FILM KULTúRA
7114
-
-"
__
,
....
'
-.
. .
\.
Szerkesztőbizottság
Bíró Yvette szerkesztő B. Nagy László Garai Erzsi Hegedűs Zoltán Illés György Kovács András Köllő Miklós Makk Károly Papp Sándor Sára Sándor
Sallay Gergely olvasó-szerkesztő
Sebestyén Lajos képszerkesztő
1971. július - augusztus
TARTALOM 5 12
Feszültségek
a magyar filmben (Rényi Péter)
Hogyan lehet a film hatékony formáló erő·! trók nyilatkoznak az új magyar filmről : Csoóri Sándor, László, Mészöly Miklós, Weöres Sándor
Gyurkó
Mérleg
44
Mártírium - ellenfényban - A halhatatlan légiós (Galsai Pongrác) Marsallbot nélkül (Bikácsy Gergely) A fesztelenség és kockázatai (Fogarassy Miklós) Végre hétfő Rekonstrukció }2galább két színtéren Helyszíni szemle (Dániel Ferenc) Újdonságok -konfekcionálva - Az utolsó Leó (Csepeli György) Téves csatatéren - Bilincsek (Horgas Béla)
49
Pilinszky
22 27 32 34 40
János:
Felelet.
Hommage
Et Ingmar Bergman
Látóhatár 50
Ellenállók és kollaboránsok M. Ophüls filmje a német megszállásról
(Vásárhelyi
Miklós)
Fórum 61 64
A dokumentumfilm: a társadalmi gondolkodás műfaja Mcstoha filmriport (Bajor Nagy Ernő) A feLelősségről többféle változatban (Hegedűs András)
Könyvek 69 74
A mai kulturális politika elveinek összefoglalása Aczél György: Eszmérik erejével (Gyertyán Ervin) Egy módszertan javaslatai Bevezetés a filmalkotások vizsgálatába (Horányi Özséb)
Ellenvélemény 76 17 78 80
Pályázati felhívás Tupírozott filmek (Szekfű András) Kamikaze-sors (Pör ös Géza) A könnyűkamera technikai újításai
Külföldi folyóiratokból 81 86 88 90 92
118
"Hamis tanúkra leltél saját igaz A hollywoodi tízek dossziéjából Donszkoj, Tarkovszkij, Jurenyev Hogyan szintetizáiódik a mozgás A nemzedékváltás esélyei a mai Adottságok és lehetőségek Anyaggyűjtés egy tervezett Contents
pörödben ... " a szovjet új film irányzatairól képzete? angol filmben
filmhez (Grunwalsky
Ferenc)
E számunk munkatársai Bajor Nagy Ernő újságíró Bikácsy Gergely kritikus Csepeli György pszichológus Csoóri Sándor Író Dániel Ferenc kritikus Ember Marianne, a Filmtudományi Intézet munkatársa Fogarassy Miklós kritikus Grunwalsky Ferenc rendező Gyertyán Ervin kritikus Gyurkó László író Hegedűs András szociológus Horányi Özséb szerkesztő Horgas Béla író Mészöly Miklós Író Pörös Géza könyvtáros Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese Szekfű András kritikus Vásárhelyi Miklós újságíró Weöres Sándor író
Következő számaink tartalmából Műhely: Beszélgetés B öszörrnényi Gézával és Gyarmathy Líviával A szovjet nemzetiségi filmművészet sikerei Rajzfilmes gondolatok Premier plan: A szürrealizmus és a film, a svéd új film, Grigorij Kozincev Új filmek: Szindbád, Madárkák, Hangyaboly, Queimada, Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, Ragyogj, ragyogj csillagom Forgatókönyv: Easy Rider
A kiadásért felel a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum Igazgatója. Szerkesztőség: Budapest, XIV., Népstadion út 97. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V., József nádor tér 1.) és bármely kézbesítő postahivatalnál. Előfizetési díj egy évre 42,- Ft, félévre 21,- Ft. Csekkszárnlaszám: egyéni 61.280, közületi 61.066.
FESZÜLTSÉGEK
A MAGYAR
FILMBEN
A magyar filmélet légköre ma zavarodott, feszült; a .,művészfilmesek" és a "közönségfilmesek" között, olykor a nyilvánosság számára is érzékelhető formában, kontroverziák vannak: a kölcsönös szemrehányásokban a leggyakrabban előforduló kitétel, hogy a másik tábor monopolizálja a filmgyártást, méghozzá a felelős illetékesek hozzájárulásával. A helyzet paradox, hisz míndkét félnek vannak érvei. Ami például a filmgyártás rendelkezésére álló támogatást illeti, valóban lehet arról beszélni, hogy a közönségfilm rendkívüli és az utóbbi időben gyorsan növekvő részt kért és kapott is az anyagi eszközökből (gondoljunk csak az évad két olyan szuperprodukciójára, rnint a Szerelini álmok és a Kapaszkodj a fellegek be) ; ami viszont él filmélet 'egyéb vonatkozásait illeti, úgy tűnik, hogy fordított az arány: a művészfilm szinte teljes egészében leköti a szakmai körök figyelmét, a közönségfilm kevés kivételtől eltekintve - az érdeklődés perifériaján marad. É'S emiatt annál nagyobb a háborgás, mert többen azt állitják. a művészfilm fejlődese megtorpant, ismétli, illetve alulmúlja önmagát, a mai produkturnok nem érdemlik már meg a megkülönbözíetést,
(Hadd mentsern fel magam a hosszú magyarázkodás alól, hogy csak úgy uk-muk-
[uk két címkét ragadtam elő - "muveszfilm", "közönségfilm" -, amelyek ellen, tudom én is, sok mindent fel lehet hozni. Használatukkal nem azt kívánom jelezni, hogy művészfi1m és közönségfilm szükségszerűen elválnak egymástól, tudatában vagyok annak, hogy a szecialista filmművészet eszménye az a magasrendű. eszmeileg és művészileg egyaránt magasrendű alkotás, amely a legszélesebb közönséget is képes meghódítani; az is világos előttem, hogy ehhez az ideálhoz mindkét irányból vezet út stb. stb. Csupán a rövidség kedvéért, egy szakmai folyóiratban talán megengedhető stenogramként használom ezeket a fogalmakat, amelyeket a szakma köznyelve is úton-útfélen használ, pedig, érthetően, nem szereti őket: az egyik oldal, mert tiltakozik az ellen, hogy besorolják sznobnak, arisztokratának, akit nem érdekel a közönség; a másik, mert - ugyancsak okkal - nem hajlandó tudomásul venni, hogy ő azért nem művész, mert a közönség .közvetlen igényeire is tekint.) Még valamit előre bocsátanék: meggyőződésem, hogya mostani, nem kedvező légkörért - legalábbis lényegében - nem felelős egyik tábor sem, a feszültség kialakulásának okát egyfajta bizonytalanságban látom, amely a terület irányítá5
sában érvényesül. Nem vállalkozom arra, hogy a filmgyártás belső viszonyait és szervezeti formáját elemezgessem, csupán az ei-edményekből tudok visszakövetkeztetni, De ezekből is elég világosan kirajzolódik az összefüggések vonala. Arra mindig lesz példa, hogy az egyik irányzat okolja cl másikat, teszem az anyagi eszközök aránytalan elosztásáért, vagy hogya másik úgy érezze. emezen múlik erkölcsi megbecsülése. De hogy ez 'krónikus állapot legyen, amely bénítóan ha t, azt nem lehet természetesnek elfogadni. Hogyan jön létre egy ilyen helyzet? A filmgyártásban, különösképpen egy kis országban, ahol viszonylag kicsinyek él Iehetöségek, óhatallan az ilyen huzakodás, ha a vezetés nem eléggé világosan jelöli meg a különböző feladatokat, a műfajonként eltérő követelményeket. Voltak kezdeményezések, a F'ilmkultúiában is láttak napvilágot. hogy az alkotói közösségként működő stúdiókat ruházzák fel az önálló filmgyárlás jogával és felelősségével, m.integy a stúdióvezetőre bízva az állami ellenőrzést. A tör-ekvésben, amely ebben megfogalmazódik, van sok rokonszenves elem, de ennek is csak abban az esetben van realitása, ha az ily módon elkerülhetetlenül erősödő differenciálódás szembesül egy olyan közpon li akarattal, amely a társadalmi igényeket nemcsak a közönségigény értelmében! nagy határozottsággal képviseli, ezeket az igényeket oly módon tudja megfogalmazni és képviselni. amely a műhelyekben spontánul jelentkező kísérletek értékrendjét, mondjuk így: erőteljesen befolyásol.ia. Ami a jelen magyar filméletben nem eléggé érződik, az mindenekelőtt ez a rerulezá elv és erő, amely a zenekarban a karmcslel' feladalát látja el, legalábbis abban az értelemben, hogy a különféle hangszerek ne játszhassák túl egymást. Tudom, ez a hasonlat is rossz, mint a legtöbb, csak azt szeretném vele érzékellelni, hogy a magyar filmgyártás nem feledkezhetik meg a lehetőségek korlátozott voltáról és a feladatok sokféleségéről: itt junktimet teremteni oly módon, hogy a különféle ambíciók konfrontálódásával időrel, egyszer majd beáll a mérleg nyelve, 6
létre jönnek az optimális arányok túlságosan is hosszada lmas és nemcs-ak anyagilag, de idegileg is nagyon költséges módszer. (És az idegek is fogyóe.szközök.) Egy ekkora fi Inigyártáshoz igenis kellenek prekoncepciók. általános tervek, elképzelések, amelyek széktorokat és volumeneket határoznak meg, sajátos követelrnényeket támasztanak és kérnek számon cl különféle műfajokkal, tematikákkal kapcsolatban. Az ily módon valamenynyire már felparcellázott területeken belül, cgyrieműbb közegben kell megszervezni a versengést. Hogy ez bürokratikus,adminisztrálgató beavatkozás lenne az alkotó önállóságába ? Ez azért nagyrészt a módszereken, az irányítás stílusán és szinvonalán múlik. Lehe t persze bürokratikus is; ha arra nem termelt emberek végzik az irányítást, akik a mŰVÉ.3L.'2kel nem hallgatják meg, tapirilatlanok. nem képesek az általános elveket é" il s.ijáto.; elképzeléseket egyeztetni, nem l urlnak inspirálni, vagy nem is akarnak meggyőzéssel vezetni. De nem kev-ésbé rossz az az állapot, amikor a más ízlésű, más becsvágyú művésztárs intoleráns nyomása érvényesül, mert a központi akara t nem -eléggé védi az egyes terrénumok saj á tosságai t. Kétszer is alá szerétném húzni: nem az egyik vagy a másik oldal felülkerekedéséről beszélek, hanem ide is, oda is ható törekvésekről. Azt sem lehet mondani, hogy ez vagy az a szándék abszolút mértékben érvényesül. Talán egy évvel ezelőtt vita kerekedett a témáról, amelyben megkiséreltem statisztikailag is bebizonyítani, hogy sem a megbizatások, sem a prérniumok, sem a kr itikai fogadtatás adatai 112m rámasztják alá azoknak él véleményét, akik itt az egyik oldal valami lehetetlenüléséről beszélnek. De már akkor is felmerült, és talán ma még több okkal merülhetne fel, hogy nem elég hatékony a közpon ti szervek rendező, különösképpen pedig kezdeményező szerepe. Ez persze nem elsősorban és mindenekelőtt szervezeti kérdés, nem kompetenciák vagy hatáskörök kérdése: azoknak átcsoportosításával egymagáb311 nem hiszem, hogy lényegesen javítani lehetne a dolgokon. A legelőbbrevaló
olyan koncepciók, olyan kerettervek kidolgozása, amelyek elég tágasak ahhoz, hogya magyar filmművészet minden tehetséges alkotója rneglelhesse helyét; továbbá azoknak a csatornáknak a kiszélesítése, amelyeken át a társadalmi igények inspirációj a erősebben hathat. Csak így, a különböző társadalmi feladatok és az eszmei-művészi követelmények világosabb megha tározása útján képzelhető el rendezés. Megpróbálom egy példán bizonyítani, hogy a jelenlegi helyzetben - a feladatok é" a követelmények elmosódottsága miatt - milyen egyoldalú ítéletek terjednek el. Vegyük az 1970/71-es év értékelését (mondjuk: a tavalyi pécsi fesztivált követő egy esztendőt.) Az egyik oldalon, mint említettem, a művészfilm válságáról beszélnek, hogy mennyi okkal, arra még vissza szerétnék térni. Pedig ha komolyan vennénk az egyes területek sajátos feladatait, ezt az évadot nyugodtan nevezhetnénk a közönségfilm válságának: egy szolid krimi (A gyilkos a házban van) és egy parodisztikus részeiben sikeres vígjáték (Gyula vitéz télen-nyáTOn) mellett ezen az oldalon semmi érdemlegeset nem lehet feljegyezni, sőt, a bukások sorát. És a szórakoztató filmben ez az állapot nem jkeletű jelenség, hosszú évek óta - tiszte.et a kevés kivételnek - hasonló a helyzet. Miért? Talán azért, mert nincsenek rendezőink, akiket tehetségük erre a zsárierre predesztinál? Azt hiszem, több ilyen tehetségünk van, mint sok más országnak. A probléma alighanem ott van, hogy e műfajokkal szemben nem támasztanak igazi követelményeket. Aki vállalkozik művelésűkre, annak (a szokáso 311 ál sokszorta nagyobb gyártási költségek engedélyezése mellett) -- valamiféle "hálából". hogy egyáltalán elvállalta - szabad kezet adnak, legalábbis a kvalitás ellenőrzése minirnális. Honnan eredhet az érdeklődésnek ez a hiánya? Nem tehetek róla, de kísértetiesen emlékeztet azoknak a művészekriek az érdek telenségére. aki ktől ezek a filmtípusok idegenek, nem az ő műfajuk, nem az ő dolguk; lesz, ahogy lesz, mindegy. Az egyik irányzathoz tartozó művésznek persze [oú
ga, hogy ne törődjön a másik irányzattal; cl. kollegialitás rosszul értelmezett szabályai szerint ezt még illendőségnek is lehet nevezni. Csakhogy az a meglepő, hogy hasonló közöny tapasztalható a műfaj művelőinél. mint ellenzőinél. Azok se állítanak célokat maguk elé. S arról se hallani, hogya terület irányítói lármáznának. Mulasztások terhelik e tekintetben cl. kritika nagy részét is, amely mintha azzal nyugtatgatná magát, hogya közönségfilmre vigyázni kell, nem szabad az alkotókat túl igényes ítéletekkel elr iasztani a műfajok tól. Persze, semmi sem riaszt jobban, mint az igénytelen kri tika, amelynek e1nézéséből kitetszik a lenézés. Emellett, valljuk be, a kritikusok jelentékeny hányada (e sarok Írój ával együtt) nem otthonos a közönségfilm "esztétikájában", kritikai apparátusa nem terjed ki a mesterségnek azokra a rószleteire, amelyeknek ismerete nélkülözhetetlen itt az ítéletalkotáshoz. Ha az ember elolvassa egy ilyen film kritikáit, szemébe tűnik, hogy milyen kevés bíráló terminus áll a szerzők rendelkezésére (öncélú geg-ek, sablonos alakok, rnesterkélt helyzetek, rutin - ezek a leggyakoribb szavak). Míg a művészfilmek elemzése bővelkedik például a filmtörténeti analógiák és viszonyulások felidézésében, ezek a kritikák úgy íródnak, mintha a filmszatírának, az érzelmes vígjátéknak, a kriminek, akalandfilmnek nem is lenne története, nem volnának stílusirányzatai stb. Ha komolyabban vennénk 'ezeket a műfajokat, már régen kiabálni kellett volna; nem azért, mert kevés a közönségfilm, hanem mert kevés és egyr-e kevesebb! - a jó közönségfilm ; még a jó rutinfilm is! Hogy laz érintett alkotók sem az irányítás, sem a kritika részéről nem vaszik majd szívesen az ilyen követelőző magatartást? Hogy ebben a másik oldal ujabb, ellenük irányuló manipulációját fogják gyanítani? Meglehet, hogy kezdetben így lesz. De nem hiszem, hogy sokáig. Az igényességet, ha állhatatos, senki sem tekinti majd lekezelésnek. Ha valami kettéválaszthatja a filmművészetet elit- és kommerszművészetre, akkor '2Z a mai gyakorlat: az igényesség a művészfilmmel 7
és az igénytelenség szemben.
a
közönségfilmmel
venni a Ludas Matyi-tól a Liliomfi-n, a Kölyök-ön át a Két emelet boldogság-ig, a Tizedes-ig, a Fotó Haber-ig és tovább. És még az se lenne tilos, hogy a kor szórakoztató filmjeinek nemzetközi arénáj á-
A műfajilag sajátos követelmények elhalványítása más értelemben is rossz irányba orientál, sok negatív példa tanúskodik erről. A magyar közönségfilmben például az öszvérművek sora, azok a furcsa hibridek, amelyekben a romantikus-kalandos téma önmagától elidegenítve jelenik meg, művészkedően illegeti magát az esztétikák előtt. Hogy illusztrációkén t egy nagyszabású vállalkozást említsek, ide sorolnám az Egri csillagok megfilmesítését, amelynek alkotói, úgy látszik, annyira szégyellték az eredeti mű naiv meseszövését, hogy már-már követhetetlenné tették a cselekmény fonalát, a színes történelmi tablők véget nem érő mámorító látványával csillapítva a szépelgők élményéhségét. De hibrid mcstanában a legtöbb szórakoztató film is. Az ideiek közül például a Szép magyar komédia, amely egyszerre szeretett volna eleget tenni azoknak, akiket a költő életútja izgat, és azoknak, akik él. Királyasszony lovagjá-hoz hasonló filmélményre vágynak. Az Én vagyok Jeromos-ban egy jobb sorsra érdemes irodalmi anyago] ízetlenségekkel próbálnak "eladni", Évek óta a legsikertelenehbnek kell tekinteni a Kapaszlwdj a fellegekbe című monstre-mutatvány t, amely azt a nagyon is életrevaló ötletet, hogyaforradalomról is lehet játékosan. habkönnyű iróniával szólni, a szellemtelen "hülyéskedés" szintjén oldja meg, Olyan jelenségsorozat ez, amely minthogy már évek óta tart, megérdemelte volna már a komoly vizsgálódást; tisztázó viták témája is lehetett volna.
Rá kellene arra is jönni, hogy nálunk a szórakozató film el van "öregedve", hogy nem tekint vagy nem elég tudatosan tekint a fiatal közönségre, amely persze "bepótolja" a maga szükségleteit - nyugati importból. Annál pedig sokszor hasznosabbat adhatnánk. (Meglehet, az is akadály, hogy félünk a beat-től, hogy vele együtt életideálokat hoznak majd be Nyugatról: no, de mi lenne, ha megpróbálnánk ezen a csatatéren a magunk stratégiáját kifejleszteni, nem megfutamodni, hanem támadni? A beat - mint nálunk is és sok nyugati országban bebizonyosodott -lehet haladó gondolatok közvetitője is.) Gyermekded illúzió, hogyaközönségfilm a mozikból kíöregedő nemzedékkel együtt, amolyan kihalásos allapon megszűnik. Vannak, akik az unalmas, hatástalan közönségfilmek nézőszámait konfrontálják a sikerültebb művészfilmek adataival, s ebből ilyen konzekvenciát szeretnének levonni. N e higgyünk nekik: la forgalmazás ös zszes adatait egységben kell nézni - a külföldiekkel és a tévéfilmekkel együtt - és azok nem ezt bizonyítják! Csak a saját sznobizmusunk akadályoz meg bennünket, hogy érdemben foglalkozzunk ilyen kérdésekkel. (N em u tolsósorban, hadd tegyem hozzá, a Filmkultúra hasábjain ... )
A probléma magva nem mondvacsinált: azt a szándékot, hogyaközönségfilmet valamilyen módon "meg,nemesítsék", nem lehet elítélni, sőt. Csakhogy ennek útja, minden jel szerint, nem a mechanikus összeadás, nem laz egymástól távolálló műfajok egymásbaöltése, hanem öntörvényeik szerinti fejlesztésük, Nem kevés pozitív példánk is van és korántsem csak a felszabadulás előtti szórakoztató film enyhén szólva ellentmondásos hagyományaiban, hanern az utóbbi két évtized alkotásaiban, amelyeket érdemes :'2nne egyszer számba
Tudom, a műfaji profilírozást, a profil szerinti igényeket ennyire előtérbe állítani, nálunk nem népszerű, különös módon még él közöns,égfilmesek körében sem. A zsáner egyik legprominensebb képviselőj-étől hallottam egyszer, hogy az ilyen filmeket ne elemezgessé'k annyit, már csak a matériájuk miatt sem alkalmasak a "mélyenszántó" elvi fejtegetésekre és esztétizálgatásokra; a kritika mondja meg, hogya film miről szól, és hogy jó vagy rossz, punktum. Valóban: nem lehet a dráma normáival egy kalandIi.mhez V3gy egy bohózathoz kőzcl itcn i,
8
ban körülnézzünk, álláspontokat sunk ki az itt uralkodó vagy áramlatokkal kapcsolatban.
alakítterjedő
abból csak okvetetlenkedés, nagyképűsködés lehet, minden filmtípust a maga követelményei szerint kell elbírálni. Csakhogy ezeknek a műfajoknak is van esztétikajuk. Sőt vannak, ezt is tegyük hozzá, kritikusaink, akik értik művelését, Sajnos, kevesen varrnak, és ők is 'egy kicsit szégyellnek belemenni a témába. Olyan vállalkozásokra, mint Komlós János legutóbbi tanulmánya volt a Színház-ban a kabaréról, a film területén nem is igen emlékszem. S arról, úgy látszik, végképp le kell mondani, hogy a műfaj legtapasztaltabb mesterei beszéljenek munkájuk problémáiról, tan ülságairól. Végső soron a művészfilm is meg fogj" sínylení ezt a helyzetet. Azt a mcsterségbeli tudást, amit a közönségfilm története felhalmozott, nem lehet büntetlenül semmibe venni. A közönségfilm nemcsak a néző, hanem a rendező iskolája is. Igaz, általában nem válaszol a kor legidőszerűbb, legaktuálisabb kérdéseire. Dehát azokhoz is szólni, akiknek befogadóképessége - koruk vagy műveltségük miatt - még nem tart olt, hogy a valóság e változásait egyáltalán regisztrálnák, és azokhoz is, 'akik már appercipiálják ezeket, de még csak homályos formában, egészen azokig, akik tulajdonképpen mindent értenek, de ,a moziba csak akkor térnek be, ha ott jóllakhatnak mozgással, látvánnyal, játékkal - ez ~IZ eszközök és a hatások széles ismeretét követeli meg. Az "értők" közönsége ennél homogénebb! S nemcsak a jelenről van szó. Ebben a közegben más - hogy úgy mondjam az időszámítás is, ezeknek a rétegeknek azt is újra el kell rnondani - élő, mai nyelven -, amit él múltról kell hogy tudjanak S így mehetnénk tovább, a közönségfilm különböző régióiri át ... De most már hadd térjek át az évad művészfilmjeire, amelyekről, mint már említettem, van egy olyan vélemény, hogy az idén kiteljesedett a válságuk. Én nem osztom ezt a véleményt. Elsősorban azért nem, mert akik az elmúlt évek néhány kiemelkedő művére mutatnak, és megállapítják, hogy ma nincsenek ilyen szintű remeklések, nem beszélnek arról, hogy nemcsak él Ii!m::,k, dc az évek is változtak. A mű-
vészfilm esetében szinte mindig jogos a kérdés, hogyan tükröződnek benne a jelen még formálódó vonásai, problematikus helyzetei, új ellentmondásai. De ennek megítéléséhez hozzátartozik az is, hogy milyen az a társadalmi valóság, amelyet számon kérünk rajta. Mégpedig nemcsak tartalma, de ábrázolhatósága szerint is: itt ugyanis korok szerint, olykor évek szerint is igen nagyok a különbségek. Ahogy él Iényképészek fotogén típusokról beszélnek, úgy beszélni lehetne az ábrázolásra kínálkozó valóságokról ,és a fejlődésnek olyan szakaszairól, am ikor sokkal nehezebb az adekvát művészi kifejezést megtalálni. Izgalmas kérdés ez, nemcsak a filmnél, hanem minden művészetnél; alapos irodalom- és művészettörténeti művekben találkozni is ilyen elemzésekkel. egy-egy művészeti ág aktuális felmérésénél sem lenne hiábavaló; azt a marxista axiómát, miszerint a művészet ideologikus tükre a társadalmi mozgásnak, sokkal pontosabbá lehetne tenni. Ugyanis nemcsak a tükrön múlik, hogy hol élesebb, hol elmosódott a kép, hol differenciáltabb, hol szimplább a rajz; a tárgytól is függ, hogy mikor, mennyire hiteles az ábrázolás abban az értelemben, hogy 'egyes időszakok elrejtik lényeges vonásaikat, minden szövevényessé válik, sokkal nehezebb érzékelni és felmutatni a meghatározó tendenciákat, azoknak egymáshoz v:aló viszonyát, a jelenségek értékrendjét. Nem véletlen, hogy vannak korszakok, amelyeknek tematikája iránt még évtizedek múltán is nosztalgiát éreznek az alkotok, és hogy ezek többnyire a társadalmi harcok kiélezett periódusai, amikor szembetűnőbbek, markánsabbak. áttekinthetőbbek a viszonyok. De nemcsak a határhelyzetekben, háborúban, forradalomban, ellenforradalomban érz.ékelhetőek ezek a különbségek, a mi viszonyaink között is vannak évek, amelyekben a valóság kegyesebb a kutató művészhez, és vannak időszakok, amikor nehezebben kiisrnerhető. Néhány évvel ezelőtt áttekinthetőbb, legalábbis a következő lépések, a közvetlen perspektíva tekintetében egyszerűbb voll a képlet, hisz minden probléma a gazdasági reformra rímelt, lett légyen szó az
egyén és a közösség, a vezetés és a tömegek viszonyáról vagy más, hasonló kérdésekről: a távlatot ez jelentette. Ma a perspekíva kérdését nem lehet így felvetni, az új proqramok, az átfogó rejormteroet: meghirdetésén túl vagyunk, nem lehet ide kifuttatni a konfliktust. Az utóbbi évek társadalomkritikai filmjei többé-kevésbé mind ezt tették, és ha nem is mondták ki, hogy az új mechanizmus majd egycSctpásra megoldja az egyének, a csoportok, az egész társadalom problémáit, mégis csak nagy könnyebbséget jelentett, hogy volt a reform, amely majd ... Ma viszont nyakig benne ülünk a gazdasági reformban. eredményeivel, ellentmondásaival együtt; száz é" ezer konkrét probléma halmozódik körülöttünk, amelynek megoldását nem lehet egy újabb reformban keresni, csupán a meghirdetett véghezvitelében, megvalósításában. Ez nemcsak él pártmunkás vagy a gazdasági ember, hanem él művesz számára is új helyzet. Lélektanilag is. A szituációváltás idején óhatatlanul az a benyomás keletkezik, hogya fejlődés megtorpant, él távlatok mcsszebb kerültek, minden valahogy nehezebb letl. S voltaképpen ez riern is optikai csalódásés nem is csak lelki visszahatás, hanem objektív igazság: a dolgok valóban nehezebbek lettek, nem mert visszafelé megyünk, hanem mert ét következő ú tszakasz meredekebb, ingoványosabb. Öszszevetve azzal, hogya társadalmi problematika bonyolultabbá vált, bátran állíthatjuk: él magyar film, amely megpróbál ezekre él kérdésekre válaszolni, egész jól birkózik az "útviszonyokkal". Nem igazságosan mérünk, ha teszem a Falak virtuóz skicc ét összeveljük a Staféta nehézkes vizsgálgatásaival (és nem is mindig találó Pelfedezéseivel), és ebből lineárisan levon j uk a következtetést: a rendező megtorpant. Az alatt a néhány év alatt, amely a két mű közott eltelt, a reform a fejekben kísértő gondolatból. jelzett irányból napi gyakorlattá lett. Aki ezt nem V2:3zi tekintetbe.arrnak azt is lehetne mondani nem kevesebb joggal -, hogy annak idején a Falak-at becsültük túl, olyan meglátásokat olvastunk ki belőle, amelyeket nem tartalmazott. De egyik itélet sem méltá10
nyos, mer t nem lehet a kettőt ugyanazzal a mércével mérni. A magyar társadalom ma megbolydult állapotban van. (A megbolydulást itt alapjában jó értelemben gondolorn.) Hogy a reform útján sikerül majd új ösztönzőket bekapcsolni, amelyek meggyorsítják a fejlődést, bebizonyosodott, de korántsem egyértelmű módon: sok minden megmozdult - individualizmus, egoizmus, csoportönzés stb. -, amit újra le kell küzdeni. S nemcsak ezzel kell szembenézni, hanem a reakcióképpen jelentkező szektás, türelmetlen maga tartással, különféle vulgáris szemléletekkel. Ha a valóság-mérlege t így vonjuk meg. akkor tulajdonképpen azon kell meglepődni, hány film szülstett ebben az évadban, amely nekimerészkedett ezeknek la témáknak. É3 nem i.s rossz eredménnyel. Idesorolnám minderiakelőtt a Kitörés-t és a Sárika, dr'ágám-at, de nem hagynám el a Horizont-ot vagy a Sta.fétá-t. (Még a művészileg nagyon gyengén sikerült Érik a Iény-t is idesorolnám : .az is kemény fába vágta a fejszéjét.) Azt is el lehetett volna képzelni, hogy a nehézségek láttán valamiféle rezignáció jelentkezik, elhúzódás a mai témáktól, menekülés az idillbe, a magánélet világába. Nem azzal a bizonyossággal mondom ezt, mintha erre nem kerülhetne sor még ezután; de annál több okunk van leszögezni: n em ez történt. Ellenkezőleg, mintha erősödne a publicisztikai és szociológiai hajlamú, a közvetlenül politizáló film hangja. Ha szabad egy pillana tra a kérdés előtörténetéhez visszanyúlni : hogy j tt egy folyamatról van szó, amelynek kél fő vonulatát 5-6 évvel ezelőtt, az egyik pécsi fesztivál vitaján Jancsó és Kovács nevével jeleztem; akkor többen sértőnek vagy holmi taktikai Io., gásnak vélték. (Mintha szembe akartam volna fordítani két nagyrabecsült müvészt.) Nem érzem szükségesnek, hogy ujra megismételjem akkori fogadkozásaimat; nyilván nem a művészek szembeállításáról van szó., hanem kétféle út konstatálásáról a mai valóság megközelítésében, Jancsó ritka művészi erővel, rendkívül szuggesztív Játásmódban átélette velünk az egyén kínzó dilemmái t a történelem nagy Iordulóin. Csakhogy Jancsó
nem analitikus alkat, nála a szorongatottság ,érzékeltetése és a bekerítettekkitörési kísérletei úgy ismétlik egymást, mint a sors önmagába visszafutó spiráljai, csend és kiáltás, csend és kiáltás... Művészetét ezért is Ienyegeti az önismétlés, amelyből nem vezet ki a motívumok agyoncirkálmazása, az arabeszkek egyre artisztikusabb és egyre bonyolultabb hurkolása. (Jancsó történelmi szemléletrnódja, elkötelezettsége, és az a tény, hogy nála rezignációval sohasem lehetett találkozni, azzal biztat, hogy túllépi azt a záróvonalat. amelyhez az Égi bárány-ban eljutott.) Kovács más irányból próbálkozott; nem a dilemmák kifejezése, hanem azoknak a konkrét összetevőknek a felkutatása foglalkoztatta, amelyekből a dilemmák adódnak. Az ő és a hozzá hasonló más alkotók érdeme volt, hogy kivették részüket azoknak az ellentmondásoknak a feltárás ból, amelyekből a reform gondolatai születtek. Talán ebből is adódik "hűségük" a vállalt feladathoz, az, hogy tovább kísérik e feladatok megvalósításának útját.
A kor, amelyben élünk, nem véletlenül ingadozik egy olyan művészet között, amely megrendítő kifejezője, világga kiáltója a dilemmáknak és egy olyan művészet között, amely ma racionálisan (és holnap talán már emocionálisan is) kitapintja, kielemzi azokat az erőket, amelyek között az ember ma őrlődik, széfbont ja azokat alkotó elemeire, megkeresi a változás reális útjait - egyszóval analizál. Hogy e két törekvés között ma polarizálódás érezhető, hogya mai bonyolult viszonyok nem iiasztottúk el a magyal' film alkotóit a további elemzéstől (sőt, néhány figyelemre méltó eredmény született a közelmúltban is), nem fedheti el persze, hogy itt is növekszik a tartozásunk: ha a jelenhez szóló magyar film tartani akarja színvonalát, utol kell érnie a valóságot, akármilyen is az, Ez is feszültség, és ha a haladás sodra, ereje szüli is, ezzel nem vigasztalhatjuk magunkat. Egészen bizonyos: akár él társadalom előtt, a magyal' film előtt is növekedni fognak a követelmények. Ehhez kell majd igazítani az erőfeszítéseket is. Rényi Péter
11
HOGYAN
LEHET A FILM HATÉKONY
FORMÁLÓ
ERŐ?
lróink egy jelentős hányada cselekvő részese volt - és ma is az - a magyar [iimművészet megújulásának, az "új film" megsziiletésének és kibontakozásának; de még szélesebb azoknak az íróknak köre, akiknél kimutatható a film inspirációja, vagy legalábbis hatásokat nievitettek belőle, illetve rokonszenvező érdeklődéssel kísérik fejlődéséne/c útját. Az alábbi írói vallomásokból a filmmel - az új magyar filmmel - való kapcsolat változatairól, szenvedélyes, bensőséges vagy kritikai jellegéről nye1'űnk szemléletes képet.
Csoóri Sándor Sose gondoltam arra, hogy j ó lenne filmet írni. Nem a műfajtól idegenkedtem, hanem a műfaj körüli zajos udvartartástól. A kirakati fények fellobbanásától ott is, ahol belül szegényes volt a bolt. S hogy mégse sikerült megúsznom a filmmel szövődő, máig-se-tudom-mineknevezzem viszonyomat, nem titokban kirügyező becsvágyon fordult meg, hanem egy kettős barátság kipattanásán. Kósával és Sárával kötött barátságomén. A hétfejű sárkány tágas és huzatos ketrecébe velük együtt sétáltam be - maholnap tizedik esztendeje, Az eltelt idő azonban egy percig sem volt olyan mesei, mint ahogy távolról hinni lehet. Pedig közben nemcsak hogy belebonyolódtam, de bele is szerettem a műIajba. Keserűen teszem hozzá: mind ez ideig viszonzatlanul.
Kezdetben - a magam részéről - vállalkozásnak hittem az egész "filmezést", mint ahogya versírás mellett annak hittem a paraszti világról Írt tudósításaimat és társadalomrajzaimat is. Másféle hírt adni a valóságról, mint amit víz hátára írt cikkek, tudósítások adhatnak; másféle történeteket, történelmet, a másféle megrendülést közvetíteni, mint amit politikusok, szakemberek közvetítenek. Tudom. és valamelyest már akkor is tudtam, hogy ami vállalkozásból születik, ritkán emelkedhet a vállalkozások célja fölé. De azt is tudtam, hogya vállalkozásszerűséget, ezt a művészetek elé örökösen odagördülő szikladarabot Magyarországon lehetetlen kikerülni. Mert a meg-megszakadó s éppen ezért folytonosság nélküli szellemi és társadalmi közéletünkben mindig és mindent előlről kell kezdeni. A táncot a kályhától, Az evést a kenyérsütéstől.
A hegymászást a hegymászó bakancs föl- lalnia azt is, ami ellen épp a filmjével akar hadakozni. Nem pusztán egy sajátos húzásától. Sőt, még a múltat is a jelenidő ellentmondást, ami mindig szepen hangzik, dobbantójáról fejest ugorva kell fölhozni Cl. mélyből, életre kelteni, szájára tapadva de egy más rnintára gyúrt ellenfelet is: aki vagy pénzre vagyabelátásra vagy fújni belé a levegőt. A Tízezer nap-ban, a Földobott kő-ben s egyéb tilalmakra hivatkozva azt akarja, hogy a művészet inkább csak kedvezzen az Ítélet-ben is jelen van ez a kétfele a valóságnak, minthogy maga is valóság húzó kényszer. Keresni egyrészt a lehetlegyen. séges és hiteles áttételt; másrészt viszont A költészetben a legszigorúbb cenzorok megmutatni az áttétel nélküli valóságot is, maguk a költők. Úgy értem, hogy a jó ami elemi erejű, ami nyitott, ami feszült, költők együttese. A rossz versnek sose s ami még eldöntetlen. Talán azért is hathat igaznak azok vé- kegyelmeztek meg, írta azt bárki március lernénye, akik zsúfoltnak, nehézkesnek tizenötödikéről, az istenről" vagy a jó és mutatós tulipánfáról. A filítélték eddigi filmjeinket. Csakhogy ez az hangzású igazság - a föntebb elmondottak fényémeket, sajnos, még a véletlenek is cenben kissé a széplelkek tökéletes és zúrázzák: a jó idő, a rossz idő, az időhiány, az anyagok, a táj szegénysége, szeplőtlen igazsága. Azoké, akik általában nem beszélve egyéb természeti vagy terablakból szokták nézni a téli hólapátolók esetlen, lassú, gémberedett mozgását. mészetellenes jelenségekről. Persze ismerem jól az érveket: a vers De ez a párával befuttatott hasonlat félre vihet. Magunk rnentése helyett hadd keveseké, ezért lehet nyíltabb, nyitottabb - a film viszont sokaké, ezért kell szoinduljak tovább az érvek folyása mentén. rosabb korlátok közt tartani. Határozottan hiszem, hogyafilmjeinket Bármennyire ismerem is ezeket a megterhelő zsúfoltság még akkor sem a mi kizásose tudtam őket elfogadni. rólagos találmányunk. ha gyors és villogó fontolásokat, Ellenkezőleg - az izgatott, hogya kevejelzők helyett csakugyan jobban ragaszkodtunk a súlyosabb metafóra-láncolatokseknek szóló költészetet, amely egyúttal hoz - mégpedig azért nemcsak a mienk, gondolkodás és létfölismerés is, hogyan mert bent van ebben a "barokkos" zsú- lehetne, és hogyan kellene épp a film foltságban a művészetirányítás túlzó révén közkinccsé tenni. mondhatnárn barokkos aggodalma is. Valamikor a népballadák. arniket nem Takarjuk el az érzéki valóság ágyékát. szavaiva, hanem énekelve adtak elő, gyors, Még zuhanás közben se legyen az ember f'ilmszerű vágásaikkal. nyelvi és képi sűcsupasz. Még esendőségében se esendő, rűségükkel ezt a költői éhséget elégítették tragikusságában se rnenthetetlen. Mintha ki. Még a ponyvának beillő történetekből egy ember bukása rögtön egy rendszéré is olyan magasfokú megrendülést csiholva is lenne. Igy aztán minél közelebb akar ki, ami száz-százötven év óta se veszített valaki jutni a lényeghez,annál több súly, semmit érzelmi, gondolati, költői hatásából. nehezék kell -ellensúlyozásképpen. AnNem volt véletlen, hogy Kósával, Sáránál több körülményeskedés a körülméval egyetértésben egy elvontabb szerkenyek ábrázolásához. zetű film-modell kialakítása helyett eddig Ugyanezt a jelenséget a homorú oldalátudatosan a sorsok, a történelem, az anyaról is körbetapogathatnánk. Például azo- gok, a tárgyak érzékletes-érzéki valósákat a filmeket, amelyeket a modell-teremgából előrobbantható balladaiságot kerestés remek gondolata szült és alakított, a tük. túlcsordulás, a túlbúrjánzás, a fölöslegesHárom filmmel a hátunk mögött ma ség veszélye helyett a szikárság veszélye már nagyjából tudjuk, hol jártunk jó úton, s hol vakösvényen. Igazi s talán erőteljes fenyegeti. A sejteket körülvevő nedvesség balladai hangvételt keveriünk néha bánkelapadása. s nemzeti klasszicizEgyszóval: aki film rendezésére vagy csak bános fennköltséggel mussal. Keressünk utólagos mentséget abfilm írására adja is a fejét: föl kell vál-
ban, hogy a fiatal Bartók is Kossuth szirnfóniát írt előbb, s csak utána talált rá arra a jellegzetes bartóki hangra, amit már nemcsak az ő műveivel kapcsolatban szokás emlegetni, de ami túlzás nélkül a magyar szellemiség fő szólamának tarthatunk? Kereshetnénk is, ha ez a keresés a mai filmgyári, anyagi, politikai, ízlésbeli viszonyok miatt lehetséges volna; vagy ha egy filmet elő lehetne adni, mondjuk, egy zongorán, tíz hegedűn, trombitákon, sípokon, hárfán - kiválasztott élvezők előtt. De máris a felhők közt lépkedek. Amit a filmírásban kezdetben még vállalkozásnak hi ttem, tíz év hideg és forró zuhanyaí után komoly és széles körű fölvilágosodássá alakult át bennem. Művészi és társadalmi, sőt emberi értelemben is.
Mert nemcsak a dráma műfajához, a helyzet-, az alak- és a légkör-teremtés ízgalmas titkához jutottam közelebb, hanem társadalmunk működési elveihez és gyakorlatához is. Az Ítélet kapcsán KözépEurópa idegérzékenységéhez és sebeihez. Félek, hogy a film révén szerzett tapasztalataimat a továbbiakban mégsem a filmben hasznosíthatom, hanem a tágabb körből visszavonulva a szűkebb e : az irodaloméba, ott, ahol kevesebben ülik körül az asztalt. De talán ott is csak elmorzsálva, mert a film körül keringő ügyek szinte a családi titkok bensőségével és pőreségével képviselnek kicsiben egy társadalmat. Honnét ez az aggályoskodás? Ahonnét a tapasztalataim.
Gyurkó László Lassan egy évtizede már, hogy a film átvette a stafétabotot az irodalomtól, s a magyar szellemi élet központja lett. Figyelemre méltó váltás '2Z, hiszen Magyarországon a szellemi élet mindig az irodalommal volt azonos; sem más művészeti ágaknak, sem a filozófiának, társadalomtudományoknak nem sikerült él szellemi érdeklődés gyújtópont jába kerülniük. Amilyen fájdalmas (dp. nagyori időszerű) lenne azt kutatni, mi ért nem felel meg napjainkban az irodalom ennek a feladatnak, annyira fontos, hogy tudomásul vegyük a film "hatalomátvételét". Arra nem tudnék választ adni, hogyan lett a film néhány év alatt a legérdektelenebb művészeti ágból a legérdekesebb, csak buzdítani szeretnék mindenkit, akit illet, hogy minél alaposabban kutassa és elemezze ennek a kivirágzásnak szellemi, szervezeti, gazdasági okait. De hogy miért lett Magyarországon a film szellemi nagyhatalom, az számomra nyilvánvaló. Egyszerűen azért, mert valamennyi művészeti ág közül a film kérdez rá legőszintébben, legművészibben, legelkötelezettebbena valóság - társadalmi, lélektani vagy történelmi valóság - alapvető kérdéseire. Ezért, hogy az elkövetkezendő évszázad
társadalomkutatójának nem az irodalomhoz, hanem a filmhez kell majd fordulnia, ha meg akarja tudni, hogyan élt, min gondolkozott, hogyan érzett az ország századunk hatvanas éveiben. Pedig ez az évtized, úgy hiszem, nemcsak 'egy a sok közül, hanem az elkövetkezendő évtizedek dobbantóléce. Korszakváltóhoz érkeztünk, amikor már nem a hatalom megszerzése vagy megszilárdítása a cél, hanem a megszilárdult hatalom birtokában a mindennapok forradalmasítása. Ebben a periódusban épp olyan hiba, ha nem tudjuk meghaladni tegnapi önmagunkat, tegnapi eszközeinket, mint ha megfeledkezünk tegnapi céljainkról. Ezt a dialektikát a szellem J.erületén a film testesíti meg számomra a legjobban; ezért is nevezern napjaink legelkötelezettebb művészetének. Mondhatnám azt is, hogy ma. a film a legpolitizálóbb művészeti ág, ha ez a fogalom nem lenne félreérthető. Nem hiszem ugyanis, hogy napjainkban bármelyik művészetnek a napi politikával kellene foglalkoznia. Ugyanakkor hiszem, hogy minden rnűvésznek politizálnia ke1l, él szónak társadalomalakító, népnevelő, világot formáló értelmében. Ha valamitől féltem a magyal' filmet, úgy 'egyáltalán r.ern attól, amivel ma di-
vatos vádolni, hogy makacs elkötelezettsége, nyugtalan gondolatisága miatt elszakad a békésebb életritmusú, a világot problémátlanul szemlelő átlag közönségtől. Ez éj. képtelen vád csak akkor lenne jogos, ha az átlagízlést állítanánk művészi mércéül, az átlagfelfogást a gondolkozás út jelzőjéül. Csakhogy a művészet - és mindcn szellemi alkotótevékenység - célja nem az, hogy alávesse magát az átlagnak, hanem hogy formálJa az emberek világképét, erkölcsét, ízlésvilágát, mindennapjait. A film nem azért lett társadalmi hatóerő Magyarországon, mert kiszolgálja az átlagkívánalmakat, hanem mert elkötelezettsé~e révén eszköz arra is, hogya holnapi átlag meghaladja a mait és a tegnapi L. Ovni tehát 'egyedül attól kell a magyal' filmet, hogy feladja ezt a valóságot vallató és formáló elkötelezettségét.
Mondják, hogy ki szelet vel, vihart aral, s nemegyszer kárhoztatják a magyar filmet az általa kiváltott szellemi viharokért. Van is oka annak a szemléletnek, mely szerint a szélcsend a legeszményibb állapot: fél évszázad szakadatlan politikai és gazdasági megpróbáltatásai után az elmúlt évtized végre nyugalmasabb volt. De súlyos hiba összetéveszteni a politikai stabilitást a szellemi nyuzalommal, a társadalmi viharokat a szellem szélfúvásával. A szellem szélcsendje .:I gondolat eltespesedéséhez vezet, holott .:l mindennapok forradalmasításához, éle(ünk, gondolatvilágunk szakadatlan újrarormálásához elengedhetetlen a szellem állandó, sokszor viharos megújulása. A magyal' film legnagyobb értéke számomra n, hogy minden más művészetnél jobban kiveszi részét ebből a folyamatból.
Mészöly Miklós Milyen a történelmi-hagyományos légkör és közérzet. amiben alkotásaink születnek, film és irodalom egyaránt? Milyen fontosabb alkotói beidegződések munkálnak bennünk? Filmjeink összképének közvetlen elemzése helyett szerétném ide szűkííeni ezeket a notesz-villantásokat. Csupán rögtönzve. a pozitív nyugtalanítás céljából. ,.Valami,t, bármit, amit akarok a magyar filmről - őszintén", kéri a Szerkesztőség. A kiemelés mindjárt a lényegre utal: az akaratlan feltételezésre, hogy másképp gondolhatunk valamit, mint ahogy gondol. juk, ha már írjuk vagy mondjuk. Megszokássá ártatlanodott gyakorlat? Csakhogy nálunk súlya van, bonyolult háttere. Az okok történelmünk pontosan feltérképezhető mozzanataiba vesznek. Kitörés "bús-szép" lelankadás - majd azésszerű megmaradásért főképp szellemi-erkölcsi értékeket feláldozó ökonomikus-aktuális józanság, Egy ilyen ritmika valóban nem kedvez az őszinteség természetes gyakorlatának. Némi távlatból, megokosodva, szerétünk csodálkozni, hogya történelem múló ajándékain túl - végül is milyen mostoha velünk. Pedig, amíg a Történe-
lemre hár-ítunk mindent, sose fogunk találkozni igazi történelmünk lehetőségeivel. Valószínű, hogy művészetünk tágasa.bb távlataival sem. Visszamenőleg és máig, egész szellemi háztartásunk szúja, hogy nem elég őszinte. Persze, súlyos ellenpéldákat sorolhatnék; de tegyük félre őket. Inkább arról most, hogy a kivételek minek az ellenében jöttek létre. Hozzátéve: hazárd dolog volna azt hinni, hogy nagy múvészet mindig csak ellenében születhet. Ez csak keserves clpusztíthatatlanságát igazolja. A továbbiakban tehát sosem a kivételekről lesz szó. A felnőtt őszinteség ott kezdődik, ahol maga is kritika 'alá vétetik, azonnal, folytonosan, mindig gyanakvóan. A megvalósttott őszinteség kivívott belső önállóság. Az érzelmi-gyermeki szint az alávetettség szintje. Valamitől függőnek érzi és engedi tenni magát, s szabadságát 'ebben rendezi be: kockázat helyett az éppen adódó esélyt vállalja. Egy nép szellemiségének, művészetértek sincs több és más választása. -. Nézzünk meg néhány idevágó nyomj elet.
