Etnobotanikai jegyzetek Hollandiából
Fazekas Tamás 2000 – Szentendre, Deli Antal u. 39./3.
[email protected] 30-619-10-28 Szentendrei Református Gimnázium Kővirág 6 TVSzK Felkészítő tanár: Kiss Székely Zoltán
2008. március 16-25. között a hollandiai Sommelsdijk s Middelharnis helységekben volt alkalmam etnobotanikai gyűjtőmunkára. A hollandok szoros kapcsolatban állnak a növényekkel. Először is a tulipán kultúrájuk egyik nagyon fontos eleme, s ott van a híres holland festő Vincent van Gogh is, aki rengeteg világhírű virágfestményt készített. Dolgozatomban – melyet holland területeken végzett kutatásaimból készítettem – erre a szoros kapcsolatra kerestem magyarázatot, s a jellegzetesebb holland növényekről gyűjtettem érdekes adatokat. A hollandoknak általában sok szobanövényük van a lakásukban, de kertjükben is szép, rendezett ültetvényeket láthatunk. Beszélgettem biológia tanárokkal, illetve egy holland virágtermelővel is, így számos növényről sikerült adatokat gyűjtenem. Növények, növénynevek s növénynév-értelmezések Hollandiából A következő növényekről volt szó beszélgetéseim során: Erdei turbolya (Anthriscus sylvestris) (1. ábra) Egyik gyakori növényük. Magyarországon is fellelhető, Hollandiában főleg erdőkben s az út mellett találkozhatunk vele. A különböző szigeteken mások a megnevezések, amiből néggyel találkoztam. Az első a holland „FLUITE-KRUID”, mely 2 szó összetétele. Magyarul úgy hangzana, a „sípfű”. Azért kapta ezt a nevet, mert a növény szára üreges, így sípot lehet belőle készíteni. Egy másik szigeten ezt a növényt „TOETER”–nek nevezik, magyarul annyit jelent „duda”, mely szintén utal a növény hangkiadó képességére. A harmadik név „KOEKOEKS GROENTE”. Ez azt jelenti „kakukk zöldség”. Azért ez a megnevezés, mert a növény akkortájt virágzik, amikor a kakukk Afrikából hazaérkezik Hollandiába. Egy negyedik megnevezéssel is találkoztam, a „HOLLANDS KANT”, mely magyarul annyit tesz, a „holland csipke”. Fehér ernyős virágzata kicsi apró fehér virágok összességéből áll, emiatt hasonlít a csipkére (2. ábra). Ritkán használják a levelét salátákban, de nem gyakori. Inkább a rokonát, a zamatos turbolyát használják ételek ízesítésére. Festő rekettye (Genista tinctoria) (3. & 4. ábra) Holland neve „VERF-BREM”, mely majdnem tökéletesen egyezik a magyar névvel, pontosan „festékrekettye” lenne. Textíliákhoz használták sárga szín festésére. Ez a növény Magyarországon is őshonos faj. Zeller (Apium graveolens) (5. & 6. ábra) Hollandiában ritka. Erős jellegzetes illata van. A világon 3 fajtája terjedt el, hazánkban a gumós változatát termesztik. Egyaránt felhasználható fűszernövényként s gyógyászati célokra is: vizelethajtó. Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) (7. & 8. ábra) A holland „PAARDEBLOEM” elnevezés magyarul azt jelenti „lóvirág”. Két indok is felmerült a holland elnevezés magyarázására. Egyrészt a növényt nehéz kiirtani, erős s kitartó akár egy paripa. Másrészt a lovak gyakori csemegéje. Régen az emberek is ették, salátákban alkalmazták a növény fiatal leveleit. Sok helyen megtalálhatjuk mivel nagyon igénytelen növény, de ma már nem túl gyakori a holland területeken, mert sikerült visszaszorítaniuk. Pipacs (Papaver rhoeas) (9. & 10. ábra) Hollandul „KLAPROOS”, „puffanásrózsa” a neve. A háborús hősökre, a külföldi frontokon harcolt veteránokra, a béketeremtő s békefenntartó műveletekben részt