SZABÓ-TÓTH KINGA
A szerző szociológus, a PPKE BTK Szociológiai Intézetének docense. — Köszönet illeti a szakirodalom feldolgozásában és az eredmények értelmezésében nagy szerepet vállaló Fazekas-Szabó Krisztinát, Nagy Annamáriát, Práth Cecíliát és Varga Anikót, valamint a 2013/2014-es tanév második félévében a PPKE-n az „Életkorok szociológiája” című kurzuson részt vevő valamennyi hallgatót az adatgyűjtésben való közreműködésükért. (Sz.-T. K.)
Az interjúalanyok nemek, életkor, lakhatás, szülői háttér szerinti megoszlása
Fiatalok párválasztási, családalapítási motivációi és tervei Bevezető
„A külső az, ami megfog, a belső az, ami megtart.”
A családszociológiai kutatások egyik fő kérdéskörét, a párválasztási, családalapítási motivációkat és terveket vizsgálom tanulmányomban. A kérdést a téma bő szakirodalma és kutatási anyaga miatt egy szűkebb keresztmetszetben veszem górcső alá. A tanulmány alapját képező kutatás ugyanis a PPKE Szociológiai Intézetének „Életkorok szociológiája” címmel a 2013/14-es tanév második félévében meghirdetett kurzusa keretében készült. 45 interjú anyagára épít, melyeket a kurzus mesterszakos hallgatói készítettek. A téma a fiatal egyetemisták jövőképe, különösen a párválasztás, a családalapítási tervek, a munka és a családi élet összeegyeztethetősége, a válás és a külföldi munkavállalás (jövőbeli tervek) voltak. Egyéb megkötés hiányában a mintavétel hólabda módszerrel történt, a PPKE BTK mesterszakos hallgatói körében. A mintába került hallgatók főként szociológia, nemzetközi tanulmányok, kommunikáció- és médiatudomány, valamint pszichológia szakon folytatták tanulmányaikat. Az interjúalanyok nemek szerinti megoszlása a következő volt: körülbelül kétharmaduk nő és egyharmaduk férfi volt. Életkor szerint 22 és 25 év közé estek. Lakhatás alapján elmondható, hogy nagyjából ugyanannyian laknak egyedül önálló háztartásban, mint a párjukkal, illetve kollégiumban. Ennél többen élnek albérletben, de nem a partnerükkel, majd őket követik az egyik szülőjükkel élők. Legtöbben a családjukkal együtt élők voltak, ők tették ki az alanyok kétharmadát. A válaszolók fele-fele arányban oszlottak meg a szülők iskolai végzettsége szerint: felük középfokú végzettséggel rendelkező szülői családból, míg a másik felük diplomás családból származott. Olyan alany, aki alapfokú vagy alacsonyabb végzettségű szülővel rendelkezik, nem került a mintába. A családi háttér másik jelentős tényezőjét adta, hogy a válaszoló hogyan tekint a származási családjára, összességében hogyan ítéli meg azt. Elmondható, hogy közel egyharmaduk követendő példát lát otthon a szülei kapcsolatában. Ötödük szülei váltak el a lekérdezés időpontjáig és majdnem ennyien tapasztaltak meg származási családjukban olyan negatív családon belüli viszonyokat, amelyeket mindenképpen szeretnének elkerülni vagy másképp megoldani a saját életükben. A testvérek száma lé-
661
nyeges, mert más kutatások szerint is alapvetően befolyásolja a családképet, amely aztán például a gyermekvállalási terveken keresztül fejti ki a hatását. A kérdezettek harmada egyke volt, ugyanakkor majdnem ugyanannyian származtak három- vagy többgyermekes családból. A legtöbb alany kétgyermekes családból jön. Jelen tanulmányban terjedelmi korlátok miatt nem tudom a kutatás során felvetett valamennyi dimenziót vizsgálni. Kettő körüljárására vállalkozom: a párválasztás-párválasztási motivációk, valamint a családalapítási tervek bemutatására.
Elméleti keretek 1
Lőrincz László: A vonzás szabályai. Hogyan választanak társat az emberek? Szociológiai Szemle, 2006/2. 96–110.
