Finnországba, majd hamarosan finn teológusok érkeztek hazánkba. A föntebb már említett évi konferenciának

evangélikus hetilap „Hetven húsvétot, hetven pünkösdöt, de csak hatvankilenc karácsonyt orgonáltam végig. Azért csak hatvankilencet, mert 1970 szentestéjén belázasodtam. Arra azonban mindig ügyeltem, hogy munkám mellett úgy menjek szabadságra, hogy az a vasárnapi szolgálatokat ne érintse.” f Interjú Bencze István orgonista karnaggyal – 5. oldal

73. évfolyam, 47. szám – 2008. november 23. – Szentháromság ünnepe után utolsó vasárnap „Célul tûztük ki egy átlátható és hatékony rendszer kialakítását, amelyben világosak és rögzítettek a kötelezettségek, amelyben jól látszik, hogy milyen élethelyzetben mire számíthatnak a lelkészek.” f Az Evangélikus Szolidaritási Alap indulása elé – 8. oldal

„…nem állítom, hogy a tudományos apparátus és a tudósok tiszteletet parancsoló munkája fölösleges, csak azt mondom, hogy az õ »tudásuk« nem vezet el a bensõ megértéshez a Lélek segítsége nélkül.” f Értsed is, amit olvasol! – 9. oldal

Ára: 199 Ft

Kerületi közgyûlések f 4. oldal Tízéves a mûvészeti szakközépiskola f 5. oldal A Nyugat Magyarországon f 6–7. oldal Szocexpó – evangélikus részvétellel f 8. oldal In memoriam Bókkon Lajos és Tekus Ottó f 10. oldal Bibliakiállítás a rácsok mögött f 11. oldal

Jézus-párt

FOTÓ: LUKÁCS GABI

g Frenkl Róbert

Északi fények az evangélikus múzeumban „Történt, hogy amikor 1937-ben hazánk adott otthont a finn–magyar–észt lelkészkonferenciának, a küldöttség tagjai háromhetes országjáró körúton is részt vettek. Mindenütt nagy szeretettel köszöntötték a vendégeket, nem csoda, hogy a szeretet szót szinte mindegyikük megtanulta magyarul. Az a külföldi lelkész, aki Gyõrben valahogy lemaradt a csoporttól, tulajdonképpen csak ezt az egy szót ismerte. Így amikor taxival próbálta megtalálni társait, kínjában szintén a szeretet szót motyogta a sofõrnek. A taxisnak azonban ennyi is elég volt, és minden további nélkül elvitte õt az evangélikus szeretetotthonig, ahol hõsünket természetesen már össze tudták hozni a többiekkel. Lám, mire képes a szeretet!” A fenti történetet dr. Csepregi Márta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Finnugor Tanszékének docense idézte fel az Evangélikus Országos Múzeum (EOM)

Finnországba, majd hamarosan finn teológusok érkeztek hazánkba. A föntebb már említett 1937. évi konferenciának volt a közvetlen következménye, hogy Nagytarcsán – Sztehlo Gábornak köszönhetõen – megalakult az elsõ magyar népfõiskola. A kapcsolatok 1948 utáni beszûkülését a hatvanas években követte újabb élénkülés. A testvérgyülekezeti kapcsolatok a nyolcvanas években kezdtek kialakulni. Ma több mint ötven ilyen kapcsolat mûködik finnek és magyarok között. A kiállítás megnyitóján a Te Deum kamarakórus Mekis Péter vezetésével finnül és magyarul is énekelt. A jövõ év március közepéig látogatható tárlathoz Harmati Béla László, az EOM igazgatója Északi fény címmel írt összefoglalót. A múzeum távlati tervei között szerepel az anyag kötetben való megjelentetése is. g bzs

Északi fény – A magyar–finn egyházi kapcsolatok története címû kiállítást megnyitó beszédében. A november 12-i múltidézés apropóját a Biblia évében az adta, hogy négyszázhatvan évvel ezelõtt jelent meg Mikael Agricola reformátor finn nyelvû Újszövetség-fordítása. A kiállítás azonban nemcsak neki állít emléket, hanem – fényképek, korabeli újságok, tárgyi és írásos dokumentumok segítségével – feleleveníti a több mint százéves finn–magyar testvéregyházi kapcsolatok történetét, jelentõs korszakait. Minden valószínûség szerint 1907-ben járt elõször finn lelkész Magyarországon Niilo Vainio személyében, aki többek között Geduly Henrik tiszakerületi püspököt is meglátogatta Nyíregyházán. Az elsõ világháború után Raffay Sándor püspök állapodott meg a finn egyházzal a hivatalos kapcsolatfelvételrõl. 1927-ben indult el az elsõ magyar ösztöndíjas, Dedinszky Gyula

Templomszentelés fél évtized múltán

FOTÓ: MENYES GYULA

b Kemenesalja második legnagyobb evangélikus templomát 1784-ben építették a Kemenesmagasiban élõ evangélikusok. Komolyabb renoválást végeztek rajta építésének százötvenedik, százhetvenötödik és kétszázadik évfordulóján. Az egyházközség közgyûlése 2004-ben hozott határozatot arról, hogy teljesen felújítják templomukat. Ami több környékbeli evangélikus gyülekezetnek fél év alatt sikerült, ahhoz nekik közel fél évtizedre volt szükségük – hangsúlyozta Kovács Imre, a gyülekezet lelkésze az elmúlt vasárnap délután tartott ünnepi istentiszteleten, amelynek keretében Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetõje felszentelte a megújult patinás templomot.

A püspök Jer 7,1–7 alapján tartott igehirdetésében Luthert idézte, aki szerint ahol Isten népe templomot kezd építeni, ott az ördög is építi a maga kápolnáját. Reformációra van szükségünk, hogy ne épüljön fel az önigazság kápolnája. Mert nem épületeinkben, tetteinkben, felekezeti öntudatunkban, hanem egyedül az élõ Istenben van megmaradásunk – mondta Ittzés János. A mûemlék templom felújításának összköltsége ötvenötmillió forint volt, amelybõl harmincmilliót európai uniós pályázaton nyert az egyházközség. Ezenkívül hozzájárult a költségekhez az országos egyház, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a gyülekezet. A kivitelezés elhúzódása is jelzi azokat az ismétlõdõ nehézségeket, melyekkel a felújítás során szembesültek. A munkálatok egyik legfontosabb eleme a templomhajó tetõszerkezetének teljes megújítása volt, hiszen már 1999-ben olyan szakértõi véleményt kaptak, hogy egy nagyobb szél vagy hóterhelés esetén összedõlhet a tetõ és a sisak faszerkezete. A templomkert rendezése is munkálatok része volt, így az impozáns épület s a korábban szintén felújított lelkészlakás immár méltó környezetben áll. f Folytatás a 3. oldalon

Mikszáth Kálmán Különös házasság címû regényének van egy sajátos, teológiai tartalmú epizódja. Ennek szereplõi megegyeznek abban, hogy aki elõbb távozik el az árnyékvilágból, tájékoztatja majd a másikat arról, mi a helyzet odaát. Meg is jelenik az eltávozott koma a barátnál, és közli, hogy sem úgy nincs, ahogy egyikük, sem úgy, ahogy másikuk elképzelte. Kemény lecke az egyházi esztendõ utolsó három hete, az ítélet, a reménység és végül az örök élet vasárnapja. Elérkezünk a küszöbig, nincs tovább. A globalizáció, többek között a globalizált világvallások korában a legnagyobb vízválasztó az istenhívõk és az istentagadók között képzõdik. Hosszú folyamat még a valódi ökumenizmus, a keresztény egység megteremtõdése, de bizonyos, hogy bekövetkezik majd, és ezt kell, hogy kövesse az istenhívõk egyfajta konszenzusa. Ennek fontos eleme az örök életbe vetett hit. A tudomány fejlõdése inkább megerõsíti ezt, mintsem cáfolná. Ahogy az evolúció nyomán a földön megjelenõ ember születésétõl haláláig átéli az emberiségnek a teremtéstõl az utolsó ítéletig vezetõ útját. Mindez a hit kompetenciája, hiába szeretnénk Mikszáth hõseihez hasonlóan megismerni, mit is jelent pontosan, amikor vallást teszünk a test feltámadásáról és az örök életrõl. Az õskeresztényeknél, az elsõ gyülekezetekben igen erõs volt az az érzés, a reménység, a bizonyosság arról, hogy még az õ életükben visszatér a feltámadott Jézus, bekövetkezik az utolsó ítélet. Ez a várakozás tükrözõdik Pál apostol leveleiben is. Ezért is szolgálhattak példaként a következõ nemzedékek számára, és üzenetük érvényes ma is, hiszen arról szólnak, mit jelent az utolsó ítéletre való várakozás, hogyan kell élni, illetve mit jelent az örök élet reménysége. Így válik a földi lét vége valaminek a kezdetévé. Az elsõ századok keresztényüldözései látványossá tették a földi élet nyomorúsága és az örök élet ígéretének szépsége közötti különbséget. De a következõ századokban is jellemzõ volt, hogy minden nemzedék készült arra, hogy az õ életében következik be az utolsó ítélet. A szegényeket, a járványokkal, éhínségekkel sújtottakat pedig éltette az örök élet reménysége. Az õsi üzenet ma is élõ, sõt markánsabbak a kontúrok, de megváltoztak a hangsúlyok. Azzal, hogy a fejlett világ embere esélyt kapott arra, hogy megélje a számára biológiailag lehetséges százhúsz-százötven évet, egyben az is nyilvánvaló, hogy az elmúlás továbbra is az élet része, efölött nincs hatalmunk. És a

betegségek, a testi bajok legyõzésében aratott részsikerek még inkább kiemelik a lélek nyomorúságait. Akárcsak a jólét csapdái. Erõteljesen szól az ige: mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Megváltoztak a hangsúlyok. Megnõtt a földi élet jelentõsége. Szabad, lehet, kell jót tenni. Azért is nagyon jó, hogy a katolikus és az evangélikus egyház Augsburgban kinyilvánította egyetértését a hitbõl való megigazulást illetõen, mert így kikerültünk abból a csapdából, amelyet a cselekvõ kereszténységtõl való félelem jelentett. Az attól való félelem, hogy úgy tûnhet, áldozatkész életvezetéssel érdemesnek tartjuk magunkat, bûneink ellenére, az üdvösségre. Csak Krisztusban van üdvösségünk, de éppen ezért fel vagyunk szabadítva a jóra. Nem a mi kisiskolás logikánk szerint, hogy aki jó gyerek, jól tanul, azt megdicsérik, de bizonyos, hogy az Úristen számon tartja, hogyan élünk. Érzékeny egyensúly, az utolsó ítéletet tekintve különösen, a hit és a cselekedetek viszonya. Az elmúlt hét kimagasló egyházi eseménye volt a békásmegyeri gyülekezet idõsotthonának a birtokbavétele. Ezzel a gyülekezet teljesítette vállalását, amelyet másfél évtizeddel ezelõtt tett, amikor az államtól, illetve az önkormányzattól telket kapott. Templom, parókia és szociális intézmény épült. Ez utóbbi avatására tavasszal, már mûködése közben kerül majd sor, de felemelõ élmény volt múlt vasárnap az ünnepélyes birtokbavétel, az építõk és a gyülekezet találkozása. A minõségi létesítmény a Gaudiopolis nevet kapta. A név Sztehlo Gábor egykori gyermekvárosára, egyházunk legnemesebb diakóniai hagyományaira is utal. Tegyük a jót. Nem azért, hogy érdemeket szerezzünk az örök életre, hanem mert hitünk alapján ezt jelenti Krisztus követése. Keken András mondta egyszer: „Ha netán kiderülne, hogy mindaz, amiben hiszünk, nem is így van, én akkor is Jézuspárti lennék, õt követném.” A második világháború után mûködött Németországban egy, a földi Jézus példáját zászlójára tûzõ mozgalom. Hitünk szerves része az örök élet reménysége, ez vigasztal, amikor búcsúzunk eltávozott szeretteinktõl, de jó dolog, hogy a krisztusi példa a földi úton is meghatározó lehet. Így válnak súlytalanná pénzügyi válságok, gazdasági recessziók. Igen, egymás Krisztusaivá kell lennünk. Így várhatjuk igazán méltóan a távozást a földi életbõl, és így éltethet tovább – útra indulókat és gyászolókat – az örök élet reménysége. Ez a nagy ívû egyházi esztendõ utolsó mozzanata, melyet ismét a Krisztusra való várakozás követ. Mert nincsen másban üdvösség.

A Gaudiopolis Békásmegyeri Evangélikus Szeretetház felépülését november 16-án ünnepelte a csillaghegy–békásmegyeri gyülekezet. g Koczor Edit felvétele

2

e

2008. november 23.

A BIBLIA ÉVE

Péter elsõ levele – a család Péter elsõ levele eligazítást ad azoknak a korai keresztényeknek, akiket igaztalan vádak érnek pogány környezetük részérõl. A szerzõ abban segíti a címzetteket, hogy megértsék, kik is õk valójában, miben különböznek a körülöttük élõktõl, és miért éri õket annyi támadás. Péter szerint a Krisztus-követõk valójában jövevények, akiknek ez a világ csak átmeneti állomáshelyük, miközben Isten vezetésével valódi otthonuk, a menny felé tartanak: „…mint Atyátokat hívjátok õt segítségül (…), félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendõ dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplõtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1,17–19) Ez a „jövevénység” persze Péter szerint nem azt jelenti, hogy a keresztények figyelmen kívül hagyhatják az õket körülvevõ világ szabályrendszerét. Éppen ellenkezõleg: a világ, ideiglenes otthonuk követelményeit nem „alul”, hanem éppenséggel „felül” kell teljesíteniük. Bár nem szabad hagyniuk magukat megfélemlíteni igaztalan vádaskodásoktól, szenvedéseik közepette is olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy ne szolgáltassanak okot pogány környezetüknek a rosszindulatú ellenségeskedésre. Becsületes életükkel és tisztességükkel tudják ugyanis a legjobban elhallgattatni a rágalmazókat: „Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.” (3,16–17) A családi élet modern kori válságának okai között egyértelmûen felfedezhetjük a férfi és nõi szerepek válságát. A külvilág kihívásai miatt viharokat és boldogtalanságokat átélõ családok mögött általában olyan férjeket találunk, akik nem felelnek meg feleségük elvárásainak, és olyan feleségeket, akik felé a férjük nem fordul figyelemmel és megértéssel. Péter levele ebben a tekintetben is kincsesbánya azoknak, akik szeretnének helytállni az emberi élet eme legfontosabb területén. A feleségeket így tanítja: „…ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg õket, felfigyelve istenfélõ és tiszta életetekre. Ne a külsõ dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten elõtt.” (3,1–4) A férjeknek adott tanács ma is nagyon elgondolkodtató, ókori, patriarchális társadalmi közegében pedig egyenesen forradalmian újnak tekinthetõ: „…ti, férfiak is megértõen éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (3,7) d Magyar Bibliatársulat

SEMPER REFORMANDA

„Summa, szentségünk az égben lakozik Krisztussal, nem pedig a világban, az emberi szem elõtt, mint a piaci portéka. Hagyd tehát, hadd munkáljon a botránkozás, a meghasonlás és a gonoszság, amint erejébõl telik. Ha az evangélium igéjét tisztán megõrizzük, szeretjük és nagy becsben tartjuk, ne kételkedjünk, mert nálunk és velünk Krisztus, legyen bár a sorsunk nyomorúságos, amiképpen e könyvbõl is látjuk, hogy Krisztus minden gyötrelem, fenevad és gonosz angyal ellenére megáll a szentjei felett, és végül gyõzedelmeskedik.” d Luther Márton: Elõszó Szent János Jelenésekrõl való könyvéhez (Szita Szilvia fordítása)

forrás

S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N I U T O L S Ó V A S Á R N A P – Ézs 65,17–25

Kifejezhetetlen öröm Megpróbáltuk-e már magyarázni a magyarázhatatlant, kifejezni a kifejezhetetlent? Azért kérdem, mert mai igeszakaszunk erre tesz kísérletet. Egyrészt megpróbálja e világi nyelven leírni, amit „szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett”, vagyis Isten ígéretét a jövendõrõl. Másrészt megkísérli szavakba foglalni ennek a jövõnek a kifejezhetetlen örömét. Az Ószövetség nyelvén próbálja kifejezni, ami valójában az újszövetségi ígéretekben hangzott el. Ezért nevezhette Luther Ézsaiást az „Ószövetség evangélistájának”. Ezért keveredik igénkben Jeruzsálem megújulása és az élet nagy ígérete. Ám mai igénk az ígéretekben bízó kifejezhetetlen örömre is hív bennünket, hogy már most ebben éljünk. Igen: ez az ige minket, sokszor fejlógató keresztényeket itt és most a reménység és az üdvösség örömére hív. De hát – kérdezhetjük joggal – miért örülhetünk? Van-e okunk örömre? Hiszen az élet tele van szörnyûségekkel, megpróbáltatásokkal, bajokkal, halállal. Ha mérlegre tennénk az örömöt és a bánatot, bizonyára mindenkinél a bánat serpenyõje lenne a nehezebb. De az Isten által ígért élet és öröm egyensúlyban tudja tartani életünk mérlegét. Ismertem valakit, aki nagyon súlyos, nehéz életet élt. Munkatársai tudtak a bajairól, és egyszer megkérdezték: „Miért van az, hogy te nem sírsz, nem panaszkodsz?” „Tudjátok, az én életem mérleg – válaszolta –, az egyik serpenyõjében a bajok vannak, a másikban pedig

Jézus és minden adománya. Ezért van az életem egyensúlyban. Ez az életem titka.” Mik ennek az örömnek, mondhatjuk, egyensúlyban tartott életnek az „okai”? Errõl beszél mai igénk, amikor elõremutat az Isten által készített világra és annak örömére, sõt már itt és most erre az örömre hív. Röviden úgy is mondhatnánk: igénk örömre hívás. Ez az ige még mesze nem a halottak feltámasztásáról szól. Igénkben a reménység végsõ célja a beteljesült, teljes élet. „Nem lesz ott olyan csecsemõ, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér.” (20. v.) Sõt: még a fiatal is százéves korában hal meg, olvassuk. Mondhatnánk: azt ígéri, hogy nem lesz „idõszerûtlen”, korai halál. Tudjuk, hogy ez bizony itt és most nem valóság. Sok sír beszél errõl minden temetõben. Nemcsak idõsek nyugszanak bennük. De ezek az ószövetségi mondatok nekünk többrõl szólhatnak, elõremutatnak: arra az újszövetségi ígéretre, amelyet Jézus Krisztus hozott közénk. Urunk keresztje és feltámadása ennél mérhetetlenül, kifejezhetetlenül többet ígér! Nem egyszerûen hosszú, beteljesedett, hanem örök életet. Jairus leányának, a naini ifjúnak és Lázárnak is meg kellett egyszer halnia. De Jézus halála és feltámadása legyõzte a halált. Keresztje és üres sírja olyan életet ígér, amelynek nem lesz része az elválás, gyász szomorúsága. Ez most elképzelhetetlen! De Krisztus keresztje és üres

A VASÁRNAP IGÉJE

sírja ezt teremtette meg számunkra. Eltûnik a halál! Boldog, aki már most ebben a hitben él. Az öröm másik oka, hogy egyszer a múlt minden rémítõ tapasztalata véget ér. Itt a földön az élet sokszor félelem. Itt élünk, félünk, és sokszor mintha „átok alatt”, hiába élnénk. Mennyi rémisztõ tapasztalatot hozott korunk – és ezeket hordozzuk magunkban! Mennyi félelmes emléket cipelünk! Gondoljunk csak napjaink természeti csapásaira, terrorcselekményeire és egyéb sötét üzelmeinkre. Egyszer egy haldokló azt kérdezte tõlem: „Hát ezért éltem?” Isten pedig azt ígéri, hogy egyszer minden elmúlik úgy, hogy annak még emlékezete sem marad! Lehetetlen? Itt igen, de Istennél minden lehetséges. Az új ég és új föld ígéretéhez hozzátartozik a minden bûnt, szomorúságot, bajt felejtõ örök öröm is. Eltûnik minden rossz! Végül még egy okot sorol fel igénk örömöt ígérve. „…a kígyónak por lesz a kenyere” – olvassuk (25. v.). Más szóval a Gonosz mint csábító erõ (1Móz 3,14) itt szüntelen fenyeget. Gondoltunk már arra az Urunktól tanult imával kapcsolatban, hogy Jézus

milyen reálisan lát minket és bûneinket? Amikor azt kérjük, hogy bocsássa meg bûneinket, azt is hozzá kell tennünk, hogy ne vigyen minket, ne engedjen bennünket kísértésbe, és szabadítson meg a gonosztól! Ez az, amit Luther úgy fejezett ki, hogy Isten gyermekei egyszerre igazak és bûnösek itt a földön, halálukig. De igénk még ezen is túlmutat, és azt mondja, hogy Isten új világában nem lesz helye a Gonosznak. Mert Krisztus kereszthalálával legyõzte, feltámadásával pedig a döntõ gyõzelmet is megszerezte. „Elvégeztetett.” Eltûnik a bûn! Ami itt elképzelhetetlen, lehetetlen, sõt kifejezhetetlen, az Isten új világában valósággá lesz. Egy egyházi évnek megint a végére értünk. De nemcsak az esztendõk múlnak, egyszer mindennek vége lesz. A bûnnel, halállal eljegyzett világnak is. Ám Isten népének ez új kezdet: az örök öröm kezdete. Sõt Isten is végre örvendezni tud rajtunk és felettünk. És ezért már bûnnek, bajnak, halálnak alávetett, kilátástalannak látszó életünkben is kifejezhetetlen örömmel örülhetünk. Énekelhetjük: „Öröme van szívemnek, leveti bánatát, mert feltûnni látja Istennek szép napját.” g Keveházi László

Imádkozzunk! Urunk, bûnnel, félelemmel és halállal körülvett életünkben is köszönjük az örök öröm ígéretét. Tégy minket már itt is a te örömödet hordozó népeddé, és vígy be minket is az új égre és új földre, országodba, örömödbe

Oratio œcumenica Istenünk, az egyházi esztendõ utolsó vasárnapján jövünk eléd imádságunkkal. A természet is az elmúlásról beszél nekünk, a rövidülõ napok, a korán reánk köszöntõ esték borongóssá teszik hangulatunkat. Sokunkon erõt vesz a rossz hangulat, sokan szenvednek a depressziótól. Körülményeink is csüggesztenek, a gazdasági válság, a romló anyagi viszonyok, a társadalmi feszültségek, személyes életünk gondjai reánk nehezednek. Hová mehetnénk, ha nem tehozzád, hiszen örök élet beszéde van nálad! Ezért most bizalommal mondjuk el neked mindazt, ami ezen a vasárnapon szívünket terheli, és hittel kérünk, hogy hallgass meg minket Fiadért, Jézus Krisztusért! Kérünk egyházadért, az egész kereszténységért. Add meg neki, hogy hite a feltámadt Krisztuson nyugodjon, tisztítsd meg a csak emberi próbálkozásoktól! Nyisd meg követõid szemét, hogy ott is meglássanak téged, ahol emberileg csak kudarcot látnak! Adj kitartást, hû-

séget igéd hirdetõinek, különösen ott, ahol nehéz körülmények között szolgálnak! Gyülekezetünk tagjaiért is imádkozunk, hogy példamutató hittel tanúskodjanak rólad, és szereteted továbbadói legyenek családjuk, munkatársaik, barátaik között. Növeld gyülekezetünket létszámban, lelki gazdagságban, kegyelmi ajándékaidban! Kérünk a lelkészekért, a püspökökért, az egyház vezetõiért, adj nekik bölcsességet néped irányítására! Ne engedd elfelejtenünk, hogy a bûn rontásától szenvedõ világ sóvárogva várja fiaid megjelenését! Áldj meg minden jó szándékot, amely a világ élhetõvé formálására törekszik. Gátolj meg minden önzõ, romboló, a másik embert és a természetet kizsákmányoló magatartást. Hadd ismerjük fel a másik emberben a te gyermekedet és a mi testvérünket! Adj olyan politikusokat, akik békére és a reájuk bízott emberek javára törekszenek!

