Vége az alacsony kőolaj áraknak
Dr. Kovács Attila, ügyvezető, Első Magyar Biogáz Kft. (www.biogaskft.hu) Fuchsz Máté, projekt menedzser, Első Magyar Biogáz Kft. (www.biogaskft.hu)
Az előző két kőolajár robbanást néhány év elteltével az árak jelentős csökkenése követte. Így lesz ez most is? A 2008 július 3-i 147,27... WTI* árral szemben szeptemberre 100 - 110 USD/bbl szintre csökkentek ugyan az árak, a visszatérés a 2007. januári 70 USD szint alá azonban szinte kizárt. Képzeljünk el egy reggelt a következő hírekkel: „aláírták a Közel-Keleti békeszerződést... megkötötték az USA-Irán kölcsönös meg nem támadási megállapodást... a nemzetközi pénzpiacokon nyugalom és egyensúly van...a világ fontosabb kőolajtermelő országaiban sehol sem sztrájkolnak... nem fenyegeti terrorista támadás az olajipari létesítményeket... hurrikánok és egyéb természeti jelenségek nem gátolják az olaj-és gáztermelést... Azon a napon lesz a kőolaj ára újra 70 USD/bbl alatt! A magas kőolaj (és ehhez kapcsolódó egyéb energiahordozó) árakhoz tehát hozzá kell szokni, a következő évtizedben a 100 USD/bbl feletti árszint valószínűsége magasabb, mint a 100 USD/bbl alatti. A kőolaj árára ható számtalan – geopolitikai, devizapiaci és egyéb - tényezőt tekintve reális árprognózist persze nem lehet adni, de biztosan kijelenthető, hogy 70 USD/bbl alatti árak nem lesznek, Miért? Erre keressük a választ ebben a cikkben. Az energiapiaci elemzés előtt azonban még ide kívánkozik 2 megjegyzés: -
Változatlan USD-ban számolva 95 USD/bbl megfelel az 1980 évi kőolaj árszintnek; a világ teljes olajszámlájának és bruttó hazai termékének hányadosa ma kisebb, mint a 80-as években volt;
-
Az olajtőzsdéken a csak papíron megvalósuló kereskedelem mostanra már napi 3 milliárd barrelre emelkedett, szemben a 67 millió barrel/nap fizikai árumozgással – a papír forgalom a ténylegesnek 45-szöröse!
Július 11-én a West Texas Intermediate (WTI) tőzsdei jegyzett ára 147,27 USD/bbl volt. Izraelben iráni nukleáris létesítmények elleni támadási gyakorlatot tartottak....Irán nagy hatótávolságú rakéta kísérletet hajtott végre.... az USA kijelentette, hogy az Irán elleni katonai lépések lehetségesek.... Irán a hormuzi szoros lezárásával fenyegetőzött, amelyen a világ kőolajellátásának 40%-a halad át minden nap.
*
A világ primer energiafogyasztása 2007-ben 11,1 milliárd tonna olaj egyenérték (toe) volt, 2,4%-al magasabb, mint a megelőző évben. Ez 1,85 toe egy főre eső energiafogyasztásnak felel meg. Az átlag elképesztő szóródást takar: Az USA-ban ez az érték 7,74 toe/fő, míg Indiában 0,36. Az energiafogyasztás ugyan enyhén csökkenő tendenciát mutat az EU-ban (2007-ben -2,2%) és az USA energiafogyasztása is elkezdett csökkenni 2008 első félévében, azonban Kínában, Indiában és az olajtermelő országokban az energiafogyasztás tovább növekszik. 2007-ben Kína 7,7%-al fogyasztott több energiát, mint 2006-ban, ez a világ energiafogyasztása növekedésének felét adta. India 2007 évi energiafogyasztás növekedési rátája 6,8% volt. Az 1. Táblázatban és az 1. Grafikonnal érzékeltetjük a primer energiafogyasztási arányokat ill. aránytalanságokat. USA/Kína 5,5 USA/India 21,8 USA/Kína + India 8,4 USA/Oroszo. 1,6 Japán/Kína 2,9 USA/EU 2,1 EU/Magyarország 1,5 Ausztria/Magyarország 1,6 1. Táblázat: Primer energiafogyasztás arányszámai Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 adataiból számolva
1. Grafikon Egy főre eső primer energiafogyasztás, toe/fő
Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 A primer energiafogyasztás elmúlt 10 évi alakulását a 2. Grafikon mutatja be.
2. Grafikon: A világ primer energiafogyasztásának alakulása (toe) Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 adataiból számolva
Ha Kína és India energiafogyasztása elérné az EU mai szintjét, akkor ez önmagában 84%-os emelkedést jelentene a világ mai primer energiaszükségletéhez viszonyítva! Földünkön ma még vezető energiahordozó a kőolaj (lásd 3. Grafikon), azonban ez előbb-utóbb meg fog változni. Mind a földgáz, mind a szén termelése nagyobb ütemben nő, mint a kőolajé, mindkét másik fosszilis energiahordozó magasabb készlet/termelés hányadossal rendelkezik (4. Grafikon) és a szén mellett szól különösen az, hogy a készletek alapvetően a fogyasztó országokban vannak. A klímavédelem híveinek meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal, hogy a szén kitermelése és felhasználása növekedni fog – az erőfeszítéseket a környezetkímélő széntechnológiák továbbfejlesztésre kell összpontosítani.
3. Grafikon: A világ energiamérlege 2007-ben Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 adataiból számolva Az energiafogyasztási szintet az eddig feltárt készletek nem határolják be. A kőolaj-és gázipar óriási technológiai fejlődése és beruházásai révén a kőolaj készlet/termelés hányados 25 éve 40 év felett van, a földgázra ez a mutató 20 éve 60 év feletti, miközben a földgáz termelési szint megkétszereződött. A probléma lényege azonban ismert módon abban van, hogy a készletek elhelyezkedése nem esik egybe a fő fogyasztó körzetekkel.
