57
NÉ P E S S É G N Y l L V Á N T A R T Á S O K ÉS S Z Á M Í T Ó G É P E K ; Ú J L E H E T Ő S É G E K D E M O G RÁFIAI A D A T O K Ö SSZEÁ LLÍTÁ SÁ RA D R . E R L A N D V. H O F S T E N
Svédországban töb b mint 200 év óta minden községnek teljes és napra kész állapotban levő népességnyilvántartása van.1 A községek folyamatosan szolgáltatnak adatokat a központi hatóságnak a népesség számáról és válto zásáról. A nyilvántartási rendszer számos változáson ment át, lényegében azonban azonos maradt. A legfontosabb változás az volt, hogy 1947-től kezd ve a községi nyilvántartásokat megyei nyilvántartásokkal egészítették ki, mely utóbbiak vezetésére megyei hivatalokat állítottak fel, továbbá a közsé gek és a megyei hivatalok munkájának felülvizsgálatára központi adminisztra tív szervet létesítettek. Úgyszintén 1947-ben vezették be a kilenc számjegyű nyilvántartási számot, amely minden népességre vonatkozó jelentésben szere pel, és az egyént születésétől haláláig kíséri. A z 1947. évi változások, továbbá elektronikus számítógépek rendszeresítése a K özponti Statisztikai H ivatal ban (1961-től) és a megyei nyilvántartó hivataloknál (1968-tól), új lehetősé gedet nyitnak meg a demográfiai adatok összeállítására. E dolgozat a jelen legi helyzetet kívánja ismertetni. 1.A J E L E N L E G I
N Y IL V Á N T A R T Á S I
R E N D S ZE R
Igazgatási szempontból Svédország ez idő szerint 25 megyére és 995 já rásra tagolódik. A járások 2581 községet foglalnak magukban. A népesség nyilvántartása a községek és a megyék feladata. A központi hatóság neve: K özponti Népességnyilvántartó és Adóhivatal. Minden községben nyilvántartják a községben lakó népességet és a vonat kozó népmozgalmi változásokat. A fő okmány a personakt, amelyet a lakó hely megváltoztatása után az egyik községből a másikba továbbítanak. A köz ségek ilyen új okmány kiállítására csak újszülött gyermekek részére jogosul tak, más esetekben (költözés stb.) azonban nem. 1 A nyilvántartási rendszer keletkezése a 17. századra nyúlik vissza, rendszeressé azonban csak 1749-ben vált. E ttől az évtől kezdve az össznépességről, valamint a születések és halálozások összes számáról évi adatok állnak rendelkezésre. Idevonatkozó irodalom : Hjelt, A .: D et svenska tabellverkets uppkom st, organisation och tidigare verksamhet. Helsingfors 1900; Gille, H .: T he Dem ogra phic H istory o f the Northern European Countries in the Eighteenth Century. Population Studies, 1949; Hendriks, F r.: On the Vital Statistics o f Sweden 1749 to 1855. Journal of the Royal Statistical Society. 1862; Van den B rinkt Т.: Population Registers and Their Significance for D em ographic Statistics. Proc. W orld P op. Conf. 1954. Vol. IV.
58
DR.
ERLAND
V.
