ZÖLD IDEOLÓGIÁK A természet és környezetvédő mozgalmak az 1960-as 70-es években szerveződtek. Létrejöttükben jelentős szerepet játszott a Római Klub, amelynek nemzetközileg elismert tudósai tanulmányokat jutattak el az ENSZ tagállamainak kormányaihoz, valamint a James Lovelock által publikált GAIA elmélet. A 93-ik évében lévő Lovelock azonban az utolsó könyvében (Gaia halványuló arca) számos kérdésben módosította korábbi álláspontját, és lesújtó véleményt fejtett ki a tudományosan dilettáns nagyvárosi zöld mozgalmakról, amelyek ma már többet ártanak az emberiségnek, a természetnek és a környezetnek, mint amennyit használnak. Nem különb Lovelock véleménye a politikusok és gazdasági lobbik által támogatott „megújuló” energiákról sem, amelyek forszírozása gyorsabban fogja tönkre tenni a bolygó ökológiai állapotát, mintha nem tennénk semmit. Ha alaposabban szemügyre vesszük az ezzel kapcsolatos tényeket, észrevehetjük, hogy számos gazdasági hatalom, így az USA, Kanada, Kína, Oroszország, India, Brazília nem dőlt be az ultraradikális zöldek propagandájának, miközben az EU országok ezekhez az elvekhez igazodva önmagukat teszik tönkre. Ez azért sajnálatos, mert Magyarország is kénytelen ezekhez az elvekhez igazodni, és ez jelentősen hozzájárul a gazdasági lemaradásunk fokozódásához. A legsúlyosabb probléma alighanem az energetika területén jelentkezik. Hazánkban ugyanis a lakossági jövedelmek lényegesen nagyobb hányada fordítódik energiára, mint a fejlett EU országokban, annak ellenére, hogy az energiafelhasználás nálunk kisebb. A belföldi energiafelhasználás több mint fele a 80-as években még hazai forrásokból származott, ma azonban az import aránya meghaladja a 70%-ot, szénhidrogéneknél a 80%-ot, és ehhez a siralmas képhez az is jelentősen hozzájárul, hogy a rendelkezésre álló olcsó hazai erőforrások fokozott hasznosítását az EU előírások és a radikális zöldek tiltakozása akadályozza. Hogy a zöld ideológia aktivistái mennyire képzettek, arra példaként szolgál az a tapasztalat, hogy a klímaváltozással kapcsolatban aláírásokat gyűjtő zöld aktivisták általában még olyan egyszerű kérdésekre sem tudnak válaszolni, hogy nyáron miért hosszabbak a nappalok, mint télen, és hogy amikor nálunk tél van, olyankor miért van Rio de Janeiro-ban nyár, sőt még azt a hírt is meglepődve hallgatják, hogy a vízgőz és az ózon is üvegházgáz. Hogy a legostobább blöffökkel is félre lehet vezetni az emberek jelentős részét, arra példa egy amerikai középiskolás diák tréfája, amelynek során aláírásokat gyűjtött a veszélyes „dihidrogén monoxid” vegyület betiltására, mivel az a savas esők fő komponense, kimutatható rákos daganatokban, és fulladásos halált okozhat. Csak minden tizedik ember jött rá, hogy dihidrogén monoxid = H2O azaz víz. Gyakori zöld propaganda, hogy állítsuk vissza a bolygó eredeti természetes állapotát, amelyet tönkretettünk. Csakhogy a természetben nem létezik „eredeti természetes” állapot. A Föld nem stabil képződmény, hanem folyamatosan átalakuló rendszer, amelyben szüntelenül váltakozva zajlik teremtés és pusztulás. Persze – elvileg – megtehetnénk, hogy Budapesten lebontjuk a Margit Hidat és az Árpád Hidat, és nyulakat telepítünk a Margit Szigetre, hiszen egy évezreddel ezelőtt ez volt a „természetes” állapot, bár lehet, hogy egy ilyen rombolás ellen éppen a zöldek tiltakoznának legjobban. Egy másik zöld propaganda, hogy az emberiség széndioxid kibocsátása okozza a klímaváltozást. Ezzel kapcsolatban a Miskolci Egyetem egyik professzora valamikor a következő hasonlatot használta: „Egy légy rászáll a szántóföldön az igavonó ökör szarvára, és kijelenti: szántunk”. A széndioxid kibocsátás illusztrálására a sajtóban gyakran láthatunk füstölgő kéményeket. Ámde a széndioxid ugyanolyan színtelen átlátszó gáz, mint a levegő, ezért nem látható. Abszorpciós spektrumát a diagram szemlélteti. Így azután a „füst” amit látunk általában túlnyomórészt vízgőzből áll, bár esetleg tartalmazhat tökéletlen égésből származó koromszemcséket is. Az egyes gazdasági érdekcsoportok számára jól jövedelmező CO2 kvótakereskedelem pedig már csak azért is értelmetlen, mert például a legutóbbi izlandi vulkán kitörés az EU több éves kvótájának megfelelő mennyiségű széndioxidot bocsátott ki a levegőbe.