Tudjuk, Urunk, hogy nem vagyunk képesek bûn nélkül élni, és ezért mindig lesz gond, szenvedés, betegség és halál. De kérünk, hogy légy irgalmas! Adj a betegeknek türelmet és gyógyulást, a szenvedõknek lelki erõt és reménységet, és mindnyájunknak add meg azt a békességet, hogy semmi sem választhat el minket a te szeretetedtõl. Ezen a vasárnapon köztünk vannak azok, akik az elmúlt egyházi évben veszítették el valamelyik szerettüket. Még fájó a seb, még friss a gyász. Õértük is kérünk: add meg nekik, hogy az örök élet reménysége legyen erõsebb a halál rideg tényénél! Ma is azt üzented igéddel, hogy új eget és új földet teremtesz, és a régiek nem is jutnak majd eszünkbe. Fiad, Jézus Krisztus feltámasztásával elkezdted valóra váltani ígéretedet, és õbenne elcsendesedik szívünk fájdalma. Nem a mulandóra, hanem az eljövendõre nézünk, a halottak feltámadására és a te országodra, és vágyakozva kérünk, jöjj el hamarosan! Ámen.

Harsány szó kiált az éjbe b Az egyházi esztendõ utolsó vasárnapja örök élet vasárnapja. Az ünnep graduálénekének – Harsány szó kiált az éjbe (EÉ 493) – szövege még biztosan nagyon sokakban a Keresztyén énekeskönyv alapján él: „Vigyázzatok, azt kiáltják / Az õrállók s zengjen imádság. / Sion, közelg a nagy király!” (588) Énekünk régi szöveghasználata rögtön a mondat elején, az elsõ szóban rávilágít a vasárnap mondanivalójára: Vigyázzatok! Vigyázzatok, Krisztus egyháza, készüljetek fogadására, legyetek készen!

Az utolsó idõ végén ítéletre jön az Úr. A vasárnap igéi ezt a tartalmat fejtik ki. Kettõs érzés alakul ki a hívõben. Nem titkolt reszketés tölti el a szíveket, hiszen aki menyegzõ örömébe viszi reá várakozó menyasszonyát, egyben ítéletre jön. De a reszketés mellett túláradó öröm kap helyet: „Nem fénylett még a szem, / Nem lángolt a szív sem / Ily örömtõl! / Ujjongjunk hát, / Mondjunk hálát, / Vég nélkül víg halleluját!” (EÉ 493,3)

A menyasszony maga az egyház, akitõl Ura, Krisztus azt várja, hogy a várakozás idejében készültségben, Szentlélekben éljen. Errõl a tanításról szól az ünnep evangéliuma (Mt 25,1–13) teljes egységben az epistolával (2Pt 3,3–13). „Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a võlegény! Jöjjetek a fogadására!” – olvashatjuk (Mt 25,6), s errõl énekelünk az elsõ versszakban: „Harsány szó kiált az éjbe: / »Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe! / Kit vártok, itt van már közel!« / Kürt ád jelt: »Jöjjetek, hívek! / Hol, merre vagytok, okos szüzek? / Épp éjfél van, sietni kell. / Jön már a võlegény. / Lobogjon fáklyafény! / Halleluja! / Mily menyegzõ, / Üdvöt szerzõ, / Vár reátok, mihelyt megjõ!«” Az ének szerzõje Philipp Nicolai (1556–1608); idén október végén volt halálának négyszázadik évfordulója. Nicolai evangélikus lelkészként 1596-ban került Unnába, egy kis vesztfáliai városba. Örült új megbízatásának, de mint hamar kiderült, igen nehéz idõszak elõtt állt. Beiktatása után pár hónappal tört ki a város történetének talán legnagyobb pestisjárványa. Tíz hónap alatt ezernégyszáz ember halt meg. Nicolai fõ szolgálati területe a temetõ volt. A legborzalmasabb hetekben elõfordult,

ÉNEKKINCSTÁR

hogy egy nap alatt harminc embert kellett temetnie. Ezenközben természetesen saját maga is életveszélyben volt. Ez a feladat s az átélt hetek, hónapok borzalmai fordították minden gondolatát a halál és az örök élet témaköréhez. A pestises idõszakban – Nicolai saját sorai szerint – legtöbbször semmilyen külsõ segítsége nem volt a betegség ellen, egyedül az állhatatos és folyamatos imádkozás. S ahogy írja, ekkor vált számára mindent átható jelentõségûvé a következõ igehely: „…mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8) Nicolai kis könyvet is megjelentetett, melynek magyar címe így hangozhat: Örök élet örömének tükrében. E kötet függelékében jelent meg két híres éneke, mai graduálénekünk és a Szép, fényes Hajnalcsillagom (EÉ 361). Dallamszerzõként is Nicolai nevével

találkozunk, s ha közelebbrõl vizsgáljuk a két dallamot és verset, felépítésbeli, szerkezeti azonosságot találunk. Mindkét alkotás eleje három részre tagolódik, majd ez megismétlõdik. Ezután rövid dallamsorok következnek, végül nagy ívû lezárás. E két ének szövegével és dallamával együtt lutheránus énekkincsünk legjavához tartozik; sõt volt olyan kor, mely ezeket az énekeket a korálok királyának és királynõjének tartotta! A Harsány szó kiált az éjbe és a Szép, fényes Hajnalcsillagom dallamnak számtalan feldolgozása született mind a kórus-, mind az orgonairodalomban. Itt csak két mûvet emelek ki, Johann Sebastian Bach Wachet auf, ruft uns die Stimme címû kantátáját (BWV 140) és Max Reger Wie schön leuchtet der Morgenstern címû hatalmas korálfantáziáját. Ige, igére épülõ vers, gyönyörû dallam, megküzdött élethelyzet csodálatos egységét élhetjük meg örök élet vasárnapján. „Lant, kürt, hárfa zeng a mennyben, / Az égi karban, angyalnyelven / Zeng már feléd a glória. / Minden gyöngykapu kitárva, / A trónnál angyalok közt állva, / Áld énekünk, Isten Fia!” (EÉ 493,3) g W. Kinczler Zsuzsanna

2008. november 23.

evangélikus élet

e Folytatás az 1. oldalról

Nyolcvanéves a csepeli evangélikus templom

„Nem szégyellem az evangéliumot!” Nagy Zoltán iktatása Békéscsabán

Hetvenkedõ angyalföldiek

A Sándy Gyula egyetemi tanár által tervezett templomnak az emmausi tanítványok történetét ábrázoló oltárképét 1943-ban szentelték fel. Ez a hatvanöt éves évforduló is hálaadásra adott okot az ünnepi istentiszteleten, amelynek liturgiai szolgálatát Gyõri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese és Kendeh György angyalföldi lelkész végezte. Gáncs Péter püspök Jer 8,4–13 alapján mondott igehirdetése elején felhívta a figyelmet arra, hogy a reménység vasárnapjára elõírt „ünneprontó” alapige végén – „…sorsukra hagyom õket” – nem mondhatunk áment, mert annak máskor kell elhangzania, amikor a reménység áll az istentisztelet fókuszpontjában. A reményvesz-

tettség állapotában azonban Mesterünk szól hozzánk, és reménységgel tölt el bennünket, ahogy a két elcsüggedt emmausi tanítvány szívét is átforrósította. Az evangélium üzenetébõl tudjuk: nem igaz, hogy Isten magunkra hagyott minket meddõ és terméketlen életünkben. Bár látszólag lefelé megyünk, fogyunk és sorvadunk, szürkület és alkonyat vesz körül bennünket, az emmausi tanítványok példájával arra biztat Urunk, hogy ilyen körülmények között is induljunk el az úton. A templom hetvenéves fennállása is

táplálja abbéli reményünket, hogy Urunk ma is velünk van, és velünk is marad az emmausi országúton, életünk vándorútján. Az istentisztelet után Kendeh György röviden összefoglalta a templom történetét. Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelõ a Déli Egyházkerület nevében köszöntötte az ünneplõ angyalföldi gyülekezetet, Gyõri Gábor esperes pedig a Pesti Egyházmegye képviseletében mondta el üdvözlõ szavait. g – petri –

FOTÓ: PETRI GÁBOR

b Kerek jubileumhoz érkezett a Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség: 1938-ban felszentelt templomuk hetvenedik születésnapja alkalmából rendeztek hálaadó istentisztelet november 16-án. Az angyalföldi evangélikusok ünnepi alkalmán Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát.

len volt az építkezésen. Jelentõs szakmai segítséget kaptak Mekota Ervintõl, az Országos Iroda Építési Osztályának korábbi vezetõjétõl is. A szentelési istentisztelet a kultúrházban tartott szeretetvendégséggel fejezõdött be, amelyen a nemrégiben Vass Lajos-díjjal kitüntetett kemenesmagasi népdalkör és citerazenekar gyönyörködtette a megjelenteket népdalzsoltárokkal, népdalokkal. g Menyes Gyula

Gyõri Gábor esperes, Gáncs Péter püspök és Kendeh György helyi lelkész

b „Újonnan érkezett lelkészét bizonyára a békéscsabai gyülekezet is nagy elvárásokkal fogadja” – mondta Nagy Zoltán a békéscsaba-erzsébethelyi templomban november 15-én tartott ünnepi istentiszteleten, melyen Kondor Péter esperes beiktatta hivatalába. Az új lelkipásztor egyet biztosan ígérhet: nem fogja szégyellni az evangéliumot. Pál apostollal együtt vallja: „…hiszen Isten ereje az, minden hívõnek üdvösségére, elsõként zsidónak, de görögnek is” – magyarnak és szlováknak egyaránt…

A rimaszombati származású Nagy Zoltán nyolc évvel ezelõtt a szlovákiai Somorján kezdte meg lelkészi pályáját. Egy évig Bakonytamásiban, majd 2003-tól a Nagyalásony–Dabrony–Nemesszalóki Társult Evangélikus Egyházközségben, illetve a kertai egyházközségben végezte szolgálatát feleségével, Dorn Rékával megosztva. A fiatalembert – háromgyermekes édesapát – most az erzsébethelyi (jaminai) gyülekezet hívta meg Békéscsabára Kutyej Pál Albert nemrégiben nyugdíjba vonult lelkipásztor megüresedett helyére. Beiktatásával a helyi lelkészek átlagéletkora – mint az istentiszteletet követõ ünnepi közgyûlésen dr. Szeberényi Andortól, a békéscsabai egyházközség felügyelõjétõl megtudhattuk – immár negyven év alá esett. Tekintettel arra, hogy Békéscsaba lakóinak többsége szlovák származású

evangélikus, az új lelkész kiválasztásánál is fontos szempont volt a szlovák nyelv ismerete. A jaminai templomban hetente egyszer tartanak szlovák nyelvû istentiszteletet vasárnaponként, de a gyülekezet lelkésze ezenkívül hittant is tanít a helyi szlovák általános iskolá-

FOTÓ: SZEVERÉNYI ÁGNES

A templomot 1928. november 11-én szentelte föl Raffay Sándor püspök. Az erre emlékezõ ünnepi istentiszteletet november 16-án, vasárnap tartották. Bence Imre köszöntõjében kiemelte: „A gyülekezetnek valójában nem egy, hanem két templomtornya van. Az egyik kõbõl épült, a másik élõ kövekbõl. A kõbõl épült ledõlhet, de az élõ kövekbõl épült torony megmarad.” Igehirdetésében dr. Fabiny Tamás, az

A község vezetõsége mindvégig egyöntetûen támogatta a falukép szempontjából is meghatározó templom megújulását. Kovács Károly polgármester nemcsak jelentõs összeggel, adományával segítette az építkezést, hanem az utolsó esztendõben – lelkészük súlyos betegsége miatt – személyesen is irányította a munkálatokat. A gyülekezet felügyelõje, Guóth Emil napi rendszerességgel je-

Tóth Mihálynak, Csepel polgármesterének az anyagi és erkölcsi támogatást, melyet az önkormányzat nyújtott az egyházközségnek. A megújult templom így már nemcsak a gyülekezet, hanem a kerület dísze is. g Czöndör István

A SZERZÕ FELVÉTELE

b A húszas években nagy megrökönyödést keltett Csepelen, hogy a felépítendõ evangélikus templomnak a tervek szerint csak egy tornya lesz. „Hol van a másik torony?” – idézte a korabeli jegyzõkönyveket, anekdotákat köszöntõjében Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese a templom felszentelésének nyolcvanadik évfordulójára emlékezõ ünnepi istentiszteleten.

ban. Beiktatásán jelen volt Ján Süli, Szlovákia magyarországi fõkonzulja, aki szerint a fiatal lelkipásztor igen szépen beszél szlovákul. Az ünnepi istentiszteleten Nagy Zoltán – Róm 1,16–17 alapján – elõször magyarul, majd szlovákul szólt a gyülekezethez. Kondor Péter esperes igehirdetésének alapigéje 1Kor 9,26–27 volt. Az iktatást végzõ esperes hangsúlyozta: minden keresztény célja, hogy Isten méltó és alkalmas eszköze legyen a szolgálatra. g Sz. Á.

Lesz-e kutyából szalonna? Az elmúlt hetekben a nagy pénzügyi, gazdasági válság mellett az amerikai elnökválasztás jelentette a világsajtó, a mindenható média számára a nagy falatot, amellyel jó ideig ki lehet elégíteni a szenzációéhes tömeg étvágyát. Egy adott pillanatban úgy tûnt számomra, hogy a világ legdrágább, leglátványosabb, mindenben leg- elnökválasztása valamiféle – kora keresztényekre jellemzõ – messianisztikus, eszkatológiai, amolyan új világmegváltó eszmét, hangulatot próbált teremteni a választók körében. Politikusok, közéleti személyiségek, egyházi méltóságok, rockés tévésztárok szólaltak meg eksztatikus lelkesedéssel, nemcsak egyszerûen „történelmi gyõzelmet” említve, hanem valamiféle új aeon, világkorszak beköszöntét, az új, szinte messiási idõk megjelenését invokálva. Oprah Winfrey, az amerikai talkshow-k ikonja egyenesen a „reménység gyõzelmének” nevezte Barack Obama sikerét, amely által „valami nagy és bátor dolog történt itt, olyasmi, amirõl nem is hittük volna, hogy még a mi életünkben bekövetkezhet”. Wilton Daniel Gregory, Atlanta színes bõrû római katolikus érseke, az amerikai püspöki konferencia volt elnöke a La Stampa címû olasz lapnak adott interjújában kijelentette: Obama megválasztása „nagy lépés az emberiség történetében”,

ennek hatására a katolikus egyház már fel is készülhet, hogy egy újabb pápaválasztáson fekete bõrû egyházfõt válasszon. Ha Obama ma a Fehér Házban olyan, mint az elsõ ember a Holdon – mondta az érsek –, akkor ugyanez bizonyára megtörténhet Szent Péter trónján is, mert az egyház figyelemre méltó fejlõdésen ment keresztül az utóbbi száz év alatt. Tény az, hogy a legutóbbi két pápaválasztáson – ha nem tévedek, 456 év után – nem olaszt választottak pápává, hanem egy lengyelt meg egy németet. Az érsek optimista hangvétellel jelentette ki, hogy az Egyesült Államokban a faji kérdés, a faji diszkrimináció már a múlté. Az Amerikai Egyesült Államokban 2008. november 4-én valóra válhatott Martin Luther King nagyszerû álma. A Krónika címû romániai napilap riportere a történteket summázva így fogalmazott: „Történelmi gyõzelmet aratott az amerikai elnökválasztáson Barack Obama demokrata párti szenátor, aki ennek nyomán az Egyesült Államok elsõ afroamerikai elnöke lesz…” Kies hazánk politikusai sem fukarkodtak a jókívánságokkal, méltatásokkal, fennkölt gondolatokkal, egytõl egyig dicsõítve a demokrácia gyõzelmét, az amerikai–román stratégiai partnerséget (mai napig nem tiszta, hogy ez mitõl más), ünnepelve a már említett új messiási éra beköszöntét.

3

Szentelés fél évtized múltán

Hol van a másik torony? Északi Egyházkerület püspöke a 106. zsoltár elsõ verse alapján a kairosz és a kronosz kettõs értelmére világított rá. Felszólította a hallgatóságot: „Adjatok vissza életetekbõl valamit Istennek! Ajándékozzátok meg családtagjaitokat idõvel! Ha így tesztek, akkor az idõ áldássá válik, nem pedig átokká.” A hálaadó istentisztelet vendége volt a helsinki-alppilai testvérgyülekezet lelkésze, Pentti Toivanen és felesége, Maija-Leena Virtanen. Az istentiszteletet követõ közgyûlésen Zólyominé Kovács Ildikó ismertette – Várady Lajos volt gyülekezeti lelkész összeállítása alapján – a helybeli evangélikus közösség történetét. Mint elhangzott, Masznyik Gyula 1911-ben Erdélybõl érkezett Csepelre, és azonnal megkezdte önkéntes munkáját. 1923-ban fiókegyházközséget szervezett a csepeliekbõl. 1926-ban Oláh Károly lelkész vezetésével letették a templom alapkövét, majd rá két évre felszentelték az épületet. A gyülekezeti énekkar szolgálata után Zólyomi Mátyás lelkész megköszönte

f

ÉGTÁJOLÓ

Mi pedig, kisebbségben élõ erdélyi magyarok abban reménykedünk – mert már jó ideje folyamatosan reménységre vagyunk kárhoztatva –, hogy Obama gyõzelmével a Fehér Ház s netán a világpolitika részérõl is valamivel nagyobb figyelem és megoldási szándék irányul a nemzeti kisebbségek problémájára is. Az egész felfokozott választási cécó kapcsán az jutott eszembe, amikor Romániában elõször indult Frunda György szenátor személyében magyar jelölt az elnöki tisztségért. Óriási szenzációként hatott mintegy tizenkét évvel ezelõtt a „vakmerõ” bejelentés. Valósággal megfagyott a román nemzeti hevülettõl túlfûtött, sûrû, hazafias levegõ. Abban a helyzetben teljesen irracionálisnak tûnt, hogy az „õsi ellenség” képviselõje üljön a haza trónján. S bár igaz, hogy Frunda nem lett román államelnök, de jól megszervezett kampánya révén valami mégis elmozdult jó irányba a hazai román–magyar

viszonyban. Bevallom, elfogult vagyok, de állítom, hogy felkészültségben, tudásban, megjelenésben, retorikában, egész lényét tekintve õ volt messze a legjobb jelölt. Mondogatták is bukaresti román barátaim és ismerõseim, hogy ha román lenne, akkor minden bizonnyal õ nyerné a választásokat. A választások után Frunda a rá jellemzõ elegáns humorral és öniróniával kijelentette, hogy Romániának akkor lesz magyar elnöke, amikor az Egyesült Államokban afroamerikai lesz az elsõ ember. Lám, mára a jóslat egyik része teljesült. A román sajtó fel is dobta rögtön a lerágott, megunt magyar csontot, intenzíven reagálva Frunda akkori jóslatára. Az amerikai elnökválasztás másnapján több országos napilap vezércikke meg televíziós talkshow is boncolgatta, elemezte a „rejtett veszélyt” hordozó ötletet. A legnépszerûbb román napilap, az Evenimentul Zilei vezércikkében Ioana Lupea a következõket írta: „Mikor választanak Romániában magyar vagy cigány államelnököt, olyat, aki valóban képes lesz megtestesíteni a román társadalom legnagyobb részének vágyait, törekvéseit? Valószínû, hogy soha. De hogy ne rontsam e jelentõs történelmi pillanat optimista, jó hangulatát, legalább annyit kijelentek, hogy ez már nem a mi életünkben fog bekövetkezni.”

