Esélyek és lehetőségek

A 2011. évi költségvetési törvényjavaslat szerint a közfoglalkoztatás eddigi bonyolult és egyes elemeiben pazarló rendszerét megalapozottabb, az értékteremtő munkát elismerő, egyszerűbben áttekinthető és finanszírozható Nemzeti Közfoglalkoztatási Program váltja fel. Ennek keretében megszűnik az önkormányzati közcélú foglalkoztatás, a munkaügyi központok által szervezett közhasznú foglalkoztatás és megszűnik a hagyományos központi önkormányzati közmunkaprog-

ram. E helyett helyben, a munkaügyi központok döntenek az önkormányzatok közfoglalkoztatási programjairól. Új elem, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat is bevonják a leghátrányosabb munkanélküliek közfoglalkoztatásába. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program lényege, hogy az állam egységes rendszerben, azonos forrásból, azonos értékeken, prioritásokon alapuló szabályozás mentén nyújt pályázatos támogatást a (közfoglalkoztatással érintett) többlet munkahelyek létrehozására. A közfoglalkoztatás közmunka révén valósul meg. A hosszabb időtartamú közfoglalkoztatási programokban a képzésre uniós forrásokat is felhasználnak. A cél, hogy a közmunka az értékteremtés mellett az elsődleges munkaerőpiacra vezető szakképzéshez is utat nyisson. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program egyik lényegi eleme, hogy nem jár automatikusan a közfoglalkoztatási támogatás. A támogatásokat csak abban az esetben lehet igénybe venni, ha a támogatott képes alátámasztani, hogy a foglalkoztatás értékteremtő, költségigénye megalapozott, garantálja, hogy bővül a munkahelyek száma és mindezt ellenőrizhető, elszámoltatható módon valósítja meg. Az elvárások teljesítése érdekében a munkanélküli-

gi

Nemzeti Közfoglalkoztatási Program

sé

A kormány október végén benyújtotta az Országgyűlésnek a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatot, amellyel kapcsolatban – lapzártánkig – még nem ismert az országos önkormányzati érdekszövetségek véleménye, ezért erről csak a decemberi számunkban tudunk tudósítani. Az alábbiakban a törvényjavaslatból a foglakoztatással, a családtámogatással és a szociálpolitikával kapcsolatban lévő elemeket emeltük ki azzal a szándékkal, hogy tájékoztassuk olvasóinkat azokról a tervezett változásokról, amelyek esélyegyenlőségi szempontból is fontosak. November 8-án a parlament gazdasági bizottsága a javaslatot megtárgyalta, és kormánypárti többséggel általános vitára alkalmasnak tartotta.

lő T ber en LE em gy ye ÉK nov él Es LL ber– ME. októ

az önkormányzati közcélú foglalkoztatás

10

MEGSZŰNIK

20

Esélyek és lehetőségek

ek kizárólag a munkaerő-piaci szervezet közvetítésével kerülhetnek a közfoglalkoztatási rendszerbe.

Családpolitika A családtámogatási rendszer 2011-től kibővül, szélesebb körben vehető igénybe a családi kedvezmény, és megváltozik annak jellege is: adókedvezmény helyett adóalapkedvezmény formájában lehet érvényesíteni. A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása szerint a házastársak együtt, vagy közülük a kereső az egy- és kétgyermekesek esetén havonta és gyermekenként 62 500 forinttal csökkentheti összevont adóalapját, ami azt jelenti, hogy havonta és gyermekenként 10 000 forinttal csökken a fizetendő adó mértéke. A legalább három gyermeket nevelőknél az adóalap havonta és gyermekenként 206 250 forinttal csökkenthető, ami gyermekenként és havonta 33 000 forint adócsökkentést jelent. A családi kedvezményt a családi pótlékra jogosult, a várandós nő és a vele közös háztartásban élő házastársa, a családi pótlékra saját jogán jogosult gyermek (személy), a rokkantsági járadékban részesülő magánszemély érvényesítheti. (Forrás: www.ogy.hu. Részlet a kormány 2011. évi költségvetési törvényjavaslatából.) A közfoglalkoztatás visszautasítása a törvény erejénél fogva automatikusan kizár a további ellátásból. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program keretében megvalósuló foglalkoztatás mellett a valóban munkaképes, de munkával nem rendelkezők bérpótló járandóságot kapnak. Az ellátásra való jogosultságot az önkormányzat állapítja meg és a juttatást folyósítja. A Nemzeti Közfoglalkoztatási Program megvalósítására a Munkaerő-piaci Alapban rendelkezésre álló forrás 2011-ben 64 milliárd forint, az önkormányzatoknál a bérpótló járandóságra mintegy 48 milliárd forint forrás jut.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet | 2010. október–november ÖN • KOR • KÉP

17

 ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Nyugdíjrendszer átalakítása, biztonságossá tétele A kormány – indoklása szerint – azzal a szándékkal alakítja át lényegesen a magánnyugdíj-pénztári rendszert, hogy a nyugdíjrendszer átláthatóbbá és biztonságosabbá váljék. Az Országgyűlés által elfogadott törvény értelmében a magánnyugdíj-pénztári tagdíjbefizetéseket 2010. november 1-jétől 14 hónapra felfüggesztik, a járulékfizetés a Nyugdíjbiztosítási Alap részére történik. Ugyanekkor megszűnik a pályakezdők kötelező pénztári tagsága és a pénztártagoknak lehetőségük nyílik arra, hogy visszalépjenek az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

A deviza alapú lakáshitellel rendelkezők megsegítése Magyarországon az elhibázott, általában deviza alapú lakáshitelezési gyakorlat jelentős bajba sodorta, védtelenné tette nem csupán a magyar gazdaságot, de emberek, családok tömegét is. 2010 végén nyújtották be az Országgyűléshez azt a törvényjavaslatot, amelynek célja a nehéz helyzetbe került hitelt felvevők megsegítése. A javaslat elfogadásával megha-

18

ÖN • KOR • KÉP 2010. október–november

tározott esetekben díjmentessé válik a futamidő meghosszabbítása és az előtörlesztés. Egyértelművé válik a deviza alapú hiteleknél a törlesztő részletek forintra történő átszámításának módja, és tovább szigorodik a bankok egyoldalú szerződésmódosításának lehetősége. A már felmondott szerződések adósainak súlyos terhet jelent a hiteltartozást növelő késedelmi kamat és az egyéb díjtételek. A törvénytervezet ennek korlátozása érdekében előírja, hogy a felmondást követő 90. naptól a nem teljesítéshez kapcsolódóan semmilyen költség nem számítható fel. Szintén a lakáscélú hitelfelvevők helyzetének javítását célozza az eszközkezelő projekt, amellyel a kormány azt kívánja elérni, hogy a késedelembe esett ingatlanfedezetű hitelek minél tovább banki portfolióban maradjanak. Emellett állami beavatkozást javasol azon esetekre, ahol a rászoruló hitelfelvevőket egyetlen lakóingatlanuk elvesztése fenyegetné.

