Fazekas János A HABSBURG ELNYOMÁS ERDÉLYBEN

Fazekas János

A HABSBURG ELNYOMÁS ERDÉLYBEN A néptömegek harca a t á r s a d a l m i és nemzeti felszabadulásért 1690—1874 I. rész

I. A z 1848—49-es polgári-demokratikus f o r r a d a l m a t megelőző másfél évszázadban Erdély is a H a b s b u r g - b i r o d a l o m része volt. Ez a tény el­ sősorban idegen elnyomást jelentett, s d ö n t ő mértékben meghatározta Erdély sorsának történelmi alakulását. A z idegen elnyomás nemzetisé­ güktől függetlenül egyformán sújtotta a hatalomból kiszorított néptö­ megeket. A közéletből teljesen kizárt, csupán „megtűrt nemzetként" kezelt románság esetében a H a b s b u r g elnyomás a belső hűbéri kizsák­ mányolás terhének igen súlyos formáival párosult, ami persze nem je­ lenti azt, hogy a m a g y a r jobbágyságot kevésbé sújtotta hűbérurainak ön­ kénye. E másfél évszázad alatt a H a b s b u r g hatalom időről időre változ­ t a t o t t ugyan módszerein, de változatlanul k i t a r t o t t ama eredeti törek­ vése mellett, hogy E r d é l y t örökös t a r t o m á n y a i mintájára úgy olvasztja be a birodalomba, hogy közben eltünteti az itt élő nemzetiségek nemzeti sajátosságait, h a g y o m á n y a i t , s anyanyelvüket a némettel cserélteti fel. Az idegen elnyomás állandósította a vele szemben folytatott harcot, a néptömegek küzdelmét a súlyos társadalmi terhek lerázásáért, a sza­ bad nemzeti fejlődés gátjainak átszakításáért és a n y a n y e l v ü k n e k , mint féltett kincsüknek a megőrzéséért. A H a b s b u r g o k n a k rég vásott a foga Erdélyre, s m á r a X V I . század­ ban nagy erőfeszítéseket tettek megszerzésére. Válogatott módszerekkel végrehajtott kísérleteiket azonban csak a X V I I . század végén, a H a b s ­ burg nagyhatalom megszületése idején t u d t á k nyélbe ütni, s Erdélyt, a dinasztia birtokába venni. A H a b s b u r g u r a l k o d ó h á z a mai Svájc A r g a u kantonjában lévő H a b s ­ burg várából indult h ó d í t ó útjára. 1278-ban m á r megszerezte Ausztriát, Stájerországot, K r a j n á t és K a r i n t i á t , a X I V . században pedig Tirolt. G y a r a p o d á s á t jórészt számító házasodási politikára alapozta. N e m vé­ letlenül ismételgették o l y k o r irigykedve az európai u d v a r o k b a n a jel-

m o n d a t o t : „Bella gerant alii, tu felix Austra n u b e ! " (Mások viseljenek há­ borút, te, boldog Ausztria — házasodjál!). A z erősödő birodalom külsc ragyogását még növelte az a tény, hogy monarchjai a X V . századtó k e z d v e elnyerték a német-római császári címet is, majd miután I I . Lajo; m a g y a r király elesett a mohácsi csatában, felesége M á r i a királyné révér a Habsburg-család megszerezte a m a g y a r t r ó n t is, ezenkívül birodalmai Csehországgal, Sziléziával is g y a r a p í t o t t a . V. K á r o l y császár idejéber a H a b s b u r g o k birodalma nemcsak európai, hanem világhatalommá emel­ kedett. 1

A török ellen folytatott ún. „felszabadító h á b o r ú k " újabb sikerekéi eredményeztek. A karlócai béke (1699) biztosította a dinasztiának Ma­ gyarországot és Erdélyt, a pozsareváci béke (1718) pedig a Bánságot. I, Lipót k o r á b a n , a X V I I I . század elején, tehát, a Habsburg-dinasztia bi­ r o d a l m á t az osztrák t a r t o m á n y o k h á r o m csoportja, valamint a cseh és m a g y a r k o r o n a országai a l k o t t á k , mégpedig: Alsó- és Felső-Ausztria. Stájerország, K a r i n t i a , Krajna, G o r z , Tirol és Vorerlberg, Csehország. Morvaország és Szilézia, Magyarország, H o r v á t o r s z á g és Erdély, rész­ ben kormányszékekkel, külön vámterülettel és minden esetben külön t a r t o m á n y i rendekkel. A törökellenes győzelmes háború folytán 1718—1739 között Olténia, Észak-Szerbia és Bosznia is osztrák birtok lett, mintegy kifejezve a H a b s b u r g o k n a k azt az álmát, hogy h a t a l m u k a t a Fekete-tengerig ter­ jesszék ki. A z újabb hódítás azonban m á r az „osztrák h á z " új orientá­ cióját is jelezte, azt, ami a H a b s b u r g o k spanyol ágának örökségéért foly­ t a t o t t háború befejeztével (1714) még nyilvánvalóbbá vált. Szertefosz­ l o t t a k a dinasztiának Spanyolország -feletti uralomról és ezzel az euró­ pai vezető szerepről szövögetett álmai. A H a b s b u r g o k kezében összpon­ tosultak u g y a n az eddigiek mellett a nápolyi királyság. Szardínia (eze­ ket 1735-ben elvesztette), Milánó, a toscanai, a Rajna-menti területek, M a n t u a és Belga-Németalföld, mégis a dinasztia h a t a l m á n a k súlypontja a szétszórt déli és nyugat-európai birtokok helyett az összefüggő közép­ európai területekre tevődött át. A X V I I I . század közepén Ausztria el­ vesztette Sziléziát, de az 1700-as évek utolsó negyedében újabb terüle­ tekkel g y a r a p o d o t t . Lengyelország felosztása alkalmából megszerezte Galíciát, Lodomériát, Itáliában L o m b a r d i á t , majd békeközvetítéséért Bukovinát, a francia h á b o r ú k idején pedig a gazdag Velencét. Így a X V I I I . század végére a H a b s b u r g - b i r o d a l o m mintegy 576 000 km -íiyi területet egyesített és az európai nagyságrendben Oroszország u t á n a második helyre lépett. 2

A z osztrák birodalom földrajzi adottságai igen kedvező lehetőségek­ kel kecsegtettek: Belga-Németalföldön A n t w e r p e n , az A d r i a partján Trieszt, Fiume (Rijeka) és R a g u z a ( D u b r o v n i k ) a világkereskedelmi for­ galomba való bekapcsolódását biztosíthatta; a birodalom Szilézia elvesz­ tése u t á n is jelentős ipari nyersanyagforrásokkal rendelkezett. A demográfiai a d a t o k is a birodalom erejét bizonyítják, 1786-ban

mintegy 20 millió főnyi lakosságával a h a r m a d i k helyet foglalta el E u r ó p á b a n . A t a r t o m á n y o k sokaságából összetákolt birodalom etnikai­ lag igen t a r k a képet m u t a t o t t . A soknemzetiségű osztrák birodalomban a németek, a m a g y a r o k , az olaszok és a r o m á n o k mellett a jelentős szá­ mú szláv lakosság: csehek, szlovákok, lengyelek, k á r p á t u k r á n o k , szer­ bek, h o r v á t o k , szlovének éltek. Valamennyiüket egyformán sújtotta I. Lipót óta a központosított abszolutizmus, majd a n n a k felvilágosult, azt követően pedig bürokratikus formája. A z elnyomást még bonyolította és súlytotta az a körülmény, hogy egyes országokban, tartományokban az u r a l k o d ó rendi „ n e m z e t e k " (az u r a l k o d ó osztályok) külön-külön is elnyomták a más népeket, etnikai c s o p o r t o k a t . E z jellemző Erdélyre is, azok az u r a l k o d ó „nemzetek", azaz a helyi politikai h a t a l m a t kezében t a r t ó m a g y a r nemesség és a szász patríciusok, nemcsak hogy k i z á r t á k a többségi r o m á n lakosságot a politikai életből, h a n e m a H a b s b u r g rend­ szer által t á m o g a t o t t hűbéri kizsákmányolás alá is vetették. Kétségtelen, hogy a jobbágyság össztömegében s z á m a r á n y á n á l fogva d ö n t ő többséget képviselő, a legsúlyosabb terheket viselő, előnyöktől megfosztott és mű­ velődési fejlődésében h á t t é r b e szorított románság, a többi „ h á r o m nemzet­ t e l " szemben előnytelenebb helyzetben volt. 3