Hogy igaza lesz-e Frundának, vagy sem? Jó kérdés. Amerika népe viszont vette a bátorságot, szakított az évszázados merev hagyományokkal, újra meglepte az egész világot. Hogy mikor lesz Romániában cigány vagy magyar az államelnök? – ezt ma még nagyon nehéz megmondani. Lehet, hogy hamarabb, mint gondolnánk, lehet, hogy soha. Egyesek szerint a kutyából sem lesz szalonna, de lehet, hogy Gregory érseknek lesz igaza, és itt is eljön az az idõ, amikor „nem a fajta a lényeg, hanem az ember”. Talán ha eljutunk egyszer oda, hogy ezt valamennyien megértjük, elfogadjuk, még lehet magyar államelnöke Romániának. Akkor lehet, arra is rájövünk, hogy kutyából lesz a legjobb szalonna, a baj eddig csak az volt, hogy korábban senki sem próbálkozott vele.

Adorjáni Dezsõ Zoltán püspök Erdélyi Egyházkerület

2008. november 23.

evangélikus élet

Õszi közgyûlés a Nyugati Egyházkerületben

Kerületi stratégiaalakítás Ülésezett a Déli Egyházkerület közgyûlése

Evangélikus szociális központot alapítanak Nádasdon b A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület gyõri székházában gyûltek össze a kerület közgyûlési tagjai az elmúlt hét szombatján, hogy több fontos kérdésben is döntést hozzanak. A nyitóáhítatot Tubán József csornai lelkész tartotta az Útmutató aznapi igéje – Mk 8,38 – alapján.

A tanácskozás elején Ittzés János püspök és Szabó György egyházkerületi felügyelõ számolt be a tavaszi ülés óta eltelt idõszak tartalmas és gazdag eseménysorozatáról. Ezután a beérkezett kérvényekrõl, beadványokról döntött a testület. A közgyûlés elfogadta Mosonmagyaróvár, Hegyeshalom, Levél és Rajka gyülekezetének társulási szerzõdését. Támogatta a szentantalfai gyülekezet kérvényét, amelyben az egyházkerület jövõ évi keretébõl 580 ezer forint támogatást kért templomának felújításához. A sopronnémeti gyülekezet is építési támogatásért folyamodott a közgyûléshez; õk templomuk tornyát szeretnék felújítani. A grémium az egy projektre adható maximumot, azaz egymillió forintot szavazott meg számukra. Pusztavám–Mór gyülekezete elöregedett szolgálati gépkocsiját szeretné lecserélni. A döntés eredményeként õk is egymillió forintot kaphatnak erre a célra. A Nádasdi Evangélikus Egyházközség azzal a kéréssel fordult az egyházkerületi közgyûléshez, hogy a Vasi Egyházmegye jóváhagyása után a kerület is járuljon hozzá ahhoz, hogy az üresen álló nádasdi parókián szociális központot alapíthassanak, amelyben házi segítségnyújtás, szociális étkeztetés és nappali HIRDETÉS

ellátás valósulna meg. A gyülekezet tervét jóváhagyta a testület. Ezek után választásra került sor. Az egyházkerületnek a Luther Otthon – Szakkollégium igazgatótanácsába kel-

lett egy fõt delegálnia. A közgyûlés Sebestyénné Kovács Ildikót választotta meg képviselõnek. A kerület püspöke még a tavaszi, Mosonmagyaróváron tartott közgyûlésen arra nézve kért állásfoglalást, hogy miután 2009. június 18-án betölti a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei által megállapított lelkészi nyugdíjkorhatárt, amely hatvanöt év, éljen-e vagy sem azzal a törvényben biztosított lehetõséggel, hogy meghosszabbítsa püspöki szolgálatát a választási ciklus végéig. A titkos szavazáson huszonöt igen, két nem és öt tartózkodás mellett úgy döntött a közgyûlés, hogy Ittzés János a ciklus végéig végezze a püspöki szolgálatot. A program- és naptáregyeztetés után Szabó György egyházkerületi felügyelõ rekesztette be a testület munkáját. g K. M.

b A Déli Egyházkerület idei õszi közgyûlését november 14-én tartotta a Pestszentlõrinci Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében. A testület meghallgathatta a stratégiai bizottság déli kerületbõl delegált tagjainak beszámolóját a bizottság eddigi munkájáról. Új tisztségviselõket is választott a grémium a kerület missziói lelkészi és ifjúsági missziói lelkészi posztjára, új tagokat delegált az ifjúsági bizottságba, valamint a Luther Otthon – Szakkollégium igazgatótanácsába. Elsõ alkalommal kapott a déli közgyûlés tájékoztatást a pályázati lehetõségekrõl a kerület pályázatfigyelõ referensétõl. Végezetül a testület elfogadta a kerület 2009. évi munkatervét, és értékelte az eddig feldolgozott népmozgalmi és pénzügyi statisztikai adatokat.

A közgyûlés elsõ napirendi pontja szerint Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes és Kis János kerületi missziói lelkész, a stratégiai bizottság két déli kerületi tagja mutatta be egyházunk alakulóban lévõ stratégiai céljait. A kiemelt célokat, az egyházfejlesztés elsõbbséget élvezõ területeit – a gyülekezeti, az ifjúsági, a diakóniai munkának, az oktatásnak és a gyûjteményeknek a fejlesztését – az elõadók külön is részletezték. Gáncs Péter püspök az egyházstratégiáról szóló beszámoló megvitatásával kapcsolatban rámutatott: minden reális alapot nélkülöz az az elképzelés, hogy egyházunk missziós központja lehetne „az országban lassan növekvõ keresztény vallási többségnek”. Ehelyett õ az „oázisegyház” képét vázolta fel, amely jól szervezett kisközösségek hálózataként mutatja az egyházat egy spirituálisan elsivatagosodó társadalomban. Az

egyházkerület püspöke a kerület jövõ évi munkatervének ismertetése során kiemelte, hogy a Déli Egyházkerület „stratégiája” sok ponton egybevág az említett bizottság célkitûzéseivel, sõt egyes területeken már meg is valósított belõlük néhányat. Példaként sorolta fel azokat a kerületi és regionális konferenciákat, amelyeken a továbbképzés jegyében aktívan foglalkoznak a lelkészekkel és a felügyelõkkel, az oktatási intézmények pedagógusaival, valamint új színfoltként említette a diakóniai dolgozók – 2009-tõl induló – kerületi találkozóját.

György, a kerületi jelölõbizottság elnöke ismertette a jelöltek névsorát, a szavazás a következõ eredményt hozta. Az új kerületi missziói lelkész Aradi György fasori lelkipásztor lett. Egyházunkban elsõként a déli kerület hozta létre a kerületi ifjúsági missziói lelkész tisztségét, ezt Laczi Roland kiskõrösi lelkész tölti be a ciklus hátralevõ részében. Az ifjúsági bizottságba Aradi András és Lázárné Skorka Katalin lelkészt, a Luther Otthon – Szakkollégium igazgatótanácsába pedig Szemenyei Frigyes gépészmérnököt delegálta a testület. A közgyûlés köszönetet mon-

A közgyûlés résztvevõi elsõ alkalommal kaphattak tájékoztatást egyházunk pályázatfigyelõ munkacsoportjának tevékenységérõl. Kocsis István, a Déli Egyházkerület pályázati referense, a sárszentlõrinci Zsivora György Népfõiskolai Alapítvány titkára az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) operatív programjaiban a gyülekezetek számára megnyíló pályázati lehetõségekrõl számolt be, és felhívta a figyelmet arra, hogy a folyamatos információáramlás céljából szükséges állandó kapcsolatot tartani az egyházmegyékkel és a gyülekezetekkel. A közgyûlésen új tisztségviselõk megválasztására is sor került. Miután Kendeh

dott Kis János kecskeméti lelkésznek, aki több cikluson át végezte a kerület missziói lelkészi szolgálatát. A választás után a közgyûlés tagjai átvonultak a pestszentlõrinci templomba, ahol Gáncs Péter beiktatta hivatalába a kerület két új, missziói szolgálatot teljesítõ tisztségviselõ lelkészét, Aradi Györgyöt és Laczi Rolandot. A közgyûlés végén Andorka Árpád egyházkerületifelügyelõ-helyettes, a TolnaBaranyai Egyházmegye felügyelõje ismertette és röviden értékelte a Déli Egyházkerület legfrissebb népmozgalmi és pénzügyi statisztikai adatait. g P. G.

FOTÓ: PETRI GÁBOR

e

FOTÓ: MENYES GYULA

4

2008. november 23.

kultúrkörök

Hetven éve egyazon orgonánál Beszélgetés Bencze István orgonista karnaggyal b Egészen rendhagyó évforduló alkalmából tartott ünnepséget a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség: idén immár hetven éve, hogy a gyülekezet hûséges orgonista karnagya, Bencze István elõször ült oda a pesterzsébeti templom orgonapadjához, és azóta megszakítás nélkül végzi a kántori szolgálatot. Ennek a Guinness-rekordok könyvébe illõ, a maga nemében páratlan szolgálati idõnek a tiszteletére jubileumi zenés áhítatot és hangversenyt rendeztek november 16-án Pesterzsébeten a dr. Bence Gábor vezette kelenföldi evangélikus ének- és zenekar közremûködésével. Orgonán természetesen maga az ünnepelt játszott. Az ünnepi áhítaton Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A sokak által tisztelt Bencze István a hangversenyt követõ állófogadáson adott interjút hetilapunknak.

mellett úgy menjek szabadságra, hogy az a vasárnapi szolgálatokat ne érintse. – Mit jelentett akkoriban az evangélikus egyházban „orgonista állásban” lenni?

A SZERZÕ FELVÉTELE

– Pista bácsi, hogyan kezdõdött a kántori szolgálata Pesterzsébeten? – Zenei érdeklõdésem korán megnyilvánult, nyolcéves koromban kezdtem

zongorán játszani. Tízéves voltam, amikor Pesterzsébetre költöztünk. A gyülekezetben rendszeresen szerveztek teadélutánokat, és engem kértek meg, hogy játsszam a harmóniumon. Az akkori orgonák még „fújtatásos” hangszerek voltak, és az istentiszteleteken megtiszteltetésnek számított, ha valaki fújtathatott. A pesterzsébeti orgona üzembe helyezésétõl, 1934-tõl mindössze négy év telt el a kántori szolgálatba állásomig. A gyülekezet hitoktató kántora 1938-ban a soproni teológiára került, és ekkor Falvay Jenõ, az egyházközség elsõ, templomépítõ lelkésze megkért, hogy egy teljes istentiszteletet orgonáljak végig. A szüleimet kérdezte, megengednék-e, hogy én töltsem be a gyülekezet orgonista állását. Nagyon büszkék voltak rám. Így ragadtam ott… – És tizenöt éves korától megszakítás nélkül minden vasárnap és ünnepnap ugyanannál az orgonánál ül… – Majdnem minden ünnepnap. Hetven húsvétot, hetven pünkösdöt, de csak hatvankilenc karácsonyt orgonáltam végig. Azért csak hatvankilencet, mert 1970 szentestéjén belázasodtam. Arra azonban mindig ügyeltem, hogy munkám

– Miután az egyházközségi elnökség hivatalosan is felkért az állás betöltésére, kezdetben huszonöt pengõ volt a kántori fizetésem. Ez akkoriban nagyjából egy pár cipõ ára volt, az évek alatt legfeljebb az inflációval arányosan emelkedett. Zongoratanári diplomám megszerzése és pályám megkezdése után azonban már nem fogadtam el ezt az összeget, és körülbelül ötvenöt éve teljesen ingyen végzem ezt a szolgálatot. – Mindeközben szervezte a gyülekezet zenei életét, és hivatásául is a zenemûvészetet választotta. – Középiskolai tanulmányaim mellett a híres Eördögh család zeneiskolájában tanultam zongorázni. A Kossuth Lajos

Reálgimnáziumban letett érettségi után a Zeneakadémián – ma Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem – folytattam tanulmányaimat, és 1948-ban zongoratanári, 1950-ben pedig középiskolai énekés zenetanári diplomát szereztem. Ezalatt egy ideig a csepeli papírgyárban is dolgoztam. 1949-ben kezdtem zongoratanári pályafutásomat, elõször a Masopust-féle magán-zeneiskolában, 1957-tõl a Lázár Vilmos Általános Iskolában, 1960-tól pedig a Bagi Ilona Leánygimnáziumban. Ezzel egyidejûleg több üzemi énekkar karnagyaként is tevékenykedtem. 1988-ban vonultam nyugdíjba, de óraadóként egészen 2004-ig tanítottam. – Melyik idõszakra emlékezik a legszívesebben ebbõl a hét évtizedbõl? – Az 1945-ös bombázásokat követõen a bátyámat, Bencze Imrét helyezték Pesterzsébetre segédlelkésznek, 1947-tõl pedig õ lett a gyülekezet parókus lelkésze. Talán furcsán hangzik, amit mondok, de a legszebb számomra az 1948-tól ’58-ig tartó idõszak volt, amikor a legkeményebb Rákosi-korszakot is végig kellett élnünk. Bátyám is szerette a zenét, hegedûn játszott, nagyon jól mûködött a gyülekezeti énekkar, rendszeresen rendeztünk hangversenyeket, és szakmai ismeretségeim révén olyan neves meghívott vendégek, operaházi muzsikusok jöttek el hozzánk fellépni ingyen, mint Melis György, Réti József, Szabó Miklós. Máig emlékszem arra a rendkívül éles kontrasztra, ami az egyházon kívüli élet elvadult borzalmai és az egyházi zenei élet szépsége között feszült. – Hosszú lista tanúskodik arról, hogy Pista bácsi hûséges szolgálatát az évek során mennyi kitüntetéssel ismerték el. A mai ünnepi alkalmon ez a sor tovább bõvült, hiszen Pesterzsébet polgármestere jubileumi díszoklevelet adott át Önnek. Az elismerések közül melyik a legkedvesebb a számára? – Világi vonalon a pesterzsébeti díszpolgári címre vagyok a legbüszkébb, amelyet 2003-ban kaptam. Egyházi kitüntetést elsõként 2007-ben ítéltek oda nekem: ez a Déli Egyházkerület hûségérme, amelyet egész eddigi egyházi szolgálatom megbecsüléséért kaptam, s talán ez áll legközelebb a szívemhez. g Petri Gábor

Bencze István kitüntetései 1974 – Az oktatásügy kiváló dolgozója 1988 – Pedagógus Szolgálati Emlékérem 1997 – A Magyar Köztársaság bronz érdemkeresztje 1998 – A 100 éves Pesterzsébetért Emlékérem 2003 – Pesterzsébet díszpolgára cím 2007 – A Déli Evangélikus Egyházkerület hûségérme 2008 – Díszoklevél Pesterzsébet díszpolgárának hetvenéves kántori szolgálatáért

A zarándokút véget ért Végsõ búcsú Sándor Judittól Férje, családja, a Magyar Állami Operaház tagjai, a mûvészetét becsülõk népes tábora és a Deák téri gyülekezet november 13-án vett végsõ búcsút a nyolcvanöt éves korában elhunyt Sándor Judittól, a neves opera- és oratóriuménekestõl. Sándor Judit zenei pályája a Deák téri leánygimnáziumból indult. Itt kapott életre szóló indíttatást énektanárától, Kapi-Králik Jenõtõl, itt szerette meg az evangélikus korált és az egyházzenét. Az iskolai kórusban idõvel már szólószereppel bízták meg, és – saját vallomása szerint – innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a Deák téri templom karzatán istentiszteleteken, majd kantáta- és oratórium-elõadásokon a szopránáriákat és recitativókat énekelje mintegy három évtizedig. Az oratóriuméneklés elsajátítása terén sokat köszönhetett a barokk zene két nagy ismerõjének, Zalánfy Aladár professzornak, fõorgonásnak és Weltler Jenõ karnagynak. A Zeneakadémia elvégzése után 1949ben az Operaház színpadán mutatkozott be a Figaro házassága címû operában. Ezután számos szerepet kapott, többek

között Mozart, Beethoven és Wagner dalmûveiben. Tudása és mûvészete elismeréseként Kossuth-, Liszt- és Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.

Elismert mûvészként sem feledkezett meg lelki otthonáról, a Deák térrõl. A diktatúra éveiben hiába figyelmeztették, hogy ne énekeljen templomban, Sándor Judit hûséges maradt hitéhez és

egyházához: továbbra is vállalt templomi szolgálatokat. A zene zarándokútján címû önéletrajzi írásában hitét is megvallja: „Hinni kell, hogy van megérkezés oda, ami nem más, mint a Zene örök birodalma.” Mûvészetéhez, hithûségéhez méltó volt emberi magatartása. Nem kereste az elismerést. „A címek és rangok csak esetlegesen utalnak a belsõ tartalomra, amelynek valódi értékét soha nem képesek tökéletesen tükrözni” – mondta. Számára a tiszta mûvészet közvetítése volt a fontos. Színpadon kívül pedig szerénység, békés, szeretetteljes élet, magasrendû erkölcsiség és mûveltség jellemezte. A Magyar Állami Operaház részérõl Kovács János elsõ karmester méltatta a mûvész pályafutását és emberi értékeit. A temetési igehirdetést Jób 1,21 és Jn 14,19 alapján Gerõfi Gyuláné lelkész végezte. Szolgálata végén a János-passió zárókorálját idézte, amelyet Sándor Judit is számos ízben énekelt: „Végsõ órám ha már közel, / Szent angyalod küldd értem el, / Vigyen örök hazámba…” g Trajtler Gábor

f

Díjazták az osztályvezetõt Mi lesz velük? Azokkal a diákokkal, akik az evangélikus iskolákból elballagva egyetemen vagy fõiskolán tanulnak tovább? Vajon bekerülnek-e az egyetemi lelkészségek vonzáskörébe, vagy elvesznek az evangélikus egyház számára? Többek között ezekkel a kérdésekkel is foglalkoztak a november 10-én és 11-én megrendezett révfülöpi konferencián. E

pontban, hogy mind a szakmai, mind pedig a hitmélyítõ elõadások által töltekezhessenek. Ez alkalommal került sor a Péterfy Sándor-díj átadására is. Egyházunk tíz éve alapított rangos oktatási kitüntetését ezúttal Mihályi Zoltánné, a Magyarországi Evangélikus Egyház Oktatási Osztályának vezetõje vehette át Ittzés János elnök-

két napon az evangélikus oktatási intézmények vezetésében részt vevõk közül gyûltek össze mintegy hetvenen az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Köz-

püspöktõl és Prõhle Gergely országos felügyelõtõl (képünkön) több mint egy évtizedes kiemelkedõ munkája elismeréseként. g Sz. Á.

Tízéves a mûvészeti szakközépiskola Néhai testnevelõ tanár nevét õrzi a tornaterem b A tízéves mûvészeti szakközépiskola elindulására, egy valamikori kiváló pedagógusra és egy néhai növendékre, késõbbi festõmûvészre emlékeztek november 15-én, szombaton a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Mûvészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Mûvészetoktatási Intézményben.

Az iskolában kezdettõl folyik mûvészeti képzés, de az öt évfolyamos mûvészeti szakképzés, a szakközépiskola a strukturális és tartalmi fejlesztés eredményeként 1998 szeptemberében indult – emlékezett Kolarovszki Zoltán, az intézmény igazgatója. Jelenleg festõ, grafika, kerámia és textiltervezõ szakon folyik képzés elismert mûvésztanárok segítségével. Az itt tanuló diákok felkészültségét és tehetségét kiválóan érzékeltette az a jubileumi kiállítás, amelyet az ünnepségnek helyet adó díszaulában rendeztek meg. A tárlatot Kákay István, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója nyitotta meg. Beszédében nagyrabecsülését fejezte ki a képzés elindítói és a jelenlegi tanári kar iránt. Szólt az értékteremtés átadásának fontosságáról, méltatta az iskolában folyó mûvészeti oktatás színvonalát, illetve a diákok kreativitását, tehetségét és hogy „pályaválasztásukat nem a kordivat, hanem az alkotási vágy határozza meg”. Az évfordulós megemlékezéssel egy idõben került sor a tornaterem elnevezésére, valamint a Brózik-emléktábla felavatására, amit az Öregdiákok Baráti Köre kezdeményezett. A névadóra a baráti kör egyik tagja, Hursán László emlékezett. Brózik János élete felölelte csaknem az

Éves találkozóját tartotta a 2000ben megalakult Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Öregdiákok Baráti Köre. Bemutatták azt a terjedelmes kiadványt, amelyet Tanárok és tanítványok címmel a baráti kör jelentetett meg Forján János szerkesztésében. Alcíme: Életrajzok és visszaemlékezések a Békéscsabai Ágostai Hitvallású Evangélikus Rudolf Gimnázium tanárairól és sikeres diákjairól. A könyvet, mely az 1930–1955 közötti idõszakra koncentrál, ezer forintért lehet megvásárolni a gimnáziumban.

egész huszadik századot, 1909 és 2005 között élt. 1936-ban lett az evangélikus gimnázium testnevelõ tanára. Nagy lelkesedéssel kezdett munkának, rövid idõ alatt tíz iskolai szakosztályt szervezett meg. Maga is eredményesen sportolt atlétika, torna, úszás és tenisz sportágban; még idõskorában is versenyzett. „Legnagyobb tette az volt, hogy mindenkivel megszerettette a sportot; rendkívül fontosnak tartotta az úgynevezett tömegsportot, de természetesen nem hanyagolta el a tehetségesekre épülõ versenysportot sem. Rendszeres munkára, egymásra figyelésre és fegyelemre tanított mélységes gyermekszeretettel” – emlékezett vissza Hursán László.

