ExpressioN November. A Magyar Gothic Club hivatalos magazinja

ExpressioN 2015. November

A Magyar Gothic Club hivatalos magazinja

1

Tartalom Bevezető............................................................................3 Kultúra..............................................................................4 Interjú................................................................................5 Alkotások..........................................................................9 Corporategoth................................................................17 Történelem......................................................................18 Ajánló..............................................................................20 Programok......................................................................23 Impresszum....................................................................25

Felhívás

Ne csak a fióknak írj és alkoss! Ha szeretnéd megjelentetni cikkeid, írásaid, alkotásaid, ne habozz jelentkezni velük az

[email protected] címen!

2

,, Bevezeto Bár nem reprezentatív a felmérés, de ha megkérdezzük bármely goth-társunkat, melyik a kedvenc évszaka, nagy valószínűleg a válasz az lesz, hogy az ősz. És bizony, így november elején az ember úgy érzi, hogy most igazán ősz van, hiszen pár héttel ezelőtt még egész zöld volt minden, most pedig a természet barnába és vörösbe öltözött – és persze nem csak a színek káprázatosak ilyenkor, hanem az illatok is. Mégis, többségünknek nem is emiatt a kedvencünk ez az időszak, hanem sokkal inkább a mostani ünnepnapok miatt – Halloween, Mindenszentek, és végül a Halottak napja. Gyakori kritika és heves vitákat képes kiváltani itthon a van-e-Halloween-kérdés, hiszen sokan magyartalannak tartják, és szimplán úgy vélik, hogy nem a mi kultúránk része. Én erre azt szoktam mondani, hogy érdemes ilyenkor a boltok kínálatát, dekorációját megnézni, hogy a buli felhozatalokról ne is beszéljünk, és akkor már szinte egyértelmű a kérdés. A Halloween maga itthon nem a Csokit vagy Csalunkról (TrickorTreat), sokkal inkább a beszerzések időszakáról szól, hiszen honnan a jó fenéből is vehetnénk király koporsó tortaformát, sütőtökformát, vagy épp koporsó alakú dobozt (hogy a millió denevéres-pókos mütyürről és ékszerről ne is beszéljünk), ha nem ilyenkor? Jó néhány évvel ezelőtt, mikor még ennyire se volt Halloween itthon, koporsó alakú dobozokról csak álmodni mertünk, vagy mindenki próbálta otthoni DIY-változatot összedobni (emlékszem, egy korábbi tagunk, Abigail csodájára jártunk, aki marha jó koporsó süti-kivágót hajlítgatott kerek pogácsaszaggatóból), így ma már jóval egyszerűbb a dolga annak, aki ilyesmit szeretne beszerezni. Szintén nagy előnye a Halloweennak (a beszerzőtúrákon túl), hogy az ember végre összedobhat olyan édességeket, amik amúgy a hétköznapokra talán annyira nem illenek – bár a vörösbársony-torta még viszonylag „hétköznapi” egy durván élethű agy-torta,

Forrás: Wikipédia - Mindenszentek

ami egyszerre undorító és egyszerre agy-eldobóan (hahahaha) menő! Illetve, ilyenkor a szomszédok sem panaszkodhatnak, ha kidekoráljuk a kertünket, házunkat, esetleg a kutyánkat öltöztetjük be szellemnek. Mindenszentek és Halottak napját, bár a kettő nem ugyanaz, nem is egy napon van, mégis úgy gondolom, hogy sok család egyben tartja, és ez az az időszak, amikor elhunyt szeretteinkre emlékezünk, és az ő sírjukról gondoskodunk. Köztudott, hogy a goth szakít a halál tabu-kezelésével, és közelinek érzi magához, mint az élet természetes velejáróját, így ezt az ünnepet sokan közelinek érezhetik magukhoz. Úgy vélem, nem is tévednek nagyot, hiszen nincs is szebb látvány, mint a temető, sötétedés után, ahol a sírokon millió gyertya pislákol, és amely tökéletes leírására nincsenek szavak. Ilyen gyönyörű időszakkal köszöntött hát bennünket ismét a november, egy újabb hónap az évben, ami a maga szépségeivel rögtön a nem létező ujjai köré csavart minket, és amelyben egy újabb Expression Magazin szám készült el. Valószínűleg emlékeztek, hogy az előző havi szám után egy kis kérdőív segítségével elmondhattátok nekünk a véleményetek, amelyeket ezúton is köszönünk, és amely segítségével egy kicsit próbáltuk még jobbá tenni az Expression Magazint, hiszen célunk egy olyan folyóirat létrehozása, amit mindenki örömmel vesz a kezébe, és amit érdeklődéssel forgattok. Minden esetre, még egyszer szeretnénk megköszönni azoknak, akik szántak rá egy pár percet és visszajelzést küldtek nekünk, mindből tudtunk tanulni, mind nagyon hasznos volt :-) ! Ehhez a számhoz is kellemes olvasgatást kívánunk! Blithe

3

, Kultura

A mainstream és a szubkultúrák viszonya Köztudott tény, hogy bármely közösségek, amelyek egymással átfedő, de legalábbis részben egymással érintőleges viszonyban vannak, hatást gyakorolnak egymásra. Hogy mi alapján határozzuk meg a kategóriákat, e tekintetben ízlés kérdése.

Vera Wang 2011-es esküvői kollekciója / fashion.hellomagazine.com

Példának kiváló okáért a Rockabilly előbb a fősodort Ennek három, kulcsfontosságú oka lehet. Nézzünk uralta Elvis Presley tündöklésével, majd a 70-es évek egy konkrét példát. Igény támad egy bizonyos végétől, önálló szubkultúraként támadt fel újra. termékre, mondjuk egy speciális kivitelezésű fűzőre, de annak DIY volta miatt nehezen beszerezhető, Így a goth e tekintetben – sértés szándéka nélkül – komplikált az elkészítése, és árkategória tekintetben nem mondható rendhagyónak. Akárcsak a steampunk, ritkán felhasználóbarát. Ez természetéből fakadóan mára komoly tervezők figyelmét is felkeltette, igaz az egyediséget célul tűző környezetekben. Egyköszönhetően az IBM internetes keresésekre egy üzlet ilyenkor a termelés költségvetését összeveti a vonatkozó statisztikájának . És bár a londoni Sohoban várható haszonnal, a célközönség fizetési nyílt Batcave megnyitása óta több mint harminc év hajlandóságával. Azonban mivel a kereslet továbbra is telt el, a goth mégis fennmaradt. Ennek elkerülhetetlen fennáll, előbb mintsem utóbb megoldást nyer a következménye, hogy interakcióba lépett az általános-, termelés problémája. vagy főáramnak is nevezett térrel. Ennek eredménye többek közt olyan köztes és Mivel mindkét halmaz – ha nem is egyértelműen – besorolás nélküli produktumok sora, mint a történeti további halmazokra tagolható, az igények ennek és filmipari szempontból vadhajtásnak minősíthető megfelelően igen változatosak. Kifejezetten goth Underworld, ahol rengeteg elem ismerhető fel. elemekről a mainstream világában eleddig csak elvétve beszélhettünk. Aki ismeri Vera Wang nevét, tudja, hogy számos stílusból, így a goth-ból is merít menyasszonyi ruháihoz. 2011-es kollekciója erről tanúskodik. Ehhez persze nem kevés bátorság kellett, hiszen a társadalmi elvárás gyakran indokolatlan dogmáit kell legyőzni. Wang azonban nem szívbajos, ahogy azt a New York Times-nak adott interjújában elmondta: „Öröm volt kilépni a dobozból.” Túlzás volna azt állítani, hogy a monumentális összeállítások, mint a gothic haute couture valaha is teljes dominanciát nyernek a főáramban. A többek közt Coco Chanel által lefektetett funkcionalitás irányelve továbbra is meghatározó marad. Ugyanakkor, egyik sem zárja ki egészében a másikat. Erre szolgáltat példát Karl Lagerfeld. Ez pusztán néhány terület, ahol az átfedéseket fedezhetünk fel, azonban a komplex kép tisztázásához mindenképp elegendő. forrás: http://www.journality.hu/A-divat-uj-Puthiaja/63/14818/0

4

, Interju

Teljes gőzzel és hatalmas lendülettel vágunk bele az on-line interjúba a Lies-Of-The-Machine tagjaival. Vidám, felszabadult és közvetlen stílusuk mögött kemény órák munkái és készülődésük eredményeképpen egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

színt! Fogalmazzunk inkább úgy, hogy mi vagyunk a goth családfán az a fura nagybácsi, aki folyamatosan pörög a családi bulikon, televan életkedvvel, ijesztő mennyiségű alkohol szemrebbenésmentes elfogyasztására képes, folyamatosan ontja az enyhén elmeroggyant sztorikat, és folyamatosan füstöl a cilindere.

Mit szeretnétek a nevetekkel elmondani? A zenekar neve az egész zenekar koncepciójából származik: olyan, alternatív világba repítjük az embereket, ahol a gépek uralkodnak az emberek felett, és sohasem tudhatja az ember, valójában mi igaz abból, amit hall. (Minden esetleges hasonlatosság vagy párhuzam a jelen világgal szigorúan a véletlen műve!)

