standpunkt
enthált.
h.
d.
einen
Boden,
alkalischen
leieht
von dem gegenwártig angefür sauer ansehen kann
einem derartigen Boden mit Phenolphtalein versetzt, so bleibt der Auszug farblos und zu dessen Rotwerden wird ein gewisser Alkalizusatz notwendig sein um solche Fehler zu vermeiden. mu6 der Auszug
Wird
ein Wasserauszug aus
;
durch
Saure
titriert
tretende Aziditát
werden
;
wenn
die mit
durch Kohlensaure
so wird die Flüssigkeit
saure) rot werden,
oder mit
gekocht
entweder mit Phenolphtalein
doppeltkohlensaurer
im ersteren Falle
im zweiten
Falle
Methylorange
als
Indikátor
Phenolphtalein in Erscheinung Salze bedingt war,
dem Entfernen der KohlenTitrieren, bis zum Auftreten
(nach
vnri das
der Eosafárbung, eine gewisse Sáuremenge erfordern
;
wird hingegen die Azi-
Auszuges in Bezúg auf Phenolphtalein durch organische Sauren bedingt, so tritt beim Kochen mit Phenolphtalein keine Fárbung auf, wáhrend beim Titrieren mit Methylorange bis zum Auftreten der Rosafárbimg nur so ditát des
viel
Saure erforderlich
destilUertem Wasser
1 0,05
2
1
sein
wird,
wie
verbraucht wird
(1
bei
—2
diesem Indikátor im Falle von Tropfen eiuer 0.01 norm. Sáure).
gr Methylorange werden in 100 cm^ Wasser gelöst.
gr Phenolphtalein wird in 100 cm^ Oö^o Alkohol gelöst.
632
KONSTANTIN GEDROIZ
Weuu wordeu
uachdem er mit Pheuophtaloin versetzt müssen wir diesen Wasserauszug um Fehlern
alsó ein Wasserauszug. sich uicht rot fárbt,
ist,
auszuweichen, samt Phenophtalein
sieden
lassen
wenn auch nach
;
tigung des vierteu Teiles der Lösimg, noch keine Eotfiirbimg
Bodenauszug nur
wir, daB in diesem
Sauren enthalten
Sieden rot und zeigt
oder
freie,
gebundene organ.
teilweise
entgegengesetzten Falle war die Bodenlösung alka-
Waren hingegen Bikarbonate
lisch.
dem
lm
sind.
Verflüehso wissen
eintrifi't,
in Lösung, so
jetzt alkalische
Auszug nach
sich der
fiirbt
Wenn
Eeaktion.
wir qualitativ bestimmt
habén, ob unsere Lösung eine saure oder alkalisclie Eeaktion hat, können wir
nun zur quantitativen Bestimmung AJ
ug
dieser Eigenschaften schreiten.
Die Bestimmung der A
1
k a
t
1 i
á
Wa
des
t
s s
e ra u s
-
Die alkahsehe Eeaktion kann von einem Gehalt an kohlensauren Alkálién oder alkalisehen Érden, oder von Alkalisalzen der kieselsauren oder organisehen Sauren stammen. Da wir zur Zeit über keine Methode verfúgen mittelst -welcher wir zu bestimmen im standé wareu, mit -welcher der erwahnz
e
s.
Verbindungen
ten
Eeaktion
alkalische
die
Zusammenhange
ira
ist,
können
wir nur die gesamte Alkalinitilt bestimmen. welehe das Eesultat der Gesamt-
wirkung
aller dieser
Verbindungen
ist.
Im
allgemeinen kann
man
jedoch sagen,
den meisten Böden die Gesamtalkalitát durch den Gehalt an Karbonátén bedingt wird. Die Gesamtalkalitát kann man auf zweierlei Art in zwei Gruppén aufteilen. Einerseits jené Basizitát, welche durch normálé kohlendafi in
saure Salze verursacht
Nn^CO^
zu
;
dieser
\YÍrd.
(Durch kohlensaure Alkálién, hauptsáchlich durch
Gruppé muB,
aller
Wahrscheinlichkeit nach, auch jené
Basizitát gezáhlt werden, welche mit der Hydrolyse
von alkalisehen Salzen der und der organisehen Sauren im Zusammenhange ist) und dann jené Basizitát, welche mit den doppeltkohlensauren Salzen in Yerbindung ist, anderseits jené Basizitát. welche mit Alkalikarbonaten in Yerbindung ist (liierher Kieselsáure
gehören augenscheinlich auch die organisch-sauren kieselsauren Salze der Erd-
und jené der gelösteu kohlensauren Erdalkalien. Gesamtalkahnitát können wir am bestén der
alkalien)
Den Grad Zahl
der
zur
verbrauchten
Neutralisation
Kcm
1,
des
von
Wasserauszuges
zum Ausdruck
100 Normalsáure
von
berechnet.
den
Da
doppeltkohlensauren
sich
die
kohlensauren
Salzen
g.
stammt,
Erdalkalien
Menge
Na
verteilen.
dieses
lm Gangé
Bestandteiles
der
Analyse
ist
die
es
berechneten zw eckmáBig,
die
loneu CO^" und jené in
g.
Ionén
überwiegend
kohlensaure Salze im Wasserauszuge voríinden, so kann der
durch
Gramm Boden
bringeu.' Jené Alkalinitát,
welche von den Normalenkarbonaten stammt, wird in welche
100
FICO^' doppelt-
man nach Bestimmung
Ionén mit
als
HCO^' auf di und der
Bestimmung der
Die verbrauchte Sauremeuge im Grammén auszudrücken, ist nicht zwcckcla den verschiedenen Laboratoricu verscliiedeue Sauren zur Aiiweudung gclangen und zur Vergleichung der Analysenresultate erst eine jedesmaligo Umrechnuiig notwendig wáre. '
entsprccliend,
m
ARBEITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
633
normálén kohlensauren Salzen hervorgerufen wird,
Basizitát, welche durch die
zu beginuen.
Die
a)
8a
1
h
z e
P) e s t
i
g
u
V
e r
r
e r
mm
11
n
e
f e
normálé
n g d e r durch n Basizitát, d.
d e r
h.
ko b
Menge
1
e
d
u
s
a u r e
e r
CO^"
Ionén. 25
— 50
Kcm
werden
Wasseiauszuges
des
mit
cin
bis
Phenolphtaleiulösuug versetzt. Fárbt sich der Bodenauszug
rot,
zwei
Tropfen
so ist dies ein
Zeicheu, dafi normálé kohlensaure Palze in Lösung sind. In diesem Falle wird
dem Auszug
Um
100 norm. Schwefel- oder Salzsáure bis zur Entfárbung zugesetzt.'
1
deu Farbenumschlag genauer
groBes Beclierglas, in dasselbe
die.
Menge Wáhrend der
gleiche
Phenolphtalein.-
weiBes Filtrierpapier
Lösung in
so lange
feststellen
in -Kelchem
-nie jenes,
zu können,
nehmen
ohne Zugabe von
Bodenauszuges, jedoch
des
wir ein ebenso
die Titration stattfinden soll, gieBen.
Tritation stellen wir beidé Glaser auf ein Blatt
und lassen nun
in
die durch
Phenolphtalein
gefiirbte
1/100 Normalsaure zufliefien, bis die Farben der Flüssigkeiten
den beiden Glásern einauder gleich
Da wáhrend
sind.*
der Titration die
Farbe der Lösung dann verschwindet, wenn die gesamten normalen kohlensauren Salze in Bikarbonate umgewandelt sind, so erhalten wir, wenn wir die Gesamtmenge der verbrauchten Kcm Saure mit 2 multiplizieren, den Gesamtrote
gehalt an Normalkarbonaten, welche in
dem Bodenauszuge
enthalten sind.
Auf
Gramm Boden umgerechnet und mit dem Faktor 0.0003 multipliziert (einem Kcm 100 norm. Saure entspricht 0.0003 Gramm CO3" Ionén) erhal100
1
gebunden sind, Multiplizieren Kern mit 0,0005305, so erhalten wir Nu^CO^ in 100 Gramm Bodcn (da ein Kcm 1/100
ten wir die Ionén CO^", welche
wir hingegen die Zahl
den Gehalt an
norm.
Siiiire
der
Grammén
an
Alkálién
erhaltenen
0.0005305 Gr. Na^ CO3 entsprechen).
Bleibt der Bodenauszug
nach Zugabe von Phenolphtalein farblos, so daB in dem Auszuge nur Bikarbonate vorhanden sind (oder daB der Bodenauszug eine saure Reaktiou aufweist). Das ist in den weitaus meisten Böden zu beobachten. Eine Ausnahme hievon bilden nur die schwarzen Alkaliböden (z. B. Bodenproben, die dem sáulenförmigen Horizonté des Profiles entstammen), in welchen. sogar nach lángerer Aufbewahrung im Laboratórium in trockenem Zustand merkbare Mengen normaler Karbonáté nachweisbar sind. bedeutet
dies,
In Bezúg auf die hier beschriebene Methode, erachten wir es für wichtig,
Folgendes zu bemerken
Wenn
:
Menge der enthaltenen normalen Karbonatc zu bestimwir zur Bereitung des Bodenauszuges unbedingt ein müssen men habén, so destilliertes Wasser verwenden, welches keine Kohlensaure enthalt Acht lassen, daB Phenophtalein wie durch 2. Diirfen wir nicht auBer die normalen kohlensauren Alkálién, ebenso auch durch Verbindungen der 1.
wir die
:
1
Oder mit 2/100 norm. Saure aber
-
Diese VorsichtsmaíBregel
ist
in
keinem Falle mit einer konzentrierten.
besonders in solchen
der Bodenauszug durch organische Stoffe gefarbt * Eine solcho
Menge von Boden
Füiaiani Küzlöny. XLII.
küt. lOIÍ.
Fállen
am
Platze,
wenn
ist.
eignct sich
am
bestén zu den Berechnungen.
42
KONSTANTIN GEDROIZ
634
Alkálién mit Kieselsáiu'e und Humussauren rot gefárbt wird. Infolgedessen wird
durch die beschriebene Methode
niclit
kohlensauren Salzen der Alkálién,
nur der Gesamtgeluilt von normálon
sondern
aueh
der Gehalt au
kieselsauren
und humussauren Alkálién bestimmt (und zwar nach aller Wahrscheinlichkeit aucb die Gesamtmenge). Wenn wir nun die Summe der verbrauchteu Kern 1
norm.
100
in
Siiure
Form von normalen kohlensauren
druck bringen, so geschieht dies darum
Salzen
zum Aus-
noch keine Methode besitzen, mit Hilfe welcher wir im Standé wáren, beidé Arten von Verbindungen neben einander zu bestimmen. Anderseits weil allé diese Salze in ihren meisten welche
Funktionen,
Boden
auf den
sie
jenen der kohlensauren Alkálién
weil wir
sovvie
auf die Pflanzen ausüben, zu
náher stehen als zu den doppelt kohlendrei Arten von Verbindungen Hydroxyl-
viel
sauren Salzen, da die Lösungen aller
lonen enthalten. h)
Die Bestimmung der gesamten Basizitát.
In
die
frülier
abgemessene
Menge
Bodenauszuges,
zu
welcher
wir
Phcnoi^htalein zugefügt habén, gebén wir (einerlei ob die Flüssigkeit sich rot
und
fárbte
bis zur
Entfárbung
titriert
wurde,
ein-zwei Tropfen Methylorange' und setzen
Sáure wie
mit derselben rosa
zuvor,
bis
oder ob sie farblos blieb) nun
Weise Lösung in
die Titration in derselben
zum Farbenumschlag
der
fórt.
Zur genauen FeststeUung der Endreaktion, ist es notwendig, daB wir aueh diesmal neben dem Glase in welchem die Titration vor sich geht, noch ein zweites gleich groBes Becherglas benützen, in welchem sich eine gleich groBe Menge vom Bodenauszug versetzt mit genau derselben Menge Methylorange befindet. Beidé Glaser werden auf ein Blatt weies Papier gesetzt, um den Farbenumschlag nach Eosa genau feststellen zu können. Bei Beginn der
muB
Farbe der Flüssigkeiten beiden Glasern gleich sein. Wahrend der Flüssigkeiten in den Glüsern fortwahrend verglichen, die Endreaktion ist erreicht, wenn die Farbe der Lösung in dem Titration
die
der Titration wird die Farbe
welchem wir die Saure zuflieBen liessen, einen Stich ins rötliche Nach kurzer Übung kann mau das Auftreten des geringsten Farben-
Glase, zu erhált.
wechsels feststellen.
Die Gesamtmenge der Saure, welche wir bei der Titration mit Phenalph-
und mit Methylorange verbraucht habén, gibt auf 100 Gramm Boden umgerechnet in Kcm ausgedrückt den Grad der Gesamtbasizitat des Bodenauszuges au und wird am bestén durch die Zahl der Kcm der verbrauchten Saure ausgedrückt. Diese Zahl drückt den Gesamtgehalt an wasserlöslichen Salzen von kohlensauren und organischen Verbindungen der Alkálién und alein
alkalischen Érden aus.
Wenn gering
ist
* .Te
(z.
die
nach der beschriebenen Methode festgestellte Gesamtbasizitat Auszügen aus Schwarzorden, Tschernosjom), so daB
B. in den
weniger wir von
der
Indicatorlösung
zu
der
titrircudeu
Flüssigkeit
Farbenumschlag feststellen. Für je 50 cm der oberwahuten Flüssigkeit genügt ein Zusatz von einem Tropfen der Indicatorlösung.
gelien, desto geiianer laBt sich
der
:
ARBEITS-METHODEN DER CHEMISOHEN BODKNANALYSE.
635
GröBe uicht gut ausund doppelt kohlensaure Salze aus einem anderen Grundé unmöglich ist, so ist es am zweckmássigsten die Gesamtalkalinitat in HCO^' Ionén auszudrücken, da in die Zergliederung in die einzelnen
führbar
ist,
oder
wenn
Bestandteile
dieser
eine Verteilung der Basizitiit auf normálé
den meisten dieser Böden die gröBte Menge der Basizitat von doppelt kohlensauren Salzen herstammt. Die Zahl der verbrauchten Kcm 1 100 norm. Sáure werden zu diesem Zwecke mit 0.00061 multipliziert (1 Kcm 1 100 norm. Sáure entsprechen 0-00071 qu HCO^')
Gesamtbasizitat groB, so dient sie zur
Ist die
Berechnung der Elementen. welche in ihrer Summe die Gesamtbasizitat bilden. Bei hoher Alkalioitát des Bodenauszuges können zwei Fálle vorkommen
Erster Fali:
der
Bodenauszug
enthált
normálé
kohlensaure Salze. ten
Kcm
So substrahieren wir von der Summe der verbrauch1/100 norm. Saure, jené Menge, die wir zur Titration mit Phenol-
Gramm Boden dann die Menge der im Bodenauszuge befindlichen Bikarbonate der Alkahen und alkalischen Érden an. Wenn man die erhaltene Zahl mit dem Faktor 01)0061 multipliziert, so erhalteu wir den Perzentgehalt der HCO^' Ionén, welche an Alkálién und alkalischen Érden gebunden sind. (Ein Kcm 1/100 norm. Sixure entspricht 0-00061 Gramm phtalein verbraucht habén. Die Daten werden natürlioh auf 100
umgerechnet, die erhaltene Zahl gibt
HCOg'
Ionén.
Zweiter FaU Der Wasserauszug enthalt keine normalen kolilensauren Salze. In diesem Falle wird die Gesamtbasizitat in 2.
:
HCO^' Ionén ausgedrückt und diese Zahl wird augeben, wie viel Bikarbonate der Alkálién und alkalischen Érden im Wasserauszuge enthalten sind. Wie viele der berechneten HCOg Ionén an Alkálién und wie viele an alkalische Érden gebunden waren, bestimmen.
DieBestimmung
können wir durch folgendes Verfahren
der Basizitat, welche von denkoh-
lensauren Alkálién stam mt. der
basischen
Eeaktion
Bevor wir zur Bestimmung dieses Teiles müssen wir aus dem Wasserauszuge den Nach unseren Erfahrungen ist zu diesem Zwecke
schreiten,
kohlensauren Kaik ausfállen.
das folgende Verfahren das geeignetste.
50
Kcm
Wasserauszuges werden in einer Platinschale zur Trockene ver-
dampft, dann ohne
dafi wir die Schale auskühlen lassen, der Eückstand in wenig heiBem Wasser gelöst. Um die vollstándige Lösung zu beschleunigen, müssen wir das Gemisch mit einem Glasstábchen, dessen Ende mit einer ist, gut umrühren. Der im heiBen kohlensiiurefreien Wasser gelöste Eückstand wird durch ein kleines Filterében 7 cm dm filtriert. Das vollstándige Auswaschen des Eückstandes mit geringen Mengen heiBen Wassers ist nach zehnmaligem Wiederholeu erfolgt. Zuletzt wird das Filter zweimal ausgewaschen. Je weniger Wasser wir in jedem Falle verwenden und je rascher die Lösung erfolgt (rasch filtrierender Trichter und gut anliegendes Filter) desto vollstándiger werden die kohlensauren Alkálién von den kohlen-
Kautschukkapsel versében
sauren alkalischen Érden getrennt.* *
Eino andere
Methodc zur Abscheidung
cler
kohlensauren Erdalkalien 42*
—
KONSTANTIN OEDROIZ
636
Waren in dem Wasserauszuge viel kohlensaure alkalische Érden vorhaden, was aus dem Rückstande auf dem Filter gut zu ersehen ist, so müssen wir dieses trocknen und separat wagen.
