ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA

ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA A társaság neve: Alternatív Energia Alapítvány székhelye: 2335 Taksony, Árvácska u. 13. gazdálkodási forma: Alapítvány Könyvvezetés módja: kettős

Bevezetés A számvitelről szóló 2000.évi C. törvény 2001. január 1-jétől hatályos előírása (14. §) szerint: “A törvényben rögzített alapelvek, értékelési előírások alapján ki kell alakítani és írásba kell foglalni a gazdálkodó adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő – a törvény végrehajtásának módszereit, eszközeit meghatározó – számviteli politikát” [Szt. 14.§ (3) bek.]. A számviteli politika keretében el kell készíteni többek között: – “az eszközök és a források értékelési szabályzatát.”[Szt. 14. § (5) b. pontja]. Értékelés alatt az eszközöknek és a kötelezettségeknek az éves beszámoló mérlegében szerepeltetendő értékének meghatározását értjük. Az eszközök és a kötelezettségek könyvviteli nyilvántartásba vételekor alkalmazott érték meghatározása is e fogalomkörbe tartozik, mivel az év végi értékelésnek ez a kiinduló pontja. Az eszközök és a kötelezettségek értékelésére vonatkozó számvitel politikai döntéseket, valamint azok gyakorlati végrehajtását szolgáló értékelési módokat és eljárásokat az értékelési szabályzatban kell összefoglalni. A számviteli politika tartalmazza az alapvető döntéseket az eszközök és a források értékelésének kérdésében az alapítvány adottságainak, körülményeinek leginkább megfelelő értékelési elvek, módszerek, eljárások meghatározásával, megválasztásával. Az értékelési szabályzat pedig tartalmazza a számviteli politika keretében hozott döntések gyakorlati végrehajtását, az eszközök és a források értékelési módszerét. Az értékelési szabályzat keretében kell szabályozni:  az eszközök és a források bekerülési (beszerzési, előállítási) értékének meghatározását tételesen,  a megállapított érték nyilvántartását, a változására ható tényezőket, az érték alakulásának megfigyelését,  a mérlegbeni érték meghatározásának módját,  az eszközök és a források állományból történő kivezetéskori értékének megállapítási módját.

Az eszközök és a források értékelésének megal1apozottsága érdekében fontos, hogy az értékelési szabályzat tartalmazza a vonatkozó számvitelpolitikai döntést, az egyedi értékelés elve sajátos területeit, a piaci értékelésbe bevont eszközök körét, az értékeket alátámasztó bizonylatokat, az értékváltoztatás okát, indokát, végrehajtásának módját stb. Az értékelési szabályzat összeállítása során figyelemmel kell lenni a következetesség, a lényegesség, a világosság és a teljesség elvére. Az értékelési szabályzatnak tartalmaznia kell minden, a mérlegben megjelenő eszköz- és forrástétel értékelésére vonatkozó szabályt, továbbá minden olyan számviteli kérdés rendezését, amely szervesen hozzátartozik az eszközök és a források mérlegbeni értékének meghatározásához. Az eszközök és források értékelési szabályzatának (továbbiakban: értékelési szabályzat) célja, hogy a vállalkozó a számviteli törvény előírásainak és a számviteli alapelveknek megfelelően, a vállalkozás adottságait és sajátosságait figyelembevéve, a választási lehetőségeket kihasználva, a kidolgozott értékelési előírások végrehajtását a vállalkozás érintett vezetői és szakemberei, továbbá a könyvvizsgáló, az adórevizor számára (vagyis mindazoknak, akiknek az éves beszámoló információit meg kell érteniük, fel kell használniuk) egyértelművé tegye. Az értékelési szabályzatot egyrészt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításakor, másrészt az Alapítvány tevékenységének és elszámolási rendjének megváltozásakor szükséges felülvizsgálni és a belső szabályzatokkal (számviteli politika, leltározási szabályzat, számlarend stb.) összehangolva módosítani vagy kiegészíteni. Az előző évi mérlegkészítésnél alkalmazott értékelési elvek azonban csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan – legalább egy éven túl – jelentkeznek és emiatt a változás állandónak, tartósnak minősül.

1. Értékelési szabályok 1.1 Általános értékelési szabályok A számviteli törvény szerint az értékelésnél a vállalkozás folytatása, az egyedi értékelés a valódiság és az óvatosság elveiből kell kiindulni. Az előző évi mérlegkészítésnél alkalmazott értékelési elvek – már volt róla szó –, csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan – legalább egy éven túl – jelentkeznek és emiatt a változások állandónak, tartósnak minősülnek. A számviteli törvény előírja, hogy az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással, egyeztetéssel ellenőrizni és egyedenként értékelni kell. A számviteli törvény – fenti előírásai – azt jelentik, hogy az eszközöket bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értéknél magasabb értéken (kivéve az 57 §-ban foglaltakat) nem szabad a mérlegbe felvenni. A számviteli törvény [57 § (5) bek.] a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak engedi meg, hogy “a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgáló vagyoni értékű jogot, szellemi terméket, tárgyi eszközt (a beruházások és a beruházásokra adott előleg kivételével) tulajdoni részesedést jelentő befektetett eszköz értékét, ha piaci érték jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket, akkor évenként, december 31-i fordulónappal piaci értékükön” értékelje.

2

Az Alapítvány jelenleg nem kíván élni az átértékelés lehetőségével, azonban a jövőben csak és kizárólag a tárgyi eszközöknél szándékozik ezt az értékelési lehetőséget kihasználni. Ezen eszközöknél az éves értékelés során egyedi eszközönként kell megállapítani a fordulónapi piaci értéket, a könyv szerinti (a visszaírást is tartalmazó) nettó értéket és a kettő különbözeteként, ha a piaci érték a magasabb, az egyedi eszköz értékhelyesbítését, amelyet az eszközök között értékhelyesbítésként, a saját tőke részeként pedig értékelési tartalékként kell a mérlegben kimutatni.

2. Az eszközök értékelése 2.1 Közös szabályok Az értékelési szempontok több eszközcsoportra érvényes előírásait célszerű közös szabályként kezelni. 2.1.1 Az eszközök bekerülési, (beszerzési és előállítási) értéke Az eszközök (a befektetett eszközök és a készletek) könyvekbe való felvételekor (az eszköz bekerülésekor) azt a nyilvántartási értéket határozzuk meg, amelyen az eszközt, illetve az eszköz állományában bekövetkezett változásokat a számlán könyveljük. a) Az eszközök bekerülési (beszerzési) értéke az a ráfordítás (Szt. 47. §), amely az eszköz megszerzése, létesítése, üzembehelyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható. A beszerzési érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői ellenértéket, díjakat, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót, jövedéki adót), a vámterheket (vámot, a vámmal együtt kiszabott vámkezelési díjat, a vámmal együtt kivetett adókat és illetékeket, dömpingellenes vámot, értékkiegyenlítő vámot stb.) foglalja magában. b) A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi az “a” bekezdésben foglaltakon túlmenően [47. § (2)] az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódó:  fizetendő (fizetett) illetékek (vagyonszerzés, ajándék, öröklés, adás-vétel, csere után járó illeték),  az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó,  a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díjak,  az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási eljárási díjak (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj)  a vásárolt vételi opciók díja. c) A bekerülési (beszerzési) értéknek nem része a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó, továbbá az ellenérték arányosan megosztott általános forgalmi adó le nem vonható hányada. A beruházáshoz kapcsolódó véglegesen kapott támogatás összege nem csökkenti a bekerülési (beszerzési) értéket. d) Az “a” bekezdés szerinti bekerülési (beszerzési) érték részét képezi [Szvt. 47. § (4)]: da) az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön 3

