Félmillió a tüskebokorban Fikció és valóság az 1961-es nagy kalocsai pénzlopásról

Asbóth Miklós

Félmillió a tüskebokorban Fikció és valóság az 1961-es nagy kalocsai pénzlopásról Szokatlan és példátlan bűncselekmény tartotta izgalomban néhány hónapig Kalocsa lakosságát 1961 őszén. Ilyen nagy horderejű bűncselekményt Kalocsán még nem követtek el. A bűnügy súlyát jelzi, hogy a bűncselekmény elkövetése után nyolc évvel ezt az esetet feldolgozta Mág Bertalan az első, könyvkereskedelmi forgalomba került könyvében, ami a Nyomon a Mág-csoport címet és Megtörtént bűncselekmények alcímet viselte. A könyv a Magvető Kiadónál, az Albatrosz könyvek sorozatban jelent meg 1969-ben. Ebben a könyvben a kalocsai esetet Félmillió a tüskebokorban címen dolgozta fel Mág Bertalan, aki az Országos Rendőrfőkapitányság nyomozó csoportvezetője volt. Nyomozói pályafutását a negyvenes évek második felében kezdte, és 1968-ban, 55 éves korában rendőr alezredesként vonult nyugdíjba. Mág Bertalan is rész vett a kalocsai bűncselekmény felderítésében. Tőle vettem kölcsön a címet. A későbbi évtizedekben sorra jelentek meg könyvei, amelyekben leírta a pályafutása alatt megtörtént bűnesetek egy részét, melyek nyomozásában, felderítésében részt vett. Első könyvét még aktív korában, 1961-ben írta. A betöréses lopások nyomozása című könyv inkább módszertani munka, mintsem szépirodalom. Könyvkereskedelmi forgalomba sem került. Több olyan művet írt, amely nem került könyvkereskedelmi forgalomba, ezeket általában a Belügyminisztérium kiadásában és csak belső használatra jelentek meg. Mág Bertalan 1961 és 2001 között 57 könyvet adatott ki. Ezek között néhány többes, 2. kiadás is volt. Néhány könyve cseh és német nyelven is megjelent, közöttük a kalocsai eset is Eine halbe Million im Dornenbusch címmel 1978-ban. Több nyugalomba vonult rendőrnyomozó is kiadta visszaemlékezéseit bűnügyi történetek formájában. Mennyiségét és népszerűségét tekintve, kétség kívül Mág Bertalan vitte el a pálmát. Rajta kívül még Ádám Zsigmond (1982-1985 között 4 mű) és Fóti Andor (1968-1984 között 10 mű, benne több többes kiadás, közöttük egy cseh és egy német nyelven is) említhető még, akik több bűnügyi történetet tartalmazó könyvet jelentetett meg.1 A kalocsai bűnesetről első alkalommal a könyv megjelenése idején, illetve a könyv megjelenése kapcsán szereztem tudomást. A későbbiekben több alkalommal, különböző személyektől hallottam az esetről. Minden alkalommal más és más formában került szóba a történet, gyakran egymásnak ellentmondó módon. Ahogy teltek az évek, évtizedek, egyre jobban furdalt a kíváncsiság, hogy valójában hogyan is történ ez a Kalocsán párját ritkító bűncselekmény. Addig furdalt a kíváncsiság, míg 2009 tavaszán engedélyt kértem és kaptam az eset nyomozati és bírósági iratai tanulmányozására, ami több héten keresztül tartott. A kb. háromkilónyi anyag elolvasása után elém tárult a pénzlopás ötlete, a tervezgetés, majd a szinte professzionális módon megtervezett kivitelezés. A tervezés során rendkívül fontos volt, hogy a vállalatnál dolgozó, így a potenciális elkövetők körébe óhatatlanul bekerülő egyik tettesnek bombabiztos alibit biztosítsanak. A kivitelezés is mintaszerű volt, de a bűnjelek eltüntetése során mindkét tettes, egymástól függetlenül, ugyanazt a gyermeteg hibát követte el, ami végül a lebukásukhoz vezetett. A bűncselekmény felderítésén kiváló munkát végzett a rendőrség. Már az első nap megállapították az elkövetők lehetséges körét. Nagyon sok tanúkihallgatást folytattak, noha a kihallgatásoknak kb. csak 10 %-a tartalmazott a nyomozás eredményességét 1

Magyar Nemzeti Bibliográfia elektronikus változata: www.mokka.hu

elősegítő információkat. A nyomozók minden tanúvallomást ellenőriztek, mivel előre nem lehetett tudni, hogy a tanúk által elmondottak közül melyik segíti a nyomozást és melyik vezet zsákutcába. Gyorsan dolgoztak a rendőrök. A bűncselekményt október 12én, reggel fedezték fel, 19-én már letartóztatták a két tettest és megkezdődött a gyanúsítottak kihallgatása, amelyek november elejéig tartottak. Ha a bűnügy tervezését profinak lehet nevezni, akkor a rendőrség munkáját is professzionálisnak lehet mondani, ahogy felderítette a tetteseket. Érdemes néhány szót szólni a kalocsaiakról. Nemcsak az üzem dolgozóit háborította fel a nagy összegű lopás, hiszen ők a zsebükön érezték a bűncselekményt, az esedékes fizetésüket csak késve kapták meg, hanem a város valamennyi lakását megdöbbentette az eset. A döbbenetet a felháborodás váltotta fel. Később, amikor a rendőrség a lakosság segítségét kérte, a kívülállók tanúvallomása vezette a tettesek nyomára a rendőrséget. Érdekes módon a korabeli sajtó elég szűkszavúan foglalkozott az esettel. A helyi sajtót jelentő Kalocsa és Vidéke című hetilap nem írt a pénzlopásról. A Kalocsa és Vidéke nem is volt teljesen önálló lap, hanem a Petőfi Népe című megyei napilap kalocsai mutációja volt, ami azt jelentette, hogy az általában 8 oldalas, Kalocsán megjelenő hetilap első és utolsó oldalán voltak kalocsai és a környékbeli településekről szóló hoszszabb-rövidebb híradások, a többi oldal a Petőfi Népe aznapi tartalmát közölte. A Kalocsa és Vidéke 1961-ben szerdán jelent meg, később a hetilap megjelenése péntekre esett. A pénzlopásra 12-én, csütörtökön, egy nappal a hetilap megjelenése után derült fény. A lap következő száma 18-án jelent meg. Azon a héten kezdődött az SZKP XXII. kongresszusa, a lapot uralta a kongresszus, öt oldalon keresztül közölt tudósítást az eseményről, de a pénzlopásról egy sor sem jelent meg. A hetilap egyébként közölt bűnügyi híreket, erre szolgált a „Tilosban járt” című rovat, amely 18-án négy rövid híradást tartalmazott. Hogy milyeneket, álljon itt egy példa. „L. V-né K. J. u. 8. sz. alatti lakost, mert baromfit az utcán legeltette, 60 forintra büntették.” Volt a lapban egy bírósági hír is „Megbüntették a verekedőt” címmel. A híradás szövege: „A kalocsai járásbíróság dr. G. tanácsa 400 forint pénzbüntetésre és a felmerült költségek megtérítésére ítélte K. J. homokmégyi lakost, aki K. K. homokmégyi lakost tettleg bántalmazta. Az ítélet jogerős.” Mivel a kalocsai bűnügy az egész megyében nagy port vert fel, a tárgyalás megkezdéséről már írt a Kalocsa és Vidéke. Az 1962. január 10-i, szerdai számában „Megkezdődött N. L. és társai bűnügyének tárgyalása” címmel nem túl hosszú cikk szólt a január 4-én kezdődött tárgyalásról. A cikk alcíme „A vádlottak megmásították vallomásukat” volt. A január 17-i számban megjelent „Ma hirdetik ki az ítéletet N. L. és társai ügyében” címmel jelentették be a tárgyalás végét. A cikk végén közölték, hogy az ítéletet a Petőfi Népe másnapi, január 18-i száma fogja közölni. A cikk alcíme „Az éberség hiánya elősegítette a bűntett elkövetését” jól jellemzi a korabeli mentalitást, ami elsősorban az ötvenes évek első felére volt jellemző, amikor az „éberség” a társadalmi tulajdon védelme az egyik legfontosabb feltétele volt. Akkoriban éberséggel kellett védekezni az „béketábort veszélyeztető imperializmus”, a hanyag munka a „feketekereskedelem”, a tiltott sertésvágások, a mezőgazdasági terményeknek eltitkolása a kötelező beadás elől és még sok más, a „szocialista tábor” építését hátráltató dolog ellen. A mi esetünkben nem az éberség hiányáról volt szó, hanem, mint a bíróság ítéletében is kimondta, a pénzügyi előírások be nem tartása, azaz

2

a bérfizetésre kihozott pénz hanyag, gondatlan kezelése is közrejátszott abban, hogy a tettesek minden különösebb nehézség nélkül tudták elemelni a közel félmilliós összeget. A Petőfi Népe című megyei napilap hasonlóan foglalkozott a kalocsai pénzlopással. Magáról a bűncselekményről a napilap sem tudósított. A január 4-én kezdődött tárgyalásról január 12-én, pénteken adott híradást Beismerték bűnösségüket a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat tolvajai címmel egy rövid cikkben. A Kalocsa és Vidéke január 17-i beharangozásának megfelelően január 18-án, csütörtökön Tizenkét évi börtön. Kihirdették az ítéletet N. és társai bűnügyében című rövid cikk ismertette a bírósági ítéletet. Az országos sajtó egyáltalán nem foglalkozott az üggyel. Az iratok vizsgálata során hamar kiderült, hogy Mág Bertalan nem egészen a valóságnak megfelelően írta le az esetet. Feltehetően a történet gördülékenysége érdekében itt-ott eltért a valóságtól, az egyes szereplők jellemzése eltért attól a következtetéstől, amire az iratok tanulmányozása során jutottam. Mág Bertalan mentségére legyen mondva az eltérések nem voltak jelentősek, magának a bűncselekménynek leírása, a nyomozás menete Mág történetében a valóságnak megfelelt. Mág Bertalan a helyszínt és a szereplőket anonímizálta. Sehol sem fordult elő a történetben Kalocsa neve. A helyszínt egy Kecskemét környéki nagyvállalatként mutatta be. A sok szereplőt felvonultató történetben mindössze hat szereplőt nevezett nevükön, természetesen álnéven. Bánáti István, Bánáti Istvánné, Horváth Lajos, Koncz Lászlóné, Molnár Istvánné és Nemes László voltak a névvel szereplő személyek. Az alábbiakban ezeket az álneveket használom és a többi, általam megnevezett szereplő neve is álnév, kivéve Mág Bertalan neve. Az alábbi szövegben előforduló dőlt betűs részek az ügy nyomozati és bírósági jegyzőkönyveiből, illetve Mág Bertalan könyvéből szó szerint idézett szövegrészletek. Az idézett szövegrészekben előforduló nevek álnevek. Mi is történt valójában 1961 októberében Kalocsán? Október 12-én csütörtökön 8 óra 40 perckor a Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat személyzeti vezetője telefonon bejelentést tett a kalocsai rendőrkapitányságon, hogy a vállalatnál bűncselekmény történt. A kapitányság ügyeletes tisztje a következőket jegyezte fel: „Bejelentem, hogy ma reggelre virradóra a Paprikaipari Vállalat pénztárának páncélszekrényéből ismeretlen tettesek 453.376 Ft-ot elloptak. Az összeget 1961. október 11-én vette fel a vállalat az MNB-től azzal, hogy október 12-én a dolgozók bérét kifizesse. Kéri a vállalat az ügyben a vizsgálat beindítását.”2 Az ügyeletes tiszt, aki, történetesen, a bűnügyi alosztály vezetője is volt, azonnal elrendelte a nyomozást betöréses lopás gyanúja miatt. Az összeállt szemlebizottságnak egy rendőr alezredes, két rendőr őrnagy és egy rendőr százados voltak a tagjai a bűnügyi technikusokon kívül. A helyszíni szemle délelőtt 11 óra 30 perckor kezdődött és délután 17 órakor fejeződött be. Feltételezem, a helyszíni szemle kezdése azért késett, mert nem csak helyi, hanem kecskeméti rendőrök és az ORFK munkatársai is tagjai voltak a szemlebizottságnak, akiknek időbe került Kalocsára utazni. A szemle során kiderült, hogy az ellopott pénzt tartalmazó páncélszekrényt és a pénztárhelyiség ajtaját,

2

Nyomozati iratok. 1961.10.12.

3

ahol a páncélszekrény állt, nem erőszakkal, hanem saját kulcsával vagy jó minőségű álkulccsal nyitották ki.3 Abban az időben a vállalat pénztára a mai főbejárattól jobbra lévő földszintes épületben volt elhelyezve. Ma már ez az épület nincs meg, lebontották. Az épület egyik hosszanti külső, tornáccal ellátott fala egyúttal az üzem határát is jelentette. Ez a fal az utcára nézett. Az utca az egykori Paprika utca volt, amely a Fűszerpaprikaipari Vállalat és a Margit Malom között húzódott a Vajas part és a Vörösmarty utca között, nem azonos a mai Paprika utcával. A későbbiek folyamán az utca területét hozzácsatolták a vállalathoz.4 A pénztárépületben volt az u. n. paprikabeváltó helyiség is, amelynek az utca felé is van bejárata, továbbá a pénztár 2 helyiséggel és a vállalati kantin raktárral. A paprikabeváltó helyiség és a pénztár közötti falon 3 db 40 cm széles, a pénztár felől védőráccsal ellátott tolóablak volt (kifizető ablak). Ezek az ablakok úgy oszlottak meg, hogy egy ablak a pénztáros szobája felől nézett a folyosóra, a másik kettő pedig a pénztárhelyiség mellett lévő bérelszámolók szobájából nyílt a paprikabeváltó helyiségre. A pénztárhelyiségbe az udvaron keresztül lehetett bejutni. Az ajtaja jól látható a portásfülkéből. Maga a pénztár két helyiségből állt, a helyiség az épület hosszanti falával és az utcával párhuzamos fallal volt kettéosztva. A bejárathoz közelebb eső szobában dolgoztak a bérszámfejtők, a belső, utcai helyiségben volt a pénztáros munkahelye és itt helyezték el a két páncélszekrényt is. A két szoba közötti átjáró ajtó tömör fából készült, tehát nem üveges. A vállalatnál kialakult gyakorlat szerint a pénztár két szobájában munkaidő után egész éjjel égett a villany és a két szoba közötti átjáró ajtó tárva-nyitva állt. Ennek a szokásnak az volt a célja, hogy a telep udvara felől a két bejárati ajtó üvegjén és a szoba ablakán keresztül, ha az összekötő ajtó nyitva volt, mindkét szobába be lehetett látni. A két szoba a már említett összekötő ajtón kívül még külön 2 db 40 x 40 cm-es tolóablakkal érintkezett egymással, ezek az ablakok hasonlóak voltak a fentebb említett és a pénztárból a paprikaátvevő helyiségre néző ablakhoz, azzal a különbséggel, hogy a két szobát összekötő tolóablakokon természetesen védőrács nem volt.5 A páncélszekrény az első jelentősebb eltérés Mág Bertalan visszaemlékezései és a valóság között. Az egyszerűség kedvéért Mág csak egy páncélszekrényt említ, noha kettő volt. Az egyik valódi Wertheim rendszerű páncél volt, amiben Horváth Lajos főpénztáros tartotta a vállalat pénzét, a kulcsát pedig állandóan magánál tartotta. A másik páncél csak lemezszekrény volt. Az ötvenes években került a vállalathoz, pontosan senki sem tudta, hogy honnan és milyen körülmények között. Tulajdonképpen nem is volt szükség erre a lemezszekrényre, jobb híján a pénztárba helyezték el. Általában üres volt, havonta két alkalommal, a fizetések előtti napon használták. Ide helyezték a kiborítékolt fizetéseket. A páncél kulcsa általában a főpénztáros íróasztalának fiókjában volt, amin sima zár volt. Amikor pénz volt a páncélban, akkor az éppen aktuális „kifizető” brigád vezetője őrizte a páncél kulcsát. A bérkifizetős után a brigádvezető visszaadta a kulcsot Horváth Lajosnak, aki a megszokott módon, a fiókjában őrizte a következő bérfizetésig. Hogyan került a páncélszekrénybe a szokatlanul nagy összeg és hogyan fedezték fel annak eltűnését? Abban az időben a Fűszerpaprikaipari Vállalatnál havonta kétszer volt bérfizetés, 12-én és 26-án. A fizetés előtti napokon a bérelszámolók elkészítették a fizetési jegyzékeket. (Az idősebbek még emlékezhetnek arra, hogy a fizetési jegyzék perforált volt. A perforációk kb.1-1,5 cm-re voltak egymástól. Ezeken a szalagokon volt 3