Megelőzni a hajléktalanná válást A családok helyzetének segítését szolgálta a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása, amelyről a parlament 2010 augusztusában döntött a

| ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet

bírósági végrehajtásról szóló törvény módosítása kapcsán. A módosítás alapján a kilakoltatási tilalom a következő fűtési szezon végéig, azaz 2011. árpilis 15-ig tart. Azokra a természetes személyekre vonatkozik, akiknek a kilakoltatás miatt lakóingatlanukat el kellene hagyniuk, ugyanakkor a lakásban való ideiglenes bennmaradásuk nem sérti mások lakhatáshoz való ugyanilyen jogát. A lakosság jelentős adósságokat halmozott fel hitelek formájában, s a pénzügyi-gazdasági válság következtében egyéb tartozásaik is megnőttek. A tartozásokat az adósok jelentős része nem tudja megfizetni, ezért ingatlanjaikat kell értékesíteniük. A törvénymódosítás célja az volt, hogy a ténylegesen kilakoltatással fenyegetett adósok, akik lakhatásukról nem tudnak gondoskodni, ideiglenesen haladékot kapjanak a kiköltözésre. A moratórium időszaka alatt meg kell teremteni azokat az adósságkezelési intézményeket, amelyek új életkezdésükhöz segítséget adnak az adósoknak, s hosszabb távon egyaránt szolgálják a követelések érvényesítését és a hajléktalanná válás megelőzését is. Csy-kó

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK 

FEDÉL

NÉLKÜL

A hajléktalanok számának csökkentését, illetve a hajléktalan ellátórendszer megújítását célzó középtávú cselekvési terv kidolgozásáról, „a közterületek rendeltetésszerű használatával kapcsolatos jogszabályi változásokkal összefüggésben elvégzendő feladatokról” október közepén jelent meg kormányhatározat a Magyar Közlönyben.

A kormányhatározat szerint a miniszterelnök azt várja a nemzeti erőforrás minisztertől, a közigazgatási, valamint a belügyi tárca vezetőjétől, hogy november 30-ig dolgozzák ki a hajléktalan ellátórendszer megújítását célzó középtávú cselekvési tervet, amelyben figyelemmel kell lenni a társadalmi igazságosságra és a szolidaritás elvének érvényesülésére is. A program célja az utcán élő hajléktalanok számának csökkentése, a közterületek rendeltetésszerű használata, a rend helyreállítása. A kormányhatározat értelmében a nemzetgazdasági miniszter, a nemzeti fejlesztési miniszter, a közigazgatási és

igazságügyi miniszter, valamint a nemzeti erőforrás miniszter felelőssége biztosítani a középtávú cselekvési terv finanszírozhatóságát, különös tekintettel az európai uniós források bevonására.

A közterület mindenkié A kormány elképzelésével nem minden parlamenti párt értett egyet. Az LMP alkotmányba ütközőnek tartja a területfejlesztési törvénynek azt a módosítását, amely korlátozza a közterületek használatát és ezáltal lehetőséget ad az önkormányzatoknak arra, hogy kitiltsa ezekről a helyekről a hajléktalanokat. Parlamenti

Nyílt levélben fordult Schmitt Pál köztársasági elnökhöz 13 hajléktalan állampolgár és arra kérték az államfőt, hogy ne írja alá, hanem küldje vissza megfontolásra az Országgyűlésnek a területfejlesztési törvény módosítását. A köztársasági elnöknek írt levél szerint „a hajléktalan ember – azért, mert nincs otthona – még nem bűnöző, akit ki lehetne tiltani a közterületekről. A hajléktalanság nem büntetőpolitikai, hanem társadalompolitikai probléma. A hajléktalanságra nem a rendőri zaklatás a megfelelő társadalmi válasz, hanem érdemi szociális lakáspolitika és a lakhatáshoz való jog biztosítása”. Parlament rovatunkban ismertetett vitás törvénymódosítás volt a kiváltója annak a kezdeményezésnek, amelyet a leginkább érintett társadalmi réteg kis csoportja fogalmazott meg. A hajléktalanok érdekeit képviselő A Város Mindenkié csoport levele szerint, bár mindannyian a Magyar Köztársaság állampolgárai, emberi jogaikat mégis nap mint nap kétségbe vonják. A területfejlesztési törvény megszavazásával legutóbb épp a parlamenti képviselők tették ezt. Ugyanis az elfogadott törvény egyik paragrafusa meghatározza a közterületek rendeltetését, és felhatalmazza a települési önkormányzatokat, hogy büntessék a közterületek minden olyan használatát, amit ez a meghatározás nem tartalmaz. A nyílt levél szerzői szerint ez a szabadságjogok indokolatlan és önkényes korlátozását jelentheti és különösen súlyos problémát jelent a hajléktalan embereknek. Szerintük a törvénymódosítás valódi célját egyértelművé teszi a törvényjavaslat első változatának indokolása, ami a Belügyminisztérium honlapján jelent meg néhány héttel korábban. Ebben szerepel a hajléktalanok kitiltása a közterületekről.

sajtótájékoztatóján Vágó Gábor képviselő úgy nyilakozott, hogy a hajléktalankérdés nem büntetőjogi probléma, ezért nem is szabad kriminalizálni azt. Véleménye szerint, a törvényjavaslattal csak azt érik el, hogy a hajléktalanok a külterületekre szorulnak és eltűnnek a szociális ellátórendszer szeme elől. A politikus jelezte, hogy az LMP benyújtott egy módosítójavaslatot, amely azt mondaná ki, hogy a közterület mindenkié. Az LMP-n kívül a többi ellenzéki párt is nyújtott be módosító javaslatokat, összesen nyolcat. (A kormánypártok által támogatott törvényt a parlament elfogadta – szerk.)


