Ez az írás a Magyar Terminológia c. folyóiratban (3. évf., 2. sz., 2010. 269-284.) megjelent cikk nem-végleges változata. Terminológiai változások a XX-XXI. századi könyvtártudományban KOLTAY TIBOR – PRÓKAI MARGIT Szent István Egyetem, Alkalmazott Bölcsészeti Kar H-5100 Jászberény, Rákóczi út 53.
[email protected],
[email protected] A tanulmány áttekintést ad azokról a terminológiai változásokról, amelyek a XX. században a könyvtár- és információtudomány elnevezéseiben bekövetkeztek. Emellett tárgyaljuk a század végén és a XXI. században keletkezett új fogalmak és az őket tükröző terminusok kapcsolatát. A tapasztalat azt mutatja, hogy az új technológiák nyomán megjelenő új szavak mellett a már meglevő szavak is új jelentéseket vesznek fel. Gondot okozhat azonban, hogy a fogalmak értelmezése más és más lehet és, hogy a magyarra fordításuk nem egységes. A könyvtártudomány esetében a cikk érinti a szakterület elnevezésének megtalálásával kapcsolatos nehézségeket, társadalomtudományi státusával kapcsolatos kérdéseket és a nyelvészettel való interdiszciplináris kapcsolatait is. Kulcsszavak: könyvtártudomány, információtudomány, könyvtár, új technológiák, interdiszciplinaritás Terminological changes of library and information science in the 20th and the 21st century. The article provides and overview of the changes that occurred in library and information science during the 20th century. Similarly, the nature of new terms is discussed in connection with new concepts of library and information related work, mainly in the end of the previous and in the 21st century. Experience shows that beside the appearance of new words related to new technologies already existing words often acquire new meanings. Problems may be caused by the different understandings of the concepts and the lack of uniform Hungarian equivalents. In the case of library and information science (LIS) the difficulties to find a name for the field, finding its status as a social science and its numerous interdisciplinary connections with linguistics are described. Keywords: library and information science, information science, librarianship, new technologies, interdisciplinary approaches
1. Bevezető A könyvtári szaknyelv változásaival és terminológiai anyagaival korábban több tanulmány is foglalkozott (Prókai 1999, 2001, 2004). Írásunkban a teljesség igénye nélkül, viszont számos területet érintve vizsgáljuk, mi jellemzi könyvtári munka kapcsán felmerülő új fogalmakat és azok megnevezéseit. Foglalkozunk a könyvtártudományhoz kapcsolódó fogalmakkal és szakszókinccsel, érintve magának a tudományterületnek az elnevezését, központi fogalmainak némelyikét és interdiszciplináris kapcsolatait, amelyek főként nyelvészetiek. A terminológiai kérdéseket elsősorban az adott fogalomkör tárgyalásakor fejtjük ki. A gyakorlati könyvtári munka mellett és részben annak elméleti háttereként mindig jelen volt a sokat vitatott státusú könyvtártudomány, amelynek elnevezése folyamatosan változott és részben ma is viták tárgya. A könyvtárakban végbement terminológiai változások egyaránt érintették a könyvtártudományt és a tág értelemben vett, gyakorlati könyvtári munkát. Az utóbbival kapcsolatosan számos új fogalom jelent meg a XXI. században.
2 2. Terminológiai változások a könyvtártudományban A könyvtári szaknyelvben a XX. század folyamán a könyvtári tevékenységben jól érzékelhető, átlagosan 50 éves ciklusokban változott meg a jellemző szakkifejezések használata. Ezek az időciklusok nem lineárisan egymás után jelennek meg, hanem olyan tendenciaként, amelyben már a folyamat kezdetén megjelennek azok az elemek, amelyek a ciklus végére kiteljesednek. Példánkban egy adott fogalom nyelvi változásait olyan ciklikus folyamatok reprezentálják, amelyekben kezdettől fogva jelen van két terminus, az egyik elfogadottá válik, a másik látensen jelen van és a ciklus végére gyakran kiszorítja az először elfogadottá vált kifejezést, és a helyére lép. Ebben a pillanatban fel is tűnik a saját látens riválisa, amely a következő ciklusban jelen lesz, hogy majd a helyébe léphessen. A folyamat illusztrálására a könyvtári tevékenység fogalmát megnevező kifejezések változásait választottuk, amely a XX. században, két ciklusban, három szakkifejezéshez kapcsolódik. A XIX. század vége és a századforduló könyvtári tevékenységének kulcsfogalma a bibliográfiai tevékenység, a XX. század közepére a bibliográfiai tevékenység helyére lép a dokumentáció, a század végére pedig az információ, illetve a hozzájuk kapcsolódó tevékenységek elnevezései. A változások követésére és illusztrálására a szerző számára a tudományos szaknyelv és a szakma tudományos intézményeinek névváltozásai szolgáltatták a legjellemzőbb és időhöz köthető példákat. 2.1 A bibliográfiától a dokumentáción át az információ tudományáig Az 1885-ben megalakult Nemzetközi Bibliográfiai Intézet már 1901-ben kísérletet tesz a dokumentáció fogalmának meghatározására. A dokumentáció terminus nyilvános használatával 1905 táján már találkozunk (Fülöp 1985: 100), és a húszas években már közismertté válik. A terminus jelentésének a meghatározására azonban csak 1934-ben kerül sor, ekkor jelenik meg Paul Otlet összefoglaló műve a dokumentációról (Otlet 1934) és ugyanebben az évben változik meg a nemzetközi intézmény neve is: az Institut International de Bibliographie (Nemzetközi Bibliográfiai Intézet) helyett Institut International de Documentationra (Nemzetközi Dokumentációs Intézetre). Ezt három év múlva, 1937-ben Federation Internationale de Documentationre (FID) (Nemzetközi Dokumentációs Szövetségre) módosítják. Ekkor az eredeti bibliográfiai tevékenységet végérvényesen felváltotta a könyvtári tartalomfeltárás speciális rendszerének, az Egyetemes Tizedes Osztályozásnak a gondozása, illetve a további módszerek és megközelítések kidolgozása. Ekkor már az 1885-ös bibliographie (bibliográfia) szó helyére az intézet nevében egyértelműen a documentation (dokumentáció) terminus kerül. Vagyis mintegy ötven év alatt szorítja ki a bibliográfia szót az intézmény nevéből az akkor már 30 éve ismert és széles körben használt szakkifejezés, a dokumentáció. A dokumentáció első, 1934es tudományos meghatározása szerint „dokumentálni annyit jelent, mint összegyűjteni, osztályozni és terjeszteni az emberi tevékenység bármely területéről származó bármely fajta dokumentumot” (Szepesváry 1993: 8). Amikor aztán a FID 1953-ban újra meghatározta a fogalmat, már az információ vált kulcsszóvá. (A dokumentáció 1961: 39). Jelentős terminológiai vita bontakozott ki az 1960-as évek elején, melynek főszereplői a dokumentáció, az információ és a tájékoztatás terminusok különböző értelmezései. Két nézet állt szemben egymással. Koblitz nevéhez az információ önálló, tágabb értelemben vett jelentésmagyarázata kapcsolódott, míg Polzovics Iván felfogásában a dokumentáció volt a főfogalom, annak csupán része a tájékoztatás és az információ.
