Feminizmus - ökofeminizmus — VAL PLUMWOOD —
„Miben áll az emberek Jelsőbbsége az oktalan állathoz képest? Erre a kér désre válaszolni éppoly könnyű, mint ésszel belátni azt, hogy a fé l keve sebb az egésznél. Miért is plántálták belénk a szenvedélyeket? Mert azokkal megk-üzdve talán elérhetjük a tudásnak egy olyan szintjét, melyet a vad állatoktól megtagadtak. Ennek következtében természetünk tökéletessége, a boldogságra való képességünk azon mérhető, mennyire vagyunk ésszerűek, erényesek és emberségesek, mert ezek különböztetik meg az egyént, s az ész, a tudás és az erény gyakorlásának természetes velejárói.” (Mary Wollstonecraft) Ha eg y pillantást vetünk a klasszikus forrásokra, tisztán látható, h ogy a nők száműzése a természet szférájába elnyomásuk eg yik legfontosabb eszköze: „A nő vad és irányíthatatlan állat” (Cato 1989: 193); „A nő csupán állat, ráadásul nem is a legfejlettebbek közül való” (Bürke 1989: 187); „Nem tudlak benneteket emberi lénynek tekinteni, inkább olyan fajnak, m ely alig e g y fokkal áll a majom felett” (Swift 1989: 191); „Amint a férfi úr a tudomány és művészet terén / A nő dicsősége, ha helyén a szíve” (M oore 1989: 166); „A n ők a család és a nemi élet érdekeit testesítik meg; a civilizálódás egyre inkább a férfiak feladatává válik” (Freud 1989: 80); „A nők kétségkívül alkalmasak a tanulásra, ám nem a ma gasabb tudományok számára teremtették őket, mint amilyen a filozófia vagy a kreatív cselekvés bizonyos formái; ezek általános intelligenciát igényelnek” (H egel 1989: 62); „A nő e g y szükséges tárgy, feladata a fajfenntartás va gy az élel mezés” (A quinói Szt. Tamás 1989: 183). Aligha volt bók tehát a sokat használt formula, h ogy a nő „közel áll a term észethez”. A feministákat számos csapda várja, ha erről nem vesznek tudomást. A z ésszerűség és a természet fogalmai egyaránt zavarba ejtően tág jelentéssel ren delkeznek; a legtöbbször az ész valamilyen tekintetben szisztematikusan szem ben áll a természettel. A természet, mint az ész leértékelt, kirekesztett ellentéte, magában foglalja az érzelmeket, a testet, a szenvedélyeket, az állatiasságot, a primitív, civilizálatlan, nem emberi világot, az anyagot és testiséget, az érzéki élményeket, valamint az irracionalitás, a hit és az őrültség szféráit. Más szóval, ;i természet magában foglal mindent, amit az ész területéről száműztek. Fontos e/l m egjegyeznünk, mivel az ökofeministák e g y része elfogadta a nő és a ter mes/,cl közli kapcsolat gondolatát anélkül, h ogy kritikusan m egvizsgálták v o l na, miképpen hozta létre a kirekesztés elve ezt a kapcsolatot. Másfelől néhány
188
^ umwo°d
egyenjogúságra törekvő feminista hasonlóképpen kritikátlanul hirdeti a nők felemelkedését a természet köréből a kultúra és a szellem birodalmába, anélkül h ogy észrevennék, milyen problematikus és ellentmondásos az ilyen kizárásos alapon meghatározott észfogalom . Ebben a fejezetben1kiutat mutatok a problé mából, m ely elé a feministákat a nők és a természet hagyományos azonosítása állítja, és m egfogalm azok e g y álláspontot, m ely nem fogadja el, h ogy a nőket kirekesztik a szellem területéről, de azt az elképzelést sem, m ely szerint a ter mészet alsóbbrendű.2
A nő és a természet kapcsolata - elavult és zsarnoki gondolat? A zt az uralkodó, ősi hagyományt, m ely a férfit a kultúrával, a nőt pedig a ter mészettel hozza kapcsolatba, napjainkban újabb keletű, ám m ég problematiku sabb elképzelések takarják el. Ezekben a „férfiasság” változatlan lényegét im már nem e g y reproduktív és gondoskodó, hanem „vad”, erőszakos, küzdelmes és érzéki természethez kötik - mint például a viktoriánus kor, a darwinizmus és napjaink szociobiológiája - , ezzel szem ben „a nőt” erőtlennek, háziasnak, aszexuálisnak és civilizáltnak tekintik.3 Lloycl (1984) m eg is jegyzi, h ogy v i szonyulásunk a nőhöz és a természethez, mely hagyományos azonosításukban gyökerezik, nem mindig volt egyértelmű. Merchant (1981) arra is rámutat, h ogy nem is volt m indig egyértelm űen negatív. A z asszociáció ném ely esetben arra szolgált, h ogy bizonyos fokú helyeslést váltson ki, mint például a romantikus
1 P lu m w o o d F e m in is m a n d the M a stery o fN a tú r é c. k ö n y v é n e k fejezetérő l van szó (L o n don , N e w York, N Y: Rou tledge). 2 Mára kiterjedt irod alom tárgyalja azt az ellentétet, am ely egyrészt a közélet, a term elés, a társas és kulturális élet, valam int a racionális igazságosság maszkulin, racionális szférája, m ásrészt a magán-, családi és rep rod u k tív élet fem in in szférájára k özött h úzódik. A z utóbbi szféra a szükségszerűséget, az életbe való belem erülést, a természetit és az egyénit képviseli, m íg az e lő b b i a szociális és kulturális területe, ahol em beri szabadsággal élnek és e llen ő rzé s t g ya k o ro ln ak az esem én yek és a term észet felett, elsősorban a tu dom án y e szk ö zé v el é lv e és aktív k ü zd e lem b e b ocsátk ozva a term észettel és a k örü lm én yek k el (d e B eau vo ir 1965; Lloyd 1984; M cM illan 1982). 3 M int azt Lyn n e Segal (1987: 7 ) is m e g je g y zi. Ez a m o d ern átfedés m eg je len ik D. H. Law rence, N orm a n M ailer és H e n ry M iller írásaiban is. A z átrend eződésben , am elynek e re d m é n y e k é p p a n őket tö b b é m ár nem azon osították a testtel és a k ielégíth etetlen szexualitással, szerep et játszott a női term észet vik torián u s-p o lgá ri eszm én yítése és felosztása, valam int az a folyam at, am elynek során a szexualitásban e g y re Inkább az ellen ő rzé s és az m a lom területét fed ezték lel. Attól k ezd ve, h o gy M Inli'H/.tv szexuali l:isl);m a korábbi gyakorlattal '.zeniben a m odern szem lelet ,i nyeiijii > g helyei t az erőt Ismerte lel,
.1
haliak elkezdték a/l m agukénak k övelrln l
Feminizmus és ökofeminizmus
j 0y
hagyományban (Ruether 1975: 193).4 D e mind az uralkodó hagyomány, m ely szerint a férfi az ésszerű, és a nő a természetes, mind ped ig az ellentmondásos újabb teóriák, m elyek a férfiakat erőteljesnek és vadnak, a nőket szelíd(ített)nek és háziasnak tekintik, a férfiúi erőt szilárdítják meg. Nem m eglepő, h ogy számos feminista gyanakvással fogadja azt az álláspon tot, melyet magukat „ökofeministának” nevező nők egyre n övekvő csoportja képvisel: h ogy egyáltalán lehetséges valami előnyöset mondani a nő és a ter mészet kapcsolatáról. A női nem és a természet kapcsolatának a puszta elkép zelése is sokak számára reakciós és sértő, olyan képeket sűrít magába a nőkről, melyekben földanyaként, passzív, szaporodásra teremtett állatként, elégedett tehénként merülnek el a testiségben és az élet reflexió nélküli átélésében. Ezért aztán a feministák körében egyszerre csábító és általános álláspont, h ogy ezt a hagyományos kapcsolatot pusztán az elnyomás eszközének, a patriarchátus maradványának tekintsék, amit most, hogy az elnyomás hagyományaiba nyúló gyökereit kitépték, egyszerűen hagyni kell elsorvadni (Echols 1989: 288).5 Á m a kérdés széles körben elterjedt, „józan észre” támaszkodó m egköze lítése több okból is helytelen, s ugyanez okokból a nő-term észet kapcsolat problémáját sem lehet egyszerűen félretenni, továbbra is a feminizmus köz ponti kérdése kell maradjon. Korunk társadalmában többnyire m ég m indig ez a kapcsolat a mozgatórugója a nőkkel és a természettel való bánásmódnak. Be fogom bizonyítani, h ogy a feministák számára veszedelm es dolog elhanyagol ni ezt a kérdést, mivel fontos hatással van arra az em ber-m odellre, m elyhez nekik is igazodniuk kell majd, s amelynek keretei közt az egyenjogúságot k ö vetelhetik. S amint azt bizonyítani fogom, m ég m indig magyarázatra vár, hogy hogyan hozták létre a nók és a természet szövetségét. Ez a magyarázat a kriti kai ökológiai feminizmus alapjául szolgál, melynek tagjaként a nők tudatosan állnak a természet mellé. A szükségletekkel, a természettel és a nőkkel kap csolatos em beri tulajdonságok háttérbe szorítása - a természet mint testiség, mint szenvedély vagy érzelem, mint a preszimbolikus, mint primitív, állati és női - továbbra is hozzájárul a nők, a természet és az em beri élet m inőségének hátrányos helyzetéhez. A nők és a természet viszonya, valamint kölcsönös lealacsonyításuk k o rántsem a múlté, s hozzájárul ahhoz, hogy a nők tevékenységét, sőt valójában
1 Mint azt R osem a ry R adford Ruether (1975) kimutatja, a rom antikus h agyom án yb an el leni rád ¡d ó t kell felism ernünk, még ha tökéletlen form ában is. ' A ni'i term észet kapcsolat állítólagos patriarchális ered ete Janet B iehl szerint a kapcsolat megkérdó|ele/ése m ellett s/ól. Biehl í}>y nemcsak az erre a kérdésre adható válaszok m
ik leleségeröl fele d k e zik meg, ele arról is, hogy a/ok összhangban állnak az em b eri
m lvollial <’ s a / e g y e n lő s é g g e l kapcsolatos feminista álláspontokkal is.
190
^ umwo°d
a szaporodást magát sem becsülik meg.6 A nők és a természet elutasításának egyik legáltalánosabb formáját n evezem háttérbe szorításnak, amikor ú gy ke zelik őket, mint az elismert eredm ények domináns előterének nyújtott hátteret. A háttérbe szorítás gyakorlata mélyen beágyazódott gazdasági rendszerünkbe és a kortárs társadalom szerkezetébe (Ekins 1986; W áring 1988)7 A természet háttérbe szorítása azt jelenti, h ogy nem ismerik el az em ber bioszférától való függését, az em beriséget különállónak, a természeten kívül állónak tekintik, amely a természetet korlátlan, saját szükségletekkel nem rendelkező forrásként kezelheti.8 A z uralkodó nyugati kultúra következetesen elnyomta, háttérbe szo rította és megtagadta a szaporodás és létfenntartás világától való függést. Ez az elutasítás fontos tényezője annak, h ogy a természettel való fenntarthatatlan bánásmód állandósult, ami a nyugati társadalmak jövőjére n ézve óriási veszélyt jelent. A természet és a nők háttérként, eszközként való kezelése párhuzamosan ha lad. A nők háttérbe szorítása, eszközként kezelése nem is kell, hogy mindig nyil vánvaló legyen, ugyanis ez szervezi fő szerepeit a társadalmi és a magánéletben egyaránt. A nőket rendszeresen háttérbe szorítják és eszköznek tekintik mint háziasszonyokat, mint ápolónőket és titkárnőket, kollégákat és munkatársakat (Pringle 1988).9 A hagyományos szerepekben végzett munkájukat szintén rend szeresen figyelm en kívül hagyják a gazdasági életben (W aring 1988), a történe lem ben és a kultúra eredm ényeinek számbavételekor. A nők hagyományosan „a környezet”- vagyis ők biztosítják a kereteket és a feltételeket a férfiak „eredményei”-hez, ám amit tesznek, az önmagában nem minősül eredménynek (Irigaray 1985a; Le D o eu ff 1977). A nők m ég akkor is sebezhetők a háttérbe szorítás ál tal, ha kilépnek a hagyományos szerepkörből, amit az olyan területek története, mint a DNS-kutatás is nyilvánvalóvá tesz (Watson 1969), ám m ég ennél is inkább háttérbe szorulnak hagyományos szerepeikben, legfőként mint anyák.