 

felvétele előtt fizetett – a hitel, a kölcsön feltételként előirt – bankgarancia díja,

a szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék,  a szerződés közjegyzői hitelesítésének díja,  felvétele után, az üzembe helyezésig a raktárba történő beszállításig felmerült (az időszakot terhelő) kamat, db) a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó – az üzembehelyezésig felmerült – (az időszakot terhelő) biztosítási díj dc) a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó deviza hitelek az üzembe helyezésig elszámolt (az időszakot terhelő) árfolyam különbözete  a beruházás tervezés, a beruházás előkészítés, a beruházás lebonyolítás, a technológia elsajátítás (betanítás) díjai, közvetlen költségei, tényleges összegben. e) A tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szükséges tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési árban érvényesített értéke is az “a” bekezdés szerinti bekerülési (beszerzési) érték része. f) Építési telek (föld terület) és a rajta lévő épület, építmény egyidejű beszerzése esetén, ha azok nem vehetők (nem veszik) használatba, akkor azok bontási költségei, ráfordításai a telek értékét növelő a telek piaci értékéig, az azt meghaladó költségeket, ráfordításokat az a megvalósuló épület, építmény bekerülési értékeként kell elszámolni. Egy adott épület, építmény bontási költségei az új beruházás értékébe beszámítandó. g) A bekerülési (beszerzési) értéket csökkenti a próbaüzemeltetés során előállított, raktárra vett értékesített termék, teljesített szolgáltatás előállítási költsége, ennek hiányában előállításkori piaci költsége (Szt. 47. § (8).) h) A bekerülési (beszerzési) érték részét képező – az “a”, “b”, “d” és “e” pontokban felsorolt tételeket a számviteli törvény előírásai szerint a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott tétel értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított fizetendő összeg közötti különbözettel a beszerzési költségeket a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában akkor kell módosítani, ha az érték jelentős. i) A tárgyi eszköznél értéket növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni [48. § (1)] a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka költségét (saját vállalkozás esetén a közvetlen önköltséget, kivéve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munka költségeit). Az eszköz értékét növelő bekerülési értékként kell figyelembe venni ingatlan beszerzése estén az ingatlan értékébe – szerződés alapján – beszámított korábban a bérleti jog megváltása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott (még le nem írt) összeget. 4

j) Importbeszerzés értéke: Az importot a Szt. 48. § (5) határozza meg:  ha az importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján forintban történik, akkor a számla szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó – forintérték az importtermék, (anyag, áru) illetve az importszolgáltatás értéke,  ha az importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a devizának, valutának az importbeszerzéskor, az import szolgáltatás igénybevételekor (teljesítésekor) érvényes, a választott pénzintézet által meghirdetett (a pénzintézetek által nem jegyzett deviza, valuta esetén a szabadpiaci) deviza eladási árfolyamon számított érték az importtermék, illetve importszolgáltatás értéke.  ha az importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése exportáruval, exportszolgáltatással történik, akkor az importbeszerzés forintértéket az első teljesítés napjára eső – előző bekezdés szerinti – árfolyam alapján számított forintérték az értéke. k) A gazdálkodónál a nem pénzbeli (vagyoni) hozzájárulásként kapott eszköz (apport) létesítő okiratban meghatározott – a le nem vonható általános forgalmi adót is magában foglaló – érték a bekerülési (beszerzési) értéke [Szt. 49. § (1) bek.]. l) A térítés nélkül (a visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök bekerülési (beszerzési) értéke az átadónál kimutatott nyilvántartás szerinti (legfeljebb forgalmi, piaci) érték, illetve az ajándékként, hagyatékként kapott eszköz, továbbá a többletként fellelt eszköz esetében az eszköznek az állománybavétel időpontjában meglevő piaci értéke. (A piaci érték megállapításánál ki lehet indulni az adott eszköz új értékéből, csökkentve az eszköz elhasználtsági fokával, és figyelembe véve az eszköz piaci keresettségét. A beszerzési érték megállapítható árszakértői becslés alapján is.) 2.1.2 A befektetett eszközök értékhelyesbítése Az évenkénti átértékelés során az értékelésbe bevont egyedi eszközönként kapcsolatos leltárnak – többek között – tartalmaznia kell:  az egyedi eszköz fordulónapi piaci értékét,  az egyedi eszköznek a számviteli törvény szerint elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett, a visszaírással növelt bekerülési értékét (könyv szerinti nettó értékét),  az előző két bekezdés szerinti értékek különbözetét, mint értékhelyesbítés (ha a piaci érték a magasabb). Az egyedi eszközként megállapított értékhelyesbítések tárgyévi és előző évi összegeinek – leltárral alátámasztott különbsége:  növeli az értékhelyesbítés összegét és az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit,  csökkenti az értékhelyesbítés összegét és az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző üzleti évinél (legfeljebb az előző évi értékhelyesbítés összegéig). Az egyedi eszköz piaci értékét és az értékhelyesbítés, valamint az értékelési tartalék meghatározását minden üzleti évben a fordulónappal el kell végezni, ha az Alapítvány élni kíván a piaci értéken való értékelés lehetőségével. 5

