Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat

Services publics.HG 6/12/04 12:25 Page 1

O K TATÁ S I S E G É DA N YAG E U R OT R É N E R E K S Z Á M Á R A

Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat

EPSU FSESP EGÖD



This publication has been produced with support from the European Commission



ELŐSZÓ

OKTATÁSI SEGÉDANYAG EUROTRÉNEREK SZÁMÁRA

ELŐSZÓ Ez az oktatási segédanyag egy olyan közös projekt végeredménye, amelyet az Európai Közszolgálati Szövetség és az Európai Szakszervezeti Akadémia valósított meg. Ez a tájékoztató, valamint ezek a feladatlapok új és javított változatai az 1996-ban megjelent moduloknak. Minden modul tartalmaz információkat és ajánlott foglalkozásokat. A feladatlapokat egy ETUCO tanfolyamon próbálták ki, amelyet 2004 márciusában tartottak, és amelynek három munkanyelve volt: angol, francia és német. A tanfolyamnak 24 résztvevője volt, akik 13 országból jöttek. A résztvevők véleményt mondtak a különböző feladatlapokról, és részt vettek egy sor olyan tevékenységben, amelyeknek az volt a célja, hogy kipróbálják a szövegtervezeteket. A feladatlapokat ezt követően a viták alapján módosították annak érdekében, hogy jobban megfeleljenek a célcsoport igényeinek. Ez a kiadvány ennek a folyamatnak az eredménye. Az oktatócsomag kifejlesztésének az volt a célja, hogy segítséget nyújtson az Európai Szakszervezeti Szövetség tagszervezeteinek - főleg a csatlakozó országokban - abban, hogy megértsék az európai integrációt, kialakítsák a társadalmi párbeszédet, és jobban megértsék, mi a szakszervezetek szerepe a magas színvonalú közszolgáltatások megőrzésében Európában. Az oktatócsomag két jól elkülöníthető részből áll: Első rész: Tények Európáról 20 tájékoztató lap az európai stratégiák különböző aspektusairól és az európai uniós döntéshozatali folyamatról. Ezekez arra lehet felhasználni, hogy ellássuk az embereket alapinformációkkal a magas színvonalú európai közszolgáltatásokra vonatkozóan, ugyanakkor azonban arra is jók, hogy segédanyagként használjuk őket más témákkal kapcsolatos tanfolyamokon. Második rész: feladatlapok Ezek a feladatalapok azokkal a kulcsfontosságú témákkal foglalkoznak, amelyekről a tájékoztató lapokban van szó, és amelyek feladata segíteni a szakszervezeteknek, különösen a csatlakozó országokban, abban, hogy megértsék az európai integrációt, valamint abban, hogy kialakítsák azt a szakszervezeti stratégiát, amely elősegíti a magas színvonalú közszolgáltatás elterjedését Európában. A képzési modulok az EPSU és az ETUCO együttműködésének köszönhetően alakultak ki, beleértve az oktatók és a tagszervezetek tisztségviselőinek képzését is. A modulokat Jane Pillinger állította össze, létrejöttüket az EPSU képviselőinek (Carola Fischbach-Pyttel és titkársága) és az ETUCO-nak (Georges Schnell) az együttműködése eredményezte. Köszönettel tartozunk a tanfolyam résztvevőinek is, akik segítették a modulok kialakítását.

Carola Fischbach-Pyttel főtitkár EPSU

3

Jeff Bridgford igazgató ETUCO



BEVEZETŐ

OKTATÁSI SEGÉDANYAG EUROTRÉNEREK SZÁMÁRA

BEVEZETŐ Üdvözöljük az EPSU oktatócsomag olvasóinak táborában! Az oktatócsomag azért jött létre, hogy segítsen a szakszervezeteknek, különösen azoknak, amelyek az Európai Unió új tagállamaiban működnek, hogy megértsék az európai integrációt. Az oktatócsomag célja megismertetni a szakszervezeteket az Európai Unió politikájával és döntéshozatali folyamataival annak érdekében, hogy segítse a társadalmi párbeszéd kialakulását, valamint annak tudatosulását, milyen legyen a közszolgáltatás és milyen szerepe van a szakszervezetnek ezzel kapcsolatosan nemzeti szinten. Az oktatócsomagnak a feladata a következő: • tudatosítani az európai politika és döntéshozatal szerepét • megértetni, hogyan hat az integráció a közszolgáltatásokra nemzeti szinten • segíteni a szakszervezeteknek abban, hogy kidolgozzák stratégiájukat a közszolgáltatás európai dimenziójával kapcsolatosan Az oktatócsomag várható eredménye: • az európai integráció lényegének ismeretét felhasználva segíti a szakszervezetek fejlődését és a társadalmi párbeszéd megerősödését nemzeti szinten • az oktatócsomagban található információkra támaszkodva segíti az európai integrációval kapcsolatos szakszervezeti oktatást Az oktatócsomag két részből áll : I. rész: Tények Európáról - 20 tényeket tartalmazó tájékoztató lapot tartalmaz az európai politika és döntéshozatal különböző aspektusaira vonatkozóan. Ezeket a lapokat rugalmasan lehet felhasználni arra, hogy tájékoztassuk az embereket az EU politikájának különböző szempontjairól annak érdekében, hogy megértessük velük az európai politika és a közszolgáltatás területén bekövetkezet változások lényegét. Arra is fel lehet használni a tájékoztató lapokat, hogy eligazítást adjanak az oktatócsomag második részében található tananyagokkal kapcsolatosan. Minden tájékoztató lap két oldalból áll, céljuk pedig az, hogy bemutassák a legfontosabb eredményeket és kilátásokat. A legutolsó tájékoztató lap a további információ források listáját tartalmazza. II. rész: Foglalkozások - 12 foglalkozásból álló programcsomagot tartalmaz, amelyet arra lehet felhasználni, hogy segédanyagként alkalmazzuk a szakszervezeti képzésben nemzeti szinten. A tájékoztató lapok és a foglalkozások programjai úgy készültek, hogy kiegészítsék egymást.

4


Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat OKTATÁSI SEGÉDANYAG EUROTRÉNEREK SZÁMÁRA

2004 május elseje történelmi pillanat az európai integráció életében. Sokkal többet jelent ugyanis, mint az Európai Unió kibővítését 15-ről 25 tagországra, amelynek összesen 445 millió lakosa van. Ez a dátum valójában Európa igazi újraegyesítését jelenti, amelyet a második világháború feldarabolva hagyott polgárainak akarata ellenére.... ez az integráció egyedülálló lehetőségét jelenti annak, hogy Európa összes népe egyesüljön az alapvető demokratikus értékek, vagyis a demokrácia, béke és szabadság alapján... Az európai szakszervezetek ennek az újraegyesítésnek az élharcosai... Annak érdekében, hogy megfeleljünk ennek a kihívásnak, egyesíteni kell erőinket, hogy Európa szociális dimenzióját szilárd alapokon egyesíthesse, amely szilárd alapokat a dolgozók jogai és a társadalmi párbeszéd, valamint a mindenki érdekeit szem előtt tartó minőségi szolgáltatások alkotják, ami biztosíthatja minden férfi és nő számára az emberhez méltó életet. (Részletek az Európai Szakszervezeti Szövetség 2004 május elseje, Európa újraegyesítésének történelmi pillanata című határozatából)

5


Té n y e k E u r ó p á r ó l

rész

1


Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat T é n y e k

TÉNYEK 1:

A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ

8

TÉNYEK 2:

HOGYAN HAT AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOKRA?

10

MINŐSÉGI KÖZSZOLGÁLTATÁSOK: MILYEN PROBLÉMÁKKAL SZEMBESÜLHETNEK A SZAKSZERVEZETEK A KIBŐVÜLT EURÓPÁBAN

12

TÉNYEK 4:

AZ EU ALAPSZERZŐDÉSE ÉS A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK

14

TÉNYEK 5:

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEI ÉS DÖNTÉSHOZÓ TESTÜLETEI

17

TÉNYEK 6:

DÖNTÉSHOZATAL A KIBŐVÍTETT EURÓPAI UNIÓBAN

19

TÉNYEK 7:

HOGYAN SZERVEZŐDNEK A SZAKSZERVEZETEK EURÓPAI SZINTEN?

21

TÉNYEK 8:

AZ EPSU ÉS AZ ÁGAZATI TÁRSADALMI PÁRBESZÉD

23

TÉNYEK 9:

AZ ÁGAZATOK KÖZÖTTI TÁRSADALMI PÁRBESZÉD

26

TÉNYEK 10:

SZAKSZERVEZETI SZERVEZŐDÉS A KIBŐVÍTETT EURÓPÁBAN

28

TÉNYEK 11:

AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS DIMENZIÓ

30

TÉNYEK 12:

IRÁNYELVEK ÉS SZABÁLYOZÁSOK A MUNKAJOGBAN, EGYENLŐ ELBÁNÁS, SZABAD ÁRAMLÁS, VALAMINT BIZTONSÁG ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEM

33

TÉNYEK 13:

A BŐVÍTÉS

35

TÉNYEK 14:

A HATÁROK NÉLKÜLI EURÓPA

37

TÉNYEK 15:

A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS KOHÉZIÓ

39

TÉNYEK 16:

A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK ÉS AZ EURO

41

TÉNYEK 17:

MUNKAIDŐ ÉS MUNKASZERVEZÉS

43

TÉNYEK 18:

GENDER MAINSTREAMING

46

TÉNYEK 19:

A NEMEK KÖZÖTI EGYENLŐSÉG ÉS A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLENI HARC

49

INFORMÁCIÓ ÉS TOVÁBBI FORRÁSOK

52

TÉNYEK 3:

TÉNYEK 20:

7

E u r ó p á r ó l



TÉNYEK 1

T é n y e k


A lakossági szolgáltatások és az Európai Unió Bevezetés ■ Bevezetés Az Európai Unió (EU) jelentőségét a közszolgáltatások jövője szempontjából nem lehet eléggé kihangsúlyozni. A közszolgáltatásokat az EU és a globalizáció közvetlenül érinti, és ez egyes esetekben negatív módon befolyásolja a közszolgáltatások minőségének alakulását, mivel privatizálják, és így versenyeznie kell. Ugyanakkor az EU továbbra is az európai szociális modell keretein belül kíván működni, amely minimális szinten garantálja a munkavállalók jogait, az egyenlő esélyeket és a társadalmi párbeszédet. Az EU azt is kihangsúlyozza, hogy fontosnak tartja a magas minőségű közszolgáltatás biztosítását, mint a foglalkoztatás biztosításának és a társadalmi kirekesztés elleni harc eszközét. A közszolgálati szakszervezetek elsőként érveltek amellett, hogy szükség van a közszolgáltatások korszerűsítésére, a szociális szempontok érvényesítésére és a társadalmi párbeszéd fokozására, amikor a szolgáltatások piacát megnyitották. A víz, energia, egészségügy, szociális szolgáltatások, oktatás, kutatás, kultúra, információ, közlekedés alapvető közösségi infrastruktúrát és szolgáltatást képviselnek. Az EPSU álláspontja szerint „Az állampolgároknak, közösségeknek, valamint vállalatoknak képeseknek kell lenniük bízni a stabil és hatékony közszolgáltatásban“. Ezek közérdekű szolgáltatások, és részei az európai szociális modellnek. Az utóbbi években több figyelmet szenteltek a közérdekű szolgáltatások szerepének mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi fejlődéshez való hozzájárulásuk szempontjából.

■ Miért a közszolgáltatások? Az államnak az a feladata,hogy irányítja a gazdaságot és szolgáltat a köznek abból ered, hogy a piaci szereplők és a magántőke nem képes megfelelő univerzális szolgáltatást nyújtani. A lakossági szolgáltatások ott növekedtek meg, ahol a gazdasági tevékenységnek van társadalmi és politikai jelentősége, ami a létesítmények, jóléti intézmények és más szolgáltatások biztosításának széles választékát eredményezte állami tervezés keretében. Európa minden részében a lakosági szolgáltatások vagy a közigazgatás által szabályozva, vagy közvetlen állami szolgáltatás formájában jelentek meg. A lakosági szolgáltatásokat különböző politikai, adminisztratív és jogi rendszerek irányítják, az állami szabályozás különböző szintjeinek bevonásával. Ez lehet szolgáltatás állami monopóliummal, vagy állami szabályozása magán vagy vegyes tulajdonú vállalkozásoknak. A kezdeteknél a közszolgáltatásokat a virágzó gazdaság, a szociális jólét, a polgári jogok és demokrácia alapjainak tekintették. Ezt a modellt komolyan veszélyeztetik a liberalizáció és dereguláció nemzeti és EU programjai, amelyek célja Európa versenyképességének fokozása. Ezel egy időben a tagországok egész sora azt tapasztalja, hogy a lakossági szolgáltatások finanszírozása válságban van. A lakosság elöregedése, az új kockázatok és igények megjelenése a társdalmi kirekesztéshez kapcsolódva, a strukturális munkanélküliség és a növekvő szakadék a szegények és gazdagok között mind azt jelzi, hogy a közszolgáltatásokra új terhek nehezednek. Ez többek között azt jelenti, hogy úgy kell a szolgáltatások minőségét és elérhetőségét fokozni, hogy közben szigorodnak a pénzügyi feltételek. A lakossági szolgáltatások képezik a társadalmi befogadásról, valamint a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló stratégiák központi elemét. A megfelelően finanszírozott és innovatív lakossági szolgáltatások alkothatják az alapját a versenyképességnek, amely az oktatásba, képzésbe, egészségügyi és szociális gondoskodásba való beruházáson, a bűnözésmentességen, a megfelelő lekásviszonyokon, valamint megfelelő közlekedési, kommunikációs és energiaipari infrastruktúrán nyugszik. Ebből következően az egységes piacnak kell lennie annak a mechanizmusnak amely nem leépíti, hanem éppenséggel növeli a lakossági szolgáltatások szerepét. A strukturális munkanélküliség és társadalmi kirekesztés magas aránya Európában (lásd az alábbi táblázatot) továbbra is teherként nehezedik az európai kohézióra és versenyképességre. A munkanélküliség és társadalmi kirekesztés elleni harc az EU stratégiájának központi eleme. A lakossági szolgáltatásoknak ebben a stratégiában központi szerepet kell játszania.

■ A globális menetrend: a hatalmi központok eltolódnak a nemzeti szintről a globális szint felé

8

A globalizáció hajtóereje a kereskedelem és a tőkemozgások liberalizációja, a technikai fejlődés, az

>>>



TÉNYEK 1

>>>


információs társadalom és a dereguláció. Nem kétséges, hogy a lakossági szolgáltatások szerkezetváltását kikényszerítő egyik erő a tőke és kereskedelem nemzetközivé válása. A globális verseny kényszerítette ki a gazdaság és a lakossági szolgáltatások liberalizációját, valamint a közszolgáltatások költségvetésének csökkentését. Az államot egyre inkább tehernek tekintik, amely korlátozza a piaci erőket, az innovációt, a versenyt és a beruházásokat. Néhány országban ez oda vezetett, hogy megkezdődött a szabályozás eltolódása a dereguláció felé, és az állam és társadalom viszony megváltozott. A lakossági szolgáltatások privatizációja és a deregulációja egy globális trend része, amely érinti a közszolgáltatásokat is. Ez érintette a munkakörülményeket és a társadalmi ellenőrzést (amelynek az volt a következménye, hogy feloszlatták azokat a közvetlenül választott testületeket, amelyek irányították az egyes szolgáltatásokat). Ez a kampány, ami arra irányult, hogy megváltozzon az állam szerepe, egy sor különböző folyamatban gyökerezik, beleértve a Nemzetközi Valutaalap ás a Világbank által irányított globális privatizációs és komercializációs mintát, ami azt eredményezte, hogy a hatalom néhány ellenőrizhetetlen magánvállalat kezében összpontosul, akik nem a társadalmi igény, hanem a fizetőképes kereslet alapján szolgáltatnak. A multinacionális vállalatok a globális gazdaságban arra törekszenek, hogy elháruljanak a nemzeti akadályok a kereskedelem és a tőkemozgás, a deviza szabad mozgása és a magántőke koncntrációja elől.

Miért igényel Európa minőségi közszolgáltatásokat? Komoly politikai, gauzdasági és szociális érvek szólnak amellett, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a közszolgálatások a táradasadalmi befogadás, az egynelő bánásmód, a társadalmi és gazdasági kohézió, a foglalkoztatottság és versenyképesség megvalósulásához.

Politikai célok: Ha azt akarjuk, hogy az európai integrációhoz vezető út sikeres legyen, akkor a minőségi lakossági szolgáltatások hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az EU legitimációja megvalósuljon azzal, hogy jó minőségű közszolgáltatásokat biztosít. Az EU szerte Európában polgári engedetlenségi mozgalmakkal találkozot. A lakossági szolgáltatások segíthetnek megvédeni és növelni az állampolgári jogokat, és biztosíthatják azt, hogy az állampolgári jogok magukban foglalják a szolgáltatásokhoz való jogot is Európában.

Gazdasági célok: A közszolgáltatások ösztönzik a kiegyensúlyozott, fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést, megteremtik a feltételeket a nemzetközileg versenyképes gazdaság számára, alapját képezik a társadalmilag ellenőrizhető regionális fejlesztési programoknak. Megteremtik a közlekedés fizikai infrastruktúráját, a szolgáltatások feltételeit, és alapját képezik az oktatásnak és képzésnek, a kutatásnak, a szociális nés egészségügyi gondoskodásnak, tehát mindannak, ami egy régió versenyképességének alapját jelenti. Ezek teremtik meg az új vállakozások létrehozásának, valamint a kis- és középvállalkozások fenntartásának feltételeit.

Társadalmi célok: A közszolgáltatások teremtik meg a feltételeit a társadalmilag integrált és befogadó Európának. Nélkülözhetetlenek az egyenlő esélyek megteremtése szempontjából, javítják az életkörülményeket, valamint biztosítják a gazdasági és társadalmi igazságosságot. Biztosítják a munkanélküliek képzését, és hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Ugyanakkor védik azokat, akiket a társadalmi kirekesztés fenyeget, különösen azokat, akik inaktívak vagy nem képesek megjelenni a munkaerő-piacon.

■ Új tagországok csatlakozása Európához Az új tagországoktól megkövetelték, hogy közszolgálati rendszerüket jelentősen alakítsák át annak érdekében, hogy megfeleljenek a csatlakozás feltételeinek. Különösen a közigazgatás volt egy jelentős tétel. A bővítés abból a szempontból is felvet kérdéseket, hogy változik-e az EU jellege a sokszínűbb Európában, a két, sőt három sebesség lehetőségét is figyelembe véve, ahol a központi, gazdagabb államok tagjai az EMU-nak, és élvezik a tágabb piac előnyeit. ■

9



TÉNYEK 2

T é n y e k


Hogyan hat az európai integráció a lakossági szolgáltatásokra?

Az alábbiakban láthatunk néhány példát arra, hogyan hatott az európai integráció a közszolgáltatásokra és az ott dolgozókra nemzeti szinten:

■ Liberalizáció és privatizáció Az EU közöspiac-programja megkívánja a közüzemek liberalizációját, ami a privatizáció széleskörű programjait eredményezte az energia, szállítás, telekommunikáció, a bank és a biztosítás szektoraiban. Több mint 250.000 munkahely szűnt meg az EU (2004. évi bővítés előtti) tagállamaiban az energia- és a gázszektorban , és hasonló mennyiségű munkahely elvesztése volt tapasztalható a közép- és kelet-európai országokban is. 1999. május 11én - az EU Energia Tanács ülésével egy időben - az EPSU Brüsszelben demonstrációt szervezett az energiaszektor liberalizációja ellen. A hulladékgazdálkodás a lakossági szolgáltatások közé tartozik valamennyi európai országban. A trend továbbra is a magánszektor bevonása mind a hulladék begyűjtésébe, mind ártalmatlanításába olyan módon, hogy az önkormányzati szolgáltatásokat magánvállalkozásokkal történő szerződéskötéssel kiszervezik. Egyre több multinacionális vállalat nyújtja ezeket a szolgáltatásokat szerte Európában, a közszolgáltatók szakszervezetei pedig fokozottan azon dolgoznak, hogy a verseny ne vezessen a szociális szolgáltatások színvonalának (beleértve az egészségvédelem és munkahelyi biztonság, foglalkoztatottság, fizetési és munkafeltételek) leszorításához.

■ A közszolgáltató ágazat vezetési rendszerének reformja Európa-szerte a közszolgáltató ágazat vezetési rendszerének reformja oda vezetett, hogy a közszolgáltatásban dolgozók szakszervezetei stratégiákat dolgoznak ki olyan területek vonatkozásában, mint a fizetési rendszerek, karrierépítés, képzés, női esélyegyenlőség, munkakörülmények, menedzsment, erkölcsi, etikai elvek. Ennek eredménye a közigazgatás modernizációjára irányuló nyomásgyakorlás, az eredményorientáltság növelése, a pénz növekvő értékének tudatosítása, a hivatali hatalom átruházása, a nagyobb rugalmasság, az ügyfél- és szolgáltatásorientált szolgálat erősítése, hangsúlyozva a minőség és a hatékonyság fontosságát, valamint az állam változó szerepét. Az EPSU érvelt a nemzeti adminisztrációk demokratikus és erkölcsi elveken alapuló kereteinek megerősítése, a közpénzek hatékony és eredményes felhasználása, a szolgáltatások minőségének és hatékonyságának javítása, a foglalkoztatás biztonsága és a munkavállalói jogok mellett.

■ A szociális közszolgáltatások Annak ellenére, hogy a szociális közszolgáltatások (egészség, népjólét, lakhatás, társadalombiztosítás és szociális gondozás) a tagállamok hatáskörében maradnak, egyre inkább tárgyává válnak az európai politikának. Például egyre inkább úgy tekintik azokat, mint kulcsfontosságú tényezőket a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás előmozdításában, amint ezt alátámasztják a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervek, és 2000 óta a Nemzeti Akciótervek a Társadalmi Befogadásról. A fejlesztés kulcsterülete a nagyobb koordináció kialakítása az olyan területeken, mint a társadalombiztosítás, az öregséggel és a fogyatékossággal összefüggő politika, az egészségügyi és szociális gondoskodás. Az európai országokban a szociális közszolgáltatások átalakítása új megoldásokhoz vezetett a szolgáltatások nyújtásában annak érdekében, hogy hatékonyabban működjenek, jobban igazodjanak a felhasználók igényeihez. Sok országban ez ahhoz vezetet, hogy megnőtt az ágazatban dolgozók munkahelyi terhelése. Ez arra ösztönözte a szakszervezeteket, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a szociális közszolgáltatások lényegesek a társadalmi befogadás elősegítése, a szegénység mérséklése és a foglalkoztatás szempontjából.

10

>>>


Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat E u r ó p á r ó l

>>>

■ Az euró és a lakossági szolgáltatások

TÉNYEK 2

T é n y e k

Az eurónak, mint a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) részének megjelenése jelentős hatást gyakorolt a közszolgáltatásokra és ezen ágazat dolgozóira. Az euró hatása a béralku-folyamatra és a közszolgáltatások finanszírozására ráirányította a szakszervezetek figyelmét a kollektív szerződések nagyfokú, európai szintű összehangolásának szükségességére. A szakszervezeti munkát fontossá teszi az a körülmény is, hogy az EMU együtt járt a közszolgáltatások liberalizációjával, privatizációjával, illetve a szolgáltatások szerződések alapján történő működtetésével. A gazdasági stabilitás kívánalma, valamint az alacsony költségvetés újabb nyomást jelent a közkiadások csökkentése irányába nemzeti szinten.

■ A közszolgálati kötelezettségek A közszolgáltatások egyre inkább viták tárgyát képezik az EU-ban. A közérdekű szolgáltatásokra utalás történik az Alapszerződésben, és párbeszéd folyik a közszolgálati kötelezettségekről annak kapcsán, hogy egyre nagyobb számban kerülnek a közszolgáltatások versenyhelyzetbe, illetve a szabadpiacra. Ahogy a Bizottság a Zöld Könyv a Közérdekű Szolgáltatásokról című dokumentumban rögzíti: „[A közérdekű szolgáltatások] részét képezik azoknak az értékeknek, amelyek minden európai társadalom sajátjai, és lényeges elemei az európai társadalmi modellnek. Szerepük lényeges a polgárok életminőségének javítása, valamint a társadalmi kirekesztés és elszigetelődés megelőzése szempontjából. Figyelembe véve súlyukat a gazdasági életben, valamint fontosságukat a javak és más szolgáltatások létrehozása szempontjából, ezeknek a szolgáltatásoknak a hatékonysága és minősége a versenyképesség és a nagyobb társadalmi kohézió tényezője, különösen a tőkebefektetések ösztönzése tekintetében a kevésbé vonzó régiókban. (COM (2003)270 final) Mindezeken kívül a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés Lisszaboni Stratégiája arra kötelezi az EU-t, hogy dolgozzon tovább a versenyképesség növelésén, a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás elősegítésén. A közszolgáltatók szakszervezetei bírálták azt, hogy a közszolgálati kötelezettségek nem elég széleskörűek, a célok homályosak maradtak, és nem sikerült ezeket megfelelően átültetni a piaci feltételek mellett működő közszolgáltatásokra. ■

11



TÉNYEK 3

T é n y e k


Minőségi közszolgáltatások: milyen problémákkal szembesülhetnek a szakszervezetek a kibővült Európában 2004. májusában az EU 25 tagúvá bővült. A bővítés új kihívást jelent az európai szakszervezeteknek. A szakszervezetek kulcsszereplők a békén és szolidaritáson alapuló, erős gazdasággal és hatékony közszolgáltatásokkal rendelkező Európa kialakításában. Ahogy az alapvető átalakulás, amely végbement a kelet- és közép-európai országokban, úgy az uniós tagság is további változtatásokat kíván a közszolgálati ágazatban. Nagy jelentőséggel bír a szakszervezeti munka szempontjából az, hogy a csatlakozási folyamatban az európai integráció gazdasági aspektusai nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a szociális dimenzió. Az európai szakszervezetek és az Európai Parlament erőfeszítései segítettek annak biztosításában, hogy a szociális dimenzió prioritást élvezzen. „Az Európai Unió bővítése progresszíven újraegyesíti a kontinenst. Az Unió következő bővítése 2004. május 1jén történik meg. Ez egy történelmi lépés lesz a jövő Európájának kialakításában. Az EPSU ezt a fejlődést a prosperáló Európa további építése lehetőségének tekinti. Hatékony eszközökre van szükség a kibővült Európában a folyamatos változások és az adaptáció menedzseléséhez, a gazdasági hatékonyság értékeit kombinálni kell a szociális piacgazdaságon belüli szolidaritás és a demokrácia értékeivel a társadalom valamennyi szférájában, így a munka világában is, felismerve a társadalmi partnerek felelősségét. Az EPSU elkötelezett az iránt, hogy szembenézzen az ezen történelmi lehetőségből eredő kihívásokkal, politikájával és akcióival együtt fog működni a szakszervezeti jogok elismerésének követelésében, annak felismerésében, hogy a szakszervezetek szerepet játszanak a politika alakításában, a hatékony információs és konzultációs rendszerek megerősítésében, a munkaügyi kapcsolatokban, a jólét igazságosabb megosztásában, a munka és a fizetési feltételek alakításában, a férfiakkal és nőkkel szembeni egyenlő bánásmód megerősítésében, az etnikai kisebbségek hátrányos megkülönbözetésének megszüntetésében, minőségi közszolgáltatások kialakításában, a társadalmi és regionális kohézió megerősítésében, a jó kormányzás kialakításában.“

EPSU Kongresszusi Határozat (2004)

Íme néhány fő terület és kihívás, melyekkel a csatlakozó országokban a szakszervezeteknek szembesülniük kell: ●

Annak biztosítása, hogy a közösségi joganyag átültetése a szociális dimenziót azonos súllyal kezelje, erős törvényi hátérrel megerősítve.