Fiatal, lendületes csapat vagytok – hogy érzitek, nehéz fennmaradni egy együttesnek? Mi a titka a sikernek? Fennmaradni? Azt annyira nem, de nem is ez az alapvető célunk. Célnak leginkább a folyamatos fejlődést, a betegebbnél betegebb showk megalkotását tudnám mondani. Szerintem, ha van titka a sikerünknek, az is csak ez lehet. Folyamatosan fejlődik a zenekar, a színpadkép, a megjelenésünk, a zenei világunk, és úgy látjuk, hogy a közönségünknek ez tetszik.

Miért éppen a goth vonal? Azt nem tudhatom, mert nem vagyunk gothok :D Bár Hogy érzitek, mennyire fogékony a magyar zeneipar tény, szokták mondani, hogy a steampunk kultúra erre a stílusra? akkor alakult ki, amikor a gothok felfedezték a barna Hátőőő, ez egy nagyon jó kérdés, és attól függ, honnan

5

6

Forrás: Lies of the Machine

7

Hogyan szoktatok kikapcsolódni, ha éppen nem a rajongókat fakasztjátok kitörő tombolásra? Nekünk EZ a kikapcsolódás! ;) A legtöbb tagunk egész héten robotol, a többi tanul, nekünk az a kikapcsolódás, ha nem csak titeket, a rajongókat, de egy koncert erejéig magunkat is kiszakítjuk a szürke hétköznapokból.

nézzük. Sajtóban az online rockzenei magazinok eddig nagyrészt messzire elkerültek minket, külföldön viszont egyre nagyobb és nagyobb az érdeklődés irántunk. Koncertek ügyében sokkal jobb a helyzet, sorra jönnek a menőbbnél menőbb koncertfelkérések itthon és külföldön is. Épp a minap sikerült megállapodnunk a Funkelganz booking céggel, aminek hála 2016-tól elég sok koncertre számíthatunk az északi térségben.

Mik a terveitek a jövőre nézve? Party till we die…then party some more! Viccet Lámpaláz fellépéskor? Improvizáltok, vagy keményen félretéve, most a legfontosabb cél, hogy befejezzük az új dalainkat, és hamarosan stúdióba vonulhassunk készültök mind a számokkal, mind a megjelenéssel? Lámpaláz? Nem jellemző. Cidri néha van, főleg, ha felvenni az első nagylemezünk. Emellett szeretnénk esetleg valaki le van robbanva koncert előtt (nekem jobbnál jobb koncerteket adni, tehát nagy erőkkel például nemegyszer sikerült 40 fokos lázzal színpadra fejlesztjük a színpadi eszközeinket is, nemrég készültek lépnem), de akkor sem mondanám semmi komolynak, el a legújabb látványelemeink is. csak féltjük az illetőt, érted. Természetesen minden koncertre keményen Mit üzennétek a rajongóknak? készülünk, begyakoroljuk a dalokat, és a legjobb Itt valami nagy életbölcsességet szoktak volt mondani tudásunk szerint toljuk le a koncertet. Persze ez nem a nagy emberek, nem? Hmm…én maradnék valami azt jelenti, hogy nincs improvizáció, de az leginkább a klasszikusnál: gyertek el, nézzetek meg minket élőben showban nyilvánul meg, mivel azt mindig az adott (például november 21-én Budapesten, a Night Of hely adottságaihoz kell igazítanunk. Például Szegeden Gothica II.-n), és nézzétek meg mit gőzbetyárkodik nem megszokott, téglalap alakú színpad volt, hanem össze a pszichocirkusz! L-alakú, így ott az ottani lehetőségekhez igazítottuk a Erron Daemon showt.

8

, Alkotasok

Cathreen Misery: Tommy

- Tommy is kér enni. – Szólalt fel az ebédlő asztalnál egy óvodás korú kislány, kinek két copfja himbálózott minden fejrázásnál, és amit jól láthatóan élvezett is. Hosszú, göndör fürdök csiklandozták néha pisze orrát és piroskás arcát. A család összes tagja az ebédlő asztalnál ült, ez három főt jelentett. A kislány mellett még szülei foglaltak helyet, ahol épp az édesanyja szedett levest előételnek, az apának. - Még egy tányér kell, hogy Tommy is enni tudjon. – Mondta a kislány miután megrázta párszor a loknikat majd határozottan megmutatta bal oldalán lévő üres helyet, hogy hova kívánja tetetni a tányért. Az asszony épp letette a frissen kiszedett levest és fordult volna a konyhába egy másik tányérért is, mikor az apa mérgesen felszólalt. - Hányszor mondjam Olívia, hogy Tommy nem létezik? – Olívia durcásan keresztbe tette kezeit majd megismételte magát. - Tommy is kér enni. És ahhoz másik tányér kell. - És mégis hol ez a Tommy? - Itt áll mellettem. Mivel nincs széke, így nem tud leülni. Amiért nem mérges, de azért az lesz, ha nem ehet velem együtt. – Az apa alaposan szemügyre vette kislánya bal oldalát, ahol az állítólagos fiú állt. Mégsem látott semmit és úgy tudta, hogy a látásával nincs gond. Láthatóan egyre dühösebb lett. Vett egy nagy levegőt majd az eddig kezében tartott tabletet végre letette. - Nincs ott senki, Olívia. Mégis kinek kéne másik tányér? Anyukád nem fog a vicceid miatt cselédként cselekedni, ne ugráltasd hülyeségekkel. - Tommy nem hülyeség! – Csattant föl a kislány és a méregtől egyre láthatóbb volt arca pirossága. Még pár perc és forrni fog, akár egy vulkán kitörés előtt. - Hagyd Thomas. Szívesen hozok másik tányért. Nekem nem gond. - De, igenis gond! Nem hozhatsz tányért semmiféle képzeletbeli lénynek sem, ami nincs itt, csak azért mert a drága kislányunk hisztizik. Felőlem egész héten mérges lehet és ordibálva hisztizhet, akkor sem leszek lágyszívű. Az ilyen gyerekek lesznek hiúak és hiszik azt, hogy mindent megkapnak. Drága Olívia, már elég idős vagy, hogy ne képzeletbeli barátaid legyenek, hanem rendes, az óvodában megismert barátok. Tényleg, mesélj inkább Jessicáról! Úgy tudom, egész jó barátnők lettetek az elmúl négy hónap alatt. –

Olívia továbbra is keresztbefonva tartotta kezeit és nem engedett. Csukott szája szélei felpúposodtak az összetorlódott levegő miatt. Láthatóan a robbanás szélén ált, mint egy túlfujt lufi. - Jessica nem a barátom! – Thomas meglepődött a kijelentéstől. Azonnal rá is kérdezett, hogy miért mondja ezt. – Azért, mert szerinte dedós vagyok és szerinte sem létezik Tommy. És elmondta az óvónéninek is. Utálok oda járni. - Igaza van Jessicának és igaza van az óvónéninek is. Tommy nem létezik! Mégis hányszor mondjam el, hogy megértsd? - Tommy létezik! – Fakadt ki Olívia és váratlanul a tányér, amiben a neki kiszedett leves volt felborult jobb oldalra és eláztatta az asztalt és padlót egyaránt. A tányér leesett és darabokra tőrt. Olívia ijedten nézett maga köré majd a láthatatlan kisfiú irányába és ismét környezetére. A leves csodával határos módon a kislányra nem esett. Sértetlen maradt és mialatt édesanyja azonnal reagálva elkezdte összeszedni a darabokat, ezt egy pillanatra meg is csodálta. De nem foglalkozott mélyebben a ténnyel, hogy elméletileg Olíviára is esnie kellett volna a forró levesből. - Thomas, hagyd békén a lányod és egyetek végre! Nem azért főztem, hogy a földön végezze, és hogy egész este ezt hallgassam, miután fárasztó napom volt! - Látod mit tettél? Gratulálok Olívia. Nem is értem, miért nem tudsz olyan lenni, mint minden más normális gyerek. - Thomas, mondtam valamit! Hagyd békén! – A hölgy közben összeszedte az összes tányér darabot, majd kukába tette és végül feltörölte a leves maradékot. Elsőnek az asztalról szedte le majd a földről fel. Olívia láthatóan a sírás szélén ált, de erős volt és nem engedett. Már szipogott, halhatóan hajszálra volt attól, hogy ne kezdjen el hangosan és mindent beleadva sírni, zokogni. A hölgy megsimogatta kislánya fejét, hogy vigasztalja, de Thomas képtelen volt ebbe belenyugodni. - Mondtam, hogy nem szabadott volna hagynunk mindezt. Nem engedhetjük meg neki, hogy képzeletbeli fantázia világban éljen. Mi lesz így vele később? - Thomas kérlek, hagyd már abba. Megbeszéltük ezt az este nem? - Igen, hogy majd kinövi. De láthatóan Olívia még az óvoda utolsó éveiben sem képes normális kislány lenni, hanem valami hülye baráttal foglalkozik, aki nem is él! - Tommy él. Ne mondj ilyet apa, mert Tommy mérges lesz. - Oh igen? Aztán mit tesz? Megmondja a nekünk érthetetlen nyelven mennyire utál? Vagy arra késztet, hogy durcizz? Mit fog tenni? Megüt a láthatatlan

9

kezeivel? - Apa, hagyd abba!

férfi rásegített e, a dolgokra.