A tárgyi eszközök körében a felértékelés módszere az ingatlan értékelő szakember, vagy ingatlanbecslő társaság által adott szakvélemény. Az abban megjelölt aktuális forgalmi értéket figyelembe véve, az óvatosság elvének alkalmazásával kell megállapítani a reális forgalmi értéket, melyet a társaság könyvvizsgálójának is ellen kell jegyeznie. 2.2.1 Az immateriális javak értékelése a) Az immateriális javak bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke Az immateriális jószágot – mint befektetett eszközt – beszerzéskor, előállításkor – bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értéken kell a könyvekbe felvenni. [A bekerülési (beszerzési, illetve az előállítási) érték tartalmát a 2.1.1 pont tartalmazza.] Az Alapítvány értékelési szabályzatában a vállalkozónál lévő immateriális javakat az alábbi csoportosításnak megfelelő bontásban kell részletezni (Szt. 25.§).  Az alapítás-átszervezés aktivált értéke: a vállalkozási tevékenység indításával, megkezdésével jelentős bővítésével, átalakításával, átszervezésével kapcsolatosan felmerült, – beruházásnak nem minősülő – külső vállalkozók által számlázott, és a saját tevékenység során felmerült közvetlen költségek összege. Ide tartoznak a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység költségei is.  A kísérleti fejlesztés aktivált értéke: a kísérleti fejlesztés eredményeként létrejött termékben nem aktivált, de a jövőben hasznosítható – értékesíthető, a vállalkozási tevékenység során hasznosuló, a termék, a szolgáltatás értékében megtérülő kísérleti fejlesztés közvetlen önköltsége. (Az önköltség tartalmát az önköltségszámítási szabályzat tartalmazza.)  Vagyoni értékű jogok: azokat a megszerzett jogokat kell kimutatni, amelyek nem kapcsolódnak ingatlanhoz, nem tartoznak a szellemi termékek közé. Ilyenek különösen: a bérleti jog, a használati jog, a koncessziós jog, a játékjog, továbbá a márkanév, a licenc stb.  A szellemi termékek: ide tartoznak a találmány, a szabadalom, az ipari minta, a szerzői jogvédelemben részesülő szoftver, az egyéb szellemi alkotások a know-how. a védjegy stb. függetlenül, hogy azokat használatba vették. Szellemi terméket az Alapítvány is előállíthat, amelyet az előállítás közvetlen költségén kell aktiválni, állományba venni.  Üzleti vagy cégérték: cégvásárlás esetén a társaságért fizetett ellenérték és a megvásárolt társaság egyes eszközei piaci értékének a kötelezettségek értékével csökkentett értéke közötti különbözet, ha a fizetett ellenérték a magasabb,  továbbá az adott társaság megszerzett részvényeiért fizetett ellenérték lényegesen több, mint a megvásárolt részvények piaci értéke, a kettő közötti pozitív különbözet,  valamint az adott társaság megszerzett részvényeiért, üzletrészeiért fizetett ellenérték lényegesen több, mint ezen befektetésre jutó – az adott társaság eszközei és kötelezettségei a számviteli törvény szerinti értékelésével meghatározott – saját tőke értéke, a kettő közötti pozitív különbözet,  átalakulás esetén: amennyiben a számviteli törvény szerint a gazdálkodó élhet a vagyonértékelés lehetőségével és a vagyonértéket az üzleti értékelés, a jövedelemtermelő képesség módszerével határozzák meg, és az így meghatározott társasági vagyonérték és a kötelezettségek együttes összege több, mint az egyes 6

eszközök piaci értékének együttes összege, a pozitív különbözet az üzleti vagy cégérték. [Az üzleti vagy cégérték negatív is lehet ha az eltérések negatívak Szt. 3. § (5) bek.]  Immateriális javakra adott előlegek: itt kell kimutatni a szállítónak – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó összeget.  Az immateriális javak értékhelyesbítéseként csak a vagyoni értékű jogok, továbbá a szellemi termékek – könyv szerinti értékét meghaladó értéket lehet kimutatni. b) Az immateriális javak értékelése Az immateriális javak bekerülési (beszerzési előállítási) értékét az elszámolt értékcsökkenéssel csökkentett, a visszaírással növelt nettó értékkel kell a mérlegbe felvenni. A terv szerint amortizációt alábbiak szerint csoportosítjuk:  az üzleti vagy cégértéket 5 év vagy ennél hosszabb idő alatt,  a szellemi termékek bekerülési értékét az előre láthatóan meghatározható használati évek alatt,  a befejezett kísérleti fejlesztés és a befejezett alapítás átszervezés aktivált értékét 5 év vagy ennél rövidebb idő alatt lehet leírni (amortizálni). Az elszámolandó (tervezett és terven felüli) amortizációt és a visszaírást a számviteli politika előírásai szerint kell elszámolni. Az immateriális javak nettó (értékcsökkenéssel csökkentett) értékének megállapításához figyelembe kell venni a terven felüli értékcsökkenést is. A számviteli törvény szerint, ha:  a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az eredménytelen lesz,  a szellemi termék értéke tartósan lecsökkent, mert a szellemi termék a vállalkozási tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan,  a vagyonértékű jog a szerződés módosítása következtében csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető akkor terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, illetve ha a piaci érték nőtt, akkor visszaírást kell végrehajtani (a számviteli politika előírásai szerint). A mérlegbe az immateriális javakat nettó értékkel (a beszerzési értéket a tervezett és terven felüli értékcsökkenéssel csökkentve, a visszaírással növelve) kell felvenni. 3.2.2 A tárgyi eszközök értékének meghatározása a mérlegben a) A tárgyi eszközök beszerzési és előállítási költsége A tárgyi eszközöket a könyvekbe bekerülési (beszerzési) áron kell beszerzéskor állományba venni. [A bekerülési (beszerzési) érték fogalmát és tartalmát a 3.1.1 rész részletesen ismerteti.] A tárgyi eszköz állományt növelő beszerzésén túlmenően lehetséges a meglévő állomány értéknövekedése is (lásd a 3.1.1 pontot). A tárgyi eszközök könyv szerinti értékét ezekkel a bekerülési (beszerzési) értékkel növelni kell. A tárgyi eszközöket saját vállalkozásban történő előállítás esetén előállítási költségen, közvetlen önköltségen (mint bekerülési érték) kell állományba venni. Az előállítási költségnek, va7

gyis a közvetlen önköltségnek része minden olyan, a tárgyi eszköz előállítása érdekében felmerült költség, amely a tárgyi eszközre utalványozható, azaz előállítása során közvetlenül felmerült, a tárgyi eszköz előállításával bizonyíthatóan szoros kapcsolatban van, továbbá az a költség is, amelynek a tárgyi eszközre jutó értéke megfelelő mutatók, jellemzők segítségével megállapítható és elszámolható. b) A tárgyi eszközök értékének meghatározása A tárgyi eszközöket a mérlegben nettó értéken (a bekerülési (beszerzési, előállítási) értékek az elszámolt értékcsökkenés és a visszaírás különbözeteként), a beruházásokat a bekerülési (beszerzési, előállítási) értéken, (indokolt esetben a terven felüli értékcsökkenéssel csökkentett értéken) a beruházásokra adott előlegeket – a levonható forgalmi adóval csökkentett – az átutalt összegben kell szerepeltetni. Az üzembe nem helyezett, rendeltetésszerű használatba nem vett, tárgyi eszközök (ide értve az értéknövelő – használatba nem vett – beruházásokat is) bekerülési (beszerzési, előállítási) értékét a beruházások között kell kimutatni, amelyet csökkenteni kell a terven felül elszámolt értékcsökkenés összegével (ha a beruházás értéke tartósan lecsökkent, feleslegessé vált, megrongálódott) és növelni kell az elszámolt visszaírással. A beruházásokra adott előlegeket – a levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó – átutalt összegben kell – a teljesítésig – kimutatni. A tárgyi eszközöket – az értékhelyesbítés kivételével – a beszerzési, illetve előállítási költségüknél magasabb értéken nem szabad a mérlegbe felvenni. A tárgyi eszköz értékhelyesbítéseként csak az ingatlanok, műszaki berendezések, egyéb berendezések, tenyészállatok eszközeire számolható el. 3.2.3 A befektetett pénzügyi eszközök értékelése A befektetett pénzügyi eszközök között a mérlegben azokat az eszközöket (részesedés, értékpapír, adott kölcsön, tartós bankbetét) kell kimutatni (Szt. 27. §), amelyeket az Alapítvány azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, adott át más vállalkozónak, hogy ott tartós jövedelemre (osztalékra, illetve kamatra) tegyen szert vagy befolyásolási, irányítási, ellenőrzési lehetőséget érjen el. A befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítését szintén a befektetett pénzügyi eszközök között kell a mérlegben kimutatni. a) A befektetett pénzügyi eszközök bekerülési (beszerzési) értéke Itt kell kimutatni – a mérlegsorok tagolásainak megfelelően – a tartós részesedéseket, tartósan adott kölcsönöket (ideértve a pénzügyi lízing miatti, a részletre, a halasztott fizetéssel történt értékesítés miatti követeléseket is), tartós bankbetéteket, tartók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, és a befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítését. A tulajdoni részeket jelentő befizetéseket beszerzéskor beszerzési értékükön kell állományba (nyilvántartásba) venni. A bekerülési (beszerzési) érték a befektetés módjától függően lehet: a vételár, a szerződés szerinti érték, a kiváltott követelés könyv szerinti értéke, a felszámolási eljárás esetén a vagyonfelosztási javaslat szerinti érték stb [Szt. 47. § (4)-(7) bek.]. A gazdasági társaságban tulajdoni részesedést jelentő részvény, üzletrész, vagyoni betét beszerzési értéke az az összeg, amelyért azt a vállalkozó megvásárolta. 8

