Fasori Hírmondó. AJános evangéliuma végén különös. Szeretsz-e engem?

Fasori Hírmondó

A BUDAPEST - FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM LAPJA • 2013/1. SZÁM T I M O R D O M I N I P R I N C I P I U M S C I E N T I Æ • E R Ô S VÁ R A M I I S T E N Ü N K !

„Szeretsz-e engem?” János evangéliuma végén különös történetet olvasunk. A feltámadott Jézus és tanítványai már többször találkoztak, de a tanítványok nem nagyon tudnak mit kezdeni magukkal, nem találják a helyüket. Sokan közülük korábban halászok voltak, ezért számukra az a legtermészetesebb elfoglaltság, hogy újra halászni kezdenek. Amint lement a nap, beszálltak a hajóba, egész éjszaka áztatták a hálót, hol a csónak egyik oldalán, hol a másikon, de semmit nem fogtak. Amikor reggel lett, megláttak valakit a parton állni: Jézus volt az, de a tanítványai nem ismerték meg. Van-e valami ennivalótok, kérdezte tôlük Jézus, és amikor azok nemet mondtak, így szólt hozzájuk: vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok! A tanítványok kivetették a hálót, de kihúzni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Mire kivonszolták a hatalmas zsákmányt, Jézus parázson pirított kenyérrel és halakkal várta a farkaséhes, kimerült halászokat.

A

Bár az evangélista néhány fontos megjegyzéssel életszerûbbé teszi ezt az egyhangúnak tûnô beszélgetést, a legfontosabb üzenet és a beszélgetés legdinamikusabb tartalma a magyar fordítás olvasói számára rejtve marad. Az elrejtettségnek az az oka, hogy a magyar nyelvben több olyan igét adunk vissza a „szeretni” igével, ami János evangélista görög nyelvében különféle cselekvéseket jelent. Amikor ugyanis a görög az „agapaó” igét használja, akkor azt mondja, hogy úgy szeretek, ahogyan Isten szeret, feltétel nélkül, amikor pedig a „fileó” igét használja, azt mondja, hogy úgy szeretek, ahogyan általában az emberek szeretik egymást, aki szimpatikus, azt szeretem, aki nem rokonszenves, azt nem szeretem. Jézus és Péter párbeszédében ezek az igék váltakoznak egymással. Amikor Jézus elôször kérdezi, szeretsz-e engem, azt kérdezi, hogy szeretsz-e engem feltétel nélkül? Péter viszont a másik igét használja: szeretlek téged,

tôle, amit lehetetlennek tart, beéri azzal, amit itt és most józanul vállalni tud. Megóvja Pétert attól, hogy ismét csalódnia kelljen önmagában, hiszen csak néhány hete történt, hogy hangosan fogadkozott, hogy akár az életét is kész odaadni Jézusért, hogy azután háromszor is letagadja, hogy egyáltalán ismeri ôt. Jézus idôt adott Péternek ahhoz, hogy megérlelôdjön, megerôsödjön, és felkészüljön küldetése betöltésére. A küldetés végérôl a Szentírás nem beszél, de a legenda megôrzött számunkra egy történetet. Eszerint jó harminc esztendôvel késôbb, Néró császár uralkodásának idején, amikor a Rómában élô keresztyének halálos veszedelemben voltak, Péter egy hajnalon úgy döntött, hogy megóvja az életét, elhagyja bajban lévô testvéreit, és elhagyja Rómát. S ahogyan gyalogolt kifelé a városból a Via Appián, egyszer csak szembe találta magát Jézussal. Quo vadis Domine, hová mész Uram, kérdezte a meglepett Péter Jézustól, mire az

Egyvalakit közülük mélyebben érintett ez a találkozás, mint a többieket. Péter volt az, aki amikor rájött arra, hogy Jézus áll a parton, a vízbe vetette magát, hogy minél hamarabb odaérjen Mesteréhez. A parton azután, kicsit félrevonulva a többiektôl, beszélgetni kezdtek. Egészen pontosan egy rövid párbeszéd indult el közöttük, elôször mindig Jézus kérdezett, Péter válaszolt, majd Jézus egy felszólítással nyugtázta Péter válaszát. Szeretsz-e engem, kérdezte Jézus egymás után háromszor, szeretlek téged, válaszolta Péter háromszor, legeltesd az én bárányaimat, fogalmazza meg Jézus a küldetést háromszor egymás után.

mert most szimpatikusnak talállak. Jézus második kérdésében és Péter második válaszában ugyanígy elszáll egymás mellett a kérdés és a felelet. Harmadszorra viszont találkoznak, Jézus és Péter egy hullámhosszra kerülnek. De nem Péter igazodik Jézushoz, amint talán várnánk, nem Péter mondja, hogy igen Uram, te tudod, hogy feltétel nélkül szeretlek téged, hanem Jézus igazodik Péterhez. Jézus teszi meg a találkozáshoz vezetô döntô lépést azzal, hogy harmadszorra megváltoztatja a kérdését: szeretsz-e engem, ahogyan az egyik ember szereti a másikat. Péter megkönnyebbülve mond harmadszor is igent: Jézus nem kívánja

Úr így válaszolt: Rómába megyek Péter, hogy ismét megfeszítsenek engem — helyetted. Ebben a pillanatban Péternek talán minden, de minden az eszébe jutott. Sarkon fordult, visszatért Rómába, ahol sokakkal együtt ô is vértanúvá lett. Ekkor, élete végén tudta kimondani, talán elôször, magában, azt a választ, amit Jézus várt tôle: igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged — úgy, ahogyan te is szeretsz engem. Jézus türelmesen várt, Péter pedig végül célba ért. Dr. Csepregi András iskolalelkész

Fasori Hírmondó 2013. június

1

Igazgatói köszöntô Kedves Olvasó! decemberi lapzárta óta nagyon sok említésre méltó esemény történt az intézmény életében, ezek egy része az iskolai kereteken túllépve, a tágabb közönség számára is elérhetô volt. A téli szünetrôl visszaérkezve, január 4-én került sor a végzôs osztályok szalagavató báljára, ami a hagyományoknak megfelelôen kitûnô szervezésben és jó hangulatban zajlott, a végzôsök és szüleik megelégedésére. 2012 ôsze óta iskolánk részt vesz egy, az Európai Unió által támogatott Comenius projektben, melynek címe „Környezetvédelem hazánkban és Európa-szerte”. Ennek keretében január 17-én „szemétgyûjtô”, január 24-én „szemétmentes” napra került sor iskolánkban és a hét külföldi partneriskolában. Az áprilisi portugáliai állomáson iskolánkat három 10. évfolyamos diák képviselte két kolléganônk kíséretében, a projekt 2012/2013-as tanévi záró programjára pedig júniusban kerül sor az olaszországi Novarában, ahol szintén jelen leszünk. Az elsô jelentôs februári esemény az iskolai sítábor volt, az ausztriai Arnoldsteinben. A hozzátartozókkal, barátokkal kiegészített csoport emlékezetes öt napot töltött el az olasz-szlovén-osztrák hármas határ közelében. Alig, hogy a sítáborból hazaérkeztünk, az immár ötödik alkalommal megrendezett népzenei találkozóra, a „MEGINT”-re került sor, melynek díszvendége a neves néprajzkutató és gyûjtô, Kallós Zoltán volt. A kétnapos találkozón kb. 150 evangélikus fiatal vett részt ismerkedve a magyar népzene- és néptánckultúrával. A rendezvény keretében avattuk föl a neves néptánckutatót, Martin Györgyöt, volt fasori diákot ábrázoló dombormûvet. Február 20-án iskolánk díszterme adott otthont a Mária Rádió által szervezett „Quo vadis” elsô Kárpát-medencei szavalóverseny területi döntôjének. Öröm volt látni és hallani, hogy ennyi középiskolás fiatal számára fontos a magyar költészet egyik legszebb szelete, az istenhit, istenélmény versekbe öntött megvallása. Nagy örömünkre, az április 6-án szintén nálunk rendezett döntôbe három fasori diák is bejutott, ahol szépen helytállva, hajszállal maradtak le a dobogóról. Az eseményrôl a Duna Tv 25 perces tudósítást készített, a Mária Rádióban pedig több részletben az összes verset bemutatják. Február 28-án ismét megemlékezésre került sor iskolánkban. Cselôtei László akadémikus, volt fasori növendék emléktábláját avattuk, melyet tudóstársa Tomcsányi Pál állíttatott, több mint hetven éves barátságuk emlékére. Az eseményt több akadémikus mellett Németh Tamás, az MTA fôtitkára is megtisztelte. Lezárult a TÁMOP 3.1.3. természettudományos laborpályázat projektje. A záró rendezvényre a partneriskolák vezetôinek részvételével február 22-én került sor egy természettudományos konferencia keretében. A pályázatról bôvebben tájékoztatja az olvasót Benkôné Di Giovanni Rita kolléganônk írása.

A

Idén, mivel sok esemény jutott a báli szezonra, nem szerveztünk jótékonysági bált, helyette március 8-án jótékonysági estre került sor, melynek 340.000 Ft-ot meghaladó bevételébôl az iskolaudvart szeretnénk szépíteni. A rendezvényen közel 40 diák lépett föl egyéni- vagy kamaramûsorral, és hat diákcsoport adott elô csoportos produkciót. Az estnek óriási sikere volt a meghívott szülôk és a kollégák körében. Jó érzés volt megélni, hogy mennyi zenében, énekben, versmondásban, színészi teljesítményben tehetséges diák jár az intézménybe. Ezúton is köszönjük mindazoknak, akik támogatták ezt a számunkra fontos célt. Iskolánk külföldi partnerei közül az egyik legfontosabb a nürnbergi testvériskola, a Wilhelm-Löhe-Schule. Március 15-22. között a bajorországi diákok látogattak hozzánk két tanár vezetésével, áprilisban a fasori diákok mentek Nürnbergbe, szintén két kolléga kíséretével. Ott is, és itt is változatos programokkal, kirándulásokkal, múzeumlátogatásokkal tették emlékezetessé a vendéglátók a meghívottak számára az otttartózkodás napjait. A fasori diákok számára a közös élményeken túl nyelvgyakorlási lehetôséget, barátságokat is jelent ez a testvérkapcsolat. Március 21-én iskolánkba látogatott Ilan Mor, Izrael állam magyarországi nagykövete, aki képekkel, filmrészletekkel illusztrált angol nyelvû elôadást tartott felsôbb éves diákjainknak. Április 23-án rendeztük meg az Evangélikus Iskolák Kutató Tanárainak I. Konferenciáját, melyen doktori fokozattal rendelkezô vagy doktori képzésben résztvevô, illetve rendszeresen publikáló tanárok tartottak elôadásokat nagyszámú érdeklôdô elôtt plenáris ülésen, illetve különbözô szekciókban. Iskolánkból tíz tanár tartott elôadást. A konferenciáról a Magyar Televízió és az Evangélikus Élet is beszámolt, a Fasori Hírmondó e számában Cziczka Katalin kolléganônk ír az eseményrôl. A tavaszi idôszak legfontosabb eseménye a végzôsök ballagása volt május 3-án. Idén, ahogy az elmúlt évben is, négy osztály diákjai vettek búcsút az iskolától, hogy három napra rá megkezdhessék írásbeli érettségi vizsgájukat. E cikk megírásának idején tartózkodik Svédországban hat diák és két tanár egy most induló természettudományos csereprogram kezdô projektjén. A ljusdali testvériskola látja vendégül ôket. Azt hiszem, az elôzôekbôl látszik, hogy iskolánk igyekszik minél több kulturális és tudományos programot szervezni, azokban részt venni határainkon innen, és túl is. Ahhoz, hogy igazi tudományos mûhellyé váljunk, ezek az események fontos lépcsôfokokat jelentenek. Legfontosabb feladatunk a nevelés, oktatás, de úgy gondolom, hogy a fasori hagyományokhoz akkor vagyunk hûek, ha minél több, az oktató-nevelô munkát közvetve szolgáló, szélesebb érdeklôdére is számot tartó kulturális és tudományos esemény helyszíne, szervezôje, résztvevôje vagyunk. Hajdó Ákos a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója

LELKI ÉLET A FASORBAN

„Én vagyok az ajtó” BESZÉLGETÉS DR. CSEPREGI ANDRÁS ISKOLALELKÉSSZEL A mennybemenetel ünnepén került sor Dr. Csepregi András iskolalelkészünk beiktatására. Ebbôl az alkalomból beszélgettem vele életérôl, munkájáról. MILYEN GYEREKKOROD VOLT? Színes, érdekes, ugyanakkor biztonságos. Édesapám lelkész volt a tolna megyei Sárszentlôrincen, oda születtem nyolcadik gyerekként. Kilencen vagyunk testvérek.

2


MIKOR VÁLT SZÁMODRA FONTOSSÁ, SZEMÉLYESSÉ A KERESZTYÉNSÉG MEGÉLÉSE? Testvéreimmel egészen pici korunktól kezdve be voltunk vonva a gyülekezeti életbe. A falu közepén áll a templom a parókiával, a gyülekezettel szinte egy térben éltünk. A családban hagyomány, hogy a gyerekek kántorképzôbe jártak. Így én is orgonálni tanultam. 13-14 éves koromtól kezdve rendszeresen kántorizáltam az istentiszteleteken. Kezdetben az uzdi szórványban, ahol vasárnaponként néhányan gyûltünk össze. Amikor már két egyszerû korálelôjátékot el tudtam játszani, édesapám magával vitt. A nyári kántorképzô tanfolyam különösen fontos volt számomra, hiszen abban az idôben még nem voltak ifjúsági konferenciák az evangélikus egyházban, így nekünk a lelki otthont a kántorképzô jelentette, ahol minden nyáron 70-80-an jöttünk össze. Többükhöz máig barátság fûz. Az elsô gimnáziumi év utáni nyáron egy fél-legális ifjúsági táborban vált számomra igazán fontossá, személyessé a hit, és pár hónapra rá született meg bennem a vágy, hogy lelkész legyek. 16 évesen már tudtam, hogy lelkész leszek, és ezt a gimnáziumban el is mondtam. A Trefort utcai gimnáziumba jártam, ami abban az idôben egy szabad szellemû iskola volt. Meglepôen jól fogadták a tanáraim a döntésemet, semmi hátrányom nem lett belôle. Sôt, kedves, cinkos légkör alakult ki körülöttem. Ez máig meghatározó élmény számomra. MESÉLJ A LELKÉSZI MUNKÁDRÓL… A Teológiai Akadémián kis közösséget alkottunk, volt, hogy az öt évfolyamon összesen 35-en tanultunk. Ez a maroknyi ember viszont nagyon összetartott. Inkább a gyakorlati életre készítettek fel bennünket, tudományos munkára, kutatásra nem volt sok lehetôség. Késôbb, gyülekezeti lelkészként igyekeztem képezni magamat ezen a téren, így lettem kutató és késôbb oktató. Mindig is az elméleti teológia felé vonzódtam. 1987-ben végeztem, és Györkönybe kerültem, 10 km-re a szülôfalumtól, sváb eredetû gyülekezetbe. Bár németül nem beszéltem, a gyülekezet befogadott. A lelkészi munkám nagyon sok örömmel járt, és nagyon hálás vagyok, hogy a német kisebbség világát belülrôl is megismerhettem. Egy konfirmandusom egyébként az akkor induló Fasori Gimnázium kiváló diákja lett. 1989-ben házasodtunk össze Mártival, akivel még ’80-ban ismertük meg egymást, amikor Zsuzsa nôvérem Cserháti Sándor segédlelkészeként elhozta hozzánk nyaralni a szegedi ifjúsági kört. 1990-ben született meg elsô fiunk, András, majd jött Marci ’92-ben. Ebben az évben kerültünk a kelenföldi gyülekezetbe, feleségem pedig az akkor alakuló Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol tanszékén kezdett el tanítani. Márti ma az Evangélikus Hittudományi Egyetemen újszövetséget oktat. 1996-ban kerültünk Angliába, a Durhami Egyetemre, ahol három évig dolgozhattunk a doktori disszertációnkon. 1999-ben hazatértünk, Nyíregyházára költöztünk, ekkor született meg Jutka lányunk. A Nyíregyházi Fôiskolán az Evangélikus Hittudományi Egyetem hittanárképzô tagozatot tartott fenn, akkoriban én voltam a tagozat egyetlen fôállású oktatója, budapesti kollégák, környékbeli lelkészek és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem több oktatója is részt vettek a tanításban. Amikor Jutka óvodás lett, Márti is csatlakozott a tagozathoz. Nagyon szerettem itt tanítani, sokszínû, kreatív munkát végezhettünk. Az Egyetem 2010-ben sajnos bezárta a tagozatot, ekkor kerültem a Fasorba.

szabad idejükben, szabad elhatározásukból járnak, a lelkészi munka pedig ehhez igazodik. Az iskola teljesen más. Itt senki sem a szabadidejét tölti, sem a diákok, sem a tanárok. Ennek megfelelôen sokkal rendezettebb a találkozás a diákokkal, amit én szeretek, szerintem ez óriási elôny. Tanmenetünk van, témáink vannak, ezáltal tervezhetô lesz az óra és az egész munka. Ugyanakkor a hittanórán helye van a spontaneitásnak is. A hittan soha nem kerülhet a teljesítményközpontú tantárgyak közé. Ez a tanóra, bizonyos esetekben, szabadabb más tantárgyakhoz képest, ami oldottabb, beszélgetôs alkalmakat eredményez. Magamat „kéred-e a tudásomat?” típusú tanárnak tartom. Elmondom, amit tudok, amit gondolok a hitrôl és az életrôl, és a diákoknak lehetôségük van arra, hogy ezt részben vagy egészében elfogadják, esetleg nyíltan vagy magukban vitatkozzanak vele.


Édesapám fiatal lelkészként az evangélizációs mozgalomban szolgált, járta az országot, igét hirdetett, újságot szerkesztett. 1953-ban azonban a mozgalomban szolgáló, függetlenített lelkészeket nem engedték tovább dolgozni, és vidékre telepítették ôket. A családom így került Sárszentlôrincre. Zsuzsa és Erzsi nôvéreim, késôbb Zoltán öcsém szintén lelkészek lettek. Édesapám nyugdíjba menetele után Erzsi nôvérem lett a sárszentlôrinci lelkész, különösen a cigányok és magyarok együttélése foglalkoztatja.

MI AZ ISKOLALELKÉSZI MUNKÁD CÉLJA? Az egyházi vezetôk és az iskolák oldaláról is sokszor túlzó elvárások fogalmazódnak meg az iskolalelkész felé, amelyek eleve teljesíthetetlenek. Én nem akarom sem magamat, sem a körülöttem lévôket teljesíthetetlen feladatok elvégzésébe belelovalni. Az egyik ilyen elvárás az iskolalelkész irányába, hogy az iskolát formálja egy gyülekezethez hasonló közösséggé. Ezt irreális elképzelésnek tartom. Az iskola nem gyülekezet, hanem egy munkahely mind a tanárok, mind a diákok számára. Az én dolgom, hogy ebben a környezetben az evangélium erejébôl és a Szentlélek ajándékaiból átadjak valamit, ízelítôt nyújtsak a keresztyénség mindennapi megélésének lehetôségeibôl. A Szentlélek kapcsolatokat teremt, találkozásokhoz vezet, amelyek akkor is értékesek, ha az iskola falain belül maradnak. Ha ennek nyomán valakiben felébred a vágy, hogy bekapcsolódjon egy gyülekezet életébe, azt külön ajándéknak tekintem. Az iskolalelkészi feladatomat is, a hittanári munkámhoz hasonlóan, úgy fogalmaznám meg, hogy van valamim, amit fel tudok ajánlani, és aki ebben fantáziát lát, vehet belôle. KÍVÜLÁLLÓKÉNT NAGYSZERÛ ÉLMÉNY VOLT A BEIKTATÁS. BELÜLRÔL, SZÁMODRA MILYEN ÉLMÉNY VOLT? Tele volt a templom! Sokan itt voltak, akiknek örülhettem. Eljött a feleségem, több testvérem, néhány barátom, és persze a lelkésztársaim is. Jelen voltak a tanárok és természetesen a diákok. Az iktatási szertarás nagyon szép. Ez az esemény szakmailag vagy jogilag nem befolyásolja a munkámat, de lelkileg megerôsített. Az egyik iktató lelkésztôl, mikor megáldott, kaptam egy igét. Ennek az igének története van. Évekkel ezelôtt ô kapta a saját felavatásán, amelyen én is jelen voltam. Akkor ôt az egyik jó barátja, aki szintén lelkész, és nekem is jó barátom, ezzel az igével áldotta meg. Most ezt én kaptam meg tôle áldásként. Ezt a jézusi mondatot: „Én vagyok az ajtó…”. Ez az ige munkál most bennem is. Pál Beáta református hittanár

MIT TARTASZ FONTOSNAK AZ ISKOLALELKÉSZI MUNKÁDBAN? Az iskolalelkész munkája egészen más, mint a gyülekezeti lelkészi munka. A különbség abból adódik, hogy a gyülekezetek „szabadidôs” közösségek. Oda az emberek Fasori Hírmondó 2013. június

3


Isten lap-top mellet, az aerobic-edzésen és a tanáriban GONDOLATOK A MÁRCIUS 26-ÁN RENDEZETT TANÁRI CSENDESNAP KAPCSÁN Téma: Az Istennel való találkozás mint életélmény. Elsô gondolat: Kérem, ez magánügy! Azt érzem, hogy nem akarom megosztani senkivel, fôleg nem a kollégáimmal, hogy hol, hogyan találkozom az én Atyámmal kettesben, hogy hol van az én belsô szobám. Második gondolat: Várakozás és kíváncsiság, üres az iskola, csak a tanáriban nyüzsgünk a kollégákkal, próbálunk elhelyezkedni, elôadóink Szabó Lajos és Szabóné Mátrai Mariann mosolygós, nyitott tekintettel várnak, fogadnak minket. Vajon mit hoztak, mivel készültek, mi van az arcukra írva? Harmadik gondolat: Énekelünk, együtt, kánont, több szólamban, zeng a tanári, és ez jó, felemeli, megtisztítja a lelket, a lelkünket! Negyedik gondolat: Az elôadó kérdez, kérdése piszkál, „Menynyire élô, mindennapi dolog számomra az Istennel találkozni?” „Mi az, ami energiaforrás a lelkemnek? A magazinok életmód és étrend rovatában keresem a feltöltôdést és várom a vitalitást, vagy Ôt keresem?” S bár bevallom, magazinokat nem olvasok, tudom, hogy ha a napi terheimet Nála tenném le, ha 5-10 percet szánnék a Vele való beszélgetésre, az felérne ezer vitaminkúrával és hasonlókkal… tudom, de nem mindig teszem meg. Ötödik gondolat: Mégis, hol? Reggel olyan nehéz felkelni, öszszeszedni magam, este fáradtan zuhanok az ágyba, közben annyi minden másra kell figyelni, zajlik az élet. Honnan, mikor szakítsak idôt Rá? Az elôadó Jákob Istennel való találkozását idézi fel nekünk, aki pusztában a kôre hajtva fejét, álmában találkozott Vele. A létrán fel és le angyalok jártak. A kô a szent helyeinkre utal. Ami lehet, hogy egy templom, ahova hétrôl hétre elmegyünk, de lehet ennél hétköznapibb dolog is, ahogy Jákob is elôször „párnának” használta, s csak utóbb állította és szentelte fel. S valóban, a beszélgetés során kiderült, hogy van, aki reggel interneten keresztül olvassa el a napi igét a számítógép elôtt, van, aki aerobicozás utáni lazítás közben tud pár szót váltani Istennel, van, aki vezetés közben imádkozik, és érzi a forgalom közepette Isten gondviselô jelenlétét. Ezek mind hétköznapi helyzetek, és mégis ünnepi pillanatokká, szertartásokká válnak, amikor megjelenik benne Isten, megjelenik, mert beengedjük. Te hol találkozol nap mint nap Vele? — szól bennem is a kérdés, egyre hangosabban. Hatodik gondolat: Mit kezdünk ezeknek a találkozásoknak az élményével? Magánügy valóban (igen, én így jöttem ide, hogy ezt

gondoltam), vagy több ennél? Beszédtéma mindaz a tapasztalás, amit Istennel kapcsolatban átélünk, vagy ehhez túlságosan szemérmesek vagyunk? Igen, szemérmesek és visszafogottak, de lám, mennyire jól tud esni, ha valaki azt mondja, „imádkoztam érted, vagy ezért vagy azért az ügyért”. Aztán mennyire jó volt hallani, hogy kinek-kinek milyen hétköznapi élethelyzete vált szertarássá azáltal, hogy ott találkozott Istennel. És végül is, mennyire felemelô volt együtt énekelni és dicsérni az Urat, a magunk visszafogott, „jólnevelt” módján is. Hetedik gondolat: Együtt…egy körben azokkal az emberekkel, akikkel minden nap lótunk-futunk egymás mellett, oly ritkán megállva, odafigyelve, elbeszélgetve. Egy Reményik idézet a Méltatlanul címû versbôl indította az elôadást, de az én gondolataimnak azon a napon ez lett a végállomása, az Istenhez vezetô lépcsô legfelsô foka: „Nekem nem volt az Istennel soha Ilyen döbbentô nagy találkozásom. De csodáit emberszívekben látom. Mindenki, akit valaha szerettem, S aki jóságát reám pazarolta: Nekem csoda volt, isteni csoda.” Elvonulni, egyedül lenni egy nap során, vagy sikerül, vagy nem, persze, jobb, ha igen, s erre törekedni is kell, lehet. De az emberek, kollégák, gyerekek, itt az iskolában is, minden nap elkerülhetetlenül szembe jönnek, találkozunk. S hiszem, hogy nem ok és cél nélkül, hanem azért, hogy egymás érzéseiben, gondolataiban, sorsában, és az egymásnak nyújtott támaszban, segítségben és jó szóban igazán Vele, a szeretô Atyánkkal, értünk cselekvô Istenünkkel találkozhassunk egészen hétköznapi pillanatokban is. Biztos vagyok benne, hogy a gondolatok lépésrôl lépésre mindenkit máshogy vezettek, hisz ez itt az én személyes „létrám” Hozzá. De bízom benne, hogy aznap többünknek volt néhány feltöltô és Istenhez vezetô pillanata, ami akár a nagyhét idejére, akár az utána következô hétköznapokra egy kis energiát, életörömöt adott a lassan érkezô tavaszba. Bence Orsolya iskolapszichológus

Erre csörög a teve… …ahol szavaink teret kapnak tt a teve, hol a teve? — így szólt a tavalyi év vége egyik legnagyobb kérdése. Bizonyára mindenki fantáziáját birizgálja, hogy miért, és fôleg hogyan zavarja meg havonta egyszer a „békés” fasorosok nyugalmát egy mindenhol felbukkanó teve. Hát most fény derül a titokra! A teve ugyanis nem másnak, mint az iskolában immár egy éve mûködô beszélgetô klubnak, a Szó-Térnek a szimbóluma, melyet Pál Beáta tanárnô és Bence Orsolya iskolapszichológus indított útjára, és vezet azóta is.

I

4


Alkalmainkra általában minden hónap elsô péntekén kerül sor. Amikor mindenki összegyûlt, nem ülünk le rögtön amolyan in medias res módon beszélgetni, hiszen nem tanóráról van szó. Elválasztva az iskolát a szórakozástól, bemelegítésként valamilyen játékkal indítunk, legyen az Beugró, Activity vagy egyéb. Mialatt játszunk, felforr a víz, és letelepedve a párnákra, hozzáláthatunk teáink szürcsöléséhez és a nassolnivaló pusztításához; már csak ezért is megéri beülni….de ennél azért mindig többrôl van „szó”.

revétlenül akár Isten fölé is, oda sem figyelve arra, hogy ô mit is akar velem. Beszélgettünk arról is, hogy szükségünk van-e társakra, vagy egyedül, magányos farkasként is meg tudjuk valósítani a céljainkat? Az persze tény, hogy az ember társas lény, de vagyunk néhányan, akiknek csendre, magányra, visszavonulásra és csak kevés, de igen jó barátra van szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát. Persze van, aki úgy tudja elrendezni gondolatait, hogy megosztja másokkal, visszajelzéseket várva. Ez amolyan önismereti kérdés, jó, ha az ember tudja magáról, mire van inkább szüksége, és nem csak a divatot követi, tesz így vagy úgy, azért, mert az a menô! Átszellemülve, vidáman hagyjuk el a termet ezek után a beszélgetések után, mintha a hosszú hét utáni fáradtságunk csak úgy elillant volna. Ám maradnak még megoldatlan rejtélyek, melyek megoldása a következô alkalomig várat magára. Az eszmecserét ezért jövôre is folytatjuk! Zsirka Richárd 12.E

Evangélikus Iskolák Kutató Tanárainak I. Konferenciája Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium adott otthont 2013. április 23-án az evangélikus oktatási intézményekben tanító kutató pedagógusok elsô konferenciájának. A program Varga Márta oktatási osztályvezetô moderátori feladatvállalásával, Hajdó Ákos iskolaigazgató nyitóbeszédével, valamint Prôhle Gergely országos felügyelô köszöntôjével indult. Dr. Fabiny Tamás az Északi Evangélikus Egyházkerület püspökeként és a kezdeményezés fölkarolójaként, szellemi motorjaként rövid köszöntô beszédében kiemelte, hogy a reformáció jegyében Luther és Melanchthon egymást segítve teológus-tanárként és lelkészként adták tovább az evangéliumi gondolatokat, rámutatva ezzel a tanító és kutató tevékenység összeegyeztethetôségére. Dr. Érfalvy Lívia, a rendezvény ötletgazdája, valamint a mellette szervezési-, lebonyolítási feladatokban is tevékenyen segítô Hajnóczi Eszter és Simon Attila hónapokon át kitartó munkával készítették elô — hagyományteremtô céllal — ezt a színvonalas rendezvényt. A konferencia célkitûzése az volt, hogy az evangélikus iskolákban kutató munkát is végzô tanárok — felekezeti hovatartozástól függetlenül — a tudományközi párbeszéd reményében kicsit közelebbrôl megismerhessék egymás kutatási területét, tudományos eredményeit. A tudomány valamely területén való elmélyülés és az oktatási feladatok ellátása nem zárja ki egymást, ez a kettôsség szakmailag felkészült és nyitott tanárt mutat. Pedagógust, aki képes a felnövekvô nemzedék számára olyan példával szolgálni, hogy érdemes a munkában a lehetô legalaposabb tájékozottságot, s felkészültséget elsajátítani: így az újdonság iránt fogékony fiatalnak többletet adni. A konferencia plenáris ülésekkel indult, majd számottevô érdeklôdô által kísérve délután szekciókra bontva folytatódott a tudománynak szentelt nap. Irodalomés nyelvtudományi; történet- és vallástudományi; mûvészeti és pedagógiai; valamint természettudományi és filozófiai tematika mentén zajlottak egészen 16 óráig az elôadások. Dr. Hubert Gabriella a Magyar Evangélikus Digitális Tár (Medit) és a Magyar Evangélikus Bibliográfia (MEB) elôrelépéseit összegezte a kutatók számára. Nyitó elôadásában számos, a kutatók számára hasznos információval szolgált. Az Adattár bôvülése és publikációkkal való feltöltése az ehhez hasonló konferenciákon bemutatott eredmények hoszszú távú kereshetôségét teszi lehetôvé. Dr. Wagner Szilárd A megváltás lehetôsége és lehetetlensége a 200 éve született Richard Wagner Parsifal címû operájában címmel tartott elôadást. Horváth Ernô, aki az Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Szakképzô Iskolában sajátos nevelési igényû (SNI) gyerekek szakmai munkájáért felel Életrevalók

A

címmel híres fogyatékkal élôkrôl és alkotásaikról szólt. Dr. Kodácsy-Simon Eszter Természettudományok tanítása vallásos szorongás nélkül, hittan tanítása természettudományos szorongás nélkül címû elôadásában kitért arra, hogy Rátz László fasori tanár a 19. századi oktatási reformmozgalom egyik vezéregyénisége volt, aki leírta, hogy a matematika sok szállal össze van kapcsolva a gyakorlati élettel, a tudományokkal és egész világfelfogásunkkal. Ahogyan Szent-Györgyi Albert szólt: „a kutatás lényege, hogy azt lássuk, amit mindenki más lát, de arra gondoljunk, amire még senki sem gondolt.” Dr. Péterfi Gábor Szabó Dezsô és Trianon—Egy kelet-európai együttmûködés tervvázlata címmel folytatta a referátumok sorát. Utána Dr. Érfalvy Lívia Vallomás létrôl és költészetrôl címmel Kosztolányi Dezsô Októberi táj címû versének értelmezési lehetôségeit tárta elénk. A Fasoros tanárok közül sokan vállalták, hogy részvételükkel és tudományos elôadásukkal emeljék a konferencia színvonalát. Így ki-ki a maga szekciójában, területén oszthatta meg eredményeit, számos diák érdeklôdésétôl kísérve: Dr. Kodácsy-Simon Eszter, Dr. Érfalvy Lívia, Hajnóczi Eszter, Dr. Csepregi András, Töttössy Istvánné dr., Cziczka Katalin, Nováky Andrea, Dr. Dobos Krisztina, Teleki András és Zombori Ottó, valamint szekcióvezetôként Benkôné Di Giovanni Rita képviselték a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanári karát. A rendezvény sikerét nemcsak a közel harminc elôadó és a nézôkkel teli díszterem mutatja, hanem az is, hogy az országos evangélikus oktatási intézményekkel való jó kapcsolattartás és a Szentlélek élô munkálkodása eredményeként a stafétabotot továbbadva jövôre ismét lesz kutató tanári konferencia. A konferencián elhangzott elôadásokból a szervezôk kötet megjelentetését tervezik. Cziczka Katalin magyar-történelem szakos tanár

TUDOMÁNYOS ÉLET A FASORBAN

Mi is a Szó-Tér a névbôl kiindulva? Egy hely, ahol szavaink teret kapnak, egy mindenki számára nyitott baráti kör, ahol a különbözô, minket érintô kérdéseket boncolgatjuk, egymás elôtt nyíltan és ôszintén, rengeteg humorral fûszerezve. Egy remek kikapcsolódás, hiszen jó olyan emberekkel lenni, akikkel békésen lehet filozofálgatni, akikkel meghallgatjuk egymást, sokat nevetünk, és legfôképpen: nem szóljuk meg egymást a másik egyéni véleményéért, mert ez nem vita, és mert tudjuk, tapasztaltuk, hogy nincs két egyforma élethelyzet, ezért nincs két teljesen egyforma vélemény, és nincs két azonos Istenkép sem. A világ sokszínû, ezt jó meglátni, és lehet neki örülni. Témáink közé tartozik a saját létünkhöz való viszonyunk, egymás közti emberi kapcsolataink éppúgy, mint az Istennel való találkozás. Hogyan lehetünk békében önmagunkkal, és mivel tehetnénk jobbá kapcsolatainkat az emberekkel és Istennel, milyen eszközeink vannak erre, ki vagy mi segíthet nekünk ebben? Fontos kérdések ezek mind, hiszen egymást is meghatározzák. Ha magamat megvetem, utálom, elég nehéz a másik emberben meglátni a jót vagy elfogadni Isten jóságát. Ha magamat túlértékelem, könnyen mások fölé helyezhetem magam, s ész-

A plenáris ülés elôadói


5

TUDOMÁNYOS ÉLET A FASORBAN KULTURÁLIS ÉLET A FASORBAN

Emlékülés Cselôtei László tiszteletére 2013. február 28-án a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumban a Volt Növendékek Egyesületének szervezésében emlékülést tartottak Dr. Cselôtei László akadémikus, egykori fasori diák tiszteletére halálának elsô évfordulója alkalmából. Az emlékülés után a gimnázium épületében került sor Cselôtei László emléktáblájának leleplezésére, mellyel az utókor tiszteleg az Állami-díjas akadémikus, az öntözés és kertészet kutatásának tudósa elôtt. Az emlékülés kezdetén Hajdó Ákos igazgató úr ismertette Cselôtei László életpályáját, aki tudományos és oktatói munkája, valamint országgyûlési képviselôi tevékenysége mellett a Fasori Gimnázium újraindításának is egyik fô kezdeményezôje volt. Ezt követôen Dr. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkára osztotta meg személyes élményeit Cselôtei Lászlóról. Fôtitkár úr az egykori kollégára, akadémikustársra emlékezve nemcsak a család és az alma mater fontosságát hangsúlyozta e rendkívüli életpálya kapcsán, hanem arról is beszélt, hogy információáradatra épülô társadalmunkban mennyire fontos lenne emlékeznünk arra az idôszakra, amikor a tudományos eredmények még személyes találkozók és baráti beszélgetések formájában jutottak el a fiatalabb generációhoz. A fôtitkár tisztelgô szavai után Dr. Liptay György, az MTA doktora, a Volt Növendékek Egyesületének elnöke elevenítette föl Cselôtei Lászlóval való elsô és utolsó találkozását, arra keresve a választ, hogy miben ragadható meg a fasori szellemiség lényege, azé a szellemiségé, melynek a fiatal gimnazista Cselôtei László szellemi felemelkedését köszönhette, és ami oly sok kiváló kutatót, akadémikust adott az országnak. Szoboravatás a Fasorban címû írásában maga Cselôtei László is a képességet, a szorgalmat, a tudást és az akaratot határozta meg a sikeres értékteremtés négy feltételeként. Az emléktábla avatásánál beszédet mondó barát és pályatárs, Dr. Tomcsányi Pál akadémikus, aki az emléktábla felállítását javasolta és szponzorálta, és akivel Cselôtei László

Képzelt riport egy jótékonysági estrôl Ezek a szép pillanatok egy tanár életében: amikor majd szétveti a büszkeség, hogy Fasori tanár lehet! No, ezt éltem át új kezdeményezésünk délutánján, estéjén, amikor órákon át hallgathattam és nézhettem tehetséges diákjaink produkcióit a márciusi jótékonysági esten. Otthon, feldobott hangulatban igyekeztem elmesélni, mi is tetszett annyira, mitôl is volt ez olyan jó. Valahogy így: — Volt valami különleges szám? — kérdezték — Attól vagy annyira jókedvû? — Ó, több is! Az artista hajlékonysági bemutatóhoz foghatót például eddig csak cirkuszban láttam. Aztán volt egy harsona szóló is. Ritkán lát az ember harsonát ilyen közelrôl, fôleg egy kilencedikes diák kezében. De meghatódtam a klarinétjátékoktól is, meg attól, hogy diákok kísértek diákokat, meg az összes zongoraszámtól, a négykezestôl a filmzenéken át a fergeteges Griegig. No meg a pörgôs trombita és az andalító, tisztán szóló hegedûk! — Csak szólók és duók voltak? Más nem?

Fasor Band

6

több mint 75 éven keresztül szoros barátságban volt, ezt a feltételrendszert egészítette ki egy ötödikkel, a barátsággal, hiszen — ahogy beszédében fogalmazott — baráti segítség, összetartozás nélkül a többi nehezen érvényesülhet. A kettejüket összekötô legerôsebb kapocs ugyanis a csiszoló mûhelyben kötött barátság és a közös szellemi alap volt. Cselôtei László ennek a nevelésnek az értékét felismerve dolgozott a gimná- Dr. Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia fôtitkára zium életre keltésén a nagy történelmi fordulatot megelôzôen. Az elsô találkozás helyén, a gimnázium földszinti folyosóján felállított emléktábla — amit a Volt Növendékek Egyesületének két korábbi fôtitkára, Dr. Jeszenszky Zoltán és Dr. Vitális György leplezett le — Tomcsányi Pál célkitûzésének megfelelôen azt a célt is szolgálja, hogy „a tízperces szünetekben itt zsibongó kis gimnazisták szeme tévedjen olykor Cselôtei László most leleplezett emléktáblájára, megtanulva tôle, hogy a tudáshoz a képességen kívül szorgalom és akarat is kell, a sikerhez pedig még barátság is szükséges, amit az ô korukban lehet leginkább megszerezni”. Dr. Érfalvy Lívia

Az énekkar


— Dehogynem! Volt más is: a 12.e zenekara, a Fasor Band megállná a helyét akármelyik profi rendezvényen. A hatalmas tapsot meg is érdemelték. És voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, mindjárt táncra perdülök én magam is, úgy sodortak a néptáncosok, a Salsa táncospár vagy a fiatal, modern táncosok lendülete. — Ettôl vagy hát annyira jókedvû? — Nem, nem csak ettôl. Még keresem, hogy mitôl is volt mindez anynyira különleges. — Biztos valaki nagyon szépen szavalt! — Persze, szebbnél szebb verseket hallottunk, némelyiknél a hideg futkosott a hátamon, olyan mély átéléssel hangoztak. Villon Haláltánc balladája után azt hittem, én is mindjárt meghalok, a Sík Sándor és Bódás János versek közben vibrált a levegô. De volt ott Walesi bárdok is, minidrámában, ahol a karzatról zengett a bátor hitvallás, és tanulhattunk latin közmondásokat is.

A Színjátszó Kör

Az est házigazdái: Dr. Érfalvy Lívia és Petrás Péter

— Nem, vagyis igen. De volt ott valami más is. Az egésznek olyan szívmelengetô hangulata volt! Ami akkor kezdôdött, amikor igazgató úr bemutatta a diákok udvari terveit: az agyag- és papírmodelleket, pontos tervrajzokat, szárnyaló ötleteket — vagyis az új pingpongasztaltól a szökôkutakon át a drótkötélpályákig, mindent. Folytatódott a mûsorszámok között mosolygósan eligazító konferanszié pár mondataiban, és ezzel a hangulattal záródott iskolalelkészünk zsoltárt idézô szavaival és az evangélikus „himnusz” közös éneklésével az egész est. Ez az egymásnak örülni tudó, büszke és kedves hangulat — ez nagy kincs egy iskolában! Ittzés Szilvia nyelvtanár, az Angol Munkaközösség vezetôje (Megjelent: Evangélikus Élet 78. évf. 11. szám)

KULTURÁLIS ÉLET A FASORBAN

— No de csak nem végig mûvelôdtetek? Valami vidám nem volt? Nem úgy nézel ki, mint aki végig komoly arccal ült ott egész este. — Ó, nevettünk is bôven! Kínai cuccba öltözött Ádámon, és csábos, harapós Éván. Vagy a dzsungel majmócáinak hullámzásán. De nem csak a vicc dobott fel. — Talán valami különlegesen szép ének? Vagy az énekkar? — Hát, valóban, a Fasor Band pazar szólistája mellett a Dzsungel könyvének kígyója, Ká, és Óz-Lucy párosa is elképesztettek mindenkit! És valóban, az énekkar Bárdos Lajos-darabjának profizmusa és elementáris jókedve méltóképp zárta a színvonalas estét. Nagyon jólesett éljenezni és tapsolni nekik is. No meg a büfé… a szülôk gondoskodtak arról, hogy senki se maradjon éhen! De nem csak ez… — Pedig már mindent elmeséltél. Egyszerûen jó mûsorszámokat hallottál, ennyi! Nem?

Izrael magyarországi nagykövete a Fasorban árcius 21-én iskolánkba látogatott Izrael magyarországi nagykövete, Ilan Mor. A nagykövet úr azzal a céllal érkezett a diákság közé, hogy elsô kézbôl ismertesse meg a diákságot egy fiatal, mindössze 65 éves, fejlôdésben lévô országgal, és lebontsa az elôítéleteket, melyek a fiatalság körében esetlegesen kialakultak Izraellel kapcsolatban. A legtöbb diáknak, így volt ez a Fasorban is, Izrael neve hallatán két dolog jut elsôsorban eszébe; háború, illetve hithû vallásosság. A nagykövet úr angol nyelvû elôadásában ezeket a hamis képeket igyekezett megcáfolni a mai modern Izraellel kapcsolatban, és a bemutatott videoklipeken keresztül egy egészen más képet kialakítani a hallgatóságban. Felhívta a figyelmet, hogy az antiszemitizmus alapja a tudatlanság, az ismeretek hiánya. Mint elmondta, Izraelben egyszerre van jelen a Szentföld misztikuma, a vallások együttélése a modern, pezsgô, turistákat vonzó világgal, az ipar, mezôgazdaság fejlôdésével. Ki gondolta volna például, hogy a magnélküli paprika vagy a „pendrive” mind izraeli találmány? A nagykövet úr rávilágított néhány alapvetô különbségre az európai és az izraeli tizen- és huszonévesek világa között. Míg Magyarországon és Európa más országaiban egy 18 éves fiatal a továbbtanulásával, párkapcsolati kérdésekkel, közös szórakozással van elfoglalva, Izraelben ebben a korban a fiúknak három, a lányoknak két évre kell a hadseregbe bevonulni. Ez alatt a pár év alatt teljesen megváltozik a fiatalok világról alkotott képe, felelôsségérzete. Az izraeli huszonévesek már a világ legkorszerûbb jármûveit irányítják vízben, földön, leve-

M

gôben; megtanulnak igazán komoly döntéseket hozni. Az elôadás után a diákságnak volt alkalma kérdéseket feltenni a hallottakkal kapcsolatban. Nagy Dénes, 12.e osztályos diákunk talán a legnehezebben megválaszolható kérdést tette fel a nagykövet úrnak: mikor lesz teljes béke Izrael földjén? Ilan Mor, bár a próféták földjérôl érkezett, erre a kérdésre nem tudott pontos választ adni, de rámutatott, hogy az izraeliek és a palesztinok számára nincs más lehetôség, mint hogy békében éljenek egymás mellett. A tárgyalásokat addig kell folytatniuk, amíg megegyezés nem születik. Mint mondta, ha a két korábbi ellenség le tud ülni megbeszélni a problémákat, akkor lehetôség nyílik arra, hogy véget vessünk ennek a generációkon keresztül tartó konfliktusnak. Végezetül íme néhány vélemény az elôadásról a 9.c osztályos tanulók tollából: „Meggyôzôdhettünk róla, hogy Izrael gyönyörû ország, fejlett mûszerekkel és mély vallásossággal.” „Igen megtisztelô, hogy az izreli nagykövet személyesen hozzánk beszélt.” „Élmény volt hallgatni, és elgondolkozni a hallottakon. A segítségével átértelmeztem Izraelrôl kialakított képemet, a kultúráját és a vallását egyaránt.” „Szerintem tiszteletre méltó volt, ahogyan a szülôföldjérôl mesélt. Bele tudtad magad képzelni az ottani légkörbe és világba, és kedvet kaphattál, hogy a közeljövôben meglátogasd Izraelt.” „Én teljesen másképp képzeltem el Izraelt. Azt hittem mindenhol sivatag van, de sok olyan helyet is láttam, ami hasonlít Magyarország természetföldrajzára.” „Az izraeli táj gyönyörû, és Isten csodáját látom benne.” Szathmáry Adrienn, angol nyelvtanár

Quo vadis, Domine? MÁRIA RÁDIÓ I. KÁRPÁT-MEDENCEI VERSMONDÓ VERSENY Mária Rádió elsô alkalommal hirdette meg Kárpát-medencei versmondó versenyét, hagyományteremtô szándékkal. A területi fordulónak iskolánk, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium adott otthont 2013. február 20-án. Sok érdeklôdô gyûlt össze a Díszteremben, hiszen színvonalas elôadásokra számíthattunk a jól felkészült versenyzôktôl. A Kárpát-medencei magyarságot átölelô rendezvényre Szlovákiából, az Ipolyságból is érkeztek hozzánk magyarok. A versenyzôk zöme azonban határon belüli iskolák tanulója volt; többnyire Budapestrôl és környékérôl (Gö-

A

döllô, Budakeszi, Monor), illetve Pápáról és Szolnokról jöttek el a diákok szavalni. A versenyen bármilyen felekezetû intézmény tanulója részt vehetett, sôt, nem egyházi iskolák diákjai is jelentkezhettek. Feltétel volt viszont, hogy istenes témájú verset kellett elôadni. Az országos döntôbe való bejutásért két korcsoportban küzdöttek a szavalók: az elsô kategóriába a 9-10. osztályosok tartoztak, ôk tizenhárman voltak. A második csoportban a 11-12. évfolyamosok indultak, összesen tizennégyen, így hosszúnak ígérkezett a verseny. Fasori Hírmondó 2013. június

7

COMENIUS PROGRAM A FASORBAN

A fôszervezôi teendôket Balázsné Bényi Erika látta el (aki iskolánk könyvtárosa), de köszönet illeti Tisza Dóra 11. B osztályos tanulót, a lebonyolításban segítô Arany János Kör tagját, aki mûsorvezetôként volt jelen a versenyen. A szervezôk büférôl is gondoskodtak, a 12. E diákjai finomabbnál finomabb süteményekkel leptek meg bennünket. A szavalatok elôtt köszöntôt mondott Hajdó Ákos igazgató úr. Ezután Hámor Endre igazgatóhelyettes köszöntôje következett, ô az iskoláról is elmondott néhány érdekességet. Rendkívül változatos verseket hallgathattunk meg, kiváló szerzôktôl — kiváló elôadásban. Többek között Ady Endre, Áprily Lajos, Babits Mihály, Bódás János, Dsida Jenô, Faludy György, József Attila, Pilinszky János, Reményik Sándor, Sík Sándor, Szent-Györgyi Albert, Tóth Árpád, Túrmezei Erzsébet és Wass Albert mûveibôl válogattak a versenyzôk. A zsûri elnöki posztját Bényi Ildikó, az MTVA mûsorvezetôje töl-

tötte be, de tagok voltak még Kuklis Éva tanárnô (iskolánkban magyart és éneket tanít), illetve Denke Katalin, vecsési református hitoktató (iskolánk volt növendéke). A zsûri elmondta, hogy nem volt könnyû eldönteni a helyezések sorrendjét, a sok szép elôadás közül nehéz volt választani. Jó hír, hogy három Fasoris diák is a döntôbe jutott! Árvai Réka 12. E osztályos tanuló a 2. korcsoportban az elsô helyen végzett, (felkészítô tanára: Dr. Érfalvy Lívia). A 9-10. osztályosoknál Novák Emese (9. A) a 2., míg Vida Enikô (9. C) a 4. helyen végzett. (Emese felkészítô tanára Cziczka Katalin, Enikô felkészítôje Németh-Roszik Andrea tanárnô volt.) A szervezôket köszönet illeti munkájukért. Reméljük, a jövôben újra megrendezésre kerül majd ez az igazán felemelô lelki élményt jelentô szavalóverseny! Kabai Zsuzsanna 10.C

Portugália – A második állomás 2012-es év vége felé két osztálytársammal, Lôrik Szabolccsal és Wulf Jakabbal megtudtuk, hogy a Comenius-program áprilisi találkozóján mi képviselhetjük majd iskolánkat és országunkat Portugáliában. A hírnek természetesen nagyon örültünk, ugyanakkor nem igazán tudtuk, mi vár ránk. Az elsô teendô a programmal kapcsolatban a szemétgyûjtô nap volt még februárban. A tantermek, a folyosók és a tanári szemetesvödreinek tartalmát az aulában leterített fóliára borítottuk ki, így láthattuk, hogy iskolánk mennyi szemetet termel egy nap alatt. A szemétválogatás közben szembesültünk azzal, hogy a mennyiség meglepôen nagy volt… Ezt pár héttel késôbb a szemétmentes nap követte, melynek célja az volt, hogy az adott napon minél kevesebb szemetet termeljünk, ami a fényképek tanúsága szerint többnyire sikerült is. Márciusban értesítettek, hogy a prezentációinknak pontosan mirôl is kell szólniuk. Ezek elkészítését épp idôben kezdtük, de még így is szinte éjt nappallá téve tettük a dolgunk: interjúkat készítettünk, ellátogattunk a rákospalotai szemétégetôbe, anyagokat szereztünk be, forgattunk, vágtunk… Egyszóval elég intenzíven teltek az utazás elôtti hetek. A közös munka sokat segített a ráhangolódásban, mire készen lettünk, tûkön ülve vártuk a nagy napot. Április 9-én reggel 9-kor találkoztunk a Liszt Ferenc Repülôtéren kísérôtanárainkkal Tóth Lilla és Szalai Ildikó tanárnôvel. Elôször Frankfurtba repültünk, majd innen tovább a portoi repülôtérre, ahol örömmel fogadtak bennünket. Innen busszal vittek minket egy közeli kisvárosba, Santa Maria Da Feira-ba, ahol a gimnázium volt. Az iskolai fogadáson találkozhattunk a többi országból — Németországból, Svédországból, Litvániából, Olaszországból, Törökországból és Franciaországból — érkezettekkel, valamint vendéglátóinkkal. Ezután elfoglalhattuk szállásunkat, mindhárman nagyon rendes családhoz kerültünk. Noha kommunikációs problémák adódtak, végig éreztük a törôdést és a szeretetet. Az elsô nap a város legfôbb látnivalóját, az itteni várat mutatták meg, ami emblematikus építmény a portugálok számára. A 12. században építették, a középkorban fontos védelmi szerepe volt. 1910 óta nemzeti emlékmû. Ez a nap az ismerkedésrôl szólt, délutánra már majdnem mindenkirôl tudtuk, honnan érkezett. Estefelé kerültek sorra az elsô prezentációk, amelyek a szemétgyûjtô és a szemétmentes napról szóltak. Azt kell, hogy mondjam, elég jól sikerült… A következô nap egy papírmúzeumot látogattunk meg, ahol tanúi lehettünk a papír-újrahasznosítás folyamatának. Emellett elmentük egy parafa újrahasznosító központba is, ahol szinSzemétgyûjtô nap tén tapasztalhattuk, milyen fontos is a szelektív hulladékgyûjtés, majd egy szeméttelepre vittek el minket. Ebéd után körbevezették a csapatot Portoban. A város történelmi része gyönyörû, de a tengerpartra is lemehettünk, ami szintén csodálatos volt. Pénteken délelôtt sor került a másik prezentációra, ami az iskolai szemétrôl, annak útjáról és feldolgozásáról szólt. Ezután egy eperültetvényhez mentünk, ahol speciális módon termesztik a világ (szerintem) legfinomabb gyümölcsét: nem túl sok vizet és semmi permetet nem használva. Egész évben terem, és saját tapasztalatból mondhatom, hogy igen ízletes. Késôbb Portoba mentünk, ahol volt egy kis szabadidô, majd utolsó közös este lévén, egy nagy búcsúvacsora következett együtt az összes diákkal és fogadócsaláddal. A portugálok itt is nagyon kitettek magukért. Sok elôadás, bôséges ételválaszték, illedelmes felszolgálás és persze remek társaság. Tényleg hihetetlen, mennyit fáradoztak értünk. A szombati napot mindenki a fogadócsaládjával töltötte, bár tulajdonképpen ekkor is majdnem mindenki együtt volt. Vasárnap nehéz szívvel, de búcsút kellett mondanunk vendéglátóinknak. A találkozás nagyon tanulságos volt. Ez a Föld a miénk, ezért meg kell védenünk — talán így foglalható össze az utazás tanulsága. Rengeteg szoros barátságot kötöttünk, számtalan élménnyel gazdagodtunk. Mi 2014 februárjában Budapesten látjuk viszont egymást, ahol a víz tisztaságának fontosságáról fogunk gondolkodni, de a program június elsô hetében Olaszországban folytatódik, ahol a 12.e tanulói képviselik iskolánkat Tóth Lilla és Érfalvy Lívia tanárnôk kíséretében.

A

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, elsôsorban kísérô tanárainknak, amiért utazhattunk, és részünk lehetett ebben a nem mindennapi kulturális élményben. A résztvevôk: Lôrik Szabolcs, Fabiny Márton, Wulf Jakab

8


Fabiny Márton 10. A

chnabel Karolina, 12. B osztályos végzôs diákunk, a biológia OKTV országos döntôjében 25. helyezést ért el. Az elôzményekrôl és a felkészülésrôl így összegezte gondolatait: „A biológia már egészen korán megfogta az érdeklôdésemet. Mindig érdekesnek találtam, hogy ami nekünk az átlagos környezetünk, az valójában apró és nagyobb élôlények finoman összehangolt közössége. Elsô pillanatban, amikor megtudtam, hogy Bátovszky tanár úr fog minket tanítani, örültem, de kicsit meg is ijedtem, mivel legendás feleltetési módszereirôl addigra részletes beszámolást kaptunk az idôsebbektôl. A szigorú, középszintet sokszor meghaladó tanóráknak köszönhetôen jutottam esélyhez a biológia OKTV-n. A tanóra keretein belül azonban nincs lehetôség a gyakorlati tudás megszerzésére, amelyre ez a tanulmányi verseny épít. A biológia fakultáció az emelt szintû érettségire hivatott felkészíteni, ami nagyon sok téren különbözik az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenytôl. Éppen ezért külön foglalkozásokat szerveztünk a tanár úrral, mikroszkopizálással, a fontosabb tananyagok lényegének áttekintésével és feladatmegoldással. Volt, hogy fél 8-kor, volt, hogy csak negyed 9-kor hagytuk el az iskolát. Aki arra adja a fejét, hogy komolyan felkészül az OKTV-re, annak ezt a legfontosabb elfogadnia: a felkészülés sok idôt vesz igénybe. Sok különmunkával jár, mert gyakoriak az olyan feladatok, amire az iskolai óra nem készít fel. Kreativitás, gondolkodás és problémamegoldó képesség szükséges a tudás mellé, amit gyakorlással, az elôzô OKTV-tesztek kitöltésével igyekeztem fejleszteni. A feladattól nem szabad megriadni, szorgosan kell gyûrni a jegyzeteket, és utána az eredmény sem marad el. Továbbtanulásomat orvosi pályán képzeltem el már kisiskolás korom óta, úgyhogy a tanulás és a problémamegoldás a továbbiakban is az életem szerves része lesz.” Kedves Karolina! Az elért eredményhez Önnek és felkészítô tanárának is szeretettel gratulálunk, további munkájukhoz pedig sok sikert kívánunk.

S

VERSENYEK, EREDMÉNYEK

Bemutatjuk Schnabel Karolinát

Sakkverseny Petôfi emlékére szódon, az Evangélikus Gimnáziumban 2013. január 12-én rendezték meg hagyományteremtés céljából az I. Petôfi Téli Kupa sakkversenyt, a költô születésének 190. évfordulója alkalmából. Az eseményen Petôfi Sándor nevét viselô, illetve evangélikus és református középiskolák csapatai vehettek részt. Mint korábban említettem, ez a Petôfi emléke elôtt tisztelgô verseny elsô alkalommal került megrendezésre, de reményt adó ok a folytatásra, hogy az idôt nem sajnálva Nyíregyházáról és Eplénybôl is jöttek csapatok (és ezek a települések nem voltak nagyon közel a verseny helyszínéhez…). Meghívást kapott még egy sakkszakosztály csapata is, amiért tavaly ôsszel egy szintén nagyon jó hangulatú versenyt rendezett Eplényben egyházi középiskolák számára. Végül nyolc csapat vetette bele magát a küzdelmekbe, köztük a mi iskolánk „küldöttsége” is. A verseny különlegessége az volt, hogy a szokásostól eltérôen, a csapatnak a 3 diákversenyzô mellett egy felnôtt tagja is kellett, hogy legyen. Az illetô lehetett pedagógus, szülô vagy öregdiák. Ezt a helyet csapatunkban iskolánk legjobb sakkozója, Halász Tamás tanár úr töltötte be, aki nemzetközi sakkmesteri címmel rendelkezik. Halász tanár úr nagy erôsítést jelentett csapatunk számára, természetesen ô játszott közülünk az elsô táblán. Csapatunk tagjai voltak még (táblasorrend alapján írva): Kabai Zsuzsanna (10.C), Palla Ákos (11.B) és Balla Zsófia (7.B). A tavaly ôszi eplényi versenyhez hasonlóan elkísért minket Abaffy Zoli bácsi is. A verseny során hét csapattal kellett megküzdenünk. Jól vettük az akadályokat, a harmadik fordulóban a legnagyobb riválisunk ellen is sikerült 3:1 arányban nyernünk, ez sokat jelentett a csapat számára. A következô négy fordulóban is felülkerekedtünk ellenfeleinken, izgalmas játszmák során. A versenyt végül megnyertük (az összes csapatot legyôzve), így mi hozhattuk el a vándorserleget. Csapatunk három játékosa tábladíjat is szerzett: Halász tanár úr, Palla Ákos és e sorok írója, mindhárman 7 pontot szereztünk a 7 meccsünkbôl. Balla Zsófi is nagyon szépen helytállt. Ezenkívül Ákos a legeredményesebb versenyzônek járó különdíjat is megkapta. Összegzésként elmondhatjuk, hogy egy kellemes napot töltöttünk el Aszódon, köszönhetôen a kedves vendéglátóknak, ráadásul csapatunknak a megmérettetés is jól sikerült. Reméljük, hogy a jövôben folytatódik ez a versenysorozat! Kabai Zsuzsanna 10.C

A

Elsôsegélynyújtó Verseny prilis 27-én öt izgatott lány érkezett meg tanárnôje kíséretében a Városligetbe, a Fôvárosi Elsôsegélynyújtó Versenyre. Ezek voltunk mi. Mondanom sem kell, hogy általános izgatottság uralkodott rajtunk, hiszen mindannyian éreztük, hogy itt bizony már nem babra megy a játék. A kötelezô regisztráció után következett a verseny rövid ismertetése, ami valószínûleg azt a célt szolgálta, hogy kedvünk támadjon hazaszaladni, mivel a leszakadt arcú emberek ecsetelésének gondolatára igencsak borsódzni kezdett a hátunk. Csapatunk az általános iskolai kategóriában mérte össze erejét hat ellenféllel a végsô gyôzelemért. A verseny forgószínpadszerûen zajlott, ezért mindegyik csapat egyszerre ugrott fejest a mély vízbe… Be kell vallanom, az elsô állomás után keserû szájízzel távoztunk. A csapatunk a bent talált sérültektôl minden józan eszét elvesztette, fejvesztett kapkodás következett, épp ezért a maximális pontszámnak csupán a felét sikerült megszereznünk. Nagy szerencse, hogy ezután egy pihenôállomás következett, ahol csak falatozni kellett, ami egyikünknek sem okozott túl nagy gondot. Itt meg tudtuk beszélni az elkövetett hibákat, és megfogadtuk, hogy a következô helyzetekben higgadtan, nyugodtan fogunk viselkedni, bármekkora szörnyûség vár is ránk. Így is történt. Ha nem is hibátlanul, de okosan és talpraesetten tudtuk megoldani a feladatok nagy részét, s bezsebeltünk jó néhány dicséretet a pontozóbíróktól. Nem volt megállás, egyik kárhelyrôl loholtunk a másikra, miközben találkoztunk lövésekkel, robbantással, hisztérikus betegekkel, késeléssel és halottakkal egyaránt. Mire teljesítettük a három elméleti és a hat gyakorlati állomást, már mindnyájan igencsak fáradtak voltunk. Az eredményhirdetés viszont mindenért kárpótolt minket. Hátulról visszafelé ismertették a helyezetteket, s mikor az elsô helyen meghallottuk a nevünket, kitört belôlünk a sírás, és mámorosan hagytuk, hogy a nyakunkba akasszák a csillogó érmeket. A legnagyobb boldogság számunkra mégsem az ajándék volt, hanem a tudat, hogy mi képviselhetjük Budapestet a május 25-én, Szombathelyen megrendezésre kerülô Országos Elsôsegélynyújtó Versenyen. A gyôzelem természetesen nem csak a mi érdemünk. Nagy-nagy szerepet játszott ebben Antal Katalin tanárnô, akinek a lankadatlan biztatást és a lelkes felkészítést ezúton is tiszta szívbôl köszönjük. Edôcs Johanna 8. A

Á


9

Intézményünk rendezvényei képekben Aszódi sportnap

Költészet Napja

Ballagás

Megint

Kutató tanári konferencia

Hittanverseny

A kommunizmus áldozatainak emléknapja

Magyar Kultúra Napja

TESTVÉRKAPCSOLATOK

Kalandos kirándulás Partiumba beszámolót talán legegyszerûbb az indulással kezdeni, mégis ez sikeredett a legnehezebbre. A nem várt idôjárás — a márciusi hóvihar — utunkat állva nem akart csillapodni, így igen nagy késéssel tudtunk csak elindulni március 15-én. A kezdeti nehézségek ellenére hangulatunk töretlen maradt, így az odavezetô út igen hangulatosan telt, bár ez is elhúzódott, ami fokozta az izgalmakat. De minden jó, ha jó a vége: épségben megérkeztünk Nagykárolyba, ahol szívélyes fogadtatásban részesültünk mind a programban résztvevô diákok, mind a tanárok részérôl. (Kaland)túránk elsô megállója tehát az Elméleti Líceum volt. Az iskola rendkívüli hangulata azonnal megfogott: a diákok mintha egy nagy osztály tagjai lennének, sereglettek felénk; mi kissé megszeppenve fogadtuk az üdvözlésüket. Sajnos az idôjárási viszontagságok okozta késés miatt az iskolai ünnepélyen nem tudtunk részt venni, így az elôkészített rövid mûsorunkat sem tudtuk bemutatni nagykárolyi társainknak. A programot koordináló tanár ezután végigvezetett minket az iskolán, majd végre haraphattunk valami könnyût, és kifújhattuk magunkat az igazgatói irodában, amit külön erre a célra készítettek elô nekünk. Itt sem idôzhettünk sokáig, mivel hamarosan indultunk Adyfalvára meglátogatni az Ady Múzeumot. A rendelkezésünkre bocsátott buszba ekkor már a programban résztvevô nagykárolyi diákok is beszálltak, ezért létszámunk és jókedvünk is sokszorosára duzzadt. Adyfalván az idô mintha megállt volna: bepillantást nyerhettünk egy szeletke múltba s méltán elismert költônk életébe. Az idôjárás azonban itt sem bizonyult kegyesnek, így ezt a helyet is ott kellett hagynunk. A zord idôjárás semmit sem vesztett erejébôl, így nagykárolyi városnézésre nem került sor. Ehelyett beültünk egy pizzázóba, ahol kevésbé tradicionális, de annál finomabb estebéden vehettünk részt. Már csak egy programunk maradt hátra, megtekinteni Nagykároly egyik nevezetességét, a Károlyi kastélyt. A hagyományos magyar táncbemutató és ünnepi mûsor után állófogadás volt, ahol még a teríték is nemzeti színekben pompázott. Majd körbevezettek minket a kastélyban, így lehetôségünk nyílt egy kicsit felfrissíteni történelmi ismereteinket. Ezután nem maradt más hátra, mint nyugovóra térni. Ottani diáktársaink családjainál szálltunk meg, a saját tapasztalataimból kiindulva azt hiszem, mindenkit szeretettel fogadtak. Egyesek bepillantást nyerhettek Erdély tradicionális gasztronómiájába. Másnap elsô állomásunk egy evangélikus templom volt, ahol megnéztük azt a csillárt, amely alatt Petôfi és Szendrey Júlia talált egymásra. Késôbb továbbindultunk Kaplonyba, a Károlyi család kriptájához. A Ferences Plébánia és Kolostor temploma a 18. században épült, majd 1842-ben egy földrengés után Ybl Miklós tervei alapján román stílusban újjáépítették. Megismerkedhettünk a nagy múltú Károlyi család történetével. Utazásunk következô állomása egy kis falu volt, ahol sváb gasztronómiai élményekben lehetett részünk. Végül eljutottunk Satu Mare-ba, azaz Szatmárnémetibe, itt megebédeltünk, majd megtekintettük a Vécsey-házat. Ezen a helyen kötötték a szatmári békét, melynek egy dombormû állít emléket. Azonban utazásunk itt még nem ért véget, visszakanyarodtunk Nagykárolyba, fájdalmas búcsút vettünk újonnan szerzett barátainktól, és hazaindultunk. A rossz idôjárás ellenére nagyon jól éreztük magunkat, sok új barátot szereztünk, és szívesen mennénk jövôre is, ha lesz ilyen lehetôség! Köszönjük a Rákóczi-szövetség támogatását, Birkás-Sztrókay Edit, Cziczka Katalin és Palágyi Györgyné tanárnôknek, valamint Sipiczky Márk tanár úrnak pedig a szervezést, és azt, hogy elkísértek minket.

A

Frank Marcell 12. E

12


20 éve mûködô bajor-magyar testvérkapcsolati együttmûködés keretében idén is felfrissítettük német barátainkkal a kapcsolatot. Több évfolyamból összeverôdött csapatunk a német diákok magyarországi megvendégelése után, áprilisban látogathatott el Németország dél-keleti részébe. Amikor a kilencórás vonatút után végre megérkeztünk Nürnbergbe, a pályaudvaron német cserediákjaink már izgalommal vártak minket. Egymás nyakába borulva üdvözöltük a rég nem látott barátokat, hiszen akkor már egy hónap telt el a németek magyarországi látogatása óta. Hamarosan alkalmunk nyílt megismerkedni a szülôkkel, testvérekkel, és felfedezhettük azt is, hol fogunk lakni az elkövetkezô egy hétben. Az estét testvériskolánkban, a Wilhelm-Löhe-Schule-ban töltöttük, ahol második alkalommal adta elô a színjátszó kör a Greace címû musicalt, amiben cserediákjaink közül többen is szerepeltek, zenekari tagként, mellékszereplôként, sôt fôszereplôként is. Emellett felbukkantak ismerôs arcok a tavalyi természettudományos programból is, így több, már ismert német diák tehetségére fény derült. Annak ellenére, hogy mindenki fáradtan érkezett az elôadásra, büszkén és boldogan távozott, mondván „az én cserediákom ilyet is tud!”. Szombaton városnézô körútra indultunk. Bejártuk a várat, ahol meghallgathattuk a szökött lovas legendáját, majd a város híres templomait látogattunk meg. Délután sétálhattunk a városban, megkóstolhattuk a bratwurstot, ami egy finom német különlegesség, és bemehettünk múzeumokba is. Mivel a német cserediákok közül többen is tanulnak társas táncolni, aznap este elvittek bennünket egy közös táncolásra, ahol magyar és német diákok együtt polkáztunk és cha-cha-cháztunk. Táncoltunk és beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Ennek hatására a vasárnapi szabadprogramok során többen is elmentünk a nürnbergi Volksfest záró napjára, ahol kipróbálhattunk vidámparki játékokat, ehettünk német édességeket, és a program végén tûzijátékot is láthattunk. Hétfôn az iskola igazgatója üdvözölt minket, majd az épület bemutatása után közös program keretében elmentünk a Doku-Zentrumba, Hitler birodalmi gyûléseinek helyszínére, ahol múzeumi keretek között ismerhettük meg a náci ideológia térhódítását és rombolását. A jó idôre való tekintettel páran a délutánt egy szép parkban töltöttük napozással és beszélgetéssel, de voltak, akik kirándulni vagy sétálni mentek. Bár nem kimondottan jó idôre készültünk, így a lebarnulás nem volt garantált hosszúnadrágban, de örömmel fogadtuk a kellemes idôt, mivel ez az egy olyan hét volt, amikor Nürnbergben melegebb volt, mint Budapesten. A következô napon órát látogattunk, betekintést nyerve a német iskolarendszerbe. Bár úgy tûnt, hogy a cserediákok gondolatai inkább az aznapi programok körül forognak, ennek ellenére minden erejüket bevetették, hogy figyelni tudjanak a tanárokra. Késôbb a Dürer Házba látogattunk el, ahol egy Albert Dürer feleségének beöltözött hölgy vezette körbe csoportunkat. Vele késôbb még a fürthi zsidómúzeumban is összefutottunk, itt derült ki számunkra, hogy milyen kicsi is a világ. Ezután felmentünk a Lorenzkirche tornyába, ahonnan madártávlatból láthattuk az egész várost, valamint kevésbé madártávlatból a madártetemeket, amiket természettudományos tanulókként kötelességünknek érzünk megemlíteni. Felfelé menet megkongathattuk a harangokat, ahol persze mindenki kapott az alkalmon, és a kezébe kaparintva a buzogányszerû kongatót, akkorát ütött a harangra, amekkorát csak tudott, remélve, hogy megsüketítheti a társaságot. Szerda reggel az iskolai áhítaton nyilvánosan is köszöntöttek minket, majd indultunk Würzburgba, ahol egy egész napot töltöttünk el. Itt a város lakói a saját maguk által termesztett szôlôbôl bort készítenek, ennek eladásából egy gyönyörû és nagyon fejlett kórházat tartanak fenn. Két csoportban mutatták be nekünk a kórház területét, az elhangzott szöveget pedig hol a tanárnôk, hol pedig a diákok fordították egymásnak. De nemcsak a kórházat néztük meg, hanem a fôteret is, ahol a különbözô mûvészettörténeti korszakok stílusai találkoznak, így a szürke, modern bevásárlóközpont mellett felvirít egy-egy vajszínû, esetleg pirosas romantikus, vagy akár reneszánsz templom vagy épület. Fontos tudni Würzburgról, hogy a második világháború alatt lebombázták, és máig fokozatosan építik újjá, ezért ennyire sokszínû a város látképe. Miután visszautaztunk Nürnbergbe, a délutánt ezen a napon is megkaptuk szabad programként. Mi a cserediákjainkkal ellátogattunk a Deutsches Nationalmuseum-ba, melynek különbözô szintjein különbözô kiállításokat tekinthettünk meg. Bejártuk a zenei részt, ahol találkoztunk egy idôs úrral, aki beszélt egy kicsit magyarul, így volt lehetôsége velünk gyakorolni a nyelvet, emellett megnéztük a belsôépítészet és a divat emeletét is. Estére, a jó idôre való tekintettel, ismét igyekeztünk szabadtéri programot választani. Utolsó nap délelôtt a fürthi zsidómúzeumba látogattunk, ahol egy interaktív múzeumi vezetésen vehettünk részt. Fel-alá járkáltunk a régi zsidó házból kialakított múzeumban, hogy anyagot gyûjtsünk, amit késôbb, hol angolul, hol németül meséltünk el diáktársainknak. Mivel aznap a német diákok sokáig voltak iskolában, feltaláltuk magunkat, és kisebb csoportokban jártuk Nürnberget, ajándékok után kutatva. Késô délután együtt — természetesen tanárok nélkül — kivonultunk egy, az iskola közelében található hatalmas parkba sütögetni, táncolni, beszélgetni és vidáman lezárni a hetet. Pénteken kora reggel cserediákjaink kikísértek bennünket a pályaudvarra, és a viszontlátás reményében fájdalmas búcsút vettünk egymástól. A hazafelé vezetô utat alvással, filmnézéssel, valamint zenehallgatással töltöttünk egy-két titokban elmorzsolt könnycsepp kíséretében. Ezúton is köszönjük a programfelelôsnek, Fabiny Katalin tanárnônek a szervezést, Sárai-Szabó Linda és Haraszti Réka tanárnôknek pedig azt, hogy hajlandóak voltak egy teljes hétig elviselni minket.

A

TESTVÉRKAPCSOLATOK

Egy hét a varázslatos Nürnbergben

Varga Eszter, Révész Fatime 10.B Fasori Hírmondó 2013. június

13

SPORTÉLET A FASORBAN

Miért szeretem a röplabdát? indig nagyon várom a csütörtököt, a röplabda miatt. Az elején bemelegítünk, amit nem mindig szoktam élvezni, de nagyon hasznos. Hogy miért? Mert így nem lesz izomlázunk. Nálam idôsebbek is járnak röpire. Ha valaki azt mondaná: „Énszerintem nagyon durva játék a röplabda”, akkor én és Illés tanár úr egyszerre ingatnánk a fejünket. A röplabdának rengeteg jó tulajdonsága van. Sorolom: Illés tanár úr tanítja, magasak sportja, és vannak benne lecsapások. Nekem személy szerint az óra vége tetszik a legjobban, mert akkor szoktunk mecscsezni. Lehet, néha siralmasan ütöm meg a labdát, de nem lehet mindenki profi. Elôször, bevallom, teniszezni szerettem volna, de az már a múlté, mert most egy szuper iskolában, egy szuper tanárral, egy szuper csütörtöki röplabdára járok.

M

Sokat segítenek Illés tanár úr humoros mondatai, mert felvidítják az embert, ha rossz kedve van. Én latinról megyek röpire, és a sok tanulás után a mozgás nagyon jólesik. Emlékszem, az elsô órán nagyon kevesen voltunk ötödikesek, mert akkor még csak felsôbb évfolyamosok jártak. Már említettem, senki se lehet profi, hát én egyáltalán nem voltam az. A nagyok látták, milyen szomorú vagyok, hogy nem tudok elütni egy labdát, hát támogattak, és máris jobban ment. Bár egész jó kis társaság vagyunk már így is, nagyon várunk másokat is. Borzasztóan szeretem a röplabdát, így jó szívvel ajánlom mindenkinek! Kiss Virág 5. B

Megvívott órák emrég csatlakoztam az iskolai vívásórákhoz. Mivel új nekem az iskola (merthogy 9. osztályos vagyok) elég félénken álltam hozzá az iskolai tevékenységekhez. Egyik barátnôm mesélt a vívásról, s minthogy szüleim kérésére nekem is sportolnom kell valamit a heti öt testnevelés órán kívül, eldöntöttem, hogy én is járni fogok. Sokkal mókásabb, mint azt valaha gondoltam volna. Bár igaz, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, az alsós gyerekeknek köszönhetôen a vidámság és a hangulat 100%-os. Tanárunk végtelen kedvességével, humorával még élvezetesebbé teszi az órákat. Igaz, a sok vidámság, nevetés kellett komolyan edzünk is. Mindig bemelegítéssel kezdünk, ezután csináljuk a megfelelô vívógyakorlatokat. Sokszor bizony fárasztó, de az edzés második fele mindig játékkal végzôdik. Ez az óra leviccesebb, legszórakoztatóbb része. Mindenki mindent belead a játékba, amit a Tanár Úr mindig díjakkal jutalmaz. Ez még jobban felpezsdítí a hangulatot, ösztönöz minket a játékra. Számomra ez egy nagyon fontos idôtöltés, értékes és pótolhatatlan dolog. Köszönettel tartozom ezért Béres tanár úrnak fáradhatatlanságáért, a társaimnak kedvességükért és baráti szeretetükért.

N

Rochy Julia 9.C

Testnevelésóra a jégpályán agy örömmel fogadtuk az egyik osztályfônöki órán azt az ötletet, hogy ôsszel és tavasszal két összevont testnevelésóra keretében úszhatnánk, télen pedig korcsolyázhatnánk. Mi, diákok, az úszást támogattuk inkább, de a szülôk leszavazták. Így maradt a korcsolyázás. Egy kis ideig úgy tûnt, ez sem jöhet szóba, ugyanis két tanuló egyáltalán nem akart jönni, de végül a többség nyomására igent mondtak, sôt a szezon végére a kedvenc sportjaik között a korcsolyázás is helyet kapott. A szülôk aggódtak értünk az esetleges balesetek miatt. Késôbb aggodalmuk alaptalannak bizonyult, ugyanis a „tanfolyam” végéig csak egy osztálytársunk törte el a karját. A nehézkes indulás dacára nagyon vártuk az elsô alkalmat. Negyed óra alatt átértünk az épületbe, és már húztuk is fel a korcsolyákat. Akinek volt sajátja, annak azt, akinek meg nem, annak béreltünk egyet. Mikor kijutottunk a pályára, bemelegítéssel kezdtünk, majd a kezdôk-

N

14


kel Jakab Dária édesanyja, korcsolyaoktató gyakoroltatta a sportág fortélyait. Itt megtapasztalhattuk, mennyire vagyunk ügyesek egymáshoz képest. Egy alkalom körülbelül 40 percig tartott, s ez alatt mindenki rótta a köröket a pályán, beszélgettünk, segítettük egymást, így az idô nagyon gyorsan elröpült. Fél óra múlva már vissza is értünk az iskolába. Itt és most szeretnék köszönetet mondani az osztály nevében Dária édesanyjának, aki szabadidejét feláldozva segített nekünk, Végsôné Szabadhelyi Ildikó osztályfônökünknek, amiért megbízott bennünk és megszervezte a programot, illetve Illés László testnevelô tanárunknak, aki a foglalkozások közben szintén sokat segített nekünk. Nagyon jól éreztük magunkat, és reméljük, hogy a novembertôl február közepéig tartó 10 alkalmas korcsolyázás hagyománnyá válik iskolánkban. Lukács Vendel 6. A

SPORTÉLET A FASORBAN

Kalandozásaink a hármas határnál dén ismét lehetôsége volt a téli sportok kedvelôinek, hogy részt vegyenek a mára már hagyománnyá vált sítáborban. 6 napot töltöttek együtt, síelni vágyó diákok és tanárok az ausztriai Faak am See családias faházaiban. Idén elsô alkalommal a síelôk csapatát erôsítette iskolánk igazgatója is. Elsô napunk, vagy inkább a délután, az utazással telt, majd a 7 órás buszozás után mindenki lázasan pakolta a csomagokat, és kereste meg a házát. Természetesen a veterán sítáborozók már gyakorlottan rótták az utat a faluszerû szálláson. Második nap — meglepetésünkre — esô esett, ám a kedvünket ez sem szegte, így síeltünk egy keveset, majd áthûlt tagjainkat egy fürdôben melegítettük át a délután folyamán. Az idôjárás ezután már kegyes volt hozzánk, verôfényes napsütésben élvezhettük a síelést, snowboardozást és a táj szépségeit. Esténként a vacsora után a kisebb társaságok összegyûltek még egy kis beszélgetésre, filmezésre a szobákban, de lehetôség volt társasjátékozásra és kártyázásra is. Minden nap jó kedvvel, rengeteg viccelôdéssel és szerencsére baleset nélkül telt el. Utolsó nap sor került az Alpesi Síbajnokságra, ahol mindenki igyekezett a lehetô leggyorsabban teljesíteni a pályát (több-kevesebb sikerrel). A visszautazás reggelén a természet kivillantotta a foga fehérjét, és 20 cm friss hóval fogadott bennünket. A buszba való gyors és szervezett bepakolás után a síelés fáradalmaitól a gyerekek lassan elcsendesedtek. Budapestre érve azonban újra felerôsödött a megszokott alapzaj, jelezvén: megérkeztünk. Schnabel Karolina 12.B

I

Sítábor

Gyeplabda gyeplabda csaknem 100 éve olimpiai sportág, és világszerte népszerû. Hazánkban 1908 óta játsszák. 1936-ban a berlini olimpián 6. helyezést értük el. A játék célja minél több gólt ütni az ellenfél kapujába. A gyeplabdát 11 fôs csapatok játsszák, nagy pályán, de a diákolimpiák versenysorozatában a csapatok 3 fôbôl állnak, kapus nélkül, és kosárlabdapálya nagyságú területen folyik a küzdelem. Idén iskolánk 11 csapattal indult az országos gyeplabda diákolimpián. A mérkôzéseket Kazincbarcikán és Budapesten, a Szent László Gimnáziumban rendezték meg március 8 — 26 - ig. Keményen küzdöttünk, és ennek megfelelôen az eredmény se maradt el. Országos Gyeplabda Diákolimpia eredményei 2013-ban: 6. korosztály (11-12. évfolyam) lányok: 3. helyezés Domokos Zsófia 8.a, Lôrik Réka 10.a, Nagy Laura 9.b. 8. helyezés Szabó Dóra 10.a, Walter Kira 10.c, Szigeti Ágota 9.b, Bálint Szonja 9. b. 6. korosztály (11-12. évfolyam) fiúk: 5. helyezés Bercza Krisztián és Nagy Tamás 10.c, Tamásy András 6.b, Bajnóczi Attila 11.a, Mancsiczky Márton 9.b. 6. helyezés: Kránicz Olivér 9.b, Kaliczka Péter 9.b, Kovács Dániel 9.b, Barcsay Csanád 9.b. 5. korosztály (9-10. évfolyam) lányok: 2. helyezés: Nagy Laura 9.b, Domokos Zsófia 8.a, Lôrik Réka 10.a. 4. helyezés: Szigeti Ágota 9.b, Bálint Szonja 9.b, Szabó Dorottya 10.a, Walter Kira 10.c. 5. helyezés: Tóth Zsófia 6.a, Gurabi Anna 6.a, Boros Berta 6.a, Széll Szilvia 6.a, Takács Klaudia 6.a. 5. korosztály (9-10. évfolyam) fiúk: 4. helyezés: Barcsay Csanád 9.b, Nagy Tamás 10.c, Bercza Krisztián 10.c, Tamássy András 6.b. 7. helyezés: Kránicz Olivér 9.b, Kaliczka Péter 9.b, Kovács Dániel 9.b, Mancsiczky Márton 9.b. 4. korosztály (7-8. évfolyam) fiúk: 7. helyezés: Tamássy András 6.b, Szakács Botond 6.b, Fábián Balázs 6.b. 3. korosztály (5-6. évfolyam) fiúk: 5. helyezés: Tamássy András 6.b, Szakács Botond 6.b, Fábián Balázs 6.b. A második és harmadik helyezést elért lányok az egyetemi felvételi eljárás során jogosultak plusz 10 pontra. Iskolánkban tavaly indultak el a gyeplabda edzések Dávid Lászlóné vezetésével. Ha jó csapatjátékos vagy, esetleg szeretnél az lenni, téged is sok szeretettel várunk! Tóth Zsófia 6.A

A


15

RIPORTOK

A képzômûvészet szerelmese BESZÉLGETÉS BALLA DOROTTYÁVAL Az idei OKTV-n mûvészettörténet tárgyban 12. helyezett lett Balla Dorottya, 11. A osztályos tanuló. Tanulmányairól, a versenyrôl, terveirôl kérdeztük. MIÉRT A MÛVÉSZETTÖRTÉNETET VÁLASZTOTTAD? Az emberekben rengeteg érzést kelthet egy festmény vagy egy szobor. Engem azonban az is érdekel, hogy mi van a mûalkotás mögött, milyen gondolatok kavaroghattak a mûvész fejében, milyen hatások érték, milyen volt a kor, amelyben élt. Jernei Anikó tanárnôtôl tanultam ezt a kíváncsiságot. Minden óráját izgalommal vártam. Aztán tavaly a mûvészettörténet fakultációt választottam. Hajnóczi Eszter tanárnô bíztatott, hogy induljak el a versenyen. Szerencsém volt, mert az 1. forduló egyik választható témája Ferenczy Károly Madárdal címû képe volt, melyet már jól ismertem korábbról. KEDVES TÉMÁDAT TALÁLTÁK EL? Igen. Kicsi koromban többször is jártam Szentendrén a Ferenczy Múzeumban, és az egész családot megkedveltem. Különleges dolog, hogy egy öttagú családban mindenki tehetséges mûvész. A Madárdal azért érdekes festmény, mert valójában nincsen rajta madár. Egy piros ruhás, talán várandós fiatalasszony fürkészi a lombokat. A pályamûvemben a kép mellett bemutattam a mûvészt, a kort és a hasonló témájú alkotásokat Ausztriától Skandináviáig. A tanárnô iskolán kívül is foglalkozott velem, ami azon túl, hogy hasznos volt, nagyon jólesett.

HOGYAN ZAJLOTT A VERSENY TOVÁBBI RÉSZE?

A második forduló egy komplex írásbeli feladatsor volt. A harmadik forduló volt a legnehezebb, három részbôl állt, és a Magyar Nemzeti Galéria volt a helyszín. Az elsô részben mûveket kellett felismerni, ezt követte egy választott mû bemutatása, végül egy ott kapott mûalkotásról tartottunk kiselôadást. Természetesen izgultam, és nagy megkönnyebbülés volt, hogy jó eredménnyel zártam a fordulót. Örülök az általam elért helyezésnek. Nagy élmény volt az egész verseny, sokat tanultam közben is. Köszönöm osztályfônököm, Dávid Lászlóné támogatását is. Jólesett, hogy tanáraim közül sokan velem örültek a sikernek. MILYEN TERVEID VANNAK A KÖZELI ÉS TÁVOLI JÖVÔRE? Hogy pontosan mi leszek, ha nagy leszek, még nem tudom. Egyelôre a sok mûvészettörténeti könyv és album után szeretnék végre elolvasni egy jó regényt. Ritterné Mocskonyi Zsuzsanna magyar-történelem szakos tanár

Nagykövet a 12. e-bôl lmos tavaszi hétfô délután, az osztályozó vizsgázók egymásnak adják a kilincset az angol teremben. Utoljára Nagy Dénes András ül le velünk szemben. Amikor megszólal, rögtön felélénkülök, majd rájövök: hiszen ez itt Mr. BIMUN! Nemrég olvastam vele egy riportot a facebook-on. Kicsit irigykedve feledkezem bele gyönyörû brit kiejtésébe, amint a húzott tétel kapcsán a BBC televíziós csatornáiról értekezik. Mosolyogva, mégis lehengerlô meggyôzôdéssel, imponáló magabiztossággal. Gondolom, így szónokolhatott a Budapest International Model United Nations (BIMUN) áprilisi ülésszakán is — lett légyen szó a koszovói válságról, vagy éppen egy elképzelt katonai konfliktusról a délkínai tengeren. A konferencia végén megszavazták, ki volt az esemény legnépszerûbb szónoka — innen a „Mr. BIMUN” elnevezés. A sikert azonban nem magának, hanem csapatának tulajdonítja: Milánkovits Noémivel, Tárkányi Csengével, Tóth Mátéval, Prokaj Miklóssal és Börzsei Péterrel Ausztrália delegációjaként vettek részt ezen a különleges, mindnyájuk számára felejthetetlen élményt nyújtó nemzetközi rendezvényen. Errôl (is) faggatom az alábbiakban.

Á

MONDD, DÉNES, MI IS EZ A BIMUN? A BIMUN a MUN (Model United Nations, azaz „Modell ENSZ”) konferenciák budapesti rendezvénye. Olyan nemzetközi fórum, amelyen a világ diákjai nagykövetekké és diplomatákká válnak, hogy gondolatokat cseréljenek az aktuális nemzetközi kérdésekrôl, háborúról és békérôl, környezetszennyezésrôl, kultúráról és oktatásról, azaz óriási jelentôségû, a jövôben messzire ható globális kérdésekrôl. Mindezt az Egyesült Nemzetek Szervezete, vagyis az ENSZ keretein belül. Röviden nem jelent mást, mint az ENSZ munkájának modellezését. Az elmúlt évtizedekben az MUNok népszerûsége folyamatosan nôtt, és mára már több száz konferenciát rendeznek több millió résztvevôvel évrôl évre. Számos nagyváros ad otthont ilyen rendezvénynek — mégis döntô többségük az

16


Amerikai Egyesült Államokban és Európa területén van, de volt már konferencia Mexikóban, Indiában, Kínában és Japánban is. A budapesti kongresszus nagyon népszerû, magas színvonala miatt kiemelkedik a többi közül. TI FASORI DIÁKOKKÉNT HOGYAN KERÜLTETEK A BIMUN-RA? Sztrókay tanárnô egy európai uniós versenyre küldött volna bennünket Mátéval. Készülés közben egy osztálytársunk felhívta figyelmünket a BIMUN-ra, és mivel ez tûnt izgalmasabb kihívásnak, inkább ezt választottuk. A többiek a facebook-os hirdetésünk nyomán csatlakoztak hozzánk, így jött össze a hattagú delegáció. MIÉRT ÉPPEN AUSZTRÁLIÁT KÉPVISELTÉTEK? A jelentkezéskor öt országot jelölhettünk meg, ezek közül a szervezôk Ausztráliát osztották ki nekünk. Ennek én nagyon örültem, mert három évig ott éltem, jól ismerem az országot. A készülés során megszerveztem egy találkozót Ausztrália budapesti nagykövetével, John Griffin úrral, akin keresztül megtapasztalhattuk, hogy egy vérbeli ausztrál diplomata rendkívül barátságos, és nem lehet semmivel sem kizökkenteni a nyugalmából. Nekünk is ezt a nyugalmat kellett sugároznunk a felszólalásaink alkalmával. Péter az ENSZ Környezetvédelmi Programjában, Máté a Biztonsági Tanácsban, Noémi a Speciális Politikai és Dekolonizációs bizottságban, Csenge a Gazdasági és Szociális tanácsban, Miki pedig a Gazdasági és Pénzügyi bizottságban foglalt helyet. Jómagam nagykövetként a Krízis Biztonsági Tanácsban képviseltem az „országunkat”. Mindig törekednünk kellett arra, hogy ne a saját véleményünket, hanem az általunk képviselt ország véleményét tolmácsoljuk, még akkor is, ha azzal éppen nem értünk egyet. Ez sokszor nem volt könnyû, mégis megtanított arra, hogy képesek legyünk más szemmel is nézni a világot. Egyszer-egyszer a felszólalók többsége bizony kiesett a szerepébôl, és

HOL ÉS HOGYAN ZAJLOTT A KONFERENCIA? Ezt az eseményt 2011 óta minden évben az Eötvös József Gimnázium tanárai, jelenlegi és volt diákjai szervezik nagy odaadással. Ezen a héten náluk nincs tanítás. A világ minden tájáról érkezô kb. 400 delegáltat szállodákban, illetve családoknál szállásolják el. A nyitó esemény a Fôvárosi Közgyûlés nagytermében zajlott, ahol Bába Iván államtitkár (volt osztályfônök-helyettesem) köszöntötte a résztvevôket. A záró ceremóniát pedig, ami a Corvinus Egyetemen kapott helyet, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, Eleni Tsakopoulos Kounalakis asszony is megtisztelte jelenlétével. Az érdemi munka az Eötvös Gimnáziumban folyt. Az iskolavezetés mindvégig jelen volt a rendezvényen. Büszkék arra, hogy egy ilyen magas rangú nemzetközi eseménynek lehetnek a házigazdái. Mindez külsôségekben is megnyilvánul: az ülések helyszínére, az elegáns díszterembe például ünnepélyes harsonaszó kíséretében hozzák be az iskolai zászlót. Szeretném kiemelni egy volt eötvösös diák, Polákovits Flóra nevét, aki a szervezôbizottság elnökeként az ENSZ-fôtitkár szerepét játszotta. Mivel a valóságban az ENSZ-nek még soha nem volt nôi vezetôje, az ô megszólítására új fogalmat kellett bevezetnünk: „Madam Secretary General”. Lehet, hogy éppen ennek nyomán egyszer talán maga az ENSZ is nôi fôtitkárt választ majd. Jó érzés volt ilyen, a konferencián túlmutató folyamatoknak is részesévé válni. Életem egyik legszebb hete volt. Lesz-e folytatás itt az iskolában, illetve a te személyes életedben? Igen, mindenképpen. Szeretnék a Fasorban létrehozni egy ún. ENSZklubot, ahol hetente aktuális politikai, közéleti kérdésekrôl beszélgethetnénk. Közösen vitathatnánk meg újságcikkeket, híreket, és készülhetnénk a következô BIMUN-ra. Biztos vagyok benne, hogy lenne rá érdeklôdés. Ami pedig engem illet, június elején Észak-Németországba, Oldenburgba utazom. Az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek, legyek a magyar delegáció vezetôje az ottani kongresszuson, az OLMUN-on. A Kínai Népköztársaságot fogjuk képviselni, ami rendkívül izgalmas feladatnak ígérkezik, ugyanis Kína az összes megvitatásra kerülô témában érdekelt fél. Remélem, hogy a Fasor hírnevét öregbíteni tudom ezen a jelentôs eseményen.

EZEK SZERINT FONTOS SZÁMODRA, HOGY A FASORI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBA HOGYAN LETTÉL FASORI DIÁK? Édesapámnak megadatott, hogy matematikusként egy ideig együtt dolgozhatott Wigner Jenôvel és Neumann János öccsével. A Fasor szellemiségérôl ennél hitelesebb forrásból nem is hallhattam volna, így amikor gimnáziumot kerestünk, nem gondolkodtunk másban. Ráadásul anyai ágon evangélikus vagyok. Tudom, hogy ez az egyház és iskola mindig is élen járt a kívülállók elfogadásában, befogadásában. Nekem is nagyon fontos a tolerancia. A BIMUN ideje alatt nálunk például egy román fiú lakott, akivel életre szóló barátságot kötöttünk. Megfogalmaztuk, menynyi közös problémája van egy bukaresti román és egy budapesti magyar fiatalnak, amit egy akarattal, egymás jobb megismerésével gond nélkül meg lehet oldani. A mi itt megalapozott barátságunk egyszer még jól jöhet az országainknak - ki tudja?

JÁRSZ.

RIPORTOK

óhatatlanul megsértette az elôzetesen már áttanulmányozott szabálykódexet. Két alkalommal én is egyes szám elsô személyben kezdtem a mondandómat, egyes szám harmadik személy helyett. Magamról ugyanis mint „Ausztrália delegáltjáról” kellett beszélnem. Ilyenkor az ülést vezetô elnök valami vicces büntetô feladatot szab ki a szónokra, amit az ún. „point of entertainment” (a szórakozás pillanata) keretében kell végrehajtania. Ilyen feladat volt például, hogy a rendetlenkedô német, illetve japán szövetségeseimmel kellett a Gangnam style-ra táncolnunk, miközben Kim Jong Unt és az észak-koreai „demokráciát” kellett éltetnünk, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság delegáltjának nagy örömére (ez az én személyes hozzátoldásom volt a produkcióhoz).

SZERÉNYEN ELHALLGATOD, DE KÖZTUDOTT, HOGY 8. LETTÉL AZ IDEI ANGOL OKTV-N. ÖSSZEFÜGG EGYMÁSSAL EZ A KÉT SIKER? Bizonyára. Bár sokáig azt sem tudtam, mi az, hogy OKTV. Aztán a reggeli áhítatokon hallottam róla, amikor az eredményeket kihirdették. Talán öntudatlanul készültem mindkettôre azzal, hogy évek óta csak angolul olvasok és nézek filmeket. Az iskolában már négy éve nem tanulok angolul. Viszont rengeteg angol újságcikket olvasok, és általában angol nyelvû forrásokból követem a világ eseményeit. Naponta összehasonlítom a BBC, a CNN és a Russia Today csatorna híreit. Így rögtön különbözô nézôpontokból ismerhetem meg ugyanazt a történést. Azt vettem észre, hogy nem is a mennyiség fontos, hanem a változatosság. Ez megtanít kritikusan gondolkodni. Nem szabad mindent rögtön elfogadni anélkül, hogy látnánk az érem másik oldalát. Szeretném hangsúlyozni, hogy az OKTV eredmény nem jöhetett volna létre Kontz Alexandra tanárnô hozzáértô segítsége nélkül, amit ezúton is szeretnék szívbôl megköszönni. A többi tanárom, különösen az osztályfônököm, Érfalvy Lívia, valamint a szüleim és a barátaim is mindvégig biztattak, támogattak. TE MIVEL BIZTATNÁL MÁSOKAT? Azzal, hogy merni kell nagyot álmodni, nem szabad feladni. Mindenki elérhet hasonló eredményt, csak akarni kell. Örülnék, ha ezen interjú hatására megsokszorozódna az OKTV jelentkezôk száma, illetve szeretettel várok minden jelentkezôt a hamarosan induló ENSZ klubunkba! Remélem, hogy tíz, húsz év távlatában elmondhatjuk, hogy az új magyar nemzeti elit egy része a Fasor berkeibôl került ki, miként ez Neumann és Wigner korában is volt. Ehhez még sokat kell dolgoznunk, ám vannak itt olyan rejtett tehetségek, akikkel együtt képesek leszünk föltenni a Fasort a világ iskoláinak színpadára. ÚGY LEGYEN! SZÍVBÔL GRATULÁLOK ÉS KÖSZÖNÖM A TARTALMAS BESZÉLGETÉST. Fabiny Katalin, angol-német szakos nyelvtanár

A fasori csapat az ausztrál nagykövettel Fasori Hírmondó 2013. június

17

TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ÉLET A FASORBAN

A csillagászat szakkör kirándulása a Pannon Csillagdába prilis 21-én került sor az iskola Csillagászati Önképzôkörének idei kirándulására. Ezúttal Zirc és a Közép-Európában páratlan bakonybéli Pannon Csillagda volt az úti cél. Reggel negyed nyolckor már többen türelmetlenül álltunk a kapu elôtt. Nem sokkal késôbb azonban mindenki megérkezett, és Zombori Ottó tanár úr azonnal el is osztott minket a kisbuszokba. A kirándulás nagyon jó hangulatban telt, ami köszönhetô ennek a nagy létszámban összejött csapatnak is, mivel nemcsak az önképzôkör tagjai, hanem tanárok, szülôk, testvérek is bátran csatlakozhattak. A buszon az utazás ideje alatt Kollár János fizika szakos tanárral beszélgettünk, kérdéseinket tettük fel neki az elôzô szakköri órán tartott elôadásával kapcsolatban. Elôször a Zirci Arborétumba látogattunk el, ahol szakmai vezetést tartott Lovas Eszter tanárnô, majd a ciszterci apátság bencés templomában gyönyörködtünk. Ebéd után érkeztünk meg az innen néhány kilométerre lévô bakonybéli Pannon Csillagdába. A kapuit 2012 tavaszán megnyitó csillagda modern kiállítótermei mindenkit rögtön magával ragadtak. Láthattuk a világ egyik legnagyobb vasmeteoritját, a több mint 20 kilogrammos Gibeonmeteoritot, Newton és Galilei kísérleteit, valamint a Hold- és Mars-expedíciókba is betekintést nyerhettünk. De még ezek után sem a legfelsô emeletre, a távcsô fele vettük az irányt, hanem a digitális planetárium egyik elôadását tekintettük meg. Majd jöhetett az igazi látványosság, amiért jöttünk! A kupolában összegyûlve sorban belepillanthattunk a távcsôbe, ahol napfoltokat és napkitöréseket figyelhettünk meg. A jó idônek köszönhetôen mindent tisztán láthattunk, így a szemfülesek akár többször is a távcsôhöz férkôzhettek. A többiek nevében is szeretném megköszönni Zombori Ottó tanár úrnak, hogy ilyen emlékezetes kirándulást szervezett! Radó Mária Anna 11.B

Á

ZOMBORI OTTÓ, iskolánk tanára, március 15-én a namzeti ünnep alkalmából magas állami kitüntetést vehetett át. Tudományosismeretterjesztô munkáját a Magyar Érdermrend Lovagkeresztjével ismerték el, amihez szeretettel gratulálunk!

Faültetés a fasori idôk emlékére „Az ember „valahová tartozási“ szükséglete olyan, mint egy fa gyökérzetének a talaj: be kell kötôdni ahhoz valahová, hogy a viharoknak ellen tudjunk állni.” (Bagdy Emôke) Mi, tavaly ballagottak, már gyökeret eresztettünk. Immár nemcsak átvitt értelemben mondhatjuk ezt el magunkról, hanem egy kis páfrányfenyô elültetése után szó szerint is. Azért mondhatom ezt, mert a tavaly elballagottak évfolyam szintû kezdeményezése nem csupán a Föld Napjának apropóján tett gesztus a környezetvédelem felé. Ennél sokkal távolabb mutat az Abaffy Zoltán és Barcsay Zsombor ötlete alapján megvalósult kezdeményezés. Szimbolikus módon fejezzük ki ezzel, hogy számunkra a Fasor nemcsak egy gimnázium volt, ahol kisebb-nagyobb sikerrel eltöltöttünk legjobb esetben 8 évet, hanem egy olyan kiindulási pont és fogódzó is, mint a fának a talaj, amibe mélyre eresztett gyökerei kapaszkodhatnak. Valamivel prózaibban fogalmazva, szeretnénk elindítani egy hagyományt, hogy minden évben egy-egy újabb csemete jelezhesse az innen kikerülô diákoknak, honnan indultak, emlékeztetve ôket arra a képességükre, hogy a Fasorban kapott alapokkal képesek ellenállni az élet váratlan és meglepô viharainak. Szeretnénk, ha a növekvô facsemete örömmel töltené el a visszalátogatókat és a következô nemzedékeket. Legyenek ezek a fák tökéletes szimbólumai annak, amit gimnáziumunktól kaptunk! Heinzinger Lilla, Fasori „öregdiák”

Teremtésvédelmi Verseny z Evangélikus és Református Egyház által meghirdetett Teremtésvédelmi versenyen iskolánk csapata elindult, küzdött és gyôzött. A Teremtésvédelem feladatául tûzte ki, hogy igyekezzen Földünket, teremtett világunkat megóvni. Figyelmeztessen arra, hogy a fejlôdés igazi célja, hogy ember és környezete harmóniában éljen. A 10. B csapata (Andree Henriett, Varga Eszter és Sólyom Noel) egy öko-vendégséget tartott a bibliai 5000 ember megvendégelésének mintájára. Versenyzôink a fenntartható fejlôdés irányelvei szerint elkészített házi kenyeret, halat és bodzaszörpöt szolgáltak föl az osztálytársak nagy örömére. A szóbeli versenyen számot adtak tudásukról, kreativitásukról, még angol szókincsükrôl is. Gratulálunk a gyôzelemhez, és jó utat Skóciába! Felkészítô tanárok: Benkôné Di Giovanni Rita és Pál Beáta.

A

18


A DIÁKÖNKORMÁNYZAT HÍREI

Farsang 2013 EGY SZERVEZÔ NYOLCADIKOS SZEMSZÖGÉBÔL bben a tanévben a farsang meglehetôsen korán, már január 25-én belopta magát az iskola falai közé. A hagyományokhoz híven a program megszervezése most is a nyolcadikosokra, ránk hárult. Az eseményt hivatalosan „Retro-farsangként” hirdettük meg, de jelmezt a témától függetlenül is lehetett választani. Mi, nyolcadikosok, igencsak lelkesek voltunk, s miután kiosztottuk a szerepeket, (konferálók, zsûrik, háttérbeli segítôk) belevetettük magunkat az ötletek kivitelezésébe. Állíthatom, hogy a délután emlékezetesre sikeredett. A beöltözött diákok száma nem volt éppen sok, de ötletben és sokszínûségben nem volt hiány. Kalapostól kezdve a tengeralattjárón át Sherlock Holmes-ig, mindenféle különös szerzettel találkozhattunk. A jelmezesek felvonulását a négytagú zsûri pontozta, majd a játékok kerültek sorra. A vállalkozó kedvûek Hamupipôke helyébe képzelve magukat megpróbálkozhattak a magok válogatásával, ügyeskedhettek, vagy épp ügyetlenkedhettek a gyufás skatulyával, majd laposra csépelhették az édességgel telitömött „pignatát”. Természetesen az elmaradhatatlan limbó most sem marad el, e játék népszerûsége az elmúlt 20 (50?) évben semmit sem változott! A játékot egy kis eszem-iszom követte, majd a tömeg elcsendesedett, és várakozásteljesen tekintgetett a tombolanyeremények irányába. Idén a vártnál több tombola is nyertesnek bizonyult, a jótékony adományozóknak ezúton is köszönjük az ajándékokat. Az est fénypontja a karaoke, majd az azt követô retro-disco volt. A diákok leküzdve korábbi félénkségüket, egymás után tódultak fel a színpadra, bemutatni páratlan zenei tehetségüket. A tánc pedig végre felszabadított minden gátlást, a dübörgô zenében és a diszkólámpák

E

hangulatos villódzása közben a legszerényebb gyerkôc is ledobta magáról az álruhát, és vad ugrálásba kezdett. Nekem nagy élményt jelentett, hogy részt vehettem a délután lebonyolításában. Remélem, az osztályok jól érezték magukat, és kellemes emlékük marad az idei év farsangjáról. És ha mégsem? Sebaj, majd jövôre! A jelmezverseny díjazottjai: megosztott 1. helyezett lett Tóth Zsófia 6. A — Okostelefon és Szabó Mátyás 5. B — Scherlock Holmes. Megosztott 2. helyezett: Szilvágyi Lilla és Jankovics Rebeka 6. A — Kártyalapok: Vörös és fekete királynô, valamint Kusper Zsolt 5. B — Legóember. Megosztott 3. helyezettek: Eyassu Sára 5b. B — Hölgy a ’70es évek divatja szerint, illetve Heinzinger Marci 6. A — Kis ember, nagy kalapban. Gratulálunk a kreatív jelmezekhez és köszönjük a zsûri munkáját is! A zsûri tagjai: Sivák Veronika 8. A, Tüzes Ágoston 8. A, Szilvágyi Bíborka 8. B, Vikol Márton 8. B és Jernei Ankió tanárnô. Edôcs Johanna 8. A

DÖK-Krónika

England, England, here we come! oha egy hetet töltöttünk Angliában, olyan érzésünk van, mintha két nap alatt repült volna el az egész út. Az ott töltött idô olyan fantasztikus volt, hogy már most szeretnénk visszamenni! Igaz, rengeteg mindent megnéztünk Londonban, de még így is bôven maradt látnivaló. Bejártuk a Westminstrer Abbey-t, majd a Big Ben, Downing Street, St. James Park útvonalon elértünk a Buckingham Palotához. (Elméláztunk azon, hogy vajon bent van-e éppen Harry herceg?) Onnan a Piccadilly Circus felé vettük az irányt, ahol megnéztük az óriáskivetítôt, ami minden londoni filmben szerepel, aztán a China Town-on és a Tarfalgar Square-n át a London Eye felé igyekeztünk. Igen, mindezt egy nap alatt, és bár eléggé olyan volt, mintha London-maratont futnánk, azért felejthetetlen élmény volt. Másnap London legeslegjobb helyére mentünk, szerintünk ez tetszett mindenkinek a leginkább: Madame Tussauds panoptikuma. Rengeteg fotó készült, nem is akárkikkel: ott volt a 007-es ügynök, de a királyi család is. A harmadik nap a gyönyörûszép Windsor Castle-t néztük meg, amjd a híres Etoni fiúiskolát, és még sorolhatnánk tovább… Családoknál szálltunk meg, amitôl eleinte féltünk, de végül nagyon pozitív csalódás volt! Mi Mrs. Tait-nél szálltunk meg, aki kedves volt, és finoman fôzött. Érdekes volt betekintést nyerni az angol mindennapokba, látni az iskolába igyekvô egyenruhás gyerekeket vagy az angol sorházakat London külvárosában. Az egyetlen gondunk az egész úttal az volt, hogy végül haza kellett jönnünk… Acsády Hanna, Kovács Fruzsina, Szilvágyi Bíborka

N

EGY UTAZÁS TÖRTÉNETE

December 6-án a 6. A és 6. B, valamint a 9. C osztály Mikulásai járták az osztályokat, és szaloncukorral ajándékozták meg a diákságot, tekintet nélkül arra, hogy jó, avagy kevésbé jó diák volt-e az illetô az elmúlt év során. December 17-20. között a Szaloncukor küldô szolgálat felállította standját a földszinti aulában, és idén is rengeteg kedves és szívet melengetô karácsony elôtti jókívánságot továbbított, mindenki örömére. Ennek megszervezése és lebonyolítása a DÖK aktív tevékenységének köszönhetô, mindemellett iskolánk vezetôségének hozzájárulása nélkül nem valósulhatott volna meg. A folytatásra február 14-én Bálint-nap alkalmából került sor, amikor baráti és szerelmes üzenetek repkedhettek színes kis szívecskéken a címzettjeikhez.

Az útért a Student Lines diák utazási iroda vállalt felelôsséget, ôk biztosították a programokat, a sok érdekes feladatlapot, az buszozást és az idegenvezetôket. Iskolánk részérôl Sipiczky Márk volt a szervezô tanár, aki a diákokat el is kísérte az útra. Lejegyezte: Ittzés Szilvia Fasori Hírmondó 2013. június

19

Laborügyek z idei tanév félévében, 2013. február 28-án lezárult a laborpályázat megvalósítási idôszaka. Januárban a projektzáró rendezvényen sok érdekes elôadást hallhattak a jelenlévôk elsôsorban a fenntarthatóság, a fenntartható fejlôdés témakörébôl. Elkészültek a szakmai anyagok is. Kinyomtatásra került 12 féle munkafüzet egy-egy emelt szintû érettségi feladatgyûjtemény és egy-egy kutatási segédlet biológiából, kémiából, fizikából és földrajzból egyaránt. Elkészült a mintegy 1300 oldalnyi digitális tananyag szakmai része, s már az végsô munkálatok zajlanak a digitalizálásban is. Óriási munka volt ez, melyben részt vettek partneriskoláink vállalkozó kedvû tanárai is, de a legtöbb anyagot saját iskolánk természettudományos tanárai írták. Biológiából: Hámor Endre, Antal Katalin, Csernus Rita, Lovas Eszter. Kémiából: Benkôné Di Giovanni Rita, Bodovits László, Bödör Lajos, Csernus Rita. Fizikából: Gémes Erzsébet, Gyimesi István, Szabados Lilla, Udvardi Edit. Földrajzból: Teleki András és Zombori Ottó. Összesen 37 tanár kolléga dolgozott a digitális és nyomtatott tananyagok összeállításán. Igazán erôt próbáló feladat volt, különösen azért, mert mellette mindannyian tanítottunk is. Így mindenki a szabadidejében, délután, este és a hétvégén dolgozott. A laborpályázat márciusban a kötelezô 5 éves fenntartási idôszakba lépett. A projektmenedzsment megbízatása lejárt, de a mûködtetés nem áll meg, s a partneriskoláink számára továbbra is kell laborórákat tartanunk. Jelenleg a labor személyzete félállásban látja el feladatait. Ebben az évben lényegesen megnôtt a fasori laborórák tartásának lehetôsége, melyet szerencsére egyre jobban ki is használnak a kollégák. Az órarend keretein belül egyre többen tartják óráikat a laborokban. Azt gondolom kulcskérdés, hogy miként hasznosul leginkább ez a hatalmas beruházás a Fasori Gimnázium és az egész evangélikus oktatás számára. Hogyan lehet minél inkább kihasználni a labor adta lehetôségeket. A projekt további irányítását Hajdó Ákos igazgató úr végzi. A jövô évi finanszírozás ugyan még bizonytalan, de reménykedünk, hogy az eddigi nagy beruházás jó befektetésként térül meg, s a sok ráfordított szellemi és fizikai energia meghozza gyümölcsét. Ehhez nemcsak külsô, de belsô támogatásra is szükség van. Szívmelengetô tud lenni, mikor egyegy humán szakos kolléga is érzi és érti, hogy a labor mûködése új távlatokat nyit a Fasori Gimnázium elôtt, s ez mindannyiunk közös lehetôsége és öröme. Benkôné Di Giovanni Rita laborvezetô

A

FASORI HÍRMONDÓ A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium lapja • Fôszerkesztô: Dr. Érfalvy Lívia • Szerkesztôbizottság: Bence Orsolya, Benkôné Di Giovanni Rita, Birkás-Sztrókay Edit, Császár Györgyné, Halász Tamás, Hámor Endre, Ittzés Szilvia, Pál Beáta, Varga Tamásné. • Felelôs kiadó: Hajdó Ákos igazgató • Elérhetôség: 1071 Budapest, Városligeti fasor 17-21. tel.: (06-1) 322-4406, fax: (06-1) 342-2985, www.fasori.hu • e-mail:[email protected] Megjelenik 750 példányban. Egy példány elôállítási költsége: 240,- Ft. • Az elôállításhoz adományokat elfogadunk, melyet az Evangélikus Gimnázium Alapítvány számlájára kérünk befizetni. • Nyomdai munka: www.sztarstudio.hu A fotókat készítette: Hámor Endre, Hollósy Gergely, Pál Beáta, Sós Vivien, Tisza Dóra és még sokan mások.

Munkánkat támogathatja az Evangélikus Gimnázium Alapítvány számlaszámára történô befizetéssel. Számlaszám: OTP 11707024-20255109. IBAN: HU75117070242025510900000000. 20


Fasori Hírmondó. AJános evangéliuma végén különös. Szeretsz-e engem?

Recommend Documents