gyorffy.qxd
11/21/2011
710
2:17 PM
Page 710
LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S
É S T Á R S A DA L O M
„Fiúk mint áldozatok”, avagy a gyerekkori bántalmazás lehetséges népegészségügyi következményei GYÔRFFY Zsuzsa, SÁNDOR Imola, CSOBOTH Csilla, KOPP Mária
“BOYS AS VICTIMS”, OR THE POTENTIAL PUBLIC HEALTH CONSEQUENCES OF CHILDHOOD PHYSICAL ABUSE BEVEZETÉS – Míg a fizikai bántalmazással kapcsolatos szakirodalom elsôsorban a nôi áldozatokra fokuszál, a férfiak gyermekkori bántalmazása a keveset vizsgált területek közé tartozik. Vizsgálatunkban célul tûztük ki, hogy a férfiak gyermekkori bántalmazásának lehetséges hatásait vizsgáljuk a felnôttkori pszichés egészségre. MÓDSZEREK – Elemzéseink mintáját a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés férfi tagjai szolgáltatták (N=4675). EREDMÉNYEK – Mintánk közel 13%-a számolt be a szülô, illetve más fontos személy általi fizikai bántalmazásról. A nem bántalmazott férfiakkal való összehasonlításkor megállapítottuk, hogy a bántalmazott férfiak esetében szignifikánsan gyakoribb a depressziós zavar, az öngyilkossági gondolat és kísérlet jelenléte. A dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, valamint a szorongásos zavarok és az alvászavarok nagyobb arányúak. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy a bántalmazott férfiak esetében szignifikánsan nagyobb arányú a házastársi stressz, illetve jellemzôbb az is, hogy kevesebb gyermeket vállalnak. A kapott eredmények többváltozós modellben való értelmezése azt mutatta, hogy a bántalmazás a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a dohányzás és az alkoholfogyasztás – egyéb változóktól független – meghatározó rizikótényezôje. KÖVETKEZTETÉSEK – Eredményeink felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermekkori fizikai bántalmazás jelentôs hatással bírhat számos felnôttkori pszichés zavar, illetve maladaptív viselkedés meglétére. Ugyanakkor a fizikai bántalmazás és a pszichés zavarok közötti kapcsolat pontosabb megismeréséhez további vizsgálatok szükségesek. férfiak, fizikai bántalmazás, pszichés zavarok, maladaptív viselkedés
BACKGROUND – Whereas the scientific literature regarding physical abuse primarily focuses on female victims, few studies have been performed on the childhood abuse of men. The aim of our study was to examine the potential effects of childhood physical abuse of men on adult mental health status. METHODS – Data of 4675 male participants of the Hungarostudy nation-wide representative survey were analyzed. RESULTS – Altogether almost 13% of our study group reported physical abuse by a parent or other significant person. Compared with men who did not report abuse, depression, suicidal thoughts and attempts were significantly more common among abused men. Smoking, alcohol- and drugabuse, anxiety disorders and sleeping disorders also had a higher occurence. Moreover, we established that abused men had a significantly greater risk of marital distress and were more likely to have fewer children. Interpretation of the results in a multivariate model indicated that physical abuse is a determinate and independent risk factor of depression, suicidal thoughts and attempts, smoking habits and alcohol abuse. CONCLUSIONS – Our results underline that childhood physical abuse can have a significant effect on numerous mental disorders and maladaptive behaviours in adulthood. However, the deeper understanding of the relationship between physical abuse and mental disorders necessitates further studies.
men, physical abuse, mental health, maladaptive behaviours
dr. GYÔRFFY Zsuzsa (levelezô szerzô/correspondent), SÁNDOR Imola, dr. CSOBOTH Csilla, dr. KOPP Mária: Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet/ Semmelweis University of Medicine, Institute of Behavioural Sciences; H-1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. E-mail:
[email protected] Érkezett: 2011. június 8.
LAM 2011;21( 11) :710–717.
Elfogadva: 2011. szeptember 10.
