Esélyek és lehetőségek

10

lő T mb en LE pte gy ye ÉK sze él Es LL tus– MEugusz

20

Esélyek és lehetőségek

.a

sé gi

er

„… itt Magyarországon ma a gyűlölködés meg az együttműködés küzd egymással. Vannak, akik abban érdekeltek, hogy a gyűlöletet erősítsék. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az együttműködést erősítsük.”

Uniós források a romák integrációjában

Cél a hatékonyság

Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár, egy budapesti konferencián*, az Orbán-kormány egyik legfontosabb törekvései között említette a romák társadalmi felzárkózását. A szeminárium az Európai Bizottsággal, a magyar kormánnyal és a magyarországi roma társadalmi szervezetekkel közös rendezvény volt. Az eseményen magyar és külföldi roma szervezetek, alapítványok képviselői és polgármesterek arra a kérdésre keresték közösen a választ: miként lehetne hatékonyabban felhasználni az uniós forrásokat a romák integrációjában? Balog Zoltán előadásában arról beszélt, hogy a magyarországi cigányság helyzetét a mélyszegénység és a területi hátrányok határozzák meg, ugyanakkor a probléma etnikai hátterű is, ezért összetett megközelítésre van szükség. Az államtitkár az Orbán-kormány fő törekvései között említette a romák társadalmi felzárkózásának elősegítését. Mint elmondta: az első lépést a kormánynak kell megtennie, de ehhez partnerekre van szüksége; „sok esetben az akarást is meg kell tanítani” – mondta, hozzátéve: azokat, akik „legalul vannak”, meg kell tanítani hinni abban, hogy érdemes élniük a lehetőségekkel. Az akadályok felszámolásának eszközei között sorolta fel a lakhatást, az oktatási gondok megoldását és a szociális helyzet javítását új típusú foglalkoztatáspolitikával. Elmondta, a kormány a komplex felzárkózást segítő állami szolgáltatások rendszerét szeretné kiépíteni. Kitért arra, hogy új kormányhivatalt hoznak létre a közigazgatási minisztériumon belül az ösztöndíjprogramok átláthatóbb kezeléséért. Balog Zoltán szerint olyan képzési programok kellenek, amiből munka lesz. A kormány komplex felzárkózást segítő szolgál* Az eseményen előadást tartott Kislászló Csaba, Igrici polgármestere és Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere.

tatások állami rendszerét szeretné kiépíteni. Abban bíznak, hogy a kormányhivatalok ebben erős partnerek lesznek, és a kormányzat központi akaratát viszik le a megyei és a járási szintekre. Nagyon fontos, hogy ezeknél a hivataloknál mindenütt legyenek olyan kompetens emberek, akik értenek a romaügyhöz, akik meg tudják mondani, hogyan lehet valóban jó romafoglalkoztatást szervezni, melyek azok a speciális igények, amikre éppen ott szükség van. Fontos, hogy az új kormányhivatalokat ellássák megfelelő információval. Az államtitkár nagyon fontosnak tartja az egyházak, az önkormányzatok és a civil szervezetek szerepét. Mert ha nincs olyan ember, aki a kormányzati akaratot hitelesen meg tudja jeleníteni helyi szinten, akkor a programok nem fognak működni. Befejezésül Balog Zoltán hangsúlyozta: „Azt nem szabad elfelejteni, hogy milyen társadalmi klímában történik ez az egész (…) itt Magyarországon ma a gyűlölködés meg az együttműködés küzd egymással. Vannak, akik abban érdekeltek, hogy a gyűlöletet erősítsék. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az együttműködést erősítsük.” Véleménye szerint Magyarországon az emberek „józan, értelmes többsége” meggyőzhető a roma integrációs célok fontosságáról.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet | 2010. augusztus–szeptember ÖN • KOR • KÉP

17

Balog Zoltán

Lenia Samuel

Farkas Flórián

 ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Valódi befogadó társadalmakat kell építeni

Kislászló Csaba, Igrici polgármestere

Lenia Samuel, az Európai Bizottság foglalkoztatási, szociális és esélyegyenlőségi főigazgatóságának helyettes vezetője beszédében hangsúlyozta, hogy a romák integrációját az Európai Unió minden tagállamában, régiójában meg kell valósítani, beilleszkedésüket csak több szempont figyelembevételével lehet segíteni. Az unió tisztviselője nyomatékosította: valódi befogadó társadalmakat kell építeni, segítve a társadalmi kohéziót és csökkentve a szegénységet. Elmondta, az a cél, hogy 2020-ig legalább 20 millió embert emeljenek ki a szegénységből, a társadalmi kirekesztettség állapotából. Gondot jelent a roma támogatások hatékony felhasználása – fejtette ki a szakértő –, a támogatások útját nehéz nyomon követni, ráadásul nem mindig felelnek meg a romák igényeinek és nem mindig érik el a rászorultakat. Hangsúlyozta: a romák sikeres beilleszkedése a többségi társadalom érdeke is. Megjegyezte, hogy a magyarországi civil roma szervezetek közreműködésével jelentős lépések történtek a roma integráció segítésére.