19

 ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK

Nyitás az utcára

Társadalmi megbékélés

„Eddig ezen az őszön 11 ember hűlt ki, mondhatni, már szükséghelyzettel állunk szemben” – mondta Tarlós István főpolgármester azon a sajtótájékoztatón, ahol bejelentette, hogy december közepéig a főváros rendet tesz a kiemelt közterületeken, aluljárókban; az ott életvitelszerűen tartózkodó mintegy 100-150 hajléktalan embernek humánusan, határozottan személyre szabott ellátási formát találnak a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével. Az utcai szociális szolgálatok szerint 100-150 ember tartózkodik életvitelszerűen a főváros kiemelt aluljáróiban. A közeljövőben szociális munkások felkeresik az érintetteket és tájékoztatják őket az elhelyezési lehetőségekről. A feladattal többek között Győri Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek (BMSZKI) szakmai igazgatója foglalkozik. A felkínált lehetőségek között megtalálható a támogatott lakhatás, a fizetős szállás, az éjjeli szállás, az idősotthoni elhelyezés. A párban élőknek is tudnak szállást ajánlani. Tarlós István főpolgármester november elején tartott sajtótájékoztatóján ismertette a Társadalmi megbékélési program legfontosabb elemeit: rövid távú célként jelölte meg, hogy ne tartózkodjon életvitelszerűen hajléktalan ember az aluljárókban, frekventált közterületeken. A főpolgármester december 15-ig rendet kíván tenni a főváros kiemelt aluljáróiban. Az érintett helyszínek között szerepel az Astoria, a Blaha Lujza tér, a Ferenciek tere, az Üllői út, a Nagyvárad tér, a Batthyány tér, a Nyugati pályaudvar, a Déli pályaudvar, a Keleti pályaudvar, a Kelenföldi pályaudvar, a Móricz Zsigmond körtér, az Örs vezér tér és a Flórián tér.

20


Tarlós István koordinálja a programban résztvevő intézmények – a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Belügyminisztérium, a MÁV, a fővárosi közszolgáltató cégek és a hajléktalanok ellátásával megbízott BMSZKI – tevékenységét „annak érdekében, hogy a városban növekedjék a biztonság, és nem utolsósorban azért, hogy gondoskodjunk azokról a szerencsétlen emberekről, akik a tél folyamán köz-

vetlen veszélybe kerülnek ellátatlanságuk miatt” – hangsúlyozta a főpolgármester. A Társadalmi megbékélés programhoz más intézmények vagy szervezetek is csatlakozhatnak. Tarlós István a sajtótájékoztatón elmondta, hogy jelenleg a hajléktalanellátó intézményekben a telítettség már 90 és 110 százalék között mozog, ugyanakkor a speciális elhelyezést igénylő emberekre is gondolniuk kell. Példaként sorolta az alkoholfüggőket, a drogfüggőket, a pszichiátriai problémákkal küzdőket. (A főpolgármester emlékeztetett arra, hogy a Pszichiátriai Intézetet nemrégiben bezárták.) „De itt kell gondolnunk a társsal rendelkezőkre, a koedukált szállók és férőhelyek kialakítására, vagy például azokra, akik háziállatot tartanak, akik a kedvenctől nem akarnak megszabadulni. Erősítenünk kell az utcai ellátók rendszerét, és gondoskodnunk kell 24 órás egészségügyi centrumról, illetve annak befogadóképessége bővítéséről. Vannak a kormánynak és az önkormányzatnak is saját, speciális feladatai. Ilyen például, hogy meg kell találnunk az alkalmas ingatlanokat, s azokat rendelkezésre kell bocsátani. Az alkalmas ingatlanokon szociális ellátó pontokat alakítunk ki, erre példa lehet a Nyugati téri aluljáró” –

Becslések szerint a fővárosban 2000 hajléktalan található, ebből 100150 ember él életvitelszerűen aluljárókban és 6000 ember erdőben vagy építési területeken.


ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK  hangsúlyozta a főpolgármester. Bejelentette, hogy szakmai tanácsadónak kérte fel Vecsei Miklós szociálpolitikust, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökét, Győri Pétert, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek szakmai igazgatóját. A program koordinátora Pető György, a Közterület Felügyelet igazgatója. A főpolgármester tájékoztatása szerint a szakértők a közeljövőben egy komplex szakmai programot dolgoznak ki, amely tartalmazza a szociális ellátórendszer átalakítását, a szociális ellátó pontok és a túlélő pontok (fűtött utca) létrehozását is. Tarlós István a foglalkoztatási programról elmondta, hogy annak az a lényege, hogy a hajléktalanokat, akiknek döntő többsége tartósan munkanélküli, visszavezessék a munka világába, megkönnyítsék a társadalomba való visszailleszkedésüket. Azt tervezik, hogy a közmű-, illetve közszolgáltató cégek bevonásával olyan munkavégzésekre szerveznek szociális brigádokat, amelyek egymást ismerő, munkabíró hajléktalan személyekből állnak. „Az a szándékom, hogy ezek az emberek képesek legyenek majd megfelelő szakirányítás mellett a városüzemeltetésben karbantartási feladatokat elvégezni. Szeretnénk elérni, hogy ne kelljen közbeszerzést kiírni speciálisan ezekre a feladatokra. Ide tartoznak például az utcabútor-felújítások, a fővárosi cégek által úgymond „termelt” elektronikus hulladékok ártalmatlanítása, vagy például a megnyitásra kerülő nyilvános WC-k üzemeltetése. Zárójelben teszem hozzá, tarthatatlan állapot, hogy Budapesten összesen 11 vagy 12 nyilvános illemhely működik kulturált módon. Az itt tervbe vett foglalkoztatandókat a fogadó cég részéről előmunkások fogják betanítani, megtanítják nekik az adott egyszerű munkafeladat fogásait, majd együttesen ezt a munkát el is végzik. Természetesen bér ellenében. A hajléktalanokat 2-3-4 fős kiscsoportokban életvezetési tanácsadással, folyamatos jelenlét mellett fogjuk segíteni, és nagyon reméljük, hogy ezzel még az önbecsülésüket, és a reménybe vetett