A "rab gólya" motívumot nem Tompa találta ki, hanem Bach. Mikszáth varázslatos, elkent igazmondása . sem az övé. Kapta, mint játékteret. S amivel megbarátkoztatta magát. Folytathatnám, de en ynyi is elég, hogy arra a makacs hagyományra utaljak, ami sajátos hangvételt. magatartást, bátorság-minőséget és néven-nevezést jelent, ami egy sajátos logika ugrásait és labirin tusait ; fogalmi gondolkodásunknak az éppen-aktuális, célszerűségekhez hangolt szemantikáját honosította meg, elhalványítva a dolgok és fogalmak független érvényességét. (Hazugságaink struktúraja alapos történelmi-e-nyelví-c-filozófiai elemzést igényelne. a motiváltságok pszichológiai átvilágításában.) S mindez nemcsak köznapi-szellemi nívón; magasabb szinteken is. Tünetei egész társadalmi életünkben megtalálhatók. Természetes, hogy művészetünkben is. bonyolult művészeti Csak egy példa: fogásokat találunk ki, hogy melleite mondjunk igazat. Igy - az áttétélesség különböző változatait - elsősorban m~mkónak használjuk, ami a művészileg közvetlenül is kimondható valóság kimondását csupán prolongalja jobb híján; holott az áttételesség - ha hiteles - elkerülhetetlen művészi kifej ezési kényszer, ami bizonyos lényeg és tartalmak egyetlen kifejezési lehetősége. S teljes összefüggésében nem is fordítható le a "realizmus" nyelvére. Mindez banalitás. De vajon művészetünk égboltja nem ettől alacsonyabb sokszor - rejtjeles-en provinciális -, mint amilyen lehetne? Ismét csak (történelmi) általánosságban: kevéssé megnyugtató, ha számba vesszük szellemi életünk kezdeményezés-szintjét, irányzat-, stílus-, iskola-teremtő izgatottságát, célvilágát, emberi és társadalmi elkötelezettséget vagy el nem kötelezettségének indokait, s a mindezt összefoglaló, csak mélyebb fekvésben kitapintható létezés-élmény minőségét. Első természetes mozdulatunkkal (vagy a "minek megégetni magam" bölcsességével) többnyire ilyen irányokba "nehézkedünk" : önlefokozás, öncsonkítás, a szolid jellegtelenedés meg-
nyugtató harmóniája, a harmónia feletti kistávlatú öröm, köznapi-bíológiaí elégedettség, kilugozódva mindből az egykor fontosnak érzett magánvélemény. S úgy általában: az aránytalannak kellemes "meg,arányosítás-a" - formálisan. Min tha ilyen kísértetek lebegnének (j óváhagyással) bennünk, körülöttünk, felettünk. Mintha valami rejtelmes Haszon ülné meg gondolkcdásunkat, valami Alávetettség, szoros összefüggésben mindennapjaink elkerülhetetlen "haszon-stra tégiájával" . De vari-e kétféle Haszon, elosztva a szellemi-műveszi és anyagi tartományok között? Távlatilag bizonyosan nincs. Fontos további nyomj el, hogy túlzásig vitt pátosszal ápoljuk magunkban a megmaradás [euuuuát. Úgy fetisizálva, rnintha csak mi küszködnénk vele. S közben - lehetne erre is gondolni - talán épp az érdemes megmaradás feltételeiről feledkezünk meg, praktikus igyekezetünkben. Például, az etikai következetességről. Elgondolkoztató: átlag-lelkesedésünk ha éppen nem alszik. - változatlanul köti magát, hogy páratlan álmodóinkban elsősorban az álmodót ünnepelje, aki zsongítja. S ösztönösen igyekszik elhárítani az önkritikus kétely ellensúlyát, amit ugyancsak megtalál hatna bennük, - Petőfiben, Kossuthban, Széchenyiben. Egy Kölcsey éles félszemét azonban már gondosan kerüli. A kegyetlenségig csupaszított őszinteség kihívása kockázatos kalauz. Nincs benne a . retusálás engedménye, még a szép álmok érdekében sem. Se megalkuvás. Pedig, ha kell időszerű történelmiség, Kölcsey álomtalanul csupasz etikai következetességében nyomozhatnánk utána legtanulságosabban. Az ő távlati reaűzmusában. Amihez képest a miénk inkább csak él kivárás csendje, ami úgy nő fölénk, mint a biztonság köd-kupolája. Innét a jól ismert reflexeink szövevénye, - az óvatosság alagút jai, a gondolkodás ún. észszerű határai, a kutatás és kísérletezés lehetőleg "ártatJ.an" kis-bemutatói; innét a magunkban fortélyosságnak becézett, vakmerőségeinket kompenzáló gyávaság, a megtorpanás objektív szükségszerűségé-
járt egy kényesen hangzó megkülönböztetést tenni: emberi (magánemberi) önismeretünkhöz katarzisához is ugyanúgy segítenek hozzá? Ugyanúgy pszichológiai sokrétűségünk élményéhez is? A gyors válasz - persze, megkerülve a kérdést kiszámítha tó :az ilyen megkülön bözteté_~ veszedelmesen leválaszt ja az egyént a történelemről, a társadalomról. Ahogy én értem: nem. Koitus közben - hogy csak a legcsodálatosabb végletet mondjam - se magyar, se szocialista, se beosztott, se főnök stb. nem vagyok. Nagyon fontos momentum ez. S egyben utal is egyéb csatornákra, melyeken keresztül ember-létem olyan tartományai feküsznek, ahol a művész, a műalkotás kérdésfeltevései, katarzisai, szuggesztiói úgy emelkednek a társadalmi -történelmi szin tek "fölé", hogy bár szervesen abból nőnek ki, éppen "eltávolodásukkal" helyezik a társadalmi-történelrnit - pillanatnyi szép önállóságukkal - igazibb és méltóbb távlatba. Az a magyar filmvonulat, amit a maoA magyar film, mintha kerülne inkább, vasabb kritika általában kiemel, két irámint kerülgetné ezeket a tartományokat. nyú. Egyszerűsítve: egyik a deheroizálás és demitologizálás irányzata - a másik egy Nincs Personá-nk, Ilyen hosszú távollétünk, Jules és Jim-ünk, Piros léggömb-ünk, új pátosz, új mítosz kialakítása. S míndkettő, egyformán: a történelmi múltba s a fel- hiányzik a Szerelmek városa, a Tavaly tételezett jövőbe kivetítve. Azt hiszem, sor- Marienbad-ban, Az andalúziai kutya, az rendben az előbbire van nagyobb szükség, Arcok - s mi még? Csak kapásból írom épp az illúziókkal megterheltségünk miatt. a címeket. Vajon azért nincs, mert valóságunkban Az utóbbit viszont a saját igénye kell hogy rászoritsa mind nagyobb felelősség- nincs is ilyen, nincs ezekhez hasonló? Bire. A deheroizálás és demitologizálás szük- zonyosan van. Hiszen nap mint nap átélbeleütközünk, megbeségszerűen teremt olyan légritka teret, jük, tapasztaljuk, széljük, meggyónj uk, letagadjuk álmodami újra kitöltődni akar. S oda - ez már juk. Sőt; mintha túlnyomóan ilyen csodáktörvény - új mitológiák, hősök törnek be. élnénk, ha kissé jobMásrészt - s ez nem mond ellent a fen- ban-szorongásokban ban befelé figyelünk vagy egyszerűen tieknek - a tárgyilagosság és őszinteség őszintébben fogalmazzuk meg, ami a felis mitológia; az sem lehet meg új ráf'ogászinen történik. sok és "belelátások" rendszere nélkül. Az Szeretném félreérthetően kifejezni maobjektivitásban is van annyi "álom" mindig pontosan annyi -, amennyit a gamat: emberi filmünk van kevesebb, valóság igényel, hogy valóban önmagát mint lehetne. S ez nagy kár. Hiány. Saját fejezhesse ki. valóságunk szűkítése, szegényítése. Mert , Filmjeink e két irányzata erősen tör- afelől biztosak lehetnénk, hogy az így értelmezett "embe!"i" film a mi történelténelmi és társadalmi elkötelezettségű. Ezen a szöveten keresztül présel, szug- münket és világunkat mondja vissza; ha valóban igazi müről van szó. Sőt, kibúvó gerál általános tartalmakat, filozofémákat. Ennyiben a nemzeti önismeret any- sincs. Angliában nincs szaga némely manyira hiányzó iskolázásában komoly sze- gyar virágnak, noha ott is virágzik. Nincs repük van, lehet. De szerétnék itt mínd- ennél természetesebb dolog az emberi bo-
nek túl gyors indokolása. a tájékozódás viszonyainkhoz szabott lekerekítettségének megszokása; innét a kérődző-bamba kisokosság, a vihar utáni, szokásos, történelmileg is beidegzett ernyedtség. S mindez mint a józanság biztosítéka. És sokszor a legjobb szándékkal átszőve. Holott van olyan esély - az igazi -, ami csak a megfontolt és következetes kockázatban tud megfogalmazódni. Az önismeretben, a tetszetős önigazolás leleplezésében. Igény és nosztalgia ez, amiről jobb pillanataiban mindenkí tud, beszél. Aztán "élünk" tovább. Meg kellene fontolnunk, hogy Kölcsey távlati realizmusa lehet, hogy "álomtalanul csupasz, de előnye, időszerűsége, hogy az alapok tisztázásra teszi a hangsúlyt, amire álmot és jövőt - egyáltalán és tartósan - építeni lehet.
17
tanikában. Tartózkodásunk e téren is a rossz beidegzések öröksége, görcse, bátortalansága, - a rosszul értelmezett öntudat és önismeret, az önvédelemnek hitt ,.magyar-kötelesség" mítosza.
Talán mellékes kérdésnek tűnik, de kivételes prüdériánk is őszinteség-probléma. Gondoljuk meg: még egy aljas, minden ízében menthetetlen gyilkosság részletezését is (filmben, regényben egyaránt) gondos naturalizmussal, vagy ha kell, szubl imálással - de mégis: az ölést magá t él legelfogadottabban tárjuk néző, olvasó elé. N em féltjük tőle, a brutális látványtól. Szoktat juk hozzá? Mindenesetre, nem vagyunk érzékenyek rá. A szükséges katarzis eszközének tudjuk érezni és értékelni. Tiltakozó érzékenységünk akkor ébred fel, amikor a deréken aluli dimenziók világához közeledünk. S itt nem csupán a "meztelenségről" van szó. Amire bonyolultabban gondolok: az intimitásnak olyan témái és villanásai, amiben talán valamenynyierr a legotthonosabbak vagyunk (feltehetően otthonosabbak, mint az ölésben) - s itt mégis azonnal "támadva az erkölcs". Higygyük el tehát, hogy mindaz, ami ezekben a "témákban", villanásokban esztétikum, pszichológiai realitás, megrendülés, tiszta lebegés, elködlő állati-emberi meleg, misztérium - higgyük el, hogy mindez nincs, és kiküszöbölhető, elhanyagolható, álmegoldásokkal semlegesí thető? Ha történelmi-társadalmi önarcképünk annyiszor hamisra sikeredett, prüdériánkkal magánemberi önarcképünket retusáljuk. Az új erkölcs, ami felemásan, de akárhogy is mássá akar lenni - család, partnerség, puszta szexus, s mindebben a gyermek szerepe -, mindez nagyon soványa n bontakozik ki filmjeinkben. Sovány valóság-hi tellel. A szexuális erkölcs, minden, ami köréjemelléje szerveződhet, függvénye a minden egyéb területen gyakorolt magatartásoknak. A prüdérián keresztül - akarva-akaratlan a nyíltságban és nyitottságban, a magunk vállalásában elért fokozatunkról vallunk.
Röviden egy szót a kritikáról még. Ugyanis az sem független a ki pécézett beidegzéseinktől. Filmművészetünk éppen az utolsó években hordott ki olyan műveket, melyek összetéveszthetetlen egyéni hangvételükkel, stílusukkal valóban bekerültek az ún. "világköztudatba". (Ezért nem is érzem ünneprontásnak ezeket a jegyzeteket. "Kibírja" a magyar film, hiszen egyre több "kivételt" hoz létre.) De ezek a kivételek próbára is teszik él kritika egy részét. Művészi erejüket kétségbe nem vonhatván, az értelmezést odáig feszítik, ami már - bizonyos értelemben - a tú1koncepcionálás érzését kelti. Olyasmi t, hogy ha már van az a film, akkor legalizální kell. Hogy, minden szél kifogassék a vitorlásból. Vagy ellenkezőleg: olyan túlkoncepcionálás tanúi is lehetünk, ami épp él nem-legalizálás érdekében történik. Hogy olyan szél is átjárja, ami idegen tőle. Nem hiszem, hogy ezek a filmek melyek nyilván művészi jelentőségükkel hívják ki a túlkoncepcionálás skolasz tikáját és kazuisztikáját igénylik, a másik esetben megérdemlik az ilyen típusú értékelést, illetve elutasítást. A "legalizálás" önmagában olyan kritikusi szándék, ami már eleve eltávolodik a mű autonóm világától. "AlávetetLégben" elemzi, szemléli; s arról már volt szó, hogy ez minek a tünete. Figyelemreméltó, hogy legutóbb éppen egy nem szakkritikus, hanem pszichológus - Mérei Ferenc - tudott pl. az Égi bárány jelrendszerébe úgy behatolni, hogy nem lépett ki belőle, nem erőltette a film mondanivalóját oda, ahová az maga S2m akart nyújtózni. Nem legalizált, csupán elindult a műben, s a határainál maradva értelmezett. Magyarán: jót tett a műnek.
S végül is: jót tenni, jól tenni,· érdemben tenni, előítélet nélkül tenni, világossá tenni - ezekben a címszavakban is megfogalmazhatnánk azt az esélyt és kockázatot, aminek pozitív hitelt kellene .szereznünk. Felismertetni - minden területen és vonatkozásban - a nélkülözhetetlenségét.
Weöres Sándor - Vajon léteznek olyan periódusok, korszakok, amikor egy művészet kitüntetett, esetleg fontosabb szerepet kap, mint a többi?
denesetre különös adottsága hogy jó csomó pénzbe kerül.
-- Bizonnyal. Például a primitív törzseknél a liturgia. ami tulajdonképpen Gesamtkunst, mert hiszen ott énekelnek, szövegst mondanak, maszkos alakok táncolnak, étel-ital áldozat történik; minden, amit ez a törzs a magáéból fel tud mutatni, legyen az plasztika - az áldozóhely oszlopai és kövei a táncosok maszkja és háncskötényei, és az, ahogy ott a maguk módján eléneklik a világ keletkezését és pusztulását.
Az utolsó hat-nyolc évben nem láttam annyi filmet, hogy felelni tudnék arra, törlént-e itt valami fejlődés,kifejezödik-e a dolgoknak valami többlete a korábbiakhoz képest. Jancsó Miklós, Gaál Ist ván, Huszárik Zoltán, egyelőre ezt a három nevet tudnám említeni, biztos jóval több van, akinek a nevét említeni érdemes, Jancsó filmjeinek elsősorban a ritmusa, struktúrája értékelésre méltó, Érdekes és kockázatos is az ő filmjeiben, hogyameseszövésről csaknem teljesen lemond, foltokat, töredékeket ugráltat és nem törekszik egy pedánsan és logikusan végigvitt dologra, ugyarrakkor a Jancsó-filnieknek mégis megvan az egységük, szervességük annak ellenére, hogy nem fűzi egységes cselekményfonálra. Az egységet elsősorban az életérzés adja, örök témája a hatalom, a terror és a kiszolgáltatottság nyomása alatt élő ember helyzetének megmutatása. Nála strukturális precizitás váltja fel a naturális precizitást. Jancsó film-
- Az elmúlt években úgy tűnt, a magyar film a társadalmi gondokat más művészeteknél frissebben fogalmazta meg. - Egy-egy népnek, nemzetnek vagy akár az emberiségnek gondjai, bajai, örömei megjelenhetnek regényben, politikai cikkben, versben, filmben. Az esetenkénti dolog, hogya művész fájdít ja-e a fejét azzal, hogy országában vagy a földgolyón mi történik, akar-e ennek hangot adni vagy sem. Ez a politikus vagy politikátlan költészet dilemmája is. Vannak, akik megkívánják a költőtől, hogy a népéért éljenhaljon, minden dologban szenvedélyesen állást foglaljon, irányítsen. És vannak mások, akik úgy érzik, hogy egy műalkotás frissebb, szabadabban fejlődik, hogyha közgondokkal nem terheli magát. De ha egy műalkotás egy szót sem szól a maga koráról, akkor is őrzi magában annak minden jegyet. - A filmmel kapcsolatos közéleti reakció, azt gondolom, más, mint a költészeté: hullámvölgyeket, megtorpanásokat és fellciuiiilésekei szoktak emlegetni rövid néHány évtávl:Cltao'un, Senkinek se jutna eszébe azt mondani például egy év távuüábot, hogy a magyar költészet hullámhegyen vagy hullámvölgyben van, Ugyanakkor a magyar filmről ezt elmondják. =-Nern tudom, hogy ez sok tekintetben nem csupán a látszatimegítélése-a. Min-
-
Mi a véleménye
a
filmnek,
aZ új magyar filmről?
jeí összetéveszthetetlenek
bármi mással.
Olyan kihívást jelentenek a néző számára, amelyre okvetlenül reagálnia kell. Gaál István közelebb áll a naturalista filmhez, de őt sem kötik a naturalista film szabályai vagy hagyományai - de talán egykét fokkal erősebben áll a múltban, mint Jancsó. Huszáriktól csak kisfilmet láttam, amelynek nagyon szép mozgása és egyáltalán nem naturális élete van. Filmje lírai absztrakció. Milyen közel?
külföldi
filmek
állnak
Ön höz
- A szürrealista filmek sorából Az andalúziai kutya. Sorrendben is, értékben, érettsézben is ez a legelső szürrealista . .:> film. Mindjárt a legelső lépett fel mrnt legjobb; Cocteau filmjei, az Orjeusz például szentimentális abb, szétesőbb, már nem is igazán szürrealista. Bunuel későbbi filmjeiről csupán olvastam, az az érzésem; hogy az Andalúziai, kutya messze
.,
magasan áll a többi felett. De hát látnom kellene a többit is. - Élet-em legkülönösebb filmélménye az volt talán, amikor 1937-ben Indiában jártam. Ez a soknyelvű ország megcsinálta a maga malajalam nyelvű filmjeit, tamil nyelvű filmeket, telugu nyelvű filmeket, hindi nyelvű filmeket, és egyáltalán nem számítottak világpiacra, még Indián belül is, tamili régión belül is inkább csak tamil filmeket néztek, és ritka volt ott egy hindi vagy egy bengáli film. Ez a tömérdek hindu film bámulatosan lüktető és eleven volt. Kicsit naivnak tűntek .az európaihoz képest, olyan effektusaik voltak például, hogy egy gazdag fiatalember, egy filmnek az amorózója, a templomban térdepel és imádkozik, és akkor mutatja a film, hogy ott előtte van egy kalandregény, és miközben vakbuzgón hajlong az istenség előtt, ponyvaregény t olvas. Vagy áll az egyik szereplő és nagy méltosággal szaval, mondja a magáét, egyszerre csak a tetőn forgó ventillátor elkapja a haját, és ő valami nagyon komoly dolgot úgy kénytelen mesélni, hogy a haja közben röpköd a ventillátor szelében. Efféle naiv effektusok voltak ezekben a filmekben százával. De akárhogy is, a filmek nagyon kőltőiek, élvezhető ek voltak, minden giccsességük és olcsóságuk mellett is. Mérhetetlen tömegben, ezer meg ezer ilyen film készült, mert minden kis indiai nyelvközösségnek külön készültek 'ezek a filmek. A filmeket leülföldre nem vitték, még India másik tartományába sem. A hindu városokban rengeteg mozija is volt a kevert nyelvű lakosságnak. Ezek a filmek valószínűleg soha nem jutottak külföldre; amiket Európában látni, azok mindig ünnepélyesebbek. Ezekben volt valami kócos, valami olyan, hogy ez a mienk, ezt nem nektek csináltuk. Amit Európába hoznak, azok kivasalt és haptákba állt dolgok, és nem olyan jók végeredményben, mint amivel önmagukat mulattatják, s amit szégyellnének a világ elé vinni. - Hatott véleménye a film?
szerint
a köUészetre
A film és a költészet közötti 20
kölcsön-
hatás állandó és szoros. Babits Mihálynak például rengeteg film témájú verse van: A halál automobilon, a Detektív história. az Afrika-Afrika ... , és több olyan, melyre formájában hatott a film. Legalább húsz. Szabó Lőrincnél ugyanennyi. A filmnek a költészetre való hatása állandó. A legérdekesebb ilyen szempontból a francia Pierre Reverdy, akinek a versei tele vannak vágás okkal, snittekkel, teljesen "filmszerűen" jönnek létre. Revérdy költészetét átszövi a filmszerűség, bár elképzelhető, hogy egyetlen egyszer sem említi a filmet, mint olyant. De hát feltűnő például, hogy Shakespeare, aki természetesen soha nem láthatott filmet, ma azt mondanánk: "filmszerűen" göngyölíti egymásba például a Szentivánéji álom-ban 3. két szerelmespárnak, a tündérkirályi párnak és a színdarabot játszó iparosoknak a motívumait. Öt vagy hat szálon mozog a Szentivánéji álom és ezek "filmszerűen" torlódnak egymásba. Hasonló dolgokat a Henrik-drámákban is végig megfigyelhetünk, ahol a méltóságteljes királyi történetet a vulgáris, humoros Falstaff és környéke dolgokkal egybejátsszák. -Nem lehet, hogy végül is az emberi gondolkodásnak az a formája, amit általában montázsnak nevezünk, ez az, ami az irodalomban is, a filmben is megjelenik? - Igen, minden bizonnyal. Shakespeare tele van montázsszerű elemekkel, ezeket részben ő maga hozta létre, részben montírozott más anyagokból. - A film asszociációs lehetőségeit tudná a köUészetéhez hasonlítani? - Nem. A képekhez fűződő asszociációk egészen mások, mint aszavakhoz kapcsolódók Legfeljebb ott függ össze a kettő, ahol a film versszerűvé, vagy a vers filmszerűvé válik. - A filmnek és a költészetnek eleme a ritmus.
is fontos
- Igen ám, csakhogy mindennek mozgatója a ritmus, a záporesőnek vagy a tengerhullámzásnak éppúgy, mint egy falfelületnek vagy bárminek a világon. A ritmus vagy az aritmia;::_;_.:.aritmusnak va-
lamilyen pozitív Vi:.gy negatív fajtája mindent átsző, vagy mindenben ott van. - A film és a költészet montázs-szerkesztését össze tudná hasonlítani? - Nem tudom, hogy van-e a költészetnek montázs-szerkezete; egy-egy koron, stíluson belűl van, más korban, más stílusokban nincs. Ha elolvasunk egy Kemény-, Eötvös-, vagy Jókai-regényt, abban például nemigen vannak vágások. A mai regényben mindennapos, hogy ahol az író kénytelen lenne feleslegesen megmagyarázni, ott egyszerűen átugorja a dolgokat. A régi regény ilyesmiben mai szemmel nézve feleslegesen precíz volt. Azt hiszem, a montázs csak látszólag könnyebb megoldás az író számára. A montázstechnikával olyasmi lépett be, amivel a korábbi irodalom ritkán élt.
A montázs tulajdonképpen játék az idővel, a térrel, annak keresése, hogyan lehet egy összeillesztéssel a hiányzó harmadik fogalmat kifejezni. - A montázstechnikának megvannak az irodalmi ősei. Hogy újra Shakespeare-t említsem, nála a kettős idő; hogy valami egyszerre három nap alatt játszódik le, meg ugyanakkor fél nap alatt is. Elég gyakran él Shakespeare azzal a fogással, hogy ugyanaz alatt a nap alatt kétféle időt mozgat. A rnontázs tér-idő játékát sok régi művész is szerette. Hatott
az Ön költészetére
a film?
A Holdbéli csónakos c. mesejátékra meg néhány versemre hatott, de az én munkáimban a film hatása nemigen dominál. Ember Marianne
MÉRLEG
MÁRTíRIUM
- ELLENFÉNYBEN
A halhatatlan
légiós
Mi tagadás, Rej lő Jenőnek mindmáig nem volt szerencséje a "tömegkommuniká·:iós eszközökkel" . Se a rádióval, se a tévé-vel, se a filmmel: egyik milliós tömegeket mozgosító , gépi műfajjal sem. Rejtő-P. Howard ma is a könyveiben él. (Mint Babits Mihály! tehetnénk hozzá perfid iróniával). Életműve elsősorban "irodalomnak" számít; idézőjelben vagy anélkül: de mindenesetre a szó betű í;zeTinti értelmében. Rejtő még mindig abban a papundekli-köntösben érzi jól magát, amelyet a harmincas években magára borított. De ez a hamar szétmálló papirponyva nagyon viharállónak bizonyult. Nem is lehet egykönnyen kifejteni belőle. Holott kor- és nemzedéktársai közül Rejtő Jenő alkudott meg leginkább írói természete miatt, kényszerből, szükségből, vagy gyöngeségből? - a legközönségesebb sikerrel. A "papírforma szerint" az ő tehetségét tudná az ötlethiányban szenvedő utókor más műfajokban is legjobban kihasználni. Annál is inkább, mivel Rejtő utókorában jött divatba a krimi, a groteszk komikum, a parabola, a halandzsasztory, a j elentős mellébeszélés: tehát mindaz, amit "péhowardi specialitásnak" nevezhetnénk. Jelentkeztek is egy22
re-másra a Rejtő-értelmezők, átdolgozók, adaptátorok, librettisták, forgatókönyvírók. (Buzgalmukból két filmvígjáték, egy nyári brettli-komédia, s néhány rádió- és tévéepizód el is készült). De P. Howard hétpróbás, agyafúrt, csúfondáros szelleme minduntalan kicsúszott a kezükből. Mir.él mohóbban kaptak utána, annál inkább beburkolódzott vízhatlan papírsátrába. Rejtő, korlátlan lehetőségeivel, a maga írói szükség-műfajának foglya lett. Mi az oka ennek? Nyilván nem az író természetes önvédelmi reflexe. Hanem adaptátorainak rossz megközelítési módja. Rej tő Jenőt vagy túlságosan komolyan vették: légiós-történeteinek kancsal humorában olyan "jelentéseket" keresve, amelyek hiányoztak belőle. Vagy túlontúl "komolytalanul" fogták fel; s regényeit csak afféle geg-automatákként kezelték, amelyekből a hajtókar megrántása után kosárszám dőlnek ki a felsöprésre váró, csillogó ötletek. Somló Tamás, a kitűnő operatőr első rendezői munkája (A halhatatlan légiós) egyszerre bizonyítja mindkét megközelítési mód hátrányát. Somló "mély értelmet" tulajdonít RejtőP. Howardnak: nem is az írónak, hanem az álnév mögé elrejtőző, művészi bravúrmegalkuvásokra kényszerült, nagy tehet-
r
..:
ségű embernek; nem is a műveknek, hanem a bennük lappangó, gyakran elkótyavetyélt lehetőségeknek. S a forgatókönyvíró-rendező ezt a jelentést, amelyet a teljesítmény nem mindig igazolt, Rejtő J enő sorsának tragikumában próbálta felszínre hozni. Igy vált külön a filmben a haláltáborba hurcolt Rejtő a maga gre24
teszk képzeletvilágában kalandozó P. Howard tól. Illetve kerültek egy orsóra s peregtek össze a világháborús képek a légiós-történetek mulatságos epizódjaival. Csakhogy Rejtő, akalandregényíró tisztesség ne essék, szólván - mártíriumában S'2m alkalmas a "hősi" szerepre; nem is igen találná fel magát benne; ha tehet-
'(
né, maga emelné le a feje fölül a dicsfénykoszorút, hogy kalapként használva, játékosan köszönj ön nekünk. A kor botrányában ő csak egy személy lehet az ártatlanul lemészárolt, különb szellemek sokaságából. Sőt, mivel a humorban túlságosan ismerte a tréfát, egyéni sorstragéc1iája még némi ellenfény t is kap. Ha más-
honnan nem - éppen a filmben fölhasznált P. Howard-.,ic1ézetektől". A gázkamrákba, megsemmisítő táborokba, orgyilkos puskacsövek felé vánszorgó halálmenet él péhowardi humor eHenfényében! Olyan .Jcontt-adikció in adjekto" ez, amelyet aligha lehet feloldani. Somló Tamás e képtelenség feloldására, Rejtő Jenő, az író 25
rnártírumának és P. Ho ward világának összeegyeztetésére egy kulcsfogalrnat talált: az esztelenséget. A fasizmus éppoly esztelen volt, mint az Iró légiós-kűlőnitményeinek szürrealista nonszensz-akciói, A horthysta tisztek, bumburnyák őrmesterek, vaddisznófogú sereghajtök éppúgy ostobán cselekedtek, ahogy Piszkos Fred, Nagy Bivaj, Fülig Jimmy és társai vágták egymás fejéhez a szódásüveget az alvilági kocsmákban. Igaz ez? Okvetlenül. De művészi párhuzamnak kevés. Mert ne feledjük, hogy Rej tő Jenő (s mindj árt so·roljuk is tovább: Radnóti, Szerb Antal, Pap Károly, Bálint György) egy világtörténelmi botrány legmélyebb zónájába került; magába a pokolba, annak is a legsötétebb bugyrába ; a tőrténelern húsdarálójában forgó, ártatlan áldozatok masszájába. S ebben a "mélyzónában" trcqikomikurn. nem állítható elő. Főként "péhowardi" elemekből! Itt a tragikum megöli d humort, s a komikum közömbösíti a tragédiát. Egy másik film kínálkozik példakén t: A tizedes meq a iobbiek: De ott Iegyvei-es katonaszökevények kerültek mulatságos helyzetekbe; tehát nem egészen "feddhetetlen" hősök, akik korábban habár nem saját jószáritukból aktív résztvevői is voltak a világtörténelmi botránynak. Mit tehet azonban Somló Tamás? Mártírokat fürdet meg a "péhowardi" humor tussrózsai alatt. Halálraítélteket "kompromittál" akalandregények komikum ával. Somló szívósan kénytelen ragaszkodpi egy abszurd párhuzamhoz; a mellékszámítások sokaságát elvégezni egy megoldhatatlan dramaturgiai feladatban; részeredményekkel bizonygatni a tragikum és humor összefüggését - miközben a fölhasznált Rejtő-történetek is szétzilálódnak. Csak skicceket kapunk belőlük. Epizódokat. Tételes kabarétréfákat. Nem is a legjobb minőségben. Persze, akadnak A halhatatlan léqiosban mulattató százmcterek is. Akkor "röh.ög az egész nézőtér". De hogyan? Ha valakit fejbevernek egy palacsintasütővel
._
azon mindenképp nevetni kell. S ha még bandzsítani is kezd az illető, és az altelére huppan - attól már inkább kacagunk. Majd, ha a szerencsétlen fickó 'esés közben lever egy virágvázat is, s a váza darabokra törik a fején - az már több a soknál! Azon már röhögni fogunk.Még akkor is, ha fogalmunk sincs, kit tiszteljünk az illetőben, ki ütötte fejbe, rniért éppen palacsintasütővel, és egyáltalán: mi értelme az egésznek? Tudták ezt rniriden idők mulattatói, a nagy bohózatiróktól a cirkuszi pojácákig. Ahhoz, hogy a közenséget - amely a nevetés igényével, sőt eltökélt szándékával megy szórakozni - okvetlenül megnevettessük, nem kell más, csak egy áldozati fej meg egy palacsintasütő. Persze a mulatság csak addig tart, amíg a két kellék ,.együttműködik". Utána már nyoma sincs. Igy nevetünk mí is az áldozatok balkezességén, Podvinec marsall botladozás án a homokban, Fülig Jimmy x-be ránduló szemén, a világháborús örrnesterek és a légionisták egymásba gabalyodó végtagjain. Automatikusan, ösztönösen, szin te a kedvünk ellenére. Az igazi mulattatók mindig arra törekedtek, hogya nevetés automatizmusát - ezt a könnyen kiváltható ingert - valami mélyebb értelembe kapcsolják. Míg az új P. Howard-filmben gyakran e jelentéstől függetlenül, sőt annak ellenére "jön be" a nevetés. Somló Tamás legnagyobb érdeme, hogy él. kitűnő opera tőr szemével tudja végigkísérni saját rendezői rnunkáját.: Őze Lajos, a kissé "szenvtelen" főszereplő, Ra iz János, Kern András és a többiek játékát; ~l képi hatásukban valóban" tragikornikus" megoldásokat; s persze a tényleges opeiatőr, Bariok Tibor szakértő kamcramozgatását is. Filmjéből mi lehet a tanulság ? Az, hogy az operatőr maradjon a kimera mögött? Nem. De csak akkor szálljon le nyergéböl, ha szilárd talajt lát maga előtt. --
a Iőbekólintastól
Galsai Pongrác
Z6
MARSALLBOT
NÉLKÜL
Végre hétfő A Végre hétfő hőse saját szavaival "semmire sem vitte" a katonaságnál. Nem lapul a tarsolyában marsallbot ; leszerelése után ott szeretné folytatni civil életét, ahol abbahagyta: a régi gyárban, megszekott gépe mellett és nagynénje szoba-kony; hajában, "rokoni albérletben". Sikerül? nem sikerül? Hess András leszerelése utáni első napját kiséri végig a film, hajnaltól éjszakáig. A hasonló alaphelyzetből kiinduló filmekben rendszerin t vagy "nem történik semmi", vagy nagyon is sokminden törtenik, huszonnégy órába sűrített, feszült dráma zajlik le bennük. Kenyeres Gábor és Kardos István filmje a két végletes lehetőség között keresi a megvalósulást.i A történet sajnos afféle feszültség-teremtő, mindig jól bevált dramaturgiai klisét tartogat, mint az érettebb ifjúság számára készült, nevelő célzatú haj danvolt művek. Hősünk ugyanis boldogságot rerriélve, félszegen, izgatottságát leplezve állít be a katonaideje alatt levelezés útján rnegismert kislányhoz. Ott azonban jólelkű, ám bogaras idős hölgy fogadja. Csupa jót akart, ezért ő levelezett egész idő alatt n fiúval, a házban lakó lány nunderről persze mitsarn sejtett. Igazi színházi csattanó. Anekdola. amely
legjobb filmjeinkből szerencsere egyre inkább eltűnőben van, és semmiképpen sem lenne üdvös feltűnése. Itt sem jó, bármilyen könnY'eden,életszagúan, "Formanos" iróniával van tálal va. Ám mondjuk ki gyorsan: a Végre hét.főnek semmi köze ehhez a kiagyaltan erőszakolt inditáshoz. Ennek a filmnek ugyanis két kezdete van, s jól tesszük, ha a másikra, a valódira figyelünk. Ezt ugyanis. a szürke téli reggelL, a külvarosi bérházat, a nagynéni konyhájában falatozó fonynyadt hangú postást, a fi~ volt szebájába betelepedett új albérlőt, ezt komolyan kell vennünk. S épp ilyen hibátlanul igaz a fiú, Hess András figurája is. Mintha csak Gábor Pál Horizont-jának hősét látnánk viszont, néhány évvel idősebb 20. A helyét keresi még mindig, most is, és nem képletesen. Helyet keres,ahol dolgozhat, ahol aludhat. Mert egyelőre még ágya sincs éjszakára ... A film alkotói szerencsere nem tettek fel holmi sötét szemü '{.eget (a valóság ezt úgysem igényli); a film bővelkedik groteszk fénytörésű jelenetekben, a néző újra meg újra mosolyog, semmiféle harnis "t1'agédia" árnya nem lappang a vásznon Hivalkodóan nem világmegváltó film. Annyira, hogy elgondolkozlal: miért is ennyirc hiteles Hess Andras "szűk világa".
ahol senkinek még csak eszébe se jut boldogságo t sejtet. Mennyivel hitelesebb "máshogy élni"? Tanítóbácsis avagy ifjúi rögtön utána 'él lány búcsúja : gazos kültelgőggel magasra emelt mutatóujj nélkül, ken gázol át, szenvtelen fél-sötétben: "Ne lazán kapcsolódó epizódokkal, szin te "mel- kísérj tovább. A szüleim nem szeretik ... " lékesen" efféle gondolatokat is sugall ez Ha most iskolasan össze kellene foglalaz igénytelen történet... A történet? ni a film erényeit, azt mondanánk: az alNem: a film. kotók hangulatteremtő ereje szerencsésen Mert a történet igénytelen, ám a film párosult egyfajta visszafogottsággal, műnem az. Ismert, bár nem gyakori képlet. vészi mértékletességgel. Ez különösen Mí is kell, hogy ez megvalósulhasson ? azért feltűnő, mert tudjuk: elsőfilmes renA helyszinek hitelessége. A hősök visel- dező filmjét látjuk. Hogyha van objektív kedésének hitelessége. A figuráktól való hangulatrajz, ebben a filmben megvalósul alkotói távolság eltalálása. ez a paradoxon. Mégis, miért támad hiányérzetünk a Mi is ez a bizonyos alkotói távolságfilm végén? (s tekintsünk el most már a tartás ? Mondj uk azt: "emberközelben" van végig a kamera, de a rendezői szem forgatkönyv, a sztori buktatóitól.) Végül egy pillanatig sem azonosul érzelmesen is nem elég erős, nem elég határozott a vagy haragosan a főhőssel. És nem is "ide- film világa. Mintha a ragyogóan megrajgeníti el" valami rafinált fogással. zolt főfigura, Hess András egyénisége tuA film ott a legjobb, ahol "csak" ábrálajdonképpen kicsit hidegen hagyná az alzol. Ahol mer következetesen "csak'l áb- kotókat. Annyi bizonyos, hogy sorsa ferázolni. S ott bicsaklik meg, ahol .Jcimon- lett a néző nagyon könnyen napirendre dat" vagy "sej tet" valami t a szereplőkkel. tér. Nem történt vele semmi a katonaságnál, és valószínűleg a jövőben is így lesz (Szerencsére néhány epizód ilyen csupán: él fegyelmi ítéletre várakozó munkás jele- ez. "Nem viszi majd sokra" a civil életnete, a Kern András játszotta katona-társ ben sem. S bár az alkotói objektivitás ittas bölcselkedése meg a Bujtor-figura ritka erény, nem egyértelműen sikeres az eredmény, ha tél néző is hűvöskéserr veszi okos leckefelmondása.) A cselekmény könnyed sodrását egyébként a fiú nő-ketudomásul a főhős sorsát. resese biztosítja. Holmi humor-adagolási Hiteles figurák, valóságos világ, tévesztszándék itt is érezhető, de ezt szívesen hetetlenül egyéni hang: a V égre hétfő megbocsátjuk. Elhisszük 'ennek a keremajdnem mindent megvalósított saját lesének a komikumát, a lázát, a rossz-ízét, hetőségeiből. Alkotói rendkívüli művészi a hangulatát. Vagyis a lényeget. biztonságot és tudatosságot árulnak el. A film ugyanis egy pillanatig sem akar Hogy nagyobb csúcsokra, mélyebb mélyvalami avítt "neora1ista" életkép et adni, ségekbe törnek, azt most már, első filmnem pepecsel aprólékos környezetrajzzal. jük után kár lenne tagadniuk. "tárgyi világgal". A rendező a hangulatteA főalak s általa az egész mű hitelesremtést tartotta szem előtt, s ez a szán- sége ilyen jellegű filmben elsőrendűen a déka sikerrel jár. színészen múlik. Legszívesebben kerülKenyeres Gábor operatőrként kezdte. nénk is a "színész" szót. Zala Márk hiheTudva tudja tehát, mi múlik ilyen jellegű tetlenül nehéz feladatot valósít meg töfilmben az operatőri munkán. Szürkeséget kéletesen. ún. "szürke", különös ismerkell ábrázolni, végig, következetesen, a letőjelek nélküli átlagembert kell megeleszürkeség groteszk hangulatát kell érz é- venítenie. "Eszköztelen" játék - szokták keltetni, olyanfajta groteszket, melyet csak mondani arra, amit csinál. Jól tudjuk azona néző láthat, a film hőse nem. Andor ban, hogy eszköztelen színészi játék nincs: Tamás fényképezése kiváló. EgyetlenegyZala Márk is, akár a film rendezőj e és szer érzünk stílustörést : acsaposlány operatőre birtokában van a szükséges esz(Schallerová) és a fiú éjszakai villarnosútközöknek. A mércét ők maguk állították jánál. A lány haja ezüstösen csillog, mindmagasra. kettőjük arca üdvözült fényben ragyog, és Bikácsy.Gergely 27
A FESZTELENSÉG
ÉS KOCKÁZATAI
A Végre hétfő (Kardos István forga tókönyvíró és Kenyeres Gábor rendező műve) jellemzéséhez szavakat keresve, számomra elsőkén t ez kinálkozott: lezser. A komolytalannak ható jelző ne tévesszen meg, korántsem biztos, hogy lényegében is az. A félreértés elkerülése és a pontos fogalmazás végett rövid szemantikai kitérőt kell tehát tennünk. A fiatalok nyelvhasználatában ugyanis a német közvetítéssel több mint száz éve hozzánk származott francia szó sajátos jelentésmódosuláson ment nemrégiben keresztül. Értékrninősítő jelzövé vált. Nem egyszerűen a "könnyedséget", "fesztelenséget" fedi, a negatív jelentésárnyalattól, a "könnyelműségtöl" még távolabb áll, hanem a magatartás egyfajta kötetlen, felszabadult terrnészetességet jelzi összefoglaló módon. Leginkább szembenállásként ragadható meg: a "lezser" a vaskalapos, a merev, a humortalan, méricskélő, a pedáns ellenlábasa. A szemlélet s a magatartás könnyed, ilonikus eleganciája tehá t. A Végre hét.fő- t szinte minden ízében ez hatja át, kezdve címétől, a párbeszédek nyelvi anyagán, valamint a színészek kiválasztásán és vezetésén át a szaggatottsága ellenére is oldott szerkezetig. Már témájához is úgy nyúl hozzá. Először szinte észre sem véteti, hogy egy rnunkásfiatal életét, sorsát mutatja be egyetlen napnyi metszetben, villanásban. Hiszen idegen ettől a film től bármiféle szociografikus "alászállás" vagy - s ezek furcsa módon rokonok - szoborkörüljáró "felemelkedés" a témához. A címfeliratok lefutásának ideje alatt megtörténik a szituáció tisztázása: katonai búcsúparádé, leszerelés, kivetkőzés a több mint két éve hordottegyenruhából. A "történet" során mindvégig egy huszonéves srác, Hess András mászkál a világban: keresi helyét. Albérleti ágyát. Barátait, - a hajdaniakat és a katonatársakat. A Lányt. Al1ását, munkáját. De leginkább és újra: nőt, a nőt boldogságot, szerelmct. Mindezt: félsikerrel. Merészel erről és csak erről szólni Kardos István és Kenyeres Gábor. Ám a lezserség, legalábbis ha színvona32
las, nem 'egyszerű képlet. S nem is írható le ilyegyszerűen. A könnyedség a választott témában tisztán látó okossággal párosul itt. Többféle veszély leselkedik arra, aki ezt így akarja filmben megfogalmazni. S nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy szerzőink elkerülik a lényeges buktatókat, az intelligencián túl igen jó stílus-, tehát művészi él~zékkel. Külön is érdemes szólni dedrarnatizálási módszerükről. Mert - mint az imént vázolt szüzséből is kiderül - Hess András napja tele van drámai feszültséggel, egy múlandó, de azért nem kevésbé szorongató magányosság falait tapogatja [\ fiú körbe. Ezt azonban, pontosabban ennek Ieszültségrendszerét a szerzők nem hagyták kibontakozni, útját állták - igen helyesen - annak, hogya dramatikus szálak, erővonalak, valamiféle csúcspont felé tartva szerkezetté álljanak össze. Jól látták, hogy fiatalemberük nem drárnai hős, sem emberi súlya, sem helyzete nem kíván "megemelt színpadot" . Ezért futtat ják - mégpedig igencsak tisztes tempóban - a katonaság utáni első budapesti napon a színtereken sorra, egyetlen találkozását, konfliktusát se hagyják elmélyülni, jelentőssé nőni. Ezzel egy mindvégig "lebegtetett drámai hangulatot" teremtenek, atmoszférát és distanciát, okos rálátást a témára. Sok finom megfigyelés és kellemes irónia nyerhet így teret. A drámaiság - sőt, amelodráma - "veszélyét" így aztán haszonnal, hozadékkal kerülik el. Attól ugyanis, hogy a központi figura nem válik "súlyossá", s elterelhetik róla a figyelmet, alkalm uk nyílik bepillantani sokfelé, ha futólag is. A magyar dokumentarizmus - s a korábban operatőrként dolgozó rendező esetében egy rejtett kamerával készült etüd - erényei szűrődhettek így át a játékfilmbe. A fiú keresésének útvonala mentén a kispolgári magánélet miliői és igen jellegzetes arculatú közterek jelennek meg gyors egymásutánban. A mű képes ezeket megragadni néhány villanásnyi "nyers" jelben, a nézőnek szóló, lényegretörő képi információ
formájában: asszociáljon ő maga tovább. A direkt szociogr.áfia helyett ezzel a "lezsel indirektséggel" él. Hadd említsem a legjobb részeket: a nagynéni szoba-konyhás udvari 'lakásának világát - ebédelő postással, nippekkel, András ágyába telepedő pót-albérlővel; a lányok izzadtságszagú edzőtermét kivagyiskodó-hangoskodó, partnercserés fiúkkal, leselkedésre való öltöző-bejárattal; a gyár világát - öreg, beszédes-gyanakvó- fon toskodó portással, személyzeti irodakuckóval, fényes-hangos gépteremmel; a leszereltek virtuskodó, ma is vitézuras mulatozását - főúr-hecceléssel, pincérmegalázással. táncdalfesztiválhervadt-virágosénekléssel. S e képi realizmushoz hozzá kell még számítanunk a nyelvit (szándékkal említettem eddig is többször a forgatókönyvíró nevét): a mai tizen- és huszonévesek oly sok szellemmel, nyelvi ötlettel teli párbeszédstílusát - azt hiszem - elsőként itt aknázták ki, s tették szerves elemmé a hazai filmművészetben. (S a hitelességről szólva legalább említés nélkül ne maradjon a sok jó karaktert teremtő színészi munka. A nagyszámú nemhivatalos szereplő játékának tónusát sikerült itt egységbe hozni, s a néhány profi játékmodorát is javarészt e természetes, könnyed stílushoz hozzáilleszteni. A színészi főszólamot természetesen Zala Márk játssza,az Arc után újra bizonyságot téve tálentumairól, egyszerű, kifejező és modern eszközeiről : él és játszik. A forgatókönyv ügyes dramaturgiával, szellemes és következetes szerkezettel fogja keretbe, majd zárja le a kötetlennek ható, csapongó vonalvezetést. A munkásfiú körül felbukkanó nagyszámú alak közül négy újra megjelenik a záróképekben. A katonaság alatt loevélváltáson keresztül megismert, fiatal lánynak hitt nagynéni; a rámenős-határozott művezető; a majdani kapcsolat ígéretét jelentő csinos szőke csaposlány és a nagSrnéni nip'p~'h.szobájának megosztását kérlelő, behívójára váró fiú. A film itt is könnyedén játszva lebegteti
- most már a happy end lehetőségét. A négy alak közül háromnál munkát, szerelmet, barátságot jelentve dűlőre jut a film s András ügye. Kellemetlen (s a mű egyetlen komolyabb ficamának tekinthető) a kerettörténet szer-epét játszó távszerelmi motívum és az ezzel kapcsolatos angyali nagynéni-alak, aki rneseoperettből való. Az "ügy": panell, amit dramaturgiai emeltyű rak be egy jobb matériájú épületbe. A Végre,' hétfő egészében: színvonalas etüd, s mint "leírásából" is sejthető, elsősorban Formanék s általában az új cseh filmiskola inspirációj át hasznosítja értékkel. S mint utaltunk rá, a hazai dokumentumfilmezés módszereinek hasznos folytatását ígéri a nagy játékfilm síkján. Kenyeres Gábor munkája azért is örvendetes, mert - talán a Gyerekbetegségekhez mérhető - magabiztos, felszabadult, ótletgazdag első pályamű. A "lezserség" mint ahogy minden magatartás és stílus - önmagában még nem érték, jelen esetben is a művészi gond és a meglepetések gazdagsága emelte elemzésre érdemessé. Nagyobb faj súly, mélyebben szántó gondolatiság azonban ezen belül is éppúgy kívántatik, mint bármilyen más attitüdnél: igazi remek csak úgy születhet. Kellemes ez így és most: tartalmas a másfél óra és jó az irály. A film végén az első kockára rímelve vissza Hess András-Zala Márk arról morfondírozik, mit is csináljon. Újdonsült szobatársa-barátja áll elő az ötlettel: növessze meg haj át. "Meg fogom növeszteni" mondja elszántan. Mint aki döntő elhatározásra jutott. Fiatal rendezőnk művészete viszont máris túljutott a maga "hajnövesztő korszakán". Akit - a fiatalos könnyedségen túl - filmjéből az értő komolyság is megérintett, az a jövőben nagyobb erővel ható kockákat szeretne látni tőle. Sámsoni oszlopdöngetést. Fogarassy Miklós
3.3
REKONSTRUKCiÓ Helyszíni
LEGALÁBB KÉT SZíNTÉREN
szemle
A sértettnek voltaképpen jogában állna eltekinteni sérelmétől, miután meghallgatta a vétkes beismerő vallomását - sértett és vétkes mégsem egyezkedhetnek. mert a bűnbocsánat aktusa érvénytelen a társadalom szemében. Ezáltal ugyanis nem törölhető az ügy. Az ügyről azt tartja a társadalom, hogy mindenkor túlmutat a személyeken, vagyis mindennél fontosabbnak kell tekinteni, hisz így bizonyosodik be a társadalom veszélyeztetett volta meg az önvédelem joga. A társadalom nem szívesen kotlik az igaz-nem igaz bonyodalmán. Nem a nevelés, nem a büntetés, nem az igazság szolgáltatása foglalkoztatja igazából, hanem az eljárás. Kétségtelen, hogy ilyesmit sosem ismerne be egy valamirevaló törvényszolga, ahhoz már élesszemű művész kell -amilyen például Lucian Pintilie,a Helyszíni szemle című román film rendezője -, hogy nyilvánvalóvá váljék: a törvény, a jog sürgölődése árulkodik az igazságról: minden vétek kapóra jön, ha megfelelő eljárást lehet indítani belőle. Ennek legtisztább része talán: a helyszíni szemle. E szemléletes fázist uralva kiszáll a terepre a törvényszolga, "zsebében a vallornásokkal" ; ama biztos tudatban, hogy a vétkest meg a sértettet kötik a vallomás ban előadottak. Emberismerete megsúgja neki, hogy az elsőt bűntudata 34
és ítélettől való félelme, a másodikat pedig szorongása, hogy" törvényes ügybe" keveredett - kényszeríteni fogja kéz alá dolgozni. A törvényszolga ezt a csapatfelállást kedveli leginkább: lejárjuka helyszínelemeket, végigjátszatjuk a vétkes cselekvéseket. Jogunk van hiteles játékot követelni, jogunk van a követeléshez. akaratunkat érvényesíthet jük, vagyis uralkodunk a törvény mezében - véli a törvény szolgája - s eszerint vezeti a helyszínelést. Uralmának csakannyi a fonákja, hogy a helyszínen korábban lezajlott, a vétkes őrületben elkövetett cselekvéseken nem terjed túl. Illetve egy esetben ... A Helyszíni szemle számunkra nem "csak egy film" a közelmúlt terméséből. Úgy kell fogadnunk, mint a velünk közös történelemmel bajlódó Románia filmeszmélésének egyik első produktumát; olyan tehetséges, sokrétű alkotást, amelynek erényei, botlásai - csekély áttételekkel rokonságban vannak hazai filmművészetünkéivel is. Az imént "egy esetet", most pedig történelmet említettem. Nos, azért e kettőt, mert Pin tilie alkotói elképzelései szerin t ezek összefüggésükben érthetők csak meg. Úgy gondolja (helyesen): filmhősök j ogi kiszolgáltatottságát történelem nélkül, vagy emezt szemléletes példa híján nem volna
érdemes ábrázolni. Pintilie művészi és társadalmi igazságot keres; nem egyvalamit, hanem az összetett, teljes igazságot. A Helyszíni szemle történetisége valóban összetett. Nemcsak a társadalmi viszanylatok, az alá-fölérendeltségek vagy az összetett múlt által az, hanem aszerint is, hogy mekkora teret 'enged a lehetetlen lehetőségeinek. Pintilie úgy találja, hogy amikor a szükséges vagy éppen elviselhető kényszer önmagára támad. amikor az ostobaság lármája minden fülben ott csörög. amikor a "törvény" takara tlan és értelmetlen erőszaktétellé züllik, akkor előáll az a bizonyos egy eset: a törvényszolga uralma újabb vétket csikar ki a vétkesből, immár jóvá tehetetlent. A filmbeli egyes eset (két fiatal részegen garázdálkodott, kishíján gyilkoltak, majd egyikük szinte a folyóba fulladt - azután az ügyész parancsára, helyszíni szemlén véresre, sőt halálra verik egymást - ily módon elkészül a tömegeket oktató, alkoholellenes kisfilm) - iszonytató nonszensz. Mégis mint a történelmi tapasztalás különös módja - magunkra ébreszt. A Helyszíni szemle, talán mert előzmények nélküli alkotás, magas hőfokon bizonyít, véleményem szerint magasabb fokon és kérlelhetetlen ebbül, mint azt valóságos kompozíciója elbírja. Ez minden részletéből kitűnik; és előljáróban, durván úgy fogalmaznám : mindaz, amit az iszonytató nonszensz kapcsán meglát igaz; s mindaz, amit "kiszerkeszt" belőle - erőszakolt. Topográfiai értelemben is kiváló terepet választott. A filmbeli völgy "hozza" KeletEurópát, a félig iparosodottat, kezdetleges erőműveivel, butikjaival, barakkjaival. A távvezetékek alatt érthetetlenül őrzött strandjaival és libáival. Az alkalmi földlépcsőkkel és deszkafelüljárókkal, amelyekről kívülálló nem sejtheti: fél évszázadon át maradnak alkalminak. A görgeteg kövek az örökös horgászáshoz. Az iszapos utak, hogy minden ötödik autót úgy kelljen kihórukkozni gödreikből. A por, a darazsak, a sár, a lépésnyornok, az egész múlt ... Pintilie azonban a helyszín minden részletével bizonyítani akar. Nemcsak úgy,
hogy az összegező képek és a kiemel t részletek dühösen tagadják a patetikus, romantikus vagy irodalmiaskodó filmhagyományokat; a helyszín - a rendező szándéka szerint - dokumentáció és magyarázat. A film játékteret a jól ismert múlt, a csetlő-botló történelem relikviái töltik be, és a történet csak rajtuk átbukdácsolva haladhat előre, válhat jelenné. Ez a szándék nyilvánvalóan túlhajtott, hisz nem veszi figyelembe az emberek és tárgyak találkozásainak játékait, nem veszi figyelembe, hogy a relikviák gyakran közömbösek, és a történet szükségszerűen elkerülheti, legázolhatja őket. Pintilie bizonyító látomásában a terep külső magyarázatta nő, .melyre a végletes determináns nagy szerepét bízza. Gondolok itt "hegymotívumára". Amíg néma totáljai "beszélnek" a völgyi nyomorúságról, remeke t alkot. Őt azonban a teljes indoklás ördöge űzi, így faggatja sorra szereplőit: jártak-e "odafenn" 7 Kitűnik, senki sem járt odafenn. Merő igazolás. Azután Vuica, a film első számú áldozata vívódik legtöbbet a hegy titkával (tehát ő a legérzékenyebb ember t7). Szenvedni, felejteni, bekélni is az érintetlen természetbe vonulnak vissza; ámde a természet kiveti magából az "idegent", mint oda nem illőt - lejáratott igazolás ez is. Hogy ide téved, nagy kár. Mert miridevvel jócskán elhomályosítja a film valóban nagyszerű helyszínábrázolási módját. A szemle kettős logikája szerintit. Ugyanis a film kitűnő, bár elhanyagolt fölfedezése az, hogya szemlét vezető ügyész és köre logikus fedést érez a készülő, nevelő célzatú kisfilm helyszínelemei (mint rekonstrukciós részletek) és a korábban lezajlott mámoros csapongás helyszínelemei között (hogy ezek élettények kusza tereprészletei, azt korlátoltságuk nem 'képes megérteni). Csakhogy a két delikvens logikája ezt az összefüggést nem tudja (a mámor t) illetve nem akarja (a szégyent) - elismerni. Rákényszerítik őket, hogy illeszkedjenek, igazodjanak. És minél jobban igazodnak, annál jobban lealjasodnak. A film nagy része nem erre a helyszínelemzésreépül, és nem azért, mintha Pintilie, e kettős látás ironikus fölényű művésze nem tudS5
na így látni, láttatni. Ö ezt kevesli, ő a korlátoltságot, az abból fakadó groteszk logikát nem érzi eléggé drámainak, leleplezhetőnek. Sajnos. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy noha a Helyszíni szemle egy alkalmi helyzet lehetőségeit tárja fel, mégis az alkalmi összejátszások fölé a rendező akarata feszül. Mintha a színház gyakorlatát plántálta volna át: teljes sorsok, végső rendezőelvek kimutatásánál alább nem adja. Jelenettöredékekbőlelővillanó portrévázlatait sorsmeghatározó információk kenik festménnyé. Példák: - ha a tanár úr leánya öngyilkosságot kísérel meg (mint "elmondják nekünk"), . törvényszerű, hogy a sorsüldözött ember f.elesége még az ügyész - szeretője is. Törvényszerű, hogy az űgyész is magánéleti válsággal. pénzgondokkal küzd; hogy Vuicát egy részeges apa em-
léke tette bohóccá; hogy a fiúk a tanár "méltó tanítványai" stb ... Eltekintve attól, hogy hogyan is ítélj ük meg az ehhez hasonló végső magyarázatok szerepét a műalkotásban - a Helyszíni szemle belső szerkezete nem ad helyet nekik. A film szereplői részletesen körülírt, tétova jelenetsor közremüködői - mi szükségük van széphangzású determinánsokra, amikor könnyen engednek az 'erőszaknak, s van érzékük a megalkuváshoz szükséges hangulathoz is? A film valódi képsorai tizenegy főszereplő magányáról tudósítanak; valóságos rendezőelvük éppen ez a sűrűsödni képtelen, köznapi magány, amely eleve száműzi az ügytől annak jelentőségét.. . Immel-ámmal játszani vagy visszahúzódni - mindegy. Bámészkodni vagy végrehajtani "valami megalázot" egyre-
megy, minden mindegy, a szereplők differenciáló képességének ez alacsony foka jobban lázít, mint amikor magasabb erkölcsi grádicsra kényszerítik őket, közelítve a feszültebb irodalmi filmsablont. Végül is a film előírt végkifejlets dolgozik abban, hogyamagányukba zárt, úgy-ahogy egymásrautalt emberek kelletlen összjátéka gyűlöletet csihol, és a történetbe bevonul a végzet. Ez, mint végső, megfellebezhetetlen valami visszamenőleg is sors-típusokká maszatolja az arcokat; ugyanis a kelletlen összjáték lényege az volna (az is egy ideig a filmben), hogy a játék közreműködői - groteszk azonosulásban - mind távol kerülnek attól, amit a valóságos életüknek nevezhetnének, és - groteszk különbözésben - alkatuk, társadalmi állásuk, koruk, arcülatuk szerint tolják előre, szerivedik el - játsszák meg - az értelmetlen, céltalan játékot. Ebben az esetben igazi gyűlöletről nem is eshetnék szó; hanem a filmben megkezdett ostoba játékosság, az ellenszenv-rokonszenv zavara meg az alkalmi összejövetelnek ellenálló, alkalmatlan, személyes pillanatok együttese formáina cselekményt. (Erre is van jó példa a filmben: a szereplők a dulakodás rekonstrukciója közben kérneknyernek bocsánatot egymástól). Egyszerűsítve a dolgot, azt mondhatnánk: a Helyszíni szemle konfliktusa előírja, hogy a filmbeli felnőttek (társadalmi személyiségek) beavassák a fiatal nkat a rr-aguk nagykorú-mókás-alantasságába; még azt is előírja, hogy a beavatás nyilvános, megbélyegző legyen; de ez a konfliktus a nagy összeütközések feszültségét, jelentőségét nem képes hordozni. Valamennyi eleme az értelmétől megfosztott, s ekképpen fogadott társadalmi szerződés felé mutat. Kritikai hadakozásom a filmben erőszakosan megjelölt végzet-séma ellen magából a filmből indul ki, helyesebben szólva bizonyos részletekből. Úgy vélem, a Helyszíni szemlé-t részletei kedvéért fogjuk jelentős filmként számon tartani Akár kisebb, akár nagyobb elemekről legyen szó: Pintilie vérbeli dokumentarista. Tudja, mikor lehet hanyag egy rendőr öltözéke, és mikor kell "szerelvényt igazítani".