6 Caroline Merchant nyom án a „reprodukció”-n a term észet újrateremtése m ellett az em beri és a társadalm i újraterm elését értem . M erchant (1989) érve lé se szerint am en n yib en a rep rod u k ció h o zza létre azokat a feltételeket, am elyek k ö zö tt a term elésre sor kerülhet, ak k or a m u n k aerő és a társadalom újraterm elése m ellett a z életet, a társadalmat és a term elést leh ető vé té v ő feltételeket is ide kell sorolnunk. 7 A háttérbe szorítás m érték ére a „n em h ivatalos” ga zd aságga l fo g la lk o z ó m unkák hívják fel a fig y e lm e t (p éld áu l Ekins, 1986). 8 M int N a n c y H artsock m e g je g y zi: „A legfon tosab b élettevék en ységek et a m in d en k ori hatalom a kiteljesedett em b e re k szám ára m éltatlannak ítélte, elsősorban azért, m ert a szü k ségszerű ségh ez és az é leth e z kapcsolódn ak: ilyen az anyai gon d o sk o d ás munkája, a házim unka, és e gészen a kapitalizm us m e gje len é sé ig a nyugati társadalm akban az ttnlenntarláshoz k ap csolód d valam en n yi munka." (H artsock I9HS ‘‘
Mint a / Uosemary l'ringlc me^legy/l: „A lltkárnfS folaclat.t In íny m.i'ii >l\ 1 »"./e
,>/
i i I
'
helyett a/,
Feminizmus és ökofeminizmus
A z anyák láthatatlanná válása az a pont, ahol a feminista elm életek eltérő szálai összefonódnak. A z a mérhetetlenül lényeges fizikális, lelki és szociális készség, amit az anya tanít a gyerekének, pusztán háttérként szolgál a valódi tanuláshoz, m ely az ész és tudás hímnemű világának képezi részét (Benjámin 1988; Jaggar 1983: 314). A z anya maga is háttér (Irigaray 1982), akit a gyereké hez vagy annak apjához való viszonyban értelmeznek, mint ahogy a term é szet is „környezet” az em berhez viszonyítva. Am int a nyugati szem élyiség is a természettel szemben, annak elutasításán keresztül határozódik meg, ú gy az anya terméke — rendszerint a fiúgyerm ek - is az anya lényével szembeállítva határozza m eg férfiúi önazonosságát - fő leg ami a nevelést illeti —, kirekeszti azt a saját lelkialkatából, h ogy erőfölénnyel és mások eszközzé alaesonyításával helyettesítse (C h odorow 1979; Irigaray 1982; Kristeva 1987; Brennan 1993). Nem hajlandó felismerni a függést, hanem fogalm ilag továbbra is a szabad cselekvés hímnemű („igazán” em beri) szférájának m egfelelően rendezi el a világot, mely a szükség nőnemű (és természeti) háttere előtt zajlik.
Emberiség és kirekesztés A z a nézet, m ely szerint a nő és a természet kapcsolatát, mint a múlt maradvá nyát, egyszerűen el kell felejteni, feltételezi, h ogy mostantól nők és férfiak szá mára az a feladat, h ogy egyszerűen és m inden gond nélkül teljességgel em be rek legyenek. Á m ezzel problémamentesnek tekintünk valamit, ami korántsem az: magának az em bernek a fogalmát, m ely másfelől a női szféra, a természet és a létfenntartással kapcsolatos világ kirekesztésének, elutasításának és lejáratá sának keretében jött létre. A kérdés, h ogy mi az ember, mostanában válik p rob lémává, és az egyik legproblematikusabb terület az em bernek a természethez, főleg a nem em beri világhoz való viszonya. A z előfeltevések kerete, melyen belül az em ber-term észet ellentétet N yu gaton megalkották, nemcsak a nőiség természet iránti passzivitását, vele való kapcsolatát foglalja magában, hanem ennek kiegészítéseként azt is, h ogy a ter mészetet a fehér, nagyrészt hímnemű elit kirekeszti és uralja. Őket n evezem ezentúl uralkodó mintának. Á m az uralkodó minta előfeltevései nem mint e lő feltevések nyilvánulnak meg, mert ezt a m odellt tekintik magától értetődően emberinek, m íg a nőiség devianciának látszik. Ennélfogva ha egyszerűen m eg tagadjuk a nőiség és természet viszonyának régi hagyományát, és sem mivel sem helyettesítjük, az általában annyi, mint implicit m ódon elfogadni az ember, iIII-ive az em beri a természethez fű ző viszony e g y másik uralkodó mintáját, mely magába olvasztja a nőiséget is. S bár először úgy tűnhet, a végeredm ény nem egy nem ileg semleges pozíció, amíg a kérdést nem bocsájtjuk újra m eg
192
Val Plumwood
gondolásra, már el is van rendezve - nem kielégítő m ódon - az uralkodó nyu gati em berm odell szerint, m elyhez a nőket is hozzáigazítják. Ez a természet feletti uralom, a természet felülmúlásának modellje, m elyben a szabadság és az erény a természet, a szükségszerűség és a nőiség világa feletti ellenőrzés és az attól való távolságtartás felől nyer értelmet. A természet feletti uralom kritikája, amit környezetvédő filozófu sok az elmúlt húsz évben dolgoztak ki, ¿véleményem szerint elégséges ok, h ogy kritikusan kezeljük ezt az em ber-természet modellt. Mindaddig, amíg ezt az uralkodó mintát nem értékeljük újra a term észethez fű ződ ő viszony tekintetében, a régi nő-term észet kapcsolatot az em beri távolságtartás és a természet felülmúlásának m odellje fogja elfoglalni. A kérdés kritikus felülbírálása tehát fontos helyet kell elfoglaljon a feministák programjában, ha nem akarjuk, h ogy ez a sok problémát okozó minta ellen fe lek hiányában diadalmaskodjék. Ha em ber voltunk m odellje magában foglalja a nőiség kirekesztését, csak valami nagyon sekélyes feminizmus üldögélhet elé gedetten a tudattal, h ogy a nők is „teljes értékű em berek”, anélkül, h o g y m eg akarná változtatni ezt a mintát. Aztán van m ég e g y ok arra, h ogy a témát ne seperhessük félre, mint ami feminizmus számára lényegtelen. Am int azt Karén Warren m egfogalm azta (1987), a feminizmus több változatának először a saját háza táját kell rendbe tennie a kérdést illetően.10 A feministák jogosan tartanak ki amellett, h ogy az ökológiai morál terhét nem rakhatják a nők vállára, fő leg nem úgy, h og y a tö méntelen szükséges változtatásért a magánszférát és a háztartást teszik felelős sé (Ruether 1975: 200-201; Instone 1991). Vissza kell utasítani azt a kísérletet, h ogy a felelősséget főként a nőkre mint a háztartások vezetőire és fogyasztókra hárítsák, mert ezáltal a háztartást továbbra is női teherként értelm ezve, téves képet alkotva arról, h ogy az egyed i háztartásoknak milyen lehetőségei vannak a természet pusztításának megállítását illetően, a nők hagyományos önfelál dozására apellálnak, arra kérve őket, h ogy anyai kötelességvállalásuk elism e réseként hordozzák vállukon a világ minden baját. Persze a nők m égsem ala pozhatják személyes szabadságukat arra, h ogy elfogadják a velük azonosított természet változatlanul alábecsült helyzetét, ahonnan csak mostanában sikerült felemelkedniük. A z em beri csoportokban a felem elkedést gyakran kíséri annak hangos bizonygatása, h o g y a kiváltságos osztály újonca véglegesen elszakadt a m egvetett csoporttól, ahonnan felemelkedett - innen ered az alsó k ö zép o sz tály, a legénység soraiból kiem elkedő tiszt, az újonnan beolvadt gyarmatosított megbecsülésének jelensége (M em m i 1965: 16). A nők szabadsága nem alapul hat m eggy őző m ódon a nem-em beri világ fentiekhez hasonló elnyomásán.
1,1 t .i .cl pl. Kitten Wíii tcii 19H7 i". 11n■11U,t|.tl, niclyl int öl<( ifrn iln h l.i < | .1 l>'m ini/m ii-, i 11mlíiid li ti ni.ili
>1111)61 ma i.i',/,t;il|n
Feminizmus és ökofeminizmus
Mégis, a hagyom ányos érvek többsége ép p en erre épít. A m i M ary W ollstonecraft számára például az em beri szem élyiségben értékes, amire a nőknek törekedniük és amiben részesülniük kell, az az oktalan vadállat al sóbbrendű világával szem ben fogalm azódik meg. Érvelésében, m ely szerint a nők is képesek csatlakozni a férfiakhoz „az oktalan állat feletti elsőbbségben”, a természet rendjének alsóbbrendűségét magától értetődőnek veszi.11
Az uralkodó minta férfias jellege Számtalan kritikus egyetért abban, h ogy a nők és a természet kapcsolatának, il letve a férfiak kívülállásának és uralmának modelljét szükségszerű felülbírálni, továbbá problematizálni az em ber voltunkról alkotott elképzeléseket. Ezek: 1. A férfiasság és az azzal hagyományosan társított tulajdonságok értékének kritikája (C h odorow 1979; Easthorpe 1986) 2. A racionalitás kritikája. Ezen belül nemcsak a racionalitás férfias és esz közszerű sajátsága lényeges (H orkheim er és A dorn o 1990; Marcuse 1968), ha nem az ész túlértékelése, illetve az a m ód is, ah ogy eszközként használják a nem em beri (m ivel az ésszerűséget gyakran az em bert m egkülönböztető jegy nek tartják [Ruether 1975; M idgley 1980; Le D o eu ff 1977]), a nők (m ivel az észt a férfiassággal társítják [Lloycl 1984]), és a társadalmi vagy faji alapon lebecsült emberek (m ivel a racionalitás magasabb foka szolgál arra, h ogy m egkülön böztessék a civilizáltat a primitívtől, a magasabb társadalmi osztályokat az alacsonyabbaktól [Kant 1949: 9]) csoportjainak kizárására és elnyomására. A z ész túlértékelése és az azzal ellentétes elképzelések egyaránt m egkövesedtek a nyugati kultúrában és annak szellem i hagyományában. Ez a túlértékelés nem mindig ölt olyan végletes formát, mint ném ely klasszikus filozófus esetében (mint például abban a platonikus álláspontban, h ogy a reflektálatlan élet érték telen), hanem számtalan sokkal kifinomultabb m odern formában jelentkezik, mint például az erkölcsi m egfontolások korlátozása az észérvekkel szemben.
" W ollston ecraft értelem m el kapcsolatos n ézetein ek összetettségével kapcsolatban lásd Jean G rim sh aw (1990) és K arén G reen (1993) munkáit. W ollston ecraft jelen tőséget tulaj donít annak a ténynek, h o g y a term észet és az állatok nem ren delkezn ek ésszel, és emiatt alacsonyabb rendűek. A patriarchális k egy etlen s ége t és k ö zö n y t u g yan ak k or jóakaratú malriai'chátussal váltja fel, am elyben a k ed vesség az e m b e r m agasabbrendűségének jele. íny ír: „A gye re k e k hevesen tudakolták, h o g y m ik én t k ell ah h oz viselked niü k, h o g y az állatok feletti niagasabbrendű ségü knek bizon yságát adják? A válasz rö v id volt: ne legyetek kem én yszlvű ek, és m agasrendű adottságaitok tartsák távol a bűnöket, am ik nem lalli.ilók előre, A gyerm ek ek c sak az állatokkal tehetnek jót; az em b erek („m é n ”) leletlOk állnak " CWollNtoneeralt 199,V 372 373).
