Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
DOKTORI (PhD) DISSZERTÁCIÓ TÉZISEK
DR. HÁMORI KATALIN
GEORG RAPHAEL DONNER HATÁSA A MAGYAR SZOBRÁSZATRA
Művészettörténeti és művelődéstörténeti tudományok Művészettörténet-tudományi Doktori Iskola A Doktori Iskola vezetője: Dr. Kelényi György DSc, professor emeritus
A Bíráló Bizottság tagjai: Elnök: Dr. Prokopp Mária CSc, professor emerita Belső bíráló: Dr. Széphelyi F. György PhD, egyetemi adjunktus Külső bíráló: Dr. Haris Andrea PhD Titkár: Dr. Ágoston Julianna PhD, egyetemi docens A Bíráló Bizottság további tagjai: Dr. Keserű Katalin PhD, professor emerita Dr. Passuth Krisztina DSc, professor emerita Dr. Pataki Gábor PhD, tudományos főmunkatárs
Témavető: Dr. Kelényi György DSc, professor emeritus
Budapest, 2014
I. A doktori (PhD) disszertáció célja és kutatási módszere:
Az európai szobrászat és a klasszicizáló késő barokk művészet egyik kiemelkedő egyénisége, Georg Raphael Donner (Eßling/Bécs XXII. kerülete, megkeresztelve 1693. május 25.-Bécs, 1741. február 15.) több generáción keresztül hatott a magyar szobrászatra. A Georg Raphael Donner hatása a magyar szobrászatra c. doktori (PhD) disszertáció legfontosabb célja a témával kapcsolatos kutatási eredmények rendszerezése és kiegészítése. A Georg Raphael Donner hatása alatt készült, kiváló kvalitású, viszonylag nagy mennyiségben fennmaradt alkotások közül, a teljesség igénye nélkül azok a művek kerülnek vizsgálat alá, amelyek a magyarországi barokk szobrászat stílusfejlődését jelentősen meghatározzák. A disszertáció kutatási módszere a műalkotásokkal kapcsolatos írott források, archív fotók összegyűjtésére, és a kutatási eredmények értékelő ismertetésére törekszik történelmi szemlélettel. Az egyes műtárgyakra vonatkozó adatokat és a legújabb irodalmat tartalmazzák a katalógusszerűen összeállított jegyzetek.
II. A doktori (PhD) disszertáció eredményei:
A disszertáció megírásához vezető munkáimat és az európai barokk szobrászat kutatóival kialakult, szakmai kapcsolataimat mutatja be a Bevezetés c. fejezet. Az 1929-ben Pigler Andor által kiadott Georg Raphael Donner c. monográfia óta megjelent szakirodalmat, valamint a szobrász születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett kiállításokat ismerteti a Kutatástörténet c. fejezet. A Georg Raphael Donner előtt Magyarországon alkotó osztrák, többnyire bécsi barokk szobrászok tevékenységét összegezi a Bécsi barokk szobrászok Magyarországon 1630-1730 között c. fejezet. Az 1630-as évektől egyre inkább vezető szerepet töltöttek be a bécsi szobrászok, akik fokozatosan váltották fel a korábban előszeretettel alkalmazott itáliai művészeket. A bécsi barokk szobrászok foglalkoztatása az itáliai származású, bécsi építészek körében figyelhető meg legkorábban a nagyszombati (Trnava, Szlovákia) jezsuita templom főoltárának faszobrain (1637-1640) és a templom homlokzati kőszobrain (1670-1680 körül). A világi szobrászatban bécsújhelyi (Wiener Neustadt, Ausztria) szobrászok által homokkőből faragott mellszobrok maradtak fenn a Pálffy-család vöröskői (Červený Kameň, Szlovákia) várkastélyában David Weiss szobrásztól (1654), és az Esterházy-család kismartoni (Eisenstadt, Ausztria) kastélyában Hans Matthias Mayr szobrásztól (1667). A Mária kultusz propagálásával összefüggésben bécsi minták nyomán terjedtek el a Mária-oszlopok, 2
amelyeket valószínűleg bécsi szobrászok készítettek Pozsonyban (Bratislava, Szlovákia) (1675) és Győrben (1686). A bécsi Grabenen felállított Szentháromság-oszlop mintájára a pestisjárványok emlékére emeltek Szentháromság-oszlopokat Budán Philipp Ungleich és Franz Anton Hörger (1713), Pesten pedig Andreas Rieder (1723). Paul Strudel Habsburg császárokat ábrázoló portréreliefjeiből több darab került magyarországi gyűjteményekbe. A disszertáció eredményei közé tartozik a ráckevei Savoyai-kastély 1710-es években készült homlokzati kőszobrainak meghatározása Tobias Kracker és Josef Kracker közös műveként, mindketten Johann Lucas von Hildebrandt építész mellett dolgoztak. VI. Károly császár hatalmát reprezentálták az udvar megrendelésére emelt építészeti és szobrászati alkotások, többek között a gyulafehérvári (Alba Iulia, Románia) diadalívek Johannes König szobraival (1715, 1722-1738), a