.BERNIE HIGGINS.
.Fényképek. egy változó világról Fordította: Sándor Bea
felszín írásrétegei alatt még mindig olvashatók a korábbi énekek és történetek. Az egyik legújabban ráíródott kifejezés egy idegen szó: a gender. Gondolataim err√l a kifejezésr√l és a hozzákapcsolódó tapasztalatokról egy idegen n√ pillanatfelvételei lesznek egy idegen szóról. Szándékosan beszélek személyes helyzetemr√l, pozíciómról – és nemcsak azért, mert a feminizmus nyugati „második hullámának” gyermeke vagyok (ez a hullám a hatvanas évek végét√l a nyolcvanas évekig tartott), s mélyen érzem, mennyire igaz a mozgalom híres szlogenje, hogy „a személyes a legpolitikaibb”, vagyis hogy személyes élettapasztalatainkat politikai és társadalmi struktúrák és rendszerek alakítják és határozzák meg, s személyes választásaink ezeket az er√ket tükrözik. Amikor 1991-ben Prágába költöztem, nyilvánvaló volt, hogy egy egészen másféleképpen m∫köd√ társadalomba költözöm: a társadalomból, ahol addig éltem, és amelyben egy sor dolog meghatározott, mint például az osztályhelyzetem, a nemem vagy a képzettségem, átkerültem egy másik társadalomba, ahol megint csak sokféle, de másféle módon m∫köd√ meghatározottság között élek. Számomra az egyik legfelt∫n√bb változás az volt, hogy amikor idejöttem a Cseh Köztársaságba, hirtelen megszabadultam osztály-meghatározottságaimtól. (Az emberek osztálykategóriákba sorolása a britek egyik kedvenc id√töltése.) Meglep√en sok cseh olvasta és ismeri G. B. Shaw Pygmalion cím∫ színdarabját, s az emberek itt általában azt gondolják, hogy a „Higgins” név kifejezetten el√kel√: míg ma Nagy-Britanniában ez a név visel√jének ír és munkásosztálybeli származására utal, s éppen nincs benne semmi elegáns: televíziós komédiák szerepl√it hívják így gyakran. Itt viszont
A SZEMÉLYES A LEGPOLITIKAIBB…1
A
z egyik hol kellemes, hol kellemetlen, s gyakran meghökkent√ dolog azzal kapcsolatban, hogy külföldiként több mint egy évtizede a Cseh Köztársaságban élek, az, hogy tudom: történelmi változások tanúja vagyok – hihetetlenül gyorsan változik körülöttem a kulturális és a fizikai környezet is, és állandóan tudatában vagyok saját küls√ megfigyel√i helyzetemnek. A prágai egyetemen tanítok, ezért közeli kapcsolatban állok egy folyamatosan változó közösséggel, és évr√l évre látom, hogyan változnak a fiatalok nézetei, tervei és kilátásai. Minden évben azt tapasztalom, hogy egyre többet kell magyaráznom az általam tanított dolgok kulturális és történelmi kontextusáról. A tanítványaim 1989-ben még gyerekek voltak, alig néhány év múlva pedig olyanokat fogok tanítani, akik 1990-ben születtek: számukra a kommunizmus id√szaka, amely a velem egyid√seknek még teljesen meghatározta az életét, már csak történelem lesz. Bár nagyon is tudatában vagyok annak, hogy mennyi minden változik körülöttem, annyira meggyökereztem itt, és annyira átjárja életemet a város élete, hogy már egészen hozzászoktam a változás hangjaihoz: talán nem is hallom √ket tisztán. Gyakran eszembe jut, hogy bárcsak kiválasztottam volna egy utcát a városban, és havonta lefényképeztem volna, mint ahogy a gyerekeket szokták, hogy dokumentáljam, milyen gyors átalakulásokon megy át. Az emberek lelkében és gondolkodásában zajló változásokat is éppily nehéz nyomon követni, dokumentálni. Inkább olyan mindez, mint egy palimpszeszt: a
9
Bernie Higgins
végre sármos lettem! Azt sem vette észre senki, hogy északi akcentussal beszélek, pedig ez Nagy-Britanniában szintén osztálybesoroló, és sok más konnotációval bíró jelenség. Viszont regionális és osztály-identitásaim elvesztésének ára is volt: egy új és meglehet√sen kényelmetlen, leegyszer∫sített „brit” identitást kaptam értük cserébe, amelyhez hozzátartozik valamiféle birodalmi tudat és politikai arrogancia (s ez különösen kellemetlen egy ír családból származó ember számára). Megtapasztaltam azt is, hogy pontosan mit ért Bourdieu a kulturális t√kén: hiszen hiába volt kevés pénzem, pusztán azért, mert angolul beszélek, mindig volt munkám és egy bizonyos társadalmi státusom. A legnehezebb kulturális váltás talán mégis az volt, hogy itt nagyon mások a nemi szerepek, és alkalmazkodnom kellett egy ebben a tekintetben nagyon különböz√ világához, s hozzászoknom második, meglehet√sen kényelmetlen, új címkémhez: a „nyugati feministához”. Nagy-Britanniában az 1980-as években aktívan politizáló n√k meglehet√sen tipikus életét éltem: részt vettem a n√k nagyobb kormányzati részvételét követel√ kampányokban, például támogattam a külön n√i államigazgatási szekciókat, a kvótarendszert és a n√ügyi hivatalok felállítását. Elmentem „vissza az éjszakát” menetekre: ilyenkor mi n√k éjjel felvonultunk az utcán, hogy szimbolikusan visszafoglaljuk azokat a területeket, amelyekr√l gyakran azt hallottuk, hogy oda „a saját érdekünkben” nem tanácsos bemerészkednünk. Támogattam egy „le a polcokról” kampányt: ez arról szólt, hogy nem akarunk pornográf képeket látni a kirakatokban. Gondosan megkerültük az akkor javában dúló cenzúravagy-szabadság vitát, és csak arra koncentráltunk, hogy nem akarjuk, hogy jól látható helyekre tegyenek ki nyilvánvalóan szexuális tartalmú anyagokat. Részt vettem egy n√k a békéért csoportban az els√ Öböl-háború idején, megköveteltem, hogy Ms-nek szólítsanak, és ne Miss-nek,2 és tüntettem a hírhedt melegellenes 28. cikkely3 ellen (a Thatcher-kormányzat ideje alatt bizony igen sok dolog miatt kellett tüntetnünk!). Mindennek az 1990-es évek Cseh Köztársaságában gyakorlatilag semmi jelent√sége sem volt. Itt a velem egyid√sek és a barátaim meleg hangon beszéltek a „Vaslédir√l”, aki a szabadság nagy védelmez√je volt a kommunizmus idején. (Az, hogy a baloldal elmulasztotta a kommunizmus kritikáját, nagymértékben meghatározza, hogy milyen fogadtatásra lelt a társadalmi nemi szerepekr√l alkotott véleményük.4) A feminizmus itt az utolsó volt a gyanakodva szemlélt nyugati „importcikkek” sorában.
