Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földtudományok Doktori Iskola
Doktori értekezés tézisei
A dél-dunántúli karsztos területek morfológiai, üledékföldtani vizsgálata és összehasonlító értékelésük analóg képzıdményekkel
Dezsı József
Pécs, 2011
A doktori iskola címe: Vezetıje:
PTE Földtudományok Doktori Iskola Dr. Dövényi Zoltán, egyetemi tanár, A földrajztudományok doktora PTE TTK Földrajzi Intézet Magyarország Földrajza Tanszék
A doktori témacsoport címe: Vezetıje:
geomorfológia Dr. Schweitzer Ferenc professor emeritus PTE TTK Földrajzi Intézet, Magyarország Földrajza Tanszék
Az értekezés tudományága:
geomorfológia
Témavezetı:
Dr. Schweitzer Ferenc professor emeritus PTE TTK Földrajzi Intézet, Magyarország Földrajza Tanszék
Konzulensek:
Dr. Viczián István (Magyar Állami Földtani Intézet) Dr. Kovács János adjunktus (PTE TTK Földtani Tanszék) Dr. Raucsik Béla tudományos munkatárs (PTE TTK Földtani Tanszék)
2
1. Bevezetés és célkitőzés Értekezésemben a Dél-Dunántúl karsztterületeirıl, a Villányihegységbıl és a Mecsek abaligeti területérıl származó barlangi kitöltések
és
paleotalajok,
a
velük
genetikai
kızetek,
kapcsolatban
karsztformák
álló
vizsgálata
talajok, szerepel.
Vizsgálataim során olyan mintákat is tanulmányoztam, amik a karsztos területek fejlıdéstörténetéhez szolgáltattak megoldást, de nem a karsztokon találhatók. Maguk a „karsztos üledékek” a tanulmányozott dél-dunántúli területen rendkívül sokfélék, méréstechnikai értelemben fiktív csoportot képeznek, egy részük a kiindulási kızetre többé-kevésbé hasonlít. Számtalan kérdés vetıdhet fel a vörösagyagokkal és más barlangi
üledékekkel
kapcsolatban,
ha
a
karsztfejlıdési
rekonstrukció egyik biztos, vagy annak vélt támpontjának tekintjük ezeket a kitöltéseket. Valóban „agyagos” minden vörösagyag, azaz a makroszkópikusan „egyformá”-nak leírt vörös hasadékkitöltések különböznek-e mikromorfológiai képletükben? Ha áthalmozódnak ezek a finomszemcsés üledékek, akkor kétmóduszúakká válnak, és fordítva: ha kétmoduszú gyakorisági eloszlás mutatható ki, akkor azok áthalmozottak? Létezik-e „mediterrán”, vagy „délkelet-ázsiai”hoz hasonlító üledék a hazai karsztterületen; ha igen, akkor a mely paraméterek alapján sorolhatjuk be azokat az egyes katagóriákba? Az egykori rubefikáció mikromorfológiai nyomai láthatók-e képletükben – vagy csak vassal, karbonáttal fedettek?
3
A
dél-dunántúli
karsztos
hasadékkitöltések
anyagát
mikromorfológiai módszerekkel és lézeres szemcseméret-eloszlás mérıvel, valamint kiegészítı ásványtani vizsgálatok segítségével kutatva, a következı kérdések fogalmaztam meg, amire az értekezésemben keresem a választ: •
tovább tagolhatók-e a vörös- illetve vöröses agyagok az új, vagy ritkán használt vizsgálati módszerekkel,
•
milyen közös jellemzık, különbségek fedezhetık fel azokkal a recens mintákkal, amelyekre a szakirodalomban gyakran azonosítják ezeket az plio-pleisztocén üledékeket,
•
szemcseeloszlási
görbéik
mennyiben
hasonlítanak
a
különbözı, közeli típusterületekhez, •
az említett vizsgálatok, valamint a langyos víz hatására létrejött formaelemek, szpeleotémák genetikai értelmezése mennyiben segíti a kasztfejlıdési kérdések tisztázását? Értekezésemben
az
üledékek
vizsgálatából
levont
következtetéseket beépítettem a karsztfejlıdési modellbe – e kettı, a szedimentológiai és a morfológiai kutatás nem választható el egymástól. A langyos karsztvíz hatására kialakult formakincs felhasználása a fejlıdéstörténeti rekonstrukciókban a Villányihegység
esetében
dokumentált
kézenfekvı
teljesen
más
volt.
barlangi
Az
formakincs
üledéktípusok más logikát igényeltek e munkában.
4
Abaligeti-karszton és
eltérı
2. Alkalmazott kutatási módszerek Eredményeim a karsztgenetikai megállapítások mellett metodikai-módszertani eredményeket is tartalmaznak. Viszonylag új (XRF-linescan, lézeres szemcseméret-meghatározás), vagy ritkán alkalmazott (mikromorfológiai) vizsgálati módszereket használtam a barlangi kitöltések vizsgálatára, ami azzal a hátránnyal járt, hogy kevés szakirodalmi adat állt rendelkezésemre (ez alól csak az ásványtani vizsgálatok képeztek kivételt). Fontosnak tartottam a különbözı éghajlati területek és üledékképzıdési környezetek (analóg területek) vizsgálatát, melyek a barlangi üledékektıl eltérıen ismertek
a
képzıdési
környezetük.
A
barlangi
üledékek
csoportosítását megnehezíti, hogy még alcsoportjaik (pl.: homokos üledékek, vörös pélitek) sem jellemezhetık kizárólag egy-két paraméterrel.
A
mért
jellemzıkbıl
elsı
lépésként
azokat
választottam ki, melyek alapján a leginkább elkülönülnek a minták, amelyeket azután felhasználtam a fıkomponens és diszkriminancia analízishez.
3. Eredmények 1
A karsztjelenségek közül a gömbfülkéket szabadlégteres
képzıdéső, langyos vízfelület-közeli oldásformának tartom, melynek tipikus kifejlıdése a siklósi Váraljai-barlang (1. ábra). A gömbfülkék ilyenformán jelzik az egykori karsztvízszintet. E képzıdmény nem köthetı konkrét földtani korhoz. A gömbfülkék fejlıdésének határt szab a lepergı mállott anyag felhalmozódása/transzportja.
5
1. ábra A Váraljai-barlang térképe (felmérte: Dezsı J., Mangult I. 2005)
2.
A beremendi Szılı-hegy a pliocén és pleisztocén folyamán
önálló morfológiai egységként fejlıdött, a vörösesagyag alapjául szolgáló üledékek porhullással kerültek a sasbérc területére. Ott a kevésbé mállott vöröses agyagok a hegyet átszelı ÉNy-DK-i törészóna környezetében csoportosulnak.
6
3.
Az Abaligeti-barlangban feltárt üledékek és morfológiai
jelenségek hat fı karsztfejlıdési fázist valószínősítenek (2. ábra). a. Az Állkapocs-terem mennyezeti anyagának felhalmozódása karsztos üledékgyőjtıben a miocén korú orrszarvúféle állkapcsával együtt. b. A Csarnotanum faunaszinttel korrelálhatók és a középsı/felsı pliocén határán keletkeztek azok a kaolinites mállott agyagok, melyek a jelenlegi aktív járatnál magasabb szinten, a Nagy-teremben és környezetében helyezkednek el. c. Anoxikus környezeti feltételek mellett halmozódtak fel a barlang Fı-ág mennyezetén, párkányain megtalált todorokitos fekete üledékek. A todorokit és a halványkék aleuritos anyag keletkezése valószínőleg már a pleisztocén egyik fázisa, amely homokos törmelékes kitöltés betelepülésével ért véget (a Mésztufás terem VII. rétege). d. Egy késıbbi periódusban, a középsı-pleiszocén után a karszt ismét aktivizálódott, mert a kékesszürke aleuritok egyes darabjai az eredeti keletkezési helyükrıl felszakadva továbbszállítódtak. e. Finomabb, kızetlisztes üledékek (Mésztufás-terem, VI-I-es rétegek) felhalmozódtak fel a kialakuló agyagdugó hatására. f. Egy késı-pleisztocén tektonikai esemény következtében kialakult a Mésztufás-terem és a Ny-i 2-es oldalág közti tetaráta lépcsı, mely a pleisztocén korú masztodon fogat zárta magába. Ezzel egy idıben a Mésztufás-teremben a patak bevágódott a puha üledékbe.
7
2. ábra Az Abaligeti-barlang, Ny-i 2. oldalág végi teremcsoport fejlıdéstörténete. Jelmagyarázat: I-VI. karsztfejlıdési periódusok; 1: triász alapkızet (Misinai F.); 2: feltételezett miocén üledékek; 3: barlangi üregek; 4: csigakıbeles, kalcittal cementált miocén (?) üledék; 5: kékesszürke kızetliszes pleisztocén üledék; 6. lösz. A: Állkapocs-terem; B: Mésztufás-terem
4.
A szemcseeloszlási vizsgálatok értékelésekor három új
statisztikai paramétert vezettem be, ezek az α1, α2 és az m%<7φφ értékek (3. ábra). E paraméterek „ujjlenyomat”-szerően használhatók az azonos szemcseméret-intervallumba tartozó, túlnyomórészt lösszerı
üledékek
genetikai
szétválasztásásnál.
Így
olyan
mintatulajdonságokat jelenítünk meg, amelyek révén a genetikai csoportjaink jobban elkülönülnek egymástól. A szemcseeloszlást a pliocén, pleisztocén hasadék- és barlangi kitöltések esetén az egykori felszíni mállott anyag szemcseösszetétele, valamint a barlangi szállítás módja befolyásolja. A felszínrıl helyben bemosódott kitöltések kétmaximumos eloszlása nagymértékben hasonlít az
8
egykori felszíni mállott anyag szemcsenagysági eloszlásához. Ebben az egyik maximumot a kızetliszt frakcióban a kiindulási anyag légi szállításának, a másikat a finom agyag tartományában az egykori felszínen a leülepedést követı mállásnak tulajdonítom. Az eolikus szállítást a szemeloszlási vizsgálatok oldaláról az egyes vöröses agyagoknál mért 5,5φ körüli maximumú, típusos löszökhöz való nagyfokú hasonlóság igazolja.
3. ábra Szemcseeloszlási paraméterek ábrázolása (1.) hagyományos, (2.) újabb statisztikai paraméterek valamint az α1 α2 paraméterek (3.) használatával a vörös agyagos pélites üledékek esetében. Jelölések: 1 villányi vörösagyagok; 2. mecseki vörösagyagok; 3. mediterrán területek vörös talajai; 4. délkelet-ázsiai talajok. A + α1 és – α2 értékekkel rendelkezı minták a kétmaximumosak.
9
5.
A barlangi mintáknál, áthalmozott üledékekrıl lévén szó, a
szemcseeloszlási vizsgálatok eredményeiként mindenhol bimodális eloszlást kellett volna kapni. Ez azonban nincs így, sem a barlangokban, sem a felszíni, bizonyítottan áthalmozott fiatal üledékeknél. A szemcseméret gyakorisági eloszlása visszatükrözi a mikromorfológiai
tulajdonságokat,
nevezetesen
a
vázrészek/alapanyag (c/f) hányadost mind az egymóduszú, mind a dimodális alak esetén. Ezek alapján a gyakorisági eloszlás formáját, beleértve a bimodális jelleg kialakulását is, a mállási folyamatok eredményének tulajdonítom. 6.
A mediterrán és délkelet-ázsiai területekrıl származó recens
talajminták csak részben és feltételesen párhuzamosíthatók a különbözı mértékben mállott hazai agyagokkal. A magyarországi plio-pleisztocén paleotalajok és változatainak megítélésekor használt fıbb földrajzi-éghajlati („mediterrán”, „szubtrópusi”, „délkeletázsiai”) jelzık nem veszik figyelembe a terület talajtípusainak rendkívüli változatosságát. A vörös (barna) „mediterrán”, vagy „terra rossa” „monszun területre jellemzı mállás” és egyéb talajjal kapcsolatos
kifejezéseket
túllépték
a
diagnosztikai
szintek
definícóján alapuló talajosztályozási rendszerek, e kategóriák legfeljebb összefoglaló névként használhatók, bár általában igaz, hogy a nedves trópusi területeken kaolinites mállás megy végbe. A mállottsági érték mellett a mikromorfológiai tulajdonságokból megismerhetı diagnosztikai sajátosságok azok, amelyek leginkább
10
utalhatnak
az
egykori
talajtípus
megörzıdött
diagnosztikai
horizontjaira (4. ábra).
4. ábra A log(c/f) és az m%<7φ érték összehasonlítása. Képek szélessége: 0,8 mm.
7.
A
karsztos
hasadékkitöltéseket,
barlangi
üledékeket
ásványtani, szemcseeloszlási és mikromorfológiai jellemzıik alapján csoportosítottam, valamint a kutatásaim során kialakult ismeretanyag szerint csoportokba foglaltam.
A nem mállott, pozitív ferdeségő, vázszemcsehalmaz típusú üledékek. A homokvázú, homokköves, fluviális üledékek gyakorisági eloszlására jellemzı az oszlopok egyenletes csökkenése a finomabb méretek felé. A nagyharsányi homokköves hasadékkitöltések és
11
málladékainak gyakorisági diagramjai a Dráva-melléki talajok laza homokos üledékekhez, többnyire C szintjeihez hasonlítanak. A Abaligeti-barlang egyes üledékeinél az ilyen hisztogram-típusok nagymértékben megkönnyítik a minta származásának értelmezését. Jellegzetes gyakorisági eloszlás mutatható ki az dolomitkarsztok aerosol hatására mállott kitöltéseibıl (dolomitporból), valamint a mediterrán minták esetén. Az abaligeti karsztterületen a törmelékes barlangi üledékek a jellemzıek, de ezek ott a legfiatalabb, löszszerő üledékek, uralkodóan kvarc, illit fázisokkal. Természetesen ide tartozik a recens barlangi patakhordalék és az Abaligeti-barlang Mésztufa-termének kitöltésének magasabb részei is. Mállottsági értékük ZD a legkisebb a teljes vizsgált mintamennyiségben. Mikromorfológiai
képletükben
eltérést
jelent
a
felszíni
képzıdményekhez képest az, hogy a kismennyiségő alapanyag a szállítódás hatására agyaggumókként szeparálódott. A típusos löszöknek, mint diagenizálódott hullóporos üledékeknek texturája többnyire vázszemcsehalmazú. A hullóporos, löszszerő üledékek alapanyaga a talajosodás folyamán megnı, gyakran morzsás mikoszerkezet
alakul
ki,
vagy
megindul
az
alapanyag
koncentrálódása, esetenként blokkos struktúrák keletkeznek. Ha a kialakult talajok az erózió révén áthalmozódnak, akkor a vázszemcsehalmazban
megjelenik
az
alapanyag-csomósodás.
Jelentısebb szétiszapolódás, lassú hidraulikai ülepedés hatására kialakulnak a mikrorétegek, amit a vázrészek differenciálódása jelez. E struktúrák megırzıdnek a barlangokban.
12
Igen gyengén mállott, alapanyagában dúsuló üledékek. A barlangi üledékek közt néhány ilyet fıként az Abaligetibarlang Fı-ágából gyıjtöttem, de mikromorfológiai képletük alapján a Nyárás-völgy töbrébıl származó kitöltést is és a beremendi a vörösagyag közt megtalált áthalmozott idıs löszt e csoportba sorolom. Az ártereken a váltakozó talajvízszint által kialakított hidromorf struktúrák (vas-, és mangánborsók) a jellemzı szerkezeti bélyegek; ezek a barlangokból hiányoznak. Az idıszakosan átnedvesedı
rétegekben
beindul
az
alapanyag-koncentrálódás
folyamata, ami talajtani jelenség, a barlangok állandóan nedves környezetébıl származó mintáknál ilyen formát nem tapasztaltam.
A kevésbé mállott, morzsás mikroszövető vörösesagyagok és recens megfelelıik. Ásványtanilag
a
nem
mállott
csoportba
sorolhatók
Beremenden a középsı-pleisztocén lösz-összlet alját képviselı vöröses paleotalajok és azok a hasadékkitöltések, melyek az ÉNyDK-i irányú törésvonal mentén helyezkednek el. Jellemzı vasásvány a goethit. A relatív mállottsági Z értékük többnyire {-40 +10} közé esik, de többnyire -10-es érték köré csoportosulnak. A villányi templom-hegyi Borpince-barlang és a Templom-hegyizsomboly agyagos kitöltései ásványtanilag szintén a kevésbé mállott csoportba tartoznak. Mikromorfológiai képletükre jellemzı az igen apró morzsás szerkezet, néha blokkos mélyvörös és sárgás kettıstörı elemek. A mediterrán térségbıl származó leptosolok morzsás mikroszerkezetőek, ahol a rubefikáció nyomai a szerkezeti elemeket
13
körülvevı kettıstörı vasas-agyagos bevonatok. A délkelet-ázsiai mintákra jellemzı a durvább kızetliszt, finomhomok jelenléte és a vázrészeket körülvevı, porfíros szövet. A magasabb térszínek talajaiban az alapanyag orientációja egyre inkább gyakoribb, egyben a vázrészek közötti távolság egyre növekvı. Az említett morzsás mikroszerkezet jellemzı a villányi-hegységi kevésbé mállott mintákra, ezért ezeket „paleo-leptosolok”-nak nevezem.
Az igen mállott, negatív ferdeségő, porfíros szövetı karsztos üledékek A vörös agyagok közül azok tartoznak ide, amelyek feltehetıen már keletkezésükkor a klíma hatására nagymértékő málláson átestek, vagy pedig az igen lassú vízszivárgás által szállítódtak. Mikromorfológiai képletük hematitos, uralkodóan mélyvörös és sárgásbarna, sıt aranysárga kettıstörı alapanyagú, porfíros szövettel. Gyakoriak a bimodális eloszlásúak, e görbék már a felszínen, a talajtípusok keletkezésekor alakultak ki. A villányihegységi üledékek mállottsági fokának ásványtani jellemzıje a kaolinit mellett a gibbsit, ami a mediterrán és délkelet-ázsiai mintákban lényegében nem található. A legmállottabb barlangi üledékek, hasadékkitöltések alapanyaga kettıstörı, vagy vassal fedett. A legtöbb homogénnek tőnı vörösagyag mikromorfológiai képe aprómorzsás-gumós szerkezető, nagy nagyításnál szintén ezek a mikroaggregátumok
figyelhetık
meg,
többé-kevésbé
eltérı
elrendezıdésben. A forma eredete az áthalmozódási aggregáláson kívül lehet bakteriális tevékenység eredménye is. A teljesen
14
átstruktúrálódott, kettıstörı alapanyagú, vázrészeket alig tartalmazó, magas mállottsági értéket mutató (Zw {40-100}), észlelhetı vázszemcsék nélküli (igen alacsony C/F hányadosú), bimodális, vagy egymoduszú de negatív ferdeségő, magas m%<7φ értékı agyagok tartoznak e kategóriába. Mállottságuk révén bauxitos agyag kategóriába sorolhatók. E csoprotnak az eredetét lehet a legkevésbé magyarázni. 8. Az XRF-linescan készülék a bolygatatlan, bioturbációmentes, finoman
rétegzett
barlangi
üledékek
föelem-komponenseinek
szelvénymenti eloszlásának vizsgálatára kitőnıen alkalmazható. Többszörös
kovariancia
segítségével
pontosítani
lehet
az
ásványfázisok által kijelölt finomrétegtani határokat, ami fontos információként szolgál az üledékáthalmozódás tulajdonságairól.
4. Lehetséges kutatási irányok A karszt megismerését célzó barlangfeltárások folytatása a legfontosabb feladat. A feltárások során megismert üledékek, rétegsorok feldolgozásából nyert ismeretek a leginkább releváns információk.
Számos
vizsgálatot
lehet
még
elvégezni
a
vörösagyagokkal kapcsolatban. A legfontosabbak: a 2 µm alatti frakció
ásványos
vizsgálata,
geokémiai
vizsgálatok.
A
mikromorfológiai vizsgálatoknál a vasborsók, konkréciók, opak részek szerkezetének elektronmikroszkópos vizsgálata sok mindent elárulhat a minták képzıdési környezetérıl. A vékonycsiszolat készítésekor
jónéhány
festési
technika
alkalmazható.
Ezek
segítségével bizonyos szervezıdési struktúrák kiemelhetık, az
15
agyagtípusok osztályozhatók, szelektív kioldással kombinálva közelebb kerülhetünk az üledék fejlıdéstörténetéhez. Az XRFlinescan mőszer adta lehetıségek még messze kiaknázatlanok. Az elıkészített minták felületének röntgen-fluoreszcenciás szkennelése viszonylag nagymérető (8 x 10 cm-es) vékonycsiszolatok esetén számos információval szolgálhat az elemek eloszlása tekintetében.
Publikációs jegyzék 1. Disszertáció témájában megjelent publikációk 1.1. közlemények, tanulmányok, könyvrészletek, stb. 1. DEZSİ J. – BERTÓK G. – BOGNÁR A. – KAPOSVÁRI F. – DARÁNYI V. – PETHE M. – CSABAI Z.- PÁLL-GERGELY B. – SIPOS GY. 2009: Pedológiai-szedimentológiai vizsgálatok lösszel borított területeken, Szemely-Hegyes késıneolitikus körárokrendszer példáján. (Case study of pedological and sedimentological investigation on loesscovered terrain (Szemely-Hegyes late neolithic ring-ditch complex). – In. Archeometriai Mőhely 2009/3, pp. 57-72. 2. FÖLDESSY J. – MAROS GY.- ANDRÁSSY L. – KAPOSVÁRY F. – DEZSİ J. 2009: Core imaging and assaying instruments in mineral exploration. – In. Securing the Future/8th ICARD Skelleftea (Svédország) 2009. jun. 23-26. The Swedish Association of Mines, Mineral and Metal Producers. Conference Book, 12 p. 3. KOVÁCS, J. – VARGA, GY. – DEZSİ, J. 2008: Comparative study on the Late Cenozonic red clay sediments from China and Central Europe (Hungary). – In. Geological Quarterly, 52/4, pp. 369-382. 4. SEBE K. – DEZSİ J. 2008: A Pécsi Havi-hegy hasadékbarlangja. – In. Karszt és Barlang. 2004-2005, pp. 23-27. 5. DEZSİ J. – RAUCSIK B. – VICZIÁN I. 2007: Villányi-hegységi karsztos hasadékkitöltések szemcseösszetételi és ásványtani
16
vizsgálata (Granulometric and mineralogical analysis of karstic fissure filling sediments in Villány Mts., S Hungary). – In. Acta GGM Debrecina, Geology, Geomorphology, Physical Geography Ser. vol. 2, pp. 151-180. 6. DEZSİ J. – TÓTH J. 2006: Gömbfülkék és kitöltési viszonyaik a Villányi-hegységben. – In. Földrajzi Értesítı, LV. évf. 1-2. füzet, pp. 25-35. 7. DEZSİ J. – SZILÁGYI S. 2005: Vízkémiai mérések Kistapolcán. – In. PIRISI G. - TRÓCSÁNYI A. (szerk.): Tanulmányok Tóth Józsefnek a PTE Doktori Iskola hallgatóitól. PTE TTK. Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 219-229.
1.2. konferencia elıadásokhoz kapcsolódó publikációk
8. DEZSİ J. 2009: Geoarchaeológiai kutatások a Dél-Dunántúl lösszel fedett térszínein. – In. Régészet–Geológia–Talajtan - hogy is állunk a környezetrekonstrukcióval? Konferencia, Magyar Nemzeti Múzeum, 2009. március 31. 9. MAGYAR Á. – HORVÁTH A. – LACZA R. – ORSZÁG J. – VARGA E. – DEZSİ J. 2009: Pleisztocén kitöltések vizsgálata az Abaligetibarlangban. – In. Barlangkutatók Szakmai Találkozója, Miskolc, Miskolci Egyetem. 2009. november 6–8. 10. DEZSİ, J. – KAPOSVÁRY, F. – KOVALICZKY, G. – CSABAI, Z. – BERTÓK, G. – BÓDIS, E. – PÁLL-GERGELY, B. 2008: Geoarchaeological research methods and investigation in the loess covered South-Danubia (Hungary). Landscape Evolution and Geoarchaeology. Abstract Book. Porto Heli (Greece) June 18-21 2008. pp. 14-16 11. DEZSİ, J. 2006: Karstic fissure-fillings and spherical cavites in the Villány-hills (southerm Hungary) and their role in the karst development. – In. Abstracts book, Middleeast speleology symposium, Beirut, Libanon, 2006. ápr. p. 12.
17
12. I. VICZIÁN. – J. DEZSİ, – B. RAUCSIK 2006: Mineralogy of finegrained sediments related to karst phenomena in Villány Mts., SE Transdanubia, Hungary. – In. Abstracts Book. Fourth Mediterranean Clay Meeting, Middle East Technical University, Ankara, Turkey, pp. 7-8. 13. I. VICZIÁN, – J. DEZSİ – B. RAUCSIK 2006: Phenomena in Villány Mts., SE Transdanubia, Hungary. – In. 3rd Mid-European Clay Conference: Mineralogy of fine-grained sediments related to karst, september 18-23, 2006, Opatija(Croatia), Abstract book (University of Zagreb) p.121. 14. DEZSİ J. 2006: A beremendi szılıhegy morfológiája és hasadékainak kitöltésviszonyai. Pécsi Akadémiai Bizottság és a Magyarhoni Földtani Társulat Földtudományi elıadóülése, Pécs, 2005. június 2-3. 15. TÓTH J. – DEZSİ J. 2004: Cave deposits, spherial cavity and water chemistry of the lake in Váralja Cave in Siklós (A siklósi Váraljai-barlang kiválásai, gömbfülkéi és a barlangi tó vízkémiája). Elıadáskivonat. – In. A hévizes barlangok genetikája és képzıdményei nemzetközi konferencia a Pál-völgyi-barlang felfedezésének 100. évfordulója alkalmából. 2004. június 21–24. Bp., p. 51. 16. DEZSİ J. – TÓTH J. 2004: A beremendi Szılıhegy hasadékai, kitöltései a morfológiai megfigyelések tükrében. – In. Magyar İslénytani vándorgyőlés, Beremend, 2004. május 5–7. Kirándulásvezetı, pp. 7-8. 2. Egyéb publikációk 2.1. közlemények, tanulmányok, könyvrészletek, stb. 1. DÉNES, L. - CZIGÁNY, SZ. - DEZSİ, J. - GYENIZSE, P. - KOVÁCS, J. - NAGYVÁRADI, L. - PIRKHOFFER, E. 2007: Geomorphological task in planning the rehabilitation of coal mining areas at Pécs, Hungary. – In. Geogr. Fis. Dinam. Quat. 30. pp. 203-207.
18
2. VELLEDITS L. - DEZSİ J - KAPOSVÁRY F. - SAJÓ I. 2007: Természettudományos vizsgálatok Csontváry palettájának megismerésére a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban. – In. Janus Pannonius Múzeum évkönyve 2., 50-52. (2005-2007), pp. 230-240. 3. LÓCZY, D. - GYENIZSE, P. - RONCZYK, L. - DEZSİ, J. 2007: Damage to the landscape caused by cement industry in Southern Transdanubia, Hungary. – In. Geogr. Fis. Dinam. Quat. 30. pp. 209213. 4. DEZSİ J. – SEBE K. – HORVÁTH G. 2004: Villányi-hegység útikalauz. PTE Barlangkutató Egyesület, Magánkiadás, Pécs, 2004, 160 p. 2.2. konferencia elıadásokhoz kapcsolódó publikációk 5. DEZSİ J. – KAPOSVÁRI F. – KOVALICZKY G. – CSABAI Z. – BERTÓK G. – BÓDIS E. – PÁLL-GERGELY B. – SIPOS GY. 2010: Löszhátak tetején, árterek mélyén. A domborzat formálódása a történelmi korok és természeti viszonyok hatására Szederkény, Kukorica-dőlı példáján. – In. „Környezet – ember – kultúra”. Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde. Konferencia, Magyar Nemzeti Múzeum – Nemzeti Örökségvédelmi Központ, Budapest, 2010. október 6-8. 6. DEZSİ J. 2006: Vízföldtani viszonyok a Villányi-hegység DK-i részén. – In. II. Kárpát- Medencei Környezettudományi konferencia, PTE TTK-MTA RKK Pécs, 2006. június. 7. DEZSİ J. 2003: A meddıhányók fedésére szánt talajtípusok vízgazdálkodási jellemzıi különbözı tenziótartományokban. A fenntartható fejlıdés összefüggései a Kárpát-medencében, környezetvédelmi konferencia, Pécs, 2003. Rendezık: MTA X. osztálya, MTA RKK és a Pécsi Tudományegyetem, konferenciakötet.
19