A cigánykérdés lesz az Európai Unió legnagyobb kihívása Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere

Farkas Flórián roma támogatásokat felügyelő miniszteri biztos kijelentette, öt-tíz éven belül a cigánykérdés lesz

Pergő Margit, Berhida polgármestere

18

ÖN • KOR • KÉP 2010. augusztus–szeptember

| ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet

az Európai Unió legnagyobb kihívása. Éppen ezért beszélni kell erről a témáról, ebben mindig partnerek lesznek – tette hozzá. Mint mondta, bár általában sikertörténetnek tekinthető Magyarország uniós csatlakozása, a cigányság eddig nem tudta ennek előnyeit kihasználni. Az EU ugyan komoly összegeket adott volna a támogatásukra, de ezeket nem hívták le teljes egészében, így nem történt nagyobb előrelépés – fűzte hozzá. Farkas Flórián szerint a jelenlegi helyzetnek több oka is van: a települési önkormányzatok vonakodnak bevonni a cigányokat a támogatási projektekbe, de az is komoly probléma, hogy nincsenek olyan cigány közösségek, amelyek a kisebb településeken képesek lennének lebonyolítani a programokat. Farkas Flórián szerint megoldást jelenthetne, ha központi alapot hoznának létre, amelyből a projektek előfinanszírozási kötelezettségének eleget tehetnének a pályázók, továbbá a konfliktuskezelést közösségfejlesztő csoportoknak kellene magukra vállalniuk a településeken. Az elmúlt évek támogatásairól a miniszteri biztos elmondta, hogy bár tízmilliárdokat fordítottak képzésre, mégsem csökkent a munkanélküliség a cigányság körében, és az esetek túlnyomó többségében ugyanazok a szervezetek jutottak támogatáshoz. Csy-kó

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK 

Az Állami Számvevőszék ellenőrzése az Országos Cigány Önkormányzat pénzügyi, vagyoni helyzetét rendezetlennek minősítette, a belső ellenőrzés szabályozatlanságát és elmulasztását állapította meg. A hiányos nyilvántartások miatt a tényleges adósság- és kötelezettségállomány nem állapítható meg. A pénzügyi ellenőrző bizottság feladat- és hatáskörét nem szabályozták, a testület 2009-ben ellenőrzést nem végzett. Az önkormányzat elnöke, a hivatalvezető és a gazdasági vezető csupán esetileg végzett előzetes, utólagos, illetve vezetői ellenőrzést. Az ÁSZ-ellenőrzés az állami támogatás felhasználásához kapcsolódóan 206 kifizetés elszámolását vizsgálta. Ennek során 10 millió 475 ezer forint értékben állapított meg szabálytalan kifizetést: 5 millió 612 ezer forint céltól eltérő felhasználást, 2 millió 274 ezer forint elnöki utasításra történt fedezet nélküli kifizetést, 1 millió 528 ezer forint számlanélküli előlegfize-

Közlemény

„A magyar kormány és ezen belül a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság az Országos Cigány Önkormányzat sorsától függetlenül a jövőben csak olyan partnerekkel kíván együttműködni, akik a közpénzekkel és a közbizalommal el tudnak számolni. A mélyszegénységben élőknek fölemelkedésükhöz a célzott programokon, a gazdasági felemelkedésen túl legnagyobb szükségük a hiteles vezetőkre és közreműködőkre van.” – Balog Zoltán, társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár közleményben reagált az Országos Cigány Önkormányzat gazdálkodását vizsgáló Állami Számvevőszék jelentésére, véleményét az alábbiakban szó szerint közlünk.

„A magyarországi cigányságnak ezekben a súlyos konfliktusokkal és szociális nyomorral terhelt időkben legnagyobb szüksége arra van, hogy a választók bizalmával felhatalmazott kisebbség és többség hiteles képviselői együtt tudjanak működni a problémák megoldásában és a mélyszegénységből való fölemelkedésben. Az Országos Cigány Önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatban elrendelt ÁSZ-jelentés azt mutatja, hogy a magyarországi cigányság vezetőinek egy része nem alkalmas és nem méltó erre a feladatra. Súlyos bűncselekmények gyanúját fölvető tevékenységükkel nemcsak a magyarországi cigányságnak ártottak, hanem megkárosítottak minden adófizető állampolgárt. A magyar kormány és ezen belül a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság az Országos Cigány Önkormányzat sorsától függetlenül a jövőben csak olyan partnerekkel kíván együttműködni, akik közpénzekkel és a közbizalommal el tudnak számolni. A mélyszegénységben élőknek fölemelkedésükhöz a célzott programokon, a gazdasági felemelkedésen túl legnagyobb szükségük hiteles vezetőkre és közreműködőkre van.”

Magyar Közigazgatási Ösztöndíj

Nagyító alatt

tést, továbbá 1 millió 61 ezer forint szabálytalanul elszámolt gépkocsi költségtérítést. Az ÁSZ-ellenőrzés a megállapított törvényi mulasztások, a szabályozatlanság és a szabálytalan gazdálkodás miatt az önkormányzat elnökének és a hivatalvezetőnek a felelősségét állapította meg, és kezdeményezte a büntetőeljárás megindítását. Javasolta továbbá, hogy a közigazgatási és igazságügyi miniszter intézkedjen az önkormányzat éves költségvetési támogatásai felhasználásának felülvizsgálatáról, a szabálytalanul elszámolt 10 millió 475 ezer forint támogatási összeg visszafizettetéséről, illetve a nemzetgazdasági miniszter rendelje el az önkormányzat gazdálkodásának átfogó adóellenőrzését. Az Állami Számvevőszék ellenőrzése az Országos Cigány Önkormányzat közgyűlése, elnöke, hivatalvezetője részére további konkrét javaslatokat fogalmazott meg az önkormányzat működésének és gazdálkodási rendjének szabályszerűsége, a feltárt hiányosságok megszüntetése érdekében. (A jelentés teljes terjedelmében az interneten, a www. asz.hu címen érhető el.)