●

A munkaügyi kapcsolatok struktúráinak létrehozása nemzeti szinten, decentralizált szolgáltatások esetén helyi szinten.

●

A szakszervezeteknek legitim partnereknek kell lenniük a bővítési folyamatban és be kell vonni őket a bővítés valamennyi szakaszában.

●

A kormányzatok szoros költségvetési politikát folytatnak, és a közszférában vannak szerződések, amelyek hatással vannak a szolgáltatásokra, a munkavállalói szintekre és a fizetésekre.

●

A szolgáltatások liberalizációja, privatizáció útján.

●

A munkaerő szabad áramlása és az európai „igazgatási térség“ kialakulása a közigazgatásban

■ Az EPSU szerepe a minőségi közszolgáltatások ösztönzésében

12

A lisszaboni menetrend A 2000-ben megtartott Lisszaboni Csúcs megfogalmazta azokat a kihívásokat, amelyekkel Európának szembe kell néznie a jövőben. Ezek a hosszú távon fenntartható növekedés és egy tudás alapú gazdaság, új munkahelyek teremtése, a foglalkoztatási arány növelése és a munkanélküliség csökkentése, a jóléti rendszerek megreformálása oly módon, hogy finanszírozható legyen, de a szükségleteket is kielégítse. A 2000. márciusában megtartott Lisszaboni Gazdasági Tanács központi kérdése az volt, hogyan lehet úgy megteremteni a fenntartható, technológia-orientált fejlődést, hogy több és jobb munkahely jöjjön létre, és megmaradjon a társadalmi kohézió.

>>>



TÉNYEK 3

>>>


A közszolgálati szakszervezetek számára komoly kihívást jelent a szolgáltatásokra nehezedő költségvetési nyomás, és a közszolgáltatásoknak a foglalkoztatásban, fejlődésben és a társadalmi kohézió növelésében betöltött szociális és kollektív szerepének csökkenése. Mindezek mellett a közszolgáltatások hozzájárulását a foglalkoztatás növeléséhez és a társadalmi befogadáshoz egyre inkább felismeri az Unió, és ahogy a Lisszaboni Nyilatkozat megállapítja: Az Ember Európa legfőbb értéke, és ennek kell az uniós politika középpontját képeznie. Az ebbe történő beruházás és egy aktív és dinamikus jóléti állam megerősítése döntően meg fogja határozni Európa helyzetét a tudásalapú gazdaságban (EU elnöki zárszó, Lisszaboni Európai Tanács, 2000.03.23-24., 6.oldal, 24§) Mindazonáltal a Nyilatkozat nem erősítette meg az EPSU álláspontját, miszerint a minőségi közszolgáltatások kulcsszerepet töltenek be a társadalmi kohézióban és a gazdasági növekedésben. Inkább az olvasható ki belőle, hogy ez utóbbiak a belső piaccal, a magánszektor növekedésével, a köz- és magánszféra partneri kapcsolatrendszerével függenek össze, és a szoros összefüggés a gazdasági teljesítmény és a társadalmi kohézió között egymást kölcsönösen erősítő tényező.

■ EPSU kampányok a minőségi közszolgáltatások kialakításáért Az EPSU kampánya a minőségi közszolgáltatásokért a „Közszolgáltatások az európaiakért“ jelszóval megtartott 6. Közgyűlésen elfogadott határozattal kezdődött, amelyet a 7. Kongresszuson terjesztettek ki. A kampány a legszükségesebb szolgáltatások koncepciójára fókuszált, és hangsúlyozta, hogy szükség lenne az Európai Bizottság által kiadott Zöld és Fehér Könyvre a Közszolgáltatásokról, valamint egy keretdirektívára a közérdekű szolgáltatásokról. Az EPSU kidolgozott egy eljárást egy Közszolgálati Teszt átadására az EU Elnökségeknek, és elhatározta egy Európai Közszolgálati Platform létrehozását. Az EPSU lobbizott annak megerősítéséért is, hogy legyen egy valódi szociális dimenzió és legyenek minőségi közszolgáltatások. A közszolgáltatások finanszírozására hatással van a költségvetési kényszer szoros alkalmazása a közpénzek elköltése során, ezt rögzíti a Növekedési és Stabilitási Paktum. Az EPSU érvelt az „intelligens szociális beruházás“ koncepciója mellett, arra a kézenfekvő összefüggésre alapozva, hogy az innovatív szociális fejlesztések és egy megerősített társadalmi modell fontos a gazdasági növekedés szempontjából. További fontos terület a közszolgáltatások tekintélyének megerősítése, hogy meg lehessen állítani a munkaerő csökkentését, ki lehessen alakítani a hosszútávú karrierépítés lehetőségét, valamint javuljanak a munkavégzés egészségügyi és biztonsági körülményei. Az összefüggés a jól képzett munkavállalók és a minőségi szolgáltatások között ezen a területen fontos. Az EPSU azt vallja, hogy az államnak kulcsszerepet kell játszania a közszolgáltatások biztosításában és finanszírozásában, és szembeszáll azokkal a nézetekkel, melyek szerint a magánszektor a legjobb. A magas minőségű szolgáltatások nyújtásának kapacitása egyre inkább csökken azon kísérletek során, melyek Európát a globális gazdaságban versenyképesebbé kívánják tenni. Az EU a világgazdaságban liberalizációpárti, és kiaknázta a versenyjog alkalmazását abból a szempontból, hogy a közszolgáltatásokat - beleértve az oktatást, a szociális szolgáltatásokat, az egészségügyet és a kultúrát - a tagállamok felelősségének tekinti. Az EPSU amellett érvelt, hogy a WTO-GATS tárgyalási pozíciónak az Európai Szociális Modell alapelveit kell képviselnie. ■

13



TÉNYEK 4

T é n y e k


az EU alapszerződése és a lakossági szolgáltatások ■ Miről szól az Európai Unió Alapszerződése? Az EU alapszerződésének története viszanyúlik az Európai Szén- és Acélközösség 1951-es létrehozásának (Párizsi Szerződés), majd ezt követően az Európai Gazdasági Közösség 1957-es megalapításának idejére (Római Szerződés). Ugyancsak 1957-ben jött létre egy kisebb szervezet EURATOM néven. Ezt ahárom szervezetet eredetileg hat ország hozta létre, amelyek szükségét látták annak, hogy a második világháború után stabilizálódjon Európa gazdasága, és hittek az együtműködés hasznában. Amikor több ország csatlakozott, és a tagországokra váró kihívások is változtak, megjelent annak a szükségessége, hogy rendszeresen módosítsák az alapszerződéseket, majd hogy egyesítsék őket egy egységes szerződésbe, illetve végül egy alkotmányba (a vita lezárása 2004-ben). Az Alapszerződést lényegesen módosították Maastrichtban 1992-ben, és további jelentős változáson ment keresztül Amszterdamban, 1997-ben. Ezt követte a Nizzai Szerződés, amely 2003. február elsején lépett életbe, és tartalmazta az EU legfontosabb törvényeit és szabályozásait. A közszolgáltatás és az abban dolgozók számára, valamint a törvényalkotás és az Unió politikájának kialakítása szempontjából is rendkívül fontos. 2004-ben az eddigieknél is jelentősebb esemény lesz az Európai Alkotmány elfogadása. Ezek a változások fontosak voltak az EU politikájának progresszív fejlődése szempontjából, amelynek egyik legfontosabb eleme a bővítés. A Konvent tevékenysége, amelyet a 2004-es kormányközi konferencia zár le, az Európai Alkotmány elfogadását készíti elő. A Bizottság véleménye szerint a Nizzai Szerződés hasznos lesz a kibővített Unió első szakaszának levezénylése szempontjából. Ugyanakkor szükség lesz arra, hogy újabb mechanizmusok jöjjenek létre, amelyek biztosíthatják, hogy a 25 tagállamból álló EU atékonyan és demokratikusan működjön. A Nizzai Szerződés kidolgozta azokat az elveket és módszereket, amelyek segítségével módosítható az intézményrendszer, ahogy az EU bővül. További lépéseket is kidolgozott a bővítés sikere érdekében, bevezette a „nyitott koordináció módszerét“ a tagországok együttműködésében, valamint egy új stratégiát a hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés ellen.

■ Mit tartalmaz az Alapszerződés? A foglalkoztatáspolitikai fejezet: Ez a fejezet akkor került a szerződésbe, amikor felemerült annak a szükségessége, hogy az EU komolyan foglalkozzon a strukturális munkanélküliség kérdésével, és bekerülése a szakszervezetek és néhány európai kormány folyamatos kampányának eredménye. A cél az, hogy a foglalkoztatás kérdései ugyanakkora súlyt kapjanak, mint a gazdaságpolitika. Bár minden tagállam továbbra is önállóan irányítja a nemzeti politikát, azonban ez a kérdés a koordinált európai stratégia részévé vált. Ennek eredményeként évente születnek helyzetjelentések a foglalkozatottságról, valamint éves foglakoztatáspolitikai irányelvek (amelyeket a Tanács fogad el minősített töbséggel). A tagállamoknak éves Nemzeti Akcióterveket kell kidolgozni az irányelvek megvalósítására.

14

Szociális fejezet: Az Alapszerződés alapvető szociális jogokat biztosít, mind a preambulumában, mind pedig a Szociális Fejezetben. Ezeknek a jogoknak a túlnyomó többsége a dolgozókra vonatkozik, valamint a munkához való jogra, míg az egyéb szociális jogokra vonatkozó kérdések, pl. az egészségügyi ellátáshoz vagy az oktatáshoz való jog, vagy azok jogai, akik különböző okok miatt nem képesek munkavégzésre, a szuibszidiaritás elve miatt a tagországok jogkörében maradnak. Legalább ilyen fontos az a tény, hogy a Szociális Fejezet megállapítja a társadalmi párbeszéd központi szerepét, ami lehetővé teszi a szakszervezetek számára, hogy a munkaadók szervezeteivel való tárgyalások útján európai szintű megállapodásokat kössenek, amelyek azután EU irányelvek alapját képezhetik. A Szociális Fejezet foglalkozik a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, az egyenlő esélyek, a munkakörülmények, a dolgozók tájékoztatásának kérdésével, valamint a szakszervezeteknek azzal a jogával, hogy bevonják őket az európai szintű döntéshozás folyamatába. Kiegészítésképpen egy új jegyzőkönyv bevezeti a társadalmi kirekesztés elleni harc jogalapját. A Nizzai Szerződés tovább bővítette azoknak a területeknek a számát, ahol a döntést együttdöntési eljárással és minősített többséggel lehet meghozni.

>>>



TÉNYEK 4

>>>


Lakossági szolgáltatások: Az Alapszerződés foglalkozik a közérdekű szolgáltatások kérdésével, és lefedi mind a magánszektor, mind pedig közszféra szolgáltatásait, miután mindkettő létezik annak eredményeképpen, hogy az EU irányelvekben liberalizálta a szolgáltatásokat (érintett ágazatok: gáz, elektromosság, közlekedés, posta és telekommunikáció) (16. cikkely). Annak ellenére, hogy az ESZSZ kérte, hogy nyomatékosabb és egyértelműbb utalás történjen az Alapszerződésben a lakossági szolgáltatások szerepére, és hogy ezzel párhuzamosan dolgozzák ki a Közszolgáltatások Európai Chartáját, a 16. cikkely csupán arra tesz utalást, hogy a közszolgáltatásoknak fontos szerepük van a gazdaság szempontjából, és hogy „szerepük van a szociális és területi kohézió létrehozásában“ , valamint ügyelni kell arra, hogy „ezek a szolgáltatások olyan elvek és feltételek alapján működjenek, amelyek lehetővé teszik, hogy teljesítsék küldetésüket“. A 39.4 cikkelyben utalás történik arra, hogy a foglalkoztatáshoz kapcsolódó közszolgáltatásokat kizárják a szabad munkaerő-áramlás köréből. Környezetvédelem: Az Alapszerződés a környezetszennyezéssel kapcsolatos növekvő aggodalom jegyében elkötelezettséget tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az EU „törekszik kiegyensúlyozot és fenntarthatő fejlődésre“, és nagyobb mozgásszabadságot ad az EU intézményeinek a környezettel kapcsolatos területeken. Közegészségügy: Az EU számára ez a terület növekvő jelentőséggel bír, és új intézkedések történnek a közegészségügy fejlesztése érdekében. Kultúra: Az Alapszerződés olyan előírást tartalmaz, ami kötelezi az EU-t, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják a kultúrák sokszínűségének elismerését és elősegítését. Gazdasági és társadalmi kohézió: Az Alapszerződés kötelezi az EU-t (a Maastrichti Szerződésben jelent meg először), hogy törekedjen annak a különbségnek a csökkentésére, amely Európa leggazdagabb és legszegényebb régiói között áll fenn. Az Európai Strukturális Alapok feladata csökkenteni a régiók közötti különbségeket, beleértve a hátrányos helyzetű és a vidéki területek problémáit is. Igazságügyi és belügyi kérdések: Az EU-nak van jogosítványa az igazságügyi és belügyi kérdések területén folyó együttműködésekkel kapcsolatban. Ez első sorban a vizumkérdéseket, a mendékjogot, a bevándorlási engedélyeket, valamint a polgári ügyekben történő együttműködéseket szabályzó kérdéseket érinti. Közös kül- és biztonságpolitika: Az Európai Tanács jogosult olyan közös stratégiát kialakítani, amely a köözös kül- és biztonságpolitika kérdéseivel foglalkozik, és amelyet minősített többséggel fogadnak el. A Nizzai Szerződés olyan új védelmi politikát vezetett be, amely, többek között, kilátásba helyezi az Unió katonai kapacitásának fejlesztését, állandó politikai és katonai struktúrák létrehozását, valamint a NYEU válságmenedzsment funkciójának beillesztését az Unióba. A hátrányos megkülönböztetés elleni harc: Az Amszterdami Szerződésbe bekerült egy olyan pont (13. cikkely), amely lehetővé teszi, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek a nem, faj, etnikai hovatartozás, vallás, fogyatékosság, életkor vagy szexuális orientáció alapján történő megkülönböztetés megszüntetését célozzák. Ez alkotja az alapját annak az új irányelv sorozatnak, amely a munkahelyi hátrányos megkülönböztetés kérdéseivel foglalkozik. Az Alapszerződés foglalkozik a férfiak és nők egyenlő esélyeinek kérdésével is. Ennek alapján lehetővé válik olyan intézkedések bevezetése, amelyek elősegítik az egyenlő esélyek biztosítását, beleértve a pozitív megkülönböztetést is olyan esetekben, amikor a nők komoly hátrányos megkülönböztetése tapasztalható a gazdaság valamely területén, vagy valamely szakmában.

15

>>>



TÉNYEK 4

>>>

16


Alapvető emberi jogok: Az Alapszerződés 7. cikkelye kimondja, hogy az Európai Tanács kijelentheti, hogy tudomása van arról, hogy súlyosan és folyamatosan megsértik az alapvető emberi jogokat. Amennyiben ez megtörténik, a Tanács felfüggesztheti az adott ország bizonyos jogait. A Nizzai Szerződés ezt az eljárást kiegészítette egy preventív eszközzel. Európai polgárok jogai: Az Alapszerződés szerint az európai polgárok jogai magukban foglalják azt ajogot, hogy bárki szavazhat és jelöltetheti magát a helyhatósági és az Európai Parlamenti választásokon, valamint azt a jogot, hogy petíciót nyujthat be az Európai Parlamentnek, és ezzel összefügésben igénybe veheti az Európai Ombudsmani Iroda segítségét. Az Alapszerződés biztosítja az európai polgároknak a szabad munkavállalás jogát az EU-n belül. Ebből a szempontból vannak bizonyos megszorítások, pl. egy másik EU tagállamban való tartózkodás nem jelenti automatikusan a jogosulságot a társadalombiztosítás szaolgáltatásaira, vagy a nyugdíj folyósítására. Az európai polgárság feljogosít a diplomáciai védelemre bármely más tagállam képviseletének segítségével. ■



TÉNYEK 5

T é n y e k


Az Európai Unió intézményei és döntéshozó testületei

Az EU-nak egyedülálló intézményrendszere van. A három döntéshozó intézményt, az „intézményi háromszöget“ a Bizottság, a Tanács és a Parlament alkotja. Ezen kívül van egy sor tanácsadó testület, pénzügyi intézmény és szakmai európai ügynökség.

■ Az Európai Unió intézményei Az Európai Parlament Az Európai Parlament Európa népeinek demokratikus hangja, tagjait közvetlenül választják ötévenként. A parlamenti képviselők hét politikai csoportosulás frakcióinak munkájában vesznek részt, amelyeknek a legtöbb nemzeti párt tagja. Az 1999-es választás során a megválasztott képviselők közel 30 százaléka nő volt. A parlamentnek három fő feladata van: az első keretében a Tanáccsal együtt elfogadja az európai jogszabályokat (irányelveket, rendeleteket és határozatokat). A második feladata a Tanáccsal megosztva gyakorolni a költségvetési hatóság szerepét, amely szerepében megvétózhatja az EU költségvetését. A harmadik feladata a Bizottság demokratikus felügyelete, amelynek keretében jóváhagyja a biztosok kinevezését, valamint joga van elmarasztalni a Bizottságot. A 2004-es választások során a parlamenti helyek száma 700-ról 732-re emelkedik. Ez azt is fogja jelenteni, hogy a jelenlegi tagországok parlamenti helyei 626-ról 535-re csökkennek. Az Európai Unió Tanácsa Az Európai Unió Tanácsa (korábban a Miniszterek Tanácsa) az EU legfőbb döntéshozó testülete. Tagjai a tagországok kormányainak képviselői. A legfontosabb politikai döntések az Európai Tanácsban történnek, az állam- és kormányfők szintjén. Az elnöki feladatokat rotációs rendszerben töltik be a tagállamok, hathónapos időszakokra. A Tanácsnak egy sor alapvető feladata van. Először is a törvényalkotási folyamat végső döntései itt születnek, egyes esetekben ez a Parlamenttel együttes döntésben történik. Másodszor, ez a testület koordinálja a tagállamok széles értelemben vett gazdaságpolitikáját. Harmadszor, nemzetközi megállapodásokat köt egyes országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel. Negyedszer, megosztja a Parlamenttel a költségvetési hatóság feladatait. Ötödször, döntéseket hoz a közös kül- és biztonságpolitikát illetően, valamint bűnügyekben a rendőri és bírósági együttműködés kérdéseiben. Az Erópai Bizottság Az Európai Bizottság végzi az Unió mindennepi munkáját, és érvényesíti az EU általános érdekeit. Jelenleg 20 tagja van, férfiak és nők, létszámuk 2004 után bővülni fog. Elnökét a kormányok képviselői választják, az Európai Parlament megerősíti. A többi tagját a tagállamok kormányai nevezik ki a hivatalba lépő elnökkel való konzultációt követően, az Európai Parlamentnek az ő kinevezésüket is jóvá kell hagyni. A Bizotságot öt évre bízzák meg. A Bizottság készíti elő a jogszabály tervezeteket a Parlament és a Tanács számára. Az EU végrehajtó testületeként feladata az európai jogszabályok végrehajtása, a költségvetés és a programok betartása. További feladata az Alapszerződés felügyelete, éa az Európai Bírósággal együtt biztosítani azt, hogy megfelelően alkalmazzák a közösségi jogot. Végül, képviseli az EU-t nemzetközi szinten, valamint tárgyalásokat folytat nemzetközi megállapodások megkötése céljából a kereskedelem és az együttműködés területén. 2004. novemberi hatállyal a Bizottságot a tagállamok egy-egy képviselője fogja alkotni, ami azt elenti, ogy a nagyobb tagállamok elvesztik azt a jogukat, hogy két biztosuk lehet. Amikor az Unió eléri a 27-es taglétszámot, akkor bekövetkezik az a helyzet, hogy kevesebb biztos lesz, mint tagállam. Ekkor a biztosokat egy rotációs rendszerben fogják kiválasztani. Az Európai Bíróság Az Európai Unió Bírósága biztosítja azt, hogy a közöségi jogot mindenütt azonos módon értelmezzék és alkalmazzák. A Bíróság dönt az Alapszerződést és az EU jogszabályokat érintő vitás kérdésekben. A nemzeti

17

>>>



TÉNYEK 5

>>>


bíróságok kérhetnek jogértelmezést az EU jogszabályok alkalmazását illetően, de magánszemélyek is fordulhatnak a Bírósághoz olyan esetekben, amikor az EU intézményeivel kerülnek vitába. A Bíróságot a tagországok egy-egy független bírája alkotja. Egy elsőfokú bírósággal egészítették ki 1998-tól azzal a céllal, hogy az foglalkozzon a kisebb ügyekkel. Az Európai Számvevőszék Az Európai Számvevőszék, amelynek székhelye Luxemburgban van, azt ellenőrzi, hogy az Unió minden bevétele rendben beérkezett-e, és hogy a kiadások törvényesen és a szabályoknak megfelelően zajlottak-e, valamint hogy megfelelő-e az EU költségvetésének kezelése. Az Európai Ombudsman Minden egyénnek és egységnek (intézménynek vagy üzleti vállalkozásnak), akinek/aminek az Unióban van a székhelye, joga van az Ombudsmanhoz panasszal fordulni, amennyiben úgy véli, hogy „hibás ügykezelési“ sérelem érte valamely EU intézmény vagy testület részéről.

■ Az Európai Tanácsadó Testületek Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a civil társadalom, valamint a szociális partnerek véleményét és érdekeit képviseli a Bizottsággal, a Tanáccsal és a Parlamenttel szemben. Ez a testület a munkaadók, a miunkavállalók és a fogyasztói szervezetek képviselőit foglalja magában. Nemzeti szinten 222 tagot küldtek ebbe a testületbe. A tagok száma növekedni fog 2004 után. Ennek a bizottságnak a véleményét olyankor kérik ki, amikor a gazdaság- illetve szociálpolitikát érintő kédésekről van szó, de saját kezdeményezésre más ügyekben is nyílváníthat véleményt. A Régiók Bizottsága Ez a bizottság azt biztosítja, hogy tiszteletben tartsák a helyi és regionális identitást és elképzeléseket. Ki kell kérni a véleményét olyan esetekben, amikor regionális politikáról, a környezetről vagy oktatásról van szó. Tagjai regionális és helyi önkormányzatok képviselői. Jelenleg számuk 222, ez a szám azonban növekedni fog 2004 után.

■ Pénzügyi testületek Az Európai Központi Bank Ez a bank alakítja és alkalmazza az európai monetáris politikát, valamint külföldi váltási műveleteket hajt végre, és működteti a kifizetési rendszereket. Az Európai Beruházási Bank Ez a bank (EIB) az EU pénzügyi intézménye, amely azokat a beruházási projekteket finanszírozza, amelyek hozzájárulnak az EU gazdasági fejlesztéséhez.

■ Európai Ügynökségek Tizenöt ilyen ügynökség van, amelyek egy sor funkciót fednek le. A témához kapcsolódó ügynökségek a következők: A szakképzés fejlesztésének európai központja (Cedefop), Az élet- és munkakörülmények fejlesztésének európai központja, A munkahelyi biztonság és egészségvédelem európai ügynöksége, az Európai képzési alapítvány, A rasszizmus és idegengyűlölet európai megfigyelő központja. ■

18



TÉNYEK 6

T é n y e k


Döntéshozatal a kibővített Európai Unióban Az Európai Unió döntéshozatala több szinten történik. A döntéshozatali eljárás szabályait az Alapszerződésben rögzítették. A törvényalkotás területén három módon lehet döntést hozni: együttes döntési, jóváhagyási és konzultációs eljárással. Amikor a szakszervezetek lobbizni akarnak az európai intézményeknél a javasolt jogszabályok érdekében, tisztában kell lenniük a különböző eljárásokkal, amelyekkel a döntést hozzák annak érdekében,hogy befolyásolni tudják ezeket a folyamatokat.