Brózik János az evangélikus gimnáziumnak 1952-ig lehetett a tanára, aztán máshova helyezték, de szíve mindig visszahúzta ide. 2002-ben adományt tett az iskola javára, melybõl évente a jó tanuló, jó sportoló diákokat jutalmazzák. Az immár a nevét õrzõ tornaterem bejáratánál a néhai pedagógus két fia, János és Gusztáv leplezte le az emléktáblát annak reményében, hogy édesapjuk neve még évtizedeken keresztül megmarad, mint azé, „aki a sport szeretetére nevelte az ifjúságot”. A táblát Nagy Zoltán lelkész szentelte fel. Az ünnepség harmadik felvonása volt, amikor a Békéscsabai Városvédõ és Városszépítõ Egyesület képviseletében ifj. Hankó András megkoszorúzta az iskola több mint száz évvel ezelõtti növendékének, Vidovszky Béla festõmûvésznek az iskola külsõ falán 1996-ban elhelyezett emléktábláját. g Szegfû Katalin

5

6

e

2008. november 23.

panoráma

A Nyugat Magyarországon Volt egy évszázad… Ebben a században vesztettük el az ország területének kétharmadát, kormányok, rendszerek – és háborúk – jöttek és mentek, volt megkoronázott és trónfosztott királyunk, voltak koronázatlan királyaink keserû vagy hízelgõ alattvalókkal, voltak népünnepélyek és zsidótörvények, alkuk és egyezmények, szegénység és kivételezettség, építkezés és rombolás, behódolás és tiltakozás. És rengeteg hazugság. Még (ironikusan) szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mert volt valamink, ami ebben az aránytalanságban, a nehézségek közepette, ebben a megalázottságban a kiutat kereste, a válaszokat a század emberének kérdéseire. Volt valamink: az irodalmunk. Volt valamink: az irodalmunk s ennek egy igazán huszadik századi, nagy ívû vállalkozása, egy bõ harminc évet megélt folyóirata, a Nyugat. Ady szántotta fel a magyar ugart a Nyugat számára, s aztán „Nyugat” lett minden, ami új volt, modern volt, átütõ volt. Minden, ami az ósdi tagadása, minden, ami szecesszió, szimbolizmus, ami európai. És magyar. „Jó garázs volt az a régi Nyugat: csak jó kocsikat vettek fel, s azok futhattak, amerre akartak.” A Móricztól származó mondat nagyszerûen illusztrálja, hogy a Nyugat ereje, tekinté-

lye a minõség tiszteletében és elismerésében rejlett. Az olykor szigorú, ám eszményi szerkesztõk a magas mûvészi igényt elvárva szerzõiknek – és olvasóiknak – a szabadságot és az õszinteség jogát nyújtották. Politikai viharokon és gyakran nemtelen támadásokon keresztül három nemzedéken át mûködött a lap – ahogy annak idején az érettségire készülve tanultuk. Ugye, emlékszünk, hogy nemcsak a „mégis próféta”, aszketikus Babits, az indulatos realista Móricz, a kecses Kosztolányi, a tündéri-tünékeny Krúdy a Nyugat, nemcsak a lázadó-szomorú Juhász Gyula, a rejtõzködõ Tóth Árpád, a kíméletlen Csáth és az örök kamasz Karinthy, nemcsak Szabó Lõrinc, Illyés, Márai, Déry a Nyugat, de Szentkuthy, Ottlik, Dsida, Vas István és Weöres Sándor is. Igaz, a Nyugatot 1941–45 közötti feltámadási kísérletei ellenére végül nevetséges érvekkel betiltották, a század magyar irodalma mégis az õ lapjai közül bújt ki. A Petõfi Irodalmi Múzeum „Nyugat-busza” az országot járva sorokat és sorsokat visz az emberek közé, s több tízezernyi látogatónak – többnek, mint ahányan a század elején a lapot olvasták – szerez maradandó irodalmi élményt.

A százéves Nyugatra, szerzõkre, szerkesztõkre, irodalmi és emberi konfliktusokra emlékezik az Örkény István Színház lebilincselõ elõadása: a versek és publicisztikák párbeszéde, az írók és teoretikusok valódi drámája. W – 1908, áll a színpadon az idõtlenül huszadik századi vasútállomás jelzõtábláján. Nézelõdõ várakozóként itt ülünk, és miközben lassan múlnak az évek – az irodalom és a haza évei –, olvasunk. Olvasgatjuk a Nyugat aktuális számait, amelyeket éppen arra sodort a szél és a szövegeket válogatók jóindulata. „A magyarnak sohasem volt több szüksége a költõi szívek hadseregére, mint a mai nehéz idõkben!” (Móricz, 1928) Hogy is állunk ezzel ma? Megkértünk vagy harminc ismert vagy kevésbé ismerõs, egyházunkhoz lazán vagy szorosan kötõdõ személyt – tudóst, pedagógust, püspökfeleséget, gyülekezeti munkatársat, lelkészt –, hogy válasszon ki egy számára kedves nyugatostól egy mûvet vagy csak pár sort, és néhány személyes gondolattal ajánlja olvasóinknak. Az alábbiakban ezzel az összeállítással köszöntjük a százéves Nyugatot és az irodalombarát olvasókat. g Z. Zs.

NYU Hajnal Anna: Kicsi lábak nyomán Hiába szól nekem tanácsod, bölcs öreg, szelíden hallgatom, ám nem követhetem. Nem kell józan utad! Engem kanyargó út s tavaszi ég vár.

Bátor gyermekszívünk néha veszélybe visz, de meredek úton fog bizton a bizalom, hamar könnyek nyomát hirtelen örömfény játszva letörli.

Szentebb úton megyek, gyerekek nyomdokain, picinyke lábaik tudják az igaz utat, mint a tiszta patak játszva elkanyarog, fut s hazatalál,

Tõlem senki se fél, vak rámérez, rámmosolyog, állat messze követ, fölém hajlik a lomb, s télen csengve köszönt kútkávákon a hosszú lecsüngõ jégcsap.

mindig hazatalál minden gyermek szíve, s gyermeki szív az enyém. Jó szellemek õrzik gyenge, szép tagjaink, s az örökkévaló szépség kíséri lábnyomunk.

Mindig van örömem s ezer könnyem naponta, mindenki bánata fáj, bárki öröme derít, így járok utamon, felhõ s fény elkísér, velük idõzöm, s futok. Nincs ebben sok haszon, ámde így élni szép, s egy régi mester is mondta: legyetek kisdedek. Régiek nyomdokaiba így lépek én, kicsi lábak nyomán.

Ottlik Géza másik Magyarországa Zavarba ejtõen gazdag lehetõséget adott a felkérés, hogy az idén százéves Nyugat szerzõi és mûveik közül válasszak. Választásom mégis egy meg nem jelent írásra esett. A lap 34. évfolyamában, 1941-ben Babits halálával megszûnt a folyóirat. A háborús években Magyar Csillag „álnéven” három évfolyam megjelent nyugatos szerzõk tollából. 1945 január–februárjában, még ágyúdörgés közepette, pincékbõl elõbújva néhányan egzisztenciális parancsnak érezték a lap feltámasztását. Engedélyért folyamodtak, azzal az indoklással, hogy „a hivatalos Magyarországnak közelebb kell kerülnie a másikhoz, a szellemi Magyaror-

szághoz”. Ahhoz a Magyarországhoz, melynek térképén Balassi, Zrínyi, Rákóczi, Bolyai János, Vörösmarty, Arany, Petõfi, Ady, Bartók, Babits található, s amely sérthetetlen és sértetlen maradt minden körülmények között. E virtuális másik

Magyarország programját fogalmazta meg Berény Róbert, a Nyolcak társaságának egyike: „Nyugat, 38. évf. 1. sz.

A gyûlölködés üszkének el kell hamvadnia Emberek, kiket oly hosszú idõ óta gyûlölködésre hajszoltak, most még inkább, mint máskor, odaadóan fogadjátok magatokba hivatott mûvészek nesztelen szavát, hogy bennetek is megpendüljön a megnevezhetetlen indíték, mely minden magasrendû mûvészi munka szülõje és létrehozója. A gyûlölködés üszkének pedig el kell hamvadnia, hogy gáttalanul árasszon el a másik, tisztább tûz boldogító sugárzása – a szereteté. Emberek életközössége nélkül nincs mûvészet, vagy másképpen: mûvész csak embertársak létének tudatával hozhatja létre mûvét. Nem fogalmaknak s nem dolgoknak pontos meghatározásban való kimondása az õ hivatása; az észen túli tájakról fordul felétek, s emelkedett szellemi magatartása kormányozza formálását. Amit formál, s akiért formálja – egyaránt szereti. Az embert szereti minden földi piszkában vagy égi ragyogásában. S bármilyen kavargó benne a szenvedély, s mennél mélyebben fakad, annál nagyobb a szeretet, az az egyetlen izzás, amiben minden indulat harmóniává olvad. Hivatott mûvész mûvébõl az emberszeretet árad, s ha nem – akkor nem mûvész. Buda, 1945. II. 16. Berény Róbert” *** E virtuális „vezércikk” történetét Ottlik Géza 1981-ben írta meg (Ottlik Géza: A másik Magyarország, Körkép, 1982), amikor

nagyon is aktuális volt a két Magyarország léte. Ösztönzést is adott sokunknak, hogy ahhoz a másik országhoz kell tartoznunk. S megismerve valakit, feltettük a kérdést: egyik vagy másik-e? *** „Nemcsak lángelmék, nagy elmék alkotnak olyasmit, ami sérthetetlen, visszacsinálhatatlan. Például minden egyszerû és igaz (lehetõleg hazugság nélküli, a gyûlölettõl lehetõleg elforduló) emberi élet termel valami irreverzibilist, belead a világba valamit (például melegséget, fényt, biztonságot maga körül) – amirõl legtöbbször nem is tud. Nincs neve, nincs rá szavunk. Aztán, ha például elveszítjük, vagy például hidegség és sötét borul ránk tartósan – és elnevezzük melegségnek, meg világosságnak, meg biztonságnak, mert észrevesszük, hogy az elvesztésével most ilyesfélék hiányoznak a világból –, csak akkor kezdjük gyanítani, hogy ez a néven nem nevezhetõ, ez valóságosabb dolog volt az életünkben mindennél, ami néven nevezhetõ” – írta Ottlik. *** E másik ország polgáraként Ottlik Géza ezt vallja: „…nekem kicsoda Õ [Jézus] … Uram és Megváltóm… Ha Õ nem árad bele mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott mûvembe – ha másként nem, hát mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hûvös patakra –, akkor nem is hoztunk létre semmit.” (Ottlik Géza: Körkérdés Jézusról, Próza, 1980) Körülnézve mai világunkban, kérdezzük meg magunktól, hova tartozunk, melyik ország polgárai vagyunk. g Ittzés Jánosné tanár

Kaffka Margit: Színek és évek A regény fõszereplõje, Pórtelky Magda így összegzi életét: „Én, aki valaha úgy szerettem az emberek sokadalmát, aki mindig törekedtem valami után. Most itt ülök csendesen ebben a meleg, pici kertben, vagy nézem a zsalu mögül az akácfalombos utcát, alig járok ki, és hetek is telnek, míg valaki ajtót nyit rám. Szinte korán is van még – gondolom néha –, hogy a világ így leszokjék rólam. De úgy látszik, erõsen elfáradtam.” A regényben végigkísérhetjük a hõsnõ életét a hétszilvafás kúriában töltött gyerekkorától két házasságán keresztül a végállomásig, a sváb parasztházig, ahol hónapos szobában él férje után maradt csekélyke nyugdíjából, és kávét kortyolgatva tûnõdik az életén, és hogy miként lehetett volna másképp, jobban. Felidézett emlékeiben feltûnnek a múlt század elejének tipikus figurái, a nagyasszony dzsentri nagyanya; a felkapaszkodott, törekvõ elsõ férj, aki rossz véget ér, adóssága elõl öngyilkosságba menekül; második férje, a bohém kártyás ügyvéd, akitõl három szép lánya szüle-

tik… Felvillannak különbözõ asszonysorsok, a vidéki udvarházban látástól vakulásig dolgozó, de elégedettnek tûnõ háziasszony nagynéni, a magára ma-

radt vénkisasszony rokon, a Rozmaring utca prostituáltjai, a nagyvárosba szakadt, garasoskodó hivatalnokfeleség nagynéni. Bár Magda, a fõhõs jobb híján

Dorka lányom fedeztette fel velem, így különösen is kedves számomra Hajnal Anna nõiesen szenvedélyes, filozofikus, szellemet-lelket gyönyörködtetõ, igényes költészete. Gyermekekkel foglalkozó szakembereknek szóló elõadásaim végén mindig elmondom a fenti verset, melyben saját ars poeticámat is megtaláltam. g Döbrentey Ildikó író

maga is a feleségszerepbe menekült, ami együtt járt a férjnek való teljes kiszolgáltatottsággal, lányainak már más sorsot szánt, taníttatta õket, hogy a maguk urai lehessenek. A regény a Nyugat legjobb hagyományait tükrözi, stílusa, mondanivalója Móriczot, Krúdyt, az újabb generációból Szabó Magdát juttatja eszünkbe. Nekem azért kedves Kaffka Margit Színek és évek címû mûve, mert szintén Magda nevû nagyanyám életét idézi, aki özvegy lutheránus papné legkisebb lányaként hasonló életpályát futott be. Nehéz sorsa ellenére õ is becsülettel felnevelt négy lányt, és a regény hõséhez hasonló csendes, beletörõdõ megelégedettséggel fejezte be életét. „Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat, s csak egyszer-egyszer jut eszembe: hiszen én voltam ez. Ilyenkor megállok, és azt gondolom: jól van, ami volt, megvolt – de én semmit belõle újra nem kezdenék.” g Czenthéné Szoláry Henriette tanár

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetõben A tavasz jött a parttalan idõben s megállt a házsongárdi temetõben. Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem. Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom. De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem. S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem, akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére. Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje. S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban, hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem. Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta. S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette, míg dörgõ fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája. Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe. Gyámoltalan nõ – szól a régi fáma – urát keresve, sírba ment utána… A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem. S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem. A nagy emberek nagysága sajnos gyakran árnyékot vet hitvestársuk értékeire. Mintha ez ellen emelne szót Áprily, amikor szinte dallammal dúdolható, gyönyörû verset ír egy asszonyról, akit férje neve tett híressé. Számomra azt jelenti ez a vers, hogy az alkotó emberhez a feleségén keresztül vezet az út. Aletta van der Maet (ejtsd: „mát”) szépen zengõ nevének dicsérete közben Áprily „a holt professzor szellemét idézi”: Apáczai Csere Jánosnak állít emléket. Apáczai hollandiai tanulmányai során ismerkedett meg Alettával, és Utrechtben kötöttek házasságot 1651-ben. Két év elteltével Gyulafehérvárra, majd Kolozsvárra hívták a tudóst. Felesége hûségesen követte, hátrahagyva szeret-

teit, hazáját, anyanyelvét. Egymás iránti forró szerelmük a szó szoros érelmében a sírig kitartott: az asszony a házsongárdi temetõbe is követte Apáczait, kora meg nem értett zsenijét, az anyanyelvû oktatás elsõ szorgalmazóját. Sírja mellett magam is megrendülten olvastam fel gyerekeinknek egyik legkedvesebb versemet.

Áprily végtelen tisztelettel dúdol a „fénnyel daloló” névrõl. Ez a tisztelet és megbecsülés ragad át az olvasóra, aki ismeretlenül is példaképnek tekinti ezt az asszonyt. Aletta mindvégig háttérbe húzódva férje nevét emeli magasba. Odaadás, alázat, féltés – csupa olyan hitvesi tulajdonság, amelyre minden ember vágyik. Aletta van der Maet nevének búgása a vers többi sorában is érezhetõ: súlyos, méltóságteljes, mégis meleg hangon zenélnek ezek a sorok. Mint amilyennek ezt az asszonyt elképzeltem, miközben a verset csukott szemmel hallgattam – Darvas Iván meleg hangján. Az Aletta van der Maet név egyszersmind a „napsugaras nyugatot” is jelöli, amely „ragyogó gátat épített a sötétség tenger-árja ellen”. Valóban: a Nyugatba illõ ez a bámulatos költemény, még ha minden valószínûség szerint nem jelent is meg ott. g Fabiny Katalin tanár

2008. november 23.

panoráma

GAT

Tóth Árpád: Lélektõl lélekig Összeállította: Zászkaliczky Zsuzsanna

Nagyapám és Kosztolányi Szeretem a verseket. Tanítványaimnak mindig magyar költõk istenes verseit olvasom az elsõ óra elején. Sok tanár tanított versekre, legjobban mégis gépészmérnök nagyapám szavalatára emlékszem. Nagyapám áldozatos családfõ volt. Nagyanyámmal együtt segítették, etették, kísérgették, ápolták, látogatták, látták vendégül a család gyerekeit és idõseit, kinek mire volt szüksége. Gyerekkoromban sokat barangoltunk együtt nagyapával. Míg szüleim kisöcséimmel bajlódtak otthon, mi bejártuk a várost. Vitt múzeumokba – fõleg az érdeklõdésének megfelelõkbe, természettudománnyal foglalkozókba, közlekedésibe, orvostörténetibe, mezõgazdaságiba. Megtanított úszni és korcsolyázni. Végigfürödtük Budapest összes fürdõit, kipróbáltuk a libegõt, a fogaskerekût, az új metrót „végállomástól végállomásig”. Kirándulásaink közben rengeteget mesélt. Történelemrõl, híres felfedezésekrõl, léghajókról, az óceán átrepülésérõl, járványokról és a század elejérõl, amikor õ volt gyerek. A csatangolásokból nagyanyámhoz tértünk haza, aki finom ebéddel várt minket. Délután órák hosszat kártyáztunk. Csak az zavart kicsit, hogy nagyapa mindig nagyon szkeptikusan beszélt a kereszténységrõl. Nem járt templomba, és szüleim rémületére néha ki is fejtette nekünk, hogy nem látja a világban Isten keze nyomát, jobb lenne, ha mi sem töltenénk túl sok idõt az egyházban. Legjobb esetben kerülte e témát – gondolom, édesapám kérésére. Már biológia szakos egyetemista voltam, nagyapa pedig szikár, ráncos, csüggedt öregember, amikor egy családi ebéden szólásra emelkedett. De ezúttal nem sziporkázó, fanyar humorú pohárköszöntõinek egyikébe fogott bele, hanem azt mondta, szavalni szeretne. Meglepett minket, mert bár túl volt a nyolcvanon, addig verseket nemigen hallottunk tõle. És ott, a család körében, kéretlenül és váratlanul Kosztolányi Hajnali részegségének a végét mondta el. Senki sem tudta a családból, hogy ismeri a

f

Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyûjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegõ sugarát.

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tõlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Billió mérföldekrõl jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektõl lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges ûr lakik!

Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszûrve a Tudósok finom kristálymûszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekrõl ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tûnõdve figyelem, Mily õs bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át?

verset. Mikor tanulta? Biztosan nem az iskolában, hiszen harmincéves volt 1933-ban, a költemény születésekor. Vagy akkor, öregen? Lehet még nyolcvanévesen verset tanulni? Így „tett bizonyságot” az én vén nagyapám a hozzá hasonlóan játékos, pesszimista és hitetlen költõ versével: „…mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam.” Azóta olvasok verseket. Ötven, jaj, ötven éve – szívem visszadöbben – halottjaim is itt-ott, egyre többen – már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élõ, fényes égi szomszéd, ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam, s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kirõl nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. g Kézdy Edit tanár, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója

Ottlik Géza: Próza „Sok minden félbeszakad, elakad, abbamarad. Felhagytam végül az újságírással is, miután még egy nagy reggeli lapnál megpróbálkoztam. Úgy látszik, a világ ilyen szakadásos. Ezeket a szakadásokat a lelkünk nem veszi szívesen, nem is mindig tudja követni, elfogadni, magáévá tenni: folytonosságot kíván. A folytonosság azonban elõfeltételezi a végtelen fogalmát, tényleges létezését – hogy például a párhuzamos egyenesek ott találkozhassanak, vagy hogy egy görbének két, egymáshoz bármilyen közel fekvõ pontja között mindig legyen még sok másik pontja is. A természet világában, úgy látszik, nincsen folytonosság és végtelen. Emlékszem, a szó szoros értelmében fájdalmasan érintett Planck hatáskvantum-elmélete. De sok nagy matematikus sem szerette, ha csúfot ûztek a folytonosságból. »Borzalommal és iszonyodva fordulok el ezektõl a függvényektõl, amelyeknek nincsen deriváltjuk«, írta az egyik.” Ottlik Gézával a nyolcvanas évek elsõ felében a Magyar Néphadsereg egyetemi elõfelvételis katonájaként ismerkedtem meg, magyar–könyvtár szakos nõvérem jóvoltából. Persze nem személyesen, csak az Iskola a határon révén. Nem hiszem, hogy ez a könyv akkor már tananyag lett volna, és biztosan tudom, hogy senkiben fel sem merülhetett a gondolat, hogy Szélrózsa találkozót szervezzen az „iskola” épületében. Bár sorkatonaként számos részlet nyilván élesebben került elém akkor, mint ma, de azt hiszem, ettõl függetlenül is felfogtam valamit abból, hogy egy szokásos jó regénynél többrõl van itt szó. Aztán matematikus szakra járó egyetemistaként sokszor valamiféle titkos jóérzéssel gondoltam arra, hogy az Ottlik-szövegekben vannak olyan szálak, amelyek nekem többet jelentenek, mint az irodalomra egyébként nálam fogékonyabbaknak. Emlékezetes számomra A Valencia-rejtély egy hosszabb részletének megjelenése ’86ban, az elsõ Újhold-Évkönyvben. Így kezdõdött: „Mi van itt rejtély? Nagy kú vesszõs egyenlõ divergencia pé, dé tau. Mi ez a zene?” Kicsit misztikus hírként hallottuk azt is, hogy egy másik matematikus-író, Esterházy Péter – tisztelete jeléül – kézzel leírta „az Iskolát” egy lapra, az elsõ szótól az utolsóig. Mivel ebben az összeállításban nemcsak regényt, de novellát is nehéz lenne leközölni, egy rövid részletet választottam Ottlik Prózájából. Az utolsó mondatok lehet, hogy csak nekem fontosak, de a lényegi kérdés remélhetõleg mindenkinek érthetõ: folytonosság vagy szakadás? Miért fontos számomra az idézett néhány sor? Mert azt tapasztalom, gyakran elénk kerül ez a kérdés. Mindennapi ügyeink szintjén, életünk nagy kérdéseiben, a történelemben, „a természet világában” és az élet végsõ kérdései kapcsán is. Tudatos törekvésem, hogy önmagában se a folytonosság, se a szakadás ne ijesszen meg. Újra és újra megerõsödik bennem, hogy nem szabad fölöslegesen rövidre zárni a gondolatmeneteket. g Ittzés András matematikus, a kelenföldi gyülekezet felügyelõje

Tóth Árpád Lélektõl lélekig címû versével gimnazistaként találkoztam elõször. Az ifjúi nagy lelkesedések és tettvágyak kamaszos idején bizony különösnek, távolinak, túlzottan is világfájdalmasnak találtam. Nem tudtam mit kezdeni vele. Az újratalálkozás egyetemi éveimhez kötõdik. Magyar szakon tanulva fedeztem föl a finom érzékenységgel megáldott, az emberi élet titkos rezdüléseit megfogalmazni képes költõt és említett versét, amely akkor már a megvilágosodás erejével hatott rám, s kérdések sorát indította el bennem. Különösen az utolsó versszak: „Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! / Ó, jaj, az út lélektõl lélekig! / Küldözzük a szem csüggedt sugarát, / S köztünk a roppant, jeges ûr lakik!” Igaz

lehet, hogy köztünk is a roppant, jeges ûr lakik? Ha így van, miért? A korszellem miatt? A ránk tenyerelõ politika miatt? Magunk miatt? De vajon nem a szeretet meghidegülése az egyik, ha nem a fõ ok? S ha igen, miért hidegül meg sokakban a szeretet? Miért?

