Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MÉSZÁROS ÉVA MONDATFELDOLGOZÁS MAGYAR AGRAMMATIKUS AFÁZIÁSOKNÁL

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

MÉSZÁROS ÉVA

MONDATFELDOLGOZÁS MAGYAR AGRAMMATIKUS AFÁZIÁSOKNÁL

Nyelvtudományi Doktori Iskola, Dr. Banczerowski Janusz DSc. Doktori Iskola vezetıje Elméleti nyelvészet Program,

Dr. Bánréti Zoltán CSc. program vezetıje

A bizottság elnöke:

Dr. Kiefer Ferenc MHAS., professor emeritus

Hivatalosan felkért bírálók:

Dr. Csépe Valéria CMHAS., egyetemi tanár Dr. Hunyadi László DSc.

A bizottság titkára:

Dr. Lukács Ágnes PhD.

A bizottság további tagjai:

Dr. Komlósy András PhD. Dr. Bartos Huba PhD.

Témavezetı:

Dr. Bánréti Zoltán CSc., egyetemi docens

Budapest, 2007

Agrammatikus mondatfeldolgozás Tartalom 1. Bevezetés 1.1 A dolgozat célkitőzése 1.2 Az afázia fogalma 1.3. Az agrammatikus mondatprodukció 1.4. Az agrammatikus mondatértés elméletei 1.5. Az egyeztetés és az igeidı disszociációja 1.6. Magyar afáziás adatok 1.7. A munkamemória szerepe a mondatfeldolgozásban 2. A mondat idıszerkezete és az idıhatározó 2.1. A mondat idıszerkezete 2.2. Az igeidı 2.3. A ma, tegnap, holnap idıhatározók 3. Az egyeztetés megítélésének vizsgálata 3.1. Célmondatok, módszer, vizsgálati személyek 3.2. Az adatok kvantitatív elemzése 3.2.1. A kontroll csoport 3.2.2. Az agrammatikus afáziások 3.2.2.1. A jól-teljesítı csoport 3.2.2.2. A gyengén-teljesítı csoport 3.3. Összefoglalás 4. Az idıkongruencia megítélésének vizsgálata 4.1. Célmondatok, módszer, vizsgálati személyek 4.2. Az adatok kvantitatív elemzése 4.2.1. A kontroll csoport 4.2.2. Az afáziás csoportok 4.2.2.1. Az 1.afáziás csoport 4.2.2.2. A 2.afáziás csoport 4.3. Összefoglalás 5. Az adatok interpretációja 5.1. Érvek a Szintaktikai fa-metszés elmélet ellen 5.2. A szerkezetépítı mőveletek gzdaságossága 5.3. Az agrammatikus mondatok feldolgozása 5.4. A kibıvített szintaxis-diskurzus modell 5.5. A grammatikalitás megítélési feladat jellege 5.6. Összefoglalás 6. A vizsgálatok eredményeinek értelmezése 6.1. Az egyeztetés vizsgálat eredményeinek értelmezése 6.1.1. A grammatikus és az agrammatikus mondatok disszociációja 6.1.2. A grammatikalitás-hatás hiánya 6.2. Az idıkongruencia vizsgálat eredményeinek értelmezése 6.2.1. A fog segédigés komplex igealak 6.2.2. A határozó-elıl szórend 6.2.2.1. A grammatikus mondatok 6.2.2.2. Az agrammatikus mondatok 6.2.3. A határozó-hátul szórend 6.3. A két szórend összehasonlítása 7. Konklúzió, kérdések 7.1. A TenseP szelektív sérülése 7.2. A keret-idıhatározók pozíciója 7.3. A ma idıhatározó 8. Összefoglalás 9. Irodalom 10. Függelék

Mészáros Éva

2 2 4 7 12 17 20 23 27 27 28 32 35 35 36 37 39 39 41 43 45 45 46 46 50 51 55 59 61 61 63 65 67 76 77 78 78 78 81 84 84 88 88 92 99 104 106 106 110 111 114 116 124

2

Agrammatikus mondatfeldolgozás

Mészáros Éva

1. BEVEZETÉS

1.1. A dolgozat célkitőzése E disszertáció tárgya a mondatfeldolgozás vizsgálata magyar anyanyelvő agrammatikus afáziásoknál. Az elsıdleges cél annak bemutatása, hogy az agrammatikus mondatfeldolgozás hátterében nem a szintaktikai reprezentáció deficitje, hanem a verbális munkamemória csökkent kapacitása áll, amelynek következtében a különbözı nyelvi szintek komputációs mőveleteinek mőködtetése korlátozott. Amellett fogok érvelni, hogy a kapacitás korlátozódás nem azonos mértékben érinti a mondatfeldolgozás szintaktikai, szemantikai és diskurzus szintő mőveleteit ill. a grammatikailag jól-formált (grammatikus) és a rosszul-formált (agrammatikus) mondatok feldolgozását. A fentiek igazolásához 10 agrammatikus afáziásnak és 7 neurológiailag intakt vizsgálati személynek az egyeztetést és az idıkongruenciát sértı mondatok megítéltetésével nyert adatait ismertetem. Részletesen megvizsgálom és értékelem a mondat szórendjének és grammatikalitásának hatását a döntés gyorsaságára és helyességére. Látni fogjuk, hogy a közel azonos reakcióidı-átlagok ellenére a vizsgált agrammatikus afáziások többet hibáznak az idıkompatibilitás megítélésénél, mint az egyeztetésnél. Ezek az adatok

összhangban

vannak az igeidı szelektív sérülését feltételezı elméletekkel, de nem interpretálhatók a szintaktikai reprezentáció deficitjét feltételezı modellekben (pl. Szintaktikai fa-metszés elmélet, Friedmann & Grodzinsky 1997; Nyomtörlıdés elmélet Grodzinsky 1995a). Külön törekszem a grammatikus-agrammatikus mondattípus-párok közötti reakcióidı és teljesítmény különbségek részletes bemutatására, mivel a feltételezés szerint a feldolgozásukhoz szükséges komputációs lépések számukban és gazdaságosságukban eltérést mutatnak. Az eredmények értelmezéséhez elméleti keretül a szintaxis-diskurzus modell szolgál (Avrutin

2006),

amelynek

egyik

központi

gondolata

a

komputációs

mőveletek

gazdaságosságának hierarchiája. Ez az elmélet lehetıvé teszi, hogy az egyeztetés és az idıkongruencia megítélésének hátterében egymástól független és eltérı komputációs költségő nyelvi feldolgozó folyamatokat feltételezzünk. A gazdaságosság tekintetében az egyeztetés, mivel automatikus morfoszintaktikai mővelet, kevésbé költséges, mint az igeidı és az idıhatározó által jelölt idık kompatibilitásának megállapítása, amely információ-struktúra szintő mővelet. A vizsgálatunk szempontjából ez azért lényeges, mert lehetıvé teszi azoknak az afáziás teljesítmény-mintázatoknak az értelmezését is, amelyek az egyeztetés és az igeidı együttes 3


Mészáros Éva

sérülését mutatják, és amelyeket a funkcionális kategóriák hierarchiáján alapuló elmélet nem tud megmagyarázni. A vizsgált agrammatikus afáziások teljesítményének egyik általános jellemzıje a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak és a helyes válaszok arányának disszociációja. Ebben a vonatkozásban mindkét feladattípusnál hasonló tendencia érvényesül:

az

agrammatikus

mondatoknál

a

reakcióidı-átlagok

magasabbak,

a

teljesítményszintek pedig alacsonyabbak mint a grammatikus mondatoknál. Ennek interpretációjához célszerőnek látszik a fent említett szintaxis-diskurzus modell kibıvítése egy olyan alkomponenssel, amely valójában a munkamemória tároló-funkcióját hangsúlyozza. Az értekezés eredményei adalékul szolgálnak a sérült nyelvi rendszer diszfunkciójára, és a grammatikai tudás mentális szervezıdésére vonatkozóan is. A dolgozat az alábbi fejezeteket tartalmazza: az 1. fejezet az agrammatikus afázia meghatározásával foglalkozik, és a grammatikai alapú modellek közül ismertet néhányat. A 2. fejezet néhány keret-idıhatározónak a mondat idıszerkezetében betöltött szerepét tekinti át. A 3. és a 4. fejezet az egyeztetés ill. az idıkongruenciát vizsgáló feladatok eredményeit és azok kvantitatív elemzését mutatja be. A 6. rész a vizsgálat adatait interpretálja egy szintaxisdiskurzus modell segítségével. A 7. fejezet a vizsgálatok eredményei alapján az igeidı szelektív deficitjére vonatkozó következtetéseket tartalmazza. Az értekezést egy összefoglaló, a 8. fejezet zárja.

4


Mészáros Éva

1.2. Az afázia fogalma

Az afázia a nyelvre domináns agyfélteke meghatározott agykérgi és kéreg alatti területeinek károsodása következtében kialakuló multimodális diszfunkció. A nyelvi kifejezések produkciójának ill. feldolgozásának/megértésének eltérı mértékő zavarát jelenti a különbözı modalitásokban (írás, olvasás), amely a nyelvi szintek – fonológia, morfológia, szintaxis, szemantika–bármelyikén

manifesztálódhat.

Az

afázia

egyfelıl

eltér

a

dysarthriától/anarthriától, amely az artikulációs beszédszervek perifériális diszfunkciója következtében kialakuló beszédzavar, másfelıl pedig azoktól a nyelvi zavaroktól, amelyek különbözı kognitív funkciók elsıdleges sérülése következében alakulnak ki (pl. memória, figyelem). Az afáziák etiológiáját tekintve, a leggyakoribb ok az agy különbözı területeit érintı érkatasztrófa (stroke), de kialakulhat trauma vagy a központi idegrendszer különbözı eredető betegségeinek (tumor, fertızés) következtében is. Az afázia klinikai típusainak elkülönítését a spontán beszéd fluenciájának, a beszédértésnek, az utánmondásnak és a megnevezési funkcióknak sérülése ill. ezek aránya határozza meg. A beszéd folyamatosságának és a lézió lokalizációjának összefüggése alapján két fı afázia típus különül el: a nonfluens afáziák, amelyek általában a bal hemiszférium sulcus centralis elıtti (anterior), és a fluens afáziák, melyek a sulcus centralis mögötti (posterior) területek1 károsodásának következtében alakulnak ki (ld:1.ábra ld.5.old.).

1

A funkcionális képalkotó eljárások (fMRI, PET) alkalmazása a neurolingvisztikai vizsgálatokban azt mutatja, hogy a nyelv agyi reprezentációja nemcsak jóval kiterjedtebb, mint azt a hagyományos lokalizációs elméletek feltételezték, de egyazon terület mőködése különbözı modalitások esetén is megfigyelhetı. A neurológiailag intakt személyekkel végzett vizsgálatok egyértelmően igazolták, hogy a fonológiai feldolgozásban a posterior területeken kívül a frontalis és a parietalis területek is részt vesznek Zatorre és mtsai (1996). Fiez és mtsai (1996) különbözı szempontok szerint összeállított szó-listák rövid idejő megtartását vizsgálták. Annak ellenére, hogy a feladat nem kívánt beszédprodukciót, a bilaterális prefrontális területek aktivációját figyelték meg. Az anterior és a posterior területek koaktivációját mutatja a beszédprodukciós kísérletek eredményeinek széles skálája is (pl. hangok és szavak belsı ill. hangos ismétlése, konfrontációs képmegnevezés, igeképzés, eltérı komplexitású mondatok produkciója, mondatismétlés), amelyet a posterior területeknek (Wernicke terület) ’beszéd-monitorozó’ funkciójában, az anterior területeknek pedig a fonológiai munkamemóriában betöltött szerepével magyaráznak (Petersen és mtsai 1989; Bruckner mtsai 1995; Indefrey mtsai 2001). Ezek az eredmények egyértelmően azt mutatják, hogy az anterior (tartalmazva a Broca területet) és posterior területek (tartalmazva a Wernicke területet) multifunkcionálisak, abban a tekintetben, hogy szerepük van mind a beszédprodukcióban, mind pedig a beszédértésben.

5


Mészáros Éva

1. ábra A bal agyfélteke nyelvre specifikált területei és a különbözı afázia típusok. Non-fluens afáziák: globális, Broca, transzkortikális motoros afázia. Fluens afáziák: vezetéses, Wernicke, anomikus, transzkortikális szenzoros afázia (Kertesz, 1979).

A fluens és a nonfluens afáziák további altípusokra oszthatók a beszédértés és a megnevezési teljesítmények károsodásnak mértékétıl függıen. A fluens afáziák közül a Wernicke afáziát a viszonylag alacsony szintő beszédértés és utánmondás, szemantikus és fonémikus

parafáziát

tartalmazó,

általában

alacsony

információtartalmú,

normális

beszédsebességő spontán beszéd jellemzi. Egy Wernicke afáziás spontán beszédét szemlélteti az alábbi beszédminta (1). (1)

Fluens beszédminta:

Vizsgálat vezetı: Mi a foglalkozása? Vizsgálati személy: Bor..borszem drága lementkénem, tehát a legdrágábbat kéne mezsdenem. Tehát a második emeletet kéne, a másodikat, akkor így fontos! Tehát a második, a másodikat lehet felerısíteni, másodikként. Most akkor ez a második ember, tehát a nagyfınök és azután, utána én lennék már a következı. Igen! Tehát hárman lennénk érintettek, tehát magyarul az ügyesség, aztán jönne mellette a három kösztet. Ebbıl az egyik, aki mőszaki vonalból tásozna, a másik, aki a gazdasági, és a harmadik pedig a saját terület a személyi. Tehát minden oda, személyi ügytıl kezdve a törtéig minden.

A nonfluens afáziák közül a Broca afáziát a redukált beszédráta, sztereotip kifejezések vagy egyszerő, gyakran fragmentált szerkezetek használata jellemzi. Az utánmondás, hasonlóan a spontán beszédhez, erısen korlátozott. A beszédértés széles skálán mozog, a feldolgozandó kifejezés szintaktikai szerkezetének típusa és gyakorisága egyaránt befolyásolhatja. A Broca afáziához gyakran társul ’agrammatikus/paragrammatikus’ nyelvhasználat, de amint számos vizsgálat rámutatott, eltérı súlyosságú grammatikai deficit egyéb afázia szindrómáknál is megfigyelhetı (pl. transzkortikális motoros afázia). A különbözı nyelveken végzett összehasonlító vizsgálatok bizonyítják, hogy vannak az

6


Mészáros Éva

agrammatizmusnak általános vonásai: a redukált szintaktikai komplexitású szerkezetek használata (beágyazott mondatok kerülése), a zárt szóosztályhoz tartozó elemek, formatívumok (névelık, kötıszók, perpozíciók, névmások, névutók) és a grammatikai morfémák (egyeztetıjelek, esetragok, idıjel) elhagyása, az inflexiós jegyek egyeztetésének zavara (személy-szám, igeidı, az ige definit jegyének ellenırzése). A fenti vonások közül néhányat az alábbi beszédminta szemléltet, amely egy agrammatikus Broca afáziás páciens spontán beszédének egy részlete (2). (2)

Nonfluens agrammatikus beszédminta (Hófehérke és hét törpe mese egy részlete):

Vizsgálati személy: ___boszorkány volt bent_______ És akkor, és akkor bottal jár, és amikor ki___elmentik az a _____ szóval, ı nem szerette, azt mondja hogy „én nem szeretlek, de azért mégiscsak, mégiscsak hogy___ És akkor gonosz terv____ És akkor ı fut___a herceg, de az még soká lesz! Hanem az volt, hogy hogy a go__gonosz___, hát mostoha – ezt most idézıjelbe téve – hogy gonoszt tervelik ___izé És akkor hamm! És abban abban volt méreg És ___ elfeküdt (nevet) elnézést!____ és és na ıııı most jól lett És elszaladnak a testvéréhez, de ____ És akkor huha! Na most mit csináljunk, mit csináljunk! Feltették egy ilyen ____öööö ház, hát nem! Nem! Mellé! És akkor mi megsajná ıket És akkor sirogált És akkor azt mondja, hogy búcsú intenek, hogy kész. És akkor köh köhögött és kész volta És akkor minden, minden köhögök És akkor kész És akkor volt egy herce hercegnı?! Hát hercegnı? Várjál! Egy ff___herceg, herceg! És akkor könny hull a szemembe, de még van, hogy még meghalsz, úgyhogy____ És akkor, és akkor hercegnı változik és köhögött___ és szóval az a lényeg, hogy meghal, de föltámad, köhögés voltak és akkor boldogan éltek, amíg meg nem haltak!

Az

agrammatizmusban

akadályozott

azoknak

a

komplex

struktúráknak

az

interpretációja, amelyek anaforát, névmást, utalószót vagy mozgatást tartalmaznak ill. amelyeknél a lexikai elemek felszíni szórendje a kanonikustól eltérı2. Alacsony a teljesítmény a reverzibilis mondatok, a passzív szerkezetek interpretációjánál, amelyeknél a thematikus szerepek a felszíni szórend alapján nem következtethetık ki (Zurif és mtsai 1972; Caramazza & Zurif 1976). Egyes vélemények szerint, a páciensek ezeket a mondatokat a lexikaiszemantikai információra, a világtudásra és különbözı heurisztikákra támaszkodva interpretálják.

2

Az agrammatikus mondatprodukció egyik általános vonása a kanonikus szórend megırzésére való törekvés. A török agrammatikusok az SOV alapszórendet, az angol agrammatikusok pedig az SVO kanonikus szórendet preferálják. A spanyol, finn, magyar nyelvekben a flexibilis szórend ellenére, az agrammatikusok egy SVO/SOV szórendet részesítenek elınyben.

7


Mészáros Éva

Az általános vonások mellett az agrammatikus nyelvhasználat nyelvspecifikus jellemzıket is mutat, azaz az adott nyelvtıl függ, hogy a komputációs mőveletek diszfunkciója milyen hibatípusként manifesztálódik3. Például, az esetjelölés hibájával mind a finn, mind pedig a magyar agrammatikus afáziásoknál találkozunk, de amíg a finnben inkább az esetelhagyás, addig a magyarban az esetcsere dominál. A spanyol agrammatikus afáziások gyakran elhagyják a névelıket a spontán beszédben, tekintet nélkül a határozottságra. Ezzel szemben a svédben a névelı elhagyás attól függ, hogy szabad vagy kötött morféma fejezi-e ki. A szabad morfémával kifejezett határozatlan névelı elhagyása gyakoribb, mint a kötött morfémával kifejezett határozott névelıé (Mansson & Ahlsen 2001). Az is nyelvspecifikus, hogy a helyettesítési hibák esetén milyen alak a helyettesítı. Jól példázzák ezt az inflexiós hibák, amelyeket többek között a finn, katalán, svéd agrammatikusok nyelvhasználatában is megtalálunk, de míg a finnben 3. személyő igealak a helyettesítı, addig a katalánban a kopula, a svédben pedig az infinitivusz alak.

1.3.Az agrammatikus mondatprodukció Az agrammatikus beszédprodukció természetének megítélése már a kezdetek óta szorosan kapcsolódott a grammatika valamely szintjéhez ill. a grammatika-elméletekhez, legyenek azok leíró vagy generatív grammatikák. Már Saussure (1975) felhívta a figyelmet arra, hogy az ˝afázia és agráfia (írott nyelv zavara) valamennyi esetében nem annyira az ilyen vagy olyan hangok kiejtésére, illetıleg az ilyen vagy olyan írásjelek írására való képesség sérül meg, hanem inkább az, amely egy szabályos nyelvezet jeleinek valamilyen eszközzel való felidézésére szolgál”. A grammatikai morfémák használatának diszfunkcióját sokan és sokféleképpen elemezték és értelmezték. A kutatók különbözı mechanizmusok károsodásával magyarázzák a zárt szóosztályhoz tartozó kötött és szabad morfémák elhagyását ill. cseréjét: vannak irányzatok, amelyek lexikai, mások fonológiai vagy morfológiai, megint mások szintaktikai deficitet feltételeztek a háttérben. Jakobson (1975) a strukturalista nyelvészet eszközeit használta fel az afáziás nyelvi produkció jellemzéséhez. A károsodás két fı típusát különített el annak megfelelıen, hogy egy kifejezés összetevıi között milyen relációk lehetségesek: a ’hasonlósági zavar’ a paradigmatikus reláció, az ’érintkezési zavar’ pedig a szintagmatikus reláció zavarának

3

A szegényes morfológiájú nyelvekben (pl. angol) inkább az omissziós hibák (grammatikai formatívumok elhagyása), míg a gazdag morfológiájú nyelvekben (pl. magyar, török, olasz, német) inkább a grammatikai morfémák helyettesítése dominál.

8


Mészáros Éva

feleltette meg. A paradigmatikus zavar a lexikális elemek helyettesítését eredményezi, a szintagmatikus zavar pedig a szavak közötti kapcsolat elvesztését. Az agrammatikus mondatprodukciót ez utóbbi jellemzi, amelynek tünete a szintaktikai struktúrát kódoló zárt szóosztályú elemek elhagyása a spontán beszédbıl. Feltételezése szerint a leépülés jellegzetes hierarchiát mutat, minél magasabb rendő egy szerkezet (értsd: a szavak közötti kapcsolat állandósága), annál életképesebb. Például, egy birtokos eset végzıdés és az ige 3. személyő ragja közül a birtokos esetvégzıdés kevésbé sérülékeny, mivel állandó szókapcsolaton belül fordul elı. Jakobson szerint a fonémákat meghatározó disztinktív jegyek egyetemes és állandó hierarchiát alkotnak, amely meghatározza a fonémák elsajátításának sorrendjét (Jakobson 1969). A késıbb elsajátított oppozíciók a hierarchiában magasabban vannak, mint a korábban elsajátítottak. A ’beszédkészség elvesztésével’ járó károsodás esetén (értsd: afázia) a hierarchiában magasabban elhelyezkedı fonológiai jegyek (ezek oppozíciói) károsodnak legkorábban, míg a hierarchia alján elhelyezkedık a legkésıbb (Regresszió elve). A fonológiai deficit hipotézis szerint a grammatikai morfémák elhagyása a fonológiai reprezentáció sérülésébıl ered. Kean (1977) elmélete szerint az agrammatizmusban a ’fonológiai szavak’ (nyílt szóosztályhoz tartozó szótövek) megırzıdnek, míg a klitikumok (zárt szóosztályú elemek egy csoportja) törlıdnek a fonológiai reprezentációból. A fonológiai szó határait a generatív fonológia által meghatározott algoritmus jelöli ki, amelynek alapján egy lexikális tı fonológiai szónak, míg az ıt követı szuffixum klitikumnak minısül. Ennek értelmében az agrammatikus mondatstruktúra a fonológiai szavak sorozata (klasszikus ’telegrafikus’ beszéd). Kean elméletét számos kritika érte, fıként azért, mert nem tudott számot adni azokról az alakokról, amelyekben az inflexió tıváltoztatással jár együtt (take- took, make-made), ezeket a formákat az elmélete épnek jósolja, márpedig ennek az empirikus bizonyítékok ellentmondanak. További kritika, hogy nem alkalmazható a nem konkatenatív sémi nyelvekre (ara, héber), amelyekben a tımorfémát egy absztrakt jelentéssel rendelkezı (általában) három mássalhangzó által képzett gyök alkotja. Az infixumnak ebbe a mássalhangzóvázba kell integrálódnia ezzel elıállítva a szavak finitum alakját. De az elmélete nem tud számot adni a helyettesítési hibákról sem, márpedig a gazdag morfológiájú nyelvekben inkább ez dominál az agrammatikus nyelvi produkcióban. A lexikai deficit elméletek alapja az a feltételezés, hogy a mentális lexikon több szubkomponensbıl tevıdik össze (zárt és nyílt szóosztály). A ’grammatikai markerek lexikon’ komponens, önálló autonóm rendszert képez, amelynek szelektív sérülése okozza a nyelvtani funkciószavak elmaradását az agrammatikus nyelvhasználatban. Swinney és mtsai (1980) reakcióidı méréssel vizsgálták a zárt és a nyílt szóosztályhoz való hozzáférés idejét 9


Mészáros Éva

agrammatikus és egészséges személyeknek. Az auditív szófelismerési vizsgálatban ez utóbbi személyeknél nem találtak idıbeli eltérést a két szóosztály elemeinek felismerése között. Ezzel szemben, az agrammatikus afáziásoknál a zárt szóosztályú elemeknél hosszabb reakcióidıket mértek. Nyelvi kontextusban a normál személyek a zárt, az agrammatikusok viszont a nyílt szóosztály elemeire adtak gyorsabb választ. Prather és mtsai (1997) az automatikus lexikai aktiváció idıtényezıit vizsgálták különbözı ingerközi szüneteknél (interstimulus interval:ISI) egy Broca és egy Wernicke afáziásnál. A Broca afáziásnál automatikus aktivációt csak hosszabb ingerközi szünetnél találtak (1500ms). Ez egybevág azoknak a vizsgálatoknak az eredményeivel, amelyek szerint a valós idejő mondatfeldolgozásnál a lexikai aktiváció késése miatt a szintaktikai feldolgozáshoz szükséges információk csak részben állnak rendelkezésre a non fluens afáziásoknál. A Wernicke afáziásnál

az automatikus aktiváció normál sebességő, de az

aktiváció elhalása patológiásan késik. Ebbıl arra következtettek, hogy a hosszú ideig fennmaradó aktiváció megengedi ugyan a szó jelentésének az ’értelmezését’, de a jelentés pontos azonosítását nem. A 70-es évektıl kezdve egyre inkább a ’szintaxis-központúság’ érvényesül az agrammatikus nyelvhasználat értelmezésében. A korai szintaktikai alapú deficit-modellek az agrammatikus nyelvi produkció hátterében a szerkezetépítı komputációs mőveletek általános zavarát

feltételezték.

Goodglass

&

Hunt

(1958)

az

agrammatikus

mondatprodukció/nyelvhasználat strukturális tulajdonságainak feltárásához Chomsky korai generatív nyelvelméleti keretét használta. Vizsgálatuk azt mutatta, hogy az angol agrammatikusok kevesebb esetben hagyták el a fınévi többes számot jelölı ’-s’ morfémát, mint a hasonló hangzású birtokost jelölı ’s’ morfémát. Mivel a szintaxis elmélet szerint a birtokos szerkezet transzformáció által derivált szerkezet ( John has a book → John’s book), míg a fınévi többes számot tartalmazó kifejezés nem, ezért a fenti disszociációt úgy értelmezték, hogy a transzformáció által derivált (birtokos) szerkezetek, amelyekben az elemek pozíciója megváltozik sérülékenyebb, mint a bázis-generált szerkezetek. Goodglass és mtsai (1972) egy angol nyelvő agrammatikus afáziásnak a kvantitatív teljesítményét elemezték történet kiegészítési feladattal. A helyes válaszok száma hibatípusonként jelentıs eltérést mutatott. A kísérleti személy jól teljesített a felszólító (imperativus) szerkezetek, az [V+DP/PossP] szerkezetek

és a kérdıszavas kifejezések

produkciójánál. Magas volt viszont a hibák száma az igei inflexió, a névmások, a reverzibilis mondatok, a beágyazott mondatok, a passzív szerkezetek és az igeidıjel produkciója során. Ennek nyomán ık is azt feltételezték, hogy a transzformációk által létrehozott szerkezetek 10


Mészáros Éva

sérülékenyebbek, mint a kernel mondatokhoz tartozó struktúrák, így az agrammatizmust a mélyszerkezet (D-struktúra) és a felszíni szerkezet (S-struktúra) közötti leképezésért felelıs transzformációs szabályok diszfunkciójaként értelmezték. A szintaktikai sérülést feltételezı elméletek a nyolcvanas évektıl kezdve a grammatikai modul valamely részrendszerének szelektív deficitjét helyezték elıtérbe. Hagiwara (1995), Friedmann & Grodzinsky (1997) az igeidı és a személy/számegyeztetés disszociációjáról számoltak be japán ill. héber agrammatikus afáziásoknál, akik alig vétettek az igei inflexió produkciója során, ezzel szemben alacsony teljesítményt mutattak az igeidı produkciójánál. Az igeidı szelektív deficitjének az értelmezéséhez a Minimalista program (MP) (Chomsky 1995) megfelelı elméleti keretet nyújtott. A szintaktikai deriváció egyik fontos eszköze

a morfoszintaktikai jegyek ellenırzése, amelynek során az ige nem-

interpretálható jegyei törlıdnek a szintaktikai reprezentációból. A jegyellenırzés színterei a funkcionális projekciók

(CP, AgrP, TenseP), amelyek univerzális hierarchiát mutatnak

(Chinque 1999). Az MP-n alapuló Szintaktikai fa-metszés elmélet (Friedmann & Grodzinsky 1997)

szerint az agrammatikus szintaktikai szerkezetben a magasabban elhelyezkedı

funkcionális csomópontok (TenseP és fölötte) alulspecifikáltak. A morfoszintaktikai jegyek egyeztetése szempontjából ez annyit jelent, hogy ezekben a funkcionális projekciókban az ige egyeztetı jegyeinek ellenırzése nem történik meg. Mivel a TenseP a szintaktikai szerkezetben magasabban helyezkedik el, mint az AgrP, így létrejöhetnek olyan agrammatikus szerkezetek, amelyekben az inflexió megırzött, de az idıjel nem. A szintaktikai fa-metszés napjainkban is az egyik leggyakrabban alkalmazott elmélet az agrammatikus beszédprodukció és mondatfeldolgozás interpretációjához annak ellenére, hogy egyre több empirikus érv megkérdıjelezi a helytállóságát. Egy mondat megfelelı szintaktikai reprezentációjának kialakításában jelentıs szerepe van a mozgatómőveleteknek. Német és holland vizsgálatok szerint az agrammatikusok többet hibáznak a megfelelı idıjeles igealak produkciójánál akkor, ha az idıjeles ige a szintaktikai mozgatás révén a fımondat CP fejpozíciójában foglal helyet (SVO szórend). Alacsony viszont a hibázások száma akkor, ha az idıjeles ige a bázis-pozíciót foglalja el a mellékmondatban (SOV szórend) (Bastiaanse 2002, Bastiaanse és mtsai 2003). Mivel magának az idıjeles igealaknak a létrehozása nem jelent problémát, hiszen a bázisgenerált pozícióban a megfelelı igealak jelen van, így a ragozott igének az infinitivusszal történı helyettesítését a fımondatban az igemozgatással hozzák összefüggésbe. Mindebbıl azt a következtetést vonták le, hogy az igemozgatás megterhelı a sérült szintaktikai szerkezetépítı rendszer számára. 11


Mészáros Éva

A Hierarchia komplexitás elmélet (Pancheva & Ullman 2004) a szintaktikai szerkezetépítı mővelet (merge) sérülését tekinti az agrammatizmus elsıdleges okának. Ennek a mőveletnek az iteratív alkalmazása a lexikai és funkcionális elemekre hozza létre a kifejezés morfoszintaktikai szerkezetét. Egy mondat szintaktikai szerkezetének komputációja során az univerzális hierarchiának megfelelıen elıször a VP jön létre, majd ezt követik az AspP, TenseP és AgrP funkcionális projekciók. Minél több szerkezetépítı mővelet szükséges egy szerkezet szintaktikai reprezentációjának kialakításához, annál nehezebb az agrammatikus afáziások számára. Mivel a merge szorosan kötıdik a procedurális memória mőködéséhez, végsı soron ennek a memóriának károsodását teszik felelıssé az agrammatikus afáziásoknál tapasztalt hibázásokért. Moreno (2004) a grammatikai jegyek alulspecifikáltságát tekinti a sérült morfoszintaktikai folyamatok okának. Az elméletének alapját képezı MP alapvetıen kétféle grammatikai jegytípust különít el. Az elsı típusba tartozók a szemantikai interpretációban résztvevı interpretálható jegyek, amelyeknek

értéke már a szintaktikai deriváció elıtt

rögzített. Ilyen rögzített jegyérték az igeidı [+/- Past] értéke is. A jegyek másik típusa az un. nem interpretálható jegyek (vagy ’formális jegyek’), amelyek csak a kifejezés szintaktikai szerkezetére nézve tartalmaznak információt. Ezek a jegyek az értékeikhez kétféle módon juthatnak: (i) már a szintaktikai deriváció elıtt, ebben az esetben a jegyérték része a szótári egység lexikai reprezentációjának (ilyen a fınév grammatikai neme), (ii) jegyértékhez lehet jutni a szintaktikai deriváció során is. Ekkor egy a jegyértékére nézve jelöletlen elem egy vele egyeztetı relációban levı elem ugyanazon jegyének értékét kapja. Ilyen a melléknév egyeztetése a fınévi fejjel a grammatikai nem tekintetében (a melléknév a grammatikai nem jegyértékére nézve jelöletlen, a fınévi fej jelöl nınem/hímnem/semlegesnem értéket). A szintaktikai szerkezetépítés során az elsı esetben ellenırizni kell a jegyértékek azonosságát, a másodikban pedig értéket kell jelölni. Mindkét mővelet végrehajtásához a jegyeknek megfelelı konfigurációban kell lenniük egymással, amely megkívánja a jegyek mozgását. Moreno szerint a mozgatás során a jegyértékek fokozatosan gyengülhetnek/eltőnhetnek. Ezt a jegyérték-vesztést olyan általános szintaktikai zavarnak tekinti, amely minden mozgatással kapcsolatos egyeztetési folyamatot érint, így a személy-szám egyeztetést is. A mondatprodukciós vizsgálatok mellett a mondatértés vizsgálata is azt mutatta, hogy a grammatikai morfémák elhagyása ill. helyettesítése hátterében álló okokat nem lehet a szintaktikai folyamatoktól függetlenül interpretálni.

12


Mészáros Éva

1.4. Az agrammatikus mondatértés reprezentációs alapú elméletek A 70-es évekig a kísérletek elsısorban az agrammatizmus produkciós oldalát vizsgálták, és kevesebb figyelmet szenteltek a mondatértésre. Míg a mondatprodukció jellegzetességeit meglehetısen részletesen feltárták, addig a megértésre többnyire a ’relatívan jó’, ’jól megırzött’ jelzıket használták (Goodglass, Mayer 1958, Goodglass és mtsai 1970). A szisztematikus kísérletek eredményei azonban megcáfolták

a produkciónak és a

mondatértésnek ezt a diszkrepanciáját, és egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy az agrammatizmust olyan centrális sérülés okozza, amely hatással van mind a produkcióra, mind pedig az értésre. Ettıl kezdve a kutatások középpontjában ennek a központi sérülésnek a megismerése, leírása került, illetve az, hogy a sérülés a performanciát vagy a grammatikai kompetenciát érinti-e. Kean (1977) funktor elmélete szerint a mondatértési zavar oka a zárt szóosztályú elemek feldolgozásának akadályozottsága. Ennek a fonológia alapú elméletnek a kiindulópontja a nyelvi feldolgozó rendszer hierarchikus szervezıdése. Az információk az alsóbb szintek felıl (pl. fonológiai szint) áramlanak a magasabb szintek felé (pl. szintaktikai szint). Így lehetséges, hogy egy alacsonyabb szintő sérülés egy magasabb szint zavaraként jelenik meg. A hipotézis szerint a zárt szóosztályú elemek a hangsúlytalanságuk miatt nem jelennek meg az agrammatikus szintaktikai reprezentációban, amelynek következtében a mondatértés csak a nyílt szóosztályú elemek (fonológiai szavak) feldolgozásán alapul. A funktor elmélet eredeti változatának hibája, hogy nem tud magyarázatot adni arra, miért tapasztalható disszociáció a különbözı zárt szóosztályú elemek feldolgozása során, miért mutatnak bizonyos funktorokra érzékenységet az agrammatikus afáziások. A grammatikai alapú magyarázatok egy másik ága a szintaktikai reprezentáció különbözı mértékő sérülését feltételezte az agrammatikus mondatértés hátterében. Caramazza és Zurif (1976) különbséget talált a szemantikailag reverzibilis (A fiú, akit a lány kerget, magas) és irreverzibilis (Az alma, amit a lány eszik, piros) mondatok feldolgozásánál. Az agrammatikusok kevesebbet hibáztak az irreverzibilis, mint a reverzibilis mondatoknál. Caramazza és Zurif ennek, az általuk ’aszintaktikus’ értésnek nevezett jelenségnek a hátterében a szintaktikai szerkezetépítı mechanizmus központi sérülését feltételezték, amelynek következtében mind a mondatprodukció, mind pedig a mondatértés súlyosan károsodik.

13


Mészáros Éva

Caplan & Futter (1986) a thematikus szerepek kijelölését vizsgálta egyszerő és komplex mondatokban un. ’act out action’ feladattal (események lejátszása játékfigurákkal) egy agrammatikus páciensnél. A kísérlet eredményei azt mutatták, hogy az agrammatikusok úgy tekintették a mondat összetevıit, mint fınevek, igék és prepozíciós frázisok sorozatát. A thematikus szerepek kijelölése részben a grammatikai tulajdonságok (prepozíció jelenléte és az ige morfológiája), részben pedig az összetevık lineáris pozícióján alapuló interpretációs szabály alapján történik:

”egy N1-V-N2-N3 struktúrához jelölj Ágens-Téma-Végpont

thematikus szerepeket, ha az N1 még nem kapott thematikus szerepet”. Ez a stratégia helyes interpretációhoz vezetett minden olyan mondat esetében, amelyben az összetevık thematikus sorrendje a szintaktikai mozgató mővelet után is Ágens-Téma-Végpont maradt (aktív, alanyi vonatkozói mellékmondatot tartalmazó kifejezések). Hibás interpretációt eredményez viszont azoknál a mondatoknál, amelyeknél a szintaktikai mozgató mőveletek megváltoztatják az Ágens-Téma-Végpont thematikus szerepsorrendet (passzív, tárgyi kiemelést tartalmazó kifejezések). Ezekben a mondatokban az N1 összetevıt a lineáris pozíciója alapján Ágensként értelmezték a kísérleti személyek. Ugyanakkor a szerzık hangsúlyozzák, hogy a lineáris sorrend nem az egyetlen meghatározója a mondatfeldolgozásnak. Az agrammatikusok érzékenyek voltak az ige morfológiájára és a mondat szintaktikai szerkezetére egészen addig, amíg az megfelelt a thematikus szerepek kanonikus elrendezésének. Amennyiben a kettı ellentmondott egymásnak, a lineáris pozíció alapján jelölt thematikus szerepek szerint interpretálták a mondatot. A nyolcvanas évek egyik legmeghatározóbb és napjainkig az egyik legvitatottabb reprezentációs elmélete az un. Nyomtörlıdés Elmélet (NYTE) (Trace Deletion Hypothesis Grodzinsky 1990). A modell nyelvelméleti alapja a Kormányzás és kötés elmélet nyom-és theta-elmélete. A korai NYTE szerint egy elmozgatott DP, V nyoma, tekintet nélkül a szintaktikai kategóriájára, törlıdik az agrammatikus S-struktúra (Felszíni szerkezet) reprezentációból. Az elmozgatott XP releváns tulajdonságait hordozó nyom (t) hiánya miatt az <XPi ti > lánc nem jöhet létre, így az elmozgatott összetevı thematikus szerepe nem azonosítható. Ez magyarázza azt, hogy az angol agrammatikus afáziások az ágentív igét tartalmazó passzív szerkezeteket (mozgatással létrehozott), valamint a tárgyi vonatkozói mellékmondatot tartalmazó összetett szerkezeteket nem képesek megfelelıen interpretálni. A nyomok általános törlıdésének feltételezése azonban túlságosan erıs állításnak bizonyult, hiszen ennek értelmében minden láncot tartalmazó szerkezet szemantikai interpretációjának akadályozottnak kell lennie. A vizsgálatok viszont azt mutatták, hogy az igemozgatás során keletkezett igenyom megtartott. Találgatás szintő teljesítményt csak az ágentív és a 14


Mészáros Éva

pszichológiai igét tartalmazó passzív szerkezetek, tárgyi vonatkozói mellékmondatok, és a melyik? kérdıszavas kifejezések esetén figyeltek meg. A nem reverzibilis aktív, az alanyi vonatkozói mellékmondatok és számos kérdıszavas kifejezés interpretációja megfelelı volt (találgatás szint feletti teljesítmény). Az elmélet megszorított változata szerint a törlıdés csak a theta-pozícióban levı nyomokat érinti (Grodzinsky 1995b). Ennek következménye, hogy az elmozgott elem a nyomán keresztül nem tudja a thematikus szerepét azonosítani, márpedig a theta-elv értelmében minden összetevınek thematikus szereppel kell rendelkeznie. Ekkor a szerep nélküli referenciális összetevı a lineáris pozíciója alapján egy heurisztika, az un. foltozó stratégia alkalmazása révén jut Ágens szerephez („foltozó stratégia”= elsı referenciális NP Ágens, ha nincs theta-szerepe). A passzív mondatoknál megfigyelt találgatás szintő teljesítmény oka, hogy az agrammatikus mondatreprezentáció két Ágens szerepő összetevıt tartalmaz: az egyik a by-frázis argumentuma, amely a grammatikailag jelölt Ágens, a másik pedig az argumentum pozícióból a passzív ige elé mozgott tárgy, amely a foltozó stratégia révén jut Ágens szerephez. Mivel a páciens nem tudja eldönteni, hogy a kettı közül melyik az ’ igazi’ Ágens, találgat. A Nyomtörlıdés elméletének egyik gyenge pontja, amelyet bírálói gyakran felrónak, hogy a találgatás szintő teljesítmény magyarázata nem nyelvelméleti alapú, egy „foltozó stratégia” feltételezése ad hoc magyarázat. A nyomelmélet az alapja a Kettıs Függıség (KF) elméletnek is. Mauner és mtsai (1993) az aktív, a passzív, az alanyi- és tárgyi vonatkozói mellékmondatokat tartalmazó kifejezések feldolgozása során nyújtott teljesítményeket hasonlították össze már elvégzett vizsgálatoknál. Több más szerzıhöz hasonlóan, ık is disszociációt találtak az aktív/ alanyi vonatkozói mellékmondatot és a passzív/tárgyi vonatkozói mellékmondatot tartalmazó kifejezések feldolgozása között. Ez utóbbiak esetén az agrammatikus afáziások teljesítménye csak találgatás szintő volt. A kettıs függıség modellje értelmében a gyenge teljesítmény oka az, hogy az agrammatikusok képtelenek feldolgozni a mondaton belüli függıségi viszonyokat (pl. anafora-referens, elmozgatott összetevı és nyoma). A referenciális függıség feldolgozása során azonosítani kell a referenciálisan összetartozó elemeket, amelynek alapja a koindexáció, azaz az összetartozó elemek azonos indexe (Koindexációs megszorítás). Az agrammatikus szintaktikai reprezentációban az indexek kiosztása önkényes, azaz a helyes indexációt tartalmazó reprezentációk mellett jelen vannak hibás indexálást tartalmazók is. A KF szerint minél több függıségi viszony található egy kifejezésben, annál nehezebb a feldolgozása az

15


Mészáros Éva

agrammatikus afáziások számára, hiszen az indexek annál több variációban vannak kiosztva4, amely a mondatértésnél találgatás szintő teljesítményt eredményez. Kapacitás alapú elméletek Az un. kapacitás elméletek az agrammatikus mondatfeldolgozás hátterében a mentális programok diszfunkcióját feltételezik. Ennek oka, hogy az agysérülés következtében a feldolgozó rendszerek kapacitása patológiásan csökken, amely a különbözı nyelvi szintek komputációs mechanizmusainak korlátozott mőködtetését eredményezi. Az idıi elméletek (Harmann & Kolk 1991; Kolk 1995) szerint a mondatelemzéshez szükséges szintaktikai elemzés idıparamétereinek deszinkróniája okozza a megértési deficitet. Egy lexikális projekció felépítéséhez a lexikális és a morfoszintaktikai információknak a koaktivációja szükséges. Ehhez elengedhetetlen az adott információt hordozó lexikális elemeknek a mentális szótárban történı aktivációja, és az aktivációs szintjük fenntartása a munkamemóriában. Amennyiben az aktiváció lelassul vagy túl gyorsan elhal, úgy a szintaktikai

szerkezetépítı

mőveletek számára már nem elérhetık, és ez sérült frázis

szerkezet építést eredményez. Hermann & Kolk (1991) a szintaktikai deficitet a funkcionális és szintaktikai kategóriák aktivációs idejének meglassulásával és az aktiváció megtartásához szükséges idı patologikus csökkenésével

magyarázzák. A mondatmegértés

és

a

grammatikalitás megítélés közötti teljesítmény különbség abból ered, hogy a megértés során a szerkezetre vonatkozó információkat hosszabb ideig kell tárolni, mint a mondatmegítélésnél, így a szintaktikai információk deszinkronizációja a megértést jobban károsítja, mint a megítélést, hiszen ez utóbbihoz nem minden esetben szükséges (pl. egyeztetés) a mondat teljes szintaktikai reprezentációja. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy az idıparaméterek egy feladattípusban

egyetlen

páciensnél

is

változhatnak,

amely találgatás

szintő

teljesítményhez vezet. Az idıi alapú elméletek magukban hordozzák annak magyarázatát, hogy a szerkezeti komplexitás mértéke miért befolyásolja az agrammatikus afáziások mondatértési teljesítményét. A mentális szótár elemei által kódolt információk elérése a mondatfeldolgozás alapfeltétele. Nem csoda, hogy a 80-as évektıl kezdve a kutatások központjába a lexikális aktiváció került, amelyet a reakcióidı mérésen alapuló priming kísérletek és az EKP 4

A passzív és a tárgyi vonatkozói mellékmondatok esetén két függıségi viszonyt kell feldolgozni, így a helyes indexációt tartalmazó reprezentáció mellett megjelenik a hibás is. Az agrammatikusok fele-fele arányban választanak a hibás és helyes reprezentáció között, ez okozza a találgatás-szintő teljesítményt. Az egyetlen függıségi viszonyt tartalmazó mondatok (aktív, alanyi vonatkozást tartalmazók) feldolgozása könnyebb, bár az indexálás itt is lehet hibás.

