a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója XIII. évf., 6-7. sz. 2005.
„Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavítja az Úrnak házát.” 2Krónikák 24,4. A Károli fordítás ennek a fejezetnek ezt a címet adja: Jóás király dicséretes tettei. Igen, dicséretes tettei, mert Athália királynő uralkodása után igyekszik a bálványimádást és bálványkultuszt eltávolítani a templomból. S textusunk szerint elhatározza, hogy kijavítja a templomot. Helyreállítja az Isten házát, az imádság házát. A történet szerint először a költségek fedezésére adót vet ki, de a léviták vonakodtak azt behajtani a néptől. Aztán másodjára egy ládát helyeznek a templomon kívülre, s kihirdetik, hogy ajándékot lehet elhelyezni, az Isten háza javára. S milyen jó ezt olvasni! A nép szívesen adakozott, naponta üríteni kellett a perselyt. Hála legyen Istennek, hogy mindig a jókedvű adakozó szándékból épülhetett az Isten
háza, nem csak akkor ott, hanem a mi városunkban is. Történhetett felújítás, megújítás. De ma is ugyanolyan fontos és aktuális Jóás gondolata: az Úrnak házát fel kell újítani. Mert vonatkozik ez a külsőre is (így nézhetünk a toronyra és gondolhatunk a még elvégzendőkre), de mennyire vonatkozik ez a belsőre is! Hogy Isten háza belül is újuljon, megteljen élettel, folyjon az igaz istentisztelet. És ennek mi magunk is lehessünk eszközei. Ennek pedig egy záloga van, hogy az Isten háza legbelül is megújuljon. Benned! Mert az ige szerint testünk a Szentlélek temploma. Életünk Isten lakhelye – lehetne. Nem szorul egy kis javításra, egy kis felújításra? Mert összedőlt, romos lett, pusztaság… És most jusson eszünkbe, amikor valaki egyszer belülről
2 tisztította meg és újította meg a templomot. Jézus. Aki mindent kiűzött, ami nem oda való volt, helyreállítva az Isten házát. Mert milyen sok minden van ott, ami nem oda való. Milyen sok mindent viszünk oda. Anyagi dolgok és gondok? Melyek eszünkben járnak és ezért nem tudunk az Isten házában figyelni, de belső, lelki házunkat is kitöltik. Vagy baj, betegség, gyász, amit oda kellene Jézus lábai elé tenni, de nem merünk, nem tudjuk letenni, elhinni, hogy megszabadít. Mit viszünk az istentiszteletre, és mi van legbelül a Szentlélek templomában? Van még ott imádság? Folyik-e még az igaz istentisztelet, Isten dicsérése? Nem, nem csak a templomban, hanem ott legbelül. Vagy pedig Joással együtt kell, hogy kimondjuk: az Isten házát ki
Áhítat kell javítani, a Szentlélek temploma javításra szorul. S ki kellett tenni a perselyt, melybe a nép szívesen adott. Tedd ki ma testvérem a lelki perselyt: nyisd meg a szíved, hadd hulljon bele az ige magja, a Isten megszólító szava, melyet hintett Jézus is, tisztított javított, újított általa. A templomban, a hegyen, a csónakban, hol ostorral, hol halk és szelíd szóval. Most pedig zörgetve, a te szíved ajtaja előtt, hogy felújítson, megújítson, helyre állítsa az Istennel megromlott, megszakadt kapcsolatodat. Csak ennyit kell mondanod: „Jöjj és lakozz bennem, hadd legyen már itt lenn, templomoddá szívemlelkem!” Ámen Temesvári Imre
Egyháztagság
3
Ki tartozik a Kecskeméti Református Egyházközséghez? Az egyháztagságról röviden Városunkban a népszámlálási adatok szerint 14976 ember vallotta magát a református egyházhoz tartozónak, reformátusnak, mintegy a lakosság 14%-a. Ezenkívül még 26810 ember él itt úgy, hogy jelenleg nem tartozik egyetlen egyházi közösséghez sem. Természetesen minden magát reformátusnak valló embert egyházközségünkhöz tartozónak tekintünk, mégis szeretnénk megnyerni mindnyájukat annak, amit Isten népének, gyülekezetének „nagy családja” jelent. „Az Isten háza alapjában véve családi ház. A családfő maga Isten,
mi, a körülötte letelepedő sereg az Ő házanépe.” - írta Dr. Ravasz László, egyházkerületünk volt püspöke, az 1942-ben megjelent Magyar Református Templomok című könyv egyik tanulmányában. Valóban, a „templomos gyülekezet” így élhet közösségben Urunkkal és egymással, mint Isten Jézus Krisztusban megváltott gyermekei. Mégis a címben feltett kérdésre szükséges részletesebb választ is adni. A Magyarországi Református Egyház „Az egyház alkotmányáról és kormányzatáról” szóló törvényében a következőket fogalmazza meg:
Az egyháztagok 22. § (1) A Magyarországi Református Egyház tagja minden magyar – illetve Magyarországon élő nem magyar – állampolgár, akit a református egyház szertartása szerint megkereszteltek, valamint az a nagykorú keresztyén, aki magát reformátusnak vallja. (2) Teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezeti istentiszteleten és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyház fenntartásához hozzájárul. Az ilyen egyháztagnak nagykorúsága elérésétől kezdődően választó joga van és választható. 23. § A református egyháztag kötelességei:
4
Egyháztagság
(1) Az evangélium szerinti tiszta erkölcsű, mértékletes és józan életet éljen. (2) Az istentiszteleteken és az úrvacsorában részt vegyen, házassága kötésénél, gyermeke keresztelésénél, halottja eltemettetésénél az egyház rendje szerint járjon el. (3) Gyermekeit a református vallásban neveltesse, és konfirmálásukról gondoskodjék. (4) Az egyházi közterheket az egyházi előírásokban megszabott módon és mértékben viselje. (5) Az elfogadott egyházi tisztséget vagy megbízást híven betöltse. 24. § A református egyháztag jogai: (1) Az egyházközség istentiszteleti szolgálati közösségében való részvétel; a konfirmált egyháztag az úrvacsorai közösség részese. (2) Házasságának megkötése, gyermekének megkeresztelése, halottjának temettetése végett az egyház szolgálatának igénybevétele. (3) Gyermekének vallásos oktatását az egyház iskoláiban vagy egyházi iskolákon kívül is igényelheti. (4) Az egyházi tisztségek betöltésekor az egyházi törvényben megszabott feltételek mellett választó és választható, az egyházközség presbitériuma által összeállított névjegyzék alapján. Összefoglalva tehát: az egyházi törvények szerint teljes jogú tagja lehet az egyházközségnek minden olyan, az egyházközség területén lakó konfirmált református személy, aki látogatja a gyülekezet alkalmait, részt vállal annak anyagi terheiből, és kéri felvételét a választói névjegyzékbe. Csak a névjegyzékben szereplő egyháztagok vehetnek részt a döntéshozatalban, ők választhatnak, illetve választhatók. A választói névjegyzékünkben esetenként egy név egy házaspárt, illetve egy egész családot takar.
Sokszor az időközben felnőtt és konfirmált gyerekek – bár ünnepélyesen a gyülekezet tagjává fogadjuk őket – mégsem jelennek meg a névjegyzékben. Hasonlóképpen azok közül is sokan talán nem is értesültek erről a lehetőségről, akiket ismerősük, kollegájuk hívott egyszer közénk, és Isten igéje itt megszólította őket, s azóta rendszeres látogatói alkalmainknak. Vannak, akik azóta szolgálatot is vállalnak, hivatalosan mégsem tartoznak közénk. Kérünk, és bíztatunk tehát mindenkit, hogy ellenőrizze és rendezze gyülekezeti tagságát!
Emmaus Sem névtelen sem névleges módon nem jó tartozni sehova. Isten népe közé pedig, ahol Isten néven nevez és nevünkön hív el nem is lehet igazán. Aki pedig szív szerint ide tartozik már, de még nem keresztelték meg, még nem konfirmált, lehetősége nyílik arra, hogy megismerve református keresztyén hitünk tanításait, egyházunk életét,
5
Jézus Krisztus követőjeként teljes elkötelezettséggel vallja és vállalja idetartozását. Szeretettel hívjuk és várjuk alkalmainkra s a felnőtt konfirmációi előkészítőre. A lelkészi hivatalban készséggel segítünk további felvilágosítással minden kedves testvérünknek. Somogyi Péter lelkipásztor
Ki nekünk Jézus Krisztus? Ezt a kérdést jártuk körbe ez év augusztusában Emmausban tartott gyülekezeti héten, és mint megbízott szeretnék bizonyságot tenni, milyen úton jutottam el a válaszig. Szeretnék beszámolni a gyülekezeti hét jó illatjáról, gazdag megtapasztalásáról, hitünk megerősödéséről is. 2003. augusztus 2-án, a nyugdíjba menésem napján iszonyú erővel arra döbbentem rá, hogy kész vége. A 40 éves „sivatagi vándorlásom” tele van zsákutcákkal, tévedésekkel, hogy igazán alig van valami említésre méltó, amire büszke lehetnék. Egyre hangsúlyosabban szólt a nemrég eltemetett édesapám egész életében nekem szóló tanácsa: „békességet egyedül csak
Jézus Krisztusban lelsz, keresd Őt!” Keresni kezdtem. A 2003 évi gyülekezeti hétre utolsóként érkeztem, de a főhelyre kerültem. Csodának éreztem! Másnap egy igés lapot kaptam, rajta egy nekem szóló üzenettel: „Örüljetek, mert a nevetek fel van írva a mennyben!” Tényleg örültem, mert anélkül, hogy valami érdemlegeset tettem volna életemben, fontos vagyok, nem valakinek, hanem Istennek. Még azon a délelőtt elhangzott a pogányból lett hívő Titusz kapcsán, hogy mindnyájan megbízottak vagyunk és feladataink vannak. Ez kitűnő! Pótolhatom a 40 éves lemaradásom! Később már csak azt kérdeztem „mit kell tennem?” Fogadd el hittel Uradnak Istenedet! Szinte felkiáltottam, hiszen az
