Két éven át bujkált álnéven Texasban, de aztán az FBI megtalálta. A bizonyítékok – lehallgatott telefonbeszélgetések, elcsípett e-mailek, számlakivonatok – hatására megtört, és beszélni kezdett. Végül kiegyezett a hatóságokkal, vállalta az együttműködést, azt, hogy mindent elmond, és hogy csak az igazat. A mexikói Angel Herediával, a sztárok 33 éves doppingdílerével a Der Spiegel című német hetilap készített interjút, ebből közlünk részleteket. Az interjú végén pedig rövid leírást adunk a cikkben szereplő szerekről és szereplőkről. – Megnézi a százméteres síkfutás pekingi döntőjét? – Persze. De tiszta olimpiai győztest nem fogunk látni. Még csak tiszta résztvevőt sem. – A nyolc futóból… – …nyolc be lesz doppingolva. – Ezt persze bizonyítani nem lehet. – Mégis kétséget kizáróan így van. A 10,0 és a 9,7 másodperc között a dopping a különbség. – A szerek képesek bárkiből világrekordert csinálni? – Nem, ez tévhit. Valójában elképesztően keményen kell edzeni, nagyon tehetségesnek kell lenni, és szükség van egy edzőkből és segítőkből álló tökéletes csapatra is. És csak ezután teszik hozzá a legjobb doppingszerek a különbséget. Ez az egész egy kompozíció, egy szimfónia. Minden mindennel összefügg, és a szerek hosszú távon játszanak szerepet: segítenek abban, hogy ki tudd magad pihenni, hogy el tudd kerülni a leépülési fázisokat. Röplabdázni a strandon, az lehet, hogy egészséges – az élsport nem az. Szétrombolod a tested. Marion Jones például… – …ötszörös érmes Sydney-ben… – …olyan keményen edzett, hogy az páratlan. A szerek védték a sérülésektől. Aztán győzött, és begyűjtötte az érmeket. – Büszke rá? – Igen, persze, még mindig. Hatalmas teljesítmény marad, és ne gondolják, hogy Marion vetélytársai szerencsétlen becsapottak voltak. – Nem amerikai problémáról van szó? – Micsoda? Minden ország, minden szövetség, minden élsportoló érintett, és a felelősök közé tartoznak a nagy cipőgyártók is, a Nike, az Adidas. Ismerek sportolókat, akik rekordokat futottak, egy évvel később megsérültek, és jött a telefon: ötven százalékot leveszünk a szponzori pénzedből. Mit gondolnak, mit tesznek ilyenkor ezek a sportolók? – Magyarázza el, ön mit tett az ügyfeleinek? – A sportolók állandóan pletykákat hallanak, és aggódnak: a konkurenciának más trükkjei vannak, hogy elkaphatják őket, ha utaznak. Nem szabad hibázni, mert egy hiba karriereket tesz tönkre. – Tehát a sportolók terapeutája lett doppingügyekben? – Inkább edzőjük. Együtt találtuk ki, melyikük szervezetének mi a jó, és hogy milyen lebomlási időkkel kell számolni. Javaslatokat készítettem koktélokra és kúrákra, attól
függően, hogy a sportoló mennyi pénzt szánt rá. Utcai doppingszerek olcsón, dizájnerszerek néhány tízezer dollárért. – Marion Jonesnál? – Nála a pihenőfázisok voltak a kritikusak. Versenyről versenyre ment 2000-ben, szüksége volt pihenésre. Kapott EPO-t, növekedési hormont, adrenalininjekciókat, inzulint. Az inzulin edzés után segít a fehérjeitalokkal együtt, mert gyorsabban szállítja a fehérjét és az ásványi anyagokat a sejtekhez. – Jones félt az injekcióktól. – Igen, ezért kevert össze három alkotóelemet egy injekcióba az akkori férje, C. J. Hunter és az edzője Trevor Graham. Pedig nem ajánlottam nekik, szerintem kockázatos volt. – Milyen kapcsolat fűzte a sportolóihoz? – Üzleti. Határértékekről és adagolásokról volt szó. Marionnal ritkán beszéltem. Az edzőjén keresztül futott a dolog. – Létezik a doppingolásnak ritmusa? – Igen, amikor a szezon véget ér, októberben, várunk pár hetet, hogy a szervezet kitisztuljon. Aztán novemberben bepakoljuk a növekedési hormont és az EPO-t, majd hetente kétszer átvizsgáljuk a szervezetet, nehogy csomók képződjenek a vérben. Plusz jönnek a tesztoszteronlöketek. Ez az első program nyolc-tíz hétig tart, aztán szünet. – Ekkor rögzítik a szezon céljait? – Igen, ez a sportolótól függ. Néhányan áprilisban akarnak jó időt futni, hogy szerződéseket kapjanak a legnagyobb versenyekre, másoknak csak a válogatók járnak a fejükben, az amerikai kvalifikációs versenyek a világbajnokságokra, s vannak, akiknek a céljuk az olimpia. Aztán beindítjuk a kijelölt célhoz igazított visszaszámlálást, és elkezdődik a következő ciklus. Ismernem kell jól a sportolóimat, és tudnom kell, hol melyik szövetség milyen módszerekkel tesztel. – Honnan lehet ezt tudni? – Éberség. Informátorok. – Annak idején maga is jó diszkoszvető volt. Miért kezdett el doppingolni? – Amiért minden sportoló: mert mások is doppingolnak. Hirtelen olyan fiatalok, akiket addig megvertem, tíz méterrel nagyobbakat dobtak. Aztán megsérültem, de szerettem volna mégis bekerülni az olimpiai csapatba. A dopping azzá vált számomra, ami a legtöbb sportolónak: a sport része. Ha ma 12 órát edzel, az edződ holnap megint 12 órát vár tőled. Doppingolsz, mert ez másképp nem megy. Én mindent elolvastam, ami csak elérhető volt, beszéltem más sportolókkal, és hamarosan elterjedt, Angel jól kiismeri magát ezekben az ügyekben. Először csak tanácsért jöttek hozzám. Így kezdődött, aztán Trevor Graham edző megkérdezte, tudnék-e neki segíteni. – Mi tette önt alkalmassá arra, hogy a világ legjobb sportolóinak doppingdílere legyen?
– Az édesapám kémiaprofesszor, imádom a kémiát. És sportoló voltam. Megszállottan megtanultam mindent. Igazi élvezetté vált: a legjobbakkal dolgozhattam, és még jobbakká tehettem őket. Egy példa. Mindenki az EPO-ról beszél. Divatos. De az EPO vas nélkül csak félig működik olyan jól. Vannak olyan oxigénhordozók, amelyek felturbózzák az EPO-t. Az én szeremet EPOsokszorosítónak nevezem, s ha beinjekciózom, megtízszerezem az EPO hatását. – Vannak más titkai? – Ó, persze. Vannak tabletták a vesének, amelyek a szteroidok maradványait blokkolják: ha a sportolók vizeletmintát adnak, ezek a maradványok nem választódnak ki, így a tesztjük negatív marad. Vagy létezik egy enzim, amely lassan fal fel fehérjéket. Az EPO proteinstruktúrákból áll, így aztán ez az enzim gondoskodik arról, hogy egy versenyző B próbája egészen más eredményeket mutasson, mint az A próba. Aztán akadnak anyagok, amelyeket pár órával a verseny előtt kell bevenni, és megakadályozza az izmok elsavasodását. Az EPO-val együtt valóságos csodát művelnek. Húszféle doppingszerem van, amelyek még mindig kimutathatatlanok az ellenőrzéseknél. – Létezik valamiféle sablon? – Igen. Mindig több dolgot kombináltam. Volt például egy szerem, Actovison, amelyik a vérellátást javította – nem kimutatható. Ehhez jöttek a növekedési faktorok: az IGF–1 és IGF–2. És az EPO. Az EPO megnöveli a vörös vértestek számát és így az oxigéntranszportot. Minden sportoló számára ez a kulcs. A sportoló gyorsan akar regenerálódni, a terhelés szintjét magasan szeretné tartani, állandó teljesítményt akar nyújtani. – Még egyszer: állandó teljesítmény világszínvonalon dopping nélkül elképzelhetetlen? – Igen. 44 másodperc 400 méteren? Elképzelhetetlen. 71 méter a diszkosszal? Kizárt. Előfordulhat, hogy valaki egyszer hátszéllel 9,8 másodperc alatt futja a százat. De tízszer egy évben tíz alatt esőben és hőségben? Csak doppinggal. – Tesztoszteron, növekedési hormon, EPO, ez volt a kombinációja? – Igen, egyéni változatokkal. És így csodálatos dolgok válnak lehetővé. Jerome Young 2002-ben a harmincnyolcadik volt a 400 méteres világranglistán, aztán elkezdtünk együtt dolgozni, és 2003-ban majdnem minden nagy versenyt megnyert. – Hogyan fizették önt? – Éves honoráriumot kaptam. Nagy eredményeknél 40 ezer dolláros bónusszal. – Az atlétái 26 olimpiai érmet nyertek. Mennyi pénzt keresett? – Számoljunk úgy, hogy 16-18 eredményes sportoló egy évben, és 15-20 ezer dollár sportolónként. Jó életem volt. – De nem volt rossz az, hogy a sportvilág árnyékában kellett élnie, ahol senki nem láthatta? – Nem, bár ritkán mentem el a nagy versenyekre, ez csak a féltékenység miatt volt. Az amerikaiak nem akarták, hogy a jamaicaiakkal dolgozzak, és viszont. De árnyék? Nem. Ez az egész egy lánc volt, a sportolóktól az ügynökön át a szponzorokig, én
ennek voltam a része, és mindenki tudta, hogyan játsszák ezt a játékot. És mindenki így akarta, mert így gazdagodtak meg belőle. – Maurice Greene? A százas szupersztár az olimpiai mozgalom egyik példaképe, esküszik rá, hogy tiszta. – Hazugság. 2003-ban és 2004-ben együtt dolgoztunk. – Vannak bizonyítékai? – Igen, például egy tízezer dolláros átutalás. – Greene azt állítja, barátoknak adott pénzt. Mit kapott öntől? – IGF–1-et és IGF–2-t, EPO-t és ATP-t, vagyis adenozintrifoszfátot, ami erősíti az izom-összehúzódást. – Kimutathatatlan? – Kimutathatatlan. Használtunk krémeket is, amelyek nem hagynak nyomot maguk után, és lényegesen emelik a sportolók tesztoszteronszintjét. – A sport minden szintjén doppingolnak? – Igen, csak a dopping minősége különbözik. A szegények egyszerű szteroidokat vesznek, és reménykednek, hogy nem ellenőrzik őket. Ha a sztárok közé tartozol, havi ötvenezer dollárt keresel, ehhez jönnek még a fellépőpénzek, a cipőszerződések. Befektetsz százezer dollárt, és én építek neked egy kimutathatatlan dizájnerszert. – Magyarázza el, mik ezek! – A dizájnerdoppingok több olyan szerből állnak össze, amelyek a kívánt reakciót idézik elő. És aztán megváltoztatok bennük egy-két molekulát a lánc végén, így az egész nem akad fenn a tesztelések szűrőjén. – Az ellenőrök vadászata a sportolókra… – … maga is sport. Versenyfutás. Egy-két évvel előrébb kell lennünk. Tudnunk kell, melyik gyógyszer hol tart a kutatásban, állatkísérletekben, hogyan tudjuk beszerezni. És ismernünk kell az ellenőrök módszereit. – Megnyerhetik az ellenőrök ezt a versenyt? – Elméletileg igen. Ha minden szövetség, szponzor, menedzser, sportoló és edző összefog, és minden pénzt bevetnek, és minden sportolót hetente kétszer ellenőriznek, csak akkor. Ami most folyik, nevetséges. Alibi. A pénzt megspórolhatnák, adják nekem, és szétosztom a mexikói árvák között! – Az elképzelés, hogy a sport tiszta verseny, rögzített szabályok között, a valóságban már rég halott? – Persze. A nagy sporteseményeken ötezer dollárt kap az, aki a nyolcadik lesz. Az első százezret. Ezen elgondolkodik a sportoló, és azt mondja, hogy amúgy is mindenki doppingol, amiben igaza is van. Azt gondolják, hogy egy sportoló ideákról és erkölcsről elmélkedik? A tiszta csúcsteljesítmények mesék, barátaim. – Tulajdonképpen a doppingszerek engedélyezése mellett érvel?
– Nem, de azt gondolom, hogy az EPO-t, az IGF-et és a tesztoszteront engedélyeznünk kellene, aztán az adrenalint és az epitesztoszteront, vagyis azokat az anyagokat, amelyeket a szervezetünk maga is előállít – gyakorlati okokból is, hiszen az üldözése lehetetlen, de a sportszerűség szempontjából is. – Sportszerűségből? Komolyan beszél? – Bizony, vegyük csak a legnépszerűbb szert, az EPO-t: megváltoztatja a hemoglobinszintet, márpedig az embereknek különböző a hemoglobinszintjük. Az engedélyezés tehát éppen azt az egyenlőséget és igazságosságot valósítaná meg, amit állítólag mindenki akar. Hiszen genetikai különbségek vannak sportolók között. – Az, hogy élőlények különböznek, természetes. Minden sportolót egyenlővé akar tenni a doppinggal? – Az átlagos sportolónak egy milliliter vérében három nanogramm tesztoszteron van, a sprinter Tim Montgomerynek is három nanogrammja van, Maurice Greene-nek viszont kilenc. Mit tehet Tim? Nem a dopping igazságtalan, hanem a természet. – Tiltana azért valamit? – Minden mást, mindent, ami veszélyes lehet. Amfetamin? Betiltani. Szteroidok? Betiltani. – Léteznek még tiszta sportágak? – Az atlétika, az úszás, a sífutás, a kerékpár menthetetlen. A golf? Az sem tiszta. Foci? Focisták jönnek hozzám, és mondják, hogy vonaltól vonalig kell rohangálniuk anélkül, hogy elfáradnának, háromnaponta pedig játszaniuk. A kosarasok zsírégetőket szednek, amfetamint, efedrint. Baseball? Haha. Szteroid az előkészületeknél, amfetamin a meccsen. Még az íjászok is szednek nyugtatókat, hogy a karjuk ne remegjen. Mindenki doppingol. – Mit csinál most, miből él? – Még van egy kis pénzem. Újra tanulok, gyógyszerész akarok lenni. Persze nem tudom, vád alá helyeznek-e majd, vagy mi lesz velem. De Jerome Younghoz képest azért egész jól megy nekem. – Miért, mit csinál a 2003-as világbajnok? – 31 éves, és egy teherautóval kenyeret szállít. Azt mondják, megszegte a sport szabályait. De ez nem igaz, éppen hogy ezeket a szabályokat követte. * A teljes interjút elovashatja a Der Spiegel honlapján! * Angel Heredia tehetséges mexikói diszkoszvetőként indult (ahogy maga mondja, „nagyon jó voltam Mexikóban, nagyon átlagos világviszonylatban”), kilenc éven át látta el az atléták legjobbjait, elsősorban az Egyesült Államok, Jamaica, a Bahamák
és Mexikó versenyzőit mindenféle doppingszerrel. Saját adatai szerint 41 atléta volt az ügyfelei között, rajtuk kívül még néhány bokszoló, focista és sífutó. Köztük volt Jamaicából Raymond Stewart, Beverly McDonald, Brandon Simpson. A Bahama-szigetekről Chandra Sturrup. Amerikából pedig Jerome Young, Antonio Pettigrew, Tim Montgomery, Duane Ross, Michelle Collins, Marion Jones, C. J. Hunter, Ramon Clay, Dennis Mitchell, Joshua J. Johnson, Randall Evans, Justin Gatlin vagy Maurice Greene. A fentiek közül egyesek bevallották, hogy doppingoltak, mások tagadják. Marion Jones például – a százméteres síkfutás győztese Sydney-ben – márciusban kezdte meg féléves börtönbüntetését, miután 2000-ig visszamenőleg minden érmétől megfosztották. Az edző, Trevor Graham még várja, mekkora büntetést szabnak ki rá, mindenesetre minden amerikai sportlétesítményből kitiltották, a Nike is felbontotta vele a szerződését. A Sydney-ben 4x400-on győztes egész amerikai váltót megfosztották a bajnoki címétől. EPO: az állóképesség lényegében az oxigénfelvételtől függ. Az erythropoetin (EPO) hormon, amely a vörös vértestek termelését serkenti. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság már több mint 12 éve tiltja a használatát. 1983 óta lehet szintetikusan is előállítani, eredetileg vesebetegeknek fejlesztették ki, hogy a vérszegénységüket kezeljék. HGH: human growth hormone, azaz emberi növekedési hormon, a törpenövekedés ellen kezdték először alkalmazni. Egy egész sor enzim, hormon és más növekedési faktor termelését emeli, utóbbiak között a legfontosabb az IGF (Insulin-like Growth Factor vagyis inzulinszerű növekedési faktor). A HGH nemcsak az izmokat, hanem a csontokat is növeli, így lesznek a szedésének következményei a hosszú végtagok, a megváltozott fej és a hatalmas kezek. Anabolikus szteroidok: a férfi nemi hormon, a tesztoszteron leszármazottai. Ezeknek az anabolikus szteroidoknak vagy növekedési hormonoknak nemcsak izomnövelő, hanem elférfiasító hatásuk is van. Stimulálószerek: olyan anyagok, amelyek élénkítően hatnak a szervezetre, a központi idegrendszer aktivitását javítják. Ajzószerként közvetlenül a verseny előtt vagy alatt használják őket, mert növelik a kockázatvállalási hajlandóságot, a motorikus aktivitást, elűzik a fáradtságot, alkalmazásuk azzal jár, hogy a sportoló nem érzékeli természetes teljesítőképességének a határát. A legismertebb stimulánsok az amfetaminok, a kokain, az efedrin és a koffein (az utóbbi csak nagy adagban tiltott). Sok stimulánsnál a rendszeres fogyasztás függőséget okozhat. Már 1967 óta a tiltólistán vannak, miután előzőleg számos halálesetet lehetett visszavezetni használatukra. Narkotikumok: kábítószereket, például morfint használnak, hogy elnyomják a nagy teljesítménynél fellépő fájdalmakat – például maratonfutásnál. Itt is fennáll a függőség veszélye.
