Ézs 32,1-8 Krisztus uralma „Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben; Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön. És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek; A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól. Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek. Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye. A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is. De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.” Bevezetés Ez a felolvasott nyolc vers egy prófécia a Messiás királyságról, az Úr Jézus Krisztusnak az ezeréves királyságáról. Erről is szólnék most, de arról is, hogy szellemi értelemben ezek beteljesedtek azoknak az életében, akik mint Isten gyermekei, az Úr Jézus Krisztus uralma, vezetése alatt élnek. Először a próféciai részéről szólnék ennek az Igének, tehát az ezeréves királyságról. A királyságról általában A bűneset óta az emberiség az ördögnek az uralma alá került. Akármilyen rendszer váltotta is egymást, akármilyen államforma volt is életben, a csúcson e világ fejedelme volt. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy végeredményben Isten akaratából van így, Isten engedte meg, Ő ezt az egészet a kezében tartja. Megengedte az ördögnek, hogy e világnak a fejedelme legyen, aki kiépítette a maga rendszerét, hogy lássák az emberek, hogy mit tud az ördög elérni. Az emberiség mindig abban bízott, hogy majd ha változik a helyzete, ha valami változás jön, mondjuk egy rendszerváltozás, akkor megoldódnak a problémái. Mi, öregebbek már megéltünk, én mondjuk kettőt, a még idősebbek hármat is. Az egész történelem arról beszél, hogy igazán semmilyen rendszer nem változott, a sátáni rendszer maradt, akárminek is nevezik. Végeredményben ugyanaz e világnak a fejedelme. Az igazi változást az hozza majd el, amikor az Úr Jézus Krisztus megkötözi a Sátánt, és ezen a földön Ő lesz a király. Egyes próféciák szerint Dávid által, más próféciák szerint közvetlenül, de végeredményben az Úr Jézus lesz a király. Szeretném idetenni még azt, hogy az ezeréves királyság nem szimbolikus valami. Nem egy képes beszéd, hanem valóságosan meglevő rend lesz ezen a földön. Olyan, amiről Dániel próféta is beszél, amikor azt a bizonyos arany állóképet egy kő, amely kéz érintése nélkül szakad le, letöri, és porrá zúzza, és utána azt elviszi a szél. Így tesz az Úr Jézus Krisztus, amikor majd megjelenik dicsőségben, és az összes eddigi birodalmat, rendszert, kormányzatot, mindent, mert mindegyik sátáni volt, mindegyik egy bálványképnek a része volt, mindazt összezúzza, mindazt elhordja a szél, és az a kő betölti az egész földet, nagy heggyé lesz, ilyen lesz az Úr Jézus Krisztusnak az uralma is ezen a földön. Az igazságos uralom Nézzük meg, hogy a felolvasott Ige alapján milyen lesz ez az Ő királysága. Azt olvastuk az 1. versben, hogy igazságosan uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben.
Az első, ami feltűnt nekem, hogy az igazságot hangsúlyozza az Ige, nem a kegyelmet. Most a nagy kegyelem korszakában élünk. A mostani nagy kegyelem arra szolgál, hogy Isten kimentse az embereket egyenként a Sátánnak a fogsága alól. Hogy ez a nagy kegyelem arra indítsa az emberiséget, hogy fogadják el Istennek a kegyelmét, nagy szeretetét. Fogadják el az Ő lenyúló kezét, amelyik kimenti, kiragadja az embert ebből a gonosz, sátáni rendszerből. Azt olvassuk például: „Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?” (Róm 2,4). Sajnos, sok ember nem akarja ezt tudni, csak az Istennek ezt a nagy kegyelmét és jóságát, és ezzel visszaélnek. Szaporítják a bűnt. Nem megtérni akarnak, hanem azt gondolják sokszor a szívükben, hogy nincs is Isten, hagy bennünket úgy élni, ahogy akarunk. Ennek az lesz a vége, hogy haragot gyűjt az ember magának a haragnak, és az