16


Mészáros Éva

vizsgálatok meglehetısen nagy és széleskörő irodalma jelez. Ezeknek a vizsgálatoknak egyik elınye, hogy explicitté teszik a sérült és az ép feldolgozórendszernek a különbözı információtípusokhoz való (lexikai, szintaktikai) hozzáférésének idıjellemzıit és a köztük levı különbségeket. Friederici (1995), Friederici&Kilborn (1989) különbséget talált a Wernicke és a Broca afáziásoknál a zárt és a nyílt szóosztályú elemek aktivációs sebessége között. A Wernicke afáziások gyorsabban, a Broca afáziások viszont lassabban aktiválták a szintaktikai szerkezetépítésre vonatkozó információt hordozó zárt szóosztályú elemeket. Hermann & Kolk (1994) az egyeztetésre való érzékenységet Broca és normál kontroll személyeknél priming kísérlettel vizsgálta mellérendelı és alárendelı szerkezetekben. A kontroll

személyeknél

a

grammatikus

mondatoknál

rövidebbek,

az

agrammatikus

mondatoknál pedig hosszabbak voltak a reakcióidık, de a mondatszerkezet nem befolyásolta a teljesítményt. A Broca afáziások ezzel szemben csak a mellérendelı szerkezetek egyeztetési hibáira voltak érzékenyek, az alárendelı mondatokban nem mutattak ’priming’ hatást. Nem volt viszont priming hatás még a mellérendelı mondatoknál sem akkor, ha a célszó és az elıfeszítı mondatfragmentum között eltelt idıt növelték (750ms). A szerzık mindezt az aktiváció gyors elhalásával magyarázták. Az idı alapú kapacitás modellek közös jellemzıje, hogy a szintaktikai feldolgozás deficitjét a lexikai aktiváció idıtényezıinek kóros megváltozásával hozzák összefüggésbe, amely különösen az üres kategóriák azonosítását és a komplexebb szerkezetek feldolgozását érinti az agrammatikus afáziásoknál. Röviden összegezve a fentieket: a kapacitás elméletek a komputációs rendszerek mőködtetéséhez szükséges erıforrások korlátozódását tekintik a szintaktikai zavarok primer okának, és inkább a nyelvre specifikált agykérgi területek multifunkcionális természetét hangsúlyozzák. A nyelvi kompetencia elméletek körébe tartozó grammatikai alapú reprezentációs elméletek viszont a mentális nyelvtan valamely moduljának, részmoduljának a károsodását

feltételezik

az

agrammatizmus

hátterében

(eset-elmélet,

nyomelmélet,

jegyelmélet, frázisstruktúra elmélet). Egyes kutatók ezeknek a részmoduloknak a mőködését többé-kevésbé jól körülírható agykérgi területek mőködéséhez kötik. Mind a kapacitás, mind pedig a reprezentációs elméletek érvényessége mellett vannak érvek és ellenérvek, amelyeknek helytállóságát további vizsgálatoknak kell igazolniuk.

17


Mészáros Éva

1.5. Az egyeztetés és az igeidı disszociációja A morfoszintaktikai egyeztetıjegyek inkongruenciájának detektálását többek között a grammatikalitás megítéltetés módszerével vizsgálják. Ennek során a kísérleti személyeknek grammatikus és agrammatikus mondatok nyelvtani helyességérıl kell döntést hozniuk. Régóta vitatott kérdés, hogy ez a módszer a mondatfeldolgozás/mondatértés mely aspektusát vizsgálja. A kérdés azért lényeges, mert számos esetben tapasztalható, hogy az agrammatikus afáziások helyes döntéseket hoznak olyan mondatokról, amelyeket nem értenek ill. produkálni sem képesek. Linebarger és mtsai (1983) szerint ez úgy lehetséges, hogy a grammatikai tudás megtartott, hiszen a grammatikalitási döntések helyesek, ugyanakkor ezt a tudást nem képesek felhasználni a mondat szintaktikai reprezentációjának komputálása során. A performanciakompetencia vitára lefordítva ez annyit jelent, hogy a nyelvtani helyességi ítéletek nem a grammatikai kompetenciáról nyújtanak információt, hanem arról a rendszerrıl, amely mőködteti azt. A normál beszélıkkel végzett kísérleteknél gyakran tapasztalták, hogy az un. gardenpath mondatok interpretációja késik. A feltételezés szerint ezeket a mondatokat egy elsı felületes elemzés (first pass parse) nyomán agrammatikusnak értékeljük, s csak a további elemzés alapján tudjuk megfelelıen interpretálni. Egyesek szerint az agrammatikusok a grammatikalitás döntésekben csak az elsı felületes elemzés alapján döntenek, amely nem jelenti azt, hogy a további elemzést is el tudják végezni. A reprezentációs elméletek közül a Szintaktikai fa-metszés hipotézist a mondatértési és grammatikalitás megítélési vizsgálatok eredményeinek interpretációjához is alkalmazzák annak ellenére, hogy ez produkciós modell. Mint már említettük, az elmélet népszerősége ellenére a különbözı nyelveken végzett grammatikalitás megítélési vizsgálatok eredményei nem igazolják az elméletet. Stavrakaki & Kouvava (2003) görög agrammatikus afáziásoknál a definit/indefinit névelı, a személyes névmás, az aspektus, az igeidı, a mód és a kérdıszavas kifejezések feldolgozását vizsgálta grammatikalitás megítélési feladatban. Azt találták, hogy a szintaktikai szerkezetben magasabb pozíciót elfoglaló funkcionális kategóriák ugyan sérülékenyebbek, mint az alacsonyabban elhelyezkedık, de a teljesítménymintázat a szerkezet komplexitásával és nem a funkcionális kategóriák hierarchikus pozíciójával korrelál. Mindezt úgy értékelték, hogy nem maga a szintaktikai reprezentáció sérült, hanem annak elérése akadályozott az agrammatikus afáziásoknál.

18


Mészáros Éva

Dickey és mtsai (2005) angol nyelvő vizsgálatainak eredményei sem igazolták a Fametszés elméletét, mivel a vizsgálati személyek jól ítélték meg a szintaktikai struktúrában magasabban elhelyezkedı CP funkcionális projekcióval kapcsolatos hibákat, de az igei inflexió hibáira nem voltak érzékenyek, pedig ez a csomópont alacsonyabban helyezkedik el a funkcionális

projekciók

hierarchiájában.

Ez

utóbbi

típusba

tartozó

agrammatikus

tesztmondatokat jól-formáltnak ítélték a vizsgált agrammatikusok. A fa-metszés elmélete helyett Wenzlaff és mtsai (2004, 2005) olyan reprezentációs modellt feltételeznek az igeidı-idıhatározó és az alany-ige egyeztetés

disszociációjának

magyarázatához, amelynek alapja a TenseP mód és idıjegyének eltérı specifikáltsága. A TenseP kétféle interpretálható jegye közül a [+/-Realis] módjegy, amely a nyelvelsajátításban a legkorábban opponálódik, a jegyértékére nézve specifikált, míg a másodlagosnak tekintett [+/-Past] idıjegy alulspecifikált az agrammatikus szintaktikai reprezentációban (ez az un. Alulspecifikált idıjegy hipotézis (Tense underspecification hypothesis (TUH)). Wenzlaff az egyeztetést mondathatáron belüli aszimmetrikus kontroll relációnak tekinti, az igeidıt pedig anaforikus relációnak. A kettı közül csak az utóbbi sérül az agrammatizmusban. Nanousi és mtsai (2006) az igeidı/igemód/személy-számegyeztetés feldolgozását és az egyeztetésre való érzékenységet vizsgálták mondatkiegészítés és grammatikalitás megítélési tesztekkel. Mindkét feladattípus eredménye azt mutatta, hogy a görög agrammatikusok a mód és igeidı hibákra kevésbé érzékenyek, mint a személy/szám egyeztetés hibáira. Ezt a teljesítmény mintázatot az interpretálható és az interpretálhatatlan jegyeknek az egyeztetési mőveletben játszott eltérı strukturális szerepével magyarázták. Faroqi-Shah (2006) az igei idımorféma helyettesítésének ill. elhagyásának okát az idıjel által kódolt információhoz való hozzáférés akadályozottságában látja. Az általa feltételezett diakritikus jegy kódolás és lehívás (Diacritic Encoding and Retreival (DER)) elmélet szerint, a fogalmi szintő idıreferenciát a [+/-PAST] diakritikus jegy kódolja, amely alapján a megfelelı szuffixumot szelektálni kell a mentális lexikonban (3). (3) MESSAGE Idıreferencia alapján a megfelelı diakritikus jegy kijelölése: [ + PAST]

MENTÁLIS LEXIKON A megfelelı idıjeles igealak szelekciója: [V + múlt]

[V+ jelen]

19


Mészáros Éva

A helyettesítési hibák elméletileg eredhetnek a konceptuális szintrıl, és a lexikai szelekció szintjérıl is, de a DER a lexikai-szemantikai szelekciós zavart tartja az agrammatikus mondatfeldolgozás elsıdleges okának. A referenciális függıségek feldolgozása összehasonlítva a strukturális függıségekkel (pl. mozgatás) napjainkig kevésbé vizsgált területe volt az agrammatikus értésnek. Grodzinsky és mtsai (1993) Broca afáziásokkal végzett off-line vizsgálatainak eredményei a referencia-jelölés szelektív sérülését mutatták: míg a visszaható névmások interpretációja megırzött, addig a személyes névmásoké különbözı mértékben korlátozott volt. Ennek következtében a Broca afáziások tévesen interpretálták a személyes névmást tartalmazó mondatokat (4a), míg találgatás szint felett teljesítettek a visszaható névmást tartalmazóknál. (4)

a. *Mama Beari is touching heri. b. Mama Bear is touching herself.

Az eredményeket úgy interpretálták, hogy az agrammatikus afáziások a korlátozott munkamemória kapacitás miatt nem képesek feldolgozni a magas komputációs költségő korreferencia viszonyokat. Ennek nyomán olyan szerkezetek feldolgozását is vizsgálták, amelyekben a kontrasztív hangsúly megváltoztatja a referens kijelölését. Ezeknél a mondatoknál a Broca afáziások alacsony szinten teljesítettek annak ellenére, hogy érzékenyek voltak a prozódiára. Mindez arra utal, hogy a feldolgozást nagymértékben nehezíti, ha szintaktika és a prozódia ellentétes információt hordoz. A névmás-referens azonosításának zavara az agrammatikus afáziásoknál egyre inkább ráirányította a figyelmet a diskurzus szintő mőveletek vizsgálatára. A diskurzus a nyelvi reprezentáció azon szintje, amelyen a DP-k, a névmások referensének azonosítása és a mondat információs szerkezetének (topik, fókusz, idıszerkezet) komputációja történik. Hasonlóan a szintaxishoz, amely speciális szintaktikai objektumokon mőködik, ennek az interfész szintnek is megvannak az önálló objektumai és az azokat kombináló mőveletei. Avrutin (2001, 2006) szintaxis-diskurzus elméletének alapja az a feltételezés, hogy a különbözı nyelvi szintek szerkezetépítı mőveletei eltérı munkamemória költséget igényelnek. Az ép nyelvi feldolgozó számára a szintaktikai szintő mőveletek a legalacsonyabb, a diskurzus szintőek pedig a legmagasabb költségőek. Az agrammatikus afáziásoknál ez a gazdaságossági hierarchia nem érvényesül, mivel az agykárosodás következtében éppen azok a területek károsodtak, amelyek a szintaktikai mőveletek mőködtetéséért felelısek. Ez azt eredményezi, hogy a mondatok interpretációja során nem a grammatikai

információkra (szintaxis), hanem a kontextusra támaszkodnak.

Például,

gyakran tapasztalható, hogy a határozott névelı elhagyás hátterében az az információ áll, 20


Mészáros Éva

hogy bizonyos speciális regiszterekben használt kifejezések megengedik a puszta fınévi kifejezések használatát, mivel azok referense a kontextusból azonosítható (Bánréti 2007). A gazdaságossági hierarchián alapuló elméletek egyik elınye, hogy az olyan, látszólag egymástól független hibázások együttes elıfordulására, mint a határozott névelı elhagyása, az igeidı hibák vagy a fókuszálás hibái egységes magyarázattal tudnak szolgálni. Az eredményeim értelmezéséhez én is ezt az elméleti keretet fogom használni, így részletesebb ismertetésére a késıbbiekben visszatérek. 1.6. Magyar afáziások adatai A magyar agrammatikus afáziások mondatértési teljesítményérıl kevés adatunk van, különösen a morfoszintaktikai jegyek egyeztetésére vonatkozóan. MacWhinney és mtsai (1991) az esetjegyek feldolgozását vizsgálták magyar és török nyelvő afáziásoknál. Az eredményeiket az un. Versengési modellben interpretálták (Competition Modell MacWhinney, Bates 1989), amely szerint egy fınévi csoport szemantikai és szintaktikai szerepének azonosítását (Ágens-Alany; Téma-Tárgy) számos tényezı befolyásolja: szórend, esetrag, élıség stb. Ezek a tulajdonságok egy adott nyelvben mint eltérı erısségő ’támpontok’ jelennek meg a mondatfeldolgozás során. A támpontok erısségét kétféle tulajdonság határozza meg: (i) mennyire megbízhatóan lehet azonosítani a támpont alapján a szintaktikai/szemantikai szerepeket, (ii) mennyire

hozzáférhetı/detektálható az adott

tulajdonság. Például, a mondat tárgyát az alábbi információk (támpontok) alapján azonosíthatjuk: az alapszórend, igei konjugáció, az eset elhagyhatósága, a megengedett szórendek, az élıség szerepe, az esetrag detektálhatósága/elérhetısége. A szerzık szerint a magyarban a tárgy határozottságát tekintve kétféle alapszórend lehetséges: SVO (alany-ige-határozott tárgy) és SOV (alany-határozatlan tárgy-ige). MacWhinney és mtsai (1991) úgy találták, hogy a magyar anyanyelvő Wernicke afáziások a szintaktikai szerepek azonosításában nem képesek felhasználni az eset által nyújtott információt annak ellenére, hogy a magyarban ennek a támpontnak a legmagasabb a megbízhatósági értéke, mivel megjelenése kötelezı (egyetlen kivétel a birtokos jelő tárgy) és így egyértelmően azonosítja a mondat tárgyát. A gyenge teljesítmény hátterében perceptuális zavart feltételeztek, amelynek következtében a Wernicke afáziások képtelenek az esetragot detektálni. Ebbıl adódik, hogy mondatértési és mondatprodukciós teljesítményük szignifikánsan gyengébb, mint a Broca afáziásoké. MacWhinney&Osman-Sági (1997) kísérletében különbözı szórendő esetjelölést és egyeztetést sértı mondatok által kifejezett eseményt kellett Broca, Wernicke, anomikus és vezetéses afáziás személyeknek

21


Mészáros Éva

játékfigurákkal eljátszani. Az ’elsı NP Agens’ stratégiát mind a négy csoport alkalmazta, de eltérı mértékben (anomikus 56%, Broca afáziások 57%, Wernicke afáziások 60%, vezetéses afázia 75%). Az esetjelölés felhasználása éles különbséget mutatott: erre a támpontra leginkább az anomikus afáziások támaszkodtak, legkevésbé a Wernicke és a vezetéses afáziások. MacWhinney és mtsai arra következtettek, hogy a különbözı támpontok szelektíven sérülnek: míg az erıs morfológiai támpontok (eset, alany-ige, tárgy-ige egyeztetés) különösen sérülékenyek, addig a gyengébb támpontok (szórend, élıség) megtartottak a magyar afáziásoknál. A Broca afáziásoknál gyengül ugyan, de még valamennyire mőködik az erıs támpontok felhasználása, de a Wernicke afáziásoknál teljesen elveszett az a képesség, hogy ezeket az információkat felhasználják a mondatfeldolgozás során. Az aszintaktikus mondatfeldolgozás hátterében álló okok feltárásához Osmánné-Sági (2005) a beszédhangok diszkriminációját vizsgálta fluens és nonfluens afáziásoknál. A kontextus független hangfeldolgozásban (beszédhangok diszkriminációja) nem talált különbséget a vizsgálati csoportok között, mindkét csoportnak nehézséget jelentett a zöngésség jegy feldolgozása. A nem kontextus független beszédhang diszkriminációs feladatban (szó-kép egyeztetés) a nonfluens csoport jobb eredményeket ért el, mint a fluens. A vizsgálatok eredményei alapján arra következtetett, hogy a gyenge mondatértési teljesítmény a fluens csoportnál a beszédhang-percepció és a lexikon károsodásából ered, míg a nonfluens afáziásoknál inkább a szintaktikai károsodás az elsıdleges oka az alacsony teljesítménynek. Bánréti (1999) a kezdeti szintaktikai szerkezetépítı mőveletek és a mélyebb szintaktikai és szemantikai komputációs mőveletek mőködését vizsgálta grammatikalitás megítélési feladatok segítségével. Az afáziások jól teljesítettek azoknak a mondatoknak a megítélésénél, amelyekhez az ige szubkategórizációs és a vonzatkeretére vonatkozó információk feldolgozására volt szükség, és megfelelıen teljesítettek az anafora-antecedens egyeztetés, VP-anafora sértést tartalmazó mondatok megítélésénél is. Találgatás szintő teljesítményt nyújtottak viszont a korreferencia viszonyok helyes megítélését, a nyom és antecedense közötti kapcsolat rekonstrukcióját, a vonatkozó névmás egyeztetését az élıség jegy tekintetében, és az ige szemantikai szelekciós megkötéseinek feldolgozását igénylı agrammatikus mondatok megítélése során. A találgatás szintet sem érte el a teljesítmény a fókuszált mondathatározót, kölcsönös névmási anafora hibás egyeztetését tartalmazó, és az NP-NP-NP-VP szórendő agrammatikus mondatok megítélésénél. Az eredmények azt mutatták, hogy a kezdeti szerkezetépítı mőveletekért felelıs elsı elemzı (first pass parse), amely az ige lexikális tételének (szubkategorizáció, eset, vonzatkeret) feldolgozásán alapul, 22


Mészáros Éva

megfelelıen mőködik. A szisztematikus tévesztések azoknál a szerkezeteknél jelentkeznek, amelyek a specifikus nyelvtani jegyek lehívásával, megtartásával és feldolgozásával kapcsolatosak. Feltételezése szerint, ezeknek a jegyeknek az aktiválása patológiásan meglassul vagy az aktiváció gyorsan elhal, ezzel a lexikális elemek és a szintaktikai jegyek deszinkronizációját okozva. Ez a kapacitásbeli korlátozottság a szintaktikai szerkezetek részleges feldolgozását eredményezi, amelynek következménye, hogy a rosszul-formált mondatokat helyesnek, a jól-formáltakat pedig helytelennek ítélik az agrammatikus afáziások. Az off-line vizsgálatokkal szemben a különbözı képalkotó vizsgálatok (fMRI, PET, EKP)

elınye,

hogy

információt

nyújtanak

a

mondatprodukció/mondatfeldolgozás

folyamatainak idıbeli szervezıdésérıl és topográfiájáról. Már a korai EKP vizsgálatok egyik célkitőzése az volt, hogy megvizsgálja mely agyterületek aktiválódnak a szemantikai és a szintaktikai feldolgozás során. Kutas és mtsai (1983) un. N400 hatást figyeltek meg bilaterálisan a posterior agyterületeken a szemantikai sértést követı szó után (5). (5)

Elment a postára feladni a házat.

Az N400 hatás a szemantikai feldolgozás automatikus, nem tudatos voltára utal, mivel súlyos értészavar ellenére is megjelent. A morfoszintaktikai sértések (köztük a személy szám egyeztetés sértés) EKP korrelátuma az un. P600 komponens, amelyet hagyományosan a szintaktikai inkongruencia jelzéseként értelmeztek. Napjainkra egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a hullámformák nem köthetık szigorúan egy-egy sértéstípushoz, inkább a különbözı típusú integrációs folyamatokkal kapcsolatosak. Az N400 a szemantikai integrációhoz szükséges ’erıfeszítés’ mértékét jelzi, a korai szintaktikai feldolgozást jelzı un. LAN pedig a munkamemóriával kapcsolatos folyamatokat (Kluender és mtsai 1993). Ez utóbbit támasztják alá a magyar EKP adatok is. Jolsvai és mtsai (2006) a mondatmegértés és a munkamemória kapcsolatát vizsgálták SV szerkezető grammatikus, és egyeztetés sértést tartalmazó agrammatikus mondatoknál késleltetett idıi feltételeket alkalmazva egészséges kísérleti személyeknél. Az alany-ige közötti idıi távolság 800ms ill. 3200ms volt. Az igére megjelenı LAN-hatás nem mutatott érzékenységet a mondat grammatikalitására, de a késleltetésre igen: minél nagyobb volt az alany-ige közötti idıi távolság, annál nagyobb volt a LAN amplitúdójának növekedése és latenciájának késése. Mindezek alapján a szerzık arra következtettek, hogy a regisztrált LAN-hatás a munkamemóriában történı visszakeresés jelzıje. Ez az információ-frissítési folyamat az alanyra vonatkozó információk fenntartási idejének növekedésével egyre nehezebb, erre utal a LAN amplitúdójának növekedése és latenciájának késése 3200ms késleltetésnél. A kísérlet

23


Mészáros Éva

során az igét követıen egy másik hullámforma, az N400 hatás is megjelent, de ez is csak az alany-ige távolságának változására mutatott érzékenységet. Ez a hatás a jelentéshez való hozzáférés jelzıje, és növekedése annak jele, hogy a mondat szemantikai reprezentációjának komputációja késik. Ezek az eredmények összhangban állnak azokkal a kísérletekkel, amelyek a LAN-hatást nem a morfoszintaktikai sértésnek, hanem a munkamemória fokozott mőködésének jelzıjeként interpretálják. 1.7. A munkamemória szerepe a mondatfeldolgozásban

Napjaink EKP kísérletei egyértelmően igazolják, hogy a különbözı szórendek feldolgozása eltérı munkamemória terheléssel jár. Baggio (2004) az igeidı kompatibilitásra való érzékenységet vizsgálta egészséges kísérleti személyeknél grammatikalitás döntési feladatban. Az agyi aktivációs mintázat alapján arra következtettek, hogy az ige-idıhatározó szórendő mondatok feldolgozása során egy újraelemzési folyamat indul meg, amelyet a munkamemória mőködésével kapcsolatos LAN amplitúdójának a növekedése jelez, és amely a grammatikus és az agrammatikus mondatoknál egyaránt megjelenik. Az idıhatározó-ige szórendnél a fentihez hasonló LAN hatást nem volt tapasztalható. Shapiro és mtsai (1992) vizsgálatának eredményei azt mutatják, hogy az argumentum és nem argumentum szerepő összetevık feldolgozása eltérı munkamemória kapacitást igényel. A szabad határozó szerepő bıvítményt tartalmazó mondatok feldolgozása költségesebb. Ennek oka, hogy ezeknek a bıvítmények azonosításához a thematikus processzornak ’plusz’ mőveletet kell végezni, mivel az ezekre az összetevıkre vonatkozó információkat az ige argumentum szerkezete nem tartalmazza. A szerzık szerint a többféle mondatfeldolgozó mechanizmus (szintaktikai és mondatszintő interpretáció) azonos idıben történı mőködtetése teszi nehézzé ezeknek a mondatoknak a feldolgozását. Az afáziás és a normál beszélık adatai egyértelmően mutatják, hogy bizonyos szerkezetek (pl. tárgyi vonatkozói mellékmondatok, beágyazott mondatok) feldolgozása nehezebb, mint más szerkezeteké (pl. alanyi beágyazás, jobbra ágazó szerkezetek). A különbség egyértelmően a munkamemóriával áll összefüggésben. A munkamemória és mondatfeldolgozás kapcsolatát illetıen alapvetıen kétféle felfogás különböztethetı meg: (i) a verbális információ feldolgozásához (szemantikai, szintaktikai, fonológiai) nem áll rendelkezésre külön erıforrás, (ii) a grammatikai információk feldolgozásához önálló erıforrás áll rendelkezésre. Mindkét elmélet mellett vannak empirikus bizonyítékok. King & Just (1991) az elsı felfogást képviselik. A neurológiailag intakt személyekkel végzett vizsgálataik azt mutatják, hogy a memóriakapacitás mértéke egyéni különbségeket

24


Mészáros Éva

mutat. Vannak alacsonyabb és nagyobb memória-terjedelemmel rendelkezık. A kisebb memória-terjedelemmel rendelkezık alacsonyabb teljesítményt mutatnak komplexebb szintaktikai szerkezető mondatok feldolgozásánál (pl. a középen beágyazott vonatkozói mellékmondatot

tartalmazó

szerkezetek),

mint

a

nagyobb

memória-terjedelemmel

rendelkezık. Caplan & Waters (1999) a második elmélet képviselıi. A szintaktikai és szemantikai feldolgozás számára specializált munkamemóriát feltételeznek, amely nem interferál más kognitív rendszerekkel. A verbális információ feldolgozását különbözı alrendszerek végzik: más

alrendszerek

felelısek

a

mondatinterpretációs

folyamatokért

feldolgozás), és megint mások a post-interpretációsokért

(pl.

szintaktikai

(pl. információ hosszabb idejő

tárolása). Az alrendszerek elkülönítése azt jelenti, hogy a memória terjedelem az individuális különbségek ellenére, nincs hatással a komplex mondatok feldolgozására. A tárgyi és az alanyi vonatkozói mellékmondatot tartalmazó szerkezetek feldolgozásánál talált különbséget nem a szerkezetek komplexitása okozza, hanem a szintaktikai mozgatás. Azokban a szerkezetekben, amelyek problémát okoznak mind a kontroll, mind pedig az afáziás csoportnak, a

lexikális elemek felszíni sorrendje nem tükrözi a thematikus szerepek

kanonikus sorrendjét (Agens—Patient). A verbális munkamemória alrendszereinek (szintaktikai, szemantikai és fonológiai) pszichológiai realitását támasztják alá az agrammatikus és vezetéses afáziásokkal végzett vizsgálatok. Ezt a két afázia típust gyakran hozták összefüggésbe a munkamemória károsodásával, pontosabban a vezetéses afáziát a munkamemória fonológiai komponensének diszfunkciójával,

az

agrammatikus

mondatértési

deficitet

pedig

a munkamemória

tárolókapacitásának patológiás csökkenésével (un. filler-gap mondatok alapján) (vö. Miyake és mtsai 1994).

Ennek igazolásához olyan priming kísérletet használtak, amelyben a

mondatok helyes interpretációjához az egyik mondattípusnál a filler (kitöltı) szintaktikaiszemantikai információinak, a másikban pedig a fonológiai információiknak a reaktiválására volt szükség (Friedmann & Givon 2003). A fonológiai memória terjedelmét a mondatok paddingolásával mérték, azaz a mozgatott elem és a nyoma közé különbözı összetevıket illesztettek. A vezetéses afáziásokkal szemben az agrammatikus afáziások jobban teljesítettek azoknál a mondatoknál, amelyeknél a fonológiai információnak a reaktiválására volt szükség. A speciális munkamemóriák feltételezése azzal

jár, hogy a kapacitás korlátozódás

hatása a feldolgozásra attól függ, hogy az melyik nyelvi szintet érinti és milyen mőveletet igényel a feladat. A teljesítmény csak akkor romlik, ha a kettı megegyezik pl. a fonológiai

25


Mészáros Éva

korlátozódás csak a fonológiai komputációt érinti. Ezzel szemben egy általános kapacitás korlátozódás esetén minden szintet általánosan érint a korlátozódás. A legnyilvánvalóbb a munkamemória szerepe a szintaktikai mozgatás nyomán létrejött un. filler-gap mondatok a mondatfeldolgozásban (6). (6)

Kiti gondolt Mari, hogy meghívtál __i.

Ezeknek a mondatoknak az interpretációja megköveteli az elmozgatott elem reaktivációját a nyom pozíciójában, ez elengedhetetlen az elmozdított elem és a nyoma közötti kapcsolat megállapításához. Az egészséges személyekkel végzett kísérletek a kitöltı aktivációját mutatják a hiány, a nyom pozíciójában, de közvetlenül elıtte nem. Az agrammatikus afáziásoknál is aktiválódik a megfelelı kitöltı elem, de nem a hiány pozícióban, hanem késıbb (Zurif 2003). A patológiás adatok a reaktiváció alatt a Broca terület aktivációját igazolták (Grodzinsky 2000). Ez vezetett késıbb a Broca area funkciójával kapcsolatos azon szemlélethez, amely szerint a mozgatást tartalmazó szerkezetek feldolgozásában és produkciójában kiemelkedı szerepe van ennek a területnek (és a környezı struktúráknak). Ezzel szemben, a PET és fMRI vizsgálatok a munkamemóriával való kapcsolatát is hangsúlyozzák. Napjainkban a Broca területet olyan multifunkcionális területként értelmezik, amelynek egyes területei a mondatfeldolgozással (pl. szintaktikai a mozgató mőveletek), mások pedig munkamemória mőködésével állnak szoros kapcsolatban. Gibson (1998) olyan metrikus rendszert dolgozott ki, amelynek alapján a mondat minden összetevıjének kiszámítható a szintaktikai feldolgozási költsége. Egy mondat interpretációja során a különbözı forrásokból eredı információkat azonnal, pontról pontra integráljuk a meglevı erıforrások felhasználásával. A szintaktikai és a szemantikai reprezentációk kialakítására fordítható komputációs erıforrás limitált, amelyet két komponens használ fel. A memória komponens, amely a feldolgozott szerkezetek tárolásáért felelıs, és az integrációs komponens, amely egy részszerkezetnek a már kész struktúrába történı integrációjáért felelıs. Egy összetevınek egy már felépült szerkezetbe történı integrációs költsége a két összetevı távolságától függ. Gibson szerint a szintaktikai komplexitás nem pusztán a dependens elemek között levı összetevık számától függ, hanem attól is, hogy az integrálandó elemnek milyen a diskurzus komplexitása azaz, milyen könnyen azonosítható a referenciája. Ha a referens könnyen azonosítható (pl. én, te személyes névmások), akkor az integrációja kevésbé költséges. Ezt bizonyították azok a vizsgálatok, amelyekben a kísérleti személyek gyorsabban olvasták a tárgyi vonatkozói mellékmondatok igéjét akkor, ha a

26


Mészáros Éva

mellékmondat alanya az én, te személyes névmás volt, szemben azokkal a mondatokkal, amelyekben a névmást egy határozott fınévi csoport helyettesítette. A komplexitásnak a csökkenése annak köszönhetı, hogy az én/te névmások referenciája mindig jelen van a diskurzusban, szemben egy DP referensével, amely nem része a diskurzusnak (egyetlen mondat esetén). Hasonlóan lényegesen csökkent az ige olvasásának ideje is akkor, ha az alany referense már be volt vezetve a diskurzus kontextusába (több mondat esetén). Mindezek alapján Gibson arra következtetett, hogy egy új diskurzus referens bevezetése növeli az integrációs költséget. A kísérleti emlékezetkutatás eredményeibıl régóta ismert, hogy az emlékezeti rendszer két idıtartományban mőködik. Ennek megfelelıen az emlékezeti modellek rövid és hosszú távú memória komponenst különítettek el, a passzív rövid távú emlékezetet, amely korlátozott mennyiségő információ rövid idejő tárolásáért felelıs, és a hosszú távú memóriát. Baddeley & Hinch (1974) emlékezeti-modellje a rövid távú emlékezetet egy több alkomponensbıl álló aktív dinamikus rendszerként értelmezi. Ennek a munkamemóriának a feladata az információk tárolása és integrációja. A modell két modalitás-specifikus alrendszere a verbális memória és a téri-vizuális vázlattömb. Az elıbbi a verbális, az utóbbi pedig téri-vizuális információk megtartásában és feldolgozásában játszik szerepet. A két alrendszer mőködését az un. centrális végrehajtó ellenırzi, felügyeli és az összeköttetésüket biztosítja. A verbális munkamemória (vagy más néven fonológiai hurok) két komponense: a fonológiai tár (az akusztikus szignál feldolgozása után a leképezıdı fonológiai nyom) és a szubvokális ismétlés (a fonológiai emléknyomok fenntartása). Mindkettı közremőködik a nyelvfeldolgozásban: reprezentálja a fonológiai információt, és részt vesz a mondat on-line szemantikai és szintaktikai feldolgozásában. A következıkben ismertetendı a mondatok nyelvtani helyességét megítéltetı vizsgálatom (továbbiakban grammatikalitás-megítélés vizsgálat) eredményeit egy alapvetıen kapacitás alapú modellben interpretálom. Ennek oka, hogy a lehetséges szintaktikai alapú reprezentációs modellek közül sem a nyomelmélet, sem pedig a szintaktikai fa-metszés elmélete nem veszi tekintetbe az egyeztetés és az igeidı interpretációjának eltérı természetét, és pusztán a szintaktikai modult vagy annak egy részmoduljának diszfunkcióját feltételezi az egyeztetés ill. az igeidı feldolgozás károsodásának hátterében. Ugyanakkor kevés figyelmet szentel a munkamemória szerepére az egyeztetési folyamatokban, holott az on-line vizsgálatok (EKP, priming-kísérletek) egyértelmően mutatják annak teljesítményt befolyásoló szerepét.

27


Mészáros Éva

2. A MONDAT IDİSZERKEZETE ÉS AZ IDİHATÁROZÓ 2.1. A mondat idıszerkezete Egy mondatértékő kifejezés helyes interpretációjának feltétele, hogy az általa kifejezett eseményen kívül, annak idıjellemzıit is tartalmazza. A mondat által kifejezett idı magában foglalja a mondat külsı és belsı idıszerkezetét, míg az igeidı (grammatikai idı) a külsı idıszerkezetnek csak egy része, és nem nélkülözhetetlen összetevıje az idıszerkezetnek. Léteznek olyan nyelvek, amelyek nem az igeidıt, hanem más formális eszközöket használnak az események idıbeli elhelyezésének kifejezésére (pl. idıpartikulák). Reichenbach (1947) a mondat külsı idıszerkezetének leírásához három idıkategóriát használ: (i) a beszédidı (BI) a megnyilatkozás ideje, (ii) az eseményidı (EI) a predikátum által leírt esemény idejét jelöli (általában a beszédidıhöz képest), (iii) a referencia idı (RI) az az idı, amelyhez az eseményidıt viszonyítjuk abban az esetben, ha az eseményidı azonosításához a beszédidı ismerete nem elegendı. A három idı közül a referenciaidı értelmezése nem egységes. Reichenbach maga nem definiálja ezt a fogalmat, csak mint ’olyan eseményt’ említi, amely a kifejezés idıszerkezetének megállapításához szükséges. Ezt az idıt a megelızı kontextus azonosítja a (7) és (8) alatti mondatokban. (7)

Amikor Mari belépett, a vacsora már befejezıdött. RI EI

(8)

Amikor Mari elment, a vacsora elkezdıdött RI EI

Az (7)-ben az eseményidı (EI) (a vacsora befejezése) megelızi a referenciaidıt (RI) (Mari érkezését), a (8)-ban pedig az eseményidı (EI) (a vacsora kezdete) követi a referenciaidıt (RI) (Mari távozását). Mind az eseményidı, mind pedig a referenciaidı deiktikus természető, mivel mindkettıt közvetlenül vagy közvetve a beszédidıhöz viszonyítjuk. Reichenbach elmélete szerint az egyszerő igeidık használata esetén is van a mondatnak referenciaideje, de ekkor egybeesik az eseményidıvel (ld. 9a-c). (9)

a. jelen idı: b. múlt idı: c. jövı idı:

János énekel. János énekelt. János énekelni fog énekelni.

EI=RI=BI EI=RI___BI BI___EI=RI

Demirdache & Uribe-Etxebarria (2000, 2005) meghatározása szerint a referenciaidı az az idıintervallum, amelyrıl a beszélı állítást tesz, így minden igeidı esetén (egyszerő vagy

28


Mészáros Éva

komplex) van referenciaidı, de nem minden esetben azonos az eseményidıvel vagy a beszédidıvel. A habituális olvasat esetén a referenciaidı több szokásos eseményt foglal magában, ekkor a referenciaidı nem azonos az eseményidıvel, inkább a referenciaidınek része az eseményidı. A (10a) mondatban a referenciaidı nem azonos a beszédidıvel sem, hiszen a mondat nem azt fejezi ki, hogy Mari éppen a kijelentés elhangzásának idején egy kórusban énekel, hanem azt, hogy általában ezt teszi. A (10b) éppen ezt ábrázolja. (10)

habituális olvasat:

a. Mari (esténként) egy kórusban énekel. b. RI [ EI EI EI ]

Zagona (2007) a progresszív és a perfektív aspektust is a beszédidı és a referenciaidı rész-egész viszonyára vezeti vissza. A progresszív aspektus esetén az eseményidınek része a referenciaidı. A (11)-ben a teljes esemény (felmegy a lépcsın) két részeseménybıl tevıdik össze: egy folyamatból és egy végállapotból. A progresszív olvasat esetén a folyamat részeseményt azonosítjuk referenciaidıként. (11)

progresszív olvasat:

János megy fel a lépcsın. folyamat=RI végállapot]

EI [

Egy perfektív esemény pl. János megírta a levelet két részeseményt tartalmaz: egy eseményt (a levél megírása) és egy állapotot (a levél megléte) (ld. 12). A mondat referenciaidejeként a komplex eseményt azonosítjuk. Az állapot részeseménynek azokban a nyelvekben van jelentısége, amelyekben a perfektív szemlélet a jelenhez való relevanciát fejezi ki. (12)

perfektív olvasat: RI

János megírta a levelet. [ [esemény] [állapot]]-----BI

2.2. Az igeidı A természetes nyelvekben az igeidı (tense) természetére vonatkozóan alapvetıen háromféle szemlélet különböztethetı meg: az igeidıt mondatoperátornak, referenciális kifejezésnek vagy predikátumnak tekintı elméletek. Az operátor szemlélet Az operátor, vagy kvantifikációs szemlélet az idıt olyan mondatoperátornak tekinti, amelynek hatókörében egy leköthetı szabad változó van. Ez azzal a következménnyel jár, hogy minden kifejezést, amely az idıoperátor hatókörében van, az operátor által jelölt idı függvényében interpretálunk. Egy múlt idejő mondat esetén (János aludt) az idıoperátor a

29


Mészáros Éva

MÚLT, amely a hatókörébe tartozó, az idıjegyére nézve nem értékelt mondatot az idıoperátornak megfelelıen, a múltban értelmez. Az idınek operátorként történı értelmezése lehetıvé teszi, hogy egy kijelentés igazságértékét ne csak a beszédidıhöz viszonyítva értékelhessünk, hanem egy másik kifejezés által jelölt eseményidıhöz képest is. Ez azt jelenti, hogy a szabad változó helyét egy kontextusbeli mondat is kitöltheti. A (13) megengedi azt az interpretációt, hogy a vonatkozói mellékmondat idejét ne a beszédidıhöz (jelen idıhöz) viszonyított múltban értékeljük, hanem a fımondat idıoperátora által kijelölt idıhöz képest (jövı idıhöz).

