Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar
DOKTORI DISSZERTÁCIÓ Tézisek
GAUČÍK ISTVÁN
A csehszlovákiai magyarság gazdasági státusvesztése (1945–1948)
Új- és jelenkori magyar történelem Doktori Program Témavezető: Dr. Izsák Lajos DSc., egyetemi tanár
Budapest, 2011
Doktori tézisek Kutatási és konceptuális problémák A magyar közösség születésétől kezdve mindig nemzetállami gazdasági szerkezetekbe integrálódott. A gazdasági érdekvédelem és érdekérvényesítés legutolsó, mégha korlátozott lehetőségei is, a polgári Csehszlovákiában voltak jelen. 1945 kisebbségtörténeti szempontból azért cezúra, mert immár nemzeti alapon szerveződő gazdasági szereplőkről nem beszélhetünk.
Szlovákiában
a
gazdaság
nemzeti
hegemonizálására,
államosításra,
földreformra és erőszakos gazdasági elitváltásra került sor. 1948-at követően a szlovákiai magyarok az ágazati változások tárgyaivá váltak. A szocialista gazdaságirányítást és struktúraváltást felvállaló koncepciók realizálása a dél-szlovákiai gazdasági térre döntő hatással volt (iparosítás, kollektivizáció, szocializáció, urbanizáció, munkaerő-migráció). Mellékesen megjegyezve: a déli járások gazdasági teljesítőképességének vizsgálatait mindmáig nélkülözzük. A jogi társulások, üzemek, gazdasági szervezetek és intézmények felszámolása, vagyonuk sorsa, és főképpen a veszteségek viszonylagos számszerűsítése képezheti az újabb kutatások tárgyát. A magyar régiók háború utáni újjáépítésének problémaköre és az állami gazdaságpolitika vizsgálata társulhat ehhez a kutatási irányvonalhoz. A kassai kormányprogram lett az alapja a szláv nemzetállamként megalakuló Csehszlovákiának és az ún. népi-demokratikus rendszernek, mely a korábbi Tiso-féle totalitárius és a München előtti masaryki politikai rendszertől alapvetően különbözött. A kormányprogram, mely a cseh és szlovák nemzetépítés szempontjából állam- és társadalomszervező elveket, a nemzeti és szociális forradalom „posztulátumait” tartalmazta, a magyarság szempontjából kodifikált államjogi, gazdasági és szociális diszkriminációt rögzített. Magában hordozta a radikalizálódás reális veszélyét az államszervezet és a gazdasági szféra kiépítésének, új irányításának tekintetében. A kérdést más szempontból vizsgálva úgy is fogalmazhatunk, hogy a szlovákiai magyarság, főképpen agrárjellege miatt, a szlovák politikai elit és társadalom számára, a nemzetiségi kérdés gazdasági vetületeként (is) jelen volt. A többségi nemzeten belüli tulajdonosi viszonyokat, nem titkolva, hogy ehhez a kisebbségi erőforrásokat is kisajátítják, az egyes gazdasági területeken az államosítással kívánták egyenjogúsítani. Az államosítás ezen elgondolás szerint a szlovákiai társadalmi 2
fejlődés, a „forradalmi hullám” egyik csúcspontja volt, mely a hatalmi rendszert konszolidálta és a marxista történeti konstrukció szerint a társadalmat a szocializmus felé „irányította.” A magyar és német állampolgárok, a szlovákiai magyarok, németek és a kollaboránsok tulajdonában lévő vagy általuk kezelt, igazgatott vagyonokat lefoglalták, elkobozták és nemzeti gondnokság alá helyezték. Hangsúlyozni kell, hogy a kormányprogram a mezőgazdasági tulajdontól eltérően az ipari és kisipari vállalkozásokban a konfiskálások és a nemzeti gondnokság bevezetéséről nem tett említést. A kérdés nyitva hagyásával az államosításnak biztosítottak teret. A másik oldalon kiemelt szerepet kapott a földreform megvalósítása, mint a szlovák agrárkérdés megoldási útja, mely szoros összefüggésben