Isten igazságos ítéletének a napjára (Róm 2,5). Ez a harag ideje már a nagy nyomorúság idején az antikrisztusi korban is rászakad az emberiségre. Végeredményben majd a nagy fehér királyi szék előtt kell erről számot adni. Ettől függetlenül, hogy itt nem a kegyelmet, hanem az igazságot hangsúlyozza az Ige, az Úr Jézus Krisztus ezeréves királyságában is lesz kegyelem és irgalom, és ott lesz Istennek a szeretete is. Hiszen ezt olvastuk, hogy „olyan lesz mindegyik, mint rejtek a szél ellen, mint oltalom a zivatar ellen, mint patakok a száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön” (2. vers). Ez Istennek a szeretete, kegyelme az emberek felé. Még azt olvastuk, hogy az Úr Jézus, a király is igazságosan uralkodik, de a vezérei is törvényesen (1. vers). Kik lesznek az Úr Jézus Krisztusnak a vezérei? Több ilyen próféciáról olvashatunk, hogy kik lesznek ezek. Például az előbb említettem Dávidot. Szó van az Igében arról, hogy az ószövetségi szentek, pátriárkák is feltámadnak az ezeréves királyságra. Az Újszövetségben is van erről szó. Azt mondja az Úr Jézus a 12 apostolnak, hogy majd az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe (ez az ezeréves királyság), akkor ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek Izráel tizenkét nemzetségét. Olvasunk például arról, hogy kik lesznek még az Úr Jézus Krisztusnak a vezérei, akik által kormányoz: „És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig” (Jel 20,4-6). Tudjuk, hogy amikor az Úr Jézus visszajön dicsőségben, a Krisztus Teste, a Gyülekezet is visszajön. Nekünk nem ilyen feladatunk lesz, nem a földi királyságnak a kormányzása. Akikről most olvastunk, ők uralkodnak Vele, és kormányozzák a földet. Úgy, ahogy az Úr Jézus Krisztus elgondolta, igazságban. Azért is olvastam fel ezeket, hogy kik lesznek az Ő vezérei, mert ezek a földi életükben, ezek a szentek, bizonyították, hogy hűségesek a királyhoz. Ebben a földi életben mértékletesen, igazán és szentül éltek. Tudják, mit jelent szenvedni, tudják, mit jelent az igazságtalanság, tudják, mit jelent a kegyelem. Ő vele közösségben éltek, és úgy is fogják kormányozni Krisztussal együtt ezt a földet. Még egy Igét szeretnék idetenni, hogy az ezeréves királyságban mennyire az igazság lesz a fontos. A Zsidókhoz írt levélben egy idézet van: „Ámde a Fiúról így: [szól a Fiúról, tehát Krisztusról] A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot; annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett” (Usid 1,8-9). A királyokat is felkenték az ószövetségben olajjal, az Úr Jézus Krisztus is felkent, ilyen értelemben is, mint király. Azt mondja: azért, mert szereted az igazságot. Azért, mert a te országodnak, a te királyságodnak az alapja, a pálcája, az igazgatási elve, rossz szó ez, az igazság lesz, ahogy itt
olvastuk: „ímé, igazság szerint uralkodik a király” (1. vers). A fejedelmek fők lesznek az ítélettételben, vagy pedig a törvényességben, a másik fordítás szerint. Az elmúlt hatezer évben, ebben a sátáni rendszerben, most is ez hiányzik, az igazság. Van helyette igazságtalanság, törvénytelenség, hazugság, sokféle gonoszság, és ezért nem is maradhat fenn örökké. Az marad fenn örökké, amit olvastunk: a te országod örökkön örökké, mert annak az alapja az igazság. Az a királyi pálca. A sátáni uralom Mi van ma a világban, aminek a Sátán a fejedelme? Hát ezt nem kell nagyon ecsetelni, nem is akarok én ebbe mélyen belemenni. Elolvasom még egyszer azt, amit itt az Igében olvastunk, egy-egy mondatot, vagy egy-egy szót fűznék hozzá. Ma is sokat beszélnek és beszéltek végig a történelemben az igazságról. Csak egészen mást értettek alatta, mint ami valóban az igazság. Az uralkodók, a vezérek igazsága, és a bűnben élő minden embernek az igazsága ez volt, hogy hogy járok én jól, hogy lesz nekem