Fehér Helga* A NEMZETKÖZI ADÓSSÁGKEZELÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI A SÚLYOSAN ELADÓSODOTT SZEGÉNY ORSZÁGOKBAN
Ha a világ egészségérıl, jólétérıl készített kimutatások, statisztikák átlagos értékeit vesszük górcsı alá, elsı pillantásra az a benyomásunk támadhat, hogy az elmúlt évszázadban globalizált világunkban folyamatosan nıtt a Föld népességének jóléte és egészsége. Alaposabb vizsgálatot végezve rájövünk, hogy helytelen volt következtetésünk arról, hogy a világ egy fenntartható úton halad és az életkörülmények folyamatosan javulnak minden ember számára. A valóságban, a folyamatosan növekvı jólét és a rohamosan fejlıdı technika korában még mindig messze túl sok gyermek kezdi életét alultápláltan, egyébként gyógyítható betegségeknek kitéve, alapszintő oktatás nélkül. A Földön minden harmadik másodpercben éhen hal egy gyermek, vagy meghal a mai orvostudomány ismeretei szerint egyébként gyógyítható betegségben. Napjaink egyik legfontosabb feladata annak a több mint egy milliárd embernek a végletes szegénységbıl való kiemelése, akikért a szakirodalom és a média is egyre többször és egyre hangosabban emeli fel a hangját.1 A társadalmakon belüli és társadalmak közötti egyenlıtlenségek soha nem voltak ilyen óriásiak. 1. SZEGÉNYSÉG SZÁMOKBAN A világon másfélmilliárd ember és a közép-afrikai népesség mintegy fele rendkívül nagy szegénységben él, napi kevesebb, mint egy dollárból. Az életminıség jelentıs területein a súlyosan eladósodott szegény országok esetében meghatározó az elmaradottság [1]. Az 52 legszegényebb ország adósságának visszafizetéséhez mintegy 165 Mrd USD szükséges. Ez elsı olvasatra soknak tőnhet, de a napi forgalom a világ tızsdéin ennek több mint tízszerese. A Human Development Trends 2003-as adatai szerint, míg a világ 35%-kal lett gazdagabb 1980 óta, addig 70 ország átlag jövedelme csökkent ebben az idıszakban. Az emberiség leggazdagabb 20%-a az összjövedelem 85%-a felett rendelkezik, míg a legszegényebb ötödnek csak 1,2% jut. Az adósságválság akkor kezdıdött, amikor a fejlıdı országok által felvett hitelek a 70-es években az olajárak és a kamatok hirtelen emelkedése miatt erısen megdrágultak, így az adósság halmozódni kezdett. A 63 legszegényebb ország 1996-ban mintegy 125 millió dollárt költött adósságszolgálatra, ami egyes országokban az éves állami bevételek mintegy 30%-a. Ennél fogva a súlyosan eladósodott szegény országok nemhogy fejlesztésekre, hanem a már meglévı eredményeik szinten tartására sem tudnak fordítani, így jelentıs összegeket vonnak el többek között az egészségügytıl és az oktatástól [2]. A tizenkét legszegényebb országban az átlagéletkor nem éri el a
*
Veszprémi Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Nemzetközi Gazdaságtan Tanszék, Ph.D.-hallgató. Rózsa György (2004): Ante equilibrium, Vitairat a fejlıdı országok esélyegyenlıségérıl c. mővében leírja a következı kifejezést: „fenntartható szegénység”, amin azt érti, hogy már az is jelentıs eredmény lenne, ha ezekben az elmaradott országokban a népesség túlnyomó része nem nyomorogna és éhezne, hanem elérnék és fenn tudnák tartani a „tisztes szegénység állapotát.