A SZOCIÁLIS ELLÁTÓRENDSZER PROGRAM keretében gondoskodnának az önellátásra, önálló lakhatásra képes fedél nélküliekről. Az elképzelés szerint olyan szociális bérleti rendszert alakítanának ki, amelynek keretében szociális munkások kísérnék figyelemmel a rendszerbe kerülőket. Ingatlanokat bérelnének, albérleteket, ágybérleteket, munkásszállókat vennének igénybe. Ehhez kapcsolódna a foglalkoztatási program, amely elsősorban az albérlet megtartását segítené. A Szociális Ellátórendszer Program gondoskodik az önellátásra képtelenekről is. Egyénenként vizsgálják meg, hogy a pillanatnyilag aluljárókban életvitelszerűen tartózkodó 100-150 hajléktalant hová lehet elhelyezni, és a vele történt egyeztetés alapján helyezik majd el őket a megfelelő helyen. Végül pedig, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium segítségével közösen kidolgoznak egy hosszú távú akciótervet is. hitüket is sikerül visszaadni. Ismétlem, nagyságrendileg 120, maximum 150 embert jelenthet a program…” Tarlós István a program finanszírozásáról elmondta, hogy az aluljáró programra rendelkezésükre áll körülbelül 30 millió forint, a bérleti programra pedig 50 millió. Azt még pontosan nem tudják megmondani, hogy ez mennyire elég, de az bizonyos, hogy az ismertetett ellátórendszer programról, illetve a túlélő pontok kialakításának a fedezetéről a főváros gondoskodni fog. „A 24 órás egészségügyi szolgálat kapacitásbővítését is említettem. Ezt is meg kell oldanunk. Tudunk róla, és meg fogjuk oldani” – nyomatékosította mondanivalóját a főpolgármester. Győri Péter tájékoztatása szerint a közeljövőben több mint 200 hajléktalan juthat albérleti, illetve lakhatási támogatáshoz. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a szociális munkások elsősorban az olyanok számára keresik az albérletet, akik valamilyen jövedelemmel rendelkeznek. Az albérlet finanszírozásához 12 hónapig a főváros 20 ezer forinttal hozzájárul. A téli időszakra 70 ember számára munkásszállót biztosítanak. Győri Péter hangsúlyozta, hogy mindkét támogatási program önerőt igényel. Vagyis, csak olyan hajléktalanok juthatnak ezekhez a lakhatási formákhoz, akik legalább valamilyen segéllyel, rokkantnyugdíjjal vagy rendes nyugdíjjal rendelkeznek. Pető György tájékoztatójában fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a szakemberek a hajléktalan ellátórendszer kialakításáról gondolkodnak. Véle-

ménye szerint különbséget kell tenni hajléktalan és hajléktalan között. Sokan például azért maradnak fedél nélkül, mert elválnak, ilyenkor nyugaton a szociális irodákban albérletet ajánlanak, nálunk hajléktalanszállót… Pető György szerint ezen a gondolkodásmódon kell változtatni, mert nem feltétlenül kell valakinek lakhatási problémák miatt hajléktalanná válni. Csiky Ildikó Hajléktalanok dolgoznak az árvízkárosultakért. A Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezete a vörösiszap-katasztrófa áldozatainak megsegítése mellett folytatja humanitárius tevékenységét az árvíz sújtotta településeken. Tíz hajléktalanszállón élő munkatársa is segíti az árvíz sújtotta Edelényben a felújítási munkákat. Festéssel, mázolással, nyílászárók javításával járulnak a helyreállításhoz. A szervezet Edelényben idén három, és jövőre még egy család házának felújítási munkálataival bízta meg a Vöröskereszt Szolgáltatóház hajléktalan munkatársait, akik előírás szerint napi nyolc órában végzik el a kiosztott munkát, de projekt sikeressége érdekében túlórát is vállalnak. „Hajléktalanságban élő munkavállalóink átérzik, mit jelent az, amikor valaki a nehéz körülmények között segítő kezet nyújt számukra. Az árvízkárosultak jelenleg sok esetben rosszabb helyzetben vannak, mint ők maguk, így fontosnak érzik azt a tényt, hogy nekik segítsenek. Ezen kívül a közös, segítő munkának nagyon erős közösségformáló szerepe is van” – mondta Kardos István, Magyar Vöröskereszt Budapest Fővárosi Szervezetének igazgatója.


21

Nemzeti Szociális Ágazati Konzultáció


November 3-án utolsó állomásához érkezett a Nemzeti Együttműködés Program keretében szervezett országos szakmai konzultációsorozat – Az Új Megyegyezés 2010 –, amelyet a szociális terület legfontosabb kérdéseiről rendeztek. A záróeseményt a Fővárosi Önkormányzat dísztermében tartották. Nyitrai Imre helyettes államtitkár elmondta, hogy a konzultációsorozat eredményeként a jövő év elején nemzeti szociálpolitikai koncepció születik majd. Az előadások keretében a minisztérium képviselői beszámoltak a gyermek-, ifjúságügy és a szociális szolgáltatások területén a kormányváltás óta megtett intézkedésekről, a hatályba lépett változásokról, a rövid távú tervekről és feladatokról. A konzul-

tációsorozatot azzal a céllal szervezték meg, hogy elősegítsék az együttműködést a szociális ágazati irányítás és a szakma képviselői között. A minisztérium a szakmai konzultációkat a civil partnerekkel, egyházi szervezetekkel és önkormányzati intézményekkel közösen valósította meg, elősegítve ezzel mind szorosabb együttműködésüket. Az eseménysorozatot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium felkérésére az Euro-Régió Szociális Szakmai Közösség Közhasznú Egyesület több civil szervezettel – Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Szociális Klaszter, Szociális Igazgatók Magyarországi Egyesülete, Szociális Intézmények Országos Szövetsége, Szociális Ellátók és Szociális Ellátottak Egyesülete, Falu- és Tanyagondnokok Szövetsége – együttműködve rendezte meg.

Világ- és olimpiai bajnokok

Ecsettel a gyermekekért 22



Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára a programmal kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy szociális területen a legfontosabb cél az ágazat talpra állítása és a produktív szociál- és családpolitika bevezetése. Ennek érdekében a kormány több intézkedést is hozott. Többek között meghosszabbította a gáz- és távhőtámogatást, iskolalátogatáshoz kötötte az iskoláztatási támogatás folyósítását, eltörölte az adományok után fizetendő áfát.

A Suzuki Ház idén is megtartja jótékonysági árverését, melyhez számos élsportoló, olimpikon, neves személyiség kapcsolódik egy általuk közösen festett képpel. Az árverés fővédnöke Szekeres Pál, olimpiai bronzérmes, paralimpiai aranyérmes vívó, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium sport ügyekért felelős államtitkára, aki részt vett a jótékonysági árverés október 14-i sajtótájékoztatóján, ahol jelen volt az árverést szervező vállalat vezérigazgatója, Együd Gábor és Velkei György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója is. Az eseményen felkerültek az első ecsetvonások a vászonra Szekeres Pál, Besenyei Péter, Csabai Edvin, Kozmann György, Pulai Imre és Storcz Botond sportolók által. A jótékony akcióban részt vesz még Dzsudzsák Balázs, Gergely István, Kovács Ágnes, Kovács Katalin, Lázár Vilmos, Lázár Zoltán, Nagy Tímea, Pesuth Rita, Szilágyi Áron és Vajda Attila is. A sportolók ezzel a képpel gazdagítják azt a 30-40 képzőművészeti alkotásból álló kínálatot, amelyre november elejétől lehet licitálni az interneten. A művek november 25-én nyilvános árverésen találnak gazdára. Az aukción összegyűlt pénzt a szervező Suzuki Ház teljes egészében a Bethesda Gyermekkórház javára ajánlja fel.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK 