A z á l l a m a p p a r á t u s felépítésében nagy szerepe volt a n n a k , hogy az egymást követő H a b s b u r g - u r a l k o d ó k miként vélekedtek a központosítás­ ról. Így az államigazgatás az új követelményekkel összhangban m ó d o ­ sult. A P r a g m a t i c a Sanctiot megerősítő magyarországi 1722. évi törvény k i m o n d t a : „a birodalom országait feloszthatatlanul és elválaszthatatla­ n u l " (indivisibiliter et inseparabiliter), együttesen kell k o r m á n y o z n i . P o ­ litikai-közigazgatási vezető szervvé I. Lipót korától az u d v a r i kancel­ lária (Hofkanzlei) vált. Ez az intézmény fogta össze és k o r m á n y o z t a az egyes országok és t a r t o m á n y o k ügyeit, az osztrák, a m a g y a r , a cseh, az erdélyi és a többi kancelláriákat. Helyébe később a felvilágosult abszo­ lutizmus — az az egyeduralmi államforma, amely az európai felvilágo­ sodás befolyása alatt bevezetett újításokkal és reformokkal próbálta a H a b s b u r g o k további u r a l m á t és a feudális rendszert megóvni a forradal­ mi átalakulástól — modernebb államfelfogása értelmében az á l l a m k a n ­ cellária (Staatskanzlei) és az államtanács (Staatsrat) lépett. Az' abszolu­ tizmus és centralizáció rendszerének lényegéből következett — különösen 1736-tól, mikor K a u n i t z lett a kancellár —, hogy az egységes vezetés nem ismerte el a birodalom komponens országrészeinek különállását és sajátos érdekeit, a n n a k ellenére, hogy t o v á b b r a is m ű k ö d t e k Bécsben, a birodalom fővárosában a spanyol és olasz, a német és cseh, a magyar, az erdélyi és illír, v a l a m i n t a belga és d a l m á t a l b á n kancelláriák. A kü­ lönálló rendi kormányzással együtt az országos-tartományi t ö r v é n y h o z ó testületek, a diéták, rendi gyűlések szerepe is eljelentéktelenedett és mély­ p o n t r a süllyedt. A birodalom pénzügyeit központilag kezelték, a bécsi u d v a r i k a m a ­ ra ( H o f k a m m e r ) m i n t k ö z p o n t i birodalmi pénzügyigazgatósági hatóság

uyelte el a jövedelmeket, illetőleg ez az intézmény volt h i v a t v a finanszí­ rozni a behajtott jövedelmekből a hatalmas hadikiadásokat. A z adók mellett az u d v a r i k a m a r a kezelte a b á n y á k b ó l és vámokból, a kincstári birtokokból, a királyi haszonvételekből származó jövedelmeket. Szállóigévé vált a kontinensen a Szavojai Jenő harcegnek tulajdonított nyilatkozat, hogy Ausztriának „százezer szurony többet ér az európai fejedelmek millió esküjénél". S valóban, hatalmi állásának fenntartá­ sára az osztrák h a t a l o m jól felszerelt, állandó hadsereget t a r t o t t lábon, melynek elit alakulatai a sorezredek (Linienregimente), kisegítői pedig a határőrezredek (Granzregimente) voltak. A birodalom h a t á r a i n a k védel­ mére hatalmas modern erődöket, sőt valóságos erődrendszereket építettek. A h a d ü g y teljesen kikerült a rendek ellenőrzése alól. A hadsereg felhasz­ nálásában a döntő szót mindig az u r a l k o d ó m o n d t a ki. A mintegy 200 000 főnyi állandó hadsereg ügyeit legfelsőbb szinten a z u d v a r i h a d i ­ tanács (Hofkriegsrat) intézte és közvetlenül alája voltak rendelve az egyes területek főparancsnokságai ( G e n e r a l k o m m a n d o ) . 4

5

Állambiztonsági érdekből (főleg a belső forradalmi erők és a gyanús idegenek megfigyelésére) I I . József felállította az állandó rendőrséget, melyet ugyancsak erős központosítás jellemzett. I. Ferenc bürokratikus abszolutizmusa idején az intézmény hatásköre kiterjesztése jegyében 1801-ben létrejött a Polizei Zensur-Hof stelle, s ezzel minden szellemi termék ellenőrzése a rendőrminisztérium ellenőrzése alá került, mintegy jeiezve az új államrezon igazi természetét. A titkosrendőrség széles k ö ­ rű besúgóapparátust h o z o t t létre, különös gonddal figyelve a h a l a d ó nem­ zeti és társadalmi mozgalmakat, és mindenütt lecsapott, ahol ilyeneket észlelt. A H a b s b u r g - n a g y h a t a l o m kiépülésével párhuzamosan elméletileg megalapozott új gazdaságpolitika is született, amelynek kidolgozói min­ denekelőtt a kincstár bevételi forrásainak g y a r a p o d á s á r a törekedtek. A bécsi u d v a r az újonnan létesített állami hivatalokkal avatkozik be a gazdaság irányításába; birodalomépítő céljainak megfelelően v á m v é ­ delemmel, termelési monopóliumokkal, különféle privilégiumokkal tá­ mogatja, ösztönzi a m a n u f a k t ú r á k alapítását. Mindenekelőtt Sziléziában serkenti az e x p o r t r a is képes ipart, majd e t a r t o m á n y elvesztése (1746) után más örökös t a r t o m á n y o k b a n is megkísérli gyorsabb ütemre ösz­ tökélni az árutermelést. A z 1750-től 1830-ig a m a n u f a k t ú r a korszakát élő birodalmi iparban Alsó-Ausztria áll vezető helyen. M a n u f a k t ú r á i n a k száma 1790-ben 140, ezek közül 109 a privilegizált, nagyrészt textilipari létesítmény, amely 18 ezer munkást, valamint 90 ezer bedolgozó munkást foglalkoztat. A másik számottevő ipari góc Cseh-Morvaország. I t t 1780-ban 72 ezer, míg 1798-ban közel 150 ezer munkás dolgozik. Belső-Ausztriában a vas­ ipart fejlesztik. Tirol és Vorarlberg a napóleoni h á b o r ú k előtt eléggé el­ m a r a d o t t , Stájerország, K a r i n t i a és Krajna szintén. Kelet- és délkelet­ európai viszonylatban Erdélyt a fejlettebb országok sorában tartották 6

számon. A z 1790-ben készített összegezés szerint az ipar a birodalom nyugati felében összpontosult. A mezőgazdaságba szintén betörtek az új termelési eljárások. A hármasforgót k t - o t t m á r felváltotta a teljes szántóhatárt művelés alá vevő szabadforgó rendszer. A t a k a r m á n y n ö v é n y e k termesztése is terjedt, és az ipari növények szintén n ö v e k v ő szerephez j u t o t t a k . A z állattenyész­ tésben új fajták meghonosítása tette termelékenyebbé a gazdaságot. A z erdőgazdálkodást pedig m á r a X V I I I . század derekától, a megnöveke­ dett b á n y a - és épltőfa szükséglet miatt is, szigorú rendtartásokkal sza­ bályozták. Az iparfejlesztésnek a mezőgazdaság intenzívebbé tételével kéz a kéz­ ben kellett haladnia. A birodalmi érdeket ezért 1760-nal kezdődőleg mezőgazdasági egyletek létesítése is szolgálta. Országosan p r o p a g á l t á k a dohány, a francia h á b o r ú k idején oly fontos néptáplálékká előlépett burgonya, majd a kontinentális zárlat idején a cukorrépa termesztését. A jobbágyi viszonyokat azonban féltékenyen őrizték, b á r a felvilágo­ sult abszolutizmus tett intézkedéseket a jobbágyok helyzetének javítá­ sára. Ezek közül a legfontosabbak az 1760—70-es években a Mária T e ­ rézia-féle úrbérrendezések voltak. I I . József megszüntette ugyan a job­ 7

b á g y o k örökös

földhöz

kötöttségét

és személyes

függését,

de az 1789-es

kísérlet, hogy az összes jobbágyszolgáltatásokat pénzjáradékká tassa, a rendek ellenállása miatt meghiúsult.

változ­

8

Az iparilag lassan — Angliához, Franciaországhoz viszonyítva, ahol már az ipari forradalom korszakában élnek — korszerűsödő H a b s b u r g ­ birodalomban ily m ó d o n a feudális agrárszervezet is gátolja a fejlődést. E feltételek mellett szükségszerűen növekedett meg a birodalom keleti tartományainak a jelentősége, mint olcsó élelmiszerés nyersanyagter­ melő, iparűzőknek táplálékot biztosító területnek.

A bécsi u d v a r kereskedelmi politikája is a nyugati tartományoknak kedvezett. A z 1 7 5 4 — 5 5 . évi vámrendszer például, amely Erdélyt is k ü ­ lön v á m t e r ü l e t k é n t ő r i z t e meg, rászorította

a keleti

területeket

az

oszt­

rák termékek vásárlására, gátolta a külföldről való közvetlen behozatalt, kiszolgáltatva — versenytársaktól nem fenyegetetten — az osztrák ipar­ nak és kereskedelemnek. A külkereskedelem nehézkesen fejlődött. Bécsben 1719-ben ugyan m á r megalakult az Orientalische Compagnie, azzal a céllal, hogy a balkáni és levantei kereskedelemben vezető helyet biztosítson a birodalomnak, célját azonban nem érte el. A birodalom állandóan pénzgondokkal küszködött. Ausztria az 1762. évben bocsátott ki először p a p í r p é n z t , 12 millió forint értékben, főkép­ pen a hétéves háborúban keletkezett államadósság kamatfizetési fedeze­ téül. M á r i a Terézia, majd I I . József is szaporította a p a p í r p é n z t . A francia h á b o r ú k finanszírozása szintén p a p í r p é n z kibocsátását eredmé­ nyezte. Mennyisége 1806 végén eléri a 450 milliót, majd az inflációs fo­ lyamat felgyorsulásával 1811-ben 1060 millióra növekedett.