6
Emmaus
én nevem héberül ezt jelenti! Most értettem meg, hogy Isten - szüleim által – már születésem előtt sínre rakott, és a nekem szóló üzenetét most juttatta el hozzám. Véget érhet így az énközpontú, eredménytelen útja életemnek és ezen a damaszkuszi úton ekkor megfordultam. Később, de még a héten Isten kegyelméből az is világos lett, hogy Jézus Krisztus az Ő kereszthalálával, egyetlen tökéletes áldozatával az én 40 éves, tévedésekkel teli életem minden terhét megváltotta és levette vállamról. Így felszabadultan hinni kezdtem. Már nem is sínen, hanem légpárnás járműként közlekedtem az életben. Minden istentiszteleten ott voltam, két bibliaórára is jártam, naponta Bibliát olvastam, számtalan vallási könyvet tanulmányoztam, időseket látogattam, Bibliát osztottam, jót tettem, de számos méltatlan dolgot is tettem, amelyek nagyon bántottak, amelyektől szabadulni igyekezetem kisebb nagyobb sikerrel. A következő évi gyülekezeti hetet kihagytam. Olimpia volt! Egy évig szörnyű lelkiismeret furdalásom volt, és az én légpárnás járművem, már nem siklott mindig, inkább csúszkált. Az idei gyülekezeti hétre előre jelentkeztem, időben
érkeztem, régi helyemre ültem és megnyugodtam. A központi kérdésre, hogy kicsoda Jézus Krisztus nekem és hogy hol van Ő az életemben, ott van-e a szívem központjában, töredelmesen be kellett magamnak vallani, hogy ott van a szívemben, de még sok minden van mellette, még az Olimpia is. Szerdán már késő este volt, amikor a bizonyságtevő lelkészünkön keresztül szinte világított egy mondat számomra: „Akiket Isten eleve kiválasztott (engem), és Fia Jézus Krisztus kereszthalálával minden bűntől megváltott (40 év minden hiábavalóságától), itt lenn megőríz, pásztorol, fogja a kezem (légpárnásan közlekedtet) és egykor Isten színe előtt, Ő a Szószólóm és Pártfogóm.”. Amit Isten örök időktől fogva nekem előkészített, az örök életet, bár tökéletesen érdemtelen vagyok rá, megkaphatom. Ekkor egy ott lévő testvéremből szinte közösen kirobbant belőlünk: „Mi kiválasztottak vagyunk! Köszönjük édes Jézusom!” Életünk közepébe szinte helyére kattant Jézus Krisztus. Ő az, Akitől mindent, az életünket kaptuk, Aki mindent megtesz értünk, és őszinte hálából, tiszteletből egész olyan – amilyen életünkkel Őt akarjuk szolgálni, így ezzel az
Emmaus írással is! Én ugyan egy igés lapot kaptam, de legalább 50 magam készítettem lapot osztottam ki a testvérek között, hátha Isten jó eszközeként másokat is hasonló megtapasztalásokhoz vezet! És most a többiekről. Átadok egy csokorral az elmondott bizonyságtételekből. - Volt, aki azt mondta, nagyon kellemes volt itt és jövőre is jön. - Volt, aki hálás, hogy hívták és erősödött hitében. - Sok emberrel beszélgettem, mindenki testvérként beszélt velem. - Más azt mondta: Sok mindent nem értettem előtte, de most már
7
jobban értem az Igét. Ugyan nagyon fáradtam érkeztem, de az itt lévő nagy békesség és szeretet simogatása megnyugtatott, és amit eddig töredékesen láttam, a mozaikok helyre kerülvén egy csodálatos képpé állt össze. Kecskemétről az év nagy részében távol lévő, itt Emmausban döbbent rá, hogy hiányzik a gyülekezet. - Voltak, akik boldogan mondták, hogy az Úr megváltotta az életüket a rabszolgaságból, kiválasztottak és még többet akarnak hálából szolgálni. - Mások bevallották, hogy önző életet éltek és vágyják,
8
Emmaus
hogy Jézus Krisztus kerüljön az életük középpontjába. - Egy nagyon beteg testvérünk, arról a csodáról beszélt, hogy először lehet itt, továbbá arról a vágyáról, hogy amíg teheti, amíg még él továbbadhassa az Úr üzenetét, amit itt átélt és megértett. - Volt, aki hozzátartozója elvesztése után volt Emmausban, elmondta, hogy azért imádkozik, hogy ilyen közösségbe kerülhessen minél többször, mert békességet és megnyugvást kapott. - Volt, aki éneket tanított meg nekünk, hogy gazdagabban dicsérhessük az Urat. Végül volt,
aki a morzsaszedegetésen csak annyit mondott, ő nem morzsákat, hanem egy egész kenyeret kapott. Akiktől idéztem azok szintén gyarló, bűnös, fáradt, megpróbált emberek. Testvér, aki olvasod e beszámolót szeretnél ilyen megújító magtapasztalásokat? Ha most vagy akár később magadban egy halk igennel válaszolsz, akkor jövőre találkozunk, mert mi Isten kegyelméből ott szeretnénk lenni. Akkor meghallhatod az egyik legkedvesebb énekünket, amit végül mindnyájan nyitott szívvel énekeltünk.