Tévedhetetlenül küld át a történeten gyerekekkel teli üdülővonatot, s olvassa le egy-egy kitűnően játszó színésze arcán a jövőt is. Ismeri a szatirikus, leleplező mozzanatok helyi értéket: lásd, az ügyész mezítelen lábát a kövön, vagy ugyanőt, amikor a vezető demokratikus gesztusával. "egyszer" segít megtolni az autót, és így tovább ... Ilyen nagy mozzanatnak foghatjuk fel tanulmányát a felnőtt társadalom köznapi ivászataihoz fűződő viszonyáról. Nem az alkoholizmusról beszél (az idevágó tudományos dolgozatokat gyanúsan nagy döbbenettel fogadjuk), őt a köznapi, általános gyakorlat és szokásjogi viszony foglalkoztatja. A film megérteti velünk: a mámor és az előidéző élvezéti szer az élvező személytől függetlenül, dologként működik a társadalom tudatában. Méghozzá demokratikusan: a mámor éppúgy lehet közös eszközünk, mint ahogy az egyéni élvezés jogát sem vitatja senki. (A filmben szesz-elleni kisfilm készül, mégis ezer apró jelzés bizonyítja, hogy minden szereplő rokoni kapcsolatban áll a szeszekkel). A szokásjog előírja, hogy a drog-állapot harmonizáljon az eszköz céljával, mert csak ekkor nyerhetünk általa Ieloldást. És csak ekkor válhat célszerűkimeríthetetlenné : oldja az egyén és a közösség feszültségeit, az egyén belső feszültségei t; egymás testvéreivé avatja az idegeneket; utat nyit a képességek töredékeivel gazdálkodó ember képzeletének a teljesség felé; a mámor fedezékéből a felelősök kérdőre vonása az ökölrázás lesz; a "felelősségrevon t" gyöngéd, értő fölénynyel karolja át a szegényt, "akinek sok baja van"; az esendő a hősiesség szájizével botladozik félre, okádni. A drog nevel: érzelmeink ne keressék tárgyukat - szabadon tenyésszenek; szemünk nyílj on rá az élet ",érdekességeire": az ötlet, a pillanat, a sugallat, a szóbeli lelemény röpke dicsősége - ime, legfőbb leckéi. Pintilie tudtunkm adja, a film felnőtt szereplői a két garázda fiatalt a mámor neV'eletlen, oktalan használatáért ítélik el. Nemcsak az ügyész, de a többiek is így gondolkodnak: aki tör-zúz, életet fenyeget és a magáét sem becsüli - az lejáratja 37
az élvezeti szert. Ebből következik, hogy ét fiatalokat felmentő jogi ítélet valójában a szernek szól, velük megfizettetik az árat. "Ha nem tartasz mértéket magadtól, vesd magad alá a józan erőszaknak" ez a jelszó itt. A józan erőszak egyben szeszmentes napot jelent. És a parancs, amely ezt kiméri, túl azon, hogy általános kedvetlenséget, hangulattalanságot erőszakol, még önkínzó is: az ügyész maga is groteszk vezeklő. Ezúton nyerjük a film egyik legemlékezetesebb, kétélű pillanatát, amikor a tilosban beszeszelt "tanár úr" a szesztilalom feloldását kéri az ügyésztől (mondván. ha már nem maradhat el a fiúka t megaIázó ceremónia, legalább az eszköz védelmét élvezhessék), Kéreime éppoly alantas, mint az ügyész válasza: az elutasítás. Vezeklés, hamis alternatívák, hiány érzetek -, maga az a tény, hogy az átdorbézolt nap féktelen eseményeit színjózanon kelljen rekonstruálni a groteszk visszásfogások természetes világába vezetnék a rendezőt, ha hagyná magát - Pintili e .azonbana drámai végesség kedvéért, gyakran nyakló nélkül alkalmazza őket. Nála, ha begördül a főnökség kocsija, előbb letörik a kilincs (oda az érkezés jogi méltósága), utóbb felbődül az autókürt is, megállíthatatlanul, az eszköz máris leleplezi eszköz voltát. Vagy amikor a szereplők lagymatagon vívják árnyékbokszukat. Pintilie nem mulasztja d a televízió képernyőjén látható eredeti horgokkal "jelezni": a történet baljós vége felé tart! Visszásfogásaiból drámai összefüggéseket
csikar (például: az öreganyó libáját még véletlenül sem egy arra száguldó dömper gázolj a el, hanem az a mentőautó, amelyik a kisváros stadionjából fut elő,abbóJ a stadionból, amelyet már képernyőn is láttunk, ahonnan a közönség üvöltése mindvégig fenyegetőn idehallik, hogy a meccs végén féldeci cujkákért sorban álló, berekedt emberek vigyék végbe a tragédiát). Mindemellett Pintilie a másodpercek gazdájaként nagyszerű dolgokat képes közölni. Ügyésze csak néhány pillanattal tovább "eng.edi" kézesokra kezét, mir.t "szabadna" - máris a történelem múltját festi vele -; a húspogácsákat számolgató butikos keze egy körrel többet jár, fogdos - civilizációselőmenetelünkről ad jó képet. Azután ott vannak a pontosan eltalált akció-megtorpanások (a rendőr előbb meghajszolja a fiúka t, azután barátságosan cigarettázik velük stb .... ) Ezekből a jellegzetes kelet-európai tünetleírásokból és filmburleszk-fogásokból a miénknél némileg patriarchálisabb árnyalatokat is kiérezzük. Egyfelől az élet töredezett képe, másfelől kimerítő, tragikus kompozíció e kettősség okozza, hogya Helyszíni szemle hosszú, lassú, túlkomponált film lett. Végső indoklásaiban is van okunk kételkedni: a megalkuvásra, önmegalázásra való készség csak nagyobb véletlenek révén "szül tragédiát". Mégis, Pintilie a szó legnemesebb értelmében őszinte, igazat kereső művész. Filmje erényeit a részletekben felmutatott, valóságos emberi hitványság elleni tiltakozása hitelesíti. Dániel Ferenc
39
ÚJDONSÁGOK
KONFEKCIONÁLVA
Áz utolsó Leó Megkérdezte-e már valaki önmagától, hogyan, miféle mechanizmusokon át szövődik az a pókhálófinomságú szál, melyre képektől hemzsegő filmmemóriánk ráakasztja a minősítő cimkét: ez jó, rossz, modern, kommersz. Minősítés helyett rnost egy minösítés születéséről, forrásvidékéről szertnék beszámolni, ahol egyszerre vagyok én is jelen minden eddigi kalandommal, viszonyítási mintámmal, hóbortommal és erényemmel, és velem van a kérdés, jelenség, melyről beszélnem kell. Emlékeztetőül Az utolsó Leó története. Egy seholsincs ország ex-királya GalapagGSszigetéről, a National Geographic Magazinból látható egzotikus madárvilágból otthonába visszatérve jó szeretne lenni, egyenlő a többiekkel, birodalma megalázottjaival és megszomorHottjaival. Jósága azoriban megtörik gazdagok és szegények ellenállásán, s élvezete a céltalan, irreális pusztulás marad. A történet mögött ingatag építményen nyugvó, vértelen gondolat lapul, hiszen a tizenkilencedik század naiv jótékonyainak kudarca óta bizonyosan tudjuk, hogy egyéni, jószándékú akciókkal a társadalmi roszszat megreparální nem lehet. Ha máshonnan nem, a modern filmművészetből elég példát ismerünk arra, hogya társadalom kiürült viszonyai, a mindennapok gono40
szul megszervezett szertartásai, melyeket Az utolsó Leó a madarak tanulmányozásához nélkülözhetetlen teleobjektív többszörös nagyításában életképszerűen hoz elénk, nem természetből való vak erők illusztrációi, hanem eleven akaratokból, vágyakból. gondolatokból font, tudományosan és művészileg egyaránt megragadható és leírható 'emberi szervezetek termékei. A történet szembeötlő szemleleti hibája, hogya legkisebb erőfeszítéssel elérhető magatartás, a jótékonyság egydimenziós modellje után nyúl, és kihasználva az exkirály kőrül stilisztikailag ügyesen 'kialakított groteszk-abszurd atmoszféra modern ízlésre appelláló reflexeit, egy avítt megoldás zsákutcájába tereli be a nézőt. A stílus tagadhatatlanul modern, kiiktatja a redundáns elemeket, dramaturgiája feszes és lénycgretörő, a karakterek egyegy viselkedés lényeges jelzései. A kamara nyugtalanul mozog és jól jelzi az ornitológus gondolkodás és szemlélet sajátesságait. Az elegáns és korszerű megvalósítás azonban egészét tekintve másodlagos és déja vu-szerű. A kapcsolatok, figurák, képek ísmerőseknek tűnnek, a gépszerűen pontos és modern stílus Higgins professzor tanítványainak angolságára emlékeztet.
A film egyik alaprétege. a konzervatív, misztikus-reakciós establishment figurák világa, amely mítikus patriotizmusával a fennálló igazságtalanságok haszonélvezőjeként ideológiát és elidegenedett, értelmetlen élvet ötvöz össze. A másik alapréteg az utca kizsákmányoltjainak dickensi, dosztojevszkiji miliője; kíméletlen lakbérbeszedés, a sarki boltos erőszakoskodása egy fiatallánnyal, rendőrgazságok, szajhák filléres alkui a kapualj akban. Ez a két, stilusában is elütő módon megjelenített elem a filmben sehogysem illeszkedik egymáshoz, kapcsolódási pont jaik kényszeredett, szentimentális buktatókat szőnek a gondosan megkomponált stilisztikai remeklésbe. Az utolsó Leó, az ex-király lenne az összekötő kapocs, de őt a rendező a strukturális hiátus folytán képtelen azonos szemléleti pozícióban tartani; hol azonosul vele, hol a groteszkbe taszítja, hol ironizál fölötte. Boorman a buktatókat leleplezendő bőven él a filmművészet legújabb és legfor-
radalmibbnak tűnő újításával, az irrealitás élmény tudatos felkeltésével. A legutóbbi évek filmművészete olyan konstrukciókat hozott létre, melyek lehetőséget nyújtanak arra, hogya hagyományos filmi eszközök, a képek, szituációk, karakterek hármasságán túlnyúlva, a mímelt realitás betört ablakai mögött sejlő irrealitás gondolati alternatíváit felvetve, a film, - ez a képekből, hangokból, párbeszédekből megszervezett időszekvencia, - különböző dimenziók, rétegein keresztül a cselekvés valóságát tükrözze vissza többértelműen. De míg az újítóknál az új valóság kérdés, gyötrő feladat, melynek gondja az élet megoldatlanságaiban gyökerezik, a követőknél, Boormannál is, az irrealitás csak ürügy, hogyeredetinek, művészinek lássék a viseltes, együgyűre koptatott múltszázadi biedermeyer holmi. Érdemes-e megnézni Az utolsó Leó-t? Egyéni szemszögből nézve, kétségtelenül nem, de ha arra gondolunk, hogy ez a film milyen kedvező fogadtatásra talált
világszerte, mennyire díj- és piacképesnek bizonyult modern nyelvezete ellenére is, lényeges jelenséget kell hogy lássunk benne. Átlátható tény, hogy amikor a művészek egyik, tehetségesebb fele elhagyja a folytathatatlan sémákat, és a megváltozott
A jövőben minden bizonnyal megsokasodnak az olyan filmek, nálunk is, másutt is, melyek semmi újat, és ami nagyobb baj, semmi lényegeset nem mondanak, de a könnyen raj takapha tó selej tgyárosoktól eltéröen, írnproduktivitásukat produktív
valóság tulajdonságait új kategóriákban kezdi elemezni, 'ezek az új kategóriák egyúttal utánozhatóvá, másolhatóvá válnak, kontextusukat meg lehet tanulni akár egy nyelvet, és kifejezési eszközként megszülelésuk meghazudtolására is fel lehet használ ni őket. Az utolsó Leó figyelmeztető jelzés arra, hogya korszerü filmnyelv, az új stilisztika és dramaturgia behatolt a középszerárusok műhelyébe, 'anélkül, hogy azokat a naiv jámbor, hazug vagy korizervatív szemléleti pozícióik feladására kényszerítette volna. Az ilyen filmek hibája természetesen nem a tartalom. és a forma iskolásari felhánytorga tha tó ellentéte, hanem az igazi kritikai, művészi szándék hiánya, a társadalomkritika fogyasztói metamorfózisa.
meaterektől
42
ellesett eszközökbe csomagolva,az újdonság, .a meglepetés, a felfedezés ál-élményét keltik a változásra sóvárgó mozibajárókban. Nem attól tartok, hogy egy rnodernül feldolgozott kalandfilm, krimi, ártatlan komédia vagy szerelmi háromszög társadalmon kivüli játékszabályait eleve vállaló néző gondtalan izgalmában, ámuló lelkesedésében, önfeledt kacagásában a szelíden megkonstruált mintát egyűgyűen visszavetíti majd a társadalomra, pusztán azért, mert a feldolgozás eszközei értékállók. Az utolsó Leó súlyosabb veszélyt jelent, mert a kölcsönzött 'eszközök mellé nem játékot, felhőtlen szórakozást kínál, hanem problémát, úgy tesz, mintha komolyan tárgyul választaná a társadalmat. Mondhat-
juk, aggodalomra nincs ok, remélhetjük, hogy az áporodott közhely unaimába temetett modern stíluselemek, formai, képi nóvumok afféle szemleltető eszközként hatnak majd, ahol a néző felkészülhet az igazi élményre, melyet ma még a forma értésének hiánya sok esetben pellengéreze ttként űz a vicclapok hasábjaira, vagy éppen a közízlésre való hiv a tkozással tiltó szóval megfoszt a közízlés befolyásolásának esélyétől. Nem valószínű, hogy bízhatunk ezekben a Janus-arcú leckékben. A modern filmművészet megértését és elterjesztését arnúgy sem lehet pusztán a formára leszűkíteni, az sokkal inkább az élet megváltoztatásában való részvétel függvénye. Nem azt kárhoztatom, hogy Az utolsó Leó "j ólszabott konfekcióvá" sokszorositja az élgárda által kiszenvedett formákat, hiszen ha csupán az eszközökről ítélve vélek valamit igaznak és művészetnek, sznob vagyok és tanulatlan. Az értékhordozó eszközök nyomába szegődött divat azonban középkorí királyaink pénzrontó gyakorlatának modern parafrázisaként erodálja 'egyúttal az új világlátásra való fogékonyságot. Annál is inkább, mert maga a tárgyul választott gondolat is konfekciós üzemből piacra dobott áru, és ezt a rendező elleplezi előLtem, okosan eltan ul t technikával megfogalmaz egy magatartást, pontosan adagolt dózisokban ironizál, groteszket, abszurditásba hajló irrealitást mímel, rafinált módon az intellektusomra épít, hogy egy reménytelen körbe hajszoljon bele, ahol feUélegezve kiábrándulhatok; ez sem megy, a társadalmat nem lehet megjavítani, az emberek önmaguk állnak saját boldogulásuk útjában. Ebben az esetben manipuláció áldozata vagyok, és a rnindennapokban is kritika nélkül elfogadom a fennállót, kioldom életembőlaz emberi feltételt. Az utolsó Leó egyike az elsőknek, mely a piac elvárásainak változására reagál. Boorman jó érzékkel kitapintotta a tömegkultúra-magaskultúna konceptuális sémájának hasadékaiban felnőtt, társadalmilag jelentős kultúrafogyasztó réteg új igényeit, mely harmadik alternatívát követel magának, a korszerű formakultúra-
val vegyített súlytalan társadalomkritikát. Várható, hogy a jövőben ez a modern filmnyelvet penzumezerűen elsajátító, társadalmi stá tusza szerves a ttributumaként bekebelező közönségréteg átveszi a hollywoodi klisék rajongóiból verbuválódott, ma már diszfunkcionáló "ezerfejű cézár" szerepét. A folyamat törvényszerű. Mi.nden közforgalomba kerülő objektivációnak az a sorsa, hogya fogyasztói cirkuláció gépezetében felőrlődik, tékozlók martalékaként elvásik. Ami a kurrens esztétikai repertoár-valutától független marad, az minden korban a felelősségteljes beleszólás, a valóság társadalmi kontextusának újraértékelése és újjáalakítása. Csepeli
György 43
TÉVES CSATATÉREN Bilincsek Krsto Papic jugoszláv rendező filmjének egyszerű, azt is mondhatn ám : sztereotíp története van, amelyben a népballadákból ésa történelemből ismert alakok mozognak ismerős motívumok között, sokszor látott, hallott, olvasott fordulatok szerint bontakoztatva ki sorsukat. Ismerős a film gondolati anyaga és művészi megformálása is, ám az ismert elemek eredeti modellé forrnak össze a művészi erő, az ismétlésre és ellenpontozásra épülő látomás és a fájdalmas moralitás hatására. A történet egy esküvőt mutat be a Dinara hegységben, mértéktartóan adagolva él folklórt, amely a lenyűgöző kövek kőzött, a szegénység kopárságában sohasem nő rá a filmre; mint természetes keret, meghatározó állapot vesz részt a történésekben. A film legjobb részei éppen azok, ahol a mítikus kötöttségű népszokások és a modern történelem erői megütköznek vagy elsiklanak egymás mellett, ahol a vonzó tudatossággal komponált szerkezetben olyan ablakok nyílnak (egy-egy képsor erejéig), hogy az 'emberi személyiség, sors és történelem minden modellt átszakító, eleven végtelenségére nyílik kilátás. 1948-ban vagyunk, a sztálinizmus jugoszláviai fellobbanásának kezdetén, közli velünk a vásznon megjelenő szöveg, és a bevezető képsor is: a sziklás tájban vá44
rakozó két férfihez egy kerékpáros harmadik érkezik, a "papírt" hozó küldönc, hogy aztán hármasban, pisztolyaik csöve előtt bilincseljenek meg és hurcoljanak el egy férfit. A film ennek az előzetes fogalmi és képi közlésnek a gondolati és érzelmi feszítettségében pereg, ezt teljesíti be, mint egy modern sorstragédia. Viszik a menyasszonyt - Visnyá-t új otthonába, kíséri a vőlegény - Ante -, 8. násznagy, a falub eli férfiak, köztük a hatalmas termetű Andrija, pisztollyal az oldalán, vadászfegyverrel a kezében (ez a vőlegényé lesz majd). Andrija nagytekintélyű férfi, aki a második világháborúban, sejthetően a partizánmozgalomban Vezér volt, s az ma is. Az úton találkoznak a falu bolondj ával, aki madzaggal megkötött varjújának gügyög. Andrija le akarja lőni a madarat, de Visnya és Ante közbenjárására eláll szándékától. Vonulnak tovább, találkoznak a "papírt" hozó kerékpárossal, majd a faluban csatlakozik hozzájuk a két pisztolyos idegen is, egy ka tonaruhás és egy civilruhás hatósági ember. Menet közben, a sziklás tájon át haladva, elnyújtott lakodalmi dalokat énekelnek, amelyek időnként inkább siratóénekként hangzanak, és jelzik a lakodalmi vígság mögött lappangó szorongásokat. A balsejtelmek, melyeket Andrija sem tud
eloszlatni, tovább növekednek a két idegen megjelenésével, Különösen a gondolkodó, társainál gyengédebb (s gyengébb) Ante érzi a szorítást, és az a meggyőződés alakul ki benne, hogy ő következik, őt viszik el legközelebb a faluból.
A film eseményeinek fordulópont ja az a jelenet, melyben a madárral játszadozó falu bolondja f'ölrőppenti a varjút, és Andríja puskát kapva utána rohan, hogy lelője. Azon a kődarabon fordul meg az események menete, amelyikben Andrija 45
megbotlik ééi elvágódik. Az elemek - a madár, a botlás - itt szinte szimbolikusak. Andriját a házban ápolj? a menyasszony, ét többiek kinn járják a kóló t, járják akkor is, mikor az ájult Andrija magához tér, és Visnyara ront, majd hosszas tusakodás után a padlóra döntve megerőszakolja. Visnya hallgat, nem kiált segítségért az erőszaktevés előtt és alatt sem, nem szól él. házba lépő Anténak, akit azonban a bezárt ajtó és a szobabelső feszült hangulata pontosan tájékoztat a történtekről. Visnya hallgat, és hallgat Ante is, mert Andrija a védelmezőjük, támaszuk; nein tudják, hogy az újra megjelenő kerékpáros és a két hatósági ember éppen az Ő 'elfogására készül a felsőbb utasítás értelmében. Andrija elfogását a falu népe gyorsan tudomásul veszi, a meglepő fordulatot nyomban követi és elfogadja, s imádott vezérét - különösen a megbecstelenítés kitudódása után eltaszítja magától. Andriját elviszik, Visnyát pedig a tánctól és italtól felhevült férficsorda Ante ártalmatlanná tétele után kiüldözi a házból. A sziklák között hajszolják, és amikor nem tudják 'elérni, egyikük lelövi a vadászfegyverrel a félmeztelen, iszonyodva menekülő nőt. Az utolsó képek a tájban botladozó Vőlegényt rnutatják, a bilincsben távozó Vezért, a holtan fekvő menyasszonyt és a döcögős úton haladó Kerékpárost. Az eseményeknek vége, a nászt a gyász váltja fel, a bolond madara égre szállt, mint Bulatovic regényében a vörös kakas, és mögötte minden visszájára fordul, kisiklik. Még a csillagok állása is a gonosznak kedvez: a véletlen (Andrija botlása) úgy tolja el az egyes emberekben lakó erőket, a magánéleti és a közéleti rétegeket, hogy a tévedés totális legyen. Sem Visnya, sem Ante nem léphet fel ;:1 személyes sertés ellen Andrijával szemben, mert akkor elveszti társadalmi pártfogóját, veszélybe kerül. Létérdekük a passzivitás, a megalázás 'eltűrése. De nem léphetnek fel Andrija ellen akkor sem, mikor már bilincsben van, és képtelen betölteni pártfogói szerepét - most erkölcsi érzékük, a szelidaritás kárhoztatja őket tétlenségre. Visnya ártatlan áldozat, Ante
szemlélődésre kényszerített tanú ebben a tragédiában (erre személyisége is alkalmassá teszi); Visnya szenvedi végig a legvégzetesebben, Ante érti meg a legmélyebben a bilincseket. A többiek - a falu lakói, a részeg férfiak, a hatósági emberek és még Andrija is - vak ösztöneiktől és a hatalom önkényétől vezettetve cselekednek. Visnya megerőszakolása után már világos, hogy ez a modellbe szerkesztett film rendezőelve. Elsősorban tehát nem a sztálinizrnusról vagy egy népballadai tragédiáról. hanem a kettő találkozásáról van szó, arról a tévedésről, amelyet Domonkos István "Kormányeltörésben" című költeményében így fogalmaz meg: "meghalunk úgyis mindannyian téves csatatéren".
A téves csatatér félelmes mechanizmusa tisztán áll elénk Krsto Papic filmjében, egy-egy részletét terheli csak fölös érzelmesség vagy dekorativitás (például Vis. Ilya megerőszakolásának vagy üldözésének jelenete); szerencsésen találkozik a dokumentumszerű hűség és a látomásos elvonatkoztatás. A fordulatok logikája, a képsorok átvezetése mindig finomari árnyalt, pontosan kidolgozott. Talán csak a falu népének pálfordulása nem eléggé indokolt Andrija elfogatásakor. mintha a Tömeg és a Vezér kapcsolatának oly nagy gonddal és fájdalmas beavatottsággal megrajzolt képében erre a végső mozzanatra már nem jutott volna kellő figyelem. Van aztán a filmnek néhány olyan jelenete is, amely kivételes erőt és Iírát
halmoz föl, a téves csatatér konkrét tartalmaira vetít fényt. Ilyen például a nők vidám jelenete, szexuális játéka az ágyon. ahol az egyik nő hosszas bírkózásban, visongó-bugyborékoló nevetések között ledönti társát és kibontja mellét a blúzából. A játék az ifjú pár nászának előképeként pereg le, de majd Visnya megerőszakolásásában ismétlődik meg, és fordul visszájára. Emlékezetes Ante búcsúja is, aki balsej telmeinek tetőpontján átadja Visnyának a családi ékszereket és ellátja okos tanácsokkal arra az időre, ha őt elviszik és elveszejtik. Nemzedékek nyomorúságos tapasztalata villan föl ebben az okos beszédben, szomorúságban, s persze ez is megfordul, hiszen Ante életben marad, Visnya pedig elpusztul. 47
A film egyik legemlékezetesebb :figurája számomra a hatósági ember, aki a katonaruhás és a kerékpáros társaságában egyszerre e~'ev2níti meg ennek a típusnak a kettősséget, a kisszerűség szánandó és gyűlöletes alakzatait. Ez az ellenzős sapkában pompázó, sötét arcával itt is, ott is föltűnő "közeg" élénken, szin te gyermekien érdeklődik a töltőtollak iránt. Egy alkalommal Andríjáét is megcsodálja, és magánál is tartaná, de Andrija megszégyenítő nyíltsággal kiveszi kezéből. A loetartóztatás és megbilincselés után az ellenzős sapkáj ú diadalm::ts mozdulattal emeli ki Andrija zsebéből az áhított töltőtollat, és kabát jának szárnyát széthajtva belső zsebébe csipteti, ahol már vagy nyolc-tíz különböző toll sorakozik. A jelenet és a figura nemcsak képileg hatásos _ gondolatilag is elsőrendű, mélységesen érvényes. A töltőtollas végrehajtó alakja _ és a kerékpáros küldöncé is! - azt "mondja" számomra, arra figyelmeztet, hogy hatalmasak és titokzatosak ugyan a hatalom erői, de a gyakorlati megvalósítók a rejtélyek ellenére is foghatók, mindennapiari ismerősek. S ehhez a gondolati réteghez kapcsolódk a film talán legmélyebb művészi rétege is: a töltőtoll és a kerékpár a mindennapiságban tettenért történelem emlékezetes megjelenési formája lesz; képisége végtelenül konkrét jelentést hordoz, de semmi köze a szimbólum eleve elhatározott agitációjához. A töltőtoll és a kerékpáreleven, eredeti metafora, és sokkal hitelesebben érvel, mint például a bolond kezéből felröppenő madár, amely túlságosan is átlátszó - és azért visszatetsző _ szándékoltságával közli "mondanivalóját". A pontos tárgyszerűség és a látomásos elvonatkoztatás kiegyensúlyozottságában, vagy másképpen fogalmazva: a dokumentatív és a szürreális képiség arányos ötvözésében mutatkozik meg leginkább Krsto Papic filmjének - és talán a modern művészet egyik vonulatának is _ figyelemre érdemes eredménye és lehetősége. Horgas Béla
Pilinszky János: FELELET Hammage li Ingmar Bergman
Ellátogatsz a legbelső szobába, hallgatsz és hallgatod a szürke falak lobogását, mintás csöndjét, susogását, parancsát. Letérdelsz egy szigorú szózatra és beleolvadsz a figyelembe, amely mindenünnen az ünnepély egyetlen csukott ajtajára irányul Holott veled vagyunk továbbra változatlanul.
LÁTÓHATÁR
ELLENÁLLÓK ÉS KOLLABORÁNSOK M. Ophuls filmje a német megszállásról Miközben Marcel Ophuls dokumentumfilmjét készítette arról, hogyan élt egy francia vidéki város a német megszállás évei alatt, munkatársaival felkereste Clermont-Ferrand gimnáziumait is. A diákokkal foly ta tott beszélgetés során felfigyelt arra, hogya - javarészt jól szituált családokból származó - fiatalok úgyszólván semmit nem hallottak szüleiktől ezekről az esztendőkről. Ismereteik a hivatalos történetírás, a tankönyvek, a látványos olajnyomatok információira korlátozódtak. A kortanúk hallgattak. Évtizedekig kerülte a témát a helyi ellenállásnak olyan köztiszteletben álló alakja is, mint a nagyon rokonszenves Marcel Verdier gyógyszerész. A karnera hozta össze a családot az első beszélgetésre. Itt kérdezi egyszefre csak meglepődéséből ocsudva az egy tk tizenéves lány: "Hogyan apa, hát az Ellenállásban létezett más is, mint bátorság?" Mire Verdier: "Bennem ezekben az időkben mindenek fölött két érzés élt: a szomorúság és a szánalom." A kötetlen családi társalgás légkörében elhangzott, személyes élmények által táplált emocionális, s ezért szükségszerűen egyoldalú válasz sugallta a film címét: A szomorúság és a szánalom. Egy francia város krónikája a meg szállás alatt. OphuJs törekvéseit híven érzékelteti 50
címválasztása. Nem a Verdier-gyerekek és a többi tízmillió gyerekfejjel gondolkodó francia felnőtt tudatában élő bátorsá.ggal, de nem is a legendás mítosz ellenpólusával fémjelzi művét. A történelmi kavalkád talán legapolitikusabb szereplőjének szavait idézi: Szomorúság és szánalom. Nem mintha a film alkotói tagadnák, elhomályosítanák, vagy akárcsak beárnyékolnák a hazafiak bátorságát és a bátrak vezetésével támadt nemzeti ellenállás jelentőségét, nagyszerű tetteit. Ophuls nem deheroizál. A film legvonzóbb alakja Louis Grave auvergne-i paraszt, akit az ellenállásnak nyújtott aktív segítségért a németek Buchenwaldba deportáltak. A pozitív hősök sorában olyan személyiségek szólalnak meg, és uralják a színt, mint Mendes-France, a londoni emigráció egyik vezetője, Jacques Duclos, az illegalitásba szorított FKP vezére, d' Astier de la Vigerie, a legnagyobb polgári ellenállási szervezet, a Liberation megalapítója és irányitója; partizán parancsnokok, maquisord-ok. Visszaemlékezéseik során meghatóan és lelkesítően elevenednek meg az áldozatok, a hősiesség, az emberi nagyság megrendítő példái. Csakhogy a nézőben a film első képsorai tól érl'elődik a kérdés. amelyet végül a kis gimnazista leány fo-
galmaz meg: létezett más is, mint bátorság? Erről eddig nemigen esett szó. Huszonöt év alatt zavartalan, harmonikus kép alakult ki a zavaros és ellentmondásos időkről. A nagy tömeglélektani manőver lényege szirnpla szemantikai behelyettesítő művelet képletébe sűríthető. Háborús korszak = Ellenállás, és Ellenállás = bátorság. A filmtörténet mintegy száz játékés dokumentumfilmet tart számon, amelyek e korszakkal foglalkoznak. Valamennyien témául vagy keretnek az Ellenállást választották. Jellemző módon egyről sem tudunk, amelynek tárgya a kollaboráció. Pedig Ophuls is cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy - leülönösen a korszak első felében, 1940-1942-ig - a kollaborálás legalább olyan realitás, tömegjelenség volt, mint később, 1942-1944 között az Ellenállás. Sőt - s ez visszatérő mozzanata a film több visszaemlékezésének míg az ellenállási mozgalom európai érvényű társadalmi-politikai jelenség volt, a kollaborációnaka Vichy-rendszer volt mintapéldánya. A Pétain-kormány volt ugyanis az egyetlen európai kormány, amely a német behatolás, majd megszállás után uralmon maradt, s ennyiben Vichy a hitleri, európai Új Rend francia sajátosságait testesítette meg. Miért hallgatott az 1944 után keletkezzett francia rendszer minderről? Miért viszolygott nem csupán a vichy gyalázat, hanem még a szomorúság és szánalom emlékének felelevenítésétől is? Kíméletből, esetleg egyenesen cinkosan ? Aligha. A IV. Köztársaság az Ellenállás, a németek feletti győzelem j egyében született meg. Vezéregyénisége, több mint egy évtizedig államfője De Gaulle tábornok volt, az Ellenállás szellemének megtestesítője. Legi-
kus tehát, hogy '~nnek az Ellenállásnak óriási legyen az irodalma. A francia Résistance-ról valószínűleg több film készült, mint a többi európai ellenállási mozgalomról együttvéve. De az Ellenállás kultusza nemcsak a múlt iránt rótta le a köteles tiszteletet, hanem egyre erőteljesebben a jelen politikai célkitűzéseit szolgálta. Ezért botránykő a dokumentumfilm, amely viszszaemlékezések, egykori híradók alapján hű és áttekintő képet igyekszik nyújtani arról is, hb gy mi volt a kollaboráció. A történelmi visszapillantásnak ez a dimenziój a semmiképpen sem illeszthető bele él gaulle-ista koncepeiéba. A második világháborúból Franciaorország anyagilag, katonailag. hatalmában meggyengülve került ki. Nagyhatalmi rangra, világpolitikai szerepre, kiváltsagos helyzetre csak múltja, hagyományai, hírnevének fényessége alapján tarthatott igényt. Ennek a törekvésnek volt aranyfedezete az Ellenállás mítosza. Azt kellett elhitetni, hogy a Résistance, s általa a francia nemzet különb volt más népnél. A mítosz nem a jogos nemzeti büszkeséget, hanem az elfogultságot volt hivatott szolgálni. S most hiteles források, illetékesek, többségükben franciák, sőt ellenállók és dokumentumok, egykori hiradók szétrornbolják ezt az illúziót. Merides-France megítélése szerint közvetlenül az összeomlás után a franciák nagy többsége némi túlzással úgy mondja talán kilencven százaléka is, elfogadta a kollaborációt. Verdiert éppen ennek felismerése rázta meg. Ő "más" francia akart lenni. Louis Grave-t falubeliei adták német rendőrkézre. A pályaudvarokon - az egykori híradók tanúság a szer-int ünnepélyesen búcsúztatták a vonatokat, amelyek francia munká-
~ ,'_ zal dicsekedvén, hogy ebben ,a felfordult világban Franciaország a béke és derű szigete, ahol a tisztességes emberek derekasan végzik dolgukat. Danielle Darrieux, és Jean Préjean, Suzy Detain és más neves francia művészek turnéznak a náci Németországban. É'S a mozi nézőterén egy pillanatra megfagy a levegő, amikor a vásznon megjelenik a Jud Süss szinkronváltozata francia közreműködőinek listája. Csupa márkás név. Marcel Verdiert nem alaptalanul tölti I el szomorúság a múlt gomolygó emlékei között kalandozva. Egyénileg nem volna ·1 oka rá, annál több, mint franciának. Rosz, szabbak voltak talán a franciák más európai nemzet fiainál? Nem, de különbek sem. Eltorzítja a valóságot, aki akár a legkiválóbbak derekasságát. akár a leghitváAnthony Eden nyabbak elvetemültségét a nemzeti jellem tulajdonságaivá általánosít ja. A nemzeti sok tízezrei tszállí tották (nem deportálták !) dicsőségnek csakúgy, mint a gyalázatnak német hadiüzemekbe. Pétaint, a "jóságos éppen az a sajátossága, hogy nem veleszüagg hadastyánt" Clerrnont-Ferrandban is letett vagy öröklött jellemzője egyik nem- más francia városokhoz hasonlóan zetnek sem, nem mítikus, nem jogosít a nemzet megmentőjeként ünnepelték a fel kiváltságokra, s nem indokol jogfosztömegek. És ugyanebben a városban va- tást, hanem történelmi kategória, s rnint lóságos pogrom-hangulat uralkodott a ilyen, változó. "nemzetárulással" vádolt Mendes-France Anthony Eden az 1940-es évek elején az bírósági tárgyalásán. Közben Maurice Che- angol kormány külügyminiszterekéntChurvalier szakadatlanul járja az országot és chill mellett előharcosa volt annak az ela francia fogoly táborokat, meg a német képzelésnek, hogy a francia kormány kaszárnyákat, hogyellágyítsa hallgatóit a Észak-Afrikába menekülve, onnan folytas"douce France"-ról szóló sanszonjaival, az- sa a harcot a nácik ellen, és ne fogadja el a kollaborációt. Ezért évekig céltáblája volt a németek és Vichy rágalmainak. Amikor most megkérdezték tőle, mi a véleménye arról, hogy annak idején a franciák milliói választották a kollaborálás út~1 ját, így válaszolt: "Akkor nagyon bántott, ma mégsem merek erről ítéletet mondani, mert nem tudom, hogy én adott helyzetben, hogyan viselkedtem volna." A válasz szubjektív. Kiérződik belőle egy sokat tapasztalt öregember bölcs rezignációja. Tükrözi a negyedszázados távlat megbocsájtó elnézését és a baráti érzés tartózkodó tapintatát is, elmossa a történelmi felelősség kérdését, de arra is figyelmeztet, milyen gyötrelmesen nehéz ítélkezni az emberi Pierre
Mendes-France
Alexb
és Lcuis
Grave
közösség fölött; mennyire történelmietlen és nevetséges egy nemzetet tartósan, örök érvénnyel vagy retrospektíven felruházni a rossz vagy jó, a hős vagy gyáva, a haladó vagy reakciós jelzővel. Ophuls filmje plasztikusan érzékelteti, hogy a kollaboráció ezer szálával átszőtt Franciaország, hogyan vált az európai ellenállás egyik tűzfészkévé. A változás történelmileg villanás nyi feleszmélés alatt következett be. A reményvesztettség és az új remény pillanataiban. Az amerikai-angol szövetséges haderők észak-afrikai partraszállása nyomán a németek megszállták egész Franciaországot. Az események sokkszerűen érték az országot. Szertefoszlott a "douce France" hamis illúziója, megbukott a kollaboráció fikciója,
Franciaország különleges státusza. Ütött az igazság órája. Estéről reggelre a közvélemény szembekerült a nyers valósággal. Bekövetkezett az, amit a kommunisták, az antifasiszták kezdettől hirdettek: ha a fasiszták maradnak a kontinens urai, a franciák nem kerülhetik el a többi európai nép sorsát. De a szövetségesek hadműveletének sikere éppen azt bizonyította, hogy ez nem szükségszerű, van más alternatíva is. S amikor az első nagy győzelmet a sztálingrádí csata követte, akkor forró lett a talaj a németek lába alatt Auvergnetől a Pireneusokig. Akkor születtek meg, a felszabadulás lehetőségének perspektívájában, a courag e lenyűgöző tettei. Mert millió és millió francia megértette, raj ta is múlik, meddig tart az elnyomás.
Nem érdemelne különösebb figyelmet a film, ha alkotói pedáns objektivizmussal arra szorítkoznának, hogy a banális közhelyet bizonygassák: az éremnek két oldala van. A szomorúság és a szánalom nem is a kiábrándultság, a történelmi pesszimizmus képeskönyve, amely az emberi gyarlóság leküzdhetetlensége nevében eleve megfoszt értelmétől minden fajta küzdést. Azzal S'2m elégszik meg, hogy leleplezéseivel megdöbbentse a nézőt, nem hajszol történelmi szenzációkat. A demisztifikálás nem célja, csak egyik eszköze törekvéseinek, csakúgy, mint a technikai brillírozás, a kivételes szakmai felkészültség. Ophuls és munkatársai elkötelezett művészek. Konkrét mondanivalójuk van, üzenetük a közönség számára. A film egyik Icules-jelenete a Verdier-szalonban folyó családi beszélgetés. Érdekessége, belső fűtöttsége alighanem sok francia fiatalt ösztönöz arra, hogy - miként a patikus gyermekei - életükben először, kérdéseket in tézzerrek szüleikhöz. A szomorúság és a szánalom születése is, sikere is konkrét történelmi körülrnények gyümölcse, a post-gaulle-izmus terméke. Nem hódíthatta volna meg a Charnps-Elysées közönségét, ha a "nagy öreg" még ott székel az Elysée-palotában. Ha a hivatalos szervek ellenzésén talán nem is, de a nézők tudatának cenzúraján biztosan fennakad. Csak 1968 májusa, De Gaulle bukása után lehetett a helyére tenni bizonyos dolgokat. Nem törvény tillotta, csak nem illett annak az országnak légkörébe, amelynek polgári közvéleménye jelentős többségében még ma is (lásd a legutóbbi választásokat!) a gaulle-izmus lég.körében él. A mítosz megingása után, él kijózanodás éveiben szabadabban érvényesülhet a jelen, sőt a múlt kri tikája is.
Jacques
Duclos
Marcel Ophuls és munkatársai, a francia tv riporterei voltak és 1968 májusában tevékenyen részt vettek az írók, művészek harci megmozdulásában. A konszolidáció után a tv gaulle-ista vezetősége elbocsájtotta Ophuls-t állásából és Franciaországban nem talált munkát. Ekkor a német és a svájci tv megbízásából látott hozzá dokumentumfilmje elkészítéséhez. Elhatározását azonban elsősorban nem egzisztenciális, elhelyezkedési meggondolások érlelték. A francia baloldali értelmiség máig sem tért napirendre 1968 májusa felett. A vereség okai t ku ta tják. Jellegzetesen értelmiségi megközelítéssel elsősorban tudati, morá?is és intellektuális síkon, elhanyagolva az alapvető társadalmi, gazdasági, nagypolitikai, hatalmi tényezőket, érdekeket. Így jutnak arra a következtetésre, hogy az első sikeres lendület megtorpanásáért, majd a hanyatlásért és a bukásért a törnegek a felelősek, amelyek paszszívak voltak, és nem követték a fiatalok, cliákok, értelmiségiek elit jét. Ebből a szem-
szögből vizsgálta Ophuls azt is, hogyan élt egy francia város a német megszállás alatt. A vetítés legfeszültebb pillanatai váratlanul lepik meg a nézőt. A riporter kérdése ártatlanul hangzik, rutinszerű, szinte banális: .,Mi volt az emberek legfőbb gondja ezekben az időkben?" Verdier pedig rávágja: ..Enni!" A spontán válasz első hallásra szellemeskedőnek. kissé frivolnak tűnik, s a nézőtéren nevetés moraja fut végig. Aztán hirtelen megfagy a levegő. A néző azon veszi észre magát, hogy már nem a zsöllyéről figyel, hanem részese a történetnek. Azonosul a szituációval, röstelli iménti nevetését, de még inkább gyarlóságát. A jelenet telitalálat. Mert Ophuls bírálatának éle nem a cégéres kol'aboránsok, hazaárulók maroknyi csoportja ellen irányul. Ezzel negyedszázad rnúltán legföljebb a történelem ítéletét erősíthetné meg. A film az átlagpolgár ).cözönyét, passzivitását állítja pellengérre. Meg '" depolitizáltságát, mely az embert lepprimitívebb létszükségletei rabj ává degradálja. Az emberi méltóság szempontjából közörnbös, hogy a lealacsonyított lét a feketepiacon és a kenyérjegyekben, vagy búsás szupermarketeken találja meg kielégülését. "Enni" - a többi nem az én dolgom. "Az apolitikus magatartás szörnyű választás - mondja Ophuls a Jeune Cinéma-nak adott nyilatkozatában. Célja, hogy az ember magára zárja háza ajtaját, és otthon találja magát válságos időben." Clermont-Ferrand kedvence Raphael Geminiani kerékpár-bajnok, a sportrajongók bálványa huszonöt év távlatából úgy emlékszik, hogyamegszállás éveiben a németeket látni sem lehetett, rrem jártak a városban. Egykori híradó cáfolja állítását. A németek ott vannak a
ChTistian
de
la Mazilh'e
kaszárnyák ban, középületek előtt, útkereszteződéseknél, de az u tcákon, tereken is, meg a vendéglőkben, bárokban, amelyeknek Geminiani törzsvendége. Pedig a bajnok nem hazudik. Ő valóban nem vette észre jelenlétüket. Csak taposta a pedált, és nem is figyelt másra. Memóiiája úgy korrigálja utólag kissé kínos "figyelmetlenségét", hogyegyszerűen kiküszöböli a megszállók fizikai jelenlétél. A szállodás emlékezetében a németek rendes vendégként élnek. Pontosan fizettek, a tisztek kordában tartották a legénységet, és a katonák nem molesztálták a személyzetet. A többi nem tartozik rá. Aminthogy nem tartozott a gimnázium tanáraira sem, hogy az iskola padjai megritkultak. Nem kérdezték, hova lettek a diákok - a Gestapo hurcolta el őket, vagy a ma qu is-ba vonultak -, mert még enynyire sem óhajtottak "belekeveredni" esetleges kellemetlenségekbe. Marius Klein
szatócs pedig 1942-ben a helyi lapokban nyilt téren közölte, hogy nevének megtévesztő hangzása ellenére - nem zsidó. Egyébként most is azzal kérkedik, hogy nem érdekli a politika, sohasem olvas újságot. Ez volt egyetlen "üzenete" embertársai számára. Az apolitikus bürokraták szemében saját elvtelenségük igazolta aktív közreműködésüket a megszállók és a fasiszta Vichy-rendszer szolgálatában. Rendeleteket gyártottak és hajtottak végre - akárcsak előtte meg utána. A polgári politikus Mendes-France-ot ugyanaz a bírói, ügyészi apparátus ítélte el, amely korábban a kommunistákat üldözte a polgári demokrácia védelmében, majd a kollaboránsokat vonta felelősségre, és ma is működik a rnindenkori törvényt alkalmazva. A rendőrség valóságos segédcsapata volt a Gestapónak buzgó kötelességteljesítésben. A film példatára Jacques Duclos szavai t igazolj a: A német megszállók sohasem tudták volna oly hatékonyan alávetni akaratuknak az országot, ha ebben nem segítik őket a franciák, elsősorban a hatóság. Ennek a tábornak ellenpólusán találjuk az "egyszerű ember" típusát megtestesítő Grave testvérpárt. A kocsmai beszélgetés
során kiderül, hogy a szecialista érzelmű parasztok életében a közéleti érdeklődés családi örökség. Számukra a választás természetes volt. Nem vártak elismerést, de a mára is utaló ironikus észrevételük elgondolkoztató: "Az biztos, hogy a faluban sokkal többen emelnének előttünk kalapot, ha azeUenállás helyett mi is a feketézést választj uk." Szép számmal akadnak tehát még Franciaországban, akik meg, szívelhetik a film intelmeit ... Kitartó munka, művészi tehetség és merészség teremtette meg a műfaji változatot, amely híven továbbította Ophuls és munkatársai üzenetét. Mintegy hetven órát kitöltő nyersanyagot készítettek és gyűjtöttek. Maga a film négy és fél órás. Szokatlanul hosszú, de sohasem vontatott. A szabványidő túllépését indokolja a tartalmasság. A történelmi dokumentumfilmek hagyományos fogyatékossága, hogy az audiovizualitás műfaji teljessége rovására túlteng bennük vagy az újságíró, vagy a rendező. A jól felépített publicisztikának él. kép legjobb esetben illusztrációja, gyakran csupán kitölti a szöveg elmondásához szükséges időt. Máskor az értékes filmanyaghoz illesztenek - a szokás kedvéért
- valami másodlagos szöveg et, vagy éppen szóval tákolják össze a kiválasztott képeket. Ophuls módszeresen kerülte el ezeket a buktatókat. Kiküszöbölte a narrátort, a harmadik személyt, aki magyaráz, összeköt, áthidal, kitölt és főként untat. Szigorú szerkezetű alkotásában a megszólal ta tott személyek, mondanivalójuk jelentősége nyomán, maguk töltik be a narrátor szerepét. Az első részben az események logikája avatja a történet előadój ává Pierre Mandes-France-ot, aki államtitkár és képviselő volt a III. Köztársaságban, szemtanúja az 1940-es összeomlásnak, vádlott ja a clermont-Ierrand-i pernek, majd az emigráns kormány tagja. A második részben a szerepkör megoszlik d' Astier de la Vigerie, Duclos, Bidault, valamint az Ellenállás más vezetői között. A narrátor kihagyása azonban több mint rendezői lelemény, mely pergőbbé teszi a cselekményt, és sűríti a mondanivalót. A döntésben tükröződik Ophuls muveszi szemlélete. A rendező politikailag elkötelezett. Céltudatosan törekszik a nézők meggyőzésére, de áthatva ügye igazától nem folyamodik kicsinyes manipulációhoz. Nagyvonalú a nyersanyaggal. Nem érzi szükségét, hogy koncepcióját eleve rákény-
szerítse szereplőire, hogy szájukba ragja a szót, vagy saját szövegét vezérfonalnak minősítve, azt díszítse az odaillő nyilatkozatokkal, dokumentumokkal, kivágás okkol. Politikussága az interjú alanyok kiválasztására összpontosul. Aztán a legnemesebb irodalmi hagyomány szellemében hagyja, hogya történet alakjai "a maguk életét éljék" a kamera előtt, szabadon fejtsék ki egyéniségüket. Nem avatkozik bele kicsinyes részletekbe. Kivárja, hogy az általa elképzelt összkép kaleidoszkópszerűen álljon össze. Az általános történelmi tendenciák a személyes élmények eleven szővedékéből kibontakozva, sokkal erőteljesebben érvényesülnek. És a szabadon hömpölygő beszélgetések anyaga összehasonlí tha ta tlan ul gazdagab b, min tha a megkérdezettek szigorúan megszabott kérdésrend alapján csak arra válaszolnak, amit a riporter elvár tőlük. Ez a többlet emeli irodalmi rangra a publicisztikai alkotást. Ez a módszer biztosítja azt, hogy végül sokrétűen, széles skálán, ellentmondásokon keresztül hasson az eszmei üzenet. Következetes alkalmazása pedig nem enged teret a történetbe "kívülről" belebeszélő harmadik személynek, a hagyományos narrátornak.
