Év vége Világvége. Tartalomjegyzék XI. évfolyam 7. szám (115.) Naptár

2011. XI. évfolyam 7. szám (115.)

Év vége – Világvége

Tartalomjegyzék

Nyakunkon a világvége.

Naptár Nyakunkon a világvége Bulvár-világvége Joulu Pukki, Father Christmas vagy Gyed Maroz

Olvasónapló

2 3 4

Világvége különszám

Yves Gandon: Világvége Somsois-ban Ray Bradbury: A világ utolsó éjszakája

4 5

Avana Hírek Zsoldos Péter-díj 2013. pályázati kiírás Avana Logó szavazás eredménye

5 6

Olvasónapló II. Mit találunk még az Új Galaxis-19. Antológiában? Galaktika 13 Meztelen ügynök Tejút palota

7 8 9 10

Borisz Sztrugackij

11

Mikor ezeket a sorokat írom, már csak pár nap van hátra és elérkezik 2012. december 21.-e, és mint oly sok folyóiratból illetve könyvből megtudhattuk a maja naptár ezen a napon ér véget, így ez a világ végét is jelenti. A maják világának vége már rég elkövetkezett, részükre a világvége akkor kezdődött, amikor egy Kolumbusz nevű, számukra furcsa bőrszínű ember az amerikai földrész egy kis szigetére tette a lábát. Felgyorsult korunkra jellemző, hogy míg korábban több nemzedéket is kellett várni, hogy egy-egy világvége elérkezzen - pl. aki a 9. században élt csak abban reménykedhetett, hogy igen hosszú élettel áldja meg a sors, ahhoz, hogy megérje a bűvös, biztos világvégét jelentő, 1000. évet – mi már lassan minden évben átélhetjük ezt a borzongató érzést. Mivel a világvége hangulatból mi sem húzhattuk ki magunkat, így hírlevelünkben több cikkben is foglalkozunk evvel a témával. Világvége utánra mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet kíván a szerkesztőség nevében: Györgyi Ákos

Világvége után

Naptár Nyakunkon a világvége Tisztelt Embertársam! Szeretném tisztázni: a Föld történetében már előfordult néhány „világvége”. Mindjárt az első a még forró Földdel esett meg: belerohant egy másik bolygó, majdnem Marsméretű. Eredmény? Nagy robbanás, kirepülő törmelékek, később ezekből állt össze szeretett Holdunk. Ha akkor lett volna ember – és egyáltalán élet – akkoriban még fiatal bolygónkon, hát annak vége lett volna.

Kétségtelenül röpködnek körülöttünk mindenféle égi kavicsok, amik, ha telibe találják Földünket, nagy égszakadás-földindulást okozhatnak. De azokat mind számon tartják a csillagászok. Majd ők szólnak, ha kezdhetünk megijedni. És ezek a kavicsok eléggé kicsik. Úgy értem, nagyon nagy bajt okozhatnak, de nem lesz vége az egész – emberi – világnak.

A második eset, amiről én tudok (és be kell vallanom, nem érzem magam tudósnak ebben a tárgykörben), az volt, amikor kedves Földünk hógolyóvá vált. Még a trópusokat is jég borította, tehát méltatlanok voltak a „trópus” névre. De lehet, hogy ez még a Hold születése előtt volt, nem is tudom. Adott esetben mindegy is, lényeg, hogy ha lett volna élet, annak vége lett volna. Nem tudom, tetszik-e figyelni, a Föld mindezen „világvégék” után csak forgott tovább a maga útján. A világvége tehát túlzó kifejezés, még a bolygónknak sem lett vége, a nagy Kozmoszról ne is beszéljünk. „Csak” emberi szempontból lett vége a mi világunknak. Illetve akkor még nem.

A másik, amitől mostanában ijedezni illik, az a pólusváltás. Hogy megfordul a Föld mágneses mezeje, hogy északon lesz dél, és viszont. És hogy ez mennyi bajt fog okozni. Ráadásul a tudósok egy része szerint már meg is kezdődött ez a folyamat, több jel utal rá. Viszont: a pólusváltás semmiképpen nem egy nap alatt történik, hanem talán többéves folyamat. Másrészt – már megint állítólag – mintegy százezer évenként megtörténik. Tehát csak azóta, mióta ember él a Földön, már többször előfordult. És végünk lett? Na, ugye? Most pedig az internetről fogok szemezgetni, ahol annyi zöldség kering, mint a nagybani zöldségpiacon. Ezt például a Hír24 egy netes körlevélből idézi: „2012/2013 őszén és telén Tibetben és a Föld északi féltekéjén meleg lesz. 2012. december 21-én Földünk belép az egész Naprendszerrel együtt a galaktikus „null síkba". Ez egy létező sík, ahol nincs áram, és ahol semmilyen tárgyban nem működik az elektromosság. Az egész Földön, 2012.12.21-én 10 óra körül - moszkvai idő szerint - néhány perc alatt elsötétül minden és teljes csend lesz. Nem lesz semmilyen fény, áram, távkapcsolat (telefon, internet), és semmi sem fog működni".

Aztán megjelent az élet a Földön, ami maga a felfoghatatlan csoda, és fejlődött is ez a csoda, növények és állatok lepték el bolygónkat. Az összes jelenlegi földrész még a nagy Pangea része volt, az akkori állatok nyomai minden mai tájon föllelhetőek. Nos, kb. 251 millió éve megint vége lett a világnak, ez volt a nagy perm-végi kihalás. Okairól viták folynak (naná, nem volt ott senki, hogy tudósítson!), de a legvalószínűbb ok egy szupervulkán-kitörés lehetett a mai Szibériában. Egy ilyen szupervulkán nem annyira a lávájával pusztít (bár persze azzal is), hanem az elképzelhetetlen mennyiségű széngázzal, kénnel, egyéb „nyalánksággal”. Nos, akkor tényleg vége volt a világnak, az élőlények 90 %-a kipusztult.

Bocsi! És ha tüzet gyújtok? Fával? És ez a „moszkvai idő”! Orosz rémhír? „Ez a sötétség kozmikus illúziókat, fénykisüléseket és emberi illúziókat fog kiváltani, amelyek 3-4 napig fognak tartani. Semmitől sem kell félni, sem tartani. A végén ismét előjön a napfény és ismét érezhető lesz a nyugalom és béke. Az állatok természetesen meg fogják érezni, hogy eljön a „kozmikus sötétség" és el fognak rejtőzni. Az emberek a városokban nem fogják érezni annyira az eseményeket, ezért több halálos esemény és tébolyodottság következhet be. Az emberiség 10 százaléka elhunyhat".

