1
TANÁRI LELKINAP
Intézményünk tanári kara évről évre részt vesz a kimondottan számunkra rendezett lelkinapokon. Emlékezetes eseményeink ezek; a meghívott előadókra és a tőlük hallott felemelő szavakra sok év után is hálásan gondolunk. Március 30-i, nagyböjti találkozásunk is ilyen volt, melyet elsősorban Binszki József Baja-Belvárosi plébános úrnak köszönhetünk. Az előadáshoz a már jól ismert mohácsi Szent János Hotel nyújtott otthont, és hogy semmi másra ne legyen gondunk, kitűnő ebédet is kaptunk. Délután a közeli Belvárosi Plébániatemplomban pedig szentmisén vehettünk részt. Az előadást áhítattal hallgattuk, főleg azért, mert a központi gondolata maga az ÁHÍTAT volt. A bevezetőben ígért vallási, pszichológiai és egyéb aspektusokból való megközelítés érdekes és tartalmas volt. Először csak azon dolgokat idéztük fel, amelyek spontán módon áhítatot nyújtanak már kisgyermek kortól az emberben; pl. a Karácsony a Betlehemmel, egy kisbaba születése, egy nagybeteg ember szenvedése, vagy éppen a természetjárás. Lényege, hogy a keletkező érzelmekhez kötődik, így ég be a tudatba, és amíg a tudás idővel kikopik, az érzelmi töltöttség életünk végéig megmarad. Végül is az áhítat képes elvezetni az embert az Istenhez. Áhítatban születhet meg a HIT, ezért is olyan fontos. Az áhítat érzése egy képesség, amely tanítható; felemelő családi vagy vallási szokások ismétlődése nyomán kialakítható a gyermekben. Tárgya valami, ami nincs a hatalmamban, fölöttem áll. Az erre való RÁCSODÁLKOZÁS maga az áhítat. Mindennek szerepe van az ALÁZAT kialakításában is. Szemléletes magyarázatot ad a tudásszint körökkel való ábrázolása. Aki már valamennyit tud, könnyen azt hiszi, hogy az az ő érdeme, magát tökéletesnek minősítve. Mivel tényleges értéke mindennek csekély, kis körrel ábrázolható. A körön belüli rész az adott személy kis tudását, az azon kívüli pedig a világmindenséget jelenti. A két „halmaz” határa a kör kerülete. Kis körnél ez kicsiny hosszúságú – és jelentőségű. (Szűk látókörű.) Mivel csak ezzel lát a mindenségbe, valójában keveset lát. Nem is igen várható el, hogy ezen a kis horizonton hosszan érintkezzen az általa nem ismert végtelen tudással. Ennek ellentéte a „csúcstudósok” által érzett lelki jelenség; a „tudós tudatlansága”. Mivel ő már nagy dimenzióban érintkezik a világmindenség tudásával, egyre jobban érzi, hogy mily csekély az ő összes tudása a lehetséges – totális tudáshoz képest. Ez növeli az alázatot, míg a szűklátókörűség „bezár”, és saját magát nagyra tartva soha nem ismeri meg az alázat érzését.