HOFSTEN
A községi hivatal a népmozgalmi események helyi nyilvántartó szerve ként működik, amelyben a nyilvántartó a községi pap. Minden népmozgalmi eseményt (azaz születést, halálozást, házasságkötést, válást és lakóhely-, illetve lakásváltoztatást) rövid időn belül jelenteni kell a községnek. A bejelentés határideje az esemény jellege szerint változó. (Születések esetén 6 hét, halál esetén „azonnal” , házasság, válás és lakóhely-változtatás esetén 2 hét.) A szü letéseket a szülőknek kell bejelenteniük, de a kórházak is jelentik. (Csaknem minden szülés kórházban történik.) A halálozást a rokonoknak vagy más olyan személyeknek kell bejelenteniük, akik az elhalt személy környezetében voltak. A halál okát feltüntető halotti bizonyítványt minden esetben orvos nak kell kiállítania. A házasságokat és válásokat annak a hatóságnak kell je lentenie, amely a házasságkötésnél közreműködött, illetve a házasságot fel bontotta. A vándorlást az abban részt vevő személyek kötelesek bejelenteni. A községi hivatal a népmozgalmi eseményekre vonatkozó bejelentéseket folyamatosan továbbítja a megyének, ami lehetővé teszi a megyei hivatalok számára, hogy népességükről teljes és naprakész állapotban levő nyilvántarttással rendelkezzenek. Ezeket a nyilvántartásokat használják fel az adózási, a választói névjegyzékek, az iskolaköteles gyermekek, a hadkötelesek név jegyzékének stb. összeállításához. A m egyei hivatalok a népmozgalmi eseményekre vonatkozó jelentéseket a Statisztikai Hivatalnak továbbítják, amely azokat statisztikai adatok össze állítására használja fel. A K özponti Népességnyilvántartó és Adóhivatal felül vizsgálja a községek és a megyei hivatalok által végzett munkát és szintén vezet bizonyos nyilvántartásokat (lásd alább). A Statisztikai Hivatal és a Népességnyilvántartó és Adóhivatal egymástól függetlenül, de szoros együtt működésben dolgozik.2 Mind a községi és mind a megyei nyilvántartások tartalmát évente egy szer egy különleges eljárással a mantalsskrivning3 útján ellenőrzik, amikor is minden ingatlantulajdonos köteles adatokat szolgáltatni az ingatlanán élő vala mennyi személyről. Ezenkívül ez alkalommal minden háztartásfőnek ki kell töltenie egy űrlapot és azon adatokat kell szolgáltatnia a háztartásra és annak tagjaira vonatkozóan. Ez az eljárás tulajdonképpen azt jelenti, hogy Svéd országban minden évben van népszámlálás, bár a gyűjtött adatokat egészük ben véve nem használják fel statisztikai célokra. Ezért népszámláláskor a svéd polgár nem vesz észre semmit, eltekintve attól a ténytől, hogy a „m an talsskrivning” célját szolgáló éves kérdőív a népszámlálás évében kissé részle tesebb, mint más években. A népszámlálás kerete tehát a „mantalsskrivning” és az összeírás teljes egészében az önszámlálás módszerével történik. A „mantalsskrivning” eredményeképpen kapott személyek jegyzékét a községi nyilvántartások alapján minden évben ellenőrzik. Ha felfedezik, hogy valamely személy a „mantalsskrivning” szerint olyan helyen lakik, ahol nincs nyilvántartva, intézkednek, hogy a régi községből az új községbe írják 2 A svéd törvények szerint valam ely személy lakóhelyének az a hely tekintendő, am elyben az illető személy rendszeresen, naponta alszik; a törvény előírja, hogy minden személyt lakóhelyén kell nyilvántartásba venni. Csak egyes szűk kategóriáknak van jogu k (azonban nem kötelességük), hogy más helyen vétessék magukat nyilvántartásba, m int ahol laknak. (Diákok, hadkötelesek, in tézeti lakók.) A tengerészeket stb. az otthonuknak tekintett helyen tartják nyilván. A külföldön élő svéd állampolgárokat általában nem tartják nyilván Svédországban, bizonyos kategóriákat (diplom aták, ENSZ-alkalm azottak, misszionáriusok) azonban igen. 3 A „m antalsskrivning” az ingatlanok és a rajtuk élő lakosság lajstrom bavételét, összeírását jelenti.