3 Az idő azonban a Koblitz-féle, valamint a cseh és lengyel meghatározásnak kedvezett, szinte kizárólagosan előtérbe került az információ fogalma a dokumentációval szemben, és ez utóbbi használata folyamatosan háttérbe szorult (A dokumentáció 1961: 17–47, Polzovics 1962, Koblitz 1982). A dokumentáció szóalak a spanyol és az olasz nyelvben ma is használatos (sp. documentación, ol. documentazione). Több spanyol könyvtártudományi tanszék nevében szerepel a Biblioteconomía y Documentación szókapcsolat. Az egyik neves spanyol szakfolyóirat elnevezése pedig Revista Española de Documentación Científica. Az utóbbi esetében a dokumentáció kiegészítő jelzőt kap, így tudományos dokumentáció lesz. A változást jelzi, hogy 1988-ban, újabb ötven évvel az után, hogy a dokumentáció – az intézmény működésének változását tükrözve – felváltotta a nemzetközi intézet nevében a bibliográfia elnevezést, a FID újabb névváltoztatást határozott el. A régi rövidítés ugyan megmaradt, a feloldásából azonban már nem lehetett kihagyni az information (információ) terminust (Federation Internationale d’Information et Documentation), mint ahogy az is szimbolikus jelentőségű, ahogy az információ beékelődik a dokumentáció elé, az utóbbi szinte az elhagyás előtti állapotot sugallva. Gondoljunk csak az OMKDK (Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ) – OMIKK (Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár) névváltozásának esetére. Még egyszer az évszámok: 1885: bibliográfia, 1934: dokumentáció, 1988: információ - száz év kulcsszavainak változása szaknyelvünkben. Az évszámok az intézménynévben történt hivatalos változást jelzik, nem az első megjelenést, hanem a közkeletűvé válást. Az első megjelenés évszámai szakterületünkön: 1901 (dokumentáció) és 1953 (információ). Az 1988-as évszámhoz kiegészítésként említhető, hogy ebben az évben az UNESCO a dokumentációs tevékenységeket tudományágként az 57-es kódszám alatt az alkalmazott nyelvtudomány alá sorolta (Horváth T. 1999: 19). A dokumentáció terminus használatának háttérbe szorulását több tényező indokolja. Minden bizonnyal összefügg a kor technikai vívmányaival és az általuk indukált igényváltozásokkal. A XX. század végének szakembere nem tart rá igényt, hogy tartalmilag értelmezzék számára az igényelt ismeretanyagot, sőt, kifejezetten ellene van a másodkézből kapott ismeretanyagnak, csupa új és eredeti adatra vagy forrásra van szüksége. A változást valószínűleg az is erőteljesen befolyásolta, hogy ebben az időben több meghatározó ország nyelvében sem volt ez a terminus közhasználatú, meghatározó. Ez még akkor is érvényes, ha tudjuk, hogy a német nyelvterületen az információ és a dokumentáció szavak együttes használata jellemző: Information und Dokumentation. Ez a forma ma is él, ahogyan a dokumentáció kifejezés fentebb említett olasz és spanyol változatai is érvényben vannak. A magyar nyelvben azonban az információ kifejezés megjelenésével háttérbe szorult, avulttá vált. A bibliográfia – dokumentáció – információ kulcsszavak változásával párhuzamosan az általuk előtérbe kerülő tevékenységek és tudományterületek elnevezései is hasonló változásokon estek át. Ezekben a változásokban is nagy szerepe volt a nyelvi hovatartozásnak (angolszász vagy szláv) és a politikai orientációnak. Ennek megfelelően az 1950-es évektől kezdve az információhoz kapcsolódó tudományos vagy nem tudományos tevékenységek megnevezésére egy sajátos, nyugat-kelet vonal mentén kialakuló kettősség jellemző, mely magyar nyelvterületen a mai napig tartja magát. Az információtudomány (ang. information science) kifejezést J. E. L. Farradane használta elsőként 1955-ben (Horváth T. 1999: 17.). Tíz évvel később, 1965-ben jelent meg A. I. Mihajlov, A. I. Černyj és R. S. Giljarevskij szovjet szerzők műve, amelynek címe Osnovy naučnoj informacii. Nem volt azonban egyetértés abban a tekintetben, hogy a naučnaja informacija kifejezést hogyan értelmezzük: tudományos tájékoztatásként vagy tudományos informatikaként, netán tudományos információ legyen a fordítása.