2
Idézi Lőrincz László: i. m.
3
Idézi Lőrincz László: i. m.
4
Theodore M. Newcomb: A kommunikatív aktus. In Horányi Özséb (szerk.): Kommunikáció I. General Press, Budapest, 2003, 51–65. 5
Lásd például Lőrincz László: i. m.
A szociológiai elméletek általában két szempontot szoktak figyelembe venni a párválasztás vizsgálatakor, ez a két tényező a preferenciák és a lehetőségek.1 A preferenciák azt írják le, hogy kihez vonzódunk, míg a lehetőségek azt határozzák meg, hogy kik közül választhatunk. A csereelmélet az egyik legismertebb párválasztással kapcsolatos elmélet, de ugyanúgy alkalmazható bármely emberi kapcsolatra, például a barátságok elemezésére is. Az elméletet John Thibaut és Harold Kelley alkotta meg 1959-ben.2 Szerintük az emberek egy kapcsolattól várható jutalmak, illetve az azokért adandó költségek alapján döntik el, hogy mely kapcsolatukat ápolják, illetve melyiket szakítják meg. Az elmélet szerint — amennyiben a párválasztásra alkalmazzuk — azt mondhatjuk, hogy minden embernek megvan a „piaci értéke”, attól függően, hogy mely jutalmakkal rendelkezik (például szépség, intelligencia, báj, társadalmi státusz), és mindenki arra törekszik, hogy a lehető legmagasabb értékű társat találja meg magának. A kutatók azt találták, hogy a hasonló piaci értékkel rendelkezők találják meg egymást általában. Caryl Rusbult a csereelméletet kiegészítve hozta létre saját elméletét, mely a befektetési modell nevet kapta.3 Rusbult a jutalmak és költségek mellett kétfajta befektetés típust is számításba vett. A külső befektetést azok a dolgok jelentik szerinte, melyek nem konkrétan a kapcsolatra vonatkoznak, ám az ember elveszíti őket, ha kilép a kapcsolatból (ilyenek például a közös vagyontárgyak). Belső befektetésnek nevezi a konkrétan a kapcsolatba fektetett tényezőket (időt, érzelmeket, akár pénzt is). Kutatásai szerint — melyek során egyetemisták együtt járási szokásait elemezte — mindkét típusú befektetés növeli a kapcsolat stabilitását. A hasonlóság és vonzáselmélet leginkább Newcomb nevéhez köthető.4 Ez az elmélet arra a megfigyelésre épít, hogy a hasonló a hasonlót találja meg (ezt a jelenséget a szociológiában homofíliának nevezzük és a szociálpszichológia egyik alaptétele). Ennek az elméletnek a magyarázata az, hogy ha valaki elutasítja az alapvető értékeinket, akkor minket magunkat utasít el, míg ha azonosul velük, akkor megerősít bennünket. A közelségi elmélet szerint5 azok, akik közelebb vannak hozzánk, automatikusan szimpatikusabbak lesznek nekünk.
662
6
Bernard I. Murstein: Stimulus Value Role: A Theory of Marital Choice. Journal of Marriage and the Family, Vol. 32, August 1970, 461–481. A párkapcsolatok alakulásának hazai statisztikája 7
Pongrácz Tiborné: Párkapcsolatok. In Őri Péter – Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai portré 2012. KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest, 2012, 11–21.
8
Idézi Pongrácz Tiborné: i. m.
