ExpressioN 2015. December
A Magyar Gothic Club hivatalos magazinja
Kr3ll interjú
Goth reklámok Versek Novellák Highgate Cemetery Programajánló
1
,, Bevezeto
színtéren - ennél többet nem árulok el, olvassátok el az interjút :-)!
December – ismét egy új hónap jött el, és bár nem is gondolnám, de bizony már a harmadik száma jelenik meg az Expression Magazinnak. Ha nyáron valaki azt mondta volna, hogy év végére újra beindul az MGC, és újra lesz Expression Magazin, minden bizonyára nem hittem volna el neki. Szerencsére jött a gothjótündér, és egy suhintással (no, meg rengeteg munkával, szabadidőből elvont idővel, álmatlan éjszakával) elintézte a dolgot.
Természetesen ebben a számban is találkozhattok a régi, jól bevált rovatokkal, mint a már előbb említett CorporateGoth interjúval, amit most Rhea tagunkkal készült, illetve szintén készült zenekaros interjú a Lélekhang együttessel. Ezeken kívül a jól megszokott alkotások részben különböző verseket, novellákat, képeket láthattok, és végül, de nem utolsó sorban a És bizony, most ismét egy új szám, egy új hónap. De Zenei listánkkal szeretnénk nektek kedveskedni, amit nem csak a friss írások miatt izgalmas a december, most egyik MGC-s tagunk, Seraphimo készített, és hanem bizony a rengeteg ünnep miatt is, ami ha ami igazán „decemberire” sikerült, a Goth Karácsony másért nem is, de a szabadnapokért, ajándékokért, és tökéletes zenei válogatása lett! Mindenképp indítsátok a családdal tölthető időért biztosan megéri el az ünnepek alatt, kötelezően előírjuk! :-) mindenkinek. Számomra a december tehát az ünnepek hónapja – két születésnapot és két névnapot És végül, de nem utoljára is rejt a család számára, hogy a Mikulásról (igen, én még „ünneplem”, elvégre a Mikulás hoz csokit!, ezt a gyönyörű hagyományt 90 évesen se akarom feladni), a Karácsonyról és az év végi bulizásról, a Szilveszterről ne is beszéljünk. Ha nem is vagyunk kifejezetten vallások, akkor is legalább egy téli napfordulót tartogat számunkra ez a hónap!
Bolgoth Karácsonyt és Kellemes Új Évet
kíván mindenkinek az MGC
És persze havat. Általában, sajnos ezt már hozzá kell tenni. Én minden évben bízom a fehér Karácsonyban, számomra olyankor igazi az ünnep. Bár a hógolyózás, a hóemberépítés, vagy épp a hóangyalka-készítése már nem éppen az én asztalom, mégis a hófehér táj egészen más érzéseket kelt az emberben, hiszen – jobb esetben – csak télen esik a hó. És bár már bizonyos helyeken volt idén hóesés, reméljük pár hét múlva az egész ország fehér takaró alá bújhat. De nagyon elkanyarodtunk, beszéljünk kicsit a Magazinról. Mint észrevehettétek az (új) első számhoz képest folyamatosan fejlődünk, bővülünk, szépülünk. Ismét egy új rovat mutatkozik be nektek (előző hónapban ugyebár a CorporateGoth interjú volt az újdonság), a modellekkel való interjú, aminek elsőszámú célja, hogy a magyar goth és alternatív modellek egy kis támogatást kapjanak tőlünk egy-egy ilyen kis rövid interjú segítségével. Első interjúalanyunk nem más, mint Julianne Gothica, aki még egy viszonylag új modellnek számít a hazai
és az Expression Magazin!
2
, Interju - Kr3ll Merész és egyedi stílusukkal töretlenül hódítanak a Kr3ll formáció tagjai. A számtalan fellépés és ismertség ellenére mégis kedves és közvetlen szereplői maradtak a magyar zenei ágnak, a budapesti rajongók számára bizonyosan személyes tapasztalatuk is van Linda Daemon és társainak megnyerő megjelenéséről, legyen szó művészetről, zenéről, vagy egyszerűen egy kellemes beszélgetésről. Ezúttal Lindát faggatuk a frissen létrejött zenekar életéről. Mit takar a nevetek? Mit kell tudni a Kr3ll-ről?
Viktor, Linda Daemon és Tommy. Évek óta barátok vagyunk (sőt Linda és Tommy férj és feleség), és éppen ideje volt, hogy együtt zenéljünk ebben a formában. Extrém, merész és egyedi stílussal léptetek be a zeneiparba. Hogy fogadta a közönség ezt az új vonalat? Még nagyon fiatal zenekar vagyunk, egy éven keresztül csak dalokat írtunk és próbáltunk. Az első koncertjeink mind sikeresek voltak és pozitív fogadtatást kaptunk. Szerencsére szinte rögtön kaptunk lehetőséget fellépni a The Birthday Massacre budapesti koncertjén, ahol azonnal nagy közönség előtt léphettünk fel, és így történt akkor is, amikor a Deathstars előtt léptünk fel. Most már önálló koncerteket is adunk, és számos, Magyar zenekarral léptünk fel. A zenei irányzatunk több stílusból áll, azoknak egyvelege. Élő, party zene, ami valahol rock, mégis elektronikus.
A KR3LL minden olyan dolgot takar, amit nem akarsz vagy éppen nem tudsz kimondani. Egy szó helyettesítő szó. A KR3LL tagsága olyan emberkből áll, akik gyerekkoruk óta zenélnek és kisebb-nagyobb sikereket értek el már más zenekarokban. (Junkies, Action, Ramonesmania, Drugzone, Disorderlies, Scaryface, POP84, Where Is Cooper, stb.) Riki Church, Keresztes Mi volt a legfontosabb szempont az alapításkor?
A legfontosabb szempont a zenekar alapításakor az volt, hogy ne görcsöljünk rá semmire. Lazán szeretnénk venni a dolgokat. Az egész úgy indult, hogy főként magunknak zenéltünk, és hobbiszerűen dalokat írtunk hárman (Tommy-Linda-Riki), de szeretnénk megismertetni az egész világgal. Számos interjú, fellépés, ezernyi program – a pörgős élet mellett hogyan élitek meg a hétköznapokat? Jut idő hobbira is? A hétköznapjaink elsősorban a zene és a zenélés körül forognak. Ez mindannyiunk élete, mellette perszer vannak alkalmi melók, munkahelyek, de mind csupán azért, hogy támogatni tudjuk a zenei karrierjeinket.
3
A hobbink is a zenélés, zeneírás, koncertezés. Ez az életünk. Napi kapcsolatban vagyunk, és amúgy is barátok vagyunk évek óta, ismerjük egymás gondolatait, ízlését, és szinte egy rezdülésből tudjuk, hogy a másik mit szeretne.
esetleg előídézi az emberekben a gót életérzést. Csak csukd be a szemed, hallgasd, és érezz bele, amit csak akarsz. Ez a KR3LL.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
November 6.-án volt a legutóbbi koncertünk Budapesten a Showbarlangban, nem látjuk még a jövőt koncertezés szempontjából, de like-oljátok és figyeljétek a Facebook oldalunkat, illetve van egy honlapunk is. kr3ll.com
Legközelebb hol találkozhatunk Veletek?
Szeretnénk, ha világszerte megismernék az emberek a zenénket. A KR3LL mindenkié, és jó lenne Európában turnézni. Még csak most bontogatjuk szárnyainkat, most ismertetjük meg a zenénket Magyarországon, de szerintünk angolszász országokban lennének igazán vevők rá a zenehallgatók.