(13)

János olyan lányt fog elvenni, aki egyetemet végzett.

Az igeidınek mondatoperátorként történı értelmezése azonban nem minden esetben vezet a megfelelı interpretációhoz, amelynek oka, hogy ez a szemlélet megengedi a fınévi csoportok eltérı idıben történı interpretációját is. Az igeidı referenciális szemlélet A referenciális szemlélet alapja az a feltételezés, hogy az igeidık közvetlenül vagy közvetve olyan határozott idıintervallumokra referálnak, amelyeket a kontextus azonosít. Partee (1973) és Enc (1986) szerint az igeidı közvetlenül jelöl egy kiemelt idıintervallumot. Ezzel ellentétben Vlach (1993) az igeidıt magát egy ’üres/érték nélküli’ idıhatározónak tekinti, amelyhez elıször egy változót jelölünk, majd ez a változó kap értéket a referenciaidın keresztül. Akár a közvetlen, akár a közvetett azonosítást tekintjük, az igeidı formálisan mindkét esetben olyan entitás, amely egy változón keresztül kap értéket. Az igeidı egyik lényeges tulajdonsága, hogy a névmásokkal mutat egyezı tulajdonságot. Egy névmást akkor lehet szemantikailag interpretálni, ha azonosítjuk a jelöletét. Ehhez hasonlóan az igeidı anaforikus tulajdonsága is azt jelenti, hogy a denontátumát azonosítjuk, amely történhet a megelızı diskurzus/kontextus alapján is. A (14)ben a névmás antecedense az elızı mondat alanya.. A (15)-ben a fımondat eseményidejét (múlt idı) Kati megérkezéséhez (referenciaidı) képest értékeljük. A (16)-ban a második mondat által jelölt esemény pontos ideje az elızı mondatból azonosítható. (14) (15) (16)

János leült. İ volt a fınök. [ı=János] Amikor Kati megérkezett, János elment. Lementünk a parkba. Kati elesett.

Számos szerzı feltételezi, hogy az igeidı egyszerre rendelkezik referenciális és operátor tulajdonságokkal, és ez a két tulajdonság eltérı funkcionális csomópontokként jelenik meg a

30


Mészáros Éva

szintaktikai szerkezetben (Dowty 1982; Giorgi, Pianesi 1991; Klein 1994, 1995; Dickey 2002; Zagona 2003). A referenciális elemet a tense frázissal (TP), az operátori tulajdonságot pedig az aspektus frázissal (AspP) asszociálják. Stowell (1993, 1994, 2005) Az igeidı predikatív és referenciális szemléletét egyaránt felhasználja. Alapfeltevése, hogy az angol idımorfémák ’-s;-ed,’ nem fejeznek ki valódi idırelációt, abban az értelemben, hogy nincs olyan változatlan indexikus jelentésük, mint a ma, tegnap, holnap, most idıhatározóknak. Stowell az idımorfémákat olyan kifejezéseknek tekinti,

amelyek

valamely idıintervallumot

megelızı,

követı

vagy vele

azonos

idıintervallumot jelölnek. Ez magyarázza, hogy az alárendelı mondatok (AM) eseményidejét nem a beszédidıhöz (BI), hanem a fımondat (FM) eseményidejéhez képest értékeljük a (17ad) mondatokban.

(17)

a. János azt fogja mondani, hogy megitta kávét. b. János azt fogja mondani, hogy megissza a kávét. c. János azt mondta, hogy megitta a kávét. d. János azt mondta, hogy megissza a kávét.

------BI-------EI AM-----EIFM -------------BI-------EIAM , EIFM -----------------EIAM -----EIFM -----------BI---------EIAM , EIFM ---------------BI----

A (17a-b)-ban a fımondat jövı idejő eseményidejéhez (EI FM) értékeljük múlt ill. jelen idejő eseményként az alárendelı mondatok által leírt eseményt (EIAM). A (17c-d)-ben pedig a fımondat igeideje által jelölt múlt idıhöz képest értékeljük múlt ill. jelen idıként a mellékmondatok eseményidejét. Amint a fenti példák mutatják, az alárendelı mondatokban az igeidıi nem deiktikus, hanem elıidejőséget vagy egyidejőséget fejeznek ki. Stowell szerint az idımorféma mint referenciális kifejezések a szintaktikai szerkezetben idıt jelölı kategóriaként van jelen

(ZP: Zeit Phrase), amelyeknek belsı

szerkezete megegyezik más referenciális kifejezés (pl. a DP) szerkezetével. Az igeidı predikatív szemlélete Hale (1984) a lokális esetek, a mozgás irányának kifejezését a figura-háttér és a centrális egybeesés ill. a nem-centrális egybeesés absztrakt szemantikai oppozíció segítségével írta le. Ez az oppozíció univerzális abban az értelemben, hogy a mentális rendszer része, így csak a nyelvenkénti alkalmazást kell elsajátítani a nyelvtanulás során. A (18)-as warlpiri példában a lokativusz esetben álló DP (a szikla) a háttér, az alanyi funkciót viselı nominális kifejezés (a személy) pedig a figura, a köztük levı reláció pedig a [+centrális egybeesés]. (18)

Yapa ka karri-mi pirli-ngka. (személy PRES áll-NONPAST szikla-LOC) A személy a sziklán áll.

31


Mészáros Éva

Hale (1984) a Warlpiri igeidı és aspektus rendszerét a [+/-PAST] ill. a [+/-centrális egybeesés] oppozíciók alkalmazásával írta le. Az alapvetı idıkategóriákat felhasználva a beszédidı és a referenciaidı közötti reláció kifejezésére a [+/-PAST], a referenciaidı és az eseményidı közötti relációra (aspektus) pedig a [centrális/nem-centrális egybeesés] oppozíciót használta. Demirdache & Uribe-Etxebarria (2000, 2004) szerint a szintaktikai szerkezet tükrözi az esemény idıszerkezetét. Ennek megfelelıen, Hale rendszerét kiterjesztve olyan modellt dolgozott ki, amelyben a TenseP és az AspektusP frázisokat azonos szintaktikai és szemantikai primitívumokkal jellemezte. A tense és az aspektus fejek a szintaktikai szerkezetben olyan kétargumentumú idıintervallumokat rendezı predikátumokként jelennek meg, amelyeknek argumentumai az olyan idıkifejezések mint a beszédidı, eseményidı, referenciaidı. Ezek az idıt jelölı argumentumok a figura-háttér struktúrának megfelelıen képezıdnek le a frázis szerkezetre: a figura a specifikálóba, a háttér pedig a komplementum pozícióba. A frázis feje a két argumentum közötti topológiai relációt határozza meg, mégpedig úgy, hogy az externális argumentumot rendezi az internális argumentumhoz képest. A szintaxisban a TenseP specifikálója jelöli a beszédidıt (BI), a komplementuma pedig a referenciaidıt (RI)5. Az AspektP specifikálója a referenciaidı, komplementuma pedig az eseményidı (EI) (ld. 19a-b). (19)

a.

b. TenseP

BI

AspP T’

Tense0

RI RI

Asp’ Asp0

EI

D&U (2000) modelljében az externális és internális argumentumok közötti topológiai viszony a centrális/nem centrális egybeesés. A centrális egybeesés az argumentumok közötti tartalmazás viszonyt jelöli, a nem-centrális egybeesés pedig a követ / megelız relációkat. Giorgi & Pianesi (1997) feltételezése szerint a mondatok idıszerkezete kétféle idıreláció kompozíciója révén jön létre. Az elsı típusba tartozik a beszédidı és a referenciaidı közötti reláció, a másodikba pedig a referenciaidı és az eseményidı közötti. A kétféle reláció a szintaktikai szerkezetben önálló idıprojekciót alkot. A TenseP1 lexikalizálja a beszédidı és a referenciaidı, a TenseP2 pedig a referenciaidı és az eseményidı közötti 5

Ez a TenseP esetén ellentmond a Reichenbach—féle szemléletnek, amelynek értelmében a beszédidıhöz képest határozzuk meg a referenciaidıt és az eseményidıt.

32


Mészáros Éva

relációt. A mondat aspektuális tulajdonságai TP2 csomóponthoz kapcsolódnak, azaz funkcióját tekintve az AspektusP-nek felel meg. A két idıkategória létét az motiválja, hogy az ıket megjelenítı morfémák eltérı jegytartalommal és morfoszintaktikai tulajdonságokkal rendelkeznek. A vizsgálat eredményeinek értékeléséhez

a fenti elemzések közül az igeidıt

referenciális kifejezéseknek tekintı elméletet fogom irányadónak tekinteni, az eseményidıt a referenciaidıhöz fogom viszonyítani a ’megelız/ követ/ tartalmaz’ relációk segítségével. 2.3. A ma, tegnap, holnap idıhatározók Az idıhatározók formális és funkcionális szempontból heterogén csoportot alkotnak, ennek megfelelıen klasszifikációjuk szempontja sokféle lehet, közülük tekintünk néhányat az alábbiakban. Az idıhatározók morfológiai és szintaktikai szempontból lehetnek egyszerőek és összetettek. Egyszerő idıhatározók a hamarosan, most, akkor; morfológiailag összetettek a tegnaptól, holnapra, szintaktikailag összetettek a jövı héten, múlt héten, egy hete. Funkcionális szempontból az idıhatározók jelezhetik a mondat külsı és belsı idıszerkezetét. A külsı idıszerkezetet jelzık a tegnap, ma, holnap, tavaly, a belsı idıszerkezetet jelzık az órákon át, egész nap, amikor belépett…. Egyes idıhatározók mind a külsı, mind pedig a belsı idıt jelezhetik, illetve módosíthatják (Kiefer 1984). Bertinetto (1982) a mondat idıszerkezetében betöltött funkciójukat tekintve különbséget tesz külsı és belsı referenciaidı között. A külsı referenciaidıt jelölı idıhatározók az eseményidıt pontosítják. Például, a (20a-b)-ben az ige morfológiája által kifejezett eseményidıt (EI), a ’tegnap, holnap’ idıhatározó által jelölt referenciaidı (RI) pontosítja. A külsı referenciaidıt kifejezı idıhatározó szerepe mindkét mondatban az eseményidı denotátumának korlátozása az idıtengelyen (Kiefer 2003). (20)

a. A lány tegnap egy könyvet olvasott. ----------[----EI-----]--------------BI----------- RITEGNAP b. A lány holnap egy könyvet fog olvasni. ------------BI-----------[-----EI-----]--------- RIHOLNAP

A belsı referenciaidınek aspektuális konnotációja van, azaz perfektív szituációk esetén azt az idıhatárt jelöli, ameddig a mondat által jelölt eseménynek be kell fejezıdnie. Bertinetto valódi referenciaidınek csak azt tekinti, ha a referenciaidı követi az eseményidıt az

33


Mészáros Éva

idıtengelyen. A (21)-ben az eseményidıt (EI) követi a referenciaidı (RI), amelynek szerepe, hogy az esemény befejezett voltát emelje ki az eseményszerkezetbıl.

(21)

The girl had left before midday. (A lány délre (már) elment.) ---------EI-----RI---------BI---------

Az idıhatározók kiterjedésük szerint is csoportosíthatók. Vlach (1993) négy osztályt különít el: a pontszerőek (3-kor, most), az inkluzívak (szerdán, júniusban, tegnap, holnap, tavaly), a duratívak (órákon át, napokig, stb), és a gyakoriságot jelölık (ritkán, gyakran). Míg a pontszerőek közvetlenül jelölik a referenciaidıt, addig az inkluzív idıhatározók csak egy idıintervallumot jelölnek, amelybe a kifejezés eseményideje beleesik. Az (22a)-ban a referenciaidı pontszerő (három óra), a (22b)-ben az inkluzív tegnap idıhatározó azt az idıtartományt jelöli, amelynek egy adott pontján az esemény be lett fejezve.

(22)

a. 3-kor megérkezett a vendég. b. Tegnap befejeztem a regényt. Vannak, akik az idıhatározókat attól függıen osztályozzák, hogy miként viszonyulnak

egyéb idıkhöz : (i) az idıterjedelmet más idıhöz viszonyító relációs idıhatározók (tegnap, holnap, tavaly, mielıtt megérkezett, sokkal késıbb, éjjel, öt órára), (ii) gyakoriságot jelölık (gyakran, ritkán, mindig), (iii) idıterjedelmet meghatározók (egy órán belül, egy hét alatt). A ma, tegnap, holnap relációs idıhatározók a jelöletüket egy másik idıponthoz viszonyítva kapják, lexikális tartalmuk preszupponálja az idınek napra, percre, évre történı strukturáltságát. Ezek az idıhatározók un. ’keret-idıhatározók’, amelyek egy a kijelentésben meghatározott esemény maximális idıhatárait jelölik, s amelyeket általában a beszédidıhöz viszonyítunk6. Dowty (1982) a tegnap, ma, holnap idıhatározók kvantifikációs természetébıl eredıen a denotátumukat úgy határozza meg, mint az idıintervallumok halmazának halmazait. A határozó és az igeidı interakcióját pedig egy olyan szemantikai szabály alkalmazásával írja le, amelynek értelmében az igeidı által kifejezett idıintervallumok mindegyike egybeesik az idıhatározó által kifejezett idıvel.

6

A ma idıhatározó lexikális jelentése: egy napon belül valamely idıintervallum, amely nap magában foglalja a beszédidıt is. A holnap jelentése: egy intervallum azon a napon belül, amely követi azt a napot, amely magába foglalja a beszédidıt. A tegnap jelentése: egy intervallum azon a napon belül, amely megelızi azt a napot, amely magába foglalja a beszédidıt.

34


Mészáros Éva

Partee (1973) az idıhatározók referenciális természetét hangsúlyozza. Feltételezése szerint az idıhatározó az igeidınek az antecedense, ami feltételezi referenciájuk azonosságát, hasonlóan a névmás-tulajdonnév korreferenciához. Elméletében minden idıt jelölı kifejezés egy indexpárt visel: a pár elsı tagja a kifejezés referensét azonosítja; a második tag pedig a más referensekkel való kapcsolatát jelöli. Amikor két kifejezés mindkét indexe azonos, a két kifejezés korreferens. Ha csak a második index azonos, akkor az egyik kifejezés denotátuma tartalmazza a másikét. Partee szerint az idıhatározó is kötelezıen visel ilyen indexpárt. Ekkor az indexpár második tagja azonos az igeidı második indexével. Ez az azonosság biztosítja, hogy az idıhatározó is részt vegyen a mondat idıinterpretációjában. Demirdache és Uribe-Etxebarria (2000, 2005) idıinterpretációs modelljének alapfeltevése, hogy a ma, tegnap, holnap idıhatározók szerepe az idıargumentumok módosítása. Ezt a ’korlátozó módosító’ szerepüket egy predikatív szerkezet által töltik be. A szerkezet feje egy fonetikailag zéró alakú

kétargumentumú relációs predikátum (P0),

amelynek külsı argumentuma a módosítandó idıargumentum (EI), a belsı argumentuma pedig az idıhatározót tartalmazó idıkifejezés (ZeitP). A P0 által jelölt reláció mindig ’tartalmazás’ azaz, az idıhatározó által jelölt idıintervallum tartalmazza az eseményidıt (ld.23). (23)

pp EI

P’ P0 ’tartalmaz’

ZeitP idıhatározó

Az eredmények értelmezése során a ’ma, tegnap, holnap’ idıhatározókat olyan referenciális kifejezéseknek tekintem, amelyeknek a szemantikai szerepe az eseményidı módosítása. A vizsgálat célmondatai perfektív szituációt fejeznek ki. Az igekötıs ige által jelölt eseményidı az idıtengely egy pontjára esik, ezt a pontot határozza meg közelebbrıl az idıhatározó, de csak abban az esetben, ha az idıhatározó (referenciaidı) és az eseményidı közötti reláció a tartalmazás. Ez biztosítja a kifejezés idıszerkezetének interpretálhatóságát, jól-formáltságát. Általános szabály, hogy az idıhatározóval történı módosítás során az eseményidı, referenciaidı, beszédidı közötti relációs viszonyok nem változhatnak meg (Hornstein 1990). Egy mondatértékő kifejezés külsı és belsı idıszerkezetének interpretációja a szintaxis— nyelvi diskurzus interfész szinten zajló mőveletek zavartalan mőködését feltételezi.

35


Mészáros Éva

3. AZ EGYEZTETÉS MEGÍTÉLÉSÉNEK VIZSGÁLATA 3.1. Célmondatok, módszer, vizsgálati személyek

A célmondatok Az egyeztetést vizsgáló kísérlet 80 célmondatot tartalmazott, amelyek közül 40 alany-tárgyige (továbbiakban: SOV), 40 pedig ige-tárgy-alany szórendő volt (továbbiakban: VOS). A két szórendi típuson belül 20 jól-formált (továbbiakban: grammatikus) és 20 rosszul-formált (továbbiakban: agrammatikus) mondat szerepelt. A rosszul-formáltságot az alany-ige személy/szám jegyeinek inkongruenciája okozta (ld. 24). A célmondatok mindegyikében az alanyt egyes szám harmadik személyő DP fejezte ki, a határozott ragozású, jelen idejő igekötıs tranzitív ige a grammatikus mondatokban egyes szám 3.személyő, az agrammatikus mondatokban pedig többes szám 3.személyő volt. (24)

SOV szórend (n=40): grammatikus mondat (n=20): A kislány a verset megtanulja. Agrammatikus mondat (n=20): *A kislány a verset megtanulják. VOS szórend (n=40): grammatikus mondat (n=20): Megtanulja a verset a kislány. Agrammatikus mondat (n=20): *Megtanulják a verset a kislány.

A vizsgálat menete A kísérletben résztvevı személyeket egyenként vizsgáltam, amelynek során fejhallgatón keresztül hallott mondatok nyelvtani helyességét kellett megítélniük, és jelezniük a megfelelı válaszgomb megnyomásával (piros gomb: rosszul-formált mondat; zöld gomb: jól-formált mondat). A mondat elhangzásától a válasz megjelenéséig eltelt idıt számítógépes program regisztrálta, erre az idıtartamra a továbbiakban reakcióidıként/döntési idıként fogok hivatkozni7. A válaszokat a reakcióidık hossza, és a helyes válaszok aránya szerint értékeltem.

7

Az off-line módszerek közül a reakcióidı mérés máig alkalmazott eljárás, amelynek lényege, hogy az inger megjelenése és a válasz megindulása közötti idıbıl (a válaszlatenciából) következtethetünk a mentális folyamat idıtartamára és összetettségére. A vizsgálati paradigmától függıen mérhetünk egyszerő (egyféle ingeregy válasz), választásos (több inger-több válasz), szelektív (egy ingerre válasz—a többire nem) reakcióidıt. Bár az inger-válasz közötti idı objektíven mérhetı, a válaszlatenciából csak a mentális folyamat bonyolultságára vonatkozóan vonhatunk le következtetéseket, de magáról a folyamatról ill. részfolyamatairól nem nyújt információt. Ennek ellenére a reakcióidı mérést széles körben alkalmazzák a tanulási, az emlékezeti és a szemantikai folyamatok vizsgálatánál. A viselkedéses vizsgálatok, kiegészítve pszichofiziológiai vizsgálatokkal, objektív képet adhatnak a nyelvi feldolgozás folyamatainak természetérıl, azok idıi szervezıdésérıl, és a funkciók agyi lokalizációjáról.

36


Mészáros Éva

A vizsgálati személyek A vizsgálatban 10 agrammatikus afáziás páciens vett részt (továbbiakban

AFÁZIÁS

csoport),

akik ez idı alatt mozgásszervi rehabilitációs programban vettek részt az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet Hemiplegia osztályán. Minden vizsgálati személy rendelkezett az agyi inzultus lokalizációjára vonatkozó CT vizsgálat eredményével. A nyelvi állapotot a Western Afázia Teszt (WAB) és a Token beszédmegértési teszt magyarra adaptált változatával (Osmánné Sági 1991, 1994) mértem fel. A vizsgálatban résztvevı afáziás személyek klinikai és személyes adatait a 1. táblázat foglalja össze. Név V.P. V.L. B.K. B.I. NY.I. S.J. P.M. BO.I. V.T. Sz.T.

Nem nı ffi ffi ffi ffi nı nı ffi nı ffi

Kor 49 51 60 64 60 51 57 62 39 51

Isk. 8 12 16 12 8 12 17 16 12 8

Eltelt idı 12 hó 24 hó 6 hó 6 hó 12 hó 6 hó 3 hó 3 hó 12 hó 3 hó

Laesio helye b.o.fronto-temporal, caps.interna b.o.fronto-temporal b.o.fronto-tenporal b.o.fronto-temporal b.o.fronto-temporal b.o.fronto-temporal, törzsducok b.o.fronto-temporal-parietal b.o.ACM b.o.fronto-temporal-parietal b.o.fronto-temporal,törzsducok

WAB Broca (AQ:16) Broca (AQ:53) Broca (AQ:59) Broca (AQ:39,2) Broca (AQ:60,4) Broca (AQ:30,8) Broca (AQ:15) Broca (AQ:48,8) Broca (AQ:45,8) Broca (AQ:40,8)

Token 5 3 26,5 10 25 13 15 21 19 26

1. táblázat A vizsgálatban résztvevı agrammatikus afáziások klinikai és személyi adatai

Az életkor szerint illesztett kontroll csoportot 7 neurológiailag intakt vizsgálati személy alkotta (ld. alább a 2.táblázat). A csoport átlag életkora 51 év, amely hasonló az afáziás csoport átlag életkorához (54 év). Kontroll személyek K1 K2 K3 K4 K5 K6 K7 Átlag

nem ffi ffi. ffi. nı nı nı nı

Kor 52 40 56 55 52 57 45 51 év

Isk 16 11 12 12 16 16 16 14 év

2.táblázat A kontroll személyek adatai a nem, kor és az iskolázottság tekintetében

3.2. Az adatok kvantitatív elemzése Összehasonlítva a két csoport helyes válaszainak reakcióidı-átlagát azt tapasztaljuk, hogy a kontroll csoport a mondatokat szignifikánsan rövidebb idı alatt (571ms) ítélte meg, mint az afáziás csoport (1370ms) (ld. alább a 3.táblázatot). Különbséget találunk a teljesítménynél is, a kontroll csoport helyes válaszainak aránya plafon szintő (100%-os), amíg

37


az afáziás csoporté csak 86%-os.

Mészáros Éva

Az alábbiakban részletesen ismertetem a csoportok

teljesítményét.

Reakcióidı-átlag (ms) Helyes válaszok aránya Helyes válaszok száma

KONTROLL (n=560) 571ms

AFÁZIÁS (n=800) 1370ms

100% 559

Átlagok közötti eltérés: t-próba p<0,001

86% 683

nsz.

3.táblázat Az összes helyes válasz reakcióidı-átlaga és a helyes válaszok aránya a kontroll és az afáziás csoportnál

3.2.1. A kontroll csoport Reakcióidı-átlag A kontroll csoportnál a szórend és a grammatikalitás-hatás interakciója szignifikáns (SZÓREND* GRAMMATIKALITÁS F(1,6)=29,351 p<0,001). A két szórendi típuson belül a grammatikus-agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagainak mintázata ellentétes (ld. 4.táblázat). A két topikot tartalmazó SOV szórendő grammatikus mondatoknál szignifikánsan hosszabb a döntésidı-átlag, mint az agrammatikus mondatoknál (611ms vö.. 483ms). A VOS szórendnél fordított a mintázat: a grammatikus mondatok reakcióidı-átlaga szignifikánsan alacsonyabb, mint az agrammatikus mondatoké (546ms vö.. 644ms).

KONTROLL CSOPORT

SOV grammatikus

agrammatikus grammatikus

VOS agrammatikus

Reakcióidı-átlagok *611ms 483ms 546ms *644ms Helyes válaszok aránya 100% 100% 100% 100% Helyes válaszok száma 139/140 140/140 140/140 140/140 Helyes válaszok átlaga 20 20 20 20 4.táblázat A kontroll csoport reakcióidı-átlagai, a helyes válaszok aránya, száma és mondattípusonkénti átlaga. (A * a reakcióidı-átlagok szignifikáns eltérését jelzi.)

Meg kell azonban jegyezni, hogy a reakcióidık egyéni mintázata nem minden személynél egyezik a csoportra jellemzı mintázattal (ld. 5.táblázat 38.old.). Például az SOV szórendnél a grammatikus⇔agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak disszociációja mindössze két kontroll személynél (K2 és K5) található meg. Feltehetıen ez okozza a csoportátlagoknál megfigyelhetı magasabb reakcióidı-átlagot a grammatikus mondattípusnál. Négy személynél (K1,K3,K4,K6,K7) nincs szignifikáns különbség az SOV szórendő grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga között.

38


Mészáros Éva

SOV VOS grammatikus agrammatikus grammatikus agrammatikus *611ms 483ms 546ms 644ms K1 404 347 321 *503 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint K2 *850 667 857 *919 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint K3 492 412 400 493 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint K4 562 404 527 526 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint K5 *677 482 555 *651 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint K6 489 423 450 *586 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint K7 793 648 712 *830 plafon szint plafon szint plafon szint plafon szint 5.táblázat A kontroll személyek reakcióidı-átlagainak és a helyes válaszok arányának egyéni teljesítmény-mintázata. (A * a reakcióidı-átlagok szignifikáns eltérését jelzi.)

A VOS szórendnél a csoportmintázat általában megegyezik az egyéni teljesítménymintázatokkal. Eltérı mintázatot mindössze két személynél (K3, K4) találunk, náluk az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga közel azonos a grammatikus mondatok reakcióidıátlagával (ld. 5. táblázat). A reakcióidı-átlagok egyéni mintázatait figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagának a disszociációja inkább a VOS szórendre jellemzı. Ennél a szórendnél az agrammatikus mondatok megítéléséhez általában hosszabb döntési idı szükséges, mint a grammatikus mondatok megítéléséhez. Az SOV szórendnél a reakcióidı-átlagoknak a fenti disszociációja kevesebb kontroll személynél található meg.

Helyes válaszok aránya A helyes válaszok aránya minden kontroll személynél, minden mondattípusnál plafon szintő (100%), így ennek részletezésétıl eltekintek.

39


Mészáros Éva

3.2.2. AZ AGRAMMATIKUS AFÁZIÁSOK Az afáziás alcsoportok Az agrammatikus afáziások az egyéni teljesítményszintjük (helyes válaszok aránya) alapján két csoportot alkotnak, amelyet a mondattípusonkénti maximálisan elérhetı helyes válaszok számához viszonyítva határoztam meg: i. Véletlen szint alatti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: ii. Véletlen szintő a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: iii.Véletlen szint fölötti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:

0-5 (0-25%). 6-15 (26-75%). 16-20 (76-100%).

A jól-teljesítı csoportba azok a páciensek tartoznak, akik minden mondattípusnál véletlen szint feletti teljesítményt mutatnak (ld.6. táblázat).

Jól teljesítı csoport SOV GRAMMATIKUS Véletlen szint fölött mondatok AGRAMMATIKUS Véletlen szint fölött mondatok

VOS Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött

6. táblázat A jól-teljesítı afáziás csoport teljesítmény-mintázata

Egy páciens kivételével, a gyengén-teljesítı csoport tagjainak teljesítmény-mintázatát a grammatikus⇔agrammatikus mondatok disszociációja jellemzi: a grammatikus mondatoknál a helyes válaszok aránya mindkét szórendnél véletlen szint fölötti, az agrammatikus mondatoknál viszont csak véletlen szintő (ld. 7.táblázat). SOV Véletlen szint fölött

VOS Véletlen szint fölött

GRAMMATIKUS mondatok AGRAMMATIKUS Véletlen szint Véletlen szint mondatok 7.táblázat A Gyengén-teljesítı afáziás csoport teljesítmény-mintázata 3.2.2.1. A

jól-teljesítı csoport

Reakcióidı-átlag A csoportot 6 agrammatikus afáziás alkotja. A statisztikai elemzés szerint a mondat szórendjének és grammatikalitásának a hatása nem szignifikáns (8.táblázat), a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai között nincs szignifikáns különbség egyik szórendnél sem.

40


Mészáros Éva

SOV (n=240)

VOS (n=240)

Az átlagok különbsége: t-próba

GRAMMATIKUS 1307ms reakcióidı-átlag 1133ms nsz. 98% 98% helyes válaszok aránya helyes válaszok száma 117/120 117/120 nsz. helyes válaszok átlaga 19,5 19,5 AGRAMMATIKUS reakcióidı-átlag 1132ms 1360ms nsz. helyes válaszok aránya 95% 94% helyes válaszok száma 114/120 113/120 nsz. helyes válaszok átlaga 19 18 Reakcióidı-átlagok különbsége nsz. nsz. Helyes válaszok arányának különbsége nsz. nsz. 8. táblázat A Jól-teljesítı afáziás csoport teljesítménye az SOV és VOS szórendő mondatoknál.

Nincs jelentıs eltérés a két szórend grammatikus mondatainak reakcióidı-átlaga között sem, bár a grammatikus SOV mondatok döntési idı-átlaga magasabb, mint a grammatikus VOS szórendő mondatoké, de a különbségük nem szignifikáns (1133ms vö.. 1307ms). Hasonló vonatkozik az agrammatikus mondatokra is, amelyeknek reakcióidı-átlaga az SOV szórendnél 1132ms, a VOS szórendnél pedig 1360ms. A reakcióidı-átlagok csoport és egyéni mintázata nem minden esetben azonos (ld. 9.táblázat 41.old.). A csoportra jellemzı reakcióidı-mintázatot (nincs disszociáció a grammatikus-agrammatikus mondatok döntési idı átlagai között) csak három vizsgálati személynél ( SJ, VL, BK) találtam. Két afáziásnál (VT, NYI) mindkét szórendnél különbség van a grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai között: az agrammatikus mondatoknál a döntési idı átlag szignifikánsan magasabb, mint a grammatikus mondatoknál. Egy személynél (PM) csak az SOV szórendő mondatoknál van disszociáció a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga között, de ez esetben a grammatikus mondatoknál hosszabb a reakcióidı-átlag.

41


Jól-teljesítı csoport

Mészáros Éva

SOV grammatikus

agrammatikus

VOS grammatikus

agrammatikus

SJ

reakcióidık-átlaga 1118ms 1247ms 1627ms 1148ms helyes válaszok száma 18 18 20 20 VL reakcióidık-átlaga 1288ms 1179ms 1263ms 1409ms helyes válaszok száma 20 20 19 20 BK reakcióidık-átlaga 1128ms 1145ms 1161ms 1121ms helyes válaszok száma 20 20 20 19 VT reakcióidık-átlaga 919ms *1128ms 924ms *1433ms helyes válaszok száma 20 19 20 17 NYI reakcióidık-átlaga 634ms *774ms 638ms *1007ms helyes válaszok száma 20 20 20 20 PM reakcióidık-átlaga *1648ms 1320ms 2229ms 2041ms helyes válaszok száma 19 17 18 17 9.táblázat A Jól-teljesítı csoportot alkotó afáziások egyéni teljesítmény-mintázata. ((A * a reakcióidıátlagok szignifikáns eltérését jelzi.)

Helyes válaszok aránya A csoportteljesítményt tekintve a mondattípusonkénti lehetséges helyes válaszok száma 120, amelynek alapján a mondattípusonkénti teljesítményszintek az alábbiak:

i. véletlen szint alatti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 0-42 (0-35%) ii. véletlen szintő a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 43-78 (36-65%) iii. véletlen szint fölötti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:79-120 (66-100%) A helyes válaszok mondattípusonkénti aránya , tekintet nélkül a mondat szórendjére és grammatikalitására, meghaladja a véletlen szintet (ld. 8.táblázat 40.old.). Hasonló vonatkozik az egyéni teljesítmény-mintázatokra is: a helyes döntések aránya minden mondattípusnál véletlen szint fölötti, ezért a részletezéstıl eltekintek.

3.2.2.2. A

gyengén-teljesítı csoport

Reakcióidı-átlag Ebbe a csoportba 4 afáziás tartozik. A csoport reakcióidı-átlagának mintázatát a mondat grammatikalitása határozza meg: az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga mindkét szórendnél magasabb, mint a grammatikus mondatoké, a különbség mindkét szórendnél szignifikáns (ld. 10.táblázat ld.42.old.).

42


Mészáros Éva SOV (n=160)

VOS (n=160)

Az átlagok különbsége: t-próba nsz.

GRAMMATIKUS 1272ms 1300ms Helyes válaszok aránya 81% 86% Helyes válaszok száma 65/80 69/80 nsz. Helyes válaszok átlaga 16 17 AGRAMMATIKUS *1816ms *1918ms nsz. Helyes válaszok aránya *40% 68% Helyes válaszok száma 32/80 54/80 nsz. Helyes válaszok átlaga 8 14 Reakcióidı-átlagok különbsége p<0,05 p=0,05 nsz. Helyes válaszok arányának különbsége p<0,01 nsz. 10. táblázat A Gyengén-teljesítı afáziás csoport teljesítménye az SOV és VOS szórendő mondatoknál.

A csoportmintázat két afáziásnál nem egyezik az egyéni teljesítmény-mintázattal (ld. 11.táblázat). SzT-nél csak a VOS szórendnél, VP-nél pedig csak az SOV szórendnél van disszociáció a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga között.

SOV

Gyengén-teljesítı csoport grammatikus VP reakcióidık-átlaga helyes válaszok száma SZT reakcióidık-átlaga helyes válaszok száma BI reakcióidık-átlaga helyes válaszok száma

agrammatikus

1846ms *16

*2480ms 6

véletlen szint fölött

véletlen szint

1518ms *15

1561 6

véletlen szint fölött

véletlen szint

958ms *19 véletlen szint fölött

BOI reakcióidık-átlaga helyes válaszok száma

VOS


*1679 11 véletlen szint


grammatikus 1871ms 16 véletlen szint fölött

1413ms 15 véletlen szint fölött



agrammatikus 1870ms 15 véletlen szint

*2017ms 11 véletlen szint

*1807ms 13 véletlen szint


11.táblázat A Gyengén-teljesítı csoportot alkotó afáziások egyéni teljesítmény-mintázata.

Helyes válaszok aránya A csoportteljesítményt az alábbi mondattípusonkénti teljesítményszintek alapján határoztam meg:

i. véletlen szint alatti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 0-25 (0-31%) ii. véletlen szintő a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 26-55 (32-69%) iii. véletlen szint fölötti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 56-80 (70-100%)

43


Mészáros Éva

A helyes válaszok arányánál is különbség van a grammatikus⇔agrammatikus mondatok között (ld. 11. táblázat 43.old.). A grammatikus mondatoknál a teljesítményszint véletlen szint fölötti, az agrammatikus mondatoknál viszont csak véletlen szintő. Ez a mintázat mindkét szórendnél megtalálható: a helyes válaszok arány az SOV szórendő grammatikus mondatoknál 81%, az agrammatikus mondatoknál viszont csak 40%. A VOS szórendnél kisebb az eltérés a grammatikus és agrammatikus mondatok helyes válaszainak aránya között (86% vö. 68%), különbség nem szignifikáns. A helyes válaszok aránya és a reakcióidı-átlagok között az alábbi összefüggés állapítható meg: az agrammatikus mondatoknál az alacsony teljesítményszintek mellett a reakcióidı-átlagok magasak, a grammatikus mondatoknál a magas teljesítményszintek mellett a reakcióidı-átlagok alacsonyak. A helyes válaszok egyéni teljesítmény-mintázata minden esetben követi a csoportmintázatot: a grammatikus mondatoknál a teljesítmény véletlen szint fölötti, míg az agrammatikus mondatoknál véletlen szintő, de az eltérés nem minden afáziásnál szignifikáns (ld. 11. táblázat 42.old.). Például VP-nél a VOS szórendő agrammatikus mondatoknál csak véletlen szintő a teljesítmény, a grammatikus mondatoknál viszont véletlen szint fölötti, ennek ellenére a helyes válaszok száma és aránya között nincs szignifikáns különbség. Az

reakcióidınek

ill.

a

teljesítményszintnek

a

csoportmintázatra

jellemzı

összefüggése az egyéni teljesítmény-mintázatoknál is megtalálható (ld. 11.táblázat), de nem minden afáziásnál. Például SZT-nél csak az SOV, VP-nél viszont csak a VOS szórendnél találunk a helyes válaszok alacsony aránya mellett magas reakcióidı-átlagot az agrammatikus mondatoknál. 3.3. Összefoglalása A három vizsgálati csoportnál a grammatikus és az agrammatikus mondatoknál talált teljesítmények alapján három különbözı teljesítmény mintázat található (ld.12.táblázat).

KONTROLL JÓLTELJESÍTİ GYENGÉNTELJESÍTİ

grammatikus *611ms véletlen szint fölött 1133ms véletlen szint fölött 1272ms véletlen szint fölött

SOV agrammatikus 483ms véletlen szint fölött 1132ms véletlen szint fölött 1816ms véletlen szint

grammatikus 546ms véletlen szint fölött 1307ms véletlen szint fölött 1300ms véletlen szint fölött

VOS agrammatikus *644ms véletlen szint fölött 1360ms véletlen szint fölött 1918ms véletlen szint

12.táblázat A három vizsgálati csoport teljesítmény-mintázata az egyeztetési feladatnál

44


Mészáros Éva

A kontroll csoportnál a VOS szórendnél van disszociáció az agrammatikus és grammatikus mondatok reakcióidı-átlagai kötött: az agrammatikus mondatok döntési idıátlaga szignifikánsan magasabb, mint a grammatikus mondatok reakcióidı-átlaga. A helyes válaszok arány minden mondattípusnál ‘plafon’ szintő. A jól-teljesítı csoportnál egyik szórendnél sincs disszociáció sem a reakcióidı-átlagoknál, sem pedig a helyes válaszok arányánál. A

gyengén

teljesítı

csoportnál

mindkét

szórendnél

megfigyelhetı

a

grammatikus⇔agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak ill. a helyes válaszok arányának eltérése. Az agrammatikus mondatok magas reakcióidı-átlagai mellett a helyes válaszok aránya véletlen szintő. A grammatikus mondatoknál az alacsony reakcióidı-átlagok mellett a teljesítmény véletlen szint fölötti.

45


Mészáros Éva

4. AZ IDİKONGRUENCIA MEGÍTÉLÉSÉNEK VIZSGÁLATA 4.1. Célmondatok, a módszer, a vizsgálati személyek A célmondatok Az igeidı-idıhatározó kompatibilitására való érzékenységet vizsgáló tesztben 240 grammatikus és 120 agrammatikus, idıhatározóval bıvített, neutrális intonációjú egyszerő mondat szerepelt. Az agrammatikus mondatokban az inkongruenciát az igeidı és az idıhatározó által kifejezett idı inkompatibilitása okozta. A kísérletben kétféle szórendi variációt vizsgáltam: (i) alany-idıhatározó-tárgy-ige (továbbiakban: határozó-elıl) (ii) alany-ige-tárgy-idıhatározó (továbbiakban: határozó-hátul) A tesztmondatok mindegyikében határozott ragozású jelen/múlt/jövı idejő igekötıs ige, határozott DP-vel kifejezett alany ill. tárgy, valamint a ma, tegnap, holnap idıhatározók valamelyike szerepelt. A vizsgált mondatok típusaira vonatkozó információkat az 13. táblázat tartalmazza.

A határozó és az ige pozíciója

ALANY-IDİHATÁROZÓ-TÁRGY-IGE (n=180)

ALANY-IGE-TÁRGY-IDİHATÁROZÓ (n=180)

MA-IGEmúlt (n=20) MA- IGEjelen (n=20) MA-IGEjövı (n=20) TEGNAP-IGEmúlt (n=20) *TEGNAP- IGEjelen (n=20) *TEGNAP- IGEjövı (n=20) *HOLNAP-IGEmúlt (n=20) HOLNAP-IGEjelen. (n=20) HOLNAP-IGEjövı (n=20)

A kislány ma a feladatot megcsinálta

A kislány megcsinálta a feladatot ma

A kislány ma a feladatot megcsinálja

A kislány megcsinálja a feladatot ma

A kislány ma a feladatot meg fogja csinálni A kislány tegnap a feladatot megcsinálta

A kislány meg fogja csinálni a feladatot ma A kislány megcsinálta a feladatot tegnap

*A kislány tegnap a feladatot megcsinálja

*A kislány megcsinálja a feladatot tegnap

*A kislány tegnap a feladatot meg fogja csinálni *A kislány holnap a feladatot megcsinálta

*A kislány meg fogja csinálni a feladatot holnap *A kislány megcsinálta a feladatot holnap

A kislány holnap a feladatot megcsinálja

A kislány megcsinálja a feladatot holnap

A kislány holnap a feladatot meg fogja csinálni

A kislány meg fogja csinálni a feladatot holnap

13. táblázat. Az idıhatározót tartalmazó célmondatok típusai.