gyorffy.qxd
11/21/2011
2:17 PM
Page 711
G Y Ô R F F Y: „F I Ú K
M
M I N T Á L D O Z AT O K ” , AVA G Y A G Y E R E K KO R I B Á N TA L M A Z Á S
agyarországon 1997-ben született meg a gyermekek védelmérôl szóló úgynevezett gyerekvédelmi törvény, amely az alábbiak szerint határozza meg a kiskorú veszélyeztetôjét, veszélyeztetését: „A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlôdését veszélyezteti, bûntettet követ el. …” (1) A törvényt 2002-ben kiegészítették azzal, hogy „a gyermek nem vethetô alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak” (2). Mindezek ellenére az UNICEF vizsgálatai azt mutatják, hogy Magyarországon körülbelül 5-7%-ra tehetô a bántalmazott és súlyosan elhanyagolt 14 éven aluliak aránya (3). Sokatmondó adat továbbá az is, hogy az OECD-országok közül a gyermekbántalmazással összefüggô mortalitás tekintetében Magyarország a harmadik helyen áll (3). A WHO meghatározása szerint a gyerekbántalmazást és elhanyagolást népegészségügyi problémának kell tekinteni (4). Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy nagyon nehezen mérhetô jelenségrôl van szó, így a nemzetközi vizsgálatok összehasonlíthatósága gyakran problematikus az eltérô kérdésfeltevések, megfogalmazások, kutatási módszerek és nem utolsósorban az eltérô kulturális sémák, az erôszakhoz való eltérô viszony miatt. Egyes kultúrák, szubkultúrák és országok között nagy különbség mutatkozik meg abban a tekintetben, hogy mit tekintenek bántalmazásnak és mit nem. (Itt említhetnénk meg például a fiúk beavatási szertartásait, amelyek sok kultúrában a felnôtté válás szerves részét jelentik.) A gyermeknevelés során alkalmazott testi fenyítés sok kultúrában a szocializáció elfogadott része, ezt támasztja alá a latens esetek magas száma is, hiszen sok esetben maguk az áldozatok sem érzékelik bûncselekménynek a családon belüli erôszakot. Ugyanakkor elmondható az is, hogy ma Magyarországon a fizikai bántalmazás, verés nem tiltott mindaddig, amíg a „szokásjognak” megfelelô mértéket nem haladja meg. A Tárki felmérése szerint széles körben elfogadott nevelési eszköz a gyerek verése (5), a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek 90 százaléka, az egyetemet végezettek 67 százaléka tartja a pofozást szülôi jognak. 1962 óta létezô fogalom a „bántalmazott gyermek szindróma” (6). A fizikai bántalmazás egészségre ható következményei jelentôsek: a bántalmazás valamennyi formája szoros kapcsolatban áll a szomatikus és a pszichés zavarokkal, valamint az életminôség alakulásával. Számos vizsgálat mutat kapcsolatot a bántalmazás és a szomatikus problémák között: mind a fizikai sé-
rülések, mind a pszichoszomatikus eredetû következmények tekintetében, mint például a krónikus fájdalomszindróma, az irritábilis bél szindróma, a migrén, az evészavarok és az arthritis gyakoribbá válásában fennáll ez a korreláció (7–9). A pszichés problémák a poszttraumás stressz zavar, a szorongásos tünetek, a depresszió és a pánikbetegség képében jelentkeznek (10–12). A fentieken túl számos tanulmány mutat rá arra, hogy a fizikai bántalmazás szoros kapcsolatot mutat az alkohol- és drogfogyasztás, továbbá a dohányzás megnövekedett gyakoriságával (10, 13). A fizikai bántalmazás további veszélyei közül mindenképpen kiemelendô a generációs agreszszív vagy áldozativiselkedés-átvitel problémája (14), amelynek során a gyermek beépíti az erôszakos viselkedést saját viselkedésrepertoárjába, és a konfliktushelyzetek esetében is ehhez az eszközhöz folyamodik. (Például kortárscsoportban, illetve saját gyermekeinek nevelése során.) Tanulmányunk szempontjából kiemelten fontos kérdés az is, hogy amíg a bántalmazással kapcsolatos irodalom általában a nôkre fokuszál, addig több vizsgálat kimutatja, hogy a gyermekkori fizikai bántalmazás esetében általában a fiúk a szenvedô alanyok (15, 16). Feltételezhetô ugyanakkor az is, hogy a bántalmazott fiúk késôbb maguk is bántalmazóvá válnak, szisztematikusan ismételve és fenntartva a családon belüli erôszak jelenségét, illetve az is, hogy a gyermekkorukban bántalmazottak felnôttkori viktimizációja szintén magas értéket mutat (17, 18). Jelen kutatásunk célkitûzése tehát az, hogy betekintést nyújtson a férfiak gyermekkori bántalmazásnak keveset vizsgált területére. Meg kívánjuk vizsgálni, hogy milyen összefüggés áll fenn a férfiak gyermekkori bántalmazása és felnôttkori pszichés állapota, rizikó-magatartása között, valamint azt is, hogy a gyermekkori bántalmazás hatással van-e az áldozat gyerekvállalására és házasságának alakulására.
Minta és módszerek Vizsgálatunk mintáját a Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés képezi (19). E felmérés keretében a Magyar Védônôi Hálózat munkatársai 2002-ben 12 668 személyt kerestek meg otthonukban, és kérdezték ki ôket demográfiai jellemzôikrôl, testi és pszichés egészségükrôl, pszichoszociális védô- és kockázati tényezôikrôl. A minta korra, nemre és kistérségre vonatkozóan reprezentálta Magyarország felnôtt lakosságát. A válaszadási ráta a teljes minta esetében közel 83%-os volt. LAM 2011;21(11):710–717.
711
Egyes kultúrák, szubkultúrák és országok között nagy különbség mutatkozik meg abban a tekintetben, hogy mit tekintenek bántalmazásnak és mit nem.
gyorffy.qxd
11/21/2011
712
A pszichés problémák a poszttraumás stressz zavar, a szorongásos tünetek, a depresszió és a pánikbetegség képében jelentkeznek.