Interjú: Erron Daemon
Volt/van példakép, motiváló erő? Mind a négyen rengetek zenét hallgatunk, és sok stílusú zenét szeretünk. Vannak közös kedvencek is, régi bandák és mostaniak egyaránt. (Pantera, Slipknot, Nine Inch Nails, Cure, Korn, Marilyn Manson.) Egyegy új dal vagy új nagylemez a kedvenceinktől vagy esetleg mai, fiatal zenekaroktól és előadóktól nagyon meg tudja ihletni az embert. A goth szubkultúra elemei mennyire épültek be a zenekar életébe? Nem mondanám annyira goth-nak magunkat, kicsit már idősek vagyunk ahhoz, hogy valami klikkhez tartozzunk. Szeretjük az extrém dolgokat, kinézetet, ruházatot, a színpadi arcsminkeket, kiegészítőket, feketébe öltözni és a sötét színeket. Páran a zenekarból imádjuk a horrorfilmeket és a szubkultúra, ismert figuráit, és a zenénkben van némi indusztriális beütés. Talán a zenénk néhol melankólikus hangulata az, ami
4
, Goth reklamok
végigsöpörte a goth csoportokat – egy német barkácsáruházlánc ugyanis bemutatta nekünk a goth lányt, aki a tipikusnak mondható kertvárosban él – ő mindig feketében jár, ezért az utcán megnézi mindenki (mert persze mindenki más fehérben, mert szemet bántóan világos ruhákba jár), suliban kiközösítik, és csak az csal mosolyt az arcára, amikor hazaérve azt látja (spoiler!), hogy apja még a zöld növényeket is feketére festette. Egy másik nagy cég, egy amerikai fotográfiára szakosodott vállalat is elővette a goth szubkultúrát jó pár évvel ezelőtti reklámjaihoz. Az egyik reklámjukban egy fehérbőrű goth lány kalandozásait kísérhetjük végig, ahogy mindenfélét legényképez egy iskolai projekthez, ami persze a legtöbb osztálytársát undorral tölti el – kivéve a goth fiút, akinek tetszik, amit lát. A másik ezen cég által kibocsájtott reklámban egy (feltehetőleg amerikai)középiskolában barangolhatunk, ahol a klikkek szépen elkülönülve ülnek egymástól – ez a távolságtartás egészen addig van jelen, amíg egy lány iskolai projektjében „össze nem hozza” a különböző klikkek tagjait. Így mosolyoghat egymásra a pompomlányok vezére és a goth fiú.
Avagy milyen is egy goth a fogyasztói társadalom szemében?
Az a kérdés, hogy vajon fogyasztói társadalomban élünk-e szerintem már nem képzi egyetlen vita tárgyát sem. Ezt a tényt el kell fogadnunk, vele együtt el kell élnünk (vagy ki is vonulhatunk belőle, ahogy ma nagyon sokan megteszik, de ez nem jelen cikk tárgya) – és ennek a fogyasztásnak egyik alappillérei nem mások, mint a reklámok. De mégis, mi van akkor, ha ebbe a fogyasztói társadalom alappillérébe beleemelünk egy olyan kívülálló csoportot, mint amilyen a goth is? Vajon mit üzennek nekünk, és mit üzennek rólunk ezek a kis rövid spotok? Mert bármilyen hihetetlennek is tűnik, igen, vannak „goth reklámok” – igaz, nem nálunk, de külföldön már megjelentek. Ráadásul most olyan mindenki által ismert cégekről van szó, mint a Dell, a Heineken, vagy épp a Kodak. Kezdjük is akkor cikkünk apropójául szolgáló reklámmal, amely kb. egy évvel ezelőtt szinte
5
Egy holland sörreklám több alkalommal is elővette a goth szubkultúra szereplőit. Egyik reklámjuk a holland toleranciával köti össze – bár mindegy, hogy hogy nézel ki, milyen ruhákat viselsz, akkor van csak gond, ha másik sört keresel, nem pedig ezt a márkát. Barna sörük reklámjaihoz picit mókásabbra vették a figurát, és a dark szórakozóhely, ami kívülről egy átlagembernek kicsit „rémisztő” lehet, belül mégis a Wham! ikonikus slágere szól. Mert bár sötét, de ennyire azért nem „dark”. Egy szó mint száz, a gothokat felsorakoztató reklámokat még elemezgethetnénk, bemutathatnánk
És hogy hogyan értékeljük, vagy mire vélhetjük ezeket a reklámokat gothként? Először is, szerintem a legfontosabb, hogy hagyjuk, hogy ezek a szpotok megnevettesenek bennünket. Egyfajta görbe tükröt mutatnak a goth szubkultúra elé, és mégis csak a legfontosabb dolog az, hogy az ember tudjon magán is nevetni (és ez most nem az a kérdéskör, hogy mennyire vegyük magunkat komolyan gothként). Másodszor, szerintem érdemes megfontolni, picit elgondolkodni ezeken a mutatott dolgokon. Tényleg mindig csak feketében járunk? Tényleg mindig csak komoran nézünk magunk elé? Tényleg cikinek érezzük, ha az utcán elmosolyodunk (akár egy cukorka órákon és oldalakon át, talán akkor se érnénk a végére íze, akár egy kellemes látvány miatt)? a sornak. Nézzük meg inkább a „közös pontokat”, így Harmadszor pedig értékelhetjük pozitívan is ezt a talán rájöhetünk arra, hogy vajon miért is gondolják folyamatot. Egyrészt (szerencsére) nincs túl sok ilyen úgy a reklámkésztők, hogy érdemes egy ilyen underground szubkultúrát a mainstream reklámokba beleilleszteni. Ez alapján két kategóriát tudunk megkülönböztetni. Az első kategóriába tartoznak azok a reklámok, amik az egyediségre próbálják felhívni a figyelmet, arra hogy a termékük képes kiszolgálni az egyedi igényeket. Egyik amerikai számítógépes hardwaregyártó cég reklámja erre talán a legjobb példa – a nagyon rózsaszín, nagyon lányos, nagyon cuki, nagyon szőke lány és a komor, feketeruhás goth lány egy koleszszobába kerül, teljesen különbözőek – mégis ugyanolyan laptop teszik őket boldoggá. De erre jó példa a fentebb említett fotógráfiás reklám is. reklám, mert az már véleményem szerint túl zavaró A másik kategóriába azok a szpotok tartoznak, amik lenne, és talán visszájára sülne el a dolog. Gondoljatok arra a vonalra mennek rá, hogy az ő gyártmányuk bele, nem idegesítene benneteket halálra, ha minden boldoggá tudja tenni még a legkomorabb embereket második reklámban egy goth lány vagy fiú szerepelne? is. Ez főleg igaz az ital-, és ételgyártókra, de ilyen Tehát a mainstream kultúra a reklámokon keresztül reklámot még egy dél-koreai járműgyártó cégtől is bár nyit a goth szubkultúra irányába, szerencsénkre ez láthattunk, ahol öreg bácsi felvesz pár goth fiatalt, és a a nyitás lekorlátozódik néhány reklámra, amik a hazai végén annyit ugratnak-száguldoznak a bácsi tévékben még egyáltalán nem jelentek meg. Így terepjárójával, hogy az addig komoran ülő goth ifjak is maradhatunk mi kellőképp továbbra is egy „deviáns” boldogan kurjongatnak. kultúra, pontosabban egy ellen-kultúra. És amíg a gothok csak szereplői és nem kimondottan célközönségei egy-egy szpotnak, addig ez így is maradhat – csak ne jöjjön el az a nap, amikor egy gyönyörű csipkecsoda-ruhát reklámoznak majd valamelyik kereskedelmi tévében… Goth Reklám lejátszási listánkat megtaláljátok az Expression Magazin Youtube csatornáján! Blithe
6
, Alkotasok Mondatok hagyják el a számat, mik a falon pattognak vissza, perzselő fénynek fordítok hátat, míg szavam a kosz issza.
Eldobott kövek sértik hátam, levegőm már alig, csak tartalék, mentő szűkösség lakozik bátran, hisz kifelé beszélni akarnék.