194
P'umwo°d
3. A z em ber természet feletti uralmára, az em beri sovinizmusra, az antropocentrizmusra (Naess 1973; Plu m w ood 1975), valamint a természet tisztán esz közként való felhasználására (H orkheim er és A dorn o 1990), alulértékelésére (az em beri és a kulturális szférához képest) irányuló kritika. Ebbe beletartozik az ideális em beri jellem és az erény mintájának kritikája is, m ely rávilágít, h ogy a nyugati em berideál maximalizálja az állatoktól, a primitív népektől és a termé szetestől való különbözőségét és távolságát; azok a tulajdonságok, melyeket az em beriség m egkülönböztető jegyeinek tartanak és ebb ől kifolyólag m egbecsül nek, egyrészt a férfiasság bizonyos form áihoz köthetők, másrészt nem osztha tók m eg az állatokkal (Rodm an 1980; M idgley 1980). Ezeket általában szellemi tulajdonságoknak tekintik. K övetkező lépésben az em berit a magasabb, szelle mi képességekkel, az autentikus em beri világot a szellem i szférával azonosítják, míg az állatokat va gy a természetet az alsóbbrendű testi készségekkel. Ez a szel lemi világ nem a hímnemm el mint olyannal, hanem inkább eg y uralkodó elit (m ely egyaránt hím- és nőnem ű) férfiasságával azonos, m ely elit a rabszolgákra és nőkre hagyja a szükségletek ellátását, a szükségletek körét alsóbbrendűnek tekinti, az erényt pedig az attól való távolság alapján értelmezi. A fenti kritikák több ponton érintkeznek. A z egyik legfontosabb, hogy az uralkodó hímekkel hagyományosan társított tulajdonságok egyszersmind azok is, melyekkel a jellegzetesen em berit meghatározzák: például az ésszerűség (és más válogatott szellemi tulajdonságok és képességek); a természet felülmúlása, beavatkozás a természetbe és a felette való uralom és ellenőrzés, szem ben a természetben való passzív elmerüléssel (a „vadak” alsóbbrendű em beri fajként való leírása ennek köszönhető); eredményes munka, társas hajlam, kulturáltság. Néhány feminista érvelés szintén m eghökkentően példázza az em beri és a férfi as fogalmainak találkozását. M ary Wollstonecraft A nők jogainak védelme című munkájában jelentős mértékben támaszkodik eg y nem nélküli em beri jellem képzetére, m ely mindkét nem számára ideális („a dicséretre méltó törekvés első célja em beri lényként válni jellem m é”) (1982: 5), ám leírásában ez az emberi jellem rejtetten férfias. A z ideális jellem, amely mellett kiáll, élesen eltér a női jellem ideáljától, melyet elutasít, „m egvetve az észnek ezt az erőtlen eleganciáját, a különleges érzékenységet és a m odor édes hajlékonyságát”. Ehelyett nyoma tékosan hangsúlyozza, h ogy a nők „férfiasabbakká és tiszteletre méltóbbakká” váltak. A kiegészítő női jellem ideálját elutasítja - mindkét nemnek e g y közös em beri jellem ideáljában kell részesülnie, m ely néhány jelentéktelen eltérés e lle nére (a férfiaknak szerényebbekké és választékosabbakká kell válniuk, és ebből a szem pontból nőies tulajdonságokat kell felvenniük) részleteiben bizonyos fér fias tulajdonságokkal azonos CI9H2: 23). Egy egyszeri1!, feltehetően nem nélküli ideál helyettesíti .i régi, kétnemű ideált, ahol Is .i tiőkle.ill niiisocllngostiiik és nemileg mellűi!.ini/tiittutk tekintették,
Feminizmus és ökofeminizmus
jg,-
A racionalitásról (vagy a mentális szféráról) és a természetről alkotott alapfo galmak döntő fontosságú kapcsolatot teremtenek az em beri és a férfias között, ezért a férfiasság és az ésszerűség problémaként való értelm ezése ugyanakkor az emberit és ezzel együtt az em bernek a vele szem beállított nem -em berivel való viszonyát is problematizálja. Mindenesetre azt is látni fogjuk, h ogy ezek a fogalmak másfajta kirekesztésekkel is kapcsolatosak, mivel itt nem bárm iféle férfiasságról van szó, hanem e g y különleges fajtáról, m ely a társadalmi osztály, a faji hovatartozás és a nemi dominancia kontextusában alakult ki (és amit én uralkodó mintának hívok). A nyugati, racionalista em berideálok nemcsak a ne mekre vonatkozó, hanem a faji, társadalmi és élővilágbeli kirekesztés normáit is megtestesítik. A z a nézet, m ely szerint a nők em beri mivolta nem kérdéses, hi básan problémamentesnek veszi az em ber fogalmát, és elmulasztja a fenti elő ítéletek és kizárások vizsgálatát. A z em ber és a férfiasság kapcsolata e g y újabb ok, h ogy ne hagyjuk figyelm en kívül a tradicionális n ő-term észet kapcsolatot; az itt jelentkező problémákat a feministáknak m érlegelniük kell. A z em ber fogalm a erőteljesen normatív. A z eszme, h ogy teljesen va gy töké letesen em ber(i)ek legyünk, megszületésekor rendkívül pozitív tartalmat hor dozott, és általában alig vizsgálták m eg a m ögötte rejlő előfeltevéseket va gy a nem em beri osztályok vele járó lealacsonyítását. íg y például azon vélem ény mögött, m ely szerint a nő és a természet összekapcsolásában van valami sértő vagy lealacsonyító, eg y egész sor feltevés húzódik m eg a nem -em beri világ al sóbbrendűségéről. A felszabadulás m odern diskurzusában a dolgokat aszerint helytelenítik va gy értékelik, h ogy alkalm azkodik-e a „tökéletes em ber” fogal mához. Á m az ember-lét méltósága, mint a férfiasságé is, e g y kirekesztett és lealacsonyított osztály ellenében tartható fenn.12 Ha egyszer ezek a feltevések explicitté válnak, érthetőbbé válik az össze függés a n ő-term észet kapcsolat és a fem inizm us különböző alternatívái közt is. Ilyen keretek közt nyilvánvalóvá válik az is, h ogy a hagyományos álláspon ton belül - m ely a feministák számára kiindulási pont - az em berideál, bár gyakran azt színleli, nemi szem pontból egyáltalán nem semleges, hanem m eg egyezik az uralkodó mintával, m íg a nőiség ideálja ettől eltér. Ebből eredően, amint azt Simoné de Beauvoir olyan határozottan kijelentette (1965), a női lét tragédiája nem csupán abban áll, h ogy valakinek az élete és a választási lehe tőségei szegényesek és korlátozottak, hanem abban a tényben is, h ogy érté kes nőnek lenni annyi, mint másodrangú em beri lénynek lenni. A m ed dig ezek a „sem leges” em beri tulajdonságideálok helyeslésre találnak és bekerülnek a kö/.tudatba, és a hagyományos női szerepeket is elfogadják, a nők kénytelenek alsóbbrendünek látni magukat, és persze mások is annak látják őket. M ivel a M
pl. ThniUiis ( I98.V 11 sklO.
196
^ umwooc^
nőket kirekesztették a nagyra értékelt és jellegzetesen em beri tevékenységek és tulajdonságok köréből, kénytelenek voltak m egelégedni azzal, h ogy pusztán szem lélői legyenek ennek a jellegzetesen em beri életnek, a természettel vívott valódi harcnak. Simoné de Beauvoir a tragikus dilemmára adott megoldását hasonló erővel és tisztánlátással fogalm azza m eg — a nőknek változtatni kell, beilleszkedni és bebocsáttatni az uralkodó mintába, aminek eredményeként a yő k n ek is tejesen em berivé kell válniuk. Maga a minta — és a természet feletti uralom révén értelmezett szabadság mintája, m elyen alapszik - sohasem kérdőjeleződött meg, és valójában a nők buzgósága, amivel részt akarnak benne venni, csak megerősíti és támogatja ennek a mintának a dominanciáját.
A kritikátlan egyenlőséget hirdető feminizmus A fem inizm us második hullámának szem szögéből a korábbi, első hullám, m ely az 1960-as és 70-es években éreztette hatását, kísérletet tett arra, h ogy a nőket kritikátlanul beillessze e g y férfias életm ódba és e g y férfias em ber- és kultúramodellbe, melyet nem nélkülinek ábrázoltak. Mai szemmel nézve ez az első hullám állt a legközelebb a liberális fem inizm ushoz, bár sok feminista rámutatott, h ogy a nők hozzáigazítása eg y férfias szem élyiségideálhoz túlmu tat a liberális fem inizm us határain, és jelen van a feminizmus szocialista vagy humanista-marxista irányzataiban is, m elyek kritikátlanok a termelőként va gy munkásként értelm ezett em ber ideáljával szem ben (O ’Brien 1981; Young 1985; Benhabib és Cornell 1987; Nicholson 1987; Nye 1988; MacKinnon 1989). D e megtalálható ez a kísérlet a szociális ökológia néhány változatában is (Biehl 1991).13 A m int már utaltam rá, a második hullám tételei módosításra szorul nak, m ivel ezúttal nem a hímnemű szem élyiség mint olyan, hanem inkább az uralkodó személyiség, a természet és a szükségletek ellentéte határozta m eg a nyugati kultúra mintáit. D e a lényeg a m egfelelő megszorítások esetén sem változik. A z „elférfiasításként” elutasított álláspont a nők feladatát abban látja, h ogy igényt tartsanak a teljes em ber státusára, ami a nők szempontjából anynyi, mint alkalm azkodni a kultúra és az annak m egfelelő szociális intézmények ideáljaihoz. Ö sszegezve: az álláspont elvárja a nőktől, h ogy részesüljenek az em berség és a kultúra kirekesztő ideáljaiban. A z ehhez kapcsolódó stratégia ú gy tekinthető, mint a kritikátlan egyen lőség stratégiája, m ely a nőknek b e bocsátást követel a hímnemű elit és az uralkodó intézm ények körébe, melyek
" A l-irs:ul:il<>iii(">l<<>l<.s/cm ponljából líisd Janót Hlehl im m kíill, aki ;i* <"■/<••,a /c m lic rls r n nem i s/cin p o n lh ftl sem lcucsnok líMrle/iMI lo ^ aln ialia i.n111 ■. U•n 111-, i I\ 0 |öm< >m'ii 11>*>I H ¿1),
Feminizmus és ökofeminizmus
csak akkor kezelendők kritikusan, am ennyiben a nőket (főként a női elitet) kirekesztik. Ezeknek az ideáloknak, m elyekbe a kritikátlan egyen lőség stratégiájának m egfelelően a nőknek is bebocsáttatást kell kérniük, központi elem e a természet feletti uralom. A stratégia szerint a nők csatlakoznak a férfiakhoz, és részesed nek az em ber szabadságát legjobban reprezentáló területekben, mint például a tudomány és a technika, ahonnan különösen szigorúan ki voltak zárva. Ezek a területek kiváltképp a férfi elit számára vannak fenntartva, mert jellegüknél fogva nagym értékben tartalmazzák az olyan nagyra értékelt tulajdonságokat, mint az objektivitás, absztrakció, racionalitás és az érzelm ek elfojtása; valamint funkciójuk miatt is, m ely a leginkább reprezentál olyan erényeket, mint a ter mészet meghaladása, a természet feletti ellenőrzés, a természet leküzdése. A z egyen lő hozzáférés stratégiája biztosítja, h ogy a nők részesedhetnek a tudomá nyokban, ám maga a tudomány, és orientációja a természet (és a kirekesztett csoportok) leigázására, változatlan marad. A liberális feminizmussal társítható stratégia kü lönböző mértékű elutasítás ra talált a fem inizm us több mai változata körében. Ú gy tekintettek rá, mint a hímnemű kulturális dominancia kifinomultabb formái előli nagyon is helytelen menekülésre, m elyből hiányzik az alap az uralkodó nyugati kultúra férfiassá gának m egfelelő kritikájához. A z ellene felhozott legsúlyosabb kifogás talán az volt, h ogy elmulasztotta m egvizsgálni a liberális elm élet és a társadalmi diskur zus racionális szubjektumának rejtett férfiasságát, éppúgy, mint az alapító szer ződés mítoszában felbukkanó szereplők implicit maszkulinitását (Jaggar 1983; Harding 1984; Lloyd 1984; Irigaray 1985b; Tapper 1986; Fox Keller 1985; Gilligan 1987; Benhabib 1987; Young 1987; N ye 1988; Pateman 1988; M acKinnon 1989). Egy kritikus ökofeminista számvetés több irányba is kiterjesztheti ezt a kritikát. Először is, a liberális feminizmus m egközelítése a nyilvánosság individuumá nak nemcsak rejtett férfi-jellegét mulasztja el észlelni, hanem más előítéleteit is, és nem kifogásolja a természettel szembeállított em ber és kultúra uralkodó mintájának ebb ől következő előítéletét sem. Ennek eredm ényeképp a liberá lis feminizmus aláír e g y mintát, m ely duplán hímsoviniszta, mert nemcsak az individuum jellem zésekor nyilvánul m eg rejtett férfiassága, hanem abban az előfeltevésében is, h ogy ami a szem élyiségben és a kultúrában értékes, az el lenkezik a természettel. Másodszor, a liberális feminizmus nem észleli azt sem, hogy eg y ilyen racionalista, a term észetből kiszakított em berm odell nemcsak nemi, hanem társadalmi, faji és állatok feletti felsőbbrendűséget is beépít e lő feltevéseibe. A rejtett férfiasság és a többi előítélet azt is jelenti, h ogy a női egyen jogú ság reménye ezeken a kereteken belül nagyrészt illuzórikus, nem számítva né hány kiválas/w ittál. Az em ber és a polgár, illetve a velük kapcsolatos társadalmi