Helyszíni szemle jegyzőkönyv. 1961.10.12. Bakos Péter közlése 5 Helyszíni szemle jegyzőkönyv. 1961.10.12. 4

4

a dolgozó neve, bére, egyéb juttatások, levonások és a kifizetendő nettó összeg. A fizetés előkészítésekor a bérszalagokat a perforációk mentén letépték és a kifizetendő nettó bérrel együtt betették a fizetési borítékba. A fizetési borítékon rovatok voltak a bérfizetési napoknak megfelelően. Ezekbe a rovatokba írták az aktuális bért és itt írta alá a dolgozó a bér átvételét.) A fizetési jegyzékek összesítése alapján kiszámolták a szükséges bérösszeget címletenként részletezve. Az így kiszámított pénzt a fizetés előtti nap délelőttjén két személy kihozta a MNB kalocsai fiókjából. A kihozott összeg az u. n. „kifizető”6 brigádhoz került. A brigád 6-8, szükség esetén még több tagból állt, mindig párosan. A brigád nem állandó, hanem esetenként más-más személyekből állt, rendszerint adminisztrátorok, laboránsok, ritkábban különböző osztályok előadói. A”kifizető” brigád kiszámolta minden dolgozó bérét, majd betette a megfelelő borítékba a bérszalaggal együtt. A borítékolás után a pénzes borítékokat kis dobozokba helyezték, amiket bezártak az erre a célra szolgáló páncélszekrénybe. A páncélszekrény kulcsát pedig a „kifizető” brigád vezetője őrizte a másnapi bérfizetésig. A brigádvezető személye is változott a fizetésnapokon. A bérfizetést ugyanaz a brigád végezte másnap, amelyik borítékolta a béreket. (Korábban a bérfizetésre a pénzt nem az alkalmilag összeállított „kifizető” brigád tagjai készítették elő kifizetésre, hanem ezt a műveletet a bérelszámolók végezték. Nagyjából 1957-ben tértek át erre a rendszerre, amely teljesen szabálytalan volt. A szabálytalanság abban állt, hogy a bankból csak a kifizetés napján lehetett volna kihozni a pénzt. A bérszámfejtőktől feltehetően azért került át az előkészítés művelete a „kifizető” brigádhoz, mivel a brigád tagjai alacsonyabb beosztású tisztviselők, adminisztrátorok, gépírók, laboránsok stb. voltak, őket könnyebben nélkülözték, mint a bérelszámolókat.) Így történt 1961. október 11-én is, amikor Molnár Istvánné volt a brigád vezetője. Molnár Istvánné átvette Horváth Lajos pénztárostól a kiborítékolandó pénzt, 453.376 Ft-ot. A „kifizető” brigád nekilátott a pénz szétosztásának, majd a munkaidő vége felé a fizetést tartalmazó borítékokat kisebb dobozokba helyezték, amiket betették a páncélszekrénybe. Molnárné a bezárt páncélszekrény kulcsát betette a táskájába, a munkaidő befejezése után hazament, vacsorát készített családjának, majd vacsora után lefeküdt a család. Másnap reggel egyenesen az üzembe ment, 8 óra körül kinyitotta a páncélszekrényt, amelyből eltűnt a pénz. Megkérdezte kollegáit, hogy tudnak-e valamit a pénzről, de senki nem tudott a pénzről.7 A főpénztáros, aki előző nap munkaidő után még bent maradt a pénztárban, ahol a páncélszekrény is volt, aznap későbben kezdett, ezért egyik kollégájukat érte küldték, de a pénz sorsáról ő sem tudott. Utána jelentették az esetet a főkönyvelőnek, majd bejelentést tettek a rendőrségen. Miután kiderült, hogy a páncélszekrényt nem erőszakosan, hanem saját kulcsával vagy annak másolatával nyitották ki, a rendőrség gyanúja elsősorban azokra terelődött, akik hozzájuthattak az eredeti kulcshoz vagy másolatot készíthettek róla. Elsősorban a „kifizető” brigád vezetője és tagjai, Horváth Lajos főpénztáros illetve a TMK lakatosai jöhettek számításba, akiknek lehetőségük volt álkulcs készítésére. A helyszíni szemlével együtt megkezdődtek a tanúkihallgatások is. A lopás felfedezésének napjától, október 12-től 18-ig, hét napig hallgatták ki a tanúkat. 18-án hangzottak el olyan vallomások, amelyek nyomán a rendőrség már határozottan nyomozott a tettesek után. Az ügy nyomozati szakaszában közel hetven tanúkihallgatás történt. A hetven tanú közül csak kevesen tudtak olyan információval szolgálni, amely segítette a nyomozás eredményességét. A legtöbb tanú nem tudott olyan érdemleges felvilágosítást adni, amelyek előbbre vitték volna a nyomozást. Később, a tettesek elfogása után 6 7

Mág B. 354. p. Molnár Istvánné tanúkihallgatása. 1961.10.12.

5

ezeknek a tanúvallomásoknak egy része, mint apró mozaikok álltak össze, teljes egésszé tették az esetet, de a tanúvallomás megtételekor az elhangzottak még nem tartalmaztak releváns, azonnal nyomravezető információkat. Volt néhány olyan tanú, akiknek vallomása tévútra vitte a nyomozást. Számukra gyanúsak voltak azok a körülmények, amiket észrevettek, később kiderült, hogy ezeknek semmi közük sem volt az ügyhöz. A rendőrök, mivel előre nem lehetett tudni, hogy mi lehet a vallomás mögött, minden vallomásnak utána jártak, akár segítette az ügy felderítését, akár nem. A közel hetven tanúvallomás ellenőrzése nagy munkát rótt a rendőrségre. Az ügy felderítésében a kalocsai kapitányság, a megyei főkapitányság és az országos főkapitányság nyomozói vettek részt. Október 12-én Molnár Istvánnét, az aznapi „kifizető” brigádtagjait, Horváth Lajost, két takarítónőt, akik a pénztárt takarították, az elmúlt éjszaka szolgálatban lévő portásokat, éjjeliőröket, motozókat és a TMK részleg vezetőit hallgatta ki a rendőrség. Néhány tanút több alkalommal is meghallgattak. Molnárné elmondta, hogy 1949 óta dolgozik a vállalatnál, három éve a főkönyvelőségen gép- és gyorsíró. Beszámolt a pénzátvétel körülményeiről. Ketten, Németh Mária és ő vette át a pénztárostól a borítékolandó pénzt, kb. 450 ezer forintot. A pénzátvétel kb. 13 órakor történt. Utána megkezdődött a bérek kiborítékolása. Ez alkalommal a brigád tagjai rajta kívül Németh Mária, Szekeres Péter, Nagy Éva, Spéter Antalné és Orosz Imréné voltak. A csoport tagjai párban dolgoztak. Az egyik a bérjegyzék alapján borítékolta az aktuális bért, a másik utánaszámolással ellenőrizte. Néha elő szokott fordulni, hogy a borítékolás végén vagy maradt egy kisebb összeg, vagy kevesebbnek bizonyult ugyancsak kisebb összeggel a pénz. Ez esetben az szokott történni, hogy elszámolták magukat borítékolás közben. Ilyenkor nem számolták át még egyszer az egész összeget, hanem a kifizetéskor ellenőrizték a borítékokban lévő pénzt, hiszen a kifizetéseket is a borítékoló brigád tagjai végezték. Így mindig tisztázódni szoktak a mínuszok vagy pluszok. A borítékolás közben szokták kivenni a borítékokból a dolgozók hozzájárulásával a KST bélyegek után járó pénzt és a bélyeget beletették a borítékba. 11-én kb. 1000 Ft körüli volt az az összeg, amit a borítékokból kivettek és átadtak a KST felelősnek. A kérdéses borítékolás idején 16 órakor Spéter Antalné és Nagy Éva távozott, mivel munkaidejük letelt. A többiek 16 óra 30-ra befejezték a borítékolást. A borítékokat berakták az erre a célra használt ládikákba és levitték a pénztárba. A pénztárostól én vettem át annak a páncélszekrénynek a kulcsát, ahova a munkabért mindig tenni szoktuk. A páncélszekrényben egy papírcsomag volt, tartalmát nem tudom és egy zöld színű kézi pénzeskazetta, hogy a kazettában mi volt, azt sem tudom. Amikor a 6 db ládikát betettük a pénzzel, a páncélszekrényt bezártam és a kulcsot magamnál tartottam, egész bizonyos vagyok abban, hogy a páncélszekrényt bezártam. A szekrény bezárt állapotáról úgy győződtem meg, hogy bezárás után a kilincset meghúztam és az ajtó nem nyílt, ugyanis abban az esetben, ha nem lett volna bezárva, akkor a kilincs meghúzásakor az ajtó kinyílik.8 A páncél bezárása után mind a négyen elhagyták a pénztárt, ahol a pénztároson kívül még lehetett valaki, de hogy ki, arra nem emlékszik. Utána Kocsis Jánosné nevű munkatársával hazaindult. Családja a Kocsis családdal jó kapcsolatban áll, gyakran meglátogatják egymást otthonukban. Kocsisnétól való elválása után egyenesen hazament. Hazaérkezésekor senki sem volt otthon. Férje 7 éves fiát elvitte a borbélyhoz, ahonnan kb. 17 óra 30-kor érkeztek haza. Utána 7 órakor vacsorát készített, megvacsorázott a család. Az egész család otthon tartózkodott másnap reggelig. 12-én reggel 7 óra 45-kor indult el munkahelyére, ahova elvitte a férjének készített reggelit is. A férje munkahelyén, az üzemben megkért két dolgozót, hogy segítsenek a bérfizetéshez átren8

Molnár Istvánné tanúkihallgatása. 1961.10.12.

6

dezni az asztalokat. Utána szólt a borítékoló csoport tagjainak, hogy kezdjék meg a bérfizetést. Megjegyzem, hogy közben kézitáskámból kivettem a páncélszekrény kulcsát, ketten Spéternével [bementünk] a pénztárba, a pénztáros 9-re jár dolgozni és így abban a helyiségben senki sem volt. […] Én minden gyanú nélkül odamentem a páncélszekrényhez, a kulccsal a záron egyet zártam és a páncélszekrény ajtaja kinyílt. Amikor kinyitottam, a pénzes ládikákat bent láttam, azonban egytől-egyig üres volt. A fent említett készpénzes kassza és a papírcsomag változatlanul azon a helyen volt, ahol akkor láttam, amikor a pénzt betettük. Ennek láttán mindjárt szóltunk Szekeres Péternek, a számfejtőségnél dolgozónak, hogy menjen el a pénztároshoz és kérdezze meg, mit tud a pénzről, mivel ő még ott maradt tegnap, amikor a pénzt a kasszába bezártuk. […] Szekeres Péter nemsokára visszajött és mondta, hogy a pénztáros azt üzente, hogy nem tud semmit a pénz sorsáról. Ezután szóltunk Suszter Kálmán főkönyvelőnek, aki oda is jött, majd Tomori László üzemrendésznek. Kérdésre előadom továbbá, hogy mielőtt a páncélszekrényt kizártam volna, nem tapasztaltam semmi olyan rendellenességet, amely nekem feltűnt volna. A páncélszekrény kizárása is a megszokott módon történt, akkor sem tapasztaltam semmi olyan jelenséget, amely szokatlan lett volna. A szekrény éppen olyan könnyen záródott, amilyen volt máskor, tehát a kulcs könnyen nyitotta éppen úgy, mint máskor. Amikor a páncélszekrény kinyitása után megdöbbenve láttam, hogy a dobozokban nincs pénz, a dobozokat mind külön-külön megnéztem, azonban azokat üresen találtam, kivéve egy dobozt, amelyben az SZTK ív benne volt éppen úgy, mint, ahogyan előtte is benne volt. Ebben a dobozban is volt pénz, de már akkor is benne volt az ív, amikor a pénzt beleraktuk.9 Molnárné elmondta továbbá, hogy a bérek borítékolásában már hosszú évek óta részt vesz, hol, mint a csomagolási csoport tagja, hol, mint a csoport vezetője. A csoport tagjai esetenként mindig változtak. Gyakran előfordult, hogy olyan dolgozókkal csomagolta együtt a pénzt, akikkel más munkakapcsolata nem volt. Gyakran pedig olyan dolgozókkal együtt számolta ki a béreket, akikkel rendszeres munkakapcsolatban állt. Elmondta továbbá, hogy a pénzszámoló brigád tagjai állandóan változtak, csak úgy lehetne visszamenőlegesen összeállítani az egyes bérfizetési napokon csomagoló brigádok névsorát, ha a bérfizetési jegyzékekről megállapítják a kifizető személyét, ugyanis a bérjegyzékeken nem csak a bért felvevő dolgozó aláírása szerepel, hanem a kifizető dolgozóé is, hiszen ugyanazok a személyek bonyolították le a bérfizetést, akik csomagolták a béreket. A bűncselekmény felfedezése után megkérdezte a pénztárban takarítókat, hogy a pénztár ajtaja be volt-e zárva. A takarítók takarítás előtt zárva találták az iroda ajtaját, takarítás közben semmi rendellenességet sem tapasztaltak. A „kifizető” brigád tagjainak vallomása megerősítette Molnárné vallomásának a pénz borítékolására és a páncélszekrénybe helyezésére vonatkozó részét. Molnárné vallomásának ellenőrzése során vallomását megerősítette férje és a Kocsis család. Horváth Lajos főpénztáros 1951 óta dolgozott a vállalatnál, korábban a járási tanács tisztviselője volt. A vállalatnál három évig különböző beosztásokban dolgozott pénzügyi vonalon, utána kinevezték pénztárosnak. Elmondta, hogy neki nem sok köze volt a bérek szétosztásához. Szabályszerűen, átvételi elismervény ellenében átvette a bankból kihozott pénzt, bevételezte a pénztárba, majd ugyancsak átvételi elismervény ellenében átadta a „kifizető” brigád éppen aktuális vezetőjének. A pénz szétosztásának napján, október 11- én Horváth a munkaidő után még bent maradt munkahelyén. A miértre adott válaszra Mág Bertalan így emlékezett: − Mikor ment el a pénztárból tegnap este? 9

u. o.

7

Rám csodálkozott. − Fontos ez? − Tudjuk, hogy ön még ott maradt azután, hogy a többiek már eltávoztak. Így volt? − Igen. − Volt erre oka? − Semmi különös. − Meddig maradt a pénztárhelyiségben? − Még vagy fél órát. − Mit csinált ezalatt a fél óra alatt? − Lényegében semmit. − Akkor miért maradt ott? − Mondtam már, hogy különösebb ok nélkül. Az embernek lehetnek ilyen hangulatai. Ennél többre nem jutottunk, akárhányszor tértem is vissza a kérdésre. A főpénztáros nem volt hajlandó többet mondani, s a munkatársairól, beosztottjairól is egyre csak úgy beszélt, mint egy múlt századbeli lovag, aki a hölgyeit védelmezi. Ostoba és indokolatlannak látszó magatartás volt ez. Hogy valami lapul a háttérben, az nyilvánvaló10. Bizony volt a háttérben más is. Az egyik éjjeliőr későbbi vallomása szerint Horváth Lajost a vállalat környékén látták este 10 óra tájban. Horváth későbbi tanvallomásában elmondta, hogy aznap − ellentétben Mág visszaemlékezésével − 19 óráig volt bent a munkahelyén, utána hazament, megvacsorázott, majd 22 óra körül visszament a vállalathoz. Azért ment vissza a vállalathoz, mert szeretett volna találkozni az egyik délutáni műszakban dolgozóval, akinek 500 Ft-ot adott kölcsön és azt szerette volna visszakapni.11 Elmondta a főpénztáros, hogy rendszeresen kölcsönadott kisebb-nagyobb összegeket kamatra, amit szégyellt bevallani a rendőrségnek. A nyomozók gyanúsnak találták ezeket az ügyleteket és házkutatást rendeltek el a főpénztárosnál. A házkutatás eredményeként tiltott valutát találtak, amit jugoszláviai kapcsolatain keresztül kapott vagy vásárolt. A megyei rendőrfőkapitányság leválasztotta Horváth Lajos ügyét a társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövetkezetben elkövetett, különösen nagy kárt okozó betöréses lopás bűntette miatt indított bűnügytől. Horváth Lajos hanyagul és felületesen látta el feladatát, amely lehetővé tette, hogy a tettes könnyűszerrel megszerezze a páncélszekrény kulcsát és a bűncselekményt elkövesse. A nyomozás során megállapították, hogy Horváth Lajos hanyag kezelése nem áll okozati összefüggésben az elkövetett bűncselekménnyel. Kihallgatása során kiderült, hogy jugoszláv kapcsolatai révén büntetendő deviza bűntettet követett el, amit a házkutatás során lefoglalt okmányok bizonyítanak. A főpénztáros ellen devizabűntett miatt indítottak eljárást.12 Az első nap a TMK részleg lakatos csoportvezetőjét is kihallgatta a rendőrség. Vidéki Károly elmondta, hogy a vezetése alatt lévő lakatos csoportban 27 lakatos dolgozik, akik a vállalatnál és a telephelyeken előadódó lakatosmunkákat, illetve javításokat végzik. A megmutatott páncélszekrény-kulcsot nem ismeri, azon javításokat nem végzett, másolatot nem készített róla. A zárjavításokat, kulcskészítéseket általában Batlai József lakatos szokta végezni.