Minden kiválasztás, rostálás, a nyersanyag vágása. összevágása a szó szigorúbb értelmében vett manipuláció. Ophuls természetesen vállalja ennek a f'21elősségét. Fentebb idézett nyilatkozatában kijelentette, hogy az elkészített interjuknak átlagban egytizenötödét használta fel. De nyílt kártyákkal játszott. A felkért személyeket tájékoztatta műve jellegéről, nem csalta őket lépre, és nem forgatta ki szavaikat. Az egyéniségüket, gondolatvilágukat kifejező lényeget juttatta kifejezésre. Az egyes nyilatkozatok és. dokumentumok így hol kiegészítették, hol cáfolták egymást. Volt, amikor a szereplőket a közönség tévedésen, ostobaságon, sőt hazugságon kapta, de ez nem trükk, beugratás eredménye, hanem "memóriazavar", az emlékezés szembesítése a valósággal. Csak ketten nem álltak kötélnek. Clermont-Ferrand érseke és a város legnagyobb üzemének, a Michelin gumigyárnak az igazgatója. A többiekkel megtalálták a közös nyelvet, érdekeltté tudták őket tenni. A legbonyolultabb természetesen a negatív figurák megszólaltalása volt. Közülük került ki a film egyik "slágere", Christian de La Maziere, a francia Charlemagne önkéntes SS hadosztály voll hadnagya. André Harris riporter, a forgatókönyv társszerzője beszélget vele a felsőbajorországi Sigmaringen kastélyban. A fülledt légkörű színhely emlékeket idéz. Ide menekültek a fasizmus összeomlásának hónapjaiban a Vichy-rendszer vezetői. É:; Petain meg Laval itt már nem fogadták él kihallgatásra jelentkező francia SS tisztekel. Negyedszázad rnúltán de La Maziére-ben csak velük szemben él gyűlölet, Vichy egykori uraival, akollaboránsokkal szemben, akik mint mondja otthon in h-ikáltak, üzleteHek. tollasedtak. őket, <~
fiatal fanatikusokat pedig a frontra küldték, és arnikor fordult a kocka, tudni sem akartak róluk. Mit várhat ő a világtól az 1970-es években? Hisz az idő múlásával hovatovább mindenkiről kiderült, hogy ellenálló volt, vagy kicsi híján az. Persze, ha valaki SS volt... La Maziere kívül rekedt a nagy metamorfózison. Hajdani politikai választásáért ma nem számíthat senki rokonszenvére. A bukott fasizmus tól még a jobboldaliak is elhatárolják magukat. Egyetlen mcnekülése, hogy egyéni integritását bizonygat ja. A barokk termekben sétálva magyarázza életét. Tiszti családból származott. Diákkorától vonzotta a fasizmus, mert ott becsülete volt az egyenruhán ak, nem úgy, mint a "civil", profán francia demokráciában. És minden baj gyökerét a kommunistákban, a baloldalban, az okoskodó intellektuelekben, az idegenekben, a zsidók ban látta. Aztán jött a fordu la t, és ő életét tette fel az európai "Új Rend"-re. Nem haszonlesésből, karrierizmusból. Nem Vichyben, hanem a fronlon. És a végsőkig. Az alkotok nem korlátozzák de La Maziere önigazoló igyekezetét. Eléggé megbélyegző, társadalmilag megbocsájthatatlan vétke, hogy SS-tiszt volt. De értelmetlen és felesleges ennek fokozása oly módon, hogy felruházva őt az elvetemültség minden vonásával a fasiszta absztrakt prototípusaként ördögi színben tüntessék föl. Sokkal megközelíthetőbb, ha úgy tetszik "emberibb" és félelmetesebb, ha rádöbbenünk, milyen körűlmények, indulatok, elfogultságok teremthetnek táptalajt a fasiszta f-er tőzésnek. Így válik szokványos panoptikumi bábból elrettentően tragikus emberi sorssá. A rendező intencióival egybevág, hogy végül de La Maziete. aki semmit sem ta-
él
gad le múlt jából, kevésbé ellenszenves, mint azok az élvonalbeli kollaboránsok, akik "nem mocskolták be kezüket vérrel". Georges Lamirarid-t a karnera hivatalában, Bourbole városka polgármesterének székében ábrázolja. Petain ifjúságügyi minisztere volt. Persze csak a marsall hívásának engedelmeskedett, vállal ta a hivatalt. Előadásban az általa életre hívott ifjúsági egységszervezet holmi ártatlan cserkészmulatságnak tűnhet. De az egykori hiradókból kiderül, hogy az bizony szabályszerű fasiszta katonai intézmény volt, fegyveres kiképzéssel és ideológiai á tnevelési Ieladatokkal. Maga Lamirand pedig oly buzgón utánozta külsőségekben f'asiszta pé!daképeit, úgy tépte a száját, hogy nevetségessé vált, kompromittálta a rendszert, és gazdái ezért meriesztették. Bármilyen különösen hangozzék is, a fasizmus filmbeli kritikája, csekély kivéleltől eltekintve, máig sem jutott túl lényegeben a zseniális chaplini groteszk és a sokkot kiváltó rémség ábrázolasán. Az átlagnéző számára a fasizmust a handabandázó Hitler és a krernatórium jelképezte. Része van ebben a rutinnak, a szelszerni restségnek, az alkotó szanvedély lanyhaságának. A szubjektív meghatározásokon kívül van azonban mélyebb, objektív oka is. A film a történelem feltárásának művészetében és tudományában eleve beérte a másodiagos szereppel. Megelégedett a szernléltetés, a segédeszköz funkciójával. Az úgynevezett történelmi filmekben a képes album felada lát töltötte be, a dokumentumfilmekben pedig téziseket illusztrált. Ez a korszerűtlen szemlelet nem ismerte fel az audo-vizualitásban rejlő sajátos lehetőségeket, amelyek a filmet segédeszközből a múlt feltárásának és ábrázolásának egyik, a Iorrásgyüjtésnél, kuta-
Helmut
Tausend
tásnál, irásnál nem kevésbé jelentős elemévé avatja. Az nyilvánvaló, hogy a személyes viszszaemlékezések közvetítésében a film az írással egyenrangú. Ophuls gyakorlata azt bizonyítja, hogya siker nem a nyilatkozat terjedelmének függvénye. Nem kell okvetlenül frappánsnak, rövidnek, tömörnek lennie. Lehet hosszú, aprólékos, elkalandozó is, ha tartalmas. A művészi tehetség megtalálja a módját, hogy ezt film szerűen tálalja. A Mendes-France-szal készített beszélgetés nyersanyaga hatórás, a filmben mintegy fél óra maradt meg belőle korabeli dokumentumokkal, híradókkal, polémiával kiegészítve. Értékben és érdekességben felveszi a versenyt bármelyik memoár-kötettel. A beszélgetés pedig a köte tlen ségnek, a spon tenaitásnak oly foká t biztosítja, amelyre az írás, jellegénél fogva, képtelen, átgondoHsága és megszerkesztettsége folytán.
~:, r->:
szélésbe, mint
:"':!
Korabeli
plakát
A felfedezés erejével hatnak a híradók. Ophuls munkatársaival nyolc hónapon át bányászott német és francia archívumokban. Az új anyag gazdagsága láttán önkéntelenül is felvetődik a kérdés, miért látjuk a filmek egész sorában annyiszor ismétlődve ugyanazokat a megszokott, elkoptatott képeket, jeleneteket? A sok, eddig nem látott képsornál is meglepőbb azonban az anyag feldolgozása. A rendező nem követi a bevalt módszert, hogy állóképekkel, felvillanásokkal, rövid snittekkel dokumentáljon vagy illusztráljon. Többször teljes riportokat illeszt be elbe-
annak egyik önálló fejezetét. Ígyakorrajz mélysége és teljessége terén minden eddiginél színvonalasabbat nyújt. A különbséget egy jellemző példán világíthat juk meg. Közismert jelenet, amikor Hitler röviddel a francia összeomlás után a Diadalív alatt uralkodói tekintettel pásztázza a Champs-Elysées-t és környékét. A számtalanszor felhasznált kép szimbolikus jelentése egyértelmű: Párizs a hódító lábánál hever. A jelenet azonban csupán mozzanata egy híradófilmnek, amely Hitler első párizsi látogatásáról készült. Ophuls levetíti az egész riportot. A Führer kíséretével végigszáguld a bulvárokon. A kora reggeli órákban üres a város, néptelenek az utcák. A német egyenruhák láttán eliszkolnak az arra vetődő járókelők is. Csak a tárgyak hódoltak be: az Opera, a 'I'rocadero, az Étoile, az Invalides, De a hódító - hivatlan vendég, idegen a francia fővárosban. A filmből a magány légköre árad. És negyed század távlatából, a mai nézőnek ez a hangulati élmény többet mond a blickfangos. hatásos diadalíves levlapnál. Aminthogy a longcharnp-i derby vidám korzója elevenebben érzékelteti a francia felső tízezer és a német megszállók zavartalan idilljét minden leírásnál, kézfogásos protokoll fényképnél, statisztikánál, gazdasági dokumentumnál. Miként mi könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban, sírokban, úgy kutatnak majd a jövő nemzedékei a filmmúzeumokban is. Ophuls alkotása azt sugallja, hogy az eltűnt idő mélyében akadnak rétegek, amelyek felelevenítésére a film a legalkalmasabb. Történész, újságíró és filmművészegyüttes vállalását igényli a feladat sikeres elvégzése. Vásárhelyi
60
Miklós
FÓRUM
A DOKUMENTUMFILM: A TÁRSADALMI MOSTOHA
GONDOLKODÁS
MŰFAJA
FILMRIPORT
J óllehet a szerkesztőségi munkamegosztás pillanatnyi kényszere néha rávisz, hogy filmekről írjak, a legjobb akaratú barátom se állíthatná rólam, hogy filmesztéta vagyok. Gyanakodva fogadtam hát a felkérést, hogy nézzek meg néhány dokumentumfilmet, és írjak róluk ebbe a folyóiratba. Aztán kiderült, riporter voltomnak köszönhetern a megtiszteltetést. Az érdekli a szerkesztőt, rnilyennek találja a valóságot tollal föltáró újságriporter a film embereinek azt a munkáját, ami voltaképpen ugyanazt ragadja meg a maga eszközeivel, amiről az általam is képviselt zsurnalisztikaí műfaj legjava darabjai szólnak. Ide másolom a vetítésen papírra rótt jegyzeteimet : Kelj fel és járj... Zolnay Pál filmje. Elfekvő kórház, agg, elesett emberek. Szöveg alig hangzik el. Szótlanságuktól még megrendítöbb képek a létezéshez ijedt szomorúsággal ragaszkodó betegekről. A képekre nehezedő osend, a vontatott mozdulatok, képzettársítások sokaságát keltik életre a nézőben. A türelem és a cselekvő szerétet apró hőskölteménye a filmen belül: látjuk, rni módon igyekeznek az ápolók ismét életre kelteni egy béna kéz megmerevedett újjait. Öregek második első lépései. Mint a gyermek, midőn járni tanul. " Csakhogy a gyermek az élet felé tör
lépteivel, ezek az aggok pedig egy megpihentető karosszék felé. .. Poétikus, néhol a szentimentalizmust súroló szép munka. Ragályi Elemér operatőr egyéniségét ugyanolyan határozottan magán viseli az alkotás, mint az író-rendező Zolnayét. Kovács András Örökösök című dokumentumfilmje. Azt igyekszik kibontani egy ankét hozzászólásaiból, mennyire élnek a mai értelmiségi fiatalokban a lenini eszmék. Lassan fölmorajló vita, amely egy percre sem éri el a Kovács-filmek vitatkozó hevét és erejét. A kép a film nagy részében mellékes, húnyt szemmel is ugyanazt kapnám. Két mondatra emléksZlem a film legelejéről, arnikor magyar internacionalisták idézték föl Lenin alakját: "vasoszlopszerű ember volt" - rnondta az egyik. "Nálánál szilárdabb mozgású embert nem láttam" - így a másik. Olyan hatást tett ráma film képi része, mint az az újságriport, amelyben a szöveg felejthető. Irónia dokumentumfilmen! Dobray György Munlcashow című darabja gunyoros ötletek egész tűzijátékát röppenti föl. Azt mutatja meg, hogy noha az emberek jó része kevesli a munkájáért járó pénzt, a munkaídö porlik úton-útfélén ; ki azzal csíp le belőle, hogy késve kezdi dolgát; ki a munkanapot tétlenséggel "tölti ki", és így
tovább. Kár, hogy a napot - olykor pedig az anyagot is - lopó szereplők fölvillantása mellett nem futotta már az alkotó erejéből, gazdasági fölkészültségéből arra, hogy e jelenségek rnélyebb okáig eljusson. A munkaszervezés, az ellenőrzés, a hatékony ösztönzés hiánya már nem kap hangot-képet e filmben. Igy a jól szórakozó néző utóbb mégiscsak arra gondol: egy jelenségnek csupán a tüneteit látta, gazdasági okaival nem ismerkedett meg. Unalmas cím, szikrázóan érdekes tartalom: ifj. Schiffer Pál Ellenérvek című munkája. Külterületi iskola, osztatlan tanítás. A fiatal tanítónő a körzetesítésben látja a helyzet megoldását, ám ci közeli általános iskolás kollégiumban negyven betöltetlen férőhely van, mert a szülők nem engedik el otthonról gyermekeiket. Elhangzanak az indulattól füstölgő ellenérvek, szinte feleletként ezekre a látogatóba meghívott szülőkkel együtt látjuk a kollégium belső életét. Éles vitában, nagy drámai 'erővel ütköznek meg cl vélemények olyan indulati fokon, hogy az elmaradottság és a kulturáltabb közoktatás pörében a néző akarva-akaratlan is állást foglal. A közlések szociográfikus hitele és szenvedélyes volta olyan, hogy fl. művet egy "Magyarország felfedezése filmen" sorozat első darabjaként is elfogadtatja az emberrel. Végül Magyar József két filmje: a Gondok a napfényben és A per. Az első Tihany ünnepi miliőjében egy téesz-kiránduláson beszéltéti a kajárpéci szövetkezet tagjait mindennapi gondjaikról. Maga a keret is figyelmet érdemlőn ötletes. A hires Illyés verset juttatja eszembe. Azt a hatsorost, melyben a költő leírja a tóparton fürdőruhában lépdelő asszony előkelő elegánciáját, majd kontrasztkén t idézi kisfiára kiáltott szavai t: ,,Hun mész, te, Fercsi! Vigyázz, beeső!" Az emberben ott ragyog a ritka alkalom öröme, de a vizisízők, strandolók, szállodakastélyt bámulók közegében még nagyobb érzelmi hatást váltanak ki a megkérdézetteknek a táppénzzel, a nők hátrányos helyzetével, az öregek problémáival kapcsolatos panaszai. 62
A per egy mai Iüleműle-pör szellemes, d rámalságában is csúfondáros földolgozása. Anekdotikus csa tlanóra kihegyezett história föloldás, megbékélés, "tanduma" nélkül. Feszes, jól előadott, keményen megkomponált kisfilm. Azt mondhatnám : remek filmriport. ... De van-e ilyen? A mindentudó filmkézikönyvek - köztük a legutóbbi Filmlexikon nem ismeri ezt a szót: filmriport. A lexikon dokumentumfilmet ismer, és így határozza meg azt: "... a művészi beavatkozás nélküli valóság eSE'ményeinek közvetlen rögítése; az alkotóművész tevékenysége nem a felvett jelenetek megrendezésében, hanem ezek közvetítésének és az egyes képek, képsorok művészi megkomponálási módjában nyilvánul meg ... " És híradófilmet ismer a lexikon, amely "aktuális e-seményeket megörökítő, hírközlő jellegű rövid - dokumentumfilm ... " Úgy vélem, hogy az általam említett dokumentumfilmek zömére inkább illenék a filmriport megjelölés. Miért? . .. Hogy válaszolhassak Ll kérdésre, saját műfajom, az újságriport definíciój á val felelek. Új ságri port: a helyszí nen szerzett tapasztalatok alapján készült színes beszámoló olyan eseményről. vagy jelenségről, amely számot tarthat az olvasó társadalom érdeklődésére. Ha ez elfogadható, akkor teszem azt, Magyar József a riportnak kamerával dolgozó művésze. Ö is az élet tényanyagával dolgozik, ő is személyesen szerzett helyszíni tapasztalatait összegezi munkájában, ő is a színes előadás embere ... Már e néhány jegy azonossága annak kimondására késztet: a dokumentumfilmek jelentős hányada riportfilm. Nem mirid az. Mert minden riportfilm dokumentumfilm, de nem minden dokumentumfilm riportfilm. A riportfiImet az én felfogásom ban egyebek közt szenvedélyes hangja különbözteti meg a dokumentumfilmtől. Ebben is vérrokona az újságriportnak, amely kombattáns műfaj: kér, panaszol, pörlekedik, dicsér, követel, szembesít, elemez, következtetéseket von le, felelősökre mutat rá, jó ügyekhez pártfogókat toboroz, elesettek mellé áll, fölfedez.
Tudom, a filmesek fülében a megszekottnál is pejoratívabb csengése van a szónak: újságírói. Nem találkoztam még olyan rendezői másodasszisztenssel, aki ne szívesebben vállalta volna, ha Fellini fodrászához hasonlítják, mint a mai magyar újságriport mesterei közül valakihez. De változtat-e ez az újság- és filmriport első unoka testvéri rokonságán? Még abban is közel van egymáshoz az újság- és a filmriport, ami a mai riportok többségének negatívuma. A klasszikus riport arra a kérdésre válaszol, hogy mi történt, a mai riportok zöme azt mondja el - mi a helyzet. A műfaj nagy mestere, Egon Erwin Kisch annak idején -egyebek közt a Monte Carlo-i tébolyról, a szovjet hatalom 'ellen fölkelt Ibrahim bég elfogatásáról, vagy Alfred Redl ezredes kémügyéről írt. Csupa szenzációról. A honi riportázs ma csöndesebb, szürkébb. Olyannak tűnik, mintha a riporterek távol élnének a világot fölkavaró eseményektől. Nem olvastam magyar tollból származó eredeti híradást a szudáni eseményekről, a gerillák és Husszein házi háborújáról, de mégcsak a Somogy megyei . Szulok községben rendezett solymász- és vadászkutya-bemutatóról sem. Erre közbevethető bárki által: és a filmhíradók ?és a tévémindenesti híradófilmjei ? Ezek funkciójukban alig jelentenek mást, mint a lapok 'egy- vagy kéthasábos hírei. Megnyílt az Ünnepi könyvhét, X y elmondja, hány új könyv kerül az olvasók elé néhány napon belül; finn turistacsoport érkezett Budapestre - szőke férfiak és szőke nők ismerkednek fővárosunk látványosságaival; újáruházat adtak át BácsKiskun megyében : az áruház kívülről az áruház belülről, az igazgató nyilatkozata. .. Ezeken nem árad el a riporter szernélyisége. Pillanatfelvételek a valóság lényegi vonásainak megragadása nélkül. Nem is lehet több a funkciójuk, mint a rutinszerű informálás. Magyar Józsefnek korábban említett két filmjét azért tekintem filmriportnak, mert a pőre tényközlesen túl is van mondanivalója, s 'e mondandó legalább annyira
táplálkozik az alkotó személyiségéből, miní a filmszalagon rögzített tényanyagból. Mégcsak azt sem mondanám, amit a filmlexikon definíciója a dokumentumfilmmel kapcsolatban, hogy " művészi beavatkozás nélküli valóság " az, amit a filmriport alkotója elénk tár. A valóságba nemcsak a valóság átrendezésével avatkozhatunk be. Beavatkozás az elhagyás is, a lényegesnek ítélt elemek kiemelése is, beavatkozás a csönd, ott, ahol zajt várna az ember, és beavatkozás a gyors tempó, ott, ahol lassú előadásra számít a néző. ... De nem akarok a művészi beavatkozás míndenféle lehetséges megnyilvánulásáról beszélni. Inkább egyetlenegyről. A korszerű újságriport többnyire nem éri be az események szimpla regisztrálásával. Arra törekszik, hogy direkt vagy közvetett módon beavatkozzék a társadalom életébe. Nos, az általam említett dokumeniumfilmek mindegyikére érvényes ez. Kovács András szinte már a publicisztika eszközeinek fölhasználásával vállalja ezt a küldetést, Schiffer az Ellenérvek-ben a filmen belül is vitázik szereplőivel, sőt _. nem mindermapi módon még szinte pe~rendszerű bizonyítási folyamatot csinál végig, csakhogy lerombolja előítéleteiket. Dobray pedig a hajdani híres öntevékeny riporterek leleményességével teremti meg vagy tárja elénk azokat a helyzeteket, melyek fölmutatása már beavatkozást jelent az élet menetébe. A zsurnalisztika régi kézikönyvei szerint a riporter az újságcsinálás központi figurája, a riporter az újság maga. Nemcsak az esemény színhelyén az, ahol természetszerűen a lapot reprezentálja, az akkor is, midőn írásával állást foglal. Ennek analógiájára, a filmriportban a rendező maga a film. Noha napjainkban a játékfilmet a rendező művének tekintik, a filmriport még a játékfilmnél is érzékletesebben viseli magán a rendező egyéniségét; szociológiai tájékozottságának mélységét, irányát, torzulásait; ötletességét vagy képzeletének béklyóit; fölfedező bátorságát vagy nyugalmas prakticizmusát. A rendező voltaképpen maga a riporter, hiszen nehezen képzelhető el olyan igazán jó, életteli riportfilm, amelynek forgató63
könyve né viselné magán la rendező kezenyomát, sőt bizonyos esetekben ninos is mód a forgatókönyv előzetes megírására. Ahogy eddig eljutottam, némi szerongással futom át a leírt sorokat. Vajon mit szólnak a dokumentumfilmrendezők, hogy riporterré "degradálom" őket. Mert a hivatalos hierarchiában sem az újság-, sem a tv-, sem a rádióriporterek nem érik el még a szürkén dolgozó publicisták vagy kommen tá torok rangj át sem. Furcsa, de ez anagymúltú műfaj, melynek olyan művelői voltak hazánkban, mint Móricz, Kosztolányi, Móra, Bálint György, ha tétován is, most küzd jogaiért a tömegkommunikáción belül. Az újságriport az
elmúlt két évben már egy-egy antológiaval is a közönség elé lépett, azt bizonyítandó, hogyariportra, melynek hajdan Mikszáth nagy szerepet jövendölt az irodalmon belül - mégis csak szükség van. S hogy ez nemzetközi mérebekben is igaz, arra Fallaci, Wolfe, Hans Habe és mások tevékenysége a. bizonyíték. Korunkban szinte egyik évről a másikra vált a legizgatóbb érdeklődés tárgyává a tényközlő dokumentumirodalom. Ez a jelenség, nem korlátozódik a nyomtatott .szóra. Sok jel mutat arra, hogy a színpadra is kiterjed (Az Oppenheimer-ügy és társai), és érvényesül hatása a filmművészetben is. Bajor Magy Ernő
A FELELŐSSÉGRŐL
TÖBBFÉLE
VÁLTOZATBA~
Nem fűtenek filmkritikusi ambíciók, s így nem is vállalkozhatom a legújabb dokumentumfilmek teljes alkotói értékének megítélésére. A közülük látottakat - bevallom - bizonyos egyoldalúsággal szemlélem, és mindenekelőtt azt keresem, hogy a mű fontos társadalmi problémákat valósághűen jelenít-e meg, és a társadalmi gondolkodásra, illetve cselekvésre jó ha tást gyakorol-e. Annak a megítélése viszont, hogy mi a fontos és a .jó - ha elismerjük, ha nem -, értékrendszerünktől függ, és nem olvasható ki a társadalmi viszonyok objektív értelemben felfogott rendszeréből; aki ezt tagadja, rendszerint saját hitelét akarja növelni, és feltehetően így akarja megakadályozni azt, hogy mások _ s így mindenekelőtt a bírált alkotók nézetei t megkérdőj elezzék. Engem inkább ellenkező előjelű félelem izgat; vajon az olv,asók megértik-e gondolataimnak esetleges jellegét és azt, hogy mindannak az igazsága, amelynek a megfogalmazását megkísérlem legalábbis egy más értékrendszer szerinti megközelítésben - joggal kétségbevonható. A következőkben - s éppen ez az, amit nem szerétnék titkolni - a társadalomról kétféle elképzelés a rendezőé és
a sajátom - küzd a valóságos szituációval, amely mind az egyikünktől, mind a másikunktól függetlenül létezik.
A bürokrácia ábrázolása groteszk fintorban A II. kerület egyik lakója több rnint 30 éve gondoz és tenyészt háborítatlanul krokodilokat és kígyókat a lakásán. Egy kisleány bejelentése alapján az ügyből kerületi probléma válik, amellyel nemcsak a tanács, hanem a Hazafias Népfront kerületi bizottsága is foglalkozik. Röviden 'ez a történet, amiből társadalmi valóságunk fontos problémája igen közérthetően és plasztikus formában bontakozik ki. A rendező a bürokrácia olyan vonásait érzékeli, amelyek jellemzőek ugyan, de amelyekről a közvélemény - leegyszerűsítve a problémát - nem akar tudomást venni. Ebben a filmben (Szalkai Sándor: Krokodil) a hivatal minden embere jóakaratú, még az a két ember is, aki a "vadállatok" tartásának engedélyezését nem javasolja, csak az állatok kitelepítését kívánja "kevésbé lakott" körzetbe. Ez a film a jóakarat fiaskója, és ez mennyivel igazabb,
mint á mindenűtt rosszakaratot keresés sével. De ha ez utóbbi hatás kiváltását leegyszerűsített sémái. Nyoma sincs. itt a is ugyanettől a film től kivánnánk. akkor felelőtlenségnek, mindenki tudatában van minden bizonnyal túllépnénk a realitások az ügy fontosságának, - hiszen "először rubikonját, s az a lehetőség sem zárható döntenek Budapesten arról, hogy tarthaki, hogy amennyiben a rendező ezt is el tók-e vadállatok lakásban". Aki mégis fe- akarta volna érni, a probléma érzékeltetélelőtlenül 'elmarad egy-egy értekezletről, séhez kevesebbet nyújtott volna. azt úgy rrregróják, mint falusi pap szokta tenni ezt az istentiszteletről távolmaA szervezet vagy mozgalom radókkal. Ez tehát nemcsak jóakaratú, hanem felelőssége teljes tudatában eljáró dilemmája bürokrácia is. Az előbbi problémakor folytatódik itt is S azt, hogy mindemellett milyen tanu(Gazdag Gyula: Válogatás), de kevésbé lékony ez a szervezet, csak valamiféle groteszk és ugyanakkor szemléletesebb és ügyes tartalmi elemzés tudná kimutatni; igazságra döbbentöbb formában A törtéa "kígyókból" "hüllők" lesznek, és álta- net újra csak egy mondatban összefoglallánossá válnak olyan kifejezések, mint ható: egy vállalat KISZ-szervezetének ve"véleményadás jegyzőkönyvileg". Senki zetősége az összes illetékes támogatásával sem elégszik meg az egyéni probléma meg- zenekart kíván szerződtetni, és az első öt oldásával, mindenki általánosítani igyek- jelentkező közül (összesen 95-en reagálszik a jó tapasztalatokat, "miért ne láto- tak a felhívásra) kiválasztja a számára gathatnák a krokodilokat és kígyókat a ke- leginkább megfelelőt. Itta válogatást végrület iskolái ? l" teszi fel a kérdést zők nemcsak hogy jóakaratúak. hasonlóan D kerületi Hazafias Népfron t értekezletéaz előző filmhez, emellett azonban ha nem nek egyik résztvevője. S ehhez már csak is mindenki, de a főszereplők nagyon egy lépés, hogy az egészből vérbeli "köz- "okosak", s ennek láthatóan tudatában is ügy" bontakozzék ki, amelyben hűen tük- vannak. "Jobbnál jobb" ötletek sziporkázröződik demokratizmusunk, s már-már nak, mindenki telve van hivatása fontosmegfogalmazódik a jelszó, "szeressük a ságával, és egyikükből-másikukból szinte vadállatokat, és szeressuk embertársainkat kicsattan a kezdeményező-erő. is" . Mégis, itt is, hasonlóan az előző filmhez, Az egész olyan, mint valami idillikus újra meg újra nevetésre ingerli a nézőt a történet, mindenki jót akar, és minden jóra törekvésnek eza gazdag áradása. Mijóra fordul, s mégis maróbbés találóbb ért van az, hogy a nézők nem veszik kogúnyt nem érzékeltem az utóbbi évek molyan azt, amit a "válogatók" nagyon filmtermésében. Talán azért, mert túlmé- is annak tartanak? Talán mindenekelőtt retezett szakigazgatási apparátusunk a azért, mert megérzik, hogy - még akkor hasznos tevéken) ség keresése közben tö- is, ha nem fogalmazzák így meg a kéletesen elveszíti érzékét arra, hogy meg mozgalmi célok szervezetiekké váltak, s tudja különböztetni a fontost és a nem akik válogatnak. - éles ellentétben az álfontost. Számára minden tevékenységének taluk használt zsargonnal -egyszerűen tárgyává Iehet, ha ezzel létezése feltétlen hatalmukat élik ki, s ugyanakkor az áltaigazolást nyer. A társadalomtudomány rég- luk úgy lenézett zenekarokban - ha talán óta érzékeli a bürokrácia ilyesfajta torzu- itt-ott torz formában is, de pislákol valalását, de esek keveseknek és akkor is mi mozgalomféloe. A néző ezt csak megigen szűk réteghez szólóan sikerült kife- érezheti, mert senki sem mond semmi hajezi azt az igazságot, amellyel a Krokodil . sonlót. De azért a megérzés kifejlesztését feltehetően százezereket nevettet majd sem szabad lebecsülnünk, feltehetően nem meg. Más kérdés, hogy az igazság megér- utolsósorban éppen ez az út vezet el a zése e film nyomán - amelyet a nézők mainál gazdagabb és igazibb társadalmi minduntalan kicsattanó nevetése jól érzé- képzelőerőhöz. A néző ben először talán keltet - társul-e annak tudatos felismerécsak attitüdök, homályos megsejtések ala.65
kulnak ki, de a következőkben ezek igen fontos szerepet játszhatnak az emberek társadalmi aktivitása és - szélesebben magatartása meghatározásában. Úgy vélem, hogy ez a film - ha talán kevésbé szórakoztató is, mint a Krolwdil - de sokkal határozottabban orientál valami olyasféle magatartásra, amelynek kifejlődése nélkül elképzelhetetlen szocialista értékeket realizáló társadalmi haladás. Kritikus magatartásra gondolok az elbürokratizálódott szervezetekkel és "szervezeti emberrel" szemben, és ugyanakkor olyan mozgalmak igenlésére. amelyek széles terrénumai lehetnek igazi közösségi élet kifejlődésének, amelyhez az egyén nem adaptálódik, hanem amelyben formálja önmagát és társadalmi környezetét.
Vita szűk falak közé zárva Míg az előző két film jól kiválasztott storyn keresztül társadalmunknak egyik legfontosabb problémáját - az elbürokratizálódást - Ieszegeti, ez a film (Kovács András: Örökösök) történet nélküli, nem abban az értelemben, hogy Kovács András ne keresett volna ki a maga igen jó valóságérzékével valamiféle fontos társadalmi problérnát, hiszen Lenin örökségét kutatja a mában, ahogy ezt a film címe is hangsúlyozza. Egy ad hoc diákcsoport vitája azonban - ami a film nagy részét kitölti - nem ad semmiféle választ a feltett kérdésre. Üres és igen hosszúra nyúlt fecsegést hallhatunk anyagi és erkölcsi ösztönzésről és más - hasonlóképpen stereotyppá vált - fogalmakról. Már a film nézése közben állandóan gyötört a kérdés: miért kelt egészen más hangulatot bennem ez az eszmecsere, mint a Falak esti vitája. Az utóbbi - jól emlékszem - igen nagy hatást tett rám. Ez sajátos esti okosság volt, amelyhez jól társult a filmben is bemutatott nappali butaság. Igaz, hogy mindezt a gazdasági reform előkészítésének szemet felnyitó, gondolatokraösztönző korszakában láttam, s talán ez a külső hatás is érzékletesebbé tette számomra a film belső értékeit. Ez a mai vita viszont végtelenül untatott, mert a gyorsan pergő mondatokból sem-
miféle reális társadalmi problémát nem tudtam kiérezni. A filmben szereplő diákok nagy részét ismerem is, és így személyes tapasztalat alapján tudom, hogy gondolkodásukban többé-kevésbé kiérlelten ugyan, de felismerhető a társadalmi problémák megközelítésének néhány, a mai egyetemi ifjúságra jellemző módja. A vitában azonban csak szporadikus vélemények zsúfolódnak egymásra, amelyekből igazából nem bontakozik ki semmi. A film nézése közben felrémlett bennem a gondolat, hogy talán éppen ennek a "semmi"...,nek a bemutatása volt a film rendezőjének célja, vagyis az, hogy nincs, aki vállalná az "örökséget". De el kellett vetnem ezt a lehetőséget, rnert az egészből láthatóvá vált, hogy Kovács András komolyan veszi, amit a fiatalok - elnézést a durva fogalmazásért - összefecsegtek. Erre mutat az a jól felismerhető kontraszt is, ami a film első és második része között fennáll. Az előbbiben öreg veteránok a múltról vallanak, az utóbbiban viszont a fiatalok azonnal a ma problémáit feszegetik, vagy legalábibs látszanak feszegetni. Peffize menthetné a filmet, hogy - különböző okokból - igen nehéz reálisan megmutani a lenini örökség mában élő hatását, de illetlen lenne ezt a mentő érvet olyan rendező esetében használni, mint Kovács András.
Lesüllyedt kultúrjavak
nyomában
Nem elég nézni ahhoz, hogy lássunk. Ehhez valami többre van szükség: lényegfelismerési készségre, az összefüggések érzékelésére, s talán nem utolsósorban olyan értékelési rendszerre, amelynek segítségével a részletek értelmet kapnak. Ez az újracsak story nélküli film (Böszörményi Géza: Illetlen fotók) az inkább szimbolikus értelmű kerettörténete szerint fényképezni tanít; egy vidéki kultúrház fényképészkörének vezetője képek egész során keresztül mutatja be művészetét, s emellett voltaképpen a nézővel a mai falu sajátos s egyben igen ellentmondásos arcát érzékelteti. A 'képek már az 'első részben iselbű-
völők; amire az előző filmben a szavak nem voltak képesek, most elvégzik a képek. S így a film igazi nyelvén egyre többet tudunk meg a falusi élet mai valóságáról. A tetőpont, arnikor a régi kultúrházban - s közben láthatjuk, hogy már az új is épül - sztríptízműsort néz a vidéki publikum. Az arcokon, amelyeknél egy-egy pillanatra megpihen a film, régi és új erkölcs ütközik össze, falusi emberek különböző típusai jelennek meg előttünk. Felvonul a mai sokarcú falu, amelyben már nyoma sincs a tradicionális egyön tetuségnek. Ezernyi hatás sokszínűre Iormálja itt az életet, s mindemellett felrémlik egy újfajta kulturálís egalizációnak a rémképe. Ennek szimbólumát látom a rutinszerű sztriptíz-jelenetben (s itt a hangsúlyt a rutinszerűre teszem és nem a sztriptízre), melyet a falu utcáin másnap már a gyerekek próbálnak utánozni. S ha ez fejlődésünk útja, akkor úgyszólván mindegy, hogy felépül-e, és ha igen, mikor az új kultúrház. A néző a Krokodil és a V álog_atás 'esetében - legalábbis azt hiszem - nem tudja nem megérezni azt, amit a rendező mondani akar, és éppen ebben találhat juk meg várható közönségsikerük titkát. Ezzel a filmmel szemben azonban sokan értetlenül állnak majd; ez ugyan mit sem von le a film értéké ből, de ezzel érdemes számolni. Közönségsikert akkor lehetne várni, ha a mozilátogatók nemcsak nézni, hanem látni is akarnak és tudnának.
Valóságfeltárás
vagy felvilágosítás?
Bármilyen - politikai vagy irodalmi, szociológiai vagy pedagógiai - megközelítésben kezeljük is a társadalmi okokból hátrányos helyzetben lévő gyerekek start jának a megjavítását, a javasiatük csomósodási pontja az a feltevés, hogy kollégiumok széles hálózatát kell kiépíteni általános iskolások számára, ahol ... de nem is sorolom az előnyöket, hiszen ezek telj esen nyilvánvalóak. A film (ifj. Schiffer Pál: Ellenérvek) sem ezt a témát tárgyalja, hanem ennél sokkal fontosabb dolgot mutat meg: a tanyán lakó szülők idegenke-
dését attól, hogy gyermekeik a tanítás idejére a városi kollégiumban lakjanak. A film ezt az igen Iontos problémát reálisan tárgyalja, és közben szinte mellékesen igen jó társadalomrajzet ad a mai tanyai életről és tanyasi emberekről. Kemény, rideg világ ez, amelyet a rendező egy cseppet sem szépít, hanem hűen a valósághoz mutat meg. Megdöbbentő képsorok követik egymást, igazi irodalomszociográfia ez, a film nyelvén kifejezve. Mégis, egyszercsak megtörik a valóságfeltárásnak ez az igen rokonszenves folyamata - talán akkor döbbentem rá erre, arnikor a filmben az ellenkező szülőket úgyszólván betuszkolják egyautóbuszba, hogy megmutassák nekik a kollégiumot. A kérdés megoldása így végtelen ül leegyszerűsödik: nem más, mint egyszerű felvilágosítás! funkció: a baj csak ott van, hogy a film éppen az erényei folytán már előzőleg bebizonyította ennek az útnak a járhatatlanságát. Megmutatta ugyanis azt, hogy mély strukturális okok szülik a kollégiumtól való idegenkedést, és nem egyszerűen az információ-hiány.
Ki a hibás? Ezt a filmet (Dobrai György: Munkashow) aligha lehet problémaszegénység miatt elmarasztalni; csak úgy torlódnak egymásra az ipari termelés veszes hiányosságai: szervezetlenség, belső munkanélküliség, korrupció, késés. A jelenségvilág - ha talán torz és kiélezett szituációkban is - de hűen tükröződik a filmben. Ha csak erről lenne szó, ez az alkotás bátor valóságfeltáró filmmé is válhatott volna. A rendező azonban olyan sajátos értékelési rendet visz be a jelenségvilág ok-ükozati viszonyaiba, ami számorrira visszataszító (jól tudom azt, hogy a filmet egyesek éppen ezért esetleg az egekig magasztalhatják). Miről is van szó? A rendező szerint - nemcsak jól kiérezhetően, hanem legtöbb esetben tételesen megfogalmazva is - minden hiányosságért a munkások felelnek, s így önrnagukat ükülhatják azért, hegy kevés a bérük. A film kezdő és befejező akkordjai67
ban a közvéleménykutatás paródiájaként munkások határozott elégedetlenségét tükröző válaszait halljuk arra a kérdésre, hogy "Elégedettek-e a bérükkel ?". S mint valami kórus, hangzik: "elég'2detlen vagyok", "elégedetlen vagyok". A rendező sajátos értékrendje fejetetejére állítja világunkat. Munkások búktára várnak a gyár udvarán - "micsoda erkölcstelenség," sugallja a film "ahelyett. hogy dolgoznának''. De vajon miért nem gondol a rendező arra, hogy a modern iparban - s ehhez a szocialista jelzőt sem kell hozzáragasztanunk - a munkást igyekeznek sorbanállás nélkül, minél közelebb a munkahelyéhez ellátni falatőznivalóval és frissítőkkel. AU a gép, ezért vagy azért, s újracsak éi. munkás a felelős, mert ahelyett, hogy dolgozna, levelet ír volt iskola társának, horribile dictu szeretőjének (ez utóbbit csak sejteti a film). A munkás azonban legtöbb esetben nem tehet a szervezetlenségről, sőt szociológiai vizsgála taink szer-int a vállalati vezetessel és nem önmagukkal való elégedetlenségüknek ez az egyik legfőbb forrása. Itt az általam érzékelt konfliktus a film és a valóság között ott fejlődik a végső stádiumába. amikor azt mutatja be, hogy a munkások nem jelentettlék az üzemegységvezető korrupciós üzelmeit. Ehhez már nem szükséges semmiféle kommentár. A rendező értékelési rendjét hatásos megoldások teszik hangsúlyosabbá, ilyennek tekinlern a songokat, amelyek - mint az ógörög drámák karai - a látást, a lényegfelismerést segíthetnék elő. Most
azonban csak megerősítik a rendező véleményem szer-int - alapjában elhibázott értékelési rendjét. Talán itt túlzottan éles voltam, de mentségemre szolgáljon, hogy a szociológia funkcióját nem utolsósorban éppen abban látom, hogy verbálisan explicitté tegyen sokféle okból önmagukban implicit értékelési rendszereket. Mai dokumentumfilmgyártásunkról ha t film elemzése alapján nem vonhatunk le semmiféle általánosítható következtetést. Ilyen vállalkozás a dolog természeténél fogva értelmetlen lenne. A közös t ezekben a filmekben miridössze egy igen elkoptatott szóval tudnám jellemezni - az útkereséssel. Hogy mégis le mertem írni ezt a legtöbb esetben semmitmondóvá vált kifejezést, az azért van, mert úgy hiszem, hogy ebben az esetben mégis van valami értelme. A kifejezés régi eszközeivel és módszerei vel aligha lehet ugyanis megmutatni a mai világunk teremtette problémák bonyolultságát. Ez nemcsak a Iilmművésze tre vonatkozik, hanem az irodalomra és a társadalom tudományra is. S ma lehetetlen megmondanunk azt is, hogy a különféle próbálkozások közül ki, illetve mi áll közelebb egy olyan újhoz, amely később nem bizonyul zsákutcának, hanem a társadalom kultúráját új értékkel gazdagítja. Az előrelépés érdekében azonban egy dolgot - ahol ezt érzékeljük - fel kell ismernünk és ki kell mondanunk; s ez a zsákutcába kerülés. Az útkeresés ennek a fel ismeréspék pozi tív aktusa. Hegedüs András
KÖNYVEK
A MAI KULTURÁLIS Aczél György:
POLITIKA
ELVEINEK ÖSSZEFOGLALÁSA
Eszménk erejével
Aczél György kultúrpolitikai tanulmányainak, beszédeinek, cikkeinek, nyilatkozatainak e gyűjteményéből a magyar szecialista kultúra, tudomány, közművelődés megtererntésének, kialakításának és állandó fejlesztés-ének feladata, igénye bontakozik ki. Ennyiben tehát folytatása azoknak a kezdernényezéseknek, amelyek a fordulat éve után valósultak meg, és megegyezik minden marxista mozgalom, minden kommunista párt kulturális célkitűzéseivel. Amiben különbözik, s amiben egyszersmind a kritikája is közvetlen történelmi előzrnényeinek,az a kérdések módszertani megközelítése: a marxi-lenini dialektika teljes felújításának az az igénye, hogya maga történeti konkrétságában és meghatározottságában fogja fel azokat a társadalmi-kulturális adottságokat és feltételeket, amelyek a szocialista fejlődés útját, lehetőségeit, ütemét is szükségképp meghatározzák; tehát hogy a valóság talaján állva, és elkerülve az utopizmus, a voluntarizmus csapdái t és útvesztőit, - s azoknak kisérő jelenségét, a látszat-, a deklarált, az ál-eredményeket, a kulturális patyomkinfalvakat - a szocialista kultúra valóságos fejlődésének biztosítsa a politikai fel tételei t. Az a gondolat, amely a könyv címében is megfogalmazódik, és amely egész szel-
lemiségét áthatja, voltaképpen a kultúra legsajátosabb lényegének, adottságának, fel tételének a Ielísmerése: a kultúrát, mindenfajta kulturális tevékenységet az eszmék éltetik, határozzák meg. A kultúrára hatni, a kulturális fejlődést befolyásolni, csak az eszmék erejével lehet, s az eszmék hatalmát az eszmék világában éppúgy nem pótolhatja, és nem szoríthatja ki a hatalom eszméje, ahogya hatalmi szférák területén - a politikában, a gazdaságban - nem győzhetünk csak az eszmék 'erejével. Az az elképzelés - a Rákosi-kor talán legnagyobb kultúrpolitikai tévedése -, hogy eszméket, ideológiákat, nézeteket éppúgy szét lehet zúzni, éppúgy meg lehet egy történelmi aktussal, hatalmi akcióval semmisíteni, ahogya társadalmi-poli tikai in tézményeket, szervezeteket, struktúrákat - a szellemi élet egyik leglényegesebb, Marx és különösen Lenin. által számtalanszor hangsúlyozott sajátosságának telj es megnemértéséről tan úskodik. Az eszme behatolása a tömegekbe ami anyagi erőve válásának útja, feltétele - Iassúbb folyamat, mint az intézmények, szervezetek szocialista újra- vagy átszervezése és saját dimenzióin belűl is ellentmondásokkal járhat, egyenlőtlen fejlődést mutathat. Altalános tendencia, hogy először a maga politikai vetületében, a cse-
"
lekvésre vonatkozó programjában terjed el, ezt követi a világnézeti, szemléletimódszertani alapjainak különböző fokú elsajátítása, és rendszerint csak a legvégén következik be térhódítása az esztétikum, az ízlés területén. Érési folyamat ez, amit a kultúrpolitika csak az eszmei ráhatás eszközeivel gyorsítha t, befolyásolhat: a meggyőzéssel, a neveléssel, a tanítással, a vitatkozással - hogy a mai kultúrpolitika kulcsszavait használjam -, de semmiképpen sem szétzúzással, megsemmisítéssel ahogy a régi kultúrpolitika kulcskifejezései hivalkodtak, a maguk harcias groteszkségében is -, hiszen nézeteiket az erriberek a fejükben hordják - elrettentő és aligha szocialista vagyegyszerűen humánus képzeteket keltve. A másik sarkalatos különhség, ami ugyancsak a marxi-lenini eszmék megtisztulását és rerieszánszát tükrözi, az eszme kulturális - művészi, tudományos - szerepének megítélése. Az esztétikai dogmatizmus számára, hogya most számunkra lényeges vonatkozásokról . szóljunk, (bár lényegében ez a koncepció határozza meg a tudomány szerepének, funkciójának a felfogását is) eszmeisegét, mondanivalóját a művész készen kapja attól a társadalorntól, o.sztálytól, ideológiától - lényegében a párttól, annak funkcionáriusaitól -, amelynek el kell köteleznie magát, és szerepe rnindössze annyi, hágy birtokában van egy sajátos technikának, amellyel kifejezi, ábrázolja .azt. "N em lehet valaki az emberi lélek mérnöke, ha nem ismeri az irodalom technikáját. Emellett meg kell jegyez:ni, hogy az irodalom technikája egész sor speciálissajátossággal bír" - mondja Zsdánov, és ezzel az ,,'emellett"-tel az irodalom rnűvészi funkciója és specifikurna ki is rnerül nála. Az író, a művész az előzőkorszakok hagyományainak, tanulmányozása révén megszerzi ezt a sajátos technikát (nyelvet, stílust, műfajismeretet), és mint valami sajátos mértékszabó alkalmazza a megadott eszmei mondanivaló testére. Nincs más tennivalója, ._ mint ahogy annak idején ezt expressis verbis is megfogalmazták átélni azt, amit az adott kultúrpolitika pillanatnyilag éppen megkíván tőle. 70
A mai kultúrpolitika koncepciójának a középpontjában azonban éppen az a helyes felismerés áll, hogy az író és a művész és természetesen a gondolkodó és a tudós is nem csupán művészi vagy tudományos eszközökkel reprodukálja egy osztály és egy társadalom ideológiáját, eszmeiségét, hanem termeli is, felfedezi is, kifejezi is, és ha ezt az alapvető funkcióját elvitat juk tőle, nem csupán a művészeteket (és a tudományt), de magát a szocialista gondolatot, a marxizmust is megmerevedésre, stagnálásra, a társadalmitörténelmi fejlődéstől való 'elszakadásra kárhoztat juk. "A kulturális politika inspiráljon, legyen szellemi társa az alkotónak, legyen eszmei ihletője - de ne legyen leckefeladó" " ... kulturális munkások és művészek, olvasók és alkotók közös aktív tevékenységére van szükség, hogy hazai kultúránk lépést tartson a haladó idővel." - hangoztatja Aczél György és ez a gondolat csaknem minden írásában visszatér. Mint ahogy nemegyszer szól elitélőleg arról a kultúrpol'tikai elméletről és gyakorlatról, amely "az irodalmat és a művészetet voltaképpen nem alkotásnak, az életben felmerülő új kérdések önálló és sajátos interpretálásának tekintette, hanem közvetlen politikai propagandának és agitációnak, a párt által határozatokba foglalt felismerések i.ílusztrációjának." Az eszmék társadalmi és kulturális sajátosságának ez a felismerése idézi elő, hogy ez a kultúrpolitikai koncepció nem kívülről, nem kultúra felett állva, s mintegy rendeleti úton kívánja "irányítani" a kulturális fejlődést, valamiféle tematilkai tervteljesítés és stílusideál előzetes elképzeléséből kiindulva, hanem belülről, integrálódva abban, és integrálva azt, valóban mint az értékes kulturális-művészí törekvések Ieltételeinek biztosítój a és irispirálója, mint segítőtársa a művészeteknek. "Hatalmi" f'21adatais - mert az osztályharc, az imperializmussal folytatott világméretű küzdelem időszakában ettől sem lehet teljesen eltekinteni inkább a kulturális közlekedésrendészet funkciója, amely szabad pályát biztosít a haladó, mindenekelőtt a marxista eszmék számára, s csak végső esetekben represszív jellegű.