2:17 PM
Page 712
LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S
É S T Á R S A DA L O M
Jelen vizsgálatunk mintáját a Hungarostudy 2002 felmérés férfi válaszadói szolgáltatták (N=4675). A bántalmazás tényét egy eldöntendô kérdéssel vizsgáltuk, ez a következôképpen szerepelt a kérdôívben: „Élete során elôfordult, hogy más fontos személy (szülô, rokon) testileg bántalmazta?” Fontos hangsúlyoznunk, hogy vizsgálatunk lefolytatása során különbséget tettünk gyermekbántalmazás és bántás között. Bántáson azok esnek át, akik alapvetôen szeretetteljes, biztonságos közegben nevelkednek, nem élnek folyamatos rettegésben, annak ellenére, hogy idônként elcsattan egy pofon vagy egy-egy hangosabb szó szüleik, rokonaik részérôl. Fizikai bántalmazáson a szakirodalom értelmében minden olyan cselekményt értünk, amely során a szülô, a gondozó vagy más felnôtt a 18 éven aluli gyermeknek szándékosan testi fájdalmat vagy sérülést okoz, vagy ha a szülô vagy gondozó magatartása következtében a sérülés veszélye fennáll (6). Elemzésünk során a kort, nemet, legmagasabb iskolai végzettséget, családi állapotot és gyerekszámot, valamint a gazdasági helyzetet leíró változókkal dolgoztunk a demográfiai helyzet ismertetésekor. A családi állapot esetében a tényleges együttélési formát (egyedül vagy párkapcsolatban, házastárssal/élettárssal él) vettük figyelembe. A pszichés életminôség mutatóiként a következô változókat vizsgáltuk: a depressziós tüneteket a Rövidített Beck-féle depressziós kérdôívvel (20, 21) mértük; a szorongásos tünetek mérésére a Kórházi szorongás- és depresszióskála (Hospital Anxiety and Depression Scale) (22) szorongásalskálájának (HAS) két tétele szolgált; a házastársi stressz mérésére a Rövidített stockholmi házastársi stressz skálát (23, 24) használtuk; az alvászavarok mérésére pedig az Athéni insomniaskálát (25, 26) alkalmaztuk. Vizsgálatunk során az öngyilkossági gondolatok és kísérletek mérésére az alábbi kérdéseket tettük fel: „Foglalkoztatták-e öngyilkossági gondolatok élete során?”, és „Volt-e élete során öngyilkossági kísérlete?” (1. nem, 2. egy éven belül, 3. öt éven belül, 4. régebben). A kutatásban rákérdeztünk arra is, hogy dohányzik vagy dohányzott-e valaha a vizsgált személy. Igenlô válasz esetén megkérdeztük, „Hány éven keresztül dohányzott (dohányzik)?”, valamint „Ha jelenleg dohányzik, hány szál cigarettát szív naponta?”. Az alkoholfogyasztásra vonatkozóan a következô kérdések válaszait elemeztük: „Milyen gyakran iszik egy alkalommal több mit öt alkoholtartalmú italt (öt üveg sör, öt pohár bor, ötször fél deci tömény ital). A drogfogyasztásra LAM 2011;21( 11) :710–717.
vonatkozóan a következô kérdést tettük fel: „Használt-e élete során valamilyen drogot?”
Statisztikai elemzések Elsô lépésként a bántalmazott mintát és a kontrollcsoportot hasonlítottuk össze: a folytonos változók esetében átlagokat, míg a diszkrét változók között gyakoriságokat vizsgáltunk. A vizsgált változók közötti százalékos eltéréseket is jeleztük. A változók típusa szerint független mintás t-próbát, Mann–Whitney-féle U-tesztet, illetve χ2-próbát alkalmaztunk. A második lépésben a pszichés zavarok és a bántalmazás kapcsolatát vizsgáltuk, elôször a potenciális kovariánsoktól függetlenül. Számos esetben esélyhányadosokat (odds ratio) és 95%os konfidenciaintervallumokat számítottunk. A harmadik lépésben bináris logisztikus regresszióval elemeztük a bántalmazott mintában megjelenô pszichés zavarok és háttértényezôik kapcsolatát. A többváltozós elemzésekben az életkort, az iskolai végzettséget, az anyagi helyzetet, a depressziót, a szorongást és az elmúlt öt év során bekövetkezô negatív életesemények meglétét szerepeltettük, mint kontrollváltozókat. Az adatok statisztikai elemzése az SPSS 13.0 programmal történt. Analíziseinkben a p=0,05-os szignifikanciaszintet használtuk.