Ma már sok tapasztalat birtokában többet tudok az életrõl. S tudom, hogy bizony jókor és jó irányba ösztökélték gondolataimat Tóth Árpád emlékezetes sorai is. g Kiss Jenõ nyelvész, akadémikus

Ady Endre: Az Isten-keresõ lárma Neved sem értem, Istenem, de van két árva, nagy szemem S annyi bolondot látok, Hogy e sok bolondságból Nagy ijedelmemben, Uram, hozzád kiáltok. Próbáltam sokféle mesét, De, hajh, egyik se volt elég: Szívemben, idegeimben Kiabáló, nagy lárma Téged keres, Fölség, Isten, a tied minden. Nem szép vers. De igaz. Nem andalító. De valós helyzetet summáz. Szeretem,

ha valaki tömören fogalmaz, és érzi a lényeget. Ady ebben nagy mester. Kevés maibb szó van a lármánál. Fizikai, szellemi, lelki lárma. Ebben élünk. Ebben keresünk valami mást. „…annyi bolondot látok…” – nem kell magyarázni. Lassan már csak a „sok bolondság” vesz körül. Személyes életünkben, egyházainkban, a társadalomban. De lehet lármázni. Lehet kiáltani. Istent keresve. A zsoltárossal – a mélységbõl. A költõvel – a nagy ijedelemben. S így a lárma pozitív töltésû szó lesz. Jó, ha tudunk még lármázni. Lázadva, kérdésekkel telin, eget ostromlón.

A felséges Istent szólítjuk, mert rájövünk – sokféle mese után –, hogy „nincs hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem.” Nincs más megoldás. A tékozló fiú tudta. Jó, hogy van kit fellármáznunk. S jó, hogy Isten hall minket. Ha lármás körülményeink között lármás szívünk hajlandó a válaszra is odafigyelni, a csendben válaszol. Kivételes pillanatok ezek. Köszönöm, Uram, hogy te a lármás világba jöttél. Köszönöm, hogy nemcsak mi keresünk – te is keresel minket. Tied minden. Én is. g Gáncsné Hafenscher Márta tanár

Csáth Géza: A kis Emma „(…) A kis Emma a legszebb volt az összes lányok között, akik húgommal, Irmával barátkoztak. Szõke haját, szürke szemeit és finom arcocskáját már elsõ látásra édesnek találtam. Én a második elemibe jártam, õ Irmával együtt az elsõbe. A többi fiúknak is tetszett, de nem beszéltek róla. Szégyellték volna elárulni, hogy törõdnek egy lánnyal, hozzá aki még csak elsõbe jár. Én azonban rögtön tisztában voltam vele, hogy szeretem, és bár szintén szégyelltem a dolgot, elhatároztam, hogy mindig szeretni fogom, és feleségül is veszem. (…) Az új tanító nem szeretett olvastatni vagy szépírást íratni, mint a volt kedves és jó elsõosztályos tanítónk, hanem magyarázott, és feleltetett. Ha valaki beszélgetett, vagy játszott, csak egyszer figyelmeztette. Másodszorra már kihívta, és csendesen ezt mondta neki: – Feküdj le, fiam! Azután az osztályhoz fordult: – Hármat fog kapni, ki akarja kiadni neki? Ilyenkor nagy izgalom támadt. Rendesen tízen-tizenöten álltak föl. A tanító szemlét tartott a kéredzkedõk fölött, végre kiszólított egyet, és kezébe adta a nádpálcát. – Ha nem ütöd teljes erõvel – mondotta –, akkor te kapsz! Azután halálos csendben leste az osztály az ütéseket és az ordítást. Azokat a fiúkat, akik meg se nyikkantak és nem is sírtak, mindenki bámulta, de úgy vettem észre, hogy mindenki gyûlölte is egy kicsit. Miért, ezen sokat gondolkodtam, de nem tudtam megmagyarázni. Én magam nem féltem a büntetéstõl. Tisztában voltam vele, hogy a tanító tekintetbe veszi, hogy az apám õrnagy, és hogy éles kardja van, tehát nem fog merni megvágatni. (…) Másnap délután, amikor [Emma] átjött hozzánk, titokban megkért, hogy ne szóljak senkinek arról, hogy az ajtó elé állították. Nem is szóltam. Irmától azonban megkérdeztem este, hogy miért kapott büntetést az Emma? – Semmi közöd hozzá – ez volt a válasz. Irma gyûlöletes volt. Szerettem volna e pillanatban összevissza verni és rugdosni. Határozottan féltette tõlem Emmát. Nem akarta, hogy szeressem, és hogy õ szeressen engem. Nem engedte velem hunyni. Állandóan mellet-

te maradt, becézte, ölelte és csókolta. Még azt is megakadályozta, hogy sokat beszéljek Emmával. Elhívta, karon fogta, és az udvar túlsó végében sétáltak együtt. Sokszor nagyon keserû volt a szívem emiatt. (…)”

Búcsúnovella Egyre nagyobb a csönd a tanteremben. Ezt nemigen tapasztalni mostanában. Június közepe van, az utolsó tanítási hét, nagyon meleg, mi pedig nyolcadikosok, tizennégy-tizenöt évesek vagyunk. Már csak ezt a két-három napot kell kibírni, hét végén ballagás, és befejeztük az általános iskolát. Mindannyian tudjuk már, hová járunk szeptembertõl. Nem számít, milyen lesz az év végi bizonyítvány, csak meglegyen, ezeken a jegyeken nem múlik semmi. Valójában már nem tartozunk ide, hetek óta csak ímmel-ámmal tanulnak még az eminensek is. Nehezen lehet kordában tartani bennünket az órákon. A csendesebbje olvas a pad alatt, amõbázik a padtársával, vagy csak bámul kifelé az ablakon, ám a nagyszájúak elemükben vannak, humorosnak szánt megjegyzések röpködnek. A régi vágású tanárok, akik még az ántivilágban kezdték a pályájukat, szabályos tanórákat igyekeznek tartani az utolsó percig, de nemigen sikerül. Most irodalomóra van, talán az utolsó. A fiatal tanárnõ – ez az elsõ tanéve, lelkes, vidám, remek a humora, és nagyon jól tanít, igaz, keményen számon is kéri az anyagot – nem mondta óra elején, hogy nyissuk ki a tankönyvet és a füzetet, nem állította be az írásvetítõt. Nem mondott semmit, csak felült a tanári asztalra, fellapozott egy bekötött könyvet, és elkezdett belõle felolvasni valamit. Nem túl hangosan és nem túl halkan, nem törõdve azzal, ki figyel rá, és ki nem. Én figyelek, hallgatom; nem esik nehezemre, érdekel, mi fog ebbõl kisülni. Ahogy telnek a percek, úgy csendesedik a zsivaj, és fordul egyre több fej a tanári asztal felé. Egy idõ múlva csak a ta-

nárnõ hangja hallatszik; nagyobb a csönd, mint év közben a legszigorúbb tanárok óráin. „Ezt a novellát Csáth Géza írta. A kis Emma a címe” – mondja a tanárnõ, miután a végére ért. Még hosszú percekig nem szólal meg senki; aztán egy-két gyerek kérdezni kezd… A tanár-

nõtõl megtudjuk, hogy Csáth az egyik kedvenc szerzõje, beszél a többiekrõl, a Nyugatról, a kávéházakról, novellákról és versekrõl, arról, mit olvas még szívesen. Furcsa – nem tapasztaltunk még ilyet –, hogy most nem tanárként, hanem emberként áll elõttünk, nem a tananyagot közvetíti, hanem egy számára fontos dologról beszél, személyesen, mintha egy titkát árulná el nekünk… Volt fõiskolai oktatói talán megrótták volna õt ezért a rendhagyó óráért – mondván, Csáth nem tizennégy éveseknek való –, szerintem azonban nem lett volna igazuk. Nem akármilyen búcsúajándékot kaptunk. Nem tudom, a hajdani osztályból hányan emlékeznek erre az epizódra; számomra egy életre emlékezetes, nem sok hasonlóan elementáris erejû, megrázó irodalmi élményem van. S csak sajnálhatom, hogy több mint tíz évvel késõbb végzõs magyar szakos tanárjelöltként nem tudtam-mertem hasonló ajándékot átnyújtani a gyakorlógimnázium másodikosainak… g Dobsonyi Sándor olvasószerkesztõ

7

e

2008. november 23.

fókusz

Szocexpó – evangélikus részvétellel

Az Evangélikus Szolidaritási Alap indulása elé g Ifj. Zászkaliczky Pál Talán minden olvasó számára evidens, mégis innen kell kezdenünk a lelkészek idõskori helyzetérõl való gondolkodást: irántuk viselt felelõsségünk nem szûnik meg aktív szolgálatban állásuk végeztével. Õk, akik egész életüket az ige és az egyház szolgálatára tették fel, érdemesek arra, hogy egész életükben gondoskodjunk róluk. Ez a gondolat vezérelte az egyházat, amikor nagyon régen létrehozott és azóta is mûködtet valamilyen nyugdíjintézetet. A formát persze mindig modernizálni kell, hiszen a világ és benne a lehetõségek folyamatosan változnak.

b Szociális expót rendeztek november 12-én és 13-án Budapesten a szociális munka napja alkalmából. A szakma elsõ nagy seregszemléjén egész napos programmal várták az érdeklõdõket a József Attila Mûvelõdési Központban. A Szociális Szakmai Szövetség és a Szociális Innováció Alapítvány szervezésében szakmai és mûvészeti kiállítások, elõadások, interaktív foglalkozások és szociofilmklub szerepelt a színes programpalettán. Az egyházak közül önálló kiállítóként egyedül a Magyarországi Evangélikus Egyház mutatkozott be egy standon. Buda Annamária, a diakóniai osztály vezetõje és GregersenLabossa György, a diakóniai bizottság elnöke külön elõadás keretében ismertette egyházunk szociális szolgáltatásait.

Az elõkészületek Az 1966. évi törvénykönyv hatályon kívül helyezése, 1997 óta ez a terület szabályozatlan volt. (Abban is csak két rövid utalás szólt errõl a tevékenységrõl.) A lelkészek pusztán a szokásjog alapján fizettek tíz százalék járulékot a nyugdíjosztály kasszájába. A befizetéseket az egyház országos költségvetése közel kétszeres mértékben kiegészítette. A helyzet tehát szabályozatlan, ebbõl következõen nehezen átlátható volt. Jól döntött ezért a zsinat, amikor úgy határozott, hogy a lelkészek idõskori anyagi biztonságának kérdését törvényi szinten kívánja szabályozni. Egy demokratikus rendszerben alapszabály, hogy követelést elõírni és kötelezettséget vállalni csak a jogszabályok legmagasabb szintjén lehet. A helyzet és a lehetõségek elemzésére, a szabályozási javaslat elkészítésére e sorok írója kapott megbízást az országos elnökség egyetértésével. Célul tûztük ki egy átlátható és hatékony rendszer kialakítását, amelyben világosak és rögzítettek a kötelezettségek, amelyben jól látszik, hogy milyen élethelyzetben mire számíthatnak a lelkészek.

„A diakónia szolgáló egyházat, vagyis gyakorlati kereszténységet jelent” – magyarázta közel harmincfõs hallgatóságának Gregersen-Labossa György. A szombathelyi lelkész hozzátette, hogy a „transzcendenciához való viszony” mindenféleképpen elõkerül a szociális intézményekben folytatott munka során, ám az egyházi fenntartásúak esetében maga a szeretetszolgálat is az Istenbe vetett hit által motivált tevékenység, sõt az egész intézmény légkörét meg kell, hogy határozza.

Tervezés és döntéshozatal

FOTÓ: SZEVERÉNYI ÁGNES

8

A Magyarországi Evangélikus Egyház fontosnak tartja, hogy szeretetintézményei minél otthonosabbá váljanak a gondozottak számára, és hogy aktívan legyenek jelen az adott település közéletében. A munkaági vezetõk röviden ismertették a – németországi minta alapján indítandó – háromlépcsõs diakóniaimunkatárs-képzésnek a tervét, amelynek az elsõ része egy úgynevezett „lelki tréning”. A mûvelõdési központ három emeletén sorakozó standokon szakmai érdekképviseleti szervezetek éppúgy bemutatkoztak, mint például a minisztériumi ügyfélszolgálat vagy különbözõ alapítványok. Az evangélikus egyház diakóniai munkáját nemcsak plakátok és szórólapok hirdették, hanem a különbözõ intézmények lakói által készített „kézmûvesremekek” is hozzájárultak bemutatkozásunk sikeréhez. Egyházunk színeit képviselte az expó nagyszínpadán csütörtökön este fellépõ lajoskomáromi fúvószenekar is. A széles repertoárjukból adott ízelítõ méltó záróakkordja volt a hagyományteremtõ szándékkal szervezett rendezvénynek. g SzevÁgi

Fel kellett mérni, hogy mi vonatkozik az állami szabályozásból a lelkészekre. Talán nem mindenki tudja, hogy az egyházak minden lelkész után megfizetik az állami társadalombiztosítási kasszába a mindenkori minimálbér után a szükséges járulékot. Ennek fejében jogosultak a lelkészek is az egészségbiztosítás nem pénzbeni ellátásaira (orvosi és kórházi ellátás, gyógyszerár-kiegészítés), valamint hatvankét éves koruktól állami minimálnyugdíjra. A felmérés során meg kellett ismerni a nyugdíjosztály helyzetét, az ott mûködõ eljárásokat, az íratlan szabályokat, azt, hogy miként határozzák meg az induló nyugdíjak összegét, mit vesznek figyelembe szolgálati idõnek, mi a nyugdíjemelés mértéke stb. Számos adatot kellett összegyûjteni a lelkészi közösség korösszetételérõl, a nyugdíjcélú bevételekrõl és kiadásokról. A felmérés eredményei alapján korfaelemzést készítettem, tízéves adatsort vizsgáltam végig a pénzügyi mozgásokról. Fedezetvizsgálatot végeztem, amely azt mutatta ki, hogy az országos lelkészijuttatás-tömegnek mekkora mértéke lett volna képes fedezni a kiadásokat. A kidolgozott adatsorok alapján három különbözõ elképzelt szcenárió (pesszimista, közepes, optimista) alapján harmincéves idõtávra elõre becsültem a várható folyamatokat. Amikor az adatok és a becslések megmutatták a kereteket, akkor kellett megfogalmazni azokat az elvi szintû kérdéseket, amelyekkel a zsinat elé lehetett állni. Az ezekre kapott válaszok alapján indult el a szabályozás szövegjavaslatának összeállítása, a részletek kidolgozása. A nyugdíjrendszer szabályozása már készen volt, amikor az egyik gazdasági bizottsági ülésen felmerült: egészítsük ki a rendszert a lelkészek számára nem biztosított olyan ellátásokkal is, amelyek megoldatlansága már égetõ problémaként jelentkezik. Betegség és gyermekáldás idejére biztosítsunk pénzbeni ellátást. Így alakult át a tervezett nyugdíjalap szolidaritási

alappá, kiegészülve az úgynevezett segélyfedezeti résszel. A zsinat végül a 2007. novemberi ülésszakán fogadta el a jogszabályt.

A törvény szerkezete Az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló 2007. évi IV. törvény a 2007. december 20-i Evangélikus Közlönyben jelent meg, de hatályba csak 2009 elején lép. A zsinat a törvényt néhány ponton módosította idén októberben, az alábbiakban az így átformált szabályozást mutatom be. Elsõként az alap tagságáról, szervezetérõl szól. A törvény meghatározza a tagság fajtáit, keletkezését, megszûnését, szól a döntéshozatalról. Az alap rendes tagjai a lelkészek, befizetõ tagjai pedig az õket szolgálatba állító szervezetek, azaz az egyházközségek és az intézmények. A második fõ rész a bevételek szabályozása. A törvény kimondja, hogy a fõ bevételi forrás a rendes és a befizetõ tagok által fizetendõ járulék. Meghatározza a jogszabály a járulék alapját (pénzbeni és természetbeni jövedelem, hitoktatói díj, központi alap juttatása); ezek mellett a jövõben lehetõség lesz a járulékfizetés alapját szélesíteni, ha a lelkész és a gyülekezet ezt együtt önként vállalja. Szó van még itt a tagság szüneteltetésének lehetõségérõl, az egyházi garancia biztosításáról, valamint egyéb bevételi lehetõségekrõl. A törvény legterjedelmesebb szakasza a kiadásokat szabályozza. A fõ kiadási jogcímek: a nyugdíj-kiegészítés, az özvegyi ellátás, az árvaellátás, valamint a betegség, a gyerekáldás idejére járó segély, továbbá az elõrehozott nyugdíjként funkcionáló nyugdíjpótló segély. A törvény szabályozza a jogosultság részleteit, meghatározza a számítási módokat, biztosítja az ellátások értékállóságának megõrzését. A negyedik nagy kérdéskör az általános kiadási szabályok meghatározása. Itt van szó a méltányossági kifizetésekrõl, a 13. havi ellátások lehetõségérõl, az állami kötelezettségek átvállalásáról és az elszámolható költségek körének szigorú körülhatárolásáról. Végezetül egyéb részleteket rögzít a törvény: a nyilvántartás, a beszámolás, a vagyonkezelés, a követeléskezelés, a tervkészítés és az átmenet szabályait.

járulék a nyugdíj-kiegészítés, 8% pedig a segélyfedezeti terület kiadásait nagy valószínûséggel fedezni tudja. A 30% költségviselõkre való leosztása a zsinat döntése volt. Ennek értelmében a 30% egyik felét a lelkészek fizetik, a másik felét pedig az õket szolgálatba állító egyházközségek, intézmények állják. Átmeneti szabályként került a törvénybe, hogy az egyházközségi rész teljesen csak négy év alatt érendõ el, azaz 2009-ben 6%, 2010ben 9%, 2011-ben 12%, 2012-tõl 15% fizetendõ.

Mi után kell megfizetni majd a járulékot? A járulékfizetés alapja a lelkész jövedelme, amelyet a bevallásnyomtatványon öt sorra bontva kell bevallani: pénzbeni és természetbeni jövedelem, hitoktatási díj, a központi alapból származó ellátás, egyéb jövedelem. A rendszer bevallásra alapul, azt kell befizetni, amit a bevalláson szerepeltet az egyházközség. A bevallást a képviseletre jogosultaknak kell aláírniuk.

bevallásban szerepelnek. Ha az egyéb jövedelmek közé ezt beállítják, akkor a befizetést is teljesíteni kell. A majdani nyugdíjszámításkor azonban csak a befizetéssel fedezett jövedelmeket lehet figyelembe venni. A járulék megfizetését is a gyülekezeti tagoktól érkezõ három forrás (egyházfenntartás, adomány, perselypénz) terhére kell-e kalkulálni, amelyek a lelkészek számára személyijövedelemadó-mentes jövedelmet biztosíthatnak? A gyülekezetet terhelõ járulékrészt nem, ez a korlát csak a jövedelemre vonatkozik. Nem kellett volna-e a szolidaritási alapot a központi lelkészfizetés rendszerével együtt indítani? A központi lelkészfizetésre irányuló javaslat egyszer már elbukott – éppen a lelkészek egy részének ellenállásán. Az alap mûködése szempontjából mindegy, hogy a járulék megfizetése honnan érkezik. Miért nem bízzuk profi szervezetekre (például biztosítókra) a nyugdíjak biztosítását? A piaci biztosítók általában felülrõl számított 40–90%-os haszonnal dolgoznak. Ezt megtakarítva úgy kalkuláltuk a rendszert, hogy a lehetõ legolcsóbb legyen. Mi lesz azokkal a kis gyülekezetekkel, amelyek nem tudják megfizetni a rájuk esõ járulékot? Ez alapvetõen egyházkormányzati kérdés. Én magam örülnék annak, ha kialakulna egyházunkban egy normatív segélyezési rendszer. Ha ennek elõmozdításához az alap indulása hozzájárul, akkor az üdvözlendõ. Meggyõzõdésem, hogy senkinek sem szabad elengedni a kezét. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy a lelkészek anyagi körülményeinek biztosítása alapvetõen gyülekezeti feladat. Meg kell keresni, nincsenek-e még tartalékok. Valóban reális-e például évi ezer forinttal részt vállalni egy gyülekezet és az egyház fenntartásában? Felkészült-e már egyházunk a rendszer bevezetésére? Az ügy legalább három éve folyamatosan szerepel a zsinat napirendjén. A törvény tavaly megjelent. Ez az idõ elegendõ lehetett volna a gondolkodásra, felkészülésre. Sokan mégis csak

Hogyan kell figyelembe venni a lakhatás költségeit? A lelkészlakás használata és a gyülekezet által fizetett rezsije természetbeni jövedelem. Az alap vezetõsége rezsivel együtt a lakhatásnak mint természetbeni jövedelemnek az értékét 250 Ft/m2/hónap értékben határozta meg. Ha egy lelkész a rezsit részben vagy egészben saját maga fizeti, akkor lehetõség lesz ennek az összegnek az arányos csökkentésére. Milyen gyakran kell fizetni? A bevallásokat beküldeni és a járulékot befizetni a negyedévet követõ hónap 12-ig kell, azaz elõször 2009. április 12-ig. Kell-e járulékot fizetni a kazuális szolgálatokért kapott stólapénz után? Azon összegek után kell járulékot fizetni, amelyek a

most kezdik érzékelni, hogy mivel jár az indulás. Meggyõzõdésem, hogy amikor a zsinat egyhangúlag elfogadta a törvényt, akkor annak minden tagja Isten és a gyülekezetek elõtt vállalt felelõsséggel élt szavazati jogával. Napjaink pénzügyi válsága nem ront-e a bevezetés körülményein? Biztosan többeket érint negatívan a pénzügyi krízis. Ugyanakkor abban még az elemzõk sem tudnak egyetérteni, hogy melyik makrogazdasági mutatót milyen irányban változtatja meg a válság. Az ország nehezedõ helyzete viszont az országos egyház gazdasági körülményeit is ronthatja. Ekkor viszont ki máshoz lehet fordulni, ha nem hozzánk, az igébõl élõ egyháztagokhoz?