N É P E S S E G N Y IL V Á N T A R T Á S O K
59
át. Ha a községi nyilvántartásban szereplő személyt a „mantalsskrivning” nem tünteti fel, egyelőre meghagyják a községi nyilvántartásban, de ha a következő év ,,mantalsskrivning” -je alkalmával sem kerül elő, átteszik az ismeretlen lakóhelyű személyek különleges nyilvántartásába. Minden községben van ilyen nyilvántartás. Ha egy személyt ebbe a nyilvántartásba bevezetnek, akkor „personaktját.” a K özponti Népességnyilvántartó és Adóhivatalnak továbbítják, amely központilag nyilvántartja az összes ilyen személyt. 2. A S Z Á M Í T Ó G É P E K
B E V E ZE T ÉSE
Technikai szem pontból a nyilvántartási rendszer még kezdetleges, 1968tól azonban a megyei hivatalok számítógépeket kapnak. Minden megyei hiva talnak 2 szalagnyilvántartója lesz. A z egyiken az adatokat a nyilvántartási szám, a másikon pedig a lakóhely (töm b, ház stb.) szerint fogják rendezni. A z egyik szalagnyilvántartást hetenként fogják naprakész állapotba hozni. A z adminisztratív eljárás melléktermékeként a Statisztikai Hivatal a születésekről, halálozásokról, vándorlásról stb. lyukkártyákon vagy szalagon fog tájékoztatást kapni. Jelenleg a Statisztikai Hivatal az adatokat kézzel vagy géppel kitöltött lapokon kapja. 1968 után lehetővé válik, hogy a megyei hivatalok számítógépeiken szalagnyilvántartásaikról másolatot készítsenek és azt megküldjék a Statisz tikai Hivatalnak. Egyelőre még nem döntöttek arról, hogy a népességről ily m ódon teljes központi nyilvántartást szervezzenek-e vagy sem, a lehetősége ket azonban meg fogják vizsgálni. Mivel vannak tervek arra vonatkozóan is, hogy a foglalkoztatottságra és foglalkozásra vonatkozó adatokat is jelentsék a megyei hivataloknak, a jövőben lehetővé válik a teljeskörű összeírások mellőzése.4 Bármely svéd személy azonosításának legfontosabb eszköze az említett nyilvántartási szám.5 Ezt a számot minden személy haláláig megtartja és a modern technika így lehetővé teszi, hogy a személyeket különféle statisztikai anyagokban azonosítsuk és az adatokat egyeztessük. A nyilvántartási szá m okat nemcsak demográfiai célra, hanem oktatási, társadalombiztosítási stb. adatok összeállításához is felhasználják. Ha a számítógépeket bevezetik, a nyilvántartási számot két számjegy gyei meg fogják toldani. A z egyik a századot fogja jelezni, míg a másik egy ellenőrző szám lesz, amely lehetővé teszi a lyukasztási tévedések és hasonló hibák automatikus felfedezését. 3. A N Y I L V Á N T A R T Á S
T E L J E S S É G E ÉS
PONTOSSÁGA
Jól ismert tény, hogy egyetlen nyilvántartási rendszer sem lehet abszolút teljes és pontos. Am i a svéd rendszert illeti, kétségtelen, hogy a hibák száma csekély. E zt az alábbiak indokolják. 4 Megemlítjük, hogy a népesség egy m intájáról, amely az év minden hónapjának 15. napján születettekből áll, évek óta van központi nyilvántartás. E zt a nyilvántartást, amely 1960 óta szala'g o n van, évente egyszer hozzák naprakész állapotba. Használatát e helyen nem tárgyaljuk. 5 E z a szám 9 szám jegyet foglal magában, az első hat megfelel a születés évétiek, hónapjának és időpontjának; az utolsó három szám jegy a születési szám, amely páratlan a férfiak és páros a nők esetében. E gy 1940. február 29-én született fiúgyermek, például a következő számot kaphatja: 400229— 079.
60
DR.
E R LAND
V.
HOFSTEN
a) Születések A szülők érdekében áll, hogy a gyermek születését minél rövidebb időn belül bejegyeztessék, mert a társadalombiztosítás részéről járó készpénzöszszeget csak a bejegyzés után fizetik ki. A jelenlegi nyilvántartási rendszer mellett a kettős nyilvántartás vagy pedig olyan személyek nyilvántartása, akik erre nem jogosultak, kizártnak tekinthető. b) Halálozások A halál bekövetkeztére vonatkozó értesítést, amelyet a Népességnyilván tartó és A dóhivatal a megyei hivataloktól kap, egyeztetik a halotti bizonyít ványokkal, amelyeket a Statisztikai Hivatal közvetlenül a községektől kap. Ily módon a jelentések adminisztratív kezelését is ellenőrizni lehet. c) Házasságok és válások A házasság polgári vagy egyházi lehet. Előzetesen a házasulandónak bizonyítványt kell kérnie a községtől arról, hogy nőtlen, illetve hajadon; a házasságkötési szándékot nyilvánosan kihirdetik néhány héttel a házasság kötés előtt. A házasságokról központi nyilvántartás is van; a kettős házasság gyakorlatilag ismeretlen. d) Külső vándorlás Azoknak a személyeknek, akik más országban kívánnak letelepedni, szán dékukat előzőleg be kell jelenteniük a községnek. Ismeretes, hogy e vonatko zásban a nyilvántartási rendszer nem teljes, előfordul ugyanis, hogy az orszá got elhagyják anélkül, hogy értesítenék a hatóságokat. e) Belső vándorlás Azokat a személyeket, akik társadalombiztosítási juttatásban részesül nek (minden 16 éven aluli gyermek, minden 67 éven felüli és minden beteg személy), továbbá a rendszeres foglalkozással bíró személyeket és azokat a személyeket, akik munkaadók és e minőségükben adót vonnak le munkavál lalóiktól, lakóhelyükön nyilvántartásba kell venni. Csak nagyon kevés ember nem tartozik e kategóriák valamelyikébe, és éppen ezért az évi „mantals skrivning” mellőzését javasolták. Mivel nem mindenki tartja be költözés ese tén a kéthetes átjelentkezési határidőt, a statisztikát bizonyos időbeli elma radás jellemzi.
