Feminizmus - ökofeminizmus

Feminizmus - ökofeminizmus — VAL PLUMWOOD —

„Miben áll az emberek Jelsőbbsége az oktalan állathoz képest? Erre a kér­ désre válaszolni éppoly könnyű, mint ésszel belátni azt, hogy a fé l keve­ sebb az egésznél. Miért is plántálták belénk a szenvedélyeket? Mert azokkal megk-üzdve talán elérhetjük a tudásnak egy olyan szintjét, melyet a vad­ állatoktól megtagadtak. Ennek következtében természetünk tökéletessége, a boldogságra való képességünk azon mérhető, mennyire vagyunk ésszerűek, erényesek és emberségesek, mert ezek különböztetik meg az egyént, s az ész, a tudás és az erény gyakorlásának természetes velejárói.” (Mary Wollstonecraft) Ha eg y pillantást vetünk a klasszikus forrásokra, tisztán látható, h ogy a nők száműzése a természet szférájába elnyomásuk eg yik legfontosabb eszköze: „A nő vad és irányíthatatlan állat” (Cato 1989: 193); „A nő csupán állat, ráadásul nem is a legfejlettebbek közül való” (Bürke 1989: 187); „Nem tudlak benneteket emberi lénynek tekinteni, inkább olyan fajnak, m ely alig e g y fokkal áll a majom felett” (Swift 1989: 191); „Amint a férfi úr a tudomány és művészet terén / A nő dicsősége, ha helyén a szíve” (M oore 1989: 166); „A n ők a család és a nemi élet érdekeit testesítik meg; a civilizálódás egyre inkább a férfiak feladatává válik” (Freud 1989: 80); „A nők kétségkívül alkalmasak a tanulásra, ám nem a ma­ gasabb tudományok számára teremtették őket, mint amilyen a filozófia vagy a kreatív cselekvés bizonyos formái; ezek általános intelligenciát igényelnek” (H egel 1989: 62); „A nő e g y szükséges tárgy, feladata a fajfenntartás va gy az élel­ mezés” (A quinói Szt. Tamás 1989: 183). Aligha volt bók tehát a sokat használt formula, h ogy a nő „közel áll a term észethez”. A feministákat számos csapda várja, ha erről nem vesznek tudomást. A z ésszerűség és a természet fogalmai egyaránt zavarba ejtően tág jelentéssel ren­ delkeznek; a legtöbbször az ész valamilyen tekintetben szisztematikusan szem­ ben áll a természettel. A természet, mint az ész leértékelt, kirekesztett ellentéte, magában foglalja az érzelmeket, a testet, a szenvedélyeket, az állatiasságot, a primitív, civilizálatlan, nem emberi világot, az anyagot és testiséget, az érzéki élményeket, valamint az irracionalitás, a hit és az őrültség szféráit. Más szóval, ;i természet magában foglal mindent, amit az ész területéről száműztek. Fontos e/l m egjegyeznünk, mivel az ökofeministák e g y része elfogadta a nő és a ter­ mes/,cl közli kapcsolat gondolatát anélkül, h ogy kritikusan m egvizsgálták v o l­ na, miképpen hozta létre a kirekesztés elve ezt a kapcsolatot. Másfelől néhány

188

^ umwo°d

egyenjogúságra törekvő feminista hasonlóképpen kritikátlanul hirdeti a nők felemelkedését a természet köréből a kultúra és a szellem birodalmába, anélkül h ogy észrevennék, milyen problematikus és ellentmondásos az ilyen kizárásos alapon meghatározott észfogalom . Ebben a fejezetben1kiutat mutatok a problé­ mából, m ely elé a feministákat a nők és a természet hagyományos azonosítása állítja, és m egfogalm azok e g y álláspontot, m ely nem fogadja el, h ogy a nőket kirekesztik a szellem területéről, de azt az elképzelést sem, m ely szerint a ter­ mészet alsóbbrendű.2

A nő és a természet kapcsolata - elavult és zsarnoki gondolat? A zt az uralkodó, ősi hagyományt, m ely a férfit a kultúrával, a nőt pedig a ter­ mészettel hozza kapcsolatba, napjainkban újabb keletű, ám m ég problematiku­ sabb elképzelések takarják el. Ezekben a „férfiasság” változatlan lényegét im ­ már nem e g y reproduktív és gondoskodó, hanem „vad”, erőszakos, küzdelmes és érzéki természethez kötik - mint például a viktoriánus kor, a darwinizmus és napjaink szociobiológiája - , ezzel szem ben „a nőt” erőtlennek, háziasnak, aszexuálisnak és civilizáltnak tekintik.3 Lloycl (1984) m eg is jegyzi, h ogy v i­ szonyulásunk a nőhöz és a természethez, mely hagyományos azonosításukban gyökerezik, nem mindig volt egyértelmű. Merchant (1981) arra is rámutat, h ogy nem is volt m indig egyértelm űen negatív. A z asszociáció ném ely esetben arra szolgált, h ogy bizonyos fokú helyeslést váltson ki, mint például a romantikus

1 P lu m w o o d F e m in is m a n d the M a stery o fN a tú r é c. k ö n y v é n e k fejezetérő l van szó (L o n ­ don , N e w York, N Y: Rou tledge). 2 Mára kiterjedt irod alom tárgyalja azt az ellentétet, am ely egyrészt a közélet, a term elés, a társas és kulturális élet, valam int a racionális igazságosság maszkulin, racionális szférája, m ásrészt a magán-, családi és rep rod u k tív élet fem in in szférájára k özött h úzódik. A z utóbbi szféra a szükségszerűséget, az életbe való belem erülést, a természetit és az egyénit képviseli, m íg az e lő b b i a szociális és kulturális területe, ahol em beri szabadsággal élnek és e llen ő rzé s t g ya k o ro ln ak az esem én yek és a term észet felett, elsősorban a tu dom án y e szk ö zé v el é lv e és aktív k ü zd e lem b e b ocsátk ozva a term észettel és a k örü lm én yek k el (d e B eau vo ir 1965; Lloyd 1984; M cM illan 1982). 3 M int azt Lyn n e Segal (1987: 7 ) is m e g je g y zi. Ez a m o d ern átfedés m eg je len ik D. H. Law rence, N orm a n M ailer és H e n ry M iller írásaiban is. A z átrend eződésben , am elynek e re d m é n y e k é p p a n őket tö b b é m ár nem azon osították a testtel és a k ielégíth etetlen szexualitással, szerep et játszott a női term észet vik torián u s-p o lgá ri eszm én yítése és felosztása, valam int az a folyam at, am elynek során a szexualitásban e g y re Inkább az ellen ő rzé s és az m a lom területét fed ezték lel. Attól k ezd ve, h o gy M Inli'H/.tv szexuali l:isl);m a korábbi gyakorlattal '.zeniben a m odern szem lelet ,i nyeiijii > g helyei t az erőt Ismerte lel,

.1

haliak elkezdték a/l m agukénak k övelrln l

Feminizmus és ökofeminizmus

j 0y

hagyományban (Ruether 1975: 193).4 D e mind az uralkodó hagyomány, m ely szerint a férfi az ésszerű, és a nő a természetes, mind ped ig az ellentmondásos újabb teóriák, m elyek a férfiakat erőteljesnek és vadnak, a nőket szelíd(ített)nek és háziasnak tekintik, a férfiúi erőt szilárdítják meg. Nem m eglepő, h ogy számos feminista gyanakvással fogadja azt az álláspon­ tot, melyet magukat „ökofeministának” nevező nők egyre n övekvő csoportja képvisel: h ogy egyáltalán lehetséges valami előnyöset mondani a nő és a ter­ mészet kapcsolatáról. A női nem és a természet kapcsolatának a puszta elkép­ zelése is sokak számára reakciós és sértő, olyan képeket sűrít magába a nőkről, melyekben földanyaként, passzív, szaporodásra teremtett állatként, elégedett tehénként merülnek el a testiségben és az élet reflexió nélküli átélésében. Ezért aztán a feministák körében egyszerre csábító és általános álláspont, h ogy ezt a hagyományos kapcsolatot pusztán az elnyomás eszközének, a patriarchátus maradványának tekintsék, amit most, hogy az elnyomás hagyományaiba nyúló gyökereit kitépték, egyszerűen hagyni kell elsorvadni (Echols 1989: 288).5 Á m a kérdés széles körben elterjedt, „józan észre” támaszkodó m egköze­ lítése több okból is helytelen, s ugyanez okokból a nő-term észet kapcsolat problémáját sem lehet egyszerűen félretenni, továbbra is a feminizmus köz­ ponti kérdése kell maradjon. Korunk társadalmában többnyire m ég m indig ez a kapcsolat a mozgatórugója a nőkkel és a természettel való bánásmódnak. Be fogom bizonyítani, h ogy a feministák számára veszedelm es dolog elhanyagol­ ni ezt a kérdést, mivel fontos hatással van arra az em ber-m odellre, m elyhez nekik is igazodniuk kell majd, s amelynek keretei közt az egyenjogúságot k ö­ vetelhetik. S amint azt bizonyítani fogom, m ég m indig magyarázatra vár, hogy hogyan hozták létre a nók és a természet szövetségét. Ez a magyarázat a kriti­ kai ökológiai feminizmus alapjául szolgál, melynek tagjaként a nők tudatosan állnak a természet mellé. A szükségletekkel, a természettel és a nőkkel kap­ csolatos em beri tulajdonságok háttérbe szorítása - a természet mint testiség, mint szenvedély vagy érzelem, mint a preszimbolikus, mint primitív, állati és női - továbbra is hozzájárul a nők, a természet és az em beri élet m inőségének hátrányos helyzetéhez. A nők és a természet viszonya, valamint kölcsönös lealacsonyításuk k o­ rántsem a múlté, s hozzájárul ahhoz, hogy a nők tevékenységét, sőt valójában

1 Mint azt R osem a ry R adford Ruether (1975) kimutatja, a rom antikus h agyom án yb an el leni rád ¡d ó t kell felism ernünk, még ha tökéletlen form ában is. ' A ni'i term észet kapcsolat állítólagos patriarchális ered ete Janet B iehl szerint a kapcsolat megkérdó|ele/ése m ellett s/ól. Biehl í}>y nemcsak az erre a kérdésre adható válaszok m

ik leleségeröl fele d k e zik meg, ele arról is, hogy a/ok összhangban állnak az em b eri

m lvollial <’ s a / e g y e n lő s é g g e l kapcsolatos feminista álláspontokkal is.

190

^ umwo°d

a szaporodást magát sem becsülik meg.6 A nők és a természet elutasításának egyik legáltalánosabb formáját n evezem háttérbe szorításnak, amikor ú gy ke­ zelik őket, mint az elismert eredm ények domináns előterének nyújtott hátteret. A háttérbe szorítás gyakorlata mélyen beágyazódott gazdasági rendszerünkbe és a kortárs társadalom szerkezetébe (Ekins 1986; W áring 1988)7 A természet háttérbe szorítása azt jelenti, h ogy nem ismerik el az em ber bioszférától való függését, az em beriséget különállónak, a természeten kívül állónak tekintik, amely a természetet korlátlan, saját szükségletekkel nem rendelkező forrásként kezelheti.8 A z uralkodó nyugati kultúra következetesen elnyomta, háttérbe szo­ rította és megtagadta a szaporodás és létfenntartás világától való függést. Ez az elutasítás fontos tényezője annak, h ogy a természettel való fenntarthatatlan bánásmód állandósult, ami a nyugati társadalmak jövőjére n ézve óriási veszélyt jelent. A természet és a nők háttérként, eszközként való kezelése párhuzamosan ha­ lad. A nők háttérbe szorítása, eszközként kezelése nem is kell, hogy mindig nyil­ vánvaló legyen, ugyanis ez szervezi fő szerepeit a társadalmi és a magánéletben egyaránt. A nőket rendszeresen háttérbe szorítják és eszköznek tekintik mint háziasszonyokat, mint ápolónőket és titkárnőket, kollégákat és munkatársakat (Pringle 1988).9 A hagyományos szerepekben végzett munkájukat szintén rend­ szeresen figyelm en kívül hagyják a gazdasági életben (W aring 1988), a történe­ lem ben és a kultúra eredm ényeinek számbavételekor. A nők hagyományosan „a környezet”- vagyis ők biztosítják a kereteket és a feltételeket a férfiak „eredményei”-hez, ám amit tesznek, az önmagában nem minősül eredménynek (Irigaray 1985a; Le D o eu ff 1977). A nők m ég akkor is sebezhetők a háttérbe szorítás ál­ tal, ha kilépnek a hagyományos szerepkörből, amit az olyan területek története, mint a DNS-kutatás is nyilvánvalóvá tesz (Watson 1969), ám m ég ennél is inkább háttérbe szorulnak hagyományos szerepeikben, legfőként mint anyák.