Abban az esetben, ha a gazdasági társaság tulajdoni részesedést jelentő tartós részvényekhez, üzletrészekhez, vagyoni betétekhez nem vásárlás útján jutott hozzá, akkor a létesítő okiratban meghatározott értéket kell bekerülési (beszerzési) értéknek tekinteni. A befektetett pénzügyi eszközök között kimutatott, egy évnél hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kötvények bekerülési (beszerzési) értéke a tényleges vételárral egyezik meg (bele nem értve a vételár részét képező kamat összegét). A befektetett pénzügyi eszközök között a devizában adott kölcsönök, a hosszú lejáratú bankbetétek bekerülési (beszerzési) értéke a devizáért forintban folyósított összeg. b) A befektetett pénzügyi eszközök értéke a mérlegben A befektetett pénzügyi eszközöket a bekerülési értékükön kell a nyilvántartásokban szerepeltetni a mérleg tagolásának megfelelő bontásban mindaddig, amíg értékvesztést nem kell elszámolni. (A befektetett pénzügyi eszközökre is érvényes az az általános előírás, hogy az eszközöket a beszámoló készítése során egyedileg kell értékelni.) A befektetett pénzügyi eszközök mérlegben kimutatott értékének meghatározásakor:  a tulajdoni viszonyt megtestesítő részesedések értékénél a vásárolt és a jegyzett részvények, üzletrészek, törzsbetétek, vagyoni betétek vételi értékét, a gazdasági társaságban lévő befektetéseknél a társasági szerződésben meghatározott alapításkori értékét,  a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok értékénél, a kötvények vételi értékét, a kiváltott követelés könyv szerinti értékével azonos értékét,  az adott kölcsönök, illetve a hosszú lejáratú bankbetétek értékénél az egy éven túl lejáró pénz követelés összegét kell figyelembe venni, csökkentve azt a számviteli törvény szerinti értékvesztés összegével, növelve az elszámolt értékvesztés terhére történt visszaírással. Az értékvesztés elszámolása során – a számviteli törvény előírása szerint (Szt. 54. §) – a vállalkozó a gazdasági társaságban lévő tulajdoni viszonyt megtestesítő befektetés értékét (amely megtestesülhet részvényben, üzletrészben, vagyoni betétben) csökkenteni (leértékelni) tartozik, ha a gazdasági társaság piaci megítélése tartósan és jelentősen csökken, ha a gazdasági társaságba befektetett összeg a gazdasági társaság megszűnésekor várhatóan nem térül meg, ha a gazdasági társaság saját tőke értékének a befektetés névértékével arányos része tartósan és jelentősen lecsökken a befektetés könyv szerinti értéke alá. Az értékvesztés elszámolása során a befektetés könyv szerinti értéke a gazdasági társaság saját tőkéjéből a befektetés névértékével azonos összegig csökkenthető. Az egy évnél hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nyilvántartás szerinti értékét – függetlenül, hogy hol tartják nyilván – csökkenteni kell, ha a mérlegkészítés napját megelőzően legalább egy éven keresztül a piaci megítélése alacsonyabb mint a nyilvántartás szerinti érték. Az egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírok nyilvántartás szerinti értékét addig kell csökkenteni, (ha a piaci érték növekszik, akkor az elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell úgy), hogy azok a mérlegben a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci megítélésnek megfelelő értékben szerepeljenek. (Az értékvesztés kiszámításának módját, mértékét és elszámolási rendjét a számviteli politika tartalmazza.)

9

3.3 A készletek értékelése A készletek között azokat az eszközöket kell kimutatni – egyedi értéküktől függetlenül –, amelyek a vállalkozási tevékenységet egy évnél rövidebb ideig szolgálják (vagyis egy éven belül felhasználásra, értékesítésre, vagy átalakításra kerülnek). A készletek közé tartoznak: a felhasználás céljából vásárolt anyagok, a változatlan formában való értékesítés céljából beszerzett áruk, közvetített szolgáltatások, göngyölegek, az állatok, (kivéve a tenyészállatokat) a saját termelésű befejezetlen termelés és félkésztermékek, továbbá az értékesítésre váró saját termelésű készletek. Itt kell kimutatni a készletekre adott előlegeket is. 3.3.1 A vásárolt készletek értékelése Vásárolt készlet minden olyan eszköz, amelyet nem az Alapítvány állított elő, és amely általában vásárlással került a tulajdonába. Vásárolt készletnek minősül a gazdasági társaságnál az alapítók által nem pénzbeli betétként adott készlet (apport) is függetlenül attól, hogy az az alapítónál milyen eredetű készlet volt. Az anyagok olyan vásárolt készletek, amelyeket az Alapítvány értékesítendő termék előállításához vagy szolgáltatás nyújtásához való felhasználás céljából szerzett be (pl. nyers- és alapanyagok, segédanyagok, üzem- és fűtőanyagok, fenntartási anyagok, építési anyagok, valamint egyéb anyagok). Ide tartoznak a tárgyi eszközök közül (változások miatt) átsorolt eszközök is. Az áruk között kell kimutatni: a kereskedelmi árukat, a közvetett szolgáltatásokat és a göngyölegeket. a) A vásárolt készleteket beszerzéskor bekerülési (beszerzési) értékkel kell készletre venni. A beszerzési érték a raktározásig (azonnali költségként elszámolás esetén a felhasználásig) felmerülő költségeket foglalja magába, beleértve a beszerzési mellékköltségeket is. (Részletesen a 2.1.1 pont tartalmazza.) A vásárolt készletek (anyagok, áruk) mérlegbe beállítandó értéke meghatározásánál figyelemmel kell lenni a számviteli törvény azon előírására [Szt. 56. § (1)], amely szerint ha a vásárolt készlet (anyag, áru) bekerülési (beszerzési) értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a mérlegkészítéskor ismert tényleges piaci értéke, akkor azt a mérlegben a tényleges piaci értéken kell kimutatni. A vásárolt, és saját előállítású készlet bekerülési (beszerzési) értékét – az előzőeken túlmenően – csökkentetten kell a mérlegben szerepeltetni, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak (szabvány, szállítási feltétel, szakmai előírás stb.), illetve eredeti rendeltetésének nem felel meg, ha megrongálódott, ha a felhasználása, értékesítése kétségessé vált, ha feleslegessé vált. A csökkentést addig kell elvégezni, hogy a készlet értéke a mérlegben a mérlegkészítéskor ismert piaci értéken (legalább haszonanyag áron, illetve hulladékértéken) szerepeljen [Szt. 56. § (2) bek.]. Az értékvesztés összege – fajlagosan kis értékű – készleteknél az Alapítvány által kialakított készletcsoportok könyv szerinti értékének arányában is meghatározható. 3.3.2 A saját termelésű készletek értékelése A saját termelésű készleteket (befejezetlen termelés, félkész termékek, késztermékek) a mérlegben alapvetően előállítási értéken, azaz a norma szerinti (a termék előállításához műszakilag szükséges normák alapján meghatározott) közvetlen önköltségen kell értékelni.