Az indulás elõkészítése Az induláshoz elvégzendõ feladatok felmérése után a leglényegesebb elõkészítõ lépés volt, hogy augusztus elején munkába állt az a munkatárs, akinek kiemelkedõen fontos szerepe van az alap elindításában és majdani adminisztrálásában. Idén októberben a zsinat két lényeges kiegészítést fogadott el a törvényhez: az egyik, hogy egyéb jogcímen (például kistelepülési támogatással) bõvíthetõ a járulékfizetés alapja; a másik, hogy a teológiai tanulmányok, illetve a felvételt követõ katonai és polgári szolgálat idejét szolgálati idõnek kell tekinteni. Elkezdõdött a lelkészek eddigi befizetéseit nyilvántartó kartonrendszer feldolgozása és számítógépes adatrögzítése. Ennek eredményeként minden lelkész kap majd egy adategyeztetõt, amely kinek-kinek a majdani nyugdíjszámítása alapadatait fogja tartalmazni.

Gyakori kérdések és felvetések

Lényeges részletek Tekintsük át most az új szabályozás lényeges részleteit. Pontosan rögzítve vannak a kötelezettségek és a követelések, az alkalmazandó szabályok, valamint a felelõsségi körök. Sikerült egy átláthatóan mûködõ rendszert kialakítani, amely – reményeim szerint – hosszú távon kiérdemli majd a lelkészek és az egyház népének bizalmát. A lelkészek induló nyugdíjának meghatározásakor csak a megfizetett idõszak fog számítani. Nem lehet szolgálati idõnek tekinteni azokat az éveket, amelyekben az elõírt járulékokat nem fizették be. A rendszer életpályanyugdíjra épül, azaz a nyugdíjak kiszámításakor az összes szolgálati év jövedelme azonos súllyal veendõ számításba. Nem egyéni számlákat vezetünk az alap tagjainak, hanem klasszikus felosztó-kirovó típusú rendszert alakítottunk ki. Ez azt jelenti, hogy amit az alapba egy idõszakban a lelkészek és a gyülekezetek befizetnek, azt lehet a nyugdíjasoknak kifizetni. A két részterület, a nyugdíj-kiegészítési és a segélyfedezeti részalap szigorúan szét van választva, a kettõ között a keresztfinanszírozás kizárt. Ezért az egyik terület esetleges túlköltekezése nem veszélyeztetheti a másik terület kifizetési kötelezettségeinek teljesítését. Az alap indulásával egy idõben megszûnik az amúgy is igazságtalan arányok alapján eddig fizetendõ közegyházi járulék. A számítások és a korántsem legoptimistább jövõkép alapján hozott becslések eredménye az lett, hogy a teljes lelkészijövedelem-tömegre vetített 22%-os

2008. november 23.

élõ víz

Herényi István és Pintér Károly párbeszédét nagy figyelemmel és érdeklõdéssel olvastam (EvÉlet 2008/41., illetve 43.), hiszen a keresztény hit szempontjából életbe vágóan fontos kérdésrõl van szó: a Biblia olvasásáról. Isten igéje a lélek tápláléka, tehát lelki életünk fennmaradása érdekében ugyanolyan elengedhetetlen, mint bõrzacskónknak a testi táplálkozás. Isten szomjúságot és éhséget oltott belénk az õ „hangja”, a beszéde iránt. Augustinus teszi fel a költõi kérdést, hogy vajon miért vannak egyszerre világos és homályos helyek a Szentírásban. Azt feleli, hogy a gondviselõ és minket szeretõ Isten tudatosan rendezte így a dolgokat: a világos helyek azért vannak, hogy éhséget csillapítsanak, ám mindig maradnak homályos helyek azért, hogy a csömörtõl óvjanak… Herényi István végsõ konklúziójával teljesen egyetértek: a Biblia évében nem elég a Bibliát széles e hazában fanfárokkal ünnepelni, hiszen népszerûsítése felelõsséget is jelent, a Biblia használatát is tanítani kell. Az is igaz, hogy „veszélyes könyv” lehet (!), ha rosszul, babonásan olvassuk. De kérdezem: van-e valami, amivel nem lehet visszaélni? Ha az orvosságot túladagolom, méreg lesz belõle. Volt egy korszakom, amikor az Útmutatóról én is úgy vélekedtem, mint Herényi István. Még nála is sokkal radikálisabban kárhoztattam a Biblia e mechanikusnak, kényelmesnek, kegyesnek tûnõ olvasási módszerét: miért pont ez a „napi ige”? Mennyire veszélyes, ha azt az egy mondatot kiragadjuk a szövegkörnyezetébõl, hiszen a kontextus ismerete éppen e kiemelt igét árnyalhatja vagy világíthatja meg. Nem állítom, hogy ezek a fenntartásaim teljes mértékben érvényüket veszítették volna, jó tíz-tizenöt éve azonban igen szeretem az Útmutató szerint is (!)

H E T I Ú T RAVA LÓ

hanem azt is, hogy a Szentírás tanulmányozásához három dolog elengedhetetlen: oratio, tentatio, meditatio. Az imádság, az igével való bensõ tusakodás és a meditáció. Mindez a Szentlélek segítségével. Mert a Szentlélek nélkül nem érthetjük meg a „lelki embernek szóló” dolgokat, s csak „testi emberek” maradunk (1Kor 2). Ha valamiképpen a Szentlélek ihlette a szent könyvek (igen: „szent könyvek”, nem történeti dokumentumok!) szerzõit, akkor – mondja Luther – a bennem lévõ Szentlélek „olvassa” az írásokat. A Szentlélek segíti a bensõ megértést, nem a tudományos apparátus. Ezzel nem állítom, hogy a tudományos apparátus és a tudósok tiszteletet parancsoló munkája fölösleges, csak azt mondom, hogy az õ „tudásuk” nem vezet el a bensõ megértéshez a Lélek segítsége nélkül. A 18. században az evangélikus Szeniczei Bárány György által készített Újszövetség-fordításban nemcsak hasznos térképeket és történeti magyarázatokat kapott az olvasó, hanem a fordító minden szakasz után mintegy „haszonra-fordításként” elmondta az olvasónak, hogy mi az éppen olvasott szakasz lelki haszna. Na, hát ez hiányzik ma bibliaolvasási kultúránkból! Ilyen jellegû segítségekre van elsõsorban (!) szükség, nem csak egyoldalúan a tárgyi ismeretek gazdagítására, hiszen az ismeret, tudjuk, felfuvalkodottá tesz, a szeretet viszont épít. Befejezésül csak annyit, hogy pár héttel ezelõtt a budaörsi gyülekezetben tartottam elõadást, s úgy tûnik, ott felejtettem az Útmutatómat. Hiába próbáltam beszerezni egyet a Luther Kiadónál, az idei már elfogyott. Az igazság az, hogy nagyon hiányzik. Kérem a budaörsieket, ha véletlenül megtalálják, hívjanak fel! Elõre is köszönöm! g Fabiny Tibor

olvasni a Bibliát. Miért? Mert a Biblia olvasása közösségi cselekmény. Nem magányos Robinsonként olvasom a Szentírást, hanem mindennap ugyanazon a szakaszon (is) elmélkedik az evangélikusok közössége határainkon innen és túl. És ez jó dolog. Persze ez nem zárja ki az egyéni bibliaolvasás különféle lehetõségeit. Én például a Bibleworks 6 számítógépes programot nagyon hasznosnak tartom, hiszen egy pillanat alatt elém varázsolja az éppen olvasott igeszakasz eredetijét és számtalan fordítását. A Biblia olvasása nemcsak „evés”, hanem „élvezet” is – ezt is Augustinus írja: élvezzük az Istent és az õ beszédét! Jó sorsom többször is úgy hozta, hogy huzamosabb ideig tartózkodhattam külföldön, s ott reggelenként Isten igéjére is több idõm volt, mint az itthoni rohanásban. A reggeli testi táplálkozás után rendszeresen minimum egy órát fordítottam a lelki táplálkozásra. Az Útmutató igéi szerint elmélkedtem „napról napra”. Le is írtam gondolataimat, sõt másokkal is megosztottam õket. Egyetértek Pintér Károllyal, aki úgy látja, hogy Herényi István a „megértést” egyoldalúan intellektuális szempontból fogja fel, s ezért javasolja, hogy tulajdonképpen csak magyarázatos Bibliát kellene a hívek kezébe adni. Forgatom én a magyarázatos Bibliákat is: a stuttgarti Biblia magyar kiadását vagy a „magyarázatos Károlit” is. Az ott talált információk hasznosak is, de csak a fejemhez szólnak. A Biblia szerinti „megértés” pedig holisztikus dolog: abban benne van a fejem, a szívem, az akaratom. Mária is a „szívében forgatta” a hallottakat. Ez ügyben is tanulhatnánk Luthertõl, aki sajnos nem nagyon népszerû ma egyházunkban. Õ nemcsak azt tudta, hogy a Bibliát közösségben kell olvasni,

„Megáll az idõ… Örök az életünk!” b Nem slágerkommentárt szeretnék közreadni, csupán kölcsönveszem e hat szót az október 23-i operaházi ünnepségen elhangzott dal szövegébõl, hogy örök élet ünnepén az idõ és idõtlenség, az ideig- és az örökkévaló élet viszonyáról oszthassam meg személyes meggyõzõdésemet az idõ és a halál túlélésére esélyes olvasókkal.

A címben idézett két félmondat csak látszólag áll ellentétben, mert amikor „nem lesz többé idõ” (Jel 10,6), akkor beteljesedik Isten titka – „…amely örök idõkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint (…) tudtul adatott minden népnek…” (Róm 16,25–26) –; és elkezdõdik, helyesebben: folytatódik a mi életünk is az idõtlen örökkévalóságban. Isten szava szerint sok olyan dolognak, amelynek volt kezdete, lesz vége is. „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (1Móz 1,1) s az embert. Jézus Urunk szerint: „Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” (Mk 13,31) S „azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” (Jn 6,63). Péter vallomása a mienk is lehet: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68) S „az Úr beszéde megmarad örökké” (1Pt 1,25), mert õ maga az Ige, és „az Ige

retében minden ember számára csak egy nyitott kérdés marad: hol töltöd az örökkévalóságot? Ám üdvbizonyosságunk lehet már most, ha felismerjük, hogy minden kegyelem az életünkben. „Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8) János apostol már láthatta az új eget és új földet, s a trónuson ülõ ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent.” (Jel 21,5) Isten megváltott, gyõztes gyermekei örökölni fogják mindezt, mivel érvényes az örök Vagyok váltságterve, „amelyet még az idõk kezdete elõtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítõnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” (2Tim 1,9–10) A miénk is lehet ez az örökké tartó élet, amelyet „az Isten, aki nem hazudik, örök idõk elõtt megígért” (Tit 1,2). Ez évi vezérigénkben maga a leghitelesebb és legilletékesebb jelenti ki mindenkori tanítványainak: „Még egy kis idõ, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19) Hogy miért hihetünk a személyes Megváltónkká lett Úr Jézus ígéretének? Mert „õ az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5,20)! És minden idõn túli, sorsfordító önkijelentése szerint: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn 11,25–26) g Garai András

testté lett” (Jn 1,14). Így lehetett az Úr Jézus Krisztus Isten elsõ és utolsó segélye ennek a világnak; csak vele lehet túlélni a halált, amelyet õ már legyõzött a kereszten. Az idõk Urának „túlélési készlete” az õ örök igéjében, az élet könyvében rendelkezésünkre áll. Igénybe vesszük-e? A Biblia évében igetanulmányozásaink során megkereshetjük a Szentírás válaszait arra a sorsdöntõ kérdésre is, hogy mit várhatunk a jövõtõl. Itt és most csak címszavakban, a zárójelben említett igehelyek tanítása alapján vázolhatom fel a saját feleletemet. Az idõtlen örökkévalóságot megelõzõ földi események nyitánya a Krisztusban hívõk elragadtatása lesz, amely egy szempillantás alatt fog bekövetkezni (vö. 1Thessz 4,16–17; 1Kor 15,51–52). Ezt követi a nagy nyomorúság hétéves rettenetes korszaka, amelyet Krisztus dicsõséges, második eljövetele és gyõzelme zár le, s ekkor kezdõdik el az ezeréves birodalom (vö. Dán 12,1; Mt 24,21; Jel 19,11–21; Jel 20,11–15). Krisztus földi uralkodása a nagy fehér trón elõtti bírói ítélettel végzõdik majd. Az utolsó ítélet során „meghal a halál” is: belevettetik a tûz tavába; de azok, akik beírattak az élet könyvébe, nem kerülnek kárhoztató ítéletre, mert már átmentek a halálból az életre, amikor megtértek Urukhoz és Istenükhöz (vö. Jn 5,24). Az utolsó idõk e programjának isme-

Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. (Lk 12,35) Szentháromság ünnepe után a 27., az utolsó héten az Útmutató reggeli és heti igéi vigyázásra szólítanak fel, és az eljövendõ örök életre irányítják tekintetünket. Az örökkévalóság ünnepén várjuk az örök élet Fejedelmét, aki mindent újjáteremt! Mindenkor hihetem a feltámadást, az örök életet! „Uram, szereteted az égig ér. Életre kelnek halottaid! Ébredjetek és ujjongjatok!” (Zsolt 36,6; Ézs 26,19; LK) És „akik könnyhullajtással vetettek, ujjongva arassanak” (GyLK 760)! Az Emberfiának napja a võlegény eljövetelével kezdõdik – ezt felkészülten kell várnunk. Megtérésünk s újjászületésünk során ingyen kegyelembõl elnyertük a Szentlélek ajándékát is; ezt nem lehet megvenni, mint az olajat! Ám csak az jut be az örökké tartó menyegzõre, aki az Atya-Fiú Lelke által elmondhatja: „…Krisztus él bennem…” (Gal 2,20) „Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mt 25,13) Luther minderrõl így ír: „Aki útra készül, testhezálló öltözetre van szüksége. Így értendõ Krisztus szava: jól felkészüljetek! Ez az, hogy: derekunk legyen felövezve, mikor a Võlegényt várjuk!” A trónuson ülõ örök Vagyok – aki a kezdet és a vég – mondta: „Íme, újjáteremtek mindent.” Aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, az gyõz, „és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz” – mondja az Úr (Jel 21,5.7). Az Isten embere nem mehetett be az ígéret földjére, de részese lett Ura örökkévaló országának, aki „eltemette õt a völgyben (…). Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt…” (5Móz 34,6.7) „…én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok!” (3Móz 11,44a) Péter hozzáfûzi bátorításul: „…teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (1Pt 1,13) Belé vetett hitünk és reményünk alapja ez: Krisztus vérén váltattunk meg. Pál szerint Jézus személye és munkája az alapja a mi örökkévaló életünknek. A kérdés csak az, hogy a mi Jézusért végzett munkánk kiállja-e az ítélet tûzpróbáját… „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni…” (1Kor 3,14) A bûnös a Krisztusba vetett hite és Isten kegyelme – nem pedig a „tisztítótûz” – által menekül meg! „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…” (Mt 26,41) Jézus ezt nem csak alvó tanítványainak és az öt balga szûznek tanácsolja Pál által: „Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek…” (Kol 4,2) Krisztus titka a kereszten „leplezõdött le”, mikor az Úr Jézus „kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülrõl az aljáig kettéhasadt…” És aki csak hiszi és vallja: „Bizony, Isten Fia volt ez!”, bemegy a szent városba (Mt 27,50–51.54). Az egyházi év utolsó napján onnan küldi helyszíni tudósítását János. Egy angyal „elvitt engem lélekben (…), és megmutatta nekem a szent várost (…), amely az Istentõl, a mennybõl szállt alá. (…) Tisztátalanok pedig nem jutnak be oda (…), hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,10.27) „Uram, ó, add (…), / Elérjek hozzád, / S te fényes orcád / Hadd lássam én!” (EÉ 525,1) Úgy legyen! g Garai András

Kedves Gyerekek! GYERMEKVÁR b Tíz hete indult hétrészes sorozatunkban Jézus példázataihoz kapcsolódó keresztrejtvényeket oldhattok meg. A megfejtéseket egyben, összegyûjtve küldjétek el szerkesztõségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.

6. – A gazdag és Lázár A megfejtéshez olvassátok el Lukács evangéliumának a 16. fejezetébõl a 19. verstõl a 31. versig terjedõ részt!

Rovatgazda: Boda Zsuzsa

3. Õk vitték el Lázárt. 4. Lázár „foglalkozása”. 5. Kiabál, más szóval. 6. A szegény ellentéte. 7. Ilyen volt a gazdag a pokolban. 8. Isten kiválasztott embere, más szóval. 9. Hány testvére volt a gazdag embernek? Mit kell tenni a földi életben?

1. Apró kenyérdarabka. 2. Ki tudott átjárni a két „világ” között?

…………………………………………

FOTÓ: VITÁLIS JUDIT

Indonéziáról Monoron

Fal Beáta, H. E. Mangasi Sihombing és Selmeczi Lajos Péter

9

RAJZ: JENES KATALIN

Értsed is, amit olvasol!

f

Ha valamely államra igazán illik a multikulturális jelzõ, az Indonéz Köztársaságra kétségtelenül. A több mint tizennyolcezer (köztük hatezer lakott) szigetbõl álló ország kétszáznegyvenmillió lakosa háromszáz különbözõ népcsoporthoz tartozik, és ötszáz eltérõ nyelvjárást beszél… Az 1945-ben alakult államot hazánkban – továbbá Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Macedóniában

– H. E. Mangasi Sihombing képviseli. Bár a világ negyedik legnépesebb országában a lakosság közel kilencven százaléka muszlim vallású, a nagykövet – elkötelezett evangélikus. Errõl tudomást szerezve hívta meg õt Selmeczi Lajos Péter lelkész a Monori Evangélikus Egyházközség Õszi beszélgetés címû programjára vendég elõadónak. A november 15-ei rendezvényen a nagykövet – Fal Beáta tolmácsolásával –

elõször az ország történetérõl szólt röviden, majd a demokrácia és a vallásközi párbeszéd fontosságáról beszélt. Ezt követõen szûkebb hazája, Észak-Szumátra õsi hiedelemvilágát, illetve a batak nép kereszténységgel való „találkozását” és a kilencven esztendeje elhunyt Ingwer Ludwig Nommensen német evangélikus misszionárius életét és munkásságát ismertette. g – vitális –

10

e

2008. november 23.

krónika

Földvár kövei Kövek zsoltára címmel erdélyi költõk verseibõl összeállított mûsorral lepte meg a dunaföldvári evangélikus gyülekezetet múlt szombaton a szomszédos városból érkezett Szín-Pódium Társulat, s legjobban talán az elõadómûvész házaspárt lepte meg, mennyire alkalomhoz illõ programot választottak. Összeállításuk szinte rímelt a hálaadó istentisztelet vendég igehirdetõjének prédikációjára. Lupták György esperes 1Pt 2,5 alapján közvetítette az apostol levélbeli óhaját: „…ti magatok is mint élõ kövek épüljetek fel lelki házzá…” Maroknyi közösség ünneplõ tagjaihoz szólt az üzenet, hiszen az 1827-ben alakult Dunaföldvári Evangélikus Egyházközség lélekszámát tekintve a Bács-Kiskun Egyházmegye legkisebb gyülekezete. Bár Molnár Iván beoszA templom bejárata elõtt színes térkõbõl tott lelkész személyében helyben lakó kirakott Luther-rózsa – a megújulás jelképe pásztor gondozza a jelenleg is csupán negyvenvalahány aktív tagot számláló közösséget, igazi különlegességnek az a tény számít, hogy alighanem épp a dunaföldvári az egyházmegye legszebb, legjobb állapotban lévõ temploma… Az elmúlt tíz-tizenkét évben mintegy tíz-tizenkét millió forint összköltséggel újult meg a helybéli lutheránusok lelki otthona, és november 15-én délután ennek a – lényegében két ütemben zajlott – építkezésnek a befejezését ünnepelték. Mint Weisz József ismertetésébõl kitûnt, az eredetileg 1903-ban épült templom felújítási költségeinek mintegy kétharmadát az Amerikai Egyesült Államokban élõ evangélikusok adományai fedezték. Azt a volt presbiter ugyan szerényen elhallgatta, hogy e gyûjtés elindítója és szervezõje Akron városában (Ohio) élõ sógora, a Földvárról elszármazott Wiandt János volt, ám a hálaadó istentisztelet résztvevõinek többsége tudván tudhatta, hogy templomuk tengerentúl „észrevett” tornya a jövõben csak akkor fog látszani odafentrõl is, ha alatta tovább épül a lelki ház is – élõ kövekbõl. g T. Pintér Károly felvétele

Diaszpórakonferencia Az elsõ diaszpórakonferenciát tartották meg november 17–18-án Budapesten. A résztvevõk Amerikából, Kanadából, Ausztráliából és számos európai országból érkeztek magyar protestáns egyházi közösségük képviseletében. A Magyarországi Református Egyház zsinati irodájában rendezett tanácskozás célja a nagyvilágban szétszórtan élõ magyar református és evangélikus gyülekezetek hosszú távú együttmûködési irányának a meghatározása volt. A konferencia a református generális konvent meghívására, a Magyarországi Evangélikus Egyház aktív részvételével zajlott. g Czöndör István felvétele

Keresztény adventi könyvvásár Szeretettel várnak minden érdeklõdõt a szervezõk és a részt vevõ kiadók a december 5-én és 6-án (pénteken és szombaton) megrendezendõ keresztény adventi könyvvásárra, melynek helyszíne az elõzõ évekhez hasonlóan a Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium (1092 Budapest, Kinizsi u. 1–7.). Nyitva tartás: pénteken 14-tõl 20 óráig, szombaton 9-tõl 16 óráig. Jöjjön el, látogassa meg a Luther Kiadó standját, és vásároljon 15–50% kedvezménnyel! Kérje regisztrációs lapunkat, hogy Ön is a Luther Könyvklub tagja lehessen, és saját kiadványainkból állandó 20%-os kedvezményben részesülhessen!