10

Mág B. 361. p. Horváth Lajos tanúvallomása. 61.10.21. 12 Horváth Lajos elkülönített ügye. 61.10.24. 11

8

A TMK-s dolgozók kihallgatása másnap, október 13-án folytatódott. Az eddigi tanúkihallgatások, azon kívül, hogy kiderültek a bérfizetés körüli szabálytalanságok, nem sokat segítettek a bűnügy felderítésében. Még a pénzlopás bejelentése előtt a város másik részén történt esemény nagy segítséget jelentett a bűnügy felderítésében. Dombi Antal, aki a Foktői úti laktanyában dolgozott polgári alkalmazottként, rábukkant arra a sporttáskára, amelyet, mint később kiderült, a pénzlopáskor használták. Reggel 7 óra 10 perckor elindult munkahelyére, a 37. Budapesti Forradalmi Ezredhez, ahol villanyszerelőként dolgozott 1961. ápr. 15. óta. Munkahelyére korábbi munkahelyéről, a Mezőgazdasági Technikumból áthelyezéssel került, ahol szintén villanyszerelő volt. Munkahelyéről felettese engedélyével eltávozott, mivel értesítést kapott a postától ajánlott levél átvétele végett. A városba tartva kb. 8 óra 10 perckor ért a Foktői úti Vajas hídhoz. Kíváncsiságból megnéztem, hogy az ott lévő halászok milyen szerencsével halásznak. Ekkor vettem észre, hogy Kalocsára befelé haladva a Vajas híd kalocsai hídfőjénél jobb kézre eső részen a vízben egy táska mozog. Ekkor lementem a víz széléhez és a parton lévő, kb. 60 cm-es fadarabbal a zacskót kipiszkáltam, melyben összerakva − megnézés után − papírzacskókat láttam. A zacskók szürke, vastag dossziészerű papírból voltak kiképezve. Ahogy a táskát a vízből kiemeltem láttam, hogy az egy műanyagból készült, kb. 45 cm magas és 30 cm széles táska, ami kb. 15 kg súlyú volt. Miután láttam, hogy a táska tartalma hasonló a fizetési zacskókhoz, illetve borítékokhoz, gondoltam, hogy jó lesz, ha ezt a rendőrségen azonnal bemutatom. Ezt egyébként, mint önkéntes rendőr is kötelességemnek tartottam. 13 Dombi Antal bevitte a táskát a közeli rendőrőrsre, ahonnan a rendőrkapitányságra vitték. A másnap megtett tanúvallomása során kijelentette, hogy nem tudott az előző napi nagymennyiségű pénzlopásról. Ez már olyan nyom volt, amiből kiderült, hogy az elkövető, vagy elkövetők helyi személyek voltak, akik ismerték a bérfizetést megelőző pénzkezelési szokásokat és ismerték a pénztárhelyiség épületének beosztását és a tett elkövetése után nem távoztak el Kalocsáról. A sporttáska megtalálását Mág Bertalan is nagy jelentőséget tulajdonított. Ennek óriási jelentősége volt: az első, nagyon határozott nyom! […] Azonnal utasítást adtam, hogy − mindegyik borítékra rá volt írva a név és a kifizetendő összeg − számolják össze, mennyi pénz volt a borítékokban, másrészt, hogy a sporttáskát a legnagyobb óvatossággal kezeljék, az esetleges nyomokat rajta őrizzék meg, s azonnal küldjék fel Budapestre laboratóriumi vizsgálatra. A számlálás eredménye, hogy a táskában az eltűnt pénznek mintegy a fele volt benne. Kell hát lennie egy másik táskának vagy egyéb valaminek, amelyben a másik felét vitték el.14 A táskában talált fizetési borítékok átvizsgálása után két dolog derült ki. Mindkét dolog arra utalt, hogy úgy a táska megtöltésekor (a lopás idején) és a borítékok kiürítése idején sietett a tolvaj. A pénzt a borítékokkal együtt sietve helyezte a tettes a táskába. Így fordulhatott elő, hogy siettében olyan dolgok is a táskába kerültek, amelyek számára értéktelenek voltak. A pénzes borítékok ürítése idején is sietett, mivel több borítékban maradt pénz. Az üres borítékokkal együtt a számára értéktelen iratokat is viszszatette a táskába és a táskát a Foktői úti hídnál a Vajasba dobta. A táska a következőket tartalmazta: 572 db fizetési boríték, 364 db fél kg-os 1961. október 20-ig érvényes paprikautalvány, 2 db 100 Ft-os, 4 db 50 Ft-os, 2 db 20 Ft-os és 1 db 10 Ft-os címletű KST bélyeg. (A KST egyfajta munkahelyi takarékossági forma volt. Lényege, hogy a dolgozók fizetéskor meghatározott összegű KST bélyeget vásároltak, amelyet a fizetés előtt a 13 14

Dombi Antal tanúvallomása. 61.10.13. Mág B. 369-370. p.

9

kifizetők tettek a fizetési borítékba és az ellenértéket elvették a bérből. A KST-tag beragasztotta a bélyeget az arra szolgáló nyomtatványba, a lekötési idő lejártakor pedig felvehette megtakarítását a kamatokkal együtt.) Készpénz is maradt a borítékokban: 8 db 100 Ft-os, 4 db 50 Ft-os, 2 db 20 Ft-os és1 db 10 Ft-os bankjegy, továbbá 18 db 2 Ft-os és 21 db 1 Ft-os pénzérme, összesen 957 Ft értékben. 15 A megkerült pénz összege elenyésző volt az ellopotthoz képest. Nem szükséges nagy képzelőerő ahhoz, hogy ki lehessen találni, a pénzes borítékkal teli táska tulajdonosának köze van a pénzlopáshoz. A nyomozók is így gondolták és nagy erőkkel láttak hozzá a táska tulajdonosának felderítéséhez. Először az üzem területén, egy forgalmas helyen kiállították a sporttáskát és hangosbeszélőn érdeklődtek az üzem dolgozóitól, hogy felismeri-e valaki a táskát, ismeri-e annak tulajdonosát. Ez az akció eredménytelennek bizonyult. A nyomozás körét a rendőrök kiterjesztették a város egész lakosságára. A táskát a korabeli u. n. kultúrcikk bolt kirakatába tették ki hasonló felhívással. A nagy alapterületű kultúrcikk bolt a városháza fő utcai frontján volt. Sportszert, játékot, hangszert és hasonló cikkeket árusított. Ma már nincs meg az üzlet, több kisebb bolttá osztották fel területét. Ez az akció már eredményesebbnek bizonyult. Több bejelentés érkezett, a bejelentők többsége csak találgatásokba bocsátkozott, de volt két személy, akiknek vallomása nyomán határozottan el tudott indulni a nyomozás a valódi tettesek után, ugyanis a két vallomásból kiderült, hogy a megtalált sporttáskát két személynél látták. Ezután a rendőrség már tudatosan két tettes után nyomozott. De erről később. Másnap, október 13-án folytatták a tanúkihallgatásokat. Miután az üzem eddig kihallgatott dolgozóinak tanúvallomásai nem hoztak érdemleges eredményt, a kihallgatások körét kiterjesztették azokra a dolgozókra, akik korábban tagjai voltak a „kifizető” csoportoknak és a TMK-sokra. A TMK-sok közül először Jókuti Dezsőt, a TMK részleg vezetőjét hallgatták ki. Jókuti elmondta a TMK részleg szervezeti felépítését. Körülbelül 70 ember dolgozott a részlegben, szakmánkénti csoportosításban. A vállalaton belül a zárjavítását a TMK lakatosai végezték, de, tudomása szerint, a páncélszekrények javításával sohasem foglalkoztak. Elmondta, hogy az előző fizetéskor ő volt a „kifizető” csoport vezetője. Elmondta, hogy szeptember 26-án a bérek borítékolása rendben megtörtént. A csoportnak tagja volt Nemes László kereskedelmi előadó, aki kb. 10 perccel a munkaidő befejezése előtt adta át neki a páncélszekrény kulcsát. Véleménye szerint sem a borítékolásnál, sem a másnapi bérfizetésnél semmi rendkívüli nem történt.16 Noha Nemes László a vállalati hierarchiában magasabb szinten állt, mint általában a „kifizető” csoport tagjai, többször előfordult, hogy részt vett a bérek szétosztásában. 17 Kihallgatták a lopást megelőző fizetést előkészítő csoportból Pesti Magdolna laboránst, aki elmondta, hogy a „kifizető csoport vezetője, Jókuti Dezső TMK vezető magánjellegű elfoglaltságára hivatkozva megkérte Pesti Magdolnát, hogy helyettesítse a bérek kifizetésénél, azaz szeptember 27-én ő legyen a csoport vezetője. Előző nap, 26án Jókuti vezette a csoportot. Véleménye szerint a szeptember végi bérek szétosztása és kifizetése idején semmi rendkívüli sem történt. Furcsának találta, hogy Jókuti rábízta a csoport vezetését, a páncélszekrény kulcsát sohasem vitte haza. 18

15

Helyszíni szemle jegyzőkönyv. 61.10.13. Jókuti Dezső tanúkihallgatása 61.10.13. 17 Nemes László tanúkihallgatása. 61.10.14. 18 Pesti Magdolna tanúkihallgatása 61.10.13. 16

10

Jó érzékkel gondolta a rendőrség, hogy a TMK lakatosok potenciális elkövetők vagy segítők lehettek, ugyanis a több napig tartó kihallgatások során kiderült, hogy néhányan értettek a páncélszekrények záraihoz. Tizenhét lakatos dolgozott a lakatos részlegben. Vallomásaikban egybehangzóan állították, hogy a pénztárban lévő páncélszekrényt, amelyből a pénzt ellopták, egyikük sem javította. A lakatosok csak a vállalatnál lévő ajtók zárait javították, néha előfordult, hogy „fusiban” otthoni zárakhoz készítettek kulcsmásolatokat. Az utóbbi időben a vállalaton belüli zárak javítását általában Batlai Józsefre bízták. Pirtói János elmondta, hogy ebben az évben a pénztárban lévő egyik páncélszekrénybe (nem abban, amelyikből ellopták a pénzt) véletlenül bezárták a kulcsot. A páncélszekrény kinyitásával őt és Rozmán Jánost bízták meg. A páncélt a zár körül fúrták meg, a zárnyelveket visszahúzva kinyílt a páncélszekrény. A kulcs tényleg a bezárt szekrényben volt. A lyukat később Rozmán behegesztette. Ezen kívül más páncéljavításról, nyitásról nincs tudomása. Rozmán János elmondta, hogy a vállalatnál két alkalommal nyitott fel páncélszekrényt, mindkét alkalommal, fúrásos módszerrel. Először 1953-ban igazgatói utasításra, mert elveszett a kulcs. Mire megfúrta a páncélt, a kulcs előkerült és ő behegesztette a lyukat. Második alkalommal ez év elején, ahol Pirtói János segített neki. Ezt a „kasszafúrást” a főkönyvelő és a vállalati mérnök jelenlétében végezte. Több tanú kérdésre véleményt mondott a páncélszekrény kulcsának hegesztett száráról, ugyanis a páncélszekrény kulcsának a szárát rézzel történt hegesztéssel meghosszabbították, de azt senki sem tudja, hogy azt ki és mikor tette.19 A lakatosok vallomásinak ellenőrzése tisztázta valamennyiüket, mindegyiküknek biztos alibijük volt a lopás idejére. A lakatosokkal egy időben kezdték kihallgatni azokat a dolgozókat, akik az elmúlt néhány hónapban a „kifizető” csoportok vezetői voltak. A kilenc csoportvezető elmondta a borítékolás és a kifizetések menetét, amikor ők voltak a csoportvezetők. A páncélszekrény kulcsát valamennyien ismerik, de amíg ők őrizték a kulcsot, az illetéktelen kezekbe nem került.20 A nyomozók hozzákezdtek azoknak a dolgozóknak a kihallgatásához, akik a bűncselekményt megelőző napokon megfordultak a pénztárban, illetve az előtte lévő helyiségben, ahol a bérelszámolók dolgoztak. A bérelszámolók semmi érdemlegeset sem tudtak mondani, illetve az elmondásuk alapján hallgatták ki azokat, akik a vállalat más részlegében dolgoztak, de a kérdéses időpontban megfordultak a bérelszámoláson vagy a pénztárban. Így került a képbe Nemes László kereskedelmi előadó, akinek a tanúkihallgatása október 14-én, szombaton került sor. Nemes gyakran tartózkodott a pénztárban, a nagy korkülönbség ellenére, jó kapcsolatban állt Horváth Lajos pénztárossal. Nemes László a közgazdasági egyetem elvégzése után, az előző évben került a vállalathoz gyakornokként, majd az év elején előléptették kereskedelmi előadónak. Közölte, hogy hosszabb ideig nem szándékozik a vállaltnál maradni. Folyamatban van a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiánál egy tanársegédi állásra beadott pályázata. Nem volt kalocsai, a vállalat munkásszállásán lakott. Tanúvallomásában elmondta, hogy a pénzlopást megelőző napokban szabadságon volt, nem is tartózkodott Kalocsán. A feltett kérdésekre előadom, hogy 1961. október 10-én reggel Budapestre utaztam a vállalat gépkocsiján. Ugyanis el kell mondanom, hogy már korábban szándékom volt szüleimhez Balatonfenyvesre utazni, szüleim 25. házassági évfordulójára. Közben azt is el kell mondanom, hogy Keszthelyre is szándékoztam ezt az utamat összekötni a korábban megpályázott tanársegédi 19 20

TMK lakatosok tanúkihallgatásai. 61.10.13.17. Pénzszámoló csoportvezetők tanúkihallgatásai. 61.10.13-14.