Eredmények A bántalmazásra vonatkozó kérdések alapján megállapítottuk, hogy a minta közel 13%-át érintette a fizikai abúzus valamilyen formája. Kirajzolódott továbbá az is, hogy a Hungarostudy 2002 felmérésbe került férfiak szignifikánsan több bántalmazást szenvedtek el, mint a nôk (1. táblázat). A szülô/rokon által bántalmazott férfiak, valamint a nem bántalmazottak összehasonlító adatait a 2. táblázat mutatja: A szülô és más fontos személyek által bántalmazott férfiak szignifikánsan rosszabb anyagi helyzetrôl számoltak be. Ugyancsak szignifikánsan jellemzôbb rájuk a gyermekkori traumatizáltság: a szülô által bántalmazott férfiakra jellemzôbb az állami gondozottság, illetve az egyéves kor elôtti tartós távollét a családtól. Megfigyelhetô továbbá az is, hogy szülôk által bántalmazott férfiak esetében gyakoribb a szülôk válása. A nem bántalmazott férfiakhoz képest ugyanakkor a fizikai abúzuson átesettek körében szignifikánsan alacsonyabb a vállalt gyermekek száma. A következô lépésben megvizsgáltuk a szülô
gyorffy.qxd
11/21/2011
2:17 PM
Page 713
G Y Ô R F F Y: „F I Ú K
M I N T Á L D O Z AT O K ” , AVA G Y A G Y E R E K KO R I B Á N TA L M A Z Á S
713
1. táblázat. A fizikai bántalmazást szenvedettek aránya a vizsgált mintában Vizsgált változó
Nem, % (N)
Igen, % (N)
„Élete során elôfordult, hogy más fontos személy (szülô, rokon) testileg bántalmazta?”
P P=0,000
Férfi
86,8 (4675)
13,2 (710)
Nô
89,7 (5906)
10,3(679)
2. táblázat. Szülô vagy más fontos személy által bántalmazott, illetve nem bántalmazott férfiak összehasonlítása Változók
Szülô vagy más fontos
Szülô vagy más fontos
személy által bántalmazott
személy által nem bántalmazott
férfiak, % (N=710)
férfiak, % (N = 4675)
Iskolai végzettség
p* NS
Kevesebb mint érettségi
59,4 (423)
58,6 (2723)
Érettségi, fôiskola, egyetem
40,3 (286)
41,4 (1925
18–35
32,3 (229)
32,4 (1514)
36–55
42,5 (302)
37 (1732)
56 és felette
25,2 (179)
30,6 (1429
Partnerrel él
68,2 (484)
67,5 (3152)
Egyedül él
31,8 (226)
32,5 (484)
Életkor
Családi állapot
<0,004
NS
Gyermekek száma
<0,002
0
24,6 (175)
25,8 (1208)
1
19 (135)
20.5 (589)
2
35,1 ( 249)
37,7 (1763)
3 vagy annál több
21,3 (151)
16 (746)
Állami gondozott volt
2,7 (19)
1,1 (48)
<0,001
Egyéves kor elôtt tartós távollét a családtól
5,9 (40)
2,8 (127)
<0,001
Szülôk válása
20,4 (142)
10,9 (496)
<0,001
Szociális helyzete miatt hátrányos helyzetbe került Jellemzô
<0,001 30,3 (213)
16 (739)
< 0,001
A p-érték folytonos változók esetében a független mintás t-tesztnek vagy a Mann-féle U-próbának, kategoriális változók esetében a χ2-próbának megfelelô szignifikanciaértéket jelöli.
és rokon általi bántalmazás hatását a pszichés zavarokra és a rizikó-magatartásra (3. táblázat). Ennek alapján elmondható, hogy minden vizsgált változó esetében a bántalmazott férfiak szignifikáns többletet mutatnak a nem bántalmazottakhoz képest: az abúzuson átesettek körében nagyobb arányú a dohányzás, az alkohol- és drogfogyasztás, szignifikánsan jellemzôbbek a depressziós és a szorongásos tünetek, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek, valamint az alvászavarok. Elmondható továbbá az is, hogy a bántalmazottak körében szignifikánsan magasabb a házastársi stresszel küzdôk aránya. A 4. táblázatban a bináris logisztikus reg-
resszióanalízisek eredményeit mutatjuk be, amelyek segítségével a bántalmazás és a pszichés zavarok, illetôleg rizikó-magatartás közötti kapcsolatot vizsgáltuk. Ha a logisztikus regresszióban kontrollváltozókként szerepeltettük az életkort, az iskolai végzettséget, az anyagi helyzetet, a depressziót, a szorongást és az elmúlt öt év során bekövetkezô negatív életesemények meglétét, akkor azt találtuk, hogy a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek esetében, valamint az alkoholfogyasztás és a dohányzás alakulásában a szülô vagy rokon általi fizikai bántalmazás a hagyományos rizikófaktorok melletti magyarázó tényezôként jelentkezett. LAM 2011;21(11):710–717.