Ifjú (idős) miért mondod: gyenge vagyok Azt mondja Jézus: erőt adok. Ő megy előtted, bízd Rá magad Erőt a harcban, csak Jézus ad. Hadd búcsúzzam köszöntésével:
a
bukovinai
székelyek
Hidason
hallott
Békesség Istentől! Alföldy–Boruss Illés
“Bűnben élni a legboldogtalanabb állapot, mert az kirekeszti az embert Isten kegyelméből és a mennyországból. De más dolog bűnben élni és más bűnösnek lenni. Az igazi hívek is bűnösek, de nem élnek a bűnben.” Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok
A Reformáció útján
9
A reformáció északi útján Kecskeméti református fiatalok és budapesti teológusok tanulmányútja Skandináviában A Kecskeméti Református Egyházközség ifjúsága negyedszerre szervezett kirándulást, mely ezúttal a budapesti teológia hallgatóival, valamint már végzett fiatal lelkészekkel egészült ki. Most a reformáció északi elterjedését követtük végig. Az első út 2000-ben a reformáció kezdeti helyszíneit járta végig Németország és Svájc nevezetes helyein. 2002-ben a hazai református emlékeken kívül Erdély protestáns emlékeit látogattuk meg. 2003 nyarán pedig azokba az országokba utaztunk el, melyekben nagyobb számban élnek a kálvini hitvallási alapokat vagy protestáns mivoltukat komolyan vevő hívek. Így került sor Hollandia, Skócia és Anglia bejárására. Idén augusztusban pedig az északi reformáció nyomát követtük a Skandináv államokban. A 15 napos út során, 6450 kilométert tett meg a csoport földön és vízen, hiszen négyszer hajóra is szálltunk. A hosszú út során 11 országot érintettünk, több kisebb faluban, kisvárosban és hat fővárosban álltunk meg.
Augusztus 6-án kora reggel Kecskemétről indult a közösség, majd Pesten csatlakoztak hozzájuk a teológus hallgatók. A 49 fiatallal és két megbízható sofőrrel induló csapatunk mindvégig Isten gazdag áldását érezte, hiszen nemcsak hogy semmi rendkívüli dolog, baleset, betegség nem történt, de még az északi országokra nem igazán jellemző napsütéses időjárás is kísérte közösségünk útját. Németországon keresztül Dánia volt az első állomás, majd Svédország déli és nyugati vidékét jártuk be. Norvégiában Oslo megtekintése volt a fő cél, majd Svédország tüzetesebb bejárása következett. Uppsala székesegyháza mindenkit lenyűgözött csakúgy, mint a főváros Stockholm sok látnivalója. Ezután Finnország következett, ahol Turku és Helsinki protestáns nyomait kutatta a csoport. Helsinkiből komppal Tallinnba érkeztünk, s onnan a balti államokon keresztül, Riga megtekintésével hazafelé. Ahogyan eddigi útjainkon is nem csupán a látható és az
10
A Reformáció útján
átélhető élmények voltak a meghatározóak, hanem szellemi, lelki, közösségi dolgok is. Rövid előadásokat tartottunk az adott országokról, városokról, a reformációról, meghatározó irodalmi és történelmi alakokról. Ahol kiemelhető volt, ott utaltunk azokra, akik a helyi protestáns viszonyokat meghatározták. Így említettük a svédek Nobel díjas írónőjét Selma Lagerlöföt, a filmjeiben az egyházat, hitet megjelenítő Ingmar Bergman filmrendezőt, a finn ébredést megörökítő írót Giertz Bo-t, vagy a dánok evangéliumi szerzőjét:
Kaj Munkot. Megemlékeztek a reformáció fő támogatóiról: III. Keresztély dán királyról, aki Bugenhagen (Luther munkatársa) segítségével kezdett az egyház reformjához 1536-ban; a Wasa Gusztáv svéd királyról, aki maga állt az egyház élére, majd a 30 éves háborúba bekapcsolódó Gusztáv Adolf svéd királyról, aki hadvezérként és királyként is meggyőződéses híve volt a reformációnak. Göteborgban a szobránál el is énekeltük kedves énekét: „Ne csüggedj el kicsiny sereg” (Ré: 393) Minden nap tartottunk
11