10

A bekerülési (előállítási) értékbe – a számviteli törvény szerint [Szt. 51. § (1)] – azok a költségek tartoznak, amelyek az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek; az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak és az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók. (Ezek együtt: közvetlen önköltség.) Az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatás bekerülési (előállítási) értékének részét azok a költségek képezik, amelyek a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek, ezekkel szoros kapcsolatban voltak, továbbá szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (ezek együtt közvetlen önköltség). A közvetlen költségek közé tartoznak: a közvetlen anyagköltség, a közvetlen bérköltség, a közvetlen bérek járuléka, a gyártási külön költség és az egyéb közvetlen költség (szállítási és rakodási költség, közvetlen gépköltség stb.) Az előállítási költségek közé tartozhatnak az előállításhoz közel álló üzemi általános költségek arányos összegei is, amelyek az adott termékre, szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók. (Pl. gépköltségek, gépek bérleti díjai, értékcsökkenési leírás, kamatköltségek stb.) A csomagolási költség akkor minősíthető előállítási költségnek, ha a termék csak a csomagolással válik eladhatóvá. A saját termelésű készletek bekerülési (előállítási) költségének (vagyis a közvetlen önköltségnek) nem része az értékesítési költség (az értékesítési tevékenységgel kapcsolatos költségek), továbbá az előállítással közvetlen kapcsolatba nem hozható igazgatási költség és az egyéb általános költség. A befejezetlen építési-szerelési, illetve technológiai szerelési munka közvetlen önköltsége megállapításánál lehetséges – a megrendelő igazolása alapján – a teljesítési fok alapján, arányosítással történő számítás. A saját termelésű készletek mérlegbe beállítandó értékénél is figyelembe kell venni az esetleges értékvesztést. Azaz az előállítási költség az értékelés kiindulópontja. Amennyiben a mérleg készítésekor ismert és a várható eladási ár az előállítási költségnél jelentősen és tartósan alacsonyabb, akkor a saját termelésű készleteket a várható eladási árból számított – a még elvégzendő tevékenységek várható közvetlen költségeivel csökkentett értékkel – kell a mérlegben kimutatni. Értékvesztést kell elszámolni akkor is (a vásárolt készleteknél előírtak szerint), ha a könyv szerinti érték – jelentősen és tartósan – magasabb a piaci értéknél. Amennyiben a készletek (mind a vásárolt, mind a saját termelésű készlet) piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja a könyv szerinti értéket, akkor a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell (maximum az elszámolt értékvesztés mértékéig). 3.3.3 Készletekre adott előleg A készletekre adott előleget az átutalt – a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adót nem tartalmazó – összegben illetve a már elszámolt és értékvesztéssel csökkentett, a viszszaírással növelt összegben kell kimutatni.

11

3.4 A követelések értékelése A követelések a számviteli törvény (Szt. 29. §) szerint “azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyeket a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez, (ide értve az osztalékelőleget is) kapcsolódnak”. Ide értve az egyéb követeléseket (munkavállalói tartozások, a visszatérítendő adót, az igényelt támogatást stb.) továbbá a vásárolt követeléseket. A külföldi pénzértékre (devizában) szóló követelést az elfogadott, elismert devizaösszegnek megfelelő (a számviteli politikában meghatározott) árfolyamon átszámított forintértéken kell – figyelembe véve az elszámolt értékvesztést és visszaírást a mérlegben szerepeltetni. A mérlegbe csak az adós által elismert követelés állítható be. (Az adós által el nem ismert követelést még peresítés esetén sem lehet a mérlegbe felvenni.) A követelések közé tartoznak:  követelések áruszállításból és szolgáltatásokból (vevők),  követelések kapcsolt vállalkozással szemben,  követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben,  váltókövetelések,  egyéb követelések. A követeléseket a mérlegben – kivéve a devizában fennálló követeléseket – az elismert, elfogadott összegben kell szerepeltetni. A követelésekkel kapcsolatos várható veszteségeket értékvesztés elszámolása, a visszaírást is figyelembe véve kell figyelembe venni. (A behajthatatlanná vált követeléseket nem szabad a mérlegben szerepeltetni.) 3.4.1 Követelések áruszállításból és szolgáltatásokból (vevő) Áruszállításból, szolgáltatás teljesítéséből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó követelést (vevők) a vevő által elismert, számlázott összegben kell (a könyvekben és) a mérlegben (követelések kapcsolt vállalkozással szemben, követelések egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozóval szemben – mérlegsorban) kimutatni, amíg a követelést pénzügyileg nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg az veszteségként leírásra nem került. a) A belföldi vevőkkel szembeni követelést, a számlázott, elismert összegben kell a mérlegben kimutatni. b) A külföldi követeléseket – amelyek exportértékesítéshez és exportszolgáltatáshoz kapcsolódnak- a külföldi megrendelő által elismert, devizában számlázott összegben kell a könyvviteli nyilvántartásokban devizában és forint összegben is kimutatni. A mérlegben a vevő által elismert, devizában számlázott összeg forintra átszámított értékét kell kimutatni. A számviteli törvény előírása szerint [Szt. 60. §.] külföldi pénzértékre szóló követelést a mérlegben választott hitelintézett által meghirdetett devizaeladási árfolyamán, a szerződés szerinti teljesítés napjára (illetve a mérleg fordulónapi) vonatkozó árfolyamra átszámított forintértéken kell kimutatni. Abban az esetben, ha az exportértékesítés devizában meghatározott ellenértékét azonos devizaértékű importáruval, illetve importszolgáltatással egyenlítik ki, akkor a devizakövetelés forintértékét az első teljesítéskor érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamon kell a könyvviteli nyilvántartásokban és a mérlegben kimutatni. 12