4 Ennek megfelelően az 1968-as új kiadás címe már Osnovy informatiki (Az informatika alapjai) lett. Maga az informatika szó a kibernetika, bionika, szemiotika, kozmonautika analógiájára keletkezett. Az angol nyelvterületen közben elterjedt az information science kifejezés, mely ekkor már az intézménynevekben is tükröződött. Az Amerikai Dokumentációs Intézet, mely 1955-ben még pályázatot hirdetett a dokumentáció fogalmának meghatározására, 1967-ben nevet változtatott: American Society of Information Science (Amerikai Információtudományi Társaság) lett az új neve. 2000-ben, megint csak az idők szavára hallgatva a technológia szó is az elnevezés végére került, így a társaság neve ma American Society of Information Science and Technology (Amerikai Információtudományi és Technológiai Társaság). Az előbbieknek némileg ellentmondva, két neves angol nyelvű folyóirat címe viszont egyaránt mutatja a dokumentáció továbbélését és az információtudomány fontosságát: Journal of Documentation és Journal of Information Science. A magyar nyelvbe természetesen politikai hovatartozás kényszeréből következően az informatika terminus kerülhetett be és válhatott elterjedtté. Az informatika fogalmi meghatározásai azonban koronként, tudományterületenként és nemzetenként heterogének és változóak. A franciáknál például a számítástechnikai ismeretek tartoznak az informatika fogalmába. Az orosz (szovjet) szerzők szerint az informatika olyan tudományág, mely a tudományos információ és a tudományos információs tevékenység elméletét és törvényszerűségeit kutatja, célja a tudományos információ gyűjtésének, feldolgozásának, tárolásának és visszakeresésének megvalósítása. Szepesváry és Vajda megfogalmazásában ez a következőképpen hangzik: „Az informatika tárgya az a folyamat, amelynek során az információ az „adótól” a „vevőhöz” eljut, valamint az a rendszer, amelynek keretein belül ez a folyamat lezajlik” (Szepesváry–Vajda 1970: 616). Az informatika úgy is értelmezhető, mint az információ tudománya, így máris az információtudomány közelében járunk. A magyar könyvtárosság nagy tekintélyű alapműve, a Könyvtárosok kézikönyve szerkesztői szerint a könyvtártudomány információtudománnyá fejlődött. Az információtudomány tárgya pedig „a változatos megjelenésű emberi tudás és ismeret, a tudományos és művészi alkotás, valamint gyakorlati tények hordozóival együtt. Feladata ezek gyűjtése, válogatása, tömörítése, gyűjteménnyé szervezése, reprezentációjának elkészítése, tárolása és rendelkezésre bocsátása”(Horváth T. 1999: 18). A könyvtártudomány elnevezés azonban tovább él. Nem azért használjuk, mert az információtudomány kifejezés nem volna helytálló, hanem azért, mert a könyvtártudomány szót maga a könyvtáros szakma jobban ismeri, gyakrabban használja (és némileg eltérő jelentést is rendel hozzá) (Koltay 2002: 429). Nemcsak a szóhasználatbeli különbségről lehet azonban szó. A könyvtártudomány és az információtudomány kapcsolatára vonatkozóan két alapvető koncepciót különböztethetünk meg. Egyrészt tekinthetjük a két tudományágat különállónak, amelyek között csak néhány közös érdeklődési pont van. Másrészt viszont felfoghatók azonosaknak is, amelyek együttesen alkotnak egy egészet (Vakkari 1996: 160). Ne felejtsük el viszont, hogy az angol nyelvterületen széles körben elterjedt a Library and Information Science elnevezés (magy. könyvtár- és információtudomány), amely jelentéstartalmában a legjobban fedi le tárgyát. Ez a szókapcsolat talán a legelfogadottabb és legelfogadhatóbb megnevezése e tudományterületnek, és használata a két terület egységét látszik erősíteni. A magyar nyelvben a könyvtártudomány és az információtudomány együttes fogalmi használatára éppen a könyvtárosok képzésében találunk adekvát példát: a könyvtári tanszék neve pl. a Nyugat-Magyarországi Egyetem Bölcsészettudományi Karán (Szombathely) Könyvtár- és Információtudományi Tanszék. Végezetül említsük meg, hogy ennek a tudományterületnek a változó megnevezései között voltak olyanok is, mint az információ-visszakeresés és a bibliometria (Schrader 1984: 230).
5 Ezek, bár jelenleg is használatosak, valójában csupán egy-egy részterület elnevezésére szolgálnak. 2.2 Az információ megközelítései A XX. század kulcsszava azonban vitathatatlanul az információ, amely meghatározásainak se szeri, se száma. Klasszikusaknak tekinthetők az információ-meghatározások között Norbert Wiener és Claude Shannon közismertté vált megközelítései, melyek szerint az információ nem anyag és nem energia, illetve az információ az a tartalom, amelyet a környezettel alkalmazkodásunk folyamatában kicserélünk (Fülöp 1996: 28). Az információ-meghatározások analitikustól szintetikusig terjedő széles skáláján jellemző az egy-egy szempontból, szemszögből való megközelítés. A fogalom történeti áttekintése és azzal párhuzamosan a mai legáltalánosabb értelemben vett értelmezése, jelentésárnyalatai, a nyelvi struktúrában való elhelyezés szempontjából: az információ általánosságban valamitől való különbözés, mely nem elemezhető ki semmiből, mert a különbözőség elvonatkoztatás. Az információ tulajdonsága, hogy átalakulásra képes, felcserélheti hordozóit, nem anyag és nem energia, hanem a valóság harmadik alkotóeleme. Bár a könyvtárak és a könyvtárosok általában inkább a tudás reprezentációjával, szövegekkel és képekkel foglalkoznak, mintsem magával a tudással (Buckland 1998: 17– 18), a könyvtártudomány számára fontos annak megismerése, hogy miként teszünk szert tudásra, és hogyan használjuk azt. Az adat – információ – tudás fogalomkörrel kapcsolatos elképzelések implicit alapfeltevése az, hogy az adatból információ, az információból tudás hozható létre, továbbá, hogy az adat, az információ és a tudás egymásból határozhatók meg (Rowley 2007: 167–168). 2.3 A hordozók változásának problémája Az eddig vázolt nyelvi változások elemi szintjén, a bibliográfia – dokumentáció – információ kulcsszavak jelentései mögött érdekes fogalomváltozási tendencia figyelhető meg. A bibliográfia kifejezésben a görög eredetű biblio- előtag jelentése a ’könyv-’, vagyis könyvvel kapcsolatos tevékenység. A szóhasználat egyértelműen jelzi, hogy a múlt század végén a könyv a legáltalánosabb, legelterjedtebb ismerethordozó (azzal együtt is, hogy az időszaki kiadványok – melyeknek egy része szintén könyv jellegű – számának növekedése rohamos). A XX. század közepére ez megváltozik, a dokumentum terminus használata egyértelműen fogalmi tágulást tükröz, vagyis sokkal többféle ismerethordozót képes magába foglalni (a nyomtatott dokumentumtípusoktól a hangzókig és mikroformákig (mikrofilm). A XX. század végére pedig az információ fogalma még tágabb értelemben tartalmaz mindenféle hordozót, mely ismeretet közvetít. Ugyanakkor fontosabbá válnak a tartalmi kérdések, maga az ismeret, az információ, tehát miközben a fogalom terjedelme egyre tágul, a fizikai terjedelem asszociációja az információ és hordozói összefüggésében egyre zsugorodik. 3. Néhány új fogalom és a terminológia Könyvtár alatt ma már nemcsak a szó eredeti értelmében vett könyvtárakat értünk, hanem más, információszolgáltató intézményeket is. A könyvtárak pedig egyre inkább megváltoznak, miközben különböző új formáik együtt élnek a régiekkel. Igen sok, főként az új technológiák, az internet által megteremtett lehetőség és kihívás jelent meg a könyvtárak életében, és hívott életre új fogalmakat és szakkifejezéseket. Ezek jelentős része a XX. század végén és a XXI. században jött létre. Ezekből mutatunk be néhányat.