Vizsgálatunk lefolytatása során különbséget tettünk gyermekbántalmazás és bántás között.
gyorffy.qxd
11/21/2011
714
2:17 PM
Page 714
LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S
É S T Á R S A DA L O M
3. táblázat. Szülô vagy más fontos személy által bántalmazott, illetve nem bántalmazott férfiak pszichés állapotának és rizikó-magatartásának, életminôség-mutatóinak összehasonlítása Változók
Szülô vagy más fontos
Szülô vagy más fontos
személy által bántalmazott
személy által nem bántalmazott
férfiak, % (N=710)
férfiak, % (N = 4675)
Alkoholfogyasztás
< 0,002
Soha
40,0 (284)
46,8 (2179)
Havonta többször
43,6 (308)
37,3 (1736)
Hetente többször
16,3 (115)
15,8 (737)
Drogfogyasztás
p*
5,3 (36)
2,5 (115)
< 0,001
Soha nem dohányzott
30,9 (214)
41,1 (1894)
< 0,001
Régebben dohányzott
27,6 (191)
25 (1153)
Jelenleg dohányzik
41,6 (288)
33,9 (1560)
Öngyilkossági gondolatok
31,8 (121)
11,7 (578)
< 0,001
Öngyilkossági kísérletek
34 (34)
12,8 (649)
< 0,001
Normál
68,9 (470)
75,5 (3388)
< 0,001
Enyhe
16,9 (115)
13,4 (604)
Dohányzás
Beck-depresszió
Közepes
6,3 (43)
5,6 ( 253)
Súlyos
7,9 (54)
6 (270)
HAS-kategóriák
< 0,002
Normál
69,1 (471)
80,2 (3622)
Átmeneti esetek
15,5 (106)
10,9 (492)
Szorongásos zavar valószínû
15,4 (105)
9 (405)
Házastársi stressz
< 0,001
Nincs
49 (261)
69,1 (2338)
Enyhe
40,7 (217)
25,5 (864)
Közepes
7,7 (41)
4 (137)
Erôs
2,6 (14)
1,3 (44)
Athéni insomniaskála 0–9 10 feletti pontszám
< 0,001 90,8 (619)
94,6 (4157)
9,2 (63)
5,4 (239)
A p-érték folytonos változók esetében a független mintás t-tesztnek vagy a Mann-féle U-próbának, kategoriális változók esetében a χ2-próbának megfelelô szignifikanciaértéket jelöli.
Megbeszélés Jelen vizsgálatunk fókuszába a férfiak gyermekkori fizikai bántalmazásának problémáját állítottuk. Megvizsgáltuk a gyermekkori fizikai bántalmazás prevalenciáját és az abúzus felnôttkori pszichés egészségre ható potenciális prediktorait. A Hungarostudy 2002-es reprezentatív lakossági felmérés adatai alapján megállapíthattuk, hogy a férfiakat szignifikánsan több gyermekkori bántalmazás érte, mint a felmérés nôi tagjait. A fizikai bántalmazás genderspecifikus aspektusaira vonatkozóan a szakirodalomban több ellentéLAM 2011;21( 11) :710–717.
tes eredményt találtunk. Számos vizsgálat kiemeli, hogy a nôk fizikai bántalmazása jelentôsebb, más vizsgálatok pedig a férfiak érintettségét domborítják ki (15, 16, 27, 28). A nemzetközi vizsgálatokkal összhangban ugyanakkor kimutattuk, hogy a fizikai abúzus jelentôs hatással bír a felnôttkori pszichés zavarokra és rizikó-magatartásra (29). Eredményeinkkel összhangban Hyman és munkatársai (30), valamint YoungWolff és munkatársai (31) vizsgálatukban egyaránt kimutatták, hogy a fiúk gyermekkori bántalmazása jelentôs befolyással bír a felnôttkori alkohol- és drogabúzusra. Számos vizsgálat kimu-
gyorffy.qxd
11/21/2011
2:17 PM
Page 715
G Y Ô R F F Y: „F I Ú K
M I N T Á L D O Z AT O K ” , AVA G Y A G Y E R E K KO R I B Á N TA L M A Z Á S
715
4. táblázat. A szülô/rokon általi bántalmazás és a pszichés zavarok, illetve rizikó-magatartások közötti kapcsolat Függô változók
Esélyhányados és 95%-os
Esélyhányados és 95%-os
konfidenciaintervallum
konfidenciaintervallum
egyváltozós elemzés esetén*
többváltozós elemzés esetén****
Depresszió
1,780 (1,375–2,305)***
1,550 (1,077–2,229)**
HAS
1,379 (1,002–1,737)*
NS
Öngyilkossági gondolat
3,537 (2,812–4,448)***
5,600 (2,939–10,669)***
Öngyilkossági kísérlet
3,721 (2,430–5,699)***
6,490 (1,044–40,347)*
Házastársi stressz
2,171 (1,172–4,020)**
NS
Alvászavarok
1,770 (1,324–2,366)***
NS
Droghasználat
2,151 (1,466–3,156)***
NS
Alkoholfogyasztás
1,247 (1,058–1,469)***
1,464 (1,028–2,084)**
Dohányzás
1,563 (1,316–1,855)***
1,576 (1,113–2,232)**
*p<0,05, **p<0,01, ***p<0,001, NS: nem szignifikáns ****A többváltozós elemzésekben az életkor, az iskolai végzettség, az anyagi helyzet, a depresszió, szorongás, és az elmúlt öt évben bekövetkezett negatív életesemények szerepeltek kontrollváltozókként.