Szemem egy hideg börtön, mit rácsos álarccal takarok, álcámat, mint ruhát, felöltöm, nem vagyok, semmit sem akarok.
Otthonom az én vagyok magam, nem harapok, nem rúgok semmit, elborulok lakomban, s élek halkan, mert még megtehetek ennyit.
Váram építem poros levegőből, énekem szól elveszett gyönyörbe, pedig csak dolgok földből, kőből és én, a fejembe üvöltözve.
Rácsok feszülnek előttem, de markom nem éri őket, túl kicsi vagyok, nem nőttem, nem foghatok stabil követ.
Kuporogva ülök a démonokkal, körben táncoló lassú fényekkel, hallgató, lélegző, fényes ikonokkal, megfognám, de mind élve kell.
Fény ragyogna innét messze, tépné ki magát egy dobozból, futna, ha lenne mérhető esze, de inkább várat épít koszokból.
Fel kel a nap minden reggel, én ekkor fekszem ágyamba, összefekszem már ezzel, ezzel, mi magába zárna.
Egy érintésre várok, halk szóra, motyogásom már az életemre tör, míg fordul, kattan egyet az óra, és felém mered egy csillogó tőr.
Bleeding Raven
Yuu Solk: Önbörtön
Egy lelkem reszket, üvölt, hangja a fejemig jut bennem, mert a világban túl sokat tölt, mert egy helyben kell mennem.
7
Bleeding Raven: Vár rám a halál
Fázom, reszketve húzódok össze, nem zavarok senkit létemmel, sosem megyek túlzottan messze, csak vágom a padlót élemmel.
Mily különös minden e bús, sötét éjszakán, Csak nézem, ahogy a fákat köd öleli át. Mily bús, mily néma minden, Mintha ezen a vidéken nem volna élet.
Kuporgásomban hangok jönnek, hangok mennek és hangok... Mikor lesz vége ennek? Saját sikolyokat hallok.
Kihalt minden, kopár a tály, E bánatos éjszakán megvígasztalhatnál. De nincs benned szeretet, Mi melengetne engemet.
Vállam fölött szállnak a beszédek, fojtó lelkek előttem teremtenek le, míg reggelente fel-fel eszmélek és jó szavakkal temetgetnek be.
Csak a fájdalom, a rideg, véget nem érő fájdalom, Mi éjt nappallá téve csak kínoz. Kínoz, mint kígyó marása, Mi lelkemet korbácsolja.
Sós patak árad arcom nyílásaiból, kezemet fogja egy fénysugár kőből, testem messze hever a világostól, megformázom magam lassú hőből.
A fájdalom, mi mardos engemet, Egy kar, mi utánam nyúl, tudom, érzem. Epekedve vár rám a halál, Hallom már borzalmas suttogását.
Artikulálatlan, ki nem mondott, a lelket terhelő, temetőből szökött, a nedvéből ki még nem ontott, de szájából már keserűen kiköpött.
Bleeding Raven
Eltoltan érkeztem, odébb menve, arrébb löködve kezemet fogva, most ülök jó szándékba tömve, néma sikolyban meg-meg fojtva.
8
Aseanath La Morte: A Hóhér karácsonya
olcsónak, még ha az ember meg is találja a legolcsóbb beszerzési forrást, akkor sem. Ráadásul messzire kell elmenni ezért is még hetekkel a piros betűs időintervallum előtt, a lenyomozhatatlanság pedig szintén jelentős anyagi források ráfordítását igényli. Minden évben más városnak teszem felejthetetlenné a karácsonyát. Én így mulatok a legjobban. Robbantottam már hidat, irodaházat, stadiont, adventi vásárt, égettem már ki jótékonysági koncerttermet, hajléktalanszállót, templomot és mérgeztem már meg tömegeket bevásárlóközpontban, valamint metrón. Mindenhol csak a képmutatás és a sznobizmus képviselőtestületén esett csorba, mert mind tudjuk, hogy a vallás csupán népbutítás, a bevásárlóközpont az értéktelen fogyasztói társadalom igénytelen olvasztótégelye, a metrón, és a hídon pedig az embereknek, valamint a dugóba keveredő autósoknak szinte mindegyike világtalan tapló. Persze nem vagyok sztereotípiás - nyilván volt egy kis százalék, aki nem szolgált rá, hogy odavesszen, de ha azoknak sorsszerűen élniük kell, akkor úgyis túlélték. Ennyi áldozat belefér, a halál pedig amúgy sem válogat, miért pont én pazarolnék erre időt? Szóval az én adventem erről a készülődésről szól. Elutazok valamely tetszőleges ország alvilági fegyverparadicsomába, ahol mindenféle nehézség nélkül juthatok bármilyen, sorozatszámtól mentesített fegyverhez, majd magángéppel utazom a kiválasztott helyszínre, mivel oda bármit ellenőrzés nélkül felvihetek a csomagomban. Leszálláskor sincs ellenőrzés, senki nem kér számon. Aztán csak letétbe helyezem a felszerelést, majd irány haza látszólag üres kézzel, ártalmatlanul. Meg aztán egy olyan kis államban élek, amely fennállása óta kerüli a háborút, a lakói csak hírből tudják, mi az. Nem láttak ők elég vért és halált ahhoz, hogy gonosztevőkre gyanakodjanak. Itt pénzmosáson kívül aligha van más bűntény, ha pedig van is, annak csak a pénzügyekhez van köze, függetlenül a kérdéses pénz eredetétől, vagy a befektetések céljától. Ráadásul egy olyan munkakörben dolgozó emberről, mint amilyen én vagyok, végképp senki nem gyanítaná a tömeggyilkos hajlamot. Talán, csak akivel nagyon régóta állok kapcsolatban, hiszen akiket itt ismertem meg, azt látják, hogy a munkámban a legjobbak közt tartanak számon, elismernek, tekintélyem és irigylésre méltó egzisztenciám van, stabil családi háttérrel. A készülődési időszakot követően viszont már inkognitóban utazom valamilyen nemzetközi repülőjárattal, másodosztályon. A reptérről taxi visz a szállodához, amelyből szintén középkategóriásat választok, és valaki más foglal szobát nekem a cégtől, nem is a saját nevemre. Mivel a szükséges eszközeimet
/ 2014. 12. 22-26./
Mindenkinek szüksége van ünnepekre, ez vitathatatlan. Csupán abban van különbség, ki hogyan értelmezi ezt. Ezen alkalmakkor az emberek többsége nem dolgozik, hanem igyekszik olyan dolgokat csinálni, amiktől jól érzi magát. Élményeket szerez, pihen, kiszakad a hétköznapok rutinjából, és ez neki jó. Látszólag mindenki örül. Viszont az sem tagadható, hogy a társadalmilag elfogadott ünnepek legnagyobb része képmutató, vallási témákhoz kötődő, tartalmát vesztett képmutatás. Igen, mindenkinek szüksége van ezekre az eseményekre, de ha hazugságokat kéne hazug módon ünnepelnem, abból semmi pénzért nem kérek. És hogy számomra mit is jelent ez a szó? Nos, ez igen egyszerű, ráadásul az én értelmezésem nem is áll távol attól, ami bárki más fejében körvonalazódik ennek kapcsán. Számomra tehát úgyszintén egy különleges alkalom, amikor kiélhetem a szórakozás iránti vágyamat egy olyan napon, amelyen mindenki másnak ugyanerre kéne törekednie. Én is kilépek a hétköznapi rutinból, és istenien érzem magam. Most pedig végre itt a karácsony, és nincs ember a világon, aki ezt nálam jobban díjazná. Hogy miért? Mert itt fekszem egy ódon bérház tetején, és egy gyönyörű épületet nézek egy még annál is szebb mesterlövész puska távcsövén keresztül. Szenteste van, a reimsi Notre Dame-ban pedig zajlik az éjféli mise. Nem vadászom senkire, csak az alkalomra várok - a megfelelő pillanatra, amikor a nyáj legnagyobb része kitódult már a térre. Akkor kezdhetek én is karácsonyozni… Hogy némi hátteret biztosítsak a megértéshez, leszögezném: nem vagyok sem merénylő, sem más vallás fanatikusa, sem elmebeteg, csupán egy olyan ember, aki olyan dolgokat tesz meg, amelyekre minden lehetősége adott. Hiszen nem ezt teszik mások is? Akinek van elég pénze és indíttatása az otthonától távol karácsonyozni, az megteszi. Elrepülnek a trópusokra, vagy épp valamely síparadicsomba, és iszonyat jól elvannak. Költséges utazások keretei között élnek költséges hobbijaikkal. Kiváló módja ez az ünnepek felejthetetlenné tételének! Végre egy racionális humán kezdeményezés, amellyel magam is egyetértek, ugyanis én is ezt teszem: évek óta már minden karácsonykor elutazom valahová, és másokhoz hasonlóan ugyanígy a költséges hobbimnak hódolok, tekintve, hogy sem a fegyver, sem a robbanószer, sem az idegméreg nem mondható