6
3.1 A közös katalógus A közös katalógusok témaköre elsősorban azért érdekes számunkra, mert a viszonylag gyors terminológiai fejlődés példáját adja. A shared catalogue szó magyarra fordításakor a közös katalógus kifejezés aránylag hamar kiszorította az osztott katalógust, jelezve ezzel, hogy itt az adatok közös használatáról van szó, míg az osztott katalógus a katalogizálási tevékenység módjára vonatkozott, arra utalt, hogy ebben a tevékenységben az egyes tagkönyvtárak milyen jogosultsággal, milyen módon vesznek részt. A közös katalógus terminus egyszerre képes megfelelni a használói oldal és a könyvtárosok tevékenysége felőli érkező elvárásoknak. 3.2 A falak nélküli, a digitális és az elektronikus könyvtár Az elektronikus dokumentumokat tartalmazó könyvtárak története a falak nélküli könyvtár elnevezés megjelenésével veszi igazán kezdetét. Ez a kifejezés azonban mára már elavultnak tekinthető. A virtuális könyvtár fogalmát gyakran igen tágan értelmezik. Célszerű azonban, ha fogalmát leszűkítjük olyan azonosítók rendezett gyűjteményére, amelyek másutt tárolt, és hálózaton elérhető dokumentumokat jelölnek és tesznek elérhetővé. Ezek megvalósulását jelentik linkgyűjtemények vagy más néven forráskalauzok (Subject Guides) (Koltay 2007). A digitális könyvtárak olyan szervezetek, amelyek meghatározott közösségek számára eszközöket nyújtanak digitális művek gyűjteményeinek azonnali és gazdaságos eléréséhez (Waters 1998). A digitális könyvtár nemcsak elektronikus, hanem nyomtatott dokumentumokat is tartalmazhat. Ezért is beszélnek sokan hibrid könyvtárról vagy komplex könyvtárról (Mader 2001: 368–369). Ezek jelentéstartalma azonos, az utóbbi elnevezés azonban kevésbé terjedt el, pedig a hibrid jelzőhöz pejoratív jelentés kötődhet. Tegyük hozzá, hogy a digitális könyvtár sokak értelmezésében a hibrid jelző használata nélkül is magába foglalja a hibrid könyvtárat. Az elektronikus könyvtár esetében nincs ilyen egyértelmű meghatározásunk. Gyakran a digitális könyvtárral szinonim módon használjuk, másrészt viszont érdemes azt a megközelítést alapul vennünk, mely szerint a digitális könyvtár az elektronikus könyvtáron keresztül érhető el, annak részét képezi (Koltay–Ördögné 2006: 485). 3.3 A metaadatok A metaadat szó jelentése: strukturált adatok az adatokról. Ilyenek a könyvtári katalógusok, a tárgyszó-indexek, újabb formájukban a weben található dokumentumok leíró adatai. A könyvtári világban hagyományosan bibliográfiai adatok néven ismerjük, gépi szabványuk a MARC. A web gyors növekedése és mérete szükségessé tette azonban, hogy ettől eltérő metaadat-szabványokat is kidolgozzanak. A metaadatok nemcsak a hagyományos könyvtári értelemben vett formai és tartalmi feltárás által megszabott funkciókat látják el, tehát nemcsak leíró jellegűek. A leíró metaadatok azonban domináns szerepet töltenek be. A könyvtári területen eddig legszélesebb körben elterjedt leíró metaadat-formátum a Dublin Core (DC, http://dublincore.org). Érdemes néhány sort szentelnünk az elnevezésnek. A Dublin Core elnevezés úgy alakult ki, hogy 1995 márciusában az Ohio állambeli Dublinban, az OCLC székhelyén rendeztek egy szakértői összejövetelt. A név tehát nem Írország fővárosára utal, hanem az USA egy államának városára. A core elnevezés pedig arra figyelmeztet, hogy a dokumentumok legalapvetőbb jellemzőinek leírására szolgáló, korlátozott, a jövőben várhatóan már nem bővülő adatelem-készletről, magról van szó.
