Figyelem! Ön a disszertáció kép nélküli változatát látja. A 107 kép technikai okok miatt nem fért volna fel a szerverre

Figyelem! Ön a disszertáció kép nélküli változatát látja. A 107 kép technikai okok miatt nem fért volna fel a szerverre.

Köves Szilvia A HAZAI RAJZOKTATÁS TÖRTÉNETE (1777-1944) KORTÁRS NEVELÉSI ÉS MŐVÉSZETI IRÁNYZATOK TÜKRÉBEN

ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Neveléstudományi kutatások doktori program Doktori iskola vezetıje: Bábosik István D.Sc., egyetemi tanár Témavezetı: Kárpáti Andrea D.Sc., egyetemi tanár

Budapest, 2009

A védési bizottság összetétele: Elnök: Németh András D.Sc., egyetemi tanár Belsı opponens: Deszpot Gabriella PhD, fıiskolai docens Külsı opponens: Csıregh Éva, PhD, egyetemi docens Titkár: Szivák Judit PhD, egyetemi docens Tagok: Trencsényi László CSc., egyetemi docens Mikonya György habil. egyetemi docens Gaul Emil PhD, DLA, egyetemi docens 1

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A disszertáció elkészítésében nyújtott segítségért köszönet illeti az alábbi személyeket és intézményeket:

Bodóczky István Gaul Emil Kárpáti Andrea Muszély Jánosné

Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Festészeti Osztálya, valamit Adattára Moholy-Nagy Mővészeti Egyetem Tanárképzı Tanszéke Moholy-Nagy Mővészeti Egyetem Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye MTA Mővészettörténeti Kutatóintézete Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum

2

TARTALOMJEGYZÉK:

1. A KUTATÁS TÉMAVÁLASZTÁSA, STRATÉGIÁJA ÉS MÓDSZEREI ................... 5 2. AZ INTÉZMÉNYES RAJZOKTATÁS KIALAKULÁSÁNAK ELİZMÉNYEI....... 10 2.1. Rajzoktatási formák a kolostorokban ....................................................................... 10 2.2. Rajzoktatási formák a céhekben ................................................................................ 12 3. AZ INTÉZMÉNYES RAJZOKTATÁS KIBONTAKOZÁSA AZ ELSİ RATIO EDUCATIONIST KÖVETİEN ........................................................................................... 13 4. AZ ELSİ RAJZTANTERV.............................................................................................. 18 5. ÁLLAMI RAJZISKOLÁK SZERVEZİDÉSE .............................................................. 23 5.1. A budai rajzoló oskola története (1778 -1893) .......................................................... 31 5.2. A soproni rajziskola története (1778-1909) ............................................................... 37 5.3. A gyıri nemzeti rajziskola története (1787 -1882).................................................... 48 5.4. A pécsi rajziskola története (1786 -1860-as évek) ..................................................... 54 5.5. A debreceni református kollégium rajziskolája (1813 -1856) ................................. 57 5.6. Összegzés ...................................................................................................................... 63 6. MŐVÉSZETI AKADÉMIÁK, MAGÁNISKOLÁK, MŐTERMEK ............................ 68 6.1. A hazai mővészképzés beindulása ............................................................................ 69 6.2. Képzımővészeti akadémiák képzési programjai külföldön .................................... 72 6.3. Képzés a Magyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében (1871-1908) .......................................................................................................................... 80 6.3.1.

Személyi és tárgyi felszereltség...................................................................... 80

6.3.2. Képzési program ............................................................................................ 81 6.3.3. Didaktikai elvek .............................................................................................. 81 6.3.4. Igazgatás .......................................................................................................... 82 6.3.5. Személyes visszaemlékezések ........................................................................ 84 6.4. Az esettanulmányok közös pontjainak egybevetése ............................................ 85 6.5. Összegzés ................................................................................................................. 91

3

7. A 18-19. SZÁZAD RAJZTANÍTÁSI MÓDSZEREI ..................................................... 93 7.1. A rajztanítási módszerek és a korabeli mőveltség eszmény kapcsolata ................ 93 7.2. A mintalapok csoportosítása ...................................................................................... 96 7.3. A hazai rajzoktatásban felhasznált francia, német, osztrák, olasz és angol mintalapok a mővészeti irányzatok tükrében ................................................................. 97 8. RAJZTANTERVI REFORMOK A 20. SZÁZAD ELSİ FELÉBEN ........................ 103 8.1. Az 1905. évi népiskolai tanterv és utasítás naturalista jellegő mővészeti nevelési tendenciái .......................................................................................................................... 108 8.2. A tudományos képzés és a mővészeti nevelés szintézisre való törekvése az 1915. évi Normál tanmenetben .................................................................................................. 113 8.2.1. A Tanácsköztársaság rajzoktatás politikája .................................................... 117 8.2.2. Nagy László fejlıdéstani és didaktikai alapon vázolt rajzoktatási koncepciója ........................................................................................................................................ 118 8.2.3. Muszély Ágoston rajzoktatási koncepciója saját tanítványainak rajzaival alátámasztva ................................................................................................................. 126 8.3. Nacionalista rajzoktatás a Horthy-korszakban...................................................... 132 9. ÖSSZEFOGLALÁS ......................................................................................................... 140 SZAKIRODALOM .............................................................................................................. 151 KÉPJEGYZÉK..................................................................................................................... 160 MELLÉKLETEK: ............................................................................................................... 163

4

1. A KUTATÁS TÉMAVÁLASZTÁSA, STRATÉGIÁJA ÉS MÓDSZEREI

Kutatásom a magyar rajztanítás történetének kezdetektıl a II. világháborúig tartó korszakát tárja fel. A téma eredeti kordokumentumokkal illusztrált feldolgozása a neveléstudomány és a mővészetelmélet számára egyaránt sok újdonságot ígér. Azért választottam ezt a korszakot – a kezdetektıl, 1777-tıl 1944-ig -, mert a még fellelhetı vagy kallódó félben lévı, társintézmények által kidobásra szánt, magántulajdonokból elıkerült tantárgytörténeti dokumentumok jelentıs részét sikerült mentorommal, Dr. Kárpáti Andreával együtt 12 éves munka során összegyőjteni, állagát megóvni, egy részét oktatási segédanyagként, másik részét kutatási anyagként archiválni.(1) Ezért indokolt a bemutatott téma „utolsó pillanatban” lévı tudományos kutatása. A kutatás és győjtımunka háttérintézményeként a Moholy Nagy Mővészeti Egyetem (volt Iparmővészeti Egyetem) Tanárképzı Tanszéke szolgált, ahol 12 évig (1994-tıl 2006-ig) dolgoztam, mint a vizuális nevelési győjtemény dokumentátora és mővészetpedagógiai kutatója. A győjteményünk győjtıkörét a következı négy fı téma köré csoportosítottuk: 1 ) A rajztanítás történetének képi és írásos dokumentumai 2 ) Vizuális nevelési kísérletek programjának bemutatása 3 ) A vizuális képességek fejlıdésének állomásai 4 ) A vizuális kifejezés, mint diagnosztikus és terápiás eszköz

A fent említett győjtési témák közül a rajztanítás történetének képi és írásos dokumentum elemzését választottam fı kutatási területemnek. Még a tanulmányi győjtemény megalakulásának évében felkérést kaptam a Fıvárosi Pedagógiai Intézettıl vizuális tantárgytörténeti anyaguk rendszerezésére és poszterek készítésére. Így a pusztulástól mentettem meg, konzerváltam és archiváltam a rajztanítás történetének még felelhetı dokumentumait: tanmeneteket, kézikönyveket, folyóiratokat, mintalapokat és több száz eredeti gyermekmunkát 1905-tıl az 1970-es évekig. A kollekcióból 140 db. posztert készítettem, melyet a Fıvárosi Pedagógiai Intézet győjteményünknek ajándékozott.

1

2003-tól 2006-ig végeztem az eredeti neveléstörténeti kordokumentumok digitális feldolgozását, ugyanis az

eredeti mővek további szakszerő megırzése egyre nagyobb gondot jelentett a Moholy-Nagy Mővészeti Egyetemen is.

5

A rajztantárgy történeti kutatássorozatot folytatva (1997-tıl 2000-ig) az iskola és az iskolán kívüli hatás szerepének a mővészpálya kezdetére kifejtett hatását vizsgáltam a 19. század utolsó harmadától a 20. század elejéig tartó idıszak klasszikus magyar festıinek Barabás Miklós, Izsó Miklós, Lotz Károly, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Fényes Adolf, Tornyai János, Gulácsy Lajos - gyermek- és ifjúkori munkái tükrében. Ehhez a kutatáshoz kapcsolódott szakdolgozatom témája is „Vizuális tehetséggondozás a 19-20. század fordulóján. Az iskola és az iskolán kívüli hatás szerepe a vizuális tehetség kibontakozásában” címmel (Köves, 2000). A rajztanítás történetének 19. századra esı korszakát a szakdolgozatomban az ebben a korban született jelentıs magyar képzımővészeink ifjúkori pályaképének bemutatásával követtem végig. Rávilágítottam, hogy a rendszeres hazai rajztanítás mellett milyen oktatási, mővészeti és egyéb társadalmi hatások alatt fejlıdtek ki vizuális képességeik, így vontam le következtetéseket a 19. századi tehetséggondozás módjairól. Az ismert mővészek pályakezdését bemutató tanulmány több szakterület számára vetett fel érdekes és részben még megválaszolatlan kérdéseket. A tudományos feldolgozás tekintetében érintette a mővészetpedagógia, a vizuális nevelés módszertana, a mővészettörténet, mővelıdés- és kultúrtörténet speciális területeit. A tanulmány a tanárképzéshez is kapcsolódott, hiszen megismerhettük mővész-tanár elıdeinket, bepillantást nyerhettünk a múlt századi mővészképzés módszereibe, illetve láthattuk, milyen mővészetpedagógiai szemléletet tükröznek a mővészek ifjúkori alkotásai.

A kutatássorozat harmadik részében (2000-tıl 2002-ig) pedig a 19. századi akadémikus oktatás ellen való lázadás hatására létrejött reformpedagógiai, alternatív és progresszív mőhelyiskolák megalakulásával és mőködésével foglalkoztam. E kutatás az elsı kísérlet volt az 1896-1944 közötti idıszakban gombamód elszaporodott szabadiskolai és mőhely jellegő intézményrendszer mőködésének mővészetpedagógiai szempontú, és az összehasonlítás

lehetıségét

kínáló

elemzésére.

(Köves,

2002)

Tizenhárom

fıs

kutatócsoportommal összehasonlító elemzési módszer alapján vizsgáltuk az egyes intézmények megalakulásának körülményeit, képzési rendszerüket, tanáraik oktatási módszerét, az intézmény kapcsolatrendszerét és összeállítottuk híressé vált tanítványaik névsorát.

E két korábbi kutatás folytatásaként, disszertációm - analitikus jellegő kutatásként - a rajztanítás története 1777-tıl 1944-ig tartó szakaszának feltárását célozta meg, különbözı dokumentumok és az eddigi kutatásaimból leszőrt tények alapján. A múlt rekonstruálása 6

azonban csak töredékes lehet. Hiszen a bevezetıben már említettem, hogy az elsıdleges forrású eredeti iskolai rajzok és tantárgytörténeti dokumentumok a 18. századból csak elvétve és a 19. századból is csak csekély számban maradtak fent – a dolgozatomban publikált legkorábbi rajz 1798-ból való. Csak az 1900-as évektıl kezdve számolhatunk be bıségesebb forrásanyagról, de ezek állapota vészesen romlik és dokumentációja hiányos. Ezért próbáltam minél több forrás bevonásával finomítani a helyzeten. Az intézményes rajzoktatás kialakulásának folyamatát kronológiai sorrendben, kutatási szempontok szerint elrendezve, egy általános kép felvázolásával kezdem. Utána öt iskola rajztanításának történetén keresztül leíró és értelmezı elemzéssel mutatok be példákat a rajztanítás intézményesítésének gyakorlati megvalósulására. Az öt iskola kiválasztásában szem elıtt tartottam, hogy ezek az oktatáspolitikai, idıbeli, földrajzi és emberi tényezık különbségeit példaértékően tükrözzék. Így került a választásom a budai, gyıri, soproni, pécsi és debreceni iskolákra. A 20. század elsı felének bemutatásához már más módszert használtam: az egyre szaporodó tantervek, útmutatók,

tantervezetek

értelmezı

és

összehasonlító

elemzésébıl

vontam

le

a

következtetéseket. Összehasonlító elemzést azért végeztem, mert így a különbözı korszakokban készült tanterveket a célkitőzés, az oktatás anyaga, az ajánlott módszerek és eszközök szempontjából összehasonlíthattam. Ennek keretében pedagógiai, oktatáspedagógiai történéseket a korszak mőveltség-eszményének és mővészeti irányzatainak összefüggésében világítom meg – hangsúlyozva az ok-okozati vonulatot. Így értelmezéseim remélhetıleg jobb alátámasztást kapnak, szélesebb összefüggésben is bizonyítást nyernek.

Kutatásom pozitivista szemlélető, mert nagy mennyiségő adat összegyőjtésével, és az ezekbıl megállapítható szabályszerőségekkel, általánosításokkal dolgozom. (2) Mint kutató értelmezı funkciót töltök be ebben a folyamatban. Nevezhetjük kvalitatív kutatási folyamatnak is, mert a rajztanítás történetének feltárásához a legfontosabb feladatom az anyaggyőjtés volt, majd ennek elemzése, végül írásba foglalása. Minden fázisába érezhetı a szubjektív szemlélet is, hiszen saját perspektívám, tapasztalatom és elızetes tudásanyagom alapján készült.

Az analitikus jellegő kutatásom elsı lépése a források felkutatása volt. Egyik legérdekesebb

2

elsı

közlésem

Muszély Ágoston

festımővész-rajztanár

(1877-1966)

A pozitivista felfogású kutató objektivitásra törekvı, kívülálló, külsı szempontot érvényesítı, általánosító

szemlélető (etic) kutató. (Szabolcs, 2001)

7

hagyatékának feldolgozása és közzé tétele. Ennek alapján a polgári iskolai rajztanítás 19021952-ig tartó idıszakából szolgálhatok eredeti képes tanmenetekkel, óravázlatokkal, hallgatói munkákkal. Forrás-elemzéseimben írott forrásokat (tanterveket, tantárgyi útmutatókat, képes tanmeneteket, óravázlatokat) és tárgyi forrásokat (tanulói rajzokat, szemléltetı eszközöket, mővészek gyermek- és ifjúkori munkáit) egyaránt felhasználtam.

Igyekeztem minél több elsıdleges forrást felkutatni, az imént említett írott és tárgyi források mind annak minısülnek. Másodlagos forrásként használtam egy-egy iskola történetét

részletesen

feltáró

tanulmányt,

a

vizsgált

korszakot

neveléstörténeti,

tantárgytörténeti és kultúrtörténeti szempontok szerint elemezı könyveket, szakfolyóiratokat, így például a Rajztanítás címő folyóirat korabeli számait. Egy harmadik elv szerint csoportosítva a forrásaimat, megtalálhatók benne az információátadás- és megırzés tudatos szándékával létrehozott források (pl. az imént említett Rajztanítás címő folyóirat, rajztanár által megrajzolt mintalapok) és egyéb, esetlegesen megırzött források (például: rajztantermi felszerelési tárgyak, rajzórán és azon kívül, szorgalomból készült tanulói rajzok).

Második lépésként forráskritikát végeztem. Megvizsgáltam a források fizikai jellemzıit, így a kezem ügyébe került források eredetiségét és korhőségét. Esetenként másolatok alapján is dolgoztam, hiszen az eredeti mintalapokat elsısorban Ausztriában, Németországban és Franciaországban készítették, és azok sokszorosított másolatát vásárolták meg az iskolák. Ezen kívül a rajztanárokat kötelezték, hogy maguk is készítsenek mintalapokat, ám ilyen eredeti forrásokra sajnos nem bukkantam a kutatásom során. Mint majd a disszertáció további oldalain látható lesz, írott és ikonografikus források egymást kiegészítı elemzését választottam hipotéziseim igazolásához.

A források értelmezése analitikus jellegő kutatásom harmadik fázisa, amelyben a felkutatott, kiválasztott és megfelelı kritikával illetett forrásokból a rajztanítás történetére vonatkozóan új következtetéseket, megállapításokat fogalmaztam meg.

8

A források értelmezésére hipotéziseket fogalmaztam meg. Hipotéziseim:
1. A magyar rajztanítás kezdetei harmóniában vannak az európai mővészet oktatási rendszerekkel. Az elsı királyi rendeletnek (Ratio Educationis, 1777) a rajztanításra vonatkozó keretszabályai összeurópai modellnek tekinthetık.


2. Az elsı rajztanterv (1783) szoros kapcsolatot tart az iparral, formatervezéssel. Ez a mőveltségterület csak a 20. század második felében kerül vissza az iskolai tanagyagba.


3. Az iskola a 18. században az elsı és hivatalos hordozója a kultúrának. Ezért egy város szellemi fokát, fejlıdési képességét talán iskoláinak színvonaláról ítélhetjük meg legjobban.


4. A kiemelkedı tehetségő magyar festımővészeknek nem jelentettek hátrányt a 19. század intézményes rajzoktatás hiányosságai, mert ösztönösen vagy diáktársaiktól tanulva, ezek friss szemléletének köszönhetıen, mindig megtalálták a nekik megfelelı fejlıdési lehetıségeket, a példaértékő személyeket.


5. A rajztanítás módszereire ható tényezık közül – ilyen volt az iskolai környezet, a tanár habitusa, a szemléltetı anyag sugallta oktatási modell – a szemléltetı anyag sugallta pedagógia volt a legerısebb hatású a rajztanítás történetének kezdeti idıszakában.


6. Ha Nagy László rajzi tantervezete megvalósulhatott volna, az 1915-ös Normál Tanmenethez képest jelentısebb modernizáló hatást váltott volna ki a magyar gyakorlati rajzoktatásra az eddigi szők szakmai szempontok kitágításával, a fejlıdéslélektani korszakoknak megfelelıen választott didaktikai feladatok és módszerek választásával, az egyéniségek, alkotói típusok szerinti differenciált oktatással.

9

2. AZ INTÉZMÉNYES RAJZOKTATÁS KIALAKULÁSÁNAK ELİZMÉNYEI 2.1. Rajzoktatási formák a kolostorokban

A rajzoktatás elsı jeleit a céhes mőhelyek és a kolostorok falai között fedezhetjük fel a középkorban. Mielıtt a céhes rendszerben mőködı mesterek tanítási módszerét elemeznénk, a történeti sorrend kedvéért nem mellızhetjük a különbözı szerzetesrendekben folyó rajzoktatás bemutatását, bár sajnos igen kevés adat áll rendelkezésre. (3 ) A Szt. István által, a keresztény államok közösségébe integrált magyar birodalom tág teret nyújtott a külföldön életre kelt és mindegyre szaporodó szerzetesrendeknek, kik királyi szóra érkeztek hazánkba, hogy terjesszék a keresztény kultúrát. A mai Gyır-Sopron megye földje volt az a szerencsés hely, hová a bencések letelepedtek „kik nemcsak a keresztény vallást ültették át hazánkba, hanem egyúttal Nyugat-Európa gazdasági rendszerét és egyes iparágait is meghonosították” (Villányi, 1881). Valószínő, hogy az ifjúság nevelése, tudományos képzése egészen az ı kezeikben volt. Hogy milyen lehetett iskoláikban a rajztanítási mód, azt elárulja egy feljegyzés a 823-ik évbıl a reichenaui kolostorból, mely igen élénk összeköttetést tartott fenn a hazánkba települt szerzetesekkel. A feljegyzés így szól:

„ Miután mesterünk a geometriai idomokat és azok tulajdonságait megismertette velünk, hasonló idomok szerkesztésében és meghatározásában kellett magunkat gyakorolnunk. Gyakoroltattunk a vonalaknak, a síkoknak és testeknek mérésében a tantermen kívül is, megmértük és felvettük nemcsak a zárdákhoz tartozó belsı telket, hanem a külsıket is, megmértük és felvettük azoknak egymástól való távolságát, valamint a sziget egész területét, a rajta létezı épületekkel, tornyoknak a tó vize felett való magasságának meghatározásával kapcsolatban”. (idézi: Péterfy, 1896, 52.old.)

3

Ebben az alfejezetben bemutatott képeket Ádám Iván (1844, Nagymarton -1928 Veszprém) veszprémi prelátus,

éneklı kanonok, egyháztörténész, tanfelügyelı rajzolta az 1880-as években a magyarországi pálos kolostorokról. Rajzgyőjteményébıl a középkori, Veszprém megyei kolostorok rajzait közöm. Ezek a képek ugyan az 1880as években készültek, de remekül illusztrálják, hogy milyen módszerrel mérhették fel a kolostori épületet, külsı és belsı tereit a középkori szerzetesek. A képek a veszprémi Laczkó Dezsı Múzeum Mőemléki adattárában találhatók.

10

A 13-14. században a templomépítészet több szakma felvirágzásához is hozzájárult. A monostorok környékén valóságos mesteriskolák jönnek létre, ahol a mesterember neveli, oktatja a vele együtt dolgozó munkásokat. Ezen kívül önellátási céllal is folyt ipari tevékenység, ezért a papok szükségesnek tartották a különbözı szakmai fogások továbbörökítését. A késıbbiek során e szerzetesekbıl kerültek ki az elsı iparoktatók is. A különbözı századokban az általános és szakmai oktatásba több szerzetesrend is bekapcsolódott. A bencések letelepedését a ciszterciek és premontreiek követték a 12. században, majd pedig a ferencesek, a domonkosok és a pálosok a 13. században.

Mindegyik rend úgyszólván külön mőiskolát és külön mővészeti irányzatot alkotott. S a német, olasz, francia anyaházaikkal való élénk összeköttetésénél fogva, melyek a mővészet magaslatán állottak, áthozták ezen különváló mőirányokat és mőiskolákat hozzánk is. A 17. században a jezsuiták ragadják kezükbe a realista rendszerő oktatást, ık tanították az ifjúságot mővészeti szépírásra, zenére, geometriára, rajzra, építészetre. Sajnos, a tanításban alkalmazott módszerekrıl nem maradt fenn sem feljegyzés, sem tanulmányrajz. Annyi azonban biztos, hogy a szabadkézi rajzoktatást a kolostori iskolákban mindig megelızte a geometriai rajz. A 18. században már találkozunk egyes nevekkel, akik mint rajztanítók és írók tőntek ki, így Cörver Elek, Tomejan Sándor piarista tanárok Olaszországban képezték ki magukat a rajzolásban és az építészettanban, s ez utóbbi a váci piarista rend algimnáziumában tanította az építıipari rajzot és az architektúrát. A tatai gimnáziumban pedig Valero Jakab korának egyik kitőnı rajztanára tanított. A piarista rend tagjai valódi apostolai voltak a rajzoktatásnak.(4)

4

A piarista rend tagjaiból lett rajztanárok: Valero Jakab, Schindler József, Révay Miklós, Simay Kristóf, Koppi

Károly, Por Kajetán, Kátsor Kersztély, továbbá Dugonits András és Ege Sándor.

11

2.2. Rajzoktatási formák a céhekben

A rajzoktatás kezdetének másik fı színtere a céhes mőhelyekben volt. A 13. századtól kezdve a városi polgárság egyre nagyobb befolyásra tett szert. Köszönhetıen annak, hogy a század közepén megalakultak az elsı céhek. II. Géza királyunk által az erdélyi és a felvidéki városokba telepített szászok hozták létre az elsı iparos társulásokat. Nagy Lajos király 1376ban kelt rendeletében rögzítette a céhek alapításának és mőködésének rendjét. Az Anjouk korában a korabeli kézmőipar legfontosabb szakmái megtalálhatók hazánkban is. A céhek felvirágoztatása Magyarországon Mátyás király korára tehetı. A 15. századtól tömegesen érkeznek hozzánk olasz mesteremberek, akik egyik legfontosabb feladata szakmájuk magyarországi meghonosítása, a szakmai utánpótlás nevelése volt. Ezért a céhek nagy hangsúlyt fektettek az iparos nevelésre. A kézmőves- és kereskedırétegek gyermekei a mesterség fortélyait a céhekben sajátították el, a városi plébániai iskolában pedig az alapvetı ismereteket: anyanyelvi írást, olvasást, esetleg latin grammatikát. A céh szabályzata rögzítette az inas képzésének folyamatát, az inas, a segéd, a mester kötelességeit, a felszabadítás módját. A képzés kezdetben csak és kizárólag gyakorlati képzés volt, ahol az inas az együttmunkálkodás révén sajátította el az adott szakmára jellemzı legfontosabb munkafogásokat. Így a mesterek módszere örök titok marad elıttünk, a rajztanítás végtelen kárára, mert ık mindannyian egyénileg tanítottak a maguk mővészete vagy mestersége szempontjából hasznos ismereteket közvetítve. A tanítványok közvetlen érintkezésekbıl merítették ismereteiket, melyeket a felszabadítás után saját tapasztalataikkal egészítették ki, s így folytonosan fejlıdı láncolatát képezték egy olyan tanmenetnek, mely után sikeresen boldogultak, nagyszerő alkotásokat hoztak létre, de módszerüket meg nem írták. Így volt jelen a rajzolás mestersége az egész középkor alatt a kolostori- és céh-rendszerben. S csak, mikor a városok szaporodásával, s az iparosok vagyoni és szellemi megerısödésével a városnak úgyszólván a gerincét képezték, kezdtek figyelmet fordítani az iparos tanoncok központilag irányított kiképzésére. Németország volt az elsı, hol városi iskolák keletkeztek, melyben a rajz, mint önálló tantárgy szerepelt, ık képezték az elsı tanítókat, kik módszeresen, elıre meghatározott irányban kezelték a rajzoktatást. Innen ültették át hazánkba királyi rendeletek alapján az új módszert, mely a mester-tanítvány rendszernek véget vetett, s a tanítás egységesítésének szándékával, szabályokat alkotott minden tárgy számára, s így a rajztanítás is megkapta az elsı írott módszertanát.(Szinte, 1898-1900)

12

3. AZ INTÉZMÉNYES RAJZOKTATÁS KIBONTAKOZÁSA AZ ELSİ RATIO EDUCATIONIST KÖVETİEN

A felvilágosodás kora jelentıs változásokat hozott a magyar oktatási életben, így a rajzoktatás intézményes rendszerének kialakításában is. A felvilágosodás korszaka Magyarországon az 1770 és 1820-as évek közti idıszakra datálható. Mária Terézia sorozatos intézkedéseket foganatosított a Habsburg-birodalom egységének megszilárdításáért, a központosítás hatékonyságának fokozásáért. Ez az egységesítési törekvés a politika, a gazdaság, az ipar és az iskolaügy területén egyaránt érvényesült. Magyarország pontosan körülhatárolt szerepet töltött be a Habsburg-birodalomnak ebben a központosított rendszerében. A háborúkhoz szükséges hadiszállítások a magyar mezıgazdaság fejlesztését indokolták, az osztrák manufaktúra ipar fellendüléséhez pedig a szükséges nyersanyag termelését. Mária Terézia az 1760-as évektıl kezdve már a felvilágosodás elemeit érvényesítette

a

központosított,

abszolutisztikus

kormányzásban.

A

felvilágosult

abszolutizmus az Európa peremén lévı államok sajátos kísérlete volt arra, hogy erıiket összpontosítva korszerősítsék berendezkedésüket és mőködésüket az adott feudális rendszeren belül. Mária Terézia és fia II. József ezeket az elveket érvényesítette a birodalom közoktatásának irányításában is. Így az egységes irányítás alá vont magyar közoktatásban is érvényesülni látszott néhány alapelv, mint: az oktatás állami érdeke, a hasznosság elvének érvényesítése és a vallási türelem elve. Az 1770-es években kezdıdött meg a tanügy nagyszabású reformja. 1775-ben az uralkodó az udvari kancellária egyik fiatal tanácsosát, Ürményi Józsefet megbízta a magyar iskolarendszer átfogó reformjának kidolgozásával. Az új Oktatási-Nevelési Rendszer, a Ratio Educationis végsı szövegét Mária Terézia 1777. augusztus 22-én hagyta jóvá. Az új rendszer csak a katolikus iskolák belsı rendjére gyakorolhatott befolyást, mert a protestánsok eleve elutasították arra hivatkozva, hogy az iskolaügy egyedül az iskolákat fenntartó felekezetek hatáskörébe tartozik. Ha az I. Ratio Educationis értékeit kívánjuk összegezni, akkor a következı sajátosságokat győjthetjük csokorba: -

A hazai iskolarendszer állami (felekezeten felüli) irányítására és ellenırzésére megteremtette a tankerületeket, élükön a tankerületi fıigazgatókkal és a népiskolai felügyelıkkel.

-

A meglévı iskolatípusokat megerısítette, melyek a következık: 1. Alapfok: falusi, mezıvárosi, városi anyanyelvő népiskola 2. Középfok: kisgimnázium (3 év grammatikai osztály) nagygimnázium 13

(1 év retorika, 1 év poétika osztály) 3. Felsıfok: akadémia (filozófiai és jogi osztályok 2-2 év), egyetem (bölcsészeti-, jogi-, teológiai-, orvosi kar). -

Határozott szervezeti kereteket és tanagyagbeli tartalmakat kaptak az egyes iskolafokok.

-

A tankötelezettség kezdetét hatéves kortól javasolta.

-

A korábbinál több helyet kaptak a reál-ismeretkörök.

-

Kísérlet történt a gimnáziumi tantárgyak hasznosság szerinti felosztására kötelezı, ajánlott és a választható tantárgyak formájában.

Mindezeken túl azonban találunk az 1777-es rendeletben ellentmondásos, a korabeli állapotok konzerválására törekvı, a polgári haladást akadályozó elıírásokat is: -

A magyar nyelv nem kapott helyet a közép- és felsıoktatásban. A tanítás nyelve (a népiskolákat kivéve) a latin volt.

-

A modern nyelvek közül a német nyelv tanításának minden iskolai szinten kiemelt szerepet biztosított.

-

A gimnáziumi tanterv nem vette figyelembe a 10-15 éves tanulók lélektani sajátosságait.

Ezek után érdemes összefoglalóan áttekinteni, hogy az elsı királyi rendelet, milyen tartalmat hordozott a rajztanítás területén, és milyen konkrét hatása lehetett a rajzoktatás általános bevezetésére? Az osztrák majd magyar iskolareform német mintát követett. Johann Ignaz von Felbiger tervei szerint megy végbe az 1765. évi sziléziai iskolareform, majd 1774-ben Bécsbe jön, s az ı általa kidolgozott ún. normális (vagy sagani) módszer (5) szerint a normális iskolákban rajzot és zenét is tanítanak. Felbiger kidolgozott egy Zeicheninstruktiont (rajz utasítást) is, amelynek címe: Entwurf, wie die Zeichnungsklassen der Normalschulen der österreichischen Erbländer in Ordnung zu halten sind (Wien 1783).(6) Ezt a tervezetet Jakob Schmutzer javaslatára megjelenése évében mint a rajzoktatásra vonatkozó általános hivatali rendelkezést

5

Normamódszer (sagani módszer): népiskolai tantárgyak oktatásának módszere, amelyet Ignaz Felbiger sagani

apát dolgozott ki az 1770-es években. Megtervezıjének szeme elıtt a korabeli – egyetlen tanítós nagy létszámú – népiskolák lebegtek: mindegyik tanulót foglalkoztatni kell, ugyanakkor rendben, fegyelmezetten kell folynia az oktatásnak. A módszer legfıbb tényezıje az együttes tanítás. A tanító „nem egyik tanítványával a másik után foglalkozik, mint ez korábban történt, hanem egyszerre valamennyivel, akik egyféle tananyagot tanulnak”. 6

Változata: … in der K.K. Staaten in Ordnung zu erhalten sind. Wien, Trattner, 1783

14

bocsátották ki, és Magyarországon is ez lett a rajztanítás elvi alapja. (7) A magyarországi rajzoktatással bármely vonatkozásban is foglalkozó munkák általában megállapítják azt a közismert tényt, hogy a hazai rajzoktatást az elsı Ratio Educationis rendelete intézményesíti széles alapon.(8) Érdemes most a rajzoktatás szempontjából részleteiben is megvizsgálni a Ratio Educationis idevonatkozó fejezeteit, melyek meghatározták a magyar rajztanítás elsı országos rendszerének szerkezetét. Az elsırendő népiskola tanítóiról szóló L.§2. pontja kimondja: „Alkalmazandó egy rajztanító… A rajztanulásra a gyerekeknek csak válogatva, a tanítójelöltek azonban különbség nélkül valamennyien odabocsájtandók…”

Ugyanezen fejezet 4. pontjában áll, hogy a pedagógusok kinevezését a királyi tanfelügyelı és az iskola igazgatója javasolja. „Végül a szépírást és a rajzot a többi népiskolában is tanítani fogják a rendes tanítók, mint rendkívüli tárgyakat, külön meghatározott díjért.”

A nagyobb városi iskolákban tárgyalandó tantárgyakról szóló XCIV. §-ban: ” … a mértan és természettan alapelveiben, szabadkézrajzban és más ügyességekben, amelyekre azoknak lesz szükségük, akik nem kívánnak a latin iskolába átlépni.”

Az elsırendő népiskolák tananyagának teljesen alkalmazkodnia kell a nagyobb városi 7

Schmutzert bevonják a normális iskolák tantervét kidolgozó bizottságba is. A rajztanításnak az elemi iskolák

keretébe való beállítása az ı tervei alapján történt. Terveiben két irányzat egyesül: egyrészrıl a már említett Felbiger-terv, másrészrıl a 18. század második felében gyakorlatban volt francia rajztanítási módszer, közelebbrıl Bachelier iskolájának módszere. (Szabolcsi, 1972) 8

A magyarországi rajzoktatással korábban foglalkozott vagy azt is érintı mővészettörténeti szakirodalomban

egyedül Garas Klára (Garas, 1955) tartja döntı fontosságúnak a mővészeti ízlés fejlesztése szempontjából az oktatásnak a Ratio Educationisszal és II. József rendeleteivel történt megváltoztatását, és a rajzoktatás általános bevezetését. Rabinovszky Máriusz szerint: „A 18. századbeli magyarországi rajziskolák mőködését jobban kell megismernünk ahhoz, hogy megítélhessük, mennyiben tartalmazzák a magyar képzımővész-iskolázás csíráját.” (Rabinovszky, 1951). Lyka Károly (1922) munkájában kitér arra a közismert tényre, hogy az általános rajzoktatás kezdetei Magyarországon a 18. sz. utolsó évtizedeire nyúlnak vissza. Néhány pedagógiai- és ipartörténeti munka tárgyánál fogva szintén csak érintılegesen, de számos adat felhasználásával foglakozik a magyar rajziskolák alapításával, 18. századi elsı korszakukkal. Pl.: Szterényi, 1897; Víg, 1932; Áfra Nagy, 1939; Fináczy, I-II. 1899-1902; Fináczy, 1927; Szinte, 1901, Schauschek, 1906; Sebestyén, 1906; Bayer, 1906; Iványi, 1905; Buday, 1957; Xantus, 1960. A rajzoktatással foglalkozó mővek jelentıs része azonban a magyarországi rajzoktatás e 18. századi szakaszát alig veszi figyelembe, vagy mint egy erıszakos, felülrıl jövı rendeletre történı iskolázást tekinti. Álláspontjuk szerint az indulás lendülete igen hamar ellanyhult, s lényegében csak a reformkorban lelhetık fel a mővészeti oktatás kezdetei.

15

iskoláknál felsoroltakhoz. A XCVII.§-ban kitér arra a tényre, hogy az ifjúság a népiskola elvégzése után különbözı mesterségekre, üzleti és kereskedelmi pályára adja magát, és csak igen keveseknek jut alkalmuk a megkezdett tanulmányaik folytatására. Éppen ezért kiemeli, hogy: „… fıkép azokat a tantárgyakat válasszák ki és sajátíttassák el a gyermekekkel, melyek jövendı életszükségleteiknek és körülményeiknek leginkább megfelelnek.”

A XCIX.§ szerint a tanítónak nemcsak a tárgyi ismereteket kell elsajátítani, hanem a tanítás módszerét is, s azon kívül készséget kell felmutatniuk szépírásra és különbözı alakok és épületek megrajzolásra. A geometria tanításáról a CXXVIII.§-ban a következıket olvashatjuk: ” … akik a grammatika végeztével az iskolának búcsút mondanak, néhány igen hasznos, sıt szükséges tárgyat kell elıadni … Ezek között nem az utolsó helyet követeli magának a geometria, amely bámulatosan képezi az ifjak elméjét a helyes gondolkodásra és a tárgyakról való igaz fogalmak megalkotására.” (Friml, 1913, 67.old., 95-97.old., 133. old., 164. old. és Szabolcsi, 1972, 51-52. old.)

A Ratio azt az elvet juttatja érvényre, hogy az állam felügyeleti joga az összes iskolára kiterjed. Legfıbb tanügyi hatóságnak a Helytartótanácson belüli tanulmányi bizottságot nevezi ki. Az országot kilenc tankerületre (besztercebányai, gyıri, budai, kassai, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, ungvári és zágrábi kerületekre) osztja. A tankerületek élén a fıigazgatók, alattuk a tanfelügyelık állnak és a hatáskörük a nemzeti (elemi) iskolákra terjed ki. Pontosan nem lehet megállapítani, hogy 1778-tól kezdve hány helyen alakult a nemzeti iskolák mellett rajziskola is, hiszen az sem tudjuk pontosan, hogy hol voltak nemzeti vagy normális iskolák (9). Mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a legtöbb kerületi székhelyen volt rajziskola. A 18. századból az alábbi városok rajziskoláinak mőködésérıl találhatunk adatokat Szabolcsi Hedvig tanulmányában: Pozsony, Buda, Pest, Gyır, Nagyvárad, Kassa, Sopron, Pécs, Székesfehérvár, Selmecbánya, Körmöcbánya, Kolozsvár, Nagykároly, Temesvár, Zágráb, Fiume, Kıszeg és Szeged (Szabolcsi, 1972). A középiskolai tanulók nem

9

Nemzeti iskola (Schola nationalis, Nationalschule): a Ratio Educationis nyomán a 18. század utolsó

évtizedeiben a nemzeti nyelvő - vagyis az oktatás során csakis az anyanyelvet használó - népiskola neve. Ellentétben a latin iskolával, azaz a gimnáziummal, ahol latinul folyt a tanítás. Normális iskola (Schola normalis): az 1770-es évek végétıl a 19. század elejéig mőködött a normaiskola, amelyekben a normamódszer alapján folyt a tanítás. Pontosabban: amelynek tanítója elvégezte a normamódszert (azaz sagani módszert) ismertetı tanfolyamot, illetıleg azt egy, ebben a módszerben kiképzett tanítónál gyakorlati úton elsajátította.

16

kötelezı jellegő rajzi képzését a nagyobb városokban felállított nemzeti rajziskolákban, az iparos tanulókkal együtt kívánta megoldani. A kezdeti idıszak sok zökkenıvel járhatott. Ahol egyáltalán beindult a rajz tanítása (sok helyen tanítóhiány miatt csak több évi késéssel tudták megindítani), kellı irányítás hiánya miatt ott is alig valósíthatták meg a Ratio célkitőzéseit. A „királyi rajztanítók” (magyar rajztanárképzés hiányában) nagyobbrészt külföldi és hazai mérnökök, építészek, technikusok voltak, és kisebb részben dilettáns rajzolók, és csak kivételes

esetekben

találkozhatunk

mővész-pedagógussal(10).

Ezért

a

rajzoktatást

szükségszerően praktikus irányba terelték. Egyébként is az ipari fejlıdést szorgalmazó világban nem fért össze a rajz reális és humán oldalának az iskolai oktatásban szükséges harmóniája. Pestalozzi magyar tanítványai (11) hazai viszonylatban is a „ …matematikai figurákon gyakoroltatik a szem” elvét érvényesítették. Ez a tendencia egyébként a 19. század folyamán Európa szerte és hazai viszonylatban is mindvégig érvényesült, s a század második felében rendszeres jelleggel meginduló iskolai rajzoktatás karakterét is meghatározta. Visszatérve a Ratiohoz, a hazai rajzoktatást az elsı Ratio Educationis rendelete intézményesíti széles alapon. A legtöbb kerületi székhelyen megalakultak az elsı rajziskolák. Azonban a kezdeti öt évben kiderült, hogy a nemzeti iskolák rajzoktatása nem érte el a kívánt eredményt. Legfıképpen azért nem valósult meg a nemzeti rajzoktatás, mert éppen azok, akikre elsısorban gondolt a rendelet, az iparos szakmát tanulók – mivel nem volt kötelezı – nem jártak iskolába. Szükség volt tehát egyfelıl arra, hogy a nemzeti rajziskolák célkitőzéseit és feladatait, tanítási módszerét most már konkrétabban meghatározzák, másfelıl pedig arra, hogy az ipart tanulók iskolába járásának módját megkeressék. Ebben a fejezetben igazolni próbáltam 1. hipotézisemet:
A magyar rajztanítás kezdetei harmóniában vannak az európai mővészet oktatási rendszerekkel. Az elsı királyi rendeletnek (Ratio Educationis, 1777) a rajztanításra vonatkozó keretszabályai összeurópai modellnek tekinthetık. Az 1. hipotézisben megfogalmazottakat igazolva: a Ratio Educationis-nak a rajztanításra vonatkozó keretszabályai elvileg, eszmeileg teljesen megfelelnek az Európában akkor már mőködı tanítási rendszernek. A rajz fontossága és hasznossága jut bennük kifejezésre. A rajzot a vizuális nevelés fontos eszközének, de ami talán még fontosabb, minden színvonalas iparőzés alapjának tartják.

10

Az egyes rajziskolák történetét feldolgozó szakirodalomban olvasható, hogy milyen iskolai végzettségő

rajztanárok jelentkeztek rajztanárnak. Ismertetése a következı alfejezetekben található. 11

Elsısorban a debreceni református kollégium tanárai: Kis Sámuel, Sárvári Pál, Beregszászi Nagy Pál mérnökök.

17

4. AZ ELSİ RAJZTANTERV

A II. József-i iskolapolitika már következetesebben írja elı a követendı irányelveket. 1783-ban jelent meg az elıbb említett utasítás – vagy ahogy ma neveznénk: a Ratio Educationis, mint kormányrendelet rajzoktatásra vonatkozó végrehajtási utasítása. Szokták az elsı rajztantervnek is nevezni, mert részletes felvilágosítást ad az elvekrıl, a célcsoportról, a követelményekrıl, és még a tanításhoz ajánlott segédkönyvekrıl, valamint forrásokat jelölt meg az oktatásban felhasznált minták kapcsán. Alapos utasítást ad a rajztanítás szervezésére és szabályaira is, egyben pedig intézkedik a vasárnapi iskola felállításáról olyan iparosok számára, akik hétközben munkájuk miatt nem járhatnak iskolába.(12) Szövegébıl világosan megmutatkoznak forrásai. Már korábban utaltunk Felbiger egy hasonló címő, 1783-ban megjelent munkájára, amelyet Schmutzer javasolt mint a rajzoktatásra vonatkozó általános hivatali rendelkezést kiadni. Ez lett nálunk a rajzoktatás alapja, s lényegében véve mindaddig érvényben is maradt, amíg a rajzoktatás a nemzeti iskolákban folyt. A II. Józsefi udvari rendelet 11 paragrafusát (vö. 1.sz. melléklet) röviden összefoglalva a következıket fogalmazza meg: •

Az 1. § szabályozza, hogy a normális (nemzeti) iskolákban külön fizetett rajztanítók tanítsanak, mégpedig vonalzóval és körzıvel, valamint szabadkézzel. Ennek a paragrafusnak meg is felelt a legtöbb normális iskola, azonban a késıbbi bírálatra beküldött rajzok arról tanúskodnak, hogy sok esetben félreértették azt. Olyan rajzokat készítettek az elemi iskolásokkal, melyek nem a szintjüknek megfelelı, mint például fejek, egész alakos figurák, tájképek, valamint olyan rajzeszközök jöttek használatba, melyek az elemi tanításban nem alkalmasak, mint a kréta és a szén. Az elemi iskolai rajzoktatás célja ugyanis a gyakorlati életre való felkészítés, melynek jobban megfelel például az építészeti rajz, mint a hosszadalmas tanulmányt igénylı, mővészi igényő figurális és tájképrajz.

12

Az utasítást tartalmazó egykorú kiadvány címe: Wie die Zeichenklassen der Normalschulen in den k.k. Staaten

beschaffen seyn, in Ordnung erhalten, und wie daselbst die Schüler zu Erreichung der Absicht dieser Klassen unterwiesen werden sollen. Wien, im Verlagsgewölbe der deutschen Schulanstalt bei St. Anna in der Johannisgasse, 1783 Az utasítás eredeti szövegét és magát a nyomtatványt a magyar szerzık közül csak Ruby, 1894 ismerhette eredetiben, s az ı rövidített fordítását vette át Szterényi, 1897, Szinte, 1898, Víg, 1932. Szabolcs Hedvig tanulmányának nyomdába adása elıtt újból elıkerült az eredeti a bécsi Universitäts Bibliothek győjteményébıl, így a Szabolcs, 1972 kiadvány közli az utasítás teljes szövegét.

18

•

A 2. §-ban a különféle rajzolási módokat és eszközöket sorolja fel. Így az elemi iskolás tanulók kezébe lúdtollat, irónt, ecsetet és kihúzótollat javasol, mellyel biztosan és tisztán tudnak rajzolni kezdetben.

•

A rajz tananyagára a 3. §-ban tesz említést. Az egyszerőtıl az összetett felé haladó pedagógiai elvet érvényesítették a rajzoktatásban is. Ezért a tanagyagot egészen a geometriai testekig vezetik vissza, ennek rajzolása mindennek az alapja. „Egy gazdasági tisztviselı például eleget tud, ha képes egy épület alap- és homlokrajzát, valamint keresztmetszetét megrajzolni; egy iparos eleget tud, ha arról, a mi foglalkozáshoz tartozik, a papíron egyszerő vonásokkal képet alkotni képes, melyet más is megért.”

•

A 4. és 5. § módszertani kérdésekkel foglakozik.

•

6. § a rajziskola berendezéséhez nyújt támpontokat. Elsı feltételként említi, hogy világos legyen, és balról jobb felé adja a fényt. Ha a rajzolás az alkonyat óráiba nyúlik át, két-két tanuló kapjon egy gyertyát vagy lámpát. A rajzterem legyen tágas, a tanulók létszámához mért. A tanulóknak rajztáblával dolgozva még annyi hely kell, hogy az eszközei is elférjenek. Az asztalok mellsı felén eltávolítható kerettámlák lehetnek a minták odatámasztására. Az asztalok körül a tanítónak szabad járást kell biztosítani. A tanulókkal szembeni falon nagy fekete tábla függ, melyre a tanító rajzol. Az oldalsó falra

minták

és

metszetek

kerülnek.

A

többi

mintalapokat

csoportosítva

üvegszekrénybe kell tárolni. Ugyanide helyezhetık a fából, gipszbıl készült geometriai idomok, építészeti tagok. A vagyontalan tanulóknak rajztáblákat és rajzeszközöket kell biztosítani. A tanítók eligazítására segédkönyvek és mintakönyvek címeit sorolja fel. •

A rajztanításra jogosult személyeket és a rajztanítás idırendjét a 7. § tárgyalja. A rajztanításba minden elemi iskolai tanulót be kell vonni, aki olyan életpályára készül, melynél a rajzolás szükséges és hasznos. Nem kötelezı, de tanácsos azok számára, akik felsıbb tanulmányokra készülnek. Eddig csak a 4. osztály tanulói rajzoltak, de kívánatos, hogy a 3. osztály is, különösen nyáron, a rajztanításban részt vegyen. A legalsó osztályok növendékeit a rajzolásra még fejletlennek találták. Megengedhetık még a magántanulók felvétele is. Némely elemi iskolában már eddig is részesültek a mővészek és kézmővesek tanulói vasárnaponként rajzoktatásban. Így minden elemi iskola rajziskolájában a tanulóknak két csoportja lenne: az egyik csoport hétköznap, a másik csak vasárnap járna rajzra. A tananyag öt évfolyamra oszlik, e tanfolyamok az

19

elemi tanulóknál fél évesek, a vasárnapiaknál egy egész évre terjednek. •

8. § foglalkozik a tanítás tartalmával. Az 1. tanfolyamon a vonalakat és a geometriai testeket rajzolják kezdetben vonalzóval és körzıvel. Bevezetı gyakorlatot tesznek a tus és az ecset kezelésében. A 2. tanfolyamban a szabadkézzel való rajzolás gyakorlásáról van szó. Majd a mértani testek és építészet tagok rajzolása és árnyékolása következik. A 3. tanfolyamban az árnytan a tananyag, a 4.-ben az építészeti rajzok és az 5.-ben a távlattan.

•

9. § az értékelésrıl szól. A tanulók egyforma, félíves nagyságú, jó rajzpapíron dolgozzanak, s tüntessék fel a munka kezdésének és befejezésének dátumát. A tanító minden tanfolyamról külön mappát állítson össze, s terjessze be az iskola commissionak, végül pedig az igazgató értékelésével az udvari iskola commissionak. Ez az anyag számot ad a tanító mőködésérıl, s arról, hogy betartotta-e a tantervet. A visszakapott rajzokból a legjobbakat kiválasztják és bekeretezve nyilvános szemlére teszik ki.

•

10. § a zárójelentés és a rajzok felterjesztésének módjáról szól. A rajztanító a tanév befejezése után az igazgatónak a rajziskola állapotáról írásbeli jelentést tesz, melyben feltünteti a következıket: a tanulók csoportonkénti felsorolása, általános haladásuk foka, szorgalmi idıszakuk tartalma, kik léptek ki és milyen pályára mentek. A jelentéshez mellékeli a rajziskola leltárát, melyben a bútorfelszerelés és a minták sorozata fel van tüntetve, s említést tesz a hiányokra. A jegyzet rovatban beszámol az eszközök szaporodásáról és esetleges szükségleteire javaslatot tesz. Ezek a jelentések kiváló forrásul szolgálnak kutatásunkhoz, hogy összehasonítsuk az iskolák színvonalát.

•

11. § a bécsi, késıbb a budai székhelyő fıfelügyelı igazgatóság kötelességeit tárgyalja. Az összes elemi iskolák rajziskoláinak fıigazgatója kézbe kapja az udvari tanulmányi comissiotól leérkezett jelentéseket és rajzokat, azokról haladéktalanul nyilatkozik. Utasításokat ad az esetleges hiányok pótlásáról. Kötelessége minden rajziskola részére évenként két darab eredeti rajzot készíteni, melyet az udvari commissio útján az iskolának elküld. Ügyel arra, hogy minden iskola minden szakhoz jó és utánzásra érdemes mintákat szerezzen.

20

Ezzel bemutatásra került a hazai rajzoktatásunk legfontosabb alapvetı okmánya, a legelsı tanterv és utasítás (13), melynek nyomán nálunk a rajztanítást intézményesítették. Az intuitív mővészi rajznak nem látjuk nyomát. Talán ez is az oka, hogy nem nagy a lelkesedés, s általában nagy a szervezetlenség, gyönge a látogatottság, amit fokozott az a körülmény, hogy majdnem mindenütt tömegtanításra zsúfolják össze a növendékeket.

„Ausztriában is aránylag kevés, az általános európai elızményeknél gyengébb alapra épül; Magyarországon pedig egyenesen elızmények nélküli, de kísérletet tesz arra, hogy ebbıl a teljesen iskolázatlan állapotból általánosan bizonyos színvonalra emeljen a vizuális nevelés, a rajzi iskolázottság terén. Legfıbb érdeme, hogy kereteket, szervezetet adott a rajzoktatásnak, s lefektette egy reális, megszervezhetı és korszerő általános rajztanítás alapjait. Kitőzte azt a célt, hogy a rajztanítás elemi fokon elsısorban a gyakorlati élet szükségleteit szolgálja; uralkodó pedagógiai elve, módszere mindig az egyszerőbıl az összetett felé haladó. Az utasítás meghatározta, hogy kb. mi az az általános szint, amit a gyakorlati pályákra készülıknek a rajztudásban el kell érniük, s ezt milyen módszerrel, milyen ismeretek (testek, perspektíva, mintamásolás) tanításával lehet a legcélszerőbben elérni.” ( Szabolcs, 1972, 38. old.)

Azonban ez az intenzív munka nem tartott tovább egy évtizednél, mert József császár halálával az egész ügy majdnem feledésbe ment, újabb fejlesztést nem nyert, s pedagógiai szempontból közönséges képmásolgatássá fajult.

Megismerhettük a nemzeti iskolák mellett létrejött vasárnapi rajziskolák fogalmát is, amely nem új gondolat, de az utasítás széles körő intézménnyé tételérıl gondoskodik. Látszik azonban, hogy az intézmény típus nem kevés ellenállásba ütközhet a céhek részérıl. Erre mutat Prónay Gábornak, a pozsonyi tankerület fıigazgatójának az a javaslata, amelyet a Kancellária jóváhagyása alapján a Helytartótanács 1786. június 6-án általános rendeletként adott ki. Ennek értelmében, mindazokban a városokban, ahol rajziskola van, a rajztudással fejleszthetı iparokban a mesterek addig fel nem szabadíthatják inasaikat, amíg bizonyítvánnyal nem igazolják, hogy a vasár- és ünnepnapi rajziskolát legalább egy esztendın keresztül látogatták. A rendelet meghatározta, hogy mely mesterségekre tartja ezt kötelezınek, s felsorolja a kımőves, kıfaragó, díszvakoló, mennyezetkészítı, asztalos, kocsigyártó, ács, lakatos, aranymőves, sárgarézmőves, rézöntı, harangöntı, üveges,

13

A bemutatás (Szinte, 1898-1900, 7-9., 32-37.old.) alapján készült.

21

vörösrézmőves, aranyozó, paszományos, nyerges, szíjgyártó, fazekas mővességeket.(14)

A Helytartótanács erélyes intézkedésére megindult a rajziskolák szélesebb körben való szervezése, s azok a 1880-as évek végére be is népesültek. A tanítás az 1873-as utasítás szerint folyt. Vasárnap és ünnepnaponként az inasok jártak iskolába. A rendes hétköznapi tanítási napokon pedig az iskolai tanulók részesültek rajzoktatásban. A következı fejezetben azt fogom megvizsgálni, hogy e központi rendeletek hogyan hatottak a gyakorlatban a rajztanításra s az önálló rajziskolák alapítására. Ebben a fejezetben 2. hipotézisem igazolása szerepel. A hipotézis:


Az elsı rajztanterv (1783) szoros kapcsolatot tart az iparral, formatervezéssel. Ez a mőveltségterület csak a 20. század második felében kerül vissza az iskolai tanagyagba.

A 2. hipotézist igazolja, hogy az elsı rajztanterv szinte minden pontjában rendkívül szakszerő és a megjelenése korában pedagógiailag és rajzpedagógiailag a legjobb színvonalon áll, a legkorszerőbb és általánosan használt kiadványokra támaszkodva. A rajzoktatás célja harmonikusan szolgálja ki a korabeli ipar igényeit: az ipari hasznavehetıség a vezetı szempont, elsısorban az ornamentális és építészeti rajz, helyesebben a szakrajz az alap. Ez a mőveltségterület –azaz iparmővészeti alapnevelés, ipari formatervezés - csak a 20. század második felében kerül vissza az iskolai tanagyagba.

14

OL. Htt. Departamentum Scholarum Nationalium Distr. Pos. 1787. Fons 4. p. 37-38.old. – Szterényi, 1897,

19-30.old. – Víg, 1932, 99. old.– Szabolcs, 1972, 59.old.

22

5. ÁLLAMI RAJZISKOLÁK SZERVEZİDÉSE

Nincs még egy olyan év nevelésünk történetében a 19. század végéig, amikor több iskola nyitotta meg kapuját, mint 1778-ban, nincs még egy évtized, amikor a városok és a közélet oly érdeklıdést tanúsítottak a nevelésügy iránt és iskoláik megindítását, mőködését annyira szívükön viselték. E nagyarányú kezdeményezés képét csak úgy rajzolhatjuk meg, ha feltárjuk az induló iskolák sorát, és belılük kiemeljük azon iskolák történetét, amelyekrıl részletes adataink vannak. Mint már említettem, pontosan nem lehet megállapítani, hogy 1778-tól kezdve hány helyen alakult a nemzeti iskolák mellett rajziskola is, hiszen az sem kikutatott még pontosan, hogy hol mindenütt voltak nemzeti- illetve normaiskolák. Mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a legtöbb kerületi székhelyen volt rajziskola.(15) A kezdeti idıszak sok zökkenıvel járhatott. Ahol egyáltalán beindult a rajz tanítása (sok helyen tanítóhiány miatt csak több évi késéssel tudták megindítani), kellı irányítás hiánya miatt ott is nehezen valósíthatták meg a Ratio célkitőzéseit. Az egyes városokban, elsısorban azokon a kerületi székhelyeken, ahol volt normális iskola, a Ratio utasítása alapján a rajziskolának is meg kellett alakulniuk. Az elsı kísérlet az 1775-ben megnyílt pozsonyi normális iskola kereteiben folyt. Ez volt Magyarország elsı normális iskolája, amely a bécsi mintaiskola mása volt, mintegy összekötı állomás a bécsi iskolák és a Ratio Educationis után Magyarországon létesítendık között. Az elsı tanítóképzı volt, innen kerültek vidékre a jelöltek. Tananyaga, módszerei, tankönyvei olyanok voltak, mint a bécsi iskoláé. Már a Ratio Educationis elıtt is tanítottak rajzot és vele kapcsolatos reál tárgyakat. Az elméleti és gyakorlati mértant és a polgári építészetet Weiss Lipót piarista tanár oktatta, az írást és a rajzolást Schlechter Antal. (Fináczy, 1902) 1778-ban nevezik ki a budai rajziskola rajztanítójának Walter Ignácot. „A fıleg a mővészetek és mesterségek részére alapított elemi iskolák között elsısorban a budai a fontos, ahová mindenfelıl el lehet jutni, s mely szomszédos Pesttel. Ebbe a létesítendı iskolába Walter Ignácot nevezzük ki, ki ügyességével kitőnik” – mondja a kinevezési irat.(16)

15

A 18. századból az alábbi városok rajziskoláinak mőködésére van adatunk: Pozsony, Buda, Pest, Gyır,

Nagyvárad, Kassa, Sopron, Pécs, Székesfehérvár, Selmecbánya, Körmöcbánya, Kolozsvár, Nagykároly, Temesvár, Zágráb, Fiume – s a század utolsó két évében Kıszeg és Szeged. 16

OL. Kanc. Acta Generalia. 1778. No. 2047. – Pataky, 1951, 86.old. – Garas, 1955, 261. old.

– Szakál, 1934 szerint pl. 1777-ben nyílt meg a budai normális iskola, ahol rajzot is tanítottak. Szterényi azt írja, hogy Mária Terézia 1770-ben Budán rajziskolát állíttat fel, az elsı ilyet Magyarországon.

23

Tehát, valószínőleg a pozsonyi és a budai rajziskola volt az elsı, és a nyolcvanas évek elején indult el a soproni, nagyváradi, kassai és zágrábi. Az induló rajziskolák mőködésérıl és a rajzmintákkal való felszereltségrıl bıvebb felvilágosítást 1787-es jelentésekbıl kapunk. A jelentéstételt az 1783-as utasítás írta elı, az oktatás ellenırzését kidolgozó 10. § -ban (vö. 1.sz. melléklet, 10. §) Kassán a rendszeres rajzoktatás 1781-ben kezdıdött meg a nemzeti iskolában. A budaihoz hasonló gazdag rajzfelszereléssel dicsekedhetett. A rajztanító, Simai 1790-ig tanított Kassán, s mert súlyos ellentétei támadtak a kımőves céhvel, Körmöcbányára ment át dolgozni.(17) Simai érdeme, valamint mőveltsége, bécsi iskolázottsága, Révaival és Kazinczyval való kapcsolata is magyarázza, hogy gazdag könyvtárral szerelte fel a kassai iskolát. Mégpedig azoknak a mőveknek egy részével, amelyeket az 1873-as rendelet felsorolt.(18) A nagyváradi tankerületekben már a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején megindul a rajziskolák mőködése. Nagyváradon 1777. novemberében, a régi püspöki rezidenciában megnyílt iskola keretében, egy ún. Rajziskolában, szegényes felszereléssel kezdte meg Révai Miklós a tanítást. (19) A rajziskola 20-25 tanulónak lehetett elég. Révai idejében még nagyon hiányos volt a felszerelés, ezért sajátjából is áldozott és sok rajzmintát kellett készítenie. A királyi felügyelı ezt a következıképpen jelentette Révairól a fıigazgatónak: „A rajzolás és építészettan tanításában nem csekély haladást tett Pater Révai, ki általában a tanulókat szorgalmasan és eredményesen tanította. Némelyiket pedig, kiben mesterségre vagy müvészetre való tehetséget fedezett fel, jószántából különös szorgalommal külön is tanította. Ez a férfiu, ki mindenféle ipari és müvészi dolgokat csodálatos könnyüséggel képes megrajzolni, nem kimél fáradságot. Valóban az a hiány nekünk igen nagy akadály, mely megakadályoz bennünket, hogy azokat az eszközöket beszereztessük, amelyek a rajzoskola felszerelésének befejezésére okvetlen megkivántatnának. Eddig ez a tanár megtette, hogy saját szereivel tanitványait kisegitette és saját költségén a szükséges papirossal ıket ellátta, csakhogy az intézmény ügyét elımozditsa…” ( Pálos, 1907, 506. old.) 17

„Kassán a céhek vasvilla szemmel fogadták és ármánykodásaikkal egy idıre még meg is akasztották (a

rajziskola) mőködését.” Lyka, 1922, 151. old. 18

Itt megtaláljuk Penthernek Bürgerliche Baukunst és Praxis Geometriae címő munkáit, egy Architecture

moderne címő mővet, a Der zur Verfertigung schöner Risse getreulich anweisende Ingenieut két részben és a Civil-Baukunst des Jakob Barozzio von Vignolát. (Szabolcsi, 1972, 41.old.) 19

1781-ben ezt az épületet átalakítják akadémia céljára, s az iskola egy évre a „Mittiger-féle” házba költözött,

ahol nem lévén rajziskola s rajzoktatás sem. (Pálos, 1907, 505.old.) – Révai ekkor vált meg Nagyváradtól.

24

Révai a kimerítı munkával teli Nagyváradot 1781-ben elhagyja. Révai után másfél évig szünetelt a rajztanítás. Utódja Siegwarth is hamarosan elkerülhetett Nagyváradról, s legkésıbb 1784-ben már Weiss János itt a rajztanító. İ készíti el a rajziskola leltárát. A 18. század végi magyarországi rajziskolák közül az egyik legérdekesebb és iskolatörténeti szempontból a legtöbb tanulságot a gyıri rajziskola nyújtja. Ezért külön alfejezetben mutatjuk be részletesen. A nagykárolyi rajziskola mőködésének kezdeti szakaszáról keveset tudunk. Az eddig ismert legkorábbi adat 1784-bıl való.(Szabolcsi, 1972) Rajztanítója Péterfy Mihály volt. Az 1787-es jelentés szerint, mintagyőjteménye igen szerény és esetleges. (Iványi, 1905) A temesvári rajziskola 1786-ban már rendelkezett bizonyos felszereléssel, és úgy látszik, ebben az évben nyílt meg. A város nagy örömmel fogadta a rajziskola megalakulását. Nagy lehetett a buzgalom a lelkes rajztanítóban, Kimstetter Ferencben is, ha még önként felajánlotta, hogy a kötelezı órákon felül vasár- és ünnepnapokon még két-két órát ingyen ad az iparos inasoknak és legényeknek. Az iskola mintakészlete nem túl nagy, s elég vegyes, és fıleg az egyes iparágakra vonatkozóan nem nagyon széles körő. A soproni rajziskola bemutatásával szintén külön alfejezetben foglakozunk, mint közvetlenül a Ratio után alakult úttörı szerepő iskolák egyike. A zágrábi tankerület elsı és a 1780-as években egyetlen rajziskolája a kerület székhelyén, Zágrábban alakult 1781-ben.(20) A felszerelés az iskola megnyitásakor Schmutzer által Bécsbıl küldött anyagból, továbbá Mittermayer János rajztanítónak mintáiból állt. Rajzmintagyőjteménye a szerényebbek közé tartozott. A még II. József alatt létesült rajziskolák közé kell sorolnunk a körmöcbányait is. 1787-ben létesült, a körmöcbányai fıelemi iskolán. Elsı rajztanítója a Lerchenthal János volt, majd 1790-tıl itt tanított a Kassáról átjött Simai Kristóf. (Víg, 1932) 1788-ban már nyoma van a székesfehérvári rajziskolának is, azonban a tanítás csak egy évvel késıbb indult be. (Verebényi, 1939; Fitz, 1957) 1786-ban indult a pécsi rajziskola, mellyel szintén külön alfejezetben foglakozunk.

Az eddig bemutatott iskolaalapítási történetekbıl megállapíthatjuk, hogy a II. József-i erélyesebb intézkedések, egy egész sor rajziskolát hoztak létre. A nyolcvanas évek végére, nem számítva az egyes korábbi egyházi vagy egyetemi kezdeményezéseket, az ország 12

20

A zágrábi rajziskola elsı tanítója Mittermayer János, aki 1781-tıl 1793-ig mőködik itt. Majd J.M. Raab 1794-

tıl 1805-ig és a Pozsonyból megismert Schauff János 1805-tıl 1821-ig fog itt mőködni. Lyka, 1922, 160. old.

25

városában mőködött bizonyos mintarajz-készlettel rendelkezı rajziskola. A tanítók felkészültsége, az iskola látogatottsága, az egyes városok magatartása a rajziskolával kapcsolatban változó; szinte mindegyik, még a legjobbak is, kezdeti nehézségekkel küzdenek. Nagy pozitívuma ennek a kezdeti idıszaknak a lényegében egységes irányítás. A korabeli európai rajztanítási módszerekhez viszonyítva a magyarországi rajzpedagógia nem elmaradott, legfeljebb annyiban, hogy rövidebb múltra tekinthet vissza. Ugyanaz a minták utáni oktatási módszer az uralkodó itt is, mint a 19. század végéig egész Európában. Kétségtelen azonban, hogy a rajzminták kezdeti hiánya nehézség lehetett. Ez fıleg anyagi kérdés volt. A Helytartótanács elég sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mint láttuk, 1787-ben a rajzminta-készlet és a hiányok nagyobb felmérése készült. Addigra nyilvánvalóvá vált valamelyest az is, hogy az egyes városokban mely iparágak iránt van érdeklıdés. A rajziskolák mőködésének elvi irányítása egységes volt, a bírálatra felküldött rajzok azonban, tanítóké és növendékeké egyaránt, elég különbözı megítélést nyertek. A bírálat nagyon szigorú. Megrója az iskolákat azokért, amiket már Schalte is szóvá tett 1787-ben: hogy a rajzminták kiválogatása kevés kivétellel ötletszerő, rendszertelen, a növendék-rajzok egy része nem felel meg a tanítás fokozatának. (Szterényi, 1897) A bécsi akadémia tehát komolyan vette ellenırzı feladatát. II. József halálakor történt rendelkezés-visszavonások következtében beállott zavaros helyzetben a rajziskolák mőködésében is megtorpanás látszik. Ennek több oka volt. Egyes városok, elsısorban ott, ahol a céhek ellenállása, ellenszenve a rajzoktatással szemben nagy volt, úgy tekintették a rajziskolákat is, mint a II. József-i rendeletek visszavonása következményeképp

megszüntethetı

intézményeket.