A döntéshozatal három különböző módszere Az együttes döntési eljárást az Európai Unió Szerződése vezette be (Maastrichti Szerződés, 1992), majd az Amszterdami Szerződés egyszerűsítette, és a alkalmazási területét kiterjesztette. Miután a Bizottság megtette a javaslatát, két egymás utáni olvasatot készít a Parlament és a Tanács. Ha nem tudnak megegyezni, létrehoznak egy „egyeztető bizottságot“, amelynek tagjai a Parlament és a Tanács képviselői, részt vesz benne a Bizottság, és amelynek az a feladata, hogy segítse a megállapodás megszületését. Az így létrejött megállapodási javaslat ismét a Parlament és a Tanács elé kerül harmadik olvasatban, amely testületek elfogadják. A jóváhagyási eljárást az Egységes Európai Okmány (1986) vezette be, és azt jelenti, hogy a Bizottságnak jelentős döntések előtt meg kell szereznie a Parlament jóváhagyását. A Parlament elfogadhat vagy visszautasíthat egy javaslatot, de nem módosíthatja. A konzultációs eljárásban kikérik az Európai Parlament véleményét. Amint a Bizottság megkapta a kért véleményt, annak megfelelően módosíthatja a javaslatát. A javaslatot ezek után megvizsgálja a Tanács, amely elfogadhatja az előterjeszett formában, vagy előbb módosíthatja. Ha azonban a Tanács úgy dönt, hogy elutasítja a javaslatot, ennek a döntésnek egyhangúnak kell lennie.

■ Egy hatékonyabb döntéshozatali rendszer felé Az EU-nak egy hatékony döntéshozatali rendszerre van szüksége, miután a tagállamok létszáma 15-ről 25-re, vagy még többre növekszik. Minden tagállamnak van egy bizonyos számú szavazata olyankor, amikor a Miniszterek Tanácsa döntéseket hoz. Fontos lesz, hogy legyen egy igazságos és hatékony szavazási rendszer annak érdekében, hogy a döntéshozatal zökkenőmentesen működjön. Ráadásul a Parlament mérete is megnő az új tagországok csatlakozásával. A képviselők száma tükrözi az adott ország lakosainak létszámát. A Nizzai csúcs 2000. decemberében elkötelezte magát a bővítés mellett és rámutatott a gyökeres intézményi reformok szükségességére. Jólehet ezekről a reformokról nem született megállapodás, a 2004-es kormányközi konferencia javasolni fog egy sor intézményi reformot, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy a kibővített és sokszínűbb Európa hatékonyan tudjon döntéseket hozni. Ez magában foglalja a minősített többséggel hozott döntések kiterjesztését, ugyanakkor a pénzügyi, a gazdasági és társadalmi kohéziót érintő, valamint a Strukturális Alapokra vonatkozó döntéseknél megmarad a vétójog 2007-ig. A Tanácsban a szavazatok súlyát újraosztják a jelenlegi tagországok közöt 2005-re, majd az új tagállamok csatlakozása után olyan módon, hogy a minősített többséggel hozott döntéseknél az összes szavazat 75 százaléka lesz szükséges a döntéshez. Az Alapszerződés kiterjesztette azoknak a területeknek a számát, ahol a döntéshez minősített többség szükséges. Ilyen pl. a munkaerő szabad áramlása. A Nizzai Szerződés szintén kibővítette az együttes döntést igénylő eljárást, pl. olyan területekre, mint a hátrányos megkülönböztetés elleni harcot ösztönző intézkedések, és egy sor kérdésre, amelyek az igazságügyet és belügyet érintik, mint pl. a határellenőrzés, vagy a menekültek és bevándorlók helyzetét szabályzó intézkedések. A szavazatok száma a Tanácsban és az Európai Parlamenti helyek száma következőképpen oszlik meg:

19

>>>



Szavazatok száma a Tanácsban

Helyek száma a Parlamentben

Belgium

12

24

Ciprus

4

6

Cseh Köztársaság

12

24

Dánia

7

14

Németország

29

99

Görögország

12

24

Spanyolország

27

54

Észtország

4

6

Franciaország

29

78

Magyarország

12

24

Írország

7

13

Olaszország

29

78

Lettországa

4

9

Litvánia

7

13

Luxemburg

4

6

Málta

3

5

Hollandia

13

27

Ausztria

10

18

Lengyelország

27

54

Portugália

12

24

Szlovákia

7

14

Szlovénia

4

7

Finnország

7

14

Svédország

10

19

Egyesült Királyság

29

78

ÖSSZESEN

321

732

>>>

TÉNYEK 6


■ Az Európai Konvent Egy további fejlődés egy egyszerűbb szerződés megfogalmazása, amely alkotmányként fog működni, és amely magában foglalja az Európai Unió legjelentősebb szerepeit, értékeit és feladatait. Ebből a célból egy Konventet hoztak létre 2002-ben, amelynek tagjai a tagállamok és a csatlakozó országok, valamint az EU intézmények képviselői. A Konvent munkája egy kormányközi konferenciával végződött 2003 végén, amelyen azonban a kormányfők nem tudtak megegyezni az alkotmány tervezetről. Ahhoz, hohy életbe lépjen, minden országnak alá kell írni. Ez a folyamat azért torpant meg, mert nem sikerült megegyezni a biztosok számáról, valamint nem sikerült megegyezni a minősített többség fogalmáról és a területekről, ahol alkalmazni kell. Az ír elnökség 2004-ben reméli, hogy sikerül hivatali ideje alatt megegyezni az alkotmányról. ■

20




TÉNYEK 7

Hogyan szerveződnek a szakszervezetek európai szinten? ■ Az európai szakszervezeti intézmények A szakszervezetek európai szinten azért működnek, hogy képviseljék a dolgozók érdekeit annak biztosítására, hogy az EU ne hagyhassa figyelmen kívül az olyan kérdéseket, mint a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztés, a társadalmi párbeszéd és a munkavállalói jogok.

■ Az E!urópai Szakszervezeti Szövetség Az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ, angol rövidítése ETUC) 1973-ban alakult azzal a céllal, hogy koordinálja a szakszervezeti tevékenységeket európai szinten. Legfőbb irányító szervei a kongresszus, amelyet négyévenként hívnak össze, a végrehajtó bizottság, amely hatszo egy évben ülésezik, az irányító testület, amelynek tagjait a végrehajtó bizottságból választják, és a titkárság. Az ESZSZ mindennapi tevékenységét bizottságok és munkacsoportok segítségével végzi. Az ESZSZ tagságát 34 ország 74 nemzeti szakszervezeti szövetsége, valamint 10 európai ágazati szövetség alkotja. A tagszervezetek összesen 60 millió tagot képviselnek. Az ESZSZ akkor bővült jelentősen, amikor új tagállamok csatlakoztak, ez különösen a közép- és kelet-európai országok csatlakozásánál volt számottevő. 1999-ben egy Balkáni Fórum jött létre azzal a céllal, hogy összefogja a balkáni régió szakszervezeteit. A tevékenység egyik egyre jelentőebb területe az ágazati és ágazatok közötti megálapodások létrejötte, amelyeket a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek kötek európai szinten a társadalmi párbeszéd keretében. Az ágazatok közötti párbeszéd, amelyet az ESZSZ és a két munkaadói szervezet, a CEEP és az UNICE folytat, alkalmas arra, hogy keretmegállapodásokat hozzon létre, amelyek alapját alkotják számos EU irányelvnek és a szociális joganyagnak. Az ESZSZ-nek egy sor bizottsága támogatja és alakítja ki a szakszervezetek szerepét a bővítés folyamatában, ezen kívül a szakszervezetek képviseltetik magukat olyan EU tanácsadó testületekben, mint: ●

A Gazdasági és Szociális Bizottság

●

A Háromoldalú Szociális Csúcs a Gazdasági Fejlődés és a Foglalkoztatás Érdekében elnevezésű tesületet a Bizottság, a szakszervezetek, a munkaadók és a tagállamok kormányai alkotják.

●

További olyan bizottságok, amelyekben részt vesznek a szociális partnerek: ESZA Bizottság (az Alapszerződésben foglaltak alapján), a luxemburgi Munkahelyi Biztonság és Egészségvédelem Tanácsadó Bizottság, a Szakképzési Tanácsadó Bizottság, a Leonardo Programbizottság, a Munkaerő Szabad Áramlása Tanácsadó Bizottság, a Migráns Munkavállalók Társadalombiztosítása Bizottság, az Esélyegyenlőségi Tanácsadó Bizottság és a Környezetvédelmi Tanácsadó Fórum.

Az ESZSZ-nek van egy sor intézete, amelyek közé tartozik az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), az Európai Szakszervezeti Akadémia (ETUCO) és a Szakszervezeti Egészségvédelmi és Biztonsági Technikai Iroda (TUTB). Egyegy speciális csoportot képvisel a Nőbizottság, az ESZSZ Ifjúsági Csoportja, a Nyugdíjasok és Idősek Európai Szövetsége (FERPA), az Eurocadres a vezetőket képviseli, és az Interregionáis Tanácsok. Ezeken kívül létezik a 10 Ágazati Szövetség, amelyek az ágazatok érdekeit képviselik, és feladatuk az, hogy befolyásolják az EU politikáját. Ezeket a szövetségeket azoknak a szakszervezeteknek a képviselői alkotják, amelyek valamely olyan nemzeti szövetséghez tartoznak, amelyek tagjai az ESZSZ-nek. Az ágazati szövetségeknek a következő feladatai vannak:

21

●

Ágazati megállapodásokat kötni a munkaadói szervezetekkel,

●

Európai üzemi bizottságokat létrehozni, ,

●

Részt venni olyan megállapodásokban, amelyek az ESZSZ és az európai munkaadói szervezetek között jönnek létre,

>>>


Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat E u r ó p á r ó l

>>>

●

Részt venni azokon a konzultációkon, amelyeket az ESZSZ folytat az EU konzultatív testületeivel,

TÉNYEK 7

T é n y e k

●

Az ágazati szövetségek közötti együttműködés és koordináció.

■ A Közszolgálati Dolgozók Szakszervezeteinek Európai Szövetsége (EPSU) Az EPSU olyan ágazati szövetség, amely 185 szakmai közszolgálati szakszervezetet képvisel, amelyeknek Európában összesen 8 millió tagja van. Miután tagszervezete az ESZSZ-nek, elismerik szociális partnerként a társadalmi párbeszédben. Az EPSU az ESZSZ legnagyobb ágazati szövetsége. Tagjai a következő területekről szerveződnek: ●

Az elektromos áram és a gáz termelése, szállítása, szolgáltatása, elosztása, Production, transport, supply and distribution of electricity and gas,

●

Ivóvíz szolgáltatás, csatornázás és szennyvíz kezelés,

●

Hulladékkezelés, lomtalanítás,

●

Mentőszolgálat, ápolás, állami és magán egészségügyi gondozás

●

Társadalombizosítási szolgáltatások, gyermekgondozás, idősgondozás, szociális és közösségi szolgáltatások,

●

Tűzoltóság, városi közlekedés és más önkormányzati szolgáltatások,

●

Rendőrség, védelem, börtönök, légi irányítás, vám, munkaügyi ellenőrzés, és más központi állami szolgálatok

●

Európai intézmények.

A négy állandó bizotság a következő területeket fedi le: ●

Nemzeti és erópai közigazgatás

●

Helyi és regionális önkormányzat

●

Egészségügyi és szociális szolgáltatások

●

Kommunális szolgáltatások

Négyévenként összehívják a kongresszust, a végrahajtó bizottság évente legalább egy alkalommal ülésezik. Az EPSU elsődleges feladata az, hogy elősegítse a koordinációt és együttműködést, és közös akciók szervezése a közszolgálati dolgozók érdekeinek védelmében európai szinten. Az EPSU számos olyan témában kampányol, amelyekkel a közszolgáltatásoknak szembe kell nézniük. A következők azok a területek, amelyek prioritást élveztek az EPSU politikájában 2000 óta:

22

●

Aktív európai gazdasági és foglalkoztatási politika

●

Szociális Európa, amely szabályzókon és kollektív szerződéseken nyugszik

●

Koordinált kollektív szerződés politika

●

Társadalmi párbeszéd a közszolgáltatások területén

●

Európai üzemi tanácsok az európai munkaügyi kapcsolatok részeként

●

Társadalmi párbeszéd a közép- és kelet-európai államokban

●

Európai szakszervezeti akciók és együttműködés. ■



TÉNYEK 8

T é n y e k


Az EPSU és az ágazati társadalmi párbeszéd ■ Mit jelent az ágazati társadalmi párbeszéd? Európai ágazati szövetségként az EPSU tényező az ágazati táradalmi párbeszédben. Ez egy olyan folyamat, amely magában foglalja a munkadókkal folytatott tájékoztatási, konzultációs, partneri és tárgyalási tevékenységeket európai szinten. Ezeken kívül a szociális partnereket bevonják azokba a formális és informális tárgyalásokb, amelyek az európai hatóságokkal folynak a politika kialkításának kulcsterületein. Az EU bővítése komoly motivációt jelent a hatékony ágazati társadalmi párbeszéd kialakítására, főleg abból a szempontból, hogy elősegítse a megfelelő társadalmi párbeszéd struktúrák kialakulását az új tagállamokban.

Az ágazati társadalmi párbeszéd röviden: ●

Formális és informális kétoldalú megállapodásokra vonatkozik a szakszervezetek és munkaadói szervezetek között európai szinten.

●

A cél annak a biztosítása, hogy a szakszervezetek és munkaadók aktívan vegyenek részt az élet- és munkakörülmények javításában az ágazatukban.

●

Az elvárás az, hogy létrejöjjenek olyan jogilag kötelező, szerződésekben rögzített kollektív megállapodások európai szinten, amelyeket kötelező betartani nemzeti ágazati szinten.

●

Ágazati társadalmi párbeszéd bizottság jött létre 2000-ben az elektromos ágazatban, valamint ágazati társadalmi párbeszéd bizottságot hoztak létre a helyi önkormányzatok területén 2004 elején.

●

Sok olyan probléma van, amelyek továbbra is akadályozzák egy dinamikusabb és hatékonyabb társadalmi párbeszéd kialakulását.

■ Az EPSU szerepe a társadalmi párbeszédben A társadalmi párbeszéd az egyik legfontosabb prioritás az EPSU számára. A cél az, hogy létrejöjjenek az ágazati társadalmi párbeszéd bizottságok, amelyeket elismer és támogat az Európai Bizottság, és amelyeknek kikérik a véleményét a szociálpolitikát és a közszolgáltatásokat érintő legtöbb kérdésben. A bizottságok kezdeményezhetnek közös akciókat, tárgyalásokat vagy önkéntes megállapodásokat az ágazatot érintő legfontosabb kérdéseket illetően. Gyakorlatilag, az EPSU tevékenységének legnagyobb részét mostanában az teszi ki, hogy elvégezze a szükséges előkészítő munkálatokat és közös vitákat folytasson a munkaadói szervezetekkel annak kapacitásnak és reprezentativitásnak a megteremtése érdekében, ami szükséges az ágazati társadalmi párbeszéd bizottságok létrehozásához. A közszolgáltatásban működő munkaadók nincsenek megfelelően megszervezve európai szinten. Az sem világos még, hogy a CEEP hajlandó lesz-e bekapcsolódni a rendszeres társadalmi párbeszédbe ágazati szinten is. Annak ellenére, hogy problémát okozot az EPSU számára reprezentatív munkaadói szervezetet találni, sikerült eredményeket elérni olyan területeken, mint az áramszolgáltatás, gázszolgáltatás, helyi önkormányzatok, állami alkalmazottak és kórházi ágazat, a hivatalosság különböző szintjén.

■ Előrehaladás az EPSU tevékenységének különböző területein Kommunális szolgáltatások Az áramszolgáltatási ágazatban a társadalami párbeszéd kialakítása az EPSU és az Eurelectric között 1991-re nyúlik vissza. Voltak viták, szemináriumok és tanulmányokolyan kérédésekben,mint a liberalizáció, esélyegyenlőség, szakismeretek iránti igény, távmunka, egész életen át tartó tanulás. Megrendezésre került egy közös konferencia a belső piacnak a csatlakozó országokra gyakorolt szociális hatásáról 2002-ben. A férfiak és nők esélyegyenlősége a társadalmi párbeszéd egyik lefontosabb témája 2003-ban. Ugyanakkor a megállapodások nem kötelező érvényűek. Vita folyik napjainkban az EPSU-n belül arról, hogyan lehetne azt elérni,

23

>>>



TÉNYEK 8

>>>


hogy a munkaadók tiszteletben tartsák a szakszervezeti jogokat és betartsák az ágazati társadalmi párbeszéd keretében kötött megállapodásokat. A gázszolgáltatási ágazatban a párbeszéd az Eurogas-zal (Európai Földgázszolgáltató Szövetség) 1998-ban kezdődött. Az EPSU együttműködött az EMCEF-fel, és a tevékenységek magukban foglalták egy konferencia megrendezését a munkahelyi biztonság és egészségvédelem témájában a gáz szektorban, valamint egy közös nyilatkozat előkészítését az EPSU/EMCEF és az Eurogas között a munkahelyi biztonság és egészségvédelem kérdéséről. Vitát és szemináriumokat rendeztek olyan kérdésekről, mint a liberalizáció szociális következményei, a szakképzés és az EU belső gázpiaca. A következő lépés az lesz, hogy alakul egy hivatalos társadalmi párbeszéd és ágazati társadalmi párbeszéd bizottság ebben az ágazatban. A vizügyi ágazatban az EPSU megpróbálta bevonni az Eureau-t az ágazati társadalmi párbeszéd folyamatába. A közös rendezvények magukban foglaltak egy szemináriumot a munkahelyi biztonság és egészségvédelem témájában és egy vitát az európai vizügyi keretirányelvről. Az EPSU kapcsolatba lépett a FEAD-dal (Huladékkezelési Magánvállalkozások Európai Szövetsége) is, és kezdeményezte a párbeszéd megkezdését. Helyi és regionális önkormányzatok Ebben az ágazatban létrejött az ágazati társadalmi párbeszéd. Első ülésén a társadalmi párbeszéd bizottság elfogadta munkatervét a 2004-es és 2005-ös évekre. Ebben a munkaprogramban a következő témák szerepelnek: jó minőségű helyi és regionális önkormányzati szolgáltatások ösztönzése, a foglalkoztatás helyi szintjének támogatása az európai foglalkoztatási stratégián belül és a társadalmi párbeszéd kialakítása az új tagállamokban. Ennek a párbeszédnek a kezdetei visszanyúlnak az EPSU és a CEMR (európai Települések és Régiók Tanácsa) közös vitájára a társadalmi párbeszédről 1994-ben, amelynek nyomán a CEMR léterhozta Munkaadói Platformját l995-ben. Ezt számos konferencia és közös nyilatkozat követte (a modernizációról, a foglalkoztatási fejezet, feoglalkoztatás és útmutatók, esélyegyenlőség). 2004-ben sikerült megállapodást elérni az EPSU és a CEMR Munkáltatói Platformja között arról, hogy alkalmazzák azt az ágazatok közötti távmunkáról szóló megállapodást, melyet az ESZSZ, az UNICE és a CEEP írt alá 2002-ben. Ennek a megállapodásnak az lesz a következménye, hogy stratégiák vagy megállapodások jönnek létre a távmunkát illetően a helyi és regionális önkormányzati szektorban, a nemzeti eljárásoknak és gyakorlatnak megfelelően. A CEMR-MP és az EPSU követni fogják az eseményeket, és első alkalommal 2005-ben értékelik a kialakult helyzetet. Egészségügyi és szociális szolgáltatások Az EPSU arra is törekedett, hogy társadalmi párbeszéd jöjjön létre a korház szektorban Európában. Ennek a törekvésnek az eredménye volt három társadalmi párbeszéd konferencia megrendezése 2000-ben, 2002-ben és 2004-ben. Ezeken a konferenciákon a munkaerőt, a struktúrát, a szervezést és privatizációt, a minőségfejlesztést és a munkaerő szabad áramlását érintő kérdéseket vitattak meg. A képviselők munkacsoportja kilenc alkalommal találkozott 2002 óta. A legutóbbi konferencia annak a lehetőségét vizsgálta meg, hogy kialakítható-e közös állásfoglalás a munkaerő torborzás és megtartás, az új szakismeretek iránti igény és az idősődő munkaerő kérdésiről. A munkaadói oldalról számos szervezet kapcsolódott be a folyamatba. A CEEP (a Közszféra Részvételével Működő és az Állami Gazdasági Érdekeltségű Vállakozások Európai Központja) a Települések és Régiók Európai Tanácsa, a HOPE (az EU Kórházainak Állandó Bizottsága) különböző fokon támogatta a folyamatot. Állami közigazgatás Az EPSU munkakapcsolatot alakított ki az EU közigazgatást érintő kérdésekért felelős Főigazgatósággal. Olyan ülésekre, amelyek informális társadalmi párbeszédnek tekinthetők, 1999 óta számos esetben került sor. Ezeken az aktuális elnökség különböző miniszterei és főigazgatói vettek részt. Ezeknek az üléseknek köszönhetően jött létre a Trojka Országok főigazgatói, valamint a munkavállalói képviselők és a Bizottság közötti találkozó 1999ben és 2000-ben, ahol a társadalmi párbeszéd struktúrájáról és tartalmáról volt szó, valamint arról, milyen konkrét lpésekra van szükség ahhoz, hogy létrejöjjön a társdalami párbeszéd. Szóba került még a mobilitás és az információs és kommunikációs technológia kérdése is. Azóta a reprezentativitás problémája akadályozza a továbblépést. 2004-ben egyeztetés kezdődött arról a kérdésről, hogyan lehetne a munkaadókkal együtt foglalkozni az egész életen át tartó tanulás problémáival.

24

>>>



TÉNYEK 8

>>>


A társadalmi párbeszéd és a kollektív tárgyalások rendszere nem elég fejlett az új tagállamokban. Lassan halad a szociális partnerek közötti kétoldalú autonóm viszony kialakítása. „Az EPSU elkötelezett annak érdekében, hogy tovább fejlődjön az európai szociális modell, amely a minőségi lakossági szolgáltatásokon, az erős szakszervezeteken, valamint a jól működő társadalmi párbeszéd és kollektív tárgyalások rendszerén nyugszik. A kibovített EU nem lehet csupán egy kibovített belso piac... Az EPSU tevékenységében és forrásainak felhasználásban prioritást élvez a megfelelő társadalmi párbeszéd és kollektív tárgyalás rendszer kialakításának elősegítése a csatlakozó országokban, első sorban a közép- és kelet- európai országokban. „ Az EPSU kialakított egy kollektív tárgyalási hálózatot (EPSUCOB@) amely figyelemmel kíséri a kollektív megállapodásokat és tárgyalásokat nemzeti szinten. Lásd: EPSUCOB@ORG. ■

25




TÉNYEK 9

Az ágazatok közötti társadalmi párbeszéd A társadalmi jogi alapját az Alapszerződés 138. és 139. cikkelye tartalmazza, amely kimondja a Bizottság kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy elő kell segítse a szociális partnerek konzultációját, és ösztönöznie kell párbeszédüket. A 139. cikkely szerint a szociális partnerek közötti párbeszéd, amennyiben mind a két fél támogatja, kollektív tárgyaláshoz vezethet, melynek eredményeként megállapodások születhetnek. A társadalmi párbeszéd az európai szociális modell szerves részének számít, mint a jobb közigazgatás kialakításának kulcsfontosságú területe a kibővített Európában. Az ágazatok közötti társadalmi párbeszéd egy olyan munkaügyi kapcsolat rendszer kialakítását jelenti, amelynek résztvevői az európai szintű munkavállalói és munkaadói szervezetek. Az európai társadalmi párbeszéd keretei között a szociális partnerek európai szintű keretmegállapodásokat hozhatnak létre. Az ESZSZ ágazati keretmegállapodást kötött az európai szintű munkaadói szervezetekkel a gyermekgondozási szabadságról, a részmunkaidős foglalkoztatásról, a határozott idejű foglalkoztatásról és a távmunkáról. Az Alapszerződés 139. cikkelye két lehetőséget tartalmaz a szociális partnerek között létrejött keretmegállapodások alkalmazására vonatkozóan: a Tanács határozata alapján, vagy pedig a tagországokban a menedzsmentet és a munkát illetően szokásos eljárásoknak és gyakorlatnak megelelően. A gyermekgondozási szabadságra, részidős és határozott idős foglalkoztatásra vonatkozó keretmegállapodások alkalmazása EU irányelveken kersztül történt, a korábbi három keretmegállapodást is a megkötést követően EU irányelv erősítette meg jogilag. A távmunkára vonatkozó megállapodás volt az első olyan ágazatok feletti megállapodás, amelyet az aláíró feleknek kell a gyakorlatban alkalmazni, nem pedig egy EU jogi eszköz segítségével. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem várható olyan irányelv, amely kötelező érvényűvé tenné.

■ Az európai szintű szociális partner szervezetek a következők: ●

Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ/ETUC)

●

Európai Ipari és Munkaadói Szövetségek Uniója (UNICE)/ Szakmák és Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (UEAPME)

●

Közszféra Részvételével Működő és Állami Gazdasági Érdekeltségű Vállakozások Európai Központja (CEEP).