1
61
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . 43 évet, Fekete-Afrikában a 65 éves kor túlélésének születéskori várható valószínősége csupán 36,6%, szemben a magas jövedelmő országok 80%-ával. 1. táblázat A mőszaki fejlettség néhány mutatója egyes országokban2
Finnország USA Svédország …. Magyarország …. Szenegál Szudán Mozambik
Internetállomások (1000 fıre) 2000 200,2 179,1 125,8
Telefon (vonalas és mobil 1000 fıre) 1999 1203 993 1247
Villamosáramfogyasztás (kWh/fı) 1998 14129 11832 13955
Iskolában töltött évek átlagos száma (15 éves és idısebb népesség) 2000 10 12 11,4
21,6
533
2888
9,1
0,2 0 n.a.
27 9 5
111 47 54
2,6 2,1 1,1
Európa jégkrémre kétszer ennyit költ, mint amennyibe az az adósságkönnyítési terv kerülne, amit a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap 1996-ban bejelentett, amikor az adósságválság következményei nyilvánvalóvá váltak és nagy nyomás nehezedett a Világbankra és az IMF-re, hogy sürgısen megoldást találjanak: a HIPC program (Legeladósodottabb Szegény Országok Programja) célja, hogy megoldást nyújtson azon országok számára, amelyek állandó adósság-átütemezési problémákkal küszködnek. 2. NEMZETKÖZI FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŐKÖDÉS Az emberi társadalmat megosztó, gazdagok és szegények között húzódó mély törésvonal és a fejlett és a fejlıdı világ között egyre növekvı szakadék súlyosan veszélyeztetik a globális jólétet, a biztonságot és stabilitást, így könnyen belátható, hogy ezekre a problémákra csak nemzetközi együttmőködés keretei között adható hatékonyan válasz [3]. Mind a befogadó, mind a donor országoknak világosan kell látniuk, hogy a világ egy globálisan fenntarthatatlan úton halad, melyet módosítani kell a világmérető problémák kezelése és felszámolása érdekében, és ez a változtatás csak nemzetek feletti összefogás keretein belül válhat sikeressé. E nemzetközi fejlesztési együttmőködés fontosabb irányelvei [4]: a tartós gazdasági növekedés támogatása; az emberi jogok védelme és tisztelete; a demokrácia, a jogállamiság és a jó kormányzás érvényre juttatása; globális biztonság és stabilitás biztosítása; konfliktus-megelızés, -kezelés; humán erıforrás fejlesztés, a közigazgatás fejlesztésének segítése; mindenkire kiterjedı alapfokú oktatás biztosítása; sürgısségi humanitárius és élelmiszer segélyek adományozása.
• • • • • • • •
Bár a világ jelentısen fejlıdött a gazdasági jólét és egészség terén, a globális fejlesztési átlagok óriási különbségeket mutatnak a világ régiói között és azokon belül is. Vegyük észre, hogy az 1. ábrán a jövedelem-tengely logaritmikus beosztású.
2
Forrás: Human Development Report, 2001.
62
FEHÉR H.: A NEMZETKÖZI ADÓSSÁGKEZELÉS...