4.
AZ IS M E R E T L E N L A K Ó H E L Y Ű S Z E M É L Y E K N Y I L V Á N T A R T Á S A
A jelenlegi szabályok szerint az a személy, akit ebbe a nyilvántartásba felvettek, mindaddig szerepel abban, amíg lakóhelye ismertté nem válik vagy el nem éri a 100. életévet. Korábban, amikor a nyilvántartási rendszer ke vésbé volt pontos, évente sok személyt helyeztek át ebbe a nyilvántartásba. Fontos kategória volt akkoriban a nagyszámú kivándorló. Sok személy két-
N É P E S S É G N Y I L V Á N T A R T Á S O K
61
szeresen szerepelt a nyilvántartásban, az ország különböző pontjain. Ezért nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1960. évi revízió alkalmával kiderült, h ogy az ismeretlen lakóhelyű személyek nyilvántartásában 139 761 személy, azaz a 7,5 milliós svéd népesség 1,9% -a szerepelt. Ez azonban nem jelenti a nyilvántartási rendszer pontatlanságát. Ennek a 139 761 főnek nagy töb b sége kétségtelenül meghalt vagy más országban él. Ha valóban sok személy élne az országban azok közül, akik az ismeretlen lakóhelyű személyek nyilvántartásában szerepelnek, akkor ez a halálozási adatokból is kiderülne. A Statisztikai H ivatal viszont évente kb. 75 000 halotti bizonyítványt kap, amelyeknek majdnem mindegyike olyan személyre vonatkozik, aki lakóhelyén szerepel a nyilvántartásban. A fennmaradó esetek főleg külföldiek, akik Svédországban tett ideiglenes látogatásuk során haltak meg. Csak igen kevés olyan haláleset van, amelynél az elhalálozott személy az ismeretlen lakóhelyű személyek nyilvántartásában található meg. (1963-ban és 1964-ben együtt 14 ilyen eset volt.) Ezek főleg csavargók és valamennyien a 20 és 60 év közötti korcsoportokba tartoznak. Sem gyermekek, sem idős személyek nincsenek köztük, minthogy a két kategória számára fontos a tár sadalombiztosítási juttatás. Ha feltételezzük, hogy az ismeretlen lakóhelyűek nyilvántartásában szereplő csoport halandósága azonos a 20 és 60 év közötti egész népességével, akkor a Svédországban élő ismeretlen lakóhelyű személyek összes száma kb. 3000-re becsülhető. Mivel e kategóriában a halandóság valószínűleg lényegesen magasabb, a tényleges adat sokkal kisebbre tehető. H ozzátehetjük ehhez, hogy 1964-ben 1931 személyt vezettek át az isme retlen lakóhelyű személyek nyilvántartásába, míg 992 szem élyt ebből a nyil vántartásból az ismert lakóhelyű népesség közé soroltak. Ez utóbbi kategória főleg olyan személyekből állt, akik az országot néhány évvel előbb elhagyták anélkül, hogy a községet erről értesítették volna és ez kiderült, amikor az országba visszatértek.
5.
