FELZÁRKÓZTATÓ PROGRAMOK A HAGYOMÁNYOS FELZÁRKÓZTATÓ PROGRAMOK (H BETŰVEL JELÖLVE), A SZAKISKOLAI FEJLESZTÉSI PROGRAM ’C’ KOMPONENSÉNEK FELZÁRKÓZTATÓ PROGRAMJA (C BETŰVEL JELÖLVE)
Mártonfi György 1. A folyamatmodell elemei: a probléma felvetése, elemzése; a megoldási javaslatok kidolgozásának alapjai és folyamata; a megvalósítás, monitoring/ellenőrzés; visszacsatolás 1.1. A program előkészítettsége, szakmai megalapozottsága. Volt-e nyilvános előzetes vita, fermentációs szakasz? H – A Közoktatási törvény 1996-os, majd az 1999-es módosítása előtti előkészítésről nem tudunk, de előzmények voltak. A felzárkóztatónak is tekinthető, hasonló célcsoport számára készült speciális szakiskolai tantervek, illetve egyes, a legkudarcosabb iskolai utat bejáró fiatalok oktatására specializálódó szakiskolák gyakorlata ennek tekinthetők. A szakpolitika lépett, ezt követte a kerettanterv-fejlesztés, majd a bevezetés. C – Előkészített, eltervezett program, amely annak köszönhető, hogy egy nagy országos program (Szakiskolai Fejlesztési Program) egyik komponenseként került rá sor, és nem azonnali bevezetés nyomán. A komponens vezetőjének feladata gyakorlatilag a tervezés és fejlesztés koordinálása volt, ehhez jelentős források álltak rendelkezésre, és a bevezetés előtt elvileg két, praktikusan egy évet fordíthattak fejlesztésre. 1.2. A program és a politika/szakpolitikák: milyen mértékben szakmai, illetve politikai a motiváció? Mindkét esetben alapvetően szakpolitikai volt a motiváció, nem általános politikai. H – Világossá vált a szakpolitika számára, hogy egy réteg alapvetően ellátatlan marad, hiszen az általános iskola nem fejlesztette az alapkészségeiket olyan mértékben, hogy azt el tudták volna végezni, és a tanulási motivációjukat is inkább rombolta, mint fejlesztette. Ez nyilvánvalóan az általános iskola kudarca is. C – A Szakiskolai Fejlesztési Programban a hagyományos programok 2001-es indulásához képest mindössze két évvel később azért döntöttek egy külön felzárkóztatási komponensről, mert világos volt, hogy a megcélzott réteg hagyományos oktatási keretek (tantárgyak, tanórák, tankönyvek, „hagyományos” tanterv) mellett csak nagyon rossz hatékonysággal, kis arányban integrálható utóbb a szakképzésbe, illetve tartható az iskolarendszeren belül. Az első szakpolitikai döntés 1999-ben tehát arról szólt, hogy ilyen programra szükség van, a második pedig 2003-ban arról, hogy másfajta pedagógiát kell alkalmazni a felzárkóztató programokban. 1.3. Milyen igényre, hiányra reflektál a program? Mi az oka az indításának? Az okok azonosítása mi alapján történt? Pl.: helyzetelemzés; igényfelmérés; kutatási háttér stb. Lásd az 1.2. (A program és a politika /szakpolitikák) pontot is a szakpolitikai motivációkról. Helyzetelemzésről, igényfelmérésről egyik esetben sem tudunk konkrétan, de a szakfolyóiratokban sokat lehetett olvasni arról, hogy létezik egy ilyen célcsoport, arról nem is szólva, hogy az oktatási statisztikák – ugyan elég megbízhatatlanul – jelezték, hogy a fiatalok nagyjából 3-5%-a nem fejezi be az általános iskolát a 16 éves tankötelezettségig. A felzárkóztatásnak az SZFP-ben külön komponensként való megjelenése ismereteink szerint annak köszönhető, hogy az SZFP tervezésében korszerű gondolkodású, terepismerettel, nemzetközi horizonttal is rendelkező szakemberek is részt vettek, akik értették, hogy itt más pedagógiai megközelítésre van szükség. Szórványos alternatív tapasztalatok már voltak ekkor Magyarországon.