A Reformáció útján áhítatokat teológus és ifis igehirdetőkkel, melyek a lelki töltődést segítették. De voltak spontán beszélgetések, éneklések is, melyek erősítették hitünket. Külön éneklapot szerkesztettünk az útra, összegyűjtve az északi országokból származó énekeket. Különleges találkozás volt ez, egy gyülekezet ifjúsága és a jövendőbeli lelkészek, a teológusok között, sokat tanulhattunk egymástól. Istennek vagyunk hálásak ezért az útért is. A végén álljon a programfüzetünk mottójaként szereplő svéd ima,
melynek megélésére törekedtünk az út során is: Zabolázd meg a nyelvünket Uram, - hogy ne mondjuk olyan szót, ami nem igaz; - hogy nem mondjuk olyan szót, amely félig igaz; - hogy ne mondjunk olyan szót, amely igaz ugyan, de kegyetlen – Jézus szavát add a szánkba! Bölcsföldi András lelkész, az út szervezője
Gyülekezeti kirándulás „ A szépség Isten Lelkének megszentelt kisugárzása a teremtett világra.” Ez a mottó indította a gyülekezet tagjait 2005. június 29-én egy 46 és egy 20 személyes busszal Budapestre, Magyarné Balogh Erzsébet lelkészünk vezetésével. A gazdag programterv örömteli várakozással töltött el bennünket. „Dícsérjétek az Urat!” – csendült fel énekünk, majd rövid igehirdetés és fohász után elindultunk. Első úticélunk a Nemzeti Galéria Munkácsy a nagyvilágban című kiállításának megtekintése
(Simon András)
volt. A külföldi és magyar magán és közgyűjteményekben fellelhető képek sokasága egy géniusz gazdag életútját mutatták be. Az asztalosinasból lett festő első rajzaival a falusi szegény emberek életét mutatta be. Mindössze 24 éves, amikor megfesti a nyomorúságos álmából felriasztott inasgyerek ásító, egészalakos képét. A „Zálogház”, az „Éjjeli csavargók”, a „Siralomház” vázlatai az emberábrázolás
12
Kirándulás
remekei. Bensőséges alkotása a „Milton leányainak az elveszett Paradicsomot-ot diktálja”. Párizsi szalonképei más világot tárnak elénk gazdag pompájukkal, csendéleteikkel. Műtermében feleségét és önmagát is megfesti, már nem rongyos inasként. V i r á g c s e n d é l e t e i ragyogóak, erdei tájai, fasorai gyönyörködtetőek. A monumentális „Krisztus Pilátus előtt” festmény emberalakjai húsból-vérből valók. A „Krisztus mellképe” tanulmány égő piros ruhában ábrázolja a szelíd lázadót. Az egész falfelületet betöltő „Golgotha”-képhez alig tudtunk közel férkőzni, hogy megcsodálhassuk! Az 1895-ben készített „Ecce homo” vázlat gyönyörűen ábrázolja a szűk udvaron csoportosuló fölheccelt tömeget, a roskadozó anyát. A személyes tárgyak, kitüntetések sorában láthattuk Munkácsy Mihály gipszből formált kezét is. Isten ad tehetséget és erőt, bizony az Övé a dicsőség! A Ráday utcában a Károli Gáspár Református Egyetem Theologiai Fakultásának konviktusában várt ránk az ebéd. Az épületbe lépve ismerős hangot hallottunk, Varga László főtiszteletű úr köszöntötte a csoportot, akinek itt van a hivatala. Mindjárt mutatta
is nekünk Harvay János szobrász pályaműtermét az 1909-es genfi Kálvin-jubileumra, ami ott áll a Püspöki Hivatal előtt. Miért nem nyerhetett a terv megvalósítást? – kérdezte a főjegyző úr. Bárdosné Hédike jól felelt: Ne csináljatok magatoknak faragott képet! Igen, Jézus kiábrázolása miatt vetették el a tervet, Jézus alakja van az ülő Kálvin és a szoborcsoport fölött. A jóleső ebéd után a díszterem szolgált pihenő és újabb ismereteket szerző helyül. Varga László köszöntője után megtudtuk hogy az épület hajdan dohányáruraktár volt, majd a Református Theologia részére megvásárolták. 1983-ra új szárnnyal bővült, 1983-87-ben pedig felújították és korszerűsítették. „Mindeddig megsegített minket az Úr” (I.Sám.7,12) hirdeti Isten kegyelmes tetteit a Ráday Kollégium falán a tábla. Megtudtuk, hogy az intézmény jogelődje a Kecskeméten lévő Theologia volt 1885-ig. Búcsúzásként a 25. zsoltárt énekeltük el: „Szívemet Hozzád emelem…” A Biblia Múzeum is ebben az épületben található, amit 1988-ban amszterdami mintára készítettek el. A Biblia világának 3 évezredét mutatja be a Biblia és a régészet, a Biblia és a nyelv, a Magyar Bibliák és a Modern Bibliák témaköreiben.