mindenből több, minél jobb. Az volt az igazság, hogy először én, másodszor is én, harmadszor is én. Aztán a családom, aztán a rokonaim, aztán a barátaim, aztán, ha még marad, akkor jöhet más is, de csak ha meghajlik előttem. És a törvényeket ennek megfelelően hozták. Ez az emberi vagy sátáni igazság. Ahogy olvastuk, ebben az elmúlt hatezer év sátáni rendszerében az volt, hogy a vezetők nem voltak „oltalom, a rejtekhely a szél ellen” (2. vers), hanem inkább ők zúdítottak vihart, szelet azokra, akiket védeniük kellett volna, az emberekre, a népekre. Nem volt oltalom a zivatar ellen, ahová el lehetett volna bújni, hanem inkább ők hoztak vérzivataros időket, mert hiszen a Sátán emberölő volt kezdettől fogva. Nem voltak olyanok, mint a patak a száraz vidéken, hiszen a száraz földön, ahol valamit kellett volna adni a rábízottaknak, nem tudtak mit adni. Igazi vizük nem volt. Volt, valami külső enyhülés, amit adhattak volna, de azt is inkább elvették az emberektől. Felüdülés helyett éppen terheket és nyomorúságot raktak nagyon gyakran az emberekre. Meg az emberek egymásra is. Ilyen a Sátán. Azt olvastuk, hogy „És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek” (3. vers). A sátáni gondolkozás olyan, hogy a szemek és a fülek zárva vannak elsősorban Isten felé, és Isten Igéje felé. És éppen ezért zárva voltak az emberek nyögése és kiáltása felé is. Nem látták meg, nem hallották meg azt, amit meg kellett volna hallani. De nagyon meglátták, és nagyon meghallották azt, ami az ő saját javukat szolgálja. Ami a bűn, azt meghallották. Jellemző erre a sátáni rendszerre az, amit olvastunk, a bolondot ott majd nem nevezik többé nemesnek, de most, és az emberiség történelmében nagyon-nagyon sokszor nemesnek nevezték a bolondot, és tisztességesnek nevezték a gazembert. Ez biztos, hogy így volt, és ez sátáni dolog. Aztán azt is olvastuk, hogy „Mert a bolond csak bolondot beszél, az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye” (6. vers). Bizony, volt sok beszéd, sok bolond beszéd, sok álnokságot forraló szív, sok elvetemült eljárás. Amikor éhezni hagyták az éhezőket, megfosztották italuktól a szomjazókat. Elsősorban nem is arra gondolok, hogy a külső, fizikai kenyeret és vizet. Ilyen is sokszor volt. A Sátán mindenféleképpen el akarta zárni az emberektől az igazi kenyeret, az élet kenyerét és az életnek a vizét. Minden más hiábavalóságokkal tömte az embereket. Csak azt nem adta, ami az igazán fontos és nagyon lényeges lett volna: Istent, Isten Igéjét. Ilyen a sátáni rend, a Jézus Krisztus nélküli élet. „A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is” (7. vers). Az új fordításban úgy olvastuk, hogy „gazember, aki galádságot tervezett, volt elég.” Rengeteg hazugság, mert a Sátán a hazugságnak az atyja. Megrontották, üldözték, kifosztották az alázatost és a szegényt, még akkor is, hogyha igaza volt. És igen kevés volt a nemes lelkű, a 8. vers szerint. Nemes lelkű, aki nemesen gondolkozik, és aki meg is marad abban. Főleg olyan, aki megmarad, mert nagy
ellenszélben kell megmaradni a jóban, a nemes gondolkozásban. Ezek a kevesek, akik voltak, minden korban, ezek Istennek a gyermekei voltak. Ők voltak a só, és ők voltak a világosság ebben a sötét, sátáni rendszerben. Ők voltak, akik feltartóztatták a teljes romlást. Mint ahogy a só feltartóztatja, tartósítja azt, amibe beleteszik. Vagy ízt ad egyáltalán az életnek. Ilyenek voltak Istennek a gyermekei. A világi emberek is mondják, sokan látják most már, hogy ebben a világban elsősorban morális válság van. Erkölcsi válság. A fő baj nem a szegénység, nem a betegség, nem a sok munka, nem nyomorúságok, hanem az igazságtalanság, a törvénytelenség, az erkölcstelenség, és a bűnnek az eláradása. A többi baj és a nyomorúság ebből fakad: „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését […] Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig […] Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette, Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára” (Róm 19.22.20-21). Mint ahogy az ember bűne miatt jött be ebbe a világba az átok, a halál, a betegség, a szegénység, ugyanúgy az ember bűne miatt áradt el az a sok-sok rossz dolog, ami miatt nyög az egész föld. Vajúdik, és vár valamire. Várja, hogy megszabaduljon. Az ezeréves királyságban jön el először erre a földre az, amikor megszabadul mindettől, mert a Sátán meg lesz kötözve, és az Úr Jézus Krisztus igazságosan fog uralkodni. Ebből következik az, testvérek, amit nagyon jó nekünk hívő embereknek megjegyezni, hogy semmiféle jó szándékkal, semmiféle összefogással, semmiféle segítőkészséggel nem tudjuk megoldani ennek a nagy beteg világnak a baját. Volt már annyi jó szándék, annyi áldozatkészség, könny és vér, és a világ egyre romlottabb lett. Egyetlen megoldás, amit Isten Igéje is mond ennek a világnak a számára, amikor majd Jézus Krisztus lesz ennek a világnak, a földi királya, és megkötözi a Sátánt. Az egyes embereknek az életében nem kell várni az ezeréves királyságig. Egyes embereket már most ki tud ragadni Isten a sötétség hatalmából, és át tud helyezni az Ő szeretett Fiának az országába. Milyen lesz az Ő királysága? Azzal a krisztusi lelkülettel fognak vezetni az Ő általa odatett vezetők, hogy „rejtek lesznek a szél ellen, oltalom lesznek a zivatar ellen, mint patakok lesznek a száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjazó földön” (2. vers). Azzal a lelkülettel, amivel az Úr Jézus Krisztus: inkább engem érjen a szél, inkább engem érjen az eső, inkább engem érjen a tűző nap, ne a másik embert. Krisztusnak is ez volt a lelkülete. Inkább vállalta a halált, csak ne nekünk kelljen meghalni. Ez az Ő nagy irgalma és szeretete. Azt olvastuk: „És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek” (3. vers). A királyságban a szemek és a fülek nyitva lesznek, elsősorban Isten felé. Ezért látják és hallják azt, amit kell látni és hallani. Nem hunynak szemet egyetlen igazságtalanság vagy törvénytelenség felett sem. Meghallják a szegénynek a nyögését. Ahogy olvastuk: nemes lelkűek lesznek, krisztusi lelkületűek (8. vers). A király és a vezéreinek az élete és gondolkozása kihatással lesz mindenkinek a gondolkozására, életére és beszédére. Annál is inkább, mert ugyanerre az időre vonatkozik, hogy „míglen kiöntetik ránk a lélek a magasból” (Ézs 32,15). Ott lesz Istennek a Szelleme, és Istent megismerik az emberek. Hisz most is ez a legnagyobb baj, ez az óriási nagy baj, hogy az emberek nem ismerik, és nem is akarják ismerni Istent. Ebbe a nemes lelkületbe beletartozik az is, hogy addig is meggondolatlanok voltak, értelmesen gondolkoznak. A sátáni rendszerben az emberek gondolkozása teljesen össze van zavarodva. A megtérés éppen az, amikor a gondolkozásmódunk megváltozik. Azért van összezavarodva, azért nem tud értelmesen és bölcsen gondolkozni, mert az a rengeteg hazugság, az a rengeteg mocsok, ami van ebben a világban, és arra hallgat, és arra figyel az
ember, és nem is akarja tudni, hogy mi az igazság, teljesen, szinte átmossa az agyát, és ugyanolyan értelmetlenül gondolkozik, mint amilyen értelmetlenséget hallgat, és bevesz magába. De akkor értelmesen gondolkoznak, mert fülükbe fogadják, és szívükbe zárják Istennek az Igéjét és az Ő beszédeit. Még azt is olvastuk itt a 4. versben: dadogó nyelv világosan és folyékonyan beszél. Nem csak arra vonatkozik, hogy Jézus Krisztus meggyógyítja a némákat, és a dadogókat, hanem arra is, hogy az értelmetlen gondolkozás következménye az értelmetlen, nem világos beszéd. Hiszen a sátáni rendben a szavakkal, a beszéddel nagyon sokszor az igazságot igyekeznek