A z 1 8 1 1 . évi devalvációt követően sem javult, azonban a birodalom gazdasági helyzete. 1815-ben m á r ismét infláció, majd 1816-ban p a p í r ­ pénz-bevonási akció következett. 1825-ben az európai gazdasági válság okozott súlyos gondokat, no meg az időközben megnövekedett állam­ adósság. E z 1814-re m á r elérte a 970 milliót. Jóllehet az 1820—30-as években m á r vasutak épültek és gőzhajók úsztak a D u n á n , Ausztria gazdasági helyzete még mindig ingatag volt. A H a b s b u r g - m o n a r c h i a hosszan elhúzódó válságához hozzájárult a birodalomban szívósan u r a l k o d ó feudális rendszer és a lassan, de növek­ vő súlyú kapitalista jellegű termelőerők k ö z ö t t t á m a d t ellentmondás. 9

A birodalom dinasztikus eredetéből következett az is, hogy a monarchia nemzetek és nemzetiségek feletti, valójában nemzeteket elnyomó állatn volt. amelyet a kibontakozó tőkés viszonyok talaján mind erőteljesebbé váló nemzeti mozgalmak ostromoltak. A z a t á r s a d a l m i erő, amely egy­

felől a feudalizmust, másfelől az ezt őriző keretet fenntartotta, minde­ nekelőtt az u d v a r i arisztokrácia volt. E z elsősorban azt az örökös t a r tománybeli osztrák, cseh nagybirtokos nemesi felső réteget jelentette, amely kiegészült a többi tartománybeliekkel. A z o k k a l a m a g y a r főneme­ sekkel is például, akiket az u d v a r hivatali szolgálattal, privilégiumaik fenntartásával, címekkel, rangokkal, birtokok adományozásával tett az ö n k é n y u r a l o m hűséges kiszolgálóivá. A hazafiasság, a patriotizmus h e ­ lyére a dinasztia iránti v a k engedelmesség lépett és a hivatalnoki k a r , az egyházi vezetők, az iparos, a kereskedő polgárok aszerint érvényesül­ hettek, j u t h a t t a k állami kedvezményekhez amennyiben a központi h a ­ talom mindenre kész szolgáinak bizonyultak. A z örökös t a r t o m á n y o k b a n nem volt lehetőség semmiféle p á r t a l a k í ­ tásra, politikai nézetek hirdetésére alkalmas fórum megteremtésére. A születő polgári ellenállás itt sem t u d o t t , még birodalmi gyűléseken sem szóhoz jutni; például az 1806 ó t a O s z t r á k Császárság néven formailag is egyesített örökös t a r t o m á n y o k országgyűlését sohasem h í v t á k össze. Arról nem is szólva, hogy a cenzúra miatt az ellenzékiek sem a sajtóban, sem n y o m t a t o t t művekben nem t u d t a k szabadon megnyilatkozni, k ö z v é ­ leményt alakítani. A francia forradalom még meghozta az O s z t r á k - N é m e t a l f ö l d ö n k i ­ bontakozó függetlenségi háborút, Belgiumnak a szabadságát; de m á r az osztrák és m a g y a r jakobinus m o z g a l m a k elbuktak. Igaz, eléggé erőt­ lenek is voltak, és ezért nem t u d t a k a legfőbb forradalmi erővel, az a n ­ tifeudális harcra kész parasztsággal szövetkezni. A szentszövetségi-, a metternichi reakció időszakában a felső nyomás még erőteljesebbé v á l t . Mégis, v a g y talán éppen ezért, ebben az idő­ szakban — az 1848 tavaszát megelőző évtizedekben — b o n t a k o z t a k ki azok a mozgalmak, amelyek a feudális viszonyok szétzúzását és a csak összbirodalmi érdeket ismerő embereket, nemzeteket, nemzetiségeket elnyomó társadalmi és állami szerkezet szétrobbantását t ű z t é k ki célul. 10

A H a b s b u r g — t ö r ö k fegyveres küzdelem fejleményei döntő fordulatot idéztek elő a t ö r ö k fennhatóság alatti Erdély további sorsának alakulá­ sában. Bécs felmentése u t á n , 1685 tavaszán a H a b s b u r g - h a t a l o m megbí­ zásából D u n o d A n t i d nevű jezsuita jelent meg Teleki M i h á l y n á l , az o r ­ szág első tanácsuránál, azzal a céllal, hogy az erdélyi fejedelemség I. Li­ pótot ismerje el u r á n a k . M i k o r a megegyezést jelentő d i p l o m á t az ország­ gyűlés elé terjesztették, D u n o d a húzódozó rendekhez ezeket a jellemző szavakat

idézte: „Nolentes

volentes

protegit

vos

sua Maiestas!"

(Akár

akarjátok, a k á r sem, Őfelsége gyámsága alá vesz benneteket!). I. Apafi Mihály fejedelem halála (1690. április 15.) u t á n végleg eldőlt a kérdés: T h ö k ö l y pünkösdi királyságnak bizonyult u r a l m a u t á n , 1 6 9 1 . j a n u á r 10-én a fogarasi országgyűlésen, az u d v a r és a rendek közötti hosszas tárgyalásokat követően elfogadták a Lipót-féle hitlevelet. A z ország p o ­ litikai függetlenségét feladó rendek cserében elnyerték „ a h á r o m politi­ kai n e m z e t " kiváltságai és előjogai egész rendszerének elismerését. Való­ jában, I. Lipót császárnak ebben az alkotmányos jellegű hitlevelében az erdélyi románságot és o r t o d o x vallását meg sem említik. í g y tehát a másfél évszázadig önálló erdélyi fejedelemség az osztrák birodalom ré­ szévé vált. Később, 1722. március 30-án a szebeni diéta megszavazta a H a b s b u r g - h á z női ágának trónöröklési jogát is (Pragmatica Sanctio). 11

A bécsi politika a z t tűzte ki céljául, hogy a központi h a t a l m a t E r d é l y ­ ben is kiszélesíti és megszilárdítja, az országot beolvasztja a H a b s b u r g ­ birodalomba. M a g á t a történeti Erdélyt először fejedelemségként, majd 1765-től nagyfejedelemségként (Grossfürstentum) kormányozták. A Bánságban osztrák katonai igazgatás rendezkedett be, majd vármegyékre osztva (Temes, T o r o n t á l , Brassó) 1778-tól a m a g y a r királyság részeként igazgatták, a h o v á A r a d , Bihar, S z a t m á r és M á r a m a r o s vármegyék is t a r t o z t a k . Ezzel szemben a kapcsolt részeket, az ún. P a r t i u m o t (KözépSzolnok, Kraszna, Z a r á n d vármegyéket és K ő v á r vidékét) Erdélyhez kapcsolták. A tulajdonképpeni Erdélynek hét vármegyéje volt (BelsőSzolnok, D o b o k a , Kolozs, T o r d a , Fehér, H u n y a d y , Küküllő) Fogaras vidékét f ő k a p i t á n y vezette. A Székely- és Szászföldeket székekre, ille­ tőleg vidékekre osztva k o r m á n y o z t á k . A székely székek: Maros, Csik G y e r g y ó és Kászon fiúszékekkel), U d v a r h e l y (Keresztúr és Bardóc fuíízékekkel), H á r o m s z é k (Sepsi, Kezdi és O r b a i székek és társszékként Miklósvárszék) és Aranyos-szék. A szász székek száma a X V I I I . szá­ zad végére kilencre emelkedett: Szászváros, Szászsebes, Szerdahely, Szeben, Űjegyház, N a g y s i n k , Kőhalom, Segesvár, Medgyes két területi-köz­ igazgatási egységet Brassót és Besztercét pedig vidéknek nevezték. Erdély közigazgatása jóformán változatlanul m a r a d t egészen I I . József közigazgatási reformjáig (1781). A „kalapos k i r á l y " a régi a l k o t m á n y t i elfüggesztve, megszüntette az erdélyi „ h á r o m n e m z e t " közjogi önálló12

13

ságát és a megyék-székek rendszerét, s a t a r t o m á n y t tizenegy megyére osztotta fel. A Lipót-féle hitlevél biztosította az erdélyi rendek, a h á r o m „ n a t i o " (magyar nemesség, székely előkelők és szabadok, szász partríciusok és szabad parasztok) kiváltságait és a négy bevett vallás (katolikus, lutherá­ nus, református és unitárius) egyenlőségét. Ez is azt mutatja, hogy a ren­ dek és az u d v a r közötti hosszas tárgyalások után elfogadott Lipót-féle hitlevélben szentesített alkotmányos keretek k i z á r t á k a románságot és o r t o d o x vallását. A kiváltságos „ n e m z e t e k " és a bevett vallások képvi­ selőiből kerültek k i az országgyűlési követek és jórészt a regionális ve­ zető szervek tisztségviselői is. A z igazgatás szerveit I I I . K á r o l y alatt fejlesztették ki. A z ország belső igazgatását Bécs és a rendek hatalmi eszköze, a főkormányszék (Gubernium Transilvanicum) látta el, élén a k o r m á n y z ó v a l (gubernátor). A Bécsből i r á n y í t o t t pénzügyi igazgatást a kincstartóság (Thesaurariatus) i n t é z t e . A z igazságszolgáltatás felső fó­ r u m a egy ideig a gubernium megfelelő osztálya volt, és később ennek helyét a királyi t á b l a vette át. A valóságban Erdélynek nem volt politi­ kai központja, fővárosa. Legfelsőbb politikai vezető orgánuma, az erdé­ lyi u d v a r i kancellária Bécsben székelt, ahol végső fokon sorsáról is dön­ töttek. 14

A z abszolutista kormányzási módszer, „a diploma kiforgatását" v o n ­ ta maga u t á n , és ez rövidesen o d a vezetett, hogy a helyi erőket fokoza­ tosan kiszorították a legfelsőbb vezetésből. A „divide et i m p e r a " (oszd meg és uralkodj!) elvet Bécs nemcsak az együttélő nemzetiségek és osz­ tályok ellentéteinek szítására használta fel, h a n e m Erdélyben arra is, hogy a szász natiot igyekezett a maga oldalára állítva a másik két rendi tömörüléssel szembefordítani, s ezzel a „ h á r o m nemzet" szövetségét megrendíteni. M i n d e n t megtettek, hogy a periferikusnak tekintett Erdély­ ben a rendeket a vármegyei adminisztrációban is gyengítsék, s ezt a közigazgatási szervezetet a központi k o r m á n y z a t engedelmes vidéki végrehajtójává süllyesszék. 15