198
^ umwo°^
intézm ények uralkodó m odellje m egállapodott a nők, a női életminták, tulaj donságok, illetve a természetes életszférák kirekesztésében és devalválásában. Mivel ezt a mintát a kirekesztés határozza meg, számos, többé-kevésbé k ifi nomult m ódon irányul a nők ellen. A legtöbb nő nem fo g nyerni azzal, h ogy formálisan bebocsátást nyer a mintába, és nem is fo g benne szert tenni valódi egyenlőségre. Am int azt G en evieve Lloyd m egjegyzi: „A nők nem tudják e g y könnyen megtalálni a helyüket e g y olyan kulturális ideálban, mely a nőiséggel szem behelyezkedve határozza m eg önm agát” (1984: 104). A z emberiség, a kul túra és a társadalmi élet mintájában való feloldódás tehát a legtöbb nő számára nem valószínűsíti a sikert, ő k a társadalmi és kulturális hierarchia alján fognak maradni.11 A nők számára e minták m egkérdőjelezéséhez többre van szükség, mint puszta altruizmusra. Á m az ökológiai feministák szerint az uralkodó mintát m ég akkor is el kel lene utasítani, ha a nők beolvadása nagyrészt sikerülne, mert ez egyen lő lenne a nők csatlakozásával eg y olyan kiváltságos osztály férfi tagjaihoz, melyet a nem -em beri alsóbb és a kevésbé em beri osztályok kirekesztésével definiálnak. Ú gy is mondhatnánk, h ogy a stratégia e g y most már szélesebb körben uralko dó osztályon belül tenné egyen lővé a nőket, anélkül h ogy m egkérdőjelezné az uralom struktúráját va gy szükségességét. Itt az lehet kritika tárgya, h ogy a fogalm i apparátus, m ely a felsőbb- és alsóbbrendű osztályokat egym áshoz v i szonyítja, érintetlen és m egkérdőjelezetlen marad; csupán az uralkodó osztály kiszélesedését sikerült elérni, anélkül h ogy az uralom alapját magát kifogásol tuk volna. A z uralkodó osztály egyszerű kiszélesítése azáltal, h ogy egyes nőket is érint és felvesz magába, nem csak e g y alapvetően fontos morális problémáról nem vesz tudomást; sem mibe veszi azt is, ahogy a kü lönböző uralmi rendsze rek egym ás számára minta, biztosíték és megerősítés gyanánt funkcionálnak, és ahogy ugyanezek a fogalm i rendszerek egymástól nagyon különböző eln yo mott csoportokban megjelennek: mint láttuk, érinthetik a nőket, a term észe tet, a „prim itív” embereket, rabszolgákat, fizikai munkásokat, „vadakat”, színes bőrű em bereket - mindenkit, aki feltehetően „közelebb áll az állatokhoz”. Ezért ha a nő-term észet viszony problémáját egyszerűen félretesszük, azt sugalljuk, h ogy a nők számára megoldás beilleszkedni az em ber-term észet v i szony eg y olyan mintájába, m ely nem igényel változtatást vagy kritikát. Ennek következtében e g y kritikus és alapos kortárs feminizmus sokkal több - meri több kell legyen
mint a női tulajdonságok és viselkedés látható mintáinak
puszta kritikája. Felül kell vizsgálja a férfiasság és az em ber ideáljait egyaránt. Vállalnia kell a kritikát a nyugati kultúrával szemben, mely a nőkei a korai lémi
" Vaiwhm.i Slilv;i ( vuhtuik
S. I r j c / r l ); ( iallici Inc M,i< k in m m ( l‘)HU) (**ll,11|,i, tnllyrn hül.i.vüil
*i n<1l< c’gynilom’gfMv .1 U illn m iliik tiN mmlHIrU
Feminizmus és ökofeminizmus
nizmus által kezdem ényezett m ódon a férfiakkal egyen lő em bereknek tekinti. Ám csak akkor képes mindezt m egfelelően elvégezni, ha problémaként kezeli az ember, az em beri kultúra és a racionális szem élyiség uralkodó fogalmait. A z em ber fogalmának m egkérdőjelezése több, mint a férfiuralom ellen emelt kifogás. Látni fogjuk, h ogy magában foglalja az uralom más formáinak m egkér dőjelezését is.
A radikális feminizmus és a kultúra férfiassága A kritikátlan egyenlőséget hirdető fem inizm us legnagyobb riválisát és kritiku sát kulturális va gy radikális feminizmusnak nevezték.15 A liberális feminizmus a nőies tulajdonságokat, a radikális fem inizm us (mint a szocialista fem inizm us egyes irányzatai is) a férfias ideálokat utasítja el. Elutasításuk számos kérdést vet fel az ökológiai fem inizm uson belül. A férfiasnak tekintett ideálokat ha sonlóképpen elutasítja számtalan ökofeminista és erőszak-ellenességet hirdető feminista gon dolk odó is (Ruddick 1989; M cAllister 1982; Harris és K in g 1989), akik a férfias szem élyiséget és annak tulajdonságait (illetve Gearhart [1982] és Collard [1988] esetében a biológiai hímneműséget) a többi em beri lénnyel, fő ként a nőkkel, illetve a természettel szem beni agresszióval társítják. Ellenzik a nők beolvadását ebbe a mintába, m ely szerintük nem az élet, hanem a n őgyű lölet és a halál kultúráját teremti m eg (D aly 1978: 62). A kritikájuk m ögött álló alapelv fontos és m egvilágító erejű, m ég ha időnként túlságosan leegyszerű sített formában fogalm azódik is meg: a természettel való azonosításuk révén nemcsak a nőket éri veszteség, hanem magát a nyugati kultúrát is, melyet eltor zított az elférfiasítás és a nőkhöz kapcsolódó életszféra megtagadása. E szerint a kultúrakritika szerint a nyugati kultúra domináns formái legalább részben a nők és így a természet ellenőrzése, kirekesztése és elértéktelenítése révén jöttek létre. M ivel a nyugati kultúra az em beriség legfontosabb jellem zőit az uralkodó szem élyiség szempontjából definiálja, és azokat a tulajdonságokat, az életnek azokat a területeit erősíti meg, melyeket férfias m inőségük miatt a többi 15 A „radikális fem in izm u s” m e g n ev e zé st abban az érte lem b e n alkalm azom , a h o g y azt Jaggar (1983) használja, szem ben az e zze l ellentétes álláspontot elfoglaló Echolsszal (1989). Echo'.s term inológiája zavarba ejt (1989:6—7). N em világos, h o g y a „radikális fem in izm u s”, a h o g y ő használja a kifejezést, m iben k ü lö n b ö zik a liberális v a g y a szocialista fe m in iz mustól. Á llítólag a n őknek a férfiakkal való azonosságára és nem külön bségére fókuszál; enn yib en k özös álláspontra h ely ezk e d ik a szocializm ussal, ugyan akkor elsősorban a szem élyes p olitika szintjén lép m ű ködésbe. M ivel a „kulturális fem in izm u st”, am ellyel szem beállítják, a b iolo gizm u sh o z és az esszenciái izm ushoz k apcsolva h atározzák meg, ¡1/ ered m én y a nők k ü lö n b ö ző s ég érő l adott m agyarázat félreértelm ezése, a m ely nem ve:./, i udom.iNl az eh null IS év lem lnisla e lm é id i Irodalm ának tú ln yom ó részéről.
200
P'umwooc*
fölé helyezett, hierarchikus, agresszív, a természetre és az életre - beleértve az em beri életet is - nézve pusztító formát öltött (Ruether 1965; McAllister 1982; Caldecott és Leland 1983; M iller 1986: 88; Eisler 1988). A női felszabadulás va ló di feladata nem az, h ogy a nők is hasonló részt vállaljanak va gy feloldódjanak ebben a férfiuralmú kultúrában, hanem h ogy aláaknázzák, ellenálljanak neki és valami mással helyettesítsék. „
Jóllehet ez a fajta kultúrkritika rendkívül erőteljes, többféleképpen is értel mezhető, s ennek m egfelelően a radikális és az ökológiai feminizmus külön b ö ző irányzatait hozza létre. Ha alapelvként a radikális feminizmus bizonyos jellem zőit fogadjuk el, az ökológiai feminizmus sablonosnak látszik, és a kriti kánk tárgya lehet. A radikális feministák kultúrkritikája több gonddal is küsz ködik: gyakran tekintik a nők elnyomását az elnyomás alapvető formájának, m elyből az összes többi ered; a n őiség elutasítását úgy értékelik, mint a kultúra eltorzulásának végső kiindulópontját. Néhány radikális, az uralkodó kultúrával szem ben álló feminista számára csábítónak látszik az elnyomás problémáját a visszájára fordítás stratégiájával megoldani: értéket kell tulajdonítani annak, ami korábban m egvetett volt, és kitaszított - a nőiségnek és a természetnek. Csakhogy a fordított eljárásnak nagyon kü lönböző értelm ezései lehetségesek. Bizonyítani fogom , h ogy az egyik leggyakoribb formája, az értékek visszájára fordítását kritikátlanul hirdető feminizmus ugyanolyan problematikus, mint a kritikátlan egyenjogúság feminizmusa, a nők elnyomását e g y új, kifinomultabb formában állandósítja. Ez az álláspont egyszerre jelent e g y erőteljes tendenciát az ökológiai fem inizm uson belül, ugyanakkor potenciális veszélyt és egyfajta sablont is. A z ökofem inizm us nem e g y kritikusa inkább harcol ez ellen a sablon ellen, mint az ökofeministák lényegi munkája ellen (amelyre nem hivatkoznak [Prentice 1988; Echols 1989: 288; Biehl 1991]). Másrészt, amint arra a következő fejezetekben rámutatok majd, noha néhány ökofeminista író tényleg áldozatául esik a sztereotípiának, és noha alapvetően helyes az elképzelés, h ogy a koráb ban elutasított és elnyomott másságot m eg kell erősíteni, nagyon sok múlik azon, h ogy hogyan hajtjuk végre az újraértékelést, és azon is, h ogy mit erősí tünk meg. A z egyszerű megfordítás m odellje, m ely jóváhagyja a nők „gon dozó” szere pét és ünnepli azt a képességüket, h ogy életet adnak, m egerősítve a természet tel való azonosságukat, a kultúra újraformálását egymással vetekedő elférfiasító és -nőiesítő stratégiák keretében képzeli el. M íg az elférfiasító feminista stralé gia elvetette a nőies szem élyiségideált és mindkét nem számára a férfias min tát hagyta jóvá, eg y ilyen elnőiesítő feminizmus a férfias ideált utasítaná cl és eg y rivális női mintát erősítene meg, ugyancsak mindkét nem részére. Több jelmondat Is összegzi ezt az eljárást „A jövő nrtnemö"; „Ad.un a durva vázlat volt, l'va .t tIm/u i /.il
hál i'/ .i modell nyilvánvalóim .il.ipni lm .ti a/ ökológiai
Feminizmus és ökofeminizmus
|
feministák érveléséhez, bizonyítani fogom , h ogy nem e z az egyetlen út, és nem is a legjobb.