A „NAGY NYUGATI N◊VÉREK” KORA…
A
keletiek és a nyugatiak találkozásának els√ éveir√l sokan és sokat írtak már, s én nem szándékozom sokat beszélni err√l, de azt gondolom, hogy a kapcsolatok min√ségét az 1989 utáni els√ években az ide költöz√ külföldiek szándékaival kapcsolatos gyanakvás határozta meg. A legtöbb cseh úgy viszonyult a külföldiekhez, mintha csak átmeneti, kíváncsi látogatók volnának, akik körülbelül egy szüreti mulatság idejére érkeztek ide. Amikor a társadalmi nemi szerepekr√l esett szó, kezdetben az volt a f√ téma, hogy sokan úgy érezték: a nyugati feministák érzéketlenül berontottak az országba, hogy megpróbáljanak prédikálni a „felvilágosulatlan” √slakosoknak. A korai évek diskurzusa nagyrészt ennek a kapcsolatnak a dinamikájára koncentrált – sokkal inkább, mint a keleti/nyugati párbeszéd más területei. Számos akkor született tanulmány címe utal ezekre a vitákra, például Jirˇina Sˇiklová McDonaldsok, terminátorok, Coca Cola-hirdetések – és a feminizmus? Nyugati importcikkek5 cím∫ írása is. Teljesen érthet√ módon óriási volt az ellenállás azzal szemben, hogy a specifikus helyi tapasztalatot „átfordítsa” és félreértelmezze egy nagyon eltér√ történelmi feltételek között létrejött másik diskurzus. Túlérzékenységemben, illetve attól való félelmemben, hogy kulturális imperialistának tekintenek, meglehet√sen alamuszin viselkedtem: teljesen felhagytam korábbi politikai aktivitásommal, és messzir√l elkerültem bizonyos nyilvános diskurzusokat, amíg csak valahogyan el nem kezdtem érezni, hogy már jogom van kommentálni annak a társadalomnak a m∫ködését, amelyben élek és élni akarok. A különbségek szemmel láthatóan nagyon nagyok voltak: megdöbbentett például, hogy itt mennyire szem el√tt vannak a pornográf magazinok – mivel a szexualitás a kommunista elnyomás éveinek hatására egyfajta ellenálló diskurzusként jelent meg, még egy politikai párt is alakult, amelyet úgy hívtak, hogy Független Erotikus Kezdeményezés. Hagytam magam úszni az árral. Elfogadtam a „lovagias viselkedésre” nevelt, a n√k kabátját tartogató, táskájukat elvev√ és cigarettájukat meggyújtó férfiak udvariasságát. Bevallom, semmiféle kísérletet nem tettem rá, hogy megpróbáljam meggy√zni a diákjaimat, hogy ahogyan a középkori lovagiság a hadviselés felmagasztalását célozta, úgy a modern kori lovagiasság és románc arra szolgál, hogy felmagasztalja az elnyomó nemi szerepeket; inkább csak megtanultam nagyon ügyesen elkerülni
10
Fényképek egy változó világról
a n√k hagyományos szabadságjogait és hatalmát a férfiuralom ellen.6 A középkor folyamán, a huszita közösségekben a n√k szokatlanul nagy szabadságot élvezhettek;7 a 17. században a híres cseh oktató, Comenius volt az els√, aki a fiúk és a lányok egyenl√ oktatása mellett érvelt; a 19. században pedig, a cseh nemzeti függetlenségi törekvések idején nagyon sok oktatáspolitikai és társadalmi er√feszítés célja az volt, hogy jobb lehet√ségeket biztosítson a n√k számára.8 Nem kevéssé fontos az a tény sem, hogy az Els√ Köztársaság nagy tiszteletben álló elnöke, Tomásˇ Garrigue Masaryk, kifejezetten támogatta a n√k jogait, részben mert nagy hatással volt rá emancipált amerikai felesége, Charlotte (Masaryk fel is vette az √ családi nevét, a Garrigue-t), aki lefordította cseh nyelvre John Stuart Mill A n√k alávetettsége cím∫ tanulmányát. Az egyik befolyásos n√i magazin, amely a Habsburgok idején jelent meg, a N√i szemle („Zˇenská revue”), Masaryk mondatát használta mottójául: „Legyenek a n√k egy szinten a férfiakkal kulturális, jogi és politikai értelemben is”,9 és az új köztársaság alkotmánya lefektette, hogy „neme, származása vagy foglalkozása senki számára nem jelenthet bármiféle el√jogot”. Elmondható tehát, hogy az 1920-as és 30-as években a n√k jogainak tekintetében Csehszlovákia Európa egyik leghaladóbb országa volt. A cseh történelemnek tehát a nemi szerepekr√l szóló viták szempontjából megvannak a maga apályos, dagályos és holt id√szakai. Jirˇina Sˇiklová azon kutatók egyike, akik úgy tartják, hogy a cseh földek specifikus pozíciója, az, hogy az ország el√ször az Osztrák–Magyar Birodalom része volt, majd a nácik foglalták el, s végül a kommunista állami paternalizmus uralkodott rajta, meghatározza a társadalmi nemi szerepekkel kapcsolatos mai attit∫döket. Sˇiklová szerint a „közös ellenség” egységbe kovácsoló hatása elnyomott minden, a különböz√ség hangsúlyozására irányuló törekvést; a 19. században a n√k ügyei beleolvadtak az általános nacionalista mozgalomba, „egy évszázaddal kés√bb pedig a férfiakat és a n√ket ismét egységbe kovácsolta közös harcuk az emberi és polgári jogokért”.10 Sˇiklová arra is rámutat, hogy mivel a kommunizmus idején az iparosított világban Csehszlovákiában volt a legmagasabb (97%-os) a n√k foglalkoztatottsága, és mivel a n√k számára gyakran a családi élet és a háztartás szférája jelentette az egyetlen olyan helyet, ahol lehetséges volt valódi jelentéssel teli, autentikus kapcsolatokat fenntartaniuk az államnak végzett elidegenít√ munkával szemben, a nyugati feminista „klasszikusok” legtöbbjének retorikája, az, hogy a munkavállalás felszabadító as-