a
Ezt a konoepciót fejezi ki a marxizmus hegemóniájának elmélete és gyakorlata, szemben a marxizmus monopóliuma hibásnak bizonyult elméletével és gyakorlatával, amely mechanikusan tett egyenlőségi jelet a hatalom valóságos osztálymonopóliuma és az ideológia fiktív társadalmi monopolhelyzete között. "Azt, hogy ma a marxizmustól eltérő és idegen szemleletek, elméletek, ideológiák léteznek még hazánkban, természetesen nem azért szögezzük le, mert szükségtelennek tartjuk az ideológiai harcot, és meg akarunk velük békülni. Ellenkezőleg: éppen a nem marxista nézetek leküzdésére akarunk mozgósítani. Az a megállapítás, hogy kivívtuk a marxizmus monopolhelyzetét, nem felel meg a tényeknek, s ezért leszerelő is. Az a megállapítás viszont, hogy nálunk a szellemi életben a marxista gondolat hegemóniát, vezető szerepet, túlsúlyt szerzett, tényszerűen is igaz, s egyben arra is figyelmeztet, hogy ennek a szerepnek a megtartásáért, állandó erősítéséért szűntelenül harcolni kell, sőt komoly erőfeszítésekkel növelni kell a marxizmus súlyát nemcsak a közgondolkodásban, hanem az egyes emberben is." mondja Társadalomtudomány és tudománypolitika című nyilatkozatában és számos megnyilatkozásában. Tehát nemcsak azért kell a marxizmus hegemóniájának álláspontjára helyezkednünk - szemben a marxizmus monopóliumának álláspontj ával -, mert ez a reali tás, hanem azért is, mivel - lévén ez a realitás - ez lehet csak az egyetlen helyes kiindulópontja, elméleti prernisszája és gyakorlati feltétele annak, hogy eredményesen indulhassunk harcba a marxizmus monopolhelyzetének kivívásáért, vagy legalábbis pozíciójának további erősítéséért. Abban az átmeneti korszakban ugyanis, amelyben élünk, s amelyet a különböző társadalmi rendszerek léte, különböző osztályok egymás mellett és (a tőkés országokban) egymás ellen élesen határoz meg, amelyben az eldologiasodás és az elidegenedés tényezői is hatnak még különböző erővel, de világszerte, amelyben a társadalmi közelm últ és a történelmi j elen eszmei inspirációj a korántsem válasz-
tódnak szét valamiféle áthághatatlan cezúrával az emberek tudatában - természetes, hogya nem marxista világnézetek is jelen vannak még mind a közgondolkodásban, mind az egyes emberek tudatában. Mégpedig nemcsak mint "csökevények", mint "maradványok" - ahogy ezt leegyszerűsítve és leszerelő módon a dogmatikus kultúrpolitika feltételezte - hanem mint az átmeneti korszak ellentmondásainak talaján bizonyos értelemben újra is termelődő és "modernizálódó" szellemi tendenciák. Ezen a folyamaton teljesen úrrá csak akkor lehetünk, ezt megszüntetni csak akkor tudjuk, ha a szocíalizmus, sőt a kommunizmus megvalósulásával, az átmenet történelmi korszakának lezárulásával teljesen megszűnnek azok a társadalmi adottságok, amelyek történelmi utóéletüknek lehetőséget és teret biztosítanak. Vagyis, ha a társadalmi lét - amelynek f'ejlődése köztudomásúan és szükségképpen megelőzi a tudat fejlődését a maga szocialísta homogenizálódásával megteremti a feltételt és a lehetőséget a társadalmi öntudat, eszmeiség hornogenizálódása - a marxizmus 'eszmei monopóliuma - számára. Addig azonban számolni kell azzal, hogya szocialista, a marxista eszmeiség csak egy heterogén forrásokból konstituálódó szellemi élet hegemón tényezőjeként tölti és töltheti be a maga történelmi szerepét. Azáltal, hogy nyomon követve a társadalom szerkezetében végbe menő szocialista irányú menynyiségi és minőségi változásokat, fokról fokra terjeszti ki a marxizmus hatósugarát. Mi sem áll ugyanis távolabb ettől a kultúrpolitikai koncepciótól, mint a történelmi folyamatok passzív, mechanikus felfogása. Éppen ellenkezőleg: abból indul ki, hogy az átmenet korszaka - bármilyen személytelenül hangozzék is ez a formula e korszak embertömegeinek átmenetét jelentik egyik társadalmi rendből a másikba; hogya társadalom - és az egyes em ber - csak akkor lehet a tárgya ennek a folyamatnak, ha egyszersmind az alanya is. S a kultúrpolitikának az a fő célja, hogya maga eszmei ráhatásával minél tudatosabb alanyává tegye. 71
A marxizmusnak ebből a józan, reális, feltételeit és célkitűzéseit egyaránt szem előtt tartó helyzetfelismeréséből több alapvető fontosságú következtetés adódik. Az Egyik annak a felismerése, hogy az "átmenetiség" talaján szükségképpen jelen lévő D'2m marxi sta tendenciák, eszmék is - és különösen ezeket az eszméket sohasem vegy tisztán reprezentáló műalkotások -, éppen mert egy átmeneti korszak velejárói, többé vagy kevésbé maguk is a marxizmus hatása alatt állnak. Vagyis a nem marxi sta ma nem szükségképpen jelent antimarxistát és még kevésbé antiszocialistát - különösen a műalkotások viszonylatában nem. S ez a tény differenciált kultúrpolitikai megítélést tesz szükségessé, amely elválasztja az ellenségest, a társadalmi fejlődés szempontjából károst a részértékeket felmutatótól, a számunkra is hasznosíthatótól. A másik következtetés, hogy - mivel ezek a tendenciák, eszmei irányzatok jelen vannak és újratermelődhetnek - a marxizmusnak s a marxizmust reprezentáló művészeti, tudományos, ideológiai alkotásoknak nap mint nap meg kell küzdeniök velük a maguk hegemóniajának biztosítására. Más szóval: a szellemi élet különböző piacain kell legyőzniök "konkurrenciáj uka t", a maguk eszmeiségének "bővített újratermelésével" - egyaránt értve ezen mennyiségi "bővítést", a marxizmus tömegbázisának növelését, és minőségit, a marxizmus fejlesztését, gazdagítását, válaszait a társadalom, a tudomány, a művószet szűntelen megújuló jelenségvilágának időszerű kérdéseire - kell szűkebb és szűkebb terre szorítaniok a nem-marxista eszmék, gondolatrendszerek újratermelődésének bázisát. S ebben a "konkl,.lrrenciaharcban" elsősorban saját eszmeiségének minőségi fölényére támaszkodhat, s nem egy fel ülről adományozott és illuzorikus monopólium mesterséges védővámjaira, amely - lévén az eszmék nehezen elvárnolhatóak - rendszerint a szellemi csempészkereskedelem és feketepiac felvirágzását, a tiltott gyümölcsök értéknövekedését eredményezik, amint Lukács György erre oly találan rámutatott. Ezt a kultúrpolitikai koncepció t rend72
szerint abból az egyébként teljesen helytálló és alapvető jelentőségű - szempontból méltatják, hogy kizárja az áleredrnényeket, a deklarált sikereket, a megtévesztő és lefegyverző önáltatást; arra kényszeríti a marxizmus szellemi harcosait, hogy szívós, türelmes, nevelő és felvilágosító munkával, vitákban és eszmecserékben "vigyék be" valóságosaneszméiket a tömegek tudatába. Hadd húzzam most alá ennek a koncepciónak másik s talán nem is kevésbé jelentős pozitívurnát. Azzal, hogyamarxista kultúrpolitika önként magára vállalja a szellemi értékek versengését -egyszersmind a piac kontrollját, kritikáját is magára veszi. S erre a versenyre, erre az ellenőrzésre, erre az állandó konfron tációra éppúgy szüksége van a marxizmusnak saját fejlődese szempontjából, mint a tömegek meghódítására, annak mérésére és hitelesítésére. Egyrészt azért, mert - bár a marxizmus a valóság egyetlen igaz és következetesen tudományos értelmezésének vallja önmagát, sohasem állította magáról (legalábbis klasszikusai nem állították), hogy egyszersmind és szükségképpen 'egyetlen lehetséges forrása a tudományos, a művészeti vagy akárcsak a társadalmi értékeknek. "Mindössze" azt állította, hogy ezek a nem marxista . ihleíésű értékek is a marxizmusban és a marxizmussal kapják meg a maguk helyes értelmezését. Ehhez - vagyis fejlődéséhez, korszeruségéhez - azonban szüksége van a marxista gondolatnak, tudománynak, művészetnek mindarra az értékre, amit az emberi szellem létrehoz, függetlenül attól, hogy eredetileg marxista vagy nem marxista gondolati rendszerekben, ideológiai orientációkban láttak napvilágot. Másrészt a marxizmus a maga valóságos létében, társadalmi szerepében, hatásosságában sohasem független maguktól a marxistáktól. S bár Marx, Engels, Lenin világtörténelmi értelemben egyszer s mindenkorra "biztosították" a marxizmus potenciális hegemóniáját (sőt a szocializmus perspektívájában a monopóliumát is) megéltünk már olyan korszakokat, amelyekben hozzájuk hasonló nagyságrendű gondolkodó, marxista nem állt csatasorba e hegemónia történelmi folytonosságának
konkrét biztosításáért. S talán nem utolsósorban éppen azért, mert egy fiktív monopólium harnis tudatában a piac, a versengés hiányában a marxizmus nem kényszerült olyan küzdelernre a nem marxista világ eszméivel, valóságával (és saját alakuló valóságával is), amilyeneket klasszikusai oly diadalmasan vívtak meg a maguk idején. A marxizmus - harcos, cselekvő - hegernóniájánakez a koncepciója azzal, hogy minden humánus érteknek, minden humanista elkötelezettségü alkotásnak helyt ad, :::csak a nyilvánvalóan antihumánus, antiszocialista eszmék elé állít sorornpót, elzárja az útját annak, hogy akarva-akaratlan, a marxizmus valóságos vagy vélt monopóliumát védelmezve. tényleges értékektől fossza meg kultúránkat, olyan emberi tragédiakat okozzon, a fejlődés, a művészi alkotó munka olyan lehetséges tendenciáinak az útját barikádozza el. és olyan stiláris, iskolás elszegényedés t idézzen elő, mint a személyi kultusz kult úrpolitikája. Azzal viszont, hogy előtérbe állitja a marxista kritika funkcióját, megköveteli aktivitását, gondoskodik arról, hogy ezek a nem marxista értékek a marxizmussal kapják meg a maguk helyes értelmezését, a marxizrnust gazdagítsák-erősítsék azzal a kri tika-elsajátítással, -asszimilálással, amely marxista szempon tból világítja meg ezeket az értékeket, és választja el tőlük, ami kétes, vitatható vagy éppenséggel értéktelen bennük. Filmorgánumban úgy illenék, hogy ennek a kultúrpolitikai koncepciónak sajátos filmvonatkozásairól is ejtsünk néhány szót. Úgy véljük azonban, hogy - különösen a magyar film fejlődésének. leg-
utóbbi öt-tíz esztendejének nagy eredményei és meglévő hiányosságai tükrében -- ezek meglehetősen evidensek. Mindössze azt hangsúlyoznánk ezzel kapcsolatban, hogy ez a kultúrpolitika nemcsak él marxizmus eszmei monopóliumát tartja lefegyverző irrealitásnak. de a meglévő hegemóniáját sem engedi monopolizálni egyes irányzatok, alkotok vagy alkotócsoportok részéről. Tehát egyaránt szemben á II mindazokkal a törekvésekkel, amelyek úgy akarják kisajátítani a maguk számára, hogy ezzel a magyar filmművészet kultúrtörténeti jelentőségű eredményeit diszkreditálják, vonják kétségbe, mindazokkal a törekvésekkel. amelyek - ellenkezőleg - filmművészetünk tömegkapcsolataiban. műfaji. tematikai térkép én. sokszínűségében valóban fellelhető egyoldalúságokat, hiányosságokat vélik bagatellizálni, eltűntetni, a reá való hivatkozással. A marxista eszmeiség hegemóniája - és a belőle fakadó minöség-igény azonban sokkal egyetemesebb és átfogöbb annál, hogy iskolák, stílusok, műfajok, alkotói koncepciók kizárólagosként sajátithassák ki. Végezetül a könyv még egy vonásáról kell szólnunk : arról, hogy sohasem tekinti az elméletet Iezártnak, befejezettnek s ezt nyomatékosan kiemelnénk -, sohasem azonositja mechanikusan magával a gyakorlattal, amelynek ideálképe. Vagyis emberi dimenziókban mozogva, állandóan szem .előtt tartja a megvalósítás lehetséges és valóságos torzulásait, a keletkező új problémákat és azt a marxista kritikát, amelyet a kulturális fejlődés alapfeltételének tart, igényli magával a kultúrpolilikával kapcsolatban is. Gyertyán
Ervin
13
EGY MÓDSZERTAN Bevezetés Aleksander
a filmalkotások Jackiewlcz
JAVASLATAI vizsgálatába,
szerk.:
Bp. 1970., Magy.
tudományi Intézet és Filmarchívum; vészeti Könyvtár 40.
Film-
Filmmű-
A második világháború utáni sze'lemi élet, társada'rní mozgás kelet-európai története jóformán teljesen ismeretlen a különösnek azon a szint ién, amely hozzásevíthetrie ezy-ezv mű vagy ténv valóságos értékeléséhez. Énpen ezért, nehéz valóban mé'tánvos kénet alkotnunk a Filmművészeti Könvvtár lezúiabb kötetéről, amely méreteivel. 400 olda.t meghaladó terjedelmével nem lebecsülendő munka. A kötet eredetileg lengyelül1966-ban jelent meg, Varsóban és a Lengyel Tudományos Akadémia Filmtörténeti és Fi1melmé~eti Intézetének Filmelméleti Osztályán végzett hét éves közös munka eredménye. Ezt a kötet e'őszavából tudjuk, amint azt is, hogy a kutatócsoport lényegében négy kérdés köré koncentrált a kötet kilenc tanulmányában: 1. Az anyag kérdésére, amely a művészetekben egyre nagyobb szerepet játszik; 2. a filmalkotás szerkezetére; 3. jelentésbeli, szemantikai problémákra, amelyek közül különösen a film jelrendszerének szerkezetét vizsgálták; 4. a tömegkultúra elméletére. A szerkesztői munkaközösség bevezetője figyelmezteti az olvasót. hogy a tanulmányokat vitaindító kérdésfeltevésnek kell tekinteni. Fogadjuk el átmenetileg ezt a játékszabály t, és kérdezzük így: vajon a vitaindításhoz csupán provokáció szükséges, vagy megnyugtató ismeretanyag, tájékozottság is? Természetesen nincs szándékunkban durván leegyszerűsíteni a tényleges helyzetet, de kétségtelen, és ez 'különösebb utánjárás nélkül világos, hogy ez a kötet is annak a Iorma.Ista-strukturallsta módszer iránt megújult lengyel (és általában kelet-európai) érdeklődésnek köszönhette létét, amelynek tanúi lehettünk a hatvanas évek elején. Ilyen körülmények között kétszeresen is hiányoljuk, hogy a kötet végigolvasása után nem alakult ki képünk arról, miként vélekednek, miként viszonyulnak a szerzők Pl. a lengyel integrális iskolához vagy a több.ször idézett Roman Ingardenhez (aki személyében a fenomenologikus szernlé.etmódot is közvetítette hazájában), és Itt nem elégedhetünk meg bizonyos deklaratív szinttel, pl: "közös alape.vnek tekintettük, hogy kutatásaink belsőek, strukturálisak és iritégerek legyenek. A művet önálló egészként vizsgáltuk, és olyan kutatási módszereket és eljárásokat 74
kerestünk, amelyek segítségével megragadhatluk sajátos, organikus jellegét." (7.) Aligha valószínű, hogy az elmúlt tíz évben hallgatni illett róluk (más területről pedig egyenesen tudjuk az ellenkezőjét), olyan irányzatokról, amelyek egyes képviselői (pl. Zolkiewski) a marxi sta irodalmi-művészeti-társadalomtudományi gondolkodás lengyel úttörőivé váltak. Nem hívatkozásokat, irodalmi utalásokat híányolunk (ezekből bőven van, bár nem minden provincializmus nélkül), hanem határozott viszonymeghatározásokat: m! a véleményük Ingarde n rétegzett mű-struktúráíról, vajon a hatvanas években is elegendőnek tartható-e a szigorú és kizárólagos műközpontúság, és sorolhatnánk még az efféle kérdéseket, problémákat. E hiányosságon vajmi keveset enyhít a bevezetésnek az a megjegyzése, hogy több módszert használnak, mert igy meg akként hangzik kérdésünk: miként viszonyulnak egymáshoz, mlképpen egészítik ki egymást ezek a sokszor meg sem nevezett módszerek? És ez egy másik általános észrevételünkhöz is hozzákapcsol: a tanulmánykötet bizonyos heterogén jelleget árul el. Sokszor az egyes tanulmányok hosszasan újra fe.fedezik azt az alapállást, amelyet esetleg már jóelőre tisztázott egy másik tanulmány, így pl. D. Palczewska -_ A. Kumov: A fi.malkotás kulturális meghatározói (A film standardizálásának problémái) című tanulmányában, amely a kötet utolsó írása, á 368. lapon, ki tudja hányadszor kerül elő új meglátásként a film jelszerűsége, hiszen ezt a 2. idézett problémacsoport is tartalmazza. Alighanem ugyane probléma egy másik aspektusát említjük fel, amikor utalunk a tanulmányok tú.tengő általánosságaira, nem speciálísan filmszempontúságára. Távolról sem azt kifogásoljuk, hogy a problematika nem ragadt meg L szűken filmben való megjelenésnél, arnint ez oly jellemző volt még a közelmúlt filmelmé:etére is: hanem csupán az arányokkal vagyunk elégedetlenek. Nagy hibának kellene 'tartanunk, ha az olvasó e tanulmánykötetből akarna megismerkedni a szemantikai mező vagy a sztereotípia fogalmával. (Azért emeljük ki e két fogalmat, mert ku.csfogalmaí annakakét tanulmánynak, amelyre a megfigyelésünk leginkább jellemző: Kísérlet a szemantikai mezőelmélet alkalmamazasára a film vizsgálatában - és a már korábban idézett: A filmalkotás kulturális meghatározói. A film standardizálásának problémái). A tanulmányok szerzői viszont úgy tesznek, mintha céljuk éppen a nem-speciálls fogalmi ismeretterjesztés volna. Ebbeli feltételezett funk-
ciójuknak pedig igen kevéssé felelnek meg ezek a tanulmányok, mert pl. az utolsó tanulmány szerint a fi.m harmadik standardja az irodalmi szál, amely nem más, mint a meseszövés modellje (vö. 386. kk). Erről az irodalmi szálról sok szó esik, de egyetlen megjegyzésból sem értesülünk arról az el nem hanyagolható tényről, hogy ez a probléma évtizedek óta fontos kérdése a strukturális nyelvészetnek és műv észetkutatásának, Az előzőele alapján a recenzens negatív álláspontjára következtethetne az olvasó, A helyzet azonban távolról sem ez, vagy legalábbis nem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy az előbbiekben felsorolt (és említetlen) problémák megvannak; kétségtelen az is, hogy a kötet magyar gondozói nem adtak hozzá olyan bevezető-elhelyező tanulmányt, amely rámutatott volna rninderre. Igy viszont az a látszat Ike:etkezett, mintha a kötete t szinkronikusan szemlélhetnénk, míntha amúgy is gyér filmelméleti irodalmunk egy hic et nunc érvényes állásponttal gazdagodott volna. És jelen esetben egyaránt figyelnünk kell az itt-re (mert a kötet valójában a mienktől lényegesen eltérő történelmi-társada:mi-kulturális szituációban keletkezett) és a most-ra (mert szó sincs szinkróniáról, hiszen ha beleszámít juk a kutatási periódust, előtte meg ennek kialakulását, úgy majd tíz évvel számolhatunk, ami az elmúlt tíz évben mifelénk alighanem néhány tíz évvel is felér). Ha viszont arra figyelünk olvasás közben, ami számunkra tanulságos az írásokból, akkor igen kedvező véleményt alakíthatunk ki. Legelőször is kétségtelen, hogy szinte ,a manapság legégetőbb és leginkább vizsgált kérdések míndegyike felbukkan a kötet lapjain. Egyre vi.ágosabb az is, hogy ma már elégtelen egy pusztán leltárszerűen, taxonomikusan összehordott empirikus tényanyag, Ebben a kijelentésben nem az empíria lebecsüléséről van szó, hanem arról az ismeretelméleti felismerésről. hogy a "legelemibb" empíria is feltételezi az elméletet. Feltételez egy előzetes keretei (ez meg viszont nincs empíria nélkül és innét a kölcsönös egymást feltételező-fejlesztő egymásrautaltság), amelyeta tapasztalati anyag kitö.t. A filmművészet anyagának fogalmát minden látható törekvés ellenére kétféleképpen használják a tanulmányok: egyrészt egy fotó kémiai szintű jelenséget értenek alatta, ezt mí inkább
a szerntotikának a jelölők acvagí rnívoltával foglalkozó ágába utalnánk. amit hilisztikának neveznénk, másrészt pedig a lefényképezett és rögzített fizikai valóság ún. fotafonikus, audió-vizuális mívo.tát, E második értelemben van az igazi probléma: vajon van-e valamí a filmművészetben, ami specifikusan rá jel.emző. Régi kérdés ez, a specifitásé, bár így kimondva a tanulmánykötetben nem fogalmazódik meg. Valószínűleg azért nem, mert nincs is jelentősége számukra igazán. A problémát történetéből értjük meg. Kezdetben, még a némafilm korában azért feszegették a kérdést, mert bizonyítani kellett a filmművészet jogát ,a létezésre, de nem kevésbé önálló művészet jel.egét is. Napjainkban egészen más értelme van a problémának a francia szemiológusok körében: a saussure-i linearitás dogmát akarják itt is kimutatni. Eszerint a film specifikus egységei lineáris, azaz csák időben egymás után következő rendet alkotnak, mínt pl. a szavak a mondatokban, Kérdés azonban, hogy mitőlspecifikusabb egy képsor (szekvencia), mint egy emberi kéz a vásznon, amely az adott összefüggésben egy egész embert jelöl? A lengyel szerzőket nem terheli egyik értelem sem, történeti, i.Ietőleg "földrajzi" okokból: ezért maradt számukra absztrakt probléma; számunkra pedig remek tanulság az elmélet szükségességére, Egyébkén t könnyen lehet, hogy a heterogén kódok (a gesztusok; a szimbólumok; a képi interpunkciók, mint az elsötétítés vagy az usztatás; a beszéd stb.), amelyek a filmtényben részt vesznek, mégis homogén, konvergens rendszert alkotnak, amit a kötet lapjain nemegyszer nyelvnek neveznek. Tanulságos megfigyeléseket, állításokat olvastunk a film szemantikájának igen kevéssé kívizsgált kérdéseiről; egyes pragmatikai kérdésekről, pl. a filmkép hatásosságáról. ,a társadalomban betöltött funkciójáról; volt néhány észrevétel az összehason.Itó (komparatív) szemiotika területéről is: miben különbözik és kapcsolódik a film meg az irodalom, a film meg a zene; vagy a film művészeteket integráló "mivo;táról"; önálló tanulmány szól a film időstruktúráiról. Számunkra tehát Ielrnérő jellegű ez a kötel, és leckéül adja, hogy határozottabb elvi háttérrel, de "gyakor:ati.bb": operatívabb közegben mozogj unk. Nem arra van szükségünk, hogy továbbra is bevezessünk a filmalkotások vizsgálatába, hanem hogy valóban vizsgáljuk őket. Horányi Özséb
75
ELLENVÉLEMÉNY
Pályázati felhívás A Fil1nkultúra kezdettől fogva hivatásának tartotta az új, értő film néző-közönség nevelését, a film társadalmi szerepének tudatosítását, nem utoísosorbosi a mindezekről éretten-nagykorúan gondolkodó fiatal filmkritikusi gárda kimiivelését, maga kŐ1'égyűjtését, E célokat kívánja szolgálni jelen pályázati felhívásunk is, melynek értelmében. Szerkesztőségünk Jolyóirati koziésre alkalmas, a film temaWcájába vágó írásművek benyújtását kéri és várja az alábbi feltételek niellett : 1. Bekiiuieruio bármilyen, a fillnművészet té makoréhez tartozó, tetszőleges műfajú írásmű; a filmelmélet, a filmkritika, a .film,szociológia, a filmpszichológia stb. tárgykö(ét érinu) pályaművek, valamint riportok, interjúk, filmelemzések és más jellegű írások. A pályaműveknek tehát sem a tárgykörét, sem a műfaját, sem a terjedelmét nem kötjük meg. A díjazásnál csak eddig még meg nem jelent niiioek: jöhetnek számításba.
2. A pályázat
határideje:
1972. iiuircius
3. Pályadíjak:
1. 1. díj 3.000.- Ft 2. díj 2.000.- Ft (2 db) 3. díj 1.000.- Ft (2 db)
A pályadíjon felül a nyertes miioek közlés eseién a szokásos írói honoráriumban részesülnek. Ugyancsak honoráriumban részesülnek teT1nész~tesen azok a pályaművek, mnelyek díjat ugyan nem. nyertek, de a Szerkesztőség kiizlésre e[fogadta azokat. 4. A pályadíjak
filmkritilcusokból, S. Egy pályázó
otuutélését a Filmkultúra fil1?lszakemberelcből álló
szerkesztőbizottságának
zsűri
tagjaiból
és neves
céqzi:
is pályázhat. vagy teljes névvel és cím mel, vagy
több művel
6. A pályázatot adatokkal
kelt személyi
7. A sikeres (közlésre előtt sor kerülhet.
jeligésen,
zárt
borítékban
uiellé-
már
a pályázat
lejá1'ta
kell beküldeni. elfogadott)
pályaművek
publikálásám
Szerkesztőségünk különösen a fiatalok írásaim számít; az Ellenvélemény cimii TOvatunk a jövőben - a pályázattól függetlenül is - elsősorban a fiatalok rendelkezésére áll, szívesen látjuk és várjuk, különböző (filmk1'itikai vagy egyéb) megnyilatlcozásaikat. Budapest,
1971. évi október
hó
A Film)cultúra
szerkesztőség e
Tupírozott filmek Iilmgyártásban a tupírozás a legrégibb eljárások egyike. Mit se szárnít, hogy minden filmművészetí korszakban máshogy nevezték. Lényege az, hogy a film készítői átveszik az éppen divatba jött új irányzatok külső kellékei t, (ormai megoldásait, és csillogó, tetszetős, gyakran szórakoztató, de tartalom nélküli fonadékot hoznak létre belőlük. Az utóbbi néhány évben tanúi .lehettünk, hogyan terjed el és hígult fel ezzel a médszerel a hatvanas évek elejének filmmüvészeli megújulása. legalábbis annak formai vívmányai. "Tarta:om nélküli", ,,[elhíguJt" talán túl erős kifejezések. Mintha eleve el kellene ítélnünk ezeket az átmeneti filmeket holott 'eITől egyálta.án nincsen szó. Haragudni csak akkor lehet és kell rájuk, ha valamilyen reakciós ideológia szolgálatába á: Inak akarva-akaratlan. Ha nem, akkor legfeljebb sajnálhatjuk az elrnu.asztott lehetőségeket, hiszen és ez igen fontos jellemzője a tupírozott filmeknek -mindegyiket igen nagy szakmai rutinnal készítik el, olykor jobb sorsra érdemes nagytehetségű színészek közreműködésévcl, operatőri bravúrokkal stb. Mivel pedig ezek a filmek az igazi műalkotások és az érdektelen kommersz közötti senkiföldjén találhatók, megítélésükben tág tere nyílik a személyes ízlések eltéréseinek. Ha egy film mond valamit, azt elfogadom vagy elutasítom: ez komoly vltatérna, érvek összecsapásának lehetősége. Ha nem mond semmit, nincs rnin vitatkozni, de lehet szimpatikus a főszereplő, lehetnek vonzók a helyszínek, kedvesek
A Petulia története egyszerű lenne. Archie, a nemrég elvált középkorú orvos és a címszereplő Petulia, egy szép és antipatikus m ill iornosfiú felesége ez utóbbi kezdeményezésére majdnemszerelrní kalandba bonyolódnak, azonban kiderül, hogy Petulla számára mégis vonzóbb az ifjú, jókép1 mil liomos - ám egyébként ellenszenves -- férj, mint az idősödő, átlagos külscjű, bár emberileg mindegyiküknél értékesebb orvos. Ez a történet magja, és a kivonatos megfogalmazas elárulja azt, amit a filmfeldolgozás minden eszközzel feledtetni szeretne tudnii lhk, hogy a legszokványosabb, tlzenkettő-c-egy-tucat melodrárnáról van szó. Mármost író és
rendező (Lawrence B. Marcus, akiről nem tuelok semmit, és Richard Lester, akinek nevét viszont jól ismerjük itthon is játszott két filmjéből: Egy nehéz nap éjszakája; A csábítás trükkje) rnit tesz azért, hogy elfeledjük ezt a történet-cson tvázat? Az első számú tupírozás a történet mcllékszálainak bodorításával történik, Részletesen megismerjük Archie e.vált feleségét és .két kisfiát, valamint az ex-nej soron következő férj-jelöltjét. Ugyancsak fellép egy hölgy, aki már Archie következő házasságára pályázik, és aki - amint ezt a kegyetlen vadóc Petulla alkalmas pillanatban fejükhöz is vágja - félelmetesen hasonlít az első feleségére: ugyanaz a kispolgári amerikai Ieleségt ipus. PetuJia oldalán iskibontakozik egy történet: az excentrikus hajlamú címszereplő ugyanis egy mexikói kiránduláson autójába felvesz egy ottani kis srácot, aki az "álmokbe li" rokonaihoz kíván jutni. Ezt a srácot férje nem tudja e.vi selni - íme, a szakítás oka. A gyerek egyébként rövidesen autó alá szalad, a kórházban Archie operálja -- íme, a mégismerkedési a.kalom. A két f'őszerep.ő oldalán felsorakoztatott bővítrnények közül kétségtelenül az "Archie előzó felesége" -történet a szerencsésebb. Olyanynyira, hogy a film folyamán egyre inkább elnyomja a Petulia-flört történetét. A nézőnek szinte az a gyanúja támad, hogy a film eredeti témája tulajdonképpen Archie viszontagságai lettek volna, egy felbomlott házasság összes, itt vígjátéki epizódjai val. Lehetséges, hogy a producer ezt nem találta eléggé eladhatónak. és ezért kellett hozzá a Pelulia-vonal?! A Pet1Llia végső formáját a második tupírozás után nyerte el. Ez a második tupírozás a meg\ alósítás módja, pontosabban: a történet időbontásos lepergetese. A rendező, Lester mindig is szerétett eljátszani a filmtrükkök lehetőségelvel, már előző Ii lmjeiben is sok gyakran igen szellemes-szokatlan beállítás, optikai és hangbeli játék törte meg a cselekmény menetét. A Petuliá-ban emellett az időbeli visszapillantások bonyolult rendszerét is felhasználja. Sajnos, oly módon, hogy még a Fellinin és Alain Resnais-n edzett néző is belezavarodik a Ielvil lanó epizódok elhelyezésébe. Ki.ilönösen a film drámai csúcspont jánál válik áttekinthetetlenné az időbeli visszatekintések alkalmazása; ilt ugyanis PetuJiát férje véresre veri és kórházba kerül, és ezzel párhuzamosan az előző kórházi epizód (amikor az autó által elütött kisIiút gyógyítja Archie) képei villannak elő, áttekinthetetlen ül. A film befejezése ezután ket17
tős csalódással szolgál. Az egyik a hősnő viszszatérése férjéhez, melyet csak nagyon fe.ületes lélektani motívumok indoko.nak, a másik pedig, hogy ekkorra már nagynehezen összeáll az időbontás eredménye, és kiderül, hogy az eredmény nu.la. Míg a művészi-filozófiai tanulság kedvéért a néző örömmel bogozgat ja egy Nyolc és fél vagy egy Szerelmem, Hiroshima történetének gubancait, itt a világossá váló történet csak egy valamit áru: el: önmaga te.jes ürességet, Miért érezzük a Petuliá-t az ilyen alapvető kifogás ellenére is rokonszenvesnek? Elsősorban azért, mert nincs meg benne az az ideológiai dugáru, mely például Az utolsó Leó-ban felfedezhető. (Tanulság a filmforgalmazás számára: nemcsak a művészfilmek Iehetnek "problém~s filmek"! Más kérdés, hogy tulajdonképpen minden problémás filmet be kellene mutatnunk, hiszen ha nem ismerjük meg őket, nem is vitatkozhatunk velük. A megoldás tehát jelen esetben nem az lett volna, hogy Az utolsó Leó-t, ezt a végső soron ártat:an kis oroszlán korcsot ne vegyük meg, hanem az, hogy be kellene mutatni azokat a baloldali filmeket is, melyek bár vitathatóan, de a haladás szemszögéből elemzik a mai nyugati társadalom problémáit.) Rokonszenves a Petulia azért is, mert értéket jelentenek azok az epizódjai, malyekből összeáll egy reálistán abszurd vígjáték a felbomló házasságokról, a gyerekekről, volt- és leendő feleségekről és férjekről, egy egész kis panoptikum, melyet szívesen utasítanánk az Atlanti-óceánon túlra azzal, hogy "ez csak amerikai", de amelyben sokszor ráismerhetünk ha magunkra nem is de mozíbelí szomszédunkra! Könynyen lehet, hogy ezek csak töltőanyagként ke-
rültek á filmbe, mégis a moziból kijövet a Petulia-Archie-sztorit érezzük függeléknek. Mi lett volna, ha a film címe nem Petulia, hanem Archie?! És végül, szeretni kell még a Petulia-Archie epizódokat is, hiszen jó szél futta őket Hol lywocdba: a francia partok felől. Lester ebben a kettősben nagyori közvétlenül merít a Jules és Jim-ből, hogy ne mondjuk azt, hogy utánozza. Az, hogy Julie Christie csodálatos színésznő, és hogy típusban hasonlít Jeanne Moreau-ra, nem újdonság - Truffaut évekkel ezelőtt már rájött, amikor vele játszatta a 4510 Fahrenheit kettős főszerepét. George C. Scott mint Archie teljesen jellegtelen, annyira, amennyíre csak igen nagy színészek mernek jel.egtelenek lenni. Ez a [el.egtelenség a jellemzés csúcsa: kritika és rokonszenv-tüntetés egy jobb sorsra érdemes embertípus iránt. Hadd említsük meg, hogy az após epízód-szerepében meghatódva és sajnálattal fedeztük fel Joseph Cotton-t, aki örök ismerősünk lett az Aranypolgár Leland-jaként. Meghatottan "hogy megöregedett" és sajnálkozva, mert nem volt mit eljátszania. Julie Christie ebből a szempontból valamivel ezerencsésebb volt, hiszen ebben a vonzó, szeszélyes. akaratos, ideg-bolond Petuliában eljátszhatta a Jules és Jim Catherine-jának amerikai változatát. Még a zene is a Jules és Jim dall amaira emlékeztet. Ha folytatj uk a párhuzamot, George C. Scott Archie-ja okvetlenül Jules szerepének parafrázisát jelenti. Nem szerepel viszont a Petuliá-ban "Jim", és ami még Iontosabb Francoís Truff.aut. Az előbbi hiányát még csak-csak elviseltük, az utóbbiét már sokkal nehezebben. Szekfü András
Kamikaze-sors A fasizmus természetrajzával megszámláfhatatlanul sok rnűalkotás foglalkozott. A legpontosabb kép.etet azoknak az alkotóknak sikerült felírni a közös okulás táblájára, akik a jelenség mindennapí megnyilvánulási formáinak felfedezésére vállalkoztak, akik a törvény életképét mutatták meg. Romm Hétköznapi fasizmus-a a stadionokban rendezett csorda-evészetektől elvezet bennünket a koncentrációs táborok baralokjai ig. A Hideg napok az egyéni felelősséget vizsgálja ebben a folyamatban. Jancsó néhány műve (elsősorban c közelmúltban vetített Égi bárány-ra gondolok) a hamis, népet pusztító ideológiák észellenességének .. a mozgástörvényeit jeleníti meg .. Az
78
imént felületesen kiragadott példák' egy közös pon ton feltétlen ül találkoznak egymással: bármilyen szemszögből analizálják is a választott valóságszeletet, mindig szükségszerűen megmutatják a jelenség irracionális ta.apzatát. Hasonló fe.adat realizálására vállalkozott Kihachi Okamotó. Egy hosszú-rakétaszerkezet meg a rákapcsolt hordó alakú csónak lebeg magányosan a végtelen vizen. Parancsnoka, Sakura kadét várván a felbukkanó célpontot. végiggondolja a vele kapcsolatos történéseket, amelyeknek természetes betetőzése a tény, hogy ő ebben a szent pillanatban fiatalon, önfelá.dozásra elszánva kuporog a hordóban, távol a szárazföldtől; "Huszonegy
és fél éves vagyok es reménytvesztett" - vallja be keserűen. Olyan furcsa, megfejthetetlen most számára a világ. A bombázás jut eszébe, amely szégyenletes, akárcsak mezítelenre vetkőzni a többiek előtt. Hirtelen élesvágás: csizmák, pattogó vezényszavak, lucskos ingű katonák ... robbanás. Igy vált át a rendező a kamikaze töprengéseinek hálójába kapaszkodva a kiindu.óponthoz vezető út elemzésébe. Valaha egyetemista volt, most kadét. A kíméletlen életmód, a szűnni nem akaró koplalás miatt kétszersültet lop araktárból. "Úgy élünk itt a kiképzőtáborban, mint a marhák. Megtanultunk kérődzní: felböfögni és újra Ienye.ni, amit már lenyeltünk." És mialatt ezeket a szavakat mondja a vallató tiszt arcába, harsány rajzokat látunk a vásznon, amelyeket groteszk hangeffektusok kísérnek. Az irracionalizmussal nem fér össze semmiféle emberi tartalom. Az állattá herélt, megalázott lényeket bűvészeket megszégyenítő attrakcióval - természetfelettivé emelik. A speciálís egység tagjaiból császári védőpajzsok lesznek. "Emberből marha lettem, marhá ból meztelen disznó, és amikor újra ember vakartam lenni, istenné léptettek elő." Avatás. A jólismert demagóg konvenciókban itt sem szűkölködünk, Díszbeszéd, könnyes szernű hóhérok, közös teaivás fehérasztalnál. (Rommnál virsli, Fleíschmannál sör szerepelt az étlap on) Jó a zene. A szónoklást é.es kontrasztként - andalítóari édes muzsika kíséri, amely oly gyakran tér vissza más és más hangsú.lyal, Szabadnapot kap. Mihez fog Eyenkor a katona-isten? Irány a bordély, úgysem volt még v iszonya nővel. Sár, omladozó viskók, prostituáltak .között találkozik egy matrózblúzos lánynyal, aki éppen algebrát tanul. Bemegy a házba, de először mással kell lefeküdnie. Csalódás. Aztán ismét összeakad a lánnyal. Gyönyörű, játékos szerelmi etüd következik ezután, amelyet azonban elsötétít a halál előrevetítődő hosszú árnyéka. Mégis, itt-ott felcsil lantja Okamotó a tisztaság, a humánum fényét, azt, hogy nagy értékek pusztulnak el értelmetlenül. Esetlen, megrnosolyognívalóan rokonszenves Sakura az intim epizódokban. Tengerpart. Vakond médjára ásta be magát a homokba. A forróság ellen a leány emlékét idéző ernyővel védekezik. Majd heroikus gyakorlatozását látjuk. Találkozik a kisgyermekkel, aki fülébe szajkózza a számára annyira ismert nacionalista szöveget, Ezalatt a gyerek testvére a szemközti
dombtetőn mondja fel a leckét büntetésképpen -, mert megszökött a hadiüzemből. Hiába minden. Az ifjú tiszta eszével nem érti a hazug maszlagot. Sakura összeakad egy neurotikus asszonnyal, aki öngyilkosságot akar megkísérelni az ősöktől kapott, múzeumba illő pisztol.yal, de az groteszk módon törik ripityára elsütésekor. Rokon tartalmú a lándzsával hadakozó katonák látványa. Kár, hogy Okamoto f'i.mjének anyaga most repedezni kezd. A három vöröskeresztes lány mlsztícizmussal kacérkodó példázata megbontja a mese, a képi világ eddigi egységét. Visszaérkezik a kisgyermek a városból. Egett testét nehézkesen vonszolja a homokban. A hírt hozza: "Mindenki meghalt. A diáklány megolvadt, mínt a víaszbaba." Mit csináljon most Sakura? Bosszút fogad. De most már nem tehet semmit. Túl későn kezdett el gondolkozni a kiképzésről, a lányról, a háborúról. A hazugság parancsa oly mélyen ivódott egész szerné.yíségébe, hogy már nincs segítség. A kisfiú majd okul. Nem akar mozgatható tetű lenni, ezért számolgat oly szorgalrnasan a lyukban. Megítélésem szerint itt van valahol az Emberi torpedó finom reménysugara. Jön a parancs. Párhuzamos montázsban látjuk a semmibe zuhanókadétot és a széftépett madár közelképét. Találóan fejezi ki a tartalmat-hangúlatot ez a képsor. Már tíz napja sodródik a magányos torpedó a tengeren. Volt hát idő a főhős vándorbot jába kapaszkodva megjárni a kálvária stációi t amelynek végeztével egy halászbárka barázdált képű kapitánya tudatja vele a háború befejeztét, Japán az ő vízreszál.ásának napján kapitulált . Léte veszti el így értelmét, igazolását, pontosabban az a hamis cél, amelynek szelgálatára kényszerítették. Hordócsónakja elszakadt a bárkátóI. Étlen-szomjan pusztul el; huszonegy és fél évesen. Okamotó fi.rnjében a fasizmus írracíonalízmusa egy át.agember személyes élményein keresztül rajzolódik ki. Ezért tűnik hitelesnek. Igy 'nem érezzük megfoghatatlannak az antihumanizmust, következésképpen fokozottabban jut érvényre "hétköznapisága" és abszurditása. A kamnoaze-rrntosz re.ületí bátorsagmutatványa mögött egy irracionális, agyat leláncoló, testet megkötő szélsőséges kényszerrendszer lakozik. Amit látunk, az a féle.ern és hazugság fö.tornyozta "meg nem gondolt gondolat". A tengerpartot ma hangyabolyként lepik el a fürdőzők. Nem messze tőlük őrzi a hordó Sakura kadét kuporgó csontvázát, Pörös Géza
79
A könnyűkamera technikai újításai Folyóiratunk gyártásunk foglalkozott.
70/3., Illehve 70/4. számában filmtechniikai bázisának problémájával Az alábbiakban a témához kapcso-
FILMKULTÚRA Szerkesztősége Budapest,
XIV.
A Filmkul:túra 1970. évi 3. számában, Gaál István rendező üdvösnek tartaná a 16 mm-es technika elterjedését. Barna Tamás főmérnök a folyóirat 70/4. számában blzonyos, a felnagyítással kapcsolatos technikai problémákat említ. Ezeken a problémákon kívül, mint ismeretes, a kompozdelő szempontjából nem iközömbös, hogy a nagyításnál a 16-os kép négyszögletes volta miatt, az eredetileg is kis felületből még kb. 20% vész el. Ezen a problémán .kívánt Rune Ericsen operatőr segíteni. Vilgot Sjörnan legújabb, azóta már bemutatott filmje forgatására a következőképpen alalkította át Eclaire karneráját. A kaput 2 mrn szélességben ",kireteszelte", a hangcsík c.dalán. Igy 12,3 mm-re szélesítette a korábbi 10,3 rnm-es Iképet. A 'felnagyított kép fe-
A Svédországból érkezett levélhez az alábbi megjegyzést teszem: Poros László levelében említett módszer tényleg igen szellemes rnódon megoldja a 16 mrn-es n:mre készült, - majd 35 mm-es fi:mre felnagyított filmfelvételi eljárás minőségt problémáinak többi része, mában már nak.
egy részét. Sajnos a problémák melyeket a Eilmkultúra 70/4. száismertettem, változatlanul fennáll-
Időközben viszont nagy lépésben haladt a könnyűkamera gyors és élethű forgatás
előre prob-
lodó külföldí olvasó levelét közöljük, résünkre Barna Tamás, aMAFILM válaszol.
melyre kéfőmérnöke
Iülete így 91 mm2,a korábbi 76 mm--rel szemben. Az előny ott mutatkozík, hogy az errilftett 91 mms teljes mértékben felhasználható a nagyításnál, a korábbi 64 rnm--rel szemben. Igy a nagyítás rnértéke a korábbi cea 4,5 X helyett csak mintegy háromszoros. Ez mindenek fölött javára szolgál a kép minőségének. Ez a felvételi módszer a legjobban a féldokurnentális játékfilmek forgatásánál használható,ahol az igénytelenebb megvilágítás. valamint a kamera könnyű volta gyors és "élebhű" forgatast enged meg, kicsi és mozgékony csoportokkal. Míután a normál lencsék építése nem enged meg ekkora felületi eltérést, a TV kameráknál használatos lencsékkel dolgoznak. A felvétel menete a következő: 1. te.véteí a 16 mrn-es "szélesvásznú" kamerával. 2. vágás 16 mrn-n. 3. hangátjátszás. vágás és ,keverés 16 rnm-m. 4. negatívvágás 16 mm. 5. nagyítás. 6. 35 mrn-es masternegatív, a ragasztasok elkerülésére. 7. rnozikópia. Södertalje,
1970. december
20. Poros László
lémájának ügye. Az 1970. év őszén Kölnben megrendezett Photoklrián (Film és Fototechnikai Nemzetközi Vásár) bemutatták az Arry cég új, könnyű, csöndes, szincron, 35 mrn-es filmfelvevő kameráját, mely összesen 9,5 kg súlyú és 1971. őszéri megvásárolható. Ennek a karnerának az alkalmazása véglegesen megoldja a cinema-verité forgatás problémáját a 16 rnm-es teohnrka hátrányai nélkül, annak mínden előnyével, 35 rnm-es filmen. Reméljük, ,hogy a magyar filmgyártás is az elsők közöt t szerez 'be ilyen kamerát. Rarna Tamás
80
KűLFÓLDI , , FOLYOIRATOKBOL .
" Hamis tanúkra leltél saját igaz pörödben ... " A hollywoodi tízek dossziéjából A Film Culture című amerikai filmszaklap 1970 nyári-őszi száma föleleveníti az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság Hollywoodban tartott 1947. és 1951. évi emlékezetes vizsgálatát, amely tíz haladó szellemű amerikai Ii.mművész bebörtönzésével, a több száz nevet tartalmazó "feketelista" fö.ál lításával végződött, s hosszú évekre megmérgezte az amerikai filmipar központjának levegőjét. A kötetnyi dokumentumból kihallgatási jegyzőkönyvből, visszaemlékezésből, beszédből - válogattunk ki egy csokorravaló részletet, ame.y rávilágít a vizsgálat hátterére, hatására, az üldözöttek emberi magatartására. Az
Amerikaellenes
zottság
Tevékenységet
Vizsgáló
Bi-
1951. évi jelentéséből:
... " Az 1947-ben tartott kihallgatások eredményeként a Bizottság tíz, a filmiparral kapcsolatban álló szemé.yről állapította meg, hogy a Kommunista Párt tagja volt. Utóbb e tíz személy lehetőséget kapott rá, hogy tagadja vagy elismerje kommunista párttagságát, Mínthogy azonban nem voltak hajlandók a Bizottság vonatkozó kérdéseire választ adni, ezt követőleg a Kongresszus megsértéséért mind a tízet börtönbüntetésre ítélték, s büntetésüket le is töltötték. Akkoriban a Bizottság számos bírálója azt állította, hogy a válasz megtagadása nem szo.gált bizonyítékul kommunista párttagságukra, s kétségbe vonták, hogy kommunisták lettek volna. Az 1951. évi kihallgatások során megint bizonyítást nyert, hogy mind a tízen a Kommunista Párt tagjai voltak.
A Bizottság remélte, hogy az 1947. évi kihallgatásokat követően a filmipar magáévá teszi a kezdeményezést, és pozitív határozott lépéseket tesz az iparban tevékenykedő kommunisták megfékezésére. Sajnos azonban az ipar szószólói akkoriban makacsul irreális képet festettek a hollywoodi kommunista tevékenységről, s legalábbis néhányan igyekeztek e.hitetni az amerikai közvéleménnyel, hogy szervezett kommunista tevékenység a filmiparban nem folyik. A Bizottság ez esetben is bevált politikáját követte, amely szerint, ha nyilvánvalóvá válik, hogy valamely felelős csoport, akár az ipar, akár a szakszervezetek, akár más független szervezet keretén belül, nem teljesíti kötelességét, hogy őrizkedjék a kommunista befolyástól, a Bizottság leplezi le mulasztását. Ez volt a helyzet a fí.miparban is. A Bizottság 1951. évi kihallgatásai során több mint háromszáz, a filmiparban dolgozó személy kommunista párttagságát bizonyította be. A tanúk véleménye eltért abban a tekintetben, hogyakommunistáknak rni.yen mértékben sikerült a filmek tartalmát befolyásolniuk. De a tény, hogy erre erőfeszítést tettek, nyilvánvaló volt." .... "A tanú (Earl Brouuier, a Kommunista Párt állítólagos feje - A szerk.), mikor magyarázattal szolgált, hogyan kívanta a Kommunista Párt a filmek tartalmát befolyásolni, kijelentette, hogy véleménye szermt sikerült Hollywoodban a "progresszív filmek" számára kedvező, a reakciós filmeket elutasító atmoszférát teremteni."
SI
A HOLLYWOODI kumentumokból
TtZEK
-
részletek
a
do-
A kongresszus megsértés éért e.Itélt tíz hollywoodi filmrnűvész védelmében és közreműködésével készített 16 mm-es rövidfilmet John Berry állította össze a tízek nyilatkozataiból, é.etükre és működésükre vonatkozó fényk.épekből, a Bizottság kihallgatásán készült híradófelvételekből. Itt a forgatókönyvnek az elejét és a végét közöljük; a Tízek Albert Maltz, Lester Cole, Samuel Ornitz, Adrian Scott, Alvah Bessie, Edward Dmytryk, Ring Lardner, John Howard Lawson, Herbert Biberman és Da.ton Trumboszemélyét és működését részletesen bemutató részt, he.y híján, kénytelenek vagyunk mell őzni. NARRÁTOR hangja - Az amerikai népnek választania kell az Emberi Jogok Törvénye és a Thomas Bizottság között. Vagy az egyik, vagy a másik. A kettő közül az egyiket a közeljövőben el kell törülnie. FÖCIMJEGYZÉK ( ... ) KÉPSOR - Az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság kihallgatása. Középen a republikánus J. Parne.l Thomas, a Bizottság elnöke, jobbszélen a republíkánus Richard M. Nixon. Thomas arca közelről. A Bizottság előtt Lawson és Scott külön-külön. NARRÁTORÖk a Hollywoodi Tízek. Ök nyolcan .. , és ez a kettő. 1947 őszén megidézték őket az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bizottság elé, amelynek elnöke J. Parne.l Thomas. Magatartásuk nem nyerte meg Mr, Thomas tetszését, ezért azt a Kongresszus megsértésének nyilvánították. Bíróság elé állították és bűnösnek találták őket. Fellebbeztek, de fellebbezésüket elutasították. Most valamennyien szövetségí börtönben töltik egyéves börtönbüntetésüket. Ismerkedjünk meg velük. NARRÁTOR - Tíz ember. Mi volt a bűnük? Két kérdést tettek föl nekik. Ha:ljuk. HANG Nos, Mr, Trumbo ... Tagja ön a F'ilmírók Szövetségének? KÉP - Trumbo a Bizottság előtt. Fotóriporterek a tárgyalóteremben. Álló képek: rendőrök sztrájkolókat vernek. 'l'RUMBO -Mr. Strípling, az amerikai szakszervezetek sok vér és sok keserv árán vívták ki ebben az országban, 'hogy tagjaik névsorának titkosságát senki se sérthesse meg. HANG - Tagja volt ön valaha a Kommunista Pártnak? KÉP - Bessie a Bizottság előtt. A hallgatók közt Humphrey Bogart és Lauren Bacall. Az emelvényen Thomas és Nixon. Thomas lecsap az elnöki faka.apáccsal.
82
BESSIE Minthogy hazánkban mind a mai napig nem változott a rendszer, és titkos szavazás van érvényben, nem hiszem, hogy a Bizottságnak több joga lenne politikai hovatartozásom felől kérdezősködnie, mint egy választási tisztviselőnek bemennie a szavazófülkébe és megnéznie, hogy a szavazó hogyan töltötte ki a szavazólapját. HANG - Nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs, nincs. NARRÁTOR - Nincs. Thomas Parnellnek sincs. Öket azonban börtönbe csukták, mint egy közönséges tolvajt. Mínd a tízet. Ott a helyük? .. KÉPEK - Mind a tízen, sorra, közvetlenül a karnerához szó.nak, fe.váltva premier plan ban, külön-külön vagy kettesével. A karnera néha végigfut rajtuk. MALTZ Csöppet sem örülünk neki, hogy börtönbe magyünk. Az életünk, családunk, munkánk nekünk is épp oly fontos, mint bárki másnak. Magyarázd meg egy gyereknek - hét-, tíz- vagy tizenkét éves gyereknek -, hogy míért van az apja börtönben. Nem, nem könnyű dolog. TRUMBO Hogy miért nem kerültük el? Hogy miért nem válaszoltunk igennel vagy nemmel, mikor a Bizottság kérdezett? Mert kétségbe kívántuk vonni a Bizottság jogát, hogy ilyen kérdéseket egyáltalán fö.tegyen. BIBERMAN - Vajon ezek kinek a szavai? Tud[ák? "Sem vezető, sem alárendelt beosztású tisztviselőnek nem áll jogában meghatároznia, hogy mi számít orthodox, nacionalista vagy más politikai nézetnek, és nem áll jogában bárki állampolgár t arra kényszerítenie, hogy hitét egyikben vagy másikban szavakkal vagy tettekkel tanúsíthassa." Ezt Jackson, a Legfelső Bíróság e.nöke írta. És ez volt az ország törvénye 1950 április 10-ig. LARDNER Aznap, míkor fellebbezésünket visszautasította, a Legfelső Bíróság mosta a kezét az amerikai nép szabadságjogai miatt. A mi jogunk a ti jogotok. És ugyanez a Mr, Jackson bíró most hallgatott a bíróí székben. COLE - Mikor J. Parriell 'I'homas és Bizottsága előtt megjelentünk, azt hittük, hogya Legfelső Bíróság vállalja a saját döntését. Nos, tévedtünk. ORNITZ A Bizottság most már szabadon ügyködhet, ezreket hurcoltathat maga elé, vagy akár azt az egymillió embert is mind, aki mínt henceg vele, a listáján szerepel. És ti mit szándékoztok válaszolni a Bizottság kérdéseire? HANG Válaszoljon igennel vagy nemmel! 'I'agja-e a Kommunista Pártnak? V,agy a Progresszív Partnak? Adott csak egy dollárt is a spanyol köztársaságnak? Aláírta a tiltakozást a Monk-Ferguson Törvényjavaslat ellen?
J)MYTRYK Mit fogtok válaszolni? Nem utasíthatjátok vissza, hogy igent vagy nemet mondjatok. Az a Kongresszus megsértése. Börtönbüntetést jelent nektek is, mint nekünk. BESSIE Tegyük fel, hogy igent mondtok. Hogy fog az fösteni a városotok lapjának CÍmoldalán? És mi lesz az állásotokkal ? LAWSON De ez még nem mínden, Azt mondjátok: Igen, ott voltam ezen és ezen a gyűlésen - vagy: - Igen, tagja voltam ennek és ennek a szervezetnek ... COLE - 'I'a.án ezzel vége? A következő kérdés: És ki vo.t ott még? Ki volt még a tagja? Neveket, helyeket, embereket akarunk ..• Nem akarsz bajt magadnak? Akkor légy besúgó. SCOTT - De tegyük fel, hogy nemet mondasz. BANG - Hamis tanúvallomás! Tessék elítélni hamis tanúvallomásért! MALTZ Hamis tanúvallomás! Mit értenek önök hamis tanúvallomáson? HANG - Bizonyítani tudom, hogy ön kommunista. Louis Budenz majd tanúsítja. Whitaker Chambers tanúsítja. Vajon mire való az Igazságügyminisztérium két tucat hivatalos tanúj a, aki nem másért utazgat az országban mindenfelé. SOOTT - De hisz ezek hazudnak. DMYTRYK - Hát persze. Whitaker Chambers hazudik. De Ag.er Hiss mégis öt évet kapott. COLE Hát nem értitek? Ezek a kérdések tulajdonképpen csapdák. Akkor is megesz a fene, ha igent mondasz, akkor is, ha nemet. Ez a törvényesített lincselés egy formája. ORNITZ És a lincselés nek olyan formája, aminek a Legfelső Bíróság nem hajlandó véget vetni. BESSIE di megülni levegőjében hogy esk ű vagyok az! semmiben!
Világosan látjuk, hogy hazánkat keza lidércnyomásos félelem, amelynek mind több polgárt kényszerítenek, alatt vallja: Nem vagyok ez! Nem Nem tartozom sehová! Nem hiszek Nem bírálok semmit!