Az értékek kritikátlan visszájára fordítását hirdető feminizmus Ahhoz, h ogy megértsük, miért okoz problémát e g y olyan kísérlet, m ely el lenkező előjellel látná el a nőiség és a természet értékeit, alapvetően fontos megértenünk a dualizmus fogalmát. A nyugati kultúra dualizmusát a kortárs feminizmus részéről sok irányból érte állandó kritika, a posztstrukturalista és posztm odern feminizmustól az ökofeminizmusig. A dualizmus eljárása alá- és fölérendeléssel ellentétes fogalm akat hoz létre (például a férfi és a női nemi identitásét), és azokat egymással szembenállóként, egymást kizáró képzetként gondolja el. Amint azt Alison Jaggar írja: Valamennyi feminista észlelte, h ogy a férfiura lom alatt álló kultúrák a férfiasságot, illetve a nőiességet ellentétes alkatként határozzák meg: a férfi aktív, a nő passzív; a férfi intellektuális, a nő intuitív; a férfi nem tudja érzelm eit kimutatni, a nő érzelmes; a férfi erős, a n ő gyenge; a férfi uralkodik, a nő behódol; és a többi, ad nauseam ... A m íg a nők és férfiak egyaránt alkalmazkodnak em berségük nemi kategóriákkal meghatározott fo galmaihoz, addig kénytelenek elidegenedni egymástól. A nőiség, illetve férfias ság fogalm ai arra kényszeríti a nőket és férfiakat, h ogy bizonyos m inőségeiket a többi kárára túlfejlesszék. A férfiak például kifejezetten versenyorientálttá vál nak, és elkülönülnek társaiktól, m íg a nők n evelők és altruisták lesznek (Jaggar 1983: 316). A dualizmus módszerét, m ellyel hierarchikus alapon hozhatók létre kü lönbségek (Derrida 1981), sok feminista és ökofem inista gon dolk odó m egvi tatta már (G riffin 1978; Jaggar 1983; Plum w ood 1986; Warren 1987; King 1989). Csak az uralkodó kultúrát elfogadó liberális fem inizm us nem látta sok hasznát ennek a fogalomnak. A dualizmus az értékesebbnek tekintett osztályt (férfiak, em berek) olyan m ódon értelmezi, h ogy ellentétes legyen az „alsóbbrendű”, el nyomott osztály tagjaival (nők, természet), term észete és rendje kü lönbözzön azokétól, és mindkettőt úgy tekinti, h ogy hiányoznak belőlük az átfedést, ro konságot vagy folytonosságot lehetővé tevő tulajdonságok. Mindkét kategória lényegét egyoldalúan, a közösen birtokolt tulajdonságok kizárásával határozza meg; a domináns felet tekinti alapvetőnek, és az alárendeltet a hozzá való viszo nyában határozza meg. Ennek m egfelelően a nőket mint a másikat, a kivételt, rendelleneset vagy alárendeltet határozza meg, és a férfit tekinti az elsődleges mini.inak. A dualizmus hatása, hogy - Rosemary Raclford Ruether szavaival — „IcmK'Nzriessé leszi a dominanciái", mintha az része lenne magának az ural
202
^ umwo°^
kodó és az alárendelt d o log természetének va gy szem élyiségének, h ogy ezáltal szükségszerűnek, „természetesnek” tűnjön (Ruether 1975: 189). A m ásodik fejezetben bizonyítani fogom , h ogy a dualizmus olyan eljárás, m ely során a szem élyiséget az erő alakítja, és a kettévágott egység mindkét részét eltorzítja: az urat és a rabszolgát, a gyarmatosítót és a gyarmatosította^ a szadistát és a mazochistát, az egoistát és az önfeláldozó altruistát, a férfiast és
m nőit, az em bert és a természetet. Á m ha m indez igaz, a problémát nem old hatjuk m eg azzal a stratégiával, h o g y egyszerűen megfordítjuk az eljárást, és a rabszolga karakterét és kultúráját hagyjuk jóvá, mivel ez a karakter maga sem független, hanem megtestesíti magát a torzulást is. íg y például amíg a nők „kö zelsége a term észethez” jórészt annak az eredménye, h og y gyengeségük miatt kizárták őket a kultúrából, és m egfosztották őket az olyan technikai eszközök höz való hozzáféréstől, melyek segítségével a természetet uralni lehet, illetve elzárkózni előle, a gyen geségből fakadó tulajdonságok megerősítése nem kínál igazi, felszabadító alternatívát. Sőt, inkább m egőrzi és fenntartja az eredeti du alizmust a most megerősített alakban. A m ásodik fejezetben kidolgozom a dualizmus részletesebb elm életi le írását, és megmutatom, hogyan lehetséges megerősíteni e g y dualista ellentét alárendeltjét (például hogyan erősítsük m eg a természetet az ésszel szem beni pozíciójában) anélkül, h ogy az értékek visszájára fordításának stratégiáját alkal maznánk. Most azt akarom bemutatni, hogyan képes a dualizmus m egvilágí tani azt a problémát, melyet az elfogadható és az elvetendő stratégiák m egkü lönböztetése jelent, hogyan segíti az álláspontok érthetőbb megfogalmazását a fem inizm uson és ökofem inizm uson belül. Ezúttal nem a nők-férfiak, illetve az em ber-term észet közti különbségté tel a téma, hanem a különbségtétel dualista szerkezete. A z em ber fogalmában van egy, a férfiassággal kapcsolatos előítélet (többek között), mivel a hímnem ű-nőnem ű és az em ber-term észet dualista párjai szorosan összefonódtak, olyannyira, h ogy egyik sem értelm ezhető tökéletesen a másiktól elválasztva. A m int láttuk, a kultúra dualisztikus eltorzítása és a nők, illetve a természet ha gyom ányos alárendelése Nyugaton e g y előfeltevés-hálón nyugszik, m ely maga bán foglal e g y sor, egym áshoz szorosan kapcsolódó dualisztikus ellentétpárt, legfők éppen ész és természet, va gy (tulajdonképpen azonos m egfogalmazás bán) az eg yik oldalon em ber és kultúra, a másikon a természet kettőségét. Fon tos érthetően kidolgozni ezeket az előfeltevéseket, h ogy eloszlassuk azokat a ködös vádakat, melyek szerint az esszenciái izmus, biologizmus és a negatív szexizmus elválaszthatatlan az ökofem inizm uslól (líchols 1983; I’fentire I0HH: 9; Uiehl I1)') I ), és In így egyértelműen feltérképezhessünk egy utat, mely elkerít lí ezeket .t csapiI.tk.ti Valamennyi előlellevé'.itek van három, .i ml érvelésünk v/em|» Hil |.il iol li mii i'. H",/t
Feminizmus és ökofeminizmus
2Q3
(A ) 1. a nőnemű azonosítása a testiség világával és a természettel (n ők egyen lő természet előfeltevés); 2.a nők és a természet szférájának feltételezett alsóbbrendűsége (a term é szet alsóbbrendűségének előfeltevése); 3. a nők és a természet fogalmának megalkotása e g y sor dualista ellentéttel, melyek a természet világát szembeállítják az ésszerűségével (dualizmus előfeltevése); (B) 1. az előbbinek m egfelelően a hímnemű azonosítása az ész világával, a töké letesen em berivel és a kultúrával (férfi egyen lő ész előfeltevés); 2.az ész, az em beriség és a kultúra világának feltételezett felsőbbrendűsége a természettel szem ben (az ész felsőbbrendűségének előfeltevése); 3.
az em ber va gy kultúra világának fogalm a e g y sor dualista ellentéten ke resztül, m elyek szembeállítják a természettel (dualizmus előfeltevése).
A tény, h ogy a nemiséget érintő előfeltevéseknek három, egymásnak m egfelelő része van, segít megmagyarázni, h ogy miért fejlődik a fem inizm us a kritikus, nem dualista ökofem inizm us irányába. Látható, h ogy a kritikátlan egyen jogú ságot hirdető feminizmus a két előfeltevés-csoportnak csak az első tételét veti el, nevezetesen (A )l-e t (n ők egyen lő természet előfeltevés), de elfogadja a to vábbi két előfeltevést m indegyik csoportban, (A)2-t és (A)3-at, illetve (B )l-e t és (B)2-t, melyek alárendelik és dualisztikusan értelm ezik a természetet. A libe rális feminizmus tehát elutasítja azt a gondolatot, h ogy létezik e g y speciálisan női (kapcsolat a) természet(tel), tehát a hagyományos nőideált és a nők kire kesztését az em beriségből. A problémájuk, amint már utaltam rá, h o g y nincs más céljuk, mint a nőket kiszabadítani a természet köréből. Ráadásul m indezt anélkül, h ogy feltennék a kérdést, vajon a természet maga tényleg alsóbbrendű-e, illetve m egkérdőjeleznék a dualizmus előfeltevését, m ely magát a férfias em berm odellt megteremti, tehát (A)2-t és (A)3-at. A z értékek visszájára fordítását követő, a radikális és ökofeministák számára problematikus érvelés formája az előbbinek éppen fordítottja. Ez szintén sok problémát felvető változat elutasítja azokat az előfeltevéseket, melyek a nőiség és a természet hagyományos alsóbbrendűségét nyilvánítják ki, (A)2-t és (B)2-t. Megfordítja tehát a nőknek és a természetnek hagyományosan tulajdonított ala csony értéket, ám anélkül, h ogy megbolygatná a további előfeltevéseket, (A )3■ii és ( H)3-at, melyek ezt a területet a férfias kultúra- és észfogalom ellentéteként halarozzák meg. Amint arra rá fogok mutatni, ezúttal nem (A ) l és (B )l a prob lem. i (noha sok múlik azon, hogy milyen formában jutnak érvényre), hanem ink.il>1) ( A)3 és (11)3, a dualizmus előfeltevései.
204
^
^ umwooc*
Az (A)l előfeltevés: a nők és a természet azonossága M íg az (A )3 és (B)3 előfeltevések elfogadása önm agában nem alapozhatja m eg kielégítő m ódon az ökofeminista érvet, az ökológiai fem inizm us többfélekép pen is viszonyulhat az (A ) l előfeltevéshez, m ely a nő és a természet azonossá gát nyilvánítja ki. Ez az előfeltevés persze finomításra szorul, és h ogy elfogadffató-e, az a módosításoktól függ. A z ( A ) l és (B )l-es előfeltevések felvetnek egy csom ó kérdést, melyekkel mindenekelőtt foglalkozni szándékozom. Először is, m eg kell jegyeznünk, h ogy ez a két előfeltevés fontos részét képe zi az em beri szem élyiség uralkodó mintájának: a nők besorolását a természetbe kiegészítette e g y elit férfiszem élyiség fejlődése, m elynek központjában a nőiségtől, a szükségként értelm ezett természettől, az élet „naturális” területeitől, például a szaporodástól, való távolságtartás és a természeti szféra ellenőrzése, uralása és háttérbe szorítása állt. Ezt a távolságot ú gy sikerült fenntartani, h ogy az értékeket az em beri szem élyiség és kultúra világába helyezték; ezek az ér tékek em beri mintaként férfias ideálokat állítanak elénk, és az em beri világot m egkülönböztetik a nem-em beritől. Ez a m odell aztán megteremti az em beri identitás és kultúra dualisztikus koncepcióját, m elynek jogosultságát eg y kriti kus ökofeminista álláspontnak kétségbe kell vonnia. Jelenleg ez a két előfeltevés rendszerint ú gy értelm eződne, mint a nők és a kultúrából kirekesztett, attól különböző természet azonosításának m egerősíté se. Vagy megfordítva, megerősítik a férfiak és a természettől különálló kultúra azonosságát. (A za z [A ]l-et ú gy olvasnánk: „A nők a természet részei, de a férfiak nem ”; a [B]l-et pedig: „A férfiak a kultúra részei, a nők p edig nem”.) D e ha e g y szer már m egkérdőjeleztük az em ber-term észet kettősséget, ezek az előfeltevé sek töb bé nem fogadhatók el. A h o g y a második fejezetben bizonyítani fogom , az em beri identitást a kettősség részeként olyan kifejezésekkel határozták meg, m elyek ellentétesek a természettel. A kritikus ökofeminizmusnak, melyet szán dékom ban áll kidolgozni, eg yik fő pontja bizonyítani, h ogy el kellene vetnünk ezt az uralkodó mintát,16 és az em beri szem élyiséget kevésbé dualisztikusa n kellene értelmezni; eg y ilyen kritikus ökofem inizm us arra a konklúzióra jutna, h ogy a nők és a férfiak egyaránt ugyanannak a természetnek és kultúrának a részei. A z ökofem inizm usnak ez az irányzata az em ber újradefiniálásakor sem a nőket, sem a férfiakat nem helyezné vissza e g y differenciálatlan természet be,17 mert a két első premisszát csak eg y jelentősen módosított formában tartja elfogadhatónak. 16 Az uralkodó szubjektum lovaimul I laraway ( IW I: I1).!)
("< I larlsiick vezetik be. 17 M indez része a M lllsiu 'k ( I W I ) adi i|| vi'il.r./om nak, aki u^y vell, h< >ny az A kiilem lnlsl.ili nem fnnlall
N to lti
k !d l >I>>| i / l a
'm ii
i
lm
K e l l I II i ' i l l l l l l
Ilii
i li i U H " . . - é l n e k
pl i/.lllv
Feminizmus és ökofeminizmus
2 q ij
Másodszor, ez a két előfeltevés felveti a kérdést, h ogy a nők érintkezése a természettel hogyan tükrözi másságukat, illetve h ogy ez a másság létezik-e, és ha igen, min alapszik. A z értékeket visszájára fordító stratégiánál láttuk azt az elterjedt téveszmét, m ely szerint az uralkodó kultúrák férfiasságának kritikája megkívánja, h ogy a nők másságát a term észethez fű ző d ő különleges, biológiai alapokon nyugvó kapcsolatuk formájában hagyjuk jóvá, melyet most már nem szégyenbélyegként, hanem büszke jelvényként viselhetnek (Prentice 1988: 9). Á m az az érv, h o g y a nők viszonya a term észethez különleges, nem kell, h ogy fordított értékrenden va gy esszencializmuson nyugodjon, m ely utóbbi valam i féle minden nő által birtokolt empátiára va gy misztikus erőre apellál, m ely a nők biológiájának veleszületett része.18 Ezeket a különbségeket inkább a nők eltérő szociális és történelmi szerepével lehet magyarázni.