tatja továbbá, hogy a gyermekkori bántalmazás növeli a depresszió és a szorongás kockázatát (32, 33), illetve azt is, hogy a fizikai abúzus a felnôttkori párkapcsolati problémák jelentôs prediktora (34). A nemzetközi vizsgálatok ugyanakkor azt is jelzik, hogy a gyermekkori fizikai bántalmazás jelentôsebb pszichés hatásokkal bír a nôk esetében (35) – vizsgálatunkban azonban mind a pszichés problémák, mind pedig a rizikó-magatartás prevalenciáját a férfiak esetében is kiemelkedônek találtuk. A pszichés zavarok és rizikó-magatartás többváltozós modellben való elemzése azt mutatta, hogy a szülôk/rokonok általi bántalmazás a hagyományos kockázati tényezôk melletti jelentôs magyarázó tényezônek bizonyult: a depresszió, az öngyilkossági gondolatok és kísérletek, a dohányzás és az alkoholfogyasztás kockázatát növelte. A többváltozós elemzés ugyanakkor azt mutatta, hogy a fizikai bántalmazás és a szorongás, az alvászavarok, valamint a házassági stressz közötti összefüggések nem igazolhatók. A fizikai bántalmazás és a depresszió kapcsolatában feltételezhetô a tanult tehetetlenség jelensége. Ugyanakkor az a tény, hogy a szorongás és a bántalmazás többváltozós modellben nem mutatott szignifikanciát, jelentheti azt is, hogy a gyermekkori fizikai abúzus inkább hajlamosít depresszióra, az adaptív megküzdés képtelenségére, mintsem szorongásra. Az öngyilkossági gondolatok és kísérletek hátterében ugyanakkor a nem adaptív megküzdési stratégiák alkalmazása állhat. A többváltozós elemzésben a házassági stressz nem mutatott szignifikáns összefüggést a fizikai bántalmazással – ezt pedig azzal magyarázhatjuk, hogy a házassággal való elégedettség a férfiak körében általában magasabb értéket mutat (36).
Vizsgálatunk rámutat arra, hogy a gyermekkori fizikai bántalmazás, mint tartós stresszhatás, hosszú távú élettani következményekkel bír, valamint a személyiség alakulásában is kifejti torzító hatását (37). A bántalmazó családokban a gyerek(ek) kiszámíthatatlan és potenciálisan fenyegetô környezetben él(nek), állandó hipervigilancia és hiperarousal állapotában (6). Mindez azt eredményezi, hogy a folyamatos pszichés készenlét folyamatos fiziológiás készenléti állapottal és a stresszhatások iránti fokozott fogékonysággal jár együtt. Ugyanakkor a stresszhormonok folyamatosan magas szintje a fejlôdô agystruktúrára is hatással van. A gyermekkorukban bántalmazott/elhanyagolt felnôttek agystruktúrájában az amygdala, a hippocampus és a corpus callosum méretében, a cerebellaris vermis csökkent aktivitásában és a limbicus rendszer ezzel összefüggô fokozott ingerlékenységében, valamint a bal oldali agykéreg fejlettségében mutathatók ki elváltozások a nem bántalmazott kontrollszemélyekhez képest (38). Mindezek a változások befolyással vannak a fokozott ingerlékenységre, a disszociatív tünetek és a depresszió megjelenésére. Ma már neurobiológiai adatok támasztják alá azt is, hogy a gyermekkori abúzusnak epigenetikus hatása van. A rossz szülôi bánásmód következtében módosul a hypothalamus-hipofízis-mellékvese tengely stresszre adott válaszkészsége a hippocampus glükokortikoidreceptorainak expresszióján keresztül, növelve ezzel az öngyilkossági hajlamot (39). Vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a gyermekbántalmazás kognitív, szomatikus és viselkedéses következményei nagyon komoly népegészségügyi problémát jelentenek. Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk a „generációs erôszakátvitel” jeLAM 2011;21(11):710–717.
A szülô és más fontos személyek által bántalmazott férfiak szignifikánsan rosszabb anyagi helyzetrôl számoltak be.