Tehát

az

egyes

iskolák

elnéptelenedésének okát mindenekelıtt a céhek ellenállásában kell keresnünk. Azon túl, hogy anyagias kicsinyességük miatt nem látták be, hogy a rajziskola mennyivel nagyobb hasznot jelent számukra, mint amennyibe az a csekély tanszer vagy a hozzájárulás került, úgy vélték, hogy a képzés fontos privilégiumát is kivették a kezükbıl. Elsısorban azokon a helyeken következik be ez az összetőzés, ahol a legmagasabb követelményeket támasztó tanítók mőködnek: Révai Miklós esetében Gyırben és Simai Kristóf esetében Kassán.

Ha van is átmeneti megtorpanás a 1790-es években, már az 1791-es és 1795-ös bécsi akadémiai bírálat között nagy különbséget észlelünk. A közben eltelt években a rajziskolák felszerelésében s mintakészleteik szak- és célszerőségében lényeges javulás áll be. Az eddig mőködött rajziskolák a szigorúan kötelezıvé elıírt látogatottság folytán új erıre kaptak, és új rajziskolák kezdtek mőködni. 26

Alapítási évérıl nincs adatunk, de 1796-ban már biztosan mőködik például a zágrábi tankerületben a fiumei rajziskola. Ugyancsak 1796-ban hallunk elıször a pozsonyi kerület új rajziskolájáról, a selmecbányairól. Ezekben az években kellett megalakulnia a kıszegi rajziskolának is. A pesti rajziskoláról is csak a 1790-es évekbıl vannak konkrét adataink. Szegeden 1799-ben sürgeti meg rendeletével a Helytartótanács a rajziskola megalapítását. A keszthelyi rajziskolát Festetics György 1799-ben vagy 1800-ban alapította a zene- és vasárnapi iskolával együtt. Ezzel a magyarországi rajziskolák száma még a 18. században 18ra emelkedett. Ezt már országos hálózatnak lehet tekinteni.

A magyarországi rajziskolák mőködésének második szakaszában két fontos intézkedés az irányadó. Az egyik a bécsi akadémia Koblenz-féle bírálata, amely a háromosztályos reform elıkészítésével a rajzoktatást magasabb szintre emeli, s a magyar hatóságnak nagyobb súlyt ad azzal, hogy rájuk hagyja a rendszeres ellenırzés és irányítás feladatát. A másik meghatározó intézkedés pedig az 1795. évi 19655. sz. rendelet új lendületet adott a mőködésüknek, s a 19. század elsı évtizedéig – kevés kivétellel – biztosítani tudja a folyamatosságot. Közben azonban kicserélıdik nemcsak a helytartótanácsi apparátus, amelynek szívügye volt a rajziskola, de lassan kihalnak az elsı korszak lelkes tanítói és iskolaigazgatói is, akik megértették és vitték az ügyet. A 18-19. század fordulója után inkább mechanikusan folytatják a rajztanítást, mintsem a felvilágosult gondolat jegyében. Még a legjobban mőködı rajziskolák is szinte ugyanazon a szinten maradnak. A fejlıdés nem egyenlı. Sok helyen, például Körmöcbányán, Budán, Pozsonyban, ahol a tanító helyén maradt, vagy Sopronban, ahová képzett, új tanító került, a korábbi módon tovább folyik az oktatás. Több újonnan alapított rajziskola ekkor, a 18-19. század fordulóján, illetve a 19. század elején ível fel, például a kıszegi. Ahol pedig a tanítókérdést nem tudták megfelelıen megoldani, mert a város és a céhek nem pártolták eléggé a rajziskola ügyét, mint például Gyırben, átmenetileg – a 19. század elsı harmadában – a rajzoktatás ügye hanyatlik. A 18. század végén – bizonyára Bécs közelsége miatt is – a nyugati és az északi országrészben alakultak sőrőbben a rajziskolák, a 19. század elején Debrecenben, majd késıbb Egerben merülnek fel újra a rajz fontosságára vonatkozó nézetek, mutatva ebben is a 18. század végétıl fejlıdésnek indult Debrecen polgárosodó igényeit.

A debreceni rajztanító Sárvári Pál kétkötetes mővét, a „Rajzolás mesterségének kezdetét” kétségtelenül nagyra kell tartanunk. (Sárvári, 1804, Sárvári,1807) Azonban 1804ben megjelent elsı kötet bevezetésében úgy ír, mintha a rajzoktatás valami új vívmány volna. 27

Az 1820-as években Beregszászi Pál viszi tovább a rajztanítás gondolatát Debrecenben. İ sem mővész; elsısorban a rajz gyakorlati célkitőzéseit tartja szem elıtt, mint elıdei. Beregszászi Pálnak több magyar nyelven írott mőve maradt fenn. Ezek az építészet és a szabadkézi rajz tanítására készített munkák (21). Az elsı rendszeres rajzoktatást Beregszászi elıdje, Kiss Sámuel végezte. (22) Joó János, a Szegeden tanult egri rajztanár tanítási színvonalát illetıen talán már magasabb igényekkel indul, de az a mesterségek mővelésére felkészítı, praktikus szemléletmód, nem változott a 18. század vége óta. Mintha Joó írásai és az elsı rajziskolák beindulása között nem is telt volna el több mint 50 év. (23) Természetesen nagyon nagy különbséget jelent maga az a körülmény, hogy Sárvári, Beregszászi és Joó is magyar nyelven fogalmazta meg mondanivalóját, s az egyes építészeti szakkifejezések és kézmőipari szavak magyarázására törekedtek. Erre is volt már ugyan elızmény a 18. században például Révainál. E három kimagasló rajzpedagógus írásai a magyar nyelvő kultúraterjesztı irodalomnak abba a sorába illeszkednek, amely a 18. század utolsó évtizedeiben a felvilágosodás gondolatával indult, hogy magyar nyelven a „hazai tudományok”-at ápolja. Nézeteik, célkitőzéseik, mőködésük egy korábbi, 18. század végi, lendületesen megindult országos oktatásnak a folytatása, a 18. század végi felvilágosodott gazdasági és iparnevelı nézetek újrafelfedezése, amelyen azonban már érzıdik a Kazinczy képviselte tudatos klasszicizmus iskolája is. Így válik tehát a 18. századi végi magyarországi rajzoktatás – a felvilágosodásnak ez a fontos kezdeményezése – a reformkori fejlıdés elızményévé és lesz a rajztanítás rendszerét, alapelveit és lényegében módszerét is a 19. század második feléig alapvetıen meghatározóvá.

A következı táblázatban összefoglalóan bemutatom a rajziskolák alapításának három hullámát. Míg az elsı hullámban, Mária Terézia és II. József uralkodása alatt ugrásszerően, nagy lendülettel jöttek létre az elsı rajziskolák, általában a város részérıl kedvezı

21

Beregszászi munkásságát feldolgozta és mőködése lényegét megrajzolta: Balogh, 1960, 43-50.old. – Bajkó

Mátyás, 1956, 191-197. old. 22

Sok kezdeti nehézséggel kellett megküzdeniük nekik is, mégis a 19. század elsı évtizedeiben ez az a magyar

város, ahonnan a legtöbb és legszínvonalasabb asztalos rajz és bútorterv maradt fenn. A rajzok 1755 óta keltezettek, egy részük tehát jóval a rajziskola megalapítása elıtti idıbıl való. Ez a debreceni asztalos céh igényességére vall. 23

A Hétilapok hasábjain Joó János szinte szóról szóra úgy fogalmazza meg a rajztanítás célját, mint az 1783-as

rendelet. (Hétilapok, Eger, 1838, 1. sz. 4.)

28

fogadtatásban részesülve. (12 rajziskola alapításáról van adatunk.) II. József halála után megtorpanás történt a rendeletek visszavonása és a céhek ellenállások miatt. Majd 1790-es évek elejétıl egy újabb felívelı hullámnak köszönhetıen az iskolák száma 12-rıl 18-ra emelkedett. A 19. század elején –a harmadik hullámban- az ország keleti részén is beindultak az elsı rajziskolák. A rajziskolák felszereltsége igen vegyes, az induló évben általában mindenütt hiányos, de aztán egyes kiváló rajztanároknak köszönhetıen –lásd: táblázatban kiemelve, pl: Révai, Simai, Walter- gazdag mintakészlettel látták el az iskolájukat. 1. táblázat: Az elsı rajziskolák alapítása Mária Terézia és II. József uralkodása idején Rajziskola alapítás éve

Helyszín

Rajztanárok neve

1.

1775

Pozsony

2.

1778

Buda

3.

1777

Nagyvárad

Weiss Lipót, Schlechter Antal, Schauff János Walter Ignác, Siegwarth, Vidéky János, Keleti Gusztáv Révai Miklós, Siegwarth, Weiss János

4.

1778

Sopron

5.

1781

Kassa

Steiner Bálint, Matuschek Mózes Molitor József és Ertl Antal és Steinacker Károly(festırajztanárok), Bründl Ödön, Horváth József Simai Kristóf

6.

1781

Zágráb

Mittermayer János

7. 8.

1780-as eleje 1786

9.

1786

Temesvár

10.

1787

Gyır

évek Nagykároly Pécs

Péterfy Mihály Buck József, Buck Ferenc, Pfilf Máté Kimstetter Ferenc Révai Miklós, Halper Mihály, Verner Chrisostom János, Hieronymi Ottó festı rajztanár, Hofbauer József, Fruhmann Antal

Rajzszerés eszköz felszereltsége, mintakészlete Jól felszerelt Legjobban felszerelt Kezdetben szegényes felszereltségő, késıbb jobb Jól felszerelt

Legjobban felszerelt Szegényes felszereltségő Hiányos felszereltségő Közepesen felszerelt Közepesen felszerelt Legjobban felszerelt

29

11.

1787

Körmöcbánya

12.

1788

Székesfehérvár

Lerchenthal János, Simai Kristóf Linzer György Anzelm

Nincs adat Nincs adat

2. táblázat: Az 1790-es évektıl a II. rajziskola alapítási hullám Rajziskola alapítás éve

Helyszín

Rajztanárok neve

13.

1793

Pest

(1788-magániskolaként indult: Jellenik Ferenc), Walter Ignác, Schwarz József

14. 15. 16. 17.

1796 k. 1796 k. 1796 k. 1799

Fiumei Selmecbánya Kıszeg Szeged

18.

1799-1800

Keszthely

Mayer Antal Schubert Károly Illyés Ágoston, Joó János

Rajzszer- és eszköz felszereltsége, mintakészlete Jól felszerelt

Nincs adat Nincs adat Nincs adat Jól felszerelt Jól felszerelt

3. táblázat: A 19. század elejétıl a III. rajziskola alapítási hullám

19.

Rajziskola alapítás éve

Helyszín

Rajztanárok neve

Debrecen

1813

Sárvári Pál, Kiss Sámuel Beregszászi Pál

Rajzszer- és eszköz felszereltsége, mintakészlete Jól felszerelt

Ezzel bemutatásra került a rajziskolák kezdeti 25 éve. Távolról sem törekedhettem a teljes történetük felvázolására, annál is kevésbé, mert kevéssé feltárt adatanyagról van szó, amely csak lazán kapcsolódik disszertációm témájához. A következı alfejezetekben külön és részletesen bemutatom a rajzoktatás történetében az oktatáspolitikai, idıbeli, földrajzi és emberi tényezık különbségeit példaértékően tükrözı budai, gyıri, soproni, pécsi és debreceni iskolákat. Elıtte azonban szükségesnek tartottam az általános kép felvázolását ahhoz, hogy világossá váljék: milyen fontos oktatási szervezet volt ez. Jelentısége egyfelıl a korabeli európai felvilágosult mővelıdéssel való kapcsolatában van. Másfelıl pedig abban, hogy az elsı szervezett intézkedés, amely az iparfejlıdést a felvilágosodás szellemében, ha rendeletek útján, felülrıl is, de úgy szolgálta, hogy az ízlésnevelés, az „iparmővészeti” alapnevelés, a mővészi tudat formálásának egyik országos hatású eszköze lett.

30

5.1. A budai rajzoló oskola története (1778 -1893)

A budai Kancellária 1778. április 2-án keltezett barokkos díszítéső oklevéllel alapította meg a Budai Rajzoló Oskolát (Schola Graphidis Budensist) a Vár területén. (24) Vezetıjének a bécsi végzettségő rajzoktatót, a bécsi akadémia egyik tanárát, Walter Ignácot hívták meg. 300 Ft-os fizetéssel kezdte meg a rajztanítást naponta 2 órában, nyáron 7-9-ig, télen pedig este 6-8-ig. Mivel az iskola az ország szívében fekszik, a mesteremberek és a kézmővesek által a vándorlásaik során az egész ország területérıl könnyen megközelíthetı, ezért példaértékő rajzoktatást vártak el Walter Ignáctól. A rajzmester idınként köteles volt felkeresni iparos tanoncait és legényeit saját mőhelyükben, hogy ott mindenféle hasznos tanácsot és utasítást adjon egykori tanítványainak. (25) Az iskola beindulásához gondoskodtak a fenntartási költségeirıl és felszerelésérıl. Kezdeti felszereléséhez 50 db rajzbak, rajzeszköz, 18 db. asztal és 48 db eredeti mintarajz tartozott, amely hamar kevésnek bizonyult. Mivel egy év alatt 25rıl 40-re nıtt a tanulók száma, és 1795-re már 152 növendéke volt. Walter Ignác mindössze hat évig, 1784-ig vezette az iskolát. Az ı gondja és felügyelete alá került a késıbbiekben Pesten felállított rajziskola is. A hatóság a két testvérváros rajzolóiskoláinak felállítását egyidejőleg határozta el. A budai -mint láthatjuk-, el is indult 1778 májusában, a pestire azonban Pest város Magisztrátusa és a különbözı fórumok közötti alkudozások miatt még kilenc évet kellett várni. (26) 24

Magyarország ezen nagy múltú, legrégibb mővészeti szakiskolája ıse és jogelıdje az 1869-tıl Pestvárosi

Központi Fırajztanodának; 1886-tól a Székesfıvárosi Községi Iparrajziskolának; 1946-tól Szépmíves Líceumnak; 1950-ben állami Mővészeti Gimnáziumnak; 1951-tıl Képzı- és Iparmővészeti Gimnáziumnak; 1967-tıl Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskolának nevezett intézményeknek. Múltjának felderítésével többen foglalkoztak. Nagy forrásértékő dr. Pelz Béla levéltáros, dr. Taba István történész és Kovács József rajztanár levéltári kutatásai, amelyek a II. világháború pusztításait megelızıen sok, azóta megsemmisült adatokat tártak fel. (Kovács, 1937/38.) Továbbá jubileumi évkönyvekben és folyóiratokban Marx István, Maksay László és fıleg M. Kiss Pál írásai tárgyalják az iskola történetét. Képanyagában a leggazdagabb a 200 éves évfordulójára megjelent évkönyv (1978). Az iskola indulásának történetével Csıregh Éva is foglakozott a rajzoktatás történetét bemutató tanulmányában. (Csıregh, 1991) 25

Walter Ignác kinevezése, Országos Levéltár, Canc. 2047/1778.

1778-1784-ig tanított a budai rajzoló oskolában. 26

1788. augusztus 12-én Jellenik Ferenc pesti rajzoló engedélyt kap a városi tanácstól magán-rajziskola

megnyitására és ezzel megkezdi mőködését az elsı rajziskola Pesten is. Jellenik elıször saját pénzbıl finanszírozta az iskolával kapcsolatos költségeket, és csak 1793. április 23. dekrétum szövege alapján

31

Mindkét rajziskola feladata az iparőzı inasok és legények, valamint a tanítójelöltek rajzi képzése volt. Egy évszázad múltán a két iskolát egyesítették 1886-ban. Abban a történelmi idıszakban fejlıdött ki az iskola, amikor a nemzeti tudatra való ébredés, a népnemzeti ellenállás kibontakozásán át végül a lendületes reformokhoz vezetett. Virág Benedek 1803-ban írta egyik levelében Kazinczy Ferencnek: „Jó volna kikémlelni melyik gyermekben van jele a nagy Észnek vagy Rajzolatra, Muzsikára kész indulat, Festıre, Muzsikus compositorra nagy szükségünk vagyon.”

A nemzeti nyelvért folyó küzdelem mellett a mővészet is egyre fontosabb szerepet játszott. Kölcsey Ferenc az 1832. évi országgyőlésen jelentette ki, hogy „a mővészet politikai, nemzeti, társadalmi életünk emeltyője”. (idézi Csıregh, 1991, 60. old) Nézzük meg, mennyire töltötte be a Schola Graphidis Budensis az „emeltyő” szerepét? A tanítás több csoportban folyt: a hétköznapi iskolában a Normál Tanoda, a tanítóképzı tanulói végeztek rendszeres rajztanulmányokat. A vasárnapi iskolában mesterlegények, inasok és felnıttek jártak, akik hétköznap dolgoztak, és csak vasár- és ünnepnap képezhették magukat. Az elsı évtizedekben fıleg kıfaragó-, díszítıszobrász-, asztalos-, lakatos-, bádogos, és kékfestıtanoncok látogatták az iskolát a beíró könyvek tanulsága szerint. (27) Kezdı fokon táblai elırajzolás, haladottabb fokon mintalapok és gipsz formák után történt a rajzolás, barna vagy vörös krétával, úgynevezett „alapozott” papíron. Aprólékos gonddal, vonalról vonalra haladva másolták le a tanulók a mintalap ábráit, majd elpuhítva rakták fel a tónusértékeknek megfelelı árnyalást – tudósít M. Kiss Pál (1963) az 1798-ból való legrégibb fennmaradt rajz alapján, mely lelkiismeretes mőgonddal elkészített építészeti díszítményt ábrázol. (7.kép) (idézi Csıregh, 1991, 61. old.) A reformkori építkezések igényeire tekintettel döntı többségben építészeti rajzot készítettek. Eredeti célja szerint a rajziskola az ipar felvirágozatását szolgálja, s mindig rugalmasan alkalmazkodott a magyar ipar fejlıdéséhez. Szakmailag jó színvonalon állt, politikailag mindig a haladás eszméi vezették a rajziskolát.

engedélyezik az évi 300 Ft fizetést számára, mely összeg fele a Tanulmányi Alapból, a másik felel pedig a városi pénztárból kerül kiutalásra majd. Ezzel a határozattal vált Jellenik magániskolája Pest város községi nyilvános rajziskolájává. Sajnos Jellenik nem élhette meg vállalkozásának ezt a hivatalos elismerését: a dekrétum már nem találta életben a pesti rajztanárt. A kinevezés azonban nem személyének szólt immár, hanem az állásnak, melyet az intézmény megteremtése után négy éve át betöltött, és következı tanítója már állami javadalmazást kapott. 27

A beírókönyvek 1795-tıl kezdve – néhány évfolyam hiányával a Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola

tulajdonában vannak.

32

Iparrajziskolák, ipari kiállítások, Védegylet-mozgalom, bankok és az elsı vasút létesítése jelzik a negyvenes években megindult iparfejlıdést. 1846-ban a harmadik magyar iparmő kiállításon a pesti Redoute termeiben a rajziskola tanulóinak munkái is szerepeltek. Egy év múlva már 57 tanuló vett részt a kiállításon „ipari inasmővekkel”. 1848-ban ennek az iskolának a tanáraitól és tanítványaitól indult ki a magyar iparostanuló ifjúság helyzetének javításra induló elsı követelés. 1849-ben tanárok és növendékek egyaránt lelkesen indultak harcba a nemzet szabadságáért. Az 1849-es évrıl hiányzik a beíró könyv, ami arra enged következtetni, hogy a szabadságharc alatt s az osztrák abszolutizmus legsúlyosabb idejében a tanítás szünetelt. A rajziskola kezdetektıl fogva feladatának tekintette a mővészképzést is. 1846-ig Marastoni Jakab Elsı Magyar Festészeti Akadémiájának létrejöttéig úttörı szerepet játszott az iskola a mővészképzés kezdı lépéseinek irányításában, a festészeti technikák oktatásában. De Ferenc császár abszolutizmusa alatt a politikai vezetés igyekezett letörni az iskola magasabb, nemzeti érdekekbıl fontos kezdeményezéseit. A Helytartótanács meg is rótta az iskolát, amiért túllépte megszabott kereteit, és határozatot hozott a magasabb mővészi igény visszaszorítására. „Azok a tantárgyak, melyeket a jóízlés terjesztésére és a köz hasznára ezekben a rajziskolákba fokozatosan be kell vezetni, miként már több ízben említettük, a következık: az építımesterség alapfogalmai, geometriai síkok és testek rajzolása, mérése és kiszámítása, oszlopok és boltívek, egyszerő falusi templomok, plébánia- és iskolaépületek, tartományi városokban megfelelı urasági és polgári házak, különbözı gazdasági épületek, ugymint majorságok, magtárak, parasztházak, kocsmaépületek, istállók, mőhelyek,, azután különbözı, az építészet és más, a közönséges életben hasznos és szükséges mesterségrajzok (Profession Zeichnungen) számár szolgáló minták, … „ (Helytartótanács 16439.sz. 1791.szept. 9.)

A további felsorolásból kiderül, hogy nemcsak a nagyobb mővészi feladatokkal (pl. oltárképek) nem foglakozhatnak, hanem az iparfejlesztésben felhasználható gépek tervezésével sem. De hiába tiltották, a mővész irányt már nem lehetett teljesen visszafojtani. A Budai Rajzoló Oskolát a 19. század jeles mővészei közül többen is látogatták. Például a lakatosból lett „elsı magyar klasszicista szobrász” Ferenczy István (1792-1856) is. Fennmaradt néhány ott készített tanulmánya, köztük egy láda és egy lakat terve 1814-bıl. (Csıregh, 1991,) A rajzokat összevetve megállapítható, hogy a budai iskola a copf, majd a klasszicizmus világos formáit tanította a mértani és az ékítményes rajzban. Vidéky János festı és rajztanár 1872-ben így emlékezett meg a rajziskolában folyó munkáról:

33

„ A rajz a mővészet nyelve, azért a rajztanár kötelessége nemcsak a kéz és a szem ügyességének hanem a mőérzék és ízlés fejlesztésére is (…) A legésszerőbb rajztanár az, aki tanácsadója, vezetıje akar lenni tanítványainak. Legelsı feladatra buzdítani, a kivitelben támogatni, a nemzeti mőveltség valódi kincsévé képezni. Azért is elkerülhetetlenül szükséges, hogy a rajztanár maga is mővelt legyen és finom bánásmódja által bizonyítsa, hogy a mővészet nemesít” (Iparrajziskola Tudosítványa, 1900-1901. Budapest, 1901)

Az intézet legtöbb mestere megfelelt ennek a magas mércének, komolyabb akadémiai tanulmányok után vállalták el a pedagógusi munkát, s bár ez elvonta ıket saját alkotómunkájuktól, mégis többen közülük a mővészetben is hírnevet szereztek. Ugyanakkor mővészetpedagógiai munkásságuk elmélyítésén elméleti mőveikkel is munkálkodtak.(28) 1866-ban a rajziskolai tanulók létszáma már meghaladta az 1700-at (!), ami nagyon megnehezítette az oktatást. Barabás Miklós (1810-1898) aki ekkor az iskola felügyeletét látta el a Városi Tanácsban, önéletrajzában részletesen beszámolt az általános helyzetrıl: „… elmentem egyik vasárnap reggel nyolc óra után a fıreáliskolai épületbe, ahol az iparostanoncok rajzoktatását végezték. A tanulók fele sem fért be. (…) Benn a zsufolt tanteremben pedig egyik tanonc egy ládára támaszkodva rajztábláját a földön térdelve rajzolt s ennek barátja pedig az ı hátára tette rajztábláját, hogy rajzolhasson. „ (Csıregh, 1991, 65. old.)

A kiegyezés után Pest-Buda gyors fejlıdése és br. Eötvös József 1868-as közoktatási reformja következtében megváltozott a rajziskolák feladat is. Pest város közgyőlése 1868-ban határozatott hozott a rajziskolák átszervezésérıl. Pest Városi Központi Fırajztanoda néven a továbbképzés lett a feladata, s mint az iparostanonc képzés központja összefogta a külvárosokban újonnan szervezett elıképzı ipar-rajziskolákat. A városi tanácsban az iskola felügyeletét Barabás Miklós festımővész látta el, hozzáértéssel és lelkes munkával támogatta a rajziskola átszervezését. İ a következıket javasolta: „… hiba volna egy emberre bízni a városi rajzoktatást, külön-külön ember kellene mértani rajz és szabadkézi rajz oktatására, de szükségesnek tartanám még egy szobrásztanár alkalmazását is, mert szégyen a fıvárosra, hogy a szobrászatot, a mintázást még nem tanítják, holott alig van olyan iparág, melyben a mintázás tudománya nélkül boldogulni lehetne. A tanügyi bizottság

28

Landau Lénárd 1843-ban Fény- és árnytan könyvet szerkesztett mintegy 250 kımetszető rajzzal; Kostagni

Alajos Az ember testidomainak arányai címen, magyar és olasz szöveggel anatómiai könyvet írt. Vidéky János is Módszeres szabadkézi rajzmintákat adott ki a Kereskedelmi Minisztérium megbízásából 1884-ben, melyben különösen a magyar motívumok felkutatásával szerzett érdemeket. Rajzpedagógiai elgondolásait a magyar, francia és német nyelven kiadott Módszeres rajzoktatás címen foglalta össze.

34

átlátta érveim helyességét és elhatározta, hogy mind a három rajzszakma fıtanári székére külön pályázatot hirdet. A pályázat föltételeiben azt is kikötöttem, hogy a már bejelentett pályázók az újonnan pályázókkal együtt, külön szakvizsgára hívandók meg.” (A 175 éves Képzı- és Iparmővészeti gimnázium Jubiláris Évkönyve, 1955, 44-45.old.)

A fent említett Barabás féle javaslatot tovább gondolva Khoor József rajztanár tervei alapján 1869. szeptember 9-én Pest város közgyőlése határozatot hozott az iskola átszervezésérıl. Ennek eredménye lett a mőszaki és a szabadkézi rajz szak szétválasztása, valamint a mintázás bevezetése. Ezen kívül több kerületi, ún. alsó-iparrajziskolát és a tehetségesebbek részére pedig egy központi felsı-iparrajziskolát is szerveztek. Ezt nevezték Központi Fırajztanodának. (Szterényi, 1897,131.old.) A terv végrehajtását Vidéky János igazgatóra bízták, de fontos szerep jutott Keleti Gusztávnak is. (29) Ez a nagyarányú átalakítás megszüntette a létszám okozta nehézségeket, fokozat a rajztanítás eredményességét. Barabás Miklós javaslatára megvásárolták a Marastoni-féle magániskola gazdag gipszmintagyőjteményét, így javulhatott a rajzoktatás minısége is.

Pest-Buda egyesítésével nagyarányú építkezések indultak be, mely maga után vonta az 1884. évi ipartörvényt (XVII.tc.) A középületek, paloták, a Szépmővészeti Múzeum, a Parlamnent, a Sugár út (Andrássy út) és a nagykörút kiépülése az 1880-as években nagyszámú, jól képzett díszítı szakiparost igényelt, akiknek az eklektika korában a neoromán, neogótika, neoreneszánsz, neobarokk, sıt az empire és a mór stílust is ismerniük kellett. Bizonyos szakmák gyakorlását ekkor kötötte képesítéshez az ipartörvény, és elrendelte számukra a kötelezı szakoktatás bevezetését. Külön iparostanonc szakiskolák felállítására kötelezte a fıvárost. Megszüntette a kerületi elıkészítı rajziskolákat, és átszervezték a Központi Fırajztanodát. Az újjászervezést Vidéky János igazgató irányította, de megvalósultak benne Keleti Gusztáv indítványai is. Javasolta, hogy :

„ A nyilvános rajz külön osztályba (nappali tanfolyamba) nık is legyenek befogadhatók, kik nık által őzhetı valamely iparággal foglalkoznak vagy arra elıkészülnek s mint ilyennek az ornamentális és figurális rajzolásban, úgyszintén virágrajzolásban és festésben útmutatást keresnek pl. dísztollak és mővirágok készítésére (…)” (Csıregh, 1991, 66. old.)

29

Keleti Gusztáv festı, mőkritikus. Eredetileg jogásznak kézült, majd Bécsben és Münchenben festeni tanult. A

Képzı és Iparmővészeti Társulat megalakításában kiemelkedı szerepe volt, azonkívül megszervezte a Rajztanárképzıt és ennek az intézménynek elsı igazgatója lett.

35

Vidéky János bevezeti a nık részére ipari (porcelán) festészeti osztályt is. Az átszervezett, 1886-tól Székesfıvárosi Községi Iparrajziskola néven mőködı intézmény fı feladat – hagyományainak megfelelıen – a mővészi iparral foglalkozó haladottabb tanoncok, segédek és mesterek esti és vasárnap délelıtti továbbképzése volt. Nappali tagozattal is bıvült, az un. Nyilvános rajz és mintázás teremmel, amit a rajzkészségüket fejleszteni kívánó felnıtt mőkedvelık látogattak. Az esti elıkészítı tanfolyamon szabadkézi, mértani, illetve stíltani rajztanítás folyt. Felismerve, hogy az általános rajzmőveltség termékeny hatással van a szabadrajzi kultúra színvonalára, súlyt helyeztek az alakrajzi stúdiumokra. Vezettek mintázási tanfolyamot is, elsısorban díszítı szobrászok továbbképzésére. Bár a nevelés fıfeladata szerint az ipari oktatást szolgálta az iskola, mindinkább erısödött benne a mővészi irányú képzés. 1893-ban költözött a Kauser József tervezte Oroszlán (ma Török Pál) utcai új épületbe, ahol mőhelyekkel és új tagozatokkal gazdagodott – de ez már túlvezet a vizsgált korszak Rajzoló Oskolájának történetén.

36

5.2. A soproni rajziskola története (1778-1909)

Az 1770-es évektıl kezdve a tanügyi reform sok akadállyal járt együtt, azonban voltak városok, amelyek szinte versengve tették magukévá az új gondolatokat, hisz ezekbıl az iparos és kereskedı rétegnek sok haszna származott. Sopron mint iparos és kereskedelmi központ, kiemelkedett közülük, nagy áldozatokat hozott oktatásügyének rendezésére, s ezzel a magyar vizuális nevelés történetében méltó helyett vívott ki magának a 18. században. A város rajziskolája szinte majdnem egyedülállóan 1778-1909-ig mőködött. (30) A nagyszámú céh, az ıket körülvevı mozgalmas élet, az évszázados kereskedıi testület, a lakosság sajátos összetétele mind a mellett szóltak, hogy a nevelésnek a gazdasági élet irányába való eltolódását Sopronban szinte természetesnek vették s Mária Terézia terveitıl biztos sikert reméltek. Mindaddig, míg a rajziskolákat külön rendelet nem szabályozza(31), rájuk is a nemzeti iskolát érintı intézkedések vonatkoznak. Különben is bármely városban mőködése csak úgy érthetı meg, ha az indulás elsı éveitıl kezdve a nemzeti iskola többi osztályaival együtt szemléljük. Kezdetben tehát Sopronban is figyelnünk kell az elemi iskola egész szervezetét, ami számunkra neveléstörténeti vonatkozásban azt az érdekes átalakulást szemlélteti, amely egy vidéki város iskolaügyében az állami szervezés nyomán a 18. század végén bekövetkezett. A Ratio Educationist 1777. augusztus 22-én kelt elhatározással lépett életbe, s küldték szét a városoknak. Az elemi oktatás a korszak viszonyainak megfelelıen Sopronban vallási megoszlás szerint a szokott mederben folyt. A királynı akarata szerint az 1777-1778. tanévben a nemzeti iskolában már az új módszer szerint kellett tanítani, ehhez pedig már korábbi elıkészületek voltak szükségesek. „A Ratio életbe lépése elıtt két rendelet érkezett a városhoz s mindkettı az új módszerrel kapcsolatos tanítóátképzésre vonatkozik. A helytartótanács 1777. június 6-i rendelete (32) szerint a város köteles a tankerületi elemi fıtanodák (capitalis schola districtualis) megindulása után az új módszer elsajátítására alkalmas tanítóit, vagy helyettük más ifjakat kiküldeni, ha tudnak

30

A soproni rajziskola történetét kitőnı, alapos tanulmányában Verbényi (Veszelka) László: A soproni

rajziskola története. Soproni Szemle 1938 és 1939-es évfolyamában, több folytatásban feldolgozta. Elsısorban az ı tanulmányát használtam forrásként. 31

Lásd: elsı rajztanterv 1783.

32

Prot. Mandatorum, 1777. 233

37

németül és annak a helységnek a nyelvén, ahol mőködni fognak. A másik leirat33 már azt is sejteti, miképp óhajtja a kormány a táblázatos módszert elterjeszteni. Ismétli a tanítóképzésre vonatkozó korábbi intézkedést, egyúttal elrendeli, hogy a tankerületek székhelyeihez hasonlóan cselekedjenek a püspöki városok, megyeszékhelyek, itt sajátítsák el a falusi tanítók az új módszert, amely így szerteárad az egész országban.” (Verebényi Veszelka, 1939, 207. old.)

A város az egykori fegyvertárat alakítatta át az új iskola céljaira. 1778. november 12-én történt az ünnepélyes nyitás más városokhoz hasonlóan.(34) A megnyitás után az iskola három osztályában akadály nélkül megindult a nevelés. Nem rendezte azonban az 1777. december 12-i határozat(35) a bennünket leginkább érdeklı rajzosztály sorsát. Ezért Niczky Kristóf gróf, tankerületi fıigazgató már 1779 elején sürgeti (36), hogy a 4. osztályban a rajzmővészet tanítására keressenek megfelelı személyt. A rajziskola kezdetben tehát csak rajzosztályként mőködött. A rajziskola ügyével újra 1779. április 4-én találkozunk, a közbeesı idı megfelelı személy keresésével múlhatott el. E határozat (37) szerint Steiner Bálintot nevezték ki a rajzosztály tanárává. A kiállított kinevezési okmány alapján ingyenes lakásból, 6 öl és 400 rızse fából és évi 300 Ft-ból álló javadalmazásban részesül.(38) Személyére, származására nézve bıségesebb adatok hiányoznak. Valószínőleg Bécsben a Képzımővészeti Akadémián szerezte meg a rajztanítói képesítését. A rajzoktatás beindításához azonban a helységen, a tanács által beszerzett rajzeszközökön és tanítón kívül még rajzmintákra is szükség volt. Ennek a feladatnak a megoldása már az új tanítóra hárult. Steiner valószínőleg hozott magával mintákat, de azok csekély számúak lehettek, melyhez rajzolt még külön díjazás fejében. Ez a mintagyőjtemény nıtte ki magát oly gazdaggá részben Steiner, részben tanítványai munkája alapján, amilyennek pl. az 1799. leltárból látszik. Rajzban jártas emberre az iskolán kívül is szükség volt Sopronban. Steiner ezen felül arra is törekedett, hogy a tanáccsal megkedveltesse magát. Tanítói munkája kezdetén pontos méréssel rajzot készít a helybeli temetırıl, majd a Balf és Boz közötti határt rajzolta le, 1782ben kifestette a tanácstermet, munkájáért minden alkalommal megfelelı díjazásban részesül.

33

Prot Mandatorum, 1777. VII. 21. 300

34

Raths-Protokoll, 1778. 490-91.

35

Prot. Conceptuum, 1777. 474-76.

36

Raths-Prot. 1779. 7.

37

Raths-Prot. 1779. 104.

38

Javadalmait Szterényi helyesen, Víg hibásan közli (Szterényi, 1897, 20. old. , Víg, 1932, 114.old.)

38

Ezekbıl az adatokból a felkészültségére is következtethetünk. A rajztanítóságot jóval felülmúló képességei lehettek, szépérzéket és ügyességet igénylı munkák elvégzésre alkalmas, s így jelentékeny része lehetett Sopron képzımővészeti életének felpezsdítésében. Voltak nála híresebb rajztanítók, de helyi szempontból mőködése nagyon fontos. A rajzosztály elindulásához visszakanyarodva felvetıdik a kérdés, vajon milyen tanulók látogattak ide. Elsısorban bizonyára a nemzeti iskola tanulói, akik ebben az osztályban még egyéb ismereteket is (természettan, latin) tanultak, azután a gimnázium mindazon tanulói, akik a rajzolás iránt kedvet és hajlamot éreztek. Mindez azonban elenyészıen csekély volt. A rajzosztály ugyanis elsısorban azoknak létesült, akik a latin iskolába nem óhajtottak átlépni, azaz gyakorlati életpályára készültek. Mária Terézia azonban nem csupán elıkészítı szerepet szánt neki, hanem a tanoncképzés részévé is akarta tenni, hogy a tanoncok a mőhelyen kívül itt is irányítást kapjanak jövendı életpályájukra. Ilyen elgondolásból alakul ki a nemzeti iskola legfelsı osztályából szaknevelésünk elsı hivatalos intézménye, s ez a fejlıdés 1779-1783 között ment végbe. Az elsı olyan intézkedés, amely külön foglakozik a rajziskolával, 1783-ból való, az un. elsı rajztanterv (lásd:4.fejezet). II. József szabályozza elıször udvari rendelettel a Ratio nyomán életre kelt, de nem egyöntetően mőködı rajziskolákat. Az elızı fejezetben már részletesen bemutatott rendelet különösen a tanoncoknak teszi kötelezıvé a rajziskola vasárnapi látogatását. Ezzel az intézkedéssel új fejezet nyílik a rajziskola történetében, tanulói összetétele új elemmel gazdagodik, s ezután inkább a szakirányú képzés intézményévé lesz. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az a kapocs, amely a nemzeti iskola szervezetében tartotta, lazulni kezdett. Nézzük meg, hogyan mőködött ez a gyakorlatban! A városi tanács maga elé idézi a mestereket, s közli a fıigazgató rendelkezését, hogy mindazok a tanoncok, akiket a rajzolás a szakmájukban ügyesebbé tehet, a rajziskola látogatására kötelezzék. Az iparosok erre elıadják, hogy abban az esetben, ha segédeik és tanoncaik naponként járnak a rajziskolába, munkateljesítményük csökkeni fog. Erre a tanács az iskolalátogatást szerdára, vasárnapra és ünnepnapra korlátozza. Ez az ügymenet szépen példázza, miért kellet okvetlenül a mesterek kapzsisága miatt a vasárnapi iskoláknak kialakulniuk, ami viszont a képzés komolyságát hosszú idın át károsan befolyásolta. Hét mesterség kapcsolódott a rajziskola mőködésébe: a kımőves, ács, asztalos, esztergályos, kıfaragó, lakatos és szobrász. Az 1783-i rendelet csupán az elsı lépésnek tekinthetı a tanoncok szakirányú képzésének megoldásában. Sokkal szigorúbb intézkedés követte ezt 1786-ban (39). Ez is az iskola szorgalmas látogatását követeli

39

Neoregesta acta 1786. VI.6. (Fasc.IX.100) ,Raths.Prot. 1786. II. 1226

39

a tanoncoktól, de kiköti, hogy csak az szabadítható fel, aki bizonyítvánnyal igazolja a rajziskola szorgalmas látogatását egy év vasárnapjain és ünnepnapjain. Kibıvül azonkívül a látogatási kötelezettség is: 7-rıl 22 mesterségre. A határozatnak üdvös hatása van. Steiner tanítványainak száma elérte a 60-70 fıt. Ez a kezdeti lelkesedés azonban az iparosság részérıl nem sokáig tartott. A rendelet nyomán egyúttal komoly ellenırzés indult meg a rajziskolákban az állam részérıl. Ennek formája kezdetben csupán év végi jelentkezésekre szorítkozott (40), az eredményesség fokozás céljából 1786-tól kezdve pontos helyzetjelentést kellett tenni az iskola berendezésérıl, a rajzeszközökrıl, a mintákról, a tanulók számáról és szorgalmáról. A rajztanítók országszerte nem egyforma szinten tevékenykedtek. Volt, amelyik buzgón látta el feladatát, iskolájában rövidesen sok minta és kellı eredmény látható, másutt döcögısebb a munka, a minták kezdetlegesek. A kancellária tájékozódni akar a magyarországi rajztanítás fokáról, s e miatt a helytartótanács útján bekéri az összes iskolákból a mintákat, róluk aztán Schalte János bécsi rajz- és szépírómester bírálata alapján észrevételeit közli. (Iványi, 19045.528.old.) A soproni iskola jelentése szerencsére megmaradt, s kedvezı képet fest a rajziskola állapotáról: 48 rajzmintával, 53 rajzeszközzel s egyéb felszerelési tárgyaival a közepesen ellátott iskolák közé tartozott. (Iványi, 1904-5. 528-529. old.) II. József halála nagy fellélegzést jelentett a magyarságnak. A sok rendelet – köztük számos iskolaügyi - lidércként feküdt a magyar lelkeken. A rendeletek egyre inkább csak papíron maradnak. Ettıl az idıtıl kezdve rajziskoláinkról alig tudunk valamit. Az 1790-es években történik azonban még egy lényeges változás a rajziskola fejlıdésében: ekkor lesz valóságos szakiskolája a 18. század végének, tanulói nem csupán az iparosok, hanem a kereskedık közül is kikerülnek. Érdekes fejleményeket hozott ez Sopronban, hiszen a helybeli iparosok, kereskedık és a tanács is komolyan gondolkoznak a tanoncképzésrıl, s városukban rendezni is óhajtják. Rajzoktatásra - Steiner szerint – az iparosoknak van szüksége, de nem árthat a kereskedıknek sem, mivel a rajzolás ügyessé teszi a kezet, hatással van a kézírásra, s nem csupán rajzot, hanem számolást és iratok készítését is tanulhattak. A tanács határozata világosan megszabta a képzés kereteit, s látszólag egy ideig meg is tartotta azt. Egy ennél fontosabb értéke, hogy 3 évvel megelızte a rajziskolákra vonatkozó utolsó nagy királyi rendeletet.(41) A soproni rajziskolára nézve ez újítást nem jelentett, királyi rendeletté emelkedetett a tanácsi határozat, s csak szentesítette az eddigi fejlıdést. Más

40

Vö: 1.sz. melléklet, 1783. évi rendelet 10 §

41

Fasc. IX. 98, 100; Prot Sen. 1795. II. 1086-1101.

40

szempontból az 1795-ös rendelet az elsı hivatalos rendezése az iparos- és kereskedıtanoncok képzésének, amely azután a rendeletben megállapított úton haladt a kérdés 19. századvégi szervezéséig. A 18-19. század fordulójára megváltozik a rajzoktatás jellege. II. József halála után az iskolaügyben jobban érvényesül a nemzeti szellem, ezzel viszont a magyar felfogás miatt a szakszerőség veszít erejébıl. Egyre kevesebb pénz jut a nevelésügyre, hiszen a napóleoni háborúk súlyos gondokat és nagy kiadásokat hoznak. 1795 után a kormány a rajziskolákkal kevesebbet törıdik, s így életük fenntartóikra van bízva. Ez elıször az iskolalátogatás ellanyhulását, lassanként pedig a rajziskolák megszőnését okozta. Kevés az a város, ahol 1810 után megmaradt. Szerencsés körülménynek mondható, hogy Sopronban még a századforduló elıtt új helyi igazgató és –Steiner betegeskedése miatt – új rajztanító folytatta a megkezdett munkát, és szakmai elhivatottságuk mentette meg a rajziskolát a 19. században. 1799-ben Steiner Bálint halálával elárvult az intézet, amelynek alapjait két évtizedes munkával vetette meg. Az elhivatottsága, az áldozatkészsége azonban nem volt hiába való: új iparos nemzedéket nevelt ki, akik az ipar gyakorlása közben ismerték fel a rajzolás jelentıségét. Sopron gazdasági életének és fejlıdésének eddig nem méltatott elımozdítója volt tehát a rajziskola. A tanács ezt felismerve, Steiner halála után, a Ratio Educationisnek megfelelıen nyomban gondoskodott az állás betöltésérıl. A következıkben bemutatom egy szaktanítói állás betöltésének módját a 18. században, amelyrıl Verebély László kutatása tudósít. Ez két okból is tanulságos, egyrészt megismerkedhetünk egy rajztanítói pályázat menetével, másrészt sejteti a soproni rajziskola tekintélyét. A pályázat kiírásnak idıpontja ismeretlen. Késıbbi idıkben újságok útján került nyilvánosságra, de ekkoriban még a folyóiratok csekély száma miatt alig valószínő. Már Steiner betegeskedésének idején megindul a csendes tervezgetés a pályázók között; a helyi igazgatónak és a gyıri fıigazgatónak megvan a maga jelöltje, ezenkívül szerencsét próbálnak Ausztriából és Horvátországból is. „Vitéz Imre, az elemi iskolák pécsi inspektora augusztus elején felszólítja a tanácsot (42), hogy a 4085/1795. sz. királyi rendelet értelmében a megüresedett rajztanítói állásra oly három egyént terjesszen fel, akiknek a képességeirıl a bécsi Szépmővészeti Akadémia meggyızıdött s a hazai nyelvet (magyar) bírják. A tanács augusztus 12-én a pályázók közül Matuschek Mózes hitoktató, Müller Frenc szobrász és Drost György építész felterjesztését határozza el (43) s az állásra(…) Müller Ferenc szobrászt találja a legalkalmasabbnak; ez ugyanis mintákat is tud készíteni, pedig ezek beszerzése nagyon költséges.” (Verebély Veszelka, 1939, 301-302.old.) 42

Prot. Sen. 1799. II. 207.

43

Prot. Sen. 1799. II. 188-89.

41

Legvégsı fokon végül mégis Matuschek Mózes helybeli hitoktatót nevezik ki november 1-i hatállyal. Az új rajztanár állásba lépése alkalmával leltárt is készítettek az iskolai felszereltségérıl, ez pedig intézménytörténeti szempontból érdekes bepillantást enged annak szervezetébe. A végleges leltárt 1799. december 6-án vették fel. (44) A leltárt teljes részletességében nem fogom bemutatni, viszont a belıle kiolvasható következtetéseket közlöm Veszelka tanulmánya alapján. A leltár két részre oszlik: elıször példányszám és tárgy szerint felsorolja a rajzmintákat, a második rész a rajziskola egyéb felszerelését mutatja be. „Figyelemreméltó az iskola mintakészlete” – amit részletesen felsorol a szerzı az említett tanulmányban, majd folytatja a belılük levonható tanulságokkal.

„E rajzmintáknak különösen azért van érétke, mert belıle megállapítható, hogy egyrészt milyen emberek látogatták ezt az iskolát, másrészt pedig a rajzoktatás fokára következtethetünk. Az 1783. évi rendelet ugyanis bıséges utasításokat adott a rajziskolák tanításanyagára, módszerére s 5 fokot különböztetett meg a rajztanításban. A soproni leltár anyagából kétségtelen, hogy a negyedik fok mintái, az építészeti részletek megvannak. Az ötödik fok, a távlattan csupán az 1815. évi leltárból látszik. De más okból is figyelmet érdemel. 1787-ben a pécsi fıigazgatóság bekérte a soproni rajziskola mintáit (45) a Bécsben Schalte által történı felülbírálás és véleményadás végett. (…) A kettı összevetésébıl az derül ki, hogy 1787-ben csak 46, azaz feleannyi rajzminta van, köztük a negyedik fok, az építészet alig szerepel. Kétségtelen tehát, hogy a rajzminták alapján fejlıdésrıl beszélünk.(…) A leltár nem teljesen kielégítı, de megnyugtató képet ad a rajziskola állapotáról. (…) Különben a leltár is igazolja a végzett komoly munkát s a vezetı rajziskolákat megközelítı színvonalat.” (Verebély Veszelka, 1939, 302-305. old.)

A rajzoktatás történetét a 19. század elsı két évtizedében meglehetıs homály fedi. Őr tátong a 18. századvégi felbuzdulás és a 1840-es évek ipari törekvései között, s csupán szórványos

adatokból

vonhatunk

bizonyos

következtetéseket.

Azonban

Veszelka

elhamarkodottnak érzi Víg Albertnek azt az állítást, hogy nemzeti szakoktatásról 1790-1825 között szó sem lehet.(46) A szaknevelés ügyben az 1795-i rendelet az irányadó, a kormányzat 44

Prot. Sen. 1799. II. 156, 168.

45

Gestions-Prot. 1787. II. 81-82, 116.

46

Víg: i.m. Víg ezt a felfogást Finánczy egy nem létezı állítására alapítja. Szakoktatásunkról a 19. sz. elején

népünk sajátos magatartása miatt csupán a városokban lehet szó. A német tanítási nyelv, amely nem volt kivétel nélküli (pl. Szeged, Debrecen), nem jogosít fel arra, hogy a németnyelvő rajziskolákat kihagyjuk a nemzeti szakoktatásügybıl.

42

azonban a 19. század elsı évtizedeiben sem tétlen, s három eddig ismeretlen szakoktatási rendelet lát napvilágot. Sıt a soproni rajziskola példája azt mutatja, hogy ügyes vezetéssel a kezdet nehézségei után tovább emelkedik, s történetének fénykorát éli. Matuschek Mózessel hosszas tanítói gyakorlattal és kellı rajzkészséggel bíró személy került a soproni rajziskola élére. Képzımővészeti akadémiát elıdjével ellentétben valószínőleg nem végzett. Olyanfajta ember volt, aki hajlamot érzett a rajzolás iránt, és önszorgalomból Steiner évtizedes irányítása alatt fejlıdött rajztanítóvá. Német, francia és magyar nyelvtudással rendelkezett. Megvolt tehát a szellemi és eszközbeli lehetıség a munkakezdésre. Kezdeti nehézségek ugyan akadtak. A felszerelés és iskolalátogatás rendezése után a tanács és Matuschek törekvése arra irányult, hogy ellenırzés céljából az 1759-i rendelet szerint a tanoncok jegyzékét is megkapják (47). A tanács erre nemcsak a tanoncok neveinek összeírását rendeli el, hanem a mestereket a tanoncaikkal együtt győlés elé idézi, hogy figyelmeztesse kötelességeikre. Mindezek az intézkedések jó hatással vannak a tanulói létszám növekedésére. Az 1802/03 tanévben 74, az 1803/04 tanévben 76, 1806-ban már 103 a tanulók létszáma.(48) A fellendülésben része lehetett a rajztanítás atyjának, Révai Miklósnak is, aki éppen ezekben az években tartózkodott Sopronban. Nincs ugyan adatunk erre, de bizonyára találkozott Matuschekkel. (Verbényi Veszelka, 1939, 262. old.) A nyugodt

rajzoktatás nem tartott tovább két-három évnél. 1806-ban változás áll be az

elemi iskola szervezetében, az új Ratio a 3. osztályt a gimnáziumhoz kapcsolja.(49) A helyfelszabadulást a rajziskola javára használják ki, s így a rajziskola világosabb, tágasabb helységbe jut. Matuschek példaértékő pedagógusi mőködését az 1815. évi leltár is igazolja. A 19. század elején rajziskolai leltár nagy ritkaságnak számít. Az 1799-bıl fennmaradt leltárhoz képest jelentıs gazdagodás tapasztalható a felszerelési tárgyak, eredeti rajzok és minták minıségében és mennyiségében, valamint a szakkönyvek állományában.(50) Ezekbıl az évekbıl csupán a gyıri rajziskola leltára ismeretes. (Szterényi, 1897, 58.old.) Rajzanyagát még Révai alapozta meg. Sopronnal ellentétben nem nagyon fejlıdött, sıt felszerelése hiányosabb.

47 48

Fasc. IX. 123, Prot.Sen. 1801. II. 814. Fasc. IX. 153.

49

Fasc. IX. 155. o.r.

50

Fasc. IX. 195. Prot. Sen. 1815.II. 496. A leltár három részbıl áll: I. felszerelési tárgyak és könyvek; II. eredeti

rajzok; III. minták.

43

Matuschek és a tanács részérıl Wester ezután is lankadatlanul dolgoznak tovább. 1817-ben Matuschek nevezetes újítást vezet be: az iskolalátogatás elımozdítására bevezeti az ellenırzı lapot, s abból a tanonc szorgalma és elımenetele is látszik.(51) Az 1817. tanév más szempontból is jelentıs: gyarapszik ugyanis a szakoktatási intézmények száma Sopronban. Ehrlinger János soproni festı magánrajziskolát nyit olyan egyének részére, akik rajztanulmányaikat tovább szeretnék folytatni, azonkívül azoknak a tanoncoknak, akik szégyellnek vagy nincs idejük a rajziskolába járni. A tanács az engedélyt megadja azzal a kikötéssel, hogy tanoncoknak bizonyítványt nem adhat. (Verbényi Veszelka, 88.évf. 261.old.) 1820-ig biztosan, s valószínőleg azután is néhány évig mőködik. Ezzel elérkeztünk Matuschek rajztanári pályájának és az iskola fénykorának a végéhez. A 19. század második évtizede után egymásután szőnnek meg szórványosan mőködı rajziskoláink. Ennek oka, hogy a monarchiában hazánknak nyersanyag termelı szerepet szántak, és a bécsi kormány szándékosan visszaszorította a magyar iparosodást. Hazánkban csak a legszükségesebb iparágak érvényesülhettek. Fojtó levegı szállta meg a gazdasági és szellemi életünket egyaránt. Ausztria közelsége, s a németajkú polgárság miatt valamivel jobb volt a helyzet Sopronban. Az ipari vállság itt is éreztette hatását, és a rajzoktatás veszített jelentıségébıl. Matuschek után a rajzoktatói állására Molitor József akadémiai festıt választják, aki 1838-ig vezette a soproni rajziskolát. Kinevezése után egy hónappal jelenik meg a helytartótanácsnak a rajziskolákra vonatkozóan a 19. században harmadik rendelete (52) mintegy igazolva, hogy a kormányzat a szakirányú képzés gondolatát állandóan szívén hordozta. Belıle kiolvasható, hogy az 1759. évi rendelet rajzoktatásügyünk kialakulásának nevezetes állomása, mert 1821-ig sem veszített erejébıl, sıt negyedszázad multán a helytartótanács az abban elıírt rendelkezések végrehajtásával akarta szakoktatásunkat a hanyatlástól megóvni. Az 1759-i és a megerısítı 1821-i rendeletekrıl egyre inkább elfeledkeznek és figyelmen kívül hagyják. Éppen ezért a helytartótanács az említett rendeleteket büntetés terhe alatt szigorúan elrendeli. Molitornak a rajzgyőjtemény megújításában figyelemreméltó érdemei vannak, mert rövid idı alatt jelentékeny számú mintához jutott a rajziskola. Javítani akart a világítási viszonyokon is. Ablakok megnagyításával, szélesebb állványok készítésével és egyes asztalok átalakításával lényegesen javít a tantermek helyzetén.

51

Fasc. IX. 209, Prot.Sen. 1817. III. 181. A számok a rajziskolai napot, a betők az elımenetelt jelentik. (g=gut,

m=mittelmässig, schw=schwach, A=Ausgelassenheit, s=spät, hiányzáskor üresen marad a rovat.) 52

A helytartótanács 16007/1821. sz. nyomtatott rendelete. Fasc. IX. 241. Prot. Sen. 1821. II. 698.

44

Az 1830-as években változás áll be a rajziskola szervezetében. 1829-ben – még a Hitel megjelenés elıtt – érik el a magyar reformtörekvések elsı hullámai Sopront, és a szakirányú képzést a vasárnapi iskola felújításával jelentıs feladatnak, a németnyelvő iparosság és kereskedıi osztály átmagyarosodásának szolgálatába akarják állítani. Sopronban már 1786ban az egyes mesterségeknek megfelelı tárgyakat tanították a vasárnapi iskolában (53), a 19. század elején csak a rajziskolákban folyik szakirányú képzés, s a vasárnapi iskolák további fennmaradásának nincs nyoma. Csupán 1825 után a nemzet nagy újjászületése idején történik feltámasztására kísérlet. Így indul meg a rajziskola mellett 1830-ban magyarnyelvő vasárnapi iskola. 1833-ban a reformtörekvések ellenére lanyhulás jelentkezik iparos képzésünkben országszerte. Két évvel késıbb iskolabıvítési tervezgetések közepette váratlan véget ér Molitor tevékenysége. Pályafutása közepén, tanítói mőködésének 17. évében ragadja el a halál 1838. január 31-én. Kitartó erıfeszítéssel igyekezett a soproni rajziskolát megtartani azon a színvonalon, amelyre elıdje emelte. Gazdagította rajzgyőjteményét, elıadásait szívesen látogatták, mert utolsó éveiben a tanoncok létszáma nagymértékben növekedett. Molitor József egy másik érdeme, hogy ı nyitotta meg a Sopronra oly jellemzı festırajztanárok sorát, akik az inas-oktatáson kívül feladatuknak tartották a képzımővészeti kultúra fejlesztését is. Neki és késıbb Ertl Antalnak, a katona, vadász- és tájképfestı rajztanárnak jelentıs részük volt abban, hogy számos – Lyka szavaival – „derekas dilettáns” festıt neveltek ki Sopronnak, akiknek mőveibıl Ertl kiállítást is rendezett 1847-ben. Az 1840-es években, az ipari mozgalmak idején a magyarság lelki átalakítása után gazdasági életünk újjászervezésére volt szükség. Sajátos életszemlélető népünk az évszázados hagyomány miatt mezıgazdasági munkára kényszerült, de már a terményei feldolgozásával és értékesítésével keveset törıdött. A kor két vezéregyénisége, Széchenyi és Kossuth hısies küzdelemmel egyengette az utat a tarthatatlan állapot és felfogás megváltoztatására. Megszaporodtak az iskolaalapítások, a magyarság megérezte szükségleteit. A rajziskolák állapotában örvendetes javulás és nekilendülés következett be. Sajnálatosan magyar tragédia azonban, hogy a tervek kivitelezésére nem kerülhetett sor. A szabadságharc elfojtása válságot hozott a szakképzésben is. Az elvesztett függetlenség egyúttal végét jelentette annak, hogy a rajziskola a korszerő magyar iparosodás intézménye legyen. Népünk szabadságeszméjét a bécsi kormány hasznos újításokkal igyekezett tompítani. Amire azonban a szakoktatás rendezésére került sor 1854-ben, a rajziskola már nagyon elavult. Az elnyomatás éveiben a rajziskolák lassanként bezártak, s keveset talált mőködésben az 1868. évi népoktatási törvény,

53

Raths-Prot. 1786. II. 1322.

45

amely a rajzoktatást az elemi iskolai tárgyak közé sorolta. A soproni rajziskola is csak tengıdött. Új rajztanárnak a bécsi akadémiai végzettségő Steinacker Károlyt nevezték ki, aki virágzó rajziskolát vett át és tartott fenn negyed századig. (54) Az abszolutizmus korában, amikor a tanulók száma egyre apadt és sorra szőntek meg a rajziskolák, feladatát lelkiismeretesen ellátta, és megbecsült mővésze volt a városnak is arckép, táj- és városképeivel. Sürgetı feladatai közé tartozott a rajzgyőjtemény korszerősítése, hiszen évtizedek multán változott az ízlésforma az építészetben és az ipar többi ágában. A rajziskola ugyanúgy, mint beindítása idején a nemzeti iskolához tartozik, ennek negyedik osztálya, de gimnazisták, elemisták és nagyobbrészt tanoncok látogatják. Az iskolának öt osztálya (fokozata) van, s ezek keretében a tanulók jelesek, elsı- és másodrendőek. Egy-egy osztályt átlag egy év alatt végeznek el, a felsı tagozatok kevéssé látogatottak. A létszám 100 felett van. A rajziskola még a negyvenes évek végén is a kormány gondoskodásának tárgya. 1847-ben születik meg a helytartótanácsnak a rajziskolákra vonatkozó utolsó, magyarnyelvő rendelete.(55) Benne megtiltja a céheknek, hogy felszabadítsanak olyan tanoncot, aki nem járt szorgalmasan a rajziskolába. Az 1848. évi szabadságmozgalmak idején nyílt meg Sopronban az elsı ipariskola. A magánjellegő intézmény, vezetıje Moser József technikus.(56) A tantárgyak között szerepel mindaz, amire az iparosoknak szüksége lehet (olvasás, írás, üzleti fogalmazás, terület- és térfogatszámítás) a rajzolás kivételével. Az intézet iránt nyilván a mőködı rajziskola miatt nem mutatkozik kellı érdeklıdés. Így csak egy rövidélető kísérletnek tekinthetjük. Jelentıs változás következett be az 1850. évben: a két évfolyamú városi alreáliskola megindulása.(57) Az elemi iskola keretében a 4. osztály kettıs tagozatként kezdte meg mőködését, lazított tehát azon a kapcsolaton, amely a rajziskolát az elemi iskolához főzte. A reáliskola a gyakorlati életre készített elı, tantárgyai között a rajz is szerepelt. Felkérték tehát Steinacker rajztanítót, hogy vállalja a rajztanítást a reáliskola két osztályában is. Steinacker a felkérést visszautasítja, mert jelentése szerint már így is hétköznaponként heti 10 órában 82 gimnáziumi és elemi iskolai tanulót tanít szabadkézi és körzı-rajzra; vasárnap pedig három órában 211 tanoncot. A kormány 1854-ben kiadott rendeletével szervezte újjá a szakképzést. (Víg, 1932) Ráébredt ugyanis arra, hogy a rajziskola már nem nyújtja a kor kívánta szükségleteket, hogy 54

Steinacker Károly 1838-1873. dolgozott rajztanítóként.

55

A helytartótanács 17.662/1847. sz. rendelete (Tanácsjegyzıkönyv 1847. II. 491.)

56

Fasc. IX. 431.

57

Fasc. IX. 409, 447, 455., Raths-Prot. 1851. IV. 757.

46

ki kell terjeszteni az elemi iskolából kikerült földmőves ifjúságra is. A rendelet hatására a városi tanács négyosztályú vasárnapi iskolát szervezett, s mőködését 1855. május 6-án indította meg.(58) A kormány öt év múlva, 1859-ben újabb szaknevelésügyi rendeletet bocsát ki (Víg, 1932), és benne az 1854. évi rendelet kiegészítéséül a tanoncok kimővelésére ad szempontokat. A soproni rajziskola az 1871. évbıl figyelemreméltó iskolatörténeti ritkasággal rendelkezik: a rajziskola leltárával. Összehasonlítva a hat évtizeddel korábbi 1815-ös leltárral a mintarajz győjtemény anyaga lenyomatokkal gazdagodott, a könyvanyagban is vannak új szerzemények. A leltár harmadik része a felszerelést tartalmazza; ez alapján szegényebb az 1815. évinél. (59) Különös fejlıdés tehát 1815 óta nem látszik, s így joggal állíthatjuk, hogy a 19. század eleje a soproni rajziskola fénykora volt. Steinacker Károly volt az egyetlen rajztanító, aki negyed századig állt a rajziskola élén. Nagy odaadással, hozzáértéssel és hivatásszeretettel látta el a munkakörét. A jeles oktatók sorát Bründl Ödön követte, aki 1879tıl 1881-ig volt az iskola elsı magyarországi végzettségő rajtanára. Az elsık között szerzett oklevelet - a bécsi végzettségő elıdeivel szemben - az Országos Mintarajztanodában. İt 1882-tıl Horváth József követte, akinek már nem sikerült megállítani a rajziskola hanyatlását, és a végleges megszőnés elkerülhetetlen volt.

58

Fasc. IX. 519.

59

Programm der kath. städtischen Normalhaupt-und Elementarschule in Oedenburg am Schlusse des Schuljahres 1870-71, 18.

47

5.3. A gyıri nemzeti rajziskola története (1787 -1882)

A gyıri nemzeti fıiskola, melynek keretébe tartozott a rajziskola (60) , már 1777-ben megnyílt, a rajziskola pedig csak 10 évvel késıbb. Nem volt különálló intézmény, hanem a nemzeti fıiskolához csatolt rajztanfolyam. (61) Az iskola elsı rajztanítója Révai Miklós volt. (62) Révai ehhez az iskolához való meghívása elıtt Gyırött már ismerıs volt, két és fél évet töltött itt. 1787-ben írta alá a város vezetıségével a szerzıdést 300 Ft készpénzbıl, az iskola épületében kiutalt lakásból és 4 öl tőzifa-járandóságból álló javadalmazással (63) arra, hogy a rajziskola vezetését és a nemzeti fıiskola IV. osztályában tanítson mértant, géptant, polgári építészetet és földrajzot. A munka heti 20 órát vett igénybe. A városnak azt a kívánságát, hogy még újabb 10 órás munkatöbblet mellett a IV. osztály vezetését teljesen vállalja el, nem fogadta el. Azt írja: „egy hajdunak jobb lehetne így a sora, ennyi órával ily hitvány fizetésért nem ölhetem magamat”. (64) Az iparos ifjúság rajzoktatására vasárnaponként és ünnepeken délelıtt és délután 2-2 órát fordított. (65) Az iskolát a város ellátta a legszükségesebb felszereléssel. Révai teljes buzgósággal és lelkesedéssel fogott hozzá munkájához, bár eleinte igen kevés tanítványa volt. Az iskola gyér látogatottságát annak tulajdonította, hogy II. József halálával az egész országot bejárta a hír, hogy a nemzeti fıiskolák bezárnak. „Ez is a hejába való s költségemésztı szerzemények közé számláltatott” –írja Révai. (66) A város is szívesen szabadult volna a fenntartás terhétıl, ezért nem is szorgalmazta az iparostanulókat a rajziskola látogatottságára. Az elsı tanév 51 növendékkel indult, de már a következı iskolai évben 37-re

60

Ruby Miroszláv (Ruby, 1894), Pálos Ede (Pálos, 1907) és Travnik Jenı dr. (Travnik, 1923) fıreáliskolai

tanárok írtak már errıl az intézményrıl, de nem tárták fel részletesen.

Az iskola belsı életének teljes

megvilágítását Dr. Bedy Vince végezte el tanulmányában, mely rámutat arra is, hogy az iparos polgárság életében milyen nagy hatású erıt képviselt ez az iskola. (Bedy, 1930). 61

Rajziskolának nevezem mégis, mert így nevezik a dokumentumok is, mert mőködésében teljesen önálló volt

és mert a nemzeti fıiskola növendékein kívül mások is látogatták. 62 63

A gyıri rajziskolában Révai Miklós 1787 májustól – 1795. novemberéig tanított. Gyır püsp. Ivt. II. Fasc. Rajzisk. Vegyes 1787-1801. Révai levele. – u.o. Gyır város 1795. november 20. 1356

sz. irata. – U.o. Isk. ügyek III. csomó, 424.sz. 64

U.o.

65

U.o. Isk. jelentések. Fasc. Gyırbelváros 1787-1788. évbıl való órarend.

66

U.o.