•+
értéket tulajdonítunk, a m egb ék élés p e d ig szám os form át ölthet, m int azt a k é s ő b b i ekb en m egp ró b á ltam b izon yítani. A legn yilvá n va lób b e ze k k özü l az, am elyet e b b en a fejezetb en tárgyaltam , am ely szerint a n ők elfo ga d já k a term észettel v a ló h agyom án yo s azonosításukat, és e lfo ga d já k a term észet és a kultúra k özö tti hamis szem beállítást. E zzel kapcsolatban P lu m w o o d (1988), Ynestra K in g (1989) és az ö k o fem in is tá k m ár világossá tették, h o g y az általuk szorga lm azott n ézetek m ib en k ü lö n b ö zn ek e g y ilyen állásponttól. Janet Biehl (1991) em ellett o ly m ó d o n vád olja a z ökofem inistákat, h o g y k özb e n n em tesz k ü lö n b séget a „n em i sztereotíp iák m e gerő sítése” és a n ő k „társas és tápláló lényekkén t v a ló k im erevítése” között. Biehl go n dola tm en ete n em v es z tudom ást a fen tiek ben m e g fo g a lm a zo tt k ü lö n b ségek rő l, és átsiklik a zo n a tényen, h o g y a táplá lás-kultusz ilyen ideáljait szinte m in d en fem in ista felveti, ak ik m in d k ét n em szám ára új id eálok k én t ö lelik keblükre őket, és bárm i e g y e b e t tesznek is, nem tekinth etők a régi nem i sztereotíp iák puszta m egerősítésein ek. 18M int Brennan (1989) m egjegyzi, az esszencializm us problém ája a fem inista gon d o lk o d á s „szk lerózisává” vált, a fog alm i fejlő d és akadálya lett; o lyan ellen vetés ez, am ely szinte bárm ely tartalom m al bíró elm élettel szem ben gon dolk odá s nélkül bevethető. A b ioló gia i determ inizm u ssal kapcsolatban a fem in isták lega lá b b három lehetséges állásp on tot k ép viselh etn ek a n ők term észetk özeliségét és a test s zerep ét illetően . E lőször is, m int azt K arén W arren kimutatja (1987), a n ő k kapcsolata a term észettel felfo gh a tó pusztán történeti és le író kapcsolatként, am elyn ek a n ői b ioló g iá b a n a k on v en c ión k ívü l sem m ilyen alapja nincsen. „A te rm é s ze tk ö zelis é g”, ha azt a koráb bi fe lfo gással s zem b en n em fogyaték osságn ak, hanem e rén yn ek tekintjük, é p p o ly m érték ben elérh ető a férfiak , m int a n ő k számára. Ez a kon ven ción ál ista álláspont, am ely a testet sem legesn ek, a v a ló d i ént p e d ig n em n élkü lin ek fo g ja fel, s am ely szerint a test pusz tán k on ven cionálisán k ap cso lód ik a n em m el felru h ázo tt tu lajdonságokh oz, a liberális fem in izm us je llem ző je, am ely a term észettel v a ló kapcsolatban sem m i értékeset n em ism er fel. M ásodszor, a kapcsolat tekinthető n em -kon ven cion álisn ak annyiban, h o g y a n ő k és a term észet történeti összekapcsolását más társadalm i k észségekre, a társadalm on b elü l inas hatalmi p ozíció ra és más szerepre vezették vissza. M in d ez befolyásolta a n ő k különb ö zó se g é n e k jellem zőit, anélkül h o gy a nők szaporodásban betöltött s zerep e irreleváns lelt volna A nők es lé ilia k é rd e k lő d é sé és az énjük (identitásuk) k özötti k ü lö n b ségek valósak, f's I m i ' nem s/ükségszenicit gyö k erezn ek a b iológiában , nem is k izáróla g kon-
’ ){)()
V:l' *J'umwooc*
Az ökofeministák körültekintőek lehetnek akkor is, amikor arról van szó, hogy milyen tulajdonságokat, a kultúra m ely aspektusait akarják helyeselni. A későbbi fejezetekben bizonyítani fogom , h ogy nem szükséges a Biehl által nyújtott két lehetőség közti választásra korlátozniuk magukat, miszerint vagy elpusztítják a nők múltbeli önazonosságának teljes örökségét, va gy „örömmel keblükre ölelik őket” (Biehl 1991: 12). Mivel a nők élete nem annyira direkt rftódon ellentétes a természettel, mint a férfiaké, és azoktól különböző, kevés bé ellentmondásos tevékenységeket, problémákat és egyéniségtípusokat foglal magába, e g y ökofeminista álláspontnak a változás forrásaként női tapasztalato kat és gyakorlatot kellene előnyben részesítenie a férfiakéval szemben, anélkül hogy ezzel elkötelezné magát a naturalizmus mellett. A z ökofeminista kritikusok - és néhány elm életíró19- gyakran ú gy fogalm az-
ven cion álisak. M é g ha a zo n tapasztalatok, érdek ek és életterületek k ü lö n b ö ző s é g é b ő l alakultak is ki, am elyekért az egye s nem eket felelősnek tartottak (aszerint, h o gy az egyes n em ek je lle m z ő e n m ilyen életet éltek, m int azt Jean G rim sh aw [1986: 254] kifejti), m égis lehet, h o g y nem csupán ön k én yesen k apcsolódtak a férfi és női test k ü lön bségeih ez, hanem a testekre íród ott v a g y azo k k al összeszö vő d ö tt társadalm i jelen tésekből ered n ek (lá s d Irigaray a test m o rfo lóg iá já ról kialakított e lk é p z e lé s é t [Irigaray 1977: 64; G rosz 1989: 1111). G illigan leírása szerint ugyan tekinthetjük ú g y a nőket, m int akik e g y eltérő tapasztalatokból, gya k o rla to k b ó l és é rték ek b ő l e re d ő kultúra „ő rző ik én t” k ü lö n leges és értékes szerep et töltenek b e (G illiga n 1987: 32), e z a kultúra e lv ile g m égsem elérh e tetlen a férfiak számára. H a s o n lók é p p en , a n ő k szám ára sem elérhetetlen a rivális férfi gya korla tok ba n és k ultú ra-felfogásokban történ ő részvétel. Harmadszor, a kapcsolat kifejthető erőteljesebb m ód on , am ennyiben azt a n ők biológiája és esszen ciális term észete határozza m eg. Ez a term észetk özei iség n em len n e elérh etet len a férfiak számára, le gfe lje b b valam ilyen kétséges és kifacsart értelem ben . N éhányan - azt h iszem , e g y k iseb b ségről van szó a radikális fem in isták és ö k ofem in isták k özö tt tö b b é -k e v é s b é e xp licit form áb an k ép vis e lik a b io ló g ia i d eterm in izm u s álláspontját, általában a felcserélés-érvvel k aröltve (D a ly 1978; C ollard 1988; G earhart 1982; M etzger 1989). M ásrészt, sok radikális fem inista és ök ofem in ista e gyértelm ű en e lh a tá rolód ott a b io ló g ia i determ inizm ustól. A z a z alátámasztást n élk ü lö ző állítás, h o g y valah o l m élyen m é g m in d ig e lk ö telezetten vallják ezt a n ézetet (E ch o ls 1989; Biehl 1991: 27) ham is fé n y b e n láttatja őket. A k on ven cionalista leírásokat, m int am ilyen az e lső m egk özelítés is, és a b io ló gia i el képzeléseket, m int am ilyen a harm adik, általában a k ü lön b séggel kapcsolatos választási lehetőségek kén t mutatják be, a term észet és a nevelés k özötti választás formájában. Mini tö b b kritikus kimutatta, m aga a választás, csakúgy, m int a két o p ció , az e lm e-tes t dun lizm ust tü krözi (Jaggar 1983:106): a nem i jegyek re n em h ivatk ozó leírás annyiban, h ogy a testet sem legesn ek és passzívnak, a testek és társadalmi gyakorlatok viszonyát p ed ig k on ven cionálisn ak írja le, m íg a b ioló gia i leírás teljességgel m egfeledk ezik a társadalmi és a tudati tén yezők ről. A z e ls ő leh etőség ah h oz a n ézeth ez vezet, h ogy az eg y e n , nem b eá gyazott, testtelen" (l)e n h a b ib l‘)K7 162), m íg .i harm adikkal szem ben enn él is ko m olyabb, |ól Ismert ellen vetések ho/hal6k lel (Jaggai l ' W
I<><> 113, l lantwuy 1W0),
1,1 Az öki ilem lniM ,i s / n k e s/lö k i"i kom ment illő in k gyillt i ,im i sok s/.(nilsegel an élkü l lö g.nll.il. i I. hogy n iiig y .u ,i/.ilo l idl il', volna i,l, es . i . i•■11i.i11Kir 111>1'<|ion!ol ilolgo/l;iK
Feminizmus és ökofeminizmus
2Q 7
nak, mintha az ökológiai fem inizm us egységes álláspont lenne. Kritikusainak és a vele szimpatizálóknak egyaránt fel kell ismerniük, h ogy az ökofem inizm us változékony, és fejlődésének kü lönböző szintjein egym ástól kü lönböző s néha ellentmondásos álláspontokat és politikai elkötelezettségeket foglalt magába. Van azonban minden ökofeministának nevezhető álláspont számára e g y közös alap, nevezetesen (A )2 és (B)2, a nők és a természet alsóbbrendűségét állító előfeltevések elutasítása. Ezeknek az előfeltevéseknek az elvetése közös alapot teremt azokkal a környezetvédő álláspontokkal, m elyek elutasítják a természet alsóbbrendűségét, bár általában nem fordítanak figyelm et arra, h ogy e z m ilyen kapcsolatban áll a nők háttérbe szorításával.20 Mint már mondtam, e g y egysé gesebb és kritikusabb ökofem inizm us m ég ennél is tovább megy, meghaladja az egyenjogúságra és az értékek megfordítására törekvő feminizmust, kétségbe vonva mindkét előfeltevés-csoportot, részletekbe m enően m egkérdőjelezve a nemi önazonosság és az em beri szem élyiség dualisztikus konstrukcióját.
Az ökofeminizmus mint integráló vállalkozás A nők a természettel való ősi azonosságukat tekintve a patriarchátusban e lfo gadhatatlan választással néznek szembe: va gy elfogadják (naturalizmus), vagy elutasítják (és ezzel szentesítik az uralkodó mintát). A dualizmus problem ati kájára fordított figyelem megmutatja, hogyan lehet m egoldani ezt a dilemmát. A nőket ugyanúgy teljes értékű em bernek és az em beri kultúra részének kell tekinteni, mint a férfiakat. Férfiaknak és nőknek egyaránt kétségbe kell von niuk az em beri identitás dualisztikus fogalmát, és helyette létre kell hozniuk egy olyan alternatív kultúrát, m ely az em beri szem élyiséget teljes egészében a természetből eredőnek tekinti, nem ped ig azzal ellentétesnek. A természet
voln a ki a z ö k o fem in izm u so n b elü l (D ia m o n d és O ren stein 1990; Spretnak 1990; Plánt 1989). Ez a jelen ség váltja k i a Janet B ieh l által m e g fo g a lm a zo tt kritikát, am ely sarkosan b iologizm u ssal és felcseréléssel, irracionalizm ussal és koh erenciah iánn yal vád olja az öko fem in izm u st. A d ifferen ciálás itt m e g fig y e lh e tő hiánya az e g y ik p ro b lém a B ieh l 1991-es kritikájával kapcsolatban, am elyet a s zerző sokkal m éltányosabb és hasznosabb m ó d on irányíthatott voln a az ök ofem in im u s kon k rét form ái ellen. Biehl eljárása, am elylyei n yilván valóan k ü lö n b ö ző form ákat v es z e g y kalap alá, m ajd in kon ziszten ciát kiált, olyan eljárás, am ellyel bárm ely, a legk iseb b sok szín ű séget felm utató p olitika i e lm életet h aso n ló k ép p elm arasztalhatunk az in kon ziszten cia és az in koh eren cia vádjával. 211Karon W arren (1990: 133) felvetése szerint az ö ko fem in izm u s k özös n ev e ző je az uralom logikájának elutasítása a maga teljességében . Szám om ra azon b an túl szigorú nak tűnik ez
,1
követelm ény, és úgy látom, a környezeti ö k o fem in izm u s csupán eg y e tle n fajtáját
.illilj.i p ellen gérre, hiszen a fem inizm us, sőt az. ö k o lem in izm u s nem m in den form ája vell el
.1
dmilliemusl e.s .1/ m a lom logikáját a maga teljességében.