IR Á N Y A D Ó
Ö SSZE H A SO N L ÍT Á SO K
H ogyan egyeznek a népszámlálások eredményei a népességnyilvántartá sok útján továbbvezetett népességi adatokkal? A z 1960. november 1-i népszámlálás adatai szerint Svédország népessége 7 495 129 fő volt. A születések, halálozások és vándorlások novemberi és de cemberi adatait figyelembe véve a népesség száma az év végén 7 497 967 fő volt. Ez mindössze 616 fővel, azaz 0,008% -kal volt több, mint a népességnyil vántartás segítségével 1945-től továbbvezetett adat. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1945. évi népszámlálást a megyei hivatalok létesítése, illetve a nyil vántartási szám bevezetése előtt tartották meg. Reméljük, hogy a számító gépek említett rendszeresítése után az eltérések még csökkenni fognak. A mondottak elsősorban a teljes sokaságokra vonatkoztak. Néhány szót szólnunk kell a kérdőíveken megadott válaszokkal kapcsolatos hibákról is. A nyilvántartási rendszer jellege következtében a születés évére, a nemre, a családi állapotra, a születési sorrendre stb. vonatkozó tévedések ritkák. Ami a halálokokat illeti, ugyanazok a nehézségek tapasztalhatók Svédországban is, mint más országokban, ezekre a problémákra azonban itt most nem térünk ki.
62 6.
DR.
A
E R L A N D
N É P SZ Á M L Á L Á SO K
V.
HOFSTEN
M E G S ZE R V E ZÉ S E
A z 1936. évi 20% -os összeírás kivételével a svéd népszámlálások mindig az önszámlálás elvén alapultak. A z 1960. évi népszámlálás alkalmával 1960 októberében minden háztartás fejének részletes kérdőívet kellett kitölteni. A z így kapott sokaságot teljesség szem pontjából a megyei nyilvántartások alapján ugyanarra az időpontra vonatkozóan ellenőrizték. Ugyanakkor a kérdőíven feltüntették minden egyes személy nyilvántartási számát is. A sokaság nagyságára és a demográfiai változókra (a korra, a nemre, és a családi állapotra) vonatkozó adatok tekintetében a népszámlálás során elkö vetett tévedések száma igen csekély. Ami a háztartások tagjainak gazdasági viszonyaikról adott információit illeti, itt a szokásos problémák merültek fel: ezekkel most nem foglalkozunk. A z 1960. évi népszámlálás adatait mágneses szalagra vitték, és ennek alapján táblázatokat állítottak össze. (IBM 7070 és 1401.) Ezenkívül egy speciális szalagot is készítettek, amelyben bizonyos rövidítések után minden adatot a nyilvántartási szám alapján újrarendeztek. E szalag használatát az alábbiakban fogjuk leírni. 7. A Z
A D A T O K
KÜ LÖN LEG ES
F E L H A S Z N Á L Á S A
A z évente begyűjtött adatokat mindig a szokásos módon használták fel népmozgalmi statisztikák készítésére, amelyek a születéseket, halálozásokat, házasságokat stb. különböző megoszlásokban mutatják be. Hasonlóképpen állították össze a népszámlálási adatok alapján a népesség életkor, nemek, gazdasági ág, foglalkozás stb. szerinti megoszlását. Ezek a feldolgozások nem igényelnek különleges magyarázatot. A figyelmet inkább az adatok néhány különleges — az utóbbi időben lehetségessé vált — felhasználására irányítjuk. a) É vi kormegoszlások regionális körzetekre vonatkozóan A községektől évek óta bekérik a népesség számát nemek szerinti meg oszlásban. Ez a tájékoztatás azonban, amely december 31-re vonatkozik, csak néhány hónappal később áll rendelkezésre. Ezenkívül régóta mód van arra is, hogy a népmozgalmi statisztikai adatok felhasználásával évente megállapít suk Svédország össznépességét nemek, kor (egyéves korcsoportok) és családi állapot szerinti megoszlásban is. A kormegoszlás területi bontásban azonban, néhány kivételtől eltekintve, csak a népszámlálások idején áll rendelkezésre. A számítógépek beszerzése és a belső vándorlásra vonatkozó egyéni ada tok begyűjtése (1961-től) lehetőséget n yú jt a Statisztikai Hivatal számára, hogy mind a 995 járás