állt a magyar kisebbség államhatalmilag szervezett felszámolásával. A szlovákiai magyarság gazdasági státusát (státusvesztését) a szlovák nemzetpolitikai célok megvalósításának folyamatában, a tulajdonviszonyok megváltozásában (államosítás, földreform), a kereskedelmi társulások sorsában (üzemek, gazdasági szervezetek és intézmények felszámolása, átalakítása) és a nemzetiségi alapon végrehajtott diszkrimináció eredményezte egyéni vagyonvesztés stációiban, főképpen e veszteségek (ezen a helyen teljességre nem törekvő) számszerűsítésében vizsgálhatjuk. A magyarok által lakott régiók háború utáni újjáépítésének és az állami gazdaságpolitikának a vizsgálata társulhat ehhez a megközelítéshez. Végül nem hagyható figyelmen kívül a Csehszlovákia és Magyarország közötti pénzügyi kapcsolatok problémaköre sem. Előzmények A szlovákiai magyar kisebbségtörténeti kutatások a jogfosztottság éveinek gazdasági szempontú vizsgálatával valójában máig adósak maradtak. A magyar kisebbség gazdasági helyzetéről, a cseh és szlovák nemzetállamépítés időszakában egyedül Vadkerty Katalin munkái közvetítenek új, azonban gazdaságtörténeti vagy gazdaságpolitikai szempontból mégiscsak elszórt információkat. Megközelítése alapvetően a nemzetiségi alapon végrehajtott diszkrimináció során végrehajtott egyéni vagyonvesztés stációit veszi figyelembe. Szabó Károly dolgozatának publikálása hozott még új szempontokat az áttelepült magyarok vagyoni veszteségeiről: a csehszlovák korona átváltása, ingatlan vagyon utáni kártérítés, zárolt betétek, szociális segélyek, a közalkalmazottak létminimumai, nemzeti gondnokságból eredő károk kifizetése.
3
Mindezek a feldolgozások azonban három fontos szempontot nélkülöznek. A csehszlovák gazdasági újjáépítés irányvonalait, a csehszlovák-magyar viszony gazdasági és pénzügyi vetületeit, melyek a lakosságcsere során mind erőteljesebben megnyilvánultak, és a magyar nemzetgazdasági érdekeket. A szlovákiai magyarok ugyanakkor ezekben a narratívákban nem egy gazdasági önszerveződésre képes közösségként jelennek meg. A csehszlovákiai magyar szövetkezeti rendszer, a Hanza Szövetkezeti Áruközpont, és az államosított-elkobzott magyar pénzintézetek teljesen a kutatói érdeklődés perifériájára kerültek. A szlovák historiográfia, a földreformon kívül, érdemben a fentiekben jelzett kérdésekkel nem foglalkozott. Módszerek és források A disszertációhoz felhasználtam a szlovák, cseh, magyar diplomácia-, politika- és gazdaságtörténet meghatározó irodalmát. A lakosságcseréhez, a deportálásokhoz, a belső telepítésekhez és a szlovák kisebbségpolitika vizsgálatához az immár bőséges magyar és szlovák publikációkat aknáztam ki. A második világháború utáni csehszlovák államszervezés témáját, a kül- és belpolitikai, illetve a gazdasági kérdéseket a szlovák és cseh irodalom mellett, német kötetek áttanulmányozásával árnyaltam. A tárgyalt korszak gazdaságtörténeti vonatkozásait levéltári forrásokra támaszkodva kutattam. A Szlovák Nemzeti Levéltárban a földreformra, az agrárpolitikai elképzelésekre és a mezőgazdasági Földreformügyi
földtulajdonra
vonatkozó
dokumentumokat
Megbízotti Hivatal gyűjteményében,
az
a
Mezőgazdasági
elkobzásokra
és
a
és nem
