FELVILÁGOSODÁS KORÁNAK DEFINÍCIÓI Alkaioszi strófa: Az alkaioszi strófa ünnepélyes hatású négysoros szakasz. Felépítése 2 darab 11 szótagos nagy alkaioszi sor, a harmadik sor 9 szótagú ötödfeles jambikus, a negyedik sor 10 szótagú kis alkaioszi sor. Pl.: Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. Astrófikus költemény: Olyan versszerkezet, amelynek szövege nem tagolódik versszakokra. Pl.: Csokonai V. Mihály: Az Estve; Johann Wolfang von Goethe: Vándor éji dala Aszklepiádészi sor: kis verssor: – υ | – υ υ | – || – υ υ | – υ | – ^; nagy verssor: – υ | – υ υ | – || – υ υ | – | – υ υ | – υ | – ^. A nagy aszklepiádészi versszak nagy aszklepiádészi verssorokból, a kis aszklepiádészi versszak kis sorokból épül fel. Pl.: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél Carpe diem: Élj a mának, használd ki az időt, az adott pillanatot! Pl.: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél. Elégia: népköltészeti eredetű, epikolírikus műfaj, tartalmi megkötés nélkül, minden, az epigrammánál hosszabb, disztichonban megírt költemény. Bánatot, szomorúságot kifejező, fájdalmas, melankolikus hangulatú, emlékezés jellegű a végén megnyugvásban feloldódó költemény. Pl.: Berzsenyi Dániel: Levéltöredék Barátnémhoz Életkép: A leíró és a népies költészet egyik műfaja, olyan vereses vagy prózai epikolírikus műalkotás, amelyik a mindennapi élet valamely jellemző alakját, helyzetét, eseményét örökíti meg, néhány fő vonást kiemelve, de a személyességet mellőzve. Pl: Arany János: Családi kör Episztola: epikolírikus műfaj, valóságos néven nevezett személyhez írott verses levél, melyet változatos tartalom és forma jellemez, jelentése küldemény. Legismertebb antik és felvilágosodás kori példái. Pl.: Berzsenyi Dániel: Levéltöredék Barátnémhoz Időmértékes verselés: Ritmusa a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozásán alapul. Hosszú a szótag: ha a benne található magánhangzó hosszú, vagy ha a rövid magánhangzót egynél több mássalhangzó követi. Rövid a szótag: ha magánhangzója rövid és nem követi mássalhangzó-torlódás. Alapegysége a versláb. Jambus (υ-), trocheus (-υ), daktilus (-υυ), spondeus (--). Magyar Horatius: Berzsenyi Dánielt nevezték Magyar Horatiusnak. Múzsa: Költői ihletet adó személy, főleg nő. Pl: Csokonai V. Mihály - Lilla Negatív festés: leíró eszköz, amely pozitív tartalmú képeket használ, de tagadja ezeket, ezáltal hiányt fejez ki, megmutatja, hogy mi hiányzik, mi nincs. Pl.: Berzsenyi Dániel: A Közelítő tél
© babits10b.try.hu
1
Népiesség: A népiesség a klasszicizmus emelkedett, választékos stíluseszményével ellentétes. Nyelvhasználata köznapibb, gyakran él népies fordulatokkal, nyersebb, esetenként vaskosabb kifejezésmóddal is. Pl: Csokonai V. Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz Óda: Magasztos témáról szóló, ünnepélyes hangvételű, hosszabb terjedelmű, bonyolultabb szerkezetű költemény. Pl.: Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz Piktúra: természeti, vagy tájleírás eszköze. Pl.: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél Poeta Doctus: Tudatos, művészetét tudományos alapossággal ismerő költő, aki ihletét gyakran meríti műveltségi élményeiből, mitológiából, történelemből, idegen kultúrákból. A kifejezés jelentése: tanult költő. Pl.: Csokonai Vitéz Mihály Rokokó: A 18. századra jellemző műfaj. A rokokó legjellemző témája az epekedő szerelem, melyhez finom erotika társul. Jellegzetes motívumai a mitológiai alakok, a természeti képek, pozitív életszemlélet. A verselésben csilingelő rímek, stilizált formák, szimultán ritmus, zeneiség a rokokó eszköztára. Műfajai a vígjáték, vígeposz, idill és a bordal. Stílusszintézis: Stílusirányzatok együttes jelenléte az