7
3.4 Ontológiák, taxonómiák, folkszonómiák Az ontológiák, taxonómiák, folkszonómiák tulajdonképpen különböző típusú tudásszervezési rendszerek. Az ontológia eredeti jelentésében a lét tudománya, a metafizika része. A mai jelentésükben a számítógépes ontológiák a fogalmak közötti kapcsolatokat reprezentálják a számítógépek számára értelmezhető módon. A könyvtári információs környezetben az ontológiák (főként így, többes számban használva) kialakításának célja, hogy segítségükkel a Web forrásai a tartalmuk alapján, a mai böngészőknél jobban kereshető módon legyenek elérhetők. Arra szolgálnak, hogy a számítógépes rendszerek felhasználóinak fejében lévő fogalmi sémákat leképezzék a számítógépes rendszerek nyelvére (Dezsényi et al. 2004: 201). A taxonómia szóval eredetileg is hierarchikus struktúrákon alapuló osztályozási rendszereket jelölünk. Ezeket főként tudományos rendszerezés céljára alkalmazzák, azonban szolgálhatnak adminisztrációs célokat is: például áruk osztályozását. Az utóbbira példa a TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere). A webes információkeresést szolgáló taxonómiák az általuk képviselt fogalmakat hasonlóság alapján rendezik és csoportosítják, méghozzá viszonylag alacsony hierarchiaszinten, hogy számítógéppel kezelhetők legyenek (Horváth Z. 2006: 211). A folkszonómia (folksonomy) olyan, központi autoritás nélküli („amatőr”, „laikus”) osztályozási rendszerek megnevezése, amelyek lényege, hogy egy-egy csoport, közösség tagjai szavakat, „tag”-eket, ún. címkéket rendelnek különböző elemekhez, például fotókhoz vagy blogbejegyzésekhez, és ezeknek a címkéknek a gyűjteménye jelenti magát az osztályozást (Lankes et al. 2007: 18). 3.5 A virtuális tájékoztatás A virtuális tájékoztatás lényege az, hogy a kérdező olvasó és a válaszoló könyvtáros közötti (alapvetően verbális) kommunikáció anélkül zajlik le, hogy a felhasználó egyidejűleg, fizikailag jelen volna akár csak úgy is, hogy telefonál. A kommunikáció eszköze lehet email (vagy az azt helyettesítő webes űrlapok), valamint csevegés (chat). A terminológiai gyakorlat némileg bizonytalan. Célszerűbbnek látszik azonban, hogy a virtuális tájékoztatás terminus terjedjen el a digitális tájékoztatás helyett. Ebben a tájékoztatásban ugyanis nem annyira a digitális jelleg dominál, mint inkább az, hogy a könyvtáros és a felhasználó virtuálisan van jelen. A kérdések megválaszolására ugyanis nemcsak digitális forrásokat használhatunk, és az online források használata önmagában még nem is virtuális tájékoztatás (Ellis 2004: 103–105). 3.7 Az információs műveltség Az információs műveltség lényege az információszükséglet felismerése, az adott probléma megoldásához szükséges információ azonosítása, megtalálása, értékelése és hatékony felhasználása a probléma megoldására (ALA 1989). Az információs műveltségről beszélve különösen hangsúlyoznunk kell az információforrások kritikus kezelésének fontosságát. Az információs műveltség átfogó fogalom, amely magába foglalja a számítógépes írástudást (computer literacy) amely minden, a számítógépekhez köthető tudást és képességet, magába foglal. Az információs műveltség azonban nem korlátozódik ezekre. Az információs műveltség erősen kötődik az egész életen át tartó tanuláshoz. Ilyen módon az információs műveltség megszerzését pedagógiai célnak tekinthetjük, amely mindenek előtt a tanulóközpontú oktatást állítja középpontba. Az ügyét képviselő személyek és mozgalmak elképzelése szerint az információs műveltség nemcsak a könyvtárhoz
8 kapcsolódik, aligha kétséges azonban, hogy terjesztésében kiemelkedő szerepe van a könyvtárnak és a könyvtárosoknak. Az információs műveltség fogalma, a maga összetettségében egyaránt hordozza a kultúra, a műveltség és az írástudás jegyeit. Ezért is van, hogy az angol information literacy kifejezést információs kultúra, információs írástudás vagy információs műveltség néven is fordíthatjuk magyarra – közülük az utóbbi megnevezés terjedt el a legjobban (bár használata nem mentes az ellentmondásoktól). Közben terjedni látszik a digitális írástudás (digital literacy) elnevezés is, amelynek használatát akkor helyeselhetjük ezen a rendezetlen terminológiájú területen, ha meghatározása magába foglalja az információs műveltséget, és az írástudás modern értelmében az írni, olvasni tudást és az információval való bánás képességét értjük alatta (Bawden 2008: 17–32). 3.8 A nyílt hozzáférés A tudományos publikációkhoz való nyílt hozzáférés (ang. open access) fogalmát sokféleképpen értelmezik. Egy viszonylag részletes definíciója a következő kritériumokat tartalmazza: - A felhasználónak nem kell fizetnie azért, hogy tudományos közleményeket az interneten olvasson, azokat kinyomtassa, nem-kereskedelmi célokból tovább is adhassa, és mindezt korlátozások nélkül tehesse. - Harmadik személy számára azonban általában tilos a tartalom felhasználása. - Általánosságban a szerző szinte a teljes szerzői jogot magának tartja meg, és máshol is közzéteheti művét (Björk 2004). Az open access terminus magyarra fordításakor az a megegyezés jött létre, hogy a helyes magyar fordítás nem szabad, hanem nyílt hozzáférés (Bánhegyi 2006: 134–135, Koltay 2006: 423). Ennek ellenére a szakirodalomban mindkét elnevezéssel találkozunk. 3.9 Tudásmenedzsment, tartalomkezelés Ez a témakör szerepelhetne a könyvtárakban és más információszolgáltató intézményekben folyó gyakorlat kérdéseit tárgyaló fejezetben is. Mivel azonban a tudás természetével a könyvtártudományi alfejezetben foglalkoztunk, itt térünk ki néhány kérdésére. Az angol knowledge management szókapcsolatot egyaránt fordíthatjuk tudásmenedzsmentnek és ismeretkezelésnek – az előbbi, tehát a tudásmenedzsment terminus kétségkívül elterjedtebb. Célja, hogy keretet szolgáltasson egy közösség (vállalat, intézmény, szervezet) szellemi javainak minél gazdaságosabban történő kiaknázásához és felhasználásához (Géró 2000: 109). Sokan viszont kétségbe vonják, hogy lehetséges az emberi fejekben található ismeretek összegyűjtése és azoknak a szervezeti információs- és tudásfolyamatokba való beépítése. A probléma gyökere az információ és a tudás közötti – részben már említett – különbségekben rejlik. Az információ üzenetek folyamata, míg a tudást éppen ez a folyamat hozza létre, kapcsolódva az információ birtokosának meggyőződéseihez és elkötelezettségeihez. Ebben tehát kiemelkedő szerepe van az emberi tevékenységnek, mivel az információból az emberi interpretáció pillanatában lesz tudás (Miller 2002). Ez az interpretáció csakis és kizárólag az agyban folyik le. Minden, ami az agyon kívül van és manipulálható valamilyen módon, az adat, ha egyszerű tényekből áll, vagy információ, ha az adatok beágyazódnak a befogadó számára releváns kontextusba. A tudás, vagyis az, amit tudunk, nem menedzselhető (Wilson 2002). Ilyen módon leginkább a tartalom kezeléséről (content management-ről) lehet szó, ezért nevezik magyarul tartalomkezelésnek is.