48

apadt le a számuk. (67) Méltán panaszkodott Révai, hogy az iparosok nem akarják megérteni a rajziskola nagy hasznát. Kicsinyes okokból visszatartják legényeiket az iskola látogatásától. Papírra, festékre, írószerszámra sajnálják tılük a pár garast. Ez volt az oka, hogy 1791-1795. években csak 50-70 között váltakozott az iskola növendékeinek a száma. (68) Az is hátráltatta a tanulókat, hogy a rajzeszközök használatáért és az iskola takarításáért szintén fizetniük kellett. Ezért akik nem tudtak fizetni, inkább nem is jöttek el. A sok panaszra a helytartótanács is szigorúbb eszközökhöz nyúlt: 1795-ben rendeletet adott ki, mely a rajzoktatás fejlıdését igen föllendítette. E rendelet az iparos tanulókat oly hatállyal kötelezte a rajziskola látogatására, hogy anélkül nem szabadulhatnak fel, a legények pedig nem lehetnek mesterekké. (69) A mintalapok legjobbjait Révai a maga költségén szerezte meg, s ezeket késıbb az iskolának ajándékozta. A növendékek rajzai közül azok, melyeket a bécsi szépmővészeti akadémia szigorú bírálata minden tekintetben kifogástalannak ítélt, szintén mintául maradtak a késıbbi tanulóknak. Kiváló oktatóra vall az a körülmény, hogy tanítványai rövid idı múlva elég nehéz rajzokra mertek vállalkozni, például: diadalkapu, színház, szökıkút, oltár, paloták, várak, gépek – megtervezésére. Révai a hasznosság elvét és a különbözı ipartermékek tökéletes, ízléses kivitelét tartotta szem elıtt. 8 évig tartó mőködése alatt Révai olyan magas színvonalra emelte az iskolát, hogy az elsık közé sorozták. Azonban a tehetséges, ám nyugtalan természető Révai munkakedvét már nem elégítette ki a gyıri rajziskola. Egyre többször összeütközésbe került a városi vezetéssel, igazgatójával, kollégáival. Távozása igen nagy veszteséget jelentett a rajziskolára. (70) Magával vitte az általa készített mintarajzokat is, pedig ezek alkották a rajziskola legértékesebb felszerelését. A rajztanítás menetét irányító könyvek, szakmunkák, mintalapok szintén Révai magántulajdonai voltak. Így az iskolának 67

Az 1787-88- évben 19 nemzeti fıiskolai tanuló, 2 rajzkedvelı úr, 8 iparoslegény, 22 inas, összesen 51

növendék látogatta az iskolát, -de már a következı iskolai évben 37-re apadt le számuk. Az 1790-91. évben 63 növendéke volt Révainak, mivel a protestáns iskolából is 26 tanuló jelentkezett rajztanulásra. – tudhatjuk meg Révai éves jelentéseibıl. (U.o.) 68

Azt is sürgette Révai, hogy az ácsok és a kımővesek inasait szorítsa a város a vasárnapi ismétlıiskola

látogatására, mert írni és olvasni sem tudnak, így a rajziskolában semmi elırehaladást sem tehetnek. 69 70

Az 1795-ös helytartótanácsi rendelet pontjait közli (Bedy, 1930, 8-9-old.) Révai rajztanítói mőködésérıl munkásságának méltatói, életrajzírói sokszor írtak tanulmányokat,

ismertetéseket, - például a Rajzoktatás c. folyóirat, 1907 évf.-ban - ezért erre itt nem térek ki,. Egy érdekességet azonban kiemelnék karrierje késıbbi állomásából: Széchenyi Ferenc gróf fia, István mellé hívta meg tanítónak. Széchenyi István gróf 1803-ban írja, hogy Révaitól – aki gyönyörően rajzol – tanulja a rajzolást és az építészet elemeit. (Zichy Antal: Gróf Széchenyi István. Budapest, 1896.11.I.)

49

csak a legrégibb, legkezdetlegesebb mintái maradtak meg. Azonban 1800-ban Révai mint komáromi gimnáziumi tanár mindazt a felszerelést, amit saját használatára vásárolt, a gyıri rajziskolának ajándékozta. (71)

Révai távozása után Halper Mihályt, a nemzeti fıiskola IV. osztályának tanítóját bízta meg a város a rajziskola ideiglenes vezetésével. Halper lelkiismeretes tanító volt, de a rajztanításhoz nem volt kellı felkészültsége. Révai tanítványa volt 1787-1792. években. Rajztanítási gyakorlata nem volt, s hiányoztak a legjobb mintalapok és szakkönyvek is a győjteménybıl. A város sietve gondoskodott az elhasznált rajzeszközök kijavításáról, hogy legalább e tekintetben ne hátráltassa a kezdést. Halper igyekezetének bizonyítékául megrajzolta a nemzeti fıiskola épületének alaprajzát is. A rajzokról adott hivatalos bírálat megállapítja, hogy igen nagy visszaesés mutatkozott a tanárcsere után. (72)

A város azzal, hogy ismét hivatásos rajztanító kezére bízta az oktatást, az iskola további hanyatlását akadályozta meg. 1796. októberében a szakolcai születéső Verner Krizosztom János vette át az iskola vezetését (73), aki képesítését a Bécsi Szépmővészeti Akadémián szerezte. Vernernek sok küzdelme volt az ácsiparosokkal, akik sehogyan sem akartak beletörıdni inasaiknak iskolakötelezettségébe. Bedy Vince a következıképpen értékelte ezt a problémát: „ A mőveltséget, az ipari pályán való boldogulást igazán erıszakkal kellett rákényszeríteni a maga érdekét, elımenetelét nem ismerı iparosságra. Ez is egyik oka, hogy a szomszéd országok megelıztek bennünket az ipar fejlıdésében” (Bedy, 1930, 13. old.)

A szigorúságnak meglett a látogatottsági számokban kifejezhetı eredménye.(74) Verner munkájáról elismeréssel nyilatkozott Hohenberg Nándor, a Bécsi Szépmővészeti Akadémia igazgatója is. A beküldött mintarajzokat jónak, késıbbi tanítási mintaként elfogadhatóknak ítélte. (75) Vernernek ez idıben már kiváló iskolai felszerelés állott rendelkezésre, melyet az

71

Gyıri püspök Ivt. II., Fasc, Rajzisk. Vegyes. 1787-1801. Révai eredeti Cessio-levele és az elemi fıiskola

tanítói karának elismerı, átvevı írása: Fasc. Igazg. Gyır, 1787-1800. 72

Halper növendékeinek száma az 1785-86. iskolai év elsı felében 55-re, a második felében 52-re apadt, s

közülük csak 39-en készítettek rajzot. 73

Verner Krizosztom János 1796. októbertıl – 1814 júliusáig vezette a gyıri rajziskolát.

74

1796-97. tanévben 80 növendéke, 1804-05. tanévben már 100 növendéke volt az iskolának.

75

Gyıri püspök Ivt. II., Fasc, Rajzisk. Vegyes. Fasc. Fıigazg. 1805-1806.

50

1807-ben készült gazdag leltár foglal magában. (76) Még ezután is újabb és újabb minták megszerzését sürgette az iskola fıhatósága, hogy a rajziskola a haladó kor színvonalán maradhasson. Azonban az iskola színvonala az igyekezetek ellenére ismét hanyatlásnak indul, melyet az 1809-évi francia háború közbejövetele is erısített.

„Az iskola felszerelése megrongálódott, a betévedt golyók a falirámákban levı rajzmintákat összezúzták, másokat az épületben elszállásolt katonák romboltak szét.”- idézi fel Bedy a háborús múltat írásában. (Bedy, 1930, 14.old.)

A háború lezajlása után a pótlással, javítással foglakoztak, miközben Verner kötelességét egyre inkább elhanyagolta. Az állapot (77) végül annyira tarthatatlanná vált, hogy a fıigazgató 1814. július 16-án Vernert elbocsátotta. Halper Mihály Verner távozása után másodízben került a rajziskola tanítói székébe.(78) Az elhanyagolt állapoton kívül az is sok gondot okozott neki, hogy az iparosok még mindig elhanyagolták az inasaik iskoláztatását. Ez ügyben hamarosan intézkedett a helytartótanács; 1816. október 29-én 31573. számú rendeletében szigorúan meghagyta a gyıri magistratusnak, hogy a német fazekasokat intse meg. Ezek ugyanis olyan ürüggyel vonták el inasaikat a vasárnapi rajziskola látogatásától, hogy hittanra járnak az ismétlıiskolába; a hittan pedig fontosabb a rajznál. (79) Erre az idıszakra esik az az iskolapolitikai változás, mely a bécsi szépmővészeti akadémia helyett a budai helytartótanács építészeti osztályához utalta a rajziskola irányítását. A továbbiakban ennek az osztálynak az igazgatója vagy egyik mérnöke a budai rajziskola tanítójával együtt adott írásos véleményt és részletes utasítást a mintarajzokról, a tanító és tanulók rajzairól, azok készítésének módjáról. A tanulók száma emelkedı arányt mutatott, de bármily szorgalommal dolgozott Halper, szaktudása nem elégítette ki az iskola fıhatóságát. Ez okból a helytartótanács az állásnak szakképzett rajztanítóval való betöltését sürgette.

Gyır város engedve a helytartótanácsi követelésnek, a würtembergi származású

76 77

U.o. Rajzisk. Fasc. Gyır, 1787-1820. A rajzeszközökbıl 31 db hiányzott, amikrıl nem tudott számot adni, ezért a város negyed évi fizetését

lefoglalta. 78

1814. júliusától- 1818. augusztusáig tanított.

79

U.o. Fasc. Helytartótanács, 1810-1819.

51

Hieronymi Ottó festımővészt hívta meg a rajziskola vezetésére. (80) Ebben az idıben jelent meg a helytartótanács által kiadott módszeres vezérkönyv, melyben összefoglalta mindazt, amit az 1782. évi utasítás elıírt. (vö.: 2.sz. melléklet) Röviden összefoglalva négyféle rajzolási ágat követel meg a vezérkönyv: 1. a mértani, 2. a mőépítészeti rajzot, körzı és vonalzó segítségével, 3-4. az arabeszkbıl (81) és virágból álló díszítményi rajzot, szabadkézi gyakorlat alapján. Tehát a figurális rajzot és a tájképrajzolást teljesen kizárja a népiskolai oktatás keretébıl, mert ezeknek alig van hasznuk. E megszabott irány szerint kezdte meg mőködését Hieronymi heti 14 órában, a rajziskolában.(82) A tanulók száma 1818-1829. években 80-130 között váltakozott. A magas látogatottsági mutatók ellenére a munkája színvonalával sem a helytartótanács, sem a iparos polgárság nem volt megelégelve. Panasz érte, hogy többet törıdik a magántanulóival és elhanyagolja a rendes oktatást. Tehát megfordult most a helyzet, hiszen amikor jeles tanító mőködött benne, akkor úgy kellett fogni a tanítványokat; most, mikor a látogatottság elég nagy, a tanító nem törıdik az iskolával. A kényes helyzetet a természet oldotta meg, 1829-ben meghalt Hieronym Ottó.

Újból ideiglenes tanítót neveznek ki Borgfeld József nemzeti fıiskolai tanító személyében.(83) Tanítványai – kiknek létszáma elérte a 135-öt – rajzait közepes szintőnek értékelte a budai helytartótanács építész osztálya. A még hanyatló korában is jónevő rajziskola megérdemelte, hogy ismét jeles, kiváló rajzmester kerüljön az élére. Jeles tanárok jelentkeztek a pályázatra. A helytartótanács Hofbauer Józsefet találta a legalkalmasabbnak közülük. (84) Gimnazistaként Hieronymi Ottó tanítványa volt, majd a szaktanulmányait a bécsi szépmővészeti akadémián folytatta, és végül a bécsi mőegyetemen fejezte be. (85) A helytartótanács építészeti osztálya igen jó véleményezéseket írt az építészeti rajz tanításában kimagasló kollégájáról és tanítványairól.

80

Hyeronymi Ottó 1818. augusztusától – 1929. januárjáig vezette a rajziskolát.

81

Arabeszk: eredetileg közel-keleti stilizált minta összefonódó levelekbıl, indákból és lombdíszekbıl, amely

Európában a 16-17. században jött divatba. 82

U.o. 412.old.

83

Borgfeld József 1829. január 25 – 1830. február 1. között tanított rajzot.

84

Hofbauer János 1830. február 1 – 1839. június 14. között tanított rajzot.

85

Geometriai, távlattani és építészeti képzettségérıl tanúskodik az a rajzsorozata, mely Budát és Pestet mutatta

be.

52

(86) Növendékeinek száma 100 – 137 között váltakozott. Tehetségét és iskolájának magas színvonalát a helytartótanács kinevezéssel akarta jutalmazni, de ezt már nem vehette át, mert 45 éves korában meghalt. A rajziskola utolsó tanítója Fruhmann Antal gyıri származású tanító volt, aki képesítését a szintén a bécsi szépmővészeti akadémián szerezte meg, annak is az építészeti osztályán. (87) Kezdetben magántanító volt Gyırött, és egyes úri családoknál. A város is többször megbízta rajzok és épülettervek készítésével. Az 1847-48. háborús években kevés ideig szünetelt az iskola. Fruhmann munkásságának értéke fıképp abban állt, hogy az iparostanulókkal mindig a saját iparágukba vágó rajzokat készítette. Növendékeinek száma 1840-1850-es években 210-295 között váltakozott. Ennyi tanulóval egy tanító nehezen, csak nagy hozzáértéssel tud kellı sikert elérni.

„Fruhmann sokoldalú képzettségével, kiváló gyakorlati érzékével és fáradságot nem ismerı buzgóságával oly magas színvonalra emelte a gyıri rajziskolát, hogy az ország elsı iskolájává lett.” – értékelte Bedy a rajziskola utolsó tanárát. (Bedy, 1930, 21. old.)

86

U.o.. Isk. ügyek, IV. csomó, 442. sz.

87

1839. júniusától – 1869 – ig tanított.

53

5.4. A pécsi rajziskola története (1786 -1860-as évek)

Pécsett egy évvel a Ratio Educationis megjelenése után, 1778-ban állították fel a négyosztályos normáliskolát négy tanítóval, akik közül az egyik az igazgatói állást is betöltötte. Az 1786. év második felében került sor a rajzosztály, majd pedig félév múlva a zenei osztály beindítására. (88) Elsı rajztanítójának a csehországi származású Buck Józsefet nevezte ki a helytartótanács. (89) A bécsi képzımővészeti akadémia építészeti osztályát végezte el. Céhes mester családjába nısülve átvette az ipar folytatását. Rajzmesteri mőködését 1786-ban kezdte meg. Fizetését évi 300 Ft-ban állapították meg,- mely a zenetanító 200 Ft-os díjazásához képest kiemelkedı fizetésnek számított. Elsı félévben 9 tanulója volt, ami a késıbbiekhez viszonyítva igen alacsony szám, s utal a kezdeti nehézségekre. A következı években azonban a rajztanulók száma fokozatosan és folyamatosan emelkedett.

A rajziskola egyre jelentısebb helyet foglalt el az évek során a fıelemi iskola keretén belül, hiszen az egész épületben található nyolc terem közül három a rajziskoláé lett, és az egyetlen iskolai lakásban is a rajztanító lakott. Amikor megszervezték a normál iskolában a leányosztályokat, elıször egy majd két leányosztályt állítottak fel. A leányok iskoláztatását szintén a kor szelleme követelte meg. Ebben az idıben még nem járhattak leányok rajziskolába. De igen fontos eredménynek számított, hogy megtanultak írni, olvasni, számolni, mert eddig kevés nınek volt iskolai végzettsége. (Buck Józsefnek sem a felesége, sem az anyósa nem tudott írni.) Buck rajztanár csehül, németül és latinul beszélt, s még öreg korában is csak törve beszélt magyarul. A nemzeti iskola egyes osztályai év végi vizsgáit augusztus végén rendezték meg, miután az iskolai év november 1-én kezdıdött. Elıször a normál osztályok, majd a zene- és rajzosztály, végül a leányosztály vizsgázott. A vizsgák nyilvánosak voltak, amelyeken a szülık és érdeklıdök is részt vehettek. A rajziskola tanulói válogatott munkarajzaikat állították ki vizsganapjukon. A rajziskolában a tanítás hétköznapokon 10-12 óráig tartott, vasárnap és ünnepnapokon pedig 9-11-ig. Mivel munkaszüneti napokon is kellett tanítani a 88

Bár a Baranya megyei Levéltárban a pécsi normál iskola iratai hiányosan maradtak meg, mégis jól tükrözik az

iskola mőködését. Az iskola történetének kezdeti idıszakát Kopasz Gábor tárta fel (Kopasz, 1978, 363-391. old.) 89

Buck József 1786-1815. között volt a pécsi rajziskola elsı oktatója. Buck József életrajzát részletesen elıször

Kopasz Gábor tárta fel (Kopasz, 1978, 353-363. old.) Addig csak a Mővészeti Lexikon I. 1965-ös kiadásában jelent meg róla szőkszavú, hiányos és pontatlan adat.

54

tanoncokat, rendszerint csütörtökön nem volt rajztanítás. Ez heti 12 órai tanítást jelentett Buck Józsefnek. 1786-1790 között csak a normál iskolai és a latin iskolai tanulók oktatása volt bevezetve. Az iparban foglalkoztatott fiatalok rajzoktatása csak 1791 ıszén indult meg. Az iskolai félévek közül az elsı félév mindig látogatottabb, mint a második. A szakmák közül az asztalos, a kımőves, kıfaragó, ács, bádogos, bognár, lakatos, és a takács mesterséget tanulók látogatták nagyobb számban a rajziskolát. (90) Ez nyilvánvalóan arra is utal, hogy Pécsett abban az idıben ezek voltak a legelterjedtebb, legnagyobb iparágak, és sok építkezés folyt. Pécsett a 18-19. század fordulóján meglehetısen fejlett volt a bútoripar, és a pécsi rajziskolának fontos szerepe volt a bútormővészet fejlesztésében, a lakáskultúra és ízlés finomításában. Végeredményben ebben láthatjuk megvalósulni a Ratio Educationis 1783-as végrehajtási utasításában kitőzött a célt. A bécsi szépmővészeti akadémia nagyon meg volt elégedve az 1790-ben beküldött rajzokkal. „A rajzok szorgalmas munka eredményei, és szoros kapcsolatban vannak a mindennapi élettel. Ha vannak még ilyen rajzok visszatartva az iskolánál, ezek felküldését is várják” – hangzott el az akadémiai építészeti iskola igazgatója és tanárai véleményében. Ebben az évben az akadémia bírálata a pécsi és a gyıri rajziskolák munkáját emelte ki. Az 1793-ban beküldött iskolai rajzokról szóló jelentés megállapította, hogy a normál iskolákban a rajzmővészet az egész birodalom területén bámulatosan gyors haladást ért el. (Kopasz, 1978, 380.old.) Buck József 29 évi szigorú értékítélető tanítósága után 1815-ben meghalt. A rajztanítás ebben a szemeszterben szünetelt.

Majd az elhunyt rajzmester 20 éves fiát, Buck Ferencet alkalmazták 1815. november 1tıl. Fia idején készült el a tanítói lakás is az iskola épületében, ahová családjával beköltözhetett. Viszonylag rövid ideig, mindössze 12 évig (1815-1827) mőködött az iskolánál korai, 32 éves korában bekövetkezett halála miatt. Tanítványai létszáma 100 körül mozgott. Buck Ferenc rajztanítói munkájával az iskolaigazgató és a városi tanács is meg volt elégedve. Támogatta a városi tanács azzal is, hogy ıt bízták meg a Mária Teréziától kapott Pécs városi szabadalomlevélben adományozott címer alapján a város pecsétjének megrajzolásával. Elmondható, hogy Buck Ferenc kifogástalanul helytállt munkájában. Apja példájára ı is készített az iskola számára mintarajzokat. 1827 nyarán hirtelen súlyosan megbetegedett, halála után egyik volt tanítványa, Pfilf Máté foglalta el a pécsi nemzeti fıelemi iskolánál a

90

Kopasz Gábor az iskolai jelentések alapján két táblázatot közöl tanulmányában: az egyiket a rajztanulók

számáról Buck József mőködése idején 1787-1815, a másikat a rajziskolába járó iparos tanoncok szakmák szerinti megoszlásáról. (Kopasz, 1978, 373-375. old.)

55

rajzmesteri állást. Pfilf Máté hosszú ideig tanított a pécsi iskolánál, hiszen még az 1860-as évek elején is ı a rajztanító. „A pécsi rajziskola történetében mindenesetre a két Buck – apa és fia – érdeme a rajztanítás megalapozása. Különösen az apa, Buck József végzett itt úttörı munkát, mint az iskolának idırendben elsı rajzmestere. Nemcsak a szabadkézi rajzban volt kiváló tanító, hanem mint képzett építész és szobrász talán még inkább a mértani, a mőszaki és a díszítı rajzokban. Irányításával magas szintő, olykor mővészi rajzokat készítettek iparos tanulói. Az utána következı pécsi rajziskolai tanítók Buck József mintáit követték több mint fél évszázadon keresztül. Buck József keze alól kikerült tanoncokból lett késıbbi mesterek érdemelték ki elıször Pécsett a „mővészek és mesterek” megtisztelı elnevezést.” –írja összefoglalójában Kopasz Gábor. (Kopasz, 1978, 391. old.)

Buck József tanítványainak a szakmai életben elért sikerei bizonyítják, a pécsi rajzoktatás színvonalas és gyakorlatias voltát. A rajziskolákból kikerült rajztanulókból késıbb neves asztalos, szobrász, építı, vasmőves vagy egyéb mesterek és „geometrák” lettek. Mővészi egyénisége tanítványain és rajzmintáin keresztül tovább élt még hosszú évtizedeken át.

56

5.5. A debreceni református kollégium rajziskolája (1813 -1856)

A magyarországi rajziskolák mőködésének második szakaszában, a 18-19. század fordulja után már csak mechanikusan mőködnek a rajziskolák, mintsem a felvilágosult gondolat jegyében. Még a legjobban mőködı rajziskolák is szinte ugyanazon a szinten maradnak. Ehhez hozzájárul a helytartótanácsi apparátus kicserélıdése, mellyel olyan embereket vesztünk el, akiknek szívügye volt a rajziskola. A fejlıdés nem egyenlı, hiszen több újonnan alapított rajziskola ekkor, a 18-19. század fordulóján, illetve a 19. század elején ível fel. Míg a 18. század végén – bizonyára Bécs közelsége miatt is – a nyugati és az északi országrészben alakultak sőrőbben a rajziskolák, a 19. század elején Debrecenben, majd késıbb Egerben merülnek fel újra a rajz fontosságára vonatkozó nézetek, mutatva ebben is a 18. század végétıl fejlıdésnek indult Debrecen polgárosodó igényeit. A debreceni református kollégium filozófia, fizika és matematika professzora, Sárvári Pál készíti elı a rajzoktatást iskolájában. A kor kívánalmai szerint külföldi, német és holland egyetemeken képezte magát, ott ismerkedett meg Pestalozzi eszméivel, amelynek végig híve maradt. Hazatérve mindent elavultnak, felújításra, reformra szorulónak talált. Mint kollégiumi felügyelı támogatta a rézmetszı diákokat. Szakmánkra nézve elsı jelentıs tette az elsı magyar nyelvő rajz tankönyv megírása. (91) Sárvári a rajztanítás szükségességének indoklását az „Elöljáró beszédben” a következıképpen fogalmazta meg:

„Tagadhatatlan dolog, hogy számos kézi mesterségek, minémüek, a Kımívesség, Átsság, Asztalosság, Lakatosság, Ötvösség, Fazekasság, sıt hogy többeket ne említsek, a’ szép Varrás is, a’ rajzolás mesterségének tudása nélkől kevésre mehetnek, nem virágozhatnak. (…) Ennekfelett az úgy nevezett tudós Mesterségeknek …, a’mely a’ Rajzolás mesterségének értése és

gyakorlása

által

többre

ne

mehetne.

A’Mathématikusnak,

de

a’Orvosnak,

Természetvizsgálónak és minden Historikusnak is tsak nem hasonló szüksége van arra, hogy valamit rajzolásból tanuljon vagy tanitson.” (Sárvári, 1804, 3.old.)

Az I. kötetben 36 §-ra osztva ismertette a rajzolási (graphis, delineatio) technikákat. A bevezetıben sorra vette a száraz rajzolás eszközeit: ceruza (plajbász), szén, kréta, hegyes végő 91

Két vékony kötetben adta közre: az elsıt (10 lap és rézmetszet ábra) 1804-ben, a másodikat (32 lap és 10

tábla) 1807-ben. (Sárvári, 1804, 1807)

57

ón vagy ezüst rudacska (tylus) – hogyan készíthetık el házilag és melyik milyen célú rajzolásra alkalmas. Utána leírta a nedves rajzoláshoz és festéshez szükséges eszközöket: tus, írótoll (holló tollából), ecset (mókus farkából), különbözı papírok, pergamenek. Ezután a vonalak, síkformák és természeti formák rajzolásának módszertanát fejti ki. A három évvel késıbb megjelent II. kötetben „Az árnyékos rajzolásról” ismertette a „legfıbb regulákat”. Az ízlésre, a régi mestermővek vizsgálatára és követésére is kitért könyvében. Mivel az ábrákat két diákja rajzolta – melyeket egyébként Lyka Károly, talán túl szigorúan, gyenge, dilettáns munkának minısítette -, az a hiedelem terjedt el, hogy Sárvári nem is tudott rajzolni. A tévedést fia oszlatta el, mikor a kollégium könyvtárában megtalálta és összegyőjtötte „Sárvári Pál rajzai 1784” címmel tájképeket, várrom, tó partján kis házikó, csónakázó emberek, stb. munkáit. Régi rajztanáraink személyiségérıl keveset tudunk. Legfeljebb csak szakmai munkájukról maradnak fenn adataink, emberi arcuk homályban marad. Sárvári Pálnak egykori tanítványa, Arany János azonban felvillantotta professzora portréját a Bolond Istókban e képen: „Ha csillagásztak, s ı nézett a csıbe, sipkát akasztott más lurkó elébe”

Az örökzöld diáktréfa mögött sejthetjük azt a tanárt, aki tapasztalásra bíztatja diákjait, nem csak a korabeli tanítási rendnek megfelelıen, a padban való magolásra. Hivatalosan nagyra értékelték Sárvári Pál mőködését. Munkásságát az Akadémia levelezı tagsággal ismerte el. Elméleti munkával is megalapozta tehát a debreceni rajziskola jövıjét. A staféta botot tanítványának, Kiss Sámuelnek adta át, aki 1813-tól hivatalos rajztanítója lett az iskolának. A helyi alapítók szándéka szerint az iskolának az elsıdleges, gyakorlati célokon túl, magasabb rendő, mővészi szintő képzésnek is meg kell majd felelni. Ennek a célnak a megvalósítására azonban a század elsı évtizedeiben Debrecenben nem volt meg a megfelelı társadalmi fogadtatás, hiányzott a szélesebb körő megértés igénye is. Azonkívül elsı kinevezett rajzmestere, a bécsi végzettségő Kiss Sámuel sem váltotta be a hozzá főzıdı reményeket. (92) Az ország keleti vidékére került tanár helyzetét egy megdöbbentı párbeszéddel szeretném illusztrálni, amelyet Debrecenben Kazinczy Ferenc folytatott Kiss Sámuel mővészpedagógussal 1814-ben: Kazinczy kérdésére, hogy mit csinál itt, ez volt a válasz:

92

Kiss Sámuel 1813-1819 között volt elsı rajoktatója a debreceni rajziskolának.

58

„-Semmit. -De mégis? -Nem lehet Debrecenben semmit, mert itt nem kell rajzolás, sem festés. -Hát minek a professzor, minek fizetik? -Én sem tudom. -De legalább portretiroz? -Itt az sem kell.”

Kezdeti nehézségekkel indult tehát a rajziskola, a szükséges rajzeszközök is hiányosak voltak. Kiss Sámuel korai halálával a kitőzött mővészi célok végkép megvalósítatlannak tőntek. Hogy ennek ellenére mégsem süllyedt le az elemi iskolák szintjére, két körülmény szerencsés összejátszásának köszönhetı. Az egyik ok az volt, hogy a rajziskola az iparos tanoncok és legények oktatása mellett a helybeli református kollégium és a piaristák latin iskolájának növendékei is tanulhattak. A másik pedig az, hogy a Kiss Sámuelt felváltó Beregszászi Pál nem elégedett meg tisztán a gyakorlati célú rajzoktatással. A 19. század elején Beregszászi Pál vezetésével megindult mozgalom, amely a református kollégiumban a szépmővészet elemi fokon felüli tanítását célozta, csak részben valósult meg. Mégis bizonyos ösztönzést és kötelezettséget jelentett az új rajzprofesszor számára. 1820 óta építészetet is kellett tanítania a rajzoktatás keretében. (93) Bár az 1835-i tanterv elismerte: „a rajzolás mesterségének és különösen az architecturának, amelyek a szépmesterségeknek egy nevezetes ágát teszik, felette szükséges voltát, mind a világi életre, mind az ész kifejlıdésére nézve”,

ennek ellenére a hatvanas évek elejéig a rajz- és képzımővészeti ismeretek oktatása kollégiumban csak kiegészítı szerepet játszott. (94) A piaristák felsıbb iskolájában támasztott követelményt nem ismerjük; Beregszászi Pál jelentése szerint (95) a piarista diákok kedden és csütörtökön délután jártak a rajzórákra, de a játék és a tanulás miatt sokszor elmaradtak, és a rajzokat sem fejezték be. A kollégium diákjai sem mutattak ennél nagyobb szorgalmat. Nekik 11-12 óra közötti idı állt rendelkezésre a rajztanulásra. Ilyen körülmények között nem csoda, 93

Debrecen. Kollégiumi Ivt. Curatoratus jkve. 1820. jan.20., 370.old. Az 1828-ban hozott leckerend a harmadik

éves akadémiai hallgatók számára szabad választást engedett a német nyelv és a rajz tanulása között heti 3 órában, ellenben az építészet tanulását heti egy órában kötelezıvé tette. U.o. 1828. nov.5. 718. old. és 1829. nov. 29. 720. old. 94

U.o. 1835. dec. 2-3. 216.old.

95

Beregszászi Pál jelentését teljes szövegében közölte Bajkó Mátyás, Acta Univ. Debreceniensis de. L. Kossuth

nominatae Tom. III. I Bp. (1956) 191-195. old.

59

ha nem valósulhatott meg a mővészi színvonalra emelkedés, az iskola több mint fél évszázados fennállása alatt jelentısebb mővésztehetség nem is kapott itt indítatást. Beregszászi Pál sem volt mővészpedagógus, hanem tudományos munkásságával emelte az iskolát a szokásos normál iskolák színvonalán felülre. A kollégium vezetısége már 1816-ban határozatott hozott, hogy „Professzor Kiss Sámuel Uram készítsen architecturát”, azaz olyan tankönyvet, amelybıl az építészet elemeit lehetne tanítani. (Balogh, 1955) Ezt ı korai halála miatt nem írhatta meg, de utódának már 1819-ben megjelent az ilyen tárgyú elsı mőve.

A rajziskola növendékeinek másik része, az iparos tanoncok és legények oktatásánál sem volt lényegesen jobb a helyzet. Nekik 1 évig kellett mőszaki rajzot és terveket rajzolni, és a mesterré avatás elıtt mesterrajzot készíteni. Ezt a követelményt az 1830-as években tovább szigorították, azonban az elıírások kijátszásra számos lehetıség nyílott. Ezekrıl a küzdelmekrıl már a korábban említett iskolák bemutatásnál beszámoltam, itt csak egy szélsıséges esetet említek meg: olyan is elıfordult, hogy az inasok pénzért vásárolták meg a mesterrajzot, mintsem tanuljanak. Egyik ilyen „bérrajzoló” Kornis Gábor volt:

„Az asztalos mesterek között van egy Kornis Gábor neveztő, aki mesterségét megunván … már most élelme keresése végett

elıszedte azon rajzolatjait, amelyeket hajdan inas és legény

korában készítgetett … ezen mester a remeklı ifjakat magához hívogatja, azzal kecsegtetvén, ha semmit nem tudnak is, ne féljenek, csak ırá hallgassanak, kisegíti ıket és elıre megegyeznek bizonyos

jó

summa

pénzben,

az

ifjak

pedig

megfizetik

nekik,

mintsem

tanuljanak.”(Balogh,1960, 45.old.)

A panaszos beadványban említett Kornis Gábor valóban nem mindennapi rajzkészségő és tehetségő egykori tanuló volt. Az 1806-ban készített remekrajza az egész korszak legjobb munkái közé tartozott. A bírálatra felküldött rajzok színvonalával nem volt a helytartótanács továbbra sem megelégedve. Azonban tudományos munkái messze meghaladták az akkori általános színvonalat. Beregszászi tanítói munkásságának elsı 17 éve alatt négy, magyar nyelven úttörı jellegő munkája jelent meg az építészet és szabadkézi rajzolás kérdéseirıl. Ahhoz a mérnöktechnokrata rajztanár típushoz tartozott, amely a 18. század második fele óta mindinkább tért hódító építészeti tudományokat, elméleti és gyakorlati téren egyaránt mővelte. Jóllehet sem tervezı, sem építımester nem volt, de elméleti, írói mőködése a kor törekvéseihez idomult,

60

azzal a különbséggel, hogy ı már határozottan az új stílus, a klasszicizmus hívéül szegıdött. Mővészetoktatási és építészetelméleti munkásságát a praktikusság szelleme hatja át, mővei elsısorban tan- és kézikönyvnek készültek, ennél magasabb igényt hiába is keresnénk bennük, de éppen

a rajziskola révén a klasszicizmus provinciális változatának

megteremtésében igen jelentıs részük volt. (96) „Beregszászi 37 évi mőködésének eredményeit a közel másfél száz fennmaradt mesterrajzból lehet megítélni. Ezek a rajzok nemcsak pedagógiai módszereit tükrözik, hanem a korszak igényeit is meg lehet állapítani belılük. (…) A Beregszászi idejében készült rajzok azt is félreismerhetetlenül elárulják, hogy a rajzmintái a 30-as évek végéig a klasszicizmus formanyelvét közvetítették, de már a 40-es években a romantika elemei is megjelennek rajtuk. Maga Beregszászi azonban a klasszicizmus híve volt és az is maradt haláláig.” (Balogh, 1960, 46. old.)

Rajzpedagógiai és építészetelméleti munkásságának jelentısége abban mutatkozott meg, hogy magyar nyelven írta meg. A német szakkifejezéseket leleményesen és a nyelvújítás túlzásainak elkerülésével olyan jól fordította le magyarra, hogy azok nagy része éppen az ı nyomán ment át a közhasználatba. (Balogh, 1960, 46.old.) Már rajztanítói mőködése kezdetén felismerte szakja magyar nyelven való oktatásának szükségességét. Kiemelt érdeme van abban is, hogy nem elégedett meg egy kézikönyv puszta lefordításával, hanem kora felvilágosult igényeinek megfelelıen enciklopédikus rendszerbe szedte össze mind azt, amit az építészetrıl tudni kell. Rajzpedagógiai könyveit szintén a rendszeresség és a praktikusság vezérlı elve jellemzi. Elsı ilyen irányú könyvében ismerteti a rajzeszközöket, azok használatát, a festékek fajtáit, használatuk módját, tanácsokat ad a síkok, lapok és szabályos testek ábrázolására. (Beregszászi, 1922) A következı évben jelent meg a szabadkézi rajzolásról szóló tankönyve, amelyben rajzoktatási elveit részletesen kifejti. Elítéli a kollégái oktatási módját, amely a tanulókat minden elıtanulmány nélkül azonnal az emberi test egyes részei, ezek után az egész emberi alak, vagy tájképek rajzoltatásával gyötörte. (Beregszászi, 1923) Beregszászi e mőve másfél évtized múlva második kiadást is megért. E kiadás még inkább igyekszik a gyakorlati élet körülményeit kielégíteni. A rajziskolákban való tanulást a verseny miatt, és a többiektıl való tanulás miatt is elınyösebbnek találja a magántanulásnál. A rajzoktatásnak szerinte sok kárt okoznak a rossz tanítók és fıleg az olyan pedagógusok, akik korábban valamiféle mesterséget tanultak, de azt valami oknál fogva abbahagyták és

96

Gyakorlott rézmetszıként könyvei illusztrációit nemcsak maga rajzolta, de a rézlapokat is saját kezőleg

metszette. A debreceni Nagytemplom homlokzatáról 1823-ban készített rézmetszet, amely a templom alaprajzát és a város átnézetes térképét is tartalmazza, szintén ı készítette.

61

rajztanításra adták magukat. (Beregszászi, 1837) Rajzpedagógiai könyveit a perspektívikus rajzolás szabályait rendszerbe szedı harmadik mőve zárta. (Beregszászi, 1859) Ebben a távlatszerkesztés módját és eljárásait mutatja be különféle geometrikus formákon, elsısorban mőszaki rajz és az építészeti homlokzati rajz készítése szempontjából. A három mő így alkot szerves

egységet

és

fejezi

ki

Beregszászi

pedagógiai

törekvéseit,

amelyben

a

gyakorlatiasságon túl a mővészi, esztétikai nevelés szándéka is felcsillan.

A rajziskola 1885-ig még régi szervezetében állt fenn, de gyakran változó tanárai miatt színvonala egyre gyengült. A debreceni rajziskola a 19. század elsı felének építészeti és iparmővészeti vonatkozásban ízlésformáló hatása volt, sıt túlnıtte Debrecen városának határait.

62

5.6. Összegzés

„Sok mindent másképpen látunk, ha jól ismerjük mindennek a gyökerét, a forrásait, a csiráit, a kifejlés phasisait, az elızményeket.” -írta Fináczy Ernı a hazai neveléstudomány kiemelkedı személyisége 1911-ben. (Idézi Csıregh, 1987, 101.old.)

Megállapítása nagyon igaz kettı és negyed százados rajzoktatásunk 18-19. századi kezdeteire visszaemlékezve. Magyarország történetében ez a török hódoltság pusztítása utáni demográfiai regenerálódás, soknemzetiségővé válás és a gazdaság újjáépítésének a korszaka. Mezıgazdaságunkat és iparunkat egyaránt a feudális formák jellemezték, de jelentkeztek már a kapitalista fejlıdés csirái is. Habsburg Mária Terézia császárné, magyar és cseh királynı, I. Ferenc

hitvese

sorozatos

intézkedéseivel

a

Habsburg-birodalom

egységének

megszilárdításáért fáradozott. Ez az egységesítési törekvés a politika, a gazdaság, az ipar és az iskolaügy területén egyaránt érvényesült. Magyarország szerepe a mezıgazdasági és a nyersanyagtermelés. Így az iparunk fejlıdése állandó korlátozásokba ütközött. (97) Számottevıbb elırelépés a hazai iparfejlıdésben II. József uralkodásának évtizedében (17801790), a „jozefinizmus” korszakában következett be. Ez magával vonta az ipari szakmákban hasznosítható rajzismeret szükségességét. Nyugat-Európától mintegy két évszázados elmaradással a céhes kézmőipart felváltó manufaktúrákból a 19. század elején fejlıdött ki lassan a gyáriparunk. A polgári átalakulást sürgetı reformkorban Kossuth Lajos kezdeményezésére 1842ben megalakult az Iparegyesület. Ekkor dolgozták ki a mesterinas-iskolák szervezetét, s az elsı 1844-ben nyílt meg Pesten, de az inasoknak csak 2-3% -át tudta befogadni. A szabadságharc bukása utáni önkényuralmi idıszakban a vasárnapi iskola tovább mőködött, és tıle függetlenül a vasárnapi ismétlıiskola, ahol az írni-olvasni nem tudó inasokat oktatták heti 4 órában, 2 órát az általános alapismeretekre (írás-olvasás-számolás) és 2 órát rajzolásra fordítva. Az 1867-es kiegyezést követıen a vasútépítés elısegítette a vas- és gépipar hazai fejlıdését, ami elindított egy folyamatot, és 19. század végére ezer új gyár alapítását eredményezte. 1872-ben az ipartörvény utat nyitott a szabadversenynek, s a céhek feloszlatásával az inasnevelés korábbi kereteit eltörölve külön tanonciskolák felállításáról

97

Például a Herendi Porcelánmanufaktúra termelését mindaddig korlátozták, amíg a bécsi porcelánmanufaktúra

be nem zárt, akkor viszont mintakészletének néhány darabját II. József Herendnek adományozta.

63

intézkedett. (98) Így vált ki az iskolai rajzoktatásból az önállósult ipari irányú, az egyes szakmák speciális igényeit kielégítı szakrajz-oktatás. Mivel ebben a korszakban a katolikus és protestáns iskolaügy külön utakon járt, feltételezhetı, hogy iskolájukban a rajzoktatás is különbözı hangsúllyal szerepelt. Ezt olyan szempontból vizsgálhatjuk meg, hogy milyen összefüggés fedezhetı fel a rajzoktatás és a humán és reál tantárgyak között. A katolikus iskolák közül a piaristák a hasznos ismeretekre helyezett fı hangsúllyal elsıként vezették be a praktikus építészeti rajz (Architektura civilis) tanítását. Ezzel szemben, teljesen ellenkezı oktatási irányultságú jezsuita iskolákban a latin nyelvtanulásra és antik szerzıkre koncentráltak. A rend 1773-as feloszlatásával számszerően is megszaporodott a piarista iskolák jelentısége, s ezzel együtt a természettudományos oktatási irány tovább növekedett, így kedvezı feltételeket adott az ugyancsak reális, hasznossági célú rajztanításnak. A Ratio Educationis tanügyi törvényei minden katolikus iskola mőködését meghatározta, azonban a protestáns felekezetek elutasították. Autonómiájuk védelmében és a rendi-nemzeti hagyományokhoz ragaszkodva szembefordultak a német nyelv terjesztésével, az összbirodalmi beolvasztási törekvéssel. Ezt a helyzetet a felekezeti tolerancia elvét kimondó 1791. XXVI. tc. oldja fel, mely megadta a protestánsoknak a szabad vallásgyakorlásuk és iskoláik önállóságának jogát. Rajzoktatásunk

történetét

sohasem

tekinthetjük

egy

szempontú,

mechanikus

folyamatnak. Erre példa két nagy református iskolakollégium, a debreceni és sárospataki tanügye. A 19. század eleji tanterveikben csak Sárospatakon jutottak megfelelı arányba a reál és humán tantárgyak. Debrecenben pedig a humanisztikus irány maradt az uralkodó, és mégis itt nyert nagyobb teret a rajzoktatás. Ez annak a hatásnak a súlyára mutat, amit a külföldet járt tanárembernek, mint Sárvári Pálnak a fejlett, nyugati országokban szerzett tapasztalataiból, mővelıdési és pedagógiai eszméibıl közvetítettek. És talán a legfontosabb szempont: az adott város polgárságának társadalmi befolyása, az iskolaügyhöz főzıdı viszonya. Ez volt a döntı tényezı, hogy melyik iskolában hogyan bontakozott ki a rajztanítás; hogy felkarolták vagy gáncsolták a rajztanító munkáját. A kiemelten vizsgált 5 rajziskola alapítására és fennmaradására ható erık sokszínőségét az alábbi ábrán is szemléltetem.

98

Ténylegesen azonban csak 1894. évi XVII. Tc. kötelezte a városokat és a községeket az iskolai

tanoncoktatásra, az iskolák fenntartásának költségeit is rájuk hárítva.

64

Budai Rajzoló Oskola 1778Központi elhelyezkedés

Példaértékő rajzoktatás

Legnagyobb hallgatói létszám

IPARI ÉS GAZDASÁGI FEJLİDÉS szolgálatában Késıbb egyre erısödı mővészképzés

MŐVÉSZETI KULTÚRA szolgálatában

Soproni Rajziskola 1778-1909 Hosszú fennmaradás Iparos és kereskedelmi központ A város erıs támogatása IPARI ÉS GAZDASÁGI FEJLİDÉS szolgálatában Festıtanár megjelenése MŐVÉSZETI KULTÚRA szolgálatában Gyıri Nemzeti Rajziskola 1787 -1882 Kedvezıtlen a város fogadtatása + Céhek ellenállása

Kiemelkedı tanár alkalmazása

Vezetı iskolák színvonalára emeli

Pécsi Rajziskola 1786-1860-as évek Fejlett bútoripar

Bútormővészet fejlesztése, lakáskultúra és ízlés finomítása

IPARI ÉS GAZDASÁGI FEJLİDÉS szolgálatában Elsı igazi mővész mesteremberek képzése Mővésztanár

KÉPZİ- ÉS IPARMŐVÉSZETI KULTÚRA szolgálatában

Debreceni Református Kollégium rajziskolája 1813-1885 -Kedvezıtlen a város fogadtatása -Tudós rajztanár

felvilágosult szellem

Rajz magyar nyelvő oktatása Enciklopédikus rendszerezés Elsı magyar nyelvő tankönyv

-Építészeti-, ipari- és képzımővészeti vonatkozásban ízlésformáló hatás

65

A politika és a pedagógia szoros összefonódását figyelhettük meg a reformkorban. Akkor született meg a következı eszme: „A jó nevelés a legjobb nemzeti politika”. Jellemzı, hogy az 1848-as pesti országgyőlés külön törvénycikket alkotott az iskolaügyre, ami azonban a szabadságharcot követı önkényuralom alatt nem juthatott érvényre. Két évtized multán, a kiegyezést követıen indulhatott csak meg a magyar iskolaügy fejlıdése, s benne a rajzoktatás új korszaka. A hazai rajzoktatás kezdetének fejlıdésvonalát végig követve megállapíthatjuk, hogy a rajziskolák száma mennyiségében szépen növekedett, elıször az ország nyugati és északi térségében –Bécs közelsége miatt - , majd a keleti térségekben is. Igyekezett alkalmazkodni és differenciálódni a helyi kézmőves és ipari igényekhez. Így a rajziskoláink jelentıs tényezıivé váltak az ipari életnek. Megjegyzendı viszont, hogy személyes szembenállásokból származó szakmán belüli vitákról – melyek már a következı korszaktól kezdve napjainkig annyi megosztottsághoz, s annak a rajzoktatás fejlıdését megzavaró következményekhez vezetettek – a kezdetekben nem léteztek. Úgy tekinthetjük tehát, hogy a belharcok újabb kori, 19. és 20. századi „vívmányok”. Korai elıdeink jobban tudtak csak arra a célra koncentrálni, hogy a rajztanítást a magyar ipar és mővészet kibontakozásának szolgálatába állítsák, hogy egyszerre szolgálja a nemzeti öntudatot, nemzeti mővelıdést és politikát.

„Egyértelmő, hogy ez az a paradigma, amely a késıbbiekben a legtöbb bírálatot kapta, s amelynek tagadására rajztantervi reformok sora épült. Kritizálták fejlıdés-lélektani oldalról, hiszen nagyon korán gátat vetett a spontán ábrázolásnak, s így nagyon lerövidült a firkáló-keresgélı szakasz és további fontos fejlıdési szakaszok maradtak ki a vizuális nyelv kialakulásának folyamatában. Mővészeti oldalról azért bírálták, mert nem a megfelelı konvenciókat közvetítette: távlatot szerkeszteni megtanított, de a realista ábrázolásmódhoz szintén nélkülözhetetlen árnyékolás, takarás, térszervezés módszereit nem ismertette meg. Természetesen a mővész-pedagógusok is az önkifejezés lehetıségét hiányolták …” (Kárpáti, Köves, 1999, 14. old.)

66

Ebben a részben dokumentumelemzéssel bizonyítottam 3. hipotézisemet:
Az iskola a 18. században az elsı és hivatalos hordozója a kultúrának. Ezért egy város szellemi fokát, fejlıdési képességét talán iskoláinak színvonaláról ítélhetjük meg legjobban.

A 3. hipotézist igazolják a fenti adatok, melyek szerint egy város szellemi fokát talán iskoláinak színvonaláról ítélhetjük meg legjobban. Ebben az idıben az iskola tekinthetı a kultúra elsı és hivatalos hordozójának. Ahol kedvezı talajra találnak az iskolák, ahol a polgárság vagy egy kiemelkedı képességő tanár megértı szándékkal karolja fel ıket, ott a kultúra hamarosan emelkedı irányzatot mutat. Összegezzük azt is, amit a rajzoktatókról tudunk! A nemzeti rajziskolák „királyi rajztanítói” többségükben mérnökök, építészek, papok vagy ritkábban kisebb tehetségő – úgy jegyezték fel, hogy „zöldágra nem jutott” – mővészek voltak, a református kollégiumokban pedig a matematika, filozófia, teológia professzorai tanítottak rajzolni. Létezett mellettük egy másik irányú, mővészi célú rajzi képzés is a fıurak mővészi igényeit kielégítı magánrajziskolákban, amelyeket magasabb képzettségő, külföldrıl beáramló, vagy külföldi, elsısorban bécsi majd müncheni mővészeti akadémián végzett magyar „akadémiai festészek” vezettek. Itt kerülhetett elıször sor a vizuális tehetség felismerésére és gondozására. A 19. századi tehetséggondozás és a mővészi célú magánrajziskolák bemutatása a következı fejezet témája.

67

6. MŐVÉSZETI AKADÉMIÁK, MAGÁNISKOLÁK, MŐTERMEK

A rajztanítás történetének 19. századra esı korszakát ebben a fejezetben olyan szemszögbıl fogom megvizsgálni, hogy az ebben a korban született jelentıs magyar képzımővészeinknek végig követem ifjúkori pályaképét. Rávilágítok, hogy a rendszeres hazai rajztanítás mellett milyen hatások alatt fejlıdtek ki vizuális képességeik, így következtethetünk majd a 19. századi tehetséggondozás módjaira. (99) Az ismert mővészek (100) pályakezdését bemutató tanulmány több szakágazat számára vethet fel érdekes és részben még megválaszolatlan kérdéseket. A tudományos feldolgozás tekintetében érinti a mővészetpedagógia, a vizuális nevelés módszertana, a mővészettörténet, mővelıdés- és kultúrtörténet speciális területeit. A tanulmány a tanárképzéshez is kapcsolódik, hiszen megismerhetjük mővész-tanár elıdeinket, bepillantást nyerhetünk a múlt századi mővészképzés módszereibe, illetve láthatjuk, milyen mővészetpedagógiai szemléletet tükröznek a mővészek ifjúkori alkotásai. Ebben a fejezetben szeretném felvázolni a képzés elıtti, a tehetség ısi, még befolyásoktól mentes megnyilvánulását, és a képzés - az elsı tanár, majd a szervezett oktatás, az akadémia, a fıiskola - megjelenése által okozott változás folyamatát. Mővészpálya szempontjából a fent említett befolyás rendkívül fontos, és azonnal többirányú kérdéskört vázol fel: a veleszületett készséget, tehetséget milyen módon és milyen irányban alakította a képzés és a szorgalom. A korszak szemlélete mennyire befolyásolta a mővészek látásmódját - ki milyen mértékben ragaszkodott ehhez, és ki milyen mértékben tért el ettıl, engedve az újabb irányzatok vonzásának.

99

Az itt közölt adatok átdolgozott változata a szakdolgozatomnak és a belıle készült katalógusnak. (Köves,

2000 és Köves, Kárpáti 1999) A Juvenília-kutatás eddig nyilvánosan be nem mutatott mővek tükrében ad képet a tehetséges fiatalok fejlıdésérıl. Alkotásaik a magyar vizuális nevelés történetének is fontos dokumentumai, hiszen a hazai rajzpedagógia elsı korszakáról tanúskodnak (a múlt század utolsó harmadától a huszadik század elejéig). A nemzetközi szakirodalomban eddig Picasso, Paul Klee és Henri de Toulouse-Lautrec gyermekkori munkáiról jelent meg hasonló részletes elemzés és katalógus. 100

A kutatásban vizsgált mővészek: Barabás Miklós, Izsó Miklós, Lotz Károly, Benczúr Gyula, Szinyei Merse

Pál, Ferenczy Károly, Csók István, Fényes Adolf, Tornyai János, Gulácsy Lajos.

68

6.1. A hazai mővészképzés beindulása

A 19. század közepéig Magyarországon nem volt mővészi vagy mővésztanári képzés, csak külföldi akadémiákon tanulhattak az ifjú mővésznövendékek. Nem is jöhetett létre addig mővészképzı intézet, míg hiányzott hozzá a szervezett állami támogatás. Ezt a problémát felismerve Trefort Ágoston (késıbbi Vallás és Közoktatásügyi Miniszter), már 1838-ban javasolta a Pesti Mőegylet létrehozását, mely 1840-ben meg is valósult. Még jelentısebb eredménynek számított az Országos Magyar Képzımővészeti Társulat megalakulása 1859ben. A hazai mővészképzés elıkészületeiben fontos lépés volt 1846-ban Marastoni Jakab, velencei mővész magánakadémiájának alapítása. Hivatalos nevén az Elsı Magyar Festészeti Akadémia a Nagyhíd (ma Deák Ferenc) utcában egy bérház harmadik emeletén nyílt meg. Elızıleg Marostoni részletes tantervet nyújtott be a helytartótanácsnak. Tanmenetében olvasható, hogy az Akadémiát négy osztályosra tervezte:

-az elsı osztályban “elemi képlet és díszítırajzot” tanulnak (a “képletrajz” minden bizonnyal mértani rajzot jelentett), -a második osztálybeliek idegrendszertanból (valószínőleg anatómia), továbbá antik gipsz szobrok utáni elméleti és gyakorlati rajztanból vesznek oktatást, -a harmadik osztályban olajfestészetet tanulnak és -negyedikben építészeti és láttani (perspektív) rajzból adnak órát. (Csıregh, 1987, …old)

Az Elsı Magyar Festészeti Akadémia volt többek között Lotz Károly elsı hivatalos iskolája, ahová 14 éves korában jutott be. Lotz Károly kortársaival ellentétben nem autonóm módon, illetve mesterválasztás útján képezte magát, hanem már egészen korán, 14 évesen szakképzésben

részesült.

Ez

nagy

ritkaságnak

számított,

hiszen

a

legtöbb

ifjú

mővésznövendék csak az akadémián kapta meg a rendszeres mővészi szakképzést. Például Csók István 17 évesen, Barabás Miklós 19 évesen, Izsó Miklós pedig csak 28 évesen került be a mővészeti akadémiára (lásd:4. táblázat,79.old. ). Lotz Károly életrajzában (lásd: 3.sz. melléklet) olvashatunk az Elsı Magyar Festészeti Akadémián eltöltött 2-3 éves tanulmányáról: leginkább gipszek után rajzoltak és másolatokat készítettek, tehát nem tanulhatták meg a természet utáni rajzolást. A Magyar Nemzeti Galéria

69

Adattára ırzi a tanítványok évkönyvének néhány lapját (101), melyben a rajzok egyike Lotz Károly 1848-ban készített Korsós olasz nı címő képe (24.kép). Az 1859-ben megalakult Országos Magyar Képzımővészeti Társulat alapszabályában szerepelt egy mővészi akadémia létestésének feladata, melyet Keleti Gusztáv fogalmazott meg 1865-ben. Jelentésének lényege, hogy ne legyen benne elemi rajziskola, ami már van az országban több helyen és a fıvárosban is. Viszont szükség van egy olyan képzésre, ahol a festészeti és egyéb társmővészeti pályára készülı fiatalok alkalmat kapnak gipszmővek, de leginkább élımodell utáni rajzolásra.

Báró Eötvös József Vallás és Közoktatásügyi Miniszter (1867-1871) az 1848 -as elsı magyar független kormányban nem tudta valóra váltani mővelıdési elgondolásait, de 1868ban elfogadtatta az általános és kötelezı népoktatást. Elıször szabályozta törvény a népoktatás szervezetét, tanulmányi anyagát és rendjét, megteremtette a felekezetektıl független községi iskolahálózatot, és az egyházak mővelıdési monopóliumának megtörésével lerakta a világi oktatás alapjait. A felállított hatosztályos Népiskola tantervében a rajz a mővészeti tárgyak sorába szerepel, mint az “ ízlés és nemzeti csinosodás kimővelését szolgáló majdnem egyedüli képzı eszköz”. A rajzoktatás anyaga: -1-2.osztályban kézgyakorlatok, kartonsémák körülrajzolása, egyenes vonalak többszögő ábrák rajzolása, -3-4.osztályban tárgyak természet után való rajzolása, növények állatok, egyszerő szerszámok, mérés után felvett különféle alakú terek, népi épülettervek ábrázolása. A tanterv egyrészt a kézügyességet (manualitást), másrészt a mértani elıismereteket tekinti a rajzolás elıfeltételeinek. Módszerként a gépies, mechanikus másolást alkalmazták a tanító elırajzolásával, vagy egyszerően sablonrajzolással. A népiskolákkal egyidıben szervezett polgári iskolák rajzi tantervei kezdetben nem tértek el élesen a fent ismertetett népiskolai koncepciótól. Az egymást váltó tantervi variációk lényege mindig az, hogy a rajzolás a geometria segédeszköze. A szabadkézi és mértani rajz célja az ipari szakrajz megfelelı szintő megoldásának elıkészítése.

101

Az emlékkönyv dokumentálja a Marostoni- iskola növendékeinek rajzait 1847-tıl kezdve, mely a

Székesfıvárosi Múzeum tulajdona lett. Lotz Károly a díjnyertes növendékek közé került, és képeit kiállították a Pesti Mőegylet kiállításain.

70

„Összefoglalva elmondható, hogy a 19. század második felében kialakult elsı szervezett hazai rajzoktatás geometrizáló jellegő volt. A természet utáni ábrázolás csak a geometriai szerkesztések megismerése után következhetett. További hibái, hogy nagyon korán gátat vetett a spontán ábrázolásnak és az önkifejezés lehetıségeinek, s így lerövidítette a keresgélı- firkáló korszakot. Egyértelmő, hogy ez az a paradigma, amely a késıbbiekben a legtöbb bírálatot kapta, s amelynek tagadására rajztantervi reformok sora épült.” (Kárpáti, 1997)

A másolás, sablonok rajzolása és a mintakönyvek gyakori használata jellemzı volt a kutatásomban vizsgált mővészek rajzfejlıdésének korai periódusára. Ennek ellenére kivétel nélkül mindegyikük inkább a szabadkézi rajzzal tőntek ki kortársaik közül, és a késıbbiekben próbálták az iskolai merev rajzoktatást önképzı jellegő, természet utáni rajzolással kompenzálni.

Szinyei Merse Pál 9 éves korában (1854) kapott Hermes-Vorlage címő mintakönyvbıl kimásolt ökörláb gondos rajza volt mővészi érdeklıdésének elsı tanújele. Rajztanárai a Kollár és Kohurt-féle mintalapokat másoltatták vele. Az elsı fennmaradt rajza sem volt más, mint egy kınyomó mintalapról, átlátszó papír segítségével másolt ceruzarajz, 12 éves korából (25.kép) Nem csoda, hogy ilyen tanítási módszerrel nem ért el különösebb fejlıdést rajzolási készségében. Ezért saját igényébıl fakadóan, 15-16 éves korában autodidakta módon elkezdett természet után rajzolni, tájképeket festeni .(26.kép)

Lotz Károly már 6 éves korában elkezdett rajzolni, de természetesen nem a való élet után. Tornyai János életrajzában is találunk utalásokat a kisiskolás korában folyó rajzoktatásról:

” A rajztanítás érdekesen folyt abban az idıben: az iskolai irkák tábláján olyan alakok voltak, melyek a nagybetőhöz hasonlítottak, például egy kislány kerekre nyitott szájjal jelentette az Ó betőt. A tanár kevés vonallal felrajzolta az ábrát a táblára, s a gyerekek ezt másolták le a papírosra. Tornyai is ilyen nagybetős alakokat rajzolt elıször iskolás korában” (Bodnár,1986).

Szabadidejében ı is másolással foglalkozott, a Vasárnapi Újság rajzait színezte és másolta. „Bár Eötvös a középiskola átalakítását célzó terve nem valósult meg, és felsıoktatási kezdeményezéseinek nagyobb részét is utódai fejezték be, az 1870-ben megalakított középiskolai tanárképzı intézettel és a tanítóképzı intézeti tanárok képzését szolgáló Paedagogium-mal megteremtette a korszak követelményeinek és a hazai lehetıségeknek megfelelı polgári közoktatási rendszert.

71

A minisztériumi intézkedés elıírja, hogy a rajzolás tanítását már az elemi iskolában el kell kezdeni. Ehhez azonban szükséges, hogy a tanítóknak ezen szakmában való kiképzését, továbbá a rajztanításnak a többi tantárgyakkal egyenrangúra emelését biztosítsa. Ez utóbbi óhaj aztán több mint száz év során nagyon sokszor és sokaktól elhangzott. (...) Eötvös tudatosan törekedett az Ausztriától függetlenített önálló mővészképzés, és különösképpen a közoktatásba bevezetett új rajz tantárgy szaktanári ellátására alkalmas mővészpedagógiai intézet felállítására. Ennek érdekében két éves európai tapasztalatgyőjtı tanulmányútra küldte Keleti Gusztáv “történelmi festészt”.”(Csıregh, 1986,118-119. old).

6.2. Képzımővészeti akadémiák képzési programjai külföldön

Keleti Gusztáv alaposan tanulmányozta a francia, angol, belga és németországi mővészeti oktatás rendszerét, felfedezte hibáikat, erényeiket, és összefoglaló jelentést írt róluk. (Keleti, 1870) Különösen a rajztanárképzést tanulmányozta. A németországi, franciaországi és az osztrák akadémiai képzést részletesen elemzem a következıkben, hiszen a kutatásban szereplı magyar képzımővészeink java részt ezekben az iskolákban folyatták tanulmányaikat. Elöljáróban annyi elmondható, hogy Keleti nagyra értékelte a francia mővészképzést, mely bıséges választékot kínált az ifjúságnak a rajztanodáktól a magániskolákig és az állami akadémiáig. Ez köszönhetı annak, hogy Franciaországban a mővészképzés ügyével a legmagasabb kormányzati szervek, szék, név szerint a "császári ház" és a "szépmővészetek minisztériuma" foglakoztak. Nagy hagyománya és történelme van a rajzoktatásnak Franciaországban, kezdete egészen a 13. századik nyúlik vissza. Az Ecole des Beaux Arts iskolát XIV. Lajos alapította, és mindvégig állami felügyelet alatt mőködött. Hogy ez miért fontos? Mint látni fogjuk, és azt Keleti Gusztáv is kiemelte, az államnak javára szolgálna, ha mővészethez értı nemzedéket nevel fel és fordít a maga javára:

" Hazánk legközelebbi jövıjében a mővészetnek csak ízlésképzı, általános nevelészeti feladata lesz, s csak közvetve, csak másodsorban fog bírni a szó szoros értelmében anyagi emelkedéseinkre czélzó, vagyis nemzetgazdasági jelentıséggel. " (Keleti,1870, 22. old.)

A mővészképzés "nemzetgazdasági jelentıségét" a franciáknál XIV. Lajos, az olaszoknál a pápák és a Mediciek, németeknél a fejedelmek ismerték fel. Nem valami magasabb állampolgári szempontból pártolták a mővészeteket, hanem az udvarnak és városnak a fényőzését, dicsıségét hirdették vele.

72

A francia rajzoktatás módja abban különbözött a némettıl, hogy a hivatásukban ösztönzött francia rajztanárok hosszabb ideig és nagyobb szigorral készítették fel a tanítványaikat a szakmára.

Keleti Gusztáv az angol és belga rajzoktatásról szóló beszámolóját röviden összefoglalva megemlíthetjük, hogy például Angliában ipari irányultságú rajzoktatást talált. Rajztanárokat nem képeztek, de a rajztanítást csak olyan tanító láthatta el, “aki az iparmővészeti szakosztály elıtt vizsgát tett”. Belgiumban nemzetközi szinten a legtöbb akadémia mőködött. 1865-ben a megközelítıleg 5 millió lakosú kis országnak 59 (!) akadémiája volt, tízezernél több növendékekkel. Persze az “akadémia” elnevezés itt megtévesztı, némelyikbe már a 7 éves gyermeket is befogadták, de általában 10-15 éves korú növendékeket vettek fel. A mővészeti akadémia név mögött valójában ipari jellegő rajztanodák mőködtek, ami abból következik, hogy az ország magas fejlettségő textil iparágához a mővészeti oktatás lendítı közremőködése nélkülözhetetlen volt. Végül igazi mővészeti akadémiáról is beszámolt: Németország leggyakrabban emlegetett és magyar mővészeink által is legsőrőbben látogatott müncheni és düsseldorfi mőakadémiáiról, tanári karukról, szervezetükrıl, ellátottságukról, tantárgyaikról, tanítási anyagukról írt.

73

4. táblázat: Mővészeink akadémiai képzésének kezdı idıpontja és helyszíne

Barabás

Bécsi

Müncheni

Rahl

Nápolyi

Julian

Országos

Szépmőv. Akadémia

Mővészeti Akadémia

Károly Magánfestı Iskolája

Mővészeti Akadémia

Akadémia Párizs

Magyar Királyi Mintarajziskola

1885, 23év

1887, 25 év

1829, 19 év

Izsó

1859, 28 év

Lotz

1852, 19év

Benczúr

1861,17 év

Szinyei

1861,18 év

Ferenczy Csók

1885, 20 év

1887, 22 év

1882, 17 év

Fényes

1890, 23 év

1884, 17 év

Tornyai

1894, 25 év

1886, 17 év

Gulácsy

1900, 18 év

Mint a táblázatból is kiolvasható, a 19. században három hullámban tört elıre elıször a bécsi, majd a müncheni és végül a párizsi akadémia a továbbtanulni vágyó ifjú mővészek körében. Ez a vonal kimutatható a kutatásban szereplı mővészek iskola-választásánál is. Lássuk, mi befolyásolta döntéseiket, mivel csábították az egyes intézmények magukhoz növendékeiket, és hogyan hatott tehetségük kibontakozására képzési rendszerük!

A bécsi Mővészeti Akadémia az 1900-as évek elején élte fénykorát. Ebbe az idıperiódusba esı magyar mővészek számára a bécsi akadémiai diploma adhatott ugyanis egy mővésznek a társadalomban elismert helyet, és olyan értelmiségi rangot, mint a teológia, orvosi vagy jogi végzettség. Tehát a mővészképzésben a bécsi akadémia abszolút tekintély volt a Monarchia területén. A kutatásba szereplı mővészek közül Barabás Miklós tanult itt (27-28. kép), és említettem a 4. fejezetben azokat a rajztanárokat, akik itt képezték magukat elsısorban az építészeti szakon, majd a soproni, gyıri, pécsi stb. rajziskola tanárai lettek. Barabás Bécsbe kerülésének idején -1829 szeptemberében- a Képzımővészeti Akadémia már nem az a csábítóan nagyszerő intézmény volt, mint egy-két évtizeddel korábban. Kurátora a nyáspolgári felfogású, kicsinyesen takarékos Metternich herceg, a mővészetet csak elıkelı

74

kedvtelésnek tartotta, ebben a szellemben vezette az intézetet is. Az akadémián a vezetı szerep Pietro Nobile (1774-1854) építészé, aki Ferenc császár kedvence, az akadémikus klasszicizmus következetes képviselıje. Az oktatás több szakosztályban (pl. történelmi rajz, történelmi

festészet,

történelmi

kompozíció,

tájképfestészet)

fokozaton

folyik,

az

évszázadokkal korábbi francia példa nyomán kialakult rendszer szerint. Foglalkozás csak kora reggel és késı délután volt, hogy napközben a növendékek és a tanárok önálló mővészi munkával, netán kenyérkeresettel tölthessék idejüket.

A 19. század közepén változás történt a mővészeti akadémiák rangsorolásában. Az ifjú magyar mővészek a század elején még Bécsbe, s onnan egyenest Olaszországba, Velencébe, Firenzébe vagy Rómába vándoroltak. A hatvanas években viszont már a müncheni mővészeti akadémia látogatása vált divatossá. (27-28. kép)(102) Münchenben ez idıben a történelmi és zsánerfestészet volt népszerő. A müncheni akadémiai stílusnak pontosan körülhatárolt jellemzıi voltak. A képzésben elsıdleges témakörnek a már említett

történelmi

kompozíciót

jelölték

ki,

melyhez

a

vallásos

témájúak

is

hozzászámíthatóak. Csak ezután következett az arckép, szobalátkép, csendélet, városkép, tájkép, zsáner stb. rajzolása. Az akadémia különben a hagyományok mélységes tiszteletét is hirdette, és próbálta összeegyeztetni egymással a képzımővészet múltjának csodálatos eredményeit. Rajzot Raffaellótól, színt Tiziánótól, komponálást az olasz reneszánsz összességétıl, fényt-homályt Rembrandtól kellett tanulni, persze az akadémia mérsékelı elıírásai szerint. Az alkotás egyes fázisaira is megvolt az elıírás: a témaválasztás után, az elızetes vázlatok alapján, kartonra pontosan és részletesen meg kellett rajzolni a látványt, mégpedig lehetıleg négyzetekre osztva a képsíkokat. Ha ez a végleges rajz elkészült, a megfelelı deszkát bitumennel kellett lealapozni. Erre kellett átvinni a rajzot, majd ráfesteni a színeket és legvégül a lazúrokat. Ez a festésmód mindenestre megóvta a festıt a pillanatnyi "kilengésektıl", amelyre például az impresszionisták "vetemedtek". Egyszóval a Müncheni Akadémia szelleme egyéniség-ellenes volt. Az intézményrıl elterjedt kedvezı kép nem oktatási rendszerének, hanem egyes kiemelkedı tanárainak köszönhetı. Az igazgatója Cornelius, majd Kaulbach Vilmos, elismert mővészek voltak. A

102

Az akadémia falai között ekkor a magyar mővészifjúság színe-java tanult: Izsó Miklós 28 évesen 1859-ben,

Benczúr Gyula 22 évesen 1866-ban, Szinyei 18 évesen 1863-ban, Csók 20 évesen 1885-ben, ezen kívül Székely, Liezenmayer, Mészöly, Wagner, Munkácsy, Paál, Sáska, Hollósy Rippl, Réti, Iványi-Grünwald és sokan mások.