PSIVET – Felzárkóztató programok
1 / 11
1.4. Melyek a program céljai? (Deklarált és nem deklarált célok.) A deklarált céloknál először a törvényszöveget érdemes idézni. A közoktatási törvényben megfogalmazott célok 1996 és 2006 között a több módosítás (1996, 1999, 2001, 2003, 2006) során alapvetően módosultak, differenciálódtak, igazodtak a valóságos folyamatokhoz. Az 1996-os törvénymódosítás még azt az elképzelést tükrözi, hogy a tízévfolyamos, alapműveltségi vizsgával záruló általános oktatás valósul meg. A felzárkóztatást a szakképzéssel párhuzamosan, a szakképző évfolyamok egy évvel való megnövelésével lehetett e jogszabály alapján végezni. Elképzelhető, hogy a kilencvenes években egy-egy iskola – elébe vágva a várható általános bevezetésnek, egyedi engedéllyel – belevágott ebbe a formába, de erről nincs tudomásunk. Az 1999-es módosítás már külön szól a szakképzést megelőző évfolyam(ok)ról, és – az 1996-os jogszabályhoz hasonlóan – az általános iskolát el nem végzett, már nem tanköteles tanulókat célozza meg. Cél volt a szakképzésbe vezetésen túl az általános iskolai végzettség biztosítása is. A 2003-as módosítás már az SZFP-s program terveinek, céljainak figyelembe vételével alakult. Itt a korábbi szabályozás megtartásával külön bekezdésben fogalmazódik meg egy olyan felzárkóztató program lehetősége, amely nem ad befejezésekor általános iskolai végzettséget, de biztosítja a szakképzésbe való belépés lehetőségét az ún. belépési kompetenciák kifejlesztésével. Az életkort is egy évvel korábbra, 15 éves korra szállítja le, hogy ezt követően a szakképzést 16 évesen meg lehessen kezdeni. Az SZFP „C” deklarált célja a honlap 2004. szept. 19-i (gyakorlatilag kezdeti) állapota szerint: „Hatékonyan elősegítse a szakiskolákban tanuló hátrányos helyzetű, tanköteles kort betöltött, alapiskolai végzettséggel nem rendelkező fiatalok bennmaradását és visszakerülését a képzésbe. Ezáltal jussanak szakképesítéshez, és jelentősen javuljanak foglalkoztatási esélyeik.” „A "C" komponens rövid távú hatásai: - Létrejönnek és alkalmazhatóvá válnak a hátrányos helyzetű és tanulási nehézséggel küzdő szakiskolai tanulók részére írt egyéves, szakképzésre felkészítő programok. - Kifejlesztésre kerül és mindenki számára hozzáférhető az egyéves programokhoz létrehozott tananyagcsomag. - A programban résztvevő szakiskolákban a pedagógusok egy része módszertanilag és pedagógiailag képzetté válik a hátrányos helyzetű és tanulási nehézséggel küzdő tanulókkal való foglalkozásra. - Az OKJ bemeneti feltételei módosulnak, s ez rövid távon nemcsak az iskolai rendszerű szakképzésre, hanem a munkaerőpiaci képzésekre is hatással lehet. A "C" komponens hosszú távú hatásai: - Folyamatosan nő a szakiskolát megkezdő fiatalok száma. - Csökken a lemorzsolódás. - Nő a szakképzésbe visszakerülők száma. - Csökken a szakképzéssel nem rendelkezők száma. - Az egyéves program használata kiterjed a programban részt nem vevő iskolák körére. - Az ehhez a programhoz kapcsolódó pedagógiai-módszertani tudás széles körben terjed a szakiskolai pedagógusok körében és a pedagógusképzésben.” Amint látható, általános, indikátorral nem azonosított, tehát nehezen számon kérhető célokat fogalmaztak meg a program vezetői. Ezt követően a 2006-os törvénymódosítás még egy jelentős változást hozott: lehetővé tette ugyanis a részvételt a 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők számára is, „akik alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek, de tanulmányaikat nem kívánják a szakiskola kilencedik évfolyamán megkezdeni”. Ezáltal a potenciális résztvevők körét többszörösére növelte. A hivatalos indoklás szerint azért, mert körükben is sokan voltak „iskolafáradtak”, akik nem kívántak további kétéves általános képzésben részt venni, és felkészültségük sem olyan, amivel a szakképzést meg lehet kezdeni. Ezek méltányolható érvek, de a tényleges ok az volt, hogy a ’C’ komponensben érintett 23
PSIVET – Felzárkóztató programok
2 / 11
SZFP-s iskola többsége jelezte, hogy jelentkezők híján nem fog tudni felzárkóztató osztályt indítani 2005 szeptemberében, amit pedig szerződésben vállaltak. Nem találtak ugyanis elég olyan fiatalt, akinek nem volt meg az általános iskolai végzettsége, de hajlandó lett volna részt venni egy ilyen képzésen, hiszen legtöbbjük már túl volt a tankötelezettségi koron. 1.5. A beavatkozás szintje: pilot vagy rendszerszintű beavatkozásról van szó? H – Egyértelműen rendszerszintű jogszabályi beavatkozásról van szó, bár az első idők „bázisiskolái” révén egy pilot elem is volt a hagyományos felzárkóztató programoknál is. C – Itt pilot beavatkozásról volt szó, amely azonban viszonylag széles körben (22 intézményben) történt meg már az első szakaszban is, és továbbterjedt a másodikban, további 42 iskolával (közben az iskolák egy része visszalépett a felzárkóztató program ismételt indításától, tehát soha nem volt 22+42=64 SZFP C-s iskola). Ez jelentős lefedettség, nagyobb, mint a hagyományos programoké, de fehér foltok továbbra is maradtak. Ugyanakkor a jogi keretek a rendszer minden szereplője számára lehetővé tették a program indítását. 