1
Prof. Dr. Reményi Károly akadémikus a közelmúltban egy előadásában bemutatott egy diagramot, amely több százezer évre visszamenőleg szemléltette a légköri széndioxid koncentráció és az átlagos felszíni hőmérséklet alakulását. Ebből az derült ki, hogy mind a melegedés, mind a széndioxid koncentráció nagyjából százezer éves ciklusokban periodikusan változik, és a két a paraméter között valóban erős korreláció van. Csakhogy számos esetben a klíma melegedés megelőzi a széndioxid koncentráció növekedését, ezért nem egyértelmű, hogy közülük melyik az ok és melyik a következmény. Geofizikus szakemberek véleménye szerint ez a kérdés összefügghet a felszíni vizek gáz elnyelő képességével. Az óceánok vizében ugyanis jelentős mennyiségű elnyelt gáz, többek között oxigén és széndioxid van. Ha bármilyen ok miatt a víz hőmérséklete növekszik, csökkenni fog a gázelnyelő képessége, és hatalmas mennyiségű széndioxidot bocsát ki a levegőbe, ezzel növeli az üvegházhatást, és ez pozitív visszacsatolásként működve tovább fokozza a melegedést. Amikor azonban a légkörben már túl sok az elpárolgott vízgőz, a fokozott felhőképződés a napsugarakat visszaverve megindít egy lehűlési folyamatot. Az éghajlat döntő mértékben az átlagos felszíni hőmérséklettől függ, amelyet elsősorban az alábbi tényezők határoznak meg: • A Nap ingadozó sugárzási teljesítménye • A felszíni átlagos albedo értéke • A planetáris albedo értéke • A felhőképződés aktivitása, amely földön kívüli tényezőktől is függ, mint amilyen például a kozmikus sugárzás és a napfolt tevékenység. • Az atmoszféra transzmissziós tényezője a napsugárzásnak megfelelő 6000 fok körüli színhőmérsékleten • Az atmoszféra transzmissziós tényezője a Föld felszínéről kibocsátott mintegy 290 K körüli színhőmérsékleten (üvegházhatás) Ami az albedo értékét illeti, meg kell különböztetni a felszíni és a planetáris albedo fogalmát. A felszíni albedo azt mutatja, hogy a talaj a beérkező napsugárzás energiájának hány százalékát veri vissza a világűr felé. Néhány felszíni albedo példaként a következő: • vízfelület 5–10 % • erdő 10 – 15 % • szántóföld 15 – 30 % • hómező 50 – 95 % • köd, felhő 40 – 80 % A planetáris albedo azt fejezi ki, hogy a bolygóra beeső teljes napsugárzás energiájának hány százaléka verődik vissza a világűr felé. A Földön ez kb. 30 % körül becsülhető. Fontos tudni, hogy a planetáris albedo nem azonos a talajszinten mérhető albedo átlagával, mivel az atmoszféra szűrési tulajdonsága hullámhossz-függő, továbbá mert a felhők a besugárzás egy részét visszaverik, és az így nem juthat le a talajszintig. Ami pedig a mesterséges eredetű üvegház gázokat illeti, bármit is égetünk el, minden gáznemű égéstermék, így a vízgőz és a keletkező nitrogénoxidok is mind-mind üvegházgázok. A bolygón a teljes üvegházhatás mintegy 60%-át a vízgőz okozza, a széndioxid „közreműködése” 18-20% között becsülhető. Dr. Miskolczi Ferenc – a NASA klímavédelmi projekt volt kutató fizikusa – szerint is a globális hőmérséklet emelkedésben a széndioxid kibocsátás alig játszik szerepet, mivel egy olyan bolygón, amelyen a felszín nagyobb részét víz borítja, a gyarapodó széndioxid üvegház hatását a levegőből a vízgőz kiszorulása kompenzálja. A talajszint és a világűr közötti hőmérséklet különbség ugyanis azonos a hőmérsékleti gradiens