In
dem
Filtrate befiuden sich die Bikarbonate
Zu
der Alkálién.
Bestimmung werden
ihrer
wie öben besehrieben wird es notwendig
titriert.
sein,
Um
sie
und normalen Karbonáté
mit Methylorange
Endreaktion genau
die
als
feststellen
Indikátor
zu können,
auch hier eine Vergleiehsflüssigkeit zu verwenden und
Farbennuance der Vergleiehsflüssigkeit jener der zu titrirenden Lösung gleiche,' zu dieser auch eine gleiche Menge von Methylorange hinzuzufügen^ Wenn wir die Zahl der bei der Titration des Auszuges (Indikátor Methylorange) verbrauchten Kcm Siiure auf 100 Gr. Boden umrechnen und mit dem Faktor Ü'00061 multiplizieren, so erhalten wir den Teil der im Boden enthaltenen IICO^' Ionén in Prezenten, welcher nur an Erdmetalle gebundeu war, und Tor dem Eindampfen des Wasserauszuges in diesem als normálé und saure daínlt die
Karbonáté enthalten war. Wenn wir von der gesamten
welche die Menge der
Alkalinitíit.
HCO^
—
an die Erdmetalle und an die Alkálién gebunden waren, das heiBt jenen Teil, der nur von den Alkálién den oben bezeichneten Teil
Ionén angibt,
die
—
—
substrahieren, so erhalten wir als Eest die Menge der HCO^' gebunden war Ionén die nur an Erdmetalle gebunden war. Nachdem in diesem Falle der gröBte Teil der HCO^' Ionén im Boden an Kalzium gebunden ist, so können
wir ohne einen groBen Fehler zu begehen, die festgesetzte Menge der an Erdmetalle gebundenen HCO^' Ionén als kohlensauren Kaik berechntn. Wir erhalten auf diese Weise den Gehalt
Prezenten,
wenn
wir
des
Menge der
die
Wasserauszuges an
HCO^
Ionén
C(t
(HCO^)^
dem Faktor
mit
in
1'33.
multiplizieren.
Um
welcher Teil der Gesamtmenge der im
können,
zu
jetzt erfahren
Erdmetalle und Alkálién, zukommt, müssen wir aus der Gesamtmenge der HCO^'' Ionén, die an beidé Arten von Basen gebunden waren, jené Menge dieser Ionén sub.strahieren, welche ausschlieBlich durch die Erdmetalle gebunden waren^ Die erhaltene Zahl gibt den Teil der HCO^' Ionén an, welche mit Alkahen
Wasserauszuge den Alkálién
enthaltenen
doppelt
kohlensauren
alléin
Salze bildeten.
Nachdem
aber
im Wasserauszuge das Natriumsalz
Alkalikarbonate bei weitem überwiegt, so können
die übrigen
wir auch deu Prozentgehalt
namlich die Eindampfung des Auszuges auf cin kleines Volumen, gibt keiiie befriedigenden Resultate, da in dem eingedichteten Rückstande sich Lmmer noch Mengen von kohlensaurem Kaik nachweisen lassen, durch Eindampfung auf geringes Volu-
men
wird nicht der gesamte Kalkgehalt abgeschieden. * Zu diesem Zwecke verfahren wir auf folgende Weise Wir dam])fen zwei gleiehe Mengen von Bodenauszügen ein, lösen diese in einer gleichen Menge von warmcm Wasser auf, stellen sie in gleich groBe Glaser und nachdem beidc Fhissigkeitsmengcn mit demselben Quantum von Methylorange versetzt wurdcu, titriereu :
wir die eine Flüssigkeit und verwenden titrierten Flüssigkeit
genau
feststellen zu
die
andre
können.
vun
den Farbenumschlag der
:
ARBBITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENAMALYSE.
an
637
in Form von N(t HCO^ zum Ausdruck bringen. Zu Zwecke multiplizieren wir den Rest der HCO^ Ionén mit dem Faktor
Alkalibi karbonátén
(liosem
HCO^
Ionén 1-38 Gr. Na HCO^ entsprechen. daB der Wasserauszug kcine normálé kohlensaure Salze enthalt, gibt die bei der Titration des eingedampften 5U Kom Wasserauszuges, mit Methylorange als Indikátor, verbrauchte Siiuremenge den Gehalt an Alkali(dk
1-38.
1
Gr.
dem
In
Falle,
karbonaten an.
Wenn
wir
weiter
und mit dem Faktor 0-00061
HCO^
jener
welcbe
Ionén,
diese
100 Gr. Boden umrechnen
Zahl auf
multiplizieren, so erhalten wir
an
0.000841 multipliziert direkt die
gebunden waren, Menge von Na HCO^ (1
den Prozentgehalt mit
dem Faktor
Kom
1/100 norm.
Alkálién
Saure entspricht 0-00061 Gr. HCO^' oder 0-000841 Gr. N
Folger ungen. Naeli den bescbriebenen Methoden und Berechnungen können wir im Wasserauszuge folgende Bestandteile bestimmen Alkalikarbonate. 2. Saure Alkalikarbonate. 3. Bikarbonate 1. Normálé :
der Erdalkalien oder alkalischen Érden.
Wenn im
Wasserauszuge die normalen Karbonáté iibern
der Tabelle auBer den oben angeführten GröBen nocb werden, námlich das
Resultat
Eindampfen mit Methylorange Siiuremenge
soll
entweder
in
der
des
Titration
Wasserauszuges
als Indikátor (siehe Seite 631).
Form HCO^,
iegen, so soll in
eine vierte verzeichnet
oder als
dem
nach
Die verbrauchte
Na HCO^
als Basizitiit
des Alkalikarbonatgehaltes entsprechend verzeichnet werden.
GröBe ist aus dem Grundé notwendig, weil der an Bikarbonaten den Erdalkalien und das Verhiiltnis zwischen den normalen und sauren kohlensauren Salzen der Alkalitu áuBerst sch-nankend ist. Es ist einerseits von der Zeit der Probcnahme, (Jahreszeit) von der Art der Aufbewahrung der Probe, endlich von der Dau.r der Analyse us.v. abhiingig. Der Gehalt des Wasserauszuges an einfach kohlensauren Alkálién ist liingegen eine viel konstautere GröBe, und hat fiir die Charakteristik der Böden eine viel gröBere Bedeutung als die Angabe der Menge der V asserlöslichen Bikarbonate. Wenn im Boden sich keine normálé Karbonáté vorfinden, so gibt die festgestellte Menge des N(( HCO^ auoh gleichzeitig die Die
Angabe
dieser
Gehalt des Wasserauszuges
Menge
des normalen Alkalisalzes an.
Allgemeine Bemerkungen. Mengen von kohlensauren Alkálién
Viele Wasserauszuge,
enthalten,
sind
sehr
dunkel
die
gröBere
gefiirbt,
so
weder mit Methylorange, noch mit Phenalphtalein als Indikátor titriert werden können. In solehen Fallen sollen die Auszüge mit kohlensáurefreiem Wasser so weit verdünnt werden, bis sie genügend durchsichtig sind um direkt titriert werden zu können.
daB
sie direkt
Beispiele zur Bestimmung und Berechnung derBasizitát. aj I.
norm.
Der Auszug enthalt normálé kohlensaure Salze: Zur Titration
Siiure verbraucht
von 50 Kc-m des Wasserauszuges
\\urden
von
1
100
;
038
KONSTANTIN GEDROIZ
Mit Phenalphtalein
als Indikátor 2 Kcm. Auf 100 Gr. Boden umgeKcm. 20x2x0-00030 = 0-0120% CO3" Ionén an Alkálién gebunden; oder 20x2x0-00053 = 0-0212% N(t^ CO3. 2. Dasselbe Volumen des Wasserauszuges weiter titriert mit Methylorange als Ind. 8 Kcm, auf 100 Gr. Boden umgerechnet = 80 Kcm hieraus 1.
= 20
rechnet
—
a)
Gesamte
:
Alkalinitiit
80+20 Kcm
= 100 Kcm
1
100 norm. SiUire oder
100x0-00061=0-0610% HCO^'
—
Kcm
h) 100
Kcm
40
= 60
Kcm
an Bikarbonate der Erdmetallen und
Alkálién gebunden.
n. 50 Kcm desselben Wasserauszuges zur Trockene eingedampft, der Trockenriickstand in heiBem Wasser gelöst, mit 1,100 norm. Sáure titriert mit Methylorange
als
wurden 7-5 Kcm Saure verbraucht auf 75 Kcm. Daraus kann berechnet werden 0-0457% an Alkalikarbonaten gebunden (Bikarbonate
Indikátor.
100 Gr. Boden umgerechnet 1.
=
75x0-00061
Es
;
=
:
als HCO^' berechnet. Oder 0-0630% als Nu HC(\. 0-0610% HCO^' (Gesamtalkalinitát) 0-0457% HC(\' (Alkalinitat der 0-0153% HCO^' an Erdmetalle gebunden, oder Alkálién) 0-0203% Ca {HCO^\. 0-0153x1.33 8. 0-0366% HCO^' (Alkalinitat der Erdmetalle und Alkalicn). 0-0153% ífCOg' (Alkalinitat der Erdmetalle) 0-0213% //CO3' an Alkálién gebunden, 0-0294% Na HCO^. oder 0-0213x1-38
wie auch an normálé Salze), 2.
=
=
=
=
In
dem
brauchten
Falle,
Kcm
daB
Sáure
nur durch die Zahl der verund nicht auf die aquivalenten Mengen kann man die z^^ei letzten Berechnungen auch auf
die
//CO3' umgerechnet wird, folgende Weise ausführen
Kcm
Gesamtalkalinitát
angegeben,
:
— 40 Kcm = 35 Kcm,
=
35x0-00061 0-0213% HCO^' Ionén 0-0294% Na HCO^. an Alkálién gebunden oder 35x0-00084 3.0-0360 —0-0213 0-0153% HCO^'louen an Erdmetalle gebunden oder 0-0203% Ca (HCO^)^. O-0153xl-33 2.
75
=
=
=
So sind nun im Wasserauszuge von 100 Gr. Boden enthalten
:
0-0120% CO^" Ionén an Alkálién gebunden. oder 0-0212% Na, CO^ « « 0-0213% HCO^' « « « 0-0294% NaJlCO^ 0-0153% HCO3' « Erdmetalle « 0-0203% Ca (HCOs)^ « « und endlieh
die
Alkalinitat
Wasserauszuges den
des
Alkalikarbonaten
ent-
Na HCO^. Der Wasserauszug enthált keine normálé Karbonáté.
sprechend: 0-0457% oder 0-0630%
I.
Bei der Titration von 50
Kcm
des Wasserauszuges (Indikátor Methyl-
wurden verbraucht 40 Kcm 1/100 norm. Sáure, hieraus: Gesamtbasizitát: 40 Kcm 1,100 norm. Sáure d. h. 40x0.00061 0.0244% HCO^'. n. Bei der Titration von 50 Kcm Wasserauszug, nach dessen Eindampfen, wurden verbraucht 1 Kcm 1 100 norm. Sáure H„ SOg, auf 100 Gr. Boden entfallen 10 Kcm. 1. 10x0-00061=0-0061 %/ÍC03' gebunden an Alkálién, oder 10x0-00084= 0-0084 Na HCO^. orange),
=
639
ABBEITSMETHODEN DBR CHBMISCHEN BODENANA1.YSE.
— 0.0061 =0-0 183%
IlCO^ gebundeii iin Erdmetalle, odei0.0183x1-33= 0.0243 °b Qt {HCOg}^. Aus diesen Berechnungen folgt, daB im 0-0244
2.
Wasserauszuge enthalten sind: oder 0-0084% Na HCO^ 0-0061% 7/CO3' Ionén gebunden an Alkálién 0-0243% Ca [IICO^.,. « « « Erdmetalle 0-0183% //CO3' »
Die Bestimmung der Aziditát des Wasserauszuges.
h)
Die saure Eeaktion des Wasserauszuges kann \on zwei Arten von Verbindungen stammen. 1. Von freier Kohlcnsiinre, 2. von freien oder nicht vollstündig gebundenen organischen Sauren. Zu einer genauen Bestimmung der sauren Eeaktion steht uns kein Verfahren zur Verfügung. Der Grund liegt darin, daB die Aziditát in den meisten Böden eine so geringe ist, daö zur Bestimmung derselben sogar Pbenolphtalein' nicht genügend empfindlich ist. um damit die Schwankungen d(-r sauren Eeaktion des Bodens feststellen zu
können
z.
B. welche an den Pflanzen, velche auf diesem
Eeaktion klar
zum Yorschein kommt. Doch
ein annáherndes
Bild
der
sauren
Boden gedeihen,
die saure
dieser Indikátor gibt uns
Eeaktion
eines
Bodens.
dennoch
Mit seiner Hilfe
können «ir bestimmen 1. die Gesamtaziditiit des Auszuges. welche vom Gehalt an freier Kohlensáure und freier oder halbgebundener organischer Saure herstammt 2. jené Aziditát, welche der halbgebundenen oder freien organischen Síiure entspricht 3. aus der Differenz der beiden ersten Bestimmungen erhalten wir die Menge der Aziditát. welche von der freien Kohlensáure alléin herstammt. Es versteht sich von selbst, daB wir bei der ersten und dritten Bestimmung nur ein solches Wasser verwenden können, welches gar keine freie Kohlensáure entliált. Auch müssen -wir zur Bestimmung der Aziditát jedesmal einen frischen Bodenauszug bérelten. :
;
;
Zi_) Die Bestimmung der gesamten Aziditát im Wasserauszuge. 50 — 100 Kcm Wasserauszug werden in einem Becherglase
mit
und mit 1/100 norm. Baryt«enn die Flüssigkeit sich dauernd Die verbrauchten Kcm Lauge, werden auf 100 Gramm Boden um-
einem
lösung
Tropfen Pbenolphtalein
titriert.
rot fárbt.
Die Titration
versetzt,
beendet,
ist
2. DieBestimmung der Aziditát des Bodens welche von demGe halté an freier oder halbgebundener organischer Saure herstammt. 50 — 100 Kcm Wasserauszug werden aufgekocht um die freie Kohlensáure zu verjagen. Das Koehen wird solange fort-
gerechnet.
gesetzt, bis '3 der
mit einem Tropfen
1
ist. Hiernach A\ird der Auszug und noch heiB mit 1/100 norm.
gesamten Menge verdunstet Pbenolphtalein versetzt
Die Indikátorén
der
eignen sich iu keiner Weise
ersten
zur
Gruppé ínach der Klassifikation von Glaser)
qualitativen
Bestimmung der
Aziditát.
Lakmoid
wáre noch geeignet, doch in vielen Fállen ist dieser Indikátor auch noch nicht genügend empfindlich. Was nun Methylorange anbelangt, so waren wir nur in einem tinzigen Falle im Standé, mit Hilfe dieses Indikators eine saure Eeaktion des Bodcnauszuges festzustellen und zwar in einem Podsolboden, welchcr lángere Zeit iu nassem Zustande aufbewahrt wurde.
640
KONSTANTIN OEDROIZ
titriert. Die Titration ist beendet. \íenn die Eotfárbung andauert. Die erhaltene Zahl der verbrauchten Kern wird auf 100 Gr. Boden umgereehnet und die Aziditát in Kern der verbrauchten Sáure ausgedrückt. 3. D e
Barytlösung
i
Aziditát, welche durch den Gehalt an freier Kohlensáure verursacht w i r d, erhalten wir, wenn wir die Zahl der Kern der z«eiten Analyse von jener der ersten abziehen. Das Eesultat multiplizieren wir mit dem Faktor 0'00022 (1 Kcm 1 100 norm. Baryumhydratlösung entspricht 0-00022 Gramm CO^), so erhalten wir die Gesamtmenge Kohlensáure. welche
im Bodenauszuge
enthalten war.
Die Bestimmung des Chlorgehaltes.