Sok kutatás irányul arra, hogy felvázolja azt a folyamatot, amely a párválasztástól a házasságkötésig tart. A kirostálási hipotézis szerint az olyan kapcsolatok, amelyekben a felek „heterogének”, véget érnek, míg a homogén párok együtt maradnak, s kapcsolatuk házassággá fejlődik tovább. Ezt az elméletet azonban nem sikerült ez ideáig empirikusan alátámasztani. Ennek az elméletnek a kritikája az összecsiszolódási hipotézis, miszerint az emberek nem kirostálják egymást, hanem a véleményük az együttélés során közösen alakul. Ezért van az, hogy a régebb óta együtt élő párok „homogénebbek”. Az inger-érték-szerep (stimulus-value-role = SVR) elméletre úgy is tekinthetünk, mint a kirostálási hipotézis továbbfejlesztett változatára, jóllehet az SVR elmélet időben megelőzi a kirostálási hipotézist.6 Eszerint az elmélet szerint egy párkapcsolatnak három szakasza van. Az első szakasz az inger szakasza, mikor olyan szempontok alapján választunk párt, amit különösebb ismertség nélkül meg tudunk állapítani, ilyen szempont a fizikai vonzerő, az öltözködés, vagy a hanghordozás. A második szakasz az „érték” szakasz, ahol az emberek megfigyelik, hogy összeillenek-e az értékeik. A harmadik szakasz a „szerep” szakasz, ahol megegyeznek, hogy kinek mi lesz a szerepe a párkapcsolatban, illetve a házasságban. A párkapcsolatok alakulásának hazai statisztikáját tekintve Magyarországon a házasságkötések száma az elmúlt két évtizedben (1990–2011) 50 százalékkal esett vissza, míg az újraházasodásé 36 százalékkal.7 A teljes első női házasságkötési arány 0,39 százalék, ami azt jelenti, hogy ha ez a tendencia állandósul, akkor a nők többsége (61 százaléka) nem fog házasságot kötni élete során egyszer sem. Az először házasulók életkora egyre növekszik; 1990-ben a nők átlagosan 22 éves korukban kötöttek házasságot, a férfiak pedig 25 éves korukban, 2011-re mind két nem esetén 6,7 év növekedés tapasztalható. Egyre nő azoknak a pároknak az aránya, akik élettársi kapcsolatban élnek egymással. Vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy azok többsége, aki ezt a párkapcsolati formát választja, nem is akarja kapcsolatát a jövőben sem legalizálni. Házasságkötési terveik csak a fiatalabbaknak vannak, akik az élettársi kapcsolatra általában mint „próbaházasságra” tekintenek. A fiataloknak ajánlott életformák között kiemelkedik az előbb említett, házasság előtti együttélés preferálása, míg a „házasságkötés előzetes együttélés nélkül” életforma népszerűsége csökkenést mutat. Az NKI által végzett közvélemény-kutatás eredményei szerint8 — bár a házasodási magatartás jelentősen megváltozott — a házasságot mint intézményt még mindig pozitívan ítéli meg a társadalom. Azzal az állítással, hogy a házasság idejétmúlt intézmény lenne, a társadalom túlnyomó többsége (79 százalék) 2008-ban nem értett egyet. A házasságkötéssel kapcsolatos társadalmi normák tekintetében azonban fellazulás figyelhető meg. Míg a ’90-es években a társadalom túlnyomó többsége úgy vélekedett, hogy a pároknak a gyermek születése előtt illik összeházasodni (83,3 százalék), addig mára mér-
663
9
Spéder Zsolt: Az élettársi kapcsolatok térhódítása Magyarországon és néhány szempont a demográfiai átalakulás értelmezéséhez. Demográfia, 2005/3–4. 187–217. 10
S. Molnár Edit: Párkapcsolat létesítését/megszűntetés ét érintő magatartási normák változásának megfigyelése. Demográfia, 2010/2–3. 234–273. 11
Pongrácz Tiborné: i. m. 12
Kapitány Balázs: Gyermekvállalási kedv Magyarországon. In Pongrácz Tiborné – Spéder Zsolt (szerk.): Népesség – értékek – vélemények. KSH NKI Kutatási jelentések 73, Budapest, 2002, 23–34.