A z u r a l k o d ó nevezte ki a megyék élén álló, rendszerint arisztokraták közül kikerülő főispánokat és a székek vezetőit, a főkirálybírákat. A megye második tisztviselőjét, az alispánt és a szék alkirálybíráját, v a l a ­ mint a járások szolgabíróit a megfelelő közigazgatási egység közgyűlése választotta. A H a b s b u r g abszolutizmus egységesítő befolyása a bírósági szervezetekben is érvényesült, amennyiben a megyei, illetve a széki, un. continua t á b l á k a t állítottak fel (1764), melyek a gubernium „kezelába", helyi végrehajtó szervei lettek. A H a b s b u r g hatalmi szervezet legfőbb biztosítékát az új katonai be­ rendezés nyújtotta. A központi a k a r a t m a r a d é k t a l a n u l érvényesült Er­ dély hadügyi vezetésében és szervezésében is. A hadsereg kérdései telje­ sen kikerültek a rendek ellenőrzése alól és az u d v a r , a központi h a t a ­ lom kizárólagos eszközévé váltak. A külső t á m a d á s o k és belső elégedet­ lenség ellen hatalmas erődök épültek Gyulafehérváron, az Erdélyen kí-

vüli területeken, Temesváron és A r a d o n , megerősítették Szebenben, ki­ sebb jelentőségű lévén a kolozsvári Fellegvár. A z erődítmények épületei és a k a s z á r n y á k mintegy 20 000 főnyi katonaság befogadására v o l t a k a l k a l m a s a k . Erdélyben

lényegében

állandósult

az idegen

katonai

meg­

szállás. A bécsi hadvezetés széltében-hosszában a l k a l m a z t a azt a mód­ szert, hogy a sorezredeket szülőföldjüktől távoli országokban helyezte el, hogy idegen földön a császári ö n k é n y u r a l o m v a k eszközeiként lehes­ sen felhasználni őket más népek ellen. 16

Erdély a H a b s b u r g o k n a k súlyos véradót fizetett. A spanyol örökösö­ dési háborútól a 48-as forradalomig a dinasztia trónjának védelmében E u r ó p a távoli csataterein véreztek el Erdély fiai. A m i k o r 1740-ben a H a b s b u r g o k örökségét porosz vezetéssel koalíciós seregek t á m a d t á k meg, s a rendek életüket és vérüket (Vitám et sanguinem!) ajánlották fel Mária Teréziának, a valóságban jobbágyaik vérével és pénzével b á n t a k nagylelkűen. A z 1742. évi szebeni diéta a m á r meglévőek mellé két gyalogezred (Bethlen és G y u l a i ezredek) és egy (Káinoki elnevezésű) huszárezred felállítását szavazta meg, a szükséges anyagi eszközökön kívül. A z 1787—1791-es törökellenes h á b o r ú b a n , melynek hadműveletei részben Erdély déli részén és a Bánságban folytak, különösen súlyos vér­ á l d o z a t o k a t követelt Erdély román, m a g y a r és német lakosságától. Még nehezebb megpróbáltatás elé állították Erdély lakosságát a Franciaor­ szág ellen viselt háborúk. A székely és r o m á n h a t á r ő r ö k megtagadták a mozgósításra k i a d o t t parancsot, a h a d i a d ó fizetését. Székelyföldön ez általános méreteket öltött, minek kapcsán az osztrák katonai parancs­ nokság, egyetértve a G u b e r n i u m m a l , katonaságot vezényelt a falvakba, hogy a m o z g a l m a t elfojtsa. E n n e k ellenére a 30 udvarhelyszéki falu la­ kossága nevében beadott panaszlevél követelte a székelyek felmentését a fegyverhordozás alól, a jobbágyság eltörlését és a "jobbágyterhek fel­ számolását. A h a d b a vonulásra k i a d o t t parancs teljesítését megtagadta a határőrezredekbe szervezett H u n y a d megyei román és m a g y a r szabad­ parasztság és a kisnemesség. Panaszt emeltek az idegen tisztek visszaélé­ sei ellen. A falvakra szabadított katonaság elől a lakosság a hegyekbe és erdőkbe menekült. A nagyszebeni G e n e r a l c o m m a n d o h a t századnyi k a ­ tonaságot vezényelt ki az ellenszegülők megbüntetésére és valóságos embervadászatot rendezett. A havasokba menekülő h a t á r ő r ö k házát fel­ égették, feleségüket, gyermekeiket télnek idején kiűzték a f a l v a k b ó l . 14

1794 elején újabb erővel lobhant fel a Habsburg-ellenes mozgalom a Székelyföldön. A széki gyűlésre összegyűlt Csik- és U d v a r h e l y székiek követelték az erőszakos toborzás beszüntetését, a külső országokba, ide­ gen érdekekért folytatott h á b o r ú k b a küldött határőrezredek hazahozá­ sát, a h a d i a d ó alól való felmentést, a H a b s b u r g hivatali a p p a r á t u s egy­ szerűsítését, az idegen tisztviselők helyettesítését olyan megbízható sze­ mélyekkel, akiket m a g u k választanak soraikból, a béke helyreállítását a forradalmi Franciaországgal. 19

Másfél évtized múlva, 1809 n y a r á n , nagyszabású népmozgalom bon-

t a k o z o t t ki Erdély különböző tájain, a Maros, az U d v a r h e l y és A r a n y o s széki székelyek, v a l a m i n t a K ő v á r és H u n y a d vidéki r o m á n o k között. A hadfelkelésre kötelezett magyar és román szabadparasztság és kisnemesség nem volt hajlandó véráldozatot hozni az u r a l k o d ó h á z érdekeiért. M e g t a g a d t a a fegyverek felvételét, a h a d i a d ó fizetését és követelte az idegen tisztek eltávolítását. A bécsi u d v a r most is katonaságot a k a r t ki­ vezényelni a falvakba, hogy fegyveres erővel kényszerítse engedelmes­ ségre az ellenállókat. A G u b e r n i u m a terv végrehajtását veszélyesnek ítélte, hiszen Maros és U d v a r h e l y székben csaknem az egész parasztság megmozdult és szervezkedett. A z U d v a r h e l y r e összegyűlt székelyek „memoriálist" nyújtottak be a széknek, amelyben a jobbágyság eltörlését, a nemesség megszüntetését követelték. Azzal fenyegették a sorozó bizott­ ság tisztjeit, hogy d a r a b o k r a vagdalják őket, ha a sorozást abba nem hagyják. H a s o n l ó követelésekkel léptek fel a Maros székiek is. A kibon­ t a k o z ó m o z g a l m a t a katonaság kivezénylésével fojtották vérbe, a parasz­ tok vezetőit kegyetlenül megbüntették. A H a b s b u r g - h a t a l o m a népmoz­ galmat leverve a napóleoni h á b o r ú k idején először önkéntesekből, ver­ buválással igyekezett k a t o n á k a t toborozni megritkult sorezredeibe, majd újra erőszakkal, „kötéllel" fogta a fegyverhordozó ifjakat. A csá­ szári sorezredeken kívül az erdélyi határőrezredek is részt vettek a h á ­ borúban. A két r o m á n határőr-gyalogezred, s két székely gyalog- és egy huszárezred, v a l a m i n t a h á r o m sorezred kereteiben a negyedszázados háborús időszak csataterein mintegy tizenötezer erdélyi ifjú harcolt. Így például a gyulafehérvári 5 1 . sz. gyalogos sorezred 1800-ban Marengónál h a r c o k és szívós ellenállása megbecsüléséül a franciák „ördögi zászló­ a l j á n a k nevezték. A híres arcole-i csatában (1796), amely George Barivu a termopüli csatához hasonlít, s ahol N a p ó l e o n zászlót r a g a d v a ve­ zette r o h a m r a megingott katonáit, a két román zászlóalj k ü z d ö t t . A székely határőr-buszárezred vesztesége 1979-ig mintegy 800 emberre rú­ gott. A harcokban megritkult erdélyi h a t á r ő r - és sorezredek sorait újabb szorozásokkal pótolták. Az így háborúba vitt erdélyi m a g y a r és r o m á n fiatalok száma 1809-ben m á r hatezerre emelkedett. A jórészt jobbágyok­ ból, szabadparasztokból és városi szegényekből verbuvált erdélyi sor­ es határőrezredek ott hullatták vérüket az A l p o k sziklameredélyein, a Rajna, a P o , a Piave és a Felső-Duna mentének harcterein, o t t voltak a háborús időszak minden jelentős, csatájában és 1814-ben a francia te­ rületre, Párizsig j u t o t t a k el, és o n t o t t á k vérüket a H a b s b u r g dinasztikus érdekek szolgálatában. A bécsj kongresszus (1815) u t á n , a k o n z e r v a t í v abszolutizmus és э reakció k o r á b a n a H a b s b u r g o k a Szentszövetségben vállalt kötelezettsé­ geiknek megfelelően, g y a k r a n léptek fel katonailag, mint „ r e n d f e n n t a r ­ t ó k " a nemzeti és társadalmi mozgalmak ellen. így vette igénybe Bécs az 1820—21-es nápolyi és piemonti f o r r a d a l m a k ellen fellépve ismét az erdélyi sorezredeket, köztük az 5 1 . erdélyi gyalogezredet i s . Fiainak idegen célokat szolgáló véradóján kívül a nagy fejedelemség 20

pénzben is jelentős összegű adót fizetett az osztrák u r a l k o d ó n a k . A Li­ pót-féle hitlevél 12. pontja meghatározta, hogy béke idején 50 000 tal­ lért, háború esetén 400 000 rajnai forintot fizet Erdélyország, de ígéretet t a r t a l m a z o t t , hogy új adót nem h o z n a k be. E n n e k ellenére 1794-ben 1 200 000 forintot hajtottak be, s 1730-ban a h a d i a d ó t m á r rendszeresen 500 000 forintban á l l a p í t o t t á k meg és a következő területi elv szerint ve­ tették ki: a vármegyék 37, a szász székek 38, a székely székek 17 szá­ zalékot fizettek, Fogaras vidéke és a t a x á s helyek (városok és mezővá­ rosok) pedig 8 százalékot. A z adózó népet, „a misera plebs contribuens"-t g y a k r a n rendkívüli adóval is sújtották. Erdély nemesérc-bányáiból, v á m ­ jövedelmeiből, pénzverdéjéből nagy mennyiségű a r a n y - és ezüstpénz á r a m l o t t a bécsi u d v a r k i n c s t á r á b a . 21