Már 166 fiataljelentkezettaMagyar Közigazgatási Ösztöndíj Programra, amit a Kormányzati Karrierexpón hirdetett meg a kormány. A programban 300 fiatal, a közigazgatásban dolgozó, vagy ott karriert építeni készülő diplomás kap lehetőséget arra, hogy több hónapos szakmai gyakorlatot szerezzen egy uniós tagállamban, majd valamely hazai közigazgatási intézményben. Az ösztöndíjra jelentkezés feltétele a felsőfokú végzettség, a 35 év alatti életkor és a tárgyalási szintű angol nyelvtudás. Bármely más európai uniós nyelv ismerete előnyt jelent a kiválasztáskor. A résztvevőknek továbbá vállalniuk kell, hogy a program sikeres teljesítése után legalább 2-3 évig a hazai közigazgatásban folytatják karrierjüket, és a külföldön megszerzett tudásukat itthon kamatoztatják. Az ösztöndíjasok öthónapos szakmai gyakorlatot töltenek más uniós országok minisztériumaiban vagy egyéb központi közigazgatási intézményeinél. Ezzel alapos betekintést nyerhetnek más uniós tagállamok közigazgatási rendszerébe, megismerkedhetnek azok munkamódszereivel és ügykezelési technikáival, továbbá lehetőségük van nemzetközi személyes kapcsolati háló kiépítésére is. A fiatalok a hazatérésük után öthónapos hazai szakmai gyakorlaton vesznek részt a központi közigazgatásban. Az ezzel egyidejűleg zajló e-learninges képzés sikeres teljesítése után lehetőségük lesz tisztviselői karrierjük megkezdésére a hazai közigazgatásban. A Magyar Közigazgatási Ösztöndíjra a www.kozigosztondij.gov.hu internetes oldalon lehet regisztrálni. A jelentkezés folyamata még nem zárult le, az érdeklődőknek október 8-ig van idejük dönteni és beadni a jelentkezésüket. A program része a közigazgatás átalakításának és annak a szemléletváltásnak, amelynek célja a hatékonyabb, dinamikusabb, a szaktudást és rátermettséget elismerő közigazgatás megteremtése. Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság (KIM)

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet | 2010. augusztus–szeptembers ÖN • KOR • KÉP

19

 ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK Tizenkét óriásplakát látható a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve programhoz kapcsolódó kiállításon, a budapesti Ötvenhatosok terén (volt Felvonulási tér). A 11. ARC óriásplakát pályázat vendégpályázataként idén a szegénység és kirekesztés elleni küzdelem témában is vártak pályaműveket. A pályázati felhívásra összesen 99 pályamű érkezett, amelyből tizenkét tagú szakmai zsűri választotta ki az első három díjazott (képeinken) és további kilenc kiállításra kerülő plakátot. A vendégpályázat győztese RaffaiPéter és Drahos Zsolt Fair deal című plakátja lett, a második helyen Nagy Gergely Csepel-sziget, a harmadikon Varga Tamás Munkát című alkotása végzett. Munkát

2010 – A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve

Stand up! – Állj fel a szegénység ellen te is! Az Eötvös József Gimnázium diákjainak szervezésében rendezték meg a budapesti Erzsébet téren az Állj fel Te is a szegénység ellen című programot. A kezdeményezést a Szegénység Elleni Év keretein belül rendezték, célja, hogy a résztvevők így hívják fel a világ vezetőinek a figyelmét azon ígéretükre, miszerint 2015-ig megszüntetik a szegénységet a Földön. A Stand Up Against Poverty nem új megmozdulás, története egészen a 2000-es ENSZ közgyűlésig nyúlik vissza, amikor 189 ország aláírta a szegénység megszüntetését célzó Millenniumi Nyilatkozatot. Az eseményen felszólalt Bódis Kriszta dokumentumfilm-rendező, RaffaiPéter, az ARC plakátkiállítás Te is tehetsz a szegénység ellen vendégpályázatának nyertese, a plakátkiállítás képviselője és koncertet adott az Irie Maffia együttes.