Egy vigasztalónak szánt gondolat: az ilyesmi nem egy nap alatt szokott végbemenni. Egy kevésbé vigasztaló gondolatom is van: a Yellowstone-park alatt is van egy ilyen szupervulkán, és állítólag 600 ezer évenként kitör, és – ugyancsak állítólag – már éppen esedékes a következő kitörés. Aztán volt a dinoszauruszok kihalása 60 millió éve, ami dínó-szempontból egészen biztosan világvége volt. Oka a legtöbb tudós szerint egy becsapódó kisbolygó volt, kb. a Yucatán-félszigetnél. Vagy máshol, ez mindegy. De ma már egy közelgő kisbolygót jóelőre észreveszünk. Elfutni előle azért még nem tudunk, de ha jönne, már tudnánk és izgulhatnánk (rettegés, bűnök megbánása, egyebek).

Na, ez utóbbi zavaros volt. Ha nem fogom érezni, akkor megtébolyulok? Hát most sem érzem… Van megoldás: "2012. december 20-án vigyék magukkal gyermekeiket, igazolványaikat, valamennyi pénzt, és utazzanak el a városból a természetbe. Készítsenek élelmiszertartalékot két hónapra (hű, gyorsan, elkésünk!), mivel az elektromos hálózatot csak nehezen és fokozatosan fogják tudni rendbe hozni. Jó, ha otthon lesz vízkészlet, tűzifa, gyertya világításra, tűzhely, mivel december 21-től nem fog működni az elektromos hálózat, a TV és más kommunikációs hálózatok. (Na, de kimentünk a természetbe, nem?)

A fentiek fényében tehát van okunk szorongani az eljövendő „világvégétől”. És miután minden ember félti azt a siralmas kis életét, hát reszket is. Ha kell, ha nem. Most éppen a következőktől szokás rettegni: jön a Niburu, a titokzatos bolygó, és belénk csapódik. Ha nem lenne olyannyira titokzatos, akkor már valószínűleg látnánk. Volna mit izgulni. De így? Vagy másik dimenzióból érkezik? Amilyen titokzatos, ezt is megteheti.

2

Bulvár-világvége

A sötétség napjai alatt fontos az ablakokra sötétítőt rakni, ne nézzenek az ablakokon ki, ne higgyenek annak, amit látnak és hallanak, és ne menjenek az utcára. Ha mégis fontos volna kimenni a házból, akkor ne menjenek messzire, mert eltévedhetnek, mivel a fény hiánya miatt elveszthetjük az irányérzetünket és nem fogjuk látni a saját kezünket sem. Ne féljünk. Ha újra megjelenik a fény, nem szabad mindjárt a városokba visszamenni, jobb lesz tavaszig várni. A Föld a „null síkból" való definitív kimenetele 2013. február 7-én várható. Ekkor már beindulnak a repülő- és a vonatjáratok".

Olvasgatom alkalmanként a kis színeseket, és elnézegetem a franciaországi Pich de Bugarach békés csúcsát. A hegy lejtőin békés tehenek legelésznek. Hogy a maja naptár nyomán hogyan került a világvége-hívők látókörébe a franciaországi helyszín, számomra rejtély. Újabb világvége jő? Újabb világvégék jőnek? A média palettáján újabb cikkek a kis színes rovatokba. A franciaországi hegy menedék lesz a túlélni vágyóknak, gyerünk! Csatlakozom és felmászom én is, ha sikerül kijátszani a hatóságokat és a tiltó rendelkezéseket. De valahogy ki kell játszanom az apró ellentmondásokat is. A maja naptár ugyan egy sajátos időszámítási korszakváltást jelez, de az újabb és újabb világvége-hívők szerint a hegy belsejében régóta szunnyad egy misztikus űrhajó, ami ezen a napon kiemelkedik, és megmenti a hívőket. A hegy felrobban, és én is ott vagyok /azaz voltam, mert túlélni igazán ezt kellett volna, szip-szip/, és ezt látva vajon mit tesz a misztikus űrhajó? Szétnéz fentről, hogy maradt-e még valaki megmentendő? Mert akkor visszaereszkedik a túlélőkért? Személyes élményem a világvégéről még nincs. Vagy van, de nem tudok róla. Akárhogy is, a világvége mindig személyes világvége. Egyik részünk vágyik rá – megszűnnek a gondjaim –, másik részünk azt mondja: túl fogom élni. Én maradok a saját, „kis színes” verziómnál. Esetünkben úgy fest, hogy idén decemberben /számmisztikát kedvelők, figyelem: sok egyes és kettes!/, a francia haderő és a rendőrség lezárja a világvége-hívőkzarándoklók elől az ominózus környéket. A hatóság fontosabb dolgai mellett azzal foglalkozik, hogy gyorsan átolvassák a Jelenések Könyvé-t? Meg kell ismerniük a bibliai Lót történetét? Ahol csoportosulás van, ott bármi történhet. A tömeg kordában tartása mellett meg kell harcolniuk a méltatlankodó falubeliekkel, az útmenti benzinkutasokkal, akik az útlezárások miatt elveszítik a kuncsaftokat /a kétszáz lelkes falu kocsmája, ha van, alkalmasint nem látott még egyszerre tíz vendégnél többet/, és most a bőség zavara, ugye… Aztán a kötelező jelentéstétel a Pich de Bugarach lankáiról. Mintha már látnék is belőle egy részletet. „A helyszínre vezényelt létszámot feladata teljesítésében megakadályozta egy Jean-Pierre Kovács nevű helyi lakos, aki az egységünk által lezárt objektumhoz közeledett. Elmondása szerint életvitel szerinti, bejelentett, állandó lakhelye az őrzött területen volt, de mivel többszöri felszólítás ellenére sem hagyta el az intézkedési zónát és a három nap múlva esedékes karácsonyra hivatkozott, valamint az esti fejésre, előbb csak szóbeli visszatartást, későbbi eltávolítására már testi kényszert alkalmaztunk. Intézkedésünk során zavarodottá vált, marháit emlegette, hülye világvégét, hülye szektákat, és marháinak számát, melynél jelzett időpont magasságában sokkal többet vélt látni, mint amennyi tulajdonában volt. Fent jelzett személyt további zavarkeltés megelőzése végett az állományunk tulajdonában lévő, zárt gépkocsiba helyeztük. Később kifejezetten, testi erővel is szándékát mutatta az általunk kijelölt tartózkodási helyének elhagyására és mivel a megfigyelt objektum körül egyelőre semmi világvége-űrhajó esemény nem történt, xy hadnagy-pszichológus gondjaira bíztuk /lásd: xy hadnagy jelentését/. A hadnagy vigyázatlansága következtében Jean-Pierre Kovács, akit továbbra sem érdekelt a világvége, és megismételten a marháira hivatkozott, egy óvatlan pillanatban megszerezte a hadnagy gigafonját és ezt az eszközt használva szólította hazatérésre állatait”.