alkotásban. Csokonainál ez a rokokó, a klasszicizmus, a szentimentalizmus és a népiesség összefoglalását jelenti. A stílusirányzatok bizonyos jellemzői távol állnak egymástól, több vonatkoztatásban ellentétesek egymással. Pl.: Csokonai V. Mihály: Vidám természetű poéta, Az Estve Szapphói strófa: Három szapphói és egy adoniszi sorból áll. Az aiol költészet versformáinak egyike. Kolónokból építkezik. Kolón: verslábnál nagyobb állandó ritmusú egység. Pl.: Berzsenyi Dániel: Osztályrészem Szentencia: Erkölcsi alapelvet, általános igazságot kifejező velős mondás. Pl.: Voltaire: Candide - török dervis bölcselete; Berzseny Dániel: A közelítő tél Szentimentalizmus: A szentimentalizmus a XVIII. század utolsó harmadától jellemző és a XIX. század elejéig ható stílusirányzat. Átmenetet képezett a klasszicizmus és a romantika egymással szembenálló irányzatai közt. A klasszicizmushoz képest leglényegesebb szemléletváltása az ember érzelmi lény voltának hangsúlyozása. Az empirizmushoz kapcsolódott, az érzékelést és a tapasztalatot részesítette előnyben. Ennek megfelelően érdeklődésének középpontjába az egyéniség belső, érzelmi-lelki világa került. Legfontosabb műfajává a napló- vagy levélformában megalkotott, első személyű elbeszéléssel élő énregény vált. Pl.: Csokonai: Vidám természetű poéta, Az Estve Ütemhangsúlyos verselés: Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozásán alapul, alapegysége az ütem. A magyar ütemben a hangsúly mindig az első szótagra esik. Fontos tudni, hogy a verstani és az értelmi nyomaték (hangsúly) nem esik egybe feltétlenül. A hangsúlyos verselés sorfajtáit a verssorokban előforduló ütemek és szótagok száma szerint nevezi meg a verstan. Ha a sor két azonos szótagszámú ütemet tartalmaz, akkor felezésről beszélünk. Pl.: Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz © babits10b.try.hu
2
További fogalmak a témával kapcsolatban Regény: epikus műfaj, elbeszélt történetsorozat. Formája rendszerint próza, de vereses formája is létezik. Nagy terjedelmű, hosszabb időtartamot felölelő történetet mutat be szerteágazó cselekménnyel, fő és mellékszereplőkkel. Fontos szerepe van a szereplők érzés és gondolatvilágának és jellemfejlődésének. Fő formai jellemzői az idő és a térhasználat, az elbeszélői nézőpont, a jellemzés módja és az utalások rendszere. Pl.: Daniel Defoe: Robinson Crusoe Énregény: napló- vagy levélformában megalkotott, első személyű elbeszéléssel élő regény. Racionalizmus (descartesi racionalizmus): a racionalizmus elve szerint ismereteink nagy része az értelemből ered. Szerinte az ember egy természetének lényege a gondolkodás képessége. Az emberi és polgári jogokat a természetből és az ember természetes jogaiból vezették le. Legfontosabb jellemzője a természet megismerésének a vágy volt. Empirizmus: az empirizmus elve szerint ismereteink egyetlen forrása a külvilágra és az elménk működésére vonatkozó közvetlen tapasztalat. A tapasztalat elemi egysége az észlelés (percepció). Az empirizmust más néven szentimentalizmusnak is nevezik. Deizmus: a korszak istenhitének a legelterjedtebb formája. Elve szerint Isten megteremtette a világot, de a működését a természeti törvényekre bízta, csak a törvények eltérésekor avatkozik bele a világba (csoda). Voltaire. Teizmus: Elve szerint Isten az ember lelkiismeretébe és szívébe írta az erkölcsi parancsokat. Rousseau. Panteizmus: Elve szerint Isten tetten érhető a világ minden jelenségében (természet azonos Istennel). Materializmus: Tagadja Isten létét. Szatíra: eredetileg vegyes témájú és versmértékű művek megjelölésére használták, amelyekben komoly és tréfás hang keveredett. Irodalmi értelemben minden műfajban érvényesíthető műfajt értünk rajta. Pl.: Jonathan Swift: Gulliver utazásai. Tézisregény: egy filozófiai, bölcseleti, erkölcsi állítás igazolásának vagy megcáfolásának szándékával írt regény. Pl.: Voltaire: Candide Próbatételes kalandregény: lazán összefüggő történet amely, egymással felcserélhető, Bővíthető kalandokból áll, valamint a szereplők személyisége nem változik a kalandok során. Pl.: Voltaire: Candide Utópia: olyan része egy történetnek, amely egy nem létező világot, valamint egy jövőbeli, a tökéleteshez közeli fejlettségi szinten álló emberi társadalmat mutat be. Olyan átfogó társadalomelméleti-államelméleti elképzelés, amely az adott korban megvalósíthatatlannak © babits10b.try.hu
3
látszó, eszményi társadalmi berendezkedést rögzít. Pl: Voltaire: Candide- Eldorádó; Jonathan Swift: Gulliver utazásai- Lilliput, Brobdingnag. Röpirat: publicisztikai műfaj és kiadványtípus, néhány oldalon keresztül tartó nyomtatott mű. Szerzője azért írja és terjeszti, hogy valamely aktuális kérdésben, többnyire egy nyilvánosan zajló vitában állást foglaljon, másokat meggyőzzön az igazáról. Pl: Bessenyei György: Magyarság Vátesz: prófétai ihletettségű, látnoki szerepben fellépő költő megjelölésére használt kifejezés. A váteszköltő a saját közösségébe tartozó embereket szólítja meg, amelyen kiválasztottként, a jövő tudójaként felülemelkedik. Pl.: Batsányi János: A Franciaországi változásokra. Ars poetica (költői hitvallás): a költészet szűkebb és tágabb szakmai céljait és eszközeit, a költő és a világ kapcsolatát vagy a költői műalkotás lehetséges szerepeit tematizáló költemény. Pl.: Csokonai V. Mihály: Vidám természetű poéta Hangszimbolika: beszédhangok fizikai-akusztikai sajátosságaiban rejlő érzelmi-hangulati jelentéstöbblet poétikai felhasználása különböző érzéki képzetek felidézésére, szövegbeli jelentés árnyalására. Pl.: Csokonai V. Mihály: Tartózkodó kérelem Rím: verssorok végének hangzásbeli összecsengése. Tiszta rím: a sorok végének magánhangzó és mássalhangzói azonosak és összecsengenek Asszonánc: a rímet csak a sorvég egykét-szótagját alkotó magánhangzó azonossága, közeli hangzása, illetve a rímalkotó szótagok mássalhangzóinak rokonsága hozza létre. Pl: Csokonai V. Mihály: Tartózkodó kérelem Szimultán/bimetrikus verselés: egy versben kétféle ritmizálási elv érvényesül, az időmértékes és ütemhangsúlyos verselés egyidejű megvalósulását jelenti. Pl: Csokonai V. Mihály: Tartózkodó kérelem Szinesztézia: két vagy több egyszerre érvényesülő érzéki hatás-például látás, hallás,tapintásegyidejű kifejezésére szolgáló szókép, metafora. Pl: Berzsenyi Dániel: A közelítő tél Bordal: ősi lírai műfaj, mely megtalálható a nép-és a műköltészetben is. Általában egy közösség szórakoztatására írták. Pl: Csokonai V. Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz Dal: lírai műfaj, amely az alapvető és egynemű érzéseket szólaltat meg. Témája egy tárgy közvetlen szemléletéből fakad. Szerkezete egyszerű, terjedelme korlátozott, hangulata egységes, strófákból épül fel. Pl: Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala Klasszicizmus: a 17. században jellemző stílus, amely az antikvitáshoz kapcsolódott. Alkotói a görög-római (antikvitás) minták követelésére, témáinak, műfajainak a hasznosítására törekedtek, valamint olyan szabályokat akartak az alkotásmód normáivá tenni, amelyeket az antik szerzők műveinek a tanulmányozásából vontak le (Ars Poetica). Formai jellemzői az egyszerű szerkezet, a mértéktartás és az ésszerűség. © babits10b.try.hu
4
Önmegszólító vers: E./2 személyben szólítunk meg valamit, a lírai én megszólítja saját magát. Pl: Johann Wolfgang von Goethe: Vándor éji dala Összeállította: Károlyi Dorina és Vilmányi Gábor Forrás: Petőné Nagy Csilla: Irodalom 10.
© babits10b.try.hu
5