75

fejlıdni vágyó ambiciózus tehetségek az akadémia dacára és ellenére sokat tanultak, persze nem az iskola falain belül, hanem a divatos tanárok magánmőtermeibe. Ezzel védekeztek a már-már veszélyessé fajult egyoldalúság nyőgétıl, melyet akadémiai modorosságként emlegettek. Az akadémia keretei közül nıtte ki magát Piloty mesteriskolája is, ahol nagy feltőnést keltı önálló mővekkel rukkoltak elı a tanítványok. Piloty egyfajta elitképzést folytatott, melynek jellemzı vonása, hogy a tanítványokra nem kényszeríttette rá saját témaválasztását és festıi modorát, inkább segítette ıket egyéni érdeklıdésük irányában kibontakozni. Az akadémia temperamentum nélküli, félénk elıadásával, színtelenségével szemben bizonyos fokú realitást adott. Szinyei és Benczúr legjobb tanítványai közé taroztak. Az Akadémián az antik és festı osztályban nappal antikokat rajzoltak, az esti órákban mővészettörténet (Kunstgeschite) elıadásokat hallgattak, anatómiát és perspektívát tanultak és "esti aktokat" rajzoltak. A müncheni mővészfiatalság körében népszerő volt, hogy a képzés szünetében egy jó festı társaságában kivonultak a hegyek közé tájképet festeni. A plasztikai osztályban, ahová Izsó is járt a hellenisztikus emlékek másolása mellett a természet utáni mintázással is foglalkoztak. Hogy mi vonzotta Izsót, Benczúrt, Szinyeit, és Csókot Münchenbe? A város kitőnı mőgyőjteménye, az olcsó megélhetés, valamint az odatelepedett, élénk társas életben összeforrott jeles mővészek nagy száma, mely bizonyára motiváló volt a fiatal generációra nézve. Németországban a 19. században számos akadémia mőködött, egy-kettıtıl eltekintve újabb keletőek, és külföldi társintézmények mintájára alakultak. Legforgalmasabb a müncheni és a düsseldorfi volt. Az elızıekben olvashattunk a Müncheni Akadémián folyó mővészeti oktatásról, melynek forrásául a kutatásban szereplı magyar mővészek levelezése és útibeszámolója szolgált. Most a hasonló felépítéső düsseldorfi akadémia szervezeti és képzési rendszerét elemzem Keleti Gusztáv említett tanulmányútjának beszámolója alapján (Keleti, 1870). Így a két intézményrıl írt információkat összegezve egy teljesebb képet kapunk a német felsıfokú mővészképzés sajátosságairól. A Düsseldorfi Mővészeti Akadémia célja, hogy "a kiképzett mővészek mővei által hassanak a közönségre, valamint az intézmény mőgyőjteményével a mővészet iránti érdeklıdést felkeltésék és fejlesszék". Kelti Gusztáv a következıket írta az iskola képzésének felépítésérıl: "Mint képezde az akadémia három osztályú; ez osztályok két felsıje ismét két-két alosztályra válik, azaz összesen négy osztályra, melyek külön-külön mővészeti szakiskola természetével bírnak. "

76

Elemi osztály 1. éves követelményei: → rajzszerek használata → anatómiai lapok másolása (Az elemi osztályba- ahova legfeljebb 2 évig járhatnak- nyert felvétel nem jogosít a mővészeti szakosztályba való lépésre.) Elemi osztály 2. éves tematikája: → antik szobrok másolása, élı alakok életnagyságú rajza → a textil redızésének tanulmányai → bonctan, aránytan, távlattan → építészeti rajz,

mővészettörténet

Mővészeti szakosztály festészeti szaka ( Mal-Classe) Két szakra oszlik :

a) alakfestés (történelmi, életkép, arcképfestés) b) tájkép- állat és építészeti festés szakára.

Amennyiben a tér engedte, a növendékeken kívül külsıs mőkedvelık is bejárhattak rajzolni, ha rajzkészségüket beadott tanulmányaikkal az igazgató elıtt igazolták. A felvételi és a magasabb osztályba lépés minden év októberében történt, rendkívüli esetben

bármikor.

A

tanórák

látogatását

szigorúan

ellenırizték.

Felvételi

alapkövetelményként csak annyit jelöltek meg, hogy a felvételizı a 12. évet betöltse és íni, olvasni, számolni tudjon. Mivel ennyire fiatalokat vettek fel, arra is kötelezték ıket, hogy az akadémiai képzésen kívül valamely nyilvános iskola oktatásában részt vegyenek vagy a tudományos kiképzést magán úton végezve bizonyítványokkal igazolják. Nem volt kötelezı az összes szintet végig járni, hanem lehetıség volt egyenesen a mővészeti szakosztályra (Meister-Class) felvételizni beküldött munkák alapján 4-8 heti próbaidıre, melynek letelte után a tanári kar döntött a végleges felvételük felıl. Szinyei Merse Pál - aki a Müncheni Akadémiára járt - esetével bizonyíthatom, hogy mennyire hasonló az oktatás szerkezete e két akadémián. Ugyanis Szinyei apjához írt levelében tudatja, hogy felvételt nyert a festı osztályba ( Mal-Class ). Nyolc jelentkezı közül csak ı és Salamon Géza nyert felvételt. A beküldött munkájuknak az ellenpróba rajzát kellett a helyszínen elkészíteniük. Tehát az alapképzés után egy újabb szőrın átmenve, csak a legtehetségesebbek és legszorgalmasabbak jutottak tovább a mővészeti szakosztályba. Az akadémia szociális támogatási rendszerének köszönhetıen sok hallgatót nyert meg magának. Az ösztöndíjat két formában: tandíjmentesség és pénzbeli segély formájában ítélték oda a tehetséges, szorgalmas, de szők anyagi körülmények között élı hallgatóknak. A

77

pályadíjak sokfélesége közül példaként a történelmi festészeti osztály (Compositionschule) pályázatát említem meg: " Kitőzött történelmi feladat után készült legjobb vázlat szerzıje 200 Ft díjban részesül, a vázlat azonban az akadémia tulajdona marad. " A tanári kar felépítése igen egyszerő: egy szakon belül dolgozott a rendes tanár (Professor) például aki a figurális szobrász szakot vezeti, segédtanító (Lehrer) például aki a szakékítmény rajzot tanítja, és a mintakészítı (Modellschreiner).

A harmadik nagy váltást a mővészképzés területén a párizsi Julian Akadémia jelentette a 19. század végén. A magyarok többnyire a Hollósy-féle magániskolából vagy a Müncheni Akadémia merevsége és egyéniség-ellenessége elıl menekülve jöttek Párizsba. (103) Délelıtt aktmodellt rajzoltak, délután kosztümös, és este lámpánál ismét aktmodellt skicceltek (vázoltak), negyedóránkénti mozdulatváltással. A modell utáni festés és rajzolás mellett anatómiát is tanultak, sıt boncoltak is. Ez kifejezetten üdítı módszernek tőnt a német akadémista, gipsz-szobrok másolása mellett. A Julian Akadémia Párizs legjobb mővészeti magániskolájának hírében állott, egyéni szabadságot engedélyezı elveinek köszönhetıen. Névlegesen mindenkinek kellett korrigáló tanárt választani, de úgy festhetett, ahogy akart. A tanárok engedték az egyéniség szabad kibontakozását nem úgy, mint Münchenben. A müncheni akadémikus képzéshez hasonló Franciaországban talán az állami Écolé Nationale des Beaux-Arts-ban folyt.

"A fıpalota a belsı udvarban áll, ebben a körülfekvı többi épületben vannak elhelyezve a gazdag győjtemények, a könyvtár, a korábbi tanítványok pályamővei, a

gipszöntıde, a győlés-

, vizsga-, bonctani- és mőtermek s a titkár lakása. (…) Külön épület foglalja magába a cellákat, melyekben zár alatt készülnek a tanítványok pályamővei." (Keleti, 1870)

Közvetlen vezetése egy, a császár által öt évre kinevezett igazgatóra volt bízva, a többi tisztviselıt az államminiszter nevezte ki. Az állam befolyása a szakképzés tematikáján is érezhetı, hiszen olyan mestereket neveltek ki - építész, éremverı, drágakı-készítı, stb.akiknek munkájával az ország gazdagságát hangsúlyozhatták. Az 1863. évi tanterv életbelépése óta a mővészeti szaktanítás még terjedelmesebb és alaposabb lett. 103

Számos kitőnı festı tanult itt: 1887-ben Ferenczy Károly, Csók István, Iványi Grünwald Béla, 1893-ban

Thorma János és Réti István, 1891-1894 -ben Kunffy Lajos, Fényes Adolf, Nagy Sándor, Katona Nádor stb.

78

Szakórák :→ festészet, szobrászat, építészet, rézmetszés, éremverés, drágakövek vésése Elméleti órák:→ mőtörténelem, szépészet, általános történelem, régészettan → bonctan, mennyiségtan, leírómértan és stereotomia, távlattan → gyakorlati szerkezettan, ügyigazgatás és számvitel → természettan, elemi vegytan és geológia

Az itt szerzett diploma igen nagy hitelő volt a francia társadalomban. A felvételin a jelölteknek elméleti vizsgát kellett tenniük és egy sikeres próbamővet beadniuk. Ebbe az iskolába 15-18 éves korig lehetett jelentkezni, tehát itt idısebb korosztály kezdett el dolgozni, mint a düsseldorfi akadémián a 12 éves korhatárral. Külföldiek csak minisztériumi engedéllyel tanulhatnak itt. Évenként az iskolában zsőrizett és pénzdíjas pályázaton mérhették össze tehetségüket a fiatalok, melynek eredményét kiállításon mutatták be. Értékelési rendszerérıl annyit tudhatunk, hogy negyedévenként a tanárok jelentést tettek az igazgatónak tanítványaik haladásáról, és a kitőnı tanulókat pénzzel jutalmazták. Mint már említettem, Párizsban óriási volt a választék mővészképzés terén. Mégis mi volt az Écolé des Beaux-Arts vonzerejének a titka ? A nagy számú állami támogatású jutalmak és pályadíjak, például a "Grand prix de Rome" négyéves olaszországi ösztöndíj. Állami intézmény révén igen gazdag győjteményt tudhat magának, melynek látogatása és használata nemcsak belsısöknek, hanem engedéllyel külsısöknek is szabad. A győjtıkörei: → gipszöntvénytár ( a legjelesebb antik- és reneszánsz korabeli szobormővek másolata ) → kéziratok, metszetek, tervrajzok, (melyek a bonctan, leírómértan, távlattan és egyéb elméleti tanfolyamok magyarázatául szolgál ) → mőtárgyak, könyvtár

Összegezve, a külföldi állami akadémiák legnagyobb hibája a gyakorlatiatlansága volt, szemben a magániskolákkal. A tanárok között nincs helye a szabad versenynek, és nem ismerik a magántanárok (Privatdocent) hasznos intézményét. Ezt a hiányt ösztönösen felismerték a magyar mővészeink is, és vagy átpártoltak egy szabadabb iskolába, vagy a kötelezı órák után eljártak a számukra szimpatikus mester magánmőtermébe. Nagyon fontos probléma, hogy a választott akadémia milyen stílust követett. Milyen irányt követett az igazgató és a tanárok? Sokszor egy-egy mővészünk nagyon is beszőkült tanára stílusának utánzása által, és kortársai irányították figyelmét más módszerek és témák iránt. Véleményem szerint, a 19. századi akadémiai képzés jelentısége talán a kontrollban és az idı megtakarításban volt. Ugyanis, ha az ifjú mővésznövendék önmaga mindenféle

79

példa és követendı minta nélkül halad elıre, a legjobb esetben is csak nagy körutakon csatangolva és tetemes idıveszteség mellett fog eljutni a kívánt szintre. Az viszont kétségtelen tény, hogy a nagy mővészek fejlesztı befolyást gyakoroltak a kezdı tehetségekre.

6.3. Képzés a Magyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében (1871-1908)

A külföldi tanulmányút tapasztalatait levonva Keleti Gusztáv nem találta rokonszenvesnek az akadémia megmerevedett típusát, melyet már a század eleje óta Európa szerte erısen bíráltak merevsége és gyakorlatiatlansága miatt. Keleti elıterjesztette a felállítandó Mintarajziskola és Rajztanárképezdérıl kialakított tervezetét. Nézete szerint a legsürgısebb feladat a népízlés nevelés, és ilyen szempontból a rajtanítás gyökeres reformja, tehát jó rajztanárok képzése. Képzımővészeti akadémia létesítését korainak és nem a viszonyainkba illınek tartotta. 6.3.1. Személyi és tárgyi felszereltség

Mint az elızményekbıl kiderült több mint száz évig érlelıdött egy mővészeti akadémia, mővészképzı intézet felállításának eszméje. Eötvös utóda dr. Pauler Tivadar Vallás és Közoktatási Miniszter szintén felkarolta a rajztanár- és mővészképzés ügyét. 1871- tıl beindult a Magyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezde a Rumbach Sebestyén utca 6. számú házban bérelt ideiglenes helységben. 53 hallgató, valamint 24 esti tanfolyamra járó növendék kezdte meg tanulmányait az elsı tanévben (ebbıl 31 rajztanárjelölt és mővésznövendék, 15 rendkívüli mővésznövendék és 7 fametszı).

Az igazgató Keleti Gusztáv (1834-1902 ) történelmi festı, mőkritikus. A tanári kar a gyakorlati tárgyakra meghívott három rendes és egy segédtanárból állt. Székely Bertalan (1835-1910) történelmi festı, az alakrajzolást és festészetet, Schulek Frigyes (1841-1919) akadémiai építész, építészeti és “ékítmény” szakot, Izsó Miklós (1831-1875) akadémiai szobrász pedig a mintázást tanította. Greguss János, mint segédtanár a figurális rajz és festészet szakmájában mőködött.

Elméleti szakként olyan érdekes tantárgyakat oktattak, mint a bonctan, katonai helyszínrajz,

80

ábrázoló mértan és távlattan. Kedvezıtlen fekvéső és szők helységekben folyt öt éven át a tanítás. Mivel a tanulók száma egyre nıtt, újabb lakásokat kellett bérelni az épületen belül. Az 1876/77 tanévben a mai Magyar Képzımővészeti Egyetem helyére költöztek (Andrássy u. 69-71.). A földszinten két mintázóterem és négy kisebb tanári szoba, az elsı emeleten csupa rajzterem volt. Az akt-termekben folytak a bonctani elıadások, ebbıl nyílt a legnagyobb rajzterem, ahol az egészalakos szoboröntvények (antik-terem) és az élıfejek képezték a rajzi és festészeti tanulmányok tárgyát. Ezen kívül sok más mőterem, valamint könyv- és metszettár is mőködött.

6.3.2. Képzési program

Az iskola festıket és szobrászokat képzett a Mintarajztanodában, valamint rajztanárokat, rajztanítókat, sıt már kezdettıl rajztanítónıket is a Rajztanárképezdében. Az órák szombat és ünnepnap kivételével a téli félévben reggel nyolc, a nyári félévben reggel hét órától délig és délután négy órától este nyolc óráig tartottak. Az iskola programjában továbbképzés is szerepelt esti tanfolyam formájában az iparosok, kézmővesek és mőkedvelık részére, a tanítványok szakmai szükségletéhez és képességi fokához alkalmazkodva. A tárgykultúra területén kifejtett pozitív ízlésformáló tendencia ellenére a kortársak kifogásolták, hogy a Mintarajztanoda iparos oktatással is foglakozik, és javasolták, hogy a Fıvárosi Iparrajziskolába helyezzék át az esti tanfolyamot. Néhány év múlva valóban megszüntették ezt a képzést.

6.3.3. Didaktikai elvek

Amikor már Európában felbomlóban volt az akadémizmus, nálunk akkor teljesedett ki a mővész és rajztanárképzés akadémikus szemlélete. Keletit már a kezdetektıl támadták a Münchenbıl

átvett

konzervatív

mőakadémiai

szellemiség

miatt.

Bár

az

intézet

mővésztanárainak többsége még a következı évtizedekben is a bécsi vagy müncheni akadémiát végezték el, mővésznevelési elveikben többféle szemléletet képviseltek: Székely Bertalan, az elsı alakrajz tanár, kidolgozta az alakrajzolás elsı hazai didaktikáját. (Székely,1877) A bécsi majd a müncheni akadémián végzett tanulmányai fıleg negatívumként hatottak saját tanári mőködésére. ”Egyik akadémiai tanítási módszer sem elégítette ki ifjúkori várakozásait, mővészi problémáival

81

egyedül kellett megbirkóznia. Ettıl akarta megóvni növendékeit, s ezért foglakozott a mővészi alkotófolyamat minden problémájával írásban is. Publikációin túl, kéziratos feljegyzéseinek hatalmas, a II. világháborús pusztulások után is 20-22 kötetnyi, csak részben feldolgozott anyaga a 19 századvég és a 20. századelı valamennyi mővészoktatási kérdését behatóan taglalja. Esztétikai felfogásában megtalálható a herbarti hatás, de nézeteit elsısorban saját festıi gyakorlatából szőrte le. “Régimódi” falitáblák és gipszöntvények után rajzoltató módszerét különösen attól kezdve támadták, amikor már az újabb tanárok élı modelleket beállító oktató módszereivel ütközött. A mester pontokba foglalt szabályokkal oktatott - úgy mondták “ bevágatta a rajzolási és festési recipéket.”( Csıregh,1986,185. old.)

Izsó Miklós a hazai szobrászképzés elindításában és a növendékek nemzeti öntudatának erısítésében játszott nagy szerepet. Izsó Bécsben és Münchenben tanult az akadémián, s ott vált programjává a magyar népélet alakjainak megmintázása. A fiatal szobrász elızıleg reáltanodai mintázótanárként szerzett pedagógiai tapasztalatot, majd a Mintarajziskola tanára lett. Gyorsan népszerő lett a növendékek körében, hatásos mővészetpedagógiai pályáját azonban már 1875-ben megszakította a korai halála. 6.3.4. Igazgatás

Keleti Gusztáv iskolaszervezıi igényességének bizonyítékát láthatjuk abban, hogy a szakterület elsı embereit, korszakának legkiválóbb tudósait nyerte meg. İ maga nem tanított saját iskolájában. Keleti, mint Eötvös József báró, majd Trefort Ágoston kultuszminiszterek mővészeti ügyekben legbensıbb tanácsadója, feltehetıen hathatós támogatást tudott szerezni a rajzoktatás népiskolai és gimnáziumi bevezetéséhez. Elıkészítette, megszervezte és vezette a Rajztanárképzıt. 1882-ben megnyílt a “gyakorló festészeti szakosztály” (amibıl 1897-ben a II.Mesteriskola lett) Lotz Károly festımővész vezetésével. Az 1887/ 88 -as tanévben a Rajztanárképzı tanulmányi idejét háromról négy évre emelte. Ez a rendelet eltérı követelményő szakvizsgával négyféle: rajztanári, rajztanítói, rajztanítónıi és iparostanonc- iskolai oklevél kiadására jogosította az intézetet. Ehhez igazodva a következıképpen szabályozták a szükséges elıképzettséget: - középiskolai tanárjelölteknek érettségi bizonyítvány, - rajztanító jelölteknek elemi iskolai tanítói oklevél, - rajztanítónı jelölteknél elemi iskolai tanítónıi végbizonyítvány. A mővésznövendékektıl ekkor még nem kívánták meg az érettségit.

82

Az 1897-es év jelentıs változást hozott: a rajztanárjelöltek és a mővésznövendékek együttes oktatása megszőnt, külön tantervet, órarendet és tanárokat kaptak.

Benczúr Gyula mesteriskolája kezdettıl fogva csak lazán kötıdött az anyaintézethez. Tanítványai a mester müncheni realizmusát jól vagy rosszul utánozva a hivatalos mővészeti politikának és a közönség ízlésének is rokonszenves „mőcsarnoki mővészekké” váltak. Lotz Károly és Stróbl Alajos szintén mesteriskolát alapított.

Keleti Gusztáv halála után nagyobb személyi változások történtek: Székely Bertalan lett a mővészeti és tanulmányi ügyek igazgatója, Veszely Ödönt bízták meg a nevelés- és tanítástan elıadásával.

„Weszely Ödön (1867-1935) a neveléselmélet kiemelkedı tudósa. Bár fıbb mővei(...) a következı évtizedekben jelentek meg, már ekkor, 35 évesen is több mint ígéretes tehetség, a legújabb pedagógia áramlatok, a pedagógiai pszichológia, a kísérleti lélektan európai kitekintéső kutatója, aki 1912-ben létrehozta a Fıvárosi Pedagógiai Szemináriumot, a budapesti tanítók továbbképzı intézményét, aztán a budapesti majd a pécsi Tudományegyetem a pedagógia nyilvános rendes tanára lett, továbbá a Magyar Gyermektanulmányi Társasság elnöke. Jegyzetek sajnos nem maradtak fenn Weszely Ödön a képzımővészeti fıiskolai nevelés- és tanítástani elıadásairól, de pedagógiai munkásságának ismeretében okkal feltételezhetı, hogy reformpedagógiai, gyermektanulmányi szellemben oktatta a rajztanárjelölteket is. Tételesen az sem ismert ugyan, hogy voltak-e nézeteivel egyetértı kollégái a Képzımővészeti Fıiskolán...” (Csıregh, 1986, 151-152. old. )

1905-ben I. Ferenc József Szinyei Merse Pált nevezte ki az intézet mővészeti igazgatójává. Tanítást ugyan nem vállalt, de elvi változást sem vitt az intézmény életébe. 1908-ban a Mintarajziskola és Rajztanárképzı alapításának 38. évében (új neve: Országos Magyar Képzımővészeti Fıiskola) hivatalosan is megkapta a lényegében kezdettıl fogva meglévı felsıfokú rangját. Két önálló intézmény tartozott hozzá: Mővészképzı Fıiskola és a Rajztanárképzı Fıiskola.

83

6.3.5. Személyes visszaemlékezések

A kutatásomban vizsgált 10 mővész közül Csók István 1882-ben 17 évesen, Fényes Adolf rá két évre 1884-ben szintén 17 évesen, Tornyai János 1887-ben és Gulácsy Lajos 1900-ban mindketten 18 évesen kerültek be a Mintarajziskolába.

Csók

István

életrajzáról

szóló

tanulmánykötetekben

találhatók

utalások

a

magyarországi mővészképzés kezdetleges állapotáról az 1880-as évekbıl. (vö. 3.sz. melléklet) A Müncheni Akadémia tanári székébıl hazahívott Benczúr Gyula mesteriskolájában legfelsı oktatás, a Mintarajziskolában pedig rajztanárképzés folyt, de a középfokú oktatás még hiányzott. Ekképpen Csók a Mintarajziskolába iratkozott, melyben Székely Bertalan nézetei uralkodtak. Lotz Károly és Greguss János is tanították volna Csókot, ha látogatja az elıadásokat. De ı nem tudott a tanítás módjába belenyugodni. Alapjában már akkor is autodidakta volt, csak a hajlamainak tetszıt akarta tanulni, és ezt is csak a neki megfelelı módon. Unta a Mintarajziskolát. Viszont sok minden egyéb képzımővészeti tapasztalatot szerezhetett Budapesten, amibıl sokat tanulhatott. Például eljárt a Nemzeti Múzeum képtárába vagy az Akadémia épületének második emeletén meghúzódó Eszterházy-galériába, hogy mestermőveket másolhasson. Látogatta a Mőcsarnok kiállításait, melyek „a müncheni akadémia modorát ásítozták”, ugyanakkor itt találkozott Szinyei Majálisával, amely óriási hatással volt rá. A Mintarajziskolát három évi kínlódás után se tudta megszokni, de ez alatt a három év alatt mégiscsak megtanult rajzolni. Késıbb, Csók felnıttként visszatért iskolájába, és mint rektor még mindig a középfokú rajzoktatás hiányosságaival kellett foglakoznia. A Kultuszminiszterhez írt levelében a középiskolák új oktatási törvény tervezetében a "rendes tantárgyként" felveendı rajz szükségességét hangsúlyozza: "...nyomatékosan kéri a Fıiskola azt a Vallás és Közoktatásügyi minisztert, aki a Képzımővészeti Fıiskolát újjá szervezte, aki mővészeti kérdések iránt teljes megértéssel volt, akitıl a középfokú rajzi nevelés kérdésében is haladó lépést várunk, legyen mőveltsége és tekintélye teljes súlyával azon, hogy az új középiskolai törvény kapcsán a rajz, mely a humanisztikus mőveltségnek is egyik elhivatatlan s szorosan hozzá tartozó része / mővészeti rajz és mőalkotások szemléltetése / mindenfajta középiskolában, minden osztályban heti két órában és a mértani rajz, melynek a gyakorlati életben oly nagy fontossága van a mai óraszámban és beosztásban taníttassék és mindkét tárgy tanítása a rajztanár hatáskörébe utaltassék. Mély tisztelettel kéri a Fıiskola ..., hogy a legerélyesebben utasítsa vissza más

84

szakok mohóságát, mely fı oka annak, hogy a rajz lassanként középkori szerepére szoríttatnék vissza. Budapest, 1924. március 28. ( MNG Levéltára 13580/60 )

Tornyai János ösztöndíjasként tanult a rajztanárképzı szakon, Székely Bertalan, Lotz Károly Greguss János voltak a tanárai, Thorma János, Jankó Elemér a barátai. Maradandó mély hatást egyik mintarajziskolai tanára sem gyakorolt rá, egyedül a nagyszerő mővésznek és kitőnı pedagógusnak, Székely Bertalannak tépelıdı, töprengı egyénisége ragadta meg, akinek emlékét késıbb, saját mővészi vívódásai idején is felidézett. Az iskola konzervatív modorosságából, a szabályok merevítı kötöttségébıl szerencsére semmi sem ragadt rá, elsısorban rajzbeli és festıi tudását rendszerezte, tökéletesítette. Gulácsy Lajos nem szerette az akadémiai fegyelmet, a gipszminták kisszerő másolását, tanárai azonban, akik a szabályok diktátorai voltak, nem méltányolták szabadabb szellemő alkotásait. Végül meg is kellett válnia az intézettıl. Szabad szellemő felfogása miatt igen gyorsan kisodródott az intézményes mővészi képzés akadémikus keretei közül.

6.4.

Az esettanulmányok közös pontjainak egybevetése (104)

Vizsgálatom elsı kérdései a családi háttérre irányultak. A kutatásban vizsgált mővészek a család társadalmi helyzete és származása szerint széles skálán helyezkednek el: a vidéki földbirtokos Szinyei és a nemesi Benczúr családtól kezdve, a középnemesi Barabás ágon át, a népi származású Csók és a szegényparaszti Tornyai családig. A származás, mint az életrajzokból is kiderült nem befolyásolta pályájuk alakulását, hiszen a szegények ugyanúgy kijutottak külföldi egyetemekre ösztöndíjak segítségével. Ennél fontosabb kitérni azokra a családokra, ahol hagyománya volt a képzımővészeti mesterségnek. Három mővésznél találkozhattunk ilyen esettel. Szinyei Merse Pál elsı mestere nem volt más, mint apja testvéröccse, Mezey Lajos festımővész. Lotz Károly két düsseldorfi nagynénjétıl tanult elıször rajzolni, akik miniatőr-festık voltak. A Ferenczy szülıi házban sem volt idegen a mővészet. Ferenczy Károly apja, Ferenczy István festımővész volt és egy kis képgyőjteményt is létrehozott. Felesége szerette és mővelte a zenét, és szívesen készített képmásokat a család tagjairól. Ezen kívül Ferenczy Károly osztrák unokatestvére német romantikusak modorában festett. A mővészetet értı vagy mővelı családi háttér természetesen elınyt jelentett a 104

A 4. sz. mellékletben bemutatom a 10 kiválasztott jelentıs magyar képzımővész pályakezdését. A választás

azokra a mővészekre esett, akik tanulmányaikat a 19. században végezték, és fennmaradtak fiatalkori munkáik, azaz juveníliájuk. Ez a melléklet tartalmazza az esettanulmányok közös vizsgálódási pontjait is.

85

neveltetésben, és a rajzolás iránti érdeklıdés felkeltésben. Szinyei életrajzánál olvashattuk, hogy az idıben minden mővelt családban általános volt a gyerekek rajzoltatása és zenei oktatása, sıt az arisztokraták és dzsentrik közül számtalan amatır rajzoló és zenész is kikerült. Ezért Szinyei Merse Pál esetében bizonyára nem keltett túlzott figyelmet a rajzolgatása, de támogatták ezen tevékenységét, például mintakönyveket kapott ajándékba, és különórákra íratták be. Apja gyermekei nevelésére igen nagy gondot fordított, ugyanakkor abban az idıben szokatlan módon rájuk bízta pályaválasztásukat, így Szinyei Merse Pál önmaga döntött a festımővész pálya mellett. A Ferenczy családnál, ahol az apa maga is festı volt, sıt ı tanította Izsó Miklóst is, hozzájárult, hogy fia mővészpályát válasszon. Arra viszont nincs utalás, hogy vajon hogyan hatott Ferenczy Károlyra apja mővészete, és tanította-e ıt. A Benczúr szülıket fiúk korai kibontakozó rajztehetsége megfontolásra késztette a pályaválasztásnál. A komoly rajztudást igénylı mérnöki pályát tanácsolták számára. Késıbb a család elhatározása módosult, és hozzáértı barátok tanácsára fiúkat mővészi pályára indították. Érdekes megvizsgálni, hogy a tehetség kibontakozásának elsı jelei miben és hány éves korukban nyilvánult meg az egyes mővészeknél. Benczúr esetében számolhatunk be szenzációs dokumentumokról, ugyanis Nagy László oktatáspolitikus 1922-ben rendezett elsı tehetséges gyermekrajz-kiállítására sikerül felkutatnia Benczúr 5-7 éves kori rajzait, mely a szabadságharc egyes jeleneteit ábrázolja. Tehát már 5 évesen a természet megfigyelése után, környezete eseményeit rajzolja, sıt versek vizuális absztrakciójával kísérletezik. A rajzfejlıdés szerint ebben a korban a fantázia világát élik ki a gyerekek rajzaikban, és begyakorolt sémákat produkálnak, másolnak. Benczúr esete a korai tehetség ugrásszerő fejlıdésére kiváló példa. Életrajzában olvashattuk, hogy mindent és mindenhova lerajzolt: padló, fal, bútorok felületét népesítette be különbözı figurák, tárgyak, állatok alakjaival. Lotz Károly rajztehetségének elsı jelei 6 éves korában jelentkeztek. Érdemes nála megemlíteni, hogy a rajzolás mellett érdekelték a gépek és a mechanikai szerkezetek, és ösztönösen rajongott a színekért is. Tornyai János elemi iskolás korában tőnt ki társai közül rajztudásával. De míg Benczúr a természet megfigyelése után rajzolt, Tornyai az újságok rajzait színezte és másolta. Csakúgy, mint Szinyei Merse Pál, aki 9 éves kora körül kezdett el mintakönyvekbıl másolni. Eddigi példáink szöges ellentéte Gulácsy Lajos tehetségének elsı jelei : már 8 éves korától gyermeki képzelıerejével mesehangulatot árasztó képeket, régi várakat, romantikus tájakat festett. (lásd: 107. kép a 4.sz.mellékletben) Izsó Miklós református kollégista korában múlta felül valamennyi társát a rajzban. 86

Szabadkézi rajzai olyan kitőnıek voltak, hogy pénzért megvették azokat, és mintául küldték el kisebb osztályok számára. Barabás Miklós szintén pénzt keresett rajztehetsége elsı zsengéivel: 13 éves korától honoráriumért portrézott. (89. és 90. kép a 4. sz. mellékletben) Ferenczy Károlyt tehetjük a késın érık típusába. Elıször jogásznak készült, és csak 16-17 éves korában fogott ceruzát a kezébe, hogy lerajzolja unalmában a birtokon levı állatokat. (103. kép a 4. sz. mellékletben)

Arra a kérdésre, hogy melyik mőfajban értek el leghamarabb eredményt és mi volt az elsı rajzi témája elmondható, hogy Barabás a portré, Lotz a naturalisztikus természetképek, Szinyei a csendélet, Benczúr a szabadkézi rajz terén tőnt ki nem mindennapi tehetségével. Egyébként Barabás elsı rajzi témája a fej, Szinyeié a táj, Ferenczyé az állat és Tornyaié az útiélmények voltak. Ez egy nagyon fontos vizsgálódási pont, mert a gyerekkori kedvenc, ösztönösen választott rajzi témák váltak felnıttkori munkásságuk fı vonalává. A tehetséggondozás egyik fontos kérdése, hogy ki és mikor figyelt fel elıször tehetségükre. Most szintén csak azokat a festıket említem meg, akiknek az életrajzában erre találtam utalást. Ezek alapján Izsó Miklóst református kollégista korában tanára, Plachy Ferenc tüntette ki a rajzbeli képességeiért. A hat éves Lotz Károly rajzolgatására a Düsseldorfból jött két nagynéni figyelt fel. Szinyei Merse Pált Mezey Lajos fedezte fel 17 évesen. A késın érı Ferenczy Károly elsı mővészeti oktatója, majd múzsája osztrák unokatestvére volt 22 éves korában.

Arra a kérdésre, hogy a mesterek alkalmasak voltak-e a tehetség felszínre hozására és a mővészi ambíció felkeltésére, nem lehet egyértelmő választ adni. Általában elmondható, hogy az önképzés a vizsgált mővészeknél egész tanulási periódusukra jellemzı, és sok festınél igazi mesterrıl nem is számolhatunk be (például: Barabásnál, Gulácsynál). Egyedül Szinyei Merse Pál önéletrajzában olvashattuk, hogy mestere, Mezey Lajos "kiválóan alkalmas" volt a mővészi ambíciók felkeltésére, illetve Ferenczy osztrák unokatestvérével való találkozásának, és elsı római tanulmányútjuk hatására mővészi érdeklıdése hatalmas erıvel bontakozott ki.

Hogyan tanítottak a 19. században a mesterek? Erre a kérdése két válasz adható, egyik esetben a szabadadon választott mester, vagy magániskola alternativitást jelentett az intézményes oktatással szemben, másik estben nem. De nézzünk rá példát! Marostoni Jakab 87

Elsı Magyar Festészeti Akadémiáján leginkább gipszek után rajzoltak és másolatokat készítettek. Ezzel szemben Rahl Károly bécsi magán festıiskoláján uralkodó tanítási módszerében forradalmi természető újítás volt, ami az akadémiákon megütközést keltett. (A módszer az akadémikus recept szerinti elırajzolást támadta meg, de errıl részletesen Lotz Károly életrajzában már olvashattunk.) Mezey Lajos óráin a tájábrázolás volt túlsúlyban és csak a legvégén tért rá futólag az emberábrázolásra, akkor is csak gipszfejek festésével. Ezért Szinyeinek a rajzi alapok hiánya az elsı akadémiai években jelentıs hátrányt jelentett. Tornyai mővészi fejlıdésére legdöntıbb hatással Munkácsy Mihály volt.

Életrajzában

olvashattuk, hogy a Julian Akadémián tanárai elismeréssel nyilatkoztak róla, de az oktatás nem sokat adott a számára. Annál jóval többet, egész életére, mővészi fejlıdésére szóló hatást jelentett számára Munkácsy. Az akkor már idıs mester párizsi mőterme nyitva állt a fiatal magyar mővészek elıtt, segítette és támogatta a honfitársait. Hogy milyen módszerekkel tanított, arra nem tért ki a könyv. De valószínő, hogy nem is pedagógiai programja, hanem egyénisége, hatalmas tehetsége, és nem utolsósorban világhíre vonzotta a kezdı festıket. Az általános és középfokú rajzoktatás hatásáról nem igen szólnak a krónikák. Erre az idıszakra esik az elsı mesterválasztás is, tehát valószínő, hogy az állami iskolák tanítási módszere mellett nem értek el fejlıdést rajzolási készségükben. Talán annyiban segíthették az ifjú tehetségeket, hogy lehetıséget adtak és engedték diákjuknak, hogy mővészi hajlamaikat kibontakoztathassák. Így történt ez a nagyenyedi kollégiumban Barabás esetében, de nem így Gulácsynál. A fıreáliskola 8 osztályát nem járta végig, mivel nem volt jó tanuló. Iskolai kudarcának, a tanárok figyelmetlenségének és hozzá nem értésének alátámasztott példája, hogy 17 éves korában festményét kiállították a Mőcsarnokban (!).

Sokat vitatott kérdés, hogy az akadémiai képzés elınyére vagy hátrányára vált a mővészi pálya kibontakozásának. Ebben az esetben célszerő az egész életmő tükrében vizsgálni a kérdést. Vegyük sorra kire milyen hatással volt a képzés ! Barabás legnagyobb haszna, hogy megtapasztalhatta, a mővészet mesterségbeli részét áldozatos munkával tanulni kell. Itt nézett meg modellt elıször, hogy megismerje testének felépítését, a csontok rendszerét. Hasznára vált az is, hogy eleven mővészeti életbe csöppent, színvonalas mővészgárdával ismerkedhetett meg. Alakuló stílusának jót tett, hogy a bécsi példaképeket a forrásnál, eredetiben tanulmányozhatta, nemcsak a provencionális követıket vagy a leegyszerősített, sivár metszeteket. Arra pedig, hogy a bécsi modorosságot felvegye, igen kevés volt az ott töltött idı. Izsó Miklós meg volt elégedve az akadémiával és a tanárai, valamint az igazgató is dicsérı 88

szavakat írt bizonyítványába. Szinyei az akadémián végre pótolhatta az addig annyira elhanyagolt rajzi alapokat, és már egy éves képzés után sokkal fejlettebb személeti és kifejezési készséget mutatott. Negatívumként jelentkezett nála, hogy a gipsz-szobormásolatoknál készített rajzokon begyakorolt formálásmód feltőnik az élımodell tanulmányrajzain is. Az akadémia tematikai merevségét otthoni "ellengyakorlatokkal", tájábrázolással oldotta fel. Ferenczy úgy védekezett a Müncheni Akadémia egyéniség ellenségével szembe, hogy idıben átment a szabadelvő Julien Akadémiára. Csók ösztönszerően húzódott az akadémiai módszerektıl, de tanára, Löfftz szigorúan rendre utasította. Mestere " sarlatán mázolásnak " bélyegezte merész kísérleteit. Fényes több mint egy évtizednyi idıt töltött szívós, folyamatos készülıdéssel. Székely Bertalantól megkapta a szilárd alapokat, Weimarban Max Thedy iskolájában bizonyos festıi személetet, Párizsban festıi biztonságot, Benczúrnál az alkotás szabadságát. Tornyai festıi egyéniségének kibontakozását, mesterségbeli felkészültségét nagymértékben segítette az európai mővészeti központokban töltött idı, a régi klasszikus mesterek tanulmányozása. Gulácsy tanárai nem méltányolták szabadabb szellemő alkotásait.

Ahhoz a kérdéshez, hogy az ifjú mővész mennyiben követte mesterét és miben szárnyalta túl, igencsak kevés adatuk van. Lotz Károly érte el talán a legtöbbet mesterénél. Ugyanis barátságuknak és nem utolsó sorban tehetségének köszönhetıen Rahl Károly bevonta a fiatal Lotz Károlyt néhány fontos megbízásába is, fıleg freskókészítésekben dolgoztak együtt Bécs újrafelvirágoztatásának idején. Ezt igen jelentıs eredménynek tekinthetjük Lotz mővészi pályája kezdetén, hiszen kortársai nemhogy munkakapcsolatba nem léphettek mestereikkel, de még sokszor személyesen sem ismerték tanáraik ıket.

Az életrajzokban olvashattuk, hogy a kortárs honfitársak hatással voltak egymásra a külföldi akadémiákon, befolyásolták egymás téma-, tanár- vagy iskola választását. Például Barabást Markó Károly késztette, hogy komolyabban kezdjen el foglalkozni a tájképekkel. Izsóra Bécsben honfitársai felfigyeltek, és az ı segítségükkel ösztöndíjat kapott Münchenbe. Benczúr Szinyeivel együtt eltöltött müncheni akadémiai években figyelemre méltóan hatottak egymásra. Szinyei felkeltette érdeklıdését a természetábrázolás iránt. Szinyei társaival, többek között Benczúrral együtt nincs megelégedve az akadémiai oktatással és együtt át is pártolnak az akkor induló Piloty osztályba. München után a Gabriel Maxhoz 89

fordul tanácsért, aki rávilágított arra, hogy az akt- és fejtanulmányokra összpontosító akadémiai

képzés

hiányait

formaemlékezeteknek

állandó

csakis

a

való

csiszolásával

élet

eseményeinek

pótolhatja.

Hatására

a

lerajzolásával,

Szinyei

elkezdett

mindennapi életben mozgó embereket rajzolni, hogy begyakorolja eljövendı kompozícióinak elengedhetetlen alapjait. Ferenczy Károly Csókkal és Grünwalddal majdnem egy idıben hagyta el Münchent Párizs kedvéért. Hármójuk közül egyik sem lelkesedett a Párizsban akkor divatos Munkácsyért. Annál inkább Batien-Lepage "finom naturalista" mővészetéért rajongtak. Csók Istvánt Hollósy Simon buzdította, hatására Párizsba utazott.

Végül lássuk az eredményt, milyen felkészültséggel kerültek ki mővészeink az akadémiáról! Lotz Károlynak a Bécsben eltöltött 12 esztendı igen fontos volt, hiszen elmélyítette tudását, és jártasságot szerzett a falképfestészetben, amelyre igen nagy szüksége volt a hazatelepülés utáni évtizedekben. Szinyei a Piloty iskola retrospektív kiállításán osztálya vonalától a legtávolabbra merészkedı mővészi programot képviselte. Ferenczy társainak véleménye szerint akadémiai tanulmányai nem igen emelkedtek az átlagos színvonal fölé. Addig, míg meg nem festette elsı önálló képét 27 éves korában. (Sokat kellett rá várni) Tornyai a budapesti Mintarajziskola konzervatív modorosságából, a szabályok merevítı kötöttségébıl szerencsére semmi sem ragadt rá. Elsısorban rajzbeli és festıi tudását rendezte, tökéletesítette. Gulácsy szabad szellemő felfogása miatt igen gyorsan kisodródott az intézményes oktatás keretei közül. Saját benyomásaira, ösztönére hagyatkozva folytatta a festést.

90

6.5.

Összegzés

A tíz kiválasztott 19. századi képzımővész életrajzát végigkövetve felállítható egy mindegyikükre érvényes, a tehetségük kibontakozását végigkövetı pályakép:

Az önképzés egész tanulási periódusukra jellemzı

Kortársaik közül természetrajz és

Veleszületett adottság és a

szabadkézi rajz területén tőnnek ki

szorgalom, alkotási vágy szerepe

Elemi és középfokú rajzoktatás hiányosságai

Kamaszkorukra nem tudtak tovább fejlıdni

Mester választás

Divatos festı magániskolája Külföldi tanulmányút

Mővészeti akadémia

Már az elején leszögezhetı, hogy a pálya alakulásában az iskolán kívüli hatások jobban érvényesültek, mint az iskolai. Az önképzés általában egész tanulási periódusukra jellemzı. Kortársaik közül szabadkézi és természet utáni rajzolás területén tőntek ki. Tehát pont azon a területen, melynek a képzése hiányzott az oktatásból. Ez viszont alátámasztja a veleszületett

adottság

domináns

szerepét

a

tehetség

kibontakozásában.

Általában

kamaszkorukra jutottak el arra a szintre, hogy a technikai képzetlenség és anatómiai ismeretek hiánya miatt nem tudtak maguktól továbbfejlıdni. Ekkor vagy mesterválasztás útján magántanulókká váltak vagy beiratkoztak egy festı által alapított magániskolába. A középiskolai szintő kollégiumok, reálgimnáziumok rajzképzése általában nem befolyásolta pályaválasztásukat. Inkább a mesterek vagy festıbarátok javasolták az akadémiát, illetve a külföldi tanulmányutakat. A mővészeti akadémiák képzésérıl elmondható, hogy jó szakmai alapozást nyújtott a mővésznövendékeknek. Az iskola egyéniség ellenes légkörét és az egyes tanárok uralkodó nézeteit vagy megpróbálták "túlélni", vagy továbbmentek egy szabad szellemiségő akadémiára. Mindenesetre a külföldi tanulmányutak befejeztével, huszonévesen, 91

általában mint sikeres, jól képzett ifjú mővészek tértek haza, és kezdték meg magas szintő alkotói munkásságukat. Ebben a részben 4. hipotézisem igazolása szerepel.
A kiemelkedı tehetségő magyar festımővészeknek nem jelentettek hátrányt a 19. századi intézményes rajzoktatás hiányosságai, mert ösztönösen vagy diáktársaiktól tanulva, ezek friss szemléletének köszönhetıen, mindig megtalálták a nekik megfelelı fejlıdési lehetıségeket, a példaértékő személyeket. A mővészi tehetség kibontakozása kezdettıl fogva önmaga választotta sajátos ösvényeken halad. A képzımővészet magas szintő mőveléséhez a mesterségbeli tudást meg lehet szerezni az oktatásból, de mővészetet tanulni nem lehet. Ezért nem jelentett hátrányt az ifjú tehetségeknek az intézményes oktatás hiányosságai, mert ösztönösen és sokszor kortársaik friss szemléletének köszönhetıen, mindig megtalálták a nekik megfelelı fejlıdési lehetıségeket és a példakövetı személyeket. Veleszületett vizuális adottságuk tehetséggé alakulásához nyomatékosan hozzájárult kivétel nélkül mind a 10 festınél a kitartó szorgalmuk, akaraterejük, szenvedélyes alkotói vágyuk, és a küldetés iránti elkötelezettségük. Az viszont tény, hogy az elıbb említett külön utak sokszor nagyon kacskaringóssá és hosszúvá váltak. Egy jobban szervezett oktatás keretén belül ez az út lerövidíthetı lett volna. Így viszont sokat tapasztalt és látott, fejlett szemléleti és kifejezési készséggel kezdték el alkotói munkásságukat. "Olyan a mővész, mint az éjszaki sarkvidék kutatója. Tudja, hogy veszéllyel kellend megküzdenie, de az ösztön, mely azok felkeresésére indítja, hatalmasabb azon gyönyörnél, melyet az élet mindennapi folyása neki nyújtani képes. İ neki indul, mert úgy akarja; de ha odafön megreked a jég között, senkit se vádolhat és semmiféle állam nem lesz köteles ıt kivágatni."(Keleti,1870,117.old.)(105)

105

Az 1997-99. éves kutatás eredményeként elıkerült, a nagyközönség számára jórészt ismeretlen, és ritkán

publikált gyermek- és ifjúkori munkákból kiállítást szerveztem a Magyar Iparmővészeti Egyetem Tölgyfa Galériájában 1999. December 8-22-ig. A kiállítás-rendezési koncepcióm szerint a közönség elıször láthatta együtt 14 jelentıs 19. századi festımővész pályakezdésének elsı korszakából származó ifjúkori zsengéket. A kiállításon oktatástörténeti kordokumentumokat is bemutattam levelezések, iskolai okiratok formájában. A látogató végigkövethette és összehasonlíthatta, hogy az egyes mővészeknél a meglévı vizuális tehetség kibontakozását milyen módon befolyásolta az iskola és az iskolán kívüli hatás. Kutatási témámat nemcsak szakdolgozat és kiállítás keretén belül fejtettem ki, hanem rövidített változatát egy katalógusban is közöltem. (Köves,1999)

92

7. A 18-19. SZÁZAD RAJZTANÍTÁSI MÓDSZEREI 7.1. A rajztanítási módszerek és a korabeli mőveltség eszmény kapcsolata

A magyarországi rajziskolák mőködésének elsı egy és negyed századát felölelı korai szakaszának bemutatásakor rávilágítottam az egységesen irányított országos jellegükre, az egyes városokra jellemzı helyi fogattatásukra, és most a módszerek bemutatásával az európai színvonal elérése iránti igényüket szeretném bemutatni. Az elızı fejezetekben kifejtettem, itt csak emlékeztetnék rá, hogy a rajzoktatás célja kettıs: egyfelıl az általános esztétikai nevelés (ezt szolgálja az alapfokú iskolák rajztanítása általában), másfelıl a kézmőipar színvonalának gyors és hathatós emelése (erre szolgáltak az alapfokú iskolák mellett mőködı vasár- és ünnepnapi iskolák). A tananyag, amelyet az 1783. évi rendelet elıírt – geometria, perspektíva, árnyéktan, térképészet, (helyszínrajz), az építészet alapismereteinek elsajátítását szolgálta. Ez megfelelt a 18. század második fele mőveltségeszményének, amikor ezeknek a tárgyaknak az ismerete és a rajzkészség, rajzolni tudás hozzá tartozott a mőveltséghez. Az alapfokú rajzképzés tehát nem a mővészi gondolatot, a mővészképzés eszményét szolgálta elsıdlegesen, hanem a rajzolásban nélkülözhetetlen alapismeretek terjesztését, a kézügyesség fejlesztését. A tantárgyak ekkor még integráltak: a matematika szorosan összefügg a geometriával, de a mechanikával is, mindezek pedig az építészettel. A gimnáziumokban sokáig egyazon tanár tanította a mértant és a rajzot. A „hasznosság” elve a mővészetre is kötelezı, de fordítva is igaz: a rajzi ismeret alapvetı építészeti tudás nélkül nem állja meg a helyét a kor mőveltségideálja szerint, még a megrendelıknél sem. Még nem mőkedvelésrıl van szó, amellyé a rajz a 19. század polgári szalonjaiban válik (lásd az elızı fejezetben). Ez a kor ırzi a polihisztor mőveltségeszményét, amelyet most az enciklopédista felfogás formál és állít hasznos ismeretek, a népfelemelkedés gondolatának a szolgálatába, ezért ennyire széleskörőek ezek az ismeretek. Az oktatásban felhasznált módszerek közül az egyedüli és üdvözítı eljárásnak mintalapok másolását tartották. Ez a módszer olyan alaposan beágyazta magát a rajzoktatásunkba, hogy egészen a 19. század végéig kifejtette hatását, mint uralkodó módszer. “A fali-és lapmintákról való másolás Németországból ered és az akadémikus rajzolás bevezetı módszereként tartják számon. A rajztanítás “grammatikájának tekintették”, egyidıs magával a rajztanítással. A 18. században építészeti formákat, díszítményeket és nagy mesterek alkotásait másoltatták lapmintákról,(...) amelyek merev, szemléletet nem adó és nem fejlesztı, un. “mankón járó” rajztanításhoz vezettek. Ennek ellenére(...) a Magyar Rajztanárok Országos

93

Egyesületének Értesítıjében, a hivatalos elıírások továbbra is fenntartották a középiskolában a síkdíszítmények, az emberi és állati testrészek és egészalakok, épületek és tájrajzok képeinek másolását. (Csıregh, 1991, 19.old.)

A ponthálózatos mintalapokat Pestalozzi tanítványai találták ki. Ez a geometrikus rajzolásra hosszú ideig bénítóan ható hálózatos, ún. stigmográfiai módszere, amelynek a lényege, hogy a mintalap pontjait átmásolják a rajzlapra, majd a kijelölt pontokat összekötik. (106) A pontok jelölték a támpontot, hogy megmutassa, hová kell rajzolni az alakok egyes részeit. (lásd: 38. kép) Ezzel a módszerrel sem lehetet tehát rajzolni megtanulni. Az iskoláinkban a pontjelzett mintalapok és az ún. Stuhlmann-féle hálózatosan pontozott füzetek (lásd: 37.kép) egészen az 1905-ös tanterv megjelenéséig használatban voltak. A módszertan felfrissítését Nádler Róbert a következıképpen fogalmazta meg: „Ideje már, hogy a rendkívül káros hatású stigmográfiai (pontozott) rajzfüzeteket és a gyermekeket untató, ornamentális, kınyomatú mintalapokat kiküszöböljük az alsóbb fokú iskolákból. A rajzoktatás czélja legyen az értelem fejlesztése, a megfigyelés és az önálló munkálkodás által. (…) A gyermeket a természettel kell megismertetni.” (Nádler, 1901, idézi Csıregh In: Köves, 2001, 4.old.)

Térjünk vissza egy gondolat erejéig a minták másolásához. A kétdimenziós, sík mintalapok mellett hamarosan megjelentek a rajztantermekben a testminták. (107) Ennek a módszernek az elınye a lapminta másoltatással szemben, hogy a testmodellekkel a térbeliség, a perspektíva tanulmányozását is lehetıvé tették. A módszer fogyatékossága ugyanakkor az, hogy a tanulók továbbra sem végeztek önálló munkát. Amikor a térbeli modelleket másolták egymás után, nem a saját, hanem a tanár megfigyeléseit, felfogásmódját követték. Ezek a testminták lehettek geometrikus alakzatok - például téglalap, kocka, henger, stb.- gipszbıl vagy fából modellezve; de használták a természetes formák, így az emberi fej gipszmodelljét is. A gipszöntvények természet utáni rajzolása már az átmenetet jelentette a rajztanítás történetében az élı modell utáni rajzhoz. (lásd: 39-40. kép) Az öntvények a mintakönyvekhez hasonlóan nemzetköziek voltak. Európa közép és felsıfokú tanintézeteiben többnyire ugyanazokat a klasszikus görög vagy olasz reneszánsz portrékat rajzolták ceruzával, krétával, rajzszénnel a növendékek.

106

Dürer több metszetén ábrázolja a téma és a festıinas közé helyezett négyzethálót, amelynek segítségével a

látvány egy-egy pontját berajzolták az ugyanolyan hálózattal beosztott rajzlap megfelelı pontjaira. 107

Párizsban két Dupuis fivér 1835-ben nyitott ingyenes rajziskolát iparosok és munkások részére, akiket

testmintákkal tanítottak.

94

Az iskolai oktatás következı módszere a diktálás volt. Újdonsága a korábbi, sík- vagy testmintákra épülı módszerekkel szemben, hogy itt a tanár nem használt mintát, hanem a táblára rajzolt, és “vezérszavakkal” utasította a tanulókat, hogy vele egyidejőleg mit rajzoljanak. Például: „ rajzolj egy vízszintes vonalat, oszd fel három részre…” és így tovább. Megadott idıre, azonos haladási ütemben kellett rajzolni, amelynek következtében a gyengébbek

természetesen

mindig

lemaradtak,

és

késıbb

már

reménytelen

volt

visszakapcsolódniuk. Ezt a módszert nevezték a „tempo” vagy „magyarázva elırajzolás”-nak és „ütenyezési rajzolás”-nak is. Célját és hasznát Dölle Ödön abban látta, hogy „az ütenyezés által fogékonnyá tesszük a gyermek szemét és kezét a tulajdonképpeni rajzolásra” (Dölle, 1873, idézi Csöregh, In: Köves, 2001, 5.old). Ritmusérzékük talán fejlıdött, de a rajzolási készségük fejlesztésére továbbra sem hasznos módszernek tekinthetjük. Tudatos vagy tervszerő módszernek sem nevezhetı, mivel a tanulók nem tudták, hogy mit rajzolnak, csak a rajz befejezése után ismerték fel az ábrázolt formát. Azt viszont már a 19. század végén a fejlıdéstan kutatók tudták, hogy kisgyermekkorúaknak nem alkalmas a diktandó módszer, mivel bizonyos rajzolási elıképzettséget és „érettelmőséget” tételez fel. Továbbá, kizárólag geometrikus idomok rajzolásakor gyakorolható, hiszen szabad természeti formákat nem lehet diktálni.

Késıbb a diktálás fokozatosan kivonult a rajztanár módszertárából, és lett belıle egyszerően táblai elırajzolás, ami az elemi népiskolai rajztanításban sokáig dominált. Könnyő vonalvezetési gyakorlattal kezdıdött, elıször csak a levegıben imitálva, majd a rajzlapon egyszerő mértani formákkal, görbe vonalakkal, stb. folytatódott. Ez nagyon sok türelmet igénylı és az elmélyült szellemi munkát háttérbe szorító rajzolási módszer volt. (Csıregh, 1991, 18-23.old.) A rajzfejlıdést ezt sem vitte elıbbre, mégis sokáig ragaszkodtak hozzá, különösen az alsófokú oktatásban tartották eredményesnek még az 1930-as években is ezt az olykor rajzolás kalligráfiának vagy vonalvezetési gyakorlatoknak is nevezett rajzolási módszert.

95

7.2. A mintalapok csoportosítása

A fennmaradt tankönyveken túl az egyes rajziskolák győjteményi és könyvtári katalógusaiból, leltáraiból konkrétabb információkat is kaphatunk az oktatásában felhasznált mintákról. (108) Az elsı nyomtatott mintakönyv 1538-ban Strassburgban jelent meg: Heinrich Vochterr állította össze. Könyve – és utána még sok mintakönyv – képcentrikus volt: elsısorban az emberi test anatómiáját ismertették, vagy olyan ornamenseket, kosztümöket stb., amelyek festmények motívumai lehettek. Az igényesebb mintakönyvek nem csupán a szokásos ismereteket közölték – például különbözı karakterő fejeket, füleket, orrokat, vagy azt, hogy egy-egy arc hogyan változik meg – hanem azt is tanították a leendı mővészeknek, hogyan bánjanak a vonallal: hogyan tehetik érzékenyebbé, árnyaltabbá rajzukat az elvékonyodó vagy vastagodó vonalakkal. (41. kép) Amint az 1783. évi rendeletbıl értesültünk, az iskolák többféle mintalapokkal rendelkeztek: •

eredeti rajzmintákkal, amelyeket a bécsi akadémia juttat számukra;

•

metszetes mintalapokkal, amelyek válogatására szintén a bécsi akadémia felügyel, illetve válogatja, s amelyeket Bécsben, Artariánál lehet beszerezni (109);

•

a rajztanítók rajzmintáival, amelyeket a megadott irányítás és minták alapján készítenek, s amelyeket szintén a rajziskolák felügyeletével megbízott fıigazgató hagy jóvá;

•

a rajztanítók saját könyveivel és mintalapjaival;

•

a mintakészlet bıvítése céljából megrendelt folyóirattal, a Journal des Luxus und der Moden-nel. (Szabolcsi, 1972, 75. old.)

A központi, bécsi rajzmintákat a tankerület inspektora (felügyelıje) küldte meg az iskola igazgatójának. Az igazgató ezeket átadta a rajztanítónak, aki bevezette az iskola leltárába.

A rajzmintákat csoportosíthatjuk a felhasználók szerint is: a. csoportba tartozó mintákat általában az iskolai rajzoktatásnál használták, b. csoportba soroltakat pedig a különbözı kézmőves iparostanoncok rajzoktatásánál (de

108

A disszertációmban felhasznált mintalapok és a mintalap utáni rajzok a Képzı- és Iparmővészeti

Szakközépiskola győjteményébıl valók. 109

Artaria – Carlo (1747-1808) és Francesco (1744-1808) – kiadó, kép-, könyv- és metszetkereskedı cég

Bécsben. Pozsonyban is árusítottak esetenként. A Bécsben járó magyar nemesek, értelmiségiek jártak vásárolni Artariához. Kazinczy is vásárolt nála metszeteket.

96

engedélyezték a normál és latin iskolai használatra is) (42-43.kép), c. csoportba az egyéb, gyakorlati haszon nélküli minták kerültek.

A rézmetszeteket csak a gyakorlottabb, felsı éveseknek mutatták be, hogy ezekbıl gondolatokat merítsenek. A rajztanítók maguk is készítettek bécsi mintarajzokból, vagy önállóan iskolájuk részére rajzmintákat, például Buck József 31 mintarajzot készített a pécsi rajziskola számára (lásd: 14. kép), 16 mintarajzot pedig a székesfehérvári rajziskola használatára, amelyeket a bécsi képzımővészeti akadémia hagyott jóvá. (110) A rajziskolák rajzminta-győjteményük jegyzékét a bécsi akadémiára küldték fel bírálatra. Az egyes rajziskolák mintakészletei között nagy számbeli és színvonalbeli különbség volt. Az akadémia legfıbb kifogása az volt, hogy a rajziskolák mintakészlete gyakran nem elég tervszerően összeállított. Szerintük arra, hogy a rajzolás alapjait megtanítsák, sok esetben még a nagyszámú mintakészletek sem alkalmasak. Az egyik bíráló, Schalte szerint nincs szükség olyan sok mintára – pl. a budai iskola 480 db-ot kért-, azok beszerzése drága is, az összes rajziskolában nem keresztülvihetı, és hamar el is avul, divatjamúlt lesz. Inkább kismérető rajzokat és vázlatokat javasolt, és azt, hogy a meglévı eredeti rajzokat csoportosítsák, és a másodpéldányokat pedig juttassák el más iskoláknak.

7.3. A hazai rajzoktatásban felhasznált francia, német, osztrák, olasz és angol mintalapok a mővészeti irányzatok tükrében

Az 5. hipotézisben azt fogalmaztuk meg, hogy :
A rajztanítás módszereire ható tényezık közül –ilyen volt az iskolai környezet, a tanár habitusa, a szemléltetı anyag sugallta oktatási modell – a szemléltetı anyag sugallta pedagógia volt a legerısebb hatású a rajztanítás történetének kezdeti idıszakában. A 18-19. században a rajztanítás módszereire ható tényezık közül azért a szemléltetı anyag hatása a legerısebb, elnyomva még a rajztanár habitusát is, mert

a mintakönyvek

színvonalától, szerzıjének tehetségétıl – s nem a tanár felkészültségétıl - függött, hogy a mintasablonok mennyire inspirálták vagy korlátozták a tanulók alkotó fantáziáját. E. H. Gombrich idézi Mővészet és illúzió címő könyvében Karel van Mander egy 1600 elıtt keletkezett írásából: 110

A Baranya megyei Levéltár 23 db. mintarajzát ırizte Buck Józsefnek 1978-as adat alapján.

97

„Bárcsak egy nagy mester publikálna egyszer nyomtatásban egy ábécét, mővészetünk elemeirıl az ifjak számára. Én túl ügyetlen vagyok ehhez, mások pedig, akik meg tudnák ezt tenni, nem törıdnek vele.” (van Mander, idézi Bodóczky, In: Köves, 2001, 7.old.)

Ez a helyzet késıbb sem sokat változott. A mintakönyvek többsége nem a legkiválóbb mesterektıl származott. Azonban ha egy jobb színvonalú mintakönyvet másolhatott a tanuló, és a tanára nem volt jó, észre sem lehetett venni a tanár módszertani hiányosságait, hiszen a tanulók csak szolgai módon másoltak. Ugyanezért viszont a tanítványok rajzbeli sajátosságai sem nyilvánulhattak meg, ezért láthatjuk teljesen hasonlónak két tanulónak ugyanarról a mintáról készült rajzát. (44-45. kép)

Európában a mintakönyvek a polgárosodási folyamattal egy idıben jelentek meg és terjedtek el. „Mintaként a legjobb olasz, francia és angol rajzokat írja elı a rendelet. Ha közelebbrıl vizsgáljuk azokat a hiányos adatokat, amelyek a rendelkezésünkre állnak arról, hogy a magyarországi rajziskolák milyen mintákat használtak: túlnyomó részben francia, kisebb részben francia-iskolázottságú német tervezık lapjairól szólhatunk.” (Szabolcsi, 1972, 75.old.)

A mintakönyvek bemutatásához elsıdleges forrásként Révai Miklós gyıri leltára szolgál, mert csak ı nevezi meg a forrásokat.(111) Így a Révai leltárt összeegyeztetve más iskolák győjteményi adataival, részben pedig a minták egyik iskolából a másikba adásából következtethetünk arra, hogy melyek voltak a valóban felhasznált mintalapok. A következıkben Szabolcsi (1972) tanulmánya alapján ismertetem a Magyarországon bizonyíthatóan ismert mintalap-tervezık mőveit.

A francia mesterek közöl Jean-François de Neufforge (1714-1791) 8 kötetben jelentette meg tervei sorozatát. Mintarajzain szigorúan uralkodnak az egyenes vonalak. (112) Másik jelentıs stílusformáló egyéniség Jean-Charles Delafosse (1734-1789). (113) Metszetsorozatait bizonyos nehézség, a díszítmények súlya jellemzi. (46.kép) Igen határozott 111

1788. január 26-án kelt.

112

Neufforge mintalapjait nem találta meg Szabolcsi névvel jelölve a rajziskolai minták között. Arról azonban

volt tudomása, hogy a Révai Miklós hagyatékból 1800-ban a gyıri rajziskolába került 66 lap: „Deneufforge féle, többnyire építészeti minták”. 113

A keszthelyi Helikon-könyvtárban ırzött iparmővészeti metszetsorozatok között több olyan mester metszeteit

is megtalálhatjuk, mint Delafosse, Boucher, akiknek rajzait más magyarországi rajziskolában is felhasználták mintaként. Feltételezhetı, hogy a keszthelyi metszeteknek az oktatásban is lehetett szerepük.

98

arculatú és nagyon széles témakörben rajzolt mintalapokat Richard de Lalonde. A gyıri rajziskola győjteményében a legtöbb mintát tıle találjuk. (114) Ezek kevés kivétellel bútorminták. Mőködése XVI. Lajos király uralkodásának végére esik, stílusa az érett XVI. Lajost képviseli. Szabolcsi kutatása alapján biztonsággal állíthatjuk, hogy Lalonde az akkor legdivatosabb és legnagyobb hatású francia tervezı – sorozatainak jelentıs része, kevéssel a párizsi megjelenés után, tananyagként szerepelt a magyarországi rajziskolákban. (47.kép)

Juste- François Boucher (1736-1781) a neves festı építész fia, aki hírnevét elsısorban tervezıi munkásságával szerezte, 1773-74 körül igen nagyszámú metszetet tett közzé. Klasszicista építészeti és bútorterveken kívül foglalkozott még az ornamentika különféle ágaival (arabeszkek, vázák, órák). Boucher-tıl négy lapot találunk a gyıri rajziskola mintái között, és fellelhetı Révai hagyatékában is. Janel 1760-1790 között az egyik legjelentısebb propagátora Európában az angol és francia kocsi divatnak. Gyırben hat mintáját használták. J. R. Lucotte (1760-1784) Didrot-D’Alembert-féle Enciklopédia számos iparmővészeti címszavát illusztrálja. Ha az Enciklopédia nem is elsısorban, mint mintakönyv szerepelt – s minden bizonnyal nem az iparosok forgatták, hanem nálunk elsısorban a fınemesség és a nemesség felvilágosult értelmiségi köreiben lehetett ismert -, Lucotte mővének jelenléte az alsóbb fokú oktatásban, az iparos-nevelésben és részvétele a korszerő mőveltséget terjesztı Enciklopédiában jelentıs. A gyıri rajziskolában tehát elsısorban Lalonde, kisebb számban Delafosse, Boucher és Janel metszeteit találjuk. A francia mintalapok tiszta klasszicista ízléssel és klasszicista stílusban készültek. İk a francia XVI. Lajos stílus azon tervezıi, akik Európa-szerte és nálunk is az új stílus terjesztıi (115). Az alábbiakban bemutatott két francia mintalap elsısorban festı tanoncoknak készült, és már a késıi évszám (1915) sejteti, hogy a természeti formák rajzolását szorgalmazza – noha még nem élı modell után. A Székesfıvárosi Községi Iparrajziskolának (Budai Rajzoló Oskolának) a növendékei másolhatták ezeket. (48-49. kép)

A minták második nagyobb csoportjába a német tervezık rajzai sorolhatók. Jelentıs részükben szintén a francia XVI. Lajos ízlés követıi. Lapjaik között azonban találunk még 114

Lalonde és mások metszeteit a budai rajziskolától kapták 1788-ban. A Budáról átadott metszetek között

találunk bútor, edény, botfej, gomb, kocsi, ágy, karnis, mennyezet, keret, karosszék stb. rajzokat. 115

XVI. Lajos stílus: (Goût Grec) francia kifejezés, jelentése: „görög stílus”. Így nevezték az 1760-as években

Franciaországban a születı neoklasszicizmust, amely geometrikus formákra helyezte a hangsúlyt, s díszítésben az ókori Hellász motívumaihoz igazodott.

