NEM POP
l a d l o 24
F A N Z I N E
2015. december hó 1. évfolyam 3. szám.
HARMADIK SZÁM!
Beköszönő
Lapszám szempontjából a harmadik, számszerűleg a nulladik, béta verziós kiadványt is beleszámolva, a negyedik Nem Pop Fanzine rész. Nagyon fiatalok vagyunk még, nem könnyű összeszedni annyi anyagot egy részhez, hogy az mindig gördülékenyen és adott időpontban jelenjen meg és mindig ugyanolyan színvonalú tartalommal bírjon. Szerencsére sok kritikát kaptunk az elején, hogy miről szóljon és miről ne, mi lehetne más és mi teljesen felesleges. Próbáltuk ezeket az észrevételeket szem előtt tartani, és bár ezek se nagy számok, de az első szám párszázas olvasottságához képest, a mostani lassan ezret súroló olvasószám szerintünk egy pozitív visszajelzés amit nagyon köszönünk. Bízva abban, hogy az a keménymag, akik eddig is lelkesen szerkesztette a fanzint, 2016-ban is ugyanekkora, ha nem nagyobb lelkesedéssel folytatja a munkát. Azok, akik eddig csak segítettek, és azok akik majd csak eztán publikálnak a NEM POP-ban remélhetőleg a szívükön viselik majd a magazin sorsát. Ránk fér még bőven az alázat és a tenniakarás azért, hogy a Nem Pop Fanzine tényleg egy értékes olvasmány legyen hónapról hónapra. Szeretném, ha sikerülne erre koncentrálnunk a következő év első hónapjaiban. Addig is amíg ezt meg nem látjátok, aki szimpatizál az oldallal és a kiadvánnyal, az értékrenddel amit ez a szubkultúra közvetít, az kövesse, lájkolja a Nem Pop Közösséget és látogasson el a koncertjeinkre, hiszen azért vannak, hogy meg is élhessük mindazt, amit itt szavakba öntünk. Borhi Dániel
[email protected]
www.facebook.com/nempopkozosseg
2
Interjú
Sokan tudják, hiszen sokan ott voltak, hogy november 25-én a Dürer kistermében játszott a brightoni pop-punk Gnarwolves.
Ferivel az a szerencse ért minket, hogy beszélgethettünk egy jót a srácokkal, ami igazából interjúnak indult, de annyira nem volt semennyire hivatalos kérdés-válasz jellege a beszélgetésnek a tagok közvetlensége miatt, hogy nehéz lesz a tipikus interjú formát ráerőltetni erre az írásra. Remélem sokaknak nem kell bemutatni a bandát, de akiknek mégis, azoknak villámgyorsan: háromtagú a csapat, egy testvérpár (Thom – gitár, ének, Max - dobok) és egy bőgős cimborájuk (Charlie), 2011-ben alakultak, és azóta elég jelentős mennyiségű minőségi hangzóanyagot adtak ki EP-k, singlek és LP formájában is. A visszajelzés mindenhonnan erős volt, így elég jó bandákkal, mint pl.: Such Gold, Lagwagon, Alkaline Trio, The Movielife, The Story So Far, The Wonder Years vagy Modern Baseball. A pop-punkon kívül a zenéjükben sok a skatepunk illetve emo elem is, aki nem ismeri, van bőven miből szemezgetnie: az elszállós, érzelgős témáktól az eszeveszett kalapálásokig van minden a repertoárban. A beszélgetés a kertben esett meg néhány sör és füstölő társaságában, de Thom csak később csatlakozott. Megpróbálom gatyába rázni a felvett beszélgetést, amin nehéz kiigazodni, mert mindenki csak ökörségeket kiabál, beleröhög és poénkodik, sőt a végére az egész egy komolynak tűnő eszmefuttatás is található a felvételen arról, hogy milyen unalmasan játszik egy két banda manapság, de hogy ők nem lesznek ilyenek. Már a beszélgetés elejét se volt könnyű elkapni amikor visszahallgattam, de valahol így kezdődött az érdemleges információ-csere: 3
Interjú
Hogy tudtok ennyit koncertezni? Majdnem minden évben van egy turnétok. Így igaz! Itt is voltunk már párszor, eddig minden évben voltunk turnén, de van is mit játszani a közönségnek. Ezt szeretjük, nincs ebben semmi más, majdnem minden évben jövünk a kontinensre is, főleg Anglia mellett, de voltunk már az USA-ban is. Ezért csináljuk az egészet. A koncertekért. Szeretünk utazni és felfedezni az érdekes, új helyeket is, amellett, hogy vannak fix városok amikbe mindig vissza szeretnénk jönni. Miben más Angliában mint itt? Jobbak a bulik, vagy csak mások valamiben?
Érdekes amúgy, mert otthon angliában őrült bulik vannak, több ember, minden sokkal durvább úgy, hogy helyi banda vagyunk, az emberek gyakorlatilag megőrülnek amíg játszunk. Itt évről évre egyre inkább „sztárokként” kezelnek minket, ingyen adnak mindent, pedig nem kérjük, ellátnak ezzel-azzal, sőt idén már rendesen autogramokat is kértek tőlünk és nem is egy helyen. Ez inkább meglepő és érdekes, mint olyan aminek feltétlenül örülünk, hiszen teljesen közvetlen emberek vagyunk akik ugyanúgy isznak, szívnak, gördeszkáznak mint ők. Tehát akkor élitek ezt a punk életmódot? Ezt mondjuk látni is a videóitokból, még mindig meg vannak ezek a durva bulik is? Hogy fér ez bele a hétköznapokba? Mi a rendes munkátok?
Persze, ha nem erről szólna nem is csinálnánk, tegnap is például nagyon rommá tettük magunkat Berlinben, hogy még most is mind szenvedünk. Ha van rá alkalom és mi is bírjuk, akkor benne vagyunk. Sokszor direkt korán is érkezünk egy-egy városba, hogy előtte kicsit felfedezhessük azt. A munkával kapcsolatban; én (Max) biztosításokkal foglalkozom, a tesóm pedig mentálisan sérült emberekkel foglalkozik. (Itt Charlie csak csendben ült, gondoltam nem feszegetem a témát, hátha direkt teszi ezt.) Vagy Brightonban vagy Cornwallban töltjük az időnk nagy részét, ha éppen nem úton vagyunk. 4
Interjú
Most, hogy tervezitek? Lesz akkor ma is italozás a show után vagy túl nagy a másnaposság?
Ma nem bírnám már, pár sör maximum mint látod, de ma olyan sokat utaztunk Berlinből idáig, hogy úgy érzem, muszáj pihennem a bécsi buliig és most itt pont van jó szállás is. Néha megesik, hogy annak ellenére, hogy pár helyen rajonganak értünk az ellátás még sem olyan jó és földön kell aludni, vagy inkább mégis a kocsiban, most megpróbálom kihasználni, hogy ez nem így van. De aztán ki tudja? Soha semmi sem biztos.
Ennyi meló és koncert közt, hogy oldjátok meg a próbákat és a számírásokat?
Ilyenről szó sincs, minek próbálni? Az a próba, hogy eljátsszuk a közönségnek a dolgokat, ott próbálunk a stúdióra. Még fizetnek is érte! (Elég sokat röhögtek ezen az egészen, hogy igazából nem próbálnak.) A számírás pedig agyban kezdődik, főleg Thomnak, ha eszébe jut egy téma akár munkában akár turnén vagy máshol, megjegyzi amíg hang5
Interjú
szerhez nem ér és akkor van egy alap amít felvesz és átküld, aztán otthon mindenki hozzáteszi a magáét és lassan összetesszük. Formát ölt a koncertek és a demozások alatt.
Lesz esetleg még valami kiadvány a közeljövőben is? Bár az igaz, hogy pont egy hete publikáltatok. Pont nem rég volt, úgyhogy most a közeljövőben még semmi, de már most is vannak új ötletek felvéve sablonként. Itt a turné, úgyis azt élvezzük a legjobban, ha úton vagyunk, a többi meg majd jön magától. Ezután már, kibogozhatatlan elmélkedések jöttek amiknek semmi információ értéke nincsen, de megköszöntük a srácoknak, hogy szakítottak ránk időt, és mivel ők is következtek mentek is a színpadra. A buli nem mellesleg kibaszott jó volt, aki tudja milyen úgy nagyon jó koncertet látni, hogy igazából tudod, jóra mész, de mégis felülmúlják minden elvárásodat és le se bírod venni a szemedet a színpadról, akkor az tudod hogy miről beszélek. Sok felkonferálás volt, amit sajnos elég kevesen értettek úgy érzékeltem, de ők lazán véve az egészet ezen is csak szórakoztak, azért elmondták a mondanivalójukat arról, hogy miképp tehetnénk a világot jobb hellyé. Ettől függetlenül egy nagyon őszinte performanszot láthattak azok akik eljöttek, és voltak akik Szerbiából érkeztek! Az ismertebb számoknál a mozgás jó volt, a balladák megindítottak. Tökéletes buli.
Biztos vagyok benne, hogy jönnek még erre és Budapesten is tiszteletüket teszik. Azt csak remélem, hogy egyre többen és többen lesznek a bulijaikon. Megérdemlik és nem csak azért, mert van csomó jó számuk, hanem főleg amiatt mert úgy tudják előadni azokat, ahogy nagyon kevesen a mai zeneiparban és amilyen élményt okoznak ezzel a közönségnek, az nem hogy azt pár sörnyi pénzt éri meg simán, hanem egy olyan maradandó élményt okoz, hogy szinte ingyen van. Aki ott volt tudja miről beszélek, aki nem, az jöjjön el legközelebb! 6
Szombathely
Szombathely
Számomra Szombathely mindig egy fellegvárnak számított, vágyakozva lestem neten a flyereket, bulikat. Ott van a Végállomás, az SCHC, a Derkovbois, a Kinek Beszélsz Te!?. Viszont itt kábé meg is állt a tudományom jódarabig. Végül Dosi segített egy nagy adag kiadvánnyal, amiben volt egy Derkovbois-Szabotázs CD, egy Savaria Allstars Punk Orchestra-Never Mind The Buttcocks CD, egy Mysterious Ritual CD és kazetta. Mit ne mondjak, eléggé izgatottan vártam a csomagot, ám izgalmam hamar elpárolgott amikor rájöttem, hogy most egy darabig nem lesz idő lepörgetni az anyagokat. Így eltelt majdnem egy hónap, és csak most tudtam nekiállni. S.A.P.O. - Never Mind The Buttcocks
A borító igényesen van megszerkesztve, profi munka, kis mókás dolgokkal, mint pl. a punk's not sad-felirat. Már jól kezdődik. Néha képtelen voltam odafigyelni a zenére az ének miatt. Néha a kiejtés volt az oka, vagy mint a Sweet Latina című (2.) szám elején, amikor eléggé meglepődve tapasztaltam, hogy ennek a figurának olyan hangja van, mint Joe Strummernek és nem tudtam ettől elvonatkoztatni. Kész, innen kezdve megvettek. A harmadik szám címe és egyben refrénje: Blowjob Armageddon. Nagyon eltalálták, közönség-énekeltetős, könnyen memorizálható, és 7
Szombathely
hát lássuk be, könnyebben megmarad az a szöveg az ember fejében, hogy Blowjob Armageddon, mint pl. a Rude Awakening, egyértelműen ezt a dalt kéne videóklippel is megnyomniuk, vaaaagy a.... no de ne szaladjunk előre. Egyre jobban éreztem a házibuli hangulatot, erősen ajánlott ezt a lemezt akkor bepattintani, amikor már mindenki mocsárrészeg, a sok ismétlős refrén és a rockandroll alapok garantálják, hogy lesz hőbörgés rendesen. Az 5. szám nem fogott meg, hogy őszinte legyek, már vártam a magyar nyelvű három bónus track-et. És igen, igazam volt. Magyarul nem kell a kiejtéssel harcolni, és az ének is pontosabb. Nem csúszkál, nincsenek hamis hangok, tökéletes egységet alkot a zenével. A 100% Brittish Oi! válogatáson lehet belefutni ilyen dalokba, mint a Takaroggyá! Összességében azt kell mondjam, hogy koncertre elmennék, házibuliban veretném, de nem tudnám hosszan hallgatni az angol nyelvű dalok miatt, amik igazából a lemezt magát adják, hiszen a magyar nyelvű dalok "csak" bónusz trackek.
6,9/10
Derkovbois - Szabotázs!
Úgy ültem le ehhez a lemezhez, hogy tudtam: Tizi (Bandanas) keverte ki az anyagot. Így joggal várhattam, hogy bőven lesz alja a zenének, és nem fog „mesterségesen” üvölteni. Ez be is jött, szépen szól a felvétel, de van benne egy kis mocsok, ami kell is, utálom a tökéletesen kiglancolt Oi! zenét. Az utca zenéje ne szóljon tisztábban, mint egy matek-metál banda! 1. szám: Szombathely Legjobb választás, iskolapéldája a jó albumkezdésnek. Húz, dühös, és még a szólót is el tudom viselni benne, ami ritka. 8
Szombathely
És milyen szépen szólnak a gitárok...
2. szám: Itt Élned, Halnod Kell! Kellemes dallamokkal, nyugodt középtempóval nyitnak, a szöveg király, a refrén az album legjobbja, pedig jó refréneknek nincs híján a lemez. Nem húzzák el – pont annyi mindenből, ami kell.
3. szám: Lovak Ez a dal nagyon furcsa hatással van rám. Valahogy kettős érzésem van ezzel kapcsolatban. A basszusgitár nagyon szépet dolgozik végig, meghatározza a dalt, még kiállást is kap a hangszer, alátámasztva azt, amit én is gondoltam. A gitár jól szól, az ének a helyén, pontos, a vokálok jók, a dob pont annyit üt, amennyit kell. De valahogy nem hozott lázba, pedig kellene, mert jó a dal, a szövegek is baromi jók. Itt térjünk ki egy bitang-mód király dologra: Puha dobozos a szerzői kiadás, a borító nagyon modern hatást kelt, miközben a klasszikus alapokhoz nyúl vissza. Tetszik. A CD mellett viszont ficánkol egy szövegkönyv. Nem is ez a nagy cucc, hanem az, hogy angolul is le van írva benne a szöveg, és a köszönetnyilvánítás is. Valahogy olyan érzésem volt, hogy kurvára megérteném, ha valaki külföldön hallgatná.
4. szám: Hol Volt, Hol Nem Volt Rock and roll nyitány, majd visszaállunk egy klasszikus Oi! alapra, és viszsza a rock and rollra... A szólógitáros szép munkát végez végig, itt szoktak nálam nagy szarban lenni az Oi! bandák. 9
Szombathely
Jó a dallam, és csökkenti a monotónia érzetét. Annyira elvitte a figyelmemet, hogy semmi másra nem tudtam figyelni, kurva nagy pacsi. 5. szám: Punk nem hajtja le a fejét Végre olyan minőségben, ahogy már megérdemelte. Aki ismeri a Derkovbois-t, annak nem kell bemutatnom ezt a dalt, aki viszont nem ismeri, az hallagassa meg ezt a számot.
6. szám: Bomba Nagyon jól kezd, de a felvezetőből történő felváltás nálam teljesen elrontotta az élményt ami kialakulóban volt és eltartott egy ideig, mire rá tudtam hangolódni. Ez klippes nóta kéne legyen, lehetne hozzá fasza koncertvideókat összevadászni, mintegy nevelő célzattal. 7. szám: Kutya Bitang jó az egész, középtempó kimaxolva, teljesen megtöltve, a basszus húzza előre a szálakat, a ritmusgitár masszív alapot ad a jól elhelyezett, változatos díszítéseknek. Nem, tényleg. Díszítések, és nem szólók. Halál komolyan, végig díszítget mindent. És még jó is. Nem nyom el mindent az ének. A szöveg egy aktuális, viszont eléggé alulértékelt problémát feszeget, tetszik a mód, ahogy eljuttatják a mondanivalót. Nem tirpák módon van elénk köpve.
8. szám: A Munkásosztály a mennybe megy Na jó, azért srácok, na. Ennyi slágert egy lemezre nem illik. Ez is tipikus énekeltetős dal, viszont itt már vártam volna valami veretést, mint a nyitó számnál, mert elkezdett elkalandozni a fi10
Szombathely
gyelmem, egyszerűen leült a dolog, és kár, mert ez is egy erős dal lenne, ha magában hallgatnám, és nem lemezen.
9. szám: Mi vagyunk az alja Háááát. Szerintem ez a lemez leggyengébb száma. Nagyon nem tetszik, valahogy az egész dal taszít, nehezen viselem ezt a fajta Oi!-t. Bocsi, srácok, ez van. 10. szám: A Remény Embere A cím eléggé sokat ígért, és kaptam egy korai Dropkick Murphys számot. Elégedett vagyok. Húz az egész, egyben van, gondoltam zárónak jó lesz, szép lesz a búcsú. De nem! Bónus track, és külön trackben, nem kell 20 percet várni rá. Szimpatikus, haccójon.
Ha jól sejtem, a szám címe „Kurvára bebaszunk” lehet. Vagy „Az Este”. De inkább az előbbi. Esküszöm, nekem bejön, főleg, hogy a végén példamutató magatartással engedik el a lovakat, és az ép elméjüket pár pillanatra. Kibaszott jót szórakoztam. Ha nem játsszák el koncerten, kérnem őket megdobálni sörösüvegekkel. (Bocs, Dosi, de tényleg.) A tok, a szövegkönyv király, profi cucc, a lemez is úgy szól, ahogy kell, a dalok teljesen rendben vannak. Egy kicsit ellaposodott viszont a vége felé, nem jött új és meglepő, csak a legvégén. Ez viszont sajnos sokat ront az élményen. Ugyanakkor erősen ajánlom.
7,8/10
11
Szombathely
Mysterious Ritual – Paradoxon (2015)
Kemény fába vágtam a fejszémet, amikor arra vállalkoztam, hogy a Mysterious Ritual, újnak azért nem nevezhető, de 2015 júliusában kiadott Paradoxon című EP-jéről írjak.
Nem hallottam még a srácokról így egy gyors keresőmotor-használat után a következő tényeket állapítottam meg; a három szombathelyi srác mögött már van egy kiadvány 2014 júniusából, és ahogy érzékelem körülbelül innen kezdve is aktív a csapat. Főleg az ország nyugati felében és a fővárosban volt már bulijuk, de egészében véve egy egész friss bandáról van szó. A dizájnjuk alapját az debütáló release címadója a „Szitakötő” adja, ami nagyon pofás logót eredményezett, ez kifejezetten tetszett, amikor először rájuk kerestem. Aztán irány a bandcamp és jöjjön a Paradoxon; Esküszöm, hogy négyszer meghallgattam az első számot, mert konkrétan nem értettem se a szöveget, se a zenét. Utána még háromszor az egész hét számos EP-t úgy, hogy még mindig fogalmam nem volt arról, hogy mit is hallottam. Egy nap pihentetés után neki álltam megint, mert bár szóltak, hogy nem egyszerű az anyag, úgy gondoltam még egy neki futást megérdemel, ha már akkora jampi voltam, hogy egyből igent mondtam rá. Kellett egy plusz nyitottság, mert ez igazából se nem punk, se nem crust, se surf, folk, rock, de valahogy még is az. A hangulatát úgy írnám le, hogy a ’70-es évek, és napjainkban is azért egészen éledező, amcsi surf rockját ötvözik egy olyan oldschool punkhc alappal és ezt még megspékelik a saját magukból jövő elvont, néhol önmagukat pannon-alter áthajlásokká kinövő, hangoskönyv-szerű, szavalós, elszállós és sok helyen folkos elemekkel, hogy néha nem tudom: itthon érzem magam vidéken vagy bebélyegezve San Franciscóban egy házibuliban ’68-ban. Az első szám angol. Ez még a szöveggel se volt egyszerű, de csak ráéreztem a végére, pedig már a címe is You & I. Az ének itt nagyon 12
Szombathely
idézi a szétcsapott Woodstock-i bulik hangulatát (nyilván nem voltam ott, csak ahogy elképzelem) és a zene és leginkább erre hajaz. Ez a leginkább kilógó tétel szerintem az albumról, az elején mindenesetre gyorsan túlesünk rajta és felocsúdva ebből a nekem a hippik szabadság életérzését közvetítő nótából, máris egy szavaláson találjuk magunkat. Ez hölgyeim, uraim; Költészet! Komolyan az, nagyon szép szövegvilággal dolgozik a szövegíró, bárki is legyen ez a bandában, jól áll nekik a magyar nyelv mivel szépen tudja használni azt. A dal a végére egy egészen screamo szerű hangvételt kap, ami újra reményt öntött belém, hogy na, itt valami jó készülődik igazából. Még egy kicsit magáról a számról, mert ez nyerte el leginkább amúgy az ízlésemet; a címe Samsara, ami ugye a buddhizmus és „olyasmi” vallásokban lévő lélekvándorlás, a szöveg is erről szól. A srácok pedig feltételezem, hogy magukénak érzik ezt a témát. A dallamvilág, hangulatában jól el lett találva és van egy időnként felbukkanó, majd hirtelen eltűnő akkord ami nagyon megtetszett mint zenei megoldás. A következő a „A Kút” visszarepít a kezdetekhez, disszonáns hangok, lendület, ami más az a nyelv ez magyar, a szöveg erős, de nekem jobban tetszett amikor szépet próbáltak alkotni és nem indulatosat. Jön a (S)he ami a legszörfösebb nóta, a tudatosan érdekes hangok itt is előjönnek, de ez az egyik legpörgősebb tétel, amiben jó az angol 13
Szombathely
ének ,az első számmal ellentétben, tetszenek a dallamok, a végére persze ez is elborul egy kicsit, de úgy képzelem ez lehet a buli-himnuszuk, legalábbis én erre tudnék a leginkább megmozdulni. Az ötödik, Zavar, egy tényleg nyomasztó, zavart keltő nóta, a szöveget itt is ki tudom emelni. De a zene inkább aláfestés, mint egy igazi megkomponált dal. Az utolsó előtti dal ismét kellemes meglepetés; összehozták a screamot a surfrockkal, és jól tették. Megint egy jól eltalált, sodró lendületű, mozgásra késztető nóta, érdekes, hogy mennyire vegyítik ezeket a néha egyáltalán nem is rokon stílusokat. Látszik, hogy egyáltalán nem másoknak zenélnek, vagy akár csak egy stílus oltárán sem áldoznak fel semmit. Ezek ők, szerintem bárhol lennének a világban valami ilyesmi zenét hoznának ki magukból. Vannak jobb és rosszabb tételek az EP-n, szerintem a dühösebb, lendületesebb, angol
Samsara
a hold pislákoló fénye az erdő utolsó reménye - és én félek! szürkület borítja a tájat, az eget és a fákat - félek! sötét folyóban az árnyak, könnyen magukba zárnak - félek!
Halvány foltokat látok és érzem a testem ismerkedem magammal, csapkodom a szárnyammal levélről-levélre, növényről-növényre Bizonytalanságom elszáll, akárcsak én otthonosan használom szárnyam, néha az áramlatok repítenek Kölcsönhatásban vagyok a természettel felülről egy folyót bámulok, állatokat, ahogy ébredeznek Fákat, ahogy lengedeznek
földet verik a lábaim, elnehezülnek a szárnyaim - és én félek! a nedves talaj hívogató, elfedi törékeny testem - már nem félek! könnyű lett az élet. többé nem félek.
az élet pezseg és sodródom vele mozgásban tart a körforgás ereje A napsütés éltet, színes virágok, víz frissessége de múlik az idő, váltakoznak a napszakok. Esteledik.
14
Szombathely
nyelven íródott számok azok, amik tényleg élvezetesek, és akár koncerten, akár egy buliban, vagy autóban elhallgatnám. Viszont az igazi érték az a magyar szöveg, ami nem szórakoztat hanem inkább gyönyörködtet. Így egy erős kettősség alakult ki bennem, de az elején leszögeztem a nyitottságomat és a végére és az maradok, tehát nem kell ennek kettő bandának lennie egy helyett. Ritka az, ha valaki ilyen bátran meri játszani azt ami a zsigereiből jön, tegye is azt bármilyen szinten. Az utolsó szám amúgy, melynek címe azonos a sorszámával, egy instrumentális outro, amely utoljára szépen felvonultatja a zenei eszköztárat a maga lendületével, szokatlan váltásaival és disszonáns hangjaival. A legsötétebb pont nekem a kezdet, utána, ha az ember tudja helyén kezelni az ekkora művészi szabadságot, akkor egy teljesen rendben lévő cucc a Paradoxon. Utána aztán meghallgattam az előző kiadványukat a „Szitakötőt” is, ami egy emészthetőbb anyag mind zeneileg mind szövegileg, ajánlom, ha valaki kíváncsi rájuk, akkor azzal kezdje az ismerkedést.
Pontozni semmit nem szeretnék, kalandorok magukévá tehetik a hallgatnivalókat, biztosan lesz olyan, akinek betalál, nekem is voltak pillanatok. Tisztelet a bátor egyediségért, várom, hogy elkaphassam őket élőben valahol, lehet, hogy ott egy teljesen új oldalukat mutatják meg.
15
Random Bandcamp Francesco
Ismét üdvözlöm a kedves olvasókat. A mai nap egy valódi különlegességgel indult. Kedves kollégám egy malajziai együttest mutatott be: a National Next-et.
gyasztani hallgatás előtt? Nem is igazán értem. Tényleg valamilyen jellegű punkzenének gondolják ezt? Hallottam már post-punkot, hát az nem egészen ilyen. Továbbá belekukkantottam a kis FB oldalukba, és az inspirálók között ott szerepelt a The Clash neve. Kérdem én akkor szegény Joe Strummertől, hogy lehet idáig eljutni? A gitár, a dob tele van pontatlansággal, pedig talán az egyetlen pozitív ebben a zenekarban, hogy néha (persze amikor pont eltalálják) egész jó kis dallamaik vannak. Ilyen szörnyű ének után a szöveg sem érdekel. Biztosan valami nagyon szentimentális eszmefuttatásról lehet szó. Nem is nagyon tudom elképzelni, hogy ez bárkinek tetszene. Hát bocs fiúk, de ez 10-ből 2. Szerintem szükség lenne némi önkritikára, és átgondolni egy kicsit ezt a struktúrát, vagy keresni egy másik szakmát. Hát ezek után meg...
EP pár szám de hát ez már eleve felkeltette az érdeklődésemet. Gondoltam magamban milyen lehet ott a punk zene... Reméltem, hogy körülbelül olyan lesz mint az egyik nagy kedvencem a Marjinal. Hát óriásit kellett csalódnom! Végighallgattam mind a négy tracket. Még a különbséget sem éreztem a dalok között! Állandó sikoltozós, de persze ugyanakkor „nagyon művészi” ének, igazi érzelmeknek a nyomát nem lehetett érezni. A srácoktól ez nemhogy kapufa, hanem 5 méterrel fölé. A borítón lévő pirulák lehet arra vonatkoznak, hogy azt el kell fo16
Francesco
perces nóták tök jó meg minden, erre egy oda nem illő másfél perces trash-metal breakdown és egy orbitális tekerés. Felesleges.
Ezek után ajánlottak egy másik bandát is, nem mást mint a chilei L.I.E.S. A kis oldalukon egy igazi tök király és kreatív kis borító látható, amely abszolút oltás. Végighallgatva a lemezt, elég nehéz akárhova is behatárolni őket ugyanis, úgy vegyítik a srácok a stílusokat, hogy az elképesztő.
Ez már néhol elment ilyen faszságba. Alapvetően nem mondható hogy rossz, de a részeket jobban kéne összerakniuk. Szövegekben olyan túl sok új dolog nincsen. Egy pár dolgot amit értettem, elég sablonosnak tűnik. A vokál azonban nagyon jó. Az igazi együtt üvöltözős refrének olyanok, amilyeneknek lenniük kell. Tudom, hogy csak a spanyol nyelv sztereotípia miatt, de nekem akkor is néha a SKA-P-ra emlékeztetett.
Az első pár nótát meghallgatva, először azt hittem, hogy egy sima gördeszka punk zenekar, de hát se nem sima, se nem egyszerű a dolog. Jó pár trash metal elem található, kibaszott jó szólókkal, igazi jó kis technikai megoldásokkal. A srácok nagyon tudnak zenélni. Minden számban van valami különleges valami kis csavar, amitől nem lesz az az unalmas dallamtalan pár hangos fos.
Hogy mindenki megnyugodjon ez a zenekar ezerszer jobb mind a SKA-P. 10-ből 7,5 simán megvan. Kellett egy ilyen zenekar az előző nem is tudom milyen zene után. A mai nap egy kivételesen pozitív élménnyel gazdagított. Írhattam már jó és nagyon rossz zenekarokról.
Technikailag még olzkor többet is használnak a fiúk a kelleténél. Néhány nótában kicsit túlzásba viszik és néha értelmetlennek tűnt, hogy ilyen két-két és fél
17
Francesco
A Tiempos De Ira nevű együttes nagyon ütős kis lemezt hozott össze. De kezdjük az elején! Maga a zenekar neve szerintem kurva jó. Lefordítva ugye annyit tesz, hogy a harag ideje. Az első cikkeim között volt egy zenekar ott hasonló zenét akartak csinálni, csak szegényeknek nem jött össze. Azonban ennél a bizonyos Tiempos De Iranál szinte minden a helyén van. Iszonyatosan ügyes zenészek, kreatív ötletes riffek.
nák, de nem kell 4 perces számokat írni! Ebben a műfajban nem feltétlen kell. Persze meg lehet csinálni úgy, hogy fasza legyen, csak például az album első nótája (Nem az Intro-ra gondolok..) olyan mintha kétszer elnyomták volna ugyanazt a dalt csak összevágták. Őszinte leszek. Néha már szinte unalmas volt. Imádom a breakdown-okat tényleg, de miért ezt a modern metalcore-os vonalból kell ezt megfogni?
Az addig rendben volna, hogy elképesztő technikai tudással rendelkező barátaink úgy nyúzzák a húrokat mintha 20 éve ezt csinál-
A hármas szám eleje nehezen emészthető. Miért kellett ezt a grindcore-os darálós szarral kezdeni, azzal a szörnyű malacröfögéssel? Ilyen kvalitású
Olyan király, amikor nagyon faszán megy a tara-tara-tara-tarararm és üvölt az énekes a másik gitárnak meg tök könnyű dolga van a figurázás terén és egyben is van az egész. Na ezt 1-2 helyen sajnos elbaszarintották.
Az erőlködők, úgy vannak megtekergetve, ahogy kell. Az énekesnek nagyon jó hangja van a műfajhoz, és spanyol nyelven még nem túl sok ilyesmit hallottam, de hallhatóan működik. Zúz a hardcore igen frankón, megy a kiabálás és keménység van. Persze azért volt egy pár mellényúlás.
18
Francesco
zenészeknek ki kéne röhögnie az ilyen ötleteket. Tényleg ne már...
egy többoldalas seggnyalás legyen az egész. Jók a fiúk és nagyon apró hibák vannak a muzsikában. Egy kicsivel több őszinteség kell bele, és a poénkodást meg a bohóckodást hagyják meg azoknak a csőcselék, szar zenekaroknak akik nem tudnak zenélni, illetve egy ép nótát összehozni. Nekem ez 10ből 7,5.
Az utolsó számot ki kell emelni. Egy ilyen rappelős számot raktak oda bónusznak. Nem vesézném ki A-tól Z-ig, de jobb lett volna ha hasznosabb dolgokkal töltötték volna az idejüket, mikor ezt az unalmas fost megírták. Mindent összevetve, őszintén megmondom, nagyon nehéz volt negatívat találni ebben a zenekarban és törekedtem is rá, hogy ne
Legközelebb találkozunk. Kellemes ünnepeket.
19
Francsi
Chamberfest Rövid
Nemrég leugrottunk egy buliba, az EL Bastardo-féle Chamberfestre, de sajnos olyan irgalmatlanul beteg voltam, hogy nem maradtunk sokáig. Így is sikerült két dolgot elcsípni: a Pepi Rössler koncertjét és a distro-ban egy Contra kazettát. A Pepi Rössler koncertjéről csak annyit, hogy leírhatatlan élmény az a zenekar. Pár perc alatt több érzést közvetítenek, mint egy átlagos zenekar az egész működése alatt. Párom, akinek nem igazán ez a zenei világa, kb. 15 percig alig bírt megszólalni a döbbenettől. Tehát nem ajánlok bandcamp-et, hivatalos oldalt, stb., egyszerűen ha látjátok a nevüket kiírva, takarodjatok el megnézni őket, ezt felvétel nem adja vissza. Nos, miután sikerült lerázni magunkról a pofánkba kapott rengeteg érzelmi töltetet, azonnal mentünk a distrohoz, hiszen akkor már csak bevásárolunk. Akkor akadt a kezembe a Contra DEMO a kazija, amiről elég sok jót hallottam már. Gondoltam egye fene, elhozzuk. Hááááát....
Rohadt nagy hiba lett volna, ha nem így teszünk. A doboz tartalmaz egy borítót, és egy szövegkönyvet is az egyébként piros kazetta mellett. Bepattintottam a lejátszómba, és emberek, pont az kaptam, amire vágytam. Annyira mocskos, annyira egyszerű (a szó nemesebbik értelmében), hogy azonnal beránt a sodrása. Rettenetesen jól bánnak a srácok a dinamikával, minden váltás illeszkedik, és ki van találva, folyamatosan megmarad a húzása, minden kibaszott pózerkedés nélkül! Nincsenek fölösleges breakdownok 10 másodpercenként, és semmi baszakodás, nyílegyenes zene, ami nem akar átbaszni egy jó, tökös intróval, hogy utána elnyávogja a világ legsiralmasabb zokogásait. A kazetta-hangzás sokat dob az egyébként is jó zenén. Hozza azt a „80-as évek” hardcore-hangzást, ami kell, és kellemes, én így ajánlom a beszerzését-hallgatását. Csimpy nem kamuzott, tényleg az egyik legjobb friss anyag. Több ilyen zenekar kéne. 9/10
20
Kocertek
2016. január 2 – BP, Filter Klub
2015. december 31. - Szentes Kubikus
Egyből az új esztendő második napján már nyílik is a Filter Klub, ahol egy komoly esztergomi delegáció, pontosabban három csapat, mellett a punk-rock, hardcore Fake Shakes próbál lelket önteni majd mindenkibe. Az estét a könnyed poppunk/easycore Earthwood kezdi, akiket követ a dicső múlttal, de még dicsőbb jelennel rendelkező, alterpunk sármőrök a Zsákutcából. A második felvonást az emo, post-rock Vernal kezdi, majd zár a már említett Fake Shakes. Támogatás: 500 HUF
Isolation - Német hardcore Beneath The Wheel - Német metalcore State of War - Metal Grindcore local VEGA ÉS NEM VEGA BÜFÉ! Előtte/afterben - két banda között alapvetően- meg kötelezően üvölt a crossover disco. DJ Djordjevic + mások
2016. január 7 – BP, Filter Klub A győri FLB (anno fucklikebunnies) látogat el a fővárosba a turnéja keretein belől, aminek a Filter Klub ad majd otthont. Kezd az afewyearslater, akik eddig egy single-t publikáltak, egy friss punkhardcore csapatról van szó,
21
Koncertek
akikre érdemes lesz figyelni, majd jön a már többször jó benyomást tevő drámai szövegekkel és sötét hangulattal remekül operáló Tragic, akikről már alig várom, hogy írhassak. Nem is olyan régen egy nagyon jó bemutatkozó EP-vel jöttek. Természetesen az FLB zár, adagolós bulira lehet számítani, mindhárom gárdától sokat várok.
Sajnos egy csütörtöki nap lesz, de talán ez egy ekkora városban nem lesz probléma. Támogatás: 500 HUF 2016. január 09. 21.00 óra BP, DRRPNC
Négy hazai zenekar játszik egy pincében. Vagyis a pincében. Fellépők: Rákosi - Fasza hácé Diskobra - Népszava d-beat Önkiirtás - Rage Against the Machine tribute Norms - Kispolgár emo / spoken word Pózerek, diszkósok, nácik kíméljenek Belépő: 1000 huf Kezdés: 21:00 Főszponzor: A Soros György vezette háttérhatalom 22
Kocertek
2016. január 22. – BP, DRRPNC
Belépő 8 kiló, sör olcsó és fasza, rúgj be, ölj embert.
Az Anyaméh Productions, az El Bastartdo Booking és a Retkes Szenesvödröd Hely meghív téged egy évnyitó grind illetve crust buliba. Eddig ez a 4 zenekar lesz, de ez is változni fog: Alea Iacta Est( Galantá Grind Gods) SxOxTxEx (Trve grind Budapest) Vörgar (D-beat Győr) Face Mutilation (Gore Grind Debutant)
2016. január 29. – BP, Filter Klub A fewyearslater itt is tiszteletét teszi, majd az estet egy lágyabb vonalón mozgó trió az East Great Falls folytatja Esztergomból. Utána szintén a királyvárosi posthardcore Lightchaser következik, hogy aztán a veszprémi melankólikus témákat nem mellőző Less Than Zero zárhassa a bulit, a támogatás itt is 500 HUF.
23
Csá
A kazetták megrendelhetők: 700 Ft + postaktg
[email protected]