- Szerintem menj a szobádba kislányom. – Szólt közbe az asszony, láthatóan aggódott és félt is egyszerre. Feladta, hogy férjének szóljon még, tudta, hogy nem hagyja abba, amíg nem érvényesíti akaratát, hiába beszéltek erről tegnap este és egyeztek meg abban, hogy békén hagyja, nem folytatja azt, amit lassan egy éve. Hogy minden egyes nap piszkálja, szinte terrorizálja a kislányát a képzeletbeli barátjával. A hölgy úgy akarta megoldani a megoldhatatlant, hogy lányát a szobájába küldi és így megmenekül az apa féktelen haragjától. Elég lesz ezt neki elviselnie, ahogy minden nap megtette. Thomas hirtelen indulatú, az érzelmek embere és hamar dühős lesz. S bár a hölgy nem emlékszik így rá, az ő emlékeiben egy kedves, romantikus, sármos és ódaadó férfiként van jelen, akinek megismerte eleinte. Majd igent mondott egy házasságra és egy közös gyerekre is, majd minden felfordult és 360 fokos szögben megváltozott. Mintha Thomas nem az az ember lenne, akit régen elvett. Bár ő még remél, az asszony nagyon is reméli, hogy egyszer visszakapja azt az embert, akinek odaadta a szívét és életét. Ahogy tanácsolta, hogy a lányának adjanak időt, úgy adott férjének is. Lassan 5 éve már, hogy elviseli azt, amit minden nap művel. Okot talál arra, hogy mérges legyen, majd azt kiadja magából azon, aki a legközelebb áll hozzá. Az első három év alatt egyszer sem volt egy mérges szava sem a kislányukhoz, aminek örült a hölgy, hisz legalább ő mentesül az apja dührohama alól. Az a féktelen és ijesztő, erőszakosság, ami képes feltörni egyszerű okok miatt, az a kontrolálatlan szavak és cselekedetek. Félelmetes, mégis kitart mellette a jobb emberért, apáért és férjért. Mikor Olívia elmúlt 3 éves és közelített a négyhez, akkor nem kímélte a kislányt sem. Füle hallatára mérgesen káromkodott és kiabált, néha tárgyakat repített el és minden egyes alkalom, mikor a kislány is szem és fültanúja volt az egésznek, elsírta magát majd könnyekkel a szemében ringatta el az anyja, hogy legalább ő békésen aludhasson. Az asszony nem egyszer gondolt arra, hogy lépnie kéne. Megváltoztatni az egészet, elválni, hátha jobb lenne a kislánynak. Sajnos, amellett hogy reménykedik egy jobb férjben, amiért eredetileg hozzá ment Thomashoz, nincs olyan állása sem lehetősége, amivel képes lenne talpra állni egy válás után. Kockázatos lenne és talán veszélyesebb, mint ami most van. – Mindez stabilan beleépültek az asszony gondolataiba és minden alkalommal, ha felvetette a lehetőséget, hogy elválik, végig futott az agyán mindez. Azt nem tudni, hogy önállóan vagy a

A kislány anyja tanácsát követve evés nélkül leszállt a székről, majd elindult az emeletre. Mialatt haladt felfelé, halotta, ahogy a szülei kiabálnak egymással és nagyobb hangja az apjának van. - Miért véded még mindig? Miért bíztatod a hülyeségre? - Én nem bíztatom, hanem anya módjára próbálom megoldani a helyzetet. - Helyzetet? Te ezt nevezed helyzetet? Nem anyaként, hanem ostoba idiótaként állsz az egészhez! Nem érdekel mit beszéltünk vagy sem, Olívia nem lesz bolond. Nem akarok egy bolond lányt, aki az enyém! - Halkabban Thomas, nem fog tudni aludni, ha így kiabálsz. – Tovább is folytatódott a veszekedés, de hirtelen a kislány figyelmét Tommy zavarta meg. Egy lépcsőfokkal feljebb megjelent. Olívia kezére egy kisfiú keze került, mely hideg és érdes felületű volt. - Féltem, hogy végleg eltűntél. – Suttogta a kislány. Tommy megrázta a fejét és mosolygott rá. Halvány volt, akár egy ködfoszlány, de mégis látható. Majd egyre élesebbé lett és mikor nem lehetett át látni rajta, a mosolya hangot is kapott. - Tudod, hogy sosem hagylak magadra. – Olívia viszonozta a mosolyt, sőt kicsit fel is kacagott, de ezt a szülők nem hallották. Ők még mindig veszekedtek, olyannyira, hogy Thomas már felállt és az asztalra csapással hangsúlyt adott szavainak. Erőteljes férfi volt, aki láthatóan elérte célját. Az asszony engedett, nem akarta, hogy tovább fajuljon és bólintott majd megadta magát a férfi akaratának. Mire Thomas, a nőhöz lépett és szexuális együttlétre kényszerítette, addigra Olívia már az emeleti fürdőben volt. Olívia nem láthatta sem halhatta, ahogy az asszony óvatosan visszautasítja a férfit, mire ő felbőszül és erőszakosan letépi a ruhákat, majd a konyhaszekrényre felteszi és erőszakosan lábai közé lép, majd behatol. Olívia nem tudta, de az anyja szenvedett és mégsem tett semmit. Erősen összeszorította fogait, hogy ne keltsen hangzavart, majd a fájdalmak közepette saját szájába harapott és kézfejébe mélyítette körmeit. Enyhíteni akarta fájdalmait. A kis Olívia mit sem sejtve a fürdőszobában beszélgetett Tommyval. A fiú, vele egy magas lehetett, aki a kád szélén ült, és nem esett le annak ellenére sem, hogy nem kapaszkodott és lábai nem értek le a földre. Szőke hajú, vékony testalkatú, kissé koszos és szakadt ruházatú, világító tengerkékszemű, bal orcáján két nagyobb barna anyajeggyel megáldott fiú volt. Olíviának tetszettek az anyajegyek, néha még irigyelte is érte, hogy emiatt is különleges az ő barátja. A kislány a csaphoz vitt egy műanyag emelőt, amire rá állt és képes volt elérni mindent, ami egy szintbe volt a

10

mosdókagylóval. Felállt, majd a tükörben nézegette magát. Kettőbe fogott loknijai göndör fürdőkben végződtek, amik néha csikizték a nyakát, vagy ha úgy akarta arcát. Hajába masnikat tett az anyja még reggel, hogy szebb kislány legyen. Olívia kiszedte őket, majd maga mellé dobta. Nem is figyelte, ahogy a masnik átesnek Tommy testén és a fiú meg sem lepődött azon, hogy felé dobta őket. - Szép vagy Olívia. – A kislány megrázta a fejét majd elsírta magát. Nem tudta tovább tartani a könnyeit. Erős kislány volt ő, ahogy az anyja azt mindig is mondta. Hiszen nem sírt, ha meghúzták a haját, sem akkor, mikor lelökték az óvodában a csúszdáról. Akkor sem sírt, mikor elkezdtek veszekedni és sosem tett ilyet mások előtt. Nem tudja mióta vagy miért, de erős volt. És az anyja mindig megdicsérte őt ezért. Örült, mikor jó dolgot mondtak róla és büszke volt arra is, hogy erre képes. Még ha gyerek is, tudta, hogy amire helyeselnek, a szülei az csakis jó lehet, azt jól tette és úgy jó kislány lehet. De apró fejében még mindig élénken éltek apja szavai és képtelen volt megszabadulni tőlük. Nem tudta, miként kell értelmezni sem azt, hogy miért utálja őt ennyire az apja. - Apa szerint nem létezel. - Ha így lenne, látnál engem? – Olívia megrázta a fejét majd szipogott. Tommy az egyik törülközőt levette, a hozzá közel lévő radiátorról, ami a falon futott és oda adta a lánynak, aki belefújta az orrát. – Akkor hazudott. Ha nem léteznék, nem látnál. - De azt mondta, hogy ő nem akar egy buta, ostoba lányt magának. Nem akarja, hogy a lánya legyek. Tommy, miért mondott apa akkor ilyeneket? Nem akar bolond lányt. – Tommy leszállt a kádról majd odament a lányhoz. Óvatosan megsimogatta az arcát. Le akarta szedni a lefolyó könnyet, de nem tudta, a könny átfolyt ujjain le, egészen a lány álláig, ahonnan leesett. Tommy érintése hideg és merev volt, mintha csempének nyomta volna az arcát. Olívia mégsem tántorodott el, nem ez az első, hogy érzi a fiú érintését. A fiú kedvesen mosolygott továbbra is és ennek örült. - Apukád nem tudja, mennyire szerencsés. Apukád az ostoba, ő nem tudja mennyire fontos vagy. – Olívia hangosan szipogott egyet. - Tényleg? - Igen. Nekem fontos vagy, Olívia. Szerintem kedves és aranyos lány vagy. És a barátom is. - Te is az én barátom vagy. A legjobb barátom, Tommy. – Tommy mosolya még szélesebb lett. S bár ijesztő, sőt libabőrt okozó vigyor volt, a kislány mégsem ijedt meg. Három éve a legjobb barátja, tudta hogyan mosolyog. Tommy láthatóan nagyon örült a kijelentésnek.