vett katonákra emlékeznek egyes országokban november 11-én. Ezen a napon – 1918. november 11-én, 11 órakor - ért véget hivatalosan az első világháború. Az Emlékezés Napját (Remembrance Day) V. György brit uralkodó iktatta be egy melbourne-i újságíró, Edward George Honey javaslatára 1919. november 7-én. Azóta egyperces néma tiszteletadással adóznak a háborúban elesett katonák emlékére világszerte pontban 11 órakor. Az emberek ilyenkor pipacsot viselnek a ruhájukon az emlékezés jeléül, melynek hagyománya onnan ered,
2
hogy az első világháborús belgiumi s franciaországi csatamezőket ilyen virágok borították. A vérontást szimbolizáló vörös pipacsot egy kanadai tiszt, John McCrae versben örökítette meg 1915-ben: Flanders Mezején (Nika Géza fordítása) Flanders mezején pipacsok nőnek Keresztjei közt egy temetőnek Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen Még bátran szól a pacsirta ének Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket. Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég, Flanders mezején. Viaskodjatok Ti az ellenséggel; Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel; Vigyétek Ti azt magasra tartva. De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak Flanders mezején. Hóvirág (Galanthus nivalis) (11. & 12. ábra) Holland neve „SNEEUWKLOKJE”, magyarul: „hóharang”. Parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) (13. & 14. ábra) Már nem gyakori a vidéken, de a magja a madáreleségek részét képezi. Holland „ALSEMAMBROSIA” neve azt jelenti „ízambrózia”. A növénynek állítólag jellegzetes íze van. Fagyöngy (Viscum album) (15. & 16. ábra) A fagyöngynek két megnevezése él a szigeteken. Az egyik a „MARETAK”, mely azt jelenti „farokág”, míg a másik megnevezés a holland „VOGELLOM” összetett szó, mely magyarul „madárszáj”. Érdekes megnevezések. A hollandok körében azért is ismert növény a fagyöngy, mert nagy kedvelőjük az Asterix s Obelix meséknek, ahol ez a növény a gallok varázsitalának egyik fontos hozzávalója. Százszorszép (Bellis perennis) (17. & 18. ábra) Ennek a növénynek is két fajta megnevezése él a holland szigeteken. Az egyik a „MEIZOENTJE”, magyarul „májuscsók” elnevezés, de hívják „MADERLIEFJE” „hölgykedvesem”-nek is. Ennek oka, hogy a százszorszép Szűz Mária jelkép Hollandiában. A kedves hölgy őt jelenti. & akárcsak Magyarországon a kisgyerekek itt is koronát fűznek az egymásba dugható szárakból. Salátakatáng (Cichorium endivia) (19. ábra) A fejes salátához hasonló ízű salátafaj. A gyökérnyakból kiinduló tőleveleket fogyasztják salátákban (20. ábra). Kedvelt növény, a farmerek termesztik. Régen a sok holland farmernek meg kellett küzdeniük a piacért. Egy-két vállalkozó szellemű farmer kezdte el termeszteni, hogy ezzel bebiztosítsa magát a piacon. Az újítás sikeresnek bizonyult. 2 féle megnevezése él a vidéken. Az egyik a „WIT LOF”, vagyis „fehér levél”. A másik elnevezés a „BRUSSELS LOF”, magyarul „brüsszeli levél”. Sziki őszirózsa (Aster tripolium) (21. & 22. ábra) Hollandul „ZEEASTER”, ami azt jelenti „tengeri-őszirózsa”. Az elöntéses helyeken nő, mivel sós, tápanyagban gazdag talajra van szüksége. A fiatal leveleket fogyasztják salátákban, melyeket június-július környékén szednek. Ez a növény is egyes farmerek trükkje, újítása lett volna a piacon való megmaradásnak, ám ez nem volt sikeres, mivel csak tengerpart közelében s nagyon nehezen termeszthető.