6 Caroline Merchant nyom án a „reprodukció”-n a term észet újrateremtése m ellett az em beri és a társadalm i újraterm elését értem . M erchant (1989) érve lé se szerint am en n yib en a rep rod u k ció h o zza létre azokat a feltételeket, am elyek k ö zö tt a term elésre sor kerülhet, ak k or a m u n k aerő és a társadalom újraterm elése m ellett a z életet, a társadalmat és a term elést leh ető vé té v ő feltételeket is ide kell sorolnunk. 7 A háttérbe szorítás m érték ére a „n em h ivatalos” ga zd aságga l fo g la lk o z ó m unkák hívják fel a fig y e lm e t (p éld áu l Ekins, 1986). 8 M int N a n c y H artsock m e g je g y zi: „A legfon tosab b élettevék en ységek et a m in d en k ori hatalom a kiteljesedett em b e re k szám ára m éltatlannak ítélte, elsősorban azért, m ert a szü k ségszerű ségh ez és az é leth e z kapcsolódn ak: ilyen az anyai gon d o sk o d ás munkája, a házim unka, és e gészen a kapitalizm us m e gje len é sé ig a nyugati társadalm akban az ttnlenntarláshoz k ap csolód d valam en n yi munka." (H artsock I9HS ‘‘

Mint a / Uosemary l'ringlc me^legy/l: „A lltkárnfS folaclat.t In íny m.i'ii >l\ 1 »"./e
,>/

i i I

'
helyett a/,

Feminizmus és ökofeminizmus

A z anyák láthatatlanná válása az a pont, ahol a feminista elm életek eltérő szálai összefonódnak. A z a mérhetetlenül lényeges fizikális, lelki és szociális készség, amit az anya tanít a gyerekének, pusztán háttérként szolgál a valódi tanuláshoz, m ely az ész és tudás hímnemű világának képezi részét (Benjámin 1988; Jaggar 1983: 314). A z anya maga is háttér (Irigaray 1982), akit a gyereké­ hez vagy annak apjához való viszonyban értelmeznek, mint ahogy a term é­ szet is „környezet” az em berhez viszonyítva. Am int a nyugati szem élyiség is a természettel szemben, annak elutasításán keresztül határozódik meg, ú gy az anya terméke — rendszerint a fiúgyerm ek - is az anya lényével szembeállítva határozza m eg férfiúi önazonosságát - fő leg ami a nevelést illeti —, kirekeszti azt a saját lelkialkatából, h ogy erőfölénnyel és mások eszközzé alaesonyításával helyettesítse (C h odorow 1979; Irigaray 1982; Kristeva 1987; Brennan 1993). Nem hajlandó felismerni a függést, hanem fogalm ilag továbbra is a szabad cselekvés hímnemű („igazán” em beri) szférájának m egfelelően rendezi el a világot, mely a szükség nőnemű (és természeti) háttere előtt zajlik.

Emberiség és kirekesztés A z a nézet, m ely szerint a nő és a természet kapcsolatát, mint a múlt maradvá­ nyát, egyszerűen el kell felejteni, feltételezi, h ogy mostantól nők és férfiak szá­ mára az a feladat, h ogy egyszerűen és m inden gond nélkül teljességgel em be­ rek legyenek. Á m ezzel problémamentesnek tekintünk valamit, ami korántsem az: magának az em bernek a fogalmát, m ely másfelől a női szféra, a természet és a létfenntartással kapcsolatos világ kirekesztésének, elutasításának és lejáratá­ sának keretében jött létre. A kérdés, h ogy mi az ember, mostanában válik p rob­ lémává, és az egyik legproblematikusabb terület az em bernek a természethez, főleg a nem em beri világhoz való viszonya. A z előfeltevések kerete, melyen belül az em ber-term észet ellentétet N yu ­ gaton megalkották, nemcsak a nőiség természet iránti passzivitását, vele való kapcsolatát foglalja magában, hanem ennek kiegészítéseként azt is, h ogy a ter­ mészetet a fehér, nagyrészt hímnemű elit kirekeszti és uralja. Őket n evezem ezentúl uralkodó mintának. Á m az uralkodó minta előfeltevései nem mint e lő ­ feltevések nyilvánulnak meg, mert ezt a m odellt tekintik magától értetődően emberinek, m íg a nőiség devianciának látszik. Ennélfogva ha egyszerűen m eg­ tagadjuk a nőiség és természet viszonyának régi hagyományát, és sem mivel sem helyettesítjük, az általában annyi, mint implicit m ódon elfogadni az ember, iIII-ive az em beri a természethez fű ző viszony e g y másik uralkodó mintáját, mely magába olvasztja a nőiséget is. S bár először úgy tűnhet, a végeredm ény nem egy nem ileg semleges pozíció, amíg a kérdést nem bocsájtjuk újra m eg­

192

Val Plumwood

gondolásra, már el is van rendezve - nem kielégítő m ódon - az uralkodó nyu­ gati em berm odell szerint, m elyhez a nőket is hozzáigazítják. Ez a természet feletti uralom, a természet felülmúlásának modellje, m elyben a szabadság és az erény a természet, a szükségszerűség és a nőiség világa feletti ellenőrzés és az attól való távolságtartás felől nyer értelmet. A természet feletti uralom kritikája, amit környezetvédő filozófu sok az elmúlt húsz évben dolgoztak ki, ¿véleményem szerint elégséges ok, h ogy kritikusan kezeljük ezt az em ber-természet modellt. Mindaddig, amíg ezt az uralkodó mintát nem értékeljük újra a term észethez fű ződ ő viszony tekintetében, a régi nő-term észet kapcsolatot az em beri távolságtartás és a természet felülmúlásának m odellje fogja elfoglalni. A kérdés kritikus felülbírálása tehát fontos helyet kell elfoglaljon a feministák programjában, ha nem akarjuk, h ogy ez a sok problémát okozó minta ellen fe­ lek hiányában diadalmaskodjék. Ha em ber voltunk m odellje magában foglalja a nőiség kirekesztését, csak valami nagyon sekélyes feminizmus üldögélhet elé­ gedetten a tudattal, h ogy a nők is „teljes értékű em berek”, anélkül, h o g y m eg akarná változtatni ezt a mintát. Aztán van m ég e g y ok arra, h ogy a témát ne seperhessük félre, mint ami feminizmus számára lényegtelen. Am int azt Karén Warren m egfogalm azta (1987), a feminizmus több változatának először a saját háza táját kell rendbe tennie a kérdést illetően.10 A feministák jogosan tartanak ki amellett, h ogy az ökológiai morál terhét nem rakhatják a nők vállára, fő leg nem úgy, h og y a tö ­ méntelen szükséges változtatásért a magánszférát és a háztartást teszik felelős­ sé (Ruether 1975: 200-201; Instone 1991). Vissza kell utasítani azt a kísérletet, h ogy a felelősséget főként a nőkre mint a háztartások vezetőire és fogyasztókra hárítsák, mert ezáltal a háztartást továbbra is női teherként értelm ezve, téves képet alkotva arról, h ogy az egyed i háztartásoknak milyen lehetőségei vannak a természet pusztításának megállítását illetően, a nők hagyományos önfelál­ dozására apellálnak, arra kérve őket, h ogy anyai kötelességvállalásuk elism e­ réseként hordozzák vállukon a világ minden baját. Persze a nők m égsem ala­ pozhatják személyes szabadságukat arra, h ogy elfogadják a velük azonosított természet változatlanul alábecsült helyzetét, ahonnan csak mostanában sikerült felemelkedniük. A z em beri csoportokban a felem elkedést gyakran kíséri annak hangos bizonygatása, h o g y a kiváltságos osztály újonca véglegesen elszakadt a m egvetett csoporttól, ahonnan felemelkedett - innen ered az alsó k ö zép o sz­ tály, a legénység soraiból kiem elkedő tiszt, az újonnan beolvadt gyarmatosított megbecsülésének jelensége (M em m i 1965: 16). A nők szabadsága nem alapul hat m eggy őző m ódon a nem-em beri világ fentiekhez hasonló elnyomásán.

1,1 t .i .cl pl. Kitten Wíii tcii 19H7 i". 11n■11U,t|.tl, niclyl int öl<( ifrn iln h l.i < | .1 l>'m ini/m ii-, i 11mlíiid li ti ni.ili

>1111)61 ma i.i',/,t;il|n

Feminizmus és ökofeminizmus

Mégis, a hagyom ányos érvek többsége ép p en erre épít. A m i M ary W ollstonecraft számára például az em beri szem élyiségben értékes, amire a nőknek törekedniük és amiben részesülniük kell, az az oktalan vadállat al­ sóbbrendű világával szem ben fogalm azódik meg. Érvelésében, m ely szerint a nők is képesek csatlakozni a férfiakhoz „az oktalan állat feletti elsőbbségben”, a természet rendjének alsóbbrendűségét magától értetődőnek veszi.11

Az uralkodó minta férfias jellege Számtalan kritikus egyetért abban, h ogy a nők és a természet kapcsolatának, il­ letve a férfiak kívülállásának és uralmának modelljét szükségszerű felülbírálni, továbbá problematizálni az em ber voltunkról alkotott elképzeléseket. Ezek: 1. A férfiasság és az azzal hagyományosan társított tulajdonságok értékének kritikája (C h odorow 1979; Easthorpe 1986) 2. A racionalitás kritikája. Ezen belül nemcsak a racionalitás férfias és esz­ közszerű sajátsága lényeges (H orkheim er és A dorn o 1990; Marcuse 1968), ha­ nem az ész túlértékelése, illetve az a m ód is, ah ogy eszközként használják a nem em beri (m ivel az ésszerűséget gyakran az em bert m egkülönböztető jegy­ nek tartják [Ruether 1975; M idgley 1980; Le D o eu ff 1977]), a nők (m ivel az észt a férfiassággal társítják [Lloycl 1984]), és a társadalmi vagy faji alapon lebecsült emberek (m ivel a racionalitás magasabb foka szolgál arra, h ogy m egkülön­ böztessék a civilizáltat a primitívtől, a magasabb társadalmi osztályokat az alacsonyabbaktól [Kant 1949: 9]) csoportjainak kizárására és elnyomására. A z ész túlértékelése és az azzal ellentétes elképzelések egyaránt m egkövesedtek a nyugati kultúrában és annak szellem i hagyományában. Ez a túlértékelés nem mindig ölt olyan végletes formát, mint ném ely klasszikus filozófus esetében (mint például abban a platonikus álláspontban, h ogy a reflektálatlan élet érték­ telen), hanem számtalan sokkal kifinomultabb m odern formában jelentkezik, mint például az erkölcsi m egfontolások korlátozása az észérvekkel szemben.

" W ollston ecraft értelem m el kapcsolatos n ézetein ek összetettségével kapcsolatban lásd Jean G rim sh aw (1990) és K arén G reen (1993) munkáit. W ollston ecraft jelen tőséget tulaj­ donít annak a ténynek, h o g y a term észet és az állatok nem ren delkezn ek ésszel, és emiatt alacsonyabb rendűek. A patriarchális k egy etlen s ége t és k ö zö n y t u g yan ak k or jóakaratú malriai'chátussal váltja fel, am elyben a k ed vesség az e m b e r m agasabbrendűségének jele. íny ír: „A gye re k e k hevesen tudakolták, h o g y m ik én t k ell ah h oz viselked niü k, h o g y az állatok feletti niagasabbrendű ségü knek bizon yságát adják? A válasz rö v id volt: ne legyetek kem én yszlvű ek, és m agasrendű adottságaitok tartsák távol a bűnöket, am ik nem lalli.ilók előre, A gyerm ek ek c sak az állatokkal tehetnek jót; az em b erek („m é n ”) leletlOk állnak " CWollNtoneeralt 199,V 372 373).