séklődött e vélekedés támogatottsága és a válaszadók csupán 65 százaléka gondolkodik így. A norma gyengülését mutatja a házasságon kívüli születések növekvő aránya is (jelenleg körülbelül 40 százalék). Az ezredforduló után számos új párkapcsolati forma jelent meg, az egyik ilyen — Európa-szerte egyre népszerűbb — forma az úgynevezett látogató partnerkapcsolat. Ennek lényege, hogy a párok, bár kizárólagos párkapcsolatban élnek (tehát nincs más párkapcsolatuk, és nem is alkalmi kalandról van szó), mégis külön háztartásban élnek. Ennek oka lehet önként vállalt döntés, vagy fennállhat más kényszerítő tényező (például esetenként a párok lakókörülményei nem teszik lehetővé az összeköltözést). Ezek a folyamatok a házasság hegemóniáját tehát csökkentik, de az továbbra is a legtámogatottabb együttélési forma Magyarországon a kutatások szerint.9 Az élettársi együttélés egyik fontos funkciója a fiatalok körében a próbaházasság, ami kvázi a jegyesség időszakát helyettesíti, amikor kipróbálhatják egymást, hogy utána biztosabb, kipróbált alapokon kezdhessék házasságukat.10 Az egyének talán ezzel is próbálnak védekezni a válások ellen, amelyek már félévszázados folyamatos emelkedéssel minden második házasság végét jelentik — tovább rombolva a házasság eszményét. Ám öszszehasonlítva az élettársi kapcsolatként és az előzetes együttélés nélküli házasságként induló párkapcsolatok tartósságát, az utóbbiak igazolhatóan tartósabbak.11 A kívánt gyermekek száma már évek óta átlagosan 2,02 az 50 év alatti magyar lakosság körében,12 ám a tervek a legtöbb esetben alacsonyabb szinten realizálódnak. A gyermekvállalási vágyak és a gyakorlat között jelentős eltérések vannak. A tényleges gyerekszám jóval alacsonyabb a kívántnál, részben a halasztás és az ennek következtében fellépő végleg elmaradó gyermekvállalás miatt. A halasztás okai elsődlegesen társadalmiak. Magyarországon a tudatos gyermektelenség egyáltalán nem jellemző a gyermekvállalási korban lévő népesség tagjai között, viszont a külső körülmények — mint a nehéz anyagi helyzet vagy betegség — hatására bekövetkezett halogatás miatt sokaknak nem sikerül végül megvalósítani gyermekvállalási terveiket.
Elemezés Ahogyan a bevezetőben is említettem, ebben a tanulmányban két témára, a párválasztásra vonatkozó gyakorlatra és elképzelésekre, valamint a családalapítási tervek bemutatására fókuszálok. Az, hogy ki milyen szempontok szerint választ magának párt, meglehetősen egységes képet alkot. Egyszerűen azt mondhatjuk, az interjúalanyok nemüktől függetlenül a homogám kapcsolatokat preferálják. Az egyikük ezt így fogalmazta meg: „Nekem nagyon konkrét szempontjaim vannak, amivel aztán, hát sokan mondják, hogy így fogok megöregedni. Lehet. Lehet, hogy nem. Számomra nagyon fontos,
664
A párválasztásra vonatkozó elképzelések és gyakorlat
hogy az alapvető értékek, és a világra való rálátása hasonló, vagy azonos legyen, ez alatt azt értem, hogy számomra fontos, hogy mennyire vallásos valaki, nem azt mondom, hogy keresztény, református, zsidó, hanem hogy mennyire értékálló, vagy mennyire áll ki amellett, amit ő hisz…” A homogámia általában nemcsak az azonos iskolai végzettséget, de a közös értékrendet, erkölcsi elvek meglétét is jelentette az esetek többségében. Néhány esetben saját jelenlegi párkapcsolatukkal érveltek az alanyok amellett, hogy a személyiségjegyek valamilyen fokú eltérése lehet hasznos is: „…ő abszolút nem ez a tervezős típus, úgy van vele, hogy minden alakuljon, minden menjen a maga útján, aztán majd kiforrják magukat a dolgok. Én viszont abszolút nem