1.6. A program története: az intézkedés kezdete, vége, fázisai (pl. kísérleti szakaszt követő „bevezetés”). H – az első intézkedésnek az 1996-os törvénymódosítás tekinthető, de ennek még nem volt érdemleges következménye a reálfolyamatokra. Az 1999-es törvénymódosítást követte 2001-ben az, hogy a Nemzeti Szakképzési Intézet által kiválasztott nyolc ún. bázisiskolában a 2001/2002-es tanévben elindult a felzárkóztató program. Két évvel később már 17 iskolában folyt (de csak 10 megyében), és ez a szám a későbbiekben jelentősen már nem emelkedett, az évtized végén is 20 körül ingadozott. A hagyományos felzárkóztatás esetén különösebb fejlődési pályáról nem beszélhetünk, az egyes intézmények elég elszigetelten végezték ezt a feladatot, többségükben a 2001 nyarán megjelent első felzárkóztatási kerettanterv alapján elkészített helyi tanterveiket használva. C – A döntés a programról 2003 elején született meg, és az SZFP-n belül a fejlesztés még ebben az évben meg is kezdődött, bár csak 2004-ben vett lendületet. 2005-ben indult el a kifejlesztett program 1 22 iskolában , ez az SZFP I. iskoláinak negyede. A 2006-ban indult második szakaszban további 42 intézmény vállalta fel a felzárkóztató program indítását, ez a 70 második körös iskola 60%-a, azaz a program a hírek alapján kifejezetten vonzó, népszerű volt. Ugyanakkor megkezdődött a résztvevő intézmények lemorzsolódása is, a 22+42= 64 iskolából 2008/2009-ben – becslés szerint – csak 50ben folyt a program. Ehhez hozzájárulhatott az előrehozott szakképzés bevezetése is 2010-től, így a 9-10. évfolyamot elkerülni akaró fiatalok egyből ebbe a képzésbe jelentkezhettek, ha a 8. évfolyam befejezéséről volt bizonyítványuk. Előrehozott szakképzést 2010-ben az iskolák 29%-ában indítottak. A 2011 végén elfogadott új köznevelési törvény okafogyottá tette a felzárkóztatókat, amelyeket hasonló funkcióval a most kidolgozás alatt álló Híd-programok váltanak fel 2013-tól. 1.7. A megvalósítás főbb lépései. H Jogszabály-módosítás Kerettanterv kidolgozása Bázisiskolák kiválasztása és a program elindítása Ezt követően önálló csatlakozásra volt mód, amire szórványosan sor is került. C Egy országos fejlesztési program kereteibe illesztés Tervezés Fejlesztés Kipróbálás 1
Eredetileg 23 iskolában kellett volna, de egy intézmény fenntartói változás miatt kiszállt a programból.
PSIVET – Felzárkóztató programok
3 / 11
Elterjesztés további iskolákban Önkéntes csatlakozásra is volt mód, tudomásunk szerint 1-2 iskola élt is a lehetőséggel.
1.8. A program jogi státusza és ennek következményei a megvalósítási folyamatra. H – A program elindítását megelőző jogszabály-módosítás volt az, ami a fő kereteket megszabta. A további jogszabály-módosítások érdemi változást nem eredményeztek, leszámítva a finanszírozás drasztikus, 50%-os csökkentését 2007-ben. C – A programot megelőzte a 2003-as jogszabály-módosítás, amely egy külön bekezdésben az új típusú felzárkóztató kereteit is meghatározta. Ezt egy 2006 januárjától életbe lépő „szükségmódosítás” követte, amely lehetővé tette, hogy általános iskolai végzettséggel rendelkezők is beiratkozhassanak a programba. Ez jelentős változásokat jelentett a program kereteire nézve, hiszen az általános iskolai végzettséggel rendelkező diákok is több, teljesen eltérő tanulási utat eredményező program közül választhattak néhányszor tíz iskolában, és a fenntartók és az intézmények mozgástere is megnőtt, hogy mely diákcsoportjaik képzését milyen keretek között képzelik a legelőnyösebbnek (a diákok, vagy akár az intézmények / fenntartók számára). Itt is drasztikus beavatkozást jelentett a dupla normatíva megszűnése 2007-ben. 1.9. A program beavatkozási logikája, módszertana, illetve az időközben végzett monitoring és hatásvizsgálatok eredményei, amennyiben voltak ilyenek. H – A beavatkozási logika lényege, hogy „iskolás” programmal próbálja az „iskolafáradt” fiatalokat a rendszerben tartani az általános iskolai tanulmányoknak egyfajta könnyített befejezésével. Akkor még – utólag kissé merevnek ható módon – nem volt elképzelhető az államigazgatásban dolgozók számára, hogy általános iskolai végzettség nélkül kezdhessen valaki szakmát tanulni. A szakképzés megkezdésére célirányosan eltervezett programot, speciális kerettantervet készítettek, amelyben ugyanazok a tantárgyak vannak, de némi szakmai előkészítő is, megcsillantva a diákoknak, hogy a szakma tanulása majd mennyivel érdekesebb lesz. A pályaorientációs és szakmai tartalmak az egyes intézmények helyi gyakorlatában eltértek, nagyjából az időkeret harmadát tették ki. 2004-ben egy kutatás készült a felzárkóztatókról