- Ezt örömmel hallom. – Adott hangsúlyt az érzéseinek és megfogta a lány egyik kezét. – Tudok segíteni Olívia. Segíteni, mint a legjobb barátod. De ahhoz bíznod kell bennem. És azt tenned, amit mondok. Szeretnéd, hogy segítsek? – Olívia bólintott. - Igen. Jó kislány akarok lenni. Olyan, akit apa is szeretne. - Ezen tudok segíteni, Olívia. De azt kell tenned, amit mondok. – Olívia figyelmesen hallgatta a fiú szavait. Elengedte kezét és Tommy segített neki. A lány helyett kinyitotta az egyik felső szekrényt, melyben láthatóan sok volt a gyógyszer és mindenféle egészségügyi tárgy, kapszula és kenőcs. Tommy levett egy üvegcsét, amin fura betűk voltak írva. Olívia már el tudott olvasni pár betűt így amint a fiú a kezébe adta, hangosan elkezdte mondani őket. - G-E-R-O-D-O-R-M. – Olívia a fiúra nézett, aki bólintott és helyeselt. Ez lesz az. Olívia a fiúra hallgatva elkezdte enni a benne lévő tablettákat. Borzasztó íze volt, a keserű kifejezés nem volt helyén való. Tommy rá mutatott az ő fogmosós poharára, amibe öntött vizet és még több tablettát nyelt le, folyadékkal könnyítve a lejutást. Tommy továbbra is mosolygott, elégedetten bólintott minden bevett tabletta után. Figyelte és elégedettséggel töltötte el a látvány, hogy a lány lassan a fél dobozzal elfogyasztott. Épp vette volna ki a következő darabot, mikor furán kezdte érezni magát és nem tudott stabilan a lábain állni. Kezeire esett, előre térdelt így a pohár kiesett a kezéből és szétfolyt a maradék víz a földön. - Tommy…- Kezdte volna a kislány a mondatot, de nem tudta befejezni. Tommy odament mellé, megfogta a vállát és suttogott a fülébe valamit. A lány szemei elkerekedtek, hirtelen erős félelem és fájdalom tombolt benne egyszerre. Egyik kezével a hasát fogta, majd hirtelen sikítani kezdett. Hangjára hallhatóan siető léptek zaja közelítet felé, az emeleti fürdőbe. - Olívia! Olívia, ott vagy? – A lány elgyengült, már beszélni sem tudott. A látása egyre homályosabb lett, de még halotta édesanyja hangát. Lassan az ajtó felé fordította fejét és látta, ahogy Tommy kezével olyan mozdulatot tenne, mintha bezárná az ajtót és az ajtó tényleg így is tett. A benne lévő kulcs belülről bezárta és képtelen volt bármelyik szülő is bejutni. A nő kiabált a férjnek hogy csináljon valamit. Aki erőszakosan ütögette majd neki ment, hogy betörje. Mikor ez sem segített, halhatóan azt mondta az asszonynak: hoz valamit, amivel széttörheti az ajtót. - Ha hallasz engem Olívia, távol kell menned az ajtótól! Hallod? Menj minél távolabb az ajtótól, apád betöri! – A kislány nem tudott kiadni hangot. Lassan a hallása is elgyengült, nem halott semmit, amit utána mondhatott az anyja vagy Tommy. Már a fiút is

11

Farkas Enikő: A Jósnő

homályosan látta, pedig ő igen közel hajolt. Mosolygott és figyelt. Érezte kezeit a karján és vállán, majd az arcán is. - Nem akarok…- Kezdett volna bele, minden erejét bevetve a kislány a mondatába, de Tommy egyszerűen elnémította azzal, hogy egyik hideg úját a szájára tette. Hirtelen az ajtót hangos és erős ütés kezdte érni, amitől hamar feladta magát a fa ajtó szerkezete és percek múlva, mikor eléggé szétvágta baltával a férfi az ajtót, már benn voltak kislányuk mellett. De elkéstek. Olívia mozdulatlan testére találtak, nyitott szeme felfelé nézett és ijedt arckifejezése nem enyhült a halál beállta ellenére sem. Hiába szólítgatták, hiába hívtak mentőt, már semmit nem lehetett érte tenni. Olívia göndör fürtjei, eldobott masniai és használatlan ruhái, mint elporladó, múló emlék csupán.

12

Éjszakai műszak Nincsen nyugtunk, percnyi időnk sem, Én csak várok a végtelen éjre; Egy hely, hol nincs, mi közénk álljon: Két láb hosszú, hat láb mély.

A.L.M.: E C C E H O M O Az eget elképesztően sűrű füst takarta el. Odakint egy lélek sem mozdult, csak romok és halottak körvonalai derengtek elő a porfelhő homályából. A nap éles fényét az elviselhetetlenségig szennyezett levegő fogta fel. Minden szürke, minden kopasz, minden halott. Az élők a még többé – kevésbé ép lakásokba szorultak vissza. Ide kényszerültek mind. Olyan helyiségekbe, melyek elzárhatók a külvilágtól – ablakokkal, ajtókkal, azokra, vagy azok elé szögelt deszkákkal. Elzárkóztak, hogy ne pusztuljanak el a kint megülő mérgező gáztól, amely napokkal ez előtt szabadíttatott rájuk. A 3. világháborúban bevetett egyik legalattomosabb fegyver volt ez. Nem lengedezett szél, hogy elsodorja a város felől a zöldesszürke, sűrű, halálos ködöt. Meghal belé mindenki előbb, vagy utóbb. Az irodaházak koszos sarkaiban porlepte alakok kuporognak. Szemükben elemi félelem, az űzöttség lázas csillogása. Volt közöttük anya, gyermek, férfi és nő, barátok és szerelmesek egyaránt, ám egy ideje már értelmét vesztette létüknek e szavakkal jelölt mivolta. A kilátástalan háború keserve, a városukra mért indokolatlan gáztámadás, a robbantások, a tűzharcok végeláthatatlan sora kiölte belőlük maradék emberségüket is. Most riadt patkányok csupán a romladozó épületek porlepte zugaiban, a pergő vakolat, a kormos, véres falak, a törött, repedezett ablaküvegek, a falakból kitépett vezetékek nyugtalanító összevisszaságában, a hasznavehetetlenre roncsolódott, szanaszét hajigált bútorok és tárgyak törmelék lepte káoszában. Reszkettek tegnap, tegnapelőtt, öt nappal ezelőtt, és épp úgy reszketnek ma is. Mind kevésbé tudják, miért akarnak még élni, mégis… élni akarnak. Eltántoríthatatlanul. Élelmük nincsen, vizük nincsen, oxigénjük fogytán. A levegő mérgezett odakint, s beszivárog lassan minden apró résen… Egy nő kimerülten pihegő csecsemőt tart a kezében. Üveges tekintettel réved a semmibe, úgy ringatja, és ringatózik maga is. A gyerek lélegzik még egy – kétszer, majd feladja. Az anyának fel sem tűnik. A következő napon a helyzet változatlan. A nő lenéz, tekintete elidőz az elkékült, sovány arcocskán; tudatára ébred, hogy meghalt a gyermeke. Nem tud sírni. Nem akar, nem is képes könnyezni érte. Feltérdel ülő helyzetéből, és lerakja a holtat maga elé egy méterre, egy kisebb törmelékkupacra, majd visszakucorodik a repedt fal tövébe, és tovább ringatja magát. Percek múltán egy beesett arcú férfi a szemben lévő sarokban mocorgásba kezd. Mint mindenki másnak, neki is eszét vette az értelmetlen sanyargás. Akik itt léteznek,

csak az ösztönök által működnek még. Az élni akarás ösztöne írt felül bennük mindent. Ha emberek maradtak volna – gondolatokkal és érzésekkel – már erőt vett volna rajtuk is a pusztulás. A mozgolódó férfi egyre ingerültebbé válik, szemét mind gyakrabban legelteti a csecsemő hervadt testén. Sóvár pillantása beteg, meggyötört, megszállott, és üres, gondolattalan. Végül győzedelmeskedik rajta a szükség, négykézláb kezd mászni a holttest irányába. Tüdeje sípol, tagjai remegnek és mocskosak, megült rajtuk a por, ami a falaktól lepergett, és a hajából is a vállára hullottak kisebb vakolatdarabok. A tetemhez érve megáll, leroskad, és hitetlenkedéssel vegyes kínzó éhség csillogásával a szemében odahajol hozzá. Kibújtatja a kis testet a rongyokból, egy pillanatig megbabonázva szemléli, majd ráveti magát, és zabálni kezdi a nyers, halott húst. A révületben kerengő elméjű anya lassú észleléssel ébred tudatára a látványnak, és tulajdon csillapításért sikoltozó éhségének. A mohóság irigy dühe tüzeli fel, s hiénaként vetődik maga is a táplálékforrásra. Kettejüknek édeskevés, lökdösődnek, morognak egymásra, zihálnak, hörögnek, fújtatva lélegeznek, csámcsognak, tébolyultan tépik, szaggatják és falják a gyermeki döghúst. A kicsiny végtagok elválnak a törzstől, a két habzsoló szerencsétlen pedig már csak vörösesbarna színezetű csontokként dobja őket odébb a porba. A mellkas puha bőrébe tompa emberi fogak vájnak, azok szakítják le a fejletlen bordázatról. Meg sem rágják szinte, úgy nyelnek le minden egyes falatot. Ami a torkukon akad, azt visszaöklendezik, vagy felköhögik, és lenyelik újra. Elropogtatják a porcokat is. Nyáluk, mely az állott, alvadó vértől sűrű, nyúlós folyadékká lényegült, le – lecsöppen, sötét foltokkal tarkítva a szürke törmelékkel hintett padlót. Mosdatlan kezeikre is vér tapad, körmeik alá húscafatok szorulnak egymás -, és a halott testéből egyaránt. A zabálás végeztével a nő elragadja a szánalmas kis csontváztorzót, a kibelezett felsőtest satnya martalékát, és visszahúzódik vele a fal tövébe. Dacos képpel mered a férfira, miközben a maradékot rágcsálgatja, amaz pedig meghunyászkodva, dühösen hátrál négykézláb a saját vackának irányába egy felismerhetetlen, cafrangos darabkával. Szinte teljesen eltűntették az apró hullát. A férfi növekvő szakálla csomós és ragacsos a vértől, ereiben az adrenalin még vadul dübörgő ritmust diktál a pulzusának, hallja a fülében a saját szívverését a vele szemben ülő, zihálva lélegző egykori anya fújtatásával együtt. Egymásba fonódó elvadult tekintetükben a létért, a túlélésért vívott küzdelem szikrái táncolnak, aztán végleg minden elcsendesül. Visszaáll a táplálkozás előtti állapot. Mindenütt csend, törmelék, por, tüdőszaggató sűrű