Kirándulás
Megtudtuk azt is, hogy a Biblia 1844 nyelvre van lefordítva. Tímár Gabriella lelkésznő nagyon odaadóan mutatatta be nekünk a kiállítást, amit nem elég egyszer látni. Egy rövid városnéző buszozás után megéreztünk az Abonyi utcába, ahol a Magyar Református Egyház Zsinatának székháza van. Bagi László nyugalmazott lelkész beszélt a Zsinat munkájáról, a törvényhozások körültekintő alaposságáról. Ez az épület a Baross-téri Egyházközség istentiszteleti helye is, így a fiókokból előkerültek az énekeskönyvek. A 171. dícsérettel imádkoztunk: „Megáll az Istennek Igéje…” A folyosó Gályarab – táblája még visszatartott bennünket, mert a hitükért, hűségükért
13
elítélt ágostai és helvét hit-vallású magyar lelkészek és tanítók névsorát elolvastuk. A keskeny utcában sűrűn parkoló autók miatt a nagyobbik busz elakadt. Megtapasztaltuk, hogy ebben a helyzetben is segítségül hívhattuk az Úr nevét, együtt énekelve: „Uram Isten siess minket megsegíteni…” (151. dícséret) Utolsó állomásunk a Szilágyi Dezső téri református templom volt, ahol szintén hálát adtunk egy zsoltár éneklésével. Ez az egyházközség működteti a közeli 5 égtáj kávézót, ahová mi is bementünk. Példa értékű az a szolgálat, amit ez a barátságos, kellemes hely nyújt a vendégeinek azzal, hogy a testi felüdülés mellett lelki beszélgetésekre adnak lehetőséget és felmutatnak az „ötödik égtájra”, Jézus Krisztusra. A tervezett út véget ért és egészen hazáig énekszóval dícsértük Istent: „Az Úr csodásan működik…” Kollár Lajosné Dugár Mária
14
Hívogató-Zsoltárkör „Énekeljetek az Úrnak” (A Zsoltárkörről)
„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban, dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak” (Efezus 5, 19) írja Pál apostol. Zsoltáraink, dicséreteink nagyon sok helyen buzdítanak éneklésre, Isten dicsőítésére. Vasárnaponként az istentisztelet végén a szószékről hangzik a hívás a zsoltárkör látogatására, mégis szomorúan kell tapasztalnunk, milyen kevesen hallják meg e szavakat és jönnek el az alkalmakra. Ebben a néhány soros írásban kísérletet teszek a közöny áttörésére, mert meggyőződésem és tapasztalatom, hogy az éneklés átmelegíti a szívet, elűzi a bánatot, szorongást, szomorúságot „Aki dalol, sosem fárad el, Aki felnéz, sosem csügged el, Mert a dalt ajkunkra, A jó Isten adja Ő ad erőt a nagy harcra” Énekeltük, és remélem most is éneklik a cserkészek. Nem Istennek van szüksége rám, vagy rád, hanem nekünk kell az Ő segítsége, hogy éneklés közben örökös siránkozás, elégedetlenség, békétlenség helyett, illetve helyére békesség, derű, szeretet költözzön szívünkbe. És ha Jézustól kapott igazi szeretet tölt el bennünket, ez tovább áramlik környezetünkbe otthonainkban, munkahelyünkön. Bizonyos, hogy kevesebb neurotikus, depressziós beteg áll majd sorba az orvosi rendelők ajtaja előtt, ha élünk az éneklés lehetőségével. Ha már átadtad szívedet az Úrnak jöjj hálaéneket zengeni, ha még nem, gyere, siess, mert együtt könnyebb a hozzá vezető utat megtalálni. „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el.” (János 6, 37) Dr. Irházi István
Kiállítás
15
A térkép – a történelem szemüvege Térképészeti ritkaságok a Ráday Múzeumban A Ráday Múzeum időszaki kiállítása válogatást mutat be egy a közelmúltban a Kecskeméti Református Egyházközség tulajdonába került magánkollekcióból. Dr. Irányi Béla térkép- és metszetgyűjteménye 107 db 16-18. századi hungarika térképlapot számlál, kiegészülve 80 db város- és 13 db csataképpel. A gyűjteményt adományozója így vall ajándékozó okiratában kecskeméti gyökereiről: „Kecskeméthez több kapcsolat fűz, ami feljogosít arra, hogy idevalósinak érezzem magam, és erre büszke legyek. Ebben a városban, anyai dédapám, Katona Zsigmond házában születtem, itt tanultam a betűvetést a Budai utcai „sárga iskolában”, majd a tudományok kezdetét az akkori Gróf Tisza István Gimnáziumban (a mai Református Gimnázium). A lyceumi tagozatban tanított édesanyám, Irányi Istvánné Pócsy Riza, kinek családja a második ajándékozó okirati kapcsolatot jelenti. Édesapám, Irányi István tanári, de méginkább