3
Tűzliliom (Lilium bulbiferum) (23. & 24. ábra) Vadon élő ritka növény. Homokos talajon nő, de egyéb növények kiszorították, így ma csak az ország északkeleti részén, Drenthe tartományában lelhető fel két helyen. Ennek a növénynek is két megnevezése van. „ROGGELELIE” s „ORANJELELIE”, magyarul „rozsliliom” illetve „narancssárgaliliom”. Len (Linum usitatissimum) (25. & 26. ábra) Hollandul a len megnevezése „VLAS”. A modern lenipar akkor fejlődött ki, amikor Philipp de Girard 1814-ben feltalálta a len nedves fonási eljárását. Ő alapította Párizsban az első lenfonó gyárat. Hollandia mellett Franciaország s Belgium adja a világ rostlentermelésének kb. 70%-át. Főleg a második világháború előtt használták ruhák készítéséhez, sok holland farmer megélhetését jelentette a len akkoriban. A holland úr, akivel beszélgettem, elmondása szerint az ő édesapja is foglalkozott a növény termesztésével. Ő mesélte azt is, hogy a világháborúban lenből készültek a németek ejtőernyői. Nárcisz (Narcissus sp.) (27. & 28. ábra) Egyes helyeken a nárcisz vadon is nő, de inkább a kertekre jellemző. Réges-régen a holland szerzetesek járták szerte a világot s virágfajokat is gyűjtöttek. Részben ez az oka annak, hogy ma Hollandia növényvilága olyan sokrétű, színes s gazdag. Így kerülhetett északra ez a trópusi illetve szubtrópusi elterjedésű növényfaj is. Nevét Narkisszoszt idézi, legendája teszi, hogy a nárcisz azóta is az önimádat jelképe, mivel magának a virágnak a szirma is egy kicsit önmaga felé hajlik. Ezért sem illik nárciszt vinni vendégségbe sem Hollandiában, sem másutt. Gyöngyvirág (Convallaria majalis) (29. & 30. ábra) A növény holland neve „LELIE-DER-DALEN”, ami magyarul annyit jelent „liliom-avölgyben”. Hollandia keleti részén jellemző. Nagy útifű (Plantago major) (31. ábra) Holland megnevezése „GROTE WEEGBREE”, mely egyezik a magyar jelentéssel. Levelét borogatáshoz is használják, illetve hosszabb gyaloglás alkalmával cipőnkbe téve megakadályozza a vízhólyagok kialakulását (32. ábra). E kapcsán fűződik hozzá egy legenda is, miszerint Amerikában úgy telepedett meg az útifű, hogy a hódítók lábaikon ilyen leveleket viseltek, s amerre jártak, lépteik nyomán nőtt ki a növény. Kányabangita (Viburnum opulus) (33. & 34. ábra) Holland megnevezése „GELDERSE ROOS”: „gelderlandi rózsa”. Gelderland Hollandia egyik tartománya, melynek fegyveresei viselték a növény virágát, a mai napig Gelderland tartomány címernövénye. Közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) (35. & 36. ábra) Az orbáncfű holland neve „SINT JANSKRUID”, ami magyarul azt jelenti „Szent János”, ugyanis az őskeresztények a növényt keresztelő Szent Jánosról nevezték el. Magyarországon is hívják még Szent János füvének. A leveleken látható kis lyukacskákat régen az ördög művének tartották, aki tűvel szurkálja ki a leveleket, hogy kiszedje belőle varázserejét. A Szent János-napon szedett orbáncfűvirágokat a ház ablakának, kapujának vasrácsaira fonták, így védekezve villámcsapás, a tűzvész s a rossz szellemek ellen. Krisztus előtt a mai holland területeken egy germán istenség, Bolder vérének tartották a növény leveleit. Réti boglárka (Ranunculus acris) (37. ábra) Nagyon gyakori virág a vidéken. Holland neve „SCHERPE BOTERBLOEM”, magyarul: „éles boglárka”, utalva ezzel a növény éles, lándzsa alakú leveleire. Hollandiában egy hiedelem tartozik hozzá, ami főleg a farmerek körében ismert: ha a tejbe teszünk a réti boglárka virágjából (38. ábra), az tej jobb s finomabb lesz. Nefelejcs (Myosotis sp.) (39. & 40. ábra)