A 10 afáziás és a 6 kontroll személy azonos volt az egyeztetés vizsgálatban is részt vevıkkel. Az alkalmazott módszer és a vizsgálat menete ugyanaz volt mint az egyeztetés vizsgálatánál.

46


Mészáros Éva

4.2. Az adatok kvantitatív elemzése Összehasonlítva a kontroll és az afáziás személyek összes helyes válaszának reakcióidı-átlagát (ld.14. táblázat) azt látjuk, hogy a tesztmondatok grammatikalitásának helyes megítéléséhez az afáziás csoportnál szignifikánsan hosszabb idıre volt szükség, mint a kontroll csoportnál (1463ms vö. 495ms). A helyes válaszok aránya szintén szignifikáns különbséget mutat: míg a kontroll csoport teljesítménye közel plafon szintő (99,1%), addig az afáziás csoporté csak 77%-os. KONTROLL AFÁZIÁS (n=2160) (n=3600) 495ms *1463ms

A célmondatok száma Reakcióidı-átlag

átlagok közötti eltérés (t-próba) p<0,001

Helyes válaszok aránya *99,1% 77% p<0,01 Helyes válaszok száma 2141 2770 14.táblázat A reakcióidı-átlag és a helyes válaszok aránya és száma a kontroll és az afáziás csoportnál

4.2.1. A kontroll csoport A reakcióidı-átlagokat a szórend és a grammatikalitás tekintetében elemeztem, amely a szórend és a grammatikalitás változók interakciójának szignifikáns hatását mutatja (F(1,5)=47,014 p<0,01). A határozó-elıl szórendő mondatoknál eltérés találunk a grammatikus

és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai között, ez utóbbiaknál a válaszidık átlaga szignifikánsan hosszabb, mint a grammatikus mondatoknál (ld. 15. táblázat). HATÁROZÓ-ELİL grammatikus (n=720)

agrammatikus (n=360)

HATÁROZÓ-HÁTUL grammatikus (n=720)

agrammatikus (n=360)

Kontroll Reakcióidı-átlag 460ms *599ms 498ms 425ms Helyes válaszok aránya 99,7% 98% 99% 99,1% Helyes válaszok száma 718 353 713 357 Helyes válaszok átlaga 19,9 19,6 19,8 19,8 15.táblázat A kontroll csoport reakcióidı-átlaga és a helyes válaszok aránya a kétféle szórendnél.

A határozó-hátul szórendnél a mondat grammatikalitásának nincs hatása a döntésidıre: a grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga között nem szignifikáns a különbség (498ms vö.. 425ms).

A csoport helyes válaszainak aránya, tekintet nélkül a

szórendre és a mondat grammatikalitására, plafon szintő minden mondattípusnál.

47


Mészáros Éva

A reakcióidı-átlagok mondattípusonkénti összehasonlítása Határozó-elıl szórend A határozó-elıl szórendnél az agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagai között eltérések vannak (ld. 2. ábra): a jövı idejő igét tartalmazó *[te-ijö] mondattípusnál a döntésidı-átlag szignifikánsan alacsonyabb, mint a *[te-ije] ill. a *[ho-imu] mondatoknál.8 Hasonlót tapasztalunk a grammatikus mondatoknál is: a jövı idejő igét tartalmazó grammatikus [ma-ijö]/[ho-ijö] mondatok reakcióidı-átlaga szignifikánsan alacsonyabb, mint a múlt/jelen idejő igét tartalmazó [ma-ije]/[ma-imu]/[te-imu]/[ho-ije] mondatoké9. A KONTROLL csoport reakcióidı-átlagainak mintázata a HATÁROZÓ-ELİL és a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendő mondatokban

msec

1500 1000 500 0

ma-imu ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu ho-ije

TEGNAP

ho-ijö

HOLNAP

hat.elıl

593

510

311

452

757

329

713

541

358

hat.hátul

557

511

566

512

442

361

474

432

414

2.ábra A kontroll csoport reakcióidı-átlagai a határozó-elıl és a határozó-hátul szórendő mondatoknál (jelmagyarázat: ma/te/ho= ma, tegnap, holnap idıhatározók; imu/ije/ijö= múlt idejő ige/ jelen idejő ige/ jövı idejő ige; * az agrammatikus mondat jele).

A grammatikus⇔agrammatikus mondatok mondattípusonkénti összehasonlítása azt mutatja,

hogy

szignifikánsan

az

agrammatikus

magasabb,

mint

*[te-ije]/*[ho-imu] a

grammatikus

mondatok

reakcióidı-átlaga

[ma-imu]/[ma-ije]/[te-imu]/[ho-ije]

mondatoké. Az agrammatikus *[te-ijö] mondatok döntésidı-átlaga viszont alig tér el a grammatikus mondatokétól (ld. 16. táblázat 47.old.).

8

Az határozó elıl szórendnél a *[te-ijö] agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga szignifikánsan alacsonyabb, mint a *[te-ije] és a *[ho-imu] agrammatikus mondatoké, amint ezt az alábbi táblázat jelöli. Mondattípus *[te-ije] (757ms) *[ho-imu] (713ms) *[te-ijö] (329ms) p<0,01 p<0,05 9

A határozó-elıl szórendnél a grammatikus [ma-ijö] és a [ho-ijö] mondatok reakcióidı-átlaga és a [ma-imu], [ma-ije], [te-imu] és [ho-ije] mondatok reakcióidı-átalagai között a különbség szignifikáns, amint azt az alábbi táblázat részletesen mutatja . mondattípus [ma-imu] (593ms) [ma-ije] (510ms) [te-imu] (452ms) [ho-ije] (541ms) [ma-ijö] (311ms) p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 [ho-ijö] (358ms) p<0,05 p<0,05 p<0,01 p<0,05

48


Mészáros Éva

Mondattípus és a [ma-imu] (593ms) [ma-ije] (510ms) [te-imu] (452ms) [ho-ije] 541ms reakcióidı-átlag *[te-ije] (757ms) p<0,05 p<0,01 p<0,01 p<0,05 *[ho-imu] (713ms) nsz. p<0,05 p<0,05 p<0,05 *[te-ijö] (329ms) p<0,05 nsz. nsz. nsz. 16. táblázat A határozó-elıl szórendő agrammatikus és grammatikus mondatok reakcióidı-átlagai közötti különbség szignifikanciája

A reakcióidı-átlagok egyéni mintázatai hasonlóak a csoportmintázathoz (ld. 3.ábra). A grammatikus-agrammatikus mondatok disszociációja általában minden kontroll személynél megtalálható. A jövı-idejő igét tartalmazó mondatok reakcióidı-átlaga, tekintet nélkül a mondat grammatikalitására, minden kontroll személynél alacsony.

A KONTROLL csoport reakcióidı-átlagainak egyéni mintázatai a HATÁROZÓ-ELİL szórendő mondatoknál 1500

ms

1000 500 0 ma-imu

ma-ije

ma-ijö

MA

K1

te-imu

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu

TEGNAP

K2

K3

K4

ho-ije

ho-ijö

HOLNAP

K5

K6

3. ábra A kontroll személyek reakcióidı-átlagainak egyéni teljesítmény-mintázata a határozó-elıl szórendő mondatoknál. Két személynél (K5 és K6) a grammatikus [ho-ije] és az agrammatikus *[hoimu] mondatok reakcióidı-átlaga között az eltérés nem szignifikáns. Egy kontroll személynél (K3) az agrammatikus *[te-ijö] mondatok reakcióidı-átlaga alig tér el a *[te-imu] és a [ho-imu] agrammatikus mondatokétól.

Az egyéni és csoportmintázat alapján azt feltételezhetnénk, hogy a mondat grammatikalitásának hatása ’neutralizálódik/felfüggesztıdik’ a jövı-idejő igealak jelenléte esetén. Ennek oka azonban nem feltétlenül grammatikai, amint azt az Eredmények értelmezése részben látni fogjuk.

Határozó-hátul szórend A határozó-hátul szórendnél az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai alig különböznek egymástól: a jövı idejő igét tartalmazó agrammatikus *[te-ijö] mondatok reakcióidı-átlaga alig tér el az agrammatikus *[te-ije]/*[ho-imu] mondatokétól10. A

10

A határozó-hátul szórendnél az agrammatikus *[te-ijö], *[te-ije], *[ho-imu] mondatok reakcióidı-átlagának különbsége nem szignifikáns, ahogyan ezt az alábbi táblázat mutatja.

49


Mészáros Éva

grammatikus mondatoknál hasonlót tapasztalunk: a jövı idejő igét tartalmazó mondatok reakcióidı-átlagai nagyon hasonlóak múlt/jelen idıt tartalmazókéhoz11. A határozó-hátul szórendnél a grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidıátlaga között alacsony a különbség: a *[te-ije] ill. a *[ho-imu] agrammatikus mondatoknál a reakcióidı-átlagok közel azonosak a múlt/jelen idejő igét tartalmazó grammatikus mondatoknál mért átlagokkal. Kivétel a *[te-ijö] agrammatikus mondattípus, amelynél a reakcióidı-átlag alacsonyabb, mint a múlt/jelen idejő igét tartalmazó grammatikus mondatoké12. A reakcióidı-átlagok egyéni mintázata megfelel a csoport mintázatának (4. ábra): a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai közel azonosak minden kontroll személynél. A KONTROLL személyek reakcióidı-átlagainak egyéni mintázata a HATÁROZÓHÁTUL szórendő mondatoknál

%

1500 1000 500 0 ma-imu

ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu

tegnap K1

K2

K3

ho-ije

ho-ijö

holnap K4

K5

K6

4.ábra A kontroll személyek egyéni reakcióidı-mintázatai a határozó-hátul szórendnél.

Mondattípus *[te-ijö] (361ms)

*[te-ije] (442ms) nsz.

*[ho-imu] (474ms) nsz.

11

A határozó-hátul szórendő grammatikus mondatoknál csak a [ma-ije] és a [ho-ije] mondatok reakcióidı-átlaga közt van szignifikáns különbség. [ma-imu] (557ms) [ma-ije] (510ms) [te-imu] (512ms) [ho-ije] (432ms) [ma-ijö] (566ms) nsz. p<0,05 nsz. p<0,05 [ho-ijö] (414ms) nsz. nsz. nsz. nsz.

12 A határozó-hátul szórendnél az agrammatikus mondatok és a grammatikus mondatok közötti eltérést az alábbi táblázat mutatja. Mondattípus [ma-imu] (557ms) [ma-ije] (510ms) [te-imu] (512ms) [ho-ije] (432ms) *[te-ije] (442ms) nsz. nsz. nsz. nsz. *[ho-imu] (474ms) nsz. nsz. nsz. nsz. *[te-ijö] (361ms) p<0,05 p<0,01 p<0,01 p<0,05

50


Mészáros Éva

A helyes válaszok arányának mondattípusonkénti összehasonlítása A mondattípusonkénti lehetséges helyes válaszok száma 120, amelynek alapján az alábbi teljesítményszinteket állapítottam meg: i. véletlen szint alatti a csoport-teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:0-44 (0-37%) ii. véletlen szintő a csoport-teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:45-77 (37,5-64,1%) iii. véletlen szint fölötti a csoport-teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:78-120 (65-100%) A kontroll csoportnál a helyes válaszok aránya mindkét szórend, minden mondattípusánál véletlen szint fölötti (ld. 5.ábra). Egyetlen kivétel a határozó-hátul szórendő grammatikus [teimu] mondattípus, amelynél a helyes válaszok aránya alacsonyabb, mint a többi grammatikus mondatnál (95%), de a teljesítmény még ennél a mondattípusnál is jóval meghaladja a véletlen szintet.

A KONTROLL csoport helyes válaszainak aránya a HATÁROZÓ-ELİL és a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendnél 100 80

%

60 40 20 0

ma-imu ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu ho-ije

TEGNAP

ho-ijö

HOLNAP

Hat.elıl

100

100

99

99

97

98

99

100

100

Hat.hátul

100

100

99

95

99

100

98

100

100

5.ábra A kontroll csoport helyes válaszainak mondattípusonkénti aránya a két szórendnél.

4.2.2. Az afáziás csoportok A vizsgálatban részt vevı 10 agrammatikus afáziás egyéni teljesítmény-mintázatát a mondattípusonkénti maximálisan elérhetı helyes válaszok számához viszonyítva határoztam meg. Az alábbi teljesítményszintek megegyeznek az egyeztetési vizsgálatban már bemutatottakkal: i. Véletlen szint alatti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:0-5(0-25%). ii. Véletlen szintő a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 6-15 (26-75%). iii. Véletlen szint fölötti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 16-20 (76-100%). Az alcsoportok kialakításához az egyéni teljesítményszinteket vettem figyelembe. Az elsı alcsoportba tartózó afáziásoknál a határozó-elıl szórendő agrammatikus mondatok 51


Mészáros Éva

mindegyikénél a helyes válaszok aránya véletlen szintő. A grammatikus mondatoknál a teljesítmény éppen elérte vagy meghaladta a véletlen feletti szint alsó határát (ld.17.táblázat). Ez az alcsoport a továbbiakban 1.afáziás csoportként szerepel. GRAMMATIKUS MONDATOK

HATÁROZÓ-ELİL véletlen fölötti szint

HATÁROZÓ-HÁTUL véletlen fölötti szint

AGRAMMATIKUS MONDATOK

VÉLETLEN SZINT

véletlen fölötti szint

17.táblázat Az 1.afáziás csoport teljesítménymintázata.

A második alcsoportba tartozó páciensek véletlen szinten teljesítettek az agrammatikus határozó-elıl szórendő, és a grammatikus határozó-hátul szórendő mondatoknál. Véletlen szint fölötti teljesítményt mutattak a grammatikus határozó-elıl és az agrammatikus határozóhátul szórendnél (ld.18. táblázat). A továbbiakban 2.afáziás csoportként hivatkozom erre az alcsoportra. HATÁROZÓ-ELİL GRAMMATIKUS MONDATOK AGRAMMATIKUS MONDATOK

véletlen fölötti szint

HATÁROZÓ-HÁTUL VÉLETLEN SZINT

VÉLETLEN SZINT

Véletlen fölötti szint

18.táblázat A 2.afáziás csoport teljesítménymintázata.

4.2.2.1. Az 1.afáziás csoport A csoportteljesítmény Ebbe a csoportba 8 agrammatikus afáziás tartozik. A grammatikus és az agrammatikus mondat reakcióidı átlagának-mintázata a két szórendnél eltérı. Ezt jelzi a grammatikalitás és szórend

változók

interakciójának

szignifikáns

hatása

(GRAMMATIKALITÁS*SZÓREND

F(1,7)=11,159 p<0,05).

A

határozó-elıl

szórendő

agrammatikus

mondatoknál

a

reakcióidı-átlag

szignifikánsan magasabb, mint a grammatikus mondatoknál (ld.19. táblázat 52.old.). A helyes válaszok aránya a grammatikus mondatoknál (91%), míg az agrammatikus mondatoknál mindössze 59% . A határozó-hátul szórendnél nincs szignifikáns eltérés a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga ill. a helyes válaszok az aránya között.

52


Mészáros Éva HATÁROZÓ-ELİL (1394ms) Grammatikus agrammatikus (n=960) (n=480) 1199ms *1784ms 91% 59% 881 284 18 12 p<0,01

HATÁROZÓ-HÁTUL (1582ms) Grammatikus agrammatikus (n=960) (n=480) 1553ms 1639ms 77% 79% 736 382 16 16 nsz.

Reakcióidı-átlag Helyes válaszok aránya Helyes válaszok száma Helyes válaszok átlaga Reakcióidı-átlagok különbsége Helyes válaszok arányának különbsége p<0,01 nsz. 19.táblázat Az 1.afáziás csoport reakcióidı-átlaga, a helyes válaszok aránya, száma és átlaga a két szórendnél.

A reakcióidı-átlagok mondattípusonkénti összehasonlítása Határozó-elıl szórend A reakcióidı-átlagoknak a mondattípusonkénti megoszlása a kontroll csoportéhoz hasonló (ld. 6.ábra). A mintázat jellemzıje, hogy az agrammatikus *[te-ije] ill. *[ho-imu] mondattípusoknál a reakcióidı-átlag szignifikánsan magasabb, mint a jövı idejő igealakot tartalmazó agrammatikus *[te-ijö] mondattípusnál13. A grammatikus mondatoknál a jövı idejő igét tartalmazó mondatok reakcióidı-átlaga hasonló a többi grammatikus mondatéhoz14. Az 1.AFÁZIÁS csoport mondattípusonkénti reakcióidı-átlaga a HATÁROZÓELİL és a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendeknél 2500 2000 1500 1000 500 0

ma-imu

ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu

TEGNAP

ho-ije

ho-ijı

HOLNAP

hat.elıl

1295

1234

1012

1097

2037

1425

1889

1332

1224

hat.hátul

1427

1369

1483

1780

1698

1552

1667

1521

1740

6.ábra A reakcióidı-átlagok mondattípusonkénti eloszlása az 1.afáziás csoportnál.

13

Az 1.afáziás csoportnál a határozó-elıl szórendő agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak különbsége.

Mondattípus *[te-ijö] (1425ms)

*[te-ije] (2037ms) p<0,01

*[ho-imu] (1889ms) p<0,05

14

Az 1.afáziás csoportnál a jövı idejő igét tartalmazó [ma-ijö], [ho-ijö] mondatok reakcióidı-átlaga közel azonos a grammatikus mondatokéval. A különbség csak a [ma-ije] és a [ho-ije] mondatoknál szignifikáns. [ma-imu] (1295ms) [ma-ije] (1234ms) [te-imu] (1097ms) [ho-ije] (1332ms) [ma-ijö] (1012ms) nsz. p=0,05 nsz. p<0,01 [ho-ijö] (1224ms) nsz. nsz. nsz. nsz.

53


Mészáros Éva

A grammatikus⇔agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak disszociációját ennél a csoportnál is megtaláljuk, de itt is csak az agrammatikus *[te-ije], *[ho-imu] és a grammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagai között (ld. 20. táblázat). Mondattípus és a [ma-imu] [ma-ije] [ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] reakcióidı-átlagok (1295ms) (1234ms) (1012ms) (1097ms) (1332ms) (1224ms) *[te-ije] (2037ms) p<0,01 p<0,01 p<0,001 p<0,001 p<0,001 p<0,001 *[ho-imu] (1889ms) p<0,05 p<0,05 p<0,001 p<0,01 p<0,05 p<0,001 *[te-ijö] (1425ms) nsz. nsz. p<0,05 nsz. nsz. nsz. 20.táblázat A határozó-elıl szórendő agrammatikus és grammatikus mondattípusok reakcióidıátlagainak páronkénti összehasonlítása az 1.afáziás csoportnál

Határozó-hátul szórend Nincs szignifikáns eltérés a jövı idejő igét tartalmazó agrammatikus *[te-ijö] mondatok és a *[te-ije] / *[ho-imu] típusú mondatok reakcióidı-átlaga között (ld. 21.táblázat).

Mondattípus *[te-ije] (1698ms) *[ho-imu] (1667ms) *[te-ijö] (1552ms) nsz. nsz. 21.táblázat A határozó-hátul szórendő agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagainak összehasonlítása.

Nem találunk szignifikáns eltérést a három különbözı igeidıt tartalmazó grammatikus mondat döntésidı-átlagai között sem. A [ma-ijö], [ho-ijö] mondatok reakcióidı-átlaga lényegesen nem különbözik a [ma-imu],[ma-ije],[te-imu],[ho-ije] mondatoknak a döntésidıátlagától. Szignifikáns eltérés csak a [ho-ijö]⇔ [ma-ije] mondattípusoknál található15. A határozó-hátul szórend reakcióidı-átlagainak mintázatát a kiegyenlítettség jellemzi, amint

azt

a

grammatikus

és

agrammatikus

mondattípusok

reakcióidı-átlagainak

összehasonlítása is mutatja (ld. 22. táblázat 54.old.). Egyetlen grammatikus⇔agrammatikus mondattípus összehasonlítása esetén sem találunk szignifikáns eltérést a reakcióidı-átlagok között.

15

A jövı idejő igét tartalmazó határozó-hátul szórendő [ma-ijö], [ho-ijö] mondatok és a múlt/jelen idıt tartalmazó mondatok reakcióidı-átlaga közötti különbség. [ma-imu] (1427ms) [ma-ije] (1369ms) [te-imu] (1780ms) [ho-ije] (1521ms) [ma-ijö] (1483ms) nsz. nsz. nsz. nsz. [ho-ijö] (1740ms) nsz. p<0,05 nsz. nsz.

54


Mészáros Éva

A reakcióidı-átlagok [ma-imu] [ma-ije] [ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] különbsége: t-próba (1427ms) (1369ms) (1483ms) (1780ms) (1521ms) (1740ms) *[te-ije] (1698ms) nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. *[ho-imu] (1667ms) nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. *[te-ijö] (1552ms) nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. 22. táblázat A határozó-hátul szórendő agrammatikus és grammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak különbsége az 1.afáziás csoportnál.

Helyes válaszok mondattípusonkénti aránya A mondattípusonkénti csoportteljesítményt az alábbi teljesítményszintek alapján határoztam meg: i. Véletlen szint alatti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 0-52 (0-32%) ii. Véletlen szintő a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 53-108(33-67%) iii. Véletlen szint fölötti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 109-160(68-100%)

Határozó-elıl szórend A határozó-elıl szórendő grammatikus [ma-imu],[ma-ije],[ma-ijö],[te-imu],[ho-ije],[hoijö] mondattípusoknál a teljesítmény a véletlen szint fölötti tartományba esik, azaz a helyes válaszok aránya minden mondattípusnál magasabb mint 67% (ld. 7.ábra). A grammatikus mondattípusoktól eltérıen, az agrammatikus *[te-ije], *[te-ijö] és *[ho-imu] mondattípusoknál a teljesítmény csak véletlen szintő, a helyes döntések aránya egyetlen mondattípusnál sem éri el 68%-ot.

Az 1.AFÁZIÁS csoport helyes válaszainak mondattípusonkénti arány a HATÁROZÓ-ELİL és HATÁROZÓ-HÁTUL szórendeknél 100

%

80 60 40 20 0

ma-imu ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu ho-ije

TEGNAP

ho-ijı

HOLNAP

hat.elıl

89

89

94

97

66

50

60

89

93

hat.hátul

89

90

83

63

81

83

75

63

72

7. ábra Az 1.afáziás csoport helyes válaszainak aránya a két szórendnél.

A grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagának disszociációja, amely

a

csoportátlag

jellemzıje,

minden

grammatikus-agrammatikus

mondattípus

55


Mészáros Éva

összehasonlítása esetén megtalálható (ld. 23. táblázat 55.old.). A reakcióidı-átlagok az agrammatikus *[te-ije], *[te-ijö],*[ho-imu] mondattípusoknál szignifikánsan alacsonyabbak, mint a grammatikus [ma-imu], [ma-ije], [ma-ijö], [te-imu],[ho-ije] mondattípusoknál.

Mondattípusok és a [ma-imu] [ma-ije] helyes válaszok aránya (89%) (89%) *[te-ije] (66%) p<0,01 p<0,05 *[te-ijö] (50%) p<0,01 p<0,01 *[ho-imu] (60%) p<0,001 p<0,01 23.táblázat A helyes válaszok arányának különbsége határozó-elıl szórendnél.

[ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] (94%) (97%) (89%) (93%) p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,01 p<0,001 p<0,01 p<0,01 a grammatikus-agrammatikus mondatpároknál a

Határozó-hátul szórend A határozó-hátul szórendnél a grammatikus és az agrammatikus mondattípusok helyes válaszainak

aránya

szokatlan

mintázatot

mutat.

Az

agrammatikus

mondattípusok

mindegyikénél véletlen szint fölötti a teljesítmény, míg a grammatikus mondattípusoknál a [te-imu], [ho-ije] mondatoknál véletlen szintő, a [ho-ijö] mondattípusnál pedig véletlen szint fölötti a teljesítmény. A grammatikus mondattípusok között a legmagasabb teljesítményeket a ma idıhatározót tartalmazó [ma-imu], [ma-ije], [ma-ijö] mondattípusoknál látjuk, amelyeknél a helyes válaszok aránya meghaladja a 80%-ot. A határozó-hátul szórendre nem jellemzı a grammatikus⇔agrammatikus mondatok helyes válaszainak disszociációja. Ezt támasztja alá a grammatikus-agrammatikus mondatok egyenkénti összehasonlítása, amely szerint a helyes válaszok aránya között általában nincs szignifikáns különbség (ld. 24. táblázat). Mondattípus és a helyes [ma-imu] [ma-ije] [ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] válaszok aránya (89%) (90%) (83%) (63%) (63%) (72%) *[te-ije] (81%) p<0,01 p<0,001 nsz. nsz. sz. nsz. *[te-ijö] (83%) nsz. p<0,05 nsz. p<0,05 nsz. nsz. *[ho-imu] (75%) p<0,01 p<0,01 nsz. nsz. nsz. nsz. 24.táblázat A helyes válaszok arányának eltérése a grammatikus-agrammatikus mondatpároknál a határozó-hátul szórendnél

4.2.2.2. A 2.afáziás csoport Az egyéni teljesítmény-mintázatok alapján ebbe az alcsoportba mindössze 2 agrammatikus afáziás tartozik. A reakcióidıt a szórend és a mondat grammatikalitása befolyásolja: a határozó-elıl szórendnél nincs szignifikáns eltérés a grammatikus és

56


Mészáros Éva

agrammatikus mondatoknál mért reakcióidı-átlagok között, a határozó-hátul szórendnél viszont a grammatikus mondatok döntésidı-átlaga szignifikánsan magasabbak, mint az agrammatikus mondatoké (ld. 25.táblázat 56.old). HATÁROZÓ-ELİL (1403ms) Grammatikus agrammatikus (n=240) (n=120) 1370ms 1452ms 75% 57% 179 68 16 11 nsz.

HATÁROZÓ-HÁTUL (1371ms) Grammatikus agrammatikus (n=240) (n=120) 1440ms 1269ms 56% 88% 134 106 11 18 p<0,05

Reakcióidı-átlag Helyes válaszok aránya Helyes válaszok száma Helyes válaszok átlaga Reakcióidı-átlagok különbsége Helyes válaszok számának különbsége p<0,01 p<0,001 25.táblázat A 2.afáziás csoport reakcióidı-átlaga, a helyes válaszok aránya, száma és átlaga a két szórend grammatikus és agrammatikus mondatainál

A reakcióidı-átlagok mondattípusonkénti összehasonlítása A határozó-elıl szórendnél nincs különbség az agrammatikus *[te-ije], *[te-ijö], *[ho-imu] mondatok reakcióidı-átlagai között (ld.8.ábra). Az 2.AFÁZIÁS csoport mondattípusonkénti reakcióidı-átlaga a HATÁROZÓELİL és a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendeknél 2500 2000 1500 1000 500 0

ma-imu ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu ho-ije

TEGNAP

ho-ijı

HOLNAP

hat.elıl

1455

1503

1303

1320

1484

1567

1378

1455

1284

hat.hátul

1286

1509

1530

1506

1322

1270

1241

1409

1338

8.ábra A reakcióidı-átlagok mondattípusonkénti eloszlása a 2.AFÁZIÁS csoportban. Ez a mintázat csak e két páciensre jellemzı, ilyen disszociációt sem a kontroll, sem pedig a másik afáziás csoportnál nem találtunk.

A jövı idejő igét tartalmazó agrammatikus *[te-ijö] mondattípusnál a reakcióidı-átlag hasonló a másik két agrammatikus (múlt/jelen idıt tartalmazó) mondattípuséhoz (ld.26.a-b. táblázat). a. Határozóelıl *[te-ijö] (1567ms)

b. *[te-ije] (1484ms) nsz.

*[ho-imu] (1378ms) nsz.

Határozóhátul *[te-ijö] (1270ms)

*[te-ije] (1322ms) nsz.

*[ho-imu] (1241ms) Nsz.

26.táblázat Az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai a határozó-elıl (26a) és a határozó-hátul szórendő (26b) mondatoknál

57


Mészáros Éva

A határozó-hátul szórendő grammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagai is közel azonosak, szignifikáns különbség csak a [ma-ijö]⇔ [ma-imu] mondattípusok között van16. A grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak mondattípusonkénti összehasonlítása alapján az alábbi összefüggések bontakoznak ki: ha a mondat határozó-elıl szórendő, akkor a grammatikus és az agrammatikus mondatok megítéléséhez szükséges idı közel azonos (ld.27.ábra). ( Enyhén szignifikáns eltérés csak a *[te-ije]—[ma-ijö], *[te-ije]— [ho-ijö], és a *[ho-imu]—[ma-ijö], *[ho-imu]—[te-imu], *[ho-imu]—[ho-ijö] mondattípusok reakcióidı-átlagai között található.)

grammatikus mondatok [ma-imu] [ma-ije] [ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] és a reakcióidı-átlag (1455ms) (1503ms) (1303ms) (1320ms) (1455ms) (1284ms) *[te-ije] (1484ms) nsz. nsz. p<0,05 nsz. nsz. p<0,05 *[te-ijö] (1378ms) nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. nsz. *[ho-imu] (1567ms) nsz. nsz. p<0,05 p<0,05 nsz. p<0,05 27.táblázat A grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak összehasonlítása a határozó-elıl szórendnél.

Ha a mondat határozó-hátul szórendő, akkor az agrammatikus mondattípusoknál a reakcióidı-átlag alacsonyabb, mint a grammatikus [ma-ije], [ma-ijö] és a [te-imu] mondatoknál (ld.28.táblázat). Nincs viszont különbség az agrammatikus mondattípusok és a grammatikus [ma-imu], [ho-ije], [ho-ijö] mondattípusok döntési idı átlaga között.

Mondattípusok és a [ma-imu] [ma-ije] [ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] reakcióidı-átalagok (1286ms) (1509ms) (1530ms) (1506ms) (1409ms) (1338ms) *[te-ije] (1322ms) nsz. p<0,05 p<0,05 p<0,05 nsz. nsz. *[te-ijö] (1241ms) nsz. p<0,05 p<0,01 p<0,01 nsz. nsz. *[ho-imu] (1270ms) nsz. p<0,05 p<0,01 p<0,05 nsz. nsz. 28.táblázat A grammatikus és agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagának összehasonlítása a határozó-hátul szórendnél.

A fenti különbségek ellenére mindkét szórendre a reakcióidı-átlagok kiegyenlítettsége a jellemzı. Érdekes, hogy a reakcióidı-átlagok még a ma idıhatározót tartalmazó [maije]/[ma-ijö] mondattípusoknál is magasak, pedig a másik két vizsgálati csoportnál ennél a határozónál találtuk a legalacsonyabb reakcióidı-átlagokat.

16

A határozó-hátul szórendő grammatikus mondatok mondattípusonkénti összehasonlítását az alábbi táblázat foglalja össze: Határozó-elıl [ma-imu] (1286ms) [ma-ije] (1509ms) [te-imu] (1506ms) [ho-ije] (1409ms) [ma-ijö] (1530ms) p<0,01. nsz. nsz. nsz. [ho-ijö] (1338ms) nsz. nsz. nsz. nsz.

58


Mészáros Éva

Helyes válaszok-arányának mondattípusonkénti összehasonlítása A csoport mondattípusonkénti teljesítményszintjének meghatározásához az alábbi teljesítményszinteket használtam: i. Véletlen szint alatti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 0-11(0-28%) ii. Véletlen szintő a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma:12-29(29-73%) iii. Véletlen szint fölötti a teljesítmény, ha a helyes válaszok száma: 30-40(74-100%) A két szórendnél a grammatikus és az agrammatikus mondatok helyes válaszainak aránya ellentétes mintázatot mutat. A határozó-elıl szórendő agrammatikus mondattípusok mindegyikénél véletlen szintő a teljesítmény, a helyes válaszok aránya alacsonyabb mint 74% (ld.9.ábra). Mindazonáltal, vannak eltérések az agrammatikus mondattípusok között: a *[teijö] típusnál a helyes döntések aránya szignifikánsan alacsonyabb, mint a *[te-ije], *[ho-imu] mondattípusoknál17.

Az 2.AFÁZIÁS csoport helyes válaszainak aránya a HATÁROZÓ-ELİL és a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendeknél 100

%

80 60 40 20 0

ma-imu ma-ije

ma-ijö

te-imu

MA

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu ho-ije

TEGNAP

ho-ijı

HOLNAP

hat.elıl

80

73

78

75

65

38

67

67

75

hat.hátul

75

83

73

30

85

95

85

40

35

9.ábra A helyes válaszok arányának mondattípusonkénti eloszlása a 2.AFÁZIÁS csoportban.

A grammatikus és az agrammatikus mondattípusok összehasonlítása azt mutatja, hogy a *[te-ije]/*[te-ijö]/*[ho-imu] agrammatikus mondatoknál a helyes döntések aránya valamivel alacsonyabb, a grammatikus mondatoknál (ld. 30.táblázat).

mondattípus és a helyes [ma-imu] [ma-ije] [ma-ijö] [te-imu] [ho-ije] [ho-ijö] válaszok aránya (89%) (90%) (83%) (63%) (63%) (72%) *[te-ije] (81%) p<0,01 p<0,001 nsz. nsz. nsz. nsz. *[te-ijö] (83%) nsz. p<0,05 nsz. p<0,05 nsz. nsz. *[ho-imu] (75%) p<0,01 p<0,01 nsz. nsz. nsz. nsz. 30.táblázat A helyes válaszok arányának mondattípusonkénti összehasonlítása a határozó-hátul szórendő grammatikus és az agrammatikus mondatoknál. 17

A helyes válaszok arányának eltérése a határozó-hátul szórendő agrammatikus mondatoknál.

Agrammatikus mondatok és a helyes döntések aránya *[te-ijö] (38%)

*[te-ije] (65%) p<0,05

*[ho-imu] (67%) p<0,01

59


Mészáros Éva

A határozó-hátul szórend A teljesítményszintek a határozó-hátul szórendnél szokatlan mintázatot mutatnak. A *[te-ije]/*[te-ijö]/*[ho-imu] agrammatikus mondattípusoknál véletlen szint fölötti a teljesítmény. A helyes válaszok aránya mindhárom mondattípusnál jóval meghaladja a 74%ot. Ezzel ellentétben a grammatikus [te-imu]/[ho-ije]/[ho-ijö] mondattípusoknál a teljesítmény csak véletlen szintő (30%, 40%,35%). A különbség szignifikáns (ld.31.táblázat).

mondattípus és a helyes válaszok aránya *[te-ije] (85%) *[te-ijö] (95%) *[ho-imu] (85%)

[ma-imu] (75%) nsz. p<0,05 nsz.

[ma-ije] (83%) nsz. nsz. nsz.

[ma-ijö] (73%) nsz. p<0,01 nsz.

[te-imu] (30%) p<0,001 p<0,001 p<0,001

[ho-ije] (40%) p<0,001 p<0,001 p<0,001

[ho-ijö] (35%) p<0,001 p<0,001 p<0,001

31.táblázat A grammatikus és agrammatikus mondatok helyes válaszainak különbsége a határozó-hátul szórendnél. A ma idıhatározót tartalmazó [ma-imu], [ma-ije] és [ma-ijö] mondatoknál a helyes válaszok aránya nem követi a tegnap/holnap idıhatározós grammatikus mondatok mintázatát. Ezeknél a mondattípusoknál a teljesítmény vagy a véletlen szint fölötti tartományba esik (maimu] és [ma-ije]), vagy éppen eléri a véletlen szint felsı határát ([ma-ijö]). A grammatikus mondattípusoknál ([te-imu], [ho-ije], [ho-ijö]) viszont csak véletlen szintő a teljesítmény. Ez a szokatlan teljesítmény-mintázat felveti annak a lehetıségét, hogy a páciensek a mondatok nyelvtani helyességérıl nem grammatikai elemzés alapján döntöttek. Ennek részletes kifejtésével az Eredmények értelmezése részben foglalkozom. 4.3. Összefoglalás: Az idıkongruencia megítélési feladatnál az alábbi lényeges összefüggések figyelhetık meg: A határozó-elıl szórendnél a jövı idejő igealakot tartalmazó [ma-ijö],*[te-ijö],[ho-ijö] mondattípusoknál a reakcióidı-átlag alacsonyabb, mint a múlt/jelen idejő igét tartalmazó grammatikus ill. agrammatikus mondatoknál. A határozó-elıl szórendnél a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidıátlagainak

disszociációja

is

megfigyelhetı:

az

agrammatikus

*[te-ije],

*[ho-imu]

mondattípusoknál a reakcióidı-átlag szignifikánsan magasabbak, mint a grammatikus mondattípusoknál. A reakcióidı-átlagoknak ez a mintázata a kontroll és az 1.afáziás csoportra jellemzı. A 2.afáziás csoport reakcióidı-átlagainak mintázatára ez a disszociáció nem jellemzı.

60


A

határozó-elıl

szórendnél

Mészáros Éva

a

helyes

válaszok

aránya

az

agrammatikus

mondattípusoknál véletlen szintő, a grammatikus mondattípusoknál pedig véletlen szint fölötti, de csak az 1.afáziás csoportnál. A határozó-hátul szórendnél a grammatikus és az agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagai kiegyenlítettek. Az afáziás csoportoknál a helyes válaszok aránya a grammatikus mondattípusoknál alacsonyabb, mint az agrammatikus mondatoké, ez különösen a 2.afáziás csoportra jellemzı. A kontroll csoport helyes válaszainak arányát sem a mondat szórendje, sem pedig a grammatikalitása nem befolyásolja.

61


Mészáros Éva

5. AZ ADATOK INTERPRETÁCIÓJA 5.1. Érvek a szintaktikai fa-metszés elmélet ellen A klinikai nyelvészetben az egyeztetés és a nyelvtani idı sérülésének disszociációját leggyakrabban a szintaktikai reprezentáció különbözı mértékő sérülésével hozzák összefüggésbe. Napjaink egyik legismertebb szintaktikai reprezentáció-alapú elmélete a Szintaktikai fa-metszés elmélet (SzFME), amely az igeidı szelektív sérülését a TenseP és az AgrP funkcionális csomópontoknak a szintaktikai szerkezetben elfoglalt eltérı pozíciójával magyarázza (ld. Bevezetés ). Az SzFME az egyeztetés és az idıkongruencia megítéltetési feladatnál kétféle teljesítmény-mintázat megjelenését jósolja: i.

az egyeztetés és az idıkongruencia megítélésnél azonos szintő a teljesítményt,

ii.

az egyeztetés megítélése sikeresebb, mint az idıkongruenciáé. Tekintsük elıbb az egyéni teljesítmény-mintázatokat a két feladatnál. (A) Három páciensnél (BK, NYI, SZT) nincs disszociáció a két feladat helyes válaszainak aránya között (ld. 32. táblázat sárga kiemelés). (B) Négy afáziás személy (SJ, VL, VT, PM) az egyeztetés megítélésnél véletlen szint fölött teljesít, de az idıkongruencia megítélésénél gyakran csak véletlen szinten (ld. 32. táblázat kék kiemelés). (C) Két páciens (BI, BoI) mindkét feladatnál véletlen szint fölött teljesít, de csak a grammatikus mondatoknál. Az agrammatikus mondatoknál mindketten találgatnak (ld. 32. táblázat szürke kiemelés). Egy páciens (VP) teljesítménye ettıl eltérı, ı csak az egyeztetési feladat grammatikus mondatait ítélte meg helyesen.

BK NYI SZT SJ VL VT PM BI BoI VP

EGYEZTETÉS Grammatikus Agrammatikus Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint

IDİKONGRUENCIA Grammatikus agrammatikus Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint fölött Véletlen szint Véletlen szint Véletlen szint

32. táblázat. Az agrammatikus afáziások helyes válaszainak teljesítmény-mintázata az egyeztetés és az idıkongruencia megítélési feladatoknál.

Az

(A)

teljesítmény-mintázatok

megfelelnek

az

SzFME

predikciójának:

a

teljesítményszint a két feladatnál azonos. Látszólag a (B) mintázatok is megfelelnek, mivel az

62


Mészáros Éva

egyeztetés megítélése sikeresebb, mint az idıkongruenciáé, ennek ellenére azt gondolom, hogy az igeidı szelektív sérülését mutató mintázatok a szintaktikai fa-metszés elmélet keretén belül nem interpretálhatók megfelelıen. Ennek két oka is van: az egyik a tükörelv, amelynek értelmében a magyar mondatok frázis-szerkezetében a TenseP funkcionális projekció alacsonyabb pozíciót foglal el, mint az AgrsP (ld. 10. ábra). Ezt figyelembe véve, az egyeztetést tartalmazó mondatok megítélése nem lehetne sikeresebb, mint az idıinkongruenciát tartalmazóké. Ennek viszont nemcsak a (B), de a (C) mintázat is ellentmond.