I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2008. november 23. Szentháromság ünnepe után utolsó (örök élet) vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mt 24,37–51; 2Pt 3,(3–7)8–14. Alapige: Ézs 65,17–25. Énekek: 493., 454. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Molnár Balázs (szuplikáció); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv., kantátazenés) Gerõfi Gyuláné; du. 6. Grendorf-Balogh Melinda; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvû családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Szabó Bertalan; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Reuss András; de. 11. (úrv.) dr. Reuss András; du. 6. (vespera) dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabóné Mátrai Mariann; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.

g Összeállította: Boda Zsuzsa

Evangélikus polihisztorra emlékeztek A százhetven évvel ezelõtt született történetíró-politikus, Zsilinszky Mihály életérõl és munkásságáról tartottak emlékülést a békéscsabai városházán november 18-án. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) egykori levelezõ tagjának családtörténetét Kovács Pál nyugalmazott evangélikus lelkész, a helyi egyházi levéltár vezetõje mutatta be, kiemelve a tudósnak az evangélikus egyházhoz fûzõdõ kapcsolatát. Zsilinszky Mihály 1838-ban született békéscsabai földmûves szülõk gyermekeként. Szarvason járt középiskolába, majd a pesti protestáns egyetemen tanult teológiát és bölcsészetet. Késõbb a

hallei és a berlini egyetem hallgatója lett. Szarvasi tanári évei alatt rendszeresen publikált, többek között Szarvas történetét is feldolgozta. 1884-ben lett a Békés Vármegyei Régészeti és Mûvelõdéstörténeti Társulat fõtitkára, négy évvel késõbb pedig az MTA tagja. 1889-ben Ferenc József Csongrád, 1892-ben pedig Zólyom vármegye fõispánjának nevezte ki. Elõször a kolozsvári, majd a genfi egyetem ismerte el tudományos munkásságát díszdoktori címmel. A Luther Társaság és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság meghatározó tagja lett. Tevékenyen részt vett az egyházi közéletben: kezdetben a békéscsa-

bai egyházközségnek, majd az egyházmegyének, késõbb pedig a bányai egyházkerületnek lett a felügyelõje. Szülõvárosa neki adományozott elõször díszpolgári címet. 1925-ben bekövetkezett haláláig köztiszteletnek örvendett nemcsak az egyházi, hanem a politikai és tudományos életben is. A békéscsabai megemlékezés végén a városháza díszudvarán márványtábla avatásával tisztelegtek az evangélikus polihisztor emléke elõtt. Az emlékmûnél Simon Mihály, a Békéscsabai Városvédõ és Városszépítõ Egyesület elnöke mutatott rá a tudós jelentõségére. g L. J. Cs.

Bókkon Lajos 1921–2008 Bókkon Lajos a Vas megyei Csöngén született 1921. január 13-án. Édesapja kisbirtokos volt. Lánytestvérét kisiskoláskorában veszítette el. A hat elemit szülõfalujában végezte, majd – tehetségét látva – szülei Sopronba vitték az evangélikus líceumba, ahol az elsõ évben magántanuló volt. Már ekkoriban tudatosan készült a lelkészi hivatásra, ezért ötödik osztálytól kezdve angol helyett ógörög nyelvet tanult. 1941-ben érettségizett, ezután a teológiára jelentkezett. 1946-ban avatták lelkésszé Celldömölkön. Püspöke elõször Tétre küldte ki egy hónapra, ahol Lukácsi Dezsõt helyettesítette betegsége idején. Azután Tapolcára került, illetve Keszthelyre Menyhárt István mellé segédlelkésznek. Egy ideig Gyenesdiáson, a Kapernaumban lakott, onnan járt Sümegre és a környékre. 1948 áprilisáig szolgált itt. Utána áthelyezték Szekszárdra 1949. július 15-ig, majd a Vasi Középegyházmegyének a missziói körzetébe, Körmendre került. Ott 1953. augusztus 22-ig munkálkodott. Egy ideig az Õriszentpéteri Evangélikus Egyházközség adminisztrálásával is megbízatott. Innen mint megválasztott lelkész került Zalagalsára, ahol 1973. október 2-ig szolgált. 1989. szeptember 30-ig Nógrád megyében, Egyházasdengelegen volt lelkész. Innen vonult nyugdíjba negyvenkilenc évi lelkipásztori szolgálat után.

Késõbbi feleségével, Stubán Etelkával Zalagalsán ismerkedett meg, aki Pápán, a tanítóképzõ intézetben végzett, és kezdõ tanítóként Nógrádba, Csécsére került. Nyári szabadságra utazott haza, ekkor találkoztak. Elsõ gyermekük nyolc hónapos korában meghalt; késõbb két lányuk született, Tünde és Erika. Családjukkal együtt mindketten az angyalföldi gyülekezet aktív tagjai. Bókkon Lajos négy unokájának is örülhetett. Évekig nem kapott hitoktatási engedélyt, mert nem csak a templomban hirdette ki a gyerekek hittanra való beíratásának idõpontját. Késõbb esperese kivívta, hogy a felesége hitoktatási engedélyt kapjon. Így hitvesét hordta motorkerékpárral a falvakba, és amíg tanított az iskolákban, addig õ látogatta a gyülekezeti tagokat. Pedagógus felesége, mivel papné volt, húsz évig nem taníthatott. A lelkészi hivatásra való elhívását szüleinek, édesanyjának, valamint Hajas Dezsõ és Szabó Dezsõ csöngei tanítónak köszönte meg. De hálával gondolt lelkipásztorára, Kovács Istvánra és vitéz Magassy Sándorra, a teológusotthon igazgató lelkészére, líceumi hittantanárára is. Ugyanakkor tudatában volt annak is, amit Jézus mondott: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki (…) titeket…” (Jn 15,16) Hitvallása volt, hogy elsõsorban Jézus hívását hallotta meg az embereken keresztül.

Életének utolsó éveit Ostffyasszonyfán töltötte családi házukban feleségével szerényen. Amikor egyszer nyugdíjas éveiben meglátogattam, így vallott: „Vannak emberek, akiknek Isten olyan tehetséget adott, hogy igen könnyen beszélnek. Én nem tartozom közéjük. Isten engem nem áldott meg olyan szókészséggel, hogy könnyen ment volna a beszéd. Mindenesetre megadta az erõt, hogy amíg szolgáltam, addig beszéltem, és hirdettem Isten igéjét. Miután nyugalomban vagyok, nagyon örülök annak, hogy én hallgathatom a másik ember bizonyságtételét, és örülök annak, amikor úgy érzem, hogy az igehirdetõ ugyanúgy látja azt, mit tett értünk az Isten. Újból és újból kísérti az embert a sátán, hogy ne higgy abban, amit hirdettél. Ezért jó az, ha nem csupáncsak hirdeti az ember Isten igéjét, hanem hallgatja is embertársától.” Szerettei és tisztelõi a feltámadás reményében Zalagalsán vettek tõle végsõ búcsút november 15-én. g Menyes Gyula

Tekus Ottó 1919–2008 „Amit én át nem láthatok, arra Te taníts meg engem” – olvastam jó fél évszázaddal ezelõtt a nagysimonyi parókia dolgozószobájának a falán. Kapta-e vagy maga választotta Tekus Ottó ezt a falitáblát – nem tudom. Most már meg sem kérdezhetem tõle. Azt azonban biztosra veszem, hogy holta napjáig nem vált idejétmúlttá ez a könyörgés. Tekus Ottó 1919-ben született Gyõrben. Itt is érettségizett a Révai Miklós Reálgimnáziumban. Hálával emlékezett a Tahiban töltött táborokra, a diák-istentiszteletekre. „Élmény volt hallgatni Túróczy Zoltánt és Szabó Józsefet!” – mondta. A lelkészi pálya felé mégis volt hitoktatójának, Ittzés Mihálynak az egyik prédikációja indította el. Krisztus-hite születésének a titkát is ezekben a visszafogottan elmondott megnyilatkozásokban sejthetjük. Teológiai tanulmányai végeztével Kapi Béla püspök szentelte lelkésszé Sopronban 1941. január 12-én. Egyévi segédlelkészség, majd kétévi missziói helyettes lelkészség után 1941-ben Csíkszereda lelkipásztorává választották, de a közeledõ front miatt nem tudta elfoglalni szolgálati helyét. Másfél évi debreceni szolgálat után 1946 szeptemberétõl ismét a Dunántúli Egyházkerületbe került, missziói lelkészként. Répcelakon megszervezte és vezette a Dunántúli Népfõiskolát. 1947ben feleségül vette Sokoray Izabella magyar–történelem–testnevelés szakos tanárnõt. Répcelak, a missziói otthon kiemelkedõ helye szolgálatának. A népfõisko-

la Kemenesaljának, de talán az egész Dunántúlnak az evangélizációs központjává vált. Tekus Ottó tiszteletre méltó harmóniát teremtett az evangélizációs otthon és a helyi gyülekezet között. Ebben készséges partnere volt Smidéliusz Ernõ, a gyülekezet lelkésze. Ugyanerre az összhangra törekedett a ház egy hitben mozduló, de különféle stílusú, temperamentumú munkatársaival és az evangélikus evangélizáció különbözõ karizmájú lelkészi és világi munkásaival. A ház vonzotta a soproni teológushallgatók jelentõs csoportját is. Itt formálódott hitében Kemenesalja fiataljainak és idõsebbjeinek az a csapata, amelyen keresztül a következõ külsõ-belsõ nyomorúság idején „átmentõdött” a Krisztusban való hit. 1951-ben Nagysimonyi lelkészévé választották. Az evangélizátor gyülekezeti lelkészként is helytállt. Fiatal teológusok Nagysimonyiban csodálkoztak rá, hogy favágító tuskó mellett, ágat aprító lelkésszel is lehet „lelkizni”. 1952-ben megszületett régóta várt fiuk, András, akit aztán harmincévesen, huszonöt hónappal ordinációja után, fiatal házasként, friss édesapaként kis családja és szülei elveszítenek. Józsa Mártonnal együtt Tekus Ottó összetartója volt a környékbeli lelkészek heti, keddi homiletikai munkaközösségének, amelyrõl még az egyház akkori vezetõi se akarják elhinni, hogy a munkájukat végzik, nem pedig összeesküvést szõnek.

Huszonhárom évi nagysimonyi lelkészség és csak egy ciklusra megtûrt esperesség után 1974-ben gyõri lelkésszé választották. Az Öregtemplom gyülekezete, a szeretetház fizikai és lelki renoválása, a soproni Zerge utcai vendégház építése vette igénybe testi-lelki energiáját. 1987-ben autóbalesetben elvesztette feleségét. Négyévi özvegység után feleségül vette Paveszka Idát. 1993-ban nyugdíjba vonult, de aktívan benne élt gyülekezetében, egyházkerületében. Lefordította a katedrájától eltiltott Hans Küng német római katolikus teológus Credo címû könyvét. Több támadást kapott érte, mint elismerést. A kilencvenedik év felé közeledve mindkettõjük egészsége rohamosan gyengült. Egy hónappal felesége halála után Isten róla is levette az élet terhét. November 11-én halt meg. Huszadikán temetjük Rácz Miklós nyugalmazott nádasdi lelkész szolgálatával. Az a reménységünk, hogy Isten Krisztusért megmutatja neki, amit itt át nem láthatott, és elõrement szeretteivel és velünk együtt csodálkozik majd rá arra, amit Isten azoknak készített, akik szerették Õt. g Fehér Károly

2008. november 23.

mozaik

A szeretetvendégség ökológiai vonatkozásai

Tudom, hogy számos helyen más egy szeretetvendégség menüje, de tegyük szívünkre a kezünket: ugye voltunk már ilyenen is? Kívülállók számára – vagy talán nem is csak számukra – kicsit furcsa ez az megnevezés, hiszen mintha ezen az általában évi kettõ-öt alkalommal megrendezett gyülekezeti alkalmon nagyobb hangsúlyt kapna a szeretet, mint egyébként. Az agapé szó kicsit hosszúra sikerült fordítása ez: olyan hely és lehetõség, ahol a hittestvérek együtt lehetnek, fehérasztal mellett beszélgethetnek. A lényeg a találkozás. Baráti, rokoni összejöveteleken a beszélgetések kísérõje néhány falat finom étek, néhány korty nemes nedû, mely még jobban összekovácsolja a társaságot, oldja a gátlásokat. (Külön cikket lehetne írni a családi ünnepek túlkapásairól, arról, ha minden a túlcsorduló ételital körül forog, és a vele járó stressz – elõkészület, kivitelezés, megemésztés – elvonja a figyelmet a lényegrõl: a baráti szóról, a találkozásról.) A lényeget tehát már tudjuk, most essen szó a nem mellékes kísérõrõl is. Ha valakiket megvendégelünk, a célunk, hogy az általunk szeretett szemé-

lyeket megtiszteljük, örömet szerezzünk nekik, jót, esetleg különlegeset, „értékeset” (ami nem azonos a drágával!) kínáljunk nekik. Megnyilvánul ez a felkínált ételben, italban és persze a „csomagolásban” is. Szeretetvendégség alkalmával szokás a gyülekezet asszonyait megkérni, hogy készítsenek édes és sós süteményeket, a hozott (és gyakran már boltban vásárolt) aprósüteményhez pedig üdítõt, teát, kávét kínálni. Ha a vendéglátás fõétkezés idejére esik, akkor egytálételt (bográcsgulyás), gyors meleg ételt (virsli, pizza) vagy hidegkonyhai svédasztalos ételeket (szendvicsek, saláták) lehet készíteni. Fõ szempont a minõség, és fontos, hogy mindenki megtalálja a számára megfelelõt. Gondoljunk a cukorbeteg, lisztérzékeny és a reformtáplálkozást elõtérbe helyezõ testvérekre is: legyen számukra cukormentes, gluténmentes, teljes kiõrlésû gabonából készített sütemény is, hogy ne érezzék magukat kirekesztve az asztalközösségbõl. Ezeket kis kártyával jelezzük is a megterített asztalon. Ha fõétkezésrõl kell gondoskodnunk, ne felejtsük el a húsmentesen táplálkozók egyre nagyobb táborát sem, és legyen számukra is elegendõ gabonás-zöldséges fogás. Az italokról is érdemes néhány szót ejteni. Feltétlenül álljon az asztalokon kancsókban víz. A cukros üdítõkre nincs szükség (drágák, egészségtelenek és a mûanyag palackok, a „Tetra Pak-os”, többrétegû dobozok a környezetet is szennyezik), azonban nagyon kellemes délelõtti-délutáni ital a tea és a kávé. Itt is figyeljünk a jó minõségre, érdemes a fekete tea mellett gyümölcsteát és illatos gyógyteát is kínálni, ízesítés nélkül, hogy azt mindenki a maga ízlése szerint végezhesse el. Ehhez ízléses tartókban tegyünk ki cukrot, édesítõszert, tejet, tejszínt (és hozzá való kiskanalakat is). Al-

Az MTV Mai hitvallások címû mûsorának november 23-án, vasárnap 10.20-kor kezdõdõ részében dr. Kéry Lajos ortopédfõorvost, a fasori gyülekezet presbiterét, a Pesti Egyházmegye volt felügyelõjét mutatják be az m1-es csatornán (ismétlés az m2-n 13.40-kor). Szerkesztõ: Nagy László; rendezõ: Nemes Takách Ágnes.

ÜZENET AZ ARARÁTRÓL HIRDETÉS

Biblia Sacra Hungarica – a könyv, „mely örök életet ád”

Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla E-mail: [email protected]

kalmanként elõfordul pezsgõ és bor is az ilyen eseményeken. Ebben az esetben feltétlenül legyen alkoholmentes is, és természetesen elengedhetetlen a megfelelõ pohár. Ezzel elérkeztünk a „mi”-tõl a „hogyan”-ig. Rendkívül fontos a csomagolás, esztétikai és ökológiai szempontból is. Az eldobható evõeszközöket, poharakat, tányérokat nem kell mosogatni, de pazarlás ilyennel tálalni, ugyanis használatukkal rengeteg hulladék keletkezik. Jó megoldás lehet az, amit több gyülekezet megvalósított: otthon már nem használt eszközökbõl összegyûjtött egy nagyobb méretû, ötven-száz ember megvendégelésére is elegendõ tálalókészletet (nem baj, ha nem egyforma mintás, legalább meg lehet jegyezni, melyik kié). Ezt minden alkalommal el lehet mosogatni és újra felhasználni. Az asztalterítõket hasonló módon beszerezni és otthon kimosni szintén nagyon környezetbarát, így jó szívvel ajánlható megoldás. Jó szervezéssel elkerülhetõ az is, hogy mindig ugyanazok végezzék el ezeket a feladatokat, így olykor-olykor õk is szívesen látott és jól tartott vendégként érezhessék magukat. Mindezeket szem elõtt tartva méltó körülményeket teremthetünk egy valódi szeretetközösség számára, akár lelkészi munkaközösségi ülés, akár más, gyülekezeti összejövetel, vendéglátás alkalmával. g Bogdányi Mária

Két gyerek: 192 ezer forint Egy kétgyermekes család egy fõre számolt létminimuma a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb felmérése szerint jelenleg 48 ezer forint. Ha a részleteket nézzük, akkor a jelentés elárulja, hogy a családok bevételeit és kiadásait rögzítõ felmérés, vagyis az úgynevezett háztartási naplók tanúsága szerint egy átlagos família bevételének 23,9 százalékát költi élelmiszerre. A lakásokhoz kötõdõ szolgáltatások, vagyis a víz, a villany és a gáz a bevételek további 21,6 százalékát viszi el. Összehasonlításképpen: 2000-ben ez az arány még csak 18,5 százalék volt. Ehhez hasonlóan az utóbbi idõben a közlekedésre fordított kiadások aránya is

11

emlegetett gazdag egytized harmadával kevesebb kenyeret és másfélszer annyi péksüteményt eszik, mint a legszegényebb egytized. Ugyanakkor tejbõl és tejtermékbõl, valamint friss gyümölcsbõl több mint háromszor annyit fogyasztanak a gazdagok, mint a szegények. A KSH adatai azt is elárulták, hogy a legszegényebbek jövedelmének 48 százaléka származik munkából, 52 százaléka ugyanis társadalmi jövedelem, vagyis segély, illetve valamilyen juttatás. A leggazdagabbak jövedelmének azonban a nyolctizede munkából származik – legalábbis a KSH adatai errõl árulkodnak. g Jezsó Ákos

növekedett a családi büdzsében, hiszen amíg manapság a bevételek 11,9 százalékát fordítja erre a célra egy átlag família, addig 2000-ben ez a tétel még csak 10,6 százalékkal apasztotta a pénztárcát. A KSH felmérésébõl kiderült: a magyar népesség legszegényebb egytizede jövedelmének harmadát költi élelmiszerre, míg a leggazdagabb egytized ennek csak a felét. Lakásfelszerelésre ezzel szemben a szegények csupán a jövedelmük 3,5 százalékát fordítják, míg a gazdagok 5,7 százalékot. Az élelmiszerkiadások mögött amúgy minõségi eltérések is tapasztalhatók. A közbeszédben egyszerûen csak „felsõ tízezerként”

A Biblia éve 2008 elnevezésû programsorozat harmadik központi rendezvényeként nagyszabású bibliakiállítás nyílik az Országos Széchényi Könyvtárban (Budapest I. ker., Budavári Palota F épület). A megnyitóünnepségre november 21-én, pénteken 14.30-kor kerül sor. Köszöntõbeszédet mond: Monok István, a könyvtár fõigazgatója, Erdõ Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Miller Milloy, a United Bible Societies fõtitkára. Köszöntõbeszédet mond és a kiállítást megnyitja: Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. A kiállítást bemutatja: Gáborjáni Szabó Botond, a kiállítás kurátora. Közremûködik az Országos Széchényi Könyvtár kórusa. A kiállítás megtekinthetõ 2008. november 21. és 2009. március 29. között keddtõl vasárnapig 10-tõl 18 óráig.