11

állás ügyében. Budapestről ezen a napon 10 és 11 óra között utaztam el Balatonfenyvesre szüleimhez. Szüleim Balatonfenyvesen a Bornemissza út 14. szám alatt laknak. Ezen a napon délután érkeztem meg szüleimhez és ott is tartózkodtam náluk egészen 11én 16 óra körülig, amikoris visszautaztam. Közben, ugyancsak 11-én át akartam utazni Keszthelyre, hogy megnézzem a kinevezésemmel mi van, de a vonat, amivel utazni akartam olyan sokat késett, hogyha azzal elutaztam volna, csak estefelé érkeztem vissza szüleimhez. Így erről az útról lemondtam és maradtam szüleimnél. Mielőtt elutaztam szüleimnek 500 Ft-ot adtam át azoknak, minthogy egyébként havonta postán szoktam nekik pénzt küldeni. Október 11-én apám kikísért az állomásra, sőt még el is kísért a vonattal Fonyódig és onnan visszautazott. Én továbbutaztam haza és 12-én hajnalban, úgy 4 óra tájban érkeztem Kalocsára. Kérdésre előadom, hogy az utazási jegyet még 9-én megvettem, mert így az 50 %-os utazást biztosítani tudtam. Arról tudtam előre, hogy Budapestig gépkocsival fogok menni. Nemes elmondta, hogy az állomásról hazament, útközben senkivel sem találkozott. Mivel aznap már dolgoznia kellett, a beállított ébresztőóra csengésére felkelt és 8 óra tájban bement munkahelyére. Körülbelül délelőtt 10 óra tájban halott a bérek ellopásáról. Utána átment a pénztárhelyiségbe, majd onnan visszatérve dolgozott délután fél ötig. Munkahelyéről a munkásklubba távozott, ahol néhány emberrel beszélgetett, majd betért a Fényes étterembe vacsorázni, ahol Bánáti Istvánnéval beszélgetett, majd 7 óra tájban hazatért. [A korabeli Fényes étterem a mai Piros Arany Szálloda épületében volt, a Városház utcai oldalon lévő kisebb-nagyobb üzletek helyén. A szálloda kialakítása idején, 1966-ban az étterem a Piros Arany étterem nevet kapta.] Az október 13-i nap is eseménytelenül, a szokásos módon telt el. 21 Nemes vallomásának ellenőrzése beigazolta vallomását, noha továbbra is tisztázandó volt a nyomozók előtt, hogy Nemes miért tartózkodott gyakran a pénztárban, noha azt munkaköre nem indokolta. Szombaton, dél körül ismét robbant egy bomba. A szombati piaci napon a vállalat egyik dolgozója, Hegyi Ferencné dél körül indult haza a piacról. Még a piacon találkozott munkatársával Egerszegi Antalnéval és együtt indultak haza. A piactéri Vajas hídon menve észrevették, hogy a Vajas vízében, a hídtól északra, a part közelében egy, valamivel megtöltött papírzsák lebeg. A part mellett egy gyalogjárda vezetett a hídtól Bürgerkert felé. Közelebbről, a gyalogjárdáról Hegyiné felismerte, hogy az üzemben hasonló papírzsákokat használnak. Lement a víz széléhez, kinyitotta a papírzsákot, belenézett és közölte Egerszeginével: ezek a mi tasakjaink.22 Mindketten tudtak a pénzlopásról és a fizetési borítékokat tartalmazó, megtalált sporttáskáról. Kihúzta a zsákot a partra, a zsák őrzését rábízta Egerszeginéra, besiettet a közeli üzembe és bejelentette a fizetési borítékokkal teli papírzsákot. Az üzemből Suszter Kálmán főkönyvelő és egy nyomozó kiment a Vajas-partra és lefoglalták a papírzsákot. (1961-ben még nem volt szabad a szombatot, az is munkanapnak számított.) A megtalált papírzsákot bevitték a rendőrségre és a megtaláló két tanú jelenlétében átvizsgálták tartalmát. A zsákban 347 db fizetési borítékot találtak. A sporttáskában talált borítékokhoz hasonlóan a papírzsákban lévő fizetési borítékokat is átvizsgálták. Kilenc borítékban készpénzt találtak, 2 db 100 Ft-os címletű bankjegyet, 2 db 2 Ftos és 5 db 1 Ft-os pénzérmét, összesen 209 Ft értékben. 23 Tehát, a papírzsákban lévő borítékokat ürítő személy ugyanolyan felületes volt, mint az, aki a sporttáska borítékait ürítette ki. Ha ugyan nem ugyanazon személy volt a borítékürítő, noha ennek ellentmond, hogy a borítékokat tartalmazó táskát, illetve papírzsákot egymástól eléggé távol 21

Nemes László tanúkihallgatása. 61.10.14. Hegyi Ferencné tanúkihallgatása. 61.10.14. 23 Jegyzőkönyv bűnjel lefoglalásról 61.10.14. 22

12

találták meg. A sporttáskában 572, a papírzsákban 347, összesen 919 fizetési boríték volt, a borítékokra írt bérösszege megegyezett az ellopott pénz összegével. Tehát, a tettes vagy tettesek 919 ember félhavi fizetését vitték el. Két nap múlva hétfőn felgyorsultak az események. A szombati újabb fizetési boríték-előkerülésének a hírére Molnár István raktárosnak eszébe jutott, hogy október elején Nemes László papírzsákokat kért tőle, hogy a kereskedelmi osztályon, ahol ő dolgozik, nagymennyiségű vételi és kapujegy gyűlt össze, azokat szeretné a papírzsákba csomagolni. Vasárnap megemlítette Nemes kérését a papírzsákot illetően a náluk vendégeskedő Kocsis házaspárnak és a feleségének, aki az ominózus „kifizető” brigád vezetője volt. Másnap, hétfőn bejelentést tett erről a rendőrségen. 24 Mág Bertalan is megemlíti a papírzsák kérését, de a Vajasban megtalált papírzsákról nem szólt.25 A kultúrcikk bolt kirakatába kiállított sporttáska nyomán városszerte megindultak a találgatások, vajon ki lehet a táska tulajdonosa? Sokan felismerték, jobban mondva csak felismerni vélték a táskát. A sok próbálkozásból végül három személy volt, akik egymástól függetlenül, a táska nyomán rájöttek, hogy kik voltak a táska tulajdonosai. Vallomásuk nyomán kiderült, hogy a táska eredeti tulajdonosa, akinek látszólag semmi köze sem volt a paprikafeldolgozóhoz, odaadta a táskát annak a személynek, aki megingathatatlan alibivel rendelkezett a lopás idejére, de a rendőrségnek, a megdönthetetlen alibi ellenére, továbbra is gyanús maradt. Kókai Györgynénél albérletben lakott Balázs Julianna felszolgálónő, aki a Vidám presszóban dolgozott. Vidám presszónak hívták a későbbi Piros Arany Szálloda földszintjén Piros Arany Presszónak nevezett, ma is kávézóként működő üzletet. Kókainé a kultúrcikk boltban dolgozott, ahol a sporttáskát a kirakatba tették, így tudott a pénzlopásról és albérlőjével a lopást követő napokon gyakran beszélgetett a lopásról és ő is találgatta, vajon ki lehet a táska tulajdonosa. Egyik ilyen beszélgetés alkalmával Balázs Julianna megemlítette, hogy október 16-án este az egyik betérő vendég, aki kolleganőjének az ismerőse volt, megemlítette kolleganőnek, hogy a rendőrségre bevitték a vállalat dolgozóját, valami Nemes nevű személyt.26 (Valóban, Nemest két nappal korábban tanúként kihallgatták.) Balázs Julianna ismerte Nemes Lászlót, aki gyakran megfordult a presszóban. Kókainéval történő beszélgetés alatt döbbent rá, hogy az utóbbi napokban olyan sporttáskát látott Nemesnél, amit közszemlére kiállítottak. A két nő közötti beszélgetésen jelen volt a szomszéd Vida Ibolya, egy 14 éves kislány. Tanúkihallgatás során Vida Ibolya megerősítette a két nő között lefolyt beszélgetést.27 A harmadik, a nyomozás szempontjából fontos tanú vallomása, az addig is gyanús Nemes László, mint az egyik lehetséges elkövető mellett egy további tettesre irányította a rendőrök figyelmét. A vállalatnál 1960 óta dolgozó bérelszámoló, Koncz Lászlóné, aki tagja volt a Kalocsai Kinizsi női röplabdacsapatának, beszámolt a rendőröknek arról, hogy a csapat edzője, Bánáti István, az Ének-Zenei Általános Iskola tornatanára. Az edző egyik edzésre új labdákat hozott egy sporttáskában. Az edzés végén az edző őt kérte meg, hogy szedje össze a labdákat és tegye a sporttáskában. Konczné a labdákkal teli sporttáskát ráakasztotta az edző „Tünde” típusú motorkerékpárjára. Vasárnap egyik ismerőse megkérdezte tőle, hogy látta-e a kirakatba kitett sporttáskát. Másnap megnézte és, véleménye szerint, a közszemlére kitett sporttáska tulajdonosa Bánáti István tornatanár, edző. Azonosítani tudja a táskát, mivel azon a bizonyos edzésen megfigyelte, hogy a táska egyik füle javítva volt, ugyanúgy, mint a kirakatban lévő

24

Molnár István tanúkihallgatása. 61.10.16. Mág B. 375. p. 26 Balázs Julianna tanúkihallgatása. 61.10.18. 27 Kókai Györgyné és Vida Ibolya tanúkihallgatása. 61.10.18. 25

13

táskáé. A táska felismerését elmondta férjének és egyik barátnőjének, majd bejelentette a főnökének. 28 Nemes és Bánáti ismeretsége körében köztudott volt, hogy a két férfi között jó barátság alakult ki. Egyesek feltételezték, hogy Nemes László érdeklődése elsősorban nem Bánátinak, hanem fiatal, csinos feleségének szólt.29 Nemes gyakran vacsorázott a Fényes étteremben, amikor Bánátiné, aki az étterem üzletvezető-helyettese volt, délutános műszakban dolgozott. Bánáti, Nemes és szűkebb baráti társasága gyakran szórakozott az étteremben. A két férfit a sportszeretet hozta közel egymáshoz. Nemes Kalocsára kerülése után a Kalocsai Kinizsi labdarúgócsapatának igazolt játékosa lett.30 A jóképű, udvarias, barátságos fellépésű Nemesnek gyorsan kialakult Kalocsán a baráti köre. Először kollégái körében, de népszerű lett a városban is. Gyorsan népszerű lett a vállalatnál dolgozó fiatal asszonyok és lányok között is, a nőtlen fiatalember vonzó partinak ígérkezett. Nemes ennek megfelelően viselkedett. Gyakran megfordult az üzem olyan részlegeiben is, ahol fiatal nők dolgoztak. Gyakran ellátogatott a Kinizsi női röplabdacsapat edzéseire és mérkőzéseire. Így ismerte meg a csapat edzőjét, Bánáti Istvánt, majd barátság alakult ki a két férfi között. Egy kicsit meg kell állnunk Vida Ibolya vallomásánál. A rendőrségi tanúkihallgatásokból vele kapcsolatban az derült ki, hogy gyakran megfordult a szomszédban lakó Kókainénél, amikor Kókainé albérlője, Balázs Julianna felszolgáló délutános volt és csak késő éjszaka került haza, a félős Kókainé megkérte a szomszéd kislányt, hogy aludjon nála. Egy ilyen reggelen hallotta Kókainé és Balázs Julianna beszélgetését a sporttáskáról. Tanúvallomása megerősítette Kókainé és Balázs Julianna tanúvallomását.31 Ennyi derült ki a rendőrségi iratokból. Két, egymástól független forrásból kapott információim szerint más szerepe is volt Vida Ibolyának ebben a bűnügyben. Vida Ibolya az Ének-Zenei Általános Iskolában tanult, ahol Bánáti István volt a testnevelő tanár. A kislány egy kicsit duci volt, ennek megfelelően ügyetlenül is mozgott a testnevelési órákon. Bánáti ezért gyakran kicsúfolta, ugratta az ügyetlen kislányt. Vida Ibolya felismerte a kirakatba kitett táskában a testnevelő tanár táskáját és, feltételezések szerint, bosszúból feljelentette a rendőrségen. Ennek a bejelentésnek semmi nyoma nincs a rendőrségi iratok között. A forrásaim a kislány egykori osztálytársai voltak.32 A sporttáska két felismerőjének vallomása felgyorsította és határozott irányba terelte a nyomozás menetét. A gyanús, de biztos alibivel rendelkező Nemes Lászlót és az indifferens, motorkerékpárral rendelkező Bánáti István tornatanárt a sporttáska öszszekapcsolta. A rendőrök újra megvizsgálták Nemes László alibijét. Nemes megtartotta a kezelt vasúti jegyét. A rendőrség már Nemes tanúkihallgatása után a MÁV-tól érdeklődött a Nemes által használt vonatok menetrendje iránt. A kalocsai vasútállomáson összeállított menetrend szerint október 11-én délután két vonattal utazhatott Nemes. A sebes vonat 16 óra 38 perckor indult Balatonfenyvesről és 20 óra 11 perckor érkezett Budapestre a Déli pu-ra. A személyvonat 17 óra 37 perckor indult és 22 óra 26 perckor érkezett. Budapestről, a Keletiből 23 óra 10 perckor induló vonat október 12-én 02 óra 25 perckor érkezett Kiskőrösre. A 02 óra 35 perckor induló vonat 03 óra 50 perckor érkezett Kalocsára.33 Ez bizony biztos alibi volt.

28

Koncz Lászlóné tanúvallomása. 61.10.18. Rá. L-né közlése 30 P. F. közlése 31 Vida Ibolya tanúkihallgatása. 61.10.18. 32 Ro. L-né és Rá. L-né húgának közlése 33 Menetrendi összeállítás. 61.10.14. 29

14

Miután a képbe került Bánáti István, az ő mozgását is megvizsgálta a rendőrség. Kiderült, hogy 11-én délután és 12-én éjjel 2 óra között senki sem látta a testnevelő tanárt. A rendőrök előtt összeállt a kép. Nemes Lászlónak, aki ismerte a vállaltnál lévő bérfizetési és pénzkezelési szokásokat, alkalma volt elemelni a páncélszekrény kulcsát, amiről másolatot készített vagy készíttetett. Nemes alibije úgy vállhatott bombabiztossá, hogy Bánáti István motorral, valahol a Dunántúlon bevárta Nemes vonatát, aki a vonatról leszállva, Bánátival motorkerékpáron visszatért Kalocsára. Hazatérés után elég idejük volt a pénzlopás végrehajtására. A rendőrök előtt csak az maradt rejtély, hogy miért így került a Vajasba a fizetés borítékokat tartalmazó táska és papírzsák. Véleményük szerint a borítékoktól ily módon történő szabadulás szarvas hiba volt a tettesek részéről. Az ilyen alapos gyanú után október 18-án őrizetbe vették a két feltételezett tettest és Kecskemétre, a megyei főkapitányságra szállították őket. Másnap megkezdték kihallgatásukat. A két gyanúsított felháborodva tiltakozott az őrizetbe vétel ellen, de az elébük tárt bizonyítékok láttán részletes, mindenre kiterjedő vallomást tett. Tettüket beismerték és őszinte megbánást tanúsítottak. Bánáti István vallomásában az volt a furcsa, hogy beismerő vallomása mellett kitartott ama véleménye mellett, hogy a pénzlopásban való közreműködésre Nemes László kényszerítette. Természetesen ezt az állítást Nemes tagadta, véleménye szerint Bánáti minden különösebb kényszer nélkül vett részt a bűncselekmény elkövetésében. A két állítást eredménytelen szembesítés követett, mindketten kitartottak eredeti álláspontjuk mellett.34 Ki volt ez a két ember, akik szokatlanul nagy összeget, több mint 900 ember félhavi fizetését loptak el egy gondosan kitervelt és kivitelezett bűncselekmény kapcsán? Mi vitte rá a jó anyagi körülmények között élő, biztos egzisztenciával rendelkező, pályájuk elején lévő fiatalembert tettük elkövetésére? Nemes László vasutas családban született, édesapja fiatal kora óta a MÁV-nál dolgozott, foglalkozása miatt gyakran helyezték át különböző állomásokra. Édesanyja általában adminisztrátorként dolgozott. Mindketten vagyontalanok voltak. A bűnügy idején Balatonfenyvesen teljesített szolgálatot Nemes édesapja. Nemesnek volt egy húszéves férjezett húga is, akinek férje Ausztriában tartózkodott az eset idején egy örökösödési ügy miatt. Nemes 1937-ben született, közgazdasági technikumban érettségizett és 1956 szeptemberében felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakára, ahol 1960-ban „jó” eredménnyel végzett. Az egyetem után került Kalocsára a Fűszerpaprikaipari Vállalathoz, ahol gyakornokként dolgozott, majd kinevezték kereskedelmi előadónak. Tudományos kutatóként szerette volna folytatni pályafutását, az év első felében pályázott a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia egyik tanársegédi állására, aminek elnyerésére, véleménye szerint, jó kilátásai voltak. Kalocsán hamar kialakult baráti köre, mely a vállalati kollegáiból, néhány tanárból és sportolókból állt. A sportolókon kívül név szerint felsorolta a baráti kör tagjait, akik között Bánáti István is szerepelt.35 A másik gyanúsított, Bánáti István kalocsai születésű volt, édesapja kubikusként dolgozott. Bánáti iskolai tanulmányait Kalocsán kezdte, majd Tatán és Kiskunfélegyházán járt testnevelési gimnáziumba. Érettségi után, 1953-ban a Testnevelési Főiskola hallgatója lett, ahol 1960-ban végzett „jó” eredménnyel. Feleségét 1957-ben ismerte meg egy úttörővezető táborban, majd 1959-ben, miután leendő felesége letette az érettségit egy vendéglátóipari technikumban, összeházasodtak. A főiskola elvégzése után 34 35

Szembesítési jegyzőkönyv. 61.11.01. Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19.