integráljával az atmoszféra teljes rétegvastagságára vonatkoztatva. Ezért, ha a széndioxid koncentráció valóban növelné a talajszinten a hőmérsékletet, akkor a hőmérsékleti gradiensnek is növekednie kellene az alsóbb légrétegekben, azonban Miskolczi professzor több évtizedre kiterjedő mérési adatai ezt nem igazolják. A széndioxid a természetben szüntelen körforgásban van. A levegőben a széndioxid a vízgőzzel szénsavat alkot, ezért az esővíz szénsav tartalmú, olyan, mint egy gyenge szódavíz, amely a talajra és a felszíni vizekre hullva különféle geokémiai és geofizikai folyamatokon keresztül előbb-utóbb lejut a földkéreg alá, ahonnan a vulkáni tevékenységből és a termálvizekből ismét a légkörbe kerül. Ebbe a természetes körfolyamatba az ember csak nagyon mérsékelten képes beavatkozni, bármennyire is igyekszik. Mi lenne, ha nem törődnénk a CO2 kvótákkal, és fokozottan hasznosítanánk a rendelkezésre álló könnyen kitermelhető szénkincsünket, amely a becslések szerint elegendő lenne 230 évre, ámde azt úgy kellene felszínre hozni és hasznosítani, hogy ne menjünk szembe az uniós környezetvédelmi előírásokkal.
2
Felszín közeli elhelyezkedése miatt, alacsony fűtőértéke ellenére különösen értékes az észak- és nyugatmagyarországi 5,8 milliárd tonna lignitvagyon. Ez termelhető ki legnagyobb arányban, csaknem felerészben. A bányászat ugyanakkor munkahely teremtő tényező. Minden bányászati munkahelyhez három-négy másik kötődik. Statisztikai adatok szerint a hazai bányászat felszámolása mintegy kettőszázezer állás elveszítését jelentette. A bányászat társadalmi hasznossága pedig felülmúlhatja a jelenlegi szabályozási környezetben mutatkozó versenyhátrányt a villamos energia előállításában is. Valamennyi energiaféleség közül a legsokoldalúbb és legtisztább a villamos energia, amely alapvetően meghatározza egy ország fejlettségi színvonalát. A villamos erőműveket a következő tulajdonságaik alapján szokták összehasonlítani: • A villamos energia előállítási költsége • Rugalmas szabályozhatóság • Baleset veszélyesség • Környezeti hatások Ha a megtermelt villamos áram költségét az erőmű teljes életciklusára vonatkoztatva számítjuk ki (beleértve a beruházás, a lebontás és a környezet helyreállításának költségét is) akkor ma a legolcsóbb villamos energia a vízenergia és a nukleáris energia, és ezek nem járnak üvegház gázok kibocsátásával sem. Szabályozhatóság szempontjából az erőművek három fő csoportja: 1. Szén-erőművek és atomerőművek, amelyeket egyenletes terheléssel érdemes működtetni. 2. Gyorsan szabályozható erőművek, ilyenek a vízerőművek és a gázmotoros erőművek, és a szivattyúturbinás energiatároló erőművek. 3. Időjárástól függően ingadozó teljesítményű erőművek, ilyenek a szélturbinás erőművek, és a naperőművek egyes típusai. A villamos hálózat stabilitása szempontjából rendkívül fontos, hogy legyenek megfelelő teljesítményű gyorsan szabályozható erőművek, különösen, ha a zöld propaganda hatására egyre több szabályozhatatlan szélturbinát szeretnénk látni a termőföldjeink helyén. Ami a baleseti gyakoriságot illeti, ezt is a megtermelt villamos energia mennyiségére vetítve érdemes vizsgálni, és ekkor a statisztikai adatokból kiderül, hogy a legbiztonságosabbak a nukleáris és a víz erőművek. A hazai villamos energia termelés megoszlása a