A mosoly erejével

Fotók: Bátor Tábor

Vidám gyerekzsivajtól volt hangos október 10-én a Városliget, és egy napra Bátor Táborrá változott a Fővárosi Nagycirkusz porondja is. A Családi Napon, amelyet félévente rendeznek meg, 1800 bátortáboros vett részt. A rendezvény legfontosabb célkitűzése volt, hogy az élményterápia segítségével a daganatos és krónikusan beteg gyermekek önfeledten mulassanak az alapítvány által kínált programok révén. A betegség elfogadása, legyőzése sokkal könnyebben megy, ha van egy elfogadó vidám, szerető közeg, ahol a betegséggel kapcsolatos szorongások meghallgatásra találnak és fel is oldódnak. Erről szól a Bátor Tábor, ahol a súlyos betegségben szenvedő gyermekek számára szervez a Bátor Tábor Alapítvány évek óta olyan programokat, amelyek az átélt élmények megerősítő hatásával és a mosoly erejével segítik elő a gyermekek gyógyulást. Október 10-én, a budapesti őszi Családi Napon a Városliget egy része egy mini Bátor Táborrá alakult. A Hőserdőben egy

szuperhősökből álló, élő szoborcsoporttal találkozhattak a gyerekek. A kis hősök együtt fotózkodhattak a nagy példaképekkel, mint Zorro, Robin Hood vagy Batman. Lehetőség volt a Bátor Tábort jellemző tábori foglalkozásokat is kipróbálni: tábor táncot járni, mászófalazni és rekeszt építeni, valamint különféle kézműves foglalkozásokon részt venni. A vidám, minden gondot feledtető szabadtéri rendezvényekre a szervezők szeretettel várták az arra sétáló gyermekeket és szüleiket is, hogy ők is részesülhessenek a mosoly örömében, és megismerhessék a Bátor Tábor munkáját, filozófiáját.

A Bátor Tábor tagja az Association of Hole in the Wall Camps-nek, amelyet az Oscar-díjas színész – Paul Newman alapított 20 évvel ezelőtt. A nemzetközi táborszövetségnek világszerte 11 olyan tagja van, amelyek élményterápiás módszerekkel táboroztatnak krónikus beteg gyerekeket. A Bátor Tábor élményterápiás módszereit, és a gyerekekhez való hozzáállását tekintve is Közép-Európában egyedülálló kezdeményezés.

A Fővárosi Nagycirkuszban ezen a napon két cirkuszi előadáson közel kétezer meghívott táborlakó, családtagjaik és az önkéntesek egy több mint hatvan előadó közreműködésével összeállított, káprázatos műsort tekinthettek meg. A nemzetközileg elismert Circolumbia társulat ugrócsoportját, valamint a Csillag Születik című műsorban megismert Strokes dobosait, az Ágnes és Péter légtornász párost és az Attraction Látványszínház fantasztikus lézershowját tátott szájjal figyelte kicsi és nagy bátortáboros egyaránt. A rendezvényt szervező Bátor Tábor Alapítvány közhasznú szervezetként működik. A programokon a gyerekek és hozzátartozóik számára ingyenesen biztosítják a részvételt. Az éves szinten közel 230 millió forintos költségvetés finanszírozását az alapítvány kizárólag jótékonysági felajánlásokból oldja meg. Céljuk, hogy Közép-Európa élményterápiás központjaként évről-évre egyre több krónikus beteg gyermek élhesse át a Bátor Tábor kalandjait és léphessen a gyógyulás útjára. A Bátor Tábor „székhelye” a Hatvan város szélén található egykori úttörőtábor területe, amely a hatvani önkormányzat tulajdona, de a használati jogot 50 évre a Bátor Tábornak adta. A táborhely épületeit teljesen újjávarázsolták, úgy alakították át, hogy mindenben megfeleljenek az alapítvány által táboroztatott beteg gyerekek speciális igényeinek. Az újjáépítési munkálatokat 2007 júniusában fejezték be. 2010-ben egy újabb beruházás eredményeként három önkéntes-szállás épület készült el a régi kis faházak helyén. Erdélyi Zsuzsa

2010. október–november ÖN • KOR • KÉP

23


Szenvedélyem régi műtárgyakba új életet lehelni

Beszélgetés Rostás Árpád műbútorasztalos, restaurátorral* 1962-ben született Kaposváron. Állami intézetben nevelkedik, majd a kaposvári Építőipari Szakmunkásképző Iskolában asztalos szakmát szerez. Mint vándorasztalos végigjárja az országot, közben híres mestereknél tanul. Dolgozik Franciaországban, Angliában, Németországban is. Itthoni főbb munkáinak helyszínei: Marcali Városi Kórház, az Országház ülésterme, Magyar Tudományos Akadémia, kőbányai zsinagóga, Petőfi Irodalmi Múzeum, Sörforrás étterem (Váci utca), Gellért fürdő. – Mit tud a családja múltjáról, nagyszülőkről, dédszülőkről? – Semmit. Még a szüleimet sem ismertem. Amikor megszülettem, ott hagytak a kórházban, ahonnan egy másik „közházba”, az árvaházba kerültem. Úgy tíz éve egyszer találkoztam az anyámmal, aki akkor már nagyon beteg volt, de mindenképpen szeretett volna még egyszer látni. Beszélgettünk egy kicsit, mondtam neki, édesanyám, én nem haragszom, s megöleltem. Úgy tudom, nem sokkal utána meghalt. Álmomban viszont többször megjelentek a szüleim, azt mondták: ne haragudj ránk, szegények voltunk, szégyelltük, hogy kukázunk. – Mit felelt az álomra – ébren? – Tényleg nem haragudtam, sőt tulajdonképpen meg kéne köszönnöm, mert így szakmát tanulhattam, méghozzá azt, amit mindennél jobban szeretek. – Hol gyerekeskedett? – 1966-ban, négyévesen Nágocsra kerültem, onnan olykor átvittek Nagyszakácsiba,Tiszadobra, aztán vissza Nágocsra, ott is fejeztem be az általános iskolát. – Mire emlékszik ezekből a korai időkből? – Leginkább arra, hogy hétvégén jöttek a szülők, a többiekkel együtt én is kiültem a ház elé a parkba, s vártam, hogy hozzám is jöjjenek. Sőt, volt a parkban egy bibliát ábrázoló díszkő, annak az egyik lapjára * Szále László Kitörők – Interjú tizenöt cigány értelmiségivel – című könyvben megjelent interjú rövidített változata