művészi munkássága a „Hírös Városhoz” kötötte családunkat. Nekünk, a húszas- harmincas évek gyermekeinek, a dédapámról elnevezett katonatelepi szőlő volt a világ közepe. Ezt még a Gulagban is olyan erősen éreztem, hogy jövőmről álmodozva, a szabadulásom után ide képzeltem el életem újrakezdését. Egész életem jelszavául pedig a hajdani gimnáziumom jelmondatát tartottam meg: Crescit sub pondere palma!” A mappák között több itthon egyetlennek vagy az ismerttől eltérőnek, unikálisnak számító darab is található pl. Abraham Ortelius Magyarország (Antwerpen, 1579.) és Erdély (Antwerpen, 1575.) térképei, Johann Ulrich Müller 17. század végi (Ulm,1691.) lapja. Nekünk, kecskemétieknek különösen kedves a Tolnán 1599-ben zajlott, a hajdúezredek győzelmét megörökítő csata képe (Hieronymus Ortelius- Johann Siebmacher …..Nürnberg, 1665.), hiszen a kecskeméti református kollégium alapjait a tolnai iskola Kecskemétre átköltözése, török elöli menekülése vetette meg. Utóbbi szintén 1599-ben esett, s ez jelzi, hogy a hadiszerencse igencsak forgandó volt Tolnánál. A donátor, a 80 esztendős dr. Irányi Béla családja művészetpártoló tevékenységét folytatja. Gyűjtési területe a hungarika térképek és metszetek mellett a tárgyi néprajzra terjed ki. Noha évtizedek óta Svájcban él, ma is – ahogy erről adománya szavak nélkül ékesen szól
16
Reformáció útján
– kecskemétinek érzi magát. A kiállítás forgatókönyvét dr. Plihál Katalin térképtörténész írta. A látogatók a térképeket, metszeteket Balassi megzenésített verseit hallgatva, a múzeum által biztosított lupékkal tanulmányozhatják alaposabban. A bemutatott anyagról katalógus (szerkesztő: dr. Fogarasi Zsuzsa) jelent meg, mely bővebben informál a művekről, azok alkotóiról és az adományozóról. A metszetek mellett, azokat kiegészítve, béke-emlékérmek, iránytűk, nap- és csillagórák láthatók a kiállításon. A diákok számára rendhagyó órákat is szervez a múzeum. Dr. Fogarasi Zsuzsa
A kiállítás megtekinthető: A Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeumában (Református Ókollégium). Nyitva: kedd-vasárnap 10-17.30 között. A kiállítás október 30-ig tekinthető meg!
Könyvajánló
17
Könyvajánló A mostani könyvajánlóban könyvesboltunk vezetőjével beszélgetünk. - Bárdos Pétert Emmausban ismertem meg 13 évvel ezelőtt. A kemencénél sok gyermeket láttam, akik körbeálltak egy korongozó férfit, aki kedvesen magyarázott nekik. Péter az agyag formálása alapján Isten teremtő munkájáról beszélt a gyerekeknek. - Mesterségemre nézve porcelán korongos vagyok, de Isten indítására vállaltam ezt a munkát, melyhez most végeztem a boltvezetői tanfolyamot. - Miben más most e könyvesbolt kínálata az eddigiekhez képest? - Most szinte teljesen keresztyén könyveket árulunk, a bolt egy bő kínálatú keresztyén iratmisszió. - Hány kiadótól rendeltél? - 20 keresztyén kiadótól. Magam sem gondoltam, hogy ennyi értékes keresztyén könyv jelent már meg az elmúlt években. Ha valami hiányzott a választékból kérésre meghozattam azt is. - Milyen tapasztalatod van a munkádról az elmúlt hónapokban? - Egyre jobban megismerem a sok új könyvet, így tudok ajánlani. Másrészt ez lelkigondozói munka
is. Sokan jönnek gyülekezeti tagok, vagy teljesen idegenek, akikkel sok jó beszélgetés adódott már. Örömmel teszem ezt is. Fontos volt, hogy a könyvhéten kint volt a sátorunk a főtéren. Bizonyságtétel volt a jelenlétünk. - Ki rendezi a szép kirakatot, mely előtt sokan megállnak? - Feleségem, Edit hetente szépíti, variálja. Sokan úgy jönnek be, hogy az ablakban lévő kínálatra figyelnek fel. - Fenn lehet tartani egy könyvesboltot csak keresztyén könyvekből? - Ennek a próbáját éljük folyamatosan. Isten indítsa a szívünket, hogy legyen olyan érdeklődés gyülekezetünkben, mellyel megerősödhet ez a misszió. Mindenki sokat tesz érte, ha itt vásárol, keresztyén könyvet vesz magának, családjának és ajándékba. Persze ezzel nemcsak a könyvmissziót segíti, hanem önmagát, vagy másokat építi a keresztyén irodalom olvasása által. Áldott szolgálatot kívánunk, és minél több lelkes vásárlót! Somogyiné Ficsor Krisztina lelkipásztor