népességét megállapítsa nemek és ötéves korcsoportok szerinti bontásban (a belső vándorlásra vonatkozó kérdőív a családi állapotra vonatkozó adatokat nem tartalmazza). A táblázatokat a számítógépen állít ják össze, majd foto-offset eljárással sokszorosítják. Ezek a kormegoszlá sok lehetővé teszik többek között korspecifikus születési és halálozási arányok stb. számítását évente, a járásokon alapuló bármilyen területi bontásban. b) A belső vándorlásra vonatkozó évi statisztikai adatok 1961-től lehetőség van olyan táblák összeállítására, amelyek minden köz ségre vonatkozóan tartalmazzák a beköltözők összes számát a származási
N É P E S S É G N Y I L V Á N T A R T Á S O K
63
község szerint, valamint a kiköltözöttek összes számát a rendeltetési község szerint. A költözőkről nemek és életkor szerinti táblázatokat is lehet készíteni. Mivel a községek száma igen nagy, a részletezés korlátozásra szorul. Jelenleg a költözők származási és rendeltetési helyére vonatkozó adatokat 282 régióra (egy régióba ún. kooperatív járások tartoznak) vonatkozóan állítják össze és sokszorosítják. Ezenkívül olyan gépi táblák is rendelkezésre állnak a Statisz tikai Hivatalnál, amelyek a költözési adatokat minden egyes járásra vonat kozóan tartalmazzák. c) A halálozások jegyzéke A z egy naptári évben előfordult halálozásokra vonatkozó statisztikai adatokat szalagra veszik és mivel minden feljegyzés tartalmazza a nyilván tartási számot is, a feljegyzések könnyen átrendezhetők e számok, azaz a születési adatok szerint. A z újrarendezett szalag alapján állítják össze a halá lozási jegyzékeket. E jegyzékek nem tartalmazzák a nevet, azonosítás céljára azonban a nyilvántartási szám elegendő: aki tudni akarja, hogy egy bizonyos személy meghalt-e egy bizonyos évben, a szám ismeretében megállapíthatja és megtalálhatja a halál okát is stb. 1961 óta a halálozási jegyzékeket évente állítják össze négy példányban, és ezeket az ország különböző részein levő könyvtárakban helyezik el. A jegyzékek kutatás céljára hozzáférhetők. d) Foglalkozási halálozás A foglalkozási adatoknak nemcsak a meghalt személyekre, hanem az alapsokaságra vonatkozóan is rendelkezésre kell állniok. Az utóbbi alapján arányszámok számíthatók, ehhez azonban a foglalkozásra vonatkozó adatok nak egyezniök kell egymással. A nyilvántartási számok lehetővé teszik, hogy ezt az egyezést elérjük. Az 1961-ben és 1962-ben előfordult halálozásokat szá mítógép segítségével nyom onkövettük a szalagon és így meg tudtuk állapí tani az elhalt személyek népszámláláskori foglalkozási adatait. Ily módon tisztított halálozási arányszámokat tudunk számítani a mortalitás egészére és a főbb halálokokra vonatkozóan a különböző foglalkozásokban. Természete sen csak azokat a halálozásokat tudtuk tanulmányozni, amelyek az 1960-ban még aktív, viszonylag kisszámú népesség körében történtek, és a vizsgálatnak megvan az a gyengéje, hogy a foglalkozási csoportok nyitottak (valamely sze mély átmehet egy bizonyos foglalkozási csoportból egy másikba és halála ese tén alacsonyabb halálozási arányszámot hoz létre az előző és magasabbat az utóbbi csoportban). A vizsgálatot azonban számos évre kiterjesztve néhány év múlva lehetségessé válik az 1960-ban különböző foglalkozásokhoz tartozó személyekre vonatkozó továbbélési arányszámok kiszámítása. A 20 és 64 év közötti aktív korban levő 17 117 személy közül, akik 1962ben haltak meg, 16 957 fő, azaz 99,1% adatait azonosítani lehetett az 1960. évi népszámlálás adataival. e) Foglalkozási termékenység Úgyszintén a nyilvántartási számok segítségével összevethetők az adott évben történt születések a szülők előző népszámláláskori foglalkozási adatai val. Ily m ódon lehetővé válik, hogy jó adatokat kapjunk a differenciális tér-
64
DR.
E R L A N D
V.