A társadalmi párbeszéd: rövid története Az európai társadalmi párbeszéddel foglalkozó tárgyalások története az 1960-as évekre nyúlik vissza. Azonban csak 1985-től beszélhetünk arról - Jacques Delors elnök kezdeményezésére - , hogy megtörténtek az első lépések egy lehetséges társadalmi párbeszéd felé. A társadalmi párbeszéd három szakasza a következő: 1985 és 1991 között a társadalmi párbeszédet a Bizottság kezdeményezte és támogatta. Ez a „Val Duchesse“ párbeszéd néven volt ismert, az után a hely után, ahol az első találkozót tartották. A szociális partnerek tevékenysége főleg közös állásfoglalások, határozatok és nyilatkozatok megfogalmazásában merült ki. 1991 és 2001 között szilárdabban beépült az európai politikába. Az 1991-es Maastrichti Szerződés új szakaszt jelentett a társadalmi párbeszéd történetében. A megállapodás része lett a Szociális Jegyzőkönyvnek, amelyet először a Maastrichti Szerződéshez csatoltak, később beintegrálták az Amszterdami Szerződésbe. Ez megteremtette a lehetőségét annak, hogy európai szintű megállapodások jőjjenek létre tárgyalások segítségével. Ez volt az alapja a szociális partnerek első tárgyalásainak, amelyek eredményeképpen megállapodások születtek a gyermekgondozási szabadságról (1995), a részidős foglalkoztatásról (1997) és a határozott idejű szerződésekről (1999), és ezek a megállapodások irányelvként kerültek a gyakorlatba. 2002-től a táradalmi párbeszéd önállóbb lett. A szociális partnerek Laekeni Nyilatkozata 2001 végén a táradalmi párbeszéd történetének ismét új szakaszát jelentette, miután visszaadta a társadalmi párbeszéd

>>>

26



TÉNYEK 9

T é n y e k


>>> önállóságát. Azóta a kompetenciák élethosszig tartó fejlesztéséről szóló Akciókeret, amit a szociális partnerek dolgoztak ki és mutattak be a 2002-es márciusi Barcelonai Csúcson, valamint a távmunkáról szóló megállapodás, amit 2002 júliusában írtak alá, a legújabb eredményei ennek az új társadalmi párbeszédnek.

A Laekeni Európai Tanács ülésén 2001 decemberében az ESZSZ, UNICE/UEAPME és a CEEP kijelentették, hogy szeretnék „módosítani a szociális partnerek szerepét“, és kialakítani egy autonóm társadalmi párbeszéd folyamatot, amely független a Bizottság konzultációs tevékenységétől. Ez olyan eszközöket foglalna magában, mint az európai keretmegálapodások, vélemények, ajánlások, nyilatkozatok, tapasztalatcserék, figyelemfelhívó kampányok éa nyilvános viták. Az Európai Bizotság szintén támogatta egy továbbfejlesztett és megerősített társadalmi párbeszéd folyamat kialakítását a 2002-es, a társadalmi párbeszéd jövőjéről szóló Nyilatkozatában. A társadalmi párbeszéd csúcson, amit 2002. november 28-án tartottak, az európaiszintű szociális partnerek UNICE/UEAPME, CEEP és az ETUC - egy közös munkaprogramot fogadtak el, amely a foglalkoztatás, valamint a bővítés és mobilitás kérdéseivel foglalkozik, és akciókat tartalmaz, amelyek 2005. végéig zajlanak. Ez az új hároméves munkaprogram jelentős lépés az európai szintű társadalmi párbeszéd történtében, olyan partnerek részvételével, akik önállóbb módon dolgoznak. A munkatervben szereplő akciók között, amelyek lezajlottak, vagy amelyeket terveznek a foglalkoztatás területén, a következő témák szerepelnek: ●

A munkahelyi stresszel kapcsolatos önkéntes megállapodás,

●

Szeminárium, amely a munkahelyi zaklatással kapcsolatos önkéntes megállapodás lehetőségét vizsgálná,

●

Szeminárium, amely az idősödő munkaerő problémájával kapcsolatos közös akciók lehetőségét vizsgálná,

●

Szeminárium és közös állásfoglalás a bejelentetlen munkaerővel kapcsolatosan,

●

A rasszizmusa kapcsolatos közös nyilatkozat frissítése,

●

Szeminárium az esélyegyenlőségről és a nemek hátrányos megkülönböztetéséről azzal a céllal, hogy kialakuljon egy „akció-keretterv“,

●

Közös nyilatkozat és/vagy figyelemfelkeltő kampány annak érdekében, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését a természettudományos és technológiai ismeretek iránt, aminek eredményeképp csökkenhetne az ismerethiány,

●

A vállalati szerkezetváltással és a változásmenedzsment szociális következményeivel kapcsolatos kérdések kezelése,

●

Az egész életen át tartó tanulással és a távmunkával kapcsolatos fejlemények figyelemmel követése és kiegészítő akciók.

A bővítésre vonatkozó területen a következő akciók voltak, vagy vannak tervben: In the area of Enlargement the following activities have taken place or are planned: ●

Közös szemináriumok a munkaügyi kapcsolatokról a bővítés kontextusában,

●

Két kibővített társadalmi párbeszéd bizottsági ülés lesz évente a program egész ideje alatt,

●

Közös szeminárium az európai üzemi tanácsok témakörében,

●

Tanulmány és szeminárium az egész életen át tartó tanulásról a csatlakozó országok vonatkozásában.

A mobilitás témakörében a szociális partnerek egy szemináriumot terveznek a szakképesítések és a mobilitás témájában. Egy másik fontos fejlemény egy, a fejlődés és foglalkoztatás kérdéseivel foglalkozó háromoldalú szociális csúcs létrehozása, amit hivatalosan a 2003. március 6-i Tanácsi Határozattal hoztak létre. Ez a fórum évente fog üléseni, az éves tavaszi gazdasági és szociális Tanács ülését megelőző napon. A fő hangsúly a szociális partnerek és az európai intézmények közötti kapcsolat erősítésén a gazdasági és szociális politikát érintő kérdésekben, valamint azon a markáns politikai üzeneten van, hogy milyen fontos szerepe van a háromoldalú egyeztetésnek a szociális partnereknek a lisszaboni célkitűzések megvalósításába való bevonása szempontjából (az EU foglalkoztatást érintő célkitűzései, amelyeket a Liszaboni Csúcson tűztek ki 2000 márciusában). ■

27



TÉNYEK 10

T é n y e k


Szakszervezeti szerveződés a kibővített Európában Amellett a szerep mellett, amelyet a közszolgálati szakszervezetek az ágazati társadalmi párbeszédben játszanak, egy sor egyéb mód is létezik, amely szerint a szakszervezetek szerveződnek a kibővített Európában.

■ Európai üzemi tanácsok A globalizáció és liberalizáció azt jelenti, hogy a nemzetközi társaságok jelentős szerepet játszanak a közszolgálati ágazatban tulajdonosként. Erős helyzetben vannak abból a szempontból, hogy befolyásolni tudják az európai törvényalkotást, és hatalmas hasznot húznak az európai integrációból. Az 1994-es európai üzemi tanácsokról (EÜT - angolul EWC) szóló EU irányelv arra kötelezi azokat a multinacionális vállalatokat, amelyek dolgozóinak száma meghaladja az ezret, és legalább két országban legalább 150 dolgozót foglalkoztató leányvállalatuk van, hogy hozzanak létre európai üzemi tanácsot. Az irányelv kimondja, hogy a cél az, hogy javítani kell a dolgozók tájékoztatási és konzultációs jogát az uniós méretű vállakozásoknál EÜT létrehozásával, vagy valamilyen más olyan eljárással, amely biztosítja a dolgozók tájékoztatását és konzultáióját. A konzultációs jog tartalmazza a dolgozók képviselői és a vállalati menedzsment közötti eszmecserét és a párbeszéd kialakítását. 2002-ben összesen 1865 olyan vállalat volt, amely az irányelv hatálya alá esik. 2002-re 639 vállalat hozot létre európai üzemi tanácsot. Az EÜT-k száma tovább fog bővülni az új tagállamok csatlakozásával, és néhány vállalat előrelátásból már önkéntes alapon bevonta a csatlakozó országokban lévő üzemeinek képviselőit. A közszolgáltatások területén különösen azokban az ágazatokban volt különösen fontos az EÜT-k létrehozása, ahol megnyitották a piacot, pl. a gáz-, víz-, energiaszolgáltatás és hulladékkezelés területén. A közszolgáltatásban sok olyan vállalat van, amelyre az irányelv vonatkozik, olyan területeken, mint a víz, szemét, gáz, elektromos áram és egészségügy. Ezek közül a vállalatok közül soknak 10.000 felett van a dolgozói létszáma a világ mniden részén. Az EPSU ezért szoroan együttműködik a Public Services International (PSI) szervezettel a nemzetközi vállalatok vonatkozásában.

Európai üzemi tanácsok a közszférában Vállalat Suez Suez Ondeo Suez Sita Suez Tractebel Veolia Severn Trent Essent RWE-Thames RWE Energy EON Vattenfal Fortum Endesa ENEL EDF GdF Bouygues-Saur Capio EDS United Utilities Brambles Cleanaway

28

Ország Francia Francia Francia Francia/Belgium Francia EK Hollandia Water Német/EK Német Német Svéd Finn Spanyol Olasz Francia Francia Francia Svéd EK EK EK/Ausztrália

Ágazat Vegyes Víz Hulladék Energia vegyes, SNB1, under negotiation víz, hulladék Energia, hulladék víz Energia,hulladék (vita) Energia Energia Energia Energia (vita) Energia, víz, telefon (vita) Elektromos, energiaszolg. Gáz, energiaszolg. Építő, víz, telefon Egészségügy, SNB Informatika Víz, informatika(vita) Hulladék és egyéb szolg., SNB

1 SNB, Special Negotiating Body (STT - Speciális Tárgyaló Testület) . További információ: www.epsu.org és EWCs. Lásd még: www.psiru.org a közszolgáltatásban működő vállalatokról.

>>>



TÉNYEK 10

>>>


■ Tájékoztatás és konzultáció nemzeti szinten Egy további fejlődés volt a nemzeti szintű tájékoztatással és konzultációval kapcsolatos EU irányelv. Az irányelv feljogosítja a dolgozókat arra, hogy tájékoztatást kapjanak a vállalat gazdasági helyzetéről, tájékoztatást kapjanak és konzultáljanak velük a dolgozók kilátásairól, valamint tájékoztatást kapjanak és konzultáljanak velük olyan döntésekről, amelyek előreláthatólag lényeges változást okozhatnak a munkaszervezésben és a szerződéses viszonyokban, beleértve az elbocsájtásokat és áttelepítéseket. A tájékoztatásnak és konzultáiónak megfelelő időben és a vállalatvezetés megfelelő szintjén kell megtörténnie. Normális esetben ez a dolgozói képviselők útján történik, a nemzeti jogszabályokban meghatározottak szerint. A képviselők, miután megkapták a megfelelő tájékoztatást, találkozót kérhetnek a mukaadóval, elmondhatják a véleményüket,és elfogadható választ kell kapniuk felvetéseikre. A munkáltató és a munkavállalók megegyezhetnek más eljárásban is, mint ami az irányelvben le van írva, és a kötelezettségeiket teljesíthetik a tájékoztatás és konzultáció vonatkozásában már létező megállapodások alapján is. A tagállamok számára marad az a feladat, hogy meghatározzák a gyakorlati intézkedéseket a jog gyakorlásának, valamint megerősítésének érdekében. A mukaadók visszatarthatnak olyan információkat, amelyek feltárása komolyan veszélyztetné a vállalat érdekeit, vagy rossz fényt vetne rá, illetve kötelezhetik a munkavállalói képviselőket, akik az információ birtokába jutottak, hogy kezeljék azt bizalmasan. Az EU irányelv 50 dolgozónál többet alkalmazó vállalkozásokra is vonatkozik, valamint olyanokra is, amelyek kevesebb dolgozót alkalmaznak, azonban önkéntesen vállalják, hogy alkalmazzák az előírásait. Az irányelvet alkalmazni kell 2005-től minden olyan vállalatnál, ahol a dolgozók száma eléri 150-et, a legalább 100 dolgozóval rendelkező vállalatoknál 2007-től, és az 50 dolgozóval rendelkező vállalatnál 2008-től. A legfontosabb első lépés a vállalatok számára az lesz, hogy ki kell dolgozniuk a konzultációs megállapodást. Az EU irányelv egy lehetőséget és megnövekedett szerepet biztosít a szakszervezetek, valamint a partnerségi együttműködés számára, mivel jelentős változást képvisel a munkahelyi viszonyokban, ahol a munkavállalók és munkaadók javíthatnak azon a módszeren, amivel a munkaadók értékelik a munkavállalóikat, javíthatják a munkahelyi életminőséget és növelhetik a termelékenységet. Ez arra is bizonyíték, hogy ha az emberek azt érzik, hogy értékelik őket, akkor az javítja a szolgáltatás minőségét és a versenyképességet, mivel azok, akiket elismernek és tisztelettel kezelnek, motiváltabbak lesznek, kevesebb stressz éri őket, kevesebbet hiányoznak és termelékenyebbek. Egy nagy hibája az irányelvnek, hogy kizárja a köztisztviselőket.

■ A bővítés és az európai szakszervezetek A bővítésre való előkészületek jegyében az EPSU egy sor olyan tevékenységbe kapcsolódott bele, amelyek célja az erős szakszervezetek, a nemzeti szintű társadalmi párbeszéd és kollektív tárgyalások, valamint a megfelelően finanszírozott közszolgáltatás mellett való érvelés volt. Az EPSU Bővítési Munkacsoportja segítette a szakszervezeteket a csatlakozásra való felkészülésben. Az EPSU az államigazatást és az önkormányzatokat képviselő szakszervezeteket is összehozott szemináriumokon annak érdekében, hogy megismerjék azokat a kihívásokat, amelyek a csatlakozásra váró országokban várnak a szakszervezetekre. A legfontosabb kérdések és következtetések a következő témákat érintették: EPSU’s Enlargement Task Force has been helping to support unions in preparing for accession to the EU. EPSU has also brought together unions from national administration and local government in seminars to explore the challenges facing unions in the accession countries. Key issues and conclusions that have been raised cover the need to: ●

Át kell alakítani a munkaügyi kapcsolatok szerkezetét annak érdekében, hogy autonóm kollektív tárgyalási rendszer és társadalmi párbeszéd jöjjön létre,

●

Erős és hatékony szakszervezetekre van szükség,

●

Meg kell teremteni a jogot a kollektív tárgyalásokra,

●

Új jogszabályokat kell bevezetni és biztosítani kell hatékony alkalmazásukat a gyakorlatban,

●

Ki kell alakítani a kapacitás fejlesztést és a tagok képzésének szerkezetét a szakszervezetknél,

● ●

29

Tagokat kell szervezni, Ki kell alakítani a szakszervezetek együttműködésének struktúráját annak érdekében, hogy megelőzzük a versenyt és ösztönözzük a szakszervezeti pluralizmust. ■




TÉNYEK 11

Az európai szociális dimenzió

Az 1970-es évek óta a társadalmi párbeszéd egy összehangolt fejlődése ment végbe. A táradlmi párbeszédnek két fő célkitűzése van: először, hogy az EU hozzájáruljon az élet- és munkakörülmények javításához és a kirekesztés elleni harchoz, másodszor, hogy biztosítsa a szociális jogok egy minimális szintjét, amely jelenti a „szociális dömping“ megelőzését, valamint azt, hogy a dolgozók jogait csökkentsék a verenképesség okozása érdekében. Az EU egy sor szociális alapelvet dolgozott ki. Az utóbbi években a szociális dimenziót úgy tekintették, mint egy olyan produktív tényezőt, ami kiegészíti a gazdaságpolitikát és egy erős gazdaság kiépítését Európában. A szociális dimenzió a következőket foglalja magában: ●

Az Alapszerződés szociális fejezete

●

Az Alapszerződés foglalkoztatáspolitikai fejezete

●

Europai Szociális Menetrend 2001-2006

●

Az EU Alapjogok és Szabadságok Chartája

■ Az Alapszerződés Szociális Fejezete A szociális fejezete a szociálpolitika kereteit foglalja össze, és tartalmazza a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, az esélyegyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés elleni harc, a munkafeltételek, a dolgozókkal való konzultáció kérdéseit, valamint a dolgozóknak azt a jogát, hogy bevonják őket a döntéshozatal folyamatába európai szinten. A szociális fejezetben leírtakat a 2001-2006 időszakra vonatkozó Szociális Menetrend valósítja meg a gyakorlatban, amely konkrét lépéseket tartalmaz az Alapszerződésben lefektetett célkitűzések elérésére.

■ A foglalkoztatási fejezet Sok kormány, munkaadó és az EU amellett érvel, hogy a munkanélküliség kérdését a jövőben csak a rugalmas munkaszervzés új formáinak a bevezetésével, work-sharing-gel (a munkahelyek megosztásával) és részmunkaidős foglalkoztatással lehet megoldani. Az Amszterdami Szerződés egy nagy lépést tett előre a foglalkoztatási vitában azzal, hogy a szerződésbe integrálta a Foglalkoztatáspolitikai Fejezetet, amely kimondja a „magasszintű foglalkoztatás“ célkitűzését. A munkanélküliség magas aránya Európa országaiban azt jelenti, hogy az új munkahelyek lérehozás és a strukturális munkanélküliség megszüntetése az EU számára elsőrendű feladat. Ezek a prioritások tükröződnek az Alapszerződés Foglalkoztatási Fejezetében, a Foglalkoztatási Irányelvekben, valamint az ezekhez kapcsolódó nemzeti foglalkoztatáspolitikai akciótervekben. Az Európai Strukturális Alapok szintén elsőrendű feladatuknak tekintik a munkahelyteremtést és a Foglalkoztatási Irányelvekhez kapcsolódnak. Az Európai Bizottság azzal érvel, hogy a nettó munkahelyteremtés a szolgáltató ágazatban fog megvalósulni, és ezen belül is leginkább azon a területen, amit kommunális szolgáltatásnak szokás nevezni (egészségügy, oktatás, szociális gondozás, és közigazgatás), ahol a munkahelyek számának viszonylag jelentős növekedése megmaradt, a költségvetési megszorítások és az adók csökkentésére irányuló nyomás ellenére. Az Európai Bizottság a magán és közszféra partnerségének, a helyi gazdaság és foglalkoztatás fejlesztésének, valamint a szociális gazdaságban történő munkahelyteremtésnek több innovatív formáját ajánlotta.

■ A Szociális Menetrend 2001-2006 A Európai Tanács 2000. évi Nizzai ülésén elfogadták a 2001-2006 évekre szóló Európai Szociális Menetrendet. A Lisszaboni Európai Tanács már előzőleg megfogalmazta azt az igényt, hogy modernizálni kell az európai szociális modellt, mégpedig úgy, hogy nagyobb hangúlyt kell kapjon az élethosszig tartó tanulás, az aktív foglalkoztatáspolitika, a tásadalombiztosítás és a társadalmi befogadás kérdése.

30

>>>



TÉNYEK 11

>>>


A Szociális Menetrend a következő témákkal foglalkozik: ●

Több és jobb munkahely

●

Új egyensúly a rugalmasság és a munkahely biztonsága között

●

Új perspektívák a szegénységgel, társadalmi kirekesztéssel és a társadalombiztosítással kapcsolatban

●

A nemek közötti esélyegyenlőség ösztönzése

●

A szociálpolitikai szempontok erősítése a bővítést és a külkapcsolatokat illetően

●

A társadalmi párbeszéd és a szociális partnerség

●

A minőség, ezen belül a szolgáltatások minőségének, a munka minőségének és a munkaügyi kapcsolatok minőségének kihangsúlyozása

■ Az EU Alapvető Jogok és Szabadságok Chartája A Charta, amelyet a 2000. évi Nizzai Csúcson fogadtak el, összefoglalja azokat a civil, szociális és emberi jogokat, amelyek azokban a nemzeti, európai és nemzetközi eszközökben találhatók, amelyek ezekről a jogokról szólnak. A Chartát politikai nyilatkozatként fogadták el, és ekkor nem foglalták bele az Alapszerződésbe, de várható, hogy az Alkotmányos Szerződés részét fogja képezni a jövőben. A Charta az alapvető munkavállalói jogokkal kapcsolatos előírásokat tartalmaz, mint pl. a szerveződéshez való jog (12. cikkely), a dolgozók joga a tájékoztatásra és konzultációra a vállalaton belül (27. cikkely), és a kollektív tárgyalásokhoz és akciókhoz való jog (28. cikkely). Az Alapvető jogok chartájának beillesztése az Alapszerződésbe nagy jelentőséggel bír a közszolgálati ágazat számára, különösen a szolidaitásra vonatkozó rész (IV. Fejezet, 27 - 38. cikkely). Ez a rész utalást tesz a társadalaombiztosításra és a társadalmi gondozásra, az egészségügyi gondozásra, valamint az általános gazdasági érdekeltség körébe tartozó szolgáltatások iránti jogosultságra. Ugyanakkor, míg ezekben a cikkelyekben elismerik azokat az elveket, amelyeken a közszolgáltatások nyugszanak, nyitva marad az előírások törvényi alkalmazhatóságának kérdése.

■ A bővités és a közösségi joganyag teljesítése A szociális joganyag a következő területekkel foglalkozik: ●

Biztonság és egészségvédelem

●

Munkajog

●

Férfiak és nők esélyegyenlősége

●

Társadalmi párbeszéd

●

Foglalkoztatás és táradalombiztosítás

●

Az Európai Strukturális Alapok

●

Közegészségügy

●

Az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló intézkedések

●

Rasszizmus és idegengyűlölet

Ezen kívül a társadalmi párbeszéd része a jogi és intézményi joganyagnak, amelyik tartalmazza a szociális partnerekkel való konzultáció kötelezettségét, valamint olyan előírásokat, amelyekkel irányelvek foglalkoznak: ●

Európai Üzemi tanácsok

●

A dolgozók tájékoztatási és konzultációs joga

●

Biztonság és egészségvédelem

●

Munkaidő

●


●

A hátrányos megkülönböztetés megszüntetése

A társadalmi párbeszéd is része az intézményi joganyagnak, ahol a szociális partnereknek kikérik a véleményét

31

>>>



TÉNYEK 11

>>>

32


olyan kérdésekben, amelyek érintik az Európai Foglalkoztatási Stratégia fejlesztését, valamint az éves Foglalkoztatási Irányelveket. Az Alapszerződés lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy tárgyaljanak és keretmegállapodásokat kössenek, valamint azt is, hogy ezek az Unió jogi eszközeivel kerüljenek alkalmazásra. Ennek az eljárásnak a keretében rendeződött a gyermekgondozási szabadság, a részidős foglalkoztatás, a határozott időre szóló szerződés és a munkaidő kédése. Egy sor olyan kérdés van, ami kihívást jelent a csatlakozó országok számára. Ezek közé tartozik az a kédé, hogyan lehet kezelni a növekvő gazdasági egyenlőtlenségeket, figyelembe véve, hogy a tíz csatlakozó ország átlagkereseti szintje alacsonyabb, mint a jelenlegi tagországok egy főre eső GDP-jének a fele. A Kok Jelentésben (2000), amely az EU bővítéssel foglalkozik, az a megállapítás áll, hogy „ha a lehetséges forgatókönyvek legpozitívabb változatát is feltételezzük, az új tagállamok gazdasági felzárkózása a jelenelegi tagállamokhoz hosszú folyamat lesz - évtizedek kérdése“. ■




TÉNYEK 12

Irányelvek és szabályozások a munkajogban, egyenlő elbánás, szabad áramlás, valamint biztonság és egészségvédelem ■ MUNKAJOG ●

80/987/EEC a munkavállalók védelme a munkaadójuk fizetésképtelensége esetén

●

91/383/EEC a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javításának ösztönzése határozott idejű vagy alkalmi foglalkoztatásban dolgozók esetén

●

91/533/EEC a munkaadó kötelezettsége a munkavállaló tájékoztatása a munkaszerződés vagy alkalmazás esetén alkalmazandó feltételekről

●

93/104/EC a munkaidő szervezése

●

94/33/EC fiatalkorúak munkahelyi védelme

●

94/45/EC európai üzemi tanács létrehozása, vagy a dolgozók tájékoztatása és konzultációja céljából alkalmazott eljárás az Uniós léptékű vállalatoknál vagy vállalatcsoportoknál

●

96/71/EC dolgozók elhelyezése a szolgáltatások biztosításának keretében

●

97/74/EC a 94/45/EC sz. Az európai üzemi tanács létrehozása, vagy a dolgozók tájékoztatása és konzultációja céljából alkalmazott eljárás az Uniós léptékű vállalatoknál vagy vállalatcsoportoknál témájú irányelv kiterjesztése az Egyesült Királyságra (15.12.99)

●

97/81/EC keretmegállapodás a részidős foglalkoztatásról, amelyet az UNICE, CEEP és az ETUC (ESZSZ) írt alá

●

98/23/EC a 97/81/EC irányelv kiterjesztése az Egyesült Királyságra (keretmegállapodás a részidős foglalkoztatásról, amelyet az UNICE, CEEP és az ETUC (ESZSZ) írt alá )

●

98/50/EC a tagállamok jogi szabályozásának közelítése a dolgozók jogainak védelme területén a vállalatok, üzleti tevékenységek vagy azok részeinek áttelepítése esetén

●

98/59/EC a tagállamok jogi szabályozásának közelítése a csoportos elbocsátásra vonatkozóan

●

99/63/EC megállapodás a tengerészek munkaidejének szabályozásáról , melyről az Európai Közösség állapodott meg

●

99/70/EC keretmegállapodás a határozott idejű foglalkoztatásról, amelyről az ETUC, UNICE és CEEP állapodott meg

●

77/187 és 98/50 2001/23/EC a tagállamok jogi szabályozásának közelítése a dolgozók jogainak védelme területén abban az esetben, ha a vállalatot, üzleti tevékenységet vagy azok részeit áttelepítik

●

2000/34/EC a munkaidő szabályozása olyan területeken, melyekre az EU irányelv nem vonatkozik

●

2000/79/EC európai megállapodás a dolgozók munkaidejének szabályozásáról a polgári repülésben dolgozó mobil munkavállalókra vonatkozóan

●

2001/86/EC az európai részvénytársaság (SE) alapszabálya a dolgozóknak a döntésekbe való bevonásáról

●

2002/14/EC általános keretemegállapodás a dolgozók tájékoztatásáról és konzultációjáról az Európai Közösségben

●

2002/74/EC a tagállamok jogi szabályozásának közelítése a dolgozók védelméről a munkaadók fizetésképtelensége esetén (a 80/987 sz. Irányelv módosítása)

■ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD

33

●

75/117/EEC a tagállamok jogi szabályozásának közelítése a férfiak és nők azonos bérezésének elve alkalmazásáról

●

76/207/EEC a férfiakkal és nőkkel szembeni azonos bánásmód elvének alkalmazásáról az alkalmazás, szakképzés és előrelépés, valamint a munkakfeltételek vonatkozásában

●

79/7/EEC a férfiak és nők esélyegyenlősége elvének pozitiv alkalmazása a társadalombiztosítással összefüggő kérdésekben

>>>



TÉNYEK 12

>>>


●

86/378/EEC a férfiak és nők esélyegyenlősége elvének alkalmazása a foglalkoztatási társadalombiztosítással összefüggő kérdésekben

●

86/613/EEC az azonos tevékenységet folytató férfiak és nők egyenlő bánásmódja elvének alkalmazásáról, beleértve a mezőgazdaságot és az önfoglalkoztatást, valamint az önfoglalkoztatásban dolgozó nők védelméről a terhesség és gyermekgondozás időszakában

●

92/85/EEC intézkedések bevezetése annak ösztönzésére, hogy fejlesztések történjenek a terhes nők, kismamák és szoptatós anyák munkahelyi biztonsága és egészségvédelme érdekében

●

96/34/EC keretmegállapodás a gyermekgondozási szabadságról

●

96/97/EC a férfiak és nők esélyegyenlősége elvének alkalmazása a foglalkoztatási társadalombiztosítással összefüggő kérdésekben (a 86/378/EEC irányelv módosítása)

●

96/34/EC számú Irányelv a gyermekgondozási szabadságról szóló keretmegállapodásról, amelyről az UNICE, CEEP és az ETUC állapodott meg

●

97/80/EC a bizonyítás terhéről olyan esetekben, amikor hátrányos megkülönböztetés történik a nemi hovatartozás alapján

●

2000/43/EC az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról személyek között, függetlenül azok faji vagy etnikai hovatarozásától

●

2000/78/EC általános keretfeltételek megállapítása az alkalmazásban és foglalkoztatásban történő azonos bánásmódról

●

2002/73/EC a férfiakkal és nőkkel szembeni azonos bánásmód elvének alkalmazásáról az alkalmazás, szakképzés és előrelépés, valamint a munkakfeltételek vonatkozásában (05.10.05)

■ A MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA ●

68/360/EEC a szabad mozgás korlátozásának feloldása

●

98/49/EC a nyugdíjkiegészítés jogának biztosítása az alkalmazásban és önfoglalkoztatásban dolgozók számára, akik a Közösségen belül mozognak

●

1612/68/EEC a dolgozók mozgásának szabadsága a Közösségen belül

●

408/71/EEC a társadalombiztosítási intézkedések alkalmazásáról alkalmazottak, önfoglalkoztatottak és családtagjaik esetében, akik a Közösségen belül mozognak

●

574/72/EEC a 1408/71 sz. szabályozás alkalmazásának eljárásai

●

1251/70/EEC a dolgozók joga abban a tagállamban letelepedni, amelyben foglalkoztatták őket

■ MUNKAHELYI BIZTONSÁG ÉS EGÉSZSÉGVÉDELEM

34

●

1989 a munkahelyi biztonság és egészségvédelemről szóló irányelv (89/391) nyomán egy sor irányelv született a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről 1989 és 1992 között

●

1991 irányelv a munkahelyi biztonságról és egészségvédelemről a határozott időre alkalmazott dolgozók ill. alkalmi munkások vonatkozásában

●

1994 irányelv a fiatalkorúak munkahelyi védelméről (94/33)

■



TÉNYEK 13

T é n y e k


A bővítés

Az EU bővítése Európa központi, keleti és déli része felé a legjelentősebb kihívás, amivel szembe kelle néznie azóta, hogy 1957-ben létrehozták. A Helsinki Csúcs (1999 decemberében) elvetette a két hullámban való csatlakozás gondolatát, inkább úgy döntött, hogy minden jelölt országgal megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat 2000 februárjában. A jelölt országok: Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Magarország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Minden csatlakozó országtól elvárják, hpgy alkalmazza a teljes közöségi joganyagot, ami magában foglalja az EU Szerződéseket és az EU politikáját tartalmazó dokumentumokat, ami összesen több, mint 25.000 jogszabályt jelent. Amellett, hogy meg kell felelni a közösségi jogszabályoknak, még a következő alapvető politikai, gazdasági és intézményi kritériumoknak is meg kell felelni a csatlakozási tárgyalások megkezdése előtt: ●

a demokráciát garantáló intézmények stabilitása, jogállamiság, az emberi jogok és a kisebbségek védelmének tiszteletben tartása

●

működő piacgazdaság, valamint a versennyel és az EU piaci erőivel való megbírkózás képessége

●

arra való képesség, hogy teljesítsék a tagsággal járó kötelezettségeket, beleértve a politikai, gazdasági és monetáris unió céljainak elfogadását is

■ Miért kritikus kérdés a bővítés a szakszervezetek számára? A szakszervezetek készültek a bővítésre és felismerték azokat a lehetőségeket, amelyeket a bővítés jelent egy olyan Európa számára, amely a demokráciára és az emberi jogokra, valamint az egységre épül. Kulcsfontosságú kérdés a közszolgálati szakszervezetek számára az, hogy a bővítés felerősítette azt a folyamatot, amely a közszolgáltatások jelentős privatizációját és kiszervezését - főleg a köznapi szolgáltatások területén -, a közigazgatás reformját és a szolgáltatások decenztralizációját eredményezte. Ugyanakkor a szakszervezetek úgy tapasztalták, hogy ezek a változások gyakran megfosztották őket a kollektív tárgyalások jogától és struktúráitól. Egy további kérdés az, hogy a főbb csatlakozó országok nem rendelkeznek forrásokkal a megfelelő közszolgáltatások finanszírozására, gyakran az alapvető szolgáltatásokat és infrastruktúrát sem tudják biztosítani. A bővítés azt jelenti, hogy a közszolgálati szakszervezeteknek támogatni kell az új munkaügyi kapcsolatrendszer kialakítását, valamint minőségi munkahelyek és szolgáltatások megteremtését. Kulcskérdés, hogy ki lehessen terjeszteni az európai szociális dimenziót a közép- és kelet-európai országokra, és hogy a gazdasági, strukturális és szociális politika erősítse a gazdaság fejlődését és a munkahelyteremtés folyamatát. A hatékony társadalmi párbeszéd és munkaügyi kapcsolatok megléte nemzeti szinten ehhez elengedhetetlen. Az EPSU arra törekszik, hogy segítse ●

az aktív európai gazdaság- és foglalkoztatáspolitika,

●

a szabályozáson és kollektív tárgyalásokon nyugvó szociális Európa,

●

koordinált kollektív tárgyalás politika,

●

a közszolgálati ágazatban működő társadalmi párbeszéd,

●

az európai munkaügyi kapcsolatrendszer részeként működő EÜT-k,

●

a közép- és kelet-európai társadalmi párbeszéd,

●

az európai szakszervezeti akciók és együttműködés kialakítását.

Az a konferencia, amelyet 2004 januárjában Ljubljanában tartottak, és amelynek témája a társadalmi párbeszéd a kibővített Európában volt, kiemelte a szociális partnerek kulcsszerepét az Európai Unióban. A konferencia célkitűzése az volt, hogy ösztönözze a kétoldalú és háromoldalú társadalmi párbeszédet annak érdekében, hogy modernizálja a munkaerő-piacot és kialakítson foglalkozatás- és szociálpolitikát. Újra kihangsúlyozta a szociális partnerek fontosságát a lisszaboni célkitűzések megvalósításában, amelyek így hangzanak: „dinamikus tudásalapú társadalom megteremtése, a fenntartható gazdasági fejlődés több és jobb munkahellyel, és nagyobb társadalmi kohézió“. A bővítés hatással volt a közszolgáltatásokra az új tagállamokban: ●

az energia ágazatban a hatalom annak a néhány vállalatnak a kezében összpontosul, amelyek most Közép-

35 >>>



TÉNYEK 13

>>>


és Kelet-Európában működnek. ●

Az egészségügyi ágazatban olyan szervezetek, mint a Világbank, főszerepet játszottak abban a folyamatban, amelynek keretében a gondoskodás szolgáltatása a közép- és kelet-európai országokban a progresszív adó alapú rendszer helyett más társadalombiztosítási konstrukcióban valósul meg. Ez azt eredményezte, hogy több privatizált egészségügyi szolgáltatás jelent meg, amihez az egészségügy alacsony szintű finanszírozása párosult.

●

A nemzeti közigazgatásban a szerkezetváltás lassan ment végbe, néhány országban jelentős létszámleépítés történt a köztisztviselők körében.

●

A szolgáltatások decentralizációját a helyi önkormányzatok szintjére nem követte a források átadása, és az is problémát okoz, hogy nincsenek munkáltatók, akikkel helyi szinten lehetne tárgyalni.

Ezen felül a csatlakozás folyamatában költségvetési megszorításokra is sor került, aminek erdményeképpen csökkentek a közkiadásokra fordítható források, privatizálták a gáz-, víz-, áramszolgáltatást és a hulladékkezelést, áthelyezték a vámtisztviselőket a határok megnyitása miatt, valamint szerkezetváltás következet be a közigazgatásban.

■ Pénzügyi támogatás Számos pénzügyi eszköz alkalmazására került sor a csatlakozási folyamat támogatására. Ezek a következők voltak: ●

A PHARE program, amely pályázati formában nyújt támogatást a közép- és kelet-európai országoknak ahhoz, hogy átalakítsák a gazdaságukat és intézményrendszerüket, valamint alkalmazkodjanak a közösségi joganyaghoz. Ahhoz is támogatást adott a program, hogy ösztönözze a társadalmi párbeszédet és a szociális partner szervezeteket.

●

TACIS a korábbi Szovjetunió tagországai számára

●

MEDA a délkelet-mediterán országok számára

●

A ISPA program, amely a strukturális politika pénzügyi eszköze

●

A SAPARD program, amely a mezőgazdasági politika pénzügyi eszköze

●

A TAIEX technikai tanácsadó iroda útmutatást ad abban a kérdésben, hogyan kell a jogharmonizációt elvégezni.

Az Agenda 2000-ben meghatározott pénzügyi keret alkotta a költségvetési, mezőgazdasági és regionális reformokra vonatkozó megállapodások alapját, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a csatlakozó országok teljesítsék a csatlakozás feltételeit. 3,12 milliárd Eurot biztosítottak évente az előcsatlakozás finanszírozására, és a finanszírozás összege 14,21 milliárdra fog nőni az új tagállamok számára 2006-ban.

Az EPSU álláspontja szerint: „Az EPSU elkötelezte magát arra, hogy szembenézzen azokkal a kihívásokkal, amelyeket ez a történelmi jelentőségű lehetőség hordoz magában, és politikájával valamint tevékenységével hozzá fog járulni ahhoz, hogy kivívja a szakszervezeti jogok tiszteletben tartását, elismertesse a szakszervezetek szerepét a politika alakításában, valamint hogy létrejöjjenek a hatékony tájékoztatási és konzultációs struktúrák, munkaügyi kapcsolatok, a hatalom igazságosabb megosztása, a megfelelő munka és fizetési feltételek, a férfiak és nők esélyegyenlősége, az etnikai kisebbségek egyenlő bánásmódja, minőségi közszolgáltatások, a társadalmi és regionális kohézió, egy befogadó társadalom és jó kormányzás. Megfelelő eszközökre van szükség annak érdekében, hogy megelőzhetők legyenek az olyan ellenőrizhetetlen jelenségek, mint a növekvő munkanélküliség, a szociális dömping, az adóverseny és a munkaerő szabad áramlásából adódó szaktudás és agyelszívás. Ezeket az eszközöket jelenti az EU szociális joganyagának hatékony gyakorlati alkalmazása. Csak ennek a politikai kihívásnak a tudatos kezelése előzheti meg az EU integrációval kapcsolatos általános csalódottságot, valamint a nacionalista és idegengyűlölő jelenségeket. ■

36



TÉNYEK 14

T é n y e k


A határok nélküli Európa

A határok nélküli Európa egy sor fontos kérdést vet fel a közszolgálati szakszervezetek számára. Ebben az információs lapban azt tekintjük át, mit jelent a határok nélküli Európa a kibővített Unió szempontjából. A tagállami státusz azt jelenti, hogy a személyek, árúk és szolgáltatások számára szabad a mozgás, ami az egész egységes európai piacra érvényes. It most azt tekintjük át, hogy ez hogyan érinti a lakossági szolgáltatásokat és a területen dolgozókat a munkaerő szabad áramlása, a gáz és elerktromos áram liberalizáció, a közbeszerzések és az adózás vonatkozásában.

■ A munkaerő szabad áramlása Az egységes európai piac biztosítja a személyek szabad mozgását. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van arra, hogy bármely tagországban éljunk és dolgozzunk. A csatlakozási tárgyalások lezárása egy olyan Alapszerződést fog eredményezni, amely minden jelölt országra vonatkozik. Addig kétoldalú szerződések az egyes tagállamok és a csatlakozó országok között fogják szabályozni ezt a kérdést. Például Ausztria és Németország egy hétéves átmeneti időszakot határozott meg a munkaerő szabad mozgása szempontjából, míg Írország úgy határozott, hogy a szabad mozgás joga a csatlakozással életbe lép. A szabad mozgás azt jelenti, hogy létezik egy olyan elv, amely kimondja, hogy az EU állampolgárait nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, és mindenki szabadon beléphet bármely tagállam területére. Ugyanakkor a szabad mozgás elve nem alkalmazható a migráns munkaerőre, valamint harmadik országól érkező személyekre. Aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az Európa erőd létrejötte fokozta a bevándorlás ellenőrzését Európában. Számos irányelv született annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a mozgás és letelepedés szabadságáta dolgozók és családtagjaik számára, a dolgozók kiküldetését más tagországokba, a letelepedési jogot önfoglalkoztatók és alkalmazottak számára, valamint a letelepedési és társadalombiztosítási ellátásra való jogot a harmadik országból érkezett és migráns dolgozók számára. A közszolgáltatások piacának megnyitása a tagállamokban és a képzettségek kölcsönös elismerése két fontos kérdés a közszolgáltatásban alkalmazott dolgozók szabad mozgása szempontjából.

■ A kommunális szolgáltatások liberalizációja Az egyéges piac kialakulásából adódó piacnyitás a gáz- és áramszolgáltatás területén folyamatos probléma a közszolgálati szakszervezetek számára. A liberalizáció azt jelenti, hogy megszűnik a közszféra monopóliuma, azonban a közszolgálati kötelezettségeket továbbra is szem előtt kell tartani. Az áram- és gázszolgálatás belső piaca olyan EU irányelveket eredményezett, amelyeket alkalmaznak a tagállamokban. A liberalizáció hatására gyengült a fogyasztók szempontjából a minőség, és munkahelyek szüntek meg az ágazatban. Ez különösen a női munkaerőt érintette fájdalmasan. Az EPSU síkra szállt a foglalkoztatottság, a minőség színvonalának, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem színvonalának, valamint a környezetvédelmi szempontok megőrzése mellett. Az EPSU ellenzi más ágazatok liberalizálását, beleértve a vízszolgáltatás az EU egész területén. Ezt az álláspontot osztja számos helyi önkormányzat, önkormányzati szövetség és civil szervezet.

>>>

37




TÉNYEK 14

>>>

A közérdekű szolgáltatások ösztönzése Az Európai Bizottság kiemelte a közérdekű szolgáltatások jelentőségét a csatlakozó országokban, különösen ott, ahol a szolgáltatásokat privatizálják. Ezeket aszolgáltatásokat azért tekintik fontosnak, mert hozzájárulnak a gazdasági és szociális kohézióhoz. Az Európai Unió Alapszerződésében, amit Amszterdamban írtak alá (16. cikkely) az áll, hogy „tekintetbe véve azt a helyet, amit a közérdekű szolgáltatások töltenek be az Unió közös értékeinek sorában, valamint azt a szerepet, amelyet a szociális és területi kohézió ösztönzésében játszanak, a Közösségnek és a tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy ezek a szolgáltatások olyan elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik küldetésük teljesítését“.

■ A közbeszerzések A közszférát közvetlenül érintik a közbeszerzésekre vonatkozó európai előírások olyankor, amikor szerződéseket kötnek magánvállalatokkal szállításokra, munkákra vagy szolgáltatásokra vonatkozóan. Az Európai Bizottság 1996-ban lépéseket kezdett a közbeszerzési előírások módosítása érdekében. Az EPSU munkacsoportot hozott létre a közbeszerzések témakörében. Ez a munkacsoport figyelemmel követte a törvényalkotás folyamatát és állandóan amellett érvelt,hogy tartsák szem előtt a közbeszerzéseknél a szociális dimenziót úgy, hogy védjék a dolgozók jogait és ne tegyék kötelezővé a tendereztetést. A Bizottság azzal érvelt, hogy nyílt és átlátható közbeszerzési előírásokra van szükség annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a fenntartható fejlődést, a munkahelyeket és a versenyképes piacokat, amelyek globális méretekben is versenyképesek. Az EPSU koordinálta a szakszervezeti lobbit, és létrehozott egy koalíciót a zöld és szociális beszerzés érdekében. A szakszervezetekből és civil szervezetekből álló koalíció, amely olyan szervezeteket tömörít, mint a Grenpeace, World Wildlife Fund, Eurocities, European Environmental Bureau, Oxfam, Clean Clothes Campaign és még számos más szervezet, nagyon sikeres volt abban, hogy rávegye az Európai Parlamentet arra, hogy integrálja a szociális és környezeti dimenziót. Ez indokolta a tervezet egyeztetését. A Tanács és a Parlament közötti közvetlen tárgyalás során a szociális és környezeti dimenzió megerősítést nyert. Hosszú lobbifolyamat végén a Parlament és a Tanács elfogadta a véglegesített irányelveket 2004 januárjában.

■ Adózás Az adók a közszolgáltatások finanszírozását, valamint a jövedelmek és a hatalom igazságos elosztását szolgálják. Bár az EU messze van még attól, hogy egységes adópolitikája legyen, folyamatosan vizsgálja annak lehetőségét, hogyan lehetne harmonizálni az adópolitikát az egységes piac keretein belül. Ez a folyamat olyan elemeket tartalmaz, mint a káros adóverseny és adócsalások megszüntetése, ami akadályozhatja a sportszerű versenyt és az egységes piac hatékony működését. Az EPSU aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az adóteher általános csökkentése hátrányosan befolyásolhatja a kormányok közszolgáltatásokra fordított forrásait. Ennek eredményeképpen az EPSU az Igazságos Adózás Chartájában keresi annak a lehetőségét, hogyan lehet javítani az adófizetési fegyelmet, javítani a különböző adórendszerek együttműködését, harmonizálni az ÁFÁ-t, valamint a közvetlen adózás előnyei mellett érvel a közvetett adózással szemben. Az EPSU kiáll a reális mértékű társasági adózás mellett az EU egész területén, mint olyan eszköz mellet, amely biztosíthatja, hogy a multinacionális vállalatok hozzájárulása a közös terhekhez arányos legyen a hatalmukkal. ■

38



TÉNYEK 15

T é n y e k


A gazdasági és szociális kohézió Az EU fontos célkitűzése a regionális különbségek megszüntetése, és a gazdasági és szociális kohézió erősítése annak érdekében, hogy segítsen a hátrányosabb helyzetű régióknak növelni versenyképességüket. A gazdasági és szociális kohézió egyike az EU három tartópillérének, a monetáris unió és az egységes piac mellett. Az Európai Strukturális Alapok fontos eleme az EU regionális politikájának. Ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy ezek az eszközök nem voltak eléggé hatékonyak abban, hogy meg tudják akadályozni a szegénység és a munkanélküliség, valamint a régiók közti különbségek növekedését. A szakszervezetek pályázhatnak európai pénzekre és bekapcsolódhatnak a strukturális és regionális politikát kialakító tárgyalásokba és partnerségekbe. A szakszervezetek fontos szerepet játszhatnak az európai strukturális finanszírozási politikában azzal, hogy partnerségben a munkáltatókkal, helyi önkormányzatokkal és más testületekkel dönthetnek arról, mire költsék a strukturális alapok támogatásait. A rendelkezésre álló keret 2000-2007. között 275 milliárd Euro, ebből 45 milliárdot a csatlakozó országok kapnak, 20 milliárdot a kohéziós alap. 200 milliárd az EU15 rendelkezésére áll, ami egy kis csökkenést jelent az éves támogatási keretekben az 1999-es összeghez képest.

■ Az Európai Strukturális Alapok - mire fordítják? Az Európai Strukturális Alapok pénzügyi támogatást ad hátrányos helyzetű régióknak. Ezel olyan régiók, vagy régiók részei lehetnek, amelyeket iparuk visszafejlesztése fenyeget, vagy amelyek jelentősen elmaradnak Európa gazdaságilag fejlettebb régiói mögött. Van olyan támogatás is kisebb arányban, amit nem regionális alapon juttatnak. Az Európai Unió úgy véli, hogy a képzési igényeket az új munkahelyek teremtéséhez kell kötni, és hogy a szociális partnerségek (szakszervezetek és munkáltatók együtműködésben a helyi önkormányzatokkal, kormányszervekkel, képzési központokkal stb.) nemzeti és helyi szinten kell működjenek. A jelenlegi pályázati időszak 2002-től 2006-ig tart, és az EU jelenlegi tagjai jogosultak a támogatásokra. A támogatások alapját az Agenda 2000-ben lefektetett alapelvek képezik. Ez a dokumentum tartalmazza az EU jövőbeni finanszírozásának alapját azzal a céllal, hogy növelni lehessen a strukturális politika eszközeinek hatékonyságát a gazdasági és szociális kohézió elérése érdekében, valamint azért, hogy biztosítani lehessen azt, hogy a strukturális politika szerepe megmaradjon a bővítésben és a közép- és kelet-európai országok támogatásában. Az Európai Strukturális Alapokat a következő alapok alkotják: Az Európai Regionális Fejlesztési Alap( ERFA), amelyet 1975-ben hoztak létre abból a célból, hogy korrigálja „a jelentősebb regionális egyenlőtlenségeket a Közösségen belül, amelyek főleg mezőgazdaság túlsúlyából, az ipari változásokból, valamint a strukturális fejletlenségből adódnak“. A támogatásokat a tőke pótlására adják a szegényebb régiókban, valamint olan beruházásokra, amelyek a munkahelyek megtartását, vagy az infrastruktura fejlesztését célozzák. Az utóbbi időben a hangúly a munkahelyteremtésre, a társadalmi befogadásra, a települések „kapacitásteremtésére“, valamint az esélyegyenlőségre került Az Európai Szociális Alap (ESZA) a támogatást munkahelyteremtési és szakképzési projektekre adja nemzeti és regionális szinten, munkanélküliek és olyan munkavállalók számára, akik leépítés előtt állnak technológiai váltások vagy az ipari szerkezetváltás miatt, valamint a kis- és középvállalatok emberi erőforrás fejlesztésének segítésére. Az ESZA keretében adott támogatás meghatározó jelentőségű a képzés, átképzés, tanácsadás, valamint a munkaerő kapacitásának és szaktudásának megerősítése szempontjából. A Mezőgazdasági Tanácsadó és Garancia Alap (EAGGF) és Halászati Ágazat Tanácsadó Alap (FIGF) a helyi gazdaság diverzifikálásához ad támogatást a mezőgazdaság és a halászat területén. A Közöségi Kezdeményezések : három kezdeményezési program létezik, amelyek a határokon átnyúló, nemzetközi és interregionális együtműködéshez; a humán erőforrás és esélyegyenlőség fejlesztéséhez; és a vidékfejlesztéshez nyújt támogatást a következők szerint: ● ●

39

INTERREG, a határokon átnyúló, nemzetközi és interregionális együtműködéshez; LEADER, a vidékfejlesztéshez a helyi kezdeményezések finanszírozására;

>>>



TÉNYEK 15

>>>


●

EQUAL, új megoldások finanszírozására a hátrányos megkülönböztetés minden formája és az egyenlőtlen esélyek elleni harcban, a munkaerőpiacra való kerülés céljával;

●

URBAN, a válságban levő városok és külvárosok gazdasági és szociális megújulása érdekében.

A strukturális alapok mellett létezik egy Kohéziós Alap is, amelyet 1993-ban hoztak létre. Ez az alap szállítási és környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztéseket támogat azokban a tagállamokban, amelyeknek egy főre eső GDP-je kevesebb, mint az EU átlag 90 százaléka, ezek az országok jelenleg Görögország, Írország, Portugália és Spanyolország.

A Strukturális Alapok célkitűzései Az 1. célkitűzés azoknak a régióknak a fejlesztését és strukturális szerkezetváltását támogatja, amelyek elmaradtak a fejlődésben, azaz az átlagos egy főre eső GDP alatta van az EU átlag 75 százalékának. Az új célkitűzés a legtöbb távoli régióra is vonatkozik (a francia tengeren túli megyék, az Azori Szigetek, Madeira és a Kanári Szigetek), valamint a korábbi 6. célkizűzés által lefedett régiókra, amelyek Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási szerződésében szerepeltek . Amint ez korábban is történt, a Strukturális Alapok által finanszírozott projektek két harmada az 1. célkitűzés hatálya alá esik. Az Unió lakosságának csaknem 20 százaléka haszonélvezője azoknak aprogramoknak, amelyeket ennek a célkitűzésnek a keretében valósítanak meg.