azokat a helyzeteket, amikor bárki is rám adhatta volna a kabátomat. Komolyabbra fordítva a szót: a Cseh Köztársaságban egyre súlyosabb problémává lett az emberkereskedelem – ennek áldozatai leggyakrabban a szegényebb szomszédos országokból származó n√k. A város központja tele van bordélyházakkal: vannak rejtettebbek is, de nagyon sokat fényes neonbet∫k hirdetnek. A repül√jegyek árának csökkenése (többek között az Egyesült Királyságba is) azt okozza, hogy sokan jönnek ide egy „szexhétvégére”. Prága, minden városok anyja veszélyben forog: lehet, hogy ez a város lesz az „Új Európa” bordélyháza. Azt a nemi szerepekkel kapcsolatos érzést, hogy az egész témát csak a nyugati kulturális invázió hozta magával, az is er√sítette, hogy már a terminológiája is idegen: hiszen a „gender” is idegen szó. A csehekkel való beszélgetések gyakran ebb√l indulnak ki: azzal kezd√dnek, hogy „még szavunk sincsen rá”. A tanszéken, ahol tanítok, elterjedt és fárasztóan hosszú ideig élt az a vicc, hogy a diákok csak azért iratkoznak fel a „Gender studies” kurzusra, mert azt hiszik, hogy ott javíthatják a nyelvtudásukat. A cseh nyelv maga nagyon sok nemekre utaló elemet tartalmaz – attól kezdve, hogy majdnem minden n√i névnek „ová”-ra kell végz√dnie (s az „ova” a birtokos szerkezet egy régi formájából származik: azt jelöli, hogy a n√ket el√ször apjuk, majd férjük birtokolja), egészen addig, hogy tulajdonképpen lehetetlen bármit is nem-semlegesen megfogalmazni, mert a cseh alapvet√en ragozó nyelv. A férfiuralom nyelvben él√ jelei, például az, hogy egy „vegyes” nem∫ csoport esetében mindig hímnemet kell használni, akármilyen kevés férfi van is benne, finoman és állandóan meger√sítik a n√k alávetett szerepét.
HULLÁMOK KÖZÖTT
2002
-ben egy cseh kollégám részt vett egy angliai nemzetközi konferencián a feminizmus „harmadik hullámáról”. El√adásának címe, „A hullámok között”, szellemesen utalt Virginia Woolfra, s ugyanakkor megkérd√jelezte a konferencia egész terminológiáját. Kinek a szempontjából ez a harmadik hullám? Mit jelentenek a feminizmus „hullámai” a csehek számára? A csehek történelme bámulatosan gazdag a nemi szerepeket illet√en: egy korai, 6. vagy 7. századi cseh legenda még egy nemek közötti harcot is leír, amelyben az amazonként küzd√ Vlasta és Sarka azért harcolt (a közfelfogás szerint sikertelenül), hogy megvédje
11
Bernie Higgins
a nagy n√i úttör√k folyamatos részvétele. Jelenlegi helyét egy másik, inkább aktivista fókuszú, kampányokat szervez√ n√szervezettel, a Profemmel osztja meg: jól felszerelt irodákkal rendelkeznek, s van egy forgalmas kis könyvtáruk és egy kisebb, n√m∫vészek munkáit kiállító galériájuk. Bár az 1990-es évek elején úgy t∫nt, mintha a gender, a nemi szerepek tanulmányozása túlnyomórészt az egyetemi tanszékek falai között maradna, a közelmúltban egyre több kampány szervez√dött olyan ügyekben, mint a családon belüli er√szak (s ez épp nemrégiben vált végre büntethet√vé), és megjelentek olyan kampányok és tevékenységek is, amelyek egyre szélesebb közönséghez szólnak: a Gender Stúdiumok Központja például nemrég roma n√k számára szervezett szemináriumokat a nemi szerepekr√l. Jelenleg a Központ a n√k politikai reprezentációjával foglalkozik hangsúlyosabban. Ami a nemi szerepekr√l szóló mai közbeszédet illeti, ez a Cseh Köztársaságban sok tekintetben élénkebb, mint az Egyesült Királyságban, ahol csak néhanap jelenik meg egy-egy cikk, általában arról, hogy a feminizmus mint mozgalom nem létezik többé. A Cseh Köztársaságban jelenleg sokkal több – konfliktusokkal is együtt járó – diskurzus zajlik. A Gender Stúdiumok Központja Prágában nemrég szervezett egy nagy kiállítást, amelynek ez volt a címe: „Ebben a hónapban menstruálok”. Férfi és n√i képz√m∫vészeket is meghívtak, hogy m∫veikkel támogassák a kiállítás létrejöttét, és nagyon sok m∫vész elfogadta a felkérést. Az egyik legnagyobb napilapban Michal Viewegh nevetséges színben tüntette fel a kiállítást (Viewegh az ország legnépszer∫bb írója, aki egy jól képzett, de teljesen hagyományos, szexista férfi néz√pontjából ír). Hangneme komikus és ledorongoló volt, f√ érve pedig körülbelül így szólt: „miért nem rendezünk m∫vészi kiállítást a férfiak prosztataproblémáiról”. (Egyébként miért nem, kérdezem én is.) Nem is nézeteinek meglehet√sen kiszámítható tartalma a lényeg, hanem hogy ennyi id√t és energiát szánt a kifejtésükre. A sajtó szeret t√két kovácsolni magának abból, amit „√rült feminista” túlkapásnak lát, és általában amikor csak említést tesznek a n√kr√l, banalizálják, lekicsinylik √ket.13 A televíziós beszélgetések rendszerint a „gladiátorfelállást” választják: vagyis egy feminista áll szemben egy homlokegyenest ellenkez√ nézeteket valló emberrel. Hogy ejtsek néhány szót a „feminista” szóról is: azt kell mondanom, hogy egy kerekasztal-beszélgetésen, amelyen sokféle (kiber, avantgárd, leszbikus, külföldi stb.) feminista vett részt az évente megrendezett Apriles N√i és Leszbikus Kulturális Fesztiválon,