9
4. A könyvtár-és információtudomány (inter)diszciplináris környezete Nyilvánvaló, hogy a terminológia alakulását is nagymértékben befolyásolja egy-egy szakterület diszciplináris hovatartozása és interdiszciplináris kapcsolatrendszere. Ez utóbbi különösen igaz a könyvtártudományra. Írásunk tehát csak akkor lehet kerek egész, ha ezekről a kérdésekről is szólunk. A könyvtártudományt a társadalomtudományok körébe soroljuk. Diszciplináris hovatartozása azonban nem mindenki számára egyértelmű. Részben azért, mert a könyvtárosképzés eredendően bölcsészkarokon folyt, és részben folyik ma is, továbbá az UNESCO az alkalmazott nyelvtudomány körébe sorolta. Emellett gondot okoz, hogy sokan a társadalomtudományok elnevezés alá humán tudományokat is besorolnak. A könyvtártudomány a társadalomtudományok része. Ennek „kézzel fogható” jele, hogy a nagy presztízsű citációs indexek közül a Social Sciences Citation Index dolgozza fel szakirodalmát, nem pedig a humán tudományi cikkek idézettségét feltáró Arts and Humanities Citation Index. A társadalomtudományi, főként szociológiai szemlélet már az 1930-as években megjelent a könyvtártudományban. Az 1950-es évek elején a social epistemology (társas episztemológia) fogalmát ismerhettük meg, majd az 1970-es években azzal a véleménnyel találkozunk, hogy az információtudomány szociológiai aspektusa a tudásszociológia átfogó vizsgálatától egészen olyan kis léptékű vizsgálatokig terjed, mint az együttműködés tanulmányozása tudományos cikkek írásában (Cronin 2008: 466–468). Az 1990-es években aztán megjelent a társadalmi informatika (social informatics), amelyet úgy definiálhatunk, mint az információs technológiák társadalomra gyakorolt hatásának interdiszciplináris kutatását, amely figyelembe veszi ezeknek a technológiáknak az intézményi és kulturális kontextusokkal való interakcióját (Kling 1996). A gyakorlati könyvtári munka interdiszciplináris természetű, olyan érintkezési pontokkal, mint a számítástechnika vagy a menedzsment. Az alábbiakban azonban elsősorban a könyvtártudomány tág értelemben vett nyelvészeti kapcsolatainak tárgyalására szorítkozunk. Ahogy arról már az előzőekben szóltunk, az UNESCO tudomány-felosztási nómenklatúrájában a könyvtártudomány alkalmazott nyelvészetnek minősített négy részdiszciplínaként jelenik meg. Ezek a következők: 1. referálás (ang. abstracting), 2. automatizált dokumentáció (ang. automated documentation), 3. információkereső nyelvek (ang. documentary languages), 4. dokumentáció (ang. documentation). Az abstracting szó elvonatkoztatást is jelent. Az ennek megfelelő magyar referátum (illetve tevékenységként referálás) szó ezzel összefüggésben, de már a dokumentumok tömör szöveges reprezentációját jelentő elnevezésként került a könyvtártudományba. Más szakterületek képviselői számára azonban messze nem ennyire egyértelmű a terminológia. A folyóiratokban megjelenő cikkeket kísérő, azok szerző által összeállított author abstract (szerzői absztrakt) magyar elnevezése szinte csak a könyvtárosok között egyértelműen autoreferátum (Koltay 2003: 12–14). A dokumentációról már ejtettünk szót. Ennek számítógépes megvalósításait most nem kívánjuk érinteni. Az angol eredetű dokumentációs nyelvek, közismertebb nevükön (és magyarul) az információkereső nyelvek olyan mesterséges nyelvek, amelyek az információk megtalálásában a természetes nyelvből a szakmai nyelvekbe átöröklődő spontán használat okozta nehézségeket hivatottak kiküszöbölni (Ungváry–Vajda 2002: 8). A szabályozott információkereső nyelvek (pl. a tárgyszavas rendszerek) a természetes nyelv alaktani
10 (egytagú szavak, összetett szavak, egybeírás, különírás), nyelvtani (helyesírási, tulajdon- és köznévi állományok, kisbetű – nagybetű, egyes szám – többes szám kérdése), jelentéstani (szinonímia, homonímia és poliszémia) és mondattani (szintaktikai kapcsolatok és szóláncok) problémáit törekednek szabályozni, egységesíteni. .A könyvtártudomány fenti megközelítése mindenestre feltételezi, hogy alkalmazott nyelvészet alatt nyelvészeti elméletek, módszerek, elképzelések gyakorlati célú felhasználására vonatkozó kutatásokat értsünk, és ne szűkítsük le hatókörét a nyelvoktatásra és annak módszertanára (Körkérdés 2001: 5–18). A könyvtártudomány a nyelvtudományhoz hasonlóan a szöveg és a tartalom, a reprezentáció és a relevancia határterületén tevékenykedik. A természetes és információkereső nyelvek szerepe a könyvtárakban éppen a számítógépes alkalmazások során értékelődik fel, válik egyre fontosabb munkaeszközzé, hiszen nyelvi elemekre kell fordítanunk a különböző hordozókon megjelenő (írott, képi, hang-) szövegeket, hogy reprezentálhassuk tartalmukat. A határterületek vonatkozásában kulcsfontosságú a szemiotika, a könyvtártudomány és a terminológia kapcsolata, mivel a szemiotika és a könyvtártudomány érdeklődése egyaránt kiterjed a tartalom és annak reprezentációi, a jelölt és a jelölő, a hivatkozott tárgy és a hivatkozás, az informatív (információs) objektumok közötti kapcsolat természetének vizsgálatára. A jelek, a szöveg és az információ kapcsolata a beszéd és a nyel (a saussure-i langue és parole) természetének vizsgálatával közelíthető meg jól. A könyvtártudomány azonban nem ismer ilyen kettősséget, ezért az információ szónak kettős funkciót, a szöveg és a kontextus funkcióját kell jelölnie (Raber–Budd 2003: 512–514). A könyvtártudomány a szöveg határainak megtalálásával is viszonylag keveset foglalkozik. Ez nyilván azért van így, mert legtöbbször nem is vetődik fel annak kérdése, hogy a feldolgozás egységének (kvantumának) ne egy-egy