9
mindig az aktuális tetthelyhez közel hagyom letétben, kéznél vannak, mire eljön az idő. Ha alibi kéne, azzal se lenne probléma, de a világnak szinte minden pontján jártam már mindenféle összefüggés nélkül, mindig ahová épp kedvem tartotta elmenni, ez alapján tehát szintén nem keltek gyanút. Ami pedig a közvetlen bizonyítékokat illeti: kesztyűben dolgozom, és nagyobb cipőt veszek, mint amekkora valójában kéne. Mondjuk ilyet kifejezetten nehéz beszerezni, de inkább ez, mint egy használható cipőlenyomat, vagy a kényelmetlenség egy kisebb méretűben. A használati tárgyaimat pedig – szívfájdalom – utána darabjaiban tüntetem el utazási állomásonként a hazaúton, vagy esetleg keresek valami névtelen útonállót, akinek eladom a fegyvert a beszerzési ár töredékéért, és még én teszek vele szívességet. Végül a ruháimat is lecserélem, és elégetem az aznapi öltözéket. Szóval mégis ki gyanakodna éppen rám? Utolérhetetlen vagyok. Ma még az akciót élvezem ki, holnap pedig az ajándékokat és gratulációkat, amelyek mindenféle sajtótermék képében érkeznek. Újság, internet, televízió… régebben nem néztem tévét és nem olvastam újságot, de amióta tudom, hogy lesz benne, ami érdekelhet, azóta évente egyszer megteszem. És mennyire megéri! Egyszerre nyugszom meg, hogy tényleg nem találtak használható nyomot, és
szórakozom a hibás téziseiken. Nem egyszer fordult már elő ugyanis, hogy áldásos tevékenységemet iszlamista szélsőségesek mesterkedésének tudták be, vagy sátánista merényletnek, de előfordult már, hogy koreai kommunista demonstrációnak tulajdonították valamelyik tömeggyilkosságot. Pedig én nem vagyok sem kommunista, sem sátánista, egész egyszerűen csak gyűlölöm az embereket, mert önállótlanok, függnek ezektől a képzelt elvektől és bálványoktól és rabjai a kapitalizmusnak. Értéktelenek, üresek, érdemtelenek az életre, amelyet kaptak. Ez olyan ihletet ad, amely soha nem alszik ki. És idén… idén Reims városát választottam. Nem is értem, eddig miért nem gondoltam erre. Most tehát itt lapulok ezen a tetőn precízen beállított puskával, teljes koncentrációban. Egész decemberben alig volt csapadék, ma pedig még a nap is sütött, de már negyed órája szakadatlanul hullik a hó. Rendkívül hideg van, amivel számoltam is, de semmi nem tántoríthat el. Annál szebb lesz ez a hatalmas tér, miután kilőttem ezt a töltényt, és ha a havazás ilyen erősnek megmarad, akkor végképp nem kell aggódnom a hátrahagyott nyomok miatt. Minő szerencse, hogy pont karácsony éjjelén köszöntött be az igazi téli időjárás! Ránézek az órámra, már háromnegyed egy van. Nem tudom, milyen hosszú egy ilyen éjféli istentisztelet, de
Somelán Dávid: Zavar
10
remélem, hogy csak egy órás, mert annak azért nem örülnék, ha betemetne a hó. Álcának persze tökéletes lenne, de eddig sem keltettem feltűnést az éjszaka sötétjében talpig feketébe öltözve, szóval egy kis instant meghűlésről most igazán lemondanék. Bár tagadhatatlan, hogy minél közelebb kerülök a beteljesüléshez, annál jobban fűt az izgatottság, amellyel a jelenetet várom. Amint kitódul az a rengeteg hívő a térre, belelövök annak a vásári faházikónak a külső kapcsolószekrényébe, amelyet a nap folyamán átkötöttem egy olyan hálózatra, ami az én robbanószerkezeteimet detonálja. Körben helyeztem el őket villanyoszlopok belsejében, konténerekben, parkoló autók alján, és további vásári tákolmányokon, a legnagyobbat pedig egy majdnem a tér közepén lévő csatornafedél alatt, és ha egy elem kiesik, beindul a láncreakció. Hatalmas ez a terület, így jó ideig terveztem a rendszert, hogy minél hatékonyabb legyen a pusztítás. A kiépítése összesen 4 teljes napot vett igénybe, hogy senki ne fogjon gyanút, és minden nap más álruhában vágtam keresztül a tömegen. Voltam villanyszerelő, turista, fotós, járkáló civil, siető üzletember – minden, ami csak megfordul egy ilyen frekventált helyen és biztosan nem kelt feltűnést. Fárasztó, de megéri alaposnak lenni. Gyakorlatilag 6-8 ember összehangolt munkáját végzem el ilyenkor minden évben. Ennek köszönhető az eredményességem, és az, hogy minden műveletemet valamilyen bűnszervezetnek tulajdonítják. Bizony, büszke vagyok rá, hogy senkiben nem merül fel a gondolat, miszerint egyetlen személyt kéne csak felkutatni. Lassan telik az idő, amikor az ember ennyire vár valamire… Megnézem az órámat – még úgy 10 perc, mire végeznek, és kellőképpen megtelik a tér. Addig megiszom a maradék kávémat, amit termoszban hoztam magammal. Meg mernék esküdni, hogy hallom a záró orgonajátékot is ebben a csöndben. Rendkívül idilli! Lassan visszafekszem a puska mögé, ellenőrzöm az irányt, és várok. Kicsiny alakok kezdenek kiszivárogni szép komótosan az impozáns katedrálisból. Legszívesebben rájuk üvöltenék ösztönzőleg. Gyerünk, gyerünk, gyerünk már… Az ujjam a ravaszon, minden készen áll, a célzás is tökéletes, de még mindig várok. Egyre többen jönnek ki, és ahogyan arra számítottam, meg-megállnak út közben beszélgetni, nevetgélnek, kezet fognak, örülnek maguknak és egymásnak. Sokan még bámészkodnak is, nézik a Notre Dame-ot, mintha még nem látták volna, vagy épp az ünnepekre feldíszített, kivilágított tereptárgyakat, mint akik nem ezt nézik minden
évben ugyanígy. Beletelik 15 percbe is, mire kellőképpen megtelik a tér, én pedig már szinte hozzáfagytam a fegyverhez. Még egy okkal több, hogy elpusztuljatok. Amikor már csak 2-3 ember jön ki, de a hatalmas területen még rengetegen csámborognak, meghúzom a ravaszt. Imádság? Mise? Na, hol van ilyenkor az imádott istenetek? Pontos lövésemet hatalmas robaj követi. Robban az első faház, majd a következő, aztán az összes többi objektum, amit felszereltem. A kör belsejében káosz alakul ki, a perifériáról szanaszét fröccsennek az emberek, mint a szétlőtt dinnyék, a többieket a repeszek tűzdelik tele, vagy a felcsapó lángokban égnek el. Sikoltozás, sivalkodás, francia halálhörgés hasogatja az eget, mire pedig az utolsó – csatornabeli – detonáció is befejeződik, nem marad talpon senki. Csak szemlélem őket távcsővel, és az agyam nem győzi elraktározni ezt a vizuális élményt. Ilyesmit filmeken sem lehet látni. Valóban nincs, aki talpon maradt volna, mert aki nem robbant fel, vagy égett halálra azonnal, az vagy máshogy halt meg, vagy éppen lába nem maradt, amin állhatna. Énekelném is nekik hangszóróba a „Jöjjetek, ó hívek…” kezdetű dalt, de nem biztos, hogy értékelnék a humoromat, úgyhogy inkább csak mosolyogva fantáziálok erről. Lágy szellő hozza felém a füst, az égett haj és emberi hús szagát.