194

P'umwo°d

3. A z em ber természet feletti uralmára, az em beri sovinizmusra, az antropocentrizmusra (Naess 1973; Plu m w ood 1975), valamint a természet tisztán esz­ közként való felhasználására (H orkheim er és A dorn o 1990), alulértékelésére (az em beri és a kulturális szférához képest) irányuló kritika. Ebbe beletartozik az ideális em beri jellem és az erény mintájának kritikája is, m ely rávilágít, h ogy a nyugati em berideál maximalizálja az állatoktól, a primitív népektől és a termé­ szetestől való különbözőségét és távolságát; azok a tulajdonságok, melyeket az em beriség m egkülönböztető jegyeinek tartanak és ebb ől kifolyólag m egbecsül­ nek, egyrészt a férfiasság bizonyos form áihoz köthetők, másrészt nem osztha­ tók m eg az állatokkal (Rodm an 1980; M idgley 1980). Ezeket általában szellemi tulajdonságoknak tekintik. K övetkező lépésben az em berit a magasabb, szelle­ mi képességekkel, az autentikus em beri világot a szellem i szférával azonosítják, míg az állatokat va gy a természetet az alsóbbrendű testi készségekkel. Ez a szel­ lemi világ nem a hímnemm el mint olyannal, hanem inkább eg y uralkodó elit (m ely egyaránt hím- és nőnem ű) férfiasságával azonos, m ely elit a rabszolgákra és nőkre hagyja a szükségletek ellátását, a szükségletek körét alsóbbrendűnek tekinti, az erényt pedig az attól való távolság alapján értelmezi. A fenti kritikák több ponton érintkeznek. A z egyik legfontosabb, hogy az uralkodó hímekkel hagyományosan társított tulajdonságok egyszersmind azok is, melyekkel a jellegzetesen em berit meghatározzák: például az ésszerűség (és más válogatott szellemi tulajdonságok és képességek); a természet felülmúlása, beavatkozás a természetbe és a felette való uralom és ellenőrzés, szem ben a természetben való passzív elmerüléssel (a „vadak” alsóbbrendű em beri fajként való leírása ennek köszönhető); eredményes munka, társas hajlam, kulturáltság. Néhány feminista érvelés szintén m eghökkentően példázza az em beri és a férfi­ as fogalmainak találkozását. M ary Wollstonecraft A nők jogainak védelme című munkájában jelentős mértékben támaszkodik eg y nem nélküli em beri jellem képzetére, m ely mindkét nem számára ideális („a dicséretre méltó törekvés első célja em beri lényként válni jellem m é”) (1982: 5), ám leírásában ez az emberi jellem rejtetten férfias. A z ideális jellem, amely mellett kiáll, élesen eltér a női jellem ideáljától, melyet elutasít, „m egvetve az észnek ezt az erőtlen eleganciáját, a különleges érzékenységet és a m odor édes hajlékonyságát”. Ehelyett nyoma­ tékosan hangsúlyozza, h ogy a nők „férfiasabbakká és tiszteletre méltóbbakká” váltak. A kiegészítő női jellem ideálját elutasítja - mindkét nemnek e g y közös em beri jellem ideáljában kell részesülnie, m ely néhány jelentéktelen eltérés e lle­ nére (a férfiaknak szerényebbekké és választékosabbakká kell válniuk, és ebből a szem pontból nőies tulajdonságokat kell felvenniük) részleteiben bizonyos fér­ fias tulajdonságokkal azonos CI9H2: 23). Egy egyszeri1!, feltehetően nem nélküli ideál helyettesíti .i régi, kétnemű ideált, ahol Is .i tiőkle.ill niiisocllngostiiik és nemileg mellűi!.ini/tiittutk tekintették,

Feminizmus és ökofeminizmus

jg,-

A racionalitásról (vagy a mentális szféráról) és a természetről alkotott alapfo­ galmak döntő fontosságú kapcsolatot teremtenek az em beri és a férfias között, ezért a férfiasság és az ésszerűség problémaként való értelm ezése ugyanakkor az emberit és ezzel együtt az em bernek a vele szem beállított nem -em berivel való viszonyát is problematizálja. Mindenesetre azt is látni fogjuk, h ogy ezek a fogalmak másfajta kirekesztésekkel is kapcsolatosak, mivel itt nem bárm iféle férfiasságról van szó, hanem e g y különleges fajtáról, m ely a társadalmi osztály, a faji hovatartozás és a nemi dominancia kontextusában alakult ki (és amit én uralkodó mintának hívok). A nyugati, racionalista em berideálok nemcsak a ne­ mekre vonatkozó, hanem a faji, társadalmi és élővilágbeli kirekesztés normáit is megtestesítik. A z a nézet, m ely szerint a nők em beri mivolta nem kérdéses, hi­ básan problémamentesnek veszi az em ber fogalmát, és elmulasztja a fenti elő ­ ítéletek és kizárások vizsgálatát. A z em ber és a férfiasság kapcsolata e g y újabb ok, h ogy ne hagyjuk figyelm en kívül a tradicionális n ő-term észet kapcsolatot; az itt jelentkező problémákat a feministáknak m érlegelniük kell. A z em ber fogalm a erőteljesen normatív. A z eszme, h ogy teljesen va gy töké­ letesen em ber(i)ek legyünk, megszületésekor rendkívül pozitív tartalmat hor­ dozott, és általában alig vizsgálták m eg a m ögötte rejlő előfeltevéseket va gy a nem em beri osztályok vele járó lealacsonyítását. íg y például azon vélem ény mögött, m ely szerint a nő és a természet összekapcsolásában van valami sértő vagy lealacsonyító, eg y egész sor feltevés húzódik m eg a nem -em beri világ al­ sóbbrendűségéről. A felszabadulás m odern diskurzusában a dolgokat aszerint helytelenítik va gy értékelik, h ogy alkalm azkodik-e a „tökéletes em ber” fogal­ mához. Á m az ember-lét méltósága, mint a férfiasságé is, e g y kirekesztett és lealacsonyított osztály ellenében tartható fenn.12 Ha egyszer ezek a feltevések explicitté válnak, érthetőbbé válik az össze­ függés a n ő-term észet kapcsolat és a fem inizm us különböző alternatívái közt is. Ilyen keretek közt nyilvánvalóvá válik az is, h ogy a hagyományos álláspon­ ton belül - m ely a feministák számára kiindulási pont - az em berideál, bár gyakran azt színleli, nemi szem pontból egyáltalán nem semleges, hanem m eg­ egyezik az uralkodó mintával, m íg a nőiség ideálja ettől eltér. Ebből eredően, amint azt Simoné de Beauvoir olyan határozottan kijelentette (1965), a női lét tragédiája nem csupán abban áll, h ogy valakinek az élete és a választási lehe­ tőségei szegényesek és korlátozottak, hanem abban a tényben is, h ogy érté­ kes nőnek lenni annyi, mint másodrangú em beri lénynek lenni. A m ed dig ezek a „sem leges” em beri tulajdonságideálok helyeslésre találnak és bekerülnek a kö/.tudatba, és a hagyományos női szerepeket is elfogadják, a nők kénytelenek alsóbbrendünek látni magukat, és persze mások is annak látják őket. M ivel a M

pl. ThniUiis ( I98.V 11 sklO.

196

^ umwooc^

nőket kirekesztették a nagyra értékelt és jellegzetesen em beri tevékenységek és tulajdonságok köréből, kénytelenek voltak m egelégedni azzal, h ogy pusztán szem lélői legyenek ennek a jellegzetesen em beri életnek, a természettel vívott valódi harcnak. Simoné de Beauvoir a tragikus dilemmára adott megoldását hasonló erővel és tisztánlátással fogalm azza m eg — a nőknek változtatni kell, beilleszkedni és bebocsáttatni az uralkodó mintába, aminek eredményeként a yő k n ek is tejesen em berivé kell válniuk. Maga a minta — és a természet feletti uralom révén értelmezett szabadság mintája, m elyen alapszik - sohasem kérdőjeleződött meg, és valójában a nők buzgósága, amivel részt akarnak benne venni, csak megerősíti és támogatja ennek a mintának a dominanciáját.

A kritikátlan egyenlőséget hirdető feminizmus A fem inizm us második hullámának szem szögéből a korábbi, első hullám, m ely az 1960-as és 70-es években éreztette hatását, kísérletet tett arra, h ogy a nőket kritikátlanul beillessze e g y férfias életm ódba és e g y férfias em ber- és kultúramodellbe, melyet nem nélkülinek ábrázoltak. Mai szemmel nézve ez az első hullám állt a legközelebb a liberális fem inizm ushoz, bár sok feminista rámutatott, h ogy a nők hozzáigazítása eg y férfias szem élyiségideálhoz túlmu­ tat a liberális fem inizm us határain, és jelen van a feminizmus szocialista vagy humanista-marxista irányzataiban is, m elyek kritikátlanok a termelőként va gy munkásként értelm ezett em ber ideáljával szem ben (O ’Brien 1981; Young 1985; Benhabib és Cornell 1987; Nicholson 1987; Nye 1988; MacKinnon 1989). D e megtalálható ez a kísérlet a szociális ökológia néhány változatában is (Biehl 1991).13 A m int már utaltam rá, a második hullám tételei módosításra szorul­ nak, m ivel ezúttal nem a hímnemű szem élyiség mint olyan, hanem inkább az uralkodó személyiség, a természet és a szükségletek ellentéte határozta m eg a nyugati kultúra mintáit. D e a lényeg a m egfelelő megszorítások esetén sem változik. A z „elférfiasításként” elutasított álláspont a nők feladatát abban látja, h ogy igényt tartsanak a teljes em ber státusára, ami a nők szempontjából anynyi, mint alkalm azkodni a kultúra és az annak m egfelelő szociális intézmények ideáljaihoz. Ö sszegezve: az álláspont elvárja a nőktől, h ogy részesüljenek az em berség és a kultúra kirekesztő ideáljaiban. A z ehhez kapcsolódó stratégia ú gy tekinthető, mint a kritikátlan egyen lőség stratégiája, m ely a nőknek b e­ bocsátást követel a hímnemű elit és az uralkodó intézm ények körébe, melyek

" A l-irs:ul:il<>iii(">l<<>l<.s/cm ponljából líisd Janót Hlehl im m kíill, aki ;i* <"■/<••,a /c m lic rls r n nem i s/cin p o n lh ftl sem lcucsnok líMrle/iMI lo ^ aln ialia i.n111 ■. U•n 111-, i I\ 0 |öm< >m'ii 11>*>I H ¿1),

Feminizmus és ökofeminizmus

csak akkor kezelendők kritikusan, am ennyiben a nőket (főként a női elitet) kirekesztik. Ezeknek az ideáloknak, m elyekbe a kritikátlan egyen lőség stratégiájának m egfelelően a nőknek is bebocsáttatást kell kérniük, központi elem e a természet feletti uralom. A stratégia szerint a nők csatlakoznak a férfiakhoz, és részesed­ nek az em ber szabadságát legjobban reprezentáló területekben, mint például a tudomány és a technika, ahonnan különösen szigorúan ki voltak zárva. Ezek a területek kiváltképp a férfi elit számára vannak fenntartva, mert jellegüknél fogva nagym értékben tartalmazzák az olyan nagyra értékelt tulajdonságokat, mint az objektivitás, absztrakció, racionalitás és az érzelm ek elfojtása; valamint funkciójuk miatt is, m ely a leginkább reprezentál olyan erényeket, mint a ter­ mészet meghaladása, a természet feletti ellenőrzés, a természet leküzdése. A z egyen lő hozzáférés stratégiája biztosítja, h ogy a nők részesedhetnek a tudomá­ nyokban, ám maga a tudomány, és orientációja a természet (és a kirekesztett csoportok) leigázására, változatlan marad. A liberális feminizmussal társítható stratégia kü lönböző mértékű elutasítás­ ra talált a fem inizm us több mai változata körében. Ú gy tekintettek rá, mint a hímnemű kulturális dominancia kifinomultabb formái előli nagyon is helytelen menekülésre, m elyből hiányzik az alap az uralkodó nyugati kultúra férfiassá­ gának m egfelelő kritikájához. A z ellene felhozott legsúlyosabb kifogás talán az volt, h ogy elmulasztotta m egvizsgálni a liberális elm élet és a társadalmi diskur­ zus racionális szubjektumának rejtett férfiasságát, éppúgy, mint az alapító szer­ ződés mítoszában felbukkanó szereplők implicit maszkulinitását (Jaggar 1983; Harding 1984; Lloyd 1984; Irigaray 1985b; Tapper 1986; Fox Keller 1985; Gilligan 1987; Benhabib 1987; Young 1987; N ye 1988; Pateman 1988; M acKinnon 1989). Egy kritikus ökofeminista számvetés több irányba is kiterjesztheti ezt a kritikát. Először is, a liberális feminizmus m egközelítése a nyilvánosság individuumá­ nak nemcsak rejtett férfi-jellegét mulasztja el észlelni, hanem más előítéleteit is, és nem kifogásolja a természettel szembeállított em ber és kultúra uralkodó mintájának ebb ől következő előítéletét sem. Ennek eredm ényeképp a liberá­ lis feminizmus aláír e g y mintát, m ely duplán hímsoviniszta, mert nemcsak az individuum jellem zésekor nyilvánul m eg rejtett férfiassága, hanem abban az előfeltevésében is, h ogy ami a szem élyiségben és a kultúrában értékes, az el­ lenkezik a természettel. Másodszor, a liberális feminizmus nem észleli azt sem, hogy eg y ilyen racionalista, a term észetből kiszakított em berm odell nemcsak nemi, hanem társadalmi, faji és állatok feletti felsőbbrendűséget is beépít e lő ­ feltevéseibe. A rejtett férfiasság és a többi előítélet azt is jelenti, h ogy a női egyen jogú ­ ság reménye ezeken a kereteken belül nagyrészt illuzórikus, nem számítva né­ hány kiválas/w ittál. Az em ber és a polgár, illetve a velük kapcsolatos társadalmi