15

Bánáti, feleségével együtt, visszatért Kalocsára és az Ének-Zenei Általános Iskola testnevelő tanára lett. Kalocsán szülei családi házában laktak. Az iskolai elfoglaltsága mellett 1960 őszén Bánáti edzője lett a Kalocsai Kinizsi SE női röplabdacsapatának. A Kinizsit a Paprikaipari V. támogatta.36 Bánáti ismeretsége Nemessel az edzéseken kezdődött, ahova és a csapat mérkőzéseire Nemes gyakran ellátogatott. Bánáti révén Nemes bekerült Bánáti szűkebb baráti társágába, ahol rövid idő alatt népszerű lett. A társaság törzshelye a Fényes étterem volt, ahol Bánátiné volt az üzletvezető-helyettes. Nemes gyakran vacsorázott egyedül is a Fényesben, olyankor, amikor Bánátiné délutános műszakban dolgozott. Rossznyelvek szerint Nemest jobban érdekelte a csinos, szőke fiatalasszony, mint annak férje. 37 A mendemondának a nyomozati iratokban semmiféle bizonyíték sem volt. Igaz, Mág Bertalan is megemlítette ezt a feltevést.38 Vajon, az olyan rendezett körülmények között élő fiatalember fejében, mint Nemes László, hogyan fogant meg a pénzlopás gondolata? Nemes elmondta a kihallgatásán, hogy augusztus végén vagy szeptember elején egy baráti társaságban szórakozott, ahol jelen volt Bánáti István is. Beszélgetés közben Nemes azt mondta, hogy négy találata van a lottón, majd hozzátette, sajnos nem egy szelvényen. Utána arról beszélgettek, hogyan lehetne nagyobb pénzösszeghez jutni. Nemes szerint, „Bánáti István megjegyezte, hogy az ilyenfajta pénzszerzési lehetőség nem komoly, majd hozzáfűzte, inkább tréfásan: „még ha valami konkrétabb dolgot mondanál, pl. hogy raboljuk ki a Paprikát, az más lenne.” Bánáti István ezen kijelentését még akkor egyikük sem vette komolyan.”39. Bánáti megjegyzése bogarat ültetett Nemes fejébe. Mivel ismerte a vállalati bérfizetés lazaságait, úgy gondolta, minden különösebb nehézség nélkül el tudná vinni a páncélszekrény kulcsát, hogy arról másolatot készíttessen. A páncélszekrény kulcsának birtokában gyermekjáték bejutni a pénztárba és elvinni a másnapi fizetést. Fontolgatta a terv kivitelezhetőségét. A terv végrehajtására a végső lökést a szeptember 27-i fizetésnap adta meg. „Mint mondottam is 1961. szeptember 27-én láttam meg a termeltetési osztály egyik helyiségében [T. i. ott történt a fizetés borítékolása előző nap, majd aznap a bérfizetés A. M.] a ládában a kulcsot. Ugyanis ezen a napon kifizetés volt és igen sokan voltak a dolgozók a kifizető ablakoknál. A készáru raktárban dolgozó Sz. Sándor, M. János és B. S. János megkértek engem, hogy ne kelljen nekik sokáig várakozni a fizetésre, menjek be az irodába és vegyem át fizetésüket, illetve hozzam el a borítékjaikat. Amikor én a helyiségbe bementem, akkor láttam meg a kulcsot az egyik ládikában, amelyben a pénzes borítékok voltak. Ekkor az az ötletem támadt, hogy a kulcsot magamhoz veszem, és egy ilyet fogok csináltatni. Ezekben a pillanatokban arra gondoltam, hogy Bánáti Istvánt fogom megkérni, hogy egy ilyen kulcsot csináltasson. Ezen gondolataim arra alapoztam, hogy korábban Bánáti hivatalában láttam egy kapukulcsot és még kérdeztem is tőle, hogy ki csinálta. Bánáti akkor valami bácsit emlegetett, de nevére már nem emlékszem. Arra gondoltam tehát, hogy Bánáti azzal a mesteremberrel meg tudja csináltatni a kulcsot.40 A gondolatot tett követett. „ A kulcs elvitele nem volt nehézkes, mert a kifizető brigád tagjai el voltak foglalva a kifizetésekkel. Én szóltam a brigád tagjainak, hogy a 3 dolgozó borítékját kiveszem. […]”41 Nemes, tehát, kiszolgálta magát. A három dolgozó fizetésborítékjával együtt elvitte a páncélszekrény kulcsát is. 36

Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. Rá. L-né közlése. 38 Mág B. 377. p. 39 Vádirat. 61.11.29. 40 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 41 U. o. 37

16

A három említett dolgozó tanúvallomása később igazolta Nemes állítását. A kulcs elvitele eléggé kockázatos lépés volt. Egyrészt a „kifizető” brigád tagjai közül bárki kereshette a kulcsot, másrészt, mivel a kulcsot huzamosabb ideig nem tarthatta magánál, mielőbb el kell készíteni vagy készíttetni a másolatot, mert a kulcsot a fizetések kiadásának befejezése előtt vissza kell juttatni oda, ahonnan elvitte. A kulcs elvitele délelőtt 10 óra körül történt. Nem sokkal utána Bánáti István megjelent Nemes munkahelyén, ahonnan közösen távoztak Nemes lakására. Nemes, és Bánáti vallomásában egyaránt tagadta, hogy korábban beszélgettek a pénzlopásról. Mégis, alighogy, Nemes megszerezte a kulcsot, Bánáti, mintegy isteni sugallatra, azonnal felbukkant Nemes munkahelyén. Furcsa Nemes távozása a munkahelyéről. Az üzemből indokolt esetben a dolgozók általában kilépővel távozhattak el a munkaidő alatt. A távozás mikéntjéről Nemes nem tett említést, feltehető, hogy kereskedelmi előadói beosztásával járhatott valamilyen állandó kilépő, vagy a hasonló beosztásban dolgozó munkatársaira nem vonatkozott a kilépők szigorúbb használata. Nemes lakásán mindketten egyetértettek, hogy legfontosabb a jó minőségű kulcsmásolat elkészítése. Nemes megbízta Bánátit, hogy menjen el ahhoz a bizonyos „valami bácsihoz” és csináltasson vele egy kulcsmásolatot. A kulcsmásolásra Bánáti Császár Henrik kalocsai lakatost akarta felkérni a munkára, akit az iskolából ismert, mert Császár több alkalommal végzett kisebb-nagyobb javításokat abban az iskolában, ahol Bánáti tanított. Császár látta, hogy a kulcs nem egyszerű kulcs, ezért nem vállalta a másolat elkészítését. „[…] odajött hozzám Bánáti tornatanár, amint odaért nyomban egy kulcsot adott át nekem és mondta, hogy egy ilyen kulcsra lenne sürgősen szüksége. Minden bevezetés nélkül én azt válaszoltam, hogy ez egy kasszakulcs, Bánáti csak anynyit válaszolt, hogy igen. Én azt mondtam Bánátinak, hogy a kulcsot azonnal én nem tudom elkészíteni, mert annak elkészítéséhez majdnem egy nap kell.”42 − vallotta a lakatos később a rendőrségen. Császár elmagyarázta Bánátinak, hogy az elkészített kulcs nem biztos, hogy jó lesz. Le kell szerelni a zárat, és hozzá kell passzítani a kulcsot, ami kb. további két órát vesz igénybe. „Amikor én azt a választ adtam Bánátinak, hogy a páncélszekrény zárát le kell szerelni, tovább nem is tárgyalt velem, hanem szó nélkül távozott.”43 − tájékoztatta Császár a rendőröket a tanúkihallgatása során. Az eredménytelen másolatkészítés után Bánáti visszavitte a kulcsot Nemeshez. Mindketten tisztában voltak azzal, hogy a kulcsot mihamarabb vissza kell vinni a vállalathoz, mert, ha a „kifizető” brigád valamelyik tagja rájön a kulcs hiányára, tervük teljesen kútba esik. Nemes a kulcs tollát egy hegyes ceruzával körberajzolta egy darab kartonpapírra, utána visszavitte a kulcsot az üzembe és észrevétlenül vissza tudta csempészni oda, ahonnan elvette. Senki nem vett észre semmit, amint az a tanúkihallgatásokból kiderült. Egyik kifizető sem gyanúsította Nemest semmivel sem, noha több alkalommal is megjelent a bérfizetés színhelyén. Érdekes módon, Mág Bertalan a fentektől eltérően mesélte el a kulcsmásolási kísérletet. A nyomozók tisztában voltak azzal, hogy a páncélszekrényt jó minőségű másolt kulccsal nyitották ki a tettesek. Így a nyomozás egyik szála a potenciális kulcsmásolók irányába folytatódott. Mág Bertalan visszaemlékezéseiben sokkal nagyobb fontosságot tulajdonított a kulcsmásoló személyének felderítésének, mint a közszemlére kitett táska tulajdonosa kiderítésének. „[…] A lakosságtól és a gyár dolgozóitól meglehetősen sok bejelentés érkezett hozzánk arról is, hogy ki mindenki vásárolt az utóbbi időben nyerskulcsot, kik rendeltek pótkulcsot valamilyen okból és így tovább. A bejelentések egy része olyan személlyel volt kapcsolatos, aki a gyárban dolgozik, ez utóbbiakat 42 43

Császár Henrik tanúvallomása. 61.10.18. U. o.

17

nyomoztuk le nagyobb figyelemmel. Megjegyzem, akadt egy-két olyan est is, amelyekben nem tudtunk kielégítő választ kapni, azonban inkább családi, szerelmi ügyecskék miatt maradtak rejtettek, s mi nem is nagyon feszegettük a titkokat. Ilyen volt […] az egyik nagy étterem vezetőnőjének az esete − igen csinos fiatal asszony, s a férje a helyi középiskolában testnevelő tanár − aki ugyancsak kulcsot szeretett volna készíttetni, de amikor át kellett volna adni a mintát, megszeppent és visszavonult. Nem bolygattuk fel nagyon ezeket az ügyeket, nem akartunk oktalanul családi háborúskodásokat felidézni. Ez utóbbi eset egy kissé elgondolkoztatott. Mármint az étterem vezetőnőjéé. Azt már tudtuk, hogy Nemes Lászlónak a városban sok jó ismerőse van, s azt is tudtuk, hogy a nők körében meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. Igazi, benső baráti kapcsolatban azonban csak egy emberrel, illetve egy családdal állt: Bánáti István testnevelő tanárral és annak nagyon csinos feleségével, az étterem vezetőjével. […]44 Így jutott Nemes és Bánáti közötti baráti kapcsolat nyomára, illetve Császár lakatoshoz, akivel elmeséltette Bánátiné látogatását a lakatosnál kulcsmásolási ügyben. A továbbiakban sejteni engedte, hogy Nemes nem annyira Bánátihoz, inkább annak feleségéhez vonzódott. Mág Bertalan egyértelműen Bánátinét nevezte meg a kulcsmásolást kérő személyben. E kis kitérő után térjünk vissza a két tettes vallomásához. Miután Kalocsán meghiúsult a kulcsmásolás, Nemes azt gondolta ki, hogy másutt készítteti el a másolatot. Szeptember 30-án Bánátival átvitette magát motorkerékpáron Bajára, hogy majd ott vásárol nyerskulcsot, megfelelő reszelőket és a lerajzolt minta alapján otthon fogja kireszelni a nyerskulcsot. Végül nem így történt. A bajai kirándulás megtörtént, de a vasboltban nem volt megfelelő nyerskulcs, de vásárolt 3 Ft-ért egy késreszelőt. Érdeklődésére a boltban ajánlottak neki egy lakatost, aki tud kulcsot másolni. Felkeresték a lakatost, akinek azt mesélte be (csak Nemes ment be a lakatosműhelybe), hogy Vaskútról jött és egy raktár elveszett kulcsát akarja megcsináltatni, de csak a kartonra rajzolt mintát tudta megmutatni. 45 A bajai lakatosnak nem voltak lelki skrupulusai, minden további nélkül elkészítette a kulcsot potom húsz forintért és még a nyerskulcsot is ő adta. „ A kulcs elkészítéséhez, pontosan nem emlékszem, hogy papírból vagy lemezből kivágott mintát hozott, amiről azt mondta, hogy a mintát a zárról készítette. A minta eléggé pontosan ki volt vágva, amelyről a nevezett személy kérésére én egy nyers kulcsból reszeltem ki a kulcsot, mivel a tollminta mellett meg volt adva a kulcs vastagsága, szárvastagság és hosszúság és a lyukméret [mélységméret]. Én a kulcsot a megadott méretek alapján és a minta alapján teljes egészében elkészítettem, de a méretek nem biztos, hogy jók lettek. Azt mondta a fiatalember, ha nem is lesz egészen pontos, ők majd a helyszínen a zárba való bereszelést elvégzik, illetve a kisebb igazításokat maguk is meg tudják csinálni. Én a nevezett személytől a kulcs elkészítéséért 20 Ft-ot kértem, amit minden szó nélkül kifizetett…” mondta el tanúvallomásában Pénzes Lajos lakatos, amikor a rendőrség ellenőrizte a két elkövető vallomását.46 Megvolt a páncélszekrény kinyitásához legszükségesebb eszköz, a kulcs. A bajai lakatos figyelmeztette Nemest, hogy abban a formában, ahogy elkészítette a kulcsot, még nem biztos, hogy működni fog. A kulcsmásolat pontosságát ki kellett próbálni. Nemes kipróbálta. Már korábban is gyakran bent járt a pénztárban. Beszélgetett a pénztárossal és rendszeresen a pénztárban olvasta a pénztáros sportújságját. Kihallgatásakor eléggé szűkszavúan számolt be a kulcs kipróbálásáról és utánigazításáról. Október elején, egyik pénztárbeli látogatásakor kipróbálta a kulcsot, de az nem nyitotta a zárat. Ott-

44

Mág B. 376-377. p. Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 46 Pénzes Lajos tanúvallomása. 61.10.23. 45

18

hon, a Baján vásárolt reszelővel igazított a kulcson és újra próbálkozott. Néhány igazítás után a kulcs már tökéletes volt, akadálymentesen nyitotta és zárta a páncélszekrényt. Mág Bertalan plasztikusabban írta le a kulcs kipróbálását. Bánáti Istvánnal a vallomásában mondatta el a kulcs pontosítását. „[…] Napok múltán csak úgy mellékesen megjegyezte [Nemes László] , hogy kipróbálta a kulcsot, de az még nem jó. Eltelt néhány nap, és megint ugyanezt közölte, azzal a különbséggel, hogy most már ígéretesebb volt a próba. Kérdeztem mit jelent ez. Azt mondta, már megmozdult a kulcs, de még nem tudta elfordítani. És hogyan tudod egyáltalán kipróbálni? − kérdeztem, mert őszintén szólva nem hittem el, hogy ez lehetséges. Erre elmesélte. […] Horváth régi, kedves ismerőse, szinte barátja Lacinak, sok mindenről el tudnak beszélgetni, és az is összeköti őket, hogy az öreget érdekli a sport. A sportlapot is járatja. Azelőtt is bejárt hozzá sportújságot olvasni. Most is bejár. Ott, a kassza tetején szokta szétteregetni az újságot, nekidől a páncélszekrénynek és olvasgat. Mint régebben. Csakhogy most ügyel arra, hogy a szétnyitott újsággal eltakarja a kassza elejét a főpénztáros elől, s úgy helyezkedik, hogy ha valaki az ajtó felől váratlanul belépne, ne láthassa, mit művel kezével az újságlap alatt. Így szépen bele tudja dugni a kulcsot a zárba és próbálgatja. Ha nem megy, akkor feszegeti egy kicsit, és a puha alumíniumon megmarad a nyoma ott, ahol akad. Ezt otthon, valahonnan szerzett tűreszelőkkel megreszeli, és másnap vagy harmadnap, amikor alkalom nyílik rá, újra megpróbálja. Így próbálgatta Laci a kulcsot, én pedig részben elképedve, részben csodálkozva figyeltem, mivé fejlődik ez a számomra még mindig lehetetlennek látszó ügy. És egyszer azt mondta: elfordult. Mármint a kulcs a zárban. Arca ragyogott az örömtől. […] És akkor számolgatni kezdte, hogy ekkor meg ekkor lesz a fizetés, azon a napon kell megpróbálni. Ez a nap pedig október 12-e volt.”47 Tehát tökéletes volt a kulcs, már nem volt akadálya a fizetésekkel teli páncélszekrény kinyitásának. Nemes gondolt arra, hogy a bűntény felfedezése után a rendőrök gyorsan rá fognak jönni, hogy a pénzlopás belső munka volt, és ő is a potenciális gyanúsítottak között lesz. Ezért bombabiztos alibit készített magának. Kapóra jött neki, hogy szülei 25 éves házassági évfordulója egybeesett a tervezett bűntény idejével. Erre a momentumra építette alibijét. Látványos, megdönthetetlen, legalább is ő úgy gondolta, cselekménysorozatba kezdett. Először is október 10-re és 11-re szabadságot kért. Abban az időben minden munkavállalónak járt évente egy alkalommal egy 50%-os kedvezménnyel járó oda-vissza utazási utalvány, amit a dolgozó munkahelye szerint illetékes szakszervezet ad ki. Nemes László kért és kapott a vállalati szakszervezettől ilyen utalványt, amit a kalocsai vasútállomáson érvényesített. Szülei lakóhelyére, Balatonfenyvesre történő utazását nem vasúton kezdte, hanem tizedikén a vállalat egyik anyagbeszerzőjével, vállalati gépkocsin utazott Budapestre. Onnan vonattal utazott tovább Balatonfenyvesre. Tervbe vette, hogy fenyvesi tartózkodása alatt átmegy Keszthelyre érdeklődni a megpályázott tanársegédi állás után, de végül nem utazott Keszthelyre. A családi ünnepség után, 11-én délután egy olyan vonattal utazott el Balatonfenyvesről, amelynek budapesti, illetve kiskőrösi csatlakozása 12-én, a hajnali órákban, 4óra körül ért Kalocsára. Jól következtetett a rendőrség, amikor feltételezte, hogy valahol Dunántúlon leszállt a vonatról és Bánáti hozta vissza motorkerékpárján Kalocsára. „A bűncselekmény elkövetése napján, megállapodásunk értelmében, 16 órakor indultam el Kalocsáról. Székesfehérvárra, az állomásra szerencsésen megérkeztem, motorommal nem történt baj. Az állomáson találkoztam Nemessel és azonnal indultunk is Kalocsára. Az órát nem néztem meg, de kb. 23 óra volt, amikor hazaértünk. Megjegyzem, hogy Nemes vonata 47

Mág B. 404-405. p.