99

korábbi, a barokk-rokokó stílus maradványait. A német tervezık közül a legelsı helyen Johann Thomas Hauer (1748-1820) nevével találkozunk a gyıri rajziskola leltárában. Párizsi munkássága alatt nagy hatással volt rá a francia XVI. Lajos stílus Delafosse-tól, akinek stílusát átvette és képviselte. Tervei kivitelükben talán kevésbé színvonalasak a francia mesterekénél. Tehát nem önálló stílusteremtı - mint ahogy ez idıben néhány francia és angol tervezın kívül nincs is ilyen Európában. Hauer német jellegével a francia fıúri, királyi stílus polgáribb, sokkal szerényebb átfogalmazását végzi el. A metszetsorozatai bizonyos iskolás uniformizáltságot viselnek magukon – a klasszicista akadémiai programnak, a minták taníthatóságáról vallott racionalista nézetek hatásaképpen. Samuel Birckenfeldt (Birkenfeld) (1690-1764) még a korábbi korszak, a rokokó képviselıje. Gottlieb Friedrich Riedel (17241784) ornamentika tervezı elsısorban a virág-, a porcelánornamentika és a faldíszítés terén fejtett ki tervezıi tevékenységet. Egy másik mester, akinek a lapjai Riedel-el együtt kerültek Budáról Gyırbe, Karl August Grossmann (1741-1798). İ elsısorban metszı és kiadó. Összegezve elmondható, hogy a német mesterek közvetítette francia ízlés német, ausburgi kiadók utánmetszéső sorozataiból ismerhették meg nálunk. A francia és német tervezık munkássága mellett még két osztrák mővészt kell megemlítenünk, akiknek neve szintén a Budáról átadott metszetek között szerepel. Johann Baptist Hagenauer (1732-1810) osztrák szobrász, aki 1744-tıl a bécsi akadémia tanára. Szobrászi mőködése mellett a mővészetoktatásban is fontos szerepe volt, s 40 füzetre tehetı iparmővészeti terveinek száma. Mintalapjai az iparmővészet minden ágát bemutatja, de elsısorban a fémmővességet a kályhától a cipıcsatig. A másik osztrák mester Franz Grabner (1758-1835), a Párizsban tanult virág- és ornamentikafestı, aki 1789-tıl tagja a bécsi akadémiának. 1787-tıl tanította itt a Manufaktur Zeichnung (kézmőves rajz) címmel jelölt tárgyat. Ehhez a tantárgyhoz készíthetett metszeteket, melyekbıl négy ívet a Révaihagyatékban találunk. Az 1783-as rendelet felhívja a figyelmet a Bécsben, Artariánál kapható olasz metszetekre is. Feltehetıen volt tehát olasz hatás a magyar képzı- és iparmővészetben, ha mértékében nem is hasonlítható a franciához. Ebben az idıben az olasz klasszicizmus az antikvitáshoz kötıdött szorosan, de Észak-Itália és Lombardia magán viselte a Habsburguralom nyomait is, és a napóleoni háborúk alatt közvetlenül kapcsolatba került a francia ízléssel. A 18. század végén a francia stílusforma hatott vissza az olasz klasszicizmusra. Az 1783-as utasítás két olasz mővet ír elı. (116) Carlo Antonini építész, tervezı és metszı 1750

116

Manuale di varii ornamenti tratte delle fabriche e frammenti antichi per uso e commodo de’Pittori, Scultori,

100

tájától Rómában dolgozott; mőve az antik ornamentikakincset mutatja be tiszta és pontos rajzai által, mely Európa-szerte s nálunk is fontos forrásmunka volt. A közép-európai oktatásban éppen egyszerő tisztasága, pontos felvételei miatt volt jól használható. A másik mővész, aki az érett lombard klasszicizmust továbbította mővében, s akinek legfontosabb győjteményét Révai könyvei között találjuk meg: Giocondo Albertolli (17421839) olasz építész és belsıépítész, a milánói akadémia tanára. Elsı kötete (1782) mennyezetek, falikarok, trófeák, emblémák, csokrok győjteménye, második mőve (1787) elsısorban iparmővészeti terveket tartalmaz és harmadik kötete (1796) számos akantusz tanulmányt, állatrajzokat, férfi és nıi fejeket tartalmaz. (52.kép)

Az eddigiekben ismertettem mindazokat a tervezıket, akik metszeteikkel hatással voltak a magyar kora-klasszicista iparmővészeti ízlésre, és a rajzoktatásra. Az összeállításban feltőnı, hogy a francia, német és olasz mővészek mellıl hiányoznak az angol minták. Pedig nálunk is lényeges hatása volt, fıleg a bútortervezésben, az akkor már Európa-szerte jelentıs szerepet játszó angol klasszicista stílusnak. Nemcsak az 1783-as utasításban tanácsolták a bécsi Artatiánál beszerezni az angol metszeteket, hanem mindenekelıtt a hazai bútorstílusunkra is jellemzı volt az angolos vonás, jellegzetesség. Azonban nincs adatunk arra, hogy az angol tervezık metszeteit az 1780-1790-es években használták volna a magyar iskolákban. Viszont az elsı kiadvány, amely az angol divatot ismertette, terjesztette, nálunk is ismertek, a Bertuch és Kraus szerkesztette weimari folyóirat-divatlap, a Journal des Luxus und der Modern volt. Már a megjelenés utáni évben, 1787-ben járatják a pozsonyi rajztanítók, és javasolják megrendelni a budai rajztanító számára is a még hiányzó rajzminták pótlására. Ennek a divatlapnak az illusztrációiból ismerte meg a hazai közönség az angol új ízlést. Az elsı folyóirat volt, mely nemcsak a készítı iparosoknak, hanem a megrendelı polgári közönségnek is irányítást ad a divatban, és kifejezett ízlésnevelı funkcióját a magyar rajziskolák is jól ki tudták használni.

Ezek után megállapíthatjuk, hogy a korai rajztanítás történetében egyedüli üdvözítı módszerként használt mintalapok másolásával a hazai rajziskolák a korszerő európai stílusirányzatot követték. A különféle nemzetiségő és tehetségő, különféle hagyományokat Architetti, Scarpellini, Stuccatori, Intagliatori di pietre e lengi, Argentieri, Giojellieri, Ricamatori, Ebanisti etc. Az elsı két kötet: Róma, 1981; a második Róma, 1790. Az utasítás nyílván csak az elsı két kötetet javasolhatta, s hogy ez minden bizonnyal meg is volt pl. a gyıri rajziskolának, erre Révai hagyatékának könyvjegyzékén kívül fennmaradt rajzi-jegyzeteibıl is tudomása van Szabolcsi Hedvig kutatónak.

101

ırzı és stílusirányzatot képviselı mintalap-tervezık ízlésirányító szerepkört képviseltek a rajzoktatás és a kézmővesipar számára. A tervezık mintalapjait, metszeteit, kiadványait felsorolva és elemezve rámutattam azokra az elsısorban francia, kisebb részben német, osztrák és olasz elıképekre, amelyeket a magyarországi rajziskolákban bizonyíthatóan oktattak és így fontos szerepük volt a magyar koraklasszicista iparmővészeti stílus alakulásában. Míg a francia mintát közvetlenül és eredeti mintaképek után kaptuk, az angol divat már szőrı, közvetítı állomáson keresztül jutott el hozzánk. Az osztrák copf stílusnak is kétségkívül fontos hatása volt. A Béccsel való szoros kapcsolat, a bécsi akadémia irányító szerepe miatt jelentıs iparos-vándorlások is indokolják, hogy osztrák eredető hatások is érték a magyarországi iparmővészetet. Korszerő, stíluskövetı törekvéseik ellenére a mintakönyveket szükségszerően jellemzı módszertani korlátok a századokon át uralkodó módszer megszőnéséhez vezettek. A 20. század közepétıl a rajzoktatásból már csaknem teljesen eltőntek. (117)

A fejezetzáró összefoglaló táblázatban azt szeretném illusztrálni, hogy a rajzoktatásban felhasznált mintalapok (118) miként tükrözik a rajztanítás módszertanának paradigmaváltásait. Az eddig bemutatott korai, 18- 19. század eleji mintalapok többsége építészeti, belsıépítészeti, ornamens- és mőtárgymásolatok. Ezt váltja fel a 19. század második felében bekövetkezett iparfejlıdés hatására egyfajta igen igényes, de ipari jellegő szakrajz. De megmaradt emellett a mővészi kézmőiparos oktatás is, amely csakúgy mint eddig, a szabadkézi mintalap másolására épült. Kevésbé voltak korszerőek azok a lapok, amelyek a festımővészet iránt érdeklıdı tanulóknak szolgált mintául. A mintalap után készült romantikus tájak voltak valójában a legreakciósabbak, különösen, ha meggondoljuk, hogy ekkor festették meg az elsı impresszionista festményeket is. A 19. század végén már olyan lapokat is találunk a növendékek munkái között, amelyekhez „mintául” a természet szolgált: vízfestékkel vagy tussal festett tanulmányokat falevelekrıl, virágokról, bogarakról stb. Az 1910-es években már egy lapon található a természet után festett növény, majd annak különbözı módon stilizált változatai, esetleg azok applikáció iparmővészeti tárgyakkal. Itt teljesen megfordult a módszertani folyamat: a mintakönyvek a sémától indulnak ki és ezt 117

Furcsa mód, napjainkban újra kaphatóak rajzi mintakönyvek. Ezek azonban szabadidıs elfoglaltságot

kínálnak gyerekeknek vagy felnıtteknek. Igazi szemfényvesztésnek tekinthetık: kis erıfeszítés árán komoly eredményeket ígérnek a rajzolás mővészetének elsajátítása terén. 118

A Mintalapok a Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteményébıl valók (helyhiány miatt ezt itt

jelzem).

102

követte az egyénítés – ezeken a lapokon viszont az egyedibıl indult ki a növendék, és ezt sematizálta. Igaz, a stilizálás aligha lehetett a növendék leleménye. Sokkal valószínőbb, hogy a tanár vezette rá a megoldásra, mintegy sugalmazta a stilizálás lehetıségeit. Így történhetett a táblázat utolsó sorának elsı képével is, hogy a természet utáni vízfestménybıl – hogy, hogy nem – egy szecessziós stilizált ornamenshez jutott el a rajzoló. Mindenesetre a természet utáni rajzolás, festés kiszorította a mintakönyveket. Szerepüket a tanár vette át, aki a szükséges ismereteket, saját tapasztalatait több-kevesebb sikerrel közvetítette a növendékek felé.

103

8. RAJZTANTERVI REFORMOK A 20. SZÁZAD ELSİ FELÉBEN

„A gyermek évszázada” (119) címmel 1900-ban jelent meg Ellen Key könyve, amely az oktatás szinte minden területén bekövetkezett alapvetı koncepcióváltást szimbolizálja mindmáig. Emellett másik kormeghatározó mő Charles Darwin 1859-ben megjelent „Fajok eredete” címő könyve, mellyel modellt alkot nemcsak az emberiség, de az egyedi ember fejıdéséhez is. A gyermek gondolkodása minıségileg különbözik a felnıttekétıl, ezért nemcsak felesleges, de káros is ráerıltetni olyan módszertani fogásokat, mint egy felnıtt mővész által rajzolt mintalap másolása, egy vizuális szabványgyőjtemény. A tanár feladata nem az, hogy elıírjon, diktáljon, hanem, hogy elısegítsen. John Dewey filozófus volt az, aki a darwini pszichológiai iskola nézeteit a pedagógia számára a leghatásosabban megfogalmazta, és egy olyan neveléstörténeti korszakot nyitott meg, melyet méltán neveznek a „The Age of the Child” (a gyermek korának). Ezzel különösen jelentıs korszak nyílt a rajztanításban. A rajztanár a szekrény mélyére süllyeszthette a mintakönyveket, feladata hogy az életkori sajátosságoknak megfelelıen felkeltse a gyerekek érdeklıdését, mőködésbe hozza alkotói fantáziáját, s így fejlessze vizuális készségeit. A 20. század elején megváltozik a rajz tantárgy neve is– pl: Zeichnen illetve drawing (rajzolás) helyett Kunst illetve art (mővészet) lesz - a német és angol iskolában. Ebben a korszakban fedezik fel a gyermekmővészetet, és megszületik egy új tudományos téma: a gyermekrajz-fejlıdés pedagógiai és pszichológiai vizsgálata. A múlt század utolsó éveiben esztéták és mővészettörténészek felfedezik a gyerekrajzokat: J.Ruskin (1857), Corrado Ricci (1887). A 20. század elsı éveiben születnek az elsı, tudományosan megalapozott rajzfejlıdés-elméletek, melyeket a mővészettörténészek mellett a képességfejlıdés szakemberei és pszichológusok kutatják: Sully (1895), Levinstein (1905), D.G. Kerschensteiner (1905), G. Rouma (1908), C.Burt (1921), D.H. Luquet (1913, 1927), V. Löwenfeld (1947). Nekik köszönhetıen sorra születtek a gyermekmővészetet felfedezı, a vizuális tehetséget elemzı tanulmányok, könyvek. Mővészet-pedagógiából tudományos

fokozatok

szerzésére

nyílt

lehetıség,

valamint

egyetemi

tanszékek,

kutatóintézetek alakultak. (Kárpáti, 1995)

119

Ellen Key: The Age of the Child,1900 ( német fordításban: Das Jahrhundert des Kindes)

104

A Gyermektanulmányi Mozgalom fórumain és a nemzetközi kongresszusokon gyermekrajzkiállításokat is rendeztek. A kiállításokon a gyermekrajzok nagy dömpingje szinte reklámszerően hívták fel a gyermektanulmányozók figyelmét a rajzok gyermeklélektani tükrére, minek az lett a következménye, hogy a gyermekmővészeti kiállításokat egyenlı érdeklıdéssel keresték fel a mővészek, a pedagógusok és a gyermektanulmányozók. Így történhetett, hogy a 20. század elején egyszerre három terület tudósai és pedagógusai kezdték el vizsgálni a gyermekrajzokat:

1. Az elsı csoportba tatoznak azok, akik a gyermekrajzokat a mővészeti oktatás megreformálása érdekében kezdték el tanulmányozni. (Götze, 1898) 2. A második csoportban azok sorolhatók, akik a fejlıdéstani kutatások tárgyává tették a rajzokat. (Levinstein, 1905) 3. A harmadik csoport tagjai a gyermekrajzokat gyermeklélektani oldalról vizsgálták. (Sully,1895; Nagy, 1905)

A rajzoktatás reformja Amerikából indult ki, J. Liberty Tadd rendszerbe foglalta a modern, reform rajztanítás amerikai gyakorlatát. Liberty és társai tanulmányokat, kiállításokat küldtek szét Európába, és a németek csak akkor kezdtek ezzel foglakozni, mikor az újítás Angliában és

Franciaországban

is tért

hódított. A lemaradás

ellenére az elsı

gyermekmővészeti kiállítást mégis a németek hozták létre. A kezdés dicsısége a hamburgi tanítókat illeti, akiket Karl Götze, az amerikai sikereken felbuzdulva, a természetközpontú rajzoktatás ügyének igyekezett megnyerni. (120) Az elsı kiállításon, 1896-ban már az új rajzoktatási módszer eredményeit láthatta a nagyközönség, a harmadik, 1898-as kiállításon pedig már egész Németország részt vett, ahol bemutatásra kerültek a gyermekek ösztönszerő rajzai is. Hamburg példáját a berliniek követték, ık is hasonló kiállítást rendeztek 1901-ben a „berlini szecesszió házában”, amely már a gyermekek játékaira és kézimunkáira is kiterjeszkedett. Ez a kiállítás vándorkiállításként a következı években megfordult Lipcsében és Bécsben is. Az elsı kifejezetten rajzpedagógiai konferencia és kiállítás Drezdában volt 1901-ben, majd Londonban 1908-ban.

120

„ Götze már 1896-ban kiállította az új tanmódszer szerint készült rajzokat; 1897-ben új kiállítást rendezett, a

melyet a gyermekek ösztönszerő rajzaival s a mőveletlen népek primitív rajzaival egészítette ki; 1898-ban pedig már az egész Németország részt vett a harmadik kiállításban a gyermekek ösztönszerő rajzaival s az új módszer szerint készült rajzokkal.” (Népmővelés,1.évf., 1906, 97)

105

Az új irányzat képviselıi a többi reformtörekvésekhez hasonlóan élesen bírálták a hagyományos iskola egyoldalú intellektualizmusát, aggodva figyelték a tömegízlés hiányosságait, a nagyiparilag elıállított giccs térhódítását. A hagyományos iskola nagy hibájának tartották, hogy elsısorban az enciklopédikus teljességre, az objektívnek hitt tények mechanisztikus elsajátítására törekszik, ahelyett, hogy a gyermek alkotóképességét fejlesztené. A mővészetet mint a valóság megismerésének sajátos formáját fontos nevelıeszköznek tekintették.

A mővészetpedagógia fenti elveinek szellemében elıször a gyermeki cselekvést, önkifejezést elıtérbe állító új rajzoktatás módszertani elveivel, a gyermeki alkotás életkori sajátosságainak megfigyelésével foglakoztak. Franz Ĉižek osztrák rajztanár 1905-1910 között a világon elıször vezette be az oktatásba a szabad, kreatív szakköri formát, nem csak tehetségeseknek és ı is szervezett gyerekrajz kiállítást. (55-56. kép)

A 20. század elsı évtizedeiben Németországban kiteljesedı mővészetpedagógiai reform a következı fıbb tézisekben nyert megfogalmazást. Az oktatás során a gyermek ne kész modelleket, mintákat másoljanak, hanem kapjanak lehetıséget a spontán önkifejezés mővészi megfogalmazására, ezért ne csupán a természethőség, a „tiszta, rendes rajz” legyen a követelmény. A rajz ne melléktantárgy, hanem szintetizáló tevékenységforma legyen. Lényegesnek tartották a klasszikus képzımővészeti alkotások széles körben történı népszerősítést is. Ezért terjeszteni kezdték a legjelentısebb alkotások reprodukcióit, olcsó képzımővészeti albumokat, mővészeti folyóiratot (Der Kunstwart), ismeretterjesztı könyvsorozatot (Kunst und Volk) adtak ki, népszerősítı elıadásokat szerveztek. A rajztanítás reformjára hatással volt a kor szecessziós szelleme is: az iskolai oktatásban megjelenik a képzımővészet mellett a kézmővesség és népmővészet. Új módszerük a vizuális képességek szabad kibontakozása, a rajzi drill helyett. Akadtak kutatók, akik valóságos merényletnek minısítették a rajztanítást, abból a feltevésbıl kiindulva, hogy ami az igazi gyermekrajzokban zseniális, azt a rajzoktatás menthetetlenül elpusztítja, mert hisz a gyermeklélektıl idegen metódusokat tanít. A „lélek iskolázása” a rajztanítás célja, nem a rajzolás tanítása. (Hartlaub, 1921) Magyarországon Nagy Lászlónak köszönhetıen nemzetközileg is elismert magas szintő gyermektanulmányi mozgalom alakult ki. 1906-ban szervezte meg a Magyar Gyermektanulmányi Társaságot. A gyermektanulmány területén a gyermek érdeklıdésének, erkölcsi, érzelmi fejlıdésének menetét, tevékenység-szerőségeit tárta fel. Tudományos 106

munkássága

nemzetközi

gyermektanulmányi

és

reformpedagógiai

mozgalom

kölcsönhatásában bontakozott ki. Elsı nagyobb kutatásának eredményeit a Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából (Nagy, 1905) címő kötetben, a másodikat A gyermek érdeklıdésének lélektana (Nagy, 1908) címő mővében tette közzé. Gyermeklélektani vizsgálatai

mindig

pedagógiai

indíttatásúak

voltak

és

gyakorlati

pedagógiai

következtetésekhez vezettek. A fent említett kortársaihoz hasonlóan az új diszciplína eredményétıl egy új gyermekszemlélet, nevelési gyakorlat és neveléstudomány térhódítását várta. A rajzoktatás területén kidolgozott, a gyermek életkori sajátosságaihoz igazodó koncepciójának ismertetésével külön alfejezetben foglalkozom.

107

8.1. Az 1905. évi népiskolai tanterv és utasítás naturalista jellegő mővészeti nevelési tendenciái

A fejezet bevezetıjében vázolt 19-20. századi reformpedagógiai törekvések, elméleti kutatások, konferenciákon és gyerekrajz kiállításokon elhangzott elvi viták eredményeit a tantervekben fogalmazták meg elıször, és próbálták több-kevesebb sikerrel a gyakorlatba átültetni. Az új tantervek bevezetését évek elıkészítı és kísérleti munkája elızte meg. (121) Holló Károly, a kor kiemelkedı rajzpedagógusának idézett munkáiban rámutatott az eddigi „mértani-rajzi póráz”-zal szemben a rajz „magasabb, általánosabb képzı” hatására. Megfogalmazta a rajztanítás új feladatát is. „…a szellemi és fizikai szem kimővelése, a határozott, öntudatos látás, és ezen – csupán ezen – alapuló kézügyességek fejlesztése”. (Xantus, 1960, 381.old.) Kiemelte a természet utáni rajzolás központi ismeretszerzı szerepét, egyidejő esztétikai-nevelési jelentıségét. E törekvés tehát a rajzórákon legfıbb feladatául tőzte ki, hogy a természet szépségeinek felismerésére való vágyat felkeltsük, hogy a tanuló a természet tárgyainak jellemzı formáit keresse, törvényszerőségeit, szépségeit megismerhesse. Fellépett a geometriai, merev síkformák nyolc éven át való rajzoltatása ellen. Felemelte szavát az ornamentika és a másolási módszer egyeduralma ellen is. Az eddigi munkaformák mellé fel kívánta venni az „illusztrálásokat” (122) is. Az általánosan képzı iskola rajzoktatásába tehát elsısorban természet utáni rajzolást tervezett, melyhez az illusztratív munka, mint alkotóbb jellegő terület kapcsolódik, és az egészet betetızi a mővészettörténet (123). Az emlékezet utáni rajzolásnak is fontos szerepet szánt. A koncepciót értékelve megállapíthatjuk, hogy Holló Károly a természet utáni ábrázolás központi szerepének biztosítása mellett, a sokoldalú vizuális képzés sajátos rendszerét igyekezett megkonstruálni. Az elképzelés újszerőségét hazai viszonylatban akkor érzékelhetjük igazán, ha majd a következı alfejezetben tárgyalt Nagy László koncepciójával összehasonlítjuk. Holló Károly idejében még hiányoztak azok a lélektani, gyermeklélektani, rajzfejlıdéstani eredmények, melyek késıbb Nagy Lászlónál ezen reform téziseket 121

Az elvi viták részleteikben nyomon követhetık a korabeli szakirodalomban, elsısorban Holló Károly: „A

mővészeti nevelés és a rajztanítás” és „ A mővészeti oktatás és rajztanítás legújabb mozgalmaira vonatkozó megjegyzések” címő tanulmányaiban (1905). 122

Illusztrálás ez esetben tematikus jellegő élményrajzokat jelent.

123

A mővészettörténet tanítása alatt a mőalkotások ismertetésével érvényesülı esztétikai nevelést érette.

108

tartalommal megtöltötték (vö. 8.2.2. alfejezet). Holló Károly elméleti elképzeléseinek gyakorlati megvalósulását az is akadályozta, hogy a Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesülete 1905. évi júniusi nagygyőlése gátat vetett a „modern” szellemnek, és „kalandnak” minısítette a „gyermekmővészet” szempontjainak érvényesítési tendenciáját. A viták fı kiváltó oka, hogy két rajzpedagógiai irányzat állt szemben egymással: az objektív (konstruktív) iskola követıi és ellenfeleik akik a szubjektív (szabad) rajzolás hívei. (124) Ez a szembeállás azonban a korszak egyik nagy tévedése volt, ugyanis egyrészt a korabeli mővészeti felfogásból (naturalizmus, szecesszió), másrészt abból a lélektani félreértésbıl ered, mely az érzékelés és ábrázolás objektív és szubjektív, racionális és emocionális tényezıit szétválasztva, ellentétnek minısíti. Végül kialakult az a közös megegyezés, hogy az életkori sajátosságok tükrében döntik el, hogy melyik korosztálynál melyik domináljon. A győlés végeredményben elvetette Holló Károlynak az illusztratív rajzolás bevezetésére tett javaslatát, de a természet utáni, közvetlen szemlélet és ábrázolás népiskolai fontossága és központi helye határozattá vált. Az imént említett elvi harcok eredményei az 1905-ös népiskolai tantervben és utasításban közvetlenül tükrözıdtek. (125). Az új népiskolai rajztanterv célja: „…hogy megtanítsa a gyermeket, miként kell a saját megfigyelése alapján egyszerő tárgyakat érthetıen (jellemzıen) ábrázolni. E cél szolgálatával tehát együtt jár: a megfigyelı- és ábrázolóképességnek szoros egységben való fejlesztése és nevelése. A tárgyak külsı megjelenésének, úgymint alakjának, arányainak, színének és helyzetének az ábrázolás érdekében való megfigyelése a gyermeket öntudatos látásra, értelmes ítéletre s végeredményül a természetben és az emberi munkában való szépség felismerésére és megbecsülésére vezeti.” (1905. évi Tanterv és Utasítás, XXXIX.old)

A célkitőzésnek megfelelıen az oktatás anyaga elsısorban természet utáni (és teljesen szabadkézi) rajz. A célkitőzés és anyagválasztás mellett a módszer területén is gyökeres változások mutatkoznak. Eddig a mértani szerkesztéssel készült grafikus ábrázolás jellemezte a rajzoktatást, ami nem volt egyéb alkalmazott mértannál. Most „a fali vagy kisebb kézi minták helyett a gyermek a környezetbıl vett tárgyak és a természet alkotásai szerepelnek mintául, s … az absztrakció helyébe a valóság lép … a gépies másolás helyet ad az önálló,

124

Objektív (azaz konstruktív) rajzolás alatt azt értették, hogy a témát geometriai szerkesztés útján rajzolja meg.

A szubjektív (azaz szabad) rajzolás célja, hogy az esztétikai hatás kedvéért a témát úgy ábrázolja, ahogy látja, azaz személyes látásmódján keresztül. 125

Már a bevezetıben leszögezi, hogy a gyakorlati tapasztalatoknak felhasználásával és a szemléleti oktatás

szem elıtt tartásával készült. Azonban óvakodik a ki nem próbált újításoktól.

109

közvetlen megfigyelésnek, a méregetés az öntudatos látásnak”. (126) Kihangsúlyozza, hogy a tanító táblai rajzolása már nem szolgálhat mintául, hanem csak akkor rajzoljon a táblára, ha a rajzával a magyarázatát akarja érthetıbbé tenni. Az órán használt modellek már sokkal szebb, igényesebb és változatosabb világot tártak a tanulók elé. Gyakran találjuk a lerajzolandó csendéletekben a szecesszió igényes használati tárgyait, színvonalas mőtárgy-másolatokat, népi textiliákat.

Az 1905. évi népiskolai tanterv és utasítás elévülhetetlen érdeme tehát, hogy középpontba helyezte a természet utáni ábrázolást, a valóság közvetlen megfigyelését, megismerését. Ezzel a reform lépéssel régóta nélkülözött, lényegi alapját teremtette meg a tárgy sajátos belsı rendszere további fejlıdésének. Emlékezzünk vissza, hogy a geometrizáló törekvés azért maradt sikertelen, mert az összefüggést biztosító alap: a természet utáni szemlélet, a rajzi ismeretszerzés lehetısége hiányzott. Azonban minden rossz emléke ellenére sem kívánja elvetni a mértani vonatkozású ismereteket. A tanterv nyitottá válik az alkotó jellegő rajzi tevékenységre is, így például az emlékezet utáni rajzolásra és festésre. Az ösztönös rajzolásra is engedélyt ad, legalább házi feladatként szerepelnek mesék vagy történetek illusztrálása. Az iskolai rajzoktatás történetében elıször szabad a gyermeknek – igaz nem túl gyakran – emlékezetbıl, saját élménybıl, fantáziából témát meríteni. Fontos az illusztrálás, mint új mőfaj megjelenése is, mert vele nyer majd a késıbbiekben polgárjogot a rajzórákon az alkalmazott grafika, a könyvmővészet, a szépírás és a tipográfia. Tehát a mindennapi környezetünk fontos komponensei vonulnak fel az 1905-ös tantervben, amelyekkel majd csak egy szők évszázaddal késıbb, az 1990-es évek rajzpedagógiája foglalkozik újra. Az 1905-ös tanterv tehát a természet utáni ábrázolás bevezetésével egyidejőleg újra értelmez régebbi gyakorlatokat, újakat is igyekszik beállítani, s mindezeket újszerő, szorosabb kapcsolatba igyekszik hozni. Az összehangolás azonban még vázlatos, didaktikailag és metodikailag kidolgozatlan, de feltétlenül inspiratív alapul szolgálnak a további fejlıdéshez. Az, hogy a tantárgy a „Mővészeti tárgyak” között szerepel, az 1905-ös tantervben elıször jelenti a tartalom megváltozását. A mővészeti nevelési irányzatnak a tudományos, absztrakt geometriai törekvésen aratott diadalát többek között az is jelzi, hogy az utasításban elıször kapnak külön fejezetet és részletes kifejtést az eddig hiányzó vagy csak formálisan hangoztatott esztétikai nevelési szempontok. Ez igen örvendetes, ugyanakkor, ha ezeket a

126

Utasítás az elemi népiskola számára. – II. Különös rész. IX. Mővészeti tárgyak. – a) Rajzolás. – 215.old.

110

szempontokat áttekintjük, olyan szempontokat is találunk, melyek a túlzott intellektuális nevelés reakciójaként jöttek létre, s szerepet játszottak egy késıbb egyoldalú, mővészetinevelési jellegőnek ítélt rajzoktatási gyakorlat kialakulásában. Az 1905. évi tanterv kritikáját összefoglalva elmondhatjuk, hogy túlságosan dominánssá tette a természet utáni rajzolást, s annak tartalmát és jellegét a korabeli szecessziós-naturalista mővészeti felfogás elveinek szimpla átvételével alakította ki. Ez az eljárás így vitatható, és nem egészen helyes irányban fejlıdött. Azt tartották, hogy a felnıtt mővészethez hasonlóan a gyermek csak a természeti motívumok megfigyelésébıl kiindulva, önállóan képes a rajzban szükséges lényegesítés stiláris átfogalmazására. (127) Végsı fokon azt mondhatjuk, hogy az 1905-ös tantervnek vannak újszerő szintézis törekvései, azonban ezek továbbra sem a tantárgy sajátos jellegébıl fakadnak, hanem újra idegen szempont: a korabeli szecessziós-naturalista mővészetelmélet fogalja laza és vitaható kapcsolatba a rajzoktatás különbözı elemeit. Tehát a tantárgyunk történetében elıször jelentkezı szintézistörekvés a geometrikus személethez hasonlóan kívülrıl hozott szemponthoz igyekezett szabni a rajzoktatás gyakorlatát. Azonban, míg régen a „szó elhatalmasodott” a rajzoktatásban, most az „érzékek” veszik át szerepüket. Ugyanakkor túlzásokba is esik. „ A szándékos oktatásnak még látszatát is kerülve” kíván esztétikai nevelést nyújtani.

Összefoglalva, a gyakorlati rajzoktatásra három tényezı volt döntı hatással: 1. a geometrizáló oktatás rossz emléke, 2. az esztétikai nevelés fentebb idézett (az érzéki szemléletet abszolutizáló, s az öntevékenységet extrém módon értelmezı) elvei (128), 3. és a népiskolai rajzoktatás néhány kedvezıtlen objektív feltétele (129).

Ezekre a gyakorlatban jelentkezı -sokszor a tanárok egyéni képességeibıl adódó – eltorzulásokra javító szándékú utalást találunk a késıbbi tantervek elméleti bevezetıjében. Valamint az egyoldalúság veszélyének kiküszöbölési törekvése a rajztörténet késıbbi korszakában csakhamar jelentkezett. 127

Az angol iparmővészet és a porosz tanterv hatása alatt a magyar tanterv készítıi azt vallották, hogy a gyermek

díszítés közben képesek a naturális elemek alkotó jellegő stiláris átírására. Ezt befolyásolta még az egyre erısödı gyermekmővészet-kultusza. 128

Szükségesnél kevesebbre redukálja a nevelıi befolyást.

129

Ilyen objektív, kedvezıtlen feltétel volt pl: a rajzteremhiány, a távlati feladatatok körét a kismérető tárgyak

csendéletszerő ábrázolására korlátozta, az eddig mellızött festés most szinte egyeduralkodóvá vált, stb.

111

112

8.2. A tudományos képzés és a mővészeti nevelés szintézisre való törekvése az 1915. évi Normál tanmenetben

Az 1905. évi népiskolai tanterv hatása azonnal jelentkezett nemcsak az ipari képzés prakticizmusától mentesebb polgári leányiskoláknál, hanem még a reáliskoláknál is. A gyakorlatban azonban a régi és új módszertani szempontok zavarosan összekeveredtek. A gyakorlatban kialakult elvi és módszerbeli bizonytalanság megszüntetése és a szintézis megteremtése érdekében nagy gonddal és alapos körültekintéssel készült el 1915-ben az úgynevezett „Normál Tanmenet”. (130) (Normál Tanmenet, 1915) Az ország legkomolyabb szakemberei, neveléstudósok, vezetı pedagógusok, szakfelügyelık foglakoztak a mő készítésével és bírálatával, tehát nem a régi gyakorlat szerinti mővészekbıl és mérnökökbıl állt össze a csapat.

Mint az elıbbi ábrákon láthatjuk, a Normál tanmenet alapos részletességgel tér ki a rajztanítást érintı összes feladatra. (131) A Normál-tanmenetben megtaláljuk azokat a már említett bíráló megjegyzéseket, melyek elítélik az egyoldalúságot, s legfıbb céljának az egység megteremtését tekinti. Nem definiálja a rajzoktatás célját, de bıven ír célmegjelöléseket, így pl: -„A rajzolás mint grafikai kifejezésmód úgy a mővészet, mint a tudomány és a technika szolgálatában állhat, a szabad festıi-, és az értelmi-szerkesztı ábrázolásmódoknál fogva.” -A humán ismeretekhez csatlakozik, mint a kifejezésmódok és szépérzék fejlesztés egyik eszköze. -A természettudományokhoz, mint térelképzelés és formai felfogás diszciplina kapcsolódik. -Az általánosan képzı rajzot igyekszik elhatárolni a sajátos geometriai - tudományos és a mővészeti jellegő törekvésektıl.: „A rajz ne kívánjon idı elıtt, egyes szakmáknak tárgykörét

130

. A Normál-tanmenet elnevezés (norma= szabály), (normál= szabályozó) azt a tendenciát fejezi ki, hogy a mő

egy, az általánosan képzı középiskolák eszmei vezérfonalát igyekszik adni. 131 A 61. kép bemutatja a rajztanároknak a különbözı mérető mintalapok helyes beállítását. A következı instrukciót adja például a közepes mintákhoz: „Népszerősége a kezelés könnyőségétıl függ. Elınye a nagy formátummal szemben, hogy a hozzá legközelebb ülı sem kap fejfájást a nézéstıl, mivel csak két padsor rajzolja, melynek egyike 2:50 m másik a 4:60 méternyire van tıle, épen ezért, mert a nagyság kellemes mindkét helyrıl, tiszta képét nyújtja a tagolásoknak, a javító tanár szemét sem rontja.” (A Normál Tanmenet mintáinak gyakorlati alkalmazása, Rajzoktatás,1918.dec. 148) A 62. kép pedig egy iskolai felmérést mutat be, hogy a különbözı minták miként hatnak a különbözı korosztályban és iskola típusban tanulókra.

113

vagy éppen módszerét átvéve, a maga rovására szolgálatokat tenni.”(Normál-tanmenet. Általános tájékoztatás c. fejezet 9-10.old.) A feladata „nem lehet más, mint általános irányban, saját módszerei szerint haladva, megadni a tanulóknak … azokat a rajzi ismereteket, melyeknek révén ık a rajzolást közlési eszközként használni tudják.(…) A rajzolás közhasználati jelentıségének állandó szem elıtt tartása meg fog bennünket óvni attól, hogy a rajzból önálló célú mővészeti, iparmővészeti vagy egyoldalúan tudományos studiumot akarjunk csinálni.” .”(Normál-tanmenet. Általános tájékoztatás c. fejezet 10-11.old.)

A célokra és feladatokra vonatkozó fenti megállapítások azt mutatják, hogy a Normál Tanmenet olyan rajzoktatást tart helyesnek, mely egyaránt kiszolgálja a mővészet és a tudomány ábrázolási igényeit, tekintetbe veszi a humánus oldalt (szépérzék) és a természettudományokkal való kapcsolatot (geometria térszemléleti elıkészítése), s a kettı szintézisét tartja helyesnek. A szintézis új nevet adott a tárgynak: közhasználati rajz. A célok megvalósítására a Normál Tanmenet a következı gyakorlatsorokat tervezte: a) Vonalvezetési gyakorlatok I-III. évf. b) Festés foltokban I-VI. évf. c) Síkformák rajzolása I-IV. évf. d) Kombinálási és tervezési gyakorlatok I-VIII. évf. e) Nagy térformák rajzolása III-VIII. évf. f) Kisebb térformák rajzolása és festése V-VIII. évf. g) Fejrajzolás VIII. évf. h) Emlékezet, elképzelés és adatok utáni rajzolás I-VIII. évf.

Az egyes feladatcsoportok felépítésére és az alkalmazandó módszerekre vonatkozóan a következı

leglényegesebb

megállapításokat

találjuk

Xantus

Gyula

tanulmányában

(Xantus,1960): a) Vonalvezetési gyakorlatok I-III. évf. – melynek kapcsán a tanulók bizonyos technikai készségeket szereznek, pl. a rajzoláshoz szükséges mozdulatok elsajátításában. A feladatokat elıbb szóbeli közlés, majd táblára rajzolt mintákról kívánja végeztetni. b) Festés foltokban I-VI. évf. – ezek a gyakorlatok ugyancsak elıkészítı jellegőek a „formáknak egységben való felfogása és gyors visszaadása” fontos olyan feladatoknál, mikor „a vonalrajznak alárendelt szerepe van”. „A tömegtanításra való tekintettel” ezek is nagyobb ecsettel vagy szivaccsal elıállított „táblai elırajz után” készülhetnek. c) Síkformák rajzolása I-IV. évf. – itt a formai képzés „az utánzás legszigorúbb értelmében” szerepel. „ …a rajzoló azt veti papírra, amit … a legnagyobb távolságból fel tudna ismerni”. Elvont formákat, sematikus síkformákat ajánl, csak a legvégére tervezi a naturalisztikus,

114

organikus formákat. d) Kombinálási és tervezési gyakorlatok I-VIII. évf. – körébe tartozó feladatok célja: „… az elképzelı és alkotó képesség fejlesztése”. Egyszerő grafikai elemeket (vonás, petty, ecsetnyom) és geometriai idomokat tervez, majd stilizált és naturalisztikus növényi alakokat (folyó és terülı díszek) komponál. (132) Elıtanulmányok során anyaggyőjtéssel kell bevezetni. A történeti stílusokra jellemzı

formák győjtése itt is falitáblákon vagy kézi mintákon

keresztül történik. e) Nagy térformák rajzolása III-VIII. évf. – feladata a vonalperspektívában jártasságot adni. Bevezetésként tipikus geometriai testeket ír elı. „A rajzolás … csak vázolás-szerő s inkább a megfigyelt igazságok rögzítésére szorítkozik, semmint a pontosabb imitálásra”. f) Kisebb térformák rajzolása és festése V-VIII. évf. – a nagy térformák perspektív igazságainak megismerése után folytatásként a látszati benyomás teljességének visszaadását veszi célba. g) Fejrajzolás VIII. évf. – itt elsısorban antik fejek rajzolására gondol, melyeket némi boncalaktani magyarázatokkal vezet be. h) Emlékezet, elképzelés és adatok utáni rajzolás I-VIII. évf. – ez voltaképpen kísérı feladata az összes feladatcsoportnak. A tanulók itt önállóan kísérletezhetnek, hogy fantáziájukat kiélhessék. Értékelve az imént bemutatott tananyagot elmondható, hogy az egyoldalú, öncélú elképzelések helyett a sokoldalú, ugyanakkor a tömegtanítás igényeinek megfelelı rajzoktatást kívánt bevezetni. A korábbi tantervek hatását is észrevehetjük az egyes feladatoknál. (133) Az 1905-ös tantervvel szemben az emlékezet utáni rajzok nemcsak esetlegesen kísérik a többi feladatot, hanem külön gyakorlattípust alkotnak. Azzal a gondolattal pedig, hogy a tanulók „olynemő rajzokat is készítsenek, melyekben fantáziájukat is gyakorolják”, az életkori sajátosságokat figyelembe vevı rajzoktatás igénye jelentkezik. A jelentıs pozitív vonások mellett azonban vannak negatív vonások is, például a tevékenységek túlzott felaprózása (pl. síkformák kis és nagy térformákra bontása). A másik tévedés, hogy a Normál Tanmenet nem szakít azzal az elavult felfogással, mely szerint az alsó osztályokat döntıen a technikai elıkészítés szakaszának tartja. Lényegében megsemmisül az a didaktikai reform gondolat, hogy a feladatsorok természet utáni rajzi feladatokból nıjenek ki,

132

A korabeli szecessziós szemlélet hatása népies magyar ornamentikával főszerezve itt érhetı tetten.

133

Pl.: A díszítı jellegő munkák kapcsán szerepel a dekoratív formaszemlélet természet utáni elıtanulmányokkal

való elıkészítésének gondolata.

115

és egyre inkább a rajzi alkalmazás irányába haladjanak. Például a térformáknál a fokozati sorrendet a hozzá főzıdı matematikai-mértani mőveletek fokozati rendje szabja meg, így elhalványul a természet utáni rajzolás központi szerepének elve. A gyakorlattípusok tartalmi, összefüggésbeli kritikája után most vizsgáljuk meg a módszertani oldalát is. A vonal- és foltképzı gyakorlatok unos-untalan ismétlıdnek, öncélú, mechanikus kézügyesítéssé merevednek. Több feladatsornál is olvashattuk, hogy tovább él a tanár táblai rajza, a fali- és kézi minták másolásának módszere. A kombinálás és tervezés területén nem valósul meg a természet utáni tanulmányokból való anyaggyőjtés, hanem még mindig a mintalapok motívumkincsét másolják ki. A geometriai testek túlságosan nagy arányban kapnak helyet, s módszerében eluralkodik a „geometriai belsı összefüggéseknek keresése”, ahelyett, hogy a valóságos téri összefüggések minél behatóbb tanulmányozása történne. Azonban a Normál Tanmenet legnagyobb erénye, hogy a rajzolásból indul ki, és ennek megfelelıen, tehát belülrıl igyekezett kibontani a rajzoktatás különbözı területeit, elemeit és annak összefüggéseit. Ezzel az elképzeléssel tehát tendenciájában elıször valósult meg helyesen a szintézis karakterének meghatározása. Ennek az elvnek a helyes logikáját azonban nem mindenben tudta követni, így az oktatási anyag részben szétesı, heterogén jellegő. Ezt a heterogén anyagot módszertani síkon a „folt-elméletével” próbálta összefogni. A heterogén jelleget fokozta az illusztratív gyermekrajzok egyre sürgetıbb igénye is. Ennek következménye lett az, hogy míg eddig a geometrikus-reális ábrázolás, majd a mővészetinevelési – iskolai rajzoktatási szemlélet felfogásai ütköztek egymással, a Normál-tanmenetet követıen az ábrázoló – alakító, a vizuálisan nevelı – pszichologizáló felfogás kerültek szembe egymással. Mint az elemzésbıl is kiderült, a sok helyes elvi újítást nem tudta kellı következetességgel végigvezetni, s egészen metodikai vetületéig érvényesíteni. Másrészt túlságosan szaktárgyi oldalról közelítette meg a kérdéseket, s nem alkalmazta azokat a didaktikai

és

gyermeklélektani

szempontokat,

amelyeknek

korabeli

eredményei

hozzájárulhattak volna a tananyag és módszertani egység megteremtéséhez. Sajnos így a Normál Tanmenet több évtizedre terjedı hatása a kétségtelenül pozitív vonások mellett negatív értelemben is érvényesült, s alapul szolgált a Horthy-korszak népiskolai rajzoktatásának visszafejlesztéséhez. A Normál-tanmenetet követıen egy alfejezetben ki kell térnünk a Tanácsköztársaság iskolapolitikájának, és ezen belül a rajzoktatás jellegére vonatkozó tervezetének rövid méltatására. 116

8.2.1. A Tanácsköztársaság rajzoktatás politikája

Mielıtt felvázolnám, hogy a korszak oktatáspolitikusai milyen rajzoktatást képzeltek el, utalnunk kell azokra a gyökeres változásokra, amelyeket a Tanácsköztársaság mind az iskolarendszer, mind az oktatás alapelvei, mind az egyes szaktárgyak tartalma szempontjából tervezett. Ilyenek például, az iskolák államosítása, általános tankötelezettség és az ingyenes oktatás bevezetése. A tantermek számának növelésével, a nevelık továbbképzésével, s nem utolsósorban új tantervekkel, utasításokkal és tankönyvekkel kívánta megalapozni a népiskolai oktatás megjavítását. A Tanácsköztársaság népbiztossága kidolgozta az oktatás új alapelveit (134), amelyben a nevelés és oktatás egységét, az iskolai kollektíva nagy szerepét, a munkára nevelés és a gondolkozva tanítás legfıbb elvét. „A nyolcosztályos mindennapi kötelezı iskola tanít, nevel és szórakoztat, otthona és munkahelye a gyermeknek”. Cél, hogy „ … a gyermek ne gépiesen magoljon, hanem gondolkozzék …” „Az új iskola munkaiskola …”, ezért „minden iskolában mőhelyt kell berendezni …” A korszerő tudományos gondolkodásmód és „ … a tanítás alapja a természettudományos képzés …” ezért „ … a hittan tanítása helyett társadalmi ismereteket és a középiskolában szociológiát tanítsanak”. (Az iskolai reformbizottság tantervei fejezet, In: A szocialista tanítómozgalom Magyarországon, 1958.)

A társadalmi és osztályszempontok érvényesülnek a tárgyak feladat megjelölésében. Az esztétikai jellegő tárgyak kapcsán a következıket olvashatjuk: „Az ének- és rajztanítás feladata tárgyi ismereteken kívül (kottaolvasás, szolfézs, perspektíva törvényei, színértékek stb.) a tanulók alkotóképességét és mővészi érzékét sokoldalúan fejleszteni.” (A szocialista tanítómozgalom Mo.-on, 1958, 114.old.)

Az iskolai reformbizottság tanterveit vizsgálva megállapítható, hogy annyira fontosnak tartja a rajzot, hogy azt a beszéd és írás mellett a gyermek gondolatainak és érzelmeinek harmadik kifejezési módjaként jelöli meg. A rajz „ … legyen a tanulók képzettartalmának kifejezı nyelve, mintegy a kéz beszéde”. „A rajz, a festés a népiskolai esztétikai nevelésnek egyik leghatásosabb eszköze, felébreszti és fejleszti a szép iránti fogékonyságot. A rajzolás és festés pedagógiai célja, hogy a tanulót a

134

Méltán jegyezte meg D. Fináczy Ernı, a Horthy korszak ismert elméleti pedagógusa: „El kell ismerni, hogy

Eötvös József kivételével nem volt olyan közoktatási miniszter, aki a közoktatást olyan egységesen fogta volna fel, mint … a népbizottság.” (Fináczy Ernı: Négy hónap a közoktatás történetébıl c. elıadásából)

117

környezet, a természet, a valóság megfigyelésére vezesse, foglalkoztassa figyelmét, képzeletét, emlékezetét”. „A helyes látás alapján kialakult öntudatos ítélet legyen a mővészet élvezésének legfontosabb elıfeltétele”.(A szocialista tanítómozgalom Mo.-on, 1958, 225.old.)

A fentiekbıl kitőnik, hogy a Tanácsköztársaság rajztanítási elképzelését a szintézisre törekvés jellemzi, és kihangsúlyozza a rajznak általánosan képzı jelentıségét. Az ismeretek és az alkotókészség, a valóságra irányuló figyelem, a látási emlékezet és képzelet összefüggésének jelzésével a különbözı – ábrázoló és alkotó – jellegő rajzi munkák szoros összetartozásának, a gondolatát viszi tovább. A szintézis módszertani elve hatja át a munkakeretek kiválasztását is. A rajzoktatás alapjának a valóság tanulmányozását tekinti (a valóság, a tér, a perspektivikus ábrázolás törvényei, a színek egymásra hatása és harmóniája stb.) Ugyanakkor a Normál-tanmenetben leírt, de a gyakorlatban még nem érvényesült szabad rajzolásnak és festésnek a rajzoktatás történetében elıször nyit tág teret. Dekoratív tervezéseket iktat be, a technikai rajzot pedig a mőhelymunka elıfeltételeként kívánja tanítani. Fellép az elavult módszerek, így a mintalapok másolása ellen. A Normál Tanmenetben negatívan értékelhetı sematikus vonal- és foltképzı gyakorlatok helyett a tanulók szabad, tematikus képalakításai kapnak fıszerepet. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a Tanácsköztársaság rajzoktatási elképzelése a hazai rajzoktatás történetének pozitív tendenciáit foglalta össze, s mind feladat megjelölésben, mind az oktatás anyagának, munkakereteinek és azok összefüggéseinek meghatározásában, valamint szakmódszertani felfogásában korszerő álláspontot képviselt. Sajnos azonban ezek a korszerő törekvések a Tanácsköztársaság bukása miatt még igen sokáig nem valósulhattak meg. A következı alfejezet Nagy László munkásságának rajzoktatási vonatkozásairól és koncepciójának rövid ismertetésérıl, méltatásáról szól. Rajzpedagógiája a Normál Tanmenet elkészülte után rövidesen ismertté vált. Bemutatása azért is indokolt, mert tervezetének lényegét kifejezetten azok a didaktikai és fejlıdéstani meggondolások képezik, melyek annak ellenére, hogy egy idı óta éreztették hatásukat a magyar pedagógiában, a Normál tanmenetbıl – s a Tanácsköztársaság bukása folytán a Horthy korszak rajzoktatásából – oly sajnálatosan hiányoztak.

8.2.2. Nagy László fejlıdéstani és didaktikai alapon vázolt rajzoktatási koncepciója Nagy László óriási lépést tett a gyermekrajz-kutatás és a vizuális tehetséggondozás területén.

118

Magyarországon elsıként teremtett fórumot (tudományos társaságot, múzeumot, kiállításokat, konferenciákat, nemzetközi tapasztalatcsere-lehetıségeket) a gyermekrajz-fejlıdés pedagógiai és pszichológiai vizsgálatára, gyakorlati bemutatására. A rajztanítás történetében is korszakmeghatározó jelentıségőnek nevezhetjük az elsı országos szintő tehetséges gyermekrajzkiállítást, amelynek 1922-ben történı megszervezése szintén Nagy László nevéhez főzıdik. A kiállítás részletes bemutatása a 4. számú mellékletben olvasható. A rendezı bizottság 4 csoportban állított ki: 1.) A mővészek ifjúkori rajzainak győjteménye 2.) Az egyes tehetséges gyermekek rajzai 3.) A tehetséges tanulók rajzainak kiállítása 4.) Fejlıdéstani csoport. Nagy László értékelése szerint a kiállítás korszakos jelentıségő esemény volt kulturális életünkben. Hatása sokkal több irányban érezhetıvé vált, mint azt a rendezık elképzelték. E kiállítás felhívta a figyelmet a rajzoktatás megújulásának szükségességre. Úgymint: tisztítsák meg a rajztanítást a díszítésektıl, a mértani alakoktól, a lélek nélküli rajzminták szolgai utánzásától; vezessék rá a gyermeket a helyes látásra, a látottak hő reprodukciójára; szabad teret engedjenek a rajzoktatásban a gyermek alkotó képzeletének. Egyszóval közelebb akarják hozni a rajzoktatást a természethez és a gyermek lelkéhez. Ez a szempont vitte bele a kiállításba a gyermekek ösztönszerő rajzait. A szervezık arra törekedtek, hogy a pedagógusok a kiállítást nézve megértsék a gyerekrajzok világát. Ennek mővészetpedagógiai célja, hogy a felnıttek ne elégedjenek meg azzal, hogy rákényszerítsék az ifjúságra a saját felfogásukat, hanem a pedagógiájuk igazodjék a fiatalok életkori sajátosságaikhoz. Felszínre hozta a rajzpedagógia és a tehetséggondozás problémáit. Látva a kiállításon a szabadon fejlıdı gyerekek mővészi kibontakozását, fölmerült az a kérdés, vajon milyen legyen a mővészi oktatás módszere? Vajon a spontán impressziók fontosabbak-e a mővész fejlıdésében vagy a mesterséges hatás: az oktatás? Ezek a fontos kérdések voltak az 1908-as londoni és az 1912es berlini konferenciák fı témái is. A kiállítás meglazította a rajzoktatás korlátait. A rendezık remélték, hogy a rajztanárok látva a kiállításon a mővészi önképzés nagyszerő eredményeit, talán nem fognak többé mereven ragaszkodni a rajzoktatás hagyományos módszereihez, a tisztán értelmi munkára, a mértani, távlati, stílustani tudástanra alapított eljárásokhoz, s talán nagyobb helyet juttatnak az oktatásban az érzelmeknek, a fantáziának, a szellemnek, az egyéniségnek. A kiállításnak nagy hatása volt arra a 17.000 tanulóra is, akik meglátogatták. Bizonyosan sok gyereket lelkesített hasonló alkotások készítésére. Röviden összefoglalva, Nagy László reménykedett, hogy ez a kiállítás meggyorsítja az európai irányzatok elterjedését 119

a hazai rajzoktatásban, s talán sikerül bebizonyítania a pedagógusoknak, hogy milyen fontos szerepet játszik a szabad rajzoló tevékenység a nevelés folyamatába is.

Nagy Lászlónak a rajzoktatáshoz főzıdı tézisei azonban nem találtak visszhangra az 1915-ös majd az 1925-ös tantervben, de hosszú távon éreztették hatásukat a rajztanítás történetében. A Normál Tanmenet (1915) elkészülte után rövidesen ismertté vált elképzelése a rajzoktatásról (Nagy, 1921). A „Didaktika gyermekfejlıdéstani alapon” címő 1921-ben kiadott munkájában lényegében a nyolcosztályos népiskola felsı osztályainak tantervi vázlatát dolgozta ki, elvi alapállást így fogalmazta meg: „… az iskola megelégedett a szaktudás gyarapodásával, de nem kereste, nem látta a gyermeki … lélek egységes fejlıdését, szerves kibontakozását. (…) Gyermektanulmányi szempontból az a helyes eljárás, ha minden évfolyam vagy fejlıdési ciklus tantervét külön szervezzük meg. Minden fejlıdési idıszaknak megvan a maga sajátos jellege, amely csak úgy domborítható ki világosan, ha egy-egy osztály egész tanulmányi szerkezetét külön készítjük el … minden évfolyam, vagy ciklus külön lélektani célt kap, … egy-egy sajátos pedagógiai eszmének szolgálatában áll … de nem csupán a célok, hanem a módszerek is változnak a fejlıdés idıszakai szerint” (Nagy, 1921, 1. old.)

Az imént idézett elvi alapállásának megfelelıen megállapítja, hogy a 10-14 éves kort a gyermek objektív érdeklıdésének fejlıdése és „synthetikus elmemőködése” egyre fokozottabb „akcióba lépése” jellemzi. A szakasz második felében (13-14 éves kor) a pubertás kezdete miatt bizonyos átmeneti jelleg is beáll – mely a belsı élet felé fordulásban jelentkezik. Az egész idıszakra jellemzı a gondolkodás konkrétsága és gyakorlati irányultsága, mely egyre inkább képes összefoglalásra és rendszerezésre, tevékenysége pedig egészen a szakszerőség színvonaláig emelkedhet. Éppen ezért helyezi az iskolai rajzoktatás módszertanában az elsı helyre a gyermeki munkát. Ezen belül is megkülönbözteti a „reproduktív”, azaz utánzó természető munkát és a „produktív, vagyis újonnan alkotó irányú munkát”. A produktív munkák keretébe sorolja a rajzolást, mintázást, kertészeti gyakorlatokat, a mőhelymunkát és a kézimunkát. A valóságban azonban nem válik ilyen élesen szét e kétféle munkafolyamat, sıt egyes gyermekek egyéni alkatától is függ, hogy melyik dominánsabb. A tantervében a mővészeti tantárgyak közé az alábbi tárgyakat sorolja 5-6 és 7-8.osztályos bontásban: 5-6. osztály, 10-12 éves korcsoport Kézimunka: Nem csupán a technikai készséget és ügyességet fejleszti, hanem az esztétikai érzékét is a szép formák, a színhatások iránt. Lehetıséget ad a szabad alkotó fantázia megnyilvánulásának

120

is. A mőhelymunka keretének van kötött része, amikor a tanító a technikai részét gyakoroltatja a tanulóval; és szabad, amikor a gyermek képzelete szerint alkot. Ennek az utóbbi alkotásnak azonban inkább játékszerő, mint mővészi jellege van ebben a korban. Rajz: A rajztanításban ezen a fokon a rajzolásnak ötféle módját különbözteti meg: a) közvetlen természet szemléletbıl való rajzolás b) közvetlenül szemlélt tárgyaknak emlékezetbıl való rajzolása c) képzeletbıl való rajzolás d) szerkesztések e) díszítı rajzok tervezése A rajzbeli kifejezı képességet minden tantárgy szolgálatába állítja, például az olvasmány feldolgozásában, a történelemben, a fogalmazásban a mesemondásban. Megkülönböztet öntudatos rajzolást – azaz tudatos forma- és szín- és technikahasználatot - és ösztönszerő rajzolást – képzeletek és érzések közvetlen kifejezését. Az öntudatos rajzolást tekinti a rajztanítás tárgyának, az ösztönszerő rajzolást pedig minden tantárgy keretében alkalmaztatni kívánja. A kétféle rajzolást azonban egyenlıen fontosnak tartja. Ezen kívül megkülönböztet még objektív és mővészi irányú rajztanítást is. Az objektív rajztanítás mindig a hőségre törekszik, és a természettudományok körébe sorolja, mint az ismeretszerzés, emlékezetbe vésés eszköze. A mővészi irányú rajztanítás pedig az alkotói folyamatot hangsúlyozza. A szép formák, színhatások keresése, meglátása és kifejezése a rajzórákon történik. Nagy László a rajztanítás didaktikai szempontjaival is hosszasan foglakozott: 1. A tanító elsı feladata, hogy a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelı modelleket, tárgyakat találjon (könnyő, érthetı, szép formákat). Ilyen tárgyak lehetnek a különbözı emberi eszközök, dísztárgyak, bútorok, virágok, levelek, házikók, játékszerek, stb. 2. Fontos, hogy e korosztálynál (10-12 évesek) a tanító rávezesse a gyerekeket a perspektivikus látásra. 3. Miután a tanító megadta az utasításokat, a gyerekek a maguk erejébıl hajtsák végre a feladatokat, majd a rajzolást közös bírálat kövesse. 4. A lerajzolt tárgyakat mint motívumokat késıbb felhasználhatják díszítı tervezések készítésére vagy színkombinációk összeállításra. 5. Habár a gyerekek az összes tantárgy keretében használják a rajzot, de a rajzóra keretén belül gyakoroltatni kell a gyermek alkotó képzeletének fejlesztését erre alkalmas feladatokkal. 6. A tanító hívja fel a figyelmet a népies díszítések összhatására, szerkezetére és elemeire, és 121

ösztönözze ıket arra, hogy maguk is tervezzenek díszítéseket. 7. A kézügyesség technikájának fejlesztésérıl sem feledkezhet meg a tanár, melyet görbe és egyenes vonalú idomok rajzolásával gyakoroltathat. 5-6. osztály, 10-12 éves korcsoport Mintázás: Az agyagmintázást ebben a korban úgy mint a rajzolást, kifejezésmódnak tekinti. A tulajdonképpeni mintázó leckeórákon a tanítás célja nagyjából véve azonos a rajztanításéival. Fıleg esztétikai céljai vannak, a különbség abban van, hogy a mintázáskor a tanító a gyermeket a formai szépség meglátására és öntudatos kifejezésére vezeti rá, míg a rajzoláskor a színhatások és az alakok távlati kombinációi fordulnak elı.

5-6. osztály, 10-12 éves korcsoport Szépírás és mővészi betővetés: Ezen az órán a gyerekek a folyó szépírást, amelynek elemeit a 3. és 4. osztályokban már elsajátították, tovább gyakorolják. Azonban ezt a feladatot a tanító kiegészíti a mővészi betővetés és a keretdíszek tervezésének feladatával.

7-8. osztály, 13-14 éves korcsoport Kézimunka: A 7-8. osztályban is körülbelül ugyanazon munkanemek fordulnak elı, mint az 5-6. osztályban, úgymint az asztalos- és fémmunkák, papírmunkák, fonalas munkák. Az új munkanemek a kosárfonás, gépvarrás, díszkertészet, csokorkötés. Ennél a korosztálynál a produktív munkát már a társadalmi élet felé irányítja. Azaz olyan tárgyakat készített, ami már nemcsak önmaga számára, hanem a felnıtteknek is jó. 7-8. osztály, 13-14 éves korcsoport Rajztanítás: A rajztanítás tárgya lényegét tekintve azonos az 5-6. osztályosokéval, csupán az oktatás szempontjai mások. Kimagasló szempont most a gyermeki egyéniség érvényesülése. A különbözı egyéniségek felismerése végett felsorolja, hogy milyen alkotói típusok fordulhatnak elı, ezek szerint:

1. Mővészi alkotó típus – melyet tovább bont:

a) természetszerően rajzoló b) esztétikai típus c) térbeli elrendezı típus 122

2. Szerkesztve alkotó típus 3. Természethően rajzoló típus 4. Másoló típus (Nagy, 1921, 53-55. old)

A rajzoló tehetség Nagy László szerint 8-9 éves kortól fedezhetı fel, és 13-15 évesen bontakozik ki. Ezt tartva szem elıtt, a rajztanítás feladata a 7-8. osztályban, hogy a gyermekek fejlesztését egyéni irányba terelje. A didaktikai szempontokat tekintve: 1. A tanító „kísérletek alapján” állapítsa meg az egyes gyermekek egyéni rajztípusait, és ez alapján alakítson ki csoportokat. 2. Mindegyik csoport rajztanulását a tipikus sajátosságoknak megfelelı irányba vezesse. 3. Vigyázzon, hogy az egyéni irány ne jelentsen egyoldalúságot. A 7-8. osztályú rajztanítás másik fı jellemvonása az esztétikai szempontok intenzívebb felkarolása. A gyerekeket el kell látni bizonyos általános mővészeti tudással, az iparmővészeti és a népmővészeti tanulmányokkal. Legyenek a gyermekeknek népmővészeti győjteményeik. A mővészettörténet oktatás már alsó osztályokban (3-6. osztályban) is elıfordul, csak ott a festmények tartalmára, erkölcsi hatására szorítkozik, míg 7-8. osztályban már az esztétikai hatást is tárgyalja. 13-15 éveseknél a szintetikai elme-mőködés annyira fejlett, hogy képes a mővészi alkotások egységes felfogására. Ennek megfelelıen a 7-8. osztályban a képszemlélet terjedjen ki: a) a tartalmi elemzésre b) az erkölcsi hatás mélyítésére c) az esztétikai kompozícióra d) a színhatásokra és a rajztechnikára. 7-8. osztály, 13-14 éves korcsoport Mintázás: A mintázásban is úgy mint a rajzolásban, az egyéniség fejlesztése a cél. Azokat a gyerekeket, akik a fantáziájukban erısek, irányítsa a tanító különbözı földrajzi tájegységek, történeti jelenetek, az életbıl vett jelenetek elgondolására és ábrázolására. Akik a formák megfigyelésére és hő utánzására képesek, azokkal gyakoroltassa egyes természeti formák, építészeti, szobrászati mővek utánzó és technikailag szép megmintázására. Nagy László fentiekben összefoglalt fejlıdéstani és didaktikai alapon vázolt rajztanítási

koncepciója

ma

már

természetesen

sok

szempontból

bírálható.

A

disszertációmnak nem célja, s terjedelme sem engedi Nagy László munkásságának alapos elemzı értékelése, bírálata. Ezért itt csak néhány, szorosan a tárgyhoz kapcsolódó szempontot 123

említek meg. Például tervében a fejlıdés-lélektani szempont bizonyos abszolutizálása érhetı tetten. Csak 13-14 éves korban tartja „a szaktanítás idejét” elérkezettnek. Azonban pozitív hatásai sokkal jelentısebbek, ezeket vegyük most szemügyre. Megállapíthatjuk, hogy Nagy László rajztanítási koncepciója a korabeli rajztanításhoz – nevezetesen a Normál Tanmenethez – képest feltétlenül haladó, s arra szerencsés hatást gyakorolhatott volna. A gyakorlati rajztanítás szempontjából is rendkívül jelentıs : -az eddigi szők, szakmai szempontok kitágítása, -a gyermek egyes fejlıdési idıszakai sajátos jellegének hangsúlyozása, -a lélektani és didaktikai szempontok fontosságának felvetése, -a fejlıdésnek megfelelıen változtatott módszerek elve, -az egyéniségek, alkotói típusok szerinti differenciált oktatás. Helyes annak megállapítása is, hogy a rajzoktatás helyét és feladatait a nevelés rendszerében egyrészt mővészeti-esztétikai, másrészt gyakorlati-technikai nevelési szempontok határozzák meg. Így a Normál-tanmenetben is jelentkezı szintetikus tendencia a fejlıdéslélektan és didaktika egészén belül és metodikai következményeivel együtt jelentkezik. Ha szemügyre vesszük a Normál Tanmenet „gyakorlatnemeit” Nagy Lászlónak a rajzoláshoz főzött „ötféle módjával”, a kiválasztása, az elnevezése, sorrendje és összefüggései a Normál-tanmenetnél fejlettebb. A természet utáni rajzolás elsıbbségét nem csak hangsúlyozza, de az elsı helyre is teszi. Ezt mint összekötı láncszem, az emlékezet utáni rajzolás követi, s ezután következnek a természet utáni tapasztalatok emlékére építı képzeleti gyermekrajzok, a gyakorlati élethez szükséges szerkesztı-rajzok és a díszítı tervezések. A Normál Tanmenetben sokszor elıbukkanó folt- és vonalképzı gyakorlatok egyáltalán nem kapnak helyet. Tehát a rajzolás manualitását túlhangsúlyozó felfogás Nagy László tervezetében már nem szerepel. Az egyes feladatok közötti kapcsolatot nem csupán hangozatja, hanem olyan konstrukciót alkot, ahol az összefüggés belsı, didaktikai viszonylatban érvényesül. Igen jelentıs az a terv, hogy az eddig kizárólag gimnázium felsı osztályaira tervezett mőalkotás-szemléltetést már 13-14 éves korban be kívánja vezetni, s az eddiginél fejlettebb formában utal a rajzolás és a mőalkotásszemlélet szoros kapcsolatára.