Tomasz Gábor vezetésével a Felsőoktatási Kutatóintézetben. A felzárkóztatókat az NSZI-ben Kerékgyártó László és munkatársai folyamatosan figyelték, monitorozták, tapasztalataikat, a főbb adatokat rendre közreadták (ld. Felhasznált irodalom). Külső értékelésről, hatásvizsgálatról nem tudunk. C – A beavatkozási logika lényege, hogy nem lehet „iskolás” programmal eredményesen rendszerben tartani az adott célcsoportot, ezért más logikához kell folyamodni. Ez pedig az elvben 100%-ban projektalapú oktatás. A cél, hogy az adott szakmacsoporthoz elkészített belépő kompetenciák listáját a fiatalok elsajátítsák, tehát alkalmasak legyenek a szakmatanulás megkezdésére, ne kelljen azt felkészületlenség miatt abbahagyniuk. Itt eljutottak addig a – külföldön már alkalmazott – gondolatig, hogy nem az általános iskolai végzettség az, ami garantálja a megfelelő felkészültséget egy szakmatanulás elkezdéséhez (azaz lehet valaki a nyolcadikos bizonyítvány birtokában is felkészületlen, de felkészíthető). Tehát fokozatosan minden szakmacsoportra elkészültek a néhányszor tíz kompetenciát felsoroló listák, és ezek fejlesztéséhez fejlesztettek és próbáltak ki projekteket. Az SZFP mindkét szakaszának volt monitorozása, külső értékelésről, hatásvizsgálatról nem tudunk. 1.10. Humánerőforrás-fejlesztés a programban. H – Mivel a felzárkóztató nem egységes programként indult, nem voltak indító képzések sem (legalábbis a kutatási beszámoló nem említ ilyet). Ugyanakkor a programban tanító pedagógusok keresték a lehetőséget, hogy a továbbképzési kínálatból olyan kurzusokat válasszanak, amelyek ehhez a programhoz hasznosak (pl. fejlesztő pedagógus másoddiploma stb.). C – Az SZFP mindkét szakaszában a résztvevő iskolák pedagógusai számára nagy volumenű továbbképzést szerveztek, komponensenként is. Az I. szakaszban 249 pedagógus, iskolánként tehát átlagosan 11 fő vett részt ötfajta képzésen, amelyek közül kettőt a fejlesztők-szakértők, a többit a
PSIVET – Felzárkóztató programok
4 / 11
programban dolgozó iskolai pedagógusok számára terveztek. Utóbbiak hangsúlyosan módszertani témájúak voltak, a hatékony tanulásszervezésre és a projektmódszerre fókuszáltak. Csak 2009-re fejlesztették ki „A szakképzést előkészítő évfolyam alkalmazására felkészítő képzés” programját, amelyet akkreditáltattak is. 1.11. Esetleges ágazatközi együttműködések a programban. Ágazatközi együttműködésről nem tudunk. 1.12. A megvalósítási szakaszban történt módosítások okai és hatásai a program egészére. H – Érdemi módosításra nem került sor, leszámítva a finanszírozás 50%-os csökkentését 2007-ben. Ekkor szűnt meg a felzárkóztatásban a korábbi „dupla normatíva”, amely gyakorlatilag kiscsoportos oktatást tett lehetővé. A hatásról keveset tudunk. Volt, ahol csökkentették az indítható csoportokat és/vagy nagyobb létszámmal indították azokat, ez utóbbira utal Kerékgyártó, aki a szakiskolai felzárkóztatásról gyűjtött adatokat éveken keresztül (ld. Felhasznált irodalom). Egyes fenntartók a hiányzó összegnek legalább egy részét kipótolták, minthogy a feladatot fontosnak ítélték. C – Az ezt a programot is érintő drasztikus finanszírozás-csökkentésen kívül egyetlen érdemi módosításra került sor a 2005/2006-os tanévben, amikor a jogszabály-módosítás lehetővé tette, hogy általános iskolát végzettek is részt vehessenek a programban. Azt megelőzően a jogszabály csak az általános iskolát nem végzett tanulók beiskolázását tette lehetővé. Ennek tényleges oka az volt, hogy az SZFP I. ’C’ komponensében részt vevő iskolák többsége a programvezetés számára előre jelezte, hogy nem fog tudni csoportot indítani jelentkezők híján, holott ez szerződéses kötelessége volt/lett volna. Az ágazatirányításban méltányolták a vis-maiort, és 2006. jan. 1-jei hatállyal módosították a megfelelő paragrafust. Természetesen az SZFP II. iskoláit is érintette a 2007-es normatívacsökkentés. Arra egyébként más országban is van példa, hogy az általános iskolát végzetteket nem automatikusan veszik fel a szakképzésbe, és egy szűrő után valamilyen felzárkóztató, személyiségfejlesztő programba irányítják, tehát ezt nem egyszerű vis-maiornak kell tekintenünk, hanem egy olyan fejleménynek, amely megnyitotta az utat egy másik funkció előtt is. 1.13. A program jelene és jövője, kilátásai: folytatási lehetőségek; ráépülő fejlesztési programok stb. A programok utolsó lehetséges indítására 2012-ben került sor, hiszen az új köznevelési törvény szerint a Híd-programok fogják átvenni a felzárkóztatók szerepét. Ezek egyelőre (2013 elején) előkészítés alatt vannak. 1.14. A program jogi státusza, és ennek következményei a fenntarthatóság szempontjából. A programok jogi státuszát a 2011 végén elfogadott új köznevelési törvény változtatta meg, amennyiben ezeket már nem nevesítette, és a helyettük elgondolt, hasonló funkciójú Híd-programokat szerepeltette a törvényben.