19

később érkezett meg, mint 19 óra, mert én az állomáson kb. 1 óra hosszat várakoztam rá.”48 − vallotta Bánáti. Hazaérkezésük után Bánáti hazavitte a motorkerékpárt, majd Nemes lakásáról együtt indultak az üzembe. Megegyeztek, hogy Nemes megy be a pénzért, Bánáti pedig az üzemen kívül fog figyelni. A kifizető helyiség utcára nyíló ajtaján ment be Nemes a pénztár épületébe. Az ajtón sima zár volt, amihez könnyen lehetett szerezni kulcsot, csak meg kellett nézni a kulcson lévő számot és minden további nélkül lehetett vásárolni vagy meglévő kulcsok közül kiválasztani a megfelelőt. Nemes az utóbbit választotta kulcsszerzéshez. „Amikor odaértem a pénztárhelyiséghez, ott az utcára nyíló ajtót minden akadály nélkül kizártam a már említett lapos tollú kulccsal. A környéken senkit sem láttam. A porta során a pénztárépület mellett, az utca felől éppen úgy égtek a villanyok, mint máshol. A pénztárhelyiségben szintén égett a villany. Amikor abba a folyosórészbe bejutottam, ahol a pénzre szoktak várakozni, ott megnéztem a három kifizető ablak közül, hogy melyiket lehet elmozdítani, a középső ablak elmozdult […]. Az ablak elmozdítása következtében a vasrács könnyűszerrel leemelhető volt és ennek következtében az ablakot zavar nélkül el lehetett tolni. Ezen az ablakon bemásztam a számfejtő helyiségbe […] A pénztárba nyíló ajtó nyitva volt, nem volt bezárva. A pénztárhelyiségben a páncélszekrényt az általam készített kulccsal minden zavar nélkül ki tudtam nyitni. A páncélszekrény bal oldalában voltak elhelyezve azok a ládák, amelyekben a kiborítékozott pénz volt. A ládák tartalmát először a magammal vitt táskába raktam, azonban ebbe nem fért bele. Amikor láttam, hogy nem fér bele a szatyorba a pénz, a külső helyiségben az asztal alól egy papírzsákot vettem fel és a többit abba raktam. A páncélszekrényt vissza bezártam. A csomagokat kitettem az ablakon, majd én is vissza kibújtam, a kérdéses ablakot, amelyen én is kibújtam, visszahelyeztem ugyanabba a helyzetbe, mint ahogy az eredetileg volt.”49 − mesélte el a páncélszekrény kiürítését Nemes a rendőröknek. A sikeres akció után a zsákmánnyal Nemes lakására mentek, ekkor éjjel fél egy lehetett. Nemes lakásán nekiláttak a fizetési borítékok kiürítéséhez. Siettek, ezért maradt néhány borítékban kisebb pénzösszeg. Körülbelül fél kettőig együtt ürítették a borítékokat. Akkor Bánáti közölte Nemessel, hogy neki el kell mennie. A felesége délutános műszakban dolgozik, az ő feladata az étterem zárása. Bánáti megígérte feleségének, hogy záráskor érte megy, és együtt mennek haza. Az üres borítékokat betették a papírzsákba, amit Bánáti távozásakor magával vitt. A piactéri Vajas-híd közelében, ahol a gyárhoz vezető rövid utat éppen javították, két nagyobb követ rakott a papírzsákba a borítékok közé, a papírzsákot pedig belegurította a Vajasba. Nemes, immár egyedül, tovább ürítette a borítékokat, három óra tájban végzett. Utána az üres borítékokat belegyömöszölte a sporttáskába, amelyben elhozta a pénzt a pénztárból. A sporttáskát, a kulcsmásolatot és a reszelőket a Foktői úti hídnál ő is a Vajasba dobta. Ez a momentum, mármint az üres borítékok a Vajasba dobása volt az a bizonyos „banánhéj” amin elbuktak. Ha Bánáti az üres borítékokat tartalmazó papírzsákot és sporttáskát a Vajas helyett kivitte volna motoron a néhány kilométerre lévő Duna partra és ott dobja a vízbe, biztos, hogy a rendőrségnek sokkal nehezebb dolga lett volna az ügy felderítésében. Még Bánáti távozása előtt megállapodtak, hogy reggel 8 óra előtt találkoznak a városban. Nemes magával viszi a pénzt, amit elrejtenek az iskola tornaszertárában. A pénzlopás előkészületei közé tartozott, hogy a szertár egyik meglazult padlója alatt egy üreget készítettek a pénz számára. Reggel fél nyolc körül Nemes a számolatlan pénzt,

48 49

Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19.

20

nem tudta a zsákmány pontos összegét, saját sporttáskájába csomagolva átadta Bánátinak, aki a pénzt elrejtette a szertárban, az előre elkészített rejtekhelyen. Mindkettőjüket meglepte az az általános felháborodás, amely a pénzlopás hírére kapott lábra az üzemben és a városban is. A fizetési borítékokat tartalmazó sporttáska, majd papírzsák gyors előkerülése pedig egyenesen megrémítette a két férfit. Különösen Bánátit sújtotta az eset. Felesége tudott székesfehérvári kirándulásáról, nem volt buta asszony, gyorsan világossá vált előtte, hogy a férje valamilyen mértékben érintett a pénzlopásban. Bánáti be is ismerte feleségének, hogy köze van az ügyhöz, de nem volt teljesen őszinte, mindent Nemesre fogott. Felesége és az egyik gyermekkori barátja, aki szintén tudomást szerzett arról, hogy barátjának valamilyen mértékben köze volt a pénzlopáshoz, könyörögtek Bánátinak, hogy jelentkezzen a rendőrségen. Bánáti azzal hárította el ajánlatukat, ha bejelenti, hogy Nemes volt a tolvaj, akkor őt is belekeverik az ügybe. Bánáti Nemest unszolta, hogy szolgáltassák vissza a pénzt. „[…] A bűncselekmény elkövetését követő időben én mindenáron rá akartam szedni Nemest arra, hogy a pénzt vigye vissza és tegye jóvá, amit tett. Nemes hallani sem akart erről, de az utolsó napokban már passzív magatartást tanúsított, amikor ezt felvetettem. Nem mondta, hogy visszaviszi a pénzt és jelentkezik a rendőrségen, de nem is tiltakozott ilyen irányú felvetésem ellen. […]50 Felajánlotta, hogy az egyik rokonát, aki a dunavecsei rendőrkapitányság vezetője volt, ráveszi, hogy legyen közvetítő a pénz visszaadásában, amivel enyhíthetik a bűncselekmény súlyát. Erre a mentőakcióra végül nem került sor. Nemes azzal nyugtatta Bánátit, ha az általános felháborodás elcsitul, vissza fogják juttatni a pénzt. Az események gyors változása mindkettőjüket rádöbbentette tettük súlyosságára, de ahhoz már nem volt bátorságuk, hogy vállalják tettük következményeit. Nemes talán abban bízott, hogy a bombabiztos alibije megvédi attól, hogy a nyomozás eléri. Bánáti gyengébb idegzetű volt. Felesége és gyermekkori barátja nyomását sem bírta. Az ellopott pénz egy részét kivette a rejtekhelyből és az iskola közelében lévő, használaton kívüli magtár udvarán a bozótba rejtette. Az egykori főkáptalani magtár épülete a Kossuth Lajos u. és a Martinovics Ignác u. sarkán volt, ma már nem létezik, a Kossuth Lajos u. 8/A és 8/B. sz. két kétemeletes épület áll a lebontott magtár helyén. A városi rendőrkapitányság épülete az átelleni sarkon volt, és a főbejárata akkor még a Martinovics u. felöl volt. Az ügyeletes tiszt szobájának ablakából rá lehetett látni a magtárudvarra, amelyet nagyrészt bozót nőtt be. A sors különös fintora, hogy Bánáti a lopott pénz nagyobbik részét pont a rendőrség orra előtt dugta el. Erről így vallott Bánáti: „[…] Október 17-én, keddi napon − este, a sötétség leple alatt az elrejtett pénz egy nagyobb részét előszedtem és egy zsákba csomagolva a rendőrkapitánysággal szemben lévő raktár udvarában a bozót közé rejtettem. […]51 Látható, hogy a két elkövető tettük elkövetése előtt nem mérték fel a bűncselekmény következményeit, illetve nem voltak teljesen tudatában annak súlyosságával. Jellemző, hogy még csak elképzelés szintjén sem foglalkoztak a pénz elköltésével, csak abban maradtak, hogy a zsákmányt felezik. Vallomásaik és Mág Bertalan visszaemlékezése szerint, szinte megváltásként élték át lefogásukat. Őrizetbe vételük után szinte megkönnyebbültek és őszinte beismerő vallomást tettek. Mindkettőjük vallomása teljes mértékben megegyezett, csak egy ponton állt egymással szemben a két vallomás, és ez a kettősség végig, a bűnügy rendőrségi és bírósági szakaszában egyaránt fennmaradt. Kettőjük vallomása Bánáti Istvánnak a bűnügyben való részvételének minősítésében tért el. Nemes véleménye szerint Bánáti aktívan vett részt a bűncselekmény előkészítésében, a pénz ellopásában és a lopás elleplezésében. Szerinte Bánáti tevékenyen vett részt az 50 51

Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19.

21

előkészítésben (kulcsmásolat készítésének körülményei, motoros kirándulás Székesfehérvárra, Bajára, Nemes elkísérése a színhelyre, valamint a pénz kicsomagolása, elrejtése stb.). Vele ellentétben Bánáti azt vallotta, hogy ő csak Nemes erőszakoskodásának engedve tette mindazt, amit bevallott. Nézeteltérés volt közöttük a pénzvisszaadást illetően is. Bánáti nagyon félt a következményektől, mindenáron vissza akarta szolgáltatni az ellopott pénzt, de csak arra futotta a bátorsága, hogy a zsákmány egy részét a rendőrség közelében elrejtette. Szinte megkönnyebbült, amikor a magtár udvarán lefolytatott helyszíni szemle alkalmával elővette az elrejtett pénzt, és átadta a rendőrségnek. Ezt a lelki megkönnyebbülést Mág Bertalan is megemlítette visszaemlékezésében.52 Nemes mindig halogatta a pénz visszaadását, arra hivatkozott, ha elülnek a kedélyek, akkor visszaadják a pénzt. Az ellentétes vallomásaik miatt szembesítésre is sor került, de az eredménytelen maradt, mindketten kitartottak eredeti álláspontjuk mellett.53 November elejére befejeződött az ügy rendőrségi szakasza és vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. A vádirat a hó végére el is készült, amit december 8-án terjesztett a megyei ügyészség a Bács-Kiskun Megyei Bíróság egyik tanácsa elé. A vádiratot négy terhelt ellen nyújtotta be a megyei ügyészség. A társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére bűnszövetkezetben, különösen nagy kárt okozó lopás bűntettével vádolta a megyei ügyészség Nemes Lászlót és Bánáti Istvánt. Társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére elkövetett bűntettel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztásának bűntettével vádolták Bánáti gyermekkori barátját és feleségét, Bánáti Istvánnét. A Megyei Bíróság a Bács-Kiskun megyei Főügyészség vádiratát megvizsgálta, és annak alapján elrendelte az ügy tárgyalását. A tárgyalás határnapjául 1962. évi január hó első felét tűzi ki, Kalocsára a kalocsai járásbírósághoz, illetve a tárgyalóterem szükségletéhez mérten a kalocsai városi tanács nagytermébe. A tárgyalás 1962. január 4-én 8 órakor kezdődött a kalocsai városi tanács dísztermében. A bíróság tagjai dr. B. Gy. megyei bíró, K. J. és V. Gy. ülnökök voltak. A vádat dr. B. T. megyei ügyész képviselte. Nemes László elsőrendű vádlottat dr. Sz. D. kirendelt védő, Bánáti István másodrendű vádlottat dr. B. J. ügyvéd, Bánáti gyermekkori barátját, a harmadrendű vádlottat dr. L. I. ügyvéd, Bánátinét, a negyedrendű vádlottat dr. B. I. ügyvéd védte. A kirendelt védő kivételével a védőügyvédek kalocsai illetőségűek voltak. A bíró a személyi adatok ismertetése után felolvasta a megyei ügyészség vádiratát, majd megkezdődött a vádlottak meghallgatása. Elsőként Nemes Lászlót hallgatta meg a bíróság. Nemes elismerte bűnösségét, kijelentette, hogy megbánta tettét. Ezután részletesen ismertette a bűncselekmény elkövetésére indító okokat, majd a bűncselekmény előkészítését és annak megvalósítását. Nemes László beismerő vallomása a jegyzőkönyvben 11 oldalon keresztül tartott. Nemes vallomása után az elnök berekesztette a tárgyalást. A tárgyalás másnap, január 5-én folytatódott Nemes kihallgatásának folytatásával a többi vádlott távollétében. A bíróság elnöke Nemesnek a rendőrségen tett vallomása és a tárgyaláson elhangzott vallomás, illetőleg Bánáti István rendőrségi vallomása közötti ellentmondásokat firtatta. Nemes további vallomása, illetve a hozzá intézett kérdések 10 oldalt tettek ki a jegyzőkönyvben. Nemes vallomása után Bánáti következett. Bánáti lényegében beismerő vallomást tett, de vallomása közben mindig hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény elköveté52 53

Mág B. 393-395. p. Szembesítési jegyzőkönyv. 61.11.01.