budai Katonai Szertár (Zeughaus) Lorenzo Mattielli köréhez tartozó bécsi művész szobraival (1730), a győri Frigyláda-emlékmű STERF jelzéses bécsi szobrásztól (1731), valamint a pesti Invalidus-ház Johann Christoph Mader és Johann Thenny szobrászati díszítésével (1731-1737). A disszertáció eredménye az Invalidus-ház homlokzatán lévő reliefek Johann Christoph Mader műveként történő meghatározása. Az 1630-1730 között kimutatható, bécsi szobrászok alapozták meg Georg Raphael Donner népszerűségét Magyarországon. A Georg Raphael Donner és követőinek első nemzedéke Magyarországon c. fejezet tekinti át a szobrász életművét, munkatársait és tanítványait. 1729-1739 között Pozsonyban, a Magyar
Királyság
fővárosában
(Preßburg,
Bratislava,
Szlovákia)
Esterházy
Imre
hercegprímás esztergomi érsek szolgálatában dolgozott Georg Raphael Donner mint udvari szobrász és építési igazgató (Baudirektor). Legjelentősebb művei közé tartozik a pozsonyi Szent Márton-székesegyházban lévő Alamizsnás Szent János-kápolna szobrászati díszítése (1732) és a pozsonyi székesegyház egykori Szent Márton-főoltára (1735), valamint a bécsi Providentia-kút (1739). A disszertáció mutatta ki, hogy Esterházy Imre hercegprímás esztergomi érsek a római Szent Péter-bazilika baldachinos főoltárán kívül többek között herceg Esterházy Pál nádor baldachinos castrum dolorisát (1713) tekinthette mintaképnek a pozsonyi főoltár megrendelésekor. Georg Raphael Donner stílusát munkatársai és tanítványai széles körben terjesztették Közép-Európában a 18. század második felében. A disszertáció eredményei közé tartozik a követők két generáció szerinti rendszerezése. A Georg Raphael Donner követők első nemzedékéhez sorolhatók azok a szobrászok, akik a pozsonyi Szent Márton-főoltár mintájára oszlopokon nyugvó baldachinos oltárokat alkottak Magyarországon, például a pécsi székesegyházban (1748), a pesti pálos templomban (1748), a gödöllői Grassalkovich-kastély kápolnájában (1751) és a gyulafehérvári-székesegyházban (1755). A 3
disszertáció elemezte ki, hogy a magyarországi baldachinos oltárok architektúrája a korabeli castrum dolorisok és katafalkok felépítéséhez volt hasonló a 18. század végéig. Szintén a Georg Raphael Donner követők első nemzedékéhez tartoznak a szobrász műhelyében kimutatható, később önállóan alkotó munkatársak és tanítványok, akik közül Magyarországon is megrendeléseket teljesített Jakob Christoph Schletterer, Johann Nikolaus Moll, és fivére, Balthasar Ferdinand Moll, továbbá Ludwig Gode. A disszertáció két olyan, eddig publikálatlan 18. századi szobrot is közöl, amely Georg Raphael Donner körében készült. A Georg Raphael Donner műhelyében képzett művészek tanítványait sorolhatjuk a követők második generációjához. A bécsi Képzőművészeti Akadémia tanáraként elsősorban öccse, Matthäus Donner, továbbá Jakob Christoph Schletterer és Balthasar Ferdinand Moll szobrász adta át Georg Raphael Donner formavilágát a következő nemzedéknek. A Georg Raphael Donner követőinek második generációja Magyarországon c. fejezet mutatja be többek között Johann Georg Leithner, Johann Georg Dorfmeister, Anton Tabotta, Johann Martin Fischer, Philipp Jakob Prokop és Franz Xaver Messerschmidt szobrászatának magyar vonatkozásait. A Georg Raphael Donner követők második generációja az 1760-as évektől mutatható ki Magyarországon a királyi építkezéseken Budán, valamint az egyházi építkezéseken Pozsonyban, Egerben, Győrben, Pécsett, Pápán és Szombathelyen. A vezető építészek, elsősorban Franz Anton Hillebrandt és Melchior Hefele munkáival összefüggésben jutottak jelentős megbízásokhoz a Georg Raphael Donner követők második generációjához tartozó szobrászok. A disszertáció eredménye a Johann Georg Dorfmeister által, az egykori budai Szent Zsigmond palotakápolna számára készített főoltár és szobrászati díszítés (17671768) rekonstruálása. A disszertáció szerzője határozta meg Franz Xaver Messerschmidt Kovachich Márton György mellszobrán (1782) a PRAEVIDE ET PROVIDE, COGNOSCE ET DIGNOSCE vésett feliratot az ábrázolt jelmondataként. Feldolgozatlan témát elemez a Georg Raphael Donner és követőinek hatása a magyar neobarokk szobrászatra c. fejezet, amely a klasszicizáló késő barokk stílus dualizmus kori (1867-1918) felelevenítését tekinti át.