A külföldi vevőkövetelés összegét csökkenteni kell a külföldi vevő javára különböző címeken nyújtott és devizában meghatározott árengedmények (pl. mennyiségi-, minőségi-, fizetési engedmény, visszáru stb.) összegével. Mind a belföldi, mind a devizában kimutatott növekedést csökkenteni kell az elszámolt értékvesztéssel, növelni az értékvesztés terhére elszámolt visszaírás összegével. 2.4.3 Az egyéb követelések értékelése Itt kell kimutatni a munkavállalói tartozást, a visszatérítendő adót, az igényelt (de pénzügyileg nem rendezett) támogatást, a rövid lejáratra adott kölcsönt. Az egyéb követeléseket a mérlegben a könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni. 2.4.4 Külföldi pénzértékre szóló követelések értékelése A külföldi pénzértékre szóló követelések értékelésénél az alábbiak szerint kell eljárni:  A külföldi pénzértékre szóló követelést a választott hitelintézet által meghirdetett, az üzleti év utolsó napjára vonatkozó devizaeladási árfolyamára átszámított forintértéken kell a mérlegben szerepeltetni [Szt. 60.§ (4) bek.]. 2.5 A forgóeszközök között kimutatott értékpapírok értékelése A forgóeszközök között értékpapírként a forgatási célból, átmeneti, nem tartós befektetésként vásárolt, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, illetve tulajdoni részesedést jelentő befektetéseket kell kimutatni. Itt kell szerepeltetni a saját üzletrészeket, amelyeket az Alapítvány visszavásárolt. 2.5.1 A forgóeszközök között kimutatott értékpapírok beszerzési értéke A forgatási céllal (nem tartós befektetésként) vásárolt értékpapírokat beszerzésükkor, bekerülési (beszerzési) értékükön (vételáron) kell állományba (nyilvántartásba) venni. Ilyen értékpapírok lehetnek pl. a kötvény, a részvény, a kincstárjegy, a pénztárjegy stb. Itt kell kimutatni a visszavásárolt saját üzletrészeket is visszavásárlási áron. A kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévő kamat összegét. 2.6 A pénzeszközök értékelése A pénzeszközök fogalmába tartoznak: a készpénz, az elektronikus pénzeszköz, a csekk továbbá a bankbetétek. A pénzeszközök lehetnek: forintban és devizában, valutában. 2.6.1 A forintban lévő pénzeszközök értékelése A forint pénzeszközt (akár a pénztárban, akár a bankszámlán szerepel) a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni. 2.6.2 Devizában, valutában lévő pénzeszközök értékelése A valutapénztárban lévő valutakészletet, csekket az üzleti év mérlegfordulónapján a Szt. 60. § (2) bekezdése szerint átszámított forintértékként kell a mérlegben kimutatni. 13

A mérlegben a bankbetétek értékeként az üzleti év mérlegfordulónapján a hitelintézetnél elhelyezett devizaszámlán lévő deviza bankkivonattal egyező értékének a 60. §. (2) bekezdése szerint átszámított forintértéket kell kimutatni függetlenül attól, hogy azokat belföldi vagy külföldi hitelintézetben helyezték el. 3.7 Aktív időbeli elhatárolások értékelése Aktív időbeli elhatárolásként – elkülönítetten – kell a mérlegben kimutatni (32. §) az üzleti év fordulónapja előtt felmerült olyan összegeket, amelyek költségként, ráfordításként (ide értve a halasztott ráfordításokat is) csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el (pl. a lízing, a kő-, kavics és homokbányák lefedése, folyóiratok előre történő fizetése, tartozásátvállalásnál a véglegesen átvállalt kötelezettség, devizakötelezettségkor a nem realizált árfolyamveszteség stb.) valamint az olyan járó árbevételeket, kamat és egyéb bevételeket, amelyek csak a mérleg fordulónapja után esedékesek, de a mérleggel lezárt időszakra számolandók el (a mérleg fordulónapja után lehet számlázni), a mérleg fordulónapja után fog megjelenni tényleges pénzbevételként, de az elszámolási időszakot illeti meg (pl. utólag esedékes bérleti díj stb.). Olyan kötelezettséget, amelynek a visszafizetendő összege nagyobb a kapott összegnél (pl. váltónál) a fizetendő kamatként elszámolt különbözetből a tárgyévet követő üzleti éve(k)et terhelő összeget. Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni – a kamatbevételekkel szemben elszámolt a névérték alatt kibocsátott, a névérték alatt vásárolt diszkont – hitelviszonyt megtestesítő – értékpapírok névértéke és kibocsátási értéke (vételára) közötti különbözet adott üzleti évre, időarányosan járó összegét mindaddig, amíg ezen értékpapírokat nem értékesítik, nem váltják be, a könyvekből nem vezetik ki. Aktív időbeli elhatárolásként kell a mérlegben kimutatni a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt, névérték alatt vásárolt – hitelviszony megtestesítő – kamatozó értékpapír beszerzési értéke és névértéke közötti nyereségjellegű különbözetből az időarányosan a tárgyévre jutó részt. Aktív időbeli elhatárolásként, halaszott ráfordításként kell kimutatni a tartozásátvállalás során – a tartozásátvállalás beszámolási időszakában – a véglegesen átvállalt kötelezettség rendkívüli ráfordításként elszámolt szerződés (megállapodás) szerinti összegét. [Az elhatárolást az átvállalt kötelezettségnek a szerződés (megállapodás) szerinti pénzügyi rendezésekor, a teljesítésnek megfelelően kell a rendkívüli ráfordításokkal szemben megszüntetni.] A devizakötelezettség keletkezésekor a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz, vagyoni értékű joghoz kapcsolódó – hiteltartozások, devizakötvény-kibocsátásból származó tartozások esetén a tárgyévben, a mérleg fordulónapi értékelésből adódóan keletkezett és a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításként elszámolt árfolyamveszteség teljes összegét aktív időbeli elhatárolásokat lehet elszámolni (nem realizált árfolyamveszteség). A hiteltartozások, devizakötvénykibocsátásból származó tartozások törlesztésekor – az előző időszakokban időbelileg elhatárolt halmozott összegből – a törlesztő részletre jutó – időbeli elhatárolásként kimutatott – nem realizált veszteséget meg kell szüntetni, a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai növelésével (realizált árfolyamveszteség) (Szt. 33. §). Az aktív időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni.

14

4. Források A mérlegben forrásként, a saját tőkét, a céltartalékokat, a kötelezettségeket és a passzív időbeli elhatárolásokat kell szerepeltetni. 4.1 A saját tőke értékelése A saját tőkeként – a számviteli törvény meghatározása szerint (35. §) – csak olyan tőkerészt szabad kimutatni, amelyet a tulajdonos (a tag) bocsátott az Alapítvány rendelkezésére, vagy amelyet a tulajdonos (a tag) az adózott eredményéből hagyott az Alapítványnál. Itt kell kimutatni – az értékhelyesbítésekkel azonos összegű – értékelési tartalékot. A saját tőke a jegyzett tőkéből, a tőkeváltozásból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév mérleg szerinti eredményéből tevődik össze [Szt. 35. § (2) bek.]. 4.1.1 A jegyzett tőke értéke Az Alapítvány jegyzett tőkéje a bíróságon bejegyzett tőke, (ha ez előírt) a létesítő okiratban meghatározott összegben. 4.1.2 A tőkeváltozás A tőkeváltozás növekedéseként kell kimutatni: a) a tulajdonosok (tagok) által az alapításkor, illetve ezt követően véglegesen átadott eszközök, részeszközök értékét, b) a lekötött tartalék visszavezetett összeget, c) a jogszabály alapján tőkeváltozásba helyezett pénzeszközöket, átvett eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg, d) az előző üzleti éve(ek) mérleg szerinti nyereségét, ideértve az ellenőrzés, az előző üzleti év(ek) mérleg szerinti eredményét növelő módosítását (nyereséget) is. A tőkeváltozás csökkenéseként kell kimutatni: a) a tőkeváltozás lekötött tartalékba átvezetett összegét, b) az előző üzleti év mérleg szerinti veszteségével, ide értve az ellenőrzés előző év(vek) eredményeit csökkentő módosításokat (veszteséget) is, c) jogszabály alapján tőkeváltozással szemben átadott pénzeszközök, eszközök értékét a pénzmozgással, illetve az eszközmozgással egyidejűleg. A tőkeváltozást a mérlegben könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni. 4.1.3 A lekötött tartalék A lekötött tartalék a tőkeváltozásból lekötött összegeket és a kapott pótbefizetések összegét foglalja magában.