13

köd ostromol kintről, bent éhség, szomjúság és téboly pusztít karöltve az idő ragályos démonával. Halál les minden sarokban. Előbb – utóbb benéz minden eldugott zugba, minden törmelékkupac mögé, minden felborult asztal és szekrény alá, s lába nyomát sóváran

lesik az emberekből korcsosult dögevők, kik – más nem lévén - döghúsból, oszló, rothadó tetemekből táplálkoznak, hogy éljenek. Hogy éljenek még így is. Céljukat vesztve. Sorstalanul. Állatként.

Farkas Enikő: Az ítélet

14

Beth K. Darkness: Angyalszárnyak A sötét utcán járkálva nem figyelt másra, csak a csillagos ég szépségére és az éjszaka csodálatos illataira. Ezért szeretett vidéken élni: nem szennyezte a levegőt az autók bűze. Lassan sétált, hiszen nem tudta, hová akar menni, pusztán csak a sétálásnak hódolt. A település leglepusztultabb, legelhagyatottabb utcácskájába ért. Talán már nem is lehetett volna utcának nevezni, hisz csak néhány ház maradványai alkottak egy majdnem egyenes sort... Az udvarukat benőtte a gaz, a falakat graffitik borították. Az ablakok betörték, bentről vészjósló sötétség látszott csak. Nappal némelyik házba benézve látszottak széttörött, vagy éppen megégett bútorok.

járkáltak, bandáztak, gördeszkáztak, tilosban dohányoztak... Ezt a hangulatot szerette nagyon, ezért járt ide. De mára ez mind elveszett. Csak A romos épületek, a betört ablakok, és a sötétség maradt hátra. Valami hirtelen megmozdult mellette. Ijedten ugrott odébb, és meredt a falra. De ott nem látszott semmi mozgás. Nem volt ott senki. Talán csak a képzelete játszott vele?

Aztán újra megmozdult. Igen, biztosan a fáradtság játszott vele... Hiszen egy graffiti nem mozdulhat meg, még akkor sem, ha az történetesen két angyalszárny, nemhogy még egyszerre... Ami ez után történt, az számára már felfoghatatlan volt: a két angyalszárny kivált a falból, és egyre kevésbé hasonlított egy graffitire.Mikor már elfordította Nem tudta, mi történhetett ezen a környéken, de itt is tekintetét a szárnyakról, észrevette, hogy egy ember, szeretett lenni, mert ennek a helynek is megvolt a pontosabban egy angyal a szárny tulajdonosa. Ami maga titokzatos, vészjósló hangulata. És, ami még még ijesztőbb volt, az az volt, hogy pont olyan lett az fontosabb volt számára, az az volt, hogy itt el tudta az angyal, mint amilyennek elképzelte a régi időkben képzelni, ahogy annak idején, mintha a város egyik arra élő fiatalokat: szakadt farmerba meg mintás pici szeletét mentették volna ide, a fiatalok az utcákon pólóba bújtatott búskomor alakoknak, akiknek az

Farkas Enikő: Gyár

15

arcára van írva, nem szeretik a szabályokat. Egy pillanat alatt, az angyal felemelkedett, majd gyorsan eltűnt a csillagok felé. Ahogy az eget szemlélte, egy furcsaságot vett észre: új csillag jelent meg. Néhány nappal később, ahogy ismét az elhagyott utcában kóborolt, már nem érzett semmit. Elvesztette a hely a hangulatát. Ahogy észre vette, megtudta miért: a házak maradványai kezdtek eltűnni. A régi utcát kezdték elbontani, mondván, szépítsék a falu összképét... Neki ezzel csak elrondították ezt a helyet. Az, amiért szeretett itt lenni, részben már eltűnt. Mi következik még?!

Farkas Enikő: Emlékkép

Farkas Enikő: Robert Smith és Mary Porl

16

Corporategoth

5. Milyen egy átlagos munkanapod? Mik a feladatköreid? AW: Mivel ez egy lakóotthon, ezért olyan az egész, mint egy háztartás. Sőt, tulajdonképpen az is, csak jó Új rovatunk célja, hogy bemutassuk az érdeklődőknek, sok gyerekkel. A munkanapjaim változóak, hol reggel hogy a goth emberek mit is dolgoznak, és hogy hogyan kell menni, hol délutántól másnap reggelig. élik mindennapjaikat a munkahelyükön. Első Mindenfélét meg szoktunk csinálni, amit egy egyéb interjúnk alanya AngelWishper, aki többek között az család is. MGC Zisteni tagjainak egyike, illetve egy autistákat segítő egyesület bentlakásos otthonában gondozó és 6. Hogyan viszonyulnak hozzád a kollégáid? Milyen ápoló. Vele beszélgettünk most a munkájáról, velük a kapcsolatod? munkahelyi öltözködéséről és persze a szakmai AW: Tudtommal nincs bajuk velem. Akik jobban/ jövőjéről egy miniinterjúban. régebbről ismernek, ők totál megszokták a stílusomat. Volt olyan kolléganőm, aki megjegyezte, hogy el sem 1. Milyen munkakörben dolgozol? Mi a szakmád? tud máshogy képzelni. Szóval nekik teljesen AngelWhisper: Emberekkel foglalkozó, embereket megszokott jelenség vagyok. segítő munkakörben dolgozom. Eredetileg szociális gondozó és ápoló vagyok, amivel elég sok területen el 7. Hogyan viszonyulnak hozzád a gyerekek, fiatalok? lehet helyezkedni. Eredetileg idős ellátásban szerettem AW: A fiatalok nagyon szeretnek- tudtommal. volna dolgozni, de halmozottan sérült gyerekekhez Teljesen el tudnak vonatkoztatni a külső jegyektől és kerültem (fogyatékosok) először, majd a jelenlegi képesek a személyiségemet és vidámságomat meglátni. munkahelyemre, ami egy autistákat segítő egyesület. Illetve, ők nem társítanak sötét/negatív gondolatokat a fekete színhez. Ők így ismertek meg, nekik ez a 2. Miért választottad ezt az utat? megszokott. AW: Mindig is a családban volt, mert nagymamám is egészségügyes volt (főműtősnő, meg idősgondozó is), 8. Hogyan látod a szakmai jövőd? anyukám szintén értelmi sérült emberekkel dolgozott. AW: A jövőmet itt szeretném tölteni, mert szerintem Így mikor otthagytam a fényképészetet, szerencsésen remek hely, remek társaság, szuperek a fiatalok és megtalált ez az út engem is. akarva se találnék jobb helyet. 3. Milyen végzettséged, végzettségeid vannak? AW: Egy fél fényképész szakmám van, de azt csak hobbiként űzöm. 4. Hogyan öltözködsz a munkahelyeden egy átlagos napon? AW: Szerencsére nincs meghatározva, hogy miben kell odaérkezni és miben kell ott lenni. Így rendes általam összeválogatott öltözékben megyek oda és ott meg olyan holmiban vagyok, ami kényelmes. Jelen esetben ez egy fekete nadrág és egy fekete zenekaros póló.

9. Kinek ajánlanád ezt a munkát? Kinek nem? AW: Csakis olyan embereknek, akik nem viszolyognak az értelmi sérült emberektől, akik nem szánalommal és sajnálattal közelednek feléjük. Akik vidámak, de van bennük határozottság. Akik kedvesek és képesek magukat jól érezni. Olyan embereknek, akikben csak a negativitás, a rosszindulat, a szemétség, a gonoszság van, azoknak semmiképp nem ajánlom. Illetve akik maguk is gondozásra szorulnak. Továbbá mogorva, beszűkült látáskörű embereknek sem ajánlom.

17

:

, Tortenelem

hangokat adtak ki, és természetellenes testhelyzetekbe csavarták magukat, és a helyi orvos természetfeletti okokra gyanakodott. Egy másik lány, a 11 éves Ann Putnam hasonló tüneteket produkált. Február 29-én Jonathan Corwin és John Hathorne előljárók nyomására a lányok meggyanúsították saját furcsa betegségük okozójaként a Tituba nevű karibi asszonyt, Parris rabszolgáját, Sarah Good-ot, egy hajléktalan koldust, és Sarah Osborne-t, egy idős, szegény asszonyt.