Mit szólnak a „bárgyúság” szakkifejezéshez? Ezt a hírt is a Hír24-en olvastam: Tilos lesz december végén - beleértve 21-én is megmászni a délnyugat-franciaországi Bugarach hegycsúcsot, amely a hiedelem szerint védelmet nyújt a maja naptár szerint esedékes "világvége" elől. Az 1230 méter magas hegycsúcsra a hiedelmek szerint december 21-re várható világvége előtt és után három nappal is tilos lesz a felmenetel - közölte Aude megye prefektusa, Eric Freysselinard. A hegycsúcs lábánál álló, azonos nevű, 200 lelkes faluba vezető utakat mintegy száz rendőr és tűzoltó ellenőrzi majd. A település nyugalmát meglehetősen megzavarta az utóbbi időkben keletkezett sajátos hírneve. A megyefőnök elmondta, hogy világvégében hívő emberekre, meghatározhatatlan létszámú kíváncsiskodóra és sok újságíróra számítanak. Az interneten terjedő, a maja naptáron alapuló elméletek szerint a Bugarach-csúcs egyike azon helyeknek a földön, ahová el lehet menekülni a december 21-én várható világvége elől. Nekem meg megáll az eszem. Jó, tegyük föl, hogy igaz a hír, vége a világnak az idei téli napfordulón. Jó, azt is tételezzük föl, hogy valami fanatikus ürge mégis kicselezi a tiltást és a rengeteg rendőrt (a tűzoltókról már nem is beszélve), és sikerül túlélnie a világvégét. De mi lesz utána, Embertársam?! Ha az életkörülmények gyökeresen megváltoznak öreg Földünkön, akkor minimum öt perc, maximum két hónap alatt úgyis meghalsz. Ha véletlenül nem változik a Föld képe (de akkor mitől „világvége” a jelenség?), akkor élhetsz tovább – egyedül! Azt hiszed, élvezni fogod? Hát nem! Robinson élvezte? Pedig ő legalább tudta, hogy – ha távol is tőle, de – még vannak emberek a Földön. Az ember társas lény, és erre legkésőbb akkor rá fogsz ébredni, ha végképp társ nélkül maradsz. Nem számítva a mindenütt heverő rengeteg halottat. A magam részéről inkább pusztulok a többiekkel. Egyébként a főnök szerint nem lesz világvége, nem érünk rá ilyen hülyeségekre, muszáj az előirányzott szerszámmennyiségeket januárig legyártani. Maruzs Éva

Túlélünk, barátaim. Ha mégsem, 2011. 12. 21. után megbeszéljük. Boldog Karácsonyt! /béef/

3

Joulu Pukki, Father Christmas vagy Gyed Maroz

Értetlenül ugyan, de dolgozna tovább, de azt tapasztalja, hogy a föld egy tömör massza, egyáltalán nem fogja az ásó. Mintha minden nedvesség eltűnt volna belőle.

A címbéli névsor egyetlen, igaz, valóban sokszínű személyiséget takar. Ő a Télapó, a Mikulás. (Csak hogy még a magyar elnevezésekkel is bővüljön a sor.)

Elindul a falu felé, hogy tisztába jöjjön a helyzettel. Útközben észreveszi, hogy a begyűjtő számára kitett tejeskannák is üresek, és a kis csermely, ami arrafelé folyik, kiszáradt. A falusi közkút is. Egyre több olyan emberrel találkozik, akik ugyanezt tapasztalták. Kénytelenek arra a következtetésre jutni, hogy minden folyadék eltűnt. Mint megtudják, a szomszéd falvakban ugyanez a helyzet. A plébános isteni csapásra, az ateista tanító az ellenség fegyverére gyanakszik. Már végképpen tanácstalanok, hiszen innia embernek-állatnak egyaránt kell, amikor felbukkan a falu bolondja, egy vödör vízzel. Mint kiderül, egy nagyon mély pincéből szerezte, csak azt a kutat már nem használja senki. Ez legalább pillanatnyi megoldást jelent.

A gyerekek mindenhol a Világon szívrepesve várják a decembert. A finneknek Joulu Pukki, az angoloknak Father Christmas hoz ajándékot. Oroszhonban Gyed Maroz jár, de a spanyolországi Papa Noel, a japán Jizo vagy az amerikai-kanadai Santa Claus is kiveszi részét az örömszerzésből. Nem marad ki Marokkó sem, ott Black Peter a Mikulás, Olaszországban pedig Befana az ajándékozó. Bárhogy is hívják ezt a kedves alakot, a legnagyobb ajándéka a figyelem, a szeretet, amire – szülői, rokoni, baráti segédlettel – a legnagyobb szüksége van az embernek, aprótól a felnőttig, mindenkinek. Számtalan legenda, történet kötődik a decemberi ünnepkörhöz is, egy valami közös bennük: A szeretet, az emberek egymással való törődése, a figyelem fontossága, gyógyító, megtartó ereje. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy a család egy kicsivel többet legyen együtt, lehetőséget ad a beszélgetésekre. A tárgyiasult ajándékok, meglepetések örömöt okozhatnak. Egy régen várt játék, áhított ruhadarab mindig biztos mosolyt csal az arcokra, de csak akkor, ha érzelmek kötődnek hozzá. Anyutól, aputól kaptam, ő lepett meg vele.

Miután a benzines járművek nem működnek, a telefont meg csak a katonaság használhatja, Jácint gazda elhatározza, hogy másnap kora reggel lovas kocsival elindul a megyeszékhelyre, hátha ott tudnak valamit. Békésen hajt az úton, egyszerre csak az órájára néz: tíz óra egy perc. Egy nagy rándulást érez, csoda, hogy nem esett ki a kocsiból. A ló viszont eltűnt! Ott a szerszámja, csak éppen az állat hiányzik belőle. Kénytelen gyalog hazaindulni. Útközben tapasztalja, hogy nincs madárcsicsergés, a fákon nem csiripelnek a verebek sem. A faluban minden lábasjószág eltűnt. Aztán arról kapnak hírt, hogy egy barlangban lévő nyúlfarm állatai megmenekültek. Ekkor már kezdik megérteni, hogy a föld felszínén lévő dolgokat érinti a csapás. Igaz, elég későn kapnak észbe, és a harmadik napon az utolsó előtti percben menekülnek le a falu elöljárói egy mély pincébe.