BIBERMAN - Hűségeskük és hűség-tanácsok. És senki sem hűséges állampolgár, aki bírálni meri a két párt külpolitikáját. Az egyetemi campusokra behatol a gondolat-ellenőrzés. Oktatókat rúgnak ki. A filmstúdiókat besorozzák a hidegháborúba. Szakszervezeti vezetőket helyeznek vád alá hamis tanúság alapján. Ügyvédeket csuknak le, mert védik az ügyfeleiket. Az állampolgárok [óhíre, karrierje és szabadsága fizetett besúgók kényétől-kedvétől függ. LAWSON - Igen, ez kormányzás besúgók útján. DMYTRYK - Mindenki nyomoz mindenki után. És Truman elnök ezzel, 1950. április 24-én, még el is büszkélkedik.
LAWSON - Azzal dicsekszik a beszédben, hogy polgárokat ítélnek el a Kongresszus megsértése címén, mert nem .hajlandók tanúvallomást tenni a Kongresszus bizottságal előtt. ORNITZ És nemcsak egy bíróságot vagy bizottságet sértenek meg. Nem csupán az Igazságügyminlsztéríumot, hanem a Külügyminísztériumot is. Nemcsak a Legfelső Bíróságot, hanem magát az Elnököt. De miért? Miért? MALTZ Lehet,' hogy minderről a hidegháború tehet? Lehet, hogya hidegháború ürügyén meg akarják fosztani az amerikai népet szabadságj ogaí tól? BESSIE Hogy a népnek, aki a háborúban harcol és elesik, ne legyen rnódja véleményt nyi.vánítania, akar-e háborúba menni vagy sem'! LARDNER Viszonyunk - a Szovjetunióval csöppet sem zavartalan, de aki azt mondja: Nem, bizonyára megvan a mód a békére -, az után feltétlenül nyomozni kell, azt feketelistára kell tenni, azt be kell csukni? TRUMBO - Ha tőlünk azt kérdik: - Ön tagja, vagy tagja volt valamikor a Kommunista Partnak? - akkor a Bizottság tulajdonképpen arra készül, hogy nektek fő.tegye a kérdést: - Önök most, vagy valamikor is a béke oldalán álltak? LAWSON - Vajon ki az, aki ehhez az országhoz hű? Aki a világ problémáit hidrogénbombával kívánja megoldani? BESSIE Mi úgy érezzük, hogy a béke és háború kérdése, az elpusztított városoké. amerikaiak millióinak haláláé túlságosan fontos ahhoz, hogyatábornokokra lehetne bízni. LAWSON - Vagy az Amerikae.lenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság kezére. SCOTT - 1859-ben Ábraham Lincoln azt mondta: - A Kongresszusnak ésa bíróságoknak a Nép a jogos gazdája. COLE - Ez a m] hitünk is, és mert ennek egy kongresszusi bizottság előtt hangot adtunk, mínket tízünket, a hidegháború áldozatait, börtönbe csuknak. És utánunk még hányakat? BIBERMAN - Nem szükségszerű, hogy többeket is. De ez tőletek függ. Igen, tőletek. KÉP - A kamera lassan végigsiklik mind a tízükön. némán mind belenéznek 'a kamerába, majd a kép megállapodik az utolsón, Dmytryken. Elhalványul. Bl.BERMAN HANGJA 1961. szepternber 21-én listára he.yezett filmíró Hallban arról beszélt, lista a fiatal amerikai köz.ünk egy részletet:
-
Igen, tőletek. Nedrick Young,feketea New York-i Carnegie hogyan hatott a feketefilmírókra. Beszédéből
... "Az első író, akivel beszéltem, realista volt; azt mondta, nem is reméli, hogy művészi
83
ambícióit a fi.mnél kiélhetné ; az sose volt más, ma sem az és más nem is lehet, mint kasszasikeren alapuló pénzpiac. Azt mondta, fogalma sincs a feketelista létezéséről, ahhoz meg fiatal, hogy visszaemlékeznék az ötvenes évekre, az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság viharos tombolására. Aztán rnegkérdeztem, nem is vágyik-e többre, mint amennyit a pénzplac mint írónak diktál. Azt mondta, igen. Szeretne egyszer szabadulni a tévé "patkányfuttatásától" és megírni egy darabot. Reménykedve kérdeztem: - Miről? - Még nem döntötte el. Persze, valami olyasmiről, aminek kasszasikere lehet a Broadwayn. Savanyúan mcsolygott. Szívem szerínt a Szabadság-rnenet résztvevőiről írnék - mondta. - De ki adná elő? Nem kéne a filmnek sem. - Miért? - Magát rúgták ki, ezt magának kell tudnia. - Most rajtam volt a mosolygás sora. - Azt hittem, fogalma sincs a feketelista létezéséről mondtam. Fölállt. Beszélgetésünk végére értünk. Kezet fogtunk, s utosó szavai ezek vo.tak: Én nem hallok meg semmi rosszat, nem látok meg semmi roszszat, s nem szólok semmi rosszat". .... "Megkérdeztem (a másik filmírót Szerk.), tud-e a feketelistáról ? Tudott. Aztán azt kérdeztem, mit gondol, a feketelista létezése kihat-e a filmek mondanivalójára ? Szerinte igen. - A producereket egyre kevésbé érdeklik a társadalmi kérdések - mondta. - Attól félnek, hogy majd propagandaval vádolják őket. Szerintem a fekete1ista és annak utóhatás ai tabu vá tettek minden humanista témát. Az, hogy "szeresd felebarátodat" még talán elmegy, de az, hogy "minden ember egyenlőnek született, már semmiképpen nem. Eltöprengtünk azon a szerencsétlen helyzeten, amelyben az alapvető erkölcsi igazságok felforgatásnak minösülnek, és csak az immoralitás elfogadható. - Hát persze, hogy szeretnék leásni odáig - mondta -, ahol már forró a talaj, és megírni, mi a férj és feleség, apa és fia, anya és lánya sorsa ebben a mi "mindenki mindenki farkasa'' világunkban, de akkor még azt hinnék, ci családot akarom eltörölni. - Fölsóhajtott és azt mondta: - Talán majd írok egy társadalmi mondanivalót hordozó westernt! - és elnevette magát". A félelem
cirkusza
Az alábbi részletek Mrs, Edith Tigernek (A Polgári Szabadságjogok Szükség-bizottsága a.elnökének) és Dalton Trumbo neves filmírónak a visszaemlékezései ből származnak. ... "A feketelista valahogy hozzátartozott az élethez - ha egy nem külőnősebben tehetséges
84
ember azokban az években a fölötte állót kikiáltotta "kommunistának", biztosra vehette, hogy az illetőt kirugják, és ő lép a' helyébe. Igy aztán ez nagyon is szokássá vált, és azok javára szo.gált, akik meg akartak szabadulni valakitől. Csak "kom mu nis tát" kellett kiáltaniuk. Hollywoodban híre járt, hogy az egyik rendezőnek egy színész feleségére fájt a foga, de az aszszony nem akart szóba állni vele. Nos, kikiáltotta a színészt kommunistának, azt fekete.Istára tették, elszegényedett, és a vége az lett, hogy rendező elvette a színész feleségét. A feketelistának sok és sokrétű emocionális tényezője volt." ... "Az Aware (Éberség) magánvállalat volt, kikiáltotta magát a filmipar rendőrének. Az Aware küldözget te szét a listákat, az Amerikai Légió meg hozzáférhetővé tette őket, így aztán, ha egy feketelistán szereplő színész fel akart lépni, mondjuk Connecticutban, ott már várták, röpcédulákat osztogattak, szétkiabálták, hogy ez az ember kommunista, hogy megidéztékaz Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság e.é, szerepel az Aware Company Iístáján, pénzt adott a spanyol köztársaságnak - és már ki is végezték az előadást." (Edith 'I'iger) " ... A tanúkat két csoportra osztották, az er,yiket, Mr. Thomas szavával, "baráti", a másikat "barátságtalan" tanúk csoportjának nevezték. ... Tanúvallomásukon (a "baráti tanúkén" Szerk.) végigvonul annak az embernek panaszos csodálkozása, aki lemarad a Hollywood kínálta jutalmakért folyó versenyben: ... Könnyű neki (mármint a dramaturgia vezetőjének) csupa kommunistát alkalmaznia ... a dramaturg eleve rossz színopszist készít rninden olyan anyagról, amit nem kommunisták nyújtanak be... én ismerek itt Hollywoodban olyan anti-kommunista filmírókat, akik a szó szoros értelmében éheznek" mert a kommunista írók nem hagyják dolgozni őket... A Dramaturg Szövetségnek azok a tagjai, akik rokonszenveznek a kommunistákkal vagy a Kommunista Párt követői, megtehetik. hogy azonos feltételek mellett az ő ügyükkel rokonszenvező emberek munkáját futtassák, míg bárki másét, aki szembenáll velük, elsül.yesszék ... Nekem nagyon kellett a pénz. Feleségem és két gyerekem van. Aranyat ért számomra az állás. AParamount egy producerének eladtam egy történetem ötletét, rnire nagy örömünkre megbízott, hogy dolgozzam együtt X-el, de hamarosan fölfedeztem, hogy az ő rám nem el kellett toloncolni, lük, ahogy
( ) nagy emberszeretete énterjed ki ... Szerintem ezeket mind volna ha.lgattatní, ki kellett volna vagy úgy kellett volna elbánni veügynök meg kém létükre megérdem-
lik. Én míndig híve voltam a türelemnek. de ezek ... A motívum itt világos. Ezek a tanúk nem dicsekedhettek valamí nagy ISikerrel filmcélú irodalmi alkotásaik eladásában, s hol volt állásuk, hol meg nem. Nagyon áhítoztak hát azoknak az állására, akiket megvádoltak, hogy kommunisták, és kifejezetten kérték a Bizottság segítségét a verseny kiküszöbölésére. Ez lehet, hogy megvetendő. lehet, hogy nem; attól függ, milyen szernszögből nézi az ember; de semmiképpen nincs benne semmi rendkívüli, nem hal.adja meg a gondolkodó ember értelmét". (Dalton 'I'rumbo)
Az alábbi két részlet - Abraham Polorisky és Joseph Losey,a két kitűnő, haladó szellemű rendező visszaemlékezéséből a hollywoodi baloldal reális képet nyújtja. " ... A hollywoodi baloldal a negyvenes évek végén, amikora boszorkányüldözés megindult, amorf, de valóban létező csoportosulás volt az írók, producerek, rendezők, színészek, díszletező-rnunkások stb. közt - olyan emberek csoportosulása, akiket érdekeIt a politika. Abban az időben fontos dolog volt a politika, hisz korábban, a háború alatt, meghirdették a Hollywoodi Irók Mozgósítását; a mozga.om célja az vo.t, hogy az Egyesült Allamok kormánya számára afféle ídea.ista háborús propagandát műveljen. Akik ebben részt vettek, azok így vagy úgy, de mind szövetségesek voltak. Ez volt a hollywoodi dolgozók politikai csoportosulása nem a "radikális művészeké", mert az azt jelentené, hogy a művük volt radikális, az pedig nem á.l. Társadalmi téren voltak radikálisok; az idetartozók nézete tág határok között változott; középen ta.án a hagyományos kommunista párti attitűd ál.t, akörül csoportosultak a legkülönbözőbb felfogások, a Iiberáiis demokraták, a szocialisták, és így tovább. Ilyen közösség volt ez, s akkortájt ugyancsak részt vett a politikai é.etben, az állami és városi po.itikában egyaránt. Én úgy csöppentem bele, mintha otthon lennék, hisz politikailag mindig tudatos ember voltam. De minden közösségben van konzervatív csoport is - mindig van. A stúdió az amerikai életnek ugyanazt a politikai spektrumát képviselte, amelyet az ember bárhol megtalál. Voltak konzervatívok, liberálisok, radiká.isok, és így tovább. De ebben a sajátos kis hollywoodi közösségben több vo.t a radikalisok száma a szokásosnál, hisz a filmszakma a New Deal idejében sokat vonzott ide közülűk, Ez volt az oka. Rendes időkben nem lett volna így, mert
nem hiszem, hogy egy művész politikailag radikálisabb, mint általában mások. Néha ugyan maga is azt hiszi, de általában kiderül, hogy nem. De ebben az időben, hála annak a nagy szerepnek, amit ,a könyv és a színház a New Deal és a roppant szakszervezeti szervezkedés ide'[én játszott, azt kell mondanom, hogya művészek, különösen az írók - Hollywoodban en mass e lényegesen baloldalibbak voltak, mint akár később, akár korábban bármikor." " ... Ami azt illeti, hogya negyvenes évek végének e 'hollywoodi politikai csoportosulása művészi mozgalom is volt-e ( ... ) nem volt esztétikai mozga.om a szónak abban az értelmében, mint például 'a szürrealizmus. Inkább csak valami általánosított politikai tudat volt sok olyari emberben, aki ha módja volt rá, megpróbált olyan filmeket csinálni, amelyek e tudatot így vagy úgy visszatükrözik. De erre He.lywoodban nagyon .kor.átozott lehetőség nyílt, s valószínűleg épp a társadalmilag legtudatosabb filmeket olyan rendezők készítették, akiket joggal nevezhetünk konzervatívnak, például Frank Capra, Mert amit mi társadalmi tudatosságnak tartunk, az Amerikában valami szentimentális viszonyulás az emberi jósághoz, az emberek összefogásához, jóakaratához, az ígazságtalanságok legyőzéséhez. Persze ez is politikai magatartás, csak általánosított formában, mint ahogy a lélegzés szemben áll a lélegzet visszatartásával. Nem tudom, hogy e mozgalom később mi.yen témákat dolgozott volna fel filmen. Lehetetlen megjósolni, mert ami e mozgalrnat megszüntette, az az Egyesült A:lamokban másutt sokkal nagyobb mértékben folyt. Az egész országban sok haladó szellemű mozgalomnak szakították végét ez az, amit McCarthy-korszaknak hívunk. Úgy igazán és valójában a maccarthyzmus dí- ' adala annak az átfogó társadalmi mozgalomnak a végét jelentette, amely a háború előtt kezdődött, és a háború céljával azonosította magát. .. így hát a hollywoodi művészek kiszúrása a boszorkányüldözés során csak az általános vereség következménye volt. A figyelem központjába került, mert e sztárokat mindenki ismerte, és tudta, hogy kik ők. De azokról a kis szakszervezeti vezetőkről. kerületi szervezőkrő., tanítókról, és arról a sok névtelen kisemberről, aki soha nem kerül bele az újságba. ha el nem gázólja az autó, ki nem rabolják az ulcán, vagy meg nem hal, és halálhírét nem közlík, senki sem tudott. McCarthynak ezek a kis áldozatai nem szerepeltek az újságokban, a hollywoodiakat viszont jól ismerték, azoknak elég volt, ha a nevét megemlítették. vagy a fényképét leközö.ték." (Abraham Polonsky) 85
" ... A hollywoodi kihallgatások, az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működése idején az Egyesült Államokban lázas nyüzsgés volt, de soha nem sikerült fölfedeznem, hogy valakit is érdekelt volna, hogy mit gondolok, vagy mít vallok, Csak az érdekelte őket, hogy az emberre ráakasszák a cimkét: Kommunista -, v,agy: - Nem kommunista. Baloldali - vagy: - Nem balo.dali. - Amerikai - vagy: Nem amerikai. - De azt, hogy: Mit gondolsz? Valójában mít vallasz? Mik az eszméid? S ha kommunista vagy,ez mit jelent? - senki meg nem kérdezte. Vajon ezeken a kérdezek-felelj üléseken valaki is megpróbálta-e meghatározni e szavak értelmét? valaki is megkérdezte-e: - Ön mit ért azon, hogy kommunista? - Azt, akinek tagsági könyve van? Vagy aki Marx műveiből merítí az eszméit? Vagy egyszerűen. aki láthatólag szembenáll a fennálló társadalmi renddel, vagy a fennálló társadalmi rend módszerei vel? Még nyomát sem láttam e kihallgatások során, hogy valaki is igazán megpróbálta volna kideríteni, a másik mit gondol, az úton-útfélen használt kifejezések rnít jelentenek, vagy megpróbálta vo.na meghatározni őket, hogy vita alapjául szolgáljanak". " ... Az természetes, hogy 'a művészetnek társadalmi funkciója van. Társadalmi lények vagyunk, és társadalomban élünk. Ha az ember ezt nem hajlandó fölismernl, akkor kénytelen meglenni a társadalmi termékek nélkül, ha nem hajlandó kötelezettséget vállalni a társadalommal szemben, akkor a társadalom sem vállal kötelezettséget őiránta. Aki komolyan úgy érzi, hogy a művészetnek nincs társadalmi funkciója, akár költözzék is a közmondásos lakatlan szígetre. Néha föltettem magamnak a kérdést: a művészi kifejezés lényege, hogy hasznos legyen? Azt hiszem, igen, bár ez túlzott egyszerűsítésnek hangzik, s nem szeretnék a haszncsságra túlzott hangsúlyt helyezni. Társadalmi hasznosság sokféle lehet. Megértethetünk. átélethetünk az emberekkel valamit úgy, hogya feje tetejére állítj uk, megnemesít j ük, néha úgy, hogy lealacsonyít juk. A' hasznosság néha a szépségre korlátozódik, néha épp a csúf szépsége hasz-
nos nem lehet a kérdést leegyszerűsíteni. ' Úgy érzem, hogy a kifejezésnek - legalábbis a mí történelmi korunkban, és ha a mass medium eszközét alkalmazza - kényszerűen társadalmi funkciója van - ha nem is abban az értelernben, hogy "Ez a megoldas, ez a tennivaló, felszólítalak, hogy ezt tedd". - Egyszerűen csak azt akarom ezzel mondani, hogy a művész feladata az összegezés, látnia kell az emberek helyett, akik maguktól nem látják, amit ő és így lát. Persze ha látják, attól még cselekedhetnek így is meg úgy is. A kritikusok egy csoportja makacsul állítja, hogy engem elsősorban a társadalmi változás érdekel, s hogy én egy meghatározott társadalmi változást propagalek. Felmerülnek a szekott kérdések: - marxista vagyok-e vagy sem? Válaszként az embernek meg kell vizsgálnia az egész életét. Természetesen olvastam Marxot, s bizonyos mértékig bizonyára marxista vagyok. De azt hiszem, ezzel a legtöbb alkotó értélmíségí így van." - (Joseph Losey) S végezetül - összefoglalásként idézzük J oseph Losey 1967 április l6-án, egy sajtókoriferencián mondott szavait: .. ' Mindenekelőtt azt szeretném megmondani, hogy nagyon könnyű mindezekért csak McCarthy t okolní. Ezt nem McCarthy, ezt mindenki tette. Miridazok, akik nem nyitották ki a szájukat. Tegnap este egy rádióinterjú során egy névtelen valaki azt mondta: Hát nem gyönyörű, hogy most már míndenről beszélhetünk? - Nos, szer-intem nem is olyan gyönyörű. Ezt nem tartom olyan nagyon nagy szabadságnak. Akkoriban ugyanígy lehetett volna beszélni róla, csak senki se beszélt. Remélern, az új nemzedék valamivel jobb .. '. Ami engern illet, bennem nincs keserűség, mert én csak nyertem vele. Fene nehéz volt, de nyertem vele, és nincs semmi sajnálnivalóm. Persze, szívesen dolgoznék itt megint, ha volna hely, ahol olyan szabadon dolgozhatom, amilyen szabadságot a jó munkához igénylek. s ahol úgy érzem, a téma is érdekes. Rengeteg hollywoodí ajánlatot kaptam, de eddig kénytelen voltam mindet elutasítani. (Film
Culture,
1970 nyári-őszi
szám.)
Donszkoj, Tarkovszkij, Jurenyev a szovjet új film irányairól Az Iszkusztvo Kino című folyóirat, azzal a szándékkal, hogy a maga eleven folyamatában adjon képet a mai szovjet filmművészet jellegzetességeiről, irá-
86
nyairól, útkereséseiről, körlnterjút készített a szovjet film különf'éle ágaiban és területein működ ő alkotókkal, kritikusokkali a filmmel kapcsolatban ál-
ló írókkal stb., mégpedig olyan módon, hogy mindenkihez más, specialis, alkotói munkájával összefüggő kérdést intézett. A következökben a válaszok kö-
zül néhány számunkra is figyelemre mé.tö megfigyelést, véleményt ismertetünk. !Mark Donszkoj rendezőtől azt kérdezték, milyen elvi fontosságú sajátosságok jellemzik a szovjet film fejlődési folyamatát az utóbbi öt évben. Donszkoj szerínt a legszembeötlőbb a nemzetiségi filmművészetek nagyarányú fejlődés-e. Régebben is jelentek meg a szővetségí Köztársaságokban érdekes, sőt kiváló filmek is. De ritkán történt ilyen eset. A nemzetiségi filmgyártások kádereinek megteremtődéséhez, kiformálódásához hosszabb folyamatra van szükség. A Nagy Honvédő Háború előtt csak néhány köztársaságban - Ukrajnában, Grúziában,' Örményországban - folyt jelentős filmgyártás, másutt cs-ak jóval később kezdődött meg a fi'mművészeti fellendülés. Ma pedig érett, szakmailag jól elkészített és magas művészi színvonalú művek kerülnek fi lmvászrrain kra Kirgízia, Moldávia, Uzbegísztán, Litvánia, Azerbajdzsán és Kazahasztán stúdióiból. Valóban művészí filmek, telve gazdag és árnyalt megfigyelésekkel. Jellemző rájuk az élet megközelítésének filozófiai mélysége, a lélektani jellemzések pontossága, a törekvés a kifejező stílus, képi világ megteremtésére. A továbbiakban Donszkoj az utóbbi évek szovjet filmjeiről szó.va kiemeli az alkotók törekvését arra, hogy mind mélyebben behatoljanak az ember belső világába, fontos társadalmi problémákkal foglalkozzanak, vizsgálják a mai konfliktusok terrnészetét, s végül, mint Iegfontosabbat, azt a törekvést, hogy megteremtsélc a mai, aktív, cselekvő hőst. Donszkoj arról is beszél, hogy a szovjet Ifilmgyártásban, ahol olyan nagyszámú film készül évente, színte törvényszerű, hogy köztük bizonyos százalékban értéktelen film, selejt is legyen.
De igyekezni kell csökkenteni ezek számát, annál is inkább, mert erre megvan a lehetőség. Éppen ennek érdekében - hangsúlyozza Donszkoj ke:l támogatni minden erővel és rninden terü.eten a tehetséges fiatal filmművészek útkereséseit, hiszen a soha nem szűnő keresés az alapja és kiindulópontja a filmművészet fejlődésének. Alekszej Sza!tikov, a nagy figyelmet keltett Elnök című film rendezője (újabb műve Az igazgató) arra a kérdésre válaszolt, hogy mi.yennek látja a korszerűfilm központi hősét. A rendező nem á.talánosságban beszélt a problémáról, hanem saját művészi elképzeléseit fejtette ki, s elmondotta, hogy hozzá legközelebb az olyan hős áll, aki a cselekvés emberét, az alkotó, az építő embert formálja meg. Andrej Tarkovszkijhoz a következő kérdést intézték: A kr i-
filmben a forgatókönyv kíválasztásával kezdődik, azaz a leendő mű alapeszméjének elsajátításával. A forgatókönyvben foglalt eszméket a rendező "lefordítja" saját szemléletére. Csak akkor tudja filmen megformálni. .Mire az elgondolás a rendezőévé lesz, el is távolodhat az irodalmi alaptól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy forgatókönyv nélkül forgathat juk a filmeket. A jó irodalom sajátos emocionális inpu.zust ad a rendezőnek. bizonyos hangulatot a.akít ki, bevezeti őt a cselekmény atmoszférájába. De az alapötlet csak akkor lehet fontos és értékes a
rendező számára, ha a felvetett probléma személyes, szerzői problémáj ává válik. Ez az elsajátítandó tapasztalat és a saját tapasztalat összeütközésének folyamata, s ugyanakkor a legyőzés fo.yamata is, amennyiben a rendelkezésre álló anyag szerzőí befogadását jelenti, a tikában, a filmtudományban a szerzői hangsúlyok elhelyezését. "szerzői film", "rendezői fi.m" S ez a folyamat minden probfogalmak hol szinonimákként lémát érint, a legáltalánosabhasználatosak, hol pedig eltérő bakat is. jelentésben. 'I'arkovszkij szerint ... Bármilyen témához fordua film kétségkívül szerzőí művészet, bár nem tartja jogos- lunk is, egy valamit kell szem előtt tartanunk: a rendező csak nak az ilyen megfogalmazást. Szerinte nem létezik szerzői és akkor lesz művének egyenrangú szerzőjévé, ha fi:mjében ki tudnem szerzői filmművészet, szerjaa].akítani saját képi rendszezői és nem szerzői rendezés. rét. De e kívánatos eredményt Ami az ún. nem szerzői fi.rnet csak akkor érhetjük el, ha kéilleti, az o.yan film egyszerűen vagyunk pontosan felnem alkotói produkció. Ezért az pesek mérni és meghatározni önmaeffajta felosztás nagyon messaját lehetőséterségesnek hat. Valójában a gunk számára geinket. film akkor válik szerzőívé, amiEzután 'I'arkovszkíj az alapkor megszűník "általában film" gondolat kikristályosodási folyalenni, és művészetté nő, amikor szól. a művész egyénisége annyira je- matának nehézségeiről - Én .a művészctet megismelentős, hogy meghatározza az alkotás művészi sajátosságai t. rési formának tekintem. Allandóan újat kell keresni, új móKövetkezésképp a szerzőség fogalma a filmben - mínőségí don, új oldalró: kell némi a dolgokat. ÉlettapaszIoga.om. A jó film szerzői megszekott tudatunkban halmofi.m, A jó rendező olyan sze- talataínk mély, akinek van egyénisége, és zódnak fel. Emlékezetünk - értelmünk - a ma problémái meghatározott nézetei vannak ez 'az alapgondolat megvalósuaz élet jelenségeiről. A rendező szerzőí munkája a lásának útja. Ha betű szerint
87
próbálunk követni egy koncepeiót, legyen az akárrni.yen nagyszerű is, javíthatatlan kárt okozhatunk a film eleven szövetében, s ennek eredménye halva született mű lesz. Nemegyszer 'l. saját ikoncepeiónkkal folytatott harc teremti meg a film harmóniáját és emocionális töltését, ami nélkül nincs igazi művészet. Rosztyiszlav Jurenyev kritikust a mai d'i:mkritika problémáiról és perspektíváiról kérdezték. A kr ítikus elmondotta, hogy a Szovjetunióban jelenleg körülbelül másfélszáz filmkritikus működik. De ezek nem csupán filmkritikusok, hanem egyesek közülük a filmtudomány művelőí is, mások pedig mint dramaturgok, művészeti tanácsok tagjai közvetlenül is részt vesznek a Ii.mgyártás folyamatában. A szovjet filmkritikára bizonyos széttagoltság jellemző. Működnek kritíkaí szekciók az AIlami Filmiskola katedráin, az Allarní Filmarchívumban, egyes
folyóira tok szer kesztőségé ben stb. De a filmkritika társadalmi szerepenek megnöveléséhez egy tudományos kutatóközpont megszervezésére lenne szükség, me.y koordináLná a különböző törekvéseket, s lehetőséget adna a filrnkri tika területén még nagy számban előforduló "fehérfoltok" felszámolására. Danyiil Hrabrovickij rendező arról beszélt, mit jelent számáraa mai fi.m fogalma. - A mai film viszonylagos fogalom. A filmvásznakon nagy számban jelennek meg olyan filmek, amelyek cselekménye "napjainkban" játszódik, de ez még nem jelenti azt, hogy ezek mai filmek is. Számomra az olyan film korszerű, amely korunk fontos, aktuális kérdéseit vetik fel. Ezzel kapcsolatban em.ítette a rendező új, történelmi témájú filmjének tervét, amely a nürnbergi perről fog szólni. - Ebben ,a témában nem a német fasizmus története mint olyan foglalkoztat engem, hanem annak erkölcsi aspektusa.
A nürnbergi per talán az egyetlen eset a történelemben, amikor egy állam vezető személyiségeit mint közönséges gyílkosokat íté.nek el, akik gonosztetteiket nem igazolhatták "álIarnérdekkel". Az egyéni felelősség kérdéséről volt itt szó. S ez a probléma nem naptár szerínt, hanem a lényegét telöntve mai, korszerű. Végül, mint több nyilatkozat közös mozzanatát érdemes megemlítenünk, hogy a szovjet filmművészetben szernme.láthatólag nagy figyelmet szentelnek a fiatal tehetségeknek. A fiatalok egyre jobban tért hódítanak a filmművészeti munkában. Malik Kajumov üzbég rendező például elmondja, hogy az üzbég dokumentumfi.m stúdióban a munkatársak átlag életkora nem magasabb 27 évnél. S hogya fiatalok törekvéseinek támogatását milyen fontosnak tartják, az már Donszkoj fentebb idézett nyilatkozatából is kitűnik. (Iszkussztvo
Kino
1971. 4. szám)
Hogyan szintetizálódik a mozgás képzete? Ha ugyanazt a tájat ketten mérik fel, mindkettő azonos térképet rajzol róla; ha ugyanarról a tájról ketten festenek tájképet, a két tájkép különbözni fog. Hogy mennyire, az a két művész újító-tehetségetől függ. Igen: minden művész arnolyan újító-féle. S ami a művében más, azt hívja a mai kritika "eredetiségnek", s az a műben megnyilvánuló alkotótehetség jellemző tünetének számít. Újítani azonban nem könynyű: a modern ipari világ inkább elmossa, mint kiélezi az észlelés különbségeit, A változatosságra .kiéhezett emberi lélek tehát nagyobb mértékben kénytelen a képzelet világából meríteni, mint a múltban tette. 88
Ebből következik az animáeiós filmek iránt megnyilvánuló egyre nagyobb igény. Hogy mi az animáció? Mesterséges
mozgás
teremtése
fil-
mi szintézis útján. Az animáció, jelenlegi fejlődési fokán, nem trükkök sorozata, hanem változatos eszközöket alkalmaző művészet. Jellegét tekintve mindeneke.őtt vizuális - rnínt a festészet, szobrászat, grafika. De az alkotás érzékelésébe belejátszik az időtényező, s ez a zenével és tánccal hozza rokonságba. Vajon hibrid műfaj-e, mint az opera? Vagy az animációt a film egy sajátos hajtásának tekinthetjük, mint ahogy lényegét texintve a mozaik is valami festmény-
féle? A film-anirnácíónak éppúgy feltétele a 'Vetítés, mint a fi:mnek, de a filmmel el.entétben a kamerát mell őzni tudja, és eleve nem él a valóságos mozgás fotomechanikai analízisének eszközéval. Az animált rnozgás nem a valóságos mozgás vetítés útján történő rekonstrukciója: animáció esetében a mozgás a vetítővásznon jőn létre.
Minthogy a mesterséges mozgás (az animáció tárgya) csak a mű elkészültével, a vetítővásznon válik láthatóvá, az animátor kénytelen csupa olyan eszközt alkalmazní, amelyet jobb szó híján leginkább talán "késleltetettnek" nevezhetnénk. Késleltetett technika a zeneszerzés
a hangszeres ímprovizécíóval szemben; a model.ezés a kőfaragással szemben; a zamánctechnika ,a freskófestéssel szemben. A késleltetett és közvetlen alkotás kűlönbsége a műben és az alkotó természetében egyaránt megmutatkozik. A Icésleltetett mű alkotója többnyire Ié.énk, makacs és vizi onár ius természet A festő anyaga a szín, a zenészé a hang, .az animátore a mozgás. Mi a mozgás? Tulajdonság, amellyel a természeti tárgyak vagy rendelkeznek, vagy sem. Mozgást (helyesen vagy helytelenül) csak mozgó tárgy formájában tudunk elképzelni, mínt ahogy a színt és a formát is mindig valamely tárgy attribútumaként kezeljük. A szín és a forma érzékelése azonban nem függ azok ídőbeliségétől, a mozgással ellentétben, amely eleve ídőbe.íséget és térbeliséget tételez föl. A természetes mozgást tehát két vagy több tárgy - például a mozgó tárgy és a megfigyelő - egymáshaz víszonyített térbeli elhelyezkedésének folyamatos változásaként jellemezhetnénk. A mozgás érzékelésének relativitására jel.emzö, hagy az a perspektiva törvényeinek van alávetve. A perspektíva tehát nemcsak ,a formák, hanem a sebesség látszatát is megszabja: valamely
mozgó
gos sebessége nagyságával
tárgy
annak
látszólalátszólagos
arányos.
Ha belegondolunk, megállapíthatjuk, hagy a világról alkotott vizuális észlelésünk a látszat ellenére szakaszos (pislagás, a figyelem kihagyásai stb.). E szakaszosságrá épül a film: a szakaszos képváltás az eddigi impulzusok szakaszasságát utánozza. Ha egy filmet képről képre kívánunk vógigvizsgálni, ez a vetítés időtartamához képest rengeteg időbe telik. Az anirnátor, aki szinte mikroszkóp alatt, elemeiből építi fel a mozgást, a vetítést jag-
gal álmai hallat.anul gyars Iepergetésének érzi: a vetített animációs film úgy viszanylik elemeihez, mint a légcsavar szárnyai ahhoz a látszat-kar an ghaz, amelynek alakjában a fargó légcsavarszárnyak tudatunkban megjelennek. Tudjuk: a filmi metarnorfózis során mind en egyes vetített kép kockát a kép ugyanolyan időtartamú kialvása követ. Ezt azonban a néző nem ész.eli, mert a kialvás időtartama rövidebb, mint ameddig a retina a látatt képet megőrzi. Minthogy a képek és kialvások időtartama megegyezik, megállapíthatjuk, hagya vetítési idő felét teljes sötétségben töltjük, mintegy hipnotizált állapotban, amelyet az utoképek hoznak létre. Mielőtt azonban gondolatmenetünket folytatnánk, állapodjunk meg néhány meghatározásban: az egyes fi:mkockákat nevezzük kép-nek, az e.őző képpel azonos filmkockát állóképnek, az azono.s képek egymásutánját álló képsornak. Az egymástól eltérő, de hasonló és egymással összefüggő képek egymásutánját hívjuk mozgó képsornak. A mozgó képsar egy-egy elemét (képkockáját) nevezzük szakasznak, s a két szornszédos szakasz különbségét ugrásnak. Az animációs stúdiókban az egyes szakaszok megalkatása a rajzolók, madellkészítők dolga. Az ugrás már az animáter műve, hacsak nem ugyanaz a művész látja el valamennyi rnunkakört. Ez lenne az ideális, ezt azonban a szakaszak nagy száma miatt nehéz megvalósítani. Különben is, az ugrás az egyes szakaszak közt rendkívül cseké.y ; ha nem az, a film zötyögős lesz és bántja a szemet. Nyilvánvaló, hogyagyarsabb mozgás kevesebb szakaszt kíván és nagyabb ugrásakat tesz lehetövé. Ha a mozgás lelassul,
az ugrás végtelenűl kicsivé válik. Az animáció, épp ezért, lehető.eg kerüli a lassú mozgást. A mozgásnak azonban hangulata és hangulatteremtő ereje van: a gyors mozgás, mint fl zenében az allegro, vidám, a lassú, mint a zenében az adagio, ünnepélyes. Ez utóbbi lírai témáknál né.külözhetetlen, a paétikus animáció tehát nagy szakmai hozzáértést követel ezt példázza a csehszlovák bábfilm. A bábbal kapcsolatban fölmerül a kérdés: érdemes-e bábbal utánozni a természetes mozgást? Az utánzás nem repródukció: a gyerekek játékból autót, madarat, lovat utánoznak. A hasonlóság nem azonosság; a művészet sohasem a való világ másolata: az alkotás gyönyörűsége épp két nyilvánvalóan különböző tárgy hasonlóságának felismeréséből adódik ennek kifejezése, a költészetben például, a metafara. Ahhoz, hogy a mesterséges mozgás a természeteshez hasanlítson, ritmikusnak kell lennie. Az ugrások tehát nem lehetnek egyenlők,egyen:őtlenségük hagy matematikai formulát használjuk a színuszos változás imaginárius csökkenését-növekedését kell kövesse. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a mű egésze és minden egyes képsora előre meg van komponalva. És mint ahogy egy zenemű partitúrája azelőtt készül el, hagy a mű meg szólal na, a mozgáspartitúra is csak akkor alakul át képpé, amikar a mű szerkezetén talán már nem lehet váltaztatni. De a hasonlat továbbvihető: a tempójelzésnek az egyes ,képsarok szakaszszámának feltüntetése felel meg, s a tárgy-anlmator is szabályasan hangszereli művét. Elmondhatjuk tehát: az animációs filmen a mozgás
harmóniáját
mációs-partitúra tározza
az
notációja
aniha-
meg.
A képek egymásutánja non túlságasan gyors
a vászahhoz, 89
hogy
a néző megkülönböztetaz egyes képeket, de a fil mi szintézist nemcsak a képek szekvencHjának, hanem a szünetek szekvenciájának is felfoghatjuk. A szünetek szekvenciája a- film úgynevezett másik fele; ez a képkialvások summájából adódik. Vajon a film e másik felét joggal nevezhetjük látnatattannak? Ha formailag láthatatlan is, mozgásként látható, s e mozgás teljes egészében az animáter műve, A szakaszok és ugrások optikailag egybeolvadnak. .Míkor következik hát be változás? Mí a különbség mozgás és változás közt? Nagyon lassan mozgó tárgyak rnozgását ~ például az égitestek hozzánk viszonyított mozgását szabad szemmel nem tudjuk követni. Azt csak huzamos megfigyelés eredményeként, következtetés útján tudatosíthatjuk.
zást, gondot fordít rá, hogy két képsort félreérthetet.enül elválasszon. Valahogy így: szakasz - ugrás - sza.kasz (szünet) szakasz ugrás szakasz és így tovább. Az animátor kezében a változás tudatosításának eszköze az álló képsor. A szakaszt négy-hat állóképnek kell követnie - két mozgó képsor között 1/6 1/4 másodpercnek kell eltelnie, hogy a néző a képsor álló voltát észlelje. Az egyes szakaszok és ugrások különválaszthatatlanok, az álló és mozgó képsorok a ü:m artikulációjában az é.őbeszéd magánhangzóinak és mássalhangzóinak szerepét töltik be. A szakaszok megkettőzese vagy megháromszorozása megközelíti az észlelés határát, bár még alatta marad; ilyenkor a film artikulációja a minduntalan megmegszakított álomhoz és nem a tagolt beszédhez hasonlít.
A mozgás közvetlen észlelése azonban nem logikai következtetés, hanem érzéki tapasztalás. Az; élömozgást fényképező film vágással hangsúlyozza a válto-
A változás ritmusának hangsúlyozására, tagolására az ugrások időtartamának meghosszabbítása szolgál ; az ugrás időtartamának változtatása, a kialvás
hetné
A
(Film
Culture,
New
York.
téli-tavaszi
1970. szám.)
nemzedékváltás esélyei a mal angol filmben
Közel hét esztendő telt már el azóta, hogy 1964-ben, az angol filmművészet úgynevezett reneszánsza idején a filmlapok és (egyéb) magazinok a Szigetorszagban lezajló nagy változások elemzésével és kommentálásával foglalkozó cikkek egész sorozatát közölték. Akkor, a hatvanas évek e.ső felében, valóban úgy tűnt, hogy végleg tért hódít az avaritgarde irányzat, kiszorítván az olyan hagyományos, elcsépelt témákat, mint a háború vagy a már sematikussá vált angol komédiák. Nagymértékben segítette az új tendencia gyors és szabad kibontakozását a cenzúra komoly enyhülése is. Új hősök születtek, Az eszményi, gyakran mesebelinek tűnő
90
időtartamának hozzáadott fekete kockákkal való meghosszabbítása :szintén ritmusszabályozó eszköz. Az elmondottakból következik, hogy a mesterséges mozgások fi.mi szintézisében nagy szerepet játszik a film másik fele. Ami ugyanis a filmet képkockánként vizsgálva csak változásnak látszanék, az a vetítés sebessége mellett mozgássá transzforrnálódlk, s e transzformációban nemcsak a retina tehetetlensége,a látás fiziológiája, hanem a látás külön.eges ,,10gikája, is szerepet játszik: "A szem ugyanis nemcsak optikai műszer ; elektronikus hálózat is, amelynek valamennyi egysége integrálja, információvá rendezi az észlelt fényeket és sötétségeket, s eldönti, melyi.k információnak kell riasztania a figyelmet és melyiknek nem." Nyilvánvaló, hogy ami a filmi szintézís során az emberben lejátszódik, az épp az előtudatnak ezen a síkján játszódik le.
alakokat hiteles, hús-vér, szegény vagy kevésbé szegény, de mindenképpen problémákkal viaskodó, környezetük ből reménytelenül kitörni vágyó, lázadó, egyszóval reális figurák váltották fel. A fordulópontot Tony Richardsonnak ilyen új felfogásban, 1958-ban készített filmje a Dühöngő ifjúság jelentette. Ez az alkotás indította el útján a realista angol fi.mművészetet, amelyet később oly.an híressé vált alkotások fémjeleztek, mint a Szombat este, vasárnap reggel (Karel Reisz), A hosszútávfutó magányossága (Tony Richardson), az Egy ember ára (Lindsay Andersen). Ezekben az években, a va.öban hatalmas fejlődés és a nagy-
szerű eredmény láttán, Angliát csodálta a világ, és mégis már 1964-ben sok, akkor még alig fel tűnő tényező aggodalomra adott okot. Ezek közül az egyik, talán a leglényegesebb az amerikai tőke által finanszírozott filmek számának rohamos növekedése volt. 1967-ben például már az angol filmek 75 %-a amerikai megrendelésre készült, és ez az arány az elmúlt évig még tovább nőtt, ami azt [e.entí, hogy több szempontból szükségszerűen meg kellett változnia az egész angol film gyártásnak. Most már olyan filmeket lehetett csak készíteni, amelyeket Amerikában, sőt az egész világon jól el lehet adni. Az új hullám stí.usa, a tipikusan
angol problémákkal küszködő, tipikusan angol emberről szó.ó filmnek át kellett adnia helyét a hagyományos regényhősöknek, történeti alakoknak. akik nem beszé.hettek többé szabadon liverpooli vagy manchesteri nyelvjárásukban. Szinte kivétel nélkül valamennyi nagy filmrendező átállt lassan a nemzetközi közőriségnek szóló filmek forgatására, a főszerepeket francia, olasz, amerikai sztárokra bízták. Talán Líndsay Anderson az egyetlen a régi nagyok közül, aki máig hű maradt az új hullám idején fogant elveihez, elképzeléseihez. Az Egy ember ára után három évig egyáltalán nem forgatott, s a hosszú szünet után is mindössze két rövidfilmet készített, majd a nálunk is nagy sikert aratott Ha című alkotásával tűnt fel ismét 1970ben. Természetesen helytelen lenne az angol filmgyártás ban mutatkozó elsekélyedési tendenciát teljesen az amerikai tőke térhódításának betudní, annál is inkább, mivel az elmúlt években is több értékes alkotás szü.etett, fia tal tehetségek is felbukkantak. Mégis azt kell mondanunk, hogy a helyzet lehangoló, mert egyre inkább túltengenek a kommersz filmek. Ennek az oka kettős. A társadalmi jellegű témákkal elsősorban a televízió foglalkozik, másrészt viszont az a paradox helyzet, hogy ma már az idegen tőke befolyásának csökkenése idején nem vonzódnak sem az idősebb, sem pedig a fiatal rendezők a realista korszak témáihoz. Ha akadnak is kivételek, az elmúlt néhány évben Angliában és természetesen másutt is olyan filmek készültek elsősorban, amelycic semmilyen nemzeti sajátossággal nem rendelkeznek. Lényegtelenné vált, hogy melyík országban, mely városban vagy faluban játszódnak az események. Jó pé.da erre Antonioni,
Londonban forgatta a NaA he.yszín semmit sem változtatott a kitűnő rendező eddig is jól ismert stílusán, egyéni elképzelésein. Ugyanez a helyzet Godard. Truffaut, Polansky és még jónéhány nagy, külföldön forgató vagy olyan eddig is elvont, nemegyszer személyes problémákkal foglalkozó angol rendező esetében, mint Losey. Másrészt, mint a vi.ágon mindenütt, a technika tökéletesedése itt is módot adott a monumentális, luxus kivitelű történelmi és kalandfilmek, valamint az elkápráztató színes, könnyed hangvételű szórakoztatófilmek sorozatban való gyártására. Ma már a Rank vagy ABG embléma nem a művészi (igényű) filmek védjegye. Az igényekhez alkalmazkodva ezek a cégek is áttértek a nem vagy nemcsak igényes nézöknek szóló produkciók készítésére. aki
gyítást.
Egy fontos, lényegbe vágó dologról nem esett még szó: a fiatalokról, a világszerte híres angol "dühöngő ifjúságról". Nekik kellene .kitörniük a mozdulatlanságból, egyedül ők tudnának szembeszállni a konformízmussal, mivel azonban Angliában nem is létezik az "Underground" fogalma, még a jelentős kezdeményezések, újítások is elszigeteltek maradnak. Májusban például az új generáció képviselőit támogató British Film Institute szervezésében rendezték meg a fiatal rendezők filmjeinek seregszernléjét. Sok tehetségre figyelhettek itt fel a szakértők, akiknek alkotásai szinte valamennyi elképzelhető témakört felöle.tek, számtalan új megoldas, ragyogó ötletek jellemezték a bemutatott filmeket. Egyesek a szimbolizmussal kísérleteztek, mások filozófiai :groblémákat vetettek fel, és nagyon sokan po.ítikaí jellegű kérdésekke: f'oglalkoztak, például többen Vietnammal. Mivel azonban ezeket a meket eleve rnínt .kísérleti
filal-
kótásokat
kezelik, a készítés és bemutatás módja, lehetősége nagyon távol esik az Undergreundtól, s így sajnos igen kevés az esélyük, hogy az ország határain túl is ismertté váljanak. Nem lenne teljes az áttekintés, ha nem vetnénk egy píllantást a szex-filmek népszerűségének növekedésére. Szinte páratlan rugalmasságról és bölcsességről tett tanúbizonyságot e téren .az oly korizervatívnak ismert angol filmcenzúra. A német és skandináv szexfilmek hatalmas sikere láttán engedélyezte, hogy az unalmas és nemegyszer bosszantóan oktató jellegű filmek után hasonló alkotások szü.esscnek Angliában is, ami előbb óriási ,kaszszasikert jelentett, majd mint minden hasonló esetben, a másik végletbe csapott át, s a romantika újabb térhódítását eredményezte. Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, hogy fiatalok és idősebbek körében egyaránt olyan regény, illetve film. fogja kiváltani a legnagyobb lelkesedést, mint Segan Love story-ja? Természetesen többen akadtak olyanok, aki megtalálták a helyes középutat a végletek, tehát az erotika és a Ségan-féle könnyfakasztó romantika között. Ilyen rendezők Ken Russel, az "új Welles", aki már eddig is sok remek ,filmet készített, vagy Christopher Miles, akinek a Szűzlány és a cLgány c. alkotása olyan sikert aratott, hogy - ami nagy ritkaság már egy éve játsszák egyfolytában London mozijaiban. Russel, Miles és még néhány társuk tehát a hetvenes évek fe.fedezettjei és reménységei, ők lehetnek egy egészségesebb új irányzat megteremtői a hosszúra nyúlt útkereső periódus után, mely megbénította a régi nagyokat, és gyakran mellékvágányra terelte a fiatalokat. (Image
et Son,
1971. 251.) 91
ADOTTSÁGOK
ÉS LEHETŐSÉGEK
Anyaggyűjtés egy. tervezert fi\mheI, A Balázs Béla Stúdióban két éve kísérletezünk szociologikus beállítottságú filmekkel. 1970 októberében az árvíz sújtotta területre ereietileg kamerával akartunk lemenni, de erre nem kaptunk elegendő pénzt. A második stúdió nyújtott anyagi segítséget ahhoz, hogy Pintér Györggyel és Mihályf Y Lászlóval magnetofonra rögzítsük az elkészítendő film anyagát. Ebből a mintegy hatszázötven oldalas beszélgetéssorozatból állítottam össze azután egy százhúszoldalas forgatókönyvet, mivel egy ilyen - eredetileg másfélórásnak szánt - dokumentumfilmet enélkül nem lehet elkészíteni. Az elkészült anyag számomra bizonyíték vo 't arra, hogy ezen a területen ilyen módszerekkel is érdemes lett volna és lehetne a jövőben is dokumentumfilmet forgatni. Sajnos azonban erre a bizonyítékra nem kaptuk meg egy következő ugyanilyen jellegű és már filmre fogalmazandó dokumentumkísérletünk anyagi fedezetét. Maradt tehát a film magnetofonszalagon. Az anyago t az árvíz utáni új.iáépítés előrehaladott korszakában készítettük. Az öszszeállítás során a kérdések és válaszok sorrendjét egyetlen helyen sem változtattam meg ~ a szöveget sem stilizáltam -, a magneiofonszalagon sem alkalmaztam olyan 'lJágásokat, amelyeket filmen sem lehetne. A beszélgetéseket egy fiatal gépészmérnölckel kezdtük, és olyan problémát kerestünk vele, amely a valóságanyag szélesebb, so7crétűbb felmérésnek lehetőségévé válhat. Kísérletünk célja és kockázata az volt, hogya kiválasztott probléma egy idő múlva ürüggyé, avalóságfeltárás szerkezeiéoé váljon. Igy indultunk el a "cigányprobléma", majd a "település-tervezés" kérdése nyomán. Grunwalsky
Ferenc
I.