4. Grafikon: Fosszilis energiahordozók készlet/termelés hányadosai (év) Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 adataiból számolva
5. Grafikon: Fosszilis energiahordozók készleteinek megoszlása Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 adataiból számolva
Miért állítjuk azt, hogy a magas kőolaj árak fennmaradnak és a nemzetközi kőolajpiacon a belátható jövőben nem várható olyan túlkínálat, amely az árakat letörné? A legfontosabb megfontolások a következők: a) A kőolajárak rendkívüli érzékenysége, a (globális, regionális és helyi) politikai helyzet mindig árfelhajtó tényező marad, mert a teljes nyugalom állapota az emberiség ismert történelme alatt még sohasem állt be, b) A kőolajipar gyakorlatilag (az egyetlen Szaúd-Arábia kivételével) a kapacitás maximum határán dolgozik. Ez hosszú távon egyetlen iparágban sem tartható fenn, a műszaki, időjárás okozta és egyéb termelés hátráltató tényezők bármilyen problémájára a piac idegesen és áremelkedéssel reagál azonnal, amikor a holnapi ellátást bármilyen mértékben veszélyeztetve látja, c) A geológiai kőolajkészletek ugyan – világméretekben nézve – elegendőek, ezek meghatározó része azonban a politikailag legingatabb Közel-Keleten van. Az új készletek feltárása egyre nehezebb környezetben valósul meg: pl. Kelet-Szibériában, mélyvízi offshore területeken, stb. A kitermelhető készletek kutatása egyre komplexebb műszaki kihívással és egyre magasabb kockázattal és költségekkel jár. Az olaj-és gázipar számos ilyen projektbe csak min. 70 USD/bbl feletti kőolajárszint felett határozza el magát.
d) A meglévő készleteket és a potenciális kutatási területeket egyre inkább a nemzeti kormányok (és nemzeti olajvállalatok) ellenőrzik, szemben a korábbi évtizedekkel, amikor a nemzetközi nagyvállalatok voltak a nemzetközi olajipar ”urai”. Bármennyire kívánatosnak is tűnik ez a strukturális átalakulás a nemzeti érdekek szempontjából, a világ kőolajiparának egészére nézve ez negatív, két szempontból is. A döntéseket (beleértve a beruházási döntéseket is) jelentős mértékben meghatározzák a nemzeti kormányok (általában rövidtávú szemléletben hozott) politikai döntései és a gazdaságosság – törvényszerűen – háttérbe szorul. A másik ismert tény, hogy – kevés kivételtől eltekintve – az állami tulajdonban lévő és gyakran politikusok által irányított vállalatok hatékonysága alacsonyabb, mint a tisztán üzleti alapokon működő magánvállalatoké. e) A kőolajárak közelmúltban megvalósult emelkedésével párhuzamosan nagymértékben megemelkedtek az iparág által használt gépek, berendezések, szolgáltatások és anyagok árai, ami összességében jelentős önköltség növekedést eredményezett. f) A kőolaj-és gázipar komoly szakember hiánnyal küzd annak következtében, hogy az árak stagnálásának hosszú időszakában a létszámot mindenütt a minimumra csökkentették és alig foglalkoztak a jövő mérnökeinek képzésével. A képzésben elvesztegetett idő miatt a tapasztalt szakemberek hiánya akadályozó lesz legalább a következő 5-10 évben. Érdemes megvizsgálni, hogy miként alakult a másik 2 fosszilis energiahordozó ára a kőolajhoz viszonyítva, azonos fűtőértékre számolva az elmúlt időszakban. Amint a 6. Grafikonból látható, a földgáz és a kőolaj ára között nagyon szoros korreláció van, a földgáz árak – kisebb időbeni elcsúszással – pontosan követik a kőolaj árakat. Ugyanez nem mondható el a szén árának változásaira. (7. Grafikon).
6. Grafikon: Kőolaj és földgáz árak (USD/millió Btu) Forrás: BP Statistical Yearbook 2007 adataiból számolva
7. Grafikon Kőolaj és szén árak alakulása Forrás: BP Statistical Yearbook 2008
Ebből a két grafikonból érdekes összefüggés olvasható ki a megújuló energiaforrások termelői számára. Úgy tűnik, hogy a magas kőolaj árak csak abban az esetben eredményeznek magas árakat a megújuló energiahordozóra is, ha utóbbi a kőolaj vagy olajtermékek kiváltására – elsősorban az üzemanyagok területén – alkalmas. Ebből a szempontból különlegesen kedvező helyzetben vannak/lesznek a bioüzemanyagok, köztük a motorhajtó anyagként felhasználható komprimált, tisztított biogáz (biometán) is. A magas jövőbeli olajárakat jelző prognózis ezeket a beruházásokat alátámasztja. Más a helyzet azokkal a megújuló energiahordozókkal (pl. az égetésre szolgáló biomassza), amelyek csak tüzelőanyagként jöhetnek számításba, ezért áraik – a szénhez hasonlóan – csak nagyon kismértékben vannak korrelációban a kőolaj árakkal. A megújuló energiaforrások termelőinek szemével nézve tehát csak korlátozottan lehet örülni a magas kőolajáraknak, amelyek ugyan közelebb hozzák azt az időpontot, amikor a megújuló energiahordozók – támogatás nélkül is – versenyképesek lesznek az olajjal és a földgázzal szemben, azonban középtávon a gazdaságpolitika (adókedvezményekben, ár- ill. beruházási támogatásban megnyilvánuló) hathatós segítsége nélkül, önállóan még nem tudják felvenni a versenyt.