11
Farkas Enikő: A csók
Mélyen belélegzem - számomra ez a karácsony illata, nem a fenyőfáké. A hőmérséklet a robbanást követően több fokot emelkedett ebben a körzetben, amit kellemesnek érzek ennyi időnyi fagyos várakozás után. Igazi elégtétel. Már hallom a tűzoltók, mentők és rendőrök kaotikus szirénázását a távolból, úgyhogy szétkapom a felszerelésemet, leporolom a havat magamról, elpakolok, és elhagyom a bérházat. Odalent a kavargó füstben és intenzív hóesésben nem látják, ahogyan kilépek az ajtón. Besétálok a térre a hatalmas templom felől kerülve, látom, mennyire kiválóan sikerült a művelet. Úgy alakítottam ki a halálmezőt, hogy a műemlékben ne essen kár. Nem mintha akkora műkedvelő lennék, vagy bármiként is tisztelném, amit képvisel, csupán látom rajta, hogy mennyi munka árán született, és tudom, hogy egy olyan kor gyermeke, amelyben az átlagéletkor jó esetben is 30 év volt, az emberek mégis vért izzadva dolgoztak, hogy élhessenek, még ha ilyen keveset is. A munkát pedig igazán nagyra becsülöm. Már látom a villogó rendőrlámpákat, hallom, ahogy lefékeznek a mentők, és ugrálnak ki járműveikből a tűzoltók. Negatívum, hogy nem tudom kivenni a füsttől, milyen közel járnak, és aggodalmam nem alaptalan: egy tűzoltó sziluettje bontakozik ki előttem, ahogyan futva közeledik. Sebesen letérdelek, beletúrok egy formátlan, félig elszenesedett húskupacba, és a kormos-véres mocskot sietve végigkenem az arcomon. A tűzoltó mozgolódásomat látva egyenesen hozzám rohan, elém térdel, és franciául hadarja a kérdést, hogy jól vagyok-e. Válaszolom neki, hogy viszonylag jól, nincs komoly sérülésem, mire ő sietve feltámogat, és elmondja, merre vannak a mentők. Utasít, hogy menjek oda kivizsgálásra, amire én csak bólogatok, amíg tovább nem rohan további túlélőket keresni. Ez az első eset, hogy a ragadvány franciám húz ki a pácból. Szerencse, hogy a környezetemben annyiszor hallom ez a nyelvet, így szinte természetesnek veszem, és megértem, még ha nem is tanultam soha. Hiába, ennyi év alatt ez elkerülhetetlen, mondjuk, nem mintha bánnám. Álcázott sántítással vágok át a leamortizált téren a rossz látási viszonyok jótékony homályában a mentők irányába. Holttesteken és azok martalékain taposok, ahányszor csak lépek egyet, a hópelyhek pernyével keveredő elegye pedig hullik sűrűn, kérlelhetetlenül, hogy elfedje ezt a borzalmat. Néhány méterre a mentőegységektől hagyom el a mészárszéket, hogy belevesszek a reimsi éjszakába. Az agyamat ez alatt elöntötte az endorfin, az adrenalin szintem tetőzött, és pokolian euforikus hangulatba kerültem legalább fél órára szünet nélkül. Csak most tűnik fel, hogy az óta is
vigyorgok, mint aki eszét vesztette. Még hallom a mentés zajait, a haldoklók sikolyát, és megborzongok, ahányszor felidézem a látottakat magamban. Ám ideje lassan leszállnom a földre ismét: még néhány óra, és indul a járatom, addig meg gondoskodnom kell a ruháimról, és erről a puskáról, ami már annyira hozzám nőtt ez alatt a néhány nap alatt. Hiányozni fog… Az idő pedig megérett rá, hogy elkezdjem várni az „ajándékokat”, amelyeket a sajtótermékek szolgáltatnak majd nekem. Kíváncsi vagyok, ezúttal kiket jelölnek meg bűnbakként, vagy magukra vállalják-e iszlám szélsőségesek a terrortámadás vádját. Igazán megköszönhetnék, hogy csinálom itt nekik a hírnevet. Bizony, abból az egyből nem jut ki nekem, szerencsére ez azonban nem hiányzik az elégedettségemhez. Immár semmi sem hiányzik az elégedettségemhez. Ilyen egy kellemes ünnep, és mindenkinek ezt kéne éreznie, mindegy, hogyan és miként. Akik pedig a téren haldokoltok: hol is van még mindig az istenetek? Remélem, nem őérte fohászkodtok még ezekben a percekben is…
12
The bats have left the belltower
, A Honap Modellje Modell-neved:NekromanCica (ritkán AngelWhisper) Fotósod (vagy aki legtöbb fotót készíti rólad): Lebedy János, Dodek Veronika Facebook oldalad: Beke Zsófia Von Duende(https:// www.facebook.com/bekezsofia.v.duende) Blogod: ~NekromanCica~ (http://necromancica. blogspot.hu/)
képeket,amik kicsit mások mint a hétköznapok selfie-i. Aztán egyre szebb és változatosabb helyekre mentnünk és úgy változtak a képek. 3. Milyen modellnek tartod magad? Milyen stílusúnak? Nem tartom magam annyira modellnek, de a saját stílusomban szoktam fotózkodni-csak kicsit extrémebben mint mondjuk amilyen vagyok a hétköznapokban. Szeretem összehozni az elhagyott,de mégis szép helyeket ezzel az extrémitással.