A Télapó és társai csak mese, kedves játék. Erre előbbutóbb rájön minden gyerek, de a szeretet, ami az ajándékok mögött van nem kinőhető, mint a gyerekkor. Pigniczki Ágnes

Olvasónapló 1. Világvége különszám

Fél óra múlva feljönnek, és azt tapasztalják, hogy ezúttal eltűntek a növények, a fáktól a moszatokig mindegyik. Aztán kiderül, hogy van rosszabb is: a kint lévő emberek helyén csak egy kupac ruha maradt. Jácint gazda, aki egykor papneveldébe járt, kezdi elfogadni az isteni csapás lehetőségét, ugyanis ilyen fegyvert nem nagyon tud elképzelni. Ráadásul eszébe jut a bibliai idézet: eltörlök minden életet a föld színéről.

Yves Gandon: Világvége Somsois-ban Megjelent a Galaktika 3. számában A Galaktika 3 száma a francia sci-fi irodalommal foglalkozik. Jules Vernéről, aki a legismertebb ebben a műfajban, egy érdekes tanulmányt közöltek, érdemes volt újra elolvasnom.

A negyedik napon tíz óra előtt a megmaradottakból már senkit sem kell arra biztatni, hogy menjen le a pincébe. Vittek magukkal gyertyát és mécsest egyaránt. Fél óra múlva előmerészkedtek, és a délelőtti időpont ellenére vastag, tömör, nyúlós sötétség fogadta őket, amin alig-alig tudott a gyertyák fénye áthatolni. A plébános felsóhajt: Aki azt ki tudta mondani, hogy fiat lux, azt is kimondhatja, hogy fiat nox! A tanító szerint viszont egy szokatlanul erős porvihar. Bármelyik legyen is. tanácstalanul és aggódva térnek nyugovóra.

Viszont az Yves Gandon novella a világvégével foglalkozik, még akkor is, ha ez a pusztulás feltehetőleg csak egy kisebb területen következik be. A történet főhőse, Jácint gazda, egy franciaországi kis faluban él. Éppen a földjére indul, egy kissé párás októberi reggelen. Ez a terület elég kicsi, nem érdemes ekével dolgozni rajta, ezért felássa, és közben tervezgeti, hogy mit is ültet ide tavasszal. Közben persze sűrűn eszébe jut a tizenöt éve húzódó háború, hiszen ennek érdekében gyakran rekvirálnak a hadsereg behajtói.

Az ötödik nap reggelén Jácint gazda (no meg az egész falu) egy enyhe, kissé párás októberi napra virrad. A kis csermely csobog, a madarak csiripelnek, a faluba vezető fasorban hullnak a maradék levelek, egyszóval látszatra minden rendben. Viszont mindenki ugyanazt a nyomasztó álmot látta, és mindenki el is karja mesélni a többieknek. A plébános szerint jelenés, a tanító szerint kollektív hallucináció, ami azt jelenti, hogy egyikük sem tudja, mi is történt. De az is lehet, hogy ugyanazt mondják, csak más szavakkal.

Azért persze szorgosan dolgozik, nincs is nehéz dolga, a tegnapi eső után átázott a föld. Tíz órakor szünetet tart, hogy harapjon valamit. Előtte azonban rágyújtana, és meglepetten tapasztalja, hogy az öngyújtójából kifogyott a benzin, pedig nemrégiben töltötte meg. Nem érti a dolgot, de nekilát az étkezésnek. Befejezésül előhúzza a borosüveget, és észreveszi, hogy szokatlanul könnyű. Egy csöppet sem tud inni, teljesen üres, holott maga töltötte meg reggel.

Szerencsére „ezúttal a nyakazás elmarad” az élet visszatér a normális kerékvágásba, csak az emberek kezdenek egy kicsit elgondolkodni. Pasztler Ágota

4

Avana Hírek

Ray Bradbury: A világ utolsó éjszakája Megjelent a Galaktika 2. számában

Zsoldos Péter-díj 2013. pályázati kiírás

Az állítólagos világvége dátumát 2012. december 21-re teszik. Mivel én idáig legalább három nagyobb és öt kisebb világvégét éltem túl, némi joggal bízom abban, hogy most is ez fog történni. Némi gondolkodás után aztán eszembe jutott egy világvége-novella, nem is kellett sokat keresgélnem, míg megtaláltam. Ebben a novellában a felnőtt emberek napok óta mindig ugyanazt az álmot látják: A világ megszűnik. Nem történik atom, vegyi vagy gáztámadás, nincs háború, nincs katasztrófa, csak megszűnik az élet. Legalábbis az emberi élet. Pontosan 1969.október 19-én, helyi idő szerint éjfélkor, aztán ez végighalad a Földön, mindig éjfélkor következik be. Ezt mindenki tudja, talán ezért nem írta meg az újság, nem mondja sem a tévé, sem a rádió. Az emberek pedig úgy élnek, mint eddig bármikor. Nem tör ki pánik, hiszen nincs hová menekülni. Iskolába viszik a gyereket, bemennek a munkahelyükre, bár elképzelhető, hogy nem túlzottan sokat dolgoznak.

Az

Avana Egyesület kiírja a Zsoldos Péter-díjat regény, kisregény és novella kategóriában. A pályázaton részt vehet minden olyan magyar szerző munkája, amely első ízben 2012. január 1. és 2012. december 31. között magyar nyelven jelent meg. A pályamű nyomtatott vagy elektronikus formátumú, kizárólag sci-fi tárgyú regény, kisregény vagy novella lehet, és kiadói tevékenységet (is) folytató, adószámmal rendelkező cég vagy egyéni vállalkozó által került fizetős tartalmi forgalomba. (Kiadói tevékenységet folytató cégnek vagy egyéni vállalkozónak tekintjük azt a társaságot vagy magánszemélyt, amely, vagy aki legalább 5 különböző kiadványt legalább 3 különböző szerzőtől már forgalomba hoztak.) Részt vesz még a pályázaton az előző évi Zsoldos Péterdíjra nevezett mű, ha annak kategóriájában az előző évben a nevezett művek száma nem érte el a díj kiírásában megadott pályázati darabszámot, és ezért a díj a kategóriában nem került kiadásra.