—
25 50 Kcm Wasserwerden in ein Becherglas, oder in eine Porzellanschale gegossen, ist der Wasserauszug sauer. oder alkalisch, so mu6 er erst neutralisiert werden. 2 3 Tropfen neutrales chromsaures Káli zugesetzt (konzentrierte auszug
—
AjCOg) und titrieren mit 1 100 norm. Silbernitratlösung AgNO^ zur Eotfárbung der Lösung. Zur genauen Bestimmung der Eudreaktiou
Lösung bis
empfiehlt
es
sich in ein anderes
gleich groBes
Glas
ebensoviel
Tom Boden-
Menge chromsaurer Kalilösung zu versetzen und den Farbenumschlag der titrierten Lösung durch den Yergleich der beiden Flüssigkeiten festzustellen. Ist im Wasserauszuge eine gröBere Menge Chlor enthalten. so, dass das sich ausscheidende Chlorsilber auszuge
zu
dieselbe
füllen,
mit gleicher
den Vergleich der Farben erschweren würde.
Menge Lösung und setzen nun
lösung eine ebenso groBe die erste
Kcm
so lassen vsir in die Vergleichs-
(1,100 norm.) zufliefien, wie in
Silbernitrat die
Titration
der
ersten
Lösung
fórt.
I)ie
norm. Silbernitrat werden auf 100 Gr. Boden tttagerechnet, mit dem Faktor 0'0003545 multipliziert. die resultierende Zahl gibt (1 Kcm 1/100 norm. Sibernitrat entsprechen 0'0O03545 Gr. Chlor) den Chlorgehalt des Wasserauszuges an. Enthalt hingegen der Bodenauszug sehr geringe Mengen von Chlor und wird die Bestimmung des Chlorgehaltes dennoch gewünscht, so nehmen wir eine entsprechend gröBere Menge von dem
verbrauchten
1
100
Wasserauszuge. und dampfen diese auf destillierten
Wasser,
"welches
zur
ein
Volum von 50 Kcm
Bereitung
des Wasserauszuges
ein.
Da im
verivendet
Mengen Chlor enthalten
sind, (wenn das Laboratórium würde man bei der Titration des Chlorgehaltes mehr Silbernitratlösung verwenden müssen, als dem eigentlichen Gehalte des Wasserauszuges entspricht. In solchem Falle ist es notwendig in 50 cm^ des verwendeten destillierten Wassers erst (eventuell ebenfalls einzudampfen) den Chlorgehalt zu bestimmen und die Menge des dabei verbrauchten Kcm Silbernitrats von der Gesamtmenge der bei der Titration des Wasserauszuges verbrauchten
wird, auch geringe
schwer zu lüften
ist)
so
abzuziehen.
Die Bestimmung des Kalks, der Schwefelsáure und der Alkálién. AuBer den oben besprochenen Bestimmungen können in dem wásserigen Auszuge einiger Bodenarten mit ziemlicher Genauigkeit nach den bekaunten gravimetrischen und volumetrischen Methoden der Kaik. die Schwefelsáure und die Alkálién bestimmt werden. Habén wir es mit einem solchen Boden zu tun, in dessen Wasserauszug allé diese drei Bestandteile bestimmt
werden können,
ARBEITSMETHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE. (z.
Blackalkaliboden)
B.
können wir
so
clieselbun
und
ein
in
641
demselben
Auszuge bestimmen. Zu diesem Zwecke werden 500— lOOÜ Kcm Wasserauszug (100 200 Gr. Boden entsprechend) in einer Porzellanschale zur Trockene verdampft, die organischen Substanzen mit Köuigswasser zerstört. die SulpetiTsáure mit Salzsáure auf dem Wasserbade vertrieben, der Trockenrückstand
—
auf einem Sandbade
Form
gelöst (die
Lösuug eventuell filtriert. Die Menge der
überführt
hat.
gewöhulieh so gering, da6 In der abfiltrierten
die Schwefelsaure
so
Kieselsáure
die
in
die
Eückstand hicruach in verdüuuter Salzsáure durcb Erwármen beschleunigt) und durch ein
der
;
Kieselsáure, die auf
kleines Filter ist
und
ausgetrocknet
vollends
unlösliche
Bestimmung
gTavimotr.
die
dem
und endlich
bestimmen.
Alkálién
die
In
dem geglühten
ratsam die Schwefelsiiure,
es nicht
ist
erfolgen
den Kaik,
Lösung künnon wir der Eeihe nach
Trockenrückstande des Wasserauszuges
Filter bleibt,
nicht zu
sowie die Alkálién zu bestimmen, da beim Eindampfen und
dem
nacherfolgen-
Glühen ein Yerlust an diesen Salzen entstehen könnte. In dieser Trockensubstanz können wir höchstens den Kaik bestimmen, wenn von diesem B estandteile eine genügende Menge vorhanden ist. Die Bestimmung des Kalkes. Das Filtrat welches wir nach Trennung der Kieselsáure erhalten habén, neutralisieren wir mit Ammóniák, sáuern dasselbe mit einigen Tropfen Essigsaure an, kochen es auf und sebeiden den Kaik in der kochenden Lösung mit oxalsaurem Ammon ab. Nach vierstündigem Stehenlassen auf einem warmen Orte filtrieren wir die klare Lösung von dem Niederschlage ab. Der Niederschlag wird erst mit heiBem Wasser, den
in wenig oxalsaures
Ammon
waschen, ist,
um
gelöst
Kochbecher gewaschen, die dünnter Schwefelsaure
lange
gewaschen,
bis die Chlor-
zweimal mit heiBem Wasser ausgewelche aus dem Waschwasser zurückgeblieben
Oxalsáure,
die
auszulaugen. Der noch
so
ist,
Dann wird
reaktion verschwindet.
nasse
am
er
Niederschlag wird
und auch
gelöst,
mit
Wasser
anhaftenden Körnchen in
Filter
in
einem
heifier
ver-
Hiernach wird
in das Glas gewaschen.
Waschwasser im Glase mit fünf Tropfen konzentrierter Schwefelsaure noch verdünnt, damit das Volumen der Lösung, ca. 200 Kcm erreiche, dann auf 60° erwármt, und mit 2 100 norm. Kaliumpermanganatlösung titriert. Die bleibende rote Farbung der Lösung deutet das Ende der EeaJition an. Ein Kcm ^ so norm. Kaliumpermanganat entspricht 0-00056 das
versetzt, eventuell
Gramm C(i(\ Die Bestimmung der Schwefelsaure.
Die von dem oxal-
sauren Kaik abfiltrierte Flüssigkeit wird mit Salzsáure angesáuert, aufgekocht
und
die Schwefelsaure
in
der
heiBen
Lösung mit
lO'yo-iger Bariumchlorid-
lösung abgeschieden. Der Niederschlag wird weiter so behandelt, wie dies bei der salzsauren Lösung beschrieben
Die
Bestimmung
Baryumniederschlag
von ca 12 cm zugegossen,
eingedampft, zu
und
reagiert usw..
abfiltrierte
in
so Yiel
ist.
der
Die
daB
Weise, wie
die
wir
vom
schwefelsauren
einer kleinen Porzellanschale
in
dem Trockenrückstand
Kalkmilch,
dersélben
Alkálién.
Lösung wird
ca 100
Kcm
Lösung nachweisbar es
bei
dem
Wasser alkalisch
salzsauren Auszug
KONSTANTIN GEDROIZ
642
teschrieben habén.
Da
Auszuges nicht groB
jedoch der Niederschlag bei Behandlung des wásserigen
ist,
kann
einem sehr kleiuen
dieselbe auf
dem Waschwasser zusammen
melt werden. Das Filtrat samt
Filter
ca 3UU
gesam-
cm^ wird
in einem Glase aufgefangen und weiter so behandelt, wie es beim salzsauren Auszug vorgeschrieben wurde. Da in dem Wasserauszuge die Menge des Nátriuma gewöhnlich jené des Kaliums weit übcrwiegt, so wird dies erhaltene Gewicht von Platinchlorid mit dem Faktor i'ünf und nicht mit vier multipliziert.
V.
ABTEILUNG.
Kolonietrische Metlíoden. Die kolometrischen Methoden siud vorzugsweise zur Untersuchung der Wasserauszuge geeignet. Wie wir schon früher erwáhnt habén, lassen sich einige wasserlösliche Bestandteile des Bodens mittelst der gewöhnlichen gravimetrischen,
oder
volumetrischen
Verfahren nicht bestimmen. Hingegen siud
mit den kolorimetrischen Bestimmungsmethoden genau zu ermitteln. Dieses Verfahren láBt sich raseh ausführen und in Bezúg auf Genauigkeit, sobald von der Bestimmung sehr kleiner Mengen die Eede ist, übertrifft es die anderen Verfahren. Die erste Bedinguug ist, daB die zu den kolorimetrischen Verfahren verwendete Lösung vollkommen klar und farblos sei. Da die Wasserauszuge in Folge ihres Gehaltes an wir imstande die
meisten derselben
orgauischen Stoffen fást immer gefárbt sind, miissen
sie erst entfárbt
werden.
Zur Entfárbung des Wasserauszuges
verwenden wir Kohlé. Das beste Verfahren ist jenes, welche das U. S. A. Buxeau of Soils ausgearbeitet hat. Auf je 500 Gramm Wasserauszug genügen 3 5 Gramm Kohlé.* Der mit Kohlé versetzte Auszug wird öfters geschüttelt, nach 20 Minuten hat die Kohlé den gesamten Farbstoff gebunden. Hiernach wird die Lösung
—
filtriert
und mit destiUiertem Wasser im Kolorimeter
muB
verglichen.
Wáre
sie
Entfárbung mit Kohlé wiederholt werden.wir allé jené Methoden an, welche 0. Schreiner Im Folgenden führen und G. Failyer zur Bestimmung der wasserlöslichen Stoö'e in ihrem Werke
nicht ganz farblos, so
die
anempfohlen haben.^ 1
Eine schwarze Kohlé wird auf folgende Weise bereltet
:
Bei
der
nuug von Nafta oder Leuchtgas mit leuchtender Flarame sammelt Obertiache einer Porzellauschale abgokratzt,
mit
heiem,
oder
destillierten
eiiies
Glases
RuB
sich
Verbrenauf der
an. Die Russchichte wird
Wasser ausgewaschen, auf ein Filterpapier immer noch eine gewisse Mengo feuchtem Zustande besitzt sie eine genügende
aufgefangen und nur soweit getrocknet, dai3 darin
von Feuchtigkeit bleibt. Denn nur in entfárbende Wirkung. 2 Durcli die Entfárbung mittelst Kohlé, entsteht unbedingt ein Fehler, da die Kohlé, indem sie der Lösung die farbenden organischen Stoffe cntzieht, auch jeno Mineralsalze mitreist, welche an die organischen Stofíe durch Absorption gebunden waren. * O. Schreiner, G. Failyer Colorimetrie,
used
in
soil
Nr. 31. 1906.
Investigations.
U. S. A.
Deparl.
Turbidity and Titrations Methodes, of
Agric.
Bureau of
Soils.
Bull.
ARBEITS-METHODEN DBR CHEUISOHEN BODENANALYSE.
Ammóniák
Die Bestimmung des
auf die Eeaktion der Nesslerschen Lösung des Reagens befreit das
Ammóniák
Wasserauszug mit diesem Eeagens
:
643
Die Methode grundét
s.
sicli
Die alkalische Quecksilberjodlösiing
Weun
Verbindungen.
aus seinen versetzen,
wir
den
entsteht in konzentrierten
so
Lösungen ein Niederschlag, in verdünnten Lösungen bleibt hingegen der ausgeschiedene Niederschlag in Dispersion, wodurch die Lösung sicli gelb fárbt. zu der Menge des
Die Intensitát der Fárbung steht in genauem Verháltnisse
Ammoniaks.
Reageutien.
Destilliertes
Wasser, welches
Ammóniák
kein
enthalt.
Wasser wird mit Schwefelsaure angesáuert und noclimals destilliert. Die Schwefelsáure kaun auch umgaugen werden, dann darf aber das abdestillierte Wasser erst aufgefangen und verwendet werden, wenn 100 Kcm mit Nessler-Eeagens keine Fárbung mehr gebén. Von dem Quantum des zur Destillation verwendcten Wassers darf nur Vr. Teil verwendet werden. Der Rest wird weggegossen. Noeh raseher ist folgendes Verfahren Das destiUierte Wasser wird mit Soda alkaliseh gemacht, Vi Teil desselben verdampft, Gewöhnliches
destilliertes
:
wenn
der Rest kann,
Ammonik mehr
er kein
enthalt,
kolorimetrischen
zu
Verfahren verwendet werden.
Soda
:2.
Ness 100
cm-''
Von
der
1
e
1
ö
un
s
r-R
e
g.
Eine aufgekochte konzentrierte Lösung.
ag e n
s.
Es werden
Wasser, anderseits 17
Gramm
Quecksilberchloridlösung
einerseits
Gramm
35
wird
so viel zu der
Jodkalium in
cm^
gelöst.
Jodkalilösung
gegos-
Quecksilberchlorid
in 300
von rtem Quecksilberjodid sich niclit Diese Mischung wird mit 20%-iger Nati-onlösung auf ein Liter
sen, bis der entstehende Niederschlag
mehr
auflöst.
und wieder
erganzt,
abscheidende
rote
soviel
Quecksilberchlorid
Niederschlag
mehr
nicht
zugegeben,
auflöst.
Die
bis
sich der sich
Lösung
klárt sich
langsam vollstándig. Sie muB in einer gut verschlossenen Flasche aulbewahrt werden. Die Farbe des Reagens hat einen Stich ins gelbliche. Ware sie ganz farblos, so muB noch Quecksilberchlorid zugegossen werden. Es ist notwendig, sich von der Empfindlichkeit des Reagens zeitweise mit sehr verdünnter Chlor-
ammonlösung zu überzeugen. 4.
Chlorammonvergleichslösung.
Chlorammon
wird
in
1
Liter'
Wasser
gelöst.
0"7405
Wenn
Gramm
reines
wir von dieser Lösung
10 Kcm auf 500 verdünnen, so erhalten wir eine Lösung, in welchen jeder Kcm 0-005 mg NH^ oder 0-0047 mg NH^ enthalt. 5. Kolorimetrische Vergleichslösung. Von der Vergleichslösung Nr. 4 messen wir genau 10 Kcm ab, verdünnen diese auf 90 Kcm, dann versetzen w ir sie mit 4 Kcm Nesslerlösung (3) und ergánzen auf 00 Kcm. 1
Das ist die Vergleichslösung, welche 0-5 A7/^ auf eine Millión enthalt. Diese Lösung wird zugleich mit jener aus dem zu untersuchenden Bodenauszuge bereltet. Ist eine kolorimetrische Vergleichslösung
wendig, so wird
sie
in analoger
Weise
bereitet,
Kcm immer 4 Kcm der Der Gang der Analyse. Ist
daB in
je
100
er keine Salze, welche
den
Gang
der
anderer Konzentration not-
die
Hauptbedingung
ist
dabei,
Nesslerschen Lösung enthalten seien. der Bodenauszug farblos, und enthalt
Analyse hindern würden, so kann die
644
KONSTANTIN GEDROIZ
Untersuchung ohne vorheriges Eindampfen
ausgeführt
\\
lm
érden.
gesetzten Falle wird der Bodenauszug mit Soda alkalisch gemaeht.
entgegen-
und abdes-
tilliert. Das AufnahmsgefaB wird mit ammoniakfreiem Wasser ausgewasclien. Der Kondensator wird wahrond der Destillation fortwáhrend gekühlt. das Ende des Kühlers soll in das Wasser eintauchen. Die Destillation wird solange fortgesetzt, bis die nötige Menge überdestilliert ist. Yor der eigentlichen Analyse
soll
der Gehalt an
Ammon
Um
anuilhernd bestimmt werden.
den Konzentra-
tionsgrad des Auszuges zu erfahren, gieBen wir in eine Eprouvette einige Kern
und versetzen ihn mit dem Nesslerschen Eeagens. Sollte sieh mu6 der Bodenauszug entsprechend verdünnt werden. Nacli der Yerdünnung soll die Probe wiederholt werden. Die Farbe des des Auszuges
ein Niederschlag bilden. so
mit
dem
sein.
AVáre
Eeagens
Nesslerschen sie
versetzten
oder braun,
dunkelgelb,
so
soll
hellgelb
eine nochmalige
Yerdünnung
Bodenauszuges ist
notwendig.
Die durch den Yorversuch festgesetzte Menge mit einer entsprechenden Menge Wassers auf ca 45 Nesslersclien Eeagens versetzt
Kcm
und auf 50
des
Kcm
Bodenauszuges wird verdünnt, mit 2
Kcm
Zur gleicher Zeit nird auch die kolorimetrische Yergleiclislösung bereltet und mit dem Bodenauszuge im Kolorimeter wahrend 15 Minuten verglichen. Die Bestimmung des Káli. Die Methode grundét sich auf die aufgefüllt.
vergleichende Messung der Intensitát der Gelbftirbuug der Kaliumplatincliloridlösung, welche in Beisein von freier Salpetersáure durch Zugube von Stanno-
chlorid eintritt.
K
e a
g e n
t
i
e n.
1
.