198

^ umwo°^

intézm ények uralkodó m odellje m egállapodott a nők, a női életminták, tulaj­ donságok, illetve a természetes életszférák kirekesztésében és devalválásában. Mivel ezt a mintát a kirekesztés határozza meg, számos, többé-kevésbé k ifi­ nomult m ódon irányul a nők ellen. A legtöbb nő nem fo g nyerni azzal, h ogy formálisan bebocsátást nyer a mintába, és nem is fo g benne szert tenni valódi egyenlőségre. Am int azt G en evieve Lloyd m egjegyzi: „A nők nem tudják e g y ­ könnyen megtalálni a helyüket e g y olyan kulturális ideálban, mely a nőiséggel szem behelyezkedve határozza m eg önm agát” (1984: 104). A z emberiség, a kul­ túra és a társadalmi élet mintájában való feloldódás tehát a legtöbb nő számára nem valószínűsíti a sikert, ő k a társadalmi és kulturális hierarchia alján fognak maradni.11 A nők számára e minták m egkérdőjelezéséhez többre van szükség, mint puszta altruizmusra. Á m az ökológiai feministák szerint az uralkodó mintát m ég akkor is el kel­ lene utasítani, ha a nők beolvadása nagyrészt sikerülne, mert ez egyen lő lenne a nők csatlakozásával eg y olyan kiváltságos osztály férfi tagjaihoz, melyet a nem -em beri alsóbb és a kevésbé em beri osztályok kirekesztésével definiálnak. Ú gy is mondhatnánk, h ogy a stratégia e g y most már szélesebb körben uralko­ dó osztályon belül tenné egyen lővé a nőket, anélkül h ogy m egkérdőjelezné az uralom struktúráját va gy szükségességét. Itt az lehet kritika tárgya, h ogy a fogalm i apparátus, m ely a felsőbb- és alsóbbrendű osztályokat egym áshoz v i­ szonyítja, érintetlen és m egkérdőjelezetlen marad; csupán az uralkodó osztály kiszélesedését sikerült elérni, anélkül h ogy az uralom alapját magát kifogásol­ tuk volna. A z uralkodó osztály egyszerű kiszélesítése azáltal, h ogy egyes nőket is érint és felvesz magába, nem csak e g y alapvetően fontos morális problémáról nem vesz tudomást; sem mibe veszi azt is, ahogy a kü lönböző uralmi rendsze­ rek egym ás számára minta, biztosíték és megerősítés gyanánt funkcionálnak, és ahogy ugyanezek a fogalm i rendszerek egymástól nagyon különböző eln yo­ mott csoportokban megjelennek: mint láttuk, érinthetik a nőket, a term észe­ tet, a „prim itív” embereket, rabszolgákat, fizikai munkásokat, „vadakat”, színes bőrű em bereket - mindenkit, aki feltehetően „közelebb áll az állatokhoz”. Ezért ha a nő-term észet viszony problémáját egyszerűen félretesszük, azt sugalljuk, h ogy a nők számára megoldás beilleszkedni az em ber-term észet v i­ szony eg y olyan mintájába, m ely nem igényel változtatást vagy kritikát. Ennek következtében e g y kritikus és alapos kortárs feminizmus sokkal több - meri több kell legyen

mint a női tulajdonságok és viselkedés látható mintáinak

puszta kritikája. Felül kell vizsgálja a férfiasság és az em ber ideáljait egyaránt. Vállalnia kell a kritikát a nyugati kultúrával szemben, mely a nőkei a korai lémi

" Vaiwhm.i Slilv;i ( vuhtuik

S. I r j c / r l ); ( iallici Inc M,i< k in m m ( l‘)HU) (**ll,11|,i, tnllyrn hül.i.vüil

*i n<1l< c’gynilom’gfMv .1 U illn m iliik tiN mmlHIrU

Feminizmus és ökofeminizmus

nizmus által kezdem ényezett m ódon a férfiakkal egyen lő em bereknek tekinti. Ám csak akkor képes mindezt m egfelelően elvégezni, ha problémaként kezeli az ember, az em beri kultúra és a racionális szem élyiség uralkodó fogalmait. A z em ber fogalmának m egkérdőjelezése több, mint a férfiuralom ellen emelt kifogás. Látni fogjuk, h ogy magában foglalja az uralom más formáinak m egkér­ dőjelezését is.

A radikális feminizmus és a kultúra férfiassága A kritikátlan egyenlőséget hirdető fem inizm us legnagyobb riválisát és kritiku­ sát kulturális va gy radikális feminizmusnak nevezték.15 A liberális feminizmus a nőies tulajdonságokat, a radikális fem inizm us (mint a szocialista fem inizm us egyes irányzatai is) a férfias ideálokat utasítja el. Elutasításuk számos kérdést vet fel az ökológiai fem inizm uson belül. A férfiasnak tekintett ideálokat ha­ sonlóképpen elutasítja számtalan ökofeminista és erőszak-ellenességet hirdető feminista gon dolk odó is (Ruddick 1989; M cAllister 1982; Harris és K in g 1989), akik a férfias szem élyiséget és annak tulajdonságait (illetve Gearhart [1982] és Collard [1988] esetében a biológiai hímneműséget) a többi em beri lénnyel, fő ­ ként a nőkkel, illetve a természettel szem beni agresszióval társítják. Ellenzik a nők beolvadását ebbe a mintába, m ely szerintük nem az élet, hanem a n őgyű ­ lölet és a halál kultúráját teremti m eg (D aly 1978: 62). A kritikájuk m ögött álló alapelv fontos és m egvilágító erejű, m ég ha időnként túlságosan leegyszerű­ sített formában fogalm azódik is meg: a természettel való azonosításuk révén nemcsak a nőket éri veszteség, hanem magát a nyugati kultúrát is, melyet eltor­ zított az elférfiasítás és a nőkhöz kapcsolódó életszféra megtagadása. E szerint a kultúrakritika szerint a nyugati kultúra domináns formái legalább részben a nők és így a természet ellenőrzése, kirekesztése és elértéktelenítése révén jöttek létre. M ivel a nyugati kultúra az em beriség legfontosabb jellem zőit az uralkodó szem élyiség szempontjából definiálja, és azokat a tulajdonságokat, az életnek azokat a területeit erősíti meg, melyeket férfias m inőségük miatt a többi 15 A „radikális fem in izm u s” m e g n ev e zé st abban az érte lem b e n alkalm azom , a h o g y azt Jaggar (1983) használja, szem ben az e zze l ellentétes álláspontot elfoglaló Echolsszal (1989). Echo'.s term inológiája zavarba ejt (1989:6—7). N em világos, h o g y a „radikális fem in izm u s”, a h o g y ő használja a kifejezést, m iben k ü lö n b ö zik a liberális v a g y a szocialista fe m in iz­ mustól. Á llítólag a n őknek a férfiakkal való azonosságára és nem külön bségére fókuszál; enn yib en k özös álláspontra h ely ezk e d ik a szocializm ussal, ugyan akkor elsősorban a szem élyes p olitika szintjén lép m ű ködésbe. M ivel a „kulturális fem in izm u st”, am ellyel szem beállítják, a b iolo gizm u sh o z és az esszenciái izm ushoz k apcsolva h atározzák meg, ¡1/ ered m én y a nők k ü lö n b ö ző s ég érő l adott m agyarázat félreértelm ezése, a m ely nem ve:./, i udom.iNl az eh null IS év lem lnisla e lm é id i Irodalm ának tú ln yom ó részéről.

200

P'umwooc*

fölé helyezett, hierarchikus, agresszív, a természetre és az életre - beleértve az em beri életet is - nézve pusztító formát öltött (Ruether 1965; McAllister 1982; Caldecott és Leland 1983; M iller 1986: 88; Eisler 1988). A női felszabadulás va ló ­ di feladata nem az, h ogy a nők is hasonló részt vállaljanak va gy feloldódjanak ebben a férfiuralmú kultúrában, hanem h ogy aláaknázzák, ellenálljanak neki és valami mással helyettesítsék. „

Jóllehet ez a fajta kultúrkritika rendkívül erőteljes, többféleképpen is értel­ mezhető, s ennek m egfelelően a radikális és az ökológiai feminizmus külön­ b ö ző irányzatait hozza létre. Ha alapelvként a radikális feminizmus bizonyos jellem zőit fogadjuk el, az ökológiai feminizmus sablonosnak látszik, és a kriti­ kánk tárgya lehet. A radikális feministák kultúrkritikája több gonddal is küsz­ ködik: gyakran tekintik a nők elnyomását az elnyomás alapvető formájának, m elyből az összes többi ered; a n őiség elutasítását úgy értékelik, mint a kultúra eltorzulásának végső kiindulópontját. Néhány radikális, az uralkodó kultúrával szem ben álló feminista számára csábítónak látszik az elnyomás problémáját a visszájára fordítás stratégiájával megoldani: értéket kell tulajdonítani annak, ami korábban m egvetett volt, és kitaszított - a nőiségnek és a természetnek. Csakhogy a fordított eljárásnak nagyon kü lönböző értelm ezései lehetségesek. Bizonyítani fogom , h ogy az egyik leggyakoribb formája, az értékek visszájára fordítását kritikátlanul hirdető feminizmus ugyanolyan problematikus, mint a kritikátlan egyenjogúság feminizmusa, a nők elnyomását e g y új, kifinomultabb formában állandósítja. Ez az álláspont egyszerre jelent e g y erőteljes tendenciát az ökológiai fem inizm uson belül, ugyanakkor potenciális veszélyt és egyfajta sablont is. A z ökofem inizm us nem e g y kritikusa inkább harcol ez ellen a sablon ellen, mint az ökofeministák lényegi munkája ellen (amelyre nem hivatkoznak [Prentice 1988; Echols 1989: 288; Biehl 1991]). Másrészt, amint arra a következő fejezetekben rámutatok majd, noha néhány ökofeminista író tényleg áldozatául esik a sztereotípiának, és noha alapvetően helyes az elképzelés, h ogy a koráb­ ban elutasított és elnyomott másságot m eg kell erősíteni, nagyon sok múlik azon, h ogy hogyan hajtjuk végre az újraértékelést, és azon is, h ogy mit erősí­ tünk meg. A z egyszerű megfordítás m odellje, m ely jóváhagyja a nők „gon dozó” szere­ pét és ünnepli azt a képességüket, h ogy életet adnak, m egerősítve a természet tel való azonosságukat, a kultúra újraformálását egymással vetekedő elférfiasító és -nőiesítő stratégiák keretében képzeli el. M íg az elférfiasító feminista stralé gia elvetette a nőies szem élyiségideált és mindkét nem számára a férfias min tát hagyta jóvá, eg y ilyen elnőiesítő feminizmus a férfias ideált utasítaná cl és eg y rivális női mintát erősítene meg, ugyancsak mindkét nem részére. Több jelmondat Is összegzi ezt az eljárást „A jövő nrtnemö"; „Ad.un a durva vázlat volt, l'va .t tIm/u i /.il

hál i'/ .i modell nyilvánvalóim .il.ipni lm .ti a/ ökológiai

Feminizmus és ökofeminizmus

|

feministák érveléséhez, bizonyítani fogom , h ogy nem e z az egyetlen út, és nem is a legjobb.