2
Az egyén által még meg nem ismert tudás
Az egyén tudása
Az egyén által még meg nem ismert tudás
Az egyén tudása
(Ez a keret gyakorlatilag végtelen nagyságú)
Az előadó gondolatmenetének következő kategóriája a TITOK volt. Olyan valami, ami tőlem nagyobb, és nincs a hatalmamban. Vallási értelemben ez a misztérium. Pl. Mózes az égő csipkebokornál. Érdekes, hogy azonnal az Úr neve után érdeklődik, de nem kapja meg. „Miért akarod tudni?” – Isten is titok. Újabb fontos fogalom: a SZENT. Olyan titok, amely fölöttem áll, bennem áhítatot és tiszteletet kelt. Átélem a kicsinységemet. Mircea Eliade: A szent és a profán című könyve végigvezeti a különböző kultúrák szentnek tartott motívumait, és összeveti a profánnal – igen érdekes könyv. Érdekes „szójáték”: a tempus és a templom = az idő és a tér keresztmetszetében történik a SZENT-tel való találkozás. Említésre kerültek az „Embertárs” című folyóiratban megjelent Tilmann Moser pszichoanalitikus gondolatai, amelynek lényegi összefoglalása: „Minden az áhítatnál kezdődik”. Emellett taglalja, hogy az emberiség legnagyobb 3 baja (napjainkban egyre szélesebb körben): 1. Reménytelenség 2. Tehetetlenség 3. Szégyenérzet (ezek miatt…) Mindez gátolja a vallás gyógyító erejét! Ír még sok mást is az áhítatról, amely tulajdonképpen élethosszig tartó folyamat = spiritualitás. Kiemeli a rituálék fontosságát életünkben. A szerző állítja, hogy már a születés előtt képesek vagyunk a rácsodálkozásra! A védettségben megtapasztalt rendkívüli pillanatok az anyaméhben – a természetfölöttire utalnak. Van egy „kapu”, amelyet az emelkedett állapotban átlép az ember, és áhítatot érez, pl., ha ünnepel vagy belép egy szakrális helyre. Kérdés, hogy a mai ember számára van-e még valami, ami SZENT? Az átlagember egyre jobban összemos mindent, eltűnik az áhítat, minden profán (vallástalan, világias, tiszteletet nem érdemlő) – szabályok, vallások, nemek, stb.
3
Hitünk 3 alapgondolata, amelyek közül eddig az elsőről volt szó: 1. Isten nagysága a világ kezdete óta – műveiben fölismerhető 2. Isten szólt hozzánk 3. Isten közénk jött! Ezután egyéni- és csoportfeladat várt ránk; egy listán minősíteni kellett kifejezéseket aszerint, hogy mi vált ki bennünk áhítatot, és milyen mértékben, milyen gyakran.
4
Utána erről kellett beszélgetnünk 10 fős csoportokban; főleg a személyesen megjelölt legfontosabb áhítatot kiváltó kategóriákról. Igen érdekes és jó beszélgetések kerekedtek ki a feladatból, alig akartuk abbahagyni. Mindenki a saját családi vagy munkahelyi mikroklímájába helyezve értékelte és magyarázta a dolgokat, sokszor szinte magunknak is meglepetést szerezve a gondolatok nem várt fordulataival. Érdekes egyezés volt, hogy a természet milyen sokakat képes megragadni. Volt, aki a szépség szóval minden értékeset összefoglalt, és különös volt, hogy a művészeti jellegű dolgok spiritualitása épp az azt oktatóknál nem is volt olyan egyértelmű.
A jó ebéd után az előadás második része következett, melyben két bibliai részlet taglalására került sor, amely tanulságokba, és igazi nagyböjti gondolatokba vezetett. 1. A tíz leprás története Lényege, hogy kérésükre Jézus nem azonnal gyógyította meg őket, hanem utasítást adott, hogy menjenek, és mutassák meg magukat a papoknak. (Akik igazolni hivatottak a gyógyulást.) Elindultak minden teketória nélkül. Útközben megtisztultak. Ez a HIT lényege; hogy útközben tisztulunk meg! Az ateista szemlélet szerint: „Előbb lássunk valamit, aztán majd hiszünk!”. A hit arra ösztönöz, hogy indulj csak el, a csodák útközben jönnek! S ha jól átgondoljuk, mennyi ilyen csodát kaptunk életünkben! Sokszor nem is abba az irányba folytatódott a sorsunk,
5