gyorffy.qxd
11/21/2011
716 A fizikai bántalmazás és a depresszió kapcsolatában feltételezhetô a tanult tehetetlenség jelensége.
2:17 PM
Page 716
LAM- T U D O M Á N Y | O RV O S L Á S
É S T Á R S A DA L O M
lenségének meglétét: a gyermekkorukban fizikai bántalmazáson átesett férfiak nagyobb valószínûséggel vezetik le agressziójukat másokon, fenntartva ezzel a bántalmazás circulus vitiosusát. Vizsgálatunk hiányosságának tekinthetô, hogy a fizikai bántalmazás mérése egy-egy tétellel történt. Fontos azt is hangsúlyoznunk, hogy a gyermekkori abúzus komplex jelenség, ritkán beszélhetünk csak egyfajta erôszaktípusról egy adott családon belül. Vizsgálatunk keresztmetszeti jellege továbbá nem teszi lehetôvé a pontos oksági viszonyok meghatározását. Ugyanakkor nem találtunk olyan vizsgálatot, amely a szülô/rokon általi fizikai bántalmazás fiúkra vonatkozó felnôttkori pszichés hatásait egyidejûleg ennyi aspektusból vizsgálta volna; kutatásunk ezen megközelítése mindenképpen újszerûnek tekinthetô. Jelen vizsgálat keretei nem adtak lehetôséget arra, hogy a bántalmazás hatásait enyhítô, moderáló, protektív tényezôk szerepét részletesen ismertessük, ugyanakkor a szakirodalom a társas támogatást, a magas iskolázottságot és a közös-
séghez való tartozás pozitív érzését emeli ki, mint legjelentôsebb védôtényezôket (40). Következtetésként elmondhatjuk, hogy eredményeink fontos összefüggéseket világítanak meg a férfiak gyermekkori fizikai bántalmazásának felnôttkori pszichés hatásaival kapcsolatban, azonban további vizsgálatok szükségesek az oksággal kapcsolatos feltételezések igazolására vagy megcáfolására, illetve a közvetítô tényezôk feltárására. Eredményeink ugyanakkor azt mutatják, hogy a szülô és rokon általi fizikai bántalmazásnak az alapvetô emberi jogok megsértésén túl komoly közegészségügyi következményei is vannak, amelyekkel mind a nemzeti, mind pedig a nemzetközi egészségpolitikai programoknak foglalkozniuk kell. Köszönetnyilvánítás A tanulmány az ETT 100/2006, ETT 100-08 és az OTKA 73754/2008-as pályázatok, valamint az MTA Mentális Egészségtudományok Társult Kutatócsoport támogatásával készült.
Irodalom 1. Btk. 1997/195.§. 2. Btk. 2002. évi IX. törvény. 3. UNICEF: http://www.nationmaster.com/graph/hea_chi_ mal_dea-health-child-maltreatment-deaths. Letöltve: 2011.04.18. 4. WHO. Report of the Consultation on Child Abuse Prevention. Geneva: WHO; 1999. 5. Tóth O. Erôszak a családban. In: Tárki Társadalompolitikai Tanulmányok 12. Budapest: TÁRKI; 1999. 12-19. 6. Babity M. A gyerekbántalmazás felismerése, kezelése, megelôzése. http://www.ejf.hu/hefop/jegyzetek/gyermekbantalmazas_megelozes_kezeles.pdf Letöltve: 2010. 03.14. 7. Romans S, Belaise C, Martin J, Morris E, Raffi A. Childhood abuse and later medical disorders in women: An epidemiological study. Psychotherapy and Psychosomatics 2002;71(3):141-50. 8. Walsh CA, Jamieson E, MacMillan H, Boyle M. Child abuse and chronic pain in a community survey of women. Journal of Interpersonal Violence 2007;22(12):1536-54. 9. Sachs-Eriksson N, Kendall-Tackett K, Hernandez A. Childhood abuse, chronic pain and depression in the National Comorbidity Survey. Child Abuse and Neglect 2007;31(5):531-47. 10. Campbell J, Jones AS, Dienemann J, et al. Intimate partner violence and physical health consequences. Arch Intern Med 2002;162:1157-63. 11. Downs WR, Capshew T, Rindels B. Relationship between adult women’s mental health problems and their childhood experiences of parental violence and psychological agression. Journal of Family Violence 2006;21(7):439-47. 12. Allison KC, Grilo CM, Masheb RM, Stunkard AJ. High selfreported rates of neglect and emotional abuse, by persons with binge eating disorder and night eating syndrome. Behaviour Research and Therapy 2007;45(12):2874-83. 13. Plichta SB. Intimate partner violence and physical health consequences. Policy and practice implications. Journal of Interpersonal Violence, Sage Publications 2004;19(11): 1296-323. LAM 2011;21( 11) :710–717.
14. Tóth O. Gyermekbántalmazás a családban. Educatio 1999;8;4:706-16. 15. Briere J, Elliott DM. Prevalence and psychological sequale of self-reported childhood physical and sexual abuse in a general population sample of men and women. Child Abuse and Neglect 2003;27(10):1205-22. 16. Turla A, Dündar C, Özkanli C. Prevalence of childhood physical abuse in a representative sample of college students in Samsun, Turkey. Journal of Interpersonal Violence 2010;25(7):1298-308. 17. McKinney CM, Caetano R, Ramisetty-Mikler S, Nelson S. Childhood family violence and perpetration and victimization of intimate partner violence: Findings from a National-based population study of couples. Annals of Epidemiology 2009;19 (1):25-32. 18. McIntyre JK, Widom CS. Childhood victimization and crime victimization. Journal of Interpersonal Violence 2011;26(4):640-63. 19. Rózsa S, Réthelyi J, Stauder A, Susánszky É, Mészáros E, Skrabski Á, et al. A Hungarostudy 2002 országos reprezentatív felmérés általános módszertana és a felhasznált tesztbattéria pszichometriai jellemzôi. Psychiatria Hungarica 2003;18(2):83-94. 20. Kopp M, Skrabski Á. Összehasonlító mentálhigiénés vizsgálatok módszertana. Végeken 1990;2:4-24. 21. Rózsa S, Szádóczky E, Füredi J. A Beck Depresszió kérdôív rövidített változatának jellemzôi hazai mintán. Psychiatria Hungarica 2001;16(4):384-402. 22. Zigmond AS, Snaith RP. The hospital anxiety and depression scale. Acta Psychiatrica Scandinavica 1983;67(6): 361-70. 23. Orth-Gomer K, Wamal SP, Horsten M, Gustafsson KS, Schneiderman N, Mittleman M. Marital stress worsens prognosis in women with coronary heart disease. The Stockholm Female Coronary Risk Study. JAMA 2000; 284(23):3008-14. 24. Balog P, Mészáros E. A házastársi stressz, a depressziós tünetek és a cardiovascularis vulenarabilitás összefüggései nôknél. Lege Artis Medicinae 2005;15(8-9):685-92.