Este hazamennek, - legalábbis a történet két hőse, férj és feleség – hazamegy, megvacsoráznak, különleges gonddal mosogatnak el, majd lefektetik a gyerekeket. Aztán nyugovóra térnek, és ébren várják az éjfélt. Nem sokkal előtte a férj elköszön a feleségétől: Senkit nem szerettem, csak téged meg a lányainkat. Sem a várost, sem a munkámat, csak titeket. A feleség megszorítja férje kezét, aztán egyszer csak felpattan és kisiet. Aztán már jön is vissza, és közli, miért volt kint a konyhában. Elfejtette a vízcsapot elzárni. Ezt mindketten nagyon mulatságosnak tartják, majd megfogják egymás kezét és várják azt, aminek be kell következni.

A fenti feltételt teljesítő műveket szerzők illetve kiadók nevezhetik a jogtulajdonosokkal való egyeztetés után. A műveket nevező személynek meg kell adnia a mű címét (kisregény és novella esetében azt is, hogy melyik kötetben jelent meg), a megjelenés dátumát és álnéven történt publikálás esetén a szerző magyar nevét is. A díjra kategóriánként egy szerzőtől három nevezést fogadunk el. Amennyiben egy kategóriában ötnél kevesebb nevezés érkezik, abban a kategóriában a díj nem kerül kiosztásra, de a nevezés nem válik semmissé, hanem a nevezett művek a következő évi pályázaton újra indulnak.

Az ebben az elbeszélésben ábrázolt világvége nem ijesztő, valahogy olyan, mint amikor elpukkan egy szappanbuborék. Szép volt, de múlandó, és el is múlott. Mint a legtöbb Bradbury által írt művet, ezt is áthatja valamiféle szelíd melankólia.

A nevezések mellé a nevezőnek gondoskodnia kell a nevezett műből hat köteles példányról. (6 nyomtatott, vagy 4 nyomtatott és 2 elektronikus formátumban. A nevezett művek nyomtatott formátumát sokszorosítási technikával is elfogadjuk, amennyiben az bizonyíthatóan megegyezik a megjelent művel.)

Nem hinném, hogy egyhamar vége lesz a világnak, de talán ez a legszebben megírt történet róla. Pasztler Ágota

5

A köteles példányok átvételét illetően a díj koordinátora a nevezés beérkezése után felveszi a kapcsolatot a nevezővel. Érvényes nevezésnek a hat köteles példány beérkezése számít.

Avana Logó szavazás eredménye Mint a múltkori hírlevélben ígértem beszámolok az Avana egyesület új logójával kapcsolatos szavazás eredményéről.

A nevezés folyamatos, végső határidő: 2013. január 31.

Ugyan a legtöbben különböző logókra szavaztunk – de a legtöbb szavazatot az alábbi logóterv kapta:

A kötetek beérkezési határideje: 2013. február 25. A nevezéseket a következő e-mailcímen várjuk: [email protected] A zsűri elnöke: Dr. S. Sárdi Margit egyetemi docens Tagjai: Csák Tamás - az Avana Egyesület képviseletében Cselenyák Imre - szépíró (Jean-Pierre Montcassen) Dr. Pacher Tibor - Puli Space Projekt Szentesi Ágnes - nyelvész Vásárhelyi Lajos - kritikus Örökös tiszteletbeli tag: Zsoldos Dávid Eredményhirdetésre és az ünnepélyes díjkiosztóra a 2013-as HungaroCon Országos Sci-fi Találkozón kerül sor.

A listára érkező észrevételek alapján Heim Attila átdolgozta a terveket és az alábbi változatok készültek el.

Remélhetőleg rendezvényeinken és kiadványainkban is minél hamarabb találkozhatunk ezekkel az új logókkal. http://www.demotivalo.net/view/79477/a-vilag-vege-2012ben-lesz

Györgyi Ákos

6

Szabó Attila: STARJUMP

Olvasónapló II.

Szépen és jól megírt elbeszélés, különösebb eredetiség nélkül.

Mit találunk még az Új Galaxis-19. Antológiában?

Tipikus „dózeres dilemmája a rózsakert szélén” történet. Az olvasóban fel is merülnek az ide kívánkozó kérdések: Miért esünk neki olyan brutálisan mindennek, ami MÁS? Miért félünk ennyire az ismeretlentől? Van e jogunk feldúlni egy idegen harmóniát?

Nemrég az érdeklődők figyelmébe ajánlottam azokat a novellákat, amelyek a Preyer-2012. pályázat anyagából kerültek az Új Galaxis antológia oldalaira. De nézzük csak, mi van még a kötetben:

Aztán amikor az olvasó már jól elgondolkodott ezeken a kérdéseken, akkor jön az utolsó csavar, és úgy tűnik, a szerző ezzel visszavonja, komolytalanná teszi az egészet, amit leírt.

Hantos Norbert: Látók Ez a novella a Preyer-2010. pályázat anyagából került ide. ( Benne volt az első 10-ben, örömmel látom, hogy most megjelent.)

Találhatunk még a kötetben két képregényt is: Szalkai Tamás „Az esély”, és Budai Dénes „Legenda” című munkáját.

A történet érdekes kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi a normális. Például egy hiányosság is lehet normális, ha annak nyilvánítják. A norma igazodik az átlagoshoz, és jaj annak, aki nem átlagos.

Sajnos mindkettő a nyomdatechnikai lehetőségek áldozatául esett. A szöveges részek alig olvashatóak, a képek nagyon picik.

Szalay Sándor: A jó hely

Végül, de nem utolsó sorban nekem is van egy történetem a kötetben „Gombnyomásra” címmel.

Amilyen ígéretesen indul, olyan nagy csalódást okoz a vége.

Ezt is jó szívvel ajánlom a kedves OLVASÓK figyelmébe, de véleményt nem írok róla, hiszen ez nem a szerző feladata.

Krimi szerűen bonyolódnak a szálak, lassan összeáll a kép, aztán mire a szépen felépített történet egészen felcsigázza az olvasót, úgy tűnik a szerző egyszerűen elfelejti, hogy mit is akart mindezzel. Mintha maga sem akarná megoldani a rejtélyt, lazán odacsap egy oda nem illő, a történethez sehogyan sem illeszkedő, nagyon snassz befejezés szerűséget.

Még valamit elmondanék az Új Galaxis antológiáról: 2013 a kerek számok éve lesz: 2013-ban várható az antológia 20. számának megjelenése,

Ez bizony egy elszalasztott lehetőség, egy be nem váltott ígéret maradt.

2013 novemberében lesz 10 éves a kiadvány, és ugyancsak ebben az évben lesz 30 éves a Kódex nyomda, ahol a kiadvány készül. A mai világban ez nem kis teljesítmény.

Fedina Lídia: Tudományos csacskaságok Remek, jól megírt történet. Kitűnően ábrázolja a kirekesztettséget, a meg nem értettséget, a közösség kegyetlen zártságát.