pektusait a háztartásban végzett rabszolgamunkával állították szembe, nagyon szkeptikus fogadtatásra talált a csehek között. Ezt illusztrálja egy 1970-es „klasszikus” feminista szöveg, Germaine Greer A kasztrált n√ cím∫ könyvének kiváló cseh fordítása is, amelyhez nagyon nehezen tudtam bevezet√t írni. Ez a könyv annak idején rengeteg amerikai és nyugat-európai n√t sokkolt és megrendített. Számukra hihetetlenül megtermékenyít√ gondolatokat tartalmazott, és megváltoztatta az életüket – de vajon a mai n√khöz is szól még? Hogyan tudnák azok a n√k, akiknek a küls√ és a háztartáson belüli munka kett√s terhével kellett nap mint nap megbirkózniuk, és akik végre boldogok, hogy megszabadultak az évente N√napra kapott leereszked√ szappan- és szegf∫ajándékoktól, elfogadni és tisztelni ezt a radikális baloldali nyugati retorikát, amely, úgy t∫nik, nem szól a cseh n√khöz, nem érti meg szükségleteiket, érzéseiket és összetett történelmüket? Az évek során természetesen megfakult a Kelet/ Nyugat-konfliktus dinamikájának érdekessége, és egyre gazdagabbá vált a hazai, cseh feminista diskurzus. Ennek egyik érdekes példája Libora Oates-Indruchová munkája: √ a plakátokon megjelen√ reklámokat kutatja, különösen a bennük megjelen√ férfiképet.11 Oates-Indruchová rávilágít, hogy miért nehéz a nyugati kapitalizmusban kialakult diskurzuselméleteket alkalmazni egy olyan társadalomban, amelyben „odavissza ütköznek a diskurzusok”, mivel a nyugati fogyasztói kapitalizmus korábbi ellenálló diskurzusa id√közben a domináns, elnyomó diskurzussá változott.
FESZTIVÁLOK, FÉKTELEN MULATSÁG ÉS AZ AZ F-FEL KEZD◊D◊ CSÚNYA SZÓ
A
mikor megérkeztem Prágába, 1991-ben, az akkor létrejöv√ Gender Stúdiumok Központja (Gender Studies Center) még csak egy kis könyvtárat jelentett a vezet√ másképp gondolkodó, szociológus és feminista Jirˇina Sˇiklová házának egyik szobájában. Mostanra a Központ virágzó (bár természetesen állandóan megélhetési gondokkal küzd√) intézménnyé n√tte ki magát: egyre szélesebb közönséget akar megszólítani, s ehhez hozzátartozik az is, hogy feltérképezi, hogyan szerezhetne több támogatást az üzleti életb√l.12 Részben az egyenl√ség európai standardját elérni akaró, többek között az oktatás kérdéseire fokuszáló fiatal aktivisták ifjonti idealizmusa vezérli, részben pedig
12
Fényképek egy változó világról
és magam is publikáltam karikatúrákat különféle feminista és más lapokban. A karikatúrarajzolás nemcsak er√teljes politikai fegyver lehet, hanem azt a tévhitet is hatásosan eloszlatja, hogy a feministák „nem értik a humort”, és Eva, aki maga is képzett m∫vész, örömmel csinált olyasmit, amiben hasznosíthatta nem csekély humorérzékét. A Cseh Köztársaságban pedig szintén nagyon nagy hagyománya van a karikatúrarajzolásnak: néhány férfi (például Jiránek, Rencˇín és Urban) nagy népszer∫ségre tett szert ezen a területen. Így hát a szemináriumnak az volt a célja, hogy együtt megvizsgáljuk a helyi karikaturisták munkáit (nemcsak a b√ségesen el√forduló nemiszerep-sztereotípiák tekintetében – hiszen állandó figurájuk a zsémbesked√ feleség, a prostituált, a kocsmába járó férj, akinek vér helyett sör folyik az ereiben –, hanem abból a szempontból is, hogy mi hiányzik bel√lük: a karikatúrák többnyire nem ábrázolnak aktívan tevékenyked√ n√ket, és természetesen egyáltalán nem szerepeltek rajtuk meleg és leszbikus figurák), s közben fejlesszük az ügyességünket, és jól szórakozzunk. Vagy fél tucat n√ járt el a találkozóinkra, és kés√bb még hónapokon át összejártunk, s végül kiállítottuk sokféle témát felölel√ munkáinkat. Születtek rajzok leszbikus és lázadó n√kr√l is (a fantasztikus „Bloody Mary” nev∫ cseh lázadó n√csoport néhány tagja is benne volt a csapatunkban),14 és kiadtunk egy naptárt is. A csoport – amelynek neve, a Pipi Modrá Puncˇocha egy jó kis szójátékon alapul (egyszerre utal a híres gyerekkönyvre, a Harisnyás Pippi-re [„Pipi dlouhá puncˇocha”], a „kékharisnyára” és a pipire vagy tyúkra, ahogyan a n√ket negatív konnotációval nevezni szokták), még most is létezik, mint egyfajta laza szövetség vagy idea, és remélhet√leg idén újra m∫ködésbe lendül. Amikor a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, egy éven át minden hónap els√ hétf√jén találkoztunk egy kávézóban, hogy megbeszéljük az ötleteinket, inspiráljuk egymást, és új dolgokat találjunk ki. Azt akartuk, hogy legyen egy ilyen nyitott, kreatív közösség, és legalább a találkozások lehet√ségét tartsuk életben, még ha nem tudunk is mind rendszeresen eljárni (mert a n√i csoportos tevékenységek egyik legnagyobb ellensége az örök elfoglaltság: ez, úgy t∫nik, minden kulturális és politikai tevékenységekben aktívan részt vev√ n√re jellemz√). Az egyik ilyen találkozón született meg az az ötlet, hogy ünnepeljük meg a magunk módján a Nemzetközi N√napot, s ebb√l az eseményb√l jött létre aztán a „Shakespeare N√vérei” csoport (amely nemcsak Virginia Woolfnak köszönheti a nevét, hanem annak a ténynek is, hogy épp egy „Shakespeare and Sons” nev∫ kávé-