Y
e r
d ü n n
t
S
e
c
h
w
e fe
1
s
á u r
ein Teil Salzsáure (konzentriert) auf ein Teil Wasser.
lösung:
1"73
Gr. Platinchlorid
25
in
platinchlorid-Grundlösung.
Kcm
3.
Wasser
e.
P
1
2.
a
t
gelöst.
S i
a
1
z s
n
c
h
1
ii
u
o r
r e i
:
d-
Kalium-
4-.
Frisch umkristallisiertes Kaliumplatin
werden in 1000 Gramm Wasser gelöst. Ein jedes Kcm Lösung enthált 0"01 mg A' (oder 0-012 mg. K^O). 5. Gereinigter A s b e s t. Faseriger Asbest wird mit Salzsáure digeriert, hiernacli mit Wasser rein ausgewaschen, im PlatingefáB gegliiht und in einem gut verschlieBbaren Glase in reinem Alkohol aufbewahrt (der Alkohol soll auf Ammoniakgehalt geprüft werden). Anstatt Asbest kann auch Filterpapier ver.\endet werden. chlorid, 0'0621 Gr.,
dieser
doch muB dieses erst vollstándig ausgewaschen werden. um Ammóniák zu entfernen. 6. A 1 k o h o (80% 7. S t a n n o c h o 1
Körniges- oder Staubzinn 75
1
).
Gr werden
in 400
Kcm
ihm das
aus r
i
d
1
ö s u
n g.
konzentrierten Salzsáure
siedend gelöst, und in einem gut geschlossenen Gefásse. in welches noch vor-
her metallisches Zinn gegegen wurde,
aufbewahrt.
S.
Kolorimetrische
G r u n d 1 ö s u n g. Yon der Kaliumplatinchlorid Grundlösung (Nr. 4) werden 50 Kcm abgemessen auf ca 9ü verdünnt, mit ca 6 Kcm Zinnchlorürlösung (Nr. 7) versetzt und auf 100 Kcm aufgefüllt. In dieser Lösung sind fünf Teile metallisches
muB
Kálium
(oder 6"2 Millionenteile
zu jedor Untersuchung
Konzentration sollen in
je
frisch
100
Gang der Analyse.
bereitet
K^O) werden.
Kcm
Zinnchlorür
Yon
der
zu
(7|
Diese Lösung Lösungen von anderer
enthalten.
enthalten.
untersuchenden Lösung werden
645
ARBEITS-METHODtN DKR CHEMISCHEN BODENANALYSE.
und nach Zugabe vou 05 Kcm Schwefelsaure in einer Porzellanschale auf elem Wasserbade vollstandig eingedampft, hierauf schwach geglüht, um die Ammonsalze und die Schwefelsaure zu vertreiben. Anfangs soll schwaeh erwiirmt, dann die Flamme allmiihlifh vergrös-
Kcm
abgemessen
werden, bis die
organischen
50
gewöhnlich
sert
Bestandteile verbrannt
sind.
Xachdem
die
Schale ausgekühlt ist, ^ivA der Eückstand mit einigen Tropfen Salzsáure (Nr. 2) und mit der Lösung von Platinchlorwasserstoffsaure versetzt. Die Menge dieses Beagens mufi zur Menge des trockenen Eückstandes im Yerháltnis stehen. lehrt die Erfahrung. Der Inhalt der einem abgerundeten Glasstabchen gut vermischt und auf
Das entsprechende Volum abzuschatzen, mit
Schale wird
dem Wasserbade beinahe vollstandig eingedampft. Dann nehmen wir die Schale vom Wasserbade und übergieBen den Eückstand sofrt mit 5 Kcm Alkohol (Nr. 6), ^\aschenihn vorsichtig von den Wanden und von den Stábchen ab und
Man muB
fillrieren
die
Gooch-Tiegel' ab.
Lösung durch einen kleinen
trachten, daB der Niederschlag in der Schale bleibe.
Nach der
von Alkohol, welchen wir in die Kcm auf, \Aaschen den Inhalt iisw. Die Auslaugung des in der
Filtration der ersten Porzion
Schale gegossen habén. gieBen wir neuerdings 3 der Schale
und
filtrieren
die
Lösung ab
Schale befindlichen Trockenrückstandes
werden, wozu in jedem
einzelnen
mit Alkohol
Falle 3
Kcm Kcm
soll
Alkohol
viermal \\iederholt
genommen werden
Alkohol ausgenaschen und Hiernach wird der Tiegel mit 5 gestellt. dieser samt der Schale zum Trocknen beiseite Sobald beidé geti-ocknet sind, wird das in der Schale und im Tiegel befindliche Kaliumplatinchlorid aufgelöst. indem man heiBes Wasser in kleinen Portionén in die Schale gieBt und die Lösung durch den Tiegel filtriert. Die müssen.
Lösung samt dem Waschwasser darf kein gröBeres Volumen habén, als ca. Kcm. Sobald sich die Lösung abgekühlt hat, setzen ^\ir 3 Kcm Zinnchlorür (Nr. 7) dazu und fiillen auf 50 Kcm auf. Gleichzeitig bérelten 'í\ir die kolorimetrische Grundlösung und vergleichen beidé Lösungen im Kolorimeter. SoUte
4-5
daB die zu untersuchende Flüssigkeit viel konzentrierter ist, als sie entweder auf 1 00 Kcm verdünnt, oder aber eine entsprechend Heinére Menge zur Untersuchung genommen. Ist hingegen die sich zeigen, die
Grundlösung, so wird
Grundlösung im Vergleich mit der zu untersuchenden viel zu konzentriert, so wird diese entsprechend verdünnt. Es ist bekannt, daB auch Ammon.salze mit Platinchlorid einen gélben Niederschlag gebén. Infolge dessen darf in den Reagentien soll frei
Ammóniák
nieht enthalten sein.
von Ammoniakdámpfen
Bestimmung auf die kolorimetrische
Auch
die Luft des Arbeitsraumes
sein.
des Magnesiums. Diese Methode grundét Bestimmung der Phosphorsáure
in
sich
der Magnesium-
Ammoniumpliosphat-Yerbindung.
•
Den Gooch-Tiegel bereiten wir zur Filtration in folgender Weise vor Giessen dem Alkohol, in wclchem sich die Asbestfáden in Suspension :
wir in den Tiegel von
dass sich am Grundé des Tiegels eine dünne, aber dichte Schichta kann. Der Alkohol wird mit der Luftpumpe abgesogen. von Asbest bilden befinden
(5) soviel,
646
KONSTANTIN GEDROIZ
Eeagentien.
1. Kieselsaurefreies destilliertes Wasser. Gewöhnliches Wasser löst aus den GefaCen, in welchen es aufbewahrt -nird, Kieselsáure und ist in Folge dessen zu diesen Untersuchungen unbrauchbar. Vor dem Gebrauche soll das destillierte Wasser mit den untén angegebenen Eeangentien auf seine Eeinheit inbetreíf Kieselsáure geprüft ^Yerden und wenn es Kieselsáure enthált, niuB es von neuem destilliert und in mit
destilliertes
Parafin ausgegossenen Flaschen aufbewahrt werden.* 2. Ammóniák. 3. Konzentrierte Lösung von oxalsaurem Ammon. 4. Phosp borsa üres Káli 17 g h\ HPO^ und 10 g
NH^ Cl
(Salmiak)
konzentrierten 1
Kcm
Wa
werden in
Ammóniák
Reagens bindet
was
dann mit 50
gelöst,
und
09) versetzt Magnesium 5.
G.
mg
2-4
Kcm Wasser
900
(spec.
auf
1
L.
Kcm
aufgefüllt.
Ammóniák liáltiges
Ein Teil konzentrierten Ammóniák (spec. G. 0'9) v.ivá mit 9 Teil Wasser verdünnt. Die Lösung darf kelne Kieselsáure enthalten. Darum ist es anempfohlen, das zu verwendende Ammóniák friscb abzudestillieren. h
s c
s e r.
!). Salpetersáure spez. Gewicht 1-07. 7. Lösung: 50 Gr. reines Salz wird in Wasser
ser keine Kieselsáure enthalte.
Lösung
filtriert,
einer
reines
das
auf ein Liter aufgefüllt. Es
Paraffinflasche
Möglichst
Nachdem
aufzubewahren.
Na^HP0^+\'2
0'3771 Gr. Wasser aufgelöst
und
Molybdánsaures gelöst.
Salz
ist
ratsam
wird
friscb
auf ein Liter
ist,
dafi
Ammon das Was-
gelöst hat, wird die
sich
diese
Phosp hat
8.
H.,0
Wichtig
Lösung auch
in
Grundlösung.
unkristallisiert,
davon
Die Lösung
aufgefüllt.
soll
entweder in einer Paraffinflasche, oder in einem Gefii6!'von Kautschuk aufbevahrt werden. Jedes Kcm. dieser Lösung enthált O'l mg PO^ (oder 0'1747 mg
Kolorimetrisc he Grundlösung (8) werden 10 Kcm mit Kcm Wasser verdünnt, mit 10 Kcm Salpetersáure (6) und 8 Kcm molybdánsaures Ammon (7) versetzt und auf 100 Kcm aufgefüllt, genau 20 Pc.0^. ca.
9.
80
Minuten stehen gelassen. Nach Ablauf dieser Zeit fertig.
Ilire
Konzentration
ist
folgende
:
10 Teilen
nesium, oder 4'27 Teile Magnesiumoxyd auf
pap
i
e
r.
Dieses
soll
auch
frei
1
ist
PO^
die
Lösung gebrauchs-
oder 2'56 Teile Mag-
FilterDas Papier von Schleicher
Millión enthalten. 10.
von Kieselsáure
sein.
und Schüll Nr. 589, oder Nr. 590 (5 cm Dm) ist gut verwendbar. Gang d e r A n a 1 y s e. Von dem zu untersuchenden Bodenauszuge werden 50 Kcm in einer Porzellanschale mit einem Tropfen Ammóniák (Nr. 2) und 2 3 Tropfen oxalsaurem Ammon (3) versetzt und dann auf dem Wasserbade zur Trockene eingedampft. Nach dem Abkiihlen fügén wir zu dem Eückstand 1 Kcm phosphorsaures Kall (4) vermischen ihn mit der Lösung mit Hilfe eines Glasstábchens und lassen das Gemisch zwei Stunden láng stehen. Hiernach übergieBen wir das Gemisch mit 5 Kcm Ammóniák, waschen damit
—
1
Zur Aufbewahrung des
dessen lanenseite mit
Paraffin
clestillierten
ausgegossen
Wassers, wird ein ist.
Diese
GcfáB cmpfohlcu,
Flasche wird auf folgendu
Weise mit einer Paraffinschichte versében Die Flasche wird erwármt, das gescbmolzene Paraffin eingegossen und dann das GefáB langsam gedi-eht, bis allé Toilc der :
lunenwaud gleichmafiig überzogen
sind.
ARBKITS-METHODEN DER CHEMISCHEN BODENANALYSE.
647
Wánden der Schale ab und filtrieren die Lösung Fünfmal wird eine gleiche Menge Ammon aufgegossen, mit ihr der Trockenrückstand bearbeitet und die Lösung filtriert. Zuletzt wird das Filterpapier mit soviel ammoniakháltigem Waschwasser ausgewaschen, daB die Lösung samt Waschwasser ein Volumen von ca 50 Kcm erreiche. Zuletzt wird die Schale und das Filter mit ca 5 Kcm kaltem Wasser ausgelaugt. Nun nehmen wir das Glas, welches das Waschwasser enthált v.eg und setzen ein anderes darunter, welches die Lösung des Niederschlages aufuehmen soll. Zu diesem Zwecke versetzen wir den Kückstand in der die festen Teilchen vou den
durch ein kleines
Schale mit 5
Wánde
der
Filter.
Kom Schale
Salpetersaure
(6),
und gieBen
die
müssen Sorge tragen,
dafi aucli
gleichmiiBig benetzt wird.
Nun
ausgelaugt (jedesmal mit
ca
5
benetzen mit Hilfe
das Filter
wird die
Kcm
als
40
Kcm
betragen.
Nachdem
Filter.
Wir
mit dieser salpetersauren Lösung
Schale
Wasser).
fünfmal mit heiBem Wasser Zuletzt
vollstándig ausgewaschen, doch soll die Lösung, samt
mehr
eines Glasstabes die
Lösung behutsam auf das
wird
noch das Filter
dem Waschwasser
nicht
sich das Filtrat abgekühlt hat, wird es
Kcm molybdánsauren Ammon versetzt (7), auf 50 Kcm aufgefüllt und im Kolorimeter mit der Grundlösung verglichen. Die Untersuchung im mit 4
Kolorimeter
soll in
den nachsten durchgeführt
sein.
Fárbung der Yersuchslösung intensiver als die der Grundlösung, so muB eine entsprechend geringere Menge zur Untersuchung verwendet werden. Im Falle daB die zu untersuchende Lösung mehr Magnesia enthált als die Vergleichslösung, so können wir ohne Fehler zu begehen, eine gröBere Menge von dem Eeagens zusetzen. 5 Kcm Salpetersaure und 4 Kcm molybdansaures Ammon werden nur dann genügen, wenn in 50 Kcm der kolorimetrischen Grundlösung ca 0'3 mg Magnesium enthalten sind. Deutet die Menge des entstandenen Magnesiumammonphosphats oder die Intensitát der Farba darauf liin. daB in der Lösung mehr Magnesium enthalten ist, so setzen wir die oben angegebene Menge der Eeagentien noch einmal zur Lösung und verdiinnen diese in der Weise, daB auf je 50 Kom Lösung 5 Kcm Salpetersaure und 4 Kcm molybdansaures Ammon komme. Sollte hingegeu die Lösung weniger Magnesium enthalten, so muB die Grundlösung auf die Hálfte verdünnt werden. Die Bestimmung des Mangán s. Das Verfahren grundét sich auf die Osydation der Mangansalze zu Übermangansáure mittelst Bleisuperoxyd bei freier Salpetersaure. Eeagentien. 1. Bleisuperoxyd. Diese Verbindung kann durch Einwirkung von verdünnter Salpetersaure auf MenNatürlich darf dieses Eeagens keine Spur njge leieht bereltet werden. Ist die
enthalten. 2. Konzentrierte Salpetersaure. 3. Grundlösung von Kaliumpermanganat. 0'1438 Gr. KMnO^ werden in Wasser aufgelöst, mit 10 Kcm conc. Salpetersaure versetzt und auf ein Liter aufgefüllt. Ein Kcm Lösung enthált 0-05 mg Mangán (0-065 mg Manganoxyd). Die Lösung verandert sich rasch. Gang der Analyse. Zu 100 Kcm der zu untersuchenden Lösung, werden 10 Kom Salpetersaure
Mangán
(2) gegossen,
aufgekocht,
mit
05
g
Bleisuperoxyd
versetzt
und weiter ge-
KONSTANTIN GEDBOIZ
648 kocht.
dem Abkühlen wird
Niich
erwármt. wieder abgekühlt und
abflieCede zweite
Gefáfi
ein
wird
kleines
werden.
weggegossen
soU
Portion
von diesem Filtrate
Kcm
Lösung wieder auf 100
die
durch
Filter
Eine
gebracht,
Die erste
filtriert.
entsprechende
Menge
das eine GefáB des Kolorimeter gesetzt. In das
in
gieBen wir destilliertes "Wasser und lassen aus einer Bürette
so viel von der kolorimetrischen Grundlösung zutropfen, bis die Farbe beider
Flüssigkeiten dieselbe
Wenn
ist.
das Filtrat
Ist
Kcm
wir zu dieser Lösung ein
farblos,
so enthált
Mangán.
es kein
der Permanganatlösung zuflieBen lassen,
die Lösung nach 5 Minuten doch farblos geworden ist, so bedeutet dies, daB in der Lösung reduziereude Substanzen enthalten sind. Auf das Permanganat übt auch das gewöbnliche Filterpapier eine reduzierende Wirkung aus,
und
doch wenn wir die Vorschrift einhalten, und die erste durclilaufeude Portion des Filtrates weggieBen, so wird diese
der Analj'se nicht beeinflussen. filtrieren u. zw.
augegeben
Filterpapiers die Eesultate
wie
es
wir aucli durch Asbest
Bestimmung
bei der
des Kalis
ist.
Bestimmung Intensitat
Weise,
derselben
in
Wirkung des
Die Lösung können
der
des Eisens. Die Methode
Farbung
grundét
sicli
auf die
der Eisenoxydsalze, welehe durch Kaliumsulfocyanat
hervorgerufen wird.
Eeagentien.
1.
Lösung von Ehodankali.
10 Gr. Ehodankali
und auf 100 Kcm aufgefüllt. 2. S a 1 p e t e r s u r e. werden in Wasser werden auf 100 Kcm verdünnt. 3. E i s enSalpetersáure konzentrierter 30 Kcm gelöst
grund lösung.