20



„Hálózat és részvétel” – a szegénységben élők hatékony érdekképviseletéért címmel rendezett konferenciát Budapesten a Magyar Szegénységellenes Hálózat. Az esemény nyitó előadását Ferge Zsuzsa szociológus tartotta, aki beszédében az egyenlőtlenségek és a szegénység mai, magyarországi helyzetéről szólt. Az Európai Szegénységellenes Hálózat (EAPN) képviseletében a konferencián felszólalt Fintan Farrell. A külföldi szakember a szegénység és szegénység elleni küzdelem az Európai Unióban kérdéseiről és a civil szervezetek bekapcsolódási lehetőségeiről beszélt. A konferenciát szervező Magyar Szegénységellenes Hálózat igazgatója, Márton Izabella, valamint a Munkanélküliek és Családsegítők Szociális, Kulturális Alapítványa részéről Szvoboda Zoltánné tájékoztatták a résztvevőket a projekt tapasztalatiról. Szükség van a megváltozott munkaképességűekre. Meglepően nagy az érdeklődés a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása iránt – áll a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány (FSZK) által kiadott közleményben. A megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása iránti érdeklődés részben a rehabilitációs hozzájárulás emelésének köszönhető, de tartósan elhelyezkedni csak a szakképzett és rehabilitációban részt vett fogyatékos munkavállalók tudnak – írja a közlemény. Az FSZK számítása szerint a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatottságának aránya mélyen átlag alatti, mindössze 610 százalék körüli. Ez a hazai munkanélküliségi mutatókat tovább rontja, ráadásul a fogyatékos személyek ará-

nyának emelkedése miatt egyre több, a gazdaságban aktívan részt nem vevő felnőttet jelent. Az FSZK szerint önmagában a rehabilitációs hozzájárulás megemelése nem elegendő, a munkaadók a szakképzett fogyatékos személyeket keresik. A vállalati szférában több ezer fogyatékos és megváltozott munkaképességű személy talált újra állást, de tartós foglalkoztatásuk a munka világára felkészítő szakképzés és a társadalmi beilleszkedést támogató rehabilitáció minőségén múlik – erre kívánja felhívni az érintettek és a szakma figyelmét az FSZK. Az alapítvány jelenleg fogyatékos felnőttek rehabilitációját, álláskeresését és 429 hátrányos helyzetű fiatal szakmaszerzését támogatja 32 oktatási intézmény, valamint jelentős országos civil szervezetek együttműködésével.

Bemutatták a „szolidaritás nagykövetét”. Kihelyezett kormányszóvivői tájékoztatót tartott egy budapesti oktatási intézményben Nagy Anna kormányszóvivő, Soltész Miklós államtitkár és László Tamás, a városrész országgyűlési képviselője. Az eseményen bemutatták Orsós Zsolt vak sportolót, akit a a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a „szolidaritás nagykövetévé” nevezett ki. A fiatalember országos program keretében általános- és középiskolákban tart előadásokat, hogy megismertesse a diákokat a fogyatékossággal élők mindennapi nehézségeivel és a segítségnyújtás lehetőségeivel. Orsós Zsolt úgy tervezi, hogy november végéig minden megyeszékhelyen legalább egy iskolába eljut, de mint mondta, szeretnék, ha a jövőben maguk az iskolák kezdeményeznék a kapcsolatfelvételt. Leszögezte azt is, a fogyatékosággal élők ugyanolyan életre képesek, mint az egészségesek. Orsós Zsolt ötévesen veszítette el a látását, diplomáját a Testnevelési Egyetemen szerezte; csörgőlabda sportágban csapatban már kétszer kijutott a paralimpiára, ahol egyszer a nyolcadik, egyszer a hetedik helyet szerezték meg. A nagykövet a program során saját tapasztalatairól, élményeiről, sportbéli sikereiről beszélget a diákokkal. Látogatásai alkalmával a fogyatékossággal élők számára fontos segédeszközökkel ismerteti meg a diákokat, ilyenek például a Braille-írógép, a beszélő telefon, a beszélő számítógép és óra. Az előadásokon a diákok rövid időre megtapasztalhatják, milyen nehézségekkel küzdenek a látássérült embertársaik, és közelebb kerülnek a fogyatékossággal élők mindennapjaihoz.

Nulladik évfolyamot indítana az új oktatásirányítás. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága egyik legfontosabb feladatának tartja a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatását, esélyegyenlőségük biztosítását. A hátrányos helyzetből adódó problémák igen sokfélék, az adott települést ismerő iskolavezetők, pedagógusok, vagyis a szakemberek tudják eldönteni, hogy melyik, a pedagógia által ismert és elismert módszer alkalmazása segíti leginkább a hátrányok felszámolását. Az új oktatásirányítás a sajtóban nulladik évfolyamként emlegetett előkészítő indítását a felzárkóztatás egyik lehetséges eszközének tartja, de nem készül kötelező bevezetésére. A kormány mindenképpen erősítené a pedagógiai szakszolgálatokat, hogy a lemaradó, leszakadó, sajátos nevelési igényű gyerekek sorsáról arra hivatott szakemberek döntsenek s válasszák ki a számukra javasolt képzési formát. A hátrányos helyzetű gyerekeknek minden létező eszközzel biztosítani kell az esélyt a boldoguláshoz.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet | 2010. augusztus–szeptember ÖN • KOR • KÉP

21

Fotó és forrás: kormanyszovivo.hu

 ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK


Együtt lenni velük

bánatukban és örömükben Fotó: ASA Stúdió

Beszélgetés Rostás Lászlóval, a kiskunhalasi cigány szociális segítő hálózat vezetőjével*

Rostás László 1953-ban született Kiskunhalason. Lakatos, majd hegesztő szakmát tanult, később elvégezte az ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola szociális munkás szakát. 1990–94 között a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés képviselője, 1990–2006 között Kiskunhalas önkormányzati képviselője. A kilencvenes évek elején előbb városi aztán megyei szinten részt vesz a rendőrség és a cigány önkormányzatok kapcsolatának kiépítésében, 2009-től az országos cigány referensi szolgálat főreferense. A Pro Caritate és a Kisebbségekért díj kitüntetettje.