2000-ben, √szintén azt éreztem, hogy egy n√nek talán éppen olyan nehéz el√bújni feministaként, mint leszbikusként. Az Apriles fesztivál egyébként rendkívül nyitott arra, amit Adrienne Rich „leszbikus kontinuumnak” nevez, mivel mindenféle szexuális irányultságú n√t befogad (és szervez√i igazi cseh nyitottsággal a férfiakat is szívesen látják). Ami a leszbikusok és melegek helyzetét illeti az országban, azt gondolom, hogy általánosnak mondható bizonyos fokú tolerancia. Az egyenl√ élettársi jogok megszerzésére irányuló kísérletek például nagy nyilvános támogatottságot élveznek, bár a kormánykoalíció kisebb keresztény része határozottan ellenzi √ket. Igaz, úgy t∫nik, ennek a toleranciának az a feltételezés az alapja, hogy az emberek nem vernek nagydobra semmit, és nem csinálnak semmi olyasmit, ami túlságosan nyilvános vagy zavarba ejt√ volna, és ez a tolerancia is csak a nagyvárosokra jellemz√. Még mindig hatalmas a társadalmi nyomás, hogy mindenki legyen heteroszexuális, házasodjon meg és szaporodjon. Az nagyon pozitív dolog, hogy nemrég elindult az els√ rendszeres meleg és leszbikus televíziós m∫sor, a LeGaTo (bár ennek címe is a csak szépen, csendben megközelítést hangsúlyozza).
A KRUMPLIKRÓL, A POLITIKUSOKRÓL ÉS MÁS CSÚFSÁGOKRÓL
2003.
december 6-a, Mikulás ünnepe van. Háromnégy másik n√vel együtt állok a cseh parlamentben egy sereg televíziós kamera és tüleked√ operat√r el√tt. Az egyik kezemben egy kis cseng√t tartok, és ráznom sem kell, magától is csörög, úgy izgulok, s mellette egy halom kis ajándékcsomagot tartok, tele frissen mosott krumplival. Mindjárt megkérnek, hogy helyezzem ezeket a csillogó kis csomagocskákat egy futószalagra, amely átviszi √ket a biztonsági röntgenkamerák alatt. Azután átadom a krumplikat azoknak, akiket illet. Hogy megmagyarázzam ezeket a krumplikat, vissza kell kanyarognom az id√ben a n√k fluid és flexibilis szervezeti struktúráinak bonyolult hálózatán át. Mivel hiszek a humor felforgató erejében, 2000-ben örömmel tartottam meg néhány szemináriumot egy barátommal, a scifi-író, ökológus és feminista Eva Hauserovával, a n√kr√l mint karikaturistákról. A feminista karikatúra gazdag hagyományokkal rendelkezik. Az 1980-as években nagyon izgalmasnak találtam Jackie Fleming, Alison Bechdel, Angela Martin, Annie Lawson, Nicole Hollander és mások munkáit,
13
Bernie Higgins
December 6-án a csehek minden évben méltóképpen megünneplik a Mikulás-napot. A gyerekekhez eljönnek a télapónak, ördögöknek és angyaloknak öltözött feln√ttek. A jó gyerekek gyümölcsöt és édességet kapnak, a rosszak pedig krumplit vagy széndarabokat. Az volt az ötletünk, hogy kihasználjuk az ünnepet övez√ nagy nyilvánosságot, hogy viccesen, de ugyanakkor komolyan mondjunk valamit a n√k helyzetér√l a politikában. Kitaláltuk, hogy bemegyünk a parlamentbe, és gyümölcsöt adunk azoknak, akik jó munkát végeztek a nemek egyenl√sége érdekében, és krumplit azoknak, akik a legszexistábbak és a leginkább n√ellenesek voltak. A dolog úgy fordult, hogy épp Mikulás el√tt egy csomó férfipolitikus meglehet√sen tipikus módon, de igen rosszindulatúan kamaszos viccekre ragadtatta magát: a t√lük megszokott habitussal buta és bántó megjegyzéseket tettek egy n√i politikus mellkisebbít√ m∫tétére (akinek egyébként egészségügyi okokból volt szüksége erre a beavatkozásra). Az esemény szervezését a Hlidácifena csoport vállalta magára, és természetesen bevallottan szenzációhajhász akció volt: de lehet√séget adott rá, hogy a populáris kultúra elemeit használva és humorosan beszéljünk a politizáló n√kr√l és a politikai diskurzus jellemz√ir√l. Nem túlságosan meglep√ módon egyetlen politikus sem jött el, hogy átvegye a krumpliját, ám Anna Cˇurdová, az a szociáldemokrata politikus, akit azért hívtunk meg, hogy megjutalmazzuk a n√k jogaiért végzett kiváló munkáját, eljött, hogy átvegye a neki szánt gyümölcskosarat, és megragadta az alkalmat, hogy a sajtónak is nyilatkozzon a témáról. Az esemény egy egészoldalas vitát is kiváltott az egyik vezet√ napilap, az MF Dnes másnapi számában a parlament politikai kultúrájáról.