0-3502 Gr. chemisch reines Eisenammoniumsulfat in Wasser
welches mit Schwefelsaure angesiiuert wurde
gelöst,
salze
li
mit Kaliumpermanganat
oxydiert,
hiernach
;
dann werden die FerroGanzé auf 500 Kcm
das
Kcm auf ein Liter verdünnt. Jedes mg /•> (oder O'OOUS mg Fc^O^). 4. Kolorim e t r s c h e Grundlösung. Yon der Grundlösung Nr. 3 werden genau 10 Kcm abgemesscn. auf 80 Kcm verdünnt. mit 5 Kcm Salpetersiliire und 5 Kcm Ehodankalilösung versetzt und auf 100 Kcm erganzt. Ein jedes Kcm aufgefüllt.
Kcm
Von
dieser
Lösung werden 100
der Lösung enthalt 0-01 i
dieser
Lösung enthált
der Analyse. Von
l
Milliontel
Fe oder 143 Milliontel Teile
/•"CjOg.
Gang
der zu untersuchenden Lösung wird eine entsprechende
Menge abgemessen und auf
ein
kleines
Volumen eingedampft. Dann
mit.
Kcm Salpetersáure versetzt und die Ferroverbindungen in der Lösung mit übermangansaueren Káli oxydiert, nach der Oxydation auf ca 4U Kcm ver-
2'5
dünnt, mit 2-5
Kcm
Kcm
Ehodankalilösung versetzt und auf 50
gleicher Zeit bereiten wir die
zum kolometrischen
erganzt.
Zur
Vergleich notwendige Grund-
lösung und vergleichen beidé im Kolorimeter.
Die Bestimmung der Nitráté.
Die Methode grundét sieh auf
die Gelbfárbung gelöster Nitratverbindungen durch die
Einwirkung von Disul-
phophenolsáure.
Reagentien.
1.
Disulphophenolsáure.
3
Gr. kristallisier-
werden mit 37 Gr. (í.0'1 Kcm) Schwefelsaure (spez. Gew. 1'84) vermengt, wahrend 6 Stunden im kochenden Wasserbade in einem leicht ver-
tes
Phenol
schlossenen Glase auf 100° erhalten.
Wahrend
der Analyse
soll
das
Gemenge
AEBEITS-METBOOEN DER CHEMISCHEM BODENANALYSE. in
heifiem
2.
denn
werden,
gehalten
W'asser
Lösung aus. Ist dies geschelien, erwarmt werden. Zugiefien von
soU
so
der
iu
vor
sie
Kalte
N
3.
i t
r
a
t
kristallisiert
die
dem Gebrauche im Wasser
warmen Wasser soU vermieden werden.
Konzentrierte Lösung von Ammóniák
Halfte verdíinnt.
649
gr un d
1
ö
s
u n
g.
(Spez.
Gew.
0.9) auf die
Von salpetersaurem
Káli wer-
den 0'1631 Gr. abgewogen in Wasser aufgelöst und auf 1 L. ergánzt. Yon dieser Lösung 100 Kcm auf 1000 verdünnt, gebén die Grundlösung. Ein Kcm dieser enthiilt 001 mg NO^ (oder 000871 mg rische Grundlösung. Von der Lösung Nr.
Lösung
N,0^).
í.
3 werden 10
Porzellanschale auf
dem Wasserbade eingedampft und nach
gebenen Vorschrift
aufgelöst, auf 100
Lösung betrágt
1
MilUontel
Teile
Kcm
IsO^
Der Gang der Analyse. Lösung enthalten
Nitráté in der
werden
KolorimetKcm in einer
der untén ange-
verdünnt. Die Konzentration dieser (oder
0-871
Milliontel Teile N^O,^.
50 Kern des Auszuges (wenn
ev.
weniger
dann eine entsprechende gröBere Menge)
sind,
iu einer Porzellanschale zur Trockene eingedampft. Sobalb die Sohale
ausgekühlt
wird ein
ist,
Kcm
Disulphophenolsáure
eines abgerundeten Glasstábchens mit
zugegeben und mit Hilfe
dem Rückstande
innig vermengt. Nach Wasser und soviel Ammóniák zu als zur Erzeugung alkalischer Eeaktion notwendig ist, ergánzen das Volumen des Gemisches auf 50 event. 100 Kcm und vergleichen dasselbe mit der kolorimetrischen Grundlösung. Ist die Intensitiit der Farbe gröBer als die der kolorimetrischeu Grundlösung, so nehmen wir nur einen entsprechenden TeiI des Volumens zur Untersuchung und verdünnen denselben auf das angegebene Volumen. Sollten sich iu dem zu untersuchenden Auszuge Chloride in gröBeror Menge vorfinden, so müssen wir aus der Lösung vorerst das
Ablauf von 10 Minuten gebén wir 5
— 15
Kcm
Chlor mit Hilfe von schwefelsaurem Silber abscheiden (natürlich darf das ver-
wendete schwefelsaure Silbersalz Salpetersaure auch in Spuren nicht enthalten). schwefelsaure Silber können wir auch in festem Zustand verwendcn,
Das
immer Spuren von seiner Eeinheit mit Disulphophenolsiiure überzeugen. Besser ist es jedoch, diese Verbindung im Laboratórium selbst herzustellen. Auch die organischen Substanzen üben
doch müssen wir vor Auge haltén, daB das kiiufliche von Salpetersaure enthalt. Deshalb müssen wir uns
Silbersalz erst
Wirkung auf den Gang der Analyse ein. Einesteils verstárken Nuance der zu untersuchenden Lösung, andererseits zerstören
eine schiidliche sie die
gélbe
sie bei
ihrer Osydation einen Teil
der
Nitráté. In solchen Fallen ist es viel
Ammóniák umzuwandeln und in solcher Form Umwandlung kann mit Hilfe von Zink Kupferpulver aus-
empfehlenswerter die Nitráté in zu bestimmen
;
die
geführt werden.
Bestimmung der Nitrite. Die Nitrite können am bestén nach von Ilosvay verbesserten Griettschen Methode bestimmt werden. Die Methode beruht auf der Vergleichung der Intensitát der rten Farbe, welche der Wasserauszug durch Einwirkung einer essigsauren Lösung von Sulfonilsáure und Naphtylanin in Gegenwart geringer Spuren von salpetriger Sáure annimmt. der
Reagentien. FöUltani Közlöny. XLll.
1.
küt.
Lösung von Sulphanilsaure
191i.
0'5
43
Gr.
650
KONSTANTIN GEDROIZ
Kcm Essigsiture (l'O-í spez. Gewicht) Alf anaph t y lamin in E s s g s u r e gelöst. 0-1 Gr. Alfauaphtylamin werden in 2 Kcm siedendem Wasser gelöst. die Lösuug durch
chem. reine Sulplianilsáure werclen in 150 aufgelöst.
2.
ein gut ausgewaschenes BaumwollgeA\ ebe
(von spez. Gewicht
filti-iert
und
Nit
-04) einflieBen gelasseu. 3.
und Nr.
1
r
i t
in 180 r e
Kcm
a ge n
s.
Essigsáure
Die beiden
2,
Wenn
klciue Mengen.
Zeichen, dafi
Lösung mit Zinkstaub
die
íi
werden zu gleichen Teilen gemengt. Man bereite die Lösung sich rot fárbt, so ist dies ein in derselben Salpetrigesaure vorhanden ist. In diesem Falle wird
Reagentieu Nr.
immer nur
1
i
versetzt, gescliüttelt
g1ei chs1ö sun g a u s s a1 p e tr i g salpeterigsaurem Silber Ar/NO^ werden
a u r e
s
und hieniach
filtriert,
m Nátron.
0'G83G Gr.
Wasser
in
aufgelöst, zu der
4.
V e r-
von Lösung
eine Kochsalzlösung gegosscn, bis zur voUstandigen Fállung des Silberchlorids.
wird nuu bis auf 210 Kcm verdüunt, gut geschüttelt und im Dunkeln aufbewuhrt, bis sich der Niedersehlag abgesetzt hat. Von der überstehenden Lösuug werden 10 Kcm auf 100 verdünut (mit Wasser, welches
Die Lösung
keine Nitrite erhált). Dieses
Eeagens
mg
0"00286
N^0<^. Eeines
in einer gut versohlossenen Flasche
ist
Kcm
im Dunkeln aufzubewahren. Jeder
derselben enthalt O'l
salpeterigsaures
Silber
erlialten
wir,
mg
A'O^ oder
wenn wir
in
Lösung von salpetersaurem Silber mit 10 Teile einer konzenirierten Lösung von Kaliumnitrit mischen. Vor dem Vermischen sollen beidé Lösungen erwarmt werden. Das Gemisch filtrieren wir mit Hilfe einer Luftpumpe. Das salpetrigsaure Silber wird in eiuem kleinem Volumen lieiBen Wassers gelöst und die Lösung abgekühlt, die sich ausscheidenden Kristalle auf einem Filter aufgefangen, abtropfen gelassen und auf dem Wasser16 Teilen einer konzentrierten
bade sogleich getrocknet, in gut verschlossenem Glase auf bewahrt. 5. K o 1 o r imetrische Grundlösung. Von dem Eeagens Nr. 4 werden 10 Kcm auf 80 verdünnt und von dem Eeagens Nr. 3 16 Kcm zugegeben, auf 100 aufDiese
gefüllt.
Teile A'aOg.
Lösung enthalt
Von
setzen dazu 8
Kcm
Müliontel
dem Eeagent
aus
Nimmt man
50 Kcm.
1
untersuchendeu
zu
der
zur Analyse
N0„
Teile
Flüssigkeit
Nr. 3
weniger
als
óder 0-826 Milliontel
nehmeu wir 40 Kcm,
und ergiinzen das Ganzé auf 40 cm^ Wasseraaszug, so soll
auch diese Menge vorher auf 40 cm^ erganzt werden. Gleichzeitig mit dieser verfertigen .wir die kolorimetrische Grundlösung und nach Ablauf von 15 Minuteu Stehen,
kann
das Glas des Kolorimeters eingegossen und verglichen
sie in
werden.
Bestimmuug man
Reagentieu. 2.
Sa
1
der P h
o
s
ph o
r s
a u r
e.
Die Methode von Wood-
Cayvan.
u.
p
e t e r s
áu
r
1.
e,
Destilliertes Wasser, spez.
Gewicht
50 Gr.
chem.
von
dánsaurenAmmon.
1"07.
reines
3.
frci
von Kieselsáure.
Lösung von molyb-
Salz
werden in kiesclsaure-
und auf
freiem Wasser aufgelöst,
wenn notwendig
Die Lösung
mit Paraffin aufgegossenen Flasche aufbewahrt wer-
den.
soll
in einer
Phosphorsáurehaltige Grundlösung.
1
Liter aufgefüllt.
0-3771 Gr. von Na^IIPO^. X^H^O werden in kieselsaurefreiem destilWasser aufgelöst und auf 1 Liter erganzt. Diese Lösung soll auch in
4.
frisch umkristallisierten lierten
íiltriert,
AKBEITSMETHODEN DKR CHEMISCHEN BODENANALYSE. einer mit Paraffin aufgegossenen Flasche
Lösuiig
entliiilt
O'l
mg PO^
oder 0'0747
651
Kcm der K o lo r m e t ri s c h e 10 Kcm iu ca 80 Kcm 8 Kcm molybdánsauxes
aufbewahrt werden. Jedes
mg
P^Og.
5.
i
Grimdlösung. Von dem Keagens Nr. 4 werden Wasser gelöst, dazu 10 Kcm Salpetersaure (Nr. 2) und Ammon (Nr. 3) gesetzt, auf 100 Kcm aufgefüllt. Nach
20 Minuten ist die Lösung gebrauchsfertig. Die Konzentration der Lösung ist 10 Teile P0^ oder 7-47 Teile P^O^ pro Millión Wasser. 6. Fii t e r p a pi er. Das Filterpapier mu6 aiich kieselsáiirefrei sein. Das Papier von Schleicher und SchüU Nr. 589 und Nr. 590 kann gut verwendet werden. Am bestén eignet sich ein Filter von 5 Kcm Dm. ])er Gang der Analyse. Zu der zu untersuchenden Lösung werden 3 Kcm Salpetersaure gegossen (Nr. 2) und in einer kleinen Porzellanschale zur Trockene eingedampft. Der Rüekstand wird im Trockenschrank bei einer Temperatur von 100° C zwei Stunden láng getrocknet. (Höhere Temperatur wirkt nachteilig ein.) Der Eückstand wird hiernaeh mit kaltem Wasser solange ausgelaugt, bis wir im ganzen ca 40 Kcm Lösung habén, wenn es notwendig ist, muB die Lösung filtriert werden. Hiernaeh gieBen wir 5 Kcm Salpetersaure und 4 Kcm molybdansaures Ammon dazu und füllen das Ganzé auf 50 Kcm auf. Gleichzeitig bereiten wir die kolorimetrisohe Grundlösung (Nr. 5) und führen die Untersuchung in einem Zeitraum von höchstens 20 Minuten aus. Wenn die zu untersuchende Lösung viel Kaik und Magnesia enthalt. so müssen wir die salpetersaure Lösung zweimal eindampfen (Veitsch) und nach dem ersten Eindampfen abfiltrieren. Nachdem wir den Eückstand im Trockenschrank bei einer Temperatur von 100° C zwei Stunden láng getrocknet habén, versetzen wir ihn mit 5 Kcm Salpetersaure, filtrieren die Lösung und waschen mit soviel Wasser nach (dui'ch Dokantation), daK die Lösung samt Waschwasser ca 45 Kcm betrage. Nun gebcu wir noch 4 Kcm der molybdansauren Lösung dazu, füllen auf 50 Kcm auf uud bestimmen seine Konzentation im Kolorimeter.
Bestimmung der Kieselsaure. Bodenauszuge in Lösung
befindet,
ebenso gélben Niederschlag, in
gibt
Die
Kieselsíiure, die sicli in
mit molybdánsaurem
Ammon
dem
einen
verdünntem Zustand eine gélbe Fárbuug, wie der Gelbfarbung kann mit der phosphor-
die Phosphorsaure. Die lutensitát
sauren kolorimetrischen Grundlösung verglichen werden. Nachdem Veitch
fest-
da6 das Verháltnis der Intensitát der Farben der phosphorsauren Vergleichslösung und der kieselsauren Lösung gleich 0"41 oder nach Schreiner 040 ist, können wir aus diesem Verháltnis den Kieselsáuregehalt des Bodenauszuges bestimmen. Eeagentien. Zur Bestimmung der Kieselsaure, können
gesetzt hat,
wir die nach der Vorschrift des vorigen Abschnittes
bereitete kolorimetrische
Grundlösung verwenden, denn die Lösung, welche 10 Teile Phosphorsaure in einer Mülion Teilen Wasser enthalt, ist Aquivalent mit einer Lösung von 4 Teilen SiO^ in einer Millión Teilen Wasser. Gang der Analyse. n) Die Bestimmung der Phosphorsaure geschieht nach der Vorschrift, welche im ersten vorigen Abschnitt gégében wurde, das Eesultat gibt den Gehalt an Phosphorsaure des Bodenauszuges in Milliontel Teilen an. h) Die Bestimmung der Phosphorsaure und der Kieselsaure zusam43*
KONSTANTIN GEDROIZ
652
men. Zur Analyse nehmen wir ebensoviel vom Bodenauszuge, wie zur Bestimmung a), diese werden auf 40 Kcm verdünnt, mit 5 Kcm Salpetersáure verAmmon (Nr. 7) versetzt, auf 50 aufgefüllt setzt und 4 Kcm molybdansaure und in einem Zeitraume von 20 Minuten im Kolorimeter mit der Gruudlösung Nr. 9 verglichen. Das Eesultat wird auf Phosphorsáuregehalt berechnet und in Milliontel Teilen zum Ausdruck gebracht. Aus dem Eesultate kann der Kieselsauregehalt mit Hilfe folgender Berechntíng erhalten werden. Den Gehalt an reiner Phosphorsáure nennen wir a) die Summe des Gehaltes an Phospborsiiure und Kieselsiiure h) und die :
Menge Kieselsáure SiO^ ausgedrückt
gesuehte
B = A+
X --J0*4
DieBestimmung
und daraus
;
A'
in Milliontel mit X,
= 0-4
den
der Scliwefelsáure. Die Methode
abscheidenden SO^ in
sich
Intensitát der
aquivalenten
1.
ist
auf
gegründet. wobei CrO^
Mengen
Fárbung wird mit jener der Grundlösung
Eeagentien.
ist
(Jl—A)
Abscheidung von SO^ mit ohromsaurem Baryum
die
dann
in
Lösung
geht.
Die
verglichen.
Chromsaures Baryum:
Keines
Salz
wird
indem man eine Lösung von chromsaurem Kálium in eine heiBe Lösung von Baryumchlorid so lange zufliefien laPit, bis diese sich gelb farbt. Der Niederschlag wird anfangs durch Dekantation ge«aschen, dann auf ein Filter gebracht und vollends ausgewaschen. Zu Beginn wird ein mit essigsaurem Kálium angesáuertes, dann reines Wasser verwendet. Der getrocknete bereitet,
Niederschlag wird zu feinem Staub zerrieben. konzentrierte.