Boszorkányhisztéria Salemben

A salemi boszorkányperek a gyarmati Massachusetts államban történtek 1692 és 1693 között. Több mint 200 embert vádoltak meg azzal, hogy boszorkánypraktikákat – az Ördög mágiáját – űzik, és közülük húszat ki is végeztek. Később a gyarmati hatóságok bevallották, hogy a perek és a kivégzések hibának bizonyultak, és az elítéltek családjainak kártérítést biztosítottak. Azóta, hogy egy ilyen esemény megtörténhetett, Salem neve egyet jelent a paranoia és igazságtalanság eszméivel, és több mint 300 évvel később is kísérti az emberek kulturális emlékezetét.

Boszorkányvadászat

Küzdelem Salemben Sok száz évvel ezelőtt, sok gyakorló keresztény, és más vallások követői is, úgy hitték, hogy a Sátán, az Ördög képes hűséges híveinek hatalmat adni arra, hogy másokat bántsanak, másokban kárt tegyenek. Boszorkányságőrület söpört végig Európán, amely csaknem 300 éven át tombolt, és csak az 1600-as évek végén hagyott alább. Emberek – és köztük főleg nők – tíz- és tízezreit végezték ki. Noha a salemi boszorkányperek akkor történtek, amikor az európai boszorkányságőrület már lecsengőben volt, a speciális helyi körülmények megmagyarázzák számunkra a jelenséget. Az 1689-es évektől fogva folyamatosan érkeztek a gyarmati háborúk miatti menekültek Salem városkába, annak erőforrásaira jelentős terhet róva. Ez tovább mélyítette az ellentéteket azon családok között, akiknek gazdagsága a salemi kikötőhöz kapcsolódott, valamint azok között, akik még mindig mezőgazdaságból éltek. Ellentétek húzódtak a közösségben Samuel Parris tiszteletes miatt is, aki 1689-ben lett Salem papja, és nemigen kedvelték fukar természete miatt, és vaskalapos, túlságosan szigorú elvei sem voltak népszerűek. A puritán lakosság úgy hitte, az ellentétek, a veszekedés az Ördög műve volt. 1692 januárjában Parris tiszteletes lánya, az akkor 9 éves Elizabeth és annak unokatestvére, a 11 éves Abigail Williams, furcsa „rohamok”-tól kezdett szenvedni. Sikoltoztak, tárgyakat dobáltak, furcsa

Mindhárom asszonyt az elöljárók elé citálták és március elsejétől kezdve napokon át vallatták. Osborne és Good teljesen ártatlannak vallották magukat. De Tituba vallott. „Az Ördög maga jött és arra kért, hogy szolgáljam őt.” Döbbenetes és részletes képekkel írta le a fekete kutyákat, piros macskákat, sárga madarakat és a „fekete ember”-t, aki azt akarta, hogy írja alá a nagy könyvét. Tituba bevallotta hogy aláírta a könyvet, és hogy számos más boszorkány fenekedik arra, hogy elpusztítsa a jámbor, Istenfélő puritánokat. Mindhárom asszonyt börtönbe vetették. A paranoia magját már elvetették; a következő néhány hónapban a közösségen végigrohant a gyanúsítgatások láncolata. Martha Corey, aki Salem városában az egyház egyik leghűségesebb híve volt, és tisztelt tagja a közösségnek, szintén gyanú alá esett, amely felzaklatta a helyieket; ha ő boszorkány, akkor bárki lehet az. Az elöljárók még Sarah Good 4 éves kislányát, Dorothy-t is kikérdezték, és félénk válaszait vallomásként értelmezték. A kikérdezések és a vallatások áprilisban váltak egyre súlyosabbá, Thomas Danforth kormányzóhelyettes és segédei is megjelentek a tárgyalásokon. Salemből és Massachusetts más településeiről tucatjával hozták be kikérdezésre a gyanúsítottakat. 1692. május 27-én William Phipps kormányzó elrendelte a Suffolk, Essex és Middlesex megyékre kiterjedő joghatóságú speciális bíróság felállítását a (Special Court of Oyer and Terminer). Az első eset, amelyet e különleges bíróság elé tártak, Bridget Bishop-é volt, egy öregasszonyé, akit pletykás természetéről és szabadosságáról ismertek. Amikor megkérdezték, hogy bűnös-e boszorkánypraktikák elkövetésében, Bishop azzal felelt: „Ártatlan vagyok, mint a meg sem született gyermek.” A védelem nem lehetett túlságosan meggyőző, mert június 10-én

18

eseményekért. A 20. és 21. században a tudósokat és művészeket a tragédia továbbra is szűnni nem akaró módon foglalkoztatja. Arthur Miller drámaíró támasztotta fel a történetet 1953-ban, amikor megírta a Salemi boszorkányokat (The Crucible), az akkori amerikai politikai helyzet allegóriájaként. Emellett számos elmélet született arra, hogy megmagyarázza az 1692-ben Salemben elfajult különleges viselkedést. Az egyik leghíresebb, amely 1976-ban a neves tudományos folyóiratban, a Science –ben jelent meg és Linnda Caporael pszichológus írta, a gyanúsítók és gyanúsítottak furcsa viselkedését a penészgombának (fungus ergot) tulajdonította, amely megtalálható a rozsban, búzában és más gabonafélékben. A toxikológusok szerint a penésszel fertőzött ételek fogyasztása súlyos izomgörcsökhöz, hányáshoz, képzelgésekhez, hallucinációkhoz vezethet. A gomba meleg, nedves helyeken tenyészik jól: éppen ilyenek voltak a Salemet körülvevő mocsaras rétek, ahol a rozs volt az egyetlen gabonaféle a tavaszi és a nyári hónapokban. (Az elméletet azonban nem igazolták minden kétséget kizáróan, és számos más elmélet is született). 1992 augusztusában a perek 300. évfordulóján a Nobel-békedíjas Elie Wiesel avatta fel Salemben a boszorkányüldözések emlékművét. Szintén a városkában, a Peabody Essex Museum őrzi az eredeti dokumentumokat, és itt található a város leglátogatottabb helye, a Salemi Boszorkánymúzeum (Salem Witch Museum), amely a nagyközönséggel próbálja megismertetni az 1692-es tömeghisztéria történetét. (forrás: http://www.smithsonianmag.com/history/abrief-history-of-the-salem-witch-trials-175162489/?no-ist)

19

Forrás: Wikipédia - Salem witch

bűnösnek találták, és ő volt az első, akit kivégeztek a később Akasztófák Dombjának (Gallows Hill) elnevezett területen. Öt nappal később a nagyhírű, ismert tiszteletes, Cotton Mather levelet írt amelyben könyörgött, hogy a bíróság ne vegye figyelembe a természetfeletti bizonyítékokat – vagyis az álmokról és látomásokról szóló vallomásokat. A bíróság figyelmen kívül hagyta a figyelmeztetést és még öt személyt ítéltek el és akasztottak fel júliusban, öt továbbit augusztusban és nyolcat szeptemberben. Október 3-án fia nyomdokaiba lépve Increase Mather, aki akkor a Harvard elnöke volt, elítélte a természetfeletti bizonyítékok figyelembe vételét: „Jobb volna, ah tíz boszorkány megmenekülne inkább, minthogy egy ártatlan ember is akasztófán lehelje ki a lelkét.” Phipps kormányzó, Mather kérésére válaszul és azon ügy által sürgetve, mely szerint saját feleségét is boszorkányság gyanúja miatt kihallgatták, megtiltotta a további letartóztatásokat, szabadon engedett számos meggyanúsított boszorkányt, és október 29-én feloszlatta a különleges bíróságot. Phipps ennek helyébe egy legfelsőbb ítélkező testületet állított (Superior Court of Judicature), amely nem vette figyelembe a természetfelettire hivatkozó vallomásokat, és 56 gyanúsítottból csupán hármat ítélt el. 1693 májusában Phipps végül minden olyan személynek kegyelmet adott, aki boszorkányság vádjával börtönben sínylődött. A tragédia azonban helyrehozhatatlan volt: 19 felakasztott áldozat, egy 71 éves idős ember, akit súlyos kövek által nyomattal halálra, számos ember, akik a börtönben haltak meg a nyomorúságos körülmények miatt, és összességében több mint 200 ember, akik igaztalanul szenvedték el az Ördöggel való szövetség hamis vádját. Igazságot szolgáltattak A vallatások és kivégzések után számos olyan személy, aki részese volt az eseményeknek, nyilvánosan bűnösnek vallotta magát és bocsánatot kért. 1697. január 14-én a főbíróság elrendelte, hogy tartsanak böjtnapot a salemi tragédia elveszett lelkeinek üdvéért. 1702-ben törvény mondta ki a perek törvénytelenségét. 1711-ben pedig a gyarmaton megszületett egy törvény, amelynek értelmében a meggyanúsítottak és kivégzettek visszakapták nevük tisztaságát, és örököseiknek 600 dollárnyi kártérítést ítéltek meg. Mindazonáltal egészen 1957-ig tehát több mint 250 évvel későbbi időig, nem kért bocsánatot hivatalosan is Massachusetts állam az 1692-es

, , Ajanlo FILM - Bíborhegy - ajánló kísértetekkel

Forrás:

Legendary

Press

“Ez nem egy kísértethistória, ez egy história kísértetekkel” - mondja az egyik főszereplő a készülő regényéről del Toro legújabb filmjének elején, egyúttal körbeírva azt is, mit fogunk látni. A Bíborhegy ugyanis nem egy horrorfilm, mint ahogy beharangozták, sokkal inkább gótikus románc, a szó irodalmi értelmében. Egy tragikus és beteg szerelmi történetről van szó, ahol a kísértetek, bár kétségkívül ott vannak, nem játszanak szerepet a cselekmény alakulásában, sőt, szinte teljesen feleslegesek. A fókuszban egy jó gótikus románchoz illően a szereplők nem éppen egészséges kapcsolata áll, és itt a szereplők közé kell sorolnunk magát a házat is. Gyakran mondják, hogy a viktoriánus házaknak lelke van, és a Bíborhegy remekül alkalmazza ezt a gondolatot (de hangsúlyoznám, hogy nem csak természetfeletti értelemben). Sok kritikus szerint a fő antagonistának szánt Lucille túl egysíkú ahhoz, hogy betöltse a főgonosz szerepét - nos, az én meglátásom szerint nem is ő, hanem a ház a legnegatívabb figura, pontosabban mindaz, amit a családi múltat őrizgető, omladozó, süllyedő ház jelképez. Valójában a Ház indítja el a tragédiák sorozatát, és löki egyre mélyebbre

az amúgy sem teljesen épelméjű karaktereinket. Nem, mintha a Sharp testvérek magukban nem lennének elég egy drámához. Nem szeretnék spoilereket írni (bár a cselekmény elég kiszámítható mederben marad), legyen elég annyi, hogy megfelelnek a beteg, romlott, sötét múltú Byron-i hős gótikus irodalmi kliséjének. A film látványvilága pontosan olyan hátborzongató és gyönyörű, mint amilyennek egy gótikus románcnak lennie kell, a kosztümök (többnyire) korhűek, és árulkodnak a viselő jelleméről. A Bíborhegy háza egy olyan viktoriánus palota, amilyenről talán mind álmodtunk kislánykorunkban. A CGI-jal megjelenített szellemek is meggyőzőek, de nem lesznek elég durvák azoknak, akik a horror címkéjének bedőlve egy jumpscare-es, ijesztgetős mozit várnak. Bár a Bíborhegyről sok jót el lehet mondani, és a hangulata annyira magával ragadó, hogy még hetekkel a megnézése után is kísért, egy kicsit üresnek éreztem. Nincsenek rejtélyek, nagy kérdések, nincsenek morális dilemmák, amin aztán napokig rágódni lehet, nincsenek filozófiai paradoxonok. Persze nem is kell, hogy minden filmnek mély mondanivalója legyen. De ha egy film gótikus románcként definiálja magát, akkor nem árt, ha hozza a gótikus románcra jellemző jegyeket, például a nyomasztó morális dilemmát. Mivel a főszereplő Edith a film elején elutasítja, hogy hasonlítana Jane Austen-hoz, helyette Mary Shelleyhez hasonlítja magát, tegyünk mi is úgy! Mary Shelley Frankensteinjét tartják a gótikus irodalom mintapéldányának, ebben az eredendő bűn nélkül született “szörny” bukását láthatjuk, és végig ott motoszkál bennünk a kérdés, hogy melyikük a szörny: a lény vagy az alkotó. Itt azonban szó sincs ilyesmiről, pedig del Toro munkásságát ismerve joggal számíthattunk volna valami csavarra. A Bíborhegyről kifelé bennem csak egy kérdés motoszkált: ha Edith nem akar Jane Austen-hez hasonlítani, akkor miért omlik egyetlen keringő után a Mr. Darcy-ra hajazó Hiddleston karjaiba, és áldozza fel az egész addigi életét egy gyanús idegen férfi miatt? (Mint egy bizonyos Miss Steele a szomszéd franchiseban?!) Miért lett mostanában nem csak elfogadott, de egyenesen kívánatos, hogy a férfi egy beteg pszichopata legyen, a nő pedig minden kompetenciája ellenére vakon kövesse őt a szakadékba? Mindent összevetve, a Bíborhegy egy gótikus hangulatfilm. Nem az a fajta, amitől majd nem mersz aludni éjjel, és nem is az, ami után napokig vitatkoztok bölcsészlelkű barátaitokkal, hogy kinek volt igaza. Inkább az, amit egy esős délután egyedül nézel meg, és utána fájó nosztalgiával vágyódsz vissza abba a viktoriánus korba, amiben soha nem is éltél.

20

KÖNYV - Holdezüst vérarany Van olyan eredmény, győzelem, célba érés, amiért megéri akár éveket – akár csaknem húsz évet! – várni. Laura Arkanian könyve pontosan ilyen. Az írónő első regénye 2014-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A Holdezüst, vérarany – elterjedt fülszövege ellenére, amely a legkevésbé sem tükrözi a regény témáját és hangulatát, szóval ne higgyetek neki – nem romantikus regény, nem kalandregény, és nem hasonlít semmilyen megszokott, behatárolható skatulyához tartozó regényhez sem. Ellenben minden benne van, ami magában az életben is: van benne munka, munkatársak, család, barátok, ellenségek, van benne háború, halál és születés. Az írónő merész dologra vállalkozott, amikor kiadta hosszú évek óta készen álló regényét, amely a vámpíros-vérfarkasos trend idején sokakban kiválthatja a szokásos reakciókat: ez is csak a vonulat egy újabb darabja? Lehet erről az ezerszer átbeszélt témáról újat mondani? Nem tudunk még ezekről a rémekről már mindent? Nem, nem tudunk, ezt Laura Arkanian fényesen bizonyítja számunkra. Ismerősek a minket körülvevő emberek, az orvos, a nővérke, a zenetanárnő, a festett arcú, téren álldogáló fiatal lány, kissé mindig gyűrött tanár, a téren randalírozó huligán? Olvastuk a címlapokon a híres zenészek viselt dolgait? Mindegyiküket ismerjük, de csak annyit látunk belőlük, amennyi a foglalkozásuk – hogy milyen emberek is ők, hogy mit csinálnak azután, hogy megszűnnek foglalkozás, munka lenni, csak akkor tudjuk meg, ha közeli ismerőseinkké válnak. Laura Arkanian lehetőséget teremt rá, hogy megismerjünk számos teljesen átlagos embert… akik, miután hazamennek, kibújnak a nővéregyenruhájukból, félreteszik a javítandó dolgozatokat… és elkezdik élni a másik életüket. A másik életet a Hold határozza meg, irányítja és vezeti. A könyv szereplői emberek, csak kissé ezt is máshogy teszik: a másvérűek is megszületnek, élnek, ahogy bárki más, csak tinédzserkorukban ébrednek rá lassan, ők valójában mások, és mások is maradnak halálukig. A létezésükkel nem mindenki van tudatában. Amíg az átlagemberek élete zajlik a maga medrében, addig a város egy másik szintjén – nem teljesen alatta, nem teljesen fölötte, inkább át meg átszőve azt, akár a

vérerek a testet – egy másik társadalom élete is zajlik, csaknem észrevétlenül. A tagjai vámpírok és farkasok; a legendák rettegett szörnyetegeit, a szuperhatalommal rendelkező szuperjókat vagy szupergonoszokat azonban hiába keresi bárki is közöttük, nem borogatnak kamionokat, nem falnak emberhúst teliholdkor, és nem isznak vért sem kecses ezüstkehelyből. Nem, nem járnak divatjamúlt hosszú bársonyköpenyben és nincs ingerenciájuk a holdra vonyítani. Ezek a lények halandók, akár te vagy én; dolgozni járnak, akár te vagy én, lehetnek a családtagjaid is, és nem fogsz tudni róluk; problémáik vannak, amire nem megoldás a földöntúli hatalom. Azokkal az eszközökkel kell megoldaniuk minden gondjukat, lélek és ember nehézségeit, vihar idézését és vihar csitítását, amelyekkel te vagy én ugyanúgy rendelkezünk; s döntéseik következményeit magukkal hordozzák a bőrük alatt mindhalálig. Akkor mégis miért nevezzük őket vámpíroknak és farkasoknak? Milyenek ezek a lények, akikről – eddig úgy hittük – mindent tudunk már? Andrea és Peter egymásra találásával nyerünk első bepillantást a világba. A szerelmükben nincs semmi rendkívüli, nem lángolnak tízezer fokon – pont olyan a kapcsolatuk, amilyet bárki szeretne magának: boldog, békés, összebújós, biztonságos. Legalábbis látszólag. Egyikük sem tudja a másikról ugyanis, hogy mindketten másvérűek, egyikük farkas, másikuk vámpír. A másvérűek e két ’fajtája’ hol nyílt, hol lefojtva forrongó háborúban áll egymással, és a köztük lévő kapcsolat tiltva van. Emlékeztet ez minket valamire? Ha igen, egy szereplőtől megkapjuk a választ a kérdéseinkre: „Tényleg azt hiszed, hogy most megmentetted őket? Ne áltasd magad. Nemcsak őket nem mentetted meg, de még minket is veszélybe sodortál. Nézd, én meg tudom érteni, mi vezetett téged, én is olvastam a Rómeó és Júliát. De a végén ők sem maradtak életben, és Veronában sem lett béke. Reálisan gondolkodva Rómeó és Júlia többszörösen elbaszták.” Amikor Peter és Andrea a többszörös tiltás ellenére is úgy döntenek, nyíltan együtt maradnak, a város törékeny egyensúlya felborul. Mindenkinek állást kell foglalni – de mire az első vélemények és döntések megszületnek, már régen nem a szerelmesekről szól a történet. Vannak, akik azonnal lépnek, és a város felborult politikai egyensúlyában magukkal és klánjukkal