1. Mióta modellkedsz? Nem nevezném ezt az egészet nagyon hivatalosnak, meg magamat se modellnek- mert nem esek én ebbe a kategóriába bele. De számíthatjuk onnan az egészet,mikor elkezdtünk először egész alakos,szép 4. Mit csinálsz „civilben?” ruhás képeket csinálni. Ez olyan 2013ban volt Általában dolgozom. először,de semmi erőltetett meg semmi direkt nem volt benne,szimplán jól akartuk magunkat érezni. 5. Hogy tudod összeegyeztetni a modellkedést és a „civil” életed? 2. Hogy kezdődött ez nálad? Nem volt egyszerű,mert munka mellett nehéz egyéb Barátnőmmel erdőt jártunk mikor itt volt nálam és dolgokra időt szakítani,de amit az ember meg akar gondoltuk,hogy szép környezetben csinálunk olyan oldani,azt meg is fogja. Szóval általában 24 órák után,
13
vagy 16 órák után,de bevállaltunk egy egy fotózást ha megrémülnek vagy megbotránkoznak- néha épp úgy jött a lehetőség. Mindig az alkalom és a örültem,hogy keresztet nem vetettek. Bár azt hozzá lehetőség számított. kell tenni,hogy mivel sok várost,falut láttam,így elmondhatom,hogy nem minden helyen ilyen 6. Hogyan készülsz fel egy fotózásra? Hogy zajlik egy beszűkültek. Mikor falukban kutattunk fel átlagos fotózásod? romtemplomokat ,akkor ha voltak ott emberek,azok A helyszínt mindig kitaláltuk jóval előbb. Aztán lestek mintha ufot látnának,de pl. egy nagyobb fotózás előtt egy nappal én összepakoltam egy nagy városban max megnéznek az extrémebb ruha viselet halom cuccot- ruhát,kiegészítőt,sminket,stb. Aztán miatt. “civil” ruhába érkeztünk a helyszínre és ott álltam neki átöltözni meg elkészülni. Egyedül a sminket tettem fel 9. Milyen visszajelzéseket szoktál általában kapni? otthon még. Aztán mehet a fotózás. Az ismeretlen Pozitívakat. De alap esetben nem vonz annyira mások helyeket mindig felmértük először,körbe néztünk-de véleménye,mert nem azért csinálom,hogy bárki is ezt mindig az csinálta aki épp fotózott. elégedett legyen rajtam kívül. Nekem ez amolyan hobbi és jó régi elhagyott helyeket kombinálni a sötét 7. Hogyan viszonyul a környezeted a modellkedéshez? eleganciával. Ez van előttem általában és nem mások Senkit nem gátol ez a tevékenységem,szóval elvileg véleménye. Persze örülök a kedves szavaknak és nem szólhatnak bele. De nem is nagyon izgat senkit se nagyon kedves az emberektől,hogy veszik a fáradtságot a környezetemben. Van akinek tetszik,van akinek és hozzászólnak. nem, van aki megérti,van aki nem. Vegyes. De mivel nem hívom alapból modellkedésnek,így nem nagyon 10. Mit tanácsolsz azoknak, akik érdeklődnek a lehet belekötni. modellkedés iránt? Én nem szeretem az erőltetett,túljátszott dolgokat/ 8. Mit gondolsz, hogy viszonyulnak Magyarországon a szerepeket. Szóval ha valaki nem tud természetes goth/alternatív modellekhez? lenni,akkor szerintem ne erőltesse. Ne akarjon minden Alapesetben a goth fogalmát se tudják meghatározni áron képet készíteni,de ha van alkalom/pillanat azt az országban,de biztos,hogy sokkal rosszabbul mint ragadja meg. külföldön. Itt egy extrémebb ruhakollekciótól is
14
Corporate goth Új Corporate-gothunk nem más, mint Rhea tagunk, aki szintén egy kemény munkát végez, ugyanis ápolónő (lesz). Erről és az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól, élményeiről beszélgettünk vele. Ha érdeklődtök az egészségügyi szakmák iránt, vagy csak arra vagytok kíváncsiak, hogy egy goth lány hogy tud elhelyezkedni a „fehérköpenyesek” között, akkor nektek szól ez a rövid kis interjú. 1. Milyen munkakörben dolgozol? Mi a szakmád? Rhea: Jelenleg tanulom a szakmám, jövőre végzek, ápolónő leszek. 2. Miért választottad ezt az utat? R.: Egészségügyi szakközépben kezdtem Szegeden, kiskoromban orvos szerettem volna lenni, de a lustaság közbeszólt. Jelenleg Pestre járok OKJ képzésre, az egyik legnagyobb álmom vált azzal valóra, hogy felköltözhettem. Sajnos volt alkalmam megismerni az egészségügyet közelebbről is betegként, akkor döntöttem el, hogy én ezt a szakmát választom, de másképp szeretném csinálni, mint a legtöbb befásult, begyöpösödött nővér, bár így, hogy már én is sokkal jobban belelátok mindenbe, bizonyos szinten őket is meg tudom érteni.
5. Milyen egy átlagos munkanapod? Mik a feladatköreid? R.: Heti háromszor van gyakorlatom kórházban, heti másfélszer tanítás. Ha kórházban vagyok, akkor hét órától kezdődik a munkaidőm, a tevékenységek az osztálytól, illetve a betegektől függenek, persze van, ami minden osztályon van, pl.: lázmérés, vérvétel, vérnyomásmérés, ágyazás, gyógyszerek kiosztása, beadása, infúziók összerakása, idősek, nem önellátók segítése mindenféle tevékenységben. 6. Hogyan viszonyulnak hozzád a kollégáid? Milyen velük a kapcsolatod? R.: Nem nagyon van alkalmunk megismerni a munkatársakat, mert 2-3 hetente más osztályra, intézetbe megyünk. Nekem személy szerint egyszer volt súrlódásom egy emberrel, de ilyen bárhol előfordulhat. A legtöbb nővér, főnővér nagyon
WikiMedia Commons
3. Milyen végzettséged, végzettségeid vannak? R.: Egy érettségim van jelenleg.
4. Hogyan öltözködsz a munkahelyeden egy átlagos napon? R.: Nálunk nem kérdés milyen viseletem lehet, kötelező jelleggel mindennek fehérnek kell lennie, ha már a zokni fekete, vagy gyűrődött a köpenyünk azért is kapjuk a leszidást a gyakorlaton. Suliba bakancsot, szoknyát vagy nadrágot, és fekete felsőt viselek, ott nem nézik, hogy nézek ki, milyen stílust képviselek, mennyi piercing van a fülemben.
15
aranyos, kedves, mivel tudják, hogy mi vagyunk azok, kommunikációs készség, talpraesettség, gyors, de akik át fogjuk venni a helyüket. mégis hibátlan munkavégzés egyes esetekben, kedvesség, mindemellett rengeteg energia és 7. Hogyan viszonyulnak hozzád a betegek, stb.? mérhetetlen sok türelem. Aki úgy gondolja, hogy ezek R.: Engem a legtöbben szeretnek, persze akad olyan is, megvannak benne bátran kezdje el. Nem ajánlom akinek bármit mondok vagy csinálok, beleköt. azoknak az embereknek, akiknek hamar elgurul a Próbálok úgy dolgozni minden nap, hogy ne felejtsem gyógyszere, mert hiába jut egy nővérre 10 beteg és el nekem milyen érzés volt, amikor olyan nővér volt minden második non-stop a nővérhívon csüng, nálam, aki csak azért dolgozott ott, mert muszáj volt. nekünk türelmesen, nyugodtan kell viselkednünk, Ez általában segít abban, hogy még a legrosszabb kezelnünk a helyzetet. Nem gondolná az ember, de napokon is mosolyogjak kívülről. Szerintem a kreativitás is szükséges ehhez a szakmához, mert gyógyulás érdekében ennyit megtehetek értük, hisz bizony akadnak olyan helyzetek, amikor ezt a nagyon kevés olyan ember van, aki szeret betegként képességünket is elő kell venni ahhoz, hogy valamit bent lenni egy kórházban, és ha csak egy mosoly, vagy meg tudjunk oldani. kedves szó, vagy esetleg egy beszélgetés egy pillanatra szebbé teheti a napjukat, akkor már megérte ott lennem. Persze ezt nem mindig tudom betartani, mivel nekem is van életem, van amikor egyszerűen ballábbal kelek fel vagy csak már belefáradok a sok emberbe és képtelen vagyok megfeszíteni egyetlen arcizmomat is. Ezért értem meg valamilyen szinten az ápolókat, akik begyöpösödnek, mert a heti 5-6 tizenkét órázás után én sem kultiválnám, ha mondjuk ürüléket kéne a falról takarítanom, de persze ez nem mentség, mivel szerencsétlen nem tehet róla, hogy beteg (jobb esetben). 8. Hogyan látod a szakmai jövőd? R.: Ha letettem a vizsgát megvalósítom a másik álmom: fodrásznak fogok tanulni. A két szakma mérföldekkel eltér egymástól, de szerettem volna előbb egy biztos pontot az életembe, amiből fizethetem a költségeimet, a tanulásom. Hiányzik az az életemből, hogy naponta alkossak valamit, mert amikor délután hazaérek ritkán van energiám elengedni a fantáziám, kielégíteni az elégedettségérzésem egy-egy kézzel készített ékszer, rajz, ruha után. 9. Kinek ajánlanád ezt a munkát? Kinek nem? R.: Aki ezen a pályán gondolkodik jól gondolja meg! Hatalmas elhivatottság szükséges hozzá, jó