– Mivel foglalkozott régen errefelé a cigányság? – A mezőgazdaság és a vályogvetés volt a legfontosabb, de kosárfonással és teknővájással is foglalkoztak. A halasi agyag az egyik legjobb a környéken, a vályogvetést szinte minden család művelte, kiváló építőanyag, de ma már nem számottevő iránta a kereslet. Ráadásul, minthogy a földek magánkézben vannak, a kitermelésért is fizetni kell. – Ön tanulta még a vályogvetést? – Sokat láttam gyerekkoromban. A szüleim nem művelték, de a rokonokhoz gyakran eljártam nézelődni, hogyan csinálják. Valahogy másképp néztek rám, mint a többi gyerekre, s nagy szeretettel magyarázták a mesterség csinját-binját. Például, hogy a tavalyi törek jobb, mint az idei, nemcsak a vályognak, hanem a vetőknek is, mert puhább, nem karcolja össze annyira a lábukat. – Szeretett iskolába járni? – Nagyon. 1959-ben kezdtük az általános iskolát 124-en, de ötödik osztályban már egyedüli cigány gyerek voltam. Az első két évet cigányiskolában jártam ki, mely akkor épült a városszéli cigánytelep mellett. A harmadikat már magyar iskolában kezdtem, bár nem igen hitt benne senki, hogy helyt tudok állni, azt mond* Részlet Szále László Kitörők című interjúkötetéből

22


ták, biztosan meg fogok bukni. Én másképp gondoltam, majdnem színötös lettem, csak magyarból volt négyesem, mert a nyelvtudásom még nem volt tökéletes. Otthon ugyanis cigányul beszéltünk, de amikor iskolába kezdtünk járni, akkor már a szüleink csak magyarul beszéltek velünk, velem különösen. Ötödik-hatodik osztályos koromban már én nyertem az iskolai helyesírási versenyt. Faludi tanár úr rám figyelését és biztatásait sosem fogom elfelejteni. Egyszer kérte, hogy mondjam el József Attila Altató című versét. Én az asszonyok szoknyája mellett ültem kék kis klottgatyában, fölálltam, s elkezdtem: Lehunyja két semét azs ég – így zsével ejtettem a szavakat még akkor, ez a cigány nyelv sajátosságából fakad, ha valaki magyarul kezd beszélni. De a vers végén a tanár úr azt mondta az aszszonyoknak, ez a kis ember pontosan tudja, miről szól a vers. – Hány testvére volt? – Tízen voltunk testvérek, 1947-től kétévenként születtünk sorban. Ők nem voltak annyira iskolapártiak, mint én, de később esti tagozaton mind elvégezték a nyolc osztályt. A családból egyedül anyám nem járt iskolába. Apám, amikor én születtem, a vasútnál volt krampácsoló, a 70-es években már előmunkás. A vasútnál dolgozott egészen a haláláig. Ez nagyon ritka volt a telepi emberek között.