H OFSTEN
mékenységre vonatkozóan, és ezzel elkerüljük a foglalkozási adatok meg nem egyezésének szokásos problémáját. Ilyen vizsgálatot eddig nem végeztünk, de tervbe vettük a közeljövőre vonatkozóan. Nemcsak a foglalkozási változó kat, hanem az 1960. évi népszámlálás más változóit is fel fogjuk használni. f) Területi előreszámítások A z a) és b) alatt említett adatok és a számítógép alkalmazása, lehetővé tette, hogy népesség-előreszámításokat végezzünk területekre vonatkozóan, számításba véve nemcsak a születéseket és halálozásokat, hanem a vándorlást is. Ezt a következő módon végeztük. Kiinduló pont az 1960. év végi népesség volt a 282 kooperatív járás mind egyikére vonatkozóan nemek és ötéves korcsoportok szerinti bontásban. A te rületi egységek mindegyikére vonatkozóan rendelkezésre állt továbbá a köl tözők (pozitív vagy negatív) egyenlege az 1961— 1963. évekről, úgyszintén nemek és ötéves korcsoportok szerinti bontásban. Ezeket az adatokat egy ötéves időszakra vetítettük át. A z előreszámítást arra a feltételezésre alapí tottuk, hogy a halálozási arányszámok tovább fognak csökkenni minden kor csoportban a legmagasabb kivételével. A termékenységi feltételezés a nők minden korcsoportjában a teljes termékenységre volt alapozva. Kissé külön böző arányszámokat alkalmaztunk az ország különböző részeire. Ami a belső vándorlást illeti, az adatokat nemek, illetve korcsoportok szerint részletez tük. Ha valamely csoport esetében a vándorlási egyenleg negatív volt (kiköl tözés), kiszámítottuk annak ugyanezen község ugyanezen csoportjához viszo nyított relatív nagyságát. Megállapítottuk továbbá nemek és korcsoportok szerint minden községben a kiköltözők számát, és elosztottuk ezeket azoknak a községeknek megfelelő adataival, amelyekben 1961— 1963-ban beköltözés volt. Ily m ódon az előreszámítást arra a feltételezésre alapoztuk, hogy a rela tív vándorlás minden csoportban ugyanaz marad, mint ami az 1961— 1963. években volt. A számításokat IBM 7090-es számítógépen végeztük, az így kapott adatokat jegyzékbe foglaltuk, s a jegyzéket foto offset eljárással sok szorosítottuk. Az adatokat az egész országra vonatkozó előreszámítás ered ményével (itt egyéves korcsoportok szerepeltek) ellenőriztük. Nyilvánvaló okok miatt sok községben a népesség a jövőben egészen másképp alakulhat, mint ahogy azt az előreszámítás mutatja. Mindazonáltal az előreszámítás értékes lehet, mivel az tám pontokat ad a népesség jövőbeni területi fejlődése számára. 8.
ZÁRÓ
M E G JE G Y ZÉ S E K
Újabban mind nagyobb érdeklődés mutatkozik a demográfiai mérlegek iránt, azaz a népességi statisztikai adatoknak, köztük az iskolai végzettségre, munkaerő létszámára stb. vonatkozó adatoknak a nemzetgazdasági mérleg rendszerhez hasonlító rendszerben való egyesítése iránt. Szükségesnek látszik a rendszer igényeinek megfelelő adatok összeállítása. Ú gy tűnik, hogy Svéd ország jó helyzetben lesz, amikor az említett rendszerrel kapcsolatos elméleti munka megfelelően előrehalad és adatok összeállítására sor kerül.