2.
Salzsaure,
3.
Natronlauge.
4.
Vergleichslösung aus doppeltchromsaurem Káli. Dieses zur Bereitung
erst durch Umkristallisation gereiwerden (wáhrend der Kristallisation ist die Lösung bestandig zu mischen). Die feinkristallinische Masse wird zwischen Filterpapier ausgeprel3t und bei 100 110° C getrocknet. 1"533 Gr. werden in Wasser gelöst und auf ein Liter aufgefiillt. In mit eingeschliffenem Glasstöpsel versehener Flasche bewahrt,
der Vergleichslösung verwendete Salz mufi
uigt
—
ándert sich die 0-833
mg
Lösung
nicht.
1
Kcm
derselben
entspricht
1
mg SO^
(oder
SOg).
Gang der Analyse. keit wird in
einem Gefafi mit 5
150
— 200
Kcm
— 10 Tropfen
der zu untersuchenden Flüssig-
2) versetzt 0-l—0"2 Gr. chromsaures Baryum (1) zugefügt. zum Kochen erwármt. Nach erfolgter Erkaltung wird soviel Natronlauge (3) zugefügt bis ein Tropfen rotes Lakmuspapier
Salzsaure
(
sich schwach blaut ein t'beschuB von Natronlauge ist zu vermeiden. Die Lösung filtriert man durch ein doppeltes Filter, erste Portion ist gewöhnlich trüb, sie wird verworfen und nur das ganz blanke Filtrat verwendet. Zum A'ergleiche gieBen wir 100 Kcm des blanken Filtrates in den Zylinder in den andern Zylinder des Apparates füllen wir 100 Kcm Wasser ein, zu welchera ;
;
vorher einige Tropfen Natronlauge
zugefügt
wurden,
einer Bürette von der Vergleichslösung chromsaures
hierauf lassen wir aus
Kálium
tropfenvveise zu-
ARBEITSMETHODEN DER CHEMISCHBN BODENANALYSE.
653
Farben der Lösungen beider Zylinder sich nicht gleichen. gröBere Mengen von der doppeltchromsauren Kalilösung zuzugeben gezwungen war, so ist es um genau vorzugehen, flieBen,
bis die
Wenn man
iu
den zweiten Zylinder
unbedingt notweudig, die
zu
untersuchende Flüssigkeit bis zu Volumen der
Yergleicbslösung im zweiten Zylinder mit destilliertem Wasser aufzufüllen. Zur
Berechnung der Kesultate multiplizieren wir die verbrauchten Kcm der Lösung mit 10, so erhalten wir den Gehalt an S0^ der Lösung in Milligrammén in einem Liter oder die Milliontel Teile von S0^, die in der untersuchten Lösung enthalten sind. (Multipliziert man die Zahl der verbrauchten Kcm mit dem Faktor S'33, so erhalten wir die Menge von SO^ in mg per A'jCcjjO,
Liter.) Dieses Eesultat soll auf
des
Löslichkeit
die
BaCrO^
eingestellt wer-
Zwecke subtrahieren wir aus demselben die Zahl 8'2 (odcr wenn das Eesultat in mg von .S'Og ausgedrüekt wurde die Zahl 69). den. zu diesem
INHALTSVEEZEICHNIS. I.
ABTEILüNG. Seite
605
Vorbereitung des Bodeus zur Analyse
Bestimmung
des hyroskopischen Wassers
_
_..
605
n. ABTEILÜNG.
_„_„„___._.._
Der salzsaure Bodenanszug A)
B)
Herstelhing der
10%
_.
salzsauren Bodenlösung
Analyse des salzsauren Bodenauszuges
_
_„
,„.
_
_
„„
Bestimmung der Phosphorsáure „ _ „ „ Bestimmung des Eisens, Aluminiums und Mangans, des Kalkes und ,..
der Magnesia
_.„_____.,„__„„_-____...„
Bestimmung Fe^O^+Al^O^ + P^Og^ 2. Bestimmung des Aluminiums _ _ _ ,„ 3. Bestimmung des Mangans 4. Bestimmung des Kalkes „ __ „_ _ _ _ 5. Bestimmung der Magnesia Bestimmung der Schwefelsáure und der Alkálién 1. Bestimmung der Schwefelsáure _ _ 2. Bestimmung der Alkálién 1.
_
„..
„.
„,___._.„_.__
.,.,
_
_
_ „ _
___..__.
Analyse des nach
der
„ ^
2.
613 613 613 613
Behandlung mit Salzsaure zurückgebliebenen
„
Bodenrückstandes 1.
611
_
_,
_,
,,
,„.
CJ
611
_ „ „ „612
.,_
..
.
609
609
_
.„
_,
606 606 608 608
..,,
_.,,___„__„, 616 .______„ 616 __.„______,_ 616
Bestimmung des Glührückstandes Bestimmung der Kieselsáure
III.
ABTEIIiUNG.
Bestimmung der Bodenkonstituenten Bestimmung des Gesamtglühverlustes
„ _ _
_
....
_,
_..
618 618
.
654
KONSTANTIN GBDROIZ Seite
Aj
Bestimmung der Kohlensáure _ _ Bestimmung des Stickstofi'es „. _ _ Methode der Humusbestimmung nach Gustavson .„ __ „ ... _ Die Gesamtanalyse der Mineralbestandteile der Böden (Bauschanalyse)
619
Die AufsohlieBung des Bodens mit Flufisaure
6:25
Analyse der Bodenlösung 1.
2.
,.
_
„
619 621
625 626
_
626 Bestimmung der Gesamtphosphorsáure _ Bestimmung des Gesamtgehaltes an Eisen, Aluminium, Kaik und Magnesia 626 Bestimmung der Gesamtalkalien _ 627 .._
,..__.__
3.
BJ
Die AufschlieBung des Bodens mit Alkalikarbonat
rv.
„
.
_.
627
ABTEILUNG.
Der Wasserauszug „ 628 _ _ _. 1. Die Bereitung des Wasserauszuges _ 628 Das Gewicht des Bodens, das Volumen des Wassers, die Dauer der Einwirkung _ _ _ _ 628 Die Filtration des Wasserauszuges _. _ 620 _ _.. _ 2. Die Analyse des Wasserauszuges _ ,„ _ 629 Die Bestimmung der Gesamtmenge der wasserlöslichen Substanzen (Trockensubstanz) _ „ ._ „ 630 Die Gesamtmenge der wasserlöslichen Mineralstoffe _ _ _ 630 Die Bestimmung der Aziditát und der Alkalinitát des Wasserauszuges 631 Die Bestimmung der alkalischen Eeaktion des Wasserauszuges 632 Die Bestimmung der durch normálé kohlensáure Salze hervorgerufenen Basizitát -__ 633 _ _ . __ Die Bestimmung der gesamten Basizitát 634 „ _. Die Bestimmung der Basizitát, welche von den kolilensauren Alkálién stammt 635 ... _. _. .. _ _ _..
...
....
...
....
.._
...
_..
.
...
...
.
.
...
AJ
.
-
...
...
Folgerungen Allgemeine Bemerkungeu
637 ._
_
_
_
„
Bestimmung und Berechnung der Basicitat „ „ _ Bestimmung der Aziditiit des Wasserauszuges .. _ 1. Die Bestimmung der gesamten Aziditát im Wasserauszuge Bestimmung des Chlorgehaltes _ _ _ Bestimmung des Kalkes der Schwefelsáure und der Alkálién Bestimmimg des Kalkes „ _ _ Bestimmung der Schwefelsáure .. _ „ _ _ Bestimmung der Alkálién „ „ „
B) Die Die
Die Die
Die Die
...
...
V.
...
637
637 639
Beispiele zur
63'.i
640 640 641 ,
641 641
.
ABTEILUNG.
Kolorimetrische Methoden
Die Bestimmung des Ammoniaks Die Bestimmung des Kalis _
..
_ ._
_
642 643 644
655
ARBEITS-METHODEN DER CHEllISCHEN BODENANALYSE.
Die Bestimmung
cler
Maguesia
'jfó
,
Die Bestimmung des Mangans
''4-7
Die Bestimmung des Eiseus
'J-iS
_
Die Bestimmung der Nitráté
'JAií
G49
Die Bestimmung der Nitrite Die Bestimmung der Pliosphorsiiure
'Ji)*J
Die Bestimmung der Kieselsiture
tiöl
.„
Die Bestimmung der Schwefelsáure
tj&2
LITEUATUR, Beiirteilung der Gaseruptiou bei Kissármás
von Unter des 11-ten,
és
jiiristischem GesichtspiiiiKt. wurde von Dr. Emantjel Fehér auf pag. 657
diesem Titel
am
1.
Kohászati Lapok
Aufsatz veröffentlieht, in
ein
B
— 666
nyászati welchem er die am
Juui 1912erschienenen Heftes der Zeitschrift
á
Október 1911 bei Kissármás erfolgte Gaseruption von juristischem Gesiehtspunkt beleuchtet. Der Kern seiner Erörterungen ist folgender «Da die Gaseruption durch tektonische Bewegungen hervorgerufen wurde. welche von 29.
:
einem Erdbeben (íVis
major»
Gaseruption
die
verursachten
begleitet waren.
darstellen,
bei
.
.
.
die tektonischen
da ferner
koukludiert
unser juristisches
Bewegungen
ein
Gutachten über
Kissármás dahin, daB wegen den durch die Eruption Schaden und körperhchen Verletzungen weder auf
materiellen
noch auf sti'afgesetzlichem Wege jemand verantwortlich gemacht werden kann." Dr. Emánuel Fehér hasiért seine Argumente darauf. daB es seiner Ansieht nach sonu e u ki ar (!) erwieseu ist, daB die Gaseruptiou durch eine von Erdbeben begleitete tektonische Bewegang verursacht worden war. Von den 12 disputierenden Faehmaunern sind namlich zehn dieser Ansicht, gegenüber dem Gutachten der Minoritát, welches nur von zwei (?) Fachleuten ver-
privatrechtlichem,
foehten wird. Die Uberzeugung
der aus zwei
Mánnern bestehenden Minoritát
ist die, daB die Gaseruption durch das unrichtige Absperren des in der Náhe beíindlichen Gasbrunueus hervorgerufen wurde. Auf die Argumente Dr. Emánuel Fehébs müsseu wir folgendes beraerken :
ezehn hervorragenden Fachleute, derén Namen nur n u m e r i e r e n, s o n d e r n a u c h p o u d e r e r e n, wurdeu
Die
n
i
c
h
t
i
gröötenteils seitens des kgl. ung. Finanzministeriums als Experteu herangezo-
sonnenklar, daB die Mehrzahl der in Eede stehenden Fachmánner sein Gutachten dem Árar abzugeben hatte. Ob der Gegner, d, i. Báron Franz Bánffy Esperten hatte, oder nicht, ist uns nicht bekauut, soviel steht jedoch fest, daB sich Dr. Eugen v. Cholnüky, Dr. Karl v. Papp und
gen, es ist alsó
656
LITERATUE.
Dr. Ignítz
ohne jede Aufforderung,
Pfeiffer
rein wissenschaftlichem
sozusagen unberufen, alsó von
Gesichtspuukt mit der
gröBten Bestimmtheit dahin geáuBert habén, daB die Gaseruptiouen bei Kissármás sowohl im Jahre 1910, als auch in 1911 durch die Absperrung des Gasbrunnens No. 11 verursaeht
worden waren. Die drei Fachmánner der Gegenpartei der eine ist Geograph, der zweite Geolog, der dritte Chemiker allé drei kennen den Gasbrunneu von Kissármás ab ovo gelangten vollkommen unabhángig voneinander zu dem Gedanken, daB die Eruption vom 29. Október 1911 durch die definitive Absperrung des Gasbrunnens verursaeht worden war. DaB jedoch die unriehtige Absperrung des Gasbrunnens die Eruption verschuldet hátte, das woUte keiner der Fachkundigen behaupten. Denn gleichgiltig, ob der Gasbrunnen richtig, oder unrichtig abgesperrt wnrde, das Gas wáre dórt, solange in der Umgegend nur eine Bohrung fertig stand, durch die zerklüfteten Mezöséger Mérgei hindurch jedenfalls hervorgebrochen, so tief man auch die Bohrung abgedichtet habén würde. Ferner waren allé drei Fachmánner der Gegenpartei weit davon entferut die hervorragenden und verdieustvollen Gas:
—
—
forscher
für die
versteht
sich
unglückliche
Eruption vcrantwortlich machen zu wollen, es
jedoch andererseits auch von
selbst,
daB der Naturforscher bei
der Sache nach den ürsachen weder die Interessen der einen, noch der ande-
ren Partei berücksiclitigen
Wenn
darf.
Ausführungen Dr. Emánuel Fehérs lesen, 1012 der Zeitschrift Termé15. Márz szettudományi Közlöny niedergesehriebenen Worte Dr. Eügen v. Cholnokys vor unseren Augen auf « Durch all dies wird die Sache in ein solches Licht gestellt, daB wir es ganz rubig aussprechen mögen hátte die Explosion keine auf Verantwortlichkeit und Schadenersatz bezüglichen Fragen aufgeworfen, wáre es Niemanden eingefallen die Explosion einer anderen, als der einfachsten. am náchsten gelegenen Ursache, d. h. der Absperrung des Gasbrunnens zuzuschreiben.»
tauchen die
wir
in
die erkünstelten
Nummer vom
der
:
:
^littoilungeu aiis
den Fachsitzvinfjcn der Uiiíjarischon
Geolotjischen Gesellschaíl. A)
24.
Janner 1912.
Vorsitzender 1.
Fundort
J.
:
Dr. Fr. Schafarzik.
Ehik sprieht
liegt
am Fue
Brassó. Es gelangten
über die práglaziale Fauna von Brassó. Der des Fortyogó-Berges, am Eande der Ebene Barcaság bei
hier
einige
Formen zutage
die aus
dem
Pleistozáu TJngarus
noch nicht bekannt waren, ferner auch solche, die interessante Beziehungen zwisohen dieser und der Fauna aus dem Komitat Baranya schafft. Der Stolz der SanimluQg sind die Resté einer Hystrix sp., welche aus TJngarus Pleistozán bisher nicht bekannt war. Die Fauna von Brassó weist groBe .lliulicbkeit mit der Fauna der Steppen Asiens auf und ist nach Vortragendem práglazial. Wir sind wieder um eine
Fauna
reicher geworden, die einen
Übergang aus dem Pliozan
ins Pleistoziin bildet-
MITTEILUNGEN
FACHSIT2ÜNGE>í
A. D.
Th. Kormos begrüBt
D.