2. Téma, célcsoportok, érintettek/résztvevők 2.1. Konkrétan milyen témával foglalkozik a program? A téma a felzárkóztató oktatás: elsősorban az általános iskolát el nem végzett, illetve az általános iskolát ugyan elvégzett, de valamiért ide irányított vagy ebben a programban részt venni akaró 1622/23 éves korosztály számára, hogy ezt követően megkezdhessék tanulmányaikat a szakképzésben. 2.2. Kik az elsődleges és a másodlagos célcsoportok? Hány fő tartozik a célcsoport(ok)hoz? Az elsődleges célcsoport a 16-22/23 évesek, akik a.) nem végezték el az általános iskolát, illetve
PSIVET – Felzárkóztató programok
5 / 11
b.) akik elvégezték, de vagy nem kívánnak a szakiskolai 9-10. évfolyamos képzésben részt venni, vagy úgy ítélik meg szakemberek, hogy számukra ez a program előnyösebb a szakképzés megkezdése előtt. Mindkét célcsoportra csak becsléseket tudunk adni. Az a.) pontban definiált célcsoport egy-egy évjáratban 2-6 ezer főre becsülhető. A 16 éveseknél még magasabb, akár 4-6 ezer is lehet, de 18-20 éves korra csökken, és 20-34 éves korra átlagosan 2-3 ezer főre tehető (Hermann-Varga). Az általános iskolát nem végzett (és befejezni nem is szándékozó) 16-22 évesek teljes létszámát nagyjából 20 ezer főre becsüljük, egy-egy évfolyamban 3 ezer főre, de mindenképpen 4 ezernél kevesebbre. A b.) pontban definiált célcsoport becslése sokkal nehezebb, ugyanis ott a személyes és intézményi döntések, érdekek függvénye, hogy melyik – egymással versenyző – oktatási programot választja a fiatal és/vagy az oktatást kínáló intézmény. Egy, az Országos Közoktatási Intézetben még 2002 novemberében lefolytatott kutatás azt mutatta, hogy a szakiskolai igazgatók szerint nagyjából a fiatalok fele nincs felkészülve a 9-10. évfolyamos oktatás megkezdésére. Itt támaszkodhatunk a PISA eredményekre és a kompetenciamérés eredményeire, amelyek szerint a szakiskolás tanulók nagyobbik felének olvasási teljesítménye nem éri el a minőségi középfokú oktatásban való részvételhez szükséges szintet. Ha azt feltételezzük, hogy sem a fiataloknak, sem az intézményeknek nincsenek sajátos szempontjaik, érdekeik, amelyek vagy a felzárkóztató irányába, vagy annak elkerülésére motiválják őket, akkor a szakiskolások nagyjából 20-40%-ánál gondoljuk, hogy eszköztudásuk, általános kompetenciáik, szocializációs szintjük fejlesztésre szorul, hogy minőségi szakképzésben vegyenek részt. Ez jelenleg egy-egy évjáratban 7-15 ezer főt jelent: egy részüket valamilyen felzárkóztató program nagymértékben hozzásegítené ahhoz, hogy később minőségi szakmunkások legyenek. A potenciális célcsoport tehát egy-egy évjáratban 10 ezer főre tehető, de tagoltabb felzárkóztató programok esetén akár ennek a duplája is lehet. Akkor azonban, ha döntően az általános iskolát el nem végzettek számára gondoljuk relevánsnak a programot, akkor nagyjából 34 ezer főre gondolunk. Területi bontásban a legkisebb megyékben ez egy-egy évjáratban legalább 300-500 főt jelent, szűk értelmezésben is legalább 100 főt. Elvileg valamennyi szakiskola érintett volt / lehetett volna a felzárkóztatásban, de csak nagyjából minden hatodik indított működése során valamikor is felzárkóztatót, a legtöbben nem. Érdekes lenne annak vizsgálata, hogy ez miért alakult így. 2.3. A programban érintett állami, illetve civil intézmények, intézményrendszerek. Felzárkóztató programot kizárólag szakiskolák indíthattak, függetlenül attól, hogy állami vagy nem állami intézmények. Valamennyi fenntartói körből volt résztvevője a programnak. 2.4. Kik működtetik, üzemeltetik a programot? (állami, ill. civil szereplők) Felzárkóztató programot kizárólag szakiskolák indíthattak, függetlenül attól, hogy állami vagy nem állami intézmények. Valamennyi fenntartói körből volt résztvevője a programnak. 2.5. A célcsoport mekkora hányadát célozza meg a program és mekkora hányadát éri el? (elsődleges elérés, másodlagos elérés.) A potenciális célcsoportot megbecsültük, de jeleztük, hogy a becslés nem egyértelmű (2.2. pont). Elvileg a program a teljes célcsoportot megcélozta, és nem kis hányadát el is érte. Pontos adataink a felzárkóztatásról nincsenek. Az oktatási statisztika sajnos nem csak az itt tárgyalt kétféle felzárkóztató programot, de más felzárkóztató tevékenységeket is egybemos. Becsléseket leginkább Kerékgyártó László és munkatársai monitorozása alapján tehetünk, bár sajnos évről-évre csökkenő arányban küldtek adatokat az iskolák a kutatónak. Ezek alapján az bizonyos, hogy az évtized végére évente több mint kétezren vettek részt a felzárkóztatásban. Érdekes, hogy míg a hagyományos és a kompetenciafejlesztő programokban nagyjából azonos számban, mindkettőben valamivel ezer fő felett vettek részt, de a hagyományos kerettantervű programot sokkal kevesebb iskola működteti, mint az SZFP-ben kifejlesztettet. A hagyományos programot választó iskolákban átlagosan két és félszeres a
PSIVET – Felzárkóztató programok
6 / 11
programban érintett tanulólétszám. Ezt annak tudjuk be, hogy ezek általában a kötelezően beiskolázó szakiskolák, ahol feltételezésünk szerint fenntartói igény, hogy a máshova nem beiskolázható fiatalokkal kezdjenek valamit. Ugyanakkor az SZFP-s program indítása általában az intézmény értékválasztása, pedagógiai döntése volt, és csak a helyi, nem a területi igényeket elégíti ki. A programban résztvevők száma az évtized közepétől, az SZFP ’C’ indulásától jelentősen nőtt. Tomasz Gábor kutatása a 2003/2004-es tanévben még csak 370 felzárkóztatós diákot talált 17 intézményben, és érdekes, hogy ott még kétharmaduk a 20 hónapos programot végezte, és egyharmad a 10 hónapost, azaz a kezdetekkor a 6. és a 7. osztályt végzett diákok nagyjából azonos arányban kerültek a képzésbe. Az évtized vége felé az arány erősen eltolódott a 10 hónapos (egyéves) program javára, nyilván azzal is összefüggésben, hogy az általános iskolai végbizonyítvánnyal rendelkezők számára is nyitva állt a program. Arról sajnos nincs adat, még becslés sem, hogy az egyéves program résztvevői között milyen arányban vannak az általános iskolát sikeresen befejezett és a csak 7 osztállyal rendelkező tanulók.