felhasznált üzemanyag szerint nagyjából a következő: • nukleáris kb. 40 % • földgáz kb. 28 % • szén kb. 28 % • olaj és egyéb kb. 4% Az erőműveink jelentős része rossz műszaki állapotban van és korszerűtlen, felújításuk, korszerűsítésük szükséges. A hazai nagy teljesítményű erőművek és termelési részesedésük: • Paksi Atomerőmű kb. 40% • Dunamenti Hőerőmű kb. 16% • Mátrai Hőerőmű kb. 11% • Tisza II. Erőmű kb. 8% (együttesen kb. 75%) További fontosabb kisebb erőművek: Tiszapalkonya, Bánhida, Pécs, Oroszlány, Inota, Ajka. Egy kWh villamos energia becsült tényleges nettó előállítási önköltsége a teljes életciklusra vetítve: • Vízenergiával kb. 4,- Ft • Nukleáris energiával kb. 10,- Ft • Szélenergiával kb. 30,- Ft • Geotermikus energiával kb. 60,- Ft • Fotovoltaikus napenergiával kb. 120,- Ft A vízerőműveink energiatermelése csekély, a fontosabbak: • Kisköre (Tisza) 28,0 MWatt • Tiszalök (Tisza) 11,4 MWatt • Hernádvíz (Hernád) 4,4 MWatt • Nick (Rába) 1,6 MWatt • Ikervár (Rába) 1,5 MWatt A vízerőművek mellett a második leggazdaságosabb villamos erőmű a nukleáris erőmű, és ráadásul ezzel lehet kis területen a legtöbb villamos energiát megtermelni füstgázok kibocsátása nélkül. Ha a Paksi
3
Atomerőmű termelését szélturbinákkal állítanánk elő, legalább tízezer darab 100-120 méter magas tornyokra szerelt szélturbinát kellene telepíteni a 93 ezer négyzetkilométeres területünkön. Fukushima után azonban nukleáris erőművek elleni tiltakozás világszerte nő. A katasztrófában a földrengés és szökőár áldozatainak száma meghaladta a 20 ezret. Az atomerőműben is volt halálos áldozat. Egy ember a földmozgás miatt leesett a létráról, és rádőlt egy szekrény. Halálos sugárártalom nem történt. Ámde az egy halott kiváltotta a nemzetközi pánikot. Az atomerőművek ma a legbiztonságosabb erőművek közé tartoznak. Statisztikai adatok szerint ilyen erőművel sokkal több villamos energiát kell termelni, mint egy hagyományos hőerőműben ahhoz, hogy azonos esély legyen azonos számú baleseti áldozatra. Az eddigi nukleáris erőmű balesetek áldozatainak száma pedig kevesebb, mint ahányan egyetlen hónap alatt a Földön közlekedési balesetben veszítik el az életüket. Ami pedig a káros anyag kibocsátást illeti, minden éghető anyagban található radioaktív izotóp, a szénben, a fában, és a biomasszaként ismert szalmában is, és ezek elégetésekor az izotópok a levegőbe kerülnek és szétszóródnak. Nukleáris erőműben is keletkezik sugárzó hulladék, de sem ez, sem egyéb káros anyag a levegőbe nem kerülhet. Mérések igazolják, hogy éghető anyagokat (szén, biomassza, olaj, földgáz) használó erőművek közelében magasabb a radioaktív háttérsugárzás, mint az atomerőművektől azonos távolságban. Fejlesztési stádiumban van a maghasadásos nukleáris erőművek új változata a tóriumos erőmű is, és az első ilyen kísérleti reaktorok már sikeresen működnek Indiában és az USA-ban, de a teljes átállás jelentős költséggel járna. A fizikai Nobel díjas Carlo Rubbia nyílt levelet intézett Barack Obama elnökhöz, hogy a nagy teljesítményű tóriumos reaktor kifejlesztését az USA finanszírozza, mivel ez a reaktor típus oldhatja meg hosszabb távon az emberiség energia és környezetvédelmi problémáit, hiszen ez a technológia készen áll alkalmazásra, nem úgy, mint a hatalmas költségekkel fejlesztés alatt álló fúziós