dokumentumot, hanem annak valamely egységét (például könyvfejezetet) vegye alapul (Horváth T. – Papp 1999: 10). Ahogy a nyelvnek van szinkrón és diakrón vonatkozása, úgy az információ is tekinthető ezekből az aspektusokból. Ahogy a nyelvi folyamatoknak lehet szinkrón és diakrón szempontú vizsgálata, úgy az információ is tekinthető ezekből az aspektusokból. Mint szöveg, az információ is bizonyos invariáns tulajdonságokkal bír, amelyek jelenléte potenciálisan informatívvá teszi az adott objektumot. Mint tartalom, az információ szinkrón és változtatható abban az értelemben, hogy az értékek és a tartalom jelentése megváltozhatnak a szöveg perspektívájának a változásával. Erre a változásra befolyással van az idő és az intertextualitás is (Raber–Budd 2003: 512–514). A relevancia igen összetett témaköréből emeljük most ki azoknak a tanulságoknak egy részét, amelyeket a nyelvtudományból szűrhet le a könyvtártudomány. A Sperber és Wilson (1986, 1995) által kidolgozott pragmatikai relevanciaelmélet ilyen. Az ebben az elméletben szereplő kognitív elv és a kommunikatív elv megkülönböztetése és összekapcsolása a könyvtártudomány közvetlen érdeklődésére tarthat számot, és felhasználható arra, hogy megmagyarázzuk, mi a különbség és a hasonlóság aközött, amit egy személy relevánsnak ítél, vagy amit egy rendszer ad ki (Budd 2004: 454–458). A relevancia jelentős mértékben meghatározza a jelentést. Az információ-visszakeresés során jelentkező nehézségek forrása többek között a poliszémia és a homonímia. A „hagyományos” adatbázisokban, ahol egyrészt ellenőrzött tartalmakra keresünk (tehát információ-visszakereső nyelvet használunk), másrészt a keresés mezőkre korlátozható, kevésbé okoz ez gondot. Annál inkább probléma ez az internetes keresők (keresőgépek, keresőmotorok, ang. search engines) használatakor. Ezek kifinomultságát ugyanis egy 18 hónap és 2 év közötti gyermek nyelvi fejlettségéhez hasonlíthatjuk (Crystal 2004).
11 Végül, de nem utolsósorban, a könyvtártudomány számára hasznos lehet a műfajelmélet eredményeinek felhasználása. Ha a könyvtártudomány tárgya a dokumentumokban tárgyiasuló szakmai, tudományos, kulturális és társadalmi tudás kommunikációja és a könyvtáraknak ebben játszott szerepe, akkor számtalan műfajjal kell foglalkoznia, méghozzá nemcsak a kommunikáció végterméke vonatkozásában, hanem a műfajokban megtestesülő konvenciókkal, társadalmilag, vagy egy-egy közösség által elfogadott viselkedésmintákkal is (Andersen 2008: 31–32). 5. Összegzés A könyvtártudomány fejlődése nagy méretékben az ezt a diszciplínát megjelölő terminusok kialakulásának és fejlődésének története is. Ebben a változásban is nagy szerepe volt a terminusok eredetének és az aktuális politikai orientációnak. Korunkban, a hétköznapokban a könyvtártudomány elnevezést használjuk, viszont e tudományág és szakterület tartalmát legjobban a könyvtár- és információtudomány kifejezés fedi le. Elnevezésének megfelelően a könyvtártudomány terminológiájának is kulcskérdése az információ fogalmának meghatározása, amely XX. század eredménye, ahogyan a könyvtártudomány fogalmainak és az azokat tükröző szakkifejezések jelentős része a XX. század végén és a XXI. században jött létre. Az olyan angol nyelvű terminusok magyarra fordítása, mint a shared catalogue, vagy az open access nem bizonyultak egyszerűnek, azonban számos szakkifejezés esetében nem annyira a fordítás, mint a fogalmak egyértelművé tétele okozott nehézséget. A terminológia alakulását a könyvtártudomány területén is nagymértékben befolyásolja diszciplináris hovatartozása és interdiszciplináris kapcsolatrendszere. Ahogy arról szóltunk, az utóbbi számos nyelvészeti vonatkozást rejt. IRODALOM [A dokumentáció 1961] = A dokumentáció, az információ és a tájékoztatás fogalma: Terminológiai vita. 1961. Budapest: OSZK KMK. ALA 1989. American Library Association Presidential Commission on Information Literacy. Final report. Chicago, Ill.: American Library Association. Andersen, J. 2008. LIS and genre: Between people, texts, activity and situation. Bulletin of the American Society for Information Science and Technology 34 (5), 31–34. http://www.asis.org/Bulletin/Jun08/JunJul08_Andersen.pdf (2009. november 5.) Bánhegyi Zs. 2006. Fogalmi és terminológiai zavar: az Open Access NEM „szabad hozzáférés”. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 53 (3), 134–135. Bawden, D. 2008. Origins and concepts of digital literacy. In: Lankshear, C – Knobel, M. (eds.). Digital Literacies: concepts, policies and practices. New York: Peter Lang. 17–32. Björk, B. 2004. Open access to scientific publications – an analysis of the barriers to change? Information Research 9 (2) http://InformationR.net/ir/9-2/paper170.html (2009. november 5.) Buckland, M. 1998. A könyvtári szolgáltatások újratervezése. Budapest: OSZK. Budd, J. M. 2004. Relevance: Language, Semantics, Philosophy. Library Trends 52 (3), 447–462. Cronin, B. 2008. The sociological turn in information science. Journal of Information Science 34 (4), 465– 475. Crystal, D. 2004. Take care of the sense, and the search engines will take care of themselves. http://www.crystalsemantics.com (2004. december 12.) Dezsényi Cs. – Varga P. – Mészáros T. – Strausz Gy. – Dobrowiecki T. 2004. Tudásalapú információkinyerés: az IKF projekt. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 51 (5), 193–208. Ellis, L. A. 2004. Approaches to teaching through digital reference. Reference Services Review 32 (2), 103– 119. Fülöp, G. 1985: Ember és információ. Budapest: Múzsák. Fülöp, G. 1996. Az információ. Budapest: ELTE.