mezőgazdasági vagyontételekre vonatkozóakat a Nemzeti Újjáépítési Alap iratanyagaiban tanulmányoztam. A magyar szövetkezetek felszámolásának iratait a Központi Szövetkezet gyűjteményében, a magyar pénzintézetek és fiókjaik, illetve a felszámoló titkárság anyagait a Szlovák Nemzeti Bank Levéltárában kutattam. A pozsonyi, vágsellyei, lévai és losonci regionális levéltárakban a témához kapcsolódó érdekes helyi adalékokat találtam. A prágai Nemzeti Levéltárban a két világháború közötti csehszlovák iparral, kereskedelemmel és szövetkezetekkel kapcsolatos dokumentumokat hasznosítottam. A Magyar Országos Levéltárban a szövetkezeti központok (Hangya, Futura) és a pénzintézetek
(Magyar
Általános
Hitelbank),
illetve
a
Gazdaságpolitikai
Osztály
dokumentumait használtam fel. A lakosságcsere pénzügyi vonatkozásaihoz értékes anyagokat
4
gyűjtöttem a Pénzügyminisztérium, a Pénzintézeti Központ és a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményeiből. A disszertáció szerkezete A munka négy nagyobb tematikai egységből áll. Az elsőben emlékezet, történelem és múltértelmezés egymáshoz való viszonyát, illetve a kommemoratív emlékezés átalakulásának (intézményesedésének) 1989 utáni szlovákiai magyar jellemzőit vizsgálom. A másodikban a cseh és szlovák pártrendszer fejlődésének az ívét rajzolom meg a 20. század elejétől. Ebben a fejezetben szentelek figyelmet a kassai kormányprogram és a nemzeti front genézisének. A harmadik a csehszlovák, magyar és az első Szlovák Köztársaság gazdasági kontextusával foglalkozik. Részletesen elemzem a kassai kormányprogram gazdasági tételeit, az államosítást és a szlovák pártok gazdaságpolitikai koncepcióit. A negyedik fejezet alkotja a disszertáció gerincét. A többségi gazdasági nacionalizmus összetevőit és az állami vagyonszerzés közigazgatási és gazdasági módszereit azonosítom (nemzeti bizottságok, gondnoki rendszer, zárolások, elkobzások). A magyar mezőgazdasági, kisipari, kereskedelmi vagyon és banktőke elkobzásának, kiutalásának útját vizsgálom, A lakosságcserét, a deportálásokat és a földreformot szélesebb összefüggésekben értelmezem, miközben a gazdaság játékszabályait is figyelembe veszem. Külön hagsúlyt fektetek a csehszlovákiai magyar szövetkezeti hálózat felbomlására és a magyar pénzintézetek felszámolására. A Pozsonyi I. Takarékbank háború utáni hányatott sorsával szintén foglalkozok, amely iskolapéldája a szlovák, magyar és szovjet érdekütközésnek. Tartalomjegyzék Bevezetés 1. Felejtés és vita memoriae 1. 1. Emlékezet és történelem 1. 2. A magyar történetírás: tudományosság és emlékezetirodalom együttélése 1. 3. Egy önlegitimáló és ideologizáló történelemszemlélet konstrukciója 1. 4. A szlovák történetírás: a magyar kísértettől a tárgyilagosságig? 2. A nemzetpolitika uszályában 2. 1. A cseh és szlovák pártrendszer kialakulása a történeti fejlődésutak tükrében 2. 2. A „jelen és a jövő bibliájához”, a kassai kormányprogramhoz vezető út 2. 3. A nemzeti front „az antidemokratikus demokrácia” és a hatalomkoncentráció szolgálatában 2. 4. A kommunista hatalmi monopólium felé 3. Gazdasági újjáépítés és gazdaságfejlesztés 3. 1. Szlovákia gazdasági fejlődésének alapvonásai 5
3. 2. Gazdasági sikerek, modernizáció és ellentmondások 3. 3. Korlátok között: Magyarország gazdasági fejlődése 3. 4. Gazdasági dezintegrációk, reintegrációk és kényszermegoldások variációi a háború árnyékában 3. 5. A kassai kormányprogram gazdasági tézisei 3. 6. Az államosítás területei és eredményei 3. 7. A szlovák pártok gazdasági elképzelései 3. 7. 1. Szlovákia Kommunista Pártja 3. 7. 2. Demokrata Párt 3. 7. 3. Szabadságpárt 3. 7. 4. Munkapárt 4. Etnikai homogenizálás a gazdaságban Az állami (többségi) vagyonszerzés és kisebbségi vagyonvesztés csatornái 4. 1. A nemzeti bizottságok és gazdasági szerepük 4. 2. A nemzeti gondnokságok és az elkobzások mint a jogfosztás és büntetés eszközei 4. 3. A földreformpolitikák változatai 4. 3. 1. Az első csehszlovák földreform 4. 3. 2. Földreform a Szlovák Államban 4. 3. 3. Földreform a dél-felvidéki magyar területeken 4. 3. 4. A magyar mezőgazdasági vagyon elkobzása és kiutalása Csehszlovákiában 4. 3. 4. 1. A Mezőgazdasági és Földreformügyi Megbízotti Hivatal céljai 4. 3. 4. 2. A csehszlovák-magyar lakosságcsere gazdasági és pénzügyi következményei 4. 3. 4. 3. A készpénzállomány, a zárolt betétek és az ingóságok kérdése 4. 3. 4. 4. Az áttelepültek gazdasági érdekvédelme vagy államérdek? 4. 3. 4. 5. Telepítések, deportálás, földkérdés 4. 3. 4. 6. Mérlegvonás 4. 4. A nem mezőgazdasági jellegű vagyon sorsa a kompetenciaharcok tükrében 4. 5. A gazdasági szervezetek átalakítása 4. 5. 1. Szövetkezeti áldemokrácia és a csehszlovákiai magyar szövetkezeti mozgalom megszűnése 4. 5. 2. A magyar pénzintézetek felszámolása 4. 5. 2. 1. A Pozsonyi I. Takarékbank kálváriája Összefoglalás Források Hivatkozott irodalom Rövidítések Melléklet Táblázatok Eredmények A disszertációban számos új szempontot alkalmazok és a problémakörök árnyalását levéltári kutatásokra támaszkodva végeztem el. A
korszakot
tárgyaló
szlovákiai
magyar
publikációkat
mérlegre
téve
az
emlékezetirodalom konjunktúrájára és a történeti emlékezet intézményesülésére hívom fel a figyelmet. Az eddigi megközelítések során a cseh és szlovák történeti munkák, köztük a 6
rendszerváltás előttiek felhasználására, illetve megállapításaik konfrontációjára korlátozott mértékben került sor. Ezen a helyen erre is sor kerül. A
szlovák
pártok,
elsősorban
a
demokrata-kommunista
gazdaságpolitikai
koncepciókat, valamint az 1945 előtti agrár- és földreformpolitikákat hasonlítom össze. A csehszlovák, szlovák és magyarországi gazdasági rendszer 20. század első felében egymástól elkanyarodó fejlődési íveit szintén megrajzolom. Az 1945–1948 közötti csehszlovák gazdasági rendszer etnikai homogenizálásának és nacionalizálásának a lefolyását vizsgálom a mezőgazdaságban, iparban, pénzügyben és szövetkezeti rendszerben. Ezeket a gazdaság működését akadályozó jelenségekként írom le, melyek ugyan nemzetpolitikai szinten integratív szereppel bírtak, de a gazdaságban dezintegrációs hatást váltottak ki. A gazdaság nacionalizálása a szervezeti kultúra fejlődésére, a vállalatok versenyképességére és a gazdasági jog alakulására negatív hatást fejtett ki. Az 1946 és 1947-es csehszlovák-magyar pénzügyi tárgyalások a történetírásokban terra incognitaként szerepelnek. A disszertáció ezért a gazdasági mozgatórugók jelentőségére is rá kíván mutatni. A csehszlovák, szlovákiai magyar és a magyarországi gazdasági érdekek például a devizakérdés, a korona-forint átváltás, az ingatlanok értékfelmérése vagy éppen az elkobzások feloldása körül ütköztek. Az egykori Hanza-tisztviselők által alapított Otthon Beszerző és Értékesítő Szövetkezet szerepét, mely elvben az áttelepültek gazdasági érdekvédelmét karolta volna fel, szintén ezekben az összefüggésekben vizsgálom. További fontos gazdasági szervezetként jelenik meg a Pozsonyi I. Takarékbank és a Signum Iparosok, Kereskedők és Gazdák Hitelszövetkezete. A dolgozatban a lakosságcsere következményeként Szlovákia területén maradt magyar mezőgazdasági fölbirtokállományról, a nem mezőgazdasági és a szövetkezeti, illetve a pénzintézeti tőke megoszlásáról részletes adatokat közvetítek.
7