Valószínűleg nekem ezért lett más a szocializációm. Apám gyakran elvitt magával vasutas kollégáihoz, akiknél televízió is volt, s ott gyakran hallottam, hogy rám célozva mondják egymásnak: okos gyerek. Ezt én nagy belső örömmel hallottam, s igyekeztem ennek a „tévhitnek” minél jobban megfelelni. De a perdöntő abban, hogy én és mi mások lettünk, mint a telepen a többiek, azt hiszem, az volt, hogy a telep szélén lévő házunkkal szemben álló nagy házban egy jómódú magyar család lakott, a Törköly-Kovácsék. Jóban volt a két család, az ő gyerekeikkel együtt nőttem fel, már negyedikes koromban én segítettem nekik a tanulásban. Náluk láttam először televíziót, és gyakran tettem fel magamnak a kérdést, mi miért nem élünk így. Mi a telepen egy szoba, konyha, spájzos lakásban laktunk általában tízen, a spájzot is szobának használtuk. Ipari tanuló voltam már, amikor a Patkó utcába költöztünk. Apám munkahelye, a vasút segített abban, hogy megvásárolhassuk ezt a kis házat. Apám épített hozzá egy melléképületet, mi abban laktunk az öcsémmel. – Milyen szakmát tanult? – Iskola után egy évig a malomban dolgoztam, aztán lakatos szakmát tanultam a 618-as szakmunkásképzőben. Emelt szintű képzést kaptam, ezért utána a hegesztő képesítés megszerzése már csak egy év volt. Ekkor már a jó hírű Fémmunkás Vállalatnál voltam, s végül nemzetközi minősítésű hegesztő lettem, a hegesztés minden ágát kitanultam az ívhegesztéstől a védőgázasig. – Mégsem maradt az eredeti szakmájánál. – 1987 tavaszán kerültem a városi tanácshoz szociális előadónak, lényegében azóta végzem ezt a munkát – különféle beosztásokban és szerepkörökben –, ami megváltoztatta az életemet. Akkoriban született meg a családsegítő szakma, én 1991-ben végeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagódiai Főiskola szociális munkás szakán, kiváló eredménynyel. Ezután következett egy„képviseleti” korszakom, 1990–94-ig megyei közgyűlési képviselő voltam, s itt Halason települési önkormányzati képviselő ugyancsak 1990-től egészen 2006-ig. De a cigányok között végzett közvetlen munkát sokkal jobban szeretem.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK  – Úgy hallottam, nagysikerű házépítési akciót is szervezett nemrégiben. – Több építési akció is volt, de én azokat nem tekintem igazán sikeresnek. Amire gondol, az végképp nem volt az. A saját Hondám is ráment. A vállalkozó átverte az építtetőket, végül csak két lakás épült meg, az is úgy, hogy a kocsim árából tudták úgy-ahogy befejezni. Volt korábban egy úgynevezett cserelakás-építési akció, melyet még a tanács kezdeményezett, akkor, amikor fölszámolták a cigánytelepet. A szándék nemes volt, de nem egyszerre és nem így kellett volna csinálni. Előbb meg kellett volna tanítani az embereket az alapvető higiéniai szabályokra, sok mindenre. Szóval lassabban kellett volna haladni, és igenis válogatni, azokkal kezdve, akik már bebizonyították, tudnak élni a lehetőséggel, hogy a többiek is lássák, érdemes tanulni, igényesebben élni. Nem így, előkészítetlenül, tömegesen, ráadásul kispórolva mindent, amit csak lehetett. A tanács adta a telket és bonyolította le az építkezést, a családok által fölvett kölcsönből és a vállalati segélyeikből. Az építővállalat jól járt, mert megkapta a pénzét, miközben új helyett használt építőanyaggal dolgozott, s volt, ahol a kerítést sem építette meg, pedig benne volt a megállapodásban. Volt„fürdőszoba”, de a víz nem volt bevezetve, csak az udvari csap volt s a vécé külön. Még olcsóbbá tette az építkezést, hogy a családok is sokat segítettek. Nem volt szerencsés, hogy a város különféle részeire telepítették a családokat, méghozzá egyszerre, ami óriási hibának bizonyult, mert később kiderült, hogy a tényleges helyzet nagyon sokszor elért attól, amit a földhivatali tulajdoni lapokon szerepelt. Az emberek nem nézték, ki hova van besorolva, költözés közben csereberéltek. Mindenki a rokonok mellé akart költözni, én jövök ide, te menj oda, és ezzel a világon senki nem foglalkozott. – Ha egyformák voltak a lakások, akkor gondolhatták, hogy mindegy, nem? – Ők gondolhatták, de hogy a hivatalos szervek sem törődtek vele évekig, hogy stimmelnek-e az adatok, az bűn volt. A műszaki osztály ugyan leadta a földhivatalnak a névsort, kinek hová kell költöznie, még az is lehet, hogy mindenki kapott egy papírt róla – de ki tudott ott írni-olvasni?

– Nem lehetett volna visszacserélni, vagy átírni? – Csak akkor lehetett volna, ha már nincs hitel. Ám nem mindenki fizette a kölcsönt. Ugyanakkor voltak, akik tönkretették a lakást, míg mások, karbantartották, bővítették. Így aztán amikor a hetvenes évektől kezdődően az igényszint növekedésével, megindult a kiköltözés, akkor derült ki, hogy az ő nevén lévő ház után nem fizették a kölcsönt, vagy, hogy az általa fölújított ház nem is az övé. Ebből rengeteg jogi bonyodalom származott. Volt, hogy olyanokét árverezték el, akik rendesen fizettek. Egy cég kifejezetten erre az „üzletre” szakosodott. Rengeteg „cs” lakást vásárolt fel olcsón, árverésen például megvette 120 ezer forintért s eladta 6,5 millióért. Rábeszélte az embereket, hogy vegyék meg, vegyenek föl rá kölcsönt, s ha nem tudtak fizetni, mindenüket elvesztették. Ez a jogi kalamajka zuhant a nyakamba a 90-es évektől, s még ma sem járunk a végén. – Mit tudott tenni? – Igyekeztem segíteni a „cs” lakásban élőknek jobb minőségű lakásokhoz jutni. Javasoltam, hogy válogatva történjen a kiköltözés, hogy bérlakásokba is mehessenek, s ne az anyagi helyzet számítson elsősorban, hanem az életvitel. Ez a kulcsa annak, hogy valaki élni tudjon a lehetőséggel, tényleg minőségileg jobb életet tudjon élni, s a környezetében se okozzon konfliktusokat. A polgármester ki is adta utasításba, hogy minden költözésnél velem egyeztetni kell. Egyik ügyintéző ezt nem tette meg, éppen nem voltam itthon, s mikor hazajöttem, tudtam meg, kiket hova költöztetett. Mondtam neki, meg vagy őrülve, ezek a lovat ott fogják tartani az ablak alatt. Ezt féligmeddig tréfából mondtam, de másnap jött panaszkodni a szomszéd, hogy az új lakók a lovat a szobában tartják. Kimentem, tényleg ott volt. Amikor szóvá tettem, azt kérdezték, mi az, nem véded a fajtádat? Az feleltem: éppen azt teszem, barátom. – Mi lett a vége? – Jó két évig a szobában lakott a ló, teljesen tönkrement a lakás. Ennek a családnak egy tanyát kellett volna adni, hiszen nem bűnözők voltak, csak éppen jobban szerették a lovat, mint a lakást. Egyébként ma már a város legelőkelőbb helye-