gyorffy.qxd
11/21/2011
2:17 PM
Page 717
G Y Ô R F F Y: „F I Ú K
M I N T Á L D O Z AT O K ” , AVA G Y A G Y E R E K KO R I B Á N TA L M A Z Á S
25. Soldatos CR, Dikeos DG, Paparrigopoulos TJ. The diagnostic validity of the Athens Insomnia Scale. J Psychosom Res 2003;55:263-7. 26. Novák M, Mucsi I, Shapiro CM, Réthelyi J, Kopp M. Increased utilization of health services by insomniacs – an epidemiological perspective. J Psychosom Research 2004;56:527-36. 27. Afifi TO, Enns MW, Cox BJ, Asmundson GJG, Stein MB, Sareen J. Population attributable fractions of psychiatric disorders and suicide ideation and attempts associated with adverse childhood experiences. American Journal of Public Health 2008;98(5):946-52. 28. Springer KW, Sheridan J, Kuo D, Carnes M. Long-terms physical and mental health consequences of childhood physical abuse: Results from a large population-based sample of men and women. Child Abuse and Neglect 2007;31(5):517-30. 29. Felitti VJ, Anda RF, Nordenberg D, Williamson DF, Spitz AM, Edwards V, et al. Relationship of childhood abuse and household dysfunction to many of the leading causes of death in adults: The adverse childhood experiences (ACE) study. American Journal of Preventive Medicine 1998;14 (4):245-58. 30. Hyman SM, Garcia M, Sinha R. Gender specific associations between types of childhood maltreatment and the onset, escalation and severity of substance use in cocaine dependent adults. American Journal of Drug and Alcohol Abuse 2006;32(4):655-64. 31. Young-Wolff KC, Kendler KS, Ericson ML, Prescott CA. Accounting for the association between childhood maltreatment and alcohol-use disorders in males: a twin study. Psychological Medicine 2010;29:1-12.
32. Chapman DP, Whitfield CL, Felitti VJ, Dube SR, Edwards VJ, Anda RF. Adverse childhood experiences and the risk of depressive disorders in adulthood. Journal of Affective Disorders 2004;82(2):217-25. 33. Anda RF, Whitfield CL, Felitti VJ, Chapman D, Edwards VJ, Dube SR, et al. Adverse childhood experiences, alkoholic parents and later risk of alkoholism and depression. Psychiatric Services 2007;53(8):1001-9. 34. Paradis A, Boucher S. Child maltreatment history and interpersonal problems in adult couple relationships. Journal of Aggression, Maltreatment and Trauma 2010;19(2): 138-58. 35. Macmillan HL, Fleming JE, Streiner DL, Lin E, Boyle MH, Jamieson E, et al. Childhood abuse and lifetime psychopatology in a community sample. American Journal of Psychiatry 2001;158(11):1878-83. 36. Schumm WR, Webb FJ, Bollmann SR. Gender and marital satisfaction: data from the National Survey of Families and Households. Psychol Rep 1998;83(1):319-27. 37. Herman J. Trauma és gyógyulás. Az erôszak és hatása a családon belüli bántalmazástól a politikai terrorig. Budapest: Háttér Kiadó; 2003. 38. Teicher MH. Soha be nem gyógyuló sebek: A gyermekbántalmazás neurobiológiája. In: Pléh Cs, Boross O (szerk.). Bevezetés a pszichológiába. Budapest: Osiris Kiadó; 2004. 39. McGowan PO, Sasaki A, D’Alessio S, Dymov B, Labonté M, Szyf G, et al. Epigenetic regulation of the glucocorticoid receptor in human brain associates with childhood abuse. Nature Neuroscience 2009;12(3):342-8. 40. Schuck AM, Widom CS. Childhood victimaztion and alcohol symptoms in women: An examination of protective factors. Journal of Studies on Alcohol 2003;64(2):247-56.
illusztráció: Sándor Zsolt
LAM 2011;21(11):710–717.
717