6. hipotézisemet ebben a fejezetben igazolom:
Ha Nagy László rajzi tantervezete megvalósulhatott volna, az 1915-ös Normál Tanmenethez képest jelentısebb modernizáló hatást váltott volna ki a magyar

124

gyakorlati rajzoktatásra az eddigi szők szakmai szempontok kitágításával, a fejlıdéslélektani korszakoknak megfelelıen választott didaktikai feladatok és módszerek választásával, az egyéniségek, alkotói típusok szerinti differenciált oktatással.

Összefoglalóan megállapíthatjuk 6. hipotézisünket igazolva, hogy Nagy László fejlıdéslélektani és didaktikai jellegő rajzoktatási koncepciója – bírálható részletei mellett is – a maga korában feltétlenül igen magas színvonalú törekvést jelentett. Érvényesülés esetén feltétlenül kedvezıbb irányba terelhette volna a korabeli rajztanítást. A Normál Tanmenet szintézis tendenciáját segíthette volna megtisztítani az ellentmondásoktól. Mivel azonban csak tervezet maradt, semmi közvetlen hatást nem gyakorolt a Horthy-korszak tudatosan visszafejlesztett népiskolai nevelésére. Hatása csak jóval késıbb, lassú fokozatossággal és csak egyes elemeiben vált érezhetıvé.

125

8.2.3. Muszély Ágoston rajzoktatási koncepciója saját tanítványainak rajzaival alátámasztva

Disszertációm megírását neveléstörténeti dokumentumok győjtése elızte meg. Ennek a forráskutató munkának a legnagyobb eredménye, hogy magántulajdonból elıkerült Muszély Ágoston (1877-1966) mővész-pedagógus hagyatéka, és a család engedélyezte ennek a pótolhatatlan értékő győjteménynek a kutatását és publikációját. Mővészi és pedagógusi munkásságáról rövid összefoglalót készítettem az 5. számú mellékletben. Az alábbiakban a rajztanári tevékenységén, az elméleti értekezésén és tanítványainak rajzain keresztül szeretném a 20. század eleji paradigmaváltásnak gyakorlati megvalósulását ábrázolni. Muszély Ágoston rajztanítói munkásságát 1902-tıl 1903-ig Budapesten a ThoraszEmesz Iskolában kezdte, ahol a polgári iskolai tanulóknak rajzot és mértant tanított. 1904-ben Nagyváradon az izraelita polgári iskolában helyettesítı tanárként hasonló feladatot látott el több hónapig. Óraadói tevékenységét 1904 utolsó negyedévében Budapesten a 6. kerületi Érsek utcai iparostanonc-iskolában fejezte be. Állandó rajztanítói státusszal 1904 decemberében helyezkedett el a szigetvári polgári fiúiskolában. A szabadkézi és mértani rajzon, valamint a mértanon kívül pályája során több éven át tanított mintázást, szépírást és kézimunkát is. Az évenként kiadott iskolai értesítık és a hagyatékban megırzött korai 1904es tanítványi rajzok tanúsítják haladó szellemő, a természetközpontú pedagógiai módszerét. A Rajztanítási módszerem címmel 1910-ben nyilvánosságra került értekezését a szakma érdeklıdéssel fogadta, s annak gyakorlati megvalósításához segítségét is kérték. A móri állami polgári iskolában az 1910-11. tanévben tanított. Onnan az erzsébetfalvai állami polgári fiú- és leányiskolához helyezték át. 1919 ıszétıl nyugállományba vonulásáig (1942-ig) a Kálmán utcai állami polgári fiúiskolában mőködött. A polgári iskolai rajztanítás tantervével kapcsolatos gondolatait és elméleteit szakfolyóiratokban és a nyilvánosság elıtt is kifejtette. (lásd 5.sz. mellékletben) A továbbiakban a Rajztanítási módszerem címő értekezését elemzem, mely igen hasznos információkkal szolgál e neveléstörténeti korszak feltárásához. „A rajztanításnál növendékeim egyénisége fı irányítóm. Tapasztalatom, hogy a rajzban csak úgy érhetünk el célt, ha növendékeink szabadon, minden korláttól mentesen, játszi kedvvel és örömmel foglalkoznak vele…” (Muszély, 1991, 43. old.)

Itt, a bevezetıben már elhangzik két kulcsszó: az egyéniség figyelembevétele és a szabad, korlátoktól mentes rajzolás igénye, mely a századfordulón megjelent rajztanítási reform jelszavait idézi. Így Muszély-t máris a szubjektív (azaz szabad) rajzolást hirdetık táborába sorolhatjuk (lásd: 8.1. fejezet), hiszen a témát az esztétikai hatás kedvéért úgy ábrázoltatja,

126

ahogy látja a gyerek, azaz személyes látásmódján keresztül. „A gyerek fejbıl szeret rajzolni. Még ha természet után rajzol, akkor is háttal fordul a személynek, vagy a tárgynak és csak olykor-olykor pislant rá egyet …” (Muszély,1991,44. old.)

Mint már említettem, a rajztanítás történetében elıször szabad a gyerekeknek emlékezetbıl rajzolnia, ezért az imént bemutatott 1905-ös tanmenet alapján készült két korai, 1908-as gyerekkori rajz emblematikus jelentıségő. Az 12 képkockára osztott rajzon a 2. osztályos fiú az elsı képet természet után rajzolta, a többit fejbıl. Az elsı képkockán egy falu jellegzetes épületeit rajzolta meg, elıtérben egy gémes kúttal, majd ezeket az elemeket a fantáziája és emlékei alapján variálta, és alkotott önálló kompozíciókat belıle. A 64. képen a 4. osztályos tanuló talán 2 évvel azelıtti rajzaira is emlékezve komponált újra egy hasonló falusi jelenetet, csak most a gémeskút mögé mezıgazdasági épületeket helyezett. „Nem hő másolója ı a természetnek, hanem stilizálója …A gyermek csak a jellemzıt, a lényegest látja és azt legtöbbször karikírozza … Ne akarjuk, hogy a mi szemünkkel nézze a tárgyakat.” (Muszély, 1991, 43. old.)

A 65. képen láthatjuk, hogy egy gyerek szorgalmi feladatként a gesztenye falevelét stilizálta kissé absztrakt formában, az elemeket megsokszorosítva rézsútos sorkompozícióban. Akár egy tapétatervnek is beillene. „Mikor a diák az elemi iskolából hozzám jut, még mindig örömestebb rajzol fejbıl. … A rajz kevésbé vonzza, sokkal inkább a szín. A forma, az arány iránti érzéke bontakozik ki legnehezebben. … Ezekben az ún. ösztönszerő rajzokban a színek pazar rikítóságában jutnak érvényre. Változatos témákat nagy fantáziával old meg. … Ezért a hozzám kerülı növendékeket továbbra is szabadjára engedem. Csak arra ügyelek szigorúan, hogy rajza a fejlıdésének megfelelı, önálló, értelmes és ıszinte legyen. … Szívesen veszıdöm az ügyetlennel, de nem tőröm a léha, szemfényvesztı ügyeskedést. Legkevésbé szeretem a minta után készült rajzokat.” ((Muszély, 1991, 43. old.)

Ezekbıl a sorokból kitőnik, hogy Muszély Ágoston tájékozott volt a gyerekrajzolás életkori sajátosságaival, ami ennek a kornak nagy felfedezése. Az ösztönszerő rajzolással, a színek ösztönös és örömteli használatával, a forma- és arányérzék hiányosságaival jellemzi az elemi iskolából kikerült korosztályt. Korszerő módszertant alkalmaz a differenciálással. A tanmenetét két fı csoportra osztja: az alsó két osztályban síkban rajzolásra, a felsı kettıben a térbeli rajzra helyezi a hangsúlyt. Itt is differenciál a növendéke egyénisége szerint. Az alapismereteket azonban mindenki az egy síkban rajzolásnál szerzi meg. A tanévet mind a

127

négy osztályban kézügyesítı gyakorlatokkal – mindenféle alakú egyenes, görbe vonalakból képzett vonalas díszítmények, legtöbbször szalagmeneteknek könnyed rajzolásával kezdi. Mindezt azzal a gyakorlati tapasztalattal indokolja, hogy a szünidı után a gyerekek játékos kedvét ezzel tudja ráhangolni a rajztanulásra, és a némiképpen strukturáltabb rajzi komponálásra. A 66-69-ig tartó képek 1., 2., és 4. osztályos tanulók évkezdési kézügyesítı gyakorlatait illusztrálja.

Mint a képeken is látjuk, elsı osztályban már színes ceruzával és festékkel dolgoznak a növendékek. A játékos hullámvonalakban és szalagmenetekben felfedezhetjük a gyerekek jókedvét és életörömét. Ezek már sokkal felszabadultabb rajzok, mint 50 évvel ezelıtt. „A kézügyesítı gyakorlatokból építem ki a tanmenetem elsı csoportjába tartozó díszítı rajzot, a magyar ornamentikát. Visszavezetem ui. a magyar elemeket a körre, elipszisre és a szívalakra. A magyar ornamentika a legszebb díszítmény rajzok egyike. … kezdetben szabadjára engedem a növendékeket. Óvatosan szorosabbra fogom a gyeplıt. … Nem az a fontos, hogy sokat rajzoljunk, hanem, hogy jól! … Megkövetelem, hogy rendesen, szépen rajzoljanak…, ügyeljenek arra, hogy a vonalak megszakítás nélküliek legyenek. Fordítsanak gondot a díszítı elemek arányaira, formaszépségére. Így térünk rá a díszítı formák arányainak keresésére. Ez igen nehéz, fárasztó és ezért unalmas a növendékeknek. Felfrissítésül utána rendesen a gyermek szemlélete körébıl valami képet rajzolunk. … A következı órán egy „nehezebb” ornamentet rajzolok a táblára. Igen jó szolgálatot tesz ilyenkor a mintázás is…” ((Muszély, 1991, 44. old.)

A fenti idézetben olvashattuk, hogy Muszély változatos és korszerő módszereket alkalmaz tanítása során, és a tanítványai rajzai pedig az egyre részletgazdagabb és bonyolultabb motívumkincsekben való jártasság elsajátításnak folyamatát tükrözik. Az összetettebb díszítmények között alkalmazza a különbözı népi textíliák, mángolók, kályhacsempék, subarózsák, tányértervezetek motívumait. Mivel polgári iskolai növendékei fıleg iparos pályára készülnek, a figyelmüket gyakorlati irányba tereli. Miután megismerkedtek a magyar díszítı elemekkel, díszítı tervezési feladatokat ad számukra. Legelıször tapétát és tányérokat rajzoltat, majd szalagmeneteket, frízeket, fejléceket, könyvborítókat terveztet.

„Egy-egy szó esik ilyenkor az egyes iparágakban elıforduló technikákról is. Minthogy a rajz mellet a mintázást is tanítom, tehát közvetlenül az agyagipari technikákról. … a helybeli fazekasnál növendékeim tervezetei alapján különféle agyag tárgyakat készíttettem. „Nem telnék-e öröme édesanyádnak, ha a falra dísztálat készítenél, vagy az asztalára virágvázát? …”

128

A növendék tehát azt készíthet újból, amit szeret, amiben öröme telik, de most már tudatosan és helyesen rajzolja gondolatatit. … A lombfőrészeti munkákkal – ezzel a hálátlan, nehéz, de az ifjú elıtt annyira kedvelt technikával – az volt a célom, hogy kiszorítsam a külföldrıl beözönlött, legtöbbször tudás nélkül készült, mindig formátlan mintákat.”(Muszély,1991,44-45.o)

Sajnos mintázáshoz készült tervrajzok nem maradtak fenn, de 4. osztályosok által készített magyar népi motívumokkal kipingált, illetve természet után megrajzolt bogarakat mint díszítı elemeket felhasznált tányérterveket tanulmányozhatunk az alábbiakban. A 76. képen pedig lepkékbıl és virágokból harmonikusan és ritmikusan tekeredı szalagdíszt rajzolt meg egy Muszély növendék. A 74. és 75. kép készítıje kimagasló komponálási készségrıl tanúskodik.

A 77. képen egy 1905-ben készült könyvborító tervét csodálhatjuk meg. A 78. képen a szecesszió jegyeit ismerhetjük fel a szintén 1905-ös datálású keretdíszben.

„ Az elsı és a második osztályban préselt leveleket rajzolnak és festenek a növendékek. … A festés kezdetben egy színfolttal való bevonásból, majd természethő színezésbıl áll. (lásd:17.kép) Késıbb virágokat rajzolnak, illetve színeznek. … A térbeli rajzra tanmenetem szerint a harmadik évben megyünk át… Legelıször síkidomokat rajzoltatok legkülönfélébb állásból. Ezzel a térbeli elváltozásokat, rövidüléseket ismertetem. Utána a szögletes testek hálózatai, majd a testek és végül különösen a negyedik évfolyamban a testcsoportok következnek. A mintázásnak itt veszem az igazi hasznát. Ezek után edényeket, gipszformákat és gipszfejeket rajzolunk. A rajzoló anyag leginkább a szén. Az idıszaknak megfelelıen kitömött madarakat is rajzolunk, vagy virágokat rajzolunk és festünk. Soron van ezen kívül a lepkék, rovarok, tollak, csigák, kagylók festése és jó idıben a szabadban is rajzolunk. …” ((Muszély, 1991, 45. old.)

Az Muszély Ágostontól idézett tanmenet „képes tanmenet”-ét megpróbáltam rekonstruálni a meglévı tanítványi rajzok alapján. (135)

5. táblázat: Muszély Ágoston képes tanmenetének rekonstrukciója

„Gyakran észrevettem, hogy egyik-másik növendékem már az elsı osztályban szívesen inkább állatot, virágot, vagy fát rajzol. Helytelennek találom azt, hogy ıt – minthogy még nincs itt az 135

A képek a MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteményébıl valók (helyhiány miatt ezt itt

jelzem).

129

ideje – abban megakadályozzam. …Így azonban megrajzolván a szükséges feladatot, jutalmul a bemutatott „szorgalmi” rajzra kap bírálatot és ösztönzést. Midın a felsı osztály növendékeivel a szabadban rajzolunk, tőnik ki legjobban kinek mihez van hajlandósága. Az ornamentikát kedvelı a házakról a díszítményeket rajzolja, míg a másik igazán elemében érzi magát és a mozgás felfogására, sıt képhatására törekszik. … Bármilyen irányba haladjon az ifjú, olyan ismeretekre tesz szert, melyeket az életben mindenkor és mindenütt értékesíthet.” (Muszély, 1991, 45-46. old.)

A különbözı rajzoló típusok szerint differenciált oktatás módszerével Muszély szoros rokonságot mutat Nagy László rajzpedagógiai elméletével (lásd: elızı fejezetben). A következı két képen a szabadkézi rajzfeladatokat láthatunk. A 79. számú kép a szabadkézi rajzfüzet gondosan megtervezett címlapját ábrázolja, a 80. kép pedig ugyanennek a 4. osztályos tanulónak szabadon rajzolt, természet után megfigyelt gondosan kivitelezett virág, fatermés és bogáncs rajzait. Érdekes kitérıként bemutatom Muszély Ágoston hagyatékból azt az 1894-ben kiadott szépírási mintalapok-füzetet, amibıl valószínőleg tanított és egy növendékének szépírását is. A tanulók ebbıl a füzetbıl tanulhatták meg a helyes testtartást, a szép írás alapszabályait és különféle típusait. Elsajátítása után csak szépen megrajzolt betőkkel írhattak rá a díszítı tervezési, szerkesztési és egyéb rajzaikra. Megjelent egy új technika, a slöjd, amelynek keretén belül papírból ollóval vágtak és ragasztottak mindenféle alakzatokat, ezzel is fejlesztve kézügyességüket és komponálási készségüket.

A

Muszély

hagyaték

írásos

dokumentációjában

megtalálhatók

a

tanítványok

visszaemlékezései is, amelyek hasznos információkkal szolgálhat a mővészpedagógus pedagógiai hitvallásának, tanítási módszerének megértéséhez. Ebbıl idézek most:

„…Kijelentette természetes egyszerőséggel: oda ültök, ahová akartok … Mindent jó ízlésetekre bízok … Csak akkor ment a dobogóra, ha az ábrázoló mértant magyarázta. Többnyire valamelyik gyerek mellé ült, s a rajzlap szélére rajzolva mondta el észrevételeit. … Általános igénye és tanítása volt: mindent csak természet után!” (Szabadits Dezsı, 1913-ban végzett tanítvány 1987. március 4-én lejegyzett visszaemlékezése)

Tehát tekintélyét nem tolta elıtérbe. A múlt századbeli rajztanár elıdjeinél elı se fordulhatott, hogy a gyerekek mellé üljenek, és lapszéli magyarázó rajzokkal segítség a tanulót és

130

szabadságot adjanak az alkotáshoz. Mindezek a 20. század reformtörekvéseinek eredményei.

„Mővész volt a szó legnemesebb értelmében. Az ecset szerelmese. Odahaza a kis mőtermében képeibıl valóságos kiállítás volt. Míly lelkesedéssel tudott beszélni a festés mővészetérıl. … Szívesen mentünk el hozzá otthonába, mőtermébe. A vele eltöltött órák után felüdülve mentünk haza.” (Pálfi Imre 1913-ban végzett diák osztálytalálkozón elhangzott beszédébıl)

Ezek a sorok a mővészpedagógus elınyét villantja fel a korábbi évszázad mőszaki vagy építészeti végzettségő tanáraival szemben. Egy mővészpedagógus alkalmat teremthet, hogy tanítványai bepillantást nyerhessenek a mővészi alkotás folyamatába, és ezzel példát nyújtson, motiválja tanítványait szabad alkotásra. „A tanári karban Muszély tanár úr … volt az egyetlen nevelı, aki puszta jelenlétével tudott hatni a tanulókra.”- Dr. Kautzky László 1916-ban végzett tanítvány visszaemlékezése Muszély emberséges voltára.

„Jólesik visszaemlékezni arra, az egykori idıs „Matyi” –madárról mesélı, mővésznyakkendıt viselı rajztanáromra, aki „50 évvel” ezelıtt úgy megtanított a ceruza forgatására, a rajzolás mővészetére, hogy ebbıl a tantárgyból a munkáséveim során soha nem kellett szégyenkeznem.” (Damokos László 1939-ben végzett tanítvány 1987. február 13-án a kispesti emlékkiállítás vendégkönyvébe lejegyzett gondolatai)

131

8.3. Nacionalista rajzoktatás a Horthy-korszakban

A megelızı korszak rajzoktatása – mint láttuk – mind hivatalos tanterveiben (1915. évi Normál Tanmenet), mind azok tovább fejlesztését célzó tantervezeteiben (Nagy László tervezete) komoly erıfeszítéseket tett az egységes rajztanítás megteremtése érdekében. Olyan szintetikus koncepciót igyekezett kialakítani, amely –hibái ellenére is – alkalmas lett volna a különbözı iskolatípusokban folyó egységes és összefüggı rajztanítás irányításra. A Horthykorszak azonban – az uralkodó osztály közoktatási politikájának megfelelıen – pontosan ezt a szintézisre törekvés továbbfejlıdését akadályozza meg. A népiskola területén határozott visszaesést tapasztalhatunk. Az 1925. évi népiskolai tantervet (136) a kormányzat a megelızı népiskolai (így elsısorban az 1905-ös) tantervek „szerves továbbfejlesztése”-ként igyekezett feltüntetni. Görcsösen igyekszik megvalósítani a „nemzetnevelési szempontok határozottabb érvényesülését”, s a népiskola célját így határozza meg:

„A népiskola célja a hazánknak vallásos, erkölcsös, értelmes és öntudatosan hazafias polgárokat nevelni, kik az általános mőveltség alapelemeit bírják, és képesek arra, hogy ismereteiket a gyakorlati életben értékesítsék.” (1925. évi népiskolai tanterv. Elemi népiskola célja c. fejezet, 9.)

A tanterv a rajztanítás elé is a legkönnyebben elérhetı célt, a „kézügyesítést” tőzik ki. „Cél: a) A gyermek kézügyességének, látásának és ítélıképességének egyszerő ábrázolásokkal való fejlesztése, a közhasználat legegyszerőbb igényeit kielégítı rajzolókészség megadása. b) Önálló rajztevékenység felkeltése, a rajznak mint közlési eszköznek használata. c) A forma- és színérzék felébresztése, az ízlés nemesítése és a szépmővészeti és mőalkotások megbecsülésére való nevelés.” (1925. évi népiskolai tanterv, 43. old.)

Bár ez a célkitőzés a Normál Tanmenet alapján konstruált – hármas beosztása némileg utal a természet utáni ismeretszerzés, a gyakorlati alkalmazás és az esztétikai nevelési szempontok egységére – a gyakorlatban viszont egyáltalán nem érvényesült. Például azt hangoztatja, hogy az oktatás gerince a szemléleti rajz, valójában a Normál Tanmenet hibáját követi, mikor a kézügyesség érdekében a mechanikus vonalképzési gyakorlatokat vezeti végig mind a hat osztályon. A szemléleti rajzolás közben mindvégig csak síkformákat rajzolnak, így fel sem

136

Tanterv az elemi népiskola számára. Kiadta a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi miniszter 1925. évi május hó

14-én 1467 eln. sz. rendeletével.

132

merül a tárgyak reális térszemléletének és ábrázolásának életkorilag lehetséges kérdései. Ezek mellett ugyancsak a Normál Tanmenet ”magyaros” díszítı-tervezési anyaga vonul végig az osztályokon. Az emlékezet, elképzelés utáni és magyarázó rajzok szerepeltetése csak formális, a gyakorlatban nem alkalmazzák. Ami az alkalmazott módszereket illeti, a személeti rajzolásnál megelégednek „leegyszerősített ábrázolási móddal”, s csak az 5. osztálytól törekednek a „tárgyak utánzó (imitatív) feltüntetésére”. A játékrajzoknál –ezek alatt a már említett emlékezet, elképzelés utáni és magyarázó rajzokat érti – „… a tanulók belsı indítékait kellıen nem ismerve … tartózkodjunk a bíráló beavatkozástól”. A mőalkotások ismertetése helyet kap ugyan, de a gyakorlatban már csak rendkívül csekély óraszámban (évi 2 óra!) szerepel. Anyagában pedig csak a „nemzetnevelés” szempontjaihoz igazodik: a nemzeti gyásznapjainkat megörökítı, harcra buzdító alkotások felett búsongnak a gyerekek. A célmegjelölés, a tananyag és a módszer elıbb említett ellentmondásait tovább erısíti az egyes gyakorlatnemek óraszámtáblázata, amely a következıképpen fest: 6. táblázat: Gyakorlatnemek az 1925-ös népiskolai tantervbıl 1. 2. 3. 4. 5.

gyakorlatnemek Vonalvezetési gyakorlatok Szemléleti rajz Díszítı tervezgetések Játékrajzok, emlékezet és elképzelés utáni rajzolás Mőalkotások ismertetése Évi óraszám összesen

2. o. 3 15 7 5 30

3. o. 3 15 8 4 30

4. o. 3 15 8 4 30

5.o. 2 38 16 2 2 60

6.o. 2 38 16 2 2 60

A táblázat alapján megállapítható az, hogy a gyakorlatnemek összeállításában a vonalképzı gyakorlatok elsı helyre kerülnek, ami visszafejlıdést jelent, viszont látszólag megvalósul a természet utáni rajzolás központi rendezı elve. Ez azonban csak az elmélet, hiszen a gyakorlatban nélkülözi a természeti modelleket. A tanterv összesen 4 órában kíván mőalkotásokat bemutatni, ez ugyancsak méltán veti fel a visszafejlıdés tényét. Összefoglalva tehát az 1925. évi népiskolai tanterv elméleti szinten nem mond ellent az elızı korszakok eredményeinek, de a gyakorlatban ténylegesen nem valósítja meg. Ezek a megállapítások érvényesek a Horthy-korszak késıbbi népiskolai tervezetire is. (137)

Az elsı világháborút és a Tanácsköztársaság bukása utáni valláserkölcsi és 137

Budapest Székesfıvárosi Elemi Népiskoláinak Helyi Tanterv és Utasítás Tervezete, 1932.

Tanterv és utasítás a mindennapi és általános továbbképzı katolikus népiskolák számára. Kiadta a Magyar püspöki Kar, Budapest, 1937.

133

nemzetnevelési népiskolai koncepciót késıbb, a második világháború kitörését megelızı és azzal egyidejő nacionalista, majd fasiszta politika és ennek megfelelı közoktatási tendencia váltja fel. A népiskolai oktatás hatról nyolc osztályosra bıvül. Az 1941. évi nyolcosztályos népiskolai tanterv feladatát nagyjából az elızıekhez hasonlóan határozza meg.(138) A „nemzeti büszkeség” és a „sorsközösség” gondolatát a rajztanításban döntıen a népmővészet domináns szerepének biztosításával igyekszik szolgálni. (139) Ennek megfelelıen alakul a rajztanítás célkitőzése is: „A mindennapi élet rajz és kézimunka-feladatainak önálló megoldásához szükséges kézügyesség, szemlélı- és ítélıképesség, forma- és színérzék, munkaszeretet; célszerőségre, takarékosságra, rendre és ízlésre való törekvés; érdeklıdés a magyar háziipar, képzımővészeti és népmővészeti munkák iránt, ezek megszeretése, megbecsülése.” (Id. tanterv I. köt., Rajz és kézimunka c. fejezet, 41. old.)

A Normál-tantervbıl átvett vonalképzési gyakorlatok soha nem látott arányban szerepelnek. Például vitézkötéseket, régi magyar úri viseletre jellemzı sujtásos díszeket kell tervezni. Eddigiekhez képest annyit fejlıdött, hogy – igaz, fıként a trianoni békeszerzıdés alapján elcsatolt területekrıl – bıven szerepelnek a tananyagban népmővészeti alkotások és elemzésük is alaposabb az eddig megszokottnál. A tantervírók különösen szeretik a hímzésminták másolását. Az oktatás többi anyaga a Normál-tanmenetet igyekszik másolni, azonban a sujtás- és vitézkötés-rajzolás és egyéb díszítı munkák eluralkodásával a természeti utáni rajzi feladatok még kevesebb szerephez jutnak. Nem jut kellı idı térábrázolási feladatokra sem. „Ne erıltessük a távlati rajzolást. Ha tanítványaink térérzéke kifejlıdött, magától jelentkezik a harmadik kiterjedés – a mélység felismerése is.” (Id.tanterv V.köt, 109. old.) A szemléleti rajz modelljei lapos tárgyak: az ollótól a sírkıig .(!) A tantervírók a gyakorlatnemek arányát nem szabályozzák, de a tanterv részletes tanulmányozásából kiderül, hogy a természet utáni feladatok a felét sem képezik a tanagyagnak, és a feladatai egyoldalúak, felépítésük rendszertelen. A megállapított feladatsorok egyik nagy hibája, hogy az elvontból halad a valóság felé. Azonban felfedezhetı egy új törekvés is, a gyakorlatnemek nem egyszerő paralel válogatásban állnak, hanem bizonyos fokig didaktikai igényő összefüggésben, kisebb feladatcsoportokban szerepelnek. Ezek a feladatsorok évtizedekig uralják majd a 20. század második felének rajztanítását is.

A Horthy-korszak népiskolai politikájának reakciós jellege még jobban szembetőnik, 138

Tanterv és útmutatások a nyolcosztályos népiskola számára. VKM, 1941

139

Szükséges, hogy „… a tanulók és a nép között a népmővészet révén lelki közösséget teremtsünk”. (III.köt.35)

134

ha színvonalát összevetjük a polgári és a középiskolai tantervekkel. Így a polgári iskolák rajztanításának célkitőzése, tanagyag felépítése és egész koncepciója a népiskolával szemben a Normál Tanmenet pozitív vonásait igyekszik tovább fejleszteni. „Cél: a) Gyakorlottság a formák és színek helyes látásában, emlékezetben tartásában és elképzelésében. b) Készség egyszerő tárgyak rajzolásában és a rajzolásnak mint a kifejezés egyik módjának használatában. c) Természeti tárgyaknak, az iparmővészet és a magyar népmővészet legjellemzıbb termékeinek, valamint néhány kiváló képzımővészeti alkotásnak szemléltetése útján fejlesztett érzék a szép iránt.” (140)

E célkitőzésben kiolvasható, hogy a „gyakorlottság” és a „készség” szempontja az iskolatípusnak megfelelıen kiemelten szerepel, valamint a természet utáni rajzolás, a közhasznú rajzok és az esztétikai nevelés hármas egységének tendenciája. A gyakorlatnemek óraszámtáblázatát itt is érdemes tanulmányozni az összehasonlítás végett:

7. táblázat_ Gyakorlatnemek az 1927-es polgári fiúiskolák rajz tantervében 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12.

gyakorlatnemek Vonalvezetési gyakorlatok Foltszerő visszaadások Síkformák rajzolása Nagytérformák rajzolása Kistérformák rajzolása és festése Díszítı tervezések Díszítı írás Szerkesztı rajz, vetületi rajz Fejbıl való rajzolás Mőalkotások ismertetése I. és II. félévi szabadkézi zárthelyi I. és II. félévi szerkesztı rajzi zárthelyi Összesen:

1.o. 6 8 32 12 31 6 2 4 4 105

2.o. 4 30 12 12 31 6 2 4 4 105

3.o. 20 12 10 8 10 31 4 2 4 4 105

4.o. 11 10 10 6 19 4 2 4 4 70

A táblázatot nézve rögtön szembetőnik, hogy a Normál Tanmenet közkedvelt vonalvetési gyakorlatát még mindig az elsı helyen szerepelteti, de már csökkentett óraszámban és csak az elsı osztályban. Míg a népiskolai tantervek a távlati térábrázolást teljesen mellızik vagy csak

140

Tanterv és utasítás a polgári fiúiskolák számára. Kiadta a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi miniszter,

Budapest, 1927, 1434 eln. sz. alatt kelt rendelet.

135

formálisan szerepeltetik (1941-es tanterv), addig itt nagy és kis térformák szerepelnek a harmadik osztálytól.

A kis térformák szerepeltetése nagy lépés a Normál-tanmenettel

szemben, ahol ezek csak a gimnázium felsıbb osztályaiban kapnak helyet. A díszítı tervezések száma végre csökken, s így idıt kap a Normál Tanmenetbıl még hiányzó fejbıl való rajzolás és mőalkotás ismertetés. Ugyan a mőalkotás ismeretek óraszáma még mindig alacsony, de már az is eredmény, hogy bejuthatott a polgári iskolák tantervébe. A koncepció további erénye, hogy a szépírás beolvasztása és óraszámának csökkentése lehetıséget ad egyéb rajzi feladatok növelésére. Negatívan értékelhetı, hogy a természet utáni rajzolás (síkformák, nagy és kis térformák) még mindig nem érvényesülhet teljes hatékonysággal. Együttes óraszámuk 1. osztályban 105-bıl 32, 2.-ban 30, 3.-ban 42, 4.-ben 50-bıl 31. Túl sok a síkformák aránya a térformákhoz képest. Alapvetı hiba még a szerkesztı rajzi anyag önálló egysége, melyben a geometrikus-szakrajzi prakticizmus szelleme él tovább. Összefoglalva megállapítható, hogy a Horthy-korszak polgári iskolai rajzoktatása a népiskolai tanterv reakciós jellegével szemben valóban a Normál Tanmenet eredményeinek bizonyos értelmő továbbfejlesztésére törekszik, de ez csak átmeneti. Ennek oka, hogy a képzés ipari-gyakorlati szempontjai nem engedheti meg a közhasználati igényt szolgáló gyakorlatnemek – szerkesztı, vetületi, axonometrikus rajzolás – nagy óraszámának csökkentését, s ezért a természet utáni rajzolás központi szerepe elmosódott. Így a Normáltanmenetben felvetett szintézis törekvés elméleti szinten él tovább, de a gyakorlatban nem valósul meg.

A Horthy-korszak a gimnáziumi oktatásnak „egyetemes mővelı jelleget” szán. Ezért a rajztantárgy új elnevezése „Mővészeti oktatás és rajz”. Célmeghatározásában egyrészt „bizonyos hasznossági jelentıségre utal, de figyelemmel van azokra az esztétikai vonásokra is, amelyek az általános mőveltségnek fontos elemei”. (141) „Cél: a) Készség a rajzolásnak mint kifejezési módnak használatában s mások rajzi közléseinek megértésében. b) Egyszerőbb mővészeti jellegő feladatok megoldása, az ízlésnek és a mővészi érzéknek mőalkotások megismertetése útján való fejlesztése.” (Id. tanterv, 18. old.)

Az egyes gyakorlatnemek óraszám táblázata hasonlít a Normál-tanmenethez és az 1927-es polgári iskolai elképzeléshez:

141

Tanterv a középiskolák (gimnáziumok, reálgimnáziumok és reáliskolák) számára. VKM, Budapest, 1926,

38804/V. sz. rendelet, 18

136

8. táblázat: Gyakorlatnemek az 1926-os középiskolai tantervben

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

gyakorlatnemek

1.o.

2.o.

3.o.

4.o.

5.o.

6.o.

7.o.

8.o.

Vonalvezetési gyakorlatok Foltszerő visszaadások Síkformák rajzolása Nagytérformák rajzolása Kistérformák rajzolása 58.o.,Figurális rajz 7-8.o. Szerkesztı rajz 1.o., vetületi rajz 2-8.o. Díszítı tervezések Fejbıl való rajzolás Mőalkotások ismertetése I. és II. félévi szabadkézi zárthelyi I. és II. félévi szerkesztı rajzi zárthelyi Összesen:

4 6 24 -

28 -

20 8 -

20 10 -

16 10

16 10

14 12

14 12

14

16

10

10

10

10

10

10

4 4 2

8 4 2

6 4 8 2

4 4 8 2

6 4 10 2

6 4 10 2

6 4 10 2

6 4 10 2

2

2

2

2

2

2

2

2

60

60

60

60

60

60

60

60

A különbség a polgári iskolai tantervhez képest, hogy a csökkentett óraszám következtében a vonal- és foltképzı gyakorlatok száma tovább csökken, és ugyanezen okból a szabadkézi és szerkesztı rajz aránya némileg kedvezıbb, s több óraszámot kap a mőalkotások ismertetése. Viszont a nagytérformák feladatai újra csökkenek, a kistérformák pedig a Normál Tanmenet koncepcióját követıen ismét a gimnázium felsıbb osztályaiban kapnak helyet. Így a tanterv elméletileg hangoztatott egységesítési elve a gyakorlatban újfent nem valósul meg. A második világháború elıestéjén készült 1938-as gimnáziumi tanterv (142) a nacionalista-soviniszta tendenciának megfelelı „nemzetnevelési szempont” érvényesítése mellett rajzoktatási vonalon újabb erıfeszítést tesz a szintézis gyakorlati megteremtésére. A humán és a reál elemek ötvözési tendenciája továbbra is jelentkezik a tárgy elnevezésében rajz és mőalkotások ismertetése – és a célmeghatározásban is. „Cél az általános mőveltséghez nélkülözhetetlen rajzi és mővészeti nevelés megalapozása. – A rajzi látás, a közhasználati és mővészi rajzi nyelv, a nemzeti forma- és színízlés kimővelése. – Ezekkel szoros kapcsolatban alapvetı tájékoztatás a képzımővészeti alkotások világában.” (Id. tanterv, 53. old.)

A célmeghatározás világosan mutatja, hogy a tárgy elnevezésének megfelelıen elsısorban a rajz és a mőalkotások eddig elhanyagolt kapcsolatában látják a tantervírók a szintézis egyik lényeges alapfeltételét. Tananyagát tekintve egy átgondolt, a Normál-tanmenetbıl sok 142

Tanterv a gimnázium és leánygimnázium számára. Kiadta a m. kir. Vallás- és közoktatásügyi miniszter 1938.

május hó 25-én kelt 109646/1938 .IX: sz. rendeletével.

137

mindent átvett koncepciót olvashatunk. Ajánlott módszereikben fejlett. Belsı felépítésében fokozatosság, a különbözı gyakorlatnemek viszonyában pedig erıteljes szintézis-tendencia jellemzi. A fokozatosság elve nem csak a régrıl ismert feladatokban, hanem a legújabban beállított „Szabad gyermekrajzok irányításában” is jelentkezik. Itt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy a Horthy-korszak rajzoktatásában egyre nyomatékosabban jelentkezik a tanulók fantáziáját, alkotói vágyát foglalkoztató ösztönös rajzolásnak teret adó tendencia – a Nagy László gyermekrajz-pszichológiáján nevelkedett tantervírók hatására -, de ez mégsem jut tovább a „Szabad gyermekrajzok irányítása” címő feladatcsoport formális beiktatásánál. Az illusztrációs feladatot kiemeli az eddigi házi feladati jellegébıl. Kifejti a természet utáni rajzolás és a szabad gyermekrajzok összefüggéseit: „A tanterv egyik követelménye az, hogy fokozott figyelemmel legyünk a gyermek rajzoló tevékenységre, s kapcsoljuk össze a tervszerő rajztanítás kiszemelt anyagával és módszereivel. A kapcsolat lényege, hogy a gyermekrajzokat a hiányos térszemlélet világából fokozatosan átvezetjük a helyes látszati megfigyelés és ábrázolás világába … a jelenségszerő, képszerő ábrázolás területére.” (Id. tanterv 168-169. old.)

A rajzolás és a mőalkotás kapcsolatát úgy értelmezi, hogy a rajzolás módot ad arra, hogy a tanuló megismerje az alkotás alapelemeit, és a maga szerény eszközeivel átélje a képzı- és iparmővész alkotó munkájának menetét. Ideje megvizsgálni az órarendtáblázatot: 9. táblázat: Témák és óraszámok az 1938-as gimnáziumi tantervbıl

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

10. 11.

gyakorlatnemek

1.o. 2.o.

3.o.

4.o.

7.o.

8.o.

Vonalvezetési gyakorlatok Foltszerő visszaadások Síkformák rajzolása Nagytérformák rajzolása Kistérformák, kiesebb tárgyak Alakrajz Szerkesztı rajz, vetületi rajz Díszítı rajz, tervezés Emlékezet, elképzelés alapján való rajz, Irányított gyermekrajz és szabad rajztevékenység Félévi és évzáró feladatok a szabadkézi és vetületi rajzból Mővészeti alkotások ismertetése Összesen:

6 6 20 10 8 6

2 8 20 12 3 6

16 12 (8) 10 6 6

10 12 (8) 10 6 6

-

-

4

4

4

4

-

-

60

60

6 66

6 66

30 30

24 24

A hibák döntı forrása itt is elsısorban az, hogy a rendkívül sokféle rajzi tevékenység különválasztása annyira felaprózza az órákat, hogy az túlzsúfolttá válik. A vonal- és foltképzı

138

gyakorlatok megint megnövekedett óraszámban jelentkeznek. A szemléleti rajzok 1-2. osztályban az összes feladatoknak csak 1/3-át képezik. De a 3-4. osztály térfeladatai is kisszámúak. Tehát a fentebb említett elmélet már meg is dılt a természet utáni rajzolás és más feladatok kapcsolatára vonatkozóan.

Az emlékezet- és képzelet utáni rajzok évi 6 (!)

óraszámban kaptak helyet, tehát itt is a gyakorlatban megvalósíthatatlannak látszik a megálmodott elmélet. Mindezek alapján az 1938-as gimnáziumi tanterv és utasítás inkább a szintézisre vonatkozó elméleti és módszertani szakmunkaként fogható fel, mintsem a gyakorlatot egységesen és közvetlenül irányító tervezetként. Továbbfejlesztette azt a helyes elképzelést, hogy a rajtanítást „belülrıl” kell kibontani. Erénye elvi fejtegetéseiben a szintézis törekvése, de a gyakorlat szintjén megvalósulni látszó túlzsúfoltságból adódóan az egységes folyamat széthullása tapasztalható.

A Horthy-korszak rajzoktatásának összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy a Normál Tanmenet törekvéseit veszi át, és ezt igyekszik trifurkációs –azaz népiskolai, polgári és középiskolai - iskolarendszerének megfelelıen variálni. A rajzi tantervek, célkitőzéseibe keveredett politikai nézetek miatt ellentmondásosak. Ez abból fakad, hogy a Horthy- rendszer csak annyiban akar mőveltséget adni, amennyiben az nem veszélyezteti a fennálló rendet. Az ország gazdasági és kulturális élete és érdeke megkíván egy bizonyos mőveltségi szintet, de nem többet. Élesen szembetőnik a színvonalbeli különbség a népiskola, a polgári valamint a középiskola koncepciója között. Így történhet az, hogy a népiskolai tanterv vonatkozásában csak a Normál Tanmenet formális utánzásával és annak hibáival találkozunk. A polgári iskolák a nemzetfenntartó „polgári elem” szakjellegő képzése érdekében (143), a középiskolák pedig a vezetı értelmiség, az uralkodó osztály gyermekei „egyetemes jellegő” képzése érdekében igyekeznek

valóban

színvonalas,

sokoldalú

gyakorlati

rajzi

képzés

egységének

megteremtésére.

143

A polgári iskolák feladatát a Horthy rendszer ugyancsak valláserkölcsi és nemzetnevelési szempont jegyében

határozta meg, de erıs hangsúlyt kapott a gyakorlati nevelés – mivel jól képzett iparosokra volt szükség.

139

9. ÖSSZEFOGLALÁS

A magyarországi rajziskolák mőködésének elsı egy és negyed századát (1777-1900) felölelı korai szakaszának bemutatásakor rávilágítottam az egységesen irányított országos jellegükre, az egyes városokra jellemzı helyi fogattatásukra, és a módszerek bemutatásával az európai színvonal-igényükre. A rajzoktatás célja kettıs: egyfelıl az általános esztétikai nevelés (ezt szolgálja az alapfokú iskolák rajztanítása általában), másfelıl a kézmőipar színvonalának gyors és hathatós emelése (erre szolgáltak az alapfokú iskolák mellett mőködı vasár- és ünnepnapi iskolák). A tananyag, amelyet az 1783. évi elsı tanterv elıírt – geometria, perspektíva, árnyéktan, térképészet, (helyszínrajz) -, az építészet alapismereteinek elsajátítását szolgálta. Ez megfelelt a 18. század második fele mőveltségeszményének, amikor ezeknek a tárgyaknak az ismerete és a rajzkészség, rajzolni tudás hozzá tartozott a mőveltséghez. Az alapfokú rajzképzés tehát nem a mővészi gondolatot, a mővészképzés eszményét szolgálta elsıdlegesen, hanem a rajzolásban nélkülözhetetlen alapismeretek terjesztését, a kézügyesség fejlesztését. A tantárgyak ekkor még integráltak: a matematika szorosan összefügg a geometriával, de a mechanikával is, mindezek pedig az építészettel. A gimnáziumokban sokáig egyazon tanár tanította a mértant és a rajzot. A „hasznosság” elve a mővészetre is kötelezı, de fordítva is igaz: bizonyos rajzi ismeret alapvetı építészeti tudás nélkül nem állja meg a helyét a kor mőveltségideálja szerint, még a „megrendelıknél” sem. Még nem mőkedvelésrıl van szó, amellyé a rajz a 19. század polgári szalonjaiban válik. İrzik a polihisztor mőveltségeszményét, amelyet most az enciklopédista felfogás formál és állít hasznos ismeretek, a népfelemelkedés gondolatának a szolgálatába. Ezért ennyire széleskörőek ezek az ismeretek. Az oktatásban felhasznált módszerek közül az egyedüli és üdvözítı a mintalapok másolása volt. Ez a módszer olyan alaposan beágyazta magát a rajzoktatásunkba, hogy egészen a 19. század végéig kifejtette hatását mint uralkodó módszer. Éppen ezért a 18-19. században a rajztanítás módszereire ható tényezık közül a szemléltetı anyag sugallta pedagógia hatása a legerısebb, elnyomva még a rajztanár habitusát is. Tudniillik, a mintakönyvek színvonalától, szerzıjének tehetségétıl – s nem a tanár felkészültségétılfüggött, hogy a mintasablonok mennyire inspirálták vagy korlátozták a tanulók alkotó fantáziáját. A mintakönyvek többsége nem a legkiválóbb mesterektıl származott. Azonban ha egy jobb színvonalú mintakönyvet másolhatott a tanuló, és a tanára nem volt jó, észre sem lehetett venni. Ugyanígy viszont a tanítványok rajzbeli karaktere sem tükrözıdhetett ki, ezért láthatjuk teljesen hasonlónak két tanulónak ugyanarról a mintáról készült rajzát. Európában a 140

mintakönyvek a polgárosodási folyamattal egy idıben jelentek meg és terjedtek el. A tervezık mintalapjait, metszeteit, kiadványait felsorolva és elemezve rámutattam azokra az elsısorban francia, kisebb részben német, osztrák és olasz elıképekre, amelyeket a magyarországi rajziskolákban bizonyíthatóan oktattak és így fontos szerepük volt a magyar koraklasszicista iparmővészeti stílus alakulásában. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a mintalapok másolásával a hazai rajziskolák a korszerő európai stílusirányzatot követték. A különféle nemzetiségő és tehetségő, különféle hagyományokat ırzı és stílusirányzatot képviselı mintalap-tervezık ízlésirányító szerepkört képviseltek a rajzoktatás és a kézmővesipar számára. Korszerő, stíluskövetı törekvéseik ellenére a mintakönyveket szükségszerően jellemzı módszertani korlátok a századokon át uralkodó módszer megszőnéséhez vezettek. A 20. század közepétıl a rajzoktatásból már csaknem teljesen eltőntek. Kevésbé voltak korszerőek a festımővészeknek szánt mintalapok. A mintalap után készült romantikus tájak voltak valójában a legreakciósabbak, különösen, ha meggondoljuk, hogy ekkor festették meg az elsı impresszionista festményeket is. A 19. század végén már olyan lapokat is találunk a növendékek munkái között, amelyekhez „mintául” a természet szolgált. Így a természet utáni rajzolás, festés kiszorította a mintakönyveket. Azok szerepét a tanár vette át, aki a szükséges ismereteket, saját tapasztalatait több-kevesebb sikerrel közvetítette a növendékek felé.

Történt mindez a rajztanítás történetének egy újabb korszakában, a 20. század elején. E korszakot „A gyermek évszázada” –ként is jellemezhetjük Ellen Key és John Dewey könyvei alapján, amelyek az oktatás szinte minden területén bekövetkezett alapvetı koncepcióváltást szimbolizálják mindmáig. Mostantól a tanár feladata nem az, hogy elıírjon, diktáljon, hanem, hogy elısegítsen. Ezzel különösen jelentıs korszak nyílt a rajztanításban. A rajztanár a szekrény mélyére süllyeszthette a mintakönyveket, feladata hogy az életkori sajátosságoknak megfelelıen felkeltse a gyerekek érdeklıdését, mőködésbe hozza alkotói fantáziáját, s így fejlessze vizuális készségeit. A 20. század elején megváltozik a rajz tantárgy neve is– pl: Zeichnen illetve drawing (rajzolás) helyett Kunst illetve art (mővészet) lesz - a német és angol iskolában. Ebben a korszakban fedezik fel a gyermekmővészetet, és megszületik egy új tudományág, a gyermekrajz-fejlıdés pedagógiai és pszichológiai vizsgálata. A rajzoktatás reformja Amerikából indult ki, Liberty Tadd rendszerbe foglalta a modern, reform rajztanítás amerikai gyakorlatát. Liberty és társai tanulmányokat, kiállításokat küldtek át Európába, és a németek csak akkor kezdtek ezzel foglakozni, mikor az újítás Angliában és Franciaországban is tért hódított. A lemaradás ellenére az elsı gyermekmővészeti kiállítást a mégis a németek 141

hozták létre. Disszertációmban részletesen bemutattam e reformtörekvések eredményeit: a sok új kezdeményezést, a gyermekrajz elsı tudományos vizsgálati eredményeit közlı tanulmányokat, könyveket, konferenciákat, kiállításokat. Az új irányzat képviselıi a többi reformtörekvésekhez hasonlóan élesen bírálták a hagyományos iskola egyoldalú intellektualizmusát, aggodva figyelték a tömegízlés hiányosságait, a nagyiparilag elıállított giccs térhódítását. A hagyományos iskola nagy hibájának tartották, hogy elsısorban az enciklopédikus teljességre, az objektívnek hitt tények mechanisztikus elsajátítására törekszik, ahelyett, hogy a gyermek alkotóképességét fejlesztené. A mővészetet mint a valóság megismerésének sajátos formáját fontos nevelıeszköznek tekintették. A mővészetpedagógia fenti elveinek szellemében elıször a gyermeki cselekvést, önkifejezést elıtérbe állító új rajzoktatás módszertani elveivel, a gyermeki alkotás életkori sajátosságainak megfigyelésével foglakoztak. A század elsı évtizedeiben Németországban kiteljesedı mővészetpedagógiai reform a következı fıbb tézisekben nyert megfogalmazást. Az oktatás során a gyermek ne kész modelleket, mintákat másoljanak, hanem kapjanak lehetıséget a spontán önkifejezés mővészi megfogalmazására, ezért ne csupán a természethőség, a „tiszta, rendes rajz” legyen a követelmény. A rajz ne melléktantárgy, hanem

szintetizáló

tevékenységforma

legyen.

Lényegesnek

tartották

a

klasszikus

képzımővészeti alkotások széles körben történı népszerősítést is. Ezért terjeszteni kezdték a legjelentısebb alkotások reprodukcióit, olcsó képzımővészeti albumokat, mővészeti folyóiratot (Der Kunstwart), ismeretterjesztı könyvsorozatot (Kunst und Volk) adtak ki, népszerősítı elıadásokat szerveztek. A rajztanítás reformjára hatással volt a kor szecessziós szelleme is: az iskolai oktatásban megjelenik a képzımővészet mellett a kézmővesség és népmővészet. Új módszerük a vizuális képességek szabad kibontakozása, a rajzi drill helyett. Akadtak kutatók, akik valóságos merényletnek minısítették a rajztanítást, abból a feltevésbıl kiindulva, hogy ami az igazi gyermekrajzokban zseniális, azt a rajzoktatás menthetetlenül elpusztítja, mert hisz a gyermeklélektıl idegen metódusokat tanít. A „lélek iskolázása” a rajztanítás célja, nem a rajzolás tanítása. Magyarországon Nagy Lászlónak köszönhetıen nemzetközileg is elismert magas szintő gyermektanulmányi mozgalom alakult ki. Tudományos munkássága nemzetközi gyermektanulmányi és reformpedagógiai mozgalom kölcsönhatásában bontakozott ki. A fent említett kortársaihoz hasonlóan az új diszciplína eredményétıl egy új gyermekszemlélet, nevelési gyakorlat és neveléstudomány térhódítását várta. A 20. század elsı felének rajztanítás történetét a sőrőn változó tantervek összehasonító 142

elemzésével mutattam be dolgozatomban. Ugyanis a 19-20. századi reformpedagógiai törekvések, elméleti kutatások, konferenciákon és gyerekrajz kiállításokon elhangzott elvi viták eredményeit a tantervekben fogalmazták meg elıször, és próbálták több-kevesebb sikerrel a gyakorlatba átültetni. Az új tantervek bevezetését évek elıkészítı és kísérleti munkája elızte meg. A következıkben egy táblázatban mutatom be a kapott eredményeket: a tantervek újdonságait, erısségeit, hiányosságait, pozitív vagy gátló hatásait. (Összehasoníltási alapként az 1783-as tantervet tettem be, melyhez képest jól lehet érzékeltetni a változás folyamatát.)

10. Táblázat Tantervek a 20. század elsı felében tanterv 1783.évi elsı rajztanterv

célkitőzés -Tudományos, absztrakt geometria -Praktikusság -Felkészítés az ipari termelı munkára -„Helyes stílus” szabályainak megértése -Egyszerre szolgálja az öntudatot, nemzeti és mővelıdést politikát

Oktatás anyaga -Alkalmazott mértan -Mértani szerkesztéssel készült grafikai ábrázolás - Absztrakció -Iparos mesterséghez szükséges készségek elsajátítása -Építészet -Mintázás, szobrászkodás

1905. évi népisk.-i tanterv

Önálló megfigyelés alapján a környezet tárgyainak érthetı, jellemzı ábrázolása. Megfigyelı és ábrázoló képesség szoros egységben való fejlesztése. -Mővészeti-nevelési tendencia -Elsıdleges cél a rajzi kifejezés. -Szintézisre törekszik a szabad festıi és az értelmi-szerkesztıi ábrázolásmódban. -Közhasználati rajz -A mővészet, a tudomány és a technika

-Természet utáni - Önálló, közvetlen szabadkézi rajz megfigyelés -Minta a gyermek -Öntudatos látás környezete és a természet -valóság ábrázolása -szecesszió és a naturalizmus kívülrıl jövı ráhatása

1915. évi Normáltanmenet

a)Vonalvezetési gyakorlatok I-III. évf. b) Festés foltokban I-VI. c) Síkformák rajzolása I-IV. d) Kombinálási és tervezési gyakorlatok I-VIII. e) Nagy térformák rajzolása III-VIII. f) Kisebb térformák rajzolása és festése V-VIII. g) Fejrajzolás VIII.

Módszerek - Fali és kézi minták másolása -A tanító szemüvegén keresztül látja a világot

Eszközök -Mérıléc, vonalzó, körzı, szalag, vízszin-tesen és függılegesen maga elé tartott pálca -Lúdtoll, irón, kihúzótoll, ecset -Ipari formák, gépek, építészeti elemek

-Ceruza, szén, festék, ecset, szivacs. -Szecessziós használati tárgyak, igényes mőtárgy másolatok, népi textíliák -Szóbeli közlés -Ceruza, szén, -Kézi-és fali minták festék, ecset, másolása szivacs. -Táblai elırajz -Mintalapok a -Anyaggyőjtés szecesszió és -Tervezés, stilizálás a népi -Önálló kísérletezés mővészet jegyében. -Antik gipszfejek.

143

szolgálatában áll. tanterv Nagy László

h) Emlékezet, elképzelés és adatok utáni rajzolás I-VIII.

célkitőzés -A rajzbeli kifejezıképesség tervezete minden tantárgy (1921) szolgálatában áll. Az objektív rajztanítás célja a valósághőség, a mővészi irányú rajztanításé az önálló alkotói folyamat: szép formák, színhatások keresése, kifejezése -10-12 éveseknél persepktívikus látás -13-14 éveseknél az alkotói egyéniség érvényesülése, esztétikai szempontok intenzív felkarolása 1925. -Kézügyesítés évi 6 -Valláserkölcsi és oszt.-os nemzetnevelési népisk. koncepció tanterv

Oktatás anyaga a) Közvetlen természet szemléletbıl való rajzolás b) Közvetlenül szemlélt tárgyaknak emlékezetbıl való rajzolása c) Képzeletbıl való rajzolás d) Szerkesztések e) Díszítı rajzok tervezése

Módszerek -Gyermeki munka -Kötött és szabad mőhelymunka -Konkrét, jelenségekhez kapcsolt személtetés -Tövényszerőségek kisegítı-ellenırzı alkalmazása -Szenzomotorikus szempont érvényesítése -Önálló munkavégzés -Óravégi bírálatok -Motívum győjtemény

Eszközök -Ceruza, festék, ecset, fonal, fa, agyag, stb. -Szép formai és színhatású modellek Népmővészeti győjtemény

-Mechanikus vonalképzési gyakorlatok -Szemléleti rajzolás csak síkformákkal -Mőmagyaros díszítıtervezési anyag -Emlékezet, elképzelés utáni és magyarázó rajzok szerepeltetése csak formális

-Leegyszerősített ábrázolási módban rajzolás -Csak 5.o-tól utánzó, imitatív módban -Bíráló beavatkozások kerülése az emlékezet, elképzelés és magyarázó rajzoknál

-Ceruza, szén, festék, ecset -Mőmagyaros motívumkincs

1926.évi -Egyetemes mővelı középisk jellegő tanterv -Általános mőveltség -Ízlés, mővészi érzék fejlesztése

-Hasonlít az 1927-es polg.isk. feladatsorhoz -Különbsége: csökken a vonal és foltképzı fel-ok száma, nı a szabadkézi és szerkesztı rajzok aránya és a mőalkotások ismertetése -Csökken a nagytérformák feladati -Újra megjelennek a nagy és kis térformák -A vonalvezetési és díszítı tervezések óraszáma csökken -Megjelenik a fejbıl való rajzolás és a mőalkotás ism. -Szerkesztı rajzi anyag túlságosan elkülönül

1927.évi polgári fiúisk. tanterv

-Gyakorlottság, készség kiemelt szerepe -Ipari-gyakorlati szempontok -Term. utáni rajzolás, a közhasznú rajzok és az esztétikai nevelés hármas egységének

-Ceruza, szén, festék -Kis és nagy térformák

-Mérıléc, vonalzó, körzı -Ceruza, szén, festék -Ipari formák, sík modellek és kevés térbeli 144

-Term.utáni rajzolás nem központi szerepkörő

tendenciája tanterv 1938.évi gimn. tanterv

1941. évi 8 oszt.-os népisk. tanterv

célkitőzés

Oktatás anyaga

-Ált. mőveltséghez nélkülözhetetlen rajzi és mővészeti nevelés megalapozása -Alapvetı tájékoztatás a képzımővészeti alkotások világában -Rajz és a mőalkotás kapcsolatának erısítése

-Ösztönös rajzolásnak teret adó tendencia -Túlzsúfolt gyakorlatnemek -Vonal- és foltképzı gyak. újra megnövekednek, kevés szemléleti rajz, térfeladat, emlékezet-és képzelet utáni rajz

-Nacionalista tendencia -Kézügyesség -Célszerőség, takarékosság -Rendre és ízlésre való törekvés -Magyar háziipar, képzı-és népmőv-i munkák megszeretése

-Népmővészet domináns szerepben -Vonalképzési gyak.-ok soha nem látott arányban -Term. utáni rajzolás hangsúlytalan -Távlati térábrázolás

modell Módszerek -Fejlett módszerek -Fokozatosság -Erıteljes szintézis -A gyermek rajzoló tevékenységének figyelése

Eszközök -Ceruza, szén, festék -Kis és nagy térformák

-Hímzésminták -Vitézkötések, másolása régi magyar -Elvontból halad a úri viseletre valósághő felé jellemzı sujtásos díszek -Lapos, sík mellızése modellek -Új törekvés a gyak.nemek didaktikai összekapcsolása kisebb feladatcsoportokba

Disszertációm záró eredményeként a rajztanítás történetének korszakolását a kapott új eredmények és az iskolai tanulmányrajzok elemzésének tükrében újra felvázolom. A feladat nem könnyő: sokat vitatott kérdés a társadalmi, történeti tudományok korszakolása. Tovább bonyolítja a korszakhatárolásokat az a tény is, hogy a rajzoktatás története egyszerre pedagógia- mővészet- és intézménytörténet, és lényeges az oktatásügy egészével egybevetni. Ugyanakkor figyelmet igényel a szaktárgy viszonylag önállósult önmozgásának a követése is. Korszak meghatározók a nagy változások csomópontjai valamint az is, hogy milyen szerepmodellt követ a rajz oktatója. A paradigmaváltások felállításának kiinduló pontja Kárpáti Andrea tanulmánya (Kárpáti, 1993) 11. Táblázat: A rajztanítás történetének korszakai, paradigmaváltásai Korszak

Paradigma

10011776

Realista paradigma

Vizuális neveléstörténet és / Intézménytörténet -Minden szerzetes rendnek volt: külön mőiskolája geometrizáló jellegő rajztanítás -Céhes gyakorlati képzés

Mővészettörténet

Rajzoktatói szerep-modell A kolostori Mesterközpontok és a tanítványi céh mőhelyek szerepmodell eltérı mővészeti irányzatot mőhelyekben képviseltek jellegő, iparos -Román, gótika, reneszánsz,barokk

145

Korszak

17771870

18711904

Paradigma

Vizuális neveléstörténet és / Intézménytörténet -I.Ratio Educationis : nemzeti rajziskolák nyitása -1783: elsı rajztanterv -Vasárnapi rajziskolák -1804:elsı rajztankönyv -I. rajzisk. alapítási hullám során 12 rajzisk. jött létre Mária Terézia és II.József uralkodása alatt -II. rajzisk. alapítási hullámban (1790-es évek) 18 iskola mőködik -III. hullámban beindul az ország NY-i és É-i részei után a K-i térségben is a rajzoktatás (19.sz.elején) -1846: elsı felsıfokú intézmény: Marastoni Jakab Elsı

Mővészettörténet

Rajzoktatói szerep-modell Iparos -Rajztanítás Mérnöki, technokrata kapcsolata a építészeti, paradigma korabeli európai technikusi felvilágosult szerep-modell mővelıdéssel -Klasszicizmus térhódítása a 19.sz. elsı felében: mértéktartó ízlés és a józan ész kettıs uralma -Bécs mővészetének nagy fölénye benne élt a magyar köztudatban -Osztrák hatás: copf stílus Magyar Festészeti Akadémiája térhódítása -1868 Báró Eötvös József -Romantika a Vall. és Közokt. Min.: ált. és 19.sz. 2. felében: kötelezı népoktatás, a nemzeti érzés népiskolák és polgári iskolák rajzoktatása hasonló : ízlést és nemzeti „csinosodást” szolgálja Geometrizáló -1871 Magyar Kir. Orsz. - A mővész és Tudományos akadémikus Mintarajztanoda és Rajz- rajztanárképzés szerep-modell paradigma tanárképezde megalakulása, akadémikus Mintarajztanodában: festık szemlélete akkor és szobrászok képzése teljesedik ki, Rajztanárképezdében: rajz- amikor Eu-ban tanárok, -tanítók, -tanítónık már felbomlóban -1872-es ipartörvény:szabad- volt, vele verseny, céhek feloszlatása, párhuzamosan vas és gépipar fejlıdése, az bontakozott ki a inasnevelés korábbi kereteit realizmus eltörölve külön -Eklektika kora tanonciskolák felállítása. Így neoromán, az iskolai rajzoktatásból neogótika, kiválik az egyes szakmák neoreneszánsz, speciális igényeit kielégítı neobarokk, szakrajz-oktatás. empire, mór stílus

146

Korszak

Paradigma

19051914

Naturalista jellegő mővészeti paradigma

19151924

19251944



Vizuális neveléstörténet és / Intézménytörténet -Reformpedagógia térhódítása -1905. népiskolai tanterv -Mővészeti tárgy a rajz -Reform, alternatív és progresszív mőhelyiskolák tömeges elterjedése (18961944)

Mővészettörténet

-Pleinair törekvések, posztimpresszionizmus, szimbolizmus, szecesszió = az egyetemes irányzatokat a magyar mővészet asszimilálta és gazdagította Tudományos -1915. évi Normál tanmenet -Avantgarde és mővészeti -A szintézis új nevet adott a törekvések, nevelés tárgynak: közhasználati rajz magyar szintézistö-1921, Nagy László aktivizmus és rekvésének fejlıdéslélektani alapú paradigmája didaktikai rajztantervezete Nacionalista -Népiskolai rajzoktatás: -Vissza paradigma Normál Tanmenet formális klasszicizálódás, utánzása és hibáinak hazafias követése romatika, -Polgári iskolai rajzok.: posztexpresszioszakjellegő képzés nizmus -Középiskolai rajzokt. Egyetemes jellegő képzés -Tantárgy új neve: Rajz és mőalkotások ismertetése

Rajzoktatói szerep-modell Mővészi szerep-modell

Technikusimővészi +vizuálisan nevelı– pszichologizáló

szerep-modell Nemzetnevelıi szerep-modell

1001-1776: realista paradigma az intézményesített rajzoktatás elıtti korszakot öleli

fel. Az egész középkor alatt a rajztudomány még csak rejtızködött a kolostori és céhrendszer számtalan ágazataiban. A tanításban alkalmazott módszereiket sem feljegyzés, sem megmaradt tanulmányrajzok nem árulták el. Geometrikus rajzot oktattak a szerzetesek és iparos jellegő gyakorlati tanítás folyt a céhes mőhelyekben. A monostorok környékén valóságos mesteriskolák jöttek létre, különbözı mővészeti irányzatot képviselve. A kolostori és céhes rajzképzés intenzíven reflektált mind a kortárs mővészeti irányzatokra, mind a gazdasági igényekre. Kárpáti Andrea nem sorolja ezt a korszakot a rajztanítási paradigmák közé.

147



1777-1870: iparos technokrata paradigma annyiban különbözik Kárpáti Andrea

„Mérnök technokrata” paradigmájától (1777-1879), hogy én 1870-ig datálom az intézményesített rajztanítás létrejöttének hosszú korszakát, mert 1871-tıl kezdıdik meg Magyarországon a felsıfokú mővészi- és szaktanári képzés, amely a rajztanítás elemi és közép szintjén is változásokat eredményez, valamint ekkor válik ki az egyes szakmák speciális igényeit kielégítı szakrajz-oktatás is. A felvilágosodás korának társadalmikulturális légköre és szellemisége (Zeitgeist) éleszti fel a rajztanítás intézményesítésének igényét. A rajztanítás lényege az egységes irányítás, a korabeli felvilágosult mővelıdéssel való kapcsolata, a hasznosság szemlélete és a rajznak mint minden színvonalas iparőzés alapjának szempontja. Az elsı „királyi rajztanítók” építészek, mérnökök, technikusok voltak, akik a mesterségükhöz szükséges rajzi tudással rendelkeztek, és ezt adták tovább. A kor uralkodó stílusa, a klasszicizmus, amelyet külföldi akadémiát megjárt mővésztanáraink Bécsben, Rómában már készen találtak, és úgy hoztak be Magyarországra. A rajziskolákban használt mintalapokat összevetve megállapítható, hogy a mértani és ékítményes rajzórán a klasszicizmusnak az antik mővészet formanyelvét felhasználó, fegyelmezett, világos formáit, és osztrák hatásra a copf stílust tanították. Tehát a magyar rajzpedagógia reflektál a kortárs mővészetre, és igazodik a kor társadalmi és gazdasági igényeihez.



1871-1904: a geometrizáló akadémikus paradigma korszakában a geometrikus,

absztrakt-racionális szemlélet uralta a rajzi munkákat. A természet utáni ábrázolás csak a geometria szerkesztésének megismerése után következhetett. Pest-Buda egyesítésével nagyarányú építkezések indultak be és megjelent az 1884. évi ipartörvény. E kettı következményeként a rajziskolák feladata az 1880-as években, hogy nagyszámú, jól képzett díszítı szakiparosokat képezzenek ki, akiknek az eklektika korában a neoromán, neogótika, neoreneszánsz, neobarokk, sıt az empire és a mór stílust is ismerniük kellett. Ehhez a legkorszerőbb francia, olasz, német, osztrák és angol mintakönyvek álltak rendelkezésre. Tehát a kézmővesek és iparosok képzéséhez a legújabb ízlésnek megfelelı (nach itziger Mode) mintakönyveket rendeltek. Azonban a frissen alakult magyar felsıfokú képzést az akadémizmus módszere jellemezte akkor, amikor a fejlett nyugati országokban a 19. század második felében a reformtörekvések már kibontakozó félben voltak. A kötelezı geometrikus és perspektivikus ábrázolások, a minta utáni rajzolás mellett az önálló megfigyelést igénylı természet utáni rajzolást szorgalmazták nyugaton. Ezért a magyar mővészképzésben alkalmazott klasszikus és romantikus stílusban megrajzolt mintakönyvek már nem reflektáltak a kortárs mővészetelméletre. Ez a paradigma 148

kapta a legtöbb bírálatot, s amelynek tagadására hazánkban is a 20. század elejére rajztantervi reformok sora épült. Kárpáti Andrea „Tudományos paradigmá”-nak nevezi el ezt a korszakot és 1879-tıl 1905-ig datálja.