Az értékek kritikátlan visszájára fordítását hirdető feminizmus Ahhoz, h ogy megértsük, miért okoz problémát e g y olyan kísérlet, m ely el­ lenkező előjellel látná el a nőiség és a természet értékeit, alapvetően fontos megértenünk a dualizmus fogalmát. A nyugati kultúra dualizmusát a kortárs feminizmus részéről sok irányból érte állandó kritika, a posztstrukturalista és posztm odern feminizmustól az ökofeminizmusig. A dualizmus eljárása alá- és fölérendeléssel ellentétes fogalm akat hoz létre (például a férfi és a női nemi identitásét), és azokat egymással szembenállóként, egymást kizáró képzetként gondolja el. Amint azt Alison Jaggar írja: Valamennyi feminista észlelte, h ogy a férfiura­ lom alatt álló kultúrák a férfiasságot, illetve a nőiességet ellentétes alkatként határozzák meg: a férfi aktív, a nő passzív; a férfi intellektuális, a nő intuitív; a férfi nem tudja érzelm eit kimutatni, a nő érzelmes; a férfi erős, a n ő gyenge; a férfi uralkodik, a nő behódol; és a többi, ad nauseam ... A m íg a nők és férfiak egyaránt alkalmazkodnak em berségük nemi kategóriákkal meghatározott fo ­ galmaihoz, addig kénytelenek elidegenedni egymástól. A nőiség, illetve férfias­ ság fogalm ai arra kényszeríti a nőket és férfiakat, h ogy bizonyos m inőségeiket a többi kárára túlfejlesszék. A férfiak például kifejezetten versenyorientálttá vál­ nak, és elkülönülnek társaiktól, m íg a nők n evelők és altruisták lesznek (Jaggar 1983: 316). A dualizmus módszerét, m ellyel hierarchikus alapon hozhatók létre kü­ lönbségek (Derrida 1981), sok feminista és ökofem inista gon dolk odó m egvi­ tatta már (G riffin 1978; Jaggar 1983; Plum w ood 1986; Warren 1987; King 1989). Csak az uralkodó kultúrát elfogadó liberális fem inizm us nem látta sok hasznát ennek a fogalomnak. A dualizmus az értékesebbnek tekintett osztályt (férfiak, em berek) olyan m ódon értelmezi, h ogy ellentétes legyen az „alsóbbrendű”, el­ nyomott osztály tagjaival (nők, természet), term észete és rendje kü lönbözzön azokétól, és mindkettőt úgy tekinti, h ogy hiányoznak belőlük az átfedést, ro­ konságot vagy folytonosságot lehetővé tevő tulajdonságok. Mindkét kategória lényegét egyoldalúan, a közösen birtokolt tulajdonságok kizárásával határozza meg; a domináns felet tekinti alapvetőnek, és az alárendeltet a hozzá való viszo­ nyában határozza meg. Ennek m egfelelően a nőket mint a másikat, a kivételt, rendelleneset vagy alárendeltet határozza meg, és a férfit tekinti az elsődleges mini.inak. A dualizmus hatása, hogy - Rosemary Raclford Ruether szavaival — „IcmK'Nzriessé leszi a dominanciái", mintha az része lenne magának az ural­

202

^ umwo°^

kodó és az alárendelt d o log természetének va gy szem élyiségének, h ogy ezáltal szükségszerűnek, „természetesnek” tűnjön (Ruether 1975: 189). A m ásodik fejezetben bizonyítani fogom , h ogy a dualizmus olyan eljárás, m ely során a szem élyiséget az erő alakítja, és a kettévágott egység mindkét részét eltorzítja: az urat és a rabszolgát, a gyarmatosítót és a gyarmatosította^ a szadistát és a mazochistát, az egoistát és az önfeláldozó altruistát, a férfiast és

m nőit, az em bert és a természetet. Á m ha m indez igaz, a problémát nem old­ hatjuk m eg azzal a stratégiával, h o g y egyszerűen megfordítjuk az eljárást, és a rabszolga karakterét és kultúráját hagyjuk jóvá, mivel ez a karakter maga sem független, hanem megtestesíti magát a torzulást is. íg y például amíg a nők „kö­ zelsége a term észethez” jórészt annak az eredménye, h og y gyengeségük miatt kizárták őket a kultúrából, és m egfosztották őket az olyan technikai eszközök­ höz való hozzáféréstől, melyek segítségével a természetet uralni lehet, illetve elzárkózni előle, a gyen geségből fakadó tulajdonságok megerősítése nem kínál igazi, felszabadító alternatívát. Sőt, inkább m egőrzi és fenntartja az eredeti du­ alizmust a most megerősített alakban. A m ásodik fejezetben kidolgozom a dualizmus részletesebb elm életi le ­ írását, és megmutatom, hogyan lehetséges megerősíteni e g y dualista ellentét alárendeltjét (például hogyan erősítsük m eg a természetet az ésszel szem beni pozíciójában) anélkül, h ogy az értékek visszájára fordításának stratégiáját alkal­ maznánk. Most azt akarom bemutatni, hogyan képes a dualizmus m egvilágí­ tani azt a problémát, melyet az elfogadható és az elvetendő stratégiák m egkü­ lönböztetése jelent, hogyan segíti az álláspontok érthetőbb megfogalmazását a fem inizm uson és ökofem inizm uson belül. Ezúttal nem a nők-férfiak, illetve az em ber-term észet közti különbségté­ tel a téma, hanem a különbségtétel dualista szerkezete. A z em ber fogalmában van egy, a férfiassággal kapcsolatos előítélet (többek között), mivel a hímnem ű-nőnem ű és az em ber-term észet dualista párjai szorosan összefonódtak, olyannyira, h ogy egyik sem értelm ezhető tökéletesen a másiktól elválasztva. A m int láttuk, a kultúra dualisztikus eltorzítása és a nők, illetve a természet ha­ gyom ányos alárendelése Nyugaton e g y előfeltevés-hálón nyugszik, m ely maga bán foglal e g y sor, egym áshoz szorosan kapcsolódó dualisztikus ellentétpárt, legfők éppen ész és természet, va gy (tulajdonképpen azonos m egfogalmazás bán) az eg yik oldalon em ber és kultúra, a másikon a természet kettőségét. Fon tos érthetően kidolgozni ezeket az előfeltevéseket, h ogy eloszlassuk azokat a ködös vádakat, melyek szerint az esszenciái izmus, biologizmus és a negatív szexizmus elválaszthatatlan az ökofem inizm uslól (líchols 1983; I’fentire I0HH: 9; Uiehl I1)') I ), és In így egyértelműen feltérképezhessünk egy utat, mely elkerít lí ezeket .t csapiI.tk.ti Valamennyi előlellevé'.itek van három, .i ml érvelésünk v/em|» Hil |.il iol li mii i'. H",/t

Feminizmus és ökofeminizmus

2Q3

(A ) 1. a nőnemű azonosítása a testiség világával és a természettel (n ők egyen lő természet előfeltevés); 2.a nők és a természet szférájának feltételezett alsóbbrendűsége (a term é­ szet alsóbbrendűségének előfeltevése); 3. a nők és a természet fogalmának megalkotása e g y sor dualista ellentéttel, melyek a természet világát szembeállítják az ésszerűségével (dualizmus előfeltevése); (B) 1. az előbbinek m egfelelően a hímnemű azonosítása az ész világával, a töké­ letesen em berivel és a kultúrával (férfi egyen lő ész előfeltevés); 2.az ész, az em beriség és a kultúra világának feltételezett felsőbbrendűsége a természettel szem ben (az ész felsőbbrendűségének előfeltevése); 3.

az em ber va gy kultúra világának fogalm a e g y sor dualista ellentéten ke­ resztül, m elyek szembeállítják a természettel (dualizmus előfeltevése).

A tény, h ogy a nemiséget érintő előfeltevéseknek három, egymásnak m egfelelő része van, segít megmagyarázni, h ogy miért fejlődik a fem inizm us a kritikus, nem dualista ökofem inizm us irányába. Látható, h ogy a kritikátlan egyen jogú ­ ságot hirdető feminizmus a két előfeltevés-csoportnak csak az első tételét veti el, nevezetesen (A )l-e t (n ők egyen lő természet előfeltevés), de elfogadja a to­ vábbi két előfeltevést m indegyik csoportban, (A)2-t és (A)3-at, illetve (B )l-e t és (B)2-t, melyek alárendelik és dualisztikusan értelm ezik a természetet. A libe­ rális feminizmus tehát elutasítja azt a gondolatot, h ogy létezik e g y speciálisan női (kapcsolat a) természet(tel), tehát a hagyományos nőideált és a nők kire­ kesztését az em beriségből. A problémájuk, amint már utaltam rá, h o g y nincs más céljuk, mint a nőket kiszabadítani a természet köréből. Ráadásul m indezt anélkül, h ogy feltennék a kérdést, vajon a természet maga tényleg alsóbbrendű-e, illetve m egkérdőjeleznék a dualizmus előfeltevését, m ely magát a férfias em berm odellt megteremti, tehát (A)2-t és (A)3-at. A z értékek visszájára fordítását követő, a radikális és ökofeministák számára problematikus érvelés formája az előbbinek éppen fordítottja. Ez szintén sok problémát felvető változat elutasítja azokat az előfeltevéseket, melyek a nőiség és a természet hagyományos alsóbbrendűségét nyilvánítják ki, (A)2-t és (B)2-t. Megfordítja tehát a nőknek és a természetnek hagyományosan tulajdonított ala­ csony értéket, ám anélkül, h ogy megbolygatná a további előfeltevéseket, (A )3■ii és ( H)3-at, melyek ezt a területet a férfias kultúra- és észfogalom ellentéteként halarozzák meg. Amint arra rá fogok mutatni, ezúttal nem (A ) l és (B )l a prob­ lem. i (noha sok múlik azon, hogy milyen formában jutnak érvényre), hanem ink.il>1) ( A)3 és (11)3, a dualizmus előfeltevései.

204

^

^ umwooc*

Az (A)l előfeltevés: a nők és a természet azonossága M íg az (A )3 és (B)3 előfeltevések elfogadása önm agában nem alapozhatja m eg kielégítő m ódon az ökofeminista érvet, az ökológiai fem inizm us többfélekép­ pen is viszonyulhat az (A ) l előfeltevéshez, m ely a nő és a természet azonossá­ gát nyilvánítja ki. Ez az előfeltevés persze finomításra szorul, és h ogy elfogadffató-e, az a módosításoktól függ. A z ( A ) l és (B )l-es előfeltevések felvetnek egy csom ó kérdést, melyekkel mindenekelőtt foglalkozni szándékozom. Először is, m eg kell jegyeznünk, h ogy ez a két előfeltevés fontos részét képe­ zi az em beri szem élyiség uralkodó mintájának: a nők besorolását a természetbe kiegészítette e g y elit férfiszem élyiség fejlődése, m elynek központjában a nőiségtől, a szükségként értelm ezett természettől, az élet „naturális” területeitől, például a szaporodástól, való távolságtartás és a természeti szféra ellenőrzése, uralása és háttérbe szorítása állt. Ezt a távolságot ú gy sikerült fenntartani, h ogy az értékeket az em beri szem élyiség és kultúra világába helyezték; ezek az ér­ tékek em beri mintaként férfias ideálokat állítanak elénk, és az em beri világot m egkülönböztetik a nem-em beritől. Ez a m odell aztán megteremti az em beri identitás és kultúra dualisztikus koncepcióját, m elynek jogosultságát eg y kriti­ kus ökofeminista álláspontnak kétségbe kell vonnia. Jelenleg ez a két előfeltevés rendszerint ú gy értelm eződne, mint a nők és a kultúrából kirekesztett, attól különböző természet azonosításának m egerősíté­ se. Vagy megfordítva, megerősítik a férfiak és a természettől különálló kultúra azonosságát. (A za z [A ]l-et ú gy olvasnánk: „A nők a természet részei, de a férfiak nem ”; a [B]l-et pedig: „A férfiak a kultúra részei, a nők p edig nem”.) D e ha e g y ­ szer már m egkérdőjeleztük az em ber-term észet kettősséget, ezek az előfeltevé­ sek töb bé nem fogadhatók el. A h o g y a második fejezetben bizonyítani fogom , az em beri identitást a kettősség részeként olyan kifejezésekkel határozták meg, m elyek ellentétesek a természettel. A kritikus ökofeminizmusnak, melyet szán­ dékom ban áll kidolgozni, eg yik fő pontja bizonyítani, h ogy el kellene vetnünk ezt az uralkodó mintát,16 és az em beri szem élyiséget kevésbé dualisztikusa n kellene értelmezni; eg y ilyen kritikus ökofem inizm us arra a konklúzióra jutna, h ogy a nők és a férfiak egyaránt ugyanannak a természetnek és kultúrának a részei. A z ökofem inizm usnak ez az irányzata az em ber újradefiniálásakor sem a nőket, sem a férfiakat nem helyezné vissza e g y differenciálatlan természet be,17 mert a két első premisszát csak eg y jelentősen módosított formában tartja elfogadhatónak. 16 Az uralkodó szubjektum lovaimul I laraway ( IW I: I1).!)