24


rákarcoltam a nevem meg, hogy várom az anyukámat. Persze, hiába vártam. Karácsonykor csak néhányan maradtunk bent az intézetben, akkor is kiültem a padra és sírdogálva vártam, hátha jön. A nevelőm észrevett, s elvitt magával a templomba. Ahol láttam, hogy Jézus föl van szögelve a keresztre. Én pedig le akartam venni onnan, hogy segítsek neki. Később megmagyarázták, hogy nem kell neki segíteni, ő segített rajtunk, amikor megváltott bennünket a kereszthalálával. Azóta hiszek Istenben, s abban, hogy ő vezetett az életemben. – Minden ünnepet az intézetben töltött? – Szombat-vasárnap kivittek családokhoz, mindig máshova, ott általában jól éreztem magam. Nemrég egy néni felhívott sírva, azt mondta, 43 éve én voltam kint náluk egy hétvégén, ő ajándékozott nekem egy kis játékkutyát, én pedig azt mondtam, nem viszem el, mert jövő héten úgyis visszajövök. A néni most 81 éves, s azt szeretné, ha elmennék a kutyáért, megőrizte máig. Meg is ígértem, hogy meglátogatom. –Mitcsináltnyáron,amikornemvoltiskola? – Maradtam – kb. tizedmagammal – az intézetben, segítettünk a háznál, dolgoztunk a nevelők földjein, de én leginkább a mesterek műhelyében szerettem lenni, s nézni, hogy dolgoznak a hintókészítők, a cipészek, kovácsok, asztalosok. Négyévesen már szó szerint gyalupad mellett voltam. A mesterek nem bánták,


hogy ott lábatlankodok, azt mondogatta mind, tanulj szakmát, fiam. És én tényleg mindig alkotni, valamit csinálni vágytam. Teljesen szabályos rossz gyerek voltam, de abban különcnek számítottam, hogy gyakran elvonultam a többiektől, és sokat rajzoltam. –Hovakerültanyolcosztályelvégzéseután? – Mindenáron ott akartam maradni. Ez az én otthonom, gondoltam, tetszett a kastély, a fák a parkban, órákig tudtam nézegetni őket, később le is rajzolgattam a fákat, a tájat. Az igazgató pedig azt mondta, Árpád, magának tovább kell mennie. S mozoghatott bennem is valami, mert emlékszem, egyik ablakpárkányba belevéstem: én világhírű akarok lenni. – Hogyan kezdett hozzá vágyai megvalósításához? – Kaposvárra kerültem az Építőipari Szakmunkásképző Iskolába asztalos tanulónak. Itt is rögtön csalással vádoltak, elsőben kellett csinálnunk egy úgynevezett ollós-csapot, s a tanárom, Csere László nem hitte el, hogy én készítettem. Csináltatott még egyet, amikor látta, hogy ugyanolyan jó, magához vett, és nagyon sokat foglalkozott külön is velem. Figyelt rám, megtanított a pontos fűrészelésre, gyalulni, szerszámot élezni stb. Kemény volt velem, de igazságos. A végén azt mondta: fiam, amit tudok, átadok neked, a többit magadnak kell hozzátenned. Máig számon tart, és büszke rám. – Ezek szerint már akkor kitűnt a többiek közül? – Azt hiszem, igen. Szakmunkásversenyt is nyertem Debrecenben. Egy cinkelt ládát – a cink nem a fémet jelenti, hanem egy összeillesztési módot – kellett készítenem, s gyakorlásképpen itthon is kellett csinálnom egyet. Nemrég tudtam meg, hogy a művezetőm eltette emlékbe, s harminc éve őrzi az én ládámat. Nagyon jó érzés ezt tudni. – És pofonokat kapni? Olvastam, hogy versenyszerűen bokszolt. – Éppen azért kezdtem el 1976-ban bokszolni, hogy ne kapjak pofonokat. Meguntam, hogy mint kicsi, gyenge gyereket mindig megvertek. Egyszer jött hozzánk egy bokszedző az iskolába, és Muhammad Ali-filmeket vetített, hogy kedvet csináljon nekünk a bunyóhoz. Én rögtön menni akartam, de a tanárom nem engedett, s a változatosság kedvéért ő is

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK  megvert –, hogy ne verekedjek. De akkor engem már nem lehetett visszatartani. A Kaposvári Dózsába igazoltam, szorgalmas, ügyes gyerek voltam, serdülőbajnokságot nyertem, ifi válogatott lettem, Kapos Kupa bajnok, s van egy OB-ezüstérmem is. Nagyon sokat kaptam a sporttól, még több vidéki klubban megfordultam, 1980ban olimpiai kerettag voltam, de akkoriban már sokkal jobban érdekelt a munkám és a tanulás. Könyvtárba jártam, és a nagy mesterek műveit tanulmányoztam. Sokáig nem értettem őket, de első látásra megfogtak, s nem tudtam szabadulni tőlük. A szobrászat és a belsőépítészet érdekelt leginkább. És mindenekelőtt a nagy mesterek, Leonardo, Michelangelo, Girland munkássága. – Asztalos mesterséget tanult a szakmunkásképzőben. Hogyan lett műbútorasztalos és restaurátor? – Sajnos, nem az iskolában, hanem „csak” az életben tanultam meg a szakmát. Jártam az országot, fölkerestem a legjobb mestereket, s náluk, tőlük tanultam – azt hiszem mesterfokon. Marcaliban a műhelyem cégtáblájára ma is az van írva: vándorasztalos. – Ha jó iskola volt a vándorlás, akkor miért sajnos? – Nem bántam meg, szó sincs róla, ma ugyanígy tennék, de bizonyos műemléki restaurálási munkákat sokszor azért nem kapok meg, mert nincs hozzá papírom – csak tudásom. S az, úgy látszik, kevés. – Kiknél dolgozott és mit tanult? – Először Tatára mentem az akkor már 80 éves Harcsa Lajos bácsihoz, aki legendás műbútorasztalos volt, és mindent tudott a szakmáról, legtöbbet a politúrozásról. Azt mondtam, szeretnék nála dolgozni, pénzt nem kérek, csak tanulhassak tőle. Amikor magyarázott valamit, engem ültetett a székre, ő pedig egy fölfordított vödörre ült. Örökre belém vésődött, amit munkánk anyagáról, a fáról mondott: „Tanulhatunk a fától, az ember legértékesebb, életfenntartó, élelmet adó, levegőt termelő, testével testeket, tüzével meleget, hamvával is segítő testvértől, a teremtés egyik csodájától, amely nélkül nem lehetett és nem is lesz élet. Az elpusztítását az Embernek már nem lesz módja sajnálni.” Harcsa Lajos bácsi aztán beajánlott az ugyancsak tatai Cs. Kiss Ernőhöz, a híres fafaragó-művész-