CP TopikP (topik)

KvantorP (kvantor)

FókuszP (fókusz)

AgrsP (alany)

AgroP (tárgy)

ModP Mod

FinitP/TenseP Finit

PotP VP

10. ábra. A magyar mondat szintaktikai szerkezete (Bartos 2000 alapján)

A másik ellenérv nyelvelméleti megfontoláson alapul. Az újabb szintaktikai elméletek értelmében az igeidı és az egyeztetés merıben eltérı természető entitások: az igeidı a Tense fejnek egy interpretálható jegye, az egyeztetés pedig egy szerkezetépítı mővelet, egy reláció, amely által a Tense fej nem-interpretálható jegyei ellenırzıdnek/kiértékelıdnek. Ennek okán AgrP funkcionális kategória nincs a szintaktikai szerkezetben, márpedig e nélkül az SzFME nem alkalmas az igeidı szelektív deficitjének (B mintázat) magyarázatára. Az eredmények megfelelı interpretációjához akkor sem jutnánk közelebb, ha a teljesítmény-mintázatokat (az (A) kivételével) a morfoszintaktikai jegyek értékeinek sérülésébıl vagy gyengülésébıl eredeztetnénk. A Minimalista program (Chomsky 1995) szerint a formális morfoszintaktikai jegyek ellenırzése lokális mővelet, amelynek konfigurációs megkötései vannak, de ez nem minden esetben kívánja meg az igének és a DPnek nyílt mozgatását a megfelelı funkcionális projekció specifikáló ill. fej pozíciójába. A kérdés az, hogy az absztrakt mozgatásra, amely jellemzı a magyarra, mennyiben érvényes a 63


Mészáros Éva

jegyértékek gyengülése. Egy további kérdés: ha a jegyérték-vesztés generalizált probléma, akkor hogyan magyarázható az idıjegy szelektív sérülése (B mintázat). A Nyomtörlıdés elmélet szintén nem nyújt megfelelı magyarázatot a fenti teljesítménymintázatok interpretációjához, hiszen az egyeztetésben résztvevı ige és a DP-k nyíltan nem mozognak el bázisgenerált pozíciójukból, így a nyílt mozgatáshoz hasonló ’fonológiailag üres elemek’, nyomok sincsenek a szintaktikai reprezentációban. Arról nem is szólva, hogy az egyeztetésnél nem arról van szó, hogy az ige bármifajta jegyértéket ’jelölne’ az alanyi DPnek, hasonlóan a thematikus szerepek kijelöléséhez. A személy/szám egyeztetésnél inkább fordított a viszony, az interpretálható egyeztetıjeggyel rendelkezı alanyi DP a meghatározó, nem pedig a formális jegyet hordozó ige. Az (A) és részben a (B) mintázat jelenti a legnagyobb problémát, mivel az SzFME értelmében egyszerre feltételezi az AgrP és a TP csomópontok épségét a grammatikus mondatoknál, és a sérülését az agrammatikus mondatoknál. Az eddigiekbıl láttuk, hogy a fenti három modell egyike sem alkalmas a grammatikalitás megítélési vizsgálatok eredményeinek interpretációjára. Az SZFME azért, mert ellentétes a magyar mondat szintaktikai struktúrájával, a nyomtörlıdés elméletnek a relevanciája kérdıjelezhetı meg, a jegyértékek gyengülését feltételezı modell pedig túlságosan általános. Az adatok interpretációjához célszerőnek látszik egy olyan nyelvelméleten alapuló elméletet keresni, amely megengedi az igeidı és az egyeztetés együttes vagy egymástól független sérülését, ugyanakkor arról is számot tud adni, hogy az agrammatikus mondatoknál miért alacsonyabbak a teljesítmények fıként az idıkongruencia megítélési feladatnál. 5.2. A szerkezetépítı mőveletek gazdaságossága A fenti meggondolások alapján úgy tőnik, hogy az empirikus adatok interpretációjához Avrutin (2006) szintaxis-diskurzus elmélete a legmegfelelıbb. Ez az alapjában véve kapacitásalapú elmélet három alapgondolatra épül: i. a szerkezetépítı mőveletek gazdaságosságának hierarchiája, ii. az agrammatikus afáziások korlátozott munkamemória kapacitása, iii. a nem nyelvi kontextus hatása. Mielıtt részletesen bemutatom a modell felépítését és mőködését, érdemes néhány szót ejteni arról, hogy mit jelent a szerkezetépítı mőveletek gazdaságosságának hierarchiája. A mondat elemei között különbözı típusú függıségi viszonyok vannak: szintaktikai függıség van az alany és a predikátum vagy a birtok és a birtokos között a formális jegyek értékeinek tekintetében, szemantikai függıség jellemzi a névmás és a referense közötti

64


Mészáros Éva

kapcsolatot. Ezeknek a mondaton belüli ill. mondatok közötti dependenciáknak az azonosítása eltérı komputációs költséggel jár attól függıen, hogy az azonosításukhoz mennyi interpretációs lépés szükséges, és melyik nyelvi szinten (Reuland 2001, Vasic 2006). E tekintetben a legkevésbé költséges a formális jegyek által alkotott szintaktikai függıség azonosítása, azaz a morfoszintaktikai jegyek egyeztetése (ld. 25), amely egyetlen lépésben történı, feltehetıen automatikus folyamat, így mőködése a legalacsonyabb költséggel jár (Reuland 2001). Az alany-ige személy szám jegyeinek egyeztetése a szők szintaxis szintjén mőködı intra-moduláris mővelet, amelynek révén az ige nem interpretálható jegyei törlıdnek a szintaktikai reprezentációból, így a szemantikai interpretáció számára nem láthatók. (25) A hallott kifejezés: Szők szintaxis: Szemantikai szint:

Elolvassa a levelet a lány V [E/3] DP[E/3] ↓ ↓ V [E/3] ------ DP[E/3] ↓ ↓ DP[E/3] V [E/3]

Diskurzus szint: (információ-struktúra)

A morfoszintaktikai egyeztetéstıl eltérıen, az anafora referenciájának azonosítása szemantikai szintő mővelet, amely két lépésben történik (ld.26). Az antecedens (DP1) és a visszaható névmás (DP2) elıször a szintaktikai szintre (szők szintaxis) képezıdik le. Ezen a szinten még két önálló elemként szerepelnek. A második lépésben képezıdnek le a szemantikai szintre, amelyen már egyetlen változóként vannak jelen (ld. (26)-ban az x1-et). A több szintet ’keresztezı’ referenciaazonosítás, magasabb költségő, gazdaságtalanabb folyamat, mint a morfoszintaktikai egyeztetés. (26) A hallott kifejezés: Szők szintaxis : Szemantikai szint: Diskurzus szint: (információ-struktúra)

János szereti önmagát. ↓ ↓ DP1 DP2 ↓ ↓ DP1 DP2 ↓ ↓ x1 -------- x1 ↓ a

A személyes névmás interpretációja a nyelvi diskurzus szintjén zajlik. A névmás és a referens DP a szők szintaxis és a szemantikai szinten önálló entitásokként vannak jelen (ld.27 az 57.old.). A referenciájuk azonosítása csak a diskurzus szinten történik. Mivel ez a mővelet

65


Mészáros Éva

három szintet keresztez, így meglehetısen magas a komputációs költsége. A névmások referenciájának azonosításán kívül, diskurzus szintő mővelet a mondat információszerkezetének kialakulása, de ehhez a szinthez kapcsolódik az igeidı referenciájának azonosítása ill. az események (külsı és belsı) idıszerkezetének a rekonstrukciója is. (27) A hallott kifejezés: Szők szintaxis: Szemantikai szint: Diskurzus szint: (információ-struktúra)

’A férfi elrohant. İ volt a tettes. ↓ ↓ DP2 DP1 ↓ ↓ DP1 DP2 ↓ ↓ DP1 DP2 ↓ ↓ a ------- a

A szerkezetépítı mőveletek gazdaságosságának hierarchiája értelmében az egyeztetés és az idıkongruencia megítélése nemcsak különbözı nyelvi szintekhez kapcsolódó mőveletek, de komputációs költségükre nézve is eltérıek. Avrutin (2006) szerint az agrammatikus afáziásoknál a gazdaságossági hierarchia nem érvényesül. Ennek oka az, hogy az agykárosodás következtében azoknak a területeknek az aktivációja csökken, amelyek a szintaktikai folyamatok (szők szintaxis) mőködéséért felelısek. Ez azzal a következménnyel jár, hogy már az alacsonyabb költségő mőveletek (pl. az egyeztetés) mőködése is olyan nagy erısforrást igényel, amely megterhelı a patológiásan korlátozott munkamemória kapacitás számára. Mivel a sérülés csak a szintaktikai szintő folyamatokra van hatással, a szemantikai és a diskurzus szintő mőveletek kevésbé károsodnak. Az egyeztetés és az idıszerkezet kialakulásának különbözı nyelvi szintekhez és eltérı komputációs költségő mőveletekhez történı kapcsolása alkalmas arra, hogy megfelelı magyarázatot adjon az igeidı szelektív deficitjére. Ugyanakkor nem magyarázza a grammatikus-agrammatikus mondatok helyes válaszainak disszociációját, mégpedig azért nem, mert a jól-formált és a rosszul-formált mondatok feldolgozásánál azonos feldolgozó mőveleteket feltételez. Ahhoz, hogy errıl a disszociációról megfelelıen számot adhassunk, látnunk kell a feldolgozásuk különbségét.

5.3. Az agrammatikus mondatok feldolgozása Meng & Bader (2000) feltételezése, hogy a mondatelemzı az agrammatikus mondatokat az un. garden-path mondatokhoz hasonlóan kezeli. A garden-path mondatok jellemzıje, hogy a feldolgozásuk egy pontján átmeneti lexikai vagy szintaktikai kétértelmőségek jelennek meg, 66


Mészáros Éva

amely ponttól az elemzés csak az egyik irányban folytatódik. Amint a mondatfeldolgozás elérkezik a mondatnak ahhoz a pontjához (un. egyértelmősítı pont), amelynél nyilvánvalóvá válik, hogy az addigi szerkezetépítés már nem folytatható (szintaktikailag rosszul-formált szerkezetet eredményezne) megindul egy újraelemzı folyamat. A mondat helyes szintaktikai szerkezete ennek a folyamatnak az eredményeként jön létre. A lexikális kétértelmőséget tartalmazó (28) és (29) mondatokban a birtokjeles DP-ket (lányom, kutyám) az elemzı kezdetben nominatívusz esető alanyként értelmezi. A postverbális valódi alany (András, a kutya) megjelenésével, amely az un. egyértelmősítı pont nyilvánvalóvá válik, hogy a megkezdett szintaktikai elemzés folytatása értelmezhetetlen szerkezetet eredményez. Ezért a szintaktikai elemzı attól a ponttól, ahol a többértelmőség felmerült újraelemzi a szerkezetet. Az újraelemzésnek az eredményeként létrejött szintaktikai reprezentációban a lányom, kutyám összetevık már a tárgy szerepét töltik be. A (30) esetében kicsit más a helyzet, mivel az újraelemzést már egy kész propozíción kell végrehajtani mégpedig úgy, hogy az egyszerő dativusz esető DP-t (Jánosnak) birtokos szerkezetté kell átalakítani. Mivel nem csupán egy ’plusz’ csomópontnak a szerkezetbe történı beillesztésérıl van szó, amely feltehetıen költségesebb folyamat, mint egy parciálisan elemzett szerkezet újraelemzése. Az, hogy a dativusz esető összetevınek (sofırének) a jelenlétét az [NPacc VP DPdat ] komplett propozíció egyetlen összetevıjének lexikai tétele sem írja elı, feltehetıleg tovább növeli a feldolgozás költségét. (A 28-30 mondatok eredete Pléh 1998).

(28) elemzés: újraelemzés:

A lányom elrabolta | András. DPnom VP *DPnom DPacc VP DPnom


A macskám kergette | a kutya. DPnom VP *DPnom DPacc VP DPnom


A kulcsot odaadtam Jánosnak | a sofırének DPacc VP DPdat *DPdat DPacc VP PossPdat

Meng & Bader (2000) nyomán az egyeztetést sértı agrammatikus mondatok feldolgozásánál hasonló

újraelemzı

folyamat

jelenlétét

feltételezem.

A (31) példamondatban

az

egyértelmősítı pont a mondatvégi ige egyeztetıjegye, a (32) példamondatban pedig a postverbális idıhatározó.

67

Agrammatikus mondatfeldolgozás (31)

*A kislány a szobát kitakarítják. elemzés: DPesz 3. DPacc * Vtsz.3. újraelemzés: DPesz 3. DPacc * Vtsz.3

(32)

*A bíró le fogja fújni a meccset tegnap. elemzés: NPnom VP[-PAST] NPacc *AdvP[+PAST] újraelemzés: NPnom VP[-PAST] NPacc *AdvP[+PAST]

Mészáros Éva

A (32) esetén az újraelemzéshez szükséges eseményidıre vonatkozó információ kétféle módon is elérhetı. Az egyik lehetséges mód a mondat (idıjeles igealak) fonológiai formájának reaktiválása, a másik pedig az [NPnom VP[-PAST] NPacc] szerkezető propozíció szemantikai reprezentációjához való hozzáférés. Ez utóbbinál azt feltételezem, hogy az ehhez hasonló szintaktikailag komplett szerkezetnek a szemantikai interpretációja azonnal megtörténik. Amiben különbözik az agrammatikus mondatok újraelemzési folyamata a garden path mondatokétól, az az újraelemzés célja. Míg a garden path mondatoknál egy másik szerkezet felépítése a cél, addig az agrammatikus mondatoknál annak ellenırzése, hogy a hallott mondat valóban agrammatikus, vagy az inkongruenciát egy esetleges ’félrehallás’ okozta. Az újraelemzı folyamat mőködésének feltétele, hogy a hallott mondat fonológiai formája felidézhetı legyen a szerkezetépítés folyamán. Az általam javasolt modellben ezt a fonológiai tár biztosítja.

5.4. A kibıvített szintaxis-diskurzus modell Az eredményeink értelmezéséhez Avrutin (2006) szintaxis-diskurzus elméletet tekintjük irányadónak, amely a szők szintaxis , a szemantika, a nyelvi diskurzus / információ-struktúra és a kontextus modulok segítségével modellálja a mondaton belüli és a mondatok közötti dependenciák azonosítását (ld.11.ábra 68.old.).

68


Mészáros Éva

SZŐK SZINTAXIS

SZEMANTIKA

NYELVI DISKURZUS/ INFORMÁCIÓ-STRUKTÚRA

KONTEXTUS

11.ábra Avrutin (2006) szintaxis-diskurzus elméletének modellje.

A szők szintaxis és a nyelvi dikurzus/információ-struktúra szintő mőveletek megkülönböztetése számos elınnyel jár. Nemcsak azért, mert az egyeztetés és az idıkongruencia megítélését eltérı nyelvi szintek mőködéséhez köti, de azért is, mert egységes magyarázatot tud adni a fókuszálással, a topikalizációval és a névmás-referens azonosításával kapcsolatos hibákra is, amelyek megtalálhatók a magyar agrammatikus afáziások nyelvi teljesítményében is. A szigorúan reprezentációs elméletektıl eltérıen, ebben a modellben a kontextus hatása fontos szerepet kap. Konkrétabban fogalmazva: mivel az agrammatikus afáziásoknál az agysérülés következtében a szintaktikai mőveletek csak gazdaságtalanul mőködtethetık, így a szerkezetépítés ill. interpretáció folyamán gyakran a kontextus felıl érkezı információkra támaszkodnak. Azaz a mondatfeldolgozás során a lassan és gazdaságtalanul mőködı szintaktikai rendszer, és az olcsóbb kontextus verseng, de csak akkor, ha a kontextusból eredı információ valóban ’alternatívája’ a szintaktikai mőveletnek. Ha a hiányzó információhoz csak a szintaktikai mővelet révén lehet hozzájutni (pl. egyeztetés), akkor nincs versengés. Számos elınye ellenére a modell ebben a formában nem tudja megragadni a grammatikus és az agrammatikus mondatok feldolgozása közötti különbséget, mivel csak a nyelvi szintek mőveleteinek a gazdaságosságát veszi tekintetbe, és figyelmen kívül hagyja a különbözı szerkezeteknek a feldolgozásához szükséges eltérı munkamemória költséget. Például, nem tudja megmagyarázni, hogy egyes pácienseknél azonos szórend esetén miért

69


Mészáros Éva

különböznek a teljesítményszintek a grammatikus és agrammatikus mondatoknál (ld. 33a. és 33b.). (33)

a. grammatikus SOV : A kislány a ruhát kimossa. Véletlen szint fölötti teljesítmény b. agrammatikus SOV: *A kislány a ruhát kimossák. Véletlen szintő teljesítmény

Feltételezésem szerint a grammatikus és agrammatikus mondatok feldolgozása az újraelemzési folyamat jelenlétében ill. hiányában különbözik. Az újraelemzéshez a mondat fonológiai alakjának tárolása szükséges. A grammatikus-agrammatikus mondatoknál talált disszociáció megfelelıen interpretálható egy fonológiai tár modul feltételezésével, amely biztosítja, hogy a hallott célmondat fonológiai alakja elérhetı legyen az újraelemzés folyamán. Ennek megfelelıen, az általam javasolt kibıvített szintaxis-diskurzus modell az alábbi részrendszereket tartalmazza: fonológiai tár, szők szintaxis, információ-szerkezet, kontextus (ld. 12.ábra).

SZŐK SZINTAXIS FONOLÓGIAI TÁR/ FONOLÓGIAI HUROK

SZEMANTIKA

INFORMÁCIÓS SZERKEZET

KONTEXTUS

12.ábra A kibıvitett szintaxis-diskurzus modell feltételezett moduljai. A szemantikai modul a gazdaságossági hierarchia értelmében a névmási anafora-referens azonosításában játszik szerepet, így a további ábrákról hiányozni fog.

Természetesen a mondatfeldolgozás ennél sokkal komplexebb, több feldolgozórendszer integratív mőködését feltételezı folyamat (pl. lexikon, fonológia komponens). Az imént felvázolt

modell

csak

az

eredményeink

interpretációja

szempontjából

lényeges

komponenseket tartalmazza. A következıkben a modulok a szerepét és mőködését mutatom be a grammatikalitás megítélési feladatban.

70


Mészáros Éva

A fonológiai tár Közhelynek számít, hogy a különbözı komplexitású kifejezések feldolgozása eltérı munkamemória költséget igényel, de a feldolgozási költség növekedését nem mindig a szerkezet szintaktikai komplexitása okozza. Ezt azok a magyar EKP adatok is alátámasztják, amelyek egyértelmően rávilágítottak arra, hogy az alany-ige puszta idıbeli távolításával párhuzamosan növekszik a munkamemória-terhelés (Jolsvai és mtsai 2006). A megfigyelt LAN-hatás változása (amplitúdó növekedése) egy emlékezeti ’visszakeresési/frissítési’ folyamat jelenlétére utal. Baddley (1998) munkamemória elméletében az un. fonológiai hurok magában foglal egy fonológiai tár és egy szubvokális artikulációs komponenst. A fonológiai tár a mondat beszédalakú hangalakját tárolja néhány másodpercig (Németh és mtsai 2001). Az artikulációs hurok ezt a hanganyagot ’belsı ismételgetéssel’ tartja fenn, ezzel a folyamatos szubvokális ismételgetéssel biztosítja az aktivációs szint hosszabb idejő fennmaradását18. A kibıvített szintaxis-diskurzus modellben a fonológiai tárnak az agrammatikus mondatok megítélésénél van szerepe. Segítségével a hallott célmondat fonológiai formája azonnal felidézhetı, és ennek alapján az ’ellenırzı’ szerepő újraelemzés megtörténhet. Az aktivált fonológiai forma, és az azt követı újraelemzés már megbízható információt nyújt a mondat grammatikusságára vonatkozóan. A grammatikus mondatok esetén nem feltételezünk semmiféle újraelemzést, csak azt, hogy a hallott célmondatok fonológiai formája (tekintet nélkül a típusára) automatikusan tárolódik a verbális munkamemória fonológiai tár alkomponensében. A szők szintaxis A szők szintaxis mőködésének leírásához a Minimalista program (Chomsky 1995) elméleti keretét és eszközrendszerét használom. Ez az alapvetıen derivációs alapú elmélet két komponensbıl tevıdik össze: a lexikonból és a komputációs rendszerbıl. Ez utóbbi a nyelvi kifejezések szintaktikai szerkezetét generálja, az elıbbi pedig a lexikai egységek idioszinkratikus tulajdonságait kódolja szemantikai, szintaktikai és fonológiai jegyek formájában. A mondat szintaktikai derivációja alulról felfelé halad, az igei frázis fölé épülnek az inflexiós tartomány funkcionális kategóriái. A tükörelv értelmében az igén megjelenı morfémák sorrendje tükrözi a szintaktikai deriváció lépéseit és a megfelelı funkcionális

18

A fonológiai hurok létezését a fonológiai hasonlósági hatás, a szóhosszúsági hatás és az artikulációs elnyomási hatás bizonyítják.

71


Mészáros Éva

projekciók rétegzıdését. A magyarban a funkcionális projekciók egymásra épülése az alábbi sorrendet követi (Bartos 2000): VP
Ahhoz, hogy a Logikai Forma és a további szintek számára interpretálható szintaktikai reprezentáció létrejöjjön, a szemantikailag nem interpretálható formális jegyeknek törlıdniük kell a szintaktikai reprezentációból. Ez a morfoszintaktikai jegyek ellenırzése révén valósul meg, amelynek feltétele, hogy az ellenırzı és az ellenırzendı jegy a megfelelı funkcionális projekción belül Specifikáló-fej konfigurációban legyen. Az egyeztetésben résztvevı kategóriáknak tehát ezekbe a pozíciókba kell mozogniuk. Ez a mozgás akkor látható a felszíni szórenden, ha a Fonológiai Formába történı kiírás elıtt, a nyílt szintaxisban történik. Nincs viszont felszíni szórendi következménye akkor, ha az un. fedett szintaxisban megy végbe. A magyarban a jegyek ellenırzése általában nyílt mozgatás nélkül, láncon keresztül történik. Az Elolvasta a lány a könyvet mondat szintaktikai szerkezetének kialakulását mutatja a (34). Az ige a nem interpretálható személy/szám jegyének értékét (Esz. 3. szem.) az AgrsP-ben, a [+definit] jegyét az AgroP-ben, a [+FINIT] értéket pedig a TenseP-ben ellenırzi láncon keresztül. (A befejezett aspektust kifejezı igekötı az AspP-be mozog láthatóan.)

(34) Elolvasta a lány a könyvet. AgrsP Spec [+ϕ]

AgroP Spec [+def]

TP Spec [+fin]

AspP Spec el j

Asp’ olvasta i

VP V

AdvP DP DP ___i __ j a lányk a könyvet n

A nem interpretálható formai jegyek egyeztetése a szők szintaxis szintjén zajló mővelet, amelynek mőködését az egyéb nyelvi szintek felıl érkezı információk nem befolyásolják. Ez többek között azt jelenti, hogy a formai jegyek egyeztetéséhez nincs szükség a lexikai elemek jelentésére. A morfoszintaktikai komputációs mőveletek által létrehozott szintaktikai reprezentáció ellenırizetlen formai jegyet már nem tartalmaz, így bemenetül szolgálhat további interpretációs mőveletek számára.

72


Mészáros Éva

Az egyszerőség kedvéért a továbbiakban a szintaktikai reprezentáción csak az eredmények interpretációja szempontjából releváns jegyeket jelölöm, a mondat frázis szerkezetét és az elemzés szempontjából irreleváns jegyeket nem. Például egy VOS/SOV szórendő mondat szintaktikai reprezentációja (ld.35) már csak az alábbi interpretálható jegyeket tartalmazza: az ige idıjegye ([+FINIT] jegy), az alanyi DP személy/szám jegye, a tárgyi DP definit jegye ( [+definit]), az idıhatározó (AdvP) idıjegye ([+temp]). Az ellenırzött nem interpretálható jegyértéket áthúzással jelölöm (ld. (35) és (36)

(35)

Kitakarítja a szobát a lány. VP [VP

[E/3.]

DP

DP]

[+def]

[E/3.]

[+FIN] [+def]

(36)

A lány tegnap a szobát [DPi [E/3.]

AdvPk [+temp]

kitakarította.

DPj VP[ __i ___k ___j V]] [+def] [E/3.] [+FIN] [+def]

Egyes irodalmi adatok az agrammatikus afáziásoknál a lexikális elemek lehívásának késésérıl számolnak be (Kolk 1995), amely azzal a következménnyel jár, hogy a mondat teljes szintaktikai reprezentációja késve épül fel. Egyes vélemények szerint, van ugyan egy pont a szintaktikai szerkezetépítés során, amikor a reprezentáció teljes, de ez sokkal késıbb következik be, mint a normál beszélıknél. Az információ-struktúra A nyelvi-diskurzus, azaz az információ-struktúra modul a grammatikai komputációs rendszer része (Avrutin 2006). Ezen a szinten történik a mondatok idıszerkezetének kialakulása, a DP és névmások referenciájának kijelölése. A modul inputja a szintaktikai reprezentáció, amelynek alapján a funkcionális fejek és komplementumaik különbözı ’információsegységekre’ képezıdnek le (Avrutin 2006, Vasic 2006). A TenseP–nek egy esemény információs-egység ( továbbiakban: eseményegység), a határozott/határozatlan DP-nek pedig egy indivíduum információs-egység

(továbbiakban: individuumegység) feleltethetı meg.

Minden információs egység két részbıl tevıdik össze: a keretbıl és a központból. Egy határozatlan fınévi csoportnak megfelelı individuumegységnél (ld. (37) a 73.oldalon)) a determináns a keret, amely azt mutatja, hogy a központ által jelölt individuum most kerül bevezetésre a diskurzus univerzumába.

73


(37)

SZINTAKTIKAI REPREZENTÁCIÓ

DP

Mészáros Éva

INFORMÁCIÓ-STRUKTÚRA INDIVIDUM-EGYSÉG KERET:

Det egy

NP lány

egy

KÖZPONT:

lány

A TenseP leképezésénél a nyelvtani idıt azonosító T0 az esemény-egységben a keret információ, amely az eseményidıre (EI) vonatkozó információt tartalmazza, és azt az idıintervallumot jelöli, amelyben a mondat által jelölt eseményt interpretáljuk. Az eseményegységben a VP központként jelenik meg (ld. 38). (38)

SZINTAKTIKAI REPREZENTÁCIÓ

TP T0 [+PAST]

INFORMÁCIÓ-STRUKTÚRA

ESEMÉNY-EGYSÉG

VP <esemény>

KERET:

eseményidı: EI
KÖZPONT:

esemény

Az igeidı (amely az eseményidıt jelöli) anaforikus természetébıl fakad, hogy meg kell felelnie a lehorgonyzás feltételének azaz, az interpretációjához szüksége van egy antecedensre, amely kijelöli azt az idıintervallumot, amelyhez képest a mondat által jelölt eseményt értelmezzük (Enc 1987). Ez lehet egy megelızı mondat eseményideje (alárendelı mondatok esetén), lehet közvetlenül a beszédidı (fımondatnál), de lehet egy mondaton belüli idıhatározó is. A ma, tegnap, holnap keret-idıhatározók funkciójukat tekintve olyan referáló kifejezések, amelyek pontosítják az eseményidıt, így funkcionálhatnak az igeidı antecedenseként. Ezek a lexikális elemek a szintaxisban olyan adverbiumként funkcionáló fınévi kifejezések (NP-k), amelyek egy [+/-PAST] jeggyel rendelkeznek. Mivel ezeknek a lexikai elemeknek a referenciaidı kifejezésén túl egyéb tartalmuk nincs, az információszerkezet szintjén olyan referenciaidı-egységként jelennek meg, amelyek csak kerettel rendelkeznek, de központtal nem (ld. 39 74.old).

74


(39)

SZINTAKTIKAI

Mészáros Éva

INFORMÁCIÓ-STRUKTÚRA

REPREZENTÁCIÓ AdvP RI

< EI

REFERENCIAIDİ-EGYSÉG >

KERET: referenciaidı KÖZPONT:

Ennek a leképezésnek az alapja az a feltételezés, hogy a keret idıhatározók (pl. ma, tegnap, holnap) a szintaxisban olyan predikatív-adverbiumok, amelyeknek az argumentuma egy esemény/propozíció (Ernst 2002). A szintaktikai pozíciójukat tekintve a magyarban lehetnek (a kiterjesztett) VP fölötti, de bizonyos feltételek mellett megjelenhetnek a VP utáni tartományban is (a VP-hez jobbról csatolva). Mivel szemantikai szerepük mindkét pozíció esetén az eseményidı módosítása, így interpretációjuk a mondat által kifejezett eseményhez kötött. A mondatelemzés számára ez azt jelenti, hogy a felszíni pozíciótól függetlenül egy idıhatározó interpretációjához szükséges az igeidı által jelölt eseményidı. Az információsegységeknek (eseményegység, individuum-gység, referenciaidı-egység) meg kell felelniük az interpretálhatóság minimális feltételének (Vasic 2006): (i) (ii) (iii) A

Az információs-egységeknek interpretálhatóknak kell lenniük. nem lehet keret nélküli központ, és nem lehet központ nélküli keret. referenciális tartalommal (központtal) nem rendelkezı referenciálisan deficites

információs-egységet ’gyenge-keretnek’ nevezik, hasonlóan a névmásnak megfelelı individuum-egységhez, amelynek szintén nincs referenciális tartalma. (Meg kell azonban jegyezni, hogy ezt a fogalmat Avrutin (2006) és Vasic (2006) csak a határozott névelıt tartalmazó fınévi csoport által bevezetett individuum-egységnél használja. Ezeknek csak akkor lesz határozott referenciális tartalmuk, ha egy már a diskurzusba bevezetett határozatlan névelıs fınévi csoporthoz kapcsolódtak.) Az információ-struktúra szintjén mőködı mőveletek többek között az alábbiak: (i) inkorporáció, (ii) ’kivágás és másolás’ (cut & paste), (ii) beillesztés (bridging/accomodation). Az inkorporációnak a határozott DP-k referenciájának (ld. 40), a kivágás és másolásnak a névmások korreferensének kijelölésében van szerepe (ld. 41), a beillesztésnek pedig akkor, ha

75


Mészáros Éva

egy határozatlan fınévi csoport referenciája nem határozható meg az elızı mondatból (ld. 42) (van der Weert 2002).

(40) (41) (42)

Egy gyerek ment az úton. Egy férfi figyelte a gyereket. A kisfiú játszott, az anyja figyelte ıt. Láttam egy esküvıt. A menyasszony csinos volt.

A három mővelet közül a defektív referenciaidı-egység a kivágás és beillesztés mővelet révén juthat a megfelelı tartalomhoz (hasonlóan a névmásokhoz). Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az idıjel és az idıhatározó által jelölt idı kongruens, azaz ha az idıhatározó által jelölt idı tartalmazza az eseményidıt. Ha ez a feltétel teljesül, akkor az eseményegység nem illeszthetı be a referenciaidı-egységbe, és a mondat idıszerkezete interpretálhatatlan lesz. A kontextus Ehhez a szinthez fogom kapcsolni az információknak azokat a típusait, amelyek a nyelvi tapasztalattal, az elvárásainkkal és a pragmatikai tudással kapcsolatosak. Ezek az információk akarva-akaratlan aktiválódnak a nyelvi produkció során, és bizonyos körülmények között befolyásolhatják, befolyásolják a mondatelemzı és produkciós rendszer mőködését. Minden nyelvben vannak olyan kifejezések, amelyek szigorúan véve nem felelnek meg ugyan a szintaktikai jól-formáltság követelményének, ennek ellenére bizonyos regiszterekben produktívak. Ilyenek (43)-hoz hasonló mondatok, amelyet meghatározott körülmények mellett a beszélık általánosan használnak, és szintaktikai rosszul-formáltságuk ellenére az interpretációjuk nem okoz gondot (ld. 43).

(43)

Holnap akartam meghívni vacsorára.

A pszicholingvisztikai vizsgálatokból ismert, hogy a mondatelemzı az inkrementális feldolgozás során az összetevık különbözı típusú információinak integrációja alapján elvárásokat fogalmaz meg további elemek megjelenésére vonatkozóan (Kamide és mtsai 2003; Gibson 1998, Warren 2002). Ezek az elvárások, predikciók általában meggyorsítják az elemzı mőködését (máskor viszont éppen e miatt azt is ’odaértjük’, ami el sem hangzott). A hallgató számos mechanizmust használ, hogy megértse a beszélı által kódolt üzenetet. A szigorú algoritmusok alapján létrejött szintaktikai reprezentációt a kontextus és a tudás-sémák támogatják. Ez különösen akkor nyilvánvaló, ha a nyelvi rendszernek

76


Mészáros Éva

egymásnak ellentmondó információkkal kell megbirkóznia19, amely eredhet akár az elemzı korlátozott kapacitásából is. A mondat interpretációja ekkor nem a szintaktikai információn, hanem valamely szemantikai heurisztikán vagy a kontextuson alapul. Ferreira (2002) szerint a köznapi szituációkban a megértés gyakran hiányos és felületes, az ilyen ’még éppen megfelelı’ (’just good enough’) interpretációk különösen gyakoriak a dinamikus konverzációkban. A továbbiakban a kontextuson a feldolgozást érintı sémákat, heurisztikákat fogok érteni, amelyek elsısorban az információ-struktúra szint mőködésére vannak hatással, és nem érintik a szők-szintaxis szintjét. 5.5. A grammatikalitás megítélési feladat jellege Az auditív grammatikalitás-megítélés a jellegébıl fakadóan a grammatikai tudáson (grammatikai kompetencia) kívül egyéb mentális képességeket is igénybe vevı feladat. A döntés sikerét a verbális munkamemória befolyásolja, amelynek kapacitás-korlátozódása gyakran megfigyelhetı az agrammatikus afáziásoknál. Ezt a feladatot tradicionálisan úgy tekintik, mint a mondat elsıdleges elemzésén (first pass parse) alapuló döntést, amelynek során nincs mélyebb szemantikai elemzés, csak az olyan felszíni formai tulajdonságok egyezésének ellenırzése mint pl. az alany és az ige személy/szám jegyeinek azonossága. Ezt részben alátámasztják azok az EKP vizsgálatok, amelyek során a kísérleti személyek jól ítélték meg az egyeztetést olyan mondatoknál, amelyek helyesen inflektált, de értelmetlen tövet tartalmaztak. Ez azt jelzi, hogy pusztán a formai jegyek illeszkedése alapján döntöttek. Mint már említettem, az SOV/VOS mondatok nyelvtani helyességének eldöntéséhez sincs szükség szemantikai értelmezésre, pusztán a formai jegyek azonosságának ellenırzésére. Az idıhatározó és az igeidı kompatibilitásának megítélése azonban a mondat teljes idıszerkezetének kiszámítására épül, amelynek során a különbözı nyelvi szintek felıl érkezı információkat integrálni kell. Az egyeztetés és idıszerkezet megítélése a grammatika eltérı szintjeihez kötıdik: az egyeztetés a szintaktikai komputációs rendszerhez, a kifejezés idıszerkezete pedig a mondatszintő interpretációs folyamatokhoz. E két feldolgozási szint viszonylagos elkülönülését a kiváltott agypotenciál 19

Egészséges kísérleti személyeknek aktív (1-3) és passzív mondatokat (2-4) kellett olvasniuk, és utána jelezniük a mondatok elfogadhatóságát. A z (1) és (4) mondatokat az esetek 25%-ában elfogadhatónak ítélték. Ezekben az esetekben a szintaktikai elemzés alapján létrejött ugyan a helyes interpretáció, de a döntés mégis szemantikai heurisztika alapján történt. (1) The man bit the dog. (2) The man was bitten by the dog. (3) The dog bit the man. (4) The dog was bitten by the man.

77


Mészáros Éva

(EKP) kísérletek is alátámasztják. A személy/szám egyeztetés megsértésére egy bifázikus, LAN és P600-ból álló, gyakran bal oldali túlsúlyú hullámforma jelenik meg a középsı-elülsı agyterületeken (Friederici 1993). A szemantikai információk inkompatibilitására és az ennek következtében kiváltott újraelemzési folyamatra egy késıi P600 jelenléte utalt ( pl. gardenpath mondatoknál).

5.6. Összefoglalás Az eredmények értelmezéséhez használt kibıvített szintaxis-diskurzus modell négy modulból áll: a fonológiai-tár, a szők szintaxis, az információ-szerkezet, és a kontextus. A szők szintaxis az automatikus morfoszintaktikai és szerkezetépítı információk feldolgozásáért felelıs. Ennek a szintnek a kimenete a szintaktikai reprezentáció, amely azokat a szemantikai és szintaktikai jegyeket tartalmazza, amelyek a további szintek számára interpretálhatók. A szintaktikai reprezentáció az információ-struktúra modul bemenete. Ezen a szinten történik a mondat logikai alanyának értelmezése, a fókusz interpretációja, a határozatlan DP-k referensének

azonosítása,

a névmások

interpretációja,

a mondat

idıszerkezetének

’kiszámítása’. Ennek a szintnek a mőködése magas komputációs költségő, mivel a szintaxis, a szemantika és a diskurzus szint egybehangolt mőködését feltételezi. A fonológiai tár lehetıvé teszi, hogy a hallott célmondat fonológiai alakja reaktiválható legyen a mondatfeldolgozás folyamán. Feltételezésem szerint, ennek a komponensnek az agrammatikus szerkezetek grammatikalitásának megítélésénél van szerepe, mivel ezeknek a mondatoknak a feldolgozásánál feltételezett újraelemzési folyamat, a tárolt fonológiai forma alapján történik. A kontextus nem a szigorúan vett grammatikai feldolgozás része, inkább a sémák, a heurisztikák alkalmazását teszi lehetıvé az információ-struktúra szinten.

78


Mészáros Éva

6. A VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEINEK ÉRTELMEZÉSE 6.1 Az egyeztetés vizsgálat eredményeinek értelmezése Az egyeztetés vizsgálat empirikus adatainak elemzése a gyengén teljesítı csoportnál a grammatikus és agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagainak ill. a helyes válaszok arányának disszociációját mutatta mindkét szórendnél. Az agrammatikus mondatoknál a reakcióidı-átlagok magasabbak, a teljesítményszintek pedig alacsonyabbak voltak, mint a grammatikus mondatoknál. A kontroll csoportnál a mondat grammatikalitásának a hatása csak a VOS szórendnél volt egyértelmő. Az SOV szórendnél nem volt jelentıs eltérés a grammatikus és agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagai között. A jól-teljesítı afáziás csoportnál a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai ill. a helyes válaszok aránya a két szórendnél alig különbözött. Ez utóbbi, hasonlóan a kontroll csoporthoz, minden mondattípusnál jóval meghaladta a véletlen szintet. A fenti reakcióidıátlagok és teljesítmény-mintázatok alapján az alábbi két kérdésre kerestem a választ: 1. Hogyan interpretálható a grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagának ill. a helyes válaszok arányának eltérése a kibıvített szintaxis-diskurzus modell segítségével? 2. Mi az oka a grammatikalitás-hatás hiányának a jól-teljesítı és a kontroll csoportnál? 6.1.1. A grammatikus-agrammatikus mondatok disszociációja A grammatikus mondatok feldolgozásának feltételezett lépéseit a kék nyíl jelzi a 13. ábrán. A kibıvített szintaxis-diskurzus elmélet értelmében, a hallott mondat fonológiai formája a fonológiai tárban tárolódik. Ezzel párhuzamosan történik a verbális input szintaktikai elemzése: a beérkezı lexikális elemek kategóriajegyeinek azonosítása alapján létrejönnek a kifejezés szintaktikai szerkezetét alkotó lexikális projekciók ( Például a determinánsból és az ıt követı fınévbıl létrejön egy DP frázis: Det+NP→DP). A lexikális fejeken megjelenı szuffixumok az adott elem morfoszintaktikai tulajdonságait kódolják, amelyek a szintaktikai reprezentációban interpretálható ill. nem interpretálható jegyek formájában vannak reprezentálva.

79


Mészáros Éva

VERBÁLIS INPUT

SZŐK SZINTAXIS Morfoszintaxis SOV: Top[DP Top [DP VP [ V ]]] VOS nom acc Esz.3. Esz.3. +def +def +ref +ref FONOLÓGIAI TÁR

DÖNTÉS:

*SOV: Top[DP Top [DP VP [ V ]]] *VOS nom acc Tsz.3.

KONTEXTUS INFORMÁCIÓ-SZERKEZET

13.ábra. Az SOV/VOS mondatok megítélésének folyamata a javasolt kibıvített szintaxis-diskurzus modellben. A kék nyíl a grammatikus mondatok megítélésénél feltételezett lépéseket jelöli. A szők szintaxis szintjén történik az input egyeztetı jegyeinek ellenırzése. Mivel ehhez nincs szükség a kifejezés szemantikai interpretációjára, így a grammatikus SOV/VOS mondatok helyes megítéléséhez már ezen a szinten elegendı információ áll rendelkezésre. A piros nyíl az agrammatikus mondatok feltételezett feldolgozási lépéseit jelöli. A személy számegyeztetı jegyek inkongruenciája egy újraelemzı folyamatot vált ki, amely a fonológiai forma aktivációja alapján újra ellenırzi a jegyértékek egyezését.