Ha tetszik az antológia és a jövőben is szeretnéd olvasni, arra kérlek, ajánld barátaidnak, ismerőseidnek a figyelmébe, hiszen ezzel növelheted az ÚG ismertségét, népszerűségét, túlélési esélyeit.

Szerzőnk nagyon jól ismerheti a diákok viselkedését, gondolkodásmódját, egyáltalán az iskolai közösségeket. Nagyon jól érzékelteti azt a mechanizmust, ami nem hagyja érvényesülni az igazságot, az eredetiséget, az újdonságot a megszokottal szemben.

Az antológia egyelőre könyvesbolti forgalomba nem kerül, megrendelhető közvetlenül a kiadótól: www.kodexnyomda.hu [email protected] Tel: 06-72-213-999

Azt hiszem, a meg nem értett alkotó sértettsége sem ismeretlen sokunk előtt. Mi viszont sajnos nem tehetjük meg, hogy fogjuk a szkafanderünket és „hazamegyünk”.

Kósa Katalin

Hekl Krisztina: Ogi Jópofa kis történet egy nehéz körülmények között dolgozó földönkívüli felderítőről és egy meglepően barátságos földi átlagemberről. Csak azt nem értem, hogy Ábel miért lepődik meg másnap reggel számítógépe romjainak látványán, amikor azt már előző nap is látta. Ez bizony egy csúnya történetvezetési bukfenc.

7

Galaktika 13 Derék bányászunk ezek után érthetően megbecsüli a hátasát, olyannyira, hogy minden kocsmában számlát nyit neki is, lévén hogy Füles roppant kedveli a sört. Kap is egy korsóval mindenhol. Azért a gazdája nem feledkezik el a régi szakmájáról, és változatlanul járja a sivatagot. Egyszer csak döbbenten látja, hogy valami óriási, csillogó léggömbféle ereszkedik le, és fura figurák szállnak ki belőle. Füles ordítással üdvözli őket, a kis figurák pedig egy fordítógép segítségével felelnek neki. Az ember is megpróbál közbeszólni, de azt mondják, hogy ez a háziállat az idétlen ordításával ne szóljon bele. Az persze érthető, hogy megszelídítették ezeket a lényeket, elvégre az itteni felsőrendű intelligenciát képviselő élőlényeknek nincs kezük, így segítenek magukon. Ők (mármint a marslakók) robotokat használnak erre a célra. Egyébként nagy bajban vannak, mert a Marson már alig van levegő, nincs víz, és kifogytak a bányászható nyersanyagok is. Ezért aztán költözniük kell, és új helyként egyedül a Föld jöhet szóba. Ha szívesen látják őket, jó, ha nem, akkor kénytelenek erőszakhoz folyamodni. Fülesnek azonban remek ötlete támad, ki is fejti, csak a gazda nem érti. A marslakók annál jobban! Megköszönik a jó ötletet, nem is értik, miért nem gondoltak rá eddig, és távoznak. A gazda megkönnyebbülten felsóhajt, csak azt nem tudja, mit is mondott Füles. De tessék csak tőle megkérdezni, bár ravasz fickó, nem válaszol. Bármi is volt, hatásosnak bizonyult.

Nemrégiben végighallgattam egy kerekasztalbeszélgetést az olvasói szokások változásairól. Ebben elhangzott, hogy a novellák újra népszerűek, mert nagyon alkalmasak arra, hogy kitöltsék a várakozást, például egy buszmegállóban, vagy éppen két megálló között. Erről rögtön Örkény István Egyperces novellái jutottak eszembe. Feltételezem, ezzel nem állok egyedül. Másodiknak O’Henry, aki szintén sok rövid és szellemes novellát írt. Harmadiknak viszont az, hogy a Galaktikának is volt egy olyan száma, amiben csupa rövid elbeszélést közölt. Gyorsan megtaláltam, ez volt a 13. szám. A legrövidebb a címmel együtt három mondat volt, így aztán Örkény után szabadon elmondható, hogy a tíz másodpercestől a nyolcpercesig terjedő novellák. A szerzőgárda is figyelemreméltó. Szerepel benne Frederic Brown, illetve Frank Herbert is. Ez utóbbiról nem hittem volna, hogy képes kétoldalnyi írásokra is, ezért aztán kellemesen csalódtam.

Valószínű, hogy ezért a történetért nem csak a gazda kapott egy korsó sört a kocsmában. Ugyanattól a szerzőpárostól megtudhatjuk, hogy milyen következményekkel járhat az, ha egy karikaturistától remek rajzot közöl egy napilap, amin egy másik galaxis rémítő szörnyei szerepelnek. Az is kiderül, hogy nem túl jó ötlet, ha egy idegen bolygón valaki virágot akar szedni, vagy letöri egy bokor ágát. Nagy meglepetésemre van egy Montevideó megszállása című novella, amit egy Felix Obes Fleurquin nevű szerző írt. Töredelmesen be kell vallanom, sosem hallottam még Uruguay-beli szerzőről, most már legalább egyről tudok.

Megszámoltam, ötvennégy novellát közöltek ebben a számban, továbbá három esszét, és egy hosszabb részletet Ariosto költeményéből. Ez is ideillik, mert az Utazás a Holdba címet viseli. Tisztelegve a műfaj névadója iránt, szerepel Örkény Istvántól az egyik legismertebb írása, a Budapest. Magyar szerzők közül Fekete Gyula, Csernai Zoltán. Rubin Gábor, Kaszás István és Selmeci György novelláit közlik még.

Hogy egy magyar szerzőt is említsek, Csernai Zoltán írásából megtudjuk, hogy történhet meg, hogy egy sebészprofesszort gyémántcsempészéssel gyanúsítsanak, nem is alaptalanul.

A témakör is változatos, az új világok elérésétől és berendezésétől a Föld megmentéséig. Ez utóbbit sem a szabványos módon történik meg. Megint elfogultságról fogok tanúságot tenni, mert az itt lévők közül a kedvenc novellámat szeretném ismertetni. A címe: Füles meg én meg a marslakók. Az írója pedig Frederic Brown, igaz, társzerzővel, Mack Reynoldssal együtt írta. A történet szerint egy szerencsés érckereső az ezernyolcszázas évek közepén, Kaliforniában talál egy gazdag ezüsttelért, éspedig úgy, hogy az öszvére (ő Füles) felrúg egy kődarabot, és ez alatt megcsillan valami. Ez gazdag lelőhelynek bizonyul.