házban tartottuk ezeket a találkozókat). Ez a csoport a tavalyi évben havonta összejárt, s irodalmi, zenés és vitaesteket szerveztünk, ahol „átlagos” n√k beszéltek a munkájukról, terveikr√l vagy projektjeikr√l – és ezeken mindent n√k hoztak létre és adtak el√. (Érdekes módon az esteket velem együtt szervez√ cseh barátom nem szívesen nevezné magát feministának.) Ezen a ponton érdemes beszélni egy kicsit a „csak n√i” eseményekr√l: Csehországban ezekhez egészen másképpen viszonyulnak a n√k, mint annak idején Nagy-Britanniában. Mint példás másodikhullám-lovas, én magam elfogadtam annak szükségességét, hogy kellenek olyan helyek, ahonnan a férfiak ki vannak zárva, és ezt nem férfiellenes állásfoglalásnak látom. Egyszer∫en fontos, hogy a n√k létrehozzanak egy-egy olyan helyet, közeget, ahol nem tapasztalnak semmiféle fenyegetést, s amelyben egymást támogatva fejleszthetik magabiztosságukat és képességeiket – vagyis, ha úgy tetszik, ez egy átmeneti szükséges rossznak is tekinthet√. Azt gondolom, hogy ez pragmatikus szempontból nagyon hatékonyan m∫ködik. Ezért meglep√dtem, amikor az els√ karikatúrás szemináriumunkon megjelent egy férfi fotós az egyik helyi laptól, és természetesnek tekintette, hogy √ is részt vehet a m∫helymunkában – és még inkább megdöbbentett, hogy az összes cseh barátom azt mondta: jelenléte nem különösebben zavarja √ket. A Shakespeare N√vérei csak n√ket szerepeltetett (ám a közönségben szívesen láttuk a férfiakat is), de nem azért, mert ez lett volna a mi explicit ideológiai álláspontunk, hanem tulajdonképpen az volt a ki nem mondott egyezség, hogy ha kifogyunk a tehetséges n√kb√l (ami természetesen soha nem következett be), akkor áttérünk a férfi fellép√kre. Ugyanezt a befogadó felfogást példázza az is, hogy amikor a Gender Stúdiumok Központja pólókat nyomtatott a kiállítására, „Ebben a hónapban menstruálok” felirattal, nemcsak n√i, hanem férfiméretekben is készíttettek bel√lük! A Pipib√l Els√ Hétf√vé, majd Shakespeare N√véreivé átlényegült, folyamatosan változó csoportból származott a krumplik ideája is. Ezekbe a csoportokba sokféle, és sokféle területen dolgozó n√ járt. Ketten szerveztük az összejöveteleket, de olyan nagyszer∫ aktivisták is eljártak a találkozókra és részt vettek a csoportban, mint például Milusˇ Kotisˇová, a Hlidácifena („◊rszuka”) nev∫, a n√k politikai részvételét növelni szándékozó politikai weblap egyik alapítója.15 Eva Hauserová és én régóta viccel√dtünk már azon, hogy szervezünk egy Mikulasˇka-eseményt, vagyis játszunk egy kicsit a Mikulás-ünneppel, valamilyen feminista mondanivalót kötünk hozzá. S a tervünk végül beérett.
MOST MÁR MINDANNYIAN EURÓPAIAK VAGYUNK…
N
emrég még egy idegen kifejezés bukkant fel a nyilvános diskurzusban: a „gender f√áramba emelése”. Ebben pedig nagyon er√sen érezhet√ az EUcsatlakozás hatása. Legf√képpen ennek köszönhet√ az is, hogy a nemek egyenl√sége a törvények szintjén egyre inkább része a jognak (s nagy hangsúly esett a törvényhozásban a romák elleni diszkrimináció megszüntetésére is). 1998-ban a Munkaügyi és Szociális Minisztériumban létrejött a N√k és Férfiak Közötti Esélyegyenl√ségi Hivatal, 2001-ben pedig megalakult a N√k és a Férfiak Esélyegyenl√sé-
14
Fényképek egy változó világról
lenállnak, az valójában valamiféle kölcsönösen örömöt szerz√ szexuális játék, és nem er√szak. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egy másik érdekes aspektusa, hogy az eddiginél sokkal inkább el√térbe helyezi a n√k politikai részvételének és reprezentációjának kérdését, már csak azért is, mert mostantól létezik egy olyan fórum, amelyben a reprezentáció szintjeit össze lehet hasonlítani. A n√k politikai részvételének hiányát, mivel az országban egyrészt nagyon sok a magasan képzett n√, másrészt pedig jó a n√k foglalkoztatottságának aránya is, Sˇiklová a „cseh paradoxonnak” nevezi. 18 A társadalomtudós Hana Havelková számos érdekes kutatást végzett a n√k viszonyáról a pártpolitikához, és meggy√z√nek t∫nik az az állítása, hogy a Cseh Köztársaságban a n√k parlamenti alulreprezentáltsága (jelenleg a képvisel√ház 17%-a, a szenátusnak pedig 12%-a n√) szokatlan módon anélkül lett politikai téma, hogy közben napirenden szerepelt volna bármilyen n√kkel kapcsolatos konkrét kérdés.19 Szerintem ez a helyzet lassan változik: ezt bizonyítja a cseh parlamentben nemrégen lezajlott abortuszvita is, amelynek középpontjába került a döntéshozók nemének kérdése (a jelenlegi kormány kisebbik koalíciós partnere, a kereszténydemokraták által készített törvénymódosítási javaslat voltaképpen illegálissá tette volna az abortuszt: a javaslatot nagy többséggel elvetették). Igaz, a politikai kultúra továbbra is akadályozza a n√k részvételét a politikában – természetesen a helyi szintet kivéve. Nagyon érdekes lesz figyelemmel követni, hogyan változik ez a helyzet: vagyis hogyan változik meg a kulturális közeg a törvények hatására, s olyan törvények hatására, amelyek éppúgy „külföldr√l jönnek”, mint a nyugati feminizmus az 1990-es években. Az EU-hoz való csatlakozás vitathatatlanul nagy lökést adott a nemek közötti egyenl√tlenség elleni harchoz, és ahhoz, hogy olyan törvények lépjenek életbe, amelyek id√vel reményeink szerint valóban aktívan és alaposan javítani fogják a n√k helyzetét a Cseh Köztársaságban.