15

A tőkeváltozásból kell lekötni és ide átvezetni:  azoknak az eszközöknek – az üzleti év mérlegének saját tőke és mérlegfőösszege arányában számított – értékét, amelyek nem forgalomképesek, illetve csak harmadik személy hozzájárulása (engedélye) alapján ruházható át, _ a más jogszabály szerint vagy az Alapítvány saját elhatározása alapján lekötött – kötelezettségek fedezetét jelentő – tartalékot.  az alapítás, átszervezés aktivált értékeiből, továbbá a kísérleti fejlesztés aktivált értékeiből még le nem írt összeget,  az aktív időbeli elhatárolásként kimutatott nem realizált árfolyamveszteség és a kapcsolt céltartalék különbözetének összegét. A lekötött tartalékot (feloldásig) a mérlegben könyv szerinti értékkel kell felvenni. 4.1.4 Értékelési tartalék A számviteli politikában megjelölt eszközök piaci értéken történő értékelésből származó értékhelyesbítés összegét értékelési tartalékként kell kimutatni. Az értékelési tartalék és az értékhelyesbítés csak és kizárólag egymással szemben és azonos összegben változhat. Az értékelési tartalékból a saját tőke többi elemét nem lehet kiegészíteni, vagy arra kötelezettséget vállalni. Az értékelési tartalékot a mérlegben könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni. 4.1.5 A mérleg szerinti eredmény A tárgyévi adózott eredmény (egyezően az eredmény-kimutatásban cél szerinti, illetőleg vállalkozási tevékenység eredményeként kimutatott összeggel) a mérleg szerinti eredmény. A mérleg szerinti eredményt a mérlegbe könyv szerinti értékkel kell felvenni. 4.2 céltartalék értékelése a) A számviteli törvény (Szt. 41. §) szerint az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni a szükséges mértékben azokra a múltbeli illetve folyamatban lévő ügyekből származó harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, ide értve különösen a jogszabályban meghatározott garanciális kötelezettséget, a korengedményes nyugdíjat, a végkielégítés miatti fizetési kötelezettséget, a környezetvédelmi kötelezettséget. b) Ha az Alapítvány a devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett, külföldi pénzértékre szóló – beruházáshoz, vagyonértékű joghoz kapcsolódó – hiteltartozások, továbbá devizakötvény kibocsátásából származó tartozások nem realizált árfolyamveszteségét időbelileg elhatárolta, az üzleti év végén az így elhatárolt, halmozott összegnek a hitelfelvételtől eltelt időtartam és a hitel teljes futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell kimutatnia. Amennyiben az előző üzleti év végéig ilyen címen képzett céltartalék ennél kevesebb, illetve több, a különbözettel a tárgyévben kell a céltartalékot növelni, illetve csökkenteni. A fentiek szerint képzett céltartalékokat a mérlegben könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni.

16

4.3 Kötelezettségek értékelése A kötelezettségek – a számviteli törvény szerint [Szt. 42. §] “azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből eredő, pénzértékben kifizetett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelező, a kölcsönző által már teljesített, a vállalkozó által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, pénznyújtáshoz valamint a kincstári vagyont képező eszközök kezelésbe vételéhez kapcsolódnak.” A kötelezettségek lehetnek: hátrasorolt, hosszú és rövid lejáratúak. Hátrasorolt kötelezettségként (alárendelt kölcsöntőkeként) kell kimutatni minden olyan kapott kölcsönt (a mérleg tagolásának megfelelően), amelyet ténylegesen az Alapítvány rendelkezésére bocsátottak, és a szerződés határozza meg a felhasználását, továbbá a törlesztés a tulajdonosok előtti utolsó helyen áll (Szt. 42. § (4) bek). A hosszú lejáratú kötelezettség: – a hitelezővel kötött szerződés szerint – az egy üzleti évnél hosszabb lejáratra kapott kölcsön (ideértve a kötvénykibocsátást is) és hitel a mérleg fordulónapját követő egy éven belül esedékes törlesztések levonásával, továbbá az alapítókkal szembeni kötelezettség, valamint az egyéb hosszú lejáratú kötelezettség. Az egy évnél rövidebb ideig fennálló kötelezettségek a rövid lejáratú kölcsönök, hitelek, ide értve a hosszú lejáratú kötelezettségekből az egy üzleti éven belül esedékes törlesztő részeket. A rövid lejáratú kötelezettségek közé tartoznak: a vevőtől kapott előleg, a szállítók, a váltó tartozás, a fizetendő osztalék, részesedés, valamint az egyéb rövid lejáratú kötelezettség. 4.3.1 A kötelezettségek értékelése A kötelezettségeket a mérlegben attól függően, hogy azok:  belföldi pénzértékre (forintra) szóló kötelezettségek vagy  külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek. a) Forintban kimutatott kötelezettségek értékelése A forintban kimutatott kötelezettségeket a folyósított, illetve a törlesztésekkel csökkentett öszszegben kell a mérlegben kimutatni. A mérleg tagolása szerint itt mutatjuk ki:  a hátrasorolt kötelezettségeket,  a hosszú lejáratra kapott kölcsönöket,  az átváltoztatható kötvényeket,  tartozásokat kötvénykibocsátásból,  a beruházási és felújítási hiteleket,  az egyéb hosszú lejáratú hiteleket,  tartós kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben,  tartós kötelezettségek egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben,  egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek. Továbbá:    

a rövid lejáratú kölcsönöket, a rövid lejáratú hiteleket, vevőktől kapott előlegeket, szállítókat, váltótartozásokat, 17

 

rövid lejáratú kötelezettségek kapcsolt vállalkozással szemben, rövid lejáratú kötelezettség egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozással szemben,  egyéb rövid lejáratú hitel kötelezettségeket A forintban kimutatott kötelezettségeket a nyilvántartás szerinti értékkel kell a mérlegben kimutatni. A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettséget a szerződés szerinti – kamatot nem tartalmazó – összeget, illetve a törlesztett részletekkel csökkentett összeget kell a mérlegben kimutatni. Ha a kötelezettség visszafizetendő összeg nagyobb a kapott összegnél, akkor a visszafizetendő összeget kell – jogcímének megfelelően – a kötvénykibocsátások, egyéb kötelezettségek vagy a váltó tartozások között kimutatni. Ezen belül:  A vevőktől kapott előlegeket a befolyt (az általános forgalmi adót is tartalmazó) összegben kell a mérlegben szerepeltetni addig, amíg annak terhére elismert teljesítés nem történt, váltóval kiegyenlítették, vagy áruval rendezték.  Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítésből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó kötelezettséget (szállítók) az elismert, számlázott összegben kell kimutatni mindaddig, amíg a kötelezettséget pénzeszközökkel, váltóval (eszközátadással) ki nem egyenlítették, illetve le nem írták (a szállító lemondása alapján). A forintban felvett hitelt-kölcsönt a ténylegesen folyósított, illetve a törlesztésekkel csökkentett összegben kell a mérlegben szerepeltetni. b) Külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek értékelése A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek értékelésénél célszerű külön kezelni a könyvekben és a mérlegben kimutatandó értékeket. ba) A külföldi pénzértékre szóló kötelezettség értékelése a könyvekben A külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvekben felvenni (Szt. 60. §) A külföldi pénzértékre szóló kötelezettség forintértékének meghatározásakor a valutát, a devizát – a választott – hitelintézet által meghirdetett devizaeladási árfolyamán kell forintra átszámítani [Szt. 60. § (4) bek]. bb) A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek értékelése a mérlegben A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek az üzleti év végi értékelésénél az alábbiak szerint kell eljárni. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget az üzleti év mérleg fordulónapjára vonatkozó [az előző pontban ismertetett Szt. 60. § (4) bek. szerinti] devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kiszámítani [Szt. 60. § (2) bek.]. A külföldi pénzértékre szóló kötelezettségnek az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó – előző bekezdés szerinti – értékelése előtti könyv szerinti értéke és az értékeléskori forintértéke közötti különbözetet:

18



amennyiben az összevontan veszteség, egyenlegében pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell árfolyamveszteségként elszámolni,  amennyiben az összevontan nyereség, egyenlegében a pénzügyi műveletek egyéb bevételei közötti elszámolás után a következő üzleti év(ek) árfolyamveszetésének fedezésére időbelileg el kell határolni. A mérlegben:  vevőtől devizában kapott előleget (a korábban ismertetett 60. § szerint) forintban számított összegen kell kimutatni,  a devizában felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított deviza, illetve a törlesztésekkel csökkentett deviza (már ismertetett 60. § szerint) forintra átszámított összegben kell kimutatni,  az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó (szállítói) – általános forgalmi adót is tartalmazó – devizában teljesítendő kötelezettséget – kivéve, ha az ellenérték kiegyenlítése exportáruval történik – az elismert, számlázott devizaösszegnek (a már említett 60. § szerinti) forintárfolyamra átszámított összegben kell kimutatni mindaddig, amíg az pénzeszközzel váltóval, eszközátadással, a Ptk. szerinti beszámítással ki nem egyenlítettek, rendkívüli, illetve halasztott bevételként el nem számolták.  a devizában fennálló váltótartozásokat a devizaösszegnek (a már említett 60. § szerinti) forintra átszámított összegében kell kiszámítani. 4.4 Passzív időbeli elhatárolások értékelése A passzív időbeli elhatárolások között kell – elkülönítetten – a mérlegben kimutatni (Szt. 44. §): a) a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni időszak árbevételét, bevételét képezi (pl. előre fizetett bérleti díjak stb.), b) a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel, kerül számlázásra (pl. a fordulónap után érkezett, de a tárgyévet érintő energia-, posta stb. számlák), c) a mérleg fordulónapja és elkészítésének időpontja között a vállalkozóval szemben érvényesített, benyújtott, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, az ebben az időszakban ismertté vált kártérítést, bírósági költséget, d) a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó, a jóváhagyásra jogosult testület által megállapított, kötelezettségként még ki nem mutatott prémiumot, jutalmat, azok járadékát, e) a kötelezettségek (a ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott pénzügyileg rendezett támogatás összegéből az üzleti évben költséggel, ráfordítással nem ellentételezett összeget,  a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt, névérték felett vásárolt hitelviszonyt megtestesítő – kamatozó értékpapírok bekerülési értéke és névértéke közötti – veszteség jellegű különbözetéből a beszerzéstől az üzleti év mérlegfordulónapjáig terjedő időszakra időarányosan jutó összeget,

19



a valuta- és devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek 60. § (3) bek. szerinti értékeléskor kimutatott, összevontan nyereséget mutató különbözetet.

Passzív időbeli elhatárolások között halasztott bevételként kell kimutatni a rendkívüli bevételként elszámolt: a) fejlesztési célra – visszafizetési kötelezettség nélkül – pénzügyileg rendezett támogatás és a véglegesen átvett pénzeszköz összegét, b) az elengedett, valamint a harmadik személy által átvállalt kötelezettség összegét, amennyiben az a kötelezettségek terhére beszerzett eszközökhöz kapcsolódik, c) a térítés nélkül (visszaadási kötelezettség nélkül) átvett eszközök átadónál kimutatott nyilvántartási (legfeljebb forgalmi, piaci) értékét, továbbá az ajándékként, a hagyatékként kapott, a többletként fellelt eszközök piaci értékét. A forgalmi piaci érték megállapításakor új eszköznél a 2.1.1 részben meghatározott bekerülési (beszerzési, előállítási) érték használt eszköznél az elhasználtság arányával csökkentett érték vagy a használtcikk kereskedelemben elfogadott érték vehető figyelembe. A passzív időbeli elszámolásokat a mérlegben könyv szerinti értékkel kell szerepeltetni. Az Értékelési szabályzat 2006. május 16-án lép hatályba. Taksony, 2006. május hó 16.nap

......................................................... elnök

20

ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSI SZABÁLYZATA (vázlat) I. Bevezető A szabályzat készítésének kötelezettsége, célja tartalma, összefüggései II. Az eszközök értékelésének szabályai 1. A mérlegben szereplő eszközök értékelésének általános szabályai 2. A befektetett eszközök értékhelyesbítésének általános szabályai 3. Az eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értékének tartalma 3.1. A bekerülés (beszerzési) érték tartalma 3.2. A bekerülési (előállítási) érték tartalma 4.A befektetett eszközök részletes értékelése 4.1. Az immateriális javak értékelése 4.11. Az immateriális javak bekerülési értéke 4.12. Az immateriális javak érték helyesbítése 4.2. A tárgyi eszközök értékelése 4.21. A tárgyi eszközök bekerülési (beszerzési és előállítási) értéke 4.22. A tárgyi eszközök értékcsökkenése 4.23. A tárgyi eszközök értékehelyesbítése 4.3. A befektetett pénzügyi eszközök értékelése 4.31. A befektetett pénzügyi eszközök bekerülési értéke 4.32. A befektetett pénzügyi eszközök értékvesztése 4.33. A befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítése 5.A forgóeszközök értékelése 5.1. A készletek értékelése 5.11. A készletek bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke 5.12. A készletek értékvesztése 5.2. A követelések értékelése 5.21. A követekések bekerülési értéke 5.22. A követelések értékvesztése 5.3. A forgóeszközök között kimutatott értékpapírok 5.31. A forgóeszközök között kimutatott értékpapírok értékelése 5.32. A forgóeszközök között kimutatott értékpapírok értékvesztése 5.4. A pénzeszközök értékelése 6. Az aktív időbeli elhatárolások értékelése III. A források értékelése 1. A saját tőke értékelése 2. A céltartalékok értékelése 3. A kötelezettségek értékelése 3.1. A halasztott kötelezettségek értékelése 21

3.2. A hosszúlejáratú kötelezettségek értékelése 3.3. A rövid lejáratú kötelezettségek értékelése 4. A passzív időbeli elhatárolások értékelése IV. Hatálybaléptetés, jóváhagyás

22