Összefoglalva: a Galaktikának ez a száma ideálisan alkalmas a buszmegállóban, vagy magán a buszon történő olvasásra. Azzal a kockázattal viszont számolni kell, hogy időnként hangosan felnevet az olvasó, kockáztatva ezzel néhány bámész pillantást. Azt hiszem, a történetek ezt bőven megérik. Pasztler Ágota

Érdemes megemlítenem a kötet illusztrációit is. Ezek az űrhajózás témakörében kiadott bélyegeket ábrázolják, Csehszlovákiától a Seychelles-szigetekig.

8

Itt az év végén két különleges kiadványra szeretném felhívni a fantázia szerelmeseinek figyelmét. Különlegesekre, mert a digitális korszakban is vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy az olvasás igazi élményét a papír lapozása jelenti. Mindkét kötet szerzői amatőr írók - a szó igazán jó értelmében. Meztelen Ügynök Szórakoztató Irodalmi magazin A fantázia humorosabb ironikusabb oldalával foglalkozó lap ritkaság a mai scifi palettán. Olvashatunk a címadó hős újabb és újabb különös kalandjairól, de itt külön kiemelném a legutolsó számból – tekintettel hírlevelünk főtémájára –a „Nyugat vége” című novellát. A magazin első két száma még kapható volt az újságárusoknál, a harmadik számot – és természetesen vele a korábbi számokat – már csak személyesen Budapesten, vagy postai úton megrendelve lehet megvásárolni. A budapesti címek (munkaidőben): 1045 Budapest, Jókai u. 5. Az első emeleti szerkesztőségben, vagy a földszinti lottózóban Andy Baront, vagyis Botta Andrást kell keresni -

Budán, a Komikon Budapest, Kapás u. 45.

Képregényboltban:

1027

A 3. szám tartalma: Előhang a harmadik számhoz Andy Baron: Összes istenek segítsetek Bökös Borbála: A Kősárkány Boros György László: A harmadik ajándék Mickey Long: A tizedik Damien Grove: Egy letűnt civilizáció Andy Baron: Nagyláb Bodai Soós Judit: Jelmeztelen Hertelendy Anna: Sohasem volt élet BoA: A háborúnak vége – rajzos egyperces Mészáros András: Testdublőr Nemere István: Partvis Urbánszki László: Nyugat vége Kollárik Péter: Égi áldás Andy Baron: Szerencse fia Demeter Attila Hamis élet Andy Baron: Soli El – Az alkirály emberei Czinkóczi Krisztina: Szörnyek szövetsége Rozványi Dávid: Találkozások Craz: Egy mondat vesszők segedelmével

További információk: http://meztelenugynok.ucoz.hu/ ÍRJUNK.HU

9

Tejút palota

Tartalom:

A másik kiadvány egy kis magánkiadású antológia, melynek szerkesztője és részben írója Péterfai János István, akinek írásaival a Hihetetlen magazinban találkozhattak annak olvasói.

o o o o o o o

A Tejút palota a fantázia egy másik oldalát veszi célba. A történelmi fantázia tengerének hajóján hajózhatunk, erősen a magyar történelem partvidékén.

o

A legelső esszé megalapozza az archeológiai–történelmi hátteret, amely keretébe az antológia novellái belehelyezkednek. Nagyon hasonló megoldásra bukkanhatunk Robert E. Howard műveiben is, ahol ugyancsak a múlt egy alternatív-valós eseményvonalának kifejtését találhatjuk.

Péterfai János István: Első korok Ave K. Kaito: A kunhalom titka Sen Creed: A balerina tánca Péterfai János István: Gilgames és Garamy Ave K. Kaito: Némasági fogadalom Sen Creed: Az erdő hölgye Péterfai János István: Halhatatlanság és sejtbiológia Péterfai János István: Igazságosztó Számtu

Péterfai János István további műveivel az interneten több helyen találkozhatunk: Tejút palota: http://peterfai.hu/

Tekintve, hogy druszám (Ákoska) szerepel „A kunhalom titka” című novellában, így számomra plusz töltéssel is bír. Vajon mit rejt a kunhalom, és milyen különös módon hathat a múlt a jelenre? Minderre a novellában csattanós választ kaphatunk. A Gilgames és Garay című novellából megtudhatjuk, hogy a múltban járva is kaphatunk olyan ajándékot, ami a jelenben megment a betolakodó idegenektől. A Némasági fogadalom a Mária Teréziát követő időbe visz el, amikor József az új uralkodó meg akarja szerezni a magyar koronát. Hogyan kapja meg úgy, hogy nem kapja meg? És miért is kell a főszereplőnek, Andrásnak némasági fogadalmat tennie?

És az általam szerkesztett lap: http://peterfaij.uw.hu/

Az erdő hölgye fő témája: átvállalható-e a démoni tartozás? A halhatatlanság és a sejtbiológia című tudományos elmélkedés végén a DNS és az életfa kapcsolatára is választ kaphatunk. Az igazságosztó Számtu, aki a Mars bolygó bírája a bolygóra érkező telepesek között lesújt a bolygó ősi törvényeit követve a bűnösökre, és különleges képességei révén a bűnösnek ítéltekről is meg tudja állapítani, hogy ártatlanok. A novella végén megtudhatjuk, hogy a két kultúra hogyan találja meg a mindkettőnek hasznos egymás mellett élés lehetőségét.

Györgyi Ákos

http://www.demotivalo.net/view/53078/2012-vilagvege

10

Borisz Sztrugackij

Ehhez a ciklushoz tartozik a Dél, XXII., ami Ugrás a jövőbe címmel jelent meg magyarul, aztán a Kölyök, a Nehéz istennek lenni, a Lakott sziget és még más regények is. Kritikusaik szerint a testvérek prózája eleinte a hivatalos szovjet antiimperialista próza szabályait követte. Aztán mégse. Hőseik nem voltak tipikusak, intelligensek voltak, tudományosan képzettek, humánusak, a történetek eredetiek, valószerű világban játszódnak, bátran újszerűek, figyelembe véve a tudomány és technika fejlődését. Az írásuk magas művészi szintet ért el, humoros volt, tele a Hruscsov korára jellemző enyhülés országos optimizmusával.

Kép forrása: http://www.rusf.ru/abs/bns_rip.htm

Sokat foglalkoztak azzal, milyen gyorsan tűnhet el a palelolit a tudatból, vagy az új, fogyasztói társadalom veszélyeire hívták fel a figyelmet. Érdekelte őket az is, mit tenne az átlagember, ha idegen civilizációval találkozna; érett-e egy ilyen találkozásra.