géért M∫köd√ Kormánytanács. Nagyon fontos volt még egy Svédországgal való együttm∫ködésen alapuló projekt is, amelynek részeként svéd szakért√k egy sor szemináriumot és beszélgetést tartottak a nemek egyenl√ségér√l és a legjobb gyakorlatokról a gender f√áramba emelése terén. A projekt egyik eredménye az volt, hogy elkészültek bizonyos, a nemeket figyelembe vev√ megközelítésre épül√ tanulmányokhoz nélkülözhetetlen statisztikai elemzések.16 A Cseh Köztársaságnak ebben a kérdésben nemigen volt választása, és ennek hatására jelentkezett is bizonyos ellenállás azzal szemben, hogy idegennek érzett európai ideákat kényszerítenek az országra. S mint nagyon gyakran más területeken is, szakadék húzódik a törvények és a valóság között. Elég csak megvizsgálni a „szexuális zaklatás” fogalmával kapcsolatos attit∫döket a nyilvánosságban. A terminust ez év januárjában emelték a munka törvénykönyvébe – a törvényeknek abba a csoportjába, amelyek a munkafeltételekr√l és a munkáltatók és az alkalmazottak közötti viszonyról szólnak –, és márciusban lépett érvénybe. A témáról szóló vitákban (a szenátus kezdetben, még tavaly decemberben elutasította a törvénymódosítást) gyakran idézték az egyik szenátor, Jaroslav Kubera megjegyzését. Ezt érdemes egészében idézni: „A mi gyönyör∫ n√ink függetlenek, meg tudják védeni magukat, de ugyanakkor szeretik, ha udvarolnak nekik, és szeretik azt hallani, hogy gyönyör∫ a frizurájuk, és szép a szoknyájuk vagy a nadrágjuk. Nem tudom támogatni azoknak a kielégületlen feministáknak a vágyait, akiket soha senki nem fenyeget semmiféle szexuális zaklatással.” 17 Minden felmérés azt mutatja, hogy a zaklatás nagyon is elterjedt a munkahelyeken, de ugyanakkor az err√l szóló törvényjavaslatokkal szemben nagy az ellenállás. Ehhez hozzájárulhat a híres cseh emigráns szerz√, Josef Sˇkoverecky´ kifejezése is, a „sexualní harasˇeni”, amit √ fordításnak szánt, de valójában azt jelenti, hogy „szexuális beindulás”: ezzel azt az ideát közvetíti, hogy amivel szemben egyesek el-
Felhasznált irodalom
Hana Havelková: „A Few Pre-Feminist Thoughts”. In: Nanette Funk és Magda Mueller (szerk.): Gender Politics and Post-Communism – Reflections from Eastern Europe and the former Soviet Union. Routledge, New York, 1993 Jirˇina Sˇiklová: „Are Women in Central and Eastern Europe Conservative?”. In: Nanette Funk és Magda Mueller (szerk.): Gender Politics and Post-Communism – Reflections from Eastern Europe and the former Soviet Union. Routledge, New York, 1993
W. Ameling: Tyrannen und schwangere Frauen. Historia, 35, 1986, 507–508. „Zˇeny a muzˇi v datech. Ministerstvo práce a sociálních vzdelání”, Cˇesky´ statistiky´ úrˇad, 2003 Women 2000: An Investigation into the Status of Women’s Rights in Central and South-Eastern Europe and the Newly Independent States . International Helsinki Federation for Human Rights and IHF Research Foundation, 2000
15
Bernie Higgins Felhasznált irodalom
Jirˇina Sˇiklová: „Feminism and the Roots of Apathy in the Czech Republic”, Social Research, Vol. 64, No. 2, Summer 1997 Jirˇina Sˇmejkalová-Strickland: „Do Czech Women Need Feminism?”, Women’s Studies International Forum, Vol. 17, No. 2/3. Laura Bushekin: „Is Sisterhood Really Global? Western Feminism in Eastern Europe”. In: Tanya Renne (szerk.): Ana’s Land: Sisterhood in Eastern Europe, Westview Press, Colorado, 1997 Jirˇina Sˇiklová: „McDonald’s, Terminators, Coca-Cola Ads – and Feminism? Imports from the West”. In: Tanya Renne (szerk.): Ana’s Land: Sisterhood in Eastern Europe, Westview Press, Colorado, 1997 T. G. Masaryk: „A Radical Feminist, H. Gordon Skilling”, Cross Currents: A Yearbook of Central Europan Culture, No. 10, 1991 Karen Johnson Freeze: „Medical Education for Women in Austria: A Study in the Politics of the Czech Women’s Movement in the 1890s”. In: Sharon L. Wolchik és Alfred G. Meyer (szerk.): Women, State and Party in Eastern Europe, Duke University Press, Durham, 1985 Bruce M. Garver: „Women in the First Czechoslovak Republic”. In: Sharon L. Wolchik és Alfred G. Meyer (szerk.): Women, State and Party in Eastern Europe, Duke University Press, Durham, 1985 L. Simerská: „Gender Studies in Prague”, Czech Sociological Review, Vol. 7, No. 2., 1999 Martina Musilová: „Equal Opportunity as a Matter of Public Interest”, Czech Sociological Review, Vol. 7., 1999