("< I larlsiick vezetik be. 17 M indez része a M lllsiu 'k ( I W I ) adi i|| vi'il.r./om nak, aki u^y vell, h< >ny az A kiilem lnlsl.ili nem fnnlall
N to lti

k !d l >I>>| i / l a

'm ii

i

lm

K e l l I II i ' i l l l l l l

Ilii

i li i U H " . . - é l n e k

pl i/.lllv

Feminizmus és ökofeminizmus

2 q ij

Másodszor, ez a két előfeltevés felveti a kérdést, h ogy a nők érintkezése a természettel hogyan tükrözi másságukat, illetve h ogy ez a másság létezik-e, és ha igen, min alapszik. A z értékeket visszájára fordító stratégiánál láttuk azt az elterjedt téveszmét, m ely szerint az uralkodó kultúrák férfiasságának kritikája megkívánja, h ogy a nők másságát a term észethez fű ző d ő különleges, biológiai alapokon nyugvó kapcsolatuk formájában hagyjuk jóvá, melyet most már nem szégyenbélyegként, hanem büszke jelvényként viselhetnek (Prentice 1988: 9). Á m az az érv, h o g y a nők viszonya a term észethez különleges, nem kell, h ogy fordított értékrenden va gy esszencializmuson nyugodjon, m ely utóbbi valam i­ féle minden nő által birtokolt empátiára va gy misztikus erőre apellál, m ely a nők biológiájának veleszületett része.18 Ezeket a különbségeket inkább a nők eltérő szociális és történelmi szerepével lehet magyarázni.

•+

értéket tulajdonítunk, a m egb ék élés p e d ig szám os form át ölthet, m int azt a k é s ő b b i­ ekb en m egp ró b á ltam b izon yítani. A legn yilvá n va lób b e ze k k özü l az, am elyet e b b en a fejezetb en tárgyaltam , am ely szerint a n ők elfo ga d já k a term észettel v a ló h agyom án yo s azonosításukat, és e lfo ga d já k a term észet és a kultúra k özö tti hamis szem beállítást. E zzel kapcsolatban P lu m w o o d (1988), Ynestra K in g (1989) és az ö k o fem in is tá k m ár világossá tették, h o g y az általuk szorga lm azott n ézetek m ib en k ü lö n b ö zn ek e g y ilyen állásponttól. Janet Biehl (1991) em ellett o ly m ó d o n vád olja a z ökofem inistákat, h o g y k özb e n n em tesz k ü lö n b séget a „n em i sztereotíp iák m e gerő sítése” és a n ő k „társas és tápláló lényekkén t v a ló k im erevítése” között. Biehl go n dola tm en ete n em v es z tudom ást a fen tiek ben m e g fo g a lm a zo tt k ü lö n b ségek rő l, és átsiklik a zo n a tényen, h o g y a táplá­ lás-kultusz ilyen ideáljait szinte m in d en fem in ista felveti, ak ik m in d k ét n em szám ára új id eálok k én t ö lelik keblükre őket, és bárm i e g y e b e t tesznek is, nem tekinth etők a régi nem i sztereotíp iák puszta m egerősítésein ek. 18M int Brennan (1989) m egjegyzi, az esszencializm us problém ája a fem inista gon d o lk o d á s „szk lerózisává” vált, a fog alm i fejlő d és akadálya lett; o lyan ellen vetés ez, am ely szinte bárm ely tartalom m al bíró elm élettel szem ben gon dolk odá s nélkül bevethető. A b ioló gia i determ inizm u ssal kapcsolatban a fem in isták lega lá b b három lehetséges állásp on tot k ép viselh etn ek a n ők term észetk özeliségét és a test s zerep ét illetően . E lőször is, m int azt K arén W arren kimutatja (1987), a n ő k kapcsolata a term észettel felfo gh a tó pusztán történeti és le író kapcsolatként, am elyn ek a n ői b ioló g iá b a n a k on ­ v en c ión k ívü l sem m ilyen alapja nincsen. „A te rm é s ze tk ö zelis é g”, ha azt a koráb bi fe lfo ­ gással s zem b en n em fogyaték osságn ak, hanem e rén yn ek tekintjük, é p p o ly m érték ben elérh ető a férfiak , m int a n ő k számára. Ez a kon ven ción ál ista álláspont, am ely a testet sem legesn ek, a v a ló d i ént p e d ig n em n élkü lin ek fo g ja fel, s am ely szerint a test pusz­ tán k on ven cionálisán k ap cso lód ik a n em m el felru h ázo tt tu lajdonságokh oz, a liberális fem in izm us je llem ző je, am ely a term észettel v a ló kapcsolatban sem m i értékeset n em ism er fel. M ásodszor, a kapcsolat tekinthető n em -kon ven cion álisn ak annyiban, h o g y a n ő k és a term észet történeti összekapcsolását más társadalm i k észségekre, a társadalm on b elü l inas hatalmi p ozíció ra és más szerepre vezették vissza. M in d ez befolyásolta a n ő k különb ö zó se g é n e k jellem zőit, anélkül h o gy a nők szaporodásban betöltött s zerep e irreleváns lelt volna A nők es lé ilia k é rd e k lő d é sé és az énjük (identitásuk) k özötti k ü lö n b ségek valósak, f's I m i ' nem s/ükségszenicit gyö k erezn ek a b iológiában , nem is k izáróla g kon-

’ ){)()

V:l' *J'umwooc*

Az ökofeministák körültekintőek lehetnek akkor is, amikor arról van szó, hogy milyen tulajdonságokat, a kultúra m ely aspektusait akarják helyeselni. A későbbi fejezetekben bizonyítani fogom , h ogy nem szükséges a Biehl által nyújtott két lehetőség közti választásra korlátozniuk magukat, miszerint vagy elpusztítják a nők múltbeli önazonosságának teljes örökségét, va gy „örömmel keblükre ölelik őket” (Biehl 1991: 12). Mivel a nők élete nem annyira direkt rftódon ellentétes a természettel, mint a férfiaké, és azoktól különböző, kevés­ bé ellentmondásos tevékenységeket, problémákat és egyéniségtípusokat foglal magába, e g y ökofeminista álláspontnak a változás forrásaként női tapasztalato­ kat és gyakorlatot kellene előnyben részesítenie a férfiakéval szemben, anélkül hogy ezzel elkötelezné magát a naturalizmus mellett. A z ökofeminista kritikusok - és néhány elm életíró19- gyakran ú gy fogalm az-

ven cion álisak. M é g ha a zo n tapasztalatok, érdek ek és életterületek k ü lö n b ö ző s é g é b ő l alakultak is ki, am elyekért az egye s nem eket felelősnek tartottak (aszerint, h o gy az egyes n em ek je lle m z ő e n m ilyen életet éltek, m int azt Jean G rim sh aw [1986: 254] kifejti), m égis lehet, h o g y nem csupán ön k én yesen k apcsolódtak a férfi és női test k ü lön bségeih ez, hanem a testekre íród ott v a g y azo k k al összeszö vő d ö tt társadalm i jelen tésekből ered n ek (lá s d Irigaray a test m o rfo lóg iá já ról kialakított e lk é p z e lé s é t [Irigaray 1977: 64; G rosz 1989: 1111). G illigan leírása szerint ugyan tekinthetjük ú g y a nőket, m int akik e g y eltérő tapasztalatokból, gya k o rla to k b ó l és é rték ek b ő l e re d ő kultúra „ő rző ik én t” k ü lö n leges és értékes szerep et töltenek b e (G illiga n 1987: 32), e z a kultúra e lv ile g m égsem elérh e­ tetlen a férfiak számára. H a s o n lók é p p en , a n ő k szám ára sem elérhetetlen a rivális férfi gya korla tok ba n és k ultú ra-felfogásokban történ ő részvétel. Harmadszor, a kapcsolat kifejthető erőteljesebb m ód on , am ennyiben azt a n ők biológiája és esszen ciális term észete határozza m eg. Ez a term észetk özei iség n em len n e elérh etet­ len a férfiak számára, le gfe lje b b valam ilyen kétséges és kifacsart értelem ben . N éhányan - azt h iszem , e g y k iseb b ségről van szó a radikális fem in isták és ö k ofem in isták k özö tt tö b b é -k e v é s b é e xp licit form áb an k ép vis e lik a b io ló g ia i d eterm in izm u s álláspontját, általában a felcserélés-érvvel k aröltve (D a ly 1978; C ollard 1988; G earhart 1982; M etzger 1989). M ásrészt, sok radikális fem inista és ök ofem in ista e gyértelm ű en e lh a tá rolód ott a b io ló g ia i determ inizm ustól. A z a z alátámasztást n élk ü lö ző állítás, h o g y valah o l m élyen m é g m in d ig e lk ö telezetten vallják ezt a n ézetet (E ch o ls 1989; Biehl 1991: 27) ham is fé n y b e n láttatja őket. A k on ven cionalista leírásokat, m int am ilyen az e lső m egk özelítés is, és a b io ló gia i el képzeléseket, m int am ilyen a harm adik, általában a k ü lön b séggel kapcsolatos választási lehetőségek kén t mutatják be, a term észet és a nevelés k özötti választás formájában. Mini tö b b kritikus kimutatta, m aga a választás, csakúgy, m int a két o p ció , az e lm e-tes t dun lizm ust tü krözi (Jaggar 1983:106): a nem i jegyek re n em h ivatk ozó leírás annyiban, h ogy a testet sem legesn ek és passzívnak, a testek és társadalmi gyakorlatok viszonyát p ed ig k on ven cionálisn ak írja le, m íg a b ioló gia i leírás teljességgel m egfeledk ezik a társadalmi és a tudati tén yezők ről. A z e ls ő leh etőség ah h oz a n ézeth ez vezet, h ogy az eg y e n , nem b eá gyazott, testtelen" (l)e n h a b ib l‘)K7 162), m íg .i harm adikkal szem ben enn él is ko m olyabb, |ól Ismert ellen vetések ho/hal6k lel (Jaggai l ' W

I<><> 113, l lantwuy 1W0),

1,1 Az öki ilem lniM ,i s / n k e s/lö k i"i kom ment illő in k gyillt i ,im i sok s/.(nilsegel an élkü l lö g.nll.il. i I. hogy n iiig y .u ,i/.ilo l idl il', volna i,l, es . i . i•■11i.i11Kir 111>1'<|ion!ol ilolgo/l;iK

Feminizmus és ökofeminizmus

2Q 7

nak, mintha az ökológiai fem inizm us egységes álláspont lenne. Kritikusainak és a vele szimpatizálóknak egyaránt fel kell ismerniük, h ogy az ökofem inizm us változékony, és fejlődésének kü lönböző szintjein egym ástól kü lönböző s néha ellentmondásos álláspontokat és politikai elkötelezettségeket foglalt magába. Van azonban minden ökofeministának nevezhető álláspont számára e g y közös alap, nevezetesen (A )2 és (B)2, a nők és a természet alsóbbrendűségét állító előfeltevések elutasítása. Ezeknek az előfeltevéseknek az elvetése közös alapot teremt azokkal a környezetvédő álláspontokkal, m elyek elutasítják a természet alsóbbrendűségét, bár általában nem fordítanak figyelm et arra, h ogy e z m ilyen kapcsolatban áll a nők háttérbe szorításával.20 Mint már mondtam, e g y egysé­ gesebb és kritikusabb ökofem inizm us m ég ennél is tovább megy, meghaladja az egyenjogúságra és az értékek megfordítására törekvő feminizmust, kétségbe vonva mindkét előfeltevés-csoportot, részletekbe m enően m egkérdőjelezve a nemi önazonosság és az em beri szem élyiség dualisztikus konstrukcióját.

Az ökofeminizmus mint integráló vállalkozás A nők a természettel való ősi azonosságukat tekintve a patriarchátusban e lfo ­ gadhatatlan választással néznek szembe: va gy elfogadják (naturalizmus), vagy elutasítják (és ezzel szentesítik az uralkodó mintát). A dualizmus problem ati­ kájára fordított figyelem megmutatja, hogyan lehet m egoldani ezt a dilemmát. A nőket ugyanúgy teljes értékű em bernek és az em beri kultúra részének kell tekinteni, mint a férfiakat. Férfiaknak és nőknek egyaránt kétségbe kell von ­ niuk az em beri identitás dualisztikus fogalmát, és helyette létre kell hozniuk egy olyan alternatív kultúrát, m ely az em beri szem élyiséget teljes egészében a természetből eredőnek tekinti, nem ped ig azzal ellentétesnek. A természet

voln a ki a z ö k o fem in izm u so n b elü l (D ia m o n d és O ren stein 1990; Spretnak 1990; Plánt 1989). Ez a jelen ség váltja k i a Janet B ieh l által m e g fo g a lm a zo tt kritikát, am ely sarkosan b iologizm u ssal és felcseréléssel, irracionalizm ussal és koh erenciah iánn yal vád olja az öko fem in izm u st. A d ifferen ciálás itt m e g fig y e lh e tő hiánya az e g y ik p ro b lém a B ieh l 1991-es kritikájával kapcsolatban, am elyet a s zerző sokkal m éltányosabb és hasznosabb m ó d on irányíthatott voln a az ök ofem in im u s kon k rét form ái ellen. Biehl eljárása, am elylyei n yilván valóan k ü lö n b ö ző form ákat v es z e g y kalap alá, m ajd in kon ziszten ciát kiált, olyan eljárás, am ellyel bárm ely, a legk iseb b sok szín ű séget felm utató p olitika i e lm életet h aso n ló k ép p elm arasztalhatunk az in kon ziszten cia és az in koh eren cia vádjával. 211Karon W arren (1990: 133) felvetése szerint az ö ko fem in izm u s k özös n ev e ző je az uralom logikájának elutasítása a maga teljességében . Szám om ra azon b an túl szigorú nak tűnik ez

,1

követelm ény, és úgy látom, a környezeti ö k o fem in izm u s csupán eg y e tle n fajtáját

.illilj.i p ellen gérre, hiszen a fem inizm us, sőt az. ö k o lem in izm u s nem m in den form ája vell el

.1

dmilliemusl e.s .1/ m a lom logikáját a maga teljességében.