208
^ urnwoo<^
dualisztikus fogalma, m ely szerint az élettelen, passzív és mechanisztikus, e fejlődés részeként szintén m egkérdőjeleződne. íg y tehát az antidualisztikus megközelítés feltár e g y harmadik utat is, mely nem kényszeríti a nőket arra, h og y válasszanak e g y férfi előítélettel teli és dua lisztikus kultúrában való kritikátlan részvétel va gy e g y idejétmúlt és elnyomott „földanya” identitása között, amelyet e g y kultúrán kívüli, azzal szem ben álló, nem teljes értékű em bernek tekintenek. A z alternatíva szerint a nő semmivel sem inkább a természet puszta része, mint a férfi; férfiak és nők egyaránt részei a természetnek és a kultúrának is (W arren 1987; Ynestra King 1989).21 Férfiak és nők egyaránt a természet m ellé állhatnak (Ynestra K in g 1989), és munkál kodhatnak azon, h ogy lerom bolják a kultúra kettősségen alapuló építményét, de mivel kü lönböző történelmi háttérrel fognak rendelkezni, más-más m ódon járulhatnak hozzá a folyamathoz. M ivel a természet területére száműzték és ki zárták őket a kultúrából, a nők hozzájárulása különösen jelentős lehet. A z ő életlehetőségeik és történelmi helyzetük gyakran kényszerített rájuk m élyebb szorongást a dualisztikus struktúrák miatt, ami viszont e g y kettősségeken ala puló kultúra alapokig való m egkérdőjelezésére késztette őket. Patricia Jagentowicz Mills, akinek nézőpontját befolyásolta a Frankfurti Is kola, azt állította, h ogy azok az ökofeministák, akik elutasítják a természetnek tulajdonított negatív m inőséget (amint a fentiekben bizonyítottam, ez minden ökofeminista legalapvetőbb előfeltevése), magukévá tettek egyfajta „absztrakt természet melletti álláspontot”, „m ely elm életileg hibás, a nők reprodukciós szabadságának végéh ez v ezet”, mivel kötelezővé teszi számukra, h ogy ellenez zék az abortusz jogát (Mills 1991). A z általa javasolt m egoldás módosítani ezt az „absztrakt természet melletti álláspont” módosítása, figyelem be véve a term é szet regresszív erejét is, a „vörös fogak és karm ok” erejét, m ely elengedhetetle nül fontos szerepet játszik a nők felem elkedésében. Mills azt sugallja, h ogy ha elvetjük a természet hagyományos negatív minőségét, a felem elkedés nem lesz lehetséges. Mills érvelését több okból kifolyólag is elutasíthatjuk. Ha el is vetjük a nyu gati természetkoncepciót, az sem m iképpen nem jelenti azt, h ogy magunkévá tennénk e g y „absztrakt természet melletti álláspontot”, abban az értelemben, h ogy helyeselnénk a szükségleteknek való behódolást, ellenállás nélkül b elelő rődnénk bármibe, ami történhet, va gy h ogy elfogadnánk olyan erkölcsi elveket, melyek szerint „A természet tudja a legjobban”, jelentsen ez bármit is. Nem kell elfogadnunk a választást, h ogy a természettel vagy mint rabszolgánkkal, vagy 21 A természet—kultúra szemlieíillíidssal és Iand lilehl azon íilliiíísilnak crtl'olalával kap c.solalban, mely szerint az Akol'emlnlslíík oda helyezik a nrtkel, ahol a múltban voltak, azaz a kultúrán kívülre 11*>*) I 17, '7 ), land VneM ra KI Mg ( l‘)Hú; IW 0) ón Warren ( t'JH / r>l inunk,ill
Feminizmus és ökofeminizmus
^q g
mint urunkkal bánunk. N em kell azt gondolnunk, h ogy a természet a harmónia és béke világa, amellyel mi, mint em beri lények, sohasem fogunk konfliktusba kerülni. A nyugati eljárás elutasítása a természet fogalmára vetett óvatos, kriti kus és politikailag elkötelezett tekintetet feltételez. Röviden, m indebből nem a természet előjelének egyszerű megfordítása következik, m ely minden további nélkül magához öleli a fogalmat, amint azt Mills írása sugallja. Mills m egközelítése nagy jelentőséget tulajdonít annak, h ogy a nők repro duktív tevékenységét a természet körébe utalják, ami háttérbe szorításuknak ha gyom ányosan fontos összetevője volt. Csakhogy most éppen a szaporodásnak a természet—kultúra dualizmus keretei közé helyezése vált kérdésessé. Számta lan feminista értekezés rámutatott, m ilyen sok gon dot jelentett a nőknek ez a kettősségeket létrehozó keret (L e D o e u ff 1977; McMillan 1982; M cKenzie 1986). A természet-kultúra kettőségének elvetése valójában sokkal m egfelelőbb ke retet kínál a női reproduktivitás újragondolásához, mint a kettősségeket állító keret, m ely ellentétet létesít a test és a szabad szem élyiség között. A természet-kultúra dualisztikus előfeltevése szerint a nőket „ellenőrizhe tetlen” testük teszi a természet részévé. A feltevés, h ogy a nők „közel állnak a term észethez”, s a természet az a birodalom, ahol a szükség uralkodik a szabad ság felett, különösképpen sok gondot okoz a feministáknak. A z a napjainkban folyó kísérlet, m ely a nőket a szaporodás dualisztikus fogalm a által akarja ellen őrizni, olyan álláspont (n evezzü k „pápai ökofem inizm usnak”), m ely céljául tűz te ki a természet mint hagyományos női terület felértékelését, m íg a választás, ellenőrzés és változtatás szabadságát, azaz jogaik követelésének alapját mint kultúrát megtagadja a nőktől. Ú gy kívánja őket bebörtönözni a természetbe, hogy megtagadja tőlük a hozzáférést az elérhető kulturális eszközökhöz, s ezzel a természethez láncolja őket, továbbá megerősíti passzivitásukat, m íg a férfiakét nem. Simoné de Beauvoir A második nem című könyvében erőteljes leírást ad arról, h ogy reproduktív képességük dualisztikus kezelése m ilyen hatást gya k o rol a nőkre. Hiszen a szaporodást nem mint kreatív tettet értelmezik, és nem is mint aktív cselekvést, hanem olyasvalaminek tekintik, amit az em ber nem felvállal, hanem elszenved, rosszabb esetben kínlódva és passzívan, jobb eset ben elfogadva mint lemondást. A m ikor a nőktől megtagadják a cselekvés és vá lasztás lehetőségét, maga a női test válik teherré, e g y támadásra kész természet eszközévé, m ely az em ber ellensége, az em beriségtől magától idegen, olyan természet, melyet csak elnyom ni va gy meghaladni lehet.22 fo n to s m eg je g y e zn i, h o gy a z abortusz esetéb en nincs szükségszerű k on fliktu s azon nézetek k özött, h o g y az é lőlén yek et tisztelni kell, és h o g y a n őkn ek jo gu k van arra, In így az abortuszt válasszák. A z igazi kérdés n em az, h o g y a m agzatot tiszteletre m éltó masIknak larlják-e, hanem h ogy a n őre instrum entális m ó d on tekintenek-e, azaz o lyas valakinek tartjuk r, aki nem clünl, aki halártalam il nyújt gondoskodást; akinek a saját
2 |q
Val Plumwood
A törekvés, h ogy a nőket és a szaporodást a természet-kultúra kettőssé gében szemléljük, m indenképpen torzító, bárm elyik alternatívát választjuk is a kettő közül. Ha a szaporodást a természet szférájába utaljuk, ösztönös tevé kenységként jelenik meg, m elyből hiányzik a tehetség, a gondosság és az érték. Megoszthatatlan és elviselhetetlen teher, mely uralhatja és eltorzíthatja a nők életét, és képtelenné teszi őket a választásra és a szélesebb értelem ben vett
m életre. Á m ha azt hisszük, h o g y a menekvés útja egyben belépés is a kultúrába, amennyiben a természetes testet eszünkkel uraljuk, a végeredm ény akkor is problematikus. Ha a racionalista paradigmában (például H egelnél) a férfi teste értelmessé lett azáltal, h ogy a természetet átalakító ésszerűség eszközévé lett, a női test is a kultúra része, hiszen a racionalitást megtestesítő ellenőrzés alanya: orvosoké és tudósoké, abortuszbizottságoké. Mint dualisztikus természetű, te hetetlen, passzív lények, a nők termékeny területet kínáltak az ellenőrzésnek és manipulációnak, e g y olyan ésszerűség révén, m ely a szaporodás tapasztalatát két kartéziánus részre osztja: az akaratától megfosztott, szenvedő testre és a kívülről uralkodó, ésszerű cselekvőre. A szaporodás csak akkor válhat a nők feladatává, ha nem dualisztikusán szemléljük, azaz a testet és a cselekvőt nem hasítjuk ketté. Ha pusztán term é szeti jelenségnek tekintjük, akkor nem a nők feladata, csupán folyamat, habár mások számára, akik aktívan „levezetik a szülést”, mégis feladat. Tisztán kultu rális szem pontból nézve, persze, feladat, csak a rosszabbak közül való. Tisztán kulturális folyamatként, mint a gyerek létrehozásának feladata és eszköze, talán m ég a leginkább átruházható e g y em beri va gy gépi helyettesre, és leghatáso sabban a szakavatott szem élyzet hajthatja végre. A dualisztikus kettészakadást csak akkor kerülhetjük el, ha a nők szabadon cselekedhetnek és dönthetnek saját testüket illetően, és a szaporodás képességében teljes körű cselekvőként léphetnek fel. Csak ilyen fokú szabadság biztosíthatja, h ogy a nők reproduktív képessége ne szenvedjen csorbát. A fentiek szerint tehát a kritikus ökofem inizm us nem fogadhatja el a term é szet-kultúra kettőssége által létrehozott hamis választási lehetőségek egyikét sem; elutasítja azt a mintát, m ely a nőket és a női reproduktivitást differenci álatlan természetként kezeli, de kritikus azzal a törekvéssel szemben is, m ely e g y ellentétes, hímnemű kultúrához idomítaná őket. A nők vezette mozgalmat, m elynek célja újradefiniálni a reprodukciót mint hatékony, kreatív, rátermettsé get, gondosságot és tudást igénylő tevékenységet, melynek alanyai a nők, úgy is kell értékelni, mint a természet-kultúra kettősség meghaladására tett erőle
szükségletei, ha léteznek egyáltalán, fsa k m ásodik helyen állhatnak; akinek az értékéi az a Itala világra lioz< >11 gyerm ek Italán izza meg; akinek a munkája el vari, elérlek leien ilell es láthatatlan; és akinek vakul! képessegei, jelentősege c s siilya elhint,
Feminizmus és ökofeminizmus
2|
szítést. A kritikus ökofeminizmus, m elynek kiindulópontja a fenti megközelítés, nem tartalmazna olyan előfeltevést, m ely feminista nézőpontból elfogadhatat lan, és a feminista gondolat teljesebb fejlődését képviselné azáltal, h ogy több figyelm et fordítana a természet fogalmára, m ely a nők múlt- és jelenbeli elnyo másának egyik legfontosabb eszköze. Politikai m ozgalom ként kifejezné a nők azon törekvését, h ogy a természethez fű ző d ő kapcsolatukat illetően továbblép hessenek, túl a tehetetlen bezárkózáson, a kultúrából való kirekesztésre adott reakciókon, e g y természet melletti aktív, szándékos és megfontolt pozícióig, a destruktív és kettősségeket teremtő kultúra ellenében. A z ökológiai feminizmus programja, m ely a dualizmus kritikájára irányul, nagymértékben egységesítő jellegű (Plu m w ood 1986: 137; Warren 1987: 17; 1990: 132), és a feminizmus harmadik hullámává va gy lépcsőjévé válhat, m ely túlmegy a feminista gondolatok szokványos megosztottságán. Nem mintha cunami lenne, a sem m iből felbukkanó szökőár, m ely mindent maga előtt görget. Előzményei már voltak az elmúlt másfél évtizedben nemcsak az ökofeministák, hanem a radikális, kulturális és szocialista feministák munkájában is. Ugyanak kor ez a kritikus ökológiai feminizmus összeütközésbe kerül a feminizmus más irányzataival, m ivel a természethez fű ződ ő kapcsolat általa adott leírása kulcsfontosságú a feminizmus értelm ezésében (W arren 1990). A nők felszabadításá nak azokat a m egközelítéseit utasítja el legfőképpen, melyek jóváhagyják vagy elmulasztják kétségbe vonni a nők és a természet dualisztikus meghatározását és/vagy a természet alsóbbrendű státuszát. De, amint arra már utaltam, az ökofem inizm us erőt merít a feminizmus töb bi irányzatából k, egyesíti alapvetően fontos belátásaikat, megteremtve így a részleges egyetértés-alapját. A korai és a liberális feminizmustól átveszi azt a törekvést, m ely a nőket teljesen integrálja az em beri kultúrába. Akár a kulturális feminizmus, hisz abban, h ogy ez az integráció csak a korábbitól alapvetően kü lönböző em ber- és kultúrafogalom esetében lehetséges, mely feladja a nyugati kultúrát régóta alakító dualizmus eszméjét. S m indezt nem e g y nőcentrikus emberm odell va gy a nők lényegi term észetéből eredő „női kultúra” keretében teszi. A következő fejezetekben rámutatok majd, h ogy a kritikus ökofeminizmusnak a gyarmatosításellenes, a fekete és a szocialista fem inizm us segíthet megérteni számtalan eljárást és képződm ényt, m ely a dualizmusba ágyazott hatalom és uralom következménye. Egy antidualista feminizmust ú gy kell értelmezni, mint más függetlenségi törekvésekre is figyelő, egységesítő tervet, hiszen [...] a nyu gati kultúrára jellem ző, filozófiai alapon a racionalizmushoz köthető dualizmus lényegesen hozzájárult az elnyomás, az elidegenedés és az uralom legfontosabb formáihoz.