N É P E S S É G N Y I L V Á N T A R T Á S
65
Р Е Г И С Т Р А Ц И Я Н А С Е Л Е Н И Я И В Ы Ч И С Л И Т Е Л Ь Н Ы Е М А Ш И Н Ы ; Н О В Ы Е В О З М О Ж Н О С Т И ДЛЯ С О С Т А В Л Е Н И Я Д Е М О Г Р А Ф И Ч Е С К И Х Д А Н Н Ы Х
Резюме В ступительное слово дает краткий исторический обзор о более чем двухсталетней регистрации населения Швеции. П осле этого автор излагает настоящ ую систему регистрации, роль и компетентность местных (сель ск и х и ком итатских) и центральных органов в ведении регистраций. Он отмечает то обстоятел ьство, что в центральном порядке два органа — Центральная регистрация населения и бю ро налогов и Центральное статистическое управление — занимаются регистрацией населения на основе друг от друга независимо собранны х данных, но в тесном сотрудни честве. Содержание регистраций населения проверяется один раз в год п у тем переписи т. н. «mentalsskrivning», то есть при помощи согласования результатов переписи и регистрации соответственно. Начиная с 1968 года в ком итатских бю ро будут установлены вычислительные машины. При их помощи, а такж е при помощи регистрационного номера, служ ащ его для идентификации лиц, отдельные лица могут быть идентифицированы в раз личных статистических материалах, что дает возм ож ность для исп ользо вания материала для самых различных целей. П осле этого очерк при помощи краткого излож ения относящ ихся к этой теме ю ридических полож ений обозревает сплош ность и точность регистрации в отношении случаев рож дения, смерти, брака и разводов, а такж е в отношении внешней и внутренней миграции. А втор останавли вается на регистрации лиц с неизвестным местож ительством, количество котор ы х мож ет быть оценено максимум в 3 тысячи. Т очность данных регистраций населения оправдается и сопоставле нием и х с данными переписи населения. Результат переписи населения 1960 года превысил только на 616 (0 ,0 0 8 % ) цифру, полученную методом регистрации населения с помощ ью последовательной регистрации с 1945 года. А втор кор отко останавливается такж е и на воп р оса х организации переписей населения. Заключительная часть очерка занимается теми особыми возм ож но стями использования данных, которы е делаются возможными с одной стороны , благодаря вычислительным машинам, а с другой — благодаря применению идентификационного номера. Т акой возм ож ностью являю тся установление годовы х по возрастны х распределений в отношении р егио нальных участков, а такж е статистические данные по внутренней мигра ции. Г л убок о мож но изучать очищенные коэффициенты смертности по занятиям, а такж е дифференциальную плодовитость. Н аконец, с учетом данных как естественного движения населения, так и внутренней мигра ции мож но проводить расчеты по перспективной численности населения в отношении отдельны х территорий. В качестве заключения автор выражает мнение, согласно котор ом у с точки зрения увеличиваю щ егося интереса в отношении демографических данных, ш ведская систма регистрации населения имеет ряд преимущ еств.
5 Demográfia
66
DR.
P O P U L A T I O N P O S S I B I L I T I E S
E R LA N D
R E G I S T E R S
V.
HOFSTEN
AND
C O M P U T E R S ;
FOR D E M O G R A P H I C
DATA
NEW
P R O D U C T I O N
Summary The in trod u ctory part o f the stu dy contains a short historic review o f the population registration system of Sweden going back to m ore than 200 years. Then the author outlines the present population registration system o f Sweden, the role and sphere of com petence o f the central and local organs (parishes and counties) in the field o f registration. He em phasizes the fa ct th a t the Swedish population is registered centrally b y tw o organs (on basis of independently collected data but in close cooperation w ith each oth er): b y the Central Population Registration and T a x Collection Board and b y the Central Bureau o f Statistics. Comparing the data of an annual census, called “ m antalsskrivning” , with the results of registration, the latter is controlled once a year. F rom 1968 on com puters will be intro duced in the co u n ty offices. W ith the aid of them and b y means of a registration num ber for the indentification o f the individuals, all members of the Swedish population can be identified in the different statistical m atters and also different uses of the data are possible. A fter a short review o f the respective legal rules, the stu dy gives a survey of the com pleteness and a ccu ra cy of the registration w ith regard to births, deaths, marriages, divorces, external and internal migration. It deals also w ith the registration o f persons with unknown residence w hose num ber can be put at 3000 m axim um . The a ccu racy o f the population registration can also he verified b y a com parison, w ith the census data. The figure obtained in the course o f the 1960 population census is on ly b y 616 (i. e. b y 0,008 per cent) higher than the figure received b y means of the con tinuous regisration of the population since 1945. Also the organizational problem s of the population censuses are breaflv dealt with b y the author. The con cluding part of the stu dy is concerned with som e special uses o f the da ta , m ade possible b y the introduction of com puters, on the one hand, and b y the application o f iden tity num bers, on the other. Such are, for instance, the determination o f the annual age distribution b y regions as well as statistical data on internal m igration. Besides, also " the net death rates according to occupation as w ell as differential feritility can be studied thoroughly. Finally, on basis o f vital and m igration statistics, population forecasts b y re gions can also be perform ed. T o conclude, the author expresses his opinion th a t from th e poin t of view o f the grow ing interest in dem ographic data the population registration system of Sweden has a num ber of advantages.
\