22

sében ő nem akart részt venni, csak Nemes erőszakoskodásának engedve csatlakozott Nemeshez és vett részt tevékenyen vett Nemes alibijének biztosításában. A következő napon folytatódott Bánáti vallomása. A vallomásának végén Bánáti kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. Az elnök szembesítette a rendőrségi beismerő vallomásával, mire Bánáti elmondta, hogy a rendőrségi kihallgatása előtt közölte az egyik rendőr őrnaggyal, hogy ő nem bűnös. Az elnök elrendelte két elmeorvos szakértő meghallgatását, mivel Bánáti korábban arra hivatkozott, hogy pillanatnyi elmezavar miatt vett részt a bűncselekmény elkövetésében. Bánáti az egyik nagyszülője elmezavarban bekövetkezett halálára hivatkozva feltételezte, hogy az elmebaj örökletes. A két elmeszakértő egybehangzóan jelentette ki, hogy a hivatkozott nagyszülő elmezavara nem örökletes, hiszen Bánáti szülei egészségesek. Az egyik szakértő kijelentette: „[…] Nevezett vele született adottságok folytán ideges, ingerlékenységre hajló egyén. (neurózis reaktíva) Lelki működésben, gondolkodásban azonban nem mutatható ki olyanfokú kiess hiányosság vagy működési zavar, melynek következtében cselekedeteinek a társadalom ellen irányuló veszélyességét kellőképpen fel ne ismerhetné a múltban, jelenben, valamint a terhére felrótt bűncselekmény elkövetésének idejében egyaránt. Bizonyos fellengősség, nagyratörés kimutatható a vádlott lelkületében, de ezek alapjába véve a fiatalkorral együtt járó csapongás szerű lelki megnyilvánulások, tervezgetések, túlzott elképzelések, amelyek meddők maradnak abban az esetben, ha azoknak a körülmények folytán reális megvalósítása nem lehetséges. Ilyen és hasonló jelenségek a fiatal korban nagy általánosságban megnyilvánulnak és ezek kifejezetten kórosnak nem mondhatók. […]”54 Az elmeszakértői szakvélemények és a hozzájuk intézett kérdésekre adott válaszok után az elnök bezárta a tárgyalást. Másnap folytatódott Bánáti vallomása. Az elnök kérdéseivel a különböző vallomásokban felmerült ellentmondások tisztázására törekedett. Nemes gépkocsi vásárlási terve, „rabold ki a Paprikát” kijelentés, a kulcs átvétele Nemestől, tönkretett idegei stb. Vallomása végén Bánáti kijelentette, hogy fenntartja rendőrségi vallomását. A tárgyalás aznap befejeződött. Január 9-én tett vallomást a harmad- és negyedrendű vádlott. A harmadrendű vádlott elismerte bűnösségét, miszerint elmulasztotta a tudomására jutott bűncselekmény bejelentését, majd ismertette életkörülményeit. Beszámolt Bánáti Istvánnal fennálló, gyermekkoruk óta tartó barátságukról, valamint Nemes László megismeréséről, amely ismeretség baráti viszonnyá alakult. Beszámolt arról, hogy lelkifurdalása támadt, amikor tudomást szerzett a bűncselekményről. Több ízben felszólította Nemest, hogy adja vissza a pénzt és jelentkezzen a rendőrségen. Nemes halogató válaszai némileg megnyugtatták lelkiismeretét. Arról nem volt tudomása, hogy Bánáti is részese a bűncselekménynek, mivel azt Bánáti elhallgatta előle. Bánáti kérésére állt el Nemes feljelentésétől, mivel akkor őt (Bánátit) is meghurcolhatják. A negyedrendű vádlott, Bánáti Istvánné elismerte bűnösségét, hogy a tudomására jutott bűncselekményt elmulasztotta bejelenteni, majd ismertette életkörülményeit, megismerkedését férje barátjával, Nemes Lászlóval. Beszámolt arról, hogy férje közölte vele Nemes tettét, de férje arról nem tett említést, hogy ő is tevékeny részese volt a pénzlopásnak. Arról tudott, hogy Nemest férje hozta haza motoron Székesfehérvárról. A feljelentéstől az tartotta vissza, hogy férje közölte vele, ha kitudódik, hogy a borítékokat tartalmazó táska az övé, akkor neki is kellemetlensége lesz. A vádlottak kihallgatása után a tanúk meghallgatása következett és folytatódott a következő két napon is. A kihallgatott 36 tanú olyan tanúk voltak, akiknek az ügy rendőrségi szakaszában tett vallomásaik elősegítették a rendőrség munkáját. Tanúvallomásuk lényegében megegyezett a rendőrségen tett tanúvallomásukkal. A bíróság négy ha54

A tárgyalás jegyzőkönyve. 62.01.07.

23

tósági tanút és a nyomozásban részt vett rendőrtisztet is kihallgatott. A hatósági tanúk részben Nemes és Bánáti rendőrségen tett vallomástételénél, illetve a helyszíni szemléknél voltak jelen. A tanúkihallgatások után a bíróság elnöke ismertette az üggyel kapcsolatos becsatolt okmányokat: helyszíni szemlék jegyzőkönyveit, az ott készült fényképfelvételeket. A házkutatásokról készült jegyzőkönyveket. A MÁV-tól beszerzett menetrendi kivonatokat. A sértett vállalat által közölt forgalmi, illetőleg termelési adatokat, valamint az elmeorvosi szakvéleményeket. Az okmányismertetések után az elnök berekesztette a tárgyalást. A tárgyalást január 17-én folytatták. Az elnök elrendelte a bizonyítási eljárás folytatását, amelynek keretében becsatolja a IV. r. vádlott munkaadói igazolását, ismertette a megyei tanács művelődési osztályának tájékoztatóját, melyet a Testnevelési Főiskolától kapott. Bánáti István megjegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a leckekönyve tanúsága szerint jó eredménnyel végezte el a főiskolát, tehát nem gyenge és közepes, hanem jó rendű volt a tanulmányi eredménye. Ezután az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, felhívta a feleket a perbeszédek megtartására. A Megyei Főügyészség képviselője a vádat valamennyi vádlottal szemben, a vádirattal egyezően terjesztette elő vádindítványában. Indítványozta, hogy a megyei bíróság a különösen nagy kár megállapítását, mégpedig bűnszövetkezetben való elkövetését állapítsa meg az elsőrendű és a másodrendű vádlottal szemben. Indítványozta továbbá, hogy az elsőrendű vádlott vonatkozásában igen szigorú, életfogytiglan tartó börtönbüntetést, ugyanakkor a másodrendű vádlottal szemben igen szigorú végrehajtható börtönbüntetést szabjon ki. Mind a két vádlottal kapcsolatban tiltsa el egyes jogaik gyakorlásától, az előzetes letartóztatásban eltöltött időt javukra állapítsa meg. Mind a két vádlott terhére mellékbüntetésül pénzbüntetést is alkalmazzon. Nemes László védője kérte, hogy a bíróság fontolja meg a „különösen nagy kárt” fogalmára utaló minősítést, továbbá kérte, hogy a bíróság olyan ítéletet hozzon, ami lehetővé teszi védence visszatérését a társadalomba. Bánáti László védője kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe a számos enyhítő körülményt és nevelő célzatú büntetést szabjon ki. A harmadrendű vádlott védője kérte védenc ítélete felfüggesztett börtönbüntetés legyen. Bánáti Istvánné védője szintén felfüggesztett büntetés kiszabását kérte. A sértett Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat képviselője, tekintettel a kár megtérülésére, polgári peres eljárásban kártérítési igényt nem terjesztett be, egyebekben csatlakozott az ügyészi indítványhoz és a vállalat nevében a vádlottak megbüntetését a bíróságra bízta. A perbeszédek elhangzása után a bíróság zárt ülésen hozta meg ítéletét. A bíróság megállapította, hogy a vádlottak bűnösök társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére bűnszövetkezetben, különösen nagy kárt okozó lopás bűntettében (első- és másodrendű vádlott), továbbá társadalmi tulajdonban lévő vagyontárgy sérelmére elkövetett bűntettel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztásának bűntettében (harmad- és negyedrendű vádlott). Az ítéletek: Nemes László: 12 év börtönbüntetés (főbüntetés) egyes jogok gyakorlásától 6 évi eltiltás (mellékbüntetés). Bánáti István: 10 év börtönbüntetés (főbüntetés), egyes jogok gyakorlásától 4 évi eltiltás (mellékbüntetés). Harmadrendű vádlott: 5 hónapi börtönbüntetés. A megyei bíróság a kiszabott börtönbüntetés végrehajtását feltételesen 3 évi időtartamra felfüggeszti. Egyidejűleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól mentesíti. Bánáti Istvánné: az eljárás megszüntetése. A letöltendő börtönbüntetés idejébe Nemes és Bánáti előzetes letartóztatásban töltött idejét beszámította a bíróság. Az ítélethirdetés után a bíró ismertette az ítéletek 83 oldalas indoklását. A megyei főügyész képviselője Nemes László és Bánáti István ítélete ellen súlyosbításért fellebbezést nyújtott be, a harmad-. és negyedrendű vádlott ítéletével szemben az estleges fellebbezés bejelentésére a 3 napi nyilatkozati időt fenntartotta.

24

Az ítélethirdetés után Nemes László, Bánáti István vádlottak és védőik enyhítésért fellebbezést nyújtottak be. A harmad- és negyedrendű vádlottak, valamint védőik az ítéletet tudomásul vették, fellebbezési jogukkal nem éltek. Az elnök a tárgyalást 1962. január 17-én 16 óra 30 perckor berekesztette.55 A beadott fellebbezések miatt Nemes László és Bánáti István ügyét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság 1962. április 25-én tárgyalta és ítéletet is hozott. (A harmad- és negyedrendű vádlottak esetében a megyei ügyészség nem élt a fellebbezés jogával.) A Legfelsőbb Bíróság ítélete: ”Társadalmi tulajdon sérelmére, bűnszövetkezetben, különösen nagy kárt okozásával elkövetett lopás bűntette miatt Nemes László és társai ellen indított bűnügyben a kecskeméti megyei bíróságnak […] ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy Nemes László I. rendű vádlott büntetését 15 /tizenöt/ évre, az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást pedig 10 /tíz/ évre, Bánáti István II. rendű vádlott börtönbüntetését 12 /tizenkettő/ évre, az egyes jogok gyakorlásától való eltiltást pedig 10 /tíz/ évre felemeli. Egyebekben a fellebbezéseket elutasítja. Nemes László I. rendű vádlott és Bánáti István II. rendű vádlottaknak az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalától: 1962. január 17. napjától a mai napig előzetes letartóztatásban töltött idejét börtönbüntetésükbe beszámítja.”56 A Legfelsőbb Bíróság az ítélet indoklásában megállapította, hogy „az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá a vádlottak személyének és cselekményének kiemelkedő társadalmi veszélyességére. Nemes László vádlott közgazdasági egyetemet, Bánáti István vádlott pedig testnevelési főiskolát végzett. Novák László vádlott vállalati kereskedelmi előadó, Bánáti István vádlott pedig általános iskolai tanár volt, mindketten fiatalon jó állásban voltak, gondatlan megélhetésük biztosítva volt, társadalmunk megbecsült tagjai voltak. A sértett vállalattól 446.281 − forintot loptak. Ez a pénzösszeg 919 dolgozónak félhavi bére volt, amelyet a dolgozók a lopás miatt csak késedelmesen kaptak kézhez. Vádlottak a cselekmény elkövetése előtt, annak végrehajtása alatt és azt követően is, céltudatos akaratról és a legnagyobb fokú körültekintésről, hidegvérről és kitartásról tettek bizonyságot. Cselekményük következtében a vállalat becsületes dolgozói közül többen hosszabb ideig gyanúban álltak. 57 A Legfelsőbb Bíróság az ítélet meghozásánál elfogadta az elsőfokú bíróság által felsorolt bűnösségi körülményeket, de nem vette figyelembe Nemes László beismerő vallomását, mert az nem volt felfedező jellegű. A rendőrségi szakasz eseményeiből kitűnt, hogy a beismerő vallomását már elfogása után, az elétárt bizonyítékok hatására tette. Az előzetes letartóztatása alatt Bánátit az ő szerepét is előnyösebbnek feltüntető, hamis vallomásra igyekezett rávenni. Bánátinak küldött levelét, amelyben a hamis vallomásra igyekezett rávenni Bánátit, a büntetés-végrehajtás munkatársai felfedezték. Bánáti esetében sem vette figyelembe a megbánást mutató magatartást, mert az önmagában nem tekinthető enyhítő körülménynek. Az elsőfokú bíróság ítéletét túl enyhének találta a másodfokú bíróság és a Büntető törvénykönyv általános része 50. §-a rendelkező részében meghatározott mértékre felemelte. A bűncselekmény súlyosságára való tekintettel, ugyanilyen okok miatt emelte fel az egyes jogoktól való eltiltás időtartamát is.

55

A tárgyalás jegyzőkönyve. 62.01.04-17. Legfelsőbb Bíróság ítélete. 62.04.25. 57 Legfelsőbb Bíróság ítéletének indoklása. 62.04.25. 56

25

A Legfelsőbb Bíróság ítélete lezárta a Nemes és társai néven ismerté vált bűnügyet. Megkezdődött a két elítélt börtönbüntetése. Nemes László Szegedre, Bánáti István Vácra került. Érdekesen, egymástól eltérő módon alakult a két elítélt börtönbéli sorsa. Nemes László rapszodikusan töltötte szegedi éveit. Huzamosabb ideig jó magaviseletet tanúsított, de 1967-ben két alkalommal megsértette a börtön szabályait. A jó magatartása alatt fegyelmezetten viselkedett, betartotta az előírásokat. Egy ideig zárkafelelősként rendet tartott a zárkában, de zárkatársaival kezdetben fölényes magatartást tanúsított, kevésbé művelt társait lenézte. E magatartása többszöri figyelmeztetés után pozitívan megváltozott. Büntetése első időszakában az elkövetett bűncselekmény nagyobb részét bűntársára, Bánáti Istvánra igyekezett áthárítani, később elismerte tettének súlyát és megbánást mutatott. Büntetés alatti foglalkoztatása az Alföldi Bútorgyárban történt 1962 júniusától. A munkához való viszonyát a szubjektív tényezők erősen befolyásolták, de a figyelmeztetések után átérezve cselekménye súlyát, megbánta tettét. 1969 márciusától elítélt írnokként foglalkoztatták. Munkáját kifogástalanul végezte, de 1967-ben 2 alkalommal büntetést kapott, mert tiltott tárgyakat tartott magánál (könyv, élelmiszer). A két büntetés mellett 9 alkalommal kapott jutalmat, ami többnyire rendkívüli vagy meghosszabbított beszélő volt. Szüleivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot, mindkét részről a kölcsönös szeretet és a segíteni akarás mutatkozott. Szabadulása utáni terveiben a képzettségének megfelelő munkavállalás szerepelt. Több alkalommal nyújtott be kérvényt büntetése harmadolásához, de a börtönparancsnok véleménye szerint a büntetés céljának eléréséhez további szabadságelvonásra van szükség, ezért a kegyelembe részesítést (harmadolás) nem javasolta.58 Későbbi, 1969. szept. 12-i véleményében továbbra sem javasolta a szegedi börtönparancsnok a harmadolást. Az előző javaslat óta sem változott rapszodikus magatartása. Egyaránt kapott dicséretet és büntetést (tiltott levelezés kísérlete egy elitélt nővel) is. Édesapja több alkalommal nyújtott be kegyelmi kérvényt, de a parancsnoki jellemzések miatt elutasították. A várt szabadulás végül 1971. október 19-én, tízéves börtönbüntetés után következett be. Az ügy felderítésén dolgozó rendőrök 1961. október 19-én helyezték előzetes letartóztatásba. Nemes Lászlónak sikerült a harmadolás, feltételesen szabadlábra került. A kiszabott börtönbüntetését a váci börtönben töltő Bánáti István évei sokkal nyugodtabban teltek, mint tettestársáé, Nemes Lászlóé. Büntetése alatt mindvégig jó magaviseletet tanúsított. A börtönben elítélt pedagógusként foglalkoztatták, munkáját pontosan, szorgalmasan és becsülettel végezte. E feladata mellett a börtön szabadidős tevékenységében is aktívan részt vett. (könyvvásárok, sétavezetés, sportfoglalkozások vezetése stb.) A pedagógusi tevékenysége mellett körletírnok is volt. A jó munkavégzése és magatartása miatt 20 alkalommal részesült különböző jutalomban, közöttük 500 Ft pénzjutalomban. Fogvatartása alatt feleségével és szüleivel rendszeresen tartotta a kapcsolatot. Tervei szerint, szabadulása után továbbra is pedagógusként szeretett volna dolgozni. 59 Szabadulása is egyszerűbb volt, 1969 év végén kérelmezte a harmadolást. Az elhúzódó eljárás végén, 1969. október 19-én hét év börtön után feltételesen szabadult.