4
Holland neve egyezik a magyar jelentéssel, „VERGET-MIJ-NIETJE”. A legenda szerint Isten megteremtette a növényeket, s amikor elnevezte őket ezt kihagyta. A virág kérte, hogy őróla se feledkezzen meg az Úr, aki ezt a nevet adta neki. Szurokfű (Origanum vulgare) (41. & 42. ábra) Ezen a vidéken „WILDE MARJOLEIN”-nak hívják, amiből a „marjolein” egy holland női név, szóval magyarul azt jelentené „vad marjolein”. A nők régen széles szoknyáik végére kötötték a virág néhány szálát, mert azok védelmet nyújtanak a gonosztól. Kányazsombor (Alliaria petiolata) (43. & 44. ábra) Hollandul „LOOK-ZONDER-LOOK” a neve, ami azt jelenti „hagyma-hagymanélkül”. Ez a név arra utal, hogy a zsenge levelek megdörzsölve fokhagymaszagúak, de a növény maga mégsem hagyma. Az aromája miatt ízesítőszer készítéséhez használják. Fehér árvacsalán (Lamium album) (45. ábra) Holland neve „WITTE DOVENETEL”, ami majdnem tökéletesen egyezik magyar név jelentésével. Gyakori a vidéken. Csípős csalán (Urtica dioica) (46. ábra) Holland neve „GROTE BRANDNETEL”, a csípős csalánt a hollandok „nagy csalánnak” hívják. Gyakori a vidéken. Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) (48. ábra) Két fajta holland megnevezés él erre a növényre. „HERDERSTASJE”, ami a pásztortáska név holland megfelelője, illetve a „LEPELTJESDIEF”, ami annyit jelent „kanalacskák-tolvaja”. Az utóbbi elnevezés oka, hogy a növény kis levelei kanál alakúak. Ezeket a leveleket kicsit megtépve, lejjebb húzva a száron apró csörgő is készíthető (47. ábra), amivel a gyerekek szoktak játszani. Keserű csucsor (Solanum dulcamara) (49. ábra) A keserű csucsor holland neve „BITTERZOET”, magyarul: „édes-íz”. Ezt az elnevezést a bogyói miatt kapta (50. ábra). Gyakori mérgező növényről van szó. Kerti holdviola (Lunaria annua) (51. ábra) Holland neve megegyezik a növény magyar népies megnevezésével. „TUINJUDASPENNIG” azt jelenti „júdáspénze”. A kerti holdviola termése ezüstös színű, ezért hasonlít a pénzhez (52. ábra). A hiedelem szerint éjszaka ez a termés világít, illetve olyan varázsereje van, hogy képes lehúzni a lovak lábáról a patkót. Szagos müge (Galium odoratum) (53. & 54. ábra) Szűz Mária nevéhez kapcsolódó növény. A holland neve „LIEVEVROUWEBEDSTRO”, ami szó szerint azt jelenti „édesasszony-matrac”. A hiedelem szerint az istállóban ezen feküdt Mária Jézus születésekor, tehát puha matracul szolgált neki, s közben a növény jellegzetes illata pedig nyugtatólag hatott rá. Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) (55. & 56. ábra) A piros gyűszűvirág a holland területeken őshonos faj. Magyarországon is már találkozhatunk vele, ahol azonban vadon nem fordul elő, de kertekben dísznövényként használják. Török szegfű (Dianthus barbatus) (57. & 58. ábra) Holland neve „DUIZENDSCHOON”, magyarul „ezerszerszép”. Ez nagyban hasonlít a magyar százszorszép nevének jelentéséhez – joggal gyaníthatunk valamilyen összefüggést –, ám ezen kívül semmilyen más párhuzamot nem találtam a két növény között. Véletlen hasonlóságról van szó. Azonban mindent egybe vetve érdekes, hogy míg mi magyarok az egyik növényt „százszorszépnek” tekintjük, ők azt teljesen máshogy hívják, illetve ez fordítva is igaz, a hollandok egy másik növényt „ezerszerszépnek” vélnek, míg mi azt szintén teljesen másként nevezzük. Tehát mindkét nemzetnél a növények szépségének számadattal való jellemzése is megjelent.