in is laknak cigányok mindenféle probléma nélkül. Jöttek hozzám jó ismerősök nem is olyan rég, hogy jaj, Lacikám, cigányok jönnek oda a szomszédunkba, csinálj valamit. Mondtam, mit akartok, még ott sem laknak. Gyertek vissza két hét múlva, akkor majd megbeszéljük a továbbiakat. – Visszajöttek? – Igen és bocsánatot kértek. Meglátogattam őket, már közösen kávéztak, kulcs az ajtón fölakasztva. Aztán később, sajnos, a cigány szomszéd jött hozzám, hogy elvesztette az állását, nem tud fizetni, szerezzek nekik olcsóbb lakást. Volt aztán még egy húszlakásos akció is a Holland Alapítvány anyagi támogatásával, de az is felemás eredménnyel zárult. Tízben magyarok laknak, s csak hat lett a cigányoké. A telket itt is az önkormányzat adta. Én azt javasoltam, hogy csak akkor kerüljön valakinek a nevére a telek, ha már megvan rá az építési engedély. Nem így történt, ezért aztán a már említett, erre szakosodott cég ebből is megvett két telket, s helyettük két fölépült házat követelt. – Ez hogyan lehetséges? – Úgy, hogy megváltoztak a helyrajzi számok, mivel a tervezettnél több portát alakítottak ki az adott területen. Így helyrajzi szám szerint az ő telkükön vannak a házak. Még mindig nincs lefutva az ügy, pedig eléggé egyértelmű, hogy az árverés üres telekről szólt, s hiába kértem, mutassák meg a létező ház építési engedélyét, nem mutatták meg, mert nincs nekik. A helyrajzi szám és ravaszság azonban kétségkívül mellettük szól. Az elején benne voltam ebben az akcióban, de később sok mindennel nem értettem egyet, és összekülönböztünk. – Sok jót hallottam viszont a Kiskunhalasi Cigány Szociális Segítő Hálózatról, melynek sikereit remélem, nem akarja letagadni. – Arra valóban nagyon büszke vagyok. 1995-ben indítottuk el ezt a programot, a szociális segítők kiválasztásával és képzésével. Azóta már megyei szinten is kiépültek a hálózatok, és országosan is több helyen átvették, működtették egy ideig, de aztán vagy a kellő elszántság és rátermettség hiánya miatt, vagy az ellátórendszerek közönye miatt ezek legtöbb helyen befulladtak. Nálunk nem.

ESÉLYEK ÉS LEHETŐSÉGEK melléklet | 2010. augusztus–szeptembers ÖN • KOR • KÉP

23

– Mi a titkuk? – Az, hogy sosem adtuk fel, és hogy sikerült nagyon jó munkatársakat kiválogatni. Nem arra tettük a hangsúlyt, hogy főiskolát végezzen, bár az sem számít hátránynak. A beszélgetés során azt néztük, van-e benne empátia a családsegítésre, de odafigyelünk arra is, hogy tiszta-e a portája, ő maga rendesen nevelje a gyerekeit, s ne legyen büntetett előéletű. – Mi a segítők feladata? – A célunk az, hogy minden óvodában, iskolában legyen egy segítő, aki nemcsak a pedagógusoknak segít a speciális nevelési problémákban, hanem a szülőket is inspirálja, hogyan viselkedjenek a gyerekeikkel. Hogy amikor óvodába jön a gyermek, minél hamarabb be tudjon illeszkedni. Sokszor sírnak a kicsik az idegen környezetben, ami joggal idegesíti az óvó néniket, de általában elég, ha a segítő pár szót szól hozzájuk cigány nyelven, amit ők is értenek, s mindjárt megnyugszanak, és otthonosabban érzik magukat. Nagy sikernek könyveljük el, hogy a beszokatási idő már csak két hónap. – Hogyan lett rendőrégi referens? – Még a kilencvenes évek legelején jöttek hozzám szülők, hogy a rendőrségen megverték a gyereküket. Én bementem a kapitányságra, és megkérdeztem, miért kellett azt a gyereket megverni? A tiszt, akihez mentem, nem dobott ki, hanem azt mondta, üljek le, beszéljük meg, mi bajunk a rendőrséggel, s nekik mi bajuk velünk. Bevallom, nem erre számítottam. Kértem a végén, hogy jöjjön el közénk és tartson előadást, s meghívtuk más rendezvényeinkre is. 1992-ben már írásos megállapodást kötöttünk, amelyet a városi cigány önkormányzat elnöke és a rendőrkapitány írt alá. A két felet a kapcsolattartó, illetve a cigányreferens köti össze. Én akkor már a BácsKiskun Megyei Cigány Érdekképviseleti Szervezet vezetője voltam, s kapcsolatba kerültem országos vezetőkkel is. Én kezdeményeztem 1996-ban az első országos rendőr-cigány találkozót, melyen az akkor még alig egyéves Országos Cigány Önkormányzat (CMÖ) vezetői vettek részt, a rendőrséget Pintér Sándor országos főkapitány képviselte, s jelen volt Kuncze Gábor, akkori