A 2. célkitűzés azoknak a régióknak a gazdasági és szociális szerkezetváltását támogatja, amelyek strukturális nehézségekkel küzdenek, és nem esnek az 1. célkitűzés hatálya alá. Ez a célkitűzés egybefogja a korábbi 2. és 5(b) célkitűzések területét, valamint azokat a régiókat, amelyeknek gazdasági szerkezetváltásra van szükségük: összességében tehát olyan területekre vonatkozik, amelyekben gazdasági szerkezetváltás megy végbe: visszafejlődő vidéki területek, hanyatló területek, amelk a halászatból élnek, veszélyeztetett városok. Ez a célkitűzés az Unió lakosságának nem egészen 18 százalékát érinti. A 3. célkitűzés azoknak a régióknak a humán erőforrás fejlesztési programjait támogatja, amelyek nem esnek az 1. célkitűzés hatálya alá. Ez a célkitűzés veszi át a korábbi 3. és 4. célkitűzés feladatait. Ez a referenciakerete mindazoknak az intézkedéseknek, amelyek az Amszterdami Szerződés foglalkoztatási fejezetében és az Európai Foglalkoztatási Startégiában kerültek megfogalmazásra.

■ A bővítés és a strukturális alapok A Strukturális Alapok jelenlegi támogatási rendszerét a jelenlegi tagállamok számára dolgozták ki. Ugyanakkor számos olyan eszköz létezik, amely segítheti a csatlakozó országok strukturális szerkezetváltását. Ilyen a PHARE program, amely a közép- és kelet-európai országoknak nyújt segítséget, nemrég módosították és mostantól költségvetése 10,92 milliárd Euro az előcsatlakozási támogatások számára a 2000 és 2006 közötti időszakra. Az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-accession) a környezetvédelem és szállítás területén nyújt támogatást, és költségvetése 7,28 milliárd Euro. A SAPARD a mezőgazdaság területén nyújt támogatást, és költségvetése 3,64 milliárd Euro. A csatlakozás után a Strukturális Alap és a Kohéziós Alap vesz át az előcsatlakozási támogatások szerepét.

■ Az Európai Szolidaritási Alap Ez az alap azt a célt szolgálja, hogy lehetővé tegye a Közöség számára, hogy gyorsan, hatékonyan és rugalmasan fejezhesse ki szolidaritását annak a tagállamnak vagy csatlakozási tárgyalásokat folytató országnak a lakosságával, amelyet jelentős természeti katasztrófa sújtott. ■

40



TÉNYEK 16

T é n y e k


A lakossági szolgáltatások és az Euro ■ Bevezetés Az EU tagállamok gazdasága egyre jobban integrálódik, és kereskedelmük több, mint 60 százaléka egymás között bonyolódik. Az Európai Unió Alapszerződése előirja a tagállamoknak, hogy gazdaságpolitikájukat kezeljék „közös ügyként“. Az Euró feladata, hogy alátámassza az erős egységes európai piacot. Azzal, hogy megszünik az átváltási árfolyam ingadozásának veszélye, az üzleti tevékenység szilárdabbá válik, mivel az átváltásból adódó veszteségek is megszünnek, ezt pedig úgy tekintik, mint ami elősegíti az európai integrációt a gazdasági ügyekben. Az Euro bevezetése egyetlen fizetőeszközként fontos lépés a további politikai unió felé. Ugyanakkor néhány ország kimaradt a monetáris unióból azzal az indokkal, hogy az aláássa a nemzeti szuverinitást. Az eurozóna tagjának lenni azt jelenti, hogy a tagállamok többé nem kompenzálhatják szociális kiadásaikat (pl. a béreket) az árfolyamkülönbözetből. A szakszervezetek számára az Euro az európai együtműködést a közszolgálati szférában elsőrendű prioritássá emeli. Mivel a bérek összehasonlíthatók, ezért fontos hosszútávú célkitűzés lehet egy közös jövedelempolitikai stratégia kialakítása a közszférában. Voltak bizonyos előfeltételek, amelyeket teljesíteni kellett az eurozónához való csatlakozás előtt. Ezeket a feltételeket a Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) alapfeltételeiként határozták meg a Maastrichti Szerződésben, és konvergencia feltételekként váltak közismertté. Feladatuk az, hogy biztosítsák a gazdasági stabilitást a résztvevő országokban. Ezek a feltételek magukban foglalják az infláció és a kamat konvergenciáját, valamint az átváltási árfolyam stabilitását annak érdekében, hogy egy „optimális monetáris terület“ jöjjön létre. A költségvetési hiányt és az államadósság mértékét is korlátozzák a költségvetés stabilitása érdekében. Azóta a Növekedési és Stabilitási Paktum irányítja az eurozóna tagállamainak gazdaságát, és hangsúlyt fektet arra, hogy alacsony legyen a közszféra hiánya, és hogy arra kell törekedni, hogy többlet jelentkezzen a nemzeti költségvetésekben. Ennek potenciálisan fontos hatása van a kormányoknak arra a képességére, hogy finanszírozni tudják a lakossági szolgáltatásokat.

■ Az Euro bevezetése Az Euro jelenleg tizenkét uniós tagállam hivatalos valutája. Ezek az országok a Földközi tengertől a sarkkörig terjednek (név szerint Belgium, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország). Az Euro bankjegyek és érmék 2002. január 1-től vannak forgalomban, és 300 millió, az eurozónában élő európai használja őket fizetőeszközként Az eurozóna működése jelentős hatással van az európai gazdaságra, a foglalkoztatásra és akollektív tárgyalásokra. A szakszervezetek foglalkoznak azokkal a kulcsfontosságú kérdésekkel, amelyek a szilárd gazdaság-, foglalkoztatás- és szociálpolitika,valamint szakszervezeti szerepek kialakításához kapcsolódnak. A hangsúly a béreken, a munkafeltételeken és a foglalkoztatáson van, mivel ezek azok a területek, ahol a kormányoknak még van valamennyi befolyásuk. Előfordul, hogy a munkáltatók úgy próbálják fenntartani versenyképességüket, hogy csökknetik a béreket és a foglalkoztatás szintjét. E problémák ellenére az ESZSZ és az EPSU meg van győződve arról, hogy az Eurora szükség van ahhoz, hogy megteremtődjön az európai versenyképesség alapja, ami a foglalkoztatás növelésének záloga. Nemzeti szinten az Euro-vita szorosan kapcsolódott olyan kérdésekhez, amelyek a gazdaság- és feglalkozatáspolitikára és a közkiadásokra gyakorolt hatásával foglalkoztak. Angliában, Dániában és Svédországban a stratégia az volt, hogy várjuk ki a tapasztalatokat. Svédországban, például, a nőmozgalom és néhány szakszervezet ellenezte az Euro bevezetését, mert azt feltételezték, hogy az nyomást gyakorolna a közkiadásokra, ami aláásná az szilárd jóléti intézkedéseket, különösen azokat, amelyek lehetővé teszik a nők munkavállalását.

41

2004-ben az Európai Bizottság Németországot és Franciaországot a bíróság elé idézte amiatt, hogy megsértették a Stabilitási Paktum előírásait. Az ESZSZ álláspontja az, hogy ezeket a kritériumokat felül kell vizsgálni, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a növekedésre és a foglalkoztatásra.

>>>



TÉNYEK 16

>>>


A lakosági szolgáltatások területén a közkiadások megszorítása abból eredt, hogy a tagállamokat kötelezték arra, hogy költségvetési szigorításokat vezessenek be.

■ Kollektív tárgyalások és az eurozóna A kollektív tárgyalásokat három módon érinti az Euro: a bérpolitika hozzáigazítása az Eurohoz; az ágazati kollektív tárgyalások felé való elmozdulás európai szinten; és a közszféra bértárgyalásainak következményei. Az egységes valuta átláthatóbbá teszi a bérszínvonalat és a bértárgyalásokat egész Európában. Nagy kérdés a szakszervezetek számára, hogy el kell-e fogadniuk „bérnormákat“ (pl. a béremelésre vonatkozóan) a jövőben az eurozónában. Az EPSU kidolgozta a saját bérnormáit és szándékában áll figyelemmel kísérni és koordinálni a kollektív tárgyalásokat az EPSUcob@ hálózat segítségével, valamint a kollektív tárgyalásokkal foglalkozó éves konferenciák alkalmával.

■ Mi történik a lakossági szolgáltatások területén? A lakossági szolgáltatások szerkezetváltáson mentek keresztül az Euro bevezetésének előkészületei során, tekintve, hogy a tagállamok szigorításokat vezettek be a közkiadások területén annak érdekében, hogy teljesítsék a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó előírásokat. Az a követelmény, hogy ezt a színvonalat tartani kell, illetve további csökkentéseket kell bevezetni, aggodalommal tölti el a közszolgálati szakszervezeteket. A Növekedési és Stabilitási Paktum továbbra is nyomásként nehezedik a közkiadásokra. A kormányok a könnyebbik utat szokták választani azzal, hogy ezeket a megszorításokat úgy oldják meg, hogy csökkentik a közberuházásokat, először általában a közszolgáltatások infrastruktúráját és/vagy csökkentik a foglalkoztatás szintjét a közszférában. A hatás rendszerint fordított, hiszen az egyik csökkenti a növekedést és a versenyképességet, a második csökkenti a fogyasztást. A privatizációt és kiszervezést ösztönző nyomás nagy. Az egész Európára jellemző liberalizációs és privatizációs programokhoz kapcsolódóan a közkiadások csökkentése a foglalkoztatás csökkentéséhez vezettek a közszférában, valamint számos országban a bérbefagyasztáshoz ebben az ágazatban. Ennek a következménye az lett, hogy nőtt a munkanélküliség és romlott a szolgáltatások színvonala. Különösen, például a gyermekgondozás területén bevezetett megszorításoknak volt negatív hatásuk a női munkavállalók helyzetére, akik ebben a vonatkozásban mind a szolgáltatás, mind pedig az igénybevétel szempontjából érintettek. A közszolgálati szakszervezetek álláspontját a következőkben lehet összefoglalni:

42

●

A közkiadások csökkentése akadálya a gazdasági növekedésnek

●

A tőkemozgás nem határozhatja meg az adórendszert, aminek a tagállamok közötti szolidaritásra kell épülni

●

Elengedhetetlen a politikák hatékonyabb koordinációja

●

Növelni kell a Közösség költségvetését (jelenleg a GDP 1, 27 százaléka, ezt legalább 3 százalékra kell növelni)

●

A közszolgáltatások csökkentésének negatív következménye van a nők helyzetére azzal, hogy csökkenti munkavállalási esélyeiket, a bérbefagyasztás pedig növeli az esélyegyenlőtlenséget

●

A jelenlegi közkiadásokat csökkentő problémakezelést meg kell szüntetni, mint olyat, ami káros és kontraproduktív, és helyettesíteni egy olyannal, amelyik a hangsúlyt egyforma mértékben helyezi a foglalkoztatásra és a stabilitásra. ■



TÉNYEK 17

T é n y e k


Munkaidő és munkaszervezés ■ Miért tekinthetők ezek a kérdések európai kérdéseknek? A munkaidő és a munkaszervezés kérdései a szakszervezetek számára fontosakká váltak európai szinten. A közszolgálati szakszervezetek egyetértenek azzal, hogy szükség van a szolgáltatások színvonalának emelésére, ezt azonban nem olyan munkabeosztással kell megoldani, mint a kikényszerített részidős vagy alkalmi foglalkoztatás, ami csökkenti a munkaválalók választási lehetőségét, nagyobb stresszt jelent a munkahelyen, és bizonytalanságot okoz. A közszolgálati szakszervezetek ellenezték a foglalkoztatásnak ezeket a „rugalmas“ formáit egész Európában,és igyekeztek megtalálni a leghátrányosabb helyzetű dolgozók védelmének lehetőségeit, valamint azokat a formákat, amelyek lehetővé teszik a rugalmasság olyan alkalmazását, amely növeli a választási lehetőséget, az esélyegyenlőséget és a biztonságot.

■ Az EU munkaidőre és munkaszervezésre vonatkozó politikája A munkaidő és munkaszervezés kérdései az EU politika fontos elemévé váltak, ami magában foglalja a foglalkoztatási stratégiát is. A Munkaidő Irányelv Az 1993-as Munkaidőről szóló Irányelv (93/104/EC), amely lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy új rugalmas munkaidő konstrukciókat alakítsanak ki, a következőket írja elő: ●

24 óránként minimum 11 órás folyamatos pihenőidő,

●

egy szünet, amennyiben a napi munkaidő maghaladja a 6 órát,

●

minden hétnapos munkahéten minimum 24 órás pihenőidő megszakítás nélkül

●

az átlagos munkaidő egy hétnapos periódusra vonatkoztatva nem haladhatja meg a 48 órát, a túlórákat is beleértve,

●

az éves rendes szabadság legalább 4 hét (ami pénzben nem váltható meg),

●

a normál éjszakai műszak nem lehet hosszabb, mint 8 óra 24 óránként.

Az EPSU és az ESZSZ javasolta, hogy az irányelvet vizsgálják felül, és a maximális heti munkaidőt módosítsák 48ról 44 órára, hogy megvalósulhasson az európai szakszervezeteknek az a célkitűzése, hogy a túlórák száma a felére csökkenjen. A gyakorlatban úgy néz ki, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy a munkaidő csökkentést kollektív szerződésekkel lehet megvalósítani, mint az európai irányelvek módosításával. Az Irányelv számos derogációt tartalmaz, amelyek bizonyos szakmákra, tevékenységekre, valamint az egyes munkavállalók azon jogára vonatkoznak, hogy önkéntes alapon dönthet úgy, hogy 48 óránál többet dolgozik egy hétnapos periódusra vonatkoztatva. A közszolgáltatások területén ez olyan szolgáltatásokra vonatkozik, mint a korházak és hasonló intézmények, otthonok, mentők, tűzoltóság és polgári védelem, gáz-, víz- és áramszolgáltatás, háztartási hulladék szállítás és kezelés. Ez azt eredményezte, hogy a szakszervezetek új kampányokat kezdtek, és új stratégiát dolgoztak ki ezeknek a csoportoknak az érdekvédelme céljából. Az a három terület, amelyet az EPSU a legaggályosabbnak tart az EU munkaidővel kapcsolatos politikájában, a következő: ●

a munkaidő korlátozás kiszámításánál figyelembe vehető viszonyítási időszak

●

az ügyeleti kötelezettség meghatározása (on-call duty)

●

az egyéni döntésre vonatkozó záradék (,individual opt-out’ clause)

A viszonyítási időszak arra a priódusra vonatkozik, amihet képest kiszámítják a munkaidő átlagot. Jelenleg ezt az időszakot az irányelv maximum 4 vagy 6 hónapban határozza meg, amit a kollektív szerződésben kell rögzíteni. Az Európai bíróság úgy döntött, hogy az ügyeleti időt munkahelyen töltött időnek kell tekinteni. Az EPSU ezzel teljes mértékben egyetért.

43

Az egyéni döntés jogát főleg az Egyesült Királyságban alkalmazzák. Ez lehetővé teszi a dolgozó számára, hogy 48 óránál hosszabb ideig dolgozzon, mivel úgy vélik, hogy e döntése a személyiségi jog körébe tartozik.

>>>



TÉNYEK 17

>>>


Annak tisztázása, hogy mit takar az ügyelet, növelte annak a kényszerét, hogy bevezessék az egyéni döntés jogát minden országban. Az EPSU határozottan ellenzi ezt. A gyermekgondozási Szabadság Irányelv Az EU álláspontja az esélyegyenlőséggel kapcsolatban kihangsúlyozta azt az igényt, hogy intézkedések történjenek a munka és caládi élet összehangolására. Ennek közvetlen hatása van a munkaidőre és a munkaszervezésre, és ez arra való válasz, hogy a munkaidő gyakorlata megfeleljen az igényeknek és fokozza az esélyegyenlőséget. A gyermekgondozási szabadságról szóló EU irányelv, amelyet 1995-ben fogadtak el, feljogosítja a mind a férfiakat, mind pedig a nőket arra, hogy a gyermek születését követő három hónapban fizetés nélküli szabadságot vegyenek ki, valamint arra, hogy szabdságot vehessenk ki, amennyiben valamely családtagjuk beteg. Néhány tagállamban a szabadság időtartamát kiterjesztették 12 hónapra, és a dolgozónak a szabdság ideje alatt jár a fizetés. A szakszervezetek az irányelvet arra is felhasználhatják, hogy kollektív szerződésben bővítsék a jogosítványokat. A részidős foglalkoztatásra vonatkozó irányelv 1997-ben a munkáltatók és munkavállalók képviselői megállapodtak egy új irányelv feltételeiben, amely a részmunkaidős fogalalkoztatásról szól. A megállapodás a részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozók munkafeltételeit határozza meg, míg a társadlombiztosítás kérdései a tagállamok hatáskörében maradnak. Az irányelv tartalmazza azokat a minimumfeltételeket, amelyek megakadályozzák a részidős dolgozók hátrányos megkülönböztetését, valamint segítik az önkéntes részidős foglalkoztatás lehetőségeinek kialakítását. Lehetőséget biztosít a rugalmas munkavégzésről szóló konzultációra, beleértve olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik férfiak és nők számára a nyugállományra való felkészülést, a munka és családi élet összehengolását, valamint képzésen való részvételt. Az irányelv kötelezi a szociális partnereket arra, hogy dolgozzanak ki „hasonló megállapodásokat a rugalmas munkavégzés más formáira vonatkozóan“ , nevezetesen az alkalmi és otthoni munkavégzésre vonatkozóan. Irányelv a határozott idejű szerződésekről 1999 januárjában egy keretmegállapodás született a határozott idejű szerződésekről az európai szintű szociális partnerek között. Ez a szabályozás egy fontos területének számít, tekintve, hogy egyre nő az alkalmi és határozott idejű formában foglalkoztatott dolgozók aránya. A Foglalkoztatási Irányelvek Az EU Foglalkozatási Irényelvei világossá teszik, hogy a szopciális partnereknek kulcsszerepük van a munkaszervezés modernizációjával és a rugalamasságot és a foglalkozatás mértékét növelő intézkedésekkel történő munkahelyteremtésben. Az Európai Bizottság kihangsúlyozza annak a szükségességét, hogy a rugalmasság és biztonság egyensúlyban legyen. Felszólítja a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki olyan megállapodásokat, amelyek korszerűsítik a munkaszervezés formáit, beleértve a rugalmas munkavégzésre vonatkozó intézkedéseket is. A Bizottság A munkaszervezés korszerűsítése - a változáshoz való pozitív hozzáállás című közleménye (1998) Ezt a dokumentumot 1998-ban jelentették meg azzal a céllal, hogy „erősítse a partnerséget folyamatát a munkaszervezés érdekében“. Azt javasolta, hogy a tagállamok dolgozzák ki azoknak ai intézkedéseknek a kerteit, amelyek szükségesek az egész életen át tartó tanulás és a mobilitás, az új fizetési és juttatási rendszerek, a sokrétűbb munkavégzési gyakorlat ösztönzéséhez, valamint a dolgozók bevonásához a vátozások és az esélyegyenlőség kezelésébe. A munkaszervezéssel kapcsolatos változások kérdését a szociális partnerek felelősségeként kezelik. A Bizottság munkaidővel kapcsolatos közeménye (2004) A közlemény lényegében egy konzultáció a következő kérdésekkel kapcsolatosan : a viszonyítási időszak, amely alapján a 48 órás hetet számolják, az egyéni döntési jog (amit az EK-ban fogadtak el), az ügyeletben töltött idő mint munkaidő, a nagyobb rugalmasság, valamint a munka és családi élet összehangolása. Az EPSU amellett érvelt, hogy az ügyeleti időt tekintsék munkaidőnek. Ezt az álláspontot támasztja alá két európai birósági döntés, amely az orvosi ügyeletre vonatkozik, és kimondja, hogy az ügyeletben a munkahelyen töltött idő munkaidőnek számít.

44

>>>



TÉNYEK 17

>>>


Az EPSU munkaidővel kapcsolatos kampánya A kampány a következő kérdésekre összpontosított: ● a munkaidővel kapcsolatos irányelv kiterjesztése a közszolgálat olyan területeire, amelyekre jelenleg nem vonatkozik, pl. fiatal kórházi orvosok ● az ügyeleti idő beszámítása a munkaidőbe ● a munkaidő innovatív formáinak kidolgozása az EPSU álláspontja az, hogy szükség van a munkaidő szerkezetének változtatására, beleértve a rugalmasság olyan pozitív formáit, amelyek lehetővé teszik a munkaidő csökkentését, a választást és az idővel való önálló gazdálkodást annak érdekében, hogy: ● biztosítani lehessen a foglalkoztatást, valamint új, minőségi munkahelyek jöjjenek létre, csökkentve a munkanélküliséget; ● meg lehessen felelni az új munkaformák iránti igénynek; ● avítani lehessen a közszolgáltatások minőségét és szerepét, valamint növelni a hatókörét; ● javítani lehessen munkakörülményeket, a szabadidő eltöltésének, a tanulmányi és gyermekgondozási szabadságnak a lehetőségeit; ● növelni lehessen az esélyegyenlőséget és biztosítani a munka és családi élet egyensúlyát. Forrás: az EPSU Politikai nyilatkozata: Aktív munkaidő-politika: A foglalkoztatás, önálló időgazdálkodás és esélyegyenlőség érdekében. ■

45



TÉNYEK 18

T é n y e k


Gender mainstreaming

■ Mit jelent nemek közötti egyenlőség? A nemek közötti egyenlőség lényege a nők és a férfiak számára a közösségi élet valamennyi szférájában azonos kilátások, lehetőségek és részvétel biztosítása. Ez azt jelenti, hogy egyenlőek a lehetőségek, a részvétel és a részesülés az eredményekben. A nemek közötti egyenlőség megvalósulását két fő módon lehet biztosítani. Ezt nevezik a kettős megközelítésnek, mely megközelítések egymás kiegészítői, és a következőket jelentik: ●

Pozitív akciók: specifikus politikák, melyek a nemi egyenlőtlenségek felszámolását és az azonos lehetőségek előmozdítását célozzák.

●

Gender mainstreaming: a nemek közötti egyenlőség beépítése a politika, a társadalmi cselekvés valamennyi területébe, valamennyi szinten.

Az EU már rendelkezik széles körű politikákkal a nemek közötti egyenlőség terén, ezt jelzik az Irányelvek az egyenlő bérezésről, az egyenlő bánásmódról, az egyenlő szociális biztonságról, a gyermekgondozási szabadságról, a részmunkaidőről. Az Egyenlő bánásmódról szóló Irányelv felülvizsgálata és megerősítése 2004-ben történik meg (lásd a Tények 20 az Egyenlő Bánásmódról és a Hátrányos Megkülönböztetés Megelőzéséről c. fejezetben a nemek közötti egyenlőségről szóló fontosabb szabályozók listáját).

■ Mit jelent a gender mainstreaming? A „gender mainstreaming“-et politikaként először a 4. Női Világkonferencia fogadta el Pekingben 1995-ben. Azóta az EU politikájának is része lett, és megerősítést nyert az Amszterdami Szerződésben, mely szerint valamennyi tagállam egyetért az alapelv alkalmazásával. Az Európai Bizottsággal összhangban a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésének célja: „... a politikai folyamatok átalakítása, jobbá tétele, fejlesztése és értékelése annak érdekében, hogy a politika alakítóinak tevékenysége által a nemek közötti egyenlőség nézőpontja épüljön be a politika valamennyi területére és szintjére“. A gender mainstreaming megköveteli azt, hogy tetteinket és politikánk funkcióit abból a szempontból is vizsgáljuk, hogy azok milyen hatással vannak a nemek közötti egyenlőségre. Ez azt jelenti, hogy kell lennie egy, a nőkre és férfiakra gyakorolt hatást vizsgáló elemzésnek (ezt úgy is nevezik, esélyegyenlőségi hatás-analízis). Ez megkívánja a változtatást a szülői szerepekben, a családi struktúrában, a munka és az idő beosztásában, a társadalom szerkezetében, hogy a nők élvezhessék a függetlenség és egyenlőség hasznát.

■ Hogyan segíti a gender mainstreaming az egyenlőség megvalósítását? A gender mainstreaming egy olyan nézőpont, mely alkalmazandó az összes tevékenységünknél. Ez képessé teszi a szervzeteket arra, hogy megértsék a politikáik hatását a férfiakra és a nőkre, másfelől biztosítja, hogy a politikákat úgy alakítsák, hogy azok kedvező hatást gyakoroljanak a nők és a férfiak életére. Ez azt is jelenti, hogy az alábbiak is megvalósulnak: ●

Egyenlő részvétel a nők és férfiak számára valamennyi döntéshozó testületben

●

Nincs hátrányos megkülönböztetés a nem alapján

●

Megszűnnek a hamis sztereotípiák és hipotézisek a nők és férfiak társadalomban betöltött szerepéről.

■ A „gender mainstreaming“ és az EU politikája A gender mainstreaming, mint megközelítés, szerepet kap az EU politikájában és teljes politikai tevékenységében. Például:

46

●

Az egyenlő lehetőségek biztosítása az éves Foglalkoztatási Irányelvek egyik pillére, mely a gender mainstreaming megközelítés szükségességét is hangsúlyozza

●

The European Structural Funds require that gender mainstreaming takes place both in the development of policy

>>>



TÉNYEK 18

>>>


at the European level and the implementation of programmes at the national level Az Európai Strukturális Alapok megkövetelik a gender mainstreaming beépítését az európai politikába és a nemzeti szintű programok megvalósításába is ●

Az ESZSZ és az EPSU politikájának is célkitűzése.

■ Hogyan tudjuk megvalósítani a gender mainstreaming-et szervezetünkben? Íme néhány egyszerű lépés, mely megtehető a gender mainstreaming-ben: 1) Hány nőt és férfit érint az adott intézkedés, és hány nő és férfi vesz részt benne? 2) Milyen a források megoszlása a nemek között (pénzügyi eszközök, idő, hozzáférés információkhoz, képzéshez stb.)? 3) Mi a relatív haszna a nők és férfiak számára hozott specifikus intézkedéseknek? 4) Melyek az okai a jelenlegi reprezentációnak és forrásmegosztásnak? 5) Melyek a változtatás lehetőségei, és hogyan lehet azokat megvalósítani? A gender mainstreaming, mint eljárás, nemcsak az elképzelések megfogalmazását kívánja, de az eredmények megfigyelését és ellenőrzését is. Ez az eljárás látható az alábbiakban: ? A kívánt eredmény megfogalmazása ? Annak felbecsülése, mennyire releváns a nemek szempontjából ? A lehetőségek felvázolása ? Javaslatok készítése ? Megvalósítás ? Megfigyelés és ellenőrzés Here are some examples of different actions to gender mainstreaming in your union: Íme néhány példa a különféle gender mainstreaming- akciókra a szakszervezetünkben: ●

A költségvetés tesztje: hogyan részesülnek egyenlően a nők a kültségvetésben szereplő akciókból ?