12 Géró, K. 2000. Knowledge management – múló hóbort avagy a jövőnk? Könyvtári Figyelő 46 (1–2), 104– 112. Horváth, T. – Papp I. 1999. Előszó. In: Horváth T. – Papp I. (szerk.) Könyvtárosok kézikönyve. 1. Alapvetés. Budapest: Osiris. 9–11. Horváth, T. 1999. A könyvtártudomány és információtudomány alapjai. In: Horváth T. – Papp I. (szerk.) Könyvtárosok kézikönyve. 1. Alapvetés. Budapest: Osiris. 17–75. Horváth, Z. 2006. Taxonómia – az egyezményes nyelvek szerepe és rokonságai – útközben a Szemantikus Webhez. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 53 (5), 211–223. Kling, R. 1999. What is social informatics and why does it matter? D-Lib Magazine 5 (1), www.dlib.org:80/dlib/january99/kling/01kling.html (2009. november 5.) Koblitz, J 1982. Bearbeitung und Verarbeitiung von Fachinformationen. Leipzig: VEB Bibliographisches Institut. Koltay T. – Ördögné Kovács M. 2006. Digitális könyvtári témák a könyvtárosképzésben: a képzés Jászberényben és Szombathelyen. Könyvtári Figyelő 52 (4), 485–496. Koltay T. 2002. Könyvtár- és nyelvtudomány: néhány gondolat a két tudományterület kapcsolatáról. Könyvtári Figyelő 48 (3), 429–440. Koltay T. 2003. A referálás elmélete és gyakorlata. Budapest: Könyvtári Intézet. Koltay T. 2006. Nyílt, közös, művelt. Néhány gondolat az angol nyelvű terminológia magyarításáról. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 53 (9), 423–425. Koltay T. 2007. Virtuális, elektronikus, digitális. Elméleti ismeretek a 21. század könyvtárához. Budapest: Typotex. http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10095/ (2009. november 5.) Körkérdés 2001. Az alkalmazott nyelvészet fogalma és részterületei. Alkalmazott Nyelvtudomány 1 (1), 5– 18. Lankes, R. D. – Silverstein. J. N. – Nicholson, S. 2007. Participatory networks: the library as conversation. Information Technology and Libraries, 26 (4), 17–33. Mader B. 2001. Információs és kommunikációs technológiák kutatási, fejlesztési és innovációs irányai és a könyvtárak. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 48 (9–10), 364–374. Miller, F. J. 2002. I = 0 (Information has no intrinsic meaning). Information Research 8 (1), http://informationr.net/ir/8-1/paper140.html (2009. november 5.) Otlet, P. 1934. Traité de documentation. Bruxelles. Polzovics I. 1962. Bevezetés a szakirodalmi dokumentációba a műszaki és természettudományok terén. Budapest: OMKDK. Prókai M. 1999. Terminológiai változások a könyvtári szaknyelvben. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 8 (4), 17–32. Prókai M. 2001. A könyvtári szaknyelv terminológiai anyagai, 1995–2000. Kommentált bibliográfia. http:// mek.oszk.hu/00000/00021/ (2009. november 5.) Prókai M. 2004. Klasszikus könyvtári szókincsünk. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 51 (7), 291–299. Raber, D. – Budd, J. M. 2003. Information as sign: semiotics and information science. Journal of Documentation 59 (5), 507–522. Rowley, J. 2007. The wisdom hierarchy: representations of the DIKW hierarchy. Journal of Information Science 33 (2), 163–180. Schrader, A. 1984. In search of a name: Information science and its conceptual antecedents. Library and Information Science Research 6 (3), 227–271. Sperber, D. – Wilson, D. 1986. Relevance: Communication and cognition. 1st. edn. Oxford: Blackwell. Sperber, D. – Wilson, D. 1995. Relevance: Communication and cognition. 2nd. edn. Oxford: Blackwell. Szepesváry T. – Vajda E. 1970. Az informatika helye a tudományok rendszerében. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 17 (8–9), 613–634. Szepesváry T. 1993. Tudományos tájékoztatás: Tájékoztatási kiadványok és szolgáltatások tipológiája. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Ungváry R. – Vajda E. 2002. Könyvtári információkeresés. Budapest: Typotex. Vakkari, P. 1996. A könyvtártudománytól az információtudományig. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 43 (4–5), 159–163. Waters, D. J. 1998. What are digital libraries? CLIR Issues (4), http://www.clir.org/pubs/issues/issues04.html (2009. november 5.) Wilson, T. D. 2002. The nonsense of ‘knowledge management’ Information Research 8 (1), http://informationr.net/ir/8-1/paper144.html (2009. november 5.) Dublin Core (DC). http://dublincore.org)