A magyar historizmus vezető szobrászai a bécsi
Képzőművészeti Akadémián tanultak Victor Tilgner, Edmund Hellmer és Caspar Zumbusch tanítványaként. Az Osztrák-Magyar Monarchia történelemével kapcsolatos emlékműveken Georg Raphael Donner és követőinek klasszicizáló késő barokk stílusát követte a budapesti Millenniumi emlékművön Zala György Mária Terézia királynő szobra (1911) és Telcs Ede III. Károly király szobra (1912), továbbá Fadrusz János egykori pozsonyi Mária Terézia emlékműve (1896) és Róna József budapesti Savoyai Jenő herceg lovas szobra (1900). A magyar neobarokk szobrászok az állami megrendelésre készített emlékműveken Georg 4
Raphael Donner, Matthäus Donner, Balthasar Ferdinand Moll és Franz Xaver Messerschmidt szobrászatát elevenítették fel az 1890-es évektől az 1910-es évekig. Gondosan ügyeltek a történelmi események és a bemutatott személyek hiteles ábrázolására. A klasszicizáló késő barokk mintaképek átvétele a stílusjegyek követésére, a reprezentatív témaválasztásra és a formai kialakításra egyaránt vonatkozott. A Donátorok, megrendelők és gyűjtők c. fejezet ismerteti a Magyarországon alkotó osztrák barokk szobrászok mecénásait, illetve az osztrák barokk szobrászat magyar gyűjtőit. A 17. század első felében, a barokk művészet magyarországi meghonosodásában vezető szerepet töltött be az Esterházy-család. Gróf Esterházy Miklós nádor, majd fia, herceg Esterházy Pál nádor kezdett bécsi művészeket, köztük szobrászokat foglalkoztatni. Pázmány Péter esztergomi érsek mecénási, gyűjtői tevékenysége mellett a protestáns képrombolások után visszaállította a műalkotások és a művészek megbecsülését. A 18. század első felében az uralkodó szobrokkal gazdagon díszített, reprezentatív építkezései mellett jelentős mecénási tevékenységet folytatott a magyar főpapság. Kiemelt figyelmet fordítottak az egyházi központok újjáépítésére és bővítésére. A magyar főpapságnak Esterházy Imre hercegprímás esztergomi érsek mutatott irányt. Georg Raphael Donnert tíz évig udvari szobrászként és építési igazgatóként alkalmazta Pozsonyban, hogy Alamizsnás Szent Jánosnak kápolnát és ereklyetartó oltárt, Szent Mártonnak pedig új főoltárt emeljen a pozsonyi székesegyházban. Műpártolási tevékenységét követték Pécs, Gyulafehérvár, Kalocsa, Eger, Győr és Szombathely egyházi vezetői. A 18. század első felében a főnemesség, elsősorban az Esterházy-, Pálffy-, Batthyány- és Zichy-család képviselte a világi mecénások vezető rétegét. A felemelkedő köznemesi családok egyik legsikeresebb egyénisége volt gróf Grassalkovich Antal, aki a Magyar Királyi Kamara elnökeként 1748-tól a budai királyi palota újjáépítését irányította, a Georg Raphael Donnert követő szobrászok közül alkalmazta Johann Georg Leithnert és Johann Georg Dorfmeistert, a gödöllői kastélykápolnában pedig a pozsonyi székesegyház főoltárát követve baldachinos főoltárt emelt. A 18. század végén, a korábbi szokásoktól eltérően a szobrászok függetlenedni kezdtek az építészektől, például Philipp Jakob Prokop az 1790-es években már önállóan írta alá a Szily János szombathelyi püspökkel kötött szobrászati szerződéseket. Az élvonalbeli művészek nem a feudális viszonyokra jellemző céhes keretek között dolgoztak, hanem többnyire akadémiai tagsággal rendelkező művészegyéniségek voltak. A felvilágosodás hatására jelentek meg a polgári és az értelmiségi körökből származó megrendelők, például Kovachich Márton György történész, aki Franz Xaver Messerschmidt szobrásznál rendelte meg saját 5