A z Erdélyben berendezkedő H a b s b u r g - u r a l o m mindenekelőtt az arisz­ tokráciát igyekezett magához kötni, ezért a hajdani fejedelmi birtok jelentős részét nekik a d o m á n y o z t a . A z ugyancsak törököktől visszafog­ lalt bánsági, aradi, bihari, területeken szintén a császári h á z n a k jó szol­ gálatot tevő családok j u t o t t a k hatalmas birtokokhoz. A m a r a d é k k a m a ­ rai u r a d a l m a k kiárusítása pedig a X I X . század elején kezdődött, új, pol­ gári m ó d r a g a z d á l k o d ó nagybirtokosok rétegét teremtve meg. A bécsi u d v a r szövetségest, megbízható támaszt vélt találni a bánsági részekbe telepített német p a r a s z t o k b a n i s . A z u d v a r telepítési p á t e n ­ seket bocsátott ki, öt évi adómentességgel b i z t a t v á n a szabadpolgárként o t t h o n t és földet nyerő katolikus vallású német telepeseket. A X V I I I . század folyamán I I . József haláláig (1790) mintegy 80 ezerre növekedett a kedvezményeket élvező telepesek száma. A Királyföldre szintén a né­ met lakosságot növelő telepítési akciókat szervezték, még ha kisebb mé­ retűeket is. 22

A felvilágosult abszolutizmus a jobbágyság forrongásának az úrbér­ rendezéssel a k a r t véget v e t n i . A nemesség szívós ellenállásával azonban Bécs m á r nem k í v á n t megküzdeni, és így beérte ideiglenes úrbérszabályo­ zó rendelettel (1769). A második jelentősebb beavatkozás I I . József rendelete volt a jobbágy elnevezés és a röghöz kötöttség megszüntetésé­ ről. A H o r e a , Closca és Crisan vezette felkelés n y o m á n született agrár­ politikai intézkedéseket az 1790—91-es országgyűlés rögzítette. A job­ bágyi állapot reformja komoly formában majd csak az 1846—47-es or­ szággyűlés úrbérrendezési vitáján kerül szóba, ekkor azonban a bécsi u d v a r , szoros szövetségben a magyar konzervatív arisztokráciával, mindent megtett a mozdulatlanság megőrzése érdekében. 23

Ilyen feltételek között az erdélyi mezőgazdaság nem a l a k u l h a t o t t át gyökeresen, nem léphetett a gyors korszerűsödés ú t j á r a . Egy-egy erdé­ lyi, s több A r a d , Bihar és Temes megyei földesúri birtokos azonban m á r szakított a középkori jellegű agrárius h a g y o m á n y o k k a l . Üj állatfajták tenyésztése, az ugarrendszer felszámolása, a mezőgazdasági gépek beve­ zetése és főleg a piacon értékesíthető „ á r u " termelése jelezte a feudális viszonyokból való kibontakozás i r á n y á t . A parasztság széles rétegei — 24

25

26

jóllehet a fejlődés, különösképpen a X I X . század első felében meggyor­ sult — általában még a hagyományos m ó d o n termeltek. S z á m u k r a a korszerűsödés még nehezebb volt, hiszen érintetlenül fennállott a földes­ úri kizsákmányolás, az állami terhek kirovásának régi rendszere; h i á n y ­ zott viszont a belső piac vagy a külföldre vezető jó szállítási lehetőség. A fejlődés jegyei azonban így is fellelhetők. Híressé v á l t a k egyes áruter­ melő, vetemény- és dohánykertész falvak. A gazdasági egyletek kiállí­ tásain fajállatokkal parasztok is részt vettek. A H a b s b u r g - b i r o d a l o m iparfejlesztő tevékenysége Erdélyig érve m á r l a n k a d t a b b á vált, sőt megfigyelhető az a gazdaságpolitikai i r á n y z a t is, hogy az itteni iparfejlődés versenyétől óvja az örökös tartománybeliek e t . Kivételként a bánsági részeket említenénk, ahol az u d v a r jelentő­ sebb ipari vállalkozásokat tervezett. I t t nem csupán rizstermeléssel s más új a g r á r k u l t ú r á k meghonosításával kísérleteztek, hanem a textil­ i p a r t (selyemfonást, szövést például) szintén szorgalmazták, államilag támogatták. 27

28

A H a b s b u r g - b i r o d a l o m számára igen fontosakká v á l t a k Erdély alta­ lajkincsei, amelyek európai viszonylatban is számottevőek voltak. K ü ­ lönösen Szilézia bányatelepeinek elvesztése u t á n terelődött a bécsi köz­ ponti hatóságok figyelme az erdélyi és bánsági érclelőhelyekre. A sóbányászat mellett mind nagyobbra növekedett a vasérckitermelés és feldolgozás; o l y a n n y i r a , hogy az erdélyi és bánsági vasművek 1841-ben m á r több mint 65 ezer mázsa nyers vasat és 40 ezer mázsán felül ö n t ö t t v a s a t is a d t a k a b i r o d a l o m n a k . Megindult a k ő - és b a r n a ­ szénbányászat is. A kincstár számára oly jelentős nemesfém és más lelő­ helyek kiaknázását szintén szorgalmazta Bécs, hiszen ezek révén is nagy­ mértékben g y a r a p í t h a t t a bevételeit, s növelhette nyereségét az állam és az örökös t a r t o m á n y o k burzsoáziája. Jellemző, hogy az arany-, ezüst-, réz-, vas- és ó l o m b á n y á k száma a X I X . század első négy évtizedében kétszeresére növekedett. A legjelentősebb bányavidékek azonban kincs­ tári kezelésben voltak és az u d v a r a magánvállalkozások hasznát is le­ fölözte. 29

A b á n y a i p a r fejlődése g y a r a p í t o t t a a műszaki értelmiség, v a l a m i n t a szakmunkások számát és azokét a parasztokét, akik teljesen vagy rész­ ben k i s z a k a d v a a faluközösségből, m á r a munkás életforma felé sod­ ródtak. 30

A z ipar lendületesebb és még számottevőbb fejlődését a fejlettebb nyugati t a r t o m á n y o k versenye, v a l a m i n t a központi birodalmi gazdaság­ politika egyaránt fékezte. A z iparfejlődés kérdése éppen ezért állott a társadalmi-politikai harcok homlokterében. Különösen az 1830-as évektől az osztrák abszolutizmussal elégedetlen társadalmi erők Erdély tőkés jellegű iparfejlesztését is a politikai követelések sorába iktatták. I t t a céhipar igen régi h a g y o m á n y o k r a alapozódott. 1839-ben 43 963 kézműiparost í r t a k össze. Számuk minden bizonnyal még nagyobb volt,

hiszen a falvakban és mezővárosokban mind több „ k o n t á r " is dolgo­ zott a fa- és bőr-, a textil- és vasművességben. A tőkés ipar számára u t a t törő m a n u f a k t ú r á k gyarapodását egy 1844-es összeírás is 'tükrözi. Eszerint a gyapjú-, a g y a p o t - és selyem­ feldolgozó vállalatok száma 2 3 , de a textiliparhoz számítható a 85 pokrócfabrika is. A bőrfeldolgozást 4 m a n u f a k t ú r á b a n végzik. A mező­ gazdasági termékeket 43 vállalat dolgozta fel és k ö z ö t t ü k ott talál­ h a t ó m á r h á r o m cukorfabrika is. A viaszfeldolgozás, a gyertyagyártás 7 ipari műhelyben folyik. V a n 10 p a p í r m a l o m , 7 üveghuta, 5 kőedény­ gyár, 3 p u s k a p o r m a l o m , 60 vas- és rézhámor és így t o v á b b . Külföldről m á r korszerű gépeket h o z n a k be, s ami még jelentősebb, erdélyi technikusok is g y á r t a n a k gépeket, korszerű termelőeszközöket. 1838-ban Z a l a t n á n m á r üzembe helyezik Erdély első 14 lóerős gőzgépét is. A történeti Erdély szomszédságában, Resicán — hogy csak egy példát említsünk — 1864-ben új k a v a r ó és hengerműhutát állítanak fel. A lemez- és alakvas-hengersorokat három, összesen 161 lóerejű gőzgép t a r t ­ ja üzemben. Az új technika előretörését két gőzkalapács üzembe állítása is tanúsítja. 31

A városok megszűnnek csupán feudális igazgatási és v á s á r t a r t ó hely­ ként szerepelni. Lakosságuk száma megnövekszik , s egész Erdély olyan gazdasági-társadalmi fejlődésen megy keresztül, amelynek eredménye csak a polgári-demokratikus forradalom lehet, hogy felszabadítsa sok százéves elnyomatásából a jobbágyságot és megvalósítsa a köztehervise­ lést, jóval megelőzve a szomszédos országokat és t a r t o m á n y o k a t . A forradalom előfeltételeként éppen az új típusú, a nemzeti gondolat 32

es a függetlenség

iránt

fogékony

társadalmi

kategóriák

történelmi

sze­

repe nő meg, amelyek tudatosan küzdenek azért, hogy a helyzet meg­ változzon, hogy új kibontakozási, fejlődési lehetőségek szülessenek. így kapcsolódik egybe a polgárosodás és a függetlenségi törekvés. A 48-as forradalom hajnalán joggal írják le Erdélyben ezeket a soro­ k a t : egy „szolga o r s z á g " fiai nem lehetnek szabadok. Erdély pedig „nem csak nem független, sőt létezése alig is észrevehető mindaddig, míg úgy­ szólván minden európai országnak és legközelebbről az ausztriai német t a r t o m á n y o k adófizetője, taksása, azok érdek-céljainak eszköze, túlszár­ nyaló iparfejlettségük zsákmány-díja, fölöslegeik erőszakolt piaca, sőt kontár-műveik szemétdombja". 33

A z állandóan fel-fellobbanó p a r a s z t m o z g a l m a k azt tanúsítják, hogy a földműves m á r nem hajlandó jobbágysorban élni. A z a n n y i r a meggyö­ tört népi erő: a m a g y a r , a román és a más nemzetiségű erdélyi alávetett, a kizsákmányolt földműves m á r türelme végső h a t á r á h o z érkezett. A gazdasági fejlődés igénylése a szűk polgári rétegből is kitermeli a hala­ dás szorgalmazóit. M i n d többen vallják azt, hogy Erdélyben a mező­ gazdaság válságát, a piac áruelhelyezési nehézségeit, a tőkehiányt, a sze­ génységet csak az ipar fejlődése szünteti meg. Ehhez azonban meg keli szüntetni a feudális korlátokat, legyen gazdasági szabadság és függet-

lenség, vessenek véget a birodalom önző és szegényítő gazdaságpolitiká­ jának. A m a g y a r , r o m á n , szász nemzeti mozgalomban mind a parasztság, mind a polgárság, sőt még az alsóbb nemesi kategóriák képviselői is fel­ ismerik és megfogalmazzák jogaikat és követelik a sorsukba való bele­ szólás lehetőségét. Sodró erejű szellemi m o z g a l m a k bontakoznak ki, amelyekben éppen az említett társadalmi osztályokat, rétegeket képvi­ selő értelmiségiek fogalmazzák meg a soron következő nagy feladat, a forradalom és a társadalmi és nemzeti szabadságharc célkitűzéseit.

III. A H a b s b u r g - h a t a l o m berendezése első pillanatától kezdve mindent megtett, hogy eltörölje az ország sajátosságait és az állami intézménye­ ket, sőt m a g á t az életformát is. A bécsi u d v a r Magyarországot és E r ­ délyt úgy tekintette, mint fegyverrel elfoglalt és birtokba vett t a r t o ­ m á n y t , és a fegyverjogra h i v a t k o z v a vezette be az abszolút h a t a l m a t . A XVII. század érsek dolgozott

végén ki egy

a német származású nagy és részletes

Kollonich Lipót nemzeti beolvasztási

esztergomi tervet.

A császári tiszti családból született Kollonich maga is k a t o n a k é n t kezdte pályafutását, s majd harmincéves, amikor p a p i p á l y á r a lép. 1686-tól bí­ boros, 1695-től esztergomi érsek, de egyházi méltóságai mellett fontos állami funkciókat is betöltött, hosszú időn át mint kamarai elnök irá­ n y í t o t t a a birodalmi pénzügyeket. Emellett főszorgalmazója volt az elnémetesítésnek

és az

ellenreformációnak.

Kollonich Einrichtundswerk (Berendezkedési m u n k á l a t ) című tervezetét 1689-ben m u t a t t a be a császárnak. A tervezet fő célja a germanizálás volt; szorgalmazta a katolikus vallású németek letelepítését, „hogy a királyság v a g y legalább nagy része lassankint germanizáltassék, a for­ r a d a l m a k h o z , a zavargásokhoz szokott m a g y a r vér a német által mér­ sékeltessék, örökös királya és ura iránt állandó hűséghez és szeretethez szokjék". A tervezet arról is szólt, hogy elő kell segíteni a lakosság v a gyonosodását, de hozzáteszi, hogy a népen időnként, mihelyt a jólét bi­ zonyos fokát elérte, valósággal eret kell vágni, nehogy elbizakodjék és kedvet kapjon a zendülésre. 34

Kolonich terveit Erdélyben a véreskezű Caraffa t á b o r n o k n a k kellett volna megvalósítani. A z olasz származású főtiszt Erdély germanizálását tűzte ki célul, s ennek érdekében kedvezett a szászoknak, akiket „egész Erdély nervusa és díszé"-nek nevezett. Ezekből az előnyökből főleg a szász patríciusok h ú z t a k hasznot, akik ilyenformán megerősítették kizsákmányolói helyzetüket. A szász néptömegek, Erdély egész lakosságá­ val egyetemben, visszautasították a H a b s b u r g - u r a l m a t . Ennek legékesebb bizonyítéka a brassói kézművesek 1688-as lázadása a császári h a d a k ellen. U g y a n a k k o r Caraffa az osztrák politikai h a g y o m á n y o k n a k meg­ felelően igyekezett megnyerni a főrangúakat. Címeket, h i v a t a l o k a t szer-

zett azoknak, akik katolikus hitre tértek és v á l l a l k o z t a k arra, hogy hű­ séges kiszolgálói legyenek az újonnan berendezkedő h a t a l o m n a k . Mérhetetlenre n ő t t a korrupció és nyomorúság. Cserey Mihály histó­ riájában olvassuk az erdélyi úri családokról: „ E g y m á s r a való irigységből a grófi, baronatusi titulusokat szaporán hordatják vala m a g o k n a k az u d v a r t ó l , némelyek olyanok is, akik a régi jó szokás szerint még jó nemes ember módjára sem élhettek volna jószágokból." í g y t á m a d t a k „ a giz-gaz grófocskák, a dirib-darab grófok". A szegény népet u g y a n a k ­ kor iszonyatos adóterhekkel n y o m t á k : „ A z executor németek a sze­ génységet csigázták, kínozták, kötözték, verték, sós vízzel itatták a pén­ zért." Sokan öngyilkosságba menekültek a zsarolások elől, mások család­ jukkal együtt elbujdostak. A z osztrák h a t a l o m ördögi érzékkel a l k a l m a z t a a divide et impera eivét, és n e m szűnt meg ellentéteket szítani az erdélyi nemzetiségek k ö ­ zött, azzal a végső céllal, hogy megfossza őket anyanyelvüktől, vallá­ suktól, ősi h a g y o m á n y a i k t ó l . 35

Kollonich programja az erdélyi lakosságra z ú d í t o t t sok-sok keserűség ellenére egészében még sem valósulhatott meg. E z elsősorban a I I . R á ­ kóczi Ferenc vezette szabadságharcnak köszönhető. A z 1704-es gyula­ fehérvári országgyűlés I I . Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé válasz­ totta és 1707 tavaszán Marosvásárhelyt ünnepélyesen beiktatta a feje­ delmi székbe. Rákóczi olyan államhatalom létrehozása érdekében fogott fegyvert, és olyan társadalom megszervezésén fáradozott, amely az cgyüttélő nemzetiségek erejére támaszkodik, nyelvi, vallási tekintetben türelmet hirdet és a társadalom belső előmenetele, jövendő fejlődése ér­ dekében szembehelyezkedik a Habsburg-hatalommal. Maga Rákóczi a

mozgalom bukása u t á n is g y a k r a n adózik elismeréssel a mellé sereglett, különböző nemzetiségű felkelők: m a g y a r o k , szlovákok, románok, u k r á ­ nok hősi h a r c á n a k és áldozatos k i t a r t á s á n a k . 36

A Rákóczi vezette szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után a H a b s b u r g - u d v a r változott módszerekkel látott hozzá összbirodalmi cél­ jainak megvalósításához. A bécsi központi hatalom megszilárdítása és kiszélesítése volt t o v á b b r a is a fő cél. A Lipót-féle hitlevélnek csak azok a rendelkezései m a r a d t a k meg, amelyek a királyi hatalom jogaira és az irányába előírt kötelezettségekre v o n a t k o z t a k , de mellőzték mindazt, ami a megszűnt önálló fejedelemség jogaival kapcsolatos volt. A H a b s b u r g - h a t a l o m dinasztikus tervei N y u g a t - E u r ó p á b a n — mint l á t t u k — n e m vezettek célhoz, az u r a l k o d ó h á z figyelmét most m á r K e ­ let felé fordította, s M á r i a Terézia, majd I I . József a felvilágosuk a b ­ szolutizmus jegyében látott hozzá a birodalom belső átszervezéséhez. N e m tagadhatjuk azt, hogy az új állampolitika mögött ne lett volna valamelyes korszerűsítő szándék, ámde a népboldogítási törekvés ismét csak a germanizálásban fedezte fel a legcélravezetőbb utat. I I . József a közigazgatás nyelvévé a németet tette. 1784-ben rendeli el, hogy egységes k o r m á n y z a t i nyelvként a németet kell bevezetni. Ezt

azzal indokolja, hogy így a birodalom különböző nemzetiségű népeinek a l k a l m u k nyílik az általános műveltség megszerzésére. A rendelet leszö­ gezi, hogy „a holt nyelvek, amilyen a latin, használata eléggé tanúsítja, miszerint a nemzet nem rendelkezik a műveltség bizonyos fokával, mert vagy az bizonyosodik be, hogy anyanyelve hiányos, vagy hogy azt más nép nem tudja olvasni és írni, s hogy csak a t a n u l t emberek, akik j á r a ­ tosak a latinban, v a n n a k abban a helyzetben, hogy gondolataikat írás­ ban kifejezzék. így a nemzetet éppen olyan nyelvvel k o r m á n y o z z á k , és olyan nyelvben adják igazságszolgáltatását, amelyet meg sem é r t . " Amilyen helyes a rendelet bírálata a latin nyelvről, éppen olyan hely­ telen az az állítás, hogy helyette az egész birodalomban csak a német jöhet számításba, mint hivatalos nyelv.

37

A

nyelvrendelet

legsúlyosabb

következményeit

az

oktatás

látta.

A z 1760-as évekig az oktatásügy teljes egészében az egyház kezében volt. A z állam minden erejével t á m o g a t t a az ellenreformációt, és a val­ lási uniót szolgáló katolikus iskolákat, sok a k a d á l y t gördített a protes­ táns és az o r t o d o x iskolák fenntartása elé, a t a n a n y a g b a azonbam még nem szólt bele. A század második felében megváltozik a helyzet, s az iskola is a németesítés eszközévé válik. I I . József nyelvrendelete ugyanis azzal a követelménnyel lépett fel, hogy az oktatás minden szintjén, az elemi iskolától az egyetemig, német nyelvű legyen a tanítás. A népisko­ lákban németül nem t u d ó t a n í t ó többé nem vehető fel, az alkalmazásban levőknek pedig vizsgát kell tenniük német nyelvből. A középiskolákban csak németül t u d ó t a n u l ó k a t lehet ösztöndíjazni, s arról is intézkedtek, hogy a gimnáziumban a latint, ne az anyanyelv, hanem a német segítsé­ gével o k t a s s á k . 38

I I . József azon kísérlete, hogy adminisztratív intézkedésekkel (a rendi és egyházi kiváltságok korlátozásával, a gazdasági és kulturális fejlődést előmozdító reformokkal) egységes, német jellegű centralizált államot hozzon létre, meghiúsult. A császár-király egyaránt szembe találta ma­ gát a rendi-feudális ellenállással és az alakuló nemzeti elemek elutasító m a g a t a r t á s á v a l . A soknemzetiségű H a b s b u r g - m o n a r c h i á b a n a X V I I I . szá­ zad végén történelmileg túlhaladott és elhibázott kísérlet volt egységes nemzeti állam létrehozására törekedni. H a m a r o s a n be kellett látnia ma­ gának a császárnak is, hogy céljai keresztülvitelében csak a maga ala­ pította hivatalnokseregre építhet. Ez a polgári és kisnemesi rétegekből álló b ü r o k r a t a had, a nemzetek és nemzetiségek felett álló összbirodalmi (übernationaler Gesamstaat) eszmékért lelkesedett, valójában a német hegemóniát megvalósító dinasztikus érdekeket szolgálta. 39

A felvilágosodott abszolutizmus e h i v a t a l n o k o k r a t á m a s z k o d v a h a t a l ­ mas állami bürokráciát épít ki, és abban reménykedik, hogy néhány év aiatt nyelvileg és nemzetiségileg homogenizálja a birodalom lakosságát. A rendeletek és jelentések f e n n m a r a d t hatalmas kötegei bizonyítják, hogy az etatista-voluntarista szemlélet alaposan elszámította m a g á t : a központi rendeletek fokozódó ellenállásba ütköztek, s a kitűzött elnem-

zetlenítés szándékával szemben a nemzeti ö n t u d a t ébresztését és fokozódó erősödését eredményezték. A r o m á n történelem azonban r á m u t a t o t t , hogy I I . József reformjai: türelmi rendelete, amely a r o m á n o k n a k is lehető­ séget adott k ö z h i v a t a l o k viselésére, a „politikai nemzetek" kiváltságai­ n a k korlátozása, a királyföldi alattvalók jogegyenlőségét biztosító le­ irata, a nemesség korlátlan h a t a l m á n a k megfékezése, az örökös jobbágy­ ság felszámolása, együttvéve új feljlődési t á v l a t o k a t n y i t o t t a k a román­ ság számára. A jozefinizmus persze nem biztosított az erdélyi r o m á n lakosságnak kedvező feltételeket az önálló nemzeti fejlődéshez, mint ahogy nem biztosította ezt a m a g y a r s á g n a k sem. A gyors

németesítés

koncepciója

megbukott

és I I . József halálos á g y á n

a nyelvrendeletet is visszavonta. U t ó d a i visszatértek a hagyományos Habsburg-módszerekhez, a k o n z e r v a t í v abszolutisztikus centralizmus al­ kalmazásához, és a birodalom k o r m á n y z á s á b a n elsőbbséget biztosítottak a rendőri intézkedéseknek. П . József politikájának bukásából utódai nem a z t a tanulságot v o n t á k le, hogy a birodalom népei polgári nemzetté válásának a lehetőségét biz­ tosítsák, h a n e m a z t , h o g y lehetőleg minden eszközzel gátolják az a n y a ­ nyelvű k u l t ú r a szabad kibontakozását, a nemzeti művelődési intézmények megszervezését és funkcionálását. A francia birodalom példájából is csak negatív tanulságot v o n t a k le, azt, hogy a k a d á l y o z z á k a polgárosodás folyamatát és helyezkedjenek szembe minden h a l a d ó törekvéssel, lett légyen az társadalmi, nemzeti vagy művelődési. 40

N e m tekintve I I . Lipót rövid ideig t a r t ó u r a l m á t , aki más módsze­ rekkel ugyan mint I I . József, de még mindig a felvilágosodott abszolu­ tizmus szellemében u r a l k o d o t t , a H a b s b u r g - b i r o d a l o m b a n a legkonzerva­ t í v a b b és legreakciósabb eszközök igénybevételével k o r m á n y o z t a k . A francia f o r r a d a l o m eszményei és a n n a k európai hatása l á t t á n a bécsi u d v a r a feudalizmus tartósításában látta egyetlen életbiztosítékát, még szorosabban fűzte magához a főnemeseket és a főpapságot, reájuk t á ­ m a s z k o d v a nyílt t á m a d á s t intézett minden h a l a d ó mozgalom, csoporto­ sulás v a g y egyéni kezdeményezés ellen. A feudális abszolutizmus válságát kedésekkel próbálta feltartóztatni.

I. Ferenc

császár

véres

terrorintéz­

1795. május 20-án, a budai Vérmezőn a m a g y a r jakobinus mozgalom öt vezetőjének hóhérpallós oltotta ki életét, sokakat pedig életfogytiglani v á r b ö r t ö n r e ítéltek. A Martinovics Ignác és H a j n ó c z y József vezette mozgalomban találkozott a centralizálással és németesítéssel szembehe­ lyezkedő köznemesi mozgalom a feudalizmus felszámolásáért k ü z d ő de­ mokratikus értelmiség republikanizmusával. A mozgalom egyesítette a nemesi reformizmus és a polgári radikalizmus érdekeit. A szabadság és egyenlőség megvalósítását tűztéki ki célul, és a mozgalom vezetői t u d t á k , hogy a legfontosabb feladat a jobbágyság felszabadítása, mert enélkül sem emberi, sem nemzeti kibontakozás n e m lehetséges. Martinovics per­ iratából tudjuk, hogy járt Temesváron, Lúgoson és Nagyszebenben. Terve

szerint a fegyveres felkelésnek Erdélyben és a Bánságban kellett volna kirobbannia. U g y a n a k k o r Martinovics programjában szerepelt M a g y a r ­ ország és Erdély konföderatív köztársasággá való átalakítása is. M a r ­ tinovics alkotmánytervezete szerint a Bánság és Erdély Valachica néven mint külön t a r t o m á n y foglalt volna helyet a föderációban. A mozgalom részvevői a polgári demokrácia eszméit terjesztették, és a k i b o n t a k o z ó művelődési törekvéseket h a t á r o z o t t politikai t a r t a l o m m a l telítették. A z irodalom, a t u d o m á n y , a nyelvművelés céljai, a művelő­ dési intézmények feladatai megfogalmazásában előtérbe n y o m u l t a p o ­ litikai szempont: a társadalom polgári á t a l a k í t á s á n a k és a nemzeti lét megőrzésének, illetőleg kiteljesítésének gondolata. A m a g y a r jakobinus mozgalom élén álló radikális d e m o k r a t a értelmi­ ségiek közül K a z i n c z y Ferencnek, a jeles írónak és a nyelvújítás vezető személyiségének volt a legélénkebb kapcsolata az erdélyiekkel. Szemé­ lyes érintkezésben állott, találkozott és levelezett m i n d a z o k k a l a haladó szellemű férfiakkal, akik abban a z időben az irodalomban, a t u d o m á n y ­ ban, a közéletben a l k o t ó m u n k á v a l rangot v í v t a k ki m a g u k n a k , és akik a jövőről a francia forradalom példája szerint gondolkodtak. A szervezkedés bizonysága, hogy a jakobinus mozgalom programját t a r t a l m a z ó kéziratot, a Szabadság és Egyenlőség Társaságának kátéját Erdélyben is lemásolták és terjesztették. A mozgalomnak Biharban, a Bánságban, a P a r t i u m b a n és a történelmi Erdélyben egyaránt voltak tagjai és még többen v o l t a k olyanok, akik egyetértettek, illetőleg r o k o n ­ szenveztek a jakobinusok céljaival. A jobbágy-felszabadítás napirendre tűzése és a nemzeti kérdés felve­ tése következtében az erdélyi r o m á n értelmiség is érdeklődéssel fordult a mozgalom felé. D o k u m e n t u m o k bizonyítják, hogy a n a g y v á r a d i , a belényesi és a n a g y k á r o l y i r o m á n értelmiségiek bekapcsolódtak a m o z ­ galomba és a k ö z n é p között is terjesztették a n n a k haladó eszméit. A Martinovics vezette jakobinus mozgalom vérbe fojtása u t á n kegyet­ len rémuralom k á r h o z t a t t a mozdulatlanságra a politikai és művelődési életet. A b ü r o k r a t i k u s abszolutizmus félt a szellemi és anyagi k u l t ú r a elterjedésétől. Később a N a p ó l e o n felett győzedelmeskedő h a t a l m a k kiépítették a gazdasági, politikai, nemzeti és kulturális elnyomás európai rendszerét. A Szentszövetség keretében Sándor orosz cár, III. Frigyes Vilmos porosz k i r á l y és I. Ferenc osztrák császár kölcsönös segítséget ígértek egymásnak minden u r a l m u k a t fenyegető külső és belső h a l a d ó törekvések elfojtására. A Szentszövetséget létrehozó szerződő felek eleve szembefordultak min­ den h a l a d ó nemzeti törekvéssel, tervszerűen igyekeztek meggátolni min­ den természetes folyamatot, mely a polgári nemzetté válást segítette elő és bürokratikus intézkedések tömegével igyekeztek a l a t t v a l ó i k a t kifor­ gatni anyanyelvükből és nemzeti h a g y o m á n y a i k b ó l . 41

42

43

Jegyzetek

1. htoria Romaniei, Bucuresti, 1962., IL, 629—630. old. 2. Manual de istorie universala moderna, Bucuresti, 1970., I. k., 1. rész., 114 —123. old.; Vörös K.: La Hongrie a la fin du XVIII-e siecle. An­

3. 4. 5.

6.

nales historiques de la Revolution francaise, C C X I I (1973), április —júniusi sz., 165—166. old. Erdély története, Bukarest, 1964., L, 224. old. Uo. 223—224 old.; htoria Romaniei, Bucuresti, 1964., III., 487—490. old. Vörös: i. m.: 187—188 old.; Wass Pál: Fegyver alatt. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és jegyzeteket írta Csetri Elek, Bukarest, 1968, 7—10. Erich Zöllner: Geschichte Österreichs, Wien, 1961. 2. kiadás, 281—285, 364—375. old. Lásd még: Karl Uhlirz: Handbuch der Geschichte Österreichs

und seiner Nachtbarlander

Wien—Leipzig,

Böhmen

und

Ungarn,

Graz—

I—IL, 1927., 1930.

7. Heckenast Gusztáv: A magyarországi

ipar a XVIII.

században

és a

bécsi

gazdaságpolitika, Történelmi Szemle, 1975. 4. sz. 502—506 old.; Erich Zöllner: i. т . , 364—370. old.; Mérei Gy.: Uber einige Fragen der Anfange

der kapitalistischen

Gewerbeantwicklung

in Ungarn.

Stu-

dia Historien. Budapest, 1960. 14—18. old. 8. Erich Zöllner: i. т., 362—363. old. 9. Bethlen Alexius: Ansichten von Siebenbürgen (H. n.) 1818., 32. Lásd még: Hugo Hantsch: Die Geschichte Österreichs. IL, (1648—1918). Graz —Wien—Köln, 1968. 10. Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország, Budapest, 1975. 15—40. old. 11. Erdély története, I., 221. old.; Rettegi György: Emlékezésre méltó dolgok. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Jákó Zsigmond, Bukarest, 1970., 7—10. old. 12. Istoria Romaniei. III., 232—233. old.; Vörös: i. m. 166., 190. old. 13. Erdély története L, 221—223. old.; Al. Csetri—St. Imreh: Stratificarea sociala a populatiei din Transilvania la sfirsitul orinduirii feudale (1767—1821). Popilatie si societate, Studii de demografie istorica. Szerkeszti Stefan Pascu, Cluj, 1972. 140. old. 14. Erdély története, I., 223. old.; Vörös: i. т . , 186—187. old.; Rettegi: г. т., 10., 18. old. 15. Bányai László: Közös sors — testvéri hagyományok, Bukarest, 1973., 112 —114. old.; Rettegi: i. т . , 14—15. old. 16. Wass Pál: i. т . , 7—8. old. 17. Istoria Romaniei. III., 599. old.; Margareta Danciu: Date noi privitoare la lupta impotriva invaziei atomane in Transilvania la sfirsitul sec, al XVIII-lea. Studia Universitatis Babes Bolyai, Series História, 1961., fasc. 1., 56—62. old. 18. Szadeczky—Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya, Budapest, 1927., 333—345. old. 19. Istoria Romaniei. HL, 837—846. old. 20. Wass Pál: i. т., 11. old. 21. Erdély története. L, 232—235. old.; Istoria Romaniei, III., 232., 489. old.; Csetri—Imreh: i. т., 142—143. old.

22. Sachsische-Sch-wabische Chronik, Bestrage zur Geschichte der Heimat (Ed­ ward Eisenburger és Michael Kroner), Bukarest, 1976., 83—85. old. Lásd még: Sonja Jordan: Die kaiserliche Wintschaftspolitik in Banat im 18. Jahrhundert. München, 1967. 23. Istoria Romaniei. III., 725—742. old.; Berlász Jenő: Az erdélyi úrbérren­ dezés problémái, 1770—1780, Századok, 1941., 236—277., 344—362. old.; Erócsányi Zsolt: Az erdélyi úrbérrendezést kísérletek történeté­ hez. Történelmi Szemle, 1966., 270—297. old.; Bujor Surdus: Liniile dezvoltarii social-economice a Transilvaniei. Anuarul Institutului de istorie din Cluj, III., (1960). 103—170. old. 24. Imreh István: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bom­ lásának idején. Bukarest, 1956., 157—158. old.; Maria Rosea Rosen: Veniturile si cheltuielile banesti ale domeniului Bontidei, Studia Universitatis Babes-Bolyai Series História fasc. 1., 1971., 39—62. old. 25. Kovách Géza: Ahol Dózsa és Horea hadjai jártak, Bukarest, 1976., 84— 173. old. 26. Istoria'Romaniei. III., 792—795., 1006—1010. old.; Imreh István—Csetri Elek: Az árutermelés fokozódása az erdélyi mezőgazdaságban a feu­ dalizmus bomlásának idején, Studia Universitatis Babes-Bolyai, Series História, fasc. 1., 1962., 41—56. old. 27. St. Imreh: Despre inceputurile industriei capitalista din Jransilvania in prima jumatate a secolului al XIX-lea, Bucuresti, 1955., 7—10. old. 28. Eohhárt Ferenc: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon Mária Terézia korában, Budapest, 18—33. old. 29. D. Prodan: Date asupra mineritului Transilvaniei in preajma anului re­ volutionär 1848, Studii Revista de istorie, 1950., 3. sz. 76—79. old. 30. Csetri Elek—Imreh István—Benkő Samu: Tanulmányok az erdélyi kapi­ talizmus kezdeteiről, Bukarest, 1956., 7—140. old. 31. Johann Hintz: Stand der Privat — Industrie der Fabriken Manufakturen und Handlungen in Siebenbürgen im Jahre 1844, Archiv des Vereius für Siebenbürgschien Landeskunde, IL, 1846., 422—451. old. 32. J. Söllner: Statistik des Grossfürstentums Siebenbürgen, Hermannstadt, 1856., 393—398. old.; Kőváry László: Erdély statisztikája, Kolozsvár, 1847., 172—175. old. 33. Állami Levéltár Kolozsvár, Kemény Dénes: Érdekegység 1846 (kézirat) 34. Wellmann Imre: Népesség és mezőgazdaság a XVII. és XVIII. század for­ dulóján, Történelmi Szemle, 1975., 710—712. old. 35. Cserei Mihály: Históriája 1662—1711, Pest, 1825., 454—478. old. 36. II. Rákóczi Ferenc: Fejezetek a Vallomásokból, Válogatta, a bevezető ta­ nulmányt írta és a jegyzeteket összeállította Benkő Samu, Bukarest, 1976. 37. Grünwald Béla: A régi Magyarország, 1711—1825, Budapest, 1888., 464 —466. old. 38. i. т., 465—470. old. 39. Mikó Imre: Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika, Kolozsvár, 1944 9. old. 40. Istoria Romaniei. HL, 838—839. és 841—847. old. 41. Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom irata, I., Budapest, 1957., LXXVI—LXXXII.

42. Jancsó Elemér: A jakobinus mozgalom hazai Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik Kolozsvár, 1957., 394—415. old. 43. Andics Erzsébet: i. т., 37—38. old.

hagyományai. évfordulójára,

Emlékkönyv Bukarest—