VortrugenJen
Vertrag, daB die ungarischcu Ortsnamen
UNOAR. OEOLOG. GESELLSCHAFT.
uud
657
beaustáodet im AnschluB au Ehiks
im Auslaud
so wenig in Betracht geuomwerden, wie dies die neueu Aa-tenuameu («Kroustadtensis») von Toüla zeigeu. 2. M. V. PÁLFv híilt unter dem Titel «Über die Faltuug der Becken, mit Be-
men
tracht auf die Antikliualen
chem
er jener Ansicbt
des
Siebenbüi'gischen Beckeus» einen Vertrag, in wel-
Ausdruck
verleiht,
daB die Faltuug der BeckeuausfüUungen
háufig nicht auf allgemoiue tcktoniscbe Ursacbeu zurückgeführt zu werden Ijraucben, da dem der Umstaud widcrspricht. daB die am Beckeurande, unmittelbar dem Grund-
gebirge aufgelagerten Schichteu háufig nicht gestört sind die Ursache der Faltung kann in der Bildung der Becken gesucht werden. Pálfy geht aus der Annahme ;
m
daB die mindestens 1500 máehtige AusfüUung nicht aus einem áhnlich Meer zum Absatz gelangt ist, sondern daB das Becken an einer Serié von Grabenbrüchen, oder Kesselbrüchen laugsam in die Tiefe gesuukeu ist, u. zw. auf die Art, daB die' ersteu Brüche irgendwo in der Mitte des Beckens entstanden sind, und das abgesunkene Gebiet durcli Nachsinken weiterer Teile an seiuer Peripherie langsaiu angewachseu ist. Da jedoch das Sinken des Beckengrundes auch dann uoch fortdauerte, als sich im Becken bereits máehtige Sehichten abgelagert habén, draugen die Bruc-hlinien auch in die Ausfüllung ein. Wenn man die allgemeine Regei in Betracht zieht, daB dicse Verwerfungsfláchen, zumindest in ihrem Anfangsstadium gegen die abgesunkene Schollc zu geneigt sind, so muB die mit dem Beckengrunde sinkende Ausfüllung nach oben zu stetig an Fláchcnansdehnung einbüBen, was uur so möglich ist, wenn sie sich faltét. Diese Faltimg muB aber am inteusivsten gerade an den Bruchlinien eintreten. Wenn man die tektonische Versuche Prof. Padlckes in Betracht zieht, so kann man annehmen, daB ober den Senkungslinien infolge der Senkimg und des Druckes der oberen Massen eine schiefe Falté entsteht, lángs derén Liegenden die Bruchlinie vermutét werden muB. Im Endergebnis káme alsó ein «Plis dia-pirs« zu standé. Da die Senkung im Innereu des Beckens mit der Zeit geringer wird und schlieBlich ganz aufhört, flacht sich der obere Teil der Falté langsam ab, so daB wáhrend die Sehichten in der Tiefe sehr steil aufgerichtet sind, zutage vielleicht gerade nur Spuren der Faltén nachzuweisen sind. Vortragender versuehte die Idee auf das Siebenbürgische Becken anzuwenden. Demnach würden die dórt nachgewiesenen parallelen Antikliualen ober Senkungslinien entstanden sein und dieselben würden gegen die Tiefe zu in steile schiefe Faltén übergeheu, in derén Liegenden sich eine Bruchlinie befindet. Da die jüngsten Senkuugsgebiete gegen den Beckenrand zu gelegeu sind, sind die dórt entstandenen Faltenzüge nicht so verdecktwie im Inneren des Beckens, wo sich die Falté über der kaum mehr sinkenden Masse ausgleicht. Deshalb wáren die Faltén gegen die Beckenránder zu steiler. An den áuBersten Rándern des Beckens aber, wo die Ausfüllung von überhaupt keiuer Senkung betroffen wurde, finden sich auch keine Faltungen. Auf Grund der bisher bekannt gewordenen Daten wendete Vortragender die Theorie auch auf die Bohrungen von Kissármás an. Dieser Ansicht nach befánde sich zwisehen den Bohrungen von Kissármás und lSíag>^sármás eine gegen E geneigte Falté, in derén Liegenden alsó unter ihrem E-lichen Flügel die Bruchlinie zu vermutén wáre. Die Bohruug von Nagysármás drang in den W-lichen Flügel bis 6á7 ohne jedes Ergebnis ein, wáhrend die Bohruug im E-lichen Flügel, wo sie beim Bohrpunkt aus,
tiefen
,
m
eine sekundáre die
daB
Falté
befindet, bei 302
oben ausgeführte Annahme
man im Gasbrunnen
m
das
Wenn sich man annehmen,
bokannte Eesultat hatte.
erweisen soUte, so konnte
Tiefe bereits dem im Liegenden der Falté bekam, an welcher das Gas mit einem Druck von "28 Atm. Die Bruchlinie, in welcher natürlich ein nnch gröBerer Druck angenom-
findlichen Bruchlinie nahe dififundiert.
m
als richtig
in 30á
MITTEILUNGEN
(ib8
A.
D.
FACHSITZDNGEN
D.
UNOAR. GEOLOG. GESELLSCHaFT.
meu wenlen muBte, Jürl'te vielleicht aiif iler Wiese Bolygórét aiisstreichen. Die Annahme einer Bruchlinie aiif diesem Gebiet wird auch durch die Erdbebenerscheinungen unterstützt, welche der Gaseruptiou vom 30. Október 1911 vorangingen. Durch áhnlicbe Faltén dürfte nach Vortragendem vielleicht auch die Au£faltung der Salzstöcke zu erkláreu sein, welche zu der Zeit erfolgt sein dürfte, als das lang-
sam sinkende Gebiet, anf welcheni sich das Salz ablagerte, plötzlich tief absank. spricht über den Salzbergbau von Maros újvár, 3. Th. Kormos welcheu er auch in schön gelungenen projektierten Bildern vorführt.
B)
6.
Márz. 1912.
Július Noth in Barwinek
1.
Beitrag Orange-Eiver-
Galizien, hielt seinen Vortrag
in
zur Keuntnis des Petroleumvorkommens Freistaat in Süd-Afrika. Die euglische Marine
ini
:
traehtet zur Beheizuug Maschineu Petroleum zu vei'wenden und heizt tatsáchlich mehrero ihror Schifi'e mit Erdöl. Da ist es erklarlich, dafi die englische Eegierung und priváté Gosellsehaften sich lebhaft mit jenen Petroleumvorkommen beschaftigen, welche au entferuteu Punkten Aussicht auf gröBere Ölgewinnung habén imd als Stationen dicnen können. In letzter Zeit wm'den auch südafrikanischc Ölfundorte anempfohlen, es fanden sich englische Gesellschaften, welche Tiefbohrungen auf Grund von Gutachten
ihrer
hervorragender Gelehrter betreiben woUten. Eine derselben berief Július Noth zur Übcrprüfung dor Gutachten, bovor au die Bohrarbeit geschi'itten
Noth fand
in
der
werdeu Tat
sollte.
Ölspuren, aber nur an Intrusivgesteinen sporadisch
und an Kontaktgesteinen, welche durch die Magmahitze metamorphosiert waren. Noth führt das Ölvorkommen auf die Destillation orgauischer Substanzen zuriick,
welche in
tiefer
liegenden Moltenoschichten vorhanden sind, ohne dafi groflere
Bitumenmengen angesammelt wurden, riet daher von weiteren Schürfungen ab. Der EinfluB der Magmahitze reichto nicht weit, was Noth auch an einigeu oberungarischen Eruptionsspalten beobachtet hatte, z. B. bei Ungvár, bei Szobránc, Váralja. Daher tritt Noth der Hypothese Prof. Szajnochas entgegen, welcher den
ürsprung von Erdöl aus Menilitschiefer ableitet, die sich auch in Oberungarn fiúdén, aber nach Szajnocha durch die Hitzo der vulkauiseheu Eruptionon entölt Wordén seien.
Und in der Tat habén die Ölfunde in Szacsal Komitat Máramaros, in Mikó Noth recht gégében, denn wenn auch bis jetzt an diesen Orten noch keine groBen Ölmengen gefördert werden, so stehen die Gewinnungsarbeiten daselbst doch erst iiTi
des in
Anfangsstadium und habén jedenfalls den Beweis erbracht,
dafi die
Schichten
Alttertiársauch auf demSüdabhangederKarpathenalso Ungarn 2.
J.
ölreich sind,
was bisher von den meisten Geologen augezwcifelt wurde. eine Frage, welche Ungarn besondcrs angoht
Noth behandelte sodann
und in neuer Zeit vielfach
ventiliert
wird
:
«I s
t
die B
i 1
du u g d
c s
S
i
e
b e n-
bürgischon Erdgases auf gemeinsamcn ürsprung mit Erdöl zurückzuführen und wie könnte diosos Gas am vorteilhaftesten in Ungarn verwertet werden? Das Erdgas ist in Siebenbürgen Mengen durch die Erdgas im Weseutlichen Kohlenwasserstoff und zwar Metán (CH^) einen groBen Heizeffekt 10 bis 11,000 Kalorien besitzt, traehtet natürlich die ungarische Eegierung dieses wertvoUe schon
lángst
árarische
bekannt,
Bohrung
doch
erst
in
ueuorer Zeit
bei Kissármás erschlossen worden.
in
groBen
Da
dieses
MITl'EIl.UNGEN
FACHSITjrÜNGEN
D.
A.
UNGAE. GEOLOG. GESELLSCHAFT.
D.
Ur)9
Pródnkt der Industrie zu Nutzen kommen zu lásson, auch die Frage durch weitere Schürfungen zu lösen, ol) dicses Gas mit Erdöl in Ziisammenhang stehe, wie viele Fachloute behaupton. Dr. NoTH jun. geht Mrazec zu dieser Frage
zuerst auf die Frage stellt,
der
in
eiii,
wie
sicli
der bekannte Professor
dem Nachbarlande Rumánien, wo
eine so
blühende Petroleumindustrie seit kurzer Zeit erwachsen ist, genaue Studien ausgeführt, auch Siebenbürgcn und Galizien in den Bereich seiner Forscliungen einbezogen hat.
übereinstimmendo geologische Momente in dieseni, wie jenem doch gcrade in Siebeubürgen ein Formationsglied, das Máotikuui, welches in Rumánien den Hauptsitz oder Sammelort des Petroleums bildet. Die máotischen Schichten besitzen vorzüghch aufsaugende und Kapillarkraft, bestehen aus Sand. sandigen Schiefern und Konglomeraten, entsprechen der unteren Obgleich viel
Lande
vorliegen,
poutischeu
fehlt
pannonischen
oder
Stufe.
Noth
sen. führt an,
daB er trotz der vielen
Giisausströmimgcn, nur geringfügige Ölspuren angetroffen liabe dcrs daraus, daB die hochgespannten Erdgaso bei ihrem schichten,
diese
imprágniert
und
ihneu
in
— er
folgert bcson-
Durchwandern der Hangend-
vielfaeh Residuen oder
Erdi
ziirück-
den viele Hundert Méter tiefen Bohrlöchern des Arars nicht angetroffen worden sind, so beeinen genetischen Zusammenhang zwischeu z w e i f e 1 Noth Erdgas und Erdöl in Siebenbürgeu. gelassen habén müfiten.
Da solche
in
1
Noth
das
halt
Metangas
für ein
Produkt der Bildung aus organischen Sub-
stanzen und Emauation in sekundáren Lagerstátten, die minimalen in Bohrlöchern
Nagyugra, Ránk, Wels angetroffenen Bitumenspuren für sporadisch, wie er
wie
solche mehrfach in den pannonischen Schichten auf primárer Lagerstatte bei Lud-
breg vorfand.
Da aber das man es zu
Erdgas an und für sich ein sehr wertvoUes Naturprodukt verwerten. Aber auf welche Weise
traehte
Einen GroBkonsum von Erdgas würden
ist,
so
'?
gröfiere industrielle Anlagen, Hütten-
werke, groBe Stádte bilden. Alléin
aber
sie
Noth
entgegnet, Industrie
lebensfiihig
zn erhalten,
liiBt
sich wohl mit groBen Opfern schali'en,
erfordert
groBe
Zeitráume,
Ummodelung
der
Landesbevölkerung.
Um lager,
Hüttenwerke ins Lében zu rufen,
viele Milliouen, ist
bedarf es ausgedehnter, reicher Erz-
an solchen fehlt es bisher in der Náhe des Gasvorkommens. Bleibt der Verbrauch durch groBe Stádte. Zu ihnen Gas zuzuleiten, kostet welche nur beschafft werden könnten, wenn der Gasproduzent, das
der Gasmonopolbesitzer, der Staat, garantieren möchte, dafi das Erdgas mit un-
veránderter
Ki-aft,
Menge und Zusammensetzung viele Jahre hindurch dem Erdinnern Ob die ungarische Regierung den Steuerzahleru, der eigenen
entströmen würde.
fremden Unternehraung haften müBte, bleibt sich gleich. Baumgarten u. a. Gasfundorte hin, wo ungeheuro Gasmengen, Metane, eine Zeitlang ausströmten, dann nachlieBen imd sagt, woder der Staat, noch ein Geolog können für langes Anhalten der Gase
Bevölkerung, oder einer
Noth
weist
auf Beispiele wie Wels.
garantieren.
Noth macht auch auf die Gefahr aufmerksam, immer gröBere Gasmengen an einem und demselben Orte aufzuschlieBen, von wo man nur eine schwierige Verwertung erzielen könnte. Es liegt nicht nur die Gefahr vor, daB man Gas an einem Landesstrich konzentriert, dessen gewaltiger Spannung ohne regelmáBigen AbfluB vielleicht keine Absperrung mehr genügen würde, Einhalt zu tun, oder aber dessen
MITTEILDNGEN
()60
Entströmeu durch
A. D.
FACHSITZUNGEN
die verschiedeneu
D.
UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT.
Kanálé der Han<;endschichten au zahlreichen, entweicheu und den natioualen Eeichtum
bemei-kbaren Stelleu von selbst
oft uicht
vermindern würden.
NoTH
dem Vorkommen von Gas
zieht aus
in vieleii
Bohrungen des ungari-
da
auch hier gröCere Ölmengen vorhanden seien. Die Schwierigkeit solehe Sammelstelleu von Erdgas in dem Tieflande ausfindig zu machen, an welchen erfahrungsgemáfi Gas am intensivsten aufgespeichert liegt, glaubt der Vortragende dadurch zu überwindeu, dafi man Kernbohrungen stöCt, durch welche man den Sehichtenbau erkennen könne imd weist auf die trefflichen Vorarbeiten ungarischer Geologen hin. Zum SchluG sagt Noth, daB wenu in eiuer verháltnismáig geriugen Entfernung von den gröBeru Stadten Ungarns Debrecen, Kecskemét, Szolnok, Budapest gröBere Gasmengen erbohrt werden würden, dies für Ungarn von unberecbenbaror Tragweite sein müBte. Da die geologischen Verhaltnisse nicht gegen eine Verbreitung des Gases in eiueni bedeutenden Teile des ungarischen Tieflandes sprechen, so empfielilt er an aolchen Puukten Bohrungen, derén Kosten in keinem Yerhíiltnis zu dem möglicheu Gewinn stehen, wenn ein günstiges Eesultat erzielt werden würde. Vorsitzender dankt Vortragenden für seine Ausführungen. H. V. BöCKH nahm in seinem im Berg- und Hüttenmánnischen Terein gehalteneu Vortrag einen reservierten Standpunkt ein. Jedenfalls sieht er die Lage nicht in so düsterer Beleuchtung, wie Noth. DaB Érdül auch bei weuig iutensiver Faltung vorhanden sein kann, das zeigt das Beispiel der Murinsel. Die sichersten schen Tieflandes den SchluB,
Fingerzeige gebén jedenfalls Bohrimgen. Vorsitzender schlieBt sich der Ansicht
mit Siebenbürgen ins Beine zu
erst
v.
Böckhs
an.
kommen und dann
Es wáre erwünscht vor-
auf das Alföld übergehen.
Weszelszky spricht über die Kadioaktivitát der Thermen est. Die Wásser besitzen durchwegs eine ansehnliche Radioaktivitat. aktiv sind die um den Gellérthegy herum entspringenden Thermen, welche mit Ausnahme der Wásser von Gastein, Baden-Baden, Ischia betreffs Kadioaktivitát sámtliche Wásser übertreffen. Gautier betrachtet die Eadioaktivitát als ein Merkmal von juvenileu Wássern. Vortragender befaBt sich mit dieser Frage und kam bisher zu dem Eesultat, daB das Wásser der Thermen von Budapest nicht juvenil sein kann, überhaupt glaubt er, daB juvenile Wásser viel weniger verbrcitet 2.
Gy.
von Buda Am meisten
13
sind, als allgemein
angenommen
wird.
Vorsitzender dankt für den Vortrag
man noch C)
oft
3.
zurückkommen müssen
;
es
würden da solehe Dinge
lant.
auf die
wird.
April 1912.
Treiiz hielt einen Vortrag über die Wirkung des Klimas auf A r a d h e g y a 1 j a - G e b i r g e. Auf die Prozesse der e n b i 1 d u n g i Bodenbildung wirken die klimatischen Faktorén bedeutend ein. Als Ergebnis dieser Einvvirkung herrschen unter áhnlichem Klima áhuliche Bodentypen vor. Diese insofern es sich um sehr verschiedene Klimaten handelt Naturerscheinung ist P.
die B
o
m
d
—
—
schon lángst Umgebimg des Mittellándischen Meeres) gelegenen Gebieeiuander in nahe zu Bodentypen von Ausbildung bekannt. Bei der (z.
B. Norddeutschland,
und Stúdium
ten
sich
bei
HiJhe wm-de dem Klima bisher keine Eolle zugeschrieben. Das Bodentypen im Ai-adhegyalja-Gebirge überzeugt uns jedoch davon, daB der Ausgestaltung der Bodenarteu direkt oder indirekt in erster Eeihe
in gleicher dei-
MITTEILUNöEN
A.
D.
FACHSITZUNGEN
D.
DNGAE. GBOLOG. GESELLSCHAFT.