portrébüsztjét, és az elkészült alkotást baráti hangú levélben köszönte meg a szobrásznak. A megrendelők és az alkotók közötti kapcsolatok átalakulása a művészek szabadabb alkotói tevékenységéhez és az új stílusirányzatok kialakulásához vezetett. A 19. század első felében Ferenczy István szobrász rendelkezett a legjelentősebb európai szoborgyűjteménnyel, amelyben fennmaradt Georg Raphael Donner művei közül a Paris ítélete és Venus Vulcanus műhelyében témájú dombormű. A 19. század végén, a neobarokk elterjedésével összefüggésben Georg Raphael Donner és követőinek népszerűsége ismét felélénkült, műveiket Magyarországon elsősorban a főnemesek kezdték gyűjteni, például a Zichy- és a Bánffy-család. A két világháború közötti időszakban jöttek létre a nagyobb polgári gyűjtemények, amelyek közül például Delmár Emil gyűjteményében maradtak fenn osztrák barokk szobrászati művek. Magyarország legjelentősebb, állami tulajdonú, európai szobrászati gyűjteménye, a budapesti Szépművészeti Múzeum Régi Szobor Osztálya nem uralkodói, főúri és főpapi gyűjteményekből alakult ki, hanem tudományos célú, múzeumi gyűjtés eredményeként épült fel a 20. század elejétől. Adományokból, műkereskedőktől és magángyűjtőktől történő vásárlásokkal, valamint a budapesti múzeumokban, főleg a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárában és az Iparművészeti Múzeum különböző gyűjteményeiben fellehető európai szobrászati
művek
átvételével
gyarapították
a
Szépművészeti
Múzeum
európai
szoborgyűjteményét Meller Simon, Balogh Jolán és Aggházy Mária vezetésével. A Georg Raphael Donner követőkre vonatkozóan az appendix három dokumentumot közöl teljes terjedelmében. A bibliográfia tartalmazza a 17-18. századi osztrák barokk szobrászatra vonatkozó, legfontosabb irodalmat és egyben a rövidítések jegyzékét. Színes és fekete-fehér képek illusztrálják a disszertációban elemzett, legjelentősebb műveket. A disszertáció szerzője 1994-ben rendezte a budapesti Szépművészeti Múzeum újonnan kiépített mélyföldszintjén, a Dór Piramis nevű teremben a Barokk szoborgyűjtemény c. kiállítást. Az 1994-1998 között állandó jelleggel nyitva tartó kiállításhoz magyar és angol nyelvű vezető jelent meg, amelyben a Szépművészeti Múzeum európai szobrászati gyűjteményéből válogatva az 1600-1800 közötti korszakot lehetett bemutatni a legújabb kutatási eredmények alapján, földrajzi területek és időrendi sorrend szerint csoportosítva. A kiállított közel száz darab műtárgy több mint egyharmada az osztrák barokk szobrászatot reprezentálta. A kiállítás felépítése során, és az elmúlt húsz évben felhalmozódott eredmények rendszerezésre
vállalkozott
Bölcsészettudományi
Karán,
a a
budapesti
Eötvös
Loránd
Művészettörténet-tudományi
Tudományegyetem
Doktori
Iskola
állami
6
ösztöndíjával összeállított Georg Raphael Donner hatása a magyar szobrászatra c. doktori (PhD) disszertáció.
III. Dr. Hámori Katalin tudományos munkái és publikációi a doktori (PhD) disszertáció témakörében:
Hámori Katalin: Donner művek a budapesti Szépművészeti Múzeum szoborgyűjteményében. Bölcsészdoktori disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar (Kézirat). Budapest, 1990, 159 p.
Hámori, Katalin: Wirkungen der Aufklärung auf die Skulptur von Franz Xaver Messerschmidt, in: L’Art et les révolutions, Section 1, L’Art au temps de la Révolution française. Responsable Robert Rosenblum. XXVIIe congrès international d’histoire de l’Art Strasbourg 1989, Actes. Strasbourg: Société alsacienne pour le développement de l'histoire de l'art Société Alsacienne pour le Développement de l'Histoire de l'Art, 1992, pp. 233-245.
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner: Das Urteil des Paris, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 18, pp. 48-49.
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner: Venus in der Schmiede des Vulkan, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 19, pp. 50-51.
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner: Merkur, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 23, pp. 59-60.