Rosemary Crompton: „Women, Employment and Feminism in the Czech Republic”, Gender, Work and Organisation, Vol. 4, No. 3, 1997 Jirˇina Sˇiklová and Jana Hradilková: „Women and Violence”. In: Tanya Renne (szerk.): Ana’s Land: Sisterhood in Eastern Europe, Westview Press, Colorado, 1997 Tanya Renne: „A Lesbian: An Interview with Jana Sˇtepanová”. In: Tanya Renne (szerk.): Ana’s Land: Sisterhood in Eastern Europe, Westview Press, Colorado, 1997 Iva Sˇmidová: „Men in the Czech Republic”, The Czech Sociological Review, Vol. 7., 1999 Hana Havelková: „The Political Representation of Women in Mass Media Discourse in the Czech Republic 1990–1998”. Tess Slavicˇková: „Women On and Off the Page: Gender, News and the Daily Press in the Czech Republic”. Kiadatlan tanulmány. Libora Indruchová: „The Construction of Femininity in Contemporary Billboard Advertising in the Czech Republic”. Women, Work and Society, Working Papers, Institute of Sociology, Prague, 1995 Libora Oates-Indruchová: „Male Bodies Resisting the West and the Past: Body and Masculinity in Advertising in the Czech Republic”, East Central Europe, Vol. 27, No. 2., 2000 John M. Klassen: Warring Maidens, Captive Wives, and Hussite Queens: Women and Men at War and at Peace in Fifteenth Century Bohemia. Columbia University Press, New York, 1999
Jegyzetek
7. John M. Klassen: Warring Maidens, Captive Wives, and Hussite Queens: Women and Men at War and at Peace in Fifteenth Century Bohemia. Columbia University Press, New York, 1999 8. Karen Johnson Freeze: „Medical Education for Women in Austria: A Study in the Politics of the Czech Women’s Movement in the 1890s”. In: Sharon L. Wolchik és Alfred G. Meyer (szerk.): Women, State and Party in Eastern Europe. Duke University Press, Durham, 1985. Nagyon jól bemutatja a n√mozgalmat Kathleen Hayes antológiája is: A World Apart and Other Stories: Czech Women Writers at the Fin de Siècle. The Karolinum Press, 2001 9. T. G. Masaryk: „A Radical Feminist, H. Gordon Skilling”, Cross Currents. A Yearbook of Central Europan Culture, No. 10., 1991 10. Jirˇina Sˇiklová: „Feminism and the Roots of Apathy in the Czech Republic”, Social Research, Vol. 64., No. 2., Summer 1997 11. Libora Oates-Indruchová: „Male Bodies Resisting the West and the Past: Body and Masculinity in Advertising in the Czech Republic”, East Central Europe, Vol. 27., No. 2., 2000 12. www.feminismus.cz 13. „Women On and Off the Page: Gender, News and the Daily Press in the Czech Republic”, 3. fejezet. Publikálatlan kutatás, Tess Slavicˇková 14. További információt a következ√ e-mail címr√l kaphat:
[email protected] 15. www.hlidacifena.cz 16. „Zˇeny a Muzˇi v datech. Ministerstvo práce a sociálních vzdelání”, Cˇesky´ statistiky´ úrˇad, 2003 17. „Harassment Law Sparks Outrage”, Prague Post, January 22, 2004 18. Jirˇina Sˇiklová: „Feminism and the Roots of Apathy in the Czech Republic”, Social Research, Vol. 64., No. 2., Summer 1997 19. Hana Havelková: „The Political Representation of Women in Mass Media Discourse in the Czech Republic, 1990–1998”.
1. Ezt a kifejezést, amely a nyugati feminizmus „második hullámának” legf√bb szlogenje lett, Carol Hanisch használta el√ször 1970-ben. Vö. Maggie Humm: The Dictionary or Feminist Theory, Ohio University Press, Columbus, 1995 2. Hagyományosan a Miss (kisasszony) szó férjezetlen n√k neve el√tt áll, míg a férjes asszonyok „jele” a Mrs. Az angolszász feministák azt követelték, hogy használják egységesen a Ms szócskát, hogy a n√k ily módon ne legyenek megjelölve aszerint, hogy házasok vagy sem. (A ford.) 3. Az önkormányzatokra vonatkozó 1988-as brit törvény 28. cikkelye azt mondja, hogy a helyi önkormányzat „nem propagálhatja a homoszexualitást, és nem adhat ki semmilyen írásos anyagot, ami ezt teszi”, valamint „egyetlen iskolájában sem propagálhatja, hogy a homoszexualitás elfogadható mint családi állapot”. (A ford.) 4. Jirˇina Sˇiklová: „Feminism and the Roots of Apathy in the Czech Republic”, Social Research, Vol. 64, No. 2., Summer 1997 5. Jirˇina Sˇmejkalová-Strickland: „Do Czech Women Need Feminism?” Women’s Studies International Forum, Vol. 17., No. 2/3.; Laura Bushekin: „Is Sisterhood Really Global? Western Feminism in Eastern Europe”; Jirˇina Sˇiklová: „McDonald‘s, Terminators, Coca-Cola Ads – and Feminism? Imports from the West” In: Tanya Renne (szerk.): Ana’s Land: Sisterhood in Eastern Europe, Westview Press, Colorado, 1997 6. A cseh férfiak és n√k közötti háború legendájáról a 11. századból származnak feljegyzések, és a háború feltételezhet√en a 6. vagy 7. században zajlott. A legenda szerint (bár legtöbben azt mondják, hogy a mítosz az amazonokról szóló √si történetek nyomán keletkezett) a cseh vidékeken a matriarchátus rendszere volt az uralkodó. Libuse királyn√ halála után ennek vége szakadt, és a férfiak meg akarták szerezni a hatalmat, ami a „dívcˇí válka”-ba (a lányok háborújába) torkollt: a n√ket a harcos Vlasta vezette. A háború ádáz volt és hosszú id√n át tartott, s végül a férfiak gy√zelmével zárult le. Ezt a legendát a cseh nacionalizmus meger√södésekor a cseh folklór szerepének hangsúlyozására használták.
16