5
Sás, közönséges nád s homoknád (Carex sp., Phragmites australis s Ammophila arenaria) (59., 60. & 61. ábra) Mivel Hollandia egy szigetekkel tarkított, csatornákkal átszőtt, mocsarasokkal s tengerrel rendelkező ország, rengeteg helyen telepedtek meg vízparti növények. A falvakban, a földek között kis folyócskák, csatornák vezetik a vizet, melyek partján a sás – „ZEGGE” s a nád – „RIET” a leggyakoribb növény. Apró érdekesség, hogy a nád barna termését – melyet mi magyarok buzogánynak hívunk – hollandul „SIGAR”-nak nevezik, ami azt jelenti „szivar”. Ennek az elnevezésnek az oka a buzogány kinézete, melyről a hollandok a szivarra asszociáltak egykoron. A homoknád tengerparti homokdűnék s homokos partok lakója. A szél által mozgatott, tápanyagokat, többnyire sót is tartalmazó futóhomokon nő. A homok megkötésére telepítik is. Holland neve „HELMGRAS”, mely azt jelenti „sisakfű”. Édesgyökér (Glycyrrhiza glabra) (62. & 63. ábra) Holland neve „ZOETHOUT”, vagyis „édesfa”. A növény hatóanyagának köszönhetően jó köptető, nyálkaoldó s köhögéscsillapító, de alkalmazzák simaizom görcsoldásra is. Kedvező gyulladáscsökkentő hatást fejt ki gyomornyálkahártya gyulladás s gyomorsavtúltengés okozta nyálkahártya sérülések esetén. Nagyon fontos az édesgyökér Hollandiában, mert belőle készül a drop nevű holland nemzeti cukor. Kezdetben a holland tengerészek fogyasztottak droppot hányinger s egyéb gyomorbántalmaik ellen a tengeren, de a cukorka fennmaradt napjainkig s a holland nép egyik kedvenc édességévé vált. Mesélték nekem, hogy az országból kitelepült holland emberek – többek között – ezt a cukrot hiányolják igazán otthonról. Állagában gumicukorra hasonlít, mégis szopogatni kell. Ízében nagyon változatos, hol édes, hol sós, de van keserű s mézes is. Tulipán (Tulipa sp.) (64. & 65. ábra) A tulipán nem őshonos a holland tájakon. Bölcsőjét még távolabb kell keresnünk, Közép- illetve Belső-Ázsiában, ahol számos vadon élő faj található. A törökök kezdték el tenyészteni, amit már Kr. u. 1000 környékéről írásos feljegyzések bizonyítanak. Az európaiak csak a XVI. század elején ismerték meg ezt a virágot, amikor a török elfoglalta a Kárpátmedence jelentős részét. A bécsi udvar megbízta isztambuli nagykövetét – Augerius Gislenius Busbequist –, hogy szerezzen be a Török Birodalomban termesztett különleges virág hagymájából. Busbequis a hagymákat a kor jeles botanikusának, Carolus Clusiusnak ajándékozta. Feltehetően tőle származik maga a tulipán elnevezés, ami utal a virág turbán alakjára. Clusius 1593-ban a leideni egyetem professzora lett, s ekkor ültetett tulipánokat kertjében, meghonosítva ezzel a növényt Hollandiában. Később a tulipántermesztés hatalmas üzletággá nőtte ki magát a Németalföldön, 1629-ben már körülbelül 1000 faját jegyezték le. Olyannyira úrrá lett a hódolat a virág iránt, hogy kitört egy tömeges tébolyszerű megmozdulás, amit „tulpomániának” neveztek el. Az értékesebb virághagymákkal úgy spekuláltak a hollandok, mint manapság a részvényekkel. Egyetlen ritka alakú s különleges színű virág hagymájáért lakóház árát fizettek ki. A holland tulipántermesztésről Hagymamérettől is függ mekkorára fog növekedni a növény, de a virágokat folyamatosan learatják. A hagymákat októberben ültetik, melyek tavasszal kezdenek el virágozni. Télen a tulipánföldeket szalmával fedik be, hogy a hagymák ne fagyjanak el a hidegben. Júniusban a földből kiszedett hagymákat (66. ábra) megmossák (67. & 68. ábra), majd kézzel osztályozzák s fosztják meg a gyökéri résztől (69. & 70. ábra). A kiválogatott hagymák közül csak a legegészségesebbeket adják el, a kiválogatott rosszakat zacskókba teszik (71. ábra), melyeken feltüntetik a hagymák baját. Egy hálószerű tápanyag alappal ültetik el a hagymákat, mely egyszerűsíti a munkafolyamatot. A hálót nyár elején távolítják el a földből.