1905-1914: naturalista jellegő mővészeti paradigma esetében eddig a mértani

formák szerkesztése volt az alap, ehelyett most a természeti formák közvetlen megfigyelése az elsı lépés, önálló megfigyelés alapján. Az 1905-ös népiskolai tanterv a rajzórát a mővészeti diszciplínák közé sorolja, a matematikától elkülönülve és az ábrázoló geometriától megszabadulva. A gyerekeknek az iskolai rajzoktatás történetében elıször szabad emlékezetbıl vázolni, saját élményeket ábrázolni. Gyakran találunk a lerajzolandó csendéletekben használati tárgyakat, mőtárgy-másolatokat, népi textíliákat és szecessziós stílusú tárgyakat. Összegezve: a rajztanítás reformkorában intenzív reflexiót vélhetünk felfedezni a kortárs mővészetpedagógiára és mővészetelméletre egyaránt. Az egyetemes mővészeti irányzatokat a magyar mővészet asszimilálta és befogadta. Innentıl kezdve a paradigma besorolások megegyeznek Kárpáti Andrea korszakolásával.



1915-1924: tudományos és mővészeti nevelés szintézistörekvésének paradigmája

olyan rajzoktatást tart helyesnek, mely egyaránt kiszolgálja a mővészet és a tudomány területét, tekintetbe veszi a humánus oldalt (szépérzék) és a természettudományokkal való kapcsolatot (geometria térszemléleti elıkészítése), s a kettı szintézisét tartja helyesnek. Legnagyobb erénye, hogy a rajzolás mibenlétébıl indul ki, és ennek megfelelıen belülrıl igyekezett kibontani a rajzoktatás különbözı területeit, elemeit és annak összefüggéseit. Ezzel az elképzeléssel tendenciájában elıször valósult meg helyesen a szintézis karakterének meghatározása. Az 1915-ös Normál Tanmenet alapelveit tekintve igen nagy hatást ért el a rajztanítás történetében. Óriási érdeme, hogy a gyakorlatsorai számításba vették

a

gyermek

korosztályok

eltérı

vizuális

képességfejlıdési

szintjeit.

Követelményrendszere immár nem a gazdaság igényeire, hanem a legnívósabb kortárs fejlıdés-lélektani kutatási eredményekre alapozott.



1925-1944: nacionalista paradigma a magyar rajzpedagógia történetében ekkor

válik elıször ideológiai célok kiszolgálójává tantárgyunk. A Horthy- rendszer csak annyiban akar mőveltséget adni, amennyiben az nem veszélyezteti a fennálló rendet. A Normál tanmenet szintézis törekvését veszi át, és a trifurkációs iskolarendszer szerint variálja: a népiskoláknál a Normál Tanmenetet utánozza és hibáit követi; a polgári 149

iskolákban szakjellegő képzést ad; a középiskolákban pedig egyetemes jellegő képzést. A Horthy-korszak rajzoktatásában a népmővészeti alkotások hangsúlyozása mellett egyre nyomatékosabban jelentkezik a tanulók fantáziáját, alkotói vágyát foglalkoztató ösztönös rajzolásnak teret adó tendencia – talán Nagy László gyermekrajz-pszichológiájának hatására -, de ez mégsem jut tovább a „Szabad gyermekrajzok irányítása” címő feladatcsoport formális beiktatásánál. A Horthy korszakban figyelhetjük meg, hogy a rajzoktatás a kezdetben nacionalista, majd fasiszta politika kiszolgálója, és semmiféle reflexiót nem mutat a kortárs mővészet felé, csupán a népmővészet hagyományait, a „népnemzeti” tematikájú hivatalos mővészetet támogatja. A II. világháború után újjászervezıdı magyar közoktatásban a nevelés és az oktatás új céljaira, a rajzoktatás feladatainak mélyebb ismeretelméleti és lélektani átgondolására lesz szükség.

Disszertációm a rajztanítás történetét 1944-ig követte végig, mert a II. világháború után

újjászervezıdı

magyar

közoktatástól

egészen

napjainkig

végbement

sőrő

paradigmaváltások feldolgozása újabb 200 oldalt tenne ki. Ennek bemutatása jövıbeli kutatási cél lehet. A korai korszak elemzése – mint a bevezetıben már említettem – az eredeti tanulmányrajzok és tantárgytörténeti kordokumentumok állapotának veszélyeztetettsége miatt volt indokolható.

150

SZAKIRODALOM

A 175 éves Képzı- és Iparmővészeti gimnázium Jubiláris Évkönyve, közzéteszi: Nolipa István Pál igazgató, Mővelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztı Kiadó, Budapest, 1955 A szocialista tanítómozgalom Magyarországon, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1958. Aradi Nóra: Fényes. Corvina, Budapest, 1979

Bajkó Mátyás: Adalékok Beregszászi Pál Rajz Oskolájának történetéhez. Acta Universitatis Debrecenienis, 1956, 191-197. old. Bakó Zsuzsanna : A szépség festıje Lotz Károly. Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994

Balogh

István:

Adatok

Debrecen

képzımővészetéhez

a

XIX.

század

elején.

Mővészettörténeti Értesítı, 1955, 4.sz. 55-65. old. Balogh István: Beregszászi Pál és a debreceni 1819-1856-i „Rajzoskola”. Mővészettörténeti Értesítı (1960) 1.sz. 43-50. old. Bayer József: Adatok hazai rajzoktatásunk történetéhez. Rajzoktatás, 1906, 153-155.old. Bedy Vince: A gyıri nemzeti rajziskola története. Gyıri Szemle Társaság Kiadása, Gyır, 1930 Beregszászi Pál: Az építés tudománya „azonn” része, „amellyben” az építésre teendı költségeknek számbavétele adódik elı. Debrecen, 1819 (négy réztáblával), 124 old. Beregszászi Pál: A rajzolás tudományának kezdete. (tanítványai számára készítette) Debrecen, 1822, 116 old. + 2 rézmetszet Beregszászi Pál: A szabad kézzel való rajzolás tudományának kezdete. (tanítványai számára készítette) Debrecen, 1823, Album. 12.old. + 12 rézmetszet Beregszászi Pál: Az építés tudományának „azonn” része, amelyben az „épőlleteknek” „erıss” és alkalmatos volta adattatik elı. (az ahhoz érteni kívánok kedvéért készítette) Debrecen, 1824, 128 old.

151

Beregszászi Pál: A szabad kézzel való rajzolásnak kezdete II. (bıvített kiadás) Debrecen, 1837, Album. 16.old. + 20 rézmetszet Beregszászi Pál: Az építés tudományának „azonn” része, amelyben az „épőletekre” teendı fedelek ismertetése és rajzolata adattatik elı. Debrecen, 1846, 194 old. + 76 rézmetszet Beregszászi Pál: A tárgyaknak a látszás „tudománnya” szerinti ismertetése és rajzolása. Debrecen, 1859, 46 old. + 12 t. + 20 old. + 2 t. Beregszászi Pál: Az építés tudományának „azonn” része, „amelybenn” az „épőletek” ékesítésére szolgáló oszloprendek ismertetése és rajzolása adatik elı. Debrecen, 1863, 58 old. + 46 t. Berenczné Saár Zsuzsa: A magyar rajzkultúra egri hagyományai. (Joó János egri rajztanár, 1807-1847.) Az Egri Pedagógiai Fıiskola Évkönyve I. 1955, 59-66.old. Bodnár Éva: Az újra felfedezett Tornyai. Gondolat, Budapest, 1986

Buday Lajos: A magyar rajzoktatás 100 éve 1800-1900-ig. A Szegedi Pedagógiai Fıiskola Évkönyve, Szeged, 1957, 245-264. old. Burt, C.: Mental and Scholastic Test. P.S. King and Son., London, 1921

Götze, Karl: Das Kind als Künstler, 1898

Dr. Czeizel Endre: Festık, gének, szégyenek, Galenus Kiadó, Budapest, 2007

Csıregh

Éva,

1986:

A

rajztanítás

története

Magyarországon,

Kézirat,

Magyar

Képzımővészeti Fıiskola Csıregh Éva, 1991: Rajzoktatásunk története, Eidos füzetek 5., Budapest Farkas Zoltán: Csók István. Képzımővészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1957

Fehér Katalin: A felvilágosodás pedagógiai eszméi Magyarországon. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest 1999, 10-14. old. Fináczy Ernı: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. I-II. Bp. 1899-1902 152

Fináczy Ernı: Az újkori nevelés története. Budapest, 1927 Fineberg, Jonathan edit.: Discovering Child Art, Essays on chilhood, Primitivism and Modernism. Princeton Univesity Press, Princeton, New Jersey, 1998

Fitz Jenı: Székesfehérvár, Budapest, 1957 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. Században. Budapest, 1955 Genthon István: Ferenczy Károly. Corvina Kiadó, Budapest, 1979

Gerevich Tibor: Benczúr Gyula, Budapest, 1944 Goda Gertrúd: Izsó Miklós szobrászati életútja. Herman Ottó Múzeum, Miskolc, 1993 Hartlaub, Gustav.: Der Genius im Kinde, 1921

Hétilapok, Eger, 1838, 1. sz. 4. Hlatky József: A rajzoktatás a kézmőipar szolgálatában és Simai Kristóf körmöczbányai rajziskolája. Magyar Iparoktatás,1907-8, 293-297, 329-334, 367-372. old. Hoffmann Edit: Barabás Miklós, Budapest, 1950

Iványi Béla: Rajz és egyéb iskolai mőszerek és iskolai felszerelések 1790 körül. Magyar Iparoktatás, 1905, 426430, 461-467, 493-500, 525-531, 565-568, 601-603, 625-634. old.

Kárpáti, Andrea: Towards an Iconography of Children's Motifs, Signs and Symbols. In: Hoffa, H., Wilson, B., (eds.): The History of Art Education. The Pennsylvania State University, University Park. 1985, 185–191. old. Kárpáti, Andrea: A tantárgy-integráció lehetıségei. In: Kiss Katalin Ágnes (szerk.): Vizuális – mővészeti nevelés. Tankönyvkiadó, Budapest, 1985, 1987, 41–52. old. Kárpáti Andrea: Tantárgy-integráció az esztétikai nevelésben. Korszerő nevelés sorozat. Tankönyvkiadó, Budapest, 1988

153

Kárpáti Andrea: Elvek, eszmények, paradigmák a magyar rajztanításban a kezdetektıl a hetvenes évekig. Magyar Pedagógia, 1993, 1–2. sz. 19–35. old. Kárpáti Andrea: Vizuális képességek fejlıdése, Nemzetközi Tankönyvkiadó Rt., Bp.,1995

Kárpáti Andrea: Firkák, formák, figurák, Dialóg Campus Kiadó, Budapest, 2001 Kárpáti Andrea, Köves Szilvia: Juveníliák I., 19. századi képzımővészek gyermek- és ifjúkori mővei, Magyar Iparmővészeti Fıiskola, Budapest, 1999

Keleti Gusztáv : A képzımővészeti oktatás külföldön és feladatai hazánkban. Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Buda, 1870

Keleti Gusztáv: Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzı, Franklin Társulat Nyomdája, Budapest, 1887

Kerschensteiner, D.G.: Die Entwicklung der zeichnerischen Begabung, Gerber, München, 1905 Key, Ellen: The Age of the Child,1900 Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola 200 éves jubileumi évkönyve, 1978 Kopasz Gábor: Buck József és a pécsi rajziskola elsı évtizedei. In.: Mővészet és felvilágosodás. Szerk. Zádor Anna és Szabolcs Hedvig, Akadémia, Bp. 1978, 353-391. old. Kosáry Domokos: Mővelıdés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémia, 1980, 267-421, 458, 696-711. old. Kovács József: Adatok a Székesfıvárosi Községi Iparrajziskola történetéhez 1778-1879. Székesfıvárosi Községi Iparrajziskola Évkönyve 1937/38. Köves Szilvia: Vizuális tehetséggondozás a 19-20. század fordulóján, Az iskola és az iskolán kívüli hatás szerepe a vizuális tehetség kibontakozásában. Szakdolgozat, ELTE-BTK Pedagógia Szak, 2000

154

Köves Szilvia (szerk.): Rajztanítás a 19. századi Magyarországon. Magyar Iparmővészeti Egyetem, Budapest, 2001

Köves Szilvia: Reform, alternatív és progresszív mőhelyiskolák 1896-1944. Magyar Iparmővészeti Egyetem, Budapest, 2002 Köves Szilvia: Rajztanítási módszerek a 18-19. században a korszak mővészeti irányzatainak tükrében. Képzés és Gyakorlat, 2008/1, 52-60. oldal Köves Szilvia: Muszély Ágoston, a „mővésznyakkendıt” viselı rajztanár 20. század eleji reform rajzoktatási koncepciója tanítványainak rajzaival alátámasztva. Educatio, 2008/4, 604-610. old. Kövi Imre: Útmutatás a természet után való rajzolásban (Távlat és árnytan) Rajztanárok, tanítók, tanulók, ipariskolások és rajztani mőkedvelık számára. Atheneum, Pest, 1871 Közli az intézet igazgatósága : Az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola értesítıje 18711905, Franklin - Társulat Nyomdája, Budapest Laszgallner Oszkár: A rajztudás lényege és kulturális jelentısége, Mőegyetem, Budapest, 1941 Levinstein, Siegfried: Kinderzeichnungen bis zum 14. Lebensjahr, Voigtländer, Leipzig, 1905

Löwenfeld, V: Creative and mental Growth (Kreatív és mentális fejlıdés), The Macmillan Company, New York, 1947

Luquet, D.H.: Les dessins d’un enfant, F. Alcan, Paris, 1913 Lyka Károly: Magyar Mővészet 1800 - 1850. A táblabíró világ mővészete, Corvina, Budapest, 1982 Lyka Károly: Magyar Mővészet 1850 - 1867. Nemzeti romantika, Corvina, Budapest, 1982

Lyka Károly: Magyar mővészélet Münchenben 1867 – 1896. Corvina, Budapest, 1982

Marosvölgyi Gábor: Gulácsy Lajos. Mundus Kiadó, Budapest, 2008

155

Maszák Hugó: Útmutató az elemi rajztanításban. Vezérkönyv néptanítók számára, Budapest, 1873 Muszély Ágoston: Rajztanítási módszerem. A szigetvári állami polgári fiúiskola IX. értesítıje az 1909-10. iskolai évrıl, 3-13 In: Szíj Béla-Muszély János: Muszély Ágoston festımővész 1877-1966, Pesterzsébeti múzeumi füzetek 9., Budapest, 1991

Nádai Pál: Könyv a gyermekrıl. Franlin Társulat, Budapest, 1911 Nagy László.: Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából. Singer és Wolfner, Budapest,1905

Nagy László: A gyermek érdeklıdésének lélektana. Budapest, 1908; (németül: Psychologie des Kindlichen Interesses. Leipzig, 1912)

Nagy László: Didaktika gyermekfejlıdéstani alapon. A nyolcosztályú egységes népiskola tanterve, Magyar Gyermektanulmányi Társaság, Budapest, 1921

Nagy László: A tehetséges gyermek, Beszámoló a tehetséges gyermekek rajzkiállításról. Ilen Gábor irodalmi és nyomdai részvénytársaság, Budapest, 1922

Normál-tanmenet az általános irányú, középfokú rajzoktatás számára. Készítette az Orsz. M. Kir. Rajztanárképzı Fıiskola tanári karából kiküldött bizottság, a Magyar Rajztanárok és Rajztanítók Országos Egyesülete által delegált tagok közremőködésével. Bírálta, elfogadta és a közreadáshoz hozzájárult a Rajztanárképzı Fıiskola tanári testülete. Budapest, 1915

Oelmacher Anna : Fényes. Képzımővészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1962

Péterfy Sándor: A magyar elemi népoktatás, Budapest, 1896 Pálos Ede: Révai és a rajziskola. A gyıri M. kir. Állami Fıreáliskola Értesítıje az 1906-07. tanévrıl, Gyır, 1907 Pálos Ede: Révai Miklós, mint rajztanító. Rajzoktatás, 1907, 145-152, 503-509. old. Pálos Ede: Révai Miklós újabb rajzai. Rajzoktatás, 1907, 267-271. old.

156

Pálos Ede: Révai Miklós két tankönyve. Rajzoktatás, 1907, 228-234. old. Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története, Budapest, 1951 Petrovics Elek: Ferenczy. Athenaeum Rt. Kiadása, Budapest, 1943

Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994 Rabinovszky Máriusz: A mővészeti oktatás kezdetei Magyarországon. A Magyar Mővészettörténeti Munkaközösség Évkönyve. Bp. 1951, 50-79. old. Ricci, Corrado: L’ Arte dei Bambini ( A gyermekek mővészete), Rizzoli,Roma, 1887 Rouma, G.: Un cas de nythomanie. Archives de Psychologie, 1908/7.sz. 258-282.old.

Ruby Miroszláv: A gyıri nemzeti rajziskola története. A gyıri M. kir. Állami Fıreáliskola Értesítıje az 1893-94. tanévrıl, Gyır, 1894 Ruskin, John: Elements of Drawing (A rajz alapelemei), 1857

Sárvári Pál: A’ rajzolás Mesterségének kezdete. A’ rajzolásban gyönyörködı tanuló, ifjak és gyermekek kedvéért írta Sárvári Pál, rajzolta Lumnitzer György János, metszette Beregszászi Péter. I. Debrecen 1804; II. Debrecen 1807 Schauschek Árpád: Adatok hazai rajztanításunk történetéhez. Rajzoktatás, 1906, 118-120, 324-328. old. Sebestyén Károly: Adatok hazai rajztanításunk történetéhez. Rajzokatás, 1906, 288-289.old. Sully, James: Studies of Childhood, Popular Science Monthly, 1895

Szabadi Judit: Szemtıl szemben Gulácsy. Gondolat, Budapest, 1983

Szabolcs Éva: Kvalitatív kutatási metodológia a pedagógiában, Mőszaki könyvkiadó, Budapest, 2001

157

Szabolcs

Éva:

Deduktív

(analitikus)

jellegő

kutatások,

In:

Falus

Iván

(szerk.)

Kutatásmódszertan, 106-119. old. Szabolcsi Hedvig: A magyarországi rajzoktatás, In.: Sz.H.:Magyarországi bútormővészet a 18-19. század fordulóján. Bp. 1972. 32-54. old. Szála Erzsébet: Sopron tudomány- és technikatörténetébıl, Soproni Egyetem, Sopron, 1997 Szakál János: A magyar tanítóképzés története, Budapest, 1934 Szama Tamás: Izsó Miklós élete és munkái. Az Athenaeum Részvénytársulat Kiadása, Budapest, 1867

Székely András : Csók István, Corvina, Budapest, 1977

Székely Bertalan: A figurális rajz és festés elvei, melyek a Magyar Királyi Országos Mintarajztanoda és Rajztanárképezdei szakoktatásnál alkalmazásban vannak, Budapest, 1877 Szinte Gábor: A rajztanítás anyaga a régi idıktıl máig. Tantervek, utasítások. A Magyar Rajztanárok Értesítıje 1-3, 1898-1900, 3-9, 31-37, 104-108.old. Szterényi József: Az iparoktatás története Magyarországon. Pesti Könyvnyomda Rt., Budapest, 1897 Szíj Béla: Gulácsy Lajos, Corvina, Budapest, 1979

Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és mővészete. Corvina Kiadó, Széchenyi Kiadó Kft., Budapest, 1990

Szvoboda D.Gabriella: Barabás Miklós, Képzımővészeti Kiadó, Budapest, 1983

Telepy Katalin: Benczúr. Nyíregyháza, 1963 Telepy Katalin: Benczúr. Corvina Kiadó, Budapest, 1977

Tóth Péter: A hazai rajzoktatás története a népoktatási törvényig. Neveléstörténet, 3.évf., 12.sz., 2006, 115-137. old.

158

Dr.Travnik Jenı: Révai iskolája. A gyıri M. kir. Állami Fıreáliskola Értesítıje az 1922-23. tanévrıl, Gyır, 1923 Xantus Gyula: Hazai rajzoktatásunk története. I. A rendszeres iskolai rajzoktatás kezdete. Tantárgytörténeti tanulmányok. I. Bp. 1960, 371-388. old. Ybl Ervin: Lotz Károly élete és mővészete. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1938 Végvári Lajos szerk.: Száz éves a Képzımővészeti Fıiskola 1871-1891. Magyar Képzımővészeti Fıiskola, Budapest, 1972

Verbényi (Veszelka) László: A soproni rajziskola története. Soproni Szemle, 1938, 203-219, 300-304; (1939) 58-69, 116-121, 195-203.old. Verbényi (Veszelka) László: Révai Miklós és Sopron. Soproni Szemle, II.évf., 1939(?) 262.old. Verbényi (Veszelka) László: Ehrilnger János magánrajziskolája Sopronban, 1817-20. Soproni Szemle, 88.évf. 261. old. Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben, különösen 1867 óta. Bp. 1932 Villányi Szaniszló: Gyırmegye és város anyagi mőveltség története…, Gyır, 1881 Voit Pál: A mővészeti és ipari oktatás múltjáról. Joó János egri rajztanár Magyar Athenaeuma. Magyar Iparmővészet,1936, 194-205.old.

159

KÉPJEGYZÉK 1. kép Ádám Iván: Salföld-Köveskút, Mária Magdolna kolostor, 1880-as évek, Laczkó Dezsı Múzeum Mőemléki adattár, Veszprém 2. kép Ádám Iván: Csatka, pálos templom rajza, 1880- as évek, Laczkó Dezsı Múzeum Mőemléki adattár,Veszprém 3. kép Ádám Iván:Lesenceistvánd-Uzsaszentlélek, Szentlélek kolostor, 1880-as évek, Laczkó Dezsı Múzeum Mőemléki adattár,Veszprém 4. kép Ádám Iván: Tüskevár, pálos templom, 1880-as évek, Laczkó Dezsı Múzeum Mőemléki adattár, Veszprém 5. kép Ádám Iván:Tüskevár, pálos templom, 1880-as évek, Laczkó Dezsı Múzeum Mőemléki adattár, Veszprém 6. kép Szabómőhely ábrázolása Comenius: Orbis pictus c.tankönyvének angol kiadásában, London, 1659, (forrás:internet) 7. kép Építészeti párkányterv, 1798 , Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola győjteménye, Budapest 8. kép: Joseph Schwartz : Urna rajza faun fejjel, 1801, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola győjteménye, Budapest 9. kép Sevres-i porcelán, mintalap, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola győjteménye, Budapest 10. kép Meisseni és berlini porcelán, mintalap,Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola győjteménye, Budapest 11. kép Rajziskolai ellenırzılap a 19.sz. elejérıl, (közlölve: Veszelka, 1939, 68. old) 12. kép Steinacker Károly : Egy nemes portréja, (keletkezésének ideje nem ismert), (forrás: internet) 13. kép Morelli Gusztáv: Révai Miklós, (forrás: internet) 14. kép Buck József rajztanár mintarajza: Ión oszlopfı, 1787 (közölve: Kopasz, 1978, 357. old) 15. kép A pécsi normális iskola épülete, felmérés 1878-ból, (közölve: Kopasz, 1978, 355. old) 16. kép Kuticsits József asztalostanuló rajza, 1826 (közölve: Kopasz, 1978, 377. old) 17. kép Buck Ferenc mintarajza: Akantuszinda, 1815 (közölve: Kopasz, 1978, 363. old) 18. kép Pfilf Máté késıbbi rajztanító tanulórajza, 1826 (közölve: Kopasz, 1978, 369. old) 19. kép Debreceni Kollégium az 1802-es tőzvész elıtt (forrás: internet) 20. kép Beregszászi Pál: A rajzolás tudományának kezdete, Debrecen, 1822 (forrás: internet) 21. kép Kornis Gábor asztaloslegény rajza, 1806 (közölve: Balogh, 1960, 45.old.) 22. kép Beregszászi Pál: A Nagytemplom homlokzata, 1823 (közölve: Balogh, 1960, 46.old.) 23. kép Zichy Mihály:Ilyen legény voltam én 1840-ben, 13 éves, MNG Grafikai Oszt. 24. kép Lotz Károly: Korsós olasz nı, 1848, 15 éves, MNG Adattár 25. kép Szinyei Merse Pál: Dévény vára omladékai, 1857, 12 éves, MNG Grafikai Oszt. 26. kép Szinyei Merse Pál: Jernye, elsı természet utáni rajzom, 1860-61, 15-16 éves, MNG. Grafikai Oszt. 27. kép Barabás Miklós: Rembrandt önarckép másolata, 1835, 25 éves, MNG Festészeti Osztály 28. kép Barabás Miklós: Lovag portréja Van Dyck után, 1835, 25 éves, MNG Festészeti Osztály 29. kép Csók István: Akt, 1885, 20 éves, MNG Grafikai Osztály 30. kép Az iskola fıépülete az Andrássy út 69-71-ben, (forrás:internet) 31. kép Gulácsy Lajos növendéktársaival a Mintarajziskolában egy modell társaságában, 1900/01. tanév (közölve: Marosvölgyi, 2008, 17.old.) 32: kép Tornyai János: Ülı nı profilból, 1887, 18 éves, MNG Grafikai Osztály 33. kép Juveníliák I., 19.sz.-i képzımővészek gyermek- és ifjúkori munkái c. kiállítás a Tölgyfa Galériában, Bp, 1999. dec. 34. kép Rajzolók mintatára, Nürnberg, 1742, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola győjteménye, Budapest 35. kép Festık anatómiai mintakönyve, Nürnberg, 1743, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 36. kép Fonó-és szövıipari mintalapok, 1895, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 37. kép Stuhlmann-féle hálózatosan pontozott füzet, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 38. kép Fonó-és szövıipari mintalapok, 1895, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye

160

39. kép Sisakos nıi fej, Laub Fülöp, 1885,Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 40. kép Nıi profil, Sommauer Gyula, 1894,Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 41. kép Kéz-tanulmányok, 1800-as évek eleje, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 42. kép Faiparosok mintakönyve, 1901, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 43. kép Vas-és fémiparosok mintakönyve, 1895, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 44. kép Mintalap alapján készült rajz, Hurth Ilona, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 45. kép Mintalap alapján készült rajz, Girschick Boriska, 1898, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 46. kép Jean-Charles Delafosse (1734-1789) mintalapja, (forrás: internet) 47. kép Richard de Lalonde mintalapja, (forrás: internet) 48. kép Tenger élıvilága mintalap, Párizs, 1915, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 49. kép Tenger élıvilága mintalap, Párizs, 1915, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 50. kép Urna rajza faun fejjel, J.Schwartz,1801, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjt. 51. kép Párkány, építészeti mintarajz, 1817, Képzı- és Iparmővészeti Szakközépiskola Győjteménye 52. kép Giocondo Albertolli (1742-1839) mintalapja, (forrás: internet) 53. kép Az egri cisztercita gimnázium diákjainak rajzórája az új módszertan jegyében, 1904-05-ös tanév, (forrás:internet) 54. kép Corrado Ricci: Rajzát tartó ifjú, 16. sz., Veronai Múzeum, (közölve: Kárpáti, 2001, 7.old.) 55. kép Rolf Laven: Franz Cizek és a bécsi gyerekmővészet, (forrás: internet) 56. kép Ruth Lang : Karácsonyi kép, 1925, Franz Cizek gyerekszakkörébıl, Historisches Museum der Stadt Wien 57. kép Természeti megfigyelés után készült rajz, Polg.isk., 4.o. 1902,MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjt. 58. kép Természet után készült rajz, polgári isk., 4.o., 1915, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 59. kép Normál tanmenet a sajtóban 60. kép Rajzeszközök hirdetése a Rajzoktatás c. folyóiratban 61. kép Különbözı mérető mintalapok helyes beállítása 62. kép Minták mérése a különbözı isk. típusokban,1918 63. kép Emlékezetbıl készült rajz, Polg. Fiúisk., 2.o.,MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 64. kép Emlékezetbıl készült rajz, Polg.Fiúisk, 4.o.1908, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 65. kép Szorgalmi feladat, Polg.isk., 4.o., 1936, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 66. kép Foltgyakorlat, Polg.isk., 1.o., 1937, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 67. kép Vonal és foltgyakorlat, Polg.isk., 1.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 68. kép Foltgyakorlat, Polg. isk., 2.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 69. kép Foltgyakorlat, Polg. isk., 4.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 70. kép Motívum másolás, Polg. Isk., 2.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 71. kép Díszítı tervezés, Polg. Isk., 3.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 72. kép Díszítı tervezés, Polg. isk., 3.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 73. kép Motívum másolás, Polg. Isk., 4.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 74. kép Tányér terv, 4.o., 1908, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 75. kép Tányér terv, 4.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 76. kép Díszítı tervezés, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 77. kép Könyvborító terv, 4. o., 1905, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 78. kép Keretterv, 4.o., 1905, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 79. kép Szabadkézi rajzfüzet, 4.o., 1916-17., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 80. kép Szabadkézi rajz, 4.o. 1916-17., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 81. kép Szépírási minták, 1894, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye

161

82. kép Helyes testtartás írás közben, 1894, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 83. kép Általános szabályok, 1894, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 84. kép Szépírás, Polg. isk., 3.o., MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 85. kép Szlöjd tanterv, 1930, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 86. kép Szlöjd füzet, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 87. kép Szlöjd tanulói alkotások, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 88. kép Címerterv, Polgári iskola, 2.o., 1938, MOME Tanárképzı Tanszék Vizuális Nevelési Győjteménye 89. kép Barabás Miklós: Mösmacher tábornok arcképe, 1827, 17 éves, MNG Grafikai Osztály 90. kép Barabás Miklós: Barra Gábor kırajzoló arcképe,1827, 17 éves, MNG Grafikai Osztály 91. kép Barabás Miklós: Ülı férfi akt bottal, 1834, 24 éves, MNG Grafikai Osztály 92. kép Izsó Miklós: Tiroli vadász, fiatalkori rajz iskolai dolgozaton, MNG Grafikai Osztály 93. kép Izsó Miklós:Parasztudvar, rózsa, férfiprofil, fiatalkori rajz, MNG Grafikai Osztály 94. kép Lotz Károly, Önarckép, 1850-es évek, MNG Festészeti Osztály 95. kép Lotz Károly: Lovasok, 1848, 15 éves, MNG Grafikai Osztály 96. kép Benczúr Gyula: Kovácsmőhely, 1856, 12 éves, MNG Grafikai Osztály 97. kép Benczúr Gyula: A Benczúr család, 1858, 14 éves, MNG Grafikai Osztály 98. kép Benczúr Gyula: Önarckép, 1861, 17 éves, MNG Grafikai Osztály 99. kép Szinyei Merse Pál: Dévény vára omladékai, 1857, 12 éves, MNG Grafikai Osztály 100. kép Szinyei M. P.: Jernye (elsı természet után készült rajz), 1860-61, 15-16 éves, MNG Grafikai Osztály 101. kép Szinyei Merse Pál: Szinyei Merse József arcképe, 1864, 19 éves, MNG Grafikai Osztály 102. kép Szinyei Merse Pál: Alvó nı, 1869, 24 éves, MNG Festészeti Osztály 103. kép Ferenczy Károly: Ló, szarvas és fejtanulmányok, 1878-79, 16-17 éves, MNG Grafikai Osztály 104. kép Csók István: Tányérminták, 1880, 15 éves, MNG Grafikai Osztály 105. kép Fényes Adolf: Bíró elıtt, 1887, 20 éves, MNG Grafikai Osztály 106. kép Tornyai János: Édesanyja arcképe, 1886, 17 éves, MNG Grafikai Osztály 107. kép Gulácsy Lajos: Hegyvidéki táj, 1890, 8 éves, MNG Adattár

162

MELLÉKLETEK: 1.számú melléklet A II. Józsefi udvari rendelet (korabeli helyesírás szerint közölve). Az utasítást tartalmazó egykorú kiadvány címe: Wie die Zeichenklassen der Normalschulen in den k.k. Staaten beschaffen seyn, in Ordnung erhalten, und wie daselbst die Schüler zu Erreichung der Absicht dieser Klassen unterwiesen werden sollen. Wien, im Verlagsgewölbe der deutschen Schulanstalt bei St. Anna in der Johannisgasse, 1783

1. § Rendelet a normális (nemzeti) iskolák rajzoktatása ügyében. Az általános iskolai szabályzat Ratio Educatoinis 5.§ elrendeli, hogy az elemi iskolákban a rajz vonalzó és körzıvel, valamint szabadkézzel egyaránt tanítható. Ezen rendeletnek meg is felelt a legtöbb normális iskola s a tanítást rendesen külön fizetett tanítók végzik. A beküldött rajzok azonban arról tesznek tanulságot, hogy a szabályzat intencióját a feladat mijére és mikéntjére nézve sok esetben félreértették. Felvételt találtak olyan dolgok, melyek az elemi tanítás körébe nem valók, mint például fejek, testrészek, tájképek, valamint olyan rajzszerek és anyagok jöttek használatba, melyek az elemi tanításban nem alkalmasak, hanem inkább a mővészeti rajzban nyernek alkalmazást, mint a kréta és a szén. Az elemi iskolák czélja azonban inkább az lévén,, hogy a gyakorlati életre neveljenek és elıkészítsenek, rajzoktatásuk oly feladatokra terjedhet ki, mely a polgári életviszonyok követelményeinek alkalmasak megfelelni, mint például az építészeti rajz, melyben a többi gyakorlati igények mintegy összpontosulnak. A figurális és tájképrajz, mint nagyon is összetett dolgok s hosszas tanulmányt igénylık, már a rajzórák csekély számára való tekintetbıl is kevés eredménnyel kecsegtetnek.

2. § A különféle rajzolási mód és azok alkalmazása. Az anyag, a mivel és a mire rajzolunk, többféle. Rajzolunk barna és vörös krétával úgynevezett alapozott papíron s ez által hatásos fény- és árnyéktüneményeket érünk el, rajzolunk színes krétákkal s a szemre gyönyörködtetı képeket nyerünk, rajzolunk szénnel is, melynek azon nagy elınye van, hogy könnyen eltávolítható. De mindezen módok az elemi rajzoktatásnál nem vezetnek czélra s inkább mővészeknek valók, mert a szénnel húzott vonal sohasem biztos, azonfelül túlságosan vastag. Az elemi iskolai tanuló kezébe az irón, a lúdtoll, az ecset s a kihúzótoll való, melyek biztos kezet nevelnek s az ecsetkezelés színekkel azonfelül a tárgyakat érthetıbbé, vonzóbbakká teszi. Igen hasznos és czélszerő gyakorlat az úgynevezett straffoló rajzmód, melylyel az árnyalás fokai gyorsan jelezhetık.

163

3. § A rajz tananyaga és sorrendje. A paedagogia elve szerint mindig az egyszerőbıl az összetettbe térünk át, a szükségesebbet a kevésbé szükségesnek helyezzük elébe. Ezen eljárás követendı a rajzoktatásnál is. Miként említettük, az ifjúságnak meg kell tanulnia vonalzó és körzıvel, valamint szabadkézzel rajzolni s most csak az a kérdés, mi legyen a gyakorlat tárgya. Tekintve az elemi iskola általános czélját s azt, hogy ezen iskola fıkép a gyakorlati életpályára, gazdaságra, iparra készít elı, a rajztanításnál is e czélt kell szem elıtt tartani. Egy gazdasági tisztviselı például eleget tud, ha képes egy épület alap- és homlokrajzát, valamint keresztmetszetét megrajzolni; egy iparos eleget tud, ha arról, a mi foglalkozáshoz tartozik, a papíron egyszerő vonásokkal képet alkotni képes, melyet más is megért. Ezt pedig mindenki úgy éri el, ha olyan idomokat rajzol, melyek minden dolgon elıfordulnak, ha fogalma van fény- és árnyékról s e tüneményeket értelmesen visszaadni képes.

4. § Hogyan vezettessenek be a tanulók az árnyéktanba? Ezen czélra szolgálnak a papírból és fából készült testek, melyekre nézve az jegyzendı meg, hogy

1.) ne legyenek igen kicsinyek s legjobb, ha valamennyi egyenlı alapú és

nagyságú; II.) némelyek közülük üresek és nyitottak legyenek, mint pl. a köb, a félgömb, henger, kúp; III.) a testek egy része fekete, más része pedig fehér legyen, hogy így a vetett árnyékok különféle értékei felismerhetık legyenek; IV.) e testek után csakis elızetes lapminta rajzolása után alkalmas, czélszerő dolgozni s a rajztanító gondoskodik, hogy a testek beállítása minél változatosabb legyen s az árnyék és villágosság valódi értékükben nyerjenek kifejezést; V.) a gyakorlottabb tanulók ezen szabályos és egyszerő testek után összetettebb testeket, illetıleg testcsoportokat rajzolnak s erre nézve a Martens-féle könyv ad bıvebb tájékoztatást. Ilyen összetett testek az egyes építészeti tagok, mert ezek találnak a legtöbb mőalkotásnál sokoldalu alkalmazást. Ezek közül a rajztanító azokat rajzoltatja, melyek jó arányokkal bírnak s gondoskodik arról, hogy azokat természetben is bírja, szükséges lévén, hogy a világítási viszonyokat természet után figyelhessék meg.

5. § Más rajzokról, melyek czélra vezetnek. Az eddig felsorolt tárgyak elıkészítik és elvezetik a tanulót addig, hogy jövendı szakmájának tárgyait képes lesz elkészíteni. A tanítás fejlettebb fokán a rajztanító megismerteti

tanítványaival

az

általuk

kiválasztott

szakmák

tárgyait

és

anyagát

különösségükben és bıvebb alkalmazásban, utalva az ujabb jelenségekre, mi által ízlésüket fejleszti. Ez okból minden normális iskolában jóizléső és kivitelü rajzok győjtendık az ipar 164

minden ágából, melyeket a tanulók lerajzolnak, a könnyebbrıl a nehezebbre térve, de nemcsak pusztán lemásolnak, hanem nagyobbitanak vagy kisebbitenek.

6. § A rajziskola berendezésérıl. A rajztanítás csak akkor érheti el czélját, ha a rajzterem, melyben a rajz tanittatik, megfelel, jól be van rendezve s a szükségesekkel ellátva. Elsı feltétele, hogy világos legyen, egy oldalról, balról jobb fele adva a világosságot.

Az ablak elfüggönyözése az

árnyékszerkesztésekre való tekintetbıl czélszerü, bár az elemi iskolai tanitásban a napvilág is elég. Azon esetben, ha a körülmények folytán a rajzolás az alkonyat óráira esnék, két-két fiunak egy gyertya vagy lámpa jut. A rajzterem legyen tágas, a tanulók létszámához mért. A tanulók rajztáblákon dolgozván, annyi hely kell, hogy azok mellett még a szükséges eszközök is elférjenek. Legczélszerübbek erre a hosszu asztalok, melyeknél 3-4 tanuló foglalhat helyet. Egynémely asztal magasabb is lehet, hogy mellette állva is lehessen rajzolni. Az asztalok mellsı felén eltávolitható kerettámlák lehetnek a minták odatámasztására. Az asztalok mellé támlanélküli padok vagy még helyesebben: különbözı magasságu székek szükségesek a különféle méretü és koru tanulokra való tekintetbıl. Az asztalok elıtt s a székek mögött elegendı helynek kell maradnia, hogy a rajztanító szabadon járhasson körül s a munkát ellenırizhesse. Kathedrára nincs szükség; e helyett alkalmaztatik egy kis asztalka és szék, ahol a rajztanitó dolgozik s ahová a tanulók munkálataikat bemutatás végett viszik. A tanulókkal szemben nagy fekete tábla függ, melyre a tanító a mértani idomok és épitészeti tagok szerkezetét vonalzó- és körzıvel felvázolja. A rajzterem falaira kifüggesztendık mindazon rajznemek, melyek az iskolában készülnek, s ezek közül fıkép az alapvetık a mértanból s a levéldiszitménybıl, valamint az árnytanból. Az egynemü rajzok egy helyen s valamennyi üveg alatt legyen. A rajzok ezen kiakgatása nem csak diszitési czélból történik, hanem azért is, hogy választhassanak s izlésük fejlıdjék. Az alapvetı feladatok elvégzése után a falon lévı mintákból foglalkozásuk szerint választanak. De egy rajzterem rosszul volna berendezve, fölszerelve, ha csak a falon függı mintákkal rendelkeznék. Szükséges még többet beszerezni, azokat üvegszekrénybe illeszteni, szakok szerint rendezve s feliratos boritékkal ellátva, hogy mindenki tudja, mivel rendelkezik az iskola és hogy e mintákból elismervény mellett bármikor valamelyiket kivehesse. Az elismervény a boritékba teendı. Ugyanezen szekrénybe helyeztetnek el a fából, gypszbıl készült testminták s a diszitett építészeti tagok, melyeknek rajzolása minden müvészre és iparosra nézve oly fontos. Gondoskodni kell arról is, hogy a tanulók táblái és egyéb eszközei biztos helyen legyenek, nehogy eltulajdonittassanak vagy kárt szenvedjenek. Ez az által érhetı el, ha a 165

rajzasztalokban zárral ellátott kettıs fiókok vannak, vagy külön szekrények tartatnak, melyek szakaszokra osztva kulccsal elzárhatók. - A vagyontalan tanulókra való tekintetbıl czélszerü, ha a rajziskola rajztáblákkal, rajzsinekkel és rajzeszközökkel rendelkezik, hogy e miatt a haladásban fennakadást ne szenvedjenek. Néhány jó rajzmő és kéznél legyen, különösen a tanitó használatára, melyeknek segélyével jó utbaigazitásokat adhat. Ilyenek: a) Penther, Praxis Geometriae; b) Penther Architecturájának II-ik része; c) Den zurVerfertigung schöner Risse getreulich anweisenden Ingerenieur; d) Die zum Zeichnen unentbehrilche Wissenschaft des Schattens, mindkettı Weiglnél Nünbergben; e) Landerer helyszinrajzi mintái. A diszitı müvészek számára; Manuale di varii ornamenti tratte delle fabriche e framenti antichi, Roma 1778. Az épitészeti tagok diszitéséhez: Vignole moderne par M, Licotte 1781. Paris (nagyon ajánlatos). Aégre: az Erfurthban Wernertıl megjelent (második kiadás): Alapos utasitás a rajzolásra. Ezen müvek nyujtják a normális iskola szükségleteinek megfelelı anyagot s nem nagy költséggel beszerezhetık.

7. § A rajztanulókról s a rajzolás idejérıl. A rajztanításba bevonandó minden elemi iskolai tanuló, ki olyan tudományos életpályára, müvészetre vagy iparra készül, melyeknél a rajzolás szükséges és hasznos. Mellızhetık azok, kik felsıbb tanulmányokra készülnek, bár óhajtandó volna különben, ha ezek is látogatnák a rajziskolát. Eddig csak a IV-ik osztály tanulói rajzoltak, de kivánatos, hogy a III-ik osztály is, kivált nyáron, a rajztanításban részt vegyen. A legalsó osztályok növendékei annyira fejletlenek még, hogy a rajzolásra még alkalmatlanok, a felsıbb tanulmányokra készülı tanulóknak pedig egy félévi tanfolyam alig nyújt valamit. Megengedhetı oly tanulók felvétele is a rajziskolába, kik otthon magánoktatásban részesülnek, mert alig tehetı fel, hogy a házi tanitó e részben megfelelni képes volna. Némely elemi iskolában már eddig is részesültek a müvészek és iparosok tanoczai vasárnaponkint rajzoktatásban. Ohajtandó, hogy e gyakorlat minél általánosabb legyen s hogy a tanonczoknak is, kik hétközben el vannak foglalva, megadassék az alkalom a rajztanulásra. S amennyiben a rajztanitó az elemi iskolában rendes körülmények között a rajzon kívül egyebet nem tanit, rendes fizetéssel bir s csütörtökjei szabadok, ezáltal semmikép nem lesz terhelve. S igy minden elemi iskola rajziskolájában a tanulóknak két csoportja lenne: egy oly csoport, mely a szünnapokat kivéve az egész héten át, s egy olyan, mely csak vasárnap járna rajzra. Az elsı csoport órái akként választandók, hogy a többi normális iskolai tantárgy 166

hátrányára ne legyenek; a legczélszerübb a rajzórákat utoljára hagyni, naponkint egymást követı két órában, ami nyáros esetleg délután is történhetik. A vasárnapi csoport rajzoktatása szintén legalább két óráig tartson és ezeket a rajztanitó a helyi körülmények szerint a délelıttre vagy a délutánra teheti. Ugy az egyik, mint a másik csoport a tananyag szerint, melyet feldolgoznak öt tanfolyamra oszlanak. E tanfolyamok az elemi tanulóknál fél évesek, a vasárnapiaknál egy egész évre terjednek. Ezen beosztás azonban nem zárja ki azt, hogy a tehetségesebbek az egyes folyamatokon gyorsabban át ne mehessenek, amit megitélni a rajztanitó van hivatva.

8. § A tanulók beosztása tanfolyamokra. Az 1-sı tanfolyamban vannak a kezdık. Tananyaguk az egyenes vonal, a szög és az idomok,

az

egyszerü,

sima,

disznélküli

épitészeti

tagok

s

azok

homlok-

és

keresztmetszeteinek rajzolása. Mindezt kezdetben vonalzó és körzı segélyével eszközlik s utána áttérnek ugyanezen anyagnak szabadkézzel való rajzolására. Meg kell tanulniok közönséges és átlós léptékeket késziteni és használni. Bevezetı gyakorlatokat tesznek a tus és ecset kezelésében. A 2-ik tanfolyamban a szabadkézzel való rajzolás folytatólagos gyakorlására különféle levelek veendık fel, melyek a diszitésben szerepet visznek, ilyenek: a babér, borostyán, szılı, pálma, tölgy levelei. Második tárgya: a mértani testek és építészet tagok, valamint az ezeken elıforduló diszitményeknek kezdetben csak körvonalakban való rajzolása árnyékolás nélkül. A tanfolyam vége felé az árnyékolás is gyakorolandó jól megrajzolt minták után tus modorban, a tónusok elmosódásával s némely iparágakra való tekintetbıl a straffoló árnyékolási modorban is egymást metszı vonalak alakjában. Ezek után jó kivitelü rajzokat másolnak, hogy az árnyék különbözı fokozatait megismerjék és elsajátítsák. A 3-ik tanfolyamban az árnytan a tananyag. Itt már a rajzolás a tanulók elé helyezett testek után történik. Az egyszerübb mértani testeket összetettebbek követik, továbbá virágok és domboru épitészeti tagok, melyeket a tanulók adott mértékarányban nagyobbitva vagy kisebbitve rajzolnak és árnyékolnak, amint azt a természetben levı tárgyakon látják. Olyan tanulók, kik az elemi iskola felsı osztályaiban az épitészeti tagokat, azok arányait s az oszloprendüek vázlatát nem tanulták, a már említett épitészeti tankönyv nyomán vezetendık be. Nem elég az oszloprendeket felvázolni homlokrajzaiban, árnyékolni is kell ıket s feltüntetni a mértékeket és modulusokat, melyek alapján készültek. A 4-ik tanfolyamban az építészeti rajzot tanulják azok, kik e szakmára lépnek; a többiek terveket készítenek egyes épületek alap-, homlók- és keresztmetszeteirıl, a már 167

említett építészeti tankönyv nyomán; megrajzolják az egyes épületrészeket diszitményekkel együtt. A térképrajzolással foglalkozók elıbb a térképeken elıforduló részleteket gyakorolják s ezek után készitenek egész térképeket. Megismertetendık itt a másolás, nagyobbitás és kisebbités körül elıforduló eljárások is. Az 5-ik tanfolyamban legelıbb a távlattan legegyszerübb szabályait ismertetjük s megtanitjuk a tanulókat, hogy a szem különféle állásai szerint az alakok részei változnak s a tárgyak aszerint, amint a szem feljebb vagy lentebb van, emelkedni vagy süllyedni látszanak, továbbá, hogy a távolsággal kisebbednek. Anélkül, hogy a rajztanitó behatóbb elméleti magyarázatokba bocsátkoznék, mindezeket szemléltetve ismerteti. Mindazoknak, kik e tárgyakat behatóbban ismerni óhajtják, Werner vagy még jobban Lambert szabad perspectivája nyomán elıadásokat tarthat. Az utóbbi minden alaprajz nélkül képesit a képek elkészitésére. Ezen alapon rajzolják azután tovább a tanulók az iskola mintagyüjtemélnyébıl azon dolgokat, melyek révén izlést szereznek s tetszetıs munkákat késziteni képesek lesznek. A tehetségesebbek késıbb utánzókból önálló alkotókká – tervezıkké lesznek s ezáltal tökélyük is magasabb lesz.

9. § A tanulók munkaeredményének feltüntetése. A legalsó három folyam tanulói munkáikat egyforma nagy és jó rajzpapíron végezzék, egyforma tárgykörbıl meritvén a tárgyakat, s a munkálatok teljesitésénél a tisztaságra a rajztanitó kiváló gondot forditson s a mocsoktól óvja ıket. A rajzok egy nagyobb féliv papír nagyságban készitendık s ellátandók a munka bekezdésének és végeztének keltjével. E lapok minden tanfolyamból külön füzendık össze s egyformán körülvágva a vizsgálatokon a többi munkálatokkal együtt bemutatandók. E rajzok még a részben is megfelelnek, hogy számot adnak a rajztanitó müködésérıl, s arról, hogy betartotta-e a tantervet. A tanfolyam végén minden tanuló hollandiai papiron külön rajzot készit, mely képességének megfelel. E lapok összefüzve és folyamokba osztva szintén kitétetnek a vizsgálaton s azután az iskolacommissionak, végül pedig az udvari iskola commissionak terjesztenek be. Amennyiben a két felsıbb folyam tanitványai már nagyobb rajzokat készitenek, ez okból különösen a vizsgálati rajzokhoz nagyobb méretü papirt használhatnak. A felküdött rajzok végre visszaérkezve s ekkor minden folyamból a legjobbak kiválasztatván, a rajziskolában keret alá nyilvános szemlére kitétetnek s egy tanfolyam lejárta után a tanulóknak visszaadatnak, hogy ismét másoknak adjanak helyet. A vizsgálatok alkalmával szokásban van, hogy a legjobb tanulók neveit felolvassák; fel kell sorolni a jó tanulókat is s különösen azokat, kiknek rajzait nyilvános szemlére 168

kitétettek. Amely iskola dij-alappal rendelkezik, ott abból a rajzoló tanulók is dijakban részesitendık.

10. § Hivatalos zárjelentés, a rajzok felterjesztése. A rajztanító a tanév befejezése után az igazgatónak a rajziskola állapotáról írásbeli jelentést tesz s az e czélra szolgáló formulárét kitölti, melyben feltünteti hány normálista s hány másféle tanuló volt minden tanfolyamban, általános haladásuk fokát, a szorgalmi idı tartalmát, kik léptek ki s minı pályára mentek. A jelentéshez mellékli a rajziskola leltárát, melyben a butorfelszerelés és a minták sorozata fel van tüntetve s felemliti, mi hiányzik. A »jegyzet« rovatban beszámol az eszközök szaporodásáról és esetleges szükségleteire javaslatokat tesz. Ugyszintén megteszi javaslatait arra nézve, hogyan volna a tanitás esetleg még jobban szervezhetı. Az igazgató ezen jelentést saját jelentése kiséretében az iskola comissio elé terjeszti véleményes jelentés kiséretében, visszavárólag pedig értesiti a rajztanitót az udvari iskola comissiotól vett rendeletekrıl s azokat végrehajtatja.

11. § A Bécsben (Budán) lakó s a rajziskolák fıfelügyeletével megbízott fıigazgató kötelességei. Az összes elemi iskolák rajziskoláinak fıigazgatója kezeihez vevén az udvari tanulmányi comissiotól leérkezett rajziskolai jelentéseket és rajzokat, azokról haladéktalanul nyilatkozik: megvizsgálja, vajjon minden folyamban az elıirt tanagyag tanitva lett-e, ami a beküldött rajzokból is könnyen kitünik, mert a fennálló rendelkezések szerint a fıigazgató a a rajzosztályokat személyesen be nem járhatja. Utasításokat kell adnia az esetleges hiányok pótlására, a szükségesek beszerzésére. Kötelessége minden rajziskola részére évenként két darab eredeti rajzot késziteni, melyet az udvari commissio útján az iskolának elküld. Ügyel arra, hogy minden rajziskola minden szakhoz jó és utánzásra érdemes mintákat szerezzen, amennyiben Bécsben, Artáriánál a legjobb olasz, franczia és angol rajzok kaphatók rézmetszetekben, mert ı maga nem képes annyi eredeti mintát késziteni.

Ez okból

felhatalmazandó, hogy minden tanfolyam végén a rajziskola részére mintákat keressen ki s ezekhez saját munkálatait mellékelve az iskolának küldje el. Az iskolaalap fedezi a viszonyokhoz képest a költségeket. A beszerzendı rajzok kiválasztásánál arra ügyel, hogy minden szak jó és fokozatos mintákkal legyen képviselve s hogy a vidék mindig a legizlésesebbet s a legujabbat kapja. Az újonnan alkalmazott rajztanitókat megvizsgálja, ahol tanitóhiány van, a hely betöltésérıl gondoskodik s a tanitó a szabályzat kivánalmai szerint a tanitásba bevezeti. 169

2.számú melléklet

A budai helytartótanács vezérkönyvének tartalmi ismertetıje

„Négyféle rajzolási ágat követel meg a vezérkönyv: 1. a mértani, 2. a mőépítészeti rajzot, körzı és vonalzó segítségével, de mindig a tanító által megadott mérték szerint, 3-4. a lombdíszbıl (arabeszk) és virágból álló díszítményti rajzot – szabadkézi gyakorlat alapján.

A figurális rajzot és tájképrajzolást teljesen kizárja a népiskolai oktatás keretébıl, mert ezeknek a polgári életben alig van gyakorlati hasznuk. Valamint azért is mert az ifjúság lelkét erısen lebilincselik és minden tehetségét igénybe veszik.

E négy rajzolási ághoz a tanító adja meg az elméleti oktatást, amely a gyakorlatot tudatossá és tökéletessé teszi. Azért a tanítónak a geometria tudomány és a polgári építészet elemeiben járatosnak kell lennie.” (közölve: Bedy, 1930, 16.old.)

170

3.számú melléklet

Összefoglaló esettanulmányok a 19. századi magyar képzımővészek pályakezdésének és mővészi kibontakozásának állomásairól

Az esettanulmányokat az alábbi szempontok szerint rendszereztem, hogy közös pontokat keressek az életrajzokban a következı kérdésekre:


Milyen családból származott ?
Voltak- e képzımővészek a családban ?
A tehetség kibontakozásának elsı jelei miben, és hány éves korában nyilvánult meg ?
Mi volt elsı ábrázolási témája ?
Melyik mőfajban ért el leghamarabb eredményt ?
Hogyan fogadta a család korai szárnypróbálgatásait ?
Ki és mikor figyelt fel elıször tehetségére ?
Mestere alkalmas volt- e a benne rejlı tehetség felszínre hozására és mővészi ambícióinak felkeltésére ?
Milyen volt mestere tanítási módszere ?
Az általános és középfokú oktatás milyen hatással volt rá ? Az iskolai tanítási módszerek mellett észrevehetı-e különösebb fejlıdés rajzolási készségében ?
Elınyére vagy hátrányára vált az akadémiai képzés ?
Mit tanult mesterétıl, mennyiben követte ıt és miben szárnyalta túl ?
Hogyan hatottak egymásra a kortárs honfitársak a külföldi akadémiákon : milyen téma, tanár vagy iskola iránt keltették fel a figyelmét ?
Milyen felkészültéggel került ki az akadémiáról ?

171

4.számú melléklet Tíz képzımővész pályakezdése 1. BARABÁS MIKLÓS /1810- 1898/ (144)

1810 februárjában született Kézdimárkosfalván (Románia), középnemesi székely családban. A nagyenyedi kollégiumba került, ami akkortájt az ország szellemi elitjének egyik bázisa volt. Barabás professzorai lehetıséget adtak diákjuknak, hogy mővészi hajlamait kibontakoztassa. Elsı természet utáni arcképét Császár Zsigmond tanáráról rajzolta, aki maga biztatta, hogy élı modell után dolgozzon. 1823-tól, 13 éves korától rendszeresenhonoráriumért- rajzolta tanulótársai és tanárai portréját. Gimnáziumi tanulmányai befejeztével Nagyszebenbe került, ahol Neuhauser Ferenc (1763-1836) ismert erdélyi festı vállalta el oktatását. Mint írja, nem sokat tanult tıle, annál több hasznát látta viszont annak, hogy tanulmányozhatta a nagyszebeni Brukenthal képtár anyagát, ahol számos itáliai és osztrák mester mővét le is másolta. Az önképzés egész tanulási periódusára jellemzı, igazi mestere sohasem volt. Akkoriban szokásos munkamódszer volt a másolásnak azon módja, hogy elıször nagyvonalakban a vázlatkönyvbe rajzolják meg a témát, majd átrajzolták egy másik papírra kidolgozott részletes formában. Ezt a módszert Barabás elutasította, hasztalan és kárbaveszett fáradságnak gondolta. Sikeres portrémővészetének köszönhetıen számos hírneves erdélyi famíliával került kapcsolatba, pl. megfestette Mösmacher tábornok portréját (89.kép). Mivel ı maga sem volt mőértı, nem befolyásolták az akadémiai konvenciók vagy az akkoriban Európa-szerte dívó klasszicizmus hideg fennköltsége. Képzettségét, alkotói módszerét, ábrázolási eszközeit tekintve Barabás az indulásnál "naturalista" a szó legigazibb értelmében.

1827. év nyarán Barabás ismét Nagyszebenbe ment, hogy folytassa mővészeti tanulmányait. Közelebbrıl a litográfia érdekelte, s így kerül össze Barra Gábor kınyomdásszal. A mesterrıl 17 éves korában készített képmása szerint Barabás jó karakter-érzékő, gondos megfigyelı, de rajzának sok hiányossága van: a gyenge metszetek, régi provinciális portrék ösztönös utánzásának eredményeként a fej aránytalanul nagy, a mellkas elkeskenyített, a kéz esetlenül apró (90.kép).

144

Szvoboda D.Gabriella: Barabás Miklós, Képzımővészeti Kiadó,1983 mőve alapján.

172

Az Akadémia A technikai képzetlenség, az anatómiai ismeretek hiánya egyre inkább nyomasztotta a fiatal rajzolót. Színvonalas mesterektıl akart mielıbb tanulni, hogy megszerezze az "akadémiai" státuszát. Kizárólag a bécsi akadémiai diploma adhatott ugyanis egy mővésznek a társadalomban elismert helyet, és olyan értelmiségi rangot, mint a teológia, orvosi vagy jogi végzettség. Bécsbe kerülésének idején -1829 szeptemberében- a Képzımővészeti Akadémia már nem az a csábítóan nagyszerő intézmény mint egy-két évtizeddel korábban. Kurátora a nyáspolgári felfogású, kicsinyesen takarékos Metternich herceg, a mővészetet csak elıkelı kedvtelésnek tartotta, ebben a szellemben vezette az intézetet is. Az akadémián a vezetı szerep Pietro Nobile (1774-1854) építészé, aki Ferenc császár kedvence, az akadémikus klasszicizmus következetes képviselıje. Mővészi kérdésben az akadémia abszolút tekintély a Monarchia területén. Az oktatás több szakosztályban (pl. történelmi rajz, történelmi festészet, történelmi kompozíció, tájképfestészet) fokozaton folyik, az évszázadokkal korábbi francia példa nyomán kialakult rendszer szerint. Barabás eleinte valószínőleg a történelmi rajz osztályon dolgozott, ahol az alapképzés folyt. Sokat emlegetett tény, hogy Barabás mindössze egy évet tölthetett Bécsben. Az akadémia hasznáról a szakirodalom véleménye megoszlik: Hoffmann Edit feltételezi, hogy az akadémia konzervatív szelleme hosszú távon káros hatást gyakorolhatott volna a fiatal naturalistára.(Hoffmann, 1950, 16. old.) Az egész életmő tükrében vizsgálva a kérdést, az anatómiai tudásának biztosabb alapokra helyezése igen fontos volt, az akadémiai szigorúság itt csak elınyére szolgált. Sajnálatos, hogy nem jutott el a felsıbb osztályokba, ahol kompozíciót, távlattant oktattak. A rövid akadémiai képzés legnagyobb haszna az volt, hogy Barabás tapasztalhatta, a mővészet mesterségbeli részét áldozatos munkával tanulni kell. Itt nézett meg elıször egy modellt azért, hogy megismerje testének felépítését, a csontok rendszerét, az izmok futását, tapadását (9.kép). Láthatta, hogy az alkotás több fokozatban valósul meg, a mő egyes elemeit tanulmányokon kell kidolgozni. Nagy változás ez, hiszen eddig minden vonását kész mőalkotásként fizették meg. Hasznára vált az is, hogy eleven mővészeti életbe csöppent, színvonalas mővészgárdával ismerkedhetett meg. Alakuló stílusának jót tett, hogy a bécsi példaképeket a forrásnál, eredetiben tanulmányozhatta, nemcsak a provencionális követıket vagy a leegyszerősített, sivár metszeteket. Arra pedig, hogy a bécsi modorosságot felvegye, igen kevés volt az ott töltött idı. Mindjárt megérkezése után id. Markó Károllyal hozta össze a sors, aki arra késztette, hogy komolyabban kezdjen el foglalkozni a tájképekkel. 173

Az Önéletrajz röviden megemlékezik az akadémián zajló életrıl. Foglalkozás csak kora reggel és késı délután volt, hogy napközben a növendékek és a tanárok önálló mővészi munkával, netán kenyérkeresettel tölthessék idejüket. Barabás rengeteget és nagy lelkesedéssel

dolgozott.

Klasszikus

mestereket

és

kortársakat

másolt,

gondosan

tanulmányozta a híres bécsi képtárat. Itt végzett munkáiból szinte semmi sem maradt fenn. Vázlatait, festményeit egy-két kivétellel nem ırizte meg. Ezen ritka kivételeket ırzi a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztálya: Rembrand önarcképének másolata és Van Dyck Lovag portréjának másolata, mindkettı akvarell technikával készült a mővész 25 éves korában (2728.kép) 2. IZSÓ MIKLÓS / 1831- 1875 / (145)

1831- ben született a Borsod megyei Disznós-horvátiban. Miklós és színésszé lett József öccse is a családi tradícióknak megfelelıen református kollégiumban nevel-kedett Miskolcon és Sáros-patakon. A jó tanulók közé tartozott, a rajzban pedig csakhamar valamennyi társát felülmúlta (92.kép). Szabadkéz-rajza olyan kitőnıek voltak, hogy pénzért vették meg azokat, és mintául küldték el kisebb osztályok számára. Feltőnést keltett korai kibontakozó tehetsége, mikor József nádort kíséretével olyan élethően vázolta fel, hogy a fıherceg megvásárolta azt. Ezidıben már tollkéssel puha kıbe is faragott. Sıt egy fehér márványba faragott kézrıl is tudunk, mely édesanyjának birtokában volt, s mely már elárulta, hogy abból, ki azt minden tanulás nélkül készítette, okvetlenül jeles mővész lesz. 17 évesen beállt Kossuth katonájának, s tizenkilenc ütközetet harcolt végig. Hosszas kóborlás után jutott el Ribaszombatra, ahol a városi rajztanodába iratkozott be. Ismert elsı rajzait ekkor készítette. (146) Az 1850 körül készült rajzi zsengéje (Parasztudvar- rózsa, férfiprofil: fiatalkori rajz, MNG Graf.O. Ltsz.:1914.208) (93. kép) allegorikus formában valami ilyesféle elmélkedést rögzít: 145

Szama Tamás: Izsó Miklós élete és munkái. Az Athenaeum Részvénytársulat Kiadása Bp.1867. és

Goda Gertrud: Izsó Miklós szobrászati életútja. Herman Ottó Múzeum, Miskolc 1993. címő mővek alapján 146

61 darabos kollekció képezi grafikai hagyatékának csaknem egészét, amit Petrányi Gyızıné 1914- ben

ajándékozott a Szépmővészeti Múzeumnak, s jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található. Ezenkívül az MTA MTI Adattárában ırzött két kéziratos füzetében (C-F-37) ( Ernst XIV 948.949) ismert néhány rajza, amit Soós Gyula szerk.:Izsó Miklós levelei, Bp., 1958. kötetében publikált.

174

az antikizáló férfifej aláírása szerint Arisztotelész, mellette egy alaposan kicirkalmazott rózsa, a rajz alsó részén kis deszkakunyhó térbeli összefüggés nélkül- gondolati asszociációkat sejtet a papíron- írja Szabó Júlia A magyar rajzmővészet 1849-1890 c. könyv bevezetıjében. Bizonyítványába tanára, Plachy Ferenc följegyezte róla „számtalan tanítványok közül a rajznak mindennemő ágába különös kitüntetésben részesült". Jellemzı képessége már ekkor figyelmet kelthetett, mert tanára fıleg „az alakok szabályszerő letétét s a dolgot valódilag értelmezı eleven, hő felfogását" emeli ki. Az országban is egyedülállóan mőködı rajztanoda nagy hangsúlyt helyezett a természet utáni megfigyelésre, s az elıdök eredményeinek átvételére. Egyideőleg Jakowetz Anatal kıfaragó mesternél dolgozott, majd Ferenczy Istvánhoz került, aki gyors fejlıdést tapasztalt növendékénél és javasolta a külföldi szobrászati akadémiai képzést. Elıször Bécsbe került, ahol mesteremberi alkalmi munkákból élt, és ahol felfigyeltek rá honfitársai. Angyal Béla nyugdíjas tanár festımővész könyvében : "Visszaemlékezés néhány magyar mővészre, akik 1866-ban Bécsben tanultak " a következıképen emlékszik vissza Izsó Miklósra : "Ezidıben Bécsben volt Izsó Miklós is, de nem igen járt be, otthon dolgozott, midın egyszer otthon meglátogattuk, szép magyar tánczoló, mintázott szobrocskákat láttunk nála, de Izsó rossz kedvében volt, fájt a feje, mert mulatott, jól emlékszem rá, hogy egy szép czifra magyar szőrrel takarózott. Bécsben volt Paál László is, aki közöttünk, szegény akvarellisták között feltőnt eleganciája és finom gavalléros úri szeretetre méltó modorával, s ki csak a tájképfestészettel foglakozott a "Zimmermann" féle tájkép iskolában... "(MNG Levéltára 488/1920.2.)

Izsó honfitársai segítségével ösztöndíjat kapott a Müncheni Képzımővészeti Akadémiára. A Müncheni Akadémia a 19. sz. közepén nagy hírnévnek örvendhetett. A magyar ifjú mővészeknél, kik a század elején még Bécsbe s onnan egyenest Olaszországba, Velencébe, Firenzébe vagy Rómába vándoroltak, a hatvanas években a müncheni mővészeti akadémia látogatása vált divatossá. A nagyobb lendületnek indult magyar festészet elıkelı képviselıi mind a müncheni iskolából kerültek ki, és mőveik ennek az iskolának a bélyegét viselték magukon.