Arvíz sújtotta község. A cigányokkal egy sátorban beszélgetünk. A beszélgetés kezdetén még egyenként mindenkivel. Később mások is közbe-közbe szólnak. Egyre többen lesznek: megérkeznek a szomszédok, az ismerősök; mindenki el szeret92
né .mondani a magáét. Félbeszakítják mást, kiabálnak.
egy-
- Amikor mi akitelepítésből hazajöttünk, mi estére érkeztünk ide, és meglátott bennünket a tanácselnökünk és azt
valamit. mert nincsen semmink, az égadta mondta: hova jöttek maguk, a kutya istevilágon semmink. Aztán megkezdődött a nit ... Ezzel fogadott bennünket. Kérem szépen, mi meg csak hallgattunk. Mond tuk ruhaosztás. Felmentem, néztem. Volt olyan aztat, hogy hát nekünk is itt maradt a magyar asszony, aki odament, megfogott egy-két darabot, aztán tette is el. Én is mi kis holmink, a jószágunk, és minket hozzányúltam, mert ugye, hogyhát ha a is persze, hogy érdekel, hogy megvan-e vagy nincs; és hát hazajöttünk, elnök elv- többiek is viszik, hát én is viszem. És társnő. .. hát tetszik tudni, hogy muszáj kérem, amikor én is hozzányúltam egy ruhazajönni. De hova jöttek ide? Miért jöt- hához, ellökött a rendőr, és megbotozott tek ide haza, így és amúgy?.. Volt ott egy gumibottal. Na jó, gondoltam, ha 'ez egy olyan helyiség, amiben a szeriet tar- így megyen, akkor nekünk is majd csotották, az félig volt vizes szénnel, és oda magolnak. Azt mondta erre a tanács elnökbezáratott bennünket. Két rendőrt oda ál- nő, hogy menjek a cigányokhoz, majd ha lítottaz ajtó elé, és azt mondta, hogy ki a cigányok külderiek, ha majd a cigányság összeszed, abbul majd kapunk mi is. Hát ne mozdulj unk reggel hétig, mert amelyikünk kiteszi a lábát, azt agyonlövik Mi kérem, erre eljöttünk haza. Később újra tudtuk azt, hogy esetleg statárium van, osztották a ruhát. Felmentünk megint sode mi lopós cigányok nem voltunk soha, kan. Abból sem kaptunk semmit. Végül kérem, mi nem abból éltünk, mi sosem aztán kihányták, amit kiválogattak. a ri nfelnőtt loptunk, sosem csaltunk, sose semmi rosz- gyet, rongyot, a gyerekholmikat, nem is volt benne, azokat összeszedtük. szat nem csináltunk. És hát, hogy miért tette ezt velünk, eztet nem tudjuk. Na elhoztuk. És kérem szépen, sem lepedőt, sem dunnahajt, sem törülközőt, se edényt, kérem szépen ezekután, egy pár nap múlva adtak enni. Adtak abból, amit a jó- semmit sem kaptunk. Én hetedik hónapos nép összeszedett. Én tudom, mert én jár- terhes vagyok, és három almásládára úgy van rátéve két szál deszka, azon alszom. káltam a vidékekre, hogy mi krumplit, mi ennivalót, mi mindent összeszedtek a El lehet jönni, megnézni. Olyan deszkaborészünkre, és hozták, kérem szépen, va- bódéban 'lakom, hogyha esik azesö, gonszámra. Bevitték a téesz-udvarra, oda káig járunk benne a vízbe. Felmentern a ki a tanyára. Mi is felmentünk, hogy ad- tanácshoz, hogy mi lesz ezzel az építkejanak nekünk egy kis krumplit, mert min- zéssei ... mert mi is csinálnánk magunkden téesztagnak osztottak kifele, de azt nak olyat, ahol mégis meg tudunk lenni. " szépen. Azt mondta, hogy menjek mondták, hogy azt nem oszthat ják senkinek, csak a téesztagoknak . .. Mi csak ki, mert úgy kivág engem, hogy meghamondtuk, hogy hát adjanak nekünk is lok. " rögtön. A rendőrséget is odahívta, egy kis krumplit, de azt felelték, hogyha és azt mondta, hogy vezessenek ki, mert ha ki nem vezetnek, ő kipofoz engem. majd a cigányok szednek össze a cigányok részire, akkor majd adnak abból. Ezt a Hát eztet szeretném megtudni az elvtármagyarok szedték össze a magyarok ré- saktól, hogy van-e neki ilyen izéje, hogy szire, ebből nekünk nem lehet adni, csak ezt megteheti ő, hogy valakit pofozzon, meg a rendőrt ráengedje a szobájába. Azt pénzért. - Nem azért volt ez, mert nem téesz- mondta, nekünk nem lesz építve, odamegyünk, ahova akarunk, vegyük tudomásul, tagok? hogy ő nem fog sohasem nekünk épít- De igen. Azt mondták, azért. tetni lakást. - Ide tessék a kultúrházban tak bennünket, a kultúrházban aDunántúlra. én felmentem
figyelni, mi három napig voltunk, azután kizavarés azt mondták, nem lehet lenni. Mi akkor elmentünk Hazajöttünk két hét múlva, a tanácshoz, hogy intézzek
- Hát... én elmondom mi a helyzet. Az a helyzet, hogy mindenünk, rendes lakásunk volt, és nem cigánytelepen laktunk, hanem rendes magyar faluban. És kérem szépen, most oda akarnak minket '3
tenni azok közé a lenti cigányok közé, akiknek nem volt telekhelye sem és laká 'Sa sem. Putrija volt csak mindegyiknek, és én nem akarok közéjük menni. Húsz éve, hogy faluban lakom, húsz éve, hogy idehozott a férjem. Soha nem laktunk cigány telepen, nekünk mindig szép, megfelelő lakásunk volt ... (Sír.) Mióta mi idekerültünk, míndig megfelelő lakás unk volt, és nem álltunk velük kapcsolatban sem soha. És kérem szépen, most oda akarnak bennünket .tenni, Cigány telepet akarnak, kérem. És azt mondják, minden áron menjünk a cigányok közé. De mi nem megyünk, mert nem voltunk közöttük, és nem éltünk velük egyhelyütt. Őközöttük van olyan, aki lop, verekedik. Az én uramat is úgy tették tönkre, egy tizennyolc éves gyerek, az vágott az uramnak az agyába, és abaloldalára lebénult, megnémult. Pedig az én uram mindig Budapesten dolgozott, nyolcéves munkaviszonya van kérem. É's hát elég ez nekem. Nem és nem megyünk közéjük. (Sír és kiabál.) Inkább azt mondtam Pesten is, inkább itt fogok maradni ebben a sátorban, vagy pediglen neki viszem a gyermekeimet a víznek. Megfogom az uramnak a kezét, és a hat gyermekemnek a kezét, és nekimegy ek a víznek, mégsem megyek velük egy helyre. Kértem a tanácstól, hogy van egy tizenötéves kisfiam, biztosítson neki valami rendes, kicsit könnyebb, megfelelő munkát, ahun tud a gyerekem dolgozni, mert különben nem adják meg a telephelyet és a lakást. És csúnyán mondta, nagy kiabálva, hogyhát hogy gondolom, ő füg munkahelyet biztosítani valakinek? Hát ugye, engem nem vesznek be a téeszbe. Megmondták, hogy p .... -i cigány egyáltalán ne is jöjjön, nem veszik fel a téeszbe. Hát akkor mit tudjunk csinálni, tessék mondani? Mikor nekem az én uram teljesen munkaképtelen. Nem tud járni. Én meg nem dolgozem seholsem. Mert eddig nem is tudtam volna dolgozni, mert itt van az én nyomorék uram, akire nagy gondot kell viselni, és a legkisebb gyermekem csak három éves. Most meg van négy iskolás gyermekem, hát attól én nem tudok elmenni dolgozni. De azért, ha volna olyan könnyű munkahely, 94
és be tudnék járni, elmennék én is dolgozni, csupán azért, hogy ne maradjanak a gyermekeim sátorban ... Mert azt vágja a szemembe, hogy nem dolgozunk és azért nem épít nekünk semmit.
- Egy cigánynak sem engedik az Újtelepen, a magyaroknál az építkezést? - Kettőnek. - Azoknak miért engedték? - Nem mondták ... - Miért nem vesznek fel p ... -i cigány t a téeszbe? - Hát csak. Nem mondják. - Nem mondta a téesz elnök ... - Nem mondja a téesz-elnök, hogy mért nem vesznek be p ... -i cigány t? Volt olyan, hogy felvettek valakit, aztán kirakták, vagy egyáltalán nem is próbálkoztak? - Vót. bizony vót, vót. - Az apósom is benn vót. - Aztán Sanyi bácsiék is voltak benne, rreg még ki is vót benne? - És 'ez mikor volt, mennyi ideje? - Az már régen. Itt az öreg meg tudja mondani, hogy mikor vót. Hányban vót, amikor maga... Hányban vót, amikor a téeszben vótunk, aztán kizárták? - Hatvankettőbe. - Hatvankettőbe. - És miért zárták ki akkor? - Azért, mert akkor nem volt forintfizetés, és ő 'elment Pestre dolg.ozni.
Én vagyok özvegy Zilák Dezsőné. Hatvankettőben meghalt az uram. Hatvankettőben beleptem a téeszbe, a helyére. Három évig növényápoló voltam. A növényápolásba belebetegedtem, tüdő és mellhártyagyulladást kaptam, aztán abból nekem kifolyólag megmaradt az asztma. Akkor nem bírtam a növényápolást, akkor beléptem a kertészetbe. A kerteszetben is dolgoztam három évig, úgyhogy ott meg a szívem tönkrement. Úgyhogy mostmár teljesen munkaképtelen vagyok. Le is százalékeltak. Kérem, egész életünkön keresztül az urammal harcol tunk, dolgoztunk azért, hogy nekünk legyen. Soha az életbe senki nem tudott ránk mondani még csak
egy gyalázó szót se, ki lehet doboltatrii a faluba is, hogy ki tud énrám, a férjemre, vagy a családomra is, és mégis kérem, most annyira letapos minket az elnöknő, hogy oda akar tenni bennünket a cigánytelepre. De én nem megyek, inkább azt mondom, hogy f'elakasztom magam. Én most már, amikor ledolgoztam az életemet, az erőmet, az egészségemet, hogy nekem legyen valamim, nem bírom tovább. É'S én most is nem kapo k, csak tizenkét ezer forintot, pedig a többi rnindenki harmincöt ezer forintot kap. A magyarok. A magyarok. És kérem, volt az a nagy ruhaosztás, voltak ott ú] rnindenek, és semmit a megadott világon a cigányoknak nem adtak. Csak mindet, mindet a magyaroknak, még azt is olyan helyre, ahol nagy volt a ház. Odaadták az összeset. - Olyan helyre, ahol még csak meg sem közelitettea víz a házat ... - Mondtam én az elnőknőnek, hogy legalább, elnöknő kérem, egy ruhát tessék már adni, hogy ezt a ruhát tudjam lemosni magamról. Engem kidobott. Azt mondta, hogy menjek a jó francba, orinén ki. Azt mondta, ha nem kaptam, akkor vegyek magamnak pénzért. - És mindannyian kevesebb pénzt kaptak? - Igen. Meg még kevesebbeket. - Mert mi cigányok vagyunk. - Mer mi cigányok vagyunk. .. Én nem kaptam csak tizenkét ezer forintot. A többi mindenkí harmincöt ezer forintot kapott. A magyarok! Mert itt a cigányokatelnyomták, semmit a megadott világon a cigányoknak nem adtak. Csak rnindet, mindet a magyaroknak. Odaadták az értékeket. - Oszt amikor én azt mondtam az elnöknőnek, hogy legalább egy ruhát tessék rám adni, akkor kizavart. - És maguk is kevesebb pénzt kaptak? - Igen. Meg még kevesebbeket. .;_ Nem okolták meg, nem mondták meg, hogy miért? - Mert mi cigányok vagyunk! - Mert mí cigányok vagyunk! - Aztán vót nekünk is sokkal különb bútor, meg mindenféle, Mert azon igye-
kez tünk, hogy cigányok vagyunk ... (Sír.) ... hogyha bejön valaki, ne mondja azt, rólunk, hogy na, nem hiába cigány. Hanem azon igyekeztünk, hogy legyen nekünk, szép holmink. Osztán akkor mindentelvitt az árvíz és megsemmisültünk. Most aztán volt, akinek volt aranyárvíz, volt, akinek meg keserves árvíz.
- Mily en ember az elnöknő? - Őt például kilökte. Úgy fogtam meg .. Félkézzel megfogta az a derék nő és kivágta az irodára. Az iroda udvarra. Férfi ember ne menjen hozzá panaszra, mert azt mondja, menjen ki, mert megpofozom, meg belerugók. - Meg botot veszek, aztán agyonüt öm magukat. - Nem szólt ellene? - Merne ? - Azt felelné csak, menjünk oda ahova akarunk, hagyjuk békén.
Hányan laknak cigányok ezen a részen? - Kilencen. - Kilencen. Családok. - Hány személy, hány ember? - Hát ... én vagyok nyolcadmagammal ... - Én tized magammal ... - Tizennyolc, húsz, huszonnégy. - É'n vagyok harmadmagammal. - Az huszonhét ... - Mi négyen, az harmincegy, harminchárom ... - Második ... - Akkor Béla. - Bélá t már ne számold ... - Anna. - Az nyolcadrnagával volt. - Harminchárom meg nyolc az mennyi? - Negyvenegy. - Akkor Sanyi bácsi. ... - Ötven körülbelül? - Hát vagyunk ötvenen ...
- Milyen hátrányuk van maguknak abból, hogyha cigány telepet létesítenek, új házakkal? - Helyes, megértem, hogy új házakat 95
építenek, de kérem szépen nem minden cigány egyforma. - Hanem? - Kérem, nem abban a világban élünk, mint amikor valamikor a kapitalista világban éltünk. Hogy most már oda sem mehetünk lakni, ahova mi akarunk. Mert máma kérem a demokráciába a cigány is oda mehet lakni, ahova akar. Mert ha van pénz, akkor Budapesten is megvehet lakást. Akárhol. É's akármelyik terü.eten, Magyarország területén. Bárhol, bármerre. És kérem úgy néz ki a helyzet, hogy h·a már felépítik ezt az OTPlakást a magyarság részére, és fizeti a magyarság, akkor kérem szépen a cigányság is bírja fizetni, és nem mondja azt a cigányság, hogy nekünk ingyen építsenek, mert mi cigányok vagyunk, mert ma mindenki dolgozó ember, mert ma már csak mindenki dolg-ozik. És úgy áll a helyzet kérem, hogy máma már a gyerekünket is nevelni akarjuk abba, hogy iskoláztassuk. De ha esetleg kifizetem azt az OTP-lakást harminc év múlva, vagy tíz év múlva, és el akarok innen menni, és eladnám, akkor nem fogom tudni eladni, mert ha a cigánysorra építik fel a lakást, azt éntőlem D'2m veszi meg egy cigányember sem a cigány telepen, mert nem bír hetvenöt vagy nyolcvanezer forintot ... De ha már a magyar sorba lakom, akkor kérem szépen, magyar sorba lehetséges, hogy bárki, magyar ember megveszi tőlem azt a lakást. Ezért én inkább kötelet teszek a nyakamba, vagy felakasztom magam, de akkor sem megyek oda a gödrösi cigányokhoz, mert kérem azok olyanok, hogy amit meglátnak, megfognak - veszekednek, verekednek. Itt van az az ember, azt is lebénították, úgy megver ték, hát ezért kérem, nem vágyunk közéjük, mert nekünk mindig volt házunk, és mi soha nem laktunk cigányok között. Mi mindig magyarok közt laktunk. Magyar sorban laktunk, saját telkünk volt. Jószágot is szerettünk mindig tartani. Mai napig béreltem a lovamnak a legelőt, és kérem szépen, háromszor szúrták bele a kést. Aprójószágot, disznót, nem lehet tartani köztük, mert határtalanok. Nem nézik aztat, hogy az jószág vagy ember, mindegy
"
nekijek, beleszúrják a kést, belevágják a fejszét. És én nem vágyern közéjük, mert ilyen huncut, galád emberek. Nem nézik aztat, hogy a másik is szegény, hogy keservesen megdolgozott érte, hanem tönkreteszik úgy a jószágot, mint az embert. Nekimennek, ütik-verik, vágják, szúrják. Nem vagyunk embergyűlölők, mert mindnyájan emberek vagyunk, de azért kivétel a tisztelet és a becsület. Mi nem akarunk rossz életet élni, hanem akarjuk aztat, hogy becsületes munkának élmi, És ezért annyi volna az óhajunk, hogy nem bánom én, hogy az egyik faluvégbe vagy a másikba tesznek is, de van itt egy pár család,aki mindig a saját ján lakott, és megérdemelné aztat, hogy tegyék olyan helyre, ami megfelelő. Mi itt laktunk főhelyen, utcafronton. Es-az az óhajunk, hogy ne tegyenek bennünket össze.
- Amíg ez az árvíz nem volt, addig ugyanígy bántak magukkal a tanácsnál? Ugyanígy? A párttitkár ugyanúgy viselkedik? Ugyanúgy ... Hajjaj ... Igen. EZ'2k egyformák. A párttitkár semmiféle megjegyzést nem tesz ezzel kapcsolatban? Semmit. Semmit. Csak hallgat? Hallgat. És röhög. Feláll az asztal mellől, és azt mondja, büdös cigányok, nem beszélünk veletek. - Nézzék, szükségünk van rá, hogy ne túlozzanak. Ez nem túlzás, kérem, ez nem túlzás. Ez így van. Várjál . Csend . - Én evvel kapcsolatban bejelentkeztem a párttitkár elvtársunkhoz. Felmentem hozzá, mert már nem tudtam kihez fordulni, hogy hát mondja már meg, titkár elvtárs, magához fordulok, legyen szíves intézkedni valamit, hogy mi lesz mivelünk, ezzel a telekkel, instállom. Hát,
Sándor, nincsen még kim-érve a telek. Hát még sajnos most sincs... ezzel na kérem szepen bement, elfordult, egyet kacagott, elment. Hát sajnos, ilyen párttitkár elvtársunk van. Olyan elnyomással van, mint kérem szépen a múlt rendszerben, hogy kérem, a cigányokat meg a zsidókat pusztították. elfele, pedig hát nem abba a rendszerbe élünk ... - Nincs pártfogónk. - Nincs az nekünk. - Nincs! - T-on hogy tudták elérni, hogy ott tanácstag legyen a cigányokból, hogy három is az legyen? - A helyi tanács nem olyan, kérem szépen, mint az itteni tanács. - A tanácsokat választják, nem? - Igen. - Maguk miért nem jelöltek egy embert maguk közül? - Hát mi is választottuk a mi tanácselnökünket ! - De rniért nem jelöltek maguk közül egyet? - Hát kérem, nem engedték. - Nem engedélyezték! - Cigánynak itt nem engedélyezték, hogy a cigány maga között válasszon tanácstagot kérem. - Az biztos, hogy így nem fog menni tovább! Nekem ezek után nem kell magyar tanácstag, hanem kérem szépen, a cigányok közül is kell hogy egy tanácstag legyen kérem szepen ... - Azt mondja a rádió, az újság, hogy az ország területén mindenki oda mehet, ahova akar. Miért nem mennek máshová ? - Mert máshol nem adnak ingyen telekhelyet. Egyik helyen Tatabányán a Szőlősdomb utcában húszezer forintért adtak volna egy telekhelyet. Hát honnan vegyem én? Azután azt mondták, a másik utcába, oda csak nyolcezer forintot kellett volna befizetni, de azt sem bírom befizetni ... Hatszáz forintot kapok nyugdíjat, honnan fizessem ki? - Azoknak a magyaroknak, akikkel itt együttlaktak, volna-e kifogása az ellen, hogy újra együtelakjanak egy soron?
- Nem. - Az új ciganysor, az csak a vezetőség ötlete volt? - Ez csak a vezetőség ügye. - Na most, tisztelt elvtársak, az a helyzet, hogy a tanácselnöknő azzal vádolt bennünket, hogya falu nem vállal el bennünket, hogy a falu nem vállal el bennünket. És hogy nem dolgozunk. - É'S a magyarok nem tették szóvá, hogy ők vállalják-e, hogy magukkal egy soron lakjanak? - Kérem szépen, nem tudják szóvá tenni, mert az elnöknő nem beszél az emberekkel. - Akkor miért nem keresik meg maguk 'ezeket az embereket, és íratnak velük alá egy papírt, hogy vállalják, hogy magukkal egy újonnan telepített utcasoron együtt lakjanak. - Ide tessék hallgatni, az a lényeg, hogy ők a szemünkbe nem mondják, hogy nem vállalnak. Mert szemünkbe csak azt mondják, igen, elvállaljuk magukat. Az itt következő riportokat két magyar asszonnyal készítettük, akik már kezdettől fogva várakoztak a sátor bejáratánál. Várták, hogy szólhassanak, és ezért a lehetőségért legyőzték a cigányokkal szembeni idegenkedésüket is. - Magának mi a véleménye a dologról? - Hát nekem is már tizenkilenc éve, hogy izü1etes az én férjem, és teljesen munkaképtelen. És most mán hűvös az idő, és ott vagyunk, semmi hajlék nélkül mi is. .. egy beteg emberrel. Nekünk is nagyon kellene, hogy a lakást csinálnák, megfelelőt. Hát mondjuk, már a falak meg vannak rakva. És azt akarom még mondani, hogyhát így hűvös éccakákon a férjem is mondja már, hogy fázik, mert itt kint az ég alatt vagyunk. majdnem. - Maga szerint a tanácselnöknő miért nem akar adni ott a cigányoknak helyet? - Hát ugye, én azt nem tudom, hogy miért nem akart. Hát ugye aztat én nem tudom megmondani, hogy miért nem akart lakást adni rnondjuk ugye nekünk adott. De a ruhát is a múlt szombaton kihozták ide egy kocsival, és az újakat 97
bent elosztják, az ócskakat meg hozzák ide a Rákóczi utcára, csak úgy lehány ják, és mi egymással szemben, gázoltat juk egymást. És visszaküldtük, mert hát ahelyett hogy összegázoljuk; hogy miért nem csomagolták be, kérem és osztották úgy ki. Míért csak kihányták ide, amikor már más népnek nem kellett. Mert így szembe megy az egyik is a másikkal, és csak úgy összegázoljuk egymást. Csomagolják be. És a pénzt is nem akarják, hogy kiadják,. mikor nekünk hiányunk van. Most menjünk az üres, puszta helyre? Most ugye nekünk bútor, semmi nincsen, és ugye .kérem, nekünk muszáj hogy vegyünk mindenféle darabot. - Mennyi segélyt kaptak? - Ötszáz forintot személyenként, '€zerötszázat, akkor most harmincötezeret. De én nem pocsékolom el, mert az én férjem munkaképtelen, és így nem tud dolgozni. És én se vagyok munkaképes, én is le vagyok százalékolva. - Ezt vissza kell téríteni? - Nem! - Maguknak mi a véleménye arról, hogy a cigányoknak nem akarnak magukkal együtt telket adni? - Hát ugye, ez nem mirajtunk áll. Ugye minket is oda lenyomtak, leszorítottak, úgy, hogy elmondhassuk, hogy kényszerből mentünk oda. Mert minket innen eltelepítettek. Pedig dehát megmaradhattunk volna ezen a helyen is, vagy nem? Nézze, ide védőgátakat fognak építeni, és kiszámították pontosan a magasságokat. Különben nem ölnénekennyi pénzt bele, nem gondolja? - Dehát tessék csak elképzelni, hogy itt gyümölcsfa az mindenkinek volt az udvarán, de az új telken az nem lesz. Még egy darab ruhát sem lehet majd kíteríteni, mert nem lesz egy fa, ahol a kötelét kihúzza az ember, hogy leszárítsa a ruháját. - Most azért mégis az 'elsődleges probléma az, hogy fedél legyen az' emberek feje felett. És gondolom, hogy az magukon is, az itt lakó magyarokon is múlik, hogy itt mások arra hivatkozhatnak, hogy maguk, a magyaro k nem akarnak ott egy soron lakni a több-ekkel. 98
- Eztet mi nem akadályozzuk. Mert mi megvoltunkelégedve az utcánkkal, ha nekünk ellenünkre lett volna az, hogy a cigányságot oda levigyék, akkor mi önkéntesen mentünk volna innen el, erről az utcáról. De mi így is nagyon nehezen hagy tuk el a helyünket. És sokáig nem is akartuk aláírni az építkezési engedélyt, mert nem akartunk innen elmenni. Pedig mindenünk elszakadt, semmink nem maradt. Ahogy tetszik látni, úgy mentünk el. Mert minket is kényszerítettek, szorítottak.
- Én csak annyit szeretnék kérni, hogy tegyék lehetövé, hogy itt akinek egy kis háztáji jószága van, annak engedjék meg, hogy egy kis istállót annak a jószágnak építhessen, hogy ne legyen a csillagos ég alatt, mert most azt mondják, hogy nem Lehet istállót építeni sem! Dehát most a jószágtól is szabaduljunk meg, amikor az után élünk? Mert a téeszben nem sokat keresünk. Én is téesz-tag vagyok. Az uram meg nyugdíjas ember. Kétszer már meg volt operálva, kap ötszázegy forint nyugdíjat. Olyan .gyenge, hogy alig áll a lábán. De azért most is lement oda dolgozni, segíteni, abba az építőbrigádba, ugye, hogyhát hamarább fedél alá menjünk, hogy legyen egy kis holmink, ahol meglakjunk. Mert jön ránk a tél, oszt akkor mi lesz velünk? Deszkás bódéban lakjunk? Ott érjen utól a tél? Igen? A pénzt pedig nem akarják kiadni, hanem beteszik az OTP-be, hogy törlesszük lefele majd az adósságot. Hát akkor miből éljünk? -Viszont ha most kiadnák, akkor nem lenne miből törlesztenie az 590 forint házrészt. - Az igaz. De ez így nem segély! - De azért ez is könnyebbség! Nem? - De mi innen nem akartunk elmenni. Mi meg voltunk elégedve a helyünkkel. Mi már ugyan ki is haltunk volna innen, a szerencsétlen életünkkel, mert hát ugye ott van az ember, az is tehetetlen, el lehet képzelni, hogy megoperált ember, és harmadikszor megint operálni kéne. És akkor azt mondja ... azt mondja a tanácselnökünk, hogy örüljünk, ha új házat ka-
punk. Éh meg kihaltam volna az én urammal ebből is . .. Oszt akkor nem lett volna a nyakunkban annyi adósság, amennyit ránk adtak. Nyolc gyermeket hoztam a világra, egyet odaadtam az uram testvérének örökbe, egy meghalt, huszonkét éves korában, önakarattal a vonat alá feküdt, de a többi mind él, az egyik megnősült, a másik férjhez ment. Van még három ilyen gyermekem, a legnagyobbik most szerelt le katonáéktól, kapott is húszezer forintot a honvédelemtől, van egy másik, az most szabadult fel, ilyen műanyagbútoros, parkettás . .. a kisebbik fiam az még ácstanuló, arról is nekem kell gondoskodni. E'S én is ötvenegy éves vagyok, az uram hatvanegy éves, mint ahogy el is mondom ugye, operált ember, mi rajtunk már olyan sokat nem lehet segíteni ... - Hát azért az mégis könnyebbség, hogy az OTP így biztos, hogy fizetve van, nem? - De nem kaptunk semmit. Semmi nélkül vagyunk. Se tengeri, se semmiféle nincsen. Mindent a bódéból kell venni. Tessenek belegondolni, nincsen egy szál petrezselyrnünk. Máskor bevetettünk egy kis helyet egy kis krumplival, egy kis paszujjal, vagy pedig egy kis zöldséggel. Nem kellett menni nekünk vásárolni. De most mindenért boltba kell menni, abban aztán káposztát, esztet-asztat kell venni. Paradicsomom nincsen egy üveggel sem, hoztak már kétszer, de az is tiszta rongy volt, meg sem volt érve. Ide már csak a legrosszabb jut, a legrongya. Egy hentesüzletet sem csinálnak, hogy levágnának hetenként egy valamit. Elkéne az embernek egy kiló hús, vagy mit tudom én, akinek kell. Itt az sincs. Kenyér egy héten kétszer jön! De még aztán az is, hogy mindig száraz. Mindig száraz! Mí nagyon keveset kapunk puha kenyeret!
Részlet a miniszteri szélgetésből.
biztossal folytatott
be-
..:....Milyen munkaalkalom van a cigányoknak ezen a területen? ...:.... Sajnos, ezen a területen a mezőgazdaságí munkán kívül nagyon kevés ...
A mezőgazdasági munkába tudtommal nem fogadják be őket. - Befogadnák. De az állami gazdaságtól itt kaptam egy statisztikát, ami kimutatta, hogy átlagban két hetet dolgoztak. - Ha már munkalehetőségekről van szó, a cigányság feltehetően nem a földművelésre alkalmas. Az építőipari, ipari szervezettség viszont olyan, mivel hivatalosabb, kényszerítőbberejű, hogy nagyobb százalékban tudnak- beilleszkedni oda ezek az emberek, mint a mezőgazdaságba. Felvetődött-e annak a kérdése, miután itt úgy is áttelepítésekről van szó, hogy az árvíz után ne ugyanitt telepítsék le őket, hanem máshol? Ott ahol ipari munkalehetőségek vannak? - Ez a kérdés nagyon messzire nyúlik, de hadd válaszoljak egy szóval, hogy NEM. Egy tragédia nem vadászható ki arra, hogy egy országos méretű átrendezest hajtsunk végre. Vigyázat, emberekről van szó, és nem állatokról ... - De ezeknek az embereknek itt nincs munkaalkalom. - Mindenkinek volt lehetősége nyilatkezni arról, hogy itt kíván-e letelepedni, vagy az országnak más részén. Aki az országnak bármelyik pontján kíván letelepedni, ugyanezt a kedvezményes hitelt megkapta a lakóház építésére, kivétel nélkül. - Ezt tud ták? - Mindenki tudta... De Sztálinvárosba annak idején azért mentek e01teni, mert megjelentek akkora plakátok, hogy felveszik, mert munkalehetőség van. Ez most nem volt. Ez a propaganda hibája. És még egy: másik megyében a telek nem járt ingyen. Itt a megyén belül viszont mindenhol ingyen kaphatták meg a telket., - Máshol mennyibe kerülhetett? - Erre nehéz válaszolni. Egy árva számot tudok mondani, kb.: harmincezer forint. És persze nem szervezett építőipar építette volna nekik a házat, mert ide most egyszerre kivonultak, de szétszórtan ezt nem lehet megszervezni. De a lehetőség megvolt, mégis az ingázók is itt maradtak. - Miért? =r:
99
- Mert az igazság az, hogy sokan kőzülük ezt a kettős életet szeretik. - Ez hipotézis. - Nem hipotézis. Ök a családjuktól elszakadva külön életet élhetnek, meglehetősen szabad, sőt mondhatnám úgyis, hogy szabados életet. Amikor hazajönnek, általában nem túl sokat hoznak haza a családjuknak. Na mostan, ez azt jelenti, hogy nem is nagyon óhajtanak elmenni. Hanem ezt a viszonyt óhajtják fenntartani. Ezeknek az embereknek kényelmes az, hogy van egy kalandos életük, és van egy önellátó feleségük is a családdal és hogy ők valójában független kettős életet élnek. - Itt mindig etikai kérdésekről tárgyalunk, holott ezek gazdasági és gyakorlati kérdések. Lehet, hogy valaki az utazó életmódot szereti, de ehhez is meg lehet teremteni azokat a normális körülményeket, munkalehetőségekkel, anyagi színvonallal, ahol valaki kiélheti ilyen hajlamait, és nem kell ezért feltétlenül a röghöz kötöttség és a társadalmon kívüliség perifériáján maradnia. Arról van szó tehát, hogy tanácsi szinten felvetődött a szocializálás, a lakásnyújtás kérdése. De egészében, országos szinten nem vetődött fel az árvízzel kapcsolatban, hogy 'egyáltalán hogyan oldjuk ezt meg munkahelyekkel, esetleg kisebb átcsoportosításokkal. - Te aláírtál volna egy olyan rendelkezést, hogy aki másutt dolgozik, annak itt a házát nem szabad felépíteni? - Nem. - Na, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad. Ott vagyunk, mert te ezzel. kiszolgáltattad az itt lévő műszakiakat ugyanannak, aminek ki voltunk szolgáltatva, hogy mindenki, aki jött, hogy itt akar építeni, annak itt meg kellett építeni a házát. .. Most zárójelben mondom, de Iölvehetitek, mert vállalom érte a felelősséget, én elmondtam már, hogy én állítom, hogy három év múlva ezen a területen a most épült házaknak mintegy tíz százalékára ki lesz téve a tábla, hogy ez a ház eladó. Ez pedig természetes, törvényszerű fejlődés lesz. - Itt a fejlődő mezőgazdaságnak szüksége van annyi Itt lakó munkaerőre, amennyi már most itt van? 100
- Erre kerekperec ki lehet mondani azt, hogy nem. A működéséhez nincs szükség ennyire, ha elfogadjuk azt a távlati tervet, hogy akkor fogunk olcsón élelmiszert termelni, ha az ország népességének mintegy tíz-tizenöt százaléka fog csak mezőgazdaságban és erdőgazdaságban dolgozni. De ha én egy kicsit fel is szorzom, és azt mondom, hogy ez a terület egy különleges mezőgazdasági terület, tehát itt többet fognak foglalkoztatni, akkor is többen élnek ezen a területen pillanatnyilag, mint amennyire távlatban szükség van, mint rnezőgazdaságí dolgozóra. - Na most az iparfejlesztés, hogy néz ki? - Nagyon nehéz pillanatnyilag rászedni ezen a területen ipartelepítésre a különböző beruliázó cégeket, illetve vállalatokat. De hadd mondjak el egy érdekes példát: Hajduböszörményből nagyon sokan járnak el Debrecenbe dolgozni. De Hajduböszörmény az utóbbi időben szintén elkezdett iparosodni. És most az az érdekes helyzet állt elő, hogy a Hajduböszörménybe letelepített kisebb ipari üzemekbe a szakmunkások Hajduböszörmény környékéről járnak be, a böszörrnényiek pedig továbbra is eljárnak .. , És az ingázási kör most még jobban kiterjedt. - Az ilyen eseményeknél. mint ez az árvíz, az összes képességekkel kapcsolatban felvetődik, hogy egyáltalán hogyan funkcionálnak, mire képesek, és hogy mi az, amit e pillanatban a társadalom nemcsak nyersanyagban, hanem ötletben, koncepcióban fel tud vonultatni egy ilyen váratlan szituációban. Ti kooperáltátok a vállalatokat. és egy csúcsszervvel egyesítettétek őket az építéshez. De ebből gyakorlatilag az is következett, hogya tanács, ami a legközelebb áll az emberekhez, az sokszor nem mert állást foglalni abban, hogy mi történik, mert nem volt biztos, hogy holnap is az történik-e még, mert nem volt áttekintése az ügyről ... Kérlek szépen, a probléma körültapogatása helyes, de nem ilyen egyszerű. A tanácsi apparátus, nem egy hadiállapotra van létrehozva. A demokratizmusori felépülő tanácsi apparátus kétségtelen nem tud olyan gyorsan reagálni a kérdésekre, mint egy kirendelt biztosokból álló
társaság, amelyik független a demokratikus eljárási módoktól, mert a tanácsot köti a tanács-törvény. a különböző rendelkezések, és csak a VB-határozat útján mondhatja ki, hogy ez igy van, ez igen, stb. Ez nagyon rendes és normális, békebeli ügymenet, azonban ez nem teszi lehetövé azt a gyors és operatív munkát, ami egy ilyen helyzetben szükséges. Ezért a munka sokszor attól is függött, hogya tanácsi összekötő túl tudta-e magát tenni ezeken a rendelkezéseken, vállalva a felelősséget vagy nem. Sürgősen kellett dönteni pl. abban, hogy hol osztjuk ki aházhelyeket. A megfelelő rendelkezés szerint a házhelyek kiosztását a végrehajtó bizottságnak kellene jóváhagynia. A vézrehaitó bizottság összekürtölése stb. két-három nap. Jelen esetben pedig mi ki is tűztük már a házhelyeket. mire a végrehaitóbizottság kijött, mert a tanácselnök vállalta, hogy majd megmagyarázza a végrehajtóbizottságnak, hogy nem lehetett tovább várni. Persze volt olyan tanácselnök, aki meg azt mondta, hogy hohó dehogyis, majd kérem. tessék vissza iönni három nap múlva, addigra letárgyaljuk. Ö jogosan járt el, de az ilyesmi sai no s időveszteségeket okozott. Hát körülbelül így lehetne nagyon tömören összefoglalni, hogy a tanács-apparátus hogy viselkedett, és hogyan dolgozott. A tájékoztatásról. meggyőzésről pedig most csak annyit, hogy €n már elmondtam, hogy én nagyon rossznak tartom itt a propagandamunkát. Ha jobb lett volna, akkor sokkal határozottabban lehetett volna kihasználni ennek az építésnek, mozgásnak az átalakító erejét. De érdemes lenne így is megvizsgálni, hogy az emberek gondolkodása az itteni változásoktól hogyan alakul át. Hiszen mostantól egy komolyabb építményben fognak lakni, aminek a használati €rtéke és anyagi értéke általában nagyobb, mint ami volt és a vizet is 'a házukba vezethetik a jövő évben, és én állítom, hogy itt nagyon sok ember két év múlva adósság nélkül lesz. Hiszen megmaradt a régi telke, amiből pénzeIn i tud... Eddig hiába magyaráztuk, hogy ne igyanak abból a kútból, mert nem egészséges, havonta volt tizenkéttizennyolc dizentériás. Ez most meg fog
szűnni. És a gömőkór elleni védekezés is sokkal könnyebb lesz. A házak nem lesznek nedvesek, és hozzá kell tenni azt is, hogy ha az ember kezet tud mosni, akkor hozzászokik ahhoz, hogy kezet mos, mert odamegy a csaphoz és kinyitja. Pl. augusztus végén már hívtak 'engem, hogy menjek ki, nézzek meg ,egy épületet, ami egyáltalán nem volt vízben, de nem téglaépület volt, hanem egy nyolcvan éves vályogépület. Mondták, hogy le kellene bontani, de könyörgöm, hát azért az államnak is van egy teherbíró képessége, nem egy fejőstehén,akit végletekig lehet fejni. Ezért az ember nagyon szomorúan, de közölte velük. hogy kérem, az épület marad. De hát kérem, mi is olyan kűházat szeretnénk - mondták. Mert ugye szemben az út túlsó oldalát meggyötörte a víz, és hát mostan látják, hogy szemben a haragosának. vagy la jóbarát jának, mit tudom én, épül a kőépület. Késő délután visszamenWnk koztunk a tanácselnöknővel.
P-ra. Talál-
- Ez a termet tele van szociális feszültségekkel. Az árvíz nemcsak rengeteg kárt okozott, hanem ugyanakkor előtérbe helyezett olyan kérdéseket is, amelyekre csak hosszú évek múlva került volna sor. Tehát ez tragédia volt, ugyanakkor fejlesztési és fejlődési lehetőségeket adott. Most aztán érdeklődünk, hogy az új település, az új cigány terület szervezése milyen koncepció szerint ment végbe? - Hát kérem. Nálunk huszonkét cigánycsalád van. Ebből húszat tartunk cigányoknak. Kettő benn van a magyarság területén. az új területen. Azok, akik dolgoznak rendesen. A többi, az egyik börtönből kijön, a másikba bemegy. Munkát nem vállalnak. Állandó munkát nem végeznek. Évek óta osak napszámmunkából tartják el magukat, és ha megcsinálták a munkát, rnit tudom én, ötven forintért, hetvenért vagy százért, akkor négy-öt napig újra nem dolgoznak Csak akkor és annyit, hogy négy-öt napig megint legyen miből élni. Nézze, ne haragudjon, ilyen embereket összetelepíteni magyarokkal szerin tem nem lehet. 101
- Tudomásunk szerint a Rákóczi utcán ten voltak itt nyíregyházáról és felmérmost is együtt lakbak a magyarokkal. tük. Egyetlen egynek sincsen állandó - A végibe. Ott, ahonnan a magyarok munkahelye, évek hosszú sora óta nincs elmeritek. egynek sem állandó munkája. Hát nem - Azok a magyarok, akikkel ők együtt tudok velük mit csinálni. Ezt tudom ellaktak a végében, azok panaszkodtak? mondani csak! Napszámmunkából élnek, - Panaszkodtak. " állandóan panaszkodés alkalmi munkából. Nem vállalnak áltak, mindig panaszkodtak. Meg kell őket landó munkát. kérdezni. Most egyszerűen meg is mond- - Az egyik mondta, hogy hat éve dolták, hogy ha a cigányokat mi odatelepítgozik. jük, akkor nem költöznek oda. - Teknőt vájnak, egyebet nem csinál- Eldöntött dolog, hogya cigányok ott nak Ez nekik a munka. Hát nehéz fizinem kaphatnak telket? kai munka, az igaz, na de nézze, ez olyan -'- Eldöntött dolog, mert egyetlen egy munka, hogy vagy szükséges a teknő, vagy üres telkünk van az új utcában, semmi nem szükséges a teknő. Ha van anyaguk, több. A többi mind be van telepítve. És tudnak dolgozni, ha nincs anyaguk, nem egyiknek sincs kimérve ott a telek, és tudnak dolgozni... Ha van pénzük, jól nem is lesz. Ha az elvtársak nem restellélnek, ha nincs pénzük, éheznek ... D'2k kimegyünk, és megmutatom, hogy hol - Maga tizenkét év óta tanácselnöknő? van kimérve nekik szabályosan tíz lakás - Igen. egy sorban. Szebb helyen a magyaroké - Azóta okoz gondot a cigánykérdés? sincs kimérve. - Azóta állandóan gondot okoz. Ne- Viszont ők nem hajlandók összeköltözkünk körülbelül harmincöt gyerekünk van ni- a többiekkel. állami gondozásban a cigányok közül. - Tudom. -A teknővájók nem akarnak Csak az árvíz óta nyolcat küldtünk el. összeköltözni a budisokkal. De én mit csi- Két évvel az árvíz előtt egyszerre tízet náljak velük? Ha ők nem akarnak ÖSSZ'2- vittünk el. Mert egyszerűen nem gondosköltözni velük? Hogy költöz tessük őket a kodnak róluk. És nem tudjuk őket munmagyarok közé, amikor azok sem akarják, kába állítani, egyszerűen nem megyen. hogy összeköltözzenek ? Otthagyják. - Hát, ez lehetne fordítva is elvileg ... - A téeszbe ? - Hogy fordítva? - Nem veszik fel őket. - Hát, hogy azt veszi figyelembe, hogy - Miért? ők nem karnak menni a budisokhoz. Hi- - Voltak a téeszben. kérem, voltak, de szen itt a helység nyugalmáról is szó van. kizárták őket 67-ben, amikor a téesz-törHa a budis okat összeereszti a többiekkel, vény jött. Évek óta kimérték nekik a teott nagyobb botrányok lesznek, mint rületet, és az mindig ott maradt kapálathogyha a magyarokat telepítik össze az lan, kaszálatlan. A múlt évben huszoneddig is velük lakott cigányokkal, nem? nyolc magyart sem vettek fel a téeszbe, - Igen, és ha a magyarokat összegyil- mert egyszerűen D'2m tudtak nekik munkát adni. kolják, mert azért van most is börtönbe egyik-másik? Tizenkét cigányunk van ne- - A téeszben nincs elég munkaalkalom? künk most is börtönbe... ma is elvittek - Nincs. kettőt. - A téesz még mivel indokolja, hogy nem - A Rákóczi utcából? veszik fel őket? - Igen, onnan. A Rákóczi utcában egyet- - Figyeljen ide. Mí teljesen mezőgazlen egy cigány nincsen, aki ne lett volna dasági munkából élünk, nekünk van kétbőrtőnbüntetésben. ezernégyszázhatvan hold földünk, kérem ~ És abudisoknál ? Azokról azt mondszepen. Ebből ezernégyszáz hold szántó ták, hogy munkakerülők, és züllöttek. terület, a többi, kérem, rét, legelő, erdő, - É's ők? Nem kérdezték tőlük, hánygyümölcs. Nem lehet itt nagyon ugrálni, nak van meg a munkavállalása ? Múlt hé- alig van egy kis földünk. Az alma most 102
tönkre van menve, a múlt évben meg nem volt piaca, mert rengeteg termés volt. A múlt évben 62 forint volt az egy napra eső érték, plusz a háztáji. De most háztáji jövedelem nincs. A téesznek most kell kiadnia tíz mázsa kukoricát, aztán meg tíz mázsa szálas takarmányt a tagoknak, rnivel a háztájin nem termett semmi. - Ez körülbelül azt jelenti, hogy tavaly kb. 1200-1400 forint volt tagonként a jövedelem? - Igen. És ennek a nyolcvan százalékát fizeti ki most az idén a téesz, de ezt is állami hitelből, mert nem bírja fízetni., neki nincs most termése. Négy-öt éve kezdenek tenyészkocákat beállítani és tenyész süldőket, tenyészkanokat kezdenek á múlt év óta. .. Elég probléma volt velük a kitelepitéskor, mert az összes jószág össze volt engedve és a tenyésztésnek meg az az alapja, hogy nem szabad más jószágokkal összeengedni. Úgyhogy most kezdhetik előlről, amit a múlt évben már elkezdtek. - Tehát gyakorlatilag a munkaalkalomlehetőség az nőni fog, a közeljövőben? - Nem, éppen ellenkezőleg, még csökkenni fog, mert még több gépet fognak beállí tani. - Mi a lehetősége azoknak, akik itt maradnak? - A téesz tagok átlagos életkora ötvenhat év, állandóan nyugdíjazás előtt áll egy csomó ember. A fiatalok jönnek, de azok már gépesítessel dolgozn ;ok. Most jönnek vissza az ipari tanulók. A múlt évben megkezdődött avisszavándorlás. - Mik a környéken a munkalehetőségek ? - Hát ezeknek a cigányoknak nincs Gyarmaton sem munkalkalom, legfeljebb a tégla gyár ban, vagy ehhez hasonló helyeken. De általában mindenhová szakemberek kellenek. Azokat keresik. - Nyilván ez az árvíz most még jobban kiélezte az egész kérdést ... - Ez a lakásépítés, ez most nagyon kiélezte a problémát. A házak összedőltek, nekik meg nincs munkaviszonyuk. Először úgy volt, hogy nem építenek olyanoknak" senkinek sem lakást, akinek nincs munkaviszonya. Ezt mondták, amikor először behív tak minket értekezlet-
re. .. Én amikor hazajöttem, rögtön elmondtam nekik, hogy emberek, menjenek el dolgozni, mert nem lesz lakásuk, ha nincs meg egyiktiknek sem a hathónapos munkaviszonya. Kettő el is ment dolgozni Tatabányára, de ott is hagyták már. A többi meg, kérem szépen, el akart települni Nyíregyházára, mert ott több a munxalehetőség. .. El is mentek , .. de ott nem adtak nekik ingyen telke t. Persze a 6 hónap még akkor sem jöhetett volna öszsze, ha rögtön az árvíz után elmennek dolgozni. Akkor aztán megkaptuk pár héttel ezelőtt, hogy ha azt vállalják, hogy harminc napon belül munkába állnak, már akkor is lehet nekik építeni. Két hete kint volt a megyei tanács építési osztályának egy 'elvtársa, és megpróbáltunk velük szót érteni. Erre nem vállalták, hogy odaépítenek, ahol kinéztük nekik a telket. - Nem lenne jobb megoldas, ha a kétszer tíz házból álló csoportot egymástól külön helyeznék el, és így három új sort, egy magyart és két cigány t alakítanának ki? Nem kell ott együttlakniuk. kérem. Egyáltalán nem kell együttlakniuk, higyje el nekem. Nem egymás mellett, hanem egymás végiben lévő területet mértünk ki nekik. Higgye el, nagyon szépen megtudnának ők azon a területen lenni. Dehát egyszerűen nem akarnak odamenni, pedig sógorság ba, komaságba vannak. Mégis, miért helyezkednek ennyire szembe egymással? - Nem tudom. Egyszerűen erre nem tudok választ adni. Ennyit tudok mondani: nem tudok rá választ adni. Talán valaki felbérelte őket, vagy mit tudom én. Ugyanígy volt kérem a magyar lakosság is. A magyar lakosság sem akart a Rákóczi és Dózsa György. utcából áttelepülni ide, azért, mert megállapította K. M. a traktoros, hogy az új utca tengerszintben lejjebb van, mint a régi utca. A szakemberek ugyan megállapították, hogy az új negyven centivel van feljebb; mint a régi, de ez neki nem számított. Az se, hogy ott három méteres víz volt, az újon meg nem volt csak hetven centi. É'rtik ezt a dolgot? És idefigyeljenek: itt az árvíz még el sem vonult, még kint 103
volt a mentesítö szolgálat, mikor, kérem, elkapták egyik-másik cigány t, hogya dögbül kivágott egy-két darabot és vitte el. Azt hittük, megőrülünk idegességünkben. Hiszen minden mér.gezett volt, és hogyha megeszik, rögtön itt halnak meg. Mentőszolgálat még nem jöhetett, orvos meg nem volt, rnert nekünk nincs orvosunk. Erre ők megeszik a dögöt! Hát ezt maguk értik? Én nem tudok mást mondani, mint azt, hogy dolgozniuk kellene nekik, dolgozniuk becsületessen. - De hol? - Kérem, ahol tudnak. - Eddig -elmondta azt, hogy nincs hely, nincs alkalom ... - Most én mit csináljak velük, mondják meg, kérem? - Ezt kérdezzük mi is, hogy mi lehetne itt valami megoldás? Arra nem gondolt a téesz vezetősége, hogy az általuk egyébként is űzött háziipar t, teknőcsinálást valami mellékiparággá alakítanák? Az idegenforgalomban az ilyeneket elég magas áron szokták eladni. - Nekünk nincs idegenforgalmunk. - Felvetődött egyáltalán 'ez a gondolat, vagy nem? - Nézze, ha már munkáról beszélünk, nemcsak az alkalomról, az akarásról is szó van. Mások is sokat utaznak, bejárnak valahova. Nekik ds lett volna hova. De egy sem állt munkába a mai napig sem, és aki vállalta, az is szemtől szembe tegnap letagadta, pedig itt a keze aláírása, mert aláírták a nevüket. És most azt mondják, én adjak nekik munkát. Mondom, honnan adjak én nekik munkát? Nekünk nincs semmítéle meUéküzemágunk, semmiféle létesítményünk, amiben ők dolgozni tudnának. Itt most az építőiparban sokuk do1gezhatott volna. M. D. most volt elítélve két év hét hónapra, most jött haza augusztus 4-én, most azt hiszem, körülbelül vissza fogják vinni, mert azóta nem vállalt munkát, Pedig azért engedték el kedvezménnyel. Ő Pestet jelölte meg a börtönben. És kérem, elment Pestre, odavolt egy hétig, hazajött... és nem vállalt munkát. Azt mondta, hogy a vállalatok nem adtak neki munkát, holott itt nem is jelentkezett egyik helyen sem munkára. 104
A mostohafia meg 1969 novemberében megesküdött Cs. I.-va1.Tizenhárom évvel fiatalabb, mint a felesége, és azóta nem dolgozik. És most azt követelték éntőlem tegnapelőtt, hogy én adjak nekik munkát, és azt mondták, hogy én lakást fogok nekik építeni úgy is. Megmond tam, hogy nem fogok építtetni, és nem is építünk nekik lakást. Bocsánat, de így van. - És akkor most mi lesz? - Csináljanak kunyhót. - De ez nem megoldás. - Kérem, jövőre majd eldöntik, hozy akarják, ha ez nem felel meg nekik. Ne haragudjon, azért úgy látom maguk is dolgoznak. Hát ő nem elbírná a munkát, kérem? Éppen úgy elbírná, mint önök, vagy bárki más. - Nem próbáltak még nekik munkát szerezni? Nyilvánvaló, hogy kellene nekik szerezni. Hol tudjak szerezni? Mondja meg! Menjen el úgy, mint más, és dolgozzon. Hetvenöt magyar lakosunk van nekünk, akik eljárnak munkára, az ország különböző területére. Hát menjenek el ők is, ha itt nincs munka. És válasszanak olyan munkát, ami nekik megfelelő. Valami segédmunkát, mert egyebet nem tud csinálni, egyik se, mert se írni, se olvasni nem tud ... - Maga is tudja, hogy nem ilyen egyszerű, mert nagyon kevés vállalat vesz fel ennyire képzetlen embereket ... Hát akkor én ezzel mit csináljak? Magyarázzák meg, én akkor milyen munkát adjak nekik? Milyen munkát? Akkor amikor az egyik hazajön, és borotvávai támad neki az embereknek, mert szóltak neki, hogy ne piszkoskedjon az utcán. - Ennek ellenére a tanács mégis megteheti, hogy körülnéz, hol van munka. - Kérem, én olyan emberért, aki a rendőrt meg akarta borotválni, én olyan emberért nem vállalom a felelősséget. Bocsánatot kérek, de nem vállalom. - Nem kell vállalni a felelősséget. Utána kell nézni. - De ott akkor nekem vállalni kell érte a felelősséget is. Vállalnom kell, kérem, hogy ez becsületes ember lesz ottan ... - Nem arról van szó, hogy maguk ajánl-
ják, hanem hogyegyszerűen hirdessék ki, hogy ez és ez a vállalat felvesz embereket, és itt és itt jelentkezzenek. Mert ezek az emberek nagyon nehezen tájékozódnak a világban ... Kérem, ezek nagyon szépen tudnak tájékozódni. Mindig nagyon jól tudiák, hogya rádió mit mond a szociális segélyről, a ruhasegélyről meg mindenről. Csak azt nem tudják, hogy munkát is keressenek. Levelek tömegét küldik a minisztériumba. Amiért minket aztán tömkelegével kivizsgálnak. írnak a Kádár-titkársághoz, írnak a kormányszervekhez, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányhoz. Tudják ezek a címeket mindet. Higgyék el nekem, jobban tájokozottak a dologban, rnint bárki más. Nézze, ha ide kijön egy civil ember, én meg nem mondom, hogy mi a rangja, ők a civilrendőrt megmondjá:k, hogy milyen rangja van. Már egyenesen úgy szólítják, hoay főhadnagy úr, vagy mit tudom én ... Én nem tudom, engem ha kettévág, sem tudom megmondani magának, melyik civil rendőrnek milyen rangjelzése. És higgye el, tájékozottabbak ezek a paragrafusban is, mint én' vagy bárki más. Hogyha leülök velük paragrafust beszélni, a büntetőtörvénykönyvet úgy vágja bármelyik, hogy megmondja precízen, ezért a lopásért, ennyit fogok kapni. És ennyit kap, kérem. É'vek óta '2Z bebizonyosodik, amikor kihallgatják őket, megmondják itt a rendőröknek. a nyomozóknak, hogy mennyit fognak érte kapni. És annyit is kapnak érte. Mi nem tudunk nekik munkalehetőséget adni... A mezőgazdasági munkát ezek nem bírják. ezek nem nőttek a mezőgazdasághoz ... Nem élnek a szántásba, vetésbe, betakarításba, almaszedésbe, mint a többi tagok. Ezek abban élnek, kérem, hogy az egyik vécét pucolt, és annak az tetszik, és az mást nem akar csinálni. .. A másik meg csak teknőt vájni. Valamikor volt erről szó, hogy csinálnak a téesz-ben ilyet, de utána kiszámították, és elgondolták, hogy nem kifizető. .. nekik. Mert kézi erővel csinálják. És hát azért nézzék, ezek olyan emberek, hogy úgy szeretnek dolgozni, hogy egy hetet dolgozni, három hetet meg pihenni.