reaktor, amelynek használhatósága még több generációváltást vehet igénybe. Szemben ugyanis a fogyatkozó uránium készletekkel, tóriumból hatalmas kibányászható mennyiség van, amellyel akár 20 ezer évig fedezni lehetne az emberiség villamos energia szükségletét. A tóriumos reaktor előnye az is, hogy benne a tórium fokozatosan alakul át urániummá, és ennek bomlása termeli az energiát, és a reaktorban soha nincs egyszerre annyi hasadó anyag, hogy veszélyt okozhasson, ezért nem is lehet vele atombombát gyártani. A tóriumos reaktorban lejátszódó körfolyamat egyébként a következő:
Ami pedig a vízenergiát illeti, hazai folyóinkon a ki nem használt potenciálisan hasznosítható vízenergia teljesítményt 1200–1500 megawatt körül becsülik. Ez a legolcsóbb villamos energia, amelynek a teljesítménye könnyen és gyorsan szabályozható. A Duna vízlépcsőzése már egy évszázaddal azelőtt felmerült, de a közbejött történelmi események miatt a vízlépcsők tervezése csak 1938-ban kezdődött meg Horthy Miklós utasítására. A mai 20-30 éves korosztály számára nehezen érthető, hogy a rendszer bukásával miért kellett egy hasznos műszaki alkotást is lerombolni, úgy beállítva, mintha az valamiféle szocialista nagyberuházás lenne. Egyes lelkes környezetvédők pedig már egyenesen olyasmiket hangoztatnak, hogy a nagymarosi vízlépcső elleni fellépés indította el az egész szocialista világrendszer bukását, különben még ma is létezne a Szovjetunió Gorbacsov elvtárs vezetésével. Vízlépcsők nélkül a Duna természetes vízszint ingadozása meghaladja a 8 métert, és ez a meder alján négyzetméterenként 8 tonna hidrosztatikus nyomásingadozást jelent, ami tovább gyűrűzve a Duna menti löszfalak alá, előbb-utóbb megbontja azok stabilitását, ahogyan történt Dunaszekcsőnél és Kulcs község közelében. A Duna vízszintjének stabilizálásával megakadályozhatók lennének a löszfal omlások. A Duna duzzasztása biztonságosabbá tenné az atomerőmű hűtővíz ellátását, javítaná a vízgazdálkodást, és az árvízvédelmi képességünket, és stabilizáló hatása lenne a Duna-Tisza köze talajvíz szintjére.
4
Ráadásul minden duzzasztóműnél a zsiliprendszeren áthaladó hajóktól használati díjat lehetne beszedni, ami javíthatná az állam siralmas költségvetési helyzetét. A történelem folyamán birodalmak emelkedtek fel és buktak meg a környezeti feltételek megváltozása miatt. Ez volt az egyik oka a népvándorlásoknak is. Az ősi Egyiptomban azért kellett időnként új fővárost építeni, mert követni kellett a Nílus „pályamódosításait”. Ha azt szeretnénk, hogy a számunkra kedvező természeti környezet állapota minél tovább fennmaradjon, gondosodni kell az állagmegóvásról, főleg Magyarországon, amely egyfajta „lavór” alján terül el. A zöldek megakadályozták a megépült Dunakiliti duzzasztómű üzembe helyezését is, amellyel mi szabályozhattuk volna a régi Duna-ágba kerülő víz mennyiségét, és nem a szlovákok. Mivel ez fokozta az ökológiai károkat, a zöldek boldogan kijelentették: „Ugye megmondtuk!” A nagymarosi vízlépcső visszabontása után Bécs Freudenau nevű külvárosában megépítették a nagymarosi vízlépcső és vízerőmű ausztriai változatát, és ezzel Bécs belvárosában a Duna vízszint ingadozása minimálisra csökkent. A vízerőmű a magyarországi energia árak töredékéért (kb. egyetlen eurocent/kWh) termeli meg azt az évi villamos