Mikor Izsó 1859-ben Widtmann plasztikai tanár növendékei közé felvetette magát, a bajor fıvárosban már egész kis kolónia tartózkodott magyar ifjakból, köztük Benczúr Gyula és Sáska Mihály. A Glypthotek hellenisztikus emlékeinek másolása, és a természet utáni

175

mintázás segítségével évfolyama legjobb hallgatójának bizonyult. Izsó meg volt elégedve az akadémiával, és a tanárai valamint az igazgató is dicsérı szavakat írt bizonyítványába. (147)

3. LOTZ KÁROLY /1833-1904/ (148)

Lotz Károly 1833. december 16-án született Homburg von der Höhében, Németországban. Apja, Lotz Vilmos a hessen-homburgi herceg fıudvarmesterének a titkára volt. Apja halála után 1842-ben a család hazatelepült. Eleinte Vácott laktak, majd rövidesen Pestre költöztek. Már hat éves korában feltőnt rajztehetsége, a mellett érdekelték ıt a gépek, a mechanikai szerkezetek. Nyaranta két atyai nagynénje járt hozzájuk látogatóba Düsseldorfból, akik gyakorlott miniatőr-festık voltak, tılük tanult elıször rajzolni. Ebbıl az idıbıl származik egy muzsikáló cigányt ábrázoló kis ceruzarajza (a Szentpéteri Kun-családnál), elsı ránk maradt munkája. Állítólag hat éves korában rajzolta, természetesen nem a való élet után. Épp ilyen ösztönösen rajongott a színekért is. Három éves volt, mikor karácsonyra egy kis narancssárga könyvet kapott. Késıbb is mindig azt mondta, hogy azóta sem látott olyan szép színt. Ennek emlékét ırzi a gróf Károlyi Sándor-palota mennyezetképén látható nagy sárga velum. 1844. év ıszén édesanyja beiratja a váci kegyes tanítórendi gimnázium elsı grammatikai osztályába. Az 1806-ban megjelent új Ratio Educationis szerint a középiskolák ekkor hat osztályosak voltak. A négy nyelvtani osztály után a retorikai s végül a poétikai következett. Ebben az idıben a kis Károly lerajzolt egy lovat és a kép olyan jól sikerült, hogy a tanító az iskola falára akasztotta. A következı évben már a budai gimnázium második osztályának eminens tanulója, 1846 ıszén pedig a pesti Kegyesrendieknél lép a harmadik osztályba 13 éves korában. Itt tanára volt Honák János is a híres természettudós. Hogy hol tanult a harmadik osztály után, annak nincs nyoma. Lehet, hogy magánúton végezte 147

Több fiatalkori munkáját a Sárospataki Kollégium győjteménye ırzi, pl:Táncosnı 1860 k. Tiszáninneni

Református Egyházkerület Tudományos Győjteményei Múzeum Ltsz.:E 1880.2.) 148

Bakó Zsuzsanna: A szépség festıje Lotz Károly. Dunakönyv Kiadó,Bp.1994. és

Ybl Ervin: Lotz Károly élete és mővészete, MTA.Bp.1938. mővek alapján.

176

tanulmányait. Valószínő, hogy csak Marastoni Jakab festıiskolájába járt. A tanítványok évkönyvében a rajzok egyike, a Korsós olasz nı, Lotz névjegyzésével 1848-as dátummal van ellátva. (24. kép)(149) Ez a korai szénrajz azonban valószínőleg mintalap után készült másolat. Sokkal figyelemreméltóbb egy késıbbi rajza, mely két igavonó lovat ábrázol, kissé hibás rövidülésben. A rajz feltétlenül természet után készült, a Lotzban ébredezı naturalista szemléletre, állattanulmányaira utal. Megörökíti az 1848-as szabadságharc mozzanatait. (95.kép). Veleszületett kom-ponáló érzéke és kitőnı megfigyelıkészsége már jelent-kezik, helyesen csoportosítja térben az alakokat, nem zsúfolja össze ıket. Jó szeme van a lovak mozdulataira. Még nem tanult anatómiát, nem gyakorolta magát figurálisban, ösztönös rajzoló-készséggel mégis eltalálta az állati test szerkezetét, mozgása természetét. Sem Marastoninál, sem késıbb Rahnál nem tanulhatta ezt meg, maga a természet volt a mestere. Eleinte mégis szobrász akart lenni. Még Vácott beszegıdött egy kıfaragómesterhez, Pesten is folytatta néhány hónapig szobrászati tanulmányait. A forma világos éreztetésérıl egész életében nem mondott le. A pesti Nagyhíd-utcában fekvı, Marastoni Jakab vezette Elsı Magyar Festészeti Akadémia volt Lotznak elsı hivatásos iskolája. Marastoni közepes arcképfestı volt, iskolájában a növendékek leginkább gipszek után rajzoltak és másolatokat készítettek. Kéthárom évig tanult itt. A díjnyertes növendékek közé került és képeit kiállították a Pesti Mőegylet kiállításain. De Lotz Bécsbe törekszik, ahol valódi mőremekeket láthat.

1852-ben, 19 évesen Lotz Károly Bécsbe utazik, ahol néhány hónapi Hans Gasser szobrászmesternél vett tanórák után, Rahl Károly magán festıiskolájába iratkozik be. Egész emeletet foglalt el az iskola egy lakóépületben. Ötablakos, erkélyes szoba volt Rahl mőterme, elıszoba a vázlatok és a képek számára, mellette a mester hálószobája és irodája. A festıiskola a hozzátartozó lakásban helyezkedett el. A kettıs ablakú szoba elég tágas volt ahhoz, hogy tizenketten is körülüljék benne a modellt. Az akadémián rendszerint szakállas koldusok voltak a modellek, itt azonban nıket is festhettek. Lakásért, modellért, tanításért tíz forintot kellett a növendékeknek fizetniük, a szegényebbeknek Rahl ezt is elengedte. Eleinte csak tizenöten voltak, számuk késıbb meghaladta a nyolcvanat. Az elsık többnyire tanítványaik voltak az akadémián. Köztük találjuk Latkóczit és Tahn Mórt. Utánuk több magyar is jelentkezett: így Lotz, Abaffy, Munkácsy stb.

149

Balás-Piri László:Op.cit.218.1.Az Emlékkönyv a Székesfıvárosi Múzeum tulajdona és a Marastoni-iskola

növendékeinek rajzait tartalmazza 1847. évtıl kezdve.

177

Hogy mi volt Rahl tanításában, festıi eljárásában forradalmi természető újítás, ami az akadémián és a bécsi mővészeti életben oly nagy megütközést keltett? Rahl eljárása szerint mindjárt kezdetben az ecset veszi át a ceruza, a szén, a kréta szerepét. Az eddigi akadémikus elırajzolásnál a részletes körvonal rendesen áldozatul esett az ecsettel való festésnek. Fokról fokra közelítették meg a témát, nem egymásután darabról-darabra haladva töltötték meg akadémikus recept szerint a helyi színekkel a kép felületét, hanem a festményt egységes színlátománynak fogták fel. Lotz Károly tehetségének sokoldalúságát már Rahl iskolájában elismerték. Lotz már a Rahl-iskolába való beiratkozás elıtt ceruzavázlatokat, feljegyzéseket készített természet után Vác, Pest-Buda és környékük lankás vidékeirıl, ezt a rajzolást folytatta bécsi környezetben

is.

Korai

vázlatkönyveiben

találunk

ilyen

bécskörnyéki

rajzokat

Klosterneuburg, Kahlenberg körüli tájakról. A naturalisztikus természetszemléletének, továbbá a veleszületett komponáló-készségének köszönhette, hogy egyik korai mestere lett a magyar táj- és életképnek. Részben a kitüntettet barátság s mindenekelıtt tehetsége következtében Rahl bevonta a fiatal Lotz Károlyt néhány fontos megbízásba, elsısorban a freskókészítésbe. Mesterével tevékenyen részt vettek az akkoriban nagy ütemben fejlıdı Bécs új épületeinek a díszítésében, fıként az érett reneszánsz formavilágának romantikus átköltésére vállalkozva. A Bécsben eltöltött 12 esztendı igen fontos volt számára, hisz elmélyítette tudását, és jártasságot szerzett a falképfestészetben, amelyre igen nagy szüksége volt a hazatelepülés utáni évtizedekben.

178

4. BENCZÚR GYULA / 1844-1920 / (150)

1861-ben a Müncheni Akadémia felvételi vizsgáján 75 jelentkezı állott a bírálók elé, közöttük egy magyar ifjú is, aki a felvett 5 hallgató közül rangsorban az elsı helyen állotta ki a próbát. Benczúr Gyula így került 17 éves korában a nagy múltú épület falai közé (151). Az ifjú némi technikai felkészültséget már Kassán szerzett, ahol a festészet iránti rajongását hozzáértı tanárok irányították. 1844-ben született Nyíregyházán, Munkácsyval, Mészöllyel és a nagy orosz realista festıvel, Repinnel egy esztendıben. Apai ágon régi nemesi családból származott. A fentmaradt családi hagyományok szerint Benczúr igen szeretett rajzolni, padló, fal, bútorok felületét népesítette be különbözı figurák, tárgyak, állatok alakjával, sıt temetési és lakodalmi menetet is nem egyszer rajzolt le. Nagy László 1922-ben rendezett elsı Tehetséges gyermekrajz kiállításra sikerült felkutatnia Benczúr 5-7 éves kori rajzait, mely a szabadságharc egyes jeleneteit ábrázolja: Kassa város utcáin felvonuló katonákat, gyakorlatozó huszárokat, stb. Ezen kívül 6 éves korában a testvére által írt meséket illusztrálja. Tehát meglepıen korán átlépi a keresgélıfirkáló korszakot, s míg a rajzfejlıdés szerint mások a fantázia világát élik ki rajzaikban, és begyakorolt sémákat produkálnak, ı már természet megfigyelése után, környezete történelmi eseményeit ábrázolja, és versek vizuális absztrakciójával kísér-letezik. Kassa város környékérıl 10-12 éves korában készített rajzaiban nemcsak bámulatos rajzkészsége bontakozik ki, hanem a naturalista modorának elıjelei is felvillannak. (96. kép) 12-16 éves korából való bibliai és történelmi tárgyú rajzaiban pedig már kiérett komponáló képességét, a nagy mozdulatok iránt való szenvedélyét fedezhetjük fel. Nagy László szerint ezek már abszolút mővészi értékekkel bíró alkotások, amelyek korát meghazudtoló érettségre utalnak. A szenvedélyes rajzolgatás az iskolába kerülésével sem szőnt meg. 1850-tıl a kassai evangélikus elemi iskolában tanulta a betővetést, majd a gimnáziumba került. Itt már rendszeres rajzoktatásban volt része, elsı tanítója Stadler Antal felügyelete mellett.(152) Rajztehetsége már ekkor bontogatta szárnyait, s ez a családot a pályaválasztásnál 150

Telepy Katalin : Benczúr. Nyíregyháza, 1963 és Telepy Katalin : Benczúr. Corvina Kiadó 1977 címő mővek

alapján. 151

152

A mővész fiának ifj. Benczúr Gyulának közlése. A Benczúr-emlékkiállításon 1958-ban néhány korai rajza is látható volt, így a Kovácsmőhely ( c.p. 33,6x43,9

cm j.b.gy.1856.MNG.,ltsz. 1937-3116), a Benczúr család, Kassa látképe , c.p. 20x27 cm Nyíregyháza, Jósa András Múzeum,ltsz.54.50).

179

megfontolásra késztette. Ennek megfelelıen a komoly rajztudást igénylı mérnöki pályát tanácsolták számára. Ezért apja a kassai Reáliskolába íratta 1858-ban, ahol két évig tanult. A fiú szabadkézi rajzban Franz Geyling (volt akadémiai festı) tanára mellett szép elırehaladást mutatott. 1858-ból való ez a kedves csoportrajz, mely a Benczúr-családot ábrázolja (97. kép) Az iskolai rajzoktatáson kívül a gondos szülık a helybeli jóhírő Klimkovics Béla és Ferenc festık magán-rajziskolájában is tanítatták. Hamarosan kitőnt nem mindennapi tehetsége a szabadkézi rajz terén. Történelem tanára, Sváb Erazmus felkelti figyelmét a magyar történelem iránt. Erre mutat néhány fennmaradt, ez idıbıl származó korai rajza. (153) A család elhatározása módosult, és hozzáértı barátok tanácsára fiúkat mővészi pályára indították. Elutazása elıtt megörökíti családja tagjait: szüleit, testvéreit, s a Postakocsizás címő, 17 éves korában készített képe nyomán fogalmat alkothatunk a szeretetteljes együttélésrıl, mely a Benczúr családot jellemezte. A kassai Keletszlovenszkói

Múzeum "Kassai családok birtokában lévı régi

arcképek és miniatőrök " kiállításán két nagy termet töltöttek meg Benczúr portréi e korai idıszakából (64 db.) A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában ez idıbıl önarcképe szerepel (98. kép), melynek ceruzaváltozata a Benczúr- család tulajdona. A Müncheni Akadémián Hermann Anschütz tanítványa lett a festıosztályon Szinyeivel együtt, míg végül a két tehetséges magyar fiú magára vonta az akadémia híres tanárának, Pilotynak a figyelmét, s nála folytatták tanulmányaikat. Az akadémia falai között ekkor a magyar mővészifjúság színe-java tanult, érlelıdött, és Benczúron kívül Székely és Liezenmayer, Mészöly, Wagner, Munkácsy, Paál és sokan mások. München ez idıben a történelmi és zsánerfestészet terén nagy népszerőségnek örvendett. A két ifjú, Benczúr és Szinyei az együtt töltött idı alatt figyelemreméltóan hatott egymásra. Szinyei Benczúr érdeklıdését felkeltette a természetábrázolás iránt. Ugyanazon modellrıl készült akt képük, az Alvó nı (154) az akadémiai stúdiumok emléke, ahol viszont Szinyei kutatta a zárt térbe helyezett alak megjelenítésének megoldását. Benczúr ekkortájt festette merész rövidülésben ábrázolt, hibátlanul megoldott nıi aktját, A mővésznı álmát (155). Piloty neve felszabadulást jelentett a sablonok nyőge alól. Az Akadémia temperamentum nélküli, félénk elıadásával, színtelenségével szemben bizonyos fokú realitást adott. Szinyei visszaemlékezései igazolják

153

A szent korona átadása (1859 c.p. 24x62.cm. Esztergom, Keresztény Múzeum ltsz.24/6) Dezsı vitéz

önfeláldozása c.p. 50x73 cm.1855. 27/8. Magántulajdon) 154

1867, 113x92 cm,.MNG

155

kat.1867, 94x120 cm. Magántulajdon

180

Piloty nagyszerő pedagógiai képességét: "Piloty dicséretére legyen mondva, hogy ı tanítványát az övétıl egészen eltérı irány dacára annak kifejlesztésében nemcsak, hogy nem gátolja, de ezen új irány merész kidomborítására serkentette."

Sokat vitatott kérdés, mit tanult mesterétıl, mennyiben követte ıt, és miben szárnyalta túl. Tudását a Pilotynál töltött két esztendı s a régi nagy mesterek tanulmányozása, melyre a müncheni képtárban bı alkalma nyílott, teljes mértékben elmélyítette. A Hunyadi Lászlóval már, mint kiforrott tehetségő történeti festı mutatkozott be.

5. SZINYEI MERSE PÁL /1845-1920/ (156)

A vidéki földbirtokos családoknál szokásos módon Szinyei elemi tanulmányait magántanulóként otthon végezte, majd az eperjesi katolikus gimnázium tanulója lett. Mivel már évek óta szívesen rajzolt, Eperjesen különórákat vett helybeli jelentéktelen rajztanároktól, akik mellett azonban alig gyarapodott tehetsége, hiszen fıként a Kollár és Kohurt-féle mintalapokat másoltatták vele. 1854-ben szüleitıl ajándékba kapott Hermes-Vorlag címő mintakönyvbıl kimásolt ökörláb gondos rajza volt mővészi érdeklıdésének elsı tanújele. Ez idıben minden mővelt családban általános volt a gyermekek rajzoltatása és zenei oktatása, sıt az arisztokraták és dzsentrik közül számtalan tehetséges amatır rajzoló- és zenész- is kikerült, így a kilenc éves gyermek rajzolgatása bizonyára nem keltett túlzott figyelmet családjában. Az elsı fennmaradt, 12 éves kori rajzát Eperjesen készítette 1857. december 20-án :a Dévényvára omladékait ábrázoló ceruzarajzot egy kınyomó mintalapról másolta, átlátszó papír segítségével (99. kép) Sem ez, sem a többi eperjesi rajza nem árul el különösebb fejlıdést rajzolási készségében, ami ilyen tanítási módszer mellett nem is csoda. A képzetlen rajztanárok merevítı hatása alól végleg kikerülve végre elszánta magát a természet utáni rajzra is. Ennek szép emléke az 1860/61 körül készített Jenyei látkép, amely szintén fellelhetı a Magyar Nemzeti Galériában, mint a mővész 15-16 éves kori elsı természet utáni rajza (100. kép).

156

Szinyei Merse Anna: Szinyei Merse Pál élete és mővészete, Corvina Kiadó,Széchenyi Kiadó Kft.,1990 címő

mőve alapján.

181

Eperjes után Rozsnyóra került Mezey Lajos festımővészhez, apja testvéröcséhez, akiért rajongott és akitıl nagy örömére nem is a rajzolás, de egyenest az olajfestés fortélyait lesheti el heti kétszeri dupla órákon. Szinyei Merse Pál elsı mestereként tartotta ıt nyilván.

"Szinyei 1862-63 évben volt Nagyváradon mint gimnáziumi tanuló (...) Szinyei szenvedélyesen festett, jól emlékszem hogy rajongott tanárjáért, minden szabadidejét mőtermében töltötte midın Nagyváradról eltávozott. 1863-ban festette - s emlékül hagyta itt édesanyjának azt a kis képet /:zöldséges csendéletet ábrázol:/ mely most az én hivatalomban van. " - Mezey Mihály közjegyzı 1905-ben írt levele Lázár Bélához MNG Adattár 3682/1939.

1862-re datált Dinnyés csendélete határozott haladásról tanúskodik. Az elıkép ezúttal Mezey képe lehetett, s az ifjú meglehetıs biztonsággal kezelhette már az ecsetet s a festéket, hogy ilyen rövid idı alatt ilyen szép eredményre jutott. (157) Szinyei Merse Félixet Mezey Lajos beszélte rá, hogy engedje fiát mővészi pályára. Az ifjú tehetségnek már nem volt elegendı a Mezey mőtermében való gyakorlás, fennmaradó szabadidejét is a festés foglalja el. Sıt tervei annyira konkrétak voltak, hogy már az akadémiai felvételirıl is szó esett-nem egészen egy évnyi elıtanulmány után. Szinyei továbbfejlıdése szempontjából nagy szerencsét jelentett az a tény, hogy Mezey éppen Gauermannért rajongott, s így Pállal is több mővét másoltatta. Gauermann által a századközép legjobb kvalitású osztrák tájfestészetével ismerkedhetett meg a fiatal növendék. A nagyváradi évekbıl fennmaradt Szinyei zsengék közül mégsem a Gauermann- vagy Mezey-másolatok jelzik a késıbbi bátor koloristát, hanem a már említett Zöldséges csendélet, melyet mestere befolyása nélkül, saját gyönyörőségére festett szállásán. Ilyen bátor, realista látásmódra sem Mezeynél, sem más addig látott képnél nem figyelhetett fel, ez a kifejezıerı csak a saját ösztöneibıl táplálkozhatott. Azért érdekes számunkra a 18 éves ifjú meglepıen érett munkája, mert csírájában jelzi a konvenciókkal szembeszálló késıbbi mester nagy tehetségét. Ha végigtekintünk e korai rajzok és tanulmányok, illetve másolatok tematikáján, elsı pillantásra szembetőnik a tájrajzok és tájképek túlsúlya. Ez nem csupán Szinyei egyéni érdeklıdését jelzi, de Mezey Lajos tanítási módszerének is megfelelt, aki csak foglalkozása legvégén tért rá -futólag- az emberábrázolásra, akkor is talán csak gipszfejek festésével. A 157

A kép teljesen jó állapotban maradt ránk (?), ez is bizonyítja Mezey érdemét, milyen alaposan vezette be

akkor még csak 17 éves tanítványát az olajfestés fortélyaiba.

182

rajzi alapok hiánya nemcsak az elsı akadémiai években nehezítette számára a gyors fejlıdést, de kompozíciókeresésének idıszakában is jelentıs hátrányt jelentett. Mindezekkel szemben a csendélet mőfajában ért el leghamarabb eredményt. Mestere kiválóan alkalmas volt a benne rejlı tehetség felszínre hozására és festıi ambícióinak felkeltésére. Ha tanítási módszere - a rajzolás elhanyagolása miatt- nem is felelt meg az akkori akadémiai elvárásoknak, a festészetben olyan útravalóval látta el kedvelt növendékét, hogy az bátran vághatott neki a müncheni akadémiának. Az elsı müncheni félévbıl szerencsésen megmaradt néhány rajz, meglehetısen szokványos akadémiai tanulmány, semmi egyéni vonást nem fedezhetünk fel bennük. A Magyar Nemzeti Galéria győjteményében található két 19 éves kori gipsz-szobormásolatokról készített rajzokon begyakorolt formálásmód némelyik élı modell tanulmányrajzán is feltőnik. Ennek ellenére jelentıs eseményeket hozott ez a félév: most részben pótolhatta az eddig annyira elhanyagolt rajzi alapokat. Pálnak otthon is bizonyítania kellett elırehaladását: ekkor készítette élete legpontosabban kidolgozott rajzát 13 éves öccsérıl, Kálmánról. Az arckép sokkal fejlettebb szemléleti és kifejezési készséget mutat, mint az egy évvel elıbbi tanulmányai. (101. kép) Hogy az elsı akadémiai év tematikai merevségét feloldja, otthon örömmel tér vissza legkedveltebb

mőfajához,

a

tájképekhez.

Folytatja

az

1863

ıszén

elkezdett

természetkivágatok gondos másolását fatörzsekrıl, ágakról, majd önálló tájkompozíciókra is vállalkozik. Az akadémián az antik és festı osztályban nappal antikokat rajzolnak, az esti órákban "Kunstgeschite" elıadásokat hallgatnak, anatómiát és perspektívát tanulnak és "esti aktokat" rajzolnak. A müncheni mővészfiatalság körében népszerő volt, hogy a képzés szünetében egy jó festı társaságában kivonulnak a hegyek közé tájképet festeni. Szinyei ha nem is a német hegyek között, hanem a vidéki hazalátogatásai után mindig újult erıvel, kettızött szorgalommal veti magát Münchenben a festésnek. 1866-tól Piloty, nagyhírő festıtanár iskolájába jár rajzolni, mert nincs megelégedve több társával, többek között Benczúr Gyulával együtt az akadémiai oktatással. Az a tény, hogy átmenetileg Piloty-növendékekkel dolgozhatott együtt, még inkább arra sarkalta, hogy olyan képeket fessen, mely végképp felkelti a mester érdeklıdését és felveszi az iskolájába.

Sajnos nem tudjuk, milyen

tanulmányfejet festett Piloty osztályában vendégeskedve, pedig ennek elkülönítése érdekesen megvilágítaná a két iskola korrektúrájának különbözıségét. 1866 áprilisától végre beindult az újonnan felállított kiegészítı festı osztály Wagner 183

Sándor vezetésével, melynek elsı növendékeihez tartozott Szinyei és barátja, Salamon Géza. Ez volt a müncheni akadémia felvirágzásának nagy korszaka. A Piloty-osztály már valódi mesteriskolaként mőködhetett, ahová csak a legjobbak kerülhettek be. 1867 júliusában jelentıs változás következett be Szinyei munkamódszerében. A folytonos

kompozíciókeresés

reménytelen

maradt,

hiszen

Piloty

minden

tervét

visszautasította. Elkeseredésében régi barátjához, a párizsi világkiállításról épp visszatért Gabriel Maxhoz fordul tanácsért, aki rávilágított arra, hogy az akt- és fejtanulmányra összpontosító akadémiai képzés hiányait csakis a való élet eseményeinek folyamatos lerajzolásával, formaemlékezetnek állandó csiszolásával pótolhatja. Így Szinyei barátja tanácsára kezdett rajzolgatni vázlatkönyvébe az utcán, parkokban, hogy jól begyakorolja a mindennapi életben mozgó emberek természetes gesztusait, mint eljövendı kompozícióinak elengedhetetlen alapját. Az antik-teremben, Anschütz, majd Wagner osztályában töltött egy-egy tanév, tehát három és félév elteltével már bejutott abba az elitbe, ahová a festınövendékek nagy része hiába is törekedett. Piloty kiváló tanár volt, aki eredeti tehetséget felmutató tanítványaira sosem kényszerített saját témaválasztását és festıi modorát, inkább segítette ıket kibontakozni egyéni érdeklıdésük irányában. Különösen áll ez Szinyeire, aki a Piloty- iskola 1909-es retrospektív kiállításának tanúsága szerint is, osztálya vonalától talán a legtávolabbra merészkedett.

184

6. FERENCZY KÁROLY / 1862-1917 / (158)

Ferenczy Károly 1862-ben született Bécsben. A szülıi házban a mővészet nem volt idegen foglalatosság. Apja érdeklıdött a festészet iránt, olykor maga is rajzolt vagy festegetett, s volt egy kis képgyőjteménye is. Felesége szerette és mővelte a zenét, szívesen rajzolgatott és csinos képmásokat készített a család tagjairól. Sokáig úgy látszott, mintha mindebbıl semmi sem ragadt volna Ferenczy Károlyra. Mővészi pályája késın indult. Nem tartozott azok közé, akikben valamely vágy vagy hajlam már korán uralkodóvá válik, s akik eleitıl fogva a felismert cél felé tartanak. Elıször jogásznak iratkozott be. De nem látogatta az elıadásokat, inkább eljárogatott Pulszky Károly magántanári óráira, melyeket az Országos Képtárban tartott az olasz festészetrıl. Ezek után másfelé terelte a sorsa, Magyaróváron elvégezte a gazdasági akadémiát. A birtokon, ahol gazdálkodott legfeljebb a lovak érdekelték,

unalmában,

próbálgatásként akvarelleket festett. Fıképp állatokat, tüzesen mozgó vagy nyugodtan álló lovakat ábrázolt, az elsı ilyen rajzok, 16-17 éves korából származnak (103. kép). Gondosan és részletezıen ábrázol, sok dilettáns iparkodással. Egy Barna ló címő lapon 1880-ból a fényt már bátrabban, szélesen rakja fel. Életének döntı fordulata itt várt rá, a világ háta mögött. 1884-ben osztrák unokatestvére érkezett látogatóba, aki festeni tanult a német romantikusok modorában. Ferenczy Károlynak eszébe jutottak addigi kísérletezései, s újból foglakozni kezdett a festészettel. Mővészi érdeklıdése hatalmas erıvel bontakozott ki. Unokatestvérével együtt Rómába utazott, és szenvedélyesen kezdett rajzolni. Hazatérve feleségül vette unokatestvérét, aki mővészeti oktatója és múzsája volt egy személyben. Tulajdonképpen rendszeresen soha és sehol sem tanult. Apja hozzájárult, hogy a mővészpályát válassza, erre feleségével Münchenbe utazott, majd megint Olaszországba, Rómába és Nápolyba. Nápolyba a mővészeti akadémia növendéke lett. Ebbıl az idıbıl sok rajza és több vázlatkönyve maradt. Itáliából rövid idıre Münchenbe látogatott vissza, ekkor ismerte meg Hollósy Simont és Csók Istvánt. A mővész 25 éves volt tanulmányai elején. 1887 -ben Párizsba utazik azzal az elhatározással, hogy rendszeresen képezi magát, így szorgalmasan látogatta a Julian Akadémiát, ahol viszontlátta Csókot és megismerkedett Grünwald Bélával. Hármuk közül 158

Genthon István: Ferenczy Károly. Corvina Kiadó, 1979. és

Petrovics Elek: Ferenczy. Athenaeum Rt.Kiadása,Budapest, 1943. címő mővek alapján.

185

egyik sem lelkesedett a nagy sikert arató Munkácsyért. Annál inkább Jules Bastien-Lepage "finom naturalista " mővészetéért rajongtak. Lepage népszerő alakja eltakarta a fiatalok elıl a század utolsó harmadának óriási forradalmát, az impresszionizmust, ennek erısen szelídített változatát adta. Ferenczy Károly már Münchenben hallott a mővészrıl. Csók és Grünwald vele majdnem egyszerre hagyta el Münchent Párizs kedvéért. Mind a hárman a Julian Akadémiára iratkoztak be, mely ebben az idıben javában virágzott, s Párizs legjobb mővészeti magániskolájának hírében állott. Termei tele voltak mindenféle nemzetiségő tanulókkal. A magyar növendékek kis csoportjához két szobrász: Kallós Ede és Szárnovszky Ferenc tartozott még. Szorgalmasan folyt a munka, a magyar festıknél szorgalmasabb és többet ígérı aligha akadt a növendékek között. Társainak véleménye szerint akadémiai tanulmányai nem igen emelkedtek az átlagos színvonal fölé. Nem jósoltak neki valami nagy jövıt, különösen addig, amíg meg nem festette elsı önálló képét, Kallós Ede arcképét (159) 7. CSÓK ISTVÁN / 1865-1961/ (160)

Csók István 1865-ben született a Fehérmegyében fekvı Pusztaegresen. Atyja népi származású molnármester volt. Boldog, felhıtlen gyermekkora volt. A székesfehérvári reáliskolába íratták be, tehát nem latinos gimnáziumi, hanem gyakorlati ismereteket szerezni, mert nem valamilyen, az urak kedvelte pályára szánták, hanem a maguk társadalmi körén belül esıre. Akkor még nem kedvelte a németet, a matematikát, de legkevésbé sem a naponta ismétlıdı egyformaságot, a fegyelmet. Sokkal szívesebben járt színházba, szívesebben, mint akár a rajzterembe. Csók István 15 éves kori geometrizáló ornamensekkel díszített tányérminták rajzát ırzi a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztálya, melyet 5. osztályos tanulóként festett (104. kép) A középiskola elvégzése után, 1882 ıszén, Csók bıséges zsebpénzzel feljött Budapestre, hogy festeni tanuljon. Kiváló festık éltek Budapesten, akik a mind kiterjedtebb hivatást

játszó

Országos

Magyar

Képzımővészeti

Társulatban

szervezkedtek.

A

mővészképzés azonban nem volt kielégítı. A Müncheni Akadémia tanári székébıl hazahívott Benczúr Gyula mesteriskolájában ugyan legfelsıbb oktatás, a Mintarajziskolában pedig

159

160

O.v.60,5x50 cm Párizs,1889.MNG Farkas Zoltán: Csók István. Képzımővészeti Alap kiadóvállalata Bp., 1957. és

Székely András: Csók István. Corvina,1977. címő mővek alapján.

186

rajztanárképzés, de a középfokú oktatás, melynek mővészképzés lett volna célja, hiányzott. Ekképpen Csók a Mintarajziskolába iratkozott, melyben Székely Bertalan nézetei voltak irányadóak. Lotz Károly és Greguss János is tanították volna Csókot, ha látogatja elıadásaikat: de ı másképpen képzelte el magának a festıiskolát. Nem tudott a tanítás módjába belenyugodni. Alapjában már akkor is autodidakta volt, mint ahogyan késıbb is ekképpen viselkedett, különben is csak a hajlamainak tetszıt akarta tanulni, és ezt is csak a neki megfelelı módon. Unta a Mintarajziskolát. Viszont sok minden egyéb képzımővészeti tapasztalatot szerezhetett Budapesten, amibıl okulhatott. Eljárt a Nemzeti Múzeum képtárába, vagy az Akadémia épületének második emeletén lévı Eszterházy-galériába, hogy mestermőveket másolhasson. Látogatta a Mőcsarnok kiállításait, melyek a Müncheni Akadémia modorát ásítozták, ugyanakkor itt találkozott Szinyei Majálisával, amely óriási hatással volt rá. A Mintarajziskolát három évi kínlódás után se tudta megszokni, de ez alatt a három év alatt mégiscsak megtanult rajzolni. Némi sikerrel is, mert 1885-ben a Magyar Szalon pályázatán Áldozat címő rajzával elsı díjat nyert, Rippl-Rónai kapta a második helyezést. 1885 ıszén húszéves fejjel Münchenbe indult, s nemsokára megismerkedik Hollósy Simonnal. Az akadémiai szellem elsısorban gondos, szorgalmas munkát követelt. Részletes és pontos rajzot kívánt, de a színekkel inkább csak korlátozó elıírások formájában törıdött, azaz, hogy ne legyenek nyersek, rikítóak és lehetıleg egy mérsékelı, letompító tónus foglalja ıket össze. A témát mőtermi világításban, tehát mőtermi színekkel képzelték el. A müncheni akadémiai stílusnak pontosan körülhatárolt tematikája volt.

Legelsı, legemelkedettebb

témakör: a történelmi kompozíció, melyhez a vallásos témájúak is hozzászámíthatóak és csak ez után következett az arckép, szobalátkép, csendélet, városkép, tájkép, zsáner stb. Az akadémia különben a hagyományok mélységes tiszteletét is hirdette és összeegyeztetni törekedett egymással a képzımővészet múltjának csodálatos eredményeit. Rajzot Raffaellótól, színt Tiziánótól, komponálást az olasz reneszánsz összességétıl, fényt-homályt Rembrandtól kellett tanulni, persze az akadémia mérsékelı elıírásai szerint. Egyszóval a Müncheni Akadémia szelleme egyéniség-ellenes volt. Az alkotás egyes fázisaira is megvolt az elıírás. A témaválasztás után, az elızetes vázlatok alapján kartonra pontosan, részletesen meg kellett rajzolni, mégpedig lehetıleg négyzetekre osztva a képsíkokat. Ha ez a végleges rajz elkészült, a megfelelı deszkát bitumennel kellett alapozni. Erre kellett átvinni a rajzot, majd ráfesteni a színeket és legvégül a lazúrokat. Ez a festésmód mindenestre megóvta a festıt a pillanatnyi "kilengésektıl", amelyre például az impresszionisták "vetemedtek". 187

Csók ösztönszerően húzódozott az akadémiai módszertıl, de tanára, Löfftz szigorúan rendre utasította, mikor egy ízben szabadjára eresztette ecsetét és égı, világító színekkel festett le egy nıi aktmodellt. Mestere sarlatán mázolásnak bélyegezte merész munkáját. Itt kötött barátságot Rippl-Rónaival, Réti Istvánnal, Iványi-Grünwald Bélával és Ferenczy Károllyal. De mindenkinél jobban buzdította Hollósy Simon, akinek hatására Párizsba utazott.

A Julian Akadémiát látogatta, mert az teljes egyéni szabadságot engedélyezett. Névlegesen mindenkinek kellett korrigáló tanárt választani, de úgy festhetett, ahogy akart és a tanárok sem iparkodtak megnyirbálni növendékei egyéni hajlandóságait, mint Münchenben. Csók emlékirataiban hangsúlyozza is, hogy szabad akart lenni és ezért nem választotta az állami fıiskolát, az Académie des Beaux-Arts-t.

8. FÉNYES ADOLF / 1867-1945 / (161)

Fényes Adolf 1867-ben született Kecskeméten. Szülei jogi pályára szánják, de ı inkább Székely Bertalan Mintarajziskolájának növendéke lesz. Székely Bertalan pedagógiája különösen alkalmas volt olyan fiatalember vezetésére, akinek külsı- belsı gátlásokat kellett legyıznie ahhoz, hogy festı legyen (pl. vallása tiltja az emberábrázolást). Három év múlva, 1887-ben, németországi tanulmányútra indul, a kortárs magyar festık többségéhez hasonlóan. München népszerősége ekkor csökkeni kezdett, s az ott tanuló magyar fiatalok közül jó néhányan inkább a korszerőbb párizsi iskolát választották. Ösztöne nem Münchenbe irányította, hanem Weimarba, ahol Max Thedy iskolájába szabadabb légkörben, a parasztzsáner iránti érdeklıdés áramában hamarabb magára talált. (105. kép) Weimarból 1890-ben Párizsba ment a Julian Akadémiára. És ugyancsak Weimarba tér vissza 1890-92-es párizsi tartózkodása után további két évre, hogy itthon majd Benczúr Gyula mesteriskolájában folytassa tanulmányait. Vagyis több mint egy évtizednyi idıt tölt szívós, folyamatos készülıdéssel, mégpedig olyan választott közegben, melyet viszonylag érintetlenül hagytak a századvég mővészeti forrongásai. Székely Bertalantól megkapta a szilárd alapokat, Max Thedynél már bizonyos "tendenc" szemléletet, Párizsban festıi biztonságot, Benczúrnál 161

Oelmacher Anna: Fényes. Képzımővészeti Alap Kiadóvállalata,Budapest, 1962. és Aradi Nóra: Fényes.

Corvina, 1979. címő mővek alapján.

188

mővészeti gyakorlatát tekintve az alkotás szabadságát, vagyis saját tudásának és szándékainak korlátozás mentes kifejtését. 9. TORNYAI JÁNOS / 1869-1936/ (162)

Az a társadalom, amelyben Tornyai János gyermekkorát és ifjúságát töltötte, és amelynek hatását egy életen keresztül érezte, egy nagy kiterjedéső alföldi mezıváros, Hódmezıvásárhely átalakuló szegényparaszti világa volt. Még nem töltötte be a hatodik évet, amikor 1874 ıszén iskolába vitték. A rajztanítás érdekesen folyt abban az idıben: az iskolai irkák tábláján olyan alakok voltak, melyek a nagybetőhöz hasonlítottak, például egy kislány kerekre nyitott szájjal jelentette az Ó betőt. A tanár kevés vonallal felrajzolta az ábrát a táblára, s a gyerekek ezt másolták le a papírosra. Tornyai is ilyen nagybetős alakokat rajzolt elıször iskolás korában. Osztálytársai közül rajztudásával tőnt ki. A Vasárnapi Újság rajzait többnyire kiszínezte és lemásolta.

1880 ıszén édesapja a hódmezıvásárhelyi református fıgim-náziumba íratta be. Már elsı gimnazista korában fel lehetett ismerni karikatúráiban tanárait, akiket leg-jellegzetesebb mozdulataikkal rajzolt le. 17 éves korában karakteres rajzot készített édesapjáról, majd két évvel késıbb édesanyja egészalakos rajzát készítette el (106. kép).

Az 1882-1883. évi gimnáziumi értesítıben olvasható:" Tornyai János III. oszt.-os tanuló 3 Ftos ösztöndíjat nyert különösen a rajzolásban tanúsított nagy szorgalmáért és szép sikereiért." Keresetre is szert tett rajzaival, 1884-ben két példányban Magyarország nagy falitérképét rajzolta meg. Harmadikos gimnazista korában rajzolt Kossuth-arcképe pedig sokáig a hódmezıvásárhelyi tanácselnök szobáját díszítette. Fodor Lajos, Tornyai rajztanára felhívta tehetséges tanítványára Szathmáry Eleknek, a mővészetek nagy rajongójának figyelmét, aki rajzszereket és festékeket vett a kisdiáknak. 17-18 éves korában otthagyta az iskolát és nekiindult az ı szavaival élve "világot látni". Rajzokban fejezte ki élményeit úti-élményeit, térkép alapján Késmarkig jutott. A pénze elfogytán visszajött Pestre, ahol elıször Ligeti Antalt kereste fel, majd az ı ajánlólevelével Keleti

Gusztávhoz

ment,

aki

az

Országos

Magyar

királyi

Mintarajztanoda

és

Rajztanárképezde igazgatója volt. Keleti megnézte Tornyai Késmarkon természet után 162

Bodnár Éva: Az újra felfedezett Tornyai. Gondolat, Budapest, 1986. címő mőve alapján.

189

készített rajzait, és felvette a rajztanárképzıbe ösztöndíjjal. Székely Bertalan, Lotz Károly Greguss János voltak a tanárai, Thorma János, Jankó Elemér a barátai. Maradandó mély hatást egyik mintarajziskolai tanára sem gyakorolt rá, egyedül a nagyszerő mővésznek és kitőnı pedagógus, Székely Bertalan egyénisége ragadta meg, akinek emlékét késıbb, saját mővészi vívódásai idején is felidézett. Az iskola konzervatív modorosságából, a szabályok merevítı kötöttségébıl szerencsére semmit sem vett át, elsısorban rajzbeli és festıi tudását rendszerezte, tökéletesítette. Igen nehéz körülmények között folytatta stúdiumait, minthogy a rajztanári pályát nem vállalta, ösztöndíját elvesztette, s teljesen a maga erejére volt utalva.

Tornyai mővészeti fejlıdésének legdöntıbb és legjelentısebb élményei következtek: Párizs és Munkácsy. 1894 ıszé iratkozott be a Julian Akadémiára, mely akkor a századvég mővészeti életében jelentıs szerepet töltött be. Számos kitőnı festı végezte itt tanulmányait, köztük sok magyar is : 1887-ben Ferenczy Károly, Csók István, Iványi Grünwald Béla, 1891ben, 1893-ban Thorma János és Réti István, 1891-1894 -ben Kunffy Lajos, Fényes Adolf, Nagy Sándor, Katona Nádor stb. A magyarok többnyire a Müncheni Akadémiáról vagy a Hollósy-féle magániskolából jöttek hosszabb-rövidebb idıre Párizsba. Délelıtt aktmodell volt, délután kosztümös, és este lámpánál ismét aktmodell skicceléséhez, negyedóránkénti mozdulatváltással. A modell utáni festés és rajzolás mellett anatómiát is tanultak, sıt boncoltak is. Tornyai szorgalmasan járt az órákra -tanárai szerették és elismeréssel nyilatkoztak róla, jóllehet az akadémiai oktatás nem sokat adott a számára. A Julian Akadémiánál jóval többet, egész életére, mővészi fejlıdésére szóló hatást jelentett számára Munkácsy. Az öreg mester mőterme nyitva állt a fiatal magyar mővészek elıtt, segítette és támogatta honfitársait. Lenyőgözı egyénisége, hatalmas tehetsége és nem utolsósorban világhíre vonzotta a kezdı festıket. Tornyai számára élı valóság volt Munkácsy népi témavilága. Az egykori asztalosinas és a szegény parasztgyerek élményei egy talajban gyökereztek, éppen úgy, mint ahogy a magyar nép ábrázolása Munkácsy életképeiben és Tornyai mővészetében egyaránt a legbelsıbb érzések kifejezését jelenti. Tornyai tervei között szerepelt, hogy ösztöndíjjal fél évig a Müncheni Akadémián, egy fél évig a párizsi Écolé Nationale des Beaux-Arts-ban folytatja tanulmányait, s egy évet Rómában, Itáliában tölt. A Rudics-ösztöndíjat nem kapta meg, de valamiképpen mégis megvalósította vágyát, mert bejárta Németországot és Itáliát. Az európai mővészeti központokban töltött idı, a régi klasszikus mesterek tanulmányozása, a "szemlélıdés, gyönyörködés" Tornyai festıi egyéniségének kibontakozását, mesterségbeli felkészülését nagymértékben segítette. 190

10. GULÁCSY LAJOS / 1882-1932 / (163)

Gulácsy Lajos 1882-ben született Budapesten. Mielıtt mővészpályára lépett volna, gyermeki képzelıerejével mesehangulatot árasztó kis képeket, régi várakat, romantikusan felfogott hegyvidéki tájrészleteket festett. (164) (107.kép) Budapesten, a Józsefvárosban, az egykori Zerge utcai fıreáliskolában tanult. Mivel nem volt jó tanuló, nem járta végig a nyolc osztályt. Iskolai kudarcaiért jócskán kárpótolta az a megtiszteltetés, hogy már tizenhét éves korában a Mőcsarnok bíráló bizottsága elfogadta kiállításra A szegénység laka c. festményét (165). 1900 ıszén felvették a budapesti Mintarajziskolába. Gulácsy nem szerette az akadémiai fegyelmet, a gipszminták kisszerő másolását, tanárai azonban, akik a szabályok szigorú ırzıi voltak, nem méltányolták szabadabb szellemő alkotásait. Végül meg is kellett válnia az intézettıl. Szabad szellemő felfogása miatt igen gyorsan kisodródott az intézményes mővészi képzés akadémikus keretei közül. Saját invencióra hagyatkozva folytatta a festést, egyenlıre a rokonainál, Bereg megyében. 1901-ben, 19 évesen már négy festménnyel szerepelt a Nemzeti Szalonban, és a Szépmővészeti Múzeum kiállította Dombvidék c. festményét (166). Az önképzésre hagyatkozó festı azonban, úgy látszik, még sincs minden szakmai tanács és buzdítás híján. Székely Bertalanba megtalálta azt a tanítót és példaképet, aki pártfogói szeretettel irányította és bátorította munkájában. Ilyen elızmények után 1902-ben Rómába ment, ahol sok mővészi élményt és indíttatást kapott. A századforduló éveiben a legtöbb mővészünk nem Olaszországba, -hanem rövid müncheni tartózkodás után- Párizsba sietett, s ott sem a múlt emlékeit tanulmányozta, hanem az akkor javában forrongó mővészeti életben próbálta megtalálni az eligazodást. Pályakezdésének alig két esztendejét tekintettük át, s íme, máris észrevehettük, hogy nem tartotta magát az általában elfogadott szabályokhoz. Ezen kívül bizonyos kettıséget figyelhetünk meg, amely egyfelıl a fıiskoláról való eltanácsolásában, másfelıl a múzeumtól kapott szép elismerésben nyilvánult meg.

163

Szíj Béla: Gulácsy Lajos. Corvina, 1979. és Szabadi Judit : Szemtıl szemben Gulácsy. Gondolat, Budapest,

1983. címő mővek alapján. 164

Szíj, 1979 album egy 14 éves kori romantikus képet is bemutat, a Kastély a tóparton címmel.

165

A kép elveszett.

166

A kép elveszett.

191

5.számú melléklet Elsı országos gyerekrajz kiállítás, Mőcsarnok, Budapest, 1922 Nagy László németországi tanulmányútjáról, nemzetközi konferenciákról és kiállításokról hozta a gyermektanulmányi társaság szervezésének az eszméjét, mely 1906-ban alakult meg. A gyermektanulmányi múzeum egyik legifjabb hajtása a modern pedagógiának, s ami ránk nézve érdekes, a legelsı ilyen intézmény itt keletkezett Magyarországon, 1911-ben. (Ennek mintájára alakult Barcelónában, Berlinben és Amszerdamban.) A Gyermektanulmányi Társaság programjában szerepel a tehetséges gyermekek rajzainak kutatása, majd publikálása kiállítás és tanulmányok formájában. Az elsı országos szintő tehetséges gyermekrajz-kiállítást 1922-ben szervezték meg. (Nagy László: A tehetséges gyermek, Beszámoló a tehetséges gyermekek rajzkiállításról, Ilen Gábor irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Budapest, 1922.)

A kiállítás célja a tehetségek felfedezése, felkarolása és segítése díjakkal a

továbbtanulásban. A rendezı bizottság 4 csoportban állított ki: 1.) A mővészek ifjúkori rajzainak győjteménye 2.) Az egyes tehetséges gyermekek rajzai 3.) A tehetséges tanulók rajzainak kiállítása 4.) Fejlıdéstani csoport.

Elıkészületi munkálatok: A rendezı bizottság feladata volt, hogy megnyerje mindazon személyek és intézmények erkölcsi és anyagi támogatását, amelyek együttmőködésétıl függött a kiállítás sikere. Ezért külön felhívással fordultak a Magyarországon élı mővészekhez, hogy küldjék be gyermek- és ifjúkori rajzaikat 16 éves korukig. Felkérték az Országos Magyar Szépmővészeti Múzeum elnökségét, az összes képzımővészeti egyesületet a kiállításhoz való csatlakozásra. Ennek köszönhetıen a Szépmővészeti Múzeum igazgatója felajánlotta a múzeumban meglévı összes ifjúkori rajzokat Igen fontos lépés volt, hogy kapcsolatot létesítettek jótékonysági szervezetekkel, köztük a „Magyar tehetségek megmentésére” alapított mozgalommal (Huszár Károly volt miniszterelnök vezetésével). Neki köszönhetıen 23 tehetségesen rajzoló tanulónak 3.0003.000 korona ösztöndíjat oszthattak ki. A kiállítási anyag begyőjtését olyan módon végezték, hogy Budapest összes iskoláit, s az ország nagyobb városainak iskoláit felkérték, hogy a felhívásban megjelölt témákról a közölt szabályok szem elıtt tartásával rajzokat győjtsenek a tanulók között, és egy

192

elıválogatás után a tehetségeseknek ítélt rajzokat küldjék be a központba. Az anyag rendszerezése és válogatása 2 hónapon át folyt. A személyiségfejlıdés és mővészi képességek fejlıdése volt az elrendezés két vezetı szempontja. A kiállítás rendezése 6 nap alatt készült el. A Mőcsarnok 6 termét töltötték meg: a fogadó teremben voltak a mővészek ifjúkori rajzai, az utána következı nagy teremben a tehetséges fiúk, s a másikban a tehetséges lányok rajzgyőjteményei. A két bal oldali teremben a tehetséges tanulók rajzainak kollektív kiállítása volt, s a jobb oldali teremben a fejlıdéstani győjtemény foglalt helyet.

A SAJTÓ A KIÁLLÍTÁSRÓL: Népszava: „Rendkívül érdekes és szociális szempontból is különösen jelentıs kiállítás nyílt meg a Városligeti Mőcsarnokban ...amely a maga nevében és törekvésében egész Európában az elsı ilyen kiállítás.” A Nép: „Biztos jelenségei ezek a magyar gyermek kiapadhatatlan munkakedvének, izmos tehetségesének és kiváló szellemi erejének.” Szózat: „A minden mérvő primitivitásban megnyilvánuló üdeséget azonban e rajzok esetében sem tanácsos túlozni, mert ügyetlenség és fejletlenség még nem ad mővészetet, ha alkotó erı nem társul velük” Pestrer Lloyd: „A rajzokból megbízható módon következtethetünk a gyermekek intelligenciájára. Megmutatják, hogy a mővészet nem dekoratív törekvésekkel kezdıdik, hanem azzal, hogy valamely érdekes tárgyat ábrázoljunk. Mővészetpedagógiai és mővészettudományi szempontból becsüljük mi nagyra és tartjuk értékesnek a kiállítás anyagát”

Új idık: „A rajzoló mővészetekben van egy elem, amely minden ízében megfelel a gyermekpszichének: az utánzás. Nos, mint ezen a kiállításon is látható, a gyermekben éppen az utánzó ösztön él olyan erıvel, amilyent a felnıtt alig ösmer.(Ennek elınye, ha életének nagy tapasztalatait kifejezıen igyekszik papíron ceruzával utánozni. Hátrány, ha a felnıtteket, azok képeit, rajzait utánozza.) Abban a sorozatban, amely nevessé vált festık gyermekkori rajzait tartalmazza, igen jól megállapítható, hogy miféle mintákat utánoztak, szinte benne van a rajzokban a korszak stílusa is. Igaz viszont, hogy egynémely gyermek rajzain már megcsillan a késıbbi mővész eszejárásának némely vonása. Páldául Benczur Gyula egyes gyermekkori rajzain félreérthetetlenül jelen van a historizáló vonás. Valóban ı meglett korában a történeti jelenetek egész sorozatát festette. „(Lyka Károly) 193

A KIÁLLÍTÁS ESEMÉNYEI: A megnyitó ünnepélyt Nagy László vezette be s fölkérte Huszár Károlyt, mint a magyar tehetségesek megmentésére alakult mozgalom elnökét, a kiállítás megnyitására. Másnap nagyszabású ünnepély kertén belül megtörtént a díjak kiosztása. Nagy László még szívhez szólóbban beszélt, mint a megnyitón. Tüzes szavakkal szólította fel a közönséget a magyar tehetségesek megmentésére. Hangsúlyozta, hogy ez a legfontosabb módja annak, hogy hazánkat újra talpra állítsuk. Ezután került sorra az ösztöndíjak felajánlására, továbbá a dicséretekben részesültek megajándékozására.

A KIÁLLÍTÁS LÁTOGATOTTSÁGA: A közönség érdeklıdése lassanként fordult a kiállítás felé. Az iskolák az elsı héten alig látogatták. Csak a második héten indult meg a látogatók áradata a Mőcsarnok felé, ekkor jöttek az iskolák csoportjai is. Hirtelen olyan sok tanuló kereste fel a kiállítást a tanárok vezetése alatt, hogy a termekben csak nehezen lehetett rendet tartani. A bezárás napján voltak a legtöbben, s ezért a kiállítást meghosszabbították egy héttel. A hivatalos kimutatás szerint

5064 felnıtt és 16.761 tanuló (171 iskola ) látogatta a kiállítást.

Összesen 21.825 fı, ami megfelel átlagosan napi 1.300 látogatónak. Nagy számok ezek, nagy érdeklıdést könyvelhettek el a rendezık.

A KIÁLLÍTÁS HATÁSA: Kiállítás-vezetı kalauzt nem adtak ki, de a látogatóknak nagyszerő segítséget nyújtottak a feliratok, írásbeli tájékoztatók, grafikonok, továbbá egyéni tárlatvezetések és elıadások. Az újságíróknak és a szakembereknek természetesen külön tájékoztató szövegek álltak rendelkezésükre. Természetesen, azt a fontos célt, hogy a látogató közönséget kutatói és pedagógiai céljaikról informálják, elsı sorban és mindenekfelett a kiállítás anyagának mővészi és tudományos elrendezésével érték el. ( A kiállítás szerkezetét késıbb ismertetem.) Nagy László értékelése szerint a kiállítás korszakos jelentıségő esemény volt kulturális életünkben. Rendkívüli hatása volt sokkal több irányban, mint azt a rendezık várták: 1.) Bizonyította a gyermekekben rejlı képességeket, szellemi értékeket. E kiállítás felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógusok próbálják megérteni diákjaikat. Ennek mővészetpedagógiai célja, hogy a felnıttek ne elégedjenek meg azzal, hogy rákényszerítsék 194

az ifjúságra a saját felfogásukat, hanem a pedagógiájuk igazodjék a fiatalokhoz.

2.) Felszínre hozta a rajzpedagógia problémáit. Látva a kiállításon a szabadon fejlıdı gyerekek mővészi

kibontakozását, másrészt tapasztalva a korai beavatkozás gátló, sıt

elnyomó hatását a vizuális tehetségre, fölmerül az a kérdés, vajon helyes-e a szülık azon felfogása, hogy mihelyt jelentkezik gyermekükben a rajzoló tehetség, azonnal taníttatják. Nem helyesebb-e megvárni azt az idıpontot, amikor az elsı kibontakozáson túlesett? Sıt Lyka Károlynak, az imént közölt cikkébıl még olyan felfogás is kiolvasható, hogy egyáltalán helyes-e külsı beavatkozás a mővész fejlıdésébe? Milyen legyen a mővészi oktatás módszere?

Vajon a spontán impressziók fontosabbak-e a mővész fejlıdésében vagy a

mesterséges hatás: az oktatás ? Ezek a fontos kérdések voltak a már említett 1908-as londoni és az 1912-es berlini konferenciák fı témái, s annyi kétségtelen, hogy ezek a problémák világosabban álltak Nagy Lászlóék elıtt is a kiállítás lezajlása után, mint annak elıtte.

3.) A kiállítás meglazította a rajzoktatás korlátait. A rendezık remélték, hogy a rajztanárok látva a kiállításon a mővészi önképzés nagyszerő eredményeit, talán nem fognak többé mereven ragaszkodni a rajzoktatás hagyományos módszereihez, a tisztán értelmi munkára, a mértani, távlati, stílustani tudástanra alapított eljárásokhoz, s talán nagyobb helyet juttatnak az oktatásban az érzelmeknek, a fantáziának, a szellemnek, az egyéniségnek. Nagy László reménykedett, hogy ez a kiállítás újabb fejlıdést indít meg a rajzoktatásban, s azt talán sikerül bebizonyítania a pedagógusoknak, hogy milyen fontos szerepet játszik a nevelés folyamatába is.

4.) Hogy a tanárok mennyire értékelték a kiállítást, arra csak következtetni lehet. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a kiállításnak nagy hatása volt arra a 17.000 tanulóra, aki a kiállítást látogatta. Bizonyosan sok gyereket lelkesített hasonló alkotások készítésére. ( Egy idıs bácsi a tárlatot megnézve mondta, hogy: ” ez a kiállítás a legnagyszerőbb terjesztıje a rajzoló kedvnek” .)

5.) Nagy László utoljára említette meg a kiállítás társadalmi hatását. A közönség belátta, hogy a „rajzoló talentum” nem jelent csupán mővészi tehetséget. Látta a rajzoló képesség sokoldalú alkalmazhatóságát a technikában, egyszóval a gazdasági élet s a szellemi munka minden ágában.

195

A KIÁLLÍTÁSI ANYAG TÉMAKÖREI: 1.) Fejlıdéstani csoport: A rajzkiállítást az általános fejlıdéstani csoporttal alapozták meg, melynek célja a normális rajzolóképesség bemutatása. Ez az anyag teszi képessé a szemlélıt az összehasonításra, a tehetség fokának a megítélésére. E csoporttal a rajzolóképesség fejlıdését akarták feltárni. Ezt a szándékukat azért kell kiemeleni, mert a gyermektanulmányi irodalomban ismert mővek,( Kerschensteiner, Levinstein, Rouma, Luquet,Sully, Klauser és mások) mővei a rajzok formai fejlıdését tárgyalják, és a század elején még ritkák azok a kísérletek, amelyek kutatásaikat igyekeznek áthelyezni a formális vizsgálatokról lélektani alapra, mint például Nagy László (Nagy László.: Fejezetek a gyermekrajzok lélektanából, Singer és Wolfner, Budapest,1905),

Dr.Kretschmar S. (Dr.S. Kretschmar: Die freie Kindrezeichnung in der

Wissonschaft lichen Forschung,Meuman Zeitsch für Paddaogische Psychologie 13. évf. Leipzig Quelle u.Meyer, 380.lap.)

tanulmányai. Ez utóbbi dolgozatok éppen azért, mert kevés adatra támaszkodnak,

nem oldják meg a rajzfejlıdés problémáit. Ezért a kiállítás apropójából új adatgyőjtéshez és ennek újszerő feldolgozásához fogtak.

2.) A mővészek ifjúkori rajzainak csoportja 37 mővésztıl 373 db.rajzot és festményt, 7 vázlatkönyvet és 4 gipszfejet sikerült kiállítaniuk. Fejlıdéstani szempontból különösen jelentıs volt Benczur Gyula kollekciója 78 rajzzal és 3 vázlatkönyvvel. Már nem élı mővészeink közül Izsó Miklós, Barabás Miklós, Körösfıi Kriesch Aladár stb. voltak képviselve. Kiállított rajzaik leginkább csak véletlenül megırzött darabok.

3.) Tanulók rajzanyaga: Míg az egyes tehetségek csoportjában a tehetséges gyermekek saját maguk jelentkeztek, addig a tanulók rajzanyagát elıre kijelölt négy feladat megrajzolásával győjtötték össze. Témák: 1. Irodalmi és történelmi témák 2. Díszitı tervezés 3. Természetbıl vett téma 4. Szabad téma Ennek a csoportnak a célja , hogy bemutassa az átlagos tanulói rajztehetséget.

196

FİVÁROSI ISKOLÁK

ISKOLÁK

ÉRKEZETT

KIÁLLÍTÁSRA %

RAJZ

KERÜLT

ELEMI ISKOLÁK

40

1083

129

11,9

POGÁRI FIÚISKOLÁK

17

1248

94

7,5

POLGÁRI LÁNYISKOLÁK

26

1493

132

8,8

KÖZÉPISKOLA

14

606

60

9,9

VEGYESISKOLA

2

49

2

4,1

ÖSSZESEN

99

4479

417

8,4

VIDÉKI ISKOLÁK

ISKOLÁK

ÉRKEZETT

KIÁLLÍTÁSRA %

RAJZ

KERÜLT

ELEMI ISKOLÁK

8

125

11

8,8

POGÁRI FIÚISKOLÁK

7

219

36

16,4

POLGÁRI LÁNYISKOLÁK

11

374

19

5,1

KÖZÉPISKOLA

17

639

66

10,3

VEGYESISKOLA

1

12

-

-

ÖSSZESEN

44

1369

132

11.4

143 iskolából, még pedig 99 fıvárosi és 44 vidéki iskolából érkeztek rajzok. Annak, hogy a fıvárosi polgári iskolák közül több leányiskola szerepelt, mint fiú, nem csak az az oka a szervezık szerint, hogy valóban több leányiskola van, hanem az is, hogy a lányok sokkal nagyobb buzgalommal, ambícióval dolgoztak. Középiskoláknál ez már nem volt annyira érezhetı. Mint a táblázatból kiderül, a beérkezett rajzoknak átlagban mindössze 10 %-át fogadhatta csak el a rendezı bizottság (helyszőke miatt). Ez a 10 % megfelel az összes tanulók 1 %-ának. Nagy László szerint ez a szám megegyezik a többi európai országok tehetséges rajzolói létszámával is. Míg a fıvárosi iskolák rajzainak csak 8,4 % került kiállításra alkalmasnak, addig a vidékiekbıl 11,4 %-ot találtak. Ez a 3 % többlet bizonyára nem a vidéki oktatás javára írandó, hanem valószínő, hogy a vidéki tanulóifjúság eredeti, ısi tehetsége érintetlenebb, mint a fıvárosi ifjúságé. A középiskolák nagy százalékszámmal szerepeltek mind a fıvárosban (9,9%), mind vidéken (10,3%). Ebbıl arra lehet következtetni, hogy a rajztalentum kifejlıdése összefügg az általános intelligenciával.

197

4.) A tehetséges gyermekek rajz- és szoborkiállítása: A győjtött alkotások mind szabadrajzok voltak ( az iskolait visszautasították). Ha valamelyik rajz származására nézve kétely merült fel, a gyermekekkel Nagy László felügyelete alatt ellenırzı feladatokat készíttettek. Összesen 5.000 rajz győlt össze kb.200 gyermektıl. A győjtés során azt is kutatták, hogy a gyermekek rajzoló tehetsége elszigetelten vagy más mővészi és technikai készséggel kapcsolatban mutatkozik-e. Megállapították, hogy a rajzbeli kifejezıkészség csak a legritkább esetben állott magában, legtöbb esetben tapasztalható volt a zeneivel való kapcsolata. Igen gyakran mutatkozott a jó rajzolóknál a technikai hajlam, a lányoknál a tánc és a mővészi munka. A tehetséges rajzolók intelligenciája is magas fokon áll. Nagy gondot fordítottak az öröklési adatok szerzésére is. Kevés eset kivételével általában kitőnt, hogy a rajzbeli talentum közvetlen öröklés eredménye. Nagy László a következıképpen írta körül a tehetség fogalmát: „Tehetségen értjük általában a normális átlagon felül álló képességet. E kiállításon azon gyermekek rajzai szerepeltek, akik kb. 7-10 évvel haladták meg a átlagot.” Az alkotó erı fejlıdése tehát két biológiai tényezıtıl függ: a veleszületett egyéni hajlamoktól és a folytonos alkalmazkodástól a külsı hatásokhoz. A kialakulás eszközei pedig általában az önképzés, a környezet és az oktatás. „ A kiállításon különösen az a különbség tőnt fel, hogy a 19. századi festımővészek az 1800-as évek közepén készült ifjúkori rajzai egy konzervatív pedagógiai iskolának a nyomait viselték magukon. Ellenben a Nagy László kortársainak tehetséges nemzedéke rajzain meglátszott az eleven, üde, a természetet sokra becsülı, sıt az egyéni impresszókat mindenek felé helyezı mővészi környezet hatása. Tehát ahogy a régi tehetséges nemzedék nem tudta magát kivonni az akkor uralkodó másolási módszer hatása alól, úgy a Nagy László nemzedéke a naturális iskola és az impresszionizmus hatása alatt állt.

198

6. számú melléklet Muszély Ágoston (1877-1966) festımővész és rajzpedagógus szakmai önéletrajzának rövid összefoglalója Muszély Ágoston mővészpedagógus 1877. május 25-én Kispesten született és 1966. augusztus 21-én Budapesten hunyt el. A Mintarajziskolában a legtöbb útmutatást és ösztönzést Székely Bertalantól kapta. Nagybányán, Olaszországban és Párizsban képezte magát tovább. Negyvenéves rajzpedagógiai szolgálata során budapesti, nagyváradi, szigetvári, móri és harminc éven át egy helyen, a pesterzsébeti –egykori erzsébetfalvai – polgári iskolában nagyrabecsült rajztanárként mőködött. A növendékeivel megismertetett esztétikai értékek magatartásbeli, jellembeli és erkölcsi értékekké finomodtak. Muszély Ágoston festményeivel és grafikáival önálló és közös tárlatokon 1902-tıl 1944-ig rendszeresen szerepelt. Leggyakrabban a Nemzeti Szalonban, Pesterzsébeten és a Mőcsarnokban állított ki. Pesterzsébetnek idırendben elsı festımővésze és elsı kiállítója. A második világháború után a mellızött mővészek sorába került. „Igen sok irányú érdeklıdéső festı, aki az emberi alakot, az arcképet, az alakos kompozíciót és a tájat egyforma erıvel és otthonossággal festi.” – írta róla Elek Artúr a neves esztéta 1928-ban. A történeti- és a biblikus tárgyú kompozícióin az emberi léleknek a küzdelmeit, a meditációkat, a vágyakozásokat, a megrendüléseket nemes lírával és meggyızı erıvel festette meg. Egészében a romantika utódiránya határozza meg a festıi látásmódját, de váltakozva fellelhetık nála a szecesszió, a tárgyias naturalizmus, a nyersebb naturalizmus, az alföldi iskola stílusjegyei, s mi több, az expresszív ecsetkezelés is. Muszély Ágoston rajzpedagógiai írásai:

Rajztanítási módszerem. A szigetvári állami polgári fiúiskola IX. értesítıje az 1909-10. iskolai évrıl, 3-13.o. Mit veszített a polgári fiúiskolai rajztanítás az 1918-i új tanterv által. A III. Egyetemes Tanügyi Kongresszus Rajzoktatási Szakosztályának határozati javaslatai, Rajzoktatás, 1926., XXIX. Évf. 7-10.sz. 40-43.o. Emlékeim Nagy Balogh Jánosról, Kézirat

199

Ábrajegyzék:

1. ábra: A rajziskolák megalakulására és fennmaradásukra ható tényezık…………………..70 2. ábra: A 19. századi képzımővészek tipizált pályakezdése……………………………….100 Táblázatjegyzék:

1. táblázat: Az elsı rajziskolák alapítása Mária Terézia és II. József uralkodása idején……..31 2. táblázat: Az 1790-es évektıl a II. rajziskola alapítási hullám……………………………...32 3. táblázat: A 19. század elejétıl a III. rajziskola alapítási hullám…………………………...32 4. táblázat: Mővészeink akadémiai képzésének kezdı idıpontja és helyszíne……………….81 5. táblázat: Paradigmaváltások a mintalapok tükrében………………………………....118-119 6. táblázat: Muszély Ágoston képes tanmenetének rekonstrukciója………………...…151-152 7. táblázat: Gyakorlatnemek az 1925-ös népiskolai tantervbıl………………………..……158 8. táblázat: Gyakorlatnemek az 1927-es polgári fiúiskolák rajz tantervében……………….160 9. táblázat: Gyakorlatnemek az 1926-os középiskolai tantervben…………………………..161 10. táblázat: Témák és óraszámok az 1938-as gimnáziumi tantervbıl…………………...…163 11. táblázat: Tantervek a 20. század elsı felében……………………………………....168-170 12. Táblázat: A rajztanítás történetének korszakai, paradigmaváltásai……...…………170-172

Mellékletek tartalomjegyzéke:

1. melléklet: II. József udvari rendelete……….………………………………………..187-193 2. melléklet: A budai helytartótanács vezérkönyvének tartalmi ismertetıje…………...…...194 3. melléklet: Összefoglaló esettanulmányok a 19. századi magyar képzımővészek pályakezdésének és mővészi kibontakozásának állomásairól………………….….195 4. melléklet: Tíz képzımővész pályakezdése……………………...………….………..196-221 5. melléklet: Elsı országos gyerekrajz kiállítás, Mőcsarnok, Budapest, 1922…….…...222-228 6. melléklet: Muszély Ágoston (1877-1966) önéletrajza…………...……………………….229

200

201