Fordította Manyar Éva
2 |2
Val Plumwood
Hivatkozások Aquinói Szt. Tamás (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Benhabib, Seyla (1987): „The generalised and the concrete other”, in Seyla Benhabib Drusiila Cornell (szerk.): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press. m Seyla Benhabib és Drusiila Cornell (szerk.) (1987): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press. Benjamin, Jessica (1988): „The bonds of love: rational violence and erotic domination”, in Hester Eisenstein - Alice Jardine (szerk.): The Future o f Difference, New Brunswick, NJ: Rutgers University Press, 41-70. Biehl, Janet (1991): Rethinking Ecofeminist Politics, Boston, MA: South End Press. Brennan, Teresa (1993): History after Lacan, London, Routledge. — (1989): Between Feminism and Psychoanalysis, London, Routledge. Burke, Edmund (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Cato (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book., London: Jonathan Cape. Chodorow, Nancy Julia (1979): The Reproduction o f Mothering: Psychoanalysis and the Sociology o f Gender; Berkeley, CA: University o f California Press. Collard, Andree, Joyce Contrucci közreműködésével (1988): Rape o f the Wild: M an’s Violence Against Animals and the Earth, Indianapolis, IN: Indiana University Press. Daly, Mary (1978): Gyn/ecology: the Metaethics o f Radical Feminism, London: Women’s Press. de Beauvoir, Simone (1965): The Second Sex, London - New York: Foursquare Books. Derrida, Jacques (1981): Positions, ford. Alan Bass, London: Athlone Press. Diamond, Irene —Orenstein, Gloria Feman (szerk.) (1990): Reweaving the World, San Francisco: Sierra Club Books. Easthorpe, Anthony (1986): What a M an’s Gotta Do, London: Paladin. Echols, Alice (1989): Daring to be Bad: Radical Feminism in America 1967-1975, Minneapolis, MN: University o f Minnesota Press. Ekins, Paul (szerk.) (1986): The Living Economy: A New Economics in the Making, London: Routledge. Fox Keller, Evelyn (1985): Reflections on Gender and Science, London: Yale University Press. Freud, Sigmund 0989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist's Source Hook. London: Jonathan Cape. G earliarl, Sally Miller (1982): „Tile lulu re
i I' there Is one
Is lemale", In I’am Mi A Ili,sin
(.szerk.): Reuvtwhtg the ireh t j lifi1 : I'enilnlsin m id Non Wo/e/ii e, l'hlliulel|>hla, I’A; New S< Jeli'ly 1’ubllHlii'i‘i
’fv,
Feminizmus és ökofeminizmus
213
Gilligan, Carol (1987): Moral orientation and moral development” in E. Kittay és D. MEyers (szerk.): Women and moral theoiy, New York: Rowman & Littlefield, 19-33. Green, Karen (1993): „Reason and emotion: resisting the dichotomy”, Australasian Journal o f Philosophy, augusztus. Griffin, Susan (1978): Woman and Nature: the Roaring inside Her. New York: Harper and Row. Grimshaw, Jean (1986): Feminist Philosophers, Brighton, Sx: Wheatsheaf. — (1990): „Mary Wollstonecraft”, in Sean Sayers és Peter Osborne (szerk.): Feminism, Socialism and Philosophy, London: Routledge. Grosz, Elizabeth (1989): Sexual Subversions, Sydney: Allen & Unwin. Haraway, Donna (1990): „A manifesto for cyborgs: science, technology and socialist feminism in the 1980s”, in Linda J. Nicholson (szerk.): Feminism/Postmodernism, New York: Routledge, 190-223. — (1991): „Situated knowledges”, in Simians, Cyborgs and Women: the Reinvention o f Nature, London: Free Association Books. Harding, Sandra (1984): „Is gender a variable in conceptions of rationality?” in Carol C. Gould: Beyond Domination, Totowa, NJ: Rowman & Littlefield, 43-63. Harris, Adrienne - King, Ynestra (szerk.) (1989): Foundations o f Environmental Ethics, Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall. Hartsock, Nancy C. M. (1985): Money, Sex and Power, Boston, MA: Northeastern University Press. Hegel, G. W. F. fa-989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Horkheimer, Max - Adofno, Theodor (1990): A felvilágosodás dialektikája. Budapest: Gondolat-AtlantiszT Irigaray, Luce (1977): „Women’s exile”, Ideology and Consciousness, 1: 62-76. — (1982): „The one does not move without the other”, Refractory Girl, ford. Rosi Braidotti, 17-21. — (1985a): Speculum o f the Other Woman, ford. Carolyn Sheaffer Jones (kézirat). — (1985b): Is the subject of science sexed?, Cultural Critique, 1. Jaggar, Alison (1983): Feminist Politics and Human Nature, Brighton, Sx: Harvester Kant, Immanuel (1949): Fundamental Principles o f the Metaphysics o f Morals, ford. James W. Ellington, Indianapolis, IN: Hackett. (Magyarul: A z erkölcsök metafizikájának alapvetése, Budapest: Raabe Klett Kiadó, 1998.) King, Ynestra (1981): „Feminism and revolt”, HeresisA (1): 12-16. ■ (1989): „The ecology of feminism and the feminism of ecology”, in Judith Plant (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers: 18—28. (1990): „Healing the wounds: feminism, ecology, and the nature/culture dualism”, in Irene Diamond
Gloria Fenian Orenslein (szerk.): Reweaving the World, San
l;l .1111 l:,c'() SIcitü (!lul> Honks: 106 121
- i.
Val Plumwood
214
Kristeva, Julia (1987): Tales o f Love, New York: Columbia University Press. Le Doeuff, Michele (1977): „Women and philosophy”, Radical Philosophy, 17. Lloyd, Genevieve (1984): The Man o f Reason, London: Methuen. McKenzie, Catriona (1986): „Simone de Beauvoir: philosophy and/or the female body”, in Carole Pateman és Elisabeth Grosz (szerk.): Feminist Challenges, Sydney: Allen & Unwin: 144-56. MacKinnon, Catharine (1989): Towards a Feminist Theory o f the State, Cambrideg, MA: Harvard University Press. Marcuse, Herbert (1968): One Dimensional Man, London: Sphere Books. (Magyarul: A z egydimenziós ember, Budapest: Kossuth, 1990.) McAllister, Pam (szerk.) (1982): Reweaving the Web o f Life: Feminism and Non-Violence, Philadelphia, PA: New Society Publishers. McMillan, Carol (1982): Women, Reason and Nature, Oxford: Blackwell. Merchant, Carolyn (1980): The death o f nature, London: Wildwood House. Merchant, Carolyn (1989): Ecological Revolutions: Nature, Gender and Science in New England, Chapel Hill, NC: University of North Carolina Press. Metzger, Deena (1989): „Invoking the grove”, in Judith Plant (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers: 118-126. Midgley, Mary (1980): Beast and Man: The Roots o f Human Nature, London: Methuen. Mills, Patricia Jagentowicz (1991): „Feminism and ecology: on the domination o f nature”, Hypatia 6 (1): 164-77. Moore, Thomas (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Naess, Arne (1973): „The shallow and the deep, long-range ecology movement”, Inquiry, 16 : 95 - 100 . Nicholson, Linda J. (1987): „Feminism and Marx”, in Seyla Benhabib - Drusilla Cornell (szerk.): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press. Nye, Andrea (1988): Feminist Theory and the Philosophies o f Man, New York: Routledge. O ’Brien, Mary (1981): The Politics o f Reproduction, Boston, MA: Routledge & Kegan Paul. Pateman, Carole (1988): The sexual Contract, Cambridge. Polity Press. Plant, Judith (1989) (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers. Plumwood, Val (1975): „Critical notice of Passmore’s M an’s responsibility fo r Nature", Australasian Journal o f Philosophy, 53 (2): 171-85. — (1986): „Ecofeminism: an overview and discussion of positions and arguments" In Women and Philosophy supplement, Australasian Journal o f Philosophy, (> j: I.’() 138,
(
„Women, Immunity .iml N.1111r< , litiilh'tll Philosophy, in l<> ’ •. «iji.myi>mv;t
Feminizmus és ökofeminizmus
215
in S. Sayers - P. Osborne (szerk.): Feminism, Socialism and Philosophy: a Radical Philosophy Reader, London: Routledge. Prentice, Susan (1988): „What’s wrong with ecofeminism?”, Women and Environments, 3: 9-10. Pringle, Rosemary (1988): Secretaries Talk: Sexuality, Power and Work, Sydney: Allen & Unwin. Rodman, John (1980): „Paradigm change in Political Science”, American Behavioural Scientist 24 (1): 54-55. Ruddick, Sara (1989): „Mothers and men’s wars”, in Adrienne Harris és Ynestra King (szerk.): Rocking the Ship o f State: Towards a Feminist Peace Politics, London: Westview: 75-92. Ruether, Rosemary Reford (1975): New Woman New Earth, Minneapolis, MN: Seabury Press Sayers, Sean - Osborne, Peter (szerk.): Feminism, Socialism and Philosophy, London: Routledge. Segal, Lynne (1987): Is the Future Female? London: Virgo. Shiva, Vandana (1989): Staying Alive: Women, Ecology and Development, London: Zed Books. Spretnak, Charlene (1989): „Toward an ecofeminist spirituality”, in Judith Plant (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers: 127-132. Swift, Jonathan (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.): A Misogynist's Source Book, London: Jonathan Cape. Tapper, Marion (Í986): „Can a feminist be a liberal?”, in Janna Thompson (szerk.): Women and Philosophy, supplement to Australasian fou rn a l o f Philosophy, 64: 37-47. Thomas, Keith (1983) -^Man and the natural world, Harmondworth, Mx: Penguin. Waring, Marilyn (1988): Counting fo r Nothing, Auckland: Allen & Unwin. Warren, Karen J. (1987): „Feminism and ecology: making connections”, Environmental Ethics, 9: 17-18. — (1990): „The power and the promise o f ecological feminism”, Environmental Ethics 12 (2): 121-146. Watson, James (1969): The Double Helix, New York, New American Library. Wollstonecraft, Mary (1982): A Vindication o f The Rights o f Woman, London: Dent. Young, Iris Marion (1985): „Humanism, Gynocentrism and Feminist Politics”, Women’s Studies International Forum, 8 (3): 173-185. (1987): „Impartiality and the civic public”, in Seyla Benhabib - Drusiila Cornell (szerk.): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press.