58 59

L. J bv alezredes parancsnok jellemzése. 68.08.22. Sch. F. bv. hadnagy nevelőtiszt jellemzése. 69.01.02.

26

A két év különbséggel szabadult, még mindig fiatal két ember megpróbált ismét beilleszkedni a polgári életbe. Közös vonásuk, hogy egyikük sem tért vissza Kalocsára. Nemes esetében ez teljesen érthető, hiszen korábban semmi sem kötötte Kalocsához. Budapesten élő húgához költözött. Bánáti valószínűleg szégyellte tettét és annak következményeit kalocsai barátai és ismerősei előtt. A Budapestre visszaköltözött feleségéhez költözött szabadulása után. Bánáti István szabadulása után, még a börtönévek alatt megfogalmazott tervei szerint, pedagógusként szeretett volna elhelyezkedni. Sikerült is. 1970. augusztus 1-én egy angyalföldi nevelőotthonos általános iskolában helyezkedett el. Büntetett életét munkaadói előtt nem titkolta el, alkalmazása előtt a fővárosi tanács illetékes osztálya szakvéleményt kért a váci börtöntől. A börtönparancsnok válaszában közölte, hogy Bánáti az alsó tagozatos osztályokat tanította éveken keresztül. Munkáját nagy igyekezettel és szorgalommal végezte. Az elítélt iskolásoktól a rendet és fegyelmet mindenkor megkövetelte, a velük való érintkezések során a szükséges távolságot megtartotta. „[…] Fegyelmezett magatartása, valamint a szorgalmas munkája alapján feltételes szabadságban részesült. Családi élete rendezett. Környezete, valamint életszemlélete biztosíték arra, hogy megtalálja helyét a szabad életben. Mindezek figyelembevételével javaslom Bánáti Istvánt pedagógusi munkakörben elhelyezni.”60 Ebben az iskolában dolgozott 1973. szeptember 1-ig, amikor áthelyezéssel egy másik angyalföldi általános iskolába került. Úgy nézett ki, hogy Bánáti István visszatalált a normális polgári életbe, de a büntetett előélet következményei hátrányokat jelentettek számára. Mivel további pedagógusi alkalmazáshoz erkölcsi bizonyítvány szükséges, ezért kérte a feltételes szabadság hátralévő részének elengedését és a büntetett előélethez fűződő hátrányok megszüntetését. Első kegyelmi kérvényét 1975. november 4-én adta be. A kegyelmi kérvény beadásakor az eljáró bíróság felkérte a kérvényező lakóhelye szerinti illetékes rendőrkapitányságot, hogy a kérvényező személyét ú. n. környezettanulmány során vizsgálja meg, azaz a kérvényező környezetéből, munkahelyéről származó információk alapján vizsgálja meg a kérelmező életvitelét, családi életét és a munkához, munkatársaihoz való viszonyát. Az így beszerzett információk alapján a rendőrkapitányság elkészíti a kérelmező jellemzését, amelyben vagy támogatja, vagy elutasítja a kegyelmi eljárást. Bánáti esetében a környezettanulmány pozitív volt. Mindkét munkahelyéről (az első, és ahol a kegyelmi kérés idején dolgozott) jó véleményt adtak munkáltatói és javasolták a kegyelmi kérvény pozitív elbírálását. Mindezek ellenére kegyelmi kérvényét 1975. december 6-án elutasították. Ugyancsak elutasítás sorsára jutott második, 1979. május 14én beadott kérvénye is. A kérvény elbírálása már több mint még egyszer olyan hosszú ideig tartott, mint az első. A pozitív környezettanulmány ellenére 1979. szeptember 6-án elutasították a második kérvényt. Bánáti István kitartó volt, 1982. november 15-én adta be harmadik kegyelmi kérvényét, amely már eredményes volt. 1984. február 24-én a Bács-Kiskun Megyei Bíróság mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Úgy néz ki, hogy révbe ért, kár volt az a „botlás”, minek következtében hét évre börtönbe került, és további tíz évébe került, mire ismét becsületes embernek mondhatta magát. Bánáti István sorsáról nincs további információ. Nemes László szabadulás utáni életének alakulása nem volt olyan egyértelmű, mint tettestársának, Bánáti Istvánnak sorsa. Szabadulás után húgánál, Budapesten a Ráday utcában lakott. Első munkahelye 1972. jan. 19-től Ganz Mávag Mozdony-, Vagon és Gépgyár Felvonó-gyáregysége. Fizikai állományban dolgozott, de közgazdasági vég60

H. S. bv. alezredes parancsnok jellemzése. 70.05.12.

27

zettségére való tekintettel kisebb szervezési feladatokkal is megbízták (nyilvántartások szervezése, szállítási igények összehangolását, gépkocsik gazdaságosabb kihasználását stb.) Munkáját lelkiismeretesen végezte. Szorgalmas, ötletekben gazdag, kezdeményező, gazdasági területen rendszeresen kereste az új, korszerűbb gazdaságosabb megoldások lehetőségét. Annak ellenére, hogy a vállalatnál meg voltak elégedve munkájával, felmondással távozott, de a felmondást követő napon, 1978. szeptember 13-tól már a Fővárosi Felvonójavító Vállalatnál dolgozott anyaggazdálkodóként. Megromlott egészségi állapota miatt megvált munkahelyétől, és 1980. május 13-tól L. J. kisiparosnál dolgozott bedolgozó kisegítőként. Következő munkahelye 1984. június 29-től egy vidéki mezőgazdasági szövetkezet budapesti melléküzemága lett, ahol fröccsöntőként alkalmazták. Közben megismerkedett V. I-nével, akinek budai lakásába költözött. Tőle bérelt 1980. március 1-től egy szentendrei 625 négyszögöles telket, amit művelt. A telket 1983. január 1-én 300 ezer forintért meg is vásárolta. Visszahúzódó magánélete és a munka mellett elkezdett sakkozni. Egy budapesti sportegyesület OB II. osztályú sakk szakosztály igazolt versenyzője volt 1979. január 1-től. A csapat 1982-ben OB II. bajnokságot nyert, 1983-ban OB I. osztályban szerepelt, de egy év múlva kiesett az első osztályból. 1984-ben az OB II. első helyén állt. A bajnokcsapatban a legtöbb pontot szerző versenyző volt Nemes László. Mesterjelölt, ifjúsági edző volt és a csapatversenyt szervezte társadalmi munkában. Nemes László is több alakalommal adott be kegyelmi kérvényt. Kegyelmi kérvényeiben kérte a feltételes szabadság hátralévő részének elengedését, valamint a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alóli mentesítést. Első kérvényét 1974. november 12-én adta be. Az érintett rendőrkapitányság a környezettanulmány elkészítése során alaposan járt el. Nemes munkáltatója teljes megelégedettségét fejezte ki Nemessel kapcsolatban.61 Még a szegedi börtönpszichológustól is kért szakvéleményt. Részletek a börtönpszichológus jellemzéséből, amit 1974. november 20-án készített Nemes László munkáltatója számára. „Nyílt és őszinte önvallomásaiból, írásaiból megállapíthattam, hogy erkölcsi, világnézeti, politikai szemlélete reális és sokrétű. Gondolkodása, életterve kiegyensúlyozottnak mondható, távlatokba tekintő. […] Azok a személyiségjegyek, melyek adott körülmények és feltételek mellett a múltban befolyást gyakoroltak kalandot kereső életvitelében, azok főként az önnevelés következtében, erkölcsi értelemben tisztultak. […] Nemes László számomra érdekes, sajátos egyéniség volt, és ma is az. Alaptulajdonságában dominánsként az érzékenységet vélem felismerni. Lelkileg, érzelmileg különleges fogékonyságot mutatott minden külső környezeti behatásra. […] Igen könnyen aktivizálható mind értelmi, mind érzelmi-erkölcsi vonatkozásban egyaránt. […] A nehéz helyzetben lévőkkel együtt érző, önmagával szemben igényes. Gondolkodását tudatos erkölcsi normák formálták, irányították. Ennek következtében sokat töprengett. Ha igazságtalansággal, embertelenséggel találkozott, a tapintat eszközével élve, alkalomadtán ellenvéleményének hangot adott. De mindenkor tiszteletben tartotta mások jogos véleményét is. […] Véleményem, hogy folyamatosan alkalmazkodó képessége lehetővé teszi számára a teljes beilleszkedést a mindenkori munkahelyen, ahol oly nélkülözhetetlen kötelességtudata, felelősségérzete és egyéb értékes jellemvonásai avatott vezetők s munkatársak körében megérdemelt anyagi és erkölcsi megbecsüléshez juttatják. […] 62 Pesti lakóhelyén is vizsgálódott a rendőrség. A szomszédok (lakóbizottság) 1974 novemberében jó véleményt adtak róla: […] Azok a lakótársak, akik ismerik, egyöntetűen figyelmes, udvarias egyénnek tartják, aki mindig kész lakótársainak segítséget nyújtani, szívességet tenni. Közismerten józan életű, csendes, 61 62

Cs. J. vezérigazgató jellemzése. 74.11.25. K. J. tanár, börtönpszichológus szakvéleménye. 74.11.20.

28

szerény viselkedésű, rendezett anyagi körülmények között élő személy. […]63 A környezettanulmány fenti részleteiből kitűnt, hogy Nemes László komolyan vette a javulás útját választó elhatározását. Ennek ellenére, kegyelmi kérvényének sorsa ugyanúgy az elutasítás lett, mint Bánátié. Egy hónap alatt született meg az elutasítás. A második kérvényt 1978. május 10-én adta be, több mint egy éves várakozás után 1979. szeptember 11-én elutasították. Elutasítás lett a sorsa a harmadik és negyedik kegyelmi kérvényének is Az előbbit 1981. június 23-án adta be és három év múlva, 1984. június 15 én született meg az elutasító határozat. Az utóbbi elutasítása gyorsan, alig másfél hónap alatt született meg. Beadta 1985. február 25-én, elutasítva: 1985. április 12-én. A környezettanulmányokat már az egyik budai kerületi kapitányság folytatta le és megállapította, hogy Novák László rendezett körülmények között, törvénytisztelő módon élt. Valamennyi munkáltatója jó véleményt adott a sorozatosan beadott kegyelmi kérvényekhez és valamennyien javasolták a kegyelmi kérvény elfogadását. A sakkszakosztály is több alkalommal adott pozitív javaslatot a kegyelmi kérvényekhez. Utolsó kegyelmi kérvényét 1986. október 29-én adta be, és gyorsan, alig több mint egy hónap alatt, 1986. december 9-én megszületett a várva-várt felmentés. Részlet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság végzésének indoklásából: „[…] Nemes László a jogi képviselője útján előterjesztett kérelmében kérte, hogy mentesítse a bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az ügyész a kérelem teljesítését indítványozta. A bűncselekménnyel okozott kár megtérült. Nemes László kérelmező változtatott a korábbi életszemléletén. A szabadságvesztésből való szabadulását követően, amint az egészségi állapota lehetővé tette, 1972. január 19én munkaviszonyt létesített, azóta is becsületes, munkás életet folytatott. A szabadulása óta a magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Tagja a V. T. Sportkörnek, ahol versenyszerűen sakkozik, és kimagasló sikereket ért el. A magán- és családi élete, valamint a lakókörnyezetéhez való viszonya is kifogástalan. A megyei bíróság ezekre tekintettel Nemes László kérelmezőt a bírósági mentesítésre érdemesnek találta. Tekintettel arra, hogy a bírósági mentesítéshez szükséges […] 10 év várakozási idő 1986. október 18-án letelt, a megyei bíróság Nemes Lászlót […] mentesítette […] a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. […]”64 Nemes László szabadulása után egy alkalommal, a nyolcvanas évek elején járt Kalocsán. A Kalocsai SE sakkcsapatával mérkőzött csapata, melynek Nemes is tagja volt. A mérkőzésen jelen volt egykori paprikás munkatársa, aki felismerte Nemest, de beszélni nem sikerült vele.65 A fentiekből látható, hogy sem Nemes László, sem Bánáti István nem volt született bűnöző. Tettüket már szinte a bűncselekmény másnapján megbánták, de ahhoz már nem volt elegendő bátorságuk, hogy önként jelentkezzenek a rendőrségen. Az ellopott pénzhez nem nyúltak, tulajdonképpen elképzelésük sem volt arról, hogy mit kezdjenek azzal a hatalmas összeggel, amelyhez hozzájutottak. Feltételezhető, hogy számukra, elsősorban Nemes számára, inkább szellemi kalandot, kihívást jelentett a pénzlopás. Profi módon tervezték, készítették elő a bűncselekményt, a végrehajtás is mintaszerű volt. Az a bizonyos banánhéj, ami a bukásukat okozta, az a gyermeteg cselekedet volt, ahogy a fizetési borítékoktól megszabadultak. Súlyos árat fizettek mindketten meggondolatlan cselekedetükért. A nyomozás során, amikor már elfogták a két elkövetőt. Mág Bertalan magánbeszélgetésben a következőket mondta a vállalat jogtanácsosának, aki egyben a kereskedelmi osztály vezetője is volt, ebbéli minőségében Nemes közvetlen főnöke: Véleménye szerint a két elkövető magabiztossága a pénzes borítékok ürítéséig tartott, a számukra hatalmas pénzmennyiség látványa megtörte magabiztosságukat, bi63

R. utcai lakóbizottság jellemzése. 74.11. Bács-Kiskun Megyei Bíróság végzése. 86.12.09. 65 B. P. közlése. 64

29

zonytalanná, lehet mondani, tétovává tette őket. Magos szerint e miatt az elbizonytalanodás miatt követték el azokat a gyermeteg hibákat, amelyek lebukásukhoz vezettek.66 Mindezek után még megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy mi vitte rá ezt a két embert a bűncselekményre. Mindketten fiatalok voltak, főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkeztek, jó fizetésük volt, reményteljes egzisztenciájuk megalapozásának kezdetén tartottak. Bánáti tornatanár volt, fizetése kezdő tanárként 1.600 Ft volt. Diákéveiben úttörővezetőként is tevékenykedett, feleségét is egy úttörővezető képző táborban ismerte meg 1957-ben.67 Szerette munkáját, kollegái becsülték. Az iskolai munkája mellett a Paprikaipari V. által patronált női röplabdacsapat edzőségét is elvállalta. Fiatal, csinos felesége volt, aki fiatal kora ellenére üzletvezető-helyettes volt az egyik kalocsai étteremben, fizetése 1.200 Ft volt. Volt egy Tünde típusú motorkerékpárja, amit 16.000 Ft-ért vásárolt. A vételár felét rokonaitól kérte kölcsön. Szűkebb baráti körébe három ember tartozott, az ügybe belekeveredett gyermekkori barátja, a tanácsnál dolgozó statisztikus és később Nemes László. Tehát, rendezett anyagi, családi és baráti körülmények között élt, semmi sem indokolta, hogy részt vegyen a pénzlopásban. Nemes egészen más személyiség volt. Természete jóval impulzívabb volt Bánátinál. Vasutas családból származott, így lakhelye sokszor változott. Kaposváron érettségizett közgazdasági technikumban. A közgazdaságtudományi egyetem elvégzése után került Kalocsára, 14 hónapig dolgozott a vállalatnál, fizetése 1.700 Ft volt.68 Kalocsára kerülésnek egyik oka lehet a labdarúgó tudása.69 Szüleit rendszeresen támogatta kisebb összegekkel. Barátságos, nyílt természete révén gyorsan szerzett ismerősöket, barátokat a munkahelyén ugyanúgy, mint a városban. Így került be Bánáti baráti körébe, ahol gyorsan népszerű lett. Különösen a hajadon lányok körében volt népszerű, hiszen a fiatal, jóképű, független fiatalember jó partinak számított. A társasági élet mellett gondolt szakmai előmenetelére is. A kalocsai állását csupán átmenetinek tekintette. Jó eséllyel pályázott a keszthelyi mezőgazdasági akadémián egy tanársegédi állásra. Vállalkozó kedvét jelzi, hogy Bánáti tréfás megjegyzése: „rabold ki a Paprikát” megmaradt emlékezetében. Először csak latolgatta, ízlelgette a javaslatot, később pedig az ötlet már a tervezés állapotába került. A tervezgetést az elhatározás követett. Miután nagyon pontosan megtervezte a pénzlopást, az ötletnek nem teljes szívvel örülő Bánátit sikerült megnyernie tervének. A gyenge akaratú Bánáti szolgaian hajtotta végre azt a szerepet, amit Nemes a tervében kiosztott rá. Az ügyben Nemesé volt a tervezés és az irányítás, a kivitelezésben is aktívan vett részt, Bánátira a szolgai végrehajtás és Nemes követése maradt. Rejtély, hogy egymástól függetlenül, miért olyan gyermeteg módon szabadultak meg a fizetési borítékoktól. Rejtély marad az is, hogy mi indította egyáltalán őket a pénzlopásra. Pénzre nem volt égetően szükségük. Mindketten jó állásban voltak, becsülték őket munkatársaik, barátaik, családi életük, társadalmi kapcsolataik rendezettek voltak. Mégis nekivágtak. Először úgy nézett ki, sikerült is, de végül megbuktak. A kérdés továbbra is nyitott maradt: miért csinálták? Talán ők tudnának erre a kérdésre válaszolni.

66

U. o. Bánáti István kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 68 Nemes László kihallgatási jegyzőkönyve. 61.10.19. 69 P. F. közlése 67

30

Források B.2078/1961. sz. ügyirat Novák és társai. 0,15 fm. In Bács-Kiskun Megyei Bíróság irattárának kalocsai részlege. B. P., a Kalocsai Fűszerpaprika Zrt nyugalmazott igazgatója Kalocsa és Vidéke. Hetilap. A Petőfi Népe, a Magyar Szocialista Munkáspárt kalocsai járási és városi bizottsága és a Járási Tanács lapja. Kalocsa. 1961. és 1962. évi évf. Mág Bertalan: Nyomon a Mág csoport. Megtörtént bűncselekmények. Budapest, Magvető Kiadó, 1969. (Albatrosz könyvek) Magyar Nemzeti Bibliográfia elektronikus változata: www.mokka.hu Népszabadság. A Magyar Szocialista Munkáspárt napilapja. Budapest. 1961. és 1962. évi évf. Petőfi Népe. Napilap. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei lapja. Kecskemét. 1961. és 1962. évi évf. P. F. ny. testnevelőtanár, egykori labdarúgó R. Lné Vida Ibolya osztálytársának nővére R. Lné Vida Ibolya osztálytársa

31