Az igén megjelenı szuffixumok alapján történik a funkcionális projekciók (pl. AgrsP, AgroP, TenseP) azonosítása. Ezekben a projekciókban történik a morfoszintaktikai jegyek értékeinek ellenırzése. Az ige nem interpretálható ϕ jegyei az AgrsP funkcionális projekcióban ellenırzıdnek. Mivel ezeknek a morfoszintaktikai egyeztetıjegyeknek az ellenırzéséhez nem szükséges a mondat szemantikai interpretációja, feltételezhetı, hogy az egyeztetés helyességérıl már a szők-szintaxis szintjén rendelkezésre álló információ alapján helyes döntés hozható. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a további szinteken nem folytatódik/folytatódhat az elemzés. Pusztán annyit állítok, hogy a döntéshez elegendı a morfoszintaktikai szintő komputációs folyamatok mőködése. Az egyeztetés vizsgálat eredményeinek kvantitatív elemzése szerint a grammatikus SOV/VOS mondatoknál a helyes válaszok aránya mindhárom vizsgálati csoportnál véletlen szint feletti, amelybıl arra következtethetünk, hogy a morfoszintaktikai egyeztetés mővelete mindkét afáziás csoportnál megırzött. Az agrammatikus mondatok kezdeti feldolgozólépései megegyeznek a grammatikus mondatokéval (ld. 13.ábra): az input fonológiai formájának tárolásával egy idıben történik a morfoszintaktikai jegyértékek azonosságának ellenırzése. Az agrammatikus mondatoknál az ige és az alanyi DP egyeztetı jegyeinek értéke eltérı, így a mondatelemzı ehhez a ponthoz

80


Mészáros Éva

érve (egyértelmősítı) újraelemzi a szerkezetet. Az agrammatikus SOV szórendő mondatoknál az egyértelmősítı pont az igei inflexiós morféma, a VOS szórendőeknél pedig az egyes számú DP. Az újraelemzı folyamatnak a pszichológiai realitását a pszichofíziológiai vizsgálatok eredményei is alátámasztják. Az EKP vizsgálatok szerint a szintaktikai sértésekre (egyeztetés, thematikus szerepek megsértése) egy késıi pozitivitás (P600) jelenik meg. Az újabb olvasási vizsgálatok szerint ez a P600-hatás egy olyan ’újrafeldolgozási’ folyamat jelzıje, amelynek célja ’kideríteni’, hogy az inkonzisztenciát ’félreolvasás’ vagy feldolgozási hiba okozta-e (Kolk, Chwilla 2007). Ez a folyamat akkor váltódik ki, ha a nyelvi feldolgozórendszer elér egy olyan állapotot, ahonnan már a megkezdett elemzés az információk inkonzisztenciája vagy hiány miatt nem folytatható. A feltételezésem szerint az agrammatikus mondatoknál az újraelemzés hasonló szerepet tölt be: a mondat fonológiai formájának reaktiválása alapján történı szintaktikai újraelemzéssel lehetıvé válik annak ellenırzése, hogy az egyeztetı jegyek inkongruenciája valóban fennáll-e. A folyamatnak a grammatikalitási döntés idıparaméterére és sikerére nézve van elınye és hátránya. A hátránya, hogy megnöveli a döntési idıt és a szerkezet feldolgozásához szükséges komputációs költséget, ez utóbbit feltehetıen azért, mert nem automatikus, hanem kontrollált folyamat. Elınye, hogy biztos információt nyújt a mondatok helyes megítéléséhez. A gyengén-teljesítı csoportnál az agrammatikus mondatok a reakcióidı-átlagai magasak, a helyes válaszok aránya pedig csak véletlen szintő (ld. 14.ábra).

%

50

0

grammatikus

agrammatikus grammatikus

SOV % msec

agrammatikus

2500 2000 1500 1000 500 0

msec

A GYENGÉN-TELJESÍTİ csoport teljesítménye 100

VOS

81

40

86

68

1272

1816

1300

1918

14.ábra A teljesítmény és a reakcióidı-átlagok összefüggése a gyengén-teljesítı csoportnál

A kibıvített szintaxis-diskurzus modell értelmében az agrammatikus SOV/VOS mondatok feldolgozása abban tér el a grammatikus mondatokétól, hogy feldolgozásukhoz egy újraelemzı folyamat szükséges. Mivel ez megnöveli a szerkezet feldolgozási költségét, így a

81


Mészáros Éva

páciensek döntése a grammatikai elemzés helyett gyakran csak találgatáson alapul. Ha ez a feltételezés helytálló, és valóban igaz az, hogy a helytelen döntés oka az újraelemzés hiánya, akkor ennek meg kell jelennie reakcióidı-átlagoknál is, mégpedig olymódon, hogy az agrammatikus mondattípuson belül a helyes ítéletek reakcióidı-átlagának magasabbnak kell lenni, mint a téves ítéleteké. A 33. táblázat az agrammatikus mondatoknál a helyes és a hibás döntések reakcióidı-átlagainak mintázatát mutatja a gyengén-teljesítı csoportnál.

*SOV *VOS Helyes döntések reakcióidı-átlaga *1816ms *1918ms Hibás döntések reakcióidı-átlaga 1117ms 1226ms A reakcióidı-átlagok különbsége: t-próba p<0,05 p<0,01 33.táblázat. A helyes és a hibás döntések reakcióidı-átlagai az agrammatikus SOV/VOS szórendő mondatoknál a gyengén-teljesítı afáziás csoportnál

A hibás döntéseknél a reakcióidı-átlag mindkét szórendnél szignifikánsan alacsonyabb, mint a helyes döntéseknél. Ezt úgy értelmezem, hogy az alacsonyabb válaszidık az újraelemzés hiányát, azaz a találgatást jelzik az agrammatikus mondatoknál. Összefoglalva a fentieket, a gyengén-teljesítı csoportnál az agrammatikus mondatok megítélésénél talált véletlen szintő teljesítmény hátterében nem a morfoszintaktikai egyeztetı mőveletek diszfunkciója áll (a grammatikus mondatokat jól megítélik), inkább a korlátozott munkamemória

kapacitás,

amelynek

következtében

az

agrammatikus

mondatok

feldolgozásához szükséges magas komputációs költségő újraelemzı folyamat mőködése már korlátozott.

6.1.2. A grammatikalitás-hatás hiánya (kontroll és jól-teljesítı csoport) A kontroll csoport reakcióidı-átlagának mintázata csak részben felel meg a kibıvített szintaxis-diskurzus modell predikciójának. Bıvebben kifejtve, a modell az agrammatikus mondatoknál hosszabb reakcióidı-átlagokat jósol, mint a grammatikusoknál. Ennek az elvárásnak csak a VOS szórend reakcióidı-átlagainak mintázata megfelel (ld. 15.ábra 82.old.), de az SOV szórendnél talált mintázat ennek ellentmond.

82


Mészáros Éva

%

100

50

0

grammatikus agrammatikus grammatikus agrammatikus SOV

2500 2000 1500 1000 500 0

msec

A KONTROLL csoport teljesítménye az egyeztetési feladatban

VOS

%

100

100

100

100

msec

611

483

546

644

15.ábra A kontroll csoport teljesítménye az egyeztetési feladatban.

Tekintsük elıbb a VOS szórendő agrammatikus mondatokat, amelynél a magas reakcióidı-átlagot az újraelemzı folyamat jeleként interpretálom. Mivel a kontroll személyeknél a munkamemória kapacitás nem korlátozott, ezért a szintaktikai újraelemzés a magas komputációs költsége ellenére nem megterhelı. Ezt tükrözi a helyes-válaszok magas aránya. Az SOV szórendnél a reakcióidı-átlagok egyéni mintázata azt mutatja, hogy két kontroll személy kivételével a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidı-átlaga közel azonos. Ez azért jelent problémát, mert a kibıvített szintaxis-diskurzus modell értelmében az újraelemzést az inkongruencia detektálása váltja ki. Ebbıl viszont az következik, hogy ha nincs újraelemzés, akkor feltehetıleg nincs inkongruencia-detektálás sem. Ezt viszont a magas teljesítményszintek alapján nem állíthatjuk. Valójában a fenti problémára nem tudok megfelelı magyarázatot adni. Lehetséges, hogy az alany preverbális pozíciója miatt az SOV szórendnél az újraelemzés gyorsabb, mint a VOS szórendnél. Ez összhangban van Pléh & MacWhinney (1986) vizsgálatainak eredményével, akik az SOV szórendő mondatoknál rövidebb olvasási idıt találtak, mint a VOS szórendőeknél. Ennek okát abban látták, hogy még a nem konfigurációs nyelveknél is erıs az elvárás van arra nézve, hogy az alanynak a mondat elején kell lennie. Meg kell azonban jegyezni, hogy a grammatikalitás megítélési vizsgálat eredményei nem teljesen igazolják Pléh & MacWhinney eredményeit, mivel a grammatikus SOV és VOS szórendő mondatok reakcióidı-átlagai között nincs eltérést.

Összefoglalás: Az egyeztetési vizsgálat kvantitatív eredményeit a kibıvített szintaxisdiskurzus modellben interpretáltam, amelynek értelmében az SOV/VOS mondatok

83


Mészáros Éva

grammatikalitásának megítéléséhez szükséges információ már a szők-szintaxis szintjén rendelkezésre áll. A gammatikus mondatoknál az egyeztetés a gazdaságosság szempontjából alacsony komputációs költségő mővelet, feltehetıen ennek köszönhetı, hogy a grammatikus mondatoknál mindkét afáziás csoport teljesítménye véletlen szint fölötti. Az agrammatikus mondatoknál

talált

magasabb

reakcióidı-átlagokat

a

fonológiai

formán

alapuló

morfoszintaktikai újraelemzés idézi elı. Ez a folyamat olyan többlet költséget jelent az agrammatikus mondatok feldolgozására nézve, amely miatt az egyeztetés, amely alapvetıen alacsony költségő morfoszintaktikai mővelet már csak korlátozottan tud újramőködni. Ennek tulajdonítható a találgatás-szintő teljesítmény a gyengén-teljesítı afáziás csoportnál. A jól-teljesítı afáziás és a kontroll csoport teljesítményének érdekessége, hogy a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai között nem minden szórendnél van szignifikáns különbség. Az általam javasolt modellben ez nehezen interpretálható, és felveti annak lehetıségét, hogy a szórendnek az inkongruencia észlelést befolyásoló hatása áll a háttérben (bizonyos szerkezetekben ill. bizonyos hibákat könnyebb detektálni, mint másokat).

84


Mészáros Éva

6.2. Az idıkongruencia vizsgálat eredményeinek értelmezése A határozó-elıl és a határozó-hátul szórendő mondatok feldolgozása eltérı reakcióidı és teljesítmény-mintázatokhoz kapcsolódik a vizsgált csoportoknál, amelyek alapján az alábbi az alábbi kérdésekre kerestem választ: 1. Mi az okozza a jövı idejő igét tartalmazó mondatok kivételes viselkedését a határozó-elıl szórendnél? Konkrétabban megfogalmazva, mi az oka annak, hogy a határozó-elıl szórendnél a fog segédigés komplex igealakot tartalmazó mondattípusoknál a reakcióidı-átlagok (szignifikánsan) alacsonyabbak, mint a jelen/múlt idejő igét tartalmazó mondattípusoknál? 2. Miben tér el a két vizsgált szórend feldolgozása, és ez milyen hatással van a különbözı szórendő grammatikus és agrammatikus mondatok megítéléséhez szükséges verbális munkamemória-költségre?

6.2.1. A fog segédigés komplex igealak

A kontroll és az 1.afáziás csoport reakcióidı-mintázatának egyik legmarkánsabb jellemzıje , hogy a fog segédigével kifejezett jövı idejő igealakot tartalmazó mondatok reakcióidı-átlagai szignifikánsan alacsonyabbak, mint a múlt/jelen idejő igét tartalmazó mondatok reakcióidıátlagai. Ez különösen az agrammatikus mondatoknál szembetőnı (*[te-ije]/*[ho-imu]⇔*[teijö]). A megfelelı interpretációhoz figyelembe kell venni azt, hogy a nyelvtani helyesség megítéltetése off-line módszer. A vizsgálatban a mondat elhangzása és a válasz megjelenése közötti idıt regisztráltam, amelyet a mondat külsı idıszerkezetének kialakításához szükséges idıként értelmeztem. Ez azt jelenti, hogy a jövı-idejő igét tartalmazó mondatok idıszerkezetének komputációja rövidebb idı alatt történik, mint a jelen/múlt idejő igét tartalmazóké. A disszociáció egyik oka az lehet, hogy a komplex igealakban a grammatikai idıt az akusztikailag könnyen azonosítható fog segédige fejezi ki, szemben a jelen/múlt idıt kódoló

–ja/-ta

idımorfémák

akusztikus

hasonlóságából

eredı

esetleges

nehezebb

differenciálhatósággal (vö. 44a-b). Ezzel a magyarázattal viszont az a probléma, hogy nem tud számot adni a jelen ill. múlt idıt tartalmazó grammatikus-agrammatikus mondattípusok közötti különbségrıl. Például a (44c) és a (44d) mondat egyaránt jelen idejő igét tartalmaz, tehát elvileg a két mondatban az olvassa igealakot egyformán nehéz akusztikailag megkülönböztetni az olvasta igealaktól, ennek ellenére a két mondattípusnál a reakcióidıátlag eltérı.

85

Agrammatikus mondatfeldolgozás (44)

Mészáros Éva

a. Az asszony holnap a ruhát ki fogja mosni.—akusztikailag könnyen differenciálható b. Az asszony holnap a ruhát kimossa/ *kimosta.— akusztikailag nehezen differenciálható c. A kislány tegnap a mesét *elolvassa.— magas reakcióidı-átlag d. A kislány holnap a mesét elolvassa. — alacsony reakcióidı-átlag

Bár a nehéz differenciálhatóság mint magyarázat nem zárható ki teljesen, de én inkább a segédigének a mondatban elfoglalt lineáris pozícióját tekintem az alacsony válaszidık elsıdleges okának. Ugyanis, a határozó-elıl szórendő jelen/múlt idejő igét tartalmazó mondatoknál (ld.45) az idıinformációt hordozó szuffixum pozíciója majdnem egybeesik a mondat végével (mondat offset). Az idımorféma kezdete (szuffixum onset) és a mondatvég közti idıtartam mindössze kb.180msec, ezért ezeknél a mondatoknál az idıjel és a mondatvég közti idıkülönbségtıl a reakcióidık kiszámításánál eltekinthetünk. mondat offset

| ~180ms

(45) A kislány tegnap a könyvet elolvas | ta

reakcióidı

szuffixum onset (idımorféma kezdete)

A segédigével kifejezett jövı idejő igealakot tartalmazó mondatoknál az eseményidıre vonatkozó információt a ragozott segédige, a fog hordozza. Ez a temporális jelentéssel rendelkezı, zárt szóosztályhoz tartozó lexikai elem, a mondat felszíni szórendjében az utolsó elıtti összetevı, amelyet még a több szótagos infinitívusz alakú fıige követ. Ez a kb. 300msos idıtartam viszont már nem elhanyagolható a döntési idık szempontjából. Mivel maga a fınévi igenév nem játszik szerepet a mondat idıszerkezetében, ezért joggal feltételezhetı, hogy ezeknél a mondatoknál az idıinformáció feldolgozása már a mondat vége elıtt, az infinitívuszt megelızıen megkezdıdik (ld. 46). mondat offset

(46)

A kisfiú holnap a levelet meg fogja |írni reakcióidı ~300ms infinitívisz onset

A fenti állításunkat az támogatja, hogy eltőnik az igeidı-hatás akkor, ha a ’fog’ segédigét tartalmazó [ma-ijö], *[te-ijö], [ho-ijö] mondattípusok reakcióidı-átlagaihoz hozzászámítjuk az infinitívusznak a kb.300ms-os idıtartamát. E ’korrigálás’ után a grammatikus [ma-ijö] és a [ho-ijö] mondattípusok reakcióidı-átlagai hasonlóak lesznek a

86


Mészáros Éva

grammatikus múlt/jelen idıt tartalmazó mondatokéhoz, az agrammatikus *[te-ijö] mondattípusé pedig az agrammatikus *[te-ije] és *[ho-imu] mondattípuséhoz (vö. 16.ábra).

A jövı idejő igét tartalmazó mondatok 'korrigált reakcióidı átlagai' 3000 2000 1000 0 ma-imu ma-ije

ma-ijö te-imu

*te-ije

*te-ijö

*hoimu

ho-ije

ho-ijö

kontroll

593

510

311

452

757

329

713

541

352

kontroll korrigált

593

510

611

452

757

629

713

541

652

1.AFÁZIÁS

1295

1234

1012

1097

2037

1425

1889

1332

1224

1.AFÁZIÁS korrigált

1295

1234

1312

1097

2037

1725

1889

1332

1524

16.ábra A kontroll és az 1.afáziás csoport ’korrigált’ reakcióidı-átlagai a [ma-ijö], *[te-ijö] és a [hoijö] mondattípusoknál.

A jövı idıt tartalmazó mondatoknak a megítélését meggyorsíthatja annak a ’tudásnak’ a felhasználása, hogy a segédigét mindig infinitívusz követi, hiszen a vizsgálat gyakorlási szakaszából tudható, hogy nincs olyan agrammatikus tesztmondat, amelyben az infinitivusz után idıjeles ige áll (pl. *A lány ma a verset meg fogja tanulta). A detektálhatóságon ill. a felszíni pozíción alapuló magyarázatok közül az utóbbit tartom valószínőbbnek, és az igeidı-hatást az idıjelet hordozó segédige felszíni pozíciójának következményeként értékelem. Ebbıl viszont az következik, hogy az agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagainak látható különbsége ellenére (kontroll és 1.afáziás csoport), az agrammatikus *[te-ijö] mondatok idıszerkezetének feldolgozásához valójában közel azonos idı szükséges, mint az ugyancsak

agrammatikus *[te-ije] és *[ho-imu]

mondatokéhoz (vö.16.ábra). Ez az utólagos korrekció azonban a grammatikus [ma-ijö] és [ho-ijö] mondatokat is érinti, így a korrekció után ezeknek a reakcióidı-átlagai is magasabbak lesznek, amely némi problémát okoz a kontroll csoportnál. Megmarad ugyan a grammatikus és agrammatikus mondatok átlaga közötti szignifikáns különbség (összes grammatikus átlag 561ms; összes agrammatikus átlag: 707ms p<0,05), de ez a grammatikus-agrammatikus mondattípusok egyenkénti összehasonlítására már nem minden esetben érvényes. Tehát a kontroll csoport esetében a korrigált reakcióidı-átlagok mondattípusonkénti összehasonlítása alapján csak az állítható, hogy az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai általában magasabbak, mint a grammatikus mondatoké. 87


Mészáros Éva

Az 1.afáziás csoportnál a ’korrigálás’ nem változtatja meg a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak viszonyát. A mondattípusonkénti összehasonlítás eredménye szerint, az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai szignifikánsan magasabbak, mint a grammatikus mondatoké (kivétel:*[te-ijö]-[ma-imu]; *[te-ijö]-[ma-ije]; *[te-ije]-[ho-ijö] mondatpárok). Hasonló megállapítás vonatkozik a 2. afáziás csoportra is. A korrigálás után a grammatikus-agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagait továbbra is a kiegyenlítıdés jellemzi, egyedül a *[te-ijö] mondatok átlaga lesz szignifikánsan magasabb mint a többi mondattípusé (17.ábra). A jövı idejő igét tartalmazó mondatok 'korrigált' reakcióidı-átlagai 2500 2000 1500 1000 500 0

ma-imu ma-ije

ma-ijö

te-imu

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu

ho-ije

ho-ijö

2.AFÁZIÁS

1455

1503

1303

1320

1484

1567

1378

1455

1284

2.AFÁZIÁS korrigált

1455

1503

1603

1320

1484

1867

1378

1455

1584

17.ábra A 2.afáziás csoport korrigált reakcióidı-átlagai: a [ma-ijö], *[te-ijö] és a [ho-ijö] mondatok reakcióidı-átlagai tartalmazzák az infinitivusz idıtartamát.

Összegezve a fentieket, feltevésünk a rövidebb válaszidıket a fog segédige felszíni pozíciója okozza, így a *[te-ijö] agrammatikus mondatoknak a megítéléséhez valójában közel ugyanannyi idıre van szükség, mint a *[te-ije] és a *[ho-imu] agrammatikus mondatokhoz, a reakcióidı-átlagaik eltérése ellenére. Mivel az utólagos ’korrekció’ pusztán spekuláció, így a továbbiakban az ábrákon és a táblázatokban a mért, nem pedig a korrigált reakcióidı-átlagok szerepelnek a jövı idejő igealakot tartalmazó mondattípusoknál.

88


Mészáros Éva

6.2.2. A határozó-elıl szórend 6.2.2.1. A grammatikus mondatok A kibıvített szintaxis-diskurzus modell szerint a verbális input a különbözı szintő grammatikai komputációs folyamatok alatt a fonológiai tárban automatikusan tárolódik, amely lehetıvé teszi, hogy a hallott mondat ’beszédalapú’ formában tárolódjon (ld. 18.ábra).

INPUT

SZŐK SZINTAXIS FONOLÓGIAI TÁR

INFORMÁCIÓ-SZERKEZET REFERENCIAIDİ-egység ESEMÉNY-egység 1 2 keret EI⊆RI KERET: (tegnap) RI<EI KÖZPONT:

KERET [+PAST]: EI < BI KÖZPONT:

< esemény >

DÖNTÉS: helyes

18.ábra A határozó-elıl szórendő grammatikus mondatok feldolgozásának lépései. A szintaktikai reprezentáció funkcionális projekciói az információ-szerkezet szintre információ-egységekre képezıdnek le. A referenciaidı olyan defektív egység, amely nem tartalmaz központot. Ahhoz, hogy az eseményegység a központjaként funkcionáljon, az igeidınek és az eseményidınek kompatibilisnak kell lennie.

Ezzel párhuzamosan történik az igei inflexiós toldalékoknak megfelelı funkcionális projekciók azonosítása, a morfoszintaktikai jegyek ellenırzése, és a hallott mondat szintaktikai szerkezetének felépítése a szők szintaxis szinten. Az SOV/VOS mondatoknál az egyeztetés megítélése már ezeknek az információknak a birtokában megtörténik, akár a további feldolgozás nélkül. Az idıkongruencia megítéléséhez azonban a kifejezés idıszerkezetének interpretációja szükséges, amely az információ-struktúra szintő mőveletek mőködéséhez kötött. A szintaktikai reprezentáció funkcionális és lexikális projekciói erre a

89


Mészáros Éva

szintre információs-egységekként képezıdnek le. A DP-k individuum-egységként, az AdvP referenciaidı-egységként, a TenseP pedig esemény-egységként reprezentálódik. Az idıhatározónak megfelelı referenciaidı-egység ’hiányos’, mivel nem tartalmaz eseményt, amelyet az általa jelölt idıben interpretálhatna. Az igei csoportnak megfelelı eseményegység ugyan betöltheti az un. központ szerepét, de csak akkor, ha az eseményegység keret-információja (a beszédidı) olyan idıt fejez ki, amely értelmezhetı a referenciaidı-egység által jelölt idıintervallumban20. Az értelmezhetıség, amely az igeidı és a referenciaidı kompatibilitásának feltétele azt jelenti, hogy teljesül a [EI⊆RI ] feltétel, azaz a referenciaidı (RI) tartalmazza az eseményidıt (EI). A célmondatok perfektív szituációt fejeznek ki, az általuk kifejezett propozíció egy eseményre/az esemény egy részére és a végállapot beálltára vonatkozik, amely az idıtengely egy adott pillanatára esik. A grammatikus mondatokban a referenciaidı a végállapot beálltának az idejét specifikálja az idıtengelyen. Például a (47)-ben a szerelés befejezésének idıpontja a beszédidıt megelızı idıintervallum valamely részére esik (EI
(47)

Bár célmondataink csak perfektív eseményt jelölnek, érdemes megjegyezni, hogy a folyamatos szituációk esetén fordított a referenciaidı és az eseményidı közti tartalmazás viszonya. Ekkor az eseményidı tartalmazza a referenciaidıt, mivel az eseményidınek csak része az idıhatározó által jelölt idı. Például az (48)-ban a festés idıtartama hosszabb, mint a tegnap által specifikált idıtartomány. (48)

A férfi tegnap (egész nap) a házat festette. ESEMÉNY(IDİ): --------[-REFERENCIAIDİ:TEGNAP--------]-------

20

További feltétel, hogy a mondat predikátuma megengedje az idıhatározó jelenlétét, legyen implicit

hely-idı argumentuma/ eseményváltozója (stage level predicate).

90


Mészáros Éva

A grammatikus célmondatoknál az [EI⊆RI] feltétel mindig teljesül, így az információszerkezet szinten az un. kivágás-másolás mőveletének alkalmazása révén a referenciaidıegység központként funkcionáló eseményhez, ’tartalomhoz’ jut. Az ily módon létrejött eseményegységnek ugyan két keret-információja

van, de mivel az általuk jelölt idık

megfelelnek az interpretálhatóság feltételének, a kifejezés idıszerkezete értelmezhetı, és ennek alapján helyes döntés születhet a mondat grammatikalitásáról. Például az (49a)-ban a referenciaidı-egység keret-információja a beszédidı elıtti (24 óra) intervallumot jelöli az idıtengelyen (24 órát), az eseményegység keret-információja a beszédidıt megelızı idıpontok valamelyikére utal, így a mondat idıszerkezete interpretálható. Az (49b)-ben az idıjel által jelölt idı grammatikailag jelen idı, de szemantikailag a jövıre utal, hasonlóan a referenciaidıhöz. Az (49c)-ben a ma un. ’kiterjesztett’ jelen idıt jelöl, amely szemantikailag tartalmazza a beszédidıt ill. az azt közvetlenül megelızı és követı idıintervallumokat. Ez az oka annak, hogy a ma határozó mellett bármely igeidı megjelenhet.

(49)

a. Az asszony tegnap a kérvényt megírta. REFERENCIAIDİ-EGYSÉG

KÖZPONT:< ?

ESEMÉNY-EGYSÉG

EI⊆RI

KERET: EI
>

KERET: EI

b. Az orvos holnap a beteget megvizsgálja. BI
A határozó-elıl szórendő grammatikus mondatok nyelvtani helyességének gyors megítélését a mondatelemzı/parser mőködési elve, a szórend, valamint a szemantikai és a morfológiai idı közötti különbség támogatja. A reprezentációk inkrementális épülésének egyik elınye, hogy a mondatelemzı a lexikális elemek morfológiai és szintaktikai tulajdonságai alapján elvárásokat/predikciókat fogalmazhat meg bizonyos elemek megjelenésére vonatkozóan. Például egy nominatívusz esető DP egy igének, egy tárgy esető DP egy tárgyas igének, egy idıhatározó pedig egy idıjeles igének a megjelenését feltételezi. Az elvárások meggyorsítják a ’bejósolt’ lexikális elemnek az integrációját a már felépült szerkezetbe ill. kevésbé csökken azoknak a már feldolgozott, de még tárolt elemeknek az aktivációs szintje, amelyek dependencia viszonyban vannak egy általuk elvárt, de még meg nem jelent elemmel.

91


Mészáros Éva

Az idıhatározó preverbális pozíciója megkönnyíti a grammatikus mondatoknak a feldolgozását, hiszen az idıhatározó a kifejezés szemantikai idejét jelöli. Ez határozza meg a morfológiai idı interpretációját, azaz a határozó-elıl szórendő mondatoknál már az idıhatározó alapján azonosítható az eseményidı. Ez abból az általános szabályból ered, hogy a keret-idıhatározó csak módosítja az eseményidıt, de nem változtatja meg (Hornstein 1990). Az idıhatározót tartalmazó mondatoknál a döntés helyessége az információ-struktúra szintő mőveletek mőködésén múlik, amely ez esetben az

[EI⊆RI] relációs viszony

érvényességének, meglétének az ellenırzését jelenti. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy mindezeknek elıfeltétele a szintaxis és az információ-szerkezet közötti leképezés épsége. Ez biztosítja, hogy az ige tense jegyének értéke megırzıdjön ill. a mondat idıszerkezetének kialakításához szükséges információk egyszerre legyenek jelen az on-line feldolgozás során.

A statisztikai elemzés eredménye azt mutatta, hogy a kontroll és az 1.afáziás csoport helyes válaszainak aránya minden grammatikus mondattípusnál véletlen szint fölötti, a reakcióidı-átlagok pedig közel azonosak ([ma-ijö]és a [ho-ijö] mondattípusoktól eltekintve). A magas teljesítményszintek arra utalnak, hogy az információ-szerkezet szintő mőveletek megırzöttek, ill. arra, hogy a döntések a mondatok idıtulajdonságainak komputációján alapulnak. Hogyan igazolható a fenti következtetés helytállósága? Ennek fontossága könnyen belátható, ha tekintetbe vesszük azt, hogy a grammatikus mondatokat akkor is a jólformáltnak ítélnék a vizsgálati személyek, ha csak az idıhatározó által kódolt információ állna rendelkezésre21. Az idırelációk feldolgozását két dolog igazolja. Az egyik: a véletlen szintő teljesítmény az agrammatikus mondatoknál, ugyanis ha a mondatok megítélése csak az egyik idıinformáció (pl. referenciaidı) alapján történne, akkor ez feltehetıen minden mondatot érintene, tekintet nélkül a grammatikalitására. Ez a grammatikus mondatok helyes válaszainak arányára nézve semmiféle következménnyel nem járna. Az agrammatikus mondatoknál viszont az idımorféma vagy az idıhatározó hiánya éppen a kifejezés agrammatikusságát változtatná meg, azaz minden agrammatikus mondat jól-formáltnak minısülne. Ez esetben viszont az agrammatikus mondatoknál a teljesítménynek véletlen szint alattinak kellene lenni, márpedig az adatok véletlen szintő teljesítményt mutatnak. 21

Ennek hátterében a zárt szóosztályhoz tartozó idımorféma lassú aktivációja állna. A lassú aktivációt, és ennek következtében a lexikális és funkcionális elemek deszinkronizációját számos vizsgálat igazolta (Kolk 1995), de a relációs fogalmak helytelen értelmezése is gyakori jelenség az afáziások mondatfeldolgozásánál (elıtt, mögött, azelıtt, azután) ( Seron, Deloche1981; Münte és mtsai 998).

92


Mészáros Éva

A másik bizonyíték, a grammatikus-agrammatikus mondattípusok reakcióidı-átlagainak eltérése. Ugyanis, ha csak egyetlen idıinformáció állna rendelkezésre, ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy az agrammatikus és a grammatikus mondatok a komputációs lépések számát tekintetve azonosak lennének, tehát a döntési idıknek is közel azonosnak kellene lenniük. Ezt viszont a reakcióidı-mintázatok nem igazolják. Mindezeket figyelembe véve azt feltételezem, hogy a grammatikus mondatok idıszerkezetének

kialakításához

szükséges

információ-stuktúra

szintő

interpretációs

mőveletek, amelyek a gazdaságossági hierarchia szempontjából magas komputációs költségőek, megırzöttek az 1.afáziás csoportba tartozó vizsgálati személyeknél. Ennek köszönhetı, hogy a helyes válaszok aránya jóval meghaladja a véletlen szintet. A

2.afáziás

csoport

teljesítménye

a

grammatikus

határozó-elıl

szórendő

mondattípusoknál alig haladja meg a véletlen szintet. Ez felveti annak lehetıségét, hogy ennél a csoportnál az információ-struktúra szintő (magas komputációs költségő) mőveletek mőködése korlátozott.

6.2.2.2. Az agrammatikus mondatok Az agrammatikus mondatok feldolgozása során (ld. 19.ábra 93.old.) a morfoszintaktikai szinten ugyanazokat a komputációs lépéseket feltételezzük, mint a grammatikus mondatoknál, hiszen a mondat idıreprezentációjának kialakításához szükséges interpretációs folyamatok az információ-szerkezet szinten mőködnek. Az agrammatikus mondatoknál a szintaktikai szintrıl leképezıdı AdvP-nek megfelelı referenciaidı-egység olyan idırelációt jelöl, amely az igei idıjel által jelölt eseményidıvel ellentétes. Ennek az egyik következménye, hogy az eseményegység nem funkcionálhat a referenciaidı-egység központjaként, mivel ezzel olyan kettıs kerető információs-egység jönne létre, amely egyetlen eseményhez két egymással ellentétes eseményidıt jelöl.

93


Mészáros Éva

INPUT

SZŐK SZINTAXIS Morfoszintaxis FONOLÓGIAI TÁR ‘fonológiai reprezentáció’

INFORMÁCIÓS SZERKEZET REFERENCIAIDİ-egység ESEMÉNY-egység 1 2 KONTEXTUS sémák, elvárások

DÖNTÉS: TALÁLGATÁS

KERET(tegnap) RI<EI KÖZPONT: ?

**EI⊆RI

KERET [+PAST]: EI < BI KÖZPONT:

< esemény >

DÖNTÉS: helyes

19.ábra A határozó-elıl szórendő agrammatikus mondatok feldolgozásának lépései. Az igeidı és az idıhatározó inkongruenciája egy újraelemzési folyamatot vált ki. A fonológiai forma aktiválása megnöveli a feldolgozáshoz szükséges erıforrások, így az afáziások a kontextus felıl érkezı információk alapján döntenek az agrammatikus mondatok grammatikalitásáról.

Például az alábbi (50a)-ban a referenciaidı által jelölt idı az idıtengelyen követi a beszédidıt, az eseményidı pedig megelızi azt. A (55b)-ben a referenciaidı a beszédidıt megelızı, az eseményidı pedig a beszédidıt követı idıre utal. A (50c)-ben a referenciaidı a beszédidı elıtti, az eseményidı pedig a beszédidı utáni idıpontok valamelyikét jelöli.

(50)

a. Az asszony holnap a kérvényt megírta. RI>BI EIBI → *EI⊆RI c. A szerelı tegnap a kocsit meg fogja javítani. RIBI → *EI⊆RI

Mivel az agrammatikus mondatokban az eseményidı és a referenciaidı viszonya nem tartalmazás, ennélfogva nem integrálhatók ( [EI⊆RI]). Ez az inkongruencia egy újraelemzı folyamatot indít el (ld. 19.ábra), amely két részfolyamatot foglal magába: (i) a fonológiai forma reaktivációját (a fonológiai tárban), (ii) az információ-szerkezet szintő interpretációs folyamatok újbóli mőködését. 94


Mészáros Éva

A grammatikus⇔agrammatikus mondatpárok egyetlen különbsége az idı-inkongruencia jelenléte ill. hiánya (vö. 51a-c), így kézenfekvınek látszik az a feltételezés, hogy az agrammatikus mondatoknál a magas reakcióidı-átlagok az újraelemzı folyamat jelenlétét tükrözik. (51)

a. *A kislány holnap a mesét elolvasta. 1889ms – 60% b. A kislány holnap a mesét elolvassa. 1332ms – 89% c. *A kislány tegnap a mesét elolvassa. 2037ms – 66% d. A kislány tegnap a mesét elolvasta. 1097ms – 97%

Az újraelemzés megnöveli a szerkezetnek a feldolgozási költségét, mivel (i) tudatos figyelmet igényel, (ii) a morfoszintaktikai és az információ-szerkezet szintek újbóli mőködését kívánja meg. Elınye viszont, hogy ennek segítségével helyes döntés hozható az agrammatikus mondatokról. A kontroll és az 1.afáziás csoportnál az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai magasabbak, mint a grammatikus mondatoké, amely az újraelemzés folyamatának a jelenlétét jelzi. Ez viszont két dolgot implikál: (i) az újraelemzést megelızıen a szintek közötti leképezés megtartott, hiszen ezt a folyamatot az idı-inkongruencia detektálása váltja ki, amelynek egyik feltétele, hogy az idıinformációk azonos idıben legyenek jelen az információ-szerkezet szinten. (ii) Az újraelemzést megelızıen az információ-szerkezet szintő interpretációs folyamatok megfelelıen mőködtek (ezt támasztják alá a magas teljesítményszintek is a grammatikus mondatoknál). Az újraelemzés a kontroll csoportnál csak a feldolgozási idıre van hatással, ezzel szemben az 1.afáziás csoportnál a döntés helyességét is befolyásolja. Ez utóbbit tükrözi a helyes válaszok arányának véletlen szintje a három agrammatikus mondattípusnál. A véletlen szintő teljesítmény kapcsán felvetıdik a kérdés, hogy az újraelemzés melyik részfolyamatának diszfunkciója áll a háttérben? A fonológiai forma reaktivációját követı információ-struktúra szint újbóli mőködése korlátozott, vagy már magának a fonológiai formának a reaktiválása sem teljes? Az elsı esetben a döntés azért téves, mert a referenciaidı és az eseményidı integrációjáért felelıs folyamat nem mőködik megfelelıen annak ellenére, hogy mindkét idıinformáció rendelkezésre áll. A második esetben azért téves a döntés, mert az aktivált fonológiai forma hiányos (idımorféma vagy az idıhatározó által jelölt információ hiányzik). A kettı közül, az egyeztetési vizsgálat eredményei a fonológiai reprezentáció reaktivációjának épsége mellett szólnak. Ugyanis, az 1.afáziás csoport tagjainak mindegyike jól teljesített az egyeztetési hibát tartalmazó agrammatikus mondatoknál, amelyeknél szintén

95


Mészáros Éva

feltételeztünk újraelemzést. Ez a tény inkább az információ-struktúra szintő folyamat korlátozottságát valószínősíti, de csak az újraelemzés folyamán. Ennek oka, hogy az újraelemzés megnöveli az idıszerkezet interpretációjához szükséges erıforrásköltséget, így ez a

gazdaságtalan

mővelet,

már

túlságosan

megterhelı

a

patológiásan

korlátozott

munkamemória kapacitás számára az agrammatikus afáziásoknál. Mivel a grammatikai elemzés nem nyújt elegendı információt az agrammatikus mondatok

megítéléséhez, így a döntést gyakran a kontextus felıl érkezı információk

befolyásolják. A grammatikalitási feladat jellegébıl adódik, hogy belátható idın belül döntést kell hozni a célmondatok nyelvtani helyességérıl. Az ehhez szükséges információhoz kétféle úton juthat a mondatelemzı: vagy (i) magas feldolgozási költséggel, az információ-szerkezet mőködése révén létrehozza a mondat idıszerkezetét, vagy (ii) alacsonyabb költséggel, a kontextus felıl érkezı információkra támaszkodik. Ez utóbbi az (52) típusú mondatok interpretálhatóságán alapul.

(52)

a. Tegnap, megyek az utcán és látom, hogy ….. b. Holnap akartam meglátogatni Marit.

A kibıvített szintaxis-diskurzus modell értelmében az 1.afáziás csoport találgatás szintő teljesítménye abból ered, hogy a két ’rendszer’ verseng, és a válasz attól függ, hogy éppen melyik ’gyız’. E két folyamatnak (információ-szintő elemzés vö. kontextus) feltehetıen eltérı idıtényezıi vannak, tehát elvileg tükrözıdniük kell a reakcióidı-átlagokban. Konkrétan fogalmazva: ha az agrammatikus mondatoknál a helyes döntések reakcióidı-átlag magasabb, mint a hibás döntéseké, akkor ez azt jelenti, hogy a helyes döntés a lassú újraelemzésen alapszik, a hibás pedig a gyors kontextus hatáson. A 20. ábra az agrammatikus mondattípusokon belül a helyes és a hibás döntések reakcióidı-átlagait mutatja az 1.afáziás csoportnál. A *[te-ijö] és a *[ho-imu] mondatoknál a helyes döntések magasabb reakcióidı-átlaga arra utal, hogy a döntés újraelemzésen alapul. A legfigyelemreméltóbb a *[te-ijö] mondattípus, amelyeknél alig van eltérés a helyes és a hibás döntések reakcióidı-átlagánál, azaz a vizsgálati személyek ennél a mondattípusnál valóban találgattak.

96


Mészáros Éva

A helyes és a hibás döntések reakcióidı-átlagai a HATÁROZÓ-ELİL szórendő agrammatikus mondatoknál 2500 2000 1500 1000 500 0

*[te-ije]

*[te-ijö]

*[ho-imu]

helyes

2034

1425

1887

hibás

1355

1241

1266

20.ábra Az agrammatikus mondatokon belül a helyes és a hibás döntések megoszlásának mintázata.

Tekintsük most a 2.afáziás csoport reakcióidı-átlagainak mintázatát (ld.21.ábra), amelyet a ’kiegyenlítettség’ jellemez. Látható, hogy általában nincs szignifikáns különbség a grammatikus és agrammatikus mondatok között (kivétel a *[te-ijö] mondatok). A helyesválaszok aránya alig haladja meg a találgatás szintet. Csak a [ma-imu] mondattípusnál van jóval a véletlen szint felett a teljesítmény.

2500

80

2000

60

1500

40

1000

20

500

%

100

0

ma-

*ho-

ho-ije

ho-ijö

80

73

78

75

65

38

67

67

75

1455

1503

1303

1320

1484

1567

1378

1455

1284

% msec

ma-ije ma-ijö te-imu *te-ije *te-ijö

ms

A 2.AFÁZIÁS csoport teljesítménye a HATÁROZÓ-ELİL szórendő mondatoknál

0

21.ábra A 2.afáziás csoport helyes válaszainak aránya és a reakcióidı-átlagai.

Ami a legszembeszökıbb, hogy a reakcióidı-átlagoknál nincs grammatikalitás-hatás, és minden grammatikus mondattípusnál magasabb a válaszidı, mint az 1.afáziás csoportnál (ld.34.táblázat).

1.AFÁZIÁS 2.AFÁZIÁS

[ma-imu]

[ma-ije]

[ma-ijö]

[te-imu]

*[te-ije]

*[te-ijö]

*[ho-imu]

[ho-ije]

[ho-ijö]

1295 1455

1234 1503

1012 1303

1097 1320

2037 1484

1425 1567

1889 1378

1332 1455

1224 1284

34.táblázat Az 1.afáziás és a 2.afáziás csoport reakcióidı-átlagai a határozó-elıl szórendnél.

97


Mészáros Éva

Ez a mintázat felveti annak lehetıségét, hogy ezeknél a pácienseknél nemcsak az újraelemzéshez szükséges munkamemória-kapacitás nem áll rendelkezésre, de már gazdaságosság tekintetében magasabb komputációs költségő információ-struktúra szintő mőveletek mőködése is korlátozott. Ennek következménye, hogy nemcsak az agrammatikus, de a grammatikus mondatoknál is találgatás szinthez közeli a helyes válaszok aránya. A páciensek közül SzT. véletlen szinten teljesített az egyeztetési feladat minden mondattípusánál. Ez azt jelzi, hogy nála már a morfoszintaktikai szintő, kevesebb erıforrást igénylı folyamatok mőködése is korlátozott. A másik páciens is csak véletlen szinten teljesített az egyeztetési feladatban, de ı csak a grammatikus VOS és az agrammatikus SOV mondatoknál. Összehasonlítva az agrammatikus mondatok helyes és a hibás döntéseinek reakcióidıátlagait, ellentmondásos dolgot tapasztalunk. A*[te-ije] és a *[ho-imu] mondattípusoknál a hibás döntések reakcióidı-átlagai szignifikánsan magasabbak, mint a helyes válaszoké (ld. 22.ábra), amely arra utal, hogy a helyes döntések alapja a mondat idıszerkezetének a feldolgozásán alapul. A *[te-ijö] mondattípusnál viszont éppen fordított a mintázat, amelyre eddig nem találtam megfelelı magyarázatot.