21

felelnek a döntéseikért – Alice Singer, aki az első az elfogadásban, első akkor is, amikor az áldozathozatalról van szó. Felébred és megmozdul egy ősi, már-már szétszóródottnak hitt klán, az Ezerévesek is, és visszaköveteli a jogát a város irányítására. A politika sakktáblájáról leütnek olyan bábukat, akik nem elég erősek a játszma végigharcolására, és előkerülnek azok is, akik úgy vélik, joguk van az eseményeket sakkmesterként irányítani… de tud-e meglepetéseket okozni az egyszerű gyalog, aki mindaddig szinte észrevétlen maradt? A káosz lépésről lépésre borítja el a várost nap és hold alatt, és ha nem következik be az elképzelhetetlen, ha nem vállalnak vállalhatatlan kockázatot a vezérek, talán bele is fullad. *** A történet egy város regénye, egy élő és lélegző, ezer szívvel dobogó, ezer szájjal suttogó és ezer füllel hallgató városé, amely fölött a hold uralkodik. A regény világát vékony, csaknem láthatatlan ezüstfonalak tartják össze; abban a pillanatban, amikor mozdulsz, megszólalsz, cselekszel, tetteid hatás-ellenhatás módjára megeresztik vagy megfeszítik az ezüstszálakat, és változást hoznak a világba; bármely apró cselekedet is esik általad, az nem tehető meg nem történtté; a következményeivel együtt kell élned vagy halnod, ahogy a hold telik és fogy.

A kulcsszó a kíméletlen realitás – ebben a regényben, noha urban fantasy a műfaj, mégis minden annyira valóságos, amennyire csak lehet. Éppen ezért ijesztően emberközeli – ami történik, bárkivel történhetne. A Holdezüst, vérarany a következmények regénye. Olyan leckéket tanít, amelyekre időnként mindannyiunk figyelmét fel kell hívni, nehogy elfelejtődjenek; mert nem szépít, nem kendőz el semmit, hanem tisztán és világosan, kertelés nélkül vágja az arcunkba, milyen az élet. /A szerző a 2014-es Aranymosás pályázat felfedezettje./

Forrás: Könyvmolyképző Kiadó

22

Programok

A Tudás Hónapja a Diósgyőri várban (http://www.diosgyorivar.hu/) A reneszánsz világa, a világ reneszánsza című program elkalauzol bennünket a reneszánsz világ csodájába, ahol az akkor élő emberek világszemléletével ismerkedhetünk meg. Szintén izgalmas programmal vár a Interaktív nyomtatástörténeti bemutató, amelyet minden pénteken, szombaton és vasárnap tekinthetnek meg az érdeklődők. Időpont: 2015. november. Egész hónapban! Helyszín: Diósgyőri vár (Miskolc, Vár u. 24.)

Orgona koncertek a Szent István Bazilikában (http://goo.gl/cFfALF) 70 percben hallgathatják az érdeklődők a különböző orgonajátékokat a megadott napokon 20.00-tól. Időpont: 2015. november 5., 12., 19., 26. Helyszín: Szent István Bazilika (Budapest, Szent István tér 1.)

Folkfest Budapest (https://www.facebook.com/ events/1629784840630150/) Idén hatalmas folk-metál meetingre várják a szervezők az érdeklődőket, ahol többek között teljes koncertet ad, ráadásul új lemezek kerülnek bemutatásra! Időpont: 2015. november 6. 19.00 Helyszín: Barba Negra Music Club (Budapest XI. ker., Prielle Kornélia utca 4.) Fellépők: Korpiklaani, Darliada, Arkona, Kylfingar, Ankh, Virrasztók

Cradle of Filth - Hammer Of The Witches lemezbemutató (https://www.facebook.com/ events/1624309211182075/) A Cradle of Filth legújabb lemezét hozza el hazánkba, a Hammer of The Witches-t, ami a banda immáron 11. stúdióalbuma. Időpont: 2015. november 9. 18:00–21:00 Helyszín: Barba Negra Music Club (Budapest XI. ker., Prielle Kornélia utca 4.) További fellépők: Ne Obliviscaris, Bornholm

Keep Wiseman Alive IX. (https://www.facebook.com/ events/1581981918711682/) A Bloody Roots jubileumi show-val ünnepli meg 5 éves fennállásukat, míg a Demonlord egy felejthetetlen show-val készül. Időpont: 2015. november 14. Helyszín: Barba Negra Music Club (Budapest XI. ker., Prielle Kornélia utca 4.) Fellépők: Wisdom, Bloody Roots, Demonlord

23

Forrás: Facebook

Forrás: Wikipédia - Diósgyőr

XV. Győri Könyvszalon – „A kultúra, az információ és a zene találkozása” (https://www.facebook.com/ events/1107310569296382/) 14. alkalommal kerül megrendezésre Győr vidékének legnagyobb könyves rendezvénye, melyen 48 kiadó és intézmény lesz jelen. Több helyszínen közel 100 különböző programmal várják a szervezők az érdeklődőket (pl. könyvbemutató, koncert, színházi előadás, játszóház, konferencia). Időpont: 2015. november 6. 10.00 - november 8. 21.00 Helyszín: Győri Nemzeti Színház (Győr, Czuczor Gergely utca 7.)

Forrás: Facebook

PhotoExpo 2015 (https://www.facebook.com/ events/863592530390112/) A fotózás szerelmeseinek ajánljuk ezt a rendezvényt, amelyekre egyaránt várják a kezdő, amatőr és a hobbi fotósok mellett immáron a profi fotósokat is. Időpont: 2015. november 28. 10:00 – november 29. 18:00 Helyszín: Millenáris D Épület (Budapest, Kis Rókus utca 16-20.)

Tetoválók Éjszakája 2015 (https://www.facebook.com/ events/1889279217963330/) A tetoválásokat kedvelő közönségnék idén 4. alkalommal rendezik meg a Tetoválók Éjszakáját, ahol a szervezők több mint 90 tetováló mellett különböző programokkal várják az érdeklődőket. Időpont: 2015. december 5. 16.00 Helyszín: Dürlin/Dürer Kert Budapest ( Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.)

Forrás: Facebook

Night of Gothica II. (https://www.facebook.com/ events/841043915990866/) Idén második alkalommal rendezik meg a Night of Gothica koncertsorozatot, melynek elsődleges célja a goth szubkultúra támogatása és szélesebb körben való megismertetése. Időpont: 2015. november 21. 17.00 Helyszín: Supersonic (Blue Hell & Red Hell, aka Kék Yuk és Vörös Yuk) (Budapest, Fényes Adolf u. 28.) Fellépők: Sorronia, Tezaura (CZ), Lies Of The Machine, Dawn of Destiny (DE), Virrasztók, Hóförgeteg Gothic-Rock-Metal Hastánciskola

Forrás: Facebook

Irfan és The Moon and the Nightspirit koncert (https://www.facebook.com/ events/859348580848503/) A bulgár Irfan ethereal folk banda lemezbemutató koncertet tart, melyen fellép a magyar The Moon and the Nightspirit is! Időpont: 2015. november 18. 20.00 Helyszín: Dürer Kert (Budapest, Ajtósi Dürer sor 19-21.)

IV. Eurosteamcon Hungary (https://www.facebook.com/ events/1020130768005543/) Gőzlelkűeknek ajánljuk ezt a találkozót, ahol többek között vásárral, előadásokkal és tea-párbajjal is készülnek az érdeklődőknek! Időpont: 2015. november 28. 10.00 Helyszín: Paloma ( Budapest, Kossuth Lajos utca 1416. félemelet)

24

Forrás: Facebook - De Facto

Zene Előző számunkban már írtuk, hogy szeretnénk régi hagyományainkhoz híven minden megjelent számhoz egy-egy zenei listát mellékelni, amit az MGC Expression Magazin Youtube csatornáján érhettek el. E havi válogatásunkat egy Zistentársnőnek, Libertinának köszönjük, aki jobbnál jobb számokat válogatott össze az érdeklődőknek. Kellemes zenehallgatást!

1. De Facto - Sámán ének

Forrás: Facebook - Crucified Barbara

Forrás: Facebook - Theatres des Vampires - OFFICIAL PAGE

2. Mandragora Scream - Dark Lantern 3. Diary of Dreams - The Wedding 4. The Dresden Dolls - Girl Anachronism 5. Cradle of filth - Her ghost in the fog 6. Crucified Barbara - Rock me like the devil 7. Mystica Girls - My dinner 8. OperaNoire - Thrill Of Decadence 9. Samael - High above 10. Otto Dix - Virtual love 11. Theatres des Vampires – Carmilla

Link: https://goo.gl/Os5u5a Hosszú link: https://www.youtube.com/playlist?list=PLg3EIC2PCf2BeNEvppDlqDmJfBwM-vJuC

Keresd lejátszási listáinkat az Expression Magazin Youtube csatornáján!

25

Impresszum Magyar Gothic Club alapítója: Blithe

Kultúra:

Lőrincz Csaba

Interjú:

Erron Daemon Blithe

Versek, novellák: Cathreen Misery Asenath La Morte Beth K. Darkness

Képek:

Farkas Enikő

Történelem: SorrowSong

Ajánló:

SorrowSong

Címlapfotó:

Fotós: Lebedy János Modell: Beke Zsófia von Buende

Programok: Blithe

Főszerkesztő:

Annie Láng [email protected] 2015.10.10.

26