1. ábra A világ régióinak egészsége és gazdagsága3 Néhány ország esetében jelentıs javulás következett be a szegénység felszámolását illetıen, mint például a Csendes-óceán térségében fekvı országokban, ahol a szegénységi ráta 58 százalékról 16 százalékra csökkent 1981 és 2001 között [5]. Szomorú ezzel szemben a Szaharától délre fekvı afrikai országok példája, ahol a két évtizednyi népességnövekedési ütem és csökkenı jövedelmek eredményeképpen a végletes szegénységben élık száma közel duplájára növekedett [6]. 3. A VILÁGBANK ÉS AZ IMF HITELEI 1944 júniusában az Egyesült Nemzetek pénzügyi konferenciájának 44 országból érkezett résztvevıi egy hegyi üdülıfaluban, Bretton Woodsban találkoztak, hogy megvitassák a háború utáni új gazdasági rend szabályait és felvázolják a tagországok gazdasági fejlıdésének irányvonalait. A konferencia felszólalói egy dinamikus világgazdaság létrehozásáról beszéltek, „amelyben minden nemzet képes lesz békében valóra váltani képességeit… és növekvı mértékben élvezni az anyagi fejlıdés gyümölcseit egy Földön, amely végtelenül áldott természetes gazdagsággal.” Az emelkedett hangulatú konferencián megfogalmazott új gazdasági rend két intézmény megalapításával kezdıdött. A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Found, IMF) 1945ben jött létre, születésének célja, hogy rövid lejáratú kölcsönök alkalmazásával biztosítsa a rászoruló országok külgazdasági egyensúlyát. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (International Bank for Reconstruction and Development, IBRD) szintén 1945-ben alakult, azonban leggyakrabban mind a szakirodalom, mind a köznyelv Világbankként említi. A Bank az elsı idıkben a világháború utáni újjáépítéshez nyújtott hosszú lejáratú kölcsönöket. Az elkövetkezı évtizedekben régiónk országai egymás után csatlakoztak a Világbankhoz, Magyarország 1982-ben kapott tagságot. A Világbank kormányokkal köt szerzıdéseket, alaptıkéje a donor országokból származik. Az öt legnagyobb részvényes: USA, Németország, Japán, Nagy-Britannia és Franciaország. Magyarország csak nagyon kis hányadát adja a Bank tıkéjének. Többnyire csak nagy mérető projektek finanszírozására biztosít hitelt a Világbank, mint például hidak, gátak vagy autópályák 3
Forrás: UNDP Human Development Trends 2003 Report. 63
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . építése, ezért szinte a kezdetektıl szinte állandósult probléma a megfelelı számú és volumenő projektek hiánya, mivel ezeknek a létezése gyakorlatilag a Bank mőködıképességének alapvetı feltétele. A Világbank hitelezési mechanizmusát számos kritikus hang illette az elmúlt években, fıként a projektek elmaradt környezetvédelemi hatástanulmányai és a helyi érdekképviseleti csoportok véleményének figyelmen kívül hagyása miatt. Mindezek ellenére a Világbank a globális fejlıdés legjelentısebb forrása, évente mintegy 30 milliárd US$ értékben folyósít hiteleket a Bank ügyfeleinek. A Világbank minden országra vonatkozóan kidolgoz egy úgynevezett Country Assistance Strategy-t (CAS), ez az adott országra vonatkozó világbanki stratégia. Ezen iránymutatás alapján kerülnek tárgyalásra a konkrét projektek a Bank és az adott kormány között. A Bank további fontos feladatának tekinti a súlyosan eladósodott szegény országok hitelezését, a következı elvek alapján: • elsıként az egészségügyi alapellátás és az oktatás fejlesztését szolgáló befektetések ösztönzése; • a magánvállalkozások támogatása; • a befektetéseket és a hosszú távú tervezést segítı, egyben a gazdasági stabilitást szolgáló reformok támogatása; • a szegénység leküzdését támogató társadalmi fejlıdés ösztönzése a környezet védelme. A Világbanktól