A helyes és a hibás döntések reakcióidı-átlagai az HATÁROZÓ-ELİL szórendő agrammatikus mondatoknál 2000 1500 1000 500 0

*[te-ije]

*[te-ijö]

*[ho-imu]

helyes

1448

1567

1378

hibás

1250

1754

1100

22.ábra Az agrammatikus mondatok helyes és a hibás döntésinek reakcióidı-átlaga a 2.afáziás csoportnál.

Összefoglalva a fentieket, a 2.afáziás csoport eredménye meglehetısen ellentmondásos, de mivel mindössze két afáziás teljesítményérıl van szó, még tendenciákról sem nagyon lehet szó. Mindössze annyi állítható, hogy ennél a két vizsgálati személynél felvetıdik a szintaktikai folyamatok mőködésének általános gyengülése, amely már az újraelemzést nem igénylı, de magas feldolgozási költségő grammatikus mondatok helyes idıszerkezetének a kialakítását is akadályozza. Ez az oka annak, hogy a döntések nagy része feltehetıen a

98


Mészáros Éva

kontextuson ill. a találgatáson alapul mind a grammatikus, mind pedig az agrammatikus mondatok esetén. Összefoglalás A határozó-elıl szórendnél a grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai ill. a helyes válaszok aránya eltérı. Az agrammatikus mondatoknál a hosszabb döntésidıt és a véletlen szintő teljesítményt egy újraelemzési folyamat jeleként értelmeztem. Az elsısorban ’ellenırzı’ funkciójú folyamatot az igeidı és az idıhatározó inkongruenciája váltja ki. Az újraelemzés megnöveli az agrammatikus mondatok feldolgozási költségét, így ennek köszönhetıen ezeknek a mondatoknak a feldolgozása mindkét afáziás csoportnál akadályozott. A grammatikalitási döntések nem az információ-szerkezet szintő,

magas

költségő interpretációs mőveletek alapján történnek, hanem az ’olcsóbb’, a kontextus felıl érkezı információk alapján. A grammatikus mondatoknál nincs ilyen újraelemzés, ez magyarázza a helyes válaszok véletlen feletti szintjét és az alacsony reakcióidı-átlagokat a grammatikus mondatoknál.

99


Mészáros Éva

6.2.3. A határozó-hátul szórend A határozó-hátul szórendő mondatok kezdeti feldolgozási lépései hasonlóak a határozóelıl szórendő modatokéhoz (ld. 23.ábra).

VERBÁLIS INPUT

SZŐK SZINTAXIS Morfoszintaxis

FONOLÓGIAI TÁR

DÖNTÉS:

INFORMÁCIÓS SZERKEZET KONTEXTUS ESEMÉNY-egység: egység

1 SZEMANTIKAI INTERPR.

REFERENCIAIDİ-

Keret: igeidı

keret: idıhatározó

VP DP propozíció DP

2

<

>

DÖNTÉS: VÉLETLEN DÖNTÉS: HELYES

23.ábra A grammatikus határozó-hátul szórendő mondatoknál feltételezett lépések. A verbális input fonológiai alakja automatikusan tárolódik a fonológiai tárban. Ezzel egy idıben történik a morfoszintaktikai jegyek értékeinek ellenırzése a szők szintaxis szinten. A szintaktikai reprezentáció funkcionális projekciói az információ-szerkezet szintre képezıdnek le. Az alanyi és a tárgyi DP-nek megfelelı individuum-egységek közvetlenül az esemény-egységbe integrálódnak. Az így létrejött SOV szerkezetnek megfelelı esemény-egység idıszerkezetére nézve specifikált. A postverbális idıhatározót ebbe az idıstruktúrájára nézve specifikált szerkezetbe mintegy ’utólag’ kell integrálni. Ehhez a mondat eseményidejére van szükség, amely a szematikai reprezentáció vagy a fonológiai alak reaktivációján keresztül valósulhat meg. Feltehetıen ez az utólagos integráció az, amely megnöveli a határozó-hátul szórendő mondatok feldolgozási költségét.

Ez a szórend lehetıvé teszi, hogy az információ-struktúra szinten az alanyi és a tárgyi DP-nek megfelelı individuumegységek közvetlenül a VP-nek megfelelı esemény-egységbe integrálódjanak. Az így létrejött eseményegységben a Tense fej jegyértéke által jelölt idı (eseményidı) adja a keret-információt, azt az idıintevallumot, amelyben az eseményt interpretáljuk. Az ige és argumentumai (VP) a központ szerepét töltik be.

100


Mészáros Éva

A postverbális idıhatározót ehhez az idıszerkezetében specifikált esemény-egységhez kell mintegy ’utólag’ integrálni. Ezt több tényezı is nehezítheti: (i) a neutrális intonációjú mondatokban a postverbális, mondatvégi pozíció nem ’természetes’ helye az idıhatározónak, (ii) az idıhatározó integrációjához az eseményidınek az azonosítása szükséges. Ez utóbbi kétféle módon is történhet: (i) az esemény-egységnek megfelelı propozíció szemantikai reprezentációjának aktiválásával, vagy (ii) a tárolt fonológiai forma reaktiválásával. Valójában mindkettı gazdaságtalan mővelet, és tekintet nélkül a grammatikalitásra minden mondatot érint. A kontroll csoport teljesítménye, a várakozásnak megfelelıen minden mondattípusnál ’plafon’ szintő (ld. 24. ábra). A két afáziás csoportnál a helyes válaszok aránya az agrammatikus mondatoknál magasabb, mint a grammatikus mondatoknál. Kivételek a ma idıhatározós mondatok, amelyek nem követik a grammatikus holnap/tegnap idıhatározós mondatok mintázatát.

A három vizsgált csoport helyes válaszainak aránya a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendnél 100

%

80 60 40 20 0

ma-imu

ma-ije

ma-ijö

te-imu

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu

ho-ije

ho-ijö

KONTROLL

100

100

99

95

99

100

98

100

100

1.AFÁZIÁS

89

90

83

63

81

83

75

63

72

2.AFÁZIÁS

75

83

73

30

85

95

85

40

35

24.ábra A határozó-hátul szórendő mondatok reakcióidı-átlagainak mintázata a vizsgálati csoportoknál.

Az eltérı teljesítmény-mintázatok mellett, a három csoport reakcióidı-átlagának mintázata azonos. Egyik csoportnál sincs lényeges különbség a grammatikus-agrammatikus mondatok átlagai között (ld. 25.ábra 101.old.). Az afáziás csoportok teljesítmény-mintázatának és a reakcióidı-átlagoknak az együttes mitázata arra utal, hogy a döntés nem a mondatok idıszerkezetének elemzésén alapul.

101


Mészáros Éva

A három vizsgálati csoport reakcióidı-átlaga a HATÁROZÓ-HÁTUL szórendnél 2500

msec

2000 1500 1000 500 0

ma-imu

ma-ije

ma-ijö

te-imu

*te-ije

*te-ijö

*ho-imu

ho-ije

ho-ijö

KONTROLL

556

511

566

512

442

360

473

431

414

1.AFÁZIÁS

1427

1369

1483

1780

1698

1552

1667

1521

1740

2.AFÁZIÁS

1286

1509

1530

1506

1322

1270

1241

1409

1338

25.ábra A reakcióidı-átlagok mintázata a három vizsgálati csoportban.

Ennek magyarázata a kibıvített szintaxis-diskurzus modell értelmében az alábbi. A határozóhátul szórendnél az idıhatározót megelızı, SVO szerkezetnek megfelelı eseményegység az információ-struktúra szinten nem tartalmaz idıkongruenciát, az alanyi és a tárgyi összetevık grammatikai tulajdonságai kielégítik az ige szelekciós megkötéseit. Ennek jelentısége az, hogy egy ilyen SVO szerkezet mind a grammatikus, mind pedig az agrammatikus mondatok esetén jól-formált, mivel az idıkongruenciát okozó idıhatározó ekkor még nem szerepel a szerkezetben (ld. 53a-b.).

(53)

a. *A kislány megírja a levelet | tegnap. S V O b. A kislány megírta a levelet | tegnap. S V O

A mondatelemzınek két tulajdonsága is támogatja ezeknek az SVO szerkezeteknek a mielıbbi szemantikai interpretációját: (i) Az un. zártság elve, amely azt mondja ki, hogy egy frázist minél elıbb zárni kell, hacsak a következı csomópont nem a közvetlen összetevıje (Kimball 1973). Bár a postverbális adverbium felszíni pozíciója szerint értelmezhetı a VP részeként, de szemantikai szerepét tekintve mondathatározó, amely a teljes propozícióhoz kapcsolódik. (ii) A célmondatokban az idıhatározó nem argumentum szerepő, ráadásul a felszíni pozíciója sem ’természetes’, ennélfogva integrációja egy információs szerkezetét tekintve teljes, és feltehetıen már szemantikailag is interpretált szerkezetbe magas feldolgozási költséggel jár. A kontroll csoportnál ez a költségnövekedés nem rontja a teljesítményt, hiszen megfelelı erıforrás áll rendelkezésre a propozíciónak akár a szemantikai, akár a fonológiai formájának reaktiválásához. Ezt a plafon szintő teljesítmények mutatják. A grammatikus és az agrammatikus mondatok válaszidı-átlagai azért hasonlóak, mert a reaktíváció ill. az

102


Mészáros Éva

idıhatározó utólagos integrációja mind a grammatikus, mind pedig az agrammatikus mondatokat egyaránt érinti. A két afáziás csoportnál a reakcióidı-átlagok mintázatának hasonlósága ellenére a teljesítmény-mintázatok részben eltérıek. Ez kapcsolatban lehet azzal, hogy az idıhatározó integrációjához szükséges eseményidı azonosítása hogyan történik: a szemantikai reprezentáció vagy a fonológiai forma reaktiválásával. Az agrammatikusokkal végzett ’priming’ vizsgálatok azt mutatták, hogy jól teljesítenek a szemantikai reprezentáció reaktivációját kívánó feladatokban, gyenge volt viszont a teljesítmény a fonológiai forma reaktivációját vizsgáló kísérletben. Lehetséges, hogy az 1.afáziás csoport teljesítménye attól függ, hogy a szemantikai reprezentáció vagy a fonológiai forma reaktiválásán keresztől azonosítják-e az eseményidıt. Friedmann és mts. (2007) vizsgálatának eredményei alapján feltehetı hogy a megítélés akkor sikeresebb, ha az eseményidı azonosítása a szemantikai reprezentáció reaktiválása révén történik. Erre utal a találgatás szint körüli teljesítmény majdnem minden mondattípus esetén. A 2.afáziás csoportra jellemzı teljesítmény-mintázat inkább azt mutatja, hogy a döntés nem az eseményidı azonosításán és az idıhatározó integrációján alapul. Már volt szó arról, hogy a határozó-hátul szórendő mondatok neutrális intonációval szokatlanul hangzanak, amelynek az a következménye, hogy ezek a mondatok elvileg két szempont szerint is megítélhetık: az idı-inkongruencia, vagy a szokatlan intonáció szempontjából. E két szempont eltérı komputációs költségő feldolgozó mőveletet feltételez: az elsı esetben a több erıforrást igénylı információs-szerkezet szintő folyamatok mőködnek, a

másodikban

elegendı annak a kontextusból eredı tudásnak a felhasználása, hogy az idıhatározó természetes helye a predikatív tartományt megelızı pozíció. Ezen az alapon azonban a grammatikus mondatok is helytelennek minısülnek, amelynek az a következménye, hogy a grammatikus mondatoknál alacsony, az agrammatikus mondatoknál viszont magas a helyes válaszok aránya. A két csoport teljesítménye közötti eltérés eredhet a kapacitás-korlátozódás mértékének különbségébıl. A 2.afáziás csoport rosszabb teljesítménye mögött a korlátozottabb munkamemória-kapacitás állhat, hiszen ezek a páciensek már a morfoszintaktikai mőveleteket igénylı egyeztetési feladatban is véletlen szinten teljesítettek. Érdekes, hogy a ma idıhatározós mondatoknál a helyes válaszok aránya eltér a többi grammatikus mondatétól. Ezeknél a mondatoknál a teljesítmény nem követi a többi grammatikus mondat mintázatát: a helyes válaszok aránya véletlen szint fölötti. Erre

103


Mészáros Éva

megfelelı magyarázatot egyenlıre nem tudok adni. Talán egy lehetséges ok, hogy a ma idıhatározó az un. kiterjesztett jelen idıt jelöli, így minden igeidı mellett megjelenhet.

Összefoglalás A határozó-hátul szórendnél is a magasabb költségő, az elemzı számára gazdaságtalan információ-stuktúra szintő mővelet korlátozódását találjuk. A határozó postverbális pozíciójából ered, hogy a feldolgozás során az idıhatározót megelızı SVO szerkezet idöszekezetére nézve specifikált. Az idıhatározót ehhez a szerkezethez mintegy ’utólag’ kell integrálni. Ez az utólagos integráció a grammatikus mondatok feldolgozását is megnehezíti, így az afáziások inkább a pozíció alapján ítélik meg ezeket a mondatokat. Az idıhatározó pozíciója miatt azonban elutasítják mind a grammatikus, mind pedig az agrammatikus mondatokat. Ebbıl adódik a szokatlan teljesítménymintázat és a reakcióidık-kiegyenlítettsége a két afáziás csoportnál. Felmerül a kérdés, hogy az afáziásoknál miért véletlen szintő a teljesítmény, és miért nem véletlen szint alatti. Ez két okkal magyarázható: (i) az afáziások teljesítménye fluktuál, hiszen a károsodás nem a reprezentációt érinti, hanem a feldolgozófolyamatok mőködtetését, amelyet számos nem grammatikai tényezı is befolyásolhat, (ii) a kontextus felıl érkezı információk nem mindig egyértelmőek, hiszen a fókuszt tartalmazó mondatokban a postverbális adverbium egyáltalán nem szokatlan (ld.54). (54)

Jánost láttam verset tanulni tegnap.

104


Mészáros Éva

6.3. A két szórend összehasonlítása Ennek a fejezetnek a célja az volt, hogy bemutassa, mely nyelvi szint/szintek mőködését tekintem elsıdlegesnek az idıkongruencia megítélési folyamatban. Két szórendi típusban vizsgáltam az egyeztetés és az idı-inkonguenciára való érzékenységet. Az idıhatározó a határozó-elıl szórendnél preverbális, a határozó-hátul szórendnél pedig postverbális (mondatvégi) pozíciót foglalt el. Az idıkongruencia helyes megítélése az információszerkezet szinten mőködı komputációs folyamatok épségét feltételezi ill. ezek mőködéséhez a megfelelı erıforrás meglétét. A feldolgozó rendszer mőködésére vonatkozó következtetéseim alapja a grammatikalitási döntés gyorsasága és helyessége volt. A határozó-elıl szórendnél mindhárom vizsgálati csoport érzékenységet mutatott az idı-inkongruenciára, de amíg ez a kontroll csoportnál csak a reakcióidık hosszában nyilvánult meg, addig az afáziás csoportoknál a döntés helyességét is befolyásolta. A teljesítményeket olyan kapacitásalapú modellben értelmeztem, amely a fonológiaitár, a szők-szintaxis ill. az információs-struktúra szintek integratív mőködését, és a kontextus szerepét hangsúlyozza. Az eredmények interpretációjához használt kibıvített szintaxis-diskurzus modell értelmében, a határozó-elıl szórendnél a grammatikus és az agrammatikus mondattípusoknál a reakcióidı-átlagok és a teljesítmények különbsége abból adódik, hogy az agrammatikus mondatok megítéléséhez egy újraelemzı folyamat szükséges, amelyet az információszerkezet szinten az eseményidı és a referenciaidı inkongruenciája indukál. Ez az újraelemzés nemcsak a reakcióidıt, de a mondat feldolgozásához szükséges erıforrásokat is megnöveli. A kontroll személyek teljesítményét ez a költségnövekedés nem befolyásolja, ezzel magyarázható, hogy az agrammatikus mondatok magas reakcióidı-átlagai mellett a helyes válaszok aránya plafon szintő. Ettıl eltérı a helyzet az agrammatikus afáziásoknál, akiknél a korlátozott munkamemória kapacitás következtében az információ-struktúra szintő újraelemzéshez már nem áll rendelkezésre megfelelı erısforrás annak ellenére, hogy a fonológiai reprezentáció reaktivációja feltehetıen megtörténik. Az újraelemzés a magas erısforrásigénye miatt az agrammatikus mondatok idıszerkezetének megítélése már túlságosan költséges mővelet, így a grammatikalitás-döntés sok esetben a kontextus felıl érkezı információkon alapul. Ennek alapján viszont a kísérleti személyek tévesen döntenek, hiszen bizonyos predikátumok ill. regiszterek megengedik olyan mondatok használatát, amelyek látszólag idıkongruenciát

105


Mészáros Éva

tartalmaznak. Feltehetıen mindkét afáziás csoportnál ebbıl ered az agrammatikus mondatoknál a helyes-válaszok arányának véletlen szintje. A határozó-hátul szórendnél a grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidıátlagai közel azonosak voltak, de a helyes válaszok aránya eltérı. A grammatikus mondatoknál alacsonyabbak voltak a teljesítményszintek, mit az agrammatikus mondatoknál. Ezt az idıhatározónak a postverbális pozíciójával kapcsoltam össze, nevezetesen azzal, hogy a szintaktikai reprezentáció SVO szekvenciája az információs-struktúra szintre egyetlen eseményegységként képezıdik le. Ekkor a mondat idıszerkezetében a referenciaidı és az eseményidı azonos (hasonlóan az idıhatározót nem, csak ragozott igét tartalmazó mondatokhoz). Ehhez a komplex idıszerkezethez utólag kell az idıhatározó által jelölt referenciaidıt integrálni. Ez a folyamat mind a grammatikus, mind pedig az agrammatikus mondatok idıszerkezetének interpretációjához szükséges, így ez a reakcióidı-átlagok kiegyenlítıdését eredményezi mindhárom vizsgálati csoportnál. Ugyanakkor ez a mővelet túlságosan költséges, hiszen az integrációhoz az idıhatározónak és az SVO propozíció szemantikai reprezentációjának (vagy a mondat fonológiai formájának) egyszerre kell aktivált állapotban lenni. Az egészséges kísérleti személyeknek a feldolgozáshoz szükséges magas komputációs költség nem befolyásolja a teljesítményt. Viszont az afáziás csoportok döntése inkább az alacsonyabb költséggel járó, kontextus alapú információn, és nem a célmondat idıszerkezetén alapul. Ebben a fejezetben csak a legmarkánsabb jellegzetességek interpretációjával foglalkoztam, és eltekintettem számos érdekes, de a csoportokra kevésbé jellemzı jelenségek magyarázatától.

106


Mészáros Éva

7. KONKLÚZIÓ, KÉRDÉSEK 7.1. Az igeidı szelektív sérülése Az értekezésben arra a kérdésre kerestem a választ, hogy az igeidı és az egyeztetés sérülése megtalálható-e a magyar agrammatikus afáziásoknál, és ha igen, akkor milyen okok állnak a deficit hátterében. Az alábbiakban ezekre a kérdésekre válaszolok a vizsgálat eredményei alapján. Az agrammatikus Broca afáziások mondatprodukciójában gyakran tapasztalható az igeidı (TenseP) sérülése az egyeztetés épsége mellett. Ez az egyik legfıbb érv amellett, hogy a funkcionális kategóriák nem azonos mértékben sérülnek az agrammatizmusban. Pollock (1989) ’Kettéosztott Inflexiós Frázis (Split IP) hipotézise és a funkcionális projekciók egymásra épülésének univerzális elve megfelelı elméleti háttérül szolgál a szelektív deficit magyarázatához, mivel önálló, a pozíciójukat tekintve eltérı funkcionális kategóriákat feltételez a szám személy jegyek (AgrP) és az igeidı egyeztetés számára (TP). A különbözı nyelveken végzett vizsgálatok eredményei azonban nem egyértelmőek. Különösen a spontán beszéd elemzések azok, amelyek az egyeztetés és az igeidı hasonló mértékő diszfunkcióját mutatják (Leheckova 2001; Stavrakaki & Kouvava 2003). Még kevésbé egyértelmő a disszociáció jelenléte a mondatfeldolgozásnál, amelyet a grammatikalitás megítélési kísérletek nemritkán egymásnak ellentmondó eredményei is mutatnak (Friedmann & Grodzinsky 1997 vö. Wenzlaff 2004). A magyar adatok sem igazolják egyértelmően az igeidı önálló sérülését. A vizsgálatban résztvevı 10 agrammatikus afáziás közül hatan jól teljesítettek az egyeztetés megítélésénél. Az idıkongruencia megítélési feladatban viszont minden afáziás vétett. Ugyan a magyar adatok a szintaktikai fa-metszés elméletével nem magyarázhatók, de ez a teljesítménykülönbség magyarázatra szorul. Az ép mondatelemzı számára általános elv, hogy ha egy dependencia kétféle módon is megállapítható, akkor a költségesebbet csak akkor lehet választani, ha az olcsóbb, a gazdaságosabb mód nem áll rendelkezésre. Bár az agrammatikus afáziásoknál megtartott a szükséges szintaktikai tudás, de a mőködtetéshez szükséges erıforrások nem állnak rendelkezésre. A gazdaságossági hierarchia náluk nem ugyanaz, mint a neurológiailag intakt személyeknél azaz, a szők szintaxis mőveletei éppen olyan magas költségőek lehetnek, mint az egyéb szinteké (pl. információ-struktúra szint). A fenti gazdaságossági elv értelmében az idıhatározó-igeidı kongruenciájának megítélésénél azért alacsonyabb a teljesítmény, mert ez

107


Mészáros Éva

az információ-struktúra szintő, magasabb komputációs költségő

folyamat mőködését

feltételezi. A szintek közötti mőveletek költségeinek súlyozása magyarázatot ad ugyan az igeidı szelektív sérülésére, de nem magyarázza a grammatikus⇔agrammatikus mondatok disszociációját, márpedig a vizsgált agrammatikus páciensek teljesítményét ez jellemzi. A probléma az, hogy az egyeztetés során a grammatikus és az agrammatikus mondatoknál ugyanazon a szinten, ugyanaz az egyeztetı mővelet mőködik, tehát elvileg hasonló teljesítményt várnánk. Ennek ellenére az adatok ennek ellenkezıjét mutatják. Az idıhatározós mondatoknál, a határozó-elıl szórendő grammatikus és agrammatikus mondatok feldolgozása ugyanazon szint mőködését feltételezi, ennek ellenére az agrammatikus mondattípusoknál magasabbak a reakcióidı-átlagok és alacsonyak a teljesítményszintek. A kibıvített szintaxis-diskurzus modell lehetıséget nyújt ennek a disszociációnak a magyarázatára mégpedig úgy, hogy az agrammatikus mondatoknál magasabb feldolgozási költségget feltételez. Ezt a mondat fonológiai formájának reaktiválása, és az ezt követı szintaktikai/információ-struktúra szintő mőveletek újbóli mőködése okozza. A gyengén-teljesítı csoportnál ez az újraelemzés annyira megterhelı munkamemória számára, hogy már az egyébként alacsony feldolgozási költségő egyeztetı folyamat újbóli mőködése is korlátozott. Ez az oka annak, hogy az agrammatikus mondatoknál mindkét szórend esetén csak véletlen szintő a teljesítmény (ld. 35.táblázat). EGYEZTETÉS SOV grammatikus KONTR. JÓL-TELJ. GYENGÉN-TELJ.

611ms 100% 1133ms 98% 1272ms 81%

VOS

agrammatikus

483ms 100% 1132 95% 1816ms 40%

grammatikus

546ms 100% 1307ms 98% 1300 86%

Agrammatikus

*644ms 100% 1360 94% 1917ms 68%

35.táblázat A grammatikus és az agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagai és a helyes válaszok aránya az egyeztetési feladatban

Felvetıdik a kérdés, hogy az SOV/VOS mondatoknál a morfoszintaktikai információn kívül milyen egyéb, nem-grammatikai információ alapján hozható döntés. Feltehetıen nincs ilyen alternatív lehetıség, mivel (i) az alany-ige egyeztetés megsértése az egyszerő mondatokban egyetlen regiszterben sem megengedett, (ii) a szők-szintaxis független moduláris rendszer, amelynek mőködését a kontextus felıl érkezı információk befolyásolják. Ez a mondatelemzı számára azt jelentheti, hogy helyes döntés csak a morfoszintaktikai információk feldolgozása

108


Mészáros Éva

alapján hozható, de mivel ez az agrammatikus mondatoknál a magas komputációs költségek miatt csak részben sikeres, így megítélés gyakran találgatáson alapul.

Egy további lényeges kérdés, hogyha a magas reakcióidı-átlag az újraelemzés jelzıje (agrammatikus mondatok), amely csak akkor van jelen, ha a mondatelemzı inkongruenciát észlel, akkor a jól-teljesítı csoportnál miért nincs eltérés a grammatikus és agrammatikus SOV szórendő mondatok reakcióidı-átlaga között. Az nem állítható, hogy a vizsgálati személyek nem érzékenyek az egyeztetés megsértésére, mivel akkor az agrammatikus és a grammatikus mondatoknál hasonló teljesítményszinteknek kellene lenni. Az szintén nem állítható, hogy a morfoszintaktikai sértések esetén nincs újraelemzı folyamat. Valójában erre a kérdésre jelenleg nem tudok megfelelı magyarázattal szolgálni, de lehetséges, hogy az újraelemzés mértéke a sértés ’súlyosságától’ függ, azaz egy súlyos sértést feltehetıen könnyebb detektálni, mint egy gyengébbet. Meng & Bader (2002) egyeztetés és esetsértést tartalmazó mondatok (súlyos és gyenge sértés) megítélésének gyorsaságát és pontosságát vizsgálta német anyanyelvő egészségesek személyeknél. A vizsgálatban résztvevık gyorsabban és pontosabban ítélték meg az egyeztetés sértést (’súlyos’ sértés) tartalmazó mondatokat, mint az esetsértést tartalmazókat. Az, hogy a mondatfeldolgozás szempontjából a morfoszintaktikai sértések eltérı súlyosságúak, a ’garden-path’ kísérletek is megerısítik. Az egészséges kísérleti személyek hosszabb idı alatt és gyakran agrammatikusnak ítélték azokat a többértelmő mondatokat, amelyekben az eset okozta a lokális többértelmőséget. Gyorsabban és pontosabban teljesítettek azoknál a többértelmő mondatoknál, amelyek lokális egyeztetés-sértést tartalmaztak. Az, hogy egy morfoszintaktikai sértés ’súlyos’ vagy ’enyhe’, azt a nyelv típusa és feltehetıen a páciens munkamemóriakapacitás-korlátozódásának mértéke együttesen határozza meg. A magyarban a (55) feltehetıen súlyosabb sértésnek számít, mint a (55a-b), azaz az esetelhagyást tartalmazó mondat agrammatikusságát feltehetıen gyorsabb és könnyebb megállapítani, mint az esetcserét tartalmazókét (55b). (55)

a. **A lány könyvet olvasták. b. *A lány olvasta a könyvig. c. ***A lány olvas a könyv.

Lehetséges, hogy a jól-teljesítı csoportnak az egyeztetés ’súlyos’ sértésnek számít, így az újraelemzés gyors (esetleg automatikusan), és talán ezért nem találunk magasabb

109


Mészáros Éva

reakcióidı-átlagokat az agrammatikus mondatoknál. A magas teljesítmények mindenesetre arra utalnak, hogy elegendı erıforrás áll rendelkezésre ennek a folyamatnak a mőködéséhez. Míg az egyeztetés megítéléséhez már a morfoszintaktikai információk elegendık, addig az idıkongruencia megítélése a szintaktikai és az információ-szerkezet szintek integratív mőködését feltételezi. A grammatikus mondatok megítélése annak ellenére, hogy a gazdaságossági hierarchia szerint magas a feldolgozási költsége, nem okoz gondot az 1.afáziás csoportnak (ld. 36.táblázat). Az agrammatikus mondatok magas reakcióidı-átlagai, és fıként a helyes válaszok alacsony aránya midenképpen azt mutatja, hogy a gyengébb teljesítmény hátterében nem a szintaktikai reprezentáció elsıdleges károsodása áll, hiszen a hibázások csak komlpexebb feldolgozó folyamatok esetén jelennek meg.

KONTROLL 1.AFÁZIÁS 2.AFÁZIÁS

HATÁROZÓ-ELİL grammatikus agrammatikus 460ms 590ms 99% 98% 1199ms 1984ms 91% 59% 1370ms 1452ms 75% 57%

HATÁROZÓ-HÁTUL grammatikus Agrammatikus 498ms 425ms 99% 99% 1553ms 1639ms 75% 79% 1371ms 1268ms 56% 88%

36. táblázat. Az afáziás csoportok teljesítménye az idıkongruencia feladatban

Az agrammatikus határozó-elıl szórendő mondatoknál a komplexitást az újraelemzés folyamata okozza. A megnövekedett feldolgozási költség olyan többlet terhet a munkamemória számára, amely korlátozza az egyébként ép komputációs mőveletek mőködését. A korlátozás két dolgot jelent: (i) a mővelet csak nagy erıforrás ráfordítással lehetséges, (ii) ezért az elemzı a számára kevésbé költséges, nem-nyelvi eredető információra támaszkodik a feldolgozás során. Ez utóbbi úgy manifesztálódik, hogy a referenciaidı és az eseményidı kompatibilitását, csak bizonyos regiszterekben használatos mondatok alapján ítélik meg, így viszont az agrammatikus mondatok grammatikusnak minısülnek. A határozó-hátul szórendnél a komplexitást az okozza, hogy a referenciaidıt egy már specifikált

idıszerkezetbe

kell

integrálni.

A

komputációs

rendszer

inkább

egy

’gazdaságosabb’ megoldást választva, az idıhatározó felszíni pozíciója (kontextus hatása), semmint a mondat grammatikussága alapján dönt. Ebbıl adódik a 2.afáziás csoportnál az a különös teljesítmény mintázat, hogy az agrammatikus mondatoknál magas a helyes válaszok aránya, a grammatikus mondatoknál pedig alacsony. A vizsgálat eredményei egyértelmően azt támasztják alá, hogy egy szerkezet feldolgozási költségét nemcsak az határozza meg, hogy mely nyelvi szinthez/szintek mőködéséhez kapcsolódik, de az is hogy milyen egyéb munkamemória mőveletek 110


Mészáros Éva

szükségesek hozzá. A határozó-elıl szórendő mondatoknál a reanalízis, a határozó-hátul szórendnél pedig az idıhatározó által jelölt referenciaidınek az ’utólagos’ integrációja az, amely többlet költséget jelent a korlátozott munkamemória számára.

Visszatérve az eredeti kérdésekre, a grammatikalitás megítélési vizsgálatok eredményei alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált agrammatikus afáziásoknál megtalálható az igeidı szelektív sérülése, de ez független a funkcionális projekciók hierarchiájától. A vizsgált agrammatikus afáziások teljesítmény-mintázata a kibıvített szintaxis-diskurzus modell érvényességét támogatja, amely az egyeztetést és az igeidıt ill. a grammatikus és agrammatikus mondatok helyes megítélését eltérı komputációs költségő mőveletekhez köti. Ez a modell megengedi az igeidı szelektív deficitjét, de nem zárja ki a nagyobb feldolgozási költséget igénylı agrammatikus mondatok szelektív deficitjét sem, tartalmazzanak azok egyeztetés vagy idıkongruencia sértést.

A következtetések általános érvényességét tekintve, figyelembe kell venni, hogy mindössze 10 agrammatikus afáziás teljesítményén alapul, és helytállóságát további vizsgálatoknak kell igazolni. Ennek ellenére az eredmények adalékul szolgálhatnak az agrammatikus afázia univerzális ill. nyelvspecifikus jellegzetességeinek feltárásához, illetve a grammatikaelmélet néhány vitás kérdéséhez. Ilyen régóta vitatott kérdés a mondathatározók, köztük a keret-idıhatározók bázis generált ill. felszíni pozíciója is.

7.2. A keret-idıhatározók pozíciója Az afáziások helyes válaszainak véletlen szintje a határozó-hátul szórendő mondatoknál azokat a szintaktikai elméleteket támogatja, amelyek szerint a mondathatározók természetes felszíni pozíciója a mondat predikatív tartományát megelızı pozíció. Ernst (2000) szerint az adverbiumoknak a szintaktikai szerkezetben elfoglalt helyét a szemantikai szelekciós tulajdonságaik döntik el. Ezek határozzák meg, hogy milyen eseményeket, propozíciókat kifejezı szerkezetekkel kombinálhatók, és kombinációjuk milyen eseménytípust hoz létre22. A szelekciós megkötések lehetnek formális vagy kognitív alapúak. Ez utóbbira példa, hogy bizonyos formákban a múlt idıt jelölı idıhatározó megengedi a jelen idejő ige megjelenését (pl.

Tegnap,

bemegyek a terembe látom, hogy….). Ernst klasszifikációja alapján az

22

Feltételezése szerint azok a tények, események, objektumok, amelyek mellett a határozók megjelenhetnek az alábbi hierarchiát mutatják: beszédaktus>tény>propozíció>esemény.

111


idıhatározók

(tegnap,

ma,

Mészáros Éva

holnap) funkcionálisan

olyan

’predikatív-adverbiumok,’

amelyeknek az argumentuma egy esemény/propozíció, amellyel kombinálva a kifejezés típusa nem változik meg (esemény marad). A szintaktikai szerkezeti pozíciójukat illetıen, bázis generált pozíciójuk a mondat predikatív tartományát megelızı pozíció (FocusP fölötti tartomány) (amelyhez az idıhatározó adjunkcióval kapcsolódik). Ennek alapján a kijelentés egészét módosító idıhatározók legtermészetesebb helye a topikot/topikokat megelızı, követı vagy topikok közötti pozíció. A határozó-hátul szórendő célmondatok ennek a kívánalomnak nem felelnek meg. Az agrammatikus afáziások teljesítménye pedig éppen azt mutatja, hogy érzékenyek ennek a megszorításnak a megsértésére, hiszen ennek alapján ítélik agrammatikusnak még a grammatikailag jól-formált mondatokat is. A helyes-válaszok véletlen szintje a határozó-hátul mondatoknál Enst elméletét támogatja, és azt mutatja, hogy a szórend jelentısen befolyásolja a teljesítményt, még egy nem szigorúan konfigurációs nyelvben is.

7.3. A

MA idıhatározó Az idıhatározót tartalmazó mondatok feldolgozásának kérdése bizonyos tekintetben a

kognitív szemantikához kapcsolódik. Láttuk, hogy mindkét afáziás csoport a grammatikus határozó-hátul szórendő

MA

idıhatározót tartalmazó mondatokat helyesen ítéli meg, ezzel

szemben az ugyancsak grammatikus

TEGNAP/HOLNAP

idıhatározósaknál csak véletlen szintő a

helyes döntések aránya. Az idıhatározóknak a feldolgozása a lokális viszonyokat kifejezı határozószókéval mutat párhuzamot. A kognitív szemantika a Gestalt-pszihológiából átvett

’FIGURA-HÁTTÉR’

terminusokkal

határoz meg egy jelentését olymódon, hogy egy másik jelentést referencia pontként használva jelöli ki a jelentését: a figura az a fogalom, amelyet le kell horgonyozni, a háttér pedig a lehorgonyzó fogalom. A figura-háttér fogalmaknak a kognitív szemantikában elsısorban a térbeli viszonyok (elıtt, mögött stb.) meghatározásánál van jelentıségük. A labda a doboz elıtt/mögött/dobozban van kifejezésben a labda a figura, a doboz pedig a viszonyítási tárgy (háttér), amelyhez képest a figura helyzetét meghatározzuk. A köztük levı viszonyt az elıtt/mögött/tartalmaz reláció fejezi ki (ld. 56 112.old.).

112


Mészáros Éva

(56)

’a labda a doboz elıtt’

’a labda a doboz mögött’

’a labda a dobozban’

A figura-háttér fogalmával és a megelız/tartalmaz/követ relációk használatával a múlt/jelen/jövı grammatikai idık is leírhatók. Mivel a fımondati egyszerő igeidık esetében az eseményidıt mindig a beszédidıhöz viszonyítjuk (ehhez horgonyozzuk), így ez utóbbi a háttér (BI), az elıbbi pedig a figura (EI) (ld.57a-c). A múlt idınél a beszédidıt (BI) megelızi az eseményidı (EI), a jelen idınél a beszédidı (BI) tartalmazza az eseményidıt (EI), a jövı idınél pedig a beszédidıt (BI) követi az eseményidı (EI). Mivel a

tegnap/ma/holnap

idıhatározók, így a referenciális tartalmuk ugyanezekkel a relációkkal kifejezhetık (57d-f). A tegnap a beszédidıt megelızı, a ma a beszédidıt tartalmazó/egybeesı, a holnap pedig a beszédidıt követı intervallumokra referálnak. (57) a. múlt idı: EI < BI -----------|-------|--- EI BI

d. tegnap < BI ------[--------]-----|----- ’tegnap’ BI

b. jelen idı: EI = BI ---------------|------- EI/BI

e. ma = BI -------[--------|----]----- ’ma’ BI

c. jövı idı: EI > BI ---------------|-------|-- BI EI

f. holnap > BI ----------|-----[--------]- BI ’holnap’

A téri relációk produkciója során az afáziás kísérleti személyeknél a legtöbb problémát az elıtt/mögött, a legkevesebbet pedig a tartalmaz relációk kifejezése okoz (pl. az alma a kosár elıtt/mögött van⇔az alma a kosárban van). Ezeknek a lokális viszonyoknak a feldolgozását a referenciatárgy tulajdonságai befolyásolják (Mészáros, Szentkuti-Kiss (2007). Amennyiben a viszonyítási tárgynak nincs belsı orientációja, akkor az elıtt/mögött feldolgozása a találgatás szinthez közelít, ha a viszonyítási tárgy rendelkezik orientációval, a teljesítmény a normál kontroll csoportéhoz közelít. A téri relációhoz hasonló idırelációk feldolgozásának bizonytalanságát mutatják azok az elızetes kísérleteink, amelynél a referenciaidıt mielıtt/miután idıhatározóval bevezetett alárendelı mondat fejezi ki. Az afáziások (Wernicke és Broca afáziások) nem tudták a

113


Mészáros Éva

referenciaidı és az eseményidı viszonyát pontosan azonosítani ezekben az összetett mondatokban (58a-b).

(58)

a. A fiú megette a süteményt, mielıtt megsétáltatta a kutyát. EI RI EIRI

A megértési teljesítmények a mielıtt/miután típusú mondatoknál nem disszociálódtak, általában mindkét mondattípusnál véletlen szintő volt a teljesítmény. A kísérleti személyek a fımondat és az alárendelı mondat által kifejezett eseményidı ill. referenciaidı viszonyának megállapításához egyaránt támaszkodtak a VP-k felszíni sorrendjére. Gyakran azonosították a mielıtt/miután határozószók jelentését az elıtt/után lexikális elemek jelentésével. Ami még figyelemre méltóbb, hogy a talált mintázatok nem korreláltak sem az agysérülés helyével, sem pedig az afázia típusával. A fent említett vizsgálatok eredményei alapján fennáll annak a lehetısége, hogy a téri és idıi a relációt kifejezı elıtt/mögött/mielıtt/miután fogalmak helyes értelmezése egy általánosabb kognitív deficitbıl, és nem tisztán a nyelvi komputációs rendszer diszfunkciójából eredhet. Bár ennek tisztázásához a grammatikalitás megítélési vizsgálat nem szolgáltat elegendı információt, de megfelelı kiindulási pont lehet a további vizsgálatokhoz.

114


Mészáros Éva

8. ÖSSZEFOGLALÁS Az értekezésben 10 magyar agrammatikus afáziásnak a grammatikalitás megítélési feladatokban nyújtott teljesítményét mutattam be és interpretáltam egy kapacitásalapú modell segítségével, amelynek alapja Avrutin (2006) szintaxis-diskurzus elmélete. A dolgozatban javasolt un. kibıvített szintaxis-diskurzus elmélet három nyelvi szint mőködését feltételezi a mondatfeldolgozás folyamán. A modell szerint a szők szintaxis, az információ-szerkezet modulok mőködése eltérı mértékben terheli meg a verbális munkamemóriát. A szők szintaxis szintjén mőködı szerkezetépítı folyamatok alacsony költségőek, automatikusak és nem kívánják meg más nyelvi szintek felıl érkezı információk integrációját. A nyelvi diskurzus, az információ-szerkezet szint mőveletei több modul együttes mőködésére épülnek, így erıforrásigényük magasabb. A vizsgált agrammatikus afáziások általában jól teljesítettek az egyeztetés megítélési feladatban. Ennek oka, hogy a morfoszintaktikai egyeztetés alacsony szerkezetépítı mővelet, amelynek mőködéséhez elegendı erıforrás áll rendelkezésre a korlátozott munkamemória kapacitás ellenére az agrammatikus afáziásoknál. Az idıkongruencia megítélési feladatnál a grammatikus és agrammatikus mondatok reakcióidı-átlagainak ill. a helyes döntések arányának eltérı a mintázata. A grammatikus mondatok megítélése sikeresebb és gyorsabb, mint az agrammatikus mondatoké. Ezt a disszociációt a modell segítségével úgy interpretáltam, hogy az agrammatikus mondatoknál egy újraelemzési folyamatot feltételeztem, amelynek során a hallott mondat fonológiai alakja reaktiválódik a fonológiai tárban, így lehetıvé téve a kifejezés újraelemzését a morfoszintaktikai ill. az információ-struktúra szinten. Az újraelemzés mővelete megemeli az agrammatikus mondatok feldolgozásához szükséges erıforrásköltséget, így ezeknek a mondatoknak a feldolgozása gazdaságtalan. Feltehetıen ez az oka az agrammatikus afáziások alacsonyabb szintő teljesítményeknek az idıhatározót tartalmazó agrammatikus mondatok megítélésénél. A grammatikus mondatok feldolgozásához nincs szükség újraelemzésre, így a feldolgozásuk sokkal kevésbé megterhelı. Ezt igazolják az alacsony döntési idık, és a helyes válaszok magas aránya ezeknél a mondattípusoknál. Az agrammatikus⇔grammatikus mondatok disszociációja egyértelmően azokat az elméletek támogatja, amelyek az agrammatikus nyelvi deficit mögött a munkamemória patológiásan korlátozott kapacitását feltételezik. A

dolgozat

eredményei

a

klinikai

gyakorlatban

hasznosíthatók.

diagnosztizálásához jelenleg egyetlen standardizált teszt áll rendelkezésre

Az

afázia

(Western Afázia

115


Mészáros Éva

Teszt magyarra adaptált változata (Osmánné Sági Judit 1991), amelynek alapján az afáziás páciensek a teszt által meghatározott kategóriákba sorolhatók. Ezeken a csoportokon belül azonban nagy egyéni különbségek tapasztalhatók mind a súlyosság, mind pedig a grammatikai deficit megjelenési formájának tekintetében (ez utóbbi nem is minden afázia típusnál jelenik meg). Például, a Broca afáziások mindegyikének non-fluens a spontán beszéde, de nem minden esetben agrammatikus. A beszédértés, az utánmondás vagy a megnevezési funkciók károsodásának mértéke is nagyon eltérı. A nyelvi teljesítmény teljes feltérképezéséhez, és a mögöttes deficitek feltárásához, amely a terápia alapját képezi, a fenti diagnosztikus teszt csak részben alkalmas (bár használata elengedhetetlen a rehabilitációban). Egyre inkább szükségessé válnak olyan speciális vizsgálóanyagok kidolgozása, amelyek lehetıvé teszik a különbözı afázia szindrómák hátterében álló diszfunkciók finom feltérképezését a nyelvfeldolgozás különbözı szintjein.