661
meteorologisehe Faktorén beteiligen und diese allé sonstigen Verwitterung hervorrufenden Faktorén überílügeln. Aus den Untersuchungen liei3 sich die ehemalige Ve=;etation feststellen, aus dieser aber die Veránderung der einzelnen Faktorén des in dem betreft'enden Gebiet geherrschten Klimas. In dem begangenen Gebiet wird
namlich die Luft von Paulis bis Borossebes allmáhlicb trockener, sie enthált allmahlich weniger Dampf, diese Veránderung in der Luftfeuchtigkeit übt nicht nur auf die Bodenbildung eine Wirkung aus, sondern in viel erhöbterem MalJe noch auf das Pflanzenleben. Wir sehen, daB sich die verschiedenen Individuen wild wachsender Pflanzen, nacli ihren Feuehtigkeitsansprüchen zonenweise vermehren oder aber verschwinden. Die Kulturpílanzen verhalten sich auch sehr verschioden. Die hier besonders wichtigen Weinkulturen gebén je nach der Zusamiaensetzung der Luft in diesem Gebiet auBerordentlich verschiedenen Wein. Unter der Einwirkuug von sehr trockener Luft wird der Wein zu Ausbrueh, in feuchterem Klíma sammelt sich darin der Sáuregehalt an und bei hinlánglichem Zuckergehalt reift unter solehen Umstánden der weltberühmte aromatische Tischwein, der Magy aráder usw. heran. Das Stúdium der auf die Ausgestaltung der verschiedenen Bodenarten einwirkenden klimatischen Faktorén, sowie der Vergleich der Qualitát der auf diesen verschiedenen
Bodenarten gezogenen Kulturpflanzen ergab sehr wiehtige praktisch-pedologische Besultate, namentlich erhielt man Daten zur Lösung jener Frage, welche das Endziel jeder agrogeologischen Bodenuntersuchung ist, namlich wie sich die für einen gewissen Boden die geeigneteste duktes feststellen
Pflanzenart und die erreichbare Qualitát des Pro-
liiCt.
sodann über die Struktur derSandbanke. mehrerer Schotter- und Sandablagerungen von verschiedener Entstehung vor. Aus seinen Studien ist festzustellen, daB die Struktur der durch verschiedene Ki'áfte, durch Wind, FluBwasser in Anschwemmungsgebieten, Teichen abgelagerten Sandbanke sehr verschieden ist. Aus der Struktur láBt sich immer jené Kraft ermitteln, welche die Ablagerung aufbaute und jené Lage bezw. Umgebung, 2.
Er führt
P.
Treitz
sprach
die Struktur
in welcher der Absatz erfolgte. v. Szontagh macht Vortragenden darauf aufmerksam, daB von höheren Gebirgen durch Bergstürze entstehen können.
Vorsitzender Th.
Sandbanke
am FuBe
V. Telegd sprach über die oberoligozánen Bildungen Er führt jené nicht uur sehr reiche und ausgezeiehnet erhaltene, sondern auch in ihrer Zusammensetzimg áuBerst interessante Fauna vor, die er aus den oberoligozánen Schichten der Grube der Wind'schen Ziegelei bei Eger mit Fr. Legányi sammelte. Die Fauna der Sandschishten enthált viel miozáne Elemente und einige eigenartige Typcn, und weist eine ziemlich nahe Verwandtsehaft zu der ebenfalls von Vortragendem studierten, von Fr. Schafakzik und Th. v. Szontagh gesammelten Fauna von Helemba auf. Nach Vortragendem stellen diese Faunén den höchsten Horizont des oberen Oligozáns dar und sind etwas jnger als die Schichten von Törökbálint. Vortragender fügt einige allgemeiue Bemerkungeu zu 3.
K. BoTH
von Eger.
d&n stratigraphischen Verháltnissen der jungtertiáren Bildungen des Ungarischen Namentlich ist er ini Sinne der álteren Forscher geneigt die Ano-
Mittelgebirges.
miensande in
die das
Neogen einleitende aquitanische
Oligozán aber wird nach
Das Meer des gánzlich und
ihm durch
Stufe zu stellen
die obere Partié des Kisceller
;
das mittlere
Tones vertreteru
Tones überfiutete die N-lichen Teile des Mittelgebirges ununterbrochene Tiefseesedimentation weicht erst im oberen Oligozán Hand in Hand mit einer Regression des Meeres Litoralbildimgen. Der Liegendton in der Wind'schen Grube kann solcherart noch als oberste Partié des Kisceller
die
Kisceller Tegels betrachtet werden.
:
MITTEILUNGEN
662
ist,
A.
D.
FACHSITZUNGEN
D.
UNGAK. GEOLOG. GESELLSCHAFT.
Th. Kokmos spricbt seiue Freudé dai-über aus, daB es Yortragendeu gelungen es ist dies eine gute Waffe gegen die ueuer-
eine Übergangsfauua uachzuweisen
;
dings wider die Eutwicklungslelire versuchten Augriffe. 3. K. ZiMÁNYl legte mineralogische Berichte vor. Er besjíricht den Hamatit vom Berge Aranyi-hegy und von Déva, ferner legt er einige neuere Beobachtuugeu über den Pyrit vor, die demnáehst im Földtani Közlöny vollinhaltlicli
ersclieinen soUen.
Am
Ai-anyi-hegy fiudet sich der Hamatit in Klüften und Höliluugen des rütlichen Andesits alléin oder mit anderen kristallisierten Mineralieu vergesellschaftet.
Die Kombinationen der winzigen Ejistalle sind einfach, tafelíörmig oder rhomboadrisch. Die festgestellten Formen sind e{OöUl}, «{1120}, r{10T4}, u {lOU}, i? {Oll2}, e {Oll2}, /< {Ollö}. In dem Kupferbergwerk bei Déva kommt der Hamatit am grauen Andesit mit Pyi-it 1 und Kalzit vor. Die an den winzigen hexagonalen Tafeln kenntlichen
Formen c
sind folgende
:
{ÜDUI}, a {112U},
)•
{lOll), e {01 12},
2
{22Í1},
die Endflíiche vor; breit, jedoch faserig sind die
Iij
17.
n {2243}, unter diesen
lierrscbt
Flachen des Prismas n {112ü}.
April 1912.
Paul Haedee si)racb über seinc Forsehungeu auf Island. wahrend zweier Jahre geologiscbe Aufnahmen im südöstlichen Teile der Insel aus. Er studierte besonders die Tütigkeit und die Wirkimg der Gletscher. Island liegt so hoch im Norden des Atlantischen Ozeans, daB seine Nordspitze bereits von dem uördlichen Polarkreis gekreuzt wird. Sein Klima ist im Som mer feucht und kühl. Die Winter sind jedoch wármer als bei uns. Die ganze Insel ist aus vulkanischen Gesteinen aufgebaut. Im Osten und Westen türmen sich tertiáre Basalte bis zu 2000 auf. Dus Land wird von einer aus jüngeren Eruptionen bestehenden Basaltzone durchzogen. Von den höheren Bergen ziehen breito Gletscher lierab und reicheu stellenweise bis zum Meere. Vortragender führte seine Studien Dr.
Er
fülirte
m
zwei Jahre hindurch an dem südöstlichen Küstengebiet aus, wo samtliche Eeliefformen das Ergebnis der Gletschertátigkeit sind. Das begangene Gebiet zerfiillt in drei Teile in den Küstenstrich, das Gebirge und die Eisdecke, welche von den Bergen die Gletscherströme in das flache Küstenland herabfliefien lassen. Der Boden an der Küste besteht teils aus Meeresablagerungen, teils aus dem Moránenmaterial der Gletscher. Von dem hochliegenden ausgedehnten Eisfelde "VatnajökülB zieht ein grofier Gletscher und reicht auf das ausgedehnte Schotterfeld von 100 km, über welches das Schmelzwasser der Gletscher strömt. Dieses Gebiet ist eine echte SteinTvüste ohne jede A'egetation, auf welchen die máchtigen Nordstürme ihre bodenbildende Tátigkeit ausführen. Sie wirbeln nicht nur den Sand auf, sondern auch die gröfleren Steiustücke werden auf weite Strecken gesehleudert. Es entsteht so ein Steinregen, welcher den Schafherden verbángnisvoll werden kann. Der Flugsand poliert die Kiesstücke, es entstehen die bekannten Formen der Windschliffe. Mit dem Sande werden groBe Mengen von feinem Staub in die Luft emporgehoben, welche hier als wirkliohe Staubnebel tlie Sonne verdunkeln. Ans dem niedcrfallenden Staub entstehen Bodenschichten, auf welchen sich dann meistens die Vegetation der Insel entwickelt. Aus der Bildung dieser Flugstaubschichten am Ende der Gletscher kann auch die Entstehuug der máchtigen LöBablagerungen Ungarns er:
1
Vergl. Földtani Közlöny Bd. 38, 1908.
MITTEILUNGEN
A.
D.
FACHSITZUNSEN
D.
UNGAIi. GEOLOG. GESELLSCHAFT.
663
werden. Zum Sclilusso lobt dei; Vortraseude tlie erstauiiche Aiisdauer uud Kraft der kleinen islándischen Ponys. Diese kleiueu Pl'erde sind im Standé, 10 l'J Stunden ohne East mit 70 90 km Gepaek zii marschieren. Nur diese mutigen Tiere
klárt
—
—
ermöglichen in diesen unwirtlichen Gegeudeu die wissenschaftlichen Expeditiouen. In diesem Jalire geht eine danische Expedition iintei" dex' Führung dcs InfanterieKapitans J. P. Koch nacli Grönland, um doi-t iu der Eiswüste viele Kilométer vom
Meere und von den Eskimowohnungen entferut
cin
Jahr láng zu verbleiben und
wissenscbaftliche Beobachtungen auszuführen.
Der mit zahlroicben
projizierten Bildern
zahlreiclien Auditórium mit lobhaftem Beifall
E)
1.
Mai
illustrierte
Vortrag wurde von dem
aufgenommen.
1912.
seinem Vortrag ülier das Pr obiéra der Abi a 1 e n Faunén darauf hin, daJB das Tertiár vom Quartár nicht scbarf zn trennen ist. Am Ende des Pliozaus als die subtroiíiscbe Fauna bei uns ihre letzten Tagé verlebte, drang von N, vor der in Ausbreitung begriffeneu Eisdecke eine neue arktische Tiergesellschaft gegen S, die sich mit den noch lebenden Eelikten der pliozánen Fauna vermischten. Einzelne aus dem Tertiár stammende Arten aber überlebten, teils iudem sie sich den Verhaltnissen anpaíJten, teih aber an geschiitzten Stellen, wie in dem Wasser von Thermen, die Eiszeit und erhielten sieli bis beute. Vortragender sieht in den Ergebnissen seiner diesbezüglichen Studien einen neuen, wichtigen Beweis dafür, daC die Famia und Flóra jüngerer 1.
s t
a
Th. Kormos
mmung
wies
der p
in
r á g
1
az
geologischer Perioden bloC eine phylogenetisch vorgeschrittene, unmittelbare Fort-
setzung der álteren 2.
scher
ist.
über die periodischen Scliichten ozoaniSalzablagerungeu. Die tatsáchliche Salzzusammensetzung und
M. RÓZSA sprach
Kalisalzlager laBt sich mit den Kristallisationsschemen Einklang bringen, wenn man hohe Bildungswármen annimmt. Die thermalen und dinamischen Faktorén der Erwármung der siebenbürgischen Salzseen in Betracht zioliend, bespricbt Vortragender die Oszillation der Temperatur bei der Entstehuug der Kalisalzlager in Zusammenhang mit Diífusionsvorgángen. E> weist auf den Widerspruch hin, welcher bei der Erklárung der Entstehung der Hartsalzlager zwischen der Auffassung Van t'Hoffs und Everdings
Massenverhültnisse
Van t'Hofps
besser
der
in
besteht und hált es für nötig, dal3 die geologischen und petrographischen Daten mit den Versuchen des Physiko-Chemikers in Einklang gebracht werden. Er ersucht um Unterstützimg der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, um die ZechsteinSalzlager auch an Ort und Stelle untersuchen zu können, da der zunehmonde Borgbaubetrieb mit stufenweiser Verwüstung der Salzschichten einherschreitet, so daC das Sáumen im Stúdium auf Kosten der Wissenschaft geht. Auf Grund eines genauen Studiums der ungarischen Salzkörper glaubt er auch jené physikalischchemischen Umstánde feststellen zu können, welche bei dem jeweiligen Stádium der Eindiehtung bestanden habén. R. Balló bemerkt, daB die Ergebnisse der Forschungen vom Vortragenden dann nach Gebühr bewertet werden können, wenn uns seine Daten vorliegen werden, was natürlich orst nach Erscheinen der Arbeit in Druck der Fali sein wird. L. v. LóczY sah in der Wüste Góbi viel Salinen, es gibt dórt zahllose Salzseen, Salzsümpfe an welchcn die Bildung von Salzlagern vorzüglich zu untersuchen wáre. erst
«
664
A
Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak árjegyzéke.
Meyrendethetlc a Magyarhoni Földtani Társulat titkán Idcatalában, Budapesten, VII. Stefánia-út 14.
sz.,
vagy Kilián Fngyes utóda egyetemi Imnyvkeieskedesiben, Budapesten 1
V.,
Váci- utca 32.
sz.
Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft. Dieselben
entweder
sind
VII., Stefánia-út lé.
direkt
ditrch
das
der
Sekretariaf
Budapest,
Gesellschaft,
uder durch den UniversitátsbuchhandI er Friedrich Rilidns Nach-
;
folger,
Budapest, lY., Váci-utca 32., zu beziehen.
—
der geulogÍ8clieii Gesellscliatl liir Unpani. 1852 ._. 5 kor. fiU. « 2. Arbeiteii der geolügisclien (jesellscliaft Tür Ungarn. I. Bil. 185ö_-. A niagysrhoiií f üldtaiii társalat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott— Vergrififen. . . . 3. II. kötet. 1863 15 . . « 4.. • . III., IV. és V. kötet. 1867—1870. Köteteuként . pro Bánd .._ ... ... ... 10 ... i 5. Földtani Közlöny. I IV. évf. 1871 1874. Kötetenként pro Bánd 15 . . 1875— 1879. Elfogyott- Vergritien. 6. IX. . • • • 7. X. 1880. Kötetenként 15 pro Bánd... ... • . • . XI. . 1881. 15 . 8. ._ ... . . 10 . 9 XII. 1882. Kötetenként pro Bánd ... . . 1-2 . XIII. . 1883. . 10. ... .. . . . 1884. Kötetenként 11. XIV. . pro Band.-_ _._ 4 1.
Erster
Berielil
«
.
—
l
.
— — — — — — — — — — —
3
•
—
5
.
—
5
•
—
1
.
20
6
•
—
3
«
.,
—
—
—
—
V—
—
•
—
-
12.
•
.
XV.
13
.
•
XVI.
14.
—
1885. 1886.
•
i
.
..
.
1887- 1909.«
XVII-XXXVII..
.
-...__
.
...
...
_._
.
... ...
17.
1880— 1883. Nldtaui Értesít I— III. « ... ... A Magyarlioni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak (General-Index samtlicher PublibetUsoros tartalomnmtatója. kationen der üncar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 18.52 1882) Mutató a Földtani Közlöny XXIII— XXXIl. kötetéhez. Dr. Cholnoky
18.
... -. _.. .Jen. 1903. ... _. ... ... ... ... ... ... ... Register zu den Biinden XXIII— XXXII des Földtani Közlöny. Dr. B.
1.5.
16.
.
10 4
.
. .
—
—
V.
19.
6 12
Cholnoky. 1903.
._.
...
—
...
— —
...
...
...
...
A magyar korona
országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda-
pest 1897.
...
...
...
...
...
...
_
...
...
...
der Erzlagersliitten von Rézbánya in S. O.-üugarn vou F. Posepny. 1874. ... ... ... ... .....
20. Geologiscli-niontanistisc'lie Studien
21.
J2. 23.
Az erdélyrészi medence liarniadkori képzdményei. II. Neogén csoport. Dr. Koch Antal. 1900 ._. ... ... ... ... ... ... Die Tertiiirbildiingen des Beckens der siebenbiirgisdien liundesteile. II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900... _. ... ... _ ... A.MagyiiHioni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 Geseliíi'lite
der
fiinl'zigjührigen Tatigkeit der. l'ngar. Geologisclien
GesellsHiaft. Dr. Anton Koch 1002. _. ... ... A Cinnanioniuni nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub .
24.
Móric.
190.5....
...
...
Die Gescliiclite des Genus Dr. Moritz Staub. 19(1.5. 25. A selmeczi bányavidék
...
...
...
...
...
...
...
Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 ...
...
...
._
érctelér-vunulatai.
...
(Die
...
...
Erzgánge
27.
28.
29. 30.
—
60
•
60
10
«
—
10
.
—
von téi...
Szabó József arcképe ... .. ... ... .... Nagysúri Böckh János. GiiJl Vilmos és Meiczer Gusztáv arcképei ... L. V. Lóczy K.v, Papp :Die im üngarischen Slaatsgebiete vorhan denen Eisenerzvorrate. (Sonderabdruek aus tThe Irón Ore Resources of the Worldi, Stockholm 1910.) Mit einer Tafel und 24 Textlifaren A kissármási gázkút Kolozsmegyébcn. Irta Papp Károly dr. Két táblával és hat ábrával Budapest 1910. .. ... ... ... ... Sonrce de métliane á Kissármás (Comitat de Kolozs). par Charles de Papp. Avec les planches I, U, et les figures 10 á 15. ... ...
Néliai dr.
•
Tafeln.
Schemnitz und dessen ümgebung.) Színezett na^y geologiiii kép. Szöveggel együtt. Geolog. mont. Karte in Grofif.irmnt . 2ti.
3
— —
— —
10 2 2
15
• >
«
.
2 2
«
—
— — — —
—