3. Finanszírozás 3.1. A program pénzügyi forrásai: kik és miből finanszírozzák? A finanszírozás forrása alapvetően a normatíva. Ez a kilencvenes évek elképzelése alapján alig volt magasabb a szakiskolai normatívánál, de a 2001-es tényleges induláshoz meghozták azt a döntést, hogy kétszeres szakiskolai normatívával látják el a felzárkóztatós intézményeket. Ezzel gyakorlatilag félosztálynyi – 10-12-15 fős – csoportok jöttek létre. 2007-ben költségvetési okokra hivatkozva megszüntették a dupla normatívát, amikor a finanszírozási rendszer teljesen átalakult. Azóta a felzárkóztatók is a szakiskolai normatívát kapják, amúgy 2007 óta ennek nominálértéke is csökkent. Ez az összeg nyilvánvalóan elégtelen erre a programra. A leghátrányosabb tanulói csoportot sújtó döntés szakmai okokkal nem magyarázható. Kerékgyártó László monitor-jelentése arról számol be, hogy a döntés hatására megemelkedtek a csoportlétszámok. Az SZFP futamideje alatt természetesen további kiadásokat jelentett a fejlesztés és a tömeges tanártovábbképzés. Emellett valamennyi intézmény eszközberuházást is kapott, az első szakaszban átlagosan 20 millió Ft értékben, a másodikban jóval kisebb értékben. Itt egyebek – pl. informatikai beruházás – mellett a fő tételek a projektalapú oktatáshoz szükséges anyagok és eszközök voltak. Az SZFP forrása egyébként a Munkaerőpiaci Alap Képzési Alaprésze volt. 3.2. Összes költség, illetve - amennyiben értelmezhető - egy főre jutó költség a programban. A normatívát 2007-ben a felére csökkentették: évi 524 ezer forintról 262 ezer forintra. Ez nagyjából 5600 millió Ft költségmegtakarítást jelentett az állam számára. A felzárkóztató programban résztvevők egy főre eső költsége így jelenleg azonos bármely más szakiskolai tanuló iskolázásáéval, mivel mindannyiuk után egységesen ugyanazt a szakiskolai normatívát kapja az intézmény fenntartója. 3.3. Éves szinten, illetve összesen mekkora beruházás társul a programhoz? (Becslés, amennyiben nincs megfelelő adat, vagy nehezen elkülöníthető.) A hagyományos felzárkóztatónak nem volt érdemi beruházási költsége, esetleg a kerettantervfejlesztést sorolhatjuk ide, de az elenyésző. Az SZFP ’C’ összességében – durva becslés szerint – 1 milliárd forintot költött a felzárkóztatásra 2003-2009 között, a nagyobbik hányadot az első szakaszban. A fő tételek: az iskolák projektoktatásához nyújtott eszköz- és anyagbeszerzési támogatás, a tanártovábbképzések, valamint a szakértői, fejlesztési és menedzsment költségek. Egy magas színvonalú, projektalapú, kompetenciaelven működő felzárkóztatóhoz a beruházási igény abban az esetben minimális, ha vannak jól felszerelt, a szakképzésben használt tanműhelyek. Anyagköltséggel azonban feltétlenül számolni kell, mint minden projektoktatásnál és gyakorlati tevékenységnél.
PSIVET – Felzárkóztató programok
7 / 11
3.4. A program becsült költséghatékonysága, költség-haszon egyenlege. Ahhoz, hogy költség-haszon egyenleget lehessen egyáltalán becsülni, ismerni kellene a felzárkóztatók sikermutatóját. Azt, hogy az ezen az úton bekerült diákok milyen arányban jutnak el a szakmunkásvizsgáig, és pályájuk belesimul-e az átlagos szakmunkás karrierívbe. Minthogy utókövetés e programoknál nem történt (amit súlyos mulasztásnak gondolunk), nem ismerjük az arányokat. Az interjúk során megismert iskolai beszámolók e tekintetben ellentmondóak, és sajnos a felzárkóztatót működtető szakiskolák sem követték-regisztrálták saját felzárkóztatós diákjaik pályaútját a saját intézményük szakképzésében sem.