7
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner: Venus, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 24, p. 61.
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner: Diana, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 25, p. 62.
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner: Meleager, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 26, p 63.
Hámori, Katalin: Nachfolger Georg Raphael Donners (?): Merkur, Sibiu, Muzeul Brukenthal, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 27, p. 64.
Hámori, Katalin: Nachfolger Georg Raphael Donners (?): Venus, Sibiu, Muzeul Brukenthal, in: Georg Raphael Donner und Bratislava (1693-1741). Konzeption der Ausstellung und wissenschaftliche Redaktion des Kataloges Maria Pötzl-Malikova. Bratislava, Slowakische Nationalgalerie, 1992-1993. Bratislava: Slovenská Narodná Galéria, 1992, no. 28, p. 65.
Hámori, Katalin: Biographie et publications d’Andor Pigler / Pigler Andor életrajza és publikációi, in: Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts / Szépművészeti Múzeum Közleményei 78 (1993) pp. 7-13, 98-99.
Hámori Katalin: Georg Raphael Donner műhelye / Workshop of Georg Raphael Donner: Pietà, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások. / Baroque Art in Central Europe. Crossroads. Koncepció és tudományos szerkesztés / Conception and scientific redaktion Galavics Géza. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1993. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1993, no. 173, pp. 399-400. 8
Hámori Katalin: Matthäus Donner, in: Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások. / Baroque Art in Central Europe. Crossroads. Koncepció és tudományos szerkesztés / Conception and scientific redaktion Galavics Géza. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1993. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1993, pp. 403-404.
Hámori Katalin: Matthäus Donner: Szent Jeromos / Saint Jerome, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások. / Baroque Art in Central Europe. Crossroads. Koncepció és tudományos szerkesztés / Conception and scientific redaktion Galavics Géza. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1993. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1993, no. 177, p. 404.
Hámori Katalin: Matthäus Donner: Ábel halála / The Death of Abel, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások. / Baroque Art in Central Europe. Crossroads. Koncepció és tudományos szerkesztés / Conception and scientific redaktion Galavics Géza. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1993. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1993, no. 178, pp. 404-405.
Hámori Katalin: Johann Baptist Hagenauer, in: Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások. / Baroque Art in Central Europe. Crossroads. Koncepció és tudományos szerkesztés / Conception and scientific redaktion Galavics Géza. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1993. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1993, pp. 410-411.
Hámori Katalin: Johann Baptist Hagenauer: Szent András / Saint Andrew, Budapest, Szépművészeti Múzeum, in: Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások. / Baroque Art in Central Europe. Crossroads. Koncepció és tudományos szerkesztés / Conception and scientific redaktion Galavics Géza. Budapest, Budapesti Történeti Múzeum, 1993. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1993, no. 183, pp. 411-412.
Hámori Katalin: Barokk szoborgyűjtemény. Kiállítási vezető, Szépművészeti Múzeum. Budapest: Szépművészeti Múzeum, 1994, 27 p.
Hámori, Katalin: Collection of Baroque Sculptures. Guide, Museum of Fine Arts. Budapest: Museum of Fine Arts, 1994, 27 p. 9
Hámori Katalin: Barokk szoborgyűjtemény. Szépművészeti Múzeum, Budapest, in: Múzeumi Hírlevél 15 (1994/10) p. 267.
Hámori Katalin: 17-18. századi európai szoborgyűjtemény a budapesti Szépművészeti Múzeumban. Szakkatalógus. Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok, T 025474. sz. (Kézirat). Budapest, 2002, 220 p.
Hámori, Katalin: Central Europe: Hungary, Austria, the Czech Republic, and Slovakia, in: The Encyclopedia of Sculpture, vol. 1-3. Antonia Boström, editor. New York-London: Fitzroy Dearborn Publishers, 2004, vol. 1, pp. 275-283.
Hámori, Katalin: Georg Raphael Donner, in: The Encyclopedia of Sculpture, vol. 1-3. Antonia Boström, editor. New York-London: Fitzroy Dearborn Publishers, 2004, vol. 1, pp. 450-453.
Hámori, Katalin: Franz Xaver Messerschidt, in: The Encyclopedia of Sculpture, vol. 1-3. Antonia Boström, editor. New York-London: Fitzroy Dearborn Publishers, 2004, vol. 2, pp. 1061-1064.
Hámori, Katalin: Character Heads by Franz Xaver Messeschmidt, in: The Encyclopedia of Sculpture, vol. 1-3. Antonia Boström, editor. New York-London: Fitzroy Dearborn Publishers, 2004, vol. 2, pp. 1064-1065.
10