hez. Ő küldött a faszobrász Dilong Sándorhoz, aki tanított az egyetemen is, és a reneszánsz volt a fő területe. Rengeteg szobor, faburkolat őrzi a keze nyomát az Országházban, a Budai Várban s az országban sokhelyütt. Ő ajánlotta Papp Imrét, aki jeles intarziakészítő mester volt, ami nem csoda, hiszen az édesapja annak idején díjat nyert intarziájával a párizsi világkiállításon. Nála tanultam az intarziakészítést, -javítást, a politúrozás tökéletesítését pedig Goldschmidt Andornál, akinek a Kazinczy utcában volt műhelye. Azt mondták, ha van valaki, aki mindent tud a politúrozásról, akkor ő az. Hozzá egyszerűen beállítottam a műhelyébe, mondtam, hogy szeretnék magától tanulni. De minthogy jóformán rám sem nézett, hogy magamra irányítsam a figyelmét, nagy büszkén azt mondtam neki, hogy amit maga egy óra alatt megtanult, azt én megtanulom fél óra alatt. Fölkapott egy seprűt, hátba vágott vele, és kizavart a műhelyéből. Én meg visszamentem, s most már alázatosabban kértem, hogy hadd maradjak, dolgozok neki, nem kérek pénzt, csak tanítson. Beleegyezett. Segítettem neki mindenben, amit kért, takarítottam és közben figyeltem. Ám amikor a politúrozáshoz a pácot keverte, mindig átment a másik szobába, és magára csukta az ajtót. Én meg fúrtam rá egy lukat, azon keresztül lestem, miből mennyit tesz bele, s mindent fölírtam egy darab papírra. Egyszer kértem, hadd keverjem ki én a pácot. Elnézően mosolygott, de megengedte. Aztán ugyancsak meglepődött, amikor elkészültem vele. Megkérdezte, hát ezt te honnan tudod. Bevallottam neki, hogy kilestem őt egy lukon át, hogyan csinálja. Fenéken billentett, aztán könny szökött a szemébe, és azt mondta: belőled még lesz valaki. – Jó sok mestere volt. – S nagy hálával emlékszem rájuk. Papp Imre nekem adta a gyalupadját, Goldschmidt Andortól kaptam furnérlemezeket, lakkot, gyalut s különféle speciális szerszámokat. Elhatároztam, ha meghalok, a szerszámaimat viszem magammal. A koporsómban ott lesz egy Biblia, egy gyalu, egy véső meg egy colstok, hogy a túlvilágon is dolgozhassak. Ezek a mesterek voltak az én egyetemi tanáraim, s műhelyeik az egyetemem. Sajnos, a hivatalos szakma

ezt nem ismeri el. Hiába bizonyítottam százszor a fával, ha papírral nem tudom bizonyítani hozzáértésemet. A Restaurátor Kamara nem fogad be, ha Rostás Árpád néven adják be az engedélykérelmet, a Műemléki Felügyelőség nem adja meg. De sokan adják szájról-szájra: menj el ahhoz a cigány asztaloshoz Marcaliba. – A Lépcső című Gyarmathy Lívia-filmet én is láttam, melyben az a lépcső nemcsak a marcali kórház – egykori Széchenyi-kastély – előcsarnokának restaurált följáróját jelenti, hanem az ön fölfele haladásának útját is. Hogyan kapta meg ezt a munkát, és hogy’ halad a saját lépcsőjén? – A feleségem Marcaliba való, ide költöztünk, itt ragadtam. A kórház lépcsőjéről lemondtak, életveszélyesnek nyilvánították, ki akarták dobni, mondván, felújíthatatlan. Én láttam, hogy ez nem igaz, a lépcső megmenthető, ha megfelelő anyaggal kezeljük, tartósítjuk a fát, s a tönkrement, hiányos részeket újrafaragjuk. Megcsináltam, ma is áll, és még nagyon sokáig fog állni. Büszke vagyok rá, mert sikerült megmentenem valami fontosat, értékeset. Itt is szembe jutottak Harcsa Lajos bácsi szomorú szavai: „Hiába tudjuk a tényt, hogy a régi évezredes és évszázados emberi alkotások, szellemi és fizikaiismeretenélkül nem volna érdemes embernek lenni, nagyon sok alkotás ma már reprodukálhatatlan, eltűntek a mestereik, és elmúlottak azok az igények is, amelyek létrehozták.” Én megértem őt, de igyekszem neki ellentmondani: nem múlhattak el teljesen azok az igények, és nem múlik el a mi mesterségünk sem. – Hol vannak azok az igények? – Főleg külföldön tesznek meg mindent azért, hogy a régi értékeket megőrizzék, de azért nálunk is vannak emberek, akik óvják, becsülik a régi szépségeket. A Gyarmathy-film után megkeresett a szenvedélyes műgyűjtő, Bakai Péter, s leküldött értem egy autót Marcaliba. A lakása valóságos múzeum, s azt mondta nekem, a mesterek őt gyakran becsapták, szeretne biztosra menni. Adott próbamunkát, egy barokk széket kellett restaurálnom. Két évig dolgoztam nála és a barátainál. Neki köszönhetem, hogy külföldre mehettem dolgozni. Azt mondta nekem: maestro, önnek külföldön kell dolgoznia, mert méltó rá, és ott tudna iga-


25

zán alkotni. Amikor kijutottam Franciaországba, felhívtam és megköszöntem neki, hogy felfigyeltrám,segített.Sokatköszönhetek Ladányi Évának, akinek a révén a Gellért fürdőben kaptam nagyon szép munkákat és a Német–Magyar Egyetemen. Sárdy Péter bizalmából restaurálhattam a Stümmer bútort Kaposváron, ezt a munkát egyébként tiszteletből fölajánlottam a városnak, merthogy nem kaptam meg a pénzemet. Rengeteg munkámra vagyok büszke itthon is, külföldön is, nem tudom mind fölsorolni, nézze meg az interneten. – Hogyan sikerült kijutnia külföldre? – 1996-ban egy bécsi barokk garnitúra helyreállításáért a Csók Galéria pályázatán elnyertem a Budapest asztalosa címet – aztán később, még egyszer – bekerültem az újságokba, s még abban az évben kaptam Párizsban egy jó munkát. Kimentem, és azt gondoltam, hogy talán sosem jövök haza. Adtak kézről-kézre, kaptam több kisebb munkát, aztán nagyobbakat is. Meghívtak Versailles-ba, hogy restauráljam a Napkirály parkettjét, de gépet nem használhatok, és az új részeknek tökéletesen olyanoknak kell lenniük, mintha régiek lennének. Találtam egy nagyon régi kukoricagórét, annak a léceit használtam fel, húsz négyzetméter új részt kellett csinálni, de senki sem veszi észre a különbséget. A kastély műtörténésze hitetlenkedve nézte, aztán mutatott egy 16 centiméter magas és 16 centiméter széles faragványt, mely, mint kiderült, XIV. Lajos konzol asztalának egy mintája volt. Kérdezte meg tudom-e csinálni. Egy ívet kellett belefaragnom. Megcsináltam. Aztán hoztak egy barokk szobrot, utána egy barokk tükröt, azokat is helyreállítottam. Egyre inkább fölfigyeltek rám. Elvittek árverésekre, hogy megmondjam, mit érdemes megvenni, mit nem. Adtak kézről kézre, eljutottam Franciaország más vidékeire is, aztán Angliába, Németországba stb. Lyonban például egy kolostor XIII. századi gótikus templomában gyóntatófülkét tisztítottak éppen, amikor közöltem velük, hogy erre volna alkalmasabb anyag is. Kérték, mutassam meg. Letisztítottam a saját anyagommal a fülkét, ők meg csodálattal nézték az eredményt. Kérdezték, milyen anyag ez. Mondtam, hogy az titok, de szívesen dolgoznék itt. Láttam, a kolostorban lévő famunkák felújítása évekre