4. Nyilvánosság, disszemináció 4.1. A programról rendelkezésre álló nyilvános dokumentumok (indítás, dokumentálás, monitoring, értékelés, hatásvizsgálat) és azok forrásai. H – Indító dokumentumról nem beszélhetünk, mivel itt nem programról volt szó, „csupán” egy olyan – a Nemzeti Szakképzési Intézet, mint minisztériumi háttérintézmény által felkarolt – lehetőségről, amelyet egy jogszabály, illetve a hozzá 6 éven keresztül rendelkezésre álló, megfelelő finanszírozás teremtett meg. A programot egy annak fontosságával azonosuló szakember követte-monitorozta az NSZI-ben. Kerékgyártó László és munkatársainak jelentései a honlapra is felkerültek. Értékelés és hatásvizsgálat nem történt, és a monitorozás is csökkenő mértékben engedett betekintést abba, hogy a reálfolyamatok miként alakultak. C – A program indítási és zárási dokumentumai nyilvánosak / nyilvánosak voltak, és különösen a tartalmi fejlesztések elérhetőek a világhálón. A program mindkét szakaszának volt ugyan monitorozása, de sajnos arról viszonylag kevés derült ki, hogy a terepen mi történt, és ezt a rendelkezésre álló források szerint maga a menedzsment sem követte elég szoros figyelemmel. 4.2. A programnak a szakmai nyilvánosságba való bevezetése, megjelenése, a program nyilvánosságának története. H – A felzárkóztatás lehetőségének a szakmai nyilvánosságban való jelenlétét – a szakmai nyilvánosságot figyelő szemünkkel, a téma iránt érdeklődve – gyengének érzékeltük. A program megvalósulásának sokféleségéről, eredményességéről, esetleges továbbfejlesztéséről úgyszólván nem találtunk nyilvános információt, a Tomasz Gábor által írott tanulmányon és Kerékgyártó László éves jelentésein túl, amelyek csak részben foglalkoztak ezzel a témával. C – A Szakiskolai Fejlesztési Program egészének nyilvánosságára már a kezdetek után nem sokkal nagy hangsúlyt fektetett a menedzsment. Ez eleinte a tervek, az első fejlesztések közzétételét jelentette. Később megjelentek a honlapon a folyamatosan készülő szakmai anyagok is, amelyek lehetővé tették a szakma számára a program mélyebb megismerését is. A Program nyilvánossága a II. szakaszban erősen csökkent. Ebben szerepet játszhatott, hogy kulcsfontosságú szereplők számára az SZFP kezdett kellemetlenné válni, mert szemléletükkel, szakpolitikai szándékaikkal ellentétes szakmai értékeket képviselt. Ez azt is jelentette, hogy a nyilvánosságban való jelenléte a Programnak gyengült. A felzárkóztatásban való érdekeltség is csökkent, miután a finanszírozás a felére csökkent, és megszűnt egy támogatott projektbe való bekapcsolódás lehetősége. A szakpolitikai támogatottság csökkenése a nyilvánosságban való megjelenésnek sem tett jót.
5. Eredmények, ezen belül európai uniós vonatkozások 5.1. A program megítélése, népszerűsége a különböző stakeholderek szemében. A program népszerűségéről a dokumentumokban nincsen információ, arról csak egyes interjúkból szerezhetünk tapasztalatot. Ami ennél fontosabb, hogy a programokat jobbára csak azok a szakemberek ismerik, akik részt vettek benne. Szélesebb körben csupán hallomásuk van a
PSIVET – Felzárkóztató programok
8 / 11
szakembereknek róla. Alaposabb ismeretet ebben a kérdésben csak egy értékelés vagy hatásvizsgálat eredményezhetne. 5.2. A program célcsoportra irányuló konkrét hatásai, illetve szélesebb értelemben vett szemléletformáló hatása. A program hatásáról sajnos keveset tudunk, különösen a célcsoportot tekintve. „Az utolsó pár előre fuss” című kiadványban ugyan nagyon sok hiteles, egyedi példát látunk, ez mégsem tükrözheti a teljes program eredményességét, mivel a beszámolók főként a legelkötelezettebb résztvevőktől származnak. Annyit lehet tudni, hogy az SZFP ’C’ programot a legtöbb helyen nem a vegytisztán elképzelt know-how alapján folytatták, hanem sok kompromisszummal (oktatásszervezés, tanári terhek, költségek miatt). A programok már a létezésükkel hatottak, azt üzenték, hogy „mindenkivel törődni kell”. Ez az üzenet azonban sokak számára nem népszerű és/vagy abban ellenérdekeltek. 5.3. A program eredményessége, avagy mennyire sikerült elérnie a célját? Sajnos a program eredményességéről értékelés és hatásvizsgálat híján szinte semmit nem tudunk. Csupán interjúkból származó és néha egymásnak ellentmondó, egyedi esetleírásokra támaszkodhatunk. Ezek szerint vannak, akik a felzárkóztatóból a szakképző évfolyamra kerülve ugyanúgy teljesítenek, mintha a „királyi úton” kerültek volna oda. Más résztvevők azt hangsúlyozzák, hogy a felzárkóztatós diákokról mindenki tudja, honnan jöttek, és ez továbbra is „meglátszik rajtuk”. Hallani több olyan esetről, hogy a szakoktatók sem mindig néznek jó szemmel , akik a felzárkóztatóból érkeznek. Mindezek a vélemények azonban inkább szólnak a megkérdezettek pedagógiai értékrendszeréről, mint a tényekről. A tények megismeréséhez felmérésre volna szükség. 