Bibliakiállítás a rácsok mögött

A történelmi egyházak képviselõit, valamint a megnyitón részt vevõ mintegy két tucat fogvatartottat Mihály Attila ezredes, intézetparancsnok köszöntötte. Elmondta, hogy a bibliakiállítás különle-

res lelkigondozói szolgálat az evangélikus egyház részvételével. „Feladatunk, hogy hidat építsünk a segíteni akarók és a segítségre szorulók között egy olyan intézményben, ahol a bûnelkövetés miatti büntetés végrehajtása történik. Ezt a célt nagyszerûen szolgálja ez a kiállítás” – hangsúlyozta Mihály Attila. Ittzés János megnyitójában elmondta, hogy a Szentírás minden ember számára fontos üzenetet hordoz. Az egyházakat a missziói felelõsség indította arra, hogy meghirdessék a Biblia évét. Ezzel a kezdeményezéssel sokak érdeklõdését sikerült felkelteni a Szentírás iránt, és sokan fedezték fel újra a Bibliát. Nem vitás, hogy az emberi kultúra egyik legnagyobb kincse a könyvek könyve, sikerének titka pedig abban rejlik, hogy a bûnöket megbocsátó, szeretõ Istenrõl tesz tanúbizonyságot. Aki meghallja a Biblia ezen üzenetét, az szívébe fogadja az Isten hívó szavából áradó szeretetet. Ezután Jánosa Attiláné, a kiállítás össze-

ges, felemelõ esemény a százhuszonkét éves intézmény életében. Az országban elsõként itt szenteltek börtönkápolnát a rendszerváltozás után; 2000 nyarán kezdõdött meg a börtönben a rendsze-

állítója mutatta be a tárlókban és tablókon látható – legnagyobbrészt az egyházkerület vándorkiállításából származó – anyagot. g Kiss Miklós

b Különleges helyszínen, a Gyõr-Moson-Sopron Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet gyõri intézményében szerveztek bibliakiállítást az elmúlt héten a fogvatartottak részére a Biblia éve alkalmából. A Gyõr város területén mûködõ történelmi egyházak gyûjteményeinek segítõ közremûködésével létrehozott kiállítást Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke nyitotta meg. A megnyitót színesítõ rövid kulturális mûsorban egy fogvatartott mondott verset, zongorán Várai Rita zenetanár játszott.

FOTÓ: MENYES GYULA

b Gondoljunk csak bele egy pillanatra: mi fogadja az embert, ha egy evangélikus szeretetvendégségbe csöppen? Tipikus esetben az asztalokon gõzölgõ virsli, mellette mûanyag tubusban mustár, ketchup, a kenyereskosárban vastagon szeletelt kenyér. Az ember veszi a papírtányérját, szed mindenbõl, és sorba áll a harmincliteres fazék elõtt, ahol elõre becukrozott és citrompótlóval ízesített teát kap mûanyag poharába.

f

„Kemény lesz a játék” Eszmecsere a közéleti klubban netes hírportál fõszerkesztõ-helyettese irányította. A megvitatásra szánt téma a mintegy hatvanfõs nézõközönséget sem hagyta hidegen. Tanúi lehettünk mély indulatok táplálta felháborodásnak és tapsnak, ovációnak egyaránt. Bauer Tamás már az elõadás elején kifejtette: véleménye szerint nem igaz, hogy a politikai pártok túlzottan a tõke befolyása alá kerültek, így a cím sem éppen helytálló. Szerinte a gazdasági élet van a pártok, a politikai osztály fogságában.

FOTÓ: PÁLMAI ZOLTÁN

A tõke fogságában – Pártok és pénzemberek címmel rendezték meg a Deák Ferenc Közéleti Klub legutóbbi estjét november 13-án a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében. A meghívott vendégek között volt Tamás Pál szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója és Bauer Tamás közgazdász, volt országgyûlési képviselõ. (Debreczeni József közíró – betegség miatt – nem tudta vállalni a részvételt.) A beszélgetést Szûcs Péter, a Zoom inter-

Tamás Pál, Szûcs Péter és Bauer Tamás

Ma Magyarországon a vállalkozások tiszta piaci alapon nem képesek önállóan megélni, szükségük van az állam támogatására – állította Tamás Pál. Ez kétféleképpen valósulhat meg: direkt állami támogatással és a nemzetközi versenytársak kiszorításával. Nem szem elõl tévesztendõ probléma az sem, hogy a lobbizás és a durva korrupció közötti határ mára teljesen elmosódott. A szabályokat mindenkinek be kell tartania, nekünk, hétköznapi embereknek is, és a hatalmon lévõknek is; ám ha a hatalmon lévõk szegik meg õket, annak sokkal súlyosabb következményei vannak a társadalomra nézve. Bauer Tamás szerint csak komoly botrányok érhetik el, hogy valamiféle változás történjen. „Kemény lesz a játék – vélekedett Tamás Pál. – A társadalom nem hiszi el, hogy valódi krízishelyzet van.” Az Európai Unió által rendelkezésünkre bocsátott pénz nem oldja meg a problémánkat, csak mentõövként szolgál. Hazánkban nem megszorításokra, hanem valódi reformokra volna szükség. Így ha Magyarország nem képes változtatni jelenlegi helyzetén, hosszú távon tönkremegy mind morálisan, mind gazdaságilag – összegzõdött az est végére. g Jenei Orsolya

Megrendelõlap Ezennel megrendelem az Evangélikus Életet egy hónapra: 865 forintért

fél évre: 5170 forintért

három hónapra: 2585 forintért

egy évre: 10 340 forintért

Név: Cím: A fenti elõfizetési díjak belföldre érvényesek! Kérjük, a szelvényt NYOMTATOTT NAGYBETÛKKEL töltse ki, és küldje vissza az alábbi címre: Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24. (A borítékra szíveskedjék ráírni: „Elõfizetés”.) A szelvényt az 1/486-1195-ös faxszámra is elküldheti. Kérjük, hogy esetleges kérdéseivel, az elõfizetéssel kapcsolatos problémáival keresse Vitális Juditot az 1/317-1108-as vagy a 20/824-5519-es telefonszámon. Elõfizetéssel kapcsolatos e-mailjét a [email protected] címre küldheti el.

12

e

2008. november 23.

HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK A rákospalotai evangélikus Kistemplomban (1152 Budapest, Juhos u. 28.) november 23-án, vasárnap 18 órakor Új találkozás istentisztelet lesz. Téma: Megáll az idõ… Mindenkit szeretettel várunk. A Keresztyén Értelmiségi Fórum legközelebbi alkalmán, november 24-én, hétfõn 18.30-kor a budahegyvidéki evangélikus templomban (Budapest XII., Kék Golyó u. 17.) dr. Csurgayné Gereben Ildikó címzetes egyetemi docens Kisajátítva õrizni vagy továbbadni az emberiség tudáskincsét? címmel tart elõadást és fórumbeszélgetést. Az alkalomra minden érdeklõdõt szeretettel várunk! A Kórházmissziói Szolgálat legközelebbi alkalmán, november 29-én, szombaton 10 órakor Nemes Ödön jezsuita pap tart elõadást Egészség – betegség címmel. Helyszín: az Országos Iroda (Budapest VIII., Üllõi út 24.) földszinti terme. Mindenkit szeretettel várnak a szervezõk. Bõvebb információ: Balogh Éva – 20/8244723, Heinemann Ildikó – 20/770-0442, Honti Irén – 20/824-5629. A Deák téri orgonazenés áhítatok sorozatában november 30-án, vasárnap 18 órai kezdettel Elekes Zsuzsa orgonál. Mûsorán a német romantikus mesterek, August Gottfried Ritter, Joseph Rheinberger, Sigfrid Karg-Elert és Max Reger mûvei szerepelnek.

Új nap – új kegyelem Vasárnap

HIRDETÉS

A Kalevala Baráti Kör hálás köszönetét fejezi ki tagjainak, akik a 2007. évi személyi jövedelemadójuk 1%-át körünknek ajánlották fel. A befolyt 242 484 forintot rendezvényeink színhelyének, a Deák Téri Evangélikus Gimnáziumnak a bérleti díjára használjuk fel. A jövõben is örömmel vesszük szíves támogatásukat.

HALÁLOZÁS „…tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” (Jób 19,25) Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy szerettünk, Bókkon Lajos nyugdíjas evangélikus lelkész november 12-én, életének 88. évében hazatért megváltó Urához. Áldásos életéért hálát adnak felesége, leányai, vejei, unokái és egykori gyülekezetei.

HALÁLOZÁS Özv. Mónus Gyuláné Keveházi Márta hosszú betegség után, életének 79. évében elhunyt. Temetése november 27-én 14 órakor lesz a pilisi vasúti evangélikus temetõben. „Ha elfogy az erõm, ne hagyj el.” (Zsolt 71,9b)

A hónap könyve akció – november Heinz Zahrnt: Mire jó a kereszténység? Vásárolja meg a hónap könyvét kedvezményesen! Az evangélikus könyvesboltban történõ vásárlás vagy közvetlenül a Luther Kiadótól való megrendelés esetén az adott hónapban 30%-os kedvezményben részesül. http://bolt.lutheran.hu/ • E-mail: [email protected] Fax: 1/486-1229 • 1085 Budapest, Üllõi út 24.

HALÁLOZÁS „Uram, ne vond meg tõlem irgalmadat, szereteted és hûséged õrizzen szüntelen!” (Zsolt 40,12) Urunk vigasztaló szeretetébe kapaszkodva adjuk hírül, hogy Tekus Ottó nyugalmazott gyõri evangélikus lelkész november 11-én, életének 90. évében elhunyt. A gyászistentisztelet november 20-án, csütörtökön 14 órakor kezdõdik az Öregtemplomban (Gyõr, Petõfi tér 2.). Végsõ búcsút a gyõr-szigeti temetõben veszünk tõle. Tekus András, Éden Margit, Cserhátiné Szabó Izabella és családjaik

Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen. Zsolt 51,14 (Jn 9,11; Mt 25,1–13; Jel 21,1–7; Zsolt 126) Nem sok vidámságra van okunk manapság. Szegénység, anyagi nehézségek, bizonytalan holnap, kilátástalan jövõ, elbocsátások, munkanélküliség, és még sorolhatnánk a gondokat. Ez most nem a vigalom ideje sok családban, egyéni életünkben. Isten szabadításáért könyörög a zsoltáros, mert a vígsághoz felszabadultság kell. Elhárítani az akadályt, bûnünket belátni és bevallani. A bûnbocsánat pedig megteremti, hogy lelkünk készséges legyen a hálára és köszönetre.

Hétfõ Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az õ megjelenését. 2Tim 4,8 (Péld 10,7; Móz 34,1–7/8/; Ézs 56,1–8) Jézus feláldozásával Isten megkegyelmezett, nekünk adta az „igazság koronáját”. Kegyelmet kaptunk, ez tart meg ama napig, amikor az Úr majd felettünk is kimondja bírói ítéletét, és befogad örök országába. Ezt köszönjük ma neki. De azt is, hogy mindazokat befogadja, akik hisznek benne, és várva várják megjelenését.

Kedd APRÓHIRDETÉS Harangtornyok belsõ szervizelése. Gombos Ferenc – tel.: 30/505-0546 (az esti órákban); e-mail: [email protected]. A Hazatérés-kolumbáriumban, a Belvárosban urnafülkék vásárolhatók, részletfizetéssel is. Érd.: 1/312-1871 vagy 30/538-2428. Egyházi textíliák kedvezõ áron! INSULA LUTHERANA – 20/824-4619. E-mail: [email protected]. Honlap: http://nyugat.lutheran.hu/insula/. Templomok, templomtornyok felújítása, villámvédelem kiépítése. 26 év referenciával. Bede László, 30/943-5089. 34 éves budapesti evangélikus lány keresi párját házasság céljából. 20/367-2519. Mérlegképes könyvelõi végzettséggel és megfelelõ gyakorlattal rendelkezõ középkorú nõk civil szervezetek adminisztrációját, könyvelését, valamint egyéni vállalkozók és vállalkozások könyvelését vállalják. Tel.: 30/560-3537.

VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból november 23-ától november 30-áig VASÁRNAP

HÉTFÕ

KEDD

SZERDA

20.00 / Zone Europa A misszió (angol filmdráma, 1986) (120') 1767-et írunk. A jezsuita Gabriel atya az Amazonas háborítatlan világában missziós telepet hoz létre, hogy hirdesse az evangéliumot. Csatlakozik hozzá a korábban testvérgyilkosságot elkövetõ, egykori rabszolga-kereskedõ, Rodrigo Mendoza, aki vezeklésként vállalja a szolgálatot. A hittérítõk idõvel elnyerik az õslakosok bizalmát, missziójuk is sikerrel építkezik, amíg a politika bele nem szól életükbe: hamarosan szembe kell nézniük a hódító csapatokkal… Chris Menges a film fényképezéséért 1987-ben Oscar-díjat kapott.

9.50 / m1 Növények és emberek (francia dokumentumfilm, 2000) (61') 13.30 / PAX A Deák téri evangélikus múzeum (riportfilm) (15') 14.55 / Duna Tv „A magok oltalmára…” – erdélyi erõdtemplomok (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2001) (11') Lemhény 16.50 / m2 Gastroblues (magyar zenei sorozat, 2007) (25') 20.45 / Duna Tv Nomád pláza (magyar dokumentumfilm, 2008) (53') 21.10 / Bartók rádió Rokonok Móricz Zsigmond regényének rádióváltozata

11.00 / PAX A béke gyermeke. A Zákeus Médiacentrum mûsora 12.30 / Duna II. Autonómia Tálentum (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat) (26') A kaposmérõi református lelkész házaspár 16.50 / PAX Fák útjain (magyar dokumentumfilm) (14') 18.30 / Hír Tv Õsök tere 22.40 / m1 Az utókor ítélete. Varnus Xavér komolyzenei mûsora 23.00 / Bartók rádió Dzsesszkaleidoszkóp 23.25 / m1 Fotográfia (magyar játékfilm, 1972) (77')

13.30 / Kossuth rádió „Tebenned bíztunk eleitõl fogva…” A református egyház félórája 14.20 / m2 Négyszázezer nap (magyar dokumentumfilm-sorozat) (40') Magyar Verszália 14.45 / PAX Itt az Isten köztünk (dokumentumfilm) (12') Evangélikusok Japánban 16.40 / Duna II. Autonómia Rendhagyó történelemóra (magyar ismeretterjesztõ filmsorozat, 2002) A hátország és a front 1941–43; holokauszt Magyarországon és Romániában 22.35 / Duna Tv Apa és fia (orosz–német–olasz–holland filmdráma, 2003) (83')

Bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: így szól az Úr: bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! 2Móz 10,3 (1Pt 5,6; 1Pt 1,13–21; Ézs 57,1–13) Isten az Úr, ezt alázattal el kell fogadni. A fáraó erre volt képtelen, ezért érte országát csapás csapás után. De Isten azt akarta, hogy népének fiai megszabaduljanak, és neki szolgálhassanak. Nekünk is küldött Szabadítót, hogy akarata szerint éljünk, törvényét kövessük, és felszabadultan cselekedjünk minden ember javára.

Szerda Pál írja Timóteusnak: Te azért, fiam, erõsödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. 2Tim 2,1 (1Sám 17,37b; 1Kor 3,9–15; Ézs 57,14–21) Drága kincset bízott ránk Isten, amikor Jézussal találkoztunk, és bizalommal kezébe helyeztük életünket. Ennek megõrzése és továbbadása bízatott ránk. Kegyelem az, hogy kaptuk, és az is, hogy erõsödhetünk benne. „Kegyelem, nagy kegyelem, / Hogy õ a vezérem. / Bár néha csügged szívem, / És ellankad imám, / De Lelke õriz híven, / S új erõ árad rám.” (EÉ 568)

Csütörtök Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsõség örökkön-örökké. 1Tim 1,17 (Dán 4,31b–32a; Kol 4,2–6; Ézs 58,1–12) Pál apostol saját megtérését hozza fel példaként Timóteusnak, hogy Isten bûnösöket megmentõ kegyelmét érzékeltesse. Isten rajta mutatta meg végtelen türelmét, hogy példát adjon nekünk, akik hiszünk, és így örök életre juthatunk. És ahogy tiszteletet és dicsõséget ad Istennek, és így magasztalja õt, abban is mintát ad nekünk, hogy a Jézus által kegyelembõl kapott üdvösséget így köszönjük meg. Tisztelet és dicsõség legyen ezért Istennek!

Péntek Éhezõket látott el javakkal, és bõvelkedõket küldött el üres kézzel. Lk 1,53 (Zsolt 103,6; Mt 27,50–54; Ézs 58,13–14) Mária magasztaló énekében Isten sok jótettét sorolja fel, melyet vele és népével cselekedett. Felfuvalkodottakat szétszórt, hatalmasokat ledöntött, megalázottakat felemelt, éhezõknek eledelt adott, gazdagokat üres kézzel küldött el… Szegények és gazdagok, éhezõk és jóllakottak ügye ma nekünk is nyomasztó terhünk. Istennél van a megoldás: a szegények táplálása is az õ gondoskodásából oldódhat meg, és a szegények üdvössége is megadatott: Fiában, Jézus Krisztusban.

Szombat A tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön!” Lk 19,37–38 (Zak 14,9; Jel 21,10–14.21–27; Ézs 59,1–15a) Tanítványok serege Jézus egész életútját látva örvendezve és fennhangon dicséri Istent. Erre indítja õket mindaz, amit láttak és hallottak. Meglátták benne a Királyt, aki elhozta közéjük Isten országát, és a megtérõknek kaput nyitott a belépésre. Az egyházi esztendõ utolsó napján mi is ezt tehetjük. Dicsérjük Istent, és menjünk elébe az adventi énekkel: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” g Tóth-Szöllõs Mihály

HIRDETÉS

Meghívó az Egycseppes esték újabb alkalmára A találkozó idõpontja: november 27., csütörtök, 16 óra. Új helyszíne: a Deák Téri Evangélikus Gimnázium díszterme (Budapest V., Sütõ utca 1., a Deák téri templom mellett, a metrókijárattal szemben). Programja: „Egy csepp” beszélgetések; ének, zene, vers; mûvészeti alkotások bemutatása, árverezés; társasági program. Háziasszony: Lengyel Anna. Házigazda: Rados Péter. Rendezõ: Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány. A kuratórium elnöke: Galambos Ádám. Ugye találkozunk? Elõzõ találkozóink sok-sok fotóját megtekintheti a http://egycsepp.lutheran.hu honlapon!

A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja

CSÜTÖRTÖK

PÉNTEK

SZOMBAT

VASÁRNAP

9.50 / m2 A magyar korona évszázadai (magyar dokumentumfilm, 2008) (20') 11.00 / Duna II. Autonómia A tihanyi bencés apátság újjászületése 14.05 / Kossuth rádió Arcvonások Dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó 17.40 / PAX Máté-passió (koncertfilm) (59') 19.00 / Viasat History II. János Pál ifjúkora (angol dokumentumfilm, 2007) 19.50 / Duna Tv Csángók (magyar dokumentumfilm, 2008) (84')

13.49 / Bartók rádió A Biblia éve 2008 100/70. rész 16.10 / PAX Jobbítsd a nemzetöt! (koncertfilm) (43') Szokolay Sándor mûve 18.15 / m2 Lehetetlen!? Vámos Miklós mûsora 20.55 / Duna II. Autonómia 80 huszár (magyar filmdráma, 1978) (124') 21.40 / PAX Invocatio Musicalis Korál- és zsoltárfeldolgozások 23.00 / Duna II. Autonómia Kikötõ (kulturális magazin) 23.10 / Duna Tv A szavak titkos élete (spanyol filmdráma, 2005) (112')

10.10 / Duna II. Autonómia A Szépmûvészeti Múzeum régi képtára (magyar ismeretterjesztõ film, 2002) (33') 11.00 / Lánchíd rádió Hittel és gitárral (keresztény rockzenei összeállítás) 12.05 / Duna Tv Isten kezében (26') Napraforgó Kht. 15.05 / Bartók rádió Egy zenemû – több elõadás Mozart: C-dúr zongoraverseny K. 467. 21.40 / Kossuth rádió Az eltûnt idõ nyomában Marcel Proust regényének részletét Fodor Tamás olvassa fel.

9.45 / m1 Evangélikus magazin (26') 10.10 / m1 Református ifjúsági mûsor 10.45 / m1 2008 a Biblia éve 11.35 / m1 Evangélikus templomok (18') A cinkotai és az aszódi templom 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (vallási híradó) (26') 20.00 / Duna Tv Örkény István: Tóték (színházi felvétel) (68') 21.15 / Bartók rádió A Biblia éve 2008 100/71. rész Mendelssohn: Paulus (oratórium)

E-mail: [email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Hirdetésfelvétel: [email protected]

Nyomdai elõállítás: Egri Nyomda Kft. 3300 Eger, Vincellériskola u. 3. Felelõs vezetõ: Kopka Viktor vezérigazgató

Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségvezetõ: Boda Zsuzsa ([email protected]). Szerkesztõségi titkár (elõfizetési és hirdetési ügyek referense): Vitális Judit ([email protected]).

Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302

Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly ([email protected]). Olvasószerkesztõ: Dobsonyi Sándor ([email protected]). Korrektor: Huszár Mariann ([email protected]). Tervezõszerkesztõ / EvÉlet on-line: Nagy Bence ([email protected]). Rovatvezetõk: Ecsedi Zsuzsa – ÉnekKincsTár ([email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio oecumenica ([email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem ([email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje ([email protected]). Kiadja a Luther Kiadó ([email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/3175478, 1/486-1228; 20/824-5518, fax: 1/486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter ([email protected]).

Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2585 Ft, fél évre 5170 Ft, egy évre 10 340 Ft, európai országba egy évre 35 100 Ft (137,5 euró), egyéb külföldi országba egy évre 41 000 Ft (161 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az [email protected], a hirdetéseket a [email protected] címre várjuk.