26

szóló munkát adhatna nem egy, hanem több restaurátornak is. A papok örültek volna, de nem volt munkavállalási engedélyem, haza kellett jönnöm. Pedig rengeteg munkát ajánlottak, jó helyem volt, befogadtak, és ott senkinek nem jelentett problémát a cigányságom, mint itthon, sőt büszkén mondogatták, hogy gypsy professional artist. – Beszélt egy titkos anyagról, az voltaképpen micsoda? – Leginkább arra hasonlít, amit az ókori Egyiptomban használtak a fa konzerválására. A pontos összetételét nem tudnám megadni, igaz, nem is akarom. Ahhoz túl értékes. De elmondom a születési történtét. Sokat kísérleteztem vele, de sosem sikerült tökéletesen. Egyszer a Bem rakparti Andrássy-palotában dolgoztam, ahol egy karzat íves faragását kellett megoldanom, de nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, mert nem értettem, eredetileg, hogyan készítették. Leültem, spekuláltam, s mintha sugallatot kaptam volna, bevillant: vágd el. Elvágtam, s amikor megláttam a metszetét, rögtön tudtam, hogy hajlították a fát. Megcsináltam a meglévő rész tükörképét, olyan hűen, hogy mindenki eredetinek hitte. Ott a palotában le kellett tisztítanunk 500 négyzetméternyi fafelületet. A lányom is velem volt, próbálgattuk a különféle vegyszereket, aztán abbahagytuk, leültünk, mert nagyon elfáradtunk. Elaludtunk. Amikor fölébredtünk, azt mondja a lányom, nézd apu, letisztult. Megörültünk, és a teljes felületet lemostuk vele, tökéletes lett. Azóta ezt használjuk. Megcsináltam vele a kőbányai zsinagóga ajtaját, mennyezetét, azt mondták a megrendelők, uram, nekünk nem új kell. Én meg mondtam, uraim, ez a régi eredeti állapotban helyreállítva. Ezzel az anyaggal kezeltem sok egyéb mellett a szombathelyi serház – az egykori Batthyánykastély – gyönyörű famunkáit is. Annyira tönkrementek, hogy nem volt mester, aki elvállalta volna. Ki akarták dobni az egészet. Én elvállaltam, megcsináltam. Hatalmas munka volt, 600 négyzetméternyi felület, fagerendák, lépcsők, korlátok, ablakok, bejárati ajtók tökéletesen és időt állóan felújítva, ugyanakkor korhűen, hitelesen: a 200 éves lépcsőnek még a kopását is meghagytam. A szer nagyon szép felületet ad, tisztít, konzervál és nagyfokú tűzvédelmet is biztosít.

ÖN • KOR • KÉP 2010. október–november | ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet

– Miért nem szabadalmaztatja? – Két okból. Egyrészt félek, hogy ha megmondom, kisemmiznek, másrészt nem is tudok milligrammra pontos öszszetételt megadni. Ha méricskélni kezdem, akkor mindig foltos lesz a felület, ha érzés alapján öntöm össze a dolgokat, mindig sikerül. Egyébként nemrég Amerikából kerestek miatta. Ha tetszene nekik a találmányom, és sikerülne megegyezni, az számomra nagy előrelépés és elégtétel lenne. Kinéz egy megrendelés Japánból is, most mindenesetre, elkezdtem japánul tanulni. Nemcsak az üzlet miatt, hanem mert bolondulok a távol-keleti művészetért. Nagyon szeretnék eljutni Indiába, Kínába, Kambodzsába is. – Sokféle famunkát csinál, de mit szeret legjobban? – Régi nagy mesterek által készített tárgyakba új életet lehelni. Menthetetlennek látszó értékeket megmenteni. Templomok, kastélyok berendezéseit, épületdíszeit helyreállítani és konzerválni. Politúrozni, intarziát restaurálni. Minden munkát szeretek, ami a régi, az eredeti visszaállítására irányul. És mindent elutasítok, ha a gyorsaság, olcsóság és egyszerűség kedvéért, valahol ki akarják dobni a régit. Egy híres szállodánkban nagyon nagy volumenű munkáról mondtam le, mert azt akarták, hogy ne vackoljunk a régi burkolattal, cseréljük ki őket préselt bútorlapokra. Ilyesmire sosem voltam képes, és nem is leszek. – A gyerekei mivel foglalkoznak? Követi-e valamelyik? – Edina húszéves, gazdasági főiskolára jár, a jog és a menedzser szakma érdekli. Árpád fiam most érettségizik, jól sportol, gyönyörűen farag – sokáig kis Michelangelónak hívtam, legszívesebben így is anyakönyveztettem volna –, de pillanatnyilag, azt hiszem, pincér szeretne lenni. Én egyiküket sem erőltetem, de titokban abban reménykedem, hogy a lányom később majd átveszi a cég irányítását, a fiampedig a nyomomba lép. Nyáron jönnek, segítenek, a lányom jól tervez és ügyesen politúroz, a fiamnak, mint mondtam, nagyon jó érzéke van a faragáshoz, és biztosan szereti is csinálni, hiszen egyszer kisebb korában, amikor faragás közben megvágta a kezét, eltakarta a sebet, nehogy abba kelljen hagynia. Szále László

A melléklet a www.onkornet.hu és www.onkorkep.hu weboldalakról letölthető. A melléklet szerkesztetője Csiky Ildikó és Szegvári Katalin • Fotók: Kolin Péter • Készült a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából.


Esélyek és lehetőségek

Recommend Documents