24


belügyminiszter is. 2002-re kiépítettük a kapcsolatrendszert megyei szinten is, 2009-től pedig én vagyok az országos cigány referensi szolgálat főreferense, én tartom a kapcsolatot az ORFK Bűnmegelőzési Főosztályának vezetőjével, Németh Ágnessel, aki nagyon jó együttműködő partner. – Mindez jól hangzik, de a viszonyokat ismerve talán nem jogtalan a kérdés, ugyanilyen jó minden a gyakorlatban is? – Összességében igen, természetesen vannak problémák. Egyes rendőrségeken szeretnék ők meghatározni, kivel tartják a kapcsolatot, mert az úgy nekik sokkal kényelmesebb lenne. Ám ez nem jó, a referensnek független személynek kell lennie. Mi kikötöttük, hogy a kapcsolattartó csak választott személy lehessen. Helyi, kistérségi, megyei szinten egyaránt, a főreferens személyét, pedig az ÖCO közgyűlésének kell jóváhagynia. A gyakorlatban pedig az lenne a legfontosabb, hogy bármilyen konfliktus esetén minket is azonnal értesítsenek, hogy még idejében kezelni tudjuk a dolgokat, s ne fajuljanak el. Csak két példát mondok. Egy sofőr elütött két cigány gyereket. Ittas volt, el akart menni a helyszínről. Értesítettek bennünket, öt percen belül kint voltunk, s a tájékozódás után kértük a rendőröket, hogy azonnal vigyék el a helyszínről. Ki tudja, mi történt volna, ha nem megyünk ki. A másik esetben egy táncosunkat ütötte el az autó, egyértelműen a fiú volt a hibás, biciklivel az autó elé hajtott. Sajnos nyomban meghalt. Nagy tumultus támadt, egy fiú megütötte a sofőrt. Kimentem, s igyekeztem megnyugtatni az embereket, elmagyarázva, hogy mi történt. A sofőr sírt az elütött gyerek miatt, s azt mondta, a pofont nem bánja, legszívesebben ő is megütötte volna saját magát. A legfontosabb: ott lenni és közösen fellépni. Persze, ha a rendőrség felhív, hogy valahol színes fémet loptak, például alumínium- és rézkábeleket, én is tehetetlen vagyok. Az itt élő 3200 cigány között van néhány család, amely magaviseletével rengeteg kárt okoz a cigányság egészének. A rendőrség pedig pontosan tudja, kik lehettek, nekik kellene lépni, de sokszor nem lépnek.


– Hogy jut minderre ideje? – A hivatali munkám „kötetlen” munkaidőben végzem, ami azt jelenti, hogy bármikor elérhető vagyok. Olyan is előfordul olykor, hogy beállít egy gyerek: Laci bácsi, jöjjön, az apu veri az anyut. S akkor menni kell. – Nem lehet könnyű egy-egy ilyen konfliktust lecsillapítani. – Elfogadnak, mert mindenütt ott vagyok, együtt velük bánatukban és örömükben. Egyébként el is várják tőlem. Halottvirrasztás idején, ha nem érek oda este 9-ig, nézik az órát, hol van már a Rostás Laci. Ha megérkezem, utána már nem foglalkoznak velem. Éjfél előtt pedig virrasztásról nem illik elmenni. Nekem egyszer valami dolgom volt, s előre bejelentettem, hogy 11-kor el kell mennem. Szó nélkül tudomásul vették. Se temetés, se esküvő nem lehet nélkülem. Illetve utóbbi egy esetben lehetséges, ha a menyasszony nincs tizenhat éves. Megmondtam, az ilyesmit nem helyeslem, ilyen lakodalomba nem megyek el. A rokonaimnak pedig tudomására hoztam, hogy ilyesmi még csak eszükbe se jusson. – A saját családja mit szól a „kötetlen” munkaidejéhez? – Megszokták, elfogadták. Az első feleségem is magyar lány volt, még az iskolában ismerkedtünk meg, együtt szavaltunk s jártunk versenyekre. Ott ez a probléma még nem merült fel. Anikó, a második feleségem államigazgatási főiskolát végzett, itt dolgozunk már jó ideje együtt a kisebbségi önkormányzatban, úgyhogy mindig „szem előtt vagyok”. – És a gyerekek? – Ők már nagyok, kirepültek, fiam dolgozik, idősebb lányom munka mellett végzi a Kodolányi Főiskolát, kisebb lányom pedig nappali tagozaton szociális munkásnak tanul. – Mit érez, elismerik a munkáját? – Itt a saját közegemben igen, és ez a legfontosabb. Mert akit elfogadnak, annak sokkal rövidebb idő kell, hogy hallgassanak rá az emberek. A tekintély tehát nem rang, hanem a munka hatékonyságát segítő tényező. A város polgármestere is szokta mondogatni: addig jó, amíg a Laci itt van. És ez, ha jó, nemcsak nekik jó, hanem nekem is.

A melléklet a www.onkornet.hu és www.onkorkep.hu weboldalakról letölthető. A melléklet szerkesztetője Csiky Ildikó és Szegvári Katalin • Fotók: Kolin Péter • Készült a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából.


Esélyek és lehetőségek

Recommend Documents