Szóval így erre nem lehet alapozni, ilyen emberekre, mert ha meggondolják magukat, hogy én máma mulatni akarok, akkor ő aznap mulat. És mulat holnap is meg holnapután is. Amig van miből. Amikor nincs, akkor aztán dolgozik mindenáron. De a kapát, azt nem veszi fel, hogy kapáljon, mert nem csinálta, nem ért hozzá. Mégis szükséges talán az is, hogy i.ndulatok nélkül próbálja meg megoldani az ember. - Csak ezt tessenek nekem megmagyarézni, hogy milyen indulatok nélkül. És hogy milyen indulatok nélkül. És hogy milyen indulatokkal csináljuk ezt, és milyen türelemmel. Mert N-on dolgozik a cigányság, és F-on is dolgozik. De P-negy különleges cigányság van. És a vécé pucoló cigányoknál nincsenek férfiak, csak nők. Három-négy apától van mindegyiknek három-négy gyereke. Két-három apát kell nekünk bejegyezni, mert nem tudjuk az apát, hogy ki csinálta ... És -ezegy szőrnyű nagy baj. Ott van az anyáknak, agyerekeknek tömkelege . .. És nem tudunk vele mit csinálni, mert maximum elmegy vécét pucolni, és kész, de ő egyéb munkát nem vállal. Azt mondja, majd ha bolond lenne. A teknővájók meg csak azzal akarnak foglalkozni. Dehát ebből nekern nem lehet munkaviszonyt csinálnom. A helyzet valóban lehetetlen. Tény, hogy itt van egy csomó ember, rossz egészségügyi viszonyok, körűlmények között ... És mit tudjak én vele csinálni? Magyarázzák meg nekem. Egész nyáron ellötyögték az időt ... Én futottam a nyáron annyit, hogy rengeteget. Elképzelik, hogy mi volt itt az árvíz óta? Volt olyan nap, hogy négyszáz ember fordult meg 'ebben a tanácsházban. És azzal minddel külön tárgyalni kellett ... Ha egy perc jutott is egy emberre, már az is igen-igen sok volt. És kérem én felkeltem fél ötkor, elmentem a vállalattal anyagokat beszerezni, hogy lakás legyen, és utána lefeküdtem tizenkét órakor. Ez folyt két és fél hónapig. Akkor kiborultam ... Három napra itthagytam a falut . .. Kérem, nekem sem sokan segítettek, ezt higyje el nekem. - Hova ment? 105
- Az anyámékhoz, haza. Azoknak is őszszement a házuk. Ott áll még most is tető nélkül... Mégsem megyek csinálni nekik semmi t sem haza. És het venhárom éves az apám és hetvenkét éves az anyám ... és dolgoznak mégis. Amit tudnak, azt csinálnak. Ezt is, azt is, amit lehet. Itt kérem, meg még a negyven éves sem csinál semmit jóformau. Mikor kiadták a szociális segélyt, akkor a táskarádiótól karóráig mindenki vett mindent. Libaevéstől az ivásig volt itt minden éjjelnappal. . - A magyaroknál is? - Ott is volt! Már annál, akinél volt. Akinél úgy is úgy volt. Volt itt, kérem, olyan 'ember, hogyamásféléves gyerekének is karórát vett a szociális segélyből . " Tudják mi az? . .. Egy cseppet az emberben felforr a vér ... Nem sajnálom én tőlük... de nagyon tudom, hogy az emberek pénzéből lett az összeadva. És valahogy másképpen kellett volna azt megoldani. Hogyse a magyarok, se a cigányok ne kapják meg, hanem vágják ada a lakásépítésbe, tessék... vagy pedig kérern szépen, amikor felépül a lakás, adtak volna mindenkinek utalványt bútorvásárlásra, aztán vettek volna maguknak mindent, ami hiányzik, mert így nagyon sok embernek nem lesz f'ekvőágya, ha nem mi adunk neki egy vas ágyat az új lakásba, mert már elitta, megette és elvásárolta a pénzét, meg elköltötte, eldorbézolta. Átlagban mit jelentett ez az ingókársegély? . Átlagban egy olyan tizenkét ezer forintot ... - Nyilvánvaló, hogy ez a dolog majdnem megoldhatatlan, mégis minden lehetőséget meg kell ragadni. Érzésünk szerint a mostani összetelepítésből megint csak gyilkolás lesz. - Kérem, tessék idefigyelni. Ezt mi itt így megoldant anyagiak nélkül nem bírjuk. Egyedül rni, a község, nem bírjuk megoldani. Az új telep meg van csinálva, az összes telek be van építve. Ők el akartak menni Nyíregyházára. Nyíregyházán miért nem adtak nekik lehetőséget arra, hogy betelepüljenek? És semmi ipartelepet ide 10.6
nem tesznek. Mert semmi ipart nem fognak idehozni. Itt a cigányok pedig a mezőgazdaságban nem fognak munkát végezni, mert egyszerűen nem tudják elvégezni. És ez az egész nem is annyira cigánykérdés, hanem inkább munkakérdés. A munkához való viszony kérdése. Tudja, mit csináltam én 1959-ben, amikor idei öttem? A gépnél áll tam egy nyári idény t mellettük, hogy végig tudjanak a cséplőgépnél dolgozni. Mert minden magyar rohant, hogy elnöknő jöjjön, mert megőrjítenek, mert lopnak, mert csípnek az udvarban. Amikor én ott álltam, dolgoztak, amikor elmentem onnan, nem dolgoztak. É'n is dolgoztam cséplőgép mellett, kérem, kölyökkoromban. Tizennégy éves koromtól tizenkilenc éves koromig cséplőgéphez jártam minden nyári idényben, és mezőgazdasági munkát végeztem tizenkét éves koromtól . .. Mert nem volt mit csinálni, kilencen voltunk testvérek, és nem lóghattunk otthon. És mi sem gróf Eszterházytól származtunk! Hanem volt egy szerencsétlen apám, aki huszonöt évig volt cseléd ... és minden évben három-nÉgyöt hónapot katonáskodott, mert mindig berán tották. Én cigánygyerekekkel laktam együtt, és nem szégyelltem a cigányfiúkkal táncolni, sőt a legjobb táncosaim voltak, nem olyanok, mint ezek. És én azokat ma is tisztelem és becsülöm... Amikor én hazamegyek, nekem úgy köszönnek: szervusz, szervusz... Na, de maguk el tudják képzelni, hogy milyen erőnkbe került nekünk, hogy egyáltalán áttelepítsük a lakosságot? Hát el nem bírják azt maguk képzelni, hogy mi volt itt? Cirkusz cirkuszt ért. És így is azt mondták az a K. M. meg a társai, hogy kérem szépen az a helyzet, hogy ezt így én csináltam itt, egyedül. Tudja mit jelent itt ez, hogy azt mondják, hogy ez az én akaratom volt? Tudja, milyen dolog ez? Mert át kellett nekik ide az új utcára jönni ... · és ott kellett hagyni a drága régi kertet. A téeszből kilépett ezért a K. M. És most képzelje 'el, ha én megpróbáltam volna összetelepíteni a cigányokat a magyarokkal! Mikor az egész úgy történt, hogy a vállalat már elkezdte az építkezést az egész új soron, építési engedély nélkül és OTP
kölcsön nélkül. Es nekünk el kellett érni, hogy úgy álljon az utca, ahogy már fennállt! És ezt nem én találtam ki elsősorban, de nekik én vagyok érte a hibás. Tudja mi ez? Ez olyan dolog, hogy azért nekem is van önérzetem, én is ember vagyok, attól eltekintve, hogy vezető vagyok ... tudja? És azt is látni kell, hogy az emberek hiába kapnak jobb lakást, mint amilyen volt neki, mégis ugrálnak a jelenlegi dolgok ellen állandóan. - És ha harminc napon belül sem vállalnakmajd munkát, akkor végül mégis fognak építeni nekik házat? - Hát kérem, építsenek nekik... Nekünk semmi kifogásunk' ellene. De ez disznóság, kérem szépen, már a magyar lakossággal szemben. - Mi az igazság abból, hogy kevesebb ruhát kaptak, mondván, hogy ha majd a cigányok gyűj ten ek, akkor azt ők is megkapják? - Kitalálnak mindent, csakhogy mondjanak valamit. Kérem, nem vitt a falu annyit, mint amennyit ők ősszesen. Még a felét sem vitte a falu. - Az egesz Rákóczi utca azt állítja, hogy ők újat nem kaptak, csak maradékot. - Nézzék, ezt itt ki kell bírni, úgy látszik, mert most már minket megrágalmazhatnak, mindenképpen, mindenki. Mi egy húsz százalékban kaptunk összesen új anyago t, il többi ócska volt. Pulóvert, nadrágot nem kü'dtek, inkább pokrócokat meg csizmát, kifordított csizmákat, meg szalmazsákot kaptunk nagy százalékban. A legtöbb gyerekholmi volt - sajnos. Hát a felnőtteknek nem jutott, hát mit csináljunk vele? A gyerekholmit meg viszszavágták a fejünkhöz, kérem... Mert nekik nem kell gyerekholmi. Mit csináljunk vele? Valakinek ki kellett adni. Ne haragudjanak azért,azt letagadni, amit kapnak .. , mert ezt nem kellett beírni, mert tudják, hogy ezt nem kellett beírni ... ezeket az ócska holmikat... Csak az új dolgokat, azt be kellett írni, és azt átvette mindenki papíron ... Két példányos kimutatás van mindegyiktől ... - És ők is kaptak? - Persze, hogy kaptak... Persze, hogy kaptak. És letagadta mind ott rögtön a sze-
münkbe, hogy nem kapott. Hát mit csinálj unk vele? - És amikor átvette, nem is írta alá? -- Dehogynem, keresztet húzott ... egyebet nem is tud húzni, csak keresztet ... - Hány köztük az írástudó? - Hát vagy három. - Amikor vissza lettek telepítve, egy éjszakára be lettek zárva a kamrába? - Persze, hogy be voltak zárva. - De miért? - Mert nem volt hova tenni őket, kérem. .. Mért, mit gondol, mi volt itt? Nekem kétszáztizenhét családot el kellett helyeznem. Csónakkal közleked tünk ... És én nem érzem magam vétkesnek. Tessék ideiigyeini. É'n nem érzem magam vétségbe, mert itt a magyaro k is tudja hol laktak? A tömegszállásokon. Négy-öt család volt összetelepülve . .. egy ilyen szobába, mert én nem tudtam őket hova tenni, és a községi tanács végrehajtóbizottsága sem tudta őket hova tenni, és a téesz sem. - Nem lehetne esetleg megy ei szinten megoldani a problémákat? - Nekem semmi hatósági jogköröm nincs a másik illetőségbe beleszólni. - Javaslattal sem élhet? - Kérem, én javasoltam Fehérgyarmatra két családot, hogy adjanak nekik telke t, mert a V. R. összeverte az egyiküket tavalyelőtt, és az megbénult. Azóta állandó és örökös vívásba vannak. Gondoltam távolítsuk el őket egymástól, mert gyilkolni fogják egymást. Nem adtak nekik Fehérgyarmaton. Pedig személyesen bent voltam... kértem őket, hogy adjanak két telket, de nem adtak. Azt mondták, hogy nincs telek. Nézzék, én Fehérgyarmatot nem ellenőrizhetern. Nekem ehhez jogom abszolúte nincs. Én a javaslatot megtettem, és 'ez van. Ők azt mondták, hogy nem bírják megoldani ... mert a bentlakosoknak, a fehérgyarmati magyar lakosoknak meg cigánynak nincs elegendő telek. Hogy így van, vagy nincs, én ezt nem tudom. - Járási vagy megyei szinten nem lehet felvetni ezt a kérdést valahol, valakinek? Hátha a megyén belül a csoportokat szét lehetne egymástól választani, két faluba? Nincs erre lehetőség? 107
- Elmondtam én ezt már annyi embernek, hogy én többnek képtelen vagyok elmondani. Azt mondják csak, hogy jól tudják, ismerik a mi problémánkat, de oldjuk meg magunk. Majd csak lesz valahogy. Valahogy csak be1erázódunk ebbe a dologba is. De el kellene telepíteni őket, higgyék meg. Tudja, én mit csináltam volna? Egy községet csináltam volna az egész lakosságnak, egy nagyon primán kialakított kézműipari lehetőség gel ... - Acigányoknak ? - Azoknak. Úgy, ahogy mondom. - Egy teljesen új települést? - Egy teljesen új települést, igen. Gyönyörűt. - Elmondta ezt valahol? - Nem mondtam ezt sehol sem. De én, ami van kosárfonás, teknőváiás, véce-pucolás, g.épestíettem volna. Higgyék meg, akkor ezek megtalálták volna a helyüket. .. De így szétszórva, nem fogják megtalálni a helyüket. .. sehogy sem. Én szerintem soha. Mert itt nincsenek szegkovácsok, mint arra fenn, Pest megyében, meg mit tudom én hol, olyan ipar itt nincsen. Hanem itt vannak a kosárfonók, itt vannak a vécések és itt vannak a teknővájók. Annak, aki kézműipart akarna dolgozni, annak csináltam volna egy kézműipari lehetőséget, hadd csinálja. .. De azt, hogy P-ra megteremtsünk öt-hat embernek egy ilyen dolgot, azt nem lehet megcsinálni. Akárki ezt nem bírja. Hát 'egy nyomorult fodrászüzletet nem építenek itt meg! Hát akkor mit csináljunk mi? - Éppen azt akarom kérdezni, hogy P. az eleve ilyen mostoha körülmények között élő, szegény falu? - Hát nézze, nem volt ez szegény falu, meg nem is mostoha. Nekünk egy nagyon gyönyörűen kiépített kis területünk volt már. Mi a jövő évben már a vizet csináltuk volna saját erőnkből - így ahogy mondom, kérem. Mégpedig úgy, hogy miriden udvarba vízvezetéket szereltünk volna. Mindenhova vízcsapot. Már a tervünk meg volt rendelve a törpevízműre a Vízügyi Igazgatóságnál. Ott tartottunk, hogy a megy ei első díjat megnyertük a mozgalomban. .. a tisztafalu-mozgalomban. - De hát lehetetlenség az egész megyé1&8
ben létrehozni egy kőzős bedolgozó szövetkezetet számukra? - Nem tudom, én ebbe nem tudok beleszólni. Én ezt nem tudom. - És ezt ki tudná 'elhatározni? - Ezt a megyei tanács. Ehhez mi kicsik vagyunk. - De lehet az, hogy maguk javaslatot tesznek? - Hát nézze, én javasoltam vagy kétszer ezt, és aztán jól kikaptam, és azóta én ezt központilag nem javaslom, és nem érdekel. - Ez mit jelent? Miért kapott ki? - Hát, hogy nem szabad a cigányokat megkülönböztetni a magyaroktól azzal, hogy így összehozzuk őket ilyen közös dolgokban, mert ez nagy port verne fel ... - Azt mondta, hogy amikor 1958-59ben idejött, akkor még próbálkozott megoldásokkal ... - Igen. Akkor is állandóan azt mondták nekem, hogy el tudnának menni munkát keresni, ha lenne annyi pénzük. És én voltam olyan akkor, hogy ezerötszáz forint pénzt is odaadtam egy év alatt meg 500 forintot személyeknek. Aztán amikor megkapta, mindig leült a kocsmába, és elitta azt az ötszáz forintot. Utána én úgy bepaprikásodtam, hogy azt mondtam, egynek se segítek tovább, mert az állam pénzét ne igya meg senki. 59-ben ötvenezer forint szocíális segélyt adattam ki ;kérem. És még csak meg sem kíséreltek, hogy elmenjenek dolgozni. És ez olyan, hogy maga vagy én hiába talál ki egy ilyen vagy olyan dolgot, mert ezt nem lehet megoldani helyi viszonylatban. de még egy megyében sem lehet megoldani, mert a megyének is az országos központ diktálja az összeget. És ha nem dolgozik, és mégis lakást akarunk neki adni, akkor országos keretből kell azt biztosítani. Ezt a községi keretb ől mi biztosítani nem tudjuk. Mi a községfejlesztést nem használhat juk fel cigánylakás építésére. De tessék, alakítsanak országosan egy bizottságot, és ne csak az árvíz alatt oldjuk meg a cigányproblémát. Oldjuk meg előtte, oldjuk meg közbe, oldjuk meg utána. Én ezt javaslom. Alakítsanak országosan olyan bizottságot, amelyik anyagi lehetőséggel rendelkezik, és akkor kezdjék meg Szabolcs-Szatmár-
ban, mert itt van a legnagyobb probléma velük szerintem. - Nézze, itt az áttelepítéseknél az embereknek az anyagi jövőjükről van szó. Nekik biztonságos intézkedésekről kellene hogy tudomásuk legyen. Maguk kiket tudnak elküldeni megmagyaráztatni a rendeleteket az embereknek, ha kell ? - Egy ilyen újjáépítési munkában sem a többieknek, sem azoknak, akik itt a tanács VB-ben dolgoznak, egyszerűen nincs erre idejük. Kérem, semmi olyan gárda nem áll rendelkezésünkre, amelyiket én arra tudnék felhasználni, hogy kimegy és az emberekkel külön-külön ezt megbeszéli. Végeredményben a helyzet az, hogy általánosan erre vonatkoz6an mindenki tájékoztatást kapott. Na most kérdés az, hogy vagy hiszi, vagy nem, Mi a sűrű feladataink között örülünk, hogyha a mindennapi sürgős és ettől lényegesen fontosabb feladatokat meg tudjuk oldani. Most a gyakorlat ernbere kell legyen minden tanácsi dolgozó, és nem beszélni kell, hanem tenni kell. Márpedig még a rendelkezesre álló idő sem elég arra, hogy mindent lerendezzünk ott, ahol tényleg tenni kell. Valahogy így néz ki ez jelenleg, és én mondanám azt is, hogy vannak nekünk ennél sokkal fontosabb és égetőbb problémáink. Ott van többek között a szamosi híd, már nagyon régen javítani kellene, és még el sincseri kezdve. A pontonhíd is naponkéntelromlik.Többszáz vagon almát kellene átszállítani a vasútállomásra, ha lenne, aki megcsinálna a hidat. Kaptunk 4 iskolabuszt. A mi területünk az, ahol a legnagyobb szükség lenne iskolabuszra. Most a végrehajtó bizottsági ülésen is vita volt, hogy az 50 férőhelyes buszba belezsúfolnak 90 embert, és az emberek tetejére rakják a gyerekeket és már volt olyan, amelyik elájult. Vagy például Cserigersimába egy hirtelen hevenyészett híd lett a tavon keresztül megépítve, ami a későbbiekre nézve az egyáltalán nem jó. Atépítési lehetősége pillanatnyilag nincsen. Több kilométer kövesút építése téma, és több kilométer villanyhálózat, vízvezeték építés kellene. A jelenlegi végrehajtó bizottsági ülésünkön jelenleg kb. 8-10 kisajátítási témát tárgyaltunk, ami globusz-
elhelyezéssel, vízműelhelyezéssel, iskola, sportpálya meg egyebekkel függ össze, szóval én valahogy úgy mondanám, hogy nagyon apró problémát és eltörpült feladatot jelent jelenleg a mi munkánk és lehetőségeink között az embereknek ez az apró bizalmatlansága, mert én pillanatnyilag ezt csak ennek tudom nevezni. - Nem érzi ugyanakkor azt, hogy ha lenne ebben valami segítségük, akkor még könnyebben tudnának dolgozni? - Nos, ha úgy nézem, akkor igen. Néha segítséget kaptunk pártbizottsági vonalon, 4 vagy 6 elvtárs a községí pártbizottság titkárához tartozóan dolgozik a területen, akik agitációs munkával foglalkoznak, de az agitációs munka volumenében nem olyan, hogy ennek tömegméretei lennének, és én úgy gondolom, a jelen körülmények között nagy tömegagitációra feltétel sincsen, és az adottságok sem valami kellemesek, vagy éppen jók. - Nézze, egyet mégis el lehetne kerülni. Vannak fölös indulatok az emberekben, amik a dolgok nem ismerésén alapulnak. Egyszerűen félreértések és ugyanakkor bizalmatlanságra azért van ok. A következő példa arra, hogy hogy fordul á t minden ellenkezőj ére az emberekben: néhány helyen például úgy oldották meg a betelepítéseket, hogy a város központjába, ahol árvízmentes terület van, odarakták az új telkeket, kisajátították. Most ott valaki kapott egy új házat, és azt moridják neki, hogy őneki meghagyják a régi kertjét is. De látja ugyanakkor itt egy ember, elvették a fele kertjét, kivágták a fákat, ~ gyümölcsöst, a gazda megkapta érte a zöldkárt és az ingatlankárt is, de nincs neki többé termő gyümölcsöse. Ezért ő arra gondol, hogy ugyanígy járhat bármikor ő is a telkével, mert ugyanígy történhet valami, és ezeket az embereket sem kérdezték meg most, hogy az ő házát odarakhatják-e. Pedig ezeket az embereket is rendelet védte, hogy az a saját telkük. És akkor a bizalmatlanság akármennyire jogos vagy nem jogos, de mégis indulatokat vet a felszínre, elkeseredést és problémákat. - Ez így igaz. De amikor településrendezési feladat van, az mindig kisajátítás109
sal jár, ez mindenkit érinthet bármikor. És egy távlati fejlesztési terv nem sokat támaszkodik a lakosság véleményére. Az egyének érdekeivel a közösségi érdekek, a város és területfejlesztési szempontok sose azonosak. Az mindig kisajátítással jár, mindig magánterület-csőkkentéssel jar, felparcellázásval jár, és ezzel az emberek általában nem értenek egyet. Most, amikor településfejlesztési szempontból, közművesítésí meg egyéb igények miatt az a fontos, hogy tömörítsük alakosságot, hisz nem mindegy, hogy miből mennyi kilométert kell építeni, akkor a kisebb egyéni érdekek nem lehetnek meghatározók. II.
Riport az áttelepülőkkel. - Én rokkant ember vagyok, mezei munkával foglalkozni nemigen tudok, mert másik emberrel nem bírok versenyt dolgozni. - Nyugdíjas? - Nem nyugdíjas, csak járadékos, mert ezelőtt 11 évvel még nem nyugdíjaztak. A járadékom ebben az évben már 300 forint havonta, de ennek előtte 260 forint volt. Ezt én úgy fektettem be, úgy állítottam össze a kis háztáji gazdálkodásomat, hogy ezen a kis udvaron jószágnavelésre fordítottam a helyzetemet. Úgyhogy fejőstehén az volt mindig, azután borjút is nevelek, és eladom a vállalatnak, ha a kocáim megfiadzanak, a malacokat a vásáron adom el. Ennek a kocának most van 9 malaca. A másik kocát meg befogtam hízóba. Tehát most is van kérem 11 darab. - Nem baj, hogy most el kell őket adni és el kell települni? - Hát ugyebár az a helyzet, hogyha nem maradhatunk itt, akkor csak el kell mennünk. É'n voltam az az ember, aki legeslegelsőnek jelentkeztem a s ... -i áttelepüléshez. Mert megértettem a kormány fölhívását, hogy mi a helyzet, és azt, hogy több községet a következő. ötéves tervben öcszevonnak, és hogy most ez az árvíz jó alkalom erre. Mi is, akinek már régi, öreg 110
háza volt, most kapunk egy új házat, jót, törlesztésre persze, de jó minőségűt. - Gyümölcsöse nem volt? - Volt gyümölcsösöm is. - De az megmarad magának? - Egyelőre megmarad, ugyanez a telek is és a gyümölcsös is. - Úgy gondolja, hogy csak egyelőre? - Hát ugy-e nem tudjuk, a következő ötéves terv mit hoz? - Mekkora gyümölcsös e volt? - Körülbelül 1200, illetve 1300 négyszögöl. - Almát termelnek rajta? - Almát. - Eredetileg mi a szakmája magának? - Géplakatos. - Itt dolgozott a faluban? - Nem. 18 évig Budapesten dolgoztam a Magyar Allami Vasúti Gépgyárban. Már abban az időben ezt úgy nevezték. - És arra nem adtak nyugdíjat? - Nem, mert az a helyzet volt, kérem szépen, hogy 18 év után saját magam vettem egy gépgarnitúrát, amit hát én magam alkalmaztam. - Pesten? - Nem, itt a faluban. Én magam alkalmaztam munkásokat is. Aztán vettem magamnak még egy cséplőgarnitúrát 938ban, és a felszabadulásig mint maszek dolgoztam, és még azután is 47-ig. 47-ben kérem szépen, akkor a cséplőszekrényemet elvitte a gépállomás, a gőzkazánomat meg - mert az is volt, - aztat pedig elvitték mint ócskavasat. Akkor még volt egy pár hold földem, annak nekifeküdtem. Mikor ütött a végóra, hogy nincs gazdálkodás tovább, akkor beléptem a téeszbe. A téeszben lettem aztán rokkant, s ugyanott kaptam meg a betegséget. - Milyen betegséget kapott? - Gyomorbetegséget. - Fekély? - Nem .. ,. Itt tárolták az almát, és én voltam az almaátvevő. És volt ott egy büdös rugós ló, hát én meg csak úgy mentem mellette. Ahogya kocsi mellett jöttem elfele, könyveltem a Iádaszámot, hogy mennyit hoztak be, hát a ló megrúgott. Természetesen nem éreztem én olyan fájást, hogy nekem valamit okozna,
vagy tudom is én. De nem telt bele két hét, kat, a tehenet kiéresszem az istállób ul, és gyomorszakadásom lett. Kilyukadt a mert ott ugye megfúl. Kinyitottam a diszgyomrom. És akkor Mátészalkan felvágták nós ólajtót, a tehen ólajtót is kinyitottam, és bestoppoIták. Sajnos. ez nem sikerült. de a tehenet még nem engedtem szabaRá 10 hónapra a járási kórházból beutaldon. Illetve menni akartam a kert hátultak Nyíregyházára a megyei kórházaba. jához, de amikor a kertajtót újra benyiA megyei kórházba, kérem szépen, a műtét tottam, kérem szépen, idáig érő vízbe léphogy is mondjam, olyan vállalkozású dolog tem. 10 perc alatt. Míg onnan visszaforvolt az orvosoknak, hogy volt egy kis dultam. hogy bemegyek az ólba és a tealacsony orvos, az vállalta csak el a mű- henet kivezetem, itt az udvar közepén, kététet. Hát ugye a gyomromat ki is vették rem, derékig érő vízbe léptem. Mikor a belőlem teljesen. A vékonybelemet húz ták tehenet kivezettük, ott, ahol az a cserepes fel, az van most a nyelőcsőhöz hozzáraépület látszik, és jönni akartam vissza, gasztva és azon keresztül táplálkozhatom. akkor már itt az udvaron ellepett a víz. - És ott mekkora telke t kapott most Cs-n? Itt a köves úton keresztül ezen a sarkon - Körülbelül 350 ölt. egy-egy óriási nagy hullám, úgy vetődött - És ott tud majd ennyi állatot tartani? a víz keresztül a másik oldalra. Nagy - Hát mindenesetre, ha a lakásokat át- szörnyűség volt ez. adják, akkor ott is berendezern magamat. - Még semmi előkészület nincs? - Nincs. Az a helyzet, hogyha oda át- - Miért mentek el innen a faluból az megyünk, akkor ismét ráállok az ilyen emberek? állattartásra, hogya megélhetésem énne- Hát csak azért, mert muszáj volt. kem meglegyen, mert én rokkant ember Pedig itt komoly kereseti lehetőségek ninvagyok, és én csak egy kis háztáji gaz- csenek, ha az embert a háztáji gyümöldálkodást tudok. En ebből élek. Tejet horcsös nem támogatja, márpedig ha innen dok a csarnokba, malacot, süldőket meg elment, a gyümölcsös nem marad meg. nagy disznót eladok, és ebből egy kis fo- - Hogy lehet, hogy nem marad meg a rint összejön. Abbul tartom fenn magamat. gyümölcsös. A kormányrendelet kimond- Amikor a háza összedőlt, nem volt itt? ja, hogy megmarad a magukénak. - Hát akkor már nem. Amikor mi itt -_ Ezt mondják, ezt mondják, de mi ezt a kétéItűvel kifele mentünk, akkor itt a nem hisszük. köves úton már olyan víz volt, hogy a - Maga mióta lakik a községben? kétéltű vígan bemehetett, de apadIásokon - Én? Ötvenöt óta. még végig lehetett látni. Csak azután dől- - Addig hol volt? tek össze. Mind itt kaptuk a telitalálatot. - S-n. Itt van a falu mellett. Mert a vizet innen kaptuk. És éjjelnek - Hogy került ide? idején. 1/2 12-kor jött a fiam az utcán, és - A téeszbe jöttem. bekiáltott nekem az ablakon, édesapám, _ És itt jobban érzi magát, mint S-ban? keljen fel, mert itt a víz. Ugye rögtön - Hát mán itt szoktam meg, miért ne felkeltem, fölöltöztem, és kívül kinézek az érezném magam itt jól? A feleségem az utcára, hát amarra volt egy tömeg nép, idevaló ... erre én meg innet fordultam befelé. Zseb- É's maga hova valósi? lámpa a kezembe, és lemegyek a kert - Én S-i. hátuljába, mert ott van egy árok, és nézem - Miért érzi jobban magát itt? azt az árkot, hogy hogyan áll a víz. Hát - Most mondom, nem? Most mondom ugye csak az a kis esővíz, falevél volt az elvtársnak. Kötve vagyok. Ide vagyok belehullva, de semmi mozdulat. Onnan kötve. Már itt öregedtern meg. Hát ugyi jövök fel, még egyszer kinézek, a néptöaz ember mindig a múltba vágyik. Hát, meg ordít, ki erre, ki arra. Én meg meha elmegyek egy idegen községbe, nem gyek vissza, mert már kiabálják, hogy itt jobban vágyom visszasietni ? Melyiket váa víz, itt a víz! Megyek, hogy a disznólasszam ? Én nem tudom. Valahova min111
dig haza kell menni. Az meg új haza. Új haza... de tetszik érteni? - Mindig ott dolgozott a régi faluban, vagy dolgozott másutt is? - Itt dolgoztam én ... - Szóval mindig S-n élt? - S-n. És onnan aztán átjöttoem ide, azóta meg itt vagyok. - Szóval máshol nem volt? - Nem mentem én sehova sem. - Utazni utazott? - Ajjaj. .. Bejártam én egész ... Majdnem tizenhét évet katonáskodtam. Azalatt bejárhattam. - A jelenlegi helyzetben, ha valamit nem tud, vagy nem ért, akkor kihez fordul ? Ugyi azért vannak nálunk bizottságok. .. meg oszt vezetőség, hogyha valami probléma van, hozzá fordulok, és neki kell felvilágosítást adni. - És ők nem jöttek ki elmagyarázni a dolgokat? - Hát még nem magyaráztak nekem semmit. Amikor - mondjuk azt, hogy - kaptunk valamit, azt mondták, hogy miért kaptuk, ugye azokat nem mondták. - A rendeleteket nem magyarázták el? - Azt nem. - A benyomása szerint a maguk érdekeit képviselik? - Hát ugye, ahogy vesszük. Nekem velük még olyan nagyon nagy összejövetelem sosem volt, a vezetöséggel, ugye nekem semmi problémám vele nem volt. Nekem volt elég bajom, hogy összedőlt, semmibe ment itt minden. Ezen gondolkoztam, ezen törtem a fejem, hogy mégis mi lesz, hogy lesz, hogy fogunk élni ... - Azt közölték magukkal, hogy át kell települniük hivatalosan, nem? Vagy úgy megtudta másoktól? - Beszüntették az építőanyagokat. - Alá kellett írni, nem? - Alá. - És nem magyarázták el, hogy miért? - Atépül, meg minden... eztet magyarázták. - Akkor volt egy gyűlés? - Gyűlés nem volt. - Hát? - Csak így, hogy kijöttek ariporterek ... - A falu - a tanácsi vezetők - nem? 112
- Nem, nem ... - És mondja, általában idegileg megviselte az embereket? - Meg bizony... eléggé... megviselt bennünket. El lehet képzelni. Gondolhatja az elvtárs magátul is. Hogy mindenki milyen ideges volt. Melyik nem ideges? Nyugtalanok. Szóval sajnos dolog ez. Dehát idefigyeljen, ahogy vezetnek, úgy kell menni. Ez úgy van, mint egy családapa. Úgy van. Mi egy család vagyunk, nekünk a családot képviselni kell. Nem? Minket képvisel az apánk... Hát ki az, ugye a kormány? Ahogyakormányunk dönt, mink azt nézzük ... nekünk az az izénk. .. Ahogy ő dönti. - Az asszonyok bírják nehezebben? - Hát, nem bírja eztet férfi se és aszszony se. Mind ki vannak ezek idegileg. Hát ha tetszett volna látni, hogy mi ment itt, akkor azt mondta volna, nem is csuda, hogy ennyire vannak, hogy nem bírnak az idegeikkel. - A gyomra az árvíz után lett beteg magának? - 0, még azt hittem, hogy meg se maradok. ~ Idegességtől? - Idegességtől. Nagyon fáj a gyomrom, ilyen nagy kő van a gyomromban ... - Lehet, hogy csak odamegy az idegesség ... - Az is lehet.
- Te nagyon sajnálo d, hogy el kell menni? - Igen. - Itt szeretnél maradni? Miért? Jó itt? Ismersz más községeket is Itt, ezt a környéket. - Mátészalkán voltál? - Ott még nem. - Fehérgyarmaton? - Ott vótam. _- Nyíregyházán? - Ott még nem voltam. - Nem vagy megijedve? - De igen. - Miért szeretsz itt lenni? - Nem tudom. Itt vannak a barátaid? - Itt.
-
Ide jársz iskolába? Már én nem járok. Elvégezted a nyokat? Igen. - Mikor végezted el? Melyik évben? - Nem tudom. - Nem tudod az éve t ? - Igen. - Tovább nem akartál tanulni? - Nem. - Testvéred van? - Van. - Mennyi? - Hét. - Hét testvéred van? Azok mit csinálnak? - Dolgoznak. Mán kettő férjhez ment, a többi dolgozik. - És te hol akarsz dolgozni, itt a téeszben? - Lehet. - Miért, van más lehetőség is? - Nem tudom.
- Nem szeretsz idegenek között lenni? - Nem. - Itt mindenki t ismersz? - Ismerek. - És ez fontos? - Hát, elég fontos ... - Az idősebbek hogy bírják azt, hogy el kell menni innen? - Hát sírtak eleinte,de aztán megszokták. Most már belenyugodtak. - Azért szokták meg, mert nem kell nagyon messzire menni? - Azért ... - Hogy tervezed, mi akarsz lenni úgy tíz év múlva, hol akarsz lenni? - Hát továbbra is ott 'dolgoz om a vízügynél ... - Nem akarsz szakmunkás lenni, vagy valamit tanulni? - Nem. - Nem szeretsz tanulni? - Nem nagyon. - De akkor többet is keresnél, ha szakmunkás lennél. - Lehet. - És nem is gondoltál arra sose, hogy esetleg 'elmenj valahová máshová tanulni? - Gondol tam.
- És mért nem mentél? - Elmentem én, de otthagy tam. Nem szerettem, - Hová mentél? - Pesten voltam ... - Mit tanultál? Hol dolgoztál ? - Tanulni voltam. Épületburkolatot a XIV. kerület Várna utcában. - És miért nem szeréttél ott lenni? - Valahogy furcsa volt nekem. - De mi volt furcsa, próbáld megmagyarázni ... - Hát minden. Úgy el szerettem volna menni üdülni, de hogy tanulni... azt nem nagyon. - Mi volt furcsa benne, a sok ember, vagy mi? - Nem is tudom én azt megmagyarázni. - Hol laktál ? - A XIV. kerületben. - Munkásszálláson ? - Nem . .. In tézetben. - Iparitanuló intézetben? Igen. Milyenek voltak ahaverok? Elég jók voltak. Volt valaki innen a faluból is? -"- Volt. - Hányan voltatok innen? - Ketten. - És avval a fiúval jóba voltál? - Igen. - Ö is visszajött? - Nem. - Ö miért bírta ki? Nem tudom. - Nehezen szoktál barátkozni í - Nem. - Mit csináltatok szombat reggeltől vasárnap estig? Mivel töltöttétek az időt? - Sétáltunk. Felmentünk a Gellért-hegyre . .. Ott voltunk mindig szabadszombaton. - Una tkoztál ? - Nem. - Akkor mi hiányzott? A családi otthon? - Nem annyira... Megszoktam ezt a környezetet, aztán visszavágytam ide ... Vályogból épült putrik. Itt nem volt árvíz. Egyes riportokat készítünk. Rengeteg a gyerek, a legkülönbözőbb korúak. H3
_ Miért van itt ennyi gyerek? _ Tessék? _ Mért van itt ennyi gyerek? _ Hát mér van ennyi gyerek, hát most mit csináljon az ember, tessék mondani? _ Hát, máshol nincs ennyi gyerek ... _ Szaporodnak, kérem szépen. Most sok a gyerek itt. _ Így nem tudja ellátni a sok gyereket. _ Hát mit csináljunk, kérem szépen, én már nem magamnak keresek, hanem a gyerekeknek keresek. _ Hogy került magára ez az ing? - Ez? _ Igen. Kapta? - Ezt úgy vettem. _ Rendőring, nem? _ Ja. Az volt. _ De maga nem volt rendőr? _ Hála istennek. Még én rendőr?! _ Maga mióta dolgozik ennél a vállalatnál? _ Olyan két hónapja. _ Azelőtt hol dolgozott? _ Azelőtt még Sz-on a téesznél dolgoztam. _ Ezt mért hagyta ott? _ Tetszik tudni, hát ugyi, úgy van, hogy az ember odamegy mindig, ahol éppeg van a pénz. _ É's most itt mennyit keres? _ Hát itt megvan úgy a háromezer forin.t _ És mit csinál itt? Segédmunkás? _ Segédmunkás. _ Hány gyereke van? _ Nyolc. _ Mennyi idős? _ Én má 42. _- És il legidősebb gyerek mennyi? _ A legidősebb gyerek meg aszongya, hogy hát meg aszongya _ tizenhét. _ Tizenhét? - Tizenhét. - Dolgozik? - Hát még, illetve még nem dolgozik, rr ert még ugyi még kiskorú, és még nem veszik fel. Gyenge még a munkára. _ A tizenhét éves az nem kiskorú. - Azt mondják, hogy még nem felnőtt. _ És a másik legidősebb mennyi idős? _ Az meg 16 éves. - Az elég fejlett?
_ Az még iskolás. _ Hova jár iskolába? - Ide ... - 16 éves és idej ár iskolába? Milyen iskolába jár? - Hát még felső iskolába még nem jár. - Még általánosba jár? 16 éves korában? _ Hát. Még úgy néz ki. _ Dehát ez már nem iskolaköteles. _ Hát, már nem ...
- Szóval te hetedikes voltál? - Az. _ És abba hagytad? - Abba. - Untad a tanulást? _ Untam mán nagyon. - És miért? - Mert járni kellett. - Miért untad? - Nem szerettem járni. - Mit szerettél? - Játszani. _ Játszani? Mennyi idős vagy? - Tizenhat. - Hol dolgozol? _ Gyárban. - Hol? - Itt a Konzervgyárban. - És ez jobb, mint tanulni? - Jobb hát. -Miért, ott se játszhatsz. Miért jobb? Pénzt keresel? - Igen. _ Mit veszel a pénzeden? - Ruhát, oszt ennivalót. - És nincs kedved tanulni? _ Nincs. - Később se? - Később se. - És mi akarsz lenni? - Semmi se. - Semmi? _ Úgy se lesz belőlünk semmi. - Nem is akartál soha lenni semmi? - Hát ... ?! - Most csak pénzt akartál keresni? _ Csak. Persze. - Ha sok pénzed lesz, akkor mit veszel? _ Ruhát. Jobban szeretek a gyárban lenni. Veszünk érte valamit.
- De mit, például? - Hát ruhát. - Mi t szeretsz? - Az ennivalót. - Ennivalót? Mit szeretsz enni? - Hát mindent ... - Mindent szeretsz enni? - Ami nyers. Minden nyers, az tetszile - Nem is főzöd meg? - Hát azt megfőzzük, ami nyers. - De hát akkor nem nyerset eszel. - Csak nyerset főzünk. - Mindenki, nem? - Mindenki. - Ami már megvan -~, azt senki sem főzi meg, nem? - Hát, azt már nem ...
- Hát, mondja el maga, mit akar elmondani? Jöjjön ide ... - Elmondom, elmondom, mért ne mondjam el, nekem van igazam. - Én kérem, beléptem májusba a téeszbe. És nekem most a börtönbe el kell menni. Hét hónapom van. És a háztájit megkaptam, 800 öl háztájit megkaptam. De 5 mázsa árpát nem kaptam meg, már búzával együtt vegyesen. Beléptem májusba és azt mondta az elnök, ha elmegyek a börtönbe, akkor is megadja nekem az ötmázsa termést. És nem adta meg. Most nekem el kell menni a börtönbe. Most hétfőn. Be akartam menni a mezőgazdasági osztályra, tudom, hogy hun van, csak mán nincs rá időm. Belépett 'egy magyar fiú 7 hónapja, annak megadta, nekem nem adta. g gyermekem van, tizenegyed magammal vagyok ... - É'S mért megy börtönbe? - Mert ilyen garázdaságért, jogtalanságért megyek most a börtönbe, pedig nem ütöttem egyet se. Én kaptam egy pofont egy magyartul, vissza nem adtam, azért kaptam 10 hónapot. Már leültem hármat Mátészalkán, még van hét. Még sosem voltam büntetve, rendőrkézen a pofám még sose volt. És most olyan szerencsétlenül jártam, hogy egy nyomorult magyar fiúért. Jöttünk hazafele ekkora pakkal január 19-én, oszt még meg is kínáltam a magyar fiút borral, és a magyar fiú hoz-
zám csapta. Vissza nem adtam neki, ott volt B. M. rendőr, még annak jelentettem is tisztességesen. Aztán vasárnap ebédeltem, és kiszálltak autóval, és bevittek Szalkára. J eeppel. Ott tartottak 21 napig, onnan elvittek Nyíregyházára. Nyíregyházán volt négyszer tárgyalásom, 13 tanú nem mondott rám semmit. A rendőr nem mondott rám semmit, mégis kaptam 10 hónapot. Büntetve sosem voltam. Első büntetés, és nem is lett volna szabad 10 hónapot adni. Fel kellett volna függeszteni, mert én nem ütöttem egyet sem. Aki verekedett, aki ütött, azt felfüggesztették, én meg kaptam 10 hónapot. - Mi van az ítéletben, hogy mért kapta a 10 hónapot? - Azért kaptam 10 hónapot, amér az Isten az égen van. - Itt van az ítélet? - Hát itt van. Meghozták már az ítéletet. - Magának nincs egy példány belőle? - Tessék, ez a vádirat. Azér kaptam 10 hónapot, mert az Isten az égen van. A~t mondta nekem épp a párttitkár, hogy dolgozzak nyugodtan, akkor adják oda az asszonynak, amikor benn leszek a börtönbe, hogy a legjobban rá lesznek szorulva. És mostan jöttem kifele a csoportból, persze, mert nekem menni kell hetfűn, de akkor olyan huncut volt az 'elnök, hogy ráintett a másikra, mikor mondom elnök elvtárs, mért nem tetszik megadni azt az öt mázsa búzát, az nekem jár, a többinek megadták, csak éppen énvelem kivételeznek, csak én nem kaptam meg, mind megkapta, csak én nem kaptam meg? Azt lökte nekem, hogy megkapnám. ha most nem vittek volna el érigem a börtönbe. Mondom, már június, július augusztus, szeptember, már az ötödik hónapom, és nem érdemlern meg? Azt mondja, jó lesz majd letétbe. Mondom, elnök elvtárs, ha nem mennék a börtönbe, bemennék a járáshoz, és ott is elmondanám. _ -'- Dehát itt azt olvasom az ítéletben, hogy maga két társával részegen bicskával fenyegetőzve kergetőztek a vonaton, és magukra kellett zárni a vagont, úgy tudták csak megfékezni magukat. - Én nem tudom, mit írnak, nem tudok olvasni kérem. Azért kaptam 10 hónapot, 115
amiért az Isten az égen van. Hát engem már nem is ,ez érdekel. Csak az, miért nem adják ki nekem azt az öt mázsa búzát?
- Miért nem szeretnek iskolába járni? Miért nem akarnak tanulni a gyerekek? - Hát mit csináljak én vele? - Azért jobb lenne, ha tanulnának. 20-30 év múlva már nem lehet mit csinálni tanulás nélkül ... - Minket se tanított az anyánk. - Az régen volt ... - R' gen. Felnevelődtünk mégis. Pénznél nem csapnak be, de levelet nem tudok olvasni. - Nem gondolja, hogyagyerekeknek jobb lenne, ha többet tudnának? Vagy mindegy? - Nincs az a papír, amit a fiú el ne tudjon olvasni. - Na, de ez nem elég ma már. - Hát elég. - És a többiek? Vagy elég, ha egy tud? - Elég. Egy is meg tud írni egy levelet. - De hát az nem minden, egy levelet megírni,az nem egy nagy dolog. - Elolvasni is el tudja. - Még az se minden, Többet már nem kell tudni? - Már ütet úgy se járassák. - És az nem baj? - 16 évtül nem járassák. - Hát szakmát is kéne tanulni ... - N em adom én szakmába. - De miért nem? - Mert elpusztulna egy szakmába. - De mért pusztulna el egy szakmában? - Mondjuk egy gépállomáson vagy valahol. Szerencsétlen nyomorék lehet, és akkor úgyse lesz belőle semmi. - Dehát akkor hol fog dolgozni? - Hát a fene tudja ...
- Bizony minket is úgy kellene, mint más községbe, hogy hát így a cigányságot kiemeltek, és van rendes lakás is, magyar sorban, és tudom is, kérem szépen, rendesen viselkednek, úgy mint a magyarság. És megvannak nyugodtan. Itten meg osztán má én bocsánatot kérek az elvtársak11&
tul, hát csináltak a cigányságra rátekinteni. Hát bizony, pedig a p ... -i cigányokat is ki tudnák emelni. - Hát hagyd azt a szót, hallod, amit te beszélsz ... - Hát most igaz, vagy nem így igaz? Hát hogy törődnek vele, vagy nem? - Hát azt mondták építenek, hát aztán hogy építenek, vagy nem építenek, majd meglátjuk ... - Meg lehet nézni a lakás környezetét is, hogy milyen gyenge állapotban vagyunk. - És mért vannak ilyen gyengén? - Hát egyszer élünk, hát mit csináljunk? -Itt nem volt - Dehogyner .ilt. Hát a talajvíz akkor mért gyütt - Hol do' znak? - Vállalatnál. - Mil J en vállalatnál ? - Mindenfelé. - Minden férfi dolgozik a telepen? - Persze. Ki a kátéeszbe, ki agyárba, ki a téeszbe, ki vállalatnál. - Én úgy hallom, hogy sokan nem dolgoznak ... - Hát dehogy, hát ki nem dolgozik? Aki nyomorék. Hát mind dolgozik. Nem is arrul van szó, van olyan, aki nem dolgozik. Egyáltalán, csak a vízpartnál van. Halásznak, van olyan is. Nyomorékok. - Van a telepnek valami vezetője? - Itt a telepnek ? - Igen. - Én vótam, de... hát hogy elmentem vállalathoz, hát ugye, itthun nem ... nekem is keresnem kellett. - És most a cigányok érdekeit ki képviseli a tanácsban? - Hát csak én képviselem. - De most ki képviseli a tanácsban? - Hát most egyelőre csak én vagyok. Egyelőre ... - De a tanácsban ki van most? - Most még senki, egyelőre. Senki ... - Mióta dolgozik? - O uram, egész szakítatlan, mert egyik helyről megyek a másikra. Szakítatlan, mert itt van gazdaság, meg ott téesz, meg ahun több van a forint, mindig odamegyek. Megmondom úgy, ahogy van. Igérnek fűt, fát, Baranyát, és hát akkor be-
bukik az ember és hát kevesebbet mint ami volt. Ez az igaz.
keres,
- Te mit akarsz csinálni? - Hát semmit. - Hogyhogy semmit? Te se akarsz semmit csinálni? - Úgy se lesz belőlem ... - Olyan fárasztó a tanulás? - Hát persze. - Nem örülsz, ha tudsz valami t? - Nem. - Há t mi t szeretsz csinálni? - Játszani. - Na jó. De 20 év múlva is játszani akarsz? - Hát persze. - Lehet, hogy egész életedben játszani akarsz? - Igen. - Hát abból nem lehet megélni ... - Dehogynem!
-
Ti dolgoztok valahol? Igen. Hol? Pesten. Ilyen építkezésen. Most szombaton szabad szombat van? Minden héten szabad szombat van. Minden héten hazajöttök? Minden héten. Ott jobb? SokkaL Akkor mért jöttök haza? Mert muszáj hazajönni. Mért muszáj? Unatkoztok Pesten? Tessék? Mondom, unatkoztok Pesten? Nem. Dolgozunk, nem szórakozunk. De mindig hazajöttök, minden héten? Minden héten. Mért félnek a többiek?
- Mért félnek... hát azért ... - Mért? - Azt hiszik, hogy maguk ... - Mit hisznek? - Partizánok. - Az mit jelent? - Ne beszélj azért se. - Az mit jelent? Ki hiszi azt közületek, hogy mi partizánok vagyunk? Te például tudod, mit jelent az, hogy partizán? Nem tudod? Hányadikos vagy? Nem járok iskolába ... - Hány éves vagy? - Tizenöt. - É/s te tudod mit jelent az, hogy partizán? - Én nem tudom. - Nem tudod? Te tudod? Há t. ki találta ki, és mit jelent az, hogy partizán? - Hát volt itt Kecskemétről ... - Az nem partizán volt, gyilkos volt. Sági István. - Az itt volt? Na jó, de az nem partizán. Tudod mit jelent a partizán szó? - Az gyilkos volt. - Nem tudod? Partizánok csak a háború alatt voltak. - Gyertek, Sanyi! ... - Mikor volt itt a Sági? - Mikor volt itt a Sági István ... - Egyikötők se tudja, mit jelent az, hogy partizán? - 69-ben volt az. Egy kisfiú felszökött a fára, orrát, száját bekötötte zsebkendővel, alig tudott levegőt venni. - Ha tudol valamit, tartsd magadba, minek kell elmagyarázni ... - Hát miért? Hát fáj az? Én megmondom nyugodtan. Most ilyen korba járt itt. Tavaly. Azt is tudom, magánál magnetofon ... magnó ... - Ez azt, amit beszéltek, mind leadia. - Na és? Hát én nem beszéltem rosszat ebbe ...
117
CONTnns 5
Tensions in the Hungarian Film (Péter Rényi) Looking over films produced last season Rényi reaches the conclusion that the tension between "art films" and "entertainment films" has become more acute. In his view it is not the art film that is in a crisis, but film entertainments, not owing .to a lock of talent, but becauss both those who make them and the critics set their sights too low. True, one feels the absence of the great films of the Golden Age, but there is a welcome strengthening of the voice of sociology and public concern, of direct political activity, in art films.
12
How can the film be an effective force? Writers on new Hurigarian films: Sándor Csoóri, László Gyurkó, Miklós Mészöly, Sándor Weöres. Roughly a decade ago the film took over from literatureand became the centre of intellectual life. Hungariari writers here express their views on the link between the two arts and on the social role undertaken by the film.
Balance 22
Martyrdom in a Counter-Light The immodal legionary (Pongrác Galsai) Tamás Somló who is known as an outstanding cameraman undertook to film the life and works of Jenő Rejtő, who wrote under the pseudonym P. Howard, as his first film. The script-writer director aimed to use the trágic aspects of Rejtő's life to bring the ideas hovering at the depths of his works to the surface. In Galsai's view "the bathes martyrs under the thorny roses of the wit of Pehoward."
27
Without a field-marshal's
32
The risks of uncoventionality (Miklós Fogarassy) It's finally Monday Gábor Kenyeres first film deals with one day in the life of a young man. He has just been demobilised and is looking for a place where he can work and sleep, so far he hasn't a pillow to lay his head on. The strength of the film líes in the authentic way in which figures and the environment are described, and tn grotesque seenes where the light is refracted. The aim was the creation of an atmosphere, and the director's intentions are sueessfúl in this respect.
34
Reconstruction on at least two scenes Investigating on the spot (Ferenc Dániel)
40
Novelties - ready-made Leo the Last (György Csepeli)
118
baton (Gergely Bikácsy)
,(4
On a rnistaken field of battle Handcuffs (Béla Horgas)
4?
J ános Pilinszky: Hommage Et Ingmar
Bergman
Horizon 50
Resistérs and Collaborators Max Ophuls' film on the German occupation (Miklós Vásárhelyi)
Forum li1
Documentaries are the art-form of social thinking The harsh film report (Ernő Bajor Nagy) Modern film-reports are not satisfied with a direct recording of events, they endeavour to interfere in the life of society in a direct or an indirect way. András Kovács' Heirs, Pál Schiffer's Counter-Arguments, György Dobray's Workshow and József Magyar's Trial all accep t this role.
ií4
On re~ponsibility - in several variants (András Hegedűs) The docum entari es produced during the past year are examined with the aim in view of seeing whether these films deal with important social problems in an authentic way, and whether they have a beneficiaion social thought and action.
Books li?
A summing up of the principles of contemporary cultural policy György AC7él: With the force of our idea (Ervin Gyertyán) This article discusses a collection of papers on cultural policy by György Aczél, the cultural policy of recent years is summe d up, that is its principle line that has become firm under the aegis of the hegemony of Marxism.
74
The suggestions of a methodology An intruduction to an examination of films- ed. by A. Jackievicz (Özséb Horányi) The article objects to the lack of semiotic research on films in the book. Counter-opinion
76
A competition is announced
17
Back-combed films (András Szegfű) A note on Richard Lester's Petulla
78
Kamikaze fate (Géza Pörös) Thoughts on Human Torpedo, a Japanese film. 119
From periodicals abroad 81
"You found false witnesses in your own true cause ... " From the file of the Hollywood Ten
86
Donskoy, Tarkovsky and Jurenyevon film
88
How in the formula of movement synthezised?
'o
The likelihood of a generational charige in the English film today
92
Data and possibilities Material colleeted for a planned film (Ferenc Grunwalsky) Tape-recorded conversations on the Gypsy problem and questions of settlement planning. They were recorded in 1970 during the period of reconstruction following the flood, as preliminary studies for a future film.
Index:
new directíons it the Soviet
25.306
Készült a Fővárosi Nyomdaipari Vállalat 11. számú 713048 számon. Felelős vezető: Kerschen Mihály
telep én (V., Honvéd u. 16.)