6
Hollandia klímája, a nedves kontinentális éghajlat tökéletesen megfelel tulipántermesztéshez, mert máshol általában túl meleg a nyár vagy a tél túl hideg. A világ tulipántermesztésének 90%-át Hollandia adja. Még jelentős tulipánföldek vannak ÚjZélandon s Chile területén, ám ezeknek is holland tulajdonosuk van. Az Amerikai Egyesült Államokban összesen egy-két farmer nevel tulipánokat, akik szintén hollandok. A hollandoknál is jellemző, hogy virágnevek női névként is használatosak. Ilyen például Roos – Róz(s)a, Iris – Írisz, Margriet – Margaréta, vagy Violet – Ibolya. Azonban senki nem tudott említeni nekem olyan holland népdalt, melyben növényről lenne szó. Ellenben a magyar népdalokkal, melyek tömkelegében megjelenik valamely virág képe. Rengeteg magyar vers s mondóka is tartalmaz növény illetve virágmotívumokat, de ezekre sem kaptam holland példát. Források Minden adat saját, egyéni gyűjtőmunka eredménye, melyeket a beszélgetéseim során hallottam a következő személyektől, illetve gyűjtöttem a holland testvériskola négy osztályában (a 100 kiosztott kérdőívből 47 értékelhetőt tudtam felhasználni): Adri van Klinken – 80 éves – biológiatanár Arjen de Jongste – 48 éves – szociológia s történelemtanár Henk Arink – 54 éves – biológiatanár Marinke van de Velde – 23 éves – biológiát tanuló egyetemista lány Paul Dogteron – 45 éves – virágtermelő A gyűjtés helye s ideje: Hollandia, Sommelsdijk s Middelharnis. 2009. március 16-25. A növények száma a gyűjteményben: 32 A gyűjtéshez kiosztott kérdőívek száma: 100 Visszajuttatott kérdőívek száma: 73 Visszajuttatott üres kérdőívek száma: 26 Visszajuttatott kitöltött kérdőívek száma: 47 Nem visszajuttatott kérdőívek száma: 27 Könyvészet 1. Benedek Zoltán (1988): Növény- s állatföldrajz, Tudományos s Enciklopédiai Könyvkiadó, Bukarest 2. Borza, Alexandru (1968): Dicţionar etnobotanic (Etnobotanikai szótár), Ed. Acad. RSR, Bcureşti (Bukarest) 3. Jávorka Sándor - Csapody Vera (1965): Erdő-mező növényei, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 4. Kiss Székely Zoltán (1998): Tapasztalatok kisdiákok flóra- s etnobotanikai kutatásainak szervezésében, in Az élő természet védelme, természetvédelmi oktatás, Magyar Biológiai Társaság, 13. 5. Kosch Anton (1936): Was find ich da? (Mit találtam itt?), Francklishe Verlagshandbuch, Stuttgart 6. Pázmány Dénes (1983): Növényhatározó, Dacia Kiadó, Kolozsvár 7. Péntek János - Szabó Attila (1985): Ember s növényvilág, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 8. Rapaics Rajmund (1986): A magyarság virágai, Királyi MTT kiadása, Budapest (reprint) 9. Simon Tibor (1992): A magyarországi edényes flórahatározója, Tankönyvkiadó, Budapest 7
10. Simon Tibor - Csapody Vera (1987): Kis növényhatározó, Tk- Kiadó, Budapest 11. Szabó Attila - Péntek János (1976): Ezerjófű - Etnobotanikai útmutató, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 12. Wagner János (1908): Magyarország gyomnövényei, Pallas Rt. Nyomdája, Budapest
8