●

A tagszervezési tevékenység tesztje: tagszervezéskor figyelembe veszik-e a nők speciális körülményeit és munkavégzési szokásait?

●

A politika alakításának a tesztje: a politikák figyelembe veszik-e a nemi sajátosságokat és mérik-e a nőkre gyakorolt hatást?

Az alábbi kérdések is megfontolásra érdemesek: ●

Részvétel: a nők és a férfiak egyenlően vesznek részt a javasolt politikában vagy beavatkozásban?

●

Hozzáférés: a nők és férfiak egyenlően férnek hozzá a politikához vagy beavatkozáshoz?

●

Szükségletek: a nőknek és férfiaknak eltérő szükségleteik vannak, hogyan tudják differenciálni?

●

Eredmények: a politika vagy beavatkozás egyenlően részesít mindenkit az eredményekből?

>>>

47




TÉNYEK 18

>>>

Az EPSU és ESZSZ nemek közti egyenlőség politikája Az EPSU nemek közötti egyenlőséggel összefüggő politikája hangsúlyozza a fontosságát a nők és férfiak azonos jelenlétének a döntéshozó testületekben, a munka és a családi élet egyenlő megosztását és a gender mainstreaming fontosságát valamennyi politikai eljárásban és tevékenységben. Ez az alábbiakat foglalja magában: ●

A nők és férfiak egyenlő hozzáférése a döntéshozó pozíciókhoz

●

A nők integrálása az összes szakszervezeti struktúrába

●

Gender mainstreaming

●

Infomációcsere és esélyegyenlőségi politika kialakítása

●

A munkahelyi és a családi felelősség megosztása

●

A nők joga a fizetett foglalkoztatáshoz

●

Munkabér és munkakörülmények

●

Szexuális zaklatás

●

Developing a European Social Dialogue Agenda with a gender perspective

Európai Társadalmi Párbeszéd Menetrend kialakítása, amely a nemek közötti egyenlőség szempontját is figyelembe veszi ●

The ETUC’s gender equality policy, agreed at the Congress in Prague in 2003, also stresses the importance of specific actions and gender mainstreaming through three main objectives: Az ESZSZ nemek közötti egyenlőség politikája, amit a Prágai Kongresszuson (2003) fogadtak el, hangsúlyozza a specifikus akciók és a gender mainstreaming fontosságát, három fő célkitűzésen keresztül:

48

●

a női részvétel hiányának megszüntetése a döntéshozó testületekben

●

a gender mainstreaming kiterjesztése

●

a nemek közötti egyenlőség politikájáért felelős testület szerepének megerősítése ■



TÉNYEK 19

T é n y e k


A nemek közöti egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés elleni harc

■ A nemek közötti egyenlőség A nemek közötti egyenlőséget az EU Alapszerződések, az EU Irányelvek és az Alapvető Emberi Jogok Európai Chartája szabályozza. Az Alapvető Emberi Jogok Európai Chartája a 20. cikkelyben az alábbiakat rögzíti: „A törvény előtt mindenki egyenlő“. Ezt részletezve a 21. („Diszkrimináció ellenes“) cikkely kimondja: „Tilos minden olyan megkülönböztetés, mely a nemen, fajon, bőrszínen, etnikai vagy társadalmi származáson, genetikai tulajdonságon, beszélt nyelven, valláson vagy világnézeten, politikai vagy egyéb beállítottságon, nemzeti kisebbséghez tartozáson, tulajdonon, születésen, testi fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális orientáción alapul.“ A 23. cikkely foglalkozik a „Férfiak és nők közötti egyenlőség“ kérdésével, hangsúlyozva: „A férfiak és nők közötti egyenlőséget biztosítani kell valamennyi területen, így a foglalkoztatásban, munkában és bérezésben“. Az Alapszerződés 2. cikkelye szerint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása a Közösség feladata. A 3.2 cikkely alapján „a Közösségnek törekednie kell az egyenlőtlenségek felszámolására, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására.“ A 13. cikkely felhatalmazza a Közösséget, hogy tegyen megfelelő lépéseket a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson és világnézeten, testi fogyatékosságon, életkoron és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés megszünetéséért.“ A 137. cikkely alapján a Közösség „támogatja és kiegészíti a Tagállamok tevékenysését olyan területeken, mint a „ férfiak és nők közötti egyenlőség, különös tekintettel a munkaerőpiaci lehetőségekre és a munkahelyi bánásmódra“. A 141. (korábbi 119.) cikkely ezt tovább részletezi, rögzítve az azonos munáért azonos bért, illetve az azonos értékű munka alapelveit. Ez lehetővé teszi a Tanács számára azt, hogy „lépéseket tegyen a férfiak és nők számára biztosított egyenlő lehetőségek és egyenlő elbánás alapelvének alkalmazása érdekében a foglalkoztatás és a hivatásgyakorlás terén, beleértve az azonos munkáért azonos bért, illetve az azonos értékű munka alapelveit is“ (141 (3) cikkely). Ez azt is jelenti, hogy „az azonos bánásmód alapelve nem gátolhatja a Tagállamokat abban, hogy fenntartsanak vagy elfogadjanak olyan szabályozókat, melyek speciális előnyöket biztosítanak annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem ki tudjon teljesedni a hivatásában, illetve megelőzhetőek, vagy kompenzálhatóak legyenek a munkahelyi előmenetelben jelentkező hátrányok“ (141 (3) cikkely).

Az alábbi Irányelveket fogadták el a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatosan: A 75/117/EEC számú Tanácsi Irányelv (1975. február 10.) a Tagállamok jogának közelítéséről a nők és férfiak egyenlő bérezésére vonatkozó alapelv alkalmazása tekintetében; ● A 76/207/EEC számú Tanácsi Irányelv (1976. február 9.) a nők és férfiak egyenlő bánásmódjára vonatkozó alapelv alkalmazásáról a foglalkoztatásban, munkahelyi képzésben, előmenetelben és munkakörülményekben, amit az Európai Parlament és Tanács 2002/73/EC számú Direktívája (2002. szeptember 23.) módosított ; ● A 79/7/EEC számú Tanácsi Irányelv (1978. december 19.) a férfiak és nők egyenlő bánásmódjára vonatkozó alapelv progresszív alkalmazásáról a társadalombiztosítás területén; ● A 86/378/EEC számú Tanácsi Irányelv (1986. július 24.) a férfiak és nők egyenlő bánásmódja alapelvének alkalmazásáról a társadalombiztosítás munka világára vonatkozó rendszerében, amit a 96/97/EC számú Tanácsi Direktíva (1996. december 20.) módosított; ● A 86/613/EEC számú Tanácsi Irányelv (1986. december 11.) a férfiak és nők egyenlő bánásmódja alapelvének alkalmazásáról az olyan területeken, mint az önfoglalkoztatás, a a mezőgazdaság, valamint az önfoglalkoztató nők védelméről a terheség és az anyaság idején; ● A 96/34/EC számú Tanácsi Irányelv (1996. június 3.) az UNICE, CEEP és az ETUC által a gyermekgondozási szabadság tárgyában kötött keretmegállapodásról; ●

49

>>>



>>>


Council Directive 97/80/EC of 15 December 1997 on the burden of proof in cases of discrimination based on sex; ● A 97/80/EC számú Tanácsi Irányelv (1997. december 15.) a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén alkalmazandó bizonyítási kötelezettségről; ● Az átdolgozott Egyenlő Bánásmód Irányelv (2002); ● Proposed Directive on equal treatment between men and women in access to and supply of goods and services (issued in November 2003). ● Irányelv javaslat a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról a javak és szolgáltatások elosztása terén (kibocsátva 2003. november).

TÉNYEK 19

●

■ A hátrányos megkülönböztetés ellenes jogszabályok A hátrányos megkülönböztetés elleni harc a foglalkoztatásban és a szolgáltató ágzatban az EU politikájának egy fontos új eleme. A diszkrimináció elleni védelem melletti elkötelezettség az Európai Unió Alapszerződésének részét képezi (Amsterdam 1997.). A 13. cikkely szerint a Közösség felléphet a foglalkoztatás terén tapasztalható, a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson és világnézeten, testi fogyatékosságon, életkoron és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés ellen.“ Ezt követően két Irányelv született: a 2000/78/EC számú Irányelv, amely tiltja a foglalkoztatásban a valláson és világnézeten, testi fogyatékosságon, életkoron és szexuális orientáción alapuló megkülönböztetést, ez úgy ismert, mint a Keretdirektíva az egyenlő bánásmódról a foglalkoztatásban és hivatásgyakorlásban (Foglalkoztatási Irányelv), és a 2000/43/EC számú Irányelv, mely tiltja a faji és etnikai megkülönböztetést a foglalkozatásban, oktatásban, társadalombiztosításban és egészségvédelemben, a javakhoz, szolgáltatásokhoz és lakhatáshoz való hozzájutásban (Faji Irányelv). Az irányelveket alkalmazni kell nemzeti szintre. Először átültetni a nemzeti jogba, majd alkalmazni az előírásaikat. * A 2000/43/EC számú Tanácsi Irányelv foganatosítva a faji és etnikai származástól független egyenlő elbánás alapelvét, kijelöl egy keretet a diszkrimináció elleni harcban. Az Irányelv felállítja a jogok minimális küszöbét a faji diszkrimináció tekintetében, és megtiltja a faji és etnikai származáson alapuló diszkriminációt a foglalkozatásban, munkahelyi képzésben és munkakörülményekben, a munkahelyi szervezetekben vagy szakszervezetekben való tagságban, részvételben, társadalmi védelemben -ideértve a szociális biztonságot és egészségvédelmet -, a szociális lehetőségben, oktatásban, javakban, szolgáltatásokban, lakhatásban. A tagállamoknak egy vagy több testületet kell alapítaniuk az egyenlő bánásmód elősegítésére, felhatalmazva azt vizsgálatok, tanulmányok, jelentések készítésére, és független segítség nyújtására azoknak, akik a diszkrimináció áldozatává lettek. * A foglalkozatásban és a hivatás gyakorlásában alkalmazandó egyenlő bánásmódról szóló Irányelv valamennyi tagállamtól megköveteli az „azonos bánásmód alapelvével“ összefüggő jogszabályok megalkotását 2006. decemberéig, ez pedig azt jelenti, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük olyan jogszabályokat, amelyek megtiltják a hátrányos megkülönböztetést a munkahelyen. Az Irányelv érvényes mind a köz-, mind pedig a magánszférára, azonban nem vonatkozik a juttatásokra és a jóléti intézkedésekre. A tagállamoknak jogában áll kivonni a fegyveres erőket, valamint bizonyos nyugdíjkonstrukciókat a jogszabály hatálya alól. Az Irányelv arra is kötelezi a tagállamokat, hogy olyan jogszabályt is hozzanak, amely megakadályozza a nemi, faji, vallási hovatartozás, valamint a szexuális irányultság vagy fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetést. Ahol további jogi szabályozásra is szükség van, annak 2004-ig meg kell történnie, kivéve a fogyatékosságra vonatkozó jogszabályt, aminek 2006-ra kell megszületnie. Ennek az Irányelvnek az a célja, hogy harmonizálja a tagállamok jogrendszerét annyira, hogy lehetőleg ugyanazok az anyagi feltételek legyenek érvényben mindenütt. A kor és a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetésre vonatkozólag engedményt lehet kérni 2006. decemberig. Azoknak a tagállamoknak, amelyek határidő módosítást kérnek,

>>>

50



TÉNYEK 19

>>>

51


indokolniuk kell a kérésüket rendkívüli körülményekre hivatkozva, és évente helyzetjelentést kell adniuk arról, meddig jutottak ezeknek a megkülönböztetési formáknak a leküzdésében. * A Közösség Diszkrimináció Ellenes Akcióprogramja (2001-2006). Ennek az a célja, hogy támogassa és ösztönözze azokat az intézkedéseket nemzeti és európai szinten, amelyek a hátrányos megkülönböztetés megelőzését és megszüntetését célozzák. ■




TÉNYEK 20

Információ és további források

■ Európai szervezetek és intézmények - A közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (EPSU) www.epsu.org - Public Services International (PSI) www.world-psi.org/ - European Centre of Enerprises with Public Participation and Enterprises of General Interest (CEEP). http://www.ceep.org

- Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ/ETUC): http://www.etuc.org - Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI): http://www.etuc.org/etui - Európai Szakszervezeti Akadémia (ETUCO0: http://www.etuc.org/etuco - European Trade Union Technical Bureau on health and safety (ETUTB): http://etuc.org/tutb - Munkaügyi Kapcsolatok Európai Megfigyelő Irodája, amely rendszeresen közöl on-line beszámolókat az EU tagországaiban végbemenő, a munkaügyi kapcsolatokkal összefüggő fejleményekről http://www.eiro.eurofound.eu.int

- Az Európai Unió http://europa.eu.int. - Európai Konvent www.european-convention.eu.int. - Scadplus (háttérinformációkat szolgáltat az EU politkiájáról és intézményeiről) http://europa.eu.int/scadplus - Az Európai Bizottság adatbankja az EÜT Irányelv előírásairól http://europa.eu.int/comm/employment_social/soc-dial/labour/directive9445/index_en.htm

- A foglalkoztatási és szociális politikáról lásd a Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság honlapját: http://europa.eu.int/pol/socio/info_en.htm.

- E-mail: ingyenes e-mail hírszolgálat az EB-tól foglalkoztatási és szociális ügyekben (angol, francia, német nyelven) [email protected]

- A Régiók Bizottsága http://cor.eu.int - Az EU Tanácsa http://ue.eu.int - Gazdasági és Szociális Bizottság http://www.ces.eu.int - Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javítására http://eurofound.ie - Európai Parlament http://www.europarl.eu.int - Az EP Bőv ítési Munkacsoportja http://www.europarl.eu.int/enlargement/en/default.htm

■ Oktatási segédanyagok - Education materials for water/energy for EPSU/PSI: Resources (August 1998, EPSU) - Educational Activities and Materials on Restructuring, Privatisation etc in Utilities: Modules (August 1998, EPSU) - Kiegészítő oktatási anyagok és útmutatók a készültek a Public Services International (PSI) kiadásában, amelyek elérhetők a honlapján: www.psi-world.org Az Európai Szakszervezeti Akadémiának (ETUCO) vannak oktatási anyagai és útmutatói, amelyek hozzáférhetők a honlapján: www.etuc.org/etuco. : ●

52

Eurotime: Trade Unions and Economic and Monetary Union (videó, útmutató és tananyag, angolul, franciául, németül, olaszul és svédül)

>>>



TÉNYEK 20

>>>


●

Europe and the World of Work útmutatók és oktatói tájékoztatók a következő témákban: munkavállalói szervezetek, munkáltatói szervezetek, táradalmi párbeszéd, döntéshozatal közösségi szinten, szociálpolitika (angolul, franciául, olaszul)

●

The European Union: Economic and Social Policy within the Trade Union Context (útmutató és oktatási foglalkozások angol, farncia és német nyelven)

- EU Információs Szolgálat - a szakszervezeti tevékenységet támogató programokról szóló információk www.etuc.org/etuco

■ További olvasmányok - Brian Bercusson (ed) (2002) Európai munkajog és az Alapjogok Európai Chartája, ETUI: Brussels (angol, német, farncia)

- Willy Buschak (1998) az EÜT Irányelv átemelése a nemzeti jogrendszerbe, ETUC: Brussels - Christophe Degryse and Philippe Pochet (2003) Szociális Fejlemények az EU-ban 2002, ETUI: Brussels (angol, német, francia)

- Emilio Gabaglio and Reiner Hoffman (eds) (2003) Európai Szakszervezeti Évkönyv, ETUI: Brussels (angol) - Emmanuel Mermet and Grigor Gradev (2003) Kollektív térgyalások Európában, 2002 (angol, francia, német, spanyol)

- ETUCO Europe United: Trade Unions and the Enlargement of the European Union, Resources and training materials (Az egyesült Európa: a szakszervezetek és az EU bővítése, források és oktatási anyagok), ETUCO: Brussels

- ETUI (2003) Benchmarking Working Europe (A dolgozó Európa mérföldkövei) 2003, ETUI: Brussels - ETUI European Works Councils Database (EÜT adatbank), Cd-Rom az EÜT-vek kapcsolatos megállapodások, 2002-es kiadás, ETUI: Brussels (angol, német, francia)

- Európai Bizottság (1998) Adapting and promoting the Social Dialogue at Community level(A társadalmi párbeszédadaptálása és ösztönzése közösségi szinten), bizottsági közlemény, (COM (98) 322)

- Európai Bizottság (2000) European Employment and Social Policy: A Policy for People (Európai foglalkoztatási és szociális politika: politika az emberekért)

- Európai Bizottság (2003) Green Paper on Services of General Interest (Zöld könyv a közérdekű szolgáltatásokról), COM (2003) 270 final

- Peter Kerckhofs (2002) European Works Councils: Facts and Figures (EÜT-K: tények és számok), ETUI: Brussels (angol, német, francia)

- Wim Kok (2003): Enlarging the European Union. Achievements and Challenges. (Az EU bővítése eredmények és kihívások): beszámoló az Európai Bizottságnak

- ETUCO (2000) „Szociálpolitika“ az Európai Szakszervezeti Akadémia tájékoztatója http://www.etuc.org/etuco (angol, francia, német)

53

■


F o g l a l k o z á s o k rész

2



Oktatói tájékoztató

F o g l a l k o z á s o k

Oktatói tájékoztató 1. foglalkozás:

lakossági szolgáltatások és az európai integráció kihívások és lehetőségek (Tények 1. és 2.)

58

minőségi lakossági szolgáltatások ösztönzése egy kibővített Európában (Tények 3.)

59

döntéshozatal és annak befolyásolása Európában hogyan működik az Európai Unió egy kibővített Európában? (Tények 5. és 6.)

60

szakszervezetek együttműködése és a tagszervezés Európában (Tények 7, 8. és 9.)

61

a munkaerő szabad áramlása egy tágabb és mélyebb Európában lakossági szolgáltatások határok nélkül egy kibővített Európában (Tények 12. és 13.)

62

a szakszervezetek és az európai uniós stratégiák egy kibővített Európában (Tények 10, 11, 12, 13. és 14., amelyek a következő témákat tartalmazzák: az európai szociális dimenzió, a bővítés, a gazdasági és társadalmi kohézió, lakossági szolgáltatások és az euro)

63

a munka új formái: a munkaidővel és a munka szervezésével foglalkozó EU politika (Tények 18.)

65

8. foglalkozás:

egyenlő esélyek a férfiak és nők számára (Tények 19.)

67

9. foglalkozás:

egyenlő bánásmód és harc a hátrányos megkülönböztetés ellen egy sokszínű Európában (Tények 20.)

68

eljött a cselekvés ideje: tagszervezés és mozgósítás egy kibővített Európában

69

2. foglalkozás:

3. foglalkozás:

4. foglalkozás:

5. foglalkozás:

6. foglalkozás:

7. foglalkozás:

10. foglalkozás:

55




F o g l a l k o z á s o k

Oktatói tájékoztató ■ Bevezetés Ennek az oktatói tájékoztatónak az a feladata, hogy kiegészítő támogatást adjon azoknak az oktatóknak, akik az oktatócsomagot használják. Az oktatócsomagot úgy állítottuk össze, hogy az rugalmasan használható információforrás legyen, amit képzések segédanyagaként is fel lehet használni, de alkalmas arra is, hogy a szakszervezetek tudatosítsák tagjaikban az adott problémákat. Az oktatócsomagnak ebben a részében tíz foglalkozás leírása található (lásd a továbbiakban). A foglalkozások kiscsoportos módszerre épülnek. Azért ezt a módszert választottuk, mert így biztosítható a maximális bekapcsolódás lehetősége, valamint a gyakorolva tanulás. Az oktató feladata a résztvevők eligazítása, valamint a visszacsatolás és az összefoglalás. A tíz foglalkozás példa arra, hogyan lehet foglalkozásokat építeni az információs lapokra. Különösen fontos az, hogy az oktató úgy használja és adaptálja az itt szereplő anyagokat, hogy azok a nemzeti és helyi körülményekhez és helyzethez is illeszkedjenek. Az is előfordulhat, hogy ezeket egy adott ágazathoz kell adaptálni, olyanokhoz, mint pl. egészségügy, energia, önkormányzat, állami intézmények stb. A modulok és bennük előforduló tevékenységek időtartama változó. Erre vonatkozóan minden tevékenységhez adunk útmutatót.

■ Források Fontos ügyelni arra, hogy a tevékenységeket illesszük a helyi körülményekhez. Javítani lehet a minőséget, ha az oktatók kiegészítik a foglalkozásokat olyan dokumentumokkal és forrásokkal, amelyek megfelelnek a nemzeti és európai tevékenységeknek és politikáknak. Ezek a következők lehetnek: ●

friss újságcikkek, amelyek olyan EU fejleményekről szólnak, amelyek befolyással vannak a közszolgáltatásban dolgozókra az adott országban vagy ágazatban,

●

kiegészítő dokumentációk az EPSU-tól, az Európai Szakszervezeti Szövetségtől és az EU különböző intézményeitől,

●

a saját szakszervezetünk vagy ágazatunk által kiadott publikációk és beszámolók, amelyek az európai közszolgáltatásokkal foglalkoznak,

●

Internet hozzáférés a képzés ideje alatt, a megfelelő honlapok címei megtalálhatók abban az információs lapban, amely a további forrásokkal foglalkozik (Tények 21: további információk és források),

●

Olyan kiadványok, amelyekhez ingyenesen lehet hozzáférni az Európai Bizottság és az EU Parlament információs irodáiban minden tagországban, és amelyek háttér-információként szolgálhatnak a résztvevők számára. Az ETUCO honlapjáról (www.etuc.org/etuco) ingyenesen letölthető anyagokat szintén eredményesen lehet használni. Az EPSU honlapján is találhatók olyan hasznos dokumentumok (www.epsu.org), mint pl. stratégiai anyagok, kongresszusi határozatok, valamint az EPSU tevékenységéről szóló tájékoztatók.

■ Napra készen az európai fejlemények vonatkozásában Az oktatók számára fontos, hogy napra készek legyenek a tárgyalt európai témák vonatkozásában. Ebből az okból célszerű, ha folyamatos kapcsolatot tartanak fenn a szervezetük illetékes reszortfelelőseivel vagy részlegeivel, hogy követni tudják az európai eseményeket.

56

Így például érdemes figyelemmel követni, mi történik a társadalmi párbeszéd területén a közszolgáltatásban, vagy az Európai Alkotmánnyal kapcsolatos tárgyalásokon >>>


Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat F o g l a l k o z á s o k


>>>

■ Előkészítő tevékenységek A résztvevőknek elegendő időt kell biztosítani arra, hogy elolvassák a háttér-információkat tartalmazó dokumentumokat, az oktatóknak viszont fel kell készülniük arra, hogy meg tudják válaszolni a résztvevők kérdéseit az olvasottakkal kapcsolatban. Néhány információs lapot el lehet olvastatni a tanfolyam előtt, egyébként az információs lapok elolvasása és megvitatása kiscsoportokban nagyon hasznos lehet a foglalkozás megkezdése előtt. Ha a résztvevők nem ismerik a szóban forgó témát, vagy viszonylag gyakorlatlanok, akkor lehetőséget kell biztosítani a számukra, hogy többször elolvashassák a tájékoztató szöveget. Érdemes végiggondolni azt is, nem lenne-e hasznos előkészítő foglalkozást szervezni minden téma előtt (mielőtt a résztvevők elkezdik a csoportfoglalkozást). Meg lehet kérni a résztvevőket, hogy olvassák el a tájékoztatót, és gyűjtsenek kérdéseket, amelyeket aztán meg lehet vitatni a teljes csoportban. A foglalkozásoknak része lehet egy „szakértői“ előadás a szervezet részéről, vagy az aktuális eseményekkel foglalkozó sajtószemle, esetleg videofilm vagy tv-híradó részlet megtekintése. Ezekre az előkészítő foglalkozásokra nem minden téma, vagy nem minden csoport esetében van szükség, azonban javíthatják a csoportviták minőségét olyan témák esetében, amelyek kevésbé ismertek vagy bonyolultabbak.

■ A tanulás folytatása - a távoktatás bevezetése Az információs lapokat és a bemutatott tevékenységeket fel lehet használni csoportos foglalkozások formájában strukturált tanfolyamokon, távoktatás keretében, tanulókörökben vagy egyéni tanulás céljára. Hasznos lehet beépíteni a tanfolyam befejezése után követő tevékenységeket és a tanulást, ha a foglakozásokon további távoktatási tevékenységek ötlete merül fel. A résztvevők a következőket tehetik: ●

További olvasmányokat dolgozhatnak fel, valamint Internet forrásokat használhatnak

●

Kapcsolatot kereshetnek a tanultak és a munkahelyi ügyek között

●

Megbeszélhetik a tanfolyamon megismert és megvitatott kérdéseket a munkahelyi és szakszervezeti kollégáikkal és összekapcsolhatják a munkahelyi és szakszervezeti problémákkal és tevékenységekkel

■ Értékelés és összefoglalás Minden tanfolyam vagy tevékenység végén a képzés lezárását szolgálja a feldolgozott kérdések összefoglalása és értékelése. Ennek egy lehetséges módja az, hogy felkérünk minden résztvevőt, hogy szóljon néhány szót a következő kérdésekről: ●

Milyen tanulságokat lehet levonni az elhangzottakból?