amelyikbe a magunk feje után elindultunk. De még a meggyógyítottak között is milyen csekély azok száma, akik látván, micsoda ajándékot kaptak, visszamennek és megköszönik! (1 leprás, ez a sztoriban 10 %...) „Egyik visszament, és emelt hangon dicsőítette Istent.” Mi van fölöttünk? Szerintünk Isten, mások szerint műholdak. Ők nem jutnak el addig, hogy a műholdak fölött is lehet még valami. Szűk látókörűek. Nem tudják a szépen megfogalmazott gondolatot felfogni: „Isten másodlagos ok – okozati összefüggéseken keresztül van jelen a világban.” És aki ezt nem tudja, úgy hiszi, hogy ő valósítja meg a dolgokat, az ő érdeme és értékes tudása tesz mindent lehetővé. De hogy ő ezt kitől kapta? Sokan saját maguknál följebb nem látnak, legalábbis a műholdak fölé már egyáltalán nem. Pedig minden mögött ott van az elsődleges ok: Isten. Szép zárása a gondolatsornak; hogy a visszatérő leprás nem Jézusnak, mint doktornak köszöni meg a gyógyítást, hanem a lényeget átérezve Istent kezdi dicsérni nagy szóval! 2. A magvető története Ismert példabeszéd; a megvető mindenhová vet, és a környezeti tulajdonságoktól függően várható (vagy egyáltalán nem várható) a termés. Négy eltérő dologról van szó; az eredetileg jó mag hullott az út szélére, köves talajra, szúrós bogáncsok közé, és jó földbe. Ez utóbbi 100-szoros termést hozott. „Akinek van füle, hallja meg!” Mi is nekiszaladunk az életnek nagy reményekkel, aztán sok-sok év után majd meglátszik, hogy mennyit változott minden az eredeti elképzeléseinkhez képest. Ennek fázisai: Optimista kezdet (Minden teremni fog!) tézis Sikertelenség, kudarc, csalódás, depresszió antitézis Realitás: Lesz, ami nem jön be, de mindig lesz mag, amely teremni fog! szintézis Itt az atya a papok dilemmájáról is vallott; hogy a problémákat látva ostorozza szavaival híveit, vagy depresszió helyett biztatást nyújtson nekik? Az viszont mindenkire nézve biztos, hogy energia-befektetés nélkül nem válhatunk jóvá! Eleve le kell küzdenünk az eredeti bűn okozta nehézségünket, amely leegyszerűsítve így szól: könnyebb a rossz utat választani, mint a jót! Itt a gyónás, a bűnbánat fontosságára hívja fel a figyelmet, amely tulajdonképpen egy össztársadalmi szintű mentálhigiéné! Nem igaz, hogy minden bűntudat rossz a személyiségnek, ezt csak a korlátolt pszichológusok állítják. Az egészséges lelkiismeret megvéd a rossz elkövetésétől, vagy segít azt jóvátenni! Csak az tud fejlődni, aki látja korlátait, az tud jobb lenni, aki hiszi, hogy van mit javítani rajta! Ezt saját magunkkal és oktatónevelő munkánkkal kapcsolatban is segítő gondolatmenetnek tekinthetjük. Igen szellemes kijelentést osztott meg velünk József atya, amikor egy paptársának hasonlatát emlegette: Az egyház hajója olyan, amin van 10 lyuk, és van
6
hozzá 5 dugónk! Hogy mégis úszik, és nem süllyed el, az már maga a csoda. Az erőfeszítésnek köszönhető, amelyet a különböző helyzetekben választva megmentjük a süllyedéstől, és mindehhez „fölső” segítséget is kapunk. Tovább gondolva; nem ugyanilyen hajó a családunk, vagy az iskolánk, vagy minden, amiben részt veszünk? Bizony igencsak ugyanígy működik minden. Ehhez kapcsolódik a táblára felírt gondolatsor: Kegyelem + hiányok = állandó < mint ami erőnkön felüli
Amiről úgy érezzük, hogy meghaladja erőnket, ahhoz kegyelem formájában segítséget kapunk!
A délután folyamán szentmisén vettünk részt a Belvárosi Templomban, ahol a bevezető énekünkhöz (Ó halld meg Uram, ó halld meg imám, hívlak jöjj, válaszolj…) kapcsolódott a Sámuel első könyvének részlete, amelynek lényege: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” Az evangélium Jézus betániai látogatásáról szól a feltámasztott Lázár családjánál. A homília központi gondolata a CSEND volt. Istent meghallani a csendben lehet! Visszatérve az olvasmányra: a) A kis Sámuel nyitott – hallja, de még nem érti az Isten hangját b) Éli viszont tudja, de már nem hallja. Mi valahol a kettő között kell, hogy alkalmat teremtsünk az értő hallásra…
Talán mindehhez hozzájárult az is, hogy áram híján nem tudtuk beüzemelni a templomban az orgonát, és hangszerkíséret nélküli, igazi közösségi énekkel kértük Isten hangját és köszöntük meg ezt a napot.