18
Alkalmaink
Október 3, hétfő – a reggeli áhítatot követően Aradra indulnak gimnáziumunk kerékpárosai Október 5, szerda – Du 5 órakor házi bibliaóra Varga Sándoréknál (Béke fasor 12) Október 5, szerda – Du 6 órakor házi bibliaóra Mészáros Jánoséknál (Hegedűs köz 24) Október 6, csütörtök – a reggeli istentiszteleten megemlékezés az aradi vértanúkról Október 6, csütörtök – A presbiteri tisztségre történő jelölések leadási határideje Október 11, kedd– Du 5 órakor házi bibliaóra Bárdos Péteréknél (Ceglédi út 24) Október 11, kedd– Du 5 órakor házi bibliaóra Khin Józseféknál (Budai hegy 236) Október 13, csütörtök – Du. 6 órakor Presbiteri Gyűlés Október 16, vasárnap – 11 órakor kollégiumi családi istentisztelet Október 25, kedd – Du 5 órakor házi bibliaóra Bajnóczy Lászlóéknál (Csabagyöngye u 24) Október 24-29 – Bűnbánati hét Október 30, vasárnap – Úrvacsoraosztás az új borért való hálaadás alkalmával, a presbiter-jelöltek bemutatkozása Október 30, vasárnap – 11 órakor vigasztaló istentisztelet Október 30, vasárnap - Du. 4-től 6 óráig családos délután szülők és gyermekeik számára Október 31, hétfő – a Reformáció emlékünnepe,
Alkalmaink
19
istentisztelet úrvacsorával 9 órakor, majd 18 órakor evangélikus testvéreinkkel közösen a református templomban November 2, szerda – Du 5 órakor házi bibliaóra Varga Sándoréknál (Béke fasor 12) November 2, szerda – Du 6 órakor házi bibliaóra Mészáros Jánoséknál (Hegedűs köz 24) November 6, vasárnap – 9 órakor az istentiszteletet követően presbiterválasztó közgyűlés
Az esetleges változások miatt kérjük figyelje az istentiszteleteken elhangzó hirdetéseket is !
Imádkozzunk! - Adjunk hálát Urunknak templomunkért és kérjük, hogy újítsa meg hitünket! - Köszönjük meg mindazokat az áldásokat, amiket Isten a nyár folyamán adott nekünk! - Könyörögjük azért, hogy a nyári emmausi csendeshetek áldásait megőrizzük szívünkben! - Imádkozzunk állandó gyülekezeti alkalmainkért! - Könyörögjünk a hitoktatók szolgálatáért és a hittanos gyermekekért, hogy fontosnak tartsák a hittanórán való részvételt! - Hordozzuk imádságban a presbiterválasztás ügyét, hogy elkötelezett, áldozatkész, Istentől jövő bölcsességgel szolgáló presbitériumunk lehessen!
“Az imádkozás a legelső feladatod keresztyén ember, mivel anélkül egyéb feladataidban méltóképpen el nem járhatsz. Azért nincsen egyetlen keresztyén feladat sem, amelyre több ok serkentene és kötelezne, mint az imádkozás.” Szikszai György: Keresztyéni tanítások és imádságok
20
Híreink Híreink
Július 1-3 között a kárpátaljai tivadarfalvi gyülekezetből voltak vendégeink. Távozott gyülekezetünkből Jelényi László lelkész-vallástanár, helyére Pál Ferenc tiszakeszi (korábbi tázlári) lelkész érkezett családjával együtt. Beosztott lelkészként Kecskemétre érkezett Ferenczy József testvérünk, feleségével együtt. Az elmúlt évet hatodéves teológusként Kecskeméten töltő Hajdú Szabolcs Koppány és Hajdúné Tóth Lívia Tiszakécskére, Balázs Hajnalka Szentkirályra került. Hatodéves teológusként Kecskemétre érkezett Lányi Gábor testvérünk, feleségével együtt. Nyáron 9 héten keresztül épülhettek gyülekezetünkből gyerekek, fiatalok, felnőttek az Emmaus-házban. Gyerekheteken
összesen 200-an, konfirmandus héten 30-an, angol-német heteken 160-an, családos héten 110-en, gyülekezeti héten 70en, új gimnazista héten 120-an vettek részt. Már elkészült a jövő évi beosztás. Tervezzük be családunk minden tagja számára az emmausi hetet, hogy lelkileg megerősödjünk! Szeptember 18-án zenés áhítaton emlékeztünk meg Osváth Viktorról, gyülekezetünk 20 évvel ezelőtt elhunyt kántor-lelkészéről. Szeptember 25-én a BácsKiskunsági Egyházmegye közgyűlése beiktatta tisztségébe Hegedűs Béla esperest, tiszakécskei lelkészt, aki Szabó Gábor esperesi tisztségéről történt lemondása után, választás útján nyerte el a tisztséget.
a Kecskeméti Református Egyházközség Hírmondója
Kiadja: Kecskeméti Református Egyházközség Kecskemét, Szabadság tér 7. Tel.: 500-380, Fax: 500-387
[email protected] Felelős kiadó: Somogyi Péter Szerkesztő: Laczay András