●

Hogyan fogja az adott tevékenység segíteni és motiválni a későbbi szakszervezeti munkáját?

●

Hogyan fogják a tanultakat a gyakorlatban alkalmazni?

A tanfolyam végén egy részletesebb összefoglalásnak és értékelésnek kell történnie, ami a fenti kérdésekkel foglalkozik, valamint azzal, hogyan tartják a csoport tagjai a későbbiekben a kapcsolatot egymással, és hogyan fognak foglalkozni a tanfolyamon tárgyalt kérdésekkel. Az értékelés fontos eszköz az oktató kezében annak megállapítására, megfelelő volt-e az időbeosztás, a feldolgozás formája, és jók voltak-e a segédanyagok. Hasznos lenne, ha az EPSU is visszajelzést kaphatna arról, milyen hatékonysággal alkalmazhatók a modulok.

57

Reméljük, hogy az oktatócsomag révén egy oktatói hálózat alakul ki. Azt tervezzük, hogy létrejön az EPSU honlapján egy fórum, ahol tananyagokat, tapasztalatokat és ötleteket lehet cserélni a képzéssel kapcsolatban. Ez arra is lehetőséget ad majd, hogy az oktatók ötleteket és tapasztalatot cseréljenek az oktatócsomagról. ■



1. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

Lakossági szolgáltatások és európai integráció: kihívások és lehetőségek ■ Cél: ●

Megvitatni a lakossági szolgáltatások szerepét Európában

■ A képzés várható eredménye: ● ●

Annak megértése, hogyan hat az európai integráció a lakossági szolgáltatásokra nemzeti szinten Azoknak a módszereknek az összegyűjtése, amelyekkel a fenti következtetéseket terjeszteni lehet nemzeti szinten

■ Feladat: Kiscsoportokban olvassák el az európai integráció és a lakossági szolgáltatások kapcsolatáról szóló információs lapokat. Néhány percet szánjunk a csoportban a lapok tartalmi kérdéseinek megbeszélésére. Következő lépésként állapítsuk meg, milyen fontos változások történtek a lakossági szolgáltatások területén az országunkban ( pl. a szolgáltatások privatizációjával és liberalizációjával kapcsolatos trendek, változások a szolgáltatásokkal kapcsolatban, a közszolgáltatások kiadásai stb.) Ezután vitassuk meg a követező kérdéseket: a) Vannak azonos minták és változások a lakossági szolgáltatások területén azokban az országokban, ágazatokban, amelyek képviselve vannak a csoportban? b) Hogyan kezeli az EU ezeket a változásokat és milyen eszközökkel? c) Mit gondol a csoport, melyek a fő kihívások és lehetőségek a szakszervezetekre nézve a kibővült Európában? A csoport készítsen beszámolót egy flip charton, amelyet bemutat a plénumban. A beszámolókat követően a plénum megvitatja azt a kérdést, hogy milyen kihívásokkal és lehetőségekkel néznek szembe a szakszervezetek, és milyen módon lehet ezeket kezelni.

■ A foglalkozás időtartama: 2 óra

■ Források: A Tények 1. és 2. a háttér-információk biztosítása céljából (ezeket a tanfolyam előtt is el lehet juttatni a résztvevőkhöz, hogy elolvashassák). ■

58



2. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

Minőségi lakossági szolgáltatások ösztönzése a kibővített Európában ■ Cél: ●

Megvitatni, hogyan kampányolhatnak a szakszervezetek a minőségi lakossági szolgáltatások érdekében

■ A képzés várható eredménye: ●

Egy sor olyan akció kidolgozása, amelyek ösztönözhetik a lakossági szolgáltatásokat az EPSU stratégiájának keretén belül

■ Feladat: A szervezetünk elhatározta, hogy kialakítja stratégiai válaszait az EU politikájára annak érdekében, hogy ösztönözze a minőségi lakossági szolgáltatásokat mindenütt Európában. A munkacsoportban a következő a feladat: 1. Első lépésként vitassuk meg szervezetünk stratégiájának körvonalait. Határozzuk meg, hogyan tudjuk majd koordinálni a kampányt, melyek a céljaink, mit akarunk elérni. Mi az az üzenet, amelyet el akarunk juttatni a támogatóinkhoz? 2. Összpontosítsunk egy adott gyakorlati tevékenységre, amely hozzájárulhat a kampány sikeréhez. Az ötletek a következőket foglalhatják magukban: ● Tervezzünk meg egy posztert, levelezőlapot vagy szórólapot ● Írjunk egy riportot a szakszervezeti vagy helyi újság számára ● Szervezzünk egy gyűlést a munkahelyünkön ● Szervezzünk nagygyűlést 3. Foglaljuk össze a csoportfoglalkozás eredményét és számoljunk be róla a plénumban. A csoportbeszámolókat követően vitassuk meg a javasolt akciókat.

■ A foglalkozás időtartama: 2,5 óra, beleértve a csoportbeszámolókat és a vitát is.

■ Források: TÉNYEK 3.: Minőségi lakossági szolgáltatások: melyek azok a kérdések, amelyekkel a szakszervezeteknek szembe kell nézni a kibővített Európában? Hivatkozni lehet az EPSU honlapjára (www.epsu.org), illetve a PSI minőségi lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos kampányára (www.psi.org).

A tanfolyamot követő tevékenység: Vitassuk meg munkatársainkkal és/vagy szakszervezeti kollégáinkkal a stratégiánkat. Tudjuk meg, mi folyik saját szervezetünkben, és kivel kell kapcsolatba lépnünk annak érdekében, hogy ötleteink és forrásaink hasznosulhassanak a szervezetünkben vagy munkahelyünkön. ■

59



3. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

Döntéshozatal és annak befolyásolása Európában hogyan működik az Európai Unió a kibővített Európában? ■ Cél: Megvitatni a döntéshozatal struktúráit Európában ● Meghatározni, hogyan tudják a szakszervezetek befolyásolni az EU döntéshozatali struktúráit ●

■ A képzés várható eredménye: Annak megértése, mi a szakszervezetek szerepe az EU döntéshozatali szerkezetén belül ● Olyan anyagok létrehozása, amelyek segítenek tudatosítani az EU működését ●

■ Feladat: A szervezetünktől olyan feladatot kaptunk, hogy segítsünk tudatosítani a tagságban, hogyan működik az EU, és hogyan tudnak a szakszervezetek ebbe bekapcsolódni. A szervezet ránk bízta, hogyan oldjuk meg ezt a feladatot. A feladat megoldása érdekében utána kell néznünk annak, mi a szerepük és milyen feladatai vannak az egyes EU intézményeknek, milyen döntéshozatali jogosítvánnyal rendelkeznek, és milyen tevékenységeket folytatnak. Az oktató is ismertetni fog néhány háttér-információt a témával kapcsolatban, de arra is van lehetőség, hogy egy szakértő adjon tájékoztatást az intézmények fő tevékenységeiről és szerepéről. Néhány hasznos ötlet arról, mivel lehet növelni a tájékozottságot: ●

Összeállíthatunk egy rövid tájékoztatót vagy néhány lapos brosúrát, amelyben bemutatjuk a fő döntéshozó testületeket és struktúrákat

●

Megtervezhetünk egy oktatási foglalkozást és hozzá útmutatót, amelyet a saját szervezetünk szakszervezeti képzéseibe beépíthetünk

●

Tervezhetünk egy szemináriumot vagy információs napot a témával kapcsolatosan, és meghívhatjuk rá a munkatársainkat és a szakszervezeti tagokat

●

Írjunk és készítsünk el egy rövid videofilmet az EU döntéshozatali folyamatokról

Készítsünk a csoportban folyó munkáról rövid beszámolót, amit ismertetünk a plénumban, bemutatva, hogyan képzeljük el a tervezett akció előkészítését és végrehajtását, valamint a tervezett időtartamot


■ Források: TÉNYEK 5.: Az EU intézményei és döntéshozó testületei TÉNYEK 6.: Döntéshozatal a kibővített Európai Unióban ■

60



4. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

Szakszervezeti tevékenység európai szinten ■ Cél: Megérteni, hogyan működnek a szakszervezetek európai szinten ● Rávilágítani arra, hogyan kapcsolódhatnak be a szakszervezetek az európai intézmények munkájába ●

■ A képzés várható eredménye: Egy tájékoztató összeállítása az európai szintű szakszervezeti tevékenységekről

■ Feladat: A szervezetünk vezetősége tanulmányutat szervez Brüsszelbe azzal a céllal, hogy jobban megértsék, hogyan szerveződik és működik a szakszervezet európai szinten. A tanulmányúttól azt várják, hogy segít erősíteni a szakszervezet tevékenységét nemzeti szinten. Az a feladatunk, hogy tartsunk számukra egy írásos tájékoztatót a szakszervezet európai szintű szerveződéséről, amit elolvashatnak kiutazásuk előtt. A tájékoztató lehet szóbeli is. A munkacsoportban állítsuk össze a tájékoztató vázlatát: mit tartalmazzon a tájékoztató és melyek azok a főbb pontok, amelyeket érinteni akarunk. A tájékoztató összeállításánál ajánlatos áttanulmányozni a Tények 7, 8. és 9. információs lapokat, amelyek a szakszervezetek tevékenységét mutatják be a kibővített Európában. A tervezett tájékoztató főbb pontjait mutassuk be egy flip chart lapon. A plénumban vitassuk meg a beszámolókat.


■ Források: TÉNYEK 7.: Hogyan szerveződnek a szakszervezetek európai szinten? TÉNYEK 8.: Az EPSU és az ágazati társadalmi párbeszéd TÉNYEK 9.: Az ágazatok közti társadalmi párbeszéd ■

61



5. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

A határok nélküli Európa A munkaerő szabad áramlása a kibővített Európában ■ Cél: Tanulmányozni a lakossági szolgáltatások területén dolgozó munkavállalók szabad mozgásával kapcsolatos kérdéseket

■ A képzés várható eredménye: A lakossági szolgáltatások területén működő szakszervezetek számára néhány stratégiai elem meghatározása

■ Feladat: Csoportmunkában vitassuk meg első lépésként a következő kérdéseket: ● ● ●

A lakossági szolgáltatások melyik területén várható a migráció legnagyobb hatása, és miért? Melyek a migráció főbb indítékai? Mit kell tenni annak érdekében, hogy megkönnyítsük a munkavállalók mozgását a közszolgáltatás területén?

Ezt követően térjünk át annak megvitatására, milyen szerepet játszhat a szakszervezet a migrációval kapcsolatosan. Keressünk válaszokat a következő kérdésekre: ●

Milyen támogatást adhatnak a szakszervezetek a migráns (érkező vagy kimenő) munkavállalóknak? Van valakinek tudomása arról, hogy különböző országok szakszervezetei kötöttek kétoldalú megállapodást ennek a kérdésnek a kezelésére? Hogyan lehetne elősegíteni ilyen megállapodások létrejöttét a saját szervezetünkben?

Vannak más akciók, amelyekbe a szakszervezet bekapcsolódhat a migrációhoz kapcsolódóan, mint pl. a képesítések kölcsönös elismerése, a munkavállalók jogai stb. ●

Jegyezzük fel a legfontosabb ajánlásokat, amelyeket be kellene építeni a nemzeti és európai politikába a munkavállalók mozgásával kapcsolatosan. Mutassuk be ezeket a plénumban. A beszámolók után összegezzük egy olyan lehetséges stratégia főbb elemeit, amelyik segítené a közszolgáltatás területén dolgozó migráns munkavállalókat.

■ A foglalkozás időtartama: 1,5 óra

■ Források: TÉNYEK 12.: Irányelvek és szabályozások a munkajogban, egyenlő elbánás, szabad áramlás, valamint biztonság és egészségvédelem TÉNYEK 13.: A bővítés TÉNYEK 14.: A határok nélküli Európa

62

■



6. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

A szakszervezetek és az Európai Unió politikája a kibővített Európában ■ Cél: ●

Megvitatni az EU különböző területekre vonatkozó politikájának következményeit

●

Rávilágítani arra, hogyan tudják a szakszervezetek ezeket az ismereteket felhasználni annak érdekében, hogy erősítsék pozícióikat nemzeti szinten


Megérteni az EU politikájának néhány kulcsfontosságú területét, különös tekintettel azokra, amelyek befolyásolhatják a lakossági szolgáltatásokat

●

Meghatározni, melyek ennek a politikának a hatásai a lakossági szolgáltatásokra

●

Kialakítani néhány lehetséges szakszervezeti választ a lakossági szolgáltatásokat érintő kérdésekre

■ Feladat: Ez a foglalkozás kis csoportokban folyik. Minden munkacsoport egy területet választhat ki az alábbi listából. Minden csoportnak más területet kell megvitatnia (van külön információs lap minden területre vonatkozóan) ●

Az európai szociális dimenzió

●

A bővítés

●

A gazdasági és társadalmi kohézió

●

A lakossági szolgáltatások és az euro

1. Kezdjük a foglalkozást azzal, hogy elolvassuk és megbeszéljük a megfelelő információs lapot. Ezt követően vitassuk meg a csoport által választott terület/tevékenység legfontosabb elemeit. A fő pontokat fogaljuk össze. 2. Határozzuk meg, melyek a választott területen jelentkező legfontosabb hatások a lakossági szolgáltatásokra és a területen dolgozókra. 3. Állítsunk össze egy listát azokról a legfontosabb kihívásokról, amelyekkel a területen működő európai szakszervezeteknek kell szembenézni. 4. Végül, állítsunk össze ajánlásokat arra nézve, az európai szintű politikának milyen elemeit kell módosítani, illetve milyen új szabályzókra van szükség annak érdekében, hogy emelni lehessen a lakossági szolgáltatások színvonalát és javítani a szolgáltatások területén dolgozók jogait. A plénumban a csoportok beszámolnak a csoportban végzett munka eredményeiről, majd összehasonlítják az európai politika különböző elemeit, illetve hatásukat a lakossági szolgáltatásokra és az ott dolgozókra, valamint ismertetik javaslataikat a jövőre nézve.

■ A foglalkozás időtartama: 2 óra, beleértve a beszámolókat és a vitát is

>>>

63



6. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

>>>

■ Források: Tények 11: Az európai szociális dimenzió Tények 13: A bővítés Tények 15: A gazdasági és társadalmi kohézió Tények 17: A lakossági szolgáltatások és az euro

A tanfolyamot követő tevékenység távoktatási formában: Miután visszatértünk a munkahelyünkre, vitassuk meg az európai politika azon területét a munkatársainkkal, amelyet a csoportmunkában feldolgoztunk, abból a célból, hogy meghatározhassuk a kérdés helyi vagy nemzeti szintű hatásait. Gondoljuk végig, hogyan használhatjuk fel a tárgyalt kérdéseket a helyi vagy nemzeti kollektív tárgyalások során. ■

64



7. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

A munka új formái: a munka szervezésével és a munkaidővel foglalkozó EU politika

■ Cél: ● ●

A munka szervezésével és a munkaidővel foglalkozó EU politika tanulmányozása Megvitatni, hogyan befolyásolhatják ezek a szabályozók a lakossági szolgáltatásokat

■ A képzés várható eredménye: E foglalkozás után a résztvevők képesek lesznek: ●

Megérteni az EU politikájának a munka szervezésére és a munkaidőre vonatkozó elemeit

●

Meghatározni, melyek a munkaidőre vonatkozó szabályoknak a hatásai a lakossági szolgáltatások területén dolgozókra

●

Meghatározni, melyek azok a munkaidőre vonatkozó kérdések, amelyeket meg kell vitatni nemzeti vagy ágazati szinten

■ Feladat: Azt a feladatot kapta a szakszervezeti vezetőjétől, hogy állítson össze egy tájékoztatót, amelyben körvonalazza az EU munkaidőre vonatkozó politikáját. 1. Gyűjtsük össze az EU politikának azokat az elemeit, amelyek hatással vannak a munkaidő alakulására 2. Vitassuk meg ezeket a kérdéseket a csoportban, és válogassuk ki azokat, amelyek a lakossági szolgáltatások területén dolgozókra is vonatkoznak 3. Azonosítsuk azokat a problémákat, amelyek felmerülhetnek e szabályzók nemzeti szintű alkalmazása esetén 4. Állítsunk össze egy javaslat csomagot a szakszervezet vezetője részére arra vonatkozón, hogyan lehet a munkaszervezésre és a munkaidőre vonatkozó kezdeményezéseket megvalósítani nemzeti/ágazati szinten 5. Készítsünk egy rövid beszámolót Vegyünk figyelembe olyan kérdéseket, mint a túlóra, a munka és a szabadidő egyensúlya, a családbarát munkaidő beosztás, az életen át tartó tanulás, a képzési lehetőségek igénybe vétele. Vizsgáljuk meg a munkaidő beosztásának más lehetőségeit is, pl. a részmunkaidőt, csökkentett munkaidőt, rugalmas munkaidőt stb. A csoportok beszámolnak a plénumban, majd megvitatják az elhangzottakat, összehasonlítva az egyes csoportok javaslatait.

■ A foglalkozás időtartama: 2 óra, beleértve a beszámolókat és a vitát is.

■ Források: Tények 18

>>>

65



7. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

66

>>>

■ Megjegyzés: E foglalkozás háttereként fontos lehet megvizsgálni, hogyan kerültek át a nemzeti jogszabályokba a munkaidőt befolyásoló európai jogszabályok. Az is célszerű lehet, hogy arról is kapjanak a résztvevők információt, hogyan alakultak ki innovatívabb és különböző munkaidő modellek.

A tanfolyam után: Vitassák meg a beszámolót a munkatársakkal a tanfolyam után. Kérdezzék meg kollégáikat, hogy van-e tudomásuk ezekről a munkaidővel kapcsolatos vitákról, és hogy véleményük szerint hogyan lehet a munkaidőre vonatkozó változásokat a szociális partnerekkel együtt kialakítani. Mutassák be a megbeszélések eredményeit a szervezet vezetőségének, vagy más illetékes testületnek. ■



8. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások


■ Cél: ●

Megvitatni, milyen módon foglalkozhatnak a szakszervezetek a nemek esélyegyenlőségének kérdésével, és hogyan kaphat ez a kérdés nagyobb súlyt a szakszervezeti munkában


Annak meghatározása, hogyan lehet szervezetünk mindennapi munkájában alkalmazni a nemek esélyegyenlőségének kérdését

●

Annak megállapítása, mit kell tenni európai szinten annak érdekében, hogy a helyzet ezen a területen tovább javuljon

■ Feladat: Az EPSU Nemek Esélyegyenlőségi Bizottsága a férfiak és nők esélyegyenlőségének kérdését kulcsfontosságúnak nyilvánította a szakszervezetek számára mind nemzeti, mind pedig európai szinten. A csoport feladata az, hogy kidolgozzon egy szakszervezeti politikát ebben a kérdésben, és hogy néhány olyan eszközt határozzon meg, amelyek segítik a fejlődést ezen a területen. Első lépésként olvassuk el a Tények 19. információs lapot a férfiak és nők esélyegyenlőségéről. Ezt követően vitassuk meg azt a kérdést, hogyan tudjuk beilleszteni szervezetünk mindennapi munkájába ezt a témát. Hogyan tudna a szervezetünk pozitív változásokat elérni a nemek esélyegyenlőségét illetően a struktúrájában, politikájában és tevékenységében? Hogyan tudna e kérdés középpontba állítása hozzájárulni ahhoz, hogy szervezetünk elérje a férfiak és nők esélyegyenlőségét? A plénumban számoljunk be a csoportmunka eredményéről, és vitassuk meg, milyen módon foglalkozhatnak a szakszervezetek ezekkel a kérdésekkel.


■ Források: 19. sz. információs lap: Gender Mainstreaming

A tanfolyam után: Beszéljük meg munkatársainkkal a férfiak és nők esélyegyenlőségének koncepcióját a tanfolyam után. Kérdezzük meg őket, van-e tudomásuk arról a vitáról, amely e kérdésben folyik. Mutassuk be a tanfolyamon kidolgozott elképzeléseket szervezetünk vezetőségének vagy más illetékes testületnek. ■

67



9. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

Egyenlő bánásmód és harc a hátrányos megkülönböztetés ellen egy sokszínű Európában ■ Cél: ●

Tanulmányozni azokat az eszközöket, amelyek segítségével a szakszervezetek harcolhatnak az egyenlőtlenség és a hátrányos megkülönböztetés ellen


Azoknak a legfontosabb területeknek a meghatározása nemzeti és európai szinten, ahol a szakszervezetek feladatot vállalhatnak

■ Feladat: A kormányunk egy sor irányelv alkalmazását kezdte el a közelmúltban az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés területén. A feladatunk az, hogy szakszervezeti választ adjunk erre a lépésre oly módon, hogy meghatározzuk, mit kell a szakszervezetünknek tennie annak érdekében, hogy az irányelveket teljes körűen alkalmazzák. Annak a biztosítékát is meg kell találni, hogy az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés elleni harc megfelelő súlyt kapjon a szervezetünk tevékenységében és politikájában. Első lépésként olvassuk el az Egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés elleni harc egy sokszínű Európában című információs lapot. Ennek az a célja, hogy megismertessen bennünket a nemek közti egyenlőség, a fajok közti egyenlőség és egyenlő bánásmód kérdéseivel a foglalkoztatás területén. Második lépésként határozzuk meg azokat a lépéseket, amelyekkel lobbizni fogunk a kormányunknál annak érdekében, hogy az irányelv teljes körűen alkalmazásra kerüljön a gyakorlatban. Harmadik lépésként vitassuk meg, hogyan lehet azt biztosítani, hogy a szervezetünk komolyabban vegye az egyenlő bánásmód és az antidiszkrimináció kérdését a struktúrájában, politikájában és tevékenysége során a jövőben. Milyen változásokat várunk el a szervezetünktől ezen a területen a jövőben? A csoportmunkáról számoljunk be a plénumban, majd vitassuk meg közösen, hogyan foglalkozhatnak a szakszervezetek ezekkel a kérdésekkel.


■ Források: Tények 20: Egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés elleni harc egy sokszínű Európában

A tanfolyam után: Beszéljük meg munkatársainkkal e foglalkozás eredményét és a beszámolónkat a tanfolyam után. Kérdezzük meg őket, van-e tudomásuk arról a vitáról, amely erről az irányelvről és a hozzá kapcsolódó politikáról szól, és hogy véleményük szerint hogyan lehet a hozzáállással és a politikával kapcsolatos változásokat a szociális partnerekkel együtt megvalósítani. Mutassuk be a tanfolyamon kidolgozott elképzeléseket szervezetünk vezetőségének vagy más illetékes testületnek. ■

68



10. FOGLALKOZÁS

Fo g l a l kozások

Eljött a cselekvés ideje: a tagok szervezése, mozgósítása és lobbizás egy tágabb és sokszínűbb Európában ■ Cél: Azoknak az eszközöknek a vizsgálata, amelyekkel a szakszervezetek szervezni, mozgósítani és lobbizni tudnak a kibővített Európában ● Annak megállapítása, hogyan tudnak a szakszervezetek együttműködni a kibővült és sokszínű Európában ●


Egy sor olyan tevékenységnek a kidolgozása, amelyek segítségével a szakszervezetek szervezni, mozgósítani és lobbizni tudnak az Európai Unióban

■ Feladat: Azt a feladatot kaptuk a szervezetünk vezetőségétől, hogy dolgozzunk ki egy stratégiát, amelynek segítségével a szervezetünk: ●

Szervezni és mozgósítani tudja tagjainkat európai ügyek érdekében

●

Lobbizni tud a kormánynál az EU politika alkalmazásáért

A feladat olyan konkrét stratégia kidolgozása, amely működőképes a szervezetünkben/országunkban. A következő lehetőségek jöhetnek szóba: ●

Az európai integráció különböző kérdéseivel kapcsolatos tudatosítás (ehhez különböző információs lapokat használhatunk fel, amelyek megfelelő háttérismereteket adnak) pl. szórólapot, posztert vagy hírlevelet készíthetünk olyan témákról, amelyek befolyásolják a munkavállalók helyzetét nemzeti szinten; megjelentethetjük ezeket a témákat a sajtóban úgy, hogy rádióműsort állítunk össze, vagy rendszeres rovatot indítunk a szervezet lapjában.

●

A lakossági szolgáltatások területén dolgozók megismertetése az EU témákkal ebédidőben tartott szemináriumon, munkahelyi képzésen, szakszervezeti információs napon stb.

●

Tartsunk egy tagszervezési rendezvényt, ahol tudatosítjuk a résztvevőkben a szakszervezet szerepét, valamint rámutatunk a társadalmi párbeszéd fontosságára az európai szociális modell, a magas színvonalú lakossági szolgáltatások és a foglalkoztatás szempontjából.

●

Szervezzünk egy kampányt annak érdekében, hogy meggyőzzük a kormányt a társadalmi párbeszéd fontosságáról a hatékony és gazdaságos lakossági szolgáltatások szempontjából. Egy kampány célja az lehet, hogy a szakszervezet szociális partnerként képviseltethesse magát azokon a tárgyalásokon, ahol az ESZA forrásainak elosztásáról döntenek. Egy másik kampány arról szólhat, hogy megpróbáljuk befolyásolni a kormányt egy új EU irányelv gyakorlati alkalmazása érdekében, amely hatással lehet munkavállalói jogokra, pl. a hátrányos megkülönböztetés elleni harc, az egyenlő bánásmód, vagy a munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén.

Miután befejeztük a vitát, és megállapodtunk a stratégiánk főbb elemeiről, készítsünk egy rövid beszámolót a plénum számára. A beszámolókat a plénumban rövid vita fogja követni arról, mennyire megvalósíthatók a tervezett akciók.


■ Források: Használjuk az információs lapokat háttér-információként. Használjuk fel az EPSU, ETUCO és ETUC honlapján található információkat is. ■

69

Európai Integráció: Fejleszteni a szociális párbeszédet és megvédeni a minożségi közszolgáltatásokat

Recommend Documents