208

^ urnwoo<^

dualisztikus fogalma, m ely szerint az élettelen, passzív és mechanisztikus, e fejlődés részeként szintén m egkérdőjeleződne. íg y tehát az antidualisztikus megközelítés feltár e g y harmadik utat is, mely nem kényszeríti a nőket arra, h og y válasszanak e g y férfi előítélettel teli és dua­ lisztikus kultúrában való kritikátlan részvétel va gy e g y idejétmúlt és elnyomott „földanya” identitása között, amelyet e g y kultúrán kívüli, azzal szem ben álló, nem teljes értékű em bernek tekintenek. A z alternatíva szerint a nő semmivel sem inkább a természet puszta része, mint a férfi; férfiak és nők egyaránt részei a természetnek és a kultúrának is (W arren 1987; Ynestra King 1989).21 Férfiak és nők egyaránt a természet m ellé állhatnak (Ynestra K in g 1989), és munkál­ kodhatnak azon, h ogy lerom bolják a kultúra kettősségen alapuló építményét, de mivel kü lönböző történelmi háttérrel fognak rendelkezni, más-más m ódon járulhatnak hozzá a folyamathoz. M ivel a természet területére száműzték és ki­ zárták őket a kultúrából, a nők hozzájárulása különösen jelentős lehet. A z ő életlehetőségeik és történelmi helyzetük gyakran kényszerített rájuk m élyebb szorongást a dualisztikus struktúrák miatt, ami viszont e g y kettősségeken ala­ puló kultúra alapokig való m egkérdőjelezésére késztette őket. Patricia Jagentowicz Mills, akinek nézőpontját befolyásolta a Frankfurti Is­ kola, azt állította, h ogy azok az ökofeministák, akik elutasítják a természetnek tulajdonított negatív m inőséget (amint a fentiekben bizonyítottam, ez minden ökofeminista legalapvetőbb előfeltevése), magukévá tettek egyfajta „absztrakt természet melletti álláspontot”, „m ely elm életileg hibás, a nők reprodukciós szabadságának végéh ez v ezet”, mivel kötelezővé teszi számukra, h ogy ellenez­ zék az abortusz jogát (Mills 1991). A z általa javasolt m egoldás módosítani ezt az „absztrakt természet melletti álláspont” módosítása, figyelem be véve a term é­ szet regresszív erejét is, a „vörös fogak és karm ok” erejét, m ely elengedhetetle­ nül fontos szerepet játszik a nők felem elkedésében. Mills azt sugallja, h ogy ha elvetjük a természet hagyományos negatív minőségét, a felem elkedés nem lesz lehetséges. Mills érvelését több okból kifolyólag is elutasíthatjuk. Ha el is vetjük a nyu­ gati természetkoncepciót, az sem m iképpen nem jelenti azt, h ogy magunkévá tennénk e g y „absztrakt természet melletti álláspontot”, abban az értelemben, h ogy helyeselnénk a szükségleteknek való behódolást, ellenállás nélkül b elelő rődnénk bármibe, ami történhet, va gy h ogy elfogadnánk olyan erkölcsi elveket, melyek szerint „A természet tudja a legjobban”, jelentsen ez bármit is. Nem kell elfogadnunk a választást, h ogy a természettel vagy mint rabszolgánkkal, vagy 21 A természet—kultúra szemlieíillíidssal és Iand lilehl azon íilliiíísilnak crtl'olalával kap c.solalban, mely szerint az Akol'emlnlslíík oda helyezik a nrtkel, ahol a múltban voltak, azaz a kultúrán kívülre 11*>*) I 17, '7 ), land VneM ra KI Mg ( l‘)Hú; IW 0) ón Warren ( t'JH / r>l inunk,ill

Feminizmus és ökofeminizmus

^q g

mint urunkkal bánunk. N em kell azt gondolnunk, h ogy a természet a harmónia és béke világa, amellyel mi, mint em beri lények, sohasem fogunk konfliktusba kerülni. A nyugati eljárás elutasítása a természet fogalmára vetett óvatos, kriti­ kus és politikailag elkötelezett tekintetet feltételez. Röviden, m indebből nem a természet előjelének egyszerű megfordítása következik, m ely minden további nélkül magához öleli a fogalmat, amint azt Mills írása sugallja. Mills m egközelítése nagy jelentőséget tulajdonít annak, h ogy a nők repro­ duktív tevékenységét a természet körébe utalják, ami háttérbe szorításuknak ha­ gyom ányosan fontos összetevője volt. Csakhogy most éppen a szaporodásnak a természet—kultúra dualizmus keretei közé helyezése vált kérdésessé. Számta­ lan feminista értekezés rámutatott, m ilyen sok gon dot jelentett a nőknek ez a kettősségeket létrehozó keret (L e D o e u ff 1977; McMillan 1982; M cKenzie 1986). A természet-kultúra kettőségének elvetése valójában sokkal m egfelelőbb ke­ retet kínál a női reproduktivitás újragondolásához, mint a kettősségeket állító keret, m ely ellentétet létesít a test és a szabad szem élyiség között. A természet-kultúra dualisztikus előfeltevése szerint a nőket „ellenőrizhe­ tetlen” testük teszi a természet részévé. A feltevés, h ogy a nők „közel állnak a term észethez”, s a természet az a birodalom, ahol a szükség uralkodik a szabad­ ság felett, különösképpen sok gondot okoz a feministáknak. A z a napjainkban folyó kísérlet, m ely a nőket a szaporodás dualisztikus fogalm a által akarja ellen­ őrizni, olyan álláspont (n evezzü k „pápai ökofem inizm usnak”), m ely céljául tűz­ te ki a természet mint hagyományos női terület felértékelését, m íg a választás, ellenőrzés és változtatás szabadságát, azaz jogaik követelésének alapját mint kultúrát megtagadja a nőktől. Ú gy kívánja őket bebörtönözni a természetbe, hogy megtagadja tőlük a hozzáférést az elérhető kulturális eszközökhöz, s ezzel a természethez láncolja őket, továbbá megerősíti passzivitásukat, m íg a férfiakét nem. Simoné de Beauvoir A második nem című könyvében erőteljes leírást ad arról, h ogy reproduktív képességük dualisztikus kezelése m ilyen hatást gya k o­ rol a nőkre. Hiszen a szaporodást nem mint kreatív tettet értelmezik, és nem is mint aktív cselekvést, hanem olyasvalaminek tekintik, amit az em ber nem felvállal, hanem elszenved, rosszabb esetben kínlódva és passzívan, jobb eset­ ben elfogadva mint lemondást. A m ikor a nőktől megtagadják a cselekvés és vá­ lasztás lehetőségét, maga a női test válik teherré, e g y támadásra kész természet eszközévé, m ely az em ber ellensége, az em beriségtől magától idegen, olyan természet, melyet csak elnyom ni va gy meghaladni lehet.22 fo n to s m eg je g y e zn i, h o gy a z abortusz esetéb en nincs szükségszerű k on fliktu s azon nézetek k özött, h o g y az é lőlén yek et tisztelni kell, és h o g y a n őkn ek jo gu k van arra, In így az abortuszt válasszák. A z igazi kérdés n em az, h o g y a m agzatot tiszteletre m éltó masIknak larlják-e, hanem h ogy a n őre instrum entális m ó d on tekintenek-e, azaz o lyas­ valakinek tartjuk r, aki nem clünl, aki halártalam il nyújt gondoskodást; akinek a saját

2 |q

Val Plumwood

A törekvés, h ogy a nőket és a szaporodást a természet-kultúra kettőssé­ gében szemléljük, m indenképpen torzító, bárm elyik alternatívát választjuk is a kettő közül. Ha a szaporodást a természet szférájába utaljuk, ösztönös tevé­ kenységként jelenik meg, m elyből hiányzik a tehetség, a gondosság és az érték. Megoszthatatlan és elviselhetetlen teher, mely uralhatja és eltorzíthatja a nők életét, és képtelenné teszi őket a választásra és a szélesebb értelem ben vett

m életre. Á m ha azt hisszük, h o g y a menekvés útja egyben belépés is a kultúrába, amennyiben a természetes testet eszünkkel uraljuk, a végeredm ény akkor is problematikus. Ha a racionalista paradigmában (például H egelnél) a férfi teste értelmessé lett azáltal, h ogy a természetet átalakító ésszerűség eszközévé lett, a női test is a kultúra része, hiszen a racionalitást megtestesítő ellenőrzés alanya: orvosoké és tudósoké, abortuszbizottságoké. Mint dualisztikus természetű, te­ hetetlen, passzív lények, a nők termékeny területet kínáltak az ellenőrzésnek és manipulációnak, e g y olyan ésszerűség révén, m ely a szaporodás tapasztalatát két kartéziánus részre osztja: az akaratától megfosztott, szenvedő testre és a kívülről uralkodó, ésszerű cselekvőre. A szaporodás csak akkor válhat a nők feladatává, ha nem dualisztikusán szemléljük, azaz a testet és a cselekvőt nem hasítjuk ketté. Ha pusztán term é­ szeti jelenségnek tekintjük, akkor nem a nők feladata, csupán folyamat, habár mások számára, akik aktívan „levezetik a szülést”, mégis feladat. Tisztán kultu­ rális szem pontból nézve, persze, feladat, csak a rosszabbak közül való. Tisztán kulturális folyamatként, mint a gyerek létrehozásának feladata és eszköze, talán m ég a leginkább átruházható e g y em beri va gy gépi helyettesre, és leghatáso­ sabban a szakavatott szem élyzet hajthatja végre. A dualisztikus kettészakadást csak akkor kerülhetjük el, ha a nők szabadon cselekedhetnek és dönthetnek saját testüket illetően, és a szaporodás képességében teljes körű cselekvőként léphetnek fel. Csak ilyen fokú szabadság biztosíthatja, h ogy a nők reproduktív képessége ne szenvedjen csorbát. A fentiek szerint tehát a kritikus ökofem inizm us nem fogadhatja el a term é­ szet-kultúra kettőssége által létrehozott hamis választási lehetőségek egyikét sem; elutasítja azt a mintát, m ely a nőket és a női reproduktivitást differenci­ álatlan természetként kezeli, de kritikus azzal a törekvéssel szemben is, m ely e g y ellentétes, hímnemű kultúrához idomítaná őket. A nők vezette mozgalmat, m elynek célja újradefiniálni a reprodukciót mint hatékony, kreatív, rátermettsé get, gondosságot és tudást igénylő tevékenységet, melynek alanyai a nők, úgy is kell értékelni, mint a természet-kultúra kettősség meghaladására tett erőle

szükségletei, ha léteznek egyáltalán, fsa k m ásodik helyen állhatnak; akinek az értékéi az a Itala világra lioz< >11 gyerm ek Italán izza meg; akinek a munkája el vari, elérlek leien ilell es láthatatlan; és akinek vakul! képessegei, jelentősege c s siilya elhint,