2012. nov. 19-én Szentpéterváron meghalt a neves sci-fi író, Borisz Sztrugackij. Az alábbi megemlékező írás adatait az orosz nyelvű Wikipédiából vettem. A Sztrugackij-anyag annyira naprakész, hogy 21-én már szerepelt benne ez a szomorú tény. Remélem, a többi része is ilyen pontos. Viszont az anyag hatalmas, ezért itt csak egy részét adom át az amott találtaknak.

A Sztrugackij-testvérek sok évre a szovjet sci-fi vezető képviselőivé váltak, rajongói táboruk alakult. Egy-egy új könyvük megjelenése esemény lett, nagy vitákat váltva ki. De – mint jeleztem – zűrös emberek voltak. Megírták Mese a Trojkáról c. kisregényüket, ami állítólag a szintén mese A hétfő szombaton kezdődik folytatása, – és az újság, amely megjelentette, azonnali hatállyal megszűnt, a kisregényt azonban csak húsz év múlva (1989-ben) lehetett újra kiadni. És még akkor is módosított formában, így ennek a kisregénynek két, eltérő hivatalos szövege van. Pedig csak egy szatíra a szocialista bürokráciáról, de a jelek szerint szatírának gyilkos.

A Sztrugackij testvérek a Szovjetunióban születtek, ott éltek és alkottak, de – talán nem helyes így fogalmazni – zűrös emberek lehettek. Már az apjuk is: kezdetben lelkes pártmunkás volt, akit ide-oda helyeztek, Adzsáriában újság főszerkesztője, Leningrádban a megyei bizottság sajtófelelőse, és még egy sor hasonló megbízás; azután 1937-ben kizárják a pártból, elküldik a munkahelyéről, sőt, gyárigazgató testvéröccsét elítélik és kivégzik. Hogy mi volt a bűnük? Talán csak az, hogy zsidók voltak. Mint tudjuk, Sztálinnak voltak dolgai… az említett anyag pedig erről nem szól.

Ugyanígy járt a bonyolult filozófiájú Csigák a lejtőn (magyarul: Erdei kanyarulatnál), szintén húsz évet pihenhetett. A Lakott sziget-ben (1969-es írás), amikor azt 1991-ben, az első gyűjteményes kiadásban újra kiadták, a szerzőknek a cenzúra több, mint 900 változtatását kellett az eredeti formára visszaváltoztatni. És egyáltalán, a 70-es években szinte semmi sem jelenhetett meg a Sztrugackijoktól. A Piknik a senki földjén is nyolc évet pihent, csak azért nem többet, mert Tarkovszkij kultuszfilmet forgatott belőle (Sztalker).

Azután, Leningrád ostroma idején evakuálták ugyan, Arkagyij fiával együtt, de az úton meghalt. Valahol Vologda környékén temették el, ám a sírja nem ismert. Ennyit a háború szépségeiről. Arkagyij Sztrugackij Adzsáriában született (Adzsária autonóm köztársaság Grúzia délnyugati részén, lakói moszlimok) 1925-ben, és szinte kölyökként harcolt a Honvédő háborúban. Később katonai iskolákban tanult és a japán és angol nyelv hivatalos tolmácsa lett. Scifi-írói munkásságán kívül oroszra fordította Abe Kobo és mások műveit. Két felesége volt, egy lánya van. 1991-ben halt meg, májrákban. A hamvait helikopterről szórták a szélbe…

Az utolsó közös munkájuk 1990-ben született: Pityer város zsidói, avagy Szomorú beszélgetések gyertyafénynél. Arkagyij Sztrugackij írt néhány művet Sz. Jaroszlavcev álnéven. Bátyja halála után Borisz „tovább fűrészelt a kétkezes fűrésszel, de egyedül”. Ő Sz. Vityickij álnéven adott ki néhány regényt.

Borisz Sztrugackij Leningrádban született 1933-ban és nemrég Szentpéterváron halt meg. Születésekor apja éppen az Orosz Múzeum tudományos munkatársa volt. Ez a fia matematikát tanult és csillagász lett. Pulkovóban kezdett dolgozni. Borisznak egy fia van, lelkes bélyeggyűjtő hírében állt. Az ő hamvait Pulkovó fölött szórták szét.

Írtak még forgatókönyveket, készült a műveikből film, számítógépes játék, nevezetes emberek voltak. 33 országban, 42 nyelven jelentek meg az írásaik. Az Ő nevüket viseli az 1977. szept. 11-én a krími obszervatórium által felfedezett, 3054. sz. kisbolygó.

Arkagyij még a háború előtt kezdett sci-fit írni, de első műve el is pusztult Leningrád ostromában. Borisz az 50-es években kezdett írni, és innentől majdnem mindig közösen dolgoztak. 1958-ban jelent meg első közös munkájuk a Tyehnika-Mologyozs c. újságban, Kívülről címmel. Első közös könyvüket 1959-ben adták ki, címe: A bíbor felhők bolygója. Ezzel a könyvvel vette kezdetét a „Delelő Univerzum” ciklus, amelyben maguk a szerzők is szerettek volna élni. Ahol okos és felelősségtudatos emberek küzdenek nehéz, fizikai és morális problémákkal.

A Sztrugackij-fivérek legfőbb mondanivalója az volt, hogy semmilyen technikai fejlődés nem hozhat boldogságot az emberiségnek, ha maga az ember nem tud fejlődni, megszabadulni a „benne lakó majomtól”, ez a lehetséges jövő sokéves tanulmányozásának eredménye. Marad nekünk a csekély kis vigasz, hogy ennek a két nagyszerű írónak kortársai lehettünk. Maruzs Éva

11

AVANA SF Hírlevél

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket

XI. évfolyam 7. szám (115.)

és

Felelős kiadó: Avana Egyesület, 3100 Salgótarján Fő tér 5.

2012. december

Főszerkesztő: Györgyi Ákos ([email protected])

Boldog Új Évet Kívánunk!!!

Munkatársak: Tóthné Baranyai Judit ([email protected]) Bódi Ildikó ([email protected])

Avana Hírlevél szerkesztőség

Design: Heim Attila Szabadon terjeszthető

KÉRJÜK, TÁMOGASSA AZ AVANA EGYESÜLET KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉGÉT! AJÁNLJA EGYESÜLETÜNKNEK ADÓJA 1%-ÁT! ADÓSZÁMUNK: 18635212-1-12 KÖSZÖNJÜK TÁMOGATÁSÁT! SZÁMLASZÁMUNK: SALGÓVÖLGYE TAKARÉKSZÖVETKEZET SALGÓTARJÁN 55400187-11032814 ÉVES TAGDÍJUNK 4000 FT.

12