16
Rhea
:
, Tortenelem
Highgate Cemetery A viktoriánus Valhalla, Anglia ikonikus temetője, a Magnificent Seven leghíresebb tagja A Highgate Cemetery egyike volt Anglia első, magánkézben lévő parkosított temetőinek; az, amit ma láthatunk és élvezhetünk belőle, azok az élmények, amelyeket ott járva tapasztalhatunk, és bizonyosan soha nem felejtünk el, London egyik legfontosabb meglátogatandó célpontjává teszik nem csak a szokatlan élményeket keresők számára, nem csak a taphophil gótoknak, hanem a történelmet, irodalmat, politikát kedvelőknek is – kevés olyan hely van Londonban (talán az egy Westminster Cathedraltól eltekintve), ahol kis helyen ennyi híres személyiség nevét olvashatjuk. 1840 környékére London több mint kétmillió lakossal rendelkezett; megduplázva az itt élők számát nem több mint negyven év alatt. A hatás az élet minden területén érezhető volt, és rövid úton nyilvánvalóvá vált az is, hogy a város nehezen birkózik meg az ilyenfajta kihívások sokrétűségével. Nemcsak az élők mindennapos problémáiról volt szó; az 1840-es évekre a városi temetők végzetesen túlzsúfoltnak bizonyultak. Az 1665-ös brutális pestisjárvány százezer áldozatának tömegsírjai még a város alatt hevertek; ugyan a helyük már csak babonás suttogásként maradt meg, de voltak még egyházi, kerületi feljegyzések. 1831-ben lecsapott a városra a kolera, és gyakorlatilag tarthatatlanná tette a közegészségügyi helyzetet. Már-már legendaszámba megy, de tragikusan igaz például az Enon Chapel története: egy vállalkozó kedvű gazdag férfi építtette a kápolnát, melynek felső része istentisztelet célját szolgálta, az alsó, deszkapallók által elválasztott részben temetkezési hely volt kialakítva. A pap megígérte, hogy olcsón vállalja a szegények temetését (a helyhiány miatt az árak akkor már az egekbe szöktek), ám a kápolna látogatói napról napra iszonyúbb bűzre panaszkodtak, és amikor kiderült, hogy alant a holtak temetetlenül, egymásra zsúfolva hevernek, kitört a botrány. Ilyen és ehhez hasonló majdnem-tragédiák és tragédiák árnyékolták be a város felemelkedését, amikor is London vezetői úgy döntöttek, hogy a város (akkori) határán kívül összesen hét nagy, parkosított temetőt alakítanak ki amellyel nemcsak a közegészségügyi helyzetet, de a temetkezések körüli,
robbanással fenyegető állapotokat is egy csapásra meg kívánták oldani. Ez a hét temető (Kensal Green, West Norwood, Highgate, Abney Park, Nunhead, Brompton és Tower Hamlets) vált az úgynevezett Nagyszabású, Csodálatos Hét (Magnificent Seven) temetővé, amelyek mindegyike vonzza a látogatókat. Ezek közül talán külföldön is a Highgate a leghíresebb. A temetőt 1839-ben nyitották meg Londontól északra, és kialakítása, elrendezése tökéletesen megfelelt a viktoriánus Anglia halálról, temetkezésről vallott elveinek. Az akkori emberek életében központi szerepet játszott a halál: a temetések hatalmas, nagyszabású ünnepségek voltak, gyakorlatilag felvonulás-szerű, óriási díszletekkel, ruhákkal; s az elhunyt emlékét különböző módokon őrizték meg az élők, olyanokkal, amelyek ma sok ember számára, akiknek a téma idegen, megdöbbentőnek hatnak. Dívott a post mortem fényképezés, valamint a gyászékszerek viselése; ezekbe az elhunytak hajából foglaltak bele egy-egy szálat, tincset, így őrizve őt. A hatalmas parkosított, már-már kalandosan erdőszerű, romantikus temetőkertek is a halálkultusz kiteljesedését szolgálták. A Highate temető két részből áll (a két részt a híres Swains Lane vágja el); az East Highate szabadon látogatható minimális belépődíjért, a West Highate csak vezetővel, bizonyos meghatározott időkben. Az
17
East Highgate-ben szabadon barangolhatunk, és ez a „fele” a temetőnek is hatalmas, akár eltévedésre is lehetőség van; de itt aki eltéved, sem unatkozik, minden benyílóban különleges csodákat láthat: itt van Karl Marx sírja, ez talán a leghíresebb síremlék az East Highgate-ben, itt nyugszik Malcolm MacLaren, Douglas Adams, George Eliot (aki nő volt), Herbert Spencer, és rengeteg ismert-ismeretlen író, költő, történész, közgazdász, tűzoltó, katona és… átlagemberek ezrei. Ottjártunkkor meglepődve fedeztük fel elszórtan az újabb temetkezések jeleit: tehát a temető lassan újraéled ilyen értelemben is. Érdekes volt megfigyelni azt is, hogy a viktoriánus, ma sokaknak talán furcsának ható halott- és halálkultusz sem veszett ki, sőt, tovább virágzik: a sírokon apró ajándékok, szobrocskák, feliratok, különösen a gyermeksírokon játékok, figurák. Különösen megható volt egy alig egy éves kisgyermek sírja, amin a mécses kőből készült foglalatának ajtaja nyitható volt, és oda üzeneteket tettek az arra járók összehajtogatott papírokon. A West Highate csoportos vezetéseire hónapokkal előre betelnek a jegyek, de érdemes előre gondolkodni, hiszen ebben a temetőrészben találhatóak a leghíresebb viktoriánus írók, költők, festők, politikusok sírjai, itt van a híres Egyptian Avenue, a Circle of Lebanon, amelyeknek képét talán mindenki ismeri. A leghíresebb nevek közül csak néhányat említek: Michael Faraday (az elektromágnesesség kutatója), Dante Gabriel Rossetti és Christina Rossetti (csodálatos költők mindketten), a Dickens család, Tom Sayers (híres „pusztakezes” bokszoló), és sok ezer más híresség. A West Highgate-ben kísértett állítólag a hetvenes években a Highgate-i vámpír is, amelynek többen is áldozatul estek, mígnem két önjelölt vámpírvadász meg nem állította a szörnyeteget (a történetéről később részletesen írok). A temetőnek a története a 20. században egyébként is sok alkalommal összekapcsolódott sötét eseményekkel: a vámpíron kívül feljegyeztek itt emberáldozatokat, újrakihantolásokat, mígnem lassan feledésbe merült a temető kulturális nagyszerűsége. Az 1980-as évekre a temetések csaknem teljesen megszűntek itt, és a kert mindkét része lassan a pusztulás szélére sodródott: a sírok beomlottak, sírkövek leborultak, összetörtek, nem egy helyen életveszélyessé téve a közlekedést. Az erdei ösvények benőttek, az aljnövényzet elburjánzott. Egyetlen nyertese ennek a romlásnak az élővilág volt: rókák, mókusok, sündisznók, madarak, apró emlősök hatalmas változatosságban és teljesen zavartalanul élték életüket.