kapott hitelekbıl és szakmai segítségnyújtás révén a tagországok kormányai gazdasági reformokat valósíthatnak meg, valamint a HIPC program keretében az adósságkönnyítés elıfeltétele, ha az adott ország végrehajtja a Világbank és az IMF által támogatott gazdasági reformot, a Szerkezetátalakítás Programot. Kölcsönökkel és szakmai segítségnyújtásával a Világbank számos olyan programot támogat, amelynek célja a szegénység visszaszorítása és az életszínvonal javítása. Amennyiben egy ország világbanki kölcsönt kap, ez jelzés értékkel bír a külföldi befektetık számára, hogy az ország fizetıképes, így érdemes befektetni az adott országban. Abban az esetben, ha az ország nem tudja a világbanki hitelt visszafizetni, a külföldi befektetık kimenekülnek, más bankok befagyasztják a hiteleket, ennél fogva leáll a tıkebeáramlás, ezért sok esetben a legszegényebb országok utolsó erıtartalékaik felszámolásával fizetik vissza a világbanki hiteleket. 4. A MAGÁNSZEKTOR FEJLİDÉSÉNEK ÖSZTÖNZÉSE A megbízható pénzügyi környezet és a stabilitás a magánvállalkozások alapításának és az üzleti tevékenység fejlıdésének lényeges elıfeltételei [7]. Mind a hazai vállalkozók, mind a külföldi befektetık a stabil, nyitott, megbízható és relatíve elıre kiszámítható gazdasági környezetben érzik magukat biztonságban, amely nélkül nem valósulhat meg a vagyoni gyarapodás, a jövedelemtermelés és a munkahelyteremtés, hiszen — mint ahogy a közgazdaságtudomány egyik alaptézise kimondja — a magánszektor a hosszú távú gazdasági növekedés hajtómotorja. • • •
A Világbank az alábbi módon segíti a magánbefektetések élénkülését: az infrastruktúra kiépítésének támogatása (közlekedés, víz-és energiaellátás, távközlés stb.); helyi bankrendszer fejlesztésének támogatása; olyan rendeletek és törvények megalkotása és helyi intézmények felállítása, amelyek garanciát adnak a potenciális befektetıknek, hogy az adott országban a vállalt kötelezettségek biztonsággal érvényesíthetık.
5. AZ EU SZEREPE Az Európai Unió a fejlıdı országoknak szóló támogatásoknak mintegy felét nyújtja világszerte, ezért fontos szereplınek számít globális szinten. A közösségi intézkedések értéke és a szegénység csökkentéséhez való hozzájárulásuk alapján a közösségi beavatkozás hat területen jelentkezik: • a kereskedelem és a fejlesztés közötti kapcsolat;
64
FEHÉR H.: A NEMZETKÖZI ADÓSSÁGKEZELÉS... • • • • •
a makrogazdasági politikák támogatása és szociális szolgáltatásokhoz való igazságos hozzáférés elısegítése; a regionális integráció és együttmőködés; közlekedés; élelmiszerbiztonság és fenntartható vidékfejlesztés; intézményi kapacitásépítés.
Dolgozatomban a kereskedelem és a fejlesztés közötti kapcsolatot, valamint a makrogazdasági politikák támogatásának témakörét tárgyaljuk részletesebben. 5.1. A kereskedelem és a fejlesztés Elsısorban a gazdaságfejlesztés finanszírozási forrásainak bıvülése, külföldi kiegészítı pénzforrásokhoz való hozzájutás komoly elınyt jelent a befogadó országoknak. Ez különösen az olyan tıkeszegény országnak fontos, amelyek már nem tudják nyilvántartott adósságállományukat tovább növelı újabb külföldi kölcsönök felvételével kiegészíteni az amúgy szőkös hazai tıkeforrásokat. Mindenekelıtt olyan nemzetközi kereskedelmi rendszert kell kialakítani, amely figyelembe veszi a fejlıdı országok igényeit; ennek megfelelıen kiemelt fontossággal bír a protekcionizmus megállítása. Támogatni kell a nemzetközi kereskedelem további liberalizálódását és a piacra lépés lehetıségeinek bıvítését, különösen a súlyos adósságterhekkel küzdı országok érdekeltségi területein. Törekedni kell a természeti erıforrások jobb kezelésére, amely figyelembe veszi a fenntartható fejlıdés elıfeltételeit. Gyakran fontos szempont lehet a külföldi tıkeberuházás révén a fejlett technikához és technológiai ismeretekhez való hozzájutás, a modern technika közvetlen átvétele. Ez a látszólagos elıny a súlyosan eladósodott szegény országok esetében gyakran mit sem ér, hiszen az adott, kevésbé fejlett, ha úgy tetszik fejletlen kultúra, gazdaság, illetve társadalom a saját alacsony szintő technikai kultúrájával még nem képes a nála fejlettebb technika széles körő befogadására. Ezekben az országokban gyakran alapvetı probléma az írni és olvasni tudás széles körő hiánya, ugyanakkor a modern technikák alkalmazhatóságának fı kritériuma az alsó- és középfokú szakoktatás általános elterjedtsége. Ennek megfelelıen jelentıs forrásokat kell a széles körben elérhetı alapfokú oktatás kialakítására fordítani. 5.2. A makrogazdasági politikák támogatása A közgazdaságtudomány egyik alapgondolata, hogy a fenntartható fejlıdéshez elengedhetetlen az egészséges gazdaságpolitika és gazdaságirányítás iránti elkötelezettség, valamint a hatékony, elıre jelezhetı, átlátható és demokratikus államigazgatás Számos adósságproblémákkal küzdı szegény országban olyan politikára van szükség, amellyel újragondolhatnánk a rosszul felhasznált állami kiadásokat, a nagy költségvetési deficitet és az egyéb makrogazdasági egyensúlyhiányt, a vállalkozások elé állított bürokratikus és egyéb akadályokat. A fejlett országokban a politikák módosítása, reformok, szerkezetváltások, vagy a Tobin-adó [8] bevezetése segítene a források megteremtésében, amelyekkel a fenntartható fejlıdés támogatható lenne a saját és az elmaradott országokban egyaránt. Lépéseket kell tenni a korrupció ellen. Csak azok a kormányok lehetnek hatékonyak, melyek tisztességes, igazságos és felelısségre vonható állami vezetéssel élvezik állampolgáraik bizalmát. A széles körben elterjedt korrupció kikezdi a befektetık bizalmát, csökkenti az állami politika hatékonyságát, valamint komoly akadályokat állít az adósságcsökkentı kezdeményezések elé. Az eladósodott fejlıdı országok nagy része szerkezetátalakítási programot hajt végre, melyek gyakran kölcsönökhöz, vagy adóság átütemezéshez kapcsolódnak. A fizetési mérleg és a költségvetés mérlegének javításához szükségesek ezek a programok, azonban sok esetben a vele járó társadalmi és környezeti következmények meglehetısen súlyosak, mivel általában az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem azok a területek, amelyektıl jelentıs források kerülnek 65
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 6 . megvonásra. Szükséges tehát e programok olyan mértékő átalakítása, hogy ne legyen számottevı negatív hatása a környezetre és a társadalmi fejlıdésre, azaz a fenntartható fejlıdés céljainak minden szempontból lehetıség szerint megfeleljenek Számos súlyosan eladósodott szegény országban nem indulhat meg újra a fejlıdés a korábban felhalmozott külsı adósságok mielıbbi és hosszú távra szóló megoldása nélkül, figyelembe véve azt a tényt, hogy több fejlıdı ország esetében a külsı eladósodottság rendkívül jelentıs probléma [9]. Tanzánia évente több pénzt költ adósságszolgálatra, mint egészségügyi kiadásokra vagy oktatásra. Az adósságszolgálat terhe súlyosan korlátozza ezeknek az országoknak azt a lehetıségét, hogy gazdaságuk növekedésnek induljon és felszámolják a szegénységet. A beruházás kulcsfontosságú ezen országok számára, hogy el tudják érni a szükséges gazdasági növekedést, amely elengedhetetlenül szükséges a lakosság életszínvonalának javításához és alapvetı szükségleteik kielégítéséhez. A fenntartható fejlıdés nélkülözhetetlenné teszi a beruházások fokozását, amelyhez egyaránt kellenek hazai és külföldi források. A külföldi magánberuházás és az adott országot korábban elhagyott tıke visszaáramlása, amely az egészséges beruházási környezet elıfeltétele, fontos finanszírozási források lehetnek. Számos eladósodott ország esetében az utóbbi években az állami bevételeket meghaladták a kifizetések, ezeket az összegeket túlnyomórészt adósságszolgálatra költötték [10]. Megoldásként szolgálhat, ha a bankok felé erısen eladósodott országok a külföldi adósságkezelésre kidolgozott stratégiákat alkalmaznak, ahol figyelembe veszik a középtávú adósságcsökkentést és az adós ország újabb hiteligényeit. Kiemelt szerep juthat a multilaterális pénzügyi intézményeknek, hogy a jövıben is támogassák a kereskedelmi banki adósságokkal kapcsolatos adósságcsökkentési programokat, különösen szem elıtt tartva azt a szempontot, hogy ezek összhangban legyenek az adott ország adósságcsökkentı stratégiájával. Nagy szerep jut ebben a nagyszabású elképzelésben a hitelezı bankoknak: nyilvánvaló, hogy a siker elérésének érdekében nekik is részt kell venni az adósságszolgálat csökkentésében. 6. ÖSSZEFOGLALÁS Mind az egyes országok gazdaságpolitikája mind a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szorosan összefüggnek a fenntartható fejlıdéssel. Egy ország gazdasági fejlıdésének elindításához és felgyorsításához dinamikus és azt támogató nemzetközi gazdasági környezet szükséges, valamint jól megfogalmazott, határozott országos szintő irányelvek. Kulcsfontosságú a külsı gazdasági környezet támogatása, ha az adott gazdaságból hiányzik a dinamizmus, a stabilitás — komoly akadályai vannak a fellendülésnek. Szintén a fellendülést gátolja, ha az országot számottevı külsı adósság nyomasztja, vagy a fejlıdés finanszírozása nem kielégítı és korlátozzák a piacok hozzáférhetıségét. Mivel az utóbbi évtizedek eredményei ezeken a területeken nem voltak kielégítık, életbevágóak azok a politikák és intézkedések, amelyek hatékonyan támogatják az egyes országoknak a fejlıdés érdekében tett erıfeszítéseit. A nemzetközi együttmőködést úgy kell tervezni, hogy kiegészítse és támogassa az egészséges hazai gazdaságpolitikát a fejlett és fejletlen országokban egyaránt, ezáltal kiemelkedı szerep jutna az Európai Uniónak is a fenntartható fejlıdés hathatós támogatásában. FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE [1] Gwin, Catherine [2002]: IDA’s Partnership for Poverty Reduction. The World Bank, Washington, D.C [2] Khan, Haider A [2003]: General Conclusions: From Crisis to A Global Political Economy of Freedom. University of Denver, február [3] Rajaraman, Indira [2004]: Taxing Agriculture in a Developing Country: A Possible Approach. University of Denver, február.
66
FEHÉR H.: A NEMZETKÖZI ADÓSSÁGKEZELÉS... [4] Clements, Benedict – Gupta, Sanjeev – Inchauste, Gabriela [2003]: Fiscal Policy for Economic Development: An Overview. EarthTrends. [5] Cling, Jean-Pierre – Razafindrakoto, Mirelle – Roubaud, François [2003]: New International Poverty Reduction Strategies. [6] Fomerand, Jacques [2003]: A monterrey-i konferencia, A fejlıdı országok fejlesztésfinanszírozás problémái. Fejlesztés és Finanszírozás 3. szám. [7] Daseking, Christina – Joshi, Bikas [2005]: Debt and New Financing in Low-Income Countries: Looking Back, Thinking Ahead. IMF, Washington, D.C. [8] Lırincné Istvánffy Hajna [2004]: Nemzetközi pénzügyek. Aula, Budapest. [9] ECOSY POSITION PAPER – Az ECOSY IV. Kongresszusa [1999 február 12-14]. Toledo. [10] Demery, Lionel – Walton, Michael [1998]: Are Poverty Reduction and Other 21st Century Social Goals attainable? The World Bank, Washington, D.C.
67