5.4. A program hozzájárulása a lemorzsolódás csökkentéséhez. Sajnos az 5.3. pontban említettek, azaz értékelés és hatásvizsgálatok hiányban nem tudunk semmit mondani a programnak a lemorzsolódás csökkentéséhez való hozzájárulásáról. 5.5. A program vagy elemeinek intézményesülése. A programok intézményesültek: néhányszor tíz iskolában, mintegy kétezer fiatal számára elérhetővé, választhatóvá váltak. A jogszabályi változások ugyanakkor 2013-tól nem teszik lehetővé a programok változatlan továbbélését. 5.6. A program fenntarthatósága H – A program fenntarthatósága a jogszabályok változása által megszűnt, a tartalmi elemek megőrzése azok kevéssé korszerű volta miatt valószínűleg nem is érdemes. C – A program fenntarthatósága a jogszabályok változása által megszűnt. A korszerű – bár a reálfolyamatok szintjén inkább vegyes színvonalú – tartalmi elemek részben beépültek a Dobbantó programba, részben hozzáférhetőek és méltóak lehetnek arra, hogy a Híd programba beépüljenek. Ezt valószínűtlenné teszi az, hogy a programot jelenleg már senki nem képviseli, aki szakmailag az eredmények továbbvitelében érdekelt lehet (egykori vezetője váratlanul, fiatalon elhunyt). Az értékek kimentésére, a módszertani eredmények azonosítására egy hatásvizsgáló, a legjobb gyakorlatokat feltáró kutatás lenne alkalmas. Ugyanakkor a helyi „felzárkóztató” műhelyek valószínűleg tovább fognak élni, nyilván legtöbbjük érdekelt lesz a Híd programokban, így a módszertani tudás is továbbélhet. 5.7. A program és az EU-s oktatási-képzési (E&T) stratégiai célok: mit ért el a program az ET2010 vonatkozásában, illetve hogyan közelítette az ET2020-as célokat? A felzárkóztatók a 2020-as négy fő stratégiai célkitűzés közül az első háromhoz bizonyosan hozzájárulnak, azaz 1. Növelik az esélyét a célcsoport egész életen át való tanulásban történő részvételét
PSIVET – Felzárkóztató programok
9 / 11
2. Hozzájárulnak az oktatás minőségének és hatékonyságának a javulásához 3. Javítják az esélyek egyenlőségét és hozzájárulnak a társadalmi kohézióhoz. 5.8. A programnak az országos kompetenciamérésen keresztül megmutatkozó eredményessége (amennyiben releváns). A kompetenciamérésekre vonatkozó értelmes összehasonlító elemzés készítéséhez nincs megfelelő mennyiségű adat.
6. Felhasznált irodalom André Lászlóné et al.: A szakiskolai „többségi”(normál) és a felzárkóztató oktatás eredményei és problémái, a továbblépés lehetőségei, NSZFI, 2008 André Lászlóné – Kerékgyártó László: Fejlesztési programok és eredmények a hátrányos helyzetű fiatalok szakiskolai szakképzésének előkészítésében (1998-2006), NSZFI, 2007 A szakképzést előkészítő évfolyam pedagógiai rendszere, NSZFI, kézirat Az SZFP I. szakasz monitoring zárójelentése, Expanzió Humán Tanácsadó Bemeneti kompetenciák modulokba rendezve, NSZFI, kézirat, é.n. Gál Ferenc: A Szakiskolai Fejlesztési Program 2003-2009 közötti időszaka alatt bekövetkezett jelentősebb jogszabályi változások áttekintése, kézirat, NSZFI, 2009 Hátrányos helyzetűek reintegrációja – a szakképzést előkészítő évfolyam bevezetése. SZFP I. Összeállította: Nagy Zoltán és Nagyné Román Margit, NSZI Hermann Zoltán – Varga Júlia: A népesség iskolázottságának előrejelzése 2020-ig, Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, 2012/4., http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1204.pdf Kerékgyártó László – André Lászlóné: A szakiskolai szakképzést előkészítő és a felzárkóztató oktatás a monitorozás tükrében, NSZFI, 2009 Kerékgyártó László – André Lászlóné: A szakiskolai képzés múltja, jelene, lehetséges jövője, NSZFI, 2010 Kerékgyártó László és munkatársai: évenkénti felmérések a szakiskola 9-10. évfolyamán tanuló fiatalok létszámának alakulásáról, lemorzsolódási és bukási adataikról https://www.nive.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=44 Kóbor Zoltán (szerk.): Utolsó pár előre fuss. Történetek a szakképzés kapaszkodó sávjáról. NSZFI, 2009 http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&ved=0CDEQFjAA&url= http%3A%2F%2Fszakma.nive.hu%2Fletoltheto_anyagok%2Fdownload%2Fdownload.php%3Ffilenam e%3Dutolso_par_elore_fuss.pdf&ei=K5YTUfXBOuLw4QTJ4oHQAw&usg=AFQjCNG1DuJe0RH41SVqDOezkS1k3NTDw&sig2=SsA_Qg53GxqeEH4nfOqbpg&bvm=bv.42080656,d.bGE Moduláris, projektalapú tanulási útmutató, NSZFI, kézirat
PSIVET – Felzárkóztató programok
10 / 11
Péceli Melinda: Kompetencia alapú felzárkóztató programok és hatásuk a tankötelezettségre, In: Mártonfi György (szerk.): A 18 éves korra emelt tankötelezettség teljesülése és (mellék)hatásai, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2011 Tomasz Gábor: A felzárkóztató oktatás, Educatio, 2004/1, 39-54. o.
PSIVET – Felzárkóztató programok
11 / 11