A Highgate Barátai nevű társaságot ekkor hozták létre néhányan, akik agogdalmasan figyelték ennek a történelmi, természeti, kulturális kincsnek a sorsát, és hozzáláttak, hogy megmentsék a helyet. Ma a Társaság könyveket ad ki, néhány fontos belépőjegyet szed, rendezvényeket szervez, amelyek bevételéből a temetőt tartják fent. Nagyon nagy erénye a megőrző munkájuknak, hogy nem „rendbetették” a temetőt, csak biztonságossá tették: az aljnövényzet ma is szabadon nő, az állatvilág érintetlen, a bedőlt sírkövek megmaradtak úgy, ahogy voltak, így sikerült megőrizni a temetőnek azt a romantikus, vadregényes, leírhatatlanul különös varázsát, amely az első időktől fogva a viktoriánus Valhallává avatta a helyet. A temető ma olyan élményeket nyújt, amelyeket nem lehet elfelejteni; ha valaki, különösen, ha a „gót” szubkultúrához tartozónak vallja magát, különösen, ha kedveli a halálkultúra ilyen megnyilvánulásait, semmiképpen ne hagyja ki a túrából, amikor Londonban jár – a Highgate életre szóló csoda. (Forrás: Highgate Cemetery – Saved by its friends; London’s Cemeteries; East Map; Highgate Cemetery)
18
Programok
Adventi Kastélynapok (https://www.facebook.com/ events/1046643058721653) Az adventi időszakban ünneplőt ölt a Gödöllői Királyi Kastály, ahol a szervezők családi programokkal és gazdag látnivalóval várják az érdeklődőket. Időpont: 2015. december 12. 10.00 – december 13. 18.00 Helyszín: Gödöllői Királyi Kastély (Gödöllő, Grassalkovich-kastély)
Decemberi programajánló A programokban bekövetkezett változásokkal, problémáitokkal az illetékeseket, szervezőket keressétek meg! Ez itt csupán egy felsorolás a várható programokról, koncertekről. Válogatásunkban próbáltunk mindenféle programot találni nektek decemberre, nehogy egy percig is unatkozzatok! Jó böngészést kívánunk! Cold Raven + July Brings Oblivion koncert (https://www.facebook.com/ Ásvány-börze a Lurdy-házban events/1085075654835769) (https://www.facebook.com/ Hazánkban koncertezik az olasz doomed black metal events/877474515699890) együttes, a Cold Raven. Fellép még a July Brings Ásványok, ősmaradványok, drágakövek, meteoritok, Oblivion és egy további meglepetés zenekar. valamint ezekből készült dísztárgyak és ékszerek Időpont: 2015. december 13. 18:30 kiállítása, vására. Helyszín: ShowBarlang Klub (Budapest, Soroksári út Időpont: 2015. december 11. 10:00 – december 13. 58.) 19:00 Helyszín: Lurdy Ház (Budapest, Könyves Kálmán XI. Dies Natalis Fesztivál körút 12-14.) (https://www.facebook.com/ Nightwish – Endless Forms Most Beautiful Tour 2015 (https://www.facebook.com/ events/1464257837207538) Hazánkba is koncertezik a népszerű finn banda 2015-ös koncertkörútján. További fellépők: Amorphis, Arch Enemy. Időpont: 2015. december 12. Helyszín: Papp László Sportaréna ( Budapest, Stefánia út 2.)
events/839628312821071) Az est vendégei az Athame, a Fall és a Wrath of Azazel zenekarok, velük lép színpadra a Harloch. Időpont: 2015. december 19. 19.00 Helyszín: ShowBarlang (Budapest, Soroksári út 58.)
Depresszió 15 éves Jubileumi Koncert (https://www.facebook.com/ events/536017056548951) 15 éves jubileumi koncertjét tartja a Depresszió zenekar. Fellép még: Burnout, AWS. Időpont: 2015. december 19. 19.00 Helyszín: Barba Negra Music Club (Budapest, Prielle Kornélia utca 4.) Caveman Party IV. (https://www.facebook.com/ events/1073182076025246) Kétnapos előszilveszteri buli Budapesten. December 28-i fellépők: Lies Of The Machine, Rumproof, Isatha, Leecher, The Wedding At The Slaughterhouse. December 29-i fellépők: Ideas, Sorronia, Éjfény, Punk Whiskey, Ygfan, Echonald, Symphonium. Időpont: 2015. december 28. 20.00-december 30. 14.00 Helyszín: ShowBarlang (Budapest, Soroksári út 58.)
19
Pokolgép metálkarácsonyi koncert (https://www.facebook.com/ events/728225350654720) Idén is megtartja metálkarácsonyi koncertjét a legendás banda, akik hamarosan új nagylemezzel jelentkeznek. Vendég: Fókusz. Időpont: 2015. december 30. 20.00 Helyszín: Barba Negra Music Club (Budapest, Prielle Kornélia utca 4.) Depeche Mode Előszilveszter (https://www.facebook.com/ events/466298483571010) 12 órás előszilveszteri bulit tart 3 helyszínen a Depeche Mode Hungary. Ami biztos lesz: Novák Józsi (HDMFC), Pornography, Why not zenekar, 80-as évek zenéi, dark / EBM / industrial party és persze Depeche Mode zenék. Időpont: 2015. december 30. 17.00 Helyszín: G3 Klub (Budapest, Király utca 8-10.) IV. Akela Szilveszter (https://www.facebook.com/ events/444606905724150) Farkasok Szilveszterén idén immáron negyedik alkalommal tartják meg. A koncert után rockdiszkó (ahová a belépés ingyenes, a koncertre jegyváltás kötelező!)
Időpont: 2015. december 31. 18.00 Helyszín: S8 Underground Club (Budapest, Kőfaragó utca 8.) Elfsong – Cross Borns – Ideas Koncert (https://www.facebook.com/ events/612135278928619) Elfsong zenekar bemutatja A Lámpások népének regéje című albumát. Évindító bulit tart a Cross Borns és az Ideas zenekar. Időpont: 2016. január 8. 21.00 Helyszín: Roxxy Music (Tatabánya, Győri Út 1/A) Therion The Best Of Tour 2016 (https://www.facebook.com/ events/826955784053387) Januárban nálunk koncertezik turnikörútján a Therion! További fellépők: Ego Fall, Imperial Age. Időpont: 2016. január 22. Helyszín: Barba Negra Music Club (Budatest XI. ker, Prielle Kornélia utca 4.)
20
, Zenek 1.King Diamond - Christmas 2.Ne Obliviscaris - As Icicles Fall 3.For My Pain - Joutsenlaulu 4.Lyriel - My Favourite Dream 5.Dark Moor - Vivaldi’s Winter 6.Moi dix Mois - La dix croix 7.Cradle of Filth - A Dream Of Wolves In the Snow 7.Elven King- The Winter Wake 8.Tarja Turunen - I Walk Alone 9.Malice Mizer - Hakai no Hate 11.The Nightmare Before Christmas - What’s This? 12.Within Temptation - Gothic Christmas Az ehavi zenéket köszönjük Seraphimo-nak, a dalokat lejátszási listába gyűjtve megtaláljátok az ExpressioN magazin Youtube-csatornáján! https://www.youtube.com/playlist?list=PLg3EIC2PCf2DIY0IxW51O0RZbYZcSNMrz
21
Impresszum
Magyar Gothic Club alapítója: Blithe
Interjú:
Erron Daemon
Versek, novellák: Yuu Solk Bleeding Raven Aseanath La Morte
Képek:
Bleeding Raven Somelán Dávid
Programajánló: Blithe
Zeneajánló Seraphimo
Címlapfotós:
Fotós: Herczeg Viktória https://www.facebook.com/Viktória-Herczegh-photo-maniac-267239770026183
Modell: Lisbeth GhoulScout
https://www.facebook.com/rosamysticalivingdoll
Főszerkesztő: Annie Láng
[email protected] 2015.12,10
22