116


Mészáros Éva

9. IRODALOM Avrutin, S., Lubarsky, S. Greene, J. (1999) Comprehension of Contrastive Stress by Agrammatic Broca’s Aphasics. Brain and Language 70, 163-186. Avrutin, S. (2004) Beyond Narrow Syntax. In: Jenkins, L. (ed.) Genetics of Language, Elsevier, London. Avrutin, S. (2001). Linguistics and agrammatism. GLOT International, 5 (3), 1-11. Avrutin, S. (2006) Weak Syntax. In Amundt, K., Grodzinsky, Y. (eds.) Broca’s region, Oxford Press. Baddeley, A. D., Hitch, G. J. (1974) Working memory. In Bowe,G.H. (ed.) The psychology of learning and motivation:Advences in reseatch and theory. Vol.8, 47-89. Academic Press, New York. Baddley, A. D. (1998) The central executive: A concept and some misconceptions. Journal of the International Neuropsychological Society, 1998 Sep; Vol 4 (5) 523-526. Baggio, G. (2004) Two ERP studies on Duch temporal semantics. Master’s Thesis, University of Amsterdam. Bánréti, Z. (1999) Megjegyzések a neurolingvisztikáról. In: Bánréti, Z. (szerk.) Nyelvi struktúrák és az agy. Corvina, 1999. Bánréti, Z. (2007) Az afáziás nyelvtani korlátozottság és az információs kontextus. A névelık az agrammatikus afáziában. elıadás, Beszédkutatás 2007 (konferencia), MTA Nyelvtudományi Intézet, 2007. nov.15-16. Bartos, H. (2000) Az inflexiós jelenségek szintaktikai háttere. In: Kiefer, F. (szerk.) Strukturális magyar nyelvtan 3. kötet, 653-761. Bastiaanse, R., Bol, G., Mol, S. van Zuckerman, S. (2002). Verb movement and finitness in Language impairment and language development. In: Fava, E. (ed.), Clinical Linguistics: Language Pathology, Speech Therapy and LInguistic Theory. (CILTSeries). Philadelphia: John Benjamins. Bastiaanse, R., Koekkoek, J., Zonneveld, R. (2003) Object scrambling in Duch Broca’s aphasia. Brain and Language, 86,2, 287-299. Bertinetto, P. M. (1982) Intrinsic and extrinsic temporal references. On restricting the notion of ’reference time’. Journal of Italian Linguistics, 71-108. Bruckner, R. L., Raichle, M. E., Miezin, F. N., Petersen, S. E. (1995) Activation of human prefrontal cortex across different speech production tasks and gender groups. Journal of Neurophysiology, 74, 2163-2173.

117


Mészáros Éva

Burchert, F., Swoboda-Moll, M., De Bleser, R. (2004) Tense and agreement in clausal representations: evidence from german agrammatic aphasia. Brain and Language 91, 104105. Caplan, D., Futter, C. (1986). Assignment of the thematic roles to nouns in sentence comprehension by an agrammatic patient. Brain and Language, 27, 117-134. Caplan, D., Waters, G. S. (1999) Verbal working memory and sentence comprehension. Behavioral and Brain Sciences, 22, 77-126. Caramazza, A., Zurif, E. B. (1976) Dissociation of algorithmic and heuristic processes in language comprehension. Brain and Language, 3, 572-582. Chinque, G. (1997) Adverbs and Functional Heads. Oxford University Press Chomsky, N. (1995) The minimalis program. Cambridge, MA: MIT Press. Demirdache, H., Uribe-Etxebarria, M. (2004) The syntax of time adverbs. In: Gérone, J., Lecarme, J. (eds.), The syntax of tense and Aspect. MIT Press, Cambridge, MA, 143-179. Demirdache, H., Uribe-Etxebarria, M. (2000). The primitives of temporal relations. In: Martin, R., Michael, D., Uriagereka, J. (eds.) Step by step: Essays on Minimalist Syntax in Honor of Horward Lasnik. MIT Press, Cambridge, MA, 157-186. Demirdache, H., Uribe-Etxebarria, M. (2005). Aspect and Temporal modification. In: Kempchinsky, P., Slabakova, R. (eds.) Aspectual Inquiries. Studies in Natural Language and Linguistic theory. Vol. 62. Springer, 191-222. Dicky, M. W., (2002) The Processing of Tense. Kluwer Academic Publishers Dickey, M. W., Milman, H. L., Thompson, K.C. (2005) Perception of functional morphology in agrammatic Broca’s aphasia. Brain and Language, 95, 82-83. Dowty, D. (1982) ’Tense, time adverbs and compositional semantic theory.’ Linguistics and Philosophy 5: 23-55 Enc, M. (1991) Tense and modality. In: Lappin, S. (ed.) Handbook of Contemporary Semantic Theory. Blackwell, Oxford, 345-358. Enc, M. (1987). Anchoring Conditions for Tense. Linguistic Inquiry, 18, 633-657. Ernst, T. (2002) The syntax of adjuncts. Cambridge Studies in Linguistics, 96. Ch. 3. Faroqi-Shah, Y. (2006) Relation between temporal adverbs and verb morphology in agrammatic aphasia. Poster presentation: CUNY Sentence Processing Conference, New York. Ferreira, F., Bailey, G. D. K., Ferraro, V. (2002) Good-enough representations in language comprehension. Current Dirrections in Psychological Science.

118


Mészáros Éva

Fiez, J. A., Raife, E. A., Balota, D., Schwarz, J. P., Raichle, M. E., Petersen, S. E. (1996) A positron emission tomography study of the short-term maintenance of verbal information. Journal of Neuroscience, 16. 808-822. Friederici, A. D. (1995) The time course of syntactic activation during language processing: a model based on neuropsychological and neurophysiological data. Brain and Language, 50, 259-281. Friederici, A. D., Kilborn, K. (1989) Temporal constraints on language processing:syntactic priming in Broca’s aphasia. Journal of Cognitive Neuroscience, 1. 3, 262-272. Friedmann, N., Grodzinsky, Y. (1997) Tense and agreement in agrammatic production: Pruning in the syntactic tree. Brain and Language, 56, 397-425. Friedmann, N., Givon, A. (2003) Sentence comprehension and working memory limitation in aphasia: A dissociation between semantic-syntactic and phonological reactivation. Brain and Language, 86. 23-39. Gibson, E.(1998). Linguistic complexity: Locality of syntactic dependencies. Cognition, 68, 1-76. Giorgi, A., Pianesi, F. (1991) Towards a syntax of temporal representations. Probus 3.2:187213 Giorgi, A., Pianesi, F., (1997) Tense and aspect:from semantics to morphosyntax. Oxford University Press, New York. Goodglass, H., Gleason, J. B., Bernholtz, N., Hyde, M. R. (1972) Some linguistic structures in the speech of a Broca’s aphasic. Cortex, 1972,8, 191-212. Goodglass, H., Hunt, J. (1958) Grammatical complexity and aphasic speech. In: Selected papers in neurolinguistics (ed.) Goodglass, H. Wilhelm Fink Verlag, 1978. 22-32. Goodglass, H., Mayer,J. (1958) Agrammatism is aphasia. Journal of Speech and Hearing Disorders, 23, 99-111. Goodglass, H., Gleason, J.,Hyde, M. R. (1970). Some dimensions of auditory language comprehension in aphasia. Journal of Speech and Hearing Research,13, 595-606. Grodzinsky, Y. (1990) Theoretical perspective on language deficits. Cambridge :MIT Press Grodzinsky, Y., Wexler, K., Chien, Y. C. Marakovitz, S., Solomon, J. (1993) The breakdown of binding realtions. Brain and Language, 45, 396-422. Grodzinsky, Y., Reinhart, T. (1993). The innatess of binding and coreference. Linguistic Inquiry, 24, 69-102. Grodzinsky, Y. (2000) The neurology of syntax: Language use without Broca’s area. Behavioral and Brain Sciences, 23, 47-117.

119


Mészáros Éva

Grodzinsky, Y. (1995a) Trace–deletion, T-roles, and cognitive strategies. Brain and Language, 51: 469-497. Grodzinsky, Y. (1995b) A restrictive heory of agrammatic comprehension. Brain and Language, Vol, 50. 27-51. Haarmann, H. J., Kolk, H.H. J. (1994) On-line sensitivity to subject-verb agreement violations in Broca’s aphasics: the role of syntactic complexity ant time. Brain and Language, 46, 493516. Haarmann, H. J., Kolk, H. H. J. (1991) Syntactic priming in Broca’s aphasics: evidence for slow activation. Aphasiology, 5, 247-263. Hagiwara, H. (1995) The breakdown of functional categories and the economy of derivation. Brain and Language, 50, 92-116. Hale, K. (1984) Notes on word view and semantic categories: some Walrlpiri examples. In. Muysken,P. (ed.) Studies in Genretiv grammar 25. Hermann, H. J., Kolk, H. H. J. (1991) Syntactic priming in Broca’s aphasics: Evidence for slow activation.Aphasiology, Vol.5, No.3, 247-263. Hornstein, N. (1990) As times go by. MIT Press Cambridge Indefrey, P., Levelt, W. J. M. (2004) The spatial and temporal signatures of word production components. Cognition 92. 101-144. Indefrey, P., Hagoort, P., Herzog, H., Seitz, R. J., Brown, C. M. (2001) Syntactic processing in left prefrontal cortex is independent of lexical meaning. NeuroImage, 14, 546-555. Jakobson, R. (1969) Hang-jel-vers, Gondolat kiadó, Budapest, 189-208. Jakobson, R. (1975) Az afázia nyelvi tipológiája. In: Péntek, J., Teiszler P. (szerk.) Nyelvelméleti tanulmányok, Kritérion Kiadó Jolsvai, H., Csépe V., Mészáros É., Csuhaj R. (2006) A szám-személy egyeztetés a hozzáférési idı függvényében. Pszichológia, 26, 3, 227-246. Kamide, Y., Altmann, G. T. M., Haywood, S. L. (2003) Prediction and thematic information in incremental sentence processing: Evidence from anticipatory eye movements. Journal of Memory and Language, 49, 133-156. Kamide, Y., Scheepers, C., Altmann, G. T. M. (2003) Integration of syntactic and semantic information in predictive processing: Cross-linguistic evidence from German and English. Journal of Psycholinguistic Research, 32, 37-55. Kean, M. L.(1977) The linguistic interpretation of aphasic syndromes: Agrammatism in Broca’s aphasia, an example. Cognition, 5:9-46 Kiefer, F. (2003) Jelentéselmélet. Corvina kiadó, Budapest.

120


Mészáros Éva

Kiefer, F. (1984). A magyar aspektusrendszer vázlata. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 15. 127-149. Kimball, J. (1973) Seven principles of surface structure parsing in natural language. Cognition, 2:15-17. King, J. W., Just, M. A. (1991) Individual differences in syntactic processing: The role of working memory. Journal of Memory and Language, 30, 580-602. Klein, W. (1994) Time in Language. Routhledge, London Kluender, R., Kutas, M. (1993). Bridging the gap:evudence from ERPs ont he processing of unbounded dependences. Journal of Cognitive Neuroscience, 5, 2. 196-214. Kok, P., van Doorn, A., Kolk, H. (2007). Inflection and computational load in agrammatic speech. Brain and Language, 102, 273-283. Kolk, H., Chwilla, D. (2007) Late positivities in unusual situations. Brain and Language, 100, 3. 257-261. Kolk, H. H. J. (1995) A time-Based Approach to Agrammatic Production. Brain and Language, 50, 282-303. Kutas, M., Hillyard, S. (1983) Event-related brain potentials to grammatical errors and semantic anomalies. Memory and Cognition, 11,539-550. Leheckova, H. (2001). Manifestation of aphasic symptoms in Czech. Journal of Neurolinguistics, 14, 179-208. Linebarger, M. C., Schwartz, M. F., Saffran, M. E., (1983) Sensitivity to grammatical structure in so-called agrammatic aphasics. Cognition 13, 361-392. Love, T., Swinney, D. (1996) Co-reference processing and levels of analysis in object-relative constructions: Demonstration of antecedent reactivation with the cross-modal priming paradigm. Journal of Psycholinguistic research, 25, 5-24. MacWhinney,B.,Osmán-Sági,J. (1997) Agreement processing in Hungarian aphasics. Acta Linguistica Hungarica Vol.44 (1-2),pp.73-86. MacWhinney, B., Osmán-Sági, J., Slobin, I. D., (1991) Sentence comprehension in Aphasia in two clear case-marking languages. Brain and Language, 41, 234-249. Mansson. A. C., Ahlsen, E. (2001) Grammatical featuires of aphasia in Swedish. Journal of Neurolinguistics, Vol.14, Num.2., 365-380. Mauner, G., Fromkin, A. V., Cornell, T. L. (1993) Comprehension and acceptibility judgement in agrammatism: Disruption in the syntax of referential dependency. Brain and Language, 45. 340-370.

121


Mészáros Éva

Meng, M., Bader, M.. (2000) Ungrammaticality detection and garden path strength: Evidence for serial parsing. Language and Cognitive Processes, 15: 615-666. Mészáros, É., Szentkuti-Kiss, K. (2007) Téri és idıi relációs kifejezések anterior és posterior afáziások nyelvhasználatában. elıadás, Beszédkutatás 2007 (konferencia), MTA Nyelvtudományi Intézet, 2007. nov.15-16. Miyake, A., Carpenter, P., Just, M. (1994) A capacity approach to syntactic comprehension disorders: making normal adults perform like aphasic patients. Cognitive Neuropsychology, 11, 671-717. Moreno, I. (2004) Agrammatism as feature degradation. Manuscript. Departemento de Filologia Espanola II. Univesidad de Malaga. Musan, R. (1997) Tense, predicates and Lifetime effects. Natural Language and Semantics, 5:271-301. Nanousi, V., Masterson, J., Drucks, J., Atkinson, M. (2006) Interpretable vö.. uninterpretable features:evidence from six Greek-speaking agrammatic patients. Journal of Neurolinguistics, 19, 209-238. Németh, D., Pléh, Cs., Racsmány. M., Kónya, A. (2001) A munkamemória-kapacitás mérıeljárásai és jelentıségük a neuropszichológiai diagnosztikában. In: Racsmány, M., Pléh Cs. (szerk.) Az elme sérülései. Akadémia Kiadó, Budapest, 33-46. . Nicol, J., Swinney, D. (1989) The role of structure in coreferernce assiggnment during sentence comprehension. Journal of Psycholinguistic Research, 18, 5-19. Osmánné Sági, J. (1991). Az Az afázia diagnózisa és klasszifikációja. Ideggyógyászati Szemle, 44: 339-362. Osmánné Sági, J. (1994). A De Renzi, D., Vignolo, M. beszédmegértési teszt adaptációjának eredményei. Ideggyógyászati Szemle, 52: 300-332. Osmánné Sági, J. (2005) A beszédmegértés neuropszichológiai vizsgálata afáziás betegeknél. In: Krasznárné Erdıs, F., Feketéné Gacsó, M. (szerk.) Tanulmányok az afázia témakörébıl. Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 40-51. Pancheva, R., Ullman, M. (2001) Agrammatic aphasia and the hierarchy Complexity Hipothesis. ms.,USC and Georgetown University Partee, B. H. (1973) Nominal and temporal anaphora. Linguistics an Philosophy, 7: 243-286. Penke, M. (2001). Controversies about CP: A comparison of language acquisition and language impairments in Broca’s aphasia. Brain and Language, 77, 351-363. Petersen, S. E., Fox, P.T., Posner, M. I., Mintun, M. A., Raichle, M.E. (1989) Posiron emission tomographic studies of the processing of single words. Journal of Cognitive Neuroscience 1, 153-170.

122


Mészáros Éva

Pléh, Cs., MacWhinney, B. (1986) Vonatkozó mellékmondatok megértése a magyarban. Mőhelymunkák a Nyelvészet és Társtudományai Körébıl, 2, 81-113. Pollock, J-Y. (1989) Verb movement, Universal Grammar, and the structure of IP. Linguistic Inquiry, 20, 365-424. Prather, A. B., Zurif, E., Love, T., Brownell, H. (1997) Speed of lexical activation in nonfluent Broca’s aphasia and fluent Wernicke’s aphasia. Brain and Language, Vol.59.Issue 3.1. 391-411. Reichenbach, H. (1947) Elements of Symbolic Logic. Berkley: University of California Press. Reuland, E. (2001) Primitives of Binding. Linguistic Inguiry, 32, 439-492. Saffran, E. M., Martin, O. S. M. (1975) Immediate memory for word lists and sentences in a patient with deficient auditory short-term memory. Brain and Language, 2, 420-433. Saussure, F. (1975) Bevezetés az általános nylvészetbe. In: Péter, J., Teiszler, P. (Szerk.) Nyelvelméleti tanulmányok, Kriterion, Bukarest, 66-117. Shallice, T., Vallar, G. (1990) The impairment of auditory-verbal short term storage. In: Vallar, G., Shallice, T. (eds.) Neuropsychological impairments of short-term memory. Cambridge University Press Shapiro, L. P., McNamara, P., Zurif, E., Lanzoni, S., Cermak, L.(1992) Processing complexity and sentence memory: Evidence from amnesia. Brain and Language, 42, 431-453. Stavrakaki, S., Kouvava, S. (2003) Functional categories in agrammatism:Evidence from Greek. Brain and Language, 86,129-141. Stowell, T. (1995a). The phrase structure of tense. In: Rooryck,J. Zaring,L.(eds.), Phrase structure and the lexicon. Kluwer Publications, Dordrecht, 277-291. Stowell, T. (1995b) What is the meaning of the present and past tenses? In.Bertinetto, P.M. (eds.), Temporal Reference, Aspect and Actionality, Vol.1. Semantic and Syntactic Perspectives. Rosenberg & Sellier, Torino, 397-410. Stowell, T. (2007) The syntactic expression of tense. Lingua,Vol.117, Issue 2, 437-463. van der Weert, C. F. (2002) Nature or nurture: structured information knowledge. Reading Working Papers in Linguistics 6. 119-132. Vasic, M. (2006) Pronoun comprehension in agrammatic aphasia. Publ. LOT. Vlach, F. (1993) Temporal adverbials, Tenses and Perfect. Linguistics and Philosophy, Vol.16. No.3.

123


Mészáros Éva

Warren, T., Gibson, E. (2002) The influence of referential processing on sentence complexity. Cognition, 85, Issue 1, 79-112 Wenzlaff, M., Clahsen, I. (2004) Tense and agreement in German agrammatism. Brain and Language, 89, 57-68. Wenzlaff, M., Clahsen, I. (2005) Finiteness and verb-second in German agrammatism. Brain and Language, 92, 33-44. Zagona, K. (1990) Times as temporal argument structure. Presentation at the Conference on Time in Language, MIT. Zagona, K. (2003) Tense and Anaphora: Is There a Tense-Specific Theory of Coreference? In. Barss, A. (ed.) Anaphora. Blackwell Publishing, 141-171. Zagona, K. (1995) Temporal argument structure: configurational elements of construal. In: Bertinetto, P. M. (eds.), Temporal Reference, Aspect and actionality, Vol.1. Semantic and Syntactic Perspectives. Rosenberg & Sellier, Torino, 397-410. Zagona Karen (2007) Some effects of aspect on tense construal. Lingua, 117, Issue 2, 464502. Zatorre, R. J., Meyer, E., Gjedde, A.., Evans, A. C. (1996) PET studies of phonetic processing of speech: Review, replication, and reanalysis, Cerebral Cortex 6, 21-30. Zurif, E. B., Caramazza, A., Myerson, R. (1972) Grammaticsal judgements of agrammatic aphasics. Neuropsychologia, 10, 4. 40—417.

124


Mészáros Éva

FÜGGELÉK ALANY-IDİHATÁROZÓ-TÁRGY-IGE SZÓREND Grammatikus:alany—MA—tárgy—Ige jelen idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány ma a feladatot megcsinálja. A gyerek ma a leckét felmondja Az ügynök ma a házat eladja A néni ma a levelet feladja. A kisfiú ma a könyvet elolvassa Az elnök ma a beszédet elmondja A bíró ma a meccset lefújja A vendég ma a vacsorát lemondja A tulajdonos ma az üzletet becsukja A kislány ma a könyvet kiolvassa A sereg ma a várat elfoglalja Az asztalos ma az ajtót megcsinálja Az elnök ma a kiállítást meglátogatja Az anya ma az ablakot lemossa A gyerek ma a zoknit kimossa A bácsi ma a kertet felássa A színész ma a díjat megkapja A férfi ma az ágat levágja A kislány ma a levelet megírja A gyerek ma az ajándékot megkapja

Grammatikus: alany—MA—tárgy— Ige múlt idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány ma a feladatot megcsinálta. Az ügynök ma a házat eladta A néni ma a levelet feladta. A kisfiú ma a könyvet elolvasta Az elnök ma a beszédet elmondta A bíró ma a meccset lefújta A vendég ma a vacsorát lemondta A tulajdonos ma a boltot bezárta A kislány ma a könyvet kiolvasta A sereg ma a várat elfoglalta Az asztalos ma az ajtót megcsinálta Az elnök ma a kiállítást meglátogatta Az anya ma az ablakot lemosta A gyerek ma a zoknit kimosta A bácsi ma a kertet felásta A színész ma a díjat megkapta A férfi ma az ágat levágta A gyerek ma a pénzt megszámolta a gyerek ma az ajándékot megkapta a kislány ma a levelet megírta

Grammatikus: alany—MA—tárgy— Ige jövı idı (fog+infinit.) 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A lány ma a feladatot meg fogja csinálni Az ügynök ma a házat el fogja adni A néni ma a levelet fel fogja adni A kisfiú ma a könyvet el fogja olvasni Az elnök ma a beszédet el fogja mondani A bíró ma a meccset le fogja fújni

125

Agrammatikus mondatfeldolgozás 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Mészáros Éva

A vendég ma a vacsorát le fogja mondani A tulajdonos ma az üzletet be fogja csukni A kislány ma a könyvet ki fogja olvasni A sereg ma a várat el fogja foglalni Az asztalos ma az ajtót meg fogja csinálni Az elnök ma a kiállítást meg fogja látogatni Az anya ma az ablakot le fogja mosni A gyerek ma a zoknit ki fogja mosni A bácsi ma a kertet fel fogja ásni A néni ma a híreket meg fogja hallgatni A színész ma a díjat meg fogja kapni A férfi ma az ágat le fogja vágni Az anya ma a gyereket meg fogja szidni A kislány ma a levelet meg fogja írni

Grammatikus: alany—TEGNAP —tárgy— Ige múlt idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

A lány tegnap a feladatot megcsinálta. A bácsi tegnap a híreket meghallgatta Az ügynök tegnap a házat eladta A néni tegnap a levelet feladta. A kisfiú tegnap a könyvet elolvasta Az elnök tegnap a beszédet elmondta A bíró tegnap a meccset lefújta A vendég tegnap a vacsorát lemondta A tulajdonos tegnap a botot bezárta A kislány tegnap a könyvet kiolvasta A sereg tegnap a várat elfoglalta Az asztalos tegnap az ajtót megcsinálta Az elnök tegnap a kiállítást meglátogatta Az anya tegnap az ablakot lemosta A gyerek tegnap a zoknit kimosta A bácsi tegnap a kertet felásta A szabó tegnap a kabátot kiszabta Az író tegnap a díjat megkapta A férfi tegnap a fát kivágta A gyerek tegnap a verset megtanulta Az anya tegnap a gyereket megszidta

Agrammatikus: alany—TEGNAP— tárgy— Ige jelen idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.

A lány tegnap a feladatot megcsinálja. Az ügynök tegnap a házat eladja Az anya tegnap a gyereket megszidja A néni tegnap a levelet feladja. A kisfiú tegnap a könyvet elolvassa Az elnök tegnap a beszédet elmondja A bíró tegnap a meccset lefújja A vendég tegnap a vacsorát lemondja A tulajdonos tegnap a botot bezárja A kislány tegnap a könyvet kiolvassa A sereg tegnap a várat elfoglalja Az asztalos tegnap az ajtót megcsinálja Az elnök tegnap a kiállítást meglátogatja Az anya tegnap az ablakot lemossa A gyerek tegnap a zoknit kimossa A bácsi tegnap a kertet felássa

126

Agrammatikus mondatfeldolgozás 17. 18. 19. 20.

Mészáros Éva

A szabó tegnap a kabátot kiszabja A színész tegnap a díjat megkapja A férfi tegnap az ágat levágja A gyerek tegnap a pénzt megszámolja

Agrammatikus: alany—TEGNAP— tárgy— Ige jövı idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány tegnap a feladatot meg fogja csinálni Az anya tegnap a gyereket meg fogja szidni A gyerek tegnap a verset meg fogja tanulni Az ügynök tegnap a házat el fogja adni A néni tegnap a levelet fel fogja adni A kisfiú tegnap a könyvet el fogja olvasni Az elnök tegnap a beszédet el fogja mondani A bíró tegnap a meccset le fogja fújni A vendég tegnap a vacsorát le fogja zárni A tulajdonos tegnap az üzletet be fogja zárni A kislány tegnap a könyvet ki fogja olvasni A sereg tegnap a várat el fogja foglalni Az asztalos tegnap az ajtót meg fogja csinálni Az elnök tegnap a kiállítást meg fogja látogatni Az anya tegnap az ablakot le fogja mosni A gyerek tegnap a zoknit ki fogja mosni A bácsi tegnap a kertet fel fogja ásni A néni tegnap a híreket meg fogja hallgatni A színész tegnap a díjat meg fogja kapni A férfi tegnap az ágat le fogja vágni

Grammatikus: alany—HOLNAP—tárgy— Ige jelen idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány holnap a feladatot megcsinálja. Az ügynök holnap a házat eladja A néni holnap a levelet feladja. A kisfiú holnap a könyvet elolvassa Az elnök holnap a beszédet elmondja A bíró holnap a meccset lefújja A vendég holnap a vacsorát lemondja A tulajdonos holnap a botot bezárja A kislány holnap a könyvet kiolvassa A sereg holnap a várat elfoglalja Az asztalos holnap az ajtót megcsinálja Az elnök holnap a kiállítást meglátogatja Az anya holnap az ablakot lemossa A gyerek holnap a zoknit kimossa A bácsi holnap a kertet felássa A színész holnap a díjat megkapja A férfi holnap az ágat levágja Az anya holnap a gyereket megszidja A szabó holnap a kabátot kiszabja A kislány holnap a verset megtanulja

Agrammatikus: alany—HOLNAP—tárgy— Ige múlt idı 1. 2. 3. 4.

A lány holnap a feladatot megcsinálta. A néni holnap a csomagot feladta. A kisfiú holnap a könyvet elolvasta Az elnök holnap a beszédet elmondta

127

Agrammatikus mondatfeldolgozás 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Mészáros Éva

A bíró holnap a meccset lefújta A vendég holnap a vacsorát lemondta A tulajdonos holnap a botot bezárta A kislány holnap a könyvet kiolvasta A sereg holnap a várat elfoglalta Az asztalos holnap az ajtót megcsinálta Az elnök holnap a kiállítást meglátogatta Az anya holnap az ablakot lemosta A gyerek holnap a zoknit kimosta A bácsi holnap a kertet felásta Az író holnap a díjat megkapta A férfi holnap az ágat levágta Az anya holnap a gyereket megszidta A szabó holnap a kabátot kiszabta A kislány holnap a verset megtanulta A bácsi holnap a híreket meghallgatta

Grammatikus: alany—HOLNAP—tárgy— Ige jövı idı 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány holnap a feladatot meg fogja csinálni Az ügynök holnap a házat el fogja adni A néni holnap a levelet fel fogja adni A kisfiú holnap a könyvet el fogja olvasni Az elnök holnap a beszédet el fogja mondani A bíró holnap a meccset le fogja fújni A vendég holnap a vacsorát le fogja mondani A tulajdonos holnap az üzletet be fogja zárni A kislány holnap a könyvet ki fogja olvasni A sereg holnap a várat el fogja foglalni Az asztalos holnap az ajtót meg fogja csinálni A nı holnap a kiállítást meg fogja látogatni Az anya holnap az ablakot le fogja mosni A bácsi holnap a kertet fel fogja ásni A néni holnap a híreket meg fogja hallgatni A színész holnap a díjat meg fogja kapni A férfi holnap az ágat le fogja vágni Az anya holnap a gyereket meg fogja szidni A szabó holnap a kabátot ki fogja szabni A kislány holnap a verset meg fogja tanulni

ALANY-IGE –TÁRGY –IDİHATÁROZÓ SZÓREND Grammatikus: Alany—IGE jelen idı—tárgy—MA 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

A lány megcsinálja a feladatot ma Az ügynök eladja a házat ma A néni feladja a levelet ma A kisfiú elolvassa a könyvet ma Az elnök elmondja a beszédet ma A bíró lefújja a meccset ma A vendég lemondja a találkozót ma A tulajdonos bezárja a boltot ma A kislány elolvassa a mesét ma A sereg elfoglalja a várat ma A miniszter meglátogatja a kiállítást ma A nı lemossa az ablakot ma A kislány kimossa a ruhát ma A bácsi felássa kertet ma

128

Agrammatikus mondatfeldolgozás 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Mészáros Éva

A versenyzı átússza a folyót ma A férfi kivágja a fát ma A mővész megrajzolja a képet ma A gyerek megírja a leckét ma A szabó kiszabja a kabátot ma A kislány megtanulja a verset ma

Grammatikus: Alany—IGE múlt idı—tárgy—MA 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány megcsinálta a feladatot ma A kisfiú felmondta a leckét ma Az ügynök eladta a házat ma A néni feladta a levelet ma A kisfiú elolvasta a könyvet ma Az elnök elmondta a beszédet ma A bíró lefújta a meccset ma A vendég lemondta a találkozót ma A tulajdonos bezárta a boltot ma A kislány elolvasta a mesét ma A sereg elfoglalta a várat ma A nı lemosta az ablakot ma A kislány kimosta a ruhát ma A bácsi felásta kertet ma A versenyzı átúszta a folyót ma A férfi kivágta a fát ma A gyerek megírta a leckét ma A lakatos megcsinálta a zárat ma A szabó kiszabta a kabátot ma A kislány megtanulta a verset ma

Grammatikus: Alany—IGE jövı idı—tárgy—MA 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány meg fogja csinálni a feladatot ma Az ügynök el fogja adni a házat ma A néni fel fogja adni a levelet ma A kisfiú el fogja olvasni a könyvet ma Az elnök el fogja mondani a beszédet ma A bíró le fogja a meccset ma tulajdonos be fogja zárni a boltot ma A kislány el fogja olvasni a mesét ma A sereg el fogja foglalni a várat ma A nı fel fogja súrolni a padlót ma A kislány ki fogja mosni a ruhát ma A bácsi fel fogja ásni kertet ma A versenyzı át fogja úszni a folyót ma A mővész meg fogja rajzolni a képet ma A gyerek meg fogja írni a leckét ma A bővész be fogja mutatni a trükköt ma A lakatos meg fogja csinálni a zárat ma Az anya meg fogja szidni a gyereket ma A szabó ki fogja szabni a kabátot ma A kislány meg fogja tanulni a verset ma

129


Mészáros Éva

Grammatikus: Alany—IGE múlt idı—tárgy—TEGNAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány megcsinálta a feladatot tegnap Az ügynök eladta a házat tegnap A néni feladta a levelet tegnap A kisfiú elolvasta a könyvet tegnap Az elnök elmondta a beszédet tegnap A bíró lefújta a meccset tegnap A tulajdonos bezárta a boltot tegnap A kislány elolvasta a mesét tegnap A sereg elfoglalta a várat tegnap A kislány kimosta a ruhát tegnap A bácsi felásta kertet tegnap A versenyzı átúszta a folyót tegnap A férfi kivágta a fát tegnap A mővész megrajzolta a képet tegnap A gyerek megírta a leckét tegnap A bővész bemutatta a trükköt tegnap A lakatos megcsinálta a zárat tegnap Az anya megszidta a gyereket ma A szabó kiszabta a kabátot ma A kislány megtanulta a verset ma

Agrammatikus:Alany—IGE jelen idı—tárgy—TEGNAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány megcsinálja a feladatot tegnap Az ügynök eladja a házat tegnap A néni feladja a levelet tegnap A kisfiú elolvassa a könyvet tegnap Az elnök elmondja a beszédet tegnap A bíró lefújja a meccset tegnap A vendég lemondja a találkozót tegnap A tulajdonos bezárja a boltot tegnap A kislány elolvassa a mesét tegnap A sereg elfoglalja a várat tegnap A nı lemossa az ablakot tegnap A bácsi felássa kertet tegnap A versenyzı átússza a folyót tegnap A férfi kivágja a fát tegnap A mővész megrajzolja a képet tegnap A gyerek megírja a leckét tegnap A lakatos megcsinálja a zárat tegnap Az anya megszidja a gyereket tegnap A szabó kiszabja a kabátot tegnap A kislány megtanulja a verset tegnap

Agrammatikus: Alany—IGE jövı idı—tárgy—TEGNAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.

A lány meg fogja csinálni a feladatot tegnap Az ügynök el fogja adni a házat tegnap A néni fel fogja adni a levelet tegnap A kisfiú el fogja olvasni a könyvet tegnap Az elnök el fogja mondani a beszédet tegnap A bíró le fogja a meccset tegnap A vendég le fogja mondani a találkozót tegnap A tulajdonos be fogja zárni a boltot tegnap A kislány el fogja olvasni a mesét tegnap

130

Agrammatikus mondatfeldolgozás 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Mészáros Éva

A sereg el fogja foglalni a várat tegnap A nı fel fogja súrolni a padlót tegnap A kislány ki fogja mosni a ruhát tegnap A bácsi fel fogja ásni kertet tegnap A versenyzı át fogja úszni a folyót tegnap A férfi ki fogja vágni a fát tegnap A gyerek meg fogja írni a leckét tegnap A lakatos meg fogja csinálni a zárat tegnap Az anya meg fogja szidni a gyereket tegnap A szabó ki fogja szabni a kabátot tegnap A kislány meg fogja tanulni a verset tegnap

Agrammatikus: Alany—IGE múlt idı—tárgy—HOLNAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány megcsinálta a feladatot holnap Az ügynök eladta a házat holnap A néni feladta a levelet holnap A kisfiú elolvasta a könyvet holnap Az elnök elmondta a beszédet holnap A bíró lefújta a meccset holnap A tulajdonos bezárta a boltot holnap A kislány elolvasta a mesét holnap A sereg elfoglalta a várat holnap A nı lemosta az ablakot holnap A kislány kimosta a ruhát holnap A bácsi felásta kertet holnap A versenyzı átúszta a folyót holnap A férfi kivágta a fát holnap A mővész megrajzolta a képet holnap A gyerek megírta a leckét holnap A bővész bemutatta a trükköt holnap A lakatos megcsinálta a zárat holnap A szabó kiszabta a kabátot holnap A kislány megtanulta a verset holnap

Grammatikus: Alany—IGE jelen idı—tárgy—HOLNAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány megcsinálja a feladatot holnap Az ügynök eladja a házat holnap A néni feladja a levelet holnap A kisfiú elolvassa a könyvet holnap Az elnök elmondja a beszédet holnap A tulajdonos bezárja a boltot holnap A kislány elolvassa a mesét holnap A sereg elfoglalja a várat holnap A miniszter meglátogatja a kiállítást holnap A nı lemossa az ablakot holnap A kislány kimossa a ruhát holnap A bácsi felássa kertet holnap A férfi kivágja a fát holnap A mővész megrajzolja a képet holnap A gyerek megírja a leckét holnap A bővész bemutatja a trükköt holnap A lakatos megcsinálja a zárat holnap Az anya megszidja a gyereket holnap A szabó kiszabja a kabátot holnap A kislány megtanulja a verset holnap

131


Mészáros Éva

Agrammatikus: Alany—IGE múlt idı—tárgy—HOLNAP 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány meg fogja csinálni a feladatot holnap A kisfiú fel fogja mondani a leckét holnap Az ügynök el fogja adni a házat holnap A néni fel fogja adni a levelet holnap A kisfiú el fogja olvasni a könyvet holnap Az elnök el fogja mondani a beszédet holnap A vendég le fogja mondani a találkozót holnap A tulajdonos be fogja zárni a boltot holnap A kislány el fogja olvasni a mesét holnap A sereg el fogja foglalni a várat holnap A nı fel fogja súrolni a padlót holnap A kislány ki fogja mosni a ruhát holnap A bácsi fel fogja ásni kertet holnap A versenyzı át fogja úszni a folyót holnap A férfi ki fogja vágni a fát holnap A gyerek meg fogja írni a leckét holnap A lakatos meg fogja csinálni a zárat holnap Az anya meg fogja szidni a gyereket holnap A szabó ki fogja szabni a kabátot holnap A kislány meg fogja tanulni a verset holnap

SOV szórendő mondatok SOV-grammatikus mondatok 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

A lány a feladatot megcsinálja A katona a levet feladja A kisfiú a könyvet elolvassa A vendég a találkozót lemondja Az elnök a beszédet felolvassa A bíró a meccset lefújja A gyerek a labdát elgurítja A tulajdonos a boltot bezárja A kislány a mesét meghallgatja A sereg a várat elfoglalja Az asztalos a szekrényt megjavítja A nı a kiállítást meglátogatja A festı a képet megrajzolja Az anya a szobát felmossa A gyerek a zoknit kimossa A bácsi a kertet felássa A színész a díjat megkapja A férfi az ágat levágja A versenyzı a tavat átússza

SOV-agrammatikus 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

A lány a feladatot megcsinálják A katona a levet feladják A kisfiú a könyvet elolvassák A vendég a találkozót lemondják Az elnök a beszédet felolvassák A bíró a meccset lefújják A gyerek a labdát elgurítják A tulajdonos a boltot bezárják A kislány a mesét meghallgatják A sereg a várat elfoglalják Az asztalos a szekrényt megjavítják

132

Agrammatikus mondatfeldolgozás 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Mészáros Éva

A nı a kiállítást meglátogatják A festı a képet megrajzolják Az anya a szobát felmossák A gyerek a zoknit kimossák A bácsi a kertet felássák A színész a díjat megkapják A férfi az ágat levágják A versenyzı a tavat átússzák A férfi a pénzt megszámolják

VOS-szórendő mondatok VOS-grammatikus mondatok 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Megcsinálja a feladatot a lány Feladja a levelet a néni Elolvassa a könyvet a kisfiú Lemondja a találkozót a vendég Felolvassa a beszédet az elnök Lefújja a meccset a bíró Elgurítja a labdát a gyerek Bezárja a boltot a tulajdonos Meghallgatja a mesét a kislány Elfoglalja a sereg a várat Megjavítja a szekrényt az asztalos Meglátogatja a kiállítást az elnök Megrajzolja a képet a festı Felmossa a szobát az anya Kimossa a zoknit a gyerek Felássa a kertet a bácsi Megkapja a díjat a színész Levágja az ágat a férfi Átússza a tavat a versenyzı Megszámolja a pénzt a gyerek

VOS agrammatikus 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

Megcsinálják a feladatot a lány Feladják a levelet a katona Elolvassák a könyvet a kisfiú Lemondják a találkozót a vendég Felolvassák a beszédet az elnök Lefújják a meccset a bíró Elgurítják a labdát a gyerek Bezárják a boltot a tulajdonos Meghallgatják a mesét a kislány Elfoglalják a sereg a várat Megjavítják a szekrényt az asztalos Meglátogatják a kiállítást a nı Megrajzolják a képet a festı Felmossák a szobát az anya Kimossák a zoknit a gyerek Felássák a kertet a bácsi Megkapják a díjat a színész Levágják az ágat a férfi Átússzák a tavat a versenyzı Megszámolják a pénzt a gyerek

133

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ MÉSZÁROS ÉVA MONDATFELDOLGOZÁS MAGYAR AGRAMMATIKUS AFÁZIÁSOKNÁL

Recommend Documents