ilyen vagyok. Én szeretek mindent percre pontosan megtervezni és tudni, hogy mi a következő lépés. Viszont nagyon sokat tudtam alakulni szerintem az ő jóvoltából, szóval én is spontánabb lettem…” Míg a hasonlót a hasonlóval típusú kapcsolat egyértelműen a vonzalomelmélethez köthető, addig az ellentéteken alapuló párkapcsolat talán leginkább a csereelmélethez, vagy a befektetési elmélethez. Az első típusnál, a vonzalomelméletnél egyértelműen az a kapcsolat előnye, hogy a felek hasonlóan gondolkodnak, hasonló a világnézetük, így ez lehetővé teszi a közös tervezést, a közös jövőt. A másik típusnál pedig azt mondhatjuk, hogy mindkét fél az ellentétes tulajdonságait ütközteti a másikkal, ennek hatására pedig folyamatosan változnak, folyamatosan alakítják egymást — miáltal „kinyerhetik” a kapcsolatból azt, amire leginkább szükségük van. Az interjúalanyok nagy többségének fontos elvárása társával szemben, hogy az megfelelő intelligenciával rendelkezzen, lehessen vele elmélyült beszélgetéseket folytatni. Ahogyan az egyikük megfogalmazta: „Amúgy nekem mindig számított az, hogy okos legyen, nekem ez nagyon fontos, hogy okosabbnak tartsam magamnál, ez nekem mindig fontos volt, és ezt nehéz elérni, úgyhogy ez problémás — ezt csak azért félig viccből mondom, de akkor is az, hogy értelmes beszélgetésekbe lehessen bonyolódni. Nyilván nem a filozófiai mélységekre gondolok, meg ilyesmi, de azért mégiscsak.” Ez az elvárás sok esetben együtt járt azzal a képzettel, hogy az intelligencia nem választható el a felsőfokú tanulmányokban való részvételtől vagy a diploma meglététől: „…lehet, hogy ez nem hangzik szépen, de azért nekem már fontos a felsőfokú végzettség, legalábbis a felsőfokú tanulmányok. Úgyhogy akinek csak érettségije van, vagy nem jár egyetemre, azzal úgy vagyok, hogy nem találnám meg a közös hangot, úgyhogy ez úgymond egy ilyen szűrőfeltétel.” A kutatásból egyértelműen kirajzolódik az is, hogy a külső, a „vonzerő” is igen fontos szelekciós ismérv. A belső értékeknél a humor, a megértés, az empátia, a bizalom, a hűség és a szeretet és az előbb emlegetett intelligencia volt az első helyen. E tekintetben sem volt különbség női és férfi alanyok között. Ez a gondolat átvezethet minket a kulturális jellemzők és a társadalomgazdasági erőforrások kérdéséhez. Vajon az interjúalanyok
665
Könnyű vagy nehéz-e ismerkedni
Családalapítási tervek
melyiket preferálják jobban? A közös kulturális értékeket és gondolkodásmódot, vagy a „jóllétet”? Erre a kérdésre sem született az interjúk alapján egyértelmű válasz. Általánosságban az a kép rajzolódik ki, hogy a párválasztásnál nem az anyagiak a meghatározóak, de ahhoz, hogy a kapcsolat magasabb szintre emelkedjen, és esetlegesen házasság legyen belőle, fontos az anyagi biztonság. „Hát az biztos, hogy szerelem az kell, másrészt szerintem kell anyagi biztonság is…” Mivel az alanyok jelentős részének a fejében a házasság együtt jár a gyerekvállalással, az anyagi biztonság megteremtését is elsősorban a gyerekek szempontjából tartják fontosnak: „Nekem a házasságról mindenképp a gyerekek jutnak főleg eszembe… főleg ez az anyagi biztonsághoz kötődik, elsődlegesen az legyen meg.” A párválasztás dimenziójának vizsgálata során azt a kérdést is feltettük az interjúalanyoknak, hogy szerintük könnyű vagy nehéz-e ismerkedni a mai világban. A vélemények nagyon megoszlottak ezzel kapcsolatban. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a válaszadók különbséget tesznek az ismerkedés és a „megfelelő” pár megtalálása között: az ismerkedést inkább könnyebbnek tartják (itt fontos megjegyezni, hogy szép számmal akadnak olyan alanyok, akik magát az ismerkedést is nehéznek tartják), viszont azt, hogy megfelelő párt találjanak maguknak, már problémásabb feladatnak tartják. Azok, akik azt mondták, hogy nehéz ismerkedni, ezt általában azzal magyarázták, hogy a lányok viselkedése is megváltozott (kihívóbbak, kezdeményezőbbek), a fiúk pedig „elfelejtettek” udvarolni. Az ismerkedési szokásoknál főleg az ismeretségi és baráti körből való választás dominált, ezt követte az egyetem, mint terep, majd a különféle szórakozóhelyek, majd legvégül az internetes társkeresés (mellyel szemben az alanyok többsége szkeptikus). A válaszadók kétharmadának jelenleg is van párkapcsolata. Közülük csak minden ötödik nem tervez hosszútávra jelenlegi párjával. Akik terveznek, azok mindenképpen fontosnak tartják a házasság előtti együttélést. Ez alól csak minden tizedik alany volt kivétel, akik mind a vallásosságukra, vallásos neveltetésükre való hivatkozás miatt utasítják el a házasság előtti összeköltözést. A többi vallásos alany elfogadhatónak tartja és maga is tervezi az együttélést. Minden hetedik alany nem tervez házasságot kötni, és vitatja a házasság intézményének létjogosultságát. Rátérve a második dimenzió, a családalapítási tervek vizsgálatára, a legtöbben azt emelték ki, hogy a házasság már komolyabb elköteleződés, amely az együttélést a következő szintre emeli. Az alábbi idézet a párkapcsolati formák pluralizmusának ellenére is bemutatja, hogy milyen erőt rejthet a kapcsolat legalizálása: „Nem tudom. A mai világban ez ilyen, tehát nagyon kevés ember van, aki tényleg azt tudja mondani, hogy én igenis elkötelezem magam és szerintem manapság a házasság egyre jobban felértékelődik. Legalábbis számomra. Tehát könnyű így párkapcsolatban élni, élettársi kapcsolatban, viszont az, hogy hosszú időre elkötelezd magad, az igenis a mai fogyasztói társada-
666
A házasság ideálisnak tartott időpontja
Gyermekvállalási elképzelések
lomban, hogy csak így fogyasztod a párkapcsolataidat, ilyen nehéz dolog és szerintem ez romantikus is egyben, hogy… Régebben ugye nem volt választásod, igenis összeházasodtatok, és nem volt az, hogy párkapcsolatban éltél, de most van választási lehetőséged. Szerintem maga a házasság az mutatja, hogy te jobban szereted a párodat annál, hogy mondjuk csak együtt élsz vele papír nélkül, mert az egy elköteleződés. Azzal kimondod, hogy vele leélnéd az egész életedet. Ezért gondolom és tényleg fontos. Legalábbis számomra igenis kell az a papír. Sokan azt mondják, hogy azért nem, mert az csak egy papír, de szerintem nem a papíron van a hangsúly, hanem amit az szimbolizál. Tehát azt, hogy úgy gondoljátok, örökre együtt lesztek. Tényleg nagy elköteleződés szerintem.” Akik terveznek házasságot, azok annak ideális időpontját 25 és 30 éves kor közé teszik. A kérdésre válaszolók fele konzekvens: önmaga számára is ugyanazt az időpontot tartja ideálisnak, mint általánosságban. A válaszolók kevesebb mint ötöde szeretne az általánosan ideálisnak tartottnál korábban, míg a maradék egyharmad később tervez házasodni. Minden negyedik alany nem számot mondott: szerintük egyén-, személyiség- és körülményfüggő, hogy kinek mikor ideális házasságot kötni. Arra, hogy mi szükséges a „jó” házassághoz, szerteágazó válaszokat kaptunk: az anyagi biztonság fontos ugyan, de rögtön utána a közös értékrend, a világnézet és a célok állnak, valamint az erős érzelmi kötelék megléte, ezt követi a megfelelő kommunikáció és őszinteség, türelem, de megjelenik a függetlenség, a Somlai-féle „privacy”. A gyermekvállalási terveket illetően elmondható, hogy az alanyok közül szinte mindenki szeretne gyermeket. Aki jelenleg úgy véli, hogy nem szeretne, az arra hivatkozik, hogy ő még túl fiatal és felelőtlen, megijeszti a felelősségvállalás, és hogy nem lát még ennyire előre, ezért nem is gondolkozott rajta. Érdekes megjegyezni, hogy azok, akik nem terveznek házasságot, hasonló arányban vannak jelen a mintában, ugyanakkor nincs átfedés a két tényező között. A tervezett gyermekszám átlagolva 2,4: még azok az alanyok is, akik egykék, vagy éppen szüleik elváltak, elgondolkodtak már azon vagy el is döntötték, hogy több mint egy gyermeket szeretnének. Azt, hogy mikor ideális a gyermekvállalás, általában 25 és 35 év közé helyezték a válaszolók. Ugyanúgy, ahogy a házasodási kornál is, a legtöbben konzekvensek voltak és ugyanazt a kort tartják ideális önmaguk számára is, mint általánosságban. Nagyjából azonos arányban vannak azok, akik hamarabb szeretnének gyermeket vállalni az ideálisnál, mint akik későbbre tervezik azt. A kérdezettek leginkább a biztos egzisztencia megteremtése és a karrier építése miatt halasztanák el a gyermekvállalást. Arról, hogy miért érdemes gyermeket vállalni, illetve hogy ők miért szeretnének gyermeket, számos szépen kimunkált választ kaptunk. Számomra érdekes módon inkább a férfiak fogalmaztak igazán szépen arról, hogy miért szeretnének gyermeket: „A gyerekvállalás kicsit részt venni
667
a teremtésben. Nem én teremtem, de általam keresztül teremt Isten egy totálisan új személyt, új világot (…) Ez az idealisztikusabb. A másik meg egy házasságba a gyerekek hozzák igazán a beteljesülést, a boldogságot.” Vagy ahogy egy másik egyetemista fiú fogalmazta meg: „Valahol ez is a legfontosabb célunk, hogy gyermeket vállaljunk és hasznos tagját neveljük fel a társadalomnak. (…) Valahol, hogyha van egy gyereked, a legnagyobb ajándék a világon. Egyrészt a két ember szerelmének a gyümölcse. Az te is vagy, és akit a legjobban szeretsz, az is. Félelmetes dolog valahol, szerintem. Plusz tényleg az a jó érzés, hogy felnevelsz valakit, aki később valamit elér. Lehet, hogy tudós lesz vagy professzor, de akár lehet egy nagyon jó autószerelő is, vagy bármi, de mégis a te fiad vagy a te lányod, aki ezt elérte. És szerintem ennél jobb nincs, tehát tényleg ez az egyik legnagyobb dolog, amit egy ember adhat a világnak.”
Összegzés Ahogyan korábban bemutattam, a párválasztási elméletek közül a vonzalomelmélet használható leginkább arra a magtartásra, amit a mintánkban tapasztaltunk: a legtöbben az alapján választanak párt maguknak, hogy mennyire hasonló hozzájuk az illető értékrendjét, a világról alkotott felfogását illetően. E tekintetben nem értelmezhető különbség férfiak és nők között. A külső, a fizikai megjelenés fontos tényező, de a megtartó erőt a belső értékek, személyiségvonások és ezeknek a másikkal való összeegyeztethetősége jelenti. A nők és a férfiak párválasztási szokásaiban sem lehet nagy különbséget felfedezni. A baráti és ismeretségi kör fontos a párválasztásnál, az internetes társkereséssel szemben fenntartásokkal viseltetnek a válaszadók. Az egyetem mint terep egyértelműen megjelenik „házassági piacként”. Kutatásunk alapján elmondható, hogy a fiatalok reflektálnak saját származási családjukra és ennek alapján alkotják meg a párválasztásra és családi életre vonatkozó elképzeléseiket.
KIADÓNKBAN IS KAPHATÓ: Megismertem Isten szeretetét… Lukács László piaristával beszélget Juhász Ferenc Kairosz Kiadó, Budapest, 2014 „Miért hiszek?” sorozat, XCVIII. kötet Ára: 1.500 Ft helyett 1.200 Ft
668