energiát, amelyet Magyarországon mintegy 250 millió köbméter földgáz elégetésével állítunk elő. Bár a Hainburgnál tervezett vízlépcső megépítéséről a zöld tüntetések hatására az osztrák kormány lemondott, ámde a Bécs-Freudenau vízlépcső megépítése előtt népszavazást tartottak, ahol a csendes többség is szóhoz juthatott, és a lakosság 72% elsöprő többsége megszavazta a vízlépcső megépítését. Tisztességes tömegtájékoztatás esetén nálunk is hasonló lehetne az eredmény. Ami pedig a nagymarosi vízlépcső elleni esztétikai kifogásokat illeti, az a valóban gyönyörű Dunakanyar tájképére nagyjából hasonló hatású lenne, mint a Margit Híd a Margit Szigetre, ráadásul ez utóbbihoz hasonlóan száraz lábbal és kerékpárral ott is át lehetne kelni a Dunán. A hazai Duna szakasz előbb-utóbb elkerülhetetlen vízlépcsőzése a hajózás szempontjából is fontos kérdés. Valamikor a magyar hajóépítés világhírű volt. Nálunk készültek az első olyan hajók, amelyek dunai és tengeri közlekedésre is alkalmasak voltak. A hazai hajóépítés azonban megszűnt, a hajóflotta leépült. Gabona exportunk nagy részét vasúton és kamionokkal hordjuk tengeri kikötőkhöz, tovább rontva mezőgazdaságunk nemzetközi versenyképességét. Óriási az árufuvarozó tranzitforgalom is, pedig vízi szállítással egy nagyságrenddel kisebb lehetne a káros anyag kibocsátás és a környezetterhelés. Érdemes még megjegyzést fűzni a „megújuló” energiákhoz. Maga a megjelölés megtévesztő. A természetben nem létezik megújuló energia, hiszen a világegyetemben az ősrobbanás óta az energia mennyisége állandó. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a „környezetbarát” energia termeléshez szükséges műszaki berendezéseket nagyrészt külföldről importáljuk, és ezért a gyártáshoz fűződő környezetterhelés és káros hatás az exportőrnél lép fel (amit persze busásan meg is fizetünk), ámde ezzel – környezet és természet védelmi szempontból – csak „áttoljuk a döglött lovat a másik utcába”. A kérdés összefügg az ún. ökológiai lábnyom fogalmával. Ez a kifejezés W. Rees és M. Wackernagel kanadai tudósoktól származik, és azt mutatja, hogy egy ember eltartása mekkora termőterületet igényel. Mértékegysége az egy főre vetített termőterület hektárban. A Földön 1961-ben az ökológiai lábnyom 0.88 ha/fő volt, de ez ma már 2,85 ha/fő. A rendelkezésre álló kontingens azonban csupán 2,18 ha/fő, miközben ez az USA-ban 9,57 ha/fő, Nyugat-Európában 6,3 ha/fő, Kelet-Európában 4,9 ha/fő, Magyarországon 3.7 ha/fő. Az ökológiai lábnyom növekedése azért baj, mert a bolygónk felszínének több mint kétharmad részét víz borítja, és csak a szárazföldek kb. 15%-a alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ez azonban fogy, és ahol nincs termőtalaj, ott annak újbóli kialakulása több száz vagy több ezer évet vehet igénybe. Az ökológiai lábnyom fogalma általánosabb értelemben kiterjeszthető a villamos erőművekre is, hiszen ezek, és az ellátásukhoz szükséges tevékenységek is elfoglalnak jelentős területeket. Szakirodalmi becslések alapján villamos energia termelés esetén a biomassza alapon termelt villamos energia ökológiai lábnyoma 35ször, a szélenergia ökológiai lábnyoma 11-szer, a napenergia ökológiai lábnyoma pedig mintegy másfél-kétszer akkora, mint vízenergia esetén. 2012. február
Dr. Héjjas István aranydiplomás mérnök
5