Feminizmus és ökofeminizmus

2|

szítést. A kritikus ökofeminizmus, m elynek kiindulópontja a fenti megközelítés, nem tartalmazna olyan előfeltevést, m ely feminista nézőpontból elfogadhatat­ lan, és a feminista gondolat teljesebb fejlődését képviselné azáltal, h ogy több figyelm et fordítana a természet fogalmára, m ely a nők múlt- és jelenbeli elnyo­ másának egyik legfontosabb eszköze. Politikai m ozgalom ként kifejezné a nők azon törekvését, h ogy a természethez fű ző d ő kapcsolatukat illetően továbblép­ hessenek, túl a tehetetlen bezárkózáson, a kultúrából való kirekesztésre adott reakciókon, e g y természet melletti aktív, szándékos és megfontolt pozícióig, a destruktív és kettősségeket teremtő kultúra ellenében. A z ökológiai feminizmus programja, m ely a dualizmus kritikájára irányul, nagymértékben egységesítő jellegű (Plu m w ood 1986: 137; Warren 1987: 17; 1990: 132), és a feminizmus harmadik hullámává va gy lépcsőjévé válhat, m ely túlmegy a feminista gondolatok szokványos megosztottságán. Nem mintha cunami lenne, a sem m iből felbukkanó szökőár, m ely mindent maga előtt görget. Előzményei már voltak az elmúlt másfél évtizedben nemcsak az ökofeministák, hanem a radikális, kulturális és szocialista feministák munkájában is. Ugyanak­ kor ez a kritikus ökológiai feminizmus összeütközésbe kerül a feminizmus más irányzataival, m ivel a természethez fű ződ ő kapcsolat általa adott leírása kulcsfontosságú a feminizmus értelm ezésében (W arren 1990). A nők felszabadításá­ nak azokat a m egközelítéseit utasítja el legfőképpen, melyek jóváhagyják vagy elmulasztják kétségbe vonni a nők és a természet dualisztikus meghatározását és/vagy a természet alsóbbrendű státuszát. De, amint arra már utaltam, az ökofem inizm us erőt merít a feminizmus töb­ bi irányzatából k, egyesíti alapvetően fontos belátásaikat, megteremtve így a részleges egyetértés-alapját. A korai és a liberális feminizmustól átveszi azt a törekvést, m ely a nőket teljesen integrálja az em beri kultúrába. Akár a kulturális feminizmus, hisz abban, h ogy ez az integráció csak a korábbitól alapvetően kü­ lönböző em ber- és kultúrafogalom esetében lehetséges, mely feladja a nyugati kultúrát régóta alakító dualizmus eszméjét. S m indezt nem e g y nőcentrikus emberm odell va gy a nők lényegi term észetéből eredő „női kultúra” keretében teszi. A következő fejezetekben rámutatok majd, h ogy a kritikus ökofeminizmusnak a gyarmatosításellenes, a fekete és a szocialista fem inizm us segíthet megérteni számtalan eljárást és képződm ényt, m ely a dualizmusba ágyazott hatalom és uralom következménye. Egy antidualista feminizmust ú gy kell értelmezni, mint más függetlenségi törekvésekre is figyelő, egységesítő tervet, hiszen [...] a nyu­ gati kultúrára jellem ző, filozófiai alapon a racionalizmushoz köthető dualizmus lényegesen hozzájárult az elnyomás, az elidegenedés és az uralom legfontosabb formáihoz.

Fordította Manyar Éva

2 |2

Val Plumwood

Hivatkozások Aquinói Szt. Tamás (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Benhabib, Seyla (1987): „The generalised and the concrete other”, in Seyla Benhabib Drusiila Cornell (szerk.): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press. m Seyla Benhabib és Drusiila Cornell (szerk.) (1987): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press. Benjamin, Jessica (1988): „The bonds of love: rational violence and erotic domination”, in Hester Eisenstein - Alice Jardine (szerk.): The Future o f Difference, New Brunswick, NJ: Rutgers University Press, 41-70. Biehl, Janet (1991): Rethinking Ecofeminist Politics, Boston, MA: South End Press. Brennan, Teresa (1993): History after Lacan, London, Routledge. — (1989): Between Feminism and Psychoanalysis, London, Routledge. Burke, Edmund (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Cato (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book., London: Jonathan Cape. Chodorow, Nancy Julia (1979): The Reproduction o f Mothering: Psychoanalysis and the Sociology o f Gender; Berkeley, CA: University o f California Press. Collard, Andree, Joyce Contrucci közreműködésével (1988): Rape o f the Wild: M an’s Violence Against Animals and the Earth, Indianapolis, IN: Indiana University Press. Daly, Mary (1978): Gyn/ecology: the Metaethics o f Radical Feminism, London: Women’s Press. de Beauvoir, Simone (1965): The Second Sex, London - New York: Foursquare Books. Derrida, Jacques (1981): Positions, ford. Alan Bass, London: Athlone Press. Diamond, Irene —Orenstein, Gloria Feman (szerk.) (1990): Reweaving the World, San Francisco: Sierra Club Books. Easthorpe, Anthony (1986): What a M an’s Gotta Do, London: Paladin. Echols, Alice (1989): Daring to be Bad: Radical Feminism in America 1967-1975, Minneapolis, MN: University o f Minnesota Press. Ekins, Paul (szerk.) (1986): The Living Economy: A New Economics in the Making, London: Routledge. Fox Keller, Evelyn (1985): Reflections on Gender and Science, London: Yale University Press. Freud, Sigmund 0989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist's Source Hook. London: Jonathan Cape. G earliarl, Sally Miller (1982): „Tile lulu re

i I' there Is one

Is lemale", In I’am Mi A Ili,sin

(.szerk.): Reuvtwhtg the ireh t j lifi1 : I'enilnlsin m id Non Wo/e/ii e, l'hlliulel|>hla, I’A; New S< Jeli'ly 1’ubllHlii'i‘i

’fv,

Feminizmus és ökofeminizmus

213

Gilligan, Carol (1987): Moral orientation and moral development” in E. Kittay és D. MEyers (szerk.): Women and moral theoiy, New York: Rowman & Littlefield, 19-33. Green, Karen (1993): „Reason and emotion: resisting the dichotomy”, Australasian Journal o f Philosophy, augusztus. Griffin, Susan (1978): Woman and Nature: the Roaring inside Her. New York: Harper and Row. Grimshaw, Jean (1986): Feminist Philosophers, Brighton, Sx: Wheatsheaf. — (1990): „Mary Wollstonecraft”, in Sean Sayers és Peter Osborne (szerk.): Feminism, Socialism and Philosophy, London: Routledge. Grosz, Elizabeth (1989): Sexual Subversions, Sydney: Allen & Unwin. Haraway, Donna (1990): „A manifesto for cyborgs: science, technology and socialist feminism in the 1980s”, in Linda J. Nicholson (szerk.): Feminism/Postmodernism, New York: Routledge, 190-223. — (1991): „Situated knowledges”, in Simians, Cyborgs and Women: the Reinvention o f Nature, London: Free Association Books. Harding, Sandra (1984): „Is gender a variable in conceptions of rationality?” in Carol C. Gould: Beyond Domination, Totowa, NJ: Rowman & Littlefield, 43-63. Harris, Adrienne - King, Ynestra (szerk.) (1989): Foundations o f Environmental Ethics, Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall. Hartsock, Nancy C. M. (1985): Money, Sex and Power, Boston, MA: Northeastern University Press. Hegel, G. W. F. fa-989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Horkheimer, Max - Adofno, Theodor (1990): A felvilágosodás dialektikája. Budapest: Gondolat-AtlantiszT Irigaray, Luce (1977): „Women’s exile”, Ideology and Consciousness, 1: 62-76. — (1982): „The one does not move without the other”, Refractory Girl, ford. Rosi Braidotti, 17-21. — (1985a): Speculum o f the Other Woman, ford. Carolyn Sheaffer Jones (kézirat). — (1985b): Is the subject of science sexed?, Cultural Critique, 1. Jaggar, Alison (1983): Feminist Politics and Human Nature, Brighton, Sx: Harvester Kant, Immanuel (1949): Fundamental Principles o f the Metaphysics o f Morals, ford. James W. Ellington, Indianapolis, IN: Hackett. (Magyarul: A z erkölcsök metafizikájának alapvetése, Budapest: Raabe Klett Kiadó, 1998.) King, Ynestra (1981): „Feminism and revolt”, HeresisA (1): 12-16. ■ (1989): „The ecology of feminism and the feminism of ecology”, in Judith Plant (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers: 18—28. (1990): „Healing the wounds: feminism, ecology, and the nature/culture dualism”, in Irene Diamond

Gloria Fenian Orenslein (szerk.): Reweaving the World, San

l;l .1111 l:,c'() SIcitü (!lul> Honks: 106 121

- i.

Val Plumwood

214

Kristeva, Julia (1987): Tales o f Love, New York: Columbia University Press. Le Doeuff, Michele (1977): „Women and philosophy”, Radical Philosophy, 17. Lloyd, Genevieve (1984): The Man o f Reason, London: Methuen. McKenzie, Catriona (1986): „Simone de Beauvoir: philosophy and/or the female body”, in Carole Pateman és Elisabeth Grosz (szerk.): Feminist Challenges, Sydney: Allen & Unwin: 144-56. MacKinnon, Catharine (1989): Towards a Feminist Theory o f the State, Cambrideg, MA: Harvard University Press. Marcuse, Herbert (1968): One Dimensional Man, London: Sphere Books. (Magyarul: A z egydimenziós ember, Budapest: Kossuth, 1990.) McAllister, Pam (szerk.) (1982): Reweaving the Web o f Life: Feminism and Non-Violence, Philadelphia, PA: New Society Publishers. McMillan, Carol (1982): Women, Reason and Nature, Oxford: Blackwell. Merchant, Carolyn (1980): The death o f nature, London: Wildwood House. Merchant, Carolyn (1989): Ecological Revolutions: Nature, Gender and Science in New England, Chapel Hill, NC: University of North Carolina Press. Metzger, Deena (1989): „Invoking the grove”, in Judith Plant (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers: 118-126. Midgley, Mary (1980): Beast and Man: The Roots o f Human Nature, London: Methuen. Mills, Patricia Jagentowicz (1991): „Feminism and ecology: on the domination o f nature”, Hypatia 6 (1): 164-77. Moore, Thomas (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.) (1989): A Misogynist’s Source Book, London: Jonathan Cape. Naess, Arne (1973): „The shallow and the deep, long-range ecology movement”, Inquiry, 16 : 95 - 100 . Nicholson, Linda J. (1987): „Feminism and Marx”, in Seyla Benhabib - Drusilla Cornell (szerk.): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press. Nye, Andrea (1988): Feminist Theory and the Philosophies o f Man, New York: Routledge. O ’Brien, Mary (1981): The Politics o f Reproduction, Boston, MA: Routledge & Kegan Paul. Pateman, Carole (1988): The sexual Contract, Cambridge. Polity Press. Plant, Judith (1989) (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers. Plumwood, Val (1975): „Critical notice of Passmore’s M an’s responsibility fo r Nature", Australasian Journal o f Philosophy, 53 (2): 171-85. — (1986): „Ecofeminism: an overview and discussion of positions and arguments" In Women and Philosophy supplement, Australasian Journal o f Philosophy, (> j: I.’() 138,

(

„Women, Immunity .iml N.1111r< , litiilh'tll Philosophy, in l<> ’ •. «iji.myi>mv;t

Feminizmus és ökofeminizmus

215

in S. Sayers - P. Osborne (szerk.): Feminism, Socialism and Philosophy: a Radical Philosophy Reader, London: Routledge. Prentice, Susan (1988): „What’s wrong with ecofeminism?”, Women and Environments, 3: 9-10. Pringle, Rosemary (1988): Secretaries Talk: Sexuality, Power and Work, Sydney: Allen & Unwin. Rodman, John (1980): „Paradigm change in Political Science”, American Behavioural Scientist 24 (1): 54-55. Ruddick, Sara (1989): „Mothers and men’s wars”, in Adrienne Harris és Ynestra King (szerk.): Rocking the Ship o f State: Towards a Feminist Peace Politics, London: Westview: 75-92. Ruether, Rosemary Reford (1975): New Woman New Earth, Minneapolis, MN: Seabury Press Sayers, Sean - Osborne, Peter (szerk.): Feminism, Socialism and Philosophy, London: Routledge. Segal, Lynne (1987): Is the Future Female? London: Virgo. Shiva, Vandana (1989): Staying Alive: Women, Ecology and Development, London: Zed Books. Spretnak, Charlene (1989): „Toward an ecofeminist spirituality”, in Judith Plant (szerk.): Healing the Wounds, Philadelphia, PA: New Society Publishers: 127-132. Swift, Jonathan (1989), idézi Fidelis Morgan (szerk.): A Misogynist's Source Book, London: Jonathan Cape. Tapper, Marion (Í986): „Can a feminist be a liberal?”, in Janna Thompson (szerk.): Women and Philosophy, supplement to Australasian fou rn a l o f Philosophy, 64: 37-47. Thomas, Keith (1983) -^Man and the natural world, Harmondworth, Mx: Penguin. Waring, Marilyn (1988): Counting fo r Nothing, Auckland: Allen & Unwin. Warren, Karen J. (1987): „Feminism and ecology: making connections”, Environmental Ethics, 9: 17-18. — (1990): „The power and the promise o f ecological feminism”, Environmental Ethics 12 (2): 121-146. Watson, James (1969): The Double Helix, New York, New American Library. Wollstonecraft, Mary (1982): A Vindication o f The Rights o f Woman, London: Dent. Young, Iris Marion (1985): „Humanism, Gynocentrism and Feminist Politics”, Women’s Studies International Forum, 8 (3): 173-185. (1987): „Impartiality and the civic public”, in Seyla Benhabib - Drusiila Cornell (szerk.): Feminism as Critique, Cambridge: Polity Press.