eltakarni. És ezért nem világos a beszéd. És ott a királyságban nem nevezik többé a bolondot nemesnek, se a gazembert tisztességesnek. A beszéd azért is nem világos, mert ezt a sok gazemberséget és bolondságot nehéz megmagyarázni. Nehéz megmagyarázni, hogy a gazember hogyan is tisztességes. A világban ez megy. Ezt akarja az ördög a hazugsággal mindenféleképpen bemagyarázni, az embereknek. Amit olvastunk, hogy a bolond csak bolondságot beszél, hamisságot forral, istentelenséget cselekszik, csalárdak az eszközei, álnokságot tervel (6-7. vers), ilyet nem enged meg az Úr a királyságban. Nem lehet bolondságot beszélni ott. Nem lehet elvetemülten járni. Nem lehet tévelygést hirdetni az Úrról, nem lehet gazembernek lenni és galádságot tervezni. Ugyanis az igazságszolgáltatás hamar lesújt ott a bűnösre. Nem úgy, mint ma, amikor húzzák évekig a dolgot, és ott nem lesz színjáték az igazságszolgáltatás, hanem az igazságszolgáltatás kemény lesz és gyors, a bűnösnek meg kell halnia. A bűn zsoldja a halál. Az ítélet biztos lesz, nem lesz tévedés benne, mert az Úr Jézus Krisztus belelát az embernek a szívébe. Krisztus uralma az életünkben Most szeretnék rátérni ennek az Igének a szellemi beteljesedésére azoknak az életében, akik az Úr Jézus Krisztus vezetése és uralma alatt élnek. Ismét elmondom azt, hogy bár most az egész világ még a gonoszságban vesztegel, és a Sátán a fejedelme, de van egy kicsiny nyáj, amely már nem tartozik szellemben ehhez a világhoz. Már nincsen a Sátánnak az uralma alatt. Úgy, ahogy olvassuk, hogy „hálát adván az Atyának, aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt szeretett Fiának az országába” (Kol 1,12-13). Ez valóság. Ennek következményei is vannak, látható jelei azoknak az életében, akik kiszabadultak a Sátánnak az uralma alól. Nincsenek már benne ebben a sötét, sátáni rendszerben. Nézzük meg, hogy miben látszik, mik a látható jelei, amikor valaki kiszabadult, és már Krisztushoz tartozik, már ebben az uralomban él, amit az Ézsaiás 32-ben olvastunk. Így van: igazságosan uralkodik a király, és a fejedelmek az ítélettételben fők lesznek (1. vers), vagy a másik fordítás szerint, ahogy olvastuk, törvényesen járnak el. A mi igazságunk maga az Úr Jézus Krisztus. Olvassuk, hogy Ő adatott nekünk igazságul, bölcsességül, szentségül, váltságul (1Kor 1,30). Az Úr Jézus maga mondta, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Tehát Jézus Krisztus az igazsága ezeknek a megszabadultaknak. Éppen ezért ezek nem a maguk igazságát hangsúlyozzák, és nem a maguk igazságát akarják érvényesíteni. Hanem a Krisztus igazságát követni szeretetben. Ahogy meg van írva, hogy az igazságot követvén szeretetben. Az Úr Jézus beszél arról, hogy miért jött erre a világra. Pilátus megkérdezte: „…Király vagyé hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra” (Jn 18,37). Igen, Isten gyermekei, akik az igazságból valók, Krisztusból valók, hallgatnak az Ő szavára. Mi az igazságból valók vagyunk. Az igazság Isten gyermekeinél nem lehet soha alku tárgya. Abból nem engedhetünk. Számunkra az igazság nem relatív, nem viszonylagos. Ebben a világban mindent viszonylagossá akarnak tenni, hogy nincs semmi abszolút, nincs semmi olyan mérce, ami mindig és mindörökké megáll. Minden
csak viszonylagos. A mi igazságunk abszolút, mert Jézus Krisztus az, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Amit olvastunk, hogy mindegyik rejtek lesz a szél ellen, oltalom a zivatar ellen, a hívő ember életében ez is megvalósult az Úr Jézus Krisztusnak az uralma alatt. Nekünk elsősorban Ő a védelem minden szél, minden zivatar ellen. A napnak minden hősége ellen, most szellemi értelemben. Éppen ezért meg tudunk állni szelek és zivatarok között. Legyen ez a tanításnak akármi szele, legyen ez akármilyen gonosz szellemi áramlat, démonikus szellemi áramlat, meg tudunk állni, mert Ő rejtekünk nekünk, akiben el van rejtve az életünk. Az mondja az Úr Jézus, hogy senki ki nem ragadhat az Én kezemből, és az Én Atyámnak a kezéből. Ott vagyunk, Benne vagyunk elrejtve. Ez olyan védelem! Ő a kősziklánk a tűző nap ellen. Lehet akármilyen kietlen szellemi értelemben ez a földi élet, akármilyen kiaszott, akármennyire nincs itt eledel, és nincs víz, de nekünk van kősziklánk. Ebből a kősziklából víz fakad, ez a kőszikla árnyat ad. Van egy nagyon kedves ének, amit szoktunk néha énekelni, hogy mindenünk van nekünk a Krisztus Jézusban. Van kősziklánk, van árnyat adó felhőnk, van segítségünk, mindenünk van. Ez nekünk az Úr Jézus Krisztus. Az is igaz, hogy akik az övéi, másoknak, a gyengébbeknek, vagy akik még nem az övéi, ugyanezek lehetnek, ugyanezt képviselik. Mi is odaállhatunk, és ha mi a Krisztusban szilárdan megállunk a tanítás akármilyen szelében, vagy az élet akármilyen viharaiban, mert néznek bennünket, hogy állunk meg a viharokban. „Hogyha zúg a lét viharja, és még a hős is tántorog”, ha mások elvesztik a fejüket, ha mások siránkoznak, ha mások jajgatnak, ha mások már a halálukat kívánják, mert azt mondják, hogy itt vége mindennek. Ha egy hívő ember ugyanolyan bajban van, és megáll, akkor elgondolkoznak, és megkérdezik, hogy hogyan lehet ez? Hogy tudsz te megállni a zivatarban, az életnek a viharaiban? Akkor látják, hogy mi valami más országba tartozók vagyunk. Hogy tényleg kiszabadultunk innen. Tényleg van erőnk, mert Krisztus lett az erőnk. Van védelmünk, van ennivalónk, van italunk. Nem csak földi. Valami, ami erőt ad nekünk, hogy megálljunk a szellemi harcokban is. Akkor mi is vihetünk a szomjazó emberek elé vizet. Talán hozzánk is jöhetnek, mint a nagy napsütésben a kőszikla árnyékába. Hadd üdüljünk fel, hadd merítsünk mi is onnan, ahonnan te merítettél. Olvastunk azt is, hogy: „És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek” (3. vers). A hívő ember szeme és füle nyitva van Isten felé. Azt mondja, az Úr Jézusról szól ez a prófécia, hogy minden reggel felnyitogattad a fülemet, hogy hallgassak, mint a tanítványok. Mi is kinyitjuk a fülünket, kinyitjuk a szívünket, hogy táplálkozzunk Isten Igéjéből, és a szemünket, hogy lássuk Őt. Ahogy a Korinthusi levélben olvassuk, hogy amikor Őt szemléljük, mi is ugyanarra átváltozunk. Krisztusi tulajdonságok lesznek egyre jobban mibennünk is. De nyitva van a szemünk és a fülünk, éppen azért, mert Isten felé nyitva van, az embertársaink felé is. Azok nyögésére és kiáltására is. Főleg ha valaki az örök életet keresi, Krisztust keresi, szabadulni akar a bűneiből, megkötözöttségeiből, vagy ebből a sátáni rendből Krisztushoz, akkor észrevesszük. Nyitva van a szemünk és a fülünk. „A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól” (4. vers). Más fordítás szerint, hogy értelmesen gondolkoznak. Igen, Isten gyermekei értelmesen gondolkoznak. Nem a világ szerint gondolkoznak értelmesen, hanem abszolút értelemben gondolkoznak értelmesen. Mert bennünk Krisztusnak az értelme van, ahogy mondja Istennek az Igéje. Éppen ezért Isten gyermekei világosan beszélnek. Nem ködösítenek. A bűnt bűnnek mondják. Amit Isten is bűnnek mond, annak nevez, az övéi is annak mondják. Nem alternatív gondolkozásmódnak. A részegeskedést nem betegségnek mondják, a homoszexualitást nem másságnak mondják, hanem bűnnek, mert ami bűn, az bűn Isten szemében. A mi szemünkben is. Igen, Isten gyermekei nemesen gondolkoznak, és ki is tudnak tartani e mellett. Ez a nemesség bennünk Krisztusnak a nemessége, Krisztus tulajdonságai, Krisztusnak a képe. És éppen ezért az éhes embernek tudunk adni kenyeret, elsősorban ami ránk van bízva, mert azért köztünk nincs olyan, akinek ne lenne kenyere, vagy vize, hogy az élet kenyerét adjuk.
Ez a fő feladatunk. A szomjasoknak adjuk az élet vizét. Azt mondja az Úr Jézus, aki hisz énbennem, élő víznek a folyamai ömlenek annak belsejéből. Igen, ezért felelősek vagyunk. Adjuk a mennyei kenyeret, Krisztust. Az igehirdetésben, az Igében, a bizonyságtételben adjuk az Úr Jézus Krisztust. Ezt úgy adjuk, hogy a Szent Szellem tegye élővé, mert a Szent Szellemről mondja, akik az Őbenne hívők majd vesznek, hogy az élő víznek folyamai ömlenek, az teszi élővé, az teszi hatóvá, a kimondott szavakat és a bizonyságtételeket. Befejezés Befejezésül még csak annyit testvérek, hogy, ahogy olvastuk: ez a világ, a teremtett világ sóhajtozik, nyög és vajúdik. Minden a változás után kiált. Igazi változás után kiált minden. A Sátánnak Isten még megenged egy nagy húzást, mai szóval, ahogy szokták mondani. Lesz egy nagy húzása. Úgy tesz, mintha igazi változást hozna, elküldi az Antikrisztust és a hamis prófétát. Mintha az lenne az igazi Krisztus, akire a világ vár. Ez lesz ennek a világnak a legnagyobb becsapása. Ez lesz ennek a világnak a legnagyobb nyomorúsága is, amikor aztán majd sokan kijózanodnak. Boldog az, aki már most kiszabadul a sötétség hatalmából. Akit Isten átvisz, vagy átvitt az Ő szeretett Fiának az országába. Valóban, ezért nem tudunk elég hálát adni, ahogy mondja a Kolossé levél, hogy hálákat adván az Atyának, hogy láthatunk világosan, hogy hallhatunk, hogy nem kell éheznünk az élet kenyere után, nem kell szomjaznunk az élet vize után. Nem kell balgán, bolondul gondolkoznunk. Nem kell hiábavalóságokat beszélnünk, hogy van kősziklánk, hogy van védelmünk. Mi más államnak a polgárai vagyunk. Krisztus országának a polgárai. Csak még itt járunk ezen a földön. Úgy járunk itt, mint akik számára az ördög meg van kötözve már, le van fegyverezve már. Már a mi életünkben annyi hatalma van, amennyit mi önkéntesen engedünk neki. Hazudni tud, ha engedünk a hazugságainak, akkor megronthatja az örömünket, de kivenni bennünket már a Krisztus kezéből és a Krisztus uralma alól nem fog tudni. Ott vagyunk örökre, semmi nem választhat el Tőle. Boldogok lehetünk, és hálás a szívünk Istennek ezért. Isten lehetőséget ad mindenkinek, aki még nem került át a Fiú országába. Most is felkínálja mindenkinek az Úr Jézus Krisztus, mert hiszen azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. A bűnösökért jött, az elveszettekért jött. És nem a mi erőfeszítésünkre van szükség, hogy átmenjünk az Ő szeretett Fia országába. Úgysem tudnánk oda átmenni. Ő jött le értünk, Ő adta oda az életét értünk. Az Ő vére folyt értünk, és békített meg bennünket az Atyával. Igazak pedig úgy lehetünk, mert ott, abban az Ő országában csak igazak lehetnek, nem a mi magunk igazában, hanem azért, mert igazzá tett. Igaznak nyilvánított. Meghalt a mi bűneinkért, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért. Krisztus élete bennünk az igaz élet, mert Ő az egyetlen igaz. Így lehetünk igazak. Mindezt csak elfogadni kell. Aki hisz Benne, örök élete van. Aki elfogadja, aki kinyújtja a kezét: Uram, nem tudok mit tenni, de vágyok Utánad, de még ezt a vágyat is Te támasztottad a szívemben. Itt vagyok, vágyok abba a másik világba, a Te országodba. Vigyél át engem is, Uram, a Te szeretett Fiadnak az országába! Azt kétség nélkül megteszi az Úr